TARTALOM. I. ÉRTEKEZÉSEK. Ortvay
Oldal.
Tivadar. Állatgazdaságtörténelmi adalékok. Különös tekintettel Pozsonymegyére. II. ... ... — — ... ... Pór Antal. Háborúság Esztergám város és az esztergami káptalan közt a vám miatt .. — ... — ... — ... — Dr. Takáts Sándbr. Hajóépítők telepítése Magyarországba á 16., 17. és 18. században .... ... ... ... — ... ... ... — ... ... ... — ___ ... ... Dr. Viszota Gyula. Gróf Széchenyi István és a magyarországi lóversenyek megalapítása — .... — — — —. — — — — ... — — — ... — Zoltai Lajos. Debreczen a török uralom végén. A város háztartása. 1662— 1692. III.—V. 45, 117,
321 161 81 1 206
II. ADATOK. ' •
XIV. SZÁZAD.
Gazdaságtörténelmi okirat-kivonatok az esztergomi főkáptalan magánlevéltárából. I. Közli Pór Antal
56
XV—XVI. SZÁZAD. Gazdaságtörténelmi okirat-kivonatok az esztergomi fökáptalan magánlevéltárá" bòi. II. Közli Pór Antal Adatok a kassai czéhek történetéhez a középkorban. Közli Kemény Lajos ... Árúsok regulája 1598-ból. Közli dr. Kiss Ernő... ... ... ... ... ... ... ...
350 390 61
XVII. SZÁZAD. Kassai polgárok boradója aszalai bortermésük után 1610-ben. Közli Kemény Lajos ... — ... ... ... — ... — ... ... ... — ... — ... ... ... Az ecsedi udvarbíró elleni vizsgálat utasítása 1615. Közli dr. Kárffy Ödön ... A zalai hódoltság adója 1629-ben. Közli dr. Merényi Lajos ... ... ... ... ... ... Eszterházy Miklós nádor utasítása semptei tiszttartójához (1641). A kismartoni főlevéltárból közli dr. Merényi Lajos... ... ... ... .... ... ... — A csepregi szabóczéh. csalafintasága. Egy okmány 1672-böl. Közli Munkás László ... Eszterházy Pál gróf utasítása dunántuli javainak praefektusához. 1678. Közli dr. Merényi Lajos... ... ... .... ... ._. .... ... ... ... — — — ...
296 297 363 141 299 301
XVIII. SZÁZAD. Az ozorai uradalom 1702-ben. Közli dr. Merényi Lajos ... ... — ._. .... ... ... A magyar kamarai bevételek és kiadások előirányzata 1751-ben. Közli dr. Takáts Sándor ... ... ... — ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
304 316
τ
III. IRODALOM.
oldal .
Ortvay
Tivadar. Pozsony város története. II. kötet. IV. rész.. Ismerteti Acsády Ignácz ... ... ... ... ... ... ... Uj könyvek. (A gazdaságtörténelmi irodalom repertóriuma.) Összeállította Éováts Ferencz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...148,
64 393
IV. VEGYESEK. Kemény Lajos. Kassai óragyártók ... ... ... ... ... ... ... ... _.. Kováts Ferencz. Velenczei dukátus (arany) árfolyama Pozsonyban 1443—14Õ5 Pór Antal. A föltételek, melyek mellett az esztergomi káptalan nemti birtokát 1292-ben benépesítette ... Pór Antal. Az örmények falvának újabb benépesítése az esztergomi káptalan által 1315-ben .... Dr. Takáts Sándor. A bécsi fazekasművek ... ... ... ... ... ... .... . . ... Gabonakivitel Bologna-ba és Modena-ba 1648 és 1649-ben Csatorna terve Debreczen és Tisza között (1727.) A tokaji fiskális szőlők termése 1670-ben ... ...
68 158 155 155 159 70 318 405
V. GAZDASÁGTÖRTÉNELMI ÉRTESÍTŐ. A „Századok" 1903. évi folyamának repertóriuma
... ... ...
... ...
72
GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS A MAGYARORSZÁGI LÓVERSENYEK MEGALAPÍTÁSA. Irta : Dr.
\^ISZOTA G Y U L A .
Gróf Széchenyi István újító törekvéseit a lóverseny-ügy meghonosításával kezdte meg. A magyarországi lóverseny keletkezése nem lévén ismeretes a maga összefüggésében, nem lesz érdektelen, ha a rendelkezésemre álló1), nagybecsű adatok alapján a kérdést bővebben megvilágítva, a magyarországi lóverseny keletkezésének, megalapíátsának és kihatásának történetét előadom. Zichy Antal Széchenyi életrajzában és Naplójában csak annyit említ, hogy Széchenyi a lóverseny meghonosítása ügyében már 1822-ben folyamodott a felséghez, megjegyzi azonban, hogy ma „már alig lehet fogalmunk mindazon nehézségekről, melyekkel az első kezdeményezés akkor járt". Elbeszél egyes részletet, pl. hogy Wenkheim József arad- megyei főispán elnöklésével ez ügyben a pestmegyei vármegyeházában OPVl'ílást tflrhnt.t.ak Ч Я n:írlnr r>:í rtPnrráuóf· ic mPirmrurhílr rio α InnûTOgny. ügynek további sorsát s annak összefüggését Széchenyinek a „Lovakrul" cz. művével nem ismeri. Galgóczy2) s utána Gaál Jenő'6) Zichy adatainak felhasználásával tárgyalják a lóverseny kihatását és kapcsolatát más egyletekkel (az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesülettel), de azért nem egészen világos, nem teljesen pontos a kérdésre vonatkozó taglalásuk. A lóversenynek s igy a Gazdásági Egyesületnek keletkezése visszanyúl a mult század második tizedébe. Széchenyi „Néhány szó a' lóverseny körül" czímü müvében azt irja, 4 ) hogy „már 22 évvel ezelőtt", tehát 181õ-ben, társaival gondolkozott a magyarországi lóügyröl. Látták, hogy a lótenyésztés hanyatlik, a ménesek megszűnnek s „egészen gyaloggá válik a' Lóra született magyar". Tanácskoztak is, hogy mit tegyenek x
) Ezért köszönettel tartozom dr. Szily Kálmán akadémiai főtitkár urnák. ) Galgóczy K. : Gróf Széchenyi István az Országos Magyar Gazdasági Egylet első megalapítója és az Országos Magyar Gazdasági Egylet Emlékkönyvének II. füzetében : Az 0. M. G. E. története. 3 ) GaálJ.: Gróf Széchenyi István nemzeti politikája. Budapest 1903. 4 ) 1837-ben irta s 1838-ban jelent meg. 3
Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
1
előmozdítására, de véleményük nagyon elágazott. Némelyek a régi divat szerint, másoknak példaadásul, áldozattételeket javasoltak: ménest akartak tartani; mások azt vélték, hogy a kormány támogatását kell megszerezni ; többen elkeseredtek, kétségbeestek, hogy e honban nem mehet semmi sem előre ; ő néhány barátjával egyikük véleményét sem tartotta czélraveze.tőnek, gyakorlati szempontból tekintvén az ügyet, felismerte a kérdés megoldásának kulcsát, hogy a nyereséget kell sarkalóul kitűzni. 1817-ben Széchenyi már „komolyabban" kezdett gondolkodni a lótenyésztésről, mert látta, hogy nálunk erről a tárgyról félszegen gondolkodnak. Látta, hogy a magyar becsületbeli dolognak tekinti a lótenyésztést, a melynél „nyerekedni szégyen". Ö evvel ellentétben már 1815-iki angolországi útja után, hol a lótenyésztést tanulmányozása tárgyává tette, belátta, hogy a lótenyésztés, mint szorosan gazdasági s kereskedési tárgy, csakis á nyerésre berendezett angol módszer alapján fog felvirágozni. S ekkor Széchenyi és barátai azt tartották, hogy oda kell fordulni ,a forráshoz, a hol sok a ló és jó a ló, s elhatározták, hogy tehetségük szerint „az angol példa szerint új életet 's czélhozvezető szellemet" hoznak az egész tárgyba. E czélra kanczákat, méneket szereztek Angolországból. Széchenyinek e kijelentéseit teljesen igazolják levelei. Tudjuk, hogy 181õ-ben (októberben) volt legelőször Angliában s ott a lótenyésztést behatóan tanulmányozta, sok lovat vásárolt és ez időtől kezdve czenhi jószágán (angol trainerek kezelésében levő) lovak tenyésztésére évenkint tetemes pénzösszeget költött el, s hogy 1816-tól kezdve a holicsi lóversenyeken részt is vett. Ha figyelemmel kísérjük ily irányú tevékenységét, azt látjuk, hogy a lótenyésztés iránt érzett érdeklődése 1820—l-ben komoly, munkára birta : tapasztalatai alapján értekezést írt a lovakról. Ez időben Diószegen volt mint huszárkapitány-állomáson. Naplója szerint 1820 deczemberében 5 hónapra munkatervet készített magának s e tervben benne van, hogy a lótenyésztésről is kell írnia. Naplói -1) bizonyítják, hogy ezen tervét végrehajtotta, mert ezek egyik kötetében van, szépen letisztázott „Vom Reitpferde" czímű német nyelven írt értekezése, amely Széchenyinek első müve.2) E műve a hátaslóról szól s különösen angolországi tanulmányozásának eredményét foglalja magában. Főbb vonásaiban ismertetnem kell ezen értekezést, amelyről Széchenyi' jószágigazgatójának, Liebenberg !) Naplói az Akadémia birtokában vannak. 2 ) Zichy Antal „Gróf-Széchenyi'István" czímü művében (145 l.) ; megemlíti ezen értekezést, de nem tudja, hogy ez Széchenyi műve.
Jánosnak, azt ' í r j a egyik levelében, hogy a Lovakrul czímü! müvének írásánál felhasználta. 1 ) . . . Szerinte az a jó hátasló, amely nagy teherrel aránylag rövid idő alatt képes nagy utat megtenni s amelynek alkata, szervezete olyan, hogy minden mozgást könnyen végez. Van sok olyan ló, amely erőkifejtésre nem alkalmas, a jó katona lónak azonban éhséget; időjárást, fáradságot egyaránt ki kell állania. Még nincs bebizonyítva, hogy e tulajdonságok a fajban vannak-e vagy a neveléstől függenek. Két hasonló vérű ló magához hasonló fajt nemz, néha jobbat, néha rosszabbat, de a fajt fenntartják, két különböző faj azonban nem hasonlót nemz, mindig rosszabbat a jobbnál, mig végre teljesen elfajzik; tehát minden fajta, ha speciesébén marad, jó marad, ha kevertetik, elfajul. Ezen általános érvényű alapelvek után bőven ismerteti Anglia lótenyésztésének történetét, hogy igy mások tapasztalatait magunk hasznára fordítván ama nézetekhez jussunk, amelyeknek az Osztrák Monarchiában is el kellene terjedniök. Elmondja, hogy Angliában is volt olyan időszak a lótenyésztésben, milyen most Ausztriában van, ismerteti az egyes uralkodók alatt hozott rendeléseket, törvényeket, majd vázolja a futtatás kifejlődését is és ennek hatását a lótenyésztésre, amelynek következtében az angolok keleti fajkeveréssel olyan angol nemesített lovakra, tettek szert, hogy később az arab lovaknál jobbaknak bizonyultak. A kitűzött jutalmaknak volt köszönhető, hogy, Angliában a lótenyésztés mindinkább felvirágzott. Széchenyinek igaza volt. Sok értelmi egyezésen kivül, egyes helyeket szószerint is átvett az értekezésből/Például szolgálhat a következő hely: " ' ' ... Vom Reitpferde. Lovakrul. Jeder Erzbischof, jeder Herzog wurde Minden Érsek s Herczeg le volt a durch das Gesetz unter gewissen Pönali' Törvény által kötelezve hét Csődört, täten verbunden, sieben Hengste als mint hátaslovat istállójában tartani, és Reitpferde zu halten und so war es auch igy lefelé minden helyheztetésben kellestufenweise für jeden Rang abwärts betett bizonyos számú lovakat birni. Azon stimmet; so ζ. В. musste jeder Pächter Árendator, kinek jövedelme 100 font der 100 Pfund Einkommen hatte, oder Sterlinget felül haladott, vagy kinek Fedessen Frau einen francösischen Hut, lesége egy franczia vagy egy bársony óder eine sammtne Kappe trug, unter süveget viselt, husz font büntetés mellett, der Strafe von 20 Louisd'ors ein Reitkéntelen volt egy paripát tartani. Napferd besitzen ; alle Iiüiaber von Parks gyobb kertek s kerületek tulajdonosai oder Einzäumungen waren verbunden , pedig arra voltak szorítva, legalább is wenigstens zwei Mutterstuben zu haben; két anyakanczát tartani. A Parliament das Parlament gab sogar eine Verordmég abba is avatkozott, a csikókat hogy íiung heraus, wie die Füllén gehalten kellessék etetni, nevelni s. a. t. und gefüttert werden sollten. ' ·· • ·'· ! ·
4
Majd ezután a különböző szolgálatú lovakat ismerteti s magyarázza, milyen körülmények között jár a lótenyésztés gazdasági tekintetben nyereséggel. Egyesek szenvedélye (ménesek tartásával) nem emeli a lótenyésztést, mert nagy költséggel keveset tenyészthetnek. Már pedig a lótenyésztés csak akkor lehet a hazára nézve hasznossá, ha valaki bebizonyítja, hogy ménese hasznot hajtott: több volt bevétele abból mint kiadása. Nem a szenvedély, hanem a nyereségvágy fog leginkább a tökéletesedésre buzdítani, s így a lótenyésztés fellendülésének első feltétele olyan módszernek alkalmazása, amely megtanít arra: hogyan lehet jo lovat olcsón nevelni. Mindezt alkalmazni kell Magyarországon is, a hol több magyar gavallér sok kiadással és fáradsággal a lótenyésztést emelni igyekszik. Ha nálunk is a nyereséget alkalmazzuk sarkalóul, az az embereket is el fogja kapni s a lótenyésztés a gazdaság hasznos ága lesz. Nagy ménesek csak akkor hajtanak hasznot, ha jó legelő és olcsó takarmány áll rendelkezésre ; ahol ez nincs, ott a juh- és marhatenyésztés kerül szóba. Az ilyen földesúr riehány jó kanczát tartson, mert ezekkel dolgoztathat is, csikai pedig mellettük nőnek fel aránylag csekély kiadással. Magyarország gazdagabbjai azonban tartsanak ménest, amely a hágatással szerez majd hasznot. A különféle változatú lovak tenyésztéséről való elmélkedése után újra visszatér a verseny ismertetésére és kifejti, hogy ha Magyarország· gazdagabbjai sok biztos és örök díjat tűznének ki versenyre, valószínűleg akadnának nálunk is sokan, a kik jó csikókat nevelnének.. Majd a verseny előnyeit és hátrányait taglalva kijelenti, hogy a jó csikó előállítására szükséges, mikép csak arab vagy ezektől származó angol nemesvérü ló legyen az apamén s a tenyésztésre egyazon fajú kanczák használtassanak. Ezért ismerni kell 1. a származást, 2. az apamén külső formáját, 3, a lónak jóságát, melyet a verseny mutat meg, 4. a termesztő eröt (Productionskraft), amelyet ki kell próbálni. Szükséges, tehát, hogy a választás kedvéért lehető sok mént tartsunk, s a ki használni akar hazájának, szerezzen arab vagy angol telivér méneket. Nagyon valószínűnek tartom, hogy Széchenyi ezen értekezését az 1821. év folyamán több barátjával közölte. Ö maga pedig oly módszeren törte fejét : hogyan lehetne az országban a külföldielméi olcsóbb és jobb lovakat nevelni. Ez bizonyítja Naplóinak egy másik kötete (II. 4 jelzésű), mely pusztán lótenyésztési terveit tartalmazza. Abból indul ki,, hogy az Osztrák Monarchiában 20000 hátasló kell, s míg ezeket a külföldi lovaknál olcsóbban nem lehet tenyészteni, a lótenyésztés titka nincs, megoldva és az állam függ e tekintetben szomszédaitól. Ezt úgy lehet elérni, ha a haszon a földbirtokosoknak, tenyésztőknek biztosíttatik. Az.
uralkodó ménesének nem szabad rimontokat, hanem csak csődöröket tenyészteni. Mezőhegyest, Bábolnát bérbe, a lovakat el kell adni, a jövedelemből 20 telivér kanczát és 9 igen jó mént kell hozatni. A király minden vármegyének 1 mént ajándékoz és 100 aranyat a legjobb lónak, azonkívül a Holitson tavaszszal és őszszel tartandó versenyre 1000 aranyas jutalmat tűz ki jó futó lovak számára, 50 magyar mágnás pedig örökre ad egyenkint 100 aranyat versenydíjul, s így évenkint 2380 kancza ingyen hágatik s 11200 arany nyerhető. Jó tenyésztő lesz-e ily körülmények között a nép, mikor néhány aranyért sokan agyonlövetik magukat? Természetesen mindez jámbor szándék maradt. Eközben lóvásárlás czéljából szabadságot kap s Erdélybe utazik, tanulmányozza ott is a lótenyésztést. Barátságot köt Wesselényi Miklóssal s megvitatván vele a haza állapotát, szóba kerül a lótenyésztés fontossága. Mindenesetre megvitatta vele a kérdést gazdasági és politikai tekintetben, megbeszélte vele ez ügyben a teendőket is és ez év végén lótenyésztés- és lóverseny-terve aktuálissá vált. Részint személyes megbeszéléssel (mint Wesselényinél), részint levél. utján újra fölhívta a tárgyra ismerősei figyelmét s már 1822. január 14-én Bécsben az ügy érdekében összejövetelre kérte az akkor nagyszámban együttlevő honfitársait, hogy „végleges határozatra bírhassa" őket. De a tekintélyesek nem jöttek el, mások meg csak az összejövetel után tartott ebédre jöttek s Széchenyi csak egyedül maradt, mint Napiójában megjegyzi, „a kis Koruakkal." Ekkor, elhatározták, hogy lótenyésztő-egyletet kell alakítani s a lóversenyt meg kell honosítani., Nagyon bántotta Széchenyit, hogy a hatalmasabbak nem jöttek el s elkeseredésében a következőket írta Naplójába: „Szerencsétlen ország, a melynek legjobb s legfelvilágosultabb tagjai az oly ritkán kínálkozó alkalmakat, hazájoknak hasznos szolgálatot tehetni, elszalasztják. Ily ország fog-e valaha szabadságáért sokat áldozni, vért is ontani? A ki kicsiben, mikor a jutalom csak saját önérzetünkben lehet, nem akar anyaföldének javára működni, azt sohase fogja átmelegíteni a népe iránti hő szeretet!" De azért e keserve,mellett sem csügged el. Még januárban kihallgatásra megy a felséghez, kérvén őt, adja beleegyezését és jóváhagyását egy alakítandó lótenyésztő-egyesülethez. A felség beleegyezett, de felszólította, adja be tervét az udvari kanczelláriához írásbán, hogy hivatalosan tárgyaltassék. Ez nem tetszett Széchenyinek, azt hitte, így nem lesz semmi tervéből, pedig, mint látni fogjuk, némileg tévedett, mert a kanczellária pártolta tervét. Elkeseredik társai ellen, kik nem támogatják eléggé. „Honfitársaim egészben véve, s különösen annak vagyonosb, úgynevezett felvilágoso-
6
dottabb része, született rabszolgák s istenemre ! nem érdemesek á földi kincsre, a függetlenségre. A mivel bír az ember s mit könnyen szerzett, azt nem becsüli, mint mi a szabadságunkat és alkotmányunkat. Más országokban .az emberek utolsó csepp véröket feláldoznák, hogy csak odáig is .jussanak el, a hol mi . már régtől fogva. vagyunk, de mily éberséggel vigyáznának · aztán hazájok iránti kötelességeik teljesítésére ! A mi országunk alszik s azok az emberek, a kik a mi szegény földünkből kínos fáradtsággal kiszedett ezreiket idegen földön fecsérlik el, mindjárt páni rettegésbe esnek, ba csak legkisebb fáradságot kívánunk tőlük, vagy valamely csekély adományt kérünk szülőföldjük sorsának javítására". Elhatározta azonban, hogy arra fog törekedni : vagy hagyják jóvá tervét, vagy „feltűnő módon tagadják meg". Elkészíté azért a folyamodványt, miután még egyszer számbavette az ügy pártolóit. Kitűnt, hogy egyszeri díjra adományoztak : Gr. Batthyány B, János, br. Brüdern József, herczeg Eszterházy Miklós, gr. Eszter^ házy Károly, gr. Festetits László, herczeg Grassalkovich Antal,1) Hengélmüller Mihály, gróf Károlyi István, Lajos és György, herczeg 1 lÁchnyowszky Ede, ) gróf Pálffy Nándor és Ferencz, gróf Széchenyi Pál és István, idősb gróf Viczay Mihály. Örökös dijat voltak készek alapítani :. Gr. Batthyány B. János, i f j . gr. - Eszterházy Károly, gr. Károlyi István, Lajos és György, herczeg LichnyowszJcy Ede, gr. Pálffy Ferencz, gr. Széchenyi Pál és István. A lótenyésztő-egyesület felállítását óhajtották 34-en, még pedig: Gróf Trauttmansdorf János (főlovászmester), gr. Pálffy Nándor, i f j . gróf Eszterházy Károly, gr. Károlyi István, Lajos és György, báró Wesselényi Miklót, Fechtig Ferencz, Felsöbükki Nagy Pál, Fejérváry Gábor, gr. Széchenyi Pál és István, Hengelmüller Mihály, br. Brüdern József, herczeg Lichnyowszky Ede, gróf Hardegg Henrik (generális), gr. Eszterházy Vincze, gr. Batthyány Vincze, gróf Alberti Barthól. (ezredes)* gr. Batthány B. János, gróf Eszterházy Mihály (kapitány), br. Tettenborn Károly (generális), br. Simonyi József (ezredes), gr. Boba József\ Appel Károly, br. Parisch-Senftenberg, gr. Andrássy György, gr. Szirmay István, · Aczél József, Liebenberg János (Széchenyi nevelője), gr. Hunyaiy József, Szász-Coburg, Ferdinand fejedelem, lovag Liedemann Samu és gr. Zichy László. 1822. január 31-én benyújtja a maga és társai nevében az általa nagy gonddal készített folyamodványt, melynek 7 darab mellék" lete magában, foghíja tervét. Meg van elégedve ezen tettével, mert mint földbirtokos és lovastiszt kötelességét teljesítette. i) .Ismeretlen névvel vannak az adományozók között nevezve.
Széchenyi kérvénye röviden ugyanazon elveket hirdeti, melyeket előbb „Vom Reitpferde" cz. értekezésében, később pedig „Lovakrul" czímü könyvében bővebben kifejtett. Halljuk tehát a folyamodványt és érveit! Utal arra, hogy többször tanácskoztak azon, mikép lehetne a lótenyésztést az Osztrák monarchiában, de különösen Magyarországban hasznossá, általánossá tenni, úgy, hogy a kisebb birtokosok is foglalkozhassanak a lótenyésztéssel ; mert bizony a meglevő ménesek száma kevés, a ménesek nem fejlődnek, sőt mindig kevesbednek. Gondolkozott társaival azon, hogyan lehetne a gazdasággal foglalkozókat a lótenyésztésre buzdítani, azon tehát, hogy ez ne kedvtelés tárgya, hanem a gazdaságnak egy ága legyen. Arra a meggyőződésre jutottak, hogy ezt csak akkor lehet elérni, ha a lótenyésztésnél lehetővé teszik a nyereséget. Mert úgy áll á dolog, különösen Magyarországon és Erdélyben, hogy az államnak a külföldön kell a lovakat vásárolnia, tehát lóhiány van. Ezen pedig nehezebb segíteni, mint más gazdasági ágban felmerülő hiányon. A nehézség abban rejlik, hogy. a lótenyésztés nem nyújt a nyereségre kilátást, sőt inkább kárral jár s ezért van, hogy Magyarországon a ménesek megszűnnek s helyette a juh- és szarvasmarhatenyésztést űzik. A ménesek közül pedig csak azok maradnak meg, melyeknek tulajdonosai nem saját hasznukat, hanem a közjót tekintik. Ha tehát a nyereség lehetővé lesz, ez a legjobban fellendíti a lótenyésztés ügyét. Például szolgálhat erre nézve Angolország, a hol a többi európai országokkal szemben sok lovat tenyésztenek, s noha a tenyésztés tízszer annyiba is kerül, mint némely ацзг1па1 országban, mégis lehet nyerni, sőt tényleg nyernek is. . ' A nyereség lehetővé tétele czéljából megegyezett társaival, hogy a legjobban nevelt lovakra díjat tűznek ki, a mi az egyedüli eszköz arra, hogy á magánemberek is előmozdíthassák a lótenyésztést. 1600 díj van az 1822. évre, örök díjak is vannak már s ez, a díjra való biztos kilátás, fog az emberekre legjobban hatni. Megegyeztek abban is, hogy a díjazásnak és a jó ló felismerésének aránylag a legjobb módja a lóverseny, mely a ló gyorsaságát, erejét és kitartását fogja bizonyítani. Nehogy azonban a lóversenynél visszaélések forduljanak elő, mellékli a versenyfutás szabályait, a melyek nélkül a verseny játékká, iiyereséghajhászattá fajulna. 1 ) A közönség megnyugtatására mellékli az örökdíjat alapítók névsorát és az erről szóló oklevelet és kéri a közzétételre való engedélyt. Határozottan Pest városát jelöli meg azon helynek, a hol a versenyeknek le kell folyniok.
8
Mellékli a közönség figyelmének felkeltésére szolgáló (az újságokban megjelenendő) czikkeket is. Indokolja, hogy miért alapítanak három díjat az egész európai kontinensen tenyésztett lovak számára; mert ez más lovat is odavonz s így a belföldi lovak jósága ismertebbé válik.1) A lótenyésztés biztosságának és alapjának megvetésére azonban szükséges lótenyésztő-egyesület is, melynek alapszabályait mellékelvén, arra kéri a felséget, hogy a nádor pártfogása és elnöklete alatt engedje meg az egyesület megálapítását. Végül mellékli az alapítók versenyföltételeit és a lótenyésztő-egylet tagjainak névsorát. A felség megbízásából Lajos, főherczeg február 17 én leküldte Széchenyi folyamodványát Koháry Ferencz kanczellárhoz, hogy a magyar kanczellária tárgyalja és arról véleményt adjon. Ez pedig, mielőtt az ügy tárgyalásába bocsátkozott, kikérte a nádor véleményét (febr. 22-én). Széchenyi azalatt is az ügy érdekében dolgozott, a mialatt folyamodványa a nádorhoz került. Megnyerte az ügynek Br. Wenckheim József aradmegyei főispánt. Széchenyi valószínűleg ennek tanácsára — hogy Wenckheim saját szavaival éljek 2 ) — ,,mint ezen valóságos hazafiúi szeretetből eredt gondolatnak buzgó előmozdítója" már 1822. február 9-én, tehát folyamodványának benyújtása után 10 nappal Pesten több hazafit meghívott, hogy mialatt a felség az ügyben határoz, ők a dolog felől tanácskozzanak és megtegyék azt, mi az első megalakuláshoz szükséges. A megbeszélésen jelenvoltak elfogadták Széchenyi előterjesztését s elhatározták, hogy mindenekelőtt felkérik a nádort pártfogónak. Erre a czélra kiküldték br. Amadé vezetése alatt .br. Wenckheim Józsefet, gr. Barkóczy Jánost, qr. Széchenyi Istvánt, br. Orczy Lörinczet, br. Podmaniczky Sándort és br. Brüdern Józsefet. E küldöttség 12-én előadta a nádornak kérését s a nádor kijelenté, hogy az elnökséget szívesen elvállalja, ha a felség az egylet felállítását megengedi és egyúttal azt ajánlotta a küldöttségnek, hogy addig is, míg a jóváhagyás megérkezik, felsőbb jóváhagyás reményében dolgozzák ki előre a társaság szabályait stb. és mutassák be neki. Az érdeklődők Wenckheim elnöklete alatt február 23-án Pesten, a városháza termében tényleg összegyűltek s Steinbach Ferencz Pest Itt hivatkozik a bajorokra, mi a „Lovakrul" cz. könyvében is benne van. Azt állítja, hogy a bajorok — ha nem szabadna a versenyben résztvenniök — azt állítanák, hogy mind a dijat ök nyerték volna el, ha futtattak volna. 2
) Lásd a Magyar Országi Lovak Nemesítését tárgyalló Társaság első ülésének jegyzökönyvét.
9
város főbírája „A Magyar Országi Lovak Nemesítését tárgy allo Társaság •első Ülése" czímen jegyzőkönyvet is vett fel az ülés lefolyásáról. E jegyzőkönyvből kitűnik, hogy ezen az ülésen 75-en vettek részt. Ott voltak a fentebbi küldöttségen kivül : Báró Yécsey Miklós szathmármegyei főispán, gróf Cziráky Antal kamarai Il-od elnök, gróf Keglevich •Gábor és László, Szőgyény Zsigmond, gróf Gyulay Albert altábornagy, báró Splényi lgnácz altábornagy, gróf Kinszky Keresztély generális, Lónyai Gábor és báró Malonyai János főispánok, Szilasy József, hg. Pretzenheim Nándor, hg. Schwarzenberg Frigyes báró Waldstein Emánuel, gróf Teleky József, Sándor és Ádám, gróf Károlyi György, gróf Festetics József és János, gróf Barkóczy János, gróf Ráday Pál, :gróf Almásy Alajos, gróf Széchenyi Károly, gróf Vartersleben Károly, Lánczv József és mások, vármegyei tisztviselők, táblabírák, katonatisztek, orvosok. Wenckheim, az ideiglenes elnök, előadván az ügy előzményeit, s ebben Széchenyi Istvánnak nagy szerepét, kifejtette a felállítandó egyesületnek nagy hasznát. Előadta, hogy Magyarország fejedelmei állandóan figyelemmel kisérték a lótenyésztést. Már Mária Terézia alatt történtek ez irányban rendelések. Pest vármegye különösen kitűnt e rendelések végrehajtásában ; Bihar vármegye ménest is felállított, több vármegye pedig méneket tartott, különösen akkor, miután Mezőhegyes azt megkönnyítette. Ferencz király1) alatt pedig már 1802—1803-ban a nádor •elnöklete alatt bizottság is létesült, mely sok hasznos javaslatot ajánlott, a melyekre a kormány részéről jobb intézkedések is következtek, de a háborús idők — a melyekben a magyar lovak kitartása, jósága kitűnt — alaposabb s további intézkedéseknek útját vágta. 1817-ben azonban líj bizottság rendeltetett oly czélra, hogy adja elő a lótenyésztésről tapasztalatait, véleményét. E bizottság több ajánlata mellett (pl. a lovak szabad eladása, barom orvoslás, állatorvosi intézet kibővítése, lóiskola felállítása) azt is ajánlotta : tűzzenek ki dijakat versenyben győző magyar lovak tulajdonosainak jutalmazására. Ennek az 1817-iki bizottságnak tagja volt gróf Hunyady József 2 ), ki e javaslatot jószágán megvalósította. Sajnos, ő meghalt. Az ő követője lett gróf Széchenyi István, a ki szándékát felfogta és megvalósítáJ
) Akkor uralkodott.
2
) Nagy Iván Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblázattal czimű müvében (és utána a Pallas Lexiconban és más művekben) tévesen Hunyady János álh így van Nagy müvében a 195. oldalon a táblázatban, igy 197. oldalon, hol rövid élettörténetét mondja el. Itt hibás a halálozás is — 1821 áll, holott 1822 január 15-én halt meg. — hibás édes anyjának neve, mert anyja nem Pálffy Teréz, hanem Pálffy Francziska volt.
10
sára törekszik, mert több társával nagyobb összeget "gyűjtött a versenyfutásra. S mivel mindannyian osztják Széchenyinek ama nézetét, hogy a verseny útján való jutalmazás a lónemesítés legsikeresebb eszköze és mivel eszköz, kell alapjának lenni : erre legjobb a társaság. Majd ezután felolvasták Széchenyinek folyamodványát és ennek alapján Wenckheim előterjesztésére, az ügynek útba hozatala czéljából, id. Viczay Mihály, Széchenyi István és Wenckheim. József megválasztattak elöljáróknak, Orczy Lőrincz assignansnak, jegyzőnek az önként ajánlkozó Steinbach Ferencz pesti főbíró, secretariusnak Heinrich János kapitány, aljegyzőnek pedig Т о й Mihály táblabíró választatott." Amadé kívánatosnak tartotta, hogy a társaság az ifjúság számára lovagló iskolát állítson, Waldstein pedig óhajtotta, hogy a jó lótenyésztők jutalmaztassanak meg, Vécsey M. ezekkel ellentétben hangsúlyozni vélte a társaság főczéljául a lótenyésztést. A gyűlés ugy intézte el az ellentéteket, hogy kimondta: a véleményeket annak idején fontolóra fogja venni. Majd Wenckheim elnök a lófuttatás szabályait illetőleg kifejtette, hogy a szép termet a lónál· még nem bizonyít jósága mellett, de ez különben az izlés szerint is különböző ; a futtatás ellenben meg fogja mutatni, jó-e a ló, s igy ha jól tenyésztik a lovat, jól'is fog futni. A szervezésre nézve a gyűlés abban állapodott meg, hogy meg kell állapítani: a) az alapszabályokat, b) á munkarendet, c) a futtatás szabályait, továbbá intézkedni kell, hogy legyen d) alkalmas futtatóhely és hogy végül szükséges e) a költségvetési előirányzatot is megállapítani. Agyülés az egyes kérdések kidolgozására vagy teljesítésére albizottságot választott, az egészet pedig egy nagy bizottság ellenőrizésére bízta. A futtató-helyre nézve végül elhatározták, hogy felkérik Pest városát, jelöljön ki határában alkalmas helyet. A kiküldött bizottságok teljesítették kötélességüket, az alapszabályoknak és a futtatás szabályainak kidolgozására kiküldöttek pedig munkálatuk eredményét Írásban is benyújtották. Az elsőnek czime : Ά „Lovak nemesítését, különösen Vers-futás által előmozdító Egyesületnek Statútumai" a másodiké : „ Vers-futásnak Regulái (és a Lovak erejének kifejtődese.J" E szabályzatok Széchenyi tervezete alapján készültek, ettől alig különböznek és csak kissé bővebbek. A lótenyésztő-egyesület alapszabályai pl. Széchenyi tervezetével szemben bővebben fejtik ki az egylet czélját, segédeszközeit, a tagok belépésének, kilépésénekés a választások módját; a választmány tagjainak száma szaporíttatott õO-re (Széchenyinél 9) ; új szakaszként került a szabályzatba az, hogy a szabályzaton való változtatást a nádor útján a felség elé kell terjeszteni! !) Lásd az Országos levéltár kamarai osztályában az 1822. éri 14428 számot.
11
A verseny-szabályok meg· abban különböznek a Széchenyiétől, hogy az 1. s 2. pont szerint minden ló futhatott volna, a lovak származásának kimutatása (21. p.) nem kívántatott volna szigorúan, a lovakat a versenyre nemcsak á tulajdonos, hanem hiteles helyettese is hozhatta volna (18. p.), a pályabiróság ellen előforduló esetleges panaszokat, felszólalásokat egy 7 tagból álló küldöttség intézte volna el. A szabályokat elkészültük után felterjesztették á nádorhoz, a ki azután az iratokat · véleményével együtt áttette az udvari kanczelláriához.1) A nádornak csak az egyesület választmánya ellen volt kifogása. Sokallotta, hogy tagjainak száma 50, és 24, legfeljebb 30-ban való megállapítását ajánlotta,· azonkívül még azt véleményezte, hogy a számadások vizsgálatát a közgyűlésnek (ne a választmánynak) tegyék feladatává. Egyéb kifogása nem volt, az egyesületet ajánlotta és kijelentette, hogy ha a felség megengedi, a protektorátust elvállalja. Az udvari kanczellária herczeg Koháry Ferencz kanczellár elnöklete alatt ez év (Í822.) november 22-iki ülésében tárgyalta a lóversenyügyet. Az ülésen jelen voltak gróf Almásylgnácz alkanczellár, gróf Esterházy, Nevery, Barthodeiszky, Markus, gr. Batthyány Vincze, Kelcz és Kussenits udvari tanácsosok. Az ügy előadója gróf Batthyány Vincze volt, a. ki mint Széchenyi folyamodványának G) melléklete mutatja, a lótenyésztőegyesület alapítói közt szerepelt. Az udvari kanczellária Batthyány terjedelmes előterjesztése alapján részletcsen foglalkozott az ügygyei, megvitatta az ügyet és elfogadta az előadó véleményét s csak, mint a fennmaradt iratok bizonyítják, Almásy alkanczellároak volt némi tekintetben az előadótól eltérő véleménye s ezt az udvari kanczellária különvéleményként szintén a felség elé terjesztette. Az előadó a lótenyésztő-egyesület felállítására vonatkozó adatok előrebocsátása után az ügyre vonatkozó véleményének kifejtésénél először is a történeti szempontot vette figyelembe, indokolásának ez volt ! kiinduló pontja. ' Véleményének alapul szolgált a lovak ügyében 1819-ben felvett 2 ) tanácskozási jegyzőkönyv, a melynek 51. lapján az az alapelv nyilvánul meg, hogy a lótenyésztés az ipar más ágaihoz mérten nyereséget, biztosságot és kényszerütlenséget követel. Az ügy megérdemli az állam pártfogását hadászati és kereskedelmi fontossága miatt. ·...., Megjegyzi az előadó, hogy magán intézettől nem lehet a legna 1 1) 1822. nov. 12-én. 2 ) A fentebb említett 1817-iki tanácskozás, úgy látszik, csak 1819-ben hozta meg határozatát.
gyobb tökéletességet várni, csak annyit, hogy: 1. a fennálló szabályok ellen ne vétsen és 2. senkinek jogát se sértse. A fent említett jegyzőkönyv 52. lapja szerint az eszközök, melyekkel az állam a lótenyésztést előmozdíthatja : a serkentés, a tanítás és a pártolás. Az állam pártolása eddig csak csödörök beszerzésére és felügyelők ajánlására szorítkozott. Tanító intézkedés volt, hogy Vollsteinnak a lovak tenyésztése ügyében irt könyve (80—84. lapjai) ajánlatára Mezőhegyesen állatorvosnövendékek kioktatására szolgáló épületet állítottak, a mivel Pesten a lovagló-iskolát megtakarították. 1 ) Ezeket a felállítandó egyesület nem veszélyezteti. A serkentés czéljából pedig az állam jónak látta (az 54—56. lap szerint) a lóeladás. engedélyezését a külfölddel és a rimontirozást. Ugyancsak az 1819-iki említett jegyzőkönyv azt is bizonyítja, hogy az 1803. évben a lótenyésztésről tartott tanácskozmány végzését a Pesten tartandó lóverseny ügyében megújították. Hunyady és Viczay a ménes berendezése körül, Wenckheim pedig a lótenvesztés körül szerzett érdemeiért felsőbb megelégedésben részesült. Az előadó.szerint mindezekkel nincs ellentétben az egyesület, a melylyel. minden áldozat nélkül megvalósulnának a fenti intézkedések, melyeket eddig elérni nem lehetett, s igy ha a kormány nem egyezik bele az egyesület. felállításába, ellentétbe kerül önmagával, az 1802. és 1817-iki tanácskozásokban a lótenyésztés ügyében hangoztatott óhajával. Ha pedig a felség az egyletet nem engedélyezi, mivel már a német tartományokban ilyeneket, — pl. Morvaországban a juhtenyésztő-egyletet — engedélyezett, e ténye rossz benyomást fog szülni, annyival inkább, mert az egylet a nádor pártfogása alatt állana és az államnak nem volna terhére. Kiemeli ezután, hogy a lótenyésztés emelésére való törekvést részben a mezőgazdaság rossz állapota indokolja; s ezt a törekvést nem szabad elnyomni, mert az államnak alig kerül valamijébe és mert csak a szakavatott gazdag lótenyésztők képesek a külföldi lovakkal szemben a honiak becsét emelni. Eleinte ugyan nehezen fog menni a dolog, de a versenykedv felkeltése után a szerzett tapasztalatok ily egyesület által okvetlenül javítani fogják a lótenyésztést. A lóverseny maga, melyet az egyesület az 1803. és 1819-iki biz. ülések határozata alapján meg akar tartani, jó próbája a lovaknak. Az a körülmény, hogy az európai lovakat (az angolországiak kivételével) a *) A lovagló iskola tényleg ez időtájt Pesten megszűnt. Lásd alább a lovaglóiskoláról szóló jegyzetet.
13
versenyre akarja az egylet engedni, ismertté fogja tenni a magyar lovakat a külföldiek elölt, a magyarokat pedi<í a lovak nemesítésére fogja kényszeríteni. Nagyon alkalmasak a tervezett kalendáriumok is, mert a lótenyésztéá nemesítése megköveteli a származás pontos kimutatását s ez okbóí a benne tervezett ismertetések is jóhatásuak lesznek. Az egyesület szervezeti szabályai, pénzkezelése, tervezett egy gyűlése szintén megfelelnek. A választmány szervezete nem kifogásolható, s a nádornak erre vonatkozó kifogása (hogy sok az 50 tag) abból a. balvéleményből indulhat ki, hogy a választmány mindig teljes számban gyül egybe. A nádornak második kifogása, hogy ne a választmány, hanem a közgyűlés legyen a számadások felülvizsgálója, majdnem kivi-hetetlen, mert a közgyűlésnek nincs ideje (egy gyűlést tartván), de egyébként is elég ellenőrzés az, hogy a számadásokat a nádorhoz s. innen a felséghez kell felterjeszteni. Az egyesület felügyelete is teljesen elegendő, mert a nádor pártfogása alatt áll s a számadásokat is be kell mutatni. Szükséges azonban, hogy a nádor akadályoztatása esetén a Pest-vármegyei alispán legyen jelen a gyűlésen és hogy a jegyzökönyvek a Gömöri mezőgaz-dasági és Nógrádi mineralogia! egyletek1) mintájára a helytartó tanácshoz felküldessenek. Mindezen okoknál fogva — az előadó szerint — a kanczelláriának; ajánlani kell, hogy a felség a Széc-henvi által tervezett és az ez ügyben a nádor engedélyével kiküldött választmány ál tal tökéletesített egyesületet, a mely minden hátrány és áldozat nélkül helyes czélt irányoz,^ engedélyezze és a nádor pártfogására bizza. Az előadó e véleményének (melyet, mint említettem, a kanczellária egész terjedelmében magáévá tett) egyes pontjaival Almásy alkanczellár nem értett egyet és különvéleményt terjesztett a felséghez. Ebben kifejti, hogy elfogadja az előadó alapelvét, t. i. : az egylet, megérdemli a pártfogást, mert hadi és kereskedelmi szempontból jó s csak azt kívánhatni meg attól, hogy: 1. a fennálló szabályokba ne^ ütközzék és 2. ne veszélyeztesse senkinek sein a jogait. De az egyes, pontokra vannak megjegyzései s ezek a következők: Az első pontra megjegyzi, bogy a hazai ipar fejlesztése első sorban az állam kötelessége, azért is a helytartó tanács, a kanczellária, a felség figyelmét nem szabad semminek sem kikerülői, a mi az egyesü-. letben történik. E szempontból szükséges, hogy : a) a nádor akadá-· lyoztatása esetén a helytartó tanács egyik tisztviselője jelen legyen a. x
) 1—2 évvel a véleményezés előtt keletkeztek.
14
gyűléseken; b) a nádor engedélye nélkül, gyűlést ne lehessen tartani; c) a gyűlés Pesten ;vagy Budán nyilvános épületben tartassék meg és d) a jegyzökönyvek a nádornak vagy helyettesének aláírása után a helytartó tanácshoz, a kanczellárhoz és a felséghez terjesztessenek fel. A második pontnál meg kifogásolja a naptárakat. Kívánja, hogy ezekbe a lovak ajánlás nélkül kerüljenek bele, mert különben esetleg a magántenyésztők érdekeit veszélyeztetik. A futtalás még nem biztos jel a lovak jóságának kitudására, sőt ilyen szempontból jó lovak hadi szempontból épen nem jók s igy a kalendáriumba épenséggel téves adatok is kerülnének ; szükséges azért, ha vélemény kerül, abba, a rimontirungs-generalis beleegyezése. Végül kívánatosnak tartaná, ha az egyesület magára vállalná a hágatást, söt az engedélyezésnél fel kellene érre az egyletet szólítani. Ha ezen czélra alap létesül, maga is hajlandó áldozni három évre évi 450 forintot és egy csődört. E különvéleménynyel szemben az előadó véleményének befejezésében arra utal,, hogy bebizonyította az egylet ártalmatlan és a felügyelet elegendő voltát. A lovak hirdetését előre eltiltani szükségtelen, már csak azért i s i mért a hirdetések censura alatt állanak s továbbá a nádor · pártfogása erre is kiterjed. A hágatásra vonatkozó felhívást azonban elfogadja. Megemlíti végül, hogy az egyesület.nem csak társulati ménes-tulajdonosokból fog állani és igy nem fogja előmozdítani sajátját mások elnyomásával. Egyébként az egylet az államtól az engedélyen kivül nem kap semmit és azt hiszi, hogy keletkezésekor nem szabad ily véleménynyel meggyanúsítani. A kanczelláriának e véleménye, Almásy különvéleményével és az összes mellékletekkel Koháry Ferencz kanczellár és Batthyány Vincze előadó tanácsos aláírásával 1823. márcziusában .terjesztetett a felséghez. Mielőtt a lótenyésztő-egyesület és a lóverseny történelének ezután következő mozzanatait tárgyalnám, szükségesnek tartom, bizonyítékok alapján a czélt : kifejeznem, a melvnék érdekében Széchenyi a fenti egyesületet meg akarta alapítani. Széchenyi ugyanis a lóversenyt nem azért akarta meghonosítani, hogy nálunk is legyen verseny, ö ezt csák eszköznek, czélhoz vezető útnak tekint-itte : Magyarország állapotának javítására. Ez volt az ő állandó gondolata, örökös czélja. Sokat utazott külföldön, járt Olasz-, Franczia-, Angol- és Németországban, a Keleten, sokat itthon, Magyarországban ; és így önkénytelenül ama szomorú tapasztalatra jutott, hogy Magyarország és lakói a művelődésben nagyon hátramaradtak, hogy az ország haldoklik. „Az én szegény honfitársaim, írja naplójában 1819-ben, az egyedüliek a világon,
lõ
a kik minden legkisebb ellentállás nélkül, minden boldogságuktól, a szabadságtól. meghagyták fosztani, magukat. . Nem láttak ök közelökben igázott népeket, s nem ismerik a szabadság isteni voltát". 1820-ban pedig, mikor bevonul ezredéhez Debreczenbe, így jellemzi az országot : „Szegény elsülyedt ország, gondolám magamban, meghatott szívvel és romlott gyomorral, ezen egész utamon át. Oly kev.é.s műveltség, s oly Jíevés természetes tehetség és erö". Útjaiban tett tapasztalatai forrongó lelkét lassankint rávezették arra, hogyan kellene az országba, értelmesebb lakosaiba egy kis életet -önteni. A beutazott országok viszonyainak tanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a német sokat ír, a franczia sokat beszél, az angol — tesz." 1 ) Nagyon megtetszett neki a tevékeny angol nemzet s ennek társa-dalmát. intézményeit vette mintául. Már 1815-iki angolországi útjában kifejezi naplójában, hogy az angoloktól „ezt a hármat kell tanulmányozni: alkotmányt, gépeket, lótenyésztést." S ezeket tanulmányozta is. Értekezésem elején említettem, hogy az angolországi utjának eredménye volt: hogy CzenTcen (angol lovakkal) megkezdte a magyar lóállomány nemesítését. Ez irányban -«zeniül minden alkalmat megragadott, hogy ismereteit tökéletesítse. Bizonyságul szolgál „Vom ¡Reitpferde" czimü értekezése. Fontos még -.e tekintetben 1821-iki (július—augusztus) erdélyi útja, a melyre a szabadságot lóvásárlás és a lótenyésztés tanulmányozása. czimén kapta meg. Fontos ezen útja, mert ekkor kötött barátságot Wesselényi Miklóssal, a ki rá politikai tekintetben irányadó befolyással volt. E barátság megkötéséig Széchenyinek, Naplói szerint, a haza állapotáról általában nagyon sötét s lemondással teli volt véleménye, az t. i., hogy honunkban teljes a sötétség, lakói műveletlenek és ezen segíteni nem vagy alig lehet, részben -önmagunk, részben a kormány miatt. Innen a tépelődő hang Naplóiban. Nem tudja, mihez fogjon, katona legyen-e, vagy diplomata, vagy gazda, vagy pedig Amerikába menjen-e. íme, egy jellemző nyilatkozata ez időből : .„Magyarország már végsőt lehelt s legyőzve ott fekszik legádázabb ellenségének lábainál : legyőzve, de nem harczban, hanem az altató idő által ! Mit tehet egy annyi ellen ? Még ha gyors előmenetelem lenne is, végre mi válhatnék. belőlem más, mint hőse egy hosszas, unalmas 1
j A magyar idézetek Gr. Széchenyi István külföldi úti seiből (Zichy Antal) vannak véve.
rajzai és följegyzé-
16
tragédiáoak !" Wesselényivel kötött barátsága azonban Széchenyi gondolkodásának határozottabb irányt ad és tettre készti, komor felfogása, pedig mindinkább háttérbe szorul. Hogy Wesselényi tényleg hatott Széchenyire ily s különösen nemzeti irányú tekintetben, kétségtelenül bizonyítja Széchenyinek Wesselényihez később 1826-ban irt levele1), melyből az is kitűnik, hogy Széchenyi akkor még nem jól beszélt és irt magyarul. E nagyfontosságú kiadatlan levél igy hangzik : „Kedves Barátom, A leveledet megkaptam, és azért néked köszönök. Énis magyarul akarok neked felelni, — noha nem igen tudok hozzá. De előtted se gyarlóságomat, se tudatlanságomat titkolni soha. nem akarom ; és magam is áltól látom, hogy mi magyarul gondolkodjunk, beszéljünk é< írjunk — ha a nemzetünknek igazán szolgálni akarunk. Mi magunkat eddig meglehetősen viseltük és tartottuk. Tudom,, hogy Amel néked szélyessen írt, melyre nékem időm nints. Én nagyon meg voltam ijedve. Gondolt csak, hogy a Begementül. parantsolatot kaptam, hogy nékem tüstént bérukkolni kelletik. Elrándultam bétsbe egyszeribe, és most reményihetem, hogy addig itt meglehet, maradnom még az Ország gyűlése tart; melynek eloszlását én 2 vagy 3 holnap alatt előre látni gondolom. Zichy Joseph ez Éjjel holt meg, amikor te innen el indultál. Én az Asszonyokat Bétsbe elkésértem. Azuta — is voltam egyszer, másdolgok rniat Bétsben. Molnár aztat tudta, — engemet nem hivatott, magához, — én pedig nem mentem hozzá ! Az én szivem, ha lehet még betegebb ; és noha magamai szüntelen küszködök, és gyenkeségemen pirulok — a nagy indulatnak, mely. az egész lelkemet beltölti, ellent állani nem tudok. — Téged itt minden jó Hazafi köszönt — Én pedig, változhatatlan Barátságai veled kedves Barátom, — kezet fogok! Édes Anyádnak mély tisztelettel kezeit tsókólóm. A' Nádor Ispány, aki Bétsbe volt, tegnap megérkezett, — ma. Országi gyűlést tart. A mai naptul, gondolatom szerént, sok fog fügni. — Pozsony 4 Jan. 1826. Széchenyi — Barátom jerj ha lehet — mennél előbb. Pesten fogsz találni, poste restante, levelemet' 1 . Széchenyi és AVesselényi barátságuk megkötésekor első sorban kétségtelenül a haza szomorú állapotáról beszélgették. Azt hiszem, igaza, van Kemény Zsigmondnak : Széchenyi hazaszeretetét Wesselényi lobbantotta akkor lángra. Megbeszélték akkor valószínűleg azt is, mi a teendő, hogyan lehetne a haza állapotán segíteni. Megegyeztek abban, hogy x
) A levél megvan az Akadémia Széchenyi-múzeumában.
17
elsősorban a fönemességnek, a melynek van hozzá való módja, volna hivatása az állapotokon segíteni. De ez távol volt. hazájától, a külföldön vagy Bécsben élt, ott szórakozott, költötte pénzét és ott élvezte .a társas élet nyújtotta kellemeket. ' Széchenyi elhatározta magában, hogy haza, Pestre édesgeti és együvé hozza őket, hogy a hazáért tanuljanak meg tenni is, ne csak belőle hasznot húzni. Ezt tartotta ő a haza ügyében teendő minden cselekvés alapfeltételének s ez az, mit ő később különösen Világ czimü müvében egységesítés-nők nevezett, t. i. hogy Magyarországnak középpontján, Pesten, magyír társadalom. létesüljön. Ö tudta legjobban, hogy , a főnemeseket csak ugy hozhatja haza, ha Pest kellemes szórakozást is képes nyújtani. Ilyen szórakozásnak alkalmas volt kezdetben a lóverseny, mert az ö szemében ,,a ló maga egy luxus", s ha nem léteznék, biz el tudna járni gyalog is. Szépen kitűnik, hogy ezt akarta első fellépésével, első dunai útja alkalmával 1830. július 17-én irt leveléből, a melyet Hirsovához közel nagy betegen mondott Waldstein barátjának tollba. Levelének egy része így hangzik: „Magyar Ország felemelésére három eszköz van : Nemzetiség, közösülés1) és végre más Nemzetekkel való kereskedési öszve kapcsolás. k Ezeket kötöm nektek sziveitekre, emellyétek az elsőt tehetségtek szerént fel ; 's diszesitsétek igazi Nemesség által. — Fejcsétek a másodikat ki, Buda Pest fővárosunkban. — Tegyetek mindent, hg Buda Pest megszűnjön egy vak zsák lenni, 's ennek elérése végett a' Duna vizét hajókázásnak 's kereskedésnek nyitni kell. A' kik ezen sorokat olvassák és azt a te belátásodnak engedem ált, édes Waldstein! — emlékezzenek meg rólam; fontollják meg a' mondottakat, és — milly nehéz pillanatban iratám azokat. Ha meghalok, 's még tiz annyit kell szenvednem, mint szenvedtem, örömest fogok kimúlni, és mennyire lehet minden mozgás nélkül ; csak erős lelkű 's tiszta hazafiságra buzdicson ezen egy-két szó. Virágozzon s boldogullyon drága anyaföldünk!" Azt hiszem, a fentiekből eléggé kitűnik, hogy Magyarország ébredésére nézve elég nagyfontosságú ügy volt a lóverseny meghonosítása. Széchenyi nagyon fontosnak tartotta s így nagyon érthető, hogy az ügy állása állandóan izgatottságban tartotta. Amint jobbra vagy balra fordult az ügy. sorsa, a szerint majd remélt, majd lemondott a sikerről, de remélt vagy lemondott Magyarország jövőjéről is. A mikor kérvénye még az udvari kanczelláriánál volt, Wesselényi!) Itt egységesítés, egyesülés az értelme.
Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
2
18
« hez Wagendorfból 1822. nov. 27-én irta, hogy „a lóügygyel nem megy àem előre, sem hátra . . . Ha a császár itthon lesz, az utolsó Tentatiot teszem, Nachdruck is lesz. A dologról beszélnek, vagy igent vagy nemet mond az uralkodó : „Am Ende ist es ja doch einerley, ob wir in unserer Agonie reiten, oder zufuss gehen". Bécsből azonban még ez év deczember 19-én a következőképen tudósítja barátját az ügy állásáról : „A lóverseny ügyében, csodálkozz, majdnem rendben. Mit. és hogyan tettem, szóban. Isten tudja azonban, hogy ebben az ügyben koronát érdemlek, melyet öntudatomban meg fogok találni. A pástétom már. Almásy és V. Batthányinál van: én gondolkozom és teszek. Man wird uns vieles zustutzen. Grace der Weisheit Wenkheims et Go." Igen, mint láttuk, az ügy 1823 elején kedvező kilátással a felség elé került, de itt — Széchenyi minden erőlködése ellenére 1 ) — végkép elakadt. Ennek oka valószínűleg a politikai viszonyokban rejlett. A kormány ekkor kezdte meg Magyarországon • az erős kéz politikáját. Bizonyosnak tartom, — s erre Almásy alkanczellár különvéleménye is hatalmasan hozzájárulhatott — hogy a kormány felismerte az egyletnek azt a czélzatát is, a melynek érdekében Széchenyi az egyletet lábra óhajtotta állítani. Felismervén a czélzatot, a kormány nem akarta, nem tartotta tanácsosnak, hogy éppen erőszakos fellépésénél oly egyesület legyen Magyarországon, a melyben a legtehetősebbek esetleg politikailag is szervezkedhessenek. Az alatt, mig az ügy bizonytalanságban volt, Széchenyi Wesselényi barátjával beutazta Német-, Franczia- és Angolországot, tanulmányozva mindenütt. — „Mindketten pirultunk, irja Széchenyi később az útjáról, hazánk hátramaradt elaljasodott léte felett, s mindketten kimondhatatlan vágyat érzénk magunkban, habár csak egy mákszemnyivel is járulhatni honunk, véreink ápolásához . . ." Szent fogadást tettek ekkor, hogy ketten „ha senki más, szigorúan el fogunk járni, bár sikerüljön, bár nem, hazafiúi kötelességeinkben, a mennyire azt körülményeink és nem !) Az Akadémiában levő Naplójában 1823 február 9-én a következő bejegyzést találjuk: .,6-ten beyn Kaiser Audienz. Wegen der Erlaubniss des Wettrennens gebeten — zugesagt worden". E hó 10-én így ír naplójában : „Bey der ung. Hofkanzley gewesen, alle Hofräthe besucht — um ihren Anspruch über das Wettrennen zu fördern — Welche Dummheit dass über Pferde etwas entscheiden sollen, die ein Pferd von einem Maul Esel kaum unterscheiden können". Április 5-én a felséghez kérvényfélét nyújtott be s ez Ferencz főherczeg kezébe jutott, hogy végre a verseny miatt határozat jöjjön létre. A kormány meghozta a határozatot, de ez szövegében nem ismeretes, csak annyi bizonyos, hogy sem a versenyt, sem az egylet felállítását nem engedte meg.
19
egyenlő állásunk — minthogy ő szolgálaton kívüli, én pedig katona valék — csak engedni fogják". Nem engedélyezték az egyesületet s ennek meg volt a¿ a haszna, hogy ez őket szent fogadásuk teljesítésére csak sarkalta. Égett bennük a vágy kitörésre készen. Széchenyi nemsokára azután — 1823-ban — néhány barátjával egyesülve1) a rókavadászatot üző társaságot toborozza össze,2) hogy némikép pótolja a lóversenyt. Terveit sokan pártolták, de nem hiányoztak olyanok sem s ezek a köznemesi rendhez tartoztak, a kik" buzgóságát különczködésnek tartották s felette gúnyolódtak. Volt nevelője'Liebenberg (később Lunkányi) híven értesítette e mende-mondákrol. Érdekes Naplójában erre vonatkozó bejegyzése 1823. szeptember 29-érőlr „Liebenberg bérichtet mir das Geschwätz von einigen Comitats Herrn in Sümegh, dass ich zuerst' Pnblicität und auch Vortheile von englischen Pferden, und den Wettrennen erlangen wollte ; doch wäre dieser Plan noch als Kind, eh es das Tagelicht erblickte, gestorben'; nun machte ich mit Hunds-Meuten und englischen Jagden meinen Versuch; doch würde auch dieses Kind im fremden Klima und bey fremder Lebensweise seih sieches Leben bald enden ; man hofft hierauf im 3-ten Aufzug englische Hahnen als rüstige Kämpfer auftreten zu sehen, endlich im 4-ten Aufzug das Stück mit einem, ungrischen Sequester beendiger. Die'Gedanken sind so übel nicht — und gut gemeint i Tempora si fuerint nubila, solús eris. Wie ich froh bin, dass so ein dummes Geschwätz mich nicht''kränkt,-'und doch zur Warnung dient". Tényleg e pletykák nem lohasztották buzgalmát, de az 1825-iki országgyűlésig, az erőszakos kormányzás ideje alatt, természetesen szó sem lehetett arról, hogy a lóversenyt meghonosíthassa. Erre' csak az 1825-ben megnyílt országgyűlés alatt gondolhatott, még pedig mivel az országgyűlés csak az őszön nyilt meg, 1826 elején, miután 1826 márczius 30-án (naplójába így jegyezte be) Bécsben az első lóverseny végbement. Ismeretes, hogy az országgyűlés kezdetén alapította meg az !) Gróf Károlyi Lajos, gr. Hunvady József (az ifjabb) és gr. Eszterházy Mihály. ) Gr. Batthyány B. János, hg. Bretzenheim Férd., hg. Eszterházy Pál, gr. Eszterházy József és Mihály, Egy ismeretlen, gr. Fribert, Mr. Gordon, Hg. Grassalkovich Antal, gr. Hunvady József és Ferencz, gr- Károlyi István, Lajos és György, B. Leykam János, Egy ismeretlen, hg. Lichtenstein Venczel, hg. Lobkowitz Ferd., gr. Pálffv Ferencz, gr. Renard, gr. Stahremberg Antal, gr. Széchenyi Lajos és István, br. Wesselényi Miklós, Aczél József és Parish^Dávid. Ezek azért állottak egybe társaságba rókavadászni, mert a rókavadászat „a lókedvelőknek alkalmat szolgáltat, hogy lovaikat valamikép kipróbálják." (Lásd a Sopronban 1823. decz. 1. kiadott nyomtatványt.) 2
2*
20
Akadémiát s általában ez időponttól számítják Széchenyi reformátori működését. Az Akadémiával programmjának egy második pontját, a nemzetesítést akarta a megvalósításhoz közelebb vinni. 0 azonban főnemes társaira is akart ily tekintetben hatni ; de jól tudta, hogy ez csak úgy sikerül, ha itthon fel tudja kelteni az érdeklődésüket. S ekkor ismét előtérbe lépett a kaszinó megalapítása mellett lóversenyterve is. Még 1825. végén megteremti a kaszinót, 1826. április 9-én pedig1) megtartja Pozsonyban a nagyszombati „lineán kivül" egy kerekded alakú pályán az első lóversenyt. E versenyen csak az ő, Eszterházy Mihály és Károly lovai futottak s az 50 dr. arany jutalmat Eszterházy Mihály lova nyerte el.3) Ez mindenesetre csak kísérlet voit. Széchenyi e versenyt a bécsi verseny-hatása alatt rendezte, ugy látszik, a felsőbb hatóság beleegyezése nélkül, mert Naplójának április 15-iki bejegyzése szerint gr. Clam Károly vértesezredes, egybegyűjtötte a tisztikart s a lóverseny miatt megszidta s Széchenyit okolt mindenért. Április 17-iki bejegyzése szerint a magasabb helyek határozata az. volt, hogy minden futtatás Bécsben lesz s ekkor megjegyzi·: „Ich proponirte die Wettrennen, ging nicht — nun führen sie es ein, um mir einen Verdruss zu machen. Gottlob, dass es nur gehet." 3 ) S tényleg 1826 május 26-án Bécs. alatt „az Osztrák császárság néhány bőkezű polgára.segélyével a lótenyésztés előmozdítására" alapított és „jelentékeny jutalmakkal a jövendőre is biztosított" lóverseny 4 ) tartatott, a melyen Széchenyi és mágnás társai, is résztvettek s úgy látszik, dijakat is . tűztek ki. E bécsi lóverseny nagyban hatott arra, hogy Magyarországon is legyenek lóversenyek. Ezt bizonyítja a Pressbui'ger Zeitung 1826. évi 68. számú Intelligenzblattjában megjelent Hirdetés5) is, a melyben a hirdetők a bécsi veri)
Galgóczy szerint ez évben jul. 6-án is volt verseny s még az őszön
Tallóson
is Eszterházy Mihály jószágán. 2) Hazai és Külf." Tudósítások 1826. I. 233. 1. 3
) Kitűnik ez idézetekből, hogy az osztrák lóversenyek megalapítása is Széchenyi, nevéhez fűződik. E kérdés tisztázására tiszteletteljes kéréssel fordultam a bécsi Rennverein titkárságához, de még ma — 7 hónap múlva — sem kaptam választ. 4
) Ez évben alakult meg a Wiener Jockev-Club is, mely ez évtől számítja alakulását és adja ki értesítőit. · 5
) A Magyar. Kurir 1826. évi II: évfolyamában ("167. 1.) a jutalomadók nevében Széchenyi egy Jelentést és Meghívást bocsájtott ' ki. Ebben utalván a.'bécsi versenyre, mely 1827-ben is végbe' fog menni, hirül adta, hogy a bécsi példától serkentve, a magyarországi lovai nemesítésének és tenyésztésének előmozdítására néhány hazafi önként felajánlott jutalmakat, a melyeket a pesti gyepen 1827. június 4-én fognak osztrák császársági és magyarországi győztes lovak tulajdonosainak kiosztani..
21
senyre hivatkozva, a lótenyésztés felvirágoztatását a magyarországi polgárok figyelmébe ajánlják. Jutalmat gyűjtöttek s a jutalmazok nevében gr. Andrásv György, b. Orczy Lőrincz, gr. Pejachevich Péter, gr. Széchenyi Pál és István, br. Wesselényi Miklós és b. Wenckheim József meghívnak minden érdeklődőt (áz osztrák polgárokat is).a Pesten "1827. június 4-én tartandó lóversenyre, a melyen 4' dijat osztanak ki. Kettőt osztrákmonarchiai, kettőt pedig migyarországi ló számára. Ugyanezen időtájt (1827. elején) jelént meg Pozsonyban Weber S. Lajos betűivel „A Magyar Országi Ló-Pályáztatásnak Törvényei" cz. könyv, a melyben valószínűleg a fentiek némi változtatással kiadták magyar nyelven Széchenyinek folyamodványa mellett az. A mellékletbén bemutatott „Regeln der Pferde-Wettrennen in Ungarn" cz. tervezetét. A lóversenyt 1827 júniusában (6, 7, 8, 9.) tényleg megtartották, a mit a névtelenül megjelent Pesti gyèpenn 'volt lófuttatásoh júniusban 1827. (első esztendei tudósítás) czímü könyv is tanúsít. A lóverseny-ügyet kezdettől fogva egy ideiglenes bizottság— „egy ideig-óráig való választottság" — vezette, s ennek tagjai valószínűleg a fentebb említett hirdetők voltak. Ez a bizottság még 1827-ben a ló^ versenyek alkalmával nyomtatott Meghívások utján 1828. júniusára meghítta az érdeklődőket a versenyek állandósítása érdekében a Nemzeti lóiskolába 1 ) tanácskozásra. S még az 1827-iki versenyek alkalmával könyvet 2 ) állítottak ki, a melybe a versenyek alatt összesen 62-ten irták nevüket s kötelezték magukat, bogy 5 p. forintot fizetnek a verseny költségeire s díjakra, de 1828-ig még 134-en írták be nevüket s e körülménynek tulajdonítható, hogy az 1828-iki versenyre a választmány már 7 díjat tűzött ki. Az első lóverseny Pesten természetesen feltűnést keltett. Az is természetes, hogy bírálat tárgyává tették. A nemes földesurak különösen és nem a legjobb akarattal bírálták el, azt tartván és egyúttal hirdetvén a lóverseny felől, hogy ez csak a főranguak szórakoztatását czélozza s a nyereségvágy kifejtöje. Széchenyi részben vitatkozás útján, részben mások által jól értesült mindenről. Szükségesnek tartotta, hogy a verseny felől keringő sokféle balvélemény megczáfoltassék. S mivel akkortájt oly hírlap, mely r
) A Nemzeti lóiskola 1817-ben keletkezett s a nádor oltalma alatt állott, de 1820-ban (valószínűleg a Mezőhegyesen felállított lovaglóiskola miatt) megszűnt. Orczy L. és -, Wenckheim József 1825-ben kérték a nádort, engendjen át a Múzeum telkéből egy részt.egy lovaglóiskola számára. E kérés 1826-ban kedvező elintézésben részesülvén, hazafias adakozásból gyűjtött pénzzel felépült a Nemzeti lóiskola. Ez később a ló verse tiynyel összekapcsoltatott s úgy látszik, 1842-ben választották el ismét attól'."' 2
) Az úgynevezett „Öt Forintos" könyvet.
22
ilyen çzáfolatot befogadott volna, nem volt, nemsokára az 1827-iki versenyek után arra határozta el magát,, hogy az előítéletek leküzdésére a versenyről, lótenyésztésről könyvet ír, a melyben bővebben kifejti azt, miért szükséges a Meghívásban is kifejtett lótenyésztő egyesület. így született meg első könyve a Lovakrul. Széchenyi e művének élőbeszédében legelőször megemlíti, hogy többször akart már a lótenyésztésről írni, de az erről elterjedt előítéletek eddig^ visszatartották az írástol. Újabban azonban Hazzi bajor tanácsosnak e kérdésről írt műve, melyben az előítéletek le vannak küzdve, arra birta, hogy elmondja .ő is nézetét. De a felszólalásra az 1827-iki futtatás is sarkalta, mely sokban kétséget, sokban új ideát szült, s azt eredményezte, hogy . az emberek e tárgyról elmélkedni kezdenek. , A .bevezetésben azon általánosan elterjedt nézetet fejti ki, hogy ma mindenki csak nyerni akar. Ez a század lelke és betegsége s ez nálunk is lábra kezd kapni. Ezt a lovakra alkalmazva kijelenti, hogy a lótenyésztés nálunk nem áll jó, lábon, mer.t a, ménesgazdák nem nyernek, inkább, folytonos veszteségben vannak. Majd azon kérdést veti fek szükséges e, lehető-e Magyarországon a lovak nevelésében a javítás. • E kérdés .megvilágítására; először is ismerteti, hogy.milyen a lő állapota Magyarországon. · A szorosan a gazdasághoz tartozó lótenyésztés rosszul áll, mert nálunk nem a : hasznot, hanem a gyönyörűséget és a becsületet állítják fel ingerül. Ez nem inger,. ingerül csak a nyereség, ;i biztos haszon szolgálhat. A nyereséget csak úgy tehetni lehetővé, ha esztendei biztos és állandó jutalmakat adnak futtatás útján, mert a futtatás aránylag a legigazságosabb, ha nem is állapítja meg mindenkor teljesen a ló jóságát. Majd másodszor kifejti, hogy milyen a l ó állapota Angliában, a hol a nyereség keresése az első előmozdító szer. Az angol kormány eleinte szintén a becsület felingerlésével akarta a lótenyésztést fellendíteni, s bár a kormány kényszerítő törvények útján is, az ország nagyjai meg áldozatokkal tokát tettek e tekintetben, még sem volt eredmény. A mióta azonban · futtatás útján jutalmakkal serkentett, csodálatos lett az eredmény, mert vetélkedés keletkezett. Készült lódeftér, kalendárium, társaság állott fel (Jockey-Club), mely ügyel mindenre s hírlapok útján a közönséget állandóan tájékoztatja. Itt a nyereség mindenekelőtt a föczél, a lótenyésztés^ jó nevelés, futtatás, stb. csak a czélhoz vezető eszközök. Ha Angliában ilyen lett az eredmény, nálunk is ezt kell alkalmazni, ugyanazon okoknak hasonló az eredményük. Csak az a kérdés, mikép kell , eljárni. Káros volna nálunk tisztán angol gazdaságot folytatni (de a keleli sem alkalmas). Kiindulóul azonban a legjobb az
23
angol nemesített lovakkal a tenyésztés javításához kezdeni, mert legjobban megfelelnek azon czélnakj a mire a lovak 'nálunk szükségesek, Szükséges, hogy tisztában legyünk a lónak a futtatásra való előkészítésével, a versenyzéssel (a mit tágítószerekkel, izzasztással és párolással érhetni el), de tisztában kell lennünk a tenyésztés némely fővonásaival is. • E tudnivalók tárgyalása után megállapítja: mit kell nekünk tenni: Erre az a felelete, hogy a lótenyésztés mint gazdaságbeli tárgy akkor fog hasznot hajtani, ha mi is lehetővé teszszük a nyereséget. Ezért szükségesek: a) az állandó jutalmak, b) jó pályázóhely, с) állandó készítő intézetek, d) egy mindig fennmaradó lótenyésztő-egyesület, e) egy hiteles országos lódefter és közjelentések, f ) ménbér és végül g) rendes esztendei lóvásár. A lótenyésztés emelése szempontjából okvetetlenül szükséges, hogy ezen intézmények létesüljenek, de kijelenti, hogy ezektől egyszerre csodát várni nem lehet. A létesüléshez kell évenkint 1000 arany, de ennyi nincs, azért itt van most az ideje, hogy megmutassa mindenki hazafiságát. Széchenyi e könyvével, mely még 1827. novemberében készült el, de csak 1828. januárjában jelent meg, mint már említettem, bővebben, okokkal bizonyítva, ki akarta fejteni azt, a mit az ideiglenes választmány az 1827-iki Meghívással czélzott, t. i. hogy egy lótenyésztő-egyesület szükséges. Az izgatásnak sikere lett. 1828 ban végbement a második rendszeres verseny s mint a Pesti Ló-VersenyJcönyv 1828-ra, melyet „a Lóversenezés választottsága nevében" gróf Széchenyi István és Döbrentei Gábor írtak, bizonyítja, e verseny alatt 1828. június 6-án tényleg megtartották a Nemzeti lóiskola épületében a Meghívás értelmében tervezett gyűlést. E gyűlésen Wenckheim József és Orczy Lőrincz előadták a czélt : a lótenyésztés emelésére szükséges, hogy lótenyésztő-társaság alakuljon. A társaság tagjai 10 p. forintot fizetnének s ez összeget 1) a pálya kibérelésére és költségeire, 2) a lóiskola szükségleteinek pótlására és 3) a magyar lovak (paraszt lovak) jobb tenyésztésének előmozdítására kellene fordítani. A gyűlésnek volt eredménye, mert a lótenyésztő-társaság hallgatagon, alapszabály nélkül megalakult, az egyleti könyvbe1) egyelőre 39-en, 1829-ig 346-an jegyezték nevüket 10 p. forint évi tagsági-díj fizetésének kötelezettségével, a lóiskolának pedig négyen (Széchenyi is) ajándékoztak lovat. E versenykönyv még azért is nevezetes, hogy nyiltan kifejezi azt i) A magyar lótenyésztés előmozdításának főkönyve volt a neve.
24
a czélt is, -a melynek érdekében Széchenyi a lóversenyt hazánkban megalapítani törekedett. A 41-ik lapon van ez kifejezve a következőképen : a rendes pesti összejövetelek által hazánk lakosai is egymással bővebben megismerkednek s ígv olyan tárgyak kifejlődését segíthe;ik, melyek hazánk díszét fogják maguk után vonni; mert a hol egyetértés s együtt fáradozás által, földmivelés, kereskedés előmozdíttatik és azáltal a polgári erények napról napra tökéletesebben kifejlődnek, ott boldogabb a haza!" Széchenyi levelezése mutatja, hogy folyton tovább izgatott az egyesület és verseny érdekében s erre szükség is volt, mert küzdöttek a kezdet nehézségeivel. 1828. szept. 4. és 27-én Wesselényit arról tudósítja, hogy most a gyep elrendezése és a versenyfutások örök lábraállítása a legfőbb dolga. Gróf Eszterházy Károlynak szintén ezt írja ez év októberének 26-án, mert tudta, hogy a verseny korántsem volt megállapodva, sőt megírja azt is, hogyha ő (t. i. Eszterházy Károly) és Mihály, Károlyi György, Wesselényi Miklós és Andrássy nem segítenék, összerogyna minden, azért kéri őket az összetartásra. Az Országos Magyar Gazdasági Egylet levéltárának első tárgymutatójából 1 ) kitűnik, hogy a lótenyésztő-társaság ekkor már megvolt, mert a tárgymutató szerint Széchenyi 1828. decz. 8-án indítványozta a társaság szabályozását. 2 ) Ö folyton azon dolgozott, hogy minél nagyobb összeg gyűljön egybe az állandó alapra. Wesselényit nov. 24-én értesíti, hogy 30 alapítólevél van már s még csak 26 kell ; gróf Gyulay Ignácz altábornagynak meg decz. 22-én azt írja, hogy van 1100 arany alapítvány és jelzi már ekkor előre, hogy az egyletből egyelőre egy állattenyésztő-társaság fog alakulni, ebből pedig legközelebb gazdasági egyesület fog kifejlődni, a mire földmíves országunkban nagy szükség van. 1829. februárjában az ostorfuttatás meghonosítását, majd még e hónapban egy lóversenykészítőintézet felállítását indítványozza. Ugyancsak e hónapban elküldi gróf Reviczky Ádám kanczellárnak a ló- és állattenyésztést előmozdító nyomtatványokat, de azért az Állattenyésztő társaság még ez évben nem állott fel. Ezt bizonyítja a Pesti Ló-Versenykönyv 1829-re, a melyet szintén Széchenyi készített Döbrentei segítségével.3) !) Lásd a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle II. tv.-ben Paikert Alajos czikkét : gróf Széchenyi István és az Országos Magyar 'Gazdasági Egyesület. 2
) Széchenyi a társaságot Lóversenvzőnek nevezte egy későbbi művében.
3
) Ezen évkönyv szerint az egyletnek már 349 tagjá volt : olvasható benne feljegyzés az angol ménlovakról, és értekezés a lóvásárról ; ekkor a ¡-ársaság már belevonta hatáskörébe a lóiskolát is (a lótenyésztés és -lóversenv mellett).
25
Nagyon jellemzi Széchenyit az alábbi kiadatlan levél,1) mely kimutatja, mennyire szivén hordta (még utazásaiban is) a lótenyésztés ügyét. 1829. aug. 3-án így ír Wesselényinek Zieronból : »Kedves Barátom, egy igen rút esső teheti lehetségessé, hogy véled, sok foglalatoságim, és a látni Valók közt, egy két szót. írhassak. Károlyival együtt, ki igen köszönt, szinte elszomorodtunk, annyival előbb vannak itt Ló dolgában, a német de egyébaránt emberséges lakosok. Láttuk Redefini Ménesben, Morisko, Wildfive, és itt Shuffler mén lovakat, — rnellyek többet érnek 20/m. pengőnél — . Ha nálunk volnának, egy uj Aera volna következések. — Gondolhatod, hogy nincs időm, en detail imi — de igen szükségesnek látom, hogy gondoljunk ki akármit,· efféle lovakat — mint a milyeneket Biel tart, szereznünk. October elein megint Pesten leszek, — mert még inkább átlátom nagy hasznát, Creditumrul szólló könyvemnek. „Mert csak legyen pénzünk, majd lesz minden egyéb is." — Holnap Doberanba megyünk — és onnand Gőzhajóval, egy paár napra Koppenhagba. A Versfütás után, bé akarjuk járni az egész országot ?s aztán Hamburgon át, Amsterdamba, és Brüsselbe. Károlyi onnand Parisba indul, én pedig Frankfurtnak, Schornhausennak, s Ischlnek — September 15-kéig Czenkre ! ! ! Én enyi utat minden alkalommal fogok tenni, s a mint az idevaló Tendenzia mutatja magát, egy pár esztendő lefolytával —· 3, 4 holnap alatt bé lehet járni, nem futni egész Európát, elég olcsón és igen nagy haszonnal ! Hamburgbul 52 ora alatt megyen a gőzhajó Londonba, 40 óráig Amsterdamba; 94 ora alatt Petersburgba — Doberanbul, 18 ora alatt Koppenhágába. — És ezen javítni való el tökéilet akarat, mindenhol nötten nő, míg szánakozásra méltó füleimbe mindég a hazai „Maradjunk a réginél" kong!!! — Egyébaránt tegyünk amit tehetünk, az előítéletek kitörlése végett. ,Félre a gyenge ki áll, versenyt fut sorsai a bátor.' Isten veled. írjál, Pestre poste restante — hogy vagy, hol vagy 's hol leszel — dolgodat pedig ugy intézzed, kérlek istenért, hogy Januarius elein Pesten lehessél. — Széchenyi. - Igen köszöntöm tiszteletre méltó Anyádat — Biel igen emberséges Ember — köszönt — 's reményi téged látni, a mi 1830 igen kivihető". Az 1830. február 2-i ülésben Széchenyi újból indítványozta egy állattenyésztő társaság felállítását. Erre február 9-én és 26-án Tudnivalók-hsin a közönség elé terjesztették e tervet, a június 11-iki gyűlésen !) Megvan a Széchenyi-múzeumban.
26
pedig (Gróf Festetits Imre elnöklete alatt) Széchenyi felolvasván javaslatát, határozatba ment, hogy a társaság ezentúl az Állatlenyésíta társaság czímet veszi fel.1) A társaság czélja volt a lovak, juhok, szarvasmarhák és más háziállatok tenyésztésének előmozdítása s az ezt előmozdító eszközök (mint a lóverseny, kiállítás, vásár) istápolása és így 1830-ban az egyesület feladata volt: íökép a lóverseny, az állatmutatás rendezése, 2 ) paraszt kanezák jutalmazása, lóárverés, lóiskola tartása, országos méneskönyv szerkesztése. Már akkor azonban. gazdasági egylet lebegett a szemük előtt — mint fent Széchenyinél is láttuk — ezt mutatja az 1830-iki gyepkönyv,3) mely 67. lapján kijelenti, hogy „idővel még hasznosb és az egész gazdaság széles mezejére kiterjedő intézet válhat belőle". Széchenyi azután is fáradhatatlanul dolgozott. Még 1830-ban be^ mutatja Uri skót földművest, a kit Andrássy Györgygyei hozatott a földműves ismeretek terjesztésére ; azonkívül indítványozta, hogy hozassanak Angliából gazdasági eszközöket," ezek azután az annyira szükséges gazdasági egyesület kezdetéül szolgálhatnak. Tényleg a társaság 1833. májusában hozatott műszereket s ezeket ki is állították a Köztelken, a melyet szintén Széchenyi indítványára vettek s neveztek el (május 26-án). Széchenyi ez időben egy mintagazdaság alapítását is óhajtotta s e czélra 20,000 p. forintot ajánlva, egy ingatlan jószág vásárlását indítványozta. 4 ), Széchenyi lett az ideiglenes elnök, mert Orczy Lörincz nem fogadta el az elnökséget. 2
) Az első kiállítás 1830. június 6. és 7-én volt.
