TARTALOM. MAGYAR világ MÓzES HUBA Rímes-refrénes zsoltárparafrázisok a magyar versformaépítésben

LIX. évfolyam, 12. szám

2014. december TARTALOM

PATRICK MODIANO Ki volt Harry Dressel? .......................................................................................... 1325 A Szajna (Fázsy Anikó fordításai) ...................................................................... 1333 Pedigré (Ádám Péter fordítása) ........................................................................ 1343 EDWIN MORGAN versei (Turczi István fordításai) .......................................... 1357 PAAvALI vALLE Leányként feküdt le és asszonyként ébredt fel (Gombár Endre fordítása) .................................................................................. 1364 IvAN BORISzLAvOv versei (Doncsev Toso fordításai) .................................. 1367

MAGYAR vILÁG MÓzES HUBA Rímes-refrénes zsoltárparafrázisok a magyar versformaépítésben ...... 1375

TÁJÉKOzÓDÁS FÁzSY ANIKÓ Az új irodalmi Nobel-díjas – Modiano világa ................................................ 1380 PETER HANDKE A képek képe (Weiss János fordítása) ............................................................ 1387 KOvÁCS KATÁNG FERENC „...élni nem muszáj, de színházba járni igen” – Nemzetközi Ibsen Fesztivál, Oslo, 2014 ...................................................... 1391 vÉRY DALMA „Az eszmében élni”: az eszme mint létkérdés James Joyce és a fiatal Lukács György gondolkodásában .................................................. 1414

KÖNYvRÕL KÖNYvRE zELEI DÁvID Minden egyes cím (Pál Ferenc: Saramago-olvasatok) .............................. 1423 PETRÕCzI ÉvA Amadeus redivivus (Eva Baronsky: Mozart felébred) ................................ 1427 KÜLFÖLDI SzERzÕINK ............................................................................................ 1431

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A Nagyvilág támogatója

Nemzeti Kulturális Alap

PATRICK MODIANO

Ki volt Harry Dressel? Foucré halkan beszélgetett valakivel az ablaknál. Fiatal, szõke nõ ült a díványon, más bútordarab nem volt a szobában. Cigarettázott. Amikor beléptem, Foucré hátrafordult. Elém jött, és a fiatal nõre mutatott: – Bemutatom Denise Dresselt. Kezet fogtunk, a nõ szórakozottan rám nézett. Foucré folytatta a bizalmas beszélgetést. A dívány lábához telepedtem, a nõ ügyet se vetett rám. Magamban mondogattam az imént hallott nevet: Dressel, és hirtelen egy keresztnév ötlött fel bennem: Harry. Ki is volt Harry Dressel? Megfeszítetten gondolkoztam, hogy arcot találjak ehhez a két szóhoz, amelynek összetartozása nyilvánvalónak látszott. Behunytam a szemem, hogy jobban tudjak koncentrálni. valaki beszélt volna egyszer Harry Dresselrõl? Olvastam a nevét valahol? Egy korábbi életben találkoztam volna ezzel az emberrel? Hallottam saját elfulladó hangomat: – Maga Harry Dressel lánya? Tágra nyílt szemmel bámult rám, a keze megremegett, és elejtette a cigarettáját: – Honnan tudja? válasz után kutattam. Hiába. Gépiesen tettem fel a kérdést, legszívesebben be is vallottam volna neki, de olyan izgatottságot láttam az arcán, hogy hallgattam. – Maga ismeri Harry Dresselt? A „Harry Dressel”-t szinte hang nélkül ejtette ki, mintha égetné a száját. – Igen, egy kicsit. – Lehetetlen. – Sokat hallottam róla – mondtam, valami halvány jelre várva, melybõl megtudhatnám, ki is volt tulajdonképpen ez a Harry Dressel. – Maga csakugyan hallott az apámról? – kérdezte zaklatottan. – Igen, többször is. – Miért? Maga is színész? Hirtelen cirkuszi porond jelent meg elõttem, hallottam a dob pergését, nem akar vége szakadni, miközben ott fenn, a magasban, légtornásznõ készülõdik a halálugrásra, én meg, cipõm orrát bámulva, imádkozom érte. – Nagyszerû színész volt – mondtam. Hálásan nézett rám. Még a kezemet is megfogta. – Azt hiszi, hogy még emlékeznek rá? – Hát persze. – Hogy örülne, ha hallaná – mondta. 1325

Hazakísértem. Gyalog mentünk. Meg akart mutatni egy fényképet az apjáról, az egyetlent, amely megmaradt. Útközben szemügyre vettem. vajon hány éves lehet? Huszonhárom. Én meg alig tizenhét. Középtermetû, szõke, a szeme keskeny vágású, világos, orra kicsi, az ajka kárminpiros. Arccsontja, frufruja, fehér rókabundája mongolossá tette. A Malakoff úton lakott, egy bérházban. Keresztülmentünk az elõszobán, és benyitottunk a hálószobába. Óriási volt. Két franciaablak, csillár. Az ágy – soha nem láttam még ekkorát – párducbõrrel volt letakarva. A szoba túlsó végében, az ablaknál, égszínkék szaténnal borított fésülködõasztalka. Az egyik falon aranyozott keret, benne két nagyméretû fénykép. Odament, leemelte, és az ágyra tette. A két arc kissé oldalra hajolt, háromnegyed profilból volt fényképezve. A férfi arcképe alatt fehér betûkkel a név: HARRY DRESSEL. Szõke, ondolált haja, élénk tekintete, mosolya alig harmincévesnek mutatta. Nyitott gallérú ing volt rajta, lazán megkötött, pettyes sál. A két fénykép között legalább húsz év különbség volt, apa és lánya inkább testvérnek látszott rajtuk. Meghatott, hogy ugyanabban a pózban fényképeztette le magát, mint az apja, és hogy a két képen még a megvilágítás is ugyanaz. – Hasonlítok rá, ugye? Igazi Dressel vagyok. Dressel – ezt úgy mondta, mintha Habsburgot vagy legalábbis Lusignant mondana. – Én is felléphettem volna, ha akarok, bár neki biztos nem tetszene. Meg nem is volna könnyû, õutána. – Biztos jó apa volt – mondtam. Meglepetten, sugárzó arccal nézett rám. végre valaki, aki megértette, hogy õ nem valami közönséges ember, hanem Harry Dressel leánya. Késõbb, amikor már nála laktam, megéreztem, hogy fontos szerepet játszom majd az életében. Én voltam az elsõ ember, akivel beszélgethetett az apjáról. Azt mondtam neki, hogy engem is nagyon érdekel az apja, s mióta találkoztunk, nem megy ki a fejembõl. Bevallottam a tervemet: megírom Harry Dressel élettörténetét. Denise-ért bármit megtettem volna! 1951-ben látta utoljára az apját, akkor õ még gyerek volt, apjának pedig felajánlottak egy egyiptomi fellépést, a Piramis vendéglõ melletti kabaréban. Ám 1952 januárjában tûz ütött ki Kairóban, és ekkor, sajnos, Harry Dressel eltûnt. A szálloda, amelyben lakott, porig égett. Így mondták legalábbis, de a leánya nem hitte el. Õ, a leánya, biztos volt benne, hogy az apja él, csak elrejtõzött bizonyos okokból, de elõbb-utóbb elõkerül. váltig bizonykodtam neki, hogy én is így gondolom. Különös lány volt. Délutánonként többnyire a nagy ágyon heverészett, vörös pongyolában, és ópiumos cigarettákat szívott. És mindig ugyanazokat a lemezeket hallgatta, kérésére tízszer-hússzor is feltettem õket egymás után. Rimszkij-Korszakovtól a Seherezádét és egy hetvennyolcas fordulatszámú lemezt, a Két garas ára virág címû operett nyitányával. 1326

Eleinte nem értettem, honnan van annyi pénze. vele voltam, amikor ugyanazon délután vett magának leopárdbundát és ékszereket. Kedvesen felajánlotta, hogy csináltat nekem néhány öltönyt egy szabónál, akivel a spoletói és az aostai herceg is dolgoztat, de én nem mertem átlépni a szentély küszöbét. végül azt mondtam, hogy nem érdekel az öltözködés, és mivel mindenáron tudni akarta, „mi érdekel”, kiböktem: a könyvek. Máig õrzöm valamennyi kedves ajándékát: a hatkötetes Larousse-lexikont, a Littré értelmezõ szótárt, Buffon Természetrajzának igen régi és nagyon szép, illusztrált kiadását, meg Bülow Emlékiratait, halványzöld szattyánbõr kötésben. Szenvedtem, amikor késõbb elmesélte, hogy egy argentin férfi tartja ki, aki minden év májusában Franciaországba jön, hogy végignézze a pólókupát, amelyen az unokaöccse is indul. Igen, irigyeltem ezt a señor Roberto Lorraine-t, akinek még a fényképét is megmutatta: alacsony, köpcös férfi volt, csillogó koromfekete hajjal. Én pedig óriási lelkesedéssel készülõdtem az apja életérõl szóló könyv írásához. Türelmetlenül sürgetett, alig várta, hogy belefogjak. Azt szerette volna, hogy a díszlet méltó legyen a nagy vállalkozáshoz, és sokat törte a fejét, miféle asztalon írjam majd a mûvemet. végül egy bronzveretekkel agyondíszített empire íróasztalnál kötött ki. A nekem szánt szék karfája gránátvörös bársonnyal volt behúzva, aranyszegekkel kiverve, háttámlája magas volt és kemény. Akkor vallottam be, hogy nehezemre esik sokáig egy helyben ülni, kerített hát egy pulpitust, templomba valót, egész kis vagyonba kerülhetett. Ilyenkor úgy éreztem, hogy nagyon szeret. Képzeletben újra látom magam, amint elsõ este íróasztalomnál ülök. Elõttem ceruzák, amelyeket egytõl egyig õ hegyezett ki. Két-három amerikai márkájú, óriási töltõtoll, teleszívatva tintával. És tintásüvegek, a szivárvány minden színében. Radírok. Rózsaszínû meg zöld itatósok. Meg egy nagyalakú jegyzettömb, kinyitva. Az üres lapra nagybetûkkel felírtam: HARRY DRESSEL ÉLETE, a következõ oldal jobb sarkába pedig az l-es számot. Az elején kellett kezdenem, megkérdeztem hát tõle, milyen emlékeket õriz az apjáról, mit tud a gyermekkoráról meg az ifjúságáról. Harry Dressel Amszterdamban született. Szüleit korán elvesztette, és Hollandiából átköltözött Párizsba. A lánya nem tudta megmondani, mivel foglalkozott, mielõtt 1937-ben feltûnt a párizsi Casino színpadán, a Mistinguett-boyok között. A rá következõ évben a Paul Cézanne utcai Bagdadban szerzõdtetik, egy komikus jelenetre. Ott éri a háború. Nem lesz belõle sztár, de a neve vonzerõ. Elõször az Éjszakai Repülésben lép fel egészen 1943-ig. Majd az Öttõl Kilencigben, 1951-ig, aztán Egyiptomba utazik, és ott nyoma vész. Így festett mûvészi pályafutása. Denise anyja vásári mûlovarnõ volt, falovas ringlispílen láthatók hozzá hasonlók. Forog a ringlispíl, egyre lassabban forog, a lovak felágaskodnak, a lovarnõk pedig födetlen keblekkel, kibomlott hajjal dõlnek hátra. És közben Weber Felhívás keringõre címû valcere hallatszik. Dressel három évig élt 1327

vele, aztán az asszony Amerikába szökött. Attól kezdve a férfi egyedül nevelte Denise-t. Egy vasárnap délután Denise magával vitt a tizennyolcadik kerületbe, a Carpeaux térre, ahol valamikor apjával lakott. A kis földszinti lakás ablakai a térre néztek, úgyhogy az apa szemmel tarthatta a homokban játszó kislányát. Azon a vasárnapon nyitva voltak a lakás ablakai. Beszélgetést hallottunk, de nem mertünk benézni. A homokozó ugyanolyan – mondta Denise. És érezte a vasárnapi késõ délutánok színét és porszagát. Egy csütörtökön, a születésnapján, az apja vendéglõbe vitte. Denise mindmáig emlékezett az útra. A Caulaincourt úton mégy végig az akácfák alatt. Mintha gyermekkorunk Montmartre-ja támadt volna fel. Balra, a Francoeur utca sarkán látsz egy éttermet. Ma is megvan. Pisztácia- meg eperfagylaltot evett vacsora után. Minden apróságot följegyeztem. Apja általában késõn kelt fel. Leányának megmagyarázta, hogy egész éjjel dolgozik. Amikor nem volt odahaza, egy flamand asszony viselt gondot a kislányra. Aztán az apja elõállt azzal az egyiptomi úttal. Úgy tervezte, hogy a kislány néhány hónap múlva utánamegy a flamand nõvel. Bármennyi adatot gyûjtöttem össze, nem sikerült kitöltenem az életrajz hézagait. Mit csinált például Harry Dressel 1937 elõtt? Már-már azt fontolgattam, hogy elmegyek Amszterdamba, és ott folytatom a nyomozást. El is küldtem két hollandiai újságnak a következõ szöveget, hogy jelentesse meg Dressel fényképével a „Ki tud róla?” rovatban: „Kérünk mindenkit, aki bármilyen felvilágosítást tud adni Harry Dressel komikus és énekes 1937 elõtti tevékenységérõl, írjon a következõ címre: P. Modiano, Dressel leveleivel, Párizs, Malakoff út 123/b.” Semmi válasz. Egy párizsi napilapban pedig ezt az apróhirdetést adtam fel: „Kérünk mindenkit, aki részletes felvilágosítást tud adni az énekes-komikus Harry Dressel szakmai vagy egyéb tevékenységérõl, 1951. július–1952. januári egyiptomi tartózkodásáról, vagy egyáltalán tud valamit az életérõl, haladéktalanul telefonáljon P. Modianónak, Malakoff 10-28.” Ezúttal jelentkezett egy férfi, bizonyos Georges Jansenne, aki – ahogy a telefonban mondotta – Dressel impresszáriója volt „az utolsó években”. Hangjában idegesség vibrált. Találkozót kértem tõle. Bizalmatlankodott. Megkérdezte, „nem csapda-e ez az egész”. Szívesebben találkozna velem valami nyilvános helyen, javasolt is egy kávéházat a victor Hugo téren. Elfogadtam a feltételeit. A könyvért mindent! Elmagyaráztam neki, mirõl fog rám ismerni, csaknem két méter magas vagyok, és láttam is, hogy egy férfi tétován int a kezével felém, a Scosse teraszán. Leültem az asztalához. valamikor nagyon szõke lehetett, nagyon göndör, de szeme, haja, a szõkékre jellemzõ bõrszíne megfakult az idõk során. Az egész ember áttetszõ volt. Albínópillantást vetett rám. – Nos, magát Harry Dressel érdekli? Mit akar tudni róla?

1328

Alig lehetett hallani a hangját. Arra gondoltam, hogy sok-sok évet hagyott maga mögött, míg elérkezett énhozzám, és hogy az az ember, akihez köze volt, nincs már az élõk sorában. – Ismerem a lányát – mondtam. – A lányát? Dresselnek soha nem volt lánya. Bágyadtan mosolygott. – Örülök, hogy egy olyan fiatalember, mint maga, érdeklõdik Harry Dressel iránt… – Én is… Közelebb hajoltam, annyira gyönge volt a hangja. Alig egy sóhajtás. – Én magam is rég elfeledtem már… de amikor az apróhirdetésben olvastam a nevét… egy kicsit összeszorult a szívem… Karomra fektette a kezét, nagyon fehér és nagyon finom bõrû kezét, amelyen átderengtek a csontok és az erek. – Amikor elõször találkoztam Dressellel… – Amikor elõször találkoztam Dressellel… – ismételtem mohón. – 1942-ben történt, a Sasfiókban… A bárpulton könyökölt… olyan volt, mint egy arkangyal… – Igazán? – kérdeztem. – Tud ezzel valamit kezdeni? – Más emléke is van róla? Halvány mosoly derítette föl az arcát. – Amikor Harry beült egy kávéházba, mindig a terasz napos oldalát választotta, hogy lesüljön… – Igazán? – valamivel kente a haját, hogy még szõkébb legyen. Jansenne összevonta a szemöldökét. – Ostobaság… Már nem emlékszem a szer nevére… Hirtelen fáradtság ütközött ki rajta. Elhallgatott. Ha nem szólal meg többé, ki más beszél nekem Harry Dresselrõl? Hányan lehetnek Párizsban, akik tudják, hogy élt valaha egy Harry Dressel nevû ember? Hogy hányan? Õ meg én. S persze Denise. – Annyira szeretném, ha mesélne róla – mondtam. – Oly régen volt már… Nocsak… eszembe jutott a szer neve, amivel Harry a haját kente… Szõke villám… Igen… Úgy van, Szõke villám. Sokan ültek körülöttünk, kihasználva az elsõ verõfényes áprilisi délutánt. Többnyire fiatalok. Könnyû ruhát viseltek, a legutolsó divat szerint. Ezek a ruhák ma már régimódinak hatnának, de azon a délutánon Jansenne öltözéke volt divatjamúlt – igen hosszú, válltöméses kabátja és viseltes flanelöltönye –, mintha letûnt korokból maradt volna itt. Az jutott az eszembe, hogy ha most Harry Dressel az asztalomhoz ülne, talán éppen olyan kísértetforma lenne, mint Jansenne. 1329

– Az impresszáriója voltam az utolsó idõkben – dünnyögte Jansenne. – Amikor elutazott Egyiptomba… Nem válaszolt az összes kérdésemre, de az volt a véleménye, hogy soha nem fog kiderülni, mi történt Egyiptomban. Neki megvolt róla a maga határozott elképzelése, és amikor sarokba szorítottam, félszavakkal sejtette, hogy Dresselt meggyilkolták. E félénk vallomás után egy szót se tudtam kihúzni belõle. Tétován azt tanácsolta, hogy egy bizonyos Edouard Jalannál érdeklõdjem, aki annak idején, amikor Dressel Egyiptomban volt, Faruk király környezetéhez tartozott. Késõbb kutattam is Edouard Jalan után, de hiába. Hol vagy, Jalan? Adj életjelt magadról! Rendelt egy pohár szódás mentát, és üres tekintettel meredt maga elé. – Mivel lépett fel Harry Dressel? – Énekelt, uram. Meg táncolt is, dzsiggelt. – És mit énekelt? Összeráncolta homlokát; mintha címeken gondolkodnék. – Német dalokat. volt egy száma: „Caprio-len… Caprio-len… Caprio-len…” Dúdolni próbált, de elcsuklott a hangja. Régen volt. Nagyon régen. – A Carpeaux téren lakott? – kérdeztem. vállat vont, és kedvetlenül mondta: – Dehogy. A Latour-Maubourg körúton. – Tudta, hogy van egy lánya? – Ugyan… ezt már másodszor mondja… tréfál, uram? Kacsintott és rám nézett, vigyorgás ült a szája sarkában. – Túlságosan is szerette a férfiakat… Megijesztett a hangja. – Azt hiszem, ideje elbúcsúznunk… többet nem tudok mondani… Felállt. Én is felálltam. A victor Hugo tér járdáján mentünk, egymás mellett. – Miért akarja fölkavarni a múltat? Szinte fenyegetõ volt, ahogy elém állt, nyûtt arccal és kopott kabátban, ez a színehagyott hajú, albínótekintetû férfi. – Mondja, nem hagyna nyugton bennünket egyszer s mindenkorra? Gyökeret vert a lábam. Mozdulatlanul néztem, amint távolodik a Bugeaud út irányában. Nem nézett vissza. Bizonytalan emberi alakzat, pára, mely szertefoszlott, egyik pillanatról a másikra. Capriolen. Hosszadalmas munka volt. Meg is mondtam Denise-nek, még aznap, amikor bejött a „dolgozószobámba”. Elõször is össze kellett gyûjteni Harry Dressel földi létének tárgyi bizonyítékait. Ehhez pedig sok idõre volt szükség. Temérdek régi újságot böngésztem át, míg végre megtaláltam a Colonels-Renard utcai Éjszakai Repülés kabaré hirdetését, amelyben szerepelt a neve. Egy másik újságban, a „Hová menjünk szórakozni?” rovat alján ugyancsak rábukkantam egy apró betûs hirdetésre: „Az Öttõl Kilencigben (Ponthieu utca) Harry Dressel énekel. Tea – apéritif 17 órakor. – vacsora – elõadás 20 óra 30-kor. Egész 1330

éjjel nyitva.” A dokumentumokat kivágtam, és beragasztottam egy nagy rajzfüzetbe. Órák hosszat nézegettem nagyítóval, mert már magam is kételkedtem Harry Dressel létezésében. Nevek hosszú listáját állítottam össze, azokét, akik, ha még életben vannak, mesélhetnének róla. Be kellett szereznem mindenféle régi telefonkönyvet. De a hívott számok nem feleltek, a levelek pedig a „Címzett ismeretlen” jelzéssel jöttek vissza. Dresselnek volt egy kutyája. Denise emlékezett erre a labradorra, Mektoubnak hívták. Egy éjszaka, amikor fölsivítottak a légvédelem szirénái, a flamand nõ, Denise és a kutya lementek a pincébe. A Ponthieu utcában, az Öttõl Kilencigben épp akkor kezdõdött Dressel száma. A pincében kialudt a fény, a becsapódások egyre közeledtek. Alighanem a La Chapelle pályaudvart bombázták. Denise magához ölelte a kutyát, a kutya pedig az arcát nyaldosta. Érdes nyelvével lecsillapította a kislány félelmét. Denise arra a délutánra is emlékezett, amikor apjával együtt egy kutyatelepen megvették a labradort az auteuil-i Yvette utcában. Én is elmentem a telepre. Tulajdonosa érzelmes férfi volt, aki negyven éve õrizte az eladott kutyák pedigréjének másolatát meg az állatok kisméretû fényképét. Megmutatta az archívumát, amely egy tágas helyiséget töltött meg, a labrador pedigréjét és fotóját is megtalálta. A kutya a saint-lôi telepen született 1938-ban, szüleinek és nagyszüleinek a neve is jegyezve volt. A kutyatelep tulajdonosa megajándékozott a pedigré meg a fénykép másolatával. Hosszan elbeszélgettünk. Arról ábrándozott, hogy központi kartotékrendszert hoz létre, amelyben minden kutyát születési éve szerint katalogizál. Szerette volna összegyûjteni az elveszett kutyákra vonatkozó, valamennyi föllelhetõ dokumentumot – fényképet, profi vagy amatõr filmet, írásos vagy szóbeli tanúvallomást. Elfacsarodott a szíve, ha az ezer meg ezer nyomtalanul és névtelenül elpusztult kutyára gondolt. A labrador pedigréjét és fényképét is beragasztottam a rajzfüzetbe, a Harry Dresselre vonatkozó dokumentumok közé. Lassan, apró részletekben elkezdtem írni a könyvet. végleges címnek a „Harry Dressel életei”-t választottam, mivel azt vettem ki Jansenne szavaiból, hogy Dresselnek egyszerre több élete volt. Erre ugyan nem volt bizonyíték, nagyon lapos volt a dossziém, csupán képzeletemre hagyatkozhattam. Az majd segít, hogy az igazi Dresselt megtaláljam. Ha a birtokomban levõ két-három adatot továbbgondolom, majdcsak hozzátoldom a többit, mint a régész, aki képzeletben újraalkotja a háromnegyedrészt megcsonkított szobrot. Éjszaka dolgoztam. A nappalokat Denise-zel töltöttem. Este hét óra tájban keltünk fel. vörös pongyolája alatt, a bõrén parfümillat, amely olykor ma is orromba csap, ha valaki elmegy mellettem az utcán. S ilyenkor újra elõttem van a késõ délutánok szürke fényébe merülõ szoba, és mintha hallanám esõs napokon az autók surrogó, elnyújtott neszét, és újra látnám mályvaszínû szemét, a száját, világító combjának varázsát. Ha korábban keltünk fel, a Bois-ba mentünk sétálni, a tó mellé, vagy a Pré-Catalanhoz. A jövõrõl beszéltünk. veszünk egy kutyát. Talán elutazunk valahová. Akarom-e, hogy levágassa a haját. Mától kezdve fogyókúrázni fog, mert egy kilót hízott. Felolvas1331

nék-e neki az írásomból? A Malakoff úton vacsoráztunk, egy vendéglõben, egy nagy teremben, amelynek faburkolatára, akárcsak a sarkokban álló, négy málladozó korinthoszi oszlopra, ráfért volna a festés. Csönd. Aranysárga fény. Ügyeltem, hogy mindig háromszemélyes asztalt válasszak, ha netán Harry Dressel betoppanna… Éjféltájt ültem az íróasztalhoz, a jegyzettömb elé. Abban a pillanatban, hogy lecsavartam a töltõtollam kupakját, halálos fáradtság tört rám. Drága jó Dressel, mennyit szenvedtem miattad!... De én nem haragszom. Nem te tehetsz róla. Én vagyok a hibás. Biztos vagyok benne, hogy kételkedtél az életben, ezért hagytál olyan kevés nyomot magad után. Kénytelen voltam hát tücsköt-bogarat kitalálni, csak hogy apát adjak a lányodnak, akit szeretek. Denise a szomszéd szobában feküdt, s egyre kérdezgette: „halad?”, és feltett egy Rimszkij-Korszakov-lemezt, mert azt hitte, hogy a zenétõl könnyebben megy az írás. Május elején megérkezett Argentínából Denise pártfogója, unokaöccsöstül, velük jött a pólócsapat is. Denise bejelentette, hogy ezentúl ritkábban látjuk egymást. Továbbra is a lakásában laktam, el-eljött hozzám, hogy meghallgassa az apjáról szóló könyv következõ fejezetét. Ettõl fogva naphosszat dolgoztam, így próbáltam vigasztalódni, amiért nincs velem. Csaknem ötven oldalt írtam Dressel pályakezdésérõl, életének arról a szakaszáról, melyrõl szinte semmit se tudtam. Amolyan Copperfield Dávidot gyúrtam belõle, Dickensbõl vett részleteket szõttem ügyesen a saját szövegembe. Az amszterdami serdülõkor éveinek hangulata sokat köszönhetett az elhunyt Francis Carcónak. De attól fogva, hogy megkezdõdött Dressel mûvészi pályafutása a párizsi Casinóban, és találkozott a vásári mûlovarnõvel, egyénibb hangot ütöttem meg. Az 1951-es egyiptomi utazástól szinte szárnyakat kaptam, tollam sebesen szántotta a papírt. Kairó és Alexandria között is otthonosan mozogtam. Ezt a kabarét a Piramis Szálló mellett, amelynek zöld-arany tapétával voltak bevonva a falai, s melynek Dressel volt a lelke, Szkarabeusznak hívták, és itt lépett fel Annie Breyer „mûvésznõ” is. Faruk király sokszor meghallgatta, és megbízta olasz titkárát, hogy drága ékszereket adjon át a mûvésznõnek, de a titkár utánzatokat csináltatott, a valódiakat pedig megtartotta. Mások is jártak a Szkarabeuszba, ki tudja, miféle hajótörés partravetettjei. S mikor láthatták utoljára Harry Dresselt? Januárban, néhány nappal a tûzvész elõtt, amikor Madame Sazzly Bey estélyt adott, hogy felavassa Kairó mellett épült új villáját, amely a cédrusokkal szegélyezett sétánnyal hajszálpontos mása volt az Elfújta a szél Tarájának… Az elkészült fejezeteket sorra felolvastam Denise-nek. Nem alhatott többé a Malakoff utcában. Señor Roberto Lorraine bejelentette neki, hogy elveszi feleségül. Harminc évvel volt idõsebb nála, Denise egy kissé kövérnek tartotta, különben sem kedvelte az olyan férfiakat, akik kölnivizet használnak… De hát, azt mondják, egyike Argentína három leggazdagabb emberének. El voltam keseredve, de titkoltam Denise elõtt. 1332

Néha hajnali két óra felé felugrott hozzám. Sikerült megszöknie a Fehér Elefántból, ahol señor Roberto Lorraine az unokaöccsével várta a hajnalt. Megmutattam neki, amit írtam, de egyszer se vettem észre, hogy csodálkoznék „Harry DresseI életei”-nek legújabb fordulatán. volt még egy-két önfeledt délutánunk. Beburkolódzott a párducbõrbe, én meg tovább olvastam neki apja viszontagságos életének történetét. Egyik este három óriási tekercset cipeltem haza. Az egyik alkalmazott cinkos közremûködésével csentem el õket a filmtárból. Az 1943-ban forgatott Malveneur farkasának volt az elsõ része, Dressel is szerepelt benne mint „beszélõ statiszta”. vetítõgépet akartam bérelni, és fényképmásolatot készíteni a jelenetekrõl, melyekben elég közel állt a kamerához ahhoz, hogy felismerhetõ legyen. Minden lámpa égett a lakásban, de sehol senki. Empire íróasztalomon néhány hevenyészett sor: „Elutaztam. Argentínában fogok élni. Okvetlenül folytasd a könyvet papáról. Csókollak. Denise.” Leültem. A három filmtekercset letettem magam mellé, a földre. Hirtelen kiürült a világ, gyermekkoromból ismertem már ezt az érzést, mióta megértettem, hogy az emberek és a dolgok elhagynak bennünket, eltûnnek mellõlünk egy napon. Ez az érzés nõttön-nõtt bennem, miközben fel s alá járkáltam a szobákban. Dresselnek és lányának az arcképe eltûnt. Magával vitte volna Argentínába? Az ágy, a párducbõr, az égszínkék szaténnal bevont fésülködõasztalka egytõl egyig más szobába, más városba vándorol, lehet, hogy a szemétbe kerül, és hamarosan senki sem tudja majd, hogy ezeket a tárgyakat Harry Dressel lánya gyûjtötte maga köré, egy rövidke idõre, a Malakoff út egyik szobájába. Senki, csak én. Tizenhét éves voltam, és nem maradt más hátra, mint hogy francia író legyek.

A Szajna Boulogne-ban, a Point-du-Jour rakparton napfény világította meg a kis épület falát és az elmosódott, kék betûs feliratot: Blache. A szomszéd kávéház tulajdonosánál érdeklõdtem. Blache-nak kerékpárjavító mûhelye volt az udvarban, de a férfi már régen meghalt. A leánya félig gyermekfejjel elment, hogy a saját életét élje. A Grófnõ jutott az eszembe, Bizsu anyja. Az I. Albert sétányon levõ lakásban kutatva Blache Odette névre szóló személyazonosságit találtam. A fényképen rögtön megismertem a Grófnõt. És valami véletlen folytán, mely jutalomképpen gyakran megesik azokkal, akik hasztalanul keresik egy eltûnt ösvény nyomát, nem sokra rá négy vékony papírlap akadt a kezembe, a Fõkapitányság titkárának jóvoltából, akitõl vaktában megkérdeztem, nincs-e adatuk a Blache névre. 1333

A papírlapokra névsor volt gépelve, jegyzõkönyv egy éjszakai razziáról a lebujokban, a Charentoni híd mellett, ahol egybeömlik a Marne és a Szajna. S a nevek között: Blache, Odette, tizennyolc éves, Point-du-Jour rakpart, 23/b, Boulogne. Az I. Albert sétány. Blache ütött-kopott mûhelye a boulogne-i rakparton. S lejjebb a folyón a Puteaux sziget, ott kötötte ki a kövér Madelaine-Louis a bárkát. A túlparton, keletre, a Charentoni híd. Bármelyik helyet idézem fel, mindenütt ott folyik a Szajna, vizének színe olyan, mint Bizsu szeme… * Akkoriban színiakadémiára jártam. A Színészképzõ növendékei közül egy se csinált karriert a színház világában, csak egy alacsony, kövér fiú, akit Daginak hívtunk. Gyakran látni a televízióban meg a színpadon. Félig már kopasz, de az arca semmit sem változott: ugyanaz a Dagi, akit ismertem. Ha a Színészképzõre gondolok, mindig tél van és éjszaka. Tizennyolc éves voltam, hetente háromszor elmentem az „összjátékra”, így hívta a tanárnõ, a Comédie Française kiérdemesült tagja, aki tragikai és hõsszerelmesnõi életútja végén elhatározta, hogy energiáját és az emberi kapcsolatok iránti olthatatlan vonzalmát kiélve, az Étoile térhez közel esõ földszinti lakásában megalapítja a Színészképzõt, amely a prospektus állítása szerint „belépõ a színház és a film, music-hall és kabaré világába”. Igen, mindig tél van és éjszaka, ha felidézem az „összjátékot”, mely este nyolc órától fél tizenegyig tartott. Az óra után elbeszélgettünk egy kicsit, Dagi, én és még néhányan, mielõtt az elsötétített városban szétszéledtünk volna. Alig-alig emlékszem az arcukra és a nevükre. Csak Dagi és Sonia O’Dauyé maradt meg az emlékezetemben. Sonia volt a Színészképzõ sztárja. Kétszer volt ott az „összjátékon”, vagy talán háromszor, mert magánórára is járt a tanárnõnkhöz. Ezt a fényûzést egyikünk sem engedhette meg magának. Szõke lány volt, keskeny arcában világos szempárral. Rögtön feltûnt valamennyiünknek. Huszonhárom éves volt, mégis tíztizenöt évvel látszott idõsebbnek nálunk. Azt mondta, lengyel arisztokrata család sarja, és még egy hónapja se volt a képzõben, amikor, legnagyobb meglepetésünkre, írtak róla két vagy három akkori újságban. Mint mondták, hamarosan „megkezdi pályáját a színház világában”. Tanárnõnk kitérõ választ adott, amikor a Grófnõ „ígéretes pályakezdésérõl” faggattuk – ugyanis Grófnõnek neveztük el Soniát. De Dagi, aki dörzsöltebb volt nálunk, és bejáratos a színfalak mögé, stúdiók és éjszakai mulatók világába, elmondta, hogy a Grófnõ az I. Albert sétányon lakik egy fényûzõ lakásban. Dagi valami gyanúsat sejtett. Bizonyára kitartják a Grófnõt… Különben honnan volna az a sok pénz, amit két marékkal szórt a ruhaszalonokban meg az ékszerésznél? Dagi szerint tizenkét terítékes asztalt foglaltatott a Tour d’Argent étteremben, fût-fát meghívott, ajándékokat osztogatott, és akadt, aki el is fogadta. Õ, Dagi is szívesen járt volna a Grófnõ társaságába. 1334

De mindez ma már alig volna több, mint egy elhervadt virágkoszorú a szemeteskuka tetején, ha nem találkoztam volna a kis Bizsuval. Az évzáró vizsga napján ismertem meg. A tanárnõ színpadot állított fel a lakás legtágasabb és legmagasabb szobájában, az ötvenfõnyi nézõközönség soraiban ott ült a zsûri, a mûvészvilág és a színház néhány közismert figurája. zöldfülû növendék voltam még ahhoz, hogy részt vegyek az ünnepségen, félénkségbõl csak a vizsga után mentem el a Beaujon utcába. Dagi néhány társunkkal élénken beszélgetett a „színházteremben”. – A Grófnõ kapta az elsõ díjat a tragédiában – mondta Dagi. – Engem a musical kategóriában dicsértek meg. Gratuláltam neki. – A haldoklási jelenetet adta elõ A kaméliás hölgybõl, de belesült. Közelebb hajolt. – Elõre megbundázták… valóságos maffia, öregem… A Grófnõ valószínûleg lefizette a zsûrit és Szókimondó Asszonyságot. Tanárnõnk volt a Szókimondó Asszonyság. valaha nagy sikert aratott ebben a szerepben. – Képzeld csak, a fotósok kizárólag a Grófnõ miatt jöttek. Nyilatkozott... Elvégre sztár… Biztosan jól megkente valamennyit… A terem mélyén ekkor vettem észre egy alvó kislányt az egyik vörös bársony karosszékben. – Ki az a kislány? – kérdeztem. – A Grófnõ lánya… Nem mintha sokat törõdne vele… Rám bízta ma délutánra… Csakhogy nekem most nincs idõm… Meghallgatásra kell mennem… Nem vigyáznál rá? – Éppenséggel vigyázhatok. – Kicsit megsétáltatod, aztán hazaviszed a Grófnõhöz, az I. Albert sétány 24.-be. – Rendben van. – Már itt se vagyok. Képzeld el! Talán szerzõdést kapok egy kabaréba… Nagyon izgatott volt, kiverte a verejték. – Sok szerencsét, Dagi. Csak én maradtam a színházteremben, meg az alvó kislány. Odamentem hozzá. Arcát a fotel hátára támasztotta, bal keze a vállán feküdt, karját behajlította a mellén. A haja szõke és fürtös, halványkék kabát volt rajta és barna, ormótlan cipõ. Hatéves lehetett, vagy talán hét. Gyöngéden megütögettem a vállát. Felnyitotta szemét. világos, majdhogynem szürke szempár, a Grófnõ szeme. – Sétálni kell mennünk. Csodálkozva rám nézett, aztán felállt. Kézen fogtam, és kettesben kimentünk a Színészképzõbõl. végigmentünk az Hoche sugárúton, egészen a Monceau park rácskerítéséig. – Sétáljunk itt? 1335

