TATA-TÓVÁROS HŐFORRÁSAI ÉS KÖZGAZDASÁGI JÖVŐJÜK. IRTAi DR. DORNYAY BÉLA. Nyomatott Engländer Ferencz könyvnyomdájában Tata

TATA-TÓVÁROS HŐFORRÁSAI ÉS KÖZGAZDASÁGI JÖVŐJÜK

I R T A i DR. DORNYAY BÉLA.

Nyomatott Engländer Ferencz könyvnyomdájában Tata.

TATA-TOVAROS HŐFORRÁSAI ÉS KÖZGAZDASÁGI JÖVŐJÜK

IRTA:

DR. DORNYAY BÉLA.

Tata Nyomatott Englánder Ferenc könyvnyomdájában 1925.

Azt az eleven lendületet, melylyel tudósok és irók Tata-Tóvá rosnak úgy anyagi, mint tudomá­ nyos szempontból rendki vül gazdag természeti kincseit, érdekes és tanulságos múltját, egykor szines néprajzát, változatos művelődés­ történetét stb. a háború előtti boldog időszakban leírták és sok­ kal nagyobb városoknak is méltán díszére váló monográfiákban, érte­ kezésekben és cikkekben ismer­ tették—mondom ezt a lendületet — a világháború alatt és az utána következő szomorú években csak szunnyadozásra kényszeritették, de ki nem olthatták a mostoha viszonyok, amelyeknek csak némi javulásával is uj életre keltek azok és a mai méregdrága nyomdai árak mellett is egy «olyan ujabb tatai monográfiával leptek meg bennünket, amely méltó a tataiak, sőt minden magyar természet­ kedvelő érdeklődésére és fokozott figyelmére 1 Ez a pompás kis tatai monog­ ráfia H o r u s i t z k y Henrik, m. kir. főbányatanácsos és főgeologus műve,mely „ T a t a és T ó v á r o s

hévforrásainak hidrog e o l o g i á j a és k ö z g a z d a s á g i j ö v ő j e " címmel, a M. Kir. Föld­ tani Intézet XXV. köt. 3. füzete gyanánt, még 1923. júliusában jelent meg (előszava még 1920. januárban kelt) s 1 térképmellék­ lettel és 8 szövegközti ábrával, 47 oldalon érdekfeszítően foglal­ kozik tárgyával. E sorok irója évtizedek óta foglalkozik Tata műveltségtörté­ netével és természeti viszonyaival s részt vett heteken, hónapokon át Tata összes ujabb földtani és földrajzi leíróinak (Dr. Lóczy Lajos, Dr.Lif fa Aurél, Dr. Kormos Tivadar, Dr. Komáromi Károly, Dr. Koch Nándor) munkájában úgy hivata­ los, mint baráti munkatárs minő­ ségben — és így bizonyos fokú jogcímet érez ez ujabb kitűnő munka ismertetésére — s épen ezért talán nem veszi H. H. sem rossz néven, ha közérdekű művé­ nek intenzív fényoldalai mellett néhány gyengéjére is tárgyilagosan rámutatok, de mindig elismerve H. H. müvének utóbbiaktól füg­ getlen nagy értékét és fontosságáti

4

H. H. szerint Tata-Tóváros hévvizeinek hidrogeológiai viszonyai oly bonyolultak és oly érdekesek, hogy hozzájuk foghatót alig tud­ nánk Magyarország csonka terü­ letéről említeni! (Fényes Elek már 1865. ki merte mondani, hogy Tata forrásokra és tavakra nézve leggazdagabb hely hazánkban!) Ép ezért H. H. kimerítőnek nem tekinthető tanulmányát is csak későbbi vizsgálatok megindítójá­ nak tekinti. Az I. fejezetben (p. 41—44) a hőforrások környékének település­ földrajzát igyekszik vázolni. A tatai mezozoos sziklarög hatalmas langyos forrásaival már a pleisz­ tocén v. diluvialis ősember ked­ velt tartózkodási helye volt s Kormos dr. kutatásai alapján, kul­ túrájának jellege késő moustérienkorunak bizonyult, melynek em­ lékei kihalt ősemlősök maradvá­ nyaival kerültek elő. H. H. szerint a tatai őstelep a felső pleisztocénbe vagyis a lősz-korszak elejére te­ hető, még pedig az első interglaciális korszakba, amikor mérsékelt, szárazabb, több-kevesebb csapa­ dékkal változó éghajlat uralkodott hazánkban. A kőkoron (szerintem paleolit és neolit-kor) kivül, a Kálváriadomb és környékén — — Gyulai és Reiszig müvei1) alap!) Rédey (Rohrbacher) tatai bromkori adatait nem ismeri H. H.

ján — megemlíti a réz és bronz­ kori ember iparának tanúit is. Itt megjegyezhetem, hogy kőkori v. esetleg bronzkori, vastag cse­ répedény-töredékeket és edénye­ ket szép számmal találtak még 1899. aug. 23.-án is, a Kálvária­ dombon, a cseréppel fedett cseléd­ ház (marhapasszus házikó) kőfal kerítésének déli szögletétől délre 57 m.-nyire, a vásártér korlát­ dúcainak ásásakor (jelenleg a grófi Vármúzeumban). Továbbá lapunk olvasóit 1911-ben én is részletesen tájékoztattam azon pleisztocénkori ipartelep leletei­ ről1), melyeket Kugelmayr Ede a Mihályi és Társa féle tóvárosi téglagyár agyagja felett talált s amelyek a paleolit ősember itteni gazdag telephelyét igazolják. Kétségtelen, hogy kelták is lak­ ták Tata vidékét (pl. a Tatai Múzeumban van egy kelta cserép­ tál Felsőgalláról, továbbá Tata­ várban és az Angolkertben több kelta eredetű és nevű, romanizált sirkő), kik után, illetőleg velük részben elvegyülve, rómaiak tele­ pültek le Tata vidékén is, de hogy Tatát akkor „ad lacumfelicem"-nek tavát pedig „Lacus Felix"-nek hivták volna, az még nincs vég­ érvényesen eldöntve, sőt Nácz J) Dornyay Béla: Az ősember ujabb nyomai Tata környékén. Tata-Tóvárosi Hiradó. 1911. márc. 11.

5

József kitűnő művében1) egyálta­ lán tagadja! Hogy a Lo Presztiféle, v. ujabb nevén Apácakerti­ forrás vizét már a rómaiak elve­ zették Ószönybe (Brigetio), azt Marsigli, Romer, Berkovics—Borota, Gyulai és Rédey mű veiből jól ismerjük;arról azonban nem tudH. H.,hogyezen nagy forrásvíz mellől előkerült az első, eleddig egyetlen biztos tatai római feliratoskő, NYMPH (is)—ACIV—FEC felirat­ töredékkel2), ami a forrás ősi tiszteletét és használatát bizonyítja! Ez oltárkőtöredék — melyet Th. Mommsen 1893. előtt hiába kere­ sett Tatán — jelenleg is a grófi Vármúzeumban van. A füzitői római gátat nem a H. H.-től Mohi Adolf után tévesen idézett Sörös Pongrácz, hanem Takáts Sándor irta le.

szinütlenül cseh főúrnak. Tata várát Zsigmond király nem 1400 körül, hanem 1425 körül, Nácz szerint 1417-1437 között építtette, a tó mocsaraiból már akkor is szigetként kiálló neokóm-szikla­ rögre. A mai Tóváros nem Mátyás király alatt különült el Tatától, hiszen már 1221-ben említi Bene­ dek tatai apát oklevele „nova villa" néven1). A „Barátfürdőt", mint neve is mutatja, kétségkívül még a ben­ cések létesítették — bizonyára még a rómaiak fürdőjének, vagy a nimfáknak szentelt forrásépü­ let romjaiból — és igy nem a Tatán, bizony sokszor nagyon is huzamosan időző törököknek kell azt H. H.-el tulajdonitanunk ! A törökök legföljebb csak rom­ jaiból újraépíthették, illetőleg hasznavehetővé tették az alatta Tata állítólagos alapitóját, Deodatus v. Theodatus-t, legtöbb elterülő „Öregkirályné fürdőjéével történetírónk olasznak, san seve- együtt, mely utóbbit (vagyis az rinói grófnak tartja és H. H.-el egykori Dr. Menich-ház u. n. emle együtt csak kevesen irják, való- Grófi fürdőjét) még ma is getik Tatán „Törökfürdő-* név ') Nácz József: A Vértes vidékének történelmi műemlékei. Arch. Közlemé­ alatt is. A Mikovinyi féle 1747,-i nyek XXII. (Uj foly. XIX.) Bpest. 1899. vizlecsapolásnál nyert, több ezer p. 149.Ugyanígy Rédíy is: Tata tört. hold művelhető földet nem „regio p. 6-10. cisterciensis", hanem „regio cister2 ) Mommsen — Hirschfeld — Doma- nensis"=vizes vidék névvel illet­ sewszki: Corpus Inscriptionum Latina­ rum. Voluminis tertii supplementum. ték 1718., mert H. H. előbbi Fasciculus tertius. Berolini 1893. p téves elnevezése után, még valaki 1756. No. 10961. és Dr. Dornyay Béla: A tatai Hadnagvkút római feliratos köve. „Komárom". I. évf. 1913. p. 147. Főleg pedig Rédey: i. m, p. 9.

!> Rohrbacher (Rédey) Miklós: Tata története. Tata, 1888. p. 18. és 19.

6

joggal a zirci ciszterciekkel hoz­ hatná vonatkozásba, akik pedig nem is szerepeltek Tata történe­ tében. Az elpusztult Tatavárat gr. Esterházy Miklós 1815-ben állít­ tatta helyre, az Ángolkert pedig 1783-ban, tehát Ferenc grófnak, a párizsi nagykövetnek idejében keletkezett a források körül, me­ lyeknek nagyobbik tavacskájába az egyiptomi kék tündérrózsát (Casfalia coerulea (Sav.) Tratt.) nem 1846-ban, hanem 30 évvel utóbb telepitették, mint azt Lovassy dr. után én is részletesen leirtam.1) H. H. nem tud arról, hogy a tóvárosi nagy források 1772 ben, tehát még az Angolkert létesítése előtti vad természetességükben is, nem kisebb embert gyógyítottak meg és ihlettek egy szép latin elégia megírására, mint a tatai gimnázium büszkeségét, Révai Miklóst, ki „Ad rivulum Tafae prorumpentem 1772." c. elégiáját igy kezdi: Rivule mi! pellucidulo qui fonté scaturis, Perque Tatám mediamflexilecurris iter: Hincque celer viridem in campum, lateque [patentem, Limpidulas gracili murmure volvis [aquas: •) Dr. Dornyay Béla: Tata-Tóváros egyiptomi kék lündérrózsája. Különle­ nyomat a „Komáromi Újság" 1917. évi (17. évf.) 39. és 40. számaiból.

Rivule! curarum praesens medicina [mearum Vive o! e^quoniamcogimurire.vale..1)

Révai tehát soha le nem kicsi­ nyelhető módon, ércnél maradan­ dóbb, olyan örök emléket állított Tata vizeinek, mint aminőkkel csak a görög-latin klasszikusok áldozhattak világhírű, kedvelt for­ rásaiknak. E tények konstatálását nem szabad elmellőznünk e nagy­ hírű források kultúrtörténeti hatá­ sának tárgyalásánál!2) Nemcsak Komárom vármegye 1907-ben megjelent monográfiája, de két kis tatai útikalauz is említi Tata-Tóváros fürdőit és üdülő­ telepnek alkalmas voltát. Ezek a H. H.-tői nem ismert kis művek: *) Révai: Latina. Jaurini, 1792. p. 19. Vagyis magyarul: „Óh patakom, ki átlátszó forrásból bugyogsz elő és Tata közepén át hajladozó utakon futsz és innét a zöld és messzenyuló mezőre gyorsan görgeted kecses rnormolással fényes vizeidet: óh patakom! gondjaim­ nak jelenlegi orvoslója, virulj! és mint­ hogy el kell mennem, légy üdvöz! Minthogy itt Révai a Tata (helyesebben Tóváros) közepén útnak eredő és csak később a mezőkön átfolyó patakhoz beszél — kétségtelenül nem a .Fényesforrásokat", hanem igenis a mai angol­ kerti forrásokat érti alatta. A többi tatai forrás (pl. az u. n. Lo-Presti-féle) itt aligha jöhet külön tekintetbe, bár az is kétségtelen, hogy Révai lelkét az összes tatai források vizeinek gazdigsága és szépsége, együttesen — tehát épen a tömeghatás révén is — elbűvöl­ hette és megihlethette. Tehát Révai 2

) Dornyay Béla: Révai Miklós tatai tanárkodása. Tata-Tóvárosi Hiradó. 1912. 46. és 47. sz.

7

1) „Tata-Tóváros írásban és képek­ pesti vízvezeték tervezésénél került ben. Kalauz a kirándulók számára 1885. körül és aminek Feszty 29 képpel, Tata, 1888. Kiadja özv. Adolf, Balló, Szabó, Stoczek, Than Kopasz Józsefné". 76 oldal, főleg és Wartha vizsgálódásait és tanul­ pedig 2) „Tóváros, mint nyaraló­ mányait is köszönhetjük. Mind­ telep és kirándulási hely. Hivatalos ezekfelsorolása azonban, szerintem Ismertető. Ingyen példány. Tóvá­ még nem elegendő „A hévforrások ros, 1906. Kiadja LindenbergA." környékének településföldrajza" 8 képpel, 32 oldalon, melyben hangzatos cimére, mert H. H. a többek között a „Fürdők"-et is hőforrások településföldrajzát és a részletesen leirva találjuk (p. 19-25). partjain évezredek óta megtelepült Tata-Tóváros mögött közel fél­ lakosságra bármi módon is gya­ százados, verejtékes múlt van a korolt kulturhatását, ezen soraival jól megérdemelt idegenforgalomért még legkevésbbé sem tudta kime­ és a viziipar- és fürdőteleppé való ríteni ! Még jobban kifogásolhatók átalakulásáért vagy átszervezéséért az irodalom kellő nem ismeréséből vívott, eleddig sajnos, meddő eredő ezen szavai (p. 43): „Elte­ küzdelemben! kintve a főleg geológiai és hid­ Ezután H. H. azt a tudományos rográfiai munkákban előforduló és hidrotechnikai nevezetességű egyszerű megismétlésektől, hogy mozgalmat említi, melynek közép­ Tatán és Tóvároson melegforrások pontjába Tata-Tóváros a buda- (p. 44) vannak, egyebütt alig ol­ vashatunk valamit felőlük. Némileg ezen (angolkerti) forrást — Toldy Ferenc részletesebben szól róluk Komá­ szavaival élve — egyikével a legédesebb elégiáknak, örökké emlékezetessé tette romi Károly dr. tanár munkája . . , " és a tájt, a költészet minden szépsé­ geivel, dicsőitette! Ezért külön is meg­ Hát bizony Townson, Kitaibel, érdemli a tataiak háláját! Tata hidro- Fényes Elek, Wachtel, Szaiff stb. geologusától pedig legalább az egyszerű műveiben, — ha nem is sokat — tények konstatálását! Mert hát mit is mond Révai?: de „valamit" bizony mégis csak . . . 0 egol quid tibl iam reddam pro olvashatott volna H. H. is! [munere tanto, Sola ego, si quid id est, scribere [metra scio. Perges, ni temere vitám promitto [perennem, Tu quoque carminibus clarior esse [meis... Ezt pedig a költői frázisoktól mentes tudománynak is el kell ismernie!

Teljesen igazat adok H. H. azon sajnálatos megállapításának, hogy jelenleg a források és azok kör­ nyéke meglehetős elhanyagolt álla­ potban vannak, de H. H. el együtt minden tatai, sőt minden Tatán megfordult természetkedvelő is

reméli, hogy Tata-Tóváros forrá­ sainak fénykora csak ezentúl fog még elkövetkezni! (p. 44.) „II. A h é v f o r r á s o k kör­ nyékének geológiai és sztratigrafiai viszonyai" c. fejezetben (p. 44—51.) azt írja H. H., hogy Koch Nándor, Liffa dr. részletes felvételeit megelőző időkből a tatai források környé kének geológiai viszonyairól alig találunk valamit feljegyezve! Ki­ sebb irodalmi adatokra akadunk szerinte Beudant, Kornhuber, Hantken, Peters, Winkler és Staff munkálataiban! Szóval ugyanabba a hibába esik itt H. H., amibe a dolog természeténél fogva Liffa, Kormos és Koch geológusok is estek, hogy t. i. ezekkel együtt H. H. sem tud semmit Townson Róbert, kiváló angol természet­ tudós, tatai geológiai megfigyelé­ seiről és rendkivül érdekes és — Beudant-t leszámítva — több mint félszázadig egyedül álló föld­ tani stb. leírásáról. Ami nem róható fel — Townson negligálásánál — annyira Liffának, Kormosnak és Kochnak, mert ők elvégre nem igen végezhettek helyi részletes művelődéstörténeti kutatásokat, tatai földtani vizsgálódásaik előtt, az azonban annál jogosabban ki­ fogásolható H. H.-nél, mert hiszen e sorok irója épen azért irta meg lapunkban és a Komáromi Újság­

ban is, — tehát ha nem is or­ szágos, — de mindenesetre egész Komárommegye nyilvánossága előtt és adta azt át különlenyo­ matban, többek közt a fentebb emiitett geológusoknak, személyes jó ismerőseinek és barátainak is, hogy arról Tata jövendő kutatói is — az eddigi mulasztást pótolva — tudomást vehessenek!1) Kétségtelen, hogy sem Townson, sem a Townson kitűnő és igen pregnáns tatai megfigyeléseit az évszázados feledés homályából előhozó soraimnak a H. H. részé­ ről történt, érthetetlen negligálása, nem szolgálja a tudománynak személyeken felül álló, mindennél fontosabb s előbbre való ügyét, amely különösen a felfedezés számba menő megfigyelések pub­ likálásánál, mindig tiszteletben tartotta a tudósok és irók prioritá­ sát ! Távol áll tőlem ezt kicsinyes személyeskedésből állítani, de ennyivel — 1912-ik évi ismételt felszólalásom után — tartozom Townson tatai működése dicső emlékének 1 Különben is nyugodt lélekkel állithatom, hogy úgy az ügy,—Tata-Tóváros közérdeke, — mint pedig a H. H.-nek egyébi) Dornyay Béla: Townson angol tudós leírása tatai tartózkodásáról 1793ban. Különlenyomat, a Tata-Tóvárosi Hiradó 1912. aug. 3. és lO.-i 33. évf. 31. és 32. számaiból.

9

ként kiváló munkája iránt érzett teljes jóindulattal vállalkoztam itt a kritikus igen hálátlan szerepére, ami a hibák és hiányok esetleges feltárását sokszor akaratán kivül kényszeríti rá a bírálóra, illetve ismertetőre! Egyébként a Townsonra vonat­ kozó, tatai adataim negligálását, — különösen a fitopaleontologiai szempontból nagyon érdekes, tatai kövesedett mohák (Didymodon tophaceus) és Charák miatt — dr. Boros Ádám is szóvá tette, előadás keretében, a M. Földtani Társulat szakülésén, ami a szaktudósok érthető meglepeté­ sével, de egyúttal a prioritásnak kijáró osztatlan elismerésével is ta­ lálkozott ! L:p. 17.és 18. jegyzetét. De arról sem tud H. H., Tata többi geológusaival együtt, hogy Kis Pál 1818 évi mammuttudósitását Tanárky Mihály már négy évvel megelőzte, írván „Magyarország természeti ritka­ ságai. Pozsony és Pest, 1814." c. művének 96 lapján a követ­ kezőket: , Kővé vált testek Magyar­ országon. Állatok csontjai. Déli tartománybéü nagy állatok marad­ ványai csontjai rész szerint kővé válva ásatnak ki Magyarországon is és másutt is, mint p.o. Hazánk­ ban 1807-ben octóber 25.-én Tatában, az ott elterjedő nagytó mellett, mintegy két négyszegű

ölnyi földterületben, 5 lábnyi folyó homok alatt, szörnyű Elefánt tetemek találtattak s azok közül hét elefánt fogak melyeknek egyike 9 lábnyi hosszú és hat ujjnyi átmérőjű volt, de amelyek csakhamar összezúzódtak és töre­ deztek".1) De már 1794 ben Grossinger János is felemlíti — elsőnek — a tatai márványt, mely kövesedett testeket tartalmaz; utána pedig Townson ir le 1797 ben, a tatai mésztufa-szik­ lából — piarista kalauzának be­ mondása alapján — fosszilis csontokat, nevezetesen, hogy itt ásás közben egy 8—9 láb hosszú elefántfogra (vagyis kétségtelenül mammut agyarra) akadtak! Esze­ rint tehát e tekintetben Kis Pál nem az első, de negyedik vagy legalább is harmadik a sorrendben! Ezek után H. H., LiffaésKoch tatai geológiai munkájáról szól elismerően, amit én annál is inkább helyeselhetek, minthogy mindkettő, de főleg Liffa felvéte­ leiben — részletes helyi ismere­ teim és megelőző tanulmányaim alapján, — magam is cselekvőleg résztvettem és igy személyes taÍ) V. ö. még: Dornyay Béla: Az ősember nyomai Tatán. Tata-Tóvárosi Híradó 1909. febr. 27. Ezen cikkemről és a benne foglalt Tanárky-féle mammut-tudósitásról Kormos Tivadar dr. sem akart tudomást venni, holott neki cikkemet, nyomban megjelenése után, átadtam I — (Lásd még: Természettud. Közi. 27, köt. 1895. p. 441.)

10

pasztalataim alapján is csak elis­ merőleg nyilatkozhatom munka teljesítményük felett! Legyen szabad itt azt is megjegyeznem, hogy Tata klasszikus geológiáját én is behatóan tanulmányoztam, rengeteg ammonitest és más kövü­ letet gyűjtöttem, Pusch Ödön dr. barátommal karöltve, hogy azokat illusztrált monográfiában feldol­ gozhassam, de ebben a mostoha viszonyok, sajnos, mindezideig megakadályoztak és igy szép és gazdag anyagom még ma is a budapesti Pázmány Péter tudom, egyetem föld- és őslénytani inté­ zetében várja tanulmányaim foly­ tatását! Anyagom főleg a Lóczytól (Koch tanulmányai után) fel­ fedezett és azóta meglehetősen kizsákmányolt, elkülönült neokómrögből, továbbá az uj járásbirósági épület alapjaiból, vagyis a Bergl vagy Hegyecske jurarétegeiből, 1913-ban került felszínre. A tatai Kálváriadombnak, a Magyar Középhegység ny-i elő­ hírnökének geológiáját és réteg­ tanát Koch és Liffa felvételei nyomán adja H. H. Legidősebb képződmény a felső triaszkori dachstein-mészkő. Erről megje gyezhetem, hogy pl. Niertit Ferenc kocsi-utcai háza pincéjének fenekét is ez alkotja, szép menedékesen dőlve a kertaljai gazdag forrás­ sorozat felé. A jurakori mész

kövek, faunájuk és települési viszonyaik alapján, az alsó- és középső liászhoz, az alsó- és felső doggerhez, végül a malm-tithonhoz tartoznak. A krétakori mészkő, a tataiak „kékkőivé, közelebbről a neokómhoz tartozik és elég nagy elterjedésü. A mezozoos képződ­ mények, vagyis a triász-, jura- és krétakori mészkövek pontos határai H. H. szerint csak az összes pincék (és tegyük hozzá: főleg a kutak!) egyenkinti bejárása révén lesznek megállapíthatók. Ezt annál inkább aláirom, mert magam is bejártam, hasonló célból, néhány száz tatai háztelket, pincét s tanul­ mányoztam kutjainak rétegeit. H.H. csak hozzávetőleg hosszabbította meg a térképen, az egyes képződ­ mények határait, ami — főleg a nem szakember részére — minden esetre zavaró. A Kálváriadombot pliocén pleisz­ tocén és holocén képződmények ölelik körül A pliocénkor pannó­ niai (pontusi) agyagrétegei pl. a Kutyahegy é-i végén levő, a Ganz-féle téglavetőben, továbbá a Csurgóföli felhagyott temető (és nem református temető!) árkában, azután a H. H.-től nem emiitett fenyvesben, közvetlenül a Nagytó partján vannak ott, azon magaspartban, feltárva, ahol a jégma­ darak (A'.cedo ispida) fészkeit sok tatai gyerek jól ismeri. De

11

megvan a Szt. Márton-forrás körül és a Nagytó végében is, a 131 m.-es pont körül, stb. H. H. nem emliti,hogy akörnyei-ut elején levő nagy homokbányában, a Tatai major és a Barina mocsarak göd­ reiben is jól fel van tárva a pliocén, melynek vizátnembocsátó agyagja tette lehetővé a Barina mocsarak keletkezését. A Fényes és az Angolkert forrásaiban, cse­ kély mélységben van jelen a pannóniai homok (és agyag isi), de nem látta a Fényes, pannóniaikori, u. n. „Szikláját", mely majd­ nem egészen a felszínen van! Pliocénkori a dombokat (pl. Látóés Szabóhegy) borító, tehát a fiatalabb pontusi rétegek fedőjét képező, levantei kavics is, mert a bennük előforduló, igen lekoptatott pontusi kövületek (pl. kecske­ körmök), bennük már mind másod lagos fekvésüek. Én pl. a tóvárosi Újhegy szőlőiben (pl. a Singerfélében), zsákszámra találtam a kavicsos homokban utólag be­ mosott, nagy kecskekörmöket (Con geria).

paleolit- (mousterien) telep. A Nagytó medrében: Tatavár nagy­ forrása körül, a tóvárosi parton pedig a Leopold—Fittler-féle házak előtt, de főleg a Pötörke malom előtt, majd a Mikos (Gudenus)és Feszty (Ugrón) stb.-féle villák előtt is van mésztufa. De meg­ találjuk a kapucinus rendháztól kezdve az Almási-utca végén és a temetőn át (több helyen kövületes, kisebb feltárások) a gőz­ malomig és a vasútig. A kapucinus „Szerafikum" fundamentumának ásásakor gyönyörű nádtörzs-inkrusztációk kerültek ki belőle, me­ lyet Tatán mindenfelé széthordták; a mésztufa északi végződésénél pedig, SZÍVÓS Lajos, ny. állomás­ főnök, jelenlegi tóvárosi biró telkén ástak ki belőle sok és igen szép növény-inkrusztációt. Tehát ezen vizes vidéket (Regio cisternensis), ősidők óta a közelmúltig, elárasztották a mésztufát lerakó, tóvárosi hőforrások, melyeket vég­ leg csak 1783. óta szorítottak mai medrükbe! Megfigyelésem szerint, H. H. négy elkülönült mésztufa foltja, kisebb-nagyobb alluviumA pleisztocént (diluvium) mész­ tól takarva, csekély mélységben tufa homok és lösz alkotja. A piaristaház körül fekvő, hatalmas mindenütt összefüggő, egyetlen tömegű mésztufa, csontlelőhely­ képződményt alkot. Itt jegyzem ként — mint emiitettük már — meg, hogy az uj főgimnázium nem 1818., de 1793. (Townson) építésekor, 1911/12.-ben, a mész­ óta ismeretes. Ebben van a Kormos tufa alatt, az egykori tenniszdr.-tól leirt mammut-Ielőhel^^ pálya mellett, kutat akartak fúrni

12

a gimnázium építéséhez és az uj épület vízvezetékéhez. Esetleges felszálló vizre is számítottak! Mindjárt a mésztufa alatt kékes­ szürke pannóniai agyagot találtak; ebben lefúrtak 60 m. mélyre, anélkül, hogy vizet kaphattak volna, miért is abbanhagyták a meddő munkát és a piaristaház artézi kutjából vezették ide villanyerővel a vizet és ez az ujabb tetemes megterhelés semmivel sem csök­ kentette annak rendes vízhozamát. Holocén vagyis alluvialis eredetű az egész tatai völgy. „Az angolkerti két forrás kivételével — írja H. H. (p. 51), — amelyek, mint fönnebb emlitve volt, homokképződmények­ ből fakadnak, a többi itteni forrás az alluvialis völgyben tör elő". H. H. könnyen félreérthető szavai szerint („az alluvialis völgyben") tehát a Fényes források is az alluviumból törnének fel, amit — már csak óriási víztömegük miatt is — tagadnom kell. Tényleg az alluvialis völgyben törnek fel a Fényes-források, de nem az igen sekély alluviumból, hanem a pannóniai vagy még régibb és mélyebb rétegekből, mert hiszen pannóniai korú a Fényes emiitett „Sziklája" is, melyet minden tatai diák és fény esi fürdőző igen jól ismer és csak épen a hidrogeologus H. H. figyelmét kerülték el! Kü­ lönben már az a körülmény is,

hogy H. H. térképén is a Fényes­ források törésvonalak mentén tör­ nek fel az alluviumban (de sze­ rintem nem az alluviumból!), mutatja, hogy itt az alluviumnál sokkal mélyebb rétegekből feltö­ rőknek kell őket — a két Fene­ ketlen tóval együtt — tartanunk. A III. fejezet „ T e k t o n i k a i v i s z o n y o k " cimmel (p. 51— —53.) a kis, tatai elszigetelt rög hegyszerkezeli viszonyait tárgyalja s megállapítja, hogy a Vértes­ hegység ÉÉK—DDNy irányú ge­ rincét (helyesebben fő csapási irányát, lévén ez határozott gerinc nélküli röghegység I) majdnem merőlegesen DDK—ÉÉNy irányú völgyek szelik keresztül-kasul, — akárcsak a tatai hegyrögöt is a Tatai völgy — és igy Tatán is sakktáblaszerűen összetörede­ zett, vetődéses területtel állunk szemben, melynek törési kereszte­ zéseinél lörnek fel a források. Koch hal együtt megállapítja, hogy a Kálváriadomb alig egy négy­ szögkilométernyi sziklarögét hoszszanti és harántvetődések szab­ dalják, azonkívül a Kálváriadomb­ tól úgy DNy-ra, mint ÉK-re lépcsőszerü vetődések vannak; ha­ sonló képet nyújt a domb ény-i és dk-i széle. Azt azonban nem emeli ki H. H., hogy az a neokóm sziklarög, melyre Zsigmond király Tata várát építtette, egy — az

18

árkos vetődésekből teljesen ön­ tonvidéki bazaltok kitörésekor), állóan fennakadt és igy az allu- ismét tektonikai erők működtek viális síkságból „sasbérc"-szerűen Tatán is, melyek után már csak kiemelkedő — hegyrög, bár ezt, a Tatát is elég gyakran megláto­ térképének a várat körülfogó négy gató földrengések idéztek — és éles törésvonala (melyek a vár idéznek elő még a jelenben is terjedelmét is egyszer s minden­ (akárcsak pl. 1925. jan. 31. Eger korra megszabták), sejteti a hozzá- és Ostoros környékén) — telepü­ érlővel. Ennek megállapítása azért lési zavarokat. fontos, mert mint később még H. H. — nem is szólva Tata látni fogjuk, teljesen analóg esettel többi geológusairól, — nem egé­ kell, hogy szemben álljunk a szen pontosan vette észre azt a Békahegy esetében és a Fényes föntebb röviden már érintett tényt, forrásoknál is, csakhogy ez utóbbi­ hogy azon, Tóvárosban elterülő aknál az ujabb (pliocén- pleiszlocén- és a Nagy- és Cseke-tavak között holocén) képződmények elrejtik elég tekintélyesnek látszó magaslat, szemeink elől a mélységbe sülyedt, melyet a tóvárosiak Békahegynek vagy lezökkent mezozői, vagy neveznek — és amelynek ék-i legalább is neokóm sziklarögöt I oldalán levő tövésvonalából tör­ A mezozoikum nagy tektonikai nek fel az Angolkert hatalmas erői működésének eredményeiként hőforrásai— minden valószínűség, előálló töréseket és vetődéseket (hogy ne mondjam bizonyosság) a pliocénben már csak rogyások szerint épen olyan, az árkos váltották fel, melyek már csak vetődésekből „sasbérc"-szerűen fiatalabb földrengéseknek és egyéb fennakadt hegyrög, mint akárcsak csuszamlásoknak az eredményei a Kálváriadomb vagy Tatavár fel­ s amelyeket H. H. szerint a színre is kiemelkedő, mezozói negyedkori üledékek annyira el­ sziklarögei, csakhogy a Békahegy egyengettek, hogy nyomaikat a feltételezett és elég élesen határok­ felszínen jelenleg már nem is nak mondható sziklarögét, a mel­ lette feltörő források mésztufája lehet látni. A törések korát H H. is — a és még előbb a pliocén (vagy tán többi tatai geológussal együtt — pateogén is ?) üledékei, annyira a neokóm utáni és az eocén-kor­ eltakarták, hogy az már a felszínen szakba helyezi, mig a miocénben többé egykönnyen észre sem ve­ hető. Ugyanis H. H. itt a neokóm(a Középhegység andezitjének ki törésekor) és a pliocénben (a bala­ mészkőrögöt 100—115 m. sz. f.