3
) 1830 iki Jelentés a Magyarországi Állattenyésztő Társaság Munkálkodásairól. A választottság nevében kiadta András y György és Döbrentei Gábor. 1831. és 32-ben Andrásy és Tasner, később Tasner szerkesztette. 4 ) Jószágot nem vásároltak ekkor. Széchenyi 1838-ban ismét hozzálátott tervének végrehajtásához. A Széchenyi-múzeumban van egy aláírási .felhívása, ez mutatja, hogy előbb biztos akart lenni, egybegyűl-e a szükséges pénz. Aláírási íve így hangzik :
Nem kötelező
Aláírás
egy Pesthez közel fekvő ingatlan birtok' megvásárlására, mellynek ára körül belül 130,000 pengő forint. Mikor alá van írva az emiitett summa, a,' dolog' miben létét minden részleteivel előadja, az Alulirt, 's kinek az nem tetszik, bármilly summával volna is ezen ivre feljegyezve, tüstént megsemmisítheti aláírását. Pest, Sept, 10. 1838. . Gr, Széchenyi István. Aláirtak : Báró Orczy Lőrincz 2000, Gr. Andrásy György 3000, B. Wesselényi Miklós 1000, Gr. Csáky Károly 10,C00, Gr. Széchenyi István 20,000, Henrich N. János, Benvovszky Péter, Orasv Loyola, Jakovich József, Lukács Móricz, Jósika Miklós, Patay József Õ00—Õ00, ifj. Bezerédy István 1000, Rosti Albert 1000, Marczibányi Lajos 2000,
27
Széchenyi még 1833-ban azt is indítványozta, hogy nz egylet kérje meg a felséget a pártfogásra és állandó díj alapítására. A kérés megtörtént s a felség erre 1834-ben értesítette az egyesületet, hogy a pártfogást elfogadja (100 frt évi díjat fizet) és 100 arany évi versenydíjat alapít. Ugyanekkor alapítványt tett József nádor és Ferencz Károly főherczeg is. Az Állattenyésztő-társaságból 1835. június 8.-án lett a Gazdasági egylet 1 ), jobban mondva akkor mondták ki, hogy azzá lesz és kiterjeszti működését a mezei gazdaság összes ága,ira két alosz'álylyal : a) állattenyésztő osztály (;i lóversenynyei) és h) a gazdaság egyéb ágait magában foglaló osztály. Érdekes, hogy az átalakulás alkalmával a felség 1835. május 20-án leküldte a kanczelláriához Széchenyinek 1822-iki Havsányi Pál, Hegyesy Péter, Bartha Sándor 100—100, Gr. Szapáry József 1000, Czindery László 3000, Csapó Dániel 2000, Havas József 200, Gr. Károlyi György 3000, Gindlv Antal és Rudolf 1000, Tasner Antal megbízásából valaki 10,000, Gvürky Pál 2000, Teleky S ámul 1000, Gr. Károlyi Lajos 2000, Pregardt János 10,000, Yeisz Bernát Ferencz 3000, Szekrényess ν József 100, Trsztvánszky István 1000, Andrásy Károly 1000, Karátsonyi Guidò 1000, Br. Podmaniczky Lajos 200Э, Gr. Zichy Ödön 8000, Ürményi Ferencz 1000, Kovács Zsigmond 500, Steinbach Ferencz 300, Gr. Zichy Miklós Palotai 7000, Zichy János Nágocsi 500, Székely Károly 400, Ürményi József 1000 és Gr. Festetics Leó 2000 pengő forintot. Erre 1839. márcz. 17-én Széchenyi újból ajánlotta egy gazdasági telek vásárlását és a. lóiskola előmozdítását. Azt hiszem, később Rákoson tényleg vettek telket s állítottak mintagazdaságot. !) B. Orczy Lőrincz már az 1831. évi márcz. 13-iki választmányi ülésen bejelentette a társaságnak, hogy Pest-vármegye egy gazdasági társaság felállítására törekszik ; kijelentette, hogy jó volna azt az (Állattenyésztő) társasággal egybekapcsolni.. Tényleg a Pest-vármegyei· 1831. évi márczius 18-iki közgyűlésen (996 sz. §.· 25 p. 8), mikor a megyebeli orphanalis deputatió bemutatta jegyzőkönyvét, szóba került egy gazdasági társaság. Véleményt adva Gr. Festetics György és László egy gazdasági társaság fundusának gyarapítására adott 200 frtos adományáról, a közgyűlésen felszólalt Dubraviczky Simon 2-ik alispán és jelentette, hogy az országos rendszeres munkálatok ügyében kiküldött deputatiónak az a véleménye, hogy a földművelés tökéletesítésére gazdasági társaság kell. Erre a közgyűlés Dubraviczky elnöklete alatt kiküldötte gr. Széchenyi Istvánt, gr. Keglevits Lászlót, gr. Teleky Samut, b. Orczy Lőrinczet, gr. Károlyi Györgyöt, gr. Ráday Gedeont, Szentkirályi Lászlót, Glosius Dánielt, Mérey Lászlót, Dercsénvi Pált, Groszschmidt Jánost, Nagy Györgyöt, Sárközy Imrét, 5 járás szolgabíráit, Kovács Zsigmondot és Mayerffy Ferenczet avval az utasítással, dolgozzák ki egy gazdasági társaság alapját és rendszabásait (összekötve tüzkármentesítő társasággal mint Austriában) és adják be véleményüket. Ezentúl ez ügynek nem találtam nyomát a jegyzőkönyvekben. Érdekesnek tartom azonban megjegyezni, hogy a gazdasági társaság felállításának eszméje Pest-vármegyében már 1817-ben is szóba került. A helytartótanács ugyanis 1817. szept. 23-iki kelettel leírt a vármegyékhez s ígv Pest vármegyéhez is, adjon véleményt, miképen lehetne az utóbbi években tapasz- ·
28
folyamodványát, avval az utasítással, tétessék jelentés, mi és miféleképen módosult az idők folyamán az eredeti tervben. 1 ) 1836-ban újabb indítványa volt Széchenyinek, még pedig az egyesület nagyobbszerü feladatáról. Az alosztályokra való osztást tárgyazó terve el is fogadtatott s ő lett a lóversenyalosztály elnöke. Ezen közben 1837-ben Orosz J. és Pesti Lajos a Hírnökben Marechal franczia tudós véleményére hivatkozva, támadást intéztek a lóverseny ellen, ezt haszontalan játéknak, angol majmolásnak nevezték és azt állították, hogy a versenylovak más szolgálatra alkalmatlanok. Ezt Széchenyi nem hagyta szó nélkül. Nem akarta, hogy a lóverseny, mely eredményében a hazai előmenetelre oly jónak bizonyult, eltiportassék, azért Orosznak és Pestinek önálló könyvben felelt. „Néhány szó a' lóverseny körül" czimü müve volt ez, mely 1838-ban jelent meg. Marechal idézett véleményét taglalja, szétszedi és sokféle ellenvetéseire kimutatja, hogy ellentétben állanak egymással. Igy pl. Marechal az angolfaj tenyésztést a legjobbnak lartja, de az ezt előidéző lóversenyt kárhoztatja. talt ínségen, kenyérszűkén segíteni, miként lehetne a, szántást, krumplitenyésztést elő ' mozdítani, a dolgozni nem akarókat a dologra szorítani. A vármegye a nov. 17-iki közgyűlésen (4020 p.) kifejtette erre, hogy a gazdasági pangásnak .okai nagyrészt kereskedelmi viszonyainkban rejlenek. Kifejtette azonban azt is, hogy jótékonyan hatna., ha a külföld példájára jutalmakat tűznének ki és egy társaság venné az egész ügyet gondozásába. Ily társaság a vármegyében készülőben lévén, a vármegye kérte a helytartótanács pártfogását. A társaság, úgy látszik, nem létesült, a vármegye jegyzőkönyveiben a társaságról nem találtam többé feljegyzést. A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898. évi folyamából (362—3 lapon), -Magyar Gazdaszövetség terve 1817-ből' czímű czikkből megtudjuk, hogy Szentkirályi László alispánnak tervet nyújtottak be egy gazdaszövetség felállításának érdekében, a mely a gazdaságra vonatkozó • tudnivalók összeállítását és kinvomatását (és gazdasági naptár szerkesztését) tűzte ki czélul. Az alispánnak sikerült József nádort pártfogónak megnyerni s a szövetség meg• alakítása czéljából 1817. aug. 24-ére meghítta ülésre b. Brüdern Józsefet, gr. Brunswick Ferenczet, Csekonits József generálist, gr. Eszterházy Károlyt, gr. Festetics Györgyöt, Jánost és Antalt, Glosius Dánielt, gr. Hunvady Józsefet, b. Orczy Lőrinczet, Szily József cs: udv. tanácsost, gr. Waldstein Manót és b. Wenkheim Józsefet. A gazdaszövetség valószínűleg nem jött létre, mint fentebb már meg is említettem. !) Az Orsz. Levéltár kamarái osztályának 1822. évi 2737. száma alatt. Ez iratok 183õ-ben 7291/631. számmal érkeztek a felségtől s a kanczellária áttette a nádori ' hivatalhoz.
29
Hangsúlyozza, hogy a lóversenynek nálunk az volt a legnagyobb haszna, hogy központosítást és elmesúrlódást eredményezett. Ezt és az ebből eredő hasznot senki sem tagadhatja. Igaz, hogy u lovak (a verseny) ügyében eddig az eredmény nem nagy, de a körülmény annak tulajdonítható, , hogy kezdetben senki sem értett nálunk a lovak választásához, tenyésztéséhez és általában előítélet volt a tárgy ellen, hogy a közönség aluszékony,·' az intézmény meg fiatal, hogy a rendelkezésre álló 1039 arany jutalom kevés. Majd a 10 év előtti ajánlatát taglalja és azt, a mit eredményezett s megállapítja, hogy jóslatai beteljesedtek. Most csak az kell, hogy mindenki (különösen a tagok) tegyen eleget kötelességének. Szükségesnek tartja, hogy több legyen a versenydíj, legyen jó gyep,, a Gazdasági egylet alapíttassék meg örökre, legyen országos méneskönyv, ménbér, lóvásár. Ezeket taglalva megjegyzi, hogy ö ellenezte a lóversenynek a Gazdasági egylettel való összekapcsolását, de leszavaztatván, bele kellett nyugodnia. Hangsúlyozza azonban, hogy a verseny tartja fenn a tavaszi egybejövetelt Pesten, azért ezt a gyökeret nem kellett volna egy nagyobb körnek alárendelnie. Arra fog törekedni, hogy az angol Jockev-Club mintájára nálunk is egy külön Verseny-egyesület álljon fel. Végül kijelenti, hogy az, mit ő mond, lehet theoria, mánia, lehet } hogy hibáz, de óhajtván a dolog sikerét, kivánja ennek bebizonyítását és azért felszólítja Oroszt és Pestit, hogy vagy czáfolják meg, vagy eszközöljenek az övénél jobbat. , . : Széchenyi óhaja a külön verseny-egyletre nézve tényleg bekö-. vetkezett. 1839-ben ketté választották и. Gazdasági egylet pénztárát, ez meg azt eredményezte, hogy az alapítókat felszólították, nyilatkozzanak, hova fordíttassanak a kamatok, a gazdaságra vagy a versenyre. Nagyon, kevesen nyilatkoztak s így a határozat értelmében a gazdasági ág rovatába került a legtöbb alapítvány. Az 1840. június 3-iki közgyűlésen (19 p.) pedig határozatba ment, hogy a lóverseny választassék el a Gazdasági egylettől, még pedig az aláírásokra való tekintettel az 1842-ik évtől kezdve. 1842-ben tényleg megalakult a Pesti Lovar-egylet, a mely tudósításait 1842-től kezdve adja ki. Az elválás után az állattenyésztés meg-, maradt továbbra a Gazdasági egylet hatáskörében. Ez időtől kezdve 8. alosztálya volt az egyletnek, az egyiknek, a selyemtenyésztésinek^ Széchenyi volt az elnöke. íme, ez a magyarországi lóverseny története. *
30
Melléhletek. I. S ζ é с li e η y ï I s t ν á η 1822. é v b e n k e l t f e l s é g f o l y a n i o d V á η y a. K í v ü l : An Seine Majestät Graf Stephan Széchényi und die dem Pl'erdezüchter-Vereine beyzutretten Wünschenden bitten um Erlaubniss ein Pferdezüchter-Verein bilden und Wettrenn-Preise anzetzen zu dürfen. В e Iii 1 : Eure Majestät ! Nach mehreren Rücksprachen und Berathungen in Betracht dessen, Wie man die Pferdezucht in der österreichischen Monarchie, insbesondere aber in Ungarn allgemeiner und "gemeinnütziger machen könnte? •und wie es möglich wäre die kleinern Gutsbesitzer und Arendatoren zur Pferdezucht zu stimmen und zu bewegen? glaubten wir überzeugt seyn zu können, dass die jetzt bestehenden Gestüte den Beweis g'eben, dass in der österreichischen Monarchie gute Pferde leben und geboren werden können und dass in der Sache des Pferdes sehr wenig mehr zu .thun übrig1 bliebe, wenn die Anzahl solcher Gestüte grösser wäre : — da das aber leider der Fall nicht ist, und die Gestüte, besonders in Ungarn und Siebenbürgen vielmehr eingehen als zunehmen, nothwendigerweise etwas erfunden werden müsste, wodurch alle Leute die sich irgend mit einem Zweige der Oekonomie beschäftigen, zur Pferdezucht angeeifert fühlen möchteii. — 'Wir dachtën auf ein Mittel, durch welcher man dahin kommen könnte, dass jene, die keine Gestüte zu halten im Stände sind, sich eutschHessen möchten, des Jahres wenigstens einige Füllen zu ziehen ; und dass man die Pferdezucht nicht mehr zu einer Sache der Liebhaberey machen, sondern sie zu einem Zweige der Oekonomie reclinen möchte. Nun scliien es uns, dass um diess zu erreichen, durchaus nothwendig wäre, dass ein Gewinn durch die Pferdezucht sicher oder wenigstens möglich gemacht werde. Nun ist aber der Fall, dass nur die grösseren Familien Oesterreichs Gestüte halten, und auch selbe den bedeutenderen Theil ihrer Pferde f.um eigenen Gebrauch ziehen, so dass lür die Riniontirung' und für den Privat-Ankauf im Verhältniss wenige überbleiben. Mit einem worte, dass obschon in der österreichischen Monarchie viele gute Pferde zu finden sind, deren doch bei weitem mehrere und bessere vorhanden se.yn sollten, zumalen die Lage einiger Theile Ungarns und Siebenbürgens absichtlich von der Natur zur Pferdezucht bestimmt zu seyn scheint, und das Aerarium jährlich viele Pferde um theures Geld im Auslande zu kauien bemüssiget ist. Diesem Mangel in der Pferdezucht abzuhelfen ist schwerer, als in irg-end einem andern Zweig'e tier Landwirtschaft. — Der Grund dieser Schwierigkeit liegt in der Unwahrscheinlichkeit, die die Pferdezucht in Hinsicht des Gewinnes darbietet. Wir sehen aus besagtem Grunde die meisten Gestüte in Ungarn •aufhören, und nur jene bestehen, deren Besitzer nicht den eigenen An-
31
theil. sondern das allgemeine Beste vor Augen haben. Die Unwahrscheinlichkeit, man könnte sagen, die Unmöglichkeit jetzt aus der Pferdezucht JSiiitzen zu ziehen, oder wenigstens nicht zu verlieren, ist gewiss die •triftigste Ursache, dass die meisten Landwirthe sich selber auf die Zucht -der Schafe und des Hornviehs verlegen, und das Züchten der Pferde ganz vernachlässigen. Wir glauben, dass die Möglichkeit des Gewinnes, auf die meisten Leute den bedeutendsten Einfluss haben muss. — Wir sehen England, wo im Vergleich mit andern Ländern unverhältnissmässig ¡viele Pferde gezogen werden, wo das Erziehen und die Haltung derselben, mehr als zehnmal so viel kostet, denn in einigen Theilen unserer Länder, und wo man durch das Pferdeziehen doch gewinnen kann und auch wirklich gewinnt. Um aber diesen Vortheil möglich zu machen, den sich, der ärmere sowohl, wie der reichere Theil verschaffen kann : sind wir übereingekommen, nahmhafte Preise für die bestgezogenen Pferde auszusetzen, als das einzige Mittel wodurch Privat-Leute die Pferdezucht fördern können. Nun sind schon 1600 # als Preise für das Jahr 1822 bestimmt, und .ohne allen möglichen Nachtheil zu gewinnen. Neue Preise für das beste •Pferd sind iundirt, dass heisst : auf immerwährende Zeiten lestgesetzt, •und es würde zu wünschen seyn, dass sie's alle wären; denn durcli .nichts könnte man alle Leute beynahe mehr bewegen, als eben durch -diese sichere Aussicht (ohne alle Gefahr zu verlieren) nahmhafte Preise •erlangen zu · können. Was kann jetzt ein Züchter wahrscheinlicherweise für ein Füllen bekommen ? und was wird er dann, wenn die Preise ein.rnal bestehen werden, gewinnen können ? Ueber die Art, wie man das beste Pferd erkennen soll, und wie die Preise zu vertheilen wären, sind wir' in dem Wettlaufe übereingekommen. Obschon das Wettrennen auch eine vielleicht nicht ganz verässliche Weise ist, von mehreren Pferden das Beste mit Gewissheit zu erkennen: so scheint sie doch nach unserer Meinung'.die sicherste, wei das Pferd, das im Wettlaufe mehr Schnelligkeit, Stärke und Ausdauer beweiset als andere, nach aller Wahrscheinlichkeit auch besser und zum mannigfaltigen Gebrauche tauglicher als die Andern seyn muss. Da es aber nothwendig ist, dass im Wettlaufe alles beseitiget werde, wodurch der Eine in Vortheil, und der Andere in Nachtheil käme : so bitten wir allerunterthänigst, Euer Majestät geruhe die hier sub A) zugeschlosseneu Regeln der Pferdewettrennen allergnädigst zu bestätigen ; -denn ohne dieser Vorsichts-Massregel würde der Wettlauf seinen Endzweck verlieren und am Ende in ein Spiel ausarten. Um dem Publikum die volle Sicherheit zu geben, dass einige Preise immerwährend bestehen, wünschten wir sub В) unsere Preise fundiren, und das hier sub С) ausgestellte Fundational-Instrument ausfertigen und ^bekannt machen zu dürfen. Um das Publikum von diesen ausgesetzten Preisen baldmöglichs :zu benachrichtigen und dasselbe zur Theilnahme an dem Wettlaufe ein-
32
zuladeii : sollte der sub D) angeführte Artikel in mehreren Zeitungen abgedruckt werden. Die Ursache, warum drey Preise für den ganzen Continent bestimmt wurden, ist die, dass man dadurch den Concurs der Pferde vergrössern, und die Güte der innländisehen Pferde bekannter machen sollte. — Würden die Baiern z. B. nicht sagen, wenn sie für· keinen der Preise mitlaufen könnten, dass sie selbe .gewiss alle gewinnen würden, wenn sie das Recht des Zutritts zum Wettlaufe hätten ? Und •würde das den Credit unserer Pferde nicht äusserst schmälern ? — Im Falle jedoch, dass ausländische Pferde die wenigen Preise, die für sie bestimmt sind, gewinnen sollten ; werden sich nicht viel Leute in unsern Ländern aus Ehrge.z auf noch bessere Pferde verlegen? und dadurch dem Allgemeinen nützen ? Sollten .aber die Ausländer verlieren : so gewinnen unsere Pferde desto mehr am Werthe. Um jedoch dieser g'anzpii Sache Sicherheit und Grund zu geben,, wagen wir Euer Majestät allerunterthänigst zu bitten, , womit Allerhöchst, dieselben dem Vereine die allerhöchste. Bewilligung- und Bestätigunghuldreichst zu ertheilen geruhen, zugleich aber allergnädigst erlauben möchten, dass Seine Kaiserliche Hoheit der Erzherzog' Joseph Palatínus· zum Protector und Praeses des Vereins erbeten werden dürfte, und die 'hier sub E) angeführten · Statuten und Reglement des PferdezüchterVereines bestehen könnten. Die hier angesetzte Tabelle sub F) enthält die verschiedenen Gewichte unci Distanzen, und alle andern Bedingungen die ein jeder Preisg^eber nach seinen Ansichten festgesetzt hat. Endlich zeigt der Beyschluss G) die Namen der Mitglieder des, Pferdezüchter-Vereines. Wien, den 31-ten Jäner 1822. Graf Stephan Széchényi Rittmeister Und die dem Vereine beyzutreten wünschen.
II. Széchenyi folyamodványának A)
melléklet.
mellékletei.
Regein der Pferde-Wettrennen in Ungarn.
1. Die Stadt Pesth wird vorläufig als der Centraiort der Wettlaufe· bestimmet. Sollten sich mit der Zeit die Preise stark vervielfältigen, so· werden durch den Verein auch andere Orte zum Wettrennen gewählet. 2. In Pesth werden die Wettlaufe alljährlich in der Woche vor dem Medardi-Markte abgehalten. 3. Die Regeln des Wettrennens gehandhabet durch das Legale· Testimonium, welches an die respectiven' Wettlaufsörter um drey ganze Tage früher, als die Wettlaufe statt haben, zu erscheinen ersucht wird·,.
33
unci durch wenigstens zwey von den' Bahnrichtern, die auch um drey Tage eher, als die Wettrennen beginnen, in dem respectiven Wettlaufsortrf sich einzufinden haben.. Diese bilden zusammen die Bahnrichterschaft:. 4. Alle Missverständnisse und Streite werden durch diese im vorigen Artikel erwähnte Balmrichterschaft geschlichtet. Sollte dennoch irgend eine Parthei mit dem Ausspruche derselben nicht zufrieden gestellet werden, so hat der Verein darüber zu entscheiden, wovon dann keine wei-^ tere Appellation mehr statt hat. 5. Die Bahnrichterschaft ernennet einen Preisrichter, der dann zu bestimmen hat, welches Pferd der Sieger sey. Dieser Richter entscheidet ausser den besagten Punkte in gar keiner Sache. Mit seinem Ausspruche müssen hingegen, wie er auch immer laute, alle Partheien zufrieden gestellet seyn. · ' ' 6. Muss jedes Pferd welches für irgend einen Preis laufen soll, unabänderlich das Eigenthum desjenigen seyn, der es auf die Bahn bringt. " 7. Es dürfen mehr Pferde als eines von einem oder mehreren in Gesellschaft vereinigten Eigenthümern niemals, und in keinem Falle, für denselben'Preis zugleich auf die Bahn tretten. 8. Diejenigen, welche gegen diese zwey vorhergehenden Artikel handeln, das heisst, ein fremdes ihnen nicht zugehöriges oder mehrere eigene Pferde auf einmal auf die Bahn bringen, können den Preis, wenn auch ihr Pferd das Erste wäre, in keinem Falle gewinnen, sondern der Preis wird dem zwej^ten besten Pferde zugetheilt. 9. Die Eigenttmmer die ihre Pferde für irgend einen Preis in die Bahn eintreten zu lassen wünschen, haben selbe bey der Bahnrichterschaft in den nächsten drey Tagen vor dem Anfange der Wettlaufe vormerken zu lassen. Doch können auch schon früher vorläufige Vormerkungen durch Briefe beim Secretar des Vereines, dessen Aufenthalt stets in Pesth seyn wird, statt haben. 10. Für jeden Preis können welch immer für eine Zahl Pferde vorgemerkt werden und so auch laufen ; doch im Falle, dass auf einem und dem nähmlichen Preis mehr Pferde sich stellen sollten, als die Rennbahn in einem Lauf sie fassen könnte, so wird die Bahnrichterschaft diese Pferde durch's Loos in zwey oder mehrere Abtheilungenden Umständen gemäss theilen ; dann wird eine jede Abtheilung für sich laufen, und die Sieger dieser Abtheilungen müssen alsdann unter sich noch einen Lauf, der den Preis entscheidet, machen. Dieser letzte Lauf wird, wenn dié Rennbahn nicht über 1500 klafter beträgt,'noch am selben Tage vorge:nommen ; sollte aber die Bahn über 1500 klafter messen, so geschieht der Lauf am folgenden Tage. 11. Die Eigenthümer der Pferde, die selbe für irgend eihen Preis auf die Bahn zu bringen wünschen, haben vorläufig deren Abkunft, GeL burtsort, Alter und dass1 sie ihr Eigenthum sind, vor der Bahnrichterschaft auszuweisen ; können sie das nicht so wird ihnen nicht gestattet, Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
3
34
ihr Pferd auf die Bahn eintreten zu lassen. Der Eigenthürner eines erkauften Pferdes erlangt das Recht dasselbe auf die Bahn zu stellen, wenn er von glaubwürdigen Zeugen ein Certificat vorzuweisen hat, durch welches er die obenerwähnten Erfordernisse beweiset. Sollte hingegen der Eigenthürner dasjenige Pferd, welches er auf die Bahn kommen lassen will, selbst gezogen haben, so muss er dessen Alter, Geburtsort und Stammbaum durch ein Legales Testimonium oder ämtliches Zeugnis ausweisen. . In den ersten fünf Jahren, das ist von 1822 bis 1826 inclusive ist, um die Abkunft eines Pferdes zu erweisen genug, wenn es dargethan wird, in welchen Gestütt dasselbe erzeugt wurde, oder wenn es den Preisen gemäss ausgewiesen wird, dass es nicht ausser Landes, ausser der Monarchie oder ausser Europa's Continent geboren und erzogen wurde. Von 1827 aber angefangen müssen auch der Vater und die Mutter eines jeden Pferdes, nebst dem Geburtsorte und Alter mit glaubwürdigen Zeugnissen dargethan werden. 12. Wenn ein einziger Eigenthürner sich für irgend einen Preis vormerken lässt, so kann er den Preis ohne Wettlauf gewinnen, doch muss sein Pferd in die Bahn eintreten und die ganze Distanz derselben durchgehen. Sollte für irgend einen Preis gar kein Pferd vorgemerkt werden, so •fällt der Preis der Vereins-Cassa anheim. 13. Dasjenige Pferd, welches mit dem Kopf zuerst die Linie des Gewinnpostens, erreicht, ist Sieger, und hat den Preis gewonnen. 14. Wenn sich der Fall erreignen sollte, dass zwey Pferde derrnassen zugleich an das^Ziel kämen, dass der Preisrichter den Sieger nicht bestimmen könnte ; so haben diese zwey Pferde unter denselben Bedingungen, d. h. mit denselben Gewichtern dieselbe Länge nochmal zu durchlaufen, das Pferd welches in diesen Rennen das Andere schlägt, gewinnt den Preis. Alle übrigen Pferde hingegen, die den ersten Lauf mitgemacht haben, sind von diesen zweyten Rennen- ausgeschlossen, Ιδ. Das Alter der Pferde wird vom 1-ten May berechnet. 16. Es wird festgesetzt dass kein Pferd vor dem vollendeten vierten Jahre für irgend einen Preis auf die Bahn kommen könne.' 17. Jeder Preisgeber kann bestimmen, welche Eigenschaften ein Pferd haben muss, und was er leisten soll, um den Preis den er gibt, gewinnen zu können ; er kann daher bestimmen, welches Gewicht die Pierde, die für seine Gabe laufen, tragen und welche Länge sie durchlaufen sollen. 18. Den Preisgebern steht es frey die Race der Pferde die für ihre Preise laufen sollen, zu bestimmen, so auch ihr Vaterland und ob selbe ganz von orientalischer Abkunft seyn sollen oder nicht. 19. Das. Gewicht der Pferde, desselben Alters und desselben Geschlechtes muss ganz gleich seyn, wenn sie für einen und denselben
35
Preis auf die Balm treten. Der Hengst gibt jedoch allen Stutteii und Wallachen zwey und ein halb Wiener-Pfund vor. 20. Zu dem Gewichte des Reiters wird der Sattel sammt der Decke und der Peitsche gerechnet. 21. Wenn ein Preisgeber nebst den Gewichten und der Länge noch das zur Bedingiiis setzen sollte, dass ein Pferd um Sieger zu seyn und denn Preis zu gewinnen, zweymal die Übrigen schlagen müsse, so wird das Pferd welches die Linie des Gewinnpostens zweymal zuerst erreichet, Sieger seyn, und den Preis gewinnen. Erreicht dasselbe Pferd das Ziel hintereinander, so ist der Preis mit zweymaligen Rennen gehöhlt. Sollte aber zum Beyspiele, das Pferd A den ersten Lauf entschieden haben, den zwey ten Laut' hingegen das Pferd B, so müssen diese zwey Pferde mit Ausschluss aller übrigen noch ein drittes Mal laufen, und welches dann sieget, erhält den Preis. Doch können auch Preisgeber zur Bedingung ihrer Preise festsetzen, dass wenn der Sieg durch zwey Rennen nicht entschieden ist, auch zum dritten Laufe alle Pferde zugelassen werden sollten, und wenn in selben das Pferd E siegen sollte ; so haben die drey Sieger noch den vierten unci letzten lauf zu machen. In jedem Laufe aber muss jedes Pferd wenn es auf den Preis das Recht nicht verlieren soll, während das erste Pferd den Gewinnposten erreicht, bis innerhalb der letzten Distanz gekommen seyn. Nach jedesmaligen Laufe hingegen wird eine halbe Stunde ausg-esetzet. 22. Für das Recht um für irgend einen Preis ein Pferd auf die Bahn zu bringen, darf kein Preisgeber von jemanden eine Geldsumme •oder sonst was immer abfordern. 2-3. Das eine und dasselbe Pferd kann für alle jene Preise, zu deren Bedingungen es geeignet ist, auf die Balm treten. 24. Am Vorabend des Wettrennens wird durch die Bahnrichterschaft der genaue Zeitpunkt des Wettlaufes und die Reihenfolge desselben bestimmt und bekannt gemacht. Wenn die festg-esetzte Stunde da ist so wird auf Niemanden gewartet. Der nicht erscheinet hat sein Recht verloren. 25. Die Bahnrichterschaft hat über den 19-ten Artikel zu wachen, deshalb ist jeder der einen Wettlauf reiten will, verbunden sich vor dem Reimen in Gegenwart der Bahnrichterschaft wägen zu lassen ; ferner ist ein jeder nach dem Reimen verpflichtet, sich alsogleich zu dem Gewinnposten zu begeben, wo er wieder in Beyseyn der Bahnrichterschait gewogen wird. Zwey Pfunde weniger als der Reiter Gewicht haben sollte sind gestattet. Wenn derjenige aber, der einen Wettlauf geritten hat, sich wägen zu lassen versäumet : oder um mehr den zwey Pfunde als er haben sollte, leichter befunden wird ; oder auch wenn er nach dem Laufe, bevor er gewogen wurde, jemanden die Hand reicht, oder endlich wo anders als bey dem Gewinnposten vor dem Richter vom Pferde 3*
36
steigt; so kann das Pferd, welches er geritten in keinem Falle gewonnen haben Der Preis gehört demnach dem zweyten besten Pferde.' Sollte aber der Preisrichter dieses Pferd nicht bestimmen können, so haben alle Pferde noch einmal um den Preis zu laufen ; ausgenommen wird nur dasjenige Pferd, das aus obiger Ursache vom Preise ausgeschlossen wird. 26. Das Pferd., welches seinen Reiter abwirft oder bey einer gebogenen Bahn einwärts einbricht, kann nicht Sieger seyn. 27. Jene Wettreitèr, welche den andern im Laufe den Weg kreutzen, an sie drängen, sie schlagen, oder andere niedrige Mittel ergreifen um zu siegen ; können nicht gewonnen haben, und werden für unfähig erklärt jemals wieder für einen Preis irgend ein Pferd zu reiten. 28. Wenn Jemand, er sey Eigenthürner eines Pferdes " oder sein Knecht, eines Betruges ' überwiesen wird, so kann ér nie wieder mit seinem Pferde für irgend einen Preis auf die Rennbahn kommen. Die Bahnrichterschaft haben solche Leute vorzumerken und dem Vereine einzureichen. 29. AVenn durch einen Umstand, der nicht vorausgesehen werden ist, die Nothwendigkeit sich zeigen sollte, dass diese benannten Regeln verändert und erweitert werden müssten ; so wird ein Anhang an den nun bestehenden die Mäng;el ersetzen, das wenig' Gute umschaffen, und dadurch den nötigen Aufschluss geben.
B) ' melléklet :
;
We ttr enn-Pre is e zu fundiren wünschen folgende : Johann Baptist Graf Batthányi, Carl Graf Eszterházy, der Jüngere, Stephan Graf Károlyi, Ludwig Graf Károlyi, Georg Graf Károlyi, Edward Fürst Lichnyowsky, Franz Graf Pálffy, Paul Graf Széchényi·, Stephan Graf Széchényi.
С) melléklet :
Fundational-Inslrumeiit Endes Unterschriebener verpflichtet kraft dieser Fündational Urkunde sich und seine Successomi, jährlich Einhundert к. k. Dukaten in Golde als Pferdewettrennen-Préis auszusetzen und zu bezahlen, unter folgenden Bedingungen und Modalitäten, als : ' 1. Die Eigenschaften der Pferde und was sie zu leisten haben um den Preis zu gewinnen, sind hier in der Beilage sub 7. bestimmt. 2. Für diesen Preis wird in Pesth an den durch den PferdezüchterVerein zu bestimmenden Tag eines jeden Jahres gelaufen.
37
3. Die hundert Dukaten sind к. к. einlache, wovon das Stück 4V-2 f. Com. Mze nach den W. Fuss betraget; und dieses Geld muss jedesmal zur bestimmten Zeit in die Casse des Pferdezüchter-Vereines abgegeben werden. 4. Diese jährlich zu entrichtende Einhundert Dukaten werden aus den Einkünften der durch Unterzeichneten jetzt im Besitze habenden Gütern entrichtet, und zwar nicht nur so lange der Unterschriebene lebet ; sondern kraft dieses Fundational-Instrumentes werden, auch seine Successoren, die einst im Besitz obgenannter Güter kommen, hiemit verpflichtet jährlich diese Summe zu erwähnten Zwecke abzugeben. . 5. Doch kann dieses Geld niemals und. in keinem. Falle zu anderen was immer für Namen habenden Zwecken als zu den ób,en bestimmten abgefordert und verwendet werden, eben so kann auch dieses Geld nie und in keinem Falle zu Kapital angeschlagen und von dem Besitzern jener Güter abverlanget ..werden ; sondern wenn einst aus Ursachen die nicht vorauszusehen waren der Pferdezüchter-Verein aufhören,, und die Preisläufe nicht mehr statt haben. könnten ; so höret iür die Besitzer jener Güter die Verbindlichkeit ohne Weitern auf diese Hundert Dukaten oder sonst was immer zu irgend einem Zwecke ferner zu entrichten. 6.. Entgegen aber entsaget Unterschriebener des Rechtes für sich und seine Successoren diese Fundation je wieder zurückzunehmen oder abändern zu. können, , und nur der im vorigen Punkte erwähnte. Fall kann selbe aufhören machen. Dafür aber behaltet sich der Gefertigte das Befugniss vor nach Massgabe .der Umstände die Eigenschaften der Pferde, und Avas sie zu leisten haben um den Preis zu gewinnen den in den Vereins-Statuten angegebenen ändern und anders bestimmen zu können, und dieses Recht soll nach seinem Ableben jedesmal an den ältesten von seinen Successoren übergehen. 7. Dieses Fundational-Instrument ist in zwey gleichlautenden Exemplaren wovon das Eine in einem Loco Credibili, und das Andere in der Lade des Vereines aufbewahret. •/. Die Beylagen werden nach diesem Formular verfasst. Jedes Jahr an den durch den PferdeziiehterVerein zu bestimmenden Tag gibt Stephan Graf Széchenyi 100 к.' к. Dükateii in Gold für Pferde auf Europa's ganzen Continent geboren und erzogen ; die Gewichte sind : Für ein 4 jähriges-Pferd. . . 107 tt „ ,.5 „ „ . . . 116 „ „ „ 6 „ „ . . . 121 я * „ „ älteres „ : ' . 123 „ Die Länge der Rennbalm ist auf 3000 Wiener Klafter festgesetzt, und wird nur einmal durchgelaufen.
38
D) melleklet : In die Zeitungen zu setzende Kundmachung. Pferd-Wettrenn-Preise. Unterzeichnete haben ein jeder Einhundert к. k. Dukaten in Gold' als Pferdwettrenn-Preise für das Jahr 1822 ausgesetzet. Die Wettlaufe werden in der königl. Frey Stadt Pest abgehallen. Bey diesen Wettlaufen sind dre}' Preise für Pferde welche auf Europa's ganzen Continent, vier Preise für Pferde welche in der säinmtlichen oesterreichischen Monarchie, und neun für solche die in den ungarischen Provinzen geboren und erzogen wurden, bestimmet. Das Nähere hierüber, so wie über die Gewichte welche sie tragen, und die Längen' die durchzulaufen sind, wird später in den Zeitungen nachgetragen. Damals werden auch der Monat und die Tage der Wettrennen kund gemacht. Für das Recht sein Pferd mitlaufen zu lassen hat Niemand etwas zu entrichten. Es werden daher sämmtliche Pferdemchter und Pferde-Liebhaber hiemit eingeladen, an jenen Wettrennen Theil nehmen zu. vollen. Pesth : den 12-ten Jäner 1822.. Johann Baptist Uraf Batthianyi, Josef Baron Brüdern, Ein Ungenannter, Carl Graf Eszterházy, Ladislaus Graf Festetits, Ein Ungenannter, Herr Michael Hengelmüller, Stephan Graf Károlyi, Luclvig Graf Károlyi, Georg Gráf Károlyi, Ein Ungenannter, "Ferdinand Graf Pálffy, Franz Graf Pálffy, Paul Graf Széchényi, Stephan Graf Széchényi, Michael Graf Viczay, Senior.
E) melléklet :
Statuten und Reglement des Pferdezüchter-Vereines in Ungarn. 1-tens. Der Verein der Pferdezüchter bestehet aus den Mitgliedern, welche denselben jetzt im Anlange bilden, und wozu in der Zukunft noch jene kommen, welche von den schon bestehenden Mitgliedern, durch die Mehrheit der Stimmen aufgenommen werden. 2*tensi Die Mitglieder des Vereines haben jährlich zwanzig Gulden Convenzions-Münze zu den verschiedenen Ausgaben des Vereines beyzutragen. 3-tens. Austreten kann jeder nach eingegebener Erklärung, wie solche der 9-te Artikel weiset. 4-tens. Alle Mitglieder sind eingeladen jedes Jahr ein paar Tage vor dem Beginnen der Wettrennen in Pesth zu erscheinen, und bilden die
39 Versammlung des Vereines, in welchen jedes gegenwärtige Mitglied eine Stimme hat. 5-tens. Die Geschäfte des Vereines ordnen unci besorgen folgende allgemeine
Amtsführer
:
a) Der Obervorsteher
sorget für das Beste der ganzen Gesellschaft, führt in allen Versammlungen den Vorsitz, beruft den Ausschuss des Vereines, so oft es nötig1 ist, zusammen unci machet die Vorträge zu den Verhandlungen. b) Der TJntervorsteher ist in Abwesenheit des Obervorstehers dessen Stellvertreter. Insbesondere aber hat er allenthalben auf die genaue Befolgung der Statuten des Vereines und der Regeln der Wettlaufe besorgt zu seyn. Er wachet dass die Beschlüsse des Verein-Ausschlussés vollzogen und die Gelder nach ihren Bestimmungen verwendet werden. c) Der Geldaniveiser (Assignant) hat alle Einnahmen und Ausgaben des Vereines anzuweisen, auch ist er wegen pünktlichen Einlaufen der Gelder besorgt, und im Falle des Ausbleibens liegt ihm ob die nötigen Schritte zur Einkassirung zu machen. Seine Wohnung muss in Pesth seyn. d) Die sechs Bahnrichter haben die Regeln cles Wettrennens aufrecht zu erhalten, und alle Missbräuche abzustellen. Sie haben unter sich auszumachen, welche von ihnen bey dem einen oder dem andern Wettrennen gegenwärtig seyn werden, damit für keinen Preis gelaufen werde, wo wenigstens zwey Bahnrichter nicht zugegen sind. Sie haben alle Macht in Rücksicht des Uebungs-Platzes, der Rennbahn und der Wettlaufe nach ihren besten Einsichten alles nötige anzuordnen. Auch wird unter ihrer Aufsicht das Protokoll über die zum Wettlauf vorgemerkten Pferde und über die Wettlaufe selbst durch den Secretär geführet. e) Endlich sind die Ausschuss-Mitglieäer neun an der Zahl, welche den Ausschuss-Versammlungen beywohnen, und Sitz und Stimme haben. 6-tens. Die Amtsführung aller oberwähnten Angestellten dauert durch drey Jahre, und zwar so, dass von den drey Erstem jährlich Einer, von den sechs Bahnrichtern aber jedes Jahr zwey, und von den neun Ausschuss-Mitgliedern alle Jahr drey austreten. Sie sind aber wieder alle aufs neue erwählbar. 7-tens. Der Secretär dés Vereines ist aber für beständig bestellet. Er führt in allen Versammlungen die Protokolle, besorgt die Correspondenzen, macht die Vormerkungen, schreibt bey den Wettrennen die Protokolle, kurz er besorgt alles, was zum Schreiben ist, nach den Anordnungen des Ausschusses. 8-tens. Auch der Cassier des Vereines ist für beständig bestellet, er empfängt alle Gelder des Vereines nachdem der Assignant ihm, selbe zuvor angewiesen hat, .und macht auch die Ausgaben, wenn der Geldan-
40
weiser die Dokumente vorher zur Auszahlung assignirt hat. In der HauptCassa hat er den einen Schlüssel, den andern aber der Geldanweiser ; doch die Hand-Cassa in welche der Assignant zu den gewöhnlichen laufenden Ausgaben das Nötige ausfolgen lässt, ist ganz unter des Cassiers-Sperre. Hingegen aber hat der Geldanweiser die Obliegenheit, alle von ihm nötig erachteten Massregeln in Hinsicht der Haupt-Cassa vorzunehmen, indem er für den Stand derselben zu haften und den etwaigen Absang zu ersetzen hat. о
Der Untervorsteher muss mit Beyhülfe des Geldanweisers alle Jahre wenigstens drevmal unversehens die Hand-Cassa und die Rechnungen untersuchen. 9-tens. In den allgemeinea Versammlungen des Vereines, welche wie oben im 4-ten Artikel gesagt jährlich in Pesth einmal abzuhalten sind, werden folgende Gegenstände vorgenommen: a) Einer der Vorsteher eröffnet die Sitzung durch einen Vortrag über den Stand, die Fort- oder Rückschritte des Vereines — über die Einwirkung dieser Anstalt auf die Pferdezucht des Land'es, und macht auch wenn es nötig -wäre, Vorschläge zum Gedeihen des Vereines und der Pferdezucht. b) Dann wird eine allgemeine Übersicht der Einnahmen und Ausgaben des vorigen Jahres vorgelegt. c) Die in den Verein zu treten wünschen, werden durch was immer für ein Mitglied vorgeschlagen, worauf man zur Sammlung der Stimmen schreitet, deren absolute Mehrheit die Entscheidung gibt. d) Nun werden die Erklärungen der austretenden Mitglieder vorgelesen. Wer seine schriftliche Austrits-Erklärung bis zur allgemeinen Versammlung dem Vorsteher oder dem Secretär einzusenden versäumen sollte, dessen Austrit wird nur über's Jahr angenommen. e) Hernach werden die neuen Preisgeber, wenn sich welche finden, ausgeruffen. Und so auch die Erklärungen jener, die etwa ferner keine Preise geben wollten, vorgetragen. Wer seine schriftliche Erklärung, dass er in der Zukunft keine Preise mehr geben will, bis zur allgemeinen Versammlung den Vorstehern und dem Secretär einzuhändigen vernachlässigen sollte, dessen Erklärung kann nur in der Versammlung des künftigen Jahres vorgetragen und angenommen werden. f ) Hierauf wird der jedesmalige Bestand'der verbliebenen VereinsMitglieder verlesen, dami auch die neu Aufgenommenen ausgerufen. g) Ferner werden die Preise des nächstkommenden Jahres, nebst den Eigenschaften der Pferdej und was selbe zu leisten haben um zu gewinnen, vorgetragen. h) Nun macht einer der Vorstehern die Candidation zu den zu erledigenden Stellen der Amtsfülirer, welche dann von der sämmtlichen Versammlung· durch die Stimmenmehrheit bestellet werden. ¡ i) Endlich werden Vorschläge welche nötig sind erörtert.-
41
. . 10-tens. Ausserdem- aber kann noch der Obervorsteher.und in dessen Abwesenheit ausser Landes der Uni èrvorsteher bey dringenden Ereignissen, wichtigen Geschäften, oder wenn es. sonst die Umstände erheischen sollten, den Ausschuss des Vereines zusammenraffen und versammeln. 11-tens. Dieser Ausschuss besteht aus den jedesmaligen Amtsführern, ν011 denen zur Gültigkeit der Beschlüsse wenigstens neun zugegen seyn müssen ; doch im Falle dass so viel Amtsführer nicht erscheinen können, so werden die Abgängigen durch andere Vereins-Mitglieder ersetzet. 12-tens. In den Ausschuss-Versammlungen werden folgende Gegenstände abgehandelt, als : a) Alle jene dringenden Geschäfte welche keinen Aufschub leiden, werden hier erlediget. b) Die jährlich einzugebenden Rechnungen des Cassiers, in welchen alle Positionen mit den gehörigen Documenten belegt seyn müssen, werden hier nachgesehen, und mit dem Protocolle des Assignanten, der: in selbes alles ivas er zur Einnahme oder Ausgabe anweiset, kurz angemerkt hat, verglichen. c). Zu den erledigenden Stellen dér Amtslührer werden hier die Oandidationen vorbereitet, und zu jeder Stelle wenigstens drey vorgeschlagen, aus denen hernach die allgemeine Versammlung zu wählen hat. d) Über die Verwendung der einzulaufenden Gelder werden die nötigen Beschlüsse gefasst, an welche sich hernach der Geldanweiser zu halten hatj und über deren beschlussmässige Verwendung der Untervorsteher zu machen verbunden ist. e) Wenn ein preisgebendes Mitglied oder dessen Successor die Bedingungen seines Preises ändern wollte, so hat er es hier vorzutragen, die Gründe der Abänderung auseinander zu setzen, und nur mit der Gutheissung oder Modificirung von Seite des Ausschusses, kann die Änderung statt haben. /') Auch kann der Ausschuss im Laufe des Jahres auf den Vorschlag eines Mitgliedes und nach Entscheidung der Stimmen-Mehrheit neue Mitglieder aufnehmen. Doch müssen diese dann später in der allgemeinen Versammlung mit den übrigen Neuen ausgeruffen werden. g) Die Erklärungen der austretenden Mitglieder aber werden nicht bey dem Ausschusze ; sondern nur in der allgemeinen Versammlung angenommen. h) Alle jene welche Preise geben, oder Preise stiften wollen, haben darüber ihre Willensmeinung dem Vorsteher einzugeben, der es dann dem Ausschusse, und so auch der allgemeinen Versammlungen bekant machet, Welche aber Preise zu geben aufhören wollen, deren Äusserungen werden nicht hier, sondern in der allgemeinen Versammlung angebracht.
42
г) Wenn jemand mit dem Ausspruche der Bahnrichterschaft nicht zufrieden seyn sollte, so wird dessen Anbringen durch diesen VereinsAusschuss entschieden. :> h) Bemerkungen, Vorschläge zu neuen Einrichtungen etc. werden hier verhandelt und erörtert. I) Soll es sich mit der Zeit zeigen, dass in den Statuten und Reglement des Vereines, oder den Regeln der Wettrennen etwas verbessert oder geändert werden sollte, so hat das der Ausschuss vorzunehmen. m) Hier wird die. Geschäfts-Ordnung für den Secretär und Cassier· den Umständen gemäss erläutert uud näher bestimmt. η) Die Anzeigen und Kundmachungen in den öffentlichen Blättern und Zeitungen werden hier verfasst. ö) Der Ausschuss wird auch von Zeit zu Zeit Gestüts-Kalender verfertigen und drucken lassen. p). Endlich kann auch der Ausschuss zu schriftlichen Aufsätzen und Ausarbeitungen aus ihrer Mitte eine Abtheilung (Commission) ernennen^ die hernach ihre Arbeiten dem Ausschusse zur Bestätigung oder Modificirung vorzulegen hat. q) Die laufenden Geschäfte sind durch die Vorsteher zu entledigen die darüber ihre Protokolle führen, aus denen sie hernach dem Ausschusse die Berichte erstatten ; welche dann in dem Ausschuss-Protokolle aufgenommen werden. 13-tens. Über die allgemeinen Versammlungen wird ein besonderes Protokoll geführet, so auch ein anderes, über die Versammlungen des Ausschusses. Und alle diese Protokolle stehen zu jeder Zeit einem jeden Vereins-Mitgliede zur Einsicht offen und frey. : 14-tens. Alle Gelder, sowohl jene zu den Preisen, als auch die zu andern Wettrenn-Unkosten bestimmten — müssen jedes Jahr längstens bis Ende der Pesther Josephi-Markt-Woche die in die Mitte des MärzMonats fällt, an den Vereins Cassier zu Pesth abgegeben werden. Sollten aber einige Gelder ausbleiben, so hat der Assignant die nötigen Schritte vorzunehmen, um selbe einzutreiben.
Nähere Bestimmungen und Bedingnisse der Wettlaufe.
F) melléklet . Namen der Preisgeber alphabetisch Graf Baptist v. Batthianyi Baron Joseph v. Brüdern Fürst Niklas ν. Eszterházy... Graf Karl v. Eszterházy ... Graf Ladislaus v. Festetits...... Fürst Andor v. Grasalkovich Herr Michael v. Henglmüller Graf Stephan v. Károlyi Graf Ludwig v. Károlyi ... . . . Graf Georg v. Károlyi Fürst Eduard v. Lichnovszky Graf Ferdinand ν Pálffy Graf Franz v. Pálffy Graf Paul v. Széchényi ... Graf Stephan v. Széchényi ._. Graf Michael v. Viczay senior
Ort
Zeit
Preis
Eigenschaften der Pferde In welchen Lande Deren geboren und Blut erzogen
Rennbahn G e w i c h t e Für I Für Für Länge wie oft Ältere in Wr. zu durch 4•jähr. 5 jähr.' 6 jähr. Klafter laufen Wr. #,Wr. 8* Wr. ¡g Wr. #
Pesth
100 # In den ungar. Ländern
1500
einmal
Pesth
100 # In den ungar. Ländern
2000
einmal
116 121 123 107 Ohne Rücksicht auf die Gewichte
Pesth
100 #
In den ungar. Ländern
1000
einmal
116
Pesth
100 # In den ungar. Ländern
2000
einmal
Peslh
100 # In den ungar. Ländern
2000
einmal
116 121 123 107 Werden noch näher bestimmt
1000
einmal
116
130
136
138
2500
einmal
106
114
119
121
einmal
107
116
121
123
Pesth Pesth
&
P•CD
S Pesth Pesth
<5 CD
CD
100 # In den ungar. Ländern In der sämmt. oesterr. 100 # Monarchie Auf Europa's ganzen 100* Continent In der sämmt. oesterr. 100 # Monarchie
nicht ganz orientalisch. Abkunft
2000 800
In den ungar. Ländern
2000
In der sämmt. oesterr. 100 # Monarchie
1C00
Pesth
100 #
1200
Pesth
In den ungar. Ländern Auf Europa's ganzen 100 # Continent Auf Europa's ganzen 100 # Continent In der sämmt. oesterr. 100 # Monarchie
Pesth Pesth
Pesth Pesth Pesth
a er
100 #
In den ungar. Ländern
100 #
nicht ganz orientalisch. Abkunft
nicht ganz orientalisch Abkunft
2-mal siegen, nicht über 4 Wettlaufe
einmal
130
136
Anmerkungen
138
103 98 106 108 Ohne Rücksicht auf die Gewichte
1000
2-mal siegen, nicht über 3 Wettlaufe 2-mal siegen, nicht über 3 Wettlaufe 2-mal siegen, nicht über 3 Wettlaufe
2500
einmal
110
120
125
3000
einmal
107
116
121
2000
einmal
-112
123
128
115
128
134
136
103
HO
114
116
100
• 106
110
112 Jöjiihrig (u. älter
123 Älter als 6 Jahre darf nicht laufen
44
G) melléklet : Die den Píer dez iichter-Verein zu bilden wünschen, haben sich, wie folget, eingeschrieben : Johann Graf zu Traut mans do rf, к. к. Oberst-Stallmeist., Ferdinand Graf Pálffy, Carl Graf Eszterházy, der Jüngere, Stephan Graf Károlyi, LudwigGraf Károlyi, Georg Graf Károlyi, Nielas Baron Wesselényi, Franz Fechtig, Paul v. Nagy, Gabriel Fejérwáry, Paul Graf Széchényi, Stephan Graf Széchényi, Michael Henglmüller, Joseph Baron Brüdern, Eduard Fürst Lichnowsky, Heinrich Graf Hardegg Gen. Maj., Vinzenz Graf Eszterházy, Vinzenz Graf Batthyány, Barthol. Graf Alberti, Oberst, Joh. Bapt. Graf Batthyánv, Michael Graf Eszterházy Rittmeister, Carl Freyherr von Tettenborn Gen. Lieut., Joseph Baron Simonyi Oberst, Joseph Graf Bolza, Carl Appel, Baron Parisch-Senftenberg, Georg Graf Andrássy. Stephan Graf Szirmay, Joseph von Atzél, Johann Liebenberg, Jo. Graf Hunyady, Ferdinand Prinz von Sachsen-Coburg, Samuel Ritter von Liedemann, Ladislaus Graf Zichy.
DEBRECZEN A TÖRÖK URALOM VÉGÉN. . A VÁROS HÁZTARTÁSA. .
;
1662—1692.
III. Irta :
zOLTAi
LAJOS.
1686 ápr. 10-diki keltezéssel fenmarádt a leggazdagabb és legnépesebb utczák közül való Czeglédnek (ma Kossuth-u.) háromszoros adó felvetést tartalmazó lajstroma. 1 ) Czegléd-utcza harmadfél tizedében 309 egyént sarczoltak meg. Ezekre első ízben 28110, másodszor 67250>, , harmadszor 96,135, összesen tehát 191,495 frtot vetettek fel. Egy-egy emberre átlag 619 frtot. Legkisebb adótétel először 30, másodszor 75, harmadszor 110 frt, — legmagasabb · egyéni kivetés pedig 500, 1250,., iletőleg 2000 frt. És e rengeteg adónak több mint kétharmadrésze részint készpénzben, részint arany-ezüst tárgyakban, részint egyéb moz-. duló javakban már ápr. 10-dike előtt befolyt, midőn a lajstrom tisztázata. készült. Czegléd Ill-dik féltizede mindössze 76 adózó lakost számlált ; ezeket 65,000 frttal terhelték meg. A lajstrom megmutatja, hogy 55,465 frt 65. · dénárt be is hajtottak rajtok. Természetes, hogy a legtöbb polgárnak hátránya is maradt. Némely nyomorulton az adó tizedrészét sem lehetett behajtani. Szorította- pedig őket á tanács is. 1686. jul. 24-én azt hatá^ rozta, hogy a kinek háza, malma, szőlője, boltja, látható jószága találtatik és a porczióban adós, — az oly jószág megbecsültessék, lefoglal- tassék; — ha tulajdonosa 15 nap alatt kiválthatja — jó ; ha nem, —=·• amit ér — azon az áron eladattassék s azután kétszeresén váltható. vissza.2) Azonban voltak olyanok is,1 akik jóval többet fizettek az. elő-: !) A lajstrom felirata : „Regestum purificatimi A. 1686. die 10. Apr. pro platea Czegled ratione perceptions et erogationis." A lajstrom eredetileg csak az első és második, az úgynevezett „2 és 5 adó" felvetését és befizetését foglalta magában ; a. " harmadik felvetést, az ú. n._'„8 adót" később jegyezte bele más írótoll. A regestumban, nem rajnai, hanem magyar irtokkal számítottak. 2) 1686. évi jk. 303 1.
46
íráson felül. És nem kevés az ilyenek száma, miként néhány példából kitűnik. Imé : Török Mártonné ... ... Erdődi Pál lllvési Mihálv Borbély Gáspár . . . Munkácsi Istvánné ... ... Szabó Kelemen ... ... Báthori István Szűcs Gáspár . . . . . . . . Oláh György ... ... Dobozi István... ... ... ... Cs. Komáromi Györgyné (bibliafordító pap özvegye)
680 960 1225 1225 1700 2075 2100 2100 3000 4235
frt helyett 11 11 11 1> 11 11 14 11 11
3750 11
11 11 11 11 11 11 11 »
1055 frtot. 1287 11 1861 11 1435 11 1887 11 3926 11 4562 11 4513 11 4073 4389 11 '">
11
.
11837
11
Micsoda summák ezek! Egy-égy takaros polgári vagyont képvisel mindegyike, ha meggondoljuk, hogy Acsádi szerint abbán a korban egy magyar forint annyit ért mint ma 5—6 f r t ; ha másfelöl azt is nézzük, hogy Kossuth-utczának, a régi Czeglédnek, 1902-dik évi állami adája összesen 146,888 korona ; ez is 2597 adófizető között oszolván' meg, csupán 56 korona esik egy főre belőle. C a r a f a m á s o d i k e x e c u t i ó j a. Ezzel még nem mult el a debreczeniektől a keserű pohár. 1686. őszén, a Szolnoknál táborozó Carafa ismét óriási contributiót nyomott vállaikra. Sőt valószínű, hogy újra személyesen is megfordult közöttük, miután' Gvulay Ferencz már okt. 15-én jelenti .Nagybányáról Apafinak, hogy Carafa Debreczenbe fog menni. (Alvinczi P. Okmt. II: 11.) Carafa »minden utczákból két embert rendelt magához Szolnokba és holnaponként három ezer tallér portió fizetést imponált« írja Olasz Ferencz. 2 ) Azt pedig, már előbb mondottuk, hogy Debreczen városa 12 utczából állott ; az egész város adaja tehát 12 X 3000 == 36,000 tallér volt. A deb-reczeniek előadása szerint pedig hatvanezer rajnai frt volt az újonnan felvetett havi contributió. Ez pedig körülbelől megfelel a 36 ezer tallérnak. Heisler Donát parancsnoksága alatt hat lovas és két gyalogezred telelt ekkor á már is tökéletesen kimerült városban. A katonaságot, a tiszteket, ezek szolgáit nem csak tartani, élelemmel, takarmánynyal, tüzi*) Id. regestum. ) Tör.-Magy. Okmt. IX: 198. 1686. nov. 4-én -czímezve. 2
Somlyón kelt levél Apafihoz
47
fával ellátni kellett, hanem havonta 18,000 frtot a tisztikar és legénység zsoldjául készpénzben volt köteles beszolgáltatni a szerencsétlen város. A természetbeli szolgáltatás égysnenként rovatott ki; sokakra 20, 30, 40, 50, sö.t több részlet (porcio) is jutott roppant drágaság idejében.
DEBRECZEN BELTERÜLETE
AXV1I.SZÀZAD VÉGÉN
t.N cu^ry (AnoLrájtempiam Ζ Veres torony ParóchUãsJtàMak bJColie^iujjxîôxShwta. 7 Kollegium,
3.4.5: 8.9.IS ibVàroihàxa,
íő iícLgymèsiàrsxèh 11 Kardoshãx,
iS Sxui vaggkutempbun,
1Mo nostűr, *ntjyLspc tcdy 22. KuLso ispotály
to ia.i3.et. г»( ? ... XOrxà'AÒMa.L· e r t i яа
JELMACYARAZAT A város sÓLncxakapiwaV Valis*их
·· ..
й fáncx
lícxecJc Λ krt já.rój
1637 e / o «
161l*/«"rt hattirvonalat.
·νά /trjx tója..
SiöllöíkerteL· TemrtöJt,.
Tájékozásul megjegyezhetjük, hogy Carafa idejében egy porcio értékét ^havonta 6 frtban vették fel. De a szegény cívisnek a drágaság miatt sokkal többe került.1) 1685 nov. 10-én a tiszta búzának köble 5 frt. -abajdóczé 4 frt, rozsé 3 frt 50 dr., árpáé 1 frt 60 dr. volt. 1686-ban l
) Szűcs I. id. m. II.
48
pedig már 6 írton adtak egy kassai köböl árpát, 9 frton. egy köböl gabonát. Szénát Kállóból és messzebbről tízszeres és tizenkétszeres áron tudtak szerezni. A téli szállásolás vége felé, 1687 tavaszán már aliglehetett takarmányt kapni. Az ínséges civis régi megszáradt füvet — avart — keresgélt, kaszált, kapargált erdőn, mezőn és azt hordta be háton a német katona lovának. A zsoldpénz beszedése is nehezen, erőszakos módon ment. Carafa semmit sem törődvén Apafinak szelídebb, emberséges bánásmódra kérő levelével (1687 jan. 10. A'vinczi P. Okmt. II. 94.) minden pinczét feljáratott, a hordókat elpecsételtette ; a bort város korcsmáira hordatta, ott eladatta s az árát az ő tisztjei szedték fel. A lakosság nyomorúságát növelte az is, hogy a kínzatások és sarczoltatások elöl mindegyre többen bujdostanak ki a városból, ámbár mint a rabokat, úgy őriztette Carafá a katonáival minden utczának, minden háznak a népét. A szökevények itt hagyott javait pedig elprédálták,, üresen maradt házait lerontották és tüzelőre hordották. Ennek következteben még több teher jutott a helyben" sínylődő polgárokra, és gyorsabban szaporodott a koldusbot. Carafa a másfél év alatt'száz meg száz. derék magyar családot fosztott meg minden vagyonától, utolsó betevőfalatjától. Míg be nem tette lábát a városba, 2247 jó karban lévő épületet számlált Debreczen. Távozása után már csak 935 polgári és 490 zsellérházat írtak össze. Jóravaló lakóépület volt 64, középszerű 604, romlásnak indult földalatti kunyhó 336, egészen elpusztult 361.. Ez együttvéve is csak 1395. Az összeírás hivatalos úton történt, 1698-ban, épen Carafa viselt dolgainak feltüntetése végett és Rau Jakab, a szepesi kamara kiküldött biztosa hitelesítette.1) Az okozott kár megdöbbentően hagy. Pósalaki János az egész tanács nevében a nádor és az ország színe előtt tett vallomásában két mitlió frtra becsülte. Az első hat hónapi 960,000 frtnyi, és a második hét hónapi 840,000 frtnyi adóhoz hozzászámították a közmunkában teljesített szolgálatoknak, a megszökött lakosok elprédált javainak, lerombolt épületeknek, lopásoknak, veréseknek, sebesítéseknek árát körülbelől 200,000frtot. Az az adó is, melyet Carafa másod ízben vetett fel Debreczenre, — 120000 frttal múlja felül Sopron és Veszprém megyéknek 1684—85 telén hat hónap alatt fizetett hadi adaját. Az összes két milliónyi sarcz tízszerannyi, mint az a 194,666 frt, amelyet a valósággal kisebb Kecskemét majdnem ugyanezen idő alatt (1685. okt. 18—1686. ápr. 24.)·· készpénzben, gabonában, marhában szolgáltatott a császáriaknak és tizedrésze az egész Magyarországtúl négy év alatt adóban kisajtolt húszmil!) Szűcs I. id. m. II. 477.
49
Hónak.1) Oly rengeteg summa, hogy ha átlag 40,000 akár 50,000 frtra számítjuk is a töröknek teljesített évi adók, ajándékok és közmunkák értékét, — az ozmán uralom utolsó harmincz esztedeje sem emésztett fel annyit· a debreczeni polgárság szorgalmának gyümölcseiből, a város közjövedelmeiből. A két hallatlan executio romboló hatását évek multával is keservesen érezte Debreczen. Roppant inség és nyomorúság, általános elszegényedés, ipar, kereskedelem és mezőgazdaság szörnyű ^hanyatlása következett utána. A közpénztár is képtelen volt másnemű kötelezettségeit teljesíteni. Pontatlanúl vagy sehogysem fizették az erdélyi adót, az enyedi kollégiumnak járó censust ; hasonló módon a törökadót, melyet — mint láttuk — később egyszerre hajtott be rajtok a felbőszült váradi török. A tanács pedig sokáig kénytelen kíméletlenül zaklatni saját polgártársait a Carafa-sarczért. E zivataros század utolsó évtizedében is érvényben van az 1687 ápr. 24-én hozott határozat, melynek értelmében „akik az executiókor kivetett adókból fennmaradt hátralékkal adósak, vagy a portio fizetése elől elfutottak, azoknak házok, malmok, szőlejek, vetések és egyéb találtatható jószágok város szükségére fordíttassék usque ad ultimam satisfactionem". 2 ) Az egykorú jegyzőkönyvekben éveken keresztül szemlélhetjük a „Carafa járás" eme gyászos utókövetkezményeit : a sűrű változásokat a polgári birtokok tulajdonosainak személyében, midőn a város az adóbeli restanciakért elveszi a polgárok házait, szőlőit és másoknak adogatja el „cum evictione". · Várad
ostroma.
Arra, hogy kiheverhesse Debreczen á legnagyobb katasztrófát, mely· készakarva emberek által valaha sújtotta ; de még arra is, hogy elaléltságából kissé magához jöhessen : nem engedtek időt a felmentő hadjárat mozgalmai, nem a bécsi hadi tanács és a császári vezérek. Magyarország belsejében egyedül 'Várad még a töröké. A bálázs^ falvai egyezség Erdély önállóságát is megszüntette. Az öreg Apafi már csak árnyék fejedelem ; tulajdonképen Leopold az úr Bocskai, Bethlen és Rákóczi egykor erős országában is. Midőn 1687-ben Károly lotharingiai herczeg nagy sereggel Debreczenen keresztül Erdélybe vonult, a várostól 50,000 kenyeret, egyéb élelmi szereket és az ármáda podgyászának tovább szállítását követelték. A következő évek telén pedig 6, 8, sőt kétszer nyolcz lovas ezred is szállásolt a városban. E téli szállásolások !) Szilágyi S. Magy. Nemz. Tört.-böl kölcsönzött adatok. 2) 1687. évi. jkv. 361. 1. Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
^ ·"
^
4
50
roppant terhei felől kézzel fogható felvilágosítást nyújt az 1690/91 évi (nov.—ápr.) téli szállásolás alkalmával felvetett élelmezési adagok (porciók) elosztásáról készült lajstrom. A város 12 utczájára, minden porciót húst, kenyeret, bort, abrakot, szénát, szalmát és egyebet, amit csak követelni szokott a kvártélyos katona, havontá hat frtban számítván, egy hónapra 5901 frt, félévre pedig 35,406 frt esett. Ez az összeg 1240 adófizető között oszlott meg. A 6 frt értékű porcióból az egy napra eső harminczad rész is súlyos teher volt a mindenéből kiélt, évek óta ínségben sínylődő szegény népen. A legkisebb kivetés személyenként és havonként 2 frt ; legtöbben V2 és 1 egész porciót, vagyis havonta 3 és 6 frt értékű adagot tartoztak kiszolgáltatni. Legmagasabb kivetés egy hónapra 4 porció = 24 frt volt. Csak épen Carafa vérengző kegyetlensége és kapzsi telhetetlensége hiányzott az évről-évre ismétlődő katonatartás súlyos terheiből. Végre 1691 őszén Veterani ostrom alá fogta Váradot is. Míg a vár sikertelen vívása folyt, Debreczen köteles volt 600 napszámost ostromárkok ásatására s a császári sereg .szolgálatára folytonosan Várad körül tartani ; ezen kívül több ezer zsák gyapjút, hordókat, targonczákat, más eszközöket, lisztet és abrakot szállítani.1) A következő évben (1692) Heisler Donát szerencsésebb volt. Seregei előtt épen Űrnapján (jún. 5.) Várad megnyitolta kapuit. A kulcsos vár visszajutott a keresztyének kezébe. Ezzel Debreczen is megszabadúlt a 150 éves török igától. Az 1682 óta folytatott fölmentő hadjárat történetének lapjaira karddal vitézi tetteket nem írott ugyan be Debreczen város polgársága. De azt, a mi épen olyan nélkülözhetetlen föltétele volt a diadalmas hadjáratnak, mint a hősi bátorság, a lelkesedés és sok-sok elszánt vitéz ; — azt amit IX. Ineze pápa is elismerésre méltó bőkezűséggel bocsátott a hadjárat rendelkezésére, — tudniillik az anyagi segítséget, a debreczeni polgárság bámulatos mennyiségben adta meg a harczoló seregnek. Milliókat ért a pénz, élés és közmunka, melylyel Debreczen véresen verejtékezve és kínosan szenvedve az ozmán világuralom megtörését előmozdította, K i r á l y i kegy, o l t a l o m a k o r o n a
részéről.
E fejezet élén szóltunk már arról, hogy Debreczennék a* magyar koronához, a magyar királyi hatalomhoz való kapcsolata az egész korszakon keresztül sohsem szakadt meg egészen. A város közönsége, az Pósalaki után Szűcs I. id. m. II.
51
elöljárók csaknem folytonosan összeköttetésben voltak a szabolcsvármegyei hatóságokkal 1 ), a királyi tisztekkel, kamarákkal, .nádorral (míg a nádori méltóságot Leopold betöltetlenül nem hagyta) s magával a felséges udvarral: Még végbe se ment Temesvárott a második behódolás; még oda lent Ali előtt gyötrődik Dobozy István főbíró 17 tanácsbeli és esküdt polgárral együtt, — midőn azt látjuk, hogy 1662 márcz. 6-án Isó Péter, Kozma Ferencz és Nádudvari Benedek a kassai és pozsonyi kamarások által mindennemű kereskedésben forgó rendeken és míves embereinken régi kiváltságlevelek ellenére követelt harminczad és adók dolgában Bécsbe küldetnek a császárhoz és királyhoz.2) Ez út eredménye Leopoldnak 1662 ápr. 15-én kiadott két rendbéli oklevele, amelyek által kereskedelmünk és iparunk javára megerősíti Hunyady Mátyás és II. Ulászlótól, Miksa főherczegtől, II. Mátyás és Rudolf királyoktól kapott kiváltságokat és szabadalmakat. E kiváltságok és szabadalmak vonatkoznak: mag nélkül és végrendelet nélkül elhalt polgárok hagyatékának felhasználására ; szegényház tartására ; bővített czímer és veres pecsét használatára; ötvösök, 'posztószövők, szabók, szűcsök, timárok, csizmadiák, ácsok, kovácsok, szappanosok, kocsigyártók, nemkülönben vargák, erszénvcsinálók árúinak, — kereskedés végett az országban szerteszét járó debreczeni • polgárok portékáinak, különösen az úgynevezétt kentula, karazsia, fodoligli, kernzeri, aba és bármikép hívott posztóval kereskedők, azokból saját kezeikkel ruhákat készítők, azokat másoknak áruló mesteremberek harminczad és vámmentességére. 3 ) Ugyánezen követek 1663 ápr. 5-én harmadik diplomát is kieszközölnek Leopoldtól ama régi kiváltság megújításával, hogy a debreczeni iparosok az ezüstneműeknek, aranyos ruháknak, bőrkészítményeknek, saruknak, csizmáknak, vasnemüeknek stb. árulása közben sehol az országban vámot ne fizessenek.4) Ez időre esik Leopoldnak az a parancsa is, hogy a vidékbeli várkapitányok keményen megbüntessék és fékentartsák a debreczeniek javait duló, fosztogató embereket, minemüek Kocsonyás Boldisár és Monoki István. Hasonló tartalmú 1668 márcz. 28-án kelt oltalom-levele, amelyet !) 1667 jan. 17. Szabolcs vármegye közgyűlésére követekül Tiszabeői Istvánt é s Nádudvari Benedeket küldi a tanács (Jkv : 24.), 1668. nov 22-én Barkóczy István főispáminstallatiójára Czeglédi István és Kondorosi János deputáltatnak (jkv: 401.) 1681 máj. 18. Szabolcs vrm. gyűlésére Nagy Péter, Erdődi Pál és Géczi István expe•diáltatnak (Diarium). 2) Yár. jkv. 1661 decz. 5. és 1662 márcz. 6. 3) Szűcs id. m. II : 435. és 1: 226, 224. 248. 4) U. о. II. 435. 4*
52
ugyanazon garázdálkodók, valamint gr. Csáky István, figedi Nagy András, Kende Márton, Barkóczi Ferencz rablásai, erőszakoskodásai és birtokháborításai ellen adott a panaszló debreczenieknek. Strassoldó által okozott kártételek orvoslása végett is sürün jártak ide-oda követei a debreczeni tanácsnak. A császárnak a portán lévő residense, a török jelenlétében ígért kárpótlást; mégis itthon Pósalaki, Barta és Bárányi eredménytelenül járták az udvari kamarát. Végre a portán is félbehagyták az elégtétel szorgalmazását, azzal, hogy a törökök is sok kárt tettek a német császár birodalmában. 1 ) Közvetlenül a felszabadító hadjáratok megindulása előtt a bécsi udvarral és embereivel való sürübb érintkezések sorát Balyk János és Szabó István senatorok utazásai nyitják meg. Amaz Apafi követével Vajda Lászlóval együtt 1680 aug. 5. és okt. 10. között járta meg Bécs városát, Vajdának utasításul volt adva a fejedelem által, hogy a böszörményi labanczok kártételeit orvosolni, ezekért a debreczenieknek elégtételt szerezni törekedjék, rajta lévén azon is, hogy a szepesi kamara régi privilégiumaikban a debreczeni mesterembereket ne háborgassa. 2 ) Sadu Szabó pedig azon évi okt. 29-én indult Bécsbe a portán lévő német residens levelével, amelyet három nappal elébb hozott Konstantinápolyból. Nehéz István követ atyánkfia. A nem sokára kitört háború zivatarai között pedig annál inkább rászorúltak a debreczeniek a királyi kormány és a császári vezérek jóindulatára, minél nyilvánvalóbbá lett a félhold rettegett erejének hanyatlása. Á soproni országgyűlés· alkalmatosságával Apafy ajánlólevelétől támogatva Varga György és Szűcs György . tanácsnokok járultak az országgyűlést személyesen megnyitó Leopold elé, sokszoros bántódásaink orvoslásáért esedezvén. A király Esterházy Pál nádornak adta. át megvizsgálás végett a város folyamodványát. 3 ) Talán kereshetnénk némi összeköttetést e soproni út és egyik-másik császári generálisnak ezután tanúsított szelídebb magaviselete között. 1681 nov. 22. Fényes István és Bárányi Mihály Gaprarától, aki élés miatt még az imént keményen fenyegette Debreczent, hűségünkért ígért jóakarata jeléül pártfogó levelet hoznak minden háborgatások és tömlöczöztetök ellen ; nemkülönben szabados j.övést-menést enged a Tiszán által, úgy. mint eddig volt. 1682-ben gróf Serényi, 1683-ban Saponare szatmári várparancsnokok adnak protectionalist a szüretelő emberek védelmére. Sőt ez utóbbi, többszöri kérésre bizonyítványt is állított ki (1683 aug. 12.) a város !) Jegyzökönyvek 1676; 98. 1677: 515. 1678: 147. 2) Tör. Magy. Okmt. VIII. 3 ) Szűcs id. m. II. 451.
53
hűségéről, Erre azért, volt szükség, hogy könnyebben, szabadulhassanak a győri rabságban szenvedő. tanácsbeliek, — amiben Apafi fejedelem is — a táborban mellette levő követeink jelen.ése szerint — nem kevés buzgalommal munkálkodott. Szűcs István ettől fogva számítja a debreczeni elöljáróknak a királyi kormányhoz való közeledését, amelyre őket — ahogy Szűcs véli — Eszterházy János generálisnak, a nádor testvérének' a , rabságban lévő debreczeniek iránt tanúsított emberséges bánásmódja bátorította. Csakhogy ez épen· úgy tévedés, mirit > azt- állítani, . hogv azért '/".jutottak fogságba embéreink, mert .Kara Musztafa nagyvezér sietség •közben őket Győrben felejtette. . . ;· A hazafelé ballagó élésszállító szekereket kísérő tanácsnokok útközben elfogatván és Győrbe hajtatván, — ott aligha tapasztaltak a vár őrsége részéről tejbe-vajba fürösztő bánásmódot. Különben Győr város tanácsa tartozott őket élelmezni s a hét tanácsbeli közül rabságban ott meghalt Tóth Istvánt is a nagygyőri bíró temetteté -.el .tisztességesen. Szűcs István nem tudta, hogy a vár parancsnokai nem emberségből,· hanem tekintélyes váltságdíjért bocsátották hónapok múltával 'szabadon- .rab atyánkfiait, 1 ) bár a lotharingiai herczegtől és á .; nádortól pártfogó leveleket is vitt e végből magával aug. 5-én Szűcs-György senator, akit akkor Apafi táborába küldött a tanács. . . . A megszorult'város a.váltságdíj egy részét csak..a következő >évben tudta megküldeni Győrbe. 1684, febr. 18 : áü vitték meg Pósalaki István és túri Borbély András a győri sarcz hátralevő részét. Azzal is megbízta őket a tanács, hogy · a találandó hangulathoz .képest a várparancsnoktól és Eszterházy János generálistól ajánló levelet szerezzenek .a palatínushoz ; — ettől pedig Ő Felségéhez'és próbáljanak minden' háborgatqk, minden hadak ellen, nevezetesen Щ ecsediek és szatmáriak 'ellen védél.met. szerezni.2) . ' .. · •·... ·',·.'·:·. Mire jártak Győrött?. Voltak-e a királynál?' Forrásunk, Napló, márczius 6-tól 22-ig és ismét márcz. 27.töl juí. 14-ig megszakad. Más kútfőből tudunk annyit, hogy apr. 22-èri „Isten kegyelmességéből" már itthon yoltak sBalyk András főbíró Bçrbély Andrást a reábízott levelekkel együtt Apafihoz küldötte, „akarván továbbra.is minden tőlünk lehetséges dologban alázatos hűségünket megmutatnunk". 3 ) Az események ionalát arra az örömkeltő hirre veszi fel .ismét, a krónikás, hogy a felséges német császár ármádája Budát megszállotta. Másnap Komáromi István, Fényes István-, Pósalaki István, Báthori Istv.án, 1) Török-Magy. Okmt. VIII. 339. Debreczeniek levele Apafihoz 1684 febr. 21. 2) Diarium 1684 febr. 18. ' 3) Tör.-Magy. Okmt. VIII. 428.
54
Fekete István és Borbély András kézbeli ajándékokkal Buda alá küldetnek, a lotharingiai herczeghez. Aug. 21. óta Szent Gellérthegyén állott a fővezéri sátor. A debreczeniek idáig, a bejárathoz jól elegyengették az utat. Eszterházy Jánosnak 1 paripát, 12 fejér kenyeret, 1 hordó fejér bort, 1 hordó veres bort, 1 erdélyi sajtot; a nádornak is sujtáros paripát, 12 kenyeret, 2 hordó fejér és veres bort, 2 tábla szappant, 3 erdélyi sajtot; Stahrenberg grófnak pedig 12 kenyeret, 2 hordó fejér és meggyes bort, 1 erdélyi sajtot, 1 szalonnát, 2 tábla szappant vittek honoráriumban. Mindahárman szívesen vették s jóakaratjukat ígérték. Stahrenberg „a debreczeni megygyesbort Veresgyöngy nevü palaczkokban ante omnia kedvellette" és az ajándékvivöket sátorában fejedelmileg megvendégelte. A herczegnek szánt ajándékokat: szép sujtáros moldvai lovat, kenyeret, bort szappant, sajtot és szalonnát Eszterházy praesentálta. A fővezér is elfogadta; szívökre kötötte a királybüséget; kegyét ígérte-; oltalomlevelet adott; kereskedőinknek szabad járást-kelést engedett/ Eszterházy János pedig a szerdár-basától nyert zsákmányból egy tábori sátorral ajándékozta meg követeinket. 1 ) Á Stahrenberg ebédjének, a czafrangos, bojtos sátornak, herczegi kegynek — csakhamar kiderült, — hogy micsoda árát kívánták. Szept. 4-én, azon a napon, melyen a Debreczénben tolvajkodó labanczok megfogására szabadságot engedett az ecsedi parancsnok, — Gellért Jánost a lotharingiai herczeghez küldi a tanács, vivén az magával a Szatmárról hozott levelekkel együtt megbízást arra nézve is, hogy „a várostól követelt zabnak és árpának szállítására való lehetetlenséget az előttünk, utáimunk és mellettünk levő török várak miatt" magyarázza meg a herczegnek.2) Milyen választ hozott Gellért János, — nem találtuk feljegyezve. De a következő éveknek már ismert iszonyú terheiből·megértjük, miképpen éreztek Bécsben Débreczen iránt. És látjuk, mibe került Debreczennek a Stahrenberg ebédje, az Eszterházi török sátora és a lothari'Qgiai herczeg vállveregetése. . . . Végre is annyi szolgálatot és áldozatot jutalmazás, — annyi erőveszteséget kárpótlás, — annyi szenvedést vigasztalás, — annyi sebet orvoslás nélkül a korona igazságszeretete és bölcsesége nem hagyhatott. Annyival inkább, mert 1685 óta, hogy a bécsi udvar Dunod pátert Erdélybe küldötte, valamennyi egyezkedési tervezetbe belefoglalják az erdélyi urak' Debrecz'ent és a jövőre nézve biztosítani kívánják Debreczen város érdekeit a királylyal kötendő szerződés által. (Alvinczi P . : Okm.-T.) •
*) 1684. évi Diárium. 2
) U. o.
55
Leopold 1689 okt. 14-én Bartha Boldisár főbíró, Pósalaki János, Vecsei Péter és Sárándi Dániel tanácsnokok esedezésére tehát másodszor is jóváhagyja Rudolfnak 1600 márcz. 17-én kelt és a régi dicső emlékű királyok, fejedelmek, Zsigmond, Mátyás, Ulászló, II. Lajos, Hunyadi János, Szapolyai János, Báthori István kedvezéseit tartalmazó diplomáját. Debreczen ezentúl regium oppidumnak és liberum regium oppidumnak nevezi magát. (Folytatása következik.)
ADATOK. GAZDASÁGTÖRTÉNELMI OKIRAT-KIVONATOK AZ ESZTERGOMI FŐKÁPTALAN MAGÁN-LEVÉLTÁRÁBÓL. I. XIV. század. 1319. II. Tamás mester esztergomi érsek az atrai (Verebély mellett), donkadi, dusnoki, szálkái tizedekért, és azon húsz márkáért, melyeket az esztergomi káptalannak évenkint fizetni tartozik, átengedi a nevezett káptalannak a barsmegyei tizedet. (48. fiók, 1. nyaláb, 1. szám.)
1324. I. Károly király a gszbenedeki apátság jobbágyait felmenti a Bars vármegyében fizetendő adók alól, ezen fölül a mondott adó harmadrészét (már t. i. Bars-megyéét) az apátnak adományozza. (40. f. 2. ny. 1. sz.)
1328. Az esztergomi káptalan Németi közelében fekvő valamelyes öreg, törött malmát átengedi jobbágyának, néhai Sobelfia Illésnek azzal, hogy a malom után évenkint egy fero bért fizessen. (18. f. 3. ny. 1. sz.)
1329. Az esztergomi káptalan fölmenti a szebelébieket a káptalan Németi nevü (szomszéd) falvában fizetendő vám alól. (15. f. 2. ny. 11. sz.)
1331. A gszbenedeki apát Bálvány nevü birtokát Magyar Pál gímesi várnagynak (a királyné kedves emberének) bérbe adja. (40. f. 5. ny. 3. sz.)
1339. A gszbenedeki apátság egy fél malmot kap Bars mellett. (40 f. 2. ny. 7. sz.)
1345. A bakabányai polgárok kibérlik a Bilisevnice folyó mentén található malomhelyeket a gszbenedeki apátságtól, és fizetségül minden kerék után évi egy fertó (negyedmárka) és három nehezék (pondus) finom ezüstöt ajánlanak. (40 f. 2. ny. 27. 28. sz.)
1345. A gszbenedeki apátság a Verence patakra egy malomhelyet évi egy negyed márkáért bérbe ad. (40. f. 2. ny. 29. sz.)
57
1345. A gszbenedeki apátság bérbe ad Jakabbakábányai polgárnak egy malomhelyet a bilisevnicei patak mentén egy fertő s egy lat finom ezüstért. , (40. f. 2. ny. 31. sz.)
1346. A gszbenedeki apátság Kunszperg elővárosában (in suburbio) fekvő háromkerekű malmát Chomár Miklós bérbe veszi. (40. f. 2. ny. 33. sz.)
1346. A gszbenedeki apát megtiltja a Selmecieknek, más néven Kunszpergieknek malomkövek fejtését, valamint az apátság földeinek használatát. (40. f. 2. ny. 34. sz.
1347. Nagy Lajos király a gszbenedeki apátság Petend nevü favában minden hétfőn tartandó vásárt enged. (40. f. 3. ny. 2. sz.)
1347. A gszbenedeki apát bérbe ad a Königspergieknek egy-egy malomhelyet a Garan és a biksevnicei patak mentén. (40. f. 3. ny. 3. 4. sz.)
1347. A gszbenedeki apátság Szelepesén nevü birtokát két évre bérbe adja. , J (9. f. 1. ny. 9. sz.)
1347. Nagy Lajos király elrendeli, hogy a gszbenedeki apátság birtokán levő összes malmok minden malomkerék után egy-egy forintot fizessenek. · , . .
. (40'. f. 3. ny. 5. 6. sz.)
1348. A königspergi polgárok megajánlják a gszbenedéki apátnak, hogy a Frenseevnice, Biliscevnice és Garan folyóban, az apátság területén levő malmaik minden köve után egy-egy forintot fizetnek. (40. f. 3. ny. 13. 14.. sz.)
1348. Nagy Lajos · király meghagyja a Königsbergi polgároknak, hogy a gszbenedeki apátság területén talált ércköveket (minera), további rendeletig az apátnak adják át. (40. f. 3. ny. 15. sz.)
1349. (Geletfia) Miklós nádor levele a gszbenedeki apát és konvent részére azt bizonyítja, hogy a szent-benedeki lakosok a budaiakkal, pestiekkel és székes-fehérváriakkal egyenlő szabadalmakat élveznek. (40 f. 3. ny. 16. sz.)
1351. Nyék. más néven Korlátfölde határa Nagy'Lajos király rendéletére a sági konvent bizonysága mellett megjáratik. (17. f. 1. ny. 3. sz.)
1351. Nagy Lajos király megtiltja (sasköi?) várnagyának,.a helyettes várnagynak és egyéb tiszteknek, hogy a gszbenedeki apátság népeit a halászatban, faizásban és vadászatban ne gátolják. (7. f. 5. ny. 3. sz.)
58
1351. A Königspergi polgárok és vendégek szorosan kötelezik magokat, hogy ezentúl teljes súlyú egy-egy forintot pontosan fizetnek évenkint a gszbenedeki apátság területén dolgozó malmaik minden kereke után. (40. f. 4. ny. 1. 2. sz.)
1352. Nagy Lajos király meghagyja Perényi Miklós barassói (Hrussó) várnagyának, hogy a gszbenedeki apátságnak általa elfoglalt Knezicsi malmát visszaadja. (40. f. 4. nv. 3. sz.)
1352. Nagy Lajos király azon Königspergieket, kik a gszbenedeki apátságnak az évi malombért (census) meg nem fizették, maga elé idézteti. (Még több baj is a bért késedelmesen fizető polgárokkal.) (40. f. 4. ny. 5 és köv. számok.)