– Igen. Engedelmesen bólintott. Felpattogzott festékû hinták voltak balra, a körút felé esõ oldalon, egy régi csúszda és egy cementhomokozó. – Játszol? – Igen. Sehol egy lélek. Sehol egy gyerek. Az ég alacsonyan lógott, vattafehéren, mintha havazni készülne. A kislány kétszer vagy háromszor lecsúszott a csúszdán, majd félénken megkért, segítsem fel a hintára. Alig volt súlya. Meglódítottam a hintát, Bizsu mereven ült rajta. Rám-rám nézett. – Hogy hívnak? – Martine-nak, de a mamám Bizsunak hív. Egy lapát hevert a homokozóban, a kislány nekilátott homoktortát csinálni. A padon ültem, majdnem mellette, és észrevettem, hogy felemás a zoknija, az egyik sötétzöld és térdig ér, a másik, a kék alig néhány centiméterre lóg ki a barna cipõbõl, melynek kioldódott a zsinórja. vajon a Grófnõ öltöztette fel aznap? Féltem, hogy megfázik a homokban, és miután megkötöttem a cipõfûzõjét, átvittem a park másik felébe. Néhány gyerek forgott a ringlispíl falovain. Bizsu beült egy fahattyúba, és a ringlispíl csikorogva nekilódult. valahányszor elhaladt elõttem, Bizsu üdvözlésképpen meglendítette a karját, alig észrevehetõ mosollyal a száján, bal karjával a hattyú nyakát szorítva. Öt menet után odaszóltam neki, hogy várja a mamája, metróra kell szállnunk. – Gyalog szeretnék menni. – Jó. Nem mertem nemet mondani. Nem voltam olyan idõs, hogy az apja lehettem volna. A Monceau úton és az v. György sugárúton mentünk le a Szajnáig. Ez az az idõszak, amikor még világosan kirajzolódik az égen az épületek homlokzata, de csakhamar minden elmerül a sötétben. Sietnünk kellett. Mint minden este, aznap is szorongás támadt bennem. Bizsuban is, mert éreztem, szorosabban fogja a kezem. A lakás elõtt beszélgetés moraja, nevetés hallatszott ki a lépcsõfordulóba. Ötven év körüli, barna, rövid hajú nõ nyitott ajtót, energiát sugárzó, szögletes bullterrier arccal. – Jó estét, Madelaine-Louis – mondta a kislány. – Szervusz, Bizsu. – Hazahoztam… Bizsut – mondtam. – Fáradjon be. Még az elõszoba padlóján is virágcsokor hevert, s a helyiség túlsó végében, a szalon kétszárnyú, kitárt ajtaján át emberek csoportjait láttam. – Egy pillanat… Hívom Soniát – mondta a bullterrier arcú nõ. Együtt várakoztunk, a kislány meg én a virággal teleszórt elõszobában. 1336

– Mennyi virág… – mondtam. – Mamának hozták. Megjelent a Grófnõ, szõkén és ragyogva, zsettel volt kirakva fekete bársonykosztümjének a válla. – Kedves, hogy hazahozta Bizsut. – Ugyan… Szóra se érdemes… Gratulálok… az elsõ díjhoz. – Köszönöm. Feszengtem. A legszívesebben sarkon fordultam volna. A Grófnõ a lányához fordult. – Tudod, Bizsu, nagy napja van a mamádnak… A kislány ráemelte a tekintetét, pupillája óriásira nõtt e pillanatban. Csodálkozott, vagy talán félt? – Bizsu, ma csodás jutalmat kapott a mama… Csókold hát meg a mamát… De mivel nem hajolt le, a kislány hiába ágaskodott, nem tudta megcsókolni. A Grófnõ észre se vette. A földön heverõ virágcsokrokra nézett. – Képzeld csak, Bizsu… Ez a sok virág… Annyi, hogy vázába se tudom rakni õket… vissza kell mennem a barátaimhoz… Elviszem õket vacsorázni… – Késõn jövök haza… vigyázna Bizsura ma éjjel? A hangja csengésébõl ítélve még csak nem is kételkedett benne, hogy igent mondok. – Ahogy gondolja – mondtam. – Kap vacsorát. És itt is alhat. Nem volt idõm válaszolni. A Grófnõ lehajolt Bizsuhoz. – Bizsu, drágám, jó éjszakát… várnak a barátaim… Gondolj a mamára, de jó erõsen… Röpke csókot lehelt a homlokára. – Még egyszer köszönöm, uram. Könnyed léptekkel ment a szalonba, vissza a többiekhez. A beszélgetés morajából kihallottam éles kacaját. Egyre halkult a hangjuk, ahogy lefelé mentek a lépcsõházban. Bizsu meg én egyedül maradtunk. A kislány megmutatta az ebédlõt, és letelepedtünk egy hosszú, téglalap alakú, mûmárvány erezetû asztalhoz, egymással szemben. Én egy rozsdafoltokkal tarkított kerti széken ültem, Bizsu meg bársonypárnával magasított hokedlin. Más bútor nem volt a szobában. Egy falilámpa csupasz villanykörtéje dobta ránk a fényt. Kínai szakács szolgálta fel a vacsorát. – Kedves ember? – kérdeztem Bizsutól. – Igen. – Hogy hívják? – Tiung. Merev derékkal, szorgalmasan kanalazta a levest. vacsora közben nem szólt egy szót sem. – Felállhatok az asztaltól? 1337

– Felállhatsz. A szobájába mentünk, egy kék faburkolatú helyiségbe. Gyermekágy volt benne és a két ablak között egy szaténterítõvel letakart, kerek asztal, lámpával, semmi más. Bizsu besurrant a szoba melletti mosdófülkébe, hallottam, ahogy mossa a fogát. Amikor visszajött, fehér hálóing volt rajta. – Hozna nekem egy pohár vizet, kérem szépen? – Persze. A konyha keresésére indultam egy zseblámpa segítségével, melyet Bizsu nyomott a kezembe. Elképzeltem, amint éjszaka egyedül járkál a súlyos zseblámpával az árnyak között, melyek halálra ijesztik. A szobák jó része üres volt. Ahol elmentem, felgyújtottam a villanyt, de a legtöbb helyen rossz volt a kapcsoló. Mintha senki se lakott volna a lakásban. A falakon téglalap alakú foltok mutatták, hogy ott valaha képek lógtak. Az egyik szobában, valószínûleg a Grófnõében, nagy ágy terpeszkedett, fehér szaténnal bevont támlákkal. A padlón telefon és az ágy körül piros rózsacsokrok, egy púderesdoboz, sál. A konyhaasztalnál a kínai kártyázott egy másik kínai és egy fehér bõrû, rõt hajú férfi társaságában. – Egy pohár vízért jöttem, a kislánynak. A kínai a mosogató felé bökött. Teletöltöttem egy poharat, és megnéztem õket. A viaszosvászon terítõn élelmiszerjegyek. Ez volt a tét. Lassan behúztam magam mögött az ajtót. Nyikorgott a sarokvas. Megint az üres szobák, sorban, egymás után, ahonnét minden bizonnyal sebtiben történt a kiköltözés, nem is olyan régen. vajon miféle raktárba kerültek a bútorok? A fehér szaténágy, egy magányos kanapé a falnál, két szék, rajtuk bõröndök és útitáskák tornya, mind, mind átmeneti szállásról tanúskodott. A kislány az ágyban várt. – Felolvasna nekem néhány oldalt? Mintha legszívesebben megint bocsánatot kért volna, egy kopott táblájú könyvet nyújtott felém, A zendai foglyot. Furcsa olvasmány egy kislánynak. Keresztbe font karral hallgatta, szemében elragadtatással. A fejezet végén arra kért, ne oltsam el a lámpát, s a szomszéd szobában is hagyjam égve a villanyt. Félt a sötétben. Az ajtó két szárnya között visszanéztem, elaludt-e már. Aztán fel s alá járkáltam a lakásban, míg végül egy bõrfotelt találtam, ahol eltölthettem az éjszakát. A Grófnõ másnap nevelõi állást ajánlott fel. Társasági és mûvészi elfoglaltsága miatt nem tudott idõt szakítani Bizsura. Ezért rám gondolt. A Színészképzõért nem sok könnyet ejtettem, csak azért iratkoztam be, hogy megszabaduljak a magánytól. Most, hogy felelõsséggel tartoztam, s még kosztot-kvártélyt is adtak, magabiztosabb lettem. Bizsut egy svájci hölgyhöz kísértem, aki a Jean-Goujon utcában magániskolát tartott fenn, a Kulm iskolát. Úgy láttam, hogy Bizsu az egyetlen növendéke, és 1338

valahányszor érte mentem, délelõtt vagy délután, mindig a hölgy társaságában találtam rá az egyik tanterem mélyén, mely oly sötét volt és csendes, mint egy elhagyott kápolna. A nap hátralevõ óráit az I. Albert sugárút gyepén töltöttük vagy a Trocadéro kertjében. A rakparton mentünk haza. Igen, a legelevenebb emlékeket, azt, ami megmaradt bennem, a tél és az éjszaka bársonytokja veszi körül. Bizsu nemcsak a sötéttõl félt, hanem az árnyaktól is, melyeket a lámpa és a kitárt ajtón át a szomszéd szoba csillárja vetett a függönyökre. Bizsu fenyegetõen hadonászó kezeket látott, és összekuporodott az ágyában. Nyugtatgattam, míg el nem aludt. Próbálkoztam ezzel-azzal, csak hogy elûzzem az árnyakat. A legegyszerûbb az lett volna, ha széthúzom a függönyt, de az elsötétítési parancs miatt nem lehetett. Így aztán ide-oda raktam a lámpát, hol jobbra tettem, hol balra, de az árnyak maradtak. Bizsu megnyugodott mellettem. Alig két hét múltán már nem gondolt a kezekre a függönyön, és elaludt, még mielõtt A zendai fogoly aznapi fejezetét végigolvastam volna. Sok hó esett akkor télen, és Párizsnak az a negyede, ahol laktunk, az I. AIbert sétány, a Modern Mûvészetek Múzeumának kertje, a passyi domb oldalán felkapaszkodó utcák akár Engadine-ban is lehettek volna, valamelyik téli üdülõhelyen. A Concorde tér felé esõ oldalon a belga király fehéren ült a lován, mintha hófúvásból érkezett volna. Egy ócskás üzletének mélyén fölfedeztem egy szánkót, Bizsunak valót, így szánkózni jártunk a Trocadéro kert egyik enyhén lejtõ útjára. Este, amikor hazafelé tartottunk a rakparton, én húztam a szánkót, melyen Bizsu mereven és álmodozva ült, mint mindig. Néha hirtelen megálltam. Úgy tettünk, mintha eltévedtünk volna az erdõben. Ez elszórakoztatta Bizsut, még az arca is kipirult tõle. A Grófnõ hét óra tájban épphogy csak megcsókolta a lányát, mielõtt eltûnt volna az éjszakában. A bokszolóarcú, titokzatos Madelaine-Louis egész délutánokat áttelefonált, ránk se hederítve. Milyen ügyek foglalkoztatták ezt a nõt? Miféle üzérkedés? Száraz volt a hangja, amikor telefonon találkozót beszélt meg az „irodájába”, melynek a címét is megadta, a Lido-árkádoknál. Szemlátomást nagy hatással volt a Grófnõre, akit nem Soniának hívott, hanem Odette-nek, és én gyakran eltûnõdtem, vajon nem tõle „származik-e a pénz”, ahogy Dagi mondta. Ott lakott õ is, az I. Albert sétányon?... Többször úgy rémlett, mintha kora reggel együtt tértek volna haza, õ meg Sonia, de azt hiszem, MadelaineLouis gyakran aludt az „irodájában”… Az utolsó idõkben bárkát szerzett, mely a Puteaux sziget mellett volt kikötve, s egyik vasárnap meglátogattuk, Bizsu, a Grófnõ meg én. Szalont rendezett be magának, puffokkal és díványokkal. Azon a napon tengerészsapkát viselt, nadrágot, s ettõl hájas, nyugtalanító tengerészkadétnak látszott. 1339

Teával kínált. Emlékszem, hogy az egyik tíkfa falon fénykép lógott; piros keretben, a barátnõjét ábrázolta, egy rövid hajú mûvésznõt, Surcouf leszármazottját, akinek dalai partraszállásról szóltak, sárga vitorlákról, esõben ázó kikötõkrõl. Ezért vásárolta volna meg Madelaine-Louis a bárkát? Amikor beesteledett, Madelaine-Louis és a Grófnõ magunkra hagytak minket a szalonban, Bizsut meg engem. Segítettem Bizsunak, együtt raktunk össze egy kirakós játékot, melyet én választottam, s elég nagy darabjai voltak, így Bizsunak nem esett nehezére, hogy összeválogassa. Magasan állt ezen a télen a Szajna, vize majdnem az ablakokig ért, s a lassan hömpölygõ víz sár- és orgonaszaggal árasztotta el a szalont. Ott hajóztunk mindketten a mocsaras brière-i tájban. S ahogy fölfelé haladtunk a folyón, lassacskán én is annyi idõs lettem, mint Bizsu. Boulogne-t is elhagytuk, ott születtem, az erdõ és a Szajna között. volt még egy harminc év körüli férfi is, hetente kétszer vagy háromszor is hallottam a lépteit éjszaka, amikor Bizsu meg én egyedül voltunk… Kulcsa volt a lakáshoz, és gyakran a cselédlépcsõ felõl jött be. Amikor elõször találkoztunk, Jean Bori néven mutatta be magát, mint „Sonia fivére”, de akkor miért volt Bori a vezetékneve? Madelaine-Louis kenetes hangon közölte velem, hogy az O’Dauyék – Sonia családja – ír eredetû nemesemberek, akik a XvIII. században telepedtek le Lengyelországban. De akkor miért hívták Soniát Odette-nek? A finom arcvonású, himlõhelyes Jean Bori elég kedves ember volt. Ha nem magányosan költötte el a vacsoráját, amit a kínai szakács szolgált fel neki, vagy hamarabb érkezett, mint máskor, együtt ettünk, Bizsu, õ meg én. A kislánnyal hanyag gyöngédséggel bánt. Õ lett volna az apja? Mindig gondosan volt öltözve, nyakkendõtût hordott. Hol aludt az I. Albert sétányon? Sonia szobájában vagy a lakás valamelyik eldugott zugában egy kanapén? Általában késõn ment el, kezében egy borítékkal, amelyen Sonia hevenyészett írásával az állt: JEAN. Madelaine-Louis-t elkerülte, akkor jött, amikor a nõ nem volt otthon. Egyik este jelen akart lenni, amikor lefektetem a kislányt, az ágya szélére ült, úgy hallgatta õ is A zendai fogoly aznapi fejezetét. Mind a ketten megcsókoltuk Bizsut. A szalonnak nevezett tágas, vigasztalan szobában két konyakot ittunk, melyet a kínai szolgált fel. – Furcsa lány ez az Odette… – Töredezett szélû fényképet vett elõ a tárcájából, felém nyújtotta. – Így kezdte Odette, öt éve. Ezen az estélyen figyelt fel rá egy fontos pasas… Fehér terítõvel letakart asztalok. S az asztalok körül nagy társaság, ünneplõben. A terem túlsó végében emelvény, zenekarral. Alpesi díszletre esik a reflektorok éles fénye. Két faházikó, fenyõfa, papírmasé hegyek, s mûhó borít mindent, a faházak tetejét, a fenyõk ágait. A szmokingba és estélyi ruhába öl1340

tözött vacsorázókkal szemben kétsornyi alpesi vadász, vannak vagy harmincan, vigyázzállásban, lábukon síléccel. A padló is mûhótól csillog, és nem mertem megkérdezni Jean Boritól, hogy vajon az alpesi vadászok egészen az estély végéig így álltak-e, mozdulatlanul a síléceken, s azt se, mi volt Odette szerepe ebben az egészben. Õ árulta a mûsorfüzetet? – Díszvacsora volt… „A síelõk éjszakája”… A mûhó s a talmi tél, Odette pályakezdésének tanúi összekeveredtek bennem a valósággal. Csak ki kellett hajolni az ablakon, és elnézni a havat az I. Albert sétányon. – Odette jól megfizeti magát ezért a nevelõsködésért? – Igen. Eltûnõdött. – Kedves magától, hogy ennyit törõdik a kislánnyal… Amikor az ajtóhoz kísértem, nem bírtam megállni és megkérdeztem, csakugyan ír nemesi családból származnak-e mindketten, õ meg a nõvére, s a család tényleg a XvIII. században menekült-e Lengyelországba. Úgy rémlett, nem érti. – Mi, lengyelek? Odette mondta? A bekecsébe bújt. – Lengyelek, ha úgy tetszik… De a Gettó utcából… Nevetése visszhangot vert a lépcsõházban, és én kõvé váltam az elõszoba kellõs közepén. végigmentem a kihalt lakáson, Bizsu szobájába. Árnyak zónái. Összecsavart szõnyegek. Bútorok és képek nyomai a falon, csupasz parketta, mintha végrehajtás után volnánk. A kínaiak biztosan a konyhában kártyáznak. Bizsu arca a párnán, aludt. Egy alvó gyermek s valaki, aki vigyáz rá, ez azért mégiscsak valami a nagy ürességben. Madelaine-Louis ötlete rontott el mindent. Sonia kitûnõnek tartotta: Bizsu is „fellép” majd. Ha jó kezekbe kerül, olyan lesz õ is, mint az az amerikai kislány, a filmsztár. Sonia látszólag visszavonult a mûvészpályától, és ma is elgondolkozom azon, vajon õ és Madelaine-Louis nem Bizsutól várták-e elvetélt reményeik megvalósulását. A Jean-Goujon utcában a Kulm iskola igazgatónõjével közöltem, hogy Bizsu nem jön többé órára. Elszomorodott a gondolatra, hogy egyetlen tanítványát is elveszti, és lesújtott voltam én is, magam és Bizsu miatt. Bizsunak ruhatárra volt szüksége a fotózáshoz, mert fénykép is kellett, hogy legyen mit küldeni a filmstúdióknak. Lovaglókosztümöt szabtak neki, korcsolyaruhát, olyat, amilyet Sonja Henie is hordott, valódi kislányruhát. Anyja és Madelaine-Louis vég nélküli próbafilmezésekre cipelte, s az ablakon át el-elnéztem Sonia fekete, lehúzott tetejû bricskáját az I. Albert sétány haván. A kislány valósággal beszorult az anyja és Madelaine-Louis közé, s Madelaine-Louis úgy csattogtatta a ló fölött az ostort, mint holmi cirkuszi idomár. 1341

Engem azzal bíztak meg, hogy különórákra kísérjem Bizsut. zongorázni tanult. Táncolni. A Beaujon utcai tanárnõnk tanította helyes kiejtésre. Kosztümös fényképezések a Iéna sugárút egyik fotómûtermében. Óra a boulogne-i erdõ lovaglóiskolájában. Ott legalább szabad levegõn volt, és némi színt kapott. Ma is látom, kicsin és szõkén, amint körbe-körbe jár egy almásderesen, s szinte beleolvad a reggeli ködbe, a hóba. Nem szólt egy szót sem, s mindig szót fogadott, bármilyen fáradt volt is. valamelyik délután, amikor Madelaine-Louis és Sonia elengedte, kimentünk a Trocadéro kertbe, és Bizsu elaludt a szánkón. Aztán Dél-Franciaországba kellett utaznom. Párizs veszélyessé vált, nem lehettem biztos a papírjaimban, amelyeket egy elemi iskolai társamtól kaptam, s az õ nevére voltak kiállítva. Bizsut nem Bizsunak hívták, Soniát se Soniának, s az én nevem se volt Lenormand. Kértem, engedjék el velem Bizsut, biztosan boldog lenne Délen. Hiába. A kövér és elszánt Madelaine-Louis ragaszkodott az ötletéhez, hogy Bizsuból csodagyerek lesz a filmvásznon. Sonia meg… Annyira befolyásolható volt… Ahogy a Holdfényszonátát hallgatta, elrévült tekintettel… Pedig tülljei és tünékenysége mögött mindig külvárosi vaskosságot gyanítottam. Reggel mentem el, még mielõtt a kislány felébredt volna. Nizzában néhány hónap múlva megláttam Bizsu fényképét az egyik hetilap Film-Színház rovatában. A sétálók utcája cimû filmben játszott. Hálóingben állt, zseblámpát tartott a kezében, az arca kissé lesoványodott, és mintha keresett volna valakit a kihalt lakásban, ott, az I. Albert sétányon. Talán engem... Soha többé nem hallottam a hírét. Sok-sok tél múlt el azóta, már meg sem merem számolni, hány. Dagi megúszta. Gumilabdaként pattant ide-oda. De Bizsu? Nincs már többé a Jean-Goujon utca, sem a Kulm iskola, ahová érte mentem délelõttönként vagy délután. valahányszor a rakparton járok, eszembe jut az akkori hó, mely beborította I. Albert belga király szobrát és száz méterrel arrább, vele egy vonalban, Simón Bolívárét. Legalább õk nem mozdultak el a helyükrõl, éppolyan mereven ülnek a lovukon, mint akkor, elnézve az örvényeket, melyeket az elhúzó bárkák kavarnak a Szajna szürke vizén. FÁzSY ANIKÓ fordításai

1342

PATRICK MODIANO

Pedigré Modiano egész életmûvének az életrajz mitikus átköltése az alapzata: mintha az író regényrõl regényre minden alkalommal más és más megvilágításban mutatná fel, minden alkalommal más és más alakzatba rendezné a nyers életrajzi adatokat. Mígnem a hatvanadik évéhez közeledve kedve nem támadt arra, hogy a sok-sok mitizált feldolgozás után visszakanyarodjon a szikár tényekhez. Így keletkezett a 2005-ben a párizsi Gallimard-nál közreadott Un pedigree, amelybõl a következõkben mutatunk be pár részletet. A könyv, amely a szülõkrõl is igyekszik tárgyilagos képet adni, csak a hatvanas évek második feléig, vagyis az elsõ regény születéséig idézi fel Modiano életének elsõ két évtizedét, meglehet azért is, mert az azután következõ évtizedeket az író már teljes mértékben magának érezhette, ellentétben életének elsõ húsz évével, amelyet – ahogyan õ maga is írja – épp ezzel a könyvvel tudott csak, visszamenõlegesen, birtokba venni… Á. P.

1945. július 30-án születtem a boulogne-billancourt-i Marguerite sétány 11es szám alatt zsidó apától és flamand anyától; szüleim a megszállás alatt ismerkedtek meg Párizsban. zsidó – fogalmam sincs, mit is jelenthetett apámnak ez a szó, mégis leírom, mert abban az idõben a személyi igazolványon is ott éktelenkedett. A zaklatott idõszakok gyakran produkálnak sok jóval nem kecsegtetõ találkozásokat, nem is éreztem magam soha se törvényes gyereknek, se jól szituált polgárcsemetének. Anyám 1918-ban született Antwerpenben. Gyerekkorát az egyik antwerpeni külvárosban töltötte, Kiel és Hoboken között. Apja kétkezi munkás, aztán földmérõsegéd, anyai nagyapja, Louis Bogaerts, dokkmunkás. Õ volt a modellje Constantin Meunier dokkmunkásszobrának, a szobor mind a mai napig ott áll az antwerpeni városháza elõtt. Loonboekját1 az 1913-as évbõl ma is õrzöm, ebbe jegyezte fel, milyen teherhajók kirakodásánál dolgozott: Michigan, Élisabethville, Santa Anna… Munka közben halt meg, hatvanöt évesen, lezuhant a magasból. Anyámat a szülei kamaszkorában a vörös Sólymokhoz2 járatták. Aztán a Gázgyárban dolgozik. Esténként egy színiiskola óráit látogatja. 1938-ban a rendezõproducer Jan vanderheyden3 szerzõdteti flamand nyelvû „vígjátékokhoz”. Bérkönyv (flamand). Faucons Rouges – 1928-ban alapított belga (francia ajkú) ifjúsági szervezet, illetve mozgalom. 3 Jan vanderheyden (1890–1961) flamand forgatókönyvíró, producer, filmrendezõ. Filmjei fõleg a flamand közönség körében voltak népszerûek. 1 2

1343

1938 és 1941 közt négy filmben is szerepel. Mint görl, egy-két antwerpeni meg brüsszeli revüben is fellép, akkortájt a táncosnõk és artisták közt rengeteg a német menekült. Antwerpenben kis házat bérel a Hoornstraaton néhány barátjával: a parkett-táncos Joppie van Allennel, Leon Lemmensszel, aki egy dúsgazdag homoszexuális férfi magántitkára és „felhajtója”, meg Jean L. báróval (ez utóbbi Ostende bombázásakor hal meg 1940 májusában). Legjobb barátja a fiatal lakberendezõ Lon Landau, amikor 1942-ben újra találkoznak Brüsszelben, a férfi kabátján már ott virít a sárga csillag. Más tájékozódási pontom nem lévén, kénytelen vagyok a kronológiát követni. Anyám 1940-tõl, Belgium megszállása után Brüsszelben él. Egy bizonyos Georges Niels menyasszonya, a férfi már húszévesen a Canterbury Szálló vezetõje. A szálló éttermét részben a Propagandastaffel4 tisztjei rekvirálják. Anyám a Canterburyben lakik, a szállodában különbözõ emberekkel ismerkedik meg. Gyakran kap munkát a rádió flamand adásaiban. A genti színház is szerzõdteti. 1941-ben az Atlanti-óceán meg a La Manche csatorna kikötõiben turnézik mint a Todt-féle flamand közmunkások,5 illetve – az északabbra fekvõ Hazebrouckban – a német pilóták szórakoztatására rendezett elõadások szereplõje. Csinosnak csinos lány, de kõszívû. võlegényétõl pincsit kap ajándékba, de õ alig törõdik a kis állattal, hol erre, hol arra bízza, ahogy késõbb engem. A pincsi nem is bírja sokáig, egy nap kiveti magát az ablakon. A kutya feltûnik két-három fényképen, láttára mindig elszorul a szívem, annyira közel érzem magamhoz. Georges Niels szülei, dúsgazdag brüsszeli hoteltulajdonosok, hallani sem akarnak a házasságról. A németek azt tervezik, anyámat elküldik egy berlini filmfõiskolára, de a Propagandastaffel egyik fiatal tisztje (anyám vele is a Canterburyben ismerkedett meg) szerencsére kimenti kínos helyzetébõl, és elküldi Párizsba az Alfred Greven vezette Continental produkciós irodához.6 Anyám 1942 júniusában érkezik Párizsba. Greven azonnal ki is próbálja a billancourt-i stúdióban, de a teljesítménytõl nincs különösebben elájulva. Anyám a Continental szinkronrészlegénél kap munkát, a cég által forgatott francia filmekhez fog holland feliratokat írni. Aztán Greven egyik munkatársának, Aurel Bischoffnak lesz a barátnõje. Párizsban a Conti rakpart 15-ös szám alatt vesz ki szobát, egy brüsszeli régiségkereskedõ a fõbérlõ, aki Jean de B. nevezetû barátjával lakik a lakásban: ezt a Jean de B.-t kamaszfejjel mindig úgy képzeltem el, hogy egy Poitiers környéki kastélyban lakik anyjával meg a nõvéreivel, és titokban rajongó leveleket irkál Jean Cocteau-nak. Jean de B. anyámat egy fiatal német tisztnek, Klaus valentinernek is bemutatja. A férfi, akinek nyugis helye van valamilyen katonai A helyi sajtó és könyvkiadás ellenõrzésére létrehozott náci hatóság. A náci Fritz Todt által létrehozott és fõleg külföldi munkásokat foglalkoztató szervezet. 6 Alfred Greven (1897–1973) a megszálló német hatóságok által létesített filmgyártó cég, a Continental-Films Goebbels által kinevezett igazgatója. 4 5

1344

hivatalban, a voltaire rakpart egyik mûteremlakásában lakik, és szabadidejében Evelyn Waugh legújabb regényeit bújja. Késõbb ki fogják küldeni az orosz frontra, ahonnét nem jön vissza. Járnak mások is a Conti rakparti lakásba: egy orosz fiatalember, Georges d’Ismaïloff, õ tüdõbeteg volt, mégis kabát nélkül járt-kelt a megszállás alatti téli fagyokban. Meg egy görög, Cristos Bellos. Õ lekéste a tengerentúlra induló utolsó hajót, a barátja után szeretett volna Amerikába menni. Aztán egy hasonló korú fiatal lány, Geneviève vaudoyer. Csak a nevüket ismerem, tudni nem tudok róluk semmit. Geneviève vaudoyer-nak meg apjának, Jean-Louis vaudoyer-nak a családja az elsõ polgárcsalád, ahová anyámat meghívják: Geneviève vaudoyer mutatja be anyámat Arlettynak,7 õ szintén a Conti rakparton lakik, a 15-ös ház melletti házban. Arletty azután szárnya alá veszi anyámat. Bocsánatot kérek az eddigi meg az ezután következõ sok névért. Olyan kutya vagyok, amelyik úgy csinál, mintha volna pedigréje. Pedig apámat nem tudnám valamilyen jól körvonalazható miliõhöz sorolni, mellesleg anyámat sem. Tétován csapódnak hol ide, hol oda, nekem meg alaposan össze kell szednem magam, hogy mégiscsak találjak pár ujjlenyomatot, néhány jelet a futóhomokon, mint amikor az ember félig elmosódott betûkkel próbál kitölteni egy ûrlapot vagy kérdõívet az anyakönyvi hivatalban. Apám 1912-ben született a IX. és X. kerület határán fekvõ Pétrelle téren. Az õ apja Szalonikiben született, az ottomán birodalomba áttelepült toszkán zsidó családból. Unokatestvérek szerteszét Londonban, Alexandriában, Milánóban, Budapesten. Apám négy unokatestvérét, Carlót, Graziát, Giacomót meg a feleségét, Maryt az SS 1943 szeptemberében a Lago Maggiore melletti Aronában fogja meggyilkolni. Nagyapám jóformán még gyerek, amikor Szalonikibõl átköltözik Alexandriába. De ott se bírta ki sokáig, néhány év múlva továbbáll venezuelába. Feltételezésem szerint szakított a családjával, és szakított származásával is. Elõször a Margarita szigeti gyöngykereskedelem kelti fel érdeklõdését, aztán egy caracasi bazárnak lesz a vezetõje. venezuela után 1903ban költözik Párizsba. A Châteaudun utca 5-ös szám alatt nyit régiségboltot, fõleg kínai meg japán mûtárgyakat árul. Spanyol útlevele volt, és halála napjáig nyilvántartották a párizsi spanyol konzulátuson, pedig felmenõi „toszkán alattvalóként” inkább a franciaországi, angliai, ausztriai konzulátusok védelme alá helyezték magukat. Több útlevelét is õrzöm, egyiket például az alexandriai spanyol konzulátuson állították ki. Meg egy Caracasból való hivatalos papírját is arról, hogy tagja a helyi állatvédõk egyesületének. Apai nagyanyám pas-de-calais-i születésû. Az õ apja 1916-ban Nottingham egyik külvárosában lakott. De házasságkötése után õ is fel fogja venni a spanyol állampolgárságot. Apám viszont az övét négyéves korában elvesztette. Gyermekkorát a X. kerületi Cité d’Hauteville utcában tölti. Késõbb a Chaptal gimnázium bentlakója,

7

Arletty (1898–1992) a megszállás legismertebb és legnépszerûbb francia filmsztárja.

1345

ahogy mesélte, még szombaton meg vasárnap se járt haza. Esténként a Batignolles körúti búcsúból behallatszott a muzsikaszó a hálóterembe. Az érettségiig nem jut el. Kamaszkorában és kora ifjúságában csak magára számíthat, senki másra. Már tizenhat évesen rendszeres látogatója a Bohy-Lafayette Szállónak, a külsõ Montmartre éjszakai lokáljainak, a Le Cadet-nak meg a Luna Parknak. A keresztneve Alberto, de barátai csak Aldónak hívják. Tizennyolc évesen már benzinnel üzletel, a párizsi vámsorompók megkerülésével hoz be illegálisan üzemanyagot a városba. Még csak tizenkilenc éves, de már olyan meggyõzõen beszéli rá a Saint-Phalle Bank igazgatóját, hogy támogassa valamelyik „pénzügyi” vállalkozását, hogy azonnal megkapja a kért összeget. Az ügy azonban balul üt ki, és mivel apám még kiskorú,8 a rendõrség is beavatkozik a dologba. […] A háború kitörésekor nincs semmilyen rendszeres megélhetési forrása, alkalmi munkákból él. […] 1940-ben az angoulême-i városi laktanyában éri a júniusi összeomlás. A hadifogságot megússza, a németek csak a fegyverszünet aláírása után érkeznek Angoulême-be. Apám Les Sables-d’Olonne-ba menekül, és ott is marad egészen szeptemberig. Újra találkozik Henri Lagroua nevû barátjával, meg két ismerõs lánnyal, egy bizonyos Suzanne-nal és GysèleHollerichsel, utóbbi a Tabarin mulató táncosnõje. Párizsba visszamenet a zsidók összeírásakor nem jelentkezik a hatóságoknál. Ralph öccse egyik barátnõjénél húzza meg magát, egy mauritiusi fiatal nõnél, akinek angol útlevele van. A lakás a Saussaies utca 5-ös számú házban van, a Gestapo épületének tõszomszédságában. A mauritiusi nõnek minden héten jelentkeznie kell a rendõrségen az útlevele miatt. Késõbb, mint „angol állampolgárt”, internálják is pár hónapig, elõbb Besançonba, aztán vittelbe. Apámnak is van barátnõje, Hela H., ez a német zsidó lány Berlinben Billy Wildernek volt a menyasszonya. Egyik februári este, 1942-ben, igazoltatás során egy Marignan utcai vendéglõben elkapják õket (abban a hónapban úgyszólván minden utcasarkon igazoltatják az embereket, ugyanis akkor emelkedett törvényerõre az a kormányrendelet, amely este nyolc után minden nyilvános helyrõl kitiltotta a zsidókat, sõt azt is megtiltotta, hogy egyáltalán kimenjenek az utcára). Apámnál nem volt semmilyen papír, ahogy a barátnõjénél sem. A nyomozók azzal vitték magukkal õket rabszállítón a Greffulhe utcába,9 hogy Schweblin fõfelügyelõvel10 majd tisztázzák a helyzetet. Apám kénytelen megmondani, hogy kicsoda. Elválasztják a barátnõjétõl, és elindulnak vele a központi fogdába, de õ kihasználja a pillanatot, amikor a lépcsõházi világítás hirtelen kialszik, és gyorsan meglóg. Másnap Hela H.-t is kiengedik a fogdából,

A hetvenes évek közepéig a francia fiatalok csak 21. életévük betöltése után lettek nagykorúak. A vIII. kerületi Greffulhe utca 8.-ban mûködött 1942 novemberétõl a zsidóügyi Rendõrség, illetve ennek nyomozási osztálya. 10 Jacques Schweblin fõfelügyelõ – a megszállás alatti Párizsban a zsidóügyi Rendõrség vezetõje. 8 9

1346

feltehetõen apám egyik barátjának közbenjárására. vajon ki segíthetett neki? Sokszor eszembe jut a kérdés. Az egyik Mathurins utcai bérház lépcsõháza alatt bújt meg, közben arra is ügyelve, hogy a házmester észre ne vegye. A kijárási tilalom miatt ott tölti az éjszakát is. Reggel azután visszamegy a Saussaie utca 5.-be. Majd a mauritiusi nõvel meg Ralph öccsével gyorsan átköltöznek a Breteuil sugárúti Alcyon Szállóba, a hotelnak egyik barátjuk anyja a tulajdonosa. […] Azok közül, akikkel apám akkortájt kapcsolatban állt, a következõket sikerült azonosítanom: Henri Lagroua, Sacha Gordine, az ausztráliai bob-szánkó- és autóversenyzõ-bajnok Freddie McEvoy (vele, közvetlenül a háború után, apámnak közös „irodája” volt a Champs-Élysées-n, de hogy ez az iroda hivatalosan mivel foglalkozott, máig sem tudtam kideríteni) […], Toddie Werner (õt mindenki „Madame Sahuque”-nek hívta) meg a barátnõje, Hessien (Liselotte), végül az orosz Kissa Kouprine, az író Kouprine lánya. Õ játszott néhány filmben, sõt Roger vitrac egyik darabjában is fellépett. Flory Francken (neki Nardus volt a beceneve, de apám csak „Fló”-nak hívta) egy holland festõnek volt a lánya, gyerek- és kamaszkorát Tunéziában töltötte. Majd Párizsba jött, abban az idõben gyakran lehetett látni a Montparnasse kávéházaiban. De 1938-ban belekeveredett valami bûnügybe, és a tárgyaláson õt is odaültették a vádlottak padjára, aztán 1940-ben feleségül ment egy japán színészhez, Sessue Hayakawához. A megszállás alatt összebarátkozott Jean vigo L’Atalante címû filmjének hõsnõjével, Dita Parlóval meg ennek szeretõjével, Fuchs doktorral, ez utóbbi egyik vezetõje volt az Otto-féle irodának, amely annak idején a feketepiac legjelentõsebb nagykereskedése. Apám nagyjából ebben a közegben mozgott. A prostitúció világában? vagy a bûnözõkében? Hadd említsek még egy orosz nõt, aki szeretõje volt abban az idõben, még mielõtt õ is eltûnt a feledés jéghideg éjszakájában, Galina (más néven „Gay”) Orlovot. Õ nagyon fiatalon kivándorolt az Egyesült Államokba. Húszévesen fellépett egy floridai revüben, ott felfigyelt rá egy alacsony barna férfi, akinek szeretõje lett; ezt az érzelgõs és nagyon udvarias barna férfit Lucky Lucianónak hívták. Párizsba visszamenet manöken lett, férjhez ment, hogy megkapja a francia állampolgárságot. A megszállás kezdetén egy Pedro Eyzaguirre nevezetû chilei férfival élt, aki „követségi titkárnak” mondta magát, majd a Chateaubriand Szállóban bérelt szobát, itt apám sokszor meglátogatta. Nem sokkal a születésem után plüssmacit kaptam tõle ajándékba, ezt a plüssmacit sokáig úgy õriztem, mint valami talizmánt, mintha ez volna az egyetlen emlékem egy korán elvesztett anyától. Galina harmincnégy évesen, 1948. február 12-én, öngyilkos lett. A Sainte-Geneviève-des-Bois melletti orosz temetõben van eltemetve. Ahogy összeállítom ezt a névsort, és szemlét tartok a kihalt laktanyában, mintha légszomj kerülgetne, úgy érzem, forog velem a világ. Különös emberek. Különös egy korszak, félhomály és szürkület között. És a szüleim ebben az idõszakban ismerkednek meg, ezek között a hozzájuk hasonló emberek között. 1347

Mint két könnyelmû pillangó úgy tengnek-lengnek egy ablaktalan városban. De mit tegyek, mégiscsak ez az a komposzt – vagy trágya –, amibõl az életem kihajtott. Azt a néhány töredékinformációt, amibõl az életüket összeraktam, mind anyámnak köszönhetem. De apámat illetõen sok mindenrõl õ se tudott, nem ismerte az illegalitásnak és feketepiacnak azt a gyanúsan zavaros világát, amiben apám a körülmények satuszorításában olyan otthonosan mozgott. Anyám minderrõl édeskeveset tudott. Apám pedig a titkait magával vitte a sírba. A szüleim 1942 októberének egyik estéjén ismerkedtek meg, a „Madame Sahuque”-nek is nevezett Toddie Werner Scheffer utca 28-as szám alatti lakásában (XvI. kerület). Apám a barátja, Henri Lagroua nevére kiállított személyi igazolvánnyal jön-megy a városban. Gyerekkoromban én is láttam a házmester üvegajtaján az „Henri Lagroua” nevet, amely a megszállás idején került fel a „negyedik emelet” mellé a Conti utca 15-ös számú ház lakóinak névtáblájára. Meg is kérdeztem a házmestert, ki volt ez az Henri Lagroua. Ezt válaszolta: az apád. Ez a kettõs identitás akkor egészen felkavart. Csak jóval késõbb tudtam meg, hogy apámnak több álneve is volt ebben az idõszakban, és a háború után jó darab ideig még akadtak néhányan, akik az arcát e nevek kapcsán próbálták maguk elé idézni. De a név végül lefoszlik a szerencsétlen halandóról, aki viselte, és úgy sziporkázik képzeletünkben, mint valami távoli csillag. Anyám bemutatja apámat Jean de B.-nek meg a barátainak. Akik éreznek valami „dél-amerikai bizarrságot” a megjelenésében, és kedvesen óvatosságra intik anyámat. Ezt persze anyám rögtön visszamondja apámnak, mire õ tréfásan azt válaszolja, legközelebb még „bizarrabb” lesz és még „félelmetesebb”. Apám dél-amerikainak nem dél-amerikai, de nincs rendes egzisztenciája, a feketepiacból él. Anyám többször is megfordult a különbözõ irodahelyiségekben, amelyekben apám az ügyeit intézte, és ahová a Champs-Élysées-bõl nyíló egyik hosszú átjáróból lehetett lifttel felmenni. Abban az idõben sokan nyüzsögtek apám körül, de hogy név szerint kicsodák, nem tudom. Fõleg valami „felvásárló irodával” állt kapcsolatban (ennek az Hoche sugárút 53-as szám alatt volt a székhelye), az irodának két örmény testvér, Alexandre és Ivan S. volt a vezetõje, õket apám még a háború elõttrõl ismerte. Nekik, több más árucikk mellett, az SKF11 lerakatából származó ócska golyóscsapágyat szállított több jól megpakolt teherautóval, hogy azután a golyóscsapágyak még évekig rozsdásodjanak felhasználhatatlanul a Saint-Ouen melletti depókban. Amikor kutatásaim során véletlenül rábukkantam néhány fickó nevére, akik az Hoche sugárút 53. alatt dolgoztak (Wolff báró, Dante vanucchi, Patt doktor, „Alberto”), az is eszembe jutott, ki tudja, hátha csak az apám különbözõ álneveirõl van szó. […]

11

Svenska Kullager Fabriken – göteborgi székhelyû svéd cég, ma is létezik.

