TDK – Kulturális antropológia szekció
„Ti szerettek itt kinn, s mi ott benn…” Gyimes fejlődésének kérdése a folklórturizmus tükrében. Egy többszörösen ellentmondásokkal terhelt kistérség problémáinak alkalmazott antropológiai megközelítése
Készítette: Korsós Bernadett Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális antropológia szak GL2CFD
Konzulens: Dr. Biczó Gábor Dr. Ilyés Zoltán
1
Bevezető Régió. Kultúra. Turizmus. Napjainkban e három fogalom kiemelt szerepet tölt be a gazdasági élet fellendülését szolgáló és azzal szorosan összefüggő területfejlesztés kapcsán. Ahogy hazánkban számos példa is mutatja, a turizmus fellendítése és támogatása a vidékilletve területfejlesztés egyik alappilléreként jelenik meg, melyet a regionális erőforrások optimális kiaknázásával próbálnak elérni. Ez természetesen nemzetközi viszonylatban is érvényes, különösképpen, ha a turizmus alapvető jellemzőjéből indulunk ki, mely nem más, mint az utazás. Az utazás iránti igény az emberiség egyik olyan mozgatórugója, mely több ezer éves hagyománnyal bír. Újabb és újabb kedvelt utazási célpontok „csúcsaira” tűzzük ki, mi, turisták saját lobogóinkat, egy újabb helyszínt „hódítva” meg mentális térképünk számára. Dolgozatomban ezért egy manapság igen népszerű vidéket jelölök meg kutatásom színhelyéül, mely a fentebb említett fejlődés mikéntje szempontjából igazán sok kihívást foglal magába. Terepmunkáim során igyekeztem a lehető legtöbb aspektusból felderíteni a Gyimes-völgyében jelenlévő turizmust, különösen nagy hangsúlyt fektetve az itt tapasztalható folklórturizmusra. Gyimes nagyfokú kuriozitása azonban nem csak a néphagyományok iránt érdeklődőket vonzza, hanem számos más turizmustípust felvonultatva és ötvözve nyújt kikapcsolódási lehetőséget az odalátogatók számára, így biztosítva kiegészítő megélhetési forrást a helyi lakosság egy részének. A három településből álló völgy számos olyan kincs birtokában van, mely elegendő alapot nyújthat egy kedvező fejlődés kivitelezéséhez, hiszen a múlt elevenen él a mindennapokban ezen az elszigetelt, sokak által „elveszett paradicsomként” emlegetett, ma már történetileg is „hiteles helyen”. Az e tekintetben vett előny azonban olyan tényezőket is tartalmaz, melyek mögött meghúzódó társadalmi diskurzus által még inkább ellentmondásokkal terheltté válik az önmagában is nehézséggel járó fejlődés kérdése. A kevésbé értékvesztettnek tekintett Gyimes egyszerre lett lassú és gyors változások révén multifunkciós helyszín és termék, melynek további fejlesztésével még több szolgáltatást kívánnak nyújtani a „Gyimes-fogyasztók” számára. Ily módon különösen nagy hangsúlyt fektettem Gyimes „turisztikai termékké” való válásának folyamatára, mely az utóbbi években jelentősen felerősödött. Kutatásom célja ezért a völgy fejlődési lehetőségeinek feltárása, problematikájának bemutatása, elsősorban a folklórturizmus tükrén keresztül. Első terepmunkám során ezt a turizmustípust reprezentáló, a táncházmozgalomhoz és táncházi szubkultúrához szorosan kötődő Nemzetközi Gyimesközéploki Népzene és Néptánctábort vizsgáltam, emellet azonban fontos volt feltérképezni azokat, az egyre bővülő, szintén a helyi
2
hagyományokra épülő szolgáltatásokat is, melyeket az azt követő két nyáron való terepmunkám során végeztem. A kutatás gyakorlati haszna érdekében elengedhetetlen az az alkalmazott antropológiai személet, mely szerves része a turizmus antropológiai megközelítéseinek. Ennek érvényesítése érdekében módszertanilag a GYELV-analízis biztosít lehetőséget, strukturált és féligstrukturált interjúk készítése, kérdőívek felvétele, résztvevő megfigyelés és fényképes dokumentáció mellett. Hipotézisem egyikeként azt a feltételezést jelölöm meg, miszerint a figyelem középpontjába kerülő mikrorégió az ott fellendülő turizmus hatására saját értékeinek tudatában képes létrehozni és fenntartani egy, a turisták igényeit kiszolgáló piacot. Erre alapozva pedig lehetőség nyílik olyan fejlesztések megvalósítására, melyek fellendítik a helyi gazdaságot, megőrizve ezzel a lokális életmód jellegzetes elemeit.
1. Gyimes mint turizmusantropológiai tér A Gyimes völgyében még fellelhető kultúrjavak turisztikai attrakciók sorába való beemelése és erőforrásként való felhasználása mind a közösség, mind az idegenforgalom és a hozzá kapcsolódó területfejlesztés számára jelentős előrelépéssel kecsegtet. Ám az aktuális állapotokat vizsgálva válik szükségessé egy olyan stratégiai terv elkészítése, mely magát a fejlődést ezen erőforrások megfelelő hasznosításával képes fenntarthatóvá tenni oly módon, hogy az a lehető legcsekélyebb káros hatásokat vonja maga után a lokális közösség számára. Mielőtt rátérnék a gyimesi csángók kulturális hagyományaiban rejlő lehetőségek feltérképezésére és a hozzájuk kapcsolódó turisztika stratégiák bemutatására, Gyimes turisztikai attrakcióvá válását illetve turizmusantropológiai térként való értelmezését célszerű felvázolni. Gyimes mint turisztikai attrakció Gyimes a Keleti-Kárpátokban a Tatros, valamint mellékpatakjainak völgyeiben főként a 19. század első harmadában benépesült történeti, geográfiai és etnográfiai értelemben is jellegzetes mikrorégió, melynek három fő települése Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és a közigazgatásilag Bákó megyéhez tartozó Gyimesbükk. (Biczó Gábor, 2003:40) A völgy természeti adottságainak és magas fokú biodiverzitásának köszönhetően sokan tekintenek úgy Gyimesre, mint Svájc vetélytársára. E térség azonban nem csak természeti szépségeinek
3
köszönheti magas fokú kuriozitását, hanem sajátos határhelyzetének is, mely lehetővé tette az archaikus
kultúraelemek
fennmaradását.
E
tekintetben
Gyimes
páratlan
kultúrtáji
adottságokkal rendelkező néprajzi tájegység (Ilyés Zoltán, 2005), melyhez nem véletlenül köthetők azok a társadalmi-politikai változások és diskurzusok, amik tágabb értelemben az anyaországiak által fenntartott, Erdélyt megcélzó turizmuson keresztül Gyimest is beemelték a köztudatba. Így a gyimesi turizmus fellendülése mögött tágabb értelemben az Erdély iránt megnövekedett érdeklődés áll, mely napjainkban is virágzik. Az első Erdélyt megcélzó turista-hullám az 1960-as években megindult táncházmozgalomnak volt köszönhető, ám vizsgálatom helyszíne iránti érdeklődés és az ebből származó turizmus csak a ’90-es évektől figyelhető meg leginkább. A ‘80-as években, de különösképpen 1985-től, a romániai turistaforgalom állami szintű szabályozása miatt, az erdélyi turizmus jelentős módon háttérbe szorult (bár ekkor sem szűnt meg). Újabb lendületet kapott viszont a ‘89-es rendszerváltás(ok)nak köszönhetően.1 A ‘90-es évektől újabb intenzitást mutatott annak a posztszocialista országokban gyakorlatba léptetett kultúrpolitikának köszönhetően, amely összekapcsolta a turizmus, az örökség és az identitás eszmei bázisát és eszköztárát, hogy belőlük nemzeti „tőkét” kovácsoljon.2 Hazánk ily módon a Trianon előtti országterület megismerését célzó etnoturizmus és örökségturizmus (Ilyés Zoltán, 2008:56) kiépítésének útjára lépett. Az Erdély-járások ideológiai hátterében meghúzódó népi kultúra iránti érdeklődés, a néprajzi kincsek mentésére való törekvés, továbbá a nemzeti identitás formálása miatt olyan ambivalens képet alakítottak ki Erdélyről, melyben az azonosság, a hasonlóság illetve a különbözőség, a másság és az idegenség kettőssége él. „Ma Magyarországon két, alapvetően eltérő, egymásnak ellentmondó kép él Erdélyről. Az egyik kép hozzánk hasonló, velünk azonos magyar, sőt magyarabb, mint a mai Magyarország bármely régiója, az ősi, autentikus magyar kultúrát őrző kultuszhely. A másik, Erdély távoli, különböző, más, idegen, vagy elmaradott, kevésbé modernizált, sőt egyenesen civilizálatlan.” (Feischmidt 2005:7) Ezeket a tulajdonságokat általában a globális fogyasztói kultúra laikusa nyilván kevésbé pozitívan értékeli, azonban a turizmus jövőjét biztosítani igyekvő szakemberek számos vizsgálata irányul a fogyasztói magatartás feltérképezésére, melyekből ma már szembeötlő, hogy társadalmunk egyre inkább olyan élményekre formál igényt, melyeket a tömegturizmus „4S” eleme kevésbé tud biztosítani a fogyasztó számára.3 Így ma a kulturális/örökségturizmus 1
Szilágyi Eszter: „Gyimes kevésbé devalvált vidék...” A gyimesi turizmus antropológiai megközelítése In.: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 2. : 2001-2002. évi dolgozatok / szerk. Fazekas Csaba, Miskolc, 2003. 2 U.o. 3 Internetes forrás: http://www.mtafki.hu/konyvtar/kiadv/FE2007/FE20073-4_271-289.pdf
4
az egyik legkiemelkedőbb a turizmustípusok közül, hiszen a turista számára idegen, illetve nem teljesen ismert kultúrák megismerésének, illetve kulturális rendezvényeken való részvétel vágya jelenik meg motivációs erőként4, ami jelentősen összefügg a rurális turizmus adta lehetőségekkel, melyeket Gyimes esetében kétségtelenül érvényesnek kell tekintenünk. Így az elveszett paradicsomként megjelenő, archaikus, autentikus, ősi, egészséges erkölcsi értékekkel felruházott Gyimes-völgye teljes mértékben megfelel Szíjrátó Zsolt „menedék” koncepciójának. Ezt a jelenséget csak fokozza a tömegmédia, elsősorban a Duna Televízió által, főleg a csíksomlyói pünkösdi búcsúról közvetített kép, mely a gyimesi csángókat a székelyeknél exklúzívabb, archaikusabb csoportként (Ilyés Zoltán, 2008:56) jeleníti meg. A Gyimes iránti érdeklődés ily módon egyre inkább olyan turisztikai desztinációvá alakítja a völgyet, mely attrakciói repertoárjának bővítésére és a hozzá szükséges idegenforgalmi egységek kiépítésére ösztönzi. Gyimes mint turizmusantropológiai tér Gyimes turizmusantropológiai térként való értelmezéséhez elsősorban azokból a társadalomtudományos vizsgálatokból kell kiindulnunk, melyek a turizmus komplex jelenségét a tér, az idő és az idegenség kulcsfogalmaihoz kötik. (Szíjártó Zsolt, 2003:19) A fogalom együttes által sokkal általánosabb megállapításokat tehetünk a turizmuson belüli társadalmi-kulturális folyamatok mikéntjéről. A térbeli és időbeli elhelyezés szinte minden humán tudományterületen fontos, azonban a „jelenben élő” társadalomtudósok legfőbb kihívása a ma problémáinak megoldása, ami miatt az etnográfusok/kultúrakutatók számára a térbeliség szolgál olyan keretül, amelybe elhelyezhetik elemzésük választott tárgyát. (Szíjártó Zsolt, 2003:19) Ez a térbeliség azonban koránt sem alkalmazható csak a fizikai környezet viszonyaira, nem is szabad megelégednünk földrajzi-közigazgatási egységek alkalmazásával, annak ellenére, hogy a térképen kutatási területünk néprajzi tájegységként, mikrorégióként, turisztikai desztinációként és napjainkban már történelmileg is „hiteles helyként” jelenik meg. „A tér, melyben élünk, melyben felnőttünk, ahol történelmünk, időnk és életünk eróziója lejátszódott, mely összerág és kimos bennünket – maga is egy minőségekkel ellátott s talán a fantáziánk által is benépesített, heterogén tér.”– hivatkozik Szíjártó Foucaultra. (Szíjártó Zsolt, 2000:9) Így beszélhetünk fizikai, időbeli és az idegenség kapcsán majd az elkövetkezendőkben kulturális távolságokról is, melyek a fogyasztók mentális térképén
4
Internetes forrás: http://foldrajz.ttk.pte.hu/turizmus/letoltes/4.pdf 2010
5
keresztül még inkább tetten érhetők lesznek. A tér, mint viszonyfogalom így válik az állandó mozgás és átalakulás megtestesítőjévé, szemben az egymásmellettiségre épülő hellyel, melynek minden eleme önálló, „lehatárolt területen található.” (Szíjártó Zsolt, 2003:21) Gyimes turizmusantropológiai térként való megjelenése és értelmezése, valamint a hozzá fűződő vizsgálatok kapcsán elengedhetetlen hogy a jelenségek problematikájának jobb megértéséhez vezető úton a szakirodalomban megjelenő turizmustipológiák bemutatásra kerüljenek. Mivel a kutatás színhelyén tapasztalt lehetőségek és társadalmi diskurzusok révén megjelenő
turizmustípusok
diverzitása
és
összemosódása
szerves
részét
képezik
vizsgálatomnak, fontosnak tartom a helyspecifikum jellegből adódó alternatív- és tömegturizmus közötti különbségtételt, mely a völgy fejlődésének kérdése kapcsán az egyik „kockázati faktorként” jelenik meg. Ez a lehatárolás megkönnyíti az olvasó számára az általam bemutatni kívánt jelenség megértését. Szerencsére számos kiváló tudományos mű áll rendelkezésre a turizmus témakörében, így a típusfajták bemutatása csak a teljesség igénye nélkül valósítható meg. Az idegenforgalom különböző típusainak ismertetése során többféle szempontrendszert alkalmazhatunk, azonban az egyik legegyszerűbb meghatározás a kronologikus sorrendben rejlik. Ebből kiindulva a II. világháborút követően megjelent tömegturizmus sajátosságaival kell kezdenünk (Szőllős Péter, 2005:7), hiszen az alternatív turizmus megjelenése csak későbbre datálható. Emellett persze figyelembe kell venni azt a kézenfekvő kategorázálási lehetőséget is, mely „a turisták származási országa és az általuk választott úti cél összehasonlításán” alapul, így a belföldi és nemzetközi turizmust öleli fel. (Puczkó-Rátz, 1998:25) Nyilvánvaló, hogy a tömegturizmus globálisan érvényesül az idegenforgalmi piacon, dinamikus fejlődésének köszönhetően a világgazdasági tényezők egyik legkiemelkedőbb és legproduktívabb ágazata.