1353. A barsmegyei Thaszár és Malonya határajárása iránt KisTapolcsányi Gyula fiai: Gergely és Miklós egy részről, más részről a gszbenedeki apátság közt barátságos egyesség jő létre a nyitrai káptalan előtt. (4. f. .12. ny. 13. sz.)
1356. Erzsébet királyné vizsgálatot rendel azon ladoméri királyi jobbágyak ellen, kik a gszbenedeki apátság Apáthi nevű birtokában a lakosoknak kárt okoztak. (7. f. '5. ny. 4. sz.)
1356. Hogy (Garan-) Damásdon vasárnaponkint vásárt tarthassanak megengedi Nagy Lajos király, minthogy Zeliznek, mint saját birtokának e jogáról Vesszős mester, zólyomi ispán (a királynénak szintén kegyeltje) Damásd javára lemondott. (Z. fiók, 3. ny. 1. sz.)
1362. A thesmagiak az esztergomi káptalannal a sági konvent előtt a dézsmára nézve azon egyességet kötik, hogy tartozó dézsmájokat pénzen is megválthatják, minden kepe után nyolc dénárt fizetvén. Ugyanazon évben és föltétel mellett megegyezik Clvicstari (Kisturi) János is az esztergomi káptalannal és 1382-ben a Szelezsényiek. (48. f. 1. ny. 3.. 4. 5. sz.)
1364. A gszbenedeki apát Zengő és Csütörtökhely nevű birtokait évi 15 pénzűért bérbe adja. , ' ; (40. f. 4. ny. 15. sz.)
1365. Nagy Lajos király említi, hogy a barsmegyei zsemléri földet a gszbenedeki apátság különösen fonta i'totta saját használatára, kivévén a keveadó földeket (exeeptis terris capecialibus), melyeket mások müveinek. (1. f. 6. ny, 1. sz.)
1365. A zobori konvent vizsgálatot ejt meg a gszbenedeki apátság részére Forgách András ellen, ki az apátság korzmáli (Barsmegye) vetéseit elgázolt atta. (12. f. 1. ny. 3. sz.)
59
1365. Jóllehet Nagy Lajos király, 13õ7-ben a.-pozsonyi polgároknak vámmentességet engedett (ha nem tévedek: Pozsonytól Zalánkeménig), az esztergomi káptalan vámszedési jogát ugy a Dunán, mint szárazon föntartotta. (Nincs jelzete.)
1367. Telegdi Tamás esztergomi érsek bizonyítja, hogy a nyitrai kis kés tizedének (cultelli minoris Nitriensis) negyedrésze az esztergomi káptalan olvasó kaoonokját megilleti. (50. f. 1. ny. 9. sz.)
1368. A sümegi sz. Egyedről nevezett monostor apátja és konventje somogymegyei Torpech (Terpecz) nevü birtokát 600 frton elzálogosítja Tapsonyi Bekefia Antimos mesternek, György és János fiainak. (26. f. 7. ny. 9. sz.)
1374. János budai polgár budavári házát, mely az Ákzs fia és nagyságos Miklós kancellár házaik közt áll, 3000 frton Kanizsai István zágrábi püspöknek és általa Imre testvére fiaiknak: Miklós-, János-, Lőrinc és Miklósnak eladja. '
(64. f. 1. ny. 2. sz.)
1375. A sümegi sz. Egyedről nevezett monostor apátja és konventje Terpech birtokát Somogyban hübérül adja (titulo feudali elocat) Bekefia Antimos mesternek, György és János fiainak. •
.
:
'
(26. f. 7. ny. 16: sz.)
1376. Nagy Lajos király a nyitramegyei Chehit, Csehi László magtalan halála után, Szepesi Jakab országbírónak adományozza. (22. f; 1. ny. 4. 5 sz.)
1380. A barsmegyei Lehotka s egyéb gszbenedeki apátsági birtokok Keresztúron és Lagoméron fizetendő vám (tributum) alól fölmentetnek. (7. f. 1. ny. 4. sz.)
1380. Nagy Lajos király fölmenti a gszbenedeki Apáthy birtok lakóit a Keresztúron és Ladoméren fizetendő vám fizetése alól. E fölmentő levél Demeter bíboros érsekhez van intézve. (7. f. 1. ny, 4—12. számok,)
1381. Zengőt a gszbenedeki apát Givedi Györgynek évi tizenkét pensa dénárért bérbe adja. (40. f. 4. ny. 20. sz.)
1382. Taszár és Malonya határa végett pör támadván a gszbenedeki apát és Kis-Tapolc3ányi Gergelyfia Péter közt, a király úgy itélt, hogy az apát főpapi ruhába öltözve, infulával, pásztorbottal és gyűrűvel díszítve tomplomában. lelkiismerete tisztaságára vallja, hogy a pörös föld soha se tartozott Malonyához, hanem mindig Taszárhoz, mely esetben a nyitrai káptalan igtassa be őt annak birtokába ; ha pedig azt tenni vonakodnék, a kérdéses föld Péter uré legyen. (4. f. 6. ny, 6. sz.)
60
1385. Az esztergomi káptalan horítmegyei gyerki (Gyrky, Gyriky, Gwurkv, Gerqui, Gyereky) birtoka lakóit biztosítja, hogy szölleik után csak a törvényes tizedet tartoznak fizetni, uj elletéseik pedig nyolc évig adómentesek. (19. f. 1. ny. 16. sz.)
1388. Pokor Péter fia Benedek mester "budai házát, mely a szent György templomán innen Peusér.'-János és Tausendmark házaik közt fekszik, 1500 arany forintért elörökitette János esztergomi érseknek, Miklós tárnokmesternek és Istvánnak, a Kanizsai János fiának. (64^·. 1. ny. 3. sz.)' ·
adja.
1388. A gszbenedeki apát Bálványt Lévai Cseh Lászlónak bérbe \ .·:• :.·' - 5 V
(40. f. 4. ny. 22. sz.)
1389. Az esztergomi polgárok fölmentik a gszbenedeki apátot az esztergomi szőllőj'e után fizetendő dénárok alól. .
(40. f. 4. ny. 23. sz.)
1393. Bernátfia Ferencz budai polgár Budán levő házát elörökiti Kanizsai János esztergomi érseknek 2600 arany forinton, Budaváros ez adás-vételi szerződést megerősíti. .
'(64. f. 2. ny: 1. 2. sz:).
1393. Kanizsai János esztergomi érsek tiltakozik az ellen, hogy (Csáktornyai) István nádor az ő Püspöki birtoka csallóközi erdejét Oroszvárhoz csatolta. : ». • · ·".· (49. f. 2. ny, l i . -s?.), ^
1395. Zsigmond király elrendeli, = hfrgy az esztergomi érseket a trencsénmegyei. Rubén . és a nyitramegyel Hinorán birtokába bevezessék. • .· " . . . . . . . . .
'
' '· ·
'
'
' - (49. f. 2. ny. 5. sz.)
. 1396. Kanizsai János esztergomi érsek egyik budai házát bérbe adja Bernardi Ferenc-budai polgárnak a következő' föltételek mellett: a bérlő tartozik az esztergomi egyház helyettes kincsőrzőjének évenkint 24 egyenkint 5 márka súlyú gyertyát és egy mázsa olajat adni; a halottak oltárosának 20 forintot, az érsek által alapított sz. István társas káptalan kanonokjainak 30 frtot fizetni. (64. f. 1. ny. 6. sz.)
1399—1465. A budai káptalan átiratában királyi rendeletek 1399. .1.4:25. -1465. évekből, arról, hogy a szebelébiek a Szent-Antalon. szedetni szokott vámök alól fölmentetnek. Az utóbbi 'Mátyás királytól eredetiben is megvan; • ·.··•• .·, ·ν.<: •
?.'
•· ·
.(16. I ι. ny.-8. 9. sz·.)
Közli : Pór
Antal.
ÁRUSOK REGULÁJA ,1598-BÓL. . • r :¿:V • , ;'.··' ' -.' ·.•. ' '¿íУУ Zalavármegyének 1598 januáriusában Egersàegen tartott generalis congregatiója szükségesnek tartotta, hogy a főispán javaslátára, mivel az árúsok igen drágán adták portékáikat, pontosan megszabja mindennek az árát. Voto Unanimi fogadták el e regulát, melyet az .eredeti jegyzőkönyvből közlök: Regula opificum nunc inposita pro Temporis Statu, et Caritate. Laniones, sen Laniatores. Unam libram Camium modo infra scipto Vendant. • , . Bovinam... ... ... ... ... den. 3. Vaccinam ... „ 2.. Porcinam ... „ 4. Az
Vitulinam ... . . . ... ___ den. 3. Ovinam quoque „ 3. Libram Materiei Fagyjud ,, 6.
Vargák.
Eöregh embernek való uj Saruth ... ... Aszszony állathnak való Sarut ... ... ... ... ... Eöregh embernek való czipellesth ... ... ... ___ Aszszony embernek Leánynak fekhete czipellesth Fejellést ugy minth őregh embernek valóth ... Tizenhét Esztendősnek való Saruth ... ... ... ... Aszszonynak Czipellesth . . . ... ... ... ... ... ... Húsz Esztendősnek czipellésth ... . . . . . . ... . . . Ugyan annak Sarut ... ... ... ... ... . . . ... . . . Bochkerberth ... Saru Talpath Az S z ű r
den. „ „ „ ___ ,, ... „ ... • „ . . . ,, ... „ ... „ ... „
... ... ._·. ... ... . . . . . . __. ... ... ... ...
... . . . ... . . . ... ... . . . ... . . .
80 50 25 24 28 .32 16 25 65 12 10
míveseők.
Eöregh embernek valós zűr keöpenegeth ... Kissebeth ... ... ... ... ... Dolmán szürth . . . ... ... ... ... ... ... ... Tizenhat Esztendősnek való Keopeniegeth Dolmán szűrth aszonnak ... ... ... ... ... Tizenhét Esztendősnek szűrth ... ... ... ... Dolmán szürth aszonnak ... .... ... ... ...
... ... ... ... ... ... ...
... ... ... ... ... ... ...
fl. 2 den. — ,, 1 ,, 75 ... ___ „ 1 „ .50 ... „ 1 „ .25 ... . . . „ 1 ,, — „ — „ 80 ... ... „ — „ 70
Az Beorth az Teősserek az Vármegyéből ki ne vihessék és ha ki szekerrel ki vinniyer szabad legien mind az Hamiczadokon (így !), és egyebütt is el vennij annak az aki rea talál.
62
Áz
Szíjártók.
Hat Lóra va'ó szerszámoth minden hozza tartozó szerszámmal egiethemben . . . . . . .... ... ... Négy Lóra való szerszámoth ... ... Két Lóra valót farhamostul... ... ... . . . . . . ... ... ... Far hám nélkül ... .... ... ... Egy Kerek szíjath Kochyra ... ... ... Egy Székeres Féketh czyfrásth ... ... ... . . . Egy féket ki nem czyfrás ... Egy Veszér szíjoth ... . . . ... .... ... ... . . . ... Egy niakba vetheőth Cseresth... ... Egy Fék Szárth Cserest ... ... ... ... Má-féle köz szíjat ki nem Cseres ... Egy Kotes Kengiel Szíjot Cserest... ... ... Evy Far matringot ... ... ... . . . Égy Szeör hevedert Szíjasthul ... Egy allasba való Ketthös Keötheöfeketh . . . ... ... ... ... Egy uthy Keotheo Féketh Cserest Egy Penzes, két Pénzes aprolékos Szíjath a Regi szokás szerynth ... ... _.. ... _r_ . . . ... ... ._. . . . ._. Egy szablya Szijoth ... ... ... ... ___ . . . ... ... ... ... . . .
fl. 16 den. — ,,12 „ — „ 6 „ — „ 3 ,, — „ 1 ,,50 „ — „ 60 „ — „ 40 „ — ,, 40 „ — „ 40 „ — ,, 6 „ — ,, 3 „ — „ 20 „ — ,, 20 ., — „ 25 „ — „ 35 „ — „ 20 ,, —
„
20
Az S ζ ü с ζ e ő к. Egv Férfianak waló eoregh fejér Keődmenth Fekete Keődmenth. ... ... . . . Aszszoni embernek valo Fejér Keődmenth szépeth Az ky nem igen czifrás ... ... ._. . . . ._. —. Egy fekete belles geresznáth 1 ) ... Fejer Gheresznath . . . ... ... ... ... ... . . . ___ Egy Róka heorth Malostul Jartatthlanth ... ... Egy Roka hatat Mallia nélkül jártottath Malth azon képpen ... ... ... Az
... ... ._. ._. ...
... ... ... ...
fl. 2 den. 25 „ 3 ,, — ,, 3 „ 50 „ 2 ,, 50 „ 1 „ 20 „ 2 „ — „ — „ 50 „ -„ 32 „ — „ 32
Chyzmazyak.
Fekete Szatthyán szarass czyzmáth ... ... . . . ... fl. 1 den. — Papuchot afféléből „ — , „ .50 Janchár Kapczath ... ... . . . . . . .... ... ... ... . . . ... „ —1 „ 20 Egy eőreg eőkör Beorth „ 1 „ 20 Harmadfy Tyno Beorth ... .... ... ... ... ... . . . — „ 60 Borgyú Beörth ... ... „ — „ 1 6 Valamely Wargha valamely sarút felliebb eladna, és valamely szíjarthó ezth meg nem allanya szabad légyen el venny mindenth tüle valamit el adni akar, annak az ki rea talál az ki más képpen vásárolná, *) Gerezna : amphimallum Μ. Α., — mind kivűi-belöl szőrös ruha, gyapjas Gerezna: amphimallom. Major: Szót. 34. (1647.)
63
az wevőis az vagy az wargák Ura ha azt meg nem allanák, Ispán Uram vegien kéth ann raytha, az ky dragabban venne avagy az mely vargha Ura szabadságot add az eonstitutio ellen dragabban ennél árulni. Ezen kívül Killieth volna végezni Egyéb féle Mesterek felül is, és •azoknak Myweök felül, ugy mint az eöthweöseök hogy az Bechi Probanak alattha mennyivel ne myvelnének alább való ezüstőth, es lath számra mint kelljen azt mithül neki fizetni. Az Thymarok az jartotth Beórth mint agyak, Nieregh Jarthok az <ü mywekkel minth éllienek annak főlőttö az Napy mywiesiek aratók giomlálók, Cheplok Kapások, Sarusok, és egiebek is igaz jutalmokkal •eligedjenek megh, de az.üdönek myvolthaért mosth mind ezekrül nem lehetett végzés, hanem az után mikor más gyűlés lészen, ezekrul is ákar az [az] Varmegie végezny. Még ugyanaz alkalommal a gyűlés egy más fontos határozatot is hozott, melylyel a szegény embereken kívánt segíteni. Ez a határozat ez : Továbbá sokan panaszolkodnak hogy az arros Emberek, kik Barmoth Lovath, és efféleth árulnak az apro Pénzth nem akarják el venny, mely dologh sokaknak nagy károkra, es fogyatkozasokra vagyon. Azért errül az végeztetett, hogy az ki Marhát akar vennij meg lévén az arra tegye le igazán azt arrath az Marhanak apro pénzűi és vegye el az Marhát, és ha nem akarna engedni Ispán Uramnak panaszolkodván Ispán Uram az Pénzt vegyék fői és az Marháth az veveőnek szabadíchák kezéhez. Közli: Dr. Kiss
Ernő.
IRODALOM. Pozsony város története. I r t a Ortvay Tivadar. K i a d j a
a
pozsonyi-
első takarékpénztár. Második kötet. Negyedik rész: A városlakosság családi, anyagi, értelmi és valláserkölcsi élete 1300—1526. Pozsony.. Stampfel Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedő bizományában. 1903.. Az a nagy és szép irodalmi munka, melyben jeles tudósunk,. Ortvay Tivadar Pozsony város középkorát mély ismerettel, de egyszersmind igazi alkotó képzélő erővel eleveníti meg az· utóvilág előtt, s melynek egyik kötetét e folyóiratnak 1900-iki évfolyamában igyekeztem érdeme szerint méltatni, nemrég egy újabb kötettel szaporodott. Az értékes vállalatnak immár hatodik kötete is megjelent s ha az előbbiekben a szerző Pozsony városának külső történetét, helyhatósági kormányzatát,, társadalmi és jogi szervezetét, pénzügyi és gazdasági viszonyait, közszereplését mutatta be, mostani kötetében egy lépéssel tovább megy.. Rekonstruálja a középkori pozsonyi polgár magánéletét. Bevezeti olvasóját a polgárság családi szentélyébe, megrajzolja a családi élet jogi, gazdasági és valláserkölcsi alapjait s bevonva mindnyájokba a velők kapcsolatos vagy rokon társadalmi viszonyokat a polgárság családjogi, kereseti,, őstermelési, ipari, . kereskedelmi és forgalmi, tanügyi és művészeti,, irodalmi és vallásügyi állapotairól a fönmaradt egykorú bö források alapján olyan részletes és tanúságos képet ad, minőt egy más magyarországi város múltjáról nem birunk s minőt a. kellő történelmi anyag híján más városról nem is igen szerezhetünk. Ebben rejlik Ortvay müvének igazán rendkívülijelentősége Sok jeles helytörténelmi monográfiánk van, melyek nemzetünk egyes középkori rétegeinek állapotaira világosságot vetnek. De nincs egy sem. mely egy bizonyos kornak egész vagy csak némely néprétegét illetőleg annyira kimerítő lenne, az életnyilvánulás minden egyes mozzanatára kiterjedne, mint Ortvay müve, mely ennek következtében messze kiemelkedik helytörténeti monográfiáink: köréből s a nemzeti történetírás egyik nélkülözhetetlen kútfejévé nő. mert múltunk nem egy érdekes vis7onyáról másutt hasztalan keresünk tájékozást. Igaz ugyan, hogy Pozsony város belső élete a középkorban; német volt s királyaink adta széleskörű kiváltságaik bástyái közepett a. polgárok megtartották német anyanyel vöket, jogukat, régi szokásaikatDe ez az idegenszerű élet mégis csak magyar földön, a magyar király oltalma alatt, a nemzeti közszellem hullámcsapásainak hatásai közepett, folyt le s a polgárság érzelmileg mindenesetre beolvadt a magyarnemzetbe. Német nyelvet használt, német köntöst viselt ugyan, de azokért a politikai eszményekért lelkesült s áldozta vérét és vagyonát,, melyek a magyar királyságban testesedtek meg. Habár más keretben.
65
folyt le élete, ez az élet mindenesetre magyar szempontból is fölöttébb érdekes s ismerete a legnagyobb mértékben elősegíti egyetemes nemzeti történetünk, régi polgárosodásunk megértését. Fokozza Ortvay müvének értékét, hogy minden egyes részének megírásához páratlanul bőséges és hiteles anyag állt rendelkezésére elsősorban a város, azután a helyi egyházi intézmények levéltáraiban. Az ott fölhalmozott oklevelek, számadáskönyvek, helyhatósági statutumok, jogkönyvek, jegyzőkönyvek, czéhlevelek és más egykorú emlékek a régi köz- és magánéletet fényképszerű hűségben adják vissza annak, a ki meg^ tudja őket érteni. Ortvayban pedig igazán odaadó, a szaktudomány modern segédeszközeivel fölszerelt magyarázójukra akadtak, ki minden irányban kiaknázza értékesebb tartalmukat s nemcsak bőségesen merít belölök, hanem elevenen megrajzolt képekben festi meg a városi élet összes figyelemreméltó mozzanatait. A legutóbb megjelent kötet a családi élet s a vele kapcsolatos viszonyok rajzának van szentelve. Kezdi a családi élet jogi alapjainál, különösen a házasságkötésnél, melynek a középkorban még a mainál is sokkal nagyobb jelentősége volt. Valósággal közkötelességnek, a város iránti tartozásnak tekintették s a polgár sokoldalú, anyagilag és erkölcsileg egyaránt nagyon értékes jogainak teljébe csak akkor léphetett, ha törvényesen megházasodott. A házasság a jogok gyakorlásához csaknem olyan előfeltételül szolgált, mint a polgárjog megszerzése s a nőtlen polgár vagy az özvegy ember, a ki másodszor nősülni vonakodott, közjogaiban sokféle korlátozással sújtatott. így a városi jogrendszer vòlt a középkorban a legfőbb házasságközvetítő, mert valósággal kényszerített minden polgárt, hogy szakítson a rideg legényélettel s siessen családi tűzhelyet alapítani. A házasságkötés akkor kizárólag áz egyház előtt történvén, formáit az egyház és joga szabták meg. De minthogy a házasság igen fontos jogi és gazdasági következményekkel is járt, a város a saját jogkönyveiben szabályozta az egyes alakszerűségeket, melyekről Ortvay vonzó képet nyújt. Minthogy azonban Pozsony lakossága és joga ez időben német volt, sajnos az itt rajzolt házassági szokások nem vethetnek világot ama kor magyar népéletére, mely a városon kívül folyt, le s orinan aligha nyert valami ösztönzést vagy befolyásolást. Mikor a férfi és nő törvényes házasságra léptek, az új családalapítás megfelelő anyagi fundamentumon épült föl, mert a város megkövetelte a házasuló polgártól, hogy még az esküvő előtt igazolja, van-e annyi vagyona vagy olyan jövedelme, melyből nejét el tudja tartani. Ezen a sziklán nem egy házassági terv hajótörést szenvedett, mert az érdemes tanács nagyon szigorúan ügyelt, hogy a városi proletariátus el ne szaporodjék. A± idevonatkozó viszonyok fejtegetése alkalmat nyuit Ortvaynak, hogy a polgárság anyagi állapotait, ingatlan vagyonának viszonyait, az ingatlan vagyonra háruló városi és egyházi terheket, különösen pedig az egyes kereseti forrásokat és kihasználásuk módját a rendelkezésére álló töméntelen egykorú anyag szakavatott értékesítésével egész mélyökben megvilágítsa. Különösen tanúságos az, a> mit arról mond, hogyan folytatta a pozsonyi polgár-ember a kezében· levő földbirtok megművelését. Egyesek királyi adomány vagy vétel útján nagyobb birtokot is szereztek, mely azonban egy pár emberöltő folyamán Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
5
€6
a családtagok közt sok apró részre oszlott, úgy, hogy nagybirtokos polgár nem igen akadt Pozsonyban. De épen a föld megoszlása adott ösztönzést a gazdasági haladásra, a föld okszerűbb kihasználására, belterjesebb megművelésére. A talaj minőségéhez képest a pozsonyi polgár különösen a gyümölcs- és szőlőtermelést folytatta a legbuzgóbban s a kinek háza volt, az csaknem mind szölőszettel is foglalkozott. A szőlő adta a legtöbb jövedelmet az egyes polgárnak, valamint a városnak s Pozsony ez időben is csak mellékesen volt iparos vagv kereskedő város, mert anyagi életének súlypontja az őstermelésen, kivált a borászaton nyugodott. Ez már eddig is ismeretes volt ugyan, de Ortvay ezt az érdekes tényt új szempontból világítja meg, új adatokkal támogatja. Az 1439-iki telekkönyv 113 szőlődülöt sorol fel 2003 szőlőskerttel. De voltak a pozsonyiaknak a szomszéd községek és városok határaiban, sőt osztrák területen is szöleik. Ortvay kutatásai nagyon valószínűvé teszik, hogy már ekkor jelesebb külföldi szölőfajokat, főleg .Rajnavidékieket tenyésztettek bennök. Annyi bizonyos, hogy a pozsonyi bor kitűnő hírnek és keresetnek örvendett s néha igen jó áron keít, ámbár egészben véve a középkorban a magyar borok ára, még a legjobb fajtáké is, meglehetősen olcsó maradt, pedig Ortvay nézete szerint közép.kori boraink minősége jobb volt a mainál. A XV. században sok helyen dívott már a műbőr, az ürmöskészítés s Pozsonyban szintén meghonosodott. A földműveléssel karöltve haladt a baromfi- és marhatenyésztés, de különösen a méhészet, mert viasz és méz akkor összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet játszott a fogyasztásban, mint ma s főleg a viasz, melynek feldolgozásával nagyszámú iparos foglalkozott, örvendett világítási czélokra, kivált a templomokban s az egyházi szertartások fényének emelése körül igen élénk keresletnek. Épen úgy nagyobb jelentőségű volt akkor a pozsonyi halászat, mert a sok böjt miatt a halfogyasztás a legnagyobb arányokat öltötte s friss, száraz és sózott hal egyaránt igen élénk szerepet játszott a kereskedésben. Azok a polgárok, kiknek anyagi élete nem egészen vagy csak részben nyugodott az őstermelés valamely ágán, különösen az iparban keresték a megélhetés eszközeit s Ortvay a fenmaradt kútfőkből igen részletesen mutatja be a városi lakosság iparosságát s iparágak szerinti megoszlását. Sokan az őstermeléssel rokon foglalkozásokra adták magukat, kőtörésre, mészégetésre s a molnárok, mészárosok, hentesek, pékek Pozsonyban is a .jobbmódú iparosok közé tartoztak. A vászon- és posztógyártás, főleg az utóbbi szintén erősen folyt, ámbár a finomabb posztót német,· olasz, franczia. angol, hollandi országokból, még pedig nagymennyiségben hozták be. Ortvay az összes iparágak és czéhek viszonyaival igen behatóan foglalkozik s e közben a lakosság mindennemű viszonyáról, a. háztartásról, ételről, italról, ruházkodásról, a divat behatásáról, lakásberendezésről, bútorzatról, az egyes iparágak szervezetéről, kereseti viszonyairól, a munkabérekről olyan töméntelen korjellemző . s az anyagi és szellemi polgárosodást megvilágító anyagot használ föl, mely müvének elsősorban gazdaságtörténeti szempontból igazán ritka, értéket nyújt. Ép oly tanúságosan taglalja a kereskedők viszonyait, Pozsony egész kereskedelmi és forgalmi életét, valamint az értelmiségi foglalkozásokat, orvosok, gyógyszerészek, művészek
67
élétviszonyait s igen sok új részletet mond az iskolaügyről, a káptalani könyvtárról s más művelődési tényezőkről. Fölöttébb érdekes az, a mit Hunyady Mátyás király alkotásáról, az 1467-ben megnyitott pozsonyi egyetemről mond. Itt kimutatja, hogy a főiskola épülete csak részben ugyan, de ma is fennáll. Annak idején egy előkelő polgár építette, kiben családjának magva szakadván, egyéb vagyonával szép városi háza is a kincstárra szállt. Ezt a házat Mátyás király akként alakíttatta át, ho2y iskolai czélokra alkalmas legyen s ide telepítette az egyetemet, melynek tanári karát külföldi jeles humanistákból állította össze, az egész alkotást meg, mint Ortvay kimutatja, a bolognai egyetem mintájára szervezte. A nagy király halálával a pozsonyi egyetem is megszűnt, . tanárok és tanulók szétoszoltak s a tudomány palotájából fegyvertár lett. Az épület egy részét le is bontották, de nagyobb része megmaradt . s megvan magánkézben mind a mai napig. A régi Pozsony irodalmi és egyházi életének, a nagyban fejlődött erkölcs-vallási intézményeknek beható rajza zárja be az értékes kötetet, melylyel szerző egyszersmind befejezi nagy vállalatának első főrészét, Pozsony város középkori történetét. Nagy és fáradalmas, de kiválóan érdemes munkát végzett s tárgyához és dúsgazdag anyagához méltóan, bö tudással, igazi lelkesedéssel végezte. A gazdasági és szellemi polgárosodás történetének kimeríthetetlen tárházát nyitotta meg müvében, másrészt meg olyan érdekesen dolgozta föl anyagát, hogy minden müveit .olvasó élvezetet és okulást meríthet belőle. Acsády
Ignácz.
VEGYESEK. Kassai óragyártók. Az első kassai óragyártó (horalegiator), a kiről a város jegyzőkönyvei megemlékeznek, Achtsennicht Miklós 1461-ben nyert polgárjogot .jgeschanckt", tehát a szokásos díj elengedésével ; a város őt, mint egy új iparág meghonosítóját, örömmel fogadta kebelébe, vagy pedig az órás szolgálatát jutalmazta meg vele. E században még' egy névtelen saygermayster nyert p o l g á r j o g o t A sayger órát jelent. 1508-ban Reyszner Albert nyert ismét polgárjogot. A következő években úgy a város, mint a domonkos-szerzet részére lakatosmesterek készítettek óraműveket. 1526-ban ugyanis a szt. Szűzről nevezett domonkos-szerzet klastroma tilalmat tett István seratorra egy óra miatt ; 1533-ban a város Bartus lakatosmesternek órajavításért 5 forintot fizetett s a következő évben Kuncz (Konrád) lakatosmesterrel szerződést köt egy új óra végett. „lm jar 1534, am montag vor Jorgï (szt. György) haben dy herrn des Rats im haus des herm richters mit meister Koncz schlosser ein seger der Stadt zu machen geding'kt pro fl. hundert und fünfundczwanczig, umb ein kuf wein und zehn kubel getreidt". 2 ) Az 1556-ik évi nagy tűzvész után a leégett templom toronyóráját Máté slosser javította ki és Miklós képíró festette és aranyozta meg. Az egyesült lakatos, sarkantyús, órajártó és puskaműves czéh 1557-ben kelt szabályzata az órások remekléséről igy szól : „It-eni eyn uhr, dy stund und firtail schlegt und monetscheyn treibt. Will her (er; t. i. a remeklő) andre arbeit auch arbeten, so soll her der ersten stuck czwey dorczu machen". Tehát az utóbbi esetben a rokon mesterségeket is űzhette s ez magyarázza meg, hogy a fentebb említett lakatosmesterek óraműveket készítettek. Az 1636-ban megújított szabályzat szerint : „Eines urmachers meisterstuck soll sein, das er ein fleissige und saubere uhr macht, welche die viertl und gantze stunde schlägt, auch den Mondschein treiibt mit zwen glocken sauber verguldt undt a u s g e m a c h t ' A z óragyártók ekkor a lakatosoktól különváltak. 1558-ban Nebler Máté mester tűnik fel, a ki több ízben volt a városi közgyűlésnek is tagja s 1576-ban meghalt. 3 ) *) Talán az 1475-ben említett Tamás. 2 ) Városi jegyzőkönyv. 3) Kassa v. levéltára, 3134, 3336/791., 18274. és 18321. sz. a.
69
1566-ban Perényi György Sárospatakról hozzá kiildi-az óráját javítás végett. !) Perényi János 1577-ben Nagy-Idáról sürgeti meg az órásmestert, a kitől órát vásárolt, de mivel „valami bontakozása esék", javítás, végett megküldte. 2 ) Nebler volt-e a mestere vagy pedig az eperjesi óragyártó, a ki Rueber János felsőmagyarországi főkapitány unszolására Kassára telepedett, nem tűnik ki. 3 ) 1584-ben Huttman Henrik -bécsi mester Lőcse városának új. órát készített s Kassának ajánlkozott, hogy régi óráját kitisztítja. 4 ) Vajda János· Nagy-Sz eb énből három óráját küldte 1594-ben Kassára javítás végett Most János mesterhez Az órás a következő évben meghalt s Vajda úgy· ebben az évben, mint 1596-ban a városi tanácsnak írt az órák megküldése iránt. 5 ) 1602-ben Roter Márton német lipcsei-mester készített Kassa városának-„horologium-novum cum quadrantibus". 6 ) Schuster Illés mester 1581-ben nyert polgárjogot. 1591-ben és 1601-ben ismét megnősült, tehát harmadszor, mert mesterré és polgárrá csak már mint nős ember lehetett. 1587-ben beválasztják a „kraruampf-ba. Már 1583-ban á városi közgyűlésnek tagja s azóta 1605-ig, valószínűen halála évéig majdnem szakadatlanul tagja, sőt 1601 —1602-ig fürmendere (tribunus plebis) ; 1605-ben wogherr azaz mérőtiszt. A válságos 1604-ik évben templom-gondnok volt, mert Sommer Zachariás, a város egyik ágostai hitvallású papja, mentegetőzik a város tanácsa előtt, hogy áparochia kulcsait Schuster- meghagyására adta ki a kezéből.. „Ich solle im (t. i. Schusternek) die Schlüssel geben, der ñerr Bischof wolle sie haben, dem solle man sie überantworten. 7 ) 1608-ban Órajártó Jánosnak a sütők szerint van a patikája azaz·boltja, melyért a városnak 1 frt és 25 dénár évi bért fizetett. 8) Hozzá küldik órájukat javítás végett Alaghy Menyhért 1613-ban Regéczből, Kátay János 1617-ben Misi véről. ») ' 1618-ban a Münchenből idetelepedett Hubër Kelemenről van szó, a ki Augsburgban is dolgozott ; patikája „az piaczon az napnyugat felől való' szeren ' volt.10) A Teschenből származott Seidelman Tóbiás 1625-ben nyert polgárjogot; ez évben (1625) Fraumüller György említtetik. Az. 1627. év 1) K. v. lt. 2764/49, ; ; < ·-. .i . ... 2) 3401. ·. . ; . . . 3 ) 3330. ' . .. .. ' ' ., .. / ' \ . *) 3837/113. ' ' . "" . , ' 5) 4467/25.^ 4545/71., 4636/30.. ' . ' ,',' ... . 6 ) Városi jegyzőkönyv-. . ' • ">) 3157., 3977., 4586., 4674.,' 4866:; 4940.', 5099/40., 5126. száni a.: és a kassai róm. kath. paróchia anyakönyveiben. 8) 5246. 9) 5540/17., 5782/27. . '· i°) 5809.
70
október hó 22-ik napjáról szóló jegyzőkönyv szerint : ,,Αζ óragyártó'megcsinálta az öreg órát, munkájától adnak neki 30 frtot." 1628. július hó 13-án ,.Füzesi Eötvös Péter suplikál çragyártónénak . adott órácskáért, melyet az kis óragyártó elvesztettnek mond lenni, hogy adatnák meg az árát, mivel az kié volt, nagyra becsüli. Deliberatomi : az óragyártó vagy csináljon mást vagy tartozik megfizetni éppen az árát t: . *) A czéhszabályzat megújítását 1636-ban az órajártók részéről Knoll Farkas „krőmwercker" kérelmezte ; Schmidl János mesternek 1646-ban a nagy templom tornyán levő óra javításáért õ frt 32 den. fizettek. ) 1645-ben Rákóczy György fejedelem írt a városnak, hogy az órásmestert küldje Varannóra, „mivel az öreg óránk megbomlott' - . 3 ) A 18-ik század végén élt Szokolovszkv Józsefnek kitűnő szerkezetű ütő-órái maradtak korunkra, mig a következő évszázadban élt Lehrner János az első pesti iparkiállításon (1843.) kitüntetést nyert. Egy 1826-ban. készült órája a Kassai Társalgási Egylet helyiségében ma is pontosan jár. Kemény Gabnakivitel
Bologna-ba és Modena-ba 1648 és 1649-ben.
Lajos. A magyar
tanács 1649. január 8-iki ülésében tárgyalta azt a jelentést, melyet „ D ü x d e T e r r a N o v a " nyújtott be. E jelentés szerint Bukaricza-ban bizonyos megbízott kereskedő a modenai herczeg számára titokban nagy mennyiségű gabnát készül kivinni. О felsége a stájerországi udvari expeditió: révén már elrendelte, hogy a kikötők alkalmazottai; figyeljenek az illető kereskedőre s ha sikerül őt megcsípniök, a gabnát foglalják le. Illő dolog, hogy a magyar kanczellária is bocsásson ki hasonló rendeletet s ha sikerül azon kereskedőt elfogni, ő felségének jelentést kell tenni. Ez az egész jelentés, úgy látszik, tévedésen alapult. A dolognak ugya ás az a nyitja, hogy bizonyos R a p h a e l M a t r i c e d e S e n o - , g a l l i a nevű zsidó részint a Zrin\i grófoktól, részint más m agyar terme-, lőktől gabnát vásárolt össze s miután a vételárt becsületesen kifizette, a gabnát Bucchariban hajókra rakatta, hogy Bologna-ba szállítsa. Mivel a dolog felől Bécsbe olyan jelentés küldetett, hogy a nevezett zsidókereskedő a gabnát a modenai herczeg számára szállítja, III. Ferdinánd elrendelte, hogy az egész gabnaszállítmányt foglalják le. A Zrínyi grófok kézhez vévén a királyi rendeletet, Raphael ' Matrice gabnáját a bucchari-i kikötőben csakugyan lefoglalták. Mikor azután kiderült, hogy Raphael Matrice nem a modenai herczeg, hanem az éhező Bologna város lakói számára szállítja a gabnát, III. Ferdinánd 1648. július 22-én és 1648. okt 17-én a Zrinyi grófoknak meghagyta, hogy a Bucchari-ban és más helyeken lefoglalt gabnát, a mit Raphael Matrice Bologna város számára készült szállítani, adják .vissza s bocsássák szabadon. A Zrinyi grófok a két rendeletet semmibe sem vették s a. gabnát Városi jegyzőkönyv. ) K. v. lt. lajstromozatlan. 3 ) 7147. 2
71
tovább is zár alatt tartották. Erre a magyar tanács 1649. július 23-án Bécsben tartott ülésén elhatározta, hogy a Zrínyi grófokhoz újabb és szigorúbb rendeletet meneszt s meghagyja nekik, hogy vagy bocsássák el a gabnás hajókat, vagy adják vissza a pénzt Raphael Matrice kereskedőnek, a ki a lefoglalt gabna legnagyobb részét tőlük vásárolta. Α.Ζ itt jelzett harmadik királyi rendelet még július 23-án kiadatott. ΠΙ. Ferdinánd a rendeletben megemlíti, hogy a Zrinyi grófokat már két ízben felszólította az arrestatió megszüntetésére, de a gabnát Raphael Matrice kereskedőnek még sem adták vissza, pedig a hosszú késedelem miatt Bologna város lakói sok nélkülözést kénytelenek kiállni. Mivel világos, hogy a gabona nem a modenai herczeg számára vásároltatott, a Zrínyiek a gabnát azonnal oldják fel a zár alól, vagy pedig a vételárt adják v i s s z a . M i v e l az ügyről több írott emlék nem szól, valószínű, hogy a Zrínyiek a harmadik királyi rendeletnek mégis engedelmeskedtek. T. S.
dr..
i) Országos levéltár : Proposition es et Opiniones Nr. 127., 277., 252. továbbá No. 8
GAZDASÁGTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ. A „SZÁZADOK" 1903. ÉVI FOLYAMÁNAK REPERTÓRIUMA. A „S ζ á ζ a d o k"-nak 1903. évi folyamában megjelent. értekezések közül folyóiratunk olvasóit gazdaságtörtenelmi értékénél fogva leginkább Takáts Sándor „Telepítések Esztergom vidékére a XVI. s z á z a d e l e j é n " czímű értekezése (megjelent a 6-ik füzetben) érdekli. Esztergom 1595-ben történt visszavételét a külföld fontos eseménynek tartotta s Rudolf király is hatalmas végvárrá akarta Esztergomot átalakítani. Azonban a német seregek borzasztó garázdálkodása elnéptelenítette az egész vidéket s így a király Pálffy Miklóst telepítéssel bízta meg. Pálffy a hódoltsági területről hozta a telepeseket, így pl. áttelepítette Ó-Buda összes lakosait. A Vág, Nyitra, Garam és Ipoly vidékének és a Csallóköznek benépesítésére azonban nagy emberanyagra volt szükség és Pálffy telepeseket gyűjteni elment egészen Tolnáig, s ha nem akartak átköltözni, lakóhelyeik elpusztításával is iparkodott rájuk hatni. Csak a törökkel való szövetség hírében álló ráczok nem akartak semmikép engedelmeskedni s így ráczok csak gyéren telepedtek le Esztergom vidékén. Takáts a közös pénzügyi levéltárban mégis talált két szerződést, melyben több rácz falu lakossága magára vállalja a telepítésük fejében járó kötelezettségeket. Az érdekes szerződések szöveg'e is közölve van." Tóth Szabó Pál „ M a g y a r o r s z á g a XV. s z á z a d v é g é n a p á p a i s u p p l i c a t i o k v i l á g á n á l " czímen (1—4. füz.) a vatikáni levéltárban végzett kutatásait ismerteti. A pápai supplicatiok regestái élénk színt vetnek koruk egyházi, társadalmi, vallási és erkölcsi életére. Szerző először a királyi kegyúri jogra vonatkozó törvényeket állítja szembe a tényleges gyakorlattal, mely gyakorta eltért a törvényektől. Igen sokszor tiltakoztak ez időben az országgyűlések az egyházi javaknak egy kézben való cumulatiója ellen is, a mi azonban a leggazdagabb főpapokat sem akadályozta újabb javadalmak kérésében, azon okadatolással, hogy javadalmuk még asztalukat sem látja el. A szerzetesi javadalmaknak világiakra vagy más rendre való ruházása ellen is hoztak törvényt, de a főurak kapzsisága s a szerzetesrendeknek, különösen a benczéseknek erkölcsi züllése miatt ezt az abusust sem lehetett megakadályozni. Sérelmet képezett az országos jogra a pereknek első fórumon való Rómába vitele, mi pedig szintén sokszor fordúl elő. Czímekért is gyakran folyamodnak
73
Rómába Jobb oldalról világosítják meg a kort az exemptiokért, lelki kegyelemért folyamodók. Vallásosságból sokan zarándokolnak Jeruzsálembe, míg a tudományszomj másokat Itáliába visz. Országos nevezetességű férfiakra is sok becses adatot tartalmaz e tanúlmány, így Váradi Péterre, Szathmári Györgyre, Újlaki Lőrinczre, Beriszló Péterre, Ernuszt Zsigmondra és a Frangepánokra vonatkozókat. · O v á r y L i p ó t „Az 1866-i к i h a d j á r a t é s a m a g y a r , e m i g r á c z i ó " czímen (1. fűz.) Chiala Luigi „Ancora un po' più di luce sug-li eventi politici e militari dell' anno 1866" czímű könyve alapján ki lej ti, hogy a sokszor megvádolt Lamarmora mennyire nem volt barátja annak a tervnek, hogy Magyarországból, támadjon Ausztriára és itt felkelést szervezzen. Lamarmora különben is jól volt értesülve a magyarok békés hangulatáról Velencze és Visconti-Venosta révén. A magyar emigránsok Usedom porosz követben és Cerrutti külügyi államtitkárban találtak pártfogókra. Ez úton indult meg Poroszországban a terv a magyar légió felállítására, mely tervet Napoleon és Bismarck is ismételten ajánlotta Olaszországénak, is. Bismarck ily irányú tárgyalásokra meg. is hívta Tíirrt, " kinek haditerve is jobban tetszett neki, mint a Lamarmoráé. A porosz diplomáczia különösen a háború kitörésekor dolgozott erősen, hogy Olaszország a forradalmi bizottsággal egyezkedjék, de, Lamarmora ellentállásán megtörtek íáradozásai. A czikket a jegyzetekben érdekés levélközlések kísérik. M á r k i S á n d o r ,.„S ζ e η t J e г о m о s" czímen (l. füz.) az egyer: temes történelem "ez első magyar földön (Muraköz) született írójának életét, utazásait, gondolkodását és.munkásságát: ismerteti, rámutatva a pannóniai vonatkozásokra. ' , Vécsey Tamás a j η i k I m r e . e m l é k e z e t e " czímen (2! füz.) a Történelmi Társu-lat 1903. évi február 19-én tartott közgyűlésén elmondott enilékbeszédét közli, melyben kidomborítja Hajniknak, mint embernek és tudósnak jellemét, ismerteti írói és tanári munkásságát, vala-, mint gazdag levéltári kutatásait. P ó r A n t a l „M a g y a r -1 e ng.y e 1 é r i n t k e z é s aXIV. s z á z a d b a n " czímen értekezik (3—4. füz.). Kezdi az érintkezések tárgyalását Fekete Leskónál, kit 1285-ben Kún László Mazoviai Konrád ellen megsegített, majd áttér azokra a zavaros viszonyokra melyek közt LokieteIs. Ulászló igyekezett magának a trónt megszerezni, s tárgyalja III. Endréhez való viszonyát, kinek szolgálatot:· tett "az ál-Endre ellenében, míg ΠΙ. Endre viszont Ulászlót is megsegítette SandómirnáL Venczél cseh. király ellen. Elűzetése után Ulászlót Amadé nádor vette pártfogásába s 1304-ben, midőn I. Albert és Rudolf herczeg is megindították a harczot Venczel ellen, magyar seregek segítették Ulászlót Lengyelország visszafoglalásában. A pápánál Ulászló megkoronáztatásának ügyét Róbert Károly mozdította elő, s még szorosabb lett viszonyuk, mikor a magyar király τ- kinek első felesége : bitumi és tescheni Kázmér sziléziai herczeg leánya, Mária is lengyel eredetű volt — elvette Ulászló leányát Erzsé-
74
betet (1320.)· Ugy látszik, már 132õ-ben segítette eg}· sereggel, 1327-ben rábírta János cseh királyt, hogy hagyja abba Krakó elleni támadását s lemondatta foglalásairól is. 1327. 1328, 1329 és 1330-ban a német lovagrend ellen segítette meg apósát Károly király, míg' 1332-ben a Lengyelországba betört lovagrend és csehek ellen küldött neki segítséget. A czikk elmondja, a mit e hadjáratokról tudunk s az érintkezések egyéb külpolitikai hátterét is tárgyalja. S ζ e η t ρ é t e г y I m r e .,A v e s z p r é m i p ü s p ö k s é g alap í t ó l e v e l e " czímű diplomatikai tanulmányában (4. fiiz.) bizonyítja,.· hogy a veszprémi alapítólevél formulái, kü'önösen arengája az itáliai, kanczelláriai használaton alapú inak s ebből· magyarázható az Ardu in, 1003-iki és II. Henrik 1018-iki michelsbergi oklevelével való rokonsága, is. írója azonban a mintaoklevélen a formák túlzása ált-il iparkodott változtatni. Ezzel formai tekintetben is megerősítést nyer az oklevél hitelessége. Τ u г сh á η y i Tihamér „Rogeriiis mester siralmas é n e k e a t a t á r j á r á s r ó l " czímű forrástanúlmánya (5 — 6. füz.) szerint Rogerius valószínűleg Torre Maggiore városában született 1201 és 1205 közt, s mint Pecorari Jakab praenestei püspök káplánja jött hazánkba (1233), majd 1244-ben Toletanus János káplánja lett. 1241-ben a tatárjárás Váradon találta. A tatárjárás után a váradiból a soproni főesperességre tétette át magát, majd, hogy a pápai udvarba mehessen — hol 20 esztendőt töltött — állását a zágrábi kanonoksággal cserélte fel. 1249-ben spalatói érsek lett, s noha sem a nép, sem a király nem látták szívesen, az maradt 1266 április 14-én bekövetkezett haláláig. Tanúit ember volt s olasz óvatossága tette a pártok felett álló objectiv íróvá, bár néhol kiérzik a főnemesség iránti rokonszenve. Ravaszságát, lélekjelenlétét, de önzését is bizonyítja menekülésének története. Művét Pecorari Jakabhoz írta 1243 nov. 13 és 1244 jun. 26-ika közt. A pusztulástól Thúróczy őrizte meg a művet, de Thúróczy két kiadásának eltérései bizonyítják, hogy gondtalanúl készültek. A szöveg erősen megrongálódott, még XIV. századi interpolatioi is vannak. Szerző összeállítja a véleménye szerint interpolált részeket. Bánó József „Berzeviczy Edmund emlékezete" czímen (5. fiiz.) közli a Történelmi Társulat 1903 ápr. 2-iki ülésén megtartott emlékbeszédét, melyben nemcsak.Berzeviczynek különösen családja és Sárosmegye múltjára vonatkozó irodalmi munkásságát, hanem Sárosmegye társadalmi életében kifejtett működését is méltányolja. Stessei József „Sopron vármegye n y u g a t i terül e t e " czímen (5. füz.) a megyének XIII. századi topographiai viszonyait ismerteti, magyarázva IV. Henrik 1074-iki oklevelének Verto we szavát és. különösen a gyepűre és a határőr bessenyők lakhelyeire fordítva figyelmét. A lakosság nemzetiségi viszonyait illetőleg kimutatja, hogy a XIII. század elején — midőn a mai - helységnevek okleveleinkben már majdnem mind előfordúlnak — a magyarság határa Sopronig ért s csak az 1273-iki
75-
liáború birtokpusztításai okozták a németség· előnyomulását. · Vannak itt szláv eredetű he y s égek is, de ezek keletkezési ideje bizonytalan. I f j . R e i s z i g E d e „ R ó b e r t K á r o l y és a. J.á η о s Ι ο ν a g- : r e η d" czímű értekezésében (6. füz.) ismertetve a rendnek a XIV. század elején érvényben levő szervezetét és birtokait, melyek főleg a Dunántúlra, leginkább pedig a drávántúli részekbe estek, elmondja, hogy Róbert Károly kezdettől fogva részesült a rend támogatásában, a mit III. Endrének, majd a veszprémi püspöknek (Venczel és Ottó hívének) a renddel való conflictusa is előmozdított. Támogatta a rend Gentilist is,, majd döntő szerepe jutott Esztergom visszafoglalásában (1307) és a rozgonyi csatában, a miért jutalmukat a templomos rend megszüntetése alkabiiával nyerték, helyreállítva így már megingott vagyoni viszonyaikat is. M a r g a l i t s E d e „ K a r n a r u t i c é n e k e és a m a g y a r Z r i n y i á s z " czímű közleményében; (6. fiiz.) Srepel Milivoj ,.A sziget-, vári hős a horvát költészet történetében ' czímű tanulmányának kivonatát adja, rámutatva ezzel, hogy Zrinyi, ki Karnarutic költeményéből más helyütt is idézett forrásul használta azt eposza megírásánál. W e r t n e r M ó r „ M a r g i t c s á s z á r n é f i a i 1 ' czímű czikke (7. füz.)-III. Béla leányának: Margitnak három, hazánkban is szerepelt fiáról szól. Az első az Angelos Izsák császárral kötött házasságból származott János, ki 1227-től fordúl elő okleveleinkben, s a Szerémségherczege és' Keve vármegye ispánja, majd bácsi ispán volt. Volt egy Manuel nevű fivére is, de ez nálunk nem szerepelt. A második a Monteferratói Bonifáczczal kötött házasságiból származott Demeter, ki tessalonichi trónját nem tudván megvédeni, valószínűleg segélyt keresve fordúlt meg Magyarországban (1223). A harmadik a St. Omeri Miklóssal kötött harmadik házasságiból, — melyről Wertner bővebben értekezik — született Vilmos, ki, Béla bátyjának jutván görögországi birtokaik, anyjával s/intén hazánkba jött, majd Itáliában szerzett birtokot, de ismét visszatért s mint macsói bán elvette IV. Béla leányát, harczolt a tatárok ellen s Dalmatiában 1242-ben halt meg. · M o h i A d o l f „ S z a r v k ő é s u r a, i" czímű értekezésében (7—8. füz.) először a lakosság kérdésével foglalkozva ezt a Karoling-korszaki bajor lakosság utódjának tartja, s magáról Sopronmegye ezen nyugati területéről, azt hiszi, hogy csak Sz. István idejében jutott Magyarországhoz. Tárgyalva azután a szarvkői uradalomhoz tartozó birtokokat, az uraságokra tér át. Szarvkő eredetileg királyi vár volt, de csakhamar a Gútkeledek, majd a XIV.. század középén a Volfartoké lett, kik a Kanizsaiaknak adták el. Albert király özvegye Frigyes császárnak zálogosította el s így Giskra csehei kerültek beléje s Hunyadi is csak ideiglenesen tudta a Kanizsaiaknak birtokukat visszaszerezni, de mert jogaikat érvényesíteni nem igen tudták, 400 arany zálogösszeg fejében lemondtak róla Pottendorfi György javára. A csehek-.kiűzésekor elpusztult a vár, melyet időközben (1486) Grafene.ck. Ulrik szerzett meg, s uradalmát is Ausztriához csatolták. 1504-ben meg-
76
vették Szarvkőt a Fuerstek. kik alatt (1Õ36) horvátokat telepítettek ide. 1561-ben 13,200 írton Pichler Lénárd vette meg·, halála után pedig· nénjére, majd 1590-ben egyedül sógorára, Stotzingen Ruprechtre szállott (57,832 frt értékben). A Stotzingenek közül Ulrik alsó-ausztriai helytartó volt a legnevezetesebb, ki a róla elnevezett falut is alapította, s különben is sokat fektetett be az uradalomba. A ¿totzingenek alatt a Bocskay és • Bethlen-féle felkelések alkalmával ugyan nagy károkat szenvedett Szarvkő, de midőn 1647-ben visszacsatolták Magyarországhoz, Nádasdy Ferencz országbíró a Kanizsaiak jogán csak 140 ezer forintért válthatta azt meg. Nádasdy kivégzése után az uradalom a királyra szállt, s Bécs 1683-iki ostroma alkalmával volt ismét nagj'obb pusztítás színhel37e. 1702-ben 265 ezer forinton Eszterházy Pál nádor szerezte meg· családjának. Még. egyszer a Rákóczy-harczok alatt volt nagyobb megpróbáltatásnak kitéve. Mohi e mellett az uradalom kialakulását, s a rajta épült egyházak fejlődését is tárgyalja. Gazdaságtörténeti szempontból is érdekesek a háborúk és pestisjárványok pusztításait s a búcsújárást illető statisztikai adatai, de leginkább az uradalom jövedelmeiről szóló részek, nevezetesen az 1448-iki és 1561-iki urbáriumok. К r ο ρ f L a j о s „С h i s h u 11 u t a ζ á s a h a z á n k b a n 1702-b e n " czímű czikkében (7. füz.) leírja ez ang-likán papnak lord Paget konstantinápolyi angol követ kíséretében hazánkon való átutazását s felhívja a figyelmet az útinapló érdekesebb leírásaira. Chishull naplóját fia tette közé 1747-ben „Travels in Turky and back to England" czímen. Megtudjuk e közleményből, hogy az Earl of Nottingham egy ágense ekkor. (Γ700—1702) budai bort exportált Angliába Boroszlón át. Illéssy János „A m e g y e i levéltárak állapota 1772/74-b e n" czímen (8. füz.) közöl érdekes adatokat. . A történetírót közelről érdekli a levéltárak fejlődése' s a czikk ezek történetére vet világot. Mária Terézia a megyei levéltárak rendben tartására- már 1752 április 28-án bocsájtott ki rendeletet, 1772 junius 19-én pedig a helytartótanács 4164. sz. rendeletével jelentést kért a levéltárak állapotáról és rendezéséről. Ezen jelentéseket s ezek alapján az egyes megyei levéltárak rendszerét ismerteti (betűrendben) Illéssy: P ó r A n t a l „Na ¿ y K á z m é r l e n g y e l k i r á l y c s a l á d i é l e t e " czímen (8. füz.) Caro (Gesch. Polens. II. 376.) ellen polemizálva bizonyítja, hogy Garo forrását Czarnkowski Jankó gnieznói főesperest. Kázmér hagyatékának szétosztását illetőleg félreértette sehogy így vádja Erzsébet és Nagy Lajos ellen nem állja meg· helyét. CaroJ azon vádjával szemben, hogy Nagy Lajos és a magyar udvar Lengyelországra táplált igényeinek érvényesítése szempontjából nem tett semmit Kázmérnak második házassága idejében kifejlődött kicsapongó életmódja ellen —' rámutat arra, hogy még a szentszéknek ez irányú intézkedései és Kázmér egyházi' fenyítékkel való sújtása sem vezetett eredményre. Bebizonyítja ázt is, hogy téves Caronak azon feltevése, hogy a pápa Kázmérnak Sagani Hedviggel való házasságát törvényesnek ismerte volna el s így tévesek
7-7
az ehez fűzött megjegyzések is. V. Orbán az e házasságból származott leányokat csak Kázmér halála után törvényesítette. E czáfol.atok késztik Pórt a nagy lengyel király családi életének bővebb jellemzésére is. W e r t n e r Mór „A s t á j e r T r e n n - c s a l á d m a g y a r v o n a t k o z á s a i u czímen (9. füz.) a családnak a XIII. század elején való érintkezéseit tárgyalja, ismertetve-a család birtokait is. Hartnid fia Konrád, IV. Béla hű embere s magyarbarát volt, miért adományban is részesült, de ennek fia Konrád hűtlenségbe esett és halállal bűnhődött. A XIII. századi stájer viszályok alatt állott Béla pártjára Bertold is, ki országos hivatalt is vállalt a mag\ ar királytól és tartományi marsall volt, utóbb azonban Ottokárhoz pártolt át. A további érintkezések csak magánjogi szempontból érdekesek. R. K i s s I s t v á n ,,R a d ν á η s ζ к y G y ö r g y e l j e g y z é s é n e k t ö r t é n e t e " czímen (9. füz.) érdekes történetet mond el arról, hogy a XVIII. század elején milyen nehezen ment a protestánsoknak negyedízi rokonság esetén a katholikus forumtói a dispensatiot kinyerni. Radvánszky György atyja : János is ezen fáradozott, mert Révay Erzsébettel, meghitt barátnőjével elhatározták gyermekeik házasságát. A lépések, melyeket a dispensatio megnyerésére tenni kellett, annyira sértették Révay Erzsébet protestáns önérzetét, hogy végre is az éveken át tervezett házasság dugába dőlt. S ö r ö s P o n g r á c z „ L é v a i C s e h P é t e r " életrajzát adja (9. füz.) Sárói László fia a Zsigmond korabeli oligarchia egyik legtekintélyesebb lagja. 1404—1415 főlovászmester, tagja a sárkányrendnek, eljár diplomatiai kiküldetésekben, részt vesz a konstanczi zsinaton és elkíséri Zsigmondot utazásaiban. 14:27—1431 macsói bán s bár olaszországi küldetése abbau maradt, annál vitézebbül küzdött, mint fővezér a hussziták, majd Erdétyben a. törökök ellen., 1436-ban főajtónállómester, majd Barsés Szolnokmegyék ispánja és erdélyi vajda. 1439-ben halhatott meg. Töménteten birtokot szerzett : erőszakoskodás, foglalás, csere és zálog útján is. С s á n к i D e z s ő „ K é z a' 1 czímű értekezésében (10. füz.) bebizonyítja, hogy az a pestmegyei Kéza,. melyben mint a Bászteh nemzetség biiv tokában Pauler Kézai származási helyét vélte felismerni, a mai Fejérmegyében fekvő Kinza puszta. S z á d e c z k y Lajos „Cserei Mihály j e g y z ő k ö n y v e i " czímen (10. füz.) a történetírónak a kolozsvári Mikó-ház levéltárában talált jegyzőkönyvének tartalmát ismerteti, összevetve azt az egyéb, elkallódott jegyzőkönyveiről ránk maradt adatokkal. Ezt a jegyzőkönyvet Cserei 1733-ban kezdte szerkeszteni, 1748-ig vezette és még 1751-ben is pótolta oldaljegyzettel. A jegyzőkönyv sok gazdaságtörténeti szempontból is -érdekes adatot tartalmaz, így Cserei őseinek, végrendeleteit, leánj^aikelengyéjének lajstromait, az 1709. és 1719. években pestisben elhalt jobbágyai^ nak névsorát, jószágainak leírását és ismertetését (egyenkint), végül köb csönbe adott pénzeinek jegyzékét.
78
W e r t η e г Mór ..Zsigmond k i r á l y raagjrar kísérete - R ó m á b a n 1433-ban''· czímen (10. füz.) betűrendben magyarázza a Fraknói által a Turul 1893. folyamában közétett adatok szerint Zsigmond kíséretében volt urak neveit. S z e r é m i „ A d a t o k a f e k e t e s e r e g r ő l " czímű közleményében (10. füzet) egyrészt összeállítja a cseh eredetű Czedlyezeknek a magyar seregben való katonáskodására vonatkozó adatokat, másrészt közli Czernini Czernin Bohunieknek, a fekete sereg egyik Mátyás halála után garázdálkodó és íöglyúl esett vezérének és tisztjeinek kötelezvényét, hogy az országból kivonulnak, az ellen hadakozni nem fognak és követeléseikről is lemondanak. A „ T á r с ζ a" rovatban K a r á c s o n y i J á n o s és R é v é s z K á l m á n közt folyt szóváltás az „ E g y h á z t ö r t é n e l m i e m l é k e k " ügyében (1. füz.). T a k á t s S á n d o r az udvari kamara egyéb érdekes -számadási adatai közt „II. L a j o s k i r á l y f i á " - r a Wass (Lanthos) Jánosra vonatkozó feljegyzéseket állít egybe (2. iüz.). K a r á c s o n y i J á n o s „K ő s ζ e g h i e к s n e m N é m e t ú j v á r i a k " czímen a Héder nembeli II. Henrik leszármazóinak nevét Kyscen-Kiiszen Kőszegre vezeti vissza (4. iüz.). mire e tárgyról közte és P ó r A n t a l közt vita fejlődött ki (5 — 6. füz.). N é m e t h A m b r u s „ K é t g y ő r i b e n c z é s t a n á r m i n t k ö n y v r e v i s o r 1847/48-b a n" Stanke Leander és Simon 'Zsigmond revisorságának történetét adja (4. füz.). D u d á s Gyula „ K i n i z s i P á l s z á r m a z á s i h e l y é " - t a Szeged melletti Kani'zsában véli feltalálni. S r s . „ A d a t K a r a i L á s z l ó é l e t é h e z " czímen (5. füz.) közli Mátyás király supplicatioját, hogy a monyoródi benczés apátság olvasztassék a budai prépostságba, ez utóbbi jövedelmeinek növelésére. W e r t n e r M ó r „Ki v o l t H é d e r v á r i K o n t I s t v á n " czímen (6. fiiz.) kimutatja, hogy ez alatt Kont Imre testvérét, ' Hédervárj'· Miklós hát kell értenünk. B e r z e v i c z y E g y e d „ N é h á n y a d a t B e r z e v i c z y M á r t o n r ó l " czímen (6. füz.) Berzeviczy Edmund régibb tanúlmányait egészíti ki. K a r á c s o n y i J á n o s azon régibb feltevését, hogy „ A l s ó - E p e r j e s v á r t a r t o r n á n y a" a Maros balpartján feküdt újabb adatokkal igazolja (7. füz.) K á l l a y TJ b ű i „M i k o r k o r o n á z t á k m e g K á l m á n t , H a l i c s f e l k e n t k i r á l y á t a p á p á t ó l k ü l d ö t t k o r o n á v a l " czímű közlésében (7. luz.) a dátumot 1215 telére vagy 1216 tavaszára teszi, mikor Kálmán elűzetése után Magyarországban tartózkodott. „A T e l e k i c s a l á d n é m e t - b i r o d a l m i g r ó f s á g ' a " czímen (8. füz.) -névtelen szerző bizonyítja, hogy a birodalmi grófságot csak Teleki László (1771.) kérte magának és utódainak. O ζ a i с h Á. G i l b e r t „ A d a l é k II. U l á s z l ó és. B e a t r i x h á z a s s á g a ü g y é h e z " czímen (9. füz.) bizonyítja, hogy a házasság vagy csak színlelt volt, vagy épen csak eljegyzés (nem consumált). A l d á s y A n t a l „XIII. L e o p á p a é s a t ö r t é n e t t u d o m á n y 1 1 czímen (10. fiiz.) az elhunyt pápa ez irányú érdemeit méltatja. W e b e r S a m u „N é h á η y s z ó a r ο ζ g ο η у i
79
• c s a t á r ó l " czímen (10 luz.) Reis ζ i g tanulmányával szemben a szepesi •szászoknak vinciikálja ez ütközetben a döntő szerepet. A „ M a g y a r •o r s z á g - i 1 a t i η s á g s z ó t á r a . " - hoz Révész Kálmán (2.. és 4. füz.) és Turkovich Emil (7. füz.) közöltek pótlékokat. A s ζ l á ν t ö r t é n e l m i s ζ e m 1 e rovatában ismertetett munkákból folyóiratunk olvasóinak figyelmét a következőkre hívjuk fel.:', á lengyel „K w a r t a 1 η i к И i s t о г y с z.ny"-ben : B a l s e r O s w a l d •értekezése a szlávok ház- és löldközösségéről (1899.). F i n k e l L. tanulmánya. Ρ erge η Antal grof emlékiratáról, mely az ipari és kereskedelmi viszonyokkal is foglalkozik. S z e l a g o w s k i Ádám : „Pénzügyi zavarok ΊΙ. Zsigmond idejében." (1900.) S z e l a g o w s k i munkája a valuta hanyatlásáról János Zsigmond korában. P a z d r o Z b i g n i e v a középkori 'uzsoráról szóló tanulmánya. — A horvát „V j e s t η i к к г . H r v a t s k o S l a v o n s k o - D a l m a t i n s k o g Ζ e m a 1 j s к о g A r k i ν a"-ban L as z o w s k i E m i l közlései: Ivanics vár régi szabadalmai (1901.32—35. lap.). Verőczemegye birtokosai és birtokaik Szlavónia felszabadításától 1766-ig (70—72., 150—152. 1.). A lepoglavai volt pálos-zárda egyházi km-eseinek leltára (125—133. 1.) Vásári privilégium 1590-ből (265—6. lap.). Adatok a vásárok történetéhez Horvátországban .és Szlavóniában (1902. •67—80 1.). J e l i с Lukács: A zárai közjegyzői levéltár (1901., 42—59., 134—147., 240—262.1.) K e m p f J. : Mária Terézia, rendezi a szerb papok stóláját 1753-ban (1901.268—271.1.). Katonai és várerődítési adó 1745-ben Pozsegamegyében (1902. 129—1301.). S c h w a r z Gavro : A zsidó házalók korlátozása 1841-ben (1902., 128—129. 1.). A zsidók türelmi adója Zágrábban 1749-től fogva (189—192. 1.). — A „ G l a s n i k Z e m a l j s k o g M u z e j a u B o s η i i H e r c z e g o v i n i"-ben : T r u h e l k a Ciro : Bosznia állami és bírósági szervezete a török uralom előtt (1901., 71—112., 155—200. 1.) tárgyalja a kiúcstári jövedelmeket. Truhelka : A dalmácziai Vrana területén talált boszniai és raguzai pénzek (1902., 221—227. 1.). — A „P г о s ν j e t a"-ban : A háromkirályok napján tartott zágrábi vásár története (1901., 518. 1.). L a s z o w s k i E. : Valami a horvát kikötőkről (546. 1.). — А „V i e η a c"-ban : H o r v á t Rudolf: Horvát költözködés Pécs vidékére 1715-ben (1902., 9 - 1 0 . 1.). A T ö r t é n e t i I r o d a l o m rovatában ismertetett könyvek közül gazdaságtörténelmi szempontból fontosak : „ S z a m o s ú j v á r s z a b a d k i r . v á r o s m o n o g r a p h i á j a 1700—1900" három vaskos kötetben S z o n g o t t K r i s t ó f t ó l , mely nemcsak a város, hanem a kereskedő szellemű örmény nép magyarországi történetét is adja. V o j n o v i c : „Bratovstine i obrtne k o r p o r a c i j e u republici DubroV а с к о j o d XIII. d o k o n c a XVIII. ν i j e к a." (Statuta confrater: nitatum et corporationuin Ragusinarum ab aevo XIII—XVIII.) czímű kétkötetes műve egyike a legtanúlságosabb gazdaságtörténeti munkáknak, .mely harrmnczhét társulat és 15 czéh statutumait közű, melyek a város szegényügyére, betegápolási, különösen azonban ipari szervezetére az -adatok gazdag tárházát rejtik magukban. P e t r i M ó r 3 kötetes
80
„S ζ i 1 á g y v á r m e g y e raonogT a p h i á j a'1 az első kötet 23-ik fejezetében tárgyalja a gazdasági életet, míg a rákövetkező két fejezet az iparral és kereskedelemmel ioglalkozik. S i n d e l á r J ó z s e f : ,,A d a t о к a m a r t u r i η a t ö r t é n e t i f e j l ő d é s é h e z " ez. értekezése a szlavóniai nyestadóra vonatkozó adatokat dolgozza fel. C s á s z á r M i h á l y „M a g y a r m ű v e l ő d é s а XV. s z á z a d b a n " czímű munkája ugyan egyoldalúan Bonfinius alapján készült, de figyelemre méltó a földet és népét, az ipart és kereskedelmet, pénzügyet tárgyaló részei miatt. P e r e p a t i t s I s t v á n : ,,A m a g y a r m ű v e l ő d é s I. F e r d i n á n d k o r á b a n " adatait szintén egyoldalúan az ország-gyűlési emlékekből állítja össze s hibái miatt csak óvatossággal használható. H o r n i g K á roly: „Monumenta Romana e p i s c o p a t i ! s Ves ζ prim i e n s i s" (III. kötet) czímű kötetének bevezetése a harmadik részben bőven foglalkozik a Curia pénzügyi politikájával. „A · ρ a n η ο n h a 1 m i s z e n t B e n e d e k - r e n d t ö r t é n e t é r ő l " folyóiratunkban is oly beható ismertetés jelent meg, hogy f'ontosabb részeit itt újra kiemelnünk fölösleges. — Az ismertetett egyéb munkák közül még nevezetesek: Τ i m ο η Ákos : Magyar alkotmány- és jogtörténet, F e r d i n a η d y Géza,: Államalkotó szerződések a magyar közjogban, K a r á c s o n y i János r Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. D. S.
HAJÓ-ÉPÍTÖK TELEPÍTÉSE MAGYARORSZÁGBA A 16., 17. ÉS 18. SZÁZADBAN. IRTA : DR.
TAKÁTS
SÁNDOR.
I.
Ha a 16. és 17. század kisebb-nagyobb építkezéseit figyelemmel kisérjük, arra a tapasztalatra jutunk, hogy iparosokat s mesterembereket még a jelentéktelenebb munkákra is külföldről hozatnak. Várainkat majdnem kivétel nélkül olasz és németalföldi építőmesterek építik, olasz és német kőmívesek, kőfejtők, ácsok, lakatosok, kovácsok, mészégetők, árokásók dolgoznak. Még az ipar és mesterségek terén leginkább számottevő Pozsony városába is olasz és német mestereket hozatnak, mikor I. Ferdinánd és később a 17. századközepén, III. Ferdinánd uralkodása alatt a királyi palotát építik. Mindezen jelenségekből világosan kiolvashatjuk, hogy a török hódoltság s az örökös háborúk a mi régi iparosaink és mesterembereink között nagy pusztítást vittek véghez. A hiány pótlásáról egyelőre szó sem lehetett, mert az általános elszegényedés mindig súlyosabb és súlyosabb lőn, az építő ipar teljesen pangott s így a mesterek megélhetésre nem igen számíthattbk. Hajó· építő iparunk még a török hódoltság előtt is jelentéktelen volt. A hajó-építő ipar felvirágozásához ugyanis nem elegendő a hajózható folyóknak és a szükséges faanyagnak bősége. Azon a czímen, hogy hajózható folyóink és elegendő erdeink voltak, még nem állíthatjuk, hogy hajó-építési iparunk is volt. A hajóépítéshez ugyanis k i k é s 2 Í t e t t vasnemüek és különféle szerszámok is kellettek s ezekben — mint tudjuk — három századon át nálunk a hiány állandó volt. Kisebb deszkákat s hajóbordákat ugyan fejszékkel is lehet készíteni, de már a nagyobb hajókhoz szükséges hosszú deszkák előállításához kiválóbb szerszámok kellettek. 8 ilyenekben nem csak nálunk mutatkozott hiány, hanem még az ipar terén jóval előttünk járó örökös tartományokban is. A bécsi arsenálba három századon át állandóan Olaszországból hozatják a fürészeket, szerszámokat és a mestereket. S ' a jelentések azt mondják, hogy a hosszabb hajódeszkák készítéséhez csak az olasz fürészmesterek Gazdiságtörténelmi Szemle.
6
S2
értenek. Az ilyen mesterek készítette deszkákról azt mondták, hogy olasz módra vágott deszka. Mivel az ilyen olasz mesterek s olasz fűrészek igen sokba kerültek, eok régi hajó·építő telepen ősi módra baltával készítették a deszkát. Igy 1594. február 23-án Mátyás föherczeg írja, hogy a naszád-deszkák ιkészítéséhez sajátságos fűrészek kellenek s mivel az e fajta szerszámokkal nem mindég rendelkeznek, még a gmundeni sókamara erdeiben is fejszékkel is szokták a deszkát készíteni ; de ilyen módon a főtörzsekből Mtharmaddal ktevesebb deszka készül, mintha fűrészelnék. 1 ) Közel egy századdal későbben, 1691-ben olvassuk, hogy Ebensee-ben sok hajót ·:készítenek, de mivel itt fürészmü nincsen, csak fejszékkel dolgoznak, így azonban egy szálfából csak két deszkát tudnak készíteni / 2 ) Két gyökerestül kiásott óriási fából ezen mód szerint két „ Saimb" nevű deszka, két „Folien" nevű deszka, 14 fenékfa és a gyökerekből 38 pár hajóborda készül. 3 ) Ha már az örökös tartományok legvirágzóbb hajó-építő telepei szerszám dolgában így álltak, gondolhatjuk, minő viszonyok voltak a kiélt és kipusztított Magyarországban. Bizonv-bizony még a 18. században is^nagynehezen találnak a mármarosi hajó-építéshez egy-két czigányt, a·'kik a szükséges szegeket és vasnemüeket készítik·. Az erdélyi hajóépítő telepeken meg még a 18. században is csak faszegekkel tákolták össze a'hajókat. Az ilyen módon készült hajókat erdélyi módra épült hajóknak hívták s áz a rossz tulajdonságuk vòlt, hogy nagyobb megterhelésnél szétmentek. 4 ) " Nálunk, hol óly könnyen dobálóznak a felületes jelszavakkal és számokkal; a hajóépítéssel járó nehézségeket nem igen szokták figyelembe venni. Egyes írók a viszonyok ismerete nélkül, hihetetlen könynyelmóiséggel világgá bocsájtják, hogy ennyi és ennyi hajó-építő telepünk működött ősidők óta! Aztán a valóság nyilt meghamisításával elmondják, hógy kitűnő hajó-építő mestereink voltak, kiket még külföldre isirivittek. Persze az ilyen merész állításokhoz a bizonyítékokat elfeledik felsorolni ! Elfeledik, mert ilyen bizonyítékaik nincsenek is. ; Hogy a közkézen forgó könyveink badar állításaira rámutassunk, szólnunk kell a régi magyar hajó-építés positiv emlékeiről; szólnunk kell azon telepítésekről, mélyeknek segítségével a 18. században a hajó építést fellendíteni igyekeztek. г
) • - ·'«) 3 ¡ ) nöthigi . 4j jelentése
Közös pénzügyi levéltár: Österreich, 16787.fase. Erz. Mathiasen Verordnung. Ugyanott)·' 13890'.·fase. ' " Ugyanott : Specificationi was'zu Erbiauung einér Sechserinzillen zu Ebensee : .. ц: ··'..... : ; Ugyanott, Hung. 14898. fase. 1724. ;febr.,17. Octarius Dörtsch szegedi sóellenõr az udvari kamarához.
83
A hajó-építés felendülését természetes ókok szokták előidézni. Ott, Eoi jó vizi-útak vannak s állandóan szállításra van kilátás, a hajó-építés is hamar felvirágzik. A külföldöti is; meg nálunk is leginkább a sókeresjcedés teremti még á hajós-ipart. Bizonyos, hogy úgy a. mármarosi,. mint áz erdélyi só szállítása maga után vonta a hajó-építés fellendülését· is. A Maroson, Szamoson és a Tiszán csakugyan ősidők ó t'a jártak honi hajók. Azonban a török betelepülése à régi viszonyokat itt is felforgatta. A só-hajók a Tiszán és a Maroson a hódoltság miatt csak igen' kis darabkán járhattak szabadon. Aztán á Maróst és a Szamost a gátos és à pokol-malmok 'építésével hajózhatlanná tették. A Tiszán még az elzátonyosodás és elmocsarasodás következtében mélyebben járó'-hajókat nem használhattak s így a 16. és 17. században a sót is szálakon vitték odább. A szálak összeállításához és kipallózásához nem nagy mesterség kellett. Aztán a szálak alkalmazásának áz az előnye is megvolt, hogy magát ' a faanyagot is eladhatták ; tehát az' esetleges • visszavontatásról sem kellett gondoskodni. . . · · • • · "Tudjuk, hogy a mohácsi veszedelem előtt az âlsó Duna -mentén végházaink legfontosabbjai a folyó túlsó partján állottak. Ezekbe tehát csakis hajók segítségével lehetett bejutni. Ezen végházak élelmezéséhez, a katonaság és a munitio szállításához igen sok hajó kellett. De maga a védelem is megkívánta, hogy elegendő fegyveres hajó álljon itt, mivel ά török is hajókon jött fölfelé s a feljövetelt és az esetleges hídverést csakis hájókkal lehetett megakadályozni. íme * ezek a természetes okok teremtik meg a Száva és a' Dráva alsó partjain a naszádhajó-építés gyorsan fellendült iparágát. Pompás tölgyerdők álltak itt s ami szeg, iszkába és más vasnemü eszköz kellett a hajó-építéshez, azt Steyerből és Krajnából a folyóvizeken kényelmesen lehozhatták. Amint a török a Szávâ és a Dráva . mentén lábát megvetette, a régi hajó-építő telepek a- magyar király számára elvesztek. A török kitűnő faanyagot és jeles mestereket találván ott, naszádjait ezentúl állandóan e vidéken készítteti. Az 1531. évben Bakics Pál jelentése szerint a török a Száva partján rengeteg faneműt halmoztatott össze, s a magyar király volt mesterei vezetik a hajóépítést, 1 ) Azontúl a török több mint másfél· századon át itt csináltatta naszádjait; s csupán a vásnemüeket hozatta Boszniából2). Mikor e terület újra à magyar király hatalma alá került, még - mindég akadtak ott hajó-építő mesterek·, s !) Haus- Hof- und. Staatsarchiv Hungarica, Bakics, jelentése 1531. okt. 7. „et duo ex magistris Mattis vestrae profecti sunt ad Turcos, qui cum certis Turcis parant leves galeas" (t. i. naszádokat). : · ί .· .-·. . , r; . 2 ) Közös pénzügyi levéltár, Österreich 17.722. fan;..„Das,Nagelwerck und Zillenklämpft wie es die Türken gebrauchent, und maistens in Possnia mächen lassen?' étc.
6*
84
Göttinger, a császári hajóhívatal főmestere 1690. augusztus 2õ-én azt ajánlotta, hogy e mestereket össze kell gyűjteni, s a török példája szerint 1 ) ugyanott hajó-építési telepeket kell létesíteni. A Száva és a Dráva mentében volt hajóépítési telepek elvesztése hadi és gazdasági szempontból is jelentékeny csapás volt Magyarországra. Hadi szempontból nagy kár volt ránk nézve, mert a török annyi. naszádot készíttethetett, amennyire csak szüksége volt ; s így dunai haderejét aránylag könnyű szerrel hatalmassá tehette. 2 ) S mivelhogy Magyarország birtoklása attól függött, hogy a Dunán ki uralkodik, a török nagyon jól számított, mikor régi naszádépítő telepeinket a maga számára elfoglalta és fenntartotta. Gazdasági szempontból Magyarországra nézve igen fontos volt, hogy a török betelepülése után, a király hova helyezi át, s hol rendezteti b e , a naszádépítési telepeket? Ha ugyanis hazánkban rendezik be az új telepeket, tömérdek pénz jön az országba, sok ember jut jövedelmező foglalkozáshoz, s egy régi iparágunk tönkre nem megy. A naszádépítő telepeknek létesítése azonban nálunk csakis naszádépítők telepítésével lett volna lehetséges. A Duna mentén levő városainkban ugyanis sem hajóépítők, sem elegendő ács- és kovácsmestereink nem voltak! Ferdinánd és tanácsosai arra meg nem gondoltak, hogy a Dráva és a Száva, partjain,.levő hajóépítő mestereket valamelyik dunai városunkba telepítsék. Pedig az ilyen telepítés 1527-ben még könnyen ment volna. A többi között például Bakics Pál többször ajánlotta az ilyen hajóépítők telepítését. Aztán Dessewffy János pozsegai főispán (Ferdinand híve) .1527-ben . szintén megírta.a.királynak : „haberem plures homines, qui hujusinodi naves optime facere sciunt" ! 3) De a telepítés azért még sem történt meg. Azt a körülményt, hogy a Duna mentén lévő városainkban hajóépítő telepek sem a mohácsi veszedelem előtt, sem azután nem voltak, igen könnyen megmagyarázhatjuk. A mint e folyóiratban már kifejtettük, 4 ) dunamenti városainkban a hajóépítési ipar fellendülését Bécs városának Stapelrecht-je, azaz árúlerakási joga akadályozta meg. A felső Dunáról és az összes mellékfolyókról jövő hajók ugyanis csak Bécsig jöhettek. Itt a hajókat kiürítették, s az osztrák herczegek ősrégi joga *) „welche den Türken allé Schüff und Schüffmitlen gebaut, zu bedienen umb ainen dergleichen Schüffpau aldqrten einzurichten". (K. p. 1. Hung. 14667. fan.) 2 ) Haus- Hof- und Staatsarchiv, 1530. szept. 2-án a hadi kommisszáriusok és a tanácsosok jelentik Ferdinándnak, hogy a 1 örök minden hatalmát a vizre viszi és a vízen fejti kii 8 ) Haus- Hof- und Staatsarchiv, Hungarica. ·' 4) A Dunai Hajózás a 16. és a 17. században. (Öt közlemény.) M. Gt. Sz. VII (1900). 97 és kk; 1: · , •
85
alapján (Schiffrecht) az üres hajókat a lärnpecheramt beváltotta. A nevezett hivatal a beváltott hajókat aztán ismét eladta, még pedig jobbára magyarországi kereskedőknek, a kik tehát Bécsben nemcsak árukat, de azok elszállítására alkalmas hajókat is potom áron kaphattak. A bécsi lârnpecheramt-nál kiki olcsó pénzért annyi hajót kaphatott, amennyit csak akart. A 17. század utolsó évtizedéről reánk maradt kimutatás szerint ugyanis tizenegy év alatt a lärnpecher hivatal 15643 hajót váltott be.. Amint e számból láthatjuk, maga a lärnpecher hivatal Magyarország összes kereskedőit hajókkal bőségesen elláthatta. Pedig ezen hivatalon kívül még az élelmezési és a csász. és kir. legfőbb hajózási hivatal is tömérdek hajót hozott Magyarországba. Uralkodóink és főuraink — amint I. Miksa császár írja 1517-ben — hajó-szükségleteiket rendesen Bé ;sben szerezték be Î1) Nekik még a vízi jogért járó díjakat is elengedték. Ha Magyarország háborút viselt, uralkodóinknak első dolguk volt, hogy Bécsben a szabad hajóvásárlást biztosítsák. Igy a II. Lajos és Ferdinánd főherczeg között létrejött egyezség egyik pontja így szól: „Committat sua Serenitas (t. i. Ferdinand), ut sit liberum caique emere naves per Austriam et Oermaniam ut antea fuit, maxime propter hanc necessitatem communemu! !2) Amikor a trónra I. Ferdinánd került, ilyen engedélyre szükség nem volt. A felülről lefelé igyekvő hajókat ha Bécsben megállították is, legnagyobbrészt mégis Magyarországba jutottak. A különféle dereglyék, só-hajók, híd-hajók, katonaszállító hajók stb. oly számban jöttek alá, hogy mi sem volt könnyebb, mint hajóra szerttenni. A 16. és a 17. században az üres hajók a Duna mentén olyan olcsón keltek, hogy aki épületfát akart venni, csak hajót vásárolt, s azt szétütötte. A katonaság a szétvert hajakat fűtésre is használta. Általánosan bevett szokás volt az is, hogy a meghalt katonáknak s családtagjaiknak hajót engedtek át koporsó készítésre. A bajorországi dunai hajóépítés felvirágozása és a gmundeni sókamara területén levő hajóépítő telepek fellendülése a hajók árát fölötte olcsóvá tette. Mivel pedig a hajók visszavontatása nagyon sokba került, a lefelé tartó hajókon mindenki túladni igyekezett. A hajó-bőség és olcsóság közepette szó sem lehetett arról, hogy a mi fában, szerszámokban és mesterekben szűkölködő dunamenti városainkban hajó-építő telepek létesüljenek. A felülről jövő verseny ugyanis hamarosan tönkre^ tette volna azokat. Nem kell hinnünk, hogy csak a mi dunamenti városaink szűkölködtek hajó-építőkben. Ott van a virágzó Bécs, melynek 1) E fontos iratot közöltük a M. Gt. Szemle VII. (1900.) évfolyamában, a 119. lapon. 2) Országos levéltár: Dipl. 36379. sz, a.