14

magasságban fekvőnek hiszi, ami szerintem túlságosan mélyen fek­ vőnek (25—40) m. tűnik fel. Én a Békahegy orografiai kiemelkedettsége miatt a neokómot sokkal közelebb sejtem itt a felszínhez! Ezt a kérdést talán csak az Eötvös­ féle ingamérésekkel lehetne vég­ érvényesen eldönteni, mert mély­ fúrással való próbálkozások a Békahegyen — már csak a forrá­ sok védelme miatt is — azt hiszem kivihetetlenek volnának 1 Véleményem igazolására még csak azt hozom fel, hogy a Békahegy sziklarögén kivül, a Tatai­ sziklarögök és a Gerecse-hegység közötti árkos és lépcsőzetes vető­ désekből még több mezozói „sas­ bérc" akadt fenn és bukkant elő a mai felszínre, mint azt a szomódi Leshegy déli tövénél, azután az agostyáni Láboshegy dny-i tövénél, a Tüzkövesbércen (255 m.), továbbá a Gorba alatt stb. felbukkanó liaszfoltokban is lát­ hatjuk. Legmélyebbre — tehát a teljesen ellapult térszínen orografiailag már észre sem vehetően — sülyedhetett le az a sziklarög, melynek töréseiből a Fényes for­ rások (no meg a Feneketlen-tavak) buzognak fel óriási tömegben; tehát itt amazokkal csakis analóg esettel állhatunk szemben, hiszen állítólag még a közeli Dióspuszta kútjának 20 méteres (?) fenekén

is már elérték volna a neokőmmészkövet! Minél mélyebbre sülyedt le va­ lamelyik tatai mezozói hegyrög, annál mélyebbreható és épen ezért a felszínen annál kevésbbé észrevehető törés vonalak is fog­ ják azt közre, de viszont annál több nagy mélységbeli (juvenilis) víztömeg is fog a maguk idejében feltörni belőlük, mint azt a Fényes források esetében is fényesen beigazolva láthatjuk! Valamikor adunaalmási ősforrások — mint a maguk idejében leg­ mélyebben fekvők — szolgáltatták a legtöbb vizet, tehát rakták is le a legtöbb mésztufát, m g a jelen­ korban a Fényes-források vannak a legmélyebben és így ezekből is ömlik ki a legtöbb viz, jóllehet mésztufa - lerakásuk intenzitása, amazokéhoz és a többi tatai for­ rásokéhoz képest, mür különböző okokból csökkent is 1 Ez magya­ rázza meg a Fényes-források hő­ fokának az összes többiekét fölül­ múló legmagasabb (22C°) voltát is! Végül itt kell megjegyeznem, hogy én a széles, tatai alluvialis hosszanti völgy kialakulását épúgy tektonikai mozgásokból eredő­ nek tartom, akárcsak a tatai mezozóos hegyrögökét is. A Látó­ hegynek azt a keleti, a Fényes­ források alluvialis sikja felé tekintő és aránylag még ma is igen me-

15

redek, pannóniai agyagból és ho­ mokból álló lejtőjét, épúgy törés­ vonalak hozhatták létre, — csak hogy persze a pliocén után, a bazaltkitörések idején, vagy talán a pleisztocén elején (a dunaalmási ősforrások leszállása idején) — miként azt, a vele párhuzamosan, odébb keletre, a vasútvonal men­ tén futó törésvonalat is, amellyel közel egybevágóan emelkednek ki az alluvialis (holocén) sikból a pleisztocén homokkal fedett, pan­ nóniai agyagdombok. Utóbbiaknál a tatatóvárosi állomás és az agostyáni utcai forráskút között fel­ sorakozó források is e törésvonalat mutatják, az orografiai s geológiai elkülönülésen kivül; mig a Látó hegy tövénél (figyelembe nem véve néhány kutat, mint pl. a Hadnagykutat) ilyeneket, az éles törés dacára sem találunk. Itt tehát a pliocén után nemcsak rogyásoknak, de töréseknek is be kellett következniök, mert más­ különben a széles tatai völgy ki­ alakulását, tisztán csak a denudációból, nevezetesen a defláció­ ból, de különösen az erózióból — lett légyen az utóbbi épen a sok közeli tatai forrás miatt, bár­ milyen nagymérvű is — meg magyarázni nem tudjuk. E tekto nikus mozgásoknak és diszlokációknak köszönhetik létrejöttüket, többek között — a Nagytó végén

kiemelkedő és még ma is szintén éles határu, 131 m-es pannóniai dombon és a tőle nem igen messze fakadó Szt. Márton-forrás (!) domb­ ján kivül — azok, a Látóhegy északi tövénél (a Hegyi-földeknél ?) állítólag felszínre bukkanó, isme­ retlen korú „sziklák4 is, melyeket Hunfalvy János igy ir le: „ . . . a Tatai hegysor, Tata nyugati oldalán elhaladván, Naszálynál alacsony sziklahátakkal végződik"1), de amely „sziklahátikat", — ha ugyan egyáltalán léteznek — ismételt keresés után sem sikerült eddig megtalálnom és tanulmányoznom! Figyelemre méltó itt az a már említett állítás is, hogy a közeli Diós-puszta kúijában is neokómmészkő volna, továbbá, hogy a völgy másik, keleti oldalán, Duna­ szentmiklós körül is vannak neokóm- rögök. „IV. A h é v f o r r á s o k f e j l ő ­ d é s t ö r t é n e t e és a z o k j e l ­ lege*, (p. 53—56.) Mig a duna­ almási 230 m. magas mésztufa­ dombok levantei korúak, addig a 130—140 m. körüli és a mész­ tufát lerakó, tatai forrásvizek a pleisztocénben, tehát már a negyed­ korban keletkeztek és, a fiatalabb Fényes-források kivételével, a többi tatai hőforrás kialakulását H. H. a pleisztocénkor elejére teszi. E !) A magyar birod. term. visz. leírása. II. köt. Pest, 1864., p. 420.

16

forrásokat H. H. a legutolsó du­ nántúli, vulkáni kitörések postvulkánikus utóhatásának tekinti, melyeknek végső kialakulását a későbbi, gyakori földrengések idéz­ ték elő. Nehéz megállapítani, vájjon for­ rásaink vizét a kevésbbé valószínű hidrosztatikai nyomás hajtja-e a felszínre, vagy pedig hogy az, a mélységben fölmelegedvén, a gő­ zök nyomásától tör-e föl? de még nehezebb megállapítani azt, hogy milyen mélységből kerülnek a felszínre? Valószínűleg 310—340 m. mélységből. H. H. szerint a tatai hőforrások feltörésének valódi oka épúgy, mint mélységeik pon­ tos megállapítása, még további megfigyeléseket igényelnek. A ta­ tai forrásokat nem lehet a Suessféle juvenilis-vadosus források csoportjába osztani, hanem a Schréter-féle vegyes-jellegű, vagyis az útközben egyéb vizekkel kever­ ten a felszínre kerülő források csoportjába. Azt azonban már a nagyszámú pontos megfigyelés hiányában is megállapíthatja H. H., hogy a tatai források meglehető­ sen egyenlően, csak másodpercek­ ben változó ritmusú efflukciót árulnak el és hőfokuk nem igen változik. Vízhozamuk nem állandó, mert kisebb eltéréseken kívül, nagyobb ingadozások is tapasz­

talhatók a forrásokon.1) Than elem zése szerint vegyileg mész és magnézium bikarbonátok hig ol­ datai, szabad szénsav tartalommá'; két (szerintem négy) forrás vize azonkívül még kénhidrogént is zár magába. Hogy vegyi össze­ tételük változik-e, ujabb vegyi vizsgálatok hijján eldönthetetlen. Frohner s?erint a források csak gyengén radioaktivok.2) „V. Az e g y e s f o r r á s o k i s m e r t e t é s e " , (p. 56—73.) A nagyjában törésvonalak men­ tén felsorakozó forrásokat H H. 11 csoportba foglalta össze, de belőlük egynek a cimét a szöveg­ ben, egyét pedig a tartalomjegy­ zékben hagyta ki. ') Erre vonatkozólag 1. alább Fényes Elek 1848,-i adatait, melyek már a tatai források ingadozásának okait is magya­ rázni próbálják I s ) Különösnek találom, hogy a tatai hőforrások jellegének hidrogeológiai tár­ gyalásánál H. H. nem emeli ki egyúttal azok érdekes biológiai vonatkozásait is, melyek pedig a nem szakember Fényes Eleknek is már 1848-ban fel­ tűntek s amelyeket Kormos Tivadar dr. és Soós Lajos dr. állattani szempontból is elég részletesen tanulmányoztak. Nevezetesen e hőforrások érdekes csiga­ faunáját, mely nem unikum ugyan Ma­ gyarországon, de mégis — legalább részben — határozottan a hőforrások­ hoz van kötve és igy forrásaink thermális jellegét élesen kiemeli. Ugyanis igen jellemző, hogy a tatai pleisztocén mésztufa faunájának s igy tehát kövtilt

17 1.) Az A n g o l k e r t f o r r á ­ s a i a grófi nyaralótól keletre levő „Fő- v. Nagy forrás" (helyesebben Alsó-forrás, igy nevezvén már Hantken és Hunfalvy is 1864— —65-ben3), melyben szerinte is a vizi tündérrózsák szépen dísz­ lenek; nyugatra pedig a „Kisforrás" (helyesebben a Felső-for­ rás, igy Hantken és Hunfalvynál is), melyből azonban nem emliH H. H. az itt előbb szépen diszlő tündérrózsákat (talán kiveszlek ?)! A Felső-forrás, — mint a 48. oldalon levő alaprajza is mutatja —

két medencére is különül, melye­ ket csak a grófi nyaraló mögötti fahid csatornája (H. H.-nél „rövid árok") köt össze. Ennek nem a pariján, hanem igenis magában a forrásmedencében áll egy kis najád-szobor, melyet bizonyára a neokóm (?) sziklarögre települt mésztufára építettek rá ügyes kezek. Ezt a víztükör fölé 2—3 cm.-nél néha jóval magasabban is feltörő forrást, a tataiak helyesen N a j á d ­ f o r r á s n a k nevezik és az nem lábszár — hanem (mint már az irodalom is említi) még ember­ ben látható a ritkább Nerotina atrofaunájának néhány thermális faja, neve­ caerulea = sötétkék vizörcse (kétség­ zetesen a Hemisinus acicularis, H. Esperi, telenül a Neritina Prevostiana), a Nagytó Neritina Prevostiana C. Pfr. (Theodoxus s egyéb tavakban pedig a helix és mePrevostianus C. Pfr), még ma is szá­ Ianopsisok különféle fajai tűnnek elő." zával él a jelenlegi tatai hőforrások Szaiff János pedig (p. 21.)atataikövült vizében. Ezt annál inkább ki kell emel­ nünk, mert Csiki Ernő dr.-nak a magyar növényeket és csigákat (helix és melaFaunakatalogusban (A Magy. Birod. nopsis) stb. emlitl. Mindezeket ajánlom állatvilága. Fauna Regni Hungáriáé. Ver- Tata geológusainak figyelmébe is! tebrata. Mollusca. Bpest. 1918.) meg­ Ami pedig a tatai mésztufa kövült jelent értekezése még 1902. dec. 15. flóráját, illetve hőforrásaink mai növény­ kelt és igy Kormos és Soós ujabb tatai zetét illeti, azok Boros Ádám dr. szives, kutatásait nem ismerheti és ezért Csiki levélbeni közlése szerint is, mind olya­ jelzett művében még csak a Neritina nok, melyek sem hévvizhez, sem a Prevostiana-t közölhette Tatáról (p. 40.) maitól eltérő klímához nincsenek kötve. Fényes Elek szerint (i. m. p. 35.) „a Boros dr.-nak, a Földtani Közlöny leg­ tatai Fényes-forrásoknak különösen sa­ újabb számában sajtó alatt álló cikke játságos puhonyai vannak, kivált az a következő érdekes tatai növényeket azok vizeit a Dunába vivő csatornában említi: Didymodon tophaceus (ez az, az Anodonták és Uniók fajaiból ritkább amit Townson Róbert már 1793-ban nemű kagylókra akad a vizsgáló. Az látott és leirt Tatán), Cratoneurum angolkertben felbuzgó melegforrás kris­ (Hypnum) commutatum, Vaucheria conf. tálycsermelye fenekén feltűnő mennyiség- geminata (=„Confervites"), Chara sp. s ) Hunfalvy János: A magyar birod. Ezen növényeket Boros Ádám dr. rész­ term. visz. leírása. II. köt. Pest, 1864., letesen ismertette „A középdunai hegy­ p. 440. vidék mészköveinek fitoliljei" cimmel

18

deiék vastagságnál is jóval nagyobb és szépségével, kristáiytisztaságával és óriási tömegével, Révai Miklós óta, minden szemlélőjét elbűvöli. A forrástölcsérben H. H 4 m.-es rúddal még nem ért feneket. Ez annál valószínűbb, mert én a forrástó leeresztése után sem találtam annak fenekét, 4 m.-nél hosszabb póznával, azért mert az egy nagy, neokóm (?) sziklahasadékból tör a felszínre, amit különben H H. a felduzzasz­ tott forrástó kristályvizén keresz­ tül is jól láthatott volna. A Najád-forrás medencéjével közlekedő, északi medencét a 3 mesterséges szigetéről „Szigetes­ forrásnak" is nevezhetjük és bár igaz, hogy ebben jóval kisebb mennyiségben tör fel buborékolva a viz, de azért nagy jelentőségű, minthogy még most is rak le mésztufát (Chara-, Conferva-, Didymodon- stb. inkrusztációk alaka M. Földtani Társulat 1924. november 5.-i szakülésén. Gyönyörű Chara-kövüJetek vannak a tatai főgimn. gyűjtemé­ nyében és Tatai Múzeumában (részben saját gyűjtésemből), de mai Charainkrusztációkat is találhatunk az angol­ kerti Pokol-csermelyben, közel a Cseketóba való ömléséhez (egy innét való példány képét közölte Tuzson János 1907-ben „Kára-kövület a tatatóvárosi park patakjából. Eredeti kép." címmel. Vö: Az élők világa. A műveltség könyv­ tára, p. 344. fig. 431), továbbá a Fé­ nyes-forrásokban és egyebütt.

jában) és a feneke is sziklás (neokómra? rakódott mésztufa)1), amit rendesen már csak a viz leeresztése és a moszatvegetáció eltávolítása után lehet látni! Hisz ép ezek a forrásmedencék azok, melyeknek „sziklás" fenekét, már Lovassy dr. szerint is, úgy tisz­ tították, hogy vastag láncot huzogáltak végig rajluk, amivel bizony az ide még 1876. telepitett tündér­ rózsák (Castalia coerulea [Sav.] Trott.)2) is sokat szenvedtek. A két forrástó, H. H. szerint, kb. egy magasságban (140 m.) fekszik, bár a laikus is láthatja már, hogy az Alsóforrás 1—2 méterrel mélyebben fekszik és a Felsőforrásnak H. H.-től is ábrá­ zolt (5. ábra, p. 52) vízesésénél — egy római szarkofágba (mel­ lette hever fedele is és egy fel­ iratos oltárkő is) — több, mint másfél métert esve — éri el a Moreaux féle, mesterséges romok­ nál (H. H. szerint tévesen „régi római fürdő"), a Sándor-út mellett a „Menyország" felől idefolyó J) Már Komáromi dr. is emliti (p. 16) a fenekén képződő „konglomerátot" és .mészpadokat." 2 ) Dr. Lovassy Sándor: A keszthelyi Héviz tropikus tündérrózsái. Bpest, 1908. p. 41. és 42. továbbá: Dr. Dornyay Béla: Tata-Tóváros egyiptomi kék tündérrózsája Különlenyomat a „Komá­ romi Újság" 1917. évi (17. évf.) 39. és 40. számaiból, p. 7. és 9.

Alsóforrás patakját. Hogy e két forrás nincs körülbelül sem egyenlő magasságban1), azt már Hantken Miksa baromettikus mérései alap ján, Hunfalvy János is közölte (i. m., p. 440), mely szerint az Alsóforrás, a Hattyú-ligetben, Tóvárosban: 376.8 bécsi láb (Hant­ kennél : 62.8 bécsi ö l = l 1910 m.), a Felsőforrás pedig 382.2 bécsi láb (Hantkennél: 63.7 bécsi ö l = 120*81 m.) magasságban fekszik. Habár Hantken e mérései messze alatta is maradnak a valóságnak — vagyis a 140 m. nek, — annyit mégis igazolnak, hogy e két for­ rás szintkülönbsége legalább is 171 cm. re tehető, ami elég tekin­ télyes ezen egymás közelében fel fakadó nagy forrásoknál!

darabjának tekinti: az első lezök­ kent rög a Kálváriától északra 145 m. magasan van; a 2 ik Tatavár alapjában 130 m.-nyire van, mig a 3 ik vetődést is 15—30 m. nyi lezökkenésnek véve, H. H. szerint a források helyén a neokómmészkő 100—115 m tengerszinfeletti magasságban fekhetik, tehát a pannóniai rétegek itt szerinte „csak" 25—40 m. vastagok lehet­ nek. Ebben — mint már fentebb is közöltem — nem érthetek tel­ jesen egyet H. H.-el. Én az egész Békahegyet, melyből a források a legmagasabb ponton előtörnek, szintén sakktáblaszerü vetődések mentén lezökkent (helyesebben fennakadt) és alapjában mezozói sziklarögnek tartom, bár ebből a felszínen — az aránylag csekély A két angolkerti forrás helyét orografiai kiemelkedésén és a forr(szerintem az egész Békahegyet is!) rástavaknak a kérdéses neokómH. H. egészen helyesen — és rögre települt, mészfufás fenekén, mint már fentebb kétszer is érin­ no meg a kétségkívül törésvonatettem — a 3 ik vetődés lezökkent lakhoz kötött források feltörésén !) Én a helyzetbeli viszonyoknak és a laikusoktól is legkönnyebben észre­ vehető tényeknek inkább megfelelő és Hantken-Hunfalvy prioritását is tiszte­ letben tartó névvel, mindig „Alsó-forrrásnak" nevezem a Komáromi dr.-tól és utána H. H -tői is — szerintem hely­ telenül — „Fő- v. Nagy forrásának nevezett forrást, hogy a további zava­ rokat, a nomenklatúra körül, a jövőben elkerülhessük! Épigy Komáromi és H. H. Kis-forrását én „Felső-forrás"-nak (mely a Najád és Szigetes-forrásból áll) nevezem. Itt „Kis"- és »Nagy"-

forrásról már csak azért sem igen beszélhetünk, mert hiszen mindkettő igenis feltűnően nagy forrás és a laikus látszatra egyáltalán nem, a szakértő is csak hosszas és fáradságos mérések után tudja eldönteni, hogy a .Nagy" forrás napi 47,520 m3, a ,Kis" forrás pedig „csak" napi 38,000 m3 vizet szolgáltat. Már csak ezért is elfogad­ ható a helyzet szerinti elnevezésük t Ezt különösen ajánlom Tata jövendő hidrogeologusai ésirói szives figyelmébe is!

20

kivül — más bizonyítékaim nin­ csenek ; de már mindezekből is teljes joggal következtetek egy, szerintem igen vékony tertiar és pleisztocén- takaróval fedett, neokómrögre, melyet a denudáció ugyan már alaposan elegyengetett, de még mindig határozottan felismerhetőnek hagyott. Ezen forrá­ sok szerintem nem is egy (mint H. H.-nél), de több egymással párhuzamos ÉNy—DK irányú tö­ résvonal mentén — sőt bizonyára töréskereszteződéseknél — törnek a felszínre, amelyek szerintem a Cseketó1) egész ősi medencéjét is jórészt kiformálták és amelyek utolsóját, legkeletibb tagját azok a (H. H.-től észre sem vett) for­ rások szolgáltatják, amelyek a MÁV vonala mentén törnek fel ott, ahol a H. H.-től jelzett mész­ tufák is északon végződnek s amelyek az Agostyáni utca végén levő, (közel a vasúti őrházhoz) kifolyó forráskúínál elkezdve a sport- és tennispálya mellett, majd a vasúti töltés alól mindenhol ki­ bugyognak és amelyek utolsója a főállomás épülete és a szemben fekvő vasúti vendéglő között van, szintén állandó kifolyással. E tö­ résvonal mentén emelkednek ki *) A régi magyarnyelvben a Cseke, csege gázlói, mocsaras hely átjáróját jelentette és igy jól rávilágít e név jelentőségére és ezen vizes vidék egész múltjára.

Tóváros alluviumából az uradalmi szőlők, a Homokrosta és a Nagy­ osztás szőlővel beültetett pleisz­ tocén homokdombjai, fekvőjükben azon kecskekörmös agyagrétegek­ kel, melyek az urad. téglagyár, a pezsgőgyár melletti felhagyott tég­ lavető és a Mihály—Kugelmayrféle téglagyár nagy feltárásaiban jól láthatók. A környező mocsa­ rakból már a pleisztocénben ki­ emelkedő ezen homokdombok településföldrajzilag isfontosak, mert már a paleolit- neolit és a bronz­ kor ősembere is tanyázott rajtuk, mint azt egy szerencsés leiéiből már föntebb is kimutattam.1) Én is azt tartom tehát, hogy a két angolkerti forrás a plio- és pleisztocén-rétegeken keresztül tör fel, de nem egy, hanem több ÉÉNy—DDK irányú vetődéses vonal mentén és pedig harántvető­ dések kereszteződéseinél a neokóm mészkövekből, de utóbbiakat — — épen a iög orografiája miatt — nem tehetem oly mélyre! Szerin­ tem ugyanúgy fedi itt is a mész­ tufa a neokómot, mint azt Tatavár előtt, a nagy forrásnál, a Nagytó leeresztése után, kitűnően meg­ figyelhetjük, csakhogy az angol­ kerti forrásoknál még a pliopleiszlocén takaróval, vegetációval és építményekkel stb.is fedett terep a jó mefgigyelést nagyon gátolja, i) V. ö.: 4-ik old. 1) alatt.

21

söt majdnem teljesen lehetetlenné teszi. (Nagyon hasonló esetet talá­ lunk Tatán is a Lo-Preszti v. apáca kerti fürdő forrástava és az alatta fekvő grófi fürdő forrásvizeinél is, a neokóm, illetve jura-rög hatá­ rain). H. H. szerint (p. 57.) a forrá­ sokról az első érdemleges hidro­ geológiai adatokat Wiukler Benő adta 1883 ban, a következőkben: „Tata és Tóváros területén a diluvialis rétegek alól több meleg­ forrás bugyog ki. Ezek között a legérdekesebb és a leggazdagabb az urasági díszkertben fakadó 2 nagy forrás, melyeknek egyike 24 óra alatt mintegy 1300—1500 akó (H. H. szerint tehát 7 0 - 8 5 ms) 16—17 R° melegségü vizet szol­ gáltat". Ezzel szemben — nem is említve most Fényes Elek 1848. i és 1865.-Í, továbbá Wachtel Dávid 1859.-Í adatait — Szaiff János már 1856-ban a következőket irta (i. m, p, 21.): „Az egész vértesi hegylánc viz és forrás tekintetében szegény, de annál gazdagabb maga azon hegykatlan, melyben Tata fekszik; igy a hattyúligetben két forrás egy másodperc alatt 35 köbláb (vagyis 1-1053 m3, tehát napi 95,49792 m3) vizet ad, melynek egyike nagy forrás nevet visel; és majd emberderéknyi vastagságban löveli kristálytiszta-

ságu vizét1); a réten létező fényes­ forrásokból pedig 181/2 köbláb (vagyis 05862 m3, tehát napi 50,647-68 m3) foly ki s mind ezek, mind a hattyuligeti-források vizei, télen nyáron 17—18 Reaumur foknyi hévmérsékletüek. A forrás­ vizek kén- és szénsavas mészéleggel annyira telitettek, — hogy tett kísérletek szerint—3 év lefolyta alatt az angolkerti forrásvizekbe sülyesztett egy vonalnyi (022 cm.) vastagságú zsinegek Va hüvelyk (1 317 cm.) vastag mészkőkérget kaptak; s innen vannak a különféle kövült növények, kagylók, s csigák különösenbiga—helix—és homorcsa—melanopsis—fajok, márvány rétegek között pedig leginkább türkönyök—ammonites—2). Némely egészen kiveszett emlősök, legin­ kább őselefánt—mammuth3) — *) Látjuk tehát, hogy Szaiff János már 1856-ban épen azt nevezi Nagy­ forrásnak, amit később Komáromi d r . és H. H Kis-forrásnak neveznek. Annál inkább helyén való tehát a 19. old.!) alatt foglaltak elfogadása! 2 ) Ne csodálkozzunk azon, h a a nem geológus Szaiff János 1856-ban m é g egy kalap alá veszi a pleisztocén kö­ vületeket a jurakori vörösmárvány a m moniteseivel, holott emezeknek a h ő ­ forrásaink mésztartalmához semmi k ö ­ zük s i n c s ! 3 ) tehát Szaiff előtt,

A tatai mammut-csont leleteket Townson, Tanárky, Kiss után, János is ismerte, m é g Kornhuber melyről azonban Tatának a régi

22

csontjai nem annyira kövülve, mint meszesedve fordulnak elő. A vidék folyóvizei közül legnagyobb az Általér, mely Ondódnál ered s a tatai nagytóba minden másod­ percben mintegy 12 köbláb (tehát 03789 m3, vagyis napi 32,736-96 m3) mennyiségű hegyi vizet visz, kifolyásából pedig Almásig Tata­ folyó nevet visel s egy másodperc alatt 47 köblábnyi, (tehát 1*4842 m3, vagyis napi 128,234 88 m3) vizet önt a Dunába*. Azután leírja Szaiff a 600 hold kiterjedésű Öreg-tavat, „melynek legnevezetesebb forrása (p. 22.) van épen a vár tövében, hol emberkarnyi vastagságban bu­ zog fel a kristályviz". ,Kisebb tavai közül megemlítendő a fényes­ forrásokon kivül, a Naszály felé esö réteken, a feneketlen-tó, mely ma gában mintegy 250 • ölet (vagyis 899 16 m2) foglal, de mesés mély­ ségűnek tartatik; azonban az ér­ tekező négy helyen megkísértett mérése szerint, azt csak 4—5 öl (7-58 m—9 48 m.) mélynek találta. A Tata körüli vizek, csatornák és mesterségesen készített vízesések következtében oly nevezetes erőt fejtenek ki, mely által Ondódtól Almásig, télen-nyáron egyen'.öleg, összesen 90 malom- fűrész- s kalló­ kereket hajtanak, miszerint bátran

állithatni, hogy hazánkban nincs vidék, mely vizet igénylő gyár­ iparra alkalmasabb volna Tatánál1); ezen előnyét még elősegíti a szóm szed helyeken levő szép erdőség s a kizsákmányolhatlan kőszén­ telepek". íme tehát Winkler 3—4 sor tatai „első érdemleges hidrogeo­ lógiai adataival" szemben Szaiff János már Winkler előtt 27 évvel, milyen részletesen és szakember­ nek is becsületére váló alapos­ sággal irta le Tata vizeit (holott neki nem voltak hidrogeológiai céljai!) s vázolta azoknak nagy közgazdasági jelentőségét H. H. előtt 67 évvel! Erről Tata hidrogeologusának, annak a H. H. nek is tudomást kellett volna vennie, aki felsorolja ugyan a felhasznált irodalom jegyzékében (p. 80.; 4.) Szaiff János művének cimét — azt is bizonyára Mohi Adolf mű-

*) Erre vonatkozólag Fényes Elek már 1848-ban ezt irta (i. m, p. 37.): „Tatán a melegforrások olly bőséget okoznak víz dolgában, miszerint bátran el lehet mondani, hogy nincs hazánknak olly vidéke, melly vizet igénylő gyár­ iparra alkalmasabb volna, mint épen Tata, hozzájárulván még ehhez olcsó napszám, olcsó élelem, olcsó tüzelő, mely utóbbit a szomszéd helyeken lévő szép erdőségek kíméletére a ter­ mészet közel helyeken" (t.i. a 36. oldalon irodalmat nem ismerő geológusai — köz­ emiitett Zsömlén, vagyis a mai Vértes­ tük Kormos, Liffa, Koch N. és H. H. somlyón) „kimeríthetetlen kőszén-réte­ gekkel is pótolta". is — mélyen hallgatnak.