Jelenesetben azonban csak azért
szükséges megemlítenünk ezen sajátosságokat, mert Gyimes-völgye jelenlegi adottságait és lehetőségeit tekintve nem alkalmas a tömegturizmus előidézésére, így fogalmi síkon máris behatároltuk a vizsgálni kívánt jelenségkomplexumot. A jövőbe tekintve azonban nem kizárt, hogy a hely vonzerejének és lehetséges, eddig még kihasználatlan erőforrásainak tudatában kitapinthatóvá válik, hiszen a turizmus általános „menekülés metaforája” (Szíjártó Zsolt, 2000:7) és a fogyasztói magatartás változása magának a tömegturizmus ellentettjét képviselő, alternatív turizmus
eltömegesedését eredményezheti. Az ezzel kapcsolatos meglátások
azonban nem ezen fejezet szerves részét képezik, így azokról a későbbiekben kívánok szót ejteni. Visszatérve a ’80-as években megjelent (Puczkó-Rátz, 1998:27) alternatív turizmus kategóriához, ki kell fejtenünk, milyen egyéb lehetőségeket foglal magába ez a tipológiai halmaz. Mielőtt erre rátérnénk, fontos megemlíteni az egyik legmarkánsabban megnyilvánuló 6
tényezőt ezekkel az alkategóriákkal kapcsolatban. Az alternatív turizmus halmazába tartozó idegenforgalmi kategóriák a tömegturizmushoz képest jóval kevesebb résztvevővel rendelkeznek, fejlesztésük pedig rugalmasabban adaptálódik, a „turisztikai desztinációk természeti, kulturális, gazdasági adottságaival, így a turizmus fejlődése következtében érvényesülő hatások mérlege várhatóan összességében pozitív.” (Puczkó-Rátz, 1998:27) Mivel közvetítő és fogadó országokra, helyszínekre vonatkozó besorolás nem fedi le az elkövetkezendő típusokat, alkalmaznunk kell a turisztikai attrakciókra épülő kategorizálást is, mely szintén az alternatív turizmus halmazába helyezi el a kulturális/örökség-, falusi-, vallási, öko-, kaland- és borturizmust, stb… melyek közül számunkra az első négy lesz fontos. Örökségturizmus Az örökségturizmus terminológiai meghatározása, egészen napjainkig számos jelentésbővülésen ment keresztül, az „1970-es évektől fogva egyre jelentősebb fogalom mind a tudományos, mind a politikai diskurzusokban, s a nemzetközi gazdaságpolitika egyre jelentősebb tényezője.” (Husz Mária, 2006:61) Nem véletlen, hogy hazánk Nemzeti Turizmusfejlesztő Stratégiájában is fontos szerepet szánnak az örökségturizmusnak.5
Az
örökség definiálásához fontos feltennünk a kérdést, társadalmunk „mit hagy veszni, mit becsül meg, tart fenn és ápol?” (Husz Mária, 2006:61) A tárgyi és szellemi javak, hagyományok őrzése Gyimes kapcsán egyaránt fontos, mivel „az örökséget egyszersmind olyan különös kulturális terméknek tekinthetjük, amely a jelen szellemi újraalakítását szolgálja, az állítja elő, mégpedig a kulturális szerveződés tudatos eszközeivel.” (Husz Mária, 2006:62) Ez a tudatosság érvényesül a nemzetkonstrukcióban is, melyhez mindig szükséges egy örökségkoncepció, legyen az megkonstruálandó vagy már meglévő. „A nemzet tehát önmaga megalkotása közben hozta létre saját örökségét” (Husz Mária, 2006:62), melynek elemeit, kulturális mintáit az idő folyamán példaértékűvé emelte és emeli, majd belső adaptáció és a fenntartás szándékával megőrizni kívánja.6 Az örökségturizmus hátterében álló társadalmi változások mozgatórugói tették és teszik egyre populárisabbá az örökség- és kulturális turizmust, így az hazánk turisztikai piacának ranglétráján egyre előkelőbb helyet foglal el. Ennek hátterében nyilván nagy történelmi hagyományokkal rendelkező múltunk áll, melyből fakadóan a kulturális örökség egyaránt megjelenik, mint termék, és mint a turisták 5
Internetes forrás: www.gkrte.hu/user/magazin2/214/Turizmus_Strat_rovid.doc Szilágyi Eszter: „Gyimes kevésbé devalvált vidék...” A gyimesi turizmus antropológiai megközelítése In.: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 2. : 2001-2002. évi dolgozatok / szerk. Fazekas Csaba, Miskolc, 2003. 6
7
számára fontos kereslet és motiváció. A kulturális örökség „a nemzet egészének szellemi örökségét magában hordozza, ezért megóvása mindenki kötelessége”7. Mind a szellemi, mind a materiális/tárgyi örökség komplex alkotóelemeket tartalmaz, melyből kiindulva a kulturális örökség túllép a tradíció határán, ezért velük kapcsolatban sokkal mélyebb értelmezésre van szükségünk. Már csak abból a szempontból is, hogy általában az örökségek a tér- és idődimenzió változása miatt folyamatos átalakuláson mennek keresztül, így maga a kulturális örökség fogalma csak „pillanatnyilag” tekinthető aktuálisnak. Következésképpen az örökségturizmus kategóriájába tartozó turizmustípusok kerülnek az alábbiakban bemutatásra. Honvágyturizmus „A turizmus narratívaként működve a nemzeti, a regionális, illetve a kulturális identitás létesítésének lehetőségét teremti meg egy-egy város, ország, népcsoport vagy közösség számára” (Kovács Szilvia, 2008:46) Ennek példája a honvágyturizmus is, melyre kitűnő példákat
találunk
Ilyés
Zoltán tanulmányaiban.
Ilyés
Zoltán a honvágy
identitásszervező turizmusmotivációja által felállított honvágyturizmus fogalmát elsőként a II. világháborút követően, a köztudat által „bűnbaknak” bélyegzett közép-kelet-európai németség „óhazakép-építése” során használja. A stigmatizált etnikum kényszermigrációja azonban nem tudta felülírni azt a szülőföld iránt érzett hazaszeretetet és honvágyat, mely jelen esetben egy új turizmustípus kialakulását eredményezte. Az anyaországba kitelepített német lakosság ily módon az 1960-as és 1970-es években egyre inkább igyekezett felkeresni tényleges, a vasfüggöny mögötti szülőföldjét, ahol egykor mindennapi életének emlékeit ápolja. Gyimes esetében azonban a honvágyturizmus az előző példához képest jelentősen eltér, hiszen az ideérkező turistákat nem a tényleges szülőföldjük iránt érzett honvágy motiválja, hanem a tragikus történelmi múlthoz kötődő megemlékezés gesztusa. Ez a gesztus pedig elképzelhetetlen az érzelmi alapokon nyugvó, új szimbolikus határ visszafoglalások rituáléi nélkül. Ily módon vált az „ezeréves” határ, mint turisztikai örökségattrackió, egy olyan sajátságos emlékezethellyé, mely alkalmat ad az odalátogató nemzeti identitásának megerősítésére. Az idegenforgalom számára fogyaszthatóvá tett „ezeréves határ” és a Rákóczi vár az ezeréves történelmet jelző szimbolikus kulisszává válása mellett azonban olyan szolgáltatások is elérhetőek, melyek az anyaországiak számára a kultúrnemzet fogalmát hangsúlyozva nyújtanak ízelítőt a gyimesi kultúra világából. Az emlékezés ily módon olyan élménnyel erősíti meg a turisták identitáskereső és megerősítő törekvéseit, mely gyakran 7
Internetes forrás: http://geography.hu/mfk2004/mfk2004/cikkek/berki_dravavolgyi.pdf
8
eredményezi az újbóli visszavágyást. Ez a visszavágyódás viszont nem tekinthető kifejezetten csak az emlékezést és nemzeti identitásmegerősítést szolgáló motivációnak, sőt, egyre inkább a rekreációs turizmus kiegészítőit képezik a meglátogatni kívánt attrakciók sorában. Így a honvágyturizmus gyimesi példája nem hordozza magán dominánsan az emlékezés célirányos ápolását, ellenőrzését és felülvizsgálatát (Ilyés Zoltán, 2003:54), melynek következtében a honvágyturisták zömének határ-, és örökségrecepciója szelektívvé és önkényessé vált és válik. „A határhoz érkező turisták többségének „beleképzelő, belelátó” emlékezése kizár és egyben bekebelez: a turista fel nem róható felületessége könnyen megteremti és „promotálja” az egykori határ egyoldalú nemzeti olvasatát” (Ilyés Zoltán, 2008:56) Vallási turizmus és az örökségturizmus összefonódása A vallási és örökségturizmust összekapcsoló attrakció a 2008. májusában útnak induló Székely Gyors, mely, mint a zarándoklat egy új eszköze és szimbóluma jelenik meg. A Székely Gyors egyben a történelmi Magyarország újjáéledésének jelképeként is értelmezhető, hiszen a csíksomylói pünkösdi búcsú szakrális terét egészen a gyimesbükki Ezeréves határig tolta ki. A „nemzet találkozóhelyeként” ismert csíksomlyói pünkösdi búcsú a Székely Gyors segítségével Gyimesre is kiterjesztette politikai-társadalmi és kulturális hatásait, melyből a búcsún kívüli időszakban is „profitál” a televíziós közvetítések adta reklám miatt, ami a tömegturizmus kialakulásának veszélyét is magában hordozza. Táncházas turizmus/folklórturizmus A kultúra és a hagyomány folytonosságának fenntartása érdekében jött létre a táncházmozgalom, mely sajátos szubkultúrájának köszönhetően létrehozott egy újabb típust a kulturális/örökségturizmus keretein belül. A táncházas turizmus szoros kapcsolatban van a folklórturizmussal, hiszen mindkettő a népi kultúra újjáélesztett hagyományai iránti érdeklődésből fakad, mely érdeklődés a táncházas turizmus esetében sokkal erősebben van jelen. Ebből kifolyólag ezen kategória alatt azon turisták csoportját értem, kik utazásai mögött jelentős mértékben a népi kultúra, főleg a népzenére és néptáncra való fogékonyság áll motivációként, legyen az csupán érdeklődés, vagy maga a közvetítés: előadás és fellépés. Szabó Zoltán állított tipizálás ezért a táncházas turizmuson belül elkülöníti a táncházi zenészek, táncosok gyűjtőútjait; a táncházlátogatók, folklór iránt érdeklődők utazásait; az adatközlők utazásait a táncházasok rendezvényeire és az adatközlők szereplését laikus
9
közönség előtt, valamint színpadi előadók utazásait laikus közönség előtti szereplésekre (Szabó Zoltán, 1998:174-179) Gyimes esetében ebben a kontextusban, tágabb értelemben beszélhetünk folklórturizmusról, mivel a kínálati oldal egyre inkább kezdi előtérbe helyezni az itt fellelhető népi kultúra gondosan megválogatott elemeinek beillesztését (Fejős Zoltán, 1992:339) szolgáltatásai sorába. Ezen belüli specializáció eredményének tekinthetjük azon folklórturisztikai szolgáltatókat, melyek a táncházas turizmust teljes egészében magukba foglalják, célkitűzésük a meghatározó élmények adásán kívül a hagyományok őrzésére, fenntartására és terjesztésére alapul. Társadalmi mozgatórugók Bevezetőmben már említettem, hogy a tömegturizmus hanyatlásának hátterében olyan társadalmi és gazdasági átalakulások munkálkodnak, mely a fogyasztók igényeiben a globalizáció
oppozíciójaként
értelmezhető
élmények
óhajtása
jelenik
meg.