86
kiterjedt kereskedése és népes hajós kompániái voltak, s hajó-épitò mestere még sem volt egy sem. S amikor az .arsionalban levő naszádokat s gályákat kellett javítani, úgy a 16, mint a .17. században olasz mestereket vagy a felső Duna mentén fekvő városokból és Gmundenbő.t kellett schopper-eket hozatni. Hogy többet ne említsünk, 1.528. szept. 4-én jelentik, hogy a Bécsben levő hajók javítására hozzáértő mestereket kell hozatni, mivel itt a hajómunkához értő mesterek egyáltalán nincsenek! 1 ) Ezért a király 1529. január <25,-én Dominico Burlo-nak meghagyta, hogy 5—6 hajóépítő mestert fogadjon. Ugyanez év, márczius 31.-én meg De Sara-t bízzák meg, hogy Olaszországban mintegy hatvan hajó-épitő mestert fogadjon fel, s küldje őket Bécsbe.2) Az olasz hajóépítő mestereknek ilyetén való Bécsbe hozataláról százával találhatjuk a rendeleteket az úgynevezett osztrák emlékkönyvekben. A bécsi arsenálban épült gályák ugyanis mind a 16., mind a 17. században olasz, mesterek keze alól kerültek ki. A bécsiek azonban ezen olasz mesterektől mit sem tanultak; mert bár két századon át alig volt esztendő^ hogy olasz mesterek az arsionalbin nem dolgoztak, béc.-i hajó-építőket még sem találunk ott sohasem. Különben is, ha az olasz mesterek mesterségük titkaiba másokat is beavattak volna, nem kellett volna, őket évről-évre Olaszországból Bécsbe csalogatni. • Amint láthatjuk Bécsben, az arsionalban volt ugyan olasz hajóépítő .telep, de német hajó-építők biz ott nem voltak, S. mivel,az olasz; mestereket sem állandóan, hanem csak esetről-esetre tartották Bécsben,, arról, szó sem lehetett, hogy a naszád-építő telepeket itt rendezzék be. I. Ferdinánd először Regensburgra gondolt, ahol má;r jeles, schopper-ek és hajóépítők is voltak, de aztán- a.fabőség miatt mégis Gmunden, illetve a gmunderii só.kamara területén gondolta legjobban berendezhetni a naszád-építő -telepeket Bizonyos dolog, hogy ez a választás nem találomra történt. Gmunden körül hatalmas erdőségek terültek el. A só-főzés és az állandó só-szállítás a hajóépítő ipart virágzóvá tette s a jeles mesterekben itt válogatni lehetett. Az építendő naszádokat a Traun folyón könnyen a Dunára lehetett bocsátani s miután Bécsben felszerelték, akadály nélkül Magyarországba küldhették. A gmundeni kamara területén való. naszádépítésnek még az az előnye is megvolt, hogy az elkészült ; naszádokat sóval megrakhatták s úgy bocsáthatták alá. Közös pénzügyi levéltár : Österreich, 16668. szak. „so alsdann nienandt vorhanden der solcher Schiffarbait geübt undt kundtig wäre die Mangi zu pessern und wenden"! 2 ) Ugyanott, Österr, Denkbuch 38. köt. 86. lap. -
87
Magyarországra nézve természetesen nagy csapás volt az a körülmény', hogy a naszádépítő telepeket Gmundenben rendezték be. Egy kis jóindulattal és költséggel ugyanis nálunk is megépíthették volna a naszádokat, ha a Száva és a Dráva mentén levő hajóépítő mestereket idéjèben biztos helyre telepítik. Az 1527. évben ez még könnyen ment volna; mert a naszádépítő telepek még nem kérültek a török kezére.. Az 1527. évben Dessewffy János pozsegai főispán s Ferdinánd híve még' azt írta Bécsbe, hogy vannak kitűnő naszádépítő mesterei. 1 ) Dessewffy közvetítésével tehát Ferdinánd jó mesterekhez juthatott volna. Azonban sem ő, sem tanácsosai nem gondoltak arra, hogy a Száva és Dráva mellett levő hajóépítő mestereket valamelyik dunai városunkba telepítsék. E helyett egészen más történt. Pempflinger István felszólítására a király Pozsonyba küldött egy német mestert, hogy egy oda vitt embertől a naszád készítését eltanulja. 2) Nem tudjuk, hogy ezen kísérlet eredményre vezetett-e? Annyi bizonyos, hogy Ferdinánd még az. 1527. év tavaszán két magyar mestert küldött Gmundenbe, hogy ott a naszádok építését vezessék. 3 ) A következő évben (ápril 4-én) Ferdinánd egy piczi naszád- és sajka-mintát küldött Gmundenbe, hogy a megrendelt naszádokat ezen minta szerint készítsék. 4) És ez idő után ψ gmundeni naszádok nagyban készültek. Úgy 1530. julius 7-én jelenti Hofer (Salzamtmann) Gmundenből, hogy 100 naszád már készen áll, s még 80 munkában van.5) Az 1532. év ápril 26-án már ismét egy csomó naszádot rendelnek Gmundenben. G) Ugyanez történik 1535. márczius 2-án is. 7) Az 1537. év február 22-én 40 kettős naszádot rendelnek Gmundenből a Dunára s ugyanakkor Krajnában száz naszádot a Dráva folyóra. 8) Az utóbbiak jobbára Seidenhofen vidékép készültek, még pedig Gmundenből küldött mesterek vezetése alatt. Ez a dolog annál különösebb, mivel a Dráva és a Száva mentén mestereket még mindig kaphattak volna, A viszonyokkal nagyon is ismerős Bakics Pál épp 1536. február 16-án jelentette, hogy a nándorfehérvári szandzsákban vannak mesterek, akik a naszád, a sajka és a gálya
!) L. fentebb a 84. lapon. 2) Haus- Hof- und Staats-Archiv : Pempflinger jelentése Ferdinándhoz 1527. márczius 9-én Pozsonyból. 3 ) Közös pénzügyi levélt. Österr. Denkbuch 28. köt. 197. lap. A két magyar mesternek Ferdinánd hetenkint egy font pfenninget, esetleg többet is engedélyezett. 4 ) Ugyanott, Österr. Denkb.uch'33. kötet. 5) Ugyanott, Österreich 16668. fase. 6) Ugyanott, Österr. Denkbuch 37. köt. Ugyanott, 42. köt. 8) Ugyanott, Österr. Denkbuch 46. köt. 1537. decz. 16.
88
\
készítéséhez derekasan értenek. 1 ) Azonban Bakics hiába írt és fáradozott, a nevezett hajóépítő mesterek betelepítésére nézve mi sem történt. Az 1037-ben és az 1538-ban Gmundenben épül! kettős naszádok (Wallische oder toppelte Nassaden) már nem a régi magyar minta szerint készültek, hanem a bécsi arsionalban dolgozó olasz mesterek terve szerint, a kiknek feje ez időben Pasculin Neutgero de Bogus volt. Az újfajta kettős naszádok, vagy olasz naszádok jóval nagyobbak voltak a magyar naszádoknál, azonkívül vitorlavászonból készült „tenda" is volt rajtok. 2 ) Mennyivel voltak jobbak ez új fajta naszádok a régieknél, nem tudjuk ; de annyi bizonyos, hogy jóval nehézkesebbek voltak. Érdekes, hogy a török nem követte a naszádépítésben az újítást. Ö megmaradt a régi magyar forma és nagyság mellett ; mert ennek az az előnye volt, hogy az ilyen módon készült apró naszádokat könnyen tovább szállíthatták szekereken. így történt 1540-ben is, mikor Mehemet bég naszádait szekerekre rakatta s így vitette Komárom felé.3) A gmundeni naszádépítésre vonatkozólag megemlíthetjük, hogy a naszád alakját később is gyakran változtatták. Egy-egy olasz vagy spanyol mester ajánlata elégséges volt arra, hogy a régi kipróbált formát teljesen átalakítsák, helyesebben elrontsák! Az 1541. év deczember havában Ferdinánd ismét egy olasz mestert küldött Gmundenbe (WellischNassarn Meister) s meghagyta, hogy 50 naszádot az odaküldött új minta alapján készítsenek. 4 ) Az 1543. évben Wucherer (Salzamtmann) már le is küldte az új alakú 50 naszádot, 12 kettős naszáddal és 150 hídhajóval együtt.5) A király ugyanez év február havában Schärnstein vidék lakóinak meghagyta, hogy jól dolgozzanak, mert Gmundenben ez évben sok hajót rendelt. Ugyanez év nyarán (junius 13.) a már elkészült hajókon kívül újra 25 kettős naszádot rendelt. 6 ) Az 1541. év őszétől fogva 1554-ig a bécsi arsional élén bizonyos Alonso Contreras nevű spanyol állott. Mint előde, úgy ő is átgyúrta a naszádok alakját, és 1551-ben külön mestert küldött Gmundenbe, hogy
*) K. u. K. Haus- Hof- und Staatsarchiv : „carpentarii magistri, qui sciunt naves nazad, sayka et galleres vocatas perficere" etc. 2 ) Közös pénzügyi levéltár, Arsional czímű fasciculus : „Auszug was an allerley Zeug bei den 28 wallischen Toppelten Nassaden und klainen Nassaden-Scheffen mangelt". 3 ) Országos levéltár, Nádasdy levélt, „anditaque fama discessus Germanorum aliquot nassadis currubus impositis, versus Komaron se movit. 4 ) Közös pénz. levélt. Österr. Denkbuch 52. köt. 1541. decz. 26. 5 ) Ugyanott, Österr. 16672. fase. 6 ) Ugyanott, österr. Denkbuch 53. köt. 81. lap.
89
a. megrendelt kétszáz naszádot az új minta szerint készítsék.1) Az újonnan megrendelt 200 naszádon — Spiller Salzamtmann jelentése szerint — tíz mester és százhúsz hajóépítő legény dolgozott. 2 ) Az 1566. évben, mikor a töröknek pompás hajóhada Esztergomnál állott, Bécsben is mindent elkövettek, hogy hasonló hájóhadát vihessenek a Dunára. Az arsional élén ez időben az olasz Scobedo Riba de Neyre állott; ő fáradozott a hajóhad kiállításán. A gályákon kívül a Bécsben levő 90 naszádot kijavíttatta, azután Gmundenben száz új naszádot és 3100 evezőt rendelt. 3) Az újonnan rendelt naszádok formájáról mit sem említnek az egykorú iratok. Az 1576. évben ő felsége Nicola Bandia-t, (aki hosszú ideig szolgált Magyarországban mint hajóhíd-mester), Gmundenbe küldé, s az ö felügyelete alatt készíték el a két próba-naszádot. Az újalakú naszádok úgy látszik beváltak, mert még ugyanazon évben 18-at rendelnek. 4 ) A 16 éves török háború kitörésekor a bécsi arsionalban az olasz mesterek, Gmundenben pedig a német naszádépítők lázas sietéssel dolgoztak. Képzelhetjük mennyi munkájuk volt, mikor egyetlen évben (1594) mintegy ezer hajót küldöttek Magyarországba. Az 1595. évtől fogva a bécsi arsional élén. Weidner Ferdinánd nevü sokat látott és tapasztalt férfiú állott, a ki a hadihajózás minden csínját-bínját értette. „Ein kurzes wolmainendes Guetbedunken" czím alatt kéziratban reánk maradt munkájában 5 j élesen kikel a hadihajók építése körül eddig divatozott fölületesség és kapkodás ellen ; sajnálattal hangoztatja a bécsi arsional hanyatlását, s meleg elismeréssel szól a magyar naszádokról és a naszádosokról. Bár a hajók alakjának örökös változtatása nem volt ínyére, azért ő is új mintát dolgozott ki. Ezen új hajó-modellel Weidner szerint egy nap alatt harmincz métföldet meg lehet tenni, s kétszáz embert megbír. Ez az új formájú hajó 1596-ban már állítólag jó szolgálatot tett. A 17. században, főleg a nemzeti fölkelések korában a dunai hajóhadak szerepet alig játszanak. A bécsi arsionalban épp e miatt alig dolgoznak, Gmundenben meg jobbára só-hajókat és élelem-szállító hajókat készítenek. Naszádok építésére jobbára csak a háborús időkben került a sor; természetesen a jelen (17.) században is állandóan Gmundenben készültek azok. A megrendelések közül csak néhányat
!) 2) 3) •*) 5)
Közös pénz. levélt. Arsional, Alonso Contreras jelentése 1551 ч Ugyanott, Georg Spiller jelentése Gmundenből 1552. febr. 13. Ugyauott, Österreich. 16710. és 16711. fase. Ugyanott, Österr. Denkbuch 131. köt. Bécsi udvari könyvtár, Nr. 10990.
90
említünk itt fel. Megjegyezzük, hogy a kettős naszádok e században már „egész nas?ádoka név alatt szerepelnek, az egyszerű naszádokat pedig fél naszádoknak hívják. Az 1626. é^vben Gmundenben 200 naszád készült ; .1628-ban pedig 20 egész és hat félnaszád. *) Az .1660. évben 13 egész és 2 fél, 2 ) 1651-ben száz egész és 50 fél naszád épült Gmundenben. 3 ) Az 1663. évben Gmundenből azt jelentik,íí hogy. az. utóbbi két-három év alatt 65 egész és 47 félnaszádot küldtek onnét Magyarországba.4) Az 1664. évben 70, az 1676. évben 15 naszád készült.5) Az 1678. év tavaszán 18 egész és 8 fél, 1681-bén ugyanannyi,. 1683-ban pedig 12 egész és 5 fél naszád készült Gmundenben. 6 ) A& 1.686. év julius 1-én.50 fél és 20 egész naszádot rendelnek ugyanott 3000 evezővel együtt.7) A hosszú felmentő háborúban évenkint mintegy 32 naszád szerepel, melyeket Gmundenben készítettek. A 18. század első felében is itt készülnek a naszádok. 8 ) Talán már a kelleténél is többet szóltunk a naszádépítésrőJ ! De· nem ok nélkül tettük azt. Meg akartuk mutatni, hogy nálunk egyes írók fölületessége . és könnyelműsége milyen valótlanságokat bocsát, világgá; Amióta ugyanis Szentkláraynak >a „Dunai hajóhadakról" páratlan felületességgel irt munkája megjelent,: áz ©rnberek azon hitben élnek, hogy ősidők · óta kitűnő hajóépítőtelepeink itvdltak, s a 15. és a. .17, században itt épültek a naszádok is, sőt jeles hajóépítő-mestereink közül még a külföldre is .vittek. Szentkláray -csak úgy találomra, minden· bizonyíték nélkül tizenkilencz hajóépítő telepet sorol fel· s különösén kiemeli· Komáromot, mint a hol a legtöbb hajó épült s a hol a 17században még — szerinte·,— négy h.ajócsináló kompánia létezett. Az eféle merész állításokra csak annyit felelünk, hogy Komáromban sem a .16., sem a· 17. században egyetlen hajóépítő sem volt, s ami hajót, javítani kellett, arra az örökös tartományokból küldték le a mesteréket, Szentkláraynak fogalma sem lévén arról, hogy a naszádok; állandóan Gmundenben készültek, erővel itthon igyekszik azokat készíttetni ! Ez igyekezetében meg nem engedett eszközökhöz is fordul. · így munkája .534. lapján azt állítja, hogy Anna királyné, 1540тЬеп magyar • t>. ; · . , / , Közös pénz. levélt. Hung. 14473. fase. Ex Consilio bellico 1628. márcz. 1. ) Ugyanott, 14547. fase. 3 ) Ugyanott, 14551, fase. 4 ) Ugyanott, 14555. fase. 5 ) Ugyanott, 14574 fase. 6 ) Ugyanott, 14603., 14615. fase. . . . . 7 ) Ugyanott, Hoffinanz 13875. fase. 8 ) Ugyanott, Hung. 14774. fase. így például 1705, és 1707-ben küldnek Gmundenből naszádokat. De 1707-ben a haditanács újra sajkákat sürget Gmundenből. (Ex Consilio bellico 1707i juli 10.) 2
η hajóépítőkét, szerződtetett α" bécsi-hajógyárba, s két komáromi naszádépítőt hozatott Bécsbe. Ezen állítása bizonyítására Szentkláray . idézi is Anna királyné 1640. február 23. rendeletét. 1 ) Ebben az iratban azonban egy betű sincs naszád- vagy hajóépítők szerződtetéséről. Anna királyné· mindössze, két naszádost, kért Komáromból, hogy a:Gmundenből' Bécsbe küldött naszádokat felszereljék. 2 ). Az ilyes dolog bizony gyakran megesett ; mert ha a naszádok alakján valami változtatást lettek, rendesen kikérték a naszádosok véleményét, ilyenkor egy-kettőt Bécsbe hivattak. Szentkláray a komáromi hajóépítő telep ismertetésénél is ilyen — a történetíróhoz nem illő — módon bizonyítgatja valótlan állításait L Az egyetlen forrás,: a mire itt hivatkozik, a Tudományos Gyűjtemény ötödik kötete, hol Holéczy Mihály azt írja, hogy Komáromban 1820-ban. négy hajócsináló kompánia volt. Ez az adat untig elég volt Szentkláraynak arra, hogy , a 16. és a 17. században Komáromban építtesse meg a naszádokat. A .19.. századról szóló adat. alapján írja tehát ő ezeket:; „Komárombait la 17. században 'négy hajócsináló kompánia létezett.., A jelzett század elején még sokat és jól dolgozhattak a komáromiak.''· Könyvének. 147.: lapján meg 1540-ben komáromi hajóépítő czéhröl beszél, s á többi között ezeket is írja : „a pozsonyi és komáromi dunaparton népes, zajos hajógyárak (/ ?) rögtönöztettek,. hol az ácsok és hajóépítő mesterek egész serege foglalkozék naszádok építésével" ' ! Nem hiszszük, hogy magyar történetíró valaha ennyit megengedett magának! Mert hiszen, a hol egyetlen hajóépítő sem volt, ott gyárakról és mesterek serégéről józan észszel. beszélni, nem· lehet. Már pedig fentebb említettük, hogy a jelzett időben a naszádokat egytol-egyig Gmundenben készítették. •-•t Megemlítjük itt,a hogy Kovács Jánosnak . Szeged és 'népeu czímű munfeájában szintéiíiftelálunkt sok .téves állítást. A szerző' a többi között azt írja·, ,,hogy a. töpökök is a szegedi hajóépítőktől szerezték be ilynemű szükségleteiket-·. Ezen állításnak semmi való alapja nincs ; mert hisz nagyon is jól tudjuk, hogy a török hol szerezte be. hajószükségletét. Azt is' tudjuk, hogy a mi hajó akkor Szegeden volt, azt másunnét hozták .oda. Ha Szegeden hajóépítők lettek volna a hódoltság idején, akkor Ferdinánd király, nem rendel Pozsonyból és Komáromból! 542-ben kész naszádhajókat Szeged számára. 3 ) • !) Országos íevéitárbaií'van a Ben. Res. között.. · 2 ) „statim duos homines Nasadistas, qui ad instruendas praedictas naves apit idoneique sint !" • _ ' " . · 3 ) Közös pénz. levélt. Hung. Denkbuch ·. 384. kötet, 1542. október 8-án meghagyja a király Mtlignano-nak, a hajóhad parancsnokának, hogy Szeged részéré nyolcz kész naszádot küldjön,.de naszádosok nélkül. · ·• -
92
Mikor Szegedet a töröktől visszafoglalták, sem hajóépítőket, sem alkalmas ácsokat ott nem találtak, s a hajózási hivatal vitetett oda schopperehet. Fában is oly nagy hiány volt Szegeden, hogy még a tüzelőfát is Tokajból kellett hozatni. Szegeden a hajóépítést, épp úgy, mint a dunamenti városohhan is, természetes ohoh idéztéh elő. A 18, század végén és a 19. század elején a franczia háborúk alkalmával Magyarország volt a hadaknak éléstára. Rengeteg gabnanemüt, takarmányt, szalmát, szénát és dohányt kellett évenkint szállítani. A szükség és a jövedelmezőség ekkor teremté meg a hajóépítő ipart nálunk, ekkor virágzott fel folyóvízi hajózásunk, s ekkor emelkedtek és gazdagodtak meg a Tisza és a Duna mellett fekvő gabnakereskedő városaink. Az a körülmény? hogy a gyors virágzásnak indult hajóépítő ipart nálunk mindenütt a super (schopper) néven nevezték, világosan hirdeti annak idegen eredetét, világosan mutatja, hogy ez az ipar nem honi eredetű, hanem külföldi telepítés útján létesült és fejlődött. Ezt bizonyítja a nálunk készült gabnaszállító hajók alakja is, mely majdnem teljesen azonos a felső (bajor) Duna mentén épült hajók alakjával. 1 ) Az ilyen és ezekhez hasonló dolgokat nálunk nem igen szokták figyelembe venni. íróink a 19. századbeli állapotokból következtetnek a régibb korra, s megfeledkeznek a hivatalos adatok százairól, melyek világosan hirdetik, hogy hosszú időn át czéltudatosan telepítették az örökös tartományokból Magyarországba a hajóépítő mestereket. A telepítést azért mondjuk czéltudatosnak, mert a behozott mestereknek kötelességük volt a hazai lakosság oktatása a hajóépítés mesterségében. A „Dunai hajóhadak történeté"-пек írója a mint mit sem tud arró1', hol s miként építették a 16. és a 17. században a naszádokat, ép oly kevéssé tájékozott a hajóépítő mesterek telepítése körül. Ez azonban nem zavarja őt abban, hogy apodiktikus ítéleteket ne mondjon. „Ha fordulnak is elő esetek — irja. a jeles szerző — hogy dunai hajóhadunk ezeréves múltjában egyszer-másszor idegen hajóépítőkkel is találkozunk, ezen esetek vajmi ritkák és mindig csak egyes tanító pallérokról szólnak ; azt azonban sehol és soha sem bizonyítják, hogy Magyarországba tömegesen kellett volna a külföldről hajóépítő ácsokat behozatni !" Az ilyen légből kapott, badar állításoknak a tények ezrei mondanak ellene ! Három századon át szakadatlanul találkozunk hajóépítő mestereknek küldésével és telepítésével. Külföldi mesterekkel készíttetik első nagyobbszabású fürészmalmainkat, külföldi mesterek 1
) Kovács könyvében bemutatja egy eredeti szegedi hajó rajzát, ez a rajz azonban azt hirdeti, hogy a szegedi hajókon alig volt eredetiség. Hasonló rajzok a közös pénzügyi levéltárban is vannak az örökös tartományokban készült hajókról, meg azokról, miket a hozzánk telepített hajóépítők készítettek.
93
tanítják munkásainkat a fa kidolgozására, hajóépítésre; külföldről hozzák a szerszámoka*, hajószegeket, szurkot, sőt még a mohát is! Amíg a 16. és a 17. században, vagyis a hódoltság korában a hajóépítő mestereket és a schopper-eket azért küldték Magyarországba, mert itt hasonló mesterek egyáltalán nem voltak, s mert a hadi és élelmezési hajókat javítani kellett: addig a 18. században már formális telepítésekkel· találkozunk úgy Magyarországban, mint Erdélyben. A telepítéseknek- ezúttal . már , egyedül az volt ¡ a czélja, ·• hogy" nálunk elegendő hajóépítő mestert képezzenek. Az adatoknak tömegéből,, melyek e tekintetben rendelkezésünkre állanak, e folyóiratban a 16. és a 17. századra vonatkozólag már sokat közzétettünk. 1 ) Ezúttal tehát e két századdal csak vázlatosan foglalkozunk· s részletesen csak a 18. században végbement nagyobb arányú hajóépítő telep itésekkel foglalkozunk. II. I. Ferdinánd trónraléptével két igen fontos osztrák hivatal Magyarországra is terjeszté ki működési terét. Az egyiknek, a főhajózási hivatalnak I. Ferdinánd uralkodása alatt Pozsonyban, Óvárt, Győrött, Komáromban és Esztergomban voltak fiókjai. A másik hivatalt hajóhídhwatalnah nevezték, s a háborús idők ezt a hivatalt is Magyarországhoz kötötték. Mindkét hivatal alá a hajózási ügy tartozott. Amíg az egyik az élelem- és katonaszállító hajókkal foglalkozott, addig a másiknak hatáskörébe a hídhajók jókarban tartása és a hajóhidak készítése tartózott. A főhajózási hivatal- minden ·fiókintézetében állandóan egy csomó hajót őriztek. Az élelemszállító hajóknak, naszádoknak, kompoknak, hídhajóknak javítása és jókarban tartása, valamint a hajóhidaknak felállítása igen sok hajócsináló mestert, schopper-t és ácsot igényelt. Ha dunamenti városainkban az ilyen mesterek találhatók lettek volna, bizonyára nem hozatják azokat a távoli bajor városokból, vagy a gipundeni sókamara területéről ! Valahányszor hidak készültek, valahányszor a hajókat javítani kellett, mindig egy csomó mestert küldenek Magyarországba. Megesik az is, hogy a hajókat Bécsbe viszik s ott javíttatják, s oda küldenek alkalmas mestereket. Az ilyen rendkívüli munkán kívül a kisebb javításokra úgy a hajózási hivatalnak, mint a hajóhíd-hivatalnak állandóan fizetett munkásai, illetve mesterei is voltak. A hajózási hivatal a magyarországi, dunamenti végházakban a 16. században hat schoppert, 160Ы01 kezdve pedig 12 schoppert tartott. 2 ) Ezek a schopperek ugyan rendesen 2
Lásd fentebb 84. oldal, 4. je yzet. ) Közös pénz. levélt. Österr. 17,665. fásc.
$4
visszatértek hazájukba, de -egy-kettő mindig akadt, a ki nálunk végleg letelepedett. A hajóhíd-hivatal a . 16. században az ideiglenes hidakon kívül rendesen négy dunai hajóhidat állított föl, egyet Pozsonyban, Komáromban . egyet a Dunán és egyet a Vágdunán, egyet pedig Esztergomban. 1 ): Egy ilyen dunai hídnál a 16.: században . a tiszteken kívül 3 ács, négy „Wasserer", négy. hajós és három gmunderii schopper volt alkalmazva. A 17. században (1663-ban) a komáromi hajóhídnáj tiavi· fizetéssel 13 ács, . 12 „Übergeher", 3 hídmester, 5 gmundeni schopper, egy Pruggsollicitator és egy profos volt alkalmazva.2)^ ; A havi - fizetéssel állandóan alkalmazott munkásokon kívül a háborús időkben vagy a hadi készülődések alkalmával a felgyűlt munkába rendkívüli' munkásokat is küldtek Magyarországba. Ezen rendkívüli munkások legtöbbje hajó-ács és s c h o p p e r ( s u p e r ) volt; azaz olyan munkások, a milyenekben a hiány nálunk a legnagyobb volt. A sok adat közül, mik az ilyen munkásoknak való küldéséről szólnak, álljon itt egynéhány:
Magyarországba
Már 1527. november 24-én a hadiszertár mestere : Ulrich Leyser naszádokból. készítendő dunai'hajóhidat sürget Budán. A hid czéljaira •mindenféle mestereket és tömérdek faneműt szállítanak Budára. Leyser -azt ajánlja, hogy e fanemüekből műhelyeket építsenek Budán .az ácsok, •kovácsok és kerékgyártók részére, f) : . Az 1528. év .október havábaii De Sara Jeromos Bécsben és Veliká-ban (a Száva mellett) kívánja a hadihajókat építtetni ; e czélra ő száz különfélé mestert kiván, a kik közül 28-at Horvátországba, küldeni -ajánl. 4 ) . .. ; ·. . Az 1538. évben a Bécsben ; lévő 85 naszád javítására küldenek schoppereket. 5 ) Ugyanazon évben a-Száva és Dráva folyókra rendelt naszádok építésére Gmundenből küldik le Acherauer Farkas és Pasculin •de Rogus mestéréket. 6 ) · . i'j Az 1541. év márczius 4-én a Bécsbe vitt naszádok jàvítáèára Korneubufg, Stockerau, Krems, Stain, Pechlarn, Ybs, 'Spitz, Weissen>kirchen, Pesenpeug,'Struden, Greiűn, Hüttin'g, Pipperg, Balthàiisen, Már t. i. abban áz időben, mikor Esztergom a királyé volt. ) Közös pénz.'levéltár, Hűng. 14,553. fase. ' ' :' ' ' : ; 3 • ) Ugyanott, Österr. 17724. fase. W. 31. „Generale Arizaigenvon Ulrich Leyser -¿euginaister" etc. 4527.-nov.. 14. : · , .?·;•·•..., ; .. 4 ¡ ). Ugyanott: De Sara jelentése. • -••- , . .·.- -, ; · j. .· .·,. · 5 j Ugyanott. 1538. márcz. 23. a Niederösterr. Kammer ő felségéhez. (16 Schopper •dolgozott Bécsben a naszádok javításán.) ·,.,.·.:.. 6 ) Ugyanott, Österr. W. 31. fase..Arsional, - , j , . ^ . · 2
95
Paumgartenberg, Maulhausen, Lincz stb. schopper. mestereit királyi paráncscsal. idézik Bécsbe.,1) a honnét munkájuk bevégzése után szerszámaikkal együtt Pozsonyba mentek. . . . · . « ; . ' Az 1550. augusztus 6-án Salm gróf sürgeti a naszádok javítását, •de mivel Bécsben nem "volt schopper, augusztus 22-én egy hajó mohát •és' s Gmunden vidékéről schópper· mestereket küldenék Komáromba.2) A -következő évben Alonso Contreras 24 láda iszkáb'át és schopperekét kér Komáromba. A· passaui püspöknek — irja Coutreras — 50—60 -schopper-je van, ezeket kell leküldeni ; azonkívül 24 láda iszkába is t e l i az öreg naszádok javítására. 3 ) Ez időre esik Tokaj és Szolnok várának naszádokkal való ellátása. Ferdinánd — mint említők — Szeged részére már 1542-ben adatott .naszádokat. Az 1550. évben a felső Tiszát is be akarta népesíteni naszádokkal. Mivel erre a czélra már nagyobb számmal kellett a naszád s - mivel •azoknak odaszállítása nagy nehézségbe ütközött,· Ferdinánd elhatározta, hogy a naszádokat Felső-Magyarországban" építteti meg. Az 1550. év •október 25-én már meghagyta, hogy ügyes mestereket küldjenek Már•marosba 30 naszádhajó építésére.*) Két • ily ügyes mester csakugyan elihdult Gmundenből Felső-Magyarországbá. Wernher- György 1551. aug. -30-án· már értesíti a királyt, hogy a megrendelt naszádok sietve (de titokban) készülnek. A víz azonban az egész nyáron át oly hihetetlenül .¿kicsiny, hogy a mellékfolyókról hajóval nem lehet ' á Tiszába jutni. 5 ) • ί Mivel a 30 naszád építése sikerült, Ferdinánd 1552-ben először 100 naszádot, majd'február 6-án ezekhez még 40 kettős naszádot rendel meg Felső-Magyarországban. 6 ) A „Dunai· hajóhadak történeté"-nek irója is megemlékezvén-' erről á : naszád-építésről és hivatkozván a február 6-i .királyi rendeletre, azt irja,' hogy a hajó-építő mestereket Komáromból küldé oda a király ! Átolvastuk a királyi rendeletet, de biz abban Komárom neve nem is fordul elő; á Bécsben kelt rendeletben á király , 1) Közös pénz. levélt. Österr. Denkbuch 50. köt. 1,98. lap. General von лоедеп •Schopper zu den Nassaden. („Bey unser schweren Ungnad und Straf alle S c h o p p e r . . . •sambt ihren Werkzeugen hieher geen Wien fertiget und ihnen aufleget.*) • • ; 2) Ugyanott. 3) Ugyanott, 4) Ugyanott, δ) Ugyanott, 6 ) Országos .naves dúplices."
· · :,•·.·'• "' · , V 1 -··' . · . · '·. Österr. W: 31. 1551; , Denkbuch .387; köt. 138.. lap. ·-. Österr. W.- Pl. Wernhor jelentése. levéltár : Benign. Resol. „Ut in Marmorusio /. . · · ' .•' *.··.
' . ; -; parentur
Nazadae
96
csak annyit mond, hogy a dologban jártas embert fog küldeni.*) Ferdinándnak egy későbbi, 1552. február 25-én kelt rendelete azonban felvilágosít bennünket arról, hogy a szükséges naszád-építő mestereket nem Komáromból, hanem Gmundenből küldötte Felső-Magyarországba. A nevezett királyi rendelet ugyanis azt mondja, hogy a naszád-építö mesterek, kiknek Bártfára kell menniök, hogy ott a Szolnok részére rendelt naszád-építést vezessék, már Bécsbe érkeztek Gmundenből. S itt Bécsben a mesterek 9 frtot kaptak s aztán folytatták útjokat Magyarország felé. 2 ) Egy másik rendeletben meg azt mondja a király, hogy a megrendelt naszádokat három helyen készítsék. Kassán is dolgoztassanak; mert itt vannak emberek, a kik értenek a hajó-építéshez. A küldött mesterek majd útmutatásokkal szolgálnak arra nézve, hogy miképp kell a hajókat csinálni, megvasalni és szurokkal bevonni. 3 ) A török háború, aztán Szolnok elbukása és más fontos események megakadályozták ugyan, hogy a megrendelt 140 naszád elkészüljön; különben is Szolnok elfoglalása után ennyire már nem is volt szükség, de a Felső-Magyarországba küldött gmundeni mesterek munkája azért nem veszett kárba. Több vidéken betanították az ácsmestereket a hajóépítés mesterségére. A mikor aztán Nicola de Candia mint hajó-hídmester Felső-Magyarországba jött, bár hozott magával mestereket, de ott is talált használható embereket. Az 1566. évben ugyanily minőségben (Schifí'pruggmaister) Andrea de Nissa szolgált Eperjesben, ő is több híd-hajót készíttetett FelsőMagyarországban 4 ) s ő is vitt magával oda mestereket Az imígyen odavitt mesterek azonban a háború befejezése után rendesen visszatértek hazájukba. S mivel békés időben a hajó-építési ipar is pangott, az 1570. évben Felső-Magyarországba küldött királyi biztosok azon fáradoztak, hogy a hajó-építés-mellett a faipart is meghonosítsák. SzentMiklós körül — irják a biztosok — nagy hegyek és erdők terülnek él ; a fakereskedés is itt nagy jövedelmet; hajthatna. A fát a Latorczán át a Bodrog folyóra s onnét a Tiszára lehetne bocsátani. Ha a parasztok megtanulják a hajócsinálás mesterségéi és elsajátítják a zsindely- és léczkészítés módját, ő felségének szép haszna lesz ebből. A *) Országos levéltár, Benign. Resol, „mittimus itaque in praesentià certum hominem harum rerum peritum, qui de magnitùdine, latitudine, longitudine èarum navium edocebit, atque etiam ipse operam suam impendet. · 2 ) Közös pénz. levélt. Hung. Denkbuch 388. kötet. 3) Ugyanott, 19. lap. 4 ) Ugyanott, Österr. W. 31. fase. Arsional.
97
szükséges mesterek, a kik őket minderre megtanítják, már oda rendeltettek!1) íme ! még a legközönségesebb fanemüek feldolgozására is külföldről kell mestereket. hozatni ! S a famunkásokban nemcsak keleti Magyarországban volt nagy hiány, hanem a bányavárosok vidékén is. Breznóbányán már 1. Ferdinánd megalapítja a kincstári fakereskedést és famunkásokat, fűrészelő medereket küld oda Gmundenből. Számukat Rudolf 1576-ban szintén szaporítja. 2 ) Mindezek a körülmények megmagyarázzák, miért hozták a 16. és a 17. században a kidolgozott fanemüeket majdnem általánosan az örökös tartományokból. Ez alól még a legkiválóbb városaink sem tesznek kivételt. Igy Vardai Pál érsek 1546-ban pozsonyi háza építésére 220 gerendát, 800 deszkát és 5000 zsindelyt hozat Bécsből. Mikor Budát visszafoglalták, 1687-ben a Mátyás-templom tetőzetét is Bécsből hozzák le hajókon. De tekintsünk el ezúttal a fanemüek szállításától s lássuk, vájjon a schopper mesterek küldése Magyarországba nem szünetelt-e? Az 1557. évben Greco Bertalan hajóhídmesler a Pozsonyban őrzött 145 naszád javítására schopper mestereket és Gmundenből 10 láda iszkábát kért. 3 ) Kérését hamar teljesítették, mert még az évben Pa ssau-ból (Schopp-Stadt), hol a legtöbb bcliopper-mester volt, küldenek ilyeneket. 4) Az 1566. évben Bécsben 90 naszádot kellett javítani, a mohát és az iszkábát Gmundenből hozatják, a mestereket General-Mandattal rendelik Bécsbe s onnét a munka befejezése után Pozsonyba. 5 ) Általában véve Bécsen kivül a leggyakrabban Pozsonyba küldenek *) Közös pénz. levélt. Hung. 14358. fase. „Quandoquiderrí etiam in pertinentiis Zent-Miklós maximi montes et silvae sunt, existimant domini commissarii et Camera Scepus. quod cum lignis quaestus quidam non mediocris.institui possit, si videlicet arbores super fluvio Latorcza, qui ibidem praeterlabitur, deveherentur usque in fluvium Bodrog, qui iuxta oppidum Zemlin conjungitur cum praedicto fluvio Latorcza et exinde ad Patak et Tokaj tum ad pontes tum ad alia necessaria - navigia. Et si rustici addiscerent artem conficiendi navigia, scandulas, tigillos, sicuti tales magistri ipsis subordinati sunt, commodum non contemnendum sacrae caes. Majestati inde esset accessurum'. (1571. okt. 12.) 2 ) Ugyanott, Österreich 16,726. fase. 1576. máj. 10. 3) Ugyanott, Hung. 14342. fase. 4 j Ugyanott, Österreich 16694. lase. Ugyanekkor Béc.-.ben is kijavították a naszádokat. A gályák javítására Scobedo ő felsége rendeletére 35 magistranzát hozatott Bécsbe. 5 ) Ugyanott, Österreich, 16710. és 16711. fase. A schopperek Passauból és Salzburgból valók voltak. -. . Gazdasűgtörténelmi Szemle.
7
38
schopper mestereket és hajó-építőket. A dolognak magyarázata igen egyszerű. A pozsonyi arzenál már I. Ferdinánd uralkodása alatt elkészült. Alonso Contreras a pozsonyi arsional élére bizonyos Nicolo (magister remorum) nevü olasz mestert helyezett. Ö utána I. Ferdinánd Greco Bertalant nevezte ki a pozsonyi arsenal gubernátorává 1 ) Az 1569. évben elkészült a pozsonyi arsenal két mellékhelyisége, melyeket a hajók elhelyezésére és javítására építettek. 2 ) Ezentúl Pozsonyban a naszádokból és hid-hajókból, meg egyéb hajózási kellékekből állandó tárházat tartottak. Természetes tehát, hogy hajócsináló mestereket, schopper-eket és hajózási kellékeket ide kellett leggyakrabban küldeni. Az 1567. évben olvassuk, hogy Komáromban a bécsi arsenalból leküldött hat külföldi mester szolgál. 3 ) Ugyanez évben jelentik, hogy Győrbe és Komáromba igen sok fanemüt, hajózási kellékeket és hajóépítő mestereket rendeltek. 4) Az 1576. évben a pozsonyi hajó-hid-hivatal mesterét Nicolo di Candia-t Gmundenbe küldik, hogy onnét, hajómüveseket és a hajócsináláshoz szükséges dolgokat hozzon Bécsbe. 5 ) Az 1594. évben a hajóhad parancsnoka írja, hogy Bécsből 2 mestert és 22 ácsot küldött Pozsonyba s azok ott hosszabb ideig dolgoztak. 6) Az 1596. évben Schallenberg főhajómester Miksa főherczeghéz intézett jelentésében azt irja, hogy a Komáromban levő nagy ágyúdereglyék megromlottak ; mester, a ki ezeket kijavítaná, Komáromban •nincsen. De most — úgymond — elegendő fát és mestereket küldött nemcsak Komáromba, hanem Pozsonyba és Esztergom vidékére is.7) Ez a jelentés úgy látszik összefüggésben van azzal a sürgős Mrelemmel, amelyben 1596. május б-án schopper mestereket kérnek Esztergomba. 8 ) A 17. században — amint már említők — a . dunai hadi-hajók készítésében és alkalmazásában erős hanyatlás mutatkozott. A harczok nem a Duna mellett folytak -s így hajóhídra kevesebb szükség volt. Csak a század vége felé a hosszú török háborúban virul fel ismét a dunai hajózás. A dunamenti végházakba azonban a naszádok, az élelmezési és a híd-hajók javítására és tömésére ebben a században is
2
) 3 ) 4 ) 5 ') 6 ) '7)
Közös pénz. levélt. W. 31. fase. Ugyanott, Hung. 14357. fase. Ugyanott, W. 31. fase. Arsional. Ugyanott, Österreich 17722. fase. Schallenberg jelentése Miksa főherczeghez. Ugyanott, Österr. Denkbuch 131. köt. Ugyanott, Österreich, 16791. fase. 1594. decz. Sprinzenstein memorialeja. Ugyanott, 17665. fase. Ugyanott, Österreich. 16797. fase.
99
áz örökös tartományokból hozzák a mestereket. A sok adat közül álljon itt néhány. Az 1601. évben a dunámenti végházakba a hajójavításhoz szükséges kellékeken kívül 12 schopper-mestert küldenek az örökös tartományokból. 1 ) Az 1602. évben a nagy jégzajlás roppant károkat tévén a hajókban, a Magyarországba küldött schopper-eknek ugyancsak dolgozniok kellett, •a míg a hibás hajókat kijavították. A békés idők visszatértével, kevesebb dolguk lévén a hajósoknak, még a főhajósmesteri állást sem töltik be. Gmundenben is csak kevesen dolgoznak a Magyarországba szánt hajókon. Csak 1628-ban építnek ott 200 naszádot. Külföldi mestereket jobbára csak akkor küldenek Magyarországba, ha valahol dunai hidat kellett felállítani. Az ilyen eset többnyire az országgyűlések vagy a koronázás idején fordult elő. Igy például az 1618. koronázáskor Pozsonyba sok hajót és mestert küldenek, s hivatkozással a régi szokásra, egész sereg hajót szétvernek az utczák padlózására, tribünök s ideiglenes épületek emelésére. 2 ) Az 1626. évben a Vágón és a Dunán két hajóhíd építése rendeltetvén el, nemcsak a hajókat és fanemüeket hozzák az örökös tartományokból, hanem még a munkásokat is. A hidak felállításának vezetésére meg a friedlandi herczeg a saját hídmesterét küldi Komáromba.3)· Az 1661. évben a háború miatt ismét megélénkül a Duna. Rengeteg hajó, fanemű kerül Magyarországba, s ezzel együtt a szükséges mesterek küldése is szakadatlanul folyik. A hajóhidakat is hol itt, hol amott évenkint állítgatják. Ugy 1662-ben, mint 1663-ban a javításokra is az örökös tartományokból hozatják a mestereket. Otto Mutins, a hajóhidaknak e korbeli építőmestere például 1663-ban tíz schoppermester küldését sürgeti Komáromba. 4 ) Az úgynevezett Feld-SchiffpruggAmt mellett minden hídnál állandóan három schopper szolgált. Az 1675. évben (jún. 1.) olvassuk, hogy a szükséges mestereken kívül a hajózási hivatal 200 hajóbordát, 40 láda iszkábát s több ezer hajószeget küldött Győrbe, hogy ott a hajókat kijavíthassák. 5 ) A 17. század utolsó két évtizedében a Duna és a dunai hajózás Közös pénz. levélt. Österr. 17,665. fase. ) Ugyanott, Hung. 14,454. fase. A magyar kamara jeléntése ; szerint Pozsonyban nagy hiány volt a-deszkában. 3 ) Ugyanott, Hung. 14,469. fase. 4 ) Ugyanott, Hung. 14,555. fase. Otto Mutius a 'Schiff-Prugg-Stdtt élén állott, mely hivatalt Lipót 1661. márcz. 2-án hozta létre. , " 5) Ugyanott, Hung. 14,589. fase. '•·..·•• ..-·;• .··· 2
7*
100
igazi virágzása korát. élte. Annyi hajót és épületfát hoztak e két évtized alatt Magyarországba, hogy az örökös tartományok pompás őserdei (Schiffwaldungen) majdnem teljesen letaroltattak. A sok hajóval együtt sok mester is küldetett Magyarországba. Mivel a felső dunamenti hajóépítők és főleg a schopper-ek legnagyobb részét Magyarországba rendelték, 1684-től kezdve már a tiroli schopper·ekre szorultak, s ezeket küldözgetik Magyarországba. 1 ) Elképzelhetjük, mennyi hajó és fanemű jött Magyarországba, mikor csupán a tábori hajósfökapitányság fanemüre és munkásokra 1684-től 1697-ig négyszázezer forintnál jóval többet költött! Mivel a hajózási és hajójavítási teendők ezidőben teljesen Magyarországra esnek, 1687-től fogva Pestet tették a főhajózási hivatal székhelyévé. Ide aztán igen sok munkást hozattak. Volt esztendő, a mikor Pesten hatvan bajor és osztrák schopper dolgozott, s mikor itt munkájukat bevégezték, Szegedre küldötték őket. Minél nagyobb területet hódítottak vissza a töröktől, annál jobban szaporodtak a hajózási hivatalok is. Az alsó Dunán meg a Tiszán is a fontosabb helyeken a. főhajózási hivatal fiókintézeteket rendezett be. Ezek között a legnevezetesebb és a legnagyobb a szegedi volt. Itt Szegeden Floss und Holzamt nevü hivatalt is alapítottak. A hajómunkásokat és a schopper eket Szegedre rendesen a pesti főhivatalból küldötték. Az ilyen mesterekben a hajózási hivatal nem szűkölködött, mert hisz egyetlen évben (1687-ben) 50 hajótömőt (Zillenschopper) és 66 hajóácsot küldenek az örökös tartományokból Magyarországba.2) .Meg kell még említenünk, hogy a .17. század utolsó évtizedében szerepelt nagy hadihajók egy részét már nem Bécsben, hanem Magyarországban építették. Az építőmestereket és hajóácsokat azonban külföldről, illetőleg áz örökös tartományokból küldötték. A Marchese Fleury hajóhad négy nagy hajóját Komáromban építették a Vágduna partján. A hadihajók építését Komáromban Schmetter és De La Costa vezették. 3 ) Ugyancsak a Fleury-féle hajóhad tíz nagy hajóját a Margitszigeten javítják. A haditanács 1693. okt. 15-én a bécsi arsenalból kér ügyes mestereket Komáromba és a Margitszigetre.4) Santhiilier Antal gróf, az arsenal kapitánya erre október 24-én már küldi a kivánt mestereket (Arsional- Proto-Maister). Közös pénz. levélt. Hung. 14,640..fase. 2) Ugyanott, Hoffinanz, 13,878. fase. 3) Ugyanott, Hung. 14,698. fase. 1693. „Inventarium über, die alhier jenseits der Waag befindlich Schiff und, Requisiten, so von, dem March. Fleury Schiffarmament verbliben" etc. ' ' 4 ) Ugyanott, Ex Consilio bellico. 1693. okt. 15.
101
Az említett helyeken kívül még Isip (Ischip) községben is építettek nagy hadihajókat. Az iderendelt külföldi ácsok s faragók részére faházakat építettek. Eleinte Sansaforini állott az isipi kikötő és hajómühely élén; a felügyelő ugyanekkor Damiani Lukács volt. Az 1695. évben azonban már bizonyos Klebensbercj vezette a teendőket. 1 ) A Wolf-féle hadihajókat, mivel Bajorországban és egyebütt rosszul készítették, Pozsonyban alakították át. Ugyancsak Pozsonyban épültek a Dillher báró s admirális hadihajói is 1697-től kezdve. Természetesen Pozsonyba is az örökös tartományokból küldtek hajóácsokat és schoppermestereket s a bécsi arsenálból olasz gályáépítöket. Ezen pozsonyi műhely (Pressburger Schiffarments-Bau) a század végéig működött. 2 ) Mivel a felmentő hadjáratban szerepelt nagy hadihajókat Bécsbe vontatni nem lehetett, itt Magyarországban kellett rajtuk javításokat és újításokat végezni. Erre a czélra ismét sok idegen munkást hoztak hazánkba. Assenburg admiralis 1693-ban a hajók javítására 137,000 frtot követelt; de csak nyolcz hajó schopper-munkájára kapott 7330 frtot. Körülbelül ilyen összegeket fordítottak a javításokra később is. Meg kell említenünk, hogy még á nagyon távol fekvő isipi műhelybe is az Inn és a Traun folyó deszkamühelyeiből hozzák Magyarországba a fanemüt. 3 ) III. Amíg a 16. és a 17. században a hajóépítőket és a schoppermestereket azért hozták Magyarországba, mert itt ilyen munkásokat nem találtak, addig a 18. században már határozottan azzal a szándékkal küldték őket Magyarországba, hogy itt a népet tanítsák, s hogy elegendő hajóépítő mestert képezzenek. A 16. és a 17. században leginkább csak a nagy folyóvizeink mellett fekvő városokba, a hol t. i. a hajózási hivatalnak fiókintézetei voltak, küldöttek mestereket, s a mesterekkel •együtt fanemüeket is. A 18. században már nem ezekbe a városokba, hanem azon vidékekre küldenek hajóépítő mestereket, a hol a hajóépítés •czéljára elegendő erdőség volt található. Ezen erdőségek kellő kihasználása czéljából először is különféle famunkásokat kellett hazánkba !) Comazzi emlékiratai a bécsi udvari könyvtárban: „Istoria della FlottaCesarea sopra del Danubio". Továbbá: Progetto per μη Armamento del Danubio che sarebbe utilissimo alta Religione Cattolica Α. . Aug. Casa ed' alla Conservazione e maggiore prosperito del Regno d'Ungaria senza incommodo di alcuna nuona spesa, ne della chiesa ne del Regno, ne dell Aug. Casa" ! 2 ) Közös pénz. levélt. Österreich, 17,722. fase. 3) Ugyanott, Hung. 1700. „Reparationsrechnung 1695—1696·"
1,02
telepíteni, fűrészmalmokat kellett építeni, s csak mikor 'ezek működésben voltak, lehetett szó hajóépítésről. Egyébként a 18. század első évtizedeiben a hajózási főhivatal i s nagy tevékenységet fejtett ki. Tevékenysége azonban leginkább az alsó·. Duna és Tisza vidékére terjedt. A reánk maradt számadások szerint a főhajózási hivatal 1704-től 1714-ig bezárólag 276,911 frt 57 kr. bevétel mellett 283,901 frt 26 kr.-t költött. Ugyanez a hivatal 1723-tól 1729-ig 266,914 frt 37V2 kr. bevétel mellett 263,081 frt 7V2 kr.-t adott ki.1}^ Mivel a nevezett hivatal Magyarországban volt, s mivel a háborúkat is, itt vívták, a mondott nagy összegeket is legnagyobbrészt hazánkban adta Jvi. A főhajózási hivatal gondoskodott arról, hogy a teljesen fátlan Szeged vidékét tűzi: és épületfával ellássa. Eleinte e czélra a Szegedre, hozott hajókat verték szét, de azután okosabbnak látták a fát Tokajból, hozatni: alá.2) Az· 1703. évben a faanyagon kívül elegendő hajót is¡ sürgettek Szegedre, Péterváradra és Eszékre. A hajózási hivatal e három.. helyre a meglevő hajókon kívül 56 darabot kívánt az örökös tartomá : nyokból. Azonkívül, hogy a T a j o k a t javítani is lehessen, mindenféle; hajóseszközöket és hajóanyagot sürgetett. 3 ) Ugyanez év szept. 6-án már: 60 hajót, szekerczéket, baltákat, szerszámokat, fúrókat stb. kérnek. Szegedre, majd pedig az ott levö~5ÖO hajó schőpperolására 5(3 schoppert.4). Ά kérést természetesen teljësïtèttéTî" s~így a szegedieknek bő alkalmat nyújtottak, hogy a hajók javítását és építését megtanulják. S hogy csakugyan az odaküldött schopper-ektől tanulták el, abból is látszik v hogy a szegedi hajócsinálók magukat szintén superolcnalc nevezték. • Az 1704. évben a haditanács sürgősen rendel Gmundenben naszá-· dókat.5) Ajiaszádok, miként 1703. őszén, úgy most is Szegedre, Péter-_ yáradra és Eszékre kellettek.6) ·' ' . 5 A Rákóczy-féle háborúk idején a hajóépítők és schopperek beho-' zataláról keveset tudunk. Csak a nagy hadihajók javítására küldtek be mestereket. Ezek egyike Lobes Tamjg_ schopper a felkelőktől(17.07.)^ halálos sebet kapott. Alig hogy a békesség helyreállt, 1712. ápril 2-án Hueber só-feP !) Közös pénzügyi levéltár, Hung. 15,216. fase. „Summari Extract über d e s gewesten kays. Obrist-Schiffamts Obristlieutenant und Felschiff-Brucken Oberhauptmann, in Húngara Herrn Franzen Antonii Gössinger". ; 2 ) Ugyanott, 1701. máj. 11. „An.die Oberungr. Kammer". . . · ,; 3 ) Ugyanott, 1703. szept. 4 ) Ugyanott, 1703. szept. 6. 5 ) Ugyanott, Ex Consilio bellico 17.04. máj. 28. és jún. 10. 6 ) Ugyanott, Ex Consilio bellico. 1703. nov. 7.
105
ügyelő már ismételten sürgeti Bécsből a szükséges hajók leküldését Szegedre, mert a sót hajók nélkül nem vihetik odább. 1 ) A török háború kitörésekor a hadihajók javítására ismét az örökös tartományokból küldenek schopper-mestereket. így 1716-ban Eszékre, három ilyen mestert küldenek Kallanek praefectus azon megjegyzésére, hogy azon a vidéken schopper-mestert nem lehet kapni. Mivel ezen háború czéljaira több új hadihajót is kellett építeni, a hajóépítő mestereket a császári residens Hamburgból küldé 1716. márczius havában; („Bericht was denen bei dem hungr. Schiff-Armaments-Bau bishero gestandenen Zimmerleuten, Repschlegern und Segelmachern etc. gebühre".) A behozott építőmesterek feje bizonyos Focke Gersen volt, aki 1717-ben a Dunából tömérdek fatörzset vontatott ki, hogy a hajózást megkönnyítse. 2 ) Az 1717. év decz. 23-án a Magyarországban levő hajók javítására 4 mestert és 23 schopperknechtet küldenek, s Budára még külön tíz schoppert. 3 ) A következő év (1718) február 8-án meg Gmundenből, küldenek Budára 27 schoppert. 4 ) Amint a török háború véget ért, azonnal hozzáfogtak a Tiszának és a Szamosnak hajózhatóvá tevéséhez. A Tisza folyót a mármarosi. erdőkben készítendő hajókkal akarták benépesíteni, s e czélból Gmunden vidékéről mindenféle munkásokat küldöttel» felső Magyarországba. 5 ) Az udvari kamara keveselte a Magyarországba küldött munkásokat, s 1720. szeptember 28-án meghagyta, hogy a Salzkammergut-ból mindazon famestereket, hajócsinálókat és fürészelő mestereket, akiket, a már elküldötteken kívül újabban e czélra megnyertek, sietve küldjék Máramarosba. 0 ) Mármaroson kívül Rózsahegyen is fűrészmalmot és hajóépítő telepet létesítettek. Már 1713. és 1714-ben küldöttek ide Gmundenből hajócsinálókat. 7 ) Az 1718. évben újra 13 mestert menesztettek Rózsahegyre ; mivel azonban a pestis igen megritkította őket, számukat 1721. tavaszán újra szaporították. A rózsahegyi só-pénztáros a többi között a fűrészmalom elkészítéséhez hat fürész-munkást, négy hajóépítőt és egy Közös pénz. levélt. 14797. fase. ) Az elstilyedt ágyúkból is sikerült 8-at kihúzatnia. Focke, vagy Faeke Gersen még 1728-ban is Magyarországban dolgozott. 3) Ugyanott, Hung. 1717. decz. 23. 4 ) Ugyanott. 5 ) Mármarosszigetre tizenkét mestert küldtek 1718-ban. 6) Ugyanott, Hung. 14858. fase. 7 ) Conrad Nesszer Salzemjiehmer zu Rosenberg jelentésében mondja ezt. (Hung. 14864. fase.) 2
104
jó „schnittmaistert a -t kért. A Gmundenben szerződött mesterek egy részét Mármarosba és Erdélybe, más részét meg Rózsahegyre küldték. Ezen munkások közül a famüvesek és a hajócsinálók heti hat forintnyi, a többi munkás heti 4 frt bért kapott. Hihetetlen magas napszám voit ez abban az időben ; de ha ennyit nem ígértek voîna nekik, nem hagyták volna el hazájukat. Az említett munkások 1721. június havában értek Pozsonyba. Mivel felső Ausztriában egyetlen fűrészelő legényt sem tudtak fogni a mármarosi útra, a Pozsonyba érkezett mesterek közül hármat Mármarosba küldöttek. 2) Ugyanez év márczius 19-én a beszterczebányai erdőmestert néhány gmundeni mesterrel a mármarosi erdők megvizsgálására küldték. 3 ) Az 1721. évben a rózsahegyi fürészmalom már elkészült; a munkásoknak azonban oly magas bérük volt, hogy fizetni nem tudták őket, tehát többet elbocsátottak. 4 ) A távozók helyébe azonban hamarosan mások jöttek, akik közül négyen Wolfgang-ból, négyen meg Ischl-ből valók voltak. 5 ) A munkát télen úgy látszik nem igen folytatták, mert 1722. szept. 30. azt jeléntik, hogy a közeledő télre a Tárkány-Ъш dolgozó gmundeni munkások közül többet elbocsátunk. Tárkányban ezúttal négy hájócsináló mester és egy csomo ács dolgozott. Rózsahegyről is azt jelentik, hogy a drága gmundeni mestereket onnét is elbocsátják, mivel a tót népet már betanították a hajócsinálásra. (Die dasige Schlowöcken Leuthe zum Schiffwerken und Saagschnitt schon, abgericht sein, welche diese Arbeit in wohlfeileren Lohn verrichten".) 6 ) Az 1722. év október lO-én a nálunk tartózkodó legkiválóbb gmundeni mestert, Kriechbaum Györgyöt öt Saagknechttel 7 ) Rózsahegyről Mármaros-Szigetre rendelik, hogy ott egy olyan (második) fűrés'zmalmot építsen, mint amilyent Rózsahegyen készített, s hogy a Tiszán Tárkánytól Újlakig a hajózást berendezze. 8) Közös pénz. levélt. Hung. 14865. fase. 1721. ápril. 9.^ jelentés Gmundenből, ) Ugyanott. 3 ) A jeles mesterek közül kiemelik a Hallstadtból való Posch Farkast, Gämbjäger Mihály és Pruckschlögel Tamás gmundeni hajócsinálókat. 4 ) Köz. pénz. levélt. Hung. 14864. „Nos judex et jurati privil. oppidi Rosaebergensis etc. Fabri navales sen navium structores vulgo Schöffwerker inpraesentia nostra constituti etc." 5 ) Ugyanott, 14865. fase. 6) Ugyanott, Hung. 14881.. fase. 1722, szept. 30. 7 ) Mind az öt Gmundenből való volt. 8 ) Köz. pénz. levélt. Hung. 14882. fase. 2
105
Ugyanezt a kiváló mestert, Kriechbaum Györgyöt még ez évben Erdélybe is beküldik, hogy ott fürészmalmokat emeljen, a jobb szerkezetű hajókat építtessen. Az ilyen dolgot — írja a kamara — Kriechbaum mester „ex asse" érti. 1 ) Kriechbaum küldetéséről Zuana gróf 1722. okt. 24-én értesítette ш erdélyi bányafelügyelöket. A hajóépítést — írja Zuana — javítni kell, 15—20 új hajót kell építeni, melyek 12 — 13 ölesek legyenek (a.régiek •csak 8 ölesek voltak) s alakjuk a régiektől teljesen elüssön. Az eddigi anyag igen nehéz volt, azért tehát, amennyire lehetséges, ne kemény, hanem puha fából készítsék a hajókat. Fürészmalmokat is kell építeni. Mindezen munka vezetésére Kriechbaum mester Erdélybe megy 3—4 hóra. 2 ) Amint ez adatokból láthatjuk, egyszerre három vidéken is erősen •dolgoztatnak a hajók építésén és a fürészmalmok emelésén. Ezalatt a főhajózási hivatal a folyóvizek mellett lévő városainkba is vitet mestereket és hajóépítési anyagot. Az 1722. évben például már szerepelnek az esztergomi Sehiffwercker-ek.3) Ugyanezen évben a hajózási hivatal 16 nagy hajón 930 láda iszkábát, 440 csomó mohát, rengeteg sok hajószeget, deszkát és árboczot szállíttat az alsó Dunára, feldolgozás czéljából. 4 ) Az 1723. évben folytatták a fürészmalmok felállítását és a hajók építését. Ápril 10-én a már említett Kriechbaum György vezetése alatt Rózsahegyről 5 mestert küldöttek Erdélybe puhafa-hajók készítésére. Kriechbaum heti 6 frt 30 kr.-nyi bért kapott. 5 ) Úgy látszik, hogy e magas fizetést csakugyan megérdemelte, mert felebbvalói sok jót írtak róla. Igy Nefzer Konrád ezt írja Kriechbaum mesterről : „Wie es nun aber eine Grundwarheit ist, dass dieser Mann nicht nur allein die Waldungen, die Erbauung deren Saagen, die Aufsetzung deren Schöffen und die Schöffart-Einrichtung ox fundamento verstehe, sondern auch •das Wasser zu judicirn wisse, was vor eine Züllen oder Schiff zu diesen .oder jenen Fluss am dienstlichsten seye!" 6 ) Α ζ ilyen kitűnő mesterek vezetése alatt természetesen a mieink is hamar tanultak. Az 1723-ik évben már voltak igen ügyes hazai mestereink is, s maga Kriechbaum is ilyeneket vitt magával Erdélybe. Nefzer !) ) 3) 4 ) 5) 6 )
2
Közös pénz. levélt. Hung. 14882. fase. Ugyanott : Denen Siebenbürg. Berg und Münz Inspectori Kropf und Uhlein. Ugyanott. Hung. 14875. f. Ugyanott, 14832. fase. Commissions Protocoll. Ugyanott, 14897. fase. Ugyanott.
106
Konrád írja márczius 15-én Rózsahegyről, hogy Gyulafejérvárra egyetlen mester sem akart Kriecbbaummal menni, tehát a derék tót mestereket küldték le. Itt — írja Nefzer — már nincs szükség felső-ausztriai mesterekre, mivel már a helybeliek mindent jól megtanultak, legföllebb· két osztrák mestert kellene megtartani. 1 ) Ugyanily jelentést olvashatunk a Tárkányban dolgozó hazai mesterekről is. Ezek között — írja Nefzer — a legelső mester Zwada Mihály, kinek munkája bármely német mesterével vetekedhetik ; pedig csak heti 3 frt 15 kr.-t kap. Ilyen jelesenkitanult mester volt Mastich György is, aki szintén Tárkányban dob gozott. 2 ) Érdemes megemlítenünk, hogy kitanított embereink a hajók építésén kívül a különféle fanemüek kikészítésén is jól dolgoztak. A likavai uradalomból, aztán Mármarosból éyenkint tömérdek fanemüt bocsátottak alá. Az 1723. évben Szolnokra rendelt három mester ott a zsindelykészítéssel foglalkozott s erre a lakosságot is megtanította. 1723. június 10-én már 14500 drb kész zsindely volt Szolnokon. Temesvárra 20 ezer szál fenyőt küldtek, hogy abból is zsindelyt készítsenek. A zsindely ezrének készítése átlag 1 frt 15 kr.-ba került.3) Az 1724. évben a kamara elrendelte, hogy ezentúl ne csak Erdélyben, hanem Rózsahegyen és Máramarosban is készítsenek puhafahajókat. Ha Kriechbaumnak e czélra· hajócsinálók kellenek, azonnal adni kell melléje néhányat. 4 ) , Mivel Rózsahegyről 5 mestert Gyulafej érvárra rendeltek, kettőt pedig Mármaros-Szigetre, tehát 1724. május 11-én ismét Gmundenből kérnek hajócsinálók^t és a hajókhoz szükséges vasneműeket. 5 ) E kérelemre Serau gróf Gmundenből azt írja június 1-én, hogy leghelyesebb, lesz3 ha Kriechbaum József alatt, 6 ) a ki már kétszer volt Magyarországban, 8 mestert küldenek íschl-hö 1. E nyolcz hajócsináló egytől-egyig kitűnő mester, A kivánt vasnemüeket az ebensee-i udvari kovács már készíti.7) Ezek a mesterek még a nyáron megindultak Gyulafejérvárra és; Rózsahegyre. Gyulafejérvárra mentek: Stadtman György, Kradtwoll Simon, Stadler Sebestyén, és Stadler Benedek. Rózsahegyre ment : Pruggschlögl Tamás, Leitner Kristóf, Stubreither József és Zeppezauer 1
) ) 3 ) 4 ) 5) 6 ) 7 ) 2
Köz. pénz. levélt. Hung. 14897. fase. 1723. márcz. 15. Ugyanott. Ugyanott, Hung. 14897. Fase. Conrad Nefzer jelentései. Ugyanott, Hung. 14898. Fase. Ugyanott, 1724. máj. 11. An Graf Serau. Testvére volt a már többször említett Kriechbaum Györgynek. K. p. 1. Hung. 14902. Fase. Serau jelentése.
109
József.1) Ezen munkások a kivárit szerszámokat és vasnemüeket is magukkal vitték. · Az említett helyeken kívül, ez évben az eszéki partokon is erősen' dolgoztak a; hajók építésén és javításán. Az ottani Schiffwesen jelentése· szerint fanemüvel. nagy mennyiségben rendelkeztek.2) A szolnoki zsindelycsinálők is serényen dolgoztak, mert ez évbeii (1724) Ötvenezer zsindelyt szállítottak Szegedre.3) ' ' ' Az 1725. évben Tirolból küldenek egy Holzmeister-1. és öt Waldhnecht-eï Mármarosba. 4 ) A küldött mesterek nem voltak elegendők,, mivel Neffzer Konrád 1725. nov* 7-én Felső-Ausztriából mestereket és: vasnemüeket sürgetett A hajóépítésnél <— írja Neffzer — mindenütt, nagy a hiány a vasnemüekben. Most Rózsahegyen hat próbahajót készítenek Erdély számára. A miket Kriechbaum vezetése alatt Erdélyben építettek, azokkal nem boldogulnak, mivel igen hosszúak, de most. minden hajót két öllel rövidebbre készitnek (Nur voran gespitzt, zurück aber breit).5) Az erdélyi hajóépítéshez Vichter Ignácz 1725. május 5-én FelsőMagyarországból is küldött három kiképzett „slovak" mestert („zu. Vornehmung der Prob mit der neuen Schiff-Structur"). Az 1726. évben Serau gróf ismét öt hajócsinálót küldött Gmundenből Rózsahegyre (zu Erzeugung deren Salz-Transports-Zillen). Ugyanez: év február havában Felső-Ausztriából, hajóborda-készítőket kérnek s Kriechbaum Józsefet három legénynyel Mármarosba küldik, hogy ott a. hordóJcészítést berendezze. 6 ) A következő (1727) évben Neffzer Konrád Sóvár részére'6. felső-, ausztriai famunkást, a kik az ácsmesterséghez is értenek s a beszterczebányai fakereskedésből is 20 ilyen munkást követelt.7) A poralakú sószállítására igen sok tölgyfa hordó is kellett s ezeket is idegen mesterekkel készíttették, mert — írják 1727. máj. 9-én — Magyarországban riincs pintér (!) s a tavali 420 hordót és 230 tonnát a rózsahegyi osztrák mesterek készítették; most iámét 1000 hordó kell és júniusban ismét, ezer, azért Kriechbaumot ide kéne küldeni. A lonhai fürészmalmot javítani kell, a Csuburka patakon pedig új fűrészmalmot kell építeni ! 8 )
2
) 3 ) 4 ) 5 ) 6) η 8)
Közös pénz. levélt. Hung. 14904. Fase. Ugyanott, Hung. 14902. Fase. 1724. juni. Ugyanott, 1724. juli 14. . Ugyanott, 1725. máj. Ugyanott, 1725. okt. 29., és nov. 17. Neffzer jelentései. Ugyanott, Hung. 1726.. febr. 27. Ugyanott, Hung. 14938. Fase, 1727. nov. 29. Ugyanott,. 1727. máj. 9.
108
Az 1728. évben a Csuburka folyón 5478 frt költséggel két új fürészmalmot állítottak föl. Ez a dolog persze ismét új mestereket követelt. Serau grófnak már febr. 28-án meghagyták, hogy négy igen ügyes hajócsinálót küldjön Magyarországba. A rendeletet hamar végrehajthatta, mert Kormann nevü mester a hajócsinálókkal, Holzknecht-ekkel •és a vas-szerszámokkal ápril 1-én már Bécsben volt s onnét nemsokára mindnyájan Mármarosba utaztak. 1 ) Schröffl pozsonyi sóelárusító jelentéséből tudjuk, hogy Kormann ez alkalommal 53 embert (Mitwerker) hozott magával Felső-Ausztriából?) A Gmundenből küldött hajócsinálók 28 nagy láda vasnemüvel szintén Pozsonyon utaztak keresztül. Mikor ezen emberek, rendeltetésük helyére értek, a tiroli famunMsokat Bónaszékröl mind elbocsátották, mert hasznavehetetleneknek bizonyultak (und sich bios auf das übermässige Saufen verlegen).3) Hogy a vasnemüeket ne kelljen örökké Ausztriából hozni, 1728-ban Sóvárott két kovácshámort állítanak fel és oda Gmundenből „HackenAind Zeugschmid a -et küldenek.4) A mindég erősebben nekiindult hajóépítést nálunk is azzal indokolták ez időben, hogy fogynak az erdők s folyton kevesebb a szálfa. Épp ezért Zuana kamarai tanácsos 1728. okt. 30-án azt ajánlotta, hogy Bocskón is állítsanak egy fürészmalmot, mert ott évenkint legalább 25 hajót lehetne készíteni. Ugyanezt sürgetik Rózsahegyről is, hol hét fűrészmalom is működött, az egyik a Revucsa folyón, a másik a Hubochna nevü patakon. A jelentések szerint itt 30 hajót el lehetett évenkint készíteni. A míg a Bécsben vásárolt „Sibnerin-Zillen a Belgrádig szállítva •308 frtba került, addig, egy ugyanilyen, Rózsahegyen készült s Belgrádig szállított hajó csak 210 frt 23l/a kr.-ba került.5) A hajóépítés mellett Rózsahegyen a kádáripari is felvirágoztatták. A Szilézia részére évenkint szállított sóvári főtt-sót ugyanis hordókban, vitték tovább. Mivel évenkint 40—50 ezer mázsa só ment Sziléziába, tehát tömérdek hordóra volt szükség. Rózsahegyen a kádárok czéhmestere és feje bizonyos Elyvay Jakab volt. Őkigyelme 1725-ben egymaga negyvenezer hordócskát készített legényeivel. Az 1728. évre is a vele kötött szerződés értelmében 20,000 hordót kellett volna készítenie. A Rózsahegyen dúlt tűzvész azonban Hlyvay uramnak is nagy kárt okozott, !) Közös pénz. levélt. Hung. 14941. Fase. ) Ugyanott Schröffl János Lipót jelentése. Pozsonyban ő adott a jelzett embereknek útiköltséget. л 3 ) Ugyanott, Mittrovszky János báró jelentése 1728. jan. 21. és ápril. 7. 4 ) Ugyanott. 6 ) Ugyanott, Hung. Gehorsambst ohmassgebige Anmerkung etc. 2
111
mert elégett 1365 kész hordója, 18900 abroncsa és 3800 abroncsnak való fája. 1 A hajóépítőknek folytonos telepítése még mindég nem eredményezte azt, hogy a külföldi hajókat nélkülözhettük volna. Gmundenből1 és Felső-Ausztriából még mindég jönnek a hajók Magyarországba. így épp 1728-ban 20 hajót küldenek Ausztriából Erdélybe, hogy azokon szállítsák a sót Szegedre és Belgrádba. Ha ez időben Szegeden már virágzó hajóépítő ipar létezett volna, bizonyára nem hozzák a hajókat Felső-Ausztriából Erdélybe, hanem a szállítás rendkívül nagy költségeit megkímélik és Szegeden építtetik. De hát a hivatalos iratokban szósincs még a szesedi hajóépítőkről. Amíg az 1727. évbén a kamara Baján alapított hajójavító telepet s küldött oda schopper-mestereket, addig 1728-ban Mohácson óhajt nagyobb szabású javító-telepet létesíteni. A szükséges telket a „görbeDuna" mellett Nesselrode pécsi püspöktől kéri a Schopperplatz számára.2)· Az 1729. évben tavaszkor Rózsahegyen 4, Sóvárott 22 és Mármarosban 3 felső-ausztriai mester s legény dolgozott.3) A mármarosi hajóépítéshez ezúttal is az örökös tartományokból kérik és hozzák a vasnemüeket. A fő hajóépítő-telep Bocskón volt, a hol ez évben 30 erős hajót szándékoztak elkészíteni.4) Hogy a munka gyorsabban menjen,. Felső-Ausztriából 3 hajócsinálót és két Saagknecht-et küldenek Mármarosba, hogy az ottani lakókat a Saagschnitt-re tanítsák.5) Ez az év különben nem volt szerencsés a magyarországi faiparra, mert nemcsak a lonkai, hanem a fejérpataki fűrészmalom is leégett.. Ugyanekkor a Oyergyó-ban berendezett hajóépítő-telepet, melynek élén. Krenn Ferencz (Schiffbauofficier) állott, megszüntették.0) A bajai telephez ezen évben Bécsből is küldenek hajókat, hogy ott befödjék és a só szállítására alkalmassá tegyék. Baján a schopper (tömő) munkások között találjuk Barkovicz Mártont, Komanis Istvánt, és Reich Keresztély schopper-mestert. "') A kamara 1729. máj. 19-én a szegedi Schiffverwahrer-nek meghagyta, hogy az Erdélyből érkezett 16 német . hajót (teutsche Donau-Schöff). vegye át és a tavaliakkal égyütt őrizze· . E rendeletre Sontag Mihály*. !) Közös pénz. levélt. Hung. 1728. márcz. 15. jelentései Rózsahegyről. 2 ) Ugyanott, Hung. 1728. márcz. 3 ) Ugyanott, Hung. 14949. Fase. Ugyanott, Hung. 14950. Fase. 1729. ápr. 2. 5 ) Ugyanott, Hung. 14952. Fase. máj. 23. Mitrovszky báró jelentése. 6 ) Ugyanott, Hung. 14951. Fase. 7 ) Ugvanott, 1729. máj. 16.
4
110
a szegedi Schiffverwahrer azt feleli a hajózási hivatalnak, hogy a 16 hajót átvette, de Szegeden azokat el nem lehet adni („alhier ist Jcein Schif f verkauf, und bei der Schiff Verwahrung wenig Dienst''''). Erre aztán Belgrádba küldették vele a hajókat, a hová a hajózási hivatal Bécsből is küldött 30 hajót. 1 ) Az 1730. évben a Szuburka (Csuburka) patakon két új fürészmalom építéséhez fogtak, s Gmundenből küldenek oda három családot •és egy legény-embert, a kik a Saagschnitt-hez értenek. 2 ) A rónaszéki sóhivatal részéről ez évben Belgrádba küldött hajókat tűzifa szállítására kicsinyeknek, de hídhajóknak pompásoknak találtak. Az udvari kamara a sóhivatalnak meghagyta, hogy ezentúl évenkint •12—15 nagyobb hajót és 30—40 kisebbet építsenek· 3 ) Az udvari kamara e rendeletére Mitrovszky 1730. okt. 27-én feleb A kívánt hajókat — írja — könnyen meg lehet itt csináltatni, mivel Bocskón elég hajóborda vagyon- De Gmundenből kell még hat derék hajócsináló mester. A vasneműeket sokkal helyesebb volna itt készíteni, mint olyan roppant távolságról hozatni. Az idevaló czigányok és kovácsok igen ügyesek. Gmundenből kéne egy ügyes kovácsot Bocskora telepíteni, s részére kovács-műhelyt alapítani.5) Ez aztán hamar betanítaná az idevalókat. Ebensee-böl két hajócsinálómestert és Ischlböl egyet kéne Bocskora telepíteni. Ezeket a mestereket Mitrovszky névleg folsorolja.·6) A nálunk dolgozó különféle mesterek, a mint már említettük, igen magas bért húztak, de azért sorsukkal mindnyájan még sem voltak ^megelégedve s · fizetésjavításért esedeztek. Az 1731. évben például a -„Saagmeister"-ek fizetését heti 1 frttal emeltékA Mitrovszky kívánta mestereket 1731-ben csakugyan Magyarországba küldötték. Gmundenből ugyanis hat hajócsináló és egy kovácsmester július 11-én Pozsonyba érkezett. Beszterczebányán át aztán ; Mármarosba mentek. () Ezentúl tehát — írja az udvari kamara — Bocskón két gmundeni kovács lészen ; kár, hogy a műhelyük igen szűk- 8 ) A Bocskón levő hajóépítő-telep ezidei mesterei között a legelső Brandtner Mátyás (felső-ausztriai) volt- A jelentések igen ügyes és derék Köz. pénz. levélt. Hung. 14956. fase. 1729. nov. 2) Ugyanott, An Salzadministration zu Rónaszék.· 1729. decz. 17, '3) Ugyanott, Hung. 14966. fase. 1730. szept. 18.. 5 ) „éinen aigenen Faust Schmidt anhero zu berufen, denselben an einen gele-gensamben Orth in der kays. Herrschaft Bocsko etc." 6) Köz. pénz. levélt. Hung. 14969. fase. 7 ) Ugyanott, Hung. 14976. fase. 1731. juli 11. 8) Ugyanott, 14979. 1731. okt. 26.
Ill
Embernek mondják. A tót és a ruthén· parasztokat ö oktatta a hajó : •építés mesterségére. 1 ) Az 1732. év tavaszán Bocskón 14 hajó készült, s ezek a kincstárnak 2983 frt 101/2 kr.-jába kerültek. A hajókon kilencz ausztriai •hajóépítő mester, tizennégy ács, hat Handlanger és egy kovács dolgozott. A másik kovácsot, a kit Ischl-ből küldöttek oda s a kinek magának heti 3 frt és anyjának heti 2 frt bére volt, haszontalansága miatt el kellett bocsátani. Mást sem tett, mint a melléje rendelt ruthéneket szidta. Az elkészült 14 hajó egyenkint 19 bécsi-öl hosszú, 2 öl és 5. hüvely széles volt; vastagsága 4 hüvely, mélysége 2.láb és 11 Mvely volt.2) A hajókon kivül ez évben Bocskón csupán Belgrád részére 28,600 •darab 18 láb hosszú deszkát készítettek.3) Mivel a fanemüeket Szegedre és Eszékre is nagyon sürgették, még ez évben megújították a gombási <Sóvár mellett) fűrész-malmot, s Felsőbányára Ischlből és Gmundenből 15 Holzknecht-et küldöttek.4) Ugyanekkor a Belgrádnál állomásozó hadihajók javítására, s esetleg új hajók építésére Németalföldről és Hamburgból hozatnak hajóépítő mestereket.5) A mármarosi hajóépítő- és kádár-telepeken 1733-ban nagy baj történt. A munka vezetője és lelke Kriechbaum József gyilkosságba keveredett, s a nagybányai jezsuiták asylumába menekült. A kámara, hogy e derék mestert megmentse, a magyar kanczelláriával salvus conductus-t állított ki részére·6) Ez esettől eltekintve, a hajóépítés nagy erővel folyt. Július hó -2-án ismét egy új fürészmalom felállítását rendelték el hosszú hajódeszkák készítésére, 7 ) és egyúttal öt hajócsináló mestert küldöttek Salzburgból, Ebensee-böl és Ischlből. Az egyik mester öt gyermekét is magával hozta.8) A külföldi mestereknek évről-évre való ilyetén küldözgetésével -sikerült elérni, hogy Magyarországban mindenfelé kitűnő famunkások és hajócsinálók képeztettek. A mint szaporodott nálunk a hajócsinálók száma, a külföldi drága mestereket már nélkülözni lehetett. Az 1735. évben Bocskóról azt jelentik, hogy ott egymagában harmincz kitanult Köz. pénz. levélt. Hung. 14980. fase. 1731. nov. 10. Ugyanott, Hung. 14986. fase. 1732. máj. 30. Ugyanott, An die Salzbeamte zu Marmaros 1732. ápril 3. Ugyanott, 14991. fase. 1732. nov. 19. Ugyanott, 1732. máj. 28. Ex Consilio bellico. Ugyanott, Hung. 14994. fase. Ugyanott, 14996. fase. 1783. júli 27. 8) Ugyanott, 14997. fase. 1733. aug. 2
) 3 ) 4 ) 5 ) 6)
'
112
hajócsináló van, a kik mindannyian ruthének. 1 ) Ezeknek mesterei Brandtner és Leonander voltak. Jellemző, hogy a beküldött mesterek közül igen sokan örökre nálunk maradtak. Az 1736. évben például jelentik, hogy a mármarosi német mesterek közül csak négy nem telepedett le állandóan, „dieübrige aber alle angesessen /" A kiképzett hazai mesterek közül megemlítik Orosz Pétert, Orosz Andrást, Bodnár Vazult, Tóth Ferehczet,. Lemessányi Györgyöt, Vassilits Ignáczot stb·2) Erdélyben Gyulafehérvár vidékén épp úgy folyt a hajóépítés, mint a felvidéken. Az 1736. évben például 240 különféle vízi járóművet küldtek le sóval Szegedre. A hajóépítés vezetéséhez ez évben Belgrádból is küldnek Gyulafejérvárra mestert, 3 ) mert 20 teljesen új alakú („auf ein ganz besondere Art") hajót akartak készíteni. Az 1735 — 1737. évben sok történt a Száva hajózhatóvá tevésére· is. E folyóra ismét más szerkezetű hajókat készítettek. Belgrádban bizonyos Dreyer állott a hajóépítés élén. Nord községben is ő vezette az építést. A hajókat aztán az ő nevéről nevezték „ Dreyerische CamerálSchiffeu néven. 4 ) Az 1737-ben a háború veszélyei miatt a hajóépítés fokozott erővel folyt. A többi· között elrendelték, hogy a hradeJci uradalomban 30 darab 18 öl hosszú és tiz láb széles hajót készítsenek. A munkások és hajócsinálók odaküldé>e sietve rendeltetett el. Egy hajó a számítások szerint 85 frt 27 kr.-ba fog kerülni.5) ,Az 1738. év tavaszán ismét 11 hajóépítő mestert küldtek Ischl vidékéről Rózsahegyre.^) Ugyanekkor a hadihajók építésére Chevalier de la Merveille egy csomó külföldi mestert vitetett · Belgrád alá.7) Az Erdélyből és Tokajból Szegeden összegyűlt hajók javítására. Claudius Lefort Du Plessy főhajómester 21 osztrák schopper-mestert küldött Szegedre! 8 ) Ugyanez év (1738) deczember havában ismét 10· felső-ausztriai hajóépítő mestert küldtek HradeJc-Ъа. Rózsahegyen ugyanekkor 17 osztrák mester dolgozott.9) Ugy látszik, még ez sem volt 1
) Ilyenek voltak : Кора István, Orosz Demeter, Dobkó Demeter, Bodnár,. Petrás, Vaszilies, Ivanyik, Belley Nyikita stb. 2 ) Közös pénz. levélt. Hung. 15026. fase. 1736. máj. 14. 3 ) Ugyanott, 15025. fase. 1736. ápril. 4 ) Ugyanott, 15024. fase. Prothocollum über die bey Einrichtung der Navigation des San Strohms und Laybach Flusses, 5 ) Ugyanott, 15036. fase. · . 6 ) Ugyanott, Hung. 15050. fase. 1738. máj. 28. 7 ) Ugyanott. 8 ) Ugyanott, 15051.-fase. 1738. júl. 9. 9 ) Ugyanott, 1738. decz. 15. . . . . . .