1348

Ezenkívül apám a megszállás alatt kapcsolatban állt még – legalábbis az általam ismert személyek közül – egy olasz bankárral, Georges Giorgini-Schiff-fel, valamint ennek barátnõjével, Simone-nal, ez a Simone késõbb a Moulin-Rouge tulajdonosához, Pierre Foucret-hoz fog feleségül menni. Ennek a GiorginiSchiffnek a Penthièvre utca 4.-ben volt az irodája, tõle vásárolta apám azt a „Dél Keresztjének” nevezett jókora rózsaszín gyémántot, amelyet a háború utáni szorult helyzetében próbál majd pénzzé tenni. Miután 1943 szeptemberében az olaszok szakítanak a tengelyhatalmakkal, a németek letartóztatják GiorginiSchifffet. Egyébként a megszállás alatt õ mutatta be szüleimet Carl Gerstner doktornak, a német nagykövetség gazdasági tanácsadójának, akinek Sybil nevezetû zsidó barátnõje – ahogy hallottam – „jelentõs figura” volt a háború utáni Kelet-Berlinben. Az exügyvéd Annet Badel 1944-ben lett a vieux-Colombier Színház igazgatója. Apám vele is üzletelt, meg a sógorával is, Georges vikarral. Ez a Badel el is küldte anyámnak Sartre Zárt tárgyalás címû darabját (a darabnak akkor még A többiek volt a címe). A gépelt példány tizenöt éves korom táján még mindig ott hányódott az egyik szekrény alján a Conti rakparti ház ötödik emeletén levõ szobámban. Badel úgy gondolta, a Continentalnál dolgozó anyám nyilván jó kapcsolatokat ápol a német hatóságokkal, és nem lehetetlen, hogy közbenjárására a színház gyorsabban megkapja a bemutatáshoz szükséges cenzori engedélyt. […] Becsukom a szemem, és látom, hogyan közeledik felém Lucien P. nehézkes járásával a múlt mélyérõl. Azt hiszem, õ afféle közvetítõ volt, abból élt, hogy bizonyos embereket bemutatott egymásnak. Amilyen kövér volt, gyerekkoromban ha láttam, hogy leül egy székre, mindig drukkoltam, hogy a szék össze ne roskadjon a súlya alatt. Abban az idõben, amikor a szüleim még fiatalok voltak, ez a Lucien P. reménytelenül szerelmes volt Simone Simonba,12 és olyan hûségesen követte a színésznõt mindenhová, mint egy elhízott kiskutya. De jó barátságban volt Sylviane Quimfe-fel is: ez a kalandornõ és biliárdbajnok a megszállás alatt d’Abrantès márkinõ lesz, és a Lauriston utcai banda13 egyik tagjának szeretõje. És látok olyanokat is, akikrõl lehetetlenség bármit is mondani. Akárcsak azokról a gyanús külsejû utazókról, akik úgy vágnak át a pályaudvari elõcsarnokokon, hogy az ember sohase tudja kideríteni, hová igyekeznek, már ha egyáltalán mennek valahová. végezetül, csak hogy a végére jussak az árnyak listájának, a két örmény testvért, Ivan és Alexandre S.-t sem szabad említetlenül hagynom, már csak azért sem, mert gyakran tûnõdtem rajta, nem ikrek-e. Az utóbbi barátnõje finn táncosnõ volt, és Inkának hívták. A két testvér nagyon nagy úr lehetett a feketepiacon, mert a megszállás alatt ünnepelték az „elsõ milliárdjukat”, mégpedig abban a Paul-Doumer sugárúti elegáns lakásban, Simone Simon (1910–2005) a korszak ismert – többek közt Renoir Állat az emberben címû filmjében is szereplõ – színésznõje. 13 Célzás a Gestapo francia segéderõibõl verbuválódott „Bonny-Lafont csoportra”. A Lauriston utca 93. alatt volt a megszállás idején a francia Gestapo hírhedt épülete. 12

1349

amelyben Ivan S. lakott. Ivan S. közvetlenül a felszabadulás után Spanyolországba menekült. Hogy mi lett a testvérével? Egyáltalán, érdemes ezt feszegetni? Részvét úgyis csak azok iránt van bennem, akiknek arcát a „vörös plakáton”14 látni. Jean de B. meg a brüsszeli régiségkereskedõ 1943 elején költözik el a Conti rakparti házból, a szüleim ekkor rendezkednek be a lakásban. Mielõtt végleg bele nem fáradok a nyomozásba, míg tart a lelkesedés és bírom is szuflával, hadd írjak még ide néhány velük kapcsolatos apróságot ebbõl a távoli korszakból, mégpedig úgy, ahogy a jelen zûrzavarában annak idején átélték. Néha az Ablis melletti Bréau kastélyba menekülnek, Henri Lagroua meg a férfi Denise nevû barátnõje társaságában. A kastély akkoriban lakatlan volt. Az amerikai tulajdonosok, akiknek a háború miatt el kellett hagyniuk Franciaországot, rájuk bízták a kulcsokat. Anyám ilyenkor szívesen motorozott Lagroua ötszáz köbcentis BSA-jának hátsó ülésén. 1943 júliusát és augusztusát apámmal tölti a Le Petit Ritz nevezetû varenne-saint-hilaire-i fogadóban. Giorgini-Schiff, Simone, Gerstner meg a férfi Sybil nevû barátnõje is leruccan hozzájuk. Fürdés a Marne-ban. A fogadót általában gengszterek meg ezek szeretõi látogatják, köztük egy bizonyos Didi és felesége, „Madame Didi”. A férfiak reggelente autóba ülnek, és mindenféle gyanús elintéznivaló után csak késõ este érkeznek vissza Párizsba. Egyik este a szüleim hallják, hogy parázs veszekedés tör ki a felettük levõ lakásban. A nõ „mocskos zsarunak” nevezi élettársát, és vad szemrehányások közepette nagy köteg bankjegyet hajít ki az ablakon. Lehet, hogy csak álrendõrök voltak? vagy a Gestapo francia segéderõi? 1943 legelején csak egy hajszálon múlt, hogy Toddie Wernert, más néven „Madame Sahuque”-öt, akinél a szüleim megismerkedtek egymással, nem fogták el egy razzián. Az utolsó pillanatban sikerült kiugrania a lakása ablakán, és lábtöréssel megúszta. Sacha Gordine körözés alatt állt (õ apám egyik legrégibb barátja), ahogyan a zsidóügyi rendõrség állampolgársági osztályának vezetõje 1944. április 6-án írja a nyomozási osztály vezetõjéhez intézett levelében: „Levelemhez mellékletként csatolt feljegyzésben egyszer már nyomatékosan kértem Önt, szíveskedjék haladéktalanul õrizetbe venni a zsidó Gordine Sachát, amiért a nevezett súlyosan megszegte az 1941. június 2-i törvényt.15 A levelemre válaszként megküldött feljegyzés szerint Gordine Sacha elhagyta bejelentett lakóhelyét, új lakcíme ismeretlen. Márpedig tudomásunkra jutott, hogy az illetõt többen is látták kerékpározni a párizsi utcákon. Nagyon hálás volnék, ha még egyszer kiszállnának a régi lakcímre, és megpróbálnák végrehajtani f. é. január 25-én kelt utasításomat.” Az emlékezetes vörös plakát (Affiche Rouge) 1944 februárjában jelent meg a párizsi utcákon, az úgynevezett Manuchian-csoport tíz kivégzett ellenállójának arcával. A tíz mártír közt két magyar is volt: Wolff Ferenc (Boczov vagy Boczor) meg a húszesztendõsen kivégzett Elek Tamás. 15 Arról a törvényrõl van szó, amely többek közt eltiltja a zsidóként megbélyegzett személyeket bizonyos közfunkciók, illetve meghatározott foglalkozások és hivatások gyakorlásától. 14

1350

Emlékszem, egyetlenegyszer apám is szóba hozta ezeket az éveket, amikor egy este a Champs-Élysées-n sétáltunk. A Marignan utca sarkára mutatott, ahol 1942 februárjában letartóztatták. Ekkor említette, hogy 1943 telén is elkapták, és bevitték a központi fogdába, miután „valaki” feljelentette. Szerencsére ugyancsak „valaki” közbenjárt az érdekében, és viszonylag hamar kiengedték. Azon az estén olyan érzésem támadt, mintha valami titkot szeretett volna megosztani velem, de hiába, nem találta a szavakat. Mindössze annyit mondott, hogy a központi fogdába tartó rabszállító elõtte a kerületi rendõrkapitányságokat is útba ejtette. Amikor a rabszállító megint megállt az egyik kerületi rendõrkapitányság elõtt, fiatal lány szállt fel, és ült le vele szemben – ennek a lánynak, sokkal késõbb, hiába próbáltam a nyomára akadni, még annyit se sikerült kiderítenem, hogy mindez 1942-ben történt-e vagy 1943-ban.16 1944 tavaszán apámat felhívja egy ismeretlen a Conti rakparti lakásban. Az ismeretlen hang azon a néven szólítja, amely az igazi neve. Aztán egyik délután, apám távollétében, két francia nyomozó csönget be az ajtón, „Modiano urat” keresik. Anyám belga állampolgárként mutatkozik be, elmondja, hogy a német Continental cég alkalmazottja, és hogy a lakást egy bizonyos Henri Lagrouától bérli, különben nem tud semmirõl. Mire a nyomozók azt mondják, hogy majd visszajönnek. Ezek után apám nagy ívben elkerüli a Conti rakparti lakást. Az az érzésem, hogy a nyomozók nem a Schweblin-féle zsidóügyi rendõrségtõl szálltak ki, hanem a nyomozási osztálytól jöttek (mint korábban Sacha Gordineért is). Az sem lehetetlen, hogy Permilleux fõfelügyelõ emberei voltak a párizsi rendõrprefektúráról. Bár a késõbbiekben többször is próbáltam arcot társítani hozzájuk, mindig ellenálltak, nem voltak hajlandók elõjönni a félhomályból, áporodott bõrszagot árasztva. Szüleim rögtön elhatározzák, hogy a lehetõ leggyorsabban eltûnnek Párizsból. A görög Christos Bellosnak, õvele anyám B.-nél ismerkedett meg, van egy Chinon melletti birtokon élõ barátnõje. Mindhárman erre a birtokra menekülnek. Anyám téli ruhát is visz magával, hátha innen is tovább kell állniuk. Ebben a Touraine megyei házban húzzák ki a felszabadulásig, és innen biciklin kerekeznek vissza Párizsba, együtt a szövetségesek áradatával. 1944 szeptemberében, még mindig a rendõrségtõl tartva, apámnak esze ágában sincs rögtön visszatérni a Conti rakparti lakásba, ezúttal attól tart, hogy a hatóságok esetleg különféle illegális üzelmeit fogják számon kérni. A szüleim az Alcyon Szállóban vesznek ki szobát a Breteuil sugárút meg a Duquesne sugárút sarkán, ugyanabban a hotelban, amelyben apám már 1942-ben is megfordult. Apám anyámat küldi elõre, felderítõként, hogy szimatolja ki, mi is a helyzet a Conti rakparti lakásban. Anyámat ekkor hosszú kihallgatásra behívják a rendõrségre. Mivel külföldi, azt akarják tõle megtudakolni, pontosan milyen célból jött a németek oltalma alatt 1942-ben Párizsba. Anyám erre elmagya16

Célzás a szerzõ Dora Bruder címû könyvére (Gallimard, Párizs, 1997), amelyben Modiano szintén említi az esetet.

1351

rázza, hogy zsidó férfi menyasszonya, és már két éve együtt élnek. A rendõrök, akik kihallgatták, feltehetõen azoknak lehettek a kollégái, akik néhány hónappal korábban apámat akarták õrizetbe venni. Persze az is lehet, hogy ugyanazok voltak. De ettõl fogva csak álnevek állnak rendelkezésükre, ezeket pedig sohase fogják tudni azonosítani. Anyámat még aznap kiengedik. […] Néhány hétre rá, apám otthagyja a Breteuil sugárúti Alcyon Szállót. A Conti rakparti lakásba való visszaköltözésekor tudja meg, hogy Fordját, amit egy garázsban rejtett el valahol Neuillyben, még júniusban rekvirálta a Milícia,17 és hogy ebben a szitává lyuggatott és a rendõrség által tárgyi bizonyítékként lefoglalt Fordban gyilkolták meg Georges Mandelt.18 […] 1945. augusztus 2-án apám biciklin megy bejelenteni születésemet a boulogne-billancourt-i polgármesteri hivatalba. Magam elé képzelem a visszautat, ahogyan végigbiciklizik az auteuil-i utcákon meg a rakpartokon, amelyek csöndesek és kihaltak azon a nyáron. Aztán úgy határoz, Mexikóban fog letelepedni. Az útlevelek készen voltak. De az utolsó pillanatban meggondolja a dolgot. Kevésen múlt, hogy a háború után nem ment el Európából. Harminc év múlva aztán a semleges Svájcban fog meghalni. De addig még sokat utazik: megfordul Kanadában, Guyanában, egyenlítõi Afrikában, Kolumbiában… Eldorádót kereste, de hiába. Ha ugyan nem a megszállás éveitõl szeretett volna mind távolabbra kerülni. Hogy lelkileg hogyan élte meg Párizsban ezt az idõszakot, arról nem beszélt soha. Sohase beszélt arról, hogy félt-e, és fõleg: milyen érzés lehetett neki, hogy vadásznak rá, pusztán azért, mert besorolták a vadállat nagyon is precízen meghatározott kategóriájába, amikor õ maga se tudta, hogy tulajdonképpen kicsoda-micsoda. De nem szép dolog mások nevében beszélni, és valami mindig visszatartott attól, hogy megtörjem mások csendjét, bármilyen fájdalmas csendrõl legyen is szó. 1946. A szüleim még mindig a Conti rakpart 15-ös számú házban laknak, a negyedik meg ötödik emeleten. 1947-tõl apám a harmadik emeletet is bérli. 1947-ig tartott viszonylagos és hamar semmivé foszló jóléte, ekkor kezdõdik és tart egészen haláláig az idõszak, amit cifra nyomorúságnak szokás nevezni. […] Hogy mégis legyen velem valaki, anyai nagyszüleim Antwerpenbõl feljönnek Párizsba. Reggeltõl estig velük vagyok. Csak flamandul értek, franciául nem. 1947. október 5-én születik Rudy öcsém. A felszabadulás óta anyám a vieux-Colombier Színház színmûvészeti kurzusának hallgatója… Paramilitáris katonai szervezet, illetve politikai rendõrség, amelyet a vichy-rezsim 1943 januárjában azzal a céllal létesített, hogy – a Gestapóval és a német megszálló hatóságokkal együttmûködve – harcoljon a terroristának minõsített ellenállókkal szemben. 18 Georges Mandel (1885–1944) a III. Köztársaság mérsékelten jobboldali politikusa. A németek elõbb Buchenwaldba internálják, majd visszaviszik a párizsi Santéba, innen 1944 júliusában kiadják a pétainista Milíciának, amelynek pribékjei 1944. július 7-én a Fontainebleau-ba vezetõ országút mentén meggyilkolják. 17

1352

1946-ban kapott is egy kisebb szerepet a La Michodière Színházban bemutatott Az én szõke babám mellettben, 1949-ben pedig a Júlusi randevú címû filmben is felbukkan. Ezen az 1949-es nyáron, Cap d’Antibes-ban meg a Biarritz melletti fürdõhelyeken, egy orosz származású playboynak, bizonyos Wladimir Rachevskynek meg a verseket író baszk A. márkinak a barátja. De ezt csak sokkal késõbb fogom megtudni. Az öcsém meg én jó két évig Biarritzban maradunk. A Casa Montalvo nevû házban lakunk, a nõ, aki gondunkat viseli, és akinek már nem emlékszem az arcára, a ház gondnoka. A biarritzi Szent Márton-templomban keresztelnek meg minket, 1950 szeptemberében, de a szüleim nem jönnek el a szertartásra. A keresztlevelem szerint keresztapám egy rejtélyes „Jean Minthe”, akirõl azóta se tudom, hogy kicsoda. Ugyancsak 1950-ben, a tanév kezdetekor, a Casa Montalvo negyedbeli Szûz Mária magánintézetben kezdem az iskolát. Egyik délután, az iskolából kijövet, látom, hogy nem vár senki. Gondoltam, hazamegyek egyedül, de épphogy elindulok, az úttesten elgázol egy teherautó. A vezetõ azonnal bevisz a kórházba, ahol a kedvesnõvérek, hogy elaltassanak, éteres vattát nyomnak az arcomra. Ettõl fogva érzékeny vagyok az éterszagra. Túlságosan is érzékeny. Nekem az éter furcsamód egyszerre idézi fel és tünteti el a szenvedést. Emlékezet és feledés. […] A Conti rakparti lakás. A harmadik emeleten esténként mindig áthallatszott hozzánk a zaj meg a nevetés a szomszéd szobából, ahol anyám a Saint-Germain-des-Prés mulatóiból ismert barátait fogadta. Anyámat ritkán láttam. Egyetlen gyengéd, egyetlen anyásan óvó mozdulatára sem emlékszem. Amikor vele voltam, mindig résen kellett lennem. Értetlenül néztem váratlan dühkitöréseit, és mivel hittanórára is jártam, nemegyszer imádkoztam a Jóistenhez, hogy bocsásson meg neki. A negyediken volt apám irodája. Gyakran vonult vissza ide két-három ismerõsével. Csak ültek a fotelban vagy a kanapé karfáján, és beszélgettek. Közben nagyban ment a telefonálás. Úgy passzolták át egymásnak a telefonkészüléket, mint egy rögbilabdát. Idõnként apám fiatal lányokat szerzõdtetett, a Képzõmûvészeti Egyetem hallgatóit, hogy vigyázzanak ránk. Meg hogy felvegyék a telefont, és azt mondják: „nincs itthon”. Leveleket is diktált nekik. 1952 elején anyám egyik barátnõjére, Suzanne Bouquereau-ra bízott minket, ez a Suzanne Bouquereau a Docteur-Kurzenne 38-ban lakott, a Párizs melletti Jouy-en-Josas-ban. Elõbb a Jeanne d’Arc magániskolába járok (ez ott volt az utca végében), aztán az állami általános iskolába. A testvéremmel ministrálunk is, mint például az 1952-es éjféli misén, a falu templomában. […] Apám idõnként meglátogat minket, ilyenkor néhány barátja vagy egy kedves fiatal légikisasszony is elkíséri, a szõke Nathalie, vele apám egyik brazzaville-i útján ismerkedett meg. Csütörtök délután mindig bekapcsoljuk a rádiót, ekkor van a gyerekmûsor. De elõfordul, hogy a többi napon is meghallgatom a híreket. Hallom, hogy a bemondó az ORADOURI vÉRENG1353

zÉS tetteseinek 19 perérõl beszél. Ezeknek a szavaknak a hangzása ma ugyanúgy jeges borzalommal tölt el, mint akkor, pedig nem is nagyon értettem, mirõl van szó. Egyik este, egy ilyen látogatás alkalmával, apám leül velem szemben egy székre közvetlenül a földszinti körablak mellett a Docteur-Kurzenne utcai ház nappalijában, és megkérdezi, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Fogalmam sincs, mit válaszoljak. Egyik reggel, 1953 februárjában, apám értünk jön autóval, és a kihalt házból az öcsémmel visszavisz minket Párizsba. Csak jóval késõbb fogom megtudni, hogy Suzanne Bouquereau-t betöréses rablás vádjával letartóztatták. […] vasárnap apámmal sokszor mentünk ki a 63-as autóbusszal a Boulogne-ierdõbe. […] Egyik este, amikor már, hazafelé menet, megint a buszra vártunk, apám gondolt egyet, és elvitt minket az Adolphe-Yvon utcába. Egy villa elõtt megáll, és ezt mondja: „vajon most ki lakik itt?” – mintha már járt volna erre, nem is egyszer. Aznap este láttam, hogy az irodájában elõvette az utcák szerinti telefonkönyvet. Akkor sokat tûnõdtem, hogy miért. Csak jó tíz évvel késõbb jutott tudomásomra, hogy az Adolphe-Yvon utca 6.-ban volt az úgynevezett Otto-irodák székhelye (1967-ben visszamentem ellenõrizni, hogy aznap melyik ház elõtt állhatott meg apám, kiderült, hogy pontosan a 6-os számú ház elõtt, de az egykori villát addigra már lebontották), a megszállás alatt ez volt a párizsi feketepiac egyik legfontosabb intézménye. Mintha hirtelen rothadó bûz keveredne a körhinta meg az avar szagába. […] 1956 októberében a szüleim mint bentlakót beíratnak a jouy-en-josas-i Le Montcel gimnáziumba. Jouy-en Josas-ban nem volt olyan iskola, amiben hoszszabb-rövidebb ideig ne tanultam volna. Az elsõ hálótermi éjszakák különösen nehezek voltak, többször is elsírtam magam. De hamar kitaláltam valamit, hogy legyen erõm mindezt kibírni: igyekeztem a figyelmemet egyetlen dologra, valamiféle talizmánra koncentrálni. Ez a talizmán kis fekete mûanyag ló volt. 1957 februárjában vesztettem el az öcsémet. Egyik vasárnap apám a testvérével Ralphfal értem jött a kollégiumba. Ralph nagybátyám – õ vezetett – a Párizsba vezetõ országúton egyszer csak leállította a motort, és kiszállt az autóból, a kocsiban egyedül maradtam az apámmal. Apám akkor mondta meg, ott az autóban, hogy meghalt az öcsém. Elõzõ vasárnap még az egész délutánt vele töltöttem a Conti utcai rakparton levõ szobánkban. A bélyeggyûjteményünket próbáltuk rendbe tenni. De aznap ötre vissza kellett menni a kollégiumba, meg is magyaráztam neki, hogy egy színtársulat valami darabot fog elõadni a gyerekeknek a kollégium színháztermében. Erre rám nézett, ezt a tekintetet sohase fogom elfelejteni. Rudy öcsém meg a halála kivételével engem az itt elmondottak közül érzelmileg nem rendít meg semmi. Úgy írom le ezeket a sorokat, mint valami 19

1944. június 10-én a Waffen-SS egyik speciális alakulata lemészárolja a Limoges melletti Oradour-sur-Glane több mint hatszáz fõs lakosságát. A vérengzés elkövetõinek pere 1953. január 12-én kezdõdött és egy hónapra rá fejezõdött be a bordeaux-i katonai törvényszéken.

1354

jegyzõkönyvet vagy munkahelyre szánt életrajzot, puszta dokumentumként, csak hogy egyszer s mindenkorra szakítsak azzal az élettel, amelyet sohasem éreztem magaménak. Mintha a történtek csak valami hajszálvékony filmréteget alkotnának. Nincs semmi, amit meg kéne vallanom vagy meg kéne magyaráznom, és nem vonz sem az önelemzés, sem a lelkiismeret-vizsgálat. Épp ellenkezõleg, minél homályosabb és minél titokzatosabb valami, annál inkább felkelti az érdeklõdésemet. Sõt még abban is próbálok valami rejtélyt találni, amiben pedig nincs semmi titokzatos. Azokat az eseményeket, amiket itt elmondok, pontosan úgy éltem át, mint amikor azt látni a mozivásznon, hogy miközben a szereplõk ott állnak mozdulatlanul a stúdióban, mindenféle tájak úsznak el egymás után a háttérben. Azt az érzést szeretném kifejezni, amit énelõttem is sokan érezhettek: hogy az események csak peregnek a háttérben, de hiába, csak nem tudom élni az életem. Egészen 1960-ig voltam bentlakó a Le Montcelben. Négy év katonai fegyelem. Minden reggel zászlófelvonás. Menetelés. Osztály, vigyázz! Lefekvés elõtt szemle a hálóteremben. A családfõnek nevezett felsõsök kegyetlenkedése, nekik az volt a feladatuk, hogy a kisebbekkel betartassák a rendet. Az ébresztõt jelzõ villanycsengõ. A harmincas csoportokban zajló zuhanyozás. A gimnasztika. Pihenj! vigyázz! Körletrendezés, amikor órák hosszat gereblyézzük a lehullott leveleket a gyepen. Negyedikben20 egyik osztálytársamat Safirsteinnek hívták. Ez a fiú velem egy hálóteremben aludt, a zöld pavilonban. Az apja, ezt õ maga mesélte, Bécsben orvostanhallgató volt. De 1938-ban, az Anschluss idején, a nácik azzal is megalázták a zsidókat, hogy velük takaríttatták a járdát, meg festették fel a sárga csillagot tulajdon üzletükre. Mielõtt elmenekült Ausztriából, az apjának is bõven kijutott a vegzálásokból. Egy nap elhatároztuk, hogy éjszaka kilopózunk felderíteni a park végében álló német betonbunkert. Odafelé nagyobb füves térségen át vezetett az út, vigyáznunk kellett, hogy a nevelõ észre ne vegyen minket, az ilyesmiért szigorú büntetés járt. Safirstein azonban nem volt hajlandó részt venni a cserkészkalandban. Másnap az osztálytársaim a férfiközösségek laktanyát idézõ durvaságával nem akartak szóba állni Safirsteinnel a „beszarisága” miatt. Egyik délután Safirstein apja váratlanul megjelent a kollégiumban azzal, hogy beszélni akar velünk. Nagyon kedvesen megkért minket, hogy ne vegzáljuk a fiát, és fõleg ne nevezzük „beszarinak”. Azon, hogy bejött a kollégiumba, nemcsak a társaim csodálkoztak, csodálkozott maga Safirstein is. Ott ültünk valamennyien a tanáriban, a nagy asztal körül. Safirstein az apja mellé ült. Jó volt a hangulat, és minden további nélkül ki is békültünk vele. Ha jól emlékszem, az apja még cigarettával is kínált minket. Egyetlen társam se tulajdonított különösebb jelentõséget az incidensnek, még Safirstein sem. De én nagyon is éreztem a szorongást ebben az emberben, a rettegést, hogy mi 20

A „negyedik” a premier cycle-nek nevezett gimnáziumi alsó tagozat sorrendben harmadik osztálya, nálunk kb. az általános iskola nyolcadik osztályának megfelelõje.

1355

lesz, ha a rém-álom, amelybõl húsz évvel korábban jócskán kijutott neki, a fiát sem fogja megkímélni. A Le Moncelben volt mindenféle gyerek, volt ott törvénytelen születésû, meg olyan is, akitõl a szülei meg akartak szabadulni, vagy akit egyszerûen csak sorsára hagytak. Emlékszem például egy brazil fiúra, ez a fiú a mellettem levõ ágyban aludt, és már második éve semmi hírt nem kapott a szüleitõl, mintha csak ottfelejtették volna egy elfelejtett pályaudvar csomagmegõrzõjébe. Megint mások farmernadrággal kereskedtek, és még a rendõrségi úttorlaszoknak is képesek voltak nekimenni. Az egykori diákok közül két testvér, jó húsz évvel késõbb, bíróság elé is került gyilkosság vádjával. Aranyifjaknak is nevezhetném õket, bár nagyon is kétes eredetû, silány aranyötvözet volt ez az övék. Derék fiúk voltak, de a legtöbbjünek nem volt semmi jövõje. ÁDÁM PÉTER fordítása

1356

EDWIN MORGAN

Napom az ágyúgolyók között Európa csupa háború. Síkságai vérben áznak. Egyezményeket írnak alá, egyezményeket szegnek meg, felednek el, Birodalmakat robbantanak szét a történelem fegyverei, Birodalmakat égetnek fel a történelem lángjai – Aggódnunk kellene itt, békében ülve? Persze hogy nem. Dehogynem. Nem tudom. Tudom, hogy harcoltam, voltak szövetségeseim, De már csak emlékek maradtak, Amelyek legjobb, legkevésbé megértett igazolványaim. Hadd fektessek le egyet elétek. Gyûljetek köré. Gyertek csak, ez valami különleges, nem találni párját. A századunk „valahol Európában” állomásozott. Nem emlékszem a nevére a nyomasztó városnak, Amelyet ostromoltunk. Komoly erõdítmény volt Kapukkal, láncokkal, lõrésekkel, gyilokjárókkal, Ütegekkel, fejbe toluló vérrel, õrökkel, ki tudja, mivel, Afféle szõrös, „na-gyere-csak” típusú hely, Amit hiába próbáltunk bevenni. Logika, mondtam magamnak, logika! Ha nem tudunk áttörni, nincs más megoldás, mint fel, Fel és át a falak fölött, mi mehet fel és át? Egy léggömb? Ne légy ostoba, azt lelõnék. Csak egy út maradt, és hangsúlyozom, Ekkoriban erõm teljében voltam – Régen volt már, tudom –, Felmásztam legnagyobb ágyúnk hátára, És mikor a következõ óriási golyó elõtûnt, Felpattantam rá, mint egy lóra, és már száguldottam is A füstös levegõn keresztül. Aha, Gondoltam, így kell ezt csinálni! De aztán, Félúton az ellenség felé eltöprengtem: Mi lesz, ha elkapnak és felkötnek mint kémet? Mégse volt jó ötlet! vissza kell jutnom, de hogyan? A logika ismét csak egy megoldást nyújtott: Át kell másznom egy szembejövõ, ellenséges ágyúgolyóra; Nehéz mûvelet, De sikerült, és visszatértem a táborba. 1357

Nem valami dicsõséges epizód, Mondhatjátok. Dehogynem, dehogynem! Sikeres volt az ostrom? Nem tudom. Megadta magát az ellenség? Nem emlékszem rá. Csak arra emlékszem, milyen lelkesítõ érzés volt, Térdem közt a golyó, mint egy égi paripa, A szél bátorító fütyülése, És röppályám legmagasabb pontján egy sas Rikoltott a betolakodóra, aki berepült Ég és föld, barát és ellenség, Lehetséges és lehetetlen közé. Örömömben visszarikoltottam a vad madárnak. Micsoda földöntúli duett – de ah, micsoda élet!

vincent Lunardi Nem tudom, mi bajom. Beteg vagyok, ólomként fekszem az ágyon. A nõvérek befogadtak. Hallom harangjaikat És Lisszabon tompa morajlását a falakon túl. Olyan szegény vagyok, hogy nincs semmim. Nincs semmim és nem vagyok senki. A világ egy tál zabkásává zsugorodott Napnyugtakor. Egy másik világ Még nem zárult be: emlékeim világa. Hívom õket, és máris sietnek hozzám. Miért nem emelkedhetek fel, hogy üdvözöljem õket? A felemelkedés volt az életem, arra születtem! Még mindig emlékszem elsõ álmaimra a repülésrõl. Lucca olajligeteiben játszadozva Kitártam a karom, mint a szitakötõk, zümmögtem és ide-oda futkostam, mint a méh, de leginkább, Ó, leginkább a nyári fecskét figyeltem, Amint átszeli az égboltot, azzal az elragadtatással, Amelyet vágyam adott neki. Enyém lesz az ég, Egy nap az enyém lesz! Húsz évvel ezelõtt Az ég valóban enyém volt, léghajós voltam – Nem az elsõ, ezt nem állítom, de 1358

Ismertek, nevem volt, híres voltam, Szerettek, tiszteltek és csodáltak Angliában és Skóciában, Itáliában és Spanyolföldön, Még a poros Portugáliában is, ahol most haldoklom. De nem beszélek a halálról! Az életrõl és az élet bõségérõl beszélek! Még maradt elég erõm, hogy elsuttogjam. Az emlékek áttörnek a hangok korlátain. Elszállunk messzire, Glasgow boldog városába, Ahol kétszer felkeltem Glasgow Green zsombékosának halottaiból és csodát vittem véghez. Felbõgött a hidrogén, a petyhüdt selyem felduzzadt Rózsaszín, sárga és zöld rüggyé, Kifeszülve és remegve nyúlt a kékség felé. Beugrottam a díszes kosárba, Magam is díszesen, ha szabad így mondanom, Ezredem színeit viselve – A nápolyi színeket, ha tudni akarod – Jó lábakkal, melyeket sok hölgy dicsért, zászlómat lengetve és trombitámat megfújva, Miközben a zenekar a leglelkesítõbb indulót játszotta, Harangok zúgtak, és az emberek visszaintegettek Integetésemre, kiabáltak és éljeneztek és fütyültek, Tíz- meg tízezer felfelé fordított arcból, Amint hat ember magas léghajóm fenségesen Felemelkedett az örökké lüktetõ város fölé. Nagyszerû, feltûnõ látvány voltam A nyitott kosárban, selyemharisnyámban, Csipkés ingujjammal, ráncolt kendõmmel, kalapommal – ah, Micsoda kalap! – nem festettem-e rendkívülien, S nem volt-e ez egy rendkívüli nap? A hölgyek így gondolták: volt, ki tapsolt, volt, ki elalélt, De mind csüggött a léghajóson. Tudod-e, Néhányan késõbb segítettek megfoltozni Az elrepedt léggömböt, és adtam nekik Pár szál selymet: voltak, kik azt mondták, Szívük felett fogják viselni. Miért is mondom el ezt? Nem volt hölgyem. Menüettet jártam, olykor csókolóztam. De egyetlen menyasszonyom a magas ég volt. vajon ki fog emlékezni Lunardira, Aki a felhõk közt suhant és lenézve látta 1359

A Trongate-tornyot, a kastélyt és a Szaracénfejet, Ahol megszállt és éjszakai mesélése örömbe torkollt? Olyan, mint egy álom lehetségessé vált Boldog idõkrõl, amelyet õrizve Egy kis vigaszt kapunk, Mikor körénk gyûlnek az árnyak. Már gyûlnek, már gyûlnek. És hideg is van. Ki áll ott az ajtóban?