Ilyen
értelemben,ahogy Gyimes példája is mutatja, a tömegturizmus adta távoli egzotikum felkeresése helyett a közeli egzotikumra helyeződik a hangsúly. A fogyasztói kultúra marketing szempontú vizsgálata mellett
azonban szükséges
a társadalmi
vetület
szemügyrevétele is, így kell magát a folklorizmust, mint definíciót tisztáznunk. Szabó Zoltán Guszev meghatározását veszi alapul a témában, mely a következő: „a folklorizmus akkor jelentkezik, mikor a társadalom életében a hagyományos folklór fejlődését akadályozó objektív körülmények merülnek fel, valamint akkor, amikor a köztudat magát a folklórt tekinti veszendőbe menő értéknek, a nemzeti kultúra kialakításához, vagy újjáteremtéséhez szükséges forrásanyagnak.” A folklorizmus tulajdonképpen az emberek múlt iránti igényét fejezi ki. (Szabó Zoltán, 1998:172) Ez a különböző korszakok alapvonásának tekinthető, hiszen „talán nem létezett még olyan kor, amelyben az emberek a jelent ne mint a hagyományok eltűnésének, eljelentéktelenedésének korszakát élték volna meg.” (Csörgő Zoltán, 2001) A társadalomban lezajlott változások egyik hozadéka az élet minden színterére érvényes fejlődés, ami sok esetben egyet jelent a múlt tudatának háttérbeszorulásával, elvesztésével. Ezért jelenik meg egyre erősebben a múlt iránti igény. A fejlődés új vívmányainak ellensúlyozására indult meg a már említett saját folklórra való felfigyelés, ami újra és újra biztos menedékként, jól bevált módszerként kerül be a társadalmi normák és minták eszköztárába. Az embernek ugyanis mindig megvan az igénye a valahová tartozásra. Ez párosul az „új” szüntelen keresésével, aminek a hátterében a lehetőségek széles skálája és a korlátok egyfajta hiánya áll, ami legyen a fejlődés akár milyen pozitív, az csak az értékek
10
devalvációját, elértéktelenedését hangsúlyozza. Ezért a korszak egyik alapja a hagyomány iránti igény. A régi, archaikus a modernizáció folyamán felértékelődik. Ezt hangsúlyozzák azok a tradicionalisták, akik a kulturális hagyományt transzcendensnek, azaz mindent áthatónak minősítik. Ez a jelleg elveszőben van, legalábbis az ember így éli meg: „az ember lelki konzisztenciája, alapbeállítódása az, hogy fogódzót keresve a világban való eligazodásához azt természetszerűleg a múltban, az ismertben találja meg és nem a jövőben” (Csörgő Zoltán, 2001) Ennek tekintetében kell beszélnünk a hagyományalapú társadalomról, melynek kultúráról alkotott felfogása kettős, folyamataiban kettős mechanizmus működik egyszerre. „Az egyik az ún. innovatív vagy revolucionista hatás, amely az új és még újabb elemek beépítését, a rendszer megújítását szolgálja és szorgalmazza. Míg a másik mechanizmus a rendszer, a kultúra folyamatosságát kívánja biztosítani, vagyis a hagyományok lehetőleg zavartalan átadását, és annak továbbvitelén munkálkodik. Mindezek együttesen biztosíthatják a közösség számára fontos információk, a közösségre jellemző ismertetőjegyek biztonságos (gyakran túlbiztosított) átvitelét.” (Hoppál Mihály, 1992) A felgyorsuló világ következménye az egyén tudatának és alapfogalmainak átalakulása. A posztmodern alapkihívása a valóság újradefiniálása, mivel egyre inkább megkérdőjeleződik az, mi is számít valójában igazi értéknek. Az igazi érték ugyanis az önazonosításhoz szükséges tudás legfontosabb eleme. Az alapokhoz való visszanyúlás új szemléletként jelenik meg, mely azt a célt tűzi maga elé, hogy a tapasztalatokból származó megismerésnek tudásmegörző funkciót biztosítson. A folytonosságot vesztett emlékezet a hagyomány segítségével erősíti meg az identitást oly módon, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a lokalitásra, a kohéziós erők fejlesztésére, a bizalomra és kreativitásra. A régit újraformáló mechanizmus képes biztosítani a hagyomány folytonosságát, mely a tradíció egyik legfontosabb funkciója. (Hoppál Mihály, 2002) Az újraformálás pedig az alkalmazkodás egyik legjobb formája, s az ebből kialakult hagyományérték fontos alapja lehet a gazdasági fejlődésnek is, s ilyen szempontból a turizmusnak is. Ez sokkal közvetlenebb formát is képviselhet, mint például a gazdasági értéket mutató kézműves termék, amely magában hordozza a nemzedékről nemzedékre őrzött tradíciót. A kulturális turizmus természetesen már elindította azt a folyamatot, amiben a gazdasági termékek alapjává vált a hagyomány, s amelyben a múlt szellemi és anyagi értékeit és annak megóvását prioritásként kezelik. „A gazdasági termék nemcsak konkrét tárgyi formában, tehát egy kézműves termékben ölthet formát, hanem például a minőségi turizmusban is.” (Csörgő Zoltán, 2001) A minőségi turizmus, mint jelen esetben a gyimesi népzene és néptánctábor épp a hagyományok különböző formákban vált igényes „fogyasztási cikké”. A gyimesi kultúra 11
fogyasztási cikké való válása ebben az esetben abszolút pozitívnak tekinthető, hiszen mind a helyiek, mind az odalátogatók számára továbbélteti a hagyományokat. Ökoturizmus „Elsősorban Gyimes gyakori látogatóit, e csoporton belül is a nyaralóként funkcionáló gyimesi tájházak tulajdonosait jellemzi egyfajta öko-irányultság. Az ökoturizmus eredetileg a természeti környezet értékeinek felelős „élvezetére” vonatkozott, ma már a természeti környezethez kapcsolódó, azzal magasfokú összehangoltságban álló, őshonos kultúra „menedzselését” is jelenti. Az ökoturizmus definiálható úgy, mint az őshonos lakossággal, valamint a természettel való egyfajta szimbiózisra törekvés, melynek során a folyamatos értékorientációval, értékápolással párhuzamosan a természeti adottságok csodálata, „aktív fenntarthatóságának” élménye, illetve a „természetközeli” életmód megvalósítása van megcélozva. Az ökoturizmus berkeiben felmerülő fenntartható (környezetbarát) fejlődés eszméjében tulajdonképpen az ipari modernizáció elleni kritika fogalmazódik meg.”8 Faluturizmus Gyimesi a faluturizmus egyre jelentősebb megjelenését figyelhetjük meg, mely magábafoglalja az önellátó gazdálkodással kapcsolatos öko-, és a népi kultúrához kapcsolódó örökségturizmus jegyeit. Vidéki vendégfogadást, vendéglátó-ipari tevékenységet feltételez, ez azonban az állami bürökrácia tevékenysége miatt többnyire „feketén” vehető igénybe, hiszen a jogi tisztaság megteremtésének komplikált és hosszas folyamata miatt kezdenek ilyen jellegű tevékenységbe a falu lakói. „A falusi turizmust a befogadó lakosság szolgáltatói aktivitása jellemzi, a helyi lakos és a turista között létrejövõ interakciók gazdasági, piaci jellege. Szűkebb értelmében a falulakó családoknál való elszállásolásra vonatkozik, tágabb értelmezésében magában foglalja a panziók, éttermek, turisztikai vállalkozások által propagált turizmust is.”9 A fenti terminológiai meghatározások Gyimesre alkalmazott rendszere tehát a mikrorégió
adottságaival
relevánsan
a
’90-es
évektől
kezdve
egyre
sokszínű
turizmusantropológiai teret hozott létre, mely a Székelyföldi turizmuson belül is egyre
8
Szilágyi Eszter: „Gyimes kevésbé devalvált vidék...” A gyimesi turizmus antropológiai megközelítése In.: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 2. : 2001-2002. évi dolg/ szerk. Fazekas Csaba, Miskolc, 2003. 9 U.o.
12
nagyobb potenciálokkal képes megjelenni etnikai régión belüli kulturális másságának10 és határhelyzetének köszönhetően. Mind a kultúrtáji, mind az örökség fogalmába tartozó adottságai miatt Gyimes turisztikai szolgáltatásainak bővülésével egy jelentősen komplex jelenségekkel bíró területté alakult és alakul, mely térbeliségéből fakadóan állandó változások helyszíne.
10
Internetes forrás: http://www.rphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Horvath_Alpar_disszertacio.pdf
13
2. A turizmusantropológiai tér recens változásfolyamatai Adaptációs stratégiák a hagyományőrzésben Autenticitás igény Annak az átalakulási folyamatnak köszönhetően, mely során Gyimes a fellendülő alternatív turizmus heterogenitásának kitűnő példájává válik, léptek életbe azok az adaptációs stratégiák, melyeket a következő példák bemutatásával szeretnék ismertetni. A most következő két példa magába foglalja azt az autenticitás iránti igényt, mely a kívülről érkező hatások miatt hatékony módon a lokalitás egyes rétegeinél már belülről is megfogalmazódik, így érvényesítve az idegenforgalomból származó érdeklődés pozitív befolyását. Excursus 1. Sára Ferenc tevékenysége Sára Ferenc tevékenységét elsősorban a ’92-ben elindult Gyimesi népzene és néptánctáborhoz köthetjük. A fő fejlődési irányvonalat ekkor a Sára és felesége nevéhez kötődő akulturációs tevékenység adta, miszerint a helyieknek, főleg a gyerekeknek és fiatal generációnak vissza kell tanítani elveszőben lévő hagyományaikat. Ez hatalmas előrelépést jelentett, ugyanis az eddig „szégyellt” kultúra pozitív tartalommal töltődött. Munkásságában megjelenő autenticitás iránti igényt azonban nem az oktatásban megvalósuló akulturációra vonatkozóan szeretném bemutatni. A gyimesközéploki tábor szervezésében történt szakadás után új tevékenységek keretén belül kívánta és kívánja reprezentálni a hagyományos csángó életmódot az érdeklődők számára. Kutatási tapasztalataim alapján az általa szervezett események tekinthetők a legautentikusabbnak. Tulajdonképpen tevékenységével a völgyben fellelhető lehető legtöbb turisztikai szolgáltatást képes reprezentálni, melyek közül elsőként az általa szervezett csángó életmódtábor megvalósításán keresztül jelenítette meg a völgy hagyományos életvilágát. Nála nyílt először lehetőség a falusi turizmuson kívül az önellátó gazdálkodás legfontosabb elemének, a szénacsinálásnak kipróbálásra, melyet napjainkban a Pogány-Havas Kistérség is szeretne beindítani a még gyerekcipőben járó Szénacsináló fesztivál keretén belül. A hozzá érkező vendégek helyi családoknál kapnak szállást, lehetőségük van megismerni a helyi ételeket, túrákon vesznek részt, melyek célállomásai az Ezeréves határ és egy esztena, ahol megtekinthetik a sajtkészítést, és megkóstolhatják helyi tejtermékeket, házikenyeret, puliszkát, stb. A Sára-féle programok kuriozitása ezek mellet az esténként megrendezett mulatságokban rejlik. Itt ugyanis tényleg szolid világítás mellett van lehetőség a csűrben akár helyiekkel való táncolásra, mely a helyi hagyományőrző fiatalok
14
körében is nagyon népszerű. Az általa bemutatott autenticitásra épülő programok sikere talán családias hangulatnak köszönhető, ugyanis „vendégkörének” egy része barátok és ismerősök által érkezik hozzá, emiatt nem került úgy a köztudatba, mint a völgy más rendezvényei. Excursus 2. Falusi turizmus – Györgyicze család A Györgyicze családnál tett látogatásom során, a velük készített interjú alapján szeretném felvázolni azt az egyediséget, mely a falusi turizmus kategóriájához kötődő sokszínűség (Szabó Bernadett, 2009:15) kiváló példája, különösen egy olyan közösségben, ahol a saját hagyományok iránti fogékonyság az akulturációs tevékenységek beindításának ellenére csak nehezen kitapintható. Először azonban néhány szót kell ejteni a Gyimesközéplokon található falusi turizmusról, mely elsősorban a július-augusztus fordulóján megrendezett táborhoz kapcsolódik. A rendezvény ideje alatt a résztvevőknek lehetősége van családoknál való elszállásolásra, itt azonban azon kívül, hogy a vendégek szállást kapnak, nem nyílik alkalmuk a családok életében való részvételre, így ebben az esetben nem érvényesül a falusi turizmus agroturisztikai szolgáltatásainak lehetősége. Ezen turizmustípus ismertetőjegyei közül csupán a jövedelem kiegészítés, a családias hangulat és a vidéki környezet manifesztálódik, mivel a tábor feladata az étkezés és a kulturális programok biztosítása. A Györgyicze család azonban, az általuk kínált lehetőségek alapján a falusi turizmus tipológiai meghatározásainak összességének képes megfelelni. A család a kezdeti és időszakos nehézségek ellenére már hat éve foglalkozik falusi turizmussal. A család vállalkozó szellemének köszönhetően legalizálta vállalkozását, így törvényes kereteken belül tudnak vendégfogadással foglalkozni, ami esetükben nem pusztán jövedelem kiegészítésként szolgál, hanem egzisztenciájuk jelentős alapját képezi a részleges önellátó gazdálkodás mellett. A család vállalkozása egy, általuk konkrétan nem megnevezett utazási irodával kötött szerződésen alapul, így főleg azokat a vendégeket fogadják, akiket az utazási iroda közvetít hozzájuk. Tulajdonképpen az iroda jelenti számukra az egyetlen „reklámfelületet”, hiszen annak honlapján szálláslehetőségeikről és kondícióikról képek alapján is informálódhat az érdeklődő. Maguk azonban még nem tartják szükségesnek a saját promóciót, így saját elérhetőségük, sem egyéb információ nem érhető el velük kapcsolatban elektronikus módon. Az
utazási
irodán
kívül
a
Pogány-Havas
Kistérségi
Társulás
segít
nekik
a
szállásközvetítésben, az ő oldalukon azonban csak a térség panziói vannak feltüntetve. Györgyiczéék általában két család fogadását tudják biztosítani, nagyobb csoport érkezése esetén azonban több hidegségi családdal is együttműködnek, akik 2-3 és 4 fő elszállásolását
15
tudják biztosítani. Ilyen esetben ők tekinthetők a helyi lebonyolítás szervezőinek. A szállásdíjak kifizetése mindig a közvetítő iroda feladata. A szállásadás mellett a vendégek számára mindig a háziak főznek, így ismertetve meg velük a gyimesi konyha ízeit. Ez abból a szempontból fontos, hogy a vendég a helyi gasztronómia hiteles ízeit kapja, a panziók kínálatával szemben. A szükséges kondíciók megteremtése mellett a családnak sikerült nyári szállásán is megteremteni a vendégfogadáshoz szükséges fekvőhelyeket és zuhanyzót, az áramellátás azonban a későbbiekben kerül kivitelezésre. A kalibánál körülbelül 20-25 személyt tudnak fogadni. A pihenni vágyók így ténylegesen bepillantást nyerhetnek az igazi gyimesi életmódba, ezt illusztrálja egy interneten megjelenő élménybeszámoló is: „A többiek 2 órás gyalogtúrával felmentek Barackos tetőre a Györgyicze család kalibájához, ahol a család napi munkájában vettek részt. Kipróbálták a kaszálást is, szemügyre vették az állatokat, teheneket, juhokat..”11 A kalibázás mellett, mely leginkább az ökoturizmushoz köthető szolgáltatás, az érdeklődőknek lehetőségük van a helyi népzene és néptánc megismerésére is. Bár ez a fajta „mulattatás” kissé eltér a völgyben máshol is szolgáltatásként kérhető csángó estektől, mulatóprogramoktól, melyekben a testvérpár szintén közreműködik zenészként. Györgyiczéék lánya ugyanis felfigyelve a népzenei kincs fontosságára és a benne rejlő lehetőségekre, javarészt autodidakta módon, főleg CD-ről sajátította el a népzenét a klasszikus hegedülés mellett. A völgy iránti érdeklődés pedig arra ösztönözte bátyját és édesapját, hogy maguk is kezdjék el a tájegység sajátos ütőhangszerének, a gardonnak előállítását, mely a médiában is hírként szerepelt12. A testvérpár igény szerint mutatja meg a gyimesi népzenét, ha kérik, táncosokat is hívnak, akiket viszont ki kell fizetniük, ettől függetlenül
műsoruk
hagyományos
kereteken belül
zajlik.
