Tartalomjegyzék: 1. Úttörőként a „Sasok földjé”-n 2. Egy Mississippi farmról a népek színes tengerébe cseppenve 3. Misszionáriusnő Új-Zéland csodás tengerpartjáról 4. A nigériai csoda 5. Az ijesztő külsejű venezuelai gördeszkás fiú metamorfózisa 6. Pakisztán - ahol az ember az életével játszik 7. Üzenet egy egykori nagyon sikeres New Yorki üzletasszonytól 8. A világ különböző részeiről orvosok, akik Jesuát (Jézust) írják fel receptre 9. A japán lány békessége a nehézségek közepette 10. A koreai ébredés tüze
-1-
Úttörőként a „Sasok földjé”-n 2008 augusztusa és tikkasztó hőség van egy csendesnapi konferencián az „Isten gyülekezeté”-ben. De a kis templomban az emberek mégis feszülten figyelnek. Egy fiatal albán férfi a prédikátor. De nemcsak a bibliai üzenetéről beszél lebilincselően, de beleszövi nekünk, magyar hallgatóságnak is albán élményeit, sőt a magyaralbán közös múltat, érdekességeket is megemlíti. Rögtön létrejön egy lelki kapocs a hallgatóság és a szónok között. (Csak hogy néhányat említsek: az egész világon jól ismert és nagyra becsült Teréz anya is albán volt… Az Újszövetség egyik írója, Pál apostol maga is személyesen járt Albániában… Egy történelmi különlegesség: I. Zogu albán király felesége Apponyi Geraldine magyar grófnő volt). A buzgó albán fiú tolmácsa egy energikus szakállas-bajuszos magyar férfi, Tenkey Csaba gyülekezetvezető. Átveszi az albán keresztyén vendég szónok beszéd ritmusát és éppen olyan pergőn adja vissza a mondanivalót. Látszik, mind a kettőnek a szíve-lelke benne van a keresztyén munkákban, igazi „Szent Szellem által való kenet”et lehet érezni rajtuk, ahogy missziós feladataikról beszélnek. Tüzes fáklyaként ég az életük, ránk, hallgatókra is nagy hatással vannak. Néhány nap múlva Csabával és feleségével, Irénkével hármasban beszélgetünk. Meginterjúvolom őket az albániai missziójukkal kapcsolatban. Arra a közös megállapításra jutunk, hogy több mint húsz éves tapasztalataik Albániával annyira gazdag és szerteágazó, hogy egész regényt lehetne írni róla, egyik csodát a másik után élték ált. Így most éppen csak a „jéghegy csúcsá”-t tudjuk érinteni, mintegy kedvcsinálónak, mert majd egy másik alkalommal lesz összeállítva egy teljesebb anyag erről a fantasztikus munkáról. Ahogy Csabát a kezdetekről faggatom, nem mindennapi történet bontakozik ki előttünk. Isten útjai annyira kiszámíthatatlanok… Csaba gyerekkora óta szeretett volna tengerész lenni és évek óta próbálkozott feljutni egy hajóra. Végülis 23 évesen válik valóra ez az álma és akkor sikerül hajóra szállni. Néhány évet a tengereken tölt el. (Bár hozzá kell tennünk, hogy ő éppen indulás előtt lett keresztyén, akkor fogadta el Jézus Krisztust személyes Megváltójának. De ott a hajón is akar fejlődni a hitéletben, a Bibliát naponta tanulmányozza, emellett jó hitépítő könyveket olvas és kazettákat hallgat, majd később teológiára is beiratkozik)… A hajózás során jut el Albániába. Ott érzi először Isten indíttatását, hogy jó lenne majd visszatérni egyszer és missziós munkát végezni ott. Egy picit megszakítom most a történet fonalát. Talán ha a kedves olvasóm is olyan, mint én voltam korábban, azaz Albániáról gyakorlatilag szinte semmit sem tudtam, akkor érdemes pár mondatban bemutatni ezt a különleges országot. (Maga Albánia jelentése: a „Sasok földje”) Néhány dolgot kiemelnék: hegyvidékből áll főleg, vizekben gazdag. Enyhe az éghajlata, inkább a mediterrán éghajlat jellemzi összességében és ezért sok finom déligyümölcs terem. … A népesség most 3 millió körül van. Az egy főre jutó éves jövedelem rendkívül alacsony, alig 2%-a egy gazdagabb nyugati országénak… Az ország fejlődését rendkívül visszahúzta a kommunista diktátor Enver Hodzsa és utódja, Ramiz Alia, akik kegyetlen elnyomásban tartották Albániát, így gazdaságilag, erkölcsileg és lelkileg egyaránt pusztulásba döntötték a nemzetet. Semmilyen vallás nem volt engedélyezve az országban… Az „Operation World” imanaptár szerint nagyon fontos imádkozni Albánia békéjéért és fejlődéséért! Visszatérve történetünkhöz, most már csak slágvortokban. Isten segítő-védő kezét mindenütt megtapasztalták a legnagyobb nehézségekben is. 1991-ben sikerült bevinni egy óriási kamionnyi segélyszállítmányt az országba, Szerbián keresztül. Ez akkoriban egyedülálló esemény volt, úttörő jelentőségű. Szinte egy akciós filmbe való volt ennek az egésznek a lebonyolítása. Semmilyen engedélyt jelentő papír nem volt, de csak sikerült bevinni az országba. Az „Operation Mobilization” sofőre vezette az óriási kamiont, amiben főleg gyógyszerek voltak. A minisztériumba is elkerültek a segélyek, miniszterhelyettesek, államtitkárok segédletével. Ez volt az első nagy lépés, a kezdeti kapcsolatok megalapozása, és óriási eredményt hozott… 1992-ben költözött ki a család, a gyerekek száma majd hatra növekedett. Közel öt évig élt ott a házaspár, és ahogy ez lenni szokott, sok nehézséget, nélkülözést, pénztelenséget átéltek, de rengeteg áldást is… 1992-ben jött létre Tiranában, a fővárosban az első gyülekezet, családias összejövetelek során egyre több ember fogadta el Jézust… Csaba sokat járt ki a hegyekbe is, igazán embert próbáló volt az odajutás (Vagy hat óra kemény gyaloglás vagy három óra kocsival vagy tíz perc helikopterrel)… Megismerkedtek a Magyarországon járt német ajkú misszióssal, Tanner bácsival is, aki sokat segített helikopterével a segélyszállítmányok eljuttatásában… Bár nekünk európaiaknak a kicsi falvakban az elmaradottság, higéniás körülmények, vízhiány stb. talán áthághatatlan akadályokat jelentenének, de az ott szerzett szellemi kincsek, áldások pótolhatják az időnkénti nélkülözéseket és gondokat… Az országban az évek során 72 szervezettől 600 misszionárius jött be az országba. 200 gyülekezet jött létre. A misszionáriusok jól szervezetten, egységben működtek, nem volt féltékenykedés és irigykedés egymásra. Az albán gyülekezetek egyre jobban erősödnek, meg tudnak állni a saját lábukon, sőt maguk is küldenek ki missziósokat több helyre a világban… AZ ÁLDOZATOS MISSZIÓS MUNKÁNAK MEGLETT AZ EREDMÉNYE… Sőt úgy is mondhatnánk, hogy nincs vége, folytatódik a történet. Ma így mondanánk: „folyt.köv.”