113
elegendő, mert a hradeki mesterek számát 16-ra emelték, aztán Pestre is tíz felső-ausztriai mestert küldöttek.1) Az 1739. év márczius havában Lefúrt du Ptessy kimutatása szerint Magyarországba Hallstadtból és Oberthraunból 13, Goysern-böl 7, Ischl-ből 46 és Ebenseeből 5 hajóépítő és schopper-mestert küldöttek. 2 ) Megemlítjük, hogy ez évben Tokajba is küldöttek hajócsinálókat, mert ott építették a Szeged részére szükséges kompokat. A vasalást a czigányokkal végeztették. 3 ) íme ismét egy adat arra nézve, hogy Szegeden sem lehettek még oly nagyon bőven a hajócsinálók! Az 1739. évben a mármarosi hajóépítő telepek 50 hajót készítettek; a hajók 19V2 öl (bécsi) hosszúak, 11 láb szélesek és 3 láb mélyek voltak. Rózsahegyen ugyanez idő alatt száz hajót készítettek. 4 ) Egyes felső-ausztriai mesterek azonban itt már elbocsátásukat kérték, mivel bérüket nem kapták rendesen. Az osztrák hajóépítő telepeket ez időben már annyira megapasztotlák a sok mesternek Magyarországba való küldésével, hogy például 1739. május havában már Sziléziából küldenek 26 schoppert Pestre. 5 ) Nem is csoda, hogy már Sziléziára szorultak, mert hisz 1739. január 19-én egyszerre hetven sehopper-t küldenek Gmundenből Magyarországba! Pedig magában Gmundenben is elkelt volna a sok munkás, mivel épp ekkor 24 naszádot és 200 hajót rendelnek ott.6) Ugyancsak ebben az esztendőbén Eszékre 20 hajócsinálót és schopper t küldenek Marburgból,1) aztán Belgrádba igen sok ácsot és mestert, Sabáczra pedig külön 11 ácsmestert. 8 ) A hajózási hivatal részéről a Duna és a Tisza mellett fekvő városokban alkalmazott hajócsinálók és schopper-ek közül a háború alatt sokan elpusztultak. Az 1737. évben 9, 1738-ban 16, 1739-ben 30 és 1740-ben hat ilyen osztrák hajómunkás halt meg nálunk. Hazájukba pedig 31 mester ment vissza.9) Az erdélyi só szállításának biztosítása czéljából már régebben is telepítettek egyes helyekre hajósnépet. Igy Lippaván 21 ilyen család élt. 1) Közös pénz. levélt. Hung. 15057. fase. ) Ugyanott, 15060. fase. Wie viel Schiff werker, Zillenschopper und Zimmerleut in den Salzkammergut aufgebracht etc. 3) Ugyanott, 15060. fase. 1739. ápr. 21. ' 4 j Ugyanott, 15064. fase. 5 ) Ugyanott, 15061. fase. 1739. máj. 5-én a mesterek már Zsolnán voltak. 6) Ugyanott, 15058. fase. 7) 1739. febr. 21. 8 ) Ugyanott, 1740. márcziusi csomóban. 9) Ugyanott, 15077. fase. 1740. okt. 8. 2
Gazdaságtörténelmi Szemle.
·"
8
114
Dévára meg Temesvár és. Belgrád visszafoglalása után, privilégiummal ellátva egész csomó hajósembert telepitettek, s ezek a Viscoriti:vámtól egész a Bolgár városig külön utczában laktak. 1 ) A mikor 1741-ben a Jósika-féle falvak, Borsova, Szelistye és Sovorsin a kincstár kezére kerültek, azonnal 72 hajóscsaládot felépítettek oda. Később e számot még jobban, növelték. Mivel a hajósokkal benépesített falvak erdőkben bővelkedtek, a kincstár bizton remélte, hogy a hajóépítés ott szépen fel fog virulni.2) Az ,említett helyeken kívül Gyulafejérvár vidékére is telepítenek hajóscsaládokat. Ezeket jobbára a Maros partjain gyűjtötték pssze (eine Quantität von. Schiffleuten oder sogenannten Fitschuren bestellen und ansässig machen). 3 ) Mivel ez időben a Dunán a hajóvontatást is újra szokásba vették, egész sereg hormányosságot (Kormanyschaften) szerződtetett a kincstár. Magában Péterváradon 60 ilyen kormányosság volt. Komáromban is sok ily hajós kompánia, vagyis Kormanyschaft volt. A legutóbbi török háború idején például jelentékény szerepet játszottak a komáromiak közül Puskás Gergely, Tóth Imre, Farkas Pál, Újvári Mihály, Lukács István és Thaly Ferencz hajóskompániái (Kormanyschaften). Mindezek saját födött hajóikon gabnanemüt szállítottak Ujpalánkra, s Bécsbe rezet hoztak vissza.4) A győri hajósnép már nem volt oly népes és hatalmas, mint a kpmáromi, vagy mint a pozsonyi. Az 1737-ben a győri hajós-czéh csak három „Meisterschaft"-bói állott, s ők maguk írják németül, hogy swür noch neue Anfänger seyn" Γ0).' Eszéken ugyanekkor húsz „moisterschaft" volt, s ezek havi 30 frtért mind a kincstár szolgálatába álltak. Mária Terézia korában a hajóépítés terén nálunk bizonyos hanyatlás észlelhető. A Duna- és a Tisza-parti városokban ugyan állandóan voltak már super-mesterek, de a mármarosi, hradeki és a rózsahegyi telepeken keveset dolgoztak., Ennek természetes oka, hogy a háború színhelye már nem az alsó Duna volt. Mária Terézia háborúi alatt ausztriai hajóépítők telepítésével is igen ritkán találkozunk. Inkább csak a régebben betelepítettek dolgozgatnak nálunk a só-hajókon. Igy 1741-ben •i 1 . [ „Wür gesetzte Haiuschmeister und samentliche Dewaer Haiuschen" etc. (Hung. 1740.) · 2 ) Közös pénz. levélt. Plantage deren Hajuschen in den freyen Josikaischen 4 Dorfschaftén. \ 3 ) Ugyanott, Hung. 1741. aug. 29. 4 ) Ugyanott, 1737. augusztusban kötötték meg velük erre nézve à szerződést. 5 ) Ugyanott, Hung. 15036. fase. '"
115
Bocskón Schöndorfer György Ischl-bői beköltözött mester vezeti a hajóépítést. Vele együtt több gmundeni mester is dolgozik ugyanott.1) Szokatlan dolog történt 1742-ben. Addig — mint tudjuk — a naszádosok csak Magyarországban küzdöttek. Most az összes naszádokat, miTcet épp ekkor Gmundenben készítettek, felső Ausztriába rendélik, s miután ott felfegyverezték, a komáromi naszádosokat ültették rájuk. 2 ) Ugyanekkor a Péterváradon veszteglő hadihajók (Chalouppen) javításához 30 mázsa szurkot, 15 mázsa kocsikenőcsöt, 200 font faggyút, 200 font lenolajat és 200 font vörös, fehér és sárga festéket küldenek az. örökös tartományokból. 3 ) Hajómunkások küldéséről ez alkalommal már szó sem esett. Ezután jó idő telt el, a nélkül, hogy a hajóépítők telepítése ügyében valami történt volna. Nincs is semmi *nyoma [annak, hogy hozzánk, a hajózáéi hivatalon kívül, mestereket küldöttek volna. De már nem is volt szükség ilyen mesterekre, mert hisz két század óta állandóan folyt a hajóépítők és schopper-ek küldése, s így a mieinknek elég alkalmuk nyílt e mesterségek elsajátítására. Aztán meg a beküldött mesterek közül is sokan állandóan Magyarországban maradtak. A 18. század másik felében, a mikor a Fiume és Triest felé való kereskedés megélénkült, a Száván és a Kulpán is fellendült a hajózás, s vele együtt a hajóépítés is. Eleinte az úgynevezett csász. és kir. „Pottenschiffa nevű hajók, meg a kisebb alakú horvát hajók végezték a szállítást. Az 1766. évtől kezdve azonban a Fremaut mérnök terve szerint épült hajók (számra 40 darab) teljesítették a szolgálatot, s a teherszállítást csakis a Fremaut-féle modell szerint készült hajókkal engedték meg.4) Ilyen 12 hajó építésére kért engedélyt 1766. nov. 27-én a temesvári kereskedelmi társaság is.5) Az engedélyt meg is kapta. A Fremaut-féle hajók helyett később a rajnai hajók-kai tettek kísérletet. Az 1775. évben a Kulpán és a Száván már javában dolgoztak az ilyen hajók építésén. A Károlyváros mellett lévő hajóépítési telepet a külföldről hozott Heppe mester (Schiffbaumeister) vezette. Hogy a munka könnyebben menjen, a Rajna vidékéről Schiffbaumeisterx
) Közös pénz. levélt. Hung. 1741. csomó. Jelentés Mármarosbó? "J-. kamarához. 2 ) Ugyanott, Ex Consilio bellico 1742. máj. 17. 3 ) Ugyanott, 15096. fase. 1742. jún. 8. Zur Carenierung und Calefatierung deren zu Peterwardein befindlichen Bramen und Chalouppen". 4 ) Ugyanott, 5461. fase. Littor. Commerz Nr. 161. 5 ) Ugyanott, Tiganit György Amigo et Comp, folyamodása.
116
schaften néven nevezett kompániákat telepítettek Károlyvárosba. 1 ) Ezeknek a segítségével a hivatalos jelentések szerint a Száván és a. Kulpán a hajóépítés nagyban javult. Mire Heppe mester a rajnai vitorlás hajókkal (tölgyfahajókkal) a Dunán is kísérletet tett. Az 1780-as években ilyen rajnai módra készült vitorlás hajói immár a kincstárnak is voltak, s ezen hajók a Fekete-tengerig jártak. Az 1782. évben a kincstár a Willeshovische Compagnia-nak ad el néhány ily rajnai módra készült hajót, s csak azt kötött.e ki, hogy a kompánia maga vontatja fel a hajókat.2-) Köz. pénz. levélt. Littor. Commerz. 5464. fase, „einer besseren Construction bey dem Schiffbau Rheinische Schiffbaumeisterschaften nach Karlstadt angestellet worden, welche bisher jährlich v._n dem Schiffbaumeister Heppe von Zeit zu Zeit ihre ausgemesseöe Besoldungen empfangen." 2 ) Ugyanott, Decretuman dien. ö. Regierung: „Circulare an alle Länder-Stellen, einige auf rheinische Art gebaute Schiffe ab aerario verkaufet werden würden".
DEBRECZEN A TÖRÖK URALOM VÉGÉN. A VÁROS HÁZTARTÁSA. 1662—1692.
IV. Irta :
zOLTAi
LAJOS.
1691 szeptember 12-én kiadott újabb királyi szabadalomlevél a debreczeni kereskedők javára az örökös tartományokból hozott és oda bevitt árúczikkek után tíz évi harminczadmentességet enged, kivéve vágómarhát, bort és sót, amelyekért mind az egész, mind a fél harminczad fizetendő. Ugyanezen oklevél Magyarország területén belül 3 évig menti fel őket a harminczad alól (kivéve a sót) ; a vámmentességet pedig föltétel nélkül megadja nékik.1) Igen nagy fontosságú Debreczenre nézve az 1691 decz. 4-én kiadott és az állami önállóságát elveszített Erdélynek a magyar koronához való viszonyát és belügyeit szabályozó Diploma Leopoldinum. A közjogi rendelkezésen kívül, amely 165 éves elszakadás után Debreczent is a Habsburgok uralma alá helyezte és ismét az anyaországhoz kapcsolta vissza, — e diploma második szakasza sarkalatos intézkedéseket tartalmaz, Debreczent külön is megnevezvén, az Erdélyben, a részekben és Székelytöldön a különválás óta keletkezett fejedelmi adományok, kiváltságok, mentességek, czímek, tisztségek, méltóságok, dézmák, javadalmak, jószágok megtámadhatatlan és háboríthatatlan szabad használatát és birtoklását illetőleg, ezek akár magánosok, akár városoJc, községek és czéhek, akár a bevett vallások közül bármely egyház, parochia vagy iskola részére adattak, habár egykor valamely egyházhoz, conventhez, vagy káptalanhoz tartoztak is.2) E diploma szelleméből és szövegéből tehát önként következett, hogy Debreczen városát, a debreczeni ev. ref. egyházat és főiskolát, sem a király, sem mások meg nem háboríthatják az erdélyi fejedelmek által adományozott birtokok, tizedek és javadalmak birtokában, amilye1) Szűcs I. id, m. II. : 496., 497. 2) Szűcs I. id. m. II. : 485.
118
nek a szent-jobbi pálosok piacz-utczai háza (a városháza legrégibb része), Úrréte,*a szováti és sámsoni földek, a kollégiumot illető tizedek és az Apafi-féle sóalapítványok. Hogy mégis később háborgatások fordültak elő, — sőt a kollégium elesett jogosan élvezett javadalmaitól, — ez már kívül esik e munka keretén. Királyi kegyét Leopold 1693 ápr. 11-én azzal tetézte, hogy Dobozi István, Pósalaki; János és Komáromi György\esedezésére 1693 ápr. 11-én Debreczent „kimondhatatlan,'szenvedések és\ nyomorúságok", — „ellenségek fenyegetései és sarczoltatásai között sokféleképen és milliókramenő adózások, emberi fogalmat haladó szolgálatok által teljesített hűsége és szerzett érdemei" jutalmául szabad királyi városi rangra emelte, bővített új czimerrel megajándékozta és mindama jogok, kiváltságod szabadalmak és mentességek birtokosává tette, amelyekkel Magyarországon a szabad királyi városok élni szoktak.1) E) A város saját
szükségletéi.
Találkozhatunk olyan véleménynyel, hogy tulajdonképen most, § czímnél jutottunk el a fölvett tárgy ismertetéséhez: Ha magam is e nézetet osztanám, nem foglalkoztam volna oly kimerítően a Debreczenre kettős, hármas, sőt olykor négyes függési viszonyából nehezedett terhekkel és költségekkel. Valamint ma is az állami feladatok egy részét a városok végzik: úgy régebben sem volt ez másként. Sőt egyik-másik feladatát az állam sokkal nagyobb mértékben tolta a városokra. Acsádi is azt mondja : a helyi administratio feladatai közül némelyek összehasonlíthatatlanul terhesebbek, némelyek aránytalanúl kisebbek, mint a mi napjainkban; némelyek pedig ismeretlenek valának, vagy a maitól eltérő módon fogták fel azokat. 2 ) Legsúlyosabbak a honvédelem és hadviselés terhei: erődített helyeken őrség tartása ; kerítetlen városokban, amilyen Debreczen is, — táborozó és keresztül vonuló seregek élelmezése, tábori szerep szállítása, a hadügynek és folytonos hadakozásnak sokféle kiadása-, melyek között gyakran fordültak elő kemény sarczoltatások. Az igazságszolgáltatás, a rendészet, a szegényügy kizárólag, az egyház és iskola fentartása, vagyis a közoktatásügy kisebb-nagyobb mértékben mindenütt a városok feladata. Ellenben az árvaszék hatásköre még ismeretlen; a közegészségügy mai nagyszabású intézményei még csiráiban is alig !) U. o. II. 497—504. ) Acsádi : „Magyarország Budavár visszafoglalása korában".
2
119
élnek. A szorosabb értelembén vett közigazgatás jogköre, szervei sem egészen á maiak. A város a maga vagyonában szabadon, függetlenül gazdálkodik ; — a közvagyont és közjöve.delmeket, ezek hova-, merre fordítását az államkormány nem ellenőrzi. Ami mar közelebbről Debreczen városának a török uralom alatt való belső életével összefüggő, ebből folyó kiadásait illeti, ezek a következőképen csoportosíthatók : 1. Tisztviselők fizetése (salariumok) ; szolgák, katonák, vigyázók díjazása. 2. Egyházi és iskolai kiadások, — papok, tanárok fizetése ; ispotályi szegények tartása. Egyéb jótékony és kulturális kiadások. 3. Javadalmak (bor-, ser-, égettbor-mérés, vám- és helypénz-szedés) kezelési költségei. 4. Puszták, erdők, kaszálók birtoklásából és hasznosításából folyó kiadások ; zálogosítások, zálogöregbítések. 5. Helyi közmunkák : a város árkának, kapuinak, utaknak, hídaknak, gátaknak fenntartása. 6: Követségek költségei; postálkodás. 7. Középületek fenntartása. 8. Vegyes költségek. Mielőtt ezek ismertetéséhez fognánk, már most rámutatunk azon sajnálatos körülményre, illetőleg pótolhatatlan hiányra, hogy levéltárunkban a jövedelmeket és kiadásokat kezelő tisztviselők részletes számadásai, nemhogy összefüggőleg több évet, hosszabb időt felölelve, de még egyetlen egy esztendőről sem maradtak fenn. Csupán a város csapiárainak néhány esztendőre vonatkozó számadásaival, az 1676—1684. évekbeli generalis számadás vizsgálóknak egyedül a főbb tételeket tartalmazó, tehát kivonatos, nem is mindig teljes kimutatásaival, valamint egynéhány adólajstrommal rendelkezünk. 1 ) Épen ezért nincs módunkban minden kiadási és minden bevételi tétellel, csak egy valamelyik évről is megismerkednünk, — nem kisérhetjük figyelemmel napról-napra a város háztartásának alakulását ; egyik pénzügyi év eredményét a másik pénzügyi esztendőével nem *) A számadás-vizsgálatokból megvannak: az 1676., 77., 78., 79., 1680., 81., 82. és 84. éviek. Csaplárok\számadásaiból: 1669., 70., 71., 76., 1680., 81., 82., 84. és 85. éviek. Adólajstromokból .\l663. alsójárási ; 1672. alsó- és felsőjárási; 1675. a. és f. j., 1680. f. j„ 1683. a. és f. i., évszám nélkül .a. és f. járási, hihetőleg 1670-es évek végéről; 1690. a. és f. j. Továbbá: 1690. évi i:ov. és decz., 1691. évi .jan.—apr. téli szállásolás portióinak szétosztása. Carafa sarczának felvetése 1686. apr. 24-ig Czeglédútczáról. Az 1690. évi tatár sarcz felvetése és a gazdák,|lakók conscriptiója 1692-ben a város egész területéről.
120
hasonlíthatjuk jól össze. A város gazdálkodásáról hü képet annyival kevésbé rajzolhatunk, mert a kor általánosan bevett szokása szerint annak, amit a föld, mező, rét és erdő termett, sem értékét, sem mennyiségét legtöbb esetben nem vezették számadásba az illető felügyelők ; viszont megfelelő tételek a kiadási rovatban sem fordulnak elő. A régi Debreczen városi háztartása köréböl anyagszer-számadásoknak egyetlen írott emléke nem maradt reánk. Valamint a hadügyi költségek és adóztatások nyomozásánál kénytelenek valánk a nagyon is vegyes tartalmú, inkább péres mint gazdasági és közigazgatási ügyekkel megtömött jegyzökönyveinkhez folyamodni, úgy ezentúl sem nélkülözhetjük e forrásókat az imént említett számadókönyvek és adölajstromok mellett. 1. Főtisztviselők ; kezelő- és segédszemélyzet. Debreczen a szabad királyi városi jogot csak 1693-ban nyerte ismét vissza ; -1) de már annakelőtte is igen széleskörű önkormányzatot gyakorolt. Midőn pedig az utolsó enyingi Töröknek sírboltján megfordították az ősi czímert, — és Bethlen Gábor nem adományozta többé egy hívének sem a gazdag és tekintélyes várost, ezzel minden földesúri nyűg leszakadt a vállairól ; csak évi 2000 forint czenzus fizetését követelte magának, illetőleg a gyulafejérvári kollégium részére a nagy fejedelem. Egyébként a polgárság szabadon választotta bíráját, elöljáróit: a tanács külső befolyás és állami ellenőrzés nélkül rendelkezett a város határához tartozó földek, telkek és minden javak felett ; a törvény korlátai között új birtokokat szerezhetett, vagyis tetszése szerint, a maga erejéhez képest gyarapíthatta zálogos birtokait; függetlenül törvénykezett bűnfenyítő és polgári perekben, amelyeket közvetlenül a fejedelmi kúriához lehetett megfelebbezni; övé volt a közrendészet hatalma; czéhszabályokat engedélyezett, felügyelt a czéhekre s ez által mintegy felsőbbfokú iparhatósági jogot gyakorolt ; birtokában volt a királyi kisebb haszonvételeknek és a kegyúri jognak: a senatus választotta, állította be a papokat, tanárokat és ha nem tetszettek, ha nem feleltek meg hivatásuknak, el is bocsáthatta őket ; egy lévén a város és egyház : a tanács egyházi elöljáróság, vagyis presbitérium és övé a felügyeleti jog a kollégiumban; magbanszakadás esetén a polgárok vagyonában örökösödött, miként a korona a nemesi birtokban ; a polgári jogokat A Dózsa-csatád férfiágon kihalása után Debreczen Zsigmond királyra szállott, aki 1405 ápr. 2-án kelt kegylevelében „Civitas nostra Debreczen" nevezi s Buda városéihoz hasonló jogokkal és szabadalmakkal, kőfalkerítés engedélyével ajándékozza meg. Szűcs I. id. m. 1:62.
121
a városban lakó nemesekre is kiterjesztetté, de viszont ezeket is közteherviselésre szorította. 1 ) Nem csoda, ha Erdély fejedelmei Debreczen városának erejét és értékét annyira megbecsülik, ha tekintélye a városnak előttük oly nagy, hogy I. Rákóczy Györgytől fogva Apafi Mihályig, valamennyien rendszeresen meghívják az országgyűlésekre, lakadalmaikra, fiaiknak fejedelemmé választására. 2 ) Büszkék is a debreczeni polgárok ekkora önállóságra, ennyi jogra,· ilyen nagy szabadságra, melynek oltalmazását minden polgár, minden előljáró,és minden biró esküvel vállalja magára. Méltán nevezik városukat „keresztyén respublica"-nak. Mondjuk-e, hogy e korban egy-két állást — a jegyzőkét és Írnokokét — deákokét — kivéve, kenyérkeresetért senki ném vállal közhivatalt a ,városnál. A szó igazi értelmében nobile officiumot töltenek be azok, akiket a közbizalom évenként a város kormányzására és közügyeinek intézésére hív el. Sem anyagi előnyök, sem dísz és tekintély, amelyek e kisebb-nagyobb közhivatalokkal jártak, ném képezhettek megfelelő ellenértéket e tisztségekkel járó kötelességekért, amelyek minden testi-lelki gyötrődésre való készséget, olykor az életnek is feláldozását követelték. Mindazonáltal ritkán fordult elő, hogy az elválasztott polgár visszautasította volna tisztjét, hivatalát. Ilyen vonakodóra nézve a' bírság •ugyan aránylag elég magas; elébb 50, az 1680-as években 75 frt, ha valaki a tanácsi rendből kivonja magát. 3 ) Mégis nem a bírság szokásos kiszabása, ez a külső kényszer szorította őket közszolgálatra, mint inkább erkölcsi tényezőknek hajtó ereje, mindenekfelett az a vallásos hit, hogy isteni rendélés a község szolgálata. Helyhatóságot gyakorló szervek : 1. a tanács (senatus vagy sedes maior), mely elsőbbed 66 tagból állott; de 1662 óta „napról-napra szaporodván a város igája s a város szolgálatja körül felesebb kéz, szem,, fül és elme hasznosabbnak ítéltetvén" 80-ra emeltetett a senatorok száma. Minden fontosabb közigaz'!) V. ö. Szűcs I. id. m. Π : 524. 2 ) Zoltai : Debreczen követei a rendi országgyűléseken. Debreczen IbOl. évf. szept. 24—25. 3 ) Szűcs I. id. m. II. 511. és városi jkv. 1683:704. 1686:179. Carata executiója idejében, midőn a felvetett roppant sarczot a tanácsbelieknek is utczánként szedni kellett, a felső járásról 9, az alsóról 6 egyén akarta letenni tanácsnoki tisztét, ami „eddig hallatlan eset" volt. Ekkor a tanács azt határozta, hogy akik már viselték e tisztet, azok még a 75 frt letételével sem léphetnek ki a kebeléből; „akik penig Sz. Márton napban hivattattanak, azok magokat paratis pecuniis statim deponendis kiválthatják". Egyetlenegy fizette le csak a bírságot.
122
gatäsi,' jogi, gazdasági,' adózásbeli, egyházi : és iskolai ügy, minderi nagyobb peresügy a tanács hatáskörébe tartozik; Szent Márton napján az érdemesebb, hasznavehetőbb polgárok' közül önmaga egészíti ki magát, ha egyik-másik tagja meghal vagy évközben valamelyik leköszön; Szabályrendeleteket alkot s a czéhek articulusait megerősíti, azok megtartása felett őrködik. Szabályozza alpiaczi árakat és napszámbéreket. Sőt beleavatkozik a polgárok magánéletébe .is, — hogy a tiszta erköl : .csökét, ha ;kell ; vasszigorral is megőrizze: Ä senatoroknak nincs tiszteletdíjok; csak kiküldetéseknél igényelhetik a meghatározott útiköltséget. Azt pedig már tudjuk, hogy a tanács egyik vagy másik, olykor több tagja személyében szinte szakadatlafíuí járó-kelő, ' útban lévő testület: . ·· · 2. EsJcüdt bírák (jurati judices) ; együttvéve kistanács (sedes minor), — tizenketten, kiket a nagytanács à maga kebeléből évről-évre választ újév első napján. „A kisebb polgári peres és peren kivüli és kisebb fontosságú rendészeti, ügyek ellátása gondjával foglalatos." Nem csekély szerepe van a békebiráskodásnál. 1693 előtt az esküdt bírák egyúttal adószedők is s az adóbeli jövedelmekre utalt kiadásokat teljesítették, azokból bevásárlásokat tettek. E munkáért fejenként 40 forint fizetést kaptak és a bíróval osztoztak a bírságok és idézési díjakban. : 3. A bíró, a legérdemesb, (judex primarius) már esküdt bíróságot is többször viselt tanácsbeliek közül évről-évre "újonnan választva. Ugyanazt két egymás után következő évben* ismét ' není ültették bírói székbe. Tiszte nagyon terhes és abban a viharos háborús időben roppant felelősséggel járó, — fejkoczkáztató. Újévkor ' köteles szémélyesen tisztelegni a basánál, csak elfogadható akadályoztatása esetében helyettesítheti magát a másodbíróval, vagy valamelyik öreg tanácsnokkal. Török, labancz és kurucz hatalmasok egyenesen ő hózá fordulnak követeléseikkel és őt vonják felelősségre a város minden tetteiért. De joga és •hatalma sem kicsiny. Rendkívüli esetekben dictatori hatalmat ád kezébe a város közönsége. Egyúttal főpénztárnoka is a városnak ; — miután a közjövedelmek jelentékeny része az ő ládájába foly be, a honnan ö fizeti a summaadókat, sarczokat, zálogösszegeket. Salariuma mindazonáltal még 1698-ban is 40 frt, meg a bírságok, idézési díjak fele. Mellette gyakran találkozunk a másodbíróval, aki a bírót elfoglaltsága esetében vagy távollétében helyettesítette. Tiszteletdíja ennek is 40 frt. A kezelötisztek is évenkint választattak a senatus kebeléből. Állandóan szerepelnek 1660—1692. között: 1. a borbírák (judices vini), ketten a városházán kimért borok felügyeletére, ugyancsak ketten a Kardos-háznál, ahonnan az utczákban lévő csapszékeket látták el borral. 1698-ban 120 frt fizetése említtetik
123
a borbírónak. A mi időnkben fejeûként valószínűleg kevesebbet kaptak; bár a kezelőtisztek közül· legnagyobb jövedelmekről ők számoltak. 2. Egyliázfiah (aediles seu diaconi); az ispotályok, a szegények malmainak gondozói ; - templomi: perselypénzek, kegyes hagyományok kezelői s felügyelnek, a templomok; parókiák jókarban tartására. Saláriumok fejenként 14 frt.. Mellettük olykor az egyházi pénzeknek külön gondviselőit találjuk (curatores pecuniae ecclesiasticae).. 1673 és 1677 között pedig mint ad hoc tisztviselők tűnnek fel az akkor épülő kis templom gondnokai (curatores, novi templi, seu inspectores apud parvum -templum). Később ezekkel már nem találkozunk. 3. Építő bírák (inspectores aedificiorum seu aedificatores ; ugyanezeket máskor inspectores foriiicum névvel is jelelték) ; rájok bízták a városi építkezéseket. Kezelték az. építkezési eszközöket, anyagokat; be : szedték a boltbéreket. Ketten voltak .ők is, mint az egyházfiak: Fizetésük 13—13 frt. 4. Serbi'ák (inspectores cerevisiae) a város serfőzöháza bérlőinek és a méhser árulásának felügyelői ; az ebből jövő hasznok kezelői; kiket fejenként 12 frttal díjazott a város: 5. Égettbor bírák. (inspectores viniadusti), az· égettboros asszonyok, az égett bort árulók felügyelői, 3—3 frt évi saláriummal. 6. Vásárfelügyelök (inspectores nundinarum sive agoronomi; olykor : inspectores telonii) a hetivásárok alkalmával á vámok kezelői. Saláriumjokat nem ismerjük: . 7. Vásár- vagy piaczbírák (judiees fori) a helypénz, mérték, mázsa használatának haszna,, a hiteles mérőeszközök kezelői; a piaczi jórendtartás ellenőrei. Elébb ketten, a korszak végén pedig hárman vannak. Fizetésük 1671-ben, fejenkint 20 frt és 1 pár csizma; 1681-ben hasonlóképen. 8. Pusztabirák, vagy puszták felügyelői, ispánjai (inspectores praediorum seu campi; officiales desertarum possessionum) hol négyen, hol öten-hatan valának, megosztatván közöttük az alsójárási és felsőjárási puszták. Amazok 1682-ben: Szepes, Ebes, Pacz, Fancsika, Bánk, Haláp., Gúth; emezek: Macs, Hegyes, Szentgyörgy, Parlag, Zelemér és Monostor. Tisztök a, házutáni és béres földek, kaszálók kiosztása; a földbérek beszedése, mezőrendőrség ellátása. Saláriumjok az alsó járáson fejenként 12, a felső járáson 8 frt, 4—4 frt és csizmapénz. 9. Székbírák (inspectores macellorum sive lanionum). Rendesen négyen ügyeltek fel a mészárszékekre a közegészségügy, tisztaság, becsületes kimérés tekintetébén. Díjazásuk ismeretlen; talán nem is húztak fizetést. 10. Erdő felügyelök (inspectores sylvarum). Először 1684-ben tűnnek
124
fel. Tisztök az erdők megtartásáról való gondoskodás ; erdei termények kezelése ; polgári failletöség kiadása ; csőszökre való felügyelés. Fizetésöket nem jegyezték fel. Néha egyéb tisztségekkel is találkozunk; csakhogy ezeket hamarosan megszüntették, vagy más meglévőkbe olvasztották be. így 1660 •előtt néhány évben előfordulnak ketten : equarum mercatores seu questores equarum, akiknek tisztök nincs meghatározva; 1680-ban: inspectores domus tricesimalis ; 1684-ben inspectores hospitiorum, akik hatan voltak; 1687-ben: inspectores annoriae, ugyancsak hatan és: inspector culinae; 1688-ban pedig inspector schaedae, bizonyosan vámfelügyelő. Sőt felbukkan a városgazdai intézmény is, midőn 1663-ban a tanács •egyik tagját Tar Istvánt a város istállójánál való gondviselésre rendelik, hogy lovakra, szénára, abrakra, pokróczokra, nyergekre és minden ahoz tartozó eszközökre szorgalmatosan felügyeljen. 1 ) Tisztújílásoknál ennek a tisztségnek betöltése e korszakban ezentúl soha nem fordul elő. De ez nem zárja ki, hogy efféle felügyelőt 1663 után is nem alkalmaztak volna. A kezelőtiszteket mindenkor a tanács tagjai közül választották. Ugyanazon senator több tisztséget is viselhetett. Jegyzők, ügyvédek,
deákok.
«
A város állandó tisztviselője a jegyző (nótárius). Ez időben úgy látszik, már ketten voltak. A tanács vagy a bíró alku szerint fogadta őket. Az írásbeli munkákért magánfelektől szedhető bizonyos díjakon kívül, természetbeli lakás, 10 köböl búza és öt öl tűzifa mellett 1698ban az első nótárius 150, a második 100 frtot kapott évente. Korszakunk derék verselő jegyzője Kállai Fényes István pedig annyira megkedvelteti magát a polgárság előtt, hogy hosszú ideig a tanácsi rendben is széket ült ; bár 1693 előtt a jegyzők ex officio nem tágjai a senatusnak. Carafa executiójakor halálra kínzottak között említik „városunknak Procatorát", Bartha Imrét. Csakhogy e korban az ügyészi tisztség még nem tartozik szorosan a helyhatósági szervezethez, bár pörei a városnak akkor is csak úgy voltak, s a tanács bűnfenyítő bírói hatalmat is gyakorolt. Ám a közvádló szerepét nem a városi prókátor vitte ; hanem a bíró'vagy a magistratus felperességé alatt folytak a bűnvádi perek.2) Valószínű, hogy a város az ügyvédi szolgálat ellátására úgynevezett esztendős prókátort tartott. Ilyen lehetett Bartha Imre, — megalkudott 1) Vár. jkv. 1663 : 140. 2) Szűcs I. id. m. II. 522.
127
évi díjazás mellett 1 ) vagy Albisi Ferencz, akit 1686, márcziusban, tehát Bartha halála ulán hívott meg a tiszteletes tanács ügyvédnek, ad officium pro curatori a tus fiscalis.2) Értelmiséghez tartozó alkalmazottak: az Írnokok, vagyis a város deákjai, akik a bíró, jegyző mellé beosztva, hit alatt.szolgáltak ; közülök telt ki a registrator, — a közlevéltár gondviselője. Számuk és fizetésök; ismeretlen. Mellékjövedelemben is részesültek. A' fentebb elsorolt közigazgatási tisztviselők évi fizetése nem sokkal haladja túl az 1000 frtot. Az esküdt bírák adószedésről való számadásaiban költségek czímén, mindenkor a szolgák fizetése előtt mérsékelt, váltakozó összegeket találunk, amelyekben mi az esküdtbírák és némely más tisztviselők fizetéseit fedeztük fel, esetleg még az adóbehajtás körül felmerülhetett kiadásokat és az útiköltségek egy részét számíthatjuk ide. A kezelő tisztek fizetéseit azonban az ö r saját külön számadásaiknál kereshetjük, miután ők a magok salariumait az általok beszedett jövedelmekből egyszerűen levonták. Az esküdt bírák költségek czímén 1678-ban 633, 1677-ben 735, 1778-ban 794, ; 1679-ben 842, 1680-ban 786 r 1681-ben 695, 1687-ben 826, 1683-ban 997, 1684-ben 690 frtot mutatnak ki. A különféle inspectorok díjazását átlag 340—400 frtra becsülhetjük. Kapitányok
és tizedesek.
A városi közigazgatás és rendészet közegei továbbá: az utczai. kapitányok, az ezek alá rendelt utcza-deákjai, tizedesek és tízház gazdák. Működésük ősrégi debreczeni intézménynyel, az utezaszer-rei áll összefüggésben. Az utezaszer. lényegében nem egyéb, mint a kisebb rendű közterhek és közszolgálatok összesége, —"ezeknek gyűjtőneve. A debreczeni városi szervezet ennek az utczaszernek felvetését, kezelését és felhasználását az jegyes városrészek, debreczeniesen szólva az utczáh közönségének önkormányzati jellegű hatáskörébe engedte át. Az utczai kapitányok tehát a városrészek szerint deczentralizált közmunkaügy végrehajtói ; az utczák szerint megosztott polgárság közös gazdálkodásának ispánjai és kerületi, tűzoltóparancsnokok. Ök állítják elő a tizedesek segítségével, veszedelmes fenyegetések: és szerfeletti megterheltetések idején pedig a tanácsbeliek személyes támogatása mellett a lakosokra kivetett társzekereket, előfogatokat, élést. Az ügyvédek az 1643. évi statutum szerint egy perért 5 frtot, felebbezéa esetében ennek kétszeresét követelhették felüktől. Az esztendős prókátór díja 20 írtban' volt megállapítva. Jkv. 1642: 11. 2) Jkv. 1686: 215.
126
és heti szereseket ; tisztök : a hidak, pallók, árkok, utak, gátak, palánkok, kapnk gondozása, ők szorítják ezek javítására, csinálására a lakosokat és fizetik a kapuk őreit vagy a sorompósokat ; a sánczpénzből · tövist hordatnak a palánk megrakásához ; beszállíttatják a vártafát 1 ) ; felügyelnek az utcza kocsisaira, béreseire, áz utcza házára és az őrzőházra ; amannál tartják az utczai gazdaság árpáját, vonó lovait és ökreit, csordabeli bikáit; emennél állanak,;,a tűzoltó szerek:' vizes hordók, létrák, horgok, villák, vedrek; ellenőrzik: ván-e minden háznál vízzel telt kád vagy hordó, az' úgynevezett kapitányvíz? Közreműködnek: az utczák számára nyílvetés szerint kiszakasztott földék dülözésénél, osztásánál; ők kaszáltatják, gyűjtetik,. boglyáztatják és hordatják be a szénát az utcza kertjébe ; ők.felelnek az utczabeli tehéncsordában, bornyúcsordában és ökörcsordákban való jó rendről, — a csordakutak hasznavehetőségéről; •ők csináltatják az ütczaszer, sánczpénz, s egyéb apró szolgálatok kivetése alapjául szolgáló conscriptiókat ; beszedik ezeket az adókat pénzben, természetben és számolnak felőle a tanácsnak minden év elmultával. Régi jó szokás szerint bőségesen gazdálkodnak minden megengedhető alkalommal, természetesen a közpénzből azoknak, akik a közdologban •épen közreműködnek. Áldomást adnak, ha bikát vagy ökröt vásárolnak az utczá számára ; süttetnek, főzetnek, mikor csutka földet, tengeri földet vagy dinnyeföldet feldülőztetnek, elosztanak; 2 ) mikor a tanító embert beállítják az iskolába,3) valamint kapitánytételkor. A kapitányokat és tizedeseket (decurio) talán az utczadeákját is, -aki az írásbeli munkát végezte, — a tanácstól függetlenül az utc^agyűlése választotta évente az ifjabb és középidejű polgárok közül. Egy 1671.. évi tanácsi határozat szerint, aki a kapitányság tisztét egyszer viselte, három esztendeig kapitánynak újra meg nem választható. Minden utczában 2—2, tehát az egész városban 24 kapitány volt ; a tizedesek száma utçzánként 2, 3, 4, — a tízházgazdáké kétszer-háromszor ennyi. Pizetésök az utczaszerböl telt ki. Hogy: e; korban mennyi volt, — nem !) Vártafa = az őrző (várta) házak fűtésére szükséges tűzifa. , ) 1770-ben ápr. Í9-én egy ilyen közlakoma köttségei ezek voltak: gomba 17 •dénár, 2 bárány 1 frt 70 d. ; 2 tyúk 39 d., 2 farkasorja 48 d. saláta 15 d'., kolbász 2Ó d... fűszerszám 1 frt 20 d.-;'szalonna 28 d., tejfel 26' d., só 6 d., tehénhús 1 frt 68 •d., káposzta 49 d., kenyér "l frt 34 d.,. perecz 30 d., súlyom és alma 36 d.,' tolvás és szt 12 d., eczet 10 d v 24 iczé bor a'csőszöknek és tízház ] gazdáknak 9 denarjával a lnyulasi csapszéken 2 frt 16 d., ismét 38 icze bor a Kardos-háztól 13 drval 4 frt •5-6 d: . ; . ·.: . . : . ;.:·. . . ; .· :. : . . 3> Leányiskolákat kezdetben,, .a XVIII.. század elej.én az utczák saját erejökből állítottak és tartottak fenn. Az első utczai leányiskolák számára házat az utczák magok pénzéből szereztek, vagy kegyes alapítóktól kaptak. Zoltai;: Adatok a leánynevelés történetéhez Debreczenben. Debr, Prot. Lap. 1901. évf. 2
127
tudjuk. Hanem az 1770-beli csápóutczai kapitányok számadásából látjuk, hogy-a két kapitány 33"69, két : tizedes 16 80, öt tízházgazda 9, s : az utczadeákjá 12 magyar forint díjazásban részesült. A közmegelégedésre viselt „kapitányság gradus ad Parnassum — utat egyengetett" a senator^ ságra. melynek, ez a. terhes tisztség jó előiskolája is volt. . ! ..:'. . A tízházgazdák ,középső helyet foglaltak éi a subálternus tisztek és a ; szolgák között. Rendszerint megbízható, és polgáremberekből válogatták ki .őket. Kötelességük, hogy .a hirdetések, par.ancsok átvétele végétt,:épen lígy mint a kapitányok, minden reggel·jelentkezzenek a főbírónál; ezenkívül ők az adók közvetlen : beszedői ; és . éber szemmel. vigyáznak az •litczák .tisztaságára, különösen a. kapitány vízre ; ·, ·„,. .· Szolgál· és cselédek.
- ' ··
· -·
Ejthetünk néhány szót a szolgákról és cselédekről is. A közbiztonság állandó rendes , őrei a város katonái, akik azonban 'hajdúk vagy tiszti szolgák és rendőrök egy személyben; egy részök talán, ha nem is folyton, de rendkívüli esetekben, lovasítva is volt. 1665-ben tized szerint fizették őket; 1666-ban fizetésök felét az utczák teljesítették, felét a bírótól· kapták az adóból; 1668-ban és 1669-beri ismételten azt határozza felölök á tanács, hogy a város katonáit is fenn kell tartani. A számvizsgáló könyvek tanúsága szerint 1676—1684 között -az esküdtbírák a közadók terhére állandóan 120' frtot fizettek szolgáknak. Zavargás vagy tüz miatt félelmetes időben ideiglenes vigyázókat fogadott a tanács. Például 1672-ben (ápr.) elrendeli, hogy két tanácsbeli •ember minden éjjel vigyázzon, a filegoriában is (fából készült őrtorony) vigyázót állasanak ; a katonák közül is minden éjjel, ha itthon lesznek '6—6 vigyázzon lovával ; a közelvaló kerteket is meg kell czirkálni. 1674 őszén pedig éjjeli-nappali portyázásra minden tizedből 3—3, .— vagyis összesen 69 fegyveres őrt fogadnak, kiknek fele fizetéseket adójukba tudják, — felét az utcza teljesíti.1) A korcsmárosok számadásaiban áz 1670-es években többször előfordulnak a salagvárdák. Ezek kötelesek ,a csapszékek éjjeli.biztonságára is felvigyázni, és ezért ellátást kapnak a csaplároktól. Azonosak az imént •említett felvigyázókkal. . 'Csőszök és pásztorok. .·•'-•• A város nagy kiterjedésű határában feles számú pásztorember voli foglalatos ; de csak kisébb ; részök húzta fizetését á közpénztárból. A 1 eg1) Jkvek 1668: 226. 1672: 303. 1674: 797.
ΐ . -, ,
128
több csőszt és pásztort vagy az utczabeli gazdaságok vagy egyes nagy gulyatartó gazdák díjazták. Az 1692. évi conscriptióban, mely pedig csak néha jegyzi fel a lakosok foglalkozását s ezért teljesen megbízhatónak, nem tekinthető, 20 csőszt, erdő (csere) pásztort és kerülőt, 11 csordást, és juhászt és 3 kert-pásztort olvasunk. Kétségtelen, hogy jóval többen* voltak. Hiszen minden utcza külön csordát tartott ; a nagyobb, népesebb utczának több csordája is volt, külön tehén, külön bornyú (tinó) é s külön ökörcsordája; voltak gulyák, juh- és sertésnyájak és ménesek A szöllőskertek száma már akkor is 9—10. Amia város pusztabelipásztorainak fizetését illeti, 1678-ban a macsi két pásztor 8 frtot, 1680-ban a monostori pásztor 3 frt 48 dénárt kap. a mezőinspektoroktól. Utóbbinak gyógyításáért is fizetnek a borbélynak 1 frt 50 dénárt; máskor 2 frt 80 dénáron szűrt és sarut vesznek a pásztornak. Olykor a gazdák zsebére is a tanács szabja meg a pásztor bérét. 1668-ban, „Fodor Mihály a város ménes pásztorságát május 15-én magára felvállalván", fizetését 1 lótól Sz. Demeter napig 15 dénárban és minden^ 2 lótól egy kenyérben állapította meg. 1683-ban (ápr. 5.) a ménes pásztor béri Sz. Mihály napig 1 lótól 15 dénár, Sz. Demeter napig 18· dénár, — aki pünköst után viszi lovát a ménesre, fele bérivel tartozik. 1 ) 2. Egyházi és iskolai
kiadások.
Olyan korban, midőn a hitbeli különbség miatt egymásnak ádáz. ellenségei voltak az emberek, — nagy és becses erkölcsi erőt adott Debreczennek a nyelv egysége mellett a, vallás egysége ; és annyi szenvedés, annyi csapás között a mély és igaz vallásosság. Az isteni gondviselésbe vetett rendületlen bizalom nélkül talán végképen elszélednek a város örökösen háborgatott lakosai és ha Istentői való küldetésnek nem ismerik fel, — miként az ó-szövetség választott népe, — hogy Debreczen Magyarországon, a vallás-erkölcsi életben az evangyélium világító fáklyája legyen. E szerepért már nagynevű reformátorának. Méliusz. Péternek idejében is dicsérettel emlegetik. Debreczennek XVII. századbeli politikai és társadalmi élete theokratikus alapon fejlődik, ebből következik, hogy a debreczeni tanács és a debreczeni nép előtt nincs kedvesebb szolgálat annál, amivel Isten egyházának tartozik. A világi elöljáróságot nem hatalmi törekvés ösztönzi £ patronatusi jogok gyakorlására, hanem az az önzetlen meggyőződés,, hogy ezzel Istennek tetsző kegyes dolgot cselekszenek. 1) Vár. Jkvk.
'
129
Az egyházi szolgákat, papokat és tanárokat szeretettel megbecsülik s őket Debreczen gazdagabban javadalmazza, akár első világi tisztviselőjénél, a főbírónál. Imé már 1621-ben, midőn két prédikátort tart a város, mindegyiknek 200 frt, 2 verő ártány, 2 hordó bor, 12 csebres, házukhoz elegendő fa : ez a pap fizetése, mindakettőé. Kenyerök, abrakjok, szénájok megadására pedig a város szováti jobbágyai rendeltettek, olyformán, hogy a tiszteletes urak búzát, árpát, kölest magok vévén, a szovátiak azt elvetik, fölaratják és szemül beadják. 1 ) Ez a tisztességes, az akkori müveit ember igényeit bőségesen fedező fizetés bizonyára 1660 után is megmaradt. Legalább nem tehető fel a debreczeni tanácsról, hogy a régi papi állások díjlevelét hátrányosan változtatta volna meg; imé 1667-ben is azt határozza, hogy a szováti jobbágyok a régi szokáshoz képest a prédikátorok számára őröljenek. 1632 óta három papja van Debreczennek. 1661-ben pedig a szin-nek nevezett s a mai kistemplom helyén állott imaházhoz negyedik prédikátorul, azonban a többiekénél kisebb fizetésre Vetési Sándort alkalmazzák, akinek évi 100 frtot és 10 szekér fát rendelnek ; azt is határozza felőle a tanács, hogy a stólával járó keresztelésnek, esketésnek és temetésnek a többi prédikátorok melléje bocsássák. 2 ) Ugyanekkor Báthori Mihály, Rhédei Ferencz fejedelem volt udvari papja a szokásos készpénz és egyéb járandóságokon kívül megmarad 100 véka búzára, 19 vékával kevesebb algabonára és 25 szekér fára is ; bár ez utóbbit keveseli.3) Mind a négy lelkész lakásul házat, udvart kapott ; jövedelmöket — mint Révész Imre mondja — nem kis mértékben emelték a hívek szeretetadományai. Feljegyzéseink nagyobb és kisebb kántorról emlékeznek ; ez a megkülönböztetés részint a nagy- és kistemplomban való alkalmaztatásukat, részint a díj levelök közt lévő különbséget fejezi ki. Fizetősöket nem Ösmerjük ; a kor szokásához képest készpénzen és lákáson kivül azokat a naturalékat, amelyek' háztartásukban legszükségesebbek, bizonyosan ők is kapták. 1657-ben négy szekér fával emelik a kántori fizetést. Valószínű, hogy csizma is szerepel a fizetésökben. Legalább 1740 körül az ispotályi kántor egy pár csizmát is kap a várostól. Egyéb egyházi költségekről is részletesen épen így nem szólhatunk.
!) Révész Imre. Figyelmező II. 141. ) 1662. évi jegyzőkönyv. 3) U. o. jún. 17. 2
Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
9
1.30
De aminek nyomára jöttünk, mulasztás volna részünkről, ha elhallgatnék. így a város viselte vidéki paróchiákból elhívott lelkészek ideköltöztetésének költségeit. 1670-ben jan. 27-én paphíváskor 3 frt kiadás merül fel, később ugyanoda való járáskor a követek 7 frt 25 drt költenek, ismét 7 frt 72 drt, midőn tiszteletes Szántai Mihály uramat hozták. Honnan? — az egykorú czím- és évszám nélküli regestrum nem mondja meg. 1680-ban az egyházfiak számadásában ismeretlen helyre és meg nem nevezett ügyben tett utazásokért 16 frt 39 dr kiadást találunk. Bizonyosan az egyház érdekében költötték el. 1681 ápr. 16-án tíz szekeret küldenek Viskre, hogy ide költöztessék Kabai Gellért utódját, Szenczi Pált ; ugyanennek költöztetésére a serbirák 3 frt 50 drt fizettek ki. így küldte a tanács 1683 okt. 20. Báthori Mihály tanácsnokot és Barak Mihály közembert Losonczra, hogy Csúzi Jakabot predikátorságra kérjék. Nov. 5-én már hozzák is és Csegéig 6 puskás szekérrel elibe megy Vecsei Péter uram másodmagával, honnan 7-én. reggel 6 órakor érkeznek haza. ü) Professor oh és tanitólc. A XVIII. század elején papok és professorok szellemi munkáját teljesen egyenlő mértékkel díjaz ta Debreczen' városa ; de az általunk ismertetett időben a schola rektorait kevesebb fizetésben részesítette. 1621-ben még csak 40 frtja volt a rektornak, ezenkívül mindennapi asztala a prédikátorok egyikénél, amelyért a város 50 frtot, 1 hordó bort és egy verő ártányt fizetett a rektort ellátó papnak. 2) Ahogy a váradi kollégium beleolvadt a debreczeni iskolába, mindjárt másként alakult a tanári fizetés. Az általa „Collegium celeberrimum" névvel megtisztelt debreczeni iskolát bőkezű pártfogója Apafi Mihály mindjárt uralkodása elején évente 5000 kősóval kezdi segíteni. Ebből 3000-et kedves embere-, a meg is nemesített Mártonfalvi György rektor javára rendel, oly módon, hogy halála után tanártársát Szilágyi Mártont majd a következő tanárokat illesse. Kétezer kősót a kollégium szegény diákjainak adatott, hogy magokat külföldi akadémiákon tovább képezhessék. A Mártonfalvinak járó kősó, — harminczadmentesen jővén Debreczenbe, — 15 dénárjával 750 írtnak felelt meg. Ezenkívül a város is fizetett Mártonfalvinak évente 90 frtot, 10 cseber bort, öt köböl búzát 5 szekér fát és egy verő disznót. Ugyanekkor a másik professor, Szilágyi Márton személyére nézve a saláriumot 150 frtban, !) 1683. évi Diarium. ) Révész I. id. m.
2
131
10 cseber borban, egy verő disznóban vagy 9 írtban állapította meg^ A tandíjat továbbra is meghagyta és abban a két tanár egyenlően osztozott.1) A kollégiumban a rektor, illetőleg a tanárok mellett tanítók (prae«eptores classici) működtek, ezek a tógátus diákok közül állíttattak be. Az 1657 évi tanácsi határozat szerint négyen voltak s díjazások évente : a a a a
költészeti osztály tanítójának II. osztály tanítójának III. osztály tanítójának IV. osztály tanítójának
30 frt 25 , 20 „ 16 frt. 2)
A praeceptorok ezenkívül lakást és élelmezést kaptak a kollégiumban. Az iskola dologi kiadásai : tűzifa, épületjavítás, bővítés és újraépítés (1656-ban két diákszoba — communitás — és könyvtár — theca — ; 1662-ben pedig ismét diákszobák —: kamarák — épültek), valamint a könyvtár gyarapítása stb. a város kötelessége. Az iskolai építkezésekről később kimerítőbben fogunk szólani. Ugy a közpénztár, mint különösen a polgárok jótévö áldozatkészségét nagy mértékben igénybe vette az ország minden részéből idesereglett, túlnyomóan szegénysorsú diákság támogatása. Ez a támogatás sokféle. A város részéről a szegények malma jövedelmének, bujdosó eltévelyedett marháknak, magvaszakadt jószágnak egy harmada a deákok hasznára és táplálására rendeltetett; a tanács évenként házról-házra járatván, gabonanemüket gyűjt, hogy abból kenyeret süttessen a tanulóknak ; a tehetősebb polgárok pedig gyermekeik magántanításáért vagy pénzt fizetnek, vagy hétről-hétre sor szerint egy-egy fazék étellel, vagy egy-egy czipóval járultak a lakószobánként csoportosult étkező diáktársaságok élelmezéséhez. Igy jól élt a szegény diák is, akiből Debreczen város polgársága az ország kálvinista gyülekezetei számára papot vagy tanítót nevelt. 3) Jellemző az is a debreczeni polgárság kegyes érzületére nézve, hogy végrendeleteikben a legtöbben, ha valamely csekélységgel is megemlékeznek „a mi iskoláink"-ról, a scholabeli szegény diákokról. Az így megnyilatkozó keresztyéni szeretetnek valóban megható példáit •sorolhatnók elő ! A régi magyar tudósvilág, írók, híres-neves papok, tanárok közül többek előtt Debreczen város hathatós segítségével nyílt meg az út külföldi egyetemek látogatásához. Épen e korból idevonatkozólag csak .1) Vár. jkv. 1669 : 607., 612. 2 ) Vár. jkv. 1657. 268 1. s ) Szűcs I. id. m. П. 603.
132
két adatot találtunk feljegyezve ; de minthogy elölte és utána sűrűbben fordulnak elő efféle feljegyzések, — elhihetjük, hogy ez a két eset is 1660-tól 1692-ig nem állott egyedül. 1668-ban Lcishói Lörincz, németországi akadémiában lévő ifjú a tanácsnak ajánlván „De liberalitate" czimü értekezését, ezért és hogy jövendőben az itt való ekklesiának szolgáljon, 50 tallért kapott ; Tarczali -, Pál külföldi akadémiára készülő ifjúnak pedig ugyanez évben 25 tallért ád a tanács. ü) A külföldi egyetemeket látogató debreczeni diákokra nézve nem csekély jelentősége volt annak is, hogy a tanárokon kivül a debreczeni biró és tanács is ellátta őket ajánló levéllel. Igv adott 1677-ben Munkácsi István főbíró ajánló levelet Kisfalvi Mihálynak, hasonlóképen Mártonfalvi György és Szilágyi Márton professerok. (Főisk. kézirattár 781. sz. a.) Az ilyen birói ajánlások a külföldi tudósok körében Debreczen várcs jóhirnevét is növelték. Szegény ügy. A szegényügyet régtől fogva szeretetteljes gondozással ápolta a debreczeni tanács. Keresetképtelen, elhagyatott, beteg szegények számára elsőbbed a mai város istállója helyén épült kolostorban, később, már e korszakban is, a város déli részén menedékház állott, melyből a most is virágzó ref. ispotály fejlődött ki templomával, parochiájával, iskoláival, óvodájával és talán nem soká épülő fiú- és leányárvaházával. Az ispotály fenntartására bizonyos közjövedelmek jeleitettek ki, ilyenek : malombeli hasznok, bitang marhák, mag/aszakadt és végrendelet nélkül maradt jószágok két harmad része ; korábbi időben a város jobbágyai által használt földeken szedett dézsmák és a sermérés jövedelme (1590). Később e két utóbbi elvonatott az ispotálytól és helyette a kufároktól szedett vékapénzt találjuk, amely azonban évente csak 4—7 frt közt váltakozott. Egyébiránt a tízegényházat meglepően kevés budgetvel tartották fenn, aminek okát egyfelől a rendkívül alacsony igények, másfelől a mostaniaktól lényegesen különböző szocziális állapotok magyarázzák meg. A közsegélyre szoruló koldus, aki hajlékot már csak az ispotályban találhat, igen kevés akkor. Az egyházfiak számadásai „koldusok" czímén 1680-ban 22.08, 1682-ben 23.70, 1683-ban 42.44 frt készpénzkiadást mutatnak fel. Az egyházfiak 1676—1684. évi számadásairól a következő táblázatot állítjuk össze : i) Vár. jkv. 166S : 234., 302.
В
e
ν
é
t
e 1
К
к
i
а
d
á
0
к
_
1676
_
1677 -
122
—
114 71
—
—
233 17
—
—
—
-
—
—
975 72
—
13
-
—
—
466 31
230 80 112 48
4
—
—
—
34.9 42
284 41
199 62
68 23
861
—
1680
133 91
92 47
78 47
102 50
1682
190 49
67 99
86 94
—
90 58
94 94
—
4 17
9 93
Összesen
Uti költségre
Salárium
Malom csinálására
303 90
—
1679
Tőkésítésre
Koldusokra
Templomra
Parochiára scholára
303 90 —
-
—
198 37
—
73
—
285 28
—
1678
1683
33
Összesen
Tévedt marhákból
Vekapénzböl
Publicatióból
«
л> 'α ÍH О eu
1 Hagyoj mányok
szám
Malmokból
Év-
—
113 90
—
—
—
861
—
22 08
—
—
17 77
29 85
23 70
—
—
41 49
29
58 85
28
—
42 44
—
—
—
—
—
-
188 61
—
974 90
16 39 —
—
—
-
342 60 197 52
134
Felvilágosításul megjegyezzük, hogy olykor különféle kisebb vegyes kiadások is merültek fel, amelyek e táblázaton nincsenek feltüntetve. Az 1680-ról kimutatott 13 frt vékapénz két évben gvült; az 1679-ben hagyományokból befolyt 861 frt az új templom építési-alap tulajdona; s az így alakult tőke 20 frt kamata és előző évről befizetett 31 frt 43 drrestanczia emelte az egyházfiak 1680. évi jövedelmét 466 frt 31 dénárra. A paróchiákra, scholára, templomra fordított kiadások alatt valószínűleg dologi költségeket kell értenünk ; miután a többi kiadásokat részint közvetlenül a borbírák, a bormérés jövedelméből, részint a főbirák a nekik administrait jövedelmekből teljesítették. Alamizsnák,
kegydíják és segélyek.
Nem zárkózhatott el a város házipénztára segélyre, alamizsnára, szorult vidéki egyházak, iskolák, bujdosó papok, peregrinus diákok és más szűkölködők elől sem. Néhány feljegyzett esetet idézünk : 1656-ban a kolozsvári iskola építésére 100 frt; ugyanakkor a dunántúli őri templomra 5 f r t ; 1657-ben garamnikolai templomra 5 frt; e czélra házankénti kéregetést is enged a tanács ; 1662-ben az újvárosiaknak templom építésére 20 szál tölgyfa és egy szekér nyárfa ; 1663-ban a. derecskeieknek templomra fabeli segítség; 1674-ben ismét ezeknek templomra 16 szál tölgyfa és 6 szál nyárfa. -1) Már a bujdosókhoz való viszony fejtegetésénél rámutattunk arra, hogy mily nagy mértékben vették igénybe a debreczeniek vendégszeretetét a számkivetett magyarországi lelkipásztorok és tanítók. A város közönségének tett hasznos szolgálatokat i skülön elismerés, jutalom nélkül nem hagyták Debreczenben, főként ha erre valósággal rá is voltak szorulva némelyek. Megzavarodott elméjű szegény Komáromi György hűséges és serény nótáriusunkat állandóan segélyezte a tanács, ahogy ma mondanók: kegydíjban részesítette (1657—1663.) 2 ) Rákóczi Györgygyei Lengyelországba küldött társzekerek kísérőinek és e város által zászló alá fogadott zsoldosok családjait (1657) hópénzzel, búzával látta el. 3) Érsekújvárnál 1663-ban a polgároknak sok ökreik odaveszvén, a kárvallottakat a közből kárpótolták, egy-egy ökörért 8 frtot, jobb minőségűért többet fizettek. 4) *) 2) 3) 4)
Yár. Vár. Vár. Vár.
jkvek. jkv. 1657:238, 1663:154. jkv. 1657:235., 246., 270. jkv. 1663:256, 1664:303.
135
Midőn Barakonyi Ferencz a paczi telekről, mivel hogy a tanács a puszta bérét terminusra bevinni elmulasztá, másfálszáz ökröt tolvaj katonái által hatalmasul elhajtatott, akkor is a károsult embereket első 1 ben 100 frttal, azután többel is megsegíté a város. 1667-ben pedig egy vargaulczai házat enged át és inscribál 80 frtban Nagy Lászlónak és örököseinek, Várad megszállásakor szenvedett kára megtérítéséül, amidőn négy ökre, szekere odaveszett. 2) A hatalmasoktól követelt előszámlálhatatlan ajándékok mellett megfelelő alkalmakkor nem maradtak el az igazán szívből jövő önkéntes szeretet-adományok sem. Budai István iskolamester uramnak, midőn lakodalmát ülte, ajándékul 5 cseber borral, tikkal (tyúk), lúddal, czipóval és egyebekkel kedveskedett a solennitásra invitált tanács. 3 ) A városi nyomda. A tárgy rokonságánál fogva itt van helyén, hogy szóljunk a könyvnyomtatóról, amelyet Debreczen városa 1561 óta tart fenn megbecsülhetetlen hasznára nemzeti közművelődésünknek s örök dicsőségére a város polgárságának. Hiszen csupán 1660-tól 1692-ig olyan mostoha körülmények között is Szabó Károly kimutatása szerint magyar nyelven 66 különböző tartalmú ismeretes munka látott napvilágot e nyomdában ; kétszer annyi mint ugyanezen idő alatt Kassán, jóval több mint Nagyszombatban. E téren egyedül Kolozsvár és Lőcse múlják felül a magyarnyelvű sajtótermékek nagyobb számával. "·: A városnak e nyomdára fordított költségeivel nem lehetünk tisztában. A meglévő számadások egyetlenegyszer sem említik, amit úgy magyarázhatunk meg, hogy a város rendesen valamely képzett nyomdásznak engedte át bér nélkül vagy egyszersmindenkorra szóló meghatározott összegért a könyvnyomtató házat, sajtót és betűket. Ennélfogva sem személyzetet, sem sem anyagért nem kellett fizetnie. De azért szórványosan a nyomda révén is merültek fel kiadásai : a fölszerelések megújításánál, nyomdai művezető kiképeztetésénél ; máskor ha nyomtatványokat, könyveket adott ki a maga költségén. E korszak Fodorik Menyhértet találta élén a nyomdának, aki ezt 1633-ban szerződés mellett vette át a tanácstól. A könyvnyomtató házért, amely a kollégium közelében, a mai Egyháztér napkeleti során Csapóutcza felől állott, valamint könyvekért és materiákért 737 frtot fizetett 1) Vár. jkv. 1664:419. 2) Vár. jkv. 1667 : 84. 3) Vár jkv. 1657 : 184.
136
Menyhért deák. E szerződés feltételei valának: A tanács ha Fodorikot megfelelőnek nem találja, pénze visszaadása mellett, a nyomdát másnak adhassa, akkor is, ha „e méltóságos tisztre" alkalmatos örökösei nem maradnak utána; Menyhért deák tartozik mind a házat, mind a typographiát a tanács tetszése szerint építeni, mert vigyázatlanságból eredett fogyatkozás vagy pusztulás miatt is elvehető tőle ; tartozik a város könyveit, kiváltképen az énekes gradualokat, a város, jegyzőkönyveivel, az adószedők és borbírák regestumával együtt, papíros adatván hozzá, újonnan bekötni ; végül a könyvek kiadásában semminemű újítást nem tehet, sem híjába való pasquillust, de kiváltképen theologiát a város predikatorai és tanácsa nélkül.1) Fodorik 30 évig állott a város könyvnyomtató intézetének élén 1663 jan. 27. azzal bízza meg a tanács Erdődi János, Kabai István, Balyk András, Gyárfás István és Bartha Boldisár uraimékat, hogy a szerződés szerint vizsgálják meg a typographus házát bötüivel, matrieulaival és matériaival egyben. Ugy kell Jenni, hogy meghalt Menyhért deák, mert a protokolum csak »maradékit« említi már ekkor. Márczius elején a tanács Karancsi Györgynek rendeli átadatni a könyvnyomtató műhelyt és bötüket, 145 frttal kielégítvén Fodorikékat s ezenfelül a házat is nálok hagyta. 2 ) Karancsi a mai Nyomtató-utczán rendezte be a nyomdáját. 1671-ben panasz merült fel ellene. »A typographia ruinaban lévén újabb typographust kell állítani« — igy nyilatkozik a tanács ; — egy év múlva az ide menekült pataki nyomdász meghívása felől beszélgetnek a városházán, 3 ) de azért Karancsit még 1674-ben is a nyomda élén látjuk. Nem sokkal ezután Rosnyai János váltja fel. Rosnyait pedig 1685 . körül Töltési János követi. Töltési elébb könyvkötő és már feleséges, de még ifjú ember, amidőn arra szánta magát, hogy Belgiumban elsajátítja a betűöntés és metszés mesterségét. A lelkipásztorok pártfogolták és ajánlották a tanácsnak, mely 1581 márcz. 6-án 100 tallért szavazott meg Töltési számára. Ez Hunyadi Ferencz iskolánk szeniorával együtt indult el Belgiumba. Egy-két tanácsbeli, mint Doboz. Benedek és Szentesi János négy szekéren a Tiszáig kisérték a messze földre hosszú útra kelő ifjakat. 4 ) Töltési egészen a korszak végéig vezeté a városi nyomdát.
1) 2) 3) 4)
Szűcs I. Vár jkv. Vár jkv. Vár. jkv.
id. II. 1663: 1671 j 1681:
558. 132, 166, 170. jun. 21. és 1672: 347. 75; Diarium: 1681. aug. 6.
137
3. Javadalmak, kezelési költségei. A királyi kisebb haszonvételek közül Debreczen város az ital (bor, ser, égettbor) mérésnek, vám és helypénz szedésnek volt birtokában. E javadalmakat részint házilag kezelte, részint bérbe adta. . A termelő polgároktól, az úgynevezett boros emberekiöl, adajók arányában megszabott áron bevett borokat a városházabeli, Kardosházbeli, piacz-, csapó-, mesterutczai és boldogfalvai csapszékeken mértek el — kóstoltatták el — a város csapi árai, akiknek felfogadását egy 1660. évi tanácshatározat a borbírák hűségére bízta. 1679-ben a Perhát Jánosféle házban Péterfián is korcsma állíttatván, ezzel hétre szaporodott a város csapszékeinek száma. Pusztai csárdáknak e korban még semmi nyoma. A vámszedési joggal fentartott hortobágyi híd mellett is nem elébb, csak 1699-ben •épül legelőször korcsmaház. A többi csárdák, a Látóképi, a Kadarcsi, a Ludas, a Nyalás, а Halápi, a Gugyori vagy Barak csapszék későbbi eredetűek. A csapiárok lelkiösmeretesen kötelesek kimérni a borbírák által nékik átadott bort. Esküvéssel fogadják: Igaz pinttel, itczével, meszelylyel és igaz kantával mérnek ; a bort oly tisztán adják, amint ők kapják ; a város borát nem tékozolják ; azzal nem vendégeskednek, amit magok megisznak, árát a magok erszényéből a város perselyébe leteszik ; a borseprőt is annál többnek nemírják, hanem csak amennyit pénzen eladnak ; amennyi töltelék borokra megyen, arra is igazán számot tartanak és a regestrumba igazán beírják ; fára, gyertyára,, csuporra amit költenek, igazán számot tartanak reá.1) A csapiárok a borbíráktól mindig seprős bort vettek átal. Lehúzás után a seprőt folyó árban, mely rendesen 2 frtot tett csebrenként, készpénz fizetés mellett, olykor bizonyos engedménynyel, eladták az égettboros asszonyoknak. Seprőre 11-ből 1-et számítottak. A csapiárok január elején, szokták számadásaikat a borbíráknak benyujtáni. Kiadásba tették a kővetkezőket : á töltelék árát, illetőleg értékét, amely a színbor 2*90—3'70°/o-a között ingadozott; a főbíró utalványára utazások vagy más alkalmakkor kiadott borokat; a bor szállításánál foglalatoskodó szekeresek, korcsolyások, az ivóedényeket készítő fazekasok által elfogyasztott italokat (fazekas meszelye) ; az ünnepi és hétköznapi gazdálkodásokat, melyeket az elöljárók számára kellett kiszolgáltatni ; az edények és a kisebb, házi javítások költségeit ; a netaláni borbeli károk, kuruczok, törökök, labanczok által »hatalmasul« megivott ¡borok árát; az 1670-es években a salagvárdák fizetését, italát; végül a !) Vár. jkv. 1643 : 9. Csapiárok eskűformája.
138
magok hasznát, amelyet cseberszám szerint átlapítottak meg. Egy csebertől másfél dénár illeti a csaplárokat, — a városházi csaplár kivételével, akinek 60 frt előre megállapított fizetés járt. A városházi csaplár ugyanis készpénzért kevesebb bort adhatott el, mint utczabeli társai. A legtöbb commissiot ő látta el borral, ő mért ki legtöbbet ingyenes gazdálkodásra, ami évente két-három ezer frt értéket képviselt. Az ilyen bort nevezték bitang bornak; erről mondották, hogy bitangba ment. A városházi csaplár keze alól jutott bor úrvacsoraosztások napjain az úrasztalára is. Sőt olyan kiadási tételeket is látunk számadásaikban, melyek a többi csapiárnál, miután ezek hasonló kiadásait a borbírák fedezték, — nem fordulnak eló ; így gyertya, fa, favágó csupor (a mi a pohárt pótolta). E czímen a városházi csapláréknál évente átlag 300—400 frt kiadás merült fel. E kezelési költségek természetesen évenként változnak ; egyszer többre, máskor kevesebbre rúgnak s nem mindig állanak egyenes arányban a kimért borok értékének emelkedésével vagy csökkenésével. Kitetszik ez a csapiárok néhány évi számadása segítségével összeállított alábbi
1668 1670 1671 1675 1684 1685
Eladott színbor és seprő értéke frt 41997 55120 67709 97811 72734 106944
Kezelési költség írtban %-ban 2413 56 4-3 2380 6-5 4410 8-3 8287 67 4936 6-3 6800
A számadó könyvek lezárásakor valamennyi korcsmáros évről-évre több-kevesebb összeggel hátralékban maradt. Olyan baj ez, ami ellen a tanács képtelen védekezni. A csaplár kénytelen a gyakran pénz nélkül szűkölködő vendégnek hitelbe is adni italt; ilyenkor kézizáloggal szokták biztosítani magokat. A zálogot pedig sokan hosszabb idő multán váltogatták ki ; néha ki se váltották. A csapiárok kérelmére ezért határozta el a tanács 1671 jan. 24-én: 1. Publicalni kelletik az régi zálogok intra quindenam kiváltassanak ; ha ki nem váltják, annyiban, az mennyiben volt, eladhatják s megvehessék mások is. '2. A kerülők (salagvárdák) tartoznak négy polturáért az csapiárok mellett szolgálni, azon kívül illendő ételek-italok is meglegyen. 3. Az kiknek residentiájuk s jószáguk nincsen, hozassék fel bíró uram eleiben s ha az város borát megitta s nem fizethet, solvat de dorso si non de bursa. 1 ) 1) Vár jkv. 1671 : 27,
139
Drasztikus^ rövid útja-módja a korcsmai hitel behajtásának. Ám azért kevés láttatja volt a korcsmai hátralékok csökkenésében. Azonban a bormérést a már elmondottakon kívül sok más kiadás költség terhelte addig, míg a bevételi feleslegek a föpénztárnoki tisztet viselő főbíró ládájába juthattak. A borbírák a csapiároktói átvett bor árából mindenekelőtt kielégítették a termelő gazdákat; ha pedig ezek adójukat borban fizették, a megfelelő összegről »czédulá«-t kaptak és ezzel igazolták az esküdt bírák előtt, mennyit törlesztettek borul az adójokból. A boros gazdáknak kifizetett és az elmért borokért kapott összegek váltakozó arányban állottak egymással. Volt eset, midőn a csapszékbeli áraknak 71—73-5, máskor csak 65*4—68, sőt 63°/o-a került vissza a. termelő polgár erszényébe. Az ekként előállott különbségből telt ki a kezelési költség és a városnak még mindig jelentékeny haszna. A kezelési költségekhez, amelyekről már szólottunk, számítandók még a fa, gyertya, méz, vaj, szalonna, vaseszközök stb. ára, bodnárok, szolgák, szolgálók, szekeresek, korcsolyások fizetése és a borbírák saláriumai. Állandó szokás volt továbbá a városházi borbírák számadásai alá utalványozni a papok tanárok és kántorok bizonyos kisebb járulékait, főként a bordeputatumokat olykor a portai útiköltségek egy részét. Azt, hogy valósággal mennyi esett hát kezelési költségekre á borjövedelemből : a rendelkezésünkre álló adatok segítségével pontosan meg nem állapíthatjuk; az 167.6 — 1682 beli időszakról ki tudjuk mutatni ménnyit emésztettek fel a különféle expensák, háziköltségek, töltelék és bitangba menetel ; ezeket nekünk ís össze kell foglalnunk, miután a számvizsgálatoknál sincsenek egymástól szorosan elkülönítve. A következő táblázat tehát az elmért borok árának és az összes kezelési költségeknek egymáshoz való viszonyát tünteti elő a bitang borok értékével együtt. Kimért bor
Esztendő
1676 1677 1678 1679 1680 1681 1682 Összesen
és seprő ára 1
|1
frt.
68S19 80294 99458 118541 89627 94905 90515
76 62 39 19 76 04 l9
641661
85
Házi költség, csapiárok expensái, töltelékje, bitangba ment
0,/'o
8883 11447 10264 10793 9269 11146 10568
77 76 70 73 13 69 I 28
12 •9 14 •2 10 •3 9 •0 10 •3 11 •7 11 •6
75379
06
11 •7
frt.
Ugyanezen évekről a számadások segítségével főbb czímek szerint csoportosíthatják a kiadásokat:
II I .11 J ι I 11 ι I II 1 ι I 11 I I II 1 I II
Hét évi átlag· ... I
frt
dr.
frt
dr.
3117 4 6 I 19110 10 14532 02 7651 2
49709 66 1 36188 28
2966 3 7 18093 06 11027
3378 3 5 1 14058 45 20741
13093 69
1 4 62201 56(| 43856 36 9245 38
1 4 85399 94| 57270 39
4177 1 6 22334 06 15542 33 17140 4 2 L95707 13|| 61761 21 3857
4 15153 03 10060 66
18950 1 2 74474 73| 51172 96
i 73-6
frt
412 99
292
3640 2
4 79211 77 49965 14749 17
9440 11
130803 2 1 6 4 1 Ш 19771
85I4277O2 Olì
91665 — 61100
frt
dr.
25
dr.
frt
di·.
743 10
—
—
2868 441 101 0-1 1
50 1309 83
i 62 8 «««
2295 02
2841 63 2822 64 3616 30 3110 45 2835 51
—
—
—
—,
—
225 88
—
36 18
—
dr.
%
—
—
15
1 13143 25 13-2 J 15980 26 13-5
—
1 11483 79 12-8
—
i 13555 93 14-2
97
286 88 1911 40
—
frt
— j 12229 61 17-7
1968 •36
3265 82 2871 81 —
48
167 31 1792 86
3211 562)
252 60 1395 14
dr.
— I 2437 51
J 68-3 257
1188 38
összesen
1 16522 51 20-5 4031 54 1 510 96||)
69 1275 15 2497 54 433 78 2862 42 4158 62 4324 88
—
frt
174 90 2757 95
— 4606 02
946 42
Postai utra
k
Csapi árok restantiái
Bitangba ment ; részben expensák
frt
o
3013
2565 77 3532 871 —
s
i 65-4 393
i 63-2 .235 98
18815 2 1 75765 92|| 47468 82
dr.
951 85
á
3360 04 3089 80
4004 3 6 15693 27I 10373 86 20334
frt
d
1706 56 3312 36
j 70-9 532 i 6δ· 9
dr.
a Csapiárok expensái és töltelékje
Ν О
i
Házi költség (méz, vaj, lő, vas, szekeres, к rcsolyás, szolgák, stb.)
riо
Й «oá
Pap, tanár, kántor számára
л (В ся О
Kimért bor és seprő ára
K Az összes értéknek °/o-a
M ω
1 Boros embereknek
I : városházi borbirák II : kardosházi borbirák számadásában
Esztendő 1676 1677 1679 . 1678 1680 1681 1682
I
Kimért bor és seprő mennyisége
— i 12834 16 14-2 —
9574У SI 14-S 13678
l ) A számadások miudig 50 ito'zés cseberrel foglalkoznak. Kisebb űrmérték a kant , melyben 10 itcze volt. Üt kanta bor teliá = egy cseber. S) А К állót ostromló sereg számára küldött 580-95 frt értékű hordós b o r r a l együtt.
ADATOK. ESZTERHÁZY MIKLÓS NÁDOR UTASÍTÁSA SEMPTEI TISZTTARTÓJÁHOZ. (1641.) Amint jószágunktól gyakor távol való lakásunk, ügy a minden napi szükségünk is, készerítvén bennünköt hogy, jószágunkat másoknak jó példájára rendbe hozván, ezen sentei jószágunkban levő szolgáink és jobbágyaink eleiben oly embert rendeljünk, a ki, mindeneknek előtte szüntelen szemei előtt viselvén az isteni félelmet és tiszteletet, minket híven és igazán hasznunknak elöbbmozdításával káruuknak pedig eltávoztatásával szolgál is : megtekintvén azért a nemes vitézlő TuránszJci Ferencz uramnak jámbor és hívséges szolgálatját és maga jó viselését,, tetszett minekünk, hogy Sente várunkhoz való jószágunkban levő udvarbíróság tisztit ő neki conferáljuk. Mindeneknek előtte szemei előtt viselvén az Isten igazságát és. hozzánk való hívséges kötelességét, a kit látna tudna vagy hallana a mi méltóságunk ellen, kissebbségünkre vagy kárunkra igyeznék sőt még ellenünk való áruitatást is ha ki moveálna vagy moveálni akarna: az, olyan dolgot, valamint életét és tisztességét szereti, igen sietséggel, tulajdon magunknak megjelentsen és tudtunkra adja; kinek maga is. erei szerint ellene állani tartozik a kiről tehet. Mivel pedig az urbáriumnak igazíttatlansága miatt jövedelmünkben, ekkoráig is fogyatkozás volt, az egész jószágunkban minden helyekre együtt perceptorunkkal és kasznárunkkal (melléje vévén más itt való· tudós embereket is) kimenjen és urbárium szerint való jövedelmünköt inquirálják. És a hol mi fogyatkozást találna kárunkra lenni, azt eligazítsák és rectificálják. És ha mi jövedelem előbbeni tisztviselőink idejében is hátra maradott volna, azt ki keressék s ki is szedjék. Minthogy legnagyobb jövedelmünk korcsomából vagyon, arra szor- j galmatos gondja legyen, hogy mind az egész jószágban a korcsornákon·/ mindenkor bor és ser legyen, úgy hogy a korcsomák üressen ne álljanakj kiből kárunk ne következzék. * Hány pénzen áruitassák pedig a bornak iczéje, tőlünk vegyen informátiót és a szerint áruitassa, kiről a perceptort is tudósítsa. Egyéb-| iránt ha a korcsomák bor nélkül pusztán maradnak, abból való kárunk; ő neki és nem a perceptornak tulajdoníttatik. к A várban való tisztviselő szolgáink, úgymint perceptor, kasznár^
142
kulcsáról·, sáfár, a jószágban ispánok, majorgazdák, őtőle dependeáljanak, a kikre igen szorgalmatossal! reájok is vigyázzon, hogy kiki minden ember hivataljában és tisztiben szorgalmatossan eljárjon. És a porkolábunk is a vár épületire és más hasznunkra való dologban vele •egyetértsen. A mint hogy a seniczi ispánunk is ő tőle dependeáljon s mindenekben, valami nekünk javunkra és hasznunkra nézendő, vele egyet értsen. A tisztviselő szolgáink kőzöl ha melyiket, porkolábon, rationistáhm, •számadó kulesárunkon kívül, úgymint ispánokat, majorgazdákat, erdöőrzöket, közkulcsárokat, drabantokat, ha vagy gondviseletlenségben, tékozlásban, vagy lopásban tapasztalná, az olyanokat magunk távollétünkben hírünk nélkül is, mind törvényszerint és másképpen.is érdemek szerint megbüntethet és tisztekben is megváltoztathat és mindenik helyébe hites jámbor gondviselő személyeket jó instruetióval ellásson. Rationistákat, számadé kulcsárt, kasznárt, ha valamikor excedálnak, nekünk hírünkül adja és mitőlünk vegyen arról inf'ormátiót mit kellessék tovább azokkal cselekedni. Hogyha a jószágban valamely haszontalan és igazság nélkül való szabadosok találtatnak, azokról minket informáljon, a mi opiniónktól és dispositiónktól várjon, de magától senkit se removeáljon. Mind az egész jószágban levő szolgáinknak conventiójok legyen, •és conventiójokat s praevendájokat egy conventionalis regestromba foglalja és minden héten mennyi kell azokra, sáfár- és kulcsárunkkal partiálist csináltasson és írasson, melyet minekünk beadjon, itthon nem létünkben pedig maga be vegye és annak utána nekünk beadja. Arra gondot viseljen. A hol az iránt valami reformátió avagy limitátió köllene, azokról tőlünk vévén informatiót, a szerint el igazítsa. Hogyha távollétünk üdéjén kiváltképpen holmi élésből, a. majorokból, kertbeli veteményből való haszon konyhánkra el nem kel, legyen szorgalmatos azon, hogy afféle jövedelemből is pénz szereztetvén, percepì torunk kezéhez administráltass.ék, A majorokra mind az egész jószágban, azon szerint majorságra, igen szorgalmatos gondot viseljen, hogy a majorokban annyi cselédet tartson, a ki szükséges leszen. Hijában való cselédet ne tartson, de a majorokat is cselédből meg ne fogyatkoztassa. Az egész majorokban mennyi majorságból való búza, zab, rozs, •árpa, pohánka, köles és akármiféle termés leszen kepében, elsőben hites embereket vévén maga mellé olvassa meg együtt azokkal, és azon hites emberekkel legyen rovása, magának pedig regestroma is számadásához. A cséplök, a kik lesznek, addig a c^épléshez ne kezdjenek, hanem mindenik majornál való cséplőköt megesküitesse, és hites cséplök legyenek azok és fölróják mennyi kepe akármiféle gabonát (a mit csépelnek) cséplettek el. Avagy, hogy hites ember rója mennyi kepe gabonát csépölnek el, úgy hogy mikor szórnak, megtudják mondani a fölméréskor : mennyi kepe gabonából cséplődött a garmada, abból pedig mennyi mecz gabona merődik föl. Hites emberek jelenlétében legyen a fölméretéá, kikkel együtt arról rovásokat i-s tartson maga számadásához való dokumentumokért s úgy adja be a gabonát a várban frumentárius avagy kasznár kezébe, kiről quietáltassa is magát a kasznárral.
