FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY
3.3 5.6
Távmunkások egészségi kockázatainak vizsgálata Tárgyszavak: egészségvédelem; távmunka; káros hatás; terhelés; munkakörülmény; kockázatfelmérés.
A távmunka szerepének növekedése A távmunka, az információ- és kommunikációtechnika lehetőségeinek kihasználása és a szolgáltatási szektor kibővítése jó példákkal szolgál a munka változó világának körülményeire. Annak érdekében, hogy a hivatást és a családot jobban össze lehessen egyeztetni, mindenekelőtt a merev munkafeltételek rugalmasabbá tételére van szükség térben és időben egyaránt. Ez a „hagyományos módon” végzett irodai munkánál is megfigyelhető, de a távmunka mint rugalmas munkavégzési megoldás különösen sokat ígérő. A távmunkával foglalkozó 2002-es európai keretegyezmény szerint olyan munkatevékenységek tartoznak ebbe a körbe, amelyeket különböző információ- és kommunikációtechnikai megoldások felhasználásával kizárólag vagy részlegesen a munkáltató központi telephelyén kívül végeznek. A távmunkát végzők aránya a kereső népességen belül az Európai Unió átlagában 13% körül van, a 2002-es adatok alapján vezetett a maga 26,4%-os arányával Hollandia, Németország 16,6%-kal a középmezőnyben foglalt helyet (1. táblázat). A távmunka nem csupán az IT- és a telekommunikációs ágazatban terjed, hanem a biztosítótársaságoknál, a bankszektorban és az autóipari vállalatoknál, sőt a közigazgatásban is. A távmunka bevezetését mindenekelőtt a technikailag egyre megbízhatóbb és egyre egyszerűbb telekommunikációs és adatátviteli lehetőségek teremtik meg. A távmunka különösen alkalmas a munkatársak erősebb kötődésének megteremtésére, és a kvalifikált munkaerő meghatározott életszakaszokban való továbbfoglalkoztatására, például a legaktívabb szülői életszakaszok idején.
1. táblázat A távmunka elterjedtsége az EU-ban 2002-ben Ország
A távmunkát végzők a kereső lakosság %-ában
Hollandia
26,4
Finnország
21,8
Dánia
21,5
Svédország
18,7
Nagy-Britannia
17,3
Németország
16,6
Ausztria
13,8
Görögország
11,1
Írország
10,9
Belgium
10,6
Olaszország
9,5
Franciaország
6,3
Luxemburg
5,6
Spanyolország
4,9
Portugália
3,4
Fontos a kockázatok felmérése A távmunkások különböző helyszíneken, közvetlen felügyelet nélkül dolgoznak, különböző foglalkoztatási formákban (alkalmazott, bedolgozó, alvállalkozó stb.). A munkaadók ugyanakkor nemcsak saját munkavállalóik egészségéért, biztonságáért és munkahelyi jólétéért felelősek, hanem például az alvállalkozók, illetve a munkaadó által megbízott szabadfoglalkozású dolgozók egészségéért és biztonságáért is. Ezért a munkaadók kötelesek felmérni az önálló munkavégzőkre vonatkozó kockázatokat, és szükség esetén lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy ezeket a kockázatokat elkerüljék, illetve csökkentsék. Természetesen a kockázatfelmérési eljárást mindig a távmunka jellegéhez kell igazítani (otthon végzett munka, gépjárművel végzett munka, ügyfelekkel kapcsolatba kerül-e a dolgozó stb.) Mielőtt hozzáfognánk a kockázatelemzéshez, először is azt kell megállapítani, hogy az adott munkavállaló alkalmas-e arra, hogy egyedül dolgozzon. Ellenőrizni kell, hogy nincs-e a dolgozónak olyan egészségi
problémája, amely ezt kizárja. Ehhez szükség esetén ki kell kérni az orvosok tanácsát.