-2-
Mississippi kis farmjáról a nemzetek színes tengerébe cseppenve Ed és Syble Courtney számomra egy kiemelkedő amerikai házaspár. Ed a Nemzetközi Gyülekezet (International Church) pásztora Debrecenben és Syble, az energikus, vidám és mosolygó feleség mindben segíti a férjét a szolgálatában. Syble-lel a múltkoriban egy jót beszélgettünk, kérdezgettem életükről és szolgálatukról. Syble szívesen idézte egyik kedvenc igeversét: „Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül és birtokul a föld határait” (Zsolt 2:8) Életének szenvedélye Jézus Krisztus hirdetése. Ehhez eszköz az angol nyelv. Benetton nemzetközileg ismert áruház mellett beszélgettünk, és az tele volt dekorálva a világ minden részéről származó zászlókkal. Syble rámutatott a lobogók kavalkádjára, mintegy az ő szolgálatuk szimbólumára. Húsz országban szolgáltak már, és mindkettőjük szívében egyformán nagy szeretet van a különféle népek, fajok és bőr színek iránt. Syblet a kezdetek felől faggattam. Elmondta, hogy bár gyerekkorukban mindketten jártak templomba, de igazán a döntés Jézus Krisztus követésére felnőtt korban dőlt el mind a kettőjüknél. Syble családja Mississipi államból való, nagy farmon nőtt fel, és ott mindenféle nehéz mezőgazdasági munkát el kellett látni. Abban a déli államban az ötvenes és hatvanas években néha még voltak maradványai a feketékkel szembeni megkülönböztetésnek, esetleg kifejezett rosszindulatnak, sőt durva rasszizmusnak is.(Amit mi magyarok talán meg sem értünk, csak az iskolai kötelező olvasmányokban pillanthattunk ebbe bele. Ilyen volt a „Tamás bátyja kunyhója”, ahol az írónő szívbemarkolóan ecsetelte a néger rabszolgák elképesztően nyomorúságos életét). Szerencsére Syble családjában soha rasszizmust nem tapasztalt, sőt a szülei és testvérei mindig a legnagyobb jóindulattal és szeretettel fordultak a feketék felé. Ahogy apja mondogatta: „nem szolgálhatok egyszerre két úrnak…” Ebből a jó magból virágzott ki Syble szívében is a szeretet, a törődés mások felé. De az emberek és Isten szolgálata nemcsak Syble-nél található meg. Bátyja, a sokunk által ismert és szeretett zenetanár, dicsőítésvezető és pásztor Dan Smith is hasonlókról számolt be. Már a dédszülők is kezdtek imádkozni az utánuk születendő utódokért. Ennek eredményeként az elkövetkező generációkban számos presbiter, pásztor és misszionárius született, annyian, hogy pontos számukat meg se tudták mondani. Nagy áldás tapasztalható meg ebben a családban. (De mi is láthatunk újabb bizonyítékot, hogy a családért és utódokért nem hiábavaló az imádkozás….) De térjünk vissza Syble életéhez. Őszinte szívvel elmondhatja, hogy bár ő is átment magánéletében veszteségeken és csalódáson, de Isten abból is jót hozott ki. Erre példa, hogy neki saját gyermeke nem született soha. De az Ézsaiás 54 alapján a meddő nő fájdalmát és veszteségét Isten jóra tudja változtatni. MOST A MEG NEM SZÜLETETT SAJÁT GYEREKEK HELYETT SYBLENEK RENGETEG SZELLEMI GYERMEKE VAN! Mivel angol-magyar gyülekezetben szolgálnak, sok ott a külföldi, főleg színes bőrű egyetemista, Afrikából és Ázsiából. (Láttam egy képet, ahol a házaspár 30-40 országból való diáksereg közepette missziózott.. A pár kék szeme és fehér bőre feltűnően kiviláglott a sok sötét bőr közül. Igazán otthon érezték magukat a színes bőrűek tengerében…) A melegszívű és energiával teli asszony kérdésemre elmondja, hogy missziós munkájuk sikerének a titka az Isten felé való engedelmesség és az emberek felé a készség. A külföldi diákoknak, akik között vannak néha muzulmánok, buddhisták, hinduk is, igyekeznek szeretetteljes és baráti légkört létrehozni... Ez szinte „otthonteremtés”-t jelent a hazájuktól sok ezer kilométerre levő, magányos fiataloknak. Amiben tudnak, segítenek a külföldieknek, akár a közös bibliatanulmányozásban, akár gyakorlati dolgokban, mint étkezés, ruhamosás, vagy éppen a WC kisúrolása. Syble nagyon szereti ezt az Istentől kapott elhívást. Kedvel az emberek között lenni, az „élet sűrűjé”-ben. Ahogy mondja, két nap sem egyforma… Pedig a világ szemében ez nem egy irigylésreméltó életpálya Anyagilag nagyon az Úrra kell támaszkodni, mivel garantált jövedelmük nincs. Szinte mindent fel kellett adni a missziós munkáért. De Isten hűséges és megsegítette őket már sok bajban. Syble így fejezi be a beszélgetést: „Én semmi vagyok, de Jézus Krisztus minden. Ha újra kellene kezdeni, akkor is megtenném. Újból és újból megtenném...”
-3-
Misszionáriusnő Új-Zéland csodás tengerpartjáról 2008 januárja. Gyönyörű földrajzi könyv fekszik nyitva előttem Új-Zélandnál. Most beszélgettem Edittel, a Debreceni Nemzetközi Gyülekezet egyik szolgálójával és misszionáriusával. Megvallom őszintén, hogy túl sokat nem tudtam korábban Új-Zélandról. Így utána kellett néznem egy könyvben, hogy mit is írnak erről a messzi és egzotikus helyről. Szép képeket és vonzó leírást láttam az országról. Csodás óceán partok, hegyek és vulkánok. A természet még sok helyen érintetlen, tiszta, zöldövezettel borított és szennyeződésmentes. Sokan szeretik a kinti, kalandos sportokat: pl. kenuzást, szörfözést és hegymászást Az évszakok ellentétes időben vannak, mint nálunk. Ezért lehet karácsonykor a legnagyobb meleg és nyugodtan lehet sétálni pulóver nélkül is a tengerparton. A régi, pozitív értelemben vett konzervatív szokásokat megtartják még és a jó erkölcsökhöz is ragaszkodnak. Az ötvenes évektől kezdve kb. 20 évig a legmagasabb volt a misszionáriusok száma, bár ez sajnos már csökkent. A világban található sok negatív hatás oda is begyűrűzött. Bár még a régi brit angol hatás erősen érvényesül. Egy vicces mondás szerint az ország a „3 millió ember és a 49 millió juh hazája”. …Úgy gondolom, hogy a magyarok többsége nem sokat tud Új-Zélandról, csak valami rémlik talán, hogy Ausztrália szomszédságában van és esetleg a híres kivi madár is ott található… Hát igen, kontinensünk olyan nagy, hogy nehéz minden országot egyformán jól és alaposan ismerni. (Különben Edit is bevallotta, hogy mielőtt Magyarországra jött volna, ő sem hallott sokat országunkról… De ezt már bőven bepótolta az elmúlt tíz év alatt, mióta itt van és otthonosan, jól érzi itt magát). De kezdjük az elején. Ez a szimpatikus, kedves hölgy elegáns kiejtéssel beszéli az angolt. Bizony, néha-néha oda kell figyelnem, hogy mit is mond. Pedig érdemes nem kihagyni semmit, mert érdekes történet bontakozik ki előttem. Megtudom, hogy családjában több komoly keresztyén szolgáló és misszionárius volt már (ÚjGuinea, Szudán, Üdvhadsereg stb.). Mivel keresztyén családban nőtt fel és a jó példák alapján gyerekkorától kezdve mindig is misszionárius akart lenni. Csak nehezen állt össze a kép. Közel húsz évet eltöltött különböző iskolai végzettségek megszerzésével és civil foglalkozások