Az interneten talált
élménybeszámoló alapján azonban más néprajzi tájegységekhez (pl.: palóc és matyó lakodalmas) hasonlóan itt is „bemutattak egy gyimesi lakodalmat „kicsiben”. A menyasszonyt és vőlegényt gyermekek alakították, felnőtt fiatalok voltak az örömszülők, násznagyok, koszorús lányok, Kicsi Kóta gazda (vőfély) vezényelte le az eseményt. A mi csapatunk, mint násznép, egész napos program keretében szórakoztunk a helyi szokások szerint, zenével, tánccal és rigmusokkal. A gardon készítés mellett a család a helyi háziipar szinte minden ágazatát fontosnak tartva űzi. A régi viseletek gyűjtése mellett maguk is készítenek megrendelésre népviseletet, melynek minden darabját a téli hónapokban maguk szövik, varrják és hímzik. Egyedül a bundákat vásárolják meg a még ehhez értő mesterektől. Sok 11
Internetes forrás: www.vtsz1990.hu/megjelenito.php?id=CSA-08281143508
12
Internetes forrás: http://erdely.ma/nephagyomany.php?autoid=54551&cim=ujjaszuletett_a_csangok_hagyomanyos_hangszere_video&day=01 &id=51190&month=06&what=archivum&year=2010
16
esetben a megvásárolt bundák átalakításra kerülnek, részben a régi selyemcérnák hiánya miatt új, hivalkodó színűbb, kevésbé autentikusnak ható hímzések miatt. Háziipari termékeik közül a viseleten és hangszeren kívül, más textilárukat is előállítanak, melyeket a népszerű gyimesi írott tojásokon13 kívül a minden tavasszal és ősszel Csíkszeredában megrendezett hagyományos és helyi termékek vásárán tejtermékeik mellett kínálnak eladásra. A vásárt Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Osztálya szervezi meg, így biztosítva piacot a kistérség gazdáinak.14 A család tevékenységének rövid bemutatásából is világossá válik, miként hat pozitívan a turizmusból fakadó érdeklődés a helyi kultúra fellendítésére, megőrzésére és ápolására. Györgyiczéék ezért hiteles példái annak a jelenségnek, mely a helyi kultúrjavak erőforrásként való felhasználására épít, ily módon biztosítva a fejlődés alapjához szükséges egészséges szemléletmódot. Ebben az értelemben az autenticitás iránti igény ezen példája egy értéktudatos lokális mentalitás meglétét mutatja, mert azt mondják a magyarországiak, hogy azzal hogy ők elvisznek mindent, egyfajta hagyományőrzést csinálnak. De itt vagyunk mi! Mi szövünk karincát, övet, mi próbálunk minden félét…”(interjúrészlet)15 Ezáltal az autenticitás élmény, azaz a
hagyományos parasztközösség reliktumainak tapasztalata szinte minden
klasszikus tartozékával egyetemben – élő viseletkultúra, transzhumáló gazdálkodás, gazdag folklór– okkal bűvöli el az idelátogatókat.16
„Alkalmazott” hagyományőrzés igény Excursus
3:
Deáky Panzió, a Borospataki mulatóprogramjainak bemutatása
Skanzen
és
a
Csángó
Panzió
„Alkalmazott” hagyományőrzés alatt elsősorban a Gyimes-völgyében lévő panziók szolgáltatásai között szereplő csángó estet illetve csángó mulatóprogramot értem. A csángó mulatóprogram elsősorban Deáky András Agroturisztikai Panziójához kapcsolódik. A mulatóprogram itt jelent meg először folklórturisztikai szolgáltatásként a ’90-es évek közepén. A mulatóprogram szolgáltatások közé való beemelése itt mutatkozik meg a legtudatosabban, ugyanis Deáky András munkásságát figyelve talán ő az egyedüli, aki 13
Internetes forrás:
http://erdely.ma/nephagyomany.php?id=50572&cim=himestojas_fest%F5_gyorstanfolyam_a_gyimesi_hidegsegr%F5l_vide o&autoid=54560&year=2010&month=10&day=07&what=archivum 14 Internetes forrás: http://www.szekelyhon.ro/szekelyfold/csikszek/napsuteses-tavaszi-vasar-csikszeredaban 15 16
Részlet a Györgyicze családdal készített interjúmból Internetes forrás: www.poganyhavas.hu/img/biczog..doc
17
legnagyobb figyelmet szánja „Patakország” világának és a hozzá kapcsolódó turisztikai attrakciók
bemutatásának.
Egy
ilyen
csángó
mulatóprogramon
való
résztvevéses
megfigyelésem és az itt készített interjúim tapasztalataira támaszkodva fogom bemutatni röviden az alkalmazott hagyományőrzés jellegzetességeit. A méltán népszerű Deáky Panzióba érkező vendégek állandó igényt formálnak a csángó mulatóprogramra, melynek kivitelezésében már régóta megjelennek a turisták igényeihez való adaptáció elemei. A szolgáltatást előzetes bejelentés alapján lehet igénybe venni, ugyanis a folklórműsor ebéd illetve vacsora közben szórakoztatja a vendégeket. A műsor igénylői zömében nem szállóvendégek, hanem valamilyen erdélyi buszos körutazáson résztvevő csoport tagjai, akik csillagtúrájuk során felkeresik az „Ezeréves” határt. A program három-öt órában ad betekintést a gyimesiek életvilágába, melynek bemutatása során a természeti adottságokból fakadó kulturális sajátosságok, és a hozzájuk kapcsolódó történelmi háttér rövid felvázolása dominál. A mulatóprogram tehát a rendhagyó történelemórát, folklórműsort és helyi gasztronómiai specialitások felvonultatását ötvözi. A csángó estet két zenész, egy hedegűs és egy gardonos valamint két pár táncos mutatja be általában. A műsor menetének részletes ismertetésére a dolgozat terjedelmi követelményei miatt nincs lehetőségem, így annak csak leglényegesebb mozzanatait írom le a következőkben. A házigazda panziótulajdonos rövid köszöntője és bevezetője után ismerteti a helyi kultúra sajátosságait. A műsor menetében a beszéd, az ételek felszolgálása és az aközben zajló zene és tánc folyamatosan váltják egymást. A helyi konyha specialitásai közül előételként sajtot, ordát és túrós puliszkát szolgálnak fel. A vendégek étkezése közben a táncosok bemutatják a csángó népviseletet, ismerteti annak sajátosságait, majd eltáncolnak néhány jellegzetes táncot. Ezek a műsor elején főleg páros táncok. A táncosok a jellegzetes gyimesi körtáncok, azaz héjszák során igyekeznek minél több résztvevőt bevonni a táncba. A vendégek számára azonban, ahogy interjúalanyaim is fogalmaznak, idegen a gyimesi zene és tánc 17, ami miatt a vendégek kevésbé felszabadultak. Ezért olyan játékokat alkalmaznak, melyekbe könnyen be tudnak kapcsolódni. Ilyen például a „megy a gőzös” vagy a felcsíki „Az öreg zsidónak akkor vagyon jó kedve” kezdetű komikus mozzanatokat tartalmazó zsidó-polgári tánc. Ezen játékos elemek felhasználása és alkalmazása tulajdonképpen a vendégek szórakozását garantálják, melyet csak fokoz olyan dalok, nóták előadása illetve közös éneklése, melyeket ők is ismernek, sőt nagyon gyakran kérnek is. „Ezért van az, amikor a program vége felé járunk, bele kell vinni egy kicsi olyan ismertebb zenét is, olyan népdalokat is, ami nem gyimesi 17
„az elején idegen, csak úgy nézik, s olyan furcsa, hogy olyan csodabogaraknak számítunk. Mert ugye a ritmusvilág is más a gyimesi zenébe… mert minden, csomó minden újdonság éri.
18
népdal. Mert esetleg Magyarországon is jobban ismerik, műdalokat. Amiket tudnak énekelni, s akkor szabadul fel igazán, s akkor énekelget velünk. Van egy ilyen 15-20 perces rész, amikor ilyen muzsikát játszunk, azért hogy érezzék ők is, hogy na!”(interjúrészlet)18 A műsor koncepciójával kapcsolatban szükséges az állandó variálás, mivel a rutinos bemutató mind az előadóknak, mind a visszatérő vendégek számára unalmassá válna. Ettől függetlenül már kialakítottak egy olyan sorrendet, amire tudják, hogy igény van, amire fogékonyabbak, és amit könnyebben megtanulnak az ide látogatók. A mulatóprogram szerkezetét tekintve igyekszik mindenből megmutatni egy keveset és megtanítani azt, amire igény van. „Sokszor kérik, hogy tanítsunk meg nekik helyi népdalt, látszik, hogy van rá igény. És a Magyarországról érkező turista java része már el is felejtette, milyen a népdal, vagy nem is tanult a népzenéről és az ő gyökereit elvágták valahol és hiányzik neki, hogy valamiből táplálkozzon, és akkor ezt úgy érzi, hogy az övé, a csángó kultúra.”(interjúrészlet)19 Visszatérve a műsor adaptált elemeihez, fontos ismét kihangsúlyozni a gyimesi csángó kultúra idegenségét, melynek kompenzálása érdekében kerültek be más tájegységek darabjai a program zenei repertoárjába. Ezeket a populáris dallamokat a helyi zenészeknek külön kellett elsajátítaniuk. Úgy, ahogy az ideérkező számára idegen az itteni zenei világ, úgy a helyi adatközlők számára is idegen a „mindenki” által ismert népdalok és nóták világa. Ennek kiküszöbölése érdekében kellett magyarországi énekes könyvekből és egyéb forrásokból megtanulniuk ezeket. A magyarságtudat megerősítéséhez a Deáky Panzió csángó mulatóprogramja jelentős mértékben hozzájárul, hiszen egy olyan élményt kívánnak nyújtani az érzelmekre való hatás eszközeivel, melyek a kultúrnemzet egységének fontosságát és az együvé tartozást hangsúlyozzák: „Tehát én abban hiszek, hogy nem csak etetni-itatni, vagy szállást kell biztosítani az idelátogató számára, hanem programokat is kell szervezni és egy ilyen program érinti meg igazán érzelmileg is az idelátogató turistát. Itt rádöbben arra, hogy hát olyan messze Magyarországtól (…) itt is létezik egy magyar népi kultúra, itt is beszélnek magyarul az emberek (…) és ez is erősíti az összefogást, az együvé tartozást, azt hiszem az emberek között. Mondjuk én próbálok érzelmileg hatni az emberekre, úgy néz ki, nagy sikere van ennek a programnak és évente sok ezer ember keresi fel csak az én panziómat, és ennek a programnak már híre van a magyarországi utazási irodákban is.”(interjúrészlet)20
18
Részlet Antal Tiborral készített interjúból Részlet Antal Tiborral készített interjúból 20 Részlet Deáky Andrással készített interjúból 19
19
A csángó estek, mint programlehetőségek a Borospataki Skanzen és a hidegségi Csángó és Fatányéros Panzió szolgáltatásai között is elérhetőek, itt azonban csak az üzleti fogás koncepciója érvényesül. A mulatóprogramok koncepciójában a Deáky Panzióban és a Csángó Panzióban megfigyelt csángó estektől eltérően Borospatakán a tulajdonos elmondása szerint csak a helyi hagyományos táncot és zenét mutatják be, ily módon itt, ezen a téren nem érvényesül a turisták igényeihez való alkalmazkodás, azt csak az ajándéktárgyak árusításánál veszik figyelembe. A Skanzen mulatóprogramja a másik kettőtől eltérően csupán csak másfél illetve
háromnegyed
órában
reprezentálja
a
folklórműsort.
A
Csángó
panzió
mulatóprogramján szintén alkalmam nyílt résztvevőként megfigyeléseket végezni. A program szinte teljes egészében megegyezett a Gyimesbükkben látottakkal, ám menetében csak a viseletek és táncok rövid ismertetésére került sor. Itt a vendégek szórakoztatását szolgáló populárisabb dalok keretében jelent meg leginkább az a trianoni tragédiát ellensúlyozó irredenta hangvétel, mely az Ezeréves határnál érzékelhető társadalmi diskurzusok és nemzeti identitás-kifejezések jellemzője. Turisztikai szolgáltatások rendszere Gyimesben A Gyimes völgyében található folklórturisztikai rendezvényeket tartalmuk és célközönségük szempontjából megfigyeléseim alapján két csoportra osztom, annak ellenére, hogy a rendezvények szervezői célkitűzésük szempontjából ugyanannak a rétegnek, azaz az idelátogatóknak, elsősorban külföldieknek igyekeznek programjaik által élményt nyújtani. A különbségtételt tovább erősíti, hogy a rendezvények más közigazgatási egységhez, jelen esetben faluhoz tartoznak, valamint szinte egymást követően valósulnak meg, ami abból a szempontból szerencsés, hogy legalább időben nem jelentenek egymás számára konkurenciát. Mivel a kutatásom középpontjában a nagy múltú Gyimesközéploki Nemzetközi Népzene és Néptánctábor áll, ezzel kezdem fejezetem, így az időrendi sorrendnek is megfelel koncepcióm. Mielőtt azonban rátérnék a tábor vizsgálatára, szeretném felvázolni a fentebb említett különbséget. A rendezvények célcsoportját, mint már említettem, főleg a külföldről, elsősorban Magyarországról érkező vendégek képezik. Azonban, ha megvizsgáljuk a rendezvények repertoárját, rá kell jöjjünk, hogy az egyik kategóriába tartozó rendezvény mégsem a turista célközönségnek szól elsősorban. Az első kategória ebből kiindulva a résztvevők számára szánt és megvalósított Gyimes-reprezentáció, mely ténylegesen a völgy hagyományainak, elsősorban népzene és
20
néptánckultúrájának bemutatásán alapul. Ide tartozik elsőként a Gyimesközéploki Nemzetközi Népzene és Néptánctánctábor, mint folklórturisztikai szolgáltató.