23

véből kiírva — de magát, ezt a rendkívül ritka és Tatára nézve minden tekintetben örökbecsű munkál1) sohasem látta l2) (V. ö: „Egyéb idevonatkozó irodalmi adatról nincs tudomásom" p. 57.) Még nagyobb lesz meglepeté­ sünk, ha a nem hidrogeologus Szaiff János adatát, t. i. a két angolkerti forrás napi vízhozamát, a 95,497-92 m3-t összehasonlítjuk a hidrogeologus H. H. legújabb adatával: a 86,400 m3-el vagy pláne a 103,680 m3-ell A laikus Szaiff János, ezelőtt 70 évvel, csak 9,097 92 m3 el vette többnek, illetőleg 8,183 m3-el kevesebbnek az ar.golkerti források napi víz­ hozamát, mint H. H., a modern geológus, kinek mindenféle tudo­ mányos felszerelés, egy állami, igen nagy fajsúlyú tudományos intézet, a tatai Esterházy-uradalom támogatása, továbbá elismert szak­ képzettsége állt a háta mögött. Egyszóval Szaiff már ezelőtt 70 évvel eltalálta a pontos számot,

H. H. adatainak középarányosát. És Szaiffnak ezen „felhasznált" irodalmi adatáról H. H. nem tud, pedig evvel is fényesen igazolhatta volna saját adatainak helyességét isi Hogy Szaiff a Fényes források napi vízhozamát csak 50,647-68 m3 re becsüli H. H. 116,640 m3ével szemben, az abban lelheti magya­ rázatát, hogy Szaiff bizonyára nem mind a négy, hanem csak kevesebb forrás vizét mérhette meg, mig H. H. mind a négyét sőt velük együtt még a Feneketlentó forrásáét is! De lássuk tovább H. H. etl Winkler becslése szerint a 2 nagy forrás egyike 24 óra alatt csak 70—85 m3 viznek felel meg (és ezt lehet „első érdemleges hidro­ geológiai adat"-nak nevezni!); Stoczek a tatai forrásoknak csak a Budapestre levezetni tervezett vízmennyiségét napi 120,000 m3-re becsüli. Balló Mátyás szerint, egy­ magában Tatán mintegy 287,000 m3 viz ömlik naponkint a föld mélyé­ ből. Komáromi dr. szerint a 2 i) Dornyay Béla: Adatok Tata-Tóangolkerti forrás naponkint 118,000 város irodalomtörténeléhez. Tata, 1913. 8 Englander és Társa kiadása, p. 12. és 13. m víztömeget szolgáltat. Mindezen 2 ) Ezt annál inkábbáilithatom, mert adatokat H. H. is azért kifogásolja, hiszen még Takáts Sándornak sokkal mert nem tudjuk, hogy a fel­ könnyebben hozzáférhető, 1907. évi becsült vízmennyiségek mely for­ művét is Sörös Pongrácnak tulajdonítja rásokra vonatkoznak? De a 2 (p. 42. és 81) — akárcsak Mohi Adolf, angolkerti forrás vízhozama sem kinek könyvéből a hibás cimet egysze­ állandó (feltűnő volt az 1906 évi rűen csak lemásolta, anélkül, hogy azt nagyobb vizbőség), amit Kriszt látta volna.

24

János mérési adatai is igazolnak, de azért még ily körülmények között is túlságosan alacsonynak tartja H. H. az idézett becsléseket. Kriszt János adatai alapján az Alsóforrás vizét 20—24, illetve 30—36 m3-re, a Felsőforrásét pe­ dig 3—5, illetve 6—9 m3-re be­ csüli percenkint, mig az 1919. évi saját méréseiből a 2 forrás együt­ tes víztömegét kerek számban, másodpercenkint 055 m3-j-0-45 m 3 = = 1 m3-re becsüli. Ami a tatai forrásoknak (tehát az angolkertieknek is) tényleg tapasztalt ingadozását — sőt a H. H.-től is emiitett elapadását — illeti, itt H. H. figyelmét ismét kikerülték Winklerénél sőt Szaiffénál is régibb, de igen érdemleges hidrogeológiai adatok, melyek Fényes Elektől még 1848-ból származnak. Ugyanis Fényes Elek szerint1) „A szőlősi és baji határ­ ban nevezetes nyelők találkoznak, melyekben az esővíz összeszapo­ rodván és elfolyása nem lévén, a kősziklák közt nagy zúgással foly alá s hihető, hogy a tatai fórrásokat ezek is táplálják. Nevezetes tünemény itt az, hogy az erdők­ nek lepagonyozásával a tatai for­ rások mindig apadni szoktak és csak akkor kapják előbbi állásukat s vizmennyiségöbet vissza, midőn J) Id. mü, p. 12.

a levágott erdők jobban felnövekesznek. Oka ezen tüneménynek hihetőleg az, hogy a levágott erdőségek földe, a vágás által jobban kiszáradván, az esővizet annyira be nem veszi, hanem hirtelen a völgyekbe leveti s így nem a föld gyomrába veszi magát, hogy a forrásokat táplálja, hanem a földszínen elfolyik". Bármennyire is plauzibilisnek látszik itt min­ denki előtt Fényes Elek érvelése, mégis, hogy mi lehet azokból a tudományos igazság, azt hiszem csak hosszú évek, évtizedek pon­ tos megfigyelési adatai dönthetik majd azt el a jövő kutatók előtt — de mindenesetre már most is nagyon figyelemre méltók és gon­ dolkodásra serkentők. Kérdés, egyedül álló-e a feltevés s vannak-e analógiái ? Than Károly 1886. évi méré­ sének 20 74 C° és 2048 C°-ú és a különböző szerzők 19-20 C°-ú adataival szemben H. H. 1919-ben az Alsóforrás vizét 20 C°-únak, a Felsőforrásét pedig 20 5 C°-únak mérte. A viz hőfokának változásai­ ról — rendszeres megfigyelések hijján — még eddig nincs tudo­ másunk. Az angolkerti források kémiai összetételét Balló Mátyás 1885. és 1886-ban, Than Károly pedig 1886. vizsgálta, még pedig első sorban a Budapestre vezetendő

25

ivóvíz szempontjából, ami tekin­ tetben nem is esett kifogás alá. Wartha Vince is jó minőségűnek mondotta a tatai vizet. Ugyanígy Szabó József dr. is, ki azonban figyelmeztetett a tatai vizek nagy mésztarfalmára s minthogy vize a hosszú utón minél lassabban mo­ zog és minél többet érintkezik a levegővel, annál nagyobb mérték­ ben történik a szilárd alkatrészek lecsapódása. (Én szerintem, mióta csatornázták a tatai hőforrások vizfit, tehát siettették azok gyors lefolyhatását, azóta és legfőképen ezért szünetel, vagy legalább is minimális fokú a mésztufa lera­ kodása !) A legnagyobb bajt azonban a ta'ai vizek magas, 20 C°-u hő­ mérséklete okozta, minthogy a jó ivóvíznek csak 10—12 C°-unak szabad lennie és ez volt a főoka annak, hogy a tatai vízvezeték létesítésének tervét a főváros el­ ejtette. De meg kell itt jegyeznünk, hogy pl. Pápa város is a 1525.C0- u tapolcafői óriási forrásokból1) nyeri t) összehasonlításul ide iktatom, hogy pl. a veszprémmegyei Tapolca folyó Pápán, a .Polgári Kör" helyiségénél, Mohácsi Pál mérésea szerint, másodpercenkint097335m , percenkint 58401 ms, óránkint 3504-06 ma, naponkint 84,007-44 m'. vagyis 88,007-440 liter vizet szolgáltatott (V. ö.: Dr. Kapossy Lucián: Pápa város egyetemes leírása. Pára, 1905., p. 8), tehát majdnem épen annyit, mint külön a Fényes-források, illetve külön az angolkerti-források!

vizét és mégis e tekintetben sem eshetik valami különösebb kifogás alá. Akinek módjában van egy­ szerűen lehűti a vizét, akárcsak azok a tóvárosi emberek — akik isszák a hőforrások vizét — egy­ szerűen pincében stb. hűtik le ivás előtt a .meleg" vizet. Ez persze Budapesten aligha lett volna kivihető. 2.) A N a g y t ó f o r r á s a i : A Nagy- v. Öreg-tavat H. H. mint­ egy 600 m2 területűnek irja (p. 63.), ami igazán komikusan végzetes sajtóhiba (!), a valóság 600 hold­ jával1) szemben és ebben a tóban nem egyidő óta, de évszázadok — hogy ne mondjam ősidők — óta folyik haltenyésztés (1. Townsonnál is!). A vár déli tövénél látszólag (szerintem valósággal is) a neokóm mészkőből (illetve töré­ séből) fakadó forrás tölcsérének szája 117 m. fengerszinfeletti ma­ gasságban fekszik „rendes körül­ mények között a víztükör alatt 4—5 m.-re". Nem is szólva arról, hogy én a vár déli tövénél a tó vizét csak 225—2'30 m. mélynek mértem, itt is legalább is nagy sajtóhiba van, mert e szerint a forrás felett elterülő Nagytó tükre csak 121—122 m.-nyire volna a tenger szine felett, holott az két­ ségkívül —.legalább 5—6 m.-el — !) A 43. oldalon H. H. is helyesen 600 holdas tóról beszél.

26

nagyobb (hiszen már a 25 ezres katonai térkép 128 m.-nek irja a tóvárosi keleti partját) és már maga H. H. is a 45. oldalon „körülbelül" 127 m-nek irja és térképén szintén 127 m.-nek tün­ teti fel, mig a Nagytó dk- i végén az Általér völgyét 130 m.-nek irja, amit én ismét azért tartok lehetet­ lennek, mert hiszen a délnyugati, Remeteség felé néző part, elég tekintélyesen kiálló pannóniai dombjának tetejét is csak 131 m.nek irja a 25 ezres katonai térkép! (Három méteres szintkülönbséget a Nagytó két végső partja között — de természetesen nem a víz­ tükör két végpontja között — még csak el lehet képzelni, valahogy, de már 8—9m-es szintkülönbséget bajosan! H. H.-tői — kinek a M. kir. Földtani Intézet magasságmérő j aneroidjai rendelkezésére állhat- j tak — mindenesetre biztosabb és pontosabb magasságmérési ada­ tokat várhatnánk! Itt jegyezhetem meg, hogy e melegforrás közelében, Tatavár déli báslyájának tövében, tehát a rendes víztükör szintje alatt, ha­ talmas faragott kövek vannak a | bástyába befalazva, melyekbe e feliratot vésték: „QUADRATO MARMORE REPARAVIT COM. JOS. ESTERHÁZYUS. A. 1757." Eforrás körül, a leeresztett tó fe­ nekén, én sok megmunkált (vé­

sett, fúrott és simított) szarvas­ agancstöredéket is találtam, ami azt bizonyítja, hogy már az ősem­ ber (paleolit-neolit?) is tanyázott e forrás fölötti neokómsziklarögön, mely tehát már akkor is szigetként állhatott ki a környező vizekből, mocsarakból! Ez ismét egy ujabb, érdekes adat Tata településföld­ rajzához. Tatavár forrását H. H. helyesen a II.- ik lezökkent rögöt elhatároló törési vonalból fakadónak tekinti, de már a forrás körül látható mésztufa'erakodást még abból az időből származtatja, mikor vize még saját, szabad lefolyással ren­ delkezett ÉNy-i irányban. E forrás­ víz szerintem talán sohasem foly­ hatott teljesen szabadon (hisz akkor nem igen képződött volna mésztufája), hanem mindig többékevésbé mocsaras volt, sőt talán állandóan (bár minimalis) víztükör lehetett felette és ezt lecsapolni is bizonyára csak a Mikovinyi—Bőhm építette nagy tógát, illetve fenék­ zugóinak létesítése óía lehetséges. Mésztufát pedig szerintem most is rak le, csakhogy persze a vál­ tozott körülmények miatt — az angolkertiekhez hasonlóan — jó­ val kisebb mennyiségben1.) Hogy !) E forrásnak Tatavár déli tövénél, a 333 m. széles és 8 m. hosszú kő­ fallal foglalt forrásmedencéje előtt, annak dny-i sarkánál húzódik É-D irányban,

27

ezen vár alatti forrás kizárólag a alluvialis hordalékkal fedett mész­ tófenéken fakad-e fel, vagy nem tufa rétegek létrehozóinak, illetve bocsát-e mellékágakat a vár sánc­ utolsó mohikánjainak — tartom, árkába is, erről H. H.-nek nem melyek látszólag igen kevés mész­ sikerült tudomást szereznie; pedig tufát ma is raknak le és szerintem a Kastély utca felől igen jól lehet szintén ÉÉNy—DDK irányú és látni, a külső sáncárok u. n igy a Békahegy rögét szintén ki­ contre escarpe-járó! is, hogy a alakító törésvonalak mentén fakad­ szemben fekvő várfalak (escarpe) nak fel, azokkal a H. H.-től nem alapját tevő neokóm-s?ik!ák réte­ ismert s szintén mésztufából fel­ geiből, sőt a sáncárok fenekéről fakadó kisebb forrásokkal együtt, is, itt-ott néhány kisebb nagyobb melyek a Feszty—Ugrón és a forrásvíz, élénkebben vagy lany­ Mikos—Gudenus-féle villák táján hábban csörgedez. a tó fenekén, meg egy foglalt H. H.-nek 4. és 5-el jelzett azon kútban is, törnek elő. forrásait, melyek a Nagytó tóvá­ 3.) A t a t a i s z i r t é s z a k i rosi szélén, a falazott tópart vég­ p e r e m é n e k J a n g y o s v i z ü ződése táján (a szőlősi-uti temető f o r r á s a i . AH.H szerint 130 m. irányában) fakadnak, — én a köze­ tengerszin- feletti magasságban2) lükben látszólag végződő, de a fakadó Csurgó kutat (6. sz.), (és föld szine alatt összefüggő, ille­ nem Csorgó! ahogy H. H. követ­ tőié;? a pleisztocén homokkal v. kezetesen irja8) én azért nem egy szabályosnak látszó 3'25 ni. széles és 1095 m. hosszú s feltűnően kiemel­ kedő mészlufa-gát, melyet a tatai nép is jól ismer, minthogy a Nagytó vizének leeresztésekor az könnyen megközelít­ hető és tanulmányozható. E mestersé­ gesnek latszó (de természetes) mész­ tufagát a nép fantáziáját is mindenkor izgatta és ezért mindenféle mende­ mondát fűztek hozzá; igy pl. hogy az a tatai tóba II. Lajos király által belefullaszttatott Behram csausz holttestére dobált kövekből épült volna fel, igy tehát, hogy e mésztufa-gát Behram csausz sirdombja volna! E néprege persze sem a természeti (geológiai) igazságnak, sem pedig a történelmi tényeknek nem felel meg!

2 ) Egy kicsit bajos elképzelni, hogy a 130 m. (?) magas Csurgó-kút csak 3 m.-el volna magasabban a Nagy-tó 127 m-es víztükrénél, illetőleg 24 m-el alacsonyabban, mint a rézsút felette fekvő piaristaház 154 m. t. sz. f. magas­ ságú artézikútjának nyílása. s) A nomenklatúra szókincsét, akár­ csak egy-két betűben sem lehet ön­ hatalmúlag megcsonkítani v. átalakítani. A tatai Csurgó-kutat évszázadok óta, minden tatai, de az irodalom — még a németnyelvű is — Csurgónak ejti és irja. Róla valamikor a mai Fazekasutcát is, Csurgó-utcának nevezték, mig a fölötte és a piaristák körül elterülő egész városrészt is, a nép még manap

28

tartom már a gimnázium melletti mésztufa kizárólagos lerakójának (bár kétségtelenül ez is egy utolsó mohikán), mert vize már csak 15 C° és kimutathatólag már nem rak le meszet. A kastély forrás (7) kevesebb és a kastély fürdőforrása, vagyis a Grófi fürdő (8) már jóval bővebb, napi 300 mB vizzel, 205 C° hőmérséklettel erősen szénsavas és állítólag már a ró­ maiak idejében is fürdő volt itt, melyet a törökök is használtak és Esterházy József gr. állíttatott hely­ re. Én Rédeyvel együtt azt tartom, hogy ezen— az egykor Dr. Menich János lakta uradalmi ház—forrását hívták hajdan öregkirályné-fürdő jenek, később Tőrökfürdőnek is. is Csurgófölnek s az ottlakókat csurgófölieknek nevezi. A nemrég bezárt ve­ gyestemetőt is (H. H -nél tévesen reform, temető) Csurgóföli temetőnek hívják. Azt hiszem legalább is komikus volna, ha a hires somogymegyei Csurgót valaki önhatalmúlag egyszer csak Csorgó-nak kezdené irni, pl. „Csokonai Vitéz Mihály csorgói tanár", v. pl. Fehérvár­ csurgót önkényüleg Fehérvárcsorgónak. Igaz, hogy a magyarban mindegy a csurgó vagy a csorgó, de nem mindegy a helynévkincsben, amely a tájnyelvnek pregnáns kifejezője még betűiben is. Sokak előtt ez talán kicsinyeskedésnek látszik, de azt hiszem, H. H. is méltán megbotránkozna azon, ha valaki az ő becsületes Horusitzky nevét önkényesen és következetesen pl. Horositzky-nek irná, pedig itt is „csak" egy „u" betű­ ről volna szó.

A H. H.-től nem ismert Wachtel Dávid is részletesen szól róla már 1859 ben (S. 108.) A szom­ szédos Piaristakert forrása (9) nem a kert déli szegletében, ha­ nem a szomszédos katonautcai ház pincéjében fakad az orografiai lag is jól elkülönülő mezozóos rög (juramész*) töréséből. E for­ rás elhanyagolt felső fürdőmeden­ céje (az egykori apátsági halastó!) mellett van az a szép, Alsógalláról származó, római szarkofág is, melyet már Townson is leír 1793-ban (v. ö. Dr. Dornyay Béla id. mü és C. I. L. 4275.) és amely felett, hosszú csövön kifolyó vize, több mint méteres eséssel zuhan alá a kis tóbal A hajdani bencés apátság helyén fekvő Apácakert, u. n. Lo Preszti forrásáról csak azt tudja H. H., hogy a rómaiak brigetioi vízve­ zetéke belőle nyerte vizét, de azt nem (mint már fentebb is emii­ tettük), hogy e forrás Tata tele­ püléstörténetében elsőrangú fon­ tosságú a mellette talált NYMPHIS etc. feliratú oltártöredék alapján *) Kétségkívül vörös juramészkőnek kell lennie hiszen (nem is emlitve a mai zsinagóga előtti vörös márványt) a tőszomszédos Wagner-fürdő és malom helyén állott a tatai bencés apátság .vöröskő"-ma'ma, mely a vörös juramészkőröl kapta nevét, ellentétben a kékszínű neokóm-mészkő „kékkő"vével.

29

s igy kétségtelenül már a rómaiak is használták! „Ami a forrás nevét illeti — irja H H. — ennek eredete már teljesen kiveszett a köztudatból, ugy, hogy ennek megfejtése csupán találgatásokra ad alkalmat". Ezzel szemben már Komáromi dr.-nak értekezésében (p. 20.) is olvashatta volna H. H., hogy a „Lo Presti forrást az apácák kertjében, az egykori tulajdonosa után nevezték el.1) Wachtel Dávid is ezt irja 1859-ben: „Eine sehr ergiebige Quelle im freiherrlich Lo Presztischen Hause, das vor*) De már Szaiff Jánosnál is — midőn Tafa várának egy elölte fekvő 16. szd.beli rajzából (bizonyára Ortelius réz­ metszete) leírja .Tata hajdani kinézés é ' t — azt olvassuk (p. 18), hogy a tőrök temetőtől nyugatnak, mintegy jó 200 lépésnyire, 2 fürdő van (Orteliusnál: WSrme Bader! Dr. D. B), egymástól nem nagy távolban, ezeknek egyike valószínűleg az, hol jelenleg az urad. orvos lakik (tehát az öreg királyné fürdője, vagyis a Török fürdő, ma Grófi fürdő, a Wagner-féle ház alatt Dr. D. B), a másik pedig a báró Lo-Presti-féle házban (mai Apácakerti forrás, Dr. D B) Ezen fürdő közelében magas romok láthatók, hihetőleg a volt monostor falai (ezt Márton mester és neje Margit, 1492-ből való és 1912. talált vörös­ márvány sírköve határozottan igazolta. Dr. D. B.). A két fürdő közt délnek terjedt el a keresztények temetkezési helye, t. i. azon tér, mely mai napig is Ó-temetőnek neveztetik. Az 1888-ban is Ó-temetőnek nevezett tér a mai Erzsébet-tér, a takarékpénztár és a járásbíróság épületei között. Sokszor bolygatott sírjaiból többször kerültek elő embercsontok, régi magyar ruházat­ maradványok, hajtűk, fésűk, kösöntyűk és egyéb ékszerek, legutóbb az 1913. évi építkezésnél és parkírozásnál.

malsein Kloster gewesen sein soll". A spanyol származású báró Lo Preszti családot, mint annyi sok előkelő tatai családot is, az Ester­ házyak vonzóereje telepitette le Tatán, mint azt öregebb tataiak és a Tata múltjával foglalkozók jól tudják,1) igy tehát a Lo Preszti név eredete még nem veszett ki teljesen a köztudatból és igy en­ nek megfejtése is csupán csak egyeseknek adhat találgatásokra alkalmat. Vize az apácafürdőből tudvalevőleg a Wagner-féle fürdőn és a Kotyogó- v. Kása-malmon !

) A báró Lo Preszti (Fontana d' Aagioli), másfél század előtt honosított, ősrégi spanyol eredetű család. Első, ismert őse Péter, 1391. Siciliában tele­ pedett le. Roehus (1704) es. klr. ezre­ dest, a vitéz katonát, 1764. honflusitották. Gyermekei: III. Ferenc, I. LBJOB, (1767.) és József (1768.) III Ferencnek gr. Esterházy Júlia volt a neje; az I. Lajostól származó II. Lajosnak (1823.) pedig gr. Esterházy Szsraflna. n . Lajos fivére volt Árpád (1825.), ki a magy. tud. akadémiára tett nagy alapítványt, II. Lajos és gr. Esterházy Szeraflna gyermekei voltak: Eugénia (1845.), Ilona (1847.), Lajos (1852), Ágnes (1850) és Szeraflna (1855.), (V. ö.: Nagy Iván: Magyarország csatádat stb. Pótkötet, 330—333. old.) Hihetőleg ez utóbbiak közül lakhattak egyesek (vagy mind?) Tatán, az Esterházy rokonoknál, bár e kérdés még tisztázásra vár. Minden esetre érdekes, hogy az Angioli forrásáról (Fontana d' Angioli) elnevezett báró Lo Proszti-család, Tatán Is mennyire vonzódott a forrásokhoz ós bizonyára a rokon Esterházyaktól kapták azt a házat, melynek kertjében Tata ősrégi, római emlékű nagy forrása tör eló a sziklákból és amelynek viszont az ő nevük adta a H. H. előtt ismeretlen származású és szerinte találgatásokra

30

keresztül folyik a Hajdu-utca két nyílású csatornáján át a Ghyczykertbe, hogy innét a „Tatai censualis-kerteken" át, a Nagy-Büdöskút nyugati tőszomszédságá­ ban elfolyván, a Vágóhidi- v. Kert­ aljai-csermelybe torkolljék, mely utóbbi ismét nem a Nagytó leve­ zető csatornájába ömlik, mint H. H. irja, hanem a H. H.-tól tévesen Mikovinyi-csatornának irt és rajzolt Csever-árokba. E bonyo­ lódott viz- és csatorna-rendszert Tata hidrografusának pontosan kell ismernie és rajzolnia, mert különben elmerülünk a latatóvárosi csatornák, folyó-, álló- és forrásvizek szövevényes tömkele­ gében ! 4.) „A k e r t a l j a i v ö l g y langyosvizü forrásai" alkalmat adó „Lo Preszfi-forrás" nevet! A Lo Preszti-családról szállott azután — gr. Esterházy Miklós révén — ez a forrásáról nevezetes telok az irgalmas nővérekre, kiknek zárdája itt 1875. felépülvén, azt ma is birják. Tehát „Fontana d' Angioli Lo Preszti-forrás"! Nomen est ómen! mint azt Fényes Elek ós a Fényes-források nevénél is láttuk ! Idősebb tataiaktól hallottam, hogy a mai apácazárda telkén előbb ócska ház állott, melyben Kerner József kath. elemi iskolai tanitó lakott családjával. E helyen még akkor is állottak romok. Hogy ezek még az apátsági romok maradványai voltak-e vagy pedig más­ félék, 80—40 év multán már nem tud­ tam megállapítani. Végül a br. Lo Preszti-forrás tár­ gyalásánál meg kell azt is emlienem, hogy annál is inkább ezt tartom én a tatai mósztufát lerakó források utolsó mohikánjának (és nem a jóval kisebb

gyanánt felsorolja H. H. a követ­ kezőket: 1.) A Kismosó-forrását, 2.) a Kismosó csurgóját, 3 ) Pácz Mihály, 4.) Barna Zsigmond, 5.) Schwartz Jakab, 6) Kellner Zsig­ mond, 7.) Kőkút, 8.) Hanák Sándor, 9.) Pőcze, 10.) Bodrogi (előbb Mihályi), 11.) Nagy Sándor- forrrásait (utóbbi a legnagyobb, ezért nevezik őt a tataiak „fonási" Nagy Sándornak!) 5.) „A t a t a i s z i r t n y u g a t i peremének langyosvizü f o r r á s a i " c. alatt leírja 1.) a zsidóiskola forrását, 2.) a MenichCsurgó-kutat), minthogy az még most is rak le több- kevesebb mósztufát. Nevezetesen az alatta elterülő Wágnerfóle ház ujabban elpusztult malmának, az u. n. .Kotyogó- vagy Kása-malom"nak. vagyis a bencés apátság „Vóröskőmalmá'-nak kerekóro ömlő vize még 1914-ben is - mint autopsziából tudom de meg Wachtel Dávid is megfigyelte, sok mósztufát rakott le. A Wágner-fóle fürdő földbe mélyített porcellánkádjai pedig tulajdonképen a Lo Preszti-forrás vizétől lerakott mésztufába vájt göd­ rökbe vannak beépítve. Közelében pedig a Piaristákért talajából (ós nem a szomszéd Pöcze-ház pincéjében juramészkőből) fakadó forrásvize, a talán még pleisztocón-mósztufa törmelék da­ rabkáit ós összetöredezett Neritina héjakat hozott fel a tölcséréből. Ezek minden bizonnyal az itteni feiszin alatt igon csekély mélységben elterülő pleisztocón-holocén-mósztufa lerakodá­ sából származtak. P ó t l á s u l még megemlítem, hogy SZÍVÓS Lajos, tóvárosi biró ur kertje mel'ett, a MÁV főállomá&a közelében, egy kút ásása alkalmával, a következő földtani szelvényt jegyezhettem fel: Felülről lefelé 1 m-ig vörhenyes futóhomok. Alatta 2 m.-ig kövesedéit nádtörzsekből stb. álló mésztufa, mely