betöltésével. Majd elment bibliaiskolába és gyülekezeti titkárnőként dolgozott négy évig. Akkoriban az Assembly of God (pünkösdi típusú nagy egyházi lánc) közösségbe járt, egy jól működő 500 tagú gyülekezet tagja volt. De a szíve külhoni misszióért égett, csak nem tudta, hogyan is valósulhat az meg, hova szólítaná az Úr és milyen lépéseket kell ehhez megtenni. Majd lassan kitárult az ország jelképes ajtaja más országok irányába, elérkezett az ideje a missziós szolgálatba lépéshez. Több országba ellátogatott már, rövidebb-hosszabb utakra (Kína, Hong Kong, Nepál, Fülöp-szigetek, India stb.) Igazi szolgáló, misszionáriusi együttérzéssel és empátiával fordult a szenvedők felé és szomorkodott a nehézségben, szorongatásban és üldözésben levők miatt. Új, váratlan dolgok kezdenek történni. Magyarországra jön, ide az eddig ismeretlen nevű és kultúrájú európai országba. Hét évet tölt el Budapesten, egy felekezeten kívüli nemzetközi keresztyén szervezet irodájában. Szeretetben együtt működtek, kölcsönösen segítve egymást a gyülekezetek plántálásától kezdve a meglevő kis gyülekezetek gondozásáig, bibliai anyagok fordításáig. Majd eljött az ideje a tovább lépésnek, és Debrecenbe költözött le barátnőjével. Persze, előtte komolyan imádkozott és kutatta, mi Isten akarata. Az Ő irányítására, és vezetésére akart támaszkodni és semmit sem akart egyedül tenni. Mennyire jó megtapasztalni Isten hangját és békességét – tesz hozzá mosolyogva. És Ő így vezeti, indítja különböző feladatok elvégzésére. Most a Nemzetközi Gyülekezeten kívül több városban is szolgálnak. (Bár ahogy mondja, rendkívül élvezi az angol-magyar nyelvű kis közösség légkörét, tanításait, és zenéjét. A pásztor Ed, és a felesége Syble is helyén áll. Kevés ilyen jó közösségben volt még.) Világszerte angol anyanyelvűekre nagy a szükség. Tudjuk, hogy mióta az angol lett a világon a leggyakrabban használt nyelv, kinyílt a lehetőség ezt felhasználni a missziós területeken is. Emberek, de főleg fiatalok tömegei igyekeznek minél hamarabb elsajátítani ezt a nyelvet. Angol igehirdetések hangzanak el, a Bibliát ezen a nyelven hirdetik földgolyónk számtalan helyén. Edit is ebbe a szolgálatba állt be, angol anyanyelve segítségével sok helyen tud feladatot ellátni. De hogyan tovább? Hol és melyik missziós területen fog majd a jövőben munkálkodni? A misszionáriusnő még nem tudja pontosan. De kedvesen hozzáteszi: bárhol van is, AZ EMBEREKNEK NAGY SZÜKSÉGE VAN JÉZUSRA! Ő A MEGOLDÁS MINDENRE ÚJ-ZÉLANDTÓL KEZDVE MAGYARORSZÁGIG!
-4-
A nigériai csoda Kedves mosolyú fekete bőrű lány ül mellettem. Hatodéves medika Nikki, a debreceni orvosegyetem végzős hallgatója. Látásból már néhány éve ismerem, a helyi International Church tagja. Ahogy beszélgetni kezdünk, a kérdéseim feltevése után egy szokatlan világ tárul ki előttem. Más kontinens, más kultúra és más keresztyén szokások is. Őszintén szólva túl sokat nem tudtam eddig a nigériai testvéreimről, de most így kicsit bepillanthatok életükbe. - Mondanál valamit a hazádról? - Nigéria hatalmas ország. 120 millió a lakossága, 490 etnikai csoporttal és 470 nyelvvel. 21 fő nyelv van, de leginkább az angolt használják, mert ennyi nyelvet képtelenség lenne megtanulni. Az orvosi egyetemen is a nigériai diákok angolul beszélnek. A fővárosunk Abuja. 500 ezernyi emberrel. Magára az országra jellemző, hogy fejlődik, jelentős a bányaipara és a mezőgazdasága. De az egy évre jutó átlagjövedelem még mindig nagyon alacsony, 280 dollár évente, ez egy fejlett nyugati országénak még az 1%-át sem éri el, rengeteg a szegény ember. - Mik jelentenek a legnagyobb problémát? - Több minden. Sajnos Nigéria a nemzetközi bűnszövetkezeteiről, szélhámosairól, magas bűnözési mutatóiról és drogkereskedelméről várt ismeretté és hírhedtté… Ezenkívül sok gond lehet olyan hétköznapi dolgokkal, mint ivóvíz és az áramszolgáltatás. ÍGY MINDENÉRT ISTENHEZ KELL FORDULNUNK. A rengeteg ember miatt nehézkes a közlekedés, óriási a forgalom, főleg kánikulában, akkor nehéz eljutni bárhova is. Ember ember hátán… Számunkra megdöbbentő a még mindig élő pogány rituálék, sámánizmus, varázslók, szabadkőművesség, átkok és Yemoja a félig hal-félig ember istenség imádása. Sokszor őseink szó szerint a Sátánnal léptek szövetségre, hogy sikeresek legyenek. Ezek mind nagyon komoly dolgok, Isten előtt utálatosak és lelki szabadulás kell ezekből… Emellett problémát jelent főleg az északi részeken a rendkívül agresszív muzulmánok fellépése is. 1991 és 2000 közötti üldözésekben keresztyén hívők és lelkipásztorok ezrei vesztették életüket és a megvadult muzulmánok gyülekezetek százait rombolták le. - Hogyan zajlanak a keresztyén alkalmak? - Nekem kedvenceim az „ébredési összejövetelek” Mivel én most nem élek Nigériában, de szüleim ott laknak és különösen édesanyám aktívan kapcsolódik be a gyülekezeti életbe. Világszerte nagyon pozitív visszhangja van a rendkívül dinamikusan fejlődő nigériai egyháznak. Az egész keresztyén világ előtt vonzó példa, ahogy az időnkénti véres üldözések ellenére a hívők száma nemhogy csökken, de még növekszik is Nigériában. - Röviden össze tudnád-e foglalni, hogyan történnek az ilyen szabadtéri keresztyén istentiszteletek? - Nem lesz könnyű, de megpróbálom. Számomra az egyik legkiemelkedőbb a 2001-es alkalom volt, Lagos mellett, mely a legnagyobb városunk A Charisma nevű angol nyelvű folyóirat részletesen számolt be róla („A nigériai csoda, Isten egy hatalmas sereget támaszt, amely megevangelizálhatja Afrika kontinensét”)Ez lett a földkerekség legóriásibb keresztyén összejövetele. Háromnapos lett ez a konferencia és két millió volt a résztvevők száma (nem tévedés, két millió!). A méretekre jellemző, hogy csak a segítők, szolgálók száma is tízezer volt… Nagy távolságokról is jöttek emberek, sokaknak szállásuk sem volt, ott kellett aludniuk a földön. De megérte, mert egyszerűen csodálatosak az ilyen alkalmak: az igehirdetések, bizonyságtételek és az énekszámok. Ahogy az Isten dicsőítésébe kezd a sok ezernyi színpompás afrikai ruhákba öltözött ember és megszólalnak a kimondhatatlan nevű zeneszerszámok és dobok. Több kilométerre lehet hallani a szívből jövő éneklést: „Baba, baba.. azaz Atyám, atyám”) A ragyogó fekete arcokon látszik, hogy nem a külsőségekre néznek, hanem igazán a Teremtő Istent imádják. Bár lehet, hogy nem igazán kényelmes ott kint és a forróság is néha kibírhatatlan, de számukra nem ez a fő. Jézus Krisztus van a középpontban és az afrikaiak szemük előtt megtapasztalják az Apostolok Cselekedeteikben megírottakat: a Biblia megelevenedik előttük. Sok ezren fogadják el Jézust Megváltójuknak, majd gyógyulások sorozata kezdődik: a sánták járnak, a vakok látnak, a démoni béklyóktól is megszabadulnak sokan. - Miért van ez, hogy emberek milliói fordulnak el a bálványoktól és Jézus Krisztust fogadják el? Ez nem minden afrikai országban van így. Rengeteg helyen anarchikusak az állapotok Afrikában. - Népünk komolyan veszi a Bibliában leírtakat. Emberek milliói fognak össze közbenjáró imában, komoly „szellemi harcban”, magukat megalázva és böjtölve. Kérik Isten kegyelmes beavatkozását.