143
Arra legnagyobb gondja legyen, hogy a várat éléssel megrakja s •kiváltképpen búza és rozs bőségesen legyen úgyannyira, hogy hirtelen való háborúságnak idején a vár élésből meg ne fogyatkoznék; ahoz •száraz malmok építésére is gondja legyen. A szántásra szorgalmatos gondot viseljen, hogy az ispányok és a majorok azt jókor és ideje korán elvégezzék, mind ugarszántást, for.gatást és vetésre való szántást. A hol látja soványságát a földeknek, ..ganajjal. meghordatni s megganajoztatni semmi úttal el ne mulas'sza. Vetéskor a vetésre való magnak fölmérésén mindenik majornál mindenkor két hites ember legyen, a kik a szekerekre fölméressék. A szekérrel is mindenkor hites ember legyen mindaddig, míg el nem vetik a gabonát. És a kasznárral azoknak a hites embereknek együtt rovásuk legyen és jó számot tartsanak arra, hogy igazán csak annyit rójanak föl, a kit csak szinte elvetnek; kiről neki rátiója legyen, hogy melyik darab földben melyik majornál mennyi gabonát vetettek el (a kiről a kasznárt quiétálni is tartozik), és mind őszi és tavaszi vetésre •mennyi megyen : in extractu adja be minekünk. A 9-ed kepést is az egész jószágban igen szorgalmatossan dézsmásokkal exigáltassa, kiről exactiót avagy parciálét (mint exigálják) írni és nekünk avagy arra rendelt emberünknek beadni el ne mulasszák, s az olyan 9-edbeli gabonából is mennyit csépölnek ki és mennyit percipiál a kasznár kezéhez, a majorságunkbeli gabonánkon kívül, azt is külön rátiójokban beírják. A majorokhoz való rétekre szorgalmatos gondja legyen, és a hol látja, hogy a rétek gazosak, harasztos és tövisesek, az ispánokat is reá erőltesse, hogy ősszel és tavasszal a réteket megírtsák és tisztítsák. A réteket pedig idején megtiltsák, hogy idején megnővén a fii, -aratás előtt megkaszálhassák és a szénát föl is takarhassák. A szénatakartatáskor vigyázása legyen arra, hogy a ki apró és juhnak való széna, azt külön kazalokban takartassa a juhoknak kedvejért, a ki pedig szálasabb, öreg széna, azt is a lovak éá egyéb barmokért. És úgy is költsék a szénát, hogy tékozlás és vesztegetés ne legyen abban, hanem, a juhok kedvejért utoljára tartsák az idején kaszált apró szénát. Az egész majorokban levő mindenféle marhának szorgalmatos .gondja viselését öreája bízzuk, kikről való számadással is tartózik. Szükséges azért, hogy a majorokban mindenféle marha mennyi vagyon, arról inventarium szerint regestroma legyen. A majorgazda is, híre nélkül, a majorokból semmit ki ne adjon, sőt ha hírével akinek mit kiad is vagy a mi konyhánk szükségére, avagy pénzen is amit eladnak, avagy akármi szükségre nézve is a mit a majorból ki ad, de akinek adja és mi végre, attól quietantiája legyen a gazdának is, hogy parancsolatjából kinek mit hová adott, megtessék. A majorokban minden fertály esztendőben a majorgazdáktól, juhászoktól, ménespásztortól számot vegyen, elsőben a maga regestro-, mában való inventárium szerint, azután a marhának addig való szaporodásával a s'/.ámvételkor mennyivel megyen a marhának száma följebb, és aszerint ujobban maga regestromában inventáriumb.a beírja, hogy .más fertályesztendőben való számvételében meg ne vétekezzék ; a major-
144
gazdának is pedig hasonlóképpen ujobban inventálja a marhát kezéhez,, a kikről minden fertályesztendöben partialis registromát nekünk számadására beadni tartozik; azonkívül, esztendő eltelvén, generaliter egész, esztendeig való számot is adjon. A juhokat, lovakat, a mi nevünkre megbélyegezze. Árra is reá vigyázzon, hogy melyik majorban mennyi marha vagyon és az élése a marhának mennyi hozzá. Ha látja élésből valófogyatkozását, idejekorán gondját viselje, hogy éléae legyen, de arra is. reá vigyázzon, hogy az élést a majorokban kóletlen ne vesztegessék. A marhának pedig a vénjét és a fiatalját is külön tartassa a több· / marhától, hogy az ételről az erős marha el ne verje ; megjavítván vagy I konyhánk szükségére, avagy pénzre fordítsa a ki nem tartani való, hogy I hiában is vénségek miatt meg ne haljanak ; a fiatalját pedig a marhának / utána nevelje, hogy a majorokban, mentől több marhát tarthat, annyit. I tartson, hogy üresen ne álljon majorunk, hasznunk és jövedelmünk abból is öregbüljön. A hol pedig magunk lovaink és majorbeli marháink szükségén kívül szalma és széna maradhat, legyen azon, hogy azt jópénzen eladja s adassa, és jövedelmet szerezzen. A disznómarhát a. i majorokban való cseléddel jól tartassa, hogy azok is jobban szaporodjanak, és a mikor annak az ideje vagyon, a ki hizlalni való a majoÌ rokba hizlalni elossza, úgy hogy az egész majorokban minden esztenI döben hízlaltasson, azonkívül a molnárokra a malmokban. '1 Semmi úttal el ne mulassza, hanem minden télen, a szénának ¡ mennyi voltához alkalmaztatván magát, mentül több ökröt lehet szénáz/ tassoh és hízlaltasson, az ispánok és majoroknak jó gondjok viselésekbe \ adván őket s maga is gyakorta megtekintvén. És ha majorinkban annyi számú hizlalni való ökrök nem volnának, elsőben jól végére menvén,, ' h a akkortájban nincse dögi a marhának, perceptorunkkal együtt pénzen 'is vehetnek ősszel kiváltképpen éléi olcsón U ökröket, melyeket meghizlaltatván, húsvét után való napokban jó pénzen is eladhat, s eziránt . ;is jövedelmünköt öregbítheti, f Tilalmas er wivkre_szorgalmatos vigyázása legyen. Az erdöőrzőket és kerinökerTgen~"fényItékbén tartsa, hogy valami adományért vagy barátságért az erdőkből fát, kiváltképpen hír és engedelem nélkül, ki ne adjanak. Hogyha pedig a tilalmas erdőkben valamely fát lopó embert találnak a ki hír nélkül akarna fát vinni avagy vinne, az olyan embert személyválogatás nélkül megfogván, a várba hozzák (marháját elvevén), addig el ne bocsássák a mig 12 forint bírságot nem fizet. Az egész majorokból tejnemö jövedelem, sajt, vaj, brenza, hogy takarékosan és szép tisztán bánjanak azzal, s az ott való cseléd tékozlás nélkül az öreg asszony kezéhez a várba administrálja, gondot viseljen reája. Tilalmas halászó vizeinkre .mind Nagy szegnél valókra és annyival inkább a Jatón valóra, igen szorgalmatosban vigyázzon és vigyáztasson,, hogy erős büntetés alatt senki, magunk szükségünkre való halásztatáson kívül senki, ne halásszon. Hanem inkább legyen azon, hogy azoknak a vizeknek halászátjokhoz való hálókot és más minden egyéb hozzá való eszközököt szerezzen, hogy konyhánk szükségére nemcsak mindenkor
145
készpénzen, hanem azokból a vizekből is, industriájával többire inkább halat onnét szerezzen. A jatói és Kandiánál való pascuátiókra, azon szerint kisszigeti-, nagy- г szigeti- és körtvélyesi-re is szorgalmatos gondot viseljen, és idején J ökröket fogadjon a tözsérektöl reájok, mentől többet ; hogy az ispánok j valaki marháit titkon, ő nekik való fizetésért vagy ajándékért, ne pas- ¡ cuáltassák a mi engedelmünk nélkül, maga is gyakorta megtekintse, kit { ha oly vétekben tapasztalna, a marhában Contrabantot tévén, az ispánt / is megbüntesse. ¿ A vámokon mindenütt jámbor és jó gondviselő hites vámosokat j J.arteon, a kik igazán administrálják a peiceptoririk kezéhez jövedelmunEöt ; úgy a tallósi rémek jövedelmét is vegye jó és hasznos állapotba és karba. A dézsmákra is szorgalmatos gondot viseljen. Hasznos dézsmákat idején szerezzen, s abból való jövedelmünköt is szorgalmatossan exigáltatván számot is adjanak róla. A sentejbídnak építésére is gon^ijj^egven; ha mi hídláb, avagy) akarmTfa, épuTetjere kívántatik, ne várja azï, hogy szintén eltörjék, hanem idején provideáljon s készen tartsa. A hidak között, kiváltképpen nyárban levő sokadalmakkor, sert bort áruitatni el ne mulasszon. Hírünk é·: akaratunk nélkül perceptorunktól jövedelmünkből semmit se pereipiáljon ; ha pedig szükségnek idején, avagy commissiónkra, percipiál: arról rátiót adjon. A jószágot régi törvényekben és szokásokban megtartsa: törvé-\ nyeket szolgáltasson a szegénység között, kit kit előbocsátván igazságaban.' Derék causáknak apellátióit előnkbe bocsássa, kész levén a latrok kigyomlá'ásában s a jámborok oltalmazásában. Ha pedig valami derekas formátió occurrál : tudtunkon adja. Hogy boraink a kulcsártól tisztán és teli tartassanak, s kíméletlenül ne tékozoltassék, arra igen vigyázzon. Sőt minden héten diarium szerint partiálát adjon be a kulcsár, kikre és mikor mennyi bort adott és költött ; melyet examinálván, amit illendőn és helyesen erogált, arról hetenkint quiétáltassék tőle, vagy a mikor mi kinek imponáljuk, hogy quiétálja. Mindenütt hafárinkra igen nagy gondot viseljen és az ispánokkal is viseltessen, hogy tőlünk el ne idegenedjék ; sőt a hol másoknak gondviseletlenségek miatt hatalmasul avagy másképpen is elfoglaltattanak volna is, azoknak recuperáliójokban minden tehetségével munkálkodjék s a mit maga végben nem vihet, nekünk megjelentse. Halastóinknak epülésekre nagy gondja legyen.. A hol látja, hogy alacsony töltése miatt á"toknak (vagy egyéb épületiben is) vagyon valami fogyatkozásban, úgy a mint annak előtte volt, ismeg újabban megcsináltassa és helyre állassa. A mir.it hogy kiváltképpen mostani időben puszta álapottal lévén majorjaink, azokat is, ha mi tatarozás foldoztatás vagyon az előbbeni épületeken, azt hírünk nélkül is megcsináltassa ; de ha mit fondamentumból köll építeni, a mi parancsolatunktól és akaratunktól várjon s ahoz Hccommodálja magát. A gabonát rakásokon gyakorta megszórassa a kasznárral, hogy 10
146
I "muszka a gabonába ne essék, és buzavermeket csináltasson, melyeket I jól megzsupoltatván, hideg üdökben teli töltessen, és a vermekben 4 betakartassa a gabonát. A mely vermes gabonáknak hogyha sokáig árok Íj nem fordulna, nem hogy a veremben ott megrotvadna és kárt vallanánk, W inkább békességes időben a régi vermekbeli gabonát újra kiossza a szegénység közé, és előjővén az uj búza, akkor fogyatkozás nélkül I bevegye azon gabonát és ismeg a verembe töltse. S a régi gabonákot II illvenképpen ujitsa meg, hogy tovább minden kár nélkül állhassanak. ] Legyen azon, hogy az egész jószágban a pusztákot megszálítsa, ; hogy annyival a jószág épülhessen. A mely pusztahelyet pedig nem szálíthat, annak földei-, rétéi- és kertire gondot viseljen és a földeit kepében való szántás vetésre kiadja, a rétéit, melyek a mi számunkra nem lesznek szükségesek kaszáltatni azt pénzen eladja, azon szerint a kertit s abban való gyümölcsöt, kiről parciálét csinálván azon szerint abbeli jövedelmünket adja perceptorunk kezéhez és quietáltassa is , magát vele. ' г A vendégfogadó házakra gondot viseljen, azokat parancsolatunk szerint megépíttetvén continue elegendő szénát, abrakot, bort és sert, • égetett bort és gyertyát tartasson, ételből való élésnek pedig a korcs: máros viselje a jövevények kedvekért gondját úgy, hogy a jövevények ι pénzeken fogyatkozás nélkül eledelökre való élést találhassanak, j Mivel a kereskedésben is jó alkalmatossága lehet, azt se mulassza ; el, hanem inkább a mikor minek idejét látja, szorgalmatoskodjék és jó j industriájával jövedelmünköt augeálja. í A sokadalmakból való jövedelmünket is szorgalmatossan exigáltassa a városiakkal és azt is, mennyi leszen, parciáléba foglalván, számadásakor beadja. I Szőleinkre és azoknak minden munkáira szorgalmatos gondja I legyen, hogy jó idején vinczeléreket és jókat fogadjo.n hozzájok, s ' Berégmesterekkel meglátassa s maga ìs"gyàIorta meglássa mint munkálódjék. És ha a vinczelérek rosszul viselik gondjokat, megbüntesse. Hasonló industriája lévén a fölső szőlőkre, a mellyeket a jobbágyak munkálnak. Szüretkor penig maga is kinn forgolódjék, hogy tisztán beszürjék, s minden szőlőből külön töltesse s úgy assignálja a kulcsár kezéhez. Bírságnak negyed része és convictiónak harmada övé legyen, de a mi hirünk nélkül meg ne vegye, hanem ha efféle dolog csak tudtunkra adván, mellyet köllessék megvenni és hova deputálni, tőlünk vegyen informátiót. r Mivel, minden jámbor szolgának az ö instructiója, hogy valamit / lát urának hasznára és jövedelmének öregbülésére, azt szorgalmatossan, j tehetsége szerint, végben viszi, kárát pedig eltávoztatja; így mink is ! ezeken kívül való dolgainkat bíztuk az ő kegyelme industriájára, dex¡ í.eritására, nem kételkedvén, hogy a mivel tartozik jámbor szolga urának, j ő. kegyelme is azt ne fogná mívelni és végben vinni, hogy annyival is ι inkább tőlünk is lehessen állandó remunerátiója. A mely ő kegyelme nyughatatlan és fáradságos gondviseléseért leszen conventiója szerint való böcsületes fizetése. \ Minthogy esztendőt által nem kevés bór esik mindenféle , kony-
147
bánkra való és majorbeli marhából, szorgalmatos gondja legyen, hogy erre számot tartson, hogy jó gondviselés legyen feszítésekre és száraz helyen, való tartásokra. Bárány- és arra való juh-bőröket a szöcsökkel kigyártassa a cseléd szükségére. Az öreg marhák bőreit (itt való szükségünk kívül levőket) Dunántúl való jószágainkban tisztviselőinkkel correspondentiája lévén oda küldje, a hol jobb ára vagyon, quietáltatván magát mennyit küld melly tiszttartó kezéhöz. (Instructio pro Egregio Domino Francisco TuránszM provisore areis et bonorum Sempteiensium in Anno 1641.) A kismartoni fölevéltárból közli : Dr. Merényi
Lajos.
IRODALOM. UJ KÖNYVEK. (Folyóiratokban közzétett fontosabb értekezések egybefoglalásával.) 1. A g a z d a s á g t ö r t é n e l e m
elmélete.
tartalmú
Általános
m u n k» á k .
és
vegyes
Acevedo E. Notas y apuntes. Contribución al estudio de la historia económica y financiera de la República oriental del Uruguay. 2 kt. Montevideo 1903. (Nagy 8-r.. 471. és 562. 1.) Arens F. Das tiroler Volk in seinen Weist.ümern. Ein Beitrag zur deut. Kuli Urgeschichte. Gotha, Perthes 1904. (Nagy 8-r., XVI.—436. 1. M. 8.— (Geschichtliche Untersuchungen 1. 3.) Asturaro A. II materialismo storico e la sociologia generale. Genova, libraria moderna, 1903. (8-r., 308. I.) L. 2.50. Balogh M. Oláh Mikló·; Hungáriája mint művelődéstörténeti kútfő. Bölcsészetdoktori értekezés. Budapest, Hornyánszky-nv. 1903. (8-r., 135. 2. I.) Below. G. Zur Würdigung der historischen Schule der Nationalökonomie. Zeitschr. f . Sozialwiss. VII. 3. Blondel G. Les transformations économiques et sociales contemporaines d'après un récent ouvrage. (.,Sombart: Der mod. Kapitalismus.") Revue d'écon. polit. 18. 1. Breysig K. Einzigkeit und Wiederholung geschichtlicher Tatsachen. Jahrbuch f . Gesetzgebung etc. 28. 1. Brosch M. Der Aufstieg einer Demokratie zur obersten Macht. Histor. Zeitschr 92. 3. Dalla Volta R. Sur l'interprétation économique de l'histoire. Revue d'écon pol. 18. 2. Ferguson A. Abhandlung über die Geschichte der bürgerlichen Gesellschaft. Aus dem engl. Orginal u. zwar der Ausg. letzter Hand (7.. Aufl. 1814.) ins Deutsche übert. v. Valentine Dorn u. eingeleitet von Prof. Dr. H. Waentig. Jena, Fischer 1904. (8-r., VIII.— 395. 1.) M. 4.·— (Sammlung sozialwissenschaftlicher Meister. 2.) Flach J. Les origines de l'ancienne France. X e et XIe siècle. T. III: La renaissance de l'État, la royauté et le principat. Paris, Larose 1904. (8-r., VIII.— 580. 1.) Fr. Ю,— Gumplowicz L. Zur Psychologie der Geschichtsschreibung. Pol.-anthropol. Revue. II. 11.
149
Ilasbach. Mit welcher Methode wurden die Gesetze der theoretischen Nationalökonomie gefunden? Jahrb. f . Nationalök. u. Stat. 82. 3. ligner 'С. Die volkswirtschaftlichen Anschauungen Antonins v. Florenz ( 1389—1459). Paderborn, Schöningh 1904. (Nagy 8-r.XIl—268.1.) M. 5.— Jaeger J. Klosterleben im Mittelalter. Ein Kulturbild aus der Glanzperiode des Gistercienserordens. Würzburg, Stahel, 1903. (Nagy 8-r., IV—90. 1.) M. 1. 50. Körömy Ä. Közállapotaink a XVI. században. Budapest, Wodiáner-ny. 1904. (8 г., 80. 1.) (Iparosok Olvasótára. 1—2. sz.) К. 1.20. Lallemand L. Histoire de la charité. Tome II: Les neuf premiers siècles de l'ère chrétienne. Paris, Picard, 1903. (8-r., 20Ö. 1.) Fr. 5.— JÂppert W. Die deutschen Lehnbücher. Beitrag zum Registerwesen und Lehnrecht des Mittelalters. Leipzig, B. G. Teubner, 1903. (Nagy 8-r,, VII— 184. 1.) M. 8.— Magyar-zsidó Oíclevéltár. Monumenta Hungáriáé Iudaica. Kiadja az Izr. írod. Társulat. I. kötet. 1092—1539. Dr. Weisz M. közreműködésével szerk. dr. Friss Á. Budapest, Franklin-társ. ny., 1903. (8-r., XLI—524. 1.) Ara 10 kor. Oppenheimer F. Skizze der sozialökonomischen Geschichtsauffassung. Vierteljahrsschrift f . wits. Philos, и. Soz. 27. 2—4. Mappaport С. La philosophie de l'histoire comme science de l'évolution. Paris, Jacques 1904. (18-r., XV—255. 1.) Fr. 3.50. Sieveking H. Die mittelalterliche Stadt. Ein Beitrag zur Theorie dér Wirtschaftsgeschichte. Vierteljahr sehr. f . Social- und Wirtschaftsgesch. II. 2. Sombart W. Der bibliographische und literarischkritische Apparat der Sozialwissenschaften. Archiv f . Sozialwiss. u. Sozialpolitik. XIX. 1. Strieder J. Zur Genesis des modernen Kapitalismus. For.-chungen zur Entstehung der grossen bürgerlichen Kapitalvermögen am Ausgange des Mittelalters und zu Beginn der Neuzeit, zunächst in Augsburg. Leipzig, Duncker & Humblot 1904. (Nagy 8 г., XIV— 233. lap.) Wolff E. Grundriss der preussich-deutschen sozialpolitischen und Volkswirtschaftsgeschichte von 1640—1900. 2. verb. Aufl. Berlin, Weidmann 1903. (8-r., VII—270. 1.) M. 4.— 2. H e l y i
és t á r g y i
monográfiák.
Beiträge zur Geschichte Dortmunds und der Grafschaft Mark. XII. Dortmund, Köppensche Buchhdl. 1903. (Nagy 8-r., 368. 1.) M. 4.— (Tartalom: Lildike. Die Statuten der Wollenweber zu Dortmund. — Rabel K. Die Bürgeriisten der Frei- und Reichsstadt Dortmund.) Berges J. B. Histoire de la fondation du Bager d'Oloron e n · Béarn. Pau, Ribaut. 1904. (8-r., 193. 1.) Besant W. London in the time of the Stuarts. New-York, Macmillan, 1903. (8-r., 400. 1. képekkel.) $ 1— Bibra R. Bodenlauben bei Bad Kissingen. Geschichte der Burg u. des Amtes. Kissingen, Weinberger 1903. (12-r., VI—146. 1.) M. 1.50.
150
Christiansen TJ. Α. Die Geschichte Husums im Rahmen der Geschichte Schleswig-Holsteins, mit vorangehender Beschreibung Nordfrieslands u. der Sturmfluten. Teil I. Husum, Petersen 1903. (Nagy 8-r., IV—178. 1.) M. 2. Herrlich C. Die Balley Brandenburg des Johanniter-Ordens von ihrem Entstehen bis zur Gegenwart u. in ihren jetzigen Einrichtungen dargestellt. 4. Aufl. Nach dem Tode des Verf. vervollständigt vom Ordensbureau, Berlin, C. Heymann 1904. (Fo., VIII—260. 1.) M. 10.— Joshi P. B. A shorty sketch of the early history of the town and island of Bombay. Bombay, Times of India Press, 1903. (8-r., 471.) Kanitz F. Das Königreich Serbien und das Serbenvolk von der Römerzeit bis zur Gegenwart. I. Land und Bevölkerung. Leipzig, 1904. B. Meyer. (Nagy 8-r., VIII—653 1.) M. 23.—. Kohl D. Zur Entstehungsgeschichte der Stadt Oldenburg und ihrer Verfassung. Oldenburg, Stalling 1903. (Nagy 8-r., 48 1.) M. —.60. („Jahrbuch f. d. Gesch. des Herzogt. Oldenburg" különnyomata.) Schönaich G. Die alte Fürstentumshauptstadt Jauer. Bilder und Studien zur jauerschen Stadtgeschichte. Jauer, 0. Hellmann,' 1904. (Nagy 8-r., 88 1.) M. 4.—. Siemeltnk T. H. Geschiedenis van de stad Workum. Workum, Gaastra, 1903. (8-r.,.288 1.) Fl. 2 . - . Stein R. Geschichte der Ortschaften Grosz- und Kleiningersheim. Stuttgart, Hobbing & Büchle, 1903. (Nagy 8-r., VIII—240 1.) M. 3.60. Walther F. Ortsgeschichte von Freiamt zugleich Geschichte des Schlosses Keppenbach und des Klosters Thennenbach, die im Freiamtgebiet liegen. Emmendingen, Verlag vorm. Dölter, 1903. (8-r., VIII—1491.) M. 2.—. WaschinsTci E. Geschichte der Johanniterkomturei und Stadt Schöneck, Westpreussen, mit einem Anhang von Urkunden. Danzig, F. Brüning 1904. (8-r., XXIII—206 1.) M. 3.—. Weltzien 0. Zur Geschichte Parchims. Streifzüge durch 7 Jahrhunderte. Parchim, Wehdemann 1903. (8-r., 163 1.) M. 1.80. 3. A n é p e s e d é s , t e l e p e k Történeti
és g y a r m a t o k statisztika.
története..
Biovès A. Les Anglais dans l'Inde. Warren Hastings (1772—1785). Paris, Fontemoing 1904. (Kis 8-r., V—372 1.) Fr. 4.— Chémin-Dupontès P. Les compagnies de colonisation en Afrique occidentale sous Colbert. Paris, Challamel, 1904, (8-r., 149 1.) Fr. ?.—. Darcy L France et Angleterre. Cent années de rivalité coloniale. L'Afrique. ' Paris, Perrin & Co. 1904. (8-., 486 1.) Fischer E. Die Herkunft der Rumänen. Eine historisch-linguistischetnograph. Studie. Bamberg. 1904. Handelsdruckerei u. Verlagsh. (Nagy 8-r., VIII—303 1. táblákkal). M. 8.50. Reynaud P. La théorie de la population en Italie du XVIe au XVIII e siècle. Lyon, Rey 1904. (8-r., 200 1.) Fr. 6.—. Schuhmacher Br. Niederländische Ânsiedlungen im Herzogtum Preuszen zur Zeit Herzog Albrechts (1525—1568). Leipzig, Duncker & Hum^ blot 1903. (Nagy 8-r., XII—204 1.) M. 4.80.
151
Simenon G. Le servage à l'abbaye de Saint-Trond. Bruxelles, Schepens, 1904. (8 г., 36 1.) Fr. 075. Tlieal G. Mc Call. History of South Africa from 1828 to 1846. New edition. London, Sonnenschein 1904: (8-r., 522 1.) 7/.6. Tranchant С. Les assemblés d'habitants en France su commencement du XIV.-e siècle, d'après les documents inédiis, publiés par G. Picot. Rapport. Paris, Impr. Nationale 1904. (8-r., 20 1.) Yligen №. H. Der Zusammenbruch des niederländischen Kolonialsystem*. Neue Zeit. 22. I. 14. 4. Ö s g a, ζ d a s á g. A m e z ő g a z d a s á g é s ő s f o g l a l k o z á s o k t ö r t é n e te. B á n y á s z a t és. k o h á s z a t .
Beauchet L. Histoire de la propriété foncière en Suède. Paris, Larose 1904. (8 г., XX—728 1.) Fr. 12.—. Boyé P. Les salines et le sel en Lorraine an 18-e siècle. Nancy, CrépinLeblond 1904. (8-r., 64 1.) Delisle L. Études sur la condition de la classe agricole et l'état de l'agriculture en Normandie au moyen âge. Paris H. Campion. 1903. (Nagy 8-r., LVI—758 1.) Fr. 20.— van d<-r Goltz, Geschichte der deutschen Landwirtschaft. Band II. Das 19. Jhdt. Stuttgart, Cotta 1903. (Nagy 8-r., VI—420 1.) M. 9.—. JanJcó J. Égy osztják háztartás kiadásai és bevételei. A m. n. Múzeum Népr. oszt. ·Értesítője. V. 1 — 2. Kele I. A jász-kúnság megváltása. Budapest, Grill Károly biz. 1903. (8-r., 499 1.) K. 8.—. Köhler A. Verfassung, soziale Gliederung, Recht u. Wirtschaft der Tuareg. Gotha, Perthes 1904. (Nagy 8-r.; VIII—64 1.) M. 1.20. (Geschichtl. Untersuchungen. II. 1.) Kovách A. A csikle. (Vízimadarat fogó szerszám). A m. n. Múzeum Népr. oszt. Értesítője. V. 1—2. Lacomhe P. L'appropriation privée du sol. Essai de synthèse. V. Revue de synthèse historique- Vili. 1. Lasch R. Die Landwirtschaft der Naturvölker. I. II. Zeitschr f . Socialwiss. VII. 1. 2. Milhoffer S. A régi Francziaország mezőgazdasága. (A mezőgazdaság őstörténelménekismertetése.) Kecskemét, Steiner kny. 1904. (8 г., 7.1.) Neumann B. Die Metalle. Geschichte, Vorkommen und Gewinnung, nebst ausführl. Produktions u. Preis-Statistik. Mit zahlr. Tab. u. 26 färb. Taf. Halle, Knapp, 1904. (Nagy 8-r., Vili—421 1.) Μ. 1β.—. Oehr G. Ländliche Verhältnisse im Herzogtum Braunschweig-Wolfenbüttel im 16. Jahrh. Hannover, Hahn. 1903. (Nagy 8 г., XI—1191.) M. 2.50. Séverin R. L'agriculture en Bazadais à la vaille de la révolution. Avantpropos de M. Courregelongue. Paris, Mulo 1903. (8-r.-^78 1.) Fr. 2.50. Siemssen G. Die Entwickelung der landwirtschaftlichen Verhältnisse dreier Rittergüter Mecklenburgs während des XIX. Jahrhunderts. Landwirtsch. Jahrbücher. 32. 5/6.
152
Stessei I. Rési fold- és vízrajzi adatok. Századik. XXXVIII. 3. Thurnwald R. Staat und Wirtschaft in Babylon zu Hammurabis Zeit. - Jahrb. f . Nationalök. и. Stat 82. 1.2. Wilidzky P. Vorgeschichte des Rechts — Prähistorische·! Recht. V. Stammesverfassung und Anfänge d j s Staatsrechts. VI. Blutrache. Anfänge des Strafrechts und des Prozesses. VII. Berührung der Völker und Sklaverei. (Schluss des Werkes.) Berlin, Trewendt 1903. (8-r-, 212 1.) M, 5.— Wismüller F. Geschichte der Teilung in Gemein]ändereien in Bayern. Stuttgart. Cotta 1904. (Nagy 8-r., X—253 1.) M. 6.·-. (Münchener volkswirtsch. Studien. 62.) Wlainatz M. Die agrar-rechtlichfn Verhältnisse de-< mittelalterlichen Serbiens. Jena, G.Fischer, 1903. (Nagy 8-r., XV—311 1.) M. 6.— (Sammig nationalök. u. stat. Abhandl. des staatw. Sem. zu Halle 40.) 5. I p a r t ö r t é n e t .
Beiträge zur Geschichte der Metzgerzunft (von Basel). 1248 — 1903. Basel. Krüsi 1903. (8-r., IV—49 1.) Cunningham- W. The growth of English industry and commerce in modern times. 2 parts. London, Cambridge Univers. Press. 1903— 1904. (7-r., 646 és 439 1.) 25/.—. Dettmering W. Beiträge zur älteren Zunftgeschichte der Stadt Straszburg. Berlin, Eberin?, 1903. (Nagy 8-r., 137 1.) M. 3.60. (Histor. Studien. 40.) Espinas Q. Jehan Boine Broke. Bourgeois et drapier Doutisien. Vierteljahrschr. f . Social- und Wirtschaftsgesch. II. 1, 2. Eulenburg F. Drei Jahrhunderte städtischen Gewerbewesens. Zur Gewerbestatistik Alt-Breslaus 1470—1790. Vierteljahr sehr. f . Socialund Wirtschaftsgesch. II. 2. 'Howard M. Old London silver. Its historv. its makers and its marks. London, Batsford, 1903. (4-r.. 422 T.) 50/.—. Kehm O. Die Entstehung und Entwickelung der Giessener TabakIndustrie. Ulm u. Giessen,. Frees 1903. (Nagy 8-r., VII—110 1.) Krohmann A. Die Wasserleitung d¿s' römischen Trier. Trier, Lintz 1904. (Nagy 8-r., 38 1. és 1 térkép.) M. 1.20. (К. ny. a „West' deut. Zeitschr. f. Gesch. u. Kunst" cz. folyóiratból.) Polin H. Les institutions ouvrières dés charbonnages de Mariemont et de Bascoup. Histoire d'un siècle d'efforts pour améliorer la condition des travailleurs. Bruxelles, Bruylant 1904. (8 г., 250 J.) Fr 7.—. Rothenhäusler E. Zur Baugeschíchte des Klosters Rheinau. Freiburg i. Br., Fehsenfeldt 1903. (Nagy 8-r., VIII -1421.) M. 3.60. („ Alemannia"-ból.) "Wadmore J. F. A some account of the worshipful company of skinners*) of London. London, Blades, East & Blades 1904. (8-r., 340 1.) Weinberg M. Die hebräischen Druckereien in Sulzbach (1669—1851). Frankfurt a. M., Hofmann i. Komm. 1904. (Nagy '8-r., 189 1.) M. 4.—. *) Szűcsök czéhe.
153 6. K e r e s k e d e l e m é s k ö z l e k e d é s
története.
Demolins E. Les Grandes róutes des peuples. Essai de géographie sociale. Comment là roule crée le type social. Tome II: Les routes du monde moderne. Paris, Firmin-Didot, 1903. (8-r., VII—540 1.) Fr. 3.50. Gesandtschaft, eine kaufmännische, nach Paris 1552—1553. Nach einem Tagebuch. Herausgegeben vom histor. Verein des {Kantons St. Gallen. Nebst St. Galler Chronik für das J. 1903. St. Gallen, Fehr, 1904. (Nagy 4-r., 54 1.) M. 2.—. / Haebler K. Die überseeischen Unternehmungen der Welser und ihrer Gesellschafter. Leipzig, C. L. Hirschfeld 1903. (Nagy 8-r., VIII—.397 1.) M. 9.60. Lingelbach W. E. The internal organisation of the merchant adventurers of England. Philadelphia, 1903. (8-r., 56 1.) Loesch H. Die Kölner Kaufmannsgilde im 12. Jahrh. Trier, Lintz 1904. (Nagy 8-r., VII—61 1.) M. 2. (Westd. Zeitschr, f. Gesch. u. Kunst. Ergänzungsheft XII.) Manacorda G. Una causa commerciale davanti all' ufficio di Gazeria in Genova nella seconda metà del sec. XIV. Studi storici. 12.2. Moris-Eichborn К. Dass Soll- u. Haben vön Eichborn & Co. in 175 Jahren. Ein schlesischer Beitrag zur vaterländ. Wirtschaftsgeschichte. Breslau, W. G. Korn 1903. (Nagv 4-r., XVIII—371 1., 7 tábla). M. 18,— :Nöack G. Das Stapel- u. Schiffahrtsrecht Mindens vom Beginn der preuszischen Herrschaft 1648 bis zum Vergleiche mit Bremen 1769. • · Hannover, Hahn. 1904.' (Nagy 8-r., IX—100 1.) M. 2.40. (Quellen u. Darstellungen z. Gesch. Niedersachsens. 16 ) Olsen F. Postvaesenet i. Danmark som statsinstitution indtill Christian VII. död. (1711—1808). Kopenhagen, 1903. Frimodt. (8-r.) Kr. 8.50. Schulte A. Die Fugger in Rom 1495—1523. Mit Studien zur Geschichte des kirchl. Finanzwesens jener Zeit. 2 Bde. Leipzig, Diincker & Humblot 1904. (Nagy 8-r., XI—308 és XI—247 1.) M. 13.—. Sello G. Der Jadebusen. Sein Gebiet, seine Entstehungsgeschichte, der Turm auf Wangesoge. (Ábrákkal) Varel, Allmers, 1903. (8-r., ! XVI—70 1.) M. 2.40. Sievert F. Die zur Vertretung des Handels in Lübeck geschaffenen Einrichtungen der älteren Zeit. Lübeck, Lübcke & Nöhring 1903. (8-r., III, 58—XV 1.) M. 3 . - , Voigt J. F. Geschichtliches über die Versorgung Hamburgs mit Milch. Hamburg, Boysen 19Ö3. (8-r., VI—63 J.) M. 1.50. , . Whitwell R. J. English Monasteries aud the Wool Trade in the 13.th Century. Vierteljahr sehr. f . Social· u. Wirtschaftsgesch. II. 1. Willson B. Ledges and sword ; or, the honourable Company of merchants of England Trading to the East Indies, 1599—1874. 2 vols. London, Longmans, 1903. (8-r., 464, 444 1.) 21/.—.
154 7. A p é n z é s a p é n z i n t é z e t e k ,
a mértékek
é s az á r a k
története.
Hepburn A. B. History of coinage and currency in United States and the nerennial contest for sound money. London, Macmillan & Co. 1903. (8 г., XIV—366 J.) 8./6. Hultsch F. Die ptolemäischen Münz- und Rechnungswerte. Leipzig, Teubner 1903. M. 2.40. Strickler J. Das schweizerische Münzwesen im Übergang vom 18. zum 19. Jahrhundert. Vierteljahr sehr. f . Social- u. Wirtschaftsgesch. II. 1. 2. Vogelgesang C. Zur Geschichte des Aachener Münzwesens. Aachen, Cremer, 1903. (Nagy 8 г., 78 1.) M. 2.—. Wieser F. Der Geldwert und seine geschichtlichen Veränderungen. Zeitschr. f . Volkswirtsch. etc. 1. 1904: 1. 8. A z á l l a m i
és h e l y i k ö z i g a z g a t á s
és p é n z ü g y
története.
4
Barthos K. Eídély pénz- és hadügyei János Zsigmond korában. Kolozsvár. Gámán J. ny. 1902. (8 г., 104 1.) Batcave L. Les Décimes ecclésiastiques en Béarn (1615—1690). Pau> Ribaut. 1904. (8-r., 101 J.) Castelot F. L'impôt dans les villes allemandes à la fin du moyen-âge. Journal des Écon. 63.2. Csánki D. Mátyás király mint városépítő. I. Századok. XXXVIII. 4. Homais M. La vénalité des offices sous l'ancien régime. Paris, Larose, 1904. (Nagy 8-r., 237 1.) Fr. 5. Keller-Escher С. Das Steuerwesen der Stadt Zürich im XIII., XIV. u. XV. Jahrhundert. Ein Beitrag zur mittelalt. Wirtschaftseeschichte Zürichs. Zürich, Fäsi & Beer, 1904. (Nagy 8-r., 85 1.) M. 3.—. (Neujahrsblatt auf das Jahr 1904.—67. Stück.) Kerhuel. Les privilèges financiers de le Bretagne an 18e siècle. Thèse. Paris, Pedone 1903. (8°-r., 159 1.) Keutgen F. Zur Datierung eines Augsburger Zolltarifs. Vierteljahr sehr. f . Social- u. Wirtschaftsgesch. II. 1. Lesquen, G. de, et G. Mollat. Mesures fiscales exercées en Bretagne pour les papes d'Avignon à l'époque du grand schisme d'Occident. Paris, Picard & fils 1903. (8-r., 237 1.) Pestalozzi С. Das zürcherische Kirchengut in seiner Entwicklung zum Staatsgut. Zürich. Fäsi & Berner 1903. (Nagy 8-r., IX—1111.) M. 2.—. Preisioke F. Städtisches Beamtenwesen im römischen Ägypten. (Diss.) Halle, M. Niemeyer 1903. (8-r., 75 1.) M. 2.—. Raab C. v. : Das Amt Pausa bis zur Erwerbung durch Kurfürst August v. Sachsen i. J. 1569 und das Erbbuch vom J. 1506. Plauen, 1903. (R. "Neupert jr.) (Nagy 8-r., V—116 1.) M. 2.40. Tuinbuïl A. The victualling of the Royal navy: past, present, and future. London, E. Stock 1903. (Nagy 8-r., VI—31 1.) 1/.—. . Összeállította : Kováts
Ferencz.
VEGYESEK. A föltételek, melyek mellett az esztergomi káptalan Nemti birtokát 1292-ben
benépesítette. Nemti, ma Németi Szebelléb mellett, Hont vármegyében fekszik. Az esztergomi főegyházi prépost, Pál mester és jogtudor a káptalan nevében közhírré tette, hogy hajlandó Nemti birtokára s z a b a d vendégnépeket jobbágyokul befogadni, hanem csak magyarokat és tótokat ; n é m e t e k e t n e m . E kikötést valószínűleg azért tette, mert Szebellében német telepeseivel sok baja volt a káptalannak. Egy-egy telek, (laneus^ lyhynius, a német Lehenből) hatvan hold szántóföld leszen, mely után földbér czímén minden évben, Sz.-.Márton nyolczadában (november közepén) egy fertő finom ezüst fizetendő, ami annyi mint V* márka, később egy arany forint, ma 11'δΟ korona. Adnak továbbá minden telek után két kövér tyúkot, két ugyanolyan kappant, hét jó tehér kenyeret, egy vödör sört és két szapu zabot, négy araszos és két hüvelykes mértékkel mérve szapuját. Ennyit a telkes jobbágyok egyenkint fizetnek ; a község pedig ad évenkint egy márka ezüstöt legelőbér fejében. A község, illetve a telkes gazdák fizetik továbbá a királynak és a királynénak tartozó adót úgy dénárokban, mint élelmi szerekben a kivetés szerint. Ha azonban sikerülne a káptalannak a közadót a maga számára lefoglalni vagy megnyerni, ez esetben azt neki tartoznak fizetni, megegyezés szerint, a községbeliek. Az újonnan érkező települők azon kedvezményben részesülnek, hogy két évig1 semminemű földbért nem tartoznak fizetni. Ha valaki a telepesek közül gyermektelenül elhunyna, a káptalannak mint földesúrnak szokás szerint joga van a hagyatékból tetszése szerinti egy tárgyat (rem) a maga számára kiválasztani. A többi marad feleségének, vagy akinek szánta az elhunyt. A községbeliek közt támadó peres ügyekben a falunagy (villicus) Ítélkezik, kivévén a kriminális ügyeket, úgymint a vérengzéseket, gyilkosságot, gyújtogatást és tolvajlást, melyek elítélése az uraságot illeti. (Eredetije az esztergomi főkáptalan magán-levéltárában, 18. fiók 2. nyaláb, 3. szám, dedato 1292. januárius 11-én.) Feltűnő, hogy szabad, pap- és bíróválasztásról," soltészról, faizásról, vadászatról, halászatról, malomjogról, iparosokról nem történik említés. Pór Antal. Az örmények falvának újabb megnépesítése az esztergomi káptalan által
1315-ben. Az esztergomi vár keleti aljától a Duna mentén le a Szamár-
156
hegyig, e többnyire homokos teriilet, melyen jelenleg' a szentgyörgy-mezei sovány szántóföldek kalászai hullámzanak, a törökök foglalása előtt sűrűn volt behintve falvakkal. Falu alatt azonban nem értettek akkor egyebet, mint kisebb-nagyobb csoport faházat, melyekben a főváros, azaz Esztergom körébe sereglett föld- és szőlőmivesek, iparosok és kereskedők, udvarnokok és egyéb királyi szolgák, uraik (a király, érsek, káptalan, város és nemes birtokosok) területén, mint a kiknek oltalmát élvezték, jobbágyai valának. A S z a m á r h e g y , 1 ) melynek ormáról a sziklás C s ó k á s k ő (ma talán Lázkereszt) nézett le a Dunába, és vidéke a XIII. században Szaxnárdi Déda úrnak volt a birtoka, kinek nevét a „dédai kocsma · napjainkig föntartotta. Volt vára is, a S z a m á r v á r , a hegy oldalán, de azt alighanem a tatárok pusztították el a nagy tatárjárás alkalmával, minthogy 1292-ben, midőn a S z a m á r f ö l d ö n a birtokosok megosztozának, már romban hevert. Temploma is volt sz. Kozma és Demjén tiszteletére és — úgy látszik — plébániatemplom, mivel a főegyházi custosnak, vagyis •őrkauonoknak évenkint gyertyával és dénárokkal adózott. E templom védőurai, patrónusai a Szamárdiak valának. Ugy tetszik, közel feküdt ez istenháza a Dunához, mert midőn a Szamárdi-birtok mindinkább letöredezett és a K o v á c s i v a l szomszédos részt a király, Kovácsi birtokosa szerezte vissza annál inkább, minthogy itt feküdt még nemrégen az esztergomi királyi pénzverők falva, a v i l l a M o n e t a r i o r u m S t r i g o n i e n s i u m , tehát királyi birtok, a szent Kozma és Demjén temploma is Kovácsihoz csatoltatott. Igy találjuk ezt már 1297-ben, még inkább 1314-ben, jóllehet ekkor Zamárdot (vagy annak talán csak főrészét) Bábi Móricz ispán Katalin leányától II. Tamás mester, esztergomi érsek 1309-ben megvette ötven márka ezüstért. Dél lelől szomszédos volt Szamárd B a r a n y a f ö l d d e l , melyen a bold. Knauz Nándor által fölfödözött és kiásott Á k o s p a l o t á j a állott. Továbbá szomszédos volt ugyancsak Ú r к ú t j a (ma Fárikút) falu határával, melynek birodalmában a, tihanyi apát és az esztergomi lőegyház őrkanonokja, mint a Bánci (de Bancha, tévesen Vancsainak is hívják) István esztergomi érsek által alapított sz. Lucza-oltár gondozója békességesen megosztoztak. Éjszakról, mint említők, a Duna mentén határos volt Kovácsival, ezen vidék legnagyobb falujával, mely szemben feküdt az esztergomi káptalan által 1295-ben megszerzett, akkor nógrádmegyei Kovácsival, mely manap Hont vármegyéhez tartozik és K o v á c s - P a t a k néven ismert üdülőhelye az esztergomiaknak. Az — utóbb — esztergomvárosi területhez tartozó Kovácsi jelentékeny voltáról nemcsak az tanúskodik, hogy határa fölvotíult és jól belenyúlt a szőllőhegyekbe, hanem az is, hogy az imént említett x ) Hogy a S z a m á r név nem a négylábú fülestől vétetett, hanem keresztnév és a s. Asellus magyar fordítása, erről bővebben írtam a T u r u l 1891. évfolyama 153. lapján.
159
sz. Kozma és Demjén templomon kívül, még1 két temploma volt : a második Keresztelő sz. János, a harmadik sz. Mihály tiszteletének szentelve. Volt ezen vidéken közbül, a Duna és az esztergom-szentgyörgymezei szőllőhegyek közt, még két templom : a s ζ. D o m o k o s , t e m p l o m a tudniillik, mely a szent Domokos fiaié, vagyis a prédikátorok szerzeteé lehetett és közelebb feküdt a Szamárhegyhez, mint a s z e n t A n n a t e m p l o m a , mely a sz. Domokos temploma előtt, az imént, említett kovácsi-i Keresztelő szt. János templomától nem távol, tehát. Esztergomvárhoz feküdt közelebb. E területet, melyen a szent Anna temploma épült, az (egykori) örmények földéből 1281-ben Kún László· király a szent-ágostoniak szerzetének eDgedte át. III. Endre király előde ez adományát 1290-ben nemcsak megerősítette, de újabb területtel kibővítette azon löltétel mellett, hogy az ágostoniak a hittudomány és egyébmesterségek (szépmüvészetek) számára illő hajlékot emeljenek. Az örmények, kiknek földjéről e hetyt szó van, úgy tetszik, Esztergom legrégibb kereskedői és vendégnépei valának. IV. Béla király mondja*, hogy még elődei telepítették ide őket. A tatárok azonban egész Örményfalvát elpusztították. IV. Béla szerette volna a tatárjárás után az örményeket újra megtelepíteni régi lakóhelyeiken, a miért országos vámmentességet biztosított számukra, mindamellett czélt nem ért. xAz örmények,, kik a latin nagykereskedőkkel, Esztergom királyi város e gazdag és. legtekintélyesebb polgáraival a vetélkedést föl nem vették, nem jöttek, vissza, s úgy látszik, ez okon került egykori területök nagyrésze az. esztergomi káptalan kezére, hogy t. i. azt újból megnépesítsék. Volt a káptalannak azon a vidéken, Örmény mögött Szamárdi felé,, egy más területe is, melyet Ladomér érsektől 1289-ben csere útján szerzett, meg. Ez üzletről Ladomér érsek így nyilatkozik : Voltak az érsekségnek. — úgymond — a szí. Domokos egyháza kerületében, Örményfalu mögött,, kiosztandó házhelyekül igen alkalmas földei, melyeket néhai Fülöp érsek (1262 — 1272) Miklós ötvöstől, ki azokat jogtalanul elfoglalta volt, visszapörlött. Ezen földeket aztán csereképpen átengedte Ladomér káptalanának azon területért, melyet viszont a káptalan az esztergomi vár aljában, a Duna partján adott át neki sütőházul, kertül s egyéb épületek emelésére. Ezen terület a mai Vízivárosban az érseki székház jelenlegi helyén 4 lehetett. Mint legott látni fogjuk, a káptalan érseke jó szándékát teljesítetteés a tőle nyert területen új falut, melyet Ú j f a l u n a k is nevezett, tele-: pített meg. Es mert e vá'lalata sikerült, hozzálátott Örményfalva újabbbenépesítéséhez, mely népesítés föltételeiről a kissé hosszabb, Esztergom, város hetyrajzára talán nem érdektelen bevezetés után értekezni föladatomul tűztem ki, míg Esztergom város topográfiája teljes megírását más alkalomra hal.sztom. Gyermek (dictus Puer) Teofil, az esztergomi prépostok egyik legnevesbje, a maga és káptalana nevében, 1315 június 24-én (in fertő b.. Johannis baptiste) közhírré tette : Minthogy földterületünk, vagyis lalunkv
58
melyet közönségesen Ö r m é n y n e k (Ermen) neveznek és a sz. Annatemplom közelében fekszik, világi hatalmaskodás által (per abusam laicalis potencie) kipusztúlt lakóiból és elhagyott vala, aztán azonban népeink, vagyis jobbágyaink újból oda jöttek megtelepülés végett és bennünket esdve kértek, hogy szabadságot adjunk nekik; mi szokott kegj^ességünkből egy akarattal a következő szabadságokat adtuk nekik : 1. Az ítélkezés e jobbágyaink fölött közvetlenül reánk, illetve prépostunkra tartozik, kivévén a vérontást, melynek elbírálását tisztünkre bízzuk. 2. Ha nevezett jobbágyainknak pörük van egymás közt, esküjöket egymás ellen fél márka erejéig elfogadjuk. 3. Pörös ügyeikben a nemesek népei vagy esztergami polgárQk és vendégnépekkel szemben, két vagy három falubeli lakótársaik vagy más jobbágyaink tanúságát elfogadjuk; de más urak jobbágyai tanúskodásával nem igazolhatják magokat. 4. Ha valamely esztergam-városi embernek pöre van örményi emberrel, de igazát nem tudja bebizonyítani, hanem az esküt áthárítja ellenfelére : emberünk esküjét egy márka erejéig' elfogadjuk csakúgy, mint a városi polgárét. 5. Örményi népeink évenkint tartoznak nekünk, illetve prépostunknak karácsonykor két kappant és bort, húsvétkor tojást és bort tehetségök szerint ünnepi ajándékul adni; tiszttartóinkat is, kik ügyeiket intézik, a mondott két ünnepen szokásos csekély ajándékokkal (munusculis) meg'tisztelni. 6. Minthogy szántóföldeket nekik nem adhatunk, a fölmerülő királyi adónak (regalis collecte) csak a felét tartoznak nekünk beszolgáltatni. 7. Ugyanők és ujfalusi népeink, kik a szent Domokos temploma körül laknak, két és nem több mészárszéket tarthatnak, de csak birka-, kecske- és sertéshús elárusítása végett, tekintet nélkül esztergam-városi mészárosainkra. Mindegyik mészárszék vasárnaponkint egy-egv darab, két dénár értékű, sültnek való húst ad tiszttartónknak, mint ezt ρ e g e η i népeink is teszik. (Ρ e g e n, a káptalan ezen faluja a váraljában terült el. De vájjon ott-e, a hol ma a főszékesegyházzal szemben, Szentgyörgymezőhöz tartozó Uri-utcza vonul végig, vagy hogy a völgyben a várhegy és Szenttamás hegye közt, a mai Kis-Léva táján ? ekkorig meghatározni nem tudom.) 8. Haki örményi vagy ujfalusi népeink közül gyermektelenül meghalna, örökösei összes hagyatékából csupán negyven dénárt fognak nekünk fizetni. (A káptalan függő pecsétjével ellátott eredeti okirat megvan az esztergOmi főkáptalan magán-levéltárában, 24. fiók, 1. nyaláb, 20. szám.) Pór Antal. Velenczei dukátus
(arany)
árfolyama
Pozsonyban
1443—1455.
Ezen
folyóirat VII. kötetében (1900. évi folyam) a pozsonyi pénzérték-viszonyokról a XV. század közepén, értekeztem forrásul főképen a kamara-
159
számkönyveket használván fel. Ezen codexek tanulmányozása közben több, .számszerint 6 adatot leltem, a mely a velenczei dukátus (vagy zeechina) akkori árfolyamára vetett világosságot. Ezen adatok szerint a velenczei arány 2-17—4-76%-nál kevesebbre becsültetett, mint a magyar aranyforint. A számkönyvekben található s idevonatkozó hetedik adat 1443. év június 1-éről akkoriban elkerülte figyelmemet, a miért is azt a VII. kötet 391. lapján szerkesztett táblázat kiegészítésekép itt szószerint közlöm : „Item auch an dem tag hab wir verwexelt 6 guidein ducaten di vns der Mathia Oxl am dreisgist gebn hat vnd hab yden gebn vmb 200 den. das ich an ydem ducaten verlarn hab 10 den" . . ,1) A táblázat első és második çovata közé tehát időrendben beszúrandó ezen adat, a melynek figyelembevételével a hétízbeni árveszteség összege 1199 dukátus után 8840 dénárra rúgott, úgy, hogy egy dukátusra 7'37 dénár árveszteség jut (a magvar aranyforint árfolyamához hasonlítva). Ezen összevetés alapján 1443 — 1445 közt, a midőn a magyar aranyiorint 210 bécsi dénárral egyenlősítve volt, 7-39 fillérrel, vagyis З'бЗ^о-ка! volt silányabb a velenczei dukátus', 1453. évben pedig, a midőn 23u bécsi dénárt számítottak a magyar aranyforint •darabja, után, δ fillér, vagyis 2-17% volt a dukátus árfölyamkülönbözete. A velenczei arany törvényes (azaz a pénzverési utasításokban megjelölt) finom súlya 3-495 gr. volt, a magyar, aranyforinté pedig 3-514 gr., úgy, hogy a két pénz törvényes veretését feltéve, a velenczei dukátus csak 0,54°/o-kal,. vagyis körülbelül 1 dénárral különbözött a magyar aranyforinttól. Bizonyos tehát, hogy Pozsonyban a forgalomba került velenczei •aranyak nem voltak teljes súlyúak. Kováts Ferencz. A bécsi fazekas művek. A 17. században, szekereken és hajókon,
tömérdek bécsi cserépedény került Magyarországba. A dunamenti városok piaczait sőt boltjait is elárasztották ilyen bécsi edényekkel, s a hazai magyar és német fazekasok munkáit napról-napra jobban leszorították. A bécsi cserépedények nagy elterjedését szilárdságuknak tulajdonították. Lehetséges ugyan, hogy e tekintetben a magyar fazekasok művei nem versenyezhettek a bécsiekkel, de annyi bizonyos, hogy a magyar fazekas ipar a 17. században már erősen kifejlett, s egyik-másik iparosunk müve messze földön keresett volt. Különösen elhíresültek az ú j k e r e s z t é n y e k (anabaptisták) cserépmívei, a melyeket igen jó áron fizettek. A 17. századi leltárakban lépten-nyomon találkozhatunk ilyen kifejezésekkel : •új k e r e s z t é n y e d é n y e k , ú j k e r e s z t é n y k o r s ó stb. A hazai fazekasoknak úgynevezett f e к e t e k á l y h á i is nagy keresetnek örvendettek. A komáromi fekete kályhákat a s ó s - s z e k e r e s e k még Debreczenbe is elvitték, s ugyanezen kályhákat több helyen utánozni is megpróbálták. A dunamenti városaink iparosai a 17. században mindent elkövettek ugyan, hogy a bécsi fazekasok versenyétől szabaduljanak, de fáradozái) К. XII. — 62, lap.
160
saikat siker nem követte. Még1 ha városaink a magyar ipar érdekében: megkísértették volna is a bécsi edénykereskedők kitiltását, az udvari kamara e kitiltást amúgy sem tűrte volna. Különben is, a mi városaink, nem nagy veszedelmet láttak a bécsi cserépedény térfoglalásában. Világosan látszik ez Komárom város rendeletéből. E városban a fazekas ipar a 17. században igen sok embernek adott kenyeret, . mivel a fazekasok művei jó hírnévnek s nagy keletnek örvendettek. A bécsi verseny tehát: leginkább őket sújtotta. Mikor a jó fazekasok védelemért a városi tanácshoz fordultak, a nevezett tanács 1680-ban a következő rendeletet bocsátotta ki : « „ Az komáromi fazekas czéhbeli mesterek és komáromi cserépedénynyel kereskedők között illyetén módon determináltatott : elsőben m i v e l n y i l v á n v a l ó d o l o g , h o g y az b é c s i f a z é k t o v á b b t a r t , m i n t a z i t t v a l ó m u n k a , és azelőtt is nem tilalmaztatott, hogy ne árulhassák az itt való kereskedők; azért ezután is az komáromi kereskedők, "mint annak előtte, az bécsi fazekat szabadon árulhassák. Másféle cserépedényt pedig, kit a7. itt való czéhbeli mesterek nem tudnak csinálni,, azt szabad lészen házon és házaikban az kereskedőknek árulni l de piaczon. nem. Az olyan cserépedény pedig az mineműt az itt való fazekas czéhbeli mesterek csinálnak, semmi úttal az vásárokon kívül sub confiscation© ne merészeljenek se titkon, se nyilván az vásáron árulni, hanem öszszességgel máshova eladni megengedtetik. Az fekete kályhát. pedig se üdőközben se vásárokon nem engedtetik, hogy az fazekas czéhbeli mestereken kívül sub confiscatione valaki árulna"1). Dr. Takáts Sándor. !) Komárom városi levéltár 7. számú jegyzőkönyv.
HÁBORÚSÁG ESZTERGÁM VÁROS ÉS AZ ESZTERGAMI KÁPTALAN KÖZT Á VÁM MIATT. Irta:
PÓR
ANTAL.
Eltekintve attól, hogy az esztergami káptalannak számba vehető földbirtoka nem volt a XIII. század előtt, amit okiratilag be lehet bizonyítani ; annyira semmi se czáfol reá prépostja és tagjai amily egyhangú, épp oly jóhiszemű bevallására, hogy t. i. szent István király alapította a káptalant és javadalmazta, tagjait aránylagosan,*) azaz körülbelül az 1397. évi állapot szerint, mint a nyomasztó szegénység,melyben a káptalan a XII., XIII. söt XIV. században leledzett, amin segítem az érsekek, királyok és pápák ismerték szinte folytonos föladatoknak. Igy már Martirius érsek 1156-ban hetven kisebb-nagyobb falu tizedét engedte át esztergami kanonokjainak, akik az ö koráig vacsora nélJcül szükölködének.2) Jób és ulána Bánci 3 ) István érsekek káptalani testvéreiket az esztergami bordézsmával ajándékozták meg, melynek élvezetében III. illetve IV. Incze pápa megerősítette őket. — I. János érsek tekintettel az esztergami káptalan szegénységére, hogy kietlen helyzetén segítsen, a nagyszombati egyház jövedelmeit, nevezetesen tizedét engedte át neki (1211. febr. 11.), hogy abból mindegyik kanonoknak naponkint egy-egy fehér czipó — és, ha telik, kevés sóba-főtt jusson. Odaadta már előbb a búcsi templomot és a mocsi kápolnát, hogy szent Adalbert, mint az egyház védő szentje ünnepén, — továbbá szemerei tizedét, hogy annak jövedelméből mindszent napján (november 1.) ünnepi ebédet kapjanak a kanonok urak. III. Incze pápa mindkét rendelkezést jóvá hagyta, míg III. Honorius pápa általában megengedte, hogy az esztergami főtemplom jövedelme más templomok javadalma hozzácsatolásával gyarapíttassék. — Még a XIV. században is (1314. április 22.) Gyermek Teofil, az esztergami prépostok egyik legerélyesbike, a káptalan élén II. Tamás érsek elé járulván, bemutatta !) In membris proporcionabiliter. . . olv. Visitatio E. M. Strigoniensis anno 1397. Közli Kollányi Ferencz a Történelmi Tár. 1901. évfolyama 79. lapján. 2 ) Knauz, Mommenta Eccl. Strigon., akit rövidség okáért csak így idézek : Kn. I. 107. 3 ) De Bancha, kit tévesen Vancsainak is hínak. Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
11
162
neki elődje, Benedek választott érsek levelét, melylyel a kéméndi. (Esztergám vármegyében) tizedet a káptalannak engedte, hogy jövedelméből, csakúgy mint a nagyszombatiból, a káptalanbeliek zsemlyéket (similas, fehér czipókat) kapjanak. Tamás érsek megadta erre az engedelmet, de oly föltétel mellett, hogy a naponkénti kiosztásnál a prépost és olvasó kanonok, már mint az egyház első méltóságai se kapjanak egy czipónál többet. 1 ) Persze sokan voltak a káptalanbeliek. Még 1397-ben is kanonok 39 és 12 prebendárius (javadalmas segítő pap), ide nem számítva a különféle más segítőket, oltárosokat, énekeseket, tanítókat, mestereket, kispapokat, tanulókat, kiknek száma előbb, midőn az állapotok szorosan rendezve s az állások száma meghatározva nem volt, még több lehetett. S így nem csoda, hogy IX. Bonifáczius pápa 1391-ben, midőn a budavidéki sasadi és őrsi plébániák javadalmait Zsigmond király kérelmére az esztergami káptalanhoz csatolá, ennek jövedelmeit még mindig elégteleneknek jelzi,2) pedig ekkor már valamennyire megvelőzött az esztergami főszékesegyházi káptalan fekvőségekben, tizedekben és egyéb jövedelmekben, mint ezt a 1397. évi visatatio canonica jegyzőkönyvéből megértjük. 3 ) Az esztergami káptalan e szűkös helyzete indította királyainkat arra, hogy kanonok „testvéreiket" megsegítsék.4) Az első III. Béla király volt, ki e végből az esztergami piacz vámjának két (negyed-) részét a káptalannak adományozta 1174-ben. 5 ) *)Kn. I. 153., 186., 195., 197., 239., 356., II. 679. —Fejér, CD. IV/III. 556. — Nagy-Szombat és Kéménd tizedéhez utóbb hozzá került Nagy-Sarlóé is — az 1397. évi kánoni vizitáció szerint azon mindennapi kenyér váltságául (?), melylyel az érsek tartozott azoknak, kik az istentiszteleten megjelentek. A kanonokok az istentisztelet gyarapítása végett ezen régi szokást visszaállíttatni kérik, amikor minden kanonok, ki karingbe, — mint az esztergamiak mondják — gyolcsingbe öltözve (indutus superpellicio) a konventuális misét végig hallgatta, egy napra elégséges kenyeret és három dénárt (mintegy 30 fillért), — aki pedig a délesti istenszolgálaton, a vecsernyén is részt vett, még kél dénárt kapott, {Tört. Tár. 1901. évfolyam 86. lap.) 2 ) Vatikáni magyar okirattár, I/III. 164. 3 ) L. Kollányi idézett másolatát a Tört. Tár. 1901. évf. 81. és köv. lapjain. 4 ) Midőn úgy találjuk, hogy királyaink az esztergami főegyházi kanonokokat testvéreiknek czímezik, megerősítést nyer az 1397. évi kánoni látogatás jegyzőkönyvének azon előadása, mely szerint a káptalani urak úgy hallották öregeiktől, hogy egykoron a király és királyné ő felségeik hódolatból a főegyház és papjai iránt, fölvétették magokat a kanonokok közé, de javadalmazást nem kértek, (sine prae. bendis tarnen!) Tört. Tár, 1901. 99. . 5 ) III. Béla király ezen adománylevele elveszett ugyan, de egy másik, reánk maradt okiratában megemlíti ez adományát, mint amelyet Bánfi Lukács érsek idejében tett. Minthogy pedig Bánfi Lukács mint érsek 1174 után, III. Béla pedig mint király 1174 előtt elő nem fordul, a szóban forgó adományozás csakis ez évre tehető: (Kn. I. 123.)
163
Ezen adományát III. Béla király 1188-ban megszerezte, megjobbította azzal, hogy a mondott vámjövedelem harmadik negyedét is a kanonokoknak fölajánlotta és csak a negyediket tartotta fönn saját rendelkezésének.1) — Végre Imre király 1198-ban megerősítvén boldogult atyja imént említett kegyes adományát, melylyel az esztergami vám három negyedrészét az esztergami egyház kanonokjainak átengedte, a maga részéről saját lelki üdve megváltására a negyedik részt is fölajánlotta. 2 ) Sőt, minden kétség kikerülése végett, hogy az esztergami káptalan örökkön-örökké békességben bírhassa az atyja s az ő kegyes· intézkedéséből az esztergami piacz vámját. Imre király 1201-ben, a püspökök és főurak tanácsára, magát az esztergami vásártért a rajta levő házhelyekkel, házakkal és épületekkel együtt a kisdunai révtől, ahol a halakat „bárkák"-ban tartják, egyenesen kelet felé indulván a határárokig, és innét a Héviz tava mellett elhaladva egész a (nagy) Duna révéig az egész területet, az ott lakó zsellérekkel együtt, az esztergami egyháznak és a benne székelő testvéreknek adta, ajándékozta és átruházta örök birtokul. Elrendelte továbbá, hogy a körülírt területen lakó vendégnépek és zsellérek el legyenek különítve a latinok városrészétől (vicus) és a latin városrészben lakóknak semmiképpen (nullo iure) se legyenek alávetve ; hanem a földbért, a szokásos adót és ajándékokat, amint erre az egyház egyéb szabad vendégnépei (hospites) kötelezvék, a testvéreknek vagyis a káptalannak szolgáltassák ki, mely teljes jogon ítélkezzék fölöttök mindenkoron. Minthogy pedig a királyi udvarnokoknak a szent Lőrincz temploma kerületéhez tartozó, tehát közbeneső földjeit (házait, házhelyeit) Job érsek kérelmére szintén a káptalanbeli testvéreknek ajándékozta Imre király, nehogy emez udvarnokok ürügyet keressenek a káptalanbebek megzavarására, 3 ) ugyancsak Imre király a következő 1202. évben szinte szószerint ismétli imént előadott adományos levele tartalmát és kibővíti azt a káptalannak átengedett összes terület újabb helyrajzával. Mely földnek — úgymond — mennyisége és fekvése ekkép határoltatik : keletről van az út, mely a kapu felé vezet ; éjszakról a kis Dunáig terjedő árok ; dél felől a szent Miklós templo1) Kn. I. 137. 2 ) Kn. I. 156. — Az esztergami káptalan sietett ezen bőséges adományt a római szentszék által megerősíttetni. III. Ince pápa tehát az esztergami vásártérnek vámja (tributum) nemcsak azon részét, melyet a jeles emlékű Béla király ajándékozott az esztergami káptalannak, hanem azt is, melyet fia és utóda Aimerióus (Imre) király az esztergami egyháznak adott és amelyet a káptalan tényleg jogosan és békességben élvez, megerősíti dedato 1199 márcz. 10. (Kn. I. 159.) 3 ) Hogy Imre király helyesen látott a jövendőbe, kitűnik Miklós nádor 1221-ben kelt leveléből, melylyel az udvarnokok Imre király által a káptalannak adott földjét, a hajdani birtokosok követelődzése ellenében a káptalannak itéli oda. (Kn.'l. 231.)
11*
164
mától és a kis Duna részétől kezdve, ahol a halakat tartják és árulják, a vásártér. 1 ) Világosan kitűnik e levelekből, hogy Imre király az egész területet, mely egye.s vonalban a mai Budautczától a ferenczrendi barátok és a királyi városi plébánia temploma mentén a kis Dunáig terjed, lefelé innét, beleszámítva a kis Duna partján fekvő házakat a SzentLőrinez-utczáig, a Szent-Lőrincz-utczától az árokig vagyis az egykori „czifra" (Gábris-)hídig és a kis Duna mellett levő újhídig, a mai kispiacczal, a szent-tamási és az akkor még be nem épített vízi-városi részszel, egész a mai primási palotáig, melynek közelében volt a nagydunai rév, a káptalannak ajándékozta. A hévíz tava, melyet e sorok írója még látott, a fürdő-vendégfogadó helyén állott. A Buda-utcza, „az út, mely a kapuig (vagyis a mai kapu-iskoláig) vezet," még teljesen nem lehetett kiépítve, minthogy tt/nak és nem utczának neveztetik. A latinok városrésze az Öreg-utcza (ujabban Jókai-utcza) tájéka volt ; ott állottak a latinok áruházai is. A szent Miklós temploma helyén vagy közelében épült a királyi városi plébánia mai temploma. A kis-dunai rév azon, a nevezett plébánia-templom közelében kivölgyelt tér, ahol még nem régen a lovakat úsztatták. Ezen rév fölött vannak mind e napig kikötve a haltartó bárkák. Minthogy pedig a mai megyeház, városház, az egykori gymnásium, a mai népiskola, reáliskola sokkal későbbi építmények, a vásártérnek már azért is tágasabbnak kellett lennie, hogy elférjen rajta a sokadalom, mely Esztergám székesfőváros vásárait Európa minden tájékáról látogatta. Imre király ezen nagylelkű adománya által, melyet utódai az Árpád házából készségesen megerősítettek, az esztergami káptalan Esztergám város igen jelentékeny részének lett, törvényes ura, mely uraságot fokozta, hogy az érsekek kegyességéből az esztergami hegyeken a szőlődézsmát is a káptalan szedte, valamint hogy II. Endre király a kakati (párkányi) királyi révet, ahol a mindenünnen érkező kereskedőkre elég súlyos várnot róttak, 1215-ben szintén a főkáptalannak engedte át, mert — úgymond — nem akarja, hogy az esztergami érsekségnek, mely Esztergám vármegyében immár az örökös (fő) ispánságot elnyerte, valamely királyi ispán zavart és kárt okozzon. 2 ) Kétségbe vonni ugyan nem lehet Imre király adománya szigorú törvényességét, hisz a király sajátja volt, amit a káptalannak adott. Némi méltánytalanság rejlett benne mégis, hogy a területet, mely e^dig Esztergám királyi városhoz tartozott, habár . talán csak tényleg a megi) Kn. I. 162. 2) Kn. I. 207.
165
szokás útján, a latinok, vagyis a városi urak hatósága alól kivette és a káptalan hatósága alá rendelte Esztergámban, ugyanis, mely tekintélyes szőlőhegyek alján a kis Duna partjáig terjed, a hegyekből lerohanó záporvizek által kivájt árkok (fossata) határolták, az egyesítés legújabb koráig, a város belső területét. Az egyik árok, mely a szenttamási kápolna mellett lezúgó záporvíz által keletkezett, és melynek partjait — mint említők — már akkor két híd kötötte össze, a káptalan területét határolta; a másik árok, mely mellett manap az Ároksor vonul végig s melyet az Angyalhíd köt össze, a királyi városnak képezte határát. Itt állott a város kapuja is azon út mentén, mely Esztergámból Dorogon, Csabán és Szent-Jakabon át Budára vezetett. 1 ) Tekintve továbbá, hogy minden vám korlátozza a kereskedelmet, melyből Esztergám királyi város polgárai jólétöket első sorban merítették, tekintve végre, hogy midőn Imre király a káptalannak adta a vámszedés jogát, Esztergámban oly viszonyok állottak be, melyek következtében a kereskedelem ott igen megcsappant, jóllehet ennek oka a káptalan nem volt: csodálkozni azon nem lehet, hogy az antagonismus, de talán ennél is több, az ellenszenv a polgárság és káptalan közt mind élesebben kifejlődött és végre engesztelhetetlen háborúságban tört ki. A viszonyok pedig Esztergámban az által változtak, hogy Imre király ugyanazon oklevelében, melylyel az egész vámot káptalannak engedte át, egyúttal az esztergami királyi várat az érseknek ajándékozta királyi palotájával együtt, csak azt kötvén ki, hogy az érsek úr öt szükség esetén a várba befogadni köteles.2) — Jóllehet a királyi palota egyhamar nem került még az érsek teljes birtokába, Esztergám megszűnt a király székhelye, az ország székesfővárosa lenni, miáltal kereskedelmének, iparának, jólétének lassan-lassan ina szakadt, mely sülyedését az Anjouk minden jóakaró igyekezete se tudta megállítani. Hozzájárult mind e bajokhoz, hogy Esztergamot, értem a város összes lakott területét a tatárok 1242-ben teljesen elpusztították, mint ezt Rogerius mester, váradi kanonok Siralmas Énekéből körülményesen tudjuk, 3 ) és a lakosságot mind a kard élére hányták. Nem hiszem, úgy!) Később, a XIV. század közepén, midőn a Csanád érsek által megnépesített érseki város, melyet akkor Német-városnak hittak, ma Vizi-városnak hínak, megalakult, ezt ismét egy vízvájás választotta el a káptalani Szent-Tamástól; az, mely a napjainkban
úgynevezett
Malyamalom és fürdő közt vitte le a hegyi vizet a
Kis-Dunába. A szóban forgó malom és fürdő jelenleg az esztergami takarékpénztár tulajdona. 2 ) Kn. I. 156. 3 ) Jó magyar fordításban Szabó 2. füz. 45. és köv. lapok.
Károly,
Magyarország tört. forrásai I. köt.
166
mond a nevezett író, hogy tizenöten maradtak volna életben az egész városból. A várat azonban megtartotta Simon, a Spanyolországból,. Aragóniából származott vitéz, a Nagy-Martoniaknak, kiket akkor Bajótiaknak, utóbb Fraknóiaknak hittak, ose.1) A várba menekülének a városiak közül is néhányan, kik. — kétséget nem szenved — férfiasan közremüködének annak védelmében és közvetve menekülésükön. — IV. Béla király a tatárok elvonulása után Dalmácziából visszaérkezvén,, azon félelmében, hogy a tatárok megint visszatérnek, Esztergám városa maradék polgárait, kik a tatár veszedelmet elkerülték, valamint azokat,, akik latin földről újból hozzájok csatlakozának, hihetőleg ezek szabódására, 2 ) de a főurak tanácsára is, az esztergami várba elhelyezte.. E végett átengedvén Bánci István érseknek a királyi, délnek fekvőpalotát, továbbá föntartván a kolostort, ahol a kanonokok laktak, a. préposti udvart és a czínterem vagyis temető tekintélyes részét egyházi czélokra: a várnak többi, éjszaknak fekvő helyiségeit az érseki palotával együtt a polgárokoak adományozta lakóhelyül, hangsúlyozván ésbiztosítván az érsekség eddig élvezett jogait a polgárokkal szemben. 3 ) — Azt meg is tette, hogy a káptalant Fülöp pilis-vármegyei ispán által újból beigtatta az esztergami vámszedési jog teljes birodalmába. 4 ) Esztergám a tatárjárás után tényleg megszűnt az ország fővárosa lenni, jóllehet helyette még más főváros nem keletkezett: Béla király jóllehet a Nyulak (a mai Margit.) szigetén tornyot építtetett, ezzel szemben a mai Ó-Buda azon részét, ahol a Szent-Péterről és Pálról nevezett káptalan lakott, szintén megerősíttette, sőt az új-pesti (budavári)· hegynek felső részét kőfallal bekeríttette, hol itt, hol ott lakott, állandó székhelye nem lévén. Viszont, minthogy a tatárok az^ esztergami palotákat és kőházakat föl nem dúlták, az oda. költözködő belföldiek és. külföldiek ezeket elfoglalták, faházakat is hamarosan építhettek : Esztergám úgy ahogy gyorsan összeszedte magát. De a külföldi kereskedők,, kik az előtt elsősorban Esztergamot látogatták meg árúikkal, kezdettek. !) A Nagy-Martoniak leszármazását megírtam a Turul 1889. évfolyamában. ) Nem látszik valószínűnek, hogy a polgárok ekkora veszedelem idején arra. gondoltak : miképen meneküljenek a káptalan felsősége alól ; de kétségtelen, hogy már előbb, II. Endre életében szereztek magoknak ettől a gyönge királytól oly leveleket, melyek a káptalan jogait sértették. Valamint kétségtelen az is, hogyc Róbert esztergami érsek idejében (1226—1239) a latinok s egyéb polgárok megtagadták a. káptalannak a vámfizetést, amiért a király, midőn atyja III. Béla és Imre bátyja adományait a káptalan érdekében megerősíté, egyúttal megsemmisítette mindazon leveleit, melyeket a vámszedési jog ellen tőle fölkértek. (Kn. I., 311. 425.) 3) Kn. I. 375. ded. 1249. márcz. 15.· 2
4
) Kn. I. 386. ded. 1251. május 19.
167
egyéb vidéki központokat : Székesfehérvárt, Budát, Pestet, Győrt is fölkeresni. Ez a középkor szellemében törvényi elen eljárás volt, minthogy Esztergám mintegy árumegállító jogot (Stapelrecht) élvezett, amennyiben minden külföldi árút legelőbb Esztergamba kellett hozni, hogy itt kibontatván, a harminczadot a királyné részére megvegyék raj:a, továbbá megvámolják a káptalan javára és csak ezután vihették e h d á s végett az ország egyéb piaczaira.. Ha az esztergami polgárok helyesen fölfogják vala emez előnyös helyzetöket, az összes magyar közvelítö kereskedelmet lefoglalhatták volna a maguk számára. Ök maradhattak volna a magyar kereskedelem kizárólagos központja. Haki külföldi portékát akart vásárolni, annak Esztergamba kellett volna jönnie, mert legolcsóbban itten kaphatta. Esztergám tehát az ország leglátogatottabb, leggazdagabb és leghatalmasabb városa leendett továbbra, ahova királyainknak, kik állandó helyöket az országban egy századon át nem találták, vissza kellett volna térniök. Hanem az idegenek dölyfös nagyképűsége, melyről már Rogerius mester tudott és talán a .papgyűlölet elvakította a latinokat, a polgárság vezéreit. Nem azt nézték, mi válhatik hasznukra, hanem azt, mi károsítja leginkább a vámjövedelmet élvező káptalaniakat. IV. Béla király leveléből értesülünk e fonák eljárásról. Jóllehet — úgymond a király — az Esztergám városában fizetendő vám az ottani káptalant illeti, valaminthogy azt régi helyes szokás szerint mégis fizették neki, a tatárjárás után az esztergami polgárok ezt megakadályozni igyekeztek, állítván, hogy a posztók és egyéb áruk után, melyeket idegen országokból és tartományokból Esztergamba hoznak, a szokásos vámot meg kell ugyan fizetni, ellenben oly árúk után, melyeket Fehérvárról., Budáról vagy Magyarország egyéb városaiból hoznak Esztergamba, vámfizetség nem jár. A káptalan a város és saját érdekeit szeme előtt tartván, ezen káros eljárás miatt pört indított a király előtt és bebizonyította, hogy a polgároknak nincs igázok, mert a latinok és minden más polgárok a posztók és egyéb árúk után, melyeket Fehérvárról, Budáról, Pestről vagy az ország bármely városából Esztergamba hoznak, a káptalannak vámot fizetni tartoznak, aminthogy a tatárjárás előtt mindig fizettek is.1) Egy ízben, Robert érsek idején — mondák a hites !) A káptalan megbízottjai Nagy Lajos király előtt 1365-beu bemutatták IV. Béla királynak 1255-ben kelt levelét a következő tartalommal: cum super facto dicti tributi inter prescriptum capilulum Strigoniense ас ciues de e'adem Strigonio lis et contencionis materia coram ipso domino Bela Rege diucius fuisset uentilata, Prepositus ac capituluTi per prelatos et mullarum ecclesiarum capitula, per Comités, qui Strigonij comitatum pro tempora tenuissent, quandem ex ipso tributo percipientes
168
tanúk — megtörtént, hogy a latinok a vámfizetést megtagadták; de az érsek ez okon a hivek közösségéből kiigtatta, exkommunikálta őket és előbb föl se vette ismét, míg esküvel nem fogadták, hogy azontúl a vámot megfizetik, amit meg is tőnek. Béla király tehát tanácsot ülvén az ország világi főuraival, úgy ítélt, hogy ezentúl, haki posztót vagy egyéb portékát hoz Esztergamba, akár az országban, akár az országon kívül vette azt, a szokásos vámot a káptalannak megfizetni tartozik, kivévén az olyan árúkat, melyekért a vámot Esztergámban már megfizették, aztán innét kivitték, de később újra visszahozták, ezek után másodszor fizetni senki se tartozik.1) Más vereség is érte Esztergám latin urait. 2 ) Minthogy a vár azon részében, melyet lakóhelyül kaptak, kezdettek palotákat építeni és garázdálkodni, a király kitiltotta őket a várból, leparancsolta őket innen és utasította, hogy vonuljanak vissza az eredeti latin városrészbe. Az érseknek pedig véglegesen átengedte (amint ezt már Imre és II. Endre királyok tevék) az egész várat a vár aljával és a nagydunai révvel együtt, hogy ott új várost alapíthasson és a Duna révében vásárt tarthasson,3) V. István király, ki atyját, IV. Béla királyt a trónon követte, elődei porcionem, ac alios Regni magnates et quosdam Ciuitatis Strigoniensis ciues probassent euidenter, Quod undecunque pannos uel alia mereimonia, de quibus Strigonij tributum solutum non fuisset, illuc portari contingeret, tributum ex bijs deberent soluere consuetum Ipse itaque dominus Bela Rex audit s et intellectis parcium racionibus decreuisset secundum eleccionem et uoluntatem ciuium predictorum, quod sex de testibus Capituli, videlicet Tomas lector Agriensis pro se, Farcasius Archidiaconus de Borsua pro capitolo Agriensi, Stephanus comes filius Martini, Jakou comes fráter Martini Bani, Sefridus de Zendyn (sic, valószínűleg Szölgyén), comes AlbensisItem sex alij de eodem capitulo Strigoniensi : Philippes prepositus, magister Paulus lector, Vincencius Archidiaconus Nitrensis, Bensa cantor Andreas prepositus Sancii Thome et Nicolaus Sacerdos, pro fundanda super premissis intencione capituli memo rati prestare deberent apud ecclesiam Sancti Regis de Strigonio (a Szent-Királyi János-lovagoknál) Sacramentum ; qui omnes loco et termino ad hoc statutis iuramentum huiusmodi, presentibus coram Lorando palatino et comité posoniensi prestitissent super eo : quod Latini et ciues Strigonienses de panuis et alijs merciraonijs, que de Alba, de Buda et de Pesth et undecunque de alijs locis Hungarie Strigonium defferrent, de quibus scilicet prius Strigonij tributum Solutum non fuisset, ipsi capitulo tributum soluere tenerentur." (Az esztergami
káptalan magánlevéltárában,
47. fiók, 4. nyaláb, 1. szám.)
Kn. I., 424. ded. 1255. okt. 14. 2
) „A francziák és lombardok (tehát a latinok), kik miotegy urai valának Esztergám városának, mely Magyarországon valamennyi városnál, mindnél külömb vala", írja Bogerms mester Szabó-nál idézett művében a 45. és 47. lapon. 3
) Kn. I., 439. ded. 1256. dec 17.
169
rendelkezéseit örökös alamizsna czímén a maga részéről is megerősítette, megbízván Mojs nádort, hogy Esztergám vármegye birodalmába Fülöp érseket, az esztergami váméba pedig az esztergami káptalant beigtassa. Amit a nádor, senki ellent nem mondván, meg is tett. 1 ) Ezen világos királyi határozatokat, melyek értelmét elcsavarni nem lehetett, a polgárok siketségre nem vehették, de hogy meg nem nyugodtak rajtuk, annak kétségtelen jele, hogy immár a kápt^an bortized-jövedelme ellen fenekedtek. Mint ez 1848-ig gyakorlatban volt, szüretkor a szőlők közelében, az út mentén helyiséget rendeztek be ahol a tizedelést végezték. Igy cselekedett már akkor, a XIII. században a káptalan, félszert készíttetett a határban, ahova a dézsmát le kellett adni. Az esztergami polgárok e szokásos berendezést figyelmen kívül kezdték hagyni ; aki dézsmát akar — mondogatták — jöjön a házhoz, ott megkaphatja. Czélja pedig ez ellenkezésnek csalás volt, mint ezt IV. László király leveléből értjük. Tapasztalván — úgymond a király — hogy némely esztergami polgárok a káptalannak tartozó dézsmájokat nem a dézsmálás végett fölállított félszerekben adják meg, hanem házaikban — csalnak. Ám legyen! Tartsák meg az ily csalók a tizedet, de ha rajt' éretnek a csaláson, a többi kilencz részt szedjék el tőlük. 2 )
Ugy látszik, ezen az időben nem éppen szokatlan eljárást megkísérlették végre hajtani, mire azonban a polgárok közös elhatározással úgy feleltek, hogy a tizedadást két évig makacsul beszüntették, amiért viszont kártérítésül 200 márka ezüst és 20 hordó bor fizetésében marasztalták el őket. Ekkor azután könyörgésre fanyalodtak, hogy könyörüljön rajtok a káptalan, mert ez idő szerint amúgy is nagy szükséget szenvednek ; hisz ezentúl — erősen ígérik — László király rendelete értelmében készséggel megadják a köteles tizedet akár a határban, akár a félszerben, vagy ahol a káptalannak tetszik, esküttet is adnak a tizedszedö mellé és kötelezik magokat a fönt kiírt 200 márka fizetségre a perindítás előtt, ha legkisebb zavargást vagy konokságot tanúsítanának. A káptalan a polgárságra kirótt bírságot ez Ígéretre !) Kn. I., 575,576. ded. 1270 május 13., 18. Ekkor értesülünk, hogyan oszlott meg a vám jövedelme : 2/2o-át tized czímén kapta az esztergami szent-tamási prépost, 3 /20-át régibb adományozás czímén az esztergám-szigeti szent-benedek-rendi apáczák, 15 /2o-ot az esztergam-főegyházi káptalan. Ezen kulcs szerint osztotta föl a káptalan 1397-ben is a vámátalányt: háromnegyed részét megtartotta magának, a négyedik pedig felközőlte a szenttamási préposttal és a szigeti apáczákkal valószínűleg úgy, hogy három ötcdöt az apáczák, két ötödöt pedig a prépost kapott, de ez nincs kifejezve az 1397. évi canonica visitatióban. L. Tört. Tár., 1901., 82. 2 ) Kn. II., 56. ded. 1276. julius 1.
170
leszállította kétszáz márkáról hatvan márkára és tizenöt hordó bor helyett beérte nyolez hordóval. 1 ) Sőt a jó viszony a polgárok és káptalan közt megizmosodni látszott, midőn a káptalan vámszedő házát a hozzá tartozó területtel együtt a városháza építésére (pro edificacione domus iudicialis ciuitatis) a tanács kérelmére átengedte, mert — mondának — másképpen városházat sem építhetnénk.2) Viszont a káptalan megnyugtatására kötelezték az összes városi és idegen kereskedőket, hogy a vámot a káptalannak, ahol ez akarja, akár a város kapujában, akár az ő, a latinok városrészében (in vico nostro), akár árúházaikban, akár a vásártéren okvetr lenül megfizessék. Az ellenszegülök ellen a káptalani vámszedőknek segítséget adnak, ha kívánják ; semminemű kártevést., csempészséget. vagy akadékoskodást nem tűrnek, hanem mindennek úgy kell történnie, mint az Béla király privilégiumában foglaltatik. Ha pedig bármely ürügy alatt nehézséget támasztanának a város elüljárói, a káptalan maga területén épített városházát, legott visszaveheti, melyet ha pör nélkül visszaadni a város nem akarna, azonnal száz márka bírság megfizetésére köteleztetik.3) Ekkor meg, miután a város ideig-óráig megnyugodott, a külföldi német, nevezetesen bécsi kereskedők kezdettek a káptalannal ellenkezni és árúikat fizetség nélkül vizén és szárazon Magyarországba esempészni, állítván,, hogy az élésnemüek : buza, rozs, árpa, zab, borsó, , bab, répa, zöldség s egyéb veteményekből vámot fizetni nem tartoznak, míg András jogtudor és esztergami prépost-ez állítás ellenkezőjét vitatta Ladomér esztergami érsek és örökös főispán előtt, ki hiteles és eskü alatt kivett tanúzásokból annak tudomására jutott, hogy a fölsorolt árúk után vámot kell fizetni, amiért ítéletileg kimondotta, hogy minden kereskedő, ki árúit, legyenek azok akármilyen neműek és fajúak, Magyarországba hozza eladás végett, a törvényesen megszabott vámot megfizetni tartozik.4) De a németek veszteg csak nem lehettek, mint ezt IV. László királynak élete utolsó, jobb fordulatában az esztergami káptalan részére kiadott levele tanúsítja. E gyönyörű bevezetéssel ellátott levelet akkor iratta a nemes gondolkozású, de gyönge jellemű fejedelem, midőn !) En. II., 156. ded. 1282. nov. 8. Boros hojdó (tunella, kistonna), melybe száz cubulus (köböl, csöbör, vödör) bor fért; minthogy egy csöbör nyolez itezét tett, egyhordó bor 800 iteze volt, ami megfelel tiz pesti akónak. 2 J Ezen átengedett vámház — úgy vétem — ott feküdt a piaezon, ahol később a „Fekete Sas"-ról czímzett vendéglő, utóbb kaszárnya, legújabban a járásbíróság épült. 3) En. II., 181. ded. 1284. június 4. Kn. д.. 175. ded. Esztergám, 1284. febr. 20.