Gyimesközéploki Nemzetközi Népzene és Néptánctánctábor A tábor rövid bemutatása 1992-ben került először megrendezésre a gyimesközéploki tánctábor, mely alapvetően két hagyományörző vidék, Gyimes és Felcsík népzenéjét és táncait reprezentálja a résztvevő közönség számára. A programok közül a tánctanítás mellett a hangszeres népzene- és népdaloktatás a leghangsúlyosabb, emellett korosztálynak megfelelően más lehetőségek is rendelkezésre állnak a kikapcsolódni vágyók számára. Ha a tábor eddigi történetét nyomonkövetjük, már az első pillanattól kezdve jelen van mind a szakmai színvonalhoz, mind pedig a turisták igényeihez való alkalmazkodás. Ilyen értelemben a szervezők célja az állandó fejlődés, amit a lehetőségeiknek megfelelően mindig igyekeznek biztosítani. Ily módon a tábor
programja
a
néptánctanításon
kívül
évről
évre
gyarapodott,
kezdetben
hangszeroktatással, majd a kézműves foglalkozásokkal, melyek keretén belül nem csak a hagyományos gyimesi és felcsíki kézművesség fortélyait lehet kipróbálni, hanem egyéb alternatívákat is, mint például a nemezelést, karmantyúfán való szövést, stb. Mivel a táborba számos kisgyermekes család érkezik, számukra a kézműves foglalkozások teszik lehetővé a kikapcsolódást. A foglalkozások keretén belül a tábori napközi ideje alatt szakképzett óvónők vigyáznak a kicsikre, lehetővé téve szüleik egyéb programokon való részvételét. A kézműves foglalkozásokon tapasztalható sokszínűség jellemző a hangszeroktatásra is, hiszen a hegedűre és gardonra épülő autentikus gyimesi népzene mellett lehetőség van furulyán és a moldvai népzenében használt kobzán való tanulásra is. A napközben öt órában, kezdő és haladó szinten folyó gyimesi és felcsíki táncoktatást mindig felkészült oktatók végzik. Ez az egyik olyan tényező a szervezésben, mely a lokális közösség egyes csoportjai között negatív bírálatot kapott és kap még ma is a helyi adatközlők mellőzése miatt, erre azonban a későbbiekben szeretnék visszatérni. Ennek ellenére a népzene és népdaloktatások, valamint a kézműves foglalkozások adatközlők közreműködésével zajlanak. Tehát a tábor szerves részét képezik a helyiek, mint adatközlők, hagyományőrzők, ami jelentősen hozzájárul a saját kultúra fenntartásához és megőrzéséhez. Ám nem csak a helyiek, hanem az Erdély különböző pontjairól érkező tanárok is fontos szerepet játszanak, alkalmazásuk kimondatlan szabályként érvényesül a háttérmunkában.21 21
Internetes forrás: http://www.gyimesitabor.nextra.ro/nyolc.html
21
Az igényekhez való alkalmazkodás másik kitűnő példája az esti bálok zenei repertoárjának kibővítése. Annak ellenére, hogy a gyimesközéploki tábor a már említett két vidék hagyományainak bemutatásában is változatosságra törekszik22, minden este más-más hagyományőrző csoport mutatja be műsorát. Az ide érkezők azonban ezt nem tartják elég változatosnak, szükségük van más táncházi „divatdialektusok” táncrendjeire is. A keleterdélyi, főleg székely és csángó táncok mellett így jelentek meg az esti bálokon és a kultúrotthon melletti panzióban megrendezett folk-kocsma keretein belül a moldvai, mezőségi, széki, kalotaszegi, Küküllő menti táncrendek is. A tábor legfőbb kulturális tevékenysége a lokális közösség revival-elemeinek
megőrzése és terjesztése, az ide
érkezőkkel való megismertetése, melyet jelentős tudományos-szakmai munka tesz lehetővé, így biztosítva a rendezvény szakmai színvonalát. Emiatt a tábor teljes hanganyaga rögzítésre kerül, az adatközlők fellépései pedig jó alkalmat kínálnak a gyűjtésre. Ezen gyűjtések anyagai a feldolgozást és tanulmányozást követően különböző kiadványok formiában váltak elérhetővé, így segítve elő az oktatást és a kultúrkincsek továbbadását. Ily módon a táborban mindenki ingyenesen „gyűjthet”és dokumentálhat, azonban a tábor megrendezéséhez az ezekből származó adományok, ha minimálisan is, de hozzájárulnának. Ez természetesen azt jelenti, hogy a hagyományőrző táborokat működtető apparátus fontosnak tartja a szellemi javak értékének anyagi vonzattal való ellátását, felértékelését. Ebből kiindulva a kultúra megvásárolhatóvá
válik,
azonban
mindez
egyedi
módon
történhet
A
résztvevő
lefényképezheti az adatközlőket. Rövidfilmeket készíthet, hanganyagot rögzíthet. Mivel mindehhez saját eszközökkel, technikai háttérrel rendelkezik, ez a fajta élménygyűjtés és dokumentálás
az
egyén
személyiségén,
látásmódján,
ízlésén
keresztül
történik,
megakadályozva ezzel a kultúra reprezentációinak tucatjellegűvé, szabványszerű tömegcikké való válását. Ezáltal létrejön egy egyéni promóció is, amiket a világháló videómegosztó honlapján, honlapjain lehet megtekinteni Az ingyenes gyűjtés természetesen itt is lehet egy odacsalogató eszköz, azonban fő funkciójának a kultúra és hagyomány fenntartását, terjesztését tekintem. Persze ez a szabad rögzítés egyértelmű lehet a laikusok számára, mivel egy gálaműsort, vagy egy hangszeroktatáson megszólaló dallamot nem lehet árcímkével ellátni. A folklórkincsek ilyen módon való „anyagiasítása” azért szükséges, mivel az érték 22
Internetes forrás, U.o.: „Így került sor az eleinte csak Csíkszentdomokosra szorítkozó felcsíki anyag kibővítésére, ezáltal hol a domokosi anyagot, hol pedig a csíkjenőfalvi és csíkkarcfalvi táncokat, népdalokat tanítottuk. Effajta megkülönböztetést a gyimesi táncokon belül is tettünk. Általában a Gyimesközéplokhoz tartozó sötétpataki anyagot tanítottuk, de olyan év is volt, amikor a Gyimesbükkre és Nagygyimesre jellemző táncok és énekek kerültek előtérbe. A táncok és népdalok effajta részletekbe menő, alapos tanulmányozása révén ki tudtuk elégíteni azon hivatásos táncosok, énekesek igényeit is, akik úgy jöttek el táborainkba, hogy bizonyos mértékig ismerték már valamelyik vidék táncait, dalait.”
22
kifejezésnek, annak jelentőségének tudatosítására ez a legkézenfekvőbb mozzanat. Vagyis az ingyenes fogyasztásba való bocsátás mögött álló, mély értékítélet a figyelemfelhívás miatt a szakmai háttérrel rendelkező szervezőgárdában található meg. Az évek multával megjelent az az igény is, hogy tudományos előadások és filmvetítések kerüljenek megrendezésre, ehhez a szervezők számos szakmai tekintélyt invitáltak meg, akik a magyarság eredetétől kezdve a helyi hagyományokig számos témában tartottak előadásokat. Ezek közül szeretném kiemelni az általam megfigyelt spiritualizmusra és ezoteriára épülő, a Biblia tanításait sajátosan értelmező, azt neopogány elemekkel ötvöző szinkretista szemléletet képviselő előadásra, mely véleményem szerint a ma már a csíksomlyói pünkösdi búcsú reprezentálásában is jól tetten érhető sajátos, a nemzeti identitáshoz kapcsolódó új tendenciák popularizálódását példázza. Mindezek mellett a tábor helyismereti és gyógynövény gyűjtő túráival hozzájárul ahhoz az élményhez, mely a résztvevőkben még inkább felerősítik az eredeti helyszínen, „tiszta forrásból” való élmények szerzését, hozzájárulva némiképp a lokalitásban rejlő rekreációs és ökoturisztikai lehetőségek ismertetéséhez. A tábor megvalósításának nehézségei Állandó nehézséget jelent a tábor megvalósításához szükséges pályázatok ki, illetve ki nem használása. A gyimesi tábor fennállása óta számos alapítványtól, közhasznú szervezettől, minisztériumtól, magánszemélyektől kapott támogatást pályázati úton. A pályázás táborral kapcsolatos oldala igen árnyékos, ugyanis maguk a pályázati kiírások számos olyan követelményt diktálnak, melyet az átlagember nem tud vagy csak igen nehezen tud teljesíteni. A Nemzeti Kulturális Alap pályázatait például lebonyolítón keresztül végzik, azonban vannak olyan pályázatok is, melyekhez nincs megfelelő útmutatás, nincs egyszerű online kitöltési lehetőség, stb. Ez persze csak a kezdetét jelenti az ehhez kapcsolódó nehézségeknek, ugyanis a megkapott pénzekről a tábor zártával el kell számolni, kimutatást kell készíteni, ami szintén nem megy könnyen. Az megfelelő anyagi háttér hiánya miatt a szervezők a következőképp látják a tábor helyzetét: „Mindig a bizonytalanság tetőfokán vagyunk, mindig abba bízunk hogy annyi táborozó eljön, hogy a tábor önköltségi áron kijön és nem kell nekünk a saját pénzünket beletenni. A pályázati lehetőségeink minimálisra szűkültek és amit pályázati pénzekből kapunk az nevetséges… mert amit mondjuk az NKA megítél nekünk, az a pénz körülbelül 5 zenész tiszteletdíja egy heti muzsikálásra. Emiatt nem tudunk semmit se fejleszteni.(…) Mi pedig fizetünk a helyi tanácsnak, hogy béreljük a kultúrházat, tehát itt
23
fordítva mennek a dolgok.”(interjúrészlet)23 Az idei tábor számára a gazdasági világválság is jelentősen éreztette hatását, ami mellett a helyi árvizek miatt a helyi önkormányzat sem tudta kellő mértékben támogatni a tábor. Az árvizekről adott híradások pedig a látogatóközönség létszámának csökkenését okozták, annak ellenére, hogy a falu központjában megrendezett táborra nem jelentett különösebb veszélyt. A bevételek hiányának másik oka a helyiek meglátása szerint, hogy túl sok a meghívott vendég, kik étkezését és szállásdíját a tábor állja. Belső nehézségek „Sajnos a lazább kapcsolat, a ritkábban való találkozás nem tette lehetővé még a nyolc év során sem egy igazi emberi kapcsolat kialakulását a kezdeményezők és a helyi erők között”24 olvashatjuk a tábor első nyolc évéről szóló beszámolóban. Bár a kettészakadt szervező gárda egy része 2005-től újra betölti szervezői pozíciót, a helyi közösséggel való együttműködés azonban még mindig gondot okoz. Egyesek úgy látják, „itt nincs közösség, nem is volt soha.”25 A tábor szervezői közül sokan úgy látják, a kiosztott feladatok és az azokat ellátók jobb összehangolása jelenthetne megoldást. A belső konfliktusok hátterében a megfelelő együttműködés hiánya erkölcsi hiányosságokkal is párosul, mely tulajdonképpen a tábor kivitelezésének munkálatai veszélyeztetik, annak ellenére, hogy ebből a laikus résztvevő közönség természetszerűleg semmit sem tapasztal.
A tábor folklórturizmusának hatásai A tábor résztvevőinek antropológiai vizsgálata A tábor több tekintetben is komplexnek tekinthető. A tábor résztvevői, mint kulturális fogyasztók vannak jelen, azonban nem tekintik magukat turistának. Ezt a fogalmat ugyanis pejoratívként értelmezik. Már maga a szó hallata számukra, melyet a félig strukturált interjúim és kérdőíveim kapcsán említettem, meghőkölést váltott ki. A jelenség ellentmondásossága a résztvevőknél megfigyelhető a „tömegturista” módjára való viselkedés. A passzív résztvevők különböző technikai eszközökkel igyekeztek dokumentálni az eseményeket. Az analóg és digitális fényképezők, diktafonok, hang- és képrögzítésre alkalmas mobiltelefonok mellett megjelentek a komoly teljesítményű kamerák is. Ezek
23
Részlet Bodó-Bán Jánossal készített interjúmból Internetes forrás: http://www.gyimesitabor.nextra.ro/nyolc.html 25 Részlet az egyik interjúból 24
24
alkalmazása gyakran gátlástalan megörökítési vággyal párosult. Így nem csak a kultúrát, hanem annak közlőjét is fogyasztók magatartása nem különül el a tömegturistákétól. A résztvevőkkel készített interjúk hitelesen tükrözik az identitáskeresés különböző módjait, ami szintén ambivalensnek tekinthető. A hagyomány kérdéskörére visszacsatolva természetesen az eredeti, az autentikus, az archaikus a mérvadó. Azonban a hiteles helyként kezelt Gyimes mégsem tekinthető annak, hiszen az odalátogatónak egyrészt nincs is ideje valóságban megtapasztalni az ottani életmódot, másrészről nem is igényli azt. A résztvevők jelentős százalékának fontos maga a település, vagyis maga a tudat, hogy helyben és elvileg eredetiben sajátíthatja el a zenét, a táncot. Viszont csak kevesek adtak hangot annak, hogy szívesen ismerkednek – ismerkednének helyiekkel, sokak viszont nem is igénylik ezt. Az eredetiben való megtapasztalás másik korlátja a praktikus közlekedési eszköz, az autó. Az autó ebben az esetben is létrehoz egy hermetikusan zárt teret. Ennek következtében a látogató többnyire csak a táj szépségével szembesül, mely szintén idealizálásra ad alapot és alkalmat, arra azonban nem, hogy a saját bőrén tapasztalja a tényleges körülményeket. Az önmagunkra találáshoz sok esetben csak közvetett módon van lehetőségünk és igényünk mintát venni. Ezen a helyi emberek magatartásformájának megfigyelésen alapuló elsajátítását értem. A táncházi szubkultúra természetesen itt is mintául szolgál, ehhez azonban a résztvevők nem kapcsolnak erkölcsi-morális értéket, ellenben a helyiek megfigyeléséhez mindig tartozik valamilyen önmagunk által felállított magyarázat a viselkedésre, gesztusra. A „civilizáltabb” környezetből érkező hiányol magából egyfajta népi bölcsességet. Ennek pótlására, illetve szintén az identitás megerősítésére, szókincsébe beleépíti azokat a jellegzetes tájszavakat és tájszólást, ami jelen esetben Gyimes völgyét jellemzi. Az egyre „burjánzó” panzióépítések is megosztják a településen megfordulók véleményét, s bizonyos tekintetben a tábornak is hátrányt jelent. A közvetlenül a kultúrház mellett épült panziót a szervezés nem tudta kikerülni, velük kooperálva oldották meg az étkeztetést, mely jelentős deficitet jelentett a tábor anyagi hátterében. Emiatt fontos és kifogásolt volt sok résztvevőnél a helyi ételek hiánya a tábori étkeztetésben. Kényelmi szempontból azonban elengedhetetlen a panzió léte. És itt visszautalnék a résztvevők ambivalens magatartására. Többen alkotnak negatív véleményt a panziókról, számukra a fejlődés adta lehetőségek és szolgáltatásbővülések egyre több és több embert vonzzanak majd, ami miatt Gyimes elveszti szépségét, vonzerejét, kuriozitását. Tehát már itt is megjelent a turizmushoz és a turistákhoz kapcsolódó pejoratív értelmezés. Van egy réteg, mely szimbolikusan birtokolni kívánja Gyimest, ezért „Magyarországon van egy olyan hajlam, meg szeretnék azt, hogy minket egy ilyen rezervátumként kezeljenek. Hogy itt az idő álljon 25
meg, ha lehet forduljon vissza. Menjünk, öltözzünk vissza népviseletbe, járjunk úgy. De a világ nem ez, a globalizáció itt is működik.”(interjúrészlet)26 Gyimes, mint a magyarságtudat gyökere, a múlthoz való kapcsolódás szimbóluma létrehoz egy olyan birtoklási vágyat annak fogyasztói fejében, mely ellenez bizonyos, a település érdekeit szolgáló fejlesztéseket, beruházásokat, mert azok többé nem nyújtanák az eddig elképzelt idealizált világot. Itt felmerül ugyan a kérdés, mi a jobb az ott élők számára: az eddigi, ám eredetinek titulált állapotok megőrzése, ami a táborhoz kapcsolódó folklórturizmus egyik jellegzetességét jelenti, ám nem túl jelentős hozadékát képezi az ott élők
megélhetésében?
Vagy
dominánsan
az
egy-egy
vállalkozóhoz
kapcsolódó
turistaparadicsom kivitelezése, mely talán háttérbe szorítaná az ingázást? Természetesen a megoldás a kettő ötvözésében, azaz a megőrzésben és fejlődésben rejlik.