(Sani Abacha elnök kegyetlen diktátor volt, iszlám vezetőkkel és pogány varázslókkal vette magát körül. Nyílt titok volt, hogy okkult áldozatokat mutatott be rendszeresen. Az ország a háború felé sodródott). Isten irgalmas módon válaszolt és a véreskezű kormányzót félretették és most újjászületett keresztyén elnökünk van. IMA, IMA ÉS IMA! Ez a leglényegesebb. - Végezetül hogyan tudnád befejezni beszámolódat, mi az ami nekünk, magyar keresztyéneknek is hasznos lehet? - Magyar kórházban dolgozom és megdöbbentően magas a depressziósok, öngyilkosok száma. De emellett sajnos nem túl sok Magyarországon az igazi keresztyén, pedig nincsenek is igazi üldözések. Másik meglátásom, hogy egyeseken erős szellemi bilincsek vannak, ebből komoly szabadulás kellene. Gyakran megfigyelhető „modern bálványimádás” (mértéktelen tévézés, pornófilmek, sportimádat, alkohol stb.) Mekkora csoda lenne, ha a keresztyének együttes imája során egész Magyarország Jézus Krisztushoz tudna fordulni!
-5-
Az ijesztő külsejű venezuelai gördeszkás fiú metamorfózisa Képzeletbeli utazásra hívom most a kedves olvasót. Akár be is csukhatjuk a szemünket egy pillanatra. Venezuelába érkezünk meg, Dél-Amerika egyik legfejlettebb országába. Ez egy különlegesen szép állam, az Atlanti óceán és a Karib tenger partján. Kolumbiával, Brazíliával és Guyanával határos. Tízszer akkora mint Magyarország és népessége 25 millió. A természeti adottságok lenyűgözőek: az Andok és a Kordillerák szédítően magas hegyei mellett látványos vízesések és exotikus tengerpartok ejtik ámulatba a turistákat. Remekül prosperáló mezőgazdasági és ipari ország, jelentős nyersanyag termeléssel. De az édesszájúak előtt nem ismeretlen az aromás venezuelai kávé és kakaó sem. Ilyen kis bevezetés után ismerkedjünk meg venezuelai főszereplőnkkel. Neve igazán különlegesen hangzik a magyar fülnek: Gian a keresztneve. Bár lehet, hogy az 1980-as évek végén nem szívesen találkoztunk volna vele este, egy kivilágítatlan utcában. Az emberek akkoriban kitérnek az útjából. Ugyanis abban az időben hősünk a tipikus „rocker” öltözetet hordja. Félelmetes, talpig fekete ruházat, láncokkal és szögekkel díszítve. Hosszú, loboncos haj, annyira, hogy még a szemét se lehet látni a hollófekete sörény alatt. Persze a hóna alatt az elmaradhatatlan gördeszka. Ízig-vérig kalandvágyó a hősünk, imádja a sebességet, a villámgyors száguldásokat. Rokonságában ő a „fekete bárány”. Caracasban, fővárosban lakik ez a hat gyerekes család. Sajnos, az apa hamar meghal és az anya egyedül viseli a nagy família minden terhét. Az anya törékeny vállán irtózatos a súly, de sajnos szellemi segítsége sincs. Bár a bejegyzések szerint katolikusok, de ez számukra nem jelent semmit, csak külső mázat. A kamasz fiú számára akkor következik be az egész életét átalakító változás, mikor egy hosszabb távolsági út során nincs másutt hely és így kénytelen egy misszionáriusnő mellé leülni. Az utasok közül senki nem szívesen elegyedik szóba egy ilyen elrettentő külsejű sráccal. De a bátor nő társalogni kezd Giannal, aki miután hallja az asszony angolos akcentusát, lefordíttatja vele rock újságjának érdekes cikkeit. A közel két órás úton tartalmas beszélgetés alakul ki, melynek a végén a misszionáriusnő a „vérbeli gördeszkás rocker”-t bibliaórára meghívja. Gian igent mond, bár gondolja, hogy „polgárpukkasztó” külseje erősen negatív reakciót fog kiváltani. De nem így történik, barátságos és kedves keresztyénekkel találkozik, akik őt szeretettel köszöntik. Igazán újjászületett emberek ők, akik a Bibliát és Jézus Krisztus tanításait elfogadják és azokat a gyakorlati életben meg is valósítják. Gian számára kinyílik az Úr Igéje. Látja, mennyire tudatlan volt és mennyit mulasztott már gyerekkora óta, hogy nem Isten rendelkezései alapján élt. Hamarosan belátja a vízkeresztség fontosságát és ő is követi Urunkat a hullámsírba. Ahogy korábban a világi szórakozásokba is teljes erővel bevetette magát, úgy most Isten munkájába is „tüzes Péter”-ként aktív dolgozó lesz. Élete valóban 180 fokos fordulatot vesz, „ISTENNEL SEMMI SEM LEHETETLEN” mondogatja. Édesanyja kezdetben szinte képtelen elhinni, hogy zabolátlan fekete bárány fia így képes lenne megváltozni. Pedig ez már így is marad: a pozitív változás immár két évtizede maradandó és nem múlékony. Lassan-lassan a család az imák hatására az Úrhoz fordul és többen be is merítkeznek családtagjai közül is. Fiatalemberünk engedelmes szívvel várja Istentől az útmutatást: hogyan tovább? Lelkesen bekapcsolódik több missziós projektbe is, és érzi Isten vezetését, segítő kezét több nehéz körülményben is. Felpörögnek az események és venezuelai testvérünk egy New York-állambeli amerikai keresztyén egyetemen találja magát. A négy éves képzés során nemcsak a Bibliát ismeri meg jobban, de emellett szakmát is szerez: „család-és házasság segítő” lelkigondozói végzettséget szerez. Személyesen is találkozunk egy keresztyén „kampány” hitmélyitői-evangéliációs alkalmon Debrecenben. Képzett fiatalemberünk angolul és spanyolul is tanítja a Bibliát. Nagyon jól magyaráz, de nem veszi rossz néven, ha valaki ateista hallgatóként kicsit értetlenkedő, tudálékos kérdéseket tesz fel. Próbál mindenre türelmesen válaszolni. De felszólítja a hallgatóságot, hogy nem muszáj neki hinniük, hanem olvassák el maguk a Bibliát és győződjenek meg maguk. A Bibliát Bibliával magyarázza, látszik, alapos a Szentírás ismerete. De fontos számára tanult szakmája is, amiből az egyetemi végzettsége is van. Nagyon nagy szükség van a jó keresztyén házasságokra és boldog családi életre. Tudjuk, hogy világszerte sok gond van a családoknál. Iszonyúan magas a válások száma mindenütt, ez pedig nem jelent jó kilátást a következő generációkra nézve. Lényeges lenne az erős házassági alapok lefektetése. Egy fiatal párnak nem elegendő a romantikus érzések, a„rózsaszín lebegés”- a bimbózó szerelem idején, hanem stabil alapok kellenek. Az odaszánás, az elkötelezettség, a sírig való kitartás a nehézségek idején is. Magyar a felesége, Anita szimpatikus biológus nő. Nem könnyű egy működőképes, harmonikus házasság kialakítása. Egészséges alapozás kell, és jó kommunikáció – de utána megéri. Egy kiegyensúlyozott, boldog házasság a földi életünk egyik legnagyobb ajándéka. SZÜKSÉG LENNE MAGYARORSZÁGON IS KERESZTYÉN CSALÁD-HÁZASSÁGGONDOZÓ INTÉZMÉNYEKRE állapítja meg Gian és Anita és ezzel én is csak egyet tudok érteni.