17 î
„testvérei", az esztergami kanonokok közt időzvén, megcsömörödve ifjúkori botlásaitól, azon gondolkozott, hogy komolyan hozzá fog élete megjobbitásához, az ország gondosabb, igazgatásához s a csapongó szabadosság megfékezéséhez. A káptalan eléje terjesztette ekkoron leveleit, melyeket Imre és Béla királyoktól nyert az esztergami vámszedésre nézve, s a melyeket — jóllehet a napnál világosabbak. — hamis, és gonosz értelmezéssel csorbítani szándékoznak az egyház rosszakarói, kik, hogy a vámfizetést kikerüljék, Esztérgamot elkerülik, a miért a bevett törvényes szokás szerint megérdemelnék, hogy becsempészett árúiktól megfoszszák őket, a mely jogos eljárás a külföldön is dívik. Mire nézve rendeli a király, hogy az esztergami káptalan azon kereskedőktől, kik Győrből — Esztérgamot elkerülendő — a Dorog vagy Bánhida mellett vezető úton Budára vagy Pestre törekesznek, Győrben szedhesse a vámot, s azonfölül az ily törvénytelen eljárásra kivetett büntetéspénzt is. Dicsérettel említi a király a francziákat s egyéb rajnántúli, sőt velenczei kereskedőket, kik kötelezettségöknek pontosan megfelelnek. Nem így a bécsiek, regensburgiak és más a Rajnán innen lakó kereskedők, kik, jóllehet mások negyven vég színes posztó után е ёУ"е8У márkát fizetnek, minden köteg, vagyis bál után, tartalmazzon az akármennyi, ha száz véget is, csak egy nehezéket szeretnének fizetni. Kötegeiket nem borítják föl, noha ezt Esztergámban tenni kötelesek volnának, ha gyolcsot, ha szürke posztót, barchetet vagy flanelt hoznak eladás végett. A király tehát szorgosan meghányván e kérdéseket, meghagyja, hogy mindazon kereskedők, kik Esztergám elkerülésével Győrön át akár Dorog, akár Bánhida felé viszik portékájokat Pestre vagy Budára, Győrött fizessék meg az esztergami káptalannak tartozó vámot s ezenfölül a szokásos bírságot, mely fizetségek beszedése végett az esztergami káptalan a győri vámházban külön vámszedőt tarthat. A mi a másik kérdést illeti, ugyancsak gondos megfontolás és szigorú meghányás után úgy határoztak az ország főurai a királylyal együtt, hogy az osztrák, bécsi, regensburgi, bajor, szász, cseh és lengyel, szóval a Rajnán innen lakó kereskedők csakoly elbánásban részesüljenek, mint a rajnántúliák. 1 ) A lábrakapott sokféle visszaélések és szabálytalanságok hathatós ellenszeréül az esztergami főkáptalan, igen helyesen, arra kérte a királyt : szabályozza újból az esztergami vásárügyet; rendelje el, hogy a külföldi kereskedők Esztérgamot el ne kerüljék se vízen, se szárazon, s .a kik ezt menthető okból megteszik, a szokásos bírságot megfizessék. A mi 1) Kn. II, 228. ddo 1288 márcz. 21., mely rendeletet 1290 szept. 9-én átírta és megerősítette III. Endre király, lásd Kn. II., 269.
172
pedig a legfontosabb, határozza meg újból a különböző vámtételeket, a vámtarifát, mely szerint az idegen és városi kereskedőknek és iparosoknak fizetségeiket teljesíteniük kelletik. IV. László király készséggel megtette, a mit tőle kívántak, hisz országos érdekek, a kereskedelem és a mely vele szorosan összefüggött, az ipar föllendülése, sőt az ország terményeinek értékesítése függött intézkedéseitől. Maga elé terjeszttette tehát a káptalan régi okiratait, hiteles számkönyveit és följegyzéseit, melyekből megszerkesztette az Esztergámban fizetendő vám, vásáradó és helypénz tételeit. Hogy pedig -az esztergami kereskedelmet újból föivirágoztassa, vagy legalább hanyatlását meggátolja, mérsékelte a különböző vámtételeket, — mint ezt Nagy Lajos király leveleiből, ki IV. László királynak alább közlendő rendelkezéseit 1357-ben és 1365-ben átírta és megerősítette, értesülünk. 1 ) IV. László király ezen tarifalis oklevele míveltségtörténeti tekintetben fölöttébb értékes. Minthogy Esztergamot akkor még az ország fővárosának tekintették, a kül- és belföldi kereskedelemnek még mindig góczpontja vala, a kereskedők és iparosok helyzetének megítélésére e levél elsőrendű kútfőnk. Megértjük belőle azt is, mit értettek az időben a vám, a tributum fori és telonium nevezete alatt, a miért ez oklevelet bő kivonatban kell közölnünk, a mint következik: Az Oroszországból 2 ) egy lovon érkező kereskedő — így kezdi tételeit a király levele — akár Pesten, akár Esztergámban száll meg, valamint mindazok, kik drága szőrméket, gereznákat hoznak be, fizetnek egy fél márkát (ezüstben). Az esztergami polgároknak, ha Bulcján-ból, mely Marchia-nak neveztetik, akár hajón, akár kocsin hoznak bort, két nehezék ezüstöt kell fizetniök. Azonképpen, ha Esztergamba érkeznek eladó borok Zalából, Sokoróról vagy Pestről, akár hajón, akár kocsin, ezek minden hordaja után egy nehezék jár. A bulgáni bor után, mely hajón érkezik, a vámszedőnek a vámon fölül adandó egy köböl bor minden hajóból. Ha pedig idegenek marchiai bort az aranybányákba (úgy látszik, Körmöcz vidékére) vagy Csehországba, szóval az országból kivisznek, a vásárló és a kivitelt eszközlő minden hordó után egy nehezéket tartozik fizetni, mielőtt a Dunán átkél.3) x ) L. az esztergami főkáptalani 15. sz. és 47. f., 4. ny., 1. számát.
magánlevéltárban,
25. fiók, 1. nyaláb, 14. és
2
) De Ruscya, értendő Ruténország, a mai Galiczia.
3
) A Bulgan, qui dicitur Marchia alatt, azt hiszem, a Szerémség értendő, mely a Fruskagórán a középkor leghíresebb borát termelte. Világos a szövegből, hogy a kérdéses hely alatt hazánkban, a Duna mentén fekvő jeles bortermő helyet kell értenünk. A középkorban a Száva—Dráva, közön terült el a pécsi egyházmegye
173
Negyven vég behozott szines- posztó után egy márka (ezüst), minden vég skarlát (bíbor szinü szövet) után négy nehezék, nemkülönben negyven vég gyolcs után (de sindone) egy márka fizetendő. A velenczei kereskedők portékájok egy százalékát fizetik. Az egy márkát érő barchet (pannus fustanicus) u t f n fél nehezék jár, ha többet érő a darab, , aránylag több fizetendő. Kettőezer evetke gerezna (de pellibus squirionum) után hat nehezék, egyezer nyúlbőr után öt nehezék fizetendő. Az iparosok,1) kiknek (kirakó) ablakaik vannak, minden szombaton fizetnek egy fél frisiaticust.2) marchiai főesperessége, melyben a régi Marót és Nagy-Ola sz(i), ma Morovic és Margyelász is benne feküdtek. (L. Csánki, Magyarország tört. földrajza, II., 236.) Ortvay Magyarország egyházi földleírásában (I., 278.) ez foglaltatik a marchiai főesperességröl : E főesperesség a (pápai) tizedjegyzékben archidiaconatus de Marchia néven említtetik, mi nem Marchio-ra = határgrófságra, hanem Marót-та, magyarázandó. A régi Marót, a Maróthy-család törzshelye a mai Morovic helyén állott, s e helyről vette a főesperesség nevét (?). A szóban forgó főesperesség határai elég biztosan körülvonalazhatók. Éjszakon a Duna, délen a. Száva képezték annak határait ; keleten a pécsi egyházmegyének határaival esett a főesperesség határvonala össze, t. i. a régi római útvonallal, vagyis a Kőárokkal. A nyugoti határvonal felette nagy fejlődésű. Ma a marchiai főesperesség névleg nem létezik többé. Területe Szerémmegye alispánságának nyugoti, vukovári alispánságának keleti és kisrészben a péterváradi ezredkerület nyugoti részére esik. Ez az egész terület ma a gyakovári püspökség alá tartozik. Kétségtelen, hogy a Marchia név az egész Árpád-koron végigvonul és frank eredetű. A Bulgán névnek megfelelő Bolgány, úgy látszik, Rumától délkelet felé keresendő. (Csánki i. m. II. 242.) Ruma mellett van egy Vogány (Voganj) nevü helység, de jóllehet e találkozás felötlő, e két hely azonossága be nem bizonyítható. Egyébiránt Bolgány alatt alighanem egész vidék értendő, csakúgy, mint Marchia alatt. A Somogy- és Zalából érkezett borok, úgy tetszik, balatonvidékiek. A Sukoró vagy Sokoró szó összefügg a Suk vagy Sok szóval és feltűnő, hogy e névvel jelölt helyek szintén bortermelők, szőllömívelők. így zalamegyei területen volt hajdan Sukoróhegy (Hazai Okmt. VII. 60.) ; ennél fontosabb a mai fehérmegyei Sokoróalja : Pákozd, Velencze, Sukoró stb. táján (Csánki i. m. III. 346. Fényes Szótára IV. 44.). — Mégis valószínűbbnek veszem, hogy a IV. László király levelében előforduló Sokoró alatt a győrmegyei : Écs, Szőllős, Megver, Baráti, Nyul, továbbá a győr-szentmártoni Sokoró helyek értendők, melyek szintén ős szőllőtermelők valának. (V. ö. Csánki i. m. III.', 543. — Hazai Okmt. VI., 71.) Esztergámnak is voltak akkor már híres borai. Az idegen borok megadóztatása s a helybeli borok felmentése a kiviteli vám alól nyilván az esztergami borok érdekében történt. !) Csak kétféle van megemlítve névszerint : a faber (e helyt talán kovács^ lakatos) és a sutor (csizmadia, lábbelikészítő). 2 ) Azaz frisachi dénárt. Frisach Karintiában, ahol a salzburgi érsek helytartója, a vicedom(inus) jóféle pénzt veretett. A fémolvasztó kemenczék romjai mind e napig láthatók. — Szombaton azért, minthogy Esztergámban valószínűleg már akkor is szombaton tartották a heti vásárokat.
174
Azonképpen a helybeli sütök*) szombatonkint egy-egy kenyeret adnak. Esztergám városa bármely részében lakó bor- és sörmérők (tabernarii = kocsmárosok), legyenek ákármilyen nemzetiségűek (cuiuscunque nacionis sint) havonkint három nehezékkel tartoznak. Minden legelőbeli ökör után, ha nem levágásra veszik, egy frisachit, ugyanannyit fizet a sertések után a vásárló. Éppúgy fizet öt darab juh után egy frisachit. Tíz bárány után szintén egy frisachi jár. Báránynak vétetik a gyapjas húsvéttól keresztelő szent Jánosig, azaz június 24-ig; aztán juh számba megy. Két vég szürke (griseus, szerzetesek által használt) posztó vagy német vászon után egy nehezék fizetendő. Apróbb árúk, úgymint sajt és gyümölcs után egy százalék veendő. A terhes hajók (carina, dereglye), melyek idegen földröl (de aliis terris) lefelé jönnek, a föntebb előadott igazságos vámot fizetik a rajtok levő árúk minősége szerint. Minden szekér után, mely meg van rakva búzával, rozszsal, árpával, zabbal, malátával (brasio) vagy apró hallal, miket naponkint visznek a piaczra, egy nehezék fizetendő ; a királyi szolgák azonban csak a felével tartoznak. Egy-egy viza után, legyen az élő vagy sózott, azonképpen két kecsege (stuzio) után egy nehezék fizetendő.2) Minden halas „bárká"-ból, legyen az kisebb vagy nagyobb halakkal telítve, két jobbacska hal adassék. Egy mássá-nak nevezett szekér, mely kisebb-nagyobb, sózott csukát vagy pozsárt hoz, egy unciát fizet. Egy mázsa (centenarius) vörösréz után két frisachi, ugyanannyi őlom után egy frisachi fizetendő. Apró árúk, úgymint len, kender, zöldség, tányérok, poharak 3 ) és egyebek után a szokásos, előírt vám fizetendő. A mészárosok (a székálló hentesek) minden húsevő napon fél frisachit fizetnek, míg azok, kik marhahúst árulnak, minden levágott ökör után egy fél bőrrel adóznak. !) Pistores de vico, seu alibi lehet úgy is értelmezni, hogy a pékeknek saját Yárosrészök volt, míg némelyek közülök másutt laktak, s ez valószínűbb, mintha a vicus alatt a latinok vicusát értjük. 2 ) Esztergám fölött, Ebednél sok vizát és kecsegét halásztak, vagy mint Pápai Páris mondja : „hegyes orrú kerczeget". 3 ) Értendők fatányérok, melyeket az esztergályosok (torniatores) és a fapoharak, melyeket a pohárosok (bucharii, németül Becherer) készítettek.
175
A ki Esztergámból száz összevásárolt (ökör)bőrt kivisz vagy Esztergámon átvisz, akár kocsin, akár hajón, fizet egy unciát; ugyanannyi jár a kecskebőr vagy juhbőr után. Egv mázsa viasz után, melynek súlya 200 márka (azaz ÍÖO font), húsz frisachit, vagyis négy . nehezéket kell fizetni. ; Száz darab; kősó után, hozták légyen akárhonnan és akárhogyan Esztergamba, egy só adassék, Alsó vidékről ökörbőrrel feljövő hajók, száz darab bőrért egy unciát fizetnek. Soiaragdoból 1 ) hajón hozott élelmiszerek után egy frisachi járja. A kereskedők, kiknék a piaczon sátraik vannak, valamint a vargák (sutores) szombatonkint minden szék 2 ) után egy-egy frisachit fizessenek. Az ország határára induló megrakott, Esztergámon átmenő szekerek, árúik minősége szerint az előírt adót fizetik. Nagy ökrök után, melyeket a határra hajtanak, ha szekérbe vannak is fogva, a vevő fizet két frisachit. A szekerek, melyek Pestről Mosonyba visznek árukat, ha Esztergamot ki is kerülik, Táton (szomszédfalu az országút mellett) a teljes vámot megfizetni tartoznak. Akik (rab-) szolgákat vagy szolgálókat adnak el, negyven forgalmi dénárt fizetnek. Egy köteg széna után, melyet bytelneh hínak 3 ) vagy szemercze (fertő fü) után egy frisachit fizetnek.4) Azonban IV. vagyis Kún László magába szállása nem sokáig tartott. Uralkodása alatt a törvény tisztelete, tekintélye veszendőbe ment a belföldiek és — amennyiben önző érdekeik kivánta — a külföldiek előtt egyaránt. Szerencse, hogy a főpapok, ösztönözve a római kúria által, Ladomér érsekkel az élőkön, a haza érdekei fölött — még a pápa nézeteivel szemben is (példa reá III. Endre királylyá választása) őrködtek. Ez kitűnt az esztergami vámkérdésben is. Keservesen panaszolja Ladomér érsek, hogy jóllehet Esztergám városának kiváltsága emberemlékezetet meghaladó szokás szerint úgy követeli, miszerint a Magyarországba érkező összes kereskedők árúikat *) De Soiaragdo, az átiratban Smaragdo, Snaragdo áll. ) Áruhely, a pudli a magyar neve csak a mészárszékben maradt fönn, mióta a szláv eredetű asztal is meghonosult. 3 ) De smgulis oneríbus Cumulonum, que Bytel (zsák, Beitel) voeantur. 4 ) Kn. II. 238. — Ezen vámszabásOátírta 1290'ben III. Endre király (Kn. II. 269.) 1357-ben és 1365-ben Nagy Lajos király (Arch. Cop. Strigon. priv. lad. 25. fase. 1. nr. 14. 15. és 47. f. 4. m. 1. sz.) 2
176
e helyen kibontván, a királynénak járó harminczadot. nemkülönben a káptalant megillető vámot megfizessék: 1 ) mindazonáltal a regensburgi, bécsi és más németországi kereskedők a Dunán Magyarországba hajózván, Esztergámban meg nem állanak, hanem se harminczadot, se vámot nem fizetve, egyenesen Budára eveznek. Az érsek — úgymond — többször intette a budai polgárokat levélben, hogy ezt ne tűrjék, hanem intelmét siketségre vették; Verner comes budai bíró és a városi tanács nem szolgáltattak neki elégtételt. A harminczadosok és vámszedők is hiába járták meg Budát. Az érsek tehát e vakmerőséget tovább nem tűrhetvén, Buda város egész területét egyházi tilalom alá rekesztette és Verner bírót tizenkét eskütt polgárral együtt kiközösítette. Ez használt. Verner bíró és két eskütt az összes tanács és budái polgárok nevében, az esztergami szentkirályi ispitályosok (Jánoslovagok) mesterével megjelentek az érsek színe előtt, beismerték hibájokat, erősen fogadták, hogy idegen kereskedőket, kik árúikkal, ha Dunán, ha szárazon érkeznek, se várukba, sem a váraljába be nem bocsájtják, míg meg nem mutatták, hogy Esztergámban minden kötelezettségöknek megfeleltek. ígérték azt is, hogy megírják a regensburgiaknak, bécsieknek s egyéb német kereskedőknék, ne merészeljenek ezentúl Esztergám mellett elhaladni anélkül, hogy a harminczadot és vámot megfizessék. Ennyi józan megalázkodás után Ladomér érsek az egyházi tilalom és kiközösítés alól Buda várost és a budai tanácsot föloldotta, minek bizonyságául levelet is adott nekik.2) A budaiak megalázkodása nagy diadal volt Esztergamra, mely nem csekély anyagi haszonnal járt a város lakosságára is, hisz az idegen kereskedőknek újra meg kellett állapodniok Esztergámban, árúikat kicsomagolniok, a harminczadolás és vámolás hosszadalmasságainak magokat alávetniök, miközben nemcsak fogyasztottak, de annál készségesebben ütöttek vásárt, ha túladhattak portékájokon, mert így megmenekülhettek újabb fáradalmaktól s a budai vámtól. De az esztergami polgárok ezt észszel föl nem érték. Ugy látszik^ mintha az értelmiség magasabb fokán álló latin kalmárok kezdették volna elhagyogatni a sülyedő várost és részben németek jöttek nyo-
x ) Cum ex prerogativa ciuitatis Strigoniensis et ex consuetudine, cuius temporis non exstat memoria·, sit locus apud • Strigonium omnibus mercatoribus descéndendi. et explicatis suis mercibus, tricesimam reginalem et tributum Strigoniensis capituli persoluendi. 2
) Kn. II. 252. ded. Esztergám, 1289. szeptember 15.
mükba, 1 ) kik talán még nehezteltek is, hogy a regensburgiakat és bécsieket ránczba szedték; kajánul néztek a frisachi dénárokra, melyeket honfitársaik a papoknak fizettek. Amit még nehezebben tűrhettek, a vásárpénz, a helypénz volt, melyet rájok róttak, ebben keresvén, mint akkor is, azóta is lenni szokott, minden bajok forrását. III. Endre király leveléből értjük, hogy Ladomér érsek és káptalana panaszt emeltek nála áz esztergami bíró és város ellen a hatalmaskodások miatt, melyeket az „árkon innen," tehát a szoros értelemben vett káptalani és érseki területen lakó jobbágyaikon elkövettek. A pörösködés hosszabb ideig tartott. A király annak eldöntését elsőben a következő országgyűlésre, aztán pedig az 1294. évi Szent-Györgyhöz két hétre, azaz május 8-ra halasztotta, büntetés terhe alatt szigorúan meghagyván a feleknek, hogy időközben, míg a pör foly, veszteg maradjanak, békésen viselkedjenek. De az Esztergám királyi városi polgárok nem türtőztették magokat, hanem — mint a király az érsek, főkáptalana és a szenttamási prépost sűrű panaszaiból értesült — az egyház jobbágyaira önkényes adót, kollektát vetettek ki, s akik e törvénytelen adót nem fizették, azok házait föltörték és zálogot vettek tölök; kényszerítették továbbá az egyház jobbágyait, hogy a városi bíróság előtt megjelenjenek; a mészárosokat rávették, hogy húsvágó székeiket a káptalani területről, 2 ) a káptalan nagy hátrányára, a királyi városba áthelyezzék ; azonképpen a kesztölczi bírót, ugyancsak a káptalan jobbágyát elfogták és börtönbe vetették. A királyi városiak tehát, mint látjuk, az ellen lázadtak föl, hogy a király a területet a halvásártól (a mai királyi városi plébánia templomtól) és a budai út közepétől (mai kaszárnyától) kezdve, melyet ők a magok részére igényeltek, és a melyen a vásárt kiváltképpen tartották (tartják ma is), a káptalannak ajándékozta, az ottani lakosokat a káptalan jobbágyainak jelentette ki, következőleg a városi adófizetés és bíráskodás alól kivette. III. Endre király esetleg Esztergamba érkezvén, rögtön maga elé idézte a pörös feleket és kihallgatta őket. A királyi városbeliek egymásnak ellenmondó, hamis tanúságot tettek; 3 ) midőn pedig arra került !) Egyik legszájasabb esztergami polgárt Eunzl-щк hítták, a lázadó mészár rosok közt pedig két Sedi-re akadunk, mely nevek viselői — biztosra vehetjük németek voltak, mint ez a későbbi esküttek névsorából is kitűnik. . 2 ) Úgylátszik, az esztergami mészárosok a fejlettebb középkori szokás szerint mind egymás mellett, — ha nem csalódom — a Szent-Anna, a mai káptalani utczában laktak és mérték ki a húst, amiért — mint tudjuk — minden levágott ökör után egy félbőrrel adóztak a káptalannak. 3 ) In suis responsionibus .··.;.. non sine notabili falsitate plurimum variantibus. Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
12
178
volna a sor, hogy a szent János-lovagok Balázs-kápolnájában állításaikat hittel erősítsék, meg se jelentek, amiért a király az érseket, a főkáptalant és szent-tamási prépostot mindazon régi jogaikban, melyeket királyi őseitől és elődjeitől 1 ) nyertek, megerősítette, a kesztölczi bírót tömlöczéből kivétette, a királyi városiakat az illetéktelen adószedéstől eltiltotta s az elvett zálogot visszaadatni rendelte. Azonban az esztergami polgárok a gyönge - királytól, kit az országgyűlés egy alkalommal gyávának minősített, nem nagyon ijedtek meg; annál kevésbbé, minthogy az anyakirályné, Thomarina asszonyság, maga is a velenczei polgári köztársaság leánya s egy nagykereskedő család ivadéka jóakarattal viseltetett a polgárok iránt s a vele tartó főurak is engedékenységre hajoltak. Az esztergami polgárok — mondja a király — a lázadás szellemétől izgatva, nemcsak hogy vissza nem térítették a beszedett törvénytelen adót s az elvett zálogokat vissza nem szolgáltatták, hanem a nagyprépostnak és a szenttamási prépostnak, midőn ezek a szokásos bért (collecta) a királyi biztos által a fehérvári és a budai káptalanok tanúsága mellett, követelték, fegyveresen ellentállottak, gyalázatos szavakkal szidalmazták őket, a káptalan megbízottjait, két kanonokot, fenyegetésekkel megrémítették és. elűzték ; Pégeni 2 ) István káptalani jobbágy feleségét elfogták (noha utóbb Thomarina anyakirályné rendeletére-szabadon bocsájtották) ; Péter mészárost, kinek az árkon túl háza volt, hihetőleg azért, mert a káptalanhoz szított, néhány czéhbeli társa az utczán elverte s a bíróhoz czipelte ; még rosszabbul járt egy érseki molnár, ki a mészárszékek közé · került, hol a mészárosok az orrán borzasztóan megsebesítették. Hatalmaskodva a királyi városi polgárok azt sem engedték meg a káptalannak, hogy a Szent Lőrincz-utcza közelében a kis Duna mellett fekvő palotáját, a Zenia palotát, illetve annak csarnokát (deambulatorium) kijavíthassa. Kuncl komes, esztergami polgár a szenttamási prépost valamely szolgáját kilencz napon és éjen át fogvá tartotta, mint ezeket és hasonlókat a királynak hitelesen bejelentették. A király ezen sérelmek fölött újból törvényt ült és ítéletileg kimondotta, hogy az érseki, káptalani és szenttamási népek, lakjanak azok az „árkon" innen vagy túl, a királyi városi bíró hatósága alá nem tartoznak, fölöttük ítélkezni, rájok adót kivetni a királyi városiaknak nincsen joguk, ezt tenni ne is merészeljék. A kik ez ítélettel ellenkeznek, azok mindazon személyi és pénzbeli büntetésekbe visszaesnek, melyektől *) Per succedentes reges, tritauos, atauos, protauos auosque nosiros. 2 ) Peygen, Pcgen, Pechen falu volt az esztergami vár aljában, a káptalan birtoka.
179
az érsek űr és káptalana kegyessége — a király, királyné, a jelenlevő (megnevezett) főpapok és főurak közbenjárására, hogy fölmenti a bűnösöket, megígérte. A lázadó polgároknak kötelességévé tétetik az örök hallgatás (azaz ügyök véglegesen befejezettnek vétetik e királyi ítélet által), amiért leveleiket, ha aranypecsétesek is, az érsek és káptalan ellen nem szabad fölmutatniok, mert a király azokat értékteleneknek nyilvánítja. Hogy pedig az esztergami egyház területei, házhelyei a rajtok levő házakkal s egyéb épületekkel soha semminemű támadásnak vagy kétségnek kitéve ne legyenek, a király azokat megjáratta, meghatároltatta és levelében följegyeztette, mely részletes följegyzésnek ugyan nagy jelentősége van Esztergám helyrajzára, de mi azt a jelen alkalommal mellőzni kényteleníttetünk. 1 ) A mészárosokkal, névszerint tizenöttel, kik (1293) mindszentkor (nov. 1.) önkényűleg elhagyták meghatározott székeiket és meg nem engedett helyeken bujdosva (in latibulis et locis indebitis) mérik á marhahúst, miáltal a káptalannak évenkint 45 márka (1890 korona, ezüstben) kárt okoztak, maga bánt el Ladomér érsek : minthogy a kánoni hármas intésre engedni nem akartak, kiközösítette őket, hogy senki se érintkezzék velők, mert a ki húst vesz tőlök, szintén kiközösül.2) E szigorú, ha még oly igazságos eljárás nyomán rózsák nem teremtek. Nincs erre tüzetesb adatunk, csupán számos nemes úr vallomásából értesülünk, hogy az esztergami káptalan mintegy ezer márka kárt vallott annak következtében, hogy az esztergami polgárok és összes kereskedők megtagadták a vámfizetést. A káptalan ezt aligha nézte egykedvűen, minek következtében tettlegességekre vetemedett a csőcselék, midőn a prépost, Bálint kántor-kanonok és Imre gömöri főesperes házait három izben (valószínűleg úgy kell érteni, hogy minden házat külön-külön más-más alkalommal) megostromolta és lerombolta, az „egyházi szabadság" és hozzátehetjük: a királyi tekintély nagy gyalázatára. 3 ) Minek természetesen az egyházi tilalom, az interdictum kihirdetése lett a következménye. Végre is a király — és úgy látszik már azután, hogy Habsburgi Ágnest, Albert római király leányát vette volt feleségül, a két király egymást segítette, — Ladomér érsek meghalt, utóda Bicskei Gergely választott érsek pedig eltávolíttatott, Esztergámból, a király — mondom — fáradozott nem eredménytelenül azon, hogy a békét az esztergami káptalan és polgárok közt helyreállítsa. Tamást a kúnok püspökét, *) Kn. II., 354. ded. 1294. július 29. 2) Kn. II., 362. ded. 1294. szeptember 14. 3) Kn. II., 474. Kelet nélkül. 12*
180
bizonyos Hektor ispánt és Tamás mestert bízta meg az egyezkedéssel. Mint a kunok püspökének a káptalanhoz intézett leveléből értjük, ők hárman bμzgón el is jártak a városi béke érdekében. A városi polgárok megígérték, hogy ezentúl hívei lesznek az érseknek és főkáptalannak ; nem tesznek ezentúl semmit, ami az egyház tisztességével ellenkeznék, vagy kárával járna, a visszaéléseket megszüntetik, a régi szokásokba visszailleszkednek, újításokat nem kezdenek, hanemha közös akarattal és a király hozzájárulásával. A király a békét ily alakban elfogadta^ csak az volt hátra, hogy a káptalan is elfogadja, mert kárpótlásról ugyan szó nem esett, de annyit becsületére (fide data) megígért a kunok püspöke, hogy e föltételek mellett az egyházi tilalom alól a várost, a kiközösítés alól az egyeseket, kik arra rászolgáltak, fölmentik. Esedezik tehát a káptalannak, hogy e tekintetben nehézkesnek ne mutatkozzék, nehogy a közbejárókat hazugságba keverjék.1) Alig szenved kétséget, hogy az elárvult káptalan kénytelen-kelletlen engedékenynek mutatkozott. Hozzávetjük ezt abból, mert közelebb Esztergám városát egyházi fenyíték nem terheli és mert III. Endre király, azonképpen Ágnes királyné ismételt kedvezménynyel környékelik a káptalant. így a király tekintettel az országban dúló háborgásokra, melyek miatt nem vala tanácsos az eredeti okiratokat a törvényszékekhez vándoroltatni,, készségesen átírta és megerősítette úgy elődei, valamint a maga privilégiumait, melyeket az esztergami vámra vonatkozólag adtak és adott. 2 ) Miután pedig nem sokkal később, 1301. januárius 14-én meghalt és özvegye az országból távozni készült, ez Nezsidert ajándékozta az esztergami káptalannak, tekintettel a jó szolgálatokra, melyeket ez férjének végzett. Ami nyilván arra is mutat, hogy az esztergami káptalan, vagy annak legalább tekintélyes többsége, daczára annak, hogy Bicskei Gergely választott érsek nyíltan Károly Róberthez szegődött, kitartott törvényes királya, III. Endre mellett. Megváltozott azonban a hangulat a káptalanban, midőn III. Endre halála ütán Bicskei Gergely érsek Esztergamba érkezett, magával hozta Károly Róbertet, őt főegyházában királynak koronázta és pedig valószínűleg a szent koronával, melylyel Gergely érsek, ki egyúttal a koronaőriző ' székesfehérvári egyház prépostja is volt, rendelkezett. 3 ) Azonban az esztergami káptalan e pártváltoztatása nagy kárával járt. A Güsszingiek, kiket magyarul helyesen Kőszinieknek nevezhetünk, !) Kn. II., 471. Kelet nélkül. ) Kn. II., 484. és 485. ded. 1300. szeptember 8. 8 ) Ezt azért hangsúlyozom, minthogy eleddig azt a nézetet vallám, hogy Károly Róbert ez első koronázása más és nem a szent koronával történt. 2
Cseh Venczel hatalmas hívei levén, Gergely érseket és pártfogoltjai megfutamították, Esztergamot várastul elfoglalták, azt aztán jó pénzért Cseh Venczelnek eladták, miközben a polgárságot se kímélték ugyan, de még inkább kijutott a káptalannak. Cseh Venczel az esztergami várba Mesich László nevü cseh hívét ültette rendelkezőnek, ki az anjou-párti káptalant megfosztotta minden Esztergámban élvezett javadalmától. Nevezet szerint elvette tőle az esztergami vásárjövedelmet, a kakati révvámot, az esztergami bordézsmát, malmát, fürdőjét, jobbágyait, vendégnépeit és parasztjait. Vagy két év múlva meggondolta a két Venczel király (II. Venczel á csehlengyel király, az atya és Venczel-László, a magyar király, a fiú), hogy helytelenül jártak el és más várnagyot rendeltek Esztergamba, Albert nevűt, ki testvérével, Farkas (Lupus) apáttal együtt kijelentette, hogy uraik parancsából, visszaadják a káptalannak összes jogait, tudniillik a vásárvámot Esztergám városában, azt a részét is, mely ökörbörökben megillette a káptalant ; nemkülönben a fizetséget, melylyel a vízen és szárazon jövő-menő kalmárok Esztergámban, Dorogon és másutt tartoznak, a bordézsmát a város összes területén, malmokat a Tapolcza x ) hévizén, összes népeiket az „árkon" innen és túlnan vagy másutt létezőket összes jogaikkal és joghatóságaikkal egyetemben, hozzáadván a kakati dunai vámot is.2) Világos e kijelentésből, hogy Veíiczelék kedvét keresték, mely őket kezdetben pártolta, a papságnak, még az esztergami káptalannak is. Miután pedig Bicskei Gergely Anagniban a pápáért vérét ontva elbukott (1303. szeptember 7.) és helyébe a Bő-nemzetségből való Mihály zágrábi püspök lett esztergami érsekké (1303. november 4.), ennek még inkább. Ugy látszik, visszaadták neki Esztergám várát is, vagy legalább a várban levő palotáját azon reményben, hogy az érsek úr, mint a leghivatottabb, az ifjú Vénczelt, kit csak a kalocsai érsek koronázott vala meg, végérvényesen fogja megkoronázni. Mihály érsek azonban erre nem volt hajlandó. Távoznia kellett tehát Esztergámból, melyet a fiáért érkező cseh-lengyel király újból elfoglalt, kirabolt és távozván az országból, ismét átadott a Kőszinieknek, kik nemcsak a káptalant, de a népet is sanyargatták mindaddig, míg II. Tamás mester, 1306 januárius 31-től fogva az új esztergami érsek, 3 ) az egyházból kiátkozta őket, Esztergám várát pedig az anjou-pártiak visszafoglalták. Mind e politikai peripetiák az esztergami királyi városi polgároknak 1
) Igy hittak a szenttamási hegy alatt elterülő tavat a csehek. ) Kn. II., 520. ded. 1303. június 3. 3 ) Mihály már 1304. végén meghalt. 2
182
káptalanellenes viselkedését meg nem változtatták ugyan, de ideig-óráig kímélni kellett őket, szemet hunyni, minthogy Csák Máté ellenséges hatalma, mint az éles kard függött az egyház fölött, a kereskedelem e bizonytalan időben amúgy is pangott. Miután azonban a rozgonyi csata Csák Máté hatalmát megtörte, Tamás érsek, azelőtt esztergami nagyprépost, elérkezettnek látta az időt, hogy fölujítja a vámkérdést. Egészen III. Endre 1294. július 29-én kiadott Ítéletére támaszkodott s annak végrehajtását sürgette. Személyesen, más püspökök és szerzetes atyafiak által is kérte és kéretta,az. esztergami királyi városi polgárokat: szűnjenek meg az egyház jogait bitorolni, jobbágyait sanyargatni; de hasztalan. 1315. szeptemberben tehát székvárosában országos zsinatot tartván, újból atyailag fölhítta a polgárokat, „a jogok és királyi ítéletek megvetőit", hogy hagyjanak föl az ellenkezéssel, mire nézve határnapul szeptember 29-ikét tűzte ki, hogy e napig térjenek vissza az egyház kebelébe, ne folytassák a jogtiprást, ne zaklassák az egyház jobbágyait és tegyenek eleget az eddig okozott károkért ; mit ha bármi ürügy alatt tenni vonakodnának, kénytelen lesz bíráikat és esküttjeiket kiközösíteni s az egész várost egyházi tilalom alá rekeszteni. 1 )· De az esztergamiak csak nem engedtek ; Tamás érsek pedig türtőztette magát s az egyházi fenyítést visszatartotta valószínűleg azért is, mert I. Károly király bitorlónak tartván III. Endre királyt, ítéletét jogérvényesnek aligha ismerte el, azonfölül jóindulattal viseltetett a polgárság iránt, melynek szorgalmától, iparkodásától reméllette az ország .anyagi jóléte föllendülését. Tamás érsek tehát, noha III. Endre Ítéletére való támaszkodását el nem hagyta, új alapot is keresett, hogy káptalana jogát megvédje. Talált is. Föltéve — úgymond — hogy az esztergami polgárokat nem is sújtotta volna III. Endre király ítélete, elégségesek a szent kánonok, melyeket újabban Fermoi Fülöp püspök, Ostiai (Boccasino) Miklós püspök és Gentile (de Monte Florum) bíborosok és szent-széki követek kihirdettek az egyházi javak megtámadói, elfoglalói és fosztogatói ellen, kik ellen a kiközösítést legott (ipso facto) kimondatni rendelik. S itt szemökre hányja az esztergami polgároknak, hogy Ladomér érsek elhúnyta után az. esztergami egyházat hatalmasul azonnal megfosztották jogaiból, melyeket mind ez ideig bitorolnak : az. egyház házaiban lakó zselléreket illetéktélen "adókkal zaklatják, az egyház ítéleteit fölülbírálják a városházán, melyet az. egyház területén építettek, a káptalant megillető jövedelmet a magok hasznára fordítják. Semmi intelem, semmi nyájaskodás (blandimentum) nem fogott rajtok. Gyöngén számítva egyKn. II., 712. ded. 1315. szeptember 2Θ.
183
ezer márka kárt okoztak eddigelé a káptalannak. Emiatt tehát Tamás érsek à város bíróját, a tanács tagjait az egyházból kiközösítette és az összes polgárságot az egyházi tilalom alá rekesztette, jóllehet a nevezett szent-széki követek rendelete értelmében már tizenöt év óta tényleg a kiközösítésbe estek, ami annál borzasztóbb, minthogy aki a kiközösítésben konokul csak egy évig is megfeneklik, eretneknek tekintendő. Mindazonáltal — tette hozzá kegyesen az érsek —minthogy ez egyház a bűnbánó elől nem zárja el kegyelmét, hajlandó a megfenyítetteke* visszafogadni, ha tizenöt nap alatt megjavulni és eleget tenni akarnak.*) Ez se használt. Az érsek tehát és káptalana az országgyűlés elé vitték ügyöket, mint ezt László kalocsai érsek, királyi kanczellár és a többi püspökök, kik Székes-Fehérvárt, az 1320. november 1. napjára egybehítt országgyűlésen megjelentek, emlékezetül adták. Azt tudniillik, hogy a király úr levele értelmében Tamás esztergami érseknek, fökáp talanának, a szenttamási prépostnak és káptalanának, nemkülönben Esztergám bírájának, esküttjeinek és polgárainak az országgyűlésen megjelent főpapok, főurak és nemesek előtt föl kellett volna mutatniok mindazon okirataikat, melyek a köztök folyó háborúságra vonatkoztak. Együtt levén az, országgyűlés, a megnevezett pörös felek megjelentek a királyi kanczellár előtt, mely alkalommal az érsek és érdektársai hajlandók valának okirataikat beterjeszteni ; ellenben az esztergami bíró némely esküttel és polgárral azt hangoztatták, ha a király személyesen nincs jelen és nem ö szóllítja föl őket igazaik bemutatására, ezt tenni nem fogják. Minthogy pedig az országgyűlésnek igen fontos végezni való ügyei voltak; kűlöhben is a bekivánt okiratokat a felek egyike se terjesztette elő, az esztergami vámügy elbírálását elő se vehették, hanem annak tárgyalását. a jövőévi pünkösd nyolczadában (1321 június 14.), ugyancsak Székes-Fehérvárt megtartandó országgyűlésre halasztották azzal, hogy ezen alkalommal az összes felek bemutassák okirataikat a királynak vagy megbízottjának: Ha pedig a felek valamelyike bármely ürügy alatt azokat bemutatni elmulasztaná, attól fogva amaz okiratok erejöket veszítik s azokkal többé a makacs fél elő nem hozakodhatik. 2 ) • Van ugyan némi nyoma, hogy némely esztergami polgár magába tért és meghökkent a gondolattól, hogy hova fog ez áldatlan újjhúzás vezetni? Nem bír csekély jelentőséggel, hogy éppen a vòlt bíró, Borföi de Burfény) nemes Pető comes megtért (ad grémium eclesie reuertente), amiért Tamás érsek régibb érdemei jutalmául is, egy szálkái (közel Esztergámhoz, Hont vármegyében) telekkel megajándékozta. De egészben 1) Kn. II, 759. ded. Esztergám, 1319. m'ájus 9. 2) Kn. II:. 785. ded. 1320 november 8.
184
véve az esztergami polgárság az útvesztőn, melyen városa jövőjét eljátszotta, vakmerőn (és e helyt csakugyan élhetünk a szójátékkal: merő vakon) továbbhaladt, annál merészebben, minthogy I. Károly király és felesége Erzsébet királyné saját városuk polgárait mind nyíltabban pártolták. Más ellenszere hiányában keservesen tiltakozott az esztergami káptalan a váczi káptalan előtt azon zsarolások miatt, melyeknek a polgárok részéről ki volt téve, a végett, hogy alkalmas időben a szenvedett kárt megvegye-e azokon, akik okozták. E tiltakozásból részletesen megértjük, mennyire fajult a háborúság. Meghalván a káptalan Bertalan nevű harangozója, — kezdi panaszát Domokosfia János mesterkanonok, megbízó káptalana nevében, — az esztergami falunagy (villicus, tehát már nem is városbíró, hanem csak a villa vagy vicus latinorum elüljárója), esküttek és polgárok, pörösködés idején (lite pendente) ama harangozó házára törtek, onnét mindent elvittek, házait és szőleit önkényüleg elfoglalták, minek következtében a káptalan száz márka kárt vallott ; továbbá Ábrahámfia Péter esztergami mészáros (1324) julius 1-én az esztergami káptalan egyik jobbágyát, Epöli1) Mihályt a vásártéren, fényes nappal, sokak jelenlétében, minden ok nélkül súlyosan megsebesítette, a városi polgárok pedig a káptalannak igazságot nem szolgáltattak; azonképpen Móricfia Gahan (Jean, János : valószínűleg latin származék) falunagy, gonosz lelkű férfiú (1324) julius 16-án György mestert, a káptalan tagját és gazdáját (dispensator), midőn a káptalan ügyében járt el, anélkül, hogy okot szolgáltatott volna reá, a vásártéren mindenek láttára, a káptalan meggyalázásával rútul elfogatta, a saját házába vitette és csak egy hét múlva, azt is nagynehezen, bocsájtötta szabadon. Elégtételről szó sem esett. Item, bizonyos Miklós nevű varga. (sutor) a káptalan egyik pénzen vásárolt palotáját elfoglalta és elfoglalva tartja. Hasonlóképpen az esztergami polgárok a földbért, melylyel a káptalannak tartoznak, megtagadják : nemkülönben a káptalannak Esztergám városában levő bérházait bérbe adni nem engedik. Az esztergami mészárosok az apró marha kimért husa után minden szombaton egy frisachi dénárt tartoznának fizetni, de a fizetséget megtagadják; nemkülönben minden levágott szarvasmarha után egy fél bőrt tartoznának adni : ezt is megtagadják. Épúgy a kereskedők, kik a piaczon mindennap árulják portékájokat, szombatonkint is egy frisachival tartoznának a káptalannak, de a helypénzt, illetve a vásárpénzt szintén meg'agadják. Azonképpen a kocsmárosok, kik bor- és sörmérésök után *) Epöl, Esztergám vármegyében, ma is a káptalan birtoka.
185*
havonként három nehezék ezüstöt tartoznának fizetni: semmit se fizetnek. A vargák, kovácsok (fabri) s egyéb mesteremberek, kik Esztergám bármely városrészében (vicus) laknak, ha kirakó ablakaik vannak, hetenkínt egy frisachit tartoznának fizetni : de nem teszik. Továbbá minden szekér buza, rozs, árpa vagy maláta után egy-egy nehezék (ezüst) járna a káptalannak ; de bíz azt nem fizetik. Azonképpen a zsibárusok (vestium venditores antiquorum) és timárok szintén tartoznának minden szombaton egy frisachit fizetni, de a fizetséget megtagadják. Az esztergami kereskedők a fonál és gyapjú után, melyet vászon- és posztószövés végett1) mindenünnen Esztergamba szállítanak, vámot szintén nem fizetnek, hasonlóképpen vámot nem fizetnek az Esztergámban és azon kívül lakó kereskedők stb.2) Kitetszik az előadottakból, hogy az esztergami polgárok éppenséggel nem akarták tűrni, hogy a káptalan az árkon túl fekvő városrészt a magáénak tekintse és hogy ott a „királyi városban", illetve a „nagy piaczon" helvpénzt, vásárpénzt szedhessen. ; Az esztergami káptalan ezen tiltakozása annak, előérzetében történt, hogy I.. Károly király nekik igazságot szolgáltatni nem fog. Be is teljesedett rajta, minthogy a király nevében az országbíró, elütötte őket keresetüktől. Mikor? 1324-ben-e vagy 1325 elején: meghatározni nem tudjuk, minthogy az Ítélet nem maradt reánk, csakis a fölebbezés r melyet Gyermek Teofil, a fökáptalan prépostja a maga, a főkáptalan, a szenttamási prépost és káptalan a nevében intézett a római szent-székhez amaz ítélet ellen s azt továbbítás végett nem érsekének, Boleszló herczegnek, a királyi ház rokonának, hanem Miklós győri püspöknek nyújtotta át.3) Ez érdekes föllebbezés lényege a következő : elsőben is megtámadja a király ítéletét az' okból, minthogy a király a szóbanforgó pörben bíró is, fölpörös is egy személyben, levén Esztergám az ö városa» polgárai ügye saját ügye. Azután előadja, hogy az esztergami .falunagy (ő is csak villicus-nak nevezi, a városbírót), esküttek és polgárok legott Ládomár érsek halála után néhai III. Endre király ítéletét semmibe se vették, pedig Endrét, amig élt, Magyarország összes lakói, a főpapok és papok is királyul tekintették ; és a polgárok ezen király ítélete ellenében a káptalant. uri jogátó], melyet jobbágyai fölött az esztergami egyház alapítá-i sától fogva gyakorolt, megfosztották, igaztalan adókkal terhelték, miáltal !) Pannorum pro textura : azidőben a vásznat is pannus-шк hitták. ) Az esztergami káptalan magánlevéltára, 24. fiók, 2. nyaláb, 4. szám, ded. 1324. július 27. 3 ) „Ezen Miklós püspök — úgy,.tetszik — valamelyik Köszini úrnak volt törvénytelen fia és ismételve keményen összetűzött I. Károly királvlyat. 2
i 86
báromezer márka kárt okoztak neki, nevezetesen abban, hogy a káptalannak királyi városi házai után járó bért szinte három esztendő · óta nem fizetik, amiért — nincs kétség benne — beleestek azon kiközösítésekbe és egyéb egyházi büntetésekbe, melyeket a Magyarországon járt szentszéki követek szabtak mindazokra, kik az egyházat fosztogatják. Néhai Tamás érsek (f 1321 januáriusban) esztergami zsinatában ki is hirdette ellenök e büntetéseket s azonfölül meg ís szentencziázta őket, mint ez függő pecsétjével megerősített levelében foglaltatik. — Nagy kár hárult a káptalanra abból is, hogy a mondott polgárok a vámról, mely az esztergami piaczon, a káptalan területén, a magyar királyok rendeletéből szedetni szokott, napról-napra valamit lenyesegetnek. Midőn a város területén levő sok más világi és szerzetes papokat jogaik békés élvezetében nem zavarják, hogyan van, hogy csak a káptalanbelieket üldözik és károsítják? ' Mondják az esztergami polgárok, hogy valamelyes aranypecsétes szabadságlevelök van IV. Béla királytól. De ez csak állevél lehet, melyet az időben, midőn Ladomár érsek III. Endre király Ítélőszéke elé idéztette őket, bemutatni nem tudtak, egyszerűen azért nem, mert akkor még nem létezett. Viszont III. Endre király a főpapok, főurak és nemesek, kik akkor a király körül valának, marasztaló ítéletet hoztak, melyben örök hallgatásra Ítélték a polgárokat olyképpen, hogy a szóbanforgó ügyben semminemű levelekkel és bizonyságokkal elö nem hozakodhat-· nak, mit ha mégis megtenni merészkednének, büntetést szabnak reájok' Hanem most — sajnos — a király kedvezését érezvén és gonoszságukban megizmosodván, hamis szabadságlevelöket, mely frissében készült, mint a hártya és írás új voltából kitetszik, az országbíró · színe előtt bemutatni bátorkodtak, ahol azt szakértők vizsgálatának alá nem vetették, hanem vizsgálat nélkül adták vissza az esztergami polgároknak, a mitől nagyot nőtt a szarvuk. 1 ) Ellenben a mi jeles alakú levelünket, mely III. Endre király és a vele együtt törvényt látó főurak pecsétjeivel van megerősítve, az országbíró tőlünk elvette és jóllehet többször kértük, visszaadni nem akarta. 2 ) Mi azonban élvén a gyanupörrel, az itélet hiteles másolatát levéltárunkban is őrizzük. Ezek után urunkat királyunkat, kinek intésére mindezek történnek, valamint az országbírót ^szószerint : udvarbíróját) méltán tekintjük gyanúsaknak. És mert veszedelmes gyanús bíróság előtt pörlekedni, az apostoli szentszékhez, ahol gazdagnak, szegénynek egyenlőn osztvák az igazságot, fölfolyamodunk. 1) Ezen levélről még lesz szó ; most csak azt jegyezzük meg róla, hogy Nagy Lajos se tett hitelessége ellen kifogást. 2
) Országbíró az időben Köcski Sándor volt.
187*
Appellálunk azért is, megappelláljuk azt is, hogy I. Károly király álnok besúgásra három esztergami. palotánkat, melyek jogos czímén kerültek birtokunkba és a melyeket hosszabb idő óta bírtunk, ítélet nélkül tőlünk elvette és másoknak adományozta. 1 ) A pápai trónon az időben XXII. János pápa ült, a nápolyi Anjouk lekötelezettje, ki I. Károly magyar király iránt barátságos indulattal viseltetett. Az esztergami érseki széken .— mint· említők — Torszti Boleszló herczeg, a királyi ház rokona és kreatúrája. Elérkezett-e az esztergami káptalan föllebbezése a pápához és volt-e következménye ? Erre nézve adataink nincsenek. Abból, hogy e föllebbezés a primási levéltárban őriztetik s a vatikáni levéltárban 'semmi nyoma, azt következtetjük, hogy a pápa beküldötte ez ügyiratot Boleszló érsekhez, tőle fölvilágosítást kérvén, s az ott rekedt az érseknél. Annak okát sem tudjuk adni: miért neheztelt I. Károly király az esztergami káptalanra? Hisz a káptalan eléggé kezesnek mutatkozott még 1321 elején, midőn Boleszló herczeget érsekének megválasztotta; főleg prépostjáról, Gyermek Teofilról állíthatjuk, hogy ő volt ez érsekválasztás rendezője, 2 ) amiért I. Károly király öt ajánlotta — igaz, sikertelenül, mert elkésve — a spalatói érseki székre a pápának. 3 ) Föl kell tehát tennünk, hogy ez ügyben elvi kérdés forgott fönn : valamint a polgárság részéről az európaszerte hangoztatott polgári szabadság utáni vágyakodás, úgy a király részéről a polgárság pártolása, melytől a királyi ház több anyagi hasznot várhatott, mint a káptalantól, ugyanúgy a polgárság is a szabadság örve alatt vagyonosodását. áhította. Tehette volna I. Károly király, hogy a káptalant veszteségeért kárpótolja s így engedékenységré bírja; ha például neki ajándékozta volna Kovácsit, tekintélyes falut Esztergám határában, a Duna mentén. De e helyett Károly király Kovácsit 1326-ban Esztergám királyi városnak ajándékozta s az esztergami káptalannak csak annyi részt juttatott a dologból, hogy neki kellett a városi polgárokat Kovácsi birodalmába igtatnia, 4 ) ami természetesen még inkább élesztette a polgárok merészségét, viszont elkeserítette a káptalant. Kitűnt, ez, mikoron Boleszló herczeg elhunytával (f 1328 deczember) új érseket kellett választani. Károly király és neje Erzsébet királyné Eger jeles püspökét, Telegdi Csanádot, igen kedves és nagyérdemű hívüket óhajtották az esztergami A primási világi levéltárban, Z7-fiók, 3. ny., 63. sz. ded.. 1325 február 21. — Kiadta Fejér, CD. VIII/IIL, 641. 2 ) Olv. ily czímű értekezésemet : Boleszló herczeg,. esztergami érsek. Az esztergamvidéki régészeti és történelmi társulat III. Évkönyvében. 8) Themer, Hung. I., 408. 409. 4 ) Esztergami főkápt. magánltára, 24. f. -3. ny. 21. sz.
188*
érseki széken látni, a káptalan ellenben egyhangúlag megválasztotta Dörögdi Miklóst, a szintoly nagytudományú, mint nagy erélyű pozsonyi prépostot, kitől jogaik hathatós támogatását és védelmét várták a kanonokok. Dörögdi Miklósból azonban, az egyhangú választás mellett is, nem lett esztergami érsek, ügy a magyar királyi pár, mint a nápolyi Anjouk ellenezték azt. A pápa aképpen egyenlítette ki az ellentéteket, hogy Telegdi Csanádot kinevezte esztergami érsekké, helyébe pedig egri püspöknek megtette Dörögdi Miklóst. I. Károly aztán ráduplázott az esztergami káptalant ért kudarczra azzal, hogy az esztergami polgárság részére szabadságlevelet állított ki, melylyel fölmentelte a' vámfizetés alól országa egész területén, tehát első sorban — mint hitték — saját városukban. Még nagyobb kárt ókozott a káptalannak abban, hogy Esztergám ellenében a hatalmasan föllendült Budát, „országa fővárosát" pártolta és a külföldi kereskedést a visegrádi 1335. évben összeült fejedelmi kongresszus határozatai értelmében egyenesen Buda felé irányította, sőt Csanád érseket is rávette, hogy az esztergami egyház birtokain átvonuló szárazvámokat, azonképpen a káptalan kakati révvámját is tetemesen alászállítsa. 2 ) Csanád érsek nem találta tanácsosnak a királyi udvari áramlattal egyenesen szembe kerülni, hanem a maga óvatos, vagy mint kortársai mondották : „ravasz" módja szerint közeledett a czélhoz, midőn mindazon régi okleveleket, melyeket a hajdani magyar királyok az esztergami egyháznak adtak, átírás és megerősítés végett „kedves komája", Károly király elé terjesztette s azokat vele megismertette. 3 ) Ezzel talán a hajsza a káptalan ellen kissé csillapodott. Fizettek-e az Esztergámon átmenő külföldi kereskedők vámot azon tarifa szerint, melyet IV. László király szabályozott, aligha lehet kérdés tárgya, minthogy erről, sem a király, sem a Csanád érsek levelében, melyeket jelen Szemle 1903. évfolyama 433. és következő lapjain bő kivonatban közöltünk, említés nem történik. Kétségtelen, hogy a királyi városiak se vámot, se vásárpénzt nem fizettek, amiért a káptalanbeliek sűrűn panaszkodtak a királynak és anyjának, aki vele együtt igazgatta az ország kormányát. !) Budensem ciuitatem noslram principalem
(Magy. tört. tár. IV., 177.)
2
Szemle X. (1903.) évf. 433. 1.
3
) Bővebben erről a Magyar
Gazdaságtört.
) Ezen átiratok a primási világi levéltárban A-fiók, 1. ny. 4. 5. sz., B-fiók, 1. ny. 3. 4. sz., az esztergami kápt. magánltárában 47. f. l . n y . 10. sz. alatt őriztetnek. Némelyeket közülök kiadott Fejér, CD. VIII/IV, 82, VIII/VII, 82. 334. Kiadta hibátlanul Knauz, Monum. eccl. Strigon.,I„: 339. 473. ded. 1332. márc. 10. 15. jun. 14. Az átírások történtek : ex commissione speciali regis coram Colocen. archiepiscopo et baronum et edam woywode (Szécsenyi Tamás), vagy ad relacionem Thome woywode commissio propria regis coram baronibus et Colocensi archiepiscopo.
189*
Kitetszik ez Erzsébet anyakirályné leveléből, melyet 1344 augusztus 14-én valamely bizalmas apródja által küldött Budáról az esztergami káptalanhoz azon üzenettel, hogy Szt.-István király ünnepén (aug. 20.) Székes-Fehérvárott lesz; az ünnep nyolczadán (aug. 27.) visszatér Budára, amikorra elvárja, hogy a káptalan az esztergami vámra vonatkozó okiratait két kanonoktársa által leküldi Budára, hogy midőn fia, a király úr visszaérkezvén az erdélyi részekről, ezen ügyet ketten meghányhassák és ítéletet mondhassanak a káptalan és a polgárok közt fönforgó ügyben.1) De úgy látszik, ekkor döntés ez ügyben nem történt, sőt a viszony a káptalan és polgárok közt még inkább elmérgesedett, amint erről ugyancsak Erzsébet anyakirályné 1346. május 24-én kelt leveléből értesülünk.2) E levél az Esztergám közelében lakó Szent-István-királyi Jánoslovagokhoz volt intézve s az tartalmazza, hogy: az esztergami káptalan arról értesítette a királynét,. miszerint az esztergami polgárok a város és káptalan közt megindult per folyama alatt (lite pendente) egyenesen megtiltották a vásárosoknak (forensibus), és vidéki embereknek (extraneis hominibus), hogy a vásárpénzt, vámot (tributum), mely jog szerint a káptalant megilleti, ne fizessék. Meghagyta tehát a János-lovagoknak, hogy az ő kirendelendő emberével egyetemben kifürkészszék, mi igaz ez ügyben ? s aztán a tényállást neki megírják. A királyné embere, Pataki László és az ispitályosok részéről Pál lovagtestvér megejtvén a nyomozást, jelentették: Esztergám város 1346 május 27-én közgyűlést tartott, melyen jelen valának a városbíró, esküttek és az összes polgárok, kik azt vallották, hogy ők el nem tiltották a káptalant, miszerint az őt illető vásárpénzt a vásárosoktól és idegen (vidéki) emberektől beszedjék; hanem úgy tudják, hogy a város körül fekvő falukban megtiltották, miszerint a vásárosok és a vidékiek a káptalannak vásárpénzt fizessenek. A királyné vévén e jelentést, megbízta Rátóti Olivért, a királyi tárnokmestert, ki egyúttal az ő udvarbírája. vala, hogy törvényt lásson az esztergami káptalan és királyi város közt megindult pörben. Halasztás nélkül az efféle pör nem igen folyhatván, ítéletét a királyné által egybeállított törvényszék csak egy évvel később hozta. Négy pecsétes* egybehangzó tudósításunk van e kiválóan érdekes ítéletről ; az egyiket !) A levél az esztergami hptlan magánlevéltárában 4U f. 10. ny. 28. sz. — A; királyné levelében az év nem levén kitéve, 1344-et kellett fölvennünk, mint a mely évben Nagy Lajos csakugyan Erdélyben járt. Ott találjuk őt júniusban és júliusban, aztán visszatért Magyarországba és augusztus 19-én már Visegrádon keltez. V. ö. Ráth. A m. királyok tartózkodási helyei, 49. 1. és Fejér, CD. IX/I, 198. 2 ) Az esztergami káptalan .magánlevéltárából, 41. f. 3. ny. 12. sz.
190*
maga Rátóti Olivér, a másikat Dörögdi Miklós egri és Gergely csanádi püspökök, a harmadikat Garai Pál, a királyné tárnokmestere, a negyediket Vörös Tamás (az Apponyiak őse a Péc nemzetségből) csejtei várnagy és újvári ispán küldötte a felperes esztergami káptalannak. Mi adjuk az elsőt, mint a legilletékesebbet. Olivér, a király úr tárnokmestere és a királyné asszony udvarbírája adja tudtára mindenkinek, akiket illet, hogy halasztó levele értelmében Mátyás komáromi és János zólyomi föesperesek, mint az esztergami káptalan törvényes megbízottai, azonképpen Frankfia István Esztergám város bírája és Péter ugyanazon város jegyzője, mint Esztergám város törvényes megbízottjai 1347 május 24-én személyesen megjelentek előtte, mint birájok előtt, mely alkalommal a káptalan megbízottjai előadták, hogy az esztergami vásárpénzt minden kereskedő, nevezet szerint az esztergami polgárok is fizetni tartoznak a káptalannak. E jogot a káptalan a szent (értsd: boldogult, hajdani) királyoktól kapta és százharminczöt esztendő óta gyakorolta; hanem több mint egy esztendő, vagyis a mult (1346.) évi januárius 15. óta az esztergami városbíró, esküttek és polgárok bitorolják e jogot és nem engedik, hogy a káptalannak vásárpénzt fizessenek. Tudni óhajtják tehát, mi jogon foglalták le a városiak a káptalan e jogát? Minek hallattára a nevezett városbíró és Péter városi jegyző azt felelték, hogy a király kegyelme mentette föl őket a vásárpénz fizetésétől, miről vannak is leveleik. Be is mutattak néhai I. Károly királytól egy nyílt levelet, melyben a király tíz évre fölmenti az esztergami polgárokat a királyi adó (tributum) fizetése alól —, de nem a káptalannak fizetendő vásárpénz (tributum) alól. Beterjesztettek egy más, de hasonló tartalmú levelet Lajos királytól is, mely azonban szintén nem menti föl a polgárokat a káptalannak fizetendő vásárpénz (vám) alól, sőt azt nem is említi. Megkérdeztetvén ezek után a városi megbízottak, vannak-e még egyéb leveleik, melyekkel hatalmaskodásaikat megvédhetnék? tagadólag válaszoltak. Vannak ugyan — mondának — (IV.) Béla királytól is privilégiumaik, de ezek egyéb szabadalmaikról szóllanak. A tárnokmester ezek után, jóllehet elégségesnek tartotta a százharminczöt éves gyakorlatot, mely alatt a káptalan békésen élvezte az esztergami vámjövedelmet, mégis megismerni akarván, mily jogon gyakorolja vámszedési jogát? fölhítta a káptalan megbízottjait is, hogy terjesszék elő erre vonatkozó okirataikat. Akik elsőben III. Béla aranybullás, aztán Imre király, (II.) Endre király és (IV.) László megerősítő leveleit mutatták be. Végre előmutatták magának Esztergám városának jeles alakban kiállított levelét, melyben kötelezi magát, hogy a káptalannak a vámot mindenkoron megfizeti. Más leveleket is ajánlkoztak még bemutatni, de a már bemutatottakból
193*
meggyőződött >a törvényszék, hogy a vámszedési jog az esztergami piaczon a káptalant kétségen kívül megilleti. Mi ellen a város megbízottjai. se tudtak kifogást tenni. A tárnokmester tehát és b í r ó t á r s a i k i m o n d o t t á k , hogy az esztergami vám a bemutatott levelek, különösen IV. László király levele értelmében örök időkre a káptalannak fizetendő. És minthogy a polgárok és megbízottjaik semmi okát adni nem tudták, hogy miért foglalták le a vámot,, a káptalan ellen elkövetett hatalmaskodásban el kellett őket. marasztalni. De mert a Jcirályné asszony e sérelmek alól az esztergami polgárokat titkon föl akarja szabadítani, — teszi hozzá a tárnokmester — ha megesnék, hogy ö az esztergami polgároknak a királyné parancsából holmi (más értelmű) leveleket adna, tiltakozik az ellen, mintha e levéleket a törvény értelmében vagy jog szerint adná, hanem csupán a királynétól való félelem vinné öt e törvénytelenségre.2) De a királyné ily világosan kimutatott jog ellen a neki inputált erőszakoskodást elkövetni nem merte, valószínűleg nem is akarta. Hogy ez ítélet, a tárnokmesteré t. i„ hivatalosan kiadatott, annak nyoma nincs; annak azonban biztos nyomai vannak, hogy a királyné útat, módot keresett, miképpen segíthetne a polgárságon, amit neki, ki korát megelőzte azon irányzatban, hogy a kereskedelmet és ipart fölvirágoztassa, manap érdemül tudhatunk be, ha mindjárt nem alaptalanul sejtjük, hogy a polgárság pártolása első sorban a királyi pénztár érdekében történt, amin akkor, más közpénztár nem levén, a salus reipublicae nagyrészint nyugodott, valamint a nemzetgazdászat mind e napig ugyané nézetet vallja és vallani fogja talán a világ végéig. A módok közül, melyekkel özvegy Erzsébet királyné az imént idézett tárnokmesteri ítéletet mellőzni mégkisérlette, egyik az volt, hogy István fiának, akkor erdélyi berezegnek adatta (mondhatjuk: adta, mert *) E birótársak valónak : (Dörögdi) Miklós egri püspök, Gergely csanádi püspök,. Simonfia (Nagymartom) Pál ispán, országbíró, (Szécsenyi) Tamás előbb erdélyi vajda és szolnoki ispán (akkor kevei ispán), (Garai) Pál mester a királyné tárnokmestere, Tót Lörincz vasvármegyei ispán (Kont Miklós nádor atyja), (Szécsi) Miklós tótországi bán, (Asszonyfalvi Ostfi) Domokos mácsai bán, Lendvai István fia Miklós volt tótországi bán, Gelet nádor fia János mester turóczi ispán, Vörös Tamás csejtei várnagy és újvári (holicsi) ispán, (Celenfia) Sándorfia János gömöri ispán, Magyar Pál, (Sámboki) Ajnárdfia Miklós mester, kiket Erzsébet királyné különösen kijelölt a tárnok-; mesteri törvényszék ülnökeinek (assessores) ; valam nt számosan mások, kiket a tárnokmester maga választott birói társainak. 2 ) Eredetije az esztergami káptalan magánlevéltárában 47. f. 5. ny. 3. sz. ded. Buda. 1347 julius 1. A vörös selyemfodraton függő kerek pecsét körirata: -{- S. Magistri Oliveri De Rátolt
192*
hisz ö rendelkezett főleg a családi ügyekben) Esztergám városát appanage-ul, ki aztán az esztergami vámot szokott erélyes, mondhatnók : ¡kíméletlen modorában a maga részére lefoglalta és megtiltotta, hogy másnak ne fizessenek vásárpénzt, hanem csak az ő vámszedöjének, •eljárását a számtalan méltatlanságokkal és zavargásokkal indokolván, melyeket a káptalani vámszedés előidézett. De az ország nagyjai csakhamar figyelmeztették az ifjú herczeget, hogy túllőtt a czélon: nem «gész Esztergám királyi város, és hogy a vásártér egy része a káptalan régi birtoka, és itt semmi körülmények közt sem őt illeti meg a rendelkezés. Irt tehát legott a városbírónak és saját vámszedőjének: minthogy a vámszedés a káptalan jogához tartozik, azt visszaengedjék a káptalannak, olyképpen mégis, hogy a káptalan csakis maga területén szedhessen vámot, nem pedig az ő, a herczeg városában, már tudniillik a királyi városban, miről a káptalant is értesítette. 1 ) Egyebekről nincs tudomásunk e tekintetben. Arról azonban van tudomásunk, hogy Esztergám a királyné pártfogása mellett is, nagyot sülyedt. Az eset következő: Midőn Nagy Lajos — úgy látszik — második hadjáratára indult Nápoly ellen, igen sok pénzre volt szüksége, főleg, hogy zsoldosait kielégíthesse. Anyja és főurai tanácsára tehát bejáratta úgy a saját, mint a királyné városait, nemkülönben a királyné váraihoz tartozó szabad helységeket, hogy azok tehetségök szerint segítséget küldjenek. Természetesen Esztergamot se kímélték, sőt tekintve, hogy e város alapításától fogva az összes magyarországi városok közt az elsőséget foglalta el és már I. Károly király, következőleg Nagy Lajos is, mindenkoron kiváló kedvezéssel viseltetett iránta, 2 ) négyszáz márkára taksálták, mely összeget Esztergámból arany!) Az eszt. kplan magánltárában festo
24. f. 2. ny. 6. és 7. szám. Datum
Bude, in
Innocencium a D. 1350. Minthogy pedig az időben az év karácsonykor kezdő-
dött, 1349. deczember 28. napja értendő. Mindkét, egyenlő nagyságú levél
eredetije
hártyán. A városnak szólló levél hátára vörös viaszba nyomott, kerek, gyürűpecsét, kissé csorbán, látható : közepén háromszögű pajzsban az I. Károly király korában használt magyar czímer : jobbról a liliomok, balról a pólyák, ezen — egy betű híán kivehető körirattal : f S f . . I SVDS. A másik, a káptalanhoz intézett levél hátán fehér viaszba nyomott Oommissio 2
82. mm. átmérőjű kerek pecsét nyomai, mely alatt olvasható :
domini ducis
propria.
) Cum que dicta ciuitas nostra inter alias regales ciuitates, a prima fundacione sua in honorem et dignitatem principatura obtinuisse per nos cognita et reputata, ас edam pater noster carissimus et per consequens nos eandem ampliori fauore sumus CLmplexati. Kellett ez eredeti szöveget lemásolnunk, mert ez oklevél Nagy Lajos korából származó jegyzői mintakönyvben (formulare) a név elhallgatása mellett jelent meg, s ez az egyedüli alap, melyen nagy valószínűséggel Esztergámhoz intézettnek tartjuk a levelet.
193*
forintokban vagy jó garasokban haladék nélkül megküldjék, ha egyáltalában a király neheztelését a polgárok magokra vonni nem akarják. Esztergám királyi város közönsége a fölhívásra igen megrökönyödött. Igaz, felelék a fölségnek, kiben Isten után legnagyobb bizalmukat helyezik vala, hogy a közhír városukat a többi városok fölé emeli, de ezen külső híresztelés nagy belső hazugság; sőt őszintén megvallják ő fölségének, hogy a számtalan tűzkárok (Esztergám nagyrészint faházakból épült) és a gyakori dér, mely szőlleiket tönkre tette, oly nyomorúságra juttatták a várost, hogy a polgárok nagyobb része szintén végső ínségbe esett, amiért a rájok kirótt királyi adó elöl szökdösni kezdenek és más városokba vándorolni. Alázatosan, atyja lelki üdvösségére és mennyei örök boldogságára esdik tehát ő felségét, hogy ez egyszer enyhíteni kegyeskedjék a rájok rótt terhet, és kétszáz márkával beérn méltóztassék, nehogy a szegénységre jutott lakosok a városból menekülni kényteleníttessenek. Nagy Lajos király tekintve Esztergám városának alázatos levelében vázolt szűkös állapotát, melyről valószínűleg meggyőződött azon udvari vitéze leveléből is, kit a pénz átvételére elküldött vala; mert továbbá — úgymond — oly hadjáratot indít, melyben többet használhat neki a polgárok imája és áhítatos fohásza, mint a pénz ; legkivált pedig édes anyja érdeklésére való tekintetből, leszállítja a kivetett segélypénzt (collecta) kétszáz márkára, és azt ezüstben is (t. i. ezüst szerekben, többnyire kupákban, melyeket, mint az egykori jólét maradványait könynyebben nélkülözhettek) megküldhetik.1) Volt-e hatással Esztergám város ezen elszegényedése; vagy ami valószínűbb, a nagyérdemű Vásári Miklós esztergami érsek közbenjárása : a vámügyben a káptalan iránt kevésbbé ellenséges fölfogás kezdett utat törni, amit mi legkivált Nagy Lajos király bölcsességének és igazságszeretetének vagyunk hajlandók betudni. Pozsony polgárainak I. Károly király országos vámmentességet engedvén, ezek az esztergami vámot a káptalannak megfizetni vonakodtak. Pörre kerülvén az ügy, Nagy Lajos király a káptalan javára döntött, ítéletét azzal indokolván, minthogy a káptalan privilégiumai régiebb eredetűek, azoknak a pozsonyi, újabb eredetű szabadságlevél nem derogálhat. 2 ) Ugyancsak Nagy Lajos király bölcsesége, meglelte a módot, mely 1
) Kovachich, Formulae solennes, 43. ) Az eszt. Jeplan magánltára, 47. f. 4. ny. 1. sz. ded. Visegrád, 1357. január 25.
2
Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
13
194*
alkalmasnak mutatkozott a hosszas viszálkodást az esztergami káptalan és királyi város közt beszüntetni. Az esztergami fökáptalan, a szenttamási prépost s az esztergámszigeti apáczák, mint akiknek közös jövedelmét alkotta az esztergami vámszedés, együttessen ismételve folyamodtak Nagy Lajos királyhoz panaszosan jelentvén, hogy Esztergám város közönsége a piaczi vámot, tizenhárom év (tehát 1344) óta önkényes vakmerőséggel megtagadja. A király gyakori panaszaiktól indíttatva, miután látta és elolvasta privilégiumaikat, maga elé idéztette az esztergami polgárokat is, kik kérdőre vonatván, azt felelték, hogy (IV.) Béla király fölmentette őket minden, az országban fizetendő adó alól, miről levelök is van, melyet legott bemutattak. Igen ám ; de mivel hazai szokás szerint újabb király 1 kedvezések, a régibb keletüeket meg nem csorbíthatják, bemutatott szabadságlevelök a polgárokat az esztergami vám fizetése alól föl nem menthette. Azonban midőn Nagy Lajos király arra akarta a polgárokat kényszeríteni, hogy a vámot a káptalannak megfizessék, a mondott polgárok rimánkodva mondogatták (humiliter conquerebantur),. hogy a vámfizetés nekik igen terhökre van, annak beszedése czivakodás, veszekedés, sőt emberhalál nélkül" meg nem eshetik és igen szabódtak a királynak, hogy valamiképpen segítsen rajtok. A király tehát merő könyörületességből és nagylelkűségből, hogy a béke helyreálljon, kedves anyja, a királyné kérelmére, a főpapok és főurak tanácsára azt határozta, hogy elsőben is IV. László király leveleit a vámszabálylyal együtt megerősíti és szórói-szóra átírja, hogy a káptalanbeliek a vidékiektől és idegenektől ezen tarifa szerint szedjék Esztergámban a vámot; az esztergami polgárok azonban vámot személyenkint nem fizetnek, hanem vámáltalányképpen évi husz márkával tartoznak, melyet 1358-tól kezdve, mindenkor Sz.-Mihály napján (szeptember 29.) oly pontosan át ;kell szolgáltatniok a főkáptalannak és érdektársainak, hogy ha a fizetéssel két hétig késnének, ez összeg kétszeresét, azaz negyven márkát —, ha négy hétig késnének, négyszeresét, azaz nyolczvan márkát kötelesek fizetni. Ha pedig e kötelességöknek akkor se tennének eleget, a káptalannak joga van minden pörösködés nélkül közvetlenül megvenni rajtok a vámot IV. László király rendelete értelmében. Megtiltotta továbbá Nagy Lajos király, hogy a polgárok a káptalanbelieket a vidéki árúsok megvámolásában gátolják, de sőt elrendelte, hogy vámszedőinek segítségére legyenek. Ha pedig megesnék, hogy az esztergami polgárok idegen árúkat becsempésznének és azokat mint saját árúikat elárusítanák, a becsempészett árúk vétessenek el tőlük, azok két harmadában a főkáptalannak, a szent-tamási prépostnak és szigeti apáczáknak, egy harmadában a városi bírónak és eskütteknek jutván. Végre Nagy Lajos király
195
à folyamatban levő pöröket, költségeket és követeléseket kölcsönösen megszüntette. 1 ) Nem lehet tagadni, hogy a gyöngédség mellett, melylyel a fiúi szeretet édes anyjának adózott, nem csekély politikai bölcseség rejlik e kompromisszumban, mely mellett a mindinkább elkeseredett viszály elfekhetett volna. Bölcs mérsékletre mutat az is, hogy a káptalan nagy kárát szótlanul tűrte. Nem így a polgárok, kik potom áron, mai érték •szerint 840 koronán válthatták .meg vámmentességüket, de vak bizalmokban idősb Erzsébet királyné iránt, „kinek jóakaratából, engedelméből, mi több indítványára" jött létre ezen 1357. évi egyezmény, fitymálták a nagy eredményt, és se vámot fizetni, sem az egyezményes husz márkát •évenkint leróni nem akarták. Hasztalan hagyta meg nekik János tárnokmester 2 ), hogy azt a 160 márka tartozásokat, melyet a király és királyné rendeletéhez képest (a káptalan t. i. lemondott a kétszeres és négyszeres bírságokról, le régi jogába való helyezkedéséről) ,az esztergami káptalannak vámáltalány czímén már múlt (1364) évi deczember 6-án meg kellett volna fizetniök, de nem tették, mielőbb fizessék meg.3) • Tehát ismét pörre került az ügy. , Nagy Lajos király, miután Vilmos pécsi püspök, kápolnája ispánja .és titkos kanczellárja által maga elé idéztette a feleket,4) anyja, együttes elnöklete mellett 1365 szeptember 13-án törvényszéket ült.5) A káptalan emberei előadták panaszokat és bemutatták levelöket ügy, amint azokat a föntebb előadottakból ismerjük. A városiak csapatosan jelentek meg ;°) három levelet mutattak föl, egyet IV. Béla királytól, mely 1243-ban kelt és azt tartalmazta, hogy az összes esztergami polgárok és vendégAí, eszterg. kplan magánltárában, 24. f. 2. ny. 8. sz. és 47. f. 4. ny-. 1. sz. ded. 1357. augusztus 19-én. Kiadta-e levelet Kerzei Miklós kalocsai érsek és kanczellár, esztergami érsek Vásári Miklós levén. 2 ) Ezen János királyi tárnokmester, Zala és Veszprhn vármegyék ispánja Geletfia Miklós néhai nádorispán fia és I. László veszprémi püspök testvére, úgy látszik, bátyja volt. 3
) Az észt. kptlan magánltárában, jaruárius 1. 4
) Ugyanott,
24. f. 2. ny. '10. sz. ded. Visegrád,
1365.
24. f. 2. ny. 9. sz. ded. 1365. augusztus 1.
δ
) A törvényszék tagjai, tegtöbbnyire a királyné lekötelezett hívei, a következők valának : Kanizsai István zágrábi· püspök, Pál szebeni prépost, Kont Miklós nádor, Szécsi Miklós dalmát és horvát bán, Böbék István országbíró, az imént nevezett János tárnokmester, Böbék György a királyné tárnokmestere, Hédervári Miklós hasonnevű fia a királyné tőajtónállója, Szepesi Jakab mester nádori és Chernekfia .István a királyi országbíró ítélőmestere, továbbá főnemesek és nemesek számosan. G
) Quorum maxima
turba in curia nostra (regia)
comparuerant 13*-
196*
népek árúikkal egyetemben, az ország valamennyi vámos helyein semmit se tartoznak fizetni ; mást I. Károly királytól, mely Visegrádon 1330 április 24-én kelt,1) s a harmadikat Nagy Lajos királytól, mely szintén Visegrádon, kelt 1346 februárius 10-én, melyekben az foglaltatott, hogy az esztergami polgárok semminemű portékájok és árújok után, se vizén, se szárazon vámot — kivévén a királyi harminczadot — fizetni nem tartoznak. De — teszi hozzá ismét Nagy Lajos király,, minthogy az esztergami vám adományozása a káptalan részére sokkalta, előbb kelt, mint az ő saját és az említett királyok levelei, melyek az: esztergami polgárokat a vám fizetése alól fölmentik, s ez utóbbi kedvezmények az előbbiek rovására nem történhettek ; minthogy továbbá az esztergami polgárok — a főpapok, főurak, nemesek, a király, főleg pedig a királyné jóakaró közbenjárására — kiegyeztek volt az esztergami káptalannal : ez okon, jóllehet a káptalan kegyesen elengedte nekik a kétszeres és négyszeres bírságokat, el kellett őket marasztalni a 160 márka fizetésében, melyekkel a káptalannak tartoztak, hogy ez. összeget, valamint az évi vámátalányt szent Mihály nyolczadán az esztergami káptalannak a budai káptalan, a szent ferencziek gvárdiánja és a szent ágostoniak jelenlétében pontosan megfizessék, fönmaradván mindazon bírságok (a kétszeres, négyszeres fizetség és a visszahelyezkedés), melyeket előbbi (1357-i) levelében meghatározott, ha nem fizetnének. Ha pedig mind e kedvezmények mellett se teljesítenék a rájok rótt kötelezettségüket, ama bírságokat, melyeket a káptalan és király kegyelmesen elengedtek, múlhatatlanúl meg kell fizetniök.2) A kedvező ítéletet, melyet nyilván józan mérsékletének hetett, kezéhez vette a káptalan.
köszön-
A király, anyakirályné és bírótárs főurak függő pecsétjeivel meg is volt erősítve ; de mit ért, ha a makacs polgárokkal szemben senki végre nem hajtotta ! Nem maradt más menekülés, mint a szentszékhez, folyamodni. Elsőben V. Orbán pápához azért folyamodott a káptalan,, hogy conservatorokat adjon neki, kik jogfosztóik ellen megvédjék őket. A pápa teljesítette e nem szokatlan kérelmet (1370), és kinevezte az. esztergami prépost és káptalan conservatoraiul Sordiói János váczi· püspököt, a Mindszentről nevezett bécsi prépostot és Miklóst a győri olvasó s egyúttal iskolás kanonokot; de mert az ő és a conservatorok intelmei engedékenységre nem hajlították a polgárságot, a káptalan x
) Tehát közvetlen a Záh Felicián merénylete utáD, mely alkalomból a polgárság hódolatát jött bemutatói, amint illett is. 2) Ugyanott, 47. f. 4. ny. 1. sz. a Mátyás király 1468. évi átiratából ded. 1365. szeptember 22. — Kiadta e levelet Kerzei Miklós érsek és kir. kanczellár-.
197*
íijból fóganatosb közbenjárásra kérte a pápát. Fölterjesztette Nagy Lajos király és Erzsébet királyné 1365. évi ítéletét ; fölpanaszolta, hogy a királyi levélnek a név szerint fölsorolt polgárok 1 ) izgatása miatt foganatja nincs. XI. Gergely pápa (V. Orbán 1370. deczember 19-én meghalt) tehát a leskomólyabban meghagyta a conservatoroknak, hogy valamikor a káptalan hívja őket, a hely színén megjelenni, a polgárokat á pápa nevében háromszor, 6 — 6 napi idöközönkint meginteni, és ha áz dntés nem használna, a föntebbieket az előírt gyászos alakiságok megtartásával, névszerint kiközösíteni, végre az egész várost egyházi tilal o m alá rekeszteni szoros kötelességöknek ismerjék ; szűnjék meg minden istentisztelet, a szentségeknek (kivévén a csecsemők keresztelését s a haldoklók végső ellátását) kiszolgáltatása, az egyházi temetések; senki se közlekedjék a tilalmas várossal, senki se érintkezzék •kiigtatott lakosaival. És tartson e rettenetes állapot mindaddig, míg a megfenyítettek észre nem térnek és be nem töltik mindazt, •amire Nagy Lajos király és Erzsébet királyné pecsétes ítélő levele kötelezi őket. Az idegenből ide szakadt váczi püspököt, ki a királyi háznák benső híve volt, a káptalan terhelni nem akarta e kellemetlen föladattal, mert jóllehet a pápai bulla a magyar király álláspontjára helyezkedett, az ö ítélete végrehajtását sürgette, nem lehet föltenni, hogy Nagy Lajosnak és anyjának, habár ez utóbbi már Lengyelország kormányával bajoskodott, e végső eljárás kedvök szerint történt. A bécsi iprépost is kevésbbé lehetett érdekelve ; tehát Miklós győri olvasókanonok végezte a kemény megbízást. Kihirdette ünnepélyesen a szükséges tanuk 2 ) jelenlétében a pápai ^bullákat, kimondotta a városra és polgáraira az egyházi fenyítéket ; ¡Füredi Domokosfia Péter veszprémi klerikus és császári közjegyző által «másolatokat vétetett a pápai bullákról és a saját eljárásáról, melyeket -az összes kolostoroknak, plébánosoknak és rektoroknak megküldött, *) A megnevezett polgárok a következük : Jaksaifia Miklós bíró, Lénárd bíró, Birófia Bereczk, György és Mihály posztókereskedők (institores pannicide), Wako polgár (porgar), István és György a Valter fiai, Pálfia János harminczados (tehát a királyné embere), Kéri János, Szűcs János, Zámbó László, Kántorfia István, Francia ((gallus) Márton, Peur, Csölley Péter, Zalai Péter, Zsoldos Lukács, Lesiák bíró, Hermánfia György, Henczfia János, Tegös Miklós, Kalmár (Kalamar) András, Jánosfia János, Málasi Tamásfia Miklós, Szabó János és Deák Tamás (literátus). 2
) A tanuk közt találjuk Buzai .Tánosfia Gergely erdélyi klerikust és császári közjegyzőt.