31 kutat1), 3.) a Szalay-kert forrását, de nem ismeri az utóbbi mellett a zsidó rituális fürdő forrását. 6.) „A l a p o s k e r t i f o r r á ­ s o k " c. alatt pedig 1.) a Plébánia­ kert, 2.) Herczeg István, 3)SzIukovényi Antal langyosvizü forrá­ sait, (p. 65-68). Sokkal nagyobb érdeklődésre tarthat számot Tata egyik méltó büszkeségének: 7.) „A F é n y e s f o r r á s o k " - n a k , bár sovány és kevésbbé szabatos leírása (p.68-69). A Fényes források ingoványos, mocsaras és rendkívül érdekes növényzettel buján benőtt, de nehezen hozzáférhető környéke a

megfelelő segédeszközök, csónak stb. hiányában igen nehezen2), sokszor csak életveszéllyel tanul­ mányozhatók s erre vezethető vissza, hogy különböző kutatói és leirói is különbözőkép látták itt a helyszíni viszonyokat, sőt maguknak a forrásoknak helyze­ tét és számát is s ebben, valamint a helynévkincs nem ismerésében rejlik kevésbbé szabatos, sőt za­ varos leírásuknak oka is. Sem Komáromi dr., sem H. H. nem oszlathatták el teljesen a Fényes­ forrásokat és környéküket még mindig részben boritó homályt. Bizonyos fokig még ma is terra

alatt ismeretlen vastagságban 1) sárga homok, majd 2) fehér homok követ­ kezett. Dióspusztán (Bggenhoffernól) — be­ mondás alapján — a következő profilt találták kútásáskor: 10 m-ig sárga agyag; 11—17 m.-ig (?) u. n. „kékkő" (vájjon tényleg a neokóm-mészkő ?); 17 m.-től lefelé kék agyag és folyóhomok, kevés vízzel. Tatán Sárközy korcsmáros kútjában: felülről lefelé 6 m. agyag, alatta 2 m. kékkő „neokommészkő). Kiss postás kútjában : 6 m. sárga agyag, alatta 2 m. vöröskő (juramészkő"). Gútai tanitó kútja 6 m. mély ós vörhenyes, kavicsos homokból (bizonyára a pannóniai .suter'ből) jön a vize. Mindezen adatokat ismételten — az első kivételével — csak bemondás alapján közölhetem.

hibásan irják, holott a H. H.-től nem emiitett Menich-kúti márványtábláról is pontosan lejegyezhették volna. Mohi Adolf Mönich-nek irja, amiből sokan a Mönch=barát, tehát a közeli barátfürdő emlékét vélik kiolvashatni (mily anachronizmus!), H. H. pedig állandóan Minich-nek irja, ami szintén érthetetlen, ha egyszer látta és olvasta (de nem említi) a Menich-kút márványba (tatai vörös, liasz mészkőbe) vésett feliratát! A tulajdonnevek helytelen írása az irodalomban állandó zavarra ad okot. A |Menich-kút vörösmárvány-tábláján e felirat olvasható: ,Hazánk Ezredéves fennállásának emlékére készitette Dr. MENICH JÁNOS t. b. megyei főorvos, Porenoz József rend lovagja 1898. a gr. Esterházy család 50 évig volt urad. ós házi orvosa". | 2) Frohner Román is azt irja: „A

i) Dr. Menich János (1814-1899.) orvos nevét, ki Tatának igen hosszú időn át előkelő nevű embere s az Esterházyaknak 50 éven át háziorvosa is volt, Wachtel 1859,-i helyes írásával szemben, úgy Mohi Adolf (Tata pléb. tört, p. 15.), mint H. H. is, mindig

32

seu aqua incognita az, amihez nagyban hozzájárult, hogy egyik szerző sem ad róluk semmiféle térképet sem, mert H. H. nek gyenge és a tényleges viszonyok­ nak meg nem felelő térképvázlata, a Fényes-források körül inkább félrevezeti az érdeklődőt, semhogy útbaigazítaná! Pedig az 1:2880 méretű kataszteri térkép aránylag még a legjobb és legkönnyebben megszerezhető, használható és igy kicsinyitve a legkönnyebben közölhető segédeszköz lett volna. Tata ujabb természeti Jeirói nem ismerik Fényes Elek jó leí­ rásait a Fényes forrásokról (Nomen est omenl), melyek 1848-ban jelentek meg1). Fényes Elek sze­ rint a ,források közf természeti ritkaságaira nézve különös emlí­ tést érdemelnek a tálai Fényes­ források, melyeknek alacsony fek­ vésük mellett rendkívüli mélysé­ gük különös figyelemre méltó"... Fényes-patak forrásai nagymennyiségű gázt hoznak felszínre, melyek szinte kitörésszerüen bugyognak elő. Ezen gázokat felfogni ott tartózkodásom rö­ vidsége miatt nem sikerült, mivel a körülötte elterülő ingoványok a forrá­ sokhoz való teljes közelférhetést meg­ akadályozzák és igy csak bizonyos előmunkálatok után lehetne ezen gázo­ kat felfogni. !) Fényes Elek: A magyar birod. stat. geogr. és tört. tekintetben I. köt. Komárom-vármegye. Pesten, 1848,p.II.

„A tatai Fényesforrásoknak külö­ nösen sajátságos puhonyai2) van­ nak, kivált az azok vizeit a Du­ nába vivő csatornában az anodonták és uniók fajaiból ritkábbnemü kagylókra akad a vizsgáló". „De nevezetesebb ezeknél (t. i. a tavaknál) a Naszály felé eső rétségen buzgó, u. n. Fényes források; itt van a híres Feneketlen tó, mely ugyan alig foglal magában 40 Q ölet (vagyis 14386 m2), mélysége azonban 9 öl 2 láb (vagyis 1770m), de kifolyása kevés. Az emiitett Fényes források száma négy (!), azoknak mélysége figyelmet ér­ demlő, tekintve főkép azt, hogy a Duna színe felett nem nagy emelkedéssel és nem nagy eséssel biró síkon fakadnak. Ugyanis Böhm Ferenc uradalmi mérnök 1774. évi mérése szerint, Szomód felől számlálva az első: 2 öl 3 láb (vagyis 4 74 m.), a II ik: 2 öl l1/* láb (vagyis 4"28 m), a III ik: 2 öl1/* láb (vagyis 3 95 m.), a IV-ik: 1 ö! l /i láb (vagyis 1 98 m ) mélységű. Van azonfelül a Fényes­ forrásoktól a naszályi malom felé egy, a Feneketlen-tóhoz hasonló forrás is3), melynek mélysége 8 öl (vagyis 15 17 m)' 4 ) De lássuk mit tudnak a Fényes ») U. ott, p. 35. 3 ) Ezt nevezem én—zavar elkerülése végett - Kis Feneketlen-tónak. «) U. o, p. 168.

33

Elek munkáját nem ismerő ujabb tatai hidrográfusok a Fényes-for­ rásokról? Komáromi dr. — ki elég részletesen leírja a 12. és 13. oldalon a tatai Fényest — többek közt azt irja, hogy a Fényesfor­ rások patakja öt (!) forrásból nyeri vizét, melyek közül három (!) egyazon árokban fekszik s igen bő vizet szolgáltat. Ezen 3 forrá­ son kívül még két forrás van, melyek közül az egyiket a vidék lakossága „Feneketlentó" nak, a másikat „Vakforrás"-nak nevezi, Komáromi dr. tehát ez utóbbi két „forrás" egyikét egyszerűen a néppel együtt tónak is nevezi, amivel akarallanul is, könnyen zavart okozhat a helyszíni viszo­ nyokkal nem ismerős érdeklődők­ nek. Voltaképen mindegyikre leg­ helyesebb volna a forrásló elne­ vezés. Én helynév gyűjtéseim és a vízrajzi tények alapján az előbbit, vagyis a sokat emlegetett tatai feneketlen tavat (H. H. térképén 32. szám, 120 m. teng. sz. feletti magassággal) „Nagy Feneketlentó" nak, az utóbbit, vagyis Komá­ romi dr. „Vakforrás"-át „KisFeneketlen-tó"nak nevezem s en­ nek elfogadását ajánlom Tata jövő hidrogeologusainak is! Láthatjuk tehát, hogy Komáromi dr. öt (!) Fényes forrásából volta­ képen csak három esik a tulajdonképeni Fényes forrásokra, kettő

pedig az azoktól lényegesen el­ különülő, tehát a Fényes-források­ kal egy kalap alá nem vehető Feneketlen tavakra! Komáromihoz hasonló zavarossággal jár el H. H. is, ki szerint a „Feneketlen tó" (melyik az? térképe nem tünteti fel névleg) vizétől „ÉÉK-i irány­ ban tör fel a környék legneveze­ tesebb öt (!) forrása" (pedig a térképe és a 74. oldal táblázata is csak négyet jelez!), „amelyeket együttvéve „Fényes-források" né­ ven ismerünk" (e szerint meg már összesen hat volna?) „Közülük két távolabbi Tóváros határába, a két közelebbi, továbbá a .Fene­ ketlentó* forrása" (hát hol marad akkor az ötödik forrás, mert a térképen megint csak négy forrást tüntet fel H. H.) „Tata község határába esik". Komáromi dr., de méginkább H. H. teljesen zavaros és össze­ kuszált leírásával szemben meg kell itt állapitanom, hogy én Fényes Elek 1848.- i leírását tartom a leghelyesebbnek, illetőleg a föld­ rajzi helyzet megfelelőjének, mert én is Fényes Elekkel együtt négy darab hatalmas és egymásba folyó Fényes-forrásról tudok, melyektől a két Feneketlen-tó lényegesen különbözik, igy tehát amazokkal semmiféle módon össze nem za­ varandó! Az egyik „feneketlen" tó — helyesebben forrástó — az

34

u. n. „Nagy Feneketlen tó", a Kutyahegy Hadnagykútjától nem messze fakad fel, az u. n. Hajdurét közepén és szűkvizű árka a Cseverárokba ömlik. Fényes Elek ezt írja 40 D-öl területűnek és 9 öl 2 láb mélynek, Szaiff János ellen­ ben 250 D- ölnek és 4—5 öl mélynek. Ezen Nagy Feneketlen tótól jóval odébb északra, ott fekszik az u. n. „Kis-Feneketlentó", ahol a Fényes-források széles folyóvizének a gyengevizü Cseverárokkal való egyesülése után a Fényes-patakon egy — két darab fenyőgerendából álló — nagy bürü vezet át a balpartról a jobbpartra. Ezt — a szerintem— „Kis Fene ketlen tavat" mondja Fényes Elek, a Fényes forrásoktól a naszályi (ma Réti)-malom (hajdan kalló volt 1) felé eső és a Feneketlen­ tóhoz hasonló forrásnak, melynek mélysége 8 öl. Ezt nevezi Komá­ romi dr. — és nem a H. H. tői sejtett második Fényes forrást — „Vakforrásnak.*) E helyreigazítás után lássuk

H. H. leírását: Á Fényes forrásai közölt legnagyobb forrástölcsére van H. H. 28. számmal jelzett, sorrendre első forrásának; ettől délre fakad, lefolyásának egy öblözetében a második forrás (bizo­ nyára a Komáromitól emiitett Bárófürdőnél ?, mely utóbbi (talán a 29. sz. forrás?) lehet H. H. szerint a Komáromitól emiitett „Vakforrás*. Ez határozott tévedés, mert én résztvettem Komáromi Károly felvételeiben és igy tudom, hogy ő Vakforrás alatt, egy tatai legény helyszíni bemondása alap­ ján — mint már előbb is említem — azt a kerek, lefolyástalan (ezért „vak") forrástavat érti, melyet én a kifejező „Kis Feneketlen tó" névvel illetek, amely tehát nem tartozik a szorosan vett Fényes­ forrásokhoz! A leghatalmasabb vizfeltörés H. H szerint a 30. számú (tehát sorrendben a 3 ik!) forrásban van. „Utóbbinak(melyiknek?) medrében H. H. szerint egy harmadik (de hiszen sorrendre ez már a negyedik I), a 31. sz.

*) Csodálkozom, hogy H. H. nem sorol fel a Fényes forrásokkal analóg eseteket. Én több hasonló esetet ismerek. Ezek között majdnem tökéletesen meg­ egyezik a tatai Fényes-forrásokkal az iszkaszentgyörgyi Duzzogó-f ürdő forrása, mely a móri hasadékban, gr. Pappenheim Szigfrid rétjének közepén, egy kis ligetben buzog fel nagy erővel. Ezt már Kitaibel Pál is tanulmányozta

1810-ben a móri földrengések idején és részletesen le is irta (P. Kitaibel: Hydrographia Hungáriáé Tom. I. Pestini, 1829., p. 204.) De Kitaibel leirta e mű­ vében a tatai vizeket is (p. 198.), melyek a részletesen ismertetett almási vizekhez minden tekintetben a leghasonlóbbak. H. H. ezt az igen érdekes irodalmi adatot sem ismeri. Habent sua fata libelü!

35

erős forrás fakad. „Mindhárom (helyesebben mind a négy) forrás vize 22 C° hőmérsékletű, közös lefolyásuk egy nyugati, majd ény i irányú árok. Ennek kanyarulatánál egy kisebb kiöblösödés van, ame­ lyet fürdésre használnak". Ez a hely lesz az, amelyet minden tatatóvárosi fürdőző „Szikla" néven ismer. Ez az u, n. „Szikla" azért nevezetes, mert sárga pannóniai homokból, homokkőrétegekből és meszes agyagból áll s nem valami nagyon szilárd összeállásu, úgy, hogy elég gyakran leomlik a für­ dőzők lábai alatt. Ezen H. H. tői nem ismert „Szikla" geologiailag igen fonios, mert ezen a teljesen lapos és legmélyebben fekvő, buja növényzettel benőtt síkságon el­ árulja, hogy itt a pannóniai rétegek egészen közel vannak a felszínhez1) s igy a Fényes forrásoknak itt a pannóniai rétegekből kell fakadniok, melyek alatt ismeretlen mély ségben a mezozoi rögök lappan­ ganak. H. H. a Fényes-források vízhozamát napi 116,640 m3-re becsüli. Vizének vegyi elemezését Balló Mátyás közölte 1886 ban.

Vizét dr. Frohner csak igen csekély mértékben találta radioaktívnak és pedig 0 0326 milligramRa.sec 2) 8.) A Feneketlen-tó (p,69-70). H. H. szerint 30 m. átmérőjű, kö­ zel szabályos körvonalú és állan­ dóan zavaros vizű tó, melynek forrástölcsére a közepe táján mint­ egy 10 m. (lágy fenékiszap nélkül is legfeljebb 12—15 m.) mély, mely jelenleg gyenge lefolyású, tehát jelentéktelen, de egykor bizo­ nyára tekintélyes forrással birt. Hőmérséklete a felületén 22 C°. Ezt a feneketlen tavat neveztem én már fentebb „Nagy Feneketlentó" nak. Evvel nagyon sok tekin­ tetben analóg a Fényes melletti „Kis Feneketlen-tó", Komáromi dr. „Vakforrás"-a, melyet Fényes Elek már 1848-ban egészen he­ lyesen elkülönít a különálló és más jellegű Fényes forrásoktól. H. H. azonban a Fényes forrá­ sokkal zavarja össze. H. H. szerint „úgy a Fényes­ források, mint a feneketlen-tó forrása egy olyan ÉÉK—DDNy-i irányú főtörési vonalba esnek, amely egyrészt a tatai mezozoos szirt nyugati pereme által jelzett, másrészt a plébániakerti forráson áthaladó törési vonallal párhuza-

i) E „Sziklát" én dr. Liffa Aurél kézirati térképébe is belevetettem. Liffa ezen kézirati térképén az I. Fényes forrás é-i tőszomszédságában levő 120 2 m.-es pont (ott ahol az Öreg- v.Mikovinyi) Ez az egy liter vizbenoldottrádiumcsatorna közlekedik a Tatafolyóval vagy emanátio. A Fényes-forrás vizének hő­ Kühtreiber-patakkal) szintén kecskekör- fokát Kapeller-féle 1/s fokos hőmérővel mös agyagnak van jelezve (53 sz.) 22 C°-nak határozta meg FrohnerRomán.

36

mos. A harántirányu törésvonalak közül a Feneketlen-tavon az halad keresztül, mely a tatai szirt lesülyedt rögét határolja, a Fényes­ források esetében pedig a III. lesülyedt rög haránttörésvonala jöhet számifásba. Ilyen törésvonal­ kereszteződéseknek tulajdonitható a források nagy szénsavtartalma is, útjuk pedig nyilván a mezozoos mészkövekből a pannóniai réte­ geken és csekély holocénkori üle dékeken át vezethet". Mindezt Hl H.-el együtt én is vallom, azonban itt ismét utalnom kell arra, hogy H. H. nem vette észre a Fényes fürdőhelyének pannóniai-korú „Szikláját", de meg azt sem, hogy a Fényes­ források homokos-kavicsos med­ rében, a hófehér kvarcon kivül (melyhez teljesen hasonlót jóval felette, a szomódi Leshegy déli tövénél fekvő, hófehér kvarchomok­ bányában is találunk), még elég gyakoriak a bemosott nummuliteken, sőt apróbb koralltöredékeken kivül olyan igen finom és törékeny szerkezetű, apró Nummulites pél­ dányok is, amiket szerintem a forrásvizeknek kell, aránylag nem is nagy mélységből felhozniok, mert| különben — ha a távoli tata­ bányai szénmedence nummulitréte geiből volnának bemosva, — úgy finom szövetük rég összetöredezett volna. Liffa Aurél dr. Vérfesszöllős

átellenében, az Általér völgyéből kibukkanó 153m-es ponton, vagyis a Baromállás hegyen találta a nummuütrétegek utolsó északi felszinrebukkanását,| de szerintem ezeknek a Fényes források alatt, nem is nagy mélységben, szintén meg kell lenniök a mélységbe zökkent mezozói v. neokóm szikla­ rög fölött, mert különben meg­ magyarázhatatlan volna a Fényes medrének sok apró és gyenge szer­ kezetű, de mégis ép nummulitese. Hogy a Vértesszöllős mésztufája alatt általam talált sok és külön­ böző fajta Nummulites eredeti eocén-rétegekből való e, vagy pe­ dig úgy lett ide bemosva, az esetleg talán még vitatható, de a Fényes­ források medrében a mélyből fel­ hozott apró és törékeny példányoké már aligha. A Fényes alatt fel tételezett nummuütrétegek való­ színűleg a neszmélyi Tekeresvölgy eocánkoru, nummuliteses- és ampulláriás-rétegeinek a Tatai-völgygyel együtt a mélységbe zökkent, illetőleg árkosán vetődött részei lesznek, ami annál valószínűbb, mert hiszen pl. Dunaszentmiklós körül is a felszínre bukkannak az eocén rétegek alól a neokóm mészkövek rögei. 9.) „ H i d r o s z t a t i k u s n y o ­ más a l a t t álló kútvizek" alatt részint a jura- és krétakori mészkőbe „vésett", részint pedig

37

a fiatalabb üledékekbe „ásott" kutakat ir le (p. 70—71) H. H. ..Közös jellemvonásuk, hogy le­ gyen bármilyen is a tengerszinfeletti helyzetük, bennük a víz­ tükör mégis egy ugyanazon ma­ gasságban áll, tehát ilyen visel­ kedésükkel lényegesen eltérnek egyéb kutaktól. Vizszinük ezen egyöntetűsége egy közös hidrosz­ tatikai nyomást tételez fel, amiben némileg az artézi kutakra emlé­ keztetnek". H. H.-nek személyes tapasztalatai, illetőleg értesülései ezen, ilynemű kutakról vannak: „Vésett" kutak a Piaristák út, Bartakút, a főszolgabiróság előtti kút, Vöröskút, Piaci-kut. Hasonló ter­ mészetű s a pannóniai rétegekbe „ásott" kút kettő van a Nagykert­ utcában (egyik a Tejszövetkezeté). Minthogy e kutak hőfoka Tata átla­ gos helyi hőmérsékleténél 2—5 C°-al magasabb, azért a langyosvizü termális vizek közé sorolja őket H. H. A Piaristakútról, H. H. el szem­ ben, meg kell állapitanom, hogy nem 1838-ban vésték, hanem ahhoz már a piaristaház építésé­ nek kezdetén fogtak, tehát 1765ben, de a sziklával ismételt kísér­ letezések1) után sem igen boldo­ gultak. Utoljára 1833- ban kezdtek >) Erre vall a konyhában levő víz­ tartó medence márványtáblájába vésett „MDCCXCVII." évszám is!

vésni a liaszmészkőbe,1) de csak 1834-ben tudták befejezni szeren­ csésen, amikor a Németországból hozatott fúrók segélyével végre is célt értek. Itt tehát valóságos artézi-kúttal van dolgunk, amivel, már a fúrás idején tisztában voltak s ezért e kutat már az egykori piarista krónikás is „pufeusArtesianus"-nak nevezte.2) De ha már erről H. H. nem is vehetett tudo­ mást, azt már két kiváló szak­ embernél, Hantken Miksánál és Hunfalvy Jánosnál is olvashatta volna3), hogy a tatai Piaristakútat igenis artézi-kútnak ismeri, több, mint félszázad óta, a tudományos irodalom is. Különben e kutat még más alkalommal óhajtom részletesen ismertetni. Nem lehetetlen, hogy a Piaristakút feneke tényleg már a dachstein mészkőbe ér le, mint azt a közeli Barthakútból is — autopsziából— nagyon valószínűnek tartom. Ugyanis diákkoromban e kút fúrásakor én nagy kristályoscalcit rétegeket gyűjtöttem, melyek ') Ezt bizonyítja a kvadrumkertben levő kútnak a piaristaház falába illesz­ tett és oroszlánfejes vizöntőcsővel dí­ szített márványoszlopába vésett „1833* évszám, még azok előtt is, akik e kút irodalmát és érdekes történetét közelebb­ ről nem ismerhetik. 2 ) História Domus Tatensis Sehol. Piar. p. 230. (Kézirat). 8 ) Hunfalvy: id. rnű, II. köt. p. 440.

38

forrástavas barlangjának litoklázi saibó! valók voltak és arra enged­ nek következtetni, hogy a dachstein-mészkőből, már talán a harmadkorban feltörő források rakhatták itt le a vastag calcitrétegeket, bizonyára még a pleisz­ tocén mésztufa lerakását jóval megelőző időkből. Engem külön­ ben a Barthakút barlangos forrása igen élénken emlékeztet a tapolcai .Tavas barlang"-nak a törések mentén felnyomuló hévvizeitől az ottani szarmata mészkövek hatal­ mas rétegeit kivájó és igy a kisebbnagyobb üregeknek egész lánco­ latát létrehozó, hidrogeológiai te­ vékenységére. Ugyanilyen föld­ alatti forrástavas sziklaüregek van­ nak tehát Tatán is —kimutathaiólag a Barthakútban —, melyek­ nek vizei a közeli Apácakertiv. Lo Pres2ti-féle forrástóban a felszínre is bukkannak, akárcsak Tapolcán is a nagy forrástóban. Hajdanában ezek rakhatták le a piaristaház és főgimnázium kör­ nyékének óriási mésztufa üledékeit is, amihez a barlangok kioldott mészanyagát is, nagyban felhasz­ nálhatták. 10.) „A k é n h i d r o g é n e s f o r r á s o k " . H. H. csak két ilyent ismer. Egyik a „Büdöskút", mely­ nek kőből rakott forrásházát és kitűnő, egészséges ivóvizét, a Vár északi főbejáratával szemben, az

urad. konyhakert mellett, minden tatai jól ismeri. Másik a H H.-től állandó túlfolyása miatt „Büdös csorgó kút"-nak nevezett forrás, (Komáromi szerint egyszerűen „büdöskút") s amelynek gyógyhatását igen sok fatatóvárosi em­ ber ismeri és dicséri s amely a „Fenékzúgó" v. .Gége" tóviz le­ vezető árkának jobb partján s a Lowles v. Tom-vil!a alatt, a fő köz­ lekedési út szélén, egykor szépen foglalt de ma már elhanyagolt for­ rásból folyik ki. Szerintem, mint­ hogy mindkettő „Büdöskút", — további zavarok elkerülése végett — leghelyesebb amazt „NagyBüdöskút"-nak, emezt „Kis-Büdös kút"-nak nevezni. Liffa dr. még az én 1908. évi útbaigazításom mellett ismerte meg a kis Tyukászházi Büdöskutat is, mely azonban szárazság idején, ugylátszik állandóan kiapad és igy nem csodálom, hogy H. H.nek azt sem megtalálnia, sem róla felvilágosítást kapnia nem sikerült. Pedig 15—20 év előtt még jó, kénes ivóvize volt! Sze­ rintem mindezen vizek kénhidro­ génjüket a talajban bomló szerves anyagoktól kapják, hiszen a Nagytó legexponáltabb alluviumán keresz­ tül törnek fel, bizonyára a mezozóos rögöt szelő törésvonal mentén. Dr. Komáromi egészen helyesen még egy, szerinte második (vég-

39

eredményképen tehát egy negyedik) kénesforrásról is tud, mely a KisBüdöskűt nyugati tőszomszédsá­ gában levő „Fenékzúgó" v. „Gége" északi, szabadon álló fenekéről bugyog fel, mint azt a felette levő hosszú kőhidról minden arrajáró megfigyelheti, sőt legtöbbször a kellemetlen szagát is érezheti, de amelyről H. H.-nek ottlétekor nem volt tudomása és igy — mint mondja, sajnos — nem is láthatta; amiből viszont az tűnhetik ki, hogy H. H. Komáromi dr. munkáját csak utólag olvashatta. Igazat kell adnunk Komáromi dr., Emszt Kálmán dr. és H. H. lényegében megegyező azon véleményének, hogy e forrá­ soknak szerves kénhidrogénnel elegyedett, thermális vizük van, tehát ásványos, vegyes jellegű forrásoknak tekintendők, melyek­ nek tüzetesebb tanulmányozása — tegyük hozzá, hogy esetleges palackozása és forgalombahoza­ tala — indokolt és kívánatos volna, csak élelmes vállalkozóját várja. Itt jegyzem meg, hogy a Kis-Büdöskút tőszomszédságában, — de már Molnár Kálmán kertjében — is van egy, közelebbről nem tanul­ mányozott és kőlapokkal foglalt forrásmedence, mely egykor zsidó rituális fürdő lehetett, mint azt az egyik kőlapjára vésett héber feliratából sejteni lehet. 11) „ H i d e g v i z ű f o r r á s o k

és k ö z ö n s é g e s k ú t v i z e k " . (p. 72—73.) A felsoroltakon kívül H. H. szerint még igen nagy szám­ ban vannak, tüzetesen még nem tanulmányozott, normális hőfokú vizek. így csekély mélységű kutak v. kút gyanánt használt sekély gödrök vannak a Bercsényi utca 1. sz. háztól kezdve a Kossuth tér 8. sz. telekig, majd minden udvaron és kertben, 6—9 C° vízzel, továbbá a Plébániakert tájékán, sőt a kertaljai völgy thermálisforrássorozata között is. A tatai domb déli lejtőjén a Környei utca 10. sz. ház előtti kutat (45. sz.) és a vásártéri, városi kerekeskutat (46. sz.) vizsgálta meg H. H. Utóbbi kút H. H. szerint 35 m. mélyre a krétakori mészkőbe volna mélyesztve. Igen ám, de csak a felszínen, mert a vékony neokómréteg alatt már az alsó dogger barnavörös, gumós, tüzköves mész­ kövébe van a kút vésve, mint azt a mellette levő ,DéIi kőfejtő" e kútból kikerült alacsony kőkeríté­ sének anyaga is igazolja azok előtt, akik — mint én is — látták e kőanyagnak e kútból való ki­ ásását. Ugyanezen települési vi­ szonyokkal van dolgunk a Faze­ kas-utca 36. számú és 1921-ig feletulajdonomat képező ház kút­ jánál is, melynek több méter vas­ tagságú neokóm mészköve alatt szintén az alsódogger barnavörös

40

mészkövébe vésettük be vagy 12-13 m. mélységre a kutat, melynek vize azonban még az ismételt fúrások után sem kielégítő. A közeli Kálvária- utcának a Fazekas­ utcába való torkolása elölt, az egykori csendőrlaktanya előtti utcai kutat, szintén a vékonyréteges és igen homokos neokommészkőbe, az u. n. atkás kékkőbe vésték. E kút már jóval alacsonyabban fek­ szik, de vize szintén csekély. H. H. még az uradalmi major­ nak (minden bizonnyal a Svájcerei­ nek) a mésztufa határán, vizét pontusi rétegekből nyerő kútját (47. sz.) és a Tyukászház kútját (48. sz.) is vizsgálta. Ez utóbbit a térképen feltűnően elrajzolja és vagy 1 km.-el odébb rajzolja DK felé, úgyannyira, hogy azt még az általa nem ismert Szent Márton forrásán is túlra helyezi! E tájon — mint azt a térkép levezető árka is sejteti — a pannóniai rétegekből és pedig a kecskekörmös agyagból, a Szent Márton bő kútforrása csörgedez, amelyet az e tájon szántóvető tataiak, különösen aratás idején keresnek fel gyakran, kitűnő ivó­ vize miatt. E Szent Márton-forrás nagyszerűen beleesik azon törés­ vonalba is, melyet a Nagy-Fene­ ketlen-tavon s a tatai domb juraés kréta rétegeinek határán át húzhatunk s amelynek a Nagytó medencéje nyugati lejtőinek ki­

alakításában is bizonyára jelenté­ keny része volt. A kapucinusok kútja 13 C°-u vizét a mésztufából nyeri, amihez még csak az a hozzátenni valóm van, hogy ez az a mésztufa, me­ lyet itt a Szerafikum alapozási munkáinál nagyszerűen feltártak s amelyből valók azok a gyönyörű nádtörzs- inkrusztációk is, melyek­ kel akkor szinte egész Tata-Tóvárost elárasztották (néhány szép példánya a piarista főgimnázium .Tatai Mu?eumában" látható). Ezekhez teljesen hasonló nádtörzsinkrusztációkból, illetve mésztufá­ ból épült pl. az angolkerti „Menny­ ország" és Tóvároson stb. több mesterséges grotta is, bizonysá­ gául annak, hogy e tájon már régebben is találták.1) Ez, a kapu­ cinusok rendházának tájékáról ki­ induló, mésztufa üledék,megfigye­ léseim szerint jóval nagyobb ki­ terjedésű és teljesen összefügő egészet képez, semmint azt H. H. térképe feltételezi, de homokkal és egyéb alluvialis hordalékkal, no meg Tóváros házaival levén fedve, nehezen nyomozható. Az Almási utca végén és a Tóvárosi temetőn túl e mésztufa még jóval tovább folytatódik, habár mind *) Már a nem geológus Rédey (Rohrbacher) Miklós azt irja (id. mü, p. 3.}, hogy „Tóváros helyén akárhol is talál­ nak a földben megkövesült nádtöveket".