A BauA vizsgálatai a távmunka kockázatairól Az elmúlt években a német Állami Munkabiztonsági és Foglalkozásegészségügyi Intézet (Bundesanstalt für Arbeitssicherheit und Arbeitsmedizin – BauA) által végzett vizsgálatok nyomán sikerült a távmunka egészségre kritikus tényezőit jobban megérteni, amit a szervezet által 2001-ben („Távmunka – egészségesen alakítva”) és 2002-ben („A távmunka hatása az egészségre és a jó közérzetre”) kiadott tájékoztató füzeteiben foglaltak össze. Ezek többek között esettanulmányokon keresztül világítják meg a fizikai és pszichikai terhelés egyénileg különböző feldolgozásának módjait. Ezenfelül bemutatják a DIN EN ISO 10075 szabványt, amely a fizikai munkaterhelés ergonómiai vonatkozásaival foglalkozik. A BAuA jelenlegi kutatási terve „Igénybevétel távmunkánál és egészségi kihatások” cím alatt azt a célt tűzte ki, hogy hozzájáruljon a távmunka munkafeltételeinek tisztázásához – ilyen például a beszállás a távmunkába, a munkaidő-szervezés, a munkaszituáció konkrét jellemzői, a szociális támogatás, a munka és a magánélet egyensúlyának (worklife balance) megteremtése, valamint e tényezők egészségre gyakorolt hatásának megvilágítása. A projekt alapját egy több üzemre kiterjedő populáció (n = 274) kérdőíves felmérése képezte. A távmunka felvételének fő oka a megkérdezettek körében az a kívánság volt, hogy nagyobb mértékben maguk tudják meghatározni és személyes igényeik szerint alakítani a munkakörülményeket. Az eredmények összefüggést mutattak az egészségi állapot, valamint a határidők szorításának kezelése, a képzettség, a munka folyamatossága, valamint a munka és a magánélet viszonyának összehangolása között. A megkérdezettek 37%-ánál „elmosódnak” a határok a munka és a magánélet között. A távmunka hátrányai közé tartozik a távmunkát végzők állandó fizikai közelléte munkahelyükhöz. A munkával való állandó szembesülés megnehezíti a távolságtartást a szakmai tevékenységtől, és az abból való kikapcsolódást. A távmunkát végzőknek ezért saját egészségük érdekében ki kell fejleszteniük magukban azt a képességet, amelyre támaszkodva a távmunka által nyert rugalmasságot megfelelően tudják kezelni. Ez mindenekelőtt a jó időgazdálkodás és munkatevékenység-irányítás megtanulását jelenti számukra.
A legfontosabb tanulságok A tanulmány világossá teszi, hogy önmagában a távmunka még nem nyújt biztosítékot a munkaszituáció kedvező megváltozására. Inkább arról van szó, hogy potenciális esélyek és kockázatok széles skáláját kínálja, amelyek megvalósulását mértékadóan a távmunka mindenkori kialakítása és szervezeti formája határozza meg. A vizsgálat eredményei pozitív színben tüntetik fel az úgynevezett alternáló (váltott) távmunka rendszerét. Erről akkor lehet beszélni, amikor rendszeresen váltakozik a munkaadó központi telephelyén, illetőleg a munkavállaló otthonában végzett munkatevékenység. A vizsgálatban főként nők folytattak ilyen rendszerű részmunkaidős tevékenységet. A vizsgálat szerint az alternáló távmunka keretében dolgozóknak volt a legkevesebb egészségi panasza (például hátfájás vagy idegi panaszok) a más szervezeti formában tevékenykedő távmunkásokkal öszszehasonlítva. Az ő munkaszituációjukat általában a személyre szabott munkakövetelmények, a meglehetős szabadságfok a munkában, továbbá az elöljárók, munkatársak és érdekképviseletek hatékony támogatása jellemzi. A munka és a magánélet közötti határok „elmosódására” célzott időbeosztás-tervezés esetén ritkábban kerül sor. Megállapítható, hogy összességében a távmunka alkalmas eszköze lehet a kereső tevékenység és a családi élet jobb összeegyeztetésének. A távmunkát végző férfiak azonban ritkán használják fel erre a célra saját távmunka-tevékenységüket. Hogy itt mélyreható változást lehessen elérni, ahhoz a családszerkezet megváltozása mellett olyan társadalmi szintű változásokra is szükség van, melyek a nők hivatásbeli tevékenységét támogatják, és ezzel egyidejűleg az utódok nevelésének társadalmi hasznát is elismerik. Éppen napjaink hátrányos demográfiai változásainak körülményei között kell a családbarát személyzeti politika minden lehetőségét kiaknázni. Ehhez tartozik, hogy a lehető legtöbb nőnek és férfinak kell megadni a lehetőséget, hogy kisgyermekes szülőkként időben és térben is össze tudják kapcsolni kereső tevékenységüket a családi élettel, annak érdekében, hogy családi kötelezettségeiknek a hivatásukról való lemondás nélkül tehessenek eleget. Ehhez a távmunka meghatározott előfeltételek teljesülése esetén jól megfelel. Végezetül az említett tanulmányok javaslatokat tesznek a távmunka egészségvédelmi szempontokat figyelembe vevő alakítására. Vonatkozik ez többek között a távmunkába beszállás idején a fokozottabb támo-
gatásra, a munka és a magánélet közötti viszony egyensúlyának fontosságára és az általános munkaerő-piaci szabályozásra. Összeállította: Molnár László Gábor Beanspruchung bei Telearbeit untersucht. = baua Aktuell, Zentralblatt (melléklet); 56. k. 9. sz. 2006. p. 3–4. Topf, M. D.: The alternative workforce. = Occupational Hazards, 67. k. 8. sz. 2005. p. 38–43.