A démon az Argyle Streeten Egy huligán azt kérdezte, ismerem-e Luficert. Sose hallottam róla, feleltem az igazat. Haragosan nézett rám és belém rúgott, de semmit nem éreztem. Aznap vaskemény voltam, a helyzet ura. Ez Glasgow-ban volt, amely tele volt leendõ démonokkal. Az egész hely nagyon érdekes volt. Az utcákat árnyak népesítették be, figyelõ szemekkel. Figyeltem, ahogy igyekeznek, el ne szalasszanak bármit, Ami használható lehet. Figyelték, Ahogy figyelem õket, ahogy figyelnek. Sose lehet tudni, Ez volt a jelszavuk. Sosem láttak még démont, Mármint igazit, de mi állíthatná meg õket? A semmibõl elõkerült egy üveg, meg t’od inni? Olyan gizda vagy, egy kortytól is szörnyethalsz, mi? Ittam, vagy legalábbis úgy tettem, Kiürítettem az üveget, egy bólintással visszaadtam. valahogy nem akartak elengedni. Az, amelyik belém rúgott, még mindig ott állt és bámult. vártam, amíg pislog, aztán kieresztettem Egy üvöltést, amely más dimenzióból érkezett, Mint amirõl valaha is hallottak. Megrepedtek tõle A macskakövek; visszhangok és cserepek mindenütt. Hátráltak, de nem volt hova futniuk. Ez tetszett nekem. Mit adhattam nekik? Csak egy történetet, amit elmesélhetnek. Fokozatosan eltûntem. Biztos azt gondolták, Átvertem õket, elvegyültem a tömegben. De már máshol voltam. Otthagytam õket, hogy próbálgassák az üvöltésemet, Hátha õk is meg tudják repeszteni az úttestet. 1360

Egy sirály Egy sirály ült ma az ablakpárkányomon, Nem szólt semmit, de benézett. Hûvösen mérte végig a szobát. Északi szelek, jéghegyek, só csillogása Hang nélkül tört át az üvegen. Egyik lábáról a másikra állt, fejét forgatta. Nem volt hal a háznál – csak én. Érezte vajon fehér húsom szagát? Azt remélte, Kinyitom az ablakot és morzsát szórok neki? Azok a szemek gyorsan kalkulálnak. „Én mondom, csibém, étel mindenütt van!” végigmérte bútoraimat, növényeimet, egy almát. Talán mutáns volt, valami szupersirály. vagy egy égi látomás, Amely csak azért használta azt a kemény, elõredõlõ testet, Hogy a nyílt vizek, hajótöréssel végzõdõ utazások, Egyedülálló ragadozók rettegését és határtalanságát Hozza be száraz szobámba. Nem tudtam semmit. Megmozdultam; megmozdítottam a karom. Mikor a lény meglátta Ennek árnyékát, hirtelen csapott egyet a szárnyával, Karmával végigszántott a párkányon és elszállt, Még mindig csendben. Ki lesz e szemek következõ áldozata, Tûnõdtem, és vajon készen áll-e?

Az áradás Nem érintesz meg ismét, rododendron? Esõvíztõl duzzadtál, mikor eláztattad arcomat. Úgy festettem, mint aki sírt, pedig csak elsiettem melletted, túl gyorsan! Olyan súlyos voltál és nedves és friss, úgy éreztem, lilád szétfolyik, mint egy festményen. Szivaccsá változtál értem, kaptam tõled egy zuhanyt, egy injekciót, egy spriccelést, egy áradást, egy indítást, aztán eltávolodtam tõled. Nem mehetek vissza. Nem mehetek vissza, tudod, nem fordíthatom vissza lépteimet és tarthatom oda másik orcámat, mint egy idióta, nem eshetek neki szándékosan a virágoknak egy újabb bódító borzongás kedvéért. Pedig mennyire szeretném! 1361

Egy nap, amikor nem gondolok majd rá, csak elsétálok szilárd léptekkel a ház és a kert mellett, a közlekedési lámpát figyelve, majd kinyúlsz egyszer, ugye, egy saroknál, a kerítések fölött, csak hogy láthass, mályvaszín esõcseppek tömegei rázkódnak és robbannak szét, gyengéden szétmarcangolsz sziromkarmaiddal, a szirmok sokkja, a víz sokkja, erre várok, nem számít, hány járdán, hány fekete kerítésen és a sötéten lélegzõ zöldön keresztül.

Szamócák Azóta sincsenek olyan szamócák mint amilyeneket akkor ettünk azon a fülledt délutánon a nyitott franciaablak lépcsõjén ülve egymással szemben térdeim között a térded ölünkben a kék tányérok a szamócák csillogtak a forró napsütésben cukorba mártottuk õket egymásra néztünk nem siettettük az ünnepet közeledett anélkül is az üres tányérok egymásra téve a kövön benne a két villa keresztben és én feléd hajoltam édes illat a levegõben és a karjaimban akár egy gyermek felengedtél vágyakozó ajkadon a szamócák íze emlékeimben dõlj hátra ismét hadd szeresselek 1362

hadd tûzzön le a nap feledékenységünkre egyetlen órára legyen fullasztó hõség és nyári villámlás a kilpatricki dombok felett hadd mossa le az esõ a tányérokat TURCzI ISTvÁN fordításai

1363

PAAvAlI vAllE

Leányként feküdt le és asszonyként ébredt fel Ez a dolog Inari templomában történt. Midõn Erkki Angeli, aki Peltovuomában született, és Inariban élt mint agglegény, Riutula egyik özvegyének egyetlen, Leena nevû leánya még otthon volt. Az özvegynek az volt a szándéka, hogy Erkkibõl otthoni võt csinál, aki egyúttal megkaphatná a házát és õt mint a ház öregasszonyát eltartaná. Erkkinek volt egy Sammeli nevû fivére, aki rávette Erkkit, hogy az kérje meg Leena kezét. Mivel a leánynak ott volt a ház, ott ellakhatna. De Erkki azt kérdezte erre: – De hogyan kezdjem a dolgot, amikor csupán két üres kezem van? Erre aztán Sammeli azt felelte: – Ugyan már, eleinte én majd segítek neked, és a szerencse aztán visz tovább. Nincs mindennap lehetõség rá, hogy kész házat kapjál, bizony rögtön cselekedned kell. Én még az eljegyzést is összehozom neked, ha magad nem vagy rá képes. No, Erkki beleegyezett a dologba. Így nekifogtak az eljegyzés összehozásához. De akadt ott egy bizonyos gazdag fiú, úgy hívták, hogy Kaaperi Yrjänä. Õ is szerette volna megkapni Leenát, de nem volt ehhez elég bátorsága. viszont volt neki erre a célra egy, a vuoreija városában vásárolt borospalackja. Mikor Kaaperi Yrjänä meghallotta, hogy mi készül a templom másik felén, besietett a házába, kinyitotta a ládáját, elõrántotta onnét a bort, magához szorította és kirántott még onnét egy pénzeszacskót, ami ötven tallért tartalmazott. Megérkezvén a templomhely másik oldalára, pislogató szemmel és fel-felrángó szemöldökkel nézett körbe, hogy meglássa Leenát. Miután meglátott egy piciny nõi személyt, úgy vélte, az Leena formájú. Odament hozzá, átölelte Leena nyakát, és szerelmesen suttogta neki: – Nekünk beszélgetni kellene, de az emberek miatt fontos dolgokról csak úgy tudunk beszélgetni, ha benézünk a hálószobádba. Leena visszaválaszolta: – No, mondjad csak itt meg, amit akarsz! De Kaaperi Yrjänä azt mondta: – Itt nem, itt túl sok az ember és nekem kettõnk közt van mondanivalóm. Légy szíves, menjünk be a hálószobádba! – No, jól van, menjünk hát! – egyezett bele Leena. Így aztán bementek a leány hálószobájába, és Leena biztatta: – No, miféle mondanivalód van, mondjad hát! A fiatalság künn odaszaladt az ablakhoz hogy hallgatózzanak. Kaaperi Yrjänä elõhúzta a palackját és felkínálta: – Elõször kóstoljál ebbõl! Hagyjad azt a házasodást azzal az Erkkivel, szegény, mint egy üres zsák, olyan ember, aki nem tud megállni a saját lábán. 1364

Elõvette jókora pénzeszacskóját, Leena ölébe dugta. Leena látta, hogy a palack is fel van díszítve, és meghúzta az üveget, belekóstolt. Édesnek érezte. Soha életében nem kóstolt ilyen édeset. Kaaperi Yrjänä simogatni kezdte a leányt és így csábítgatta: – Mások ám az ilyenféle fiúk! Ha elfogadsz engem, a jegygyûrû mellé odaadom neked ezt a pénzeszacskót is. Leena megemelte a zacskót, olyan súlyos volt, mintha kövek lettek volna benne. Imigyen gondolkodott: Ha ez itt mind ezüst, egész életemre volna pénzem… Kaaperi azt mondta: – Ez mind ezüst, ami benne van, esküszöm a szemem világára! – No, ne esküdj a szemed világára, jóember, amúgy is rossz a szemed! – mondta Leena és csak csodálni tudta Kaaperi rengeteg ezüstjét, és hogy menynyire szerelmes belé. És hogy noha teljesen idegenszámba vette eddig, most mindenét felkínálja neki. – Nem, nem akarok, mégsem akarok esküdni a szememre, és ez nem is szokás a gyülekezetünkben, de bocsáss meg és csak kortyolgassál ebbõl a szép, díszes palackból. Nézd csak, milyen szép! Kaaperi ekkor meggyújtott egy gyufát, és amikor Leena megállapította, hogy tényleg nagyon szép a palack és jó, kívülrõl-belülrõl, tovább kortyolgatott belõle, és szépen el is aludt. Ezalatt az esküvõcsinálók tették a dolgukat és megegyeztek a rokonsággal, és az elnöklõ Sammeli így szólt: – Tehát megegyeztünk. Nincs más hátra, mint hogy behívjuk a menyaszszonyt. A võlegény sem, a csoport sem tudta, hová lett, hová tûnt Leena, a menyaszszony, és a keresés után sem látták, nem hallották. A templom köreiben elterjedt a hír, hogy megrendelték a kézfogót, az esküvõt, ám a menyasszony eltûnt. Aki bármit tud róla, jutalomban fog részesülni. Akkor egy csoport fiú, a jutalom fejében, bejelentette, õk tudják azt a helyet, ahol Leenát meg lehet találni. Az esküvõt csináló csapat oda is ment, és Kapperit a nyakánál fogva kiráncigálták onnan, ám Leena se nem hallott, se nem látott, se nem érzett. Erkki kivitte a kézfogói házba, letette a padlóra, a leány olyan volt, akár egy halott. És ezután így szólt: – Hát én már nem akarok semmit, abba kell hagynunk ezt az egész dolgot. De Sammeli imigyen gondolkodott: – Ugyan! Nem vagyunk gyerekek, félre tehát a gyerekjátékkal! Dugjátok be Leenát az ágy alá, és keressünk helyette egy másik menyasszonyt, egy helyettest! Ne félj, Erkki, hogy szegény leszel, kezdetnek adok neked két fejõstehenet, és a szerencse aztán visz tovább. Így is tettek. Leena helyére legidõsebb nõvérét, Riitut tették, és odaültették az esketõ lócára. Az esketõ megkérdezte mindkettõjük akaratát, és õk igenlõen bólogattak. Ekkor a jegygyûrût odaadták a menyasszonyhelyettesnek, õ meg 1365

átvette. Az elnöklõ Sammeli elkezdte az új pár megáldását: „Az Isten kötött most benneteket össze, és nem választ el egymástól többé semmi más, csak a halál.” Ezután elénekelték az Isten áldása legyen rajtatok kezdetû zsoltárt, és a jegygyûrût betették Leena munkatáskájába. De Leena legidõsebb nõvérének még egy éjszakát a võlegénnyel kellett töltenie, mielõtt megszabadult volna feladatától. Amikor aztán másnap reggel Leena felébredt, azon csudálkozott, hogyan és mikor mászhatott be oda az ágy alá, anélkül, hogy emlékezett volna rá. Õ csupán arra emlékezett, hogy utoljára Kaaperivel volt a hálószobájában. A többiek még mindig aludtak. Fogta a munkatáskáját, kinyitotta és egy csomó lenvászon zsebkendõt talált benne. Aztán észrevette, hogy közben az anyja is felébredt, és megkérdezte a szülõjét: – Ki gyömöszölte ezeket a táskámba? Anyja ekkor elmesélt mindent, ami az elõzõ estén és éjszaka történt. Leena figyelmesen, tátott szájjal hallgatta, aztán kinyögte: – No, legyen hát! De azért, anyám, legalább megvédtél engem, igaz? Nyilván tudták, mit tesznek. Hol van most Erkki és Riitu? – Még alszanak – felelte az anyja. GOMBÁR ENDRE fordítása

1366

IvAN BORIszlAvOv

Az öröklét kísértése Egy pillantás alatt suhan el az élet… Miért ne álmodjak hát tágra nyílt szemmel?

Kõtár Titkok nélküli szfinxek, Szótlan talányok… Rabul ejt az õsi egyiptomi bánat.

Lélek Megkergült madár! Meddig keresed még a fészked nekikeseredetten Az elhamvadt erdõben?

Ékírásos tábla …de én szóból és sárból vétettem – elszáll a szó, az agyag ismét porrá válik. Mégis létezem a kövek között a delelõ nap alatt.

Számtanpélda 2+2=5 Ne húzd át hirtelen a fenti képletet. Higgy benne, hisz költõ vagy, nemde?

1367

Tenyérjóslás Tenyerem keresztútjaiból áll a keresztrejtvény… Hogyan fejtsem meg, mikor a jövõmet ösztönösen összezárt öklömbe rejtem?

Ámde Szeretnék ébren repülni, ahogy álmomban repültem. Ámde a szakadék széléig kell eljutnom, hogy Érezzem: szárnyak nõnek a vállaimon.

Töviskoszorú – Csodákat tett – vízen járt… Nem kellene-e a föld alá temetni, Hogy szentté válva a mennyekbe menjen?

Madártávlatból Az élet és a halál a folyó két partja. A szerelem köztük örvénylik.

Játék vajon egy életen át Olyan jámbor gyerekek maradunk, Akik szembekötõsdit játszanak A sorssal és a halállal?

1368

Költészet Nem a szavak szabadsága, Hanem a szabadság szavai A szavak szabadsága.

Számum versekké, szavakká és szótagokká Szóródik szét az életem, Szédítõ iramban pereg le A haldokló homokórában. És én csak most fogom fel, Hogy miképp születik a sivatag.

Kínai tus A tintatartót a holdra öntöttem. Az égi itatóson Tejutak végtelene rajzolódott ki.

Szinkópa Nem az a szörnyû, Hogy öregszem, Hanem hogy a lelkem ifjú marad.

Orákulum Hogy higgyenek nekem, Egy életen át hazudoznom kellett. Pimaszul, de hihetõen. Azért, hogy mellesleg kimondjam Az igazságot. 1369

Átok Talán akkor válik valóra A legszörnyûbb átok, Amikor észrevétlen és öntudatlanul Az ellenségedre kezdesz hasonlítani.

Híd Megdermedt tér… Megkövült idõ Szétszaggatott idegszálaimból Kötélhidat fonok és A szakadék fölött függve Kötöm össze a két partot.

Miért Néha egy élet sem elég ahhoz, Hogy rájöjjünk, Miért különbözik annyira Az életben maradás mûvészete Az élni tudás mûvészetétõl.

Utcaszínház Mélyen bennem Ismeretlen szándékok kavarognak, És én a végzetes keresztút Közepén állok, ahol gyászhintók és Gyerekkocsik kerülgetik egymást.

1370

Nagypéntek Jaj, Istenem, mondd meg nekem, Mitévõ legyek csupa péntekbõl és Tizenharmadikából álló életemmel?

Ébredés Éjjel álmomban mindig repülök, Ám nappal… Ki is vigasztalt azzal, hogy A reggel bölcsebb, és szárnyakat ad?

Tragikomédia Meddig lesz még ez a világ shakespeare-i színpad, Ahol õrültek vakokat vezetnek? És nem hull alá a függöny…

vajon Azért érzem vajon, hogy egyre jobban Ura vagyok az életemnek, Mert egyetlen pillanatot sem tudok megragadni?

Falusi temetõ A felejtés fûszázadai zölden sorakoznak. A díszszemle átgázol az örökmegváltott sírokon Ámen.

1371

Ismét A szerelem újrakeverte a lapokat, Hogy ismét elkezdõdjön a régi, életre-halálra menõ játék. Tétnek magamat teszem fel, öngyilkos módon. Ismét. Nem alkuszom Homokdûnéktõl ostromlott, Betemetett forrás vagyok. A vizem láthatatlanul bugyog. Éppen emiatt nem gyõz a sivatag.

Nagyhét Minek szaporítsuk emlékeinket indigóval, Midõn életünk egésze belefér A „hozsannától a feszítsétek meg”-ig Tartó ötnapos, rövid versbe. Ó, jaj! Javítom régi verseimet. Ó, jaj! Az életemen nem tudok javítani.

Igazságtétel Ha akasztott ember házában nem illik kötélrõl beszélni, akkor mirõl is beszéljünk? Jobb lesz, ha hallgatunk és ne kérdezzük kíméletlen kíváncsisággal: Ki? Miért? És hogyan? Hallgassunk, és ne taglaljuk képmutatóan a holnapi idõjárást. 1372

Amíg az akasztott az ajtófélfán leng végzetesen vészjósló ütemben, mint a falióra ingája Mintha azt súgná nekünk, hogy az élet megy tovább Az élet, az öröklét átkozott illúziója Mi pedig úgy, hogy a szemünk se rebben farkasszemet nézünk a halállal, nyeljük a némaságot a félelem, a szégyen, és önmagunk undorának émelyítõ ízét, mert ismerjük az igazságot, de senki sem meri hangosan kimondani. Az akasztott ember ártatlan idõvel rehabilitálni fogják ugyanazok a gazemberek, akik megölték tárgyalás, valós bizonyítékok sõt összetákolt ítélet nélkül És hogy a színjáték teljes legyen elévülésre hivatkoznak majd és azt hebegik hogy ugyebár, azért, mert olyan idõket éltünk És mi most bûntudattal hallgatva az özvegyek jajongását, a gyerekek elcsukló sírását ügyeljünk arra, hogy ne mulasszuk el azt a sorsszerû pillanatot amikor a Történelem nevû vén pimasz 1373

lihegve, lélekszakadva megérkezik, hogy feljegyezze az esetet és mindnyájunk meglepetésére elcsúszik a kiontott könnyek pocsolyájában és a küszöbre rogy, amely felett ugyanúgy leng az ember a kötélen. Ha számára ez már nem is igazságtétel, legalább nekünk legyen intõ jel a jövõre nézve. DONCSEv TOSO fordításai

1374

MAGYAR vILÁG

MÓzEs HUBA

Rímes-refrénes zsoltárparafrázisok a magyar versformaépítésben* Az évek során többször is elolvastam Gömöri György Erdélyi utazás 1956 nyarán címû esszéjének sorait: „Fodor Jolán számos emléket mutatott nekem Dsidáról és -tól, köztük három rövid, kézírásos verset, amelyeket sok évvel késõbb közzé is tettem […] Tõle hallottam a »Psalmus Hungaricus« keletkezésének hiteles történetét is: az indíttatást Dsidának Koudela kompozíciója, a »Babilonnak vizei mellett« adta, amit együtt hallottak egy koncerten. Dsida nagylélegzetû költeményét fõleg a kolozsvári sétatéren írta, gyakran javítgatva kéziratán. Mikor elkészült vele, Fodor Jolán volt az elsõ közönsége – neki olvasta fel a Szent János-kútnál.” (Gömöri 2003: 150.) Fodor Jolán annak a napilapnak az egyik gépírónõje, amelynek 1935-tõl haláláig Dsida Jenõ a helyettes szerkesztõje. Az ezred végén újraalakult Erdélyi Szépmíves Céh 2. füzetének „Nagyüzem” a Keleti Újság szerkesztõségében aláírású fotóján talán éppen Fodor Jolán látható, amint a Dsida Jenõ diktálta szöveget gépeli. (Kabán–Mózes szerk. 1992: 16.) Az õ emlékidézõ utalása Koudela Géza kompozíciójára az elsõ pillanattól felkeltette érdeklõdésemet. A kompozícióhoz azonban csak jóval késõbb, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának szívességébõl jutottam (ezúton is köszönetet mondok érte). Fénymásolatban vehettem kézhez a vokális zenemû három kéziratos lapját, amelynek élén csak a zeneszerzõ Koudela Géza neve szerepel. Ám nem volt nehéz megállapítanom, hogy a megzenésítés alapjául szolgáló szöveg a 136. (= 137.) zsoltár Sík Sándor Zsoltáros könyvébõl származó rímes parafrázisa (Sík 1923: 267–268.):

Babylonnak vizei mellett ültünk És siralommal Siont emlegettük. Hegedûinket ama földön Fûzfákra függesztettük.

* Sík Sándorra, a 125 éve született költõre és zsoltárfordítóra, valamint Koudela Gézára, a Budapesten megrendezett Eucharisztikus világkongresszus (1938) Gyõzelemrõl énekeljen... kezdetû, utóbb népénekké vált himnuszának 120 éve született és 75 éve elhunyt komponistájára emlékezve.

1375

Mert akik minket megigéztek, Hallani vágytak énekünk, És gyötrõink örömdalt követeltek: „Sion dalaiból daloljatok nekünk!” Az Úr dalát dalolnunk hogy lehetne: Idegen földön, számkivetve? Ó, Jeruzsálem, Ha mikor rólad elfeledkezem, Száradjon el a jobb kezem! Ragadjon ínyemhez a nyelvem, Ha rólad nem emlékezem, S Jeruzsálemet minden örömem közt Legcsúcsra nem teszem! Ne feledd, Uram, Édom fiait, Ne feledd, Uram, ama napot el, Hogyan kiáltozának: „Rontsátok el! Fenekestül bontsátok el!” Babylon lánya, pusztulás leánya, Boldog lesz, aki megfizeti néked, Amiket rajtunk kezed végbevitt! Boldog, akinek keze megragadja És a sziklákhoz csapja Kisdedeid! Ha Koudela Géza kéziratát a fenti szöveggel összevetjük, kitûnik, hogy a zeneszerzõ Sík Sándor parafrázisának részletein alig változtatott. A parafrázist strukturáló refréneknek köszönhetõen a kéziratból „kibontható” szöveg mégis akár önálló alkotásnak is tekinthetõ. Ennek az alkotásnak a természetesebb hangzása érdekében olvasatom három helyén – filológiai aggályaimat legyõzve – egy-egy szótagnyi változtatást tartottam szükségesnek (megigáztak – leigáztak, Ha mikor –Amikor, legcsúcsra – a csúcsra): Babilonnak vizei mellett ültünk, és siralommal Siont emlegettük, hegedûinket ama földön fûzfákra függesztettük. Mert akik minket leigáztak, hallani vágyták énekünk, 1376

és gyötrõink örömdalt követeltek: „Sion dalaiból daloljatok nekünk!” Az Úr dalát dalolnunk hogy lehetne idegen földön számkivetve? Ó, Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem! Amikor rólad megfeledkezem, száradjon el a jobb kezem! Ragadjon ínyemhez a nyelvem, ha rólad nem emlékezem, s Jeruzsálemet minden örömöm közt a csúcsra nem teszem. Ó, Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem! Ne feledd, Uram, Edom fiait, ne feledd Uram, ama napot el, hogyan kiáltozának: „Rontsátok el! Rontsátok el! Fenekestül bontsátok el!” Ó, Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem! Babilon lánya, pusztulás lánya, boldog lesz, aki megfizeti néked, amiket rajtunk kezed végbevitt, boldog, akinek keze megragadja, és a sziklához csapja kisdedeid! Ó, Jeruzsálem! A fentiek olvastán elsõsorban az tûnik fel, hogy Koudela Géza szövegét az „Ó, Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem!” kettõzött refrén tagolja, a szöveg egészét pedig a kettõzés nélkül visszatérõ „Ó, Jeruzsálem!” exklamáció zárja. Azt már csak tüzetesebb vizsgálat állapíthatja meg, hogy a kettõzött refrének sor alapú aranymetszések szintjét jelzik (Mózes 2005). A refrének közötti sorokat az elsõrendû negatív aranymetszés 10/17, az ily módon osztott egész nagyobbik részét pedig a másodrendû negatív és pozitív aranymetszés 6/11, illetve 11/6 arányban tagolja. Az aranymetszéssel határolt részek tehát 10 + 6 + 5 + 6, több tekintetben is elkülöníthetõ sorból állnak. Aligha véletlen, hogy Koudela Géza vokális mûvét meghallgatva, Dsida Jenõ éppen a refrén alkalmazásának lehetõségére figyelt fel. Nagylélegzetû versé1377

nek, a Psalmus Hungaricusnak (Dsida 2013: 145–156.) az elsõ öt szakaszát a lírai én önmagára mondott feltételes átka zárja: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! Az ötször változatlanul ismétlõdõ refrént közvetlenül a Biblia is ihlethette, a vers egészét lezáró, többes szám elsõ személyben megfogalmazott refrénvariáció ihletõje viszont valóban Koudela Géza zenemûve lehetett: Mérges kígyó legyen eledelünk, ha téged elfeledünk, ó, Jeruzsálem! Nyelvünkön izzó vasszeget verjenek át, mikor nem téged emleget, ó, Jeruzsálem! Rothadjon el lábunk-kezünk, mikoron hozzád hûtlenek leszünk, ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem! valószínûnek tartom, hogy szintén a Koudela Géza-mû ihlete munkál Gergely Ágnes 137. zsoltár címû, sajátos szerkezetû alkotásában is (Körmendy szerk. 1994: 85–86.), amely két, párhuzamos felépítésû félszonettbõl áll (Mózes 2004: 42.). Az elsõ félszonettet a „Jeruzsálem” megszólításban kicsengõ sorpár zárja. Ennek feszültségét a második félszonett végén a refrénként érzékelt, rokon tartalmú sorpár meghökkentõ és az olvasóból/hallgatóból éppen ezáltal katarzist kiváltó rímválasza oldja: Hát kihûlt jobbom legyen rá az ámen, ha elfeledlek egyszer, Jeruzsálem. És fájó orcám rángjon majd a számhoz, ha elfeledlek egyszer, Arany János. A két zárlatot ütköztetõ, tizennégy soros versforma egészét – bocsánatosnak remélt leegyszerûsítéssel – felezõ szonettnek nevezném. 1378

Könyvészet Dsida Jenõ 2013. Nyáresti áhítat. Kötetbõl kimaradt versek. 1928–1938. Szerk. Kabán Annamária – Mózes Huba. Bíbor Kiadó, Miskolc. Gömöri György 2003. Erdélyi utazás 1956 nyarán. In: Poeta angelicus. Írások Dsida Jenõrõl és költészetérõl. Szerk. Lisztóczky László. Dsida Jenõ Baráti Kör, Eger. 145–153. Kabán Annamária – Mózes Huba (szerk.) 1992. Tükör elõtt. Képek és iratok Dsida Jenõ hagyatékából. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár. (Az Erdélyi Szépmíves Céh füzetei, 2.) Körmendy zsuzsanna (szerk.) 1994. Szép versek. 1993. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest. Mózes Huba 2004. Míves munka a vers. A szonett kötöttsége és kötetlensége. Bíbor Kiadó, Miskolc. Mózes Huba 2005. Az aranymetszés mint versszerkezeti alakzat. In: Uõ: Itt flóta, okarína. A rím mint versszerkezeti alakzat. Bíbor Kiadó, Miskolc. 36–38. Sík Sándor 1923. Zsoltáros könyv. Szent István Társulat, Budapest.

1379

TÁJÉKOzÓDÁS

FÁzsY ANIKÓ

Az új irodalmi Nobel-díjas – Modiano világa „Talán meghökkentõ ez a kijelentés: az író világa, egy harminchárom éves szerzõrõl szólva, de hat könyvének elolvasása után nem szorul bizonyításra” – írtam a Nagyvilág 1978. februári számában, amely bemutatta Patrick Modianót. Nem ez volt róla Magyarországon az elsõ híradás. 1974 októberében lapunkban Szávai János írt három fiatal szerzõrõl, köztük Modianóról, mint akik figyelmet érdemelnek, a kiemelkedõ prózaírók – Camus, Mauriac, Montherlant – halála utáni évtizedben, amikor, részben az új regény bénító hatása miatt, egyetlenegy jelentõs alkotás sem született. Modiano ekkor már több irodalmi díjat elnyert, a Les boulevards de ceinture (Külvárosi körutak) címû regényét több mint tíz nyelvre fordították le. 1974 egyik nagy sikere lett egy másik munkájából forgatott film, Louis Malle rendezésében, a Lacombe Lucien, egy parasztfiú története, aki az ellenállásban akar dolgozni, de végül a Gestapóval mûködik együtt. 2014-ben a hatvankilenc éves Patrick Modianónak ítélték az irodalmi Nobeldíjat. A francia író könyveire nem illik semmiféle hagyományos mûfaji meghatározás, nem sorolhatók semmiféle irodalmi irányzatba. Prózája a valóság és az emlékezés, a megélt és az elképzelt pontosan be nem tájolt határterületein vibrál; olvasása közben látomásokat látunk, homályos amatõr fényképeken az íróval együtt faggatunk egy-egy elmosódott arcot, próbáljuk kisilabizálni sorsát; idegen utcákon bolyongunk, idegen lakásokba tévedünk, ahol a rég elköltözött lakó az egyik szobában, egy másik életben, mindig égve felejti a villanyt. vagy tán örökké egy visszatérõre vár? Tárgyakból próbálunk következtetni hajdani tulajdonosuk életére. Mert Modianót nem a jövõ érdekli, a jelen is csak annyiban, amennyiben föllelhetõk rajta a múlt jelei. Az idõkulisszákon át hátrálva mindig ugyanazokba az idõszeletekbe ütközünk: a megszállás éveibe és a hatvanas évek Franciaországába. Az ellenállás krónikása volna? Nála nyomát sem találjuk a háborús esztendõk hõsies arculatának, Sartre, vercors vagy Semprun tevékeny, sorsukat el nem fogadó hõseinek. A forrongó hatvanas évek politikai vetülete sem érdekli. Ez a véres algériai háború ideje, a gyarmatok elszakadásáé, a merényleteké. A függetlenedés tragédiái nem foglalkoztatják, nem úgy, mint Albert Camus-t, aki megrendítõ elbeszélésekben vallott franciák és arabok együttélésének és együttélésre való képtelenségének drámájáról. Modianónál háttérként sincs jelen a politika. Modiano 1968-ban, huszonhárom éves korában La Place de l’Étoile (Az Étoile tér) címû regényével hívta fel magára a figyelmet. A regényt volt tanára, Raymond Queneau ajánlotta az NRF-nek, mint kísérõlevelében írja, „elõször azért, 1380

mert kitûnõnek tartom, másodszor meg azért, mert fontosnak, amennyiben egy író születését jelzi…” A regénynek óriási volt a sikere. A mû önéletrajz formájában meséli el egy antiszemita francia zsidó fiatalember történetét, aki a háború után született; a regény az õ fantazmagóriáinak képtelen, széttöredezett sora. Abban a korban, amikor az egységes ellenállás mítosza még töretlen volt Franciaországban, Modiano bemutatta az ellenállás éveinek sötét oldalát, kollaboránsok, feketézõk világát. Apja alakja is feltûnik a regényben, a feketepiac figurái között. Már itt felbukkannak azok az alapmotívumok, amelyekre Modiano többi regénye is épül: csalóka hasonlatosságok, a sorsok felcserélhetõsége, a helyszínek összekeverése, a kitáguló idõ, a hõsök meghatározhatatlan bûntudata, a narrátor állandó, tolakodó jelenléte. Az Étoile tér óta Modiano mindegyik regényének ugyanaz a narrátora, egy fiatalember. A fiatalember megszállottan ír. véletlen kapcsolatokba bonyolódik, valakit keres: a sorsokat noteszok, fényképek, hamis személyi igazolványok rejtik, telefonkönyvek, süketen kicsengõ telefonok. van úgy, hogy a fiatalember színes tintákkal kreál múltat egy apját keresõ leánynak, akinek anyja, a vásári mûlovarnõ, Amerikába szökött (Modianót és öccsét is elhagyta a színésznõ anya). A keresett apának még a neve se biztos, csak annyit lehet tudni róla, hogy három évig Egyiptomban dzsiggelt. Szõkítette a haját. Meg hogy kutyateleprõl egy labradort vitt haza a kislányának. A fiatalember megpróbálja összegereblyézni az emlékeket. Aztán eljön a nap, amikor a lányt nem találja a villanyfényben úszó lakásban, elutazott egy gazdag argentinnal, s a tárgyak, amelyek között a lány és a fiatalember egy darab ideig élt, egytõl egyig más szobába, más városba, talán a szemétbe vándorolnak. Soha senki nem fog tudni semmit azokról az emberekrõl, akik használták õket. „Senki, csak én – írja Modiano. – Tizenhét éves voltam, és nem maradt más hátra, mint hogy francia író legyek.” Talán valóban így kezdõdött a Nobel-díjhoz vezetõ út. Ha az emlék, a fénykép nem elégséges bizonyítéka a valamikori életeknek, talán a születésünket igazoló okmány az igazi bizonyosság. Modiano 1977-ben a Livret de famille-ban (Anyakönyvi kivonat) (ebbõl a Nagyvilág 1979-ben, illetve 1980-ban is közölt részleteket) szülei múltját szeretné felderíteni. Emlékei foglyának nevezi önmagát. „Még csak húszéves voltam, de a születésem elõttrõl is voltak emlékeim. Biztos voltam benne például, hogy éltem a megszállás alatti Párizsban, emlékeztem e korszak néhány alakjára, ocsmány és zavaros részletekre, amelyeknek a történelemkönyvekben nincs nyoma. Ólomsúly húzott le, küzdeni próbáltam ellene, arról álmodoztam, hogy eloszlanak a mérgezett emlékek. Mit nem adtam volna, hogy mindent elfelejtsek!” De hiába minden: a valóság és a fikció a felismerhetetlenségig összekeveredik egymással. vajon a színésznõ anya meg a németek elõl bujkáló apa csakugyan éltek valaha? valóban Modiano a központi alakja a regénynek? Amikor azt hisszük, kezünkben a bizonyosság, úgy járunk, mint az eljövendõ író, a kamasz, aki apát konstruál 1381

szerelmének, és amikor megtalálni véli a talán csak kitalált apa létezésének dokumentumát, megtudja, hogy a lány örökre eltûnt mellõle. Mi marad hát az emberbõl? Emlékfoszlányok, elsárgult fényképek, kihajításra ítélt tárgyak? vajon mi létezésünk bizonyossága? A másik ember gyönge, bizonytalan emlékezete? Az 1978-ban írt, magyarul 1980-ban megjelent Sötét boltok utcájában (La Rue de Boutiques obscures) a hõsnek már anyakönyvi kivonata sincsen: valamilyen homályos esemény következtében a háború alatt elveszítette emlékezetét és egy magánnyomozó iroda alkalmazottaként nyomozni kezd tulajdon múltja után. Telefonkönyveket böngész, mert munkaadója, van Hutte balti báró szerint „ezekbõl áll össze a legértékesebb könyvtár, a legizgalmasabb is, nem ér fel vele semmi, mert lapjain eltûnt személyek sorakoznak, pusztán e lapok tanúskodnak egy letûnt világról”. Egy véletlenül kezébe akadt fénykép egyik figurájában felismerni véli hajdani önmagát egy sugárzó szépségû, szõke nõ oldalán. A nõ azonosítható, és több magándetektív bevonásával megkezdõdik a nyomozás: vajon ki a férfi? Netalán Freddie Howard de Luz? Akik útbaigazíthatnák, meghaltak, vagy nyomuk veszett. „Strandfiúk vagyunk valamennyien és a homok csak néhány pillanatig õrzi lábunk nyomát.” A fõszereplõ már-már Freddienek hiszi magát, de újabb képek kerülnek elõ, s kiderül, hogy Freddie él, õ pedig a barátja volt. Mintha emlékezete is mûködni kezdene, emlékfoszlányok merülnek fel benne. vagy csak kitalálja õket? Mindenesetre Freddie keresésére indul, csak tõle szerezhet bizonyosságot. De amikor megérkezik a tengeri szigetre, ahol Freddie él, megtudja, hogy barátja néhány nappal korábban eltûnt a tengeren. Itt ugyan új nyomra bukkan: Rómában, a Sötét boltok utcájában esetleg megtudhat valamit. Ám a bizonytalanság nem oszlik el. A rejtély egyre átlátszatlanabb. Freddie-Pedro a sötétben tapogatózik, és az olvasó is. Szépségkirálynõk, színészek, bárzongoristák, emigráns arisztokraták keresztezik az útját, de mindenkinek homályos, kihagyó az emlékezete. „Nem emlékszem, hogy akkor este Jimmy, vagy Pedro, Sterne vagy McEvoy volt-e a nevem.” Minden lehetséges és mindennek az ellenkezõje is. Az író a felejtéstõl akarja megmenteni szereplõit, hiába. A bizonytalan emléknél erõsebb a feledés. Az 1972-ben megjelent Les boulevards de ceinture-ben (Külvárosi körutak) a fõszereplõ fiatalember elhunyt apja után nyomoz. De errõl az apáról sem tudunk meg semmi bizonyosat, lehet, hogy feketézõ volt, lehet, hogy üldözött: az emlékek ellentmondanak egymásnak. 1968 és 2012 között Modiano harminchat regényt írt, de mintha mindig ugyanazt a történetet írná. Az elmúlt években jelent meg magyarul az Augusztusi vasárnapok, A kis Bizsu és a Dora Bruder. Észrevétlenek maradtak. Ezekbõl a fordításokból – nem beszélve a sok félreértésrõl, kihagyásról, tévedésrõl, a sokszor érthetetlen mondatokról – a mondatok monoton kopogásában Modiano prózájának lényege, a nosztalgikus dallam vész el. 1382