-6-
Pakisztán - ahol az ember az élete forog kockán Zsúfolt busz kanyarog egy pakisztáni országúton. Szép a táj és kellemes a hangulat a járművön. Az egymás mellett ülők még ismeretlen utazótársaikkal is beszélgetést kezdeményeznek, hogy ezáltal is gyorsabban teljen az idő. Történetünk főhőséhez, a jól öltözött S.-hez is így fordul egy jól öltözött, udvarias modorú üzletember. Oldott hangulatban, kedélyesen csevegnek mindenről, amikor is a légkör az egyik pillanatról a másikra megváltozik. Tudniillik akkor teszi fel a muzulmán ember kíváncsiskodó kérdését: „hova megy most Ön, mi az uticélja?” Keresztyén barátunk őszintén, gondolkodás nélkül válaszol, hogy gyülekezetbe megy és Jézus Krisztus számára az életet jelenti. Ekkor tör ki az „égi háború”. A muszlin férfi egy pillanat alatt talpra ugrik és óriásit húz a mit sem sejtő keresztyén ember arcába. Egy pillanat alatt óriási gabalyodás tör ki a lassan zötykölődő járművön és minden muzulmán ahol csak tudja, ott üti-veri S. barátunkat. Arca bedagad, foga megsérül, keze-lába vérzik. Már alig áll a lábán és még mindig püfölik a szerencsétlent. A buszvezető megkönyörül a már szinte magatehetetlen emberen és egy pillanatra megállítja a buszt. A keresztyén ember lebukdácsol a lépcsőkön és futva menekül az ismeretlen tájban. Akkor is utána veti magát 3-4 férfi és szidalmazva üldözőbe veszik. Nagy nehezen sikerül lerázni „vérszomjas kopóit”. De nem sokáig tart az elnyert szabadság, mert másnap már a házánál jelenik meg négy fegyveres férfi és utána szimatolnak. Megint menekülnie muszáj, most már egyre messzebbre és messzebbre kell mennie: más városokba és más országokba kényszerül hosszabb időre távoznia. Amint most az előbbiekben olvastunk, az nem egy kiagyalt olcsó krimi történet, hanem színtiszta valóság. Néhány éve játszódott le Pakisztánban. Szereplőjét mi is jól ismerjük, és sajnos a könyvekben, újságcikkekben és Interneten megjelenő adatok is ezt a valóságot támasztják alá. A világnak ezen a részen Korea, Kína és egyéb más helyeken Pakisztánban a legkeményebb és legigazságtalanabb a keresztyénüldözés. A legalapvetőbb emberi jogokat tapossák lábbal, amikor minden fajta más vallás hívei toleráns bánásmódban részesülnek, de a keresztyének a legkisebb vétségekért is súlyos fenyítést kapnak. Maga az ország óriási, 162 millió a népessége és a muzulmánok aránya 97%. Az „Operation World” imanaptár írja: a pakisztáni keresztyének jó része borzasztó szegénységben és a társadalom perifériájára szorulva él. Egyre inkább számolniuk kell az üldözéssel és a megfélemlítéssel. Több mint 160 etnikai csoport és 40 nyelvcsalád van, akiknek nincs saját kultúrájukhoz alkalmazkodó gyülekezete. KEVÉS ORSZÁGBAN VAN ENNÉL NAGYOBB SZÜKSÉG A MISSZIÓRA ÉS A KÖZBENJÁRÓ IMÁRA!” 1998-ban lépett életbe a „Sharia törvény” Pakisztánban, ennek alapján a keresztyéneknek rendkívül korlátozottak a jogaik. Számtalan Jézus Krisztusban hívőt hamis vádak alapján pillanatok alatt tanúk nélkül is börtön büntetésre ítélhetik, vagy ki is végezhetik. (Néhány éve két keresztyén munkást, csak azért mert az evangélium jó hírét megosztották másokkal és egyházi munkát végezték, kegyetlen halálra ítéltek. Hiába volt az egész világ felszólalása… Még a holland királynő is személyesen közben járt az érdekükben… Felakasztották őket, elrettentő például… A keresztyén világ együtt zokogott …) Azonban a listának se vége, se hossza. Kezemben tartom a Mártírok Hangja (Voice of Martyrs) beszámolóit, amely rendszeresen küld tudósításokat a világ nehéz helyzetben levő keresztyéneiről. Sajnos, Pakisztán nagyon gyakran szerepel a szívszaggató történetek között. Néha minden erőmet össze kell szedni, hogy el tudjam olvasni azokat a napjainkban lejátszódó véres drámákat és imában tudjam hordozni az üldözött keresztyéneket. Eszembe jut az egyik régi kedvenc könyvem, amit még most is a polcomon őrzök. Bilquis Sheikh: „Allah – Az én Atyám? Utam a Korántól a Bibliához.” Egy gazdag és irigyelt diplomata feleség írja le történetét Pakisztánban. Bejárta a fél világot és mindene megvolt, amit csak pénz megvásárolhatott. De aztán férje elhagyta és élete szomorúvá és magányossá vált. Hiába keresett az iszlám vallásban békességet és bizonyosságot. Nem látta semmi értelmét Allah előre elrendelésében, hogy ő a jövőben kivetettként és magányosként éljen. Így kezdte el őszintén az Igazságot kutatni és meg is találta Krisztusban egy új, értelmes életét. Szinte teljesen EGYEDÜL jött erre rá, a Bibliája olvasása által. Még W. Höpfner lelkész, az Orient Szolgálat vezetője is kifejezte ámulatát e csodálatos megtéréssel kapcsolatban:”Az, ahogy Bilquis eljutott a Jézus Krisztusban való hitre, nekünk, nyugati keresztyéneknek meglehetősen sajátos… Isten nem mindennapi módon, látomások és álmok által szólt hozzá, amelyek elvezették a Jézus Krisztusban való hitre. Mivel annyira kivetett volt ez a pakisztáni asszony, más keresztyénnel nem is nagyon lehetett közössége, Isten különösen segítette őt az ellenséges terepen. De ennek a pakisztáni művelt és szimpatikus asszonynak sem lett könnyű a sorsa. 1976-ban egy iszlám világkongresszust rendeztek, ahol olyan rendelkezés született, amely követelte minden külföldi keresztyén intézmény és missziós adóállomás megszüntetését és munkatársaik elűzését. Ezért neki is menni kellett. DE AZ ÚR JELENLÉTE NEM HAGYTA EL. MINDIG IRÁNYÍTJA ÉS VEZETI ÉS ÍGY EZ A MUZULMÁNBÓL KERESZTYÉNNÉ VÁLT TESTVÉRNŐ GYAKRAN BESZÉL NAGY TÖMEGEK ELŐTT IS ISTEN KEGYELMÉRŐL ÉS SZERETETÉRŐL.” Sokat könyörög saját hazájáért. „Azért imádkozom, hogy találkozzanak az élő Krisztussal… Megtaláltam a hazámat az Úrban, Krisztus gyülekezete az új családom. Ez mindent megér!”