A gyimesfelsőloki Csángó Hétvége A rendezvény bemutatása Gyimesfelsőlokon idén negyedik alkalommal kertült megrendezésre a Csángó Hétvége, mely lényegesen különbözik a Gyimesközéploki Nemzetközi Népzene és Néptánctábortól. Ez a rendezvény alkotja a helyi folklórturisztikai események második kategóriáját, hiszen résztvevői és a műsor repertoárjának szempontjából ez a program tapasztalataim szerint elsődlegesen nem a helyi hagyományok reprezentálására épül. Megfigyeléseim alapján a Csángó Hétvége tulajdonképpen csak a hely szellemében kötődik szorosan Gyimeshez annak ellenére, hogy néhány helyi hagyományőrző csoport (Csíkcsobotfalvi Antal Banda és hagyományőrzők, Gyimesközéploki Ordasok, Setétpataki Hagyományőrzők, Kesice Tánccsoport) itt is fellépőként szerepel. Maga a rendezvény helyi kezdeményezés eredményeként, a nagy múltú jászberényi Csángó Fesztivál révén jött létre a gyimesfelsőloki Antal Tibor és a fesztivál főszervezője, Kocsán László közreműködésével. A Csángó Hétvége megvalósításában így a helyi erők mellett nagy szerepe van a magyarországi közreműködésnek, ugyanis a Csángó Fesztiválhoz kapcsolódó Országos Néptánc Baráti Kör teszi közzé a hozzá tartozó táncegyüttesek számára a Csángó Hétvége programfelhívását. Ebből kifolyólag a rendezvény közönségének jelentős százalékát az előre bejelentkezett együttesek adják. Így a Szabó Zoltán által felállított táncházi turizmus fajtáinak megfelelően mind az adatközlők, mind a színpadi előadók laikus közönség előtt szerepelnek a „Tatros partján nem szabad lefeküdni…” és az „Én elmegyek közületek, Isten maradjon veletek…” 26
Részlet Rácz Árpáddal készített interjúmból
26
elnevezésű gálaműsorokon. A három napos „fesztivál” lényegében az ideérkező, részben előre bejelentkezett, részben meghívott együtteseknek nyújt vendégszereplési lehetőséget azzal a céllal, hogy a helyi közösség megismerje saját táncain és zenéjén kívül más tájegységek táncrendjeit is. Ezzel a példamutató gesztussal erősítve a saját értékekhez való pozitív hozzáállást, tudatosítva a még fellelhető hagyományok megőrzésének fontosságát és az érdeklődésből fakadó turizmus fellendítésének beindítását: „… mert ennek a fesztiválnak is van egy olyan része, hogy az itteni emberek azáltal, hogy megnézik a jászberényiek egyik műsorát,(…) egy szép táncot, azáltal… mert az övét már megszokta. Ugye, hogy a csángó… mert ez is itt egyre divatosabb, egyre többen jönnek itt is tanulni táncolni. Látják, hogy nagy értéket veszítenek el, de ezt már, ami egy kicsit is a tiéd, ez már egy rutin, nem érdekel annyira. És lassan elfelejtik, mert rutin. Már a muzsikát is… 60 éves korosztály, 50 éves korosztály…. Nem tudják a táncokat na! Azt gondolnám, hogy ők szeretik, de már nagyba’ kavarják, hogy kettős helyett egyebet járnak, s már nem tudják, hogy mit kell járni.(…) Mert ezáltal, hogy vannak ezek a rendezvények, feljön 10-15 másik együttes, mindenki hozza az övét, akkor meglátja, hogy azok milyen szépen tudják, és akkor neki is, mi is pont úgy kéne…”27 Az első alkalommal megrendezett Hétvége 14 érdeklődőjéhez képest a rendezvény népszerűségét mutatja, hogy 2009-ben már 400 fő volt jelen, ennek következtében idén sok jelentkezőt kellett visszautasítani a hely szűke miatt. A rendezvény ily módon kezdi kinőni saját kereteit, amihez nagyban hozzájárul a szervezők azon koncepciója, miszerint a fellépőknek ingyenes szállást, étkezést biztosítanak gyimesi családoknál, illetve az Árpádházi Szent Erzsébet kollégiumban.28 A vendégszereplők közül sok visszatérő együttes érkezik főleg a Jászságból, ami szintén a jól működő szakmai-baráti kapcsolat példája, sőt, a Csángó Hétvége és a már két évtizedes hagyománnyal rendelkező Jászberényi Csángó Fesztivál szinte már egymás részét képezik. A három napos Csángó Hétvége célja a gyimesközéploki táborhoz hasonlóan Gyimes és Felcsík reprezentálása, ám ez mégis kevésbé hangsúlyosan jelenik meg részben az idő hiánya, részben a fellépők nagy száma miatt. A helyi táncokat, mivel szakmai közegről, azaz táncosokról van szó, adatközlők tanítják. Számukra nem feltétlenül szükséges táncpedagógusi ismeretek értelmében elemekre bontani az egyes táncokat, ami a szomszédos tánctáborban viszont elengedhetetlen. Emellett az érdeklődőknek itt is lehetőségük van a helyi
27 28
Részlet Antal Tiborral készített interjúmból Internetes forrás: http://www.onbk.freeweb.hu/
27
adatközlőktől való zenetanulásra.29 A Hétvégén a tánc- és daltanításon kívül sor kerül még kézműves foglalkozásokra, illetve az örökségturizmus attrakcióinak felkeresésére. 30 Katonai hagyományőrzők segítségével történő lovas szekeres felvonulás és a zenés-táncos vendégcsalogatás után következnek a már említett gálaműsorok, melyeken a legtöbb táncegyüttes saját tájegységére jellemző koreográfiáját mutatja be. Megfigyeléseim alapján mellettük a helyi hagyományőrző csoportok lényegesen kevesebb teret kapnak. Erre alapozva pedig a Gyimest reprezentáló, annak értékeit közvetítő középloki táborral szemben a Csángó Hétvége többnyire Magyarországot reprezentálja a lokális közösség számára. A Csángó Hétvége megvalósításának nehézségei és lehetőségei Ugyanúgy, ahogy gyimesközéploki tábornál is, az elsődleges problémát a kivitelezéshez szükséges anyagi háttér előteremtése jelenti. A szervezők kezdeti, önerőre támaszkodni kívánó koncepciójában a nem túl eredményes próbálkozások miatt egyre inkább a pályázati lehetőségek sikeres kihasználásának szándéka érvényesül. Ebben könnyebbséget jelent Románia csatlakozása az Európai Unióhoz, továbbá hazánk Nemzeti Kulturális Alapjának pályázati lehetőségei. Antal Tibor a következő nehézségekre mutatott rá: „…most nem akarom itt megnevezni, de a legnagyobb gond egy olyan intézménnyel volt, ami a legjobban kellene, hogy támogasson. (…) Mondtam, hogyha ennyit tudnának, és ennyit se, akkor mondtam, hogy köszönöm szépen, inkább akkor a sajátomból teszem ki azt a részt, ami fog hiányozni, de ilyet akkor sem. Ilyen hozzáállással nekem nincs szükségem, arra hogy így… na akkor inkább kisebbet és meghúzzuk a nadrágszíjat és igen. (…)… szóval kicsit elkeserítő a tény. Amit egy ilyen intézménytől, ami a legjobban kellene, hogy támogasson.(…) S mondtam neki, hogy akkor mondjon még egy olyan rendezvényt, a megyébe, nem Erdélybe, mert ilyen Erdélybe sincs tudtommal, de hát mondjon egy ilyent. Hogy akkor, ha itt nem karolnak fel, akkor jön egy ilyen Fáy Mulatós, s arra meg adnak?”(interjúrészlet)31 Tulajdonképpen az együttműködés hiánya jelenti itt is a gondot, hiszen a Hétvége nem csak reklámot, hanem jelentős bevételeket is eredményez a környék kereskedelmi egységei számára, azok viszont minimális hozzájárulásukkal sem támogatják a rendezvényt, így akadályozva meg a színvonal emelését, a hatékonyabb kivitelezést.
29
Internetes forrás: http://www.onbk.freeweb.hu Például a Sebő Ödön emlékére állított kopjafa megkoszorúzása; az „Ezeréves” határ és a kontumáci kápolnameglátogatása; Deáky András rendhagyó történelemórája 31 Részlet Antal Tiborral készített interjúmból 30
28
3. A fejlődés elősegítését szolgáló lehetőségek A Gyelv-analízis alkalmazásának lehetősége Számos turizmussal kapcsolatos fejlesztési stratégia jól bevált módszere a GYELVanalízis, mely az adott terület fejlődési lehetőségeinek érdekében lehetővé teszi a megfelelő stratégia kivitelezését. A módszer sajátossága abban rejlik, hogy az elemzés vizsgálati szegmenseinek megválasztásakor a stratégia várható szegmentációit is figyelembe veszik a fejlesztési stratégiát összeállító szakemberek. (Bakos István, 2001:39) „Ez azért is fontos, mert a GYELV-analízis tényezőiből képezhetőek a kitűzendő célok (a gyenge pontok megszűntetése), definiálhatók azok elérésének erőforrásai (erősségek hasznosítása), továbbá az erőforrások mobilizálási módszereinek kiválasztásához/kidolgozásához is támpontot ad az elemzés, mivel feltérképezi az elkerülendő veszélyeket és a kihasználható lehetőségeket”. (Bakos István, 2001:39) Ilyen módon a külső és belső tényezőknek megfelelően kerülnek felderítésre azok az erősségek és gyengeségek, melyeknek megfelelően képesek megadni a lehetőségként és veszélyként felmerülő lehetséges alternatívákat. Mivel a dolgozat terjedelmi kritériumai miatt nem volt alkalmam a Gyimes-völgyében vizsgált és feltérképezett erősségeket, lehetőségeket, gyengeségeket és veszélyeket részletesen bemutatni, ezt egy összefoglaló táblázat felhasználásával szeretném feltüntetni, melyet a dolgozat mellékletéhez csatolok. A terület adottságait tekintve ez az egyik legalkalmasabb módszer a völgy idegenforgalmához és a hozzá kapcsolódó területfejlesztéshez szükséges stratégia kiépítésében, mely jelentősen hozzájárulna egy fenntartható fejlődés kivitelezéséhez. Az általam készített analízis főbb pontjait azonban szükségesnek tartom némiképp részletezni, ezzel is ismertetni Gyimes ellentmondásokkal terhelt turizmusantropológiai terét. Külső tényezők, problémák A gyimesi életvilágra vetülő, minőségekkel ellátott turista tekintet, az abból fakadó magatartás és a desztináció kondícióinak viszonyában érhető a leginkább tetten az az ellentmondásosság, mely egyrészt blokkolja a kulturális és idegenforgalmi tevékenység hatékony működését, másrészt csökkenti a falusi turizmus dinamikusabbá válását. A fogyasztók mentális térképének már említett „parasztromantikus” toposzai a helyben való fogyasztás és élménygyűjtés alkalmával azonban sok esetben veszítenek értékükből.
29
A helyi élelmiszerkészítmények a „Gyimes-fogyasztók” számára sok esetben nem bizonyulnak fogyaszthatónak, így a helyi termelők támogatásának lehetősége csorbul. A gyimesi ízek ilyen tekintetben kevésbé képesek versenyezni az otthon müzlijével, fehérkenyerével és csirkecombjával. Az önellátó gazdálkodás mozzanataiban is tetten érhető az a fajta értékítélet, mely a motoros fűkaszával dolgozók munkáját túl modernnek, nem Gyimeshez méltónak ítéli meg, s a haladás ezen elemeit károsnak tartja a közösségre nézve.32 Gyimes, mint a civilizáció előli menekülés vadregényes színhelye és a turisták által támasztott elvárások ily módon ambivalensnek tekinthetők, hiszen a „rezervátumra” szegeződő turista tekintet valójában egy kulisszára szegeződik, melyben az otthon kényelmének minden elemére szükség van, hiszen „fel vannak háborodva, hogy nincs internet”(interjúrészlet)33. Az önkormányzat pártolását élvező „Fogadjál turistát!” kezdeményezés is gyerekcipőben jár még, mivel a falusi turizmushoz szükséges kondíciók csak nagyon kevés helyen érhetők el, s ahol rendelkezésre is állnak, egyéb olyan igényeket támasztanak a vendégfogadók elé, melyeknek nem képesek megfelelni a falusi turizmus keretein belül. Az ideérkező réteg ideáiban tehát a megálló idő és a modernitás olyan módon ötvöződik, melynek kivitelezése vagy az egyik, vagy a másik javára valósulhat meg. Ily módon Gyimes, mint egy kulturális zárvány és reliktum közösség van jelen a múltat óhajtó jelenben élő fogyasztók számára. Az ellentmondásos „Gyimes-képzetek” turizmus által generált elterjedése miatt a helyi lakosság, annak ellenére, hogy egyfajta jövedelem kiegészítést képes nyerni az idegenforgalomból, szembehelyezkedik,
s
a tömegturizmus
bekövetkezésének
elkerülése érdekében
a
következőképp fogalmaz: „én személy szerint lezárnám Gyimest a turisták elől. Mint ahogy csinálják Tibetbe. Nem engednék be csak x számú turistát évente, aki megfizeti a pénzt, hogy így megmaradjon Gyimes. Mert a helyiek vállalják ezt, hogy ilyen nyomorban éljenek. Azt mondják, hogy javítsuk az életkörülményeket, de ez a lényeg az életbe. Itten ha nem fejlődünk, akkor nem élünk, akkor azt szeretnék, ha megmaradhatna. S amikor lássák, hogy milyen házaink épülnek az út szélén, akkor hányás. Ez az egész, mert általuk is van ez. Mert idejönnek, s azt mondják, hogy hát ha te nem eszel Dunakavicsot, akkor nem is vagy jó. Vagy ha neked nincsen ilyen pulcsid, amit mi hozunk, akkor… Valahogy ez az érték, az értékrendet másképp helyezik, s nem lehet eztet! Szerintem el lehet felejteni ezt a rezervátumot. Az ilyen naív, az ilyen nosztalgiás-romantikus, ilyen konzervatív gondolkodású emberek próbálják ezt elképzelni. (…) Sokkal könnyebb nem elindulni, sokkal egyszerűbb nem elindulni, mint leállni. Ez van a mai civilizációval is, milyen nehéz lenne, mondjuk a modern embernek is visszatérni 32 33
Vö. Biczó, 2003:45. Részlet az egyik interjúból
30
például oda, ahol mi vagyunk? Pokol! Fővárosinak itt élni pokol. Öngyilkos lenne egy hónap után…”(interjúrészlet)34 E tekintetben nyilvánvaló, hogy a Gyimesre ruházott tulajdonságok, és a tájegység valódisága között meghúzódó szakadék még számos olyan akadály leküzdését vonja maga után, mely által előbb vagy utóbb képes lesz kialakítani egy olyan arculatot, mely mind a közösség, mind az idegenforgalom számára hasznot hoz majd. Az e felé vezető út egyik állomásának pedig a faluképvédelmi program tekinthető, melyről a későbbiekben ejtek néhány szót.