Megtévesztõ Modiano stílusa: prózája egyszerû szavakból és csendbõl szõtt, áttetszõ. Az 1990-ben írt Voyage de noces (Nászut) narrátora egy milánói szállodában idõzik, ahol egy nõ öngyilkos lesz. Úgy rémlik neki, ismerte a nõt, találkozott vele a hatvanas évek elején, a nõ, Ingrid egy férfival mintha menekült volna. Õt felvették az autójukba. A narrátor kilép megszokott életébõl, s az olvasó újból mintha egy detektívregény kellõs közepén találná magát. A férfi újsághirdetések, telefonszámok, kallódó feljegyzések alapján nyomozni kezd. Az apja is emlegetett egy Ingridet, aki a megszállás éveiben menekülni kényszerült, barátjával 1942 tavaszán mint nászutasok bukkantak fel Juan-les-Pins-ben, ahol „mindenki úgy tett, mintha nem is volna háború”. Annak idején Modiano szülei ugyanígy bujkáltak, s a narrátor, Ingridék üresen maradt párizsi lakásába költözve, furcsán megkettõzve életet és fikciót, mintha saját szülei életét akarná újraélni. Múlt és jelen egymásba folyik, nincs éles választóvonal évszakok, évek, évtizedek között. Az 1997-ben megjelent Dora Bruder kiindulópontja egy 1941. december 31én közölt apróhirdetés a Paris-Soir-ban: a megszállt Párizsban szülei (címük: Ornano körút 41.) keresik tizenöt éves leányukat. Dora is megszökött a nevelõintézetbõl, mint Ingrid. Az író rekonstruálni próbálja a lány szökését s a szökés utáni életét. S mintha teleszkópon át szemlélnénk az idõt, egymásra vetítõdnek, egymásra torlódnak évek és évtizedek. A narrátor maga is lakott az Ornano körút közelében, járt az Ornano körút 43.-ban lévõ moziban, 1962 és ’65 között naponta elment a ház elõtt, ahol egy eltûnt életben Dora és szülei laktak. Az anyjával itt szállt le a buszról a clignancourt-i bolhapiacra menet. A sarki kávéházban várakozott 1965-ben a barátnõjére. Az épület nem létezik már, a kávéházat, a mozit, a gyógyszertárat rég lebontották, az iratok elévültek. Egy biztos: Dora a Könyörületes Nõvérek Mária Szent Szíve zárdájában talált menedéket, a rue du Petit Pictus 62. szám alatt. S máris folyosó nyílik az idõben, egyenesen a képzeletbelibe; victor Hugo üldözöttei, Cosette és Jean valjean, Javert és a rendõrök elõl menekülve, a falon át egy zárda kertjébe jutnak: a rue du Petit Pictus 62. szám alá. A nyomorultakban részletes leírást találunk a zárdáról. A kerületet victor Hugo képzelte el, utcaneveit õ találta ki. Dora életének és eltûnésének rekonstruálása valóságos kirakós játék – de nincs megoldás, a teljes képhez mindig hiányzik néhány darab. Modiano bármelyik regényébe belépni olyan, mintha egy rejtélybe próbálnánk behatolni. A kísérlet nem jár sikerrel. Minél több részletet tudunk meg, annál átláthatatlanabb a talány. A tavaly megjelent L’Herbe des nuits (Az éj füve) narrátora egy rendõrségi ügy kapcsán eleveníti fel azt a fiatalembert, aki húsz évvel korábban volt, s a hatvanas évek Párizsát, azt az idõt, amikor „a Montparnasse tornya, sötét rúdjával még nem borította gyászba a Rennes utcát”. Ez az algériai háború ideje. Ekkor zajlott „a század bûnügyének” nevezett Ben Barka-ügy: a marokkói ellenállás vezetõjét filmkészítés ürügyével Párizsban a híres Lipp sörözõbe csalták, majd két rendõr elrabolta. Ben Barka soha nem 1383

került elõ, holttestét nem találták meg. Modiano nem említi Ben Barka nevét, õ most sem történelmi regényt ír. S csak látszólag detektívregényt. Egyik interjújában elmondja, hogy kamaszként sokat járkált a hatvanas évek elején a Porte de Clignancourt, a Place de l’Italie környékén, éjszakai bárokban is megfordult, az algériai háború zavaros légköre érezhetõ volt mindenütt, a rendõri jelenlét is. A regényt átitatja ennek a kornak az atmoszférája, de a megjelenített Párizs látomásos, Modiano saját Párizsa. A narrátor a fekete notesz bejegyzéseinek segítségével próbálja megragadni egykori önmagát, s felrajzolni egy hajdani, meglehet soha nem volt Párizs varázslatos térképét. A fiatalember megismerkedik egy magát egyetemistának kiadó leánnyal, Dannie-val. A férfi, a hajdanvolt fiatalember, úgy érzi, rés nyílik az idõben, ám sokadszorra szembesül a kínzó bizonyossággal: nemcsak az emberek képlékenyek, az eseményekrõl sem lehet igazán tudni, úgy történtek-e, ahogy megtörténtek. Két golyó, egy holttest, de ki lõtt? Kit lõttek le? És miért? Nem derül ki soha. A helyek is változnak az idõben, ahol régen utca volt, most betonépület vég nélküli folyosója kanyarog. Az egyetlen biztos pont a narrátor notesze, a hajdani bejegyzések, az Unic Szálloda címe a Montparnasse negyedben, egy kávéház, melyrõl nem lehet tudni, mi volt a neve s valóban létezett-e. Az emlékek elmosódnak az eltûnõ idõben. A múltkeresés spirálja, az elmúlt pillanat kimerevítése az idõben, majd szétporladása teszi oly ellenállhatatlanná Modiano prózáját. Ezen a lebegõ prózán az is érzõdik, hogy nem törõdve számítógéppel, „modernséggel”, Modiano ma is kézzel ír. Fekete golyóstollal, kockás füzetbe. Modiano a szertefoszló emberi alakzatok, az eltûnt utcák, lebontott épületek rekonstruálásával küzd az emlékek elporladása ellen. Az író mintha soha el se mozdult volna az Unic szálloda elõl. Egyedül áll a sötét utcán, onnan nézi a benti nyüzsgést. „Nem tudtam megállni, hogy ne figyeljem õket az ablaküvegen át. És ma, írás közben, mintha még mindig õket nézném, ott ácsorogva, lecövekelve, a járdán.” Modiano Párizsa De Chirico képeit idézõ, dermesztõ ürességû utcák és terek, kihalt rakpart, fekete folyó; vigasztalan szobák, ideiglenesen összehordott bútorok, melyeknek fiókjaiból mindig elõkerül egy doboz, benne a régmúltat felidézõ tárggyal vagy fényképpel. Mert mintha minden emlék öreg bonbonos- vagy piskótásdobozban, vagy szivarosban végezné… Különös nevû emigráns arisztokraták, prémekbe burkolt szõke nõcskék, titokzatos marokkóiak, bemutatkozáskor csak a keresztnevüket dünnyögõ kétes alakok, besúgók, zsaroló újságírók, bárzongoristák, detektívek keresztezik egymás útját ebben a Párizsban, ahol minden lehetséges, és mindennek az ellenkezõje is. A feketefehér háttérbõl azonban, afféle accroche-oeil-ként, mint Corot képein mindig felragyog a piros, egy piros sportkocsi, egy piros kabát. Emberek találkoznak rövid idõre, ideiglenes kapcsolatok létesülnek ideiglenes lakásokban: senkirõl se lehet pontosan tudni, hogy kicsoda. A külsõ megtévesztõ: az angyalarc gyilkost takarhat, a barát spicli is lehet. A La Ronde de nuit (1969, Éjjeli õrjárat) fõszereplõje a Gestapónak Swing Troubadour 1384

néven adja fel az ellenállókat, az ellenállóknak pedig Lamballe hercegnõ néven a kollaboránsokat. A kedves Dannie-ról nem derül ki, Mireille-nek hívták-e vagy Jeannine-nak, ki volt és hol lakott valójában. De nem is fontos, ki volt õ. „Az embereket, akiket szeretünk, mindig úgy kell elfogadnunk, amilyenek és kivált soha ne kérjünk rajtuk semmit számon.” Amikor Dannie megkérdezi, mit szólna, ha kiderülne, hogy megölt valakit, a fiú azt válaszolja: „Hogy mit mondanék? Semmit.” Aghamouriról se tudjuk meg minden kétséget kizáróan, ügynök-e, merénylõ, egyetemi hallgató, netán mindhárom egyszerre. Az író régi, félig ismert vagy elfelejtett szerzõket – Anthony Hope, Oser Warsawski, Tristan Corbière – felidézve mintha azt bizonygatná, hogy lehetséges fordított utazást tenni az idõben, szembeszállhatunk az idõ folyásával, az emlékek felélesztése fellazíthatja a válaszfalat a megkövesedett múlt és a mozgásban lévõ jelen között, eljuthatunk egy olyan tartományba, ahol áttetszõ és mozdulatlan az idõ. A regény szövete sokkal többrétû, mint elsõ olvasásra véljük. A fiatalember például a Taranne Szállodából kijövet felismeri Jacques Audibertit, a költõt (magyarra Rába György, Hárs Ernõ, Keszthelyi Dezsõ fordította). Audiberti egyik versének a címe: Dannie. A regény címe, Az éj füve meg egy Oszip Mandelstam-versre utal (1924. január 1.): „S éj füvét szedni, míg mésszel marja a testet / a vér, más törzs fiainak.” Az éj füve a homályból, a nem tudásból kisarjadni próbáló élet, összegyûjtése meddõ vállalkozás. A 2005-ben megjelent Un pedigree (Pedigré) Modiano egyetlen, bevallottan önéletrajzi könyve, jóllehet majdnem valamennyi könyvében felfedezhetünk életrajzi vonatkozásokat. Olvashatunk a külvárosi házról, ahol gyanús alakok fordultak meg. Az olasz-zsidó apa, ez a szép férfi, aki a megszállás idején kétes üzletekbe bonyolódott, talán feketézõ, talán ellenálló, akit a gyermek Modiano alig látott, több regényben feltûnik. Modiano 1945-ben született, Boulogne-Billancourt-ban. Anyja, a flamand Luisa Colpeyn színésznõ volt, a korabeli Continental egyik fényképén pózol, a róla mintázott nõk fellelhetõk több regényben. A szülõk Párizsban ismerkedtek meg. Az anya Patrickot és öccsét egy barátnõje gondjaira bízta, amikor elhagyta a családot. A gyerekek internátusba kerülnek, Biarritzba, Jouy-en-Josas-ba. Rudy tízévesen leukémiában halt meg. Patrick Annecyban (ez a város feltûnik a L’Horizonban) és Párizsban tanult, az Henri Iv gimnázium filozófiai osztályában, felsõfokú tanulmányokat soha nem végzett. Szökéseit több könyvében megörökíti, például a Dora Bruderben is, ahol tulajdon emlékei a lány valós vagy elképzelt emlékeivel keverednek. Modiano legszebb regénye talán a L’Horizon (Láthatár). A leányt egy idegen férfi üldözi, lehet, hogy meg akarja ölni, bosszúból az apa vélt vagy valós bûne miatt, a fiú az anyjának tartott nõ elõl menekül. A regény labirintusában a fiúra és a lányra állandó fenyegetés nehezedik, félelmükben szakadatlanul költöznek, s velük járja be az olvasó Párizs labirintusát, ismeretlen nevû utcákat, negyedeket, ahová soha senki nem vetõdik el jószántából, egy idegen és cso1385

dálatos várost, mely csak Modiano regényében létezik. A szereplõk képtelenek élni, képtelenek megszabadulni múltjuk kísérteteitõl, képtelenek megtartani azt, akit szeretnek, képtelenek kivárni a jövõt. Ez Modiano legmetafizikusabb regénye. Negyven év telik el a leány eltûnése óta, de négy évtized hosszú, sivár jelene semmi a boldogság egy évéhez, egy pillanatához képest. Az álmodott élet, a múlt foszlányaiból épített, elképzelt élet, az emlékeinkben újjáélt élet létezik igazán. A boldogság ideje megdermedt idõ, az idõfolyosók, ahol a létezõk mozognak, hol párhuzamosan futnak, hol elkerülik, hol meg keresztezik egymást, de ha szerencsénk van, létrejöhet még egy találkozás… Legutóbbi, októberben megjelent könyve, Pour que tu ne te perdes pas dans le quartier (Hogy ne tévedj el a negyedben), Stendhal-idézettel nyit: „A tényeket, úgy, ahogy megtörténtek, nem tudom visszaadni, megmutatni csak árnyékukat tudom.” A regényben megtaláljuk Modiano ifjúságának színhelyeit (square du Graisivaudan, rue Cousteau), az apa találkozásainak helyszíneit (boulevard Haussmann, vagy rue lord-Byron). A történetbe beemeli szüleitõl távol töltött gyermekkorát, egy Párizs melletti házban. A fõszereplõ a hatvanas éveit taposó, sivár jelenben élõ író. „Könyvet írni, ez olyan volt, mint fényjelzést küldeni egy világítótoronyból vagy morzejeleket, néhány ember figyelmébe, akikrõl már régóta nem tudott semmit.” Jean már csak Buffont olvas, mert „áttetszõ a stílusa”, s szíve szerint olyan regényt írna, amelynek hõsei állatok, fák meg virágok… Fák és virágok Buffonja szeretne lenni. Két ismeretlen átadja neki rég elveszettnek hitt noteszát. A regényben három korszak keveredik, mindez akár álom is lehetne, olyan bizonytalanul körvonalazott minden. S valóban, a regény utolsó oldalát behajtva mintha álomból ébrednénk, mely míg álmodtuk, összefüggõnek látszott, egyértelmûnek, bizonyságot hordozott, ám ébredés után csak összefüggéstelen foszlányai maradnak meg, szívünkbe sajduló szomorúság. Mi hát a bizonyosság a modianói világban? Sötét labirintusban bolyongunk az íróval, valami váratlan fénysugár élesen rá-rávetül egy-egy sziluettre, a másodperc töredékéig megvilágosodik a kép, aztán sötétségben tapogatózunk tovább. Az író óriási palimpszesztnek látja könyvei hátterét, Párizst, a várost, ahol átsejlenek egymáson az idõrétegek. Egyik kritikusa szerint Modianót olvasni olyan, mint az alkonyati Párizsban bolyongani, ahol az egyik elfeledett utcában, némi szerencsével, beleütközheünk Proustba vagy Nervalba… Modiano a Balzactól Simenonig ívelõ realista francia próza hagyományait elegyíti az emlékezés, a nosztalgia, a múltidézés prousti líraiságával. De Proustnál az emlékek, ahogy egyre szélesebb gyûrûket vetnek, gazdagodást hoznak, míg Modianónál az emlékezés fájó hiányérzetet ébreszt. Modiano regényeiben a cselekmény valószerûsége, a narrátor körül nyüzsgõ különös figurák, emlékek, régi fényképek, rég elszállt dallamok hangulata, titokzatosságtól és mélabútól átitatott légköre olyan olvasókat is vonzanak, akiket egyébként elriasztana regényeinek mélyebb rétege: az én, a szubjektum ontologikus meghatározásának kísérlete. 1386

PETER HANDKE

A képek képe Eddig elsõsorban egy festõrõl és egy íróról beszéltem: a képrõl és az írásról. De most itt az ideje, hogy elmeséljem, hogy a festõ Paul Cézanne hogyan lett az emberiség tanítójává, vagyis a most-idõ tanítójává. Stifter, mint ismeretes, így fogalmazta meg a mûvészet törvényét: „Én nagyszerûnek tartom a szél fújását, az esõ permetezését, a gabona növekedését, a tenger hullámzását, a mezõ zöldellését, az ég ragyogását, a csillagok fénylését. […] Próbáljuk meg megtalálni azt a gyengéd törvényt, amely az emberi nemet irányítja.” Az mindjárt feltûnik, hogy Stifter elbeszélései szinte rendszeresen katasztrófákká torzulnak; hogy gyakran már a dolgok puszta állása is, minden drámai fejlemény nélkül, fenyegetõvé válik. „Elõször csendesen és titokzatosan” hullik a hó, egy „szép fehér takaró” képzõdik, és aztán a gyermekek számára – akik elöször a „szép”, majd a „szörnyû kék” gleccserben eltévednek – „fehér sötétséggé” válik, és ez a „ragyogó ég” Heidedorf fölött hetekig megõrzi ragyogását, és a „puha kék levegõ” végül egy „fényes sziklává” alakul át. A dolgok irtózatossá válásának okát sokan a szerzõ személyében keresték és találták meg. A gyengéden a rétre permetezõ esõ, az idõbelileg elrendezett elbeszélés, az életveszélyes barlangok, amelyekbe senki sem merül alá véglegesen. A Mészkõ elsõ mondata az összes tarka követ jellemzi: „Én itt egy olyan történetet fogok elmesélni, amelyet valaha egy barátunk mesélt el nekünk; ebben semmi szokatlan nem történik, de mégsem tudtam elfelejteni.” (Stifter mint festõ, a festményein sohasem ábrázolt katasztrófákat; a rajzain legfeljebb szélviharok láthatók.) A párizsi Jeu de Paume-ban lóg egy Cézanne-kép, amely elõtt állva úgy gondoltam, megértettem a lényeget, és nemcsak a festõ, illetve az író számára való lényeget. Ezt a képet az utolsó éveiben, már a századforduló után festette, és a motívumai, mint már korábban is oly gyakran, a sziklatömbök és az erdeifenyõk. A kép címében a helyszínt is pontosan megadja: Rochers près des grottes au-dessus de Château-Noir. (Ez egy régi urasági birtok a Le Tholonet nevû falu fölött.) Nehéz megmondani, hogy mit is értettem meg. Abban az idõben elsõsorban a „közelség” érzése érintett meg. A megélt továbbadására törekedve, a „történteken való hosszú töprengés” után (amely a leginkább egy gondolati viharhoz hasonlítható) most egy filmkép jutott eszembe: az, ahogy Henry Fonda, John Ford A düh gyümölcsei címû filmjében az anyjával táncol.

1387

Ebben a jelenetben minden jelenlévõ táncol, így próbálnak elhárítani egy életveszélyes fenyegetést: a szükség által számûzöttek így védik azt a darabka földet, amelyen végre tartósabban otthon lehetnek, az õket körülvevõ ellenség gyûrûjében. Habár ez a tánc ezek szerint puszta csel (anya és fia, körbeforogva, egymásra, mint ahogy a többiekre is, ravasz és éber pillantásokat vetnek), de mégis egy olyan teljesen egyedi tánc, amely átcsap egy szívélyes összekapaszkodásba. veszély, tánc, összekapaszkodás, szívélyesség – ezekbõl állt a közelségérzésem: a belsõmben ott tornyosultak a hatalmas erdeifenyõk és sziklák. Mint egy felröppenõ madár, amely egy pár pillanat alatt hatalmas rezgésekkel mozgásba hozza a testét; de ezek a rezgések nem illannak el, mint egy ijedtség, hanem megmaradnak. Igen, a közelségérzés is egy felismerés volt: itt, az 1904-es évben, a kép keletkezésekor valami visszavonhatatlan történt, egy világesemény; és ez a világesemény maga volt a kép. Cézanne, amikor egyszer megkérték, hogy írja le, mit ért egy „motívum” alatt, „nagyon lassan a két kezének szétterített ujjait egymáshoz közelítette, öszszeillesztette, majd összekulcsolta. Amikor errõl olvastam, eszembe jutott, hogy a kép megpillantásakor az erdeifenyõket és a sziklatömböket elnyelt írásjeleknek láttam, amelyek egyszerre voltak egyértelmûek és meghatározhatatlanok. – Cézanne egy levelében azt írta, hogy semmiképpen sem a „természetet leképezve” fest, a képei inkább olyan „konstrukciók és harmóniák, amelyek párhuzamosak a természettel”. – És aztán megértettem a vászon praxisán keresztül: a dolgok, az erdeifenyõk és a sziklák, ebben a történelmi pillanatban a puszta síkon – ez a térillúzió visszafordíthatatlan végét jelenti, miközben megmaradnak a helyre („au-dessus de Château-Noir”) utaló színek és formák – egy összefüggõ, az emberiség történelmében egyszeri képírássá olvadtak össze. Dolog-kép-írás egyben: hallatlan érzés, de mégsem adja teljesen vissza azt, amit a „közelség” alatt értek. – Idetartozik az a konkrét szobanövény, amelyet egyszer egy ablakból mint kínai írásjelet pillantottam meg. Cézanne sziklái és fái többek voltak az ilyen írásjeleknél; többek voltak a tiszta formáknál vagy földnyomoknál – hozzájuk jön még a festõi kéz drámai vonalvezetése (és vonalkázása). És ezek összeillesztése hozta létre bennem – aki korábban csak gondolkodni tudtam – a „közelség” érzését, mintha csak réges-régi barlangrajzokat néznék. Dolgok, képek, írás, vonalvezetés – és mindez csodálatos összhangban egymással. Néhány száz év múlva már minden lapos lesz, írta festõnk már L’Estaque-bõl, majd hozzáfûzte: „De az a kevés, ami megmarad, nagyon drága a szívnek és a pillantásnak.” És a sziklákat és fákat ábrázoló képek idején, harminc évvel késõbb ezt mondta: „A kilátások rosszak. Sietnünk kell, ha még valamit látni akarunk. Minden el fog tûnni.” valóban eltûnt minden? Nem éreztem-e annak idején a Jeu de Paume-ban, hogy Cézanne a dolog, a kép, az írás, a vonalvezetés és a tánc olyan hatalmas, az emberiség történetében csak egyszer lehetséges egységét teremtette meg, 1388

amely a magamfajtának tartósan nyitva tartja a világ birodalmát? Nem úgy tekintettem-e az erdeifenyõkre és a sziklákra, mint a képek képére, amely elõtt mint „jó én” még mindig föl tudtam egyenesedni? Mint a környék más dolgai elõtt is? Más helyeken? Nem láttam-e már a csendéleteket a szemben lévõ falon, mint jól gondozott „gyermekeket“? A Jeu de Paume rendes múzeum – de ez a kedves dolgoktól világító fal csodálatosan szép (és ráadásul a pillantás áthalad az ablakon, és kijut a Place de la Concorde-ra, amely Cézanne számára az „egyetlen tér” volt). A körték, az õszibarackok, az almák és a hagymák, a vázák, a csészék és az üvegek mindmind úgy jelennek meg – a könnyû elmozdulásoknak és a ferde síkoknak köszönhetõen –, mint a mesebeli dolgok, amelyek rögtön élni kezdenek. Ugyanakkor ez szemmel láthatóan mégis a földrengés pillanata is: mintha ezek a dolgok lennének az utolsók. Egy hasonló fal van egy svájci múzeumban is. Ott egy sorban három nagy portré lóg: a festõ maga, a felesége és egy fiú, piros mellényben. Ezek az emberek, akiknek nincs nevük sem, mintha egy olyan vonat három ablakából néznének ki, amelyik áll és az idõn keresztül utazik. Az utazás még nem ért véget. Csak a gyerek tûnik fáradtnak, a fejét a kezére támasztja; a két felnõtt egyenesen ül, kifejezés nélküli tekintettel, de mégis lélekjelenléttel. És ez a fal keresztezi a Jeu de Paume csendéletfalát: a zürichbõl érkezõ, három embert szállító vonat Párizsban áll meg a Gyümölcs utcában. Ezek szerint Cézanne mûvei üzenetek lennének? Számomra inkább javaslatok. (van Gogh történeteirõl Ludwig Hohl azt mondta, hogy ezeket „el is lehet mondani”; Cézanne történeteit viszont csak „megfesteni lehet”.) Mit javasolnak nekem? Az, hogy javaslatként hatnak, az õ titkuk. Mert nyilvánvaló: szinte minden eltûnt. Az egymásra dobált gyümölcsök sokaságában elég egy viasszal bedörzsölt narancs tompa sárgája, és máris nem tudok elképzelni mást. Hol van az a szín, amely még a dolog szubsztanciájából jön? Melyik mostani dolgot lehet még a szem anyagának tekinteni? Ezért keresem és keresem az érintetlen természetet. Ez lehet a fenséges, ugyanakkor az iszonyatot is mindig kidomborítja, amely valamikor el fog nyelni engem. Így mélyülök el – a tartósság szükségletétõl hajtva – a köznapi, elõállított dolgokban. Az aszfalt szürkéskékjében képes vagyok megpillantani egy bükkfaerdõt? És nem éppen az esti repülõgép döreje tette-e lehetõvé néha egy nap újrakezdését? Nem elfogadott dolog-e egy fémbõl készült csillag egy gyerek pulóverén? És a terhüktõl végre megszabadult reklámszatyrok nem úgy szálldosnak-e a szélben, mint a rakott szoknyák? – Igen, de ez nem a köznapiság. A panasz lehetséges: a köznapiság gonosszá vált. A megcsinált dolgokban csak epizodikus, szomorú szépség van, ami nem képes megbízhatóan visszatérni, és ezért nem is valóságos. (Igen, Aix után egyszer a marseille-i repülõtér mûanyag padlóján megláttam a sainte-victoire-i agyagos mészkõ csillámlását...) Jó annak, akit otthon egy szempár vár. 1389

Hallottam egyszer, amint két idõs falusi ember így beszélgetett: „Ha maga nem hisz semmiben, akkor miért él még egyáltalán?” Anélkül, hogy nekem mondták volna, mégis érintve éreztem magam. Nem foglalkoztatott-e már régóta az a gondolat, hogy „csak a hitben maradhatnak a dolgok hosszabb ideig valóságosak”? De mi a hit titka, amit a falusi vének, úgy tûnik, ismertek? Én sohasem mondhattam volna magamat hívõnek, gyerekkoromban sem: de a képek képe már mindig is nagyon fontos volt számomra. Le akarom írni, mert idetartozik. Ez a kép olyan dolog volt, amely egy tartóedényben volt benne, egy nagy teremben. A terem a templom volt, a dolog a kehely a fehér oblátussal, amelyet megszentelve ostyának hívunk, és a tartóedény az oltárba beépített, egy forgóajtóval nyíló és záruló tabernákulum. – Ez a legszentebb dolog volt nekem a legvalóságosabb. A valóságosnak is van egy visszatérõ pillanata: amikor az átváltozás szavai szerint az Isten testévé vált kenyér a kehellyel együtt elõlép. A tabernákulum kinyílik; a dolog, a kehely már a kendõk alatt a maga anyagbarlangjának színpompájába öltözik; a tabernákulum pedig becsukódik – és most jelenik meg a zárt konkáv boltozat ragyogó arany-csillogása. Így látom most Cézanne „megvalósításait” is (csakhogy ezek elõtt fölegyenesedek, és nem letérdepelek): a veszélyben lévõ dolgok átváltozása és megmentése – nem egy vallásos ceremóniában, hanem abban a hitformában, amely a festõ titka volt. WEISS JÁNOS fordítása

1390

KOvÁCs KATÁNG FERENC

„...élni nem muszáj, de színházba járni igen”* Nemzetközi Ibsen Fesztivál, Oslo, 2014

Per Fugelli orvosprofesszor, önjelölt népszónok, ügyeletes megmondó beszéde mérsékelt, de így sem a 2014-es oslói Ibsen Fesztivál nyitásához méltó kritikával illette a jelenleg kormányzó párt kultúrpolitikáját. Norvégiának ugyanis egy éve, hosszú-hosszú évtizedeken át ismétlõdõ szocdem/baloldal irányítás után jól szidható jobboldali kormánya lett. Köszörüli is rajta a nyelvét boldog-boldogtalan, számon kérve az elmúlt 20-30 év hibáit, hiányosságait. A 70-80 százalékkal domináns baloldali sajtó csak most lát ilyen sötéten mindent, hogy nem az õ kormányuk van hatalmon. Professzor Fugelli hatásvadász módon, nagy derût keltve idézte a közkeletûvé vált teremteni és megosztani! szocdem ideát felváltó újkori jelszót: kaparj és nyerj! (a kaparós sorsjegyre utalva). Bár szó, ami szó, Ibsen is folyton kihozza az embert a sodrából. Itt most nem feltétlen a magánéletére és az emberi kapcsolataira gondolunk. Bár ezekrõl is regélhetnénk naphosszat. Történeteivel akasztja ki az embert, amint sorról sorra haladunk. Ilyen nincs is, sóhajtunk fel, s már-már elengednénk fülünk mellett fontoskodásnak tûnõ szentenciáit, mire egy újabb fordulattal, hitelt adva fõhõsének, visszaránt bennünket a földre. Egyre csak ámul és bámul az ember, honnan ez a mérhetetlen, máig érvényes bölcsesség, empátia, jövõbe látás? Társadalmi drámáinak mindegyike olyan témákat feszeget, amelyek Ibsen korában legfeljebb szenzációkeltõnek, polgárpukkasztásnak számítottak, de közel sem tükrözték kora társadalmának általános és égetõ problémáit. Nem voltak még általánosak, és semmiképpen nem voltak honosak a közbeszédben. Ettõl persze még létezhettek intrikák, szerelmi háromszögek, családi házak spalettái mögött meghúzódó tragédiák; üzleti fondorlatok, becsvágy, féltékenység, elfojtott érzések, eltitkolt múlt, bevallhatatlan titkos gondolatok. Mindez, és még mennyi-mennyi létezett, amióta ember él a földön. S akkor nyakába vette a világot egy már nem is olyan ifjú, és már nem is az írás elsõ mondataival küszködõ, északi elszántsággal, makacs magamutogatással megvert, már-már elviselhetetlen valaki, történetesen Henrik Ibsen, járta Európát, írt és írt, és a fejünkhöz vágta képtelenségeknek tûnõ, de azóta is élõ, ható, aktuális drámáit. Ibsenre lehet legyinteni, jó-jó, megújította az európai drámát, zseniálisra formált dialógusaival lavinát indítva, drámaírók százait szabadította az idõk során a világra, de azt állítani, és ezt egyre többen teszik (nagyokos újdondászok):

* Karinthy Frigyes.

1391

Hol van már a tavalyi hó?, poros a szövege, szakálla nõtt; papoljon csak a tradíciókat túllihegõknek, de nekünk új megmondók kellenek! S nosza, sorra tûnnek fel a kortárs dráma égszínkék egén a sápadt csillagok s hullanak is hamarost a porba, amint a mesterségesen felfújt szöveglufikból elszivárog az aktuál-illatú levegõ. Jönnek, mennek, akik éltették, majd ejtették Ibsent, az élet megy tovább, s mit ad Isten, képtelennél képtelenebbnek hitt történetei még ma is hatnak, mi több, úgy tûnnek fel, mintha most volnának csak igazán húsbavágóan aktuálisak. Társadalmi drámái napjaink problémáira világítanak rá. Nem véletlen, hogy a fiatal rendezõk világszerte a Társadalom támaszait ráncigálják elõ, ha látomásukat megjeleníteni akarják a kiégett Földrõl. vagy Hedda – némileg átértelmezett – szövegét citálják elõ azok, akik harcos amazonokat látnának szívesen minden galamblelkû nõben. A vadkacsa története minimum bosszantó. Hogy lehet elviselni ennek a balfácán fotográfusnak a nyámnyilaságát? Szerettei nyakán él, kihasználja õket: feleségét és leginkább a szemhibás, lelkileg túlérzékeny lányát. Hagyja, sõt elvárja, hogy dolgozzanak helyette a mûteremben, miközben õ kicsinyes álmait szövögeti. Szövi? Foldozgatja. Mûveletlen, tehetetlen pancser, elvárja a meg nem szolgált tiszteletet. vérforraló, amikor gyerekkori barátja romboló ideáinak oly könnyen felül. S dõlnek a dominók. Rohanunk megállíthatatlanul a tragédia végkifejlete felé, s megint a legártatlanabb lesz az áldozat. Reménykedünk, hogy feltárul a darabnak egy másmilyen rétege, mint ahogy a Peer Gyntben a lefejtett hagymahéjak alatt egy hamarosan feltárulkozó magot, a legbelsõ igazságot várjuk. De Ibsen darabjaiban az a legcsodálatosabb, hogy az igazság nem egy, hanem száz és ezer, attól függõen, hogyan, mikor és hol látunk neki a hagymahámozásnak...

vADKACSA FRANCIA MÓDRA Ibsen aprólékos gonddal írja le a helyszínt és ad kapaszkodóul utasítást a rendezõknek. Ma már nem csak ezt, de a szöveget sem kell feltétlenül tiszteletben tartani. A vadkacsa esetében a darabindító jelenetsort, ahol a háttérben húzódó vacsoravendégség zajában szolgák fecsegnek a háziakról, majd az öreg Ekdal érkezését általában mellõzik a rendezõk. Az ezt követõ jelenettel kezdenek, ahol a korábban barátságot tartó fiatalemberek beszélgetnek félrevonultan a vacsorát követõ kávézás és szivarozás közben. A Stéphane Braunschweig rendezte darab is hasonlóan indul, még nem nyitja meg a színpadot, hanem a nagyfüggönyt helyettesítõ, teljes színpadnyílást befedõ hatalmas vetítõvászon elõtt játszatja el a jelenetet. S amikor a házigazda apáról esik szó, a vásznon megjelenik óriási méretû büsztje. Nyakkendõs, joviális, kikerekedett arcú idõs úr. Aztán felgördül a vászon, s az elénk táruló nagyszínpad most is, késõbb is csak jelzésszerûen van bebútorozva. A nagy, üres teret a figurák erõteljes, di1392

namikus játékkal, mozgással töltik be. A beszélõkre nem lehet nem figyelni, de a többi jelenlévõnek is olyan kisugárzása van, hogy folyton szemmel kell követni õket. Gesztusaik, reakcióik, kapcsolatteremtõ erejük kitûnõ és feltûnõ. A francia nyelv nem zavaró a darab ismerõinek, a kijelzõkön futó szöveget sem érdemes figyelniük, képben vagyunk. Az elõadásról szóló kritika nehezményezi is, hogy túl hagyományos, túl átlátható a színrevitel. A fesztivál közönsége újra, másra vágyik. Ez nem igaz, bátran állítom, a többség biztosan mellém áll, mi jó színházat akarunk. S ez az. Bármilyen hatásos is a szereplõk jelenléte, két díszletkonstrukció eltörpíti õket, mintegy azt sugallva, hogy mindez, ami itt történik, egy nagyobb elvnek van alárendelve. Az egyik ilyen domináns elem a már említett vetítõvászon, ami újból legördül, amikor apa és fia a családi vállalkozás sorsáról beszél. Gregers egy kényelmetlen fotelben szorong a színpad szélén, míg Werle, az apja az óriás vásznat betöltõ hatalmas fotelban ül rendíthetetlen nyugalommal és fölénnyel. Párbeszédük így ebben a beállításban nem lehet egyenrangú. Az apa hangszóróhangja eleve elrendelésként szól. Ritka színházi pillanat... A másik monumentális díszletkompozíció a hátsó fal szétnyíltával elénk táruló fenyveserdõ.

Szöges ellentéte Ibsen leírásának: „Az ajtó nyílásán át nagy, hosszúkás, szabálytalan, zugolyos padlás és két szabadon álló kémény látszik. A padlás ablakán befénylik a hold, s megvilágítja a helyiség némely részét; más részekre mély árnyék borul.” Itt viszont a fenyves mögött felsejlik a tágas vidék, távolban a hegyek, felettük pedig a végtelen ég. Megérezhetjük, hogy A vadkacsa hétköznapi apróságokkal szorongatott szereplõi miért vágynak folyton a hátsó falat lezáró duplaajtók mögé kerülni. A színpad elejét a vászon s a rajta megjelenõ hatalom, erõ és gazdagság képviselõje uralja, a színpad mélyét pedig a végtelen szabadságra, a természetre nyíló ajtók. S e két díszletelem között két teljesen különbözõ sorsú család küzd a fennmaradásért. 1393

Ibsen a kiadójához írt levelében a következõ, gyakran idézett megjegyzést fûzte A vadkacsa témájának jellemzésére: „Gregers tapasztalásai az elsõ és legmélyebb gyermeki fájdalmakkal. Ezek nem a szeretet elvesztése vagy hiánya okozta fájdalmak; nem, ezek családi fájdalmak – a kínzó otthoni viszonyok miatt. ...Ez a darab nem a politika, a társadalom vagy a nyilvánosság bármely témájáról szól. Teljes egészében a családi élet keretein belül mozog.” valójában Ibsen drámái – általában – nem az egész családról szólnak, hanem mindenekelõtt az apákról és az apaságról. Jørgen Lorentzen norvég irodalmár az apaságról szóló könyvében írja: „A vadkacsában nem egyes szereplõk állnak a középpontban, hanem emberek közötti kapcsolatok és ezek következményei. A családi viszonyok vagy »családi fájdalmak«, még pontosabban fogalmazva az apa-gyermek kapcsolaton keresztül bemutatott család. Ebben a darabban három apafigura szerepel három apa-gyermek kapcsolatban, Werle-Gregers, Ekdal-Hjalmar és Hjalmar-Hedvig. A dráma során Ibsen e három kapcsolatban az apaság különbözõ formáit mutatja fel.” Érdemes arra is felfigyelnünk, hogy Ibsen az apákat családi nevükön nevezi, míg fiaikat a keresztnevükön. Stéphane Braunschweig (1964) francia opera- és színházrendezõ. Ez a hatodik Ibsen-rendezése: Peer Gynt (CDN Orléans Loiret Centre, 1996), Kísértetek (Théâtre National de Strasbourg, 2003, vendégszereplés az oslói Ibsen Fesztiválon, 2004), Brand (Théâtre National de Strasbourg, 2005), Rosmersholm és Babaház (mindkettõ La Colline, 2009). Egy fiatal norvég drámaíró, Arne Lygre mûveit is színre vitte már, megelõzve a norvégiai bemutatókat is: Dager under (Berlini Festspiele és Düsseldorfer Schauspielhaus, 2011, és La Colline, 2012), Eltûnök örökre (La Colline, 2011) és Ingenting av meg (La Colline, 2014). (Théâtre National de la Colline: Le Canard sauvage. Rendezõ Stéphane Braunschweig.)