41

mélyebbre is sülyedve a felszin homokos hordalékának alluviuma alá s ugy látszik, csak a gőzmalom, illetve a vasúti állomás táján tűnik el. SZÍVÓS Lajos, tóvárosi biró ur vasút melletti kertjében pl. fundamentum ásáskor sok nád­ törzs inkruszláció került elő; ugyan­ így a többi szomszédos házaknál is. Nagy érdeklődésre tarthat szá­ mot „VI. A f o r r á s o k á t t e ­ k i n t é s e és ö s s z e f o g l a l á s a " c. fejezet, (p. 73—78), melyben a 74—75. oldalon táblázatosan is összeállítja a tatai források lényeges adatait. Valószínű, de teljes biztossággal nem állitható, hogy ezen egyedül álló forrásvidék „legnagyobb forrásai a felső-triasz dachsfein mészkövéből, illetőleg a dolomitból erednek". Hiszen Tatán és környékén nincs is kimufathatólag dolomit. Mig a Tata körül fekvő hegyvidék csúcsai és tetői 300—500 m.-ig emelked­ nek, addig a tatalóvárosi hőfor­ rások táplálómedencéje H. H. szerint, mintegy 150 m. viszony­ lagos magasságban tételezhető fel. A Régi Bükk (422 m.) nem a csákvdri várrom felett van, ahogy H. H. írja (p. 73.), hanem Csákyvár v. Oroszlánkő várromja felett. Csákvár és Csákyvár két külön­ böző, térbelileg is egymástól messzefekvő vár volt a Vértesben, mint azt Nácz József is szépen megírta.

A két főirányban egymásután sorakozó hőforrások feltörése geo­ lógiai okokra, törésvonalakra ve­ zethető vissza. De a források vizbősége is tektonikai okokra vezethető vissza, mert megállapí­ tást nyert, hogy a legbővebb vizű, tehát juvenilis eredetű és igy melegebb források azokon a pontokon törnek fel, ahol a fel­ töréseket más irányú melléktörések harántolják. A vegyelemzések, — melyek szerint e vizeket a kalcium­ foszfát, kalciumfluorid és kova­ savas vegyületek jellemzik — is e források juvenilis, vagyis fiatal, a felületre elsőizben jutott jellegét tanúsítják; mivel azonban a juve­ nilis vizekhez több kevesebb vadózus (sekély mélységből származó) viz elegyedik, azért forrásaink a vegyes jellegű forrásokhoz soro­ landók. Ezért elenyésző forrásaink radioaktivitása is.1) ') Frohner Román szerint az egy iiíer vizben oldott rádiumemanatio: Tatató­ városi Parkforrás: 00464 milligramm Ra. sec, hőmérséklete: 23 C°; Tatató­ városi Fényes-forrás: 0 0326 milligramm Ra. sec. hőmérséklete 22 C°. Frohner tatai topográfiai adatai is igen zavarosok: „Az Esterházy gróf birtokában levő roppant nagy kiterjedésű tó egész területén nagy mennyiségű melegforrás fakad. Ezek közül a legbővebb vizű forrást vizsgáltam, mely a tó egy nyúl­ ványában a fenekéről tör elő és melyet parkforrás névvel jelöltem". De e zava­ ros topográfiából is valószínű, hogy valamelyik (melyik?) angolkerti forrást

42

A források hőfoka 12—22 C° között váltakozik. Legnagyobb szénsav tartalmúak a legbővebb vizű és egyszersmind legmelegebb források is. A vegyileg megvizs­ gált forrásokban ammóniák, nitrá­ tok, nitritek, vagy bármely nevezetű szerves alkatrész nem lévén ki­ mutatható, azért a nevezett vizek egészségi nézőpontból kifogás alá nem esnek, sőt nagy tisztaságuk és szénsav tartalmuk mellett úgy ivásra, mint fürdésre határozottan egészségeseknek mondhatók To­ vábbi kutatások dönthetik el ugyanezt az összes tatatóvárosi for rásvizekre nézve is bebizonyí­ tani. A legnagyobb fontosságúnak tartja H. H. a leirt forrásoknak szokatlanul nagy vizbőségét, miért a forráscsoportokat táblázatba is foglalta (p. 77.), melyből kitűnik, hogy a langyosvizü hőforráscsoérti alatta. Minden zavaros összevissza­ ságból csak az egységesen és pontosan megállapított és általánosan elfogadott, hű tatai topográfia és nomenklatúra vezethet ki bennünket, melyeket minden Tatatóvárosról író szakembernek ismer­ nie és használnia kell, ha csak nem akarja az eddigi zavart még tovább növelni. Én ugyan már 1914-ben közöl­ tem 240 tatai és Tóvárosi helynevet (Dornyay Béla: Tatai népnyelvi hagyo­ mányok. Magyar Nyelvőr, 43. évf. 7. sz. 1914., p. 308. és 309), de evvel Tata és Tóváros helynévkincsét még koránt­ sem tartom kimeritettnek 1

portok összes vízhozama másodpercenkint 2,2293—2,871 liter, vagyis 22-3-28-7 hektoliter, ami naponkint 192 612—248 052 köb­ méter, vagyis 2,000,000-2,500,000 hektoliter viznek felel meg, ami­ hez hozzávéve a langyosvizü és egyéb kutak vízszolgáltatását és az Általér vizét, úgy Tata és Tó város környékének vizbőségét H H. napi 3 millió hektoliterre becsüli! „VII. A f o r r á s o k k ö r n y é ­ kének közgazdasági jövője" c. fejezetét (p. 78—79.) Tata és Tóváros érdekében oly fontosnak és megszívlelésre méltónak tartjuk, hogy teljes egészében ide iktatjuk H. H. pompás fejtegetéseit: „Természetadta előnyök néző­ pontjából Tata és Tóváros kör­ nyéke hazánk egyik legszerencsé­ sebb vidéke. A mezőgazdaság és ipar legkülönbözőbb ágazatainak lehetőségei adva vannak itt, amit jó közlekedési utak kiépítésével az egész környék páratlan fel­ virágoztatására lehetne fordítani. Ezzel Tata és Tóváros nemcsak természetes népszaporulatot nyer­ nének, hanem a források kellő kihasználásával elsőrendű üdülő­ telepekké is fejlődhetnének. A mezőgazdasági lehetőségek közt mindenekelőtt az állattenyész­ tés, tejgazdaság, zöldség- és gyü­ mölcstermelés volnának a legma­ gasabb fokra emelendők. A len-,

43

kender- és esetleg a rizstermelés is ajánlatosnak mondható. A meg­ levő haltenyésztés mellett okszerű ráktenyésztés is indokoltnak lát­ szik, ami mellett a pusztuló félben levő vízimadarak tenyésztésére is gond volna fordítható. Méhészet és baromfitenyésztés az ilyen bel­ terjes gazdálkodásnak betetőzése volna. Az iparágak közül mindenféle agyagipar, azonkívül bőr-, kender­ és lenfe!dolgozás, esetleg kemé­ nyítő és egyéb vegyészeti gyár­ ipar is meghonosításra vár. Mind­ ezekhez a forrásvizek hőfokai, nemkülönben bőségük és eleven erejük mintegy maguktól kínál­ koznak. A forrásvizek egy részé­ nek természetes esése, mint hajtó erő előnyösen volna kihasználható. A legmagasabban fakadó források 2—4 km. hosszban, 10—20m.-es eséssel volnának a 120—130 m. t. sz. f. magasságú helyekre ve­ zethetők és kihasználhatók. A vizi erőket egyébként Tata és Tóváros vidékén már a XIII szd. ótaértékesitetteknek ismerjük.1) Jelenleg !

) De hiszen már majdnem 300 évvel előbb, Gejza fejedelem Theodátnak adta Tatát összes tartozékaival, köztük vizei­ vel és malmaival együtt is. így tehát már Gejza idejéből fennmaradt a tatai malmok okleveles emléke. (V. ö.: Rédey (Rohrbacher) M. id. mü, p. 14. és 22.) nem is szólva a rómaiak Tata brigetiói vízvezetékéről 1 Dr. D. B.

is egyes kisebb ipartelepeken kivül 11 vízimalom létezik a két község területén. Ilyenek az Angol­ park kis- (helyesebben Felső)forrása mellett a Jenő-malom, tőle nem messze a két forrás egyesülésénél a Sándor- és Miklós­ malom, majd a Tóvárosi, az ÖregKalló, a Pötörke-, a József- és Nepomucénus-malmok. Egy fel­ hagyott gépműhely az Öreg-Kalló mellett létezett, egy ujabb keletű ipartelep a kapucinusok rendháza mögött fekszik. Utóbbinak szom­ szédságában, az u. n. Metsző, szintén vizierőt használ fel. A Cseke-tó mellett áll a hasonló nevű malom, levezető árkán pedig a Pacsirta malom. A Nagy-tó partján van a Cifra-malom, mely valamennyiük közt talán a leg­ régibb.1) Az ilyen nagy múlttal és hírnévvel rendelkező malom­ ipar a vizierők korszerű kihasz!) A Cifra-malmot, mely a magyar malomipar, tehát a közgazdaság törté­ netében is, jelentős szerepet vitt, bőven leirta Takáts Sándor „Rajzok a török világból" c. pompás akadémiai kiad­ ványban, közölvén benne a Cifra-malom XVI. századbeli rajzát is. De bő Ismer­ tetést találunk a tatai malmokról Rédey (Rohrbacher) kitűnő művében is. Tatán a kertaljai patakon van a Tatai- v. Kis­ malom is, mig Tatának talán legrégibb malma volt a Wagner-féle Kása- v. Kotyogó-malom, — az egykori apátsági malom — mely csak néhány évtizede áll üzemen kivül. Dr. D. B.

44

nálása mellett bizonyára még virágzó jövőnek néz elébe. A vizekkel összefüggő iparágak közt az ásványvíz ipara is indo­ koltnak látszik, ha akár a hely­ beli kénhidrogénes források, akár pedig a közeli Tömörd-puszta keserüsós vize volna forgalomba hozva. A bányaipar Tatán ugyancsak régóta ismeretes volt. Mint jóminőségü épületkövet, részben a „Tatai márvány" neve alatt fej­ tették a triaszkori mészkővet a mai sertéspiacon, a liaszkori mész­ követ a Kálváriadombon, a kréta­ kori mészkövet a zsidó-temető fe­ lett és a Hullám-utcában,*) végül a pleisztocén kori forrásmészkövet**) a gimnázium tájékán. E bányák ujabb üzembehelyezésére azonban gondolni azért nem lehet, mert egy részük kimerült és a környékük beépülése is kizárja azt. Közvetve azonban a vidék nevezetes bánya­ művelései mégis fejlesztőleg hat­ hatnak Tata és Tóváros jólétére. Ilyenek a tatabányai, felsőgaliai *) Főleg pedig a Temető-ulcában, vagyis a mai Br. Eötvös József-utcában; továbbá az egykori algimnázium épülete (a mai iskolaszolga-lakás) előtt is volt nem rég egy „kékkő'-bánya. Dr. D. B. •*) A tataiak „porhanyókövét"; mig a triaszkori mészkövet a tataiak .fehér­ kőnek", a liaszkorit .vöröskőnek" és a neokomkorit .kékkőnek* hívják manap­ ság is. Dr. D. B.

és környei szénbányák, a piszkei (Pisznice) és tardosi márvány­ bányák, a Gerecsében főleg dachsteini-mészkőre, mészégetés cél­ jából nyitott kőbányák; de nem kevésbbé fontosak a levantei és pleis7.tocénkori forrásmészkövekre nyitott bányák Szöllős és Agostyán mellett, Szomód és Dunaalmás közt, továbbá Dunaszentmiklósnál és Süttőnél.1) A tóvárosi téglagyár nyersanya­ gához hasonló pontusi korú agyag és pleisztocénkori lősz, nemkülön­ ben kavics és homok mindkét község tájékának több pontján is található. Ami a közlekedési útvonalakat illeti, Tata és Tóváros úgy a MÁV fővonalának, mint a közeli Duna vizi útjának előnyeit teljes mér­ tékben birja. De utóbbi még fokozottabban volna egy olyan csatorna segítségével kihasznál­ ható, mely Tata környékének összes nélkülözhető és elhasznált vizeit Füzitő és Dunaalmás közt a Dunába vezetné és amellett zsiliprendszer segítségével hajóz­ ható is volna. Ha Tatának és Tóvárosnak fürdő- és üdülőteleppé való fej­ lesztésére kerülhetne a sor, úgy azt elsősorban a Fényes-források ') A baji szőlőhegyen, a Tisztahegy alatt is van egy mésztufa-kőbánya. Dr. D. B.

45

és a Cseke-tó tájékán kellene megvalósítani, másodsorban a Kert aljai völgy forrásai körül. Jelenleg a forrásoknak fürdőcélokra való használata még nagyjában kezdet­ leges, mert ilyen célokat szolgáló berendezkedésnek csak az angolparkbeli forrásoknál (a Jenő- és Sándor malom közt) épült uszoda és a kisebb méretű Török-fürdő medencéje1) nevezhető, noha für­ désre a Nagy-tavat, a Kertaljai­ völgy egyes forrásait és a Fényes­ források lefolyócsatornáját is hasz­ nálják. Korszerű építkezések és megfelelő fásítások volnának azon kellékek, amelyek mellett Tata és Tóváros hazánknak egyik legszebb fürdőhelyévé lenne varázsolható.2) Itt említem meg, hogy 1917-ben amikor a fővárostól nem nagy távolságra létesítendő, nagy sza­ natórium elhelyezéséről volt szó, Tata és Tóvárost ajánlottam volt mértékadó helyen e célra, mint amely terv véleményem szerint,

a legmegfelelőbb és amellett a leg­ kézenfekvőbb volt. Annak dacára, hogy ezen ajánlatom elfogadásra nem talált, mégis kitartok meg­ állapodott nézetemben és bízvást hiszem, miszerint Tata és Tóváros a fönnebiekben röviden vázolt sok és nagy előnye mellett még a legszebb jövőnek tekinthet elébe." Munkája végén közli H. H. a „Felhasznált irodalom j e g y z é k é ' M (p. 80—82) — összesen 51 müvét, 1818-tól (i) kezdve 1916 ig — melyből azon­ ban sajnos, több, igen fontos munka (pl. Townson, Tanárky, Kitaibel, FényesElek, Wachtelstb.) hiányzik, melyeket azonban Tata teljességre törekvő jövő monografusai nem hagyhatnak figyelmen kivül! Különösen feltűnő, hogy nem ismeri az eléggé gazdag helyi irodalmat. Tata geológusai — Townson, Beudant, Hantken, Lóczy, Liffa, Kormos, Koch (nem is szólva Rómer Flórisról és Ko-

!) Meg a Wagner-féle kis uszoda és fürdő stb. Dr. D. B. 8 ) Nem emiiive itt azt, hogy Tata várának 16. és 17. szd.-beli rézmetsze­ tein, majd mindig külön is feltüntetve találjuk a már akkor is hires fürdőit, itt csak azt jegyzem meg, hogy a tata­ tóvárosi hőforrásokat emberemlékezet óta mindig használták fürdési célokra is. Fényes Elek már 1848-ban kiemeli, (id. mű, p. 12.), hogy .Tatánál több melegforrás 19—20 foknyi, szinte kö­ zülük egy az Angolkertben fürdésre is

használtatik'. De meg az idősebb tatai­ aknak — mint már fentebb is emlitém — még élénk emlékezetében van az a dicséretreméltó mozgalom, mely Tatát gyönyörű és kedvező fekvésének meg­ felelő, fővároskörnyéki fürdő-, üdülőés nyaraló-teleppé óhajtotta fejleszteni és amely célt igyekeztek szolgálni a H. H.-tői nem emiitett: „Tata-Tóváros írásban és képben. 1888." stb., de főleg a Tóváros községi nyaralótelep bizott­ sága által 1906-ban kiadott: .Tóváros mint nyaralótelep és kirándulási hely.

46

máromi Károlyról, kik tatai diákok is voltak) — mindmegannyian a helyi viszonyokat részletesen is­ merő, tatai tanárok kalauzolása mellett dolgoztak Tatán, aminek minden tekintetben csak hasznát látták s ez érdemeikből cseppet sem von le. Ha példájukat H. H. is követte volna, ennek nemcsak ő, de munkája, tehát a tudomány is csak hasznát láthatta volna, mert a részletes helyi viszonyok ismeretét még hozzá egy legnagyobb részt beépített és ősidők óta kulturált területen, egy előkelő idegen ép úgy nem szerezheti meg rövid idő alatt, mint ahogy a helyi vi­ szonyokat alaposan ismerőknek is évek, sőt évtizedek kellettek azok pontos és teljes elsajátításá­ hoz! Ebből magyarázható, hogy Tatának az irodalomban is közölt helynévkincsét sem ismeri és al­ kalmazza, amelynek kellő ismerete és felhasználása — már csak a további zavarok elkerülése végett is — mulaszthatatlan olyan bo­ nyolult vízrendszer és topográfia Hivatalos értesítő" stb. is! Ugyanekkor hidegvizgyógyintézetet is szerettek volna itt fellállitani. Mindezek ismételt felemlitésével tartozunk a források közgazda­ sági előnyeit a köz javára mindig ki­ használni törekvő tatatóvárosiaknak, mert hiszen nem rajtuk — de a mos­ toha körülményeken — múlott, hogy régi, buzgó igyekezetük mindeddig még sajnos nem ért célhoz! Dr. D. B.

mellett, mint aminővel érdeklődő laikusok és kutató szakemberek Tata Tóvároson egyaránt léptennyomon találkoznak.1) ATartalommutató(p.83.) után legvégül Tata és Tóváros hidrogeológiai térképét közli H. H. Koch N. dr. és Liffa A. dr. felvételei nyomán 1:25,000 mér­ tékben. Sajnos, ez a viszonylag kis méretű térkép nincs arányban H. H. legnagyobbrészt kitűnő megfigyeléseivel és műve leggyen­ gébb részének tekinthető, melyből nemcsak az érdeklődő laikus, de még a szakember sem kap teljes és kifogástalan képet Tata bonyo­ lult hidrogeológiájáról és a források s vízfolyások topográfiájáról, mert ezt a kis mértékkel már amúgy is velejáró, sokszor feltűnő tor­ zítás és elrajzolás szinte kizárja. Oiyan nagy érdekességü és rend­ kívül bonyolult hidrogeologia, mint aminő H. H. müve nyomán is kibontakozik az érdeklődő lelki szemei előtt, mindenesetre nagyobb méretű, pl. 1:2880 mértékű ka­ taszteri térképet, vagy legalább is 12,500-as méretű térképet ér­ demelt volna! Hiányául róható fel, a geológiai képződmények határainak nem mindig pontos feltüntetésén kivül az is, hogy „Tata" és „Tóváros* nevein és J

) V. ö. ezt még a 41. o.*) alatt mon­ dottakkal !

47

St viz-néven kivül, semmiféle — a térképen pedig igen könnyen elhelyezhető — elnevezést sem közöl. A Fényes környéki sikság topográfiája igen hiányos, víz­ hálózata pontatlan. A Nagy tónak a piaristaház alatt fekvő, keskeny északi öblét közel 200 métertel szűkebbre torzilja és igy eltorzult a vár fekvése is. A Kálváriadomb szövevényes geológiájából igen vázlatos izelitöt nyújt. Rossz helyen ábrázolvák a Csurgókút (6) és a Svájcerei kútja (47); a Tyukászház kútját (48) meg pláne majd egy kilométerrel tolja odább DK-re, majdnem az általa nem ismert és igy nem is ábrázolt Szent Márton-kút helyére. Nem tünteti fel a vasúti állomás táján a vasút­ vonal alól felbugyogó forrásokat és azok törésvonalát. Az Által ér­ nek a Nagy-tóba való torkolatát, mocsaras volta dacára sem lehet még nyílt víztükörként ábrázolni, mint azt H. H. teszi, jóllehet ta­ vaszi áradások idején sokszor el is önti a viz az egész területet, úgy, hogy csak az Általér nagy fahidja (ezt H. H. nem ábrázolja) és az út töltése (szintén nincs feltüntetve) áll ki a vízből. Térképének használhatóságát nagyon emelte volna még, e hibák elhagyása után, ha térképén — egyéb, bizonyára nagyon költséges színezés hiányában — legalább a

különböző vízfolyásokat és tavakat tüntethette volna fel kék színnel. Mindezek azonban H. H. általános érdemeiből nem vonnak le és egy ujabb tatai hidrogeológiai mű nagyméretű térképén — mint aminőre igen jó például szolgálhat Papp Károly dr. daruvári hidro­ geológiai térképe1) — könnyen helyrehozhatók és pótolhatók. Amig H. H. a részletes és apró­ lékos helyszíni vizsgálatok folya­ mán, a rendelkezésére álló rövid idő és megfelelő kalauz hiánya miatt, nem tehetett mindig szert részletes helyi és helytörténeti, aprólékos pontosságú ismeretekre — hiszen ehhez évek, sőt évtizedek elmélyedő részletmunkája szüksé­ ges, amilyenekre pedig egy más irányban is dolgozó állami geo­ lógus sokszor természetszerűleg nem is igen érhet rá, — addig, ami tárgyának végcélját tartva mindig szem előtt, annál fontosabb volt H. H-re és a tudományra nézve is — vagyis Tata és Tóváros legnagyobb természeti kincseinek, hőforrásainak hidrogeológiai meg­ ismerését — olyan alapos szak­ tudással és lelkiismeretességgel hozta mintegy előtanulmányaiból és tette azokat közkincsünkké, ] ) Papp Károly dr.: A szlavóniai Daruvár hévvizü - fürdő védőterülete. Bpest. 1910. A m. kir. Földtani Intézet Népszerű kiadványai. 2. köt. II. füz.

48

hogy, bár velük még H. H. sem gondolta tárgyát kimeríthetni, sőt szerinte is inkább összefoglaló fejtegetéseit későbbi vizsgálatok megindítójának is óhajtja tekinteni, mégis örömmel és megnyugvással kell megállapítanunk, hogy itt ismertetett tatai hidrogeológiai művét H. H. olyan, majdhogy kézzelfogható eredményekkel fe­ jezte be, amelyekre — reméljük elsősorban az ő, — majd pedig mások jövő munkájának épülete is, mint biztos és szilárd alapokra fektetett művek fognak majd TataTóváros anyagi és erkölcsi hasz­ nára felépülhetni. Ebben a reményben joggal és

örömfeli büszkeséggel üdvözöl­ hetjük, egé6z Tata-Tóváros nevé­ ben is, Horusitzky Henriket tatai munkájának közlése és gróf Ester­ házy Ferencz Őméltóságát, ezen munka bőkezű mecénását, annak megjelentetése körül szerzett érde­ meiért s szivből kívánjuk, hogy a megkezdett munkát, minden irányban kimerítően és az érintett fogyatkozások kiküszöbölésével is, mielőbb befejezhessék és ezzel közgazdaságilag is letiport, szegény hazánknak egyik igen nagy, de eddig kihasználatlan erőforrását is megnyithassák a jövő nemzedék előtt 1

X

FÜGGELÉK T u r ó c z i 1768. i, Korabinsky 1786-i, K i t a i b e l 1829. i é s Wachtel 1859-i l e í r á s a i Tata forrásvizeiről. Emiitettem már fentebb, hogy a helyi irodalomban tájékozatlan Horusifzky Henrik, azt a merész állítást kockáztatja meg (p. 43.), hogy „eltekintve a főleg geológiai és hidrográfiai munkákban e'őfordu'ó egyszerű megismétlésektől, hogy Tatán és Tóvároson meleg­ források (p. 44.) vannak, e g y e ­ b ü t t a l i g o l v a s h a t u n k va­ l a m i t f e l ő l ü k . Némileg rész­ letesebben szól róluk Komáromi Károly dr. tanár munkája..." Hogy H. H.-nek ezen, irodalmi tájékozatlanságból eredő, de min­ denesetre jóhiszemű állítása meny­ nyiben felel meg a való tények­ nek — és hogy Tata jövő hidrogeologusai hasonlókat tévedésből se állithassanak, — vagyok bátor itt szószerinti fordításban közölni Turóczi László 1768. i, Korabinsky 1786.-i, továbbá Kitaibel Pál 1829. évi gyengébb és Wachtel Dávid 1859. évi igen bő és alaposnak mondható, sőt a mai tudományos

kritikát is legnagyobb részében

kiálló, tatai vízrajzi adatait; hozzá­ fűzve végül Frank Ferenc tatai vízrajzi és főleg érdekes fitopaleontologiai adatait. T u r ó c z i L á s z l ó jezsuita „Ungaria suis cum regibus com pendio data, etc. Tyrnaviae, 1768/ cimü és a M. Nemzeti Múzeum könyvtárában (Hung. h. 2570.) és a M. Tudom. Akadémia könyv­ tárában (M. Tört. Qu. 69.) is meglevő művében ezeket írja Tatáról: „Magyarország vizei. Kövesitő vizek. (Lapidiferae): (p.303.) A tatai mezőn mindenfelé előtörő vizek majd leveles faágakat és szál ma-kévéket, majd a talajon esetleg heverő különböző törme­ lékeket, sőt sértetlen halakat (pisces etiam integros)1) és álló nádtörzseket kőkéreggel vonnak be". „Melegvizek (Thermae): (p.310.) Atatai mezőkön minden­ felé melegforrások (fontes therl

) A dunaalmási mésztufából Kormos Tivadar egy uj teknősbéka kövületet irt le; a M. Kir. Földtani Intézet buda­ pesti gyűjteményében pedig egy szép kövesedett folyami rákot találunk a

tatai mésztufából! Dr. D. B.

50

males) törnek elő, melyeknek vizei mégis a beledobált izzó kövektől melegszenek fel"2). „Magyarország hegyei... (p. 316) Márványt továbbá Tata város közelében fejtenek, minden részében vöröset, másutt vöröset téglaszínű foltokkal, másutt szürkét vörös erekkel, másutt kü lönböző szinü d irabkákból össze­ tetteket és végre másutt fényes csiszolásra való legfeketébbet". A Townsontól is ismert és idézett K o r a b i n s k y J á n o s M á t y á s „Geographisch - Historiches und Producten-Lexikon von Ungarn . . . etc. Preszburg, 1786." cimü művében, „ D o t i s , Tata" cimszó alatt, többek között ezeket irta: (p. 126.) „ . . . . Találunk itt kü­ lönböző vízforrásokat, melyek ta­ vakat formálnak, melyek egészen melegek. A nagytó, mely sok forrásból keletkezik, melyek rész­ ben magában a tóban, részben ugyana körül, bizonyos távolság­ ban igen tisztán és világosan bugyognak elő és izre nézve különbözők. Magában a várban van egy főforrás. Ezen viz, mely ásványos, különböző vezetékek és csatornák által, liszt-, kalló , s ) így melegítette fel az ősember is a vizet, sőt még a mai primitív emberek is igy készítenek melegvizet és íme ezen ősi calefactiós-módszer még a 18. szd.-ban Tatán is élt! Dr. D. B

fűrész- és posztóványoló malmok­ ra vitetik és derekasan felhasz­ náltatik. Ezért találunk e helyt valami 30 posztóművest és 150 en felül csapót. Ezen halastavat, melynek két órányi kerülete van, minden 3 évben leeresztik, hogy a halakat kifoghassák. A legutóbbi fogási évben a zsákmány 7000 frt-ra rúgott, egyes évekkel előbb azonban sokkal több, nevezetesen 20,000 frt-ig adták el.3) A 4-ik évben ezen tó talaja kukorica, kender, árpa stb. müvelésére szol­ gál. Ennek felügyeletére egy ura­ dalmi tómester, halmester és tóseprő (? Teichfeger=Taros) van­ nak állítva, kik fenntartják. Négy ponty Balog idejéből*) egy mázsát nyomott, különben pedig többnyire 1-5 fontosak. Van 8 forrástó és egyetlen égi tó (? Himmelteiche), melyek esőből és hóból keletkez­ tek. A réten van az u. n. Fene­ ketlen tó, melyben csupa buborék ») Erről irja Townson 1793. illetve 1797-ben: „Korabinsky úr azt állította, : hogy amikor azt a müveletet utolsó | alkalommal végezték, a halak eladásából | 700 font sterlinget (körülbelül 15,000 francia font) nyújtott néhány évvel ! ezelőtt pedttr 2000 font sterlingért (köI rülbelül 44,000 francia font) adták el. I Nem lepődném meg rajta, ha ez a I dolog hitetlenekre találna". V. ö. Dornyay Béla idézett Townson cikkének különlenyomata, p. 10. •) Galanthai Balogh Ferenc (1708— —1765), ki 1740 körül már az Ester­ házyak teljes hatalmú kormányzója volt. I Dr. D. B.