-7-
Üzenet egy egykori nagyon sikeres New Yorkból származó üzletasszonytól 2005-ben egy rendkívüli nővel találkoztam. Neve Mary Jill Callery és ő vezette a Lidia nevű asszony imakört a gyülekezetünkben. Életteli, magvas mondanivalója felpezsdítette a női szíveket. A következő napon személyesen is elbeszélgettünk és így jobban megismerhettem ezt az energikus testvérnőt. (Aki mint megtudtam, nemcsak anya, hanem már boldog nagymama is) Magáról mesélt és így egy színes élet bontakozott ki előttem. Megtudtam, hogy mielőtt lelki munkába állt volna, vezető beosztást töltött be New Yorkban. Sikeres üzletasszonynak tudhatta magát, mert valóban szép eredményeket ért el a kereskedelem és a marketing terén. De Isten szólt hozzá és élete váratlan fordulatot vett. Hamarosan Skóciában találta magát, ott egy kiváló bibliaiskolának lett a szorgalmas hallgatója. Öt évet töltött el vadregényes skót hegyek között, emellett még igazi romantikus kastélyban is lakott. A legfontosabb persze a lelki tartalom volt – ott Skóciában egy remek missziós központ működik, jól működő teamekkel és egyéni misszionáriusokkal. Ahogy szokásos, Mary Jill a bibliaiskolai tanulás mellett gyakorlati megbízásokat kapott – egyik fő feladata lett új gyülekezetek plántálása, létrehozása. Majd újabb fordulat következett be az életében. Még mindig Európában maradva, 1997-ben Isten irányítása alapján Budapestre költözött. Most kicsit másabb tennivalókat kellett ellátni. Jelenleg több keresztyén szervezetnél is betölt vezető szerepet. Budapesten egy nemzetközi gyülekezetben tag, ahol is angol nyelven hirdetik az Igét számos országból jött hivőnek. Mary Jill most főleg nők között munkálkodik, ebbe a munkába szívét-lelkét beleadja. Buzdítást, bátorítást ad a "gyengébb nem" képviselőinek. De "szíve csücské"-nek, egyik legkedvesebb feladatának egy nyolchetes bibliatanulmányozást tekint, amit abortuszon átesett hölgyeknek tart. Mint mondta, sajnos Magyarországon is nagyon magas az abortuszok száma, és ez pedig nagyon megviseli testileg-lelkileg a nőket. Nem elég csak megtérni, elfogadni az Urat, hanem ezután még szükséges megszabadulni a gyerekgyilkosság terhétől. Át kell élni Isten megbocsátását, kegyelmét és helyreállítását személyesen is. Nagy áldásokat tapasztalnak meg ezek a bátor asszonytestvérek, akik szégyenteljes múltjuk takargatásáról lemondanak és felszínre hozzák égető problémáikat. Isten kész egy újat, egy szépet adni, Nála nincs lehetetlen! mondta meggyőződéssel az Úrért égő szívű riportalanyom. Hasonló bátorító és felemelő üzenettel jött hozzánk, Debrecenbe is az itteni nőtestvérekhez. Egész szép számban jöttek el az asszonyok különböző közösségekből. Először ismertetést kaptunk a Lidia női imakör létrejöttéről. Érdekes nevét az Apostolok Cselekedeteiben leírt Lídia nevű szent életű, imádkozó bíborárusnőről kapta. Hallottuk, hogy több mint negyven éve működik már szerte a világban ez az imaszervezet. A tagok számtalan imameghallgatásról tudnak beszámolni, Isten figyel a buzgó és szívből jövő női imákra! Megtudhattuk, hogyan is járulhatunk szívünk megtisztítása után Isten trónjához bizalommal. Néhány dolgot emelnék ki a bibliailag megalapozott, jól felépített üzenetekből: Keressük az Urat buzgón, legyünk egységben. A közbenjáró imánál legyen a szívünk "felszántva", és képlékeny mint az agyag. Három rendkívül lényeges ima terület: GYÜLEKEZETÜNK – LAKÓHELYÜNK – ORSZÁGUNK. Fontos a vezetőinkért, politikai rendszerünkért rendszeresen fohászkodni. Tudjuk, országunk sok a probléma, sötétség és szomorúságra való ok. De ne engedjük, hogy ezek lehúzzanak minket! MAGYARORSZÁGNAK VAN REMÉNYE AZ ÚRBAN! Imádkozzunk szellemi ébredésért, testi és lelki vakság megszűnéséért. Majd ezután vigyük az Úr elé a személyes gondjainkat, családunkat, munkánkat stb. Aztán személyes üzenet szólt a debreceni "Lídiák”-hoz is. Megbátorodhattunk a Jeremiás 51 alapján. Kilátás van arra, hogy Debrecen lehet újra az ébredés városa. De életbevágó, hogy a debreceni asszonyok és lányok mozduljanak, munkálkodjanak bátran. Befejezésül így fejezte be Mary Jill üzenetét: Istennek célja van mindannyiunkkal, ha átadjuk az irányítást Neki. Ő kézben tartja életünk „programtervét". Legyünk engedelmesek és érzékenyek a Szent Szellem irányítására és halk, szelíd hangjára.