A LEGERÕSEBB EMBER Az, AKI EGYEDÜL ÁLL... A nép ellensége

„Az Ibsen-darabok színrevitelével elsõsorban az a szándékom, hogy elmondjam a világról alkotott nézeteimet. Ibsennek hisznek a nézõk, nevére bejönnek a színházba, míg egy mai szerzõ – Ibsenhez nagyon hasonló tematikájú – elõadására nem”– mondta Thomas Ostermeier a fesztivál elõadásait megelõzõ szalonbeszélgetésen. Ibsen dramaturgiája nagyon hasonlatos a filméhez. Nem teátrális, élõ figurái vannak. Igaz, sokat fecsegnek, ezt nehéz „eladni” a ma nézõjének. De lehet vele színházat csinálni. Ez megfelel Ostermeier kicsit nosztalgikus, romantikus, de mindig a realitás talaján álló Ibsen-értelmezésének. 1394

A legtöbb modern színházi elõadás magamutogató, rendezõközpontú, kísérletezõ, az átlagnézõ számára kevésbé vonzó. Ibsen cselekvõ színházában viszont úgy érzik magukat az emberek, mintha velük vagy környezetükkel esnének meg a dolgok. Nincs kedvük felállni, hazamenni. Jól érzik magukat, hiszen legalább ezen az egy estén nem õk keveredtek az ibseni kritikus helyzetbe. Ibsen saját korát megelõzve írt az egoizmus diadaláról, a polgári felemelkedéshez elengedhetetlenül szükséges karrierépítésrõl, a megszerzett pozíciók mindenáron való megtartásáról, a szorongásokról, a félelmekrõl. Ez adja aktualitását. Ostermeier 2003-ban vitte színre a berlini Schaubühne Színházban a Nórát, 2006-ban ugyanott a Hedda Gablert, 2004-ben pedig a bécsi Burgtheaterben a Solness építõmestert. A 2014-es fesztiválra A nép ellensége elõadást hozta el. Ibsen színleírása szerint a Stockmann fivérek meglett korú emberek, Thomas, a fürdõ orvosa a fiatalabb, de lánya már tanítónõ. Ostermeier tolmácsolásában visszaléptünk egy generációt, még csecsemõkorú a gyermek, s ezzel egy új dimenziót is adott az elõadásnak: gyermekvállalás kontra karrier. Az elsõ jelenet dr. Stockmann otthonában játszódott. A konyhából leválasztott házi zenestúdióban gyakorolt a négytagú rockbanda. Egy csapatban a város értelmiségi ifjúsága, Hovstad és Billind a helyi laptól, valamint Thomas és felesége. Farmeros, pólós fiatalok. A próbaszünetben összedobtak valami egyszerû kaját, talán milánói makarónit, de hozzá márkás vörösbort ittak a design bútorokkal berendezett nappaliban. A falak díszítése különleges volt, profi krétarajzok, bútortervek, reklámszövegek borították, és ide írták jegyzeteiket, az aktuális jelenetek címét is. Folytatták a próbát, de felsírt a gyerek, s emiatt nem kis feszültség támadt a független szinglik és az ifjú házaspár között. S ekkor a zenekaros, ifjonti idillbõl mintha át is ugrottunk volna a felelõsséggel, apró gondokkal teli felnõttkorba. Gyermeksírós éjszaka után a reggeli kapkodás, a munkába rohanás mellett Thomas a közösség gondját, a fertõzött fürdõ problémáját is a nyakába veszi. Ostermeier rendezése, problémafelvetése árnyalt képet festett. Élõ, mozgalmas, húsba vágó témákat tárt fel minden jelenete, már-már el is feledkeztünk arról, hogy színházban ülünk. S itt is elérkezett a nagyjelenet ideje, Thomas szólt a néphez, támogatást kérve a szennyezett gyógyfürdõ bezárásához. Botcsinálta népszónok, tudományos érvelése nem jutott el az egyszerû emberek tudatához. Ráadásul a témához közvetlen nem illõ filozolfálgatásba kezdett úgy általában a klímaproblémáról, az egyén és a tömeg felelõsségérõl. veszélyes vizekre tévedt, amikor a kritikussá vált helyzetben a demokratikus többség mérvadó szerepét vonta kétségbe. A szónoklat alatt felgyúltak a fények a nézõtéren, a darab többi szereplõje a széksorok között járkált, bekiabált, a szónok ellen hergelte a nézõket. Aztán kérdeztek is bennünket, egyetértünk-e Thomasszal, akit azzal vádoltak, hogy önös érdekek, feltûnési viszketegség, egyfajta bosszúvágy, s nem a közösség érdeke vezérli. Közülünk többen is megszólaltak, s mi Thomasnak drukkoltunk, de hisz ez nem lehetett véletlen, mi csak a nézõk nézõi voltunk, 1395

ismertük a darab végét, meg azt is, hogy kezdetben Ibsen is Thomas oldalán állt. Igaz, a botrányos bemutatók után már úgy nyilatkozott, hogy elengedi Thomas kezét, éljen meg a dráma a maga lábán, többet nem beszél A nép ellenségérõl. végül a köztünk elvegyült szereplõk megunták a hozzászólásainkat, s váratlanul festékkel töltött lufikkal dobálták meg Thomast.

Úszott a színpad a koszban és a szemétben, s a végsõ jelenetek során Thomas lázas igyekezettel mosta, takarította még a színfalakat is, mintha sorsa arra rendelte volna, hogy a világ összes szennyét eltüntesse. Ennek az elõadásnak itt valahol vége is szakadt. Törhetjük a fejünket, hogy az új generációnak sikerüle tisztába tennie, bilire szoktatnia e rakoncátlan világot, vagy a peluskorszak eltart még egy ideig... (Ein Volksfeind, Schaubühne am Lehniner Platz. Rendezõ Thomas Ostermeier.) A TENGER ASSzONYA Stavanger, a keletnorvég olajfõváros 130 ezer lakosával az ország negyedik legnépesebb települése. Színháza A tenger asszonya címû darabbal vendégszerepelt Oslóban. A Rogaland Teater ezen a néven 1947 óta tart fenn állandó társulatot. Az 1883-ban épített színház korábban, a kisváros igényeinek függvényében, ideiglenes társulatokat, vendégelõadásokat fogadott be. Évente 90–110 ezer nézõ elõtt 10-14 bemutatót tartanak három játszóhelyen (Nagyszínpad, Pinceszínház, Kisszínpad). Az olajnak köszönhetõ anyagi biztonságban jellemzõen kísérletezõ színházként is mûködhet. Ezért sok kezdõ drámaíró itt mutatkozhatott be elõször. Közönsége is változatosabb, mint egy átlag norvég színházé. E városba telepedett le számtalan olajkitermeléshez kapcsolódó külföldi tervezõiroda, szolgáltató cég, kereskedelmi kirendeltség. Lakossága 1396

soknyelvû, fiatalos. Itt, és nem a fõvárosban rendezett elõször zsámbéki Gábor (Hedda Gabler elõadását meg is hívták a 2004-es oslói Ibsen Fesztiválra). A tenger asszonya igazi északi produkció: a rendezõ finn, a színpadkép és a világosítás felelõse norvég, s a zenei effektusokat/zörejeket egy svéd fickó szerezte. A szereplõk öltözete már elõre jelzi, hogy a darab a mában játszódik. Ibsen története egy tengerpart melletti kis nyaralófaluban játszódik, ahol a téli álmosságot a nyár vidám, nyaralókkal élénkített zsivaja váltja fel. Itt él Wangel doktor Ellidával, ifjú feleségével, s a korán meghalt elsõ feleségétõl származó két lányával Bolettel és Hildével. Mindnyájan idegenek itt, csak a víz mellé vágyó új feleség miatt hagyták oda a nagyvárost. Már-már csehovi az elvágyódás. Ellida tengerre vágyik, nem tenger mellé, a lányok a mozgalmasabb életre, a férj a korábban megszokott otthon melegébe. Senki sem az, akinek látszik, akinek mutatja magát. A bezárkózás, az igazi kapcsolatok hiánya gyötri mindannyiukat. Shabana Rehman újságírónõ, egy korábbi tanítványom, érdekesen ír errõl a darabról: „Alighanem kissé kínos bevallani, de szinte sohasem érzem magam annyira pakisztáninak, mint éppen akkor, amikor egy Ibsen-darabot olvasok. A tenger asszonya olyan dráma, amit nem tudok anélkül olvasni, hogy a darabot ne helyezném át egy másik kultúrába – az én esetemben a pakisztániba. A tenger asszonya számos szempontból romantikus pszicho-thrillernek is tekinthetõ. A darab felveti a kényszerházasság témáját, mely olyan megegyezés, ahol minden fél idegenként él egymással. Ellida reggeli és esti fürdõzésével szinte megszállottja a tengernek. Doktor Wangel pedig titokban megünnepli lányaival elhunyt feleségének születésnapját. A tenger asszonyát könnyen vetíthetjük át saját korunkra, amikor is egyre világosabbá válik, hogy vannak emberek, akik elveszítik önrendelkezési jogukat. vannak emberek, akik olyan házastárssal élnek, akit nem maguk választottak. Megtaláljuk õket a fehér magasabb társadalmi körökben éppúgy, mint a bevándorló családokban, legyen az vallási, kulturális, vagy gazdasági megfontolás, ami szabad akaratukat fogva tartja.” E színrevitelben Ibsen szövegét alaposan meghúzták, s a mára hangolt mai problámákkal egészítették ki. Több benne az indulat s a színészek korát is tükrözõ fiatalos lendület. A lecsupaszított színpadon, minden kellék nélkül csak a mozgásra, jelzésekre pattogó dialaógusokra koncentrálnak, és a köztes hosszú szünetekre. A hallgatásnak is nagy szerepet szántak. Közben a hangsugárzókon át halkan morajlik, zúg a tenger, csapkodnak a hullámok. Aztán történik valami váratlan, a kulisszák mögül ember magasságú zöld növényfélét szurkálnak a színpadon elõfúrt lyukakba. Ha jól saccoltam, úgy 90-100 darabot. Engem leginkább kukoricásra emlékeztetett, de egy kritikus tengerfenék-illúziót keltõ hínárost emlegetett valahol. Nem talált megértésre, tetszésre, a szünetben méltatlankodott is a közönség emiatt, de kétségtelenül pompás látványt, mozgalmas színpadképet teremtettek vele. E sûrûben csak egy né1397

majelenet volt, majd ezután, az indulattal kitépett szárakon taposás, botladozás közben heves viták zajlottak a Wangel családon belül. „Semmi kétség, Ibsen drámája ma is nagy siker. Akár fáklyalángnak is felfoghatjuk a muszlim családokban, ahol szinte már divat lett lázadni a kényszerházasságok ellen. A darab mondanivalója emlékeztethet a kábítószer-keres-

kedelemre és a kelet-európai emberkereskedelemre, ahol az emberek áldozattá válnak, és nem létezik szabad választás. És ugyanez vonatkozik a postán rendelt menyasszonyokra, akik évente érkeznek Norvégiába, oroszok éppúgy, mint thaiföldiek. van egy közös vonásuk: Mindnyájan a tenger asszonyai.” (Shabana Rehman, vaskó Ildikó fordítása.) A darab kivitelezõi, megérdemelten, elnyerték a 2014-es Hedda – alkotói közösség – díját. (The Lady from the Sea, Rogaland Teater. Rendezõ Tatu Hämäläinen.) „Ibsen-fronton” nagy változások vannak kilátásban. Az idei Nemzetközi Ibsen-díj odaítélése elõtt már kikerült az alapszabályból, hogy a díjazottat „Ibsen szellemében végzett színházi munka” alapján válasszák. Akkor bizony elõfordulhat, hogy a kitüntetett majd végtelen undorral fogja csak elkölteni az Ibsen névvel beszennyezett 2,5 millió koronát (kb. 80 millió forint), kínos mosollyal módosítva a magyar szólást: pénz is jár vele, nem csak a szégyen... A közönség jobban érzékelheti a másik változást. Nem kevesen csodálkoznak el a mûsorfüzetet olvasván, hogy számtalan olyan program van az idei Nemzetközi Ibsen Fesztiválon, aminek alig vagy semmi köze sincs Ibsenhez. A kínai Ibsen egy felvonásban c. elõadásban csak nyomokban vannak Ibsen-idézetek. 1398

August Strindberg Az álomjáték-áról a késõbbiekben szólunk még, de itt van például a belgák They are Dying Out, a franciák Germinal, a németek a Mündigkeitsgesellschaft és Schumann-Dichterliebe elõadása.

SCHUMANN–HEINE: A KÖLTÕ SzERELME A Heinrich Heine romantikus versciklusára konponált Schumann-dalok illúzióromboló elõadását láthattuk/hallhattuk. Az elõadók saját bevallása szerint azért ez a fals tolmácsolás, hogy érzékeltessék Schumann nyugtatókkal, kábítószerekkel, önrontó életmóddal mérgezett mindennapjait. Nem hiszem, hogy Schumann az én védelmemre szorulna, de félek, a fenti állítások nem túl tudományosak. Az elõadók ebben a színpadi verzióban, a fenti állításaik igazolására, egy enyhén elhangolt zongorát és egy zeneileg nem igazán képzett színész hangját használták. No és számtalan mást, amik szerintem csak kabaréba, cirkuszba, vásári komédiába, tv-show-ba illettek volna, vagy még oda sem. Kétségtelen, a két színész, a zongorista és a két heavy metalos, loboncos ifjú profi módon közvetítette az általuk felvállaltakat, s ügyesen manipulálták a közönség nagy részét (nem mellékes, hogy néhányan menekülve, mások tüntetõleg távoztak), gusztustalanul csúfot ûzve Schumann romantikus zenéjébõl, és Heinrich Heine lírájából. Mielõtt a fellépõk a tapsra kijöhettek volna, a háromszáz fõs közönség nagy része távozott. (Dichterliebe Op. 48, 1840, volksbühne am Rosa-Luxemburg-Platz produkciója, Berlin.)

IBSEN EGY FELvONÁSBAN Oda Fiskum, a darab norvég írója, aki 1985-ben született, egy londoni egyetemen kínai nyelvet, majd Pekingben dramaturgiát tanult. Több darabját játszszák világszerte. Az idei Ibsen Fesztiválra norvég támogatással készült el ez a darab. Pekingben elnyerte az év elõadása díját. Oda Fiskum saját bevallása szerint ez a „megrendelt” mû sok fejfájást okozott neki. Hogy az elvárások szerint bemutassa Ibsen aktualitását a mai kínai társadalomban, elõbb Ibsen-darabokból kimetszett részletek közé próbált beilleszteni kínai hétköznapi életképeket. Ez sehogyan sem mûködött, ezért megírt egy mai történetet, amibe Ibsen-idézeteket tûzdelt. Még élvezhetõ is lett volna ez a program, ha nem lovaltuk volna bele magunkat újabb és újabb Ibsen-utalások vadászatába. A színészek – tõlünk ugyan idegen játékstílussal – nagyon hatásosan jelenítették meg a kórházi ágyán fekvõ, halálosan beteg idõs ember életének különbözõ mozzanatait: amint az öreg az ágyból kikelve idõben visszafelé halad élettörténetében, kezdetben csoszog, 1399

majd biztonságosan lépdel, háta is egyenesebb, tartása lesz, kezd életre kelni. Ugyanekkor a darab másik szálán idõben elõrehalad a történet a gyermekkorától: gyermekként apja örökös elégedetlenségeit, dorgálásait hallgatja; apja elvesztése után ifjonti együgyûséggel utasítja el anyja jóindulatú tanácsait;

családot alapít, amiben a magával hozott tapasztalatai alapján nehezen tud eligazodni. végül a középkorúvá idõsödött s a másik szálon erre a korra visszafiatalodott fõhõs tükör elõtt ülve néz szembe önmagával. Így ér össze a kezdet és a vég, egy ember sorsa, akit futó kapcsolatok, ismeretségek, feledhetõ társak követtek életének állomásain, de mindenkitõl elhagyottan végzi. A darab rendezõje multimédiás kísérleteirõl ismert a kínai fõvárosban. E darabot egyszerre rendezte színpadra és képernyõre is. Két operatõr követi állványon vagy kézben tartott digitális videokamerával az eseményeket. Sajnálatos módon elveszik a nézõtõl a kilátást, s néha ugranánk mi is segíteni, ha elakad a kamerakábel, vagy dõlni készül az állvány. De a közeli, szuperközeli képekkel, úgynevezett kameravágásokkal egészen más képet tárnak elénk a színpad felsõ harmadát uraló képernyõn, mint amit mi, nézõk enélkül láthatnánk, figyelmünk saját érdeklõdése szerint, az elõttünk zajló színpadi jelenetekbõl. Rendben is lenne, ha tudnánk egyszerre fel is, le is nézni, s ha nem kellene közben az oldalképernyõkön a kínaiból fordított angol szöveget olvasni, azokból Ibsenidézeteket bogarászni. S hogy tovább komplikálódjon a helyzet, mint fentebb említettem, a történet sem egyszerû, idõben kétfelõl halad. Továbbá a haldokló öreg, a gyermek énje, az ifjú énje, a családos énje egyszerre van a színen, s ha nem is beszélnek egyszerre, de mozognak, helyzetbe hozzák egymást, és ma1400

gukat. Mire is figyeljünk? Így egyszerre szenzációs, amatõr; átgondolatlan, mély; felületes, profin kidolgozott; szóval minden és majdnem semmi. (Ibsen in One Take. Théâtre du Rêve Experimental, Peking. Rendezõ Wang Chong, írta Oda Fiskum.)

IBSEN KONTRA STRINDBERG Az álomjáték Ibsenrõl tudni érdemes, hogy íróasztala fölött svéd vetélytársa, August Strindberg (1849–1912) arcképe lógott; örök figyelmeztetésül, hogy ne lankadjon az írásban. Strindberg, ha értékben nem is, de mértékben lefõzte a koridõst; sorra minden fontosabb Ibsen-darabra válaszolt egy sajáttal, és drámái mellett más mûfajú mûveket is írt. Ha megnézzük, hogy kit játszanak manapság naponta, és világszerte, Ibsen magasan vezet minden statisztikát. Ez ne téveszszen meg senkit, Strindberg néhány drámája idõtálló, megkerülhetetlen. Alig létezik olyan mûfaj, amivel Strindberg ne kísérletezett volna. Az álomjáték a misztérium- és a mesejáték határmezsgyéjén billeg (Strindberg a dráma írásakor, 1902-ben élénken érdeklõdött a dán H. C. Andersen mesevilága iránt. Ettõl függetlenül a darab személyes élményein, emlékein, álmain is alapszik). A hindu istennõ, Inndra gyermeke leszáll a földre, hogy megismerje az embereket. Tapasztalásait az azóta sokat idézett Szegény emberek! felkiáltással összegezte: folyton veszélybe sodorják magukat, segítségre szorulnak, de büszkék

elfogadni a segítséget. A szegény nézõk pedig, akik Strindberg rémlátomásait kénytelenek elviselni, akik maguk – egy emberöltõ alatt sem – keverednének hasonló helyzetekbe. 1401

A darab olvastán – hogy ne csak a rendezõ fantáziájára legyünk utalva – olyan érzése támadhat az embernek, hogy a XX. század elején divatos szecesszió árasztja majd el a színpadot. Színorgiában pompázó díszletek, ruhaköltemények. Fény, de árnyék is, vidámság, de leplezett bánat is, pompa, de elrejtett nyomor is. Az oslói Nemzeti Színház Nagyszínpadán játszódó jelenetek minden illúziót lerombolnak. Ennyi nyomor és vergõdés, hiábavaló küzdés és kilátástalanság, homály és szürkeség közepette valóban sajnálni való az ember. A spanyol rendezõ már két korábbi Ibsen Fesztiválon is letette névjegyét. Elõbb egy katalán társulattal, Peer Gynt-tolmácsolással jeleskedett, majd oslói színészekkel egy kevésbé sikeres Brand-variációt mutatott be. A színpadi képalkotás, az atmoszférateremtés az erõssége. Itt is ez volt a fõ erõssége. Fény-árnyék kompozíciói kiléptek a színfalak közül, a nézõteret is bejátszotta. Úgy indul a jelenet, mint Unni Straume norvég filmrendezõnõ tévéfilmjében (Drømspill, 1994). A hindu istennõ lánya, Ágnes kórházi (vagy ideggyógyászati intézet) fehér vasvázas ágyban fekszik, majd riasztó látomások hatására gyötrõdik, õrjöng. Strindberg utólag írt elõjátékával indult a darab. Majd a földbõl felburjánzó vegetációból épülõ palota jelenetével folytatódik. A föld az ágyból, a lepedõ alól kerül elõ, Ágnes két marokkal szórja, egyengeti a színpad elõterében, miközben az ágyból elõbukkan egy fej, majd a tábornoki ruhába öltöztetett test. Késõbb ez az ágy – útban a zsinórpadlás felé – a színpad közepén lóg egy darabig, mint egy óriási bûnjel, majd eltûnik a sötétben, hogy az utolsó jelenetben, a kerettörténet részeként, mint az elsõ jelenetben, újra Ágnes betegágyaként funkcionáljon. Strindberg darabjában központi szerepet játszik egy emeletes ház sivár tûzfala (jelképezvén, hogy a mögötte lévõ lakásokban sem lehet valami rózsás az élet). Ezen a tûzfalon, különbözõ magasságokban, székeken ülnek a jelenetek szereplõi. Hol eredeti szerepükben, hol a kamarakórus tagjaiként. Egyikõjük, az öreg, vaskos, meztelen „õsanya”, az egyetlen figura, aki örökké jelen van valahol a színpadon, végig néma, lassú mozgású, méltóságteljes, és õ az egyetlen, aki Ágnest óvó szemmel követi, megközelíti, majd magához vonja, gyöngéden csitítgatja. A mára aktualizált, rövid idõbe sûrített jelenetsorban Ágnes szeme elõtt pörög le egy pár családi élete: A találkozás, az otthonalapítás, a kihûlõ tûzhely, az elidegenedés, az egyre szaporodó veszekedések, az elválás. Mindez egy pompásra sikeredett díszletelem segítségével. Begurítanak egy fóliával sûrûn körültekert konyhafalat. A szerelmes fiatalok szeleburdi ujjongással tekerik, tépik, szaggatják a csomagolást. A mosogató- és az elõkészítõ felületrõl lekapkodják a konyhaasztalt és a székeket, a felsõ polcokon tárolt kellékekkel megterítenek, s az elsõ jelenetbõl színpadon maradt földbõl ebédet fõznek, amit az egyik fanyalogva, a másik élvezettel elfogyaszt!? Rohannak az évek, törnek a tányérok, hol egyikük, hol másikuk tûnik el a színrõl, végül, mintegy hagyatéki felszámolás után, a színpadmunkások „eltakarítják” egy élet nyomait. Óhatatlanul Spiró György Prah címû újkori proletármeséje jut eszünkbe. 1402

A kopár tûzfal olyan deszkaszálakból megépített, zsinórpadlásig érõ, elõrehátra mozgatható díszletelem, ahol a réseken átözönlõ fény a háttérreflektorok erõsségének, színének, mozgásának függvényében hihetetlen hatásokat kelt. Idõnként a nézõteret is befényezi, mintegy beinvitálva a nézõket is a játékba. A dinamikus színpadi hatások különös próbára tették a színészeket, akiknek nem csak a „szecessziós” prózával kellett megbirkózniuk, hanem – egy remek rendezõi ötlet nyomán – l hangzó kamarakórus feladatát is el kellett látniuk. vélhetõen az Ibsen Fesztivál egyik legsikeresebb produkcióját láttuk. Ágnes szerepében Mariann Hole nem véletlenül lett 2014-ben Hedda-díjas. (Az álomjáték. Oslói Nemzeti Színház. Rendezte Calixo Bieito.)

KIS EYOLF Ibsen leghétköznapibb, mégis ídõtlen családi drámája a kihûlõ házastársi kapcsolatról, a gyermek elválasztó/összekötõ szerepérõl, s a legideálisabb kapcsolatra is nagy veszélyt jelentõ „fölös harmadikról” szól. Egy családi ház fenyõdeszka borítású teraszát látjuk. Balra egy süllyesztett, négyzet alakú medence. Peremén körben és egy lépcsõfokkal lejjebb élénk színû párnák. Középen ovális étkezõasztal, rajta jéggel hûtött piros üdítõitalos kancsó, poharak. Körben hat karfás szék. Jobbról egy kerekes nyugágy. A terasz körül U alakban az Amfiteátrum elnevezésû színházterem sötétre mázolt csupasz falai. Hátul, minkét oldalfalon egy-egy bejáró a csak képzeletünkben létezõ, város közeli, fjord melléki norvég polgári házba. Lakói a tanár végzettségû, de már évek óta írásba merülõ Alfred Almers, aki a család anyagi függetlenségét biztosító birtok örököse; Rita Almers, az otthon ülõ feleség; fiuk Eyolf és a férj féltestvér húga, Asta. A játéktérrel szemben (maga a nézõtér) a szövegben sokat emlegetett tenger, nézõjobb oldalról a fürdõzõk használta móló, s távolabb valahol a kishajó-kikötõ. Ebbõl az irányból érkezik majd a Patkányasszony, és itt is távozik, amint a játékba elmerülõ Eyolf, majd a sétára induló Asta és titkos rajongója, Borgheim, az útépítõ mérnök. Sofia Jupither svéd rendezõnõ – meglepetésként – e bemutató után vehette át az 1951-ben Svédoszágban alapított Thália-díjat. Régóta rendez vendégként különbözõ norvég színházakban. 2006-ban Hedda-díjban részesült. Ezzel a darabbal a mának üzen. Az otthoniak lezser, de választékos öltözetben, mezítláb vannak e napfényes reggelen. Ibsen színpadi instrukcióját mellõzve Rita nem szõke, nyúlánk és arisztokratikusan elõkelõ, hanem alacsony, sötétbarna, indulatos, az elsõ felvonásban drága köntösbe bújtatott közönséges némber. Alfred széles vállú, pocakosodó, kanapényúzó könyvmoly, elsõ látásra nehéz elhinni róla, hogy egy hathetes hegyitúrát kiszolgáló nõi kezek segítsége nélkül túl tudott élni. Astánk – Ibsen leírása szerint – nyúlánk, tartózkodó, visszafogott barna nõ. Nekünk egy botoxozott, lárvaarcú színésznõ jutott, aki szinte állandó 1403

jelenléte, sok szövege ellenére is csak idõnként ragadja magával a publikumot. Eyolf kiskadét-egyenruha helyett argentin kék-fehér csíkos, 10-es számú focimezt visel, hátán nem Maradona, hanem Eyolf felirattal. Bal lábán focicsuka, lábszárvédõ, jobb lábán combközépig sín van, mankóval biceg. Focista akar lenni, esetleg úszóbajnok.

„Rita, a gazdag és szép feleség odaadóan szereti férjét, és igyekszik jó anyja lenni fogyatékossággal élõ gyermekének. Alfréd tehetetlen figura, író, aki nem tud alkotni. Hathetes útján végzetes döntést hoz: ezután csak a fiának szenteli életét. Feleségével szemben már nem kívánja teljesíteni házastársi kötelességét, és az írásról alkotott ábrándjait is feladja. Alfréd legfõbb indítéka a lelkiismeret-furdalása. Rita, férjének döntését hallva kifakad, õ inkább már csak Alfrédra és a szerelmükre koncentrálna, hiszen eddig mindent megtett gyermekükért. Eyolf érzi, hogy szülei õt okolják, sokat gondol a halálra. Asta mindent kézben tart, fivérét egy ideig biztatja, hogy a vagyon miatt maradjon a házasságban.” (vida virág, Színház, 2013.) 1404

Az 1894-ben írott darabot világszerte ritkán játsszák. 1996 óta ez a negyedik, általam látott bemutató. Felelõtlenség lenne általánosítani, de nekem feltûnt, hogy e rendezésekben lényeges különbség szinte csak a Patkányasszony szerepsúlyozásában, e mitikus figura megformálásában látható. „Ibsen mûveiben sehol máshol nem jutott az elfojtások miatti szorongás ilyen konkrét kifejezésre, mint Patkányasszony melodramatikus alakjában, akinek az a legfontosabb szerepe, hogy a család, legfõképpen pedig a fiú, Eyolf pszichés problémáiról adjon képet. Õt vonzza legjobban a Patkányasszony, aki azokat az otthonról elhúzó erõket képviseli, amelyek kitaszítják és a halálba sodorják. Itt nyilvánvalóan a hamelni patkányfogó mítosza szolgált alapul. [...] A mítosz arról szól, hogy 1284-ben Hamelnt, a német városkát ellepték a patkányok. Nem tudtak megszabadulni tõlük, és ezért a városi vezetés megígérte, hogy 100 gyldent fizet annak, aki ki tudja irtani a patkányokat. Jelentkezett egy vörös-sárga ruhába öltözött ember. Játszott a furulyáján, és ezzel kicsalta a patkányokat, bevezette õket a Weser folyóba, így mind megfulladtak. De a polgármester nem akart fizetni, mondván, hogy furulyázásért nem jár 100 gylden. vasárnap reggel aztán, amikor a felnõttek mind a templomban voltak, a patkányfogó visszatért, újra furulyázni kezdett, és minden gyerek követte. Kivezette õket a városból, és soha nem tértek vissza. Ezt a történetet aztán az idõk során számtalanszor feldolgozták mesében és versben, zenében és filmben, és majd minden változatában megõrizte a csábítás és szorongás, valamint a hatalommal való visszaélés és a szabadság iránti vágy kettõsségét. [...] A család a hatalomgyakorlás színtere, az a hely, ahol minden viszony a hatalomért és az uralkodásért folyó harc részeként jelenik meg. Ahol a gyengék – a nõk – szenvednek, és ahol a leggyengébbek – a gyerekek – áldozatok. (Helge Rønning: Henrik Ibsen és a modernitás. Nagyvilág Kiadó, 2012.) Az 1998-as oslói színrevitelben a rendezõ által alaposan átírt darabban egy gyermekriasztó, mégis könnyen felejthetõ, csúfra maszkírozott vasorrú bábát láthattunk. Az 1999-es magyarországi bemutatón (Benczúr Ház, rendezõ: Pozsgai zsolt) Kézdy György nemcsak Ibsen-hû szövegmondásával, hanem színpadi jelenlétével, szuggesztivitásával csupán pár perc alatt is megsokszorozta e szerep jelentõségét. zsámbéki Gábor az oslói Nemzetiben 2002-ben, a vIII. Ibsen Fesztiválon vitte színre ezt a darabot. A nyelvi nehézségek ellenére remekül vezette színészeit, nagyon hatásosak voltak a jelenetei, de a Patkányasszonyt alakító, kiváló képességû színésznõ impulzív játékát nehezen tudta csak kordában tartani. S e mostani darabban olyan jelentéktelen, halvány jelenetnek lehettünk a szemtanúi, ami kifejezetten megakasztotta az elõadást. Ibsentõl nem szokatlan, hogy mindig a legfájóbb pontokra tapint. A szülõk legnagyobb bánata, s a késõbbi veszekedéseik örök forrása, hogy a kilencéves gyermek, Eyolf egyik lába megbénult, amikor csecsemõkorában, a szülõk szerelmeskedése közben leesett a pólyázóról. Sokkal burkoltabban ábrázolt a másik érzékeny pont, a féltestvérekként együtt nevelkedõ Alfréd és Asta közötti kapcsolat, a gyermek-régmúltban esetleg megtörtént valami. A darab folyamán 1405

lassacskán halvány fény vetül az ügyre, de mielõtt nagyon megbotránkozhatnánk, kiderül, hogy nem is féltestvérek... Egy drámától szokatlan módon a tragédia, Eyolf halála, az elsõ harmadban következik be, s ettõl kezdve az ún. dramaturgiai lázgörbe nem a dromedár púpjához hasonlít, hanem inkább a ritmikus sportgimnasztikások szalaggyakorlata során keltett, lassanként elhaló hullámhegy-hullámvölgy sorozathoz. Emigyen alakul ki a melodramatikus vég. Alfréd és Rita, a férj és a feleség a hosszú, fellángoló és elcsituló, majd újra lobbanó vitasorozatok végén megbékél egymással és a sorssal: Alfréd: Lehet – tán az élet útjain – egy-egy fénysugár tõlük hozzánk hatol. Rita: S hová tekintsünk, Alfréd? A.: Föl a magasba. R.: Igen, a magasba. A.: A magasba – föl a csillagokhoz – a nagy csöndesség felé! R.: Köszönöm! (Kezét nyújtja) (Coullemont Edit grófnõ fordítása, Athenaeum, Bp. 1894.)

TÚL ERÕS. NÕK ÁLLTAK vÉDÕN MÖGÖTTE Peer Gynt Ki ne hallott volna az amerikai CBS csatorna David Letterman The Late Show címû mûsoráról. Nos e program kisöccse, színpadtechnikailag némileg korrigált változata a svéd–norvég koprodukcióban gyártott, a norvég közszolgálati tévé szombati fõ mûsoridejében sugárzott Skavlan, egy csevegõs, fecsegõs, szórakoztató mûsor, amiben a rendkívül megnyerõ Fredrik Skavlan – 2009 óta egyre több sikert aratva – beszélget a vendégeivel, s a vendégei beszélgetnek egymással. Skavlan kisfiús, csibészes, riposztra azonnal kész. Sorra hódította az északi országok nézõit. 2012 óta a BBC is bekapcsolódott a programba. Az utóbbi akció nem hozta meg a várt nézettséget, úgy látszik, az angolokat nem bûvölte el Skavlan bájos mosolya... A Skavlant játszó színész az oslói Nemzeti Színház Nagyszínpadán berendezett tv-stúdió porondjára kéri az ötvenéves, médiasztárrá avanzsált Peer Gyntöt. Bennünket, nézõket már az elõadás kezdete elõtt felvilágosított a mérgezett egérként ide-oda szaladgáló felvételvezetõ, hogy – a sikeres tv-adás érdekében – jelzésére hogyan reagáljunk: tapsoljunk és bravózzunk, vagy csak tapsoljunk majd intésére, és fokozatosan vagy hirtelen csendesedjünk el. A színpad közepén a már évek óta jól megszokott Skavlan-show berendezése, négy szék-fotel a vendégeknek s egy a mûsorvezetõnek (minden idõk legfurcsább jelensége, hogy az eredeti mûsorban, a berendezéssel elégedetlen mûsorvezetõ saját zsebbõl vásárolt Lobby chair nevû, Charles & Ray Emes által tervezett designfotelokat, darabját hatezer euróért). Ezek itt olcsó másolatok. Körben a szoká1406

sos, neon-háttérvilágításos, hangfrekvenciás jeleket utánzó díszlet. Kétkamerás felvétel folyik, s a színpad mélyén, fönt a magasban óriásképernyõn láthatja a nézõ a kamera lencseszemén át a jelen idõben szerkesztett képkivágást.

Az ováció elhal a tapssal együtt, elhangzik az elsõ kérdés. Az igazi Peerre kíváncsi a mûsorvezetõ. – Én magam vagyok – ragyogja bele széles mosollyal a kamerákba Peer. S aztán Ibsent idézi: „Ember, légy magad!” – de a mûsorvezetõ a mindenekfelett szent nézettség érdekében óvatosan, játékosan Dovre apó szavaival kérdez tovább: Nem úgy van-e, hogy „Légy önmagadnak mindig elég, manó!” (Áprily Lajos fordításai.) Peer magabiztos, fölényes, a mellette ülõ – s a mai norvég valóságban valóban gazdag és sikeres – beszélgetõpartnereket letorkolva sorolja dicsõnek feltupírozott, de valójában kudarcokba fulladt tetteit. Intésre tapsolunk, ujjongunk; hazug világ hazug statisztái. Sebestyén Károly 1903-as Peer Gyntfordításának utószava mintha semmit sem vesztett volna aktualitásából: „Korunk, tán sokkal inkább, mint más korok, a föllendült ipari s kereskedelmi viszonyok, a megsokasodott igényû élet következtében, telve van félemberekkel, rohamosan meggazdagodni vágyó, irreális gazokkal, képmutató hazugokkal, álomcsászárokkal. Ezeknek tükröt mutat e drámában Peer Gynt, s vele teljesíti a színpadnak azt a hivatását, melyet részére a legnagyobb mester tûzött ki: hogy tükröt mutasson a természetnek, felmutassa az erények önábrázatát, és maga az idõ, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.” Ibsen megfoszt bennünket attól a vigasztól, hogy a mûvészet fölemel, megtisztít és fölszabadít a köznapi élet nyûgétõl. A felvételvezetõ idegbajosan rohangál a kamerák látószögén kívül. Beint és leint. Lelkesít és lecsillapít. Tetõfokára hág a hurráhangulat, de jaj, egy homokszem csúszik az olajozott gépezetbe, Peer szavainak igazságtartalmát egyvalaki 1407

megkérdõjelezi, Aase anyó, az anyja, akinek szelleme, túlvilági hangja beleharsog a mûsorba, és nem csak Peer fülének szól. Megakasztja õt, elvonja figyelmét a közönségnek szóló pózolásról. Peer lelép a dobogóról, kilép a Skavlan-showmûsorból, és immár Ibsen történetében, Ibsen címadó figurájaként látjuk – kurtítottan, de nagyjából Ibsen-szöveghûen – a további jelenetekben. Az est folyamán ugyan feltûnik még a Skavlan-stúdió, rövid jelenet erejéig folytatják Peerrel a mûsort, s egy alkalommal Aase anyó is bekerül az adásba, de ez az indulásnál amúgy hatásos, jelenidejûséget, kordivatot tükrözõ betét csendesen elhal, nem játszik vezérfonál-, összekötõelem-, tartópillérszerepet. Elszáll, mint Peer álmai. De marad a sok-sok színes, vásári-ripacs jelenet, a jelenkor norvég politikusainak elrajzolt, idõnként gusztustalanná torzított karikatúrája, erõltetetten aktualizált figurája. A durva testiség szimbolikus, de hosszan elnyújtott megjelenítése. A harsányság, a közönségesség. Az ibseni Peer-szöveg alapos ismerete nélkül aligha tudtunk volna eligazodni e kavalkádban. „...elég légy tenmagadnak! ...az elégben keress boldogulást!” (Sebestyén Károly fordítása.) De mint a darab végére kiderül, az ezen elv szerint élõk a Gomböntõ olvasztókanalában végzik mint középszerû lények. Peer énkultuszának, hosszú vándorlásának utolsó állomása a bolondokháza. Majd megtörve, öregen visszaindul hazájába, Norvégiába. Az, hogy e színházi est nem volt kidobott idõ, az a színészek erõn felüli, idõnként zseniális produkciójának köszönhetõ. Sokakat lehetne dicsérni, néhányan – ügyesen lavírozva a különbözõ jellemek között – több alakot is színre vittek. A Solveig szerepét játszó ugandai származású színésznõ, énekes és zeneszerzõ, Amina Sewali kifejezetten az ehhez az elõadáshoz írt dalait énekli remekül. A Peert alakító színész, Eindride Eidsvold játéka pedig magasan kiemelkedett társaié közül. (Peer Gynt. Oslói Nemzeti Színház nagyszínpada. Rendezte Alexander Mørk-Eidem.)