51

jön fel és ennek vize a Dunába megy. A majki lóban szép rákok laláihatók... A gát egy kőből való zsilippel van ellátva. Szent Iványnál — melynek egy kápol­ nája van és Tatához tartozik — van a hires kőfejtő, mely vörös, szederjes, viritó fehér és fekete márványt ad. Ezeket olasz kő­ faragók dolgozzák itt föl és a legművészibb dolgokat, mint asz­ tallapokat készítik ki belőlük. Van itt u. n. tufakő is, azután egy fajta apró likacsu, vagy nagylikacsu követ találnak, melyek emellett könnyűek és építésre használtatnak..." K i t a i b e l P á l (1757—1817.), pesti egyetemi tanár, a kitűnő botanikus és felfedező utazó, a „magyar Humboldt", Komárom megyéből — Baranek Imre1), Ko­ márommegyefizikusa, 1813. júliusi adatai alapján — részletesen IeJ

) Ez a Baranek Imre úgylátszik kéziratban megírta Komárom-megye természeti ismertetését 1813. júliusában, melyből azután Kitaibel—Schuster is közölte Komárommegye vizeit. Baranek Imre, úgylátszik, élete végén Tatán élt, itt is halhatott meg, mert Tatán van eltemetve, a csurgóföli-, immár felha­ gyott temetőben, közel a piaristák egy­ kori sírjaihoz. Sziv-alaku, vörösmárvány sírkeresztjének felirata: „örök emlékül Baronek Imre úr T. N. Komárom vgye rendes orvosának, ki 1834-diki Aug. 19-dikén őtet szerető barátit és ember­ társait örökre elhagyta".

irta az almási vizeket, Schuster Jánostól 1829-ben kiadott Hidrographica Hungáriáé" c. művé­ nek 195—198. oldalain. A hozzá­ juk külső és belső tekintetben leghasonlóbb tatai vizeket („aquam Almásiensi simillimam") azonban az almási vizek után már csak a következő néhány sorban ismer­ teti (p. 198.): „2) A t a t a i v i z e k (Aquae Tatenses) a tóvárosi angolkertben („Tóváros, Seestadt") fakadnak a legnagyobb bőséggel. Ugy ezek, mint az összes többi kisebb forrás­ vizek, úgy külső tulajdonságukra, mint belső összetételükre nézve az almásiakhoz a leghasonlóbb s úgy belső, mint külső használatra nézve a különböző betegségek ellen hasznosnak bizonyult vizet szolgáltatnak. Mégis fürdésre eddig csak ugyanazokat alkalmazták, melyeket már a rómaiak használ­ tak". Kitaibel—Baranek ezen rövid, de a dunaalmási vizekkel kapcso­ latban igen figyelemreméltó, tatai vízrajzi adatai mellett, sokkal bő­ vebbek és fontosabbak — és igy a Tata hidrogeologiájával foglal­ kozók előtt el nem hanyagolhatók— W a c h t e l D á v i d n a k 1859. évi adatai, amelyek „ U n g a r n s Kurorte und Mineralquellen. Oedenburg, 1859." címmel, Seyring és Hennicke bizományában

52

jelentek meg német nyelven a 103 és a 107—110. oldalakon; tehát több, mint 4 nyomtatott oldalon foglalkoznak Tata-Tóváros vizeivel. Wachtel Dávid ezen műve különben a M. Kir. Föld­ tani Intézet szakkönyvtárában is megvan az 1202. szám alatt, igy tehát H. H.- nek is könnyen hozzá­ férhető lett volna! De ismerte és felhasználta ezt Hunfalvy János is már 1865 ben (A magy bír. term. visz. leir. III. k. p. 142), midőn Wachtel után írja, hogy Tata és környéke nagyon bővelkedik for­ rásokban, hol a langymeleg for rásokon kivül sok hideg forrás (p. 143) is van, a kastélyban, Hegyecske alatt, Csurgókút, a tó­ ban, a parkban, Fényes-források, Feneketlen-tó... Wachtel Dávid írja (p. 103): „Esztergom-megye. Azon hegy­ csoportok közül, melyeknek a nyúlványai az egész megyében mindenfelé szétágaznak, részben önállóknak tekinthetők a Pilisi hegység és a Vértesi-hegyvonulat mely utóbbi Fejér- megyében kez­ dődve, DNy—ÉK irányban húzó­ dik és a Dunánál hirtelen félbe­ szakad, előbb azonban még egy oldalágat bocsát ÉNy-felé, hogy a T a t a i - h e g y s é g e t (Totiser Gebirge) alkossa. A legrégibb kőzet, amelyből az esztergomi hegytömegek álla­

nak, egy tömött, vagy leveles szer­ kezetből álló vörös mészkő, kagyló­ kövületekkel, melyből leginkább a Tatai-hegység áll, amelyről azonban úgylátszik, még nincs teljesen kimutatva, hogy az át­ meneti-korszakhoz (Übergangsepoche), vagy a fiatalabb képződ­ ményhez tartozik-e ? Ezen a mészkövön más mészképződmény jelen­ tékeny tömegei nyugosznak, me­ lyek közül a dolomit a legelter­ jedtebb. A dolomitot egy kagylószerű mész töredezett tömegei borítják, amelyek ugylátszik a Juraképződményhez tartoznak. A különböző mészkőhegységek lejtői mentén, majd közvetlenül a dolo­ mitra, majd a Jura-mészkőre ra­ kodva jelenik meg a barnaszén­ homokkő (Braunkohlensandstein), amelyen ismét egy, a párizsi kagylómészhez hasonló képződ­ mény van elterjedve", (p. 103.) (p. 107.) Kénesvizek, Tata, (Schwefelwasser, Totis). Aüg van Magyarországon hely, mely forrá­ sokban oly gazdag volna, mint Tata. Bárhova tekint is az ember, látni ilyeneket a földből elő­ bugyogni. A viznek ez a bősége a környék növényzetének olyan bujaságot, a gyep és lomb zöld­ jének olyan frisseséget kölcsönöz, amely annál inkább meglepő volt, minél kevésbbé várt volna ilyent az ember, az általában oly száraz

53

évben, mint az 1857 iki volt. A legkiválóbb források­ nak a k ö v e t k e z ő k mond­ hatók: a) Egy forrás E s t e r h á z y gróf h á z á b a n a Hajdú utcá­ ban, ahol jelenleg ennek házior­ vosa, Dr. M e n i c h lakik. E forrás vizét több, mint száz évvel ezelőtt egy terjedelmes kőmedencében fogták fel, egy tömör kő­ épülettel befedték és átadták a közhasználatnak. Jelenleg a me­ dence a legnagyobb mértékben el van hanyagolva, tisztátalan és a ház lakója által a mindenkor ott állomásozó katonaságnak van használatra átadva. A viznek 18°R hőmérséklete és gyenge máj szaga (hepatischen Geruch) van. Azt hiszik, hogy ezt a fürdőt már a rómaiak is használták fürdőnek. b) Egy nagyon bőséges forrás van a Lo P r é s ti b á r ó i ház­ ban, mely előbb állítólag kolostor volt. Ez nagyon hatalmas és egy tavat alkot, melynek vize egy malmot hajt. Maga a viz, mint az összes tatai források, jelenté­ keny tömegben tartalmaz kettős szénsavas meszet, mely a viznek a légköri levegővel való érintke­ zése által szénsavának egy atom­ ját elbocsátja és igy a kerékdob (Radkasten) falait, egy mindig vastagabbá váló mészréteggel vonja be. Ez a forrás is a Hajdú utcában

van, 18°R hőmérséklete és való­ színűleg ugyanazon alkotórészei vannak, mint az előbbinek. c) Az úgynevezett B ü d ö s k ú t („Büdöskút, Stinkbrunnen*), mely elnevezésre egyáltalában nem szol­ gált rá, minthogy egész jó 10°R ös jó ivóvizet tartalmaz.1) d) K ö v e t k e z ő é d e s v i z ű források: 1) a kastélyban levő;2) 2) az u. n. B e r g e l alatti;8) 3) a C s u r g ó k ú t forrása;4) 4) a tóban levő forrás, a vár alatt; 5) a vágóhídon kívül lévő for­ rás ;5) 6) a nagy forrás a parkban; 8 ) 7) ugyanott a kis forrás; 8) a F é n y e s - f o r r á s o k ; 9) az u. n. F e n e k e t l e n tó, melynek elnevezése attól a hittől ered, hogy feneke elérhetetlen, maga a tó pedig egy u. n. ten­ gerszem („Meerauge, tengerszem"), azaz a tengerrel áll összefüggés­ ben ;7) 10) a gát alatti forrás a hal­ ágynál, mely erősen kénhydrogéngáz-szagú, különösen máj-izü (hepatischen Qeschmack) és 18°R hőmérsékletű, igy tehát a langyosvizü kénforrások közé sorolható.8) ») Ezen Büdöskút alatt kétségtelenül a grófi konyhakert sarkánál, kőbe fog­ lalt forrásházban felbugyogó NagyBUdöskút értendő, mely kifogástalan

54 jó ivóvize (a tataiak különösen kedvelik!) mellett is bizony nagyon is rászolgált a "Büdőskut" elnevezésre, minthogy kénhidrogén tartalmú vize, természet­ szerűleg büdös. H. H. is leírja a kén­ hidrogénes források között s hőmér­ sékletét 125°C-nak mérte. Komáromi dr. munkájából ezen Nagy-Büdöskut ért­ hetetlenül kimaradt, pedig ő is ismerte e kénhidrogénes forráskutat. Dr. D. B. 2 ) Ez bizonyára a grófi kastély ud­ varában, vascsőből kiömlő forrás lesz. Ugy látszik ezt illeti H H. „a kastély vízvezetékének forrása" névvel és tér- képén 7. számmal jelöli. 8 ) Ez lesz az a diákkoromban még szivattyús forráskút, mely a .Bergli" (Hunfal vynál: Hegyecske) tövében, de már az„Uj-ut"létesitése(1883)után bekerített grófi kertben, az Erzsébet-lérre nyílott és nemrég befalazott nagy rácsos kapu­ tól befelé néhány lépésnyire áll, egy nagy szomorú fűzfa alatt. Fölötte emel­ kedik ez a — részben még ma is meg­ levő — .Bergli'-nek nevezett domb, mely egy, a gr. Esterházy Miklós kas­ télyát a 60-as évekből ábrázoló famet­ szeten, még mint a tatai vár egyik, eladdig fennmaradt elővédje (propugnaculum) van feltüntetve, de amelyet vagy a szomszédos cukorgyár lerom­ bolásakor, vagy pedig az azóta szinte lerombolt grófi szinház építésekor pusz­ títottak el. Hogy ez a Ferrandinum (Rédey szerint = Burgundia) maradvá­ nya, az nagyon valószínű, bár Ny -felé végződő bástyája miatt önálló erődnek (nevezzük egyelőre a Burgundia-tói és Ferrandinumtól- külön .Bergli-erőd"nek) látszik. Ezt majd még a jövő kutatások dönthetik el. (V. ö.: Rédey Miklós: .Burgundia = Ferrandinum" Adalék. Tata tőrt. T.T. H. 1913. szept. 28.) Wachtelnak „Bergel-alatti forrása"

tehát semmiesetre sem azonos H H.-nek „Szolgabiróság előtti, 36 számú köz­ iarjával", me'y már 1913. előtt is meg­ volt! Dr. D. B. *) Tehát még a német Wachtel is helyesen irla már 1859-ben „Csurgókút"-nak és nem .Csorgókút-nak. Dr. D. B. 5 ) Vágóhid (Schlachtbrücke) alatt bizonyára a Komaromi-utca derekán, a Kertaljai patak nagy kchidja mellett ma is meglevő Vágóhidat kell értenünk és igy a „Vágóhídon kívül levő forrás" minden bizonnyal a bővizű Plébánia­ kerti forrás (H. H.-nél 25. szám) lesz! Dr. D. B. a ) Hogy az angolparki .nagy"- és „kis'-források alatt miket ért itt Wachtel, el nem dönthető, mert hiszen tudjuk, hogy pl. Szaiff János .nagy"-forrását Komáromi dr. és H. H. is ,kis"-forrrásnak nevezi. Említettem már, hogy ezért is helyesebb — Hantkent és Hunfalvyt követve — Alsó- és Felső­ forrásról beszélünk 1 Dr. D. B. ') Bizonyára a Nagy-Feneketlen-tavat érti alatta Wachtel Dr D. B 8 ) Valószínűleg a tó-gátja alatt fa­ kadó Kis - Büdöskútról van itt szó (H. H.-nél Büdös csorgó-kút, szerinte 18UC hőmérséklettel), de az is lehet, hogy a Nagytó .Gégéjéből" kifolyó viz fenekéről felbugyogó kénes-forrásokról, melyek amannak tőszomszédai. A májíz és szag (hepatisch) alatt Wachtel kétségtelenül mindig a hidrothio"t, va­ gyis a kénhidrogén-gázt: S Ha (gas hydrothionicumseu hepaticum) érti, mely mindenütt képződik, ahol kéntartalmú szerves testek elrothadnak; de képződ­ hetik a föld vulkanikus működése közben is és ezért a kénhidrogén-tartalmu forrás­ vizek (pl. b.-pesti Lukács- és Császárfürdő, margitszigeti forrás és artézi kút

55

Az itt felsoroltakon kivül a vá­ roskának majdnem minden házá­ hoz tartozó kertjének van egy forrása, amely többnyire Ízléses kőrredencébe foglalva, fákkal és boVrokkal szegélyezve, a tulaj­ donosnak és családjának fürdőül szolgál. Valamennyi forrásnak, az édes­ vizű források kivételével, állandó hőmérséklete van, nyáron hűvösek, télen azonban melegek és gőzö­ lögnek és az ottlakó asszonyok legnagyobb része, még magában ezen évszakban is, miközben térdig benne állva dolgoznak, az idegenek nem kis csodálkozására, a ruha mosására használják r) Valamennyi forrás gróf Ester­ házy Miklós tulajdona; gyógyfür­ dői (therapikus) célokra, ez idő szerint azonban, egyet sem hasz­ nálnak. A nagy tó keleti vidékén, amely a várost két részre osztja, állitó'ag van egy hely, ahová senki sem léphet anélkül, hogy az alsó comb­ ján nagyfokú vörösséget és dagastb.) elé? gyakoriak. Kénes források Párád és Harkány forrásai. A közéletben kénszag alatt mindig kénhidrogén szagot értünk. Dr. D. B. J ) Az egykori török követ Esztergom hőforrásairól is azt a csodálatos dolgot irta, hogy benne télen is békák kurutytyoltak s az asszonyok mezítláb mostak benne. Dr. D. B.

natot ne szerezne magának, amit az itteni gyógyszerészek a tó túlságos szódatartalmával magya ráznak meg, mindenesetre azon­ ban, ha ez a tény valóban fenn is áll, valószínűleg más oknak tulajdonitható. A városka környéke gazdag geológiailag érdekes dolgokban. Ennek közelében van egy barlang, amelyben egy, az ellenségtől ül­ dözött török vezér, katonáival együtt menedéket talált s ezért S z e l i m - l y u k n a k nevezik *) Itt hatalmas, szürkés fehér márványrétegek kerülnek napfényre és csekély távolságra vannak márványés mésztufa bányák; a mész sok­ szorosan szaggatott, gipsz is ta­ lálható Máriaüveg alakjában, de található meglehetősen nagy ré­ tegekben kagylósmész is és kü­ lönböző bekérgezések (Incrustationen), ősvilági teremtmények ma­ radványaival. A rendkívüli mozgató erő mel­ lett, amelyet ez a számos forrás reprezentál és ezek bősége mellett, amely a végtelenig növelhető, csodálatos, hogy több malmon kívül, az oly gyakori mechanikus momentumoknak semmi más mó­ don való jelentékeny felhaszná­ lását sem lehet észrevenni. Ez részben a helység elszigetelt fek>) Ezt a tatavidéki néphagyomány fordítva tudja. Dr. D. B.

56

vésének következménye, mely egyetlen jelentékeny forgalmi úttal sem áll összeköttetésben, másrészt ennek oka abban keresendő, hogy az erők egész tömege felett egy akarat parancsol, amely — ha neki úgy tetszik — a viznek a tó levezetése által más irányt adhat és igy minden berendezést egy csapással tönkre tehet. Tehát az állandóságot illetőleg minden kezesség hiányzik. Ami különlegesen a jelen levő kénhidrogéntartartalmu forrásokat illeti, úgy azok minden esetre érdemesek egy kvalitatív és kvan­ titatív vegyelemzésre, amelynek megejtése után lennének csak megállapíthatók azok a betegségek, amelyeknél használhatók lennének. A városka elragadó környéke egy itt felállítandó fürdőt a legkelle­ mesebb tartózkodó hellyé tenne és a kedvező éghajlati viszonyok a tartózkodás kellemességét meg­ koronáznák", (p 110). Eddig tart W a c h t e l D á v i d leírása a tatai forrásvizekről, íme aránylag mily részletesen beszámol Wachtel — már Horusitzky Henrik előtt 64 évvel — Tata nevezetes forrásvizeiről és mily helyesen és reálisan tudta mérlegelni és kifejteni Horusitzky előtt már 64 évvel, azokat a nagy közgazda

sági értékeket, melyeket Tata és Tóváros óriási gazdaságú vizei képviselnek, amivel Wachtel em­ léke méltán kiérdemelte az utókor — Tata-Tóváros közönségének — háláját, Tata hidrogeológusától pedig legalább is a legkevesebbet: munkájának utólagos számbavevését és elismeréséti Végül felhívom Tata jövő kuta­ tóinak figyelmét Frank Ferenc­ nek az ujabb botanikusok előtt teljesen ismeretlen művében („Tata vidéke Flórájának rövid ismerte­ tése". 1870.) foglaltakra: „A te­ rületet, melyen a város (Tata) fekszik, számos forrás s nagyobb kiterjedésű vizek teszik változa­ tossá s apróbb folyói minden irányban keresztül kigyódzanak a virágos réteken. Vizeink nagyobb részt mész és magnesia tartal­ múak, néhány forrás kevés ként is foglal magában s innét van, hogy igen szép darázskő példá­ nyok lelhetők, melyekben egyes levelek, Betula álba barkái, Myriophyllum verticillatum s Chara hispida vegyest vannak a számos édesvízi kagylókkal megkövülve".1) !) (V. ö : Id. mű; A kegyes tanitórend tatai kis-gymnasiumának Énesitvénye az 1869/70. tanévre. Esztergom, 1870., p. 3.).

PÓTLÁSOK. Horusitzky Henrik tatai hidro­ geológiai munkájáról szóló kritikai ismertetésem befejezése után több olyan adat merült még fel (hiszen e tárgy gazdagságánál, érdekessé­ génél és sokoldalúságánál fogva, szinte kimerithetetlennek látszik), melyek a tatai, vízrajzi vonatkozású adataink minden oldalról való, minél teljesebb megvilágítására és igy akár a művelődéstörténeti, akár a természettudományi igazság mi­ nél teljesebb kiderítésére és köz­ lésére alkalmasok, miért is vagyok bátor még azokat pótlásul ideik­ tatni. Eíen pótlásaim a következők: I.) A 4-ik és 5-ik oldalhoz: H. H.-nek a „Lacns Félix' és az „ad lacuni felicem" (helyesebben ad lacum Felicis) kérdésében Tatára vonatkozóan elfoglalt álláspontját, Rédey és Nácz adatai alapján, én helytelenítettem. Ugyanis H. H. szerint (p. 41.) .A rómaiaktól* (a keltikkal ellentétben) „már sokkal több adat maradt fenn, amelyek Tata környékéről, mint kedves tartózkodási helyről emlékeznek meg.

Ezek a tatai tó vlzétls kihasználták ós a tavat „LacusFélix" néven ismerték, míg a partján épült helység „ad lacum felicem'-nefc neveztetett. (Ortvay T.: Magyarország régi vízrajza. I. köt. p. 459. és Wenzel Q., Tata fénykora, p. 894.)" A H. H.-töl itt idézett Ortvay és Wenzel-féle adatoknak utána nézve: azonban kiderült, hogy egyik sem állitja bebizonyosodott történelmi tény­ ként azt, bogy a mai Tata helyén épUlt telepet a rómaiak „ad lacum felicem'nek, tavát pedig „Lacus Felix*-nek hivták volna, hanem legfeljebb csak mint valósíinüséget, vagy kombinációt, amik pedig előbbitől lényegesen külön­ böznek ! Ugyanis Ortvay e helyen azt irja: „Lacus felicis. Ad lacum felicis. Csak az Itinerarium Antonlni emliti, mint helynevet, mely Azao-tól 18 római mórföldre fekszik1) és megküiönböztetendő ama másik Lacus, locus felicistöl, melyet ugyanazon Intinerarium említ s a mai Ardackernek felel meg.2) Meghatározása bizonytalan. Schoenvisnei3), Rómer4) és Hampel5) Csóvhez számítják Esztergom-megyében, Mannert Esztergom vidékére6), Salamon legújabban, szellemes combinatio alap­ ján, Tatához Komárom-megyében7). A

58 tatai tóvidék most is hires, mig ma Csóvnól és Esztergomnál tóvizek már nincsenek. Már pedig a római helynév nyilván egy mellette levő tóviztől ne­ veztetett el s ez Salamon véleményét nagyon valószínűvé teheti. Bizonyossá e combicatiéja azonban csak úgy lesz, ha azt majd feliratos s egyéb kétség­ telen emlékek igazalolni fogják8). Tatá­ nál igaz, már is több rendbeli római régiség találtatott, do Mommsen azon nézeten van, hogy azok oda máshon­ nan kerültek8). [') Wesseling kiad., p. 246. — S) Böcking jegyz. in. Not. Dignlt. U. 740. v. 24. — 3) Iter per Pan. rip. 1G3. — «) Pannónia térképe 1873. — *) Aroh. Közi. Vni. III. 175. — 0) Geogr. d. Griech. u. Röiner III. 661. — ?) Buda­ pest tört. I. 245. és Századok XIV. 508. — 8) Torma cikke : Századok XIV. 504. — ») Corpns Inscr. Lat. Hl. I 537.] Mielőtt pedig a H. H.-töl idézett Wenzel adatait felsorolnám, a Wenzeltől idézett Szaiff adatait kell felem­ lítenem. Szaiff csak azt irja (p. 4), hogy Bombardí Mihály azon állításával szemben, hogy Tata helyén Caesarea nevű római város állott volna „való­ színű Keichardt néznie, mely szerint az itteni nagytavat lacus folix-nek, a mellette fekvő várost pedig, valamint a gyarmatot is, ad lacum felicomnek nevezték". A H. H.-től idézett Wenzel pedig csak azt jegyzi meg: .hogy nincs okunk Szaiffnak azon nézete ellen kétséget támasztani, ki Reichardt „Orbis antiquus" c. munkájának (Nürn­ berg, 1822.) alapján azt véli, hogy az itteni tó „lacus felix" nevét viselte, az annak partján lévő helység pedig „Ad lacum felicem"-nek neveztetett. (L. Schönwisner I.: In Romanorum iter per Pannóniáé ripam Commentarins

Geographicus I. Buda, 1780. p. 146.)" Wenzelnok Schönwisnerre való hivat­ kozásáról azonban már Rédey kiderí­ tette, hogy Sch. nem azt állitja, hogy Tata helyén feküdt „Ad lacum Felicis", hanem, hogy épen ellenkezőleg Csév helyén ! Ortvay szerint is Schönwisner Csévnek veszi. Egyszóval eddig senki sem állította Tatáról bebizonyosodott történelmi tényként azt, hogy ennek helyén feküdt volna az „ad lacum Felieis", illetve a „Lacus Felix", hanem e kombináció annyi cáfolata után, most újból csakis H. H., kire azonban a saját hivatkozásai is, imo rácáfolnak ! Takács Sándort 1. alább!

II.) Az 5-ik oldalhoz: A H. H-töl is különben csak felté­ telesen emiitett Dfodátusz-, v. Tlieodatusz-ra vonatkozóing utalnom kell Itt még Ródey Miklós azon ujabb megállapítására (v. ö.: „Thoodatus". Adalékok Tata történetéhez. Tata-Tóv. Hir. 1913. okt. 16., 43. sz., 2. old.), mely szerint végleg ki kell küszöböl­ nünk azt az elferditést, mintha Tatának első földesurát Theodatusnak hívták volna.

III.) Az 5-ik oldalhoz: Minthogy a rendelkezésre álló adatok hiányossága miatt sem a Barátfürdő (Lo Proszti- v. Apácakerti-forrás), sem az öregkirálynó fürdője (Török-v. grófi fürdő) topográfiájával óshistorikumával nem voltak tisztában sem Szaiff János (1856.), eem ped'g az ujabb tatai írók (köztük H. H. is 1923), sem én nem közöltem jelen munkám 5-ik oldalán — a nagy sietség miatt — a második török fürdő hollétét, azért most a leg­ nagyobb készséggel és elismeréssel iktatom teljes egészébon ido Tata nagy fiának és kitűnő történetírójának,

59 Eédey Miklós, budapesti főkapitány­ helyettes úrnak, azon ujabb érdekes felfedezését, illetve reflexióit, melye­ ket a Tata-Tóvárosi Hiredó 1925. máj. 16-i, 46. évf. 20. fzámaban „A tatai török fürdők* cimmel eképen irt l e : .Érdeklődéssel olvasgatom, H. H. fögeológus dolgozatát Tata és Tóváros hévforrásairól, de sokkal nagyobb az érdeMődósom Dornyay barátomnak erre a dolgozatra irott észrevételei Iránt, ami természetes is, mert én tudom és ismerem Dornyay nagyértéktí munkás­ ságát és ismereteit. 8 meg fogja en­ gedni, ha én is, mint Tatának öreg krónikása, hozzászólok röviden az egyik adathoz: a török fürdők kérdésében. „Abbim véletlenül igaza van Horusitzkynek, hogy a törököknek két für­ dőjük volt, csak abban nincs, hogy az egyik, az első helyen emiitett „barátfürdő" a bencések vízmedencéje, illetve a brigetiói (Szőny helyén volt római nagy tolónia) vízvezetékének caput fontisa — török fürdőben volna. Soha­ sem volt az. „Az egyik fürdőjük a várhoz közel a mai grófi fürdő volt, de ezt nem a törökök létesitottók, hanem még az Anjou-korban létesült. Nem kisebb sze­ mély, mint az öreg királyné, Erzsébet létesítette. A szomorú véget ért Endre fiának a nevelője: Csór Tamás is emellett a fürdő mellett kapott telket ajándékba Károly Róbert királytól 1331ben. Ez a telek a bencések „vöröskö" malmának a helye, mely a mai Wagnerfürdő. „A törökök másik fürdője a városból kivezető györi-út mellett volt a régi (Ztigmond és Mátyás korabeli) királyi istállókon túl, de azért közvetlenül a vár előtt, úgy, hogy a várkapu fölötti őrtoronyból szabad kilátás volt rá, sőt

tovább Naszályig. Azt akarom ezzel mondani, hogy a fürdőzők itt egész biztonságban lehettek. Ez a fürdő el­ pusztult. Azonban a helye, a kiépített, de mind nfóle szeméttel betömött helye még ma is egészen jól ós tisztán ki­ vehető. Sőt, ha i
60 dőjén kivül még egy másik fürdőjük is volt a törököknek Tatán és pedig a mai grófi konyhakertben. Ez utóbbi­ ról én is tudtam már 1914. óta ! Ezzel épen nem akarom Rédey úr őméltósága prioritását vitatni, sót ellenkezőleg azt megerősíteni, hanem ezzel csak azt megállapítani, hogy tőle függetlenül én is ugyanerre az eredményre jutoitam mée 1914-ben, amivel mindkettőnk, különbözőképen elért eredményeinek igazsága csak annál kétségtelenebbé válik! Ugyanis Tata régi térképeit, ezeket az érdekes művelődéstörténeti doku­ mentumokat tanulmányozva, a gr. Esterházy-féle hitb. urad. közp. hivatalá­ ban egy igen érdekes, közel 100 éves térképre bukkantam, mely nagyon ér­ dekes ós becses, régi helynévkinc-én kívül, megőrizte a kérdésrs második törökfürdő mérnökileg rögzített helyét is az 1833/34. esztendőkből, tehát épen a piaristák artézi kútjának születési éveiből. Cime: ,Tatai Határ eredeti térképe, felmérte 1833/34. és pőrére rajzolta 1837. Bisz Eduárd H. Mérnök'. Hitele­ sítési záradékát pedig 1839-ben Pázmándy Dénes alispán, Huszár Ferencz főszbiró, Szalay Ignác, Eskütt, Thaly Dénes repdes Mérnök és Kürthy Aloyz tiszti főügyész irták alá. Erről a térképről készitett jegyze­ teimbe én 1914. júliusában ezt írtam : „E térképen az urasági konyhakertben nagyobb forrástó van rajzolva, mely­ nek vize nagy és nyílegyenes árkon folyik le a Fényes források felé; min­ denesetre ez lesz az a nagy forrás, mely a tatai régi várképoken a tatai vár alá van rajzolva (de attól kissé É felé, vagyis a várkép előterének a szemlélő felé eső jobb széle felé,

tehát élesen és messze elkülönülve úgy az egykori Barátfürdőtől, mint az Öregkirályné fürdőjétől! Térképünkön e forrás nincs messze a vár árkából lefolyó Tata folyótól". E fürdőt és nem a H. H.-től emiitet­ teket — minden valószínűség szerint — a törökök létesítették, mert a török hódoltság előtti időkből eddigelé még nem akadtunk nyomára. Rísz Ede 1833/34,-i felmérése idején tehát még megvolt ez a második törökfürdő is, illetőleg vízzel volt még telve, mert hiszen térképén még nagy forrástónak tüntette azt fel, kifolyó árokkal; míg legújabban Eédey már nem talált sem benne, sem mellette vizet, hanem az ma már csak mint szemétgyűjtő hely tanúskodik, elárvultan, az idők válto­ zásáról :

IV.) A 6 ik oldalhoz: Teljesség kedvóért fel kell említenem, hogy Tata nagynevű egykori tanára, a halhatatlan Révai Miklós, nemcsak az „Ad rivulum Tatae prorumpentem" c., 1772. évi elégiájában örökítette meg Tata hírneves forrásait, de egyik igen kedvelt talál diákjához, Rapf Károlyhoz irt költői levelében is, szinte áradozólag kérdi tőle: „Quid faciat, dic, utilibus Tata nobilis [undis Víclnosne trnhat marmore-clara viros. Insontes rtfer illecebras, vallemque [virentem, Quo mihi profuerat delituisse loco. Rivulus, ille, mei praesens medicina [doloris, LImpidulis ut adhuc vitreua erret aquis". Vagyis szabadon fordítva: Mondd, mit csinál a neme3 Tata város hasz­ nos vizeivel, a szomszédos mestereket

61 vonja-e magához híres márványával ? Mondd el az ártatlan csalogatásokat ós a viruló völgyet, ahol oly jól esett nekem éldolegnom (elrejtőznöm). Az a kis patak, fájdalmamnak jelenlegi gyógyszere, most is üvegesen csillogva bolyong fényes vizeivel ?