-8-
A világ különböző részeiről orvosok, akik Jesuát (Jézust) írják fel receptre A 2000-es évek elején egy intelligens házaspárral, Idar és Jan Rommenssel jártunk egy gyülekezetbe, Seattle városban (USA). A feleség tanár volt, a férfi háziorvos. Bár a férfinek virágzó gyógyító praxisa volt abban a modern nyugati kozmopolitán városban, egy napon meglepő bejelentést tettek kis imacsoportunkban. Négy gyerekükkel egyetemben felkerekednek és Kirgiztanba mennek orvosi misszióba. Tényleg úgy is lett. Egy évet töltöttek a volt Szovjetunió területén.(A szó, hogy „Kirgiztan” maga azt jelenti, hogy „nomádok földje”. Innen származott a híres író, Csingiz Ajtmatov, a világhírű író is). Bár kétségtelen, hogy igényeiket drasztikusan lejjebb kellett adni, de a szellemi kincsek, amikkel bőven megrakodva tértek vissza, gazdagon kárpótolta őket. A sok irányú orvosi feladatok ellátása mellett természetesen nem felejtkeztek el a fontos keresztyén tennivalókról sem. Istentől rendkívüli lehetőségeket kaptak az ottani emberek felé való szolgálatra. A JÓ HÍRT eredményesen tudták hirdetni ezen a világtól elzárt területen, a magas hegycsúcsok között, ahova még nem túl sok fehér ember jutott el ezzel az üzenettel. Nehéz elképzelni, hogy egyes helyeken még karácsonyról és Jézus nevéről sem nagyon hallottak… Két tudós története jut eszembe, akik szintén orvosok voltak, és zsidóként fogadták el a Messiást. Hosszú utat jártak végig, mert sok izraelita származású emberben benne él a holocaust pokla, amit az állítólagos keresztyének követtek el a zsidókkal szemben. Átélték a gyűlöletet és előítéletet, amelyet Hitler kotort ki az emberi szív legsötétebb mélyéről… De ez a két zsidó orvos megtapasztalta Jézus Krisztus erejét és szabadítását. Orvosok, akik képzettek a gyógyítás mesterségében, mégis elismerték azt, hogy GYÓGYULÁS-ra van szükségük. Van egy betegség, amely sokkal veszélyesebb, mint a rák vagy az AIDS… hatását minden emberi lény életében naponta láthatjuk. Ez a lélek betegsége és BŰN-nek nevezik. A keresztyén orvosok e betegség gyógyítására receptet írnak fel. Ők elmondják, miért hisznek abban, hogy JÉZUS AZ IGAZI GYÓGYMÓD A VILÁG BETEGSÉGEIRE. Az egyik orvos, dr. Jack Sternberg belgyógyász és onkológus. Bár nem vallásos zsidó családból származik, de buzgón kezdte kutatni az IGAZSÁGOT, AZ ÉLET ÉRTELMÉT. „Agnosztikus-ateista-szkeptikus emberként mentem el egyszer egy keresztyén gyülekezetbe. De pár óra alatt Isten Szelleme által megbizonyosodtam, hogy Isten létezik, szeret minket és tényleg méltó a szeretetünkre és imádatunkra. Hivatásom megmutatta, mennyire korlátozott az emberi erő. Amikor azonban rádöbbentem, hogy az élet és a halál nem az én kezemben, hanem Isten kezében, megváltozott minden. AZ ÉLŐ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATOM ÉLETEMNEK ÉRTELMET, BETELJESÜLÉST ADOTT, AZ ÉLET ÉS HALÁL FÁJDALMAS VALÓSÁGA ELLENÉRE IS. Hálát adok az alkalmakért, amikor a rákbetegeknek beszélhetek Jézusról és az örök életről. Ő betöltötte az űrt az életemben, amelyet anyagi javak, pozíció és hatalom soha nem tudott betölteni. Ő AZ EGYETLEN VÁLASZ .” A másik zsidó orvos, dr. Stephen Schacher is tehetséges és elismert tudós az USA-ban. Ő még hosszabb utat járt be. „Emlékszem, hogy gyermekkoromban a rabbik arról beszélgettek, hogy támogassák-e Izrael állam megalapítását, vagy inkább megvárják-e a Messiást, hogy Ő vezessen minket oda. Soha nem gondoltam, hogy Ő már eljött és egyszer be is fog lépni az életembe. 1941-ben születtem New Yorkban, konzervatív zsidó családban. Az élet értelmét nagyon kerestem, különböző módokon….elmerültem az ázsiai gondolkodásban…majd egy New Age filozófiáját követő közösség tagja lettem…. Skóciában druida praktikákat csináltam, és kapcsolatba léptem a „természet szellemeivel”… Franciaországban Sufi táncolás és kántálás volt… Majd Zen buddhizmus és Silva-féle agykontroll jött. Legnagyobb célom volt az ÉN felfedezése. Egyes tanítók szerint Jézus és Buddha ugyanazt mondta. Ezen sokat gondolkodtam, de ellentétet láttam Jézus kereszten való szenvedése és Buddha boldog állapota között… Rájöttem, ki is volt Jézus. Neki nem volt saját „kármája”, MÉGIS HAJLANDÓ VOLT A MÚLT, JELEN ÉS JÖVENDŐ BŰNEIM BÜNTETÉSÉT MAGÁRA VÁLLALNI. Kész volt szenvedni értem. Világossá lett, hogy JÉZUS A MESSIÁS, MAGA A TEMPLOM, AZ ATYÁHOZ KAPCSOLÓDÓ HÍD. Számomra a függöny kettéhasadt… bejáratot kaptam a szentek szentjébe. HOSSZÚ IDEJE KUTATTAM BÉKESSÉG UTÁN, MOST VÉGRE MEGTALÁLTAM… Igazából Jézus volt az, Aki keresett engem, várva az alkalmas időt. És ekkor kijelentette az igazságot, amely világos és magától értetődő volt.” David Brickner, a Zsidók Jézusért Szervezet főigazgatója ezt a tanácsot adja: „A tudósok sok betegségre találhatnak gyógymódot, és az orvostudomány területe állandóan halad előre, hogy az élet és az egészség minősége javuljon. Végül is azonban mindnyáján meghalunk. Egy valaki tud csak örök életet adni. Talán már kipróbáltad mindazt a receptet és gyönyört, amelyet ez a világ adhat, de reményt ők sem adhatnak. CSAK EGY ORVOS VAN, AKI KOMPLEX, TELJES MEGOLDÁST TUD ADNI. És ez az orvos azonnal tud fogadni, nem is kell időpontot megbeszélni vele. Neked csak igent kell mondani és Ő olyan életet készít számodra, melyet a másokkal való törődés és az Ő szolgálata tölt be.”
-9-
A japán lány békessége a nehézségek közepette is Egy fiatal japán egyetemista lánnyal ismerkedtem meg 2008-ban. Mivel érdekel a lingvisztika és szívesen tanulok különböző nyelveket, szerettem volna belelátni a japán nyelv struktúrájába is. Ai így megtanított néhány érdekes japán kifejezésre. Ezután beszélgetni kezdtünk és én érdeklődtem a japán keresztyénség állapota felől. Megtudtam, hogy kicsit elszomorító az ottani hívők helyzete. Bár vallásszabadság van, de a japánok nagy többségében nincs igazi vágy Isten felé közeledni. A japán kultúra gyakorlatilag nem sokat változott az elmúlt 3000 év alatt és a pogányság gyökerei nagyon mélyre nyúlnak. A lakosok anyagilag jól élnek, és nincs is bennük lelki éhség Isten igazsága után. Az emberek jelentős része buddhista vagy sintoista, de általában ez csak külső máz, az üres rituálék megtartása. Ai két évre eljutott az USA-ba cserediákként és ott hallott igazán először Jézus Krisztusról. Egy keresztyén családba került és velük kezdett el járni az ottani istentiszteletekre. Elfogadta Jézust személyes Megváltójának és élete teljesen megváltozott. Ahogy elmesélte nekem kis barátnőm, csonka családban nőtt fel, szülei elváltak. Édesapja híres autóversenyző és gyakran lehet látni a tv-ben is. De családja felé a tehetséges autós apa felelőtlenül viselkedett, gyerekeivel nem tartotta a kapcsolatot. Ezért Ai szívében harag és neheztelés alakult ki apja irányába. De mikor keresztyénné vált a japán lány, akkor képes volt megbocsátani édesapjának és a szomorúság, keserűség eltűnt a lelkéből, valóban felszabadult szülei irányába. Visszament Japánba, de ott nem sok élő