Belső nehézségek és lehetőségek A helyi közösség mentalitása és az abból fakadó együttműködés hiánya A folklórturizmus kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása jelenleg azokhoz a főleg kívülről érkező határon inneni és túli szakmai törekvésekhez kötődik, melyek évekkel ezelőtt a gyimesi csángó kultúra megőrzését és terjesztését fontosnak tartva létrehozták a fentebb említett folklórturisztikai rendezvényeket és szolgáltatásokat. A helyi népi kultúra kincseinek mentése és archiválása szempontjából kerültek előtérbe azok az adatközlők, akik a táncházas turizmusnak köszönhetően saját kultúrájuk reprezentativitásában jelentős szerepet játszanak. Az „utolsó órában” azonban egyre kevesebben tudják ellátni ezt a feladatot. Ennek kompenzálására az akulturációs tevékenységnek hála egyre nagyobb számban sikerül kinevelni az utánpótlást jelentő, főleg gyermekekből álló generációt. A táncok és a zene visszatanítása során a völgyben már több száz olyan gyermek vesz részt az iskolákban opcionálisan választható tantárgy keretén belül megvalósuló oktatásokon, kik szülei már felismerték az ebben rejlő értékeket. A kevésbé devalvált Gyimes35 képe azonban csak a kívülről érkező, laikus közönség számára hiteles. Az eddig bemutatott rendezvények lebonyolításának nehézségeiből is kitűnik a lokális közösségről pillanatnyi benyomások alapján alkotott sztereotípiák nem felelnek meg a realitásnak. Ennek okait kutatva kell figyelmet fordítanunk a lokális mentalitás feltérképezésére és bemutatására. A helyi mentalitás ugyanis a gazdasági és turisztikai fejlesztések és a fenntartható fejlődés gátjaiként értelmezhetőek a következők alapján. Dolgozatomban szereplő hipotéziseim közül, egyik feltételezésem az egyre inkább fellendülő folklórturizmus által felértékelődő és pozitív tartalmakkal gyarapodó helyi identitás meglétére vonatkozik, mely a magasfokú turisztikai 34 35
Részlet Sárig Attilával készített interjúmból Szilágyi Eszter i.m.
31
motiváció által anyagi alapúvá válik. Ez az értéktudatosságból fakadó anyagias szemlélet azonban az autenticitás iránti igény megfogalmazóin kívül még nem kitapintható, ily módon a saját értékekhez való viszony felértékelődése a turizmushoz kapcsolódó átalakulás és fejlődés nyomán a jövőben dől el ténylegesen. Egy azonban interjúalanyaim szerint biztos, Gyimes az idegenforgalom által elindult a kirakattá válás útján, hiszen a nehéz egzisztenciális körülmények, megélhetési lehetőségek és az évszázados berögződések még mindig erősen akadályozzák a csángó identitásban szükséges értéktudatosulást. Ez több magatartásformában is tetten érhető, melyek kialakulásában nagy szerepe volt az 1989 előtti állapotoknak, melyekre nem szeretnék részletesen kitérni, csupán megemlíteni a főbb jellemzőket. A csángó létben megnyilvánuló negatívumok hátterében a Ceușescu -diktatúra által végzett kissebségi létre irányuló rombolás mellett azonban dominánsabb hatást érvényesítenek a gyimesi csángók „etnogeneziséhez” kapcsolódó attribútumok. A lokális identitás egyik legmarkánsabb meghatározója ily módon a történelmi múlt és a hozzá kapcsolódó, a csíki székelyek felől erőteljesen tapasztalható, az ő hierarchikus elképzeléseiben elfoglalt hely. „A székelység sztereotípiái inkább a románok felé tolnák, a magyarországiak inkább a magyarság értékcentrumába helyeznék őket”36, ám a csángóképek történeti konstrukciójára a hely szűke miatt nem kívánok részletesen kitérni. „A székely mindig lenézte a csángót, a gyimesi csángó lenézi a moldvai csángót. Az erdélyiek lenézik a székelyeket, a magyarországi lenézi az erdélyieket. Ez mindenhol megvan, csak az a baj, hogy emiatt, de nem csak emiatt (…) ez itt egy frusztrált népcsoport. (…) Hogy elzártságából következik-e vagy tényleg volt ebben valami, mikor ide elkezdtek letelepedni. Hogy tényleg olyanok voltak, akik kellett szégyelljék magukat, akiket lecsúfoltak már abban az időben is… én ezt nem tudom. De ez biztos, hogy van egy csomó gátlásosság és ezt még ki is használják a székelyek. Meg hát eleve elzártabb közösség volt. Későn jutott be ide minden, és ha mondjuk bementek Csíkszeredába a piacra, akkor a különbség is látszott, hogy… akárcsak öltözetben, nem csak a csángó viseleten, hanem mondjuk már később, mikor mondjuk magyaros ruhába’ kezdtek járni. A stílusukban, tehát amilyen gazdag volt a kultúrájuk, az ősi kultúrájuk, tehát a hagyományaik, a táncuk, a zenéjük a viseletük, pont annyira elment a giccs felé, mikor a civilizáció betört. A giccskultúra, a bóvlikultúra az azért virágzik keményen.”(interjúrészlet)37 Ez az interjúrészlet kiválóan illusztrálja a ’89-es változások után az addig elzárt völgyre hirtelen rázúduló modernizáció kellemetlen hozadékait, sőt, a megélhetési stratégiák változása miatt is könnyebb volt a helyi lakosságnak feladni eddigi tradícióit. „Mert ’90-től errefelé az az 36 37
Internetes forrás: http://www.mtaki.hu/docs/ter_es_terep_05/ter_es_terep_05_ilyes_zoltan.pdf Részlet az egyik inetrúalanyommal folytatott beszélgetésből
32
igazság, hogy legkönnyebb az erdővágás volt, hát… mentek, s kis befektetéssel elég hasznot termeltek, s nem is kellett sokat tanulni hozzá. Ezt űzte mindenki, könnyű volt letenni a bundahímző felszerelést, s ezt-azt. Könnyebb volt menni az erdőbe.”(interjúrészlet)38 A modernizáció és a fogyasztói társadalom média által generált igényei, és a lakosság lehetőségei között húzódó mély szakadék képezi a másik égető problémát. A magyarországi sztereotípiákban megjelenő, archaikus, autentikus, erős erkölcsi tartással felruházott helyi társadalom szemléletében a kábeltelevízió és csekélyebb mértékben az internet révén megjelenő
irreális
elképzelésekre
alapozni
kívánó
szemléletmód
megjelenését
eredményezik.39 A közvetlen környezetből érkező dehonesztáló ingerek pedig azt eredményezik, hogy „van egy réteg, ami ezt szeretné levetkőzni minél hamarább, merthogy ez számára megalázó. Ezért építik ezeket a piros házakat, mindent, hogy mutassák, hogy ők mindenek, csak nem csángók … hogy minél jobban ebből kirívóan másnak lenni, mint a gyimesi
többség.
Azok,
akik
idegenbe
elmennek,
azok
letagadják,
hogy
gyimesiek”.(interjúrészlet)40 A hagyományokból való kivetkőzés természetesen nem csak az építkezésben, vagy az önellátó gazdálkodás lassú kiveszésében érhető tetten, hanem a még meglévő javakhoz való viszonyban is. Annak ellenére, hogy a hagyományok elhagyása egy szempontból természetes folyamat41, mégsem feltétel nélkül történik. Ily módon a szemétre dobott értéktelen tárgyakra, mihelyt igényt formál egy menteni és felhasználni kívánó személy, annak értéktelen mivolta máris felértékelődik, s árucikké válik, mely szükségszerűen maga után vonja a kereskedelmi adás-vétel hogyanját. Ezen jelenség másik változata a völgyben először tapasztalható turizmus romboló aspektusához kötődik, mely során a szükséges jövedelmi források előállítása a régi holmik eladásában jelenik meg. „Mert vannak öreg nénik, akik tartogassák, de már nem veszik elő, de a pénzre szükségük van és akkor kérdik hogy (…) nem veszed meg? De igen! S úgy örvendnek.”(interjúrészlet)42 Emellett a turizmusban rejlő lehetőségek tudatosulása okozza azt a tendenciát, mely egyes befektetések sikerének reményében magas haszonnal 38
Részlet Rácz Árpáddal készített interjúmból Részlet Rácz Árpáddal készített interjúmból:„Én amit a legrosszabbnak tartok, amit még az internetnél is rosszabbnak tartok, az a digitévé meg a kábeltévé hálózatokot. Mert folyik ki belőle, ha nincs pénzed, nem vagy sikeres, ha nincs olyan autód, akkor… nem tudom melyik reklámot, csak idézni, hogy Azért mert megérdemled, mit kell használnod. (…) Szóval ennyi lehetősége, meg ennyi az elvárása, s a kettő közötti különbség… az hogy minél nagyobb, annál frusztráltabb az ember, annál idegesebb, annál elégedetlenebb. S nem veszik észre az emberek, hogy hiú ábrándokat kergetnek. Úgyse éred el soha, hogy olyan terepjáród legyen, vagy melyik szappan, az a drága, vagy… s nap, mint nap képesek leülni a tévé elé, fix időpontba, hogy na mer’ jön a nem tudom milyen Eulália, s Rodrigez… mert azt meg kell nézni. Ez van. S ezért ez hojza azt a hatalmas értékvesztést.” 40 Részlet Rácz Árpáddal készített intejúmból 41 Tankó Gyulával készített interjú alapján 42 Interjúrészlet egyik adatközlőmmel készített interjúmból 39
33
kívánnak gyarapodni. Azonban ezt a lehetőséget gyakran aláássa a hosszú távú tervezés hiánya, így a nem megfelelő színvonalú szolgáltatásokért cserébe sokszor irreális árat kérnek a vendégektől, illetve összefogás és kooperálás hiányában akadályozzák egymást a jövedelemkiegészítő tevékenységeikben, mert „ez egy ilyen magyar betegség, hogy ami működik, azt el kell lopni, s arra irigy kell lenni, s kikezdeni.”(interjúrészlet)43 Az értékekhez való negatív viszony mellett a másik szemet szúró probléma, amit az előbbiekben is említettem, az összefogás hiánya. Ily módon kevésbé érvényes az a toposz, mely szerint a Gyimesben élők vendégszeretetük mellett, egymásrautaltságukból fakadóan képesek az együttműködésre, ahogy a csángó mulatóprogramokban állandóan megjelenő kalákázás példája is mutatja. Az együttműködés nem csak a lokális és kívülálló viszonyából hiányzik, hanem közösségen belül is. Erre példaként szeretném hozni, a folklórturisztikai rendezvényeken kívül azokat a kezdeményezéseket, melyek az összefogás általi fejlődés megvalósítását tűzték ki célul, kellő motiváció hiányában azonban stagnálnak, illetve nagyon nehezen működnek. Arra nem szeretnék kitérni, hogy a rendezvényekkel kapcsolatos elképzelések és egyéb érdekek milyen érdekcsoportokat hoztak létre, s melyik oldal miért látja szükségesnek ezen állapotok fenntartását, egy dolog azonban biztos, Gyimes településeinek Hargita és Bákó megyéhez való tartozása sokban megnehezíti a kulturális erőforrások hatékony kiaknázását. Gyimes közigazgatásból fakadó megosztottságának áthidalására és az idegenforgalom fellendítésének érdekében hozták létre a Hargita megyei Turisztikai Egyesülethez hasonlóan a csak helyi vendéglátókat tömörítő Gyimesvölgyi Vendéglátók Turisztikai Egyesületét, mely az előző évhez képest még mindig csak névleg van jelen a helyi turizmusban. Az egyesület megalakításához nagyban hozzájárult a Pogány-Havas Kistérség is, mivel feladata minden területfejlesztést szolgáló pályázat, program és kezdeményezés segítése. A Turisztikai Egyesület működéséről vegyes tapasztalatokat szereztem kutatásom során. Ezt érzékeltetve például a falusi turizmus kiemelkedő példájául szolgáló Györgyicze család látogatásom során, az egyesületre irányuló kérdésem kapcsán értesült magáról az egyesületről, annak ellenére, hogy az egyesület célja minden vendéglátással foglalkozó személy bevonása, és az egymással való együttműködés biztosítása. A kooperáció hiányának oka, a nem megfelelő információcsere és sikertelen kommunikáció mellett lehet még az egyéni érvényesülés is. Ez az egyéni érvényesülés főleg a pályázatok mellőzéséből fakadó, mindent önerőből megvalósítani kívánó magatartás miatt lehet érvényes, ugyanis a már sikereket elérő vállalkozások kevésbé szorulnak segítségre, a
43
Részlet Rácz Árpáddal készített intejúmból
34
„turista-dömping” azonban megkívánja a szállásadók kooperálását, különösen a szezon csúcsát jelentő csíksomlyói búcsú idején. Sokan úgy látják, hatékonyan együttdolgozni csak azokkal az értelmiségi családokból szármaszó személyekkel lehet, akik tulajdonképpen nem is csángók, hiszen az innováció mindig külső forrásokból érkezik. Ez érvényes a Pogány-Havas Kistérségi Társulás által kezdeményezett faluképvédelmi programra, „melynek célja, hogy a településeken megindult modernizációt egy olyan irányba terelje, amely tisztelettel bánik a kulturális örökséggel, egyúttal a turizmus számára megfelelő feltételeket teremt a települések megjelenésének javításával.”44 A faluképvédelmi program elősegítéséhez a kistérségi társulás olyan kiadványokat kíván a helyi önkormányzatok felé terjeszteni, melyekben olyan építészeti tervek szerepelnek, melyek a tájegységre jellemző építészeti
stílust
korszerű
megoldásokkal
ötvözik.