V.) A 8-ik oldalhoz: Townson tatai mogfiVyeléseit a TataTóvárosi Híradón (1912. 31. és 32. sz.) és az ebhól készült különlenyomaton kívül a .Komáromi Újság" 1912. évi szept 26.-1 39-ik ós okt. 3.-i 40 ik szá­ miban is közöltem „Townson angol tudós leírása komárommegyoi tartóz­ kodásáról 1793-ban" cimmel.

VI.) A 9 ik oldalhoz: I. Grossinger: Iehthyologia. 1794, Conchylia petrofacta: „. . . . Marmor Tatonse, in Süttő, Lábatlan, et alibi passim corpora exhibot lapldefacta".

VII.) A 15 ik oldalhoz: A Hunfalvytól emiitett naszályi „sziklahátak" létezésében ón nem hiszek, meit hiába korestem őket a felszinen a Szabó- és Látóhegyek északi lejtőin. Természelesen Liffa kézirati földtani térképe som ismeri. Hunfalvy ,szikla­ hátai" tohát nem egyebek a noogón elég meredek lejtőjű hátságainál ,03 lankáinál. De épen ez a föltűnő és éles domborzat (relief) sejteti, hogy itt (tehát már a Kisalföld peneplónjón) is meg kell lennie a mélységben az alaphegység- vagy legalább is a nookóm rögének ép úgy, mint azt a Bókahegy eseténél is sejtettem. A Tatai-hegysor Naszálynál végződő alacsony „sziklahátait" sem én nem találtam meg, sem pedig dr. Líffa Aurél barátom, aki épen ezért e „sziklaháta-

kat" nem is tüntethette fel tatavidéki, kitűnő kéziratos földtani térképén.

VIII.) A 17—25 ik oldalakhoz: Mohl Adolf már 1909. emliti (Tata pléb. tört., p. 243.) — Herbst János, illetve Pittler Sándor bemondásai alap­ ján, — hogy a mai Angoikert „nagy" forrása mellett (oz a „nagy forrás" csakis a Komáromi -ílomsiízky-fólo „kis" forrás, tehát holyesobben a „Polsőforrás" lehet, mely mellett ma is áll egy malom, a Jenő-malom) levő malmot a tatai (helyesebben az ujtatni, vagyis mai nevén tóvárosi) franciskánusok (nem tévesztendő össze a mai kapu­ cinusokkal ! Dr. D. B.) építették; vala­ mint azt itt, hogy ugyanezen „nagy" for­ rásból táplálkozott a franciskánusok vízvezetéki csatornája. Ebből tehát ki­ világlik, hogy valamint a tatai Lo Preszti-féle, vagyis mai néven Apácakerti-forrást a rómaiak, illetve a ben­ cések vonták be először kulturműködésük körébe, úgy a tóvárosi, akkor teljesen a szabad természet ölén fel­ törő, (jelenlegi angolkorti) forrásokat szintén a keresztény magyar művelő­ dés zászlóvivői, a szerzotesek, — nevezotoson a franciskánusok — fordították először kiilturhasználacra és pedig hidrotechnikai munkára, már a 15. vagy a 16. században. Ezen tényeket nem lehet elhallgat­ nunk akkor, mikor a tatatóvárosi hő­ források kultúrtörténeti múltjáról ós településföldrajzi szerepéről is beszé­ lünk és rózsás közgazdasági jövőjükről is — bár egyelőre m<*g sajnos csak — ábrándozunk!

IX.) A 2 5 - 2 7 ik oldalakhoz: Mátyás király történetirója, Bonflni, Írja már Tata váráról (v. ö.: Nácz,

62 id. mű : p. 153.), hogy „itt ősrégi, hatal­ mas töltés a vizet megrekeszti, fel­ fogja s majdnem ezer lépésnyi hétholdas tavat képez. A malomcsatornán sorban 9 malom áll, melyek háborúban el nem vehetők, mivel a várossal össze­ köttetésben vannak . . . . A tóból ki­ ömlő viz több helyütt megrekedve, számos halastóban szabadon úszkáló csukák és pontyok bőségét táplálja . . . Azonfelül Bécs elfoglalása után (1485.) Mátyás király e várban még márvány­ medencés forrásokat is csináltatott*. Bonflni ezen művelődóstörténetiing is érdekes és Tata vízrajzához is ada­ tokat szolgáltató, érdekes leírásához Nácz ugyanott a következőket jegyzi meg: „A márványmedencék eitüntok, kút azonban van a várban, melynek számára Stróbl Hollós Mátyás remek szobrát faragta, mely azonban Pápára került. A kút állítólag percenkint hét hektoliter vizet ad, ami szlntoly tüne­ ményszerű, mint a várnak múltja". Nácz tehát már e forráskút percenkénti 7 hektoliter vízhozamát tüneményszerünek tartotta, pedig ez a vízszolgál­ tatás még édeskevés. Ugyanis Horusitzky szerint Tatavár forrása „elég tekintélyes vizbősógü, mely hozzávető­ leges becsléssel legalább 180—200 mpl-re tehető, ami napi 15—16000 m3 viznek felel meg". A másodpercenkénti 180—200 l. vízhozam pedig percenkint 108 hektoliter (10 8 m\ illetve 120 hektoliter (12 m8) viznek felel meg, ami bizony a Nácz-fóle p>rceukinti 7 hektoliternél tüneményesen nagyobb ! Mátyás király Skobltól mintázott szobrát, tehát még a nagy műbarát gr. Esterházy Miklós József(1839-1897), Tata egykori halhatatlan birtokosa, vagyis Mátyás király iránt érzett kegyeletből, épen a nagy királytól is kedvelt és

használt, ezen tatavári nagy forrás fölé óhajtotta állíttatni. Hogy e szobor Miklós gróf halála (1897) után, bizo­ nyára a rószörökös Móric gróf (1856— —1900) parancsára (ki egyébként is sok mindent elvitetett Tatáró"), Nácz állítása szerint tényleg elkerült volna Pápára — nem tudom. Eat állapítsák meg az illetékesek. Éa csak azt tudom, hogy ezen — a tatai várba készült — Mátyás szobor, hosszú viszontagság után, 1905-bei a legméltóbb helyre (hamar eredeti rendeltetési helyére nem kerülhetett), vagyis a budai királyi várpalotába került. így tehát az a sziklatömbből előtörő forrás, — amely felett a vadászruhás és ljjas Mátyás király bronzalakja áll, vadásztársasá­ gától ós az özikós Szép Ilonkától kör­ nyezve — tulajdonkópen Tata várának itt leirt forrását jolképszi, mert hiszen eredetileg e forrás fölé is volt az egész mű tervezve. Tehát az a gyö­ nyörű Mátyás király-kút — ott fenn a budai királyi várpalotában — tulaj­ donképen a Mátyástól annyira kedvelt és kultivá't s forrásokban olyan gazdag Tata régi dicsőségét hirdoti i Ezt pedig nemcsak a lokálpatriotizmusnak, d > a művoltségtörtónetnek, településföldrajz­ nak, sőt a hldrogeologiáoak is el.kell ismernie, illetőleg tudomásul venrúe!

X.) A 29 ik oldalhoz: A Lo Presti-forrásról Mohi Adolf is megemlékszik 1916-ban (Szenthelyek a tatai plób. területén. Győr, l'Jl6. p 60.) e képen : „A hitb uradalom a kórház céljaira már 1875-ben megszerezte az ősi tatai apátság belsőségóhoz tartozó „Barátfürdót", a hozzávaló telekkel együtt. Akkor már csak „Loprestl forrás'-nak nevezték . . . "

XI.) Az Angolkert forrásaira vonatkozólag (a 17—25. oldahoz)

63

még a következőket kívánom pót­ lólag közölni: Raduk János, Tóváros hites jegyzője, a Pesty Frigyes-féle Helységnévtárban 1864-ben még a következőket Irta (v. ö.: Dr. Dornyay Béia : Tata-Tóváios néprajzához. Különlenyomat a TataTóv. Hir. 1914. (35. évf.) 14. és 15. sz.ból, p. 14.): „9-ik Düllő . H a t t y ú l i g e t * név alatt. Bfdy Angolkert, melyben két oly fonás létez, melynek vizük igen tiszta, italra is használtatik, télen-nyáron egy, azaz 16 fokon áll, ugyanazért minél nagyobb télen át a hideg, annál jobban gőzölög és melegebbnek tetszik, ellen­ kezően nyáron minél nagyobb a hőség, annál hidegebbnek tetszik; ezekből ered egy folyó, mely több malmok és kallók hnjtásaivat a tóvárosi és szomódi határon keresztül folyván, Dunaalmásnál a Dunával egyesül. Ugyanezen kertben vagyon egy mes­ terségesen készült halastó is „C s e k et ó" név alatt, melyben folytonosan fehér hattyúk tenyésztetnek, melyekről ezen Düllö „Hattyuligetnek" neveztetett.

XII.) A 3 1 - 3 5 . oldalakhoz: A Fényes-forrásokat is leirta Raduk János jegyző ugyanott a követke­ zőképen : (p. 20.) ,16-ik Düllő „Felső réti" név alatt, mert a város felső részén fekszik ; ez különféle nevezetű kaszá­ lókból ós szántóföldekből áll . . .", igy többek közt: (p. 21.) . . . . Kaszáló .Fonás melléii" név alatt, mert két forrás kőiül fekszik, melyek . F é n y e s f o r r á s o k n a k " neveztetnek, ahattyuligeti forrásokkal hasonló természetűek, egymáshoz árokkal csatolva a tatai hátaiban levő más három hasonló

forrásokkal, egy folyót képezned, mely a naszályi határon Is keresztül folyván, a Fiizitói puszta alsó részén, a Dunával egyesül. Kaszáló „Ribianszky sziget" név alatt, mert ily nevii egyénnek valaha hosszabb idő alatt, használatá­ ban volt, vizenyős helyen: van itt egy kisebb forrás „ F e k e t e " név alatt, mert nem olyan tiszta, mint az emiitettek, minden kifolyás nélkül egyenlő állapotban, kerülete igen ingo­ ványos, nedvesebb időjárás alkalmával, veszedelem nélkül, megközelíteni nem lehet", (p. 21.). Fel kellett itt említenem Raduk leírását a Fónyes-forrásokiól,— annál is inkább, mert ö is öt Fényes-forrásról (2 a tóvárosi, 3 a tatai határban) tud, — nt-hogy valaki e tényt, épen a saját közlésem alapján, ellenem sze­ gezhesse ! A 31. s következő oldalakon én ezt ellenkezőleg állítom s megem­ lítem, hogy a .Fényes-források" bizo­ nyos fokig még ma is aqua incognita gyanánt szerepelnek. Én mindaddig ragaszkodom Fényes Elek általam is igaznak tartott állitásához, — hogy csak négy Fényes-forrás van, — illetve vízrajzi tényként csakis négy Fényes­ forrást ismerek el mindaddig, amíg az alapos vízrajzi kutatások, — amelyek az ingoványos kerüieiü ós igy élet­ veszéllyel megközelíthető forrásoknak szerintem csak csónakon való felkere­ sése révén lennének eszközölhetők — esetleg még egy, igy tehát valóban öt Fényes forrás létezését, mindenki előtt kétségtelenül, vagy is tudományos bizonyossággal nem igazolják! A Radukfóle .Fekete-forrás" minden valószínű­ ség szerint a „Kis Feneketlen-ló" lesz. A feneketlen tavakról azért nem em­ lékezik meg Raduk, mert hiszen az igazi, a régóta „Feneketlen-tónak" nevezett forrástó (vagyis amit én „Nagy

64 Feneketlen-tónak" nevezek), már Raduk tóvárosi jegyző hatáskörén, vagyis Tóvároson kivül van s már a tatai határba esik !

XIII.) A Cseke-tó nevéről (a 20-ik oldalhoz): Valahol, régen azt olvastam, hogy a Cseke, csege gázlót jelentene és ezért irtam hirtelenjében, a 20-ik olda­ lon, igy a Cseke-tó értelmezését; de késfibb arra is emlékeztem, hogy ezen értelmezés ellen jogosan kifogások emelhetők. Ezért ez ügyben a kitűnő helynévmagyarázóhoz, di\ Bátky Zsig­ mond ő méltóságához fordultam, ki volt oly szives tényleg igazolni kételyeimet a Cseke-tó nevének eredetét illetőleg. Nevezetesen: a Melich—Gombosz-fóle Etymológiai Szótár nem fogadja el, hogy a Cseke=vaduni, fúrt, gázló. „A esekni igéről az a nézet keletkezett, hogy jelentóáo átlábol, gázol. Ez az értelmezés nem helyes' — irja az Etym. Szót. p. 910. Bátky Zsigmond szerint is a tó alap­ szónak ilyen képzötlen összetétele, vagyis átjáró-|-tó ellen egész sereg nyelvtani ós szóa'kotásl kifogás emel­ hető. A tó a régiségben vagy mellék­ név* s meghatározással szerepel, pl. Fényes-tó, Mohos-tó, Kerek-tó (Tatán Öreg-tó), vagy birtoka valakinek s akkor tova > tava alakot kap, de nem mindig. Mivel különben is Cseke min­ dig személynév, tehát Cseke 4- tó, Bátky szerint a. in. Cseke nevű ember tava. Döntő adat erre az Oklevél Szó­ tár 1256. évi paesai (Zala-m) ezen adata : „. . . Desccndit ad unum vallem Csekey tova vocatum". Bátky őméltó­ sága ezen véleményét én is teljesen osztom a tóvárosi Cseke-tóra vonatko­ zólag is. Pacsán tehát már 1256. volt egy

Cseketava. Csak azt nem tudtam még eddig megállapítani, hogy milyen régi a tóvárosi Cseke tó elnevezése, elűfordul-e a régi oklevelekben stb., ille­ tőleg, hogy használata körülbelül mikor kezdődik. Kétségtelen, hogy a mai tóvárosi Cseke-tó is hajdan egy Cseke nevű emberé lehetett, vagy pedig a mellette levő egykori Cs^ke kalló elnevezés arra vall, hogy ezen kalló lehetett valami Cseke nevű egyéné, esetleg épen egy csapóé és erről ne­ vezhették el a Cseke kallója mellett levő tavat is Csoke-tónak. Kolinovits Gábor szerint (Posthuma memória Josophi Esterházii otc. Tyrnaviae, 1754. p. 30.) a „Teke", aszomódi ós a tatatóvárosi halastavakat gr. Es­ terházy József 1730. helyreállította. Ez a „Teke" halastó (bár van Teke domb, Teke vár is Kocs határában) kétségtelenül a „Tseke", mai Írásmód­ dal : Cseke név helyett áll, bár ezt az „Errores tyuotliaiici" nem is emliti. Azt azonban nem fogadhatom el, amit Raduk ir (Dornyay: id. mü, p. 22.) az Öreg-tó ós a Cseke-tó nevére illetve korára vonatkozólag, e képen: „21-ik Düllő. Mesterségesen készült halastó, mely a szinelés alkalmával meg nem neveztetett, hanem régebbi idő olta a nép előtt „Öreg tó" név alatt ismer­ tetik, mert régebbi a később készült Cseke-tónál". Szerintem a tatai Öregtó nevét nem öregobb, idősebb korától, hanem a Cseke-tónál is nagyobb terjodelaiesebb voltától kapia. Ily értelemben beszól a magyar pl. öreg-fejszéről, öregestórol,öreg-harangról, öreg-hibáról stb. Tehát Öresftó=Nagytó, aminthogy mind­ két nóvenis egyai ánt emlegetik ósirják.

XIV.) A Feneketlen-tóhoz (32. és 35—36 old.): Fényes Elek már 1848. hírősnek irja a Feneketlen-tavat, vagjh a „Nagy-

65 Feneketlen tavat", mely szprinte ugyan alig foglal magában 40 r-ölet, vagyis 143 86 m2-t, de mélysége 9 öl 2 láb, vagyis 17-70 m. Hunfalvy János Is (Egyetemes földrajz kül. tekint, a nép­ rajzi vls'onyokra. II köt A magyar bírod, földrajza. Bpest, 1886 p. 336— —337.) elég részletesen tárgyalván Tálát és annak vízrajzi viszonyait is, azt irja többek közt, hogy a Feneketlentó mélysépe körülbelül 18 m. Ezzel szemben H H. szerint (p 69) a Fene­ ketlen-tó „mélysége a tó közepe táján mintegy 10 m. kerületi részein pedig csupán 4 m. tehát egy forrástölcsér kópét adja Ha a lágy fenékiszapot legfeljebb 2—4 m. vastagnak tételezzük, is fel, a tó mélységét akkor is csak 12—15 m-nek kapjuk". A jövő tudo­ mányos kutatásai és pontos hidrográfiai mérései dönlh°tik majd el, vájjon melyiküknek van igazuk : Fényesnek és Hunfalvynak-e, vagy pndig Horusitzkynak? Külföldön is van rá példa, hogy az igen mély vizet .feneket] en"-nek hivják Pl. a franciaországi Citeaux=Cister eium a „Sans-fonds" (Feneketlen) folyó völgyében, Dijontól nem messze terült el. (V. ö.: Bókefl B. dr.: A pásztói apátság története. B.-pest, 1898. I. köt. P- 9.)

XV.) A 36 ik oldalhoz: Már Liffa Aurél dr. kózirati geológiai térképéről is kitűnik, hogy nemcsak Vértesszőllős átellenében, az Általérvölgyóból kibukkanó 153 m-es ponton, vagyis a Baromállás-hegyon találta a nummuiitrétegek utolsó északifelszinrobukkanását (Liffa térképén : 272. szám), hanem Vórtesszflllös szöllöhegyétöl dél­ re, azokon a nyugatranózö lejtötalpakon is, melyek a közelében húzódó vasút, illetve az országút 138 m. és 140 m-es

pontjai közti szakasza felett keletre terülnek el. ±'t az oligoeén Pectuneulusos homokkő két kis foltja között (vízszintes tagosultságot értve), a lösz­ től körülölelt eocén-rétegeknek tekin­ télyes hosszúságú sávja bukkan a felszinre, a Bxromállás eocén foltjától nem messzire keletre és avval egyenlő földrajzi szélesség alatt.

XVI) A „Nagy Büdöskúf-hoz (38-39 old.): A mai „Nagv Büdöskút" Btidfisfbrrás = „fons Büdös" néven már '69^ óta ismeretes. Ugyanis Mohi Adolf „A tatai r. kath. plébánia régi anyakönyveinek krónikája 689—1837." o. és » Komárom vm. és v. Muzeumegyosület 1909. évi értesítőjében (XXIII. egyl. év, XV. évf. Komárom, 1910. p. 76) közli a Büdös­ forrás melletti kert megszerzésének feljegyzését, mely magyar fordításban így szól: „Ugyanazon (1692.) évben kaptam a parochla javára a másik kertet" (az első úgylátszik, amiben az a nagy forrás van, H. H -nél 25 szám) „a fegyvertárra" (valószínűleg a várra ? Dr. D. B.) .nézőt, közvetlenül a Büdös forrásnál (,ad fontem Büdös") létezőt, melyet helyreállítottam újból egészen, midőn visszahagyom az utódaimnak."

XVII.) A 43 ik oldalhoz: A tatai nagy malmot (a mai Cifra­ malmot) Takáts Sándor már 1907. leirta (Századok, 41. évf p. 145—146) e képen : Hazánk egyik legnagyobb és lpgszebb malma a tatai nagy malom volt. Ennek színezett képe s belső be­ rendezésének rajza 1587-ből reánk maradt. Talán az egyetlen e nemű emlék a XVI. szdból (Közös pénzügyi lelvéltár Hungarioa). A törölök ezen szép malom fenntartása érdekében mindent elkövettek. A császári hadak

66 a tizenhatéves háborúban mégis el­ pusztították. A békesség megkötése után Ali budai pasa Csáthy Gergelynek hitlevelet adott, hogy az újra felépí­ tendő malom békés birtokában senkitől sem engedi háborgatni és sem dézsmát, sem szolgálatot tőle nem kivan. A budai pasa ezen hitlevelét 1612. Musztata effendi (timár defterdár) is megerősi tette s Prayner János győri generális hitlevelet (még pedig magyar nyelvűt) adott Csáthynak, hogy .egyébféle job­ bágyős molnárok szokása szerint az malombeli igazságot minden esztendő­ ben vagy ő, vagy a maradékja jám­ borul tartozzék megadni. (Orsz. Leltár, Urb. et Conscr. fase. 60. nr. 6. 1608.)'

XVIII.) A 44-ik oldalhoz: A Tömörd pusztai keserüsós vizet tudvalevőleg az Irodalom is ismeri. H. H. is említi (p. 78.). Valószínűleg az lesz az, amelyről Arbesser tatai jegyző 1864. azt irta (v. ö.: Dr. Dornyay Béla : Tata Tóváros néprajzához, p. 14.): „Az uraság tagján az úgynevezett Grébicsl — vagy Asszonytó felé — egy lapályban keserüsósavas vlz fedeztetett fel — mely nem kellemetlen italu és hashajtó erővel bir".

XIX.) A 45-ik oldalhoz: A tatai fürdőzés múltjához néhány érdekes kortörténeti adatot szolgáltatott Dr. Pusch Ödön is egyik kis müvében (.Tatai diákélet a XVIII. század köze­ pén". Tatai kegyesr. főgimn. 1911—12. évi Értesítője. Különlenyomat, p. 4.), mely szerint Tatán a 18. szd.-ban érvényes iskolai törvények tiltják töb­ bek közt a tóban vagy folyóban való fürdést, a jégen csúszkálást, szánkázást vagy a esónakázást. Már Puseh dr. megjegyzi, hogy talán mai napság furcsának tűnnék fel ez, de a törvény

világosan kimondja, hogy mindez az életet és egészséget fenyegető vesze­ delmek elhárítása miatt van. Hisz hányszor megtörténik, hogy kellő elő­ vigyázatosság, vagy felügyelet hiányá­ ban, akár a fürdés, akár a korcsolyázás vagy szánkózás igen komoly szeren­ csétlenségnek lehet okozója. De meg a tataiak jól tudják, hogy Tatán — kü­ lönösen a Nagytó — majd minden évben megkívánja a maga áldozatát a fürdőzők, vagy a csúszkálok és korcsolyázók közül. Ambruszter Sándor Is azt Írja (,A tatai kegyesr. ház és gymnasium tör­ ténete". Tatai kegyesr. algymn. 1894-95. évi Értés. p. 33—34), hogy a tatai konviktusban ,a szellem sokoldalú ki­ művelése mellett nem feledkeztek meg a test fejlesztéséről sem az ifjúság szellemi és testi javát előmozdítani óhajtó kegyesrendi atyák. Atornázást, vívást, úszást és táncot rendszeresen tanitották. A tornamester tanította rendesen az úszást meg a vívást". A piaristaház kéziratos történetéből pedig tudjuk, hogy a tatai konvlktusnafc, Faisz József igazgatóságaidején(1817— —1844), külön fürdőháza (uszodája) volt a tatai Nagytavon, épen a piaristaház alatti részén. Mindez a tatai fürdőzés egykori természetes és ősidők óta meg is szokott volta mellett bizonyít. XX ) Emiitettem már (p. 16), hogy H. 11 akarva nem akarva, a hidrobio­ lógiái vonatkozásokat kerüli, pedig bizonyos mértékig ezek is hozzátar­ toznak a hídrogeológiához. Vagy ha már e szempontot több-kevesebb joggal tagadjuk is, az már kétségtelen min­ denki előtt, hogy a hidrobiológiái vo­ natkozások szoros kapcsolatban állanak a vizeink közgazdasági jelentőségével és pedig nemcsak a tatai vizek múlt-

67 jávai és jelenével, de bizonyos mérté­ kig a jövőjével is. Épen ezért én szük­ ségesnek és közgazdaságilag is nagyon fontosnak tartom a tatai vizek hidro­ biológiai kutatását is, illetőleg az e téren eddig elért eredményeknek szé­ lesebb körben való ismertetését. A beltenyésztésre életbevágóan fon­ tosak az édesvizekben megszámlálha­ tatlan tömegekben hemzsegő, szabad­ szemmel többnyire láthatatlan, tehát mikroszkopikus kicsinységtt szerveze­ tek. Ezekkel Tatán is foglalkozott Daday Jené dr. budapesti műegyetemi tanár, ki a magyarországi édesvízi halak természetes táplálékának meg­ állapítása céljából végzett országos kutatásai közben. 1890. júniusában a Tata-Tóváros határában elterülő tavak mikroszkópos állatvilágát is tanulmá­ nyozta s röviden le is irta a tóvárosi ;Hattvu tó"(.Kis tó*,helyesebbenCseketó, de ezt a nevet Daday nem ismeri!) és a tatai Nagy-tó szabad szemmel rendesen láthatatlan állatvilágát az .Adatok, M a g y a r o r s z á g é d e s ­ vízi mikroskopos faunájá­ nak ismeretéhez* o. érte­ kezésében. (Természetrajzi Füzetek. Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum. XIV. köt. 1891. Tatatóvárosi adatok a 24-29. oldalakon!).

állapítja, hogy a tatatóvárosi Nagytó mikroszkópi faunájában képviselve van­ nak mindazok a fajok és állatosztályok, amelyek a Balatonban is élnek. Vizsgálatait összefoglalva, a Nagy-tó mikrofaunája ez : I.) Véglények (Proto­ zoa) : 21 faj. — II.) Férgek (Vermes): 4 örvényféreg-, 9 fonálféreg-, 22 kere­ kesféreg- és 5 sertelábu féreg-faj. III.) ízeltlábúak (Arthn poda): 1) Evezőlábu rák: 12 faj, Ágasrsápn rát : 25 faj. 2.) Kagylós rák- 10 faj — Medvpállatocska (Macroblotus macrnnyx): 1 taj. Atka: 16 faj. Behatóbb vizsgá­ latok a fajok számát természetesen még lényegesen szaporíthatnák!