KUDARCAIMNAK ÁLLÍTOK EMLÉKMûvET Kísértetek Az oslói Nemzeti Színház legkisebb játszóhelyén, a tetõtéri festõmûhelybõl átalakított térben általában kísérleti elõadások készülnek kis rizikóval, kis befektetéssel. Elõfordult már, hogy innen indult diadalútjára egy-egy elõadás. A nagy érdeklõdésre való tekintettel elõbb a közepes Amfiszínpadra, majd onnan is tovább a nagyszínpadig küzdötte fel magát például a budapesti Katona József Színházig a Hedda Gabler. Most is hasonló eset jelei mutatkoznak, heteket kell várni, hogy a hatvan nézõt befogadó Kísértetek címû elõadásra bejuthasson az érdeklõdõ. 1408

Már a premiert megelõzõ sajtótájékoztató megtette a magáét. A nagyszínpadon kevésbé remeklõ, de a kamara-elõadásokkal mindig nagy feltûnést keltõ rendezõnõ, victoria H. Meirik szerencsés szereposztása, darab- és nem utolsósorban dramaturgválasztása keltett váratlanul nagy érdeklõdést. Ingmar Bergman korábban a Nórát dolgozta át és vitte színre a Stockholmi Dramaten Színházban a maga elképzelései szerint. 2002-ben ugyanezt tette és ugyanott Ibsen Kísértetek címû darabjával is. Mindkettõt láthattuk az oslói Ibsen-fesztiválokon (1990, 2002). Az utóbbi bemutató magyar érdekessége, hogy a Reginát játszó Angéla Kovács (Malmõben élõ, ’56-os menekültek színész lánya) 2006ban ezért a szerepmegformálásért Bergman-díjat kapott. A jelenlegi elõadás ugyan nem mindenben követi Ingmar Bergman színpadi utasításait, viszont hûen ragaszkodik a dramaturgiai változtatásaihoz, illetve a feszesre húzott, mai nyelven megszólaló szövegéhez (annak norvégra visszafordított változatához). A közönség egy sorban, körben a fal mentén helyezkedik el. Két karnyújtásnyira tõlük, a terem közepén egy fenyõfa ház-váz található. Külsõ és belsõ falborítás nélküli, így minden jól látható, ami a lazán berendezett belsõben játszódik. Az egyes jelenetekben nem szereplõ színészek a terem négy sarkában lévõ székeken ülnek vagy a jelenésüket elõkészítendõ, a faváz körül lerakott cement járólapokon sétálnak, ülnek, fekszenek... Bent egy ebédlõasztal, négy szék, odébb egy fotel és két állólámpa látható. viszonylag szûk a színészek játszótere, ez fékezi a mozgásukat, indulataik, mozdulataik megakadnak, mintegy folyton falba ütköznek. Ugyanakkor intenzív arcjátékuk, artikulációjuk mind a „négy égtáj” felé jól hat. A nézõk és a szereplõk egyaránt érzik a szûkre szabott tér klausztrofóbikus hatását.

1409

Helge Rønning professzor A lehetetlen szabadság (Nagyvilág Kiadó, 2012) címû kötetében nagyszerûen jellemzi az Alving család tragédiáját. „A Kísértetetek »családi dráma három felvonásban«. Egy család elbukását ábrázolja. Osvald, a fiú – a gyermek – leépülését. A Kísértetek az Alving család történetének a befejezése. A darabhoz fûzött legtöbb kommentár Alving asszonyt tekinti a darab fõszereplõjének, és ennek következtében Osvald alakja a háttérbe szorult. Pedig sok tekintetben éppoly fontos szerepe van, mint édesanyjának. vele szûnik meg a család. Az õ sorsa kényszeríti felszínre törni a múltat, és Alvingné sorsa is az övéhez van kötve. A darab harmadik központi alakja, John Alving, a kamarás, egyáltalán nem jelenik meg a színen, mégis állandóan jelen van a család történetének ábrázolásában. Róla csak beszélnek. Szerepét csak az ibseni drámában meglévõ epikai alap ismeretében érthetjük meg. A dráma többi alakjának az a feladata, hogy rávilágítsanak a családi konfliktusra, a hátterérõl információkat provokáljanak ki, és mindenekelõtt Alving asszony számára lehetõvé tegyék, hogy a múltról beszéljen. A dráma jelen idejében zajló eseményeinek hátterérõl az elõtörténet mintáiból, elszórt információkból kapunk tájékoztatást. Ezekre mint fogasokra akaszthatunk fel egy-egy elbeszélést, ezeket kell összekapcsolnunk a dráma többi részével. [...] A Kísértetek egyike azoknak a drámáknak, amelyekben Ibsen a különbözõ értelmezési szintekkel való ironikus játékot a legkövetkezetesebben vitte végig. Nem csupán a tisztán verbális iróniával él, kihasználva a szavak különbözõ jelentési szintjeit, hanem ezt olyan drámai iróniával kombinálja, amely leleplezi az általa ábrázolt alakokat éppúgy, mint a kritizált intézményi összefüggéseket. A párbeszédek és a szavak megválasztásával a szereplõk kettõs jelentést kommunikálnak, egyrészt visszautalva korábbi cselekedeteikre, másrészt saját szavaikon és diszpozícióikon túlmutató távlatot nyitva anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Ez a darab kihasználja a szavak, a helyzetek és a cselekedetek felszíni jelentése és mélyebb tartalma közötti egység hiányát, úgyhogy a színpadon harmónia nélküli, kellemetlen világot jelenít meg. A szereplõk különbözõ szinteken kommunikálnak, mindegyikük más célokat követ. A leglényegesebb üzenetek kétértelmûek, és fontos események okai maradnak homályban. Maga az irónia használata is hangsúlyozza a darabot jellemzõ kettõs kommunikációt. A közönség azt látja, hogy a szereplõk a megfogalmazott céljaikkal és szándékaikkal szöges ellentétben álló terveket valósítanak meg.” Alving asszony ebben a színrevitelben nagyon más, mint amit eddig láttam az adományozó, családfõ-anya szerepmegformálásokban. Nemcsak céltudatos, könyörtelenül következetes, s a félresikerült házasságban megkeseredett, hanem játékos, élcelõdõ, kacér, vagyis igazi nõ. Szája sarkában halvány mosolylyal, meg-megcsillanó kék szemével játékba csalja partnereit. Igaz, macska-egér harc, rendre õ kerekedik felül. S a darab legvégén, amint Osvald keze ügyébe helyezi a megváltó mérget rejtõ fiolát, egyfajta kaján gyõzelem tükrözõdik az arcán. Nem a fiát veszti el hamarosan, hanem egy embert megalázó betegség felett gyõz. 1410

A szereplõk örökös és intenzív jelenléte, Ingmar Bergman dramaturgiája szerint (már a korábbi Nóra feldolgozásban is), különös kölcsönhatást alakít ki velünk, a nézõkkel. Nem az egyes jelenetek éppen aktuális figuráit figyeljük csak, hanem látjuk, érezzük a többi szereplõ jelenlétét, reakcióit is. Lehetne ez éppen akadály is a cselekmény követésében, de itt a rendezõnõ ügyesen bánik a néma szünetekkel, az aktív nézõi jelenlétet kiváltó koreográfiával. Szokatlan ugyan az északi színészeknél a gesztusokkal kísért temperamentumos játék, most mégis indokoltnak tûnik, fõleg Osvald és Regina egyes jeleneteiben. (Kísértetek. Oslói Nemzeti Színház, 2014. Rendezõ victoria H. Meirik.)

MOzDULATLAN-MOzGÓ SzÍNHÁz Yasuhito Yano japán rendezõ egy délutáni közönségtalálkozón rajongó lelkesedéssel, széles mozdulatokkal áradozott Ibsen írói nagyságáról, idõtálló, modern drámáiról. Már négy Ibsen-darabot vitt színre. A Nórát, a Kis Eyolfot, a Ha mi, holtak feltámadunkat, és a Kísérteteket. Ez utóbbival 2011-ben elnyerték a Nagoyai Színházfesztivál díját, és most Oslóba érkeztek vele. Megtiszteltetésnek tartja, hogy Ibsen szülõhazájában játszhatnak. Színészei nagyon drukkolnak – meséli az angolt franciával és japánnal keverve –, hogy megfelelnek-e a bizonyára kritikus oslói közönségnek. Yasuhito Yano a rendezõi szak elõtt nyelveket és filozófiát tanult. Azzal riogatja a szépszámú hallgatóságát, hogy órákig képes lenne beszélni Ibsen darabjainak mély filozófiai üzeneteirõl. De hamarosan kezdõdik a japán színház vendégjátéka, átvonulunk a Nemzeti Színház közepes nagyságú Amfitermébe. végezzünk egy furcsa kísérletet. Csukjuk be a szemünket, és hagyatkozzunk a színpadon elhangzottakra. Dallamos, jó ritmusú, európai fülnek szokatlan a hangzás, de a darabot jól ismerõk, mert a nõi és férfihangok jól elkülöníthetõk, biztosan követni tudják a Kísértetek cselekményét. Ha meg épp fordítva cselekszünk, fülünk befogva nézzük a darabot, egy különleges mozgáskultúrával szembesülünk. Jó lenne érteni az apró mozdulatok, kéz- és fejtartás és egyáltalán a testbeszéd üzenetét, mert biztosan van, de háttértudás nélkül is óriási élmény e precízen kidolgozott jelbeszédvilágot bejárni. Másmilyen ez a színrevitel, mint amihez mi szoktunk, de nagy hatással van ránk, s bizonyára másokra is, ha ezzel az Ibsen-darabbal évek óta látogatják a világ fesztiváljait. A sötét tónusú játéktérben tompított pontfénnyel követik a szereplõket. A díszlet egy kényelmes fotel, mellette néhány könyv hever. A Reginát segítõ eszközökön kívül (öntözõkanna és egy szál gyertya) alig valami áll – testükön kívül – a színészek rendelkezésére. Az öltönyös, cipõt viselõ asztalos kivételével mindenki földig érõ bõ lepelbe öltözött, mezítlábuk néha elõvillan. Osvald, a festõ gúnyája elkoszolódott, foltos. Alving asszony magas nyakú, derékra szabott, halványzöld mintákkal díszített kimonója hosszú lepelben folytatódik, körülötte 1411

beborítja a színpadot. Ráncai mindig rendezettek, különös gonddal fordul s idõnként lép is benne úgy, hogy „szoborkompozíció-szerû” figurája mindig esztétikus, elegáns és harmonikus maradjon. Szemet gyönyörködtetõ látvány. Regina mély dekoltázsú, inkább nagyestélyi-, mint kimonójellegû jelmezében kacér, kihívó. viselkedése kezdetben közönséges, harsány, mintha nem is tartozna e társulatba, de aztán beilleszkedik ebbe a japán hang- és hangulatharmóniába.

Folyton maguk elé vagy a közönség felé beszélnek. Nincs szemkontaktus és fizikai kapcsolat a szereplõk között. Egyetlenegyszer érinti egymást két színész, amikor az Alving-birtokon szolgáló Regina maga alá gyûri Osvaldot. A mozdulatok lassított filmhez hasonlatosak, aprólékosan megkoreografáltak. Homlokránctól lábujjhegyig minden egyes részlet felett uralkodnak. A japán szöveg ellenére, még ha nem is olvassuk a kijelzõn az angol feliratot, jól követhetõ a kilencvenöt perces, szöveghû Ibsen-dráma. A hat szereplõ állandóan színen van, mozdulatlan mozgással, mimikával kísérik az éppen szerepét mondó játékát. Nem ibseni a hatodik figura, a narrátor, aki elmeséli az átugrott részeket, vagy egyik jelenetbõl a másikba vezeti át hõseinket. Öltözete kirí a többi közül, spagettipántos, térdet alig takaró könnyû selyemruha. Õ fogadja a beérkezõ 1412

nézõket. Mint egy végtelenített magnószalag, folyton ugyanazt a francia népdalt énekli, talán jelezni akarván, hogy visszatért Franciaországból az Alving család tékozló fia, Osvald: Sur le pont d’Avignon (az avignoni hídon). Majd a darab folyamán szelíd hangon kalauzol bennünket, mint egy színházba toppant idegenvezetõ, amolyan közvetítõ kapocs Ibsen és kora, valamint a mai való világ között. (Ghosts – Composition/Ibsen, japán Shelf Színházi Társulat, 2006. Rendezõ Yasuhito Yano.)

IBSEN FESzTIvÁL SzÁMOKBAN A 2014-es Nemzetközi Ibsen Fesztivál tizenhét napján 263 rendezvény, ebbõl kilencvenhét színházi elõadás volt a norvég fõvárosban. A Nemzeti Színház négy színpadán és még néhány külsõ helyszínen huszonöt darabot mutattak be. A fesztivál nyitása elé hozott Peer Gynt elõadás és másik három nemzetis produkció azóta is telt házakkal megy, és csak hetekkel késõbbre lehet jegyet váltani rájuk. Az elõzõ, 2012-es fesztiválhoz képest duplájára nõtt a látogatók száma. Idén 18 400-an voltak kíváncsiak az eseményekre. Ebbõl 10 200-an a színházi elõadásokra, 3200-an a darabokhoz kötõdõ beszélgetésekre, kiállításokra, konferenciákra. Az oslói társintézetek Ibsen-rendezvényein 5000 érdeklõdõ volt.

1413

vÉRY DAlMA

„Az eszmében élni”: az eszme mint létkérdés James Joyce és a fiatal Lukács György gondolkodásában A Mû ESzMÉJE, A TISzTASÁG ESzMÉNYE

„Az eszmében élni annyi, mint olybá venni a lehetetlent, mintha lehetséges volna”1 – szól a goethei mondás, melyet a fiatal Lukács György meg nem írt Dosztojevszkij-könyvéhez készült jegyzeteiben idéz, s mely az õ gondolkodását meghatározó alapproblémát is megfogalmazza. Hiszen a fiatal Lukács számára a létezés legfõbb kérdése így hangzott: hogyan lehet élni a lehetetlent? Hogyan válhat a megformált élet magává az eszmévé? Hogyan adathat meg az ember számára a mûvészetben élés mint a mûnek élés anélkül, hogy az eszteticizmus mindent mûvészetnek tekintõ frivolitásában kellene feloldódnia? A XIX. és a XX. század fordulóján nem a fiatal Lukács György számára merült fel egyedül az „eszmében élés” e problémája. Ibsen Ha mi holtak, feltámadunk címû drámájában ugyancsak e probléma fogalmazódik meg, jóllehet más megközelítésben vetõdik fel, mint ahogy azt James Joyce a drámáról írott recenziója is láthatóvá teszi. Joyce Ibsen említett mûvérõl írott, „Ibsen új drámája” címmel 1900-ban megjelent recenziójában a mûvészetben élés lehetetlenségének problémáját tematizálja. vagyis, míg a fiatal Lukács a lehetetlen élésének lehetõségét kereste, Joyce az Ibsen-darab által hozott belátás nyomán az eszmében élés tragikus lehetetlenségét járja körül. Joyce kritikai írása a dráma fõalakja Arnold Rubek szobrászmûvész létet illetõ állásfoglalását tematizálja: Rubek létet illetõ döntésének elhibázottságát, a mûalkotás tiszta eszményének megvalósításáért folytatott küzdelem tragikus hiábavalóságát járja körül. A szobrászt élete fõ mûvének megalkotásában a mûalkotás általa konstruált eszménye vezette, mely megfosztotta a lét tapasztalata által hozott belátás mindenkori lehetõségétõl, s a fõ mûve egykori modelljével, Irenével megosztott lét lehetõségétõl is. Ahogy Rubek Irenének a fõ mûvet, vagyis A feltámadás napját illetõ meghatározó elképzelését megfogalmazza, kitûnik, hogyan gondolkodott a mûalkotás emez eszméjének, mint eszménynek a mibenlétérõl: RUBEK A világ legnemesebb, legtisztább, legeszményibb nõalakja ébred fel álmából. […] A tiszta nõt akartam megformálni, amikor felébred a feltámadás napján. Amikor nem valami új, ismeretlen és váratlan látvány fo1

Lukács György: A regény elmélete, Dosztojevszkij-jegyzetek. Gond-Cura Alapítvány, Budapest, 2009, 393.

1414

gadja. Hanem szent öröm tölti el, mert önmagát, földi lényét látja viszont egy magasabb, szabadabb, boldogabb régióban – a halál hosszú, álomtalan éjszakája után.2 E tisztaság megképzésének eszménye pedig Rubek számára a mûvész létének ’tisztaságát’ is megkövetelte. vagyis, mûve által egy olyan eszmény melletti állásfoglalást célzott, mely eszmény tisztaságának megõrzése érdekében a mû csak a tapasztalatra nyitott lét ellenében képzõdhetett. E tisztaság eszményét célzó mûalkotás létrehozására való törekvése pedig felemésztette az életet, vagyis az Irenével megosztott lét lehetõségét. Rubek Irenéhez intézett szavai ezt ekképp tanúsítják: Szinte betegesen mindig arra gondoltam, hogy meg kell csinálnom életem fõ mûvét. […] Szentté váltál a szememben, akihez csak áhítatos gondolatokkal szabad közelíteni. […] Eltöltött a babonás érzés, hogy ha megérintelek, ha érzékileg megkívánlak, akkor lelkem elveszti tisztaságát, és nem tudom létrehozni azt, amit szeretnék.3 RUBEK

Ibsen mûvében ily módon az eszmény illúziójában élt élet tragikuma mutatkozik meg, mint Rubek maga fogalmaz, elfecsérelt életének4 tragikuma. Hiszen, mint Joyce írja, Rubek „halott, majdnem reménytelenül halott, a végkifejletig, mikor életre kel”.5 életre kel mûvészete eszményével való tragikus szembesülése nyomán. Arnold Rubek „nem zseninek rendeltetett […]. Ha zseni lett volna […] igazabb módon értette volna az élete értékét.”6 Joyce e kritikai írásában megfogalmazódó, a mûvészet létviszonylatát illetõ állásfoglalása ekképp a mûvészi ’tisztaság’ eszménye ellenében történik. Mert „[a]z életet nem kritizálni kell, hanem szembenézni vele és élni”.7

Henrik Ibsen: Ha mi holtak, feltámadunk, in Henrik Ibsen: Drámák (1. kötet), Kúnos László fordítása. Magvetõ, Budapest, 2001, 582–583. 3 Henrik Ibsen: Ha mi holtak, feltámadunk. 581–582. 4 Henrik Ibsen: Ha mi holtak, feltámadunk. 602. 5 „Arnold Rubek is dead, almost hopelessly dead, until the end, when he comes to life.” James Joyce, „Ibsen’s New Drama”, in The Critical Writings of James Joyce, szerkesztette Ellsworth Mason és Richard Ellmann (viking Press, New York, 1959), 65. [A Joyce kritikai írásaiból származó idézetek saját fordításomban szerepelnek – v. D.] 6 „Arnold Rubek is […] not intended to be a genius […]. Had he been a genius […] he would have understood in a truer way the value of his life.” James Joyce, „Ibsen’s New Drama”, 65–66. 7 „Life is not to be criticized, but to be faced and lived.” James Joyce, „Ibsen’s New Drama”, 67. 2

1415

A LELKI SzEGÉNYSÉG KASzTJA Rubek döntésének tragikumát a fiatal Lukács is felidézi Stefan Georgérõl írott esszéjében: „…az élettõl való eltávolodásban Rubek sorsa ma minden emberé, […] mûvészet és élet tragikus dilemmáját minden perc minden ma élõnek ezerszer felveti.”8 E tragikus dilemma Lukács számára gondolkodói karakterét meghatározó probléma volt, s ebben a forma élettõl való elkülönültségének, az élettõl való „tisztaságának” eszménye alapvetõ jelentõséget nyert. „Minden, ami tiszta, embertelen” – írja „A lelki szegénységrõl”9 címû 1911-es írásában. Abban az írásban, mely, mint Heller Ágnes fogalmaz, az önvizsgálat parancsoló szükségességébõl fakadt,10 hiszen Seidler Irma, akivel Lukács bensõséges, de soha ki nem teljesedett kapcsolatot ápolt, 1911-ben öngyilkosságot követ el, s halála kényszerítõen hívja fel Lukácsot Irmához fûzõdõ viszonyának végiggondolására, az öngyilkosságában betöltött szerepével való számot vetésre. Lukács számára Irma jelentette az életet. „A lány, Polányi Károly és Szabó Ervin unokatestvére, festõnek készült […]. Lukács megismerkedésüktõl kezdve biztosan tudja, naplójában, leveleiben késõbb többször is leírta: az ’élettel’ találkozott, azzal az emberrel, akinek szerelme az egész élet lehet.”11 Azonban a fiatal Lukács számára, akár Rubek számára, a mû, a forma – a lukácsi megfogalmazás és írásmód szerint „az élet”12 – létrehozásának eszméje magát a kötelességet jelentette, s a kötelességnek való megfelelés igénye kizárta a lehetõséget, hogy az életet a maga öntörvényû elevenségében, a másikkal való közös-lét tapasztalatában igenelje. vagyis, mint Heller Ágnes kiemeli, „Lukács György félt Seidler Irmától. Nem az életét, a Mûvét féltette tõle.”13 Az említett „A lelki szegénységrõl” címû dialógusban egy férfi és egy nõ a nõ húgának, a férfi szerelmének öngyilkossága nyomán a létet illetõ állásfoglalás szükségességét és lehetõségeit járják körül, s a férfi a tisztaság „embertelen” eszményének apológiáját ekképp fogalmazza meg: „[é]n tiszta életet akartam élni, melyben mindent csak óvatos s aggodalmasan tisztán tartott kézzel fogjak meg. Az életnek ez a formája azonban hamis kategória alkalmazása az életre. Tiszta legyen az élettõl elkülönített mû, az élet azonban nem lehet,

Lukács György: „Az új magányosság lírája: Stefan George”, A lélek és a formák: Kísérletek. Napvilág Kiadó – Lukács Archívum, Budapest, 1997. 122. 9 Lukács György: A lelki szegénységrõl: Egy levél és egy párbeszéd, in Ifjúkori mûvek. Magvetõ, Budapest, 1977. 537–551. 10 Heller Ágnes: A lelki szegénységrõl: Lukács György ifjúkori dialógusa, in A Budapesti Iskola: Tanulmányok Lukács Györgyrõl I. T-Twins Kiadó – Lukács Archívum, Budapest, 1995, 330. 11 Lukács György levelezése (1902–1917), válogatta, szerkesztette, a bevezetõ tanulmányt írta Fekete Éva és Karádi Éva. Magvetõ, Budapest, 1981, 15. („Bevezetõ”). 12 „Az élet” és „az élet” közötti lukácsi megkülönböztetéshez lásd Lukács György: „Az esszé lényegérõl és formájáról: Levél a ’kísérlet’-rõl (Levél Popper Leónak)”, A lélek és a formák: Kísérletek. Napvilág Kiadó – Lukács Archívum, Budapest, 1997), 11–33. 13 Heller Ágnes: „Lukács György és Seidler Irma”, in A Budapesti Iskola: Tanulmányok Lukács Györgyrõl I. T-Twins Kiadó – Lukács Archívum, 1995. 364. 8

1416

és nem lesz tiszta.”14 vagyis, a mû „embertelen”, sõt „emberellenes”15 tisztaságának követelménye kizárja az eleven életet, a kettõnek el kell különülnie. A mû létrehozásának lehetségességéért az élet „hamis gazdagságát és hazug szubsztanciáját”16 le kell gyõzni, „mindenoldalúságáról” le kell mondani, hogy a forma kinõhessen belõle. Itt ismét Rubek tragédiája bontakozik ki: az eszménynek való odaadásban képzõdõ sors, az önként vállalt lemondás a létezés eredendõ tapasztalatáról és ezzel együtt és a másikkal-osztott-lét lehetõségérõl a forma eszményének javára. Ez – Lukács megfogalmazásában – a „lelki szegénység”, mint tragikus sors, mint a forma élettagadó vágya. S bár a tragédiát, mint Ibsen mûvében, itt is a halál végzi be, teljesen más megvilágításba helyezi magát a tragikus sorsot, mint az említett drámában. Lukács dialógusában a férfi saját helyét a lelki szegénység „kasztjában” jelöli ki, s a nõvel való beszélgetést követõen, mint Heller Ágnes kiemeli, „nem azért lesz öngyilkos, mert nem tudott segíteni, hanem mert segíteni akart, és ezzel ’áthágta a korlátokat’, saját ’kasztja’ […] korlátait”.17 A lelki szegénység kasztja által kijelölt sorsához, az ebben és ez által meghatározott kötelességéhez nem tudott hû maradni, meg akarta menteni a nõt, vagyis az életet nem tudta feladni az élet, a mû „tisztaságáért”, s ez felszámolja létét. Míg Rubek a halál fényében, mint Joyce fogalmaz, „életre kel”, vagyis rádöbben a létezés tapasztalatának elmulasztott lehetõségeire, a lukácsi dialógus férfi szereplõje öngyilkosságával az eszmény iránti végsõ elkötelezettségének tanúsítását célozza, mely eszményhez életében nem tudott hû maradni. S bár Lukács, a dialógus férfi szereplõjével ellentétben, nem lett öngyilkos Irma halálát követõen, az élettel, mint a „félhomály anarchiájával” szembeszegezett mû eszméje, mint eszmény, mint a tiszta forma feladottsága, mindvégig meghatározó maradt gondolkodásában. Az 1918-ban félbemaradt A heidelbergi mûvészetfilozófia és esztétika a mûalkotást „tiszta szubjektivitásként”,18 a befogadás tapasztalatát pedig „tiszta élményként”19 értelmezi, melyet az élményvalóságból az önmagába zárult mûhöz tett ugrás, vagyis a mindennapi „élménytõl” az esztétikai „értelem” felé tett szemléletváltás tesz lehetõvé. A tisztaság eszmény-eszméje melletti állásfoglalás irányadó volta tehát a mûalkotás létértelmének lukácsi koncepciójában ugyancsak megmarad, s ezen eszme tragikus volta a mûalkotás kontextusában sem válik eliminálhatóvá. Mert a mû, mint tiszta forma, mint tiszta szubjektivitás, sem az alkotó, sem a befogadó számára nem lehet az életet illetõ állandó és végsõ gesztus: míg az alkotót megváltatlanul hagyja,20 a befogadó számára Lukács György: „A lelki szegénységrõl: Egy levél és egy párbeszéd”, in Ifjúkori mûvek. Magvetõ, Budapest, 1977, 544. 15 Lukács György: „A lelki szegénységrõl”, 546. 16 Lukács György: „A lelki szegénységrõl: Egy levél és egy párbeszéd”, 550. 17 Heller Ágnes: „A lelki szegénységrõl”, 334. 18 Lukács György: A heidelbergi mûvészetfilozófia és esztétika. A regény elmélete. Magvetõ, Budapest, 1975, 358. 19 Id. mû, 341. 20 Id. mû, 86. o. 14

1417

utópikus valóságként21 szembeszegezett örök vágy, örök eszmény marad, mely distanciájában, a befogadó-ugrás által, alkalmanként mégis megtapasztalható. S a felismerés, amely szerint a formának, legyen az mû vagy sors, az élettel szemben tett gesztusa soha nem lehet végsõ állásfoglalás, már Lukács 1910-es Kierkegaard-ról írott esszéjében is meghatározó gondolat. Mint írja, „Kierkegaard heroizmusa ez volt: formát teremteni akarni az életbõl. Becsületessége: válaszutakat látni, és végigmenni a választott úton. Tragédiája: hogy élni akarta azt, amit élni nem lehet.”22 Hiszen Kierkegaard az eszmény eszméje által vezettetve ’költötte meg’23 Regine Olsenhez való viszonyát, csakúgy mint Lukács Seidler Irmához fûzõdõ kapcsolatát, s mindkettõ élni akarta az így teremtett sorsot, mint mûvet. Kierkegaard puszta csábítónak mutatva magát felbontotta eljegyzésüket Reginével, hogy „megmentse [õt] az életnek”,24 s hogy egyszersmind átadhassa magát az „aszketikus ideálnak”.25 Kierkegaard e gesztussal ’megköltötte’ sorsát, hogy e gesztusba saját életét belemerevíthesse. De az eszményt célzó forma hajótörést26 szenvedett az életen. Hiszen az élet „nem lehet, és nem lesz tiszta”. A gesztus merevségét az élet differenciált bõsége szétfeszíti, s a lelket minduntalan kimozdítja, kiszakítja ebbõl. „Igen, a gesztus visszahat a lélekre, de a lélek megint kihat az õt titkolni akaró gesztusra, és áttündöklik rajta, és egyik sem maradhat meg egy egész életen keresztül a maga kemény, a másiktól elzárkózó tisztaságában.”27 Az eszmében élés a lehetetlenség tragikuma. BÉNÍTÓ STERILITÁS A Lukács által a Kierkegaard-esszében megfogalmazott belátás mûködteti James Joyce „Sajnálatos eset” címû novelláját, mely a Dublini emberek novelláskötet 1905 júliusában hetedikként létrejött darabja.28 Mr. James Duffy, aki, mint Joyce írja, „[l]elki életébe nem avatott be egy teremtett lelket sem”, vagyis akinek „[t]ársasága nem volt, sem barátai, sem vallása, sem hite”,29 a társiasság minden lehetséges módjától való elzárkózásában sem kerülheti el, hogy egy váratlan találkozás kimozdítsa hétköznapjai biztonságos merevségébõl. Ahogy Rubeknek Irene, Lukácsnak Irma, Kierkegaard-nak Regine Olsen jelentette az Id. mû, 45. és 127. Lukács György: „Forma az élet zátonyán: Søren Kierkegaard és Regine Olsen”, in A lélek és a formák: Kísérletek. Napvilág Kiadó – Lukács Archívum, Budapest, 1997, 59. 23 Heller Ágnes: „Lukács György és Seidler Irma”, 344–345. 24 Lukács György: „Forma az élet zátonyán”, 55. 25 A kifejezést a nietzschei értelemben is alkalmazom, mely szerint az „aszketikus ideál” a lét egyoldalú szemléletének biztonságáért feláldozza az értelmezés nézõpontjainak sokféleségét és a jelenségek sokoldalúságának tapasztalatát. 26 Heller Ágnes: „Lukács György és Seidler Irma”, 347. 27 Lukács György: „Forma az élet zátonyán”, 57. 28 Don Gifford: Joyce Annotated: Notes for Dubliners and A Portrait of the Artist as a Young Man. University of California Press, Berkeley Calif., 1982, 81. 29 James Joyce: „Sajnálatos eset”, in Dublini emberek. Papp zoltán fordítása. Európa, Budapest, 1959, 103–104. [A továbbiakban a novellából származó idézetek oldalszámát a fõszövegben zárójelben jelöljük.] 21

22

1418

élet igenlésének lehetõségét, úgy Mr. Duffy Mrs. Sinico által találkozik az élettel, s emez élet általi érintettségében Mr. Duffy önkéntelenül megnyílik. Mint a forró égövi növénynek a pálmaházak meleg talaja, ugyanazt jelentette neki az asszony társasága. […] A szoba bizalmas homálya, magányuk, a muzsika, amely még idegeikben vibrált, egyesítette õket. Emelkedetté tette ez az egység, elmosta jellemének érdességét, érzelmeibe oldotta szellemi életét. (106)30 Mr. Duffy hallja az élet hívását. De õ sem képes igent mondani arra. Nem képes kitenni magát a másikkal-osztott-lét tapasztalatának, mely veszélyeztetné szellemének „rendszerességét” (107), a megszokás szigorú biztonságát. Mert „Mr. Duffy iszonyodott mindentõl, ami szellemi vagy fizikai ziláltságra mutathatott” (103). A kötõdés kiszolgáltatottság, mely rendezetlenséget is hozhat az ember életébe, magunkkal mit kezdeni nem tudást. Az eleven élet ígérete veszélyeztette a rendezett élet eszményét, a magány biztonságos változatlanságát. [A]hogy társának szenvedélyes természetéhez egyre szorosabban kezdett kötõdni, úgy erõsödött benne egy különös, személytelen hang, melyben a sajátjára ismert, és amely ragaszkodott a lélek reménytelen magányához. Nem adhatjuk át magunkat, mondta: csak a magunké lehetünk. A beszélgetések vége az lett, hogy egy este, mely során a szokatlan izgatottság jeleit mutatta, Mrs. Sinico szenvedélyesen megragadta Mr. Duffy kezét, és arcához szorította. (106)31 A nõ gesztusa nem talál viszonzásra, s a kapcsolat a végéhez ér. „Kapcsolatuk megszakítása mellett döntöttek: minden kötelék, mondta [Mr. Duffy], a fájdalomhoz köt” (107).32 Hiszen a rendezett élet eszménye azt kívánja, hogy a lét tapasztalatának fájdalma az élet tiszta formájából kívül rekedjen. De a kiiktatás e gesztusa is, mely a konstruált élet eszméjét célozza, „visszahat a lélekre”. Hiszen bár Mr. Duffy visszatér „zavartalan életmódjához” (107), négy év elteltével a nõ váratlan öngyilkosságának híre ismét kimozdítja ideálisnak vélt élete merev változatlanságából. S ahogy Lukács pusztán egy újságból értesült Irma haláláról, annak haláláról, aki által az élet gazdagságát tapasztalhatta volna a mû eszményének szentelt élet ellenében, úgy Mr. Duffy is a Dublin Evening Mail triviális riportja által szembesül Mrs. Sinico öngyilkosságával. Az induló vonat elé lépõ nõ „sajnálatos esetének” elõidézésében a bíróság ítélete szerint senki sem vonható felelõsségre (110), Mrs. Sinico halála mégis szorongató A fordítást módosítottam. – v. D. A fordítást módosítottam. – v. D. 32 A fordítást módosítottam. – v. D. 30 31

1419

váddá válik Mr. Duffy számára. A létezés megrendítõ voltának e tapasztalatára tehetetlenségében haraggal felel. „Nem csupán önmagát aljasította le az aszszony: õt is bemocskolta. Rádöbbent a nõ hitvány és aljas bûnére, poshadt nyomorúságára. Az õ lelke párja! […] Nem gyötörte már kétség afelõl, hogy helyesen döntött-e” (110–111).33 Mégsem tud szabadulni a nõ halálának szorongató gondolatától, s emlékei jelenvalóvá teszik számára Mrs. Sinicót. Botorkált az elhagyott sétányon, ahol négy éve jártak. A sötétben itt, mintha itt menne mellette. Egy-egy pillanatra mintha hangját hallaná, mintha kezén érezné kezét. Megállt, figyelt. Miért fosztotta meg az élettõl? Miért ítélte õt halálra? Érezte, ahogy erkölcsi világa darabokra hullik (112).34 A létezés kitérést nem engedõ tapasztalata felszámolja a rendezett élet eszményét, s az eszme tisztaságát célzó forma itt is hajótörést szenved az életen. Mert Mr. Duffy ezen eszme fényében sem képes kivonni magát a megrázkódtatás alól, amely Mrs. Sinico halálával érinti, s egykori, az élet tiszta formájának igényébõl fakadó döntésének helytelenségével e tapasztalat révén elkerülhetetlenül szembesül. Az eszme tiszta formája hajótörést szenved az eleven életen, s elõtûnik az erõszakosan önmaga által társtalanságra ítélt lélek. Az elvétett létlehetõséggel való szembesülés feloldhatatlan fájdalmát, az eszmében élés lehetetlenségének tragédiáját teszi láthatóvá Joyce novellája. Kezdte kellemetlenül érezni magát. Mi mást tehetett volna, kérdezte magától. […] Azt tette, ami a leghelyesebbnek tûnt. Hogyan érhetné bármi vád? […] Egyetlen emberi lény volt, aki szerette is talán, és ezt az egyetlent is letépte az életrõl, a boldogságból, lelökte a gyalázatba, a szégyenletes halálba (111–112).35 A lelki szegénység mellett elkötelezett ember fölött, mint az élet nélküli, „emberellenes” forma megszállottja fölött az élet maga mond ítéletet. Mert a hajótörést szenvedett tiszta forma nem enged vissza az életbe, sorssá váltságában sors marad. Nem vezethet belõle út, csak a megsemmisülésbe, mint Rubek és „A lelki szegénység” címû dialógus férfi szereplõjének esetében, vagy az élet bénító sterilitásába, mint azt Kierkegaard és Mr. Duffy drámája mutatja. Mr. Duffy az életet tapasztalja meg a másik halálában, s ily módon elkerülhetetlenül szembesül az általa választott sors mibenlétével. „Senkinek sincs szüksége rá. […] Úgy érezte, egyedül van” (112).36 A fordítást módosítottam. – v. D. A fordítást módosítottam. – v. D. 35 A fordítást módosítottam. – v. D. 36 A fordítást módosítottam. – v. D. 33 34

1420

A tiszta forma vágya az életre alkalmazva fölszámolja az életet, s éppen azt emészti föl, amire e vágy irányul: a tulajdonképpeni mû létrehozását, és a „rendezett” élet lehetõségét. Az eszmében élés lehetetlensége az élni tudás lehetetlensége. A „Sajnálatos eset” címû novella ennek belátását adja, vagyis Mr. Duffy és Mrs. Sinico sorsának felmutatása révén nem enged kitérni annak felismerése elõl, melyet Joyce már az Ibsen-mûrõl írott kritikában megfogalmaz: „[a]z életet nem kritizálni kell, hanem szembenézni vele és élni”. A tisztaság eszménye az életre alkalmazva csak mûvi tisztaság lehet, a mûvészet ellenében képzõdõ. vagyis, Joyce „Dráma és élet” címû – az Ibsen-kritikával azonos évben született – esszéjének radikális megfogalmazása szerint, „[a]z életet úgy kell elfogadnunk, ahogy magunk szembesülünk vele, férfiakat és nõket, ahogy az igazi életben találkozunk velük, nem úgy, ahogy a tündérvilágból ismerjük õket”.37 A mûvészet, mint az Joyce fiatalkori írásaiban ekképp megfogalmazást nyer, csak a lét tapasztalatának való alávetettség igenlésébõl születhet.