Az
elképzelés
megvalósítása
elengedhetetlen a völgy arculatának megőrzésében, mert a táj magasfokú természeti kuriozitása jelenti az egyik legnagyobb vonzerőt. A program gyakorlati oldalát tekintve azonban megfelelő szakemberek és önkormányzati szabályzás hiánya miatt egyre több tájidegen ház látványa rombolja a természeti környezet szépségét.45
Összefoglalás A következőkben szeretném összegezni az eddigiekben bemutatott komplex jelenségek társadalmi és gazdasági jellemzőit. A Gyimes-völgyében egyre inkább fellendülő, ám a tömegturizmus veszélyével fenyegető idegenforgalom a települések adottságait és körülményeit tekintve formális támogatások hiányában jelenleg nem képes optimálisan a lokális közösség érdekeit szolgálni. Egyrészt a patakokra tagolt völgy települései közigazgatási megosztottságuknak is köszönhetően nem képesek megfelelő együttműködésre, melynek hátterében a már említett mentalitásból fakadó hiányosságok állnak, ami nagyban hátráltatja egy kedvező idegenforgalomból származó bevételi forrás kiaknázását. A turizmus 44
Internetes forrás: http://www.poganyhavas.hu/menu.php?menu=projektek Interjúrészlet Rácz Árpáddal készített intejúmból: „S építik ezeket a narancssárga, nem tudom milyen házakat… az önkormányzat hozhatna egy döntést, hogy … na! Megadni egy színskálát, ha aki nem ilyen színre meszeli a házát… hát az… kétszer annyi lakásadót fizet, vagy nem tudom. (…) Az a baj, hogy nem vállalják fel az önkormányzatok, mert nincs olyan urbanisztikusuk, tehát nincs egy olyan ember, aki mérnökember, s megvan az önkormányzat részéről fizetve, s azt mondja, hogy bemegyek az udvarra, s megmondom a gazdának, hogy márpedig amit te csináltál, az nem jó. Mert nem illik a tájba… a másik meg … itt egy csomó ház úgy van felépítve, hogy még terv sincs. Tehát ’90-től errefelé most kezd az urbanizmus, az urbanisztika egy kicsit hangsúlyt kapni, de mindenki azt csinált, amit akart. Ezért a faluképvédelem… született az is, de az az egységes arculat az sohasem lesz, nem tér vissza. Az már, ami volt, én úgy érzem… ez a folyamat vissza nem téríthető. Itt egyre több fórum kellene, meg egyre több információs hely, hogy büszke lenni arra, ami nekünk már a tarsolyunkba van, úgy élni… szóval, ahhoz közelíteni, ami volt régen. . 45
35
megjelenése ily módon Gyimesben dominánsan az állandó befektetési tőkével rendelkező vállalkozókat szolgálja. Az így kialakult érdekcsoportok magatartása is hozzájárul a turizmus fejlődésének hátráltatásában. A völgy attrakcióit tekintve csak minimális kihasználtsággal bír, szerencsére azonban már megjelent az a felismerés, miszerint az együttműködés során biztosított állandó programok még nagyobb érdeklődést és megtartóerőt jelentetnének a helyi idegenforgalom számára. A mikrorégió magasfokú kuriozitása a lehetőségek kihasználása nélkül ugyanis nem képes erős gazdasági tényezővé válni és profitot termelni. Ennek érdekében szükséges létrehozni illetve támogatni a völgy arculatának megfelelő, annak hagyományait és értékeit életben és tiszteletben tartó egységes kulturális menedzsmentet, mely helyi információs irodák, és megfelelő szakemberek segítségével a turizmust a területfejlesztés szolgálatába állítja. Az idegenforgalom ilyen jellegű fejlődése ily módon nem csak a lokális közösség saját hagyományaihoz való viszonyát lenne képes felértékelni, tudatosítani, hanem ez által munkalehetőséget és jövedelem kiegészítést is biztosítana az ebből profitálni szándékozók számára. A folklórturizmus ebből a szempontból képes beindítani a háziipart, mely újbóli, piacra való termeléssel megakadályozná a lokális kultúrkincsek „kiszivárgását”, s lehetőséget adna olyan emlék- és ajándéktárgyak, stb. kivitelezésére, melyek egyaránt ötvözik a gyimesi motívumkészlet és a formatervezés sajátosságait. Emellett az öko- és rekreációs turizmus nyújtana lehetőséget a mára már kiveszőben lévő tradicionális önellátó gazdálkodás fenntartására, ezzel is piacot teremtve a az állattartásból származó tejtermékek számára. A terepmunkák során gyűjtött tapasztalatok lényegében nem támasztják alá azt a feltételezésem, miszerint a völgy attrakcióira formált idegenforgalmi igény képes a helyi közösség saját kincseihez való hozzáállását pozitív tartalommal tölteni. Ez csupán a saját autenticitásra igényt formáló szűk közösségre érvényes, mely sosem akart kivetkőzni saját kulturális hagyományaiból, így indulva előnnyel a most még inkább beinduló örökség- és folklórturizmus piacán. Természetesen az akulturációs tevékenység sokban hozzájárul a közösség értékrendjének formálásához, az ebből fakadó tudatosulás azonban a népi kultúra minden elemére vonatkoztatva nem tekinthető teljes körűnek.
36
Melléklet
37
1. ábra Gyelv-analízis táblázat
ERŐSSÉGEK Természeti adottságok Magas biodiverzitás Önellátó gazdálkodás Kulturális hagyományok, néprajzi értékek, népzene és néptánc RENDEZVÉNYEK – Gyimesközéploki tábor, Gyimesfelsőloki Csángó Hétvége Hagyományőrző ház és Kultúrotthon A hagyományokat fontosnak tartó fiatalok közössége Pogányhavas Kistérség Rurális, archaikus, autentikus, vadregényes táj GYENGESÉGEK Rossz infrastruktúra Nem megfelelő környezetvédelem, megfelelő hulladéktárolás megoldásának hiánya Magánterületek miatt nehéz megállapodni a gazdával Kérdés: megkérdezzék-e az amúgy is járt utak turisták általi igénybevételéről? Nincs kiforrott sajtkultúra, ki kell még kísérletezni egy hosszúérlelésű sajtot, Kevés az önerő a gazdasági pályázatokhoz, tejfeldolgozó üzem hiánya Tapasztalatlanság a pályázatok megírásában 2. Financiális háttér megteremtése nehéz, kevés támogatás, belső konfliktusok a szervezők körében Érdekcsoportok elképzelései nem fedik le egymást, másképp valósítják meg
LEHETŐSÉGEK Rekreációs/ökoturizmus fellendítése, turista útvonalak kijelölése Tejtermékek előállítása piacra, „Gyimesi sajt” létrehozása, levédése LEADER-program – gazdálkodás támogatása Erőforrásként való kezelés, háziipari termékek előállítása Hagyományőrző ház beindítása, értéktudatosítás Támogatók, szponzorok bevonása Háziipar felélesztése, piacra való előállítás Szervezettebb táncoktatás gyerekeknek, az akulturáció eredményességének növelése, hatékonyabb munkamódszerek alkalmazása Pályázatokban való segítségadás, további tréningek – tanulmányutak szervezése, szóróanyagok terjesztése Vendégfogadás – falusi turizmus beindítása
VESZÉLYEK Kártétel a legelőn, nem lehet lekaszálni Piacot teremteni neki, támogatást szerezni rá Sikertelen pályázatok
Támogatások, pályázati lehetőségek rossz kihasználása, sikertelen elbírálása Konkurenciát jelentenek egymás számára a rendezvények
Belső feszültségek, konfliktusok Szakemberek hiánya, nincs egy központi szerv, vagy személy, aki kézben tartsa a völgy kulturális ügyeit Együttműködés hiánya Párbeszéd hiánya a települések között Gyimesbükk politikai megfontolásból Bákóhoz húz, területi megosztottság
Kitanított dolgozók toborzása, megfizetésének megoldása? Újabb belső konfliktusok
Hagyományőrző ház: Nehéz visszatanítani a mesterségeket Kevés a megfelelő kondíció a vendégfogadáshoz Engedélyek beszerzése nehéz Pogányhavas: nem túl gördülékeny együttműködés, formális szervek passzivitása
Állami bürokrácia, ellenőrzés
Stagnáló fejlődés, nincs előrelépés 38
2. kép Megrendelésre készítetett mellyes bunda
1.kép – Györgyiczéék eladó gardonjai
3. kép – Régi ruhadarabok eladása 4. kép – A gyimesközéploki tábor emlékkönyvéből
5. kép – Esztena látogatás Sára Ferivel 6. kép – Esti buli Sára Ferinél 39
7. kép – Gyimesközéploki Népzene és Néptánctábor
8. kép – A Györgyicze család újrahímzendő bundája
40
9. kép – Fogadjál turistát hírdetés
10. kép Vajköpülés az esztenán
11. kép – Csángó Panzió, csángó mulatóprogram
41
Felhasznált irodalom Berki Mónika - Drávavölgyi Tibor [Online] 2010 A kulturális örökség hatása a térségi versenyképességre Hozzáférés: http://geography.hu/mfk2004/mfk2004/cikkek/berki_drav avolgyi.pdf [2010. október 18.] Biczó Gábor 2003
2010
A határ metafora mint a turizmus antropológiai vizsgálatának paradigmatikus példája: Gyimes esete. 40-50.Fejős Zoltán – Szíjgyártó Zsolt szerk. Helye(in)k, tárgya(in)k, képe(in)k. A turizmus társadalomtudományos magyarázata. Tanulmányok. Budapest: Néprajzi Múzeum. [Online] Autenticitás és/vagy modernitás? Társadalomtudományi észrevételek a gyimesi kistérség komplex fejlesztési tervét előkészítő párbeszédhez Hozzáférés: www.poganyhavas.hu/img/biczog..doc [2010.október 16.]
Csörgő Zoltán 2001
[Online] Hagyományalapú tudástársadalom. Hozzáférés: http://www.nepmuvesz.hu/index.php?oldal=hagyomany.htm&tipus =cikk [2010. október 30.]
Dr. Csapó János 2010
[Online] Kulturális turizmus Magyarországon. Hozzáférés: http://foldrajz.ttk.pte.hu/turizmus/letoltes/4.pdf [2010. október 21.]
Erdély.ma 2010
[Online] Hozzáférés: http://erdely.ma/nephagyomany.php?id=50572&cim=himestojas_fest% F5_gyorstanfolyam_a_gyimesi_hidegsegr%F5l_video&autoid=54560 &year=2010&month=10&day=07&what=archivum http://erdely.ma/nephagyomany.php?autoid=54551&cim=ujjaszuletett_ a_csangok_hagyomanyos_hangszere_video&day=01&id=51190&mont h=06&what=archivum&year=2010 [2010. október 29.]
Feischmidt Margit 2002
A magyar autenticitás-diskurzusainak szimbolikus térfoglalása Erdélyben. 7-32. Feischmidt Margit szerk. Erdély (de)konstrukciók. Tanulmányok. Budapest-Pécs: Néprajzi Múzeum-PTE Kommunikációés Médiatudományi Tanszék.
42
Fejős Zoltán 1992
Folklór és turizmus. Jegyzet a kultúraközi kommunikáció egy lehetőségéről. 337-346. Mohay Tamás szerk. Közelítések. Néprajzi, történeti ,antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Debrecen.
Gyimesi tánctábor 2010
[Online] Hozzáférés: http://www.gyimesitabor.nextra.ro [2010. október 16.]
Hoppál Mihály 1998
Folklór és közösség. 138-151. Budapest: Széphalom Könyvműhely
2002
[Online] A hagyományalapú társadalomról. Hozzáférés: http://www.magyarszemle.hu/szamok/2002/1/a_hagyomanyalapu [2010. október 25.]
Horváth Alpár 2010
[Online] Az etnicitás, a regionalizmus és autonómia-mozgalmak lehetséges turizmusfejlesztési összefüggései. In: A területi turizmusfejlesztés lehetőségei a Székelyföldön. Pécs. Hozzáférés: http://www.rphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Horvath_Alpar_d isszertacio.pdf [2010. október 20.]
Husz Mária 2006
[Online] A kulturális örökség társadalmi dimenziói. In: Tudásmenedzsment 7 (2): 61-67. Hozzáférés: http://www.feek.pte.hu/tudasmenedzsment/full/72szam.pdf [2010. október 16.]
Ilyés Zoltán 2010
[Online] Közeli idegenek, távoli ismerõsök. A székelyek és a magyarországiak sztereotípiái a gyimesi csángókról. Hozzáférés: http://www.mtaki.hu/docs/ter_es_terep_05/ter_es_terep_05_ilyes_zolta n.pdf [2010. november 5.]
2008
Etnoturizmus, határturizmus Gyimesben. In: Debreceni Disputa VI. (5):56-60. Hozzáférés: http://www.deol.hu/disputa/2008/Disputa_08-05.pdf [2010. október 12.]
2003
Az emlékezés és az újratanulás terei – a „honvágyturizmus” mint tér- és identitásszervezés. 51-59. Fejős Zoltán – Szíjgyártó Zsolt szerk. Helye(in)k, tárgya(in)k, képe(in)k. A turizmus társadalomtudományos magyarázata. Tanulmányok. Budapest: Néprajzi Múzeum.
43
Kovács Szilvia 2008
[Online] A turizmus kulturális téralkotó módozatai. In: Debreceni Disputa VI. (5):56-60. Hozzáférés: http://www.deol.hu/disputa/2008/Disputa_08-05.pdf [2010. október 12.]
Michalkó Gábor – Illés Sándor – Vizi István 2007
[Online]
Az új turisták feltételezett niche-jeinek területi különbségei Magyarországon. In: Földrajzi Értesítő LVI. (3-4): 271-289. Hozzáférés: http://www.mtafki.hu/konyvtar/kiadv/FE2007/FE200734_271-289.pdf [2010. október 20.]
Országos Néptánc Baráti Kör 2010
[Online] Hozzáférés: http://www.onbk.freeweb.hu/ [2010. október 26.]
Pogány-Havas Kistérségi Társulás [Online] 2010 Hozzáférés: http://www.poganyhavas.hu/menu.php?menu=projektek [2010. november 4.] Puczkó László 1998 Szabó Bernadett 2009
Szabó Zoltán 1998 Székelyhon.ro 2010
A turizmus és környezete. 17-49. Puczkó László-Rátz Tamara szerk. A turizmus hatásai. Aula-Kodolányi János Főiskola. A falusi turizmus helyzete. 13-66. Szabó Bernadett szerk. A falusi turizmus helyzete és gazdasági kérdései. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ „Indulj el egy úton…” Fejős Zoltán szerk. A turizmus mint kulturális rendszer. 169-181. Budapest: Néprajzi Múzeum [Online] Hozzáférés: http://www.szekelyhon.ro/szekelyfold/csikszek/napsuteses-tavaszivasar-csikszeredaban [2010. október 29.]
44
Szíjártó Zsolt 2000
2003
Szilágyi Eszter 2003
Szőllős Péter 2005
A turizmus mint menedék. Képek és elképzelések a Káli-medencében. 722. Fejős Zoltán – Szíjártó Zsolt szerk. Turizmus és kommunikáció. Tanulmányok. Budapest–Pécs: Néprajzi Múzeum-PTE Kommunikációs Tanszék. Szimbólumteremtés – élményfogyasztás: a tér szerepe a turizmusban. 1939. Fejős Zoltán – Szíjgyártó Zsolt szerk. Helye(in)k, tárgya(in)k, képe(in)k. A turizmus társadalomtudományos magyarázata. Tanulmányok. Budapest: Néprajzi Múzeum. „Gyimes kevésbé devalvált vidék...” A gyimesi turizmus antropológiai megközelítése In.: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 2. : 2001-2002. évi dolgozatok / szerk. Fazekas Csaba, Miskolc [Online] A turizmus társadalmi beágyazottsága. Budapesti Corvinus Egyetem. Szociológia Tanulmányok Doktori Iskola. Hozzáférés: http://phd.lib.uni-corvinus.hu/40/1/szollos_peter.pdf [2010. november 4.]
Vasutas Természetjárók Szövetsége [Online] 2010 Hozzáférés: www.vtsz1990.hu/megjelenito.php?id=CSA-08281143508
45