Dr. Vángel Jenő Tata-Tóvárosról sok alacsonyabhrendfl állatfajt irt le a Magy. bírod, állatvilága Fauna Regni Hungáriáé. B.-pest 1920. c. műben. Legérdekesebbek azonban a tatai hévvizek növényi eredetű kövületei, a különböző fitolitek, mert ezek geologiallag Is fontosak, minthogy elég. tekintélyes fosszilis és recens képződ­ ményeket alkotnak. Dr. Boros Ádám már a Magyar Bota­ nikai Lapok 1922. évf. 71—72. lapján — tehát még H. H. tatai művének megjelenése (1923.) előtt — közölte pár szóval, hogy a Didymodon tophaceus (Brid) Jur. nevű mohát, a tatai Utóbb 1894. jul. 5.-én is tanulmá­ diluvialis mésztufában is megtalálta. nyozta Daday dr. a tatai Nagy-tó mik­ Mindezt legújabban angol nyelven is roszkópos faunáját s e rövid egy napon (I) leirta Boros dr. és fényképes táblán is gyűjtött nagyszámú állatfajt „A m a- ábrázolta a .The Bryoloeist" c. amerikai g y a r o r s z á g i t a v a k h a l a i n a k szaklapban: (Vol. XXVIII. 1925. May. t e r m é s z e t e s t á p l á l é k a * (A p. 29—32. New-Brlghton—New-York.) magyarországi tavak mikroszkópi állat­ ,Two species of mosses from the világa. B.-pest, 1897., 2.) Tatatóvárosi diluvial lime tufa of Hungary, by. A. Nagy-tó, p. 253—264.) e. kiváló mun­ Boros* (Két fossilis moha Magyaror­ kájában sorolja fel. A vizsgált fajokat szág diluvialis mésztufáiból) címmel a partlakók, a nyilt tükriek és a fenék­ és le is közölte jó fényképüket (Plate lakók csoportjaira osztja fel s meg­ Hl. 1. 2a. 2b. 3 - 5). Az előbbi cikkel

68 ellentétben az angol cikkében Boros dr. már megemlékezik Townsonról is az én figyelmeztetésem alapján! Boros dr. szerint: „Townson, a tatai mész­ tufa első tudományos megfigyelője, megállapította, hogy a mohok fontos szerepet játszanak a tatai tufa felépí­ tésében, megfigyelése azonban, mint­ hogy fltopaleontoloeiai szempontból e képződményt eddig nem kutatták, (de igen: Frank Ferenc! Dr. D. B.) mint­ egy feledésbe ment*. Igen feledésbe ment, de csak az illetékes tatai geo­ lógusok stb. részéről, de még sem teljesen, mert nekem 1912-ben sikerült mintegy újra fölfedeznem Townson érdekes megfigyeléseit és igazán nem rajtam múlt, hogy az én Townsonfelfedezésemet az illetékesek — leg­ utóbb Horusltzky is — érthetetlenül negligálták! Említettem már (p. 17. és 18.), hogy Boros dr. a M. Földt. Társ. 1924. nov. B.-i szakülésén tartott előadást . \ középdunai hegyvidék édesvízi mész­ köveinek fltolitjei" címmel, mely az­ után legújabban 1925. dec. elején különlenyomatban is megjelent a Föld­ tani Közlöny 1924. évi LIV. kötetéből (p. 90—93). Ebben már meaemliti az én Townson cikkemet is, amivel nem az ón, nem létező hiúságomnak, de a joggal kiérdemelt prioritásomnak és igy a tudományos igazságnak szolgál­ tatott elégtételt! Boros dr. szerint „édesvízi meszeink közül a tatai és kiscelli tufás szerke­ zetű meszek nagy része növónyi ere­ detű, de származásuk pontosabban kevésszer ismerhető fel. Ugy a tatai, mint a kiscelli mésztufák fltogén ere­ detű részei túlnyomórészt bekórgezett törmeléknek és részben más detritusznak halmazából állanak*. Ilyenféle

értelemben, de persze igen röviden irja le már Turóczi László is 1768-ban a tatai kövesitő forrásvizeket 1 (I. e munka: p. 49.) Nem lévén itt terem Boros dr. to­ vábbi igen érdekes talál fltopaleontológial fejtegetéseit részletesen ismertotnl, csupán a következőkre óhajtok még kitérni: „A tatai fosszilis bryolit tömbhöz hasonló, ahhoz képest igen kis mésztufapadokat alkot ma ez a moha pl. Vác mellett, a duaaparti for­ rások mellett és többfelé másutt Itt a didymodontolit képződése igen jól meg­ figyelhető . . .* Amit itt és még a to­ vábbiakban elmond Boros dr., azt én is jól megfigyelhettem Tatán is, többek között két helyen: a hajdú utcai Piarista­ kort forráscsatornájában, a római szarko­ fág felett, továbbá az angolkerti romok­ nál (H. H. 5. ábra, p. 52), hol szintén egy római szarkofágba ömlik a Felsőforrás vizének egy része és mindkét helyen aránylag elég gyorsan és elég nagy mennyiségű fltolit (bryolit) kép­ ződik az ott düsan tenyésző és arány­ lag gyorsan elmeszesedő mohákból. Ugyanezt ieen tanulságosan megfigyel­ hettem a Bakonyban, a borsodi Csurgókut szép, vizesésns forrásánál, amelyre Boros dr. váci forrásleírásai — rautatis mutandis— majdnem teljesen ráillenek. A borsodi Csurgókút Farkasgyepü (Veszprém-m) és Magyarpolány között terül el, a szép Kövesd-patak völgyében ós már Rómer Flóris (Bakony, p. 172.), Gulden István (Magyar Sión, II. 1864.), de különös részletességgel Koch Antal (Termószettud. Közi. II. 1870. p. 443.) irta le, továbbá én is megemlitem ,A Bakonyban* c. cikkemben (Turist. ós Alpin. IX. 1919. p. 174.) Koch Antal irja, hogy az itteni mésztufa telve van bükk- és tölgyfáié relék lenyomataival

69 (p. 444.), de én még azt Is megfigyel- „felé kanyarogvá, az Ö r d ö g c s a t o rnettem, hogy e forrás mésztufája első­ n á b a* (de hiszen ilyen n'nes Tatán, sorban bizonyos mohák M n i o b r y u m hanem igpnis van „Öreg- v Mikovinyia 1 b i c a n s (Wahl) Limpr. [ = Bryum csatorna" csakhogy ez meg jóval meszalbieans Wahl. = Wpbera alb'eans szebb van innét, már túl a Fényes Schinp = Pohlia albicams Llndb.] »lme- forrásokon i s ; Horusitzky „ördö^csa szesedéséböl származik, ép úgy, mint tornA"-ja és a Horusitzky szerint hely­ ahogy azt Boros dr. Vác mellől leírja. telenül ábrázolt illetve nem jó helyre Ezen érdekes — és a borsódi-emrgó- irt „Mikovinyi csatorna" a valóságban kuti mesflsyeléselm szerint mésztufa„Cse v « r - á r ok" nevet visel) „való képzó mohának meghatározását — Dr. torko'ásig felveszi az úgynevezett Boros Ádám közvetítésére — L. L o e s k e, Kismosó-forrást, a Kismosó-csurtrót, viláphirü berlini bryolégusnak köszö­ továbbá még legalább 8 más langyos nöm. Az Innét származó többi mohái­ vizű forrást". mat is ők határozták meg, nevezetesen: Igen ám, de H. H. elfelejti, hogy Mnlum spec, Amblystngium (?) és a Kertaljai- v. Vágóhidi-patak a KisAcrocladiutn (=Hypnum) cuspidatum; mosó-forrá8ából ered és igy ezt a mig az itt szintén tenyésző Marchantia forrást nem veheti ismét fel, pláne polymorpha nevű májmohnt természe­ jóval később ! Csak ezután irja H. H.: tesen én is régóta ismerem. A „A Kismosó-forrása » Nagykerti-" (he­ borsód! Csurgókut gyönyörű mész- lyesen Nagykert-) „ós K o m á r o m i ­ tufarétegeiból és cseppköveiből már u t c á k " (helyesen Kocsi-utoa) „egye­ Igen sokat lefűrészeltek és elhordták sülésénél, 140 m t. sz f. magasságban (talán Zircre ? mert hiszen ezé az apát­ a triaszkori mészkő határán fakad . . . " . sági'') és a több méter hosszú lefüroSzegény jó „K o c s i - u t c a" (vagyis szelések helyei ma is jól kivehetők Kocs falu felé vezető utca!), Horusitzky a Csurgó előtti nagy mésztufa-sziklán, toliában egyszer k o c s i ú t , egyszer mely Rómer szerint nem régen, 1860. pedig K o m á r o m i - u t e a lesz belőled! elótt dűlt le ide mai helyére. Ha igy össze-vissza zavarjuk nyomta­ tásban — egy állami tudományos inté­ A 30 ik oldalhoz : zet kiadásában — a topográfiát, hidIgen zavarosak és csak bizonyos részében helyesek Horusitzky követ­ rograflát és a nomenklatúrát, akkor kező sorai (p 65) a Kertaljai- ember legyen a talpán, aki e labirin­ tusból ki tud evickélni! Hasonló zava­ vö'gy forrás-soiozata.... .a k o c s i ú t rossággal — vagy ha tetszik teljesen és a Nagykerti-u ca összeszögelésénól" hibásan — irja le H. H. a Lo Preszti( k o c s i ú t helyesen „Kocsi-utca", — forrás lefolyását Is, mint azt én e mert Kocs közsAg felé vezet — és a munkám 30.-ik oldalán már jeleztem is. „Nagykert-utca* — mert van „Kiskertutca" is!) „azon forrással kezdődik, Hogy félreértések kikerülése végett amely egyszersmint a nevezett patak is mily fontos a helyes nomenklatura, eredetének is tekinthető. Innen a patak arra nézve idézem a 66-:k oldalról a Nagykerti" (helyesen Nagykort) Horusitzkyt: „A Komáromi-utca 16 sz. „és Komáromi-utcák közt ÉNy, majd telken az úgynevezett Pöce-forrás fa­ É" (de előbb ÉK, majd állandóan ÉÉNy) kad". Horusitzki, — aki másutt min-

70 dig kiteszi, hogy a forrás kinek a tulajdona — itt nem vette magának azt a fáradságot, hogy ntána érdek­ lődjék, miszerint e forrás nem egy objektumról, de egy személynévről és pedig Igen tiszteletreméltó személyről, egykori tulajdonosáról, néhai Pöcze János, tatai főszolgabíróról, kapta a Pőcze-forrás (ós nem Pöce-forrás!) el­ nevezését !

piaristák vendége volt. (Uist. Dom. Tatens. S. P„ p. 69.). 1803-ból, a mükertek nagy barátja, Kazinczy Ferenc, irja (Pályám emlé­ kezete. B.-pest, 1879.) a tatai Angol­ kertről, hogy vizi partiai gyönyörűek 8 forrásai gazdagon bugyogtatják bubo­ rékjaikat. Tehát már a laikus Kazinczy­ nak is feltűnt már 1803-ban, hogy mily sok gázbuborék száll föl az Még néhány szerző vonatkozó angolkerti forrásvizekből; hátha még a Fényes-forrásokat láthatta volna! adatai: Tatának „calida aqua", azaz meleg­ Qrossinger János, a kiváló magyar víz nevű hévvizóröl nemcsak IV. Béla természettudós és iró Dniversa História 1267. évi adománylevele szól, hanem Physioa Begni Hungáriáé secundum pl. Albert királynak 1439-iki adomány­ tria naturae regna. Posonii et Coma- levelében is olvashatjuk (Wenzel: Tata romii, 1793—04—97. e. öt kötetes mü­ fényk. p. 44. és Bédey: p. 60.), hogy vében — Pars III. Ichthyologia. 1794. Bozgonyi Istvánnak két malmot aján­ Pisees Hungáriáé generatim. §. II. dékozott : egyet a meleg vizeken (in Lacus et pisoinae Hungáriáé — cimek calidis aquis), közel a királyi hármas­ alatt a tatai halastavakról és halakról malomhoz, másikat ugyanazon meleg­ is megemlékezik, ö is hivatkozik Kora- vizek fölött, az út végén (allud super binskyre s megemlíti, hogy az ottani eisdem calidis aquis in flne meatus halastavakat 8 földalatti forrás táplálja. eiusdem callde aque ad plscinam nostAz egyik meg nem vizsgált ismeretlen ram). Első magyar elnevezése, a Héviz mélysége miatt, Feneketlen-tónak ne­ (Heüvez) úgy látszik 1538-ból való veztetik. Az V. §-ban „Conchyliapetre- (1. alább Gyulai B. adatát!). facta" o. alatt (p. 302.) irja, hogy a Gyulai Budolf 1890. szintén azt tatai márvány (Marmor Tatense) Siittőn, állítja — de nem bizonyltja — (.Ko­ Lábatlanban és másutt köröskörül kömárom vármegye ős város történetóvesedett testeket mutat: a kövek, hez*. Kom. vm. és v. Tört. és Bég. melyekkel Győr város utcái fedve vannak, kagylókból vannak összeo1' Bgyl. 1890. évi Jelentőse. IV. óvf. p. vasztva. Legjellemzőbb azonban ezen 76.), hogy Tatának a rómaiak korában megjegyzése : „Tehát vaknak kell lenni „ad lacum Felicis* volt a neve (Kom. annak, ki nem ismeri fel, hogy ezen kövü­ Lapok 1886. 49. sz.). de már pl. Bédey letek egykor a vizeket lakták, vagy vala­ eszmecseréjét e tárgyban nem emliti mikor élő lakókat melengettek".(p.303.) itt. Gyulai szerint e véleményben van dr. Fröhlich Eóbert, Pannónia mono­ Grossinger, az egykori komáromi gráfusa is. (Én ezekkel szemben ismét lakos, a közeli Tata természeti viszo­ utalok Bédey és Náoz állásfoglalására nyait a helyszínen is tanulmányozta s is és itt csak azért hozom fel ismét, 1793. okt. 17. Sechenberger József, nehogy valaki ellenérvül akarja majd komáromi káplánnal együtt, a tatai | kijátszani.)

71 Ugyancsak Gyulai emliti (D. o. V. évf. 1892., p. 100.) — a Magy. Tört. Tár VI. 241. alepján — 1538. nov. 27.-ről, a tatai folyó magyar nevét, a Héviz-et (molendinum in fluvio Heüvez nominato, territorio oppidi Tatha, in comit. Comar. decurrente). 1585-böl Bongars leírása után emliti (p. 103.), hogy Tata márványbányáiról, melegés hideg fürdőiről nevezetes, 1669-ben pedig (p. 104.). Tata (Dotis, Theodata) közelében — Brown Eduárd szerint — természetes fürdők léteznek. Végül pedig Horváth Mihály után (Kisebb tört. műnk. III. 140. 348.) közli, hogy a szatmári béke (1711.) után, a szent Iván hegyen, Tata mellett, kőbánya nyittatott, melyből igen szép vörös szürke ós fehér márvány ásaték, mit itt többnyire olasz származású kőmetszök szép oszlop és oszlopfők, asztal­ lábak és egyéb apró müvekké dolgoztak fel. Ugyané korszakban a pokróc-csapók száma mintegy 150-re ment; cserép­ edény pedig, asztali és konyhai szük­ ségre, régtől készitteték Tatán. (Gyulai: id. mu: p. 105.) Takáts Sándor is leírta 1896. Tatát és vidékét (Osztr.—Magy. Monarch. ír. és Képb. Mo. IV. köt. 487-497.), amelyben többek közt felemlíti (p. 488.), hogy .Tata és vidéke kisebb-nagyobb patakokban, erekben és tavakban igen gazdag A tavak közül legérde­ kesebb és méltán legnevezetesebb is a tatai nagy-tó, mely egymaga 600 holdnyi területű. Közelében a grófi kertben van a Cseke-tó ós éjszak felé, a városon kívül, a Feneketlen tó. A források közül az almási kénes-források s az igmándi kitűnő keserüvlzek em­ lítendők, mint legismertebbek". (Tehát a tataiak nem? Dr. D. B.) ,A rómalak idejében Brigetio v&rá-

nak és vidékének védelmére állomá­ sozott Itt a leglo I. adjutrix nevű hadosztály, Tata vidékének és Komá­ romnak egy pár századig építője, őre és lakosa. E légiónak köszönheti azt a pompás utat, mely innen Aquincumba és Arrabonába vezetett; továbbá azokat a vízvezetékeket, melyeknek romjai Tatánál (Ad Lacum Felicis) ma ÍR látha­ tók". (Még a gyér nyomai sem! Dr. D B.) (p. 490.) Tata környékén „forráfok és tavak bájos változásain nyugtathatja az ember a szemelt... Már a rómaiak idejében is volt gyarmat e helyen. Kiváló archeológusok a föntebb is emiitett „Ad Lacum Felicis* nevti római gyarmatot Tata helyére vagy környékére (!) helyezik. Az időközönkint napvilágra került kőfaragványok, hamvvedrek, vízvezetékek maradványai megerősítik e véleményt.... Valószí­ nűleg a morva-szlávok alapították meg újra a népvándorlás idején elpusztult egykori római gyarmatot Zsigmond király az Általér vizeit nagy költséggel osatornáztatván, megalakította a mai nagy tavat. Felemlíti még Takáts (p. 492.) a Máriakút regéjét és az aranykacsa mondáját is (I. mégEédey—Rohrbacher: id. mű, p. 82 és 83.) (p. 494.) Esterházy József gr. szabályoztatta a tatai vizeket; azután egy csatorna-rendszeirel a Dunába vezet­ tette a füztói, naszályi és almási mocsarakat Iparosai közül nagy hírnévre tettek szert a csapók, még 1836. is 136 csapómester volt a város­ ban. Nagyon keresett iparcikkek voltak a tatai bőrkészítmények, főleg az u. n. gémbörök, melyekkel az egész országot ellátta Tata. (Ez iparágakat azért idézem, mert a tatai hőforrásokkal voltak kap­ csolatban ! Dr. D. B.)

• 72

(p. 495) Rendkívül gazdag lévén vizekben, a gyáriparra igen alkalmas hely volna; a természet adományai azonban még távolról sincsenek kellő­ iéi? felhasználva. A tatai vizek, melyek télen-nyáron állandóan 4-16R0 melegek, ma mintegy 90 malmot, fűrész- és kallókoreket hajlanak... A várkastélyt most újíttatja tulajdonosa... (p. 496) B kastély előtt Állítják majd föl a Stróbl szobrász által készített pompás kutat, mely Mátyás királyt s vadász­ társaságát örökiti meg. Tóváros keleti részén fekszik a 260 hold kiterjedésű hattyuliget (angolkert), melynek köze­ pén a 30 holdnyi terjedelmű Cseke-tó van . . . mesterséges vízesések, barlan­ gok, romok, kristálytiszta források emelik a pompás park szépségét... A parkon túl van a díszes berendezésű fürdőház... (p. 496.) Takáts Sándor tehát — mint lát­ hatjuk — épen eleget irt Tata-Tóváros vizeiről is, hogy méltónak Ítéljük az ö számontartását is az irodalomban. Én azonban ez alkalommal főleg az „Ad Lacum Felicis" kérdésében való állásfoglalása miatt hozom itt fel, ne­ hogy esetleg valaki, pl. H. H., — aki különben nem is ismeri Takáts e müvét — valamikor érvül hozza fel ellenem! Takáts Sándor tehát szintén hajlandó Tata helyén, vagy környékén (ami persze nem mindegy!) keresni a sokat emle­ getett, vitás „Ad Lacum Pelici8"-t. Azt hiszem azonban, hogy a ma már leg­ jobb nevű és legelső történetíróink közé tartozó Takáts Sándor, manapság — vagyis 30 év multán és 30 óv tanul­ sága alapján—már aligha állítaná ezt történeti bebizonyított tényként (amint­ hogy 1896-ban sem igy állította !), mert ha ezt netalán mégis állítaná — döntő

bizonyossága érvek nélkül, — szerin­ tem bizonyára ép úgy tévedne, mint pl. abban, hogy (p. 494) „Gróf Esterházy Károly egri püspök építtette a nagy és szép főtemplomot, mely méltó társa a pápai és a csákvári templomoknak. ." Mert bár Felner Jakabbal, ki az Esterhszv grófok épitósze volt Tatán (Pigler Andor is igy említi: A pápai plób. tomp!, és mennyezetképei. Budapest, 1922. p. 5.) gr. Esterházy Károly (1752tői esztergomi kanonok, 1759-tól váci püspök, 1761. óta pedig egri püspök) több templomot, (pl. a pápait is) építtetett, — de viszont Tata történotirói közül sem Eédey (p. 171—172.), sem pedig Mohi Adolf (Tata pléb. tört. p. 8;t—92.) nem tudnak arról, hogy a tatai nagy­ templomot is gr. Esterházy Károly püspök építtette volna s ezért mind­ addig, mig ezt valaki hiteles okmá­ nyokkal be nem igazolja, én som fogadhatom el történelmi tényként! Az azonban érdekes történelmi valóság, hogy gr. B. Károly püspök többször dolgoztatott tatai emberekkel, igy Felneren ós 1773. egy tatai ácsmesteren kívül pl. a tatai Fényes mélységeit mérő Böhm Ferenc tatai mérnökével Is 1771. lecsapoltatta a pápai mocsaras halastavat s azt termékeny szántó­ földekké varázsolta (Kiss István: A pápai pléb. tört. Veszprém, 1908., p. 33), ami viszont azt igazolja, hogy e kitűnő tálai mérnök — bizonyára épen tatai gyakorlata alapján — igen jól érthetett a vizl müveletekhez! A tatai malmok történetéhez szol­ gáltat adatokat Sörös Pongrác is 1903ban, midőn azt irja (A pannonh. fóapáts. tört. II. p. 139. és 592.), hogy Duna­ almástól délre Tatán is volt a pannon­ halmi apátságnak házakból, malmokból álló birtoka. A 14. század végén van

73 csak róluk valamelyes említés, midőn 1398. jan. 3. István apát a tatai mal­ mok jövedelmét a 40 tagú pannonhalmi konvent asztaltartására szánja. Tehát itt ismét egy ujabh bizonyítékát talál­ juk annak, hogy a tatai malmok — a tatai vizek révén — már évszázadok óta mily nagyfontosságúak voltak köz­ gazdasági szempontból is I Végül Répássy Miklós: Édesvizi halászat és halgazdaság. B.-pest, 1909. c. művében részletesen leírja (p 439— —442) a tatai hitbiz. urad. tógazdasá­ gát. Szerinte „a tógazdaság ugyan régi keletű; a tatai Nagytó mearvolt már Mátyás király idejében. Üzeme azonban, mint általában a régi hal­ gazdaságoké, nélkülözte az okszerűsé­ get, egész a legújabb Időkig. 1891-ben készítette az orsz. halászati felüeyelőség az első terveket, a tógazdaság átalakítására. Az 1895. és 1896. évi halászatok már az uj rendszeres keze­ lés és üzem eredményét mutatják... Az uradalom azótától fogva több száz holddal szaporította tavait s egészen uj tógazdaságokat is létesített Bánhídán és Devecserben...." stb. Répássy XXIX. táblázata a pontyos tógazdasá­ gokat (összesen 32 tó) tünteti fel a ezek között van Tatató város, gr. Ester­ házy Ferencé, 786 kat. hold kiterje­ déssel, melynél csak gr. Harnonoourt Félix ócskái (Torontál-megye) tógazda­ sága nagyobb (1200 kat. hold), mig a többi, nagyságra nézve, mind messze marad a tatai tógazdaság mögött. Vala­ hányszor csak szó esik a tatai vizek közgazdasági jelentőségéről és szere­ péről, Répássy vonatkozó tatai adatait sohasem szabad elmellőzni! Befejezésül meg kell itt még jegyez­ nem, hogy a DIósy—Kormos-féle 1909. évi tatai mammut-leletek előtt, én már

1905. előtt is találtam a tatai Porhanyó kőbánya mésztufájában mammutagyardarabokat (nem is szólva arról, hogy a piaristák házi könyvtárában is igen szép mammut fogak vannak a régebbi — talán még a Townson v. legalább is a Szaiff János emiitette — leletek­ ből), majd 1905. táján is találtam én ott — Klauzál Gábor tatai konviktor barátommal együtt — mammutagyar töredékeket. Mindez a tatni mammutleletek régismert volta mellett bizonyít! Dr. Pitroff Pál: A győri sajtó története (1728-1850) Győr, 1915. c. művében, az 5-ik oldalon közöl egy fametszetü várképet, melyről a 110. oldalon „A képekről" c. alatt ezt irja: „5. lapon Hihetőleg Győr legelső fába metszett látképe. Az l-s«l jelölt pont Pannonhalma (recte: Márványheey= =Szentiványhef?y. mai Kálváriahegy, Dr. D. B.), a 2-sel jelölt rész a Duna (recte: tatai Nagy- v. Öregtó, Dr. D. B), a 3-8al jelölt tér pedig az u. n. Majorok (Nádnrváros) lehet", (recte: a török temető, közepén egy türbével, szélén pedig, a felvonóhíd felé egy őrházzal. Dr. D. B.). Dr. Pitroff ezen hiedelme — ki maga is vallja a 110-ik oldalon, hogy .sajnos akönyvdiszitésekhez semmit sem értek" — azonban tévedés, mert e rajz nem Győrt, de Tata várát ábrázolja a XVI. szdból, mint azt számos más hasonló, sőt majdnem teljesen is megegyező egykori rézmetszetből Ismerjük. Most bennünket e kép csak azért érdekel, mert jobb alsó sarkában közli az AlsóTörökfürdő négyszögletes medencéjétis. (1. e munkám végén: p. 75)

A tatai török-fürdők és „Papkör kérdéséhez: Mohi Adolf 1913-ban még nem is­ merte egészen helyesen a két tatai

74 török fürdőt, illetve azok pontos fek­ vését és hollétét, mert szerinte („A tatai apátsás: körül". Komárom I. évf. 1913. 4 szám p. 153—162.) „a XVI. század második feléből származó katonai tér­ képek (?! talán rézmetszetü képek? Dr D. B.) Tendesen a maeasabban fekvő mpdencét jelölik „Warmbad" néven"( p. 157.), — mig ellenben az „öreg királyné fürdője" (e néven említi a Halott, anyakv. 1742. aug. 81.), vagyis a későbbi .török fürdő", a mai „Grófl fürdő", továbbá a „Barátfürdő" elne­ vezésével és helyes topográfiájával Mohi Adolf is teljesen tisztában volt már 1913ban is. A felső medence „Warmbad"-ja alatt azonban nem a .Barátfürdő", de a mai .Grófi-fürdő" értendő, ami hidrogeologiailag is be­ bizonyosodott tény, minthogy a ,Gróflfürdö^" (Felső Törökfürdő) valóban therma=hőforrás volt a múltban is, jelenben is, mig az Alsó Törökfürdő a mnltban is ugylátszik vízvezetékből táplálkozott, ma pedig még forrása sincs, annál kevésbbé hőforrása (therma)! így azután már világosan érthető, miért nevezik a régi képek rendesen csak a felső fürdőt ,Warmbad"-nak. Amelyik kép már az alsó-fiirdGt Is .Warmbad"-nak nevezi, ezt tulajdon­ képen már nem egészen helyesen teszi! Pl. Orteliusnál mind a kottő E=Warme Bader s a kettő között van D=magyar temető! A „Papkút"-ról pedig ugyanott (p.159) azt irja Mobl Adolf, hogy ez, melyet .ennek előtte a .Mönlch-forrás"-ban (recte: Menich-kút! Dr.D.B) sejtettünk, ott van a malommal (t. i. az 1388-iki Vörösken-, a mai Wágner-féle Kotyogóv. Kása-malommal) szomszédos ura­ dalmi ház (bizonyára a Menich-ház? Dr. D. B.) udvarán s vannak élemedett,

szavahihető egyének, akik még mindig ilyen néven ismerik..." Én azonban nem tartom valószinün^k, hogy 1765ben (ós nem 1764-ben !) Fuxhoffer már csak „Pupkút" növen hallotta volna megnevezni azt a forrást, annlyot a Mohi Adolf idézte Halottak Anyaköny­ vének tanúsága szerint is — 1742-ben még .öreg királyné fürdője" néven ismertek a tataiak! B kettő — vagyis az .Öreg királyné fürdője" ós a .Papkút" — azonossága tehát szerintem még nem lehet teljes határozottsággal bizonyos I Szerintem a Fuxhoffer-féle .Papkút" lehet még esetleg akár a mai zsidóiskola forrása, akár pedig a katona­ utcai Pócze-ház pincéjében fakadó és a Piaristákért kis tavába (az egykori apátsági halastóba) a római szarkofág felett lecsurgó kis forrása, vagy esetleg más, itt számításba sem vett forrás is ! Az is meglehet; hogy a problemati­ kus Pupkút hollétére, illetve azonossá­ gára nézve, talán már többé nem is fog felmerülni sohasem ujabb és döntő bizonyítók! Persze a probléma egy­ szerre megoldódnék, ha valamely szorencsés véletlen folytán, valahonnan — pl. a tatai hitbizományi uradalmi levéltárból — e helynevek, egykorú tér­ képre rögzítve keriilnénekeló! íme egygyel több ok, arra, hogy az általam régóta fontosnak hirdetett, tatai helynévgyüjtést minél nagyi bb erővel és ered­ ménnyel szorgalmazzuk! Rédey helyszíni kutatásai és az elő­ ször általam Ismertetett Riesz Eduárd­ féle, 1833-34. (1837.)-i tatai térkép tanúbizonysága szerint tehát ma már pontosan tudjuk, hogy az egyik, vagyis a Felső-Törökfürdő, a mai Grófi-fürdő (Öregkirályné fürdője) volt, a másik, vagyis az Alsó-Törökfürdő pedig a

75 mai grófi konyhakertben, amattól elég távolban létezett — és igy a rómaiak idejében a Nympháknak szentelt LoPresti-féle, vagyis Apácakertiforrást — mai ismereteink és az egykorú tatai várképek ikonográfiái adatai alap­ ján — teljesen ki kell küszöbölnünk a tatai török fürdők sorából! Végül megjegyzem, hogy a Eiesz Eduard-fóle, régi térképen kivül, még az ujabb, — 1885. évi felmérés alapján

készült és 1889 ben kiadott — katasz­ teri térképen (cime: „Tata nagyközség, 1885. A m. kir. államnyomda Budapes­ ten, 1889. Merték 1 bécsi hüvelyk = 40 öl". — s amely térkép megvan Tata városházának irattárában is I), szintén jól kivehető m^g az Alsó-Török ürdő helye és 3 hiddal áliveit ár a, ott, ahol a .Konyhakfn" 'elirás van a „Censualis kertek" és a „Büdöi-kút" nevei között!

Tata vára a XVI. század >an, az Alsó-Törökfürdővel.

Tovább már nem akarom foly­ tatni az irodalmi adatoknak amúgy is hosszura nyúlt felsorolását stb. Elfogulatlan és nyitott szemű ér­ deklődő már ezekből is eléggé látha'ja, mily nagy múltja — sőt kevesektől ismert gazdagságú irodalma is — van a tatai vizek­ nek, mily erőt képviselnek ezek a je énben és mily nagy értékül

fognak szolgálni azok a jövőben is, nemcsak testvérvárosunk, Tata Tóváros, de édes hazánk közgaz­ dasága szempontjából is! Bár beváltanák már mielőbb azt a sok szép reményt, amit mind nyájan hozzájuk füzünk s ami miatt igazán érdemes ve'ük fog­ lalkozni, értük dolgozni — a közjó érdekében!

Tatavár képének közölhetését Nitsmann Józsefné úrasszony (Győr) szívességének köszönöm! Eredeti­ leg egy ismeretlen "Jaurinense"-ben jelent meg.