EXKURzUS – Az ELSzALASzTOTT ÉLET A létezés eredendõ tapasztalatának tagadását, vagyis a tiszta forma fényében élt élet eszményének tragikus voltát a „Sajnálatos eset” címû novellában a Mr. Duffy asztalán heverõ Hauptmann-dráma vetíti elõre. „[O]tt feküdt Hauptmann Michael Kramerjének egy kéziratos fordítása […]” (102). Az 1900-ban született hauptmanni mûvészdráma, mint a fiatal Lukács fogalmaz egy Hauptmann drámáiról írott kritikájában, az „önkéntes magány”38 drámája, a kötelességszerû magányé. Michael Kramer festõ a mûvészetnek szentelt élet szigorúsága39 jegyében megtagadja magától a létet illetõ belátás lehetõségét, mint azt Rubek teszi Ibsen drámájában, s e létet illetõ viszonyulásának elhibázott voltát csak fia halálának tapasztalata ismerteti fel vele. Akár Mr. Duffy, Kramer is a másik halála által tapasztalja meg az életet. Mint Lukács rámutat, „[a] mûvészdrámának, a Michael Kramernak három hõse van; mind a három mûvész: az öreg Kramer, a fia, mindkettõ festõ, és – a halál”.40 Kramer fia, Arnold, apja eszményének terrora elõl elõbb a viszonzatlan szerelem gyötrelmeibe menekül, majd végül a halálba. Arnold halálának tragédiája Michael Kramer tragédiája is, mert elveszíti fiát, s mert e tapasztalat döbbenti rá a mûvészet kötelességszerû szolgálatába állított élet meddõ voltára. Mint Don Gifford rámutat, „Life we must accept as we see it before our eyes, men and women as we meet them in the real world, not as we apprehend them in the world of faery.” James Joyce, „Drama and Life”, The Critical Writings of James Joyce, szerkesztette Ellsworth Mason és Richard Ellmann. viking Press, New York, 1959, 45. 38 Lukács György: „Az új Hauptmann”. Ifjúkori mûvek. Magvetõ, Budapest, 1977, 86. 39 Gifford: Joyce Annotated, 82. 40 Lukács György: „Az új Hauptmann”. 86. 37

1421

Michael Kramert a maga súlyosságában érinti fia elfecsérelt élete és felismeri, hogy a mûvészi elhivatottságot és a morális feddhetetlenséget illetõ hajthatatlan követelése ’tönkretehette’ fiát. […] Kramer életét a magas mûvészet iránti elhivatottságának intenzitása, a darab végén létrejövõ önfelismeréséig, […] sterillé tette […].41 Kramer a mûvészi kötelesség eszméjének rendelte alá az élni tudás lehetõségét. Egykori tanítványával, Lachmannal való beszélgetése során ekképp fogalmaz: „A kötelesség, a kötelesség az a legfõbb dolog. Hallja, az teszi az embert emberré. Az életet teljes komolyságában kell megismerni, és utána, látja, tán fölébe kerekedhet az ember.”42 A kötelesség komolysága az élet komolyságának kell hogy megfeleljen, s ekképp a mûvészetben élés zavartalan biztonságának illúzióját adhatja, mely azonban épp az élet „megismerését”, annak elevenségét, az azt illetõ belátást, vagyis az élni tudást iktatja ki. Hiszen, mint a fiatal Lukács a már említett „A lelki szegénységrõl” címû dialógusában írja, a kötelesség posztulátum, forma – és minél tökéletesebb valamely forma, annál sajátabb életet él, annál messzebb esik minden közvetlenségtõl. A forma olyan híd, amely elkülönít; híd, melyen megyünk és jövünk, és mindig magunkba érkezünk, egymással sohasem találkozván. Kramer számára a mûvészetben élés kötelessége jelenti a tiszta formát, az eszményt, mely, akár Mr. Duffy számára, az önmagába zárt élet formáját ígéri. A másik halálának fájdalmas tapasztalata azonban mindkettejüket azzal szembesíti, hogy, mint Kierkegaard, élni akarták, „amit élni nem lehet”. Mint Kramer felismeri, „[s]emmit sem akarunk elszalasztani, és mindent elszalasztunk mégis, mintha nem is lett volna!”43 A tiszta forma elszalasztja az életet, hogy végül épp az életen szenvedjen hajótörést. S ennek kapcsán ismét felidézõdhet Joyce radikális megfontolása: „[a]z életet nem kritizálni kell, hanem szembenézni vele és élni”. Mert az Ibsendráma tanúsága szerint, s Joyce James Clarence Manganrõl szóló 1902-es esszéje szavainak megfelelõen, a mûvészetnek az eleven életrõl, a lét tapasztalatáról kell szólnia, mindarról ami „a nagyszerû, a csodálatos földi élet, a titokzatos földi élet – [mely] gyönyörû, csalogató, rejtélyes”44 s amely egyszersmind szorongató is. „Michael Kramer takes the full impact of the son’s wasted life and recognizes that, in his inexorable demand for artistic dedication and moral rectitude, ha may have ‘maltreated’ his son […]. […] [T]he intensity of Kramer’s commitment to high art has, until his self-recognition at the play’s end, rendered his life […] sterile […].” Gifford: Joyce Annotated, 83–84. 42 „Pflichten, Pflichten, das ist die Hauptsache. Das macht den Mann erst zum Manne, hörn Se. Das Leben erkennen im ganzen Ernst, und hernach, sehn Se, mag man sich drüber erheben.” Gerhart Hauptmann: Michael Krame. Deutscher Taschenbuch verlag, München, 1968, 25. [A részlet a fordításomban szerepel – v. D.] 43 „Wir wollen uns nichts entgleiten lassen, und alles entgleitet doch, wie es kommt!” Gerhart Hauptmann: Michael Kramer, 62. [A részlet a fordításomban szerepel – v. D.] 44 „’This beautiful, miraculous earth-life, this inscrutable earth-life’ – beautiful, alluring, mysterious.” James Joyce: „James Clarence Mangan”, The Critical Writings of James Joyce, szerkesztette Ellsworth Mason és Richard Ellmann. viking Press, New York, 1959, 83. 41

KÖNYvRÕL KÖNYvRE

zElEI DÁvID

Minden egyes cím (Kísérlet egy befogadás szempontú elemzési kísérlet befogadására)* Pál Ferenc: Saramago-olvasatok. Kísérlet José Saramago regényeinek befogadás szempontú elemzésére és az olvasói befogadás lehetõségeinek vizsgálatára. Equinter, 2014. Ha Magyarországon Portugáliáról és elbeszélõ prózáról beszélünk, sajnos a „beavatottak” kivételével nem az egyébként magyarul is több kötettel rendelkezõ António Lobo Antunesrõl, Rui Cardoso Martinsról vagy Gonçalo M. Tavaresrõl, csakis José Saramagóról beszélünk. Ha viszont Saramagóról beszélünk (s beszélünk: a luzitanistákon kívül olyanok írtak róla, mint Bényei Tamás, Bán zoltán András vagy Márton László), aligha tudjuk elkerülni, hogy legalább részben ne Pál Ferenc hangján tegyük: ha nem is voltunk tanítványai az ELTE Portugál Tanszékén, ha nem is olvastuk másfél évtizede folyamatosan megjelenõ tanulmányait a Café Babel, a Nagyvilág, a Mediterrán Világ vagy akár a Galaktika (!) lapjain, ha nem is láttuk tévéinterjúját a Nobel-díjas szerzõvel, akkor is mindenképp kezünkbe kellett kerülnie 2000-ben megjelent Saramago-monográfiájának (A végtelen regényszöveg bûvöletében, Mundus), már csak azért is, mert egészen eddig ez volt az egyetlen hasonló tematikájú, a nagyközönség számára is elérhetõ kötet Magyarországon. De még ha mérhetetlen lustaságunkban a szakirodalmi tájékozódás minimumáig sem jutnánk el, esetleg szakrális viszonyba kerülve a regényszöveggel saját értekezõ énünkön túl semmilyen, a tiszta értést zavaró apokrif iratot nem vennénk számításba, sem igen szabadulhatnánk e hangtól: a tizenöt, 1989 és 2013 közt magyarul megjelenõ Saramago-kötetbõl ugyanis tízet maga Pál Ferenc fordított (kettõhöz utószót is írt, kettõnek pedig kontrollszerkesztõje volt). Ha mindehhez az író és fordító-monográfusa közt felsejlõ közvetlen, baráti viszonyt is hozzácsatoljuk, arra juthatunk: Pál Saramago-olvasatok címû, legfrissebb kötete a szigorú szaktudományosság árnyékában nagyon személyes könyv is egyben: a szerzõ minden, Saramagóhoz köthetõ identitását, a fordítóét, az irodalomtörténészét és a személyes ismerõsét is felvillanni láthatjuk benne. Akár ez a hármasság is tagolhatná a könyvet, Pál azonban a hermeneutikát és a befogadásesztétikát hívja segítségül, hogy elmúlt (legalább) másfél évtizedben folytatott kutatásait egy értelmezési keretbe terelje a gadameri hármas

*

Köszönettel tartozom Urbán Bálintnak a szöveg elõállításában nyújtott segítségéért.

1423

olvasat mentén. Az így kapott triptichon sok helyen a Gyönyörök kertje minuciózus kidolgozottságát idézi, Pál célja ugyanakkor nem a Saramago-univerzum totalitásának leképezése (még ha szintetizáló mûrõl van is szó) vagy az életmû „helyes” interpretációja, hanem az egymást kiegészítõ olvasatok rendszerbe foglalása. Ennek megfelelõen a befogadáselmélet, illetve a Saramago-szakirodalom fõbb irányainak ismertetését követõen Pál több ösvényen indítja el olvasóit a szövegrengetegben. Az elsõ ösvény a határok, a szövegperifériák (parafériák?) felé vezet. Ahogy egy ókorász tanárom mondta hajdan, a profi tudós az elõszóból, a lábjegyzetekbõl és a bibliográfiából le tudja mérni egy tudományos mû értékét és komolyságát: Pál e kötetben elsõ lendületbõl – többek közt – Genette paratextus-kategóriáját használva tesz izgalmas kísérletet arra, hogy megpróbálja a Saramago-regényeket ugyanígy, három-négy felütésbõl, vagyis a cím, a mottó, a szövegkezdet (incipit), vagy épp a zárlat (explicit) alapján értelmezni. Legyünk õszinték: mindez elsõre meglehetõsen ijesztõnek tûnhet, fõként annak ismeretében, hogy Pál e fejezetekben a teljes Saramago-regénykorpuszt nagyító alá veszi, de hamar kiderül, kellõen rögeszmés író esetén – márpedig a portugál Nobel-díjasra pontosan illik e leírás – az ilyesfajta vizsgálódás meglehetõsen érdekes tendenciákra derít fényt. Egyrészt a par excellence regényíróként elkönyvelt (valójában ennél jóval sokszínûbb) Saramago mûveinek címeibõl és alcímeibõl hamar kiderül ezen identitásának teljes bizonytalansága (õ maga inkább a „kisiklott esszéista” kreclijét érzi otthonosnak), és kimeríthetetlen kísérletezõ kedve, monográfusának köszönhetõen azonban egyszersmind az is, hogy erre miért nem jöhet rá már a borító láttán az egyszeri magyar olvasó. Pál az eredeti címek magyar és külföldi változatainak összevetésével világítja meg a kiadói címadás gyakorlatát, mely a regényírói brand „tisztán tartása” érdekében minden kevéssé olvasóvonzó mûfaji kategóriától megtisztítja a címeket (így lesz az Ensaio sobre a Ceguieirából [Esszé a vakságról] egyszerûen Vakság), a kerülendõ szavak helyére pedig – akár a szerzõi szándékkal ellentétesen is – be-betold egy-egy regényimidzset erõsítõ szót (így lesz a Memorial do convento-ból [Emlékirat a kolostorról] A kolostor regénye, a Levantado do Chãoból [„Felemelkedve a földrõl”] pedig egyenest Alentejo – Egy évszázad regénye). Ne legyünk igazságtalanok, a horvát vagy épp francia címváltozatok még ennél is kevésbé hûek az eredetihez, vagyis e gyakorlat világszintû (és a kiadói szakma saját befogadáselméletére alapozott, belátható, pragmatikus okai vannak) – de az elemzõ- és fordítószívnek ettõl még fájdalmas. A címadás problémájánál nem kevésbé érdekes Saramago mottóhasználati stratégiájának színeváltozása sem. Pál módszeres munkával fejti fel, hogyan jut el a portugál író a komolykodó francia citátumoktól a cselekmény tanulságát biblikus mélységben és tömörséggel összefoglaló, ámde – fájdalom – saját gyártmányú álidézetek használatáig a kilencvenes években, a köteteit nem egyhuzamban elfogyasztó olvasó számára feltûnés nélkül teremtve meg egy ál-Bibliára elég apokrif iratot az ószövetségi tónusú „Tanácsok könyvétõl” a 1424

szürreálisabb „Hangok könyvéig”. Ugyanezt a játékosságot demonstrálják a portugál író nevekhez, illetve vendégszövegekhez való kapcsolatát vizsgáló elemzések a kötet késõbbi részeiben. Elõbbi, mint a szerzõ legújabb, az Irodalmi Szemle 2014/8-as számában megjelent tanulmányából is kiderül, mániákusan visszatérõ elem a luzitán irodalmakban (elég csak Pessoára, Lobo Antunesre vagy akár Agualusára gondolni), utóbbi pedig már csak azért is érdekes, mert átvezet a fordítás és fordíthatóság nagyon is gyakorlatias problémáihoz. Pál ugyanis nemcsak elméletben tartja magát ahhoz az állításhoz, miszerint a fordító maga is aktív értelmezõje a szövegnek, így jelentõsen befolyásolhatja a – kötet középpontját adó – befogadói élményt, hanem az eredeti és magyarított Saramago-szövegek összefüggésében is vizsgálja, igaz-e a traduttore traditore („a fordító – áruló”) mondás. (Itt és most csak röviden, zárójelben dohognék egy kicsit: ha kritikusaink gyakorlatban is vallanák ezt az evidenciát, létezne magyar fordításkritika.) A második olvasói ösvényhez és a második szerzõi identitáshoz tehát a transztextualitáson át vezet az út: ha eddig csak a kiadókkal a cím kérdésében alkudozó Pál Ferencet láthattuk magunk elõtt, itt a gondterhelt fordítót is megpillanthatjuk. Ami ugyanis Saramago-nak játék, az fordítóinak korántsem; írás közben ugyan jó mókának tûnhet minden harmadik szólásmondást parafrazeálni, de a magyar változat felelõsét már az is aktív fejvakarásra készteti, ha egy a célnyelvi (mondjuk magyar) valóságból hiányzó, a forrásnyelvi kultúrában azonban alapvetõ fontosságú körülményre (mondjuk tengerre, kagylókra) játszik rá a mondás, nem hogyha még minderre extra feltétként egy frappáns csavart is bele kell raknia a célnyelvi (pszeudo)-bölcsességbe. Ilyen esetekben nincs mit tenni, mint betársulni Saramago posztmodern játékbarlangjába egyegy home made álközmondást a kártyaasztalra téve – hogy ettõl romlik-e a szöveg befogadhatósága, és posztmodernebbnek érezzük-e a regényt, illetve a szerzõt, arra ugyanakkor nemleges választ kell adnunk. Ezen a vonalon haladva jutunk el ahhoz a kérdéshez: vajon a portugál író magyar fordításai mennyire autentikusan közvetítik a regények üzenetét a honi olvasónak? Pál számos, apróbb-nagyobb problémára hívja fel a figyelmet Székely Ervin és Lukács Laura fordításaiban (bár nem nevezi nevükön a fordítókat, ami nem elegáns), fontos hiányokra és hibákra reflektálva (elõbbinél egyes tagmondatok kihagyása, utóbbinál a forrásnyelvi, „latinos” mondatstruktúra meghagyása tûnhet ilyennek), néhol azonban úgy érezhetjük, túlzásba esik: az elõállított szövegek – a jelzett hibák ellenére is – magas minõsége talán nem feltétlenül indokolná, hogy kétszer is Lukács orrára koppintson egy XvII. századi, ismeretlen szerzõtõl származó regényre való utalás felismerésének elmulasztása miatt; a jó olvashatóság miatt inkább a szerzõ azon, összegzésszerû megállapítását tolnánk elõtérbe, miszerint „Saramago (…) viszonylag jól »átjött« magyarul”. (225.) van aztán egy szívünkhöz különösen közel álló harmadik ösvény is, ami mûfaji oldalról közelít a portugál író munkásságához. A kötet kétséget kizáróan 1425

leginkább bravúros eszmefuttatásának ugyanis azt kell tartanunk, ahogy Pál Romana-szerelmesregények korpuszán vizsgálódva (!), Propp varázsmese-morfológiáját (és annak utóéletét) felhasználva próbálja felépíteni minden szerelmes regények alapstruktúráját, hogy aztán a legjobb Saramago-köteteken tesztelje is azt, kiegészítésként külön fejezetet szentelve a regények nõalakjainak is – meg is szakadna a szívünk, ha nem így tenne, aki ugyanis A kolostor regényét vagy a Lisszabon ostromának históriáját olvasva nem szeret bele azonnal és menthetetlenül Blimundába, esetleg fokozatosan, de alaposan Maria Sarába, annak a szíve kõbõl vésetett (hogy a rá és nemzetségére váró száz év magányról most ne is beszéljünk). A regénydzsungelbe vágott ösvények számát szinte tetszés szerint növelhetnénk, Pál ugyanis tényleg minden olyan differentia specificát igyekszik körüljárni, ami minden más írótól megkülönböztethetõvé, egyszersmind branddé tette a Saramago nevet. Külön erénye, hogy az utolsó évtizedeit spanyol feleségével a Kanári-szigeteken töltõ íróhoz hasonlóan járatos a spanyol nyelvû kultúrákban, így a portugál író ibérizmusának hátterét és írásmûvészetének spanyol és spanyol-amerikai kapcsait is képes értõn felfejteni. E széles világirodalmi látókör és irodalomtörténeti alaposság (melyek Pál munkásságának tán legnagyobb erõsségei) mellett ugyanakkor némileg hiányosnak tûnik a Saramago-regények történetelméleti reflektáltsága, ami a kötet harmadik részének címét tekintve („A Saramago-regények harmadik, »történeti« olvasata”) érzésem szerint indokolt lenne. Pál elsõsorban a Georges Dubyhez kötött francia „új történeti iskola” „alulnézeti” történelemszemléletét olvassa össze – tegyük hozzá: teljes joggal – Saramago egyes regényeivel (például az Alentejóval), ha ugyanakkor kicsit megpiszkáljuk az általa alkalmazott elnevezést, láthatóvá válnak a fel nem tett kérdések is. A – többek közt – az említett Duby által fémjelzett generáció – mely a hatvanas években veszi át a stafétát Fernand Braudeléktõl – ugyanis, bár kétségtelenül fordulatot hoz a gazdaságtörténeti alapú, hosszú idõtartamban vizsgálódó, trendekben-ciklusokban gondolkodó, ársorokat vizslató kvantitatív történészek látásmódjához képest, gyökereik azonban ugyanoda vezetnek: az 1929-ben alapított Annales d’histoire économique et sociale folyóirat körül kialakult ún. Annales-iskolához, melynek harmadik generációját alkotják. Mindezt csak azért tartom szükségesnek kiemelni, mert Saramago regényeiben nemcsak a harmadik, hanem mindegyik Annalesgeneráció történetelméletének gondolati alapvetései fellelhetõk. Hogy csak néhány ilyen kapcsolódási pontot említsünk, a jelen felõl olvasott, faggatott múlt (Lucien Fevbre), a „nagy emberek” és egyáltalában a nagypolitika iránti teljes érdektelenség (a pozitivizmushoz képest ez legalább annyira ellentörténelem, mint Walter Benjaminé), a táj és a történelem összeérintése a földrajz és történelem dialógusa által (melyben nagy szerepe volt az elsõ generáció földrajzot és történelmet egyaránt végzett képviselõinek), és a hosszú idõtartam, vagyis a nagyobb történelmi ívek megrajzolásának igénye (Braudel) legalább annyira jól indokolhatóan összeolvashatóak lennének egyes Sara1426

mago-szövegekkel, mint a különösen ’68 után fõszerepet kapó, már nem csak francia bázisú mikrotörténetek (ha épp vidéki lázadót keresünk, mint João Mau-Tempo, ott van Ginzburg Menocchiója a Sajt és a kukacokból, ha elzárt faluközösséget, Leroy Ladurie Montaillou-ja). Az alkotáselmélet és a metanarráció szempontjából ugyanakkor leginkább a történetírás és fikció viszonyát – a Nobel-díjas portugál íróhoz hasonlóan – oldalak ezrein boncolgató posztmodern történetelméletek lehetnének relevánsak (élükön Hayden White Metahistoryjával), hogy az underground mivoltát egyre inkább levetkõzõ, az alternatív történelmet a fizikai sokvilág-elmélettel alátámasztó allohistorizmus és a Lisszabon ostromának históriája lehetséges termékeny egymásra olvasásáról már ne is beszéljünk. Nem gondolnánk, hogy ezek a kérdések kizárólag, vagy akár csak elsõsorban Pál kötetének horizontjából hiányoznak; ha elolvassuk a témában talán legtöbbet citált Linda Hutcheon egyik leghíresebb írását a (Saramago regényei kapcsán gyakran emlegetett) történetírási metafikcióról („Historiographic Metafiction: Parody and the Intertextuality of History”), egy-egy rövidke LaCapra- és Braudel-idézeten túl szinte egyáltalán nem érzékelhetünk történetelméleti reflektáltságot. valamiért inkább úgy tûnik, interdisciplinaritás ide vagy oda, sokszor nincs érintkezési felület irodalom- és történetelmélet közt. Ez, azt gondolom, fontos hiány, ugyanakkor azonban jó lehetõség is: egy újabb lehetséges kitörési pont az örvendetesen növekvõ, e kötet által is bizonyítottan magas színvonalú hazai Saramago-szakirodalom számára.

PETRÕCzI ÉvA

Amadeus redivivus Eva Baronsky: Mozart felébred. Typotex, 2013. Nádori Lídia fordítása

A véletlen úgy hozta, hogy éppen a zene világnapján, azaz október 1-jén írom ezeket a sorokat a Hölderlin-díjas német írónõ, Eva Baronsky egyszerre fanyar humorú és tragikus „Amadé”-regényérõl, a Mozart felébredrõl, amelyet az igényes és komoly szellemi mûhelynek számító Typotex Kiadó nem becéz ugyan „letehetetlen” könyvnek – de mégis egyértelmûen az. A kedvezõ recepció oka e nagyon különbözõ elemek tökéletesen megtalált egyensúlyában rejlik. Máris méltán rangos testvére ez az alkotás Puskin Rimszkij-Korszakov jóvoltából operává is átlényegült Mozart és Salieri címû kamaradarabjának, de fõként és elsõsorban Peter Shaffer 1981-ben Tony Award for Best Playt elnyert, a londoni Nemzeti Színházban már 1979-ben bemutatott Amadeusának, amelynek 1984es, Miloš Forman-féle filmváltozata azután, a Film Academy Awardon innen és túl, igazi világsiker lett. Mégpedig a rendezõn kívül elsõsorban a fõszereplõnek, 1427

Tom Hulce-nak köszönhetõen, aki Eva Baronsky könyvének remélt filmváltozatában is minden bizonnyal remekelne – ha napjainkban nem számlálna már hatvanegy esztendõt. Igaz, tehetsége mit sem kopott az elmúlt három évtizedben, de egy harmincöt éves komponista szerepét aligha vállalná. Hozzáteszem az eddigiekhez: az Európai Unió Kulturális Programja által méltán támogatott új és merõben rendhagyó irodalmi Wolfgang Amadeus-portré egyáltalán nem a Mozart–Salieri konfliktus újrafogalmazása. Az igazi kapcsot Mozart utolsó kompozíciója, a töredékesen maradt, voltaképpen önmagát is elsirató Requiem jelenti Shaffer darabja és a viharos energiával debütáló német írónõ regénye között. A Mozart felébred iránti érdeklõdésünket, itt, Magyarországon, fokozhatja a közelmúlt egyik komoly zenetörténeti felfedezése, a zeneszerzõ A-dúr szonátája (K. 331) autográf partitúrájának felfedezése az Országos Széchényi Könyvtár zenemûtárában, s a hozzá kapcsolódó, 2014. szeptember 26-i õsbemutató, ahol a darabnak ezt a változatát Kocsis zoltán adta elõ, egy korabeli fortepiano kópiáján. Ez a nevezetes hazai felfedezés, de akár Peter Heckl ebben az évben megjelent, folytatást is ígérõ vaskos szakkönyve, a W. A. Mozarts Instrumentalkompositionen… is jelzi, hogy a mindössze harmincöt évet és sok nyomorúságot megélt, félig ember, félig kerub zeneszerzõ életmûve és személyisége iránt még mai, sok szempontból elbarbárosodó korunkban sem csökken az érdeklõdés, az értelmezés és újraértelmezés igénye. Ez a „barbár” jelzõ részemrõl nem üres szólam: mert Baronsky könyvében, amelyben a „feltámadt” zeneszerzõ a Rekviem tételeit és szövegrészleteit követve barangolja be a XXI. század elsõ évtizedének gyökeresen megváltozott Bécsét, nem õ, az 1791. december 5-rõl 6-ra virradó éjszakán e világból elköltözött, majd jó kétszáz esztendõ múltán visszatért mûvész az, aki igazán faragatlan, tudatlan és érzéketlen. Még akkor sem, ha nem képes egy egyszerû borotva használatára, értetlenül áll a hifitorony elõtt, s türelmetlenségében és ügyetlenkedõ zenevágyában tucatszámra tördeli ki a CD-tartó tokok fogazott közepét. Mert ez a halálos ágyából egy mai bécsi „lakóközösség” viharos házibulijának végére becsöppenõ, s történetesen az egyetlen ott élõ, de éppen távol lévõ hölgy ágyában felébredõ tétova emberke nem az a nevetséges „muzsikus Tarzan”, aki egy felületesebb olvasat szerint lehetne. Amadét, aki felháborodik azon, hogy az utókor Amadeusnak nevezi, egy, a halálnál is nagyobb erõnek bizonyuló hatalom, az alkotás kényszere hozza vissza a túlvilágról; mindenképpen tökéletesíteni akarja nagybetûs Mûvét, amelyet – szerinte – Süssmayr ügyetlen-avatatlan kiegészítései (hiába instruálta õt és zeneértõ családtagjait még a halálos ágyán is, két rosszullét között!) annyira elrontottak, hogy, legalábbis Mozart szigorú szerzõi olvasatában, általunk ismert formájában egyszerûen nem volna szabad elhangoznia… Egyszóval: Wolfgang Amadé visszatér, amúgy halottas ágyi, zilált állapotában, kottapapírra és zeneszerzésre kiéhezve. Nagy ívû tervébõl azonban semmi nem valósulhatna meg a Lengyelországból Bécsbe vetõdött utcai és kocsmai 1428

hegedûs, Piotr testvéri segítsége nélkül, aki nemcsak fedelet és munkalehetõségeket biztosít számára, hanem megpróbálkozik a lehetetlennel: PR-képes, tudatos, önmagát és családját eltartani képes, felnõtt mûvésszé nevelni ezt a minden ízében ösztönös és kusza, spontán zenei lángészt, ezt az örök csodagyereket. Jó szándékú, önzetlen próbálkozásai olykor sikerrel járnak ugyan, de Mozart nem azért Mozart, hogy bármiféle tervszerûség igájába képes legyen behajtani makacs fejét. Javára írható viszont, hogy kész lenne elismerni nálánál sokkal kevésbé talentumos befogadója mûvészi erényeit. Ám a csodálatos hangok nem Piotr „nyirettyûjébõl” szállnak fel – hanem egy CD-bõl, amelynek létezésérõl fõhõsünk mit sem tudhat. Ennek ellenére az alábbiakban következõ részlet kemény erkölcsi lecke annak a mai mûvésztársadalomnak, amelyben – legyen az a zene, a képzõmûvészet, vagy éppen az irodalom brutális játéktere – nagyban zajlik a „kiszorítósdi”, mások kíméletlen kiutálása a kisajátítottnak vélt területekrõl. „Wolfgang (a regényben nem Mozart, hanem Mustermann fedõnév alatt szerepel!) újra elmerült a kotta tanulmányozásában. Piotr, azonban, úgy tûnt, meggondolta magát: kis idõ múltán megszólaltak a tétel elsõ hangjai. Wolfgang fölkapta fejét: micsoda tökéletességre képes ez a Piotr! Már az elsõ néhány vonómozdulat olyan virtuozitásról árulkodott, amit nem nézett ki belõle. Össze sem lehetett hasonlítani azzal a gyatra produkcióval, amit a Dóm téren hallott, úgy látszik, csak fázott a derék fickó. Wolfgang szívét melegség járta át, elismerõen akart bólintani Piotr felé, felnézett, és látta, hogy a hegedûs még mindig ott áll a könyvespolc elõtt, hegedû nélkül… Aztán rájött. Hát persze! Azonnal kitalálhatta volna, hogy ez az a mechanikum, amely egyszer már a bolondját járatta vele. Négykézláb (mégis »tarzanosan«!) közelített a hangok forrásához, egy fekete, kenyér alakú dobozhoz. – Onnan jön hát elõ. – Óvatosan simított végig egy lágyan vibráló, finom rácsozaton. – Minõ akkurátussággal dolgozik! Tud mást is? Piotr megint fölnevetett, de pillantásában volt valami ijedtség, ahogy a földön kuporgó Wolfgangra nézett… – Ember! Ez egy hifiberendezés! Honnan jöttél? Õserdõbõl? Soha nem láttál cédélejátszót?” Mint a fenti idézetekbõl is kitûnik, Nádori Lídia nem mindennapi leleménynyel és tehetséggel adja vissza az eredeti szöveg nyelvi rétegeit: Mozart archaikus szófûzésétõl Piotr tört németségéig, majd a regény második részében a szerelmes zeneszerzõ költészetközeli verbális játékaiig. Itt, az egyik Amadé– Piotr jelenet felidézése kapcsán, érdemes megjegyeznünk: Rimszkij-Korszakov már említett operájában, a Puskin szövegére komponált Mozart és Salieriben, a második jelenet során a fiatal pályatárs éppen azzal sérti halálra a tekintélyesfinnyás Salierit, hogy egy vak hegedûssel kornyikáltatja a fülébe a Don Giovanni néhány dallamát. Lehet, hogy Piotr alakját (bár õ egészséges, erõs és fiatal, tervekkel teli kelet-európai vándormuzsikus) részben ez az elõzmény szülte; de az sem lehetetlen, hogy véletlen egybeesésrõl van csupán szó. Az ellenben korántsem véletlen, hanem maga a törvényszerûség, hogy a szerencsétlen, bár egy-egy közjáték erejéig földöntúlian boldog Mozart-Mustermann végül egy bécsi sárga házban, vagyis egy ma már nem gúzsokkal és jeges 1429

vízzel, hanem szedatívumokkal és pszichoterápiával próbálkozó elmeosztályon köt ki. Ahol ideig-óráig ugyan fontossá válik számára, hogy a pókok életét kutató biológus kedvese, XXI. századi Constanzéja, Anju gyermeket vár tõle, a síri szökevénytõl, a végsõ megnyugvást azonban mégis az adja számára, amikor egy õt betegségében meglátogató arkangyal lehetõvé teszi számára eltorzított remekmûve befejezését: „Megkönnyebbülten vette a kezébe a kottafüzetet és a ceruzát. Az ölébe tette, és keresztet vetett. – Az Úr vegyen oltalmába engem. És akkor hirtelen, valami távoli világból, ismerõs hangok, mint ezer meg ezer madár szárnyverdesése, jöttek egyre közelebb és közelebb, sóhajok táncolták körül, mint éjszakai lidércek, azután felröppentek, és vonták õt is magukkal, fel a magasba, egyre magasabbra, és érezte, hogy már nincs mitõl tartania, maga mögött hagyott minden félelmet és fájdalmat, csak szállt fölfelé, hallotta a menny énekét és a föld zúgását, és a hangok csak vitték tovább, míg nem maradt semmi, csak a zene, õ pedig együtt zengett velünk a végtelen idõben.” Igaz, a már a Requiem tételein túllépõ, rövidke befejezés, az Interludium ismét a halálos ágyon találja Salzburg nevezetes szülöttét, aki olyan harmatgyönge, hogy felesége, Constanze becenevébõl már csak a Stanra futja erejébõl, a Stanzi helyett – de gyászmiséje fenyegetõ üstdobjait még ekkor, élete utolsó perceiben is képes utánozni. Eva Baronsky remekül megkomponált regénye – ebben bizonyos vagyok – nagyon tetszene Mozartnak. Ahogyan világszerte magával ragadja a zenerajongó és a zenétõl távol élõ olvasókat egyaránt. S ez még a rangos Hölderlindíjnál is többet nyom a latban!

1430

KÜLFÖLDI SzERzÕINK IvAN BORISzLAvOv 1946-ban született várnában. Egyetemi tanulmányait Szófiában az Ohridi Szent Kelemen Tudományegyetem bolgár szakán végezte. Költõ, mûfordító, esszéista. A kortárs nyugati irodalom kutatója, francia költõk értõ átültetõje. Életében mintegy húsz vers- és tanulmánykötetet publikált, többek között Paul Éluard, Blaise Cendrars, Anna de Noailles, Jacques Prévert költeményeit ültette át bolgárra. A rendszerváltás után a Nemzeti Rádió igazgatójaként tevékenykedett. 2011-ben a Szófiai Kulturális Intézetben szívinfarktus következtében hunyt el Király zoltán költõ irodalmi emlékestjén. A Nagyvilágban közölt versei az Abrakadabra és más varázsszavak c. verseskötetébõl valók. Az Igazságtétel c. verset a fordító tudomása szerint Nagy Imre 1958-as kivégzése ihlette. PETER HANDKE (1942) osztrák író. A grazi egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Elsõ írásai a Manuskripte és a Konkret c. folyóiratban jelentek meg. Elsõsorban sprechstückjeivel (beszédjátékaival) vált ismertté. Ezekben újfajta, képek nélküli színjáték mûfaját teremtette meg, amely szavakban mutatja meg a világot „mint a szavakban benne létezõt”. A szószínház ezzel az antiszínház egy lehetséges változatát hozta létre. Késõbbi darabjaival, például a Kasparral (1968), amelyben elõször egyvalaki, majd egyre többen elsajátítják a nyelvet, hogy ezáltal alkalmazkodjanak egy adott rendhez, ám egyszersmind erõszakot is tegyenek rajta, a szcenikus színház irányába lépett. A Nagyvilág legutóbb 2014. szeptemberi számában közölte. A fordítás a Die Lehre der Sainte-Victoire (Suhrkamp verlag, Frankfurt am Main 1981) c. mû alapján készült.

PATRICK MODIANO francia író 1945-ben született a Párizs melletti Boulogne-Billancourtban. Elsõ regényét, a La Place de l’Étoile-t 1968ban írta. 1972-ben megkapta a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját a Les Boulevards de ceinture címû alkotásáért. A Sötét boltok utcája (1980, La Rue des Boutiques obscures) c. regényét 1978-ban Goncourt-díjjal jutalmazták. A Nagyvilág többször közölte, több alkalommal méltatta munkásságát. 2014ben irodalmi Nobel-díjat kapott. EDWIN MORGAN (1920–2010) skót költõ. A Glasgow Universityn tanult, 1975-tõl ugyanitt az angol irodalom tanára. 1968-ban Cholmondeley-díjjal tüntették ki. 1968 és 1978 között öt alkalommal nyerte el a Skót Mûvészeti Tanács Irodalmi díjait. Budapesten is járt, 1966-ban a költészet napja alkalmából. 1970-ben Weöres Sándor verseibõl adott ki angol válogatást. 1972-ben a Magyar PEN-éremmel tüntették ki. Az Arion c. periodikában Görgey Gábor, Kálnoky László, Kassák Lajos és Orbán Ottó versei Morgan fordításában jelentek meg angolul. A Nagyvilág több alkalommal bemutatta. AAvALI vALLE (Inari, 1826 – Inari, 1906) magánemberként kereskedõ, a lapp néphagyomány, népköltészet egyik neves gyûjtõje, énekmondó és meseíró. Egyik szerzõje az 1917ben megjelent Inarin lappalaista kansantietoutta (Inari-lapp néphagyomány) címû antológiának. Jelen számunkban közölt meséje a Skabmatolak – Tulia kaamoksessa (Tüzek a kámoszban) Helsinkiben 1974-ben megjelent lapp irodalmi antológiában látott napvilágot.

1431

MEGHÍVÓ

„HRABAL 100” A Hrabal Asztaltársaság, a NAGyViLáG, a Cseh Centrum, a Fekete Ökör Baráti Kör és a Hrabal Sörözõ tisztelettel meghívja

2014. december 19-én, pénteken 18 órára a Hrabal Sörözõbe, Budapest, Viii. Rákóczi út 11. (emeleti terem)

a NAGyViLáG Hrabal-különszámának bemutatójára Kocsis Péter, a különszám összeállítója, bohemista mesél Hrabalról. Beszámolók a „Hrabal 100” év eseményeirõl. Dedikálás és természetesen nymburki sörök. Szeretettel várunk minden Hrabal-hívõt, tisztelõt és barátunkat !

1432

KEDvES OLvASÓINK! TISzTELT ELÕFIzETÕINK!

Nagyon szépen kérjük, fizessenek elõ a Nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket. Önök nélkül nem tudna létezni a lap. Támogatásukat szívbõl köszönjük.

Egy példány ára 690 Ft. Elõfizetés egy évre 8280 Ft.

A Nagyvilág Baráti Társaság tagdíja egy évre 7500 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 Ft.

Kérjük, támogassák a Nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.

Új világ Alapítvány OTP Bank 11740023-20055318

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Ircsik vilmos, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád Imre Cím: H-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 E-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új világ Alapítvány 11740023-20055318 A Nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc Nyomta a Borsodi Nyomda Kft. ISSN 0547-1613 Terjeszti a HIRKER Rt., az NH Rt. és az alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., vIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] Elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új világ Alapítvány 18186062-1-11