hitű keresztyénnel találkozott. Igy nagyon egyedül volt, szoros keresztyén közösség áldásában nem részesülhetett. Azután ahogy felvették Debrecenbe az orvosi egyetemre, itt is hasonló lett a helyzet. Nem talált egyetlen japán keresztyént sem az egyetemen. Igy a húsz éves Ai helyzete most sem könnyű, de azért mindig megtapasztalja Isten közelséget. Ő megsegíti a mindennapokban, mind a tanulmányaiban, mind a magánéletében. Isten békességét ad neki a nehézségek közepette is. Eszembe jut egy másik japán nő esete. Évekkel ezelőtt olvastam a történetét, film is készült róla. Yoneko egy szép fiatal sinto vallású lány volt, aki úgy érezte, hogy az élete értelmetlen, minden kilátástalan és így öngyilkos akart lenni. (Hadd tegyük hozzá, hogy Japánban sajnos nagyon gyakori az öngyilkosság, különösen a fiatalok körében. A melankólia elég elterjedt, plusz az iskolában is nagy az elvárás a diákoktól, és így ők a depresszió felé sodródnak) Yonekoval is ez történt, az alábbi típusú mélabús versek ragadták hatalmába: ” Irigylem a madarakat, Olyan szabadok, Oda repülhetnek, ahova akarnak. Én mégsem tudok olyan Szabadon mozogni, mint ők. Miért nem vagyok vidám és boldog? Miért nem tudom úgy élvezni az életet, mint ők?” Egyre reménytelenebbnek tűnt az élet és hogy gyötrő gondolataitól megszabaduljon, a robogó gyorsvonat alá vetette magát. Minden precízen eltervezett, de nem tudta, hogy a vasútállomástól nem messze egy kis evangéliumi gyülekezet van. Az ottani jóságos vezetőt nagyon megrázta egy fiatal férfi esete, aki két évvel ezelőtt vetette magát a kerekek alá. Attól kezdve naponta imádkoztak mindenkiért, aki titkos öngyilkossági szándékkal érkezett a vasúti megállóba. Mindig kérték Istent, hogy Ő akadályozza meg ezeket a szörnyű öngyilkosságokat. Isten közbe lépett Yoneko esetében is. Rövidre fogva a történetet, két szakember is ül a vonaton, akik másodperceken belül ki tudják rángatni a lányt a kerekek alól és igy megmentik az életét. A klinikán épp ügyeletes egy híres sebész, aki gyors életmentő operációt tud végezni. Yonekonak mind a két lába, egyik karja hiányzik és a megmaradt kezén is csak három ujj van. Bár a lány amint magához tér, megátkozza a sorsot, hogy életben maradt. Később viszont már ezt írja: „Ma már sok mindent értek, amit akkor nem értettem… Fel nem foghatom, hogy Isten miként törődhetett egy olyan nyomorult emberrel mint én… Mindig hálát adok és dicsérem az Urat.” Yonekohoz eljut a Jó Hír és keresztyénné válik… Ezért sinto vallású családja ki akarja tagadni, azt kívánják, hogy bárcsak halt volna meg a vonat kerekei alatt… De keresztyén barátai felkarolják a magatehetetlen lányt és gondoskodnak róla… A II.világháború idején vagyunk, a legnagyobb bombázások közepette. Tokióba is eljutnak a halálmadarak… Az emberekben óriási a kétség, ilyenkor a felszínes istenhit nem segít… De Isten könyörül a nyomorék lányon ekkor is… Keresztyén férjet kap és két szép gyerekük születik. A házaspár Isten szolgája lesz, rengeteg országba eljutnak. Yoneko filmjén keresztül sokan elfogadják Jézus Krisztust. Mindketten hirdetik: „Az öngyilkosság nem kiút. Ne add fel a reményt! JÉZUS KRISZTUS MINDENRE AD MEGOLDÁST! Mi bizakodással tekintünk a jövőbe, mert Isten tartja kezébe a jövőnket. Ő ad reményt és békességet!””
- 10 –
A koreai ébredés tüze Istentiszteleten, egy dicsőítő alkalmon vagyunk 2008 őszén. Csodálatos zene hangjai töltik meg a termet. Egy ázsiai orvostanhallgató játszik lenyűgözően a zongorán. De nemcsak a zenész felkészültsége, virtuozitása megkapó, de még inkább Isten imádásának mély üzenete ér el hozzánk. Mint később megtudom, a zongorista, Solomon már 7 éve van különböző dicsőítő csoportokban és kicsi kora óta játszik különböző hangszereken. De emellett igazi átadott életű koreai keresztyén. Már sokat hallottam Korea dinamikus keresztyénségéről. Igy felcsillant a szemem, amikor eljött az alkalom, hogy személyesen is megismerkedhetek egy ottani hívővel és többet megtudhatok az egész világra terjedő ébredésükről. Szinte tátva marad a szám, ahogy Solomon beszámolójából és más hiteles forrásokból kibontakozik előttem az ország története. Jó volt hallani, hogy Koreában a keresztyének aránya a huszadik században gyakorlatilag a nulláról indulva elérte mostanra a 30%-ot. Minek köszönhető ez a lélegzetelállító fejlődés? Ezt a kérdést gyakran felteszik a nyugaton élő teológusok. A világ sok részén a keresztyén fejlődés stagnál, viszont Koreában az atombomba hatásához hasonlítható a Jézus Krisztusban hívők számának gyarapodása, a tanítványok éretté válása, és összességében az egész szellemi élet. Pedig az ország rengeteget szenvedett történelme során. Ötven évvel ezelőtt, polgárháborújuk befejezése után szó szerint romokban állt Korea és az emberek jó része sátrakban húzódott meg. Ma már nemcsak az ipar, a gazdaság virágzik, de az emberek is teljesen talpra álltak szellemileg. Jézus Krisztus üzenetét, az evangéliumot mindenütt lehet hallani és a gyülekezetek gomba módra szaporodnak. (Bár hozzá kell tennünk, hogy az ország drámai kettéosztása folytán más a helyzet Észak-Koreában és más Dél-Koreában. Északon a még mindig uralmon levő kommunista kormány miatt a keresztyének kegyetlen üldözésben és durva elnyomásban részesülnek.) Rengeteg odaszánt életű vezető van, de számunkra talán legismertebb dr. Paul Yonggi Cho. Seoulban ő a pásztora a világ legnagyobb gyülekezetének, amelyben jelenleg közel 800.000 tag van. A férfi 19 éves korában súlyosan megbetegedett, gyógyíthatatlan tuberkulózissal diagnosztizálták. A fiatalember akkoriban még buddhista volt. De Jézus Krisztus lehajolt hozzá és végtelen irgalmával meggyógyította a szenvedő fiút. Azóta is az imának kiemelt szerepe van Yonggi Cho életében. Naponta több órát tölt el imában (és elvárja, hogy segédlelkészei is legalább 3 órát imádkozzanak). Isten Cho testvért óriási módon a kezébe vette és használja világszerte, jelek, csodák történnek szolgálatai nyomán. De ő szerényen elhárít minden egyes dicséretet és azt mondja: „Nem az enyém az érdem, hanem Istené. Ő munkálkodik rajtam keresztül. Mikor az emberek faggatják sikere titkáról, ez a válasza: „ÉN CSAK IMÁDKOZOM ÉS ENGEDELMESKEDEM.” Az ő nevéhez fűződik az „ima hegy” létrehozása, amely aztán az egész országban elterjedt. A nap 24 órájában imádkozik (és esetleg böjtöl is) valaki. Hajnali ötkor kezdődik az imacsoportok könyörgése a gyülekezetekben. Számunkra, elkényelmesedett európai keresztyéneknek szinte elképzelhetetlen ez a nagy testi-lelki áldozat és odaszánás. A koreai keresztyének élete példamutató lehet számunkra. Évtizedek óta megtartják szellemi frissességüket, nem lanyhultak meg, és tüzük nem csökkent. Az ébredés sem veszített erejéből, még mindig Koreában van a legtöbb keresztyén Ázsiában. Az „Operation Word” imanaptár szerint a koreai egyház semmihez sem hasonlítható, egyedülálló az egész világon. Csak azt mondhatjuk, hogy dicsőség és hála legyen érte Istennek!