198*
hogy templomaik kapuira kifüggeszszék,1) és minden vasárnapon, m i e den ünnepen a harangok zúgása és a gyertyák eloltása után, hangosan,, érthetően felolvassák és szigorúan megtartsák. 2 ) Ügy látszik e végső eszköznek, melyhez az egyház folyamodhatott, ideig-óráig némi sikere volt. A polgárok megígértek, hogy Nagy Lajoskirály rendeleteinek "a vámügyben engedni fognak és ügyeiket a káptalannál rendezik. A húsvét is következett, az érseki széken pedig az ildomos Teíegdi Tamás ült; a hívők esdeklésére tehát nagy csütörtökön· áz egyházi tilalmát megszűntették, de csak azon föltétel mellett, hogy há a polgárok fölvállalt kötelezettségökoek meg nem felelnek, újra az. egyházi tilalom alá rekesztetnek. 3 ) Már ezen kikötés jelzi, hogy a káptalan a béke tartósságában, de sőt föltételei betöltésében nem bízott. A polgárság csakugyan nem állott, szavának. Kiolvashatta ugyan a döntő körök komoly elhatározását az. ítéletből, melyet Lajos király, idősb Erzsébet királyné és velők hét főúrpecsétjével megerősített; a királyné, kiben hivalkodva tovább is bízták, szintén komolyan intette a polgárokat, hogy elvállalt kötelezettségüknek, megfeleljenek : a polgárság mindezt figyelembe venni nem látta szükségesnek, és folyton hitegetve egymást, teljes huszonnégy éven át halogatták a királyi ítélet végrehajtását és saját adott szavok betöltését. Gyámojították őket e könnyelmű viselkedésökben a zavarok, melyek Nagy Lajos király uralkodását követték, midőn senki se találta időszerűnek à káptalan jogaival törödni. Végre a rend némileg helyreállván, Nagy. Lajos gyönge leánya, Mária királynő vállalkozott, hogy egynegyed évszázad mulasztásait pótolja. Mindenek előtt meghagyta Béssenyő Miklós mesternek, csepelszigeti ispánnak, hogy a budai káptalan bizonysága mellett az esztergami káptalant, szent-tamási prépostot *) Érdekes Esztergám t o p o g r á f j á r a a klastromi plébánia és egyéb templomok fölsorolása, úgy mint az Miklós olvasó kanonok 1372. évi levelében foglaltatnak :Ezek valának: a domokosiak sz. Mártonról, az ágostoni remeték sz. Annáról, & ferencziek a bold. Szűzről nevezett templomaik ; továbbá a királyi város falain kívül fekvő templomok, úgymint a Tamáshegy lábánál a keresztelő sz. János temploma, Csütiben (de Chiuti Csütinek kellett olvasnom, minthogy e levél írója, Petrey de Fyured, Füredet is ilyformán irta) a sz. Kozma és Demjéné, Kovácsiban a szent János evangélistáé, Szeut-Pálon (érseki falu a felső Dana mentén) a sz. Pálé, a· szigeten (az apáczák temploma), Esztergam-Ujvárosban (a mai vízi városban) a szLászló temploma; ide tartozott a szent-györgy-mezei káptalan is. A királyi városban· levő templomok valának : a sz. Kereszt, sz. Mária-Magdolna, sz. Jakab, sz. Péter, sz.. Miklós és a sz. Lőrincz tiszteletére emelt templomok. 2 ) Az esztg. kptalan magánltárában, márczius 4. 8
) Ugyanott,
24. f. 2. ny. 12. sz. ded. Esztergám, 1372.
24. f. 2. ny. 13. sz. ded. 1372. márczius 25-én.
199*
és a szigeti apáczákat az alta'ok szedetni szokott esztergami vám birodalmába újból beigtassa; egyúttal meghagyta az esztergami polgároknak, hogy atyja 1357. és 1365. évi ítéletét végrehajtsák, kötelezettségeiknek mindenben megfelelvén, és el nem mulasztá a vonakodókat a királyi tárnokmester ítélőszéke elé idéztetni.1) Bessenyő és a budai káptalan megtette kötelességét, midőn az esztergami káptalant és érdektársait, a város e lenmondásával nem törödve, az esztergami vám birodalmába igtatta. 2 ) Teljesítette a tárnokmester is, amit az igazság tőle követelt, és elmarasztalta az esztergami polgárokat, mint azt Nagy Lajos király ítélete eléje szabta, az évi átalányösszeg, azonképpen a konokságok miatt rájok kirótt bírság megfizetésében. 3 ) — Ha az elmaradt bírságot' évi 80 márkába veszszük, az 1365-től, azaz 24 év alatt kitesz 1920 márkányit, az időben oly tömérdek összeget, melyet az önhibájából legyarlódott Esztergám megfizetni képes nem volt. — Jóakaró emberek tanácsára tehát magok kérték és elvállalták a magok és utódaik nevében, hogy husz helyett évenkint huszonöt budai márkát fognak fizetni vámátalány czímén a káptalannak; mit ha pontosan nem tennének, a káp'alannak és érdektársainak joga leszen a városbeliek bármely ingó és ingatlan vagyonát, a király és királyné engedelme sőt tudta nélkül, bárhol elfoglalni, letartóztatni, elkobozni. A városbíró a község nevében kettős pecsét alatt hitlevelet adott az egyezségről.4) Ezt úgylátszik, végre komoly elhatározásnak vették annál inkább, mert a káptalan immár elég hatalmasnak tudta magát arra, hogy a várossal szemben igazát tényleg megvédje. Gondoskodott is legott a kitűzött, szent Mibály napja körül, azaz szeptember végén befolyandó összeg évi elosztásáról. A huszonöt budai márka egy negyedrésze a szent-tamási prépostot és a szigeti apáczákat, háromnegyed része a káptalant illette olyképpen, hogy a káptalani részlet egy ötödét a prépost, egy tizedét az olvasókanonok kapta: a maradék pedig a többi kanonokok közt elosztatott, — úgymond az 1397. évi kánoni látogatás jegyzőkönyve.5) Ha e rendelkezésből azt vennők ki, hogy az Esztergám nagyvárosi polgárság immár végleg beadta derekát, bizony nagyon csalódnánk. Néhány évvel az egyezmény megkötése ulán 1395. november 30-án úgy értesülünk Zsigmond király leveléből, m szerint Esztergám város panaszt !) Esztergami fökápt. magánltára 41. f. 3. ny. 18. sz. 2) Ugyanott, 24. f. 2. ny. 18. sz. V. ö. 47. f. 1. ny. 17. sz. 3) U. o. 47. f. 4. ny. 1. sz ded. 1389. márczius 12. 4) Ü. o. 47. f. 4. ny. 1. sz. ded. 1389. márcz. 12. '>) Tört. Tár, 1901. 82.
200*
emelt előtte az iránt, hogy a káptalan szolgái és cselédjei által némely városi polgárok vagyonát a közúton elkobozta, és a város nagy kárára, gyalázatára visszadni nem akarja. Zsigmond király azonban tudomást szerezvén az 1389. évi szerződésről és egyéb a vámügyre vonatkozó okiratokról, a káptalannak adott igazat, s a polgárok elkobzott vagyonát csak az esetben rendelte visszaadatni, ha a város fölvállalt kötelezettségének mindenben megfelel.1) Mindamellett a torzsalkodások a polgárok részéről meg nem szűntek, melyek közül néhány érdekes és korfestő részlettel szolgálunk. — Igy lörtént, hogy 1443-ban a polgárok újból megtagadták a vámátalány fizetését, mert — mondanák — Nagy Lajos király ítélete értelmében nem 25, hanem csak 20 márkával tartoznak. Hasztalan bizonyította a káptalan ez állítás tarthatatlanságát : a polgárok nem engedtek. A káptalan tehát a polgárok által vitatott alapra állva, ugyancsak Nagy Lajos király ítéletére hivatkozva, meg akarta rajtok a vámot venni csakúgy, mint az idegeneken. Ez még kevésbbé kellett a polgároknak és közös elhatározásból Szécsy Dénes bíboros, esztergami érsek ítéletére hagyták a vitás kérdés eldöntését. Szécsy biboros aztán törvényszéket ülvén Garai László mácsai bánnal, Gimesi Forgách Péterfia Jánossal, János jogtudorral, egykoron a királyné kanczellárjával, Farkas László és Szemerei János érseki várnagyokkal, valamint néhány más országos nemessel, szent Márton napjára (1443. november 10.) maga elé kérette a feleket, hogy ügyöket előadják, illetve eljárásokat megokolják. A káptalannak számtalanszor hangoztatott védelmét mellőzhetjük, annál érdekesebb a nagyvárosi polgárok kertölése. Elismerték ugyan, hogy egyezmény jött létre közöttök és a káptalan közt, mindazonáltal nem tartoznak a káptalannak huszonöt márkával, hanem csupán 100 forinttal, forintját 100 dénárral számítva, minthogy eddig is ennyit fizettek folyó értékben. Mire a káptalan azt felelte, hogy fizetett a város már ezer forintot is száz dénárjával, máskor kevesebbet a pénz jósága és roszszasága — vagyis aszerint, amint a pénz értéke megüté a huszonöt budai ezüst márkát, amennyire t. i. kötelezvék. Az ügy világos levén Szécsy Dénes érsek és bírótársai a káptalannak adtak igazat.2) Az efféle ítélet nem tetszett a nagyvárosi polgároknak ; de mert igazságos volt, ellene tenni nem lehetett; más uton boszulták meg tehát magokat. Mint a váczi káptalan 1446 augusztus 23-án följegyezte, Borostyános (banalaurcus) János nógrádi főesperes az esztergami káptalan nevében tiltakozást jelentett be előadvát), hogy Vajas István !) Esztergami fÖkápt. magánltára, 24. f. 2. ny. 15. sz. V. ö. 47. f. 5. ny. 9. sz. ) Ugyanolt, 47. f. 4. ny. 1. sz. 24. levél.
2
201*
„nagyvárosi" polgár, Széntanna utczai Kosztos Ferencz, Banga István, Sánta Simon, Seres István, özvegy Misér Mihály né, Sült Jakab, István kereskedő, Lázár s egyéb esztergami nagyvárosi lakosok a káptalan némely házait és kúriáját, melyek Sápy Berecz esztergami nagyvárosi polgár házától a halpiaczig egymás mellett fekszenek, és a káptalan -elvitázhatatlan tulajdonát képezik, hatalmasul elfoglaltak és jogtalanul •elfoglalva tartanak. 1 ) És vérszemet kapva, hogy e hatalmaskodásuk sikerült, mert hisz -a tiltakozás nem volt valami hathatós ellenszer, a város 1449-ben ismét megkisérlette meg nem adni a szent Mihálvkor esedékes 25 márka vámátalányt. A káptalan türelmesen várt egy hónapon túl, de mert a város még csak nem is készülődött a fizetéshez, hatalmasul megtámadta -a halvásár közelében kikötött halas bárkákat, azok tartalmát, túlzással -500 aranyforint értékű halat elkobozta és tagjai közt elosztotta — „a város szabadsága nagy sérelmével", mint ezt a városbeliek Hunyady J á n o s országkormányzónak panaszosan előadták. Hunyady az ügy megvizsgálását és elbírálását Palóczy László országbíróra hagyta, ki 1450. márczius 10 én kelt ítélő levelében teljesen fölmentette a káptalant a vád alól.2) E pörvesztést az esztergami királyi városi polgárok úgy boszúlták m e g legott (1450-ben), hogy a Szent Anna- (ma: Kápitalan-) utczaban levő mészárszékeket, melyek a káptalanhoz tartoztak és — mint tudjuk — ennek adóztak, lerombolták, mint erről Hunyady Jánosnak Széchenyi Dénes bíborosé -sek, az országos kormányszéknek a .•megyei alispán és szolgabíró, nemkülönben a szent-benedeki konvent ..jelentést tettek. 3 ) Ez ügy azonban fontosabb országos ügyek miatt csak később ért -elintézést, midőn Széchy Dénes bíboros, érsek és Palóczy László országòíró, mint a király által kiküldött bírák 50 márka fizetésre ítélték a ¡kártevőket.4) Ugyanezen bíráknak dönteniök kellett újabban az ügyben is, cnelyben Szécsy Dénes egyízben már döntött, azon kérdésben t. i., hogy «mily pénznemben tartozik Esztergám városa a 25 budai márka vámátalányt fizetni? minthogy a polgárok ismét csak 400 dénárt fizettek x
) U. ) Az <ép pecséttel -õ. szám. 3) U. 4 ) U. 2
o. 24. f. 3. ny. 7. sz. papiroslapon írva, hátán kerek pecsét nyomaival. eredeti, hártyára írt ítélet, a vörös, zöld és kék selyem sodratról lelógó együtt megvan az esztergami fökáptalan magánlevéltárában 47. f. 5. ny. o. 24. f. 3. ny. 9. sz. — 25. f. 2. ny. 6. és 11. sz. o. 24. f. 3. ny. 12., 13., 14. sz.
202*
egy budai márka helyett, mely összeg azonban nem ért egy budai márkát, amiért a káptalan a fizetséget el nem fogadta, a polgárságpedig a pénzt a budai káptalannál letétbe helyezte. Pörre kerülvén a z ügy, V. László király Szécsy Dénest és Palóczy Lászlót bízta meg annak elbírálásával. A városiak azon ellenvetésére, hogy h i s z 1449-igmindig. 400 dénárt fizettek egy márka helyett s a káptalan elfogadta a pénzt, a káptalaniak azt felelték, hogy 400 dénárt készségesen elfogadtak egy márkába, midőn még jó pénz volt forgalomban ; de azóta, hogy a forgalmi pénz elsilányult és 400 dénár nem ér egy budai márkát, e z t nem tehetik. A bírák tehát szakértőkhöz fordultak fölvilágosításért r kérdést intézvén a budai városi tanácshoz: mennyit ér a budai márka ? A k'k felelének : Egy budai márka négy aranyforintot ér — egy negyed: aranyforint híán. A törvényszék tehát, melyben igen tekintélyes egyházi; .és világi főurak ítélkezőnek, úgy döntött, hogy az esztergami királyipolgároknak is ily arányban kell fizetniük, illetve a budai kápta'annáb levő letétöket kiegészíteniük. 1 ) De nem csupán az esztergomiakkal, másokkal is elég baja volt a káptalannak vámjoga miatt. Igy értesülünk, hogy a pesti városi elül— járók : Olcsvay András bíró, Lőkös Gergely, Tőgyártó Albert, KelenfeldiJános és Mészáros Mátyás eskütt polgárok a magok s a Pest város községe nevében Mátyás király elé járultak panaszszal az esztergami káptalan ellen, mert a káptalan az ő, a hajdani királyoktól nyert s z a badságaikat tekintetbe nem vévén, úgy Esztergám városukban, valamint Dorog nevű falvukban vámfizetésre kötelezik őket. A király maga elé· hívatta ennek következtében a káp'alan némely tekintélyes tagját (non., minores, imo grauiores), hogy a panaszra megfeleljenek. Ezek viszont, azzal vádolták a pesti polgárokat, hogy sem Esztergámban a városban, sem a városon kívül vámot fizetni nem akarnak, de a kakati révben is. megtagadják a vámfizetést. A nádor, Gúthi Ország Mihály éppen jelen levén a királynál ez alkalommal, a király öt utasította, hogy vizsgálja, meg az ügyet és ítélkezzék benne. A nádor engedelmeskedvén a király parancsának, 1465. augusztus 30-án törvényszéket ült, melynek tagjai a. király rendeletéhez , képest Zsednai Vitéz János esztergami, Várdai István: kalocsai érsekek, ez utóbbi főkanczellár is, azonképpen István kalocsai prépost, a királyi személyes jelenléte bíróságának alkanczellárja, számosr. előkelő nemesek, ítélőbírák (pratonotáriusok) és jogtudók valának. A pesti polgárok — fölhívatván, adják elő igazaikat, — bemutatták Mátyás királynak 1464. május 10. kelt jeles alakú levelét, melyben átírta ésmegerősítette Albert királynak szintén megerősítő levelét a pesti polgáï) U. o. 47. f. 4. ny. 1. sz. 33. I. ded. Buda, 1457. január 22.
203*
roknak azon kiváltságáról, hogy Magyarország határain belül vámot, fizetni nem tartoznak. 1 ) Ezen szabadságlevél ellenében bemutattak az esztergami káptalan ügyvivői, négy kanonok, hat levelet III. Béla, Imre, II. Endre, IV. Lászlóés I. Lajos királyoktól, melyeket minthogy ismerünk, bővebben elő nem adunk. Ezek alapján a nádor kötelezte a pestieket, hogy a vásárpénzt Esztergámban és vidékén, azonképpen a révvámot Kakaton fizetni tartoznak, sőt véglegesen eltiltotta őket, hogy hasonló szabadságlevelet, az esztergami vám ellen magoknak kieszközöljenek. 2 ) . Ugyancsak Mátyás király előtt, ki Budán 1466. október 6-án. törvényt látott, megjelentek Berki Bogáthy Péter és Kálnai Miklós a következő panaszszal : E napokban némely érdi jobbágyaik búzaterhelt, szekéren, pesti kereskedők társaságában, kik öt kocsival vörös rezet szállítottak, a Mátyus földéről jöttek. A Dunán (Nyerges-) Újfalunál, átkeltek, továbbá Bajóton, Orsápon, Bajnán és Gsima-Szombatján át, a. veszprémi egyház tulajdonához tartozó Gyermend (Gyermel) mellett hazafelé törekedtek, Pestre t. i. és Érdre, midőn az esztergami káptalan megbízásából Lovasi Imre mester esztergami kanonok többedmagával és cselédnépekkel a kocsikat megtámadta s elvette, mely alkalommai ütlegek, söt vérengzések se hiányoztak. A káptalanbeliek önvédelmük'e IV. László királynak 1288. márczius. 21. kelt, ez értekezés folyamán bőven ismertetett levelét mutatták be,, melynek alapján a király meghallgatván főpapjai, főurai® nemesei és. ítélő bírái érett tanácsát, úgy itélt, hogy az esztergami káptalant és Imre mester-kanonökot Bogáthy Péter és Kálnai Miklós vádjai alól teljesen fölmentette, az elvett kocsikat és portékát a káptalannál hagyta,, mivelhogy az illetők a káptalan jogát álnokul meg akarták kerülni.3) A következő évben a szobi, helembai és letkéri, az (ipoly-) damásdi királyi várhoz tartozó népek, egyébként a király sajkásai, vagyis hajósai szintén Mátyás király elé járullak a panaszszal, hogy az esztergami káptalan vámot követel és vesz rajtok, jóllehet Mátyás király 1465-ben, Zsigmond király 1436-ban, Nagy Lajos király két privilégiumot is adott x ) Ε kiváltságot IV. Béla király adta и pestieknek : Item infra limites regni nostri ab omni tribute — salua tricésima et saluo iure ecclesie Budensis quantum, àd tributa de salibus exigendis s int excempti. 2
) Et nihilominus ipsis ciuibus inhabitatoribus civitatis Pesthiensis ab ulteriori iure aquisicionis non solucionis tributi Strigoniensis et dicti portus in uilla Kakath. preuia, racione attemptanda perpetuum sileucium decernentes inposuimus auctoritate nostra indiciaria mediante. Lásd az esztergami fökdpta an magánlevéltárában 47. f. 4. ην. 1. sz. 37. 1. ded. Buda, 14G5. szeptember 4. 3) TJ. О. folio 40. b. ded. Buda, 1466. okt. 8.
204*
nekik, egyet 1343-ban, mást 1355-ben, melyekben őket Pozsonytól Zalánkeménig minden vám fizetése alól fölmentette. Az esztergami káptalan fölmutatván azonban III. Béla 1188-ban és Imre király 1198-ban kelt két levelét, a régebben szerzett előjogok alapján nemcsak hogy igazat adott az esztergami káptalannak Mátyás király, de a föntebbi két levelet át is iratta számára és ezzel megerősítette. 1 ) Mátyás „az igazságos" azáltal is megmutatta jóindulatát az esztergami káptalan igazai iránt, hogy a káptalannak Lovas Imre mester, «sztergami kanonok által előterjesztett kérelmét meghallgatta s annak ш esztergami vámügyre vonatkozó legfontosabb leveleit, számszerint tizenötöt, egyenes rendeletével (commissio propria domini Regis) könyvalakban szépen lemásoltatta és 1465. április 18-án kettős nagy pecsétjével, mely fehér viaszba nyomva, vörös selyemsodraton mind e napig épen lóg le róla, megerősítette. E 41 hártyalevélből álló, ívrétalakú nagybecsű könyv, a Mátyás-korabeli kanczellária — mondhatjuk — díszkiadása az esztergami főkáptalan magánlevéltára 47. fiókjában, 4. nyaláb 1. szám jelzéssel őriztetik. Viszont Mátyás királynak szintén közvetlen rendeletére: Esztergámban, 1468. márczius 26-án kelt levélkéjére akadtam, melyben szigorúan meghagyta, hogy az ügyben, mely Esztergám város s az esztergami káptalan közt a hetivásár s azon „a minap" előfordult hatalmaskodások miatt megindult, semminemű ítéletet ne hozzanak. 2 ) Minthogy azonban -a levél nincs megpecsételve, úgy látszik, csak egyszerű értesítés a káptalan részére, mely nekünk csupán arról tesz biztos tanúságot, hogy az esztergami vásártéren meg nem szűnt a háborúság a város és káptalan közt. Hasonló bajok fordultak elő a kakati bíró és község részéről is, mint ezt II. Ulászló királynak Budán, 1494. februárius 18. kelt leveléből kíveszszük.3) Végre az osztrákok, régi jó szomszédaink is újra megmozdullak. Az esztergami káptalan ugyanis azon panaszszal járult II. Ulászló király elé, hogy az osztrák herczegségnek kereskedői és másrendu alattvalói, kik a királyi felség és némely vámmentes urak szükségleteiről gondoskodvák, fát, élelmi szereket hoznak az országba. Sokszor megcsalják a vámszedőket és megkárosítják a káptalant, mert állításaik hazugak. *) Z7. o. folio 47. — A csajkások megbízottjai valának : Bertalan szobi falunagy (villicus), Pál helimbai faragó (carpentarius) és letkési Hajnal Bálint. 2 ) Archívum Capituli Strigon.-publicum, capsa 14. fase. 7. nr. 19. — Czíme : Venerabili magistro Gabrieli aule nostre Vicecamerario et personalis presencie nostre locum tenenti, ас egrigiis prothonotarijs curie nostre, fidelibus nobis dilectis. 3 ) Az eszterg. kptlan magánltára, 25. f. 2. ην. 10. sz.
205*
A király elrendelte tehát, hogy az ilyeneket meg kell esketni arra, hogy csakugyan a királyt vagy vámmentes urakat szolgálnak. Ha pedig meg nem esküsznek, a vámot meg kell rajtok venni. 1 ) II. Lajos király atyja e levelét Esztergámban, 1523. szeptember 22-én átíratta és megerősítette. 2 ) S ez az utolsó levél, mely az esztergami vám miatt támadt viszályokról emlékezik. Nem mintha az emberek kijózanodtak volna, hanem mert a mohácsi vész után a török elfoglalván Esztérgamot, nem csupán az esztergami vásárok, de maga Esztergám királyi város megszűnt létezni, nyughatatlan polgárai szétzüllöttek, káptalana pedig Nagyszombatba menekült.3)
!) De dato Buda, 1500. július 6. ) Az eszterg. kptl. magánltára, 47. f. 5. ny. 1. sz. 3 ) Olv. Némethy: „Esztergám 1543-ba.n török kézre kerül." Emléklapok Esztergám múltjából czímű érdekes műve Í3. és köv. lapjain. Azonképpen folytatásul Villányi Szaniezló: Három évtized Esztergammegye és város múltjából. (1684—1714.) 2
DEBRECZEN A TÖRÖK URALOM VÉGÉN. A VÁROS HÁZTARTÁSA. 1662—1692.
V. Irta : Véjrsö közlemény.)
ZOLTAI
LAJOS.
Sermérés.
A debreczeniek e korban méhsert és árpasert ittak. De mindakettöből csekély volt a fogyasztás. Egy időben mindkétféle sert csapiárok által maga mérette ki a város; később 1669-ben az árpasernek kevés vagy semmi haszna nem lévén, serfőző embereknek adta bérbe -s így hasznosította e javadalmat az egész korszakon keresztül. A serbirák tisztében tehát tulajdonképen a méhser kezelésénél és kimérésénél merültek fel költségek. E kiadásokat (forintokban) évről-évre következőleg állíthatjuk össze : 1676-ban expensa és szolgáló fizetése 47. 1677-ben expensa és csaplár fizetése 50, város dolgában való két rendbeli utazás 62.30. 1678-ban csaplár szolgálatja 18.80, fa, gyertya, csupor stb. 43.63, -utazások 44.36 ; Szatmári István szolgálatja a kistemplomnál 2. 1679-ben csapiárnak 15.45, fa, gyertya, csupor, szekeres, korcsoiyás, szolgáló stb. 32, utazások 33, Szatmári István szolgálatja 2. 1680-ban serház csinálása 217.39, csaplár 9.50, Szatmári István szolgálatja kistemplom mellett 2, fára, csuporra, szekeresnek, korcsolyásnak, szolgálónak 29.90, Somogyi Lőrincz szabadulására 46, melylyel restál. 1681-ben csapiárnak 15, fára, gyertyára, szekeresnek, korcsolyásnak 36.20, árpasert adtak táborra 16.75, bányai uti költség 15, tiszt. Szenczi Pál prédikátor költöztetésénél 3.50, utazások 26. 1682-ben csaplár szolgálatja 15.20, fa, gyertya stb. 36, schola •építésére 244.84, utazások 9.50.
207*
1683-ban csaplár fizetése 8, fára, gyertyára stb. 30, utazások 12. 1684-ben csapiárnak 14, fára, gyertyára stb. 39, utazások 12. Kitűnik ebből, hogy a serjövedelemre a kezelési költségeken felül különösen uti kiadások és egyházi, iskolai szükségletek fedezését utalták. V á s á r - é s h e 1 y ρ é η ζ e k·, é g e t t b о г 'к e ζ e-1 é s е. A vásár- és helypénzek, valamint az égett bor jövedelmének beszedésénél a számvizsgáló könyvek egyéb költségeket nem tüntetnek -elő, csak a vásár- és égettbor bírák saláriumát. Egyedül az 1680. évi ^számadás említi Nehéz István portai útjára kiadott 201 frtot és még 10 frt házépítési költséget. Az olyan kiadások, amelyekre ma már törvény erejénél fogva kötelesek a városok vám- és vásári helypénzjövedelmeiket fordítani, akkor még vagy ismeretlenek, vagy más erőforrásiból teljesíttetnek. Utczákat, piaczokat kővel, fával még nem burkolják. Ami hidakat, pallókat, gátakat, vízvezető árkokat, földegyengetést utczáfcon, piaczon, csínálnak az mind az utczaszerből telik. 4. Puszták, erelök. Meglepő, mily kevés költséggel jártak a nagy kiterjedésű, kivétel anélkül közvagyont képező puszták és erdőségek közigazgatási és gazdasági dolgai. Összes tisztikara . — mint már láttuk — néhány mérsékelt e n díjazott felügyelőből vagy pusztabíróból állott. A közhivatalos minőségű őrző személyzet is nem sokkal több. Az igen primitiv külterjes .gazdálkodás feleslegessé tette az alkalmazottak nagy számát. Kutakon, •hidakon kivül egyáltalában nincs semmi beruházva a föld értékének, termelésének, hasznosításának emelésére szolgáló építkezésekbe és munkálatokba. Szántóföldjeit — ingyen vagy csekély bérért idöről-idöre -kiosztja a város a lakosok között; a réteket résziben lekaszálják a polgárok, vagy ex oífo, a város jobbágyai ; az erdőt is amiért levágják s a levágott fát amiért haza hordják — kitelik az erdőnek terméséből, •ezt nem is szokás pénzértékben felbecsülni. A város maga mint jogi személy se ménest, se gulyát nem tart még. A kövér legelőket gazdák jószágai, gulyái, nyájai lepik el néhol legelőbér nélkül,csak épen a pásztort fizették. Igen ke>vés föld az, amit a város házilág szántat, vettet, amiről anaga arattat, csépeltet. Ha e pusztákért az örökös földesuraknak a zálogsummát megadta, я. töröknek külön fizetendő csekélyebb összegű adókon, taxákon, a felügyelők saláriumán és egynéhány pásztor fizetésén kivül alig : maradt más számottévő költsége a városnak, a mi a puszták birtoklásából mehezedik még a közpénztárra.
208*
Ilyen volt a szepespusztai dézsma, melyet Báthori Gábor 1609» szept. 13-án a debreczeni diákoknak adományozott ; Bethlen Gábor pedig 1614 febr. 18-án Szebenben kelt függő pecsétes levelével őket abban megerősítette. A török uralom végén Szepespuszla zálogos birtokosa, Debreczen városa évente állandóan pénzül fizette ki a dézsmát a diákoknak és a mint a számadásokból látjuk, ez a tizedpénz 22 frt. volt. Ebestől, Macstól jár még némi csekély dézsma Kállóba és Bánktól valamelyes bér Csomaközy Zsigmondnak, aki ottani portióját még nem adta ekkor zálogba. E dézsma- és bérpénzek bevételénél, szükkörű házi gazdálkodásnál felmerült apró költségeket, és rendkívüli esetekben a puszták jövedelmére utalt vegyes kiadásokat látjuk még a praedium· felügyelők számadásaiban. Pusztafelügyelök számadásaiban jelentkező kiadások : (1. 209. old.) A régi debreczeni tanácsnak mindenkor nagy gondja volt arra r hogy a már egyszer megszerzett puszták, ha ezekből a város vagy polgárság tisztességes hasznot látott, a zálogidők elmultával, még áldozatok árán is auctiokkal megtartassanak. Ha pedig idegen birtokok megszerzésére kínálkozott alkalom, különösen ha ezek olyan puszták területén feküdtek, amelyekben már annakelőtte is megvetette lábát a város, igyekezett ezekkel is gyarapítani a közvagyont. Minden zálogbavételnél éles szemű körültekintéssel jártak el. Fődolog előttük a jogi kérdések tisztázása. Akárhányszor jól megfizetik a birtokjogot igazolóerős okiratokat. De megnézik a megvételre kinált föld vagy erdő minéműségét is. Midőn 1681. telén Gúthi Zsigmond güthi erdejére alkusznak, a hol a Lónyai-részt Kemény János fejedelem özvegyétől már ennek előtte zálogba vették, — tanácsbeli atyánkfiai öt szekéren felesszámmal veszik szemügyre az erdőt. És úgy találják, hogy jó, — de most az idő keménysége miatt marhának való vize nincsen. Igen sok szép esett fák vannak rajta ; jó volna az utczákat vélek hidakkal, pallókkal megújítani. Fennálló öreg fák és azoknak szép ágai bőséggel! vannak. Ura is Gúthi Zsigmondon kívül sok vagyon.1) A közszellem által támogatott egészséges gazdasági és társadalmi politika, mely 1848-ig nem engedte meg Debreczenben, hogy a polgárságkebelében plutokraczia fejlődjék ki, — s amely a földbirtoknak egyesek kezében való túlságos összehalmozódásái megakadályozta : ellensége volt, annak is, hogy a város polgárai közül egyesek akár olyan pusztákon, ahol· már voltak részei a községnek, akár idők multával megszerezhető más szomszédos pusztákon nagyobb területeknek zálogos uraivá legyenek s ez által a communitás terjeszkedésének saját vérei gátat emeljenek. i) 1683. Diarium febr. 5.
30 CD.
II I II I II I II I II I
d
746 82
frt
d
355 795 82
22
-
22
-
. 355 860 34|
—
—
22
—
d
frt frt
11 .60
—
4
9
24
—
-
9
—
44 24 16
12
44 24
frt
d
frt
frt
d
frt
d
—
1
—
—
•
48
—
—
:
—
12 54
6 40 —
30
—
б| 80 9 16
2 80
8
80
6 80
—
—
9
—
—
q
—
72
Beteg pásztor gyógyítására d
frt
d.
—
—
Ш зв|
9 9
6
60
14 33 2
7
10
7
8
—
—
23 24
—
—
Ι
10 51
I
.
2
24 11 27
—
6 60
10
5
6 80
1
—
d I Μ-
frt 25
5
:
Uti költségek
Vegyes költség
^J to "У os Г-
Árpa vetésre, nyomtatásra
r·* m?
Dézsmabeli szappan, csizma ára
Költségek város szükségére
Pásztor csizmapénze, esetleg szűrpénze —
—
—
44 24 16
12
d
6 41
16 12
frt
ρtn
•3
9 84 23
24
14
9
d
frt
24 16
9
9
['Pásztor bére
S
14 "31
14 20
11 M Οm 0
í3 Φ ο S3 •M io Φ φ =f ? 03 wφ «S " Я •23
14
• 355 808 21
•Q
.14
355 860 . 34IJ
frt
О -Φ ·
14
65 819 13
frt
22 07 •17
Bánki föld bére magyar részre
Kállai dézsma
Deákok dézsiriája
Évi jövedelem összege
1 : alsó- \ járási Η : felső-/ puszták
Esztendő 1680
1679
1678
1677
1676
frt I
л я ? •0 Ν M a :0 Τз> α ·®
2 20 —
•s
3
34
84 2
1
50
210*
Módunkban van néhány példával is megvilágítani ezt: 1666 a tanács ellene mond annak, hogy Szabó Máthé János a hegyesi földet, hol a városnak is voltak zálogos birtokai, Barakonvi Ferencztöl megárendálván, azt kaszáltatta. 1 ) 1671 hasonló ellenmondással találkozunk némely debreczeni polgárok által zálogbavett bánki részek miatt. A város inkább leteszi érette a leteendőket, de mégis nem engedi ezt a visszaélést a község érdeke ellen.2) Több rendbeli zálogosítás és zálogöregbítés szaporította e korban is a közpénztár költségeit. Azonban magánlevéltárunk a történetírás kárára még mindig hozzáférhetetlen lévén, kénytelenek vagyunk ennek épen ezen tárgynál is jó szolgálatot tehető anyagát nélkülözni s másként gyűjtött adatainkra támaszkodhatunk. Ennélfogva csak hézagos sorát adhatjuk a zálogszerzési eseteknek : Bánk pusztán lévő porcziót, melyet addig Egri Demeter és társai debreczeni lakosok 150 m. frtért bírtak, Bánffy Gábortól 1674-ben veszi zálogba Debreczen.3) Fcmcsika egy részét ugyanettől 1671-ben 75 frton. Ha lápot, az egész pusztát, 1660-ban veszszük legelőször zálogba a volt örökös jobbágyok nélkül 2350 m. frton, kiváltásig Mellith Péter és Zsigmond testvérektől. 4 ) Hegyesen és Macson lévő részeiket 1669-ben Barakonyi Ferencz és felesége Sulyok Borbála, amely részeket az imént kapták nádori adományul, az adomány- és birtok-levelekkel együtt 100 frtért, 200 köböl árpáért, 10 levél skófiumért és 2 vég patyolatért általadják. 5 ) A 200 köböl árpát úgy szerzi meg a tanács, hogy felveti a lakosokra s attól senki üres nem lehet. Monostort egészen 1670-ben vette kezéhez a város, miután a hatháziakat belőle kivetette és 2000 frtot, lovat és holmi dib-dábot adott, érette. 6 ) Ohitot elsőbbed, 1677-ben Egri Demeter, Kis Mihály debreczeni lakosok és ónodi Szoláth András vették zálogba 2500 ezüst forinton r Bánffy Zsigmond és Kendeffy Judit fiától Gábortól. Gábor úrfi azonban ^Ohatot Egri Demetertől és Kis Mihálvtól, valamint 1671-ben ugyancsak _20 évre 55 aranyért elzálogosított Zámot Oláh . István és György debreczeni lakosoktól, a már rajtok fekvő summán kívül 450 frt felülfizeVár. jkv. 1666: 383. 2) Vár. jkv. 1671: 18. 3
) *) 5 ) e )
Saját gyűjteményem. ü. o. U. o. Vár. jkv. 1670 : 855.
211
tésért, egy skarlát szőnyegért és 2 levél skófiumért Debreczen városa áltál kiváltatni engedi és csakugyan a városnak adja zálogba 24 évre. 1682-ben Szóláth István is, az Andrásfia, a maga ohati részét, hogy nehéz török rabságából szabadulhasson, 265 frtért Debreczennek elzálogosítja, és ebbe testvére Ferencz is beleegyezik.1) Ugyanekkor a tanács •Szóláthéktól az едуеЫ porcziót is zálogba veszik) Parlag 1669-ben jutott a város birtokába, gróf Csáky Istvántól és nejétől 500 frtért, amelyet a város lakosaira kivetett árpával fizettek ki.3) Bánk, Fancsika, Hegyes, Macs, Paez többi részcinek, valamint Boldogfalva, Ebes, Gúth, Szepes, Szent-György és Zelemér megzálogosításáról nincsenek közelebbi adataink, noha e korszakban ezek is mindvégig Debreczen kezében voltak.4) E fejezethez tartozik még az is, hogy 1666-ban a város 600 talléron megveszi Bornemisza István jószágát és birtokjogait, amely jószág zálogjog czímén annakelötte is a városnál és egész közönségénél volt; egyúttal a város ugyanezen Bornemisza Istvánnak éltefogytáig szabadságot és mentességet enged. Melyik birtokról van itt szó, — forrásunk azt nem nevezi meg.5) De közeljárunk a valósághoz, ha a zeleméri részbirtokokra gondolunk, amelyeket Kékedi Balázs 1650 ben zálogosított el debreczeni lakos Bornemisza Istvánnak. 6 ) o. Helyi
közmunkák.
Debreczen városa, noha már Zsigmond királytól szabadságot kapott, hogy kőfalakkal kerítkezhessék (1405 ápr. 2. kiadott privilégium) olcsó és elegendő kőanyag hiánya miatt, csak széles és mély árokkal, ezen belől pedig karóból-tövisböl készült palánkkal védelmezte magát. A sáncz .ásása, tisztogatása, a palánk gondozása, újrarakása közteher volt, amelyben minden polgár köteles résztvenni pénzzel vagy természetbeli szolgálattal. A sánezon keresztül vezető kapuk, a kis és nagy ajtók, amazoknak száma 7, emezeké 3 vagy 4, azon utczák gondviselésére bízattak, amelyeknek leggyakrabban használt közlekedési útjába estek. A kulcsok éjjel a bírónál állottak, de a kapuk őrzőit a tulajdonos !) Saját gyűjteményem. 2) 1682. évi Diarium. 3) Vár. jkv. 1669 : 607., 618. 4 ) Az 1669. évivár. jkv. a következő esetet is említi: Komáromi István felperes panaszt emel Fe'sete Péter ellen a tanács előtt, hogy őtet a Toldi György tiszttartójától megárendált szeleméri praediumból kitúrta. 5 ) Vár. jkv. 1666 : 347. Magánlevéltárból nyert értesítés. 13*-
212*
utczák állították és tartották; a kaput is a magok erejével csinálták- a város erdejéből vágott fából. 1675 ben az egymással viszálykodó Németés Szent-Miklós-utcza között úgy ítél a tanács, hogy a kapucsinálás,. vigyázás közös ; mint eddig éltek, ezután is a szerint éljenek. Hasonló módon egymás között felosztva végezték az utczabeli lakosok az utczákon lévő gátak, vízvezető árkok, pallók, hidak építését,, javítását; de egyik utczának ebben aránylagosan segíteni kellelt a másikat, például Piacznak, Váradnak Vargát, Ujutczának, Csemetének, Mesternek Hatvant, (1666. évi határozat) Péterfiának Mestert (1668) és Szent-Miklóst Piacznak, Átáradnak, Németnek (1657). E közmunkákhoz fa és galy került az erdőkről ; szeget, vasat és. egyéb aprólékost a kapitányok vettek az utczaszerböl ; a mesterembert ebből fizették. Egyszer említés van téve vizállóhely szerzéséről. Ugyanis Csapó-utczának Szentesi János kertjében rendelt a tanács víznek allô helyet. „Egy darabot kell — úgymond — szakasztani belőle pénzért." Azonban Szentesi János e határozat ellen tiltakozik.1) Régi írásainkban néha előfordul a gäbt s vizek elnevezés is, 1657-ben elrendeli a tanács, hogy a gátas vizeket procurálni kell. Apafi fejedelem is 1681-ben Kondoros nevű gátas vizünk mellett ülött tábort. Midőn ugyanezen fejedelmünk 1668-ban (aug. 17.) vásári vám szedését engedélyezi a debreczenieknek, ezt azzal is indokolja, hogy a vá°árra marhákat adni-venni bejövő idegenek a debreczeni polgárok tó vicéit, amelyeket ezek" folyók hiányában nagy munkaerővel töltések között tartanak fenn, szabadon használják. E gátas vizek és tóvizek vízszabályozási munkákat tételeznek fel s aligha voltak más czélra valók, mint arra, hogy jószágaikat, juhaikat lovaikat a debreczeniek ázokban időnként megúsztassák, megförösszék r iiiásfelől pedig haltenyésztésre is használták. 2 ) A Kondoroson kívül, amelyen a gubacsapók kallót is tartottak, ilyen gátas víz volt a Tóczó,. mely a XVIII. században. malmot is hajtott. "
6. Követségek költségei. Postálkodás.
A város közjövedelmeit nem csekély mértékben terhelték a fejedelmekhez, erdélyi és magyarországi főrendekhez, várkapitányokhoz, basákhoz, bégekhez, német generálisokhoz, vármegyei és országgyűlésekre, szepesi, pozsonyi kamarához, bécsi udvarhoz, de különösen a fényes portához járó követáégék költségei. Valóban élőszámlálhatatlan : hányszor járták meg csak e 30—32 év alatt is á bíró, másodbíró, 1) Vár. jkv. 1667 : 81. ) Gazd. Tört. Szemle . 902 :264. Dbr. városi statumok.
2
213*
-esküdtek, senatorok és közrenden lévő követeink, hírnökeink Somlyót, «Gyulafehérvárt, Kolozsvárt, Radnótot, Fogarast, Szebent, Váradot, Szolnokot, Egert, Budát, Szatmárt, Tokajt, Kassát, Pozsonyt és más helyeket".' A török által halálosan megsebzett Magyar István török tolmácsunkról feljegyezték, hogy 18 év alatt a portát 17-szer, Bécset egyszer, vézéreket, basákat számlálhatatlan sokszor megjárta. Komáromi Istvánról, •aki hét évet föbíróságban, .37 évet tanácsosi és esküdti tisztségben töltött el, hasonlóképen emlékezetben maradt, hogy „súlyos követségeket •a török portára és német udvarhoz sok ízben viselt.1'1) Valóban súlyos áldozatot hoztak a közügynek, »városunk nipgmaradásának« mindazok a férfiak, akik ebben a, viszontagságos korban, tisztséget vállaltak. Számtalanszor kelletvén útrakelniök, minduntalan ki voltak téve tolvajok, rablók veszedelnies támadásainak; erőszakoskodó, gőgös és kegyetlen hatalmasak részéről csúfságoknak, vereségeknek, •kínzásoknak és betömlöczözéseknek. Az árestáláspk által hányszor fosztatának meg személyes szabadságuktól, hányszor és mily hosszú ideig vonattatának el polgári foglalkozásaiktól, javaiktól, házi tűzhelyüktől és szeretettjeiktől! . A város közönsége már a török uralom kezdetén sem kívánta ingyen a közdolgokban járó követek fáradozását. Méltányos, a körülményeknek megfelelő díjat állapított meg a bírák, psküdte^, senatorok és egyéb polgárok számára, akiket ide yagy o(la küldött. 1570-ben Tokajig, Ecsedig •50—50 dénár, Egréig, Szatmárig.l—1 frt, Szolnokig, Kassáig 1/50— 150 frt, Budára, vagy Erdélybe kétszer annyi volt a város által megtérítçtiíjp útiköltség. 1626-ban többszörösen felebb emelték. Váradi és tokaji útért 5, szolnoki útért 10, egri útért 12, Kassai útért 15, gyulafejérvári úfért 25 frtot fizettek. Bécsbe menő kpyet az idp és utazás körülményeihez képest díjaztatott. 2 ) Nem látszik valószínűnek, hogy 1660—1692 között is ez a tarifa volt volna érvényben. Ugyanis egy registrálatlan £s czinj nélkül való, 1670. év számot viselő számadófüzet feljegyzései szçrjnt J^ádiiíJvari- Benedek tanácsi rendbeli külőqféle utazásaiért a jspvettep költségeket kapta: Rákóczi Ferpnczhez meflvéïi 4 frt, Erd.élybe menyén 1Q frt, Tokajba menyén 2 frt, Somlyqig pqgpyén 3 frt 50 dr., i|m$t Erdélybe menvén Hódosi urammal vitt 15 frtot. 1699-ben az úti Щ к séget még lejebb szállítják: a Tiszáig, Váradig, Spmlyójg, Kálióig és liasonló távolságú helyekig 40 dr. — a Tiszánál és messzebb % y ő yárospkig 75 dr. na^pi díj jár. 3 ) Í) Vár jkv. 1704: 770. ., 2) Magyar Gazd. tört. Szemle 1902: 406. ®) U. o.
·..·;,
214*
A portai követségekre nézve nem találunk tarifát. Ennek költsége is akár a bécsi uté, az idötöl és körülményektől függött s különösen aszerint változott, amint követeink a poriát Magyarországon, Nándorfejérvárnál, avagy Drinápolyban és Konstantinápolyban találták-e meg ; avagy a követség egy-két emberből állott-e mint közönséges panaszt tévő, avagy nagyobb számmal és értékes ajándékokkal föhajtani ment, a hatalmas császár elé. Az 1677. évi számadásban szerepel egy 510 frt 96 dros tétel portai út költsége czímén. Sejtem, hogy ez az összeg a. követség minden kiadásait magában foglalja, melyet az ápr. 24-én elindult Komáromi István és Pósalaki István uraimék szept. 6-án történt visszaérkezésökig költöttek. 1680-ban pedig Nehéz István ápr. Ы-tól aug. 8-ig egy magában 298 frttal járta meg Konstantinápolyt. Fordulnak elő kisebb útiköltségek is. 1689-ben 36 frt 18 dr. és 1682-ben, midőn Dikó István és Bonyhádi János mentek a portára, 15>fr't. Ezek tisztán személyi kiadások lehettek, az ajándékok ára nélkül s valószínű, hogy más pénztárból is pótoltattak valamivel. Apafiné Bornemisza Anna fejedelemasszony feljegyzéseiből is vehetünk néhány példát a portára küldött követek úti költségei felőL íme: 1667-ben György deák és Nemes János húsz aranyat., Inczéd? Péter 24 tallért, Rácz Dobri 26 tallért ismét 5 tallért, — 1685-ben Fogarasí Sándor Drinápolyig hét aranyat és 14 császárt tallért. Újvári portai posta 15 Apafi-tallért kaptak útiköltségül a fejedelemnétől. 4 ) Kevésebbe Debreczen város követségei sem igen kerültek, mint ezek a kisebbrendű fejedelmi küldöttek és üzenet-vivök. Ide tartozik, hogy szóljunk a postáról, postai szolgálatokról. Az eddig elmondottakból is látható, hogy a tanácsnak különös kötelessége á fejedelmet és basákat nyomban minden nevezetes hadi és politikai eseményről, fordulatról értesíteni, amely körülöttük történik, amelyet látnak vagy hallanak. A hírszolgálatot épenígy megkövetelté a kurucz fejedelem Thököly, és megkövetelték a környéken lévő császári generálisok, várkapitányok is. A város e korbeli históriájában csakugyan nagyszerepet játszik a hírszolgálat, illetőleg a hírszolgálatnak elmulasztása.. Vígkedvű"Mihály főbírót Szinán basa azért fojtatja meg Váradon (1662), mert a harangodi német tábor felől a debre'ezeni hírvivő a-nyelvét túlságosan megeresztve beszélt. Strassoldó elvárta volna, hogy a debreczeni bíró hírt adjon Kállóba Schmidt generálisnak arról, hogy a fölkelők Debreczenben gyülekeznek. De mert a bíró ezt nem cselekedte,, i) Tört. Tár 1892 : 742.
215*
ö maga egész seregével jött a városba megtudni ezt. Viszont amiatt, hogy később a tanács üzenetet küldött Lőcsére, Thököly gerjedett nagy haragra Debreczen ellen. Ellenben, midőn 1684-ben Buda ostrománál látott-hallott dolgokat hírré adta Apafinak, — ezért a fejedelem ugyan megdicséri és bíztatja Őket, hogy „értelmes embereiket továbbra is sűrűn járassák és minden héten levelök vagy emberök által tudósítsák«. A váczi .katasztrófáról, ahol a németek a töröknek Érsekújvárba szánt élésszállítmányát elfoglalták s ahol a debreczenieknek is - sok szekerök, marhájok odaveszett, ~ háromfelé is küldött hírvivőt a tanács, — mindenüvé szemtanúkat. Váradon a basához Ladányi János senatort, Szatmárra a német kommandánshoz Borsi Jánost, Somlyóra Apafi kapitányához Ürmös Jánost, utóbbit égy Váczról szabadult oculatus kocsissal. Buda visszavételéről is Apafi Debreczentől kapja az első híradást. A fejedelemnek, basáknak, generálisoknak, várkapitányoknak, söt-a közélet más tényezőinek egymással váltott leveleit Debreczennek kellett továbbítani. Ha fontosabb tartalmúak, bizalmasabb természetűek a levelek, rendesen egy tanácsbeli viszi magával rendeltetési helyére. Egyéb leveleket közrendű emberekre is rábízhatnak. . . Szervezett postaintézmény nyomaival már e korszak elején találkozunk. E század derekán külön postamestert tartott a város, még pedig meglepően magas fizétéssel, ami arra enged következtetni, hogy szolgálata is nagy kiterjedésű és terhes volt. És szinte bizonyosnak látszik, hogy maga mellett a postálkodás végzésére embereket, lovakat kellett tartani. Munkakörét egyébként nem ismerjük közelebbről. De föltehető, hogy hivatalos levelek mellett magánosok levelezéseit is közvetítette. 1656-beli jegyzökönyvünkből olvashatjuk, hogy Lugasi András postámester tisztibe beállott. Fel van jegyezve fizetése is, amely 460 frt, hat szekér fa, hat szekér széna és hat fél negyed árpa. 16f>8-ban és 1660ban év elején a kántorral együtt marasztja meg a tanács e postamestert.1) Többé nem emlílik emlékeink. Ám azért határozottan nem következtethetjük, hogy az intézmény is megszűnt volna. Talán inkább más szervezetet kapott. Azt látjuk nevezetesen, hogy a postálkodást, amint ez más városokban is szokásban volt, például Szegeden; most már a mészáros-czéh vette át bizonyos kedvezmények ellenében; 1688ban emlékezetnek okául jegyezték fel, hogy a megégett· mészárszék helyett újnak építését a tanács oly feltétellel engedte még a mészárosoknak, ha ezek a lovas postálkodásban sérénykednek, lovakat tartanak. 2 ) !) Vár jkv. 1656 : 5, 1658 : 7, 1660. jan. t. ) Vár jkv. 1688 : 430.
3
.
.
216*
7. Középületek,
fentartám.
: A város közházui: a városháza, a csapszékek, a serház, czédulaház vagy vámház, valamint a templomok, parochiák, tanári lakások, a kollégium, kollégiumi sütő-főzöház, szegények háza — és malmainak fenntartása, javítása, szükséghez képest bővítése vagy újra építése többkeyesebb kiadással terhelte a házipénztárt ; bár ezek a kiadások évente nem minden épületnél és nem is minden évben merültek fel. Ide vonatkozólag is csak szórványos adatok állanak rendelkezésünkre, amelyekből az ilynemű költségek felett teljes áttekintést ném nyerhetünk, sem az építkezések terjedelmét meg nem határozhatjuk Olykor, csak annyi van feljegyezve, hogy a íariács ennek vagy annak ép|tését elrendelte. Tartsunk időrendet :-· . . .. , · 1662 őszén a váradi kollégiumnak a vár védelmében el nem vérzett tanulóinak ide menekülésével feles számmal megszaporodván a diákság : a scholabeli kamarákat, vagyis, diákszobákat a napkeleti soron, építeni kezdik.. . 1663. jún.-ról fel ván jegyezve : „Aedificatio domus pro hospitio mancipum statuitur. Quantocitius inchoetur." 1 ) Inkább porkolábok, hajdúk lakóházát, mint eladók, vásárosok szállóházát kell itt értenünk. Vendégfogadónak határozott nyomai csak e század utolsó éveiben tűnnek fel először. 1671-ben Jusszuf basa által a várostól kicsikart, de a fényes pprta által visszaadatni rendelt summát, harmadfélezer tallért, Bartha Boldisár, debreczeni tanulók hajlékául deputálja. 2 ) Valószínűleg ez időre, talán valamivel későbbi évekre esik a Szűcs István históriájához (II. köt.) mellékelt rajzon látható régi kpllegium kel.eti, nyugati és északi emeletes Szárnyainak építése, mert amint látni fpgjuk, a köyetkező . évekbep is aránylag tekintélyes összegek fordulnak elő iskolaépítés czímén. 1676-ban a bollbírák városháza építésére kpltött 476 frt 97 drrpl szárpolnak. · , : · . . 1680-ban új serház építése 217 fri, 39 dfba, szegények majmáé 14 frt 77 drba kerül. Ugyanekkqr a bpjtbírák építési köjtség és egyéb czípen 1Q6Õ frtnyi szokatlanul nagy sujnmát emljt£]|ek számadásaikb.an. 1681-ber? ismét a boltbírák vásárlásul 0s gpitédül 498 frt 56 jirt, a Kardos,házi bprbírák pedig jegyes költségül .és häzßk építéséül 3§16 frt 3p drt. számolnak el. Ez utóbbi össz.egb.öl hozzávetőlegese^ legalább is 5Pp—600 frt .eshetett tisz|$n építése. 1682-ben a Kardosházi borbirák ugyan e pzímep 3265 frt 82· (h't. 1) Vár jkv. 1663 : 220. 2) Vár. jkv. 1Θ71 : 109.
217*
a boltbírák vásárlásra és építésre 439 frt 92 drt. a serbírák schola építésére 244 frt 84 drt, az egyházfiak szegények malmára 41 frt 49 drt költenek. 1683-ban a Kardosházi borbíráknál költség és" építés. 257 fi t 67 dr.. «égyházfiaknál malomépítés* 58 frt 85 drral fordul elő. Ez évben történt, -amit már említettünk, .— hogy Apafi 100 frt. értékű kősót konferált, •évente a kollégium építésére. E helyen csak azért ismételjük ezt, hogy «ez által is támogassuk feltevésünket, amely szerint Debreczen városa minden sok más terhe mellett· is ez idő tájban nagy arányokban bővítette iskolájának épületét. \ ; . , ' A közházak és telkek számának is örvendetes.gyarapodását-vehetjük; •észre, különösen a korszak első felében. .... ' :· 1664-ben a városnak a Keczeli-házhoz való birtokjoga véglegesen ¿rendeződik, E háznak fele részét 1639-ben Rákóczi György mint a n.ótázott Keczeli Sámuel konfis^ált jószágát 2000 írtban Debreczen városának adta, másik, felét a következő évben özv. idősb Keczeli Sám.uelné -Gál|fy-Judittól szerezte meg a· tanács. Azonban Apafi Keczeli Miklós •utódjának, Sámuelnek yissza engedte a lefoglalt javakat, ezek között a •debreczeni házat is;, ez pedig 1667-ben 100 frt ráfizetése mellett debre-ezeni házát, örök joggal meghagyta Debreczen városánál. Ugyanekkor a Keczeli-féle telekkel délfelől szomszédos házat is. megszerzi a tanács 1400 frton az Abauj vármegyébe szakadt volt senator-Fekete Miklóstól, néhai Fekete István főbíró fiától. Ily módon 130 év -alatt a város kellő közepén négy házat egyesítettek tanácsház czélj9,ira. •4Í. m. a gzentjobbi Pálosokét, a Herpainé, Keczeli és Vida- Felcete-féle házakat. 1 ) , . . 1667 végén (depz. 16.) hatái ózta el a tanács azt is, hogy » a kántor számára Makai háza felét örök áron meg kell venni·«»?). E ház Péterfia-utczában, napkrleti soron feküdt. 1663-ban 174 frtot ért, amennyiben Diószegi Makai Mihály ekkor ennyiért adta el Liszkai Zsigmond deáknak. 3 ) Még egy telekvásárlással találkozunk, amely ismét a tiszteletes tanácsnak a kollégiummal mindenkor éreztetett atvai jóindulatáról tanusk0(jü£. Ugyanis 1671-ben 100 frton visszaszerezte a Pótiaktól ,a néhány •évvel azelőtt elidegenített telket, amely Darabqs-utcza sarkán a kqllegium tőszomszédságában feküdt; ez által minden oldalról utc?a által határolttá lett a kollégium udvara. 4 ) E telekvásárlás és az iméijit említett tanulók hajlékának építése közötj; könnyű megtalálni á szoros összefüggést. >) Zollai: Városháza története. Szabadság. 19Ò2. decz. 28. sz, 2j Vár."jkv.' 1667: 11. . " ' 8) U. о Л б б З * 250. és 1664-»-310r ......... ' Zoltai·: Parochiák és tanári lakások története. „Debreczen« 1902. évf. novemberi számai.
218*
Ha megemlítem, hogy a temetők jó rendben tartása el a tanács figyelmét, be is rekeszthetem ezt a fejezetet. Nagytemetö (Czegléd-u. végén) kerítésére létai emberekkel a bíró : karókat hogy hasogassanak e czélra, ketteivel egy dénárért). Elöpénzt is adott nekik a biró 8 frtot.1)
sem k e r ü ^ 1683-ban a alkuszik meg polturán (3.
V e g y e s к i a d á s о к. A még nem érintett kiadásokról kell szólanunk utoljára. Ñem anynyirá készpénzkiadások ezek, mint inkább az előírt közjövedelmek elmaradása következtében szenvedett veszteségek : veszendő követelések,, engedmények, törlések, kárvallásök, pénzapadás, nrátlan földéken elmaradt bérek. A számadásoknál tehát ezek csak'a h e l y e s könyvelés szempontjából "szerepelnek. Voltak olyan kiadások is, amelyek pénzváltási műveletekből és a pénz árfolyamának török részről való önkényes felemeléséből származtak. Ide 'sorozhatjuk még a szenvedő tőkék kamatait.. Veszendő követelések·, engedmények és törlések majd minden pénzkezelő· tiszt számadásában fordulnak elő·; — legnagyobb összegekkel а г adóknál. A tűz vagy más elemi csapás és á háborús idők viszontagságai: általmegromlott polgárokon -gyakran segített a tanács úgy, hogy adójokat leengedte,-rendesen-felére'. Adóengedfaényben részesültek olykor a város szolgálatában megkárosult lakosok, — a városért életökkel fizetett polgárok özvegyei. Azonban ott, ahol nem volt helye a kíméletnek, s talált vagyont -a tanács, a miből a felgyűlt adóhátralékokat megveheti,. — lefoglalta az adós jószágát; így ifj. Vígkedvű Mihály péterfiai szárazmalmai porciobeli restanciákért 1690. körül a városra devalváltattak. Elengedett, elveszett és leírt adókról a következő kimutatás szá; mol be : ; Fölvetett adó összege
Évben
·-·..
1676 1677 1678 1679 :. · 168.C- . 1681 1682 1683 1684
Összesen
—
Elveszett és elévesedett adó
o/o
- forint
dénár
. forint
32800 30600 • ν 30085 28090 2361'¿ ¿8616 26035 31764 31389
05 67 18 80
33 21 . 34
60 62 55 02
2581 2461 - 3161 3305 1948 1769 1510 2427 1856
51 66 41 96 70
7'8 ' ; 80 10-5- ' 11-7 . ; 8-2. .6-1 57 7-6 5-9
262994 .
49
21022
12
-7-9
1) 1683. évi Diárium.
—
dénár
—
219*
E kilencz év alatt előírott 262994 frt adóból egy évre átlag 2922Г. frt esik ; — de közel 8°/o (7'9) ebből elveszett, engedmény vagy behajthatatlanság miatt. ,E rovatba sorozhatok : az 1681. évi adószedés megvizsgálásánál; minden további körülírás nélkül „károk, kifizetése" czím alatt található. 376 frt kiadás ; a városházi borbírák 1680'. évi számadásában feltüntetett 442 frt 19 dr.; tudniillik ez a kárvallás, a melyet a város a kistanácsháznak 1680. aug. 25-én történt felveretésekor szerivedelt. Kisebb összegekkel fordulnak elő a forgalomba hozott hamis ésro.ssz pénzek véletlen és vigyázatlan elfogadása által okozott károk. 1677 : ben e miatt* 30 frt kiadást számolnak el a borbírák. Az így ' támadt veszteséget,, tehát a közpénztár, nem pedig a kezelő tisztviselő rovására irták. Hanem a kit rajtakaptak, hogy hamis pénzt hoz forgalomba, az olyan embert a t a n á c s kegyetlenül lakoltatta. 1683-ban Pórtörö Istvánnak, aki hamis pénzen akart túladni s ezzel való élését·maga is megvallotta, négy polturást a homlokára süttetett a tanács. 1 ) · .. · ; Ama káros, eljárás alól, amiért; már .Hornvik is panaszkodik atörök uralomra Kecskemét város történelmében, Debreczen háztartása, sem szabadúlhatott; A török kincstartóknak és adószedőknek azon eljárását értjük, a' melynél fogva a forgalomban lévő sokféle pénznemeknek, egymáshoz való értékviszonyát önkényesen, mindig a maga javára igyekeztek mégállapítani. 'Az olyan pénznemekből, a melyeket nem szívesen fogadtak el, egy tallérba vagy egy timonba többet számítottak azok forgalmi értékénél vagyis a valójánál. Máskor bizonyos, pénznemeket el se·, fogadtak s ilyenkor az adófizető város kénytelen vagy a töröktől kedvelt pénznemből ideiglenes kölcsön vételéhez, vagy pénzváltáshoz folyamodni. Ez is, az is költségemelkedéssel járt. A török furfangos kincsszomja pedig könnyen talált ürügyet áhho/, hogy a polgárságot a törvényesség színe alatt zsarolhassa. 2 ) Így járt el, bizonyosan nem először, nem is. utoljára 1682-ben a szent-györgynapi summa fizetése alkalmával, a mikor az aranyat csak két tallér számban vette be a kincstartó, „mely^ a városnak nem kicsiny kárára esett." Oly-annyira pénz nélkül szűkölködött ekkor a város, bogy az apr. 28-án, befizetett adórészt is nagyobbára, — kétezer tallért Haczi (?)nevü váradi töröktől kellett kölcsön vennie,. 1300 tallérral pedig adós maradt s ennek befizetésére 15 napi halasztást kapott.. Egy hét múlva követeink .beviszik ,a hátralékot; még pedig^ 'Vi3-ad részét tallérul, 8 / i 3 - a d részét polturául. A ravasz török megint megsarczolta őket.; csak hogy most meg .drágán számította a tallért,— hetven polturát tudván egybe, holott. 60 polturánál nem volt. nagyobb X) 1683. évi Diárium. 2) Tölt. Tár. 1894 i 683.
-
220*
az árfolyama. 1 ) Néha kénytelen a tanács, hogy pénzt váltathasson messze földre küldeni.2) Engedmények, veszendő hátralékok, eladatlan vagy uratlan földek bére czímén több-kevesebb kiadási tételeket találunk a pénzkezeléssel foglalkozó többi tisztviselők, mint bolt — ser — pusztabírák számadásaiban is. Ezek, annyi más, sokkal terhesebb költség és sarcz mellett, alig jöhetnek szániításba. Ezzel befejeztük munkánk első részét. A debreczeni polgárság 'hihetetlenül nehéz igáját, Debreczen város háztartásának minden külső és belső szükségleteit igyekeztünk e részben a mai nemzedékkel megismertetni. Áttérhetünk most már a város erőforrásaiból merített közjövedelpiek tárgyalására. II. Közjövedelmek. Ha már sorba vettük mindama sok és különböző terheltetéseket' a melyek a kettős hármas, olykor négyes függési viszonyból kifolyólag s ezeken kívül saját életszükségleteinél fogva is szakadatlanul temérdek bút és gondot okoztak a város elöljáróinak; önkéntelen tolul elibünk a kérdés : miből és milyen módon tudtak ennyi kiadáshoz fedezetet találni ? Micsoda erőforrások felett rendelkezett Debreczen városa? És e forrásokból micsoda jövedelmeket meríthetett? Mielőtt megkisérlenénk, hogy e kérdésekre feleljünk, szükséges a régi debreczeni közállapotoknak egy még eddig általunk nem érintett sajátságára is rámutatnunk. Magánjogi természetü
birtokok:
A debreczeni széles nagyhatárban egészen 1774-ig magánjogi természetű birtokok nincsenek ; kivéve a házas beltelkeket és a város körül fekvő szőlőskerteket. A város öshatára, csakúgy, mint a zálogos, puszták, osztatlan közvagyont alkotnak, a melynek hasznavételéhez minden beltelekkeí bíró polgárnak, adaja és teherviselőképessége arányában joga van.3) A polgári jog megszerezhetésének föltétele nem a helyben való' •születés, — tehát a polgári jog nem örökölhető, — hanem az, hogy valaki belteleknek tulajdonosa legyen ; vagy legalább is részes legyen valamely beltelek birtoklásában és akár így, akár úgy birtokos, mindenesetre állandóan a városban lakjék és a közterheket hordozza. Ritkább *) 1682. évi Diárium. Apr. 20., .28., mjj. 6. · -) 1683. apr: 6=án István deákot és Báthori Istvánt expediálják e czélból túl ά Tiszán, — közeledvén a Szt.-Györgynapi summa fizetés nápja. (Diarium.) 3) Zoltai: Birtokmegoszlás Debreczenben. Magyar Gazdák Szemléje. 1900:520·
221*
esetek közé tartozik, midőn ugyanazon polgárnak két-három háza, vajgy ugyanannyi beltelke van ; kivéve, ha házastelkén kívül malmósteleknék is birtokosa. A telekbevallások jegyzőkönyvei nem égy olyan esetet örökítettek meg, a midőn az eladó azzal indokolja meg az elidegenítést^ mert neki másik háza is lévén, az egyik felesleges. Ellenben igen sűrűn találkozunk egy telken több birtokos gazdával, részint egy fedél alatt; részint ugyanazon udvaron álló más-más házban. E hol közös, hol megosztott birtoklás, részint osztályos egyezség, részint vétel útján áll elő; de mindenkor alapúi szolgál a polgári jogok gyakorlásához és erre támaszkodva minden bennlakos és minden bevett idegen, mint a város tagja — membrum oppidi seu civitatis1) törvényes korlátozások és szabályok mellett igényt formálhat a közhaszonvételekben való részesedéshez : minők a bormérési jog; a szántóföldek, kaszálók, legelők, erdők használata. Közös
ingatlanok.
A közvagyont alkotó ingatlanok, földek, pusz'ák, erdők, nem mind egyforma jogon kerültek a város birtokába. Kisebb részök vagy őshatár, mely a várostól inkább nyugot és északfelé terült el, vagy adományos föld. Ezek a Nagyerdő, Apafája, Urréte, Csere a Somával és talán Szent-Kereszttel, Ondód Fegyvernekkel, Elep Kőudvarral, Alomzúg és Kősélyszeg, körülbelől 70,000 hold. Nagyobb részök pedig zálogjogon szerzett vagyon. Ezek közül Ebest, Szepest, Hegyest, Macsot és Fancsikát már Γ600 körül is Debreczen birtokában találjuk, sőt e század első felében zálogos részei vannak a városnak Bodóházán (itt 1700* körül ismét), Angyalházán, Szigetegyházán és Kis-Szoboszlón is. Azonban ezek később, 1660. után, úgy látszik, elvesztek. Ellenben 1660— 1682. között egészen vagy részben urává lett a város Halápnak, Bánknak, Monostornak, Palagnak, Szent-Györgynek, Zelemérnek, Gutnak, kevés ideig Egyeknek. Ezenkívül jelentékeny birtokai vannak Szováton és Sámsonban. Együttvéve mindezek meghaladják a 100.000 holdat. 2 ) Azonban ekkora földbirtok, szántóföld, kaszáló, rét, erdő és legelő nem hajtott a közpénz tárnak annyi hasznot, a mennyiből kiadásait fedezhesse. Még a regálékból sem jött be ennyi jövedelem. Látni fogjuk,, hogy a város kezében összehalmozódott pusztákból és erdőkből közvetlenül nyert pénzbeli jövedelem mily meglepően kevés s alig tesz számot még az akkori budgetben is. Oka ennek többféle. A tanács á puszták egy részét vagy díjtalanul, vagy a termés bizonyos hányadáért engedi Zoltai : „Vidékek beköltözése Deb'reczenbe 1564—1640 között". 26.1. ) „Debreczen város jelentékenyebb lakott belyei". Debreczen lap 1903. -évt. 9—26. szk. 2
222*
á t a olgároknak. Csak néhány pusztáért szed szerény évi bért, legin•kább :«_ zálogos pusztákért. Igy alakultak a béresföldek, szemben a ház után való földekkel. Amazokból lassankint a mai tanyabirtokok fejlődtek •ki; emezek az 1774 dik évi Forgách-féle kir. biztosságnak a polgárság közmegelégedésére tett rendelkezései következtében minden megváltás nélkül, tisztán a polgári jog révén a beltelkek elválhatatlan tartozékaivá lettek s 1876 ig azok is maradtak (171/5574—1876. bkgy. sz. határozat). •Ősrendszert követő müvelés és gazdálkodás mellett azért sem lehetett emelni a föld járadékát, mert a földmíves energiáját elnyomta a hará"Csolástól való szüntelen félelem ; az intenzivebb művelést megbénította a munkáskéz hiánya ; bő termés értékesítését pedig megnehezítették a kezdetleges közlekedési eszközök. Adóterhek
és a d ó z ó
képesség.
A közjövedelmek mindazonáltal, a melve'í inkább a kir. kisebb haszonvételekből, mint a földekből folytak be, — kielégíthetik a város isaját közigazgatási, gazdasági és kulturális szükségleteit; teljesen szabad, független és békés államélet mellett, olyan korban, midőn az adók csak mellékes bevételeit képezik az államháztartásnak, — talán még a renales országos adókat is elbírják. Hiszen az erdélyi adó, a földesúri censussal együtt is csak 4000 frt. De volt volna bár 12,000 frt, a mennyi a királyi Magyarországon a XVII. században Pozsony és Sopron taxája, 1 ) ha takarékosan gazdálkodik a tanács s ügyesen kihasználja az iparnak és és kereskedelemnek kedvező viszonyokat: igen alacsony adókivetéssel teljesítheti Debreczen ezt az általános polgári kötelességet. Csakhogy csupán a török részről követelt közszolgáltatások, az elmaradhatatlan kisebb-nagyobb járulékokkal együtt 25—30 ezer frtnál kevesebből kiállíthatok nem voltak. Épen e végből kell adót felvetni a polgárságra. A felvetett adó mennyisége pedig, a mint a számadások "igazolják, csakugyan 25—30 ezer frt körül váltakozik. És ez sorvasztó, elernyesztő hatású állandó teher, a mely Debre"czen város népének szolgáltatási képességével épen a miatt nem állott egyenes irányban, mert az államhatalom kíméletlenül gyakorolta adóztatási jogát, — nem egyszer mindent elvett a polgároktól, a mit talált, és a mint már munkánk elején is hangsúlyoztuk, — az, a mit a roppant súlyos közterhek ellenszolgáltatásául adott: majdnem a semmivel egyenlő. j A város teherviselőképességének igazságos megítéléséhez, tudjuk — hogy mindama gazdasági tényezőknek beható kutatása és feltárása Acsádi J. : Magy. orsz. Budavára visszavétele korában.
223*
kívántatik, amelyeknek a termelésre és fogyasztásra, a kereseti ágakra és munkabérekre, az árhullámzásra és vagyon eloszlásra, a társadalmi tagosulásokra és népesedésre befolyását tapasztaljuk. Munkánk értékét mindenekfelett jobban emelné, ha Debreczen iparának és kereskedelmének képét is belerajzolhatnék ebbe a keretbe ; amazt termelő erejének, szervezetének kiszínezésével ; emezt bel- és külföldi összeköttetéseivel, raktárainak tartalmával és vásárainak forgalmával. Sajnos, hogy levéltárunk épen e tekintetben a legszegényebb. Idegen levéltárakban kutatni nem volt ideje és alkalma e dolgozat szerzőjének. Nem juthatott tehát egyetlen régi debreczeni kereskedő üzleti könyveihez, bolti leltárához. A rendelkezésre állott források egyéb ide való adatokat is gyéren csepegtetnek. Ezúttal tehát inkább
224*
tük — a legjobb szőlőhegyek debreczeniekéi. A debreczeni m e g g y e s b o r t dicsérik az idegenek. A Budát ostromló gene álisok is örömest fogyasztják. Nemes János pedig azt irja a Mocsa mellett lévő táborból, (1683 aiig. 11.) Bornemisza Anna fejedelemasszonynak, hogy Ö Nagysága (t. i. a fejedelem) csak debreczeni meggyesborral elegyített fejérvári meggyest iszik.1) Dinnye alá minden évben nagy darab földeket fognak fel. Gyümölcsfatenyésztés előttök kedves foglalkozás. Külsőországi akadémiákat járt diákok oltógalyakat hoznak haza; igy honosodnak meg új meg ú j nemes gyümölcsfajok. Apafinak, valahányszor Debreczennél táborozik, ízes almával, körtével, baraczkkal, cseresznyével, megygyel és szilvával· kedveskednek. Bécsfelé is küldenek utána gyümölcsöt. Ebből kivitelreis bőségesen terem. Szőlőnek, gyümölcsnek sok fogyasztóját, vevőjét találják a vidéken. Különösen a szegényebb sorsú debreczeniek rakottszekerekkel járják be a szomszédos falvakat s gabonáért adják cserébekertjök termését. Konybakertészetök különösen borsót lencsét, káposztát állított elő. Forrásaink a kendertermelést nem említik. De alig lehet föltenni, hogy a debreczeni czívis asszony ebben az időben szőni-fonni nem szokott volna. Állattenyésztés. Mesterséges takarmányfélékből, hogy miket termeltek, nem tudjuk Hanem természetes kaszáilójuk annyi van, amennyi csak kell. Kedvező időjárás mellett Vámos-Pércstől a Tiszáig terjedő határukon temérdek szénát kaszálhattak. Szükséges is volt ez akkora állattenyésztés mellett, amilyent a debreczeniek folytattak. Lehetetlen pontosan meghatározni a város te¡ü!etén található hasznos házi állatok számát. Csak egyes szórványos feljegyzésekből következtethetjük, hogy különösen a szarvasmarhák és juhok száma sok ezerre rúgott. A debreczeniek 1668-ban amiatt panaszkodtak Leopold előtt, hogy 4—5 év leforgása alatt körülbelül 6000 darab marhájokat hajtottak el magyarországi tolvajok. Bizonyosan maradt is még belőle. Láttuk, hogy a szomszédos labanczvárőrségek később is egy-egy csordából 300—400 darabot is ki-kiszakítgattak. Minden utczának külön tehén, bornyú (tinó) és ökörcsordájaNépesebb utczák 2 - 2 tehén és ökörcsordát is tartanak. A 12 derék utczának tehát legkevesebb számmal is volt 36 csordája, és ezekben átlag 200 darabjával 7000-nél több marha legelt. Ez . csupán a r járó .jószág, fejős és igás, á város közelében lévő legelőkön, nagyobb- részben a kis és közép gazdaközönségé. i) Erdélyi Orsz. gytil. Emlékek. XVIII. 151. 1.
225*
Hát még a távolabbi pusztákon tartott gulyák, üzérkedésre vásárolt marhák, a nagy boariusok tömeg-jószágai ! Hozzávetőlegesen sem tudjuk ezt számszerint meghatározni. Valamint a belső legelök felosztását megelőző években (1876 előtt) a Hortobágyon legelő szarvasmarhák száma felülmúlta a belső legelőkön lévőket; bizonyosnak vehetjük, hogy a XVII. században is így volt ez. Máskülönben miként birta volna el Debreczen állattenyésztése a tanács által reá utalt nagy adókat? És miért szereztek volna össze az elődök annyi jó füves legelőt, téres pusztát zálogjogon és bérért is? Mezei gazdálkodásban és kereskedelemben kisebb szerepe jutott a lótenyésztésnek. A debreczeni gazda teherhordásra régen jobban szérette az ökrösszekeret. Ezek száma e korbán mindig több mint a lovás szekereké. Tábori fuvarozásoknál is inkább vonóökröket használnak. Ménes sincs annyi és oly nagy mint csorda és gulya. A debreczeni lovat nem látjuk annyira keresett árunak, a lóval való kereskedést sem olyan jövedelmezőnek és kapósnak. Számottevő erőforrás a juhtenyésztés. Az igénytelen juhnak teje, húsa, gyapja, bőre sokféleképen és jól értékesíthető. A Béles családnak 167Õ körül másfélezer juha van. 1682-ben a kuruczok Békasi nevü közrendű polgárnak másfélszáz fejős juhát prédálják el. Fényes István notáriusfanácsnok maga is juhtartó gazda. Gazdasági és kereskedelmi téren a sertéstenyésztés még nem emelkedik későbbi nagy jelentőségére. De már ekkor is vannak sertésnyájak, amelyekkel felétetik az erdők makktermését. Elterjedt foglalkozás a méhészet ; a török várörségek legnagyobb fogyasztói a tiszta színméznek. Az élésadó egy részét mézül kell a váradi basának beszolgáltatni. A viasz pedig keresett áruczikk. Sonkoly segítségével kellemes hűsítő italt készítenek, a méhsert. Ipari
foglalkozások.
Az ipari tevékenység századok óta otthonos Debreczenben. Különösen a ruházati és némely élelmezési iparágak már az Anjouk és talán az Árpádok korában virágzásnak indultak. A dúsgazdag Debreczeni Dózsa, királybíró, erdélyi vajda és nádor, leggyakrabban kedvelt lakóhelyén Debreczenhen, a Berettyótól a Tiszáig terjedő roppant uradalmának központján tartván udvarát, bizonyosan számos iparos talált munkát körülötte.1) Csakhamar ezután a finomabb ízlést igénylő műiparágak egynémelyike is gyökeret vert nálunk. Már a XV. századtól fogva híresek a debreczeni fegyverkovácsok, kocsigyártók, rézművesek Komáromi András: Dózsa nádor és a Debreczeni család. Turul. 1891. évf. Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
15
226*
és ötvösök. Sőt később 1604-ben Húszain szolnoki bég Debreczenbe küldte az óráját is, hogy javíttassa ki a bíró. Némelyik debreczeni czéh, a vargáké, szürvégszövőké, gubacsapóké a XIV. század végére viheti vissza eredetét. Kovácsok, fegyvercsiszárok, lakatgyártók, szíjgyártók, posztószabó és posztónyíró mesterek, mészárosok, ötvösök, szűcsök, tímárok, csizmadiák, ácsok, szappanosok, kocsigyártók első szabadalmai Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet és Corvin Mátyás korában keltek. Az általunk tárgyalt korban 15 szervezett czéh egyesíti a város iparosait. Ezek: 1. Ácsok, építőmesterek és molnárok. 2. Asztalosok, kerék- és kocsigyártók. 3. Csizmadiák és czipészek. 4. Fazekasok, puska. portörők és téglavetők. 5. Fésűsök és csontgombkészitők. 6. Kalaposok, süvegesek, gombkötők. 7. Kenyér-, kalács- és pereczsütők. 8. Kovácsok, lakatgyártók és fegyvercsiszárok. 9. Kötélverők és takácsok. 10. Mészárosok, hentesek. 11. Ötvösök, bádogosok, rézművesek. 12. Paplanosok. 13. Szappanosok. 14. Szíjgyártók, erszénygyártók, szűcsök. 15. Szür(későbbguba) csapók, szürszabók és posztószabók. 16. Tímárok és vargák. 1 ) A mi mesterembereink személyében termelő és árús, munkás és eladó párosult. Piaczra szánt készítményeiket, ők magok kínálják a fogyasztóknak. E czélból messze földön is fölkeresték a híres sokadalmakat, királyoktól és fejedelmektől, sőt a szultánoktól is kiváltságaik lévén nekik vámmentességre. A vásárokra való járás ugyan sok időt elrabolt tőlük; de a haszon, mely máskülönben a közvetítő kalmár zsebébe vándorolt volna, a mesternél maradt meg ily módon. .
Kereskedelem.
A kereskedelem nem kevésbé élénk és virágzó. Mióta Várad török kezére jutott és hosszú időre elvesztette ősi kulturális és közgazdasági jelentőségét, — Debreczen földrajzi fekvésénél és a politikai, társadalmi viszonyok alakulásánál fogva ebben az országrészben egyedül élvezte mindazt az előnyt, amely Erdély és Felső-Magyarország, Nyugot és Kelet kereskedelmének közvetítésével árúinak kicserélésével járt. A kalmár szellem századok alatt'2) igen erősen kifejlődött a debreczeniekSzűcs I. id. m. 11:641. Az 1674-dik évi városi jegyzőkönyv pedig elébb 1 4 / majd 13 czéhet említ. Ennyi czéh nyilatkozott ugyanis a Kálióból kibujdosolt lakatos mesterek receptiója felől. Jkv. 1674:782 és 784. 2 ) Milyen régi a debreczeni kereskedelem, erre nézve felhozhatjuk, hogy már 1299-ben az Aba nemzetségéből származó Csobánka unokája László fényes nappal megtámadván a debreczeni kereskedő polgárokat, 200 márkát érő árujokat rabolta el. Kétszáz márka sók pénz abban az időben, midőn Dózsa nádor Zám helységét kegyúri jogával, vámjával együtt száz márkáért megvásárolhatta. (Komáromi id. m.)
227
ben s ök ügyesen tudtak élni a kereskedelemnek kedvező fordulatokkal. Kassának és a felvidéknek a XVII.' század első felében egyik leg1 nagyobb kereskedő embere nemes Almássy István főbíró Debreczenből vette származását. 1 ) Valamint a magyar faj kereskedelemre termettségének ez a kitűnő típusa, — úgy a debreczeni nagy kalmárok is üzleti összeköttetésben állottak a külföldi kereskedő házakkal. Azonkívül, hogy Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Buda, Szeged, Arad, Temesvár, Kolozsvár és Brassó vásárai sűrűn látták a debreczeni árús népet, a császári székvárosban Bécsben és a lengyel Krakauban is megfordultak a debreczeni kalmárok. 2 ) Egykorú német író is amellett tanúskodik, hogy e város Törökországba, Erdélybe, Ausztriába és Lengyelországba viszi termékeit, állatjait pedig Németországba és Velenezébe. 3 ) A város kereskedelmének, s ebből gyűjtött vagyonosságának hire lengyel és tatár hadakat gazdag zsákmánynyal kecsegtet. Carafa is a roppant sarczot, amely által koldussá tette a várost, messze elágazó kereskedelmére hivatkozva indokolta meg a szertelen execution csodálkozó bécsi udvar előtt. E korszakban, midőn a munkafelosztás elve még alig, vagy igen kevéssé érvényesült a kereskedelem terén, a legkülönfélébb, a legváltozatosabb árúk halmozódtak össze, tarka vegyületben egy-egy nagykereskedő boltjában és raktárában, 4 ) ahogy ezt az imént említett Almássy István vásárlásai és üzleti könyvei bizonyítják. Igy volt ez a régi debreczeni nagy kereskedőknél: Szép Péternél, Tamás deáknál, Mező Mihálynál, Veres Máténál, Fehér Péternél. 5 ) Igy a következő XVII. század elején élt : Törösdi Mihálynál, Vida Miklósnál, Dombai Istvánnál, id. Vígkedvű Mihálynál ; valamint mindazon kereskedő rendeknél, akiket tiszteletes Köleséri Sámuel tudós prédikátorunk egyik magyar műve élőbeszédében mint könyvének pátronusait sorolja elő. Névszerint: Ötvös Miklós, Szabó Kelemen, Bernát János, Bárányi György, Dobozi István (á kurucz szabadságharcz „nagy diplomatája", kinek jelszava volt: „ideje előtt elmenni nem j ó ; későn indulni hasztalan" 0 ) Kis Dániel, Vígkedvű Mihály az ifjabb, Mező Mihály, Váradi Kerekes György tanulmánya. Magy. Gazd. Tört. Szemle 1902. évfolyam 4 - 8 . füzet. 2 ) Sőt Szűcs István szerint nagy Szulejmán szultán kegyelméből ingyen szállást és ellátást kínáló ház állott Stambulban rendelkezésökre az ott járó debreczeni kalmároknak. .... 3 ) Zeiler Márton: Beschreibung des Königreichs Ungarn : 113. 1. Alm. 1660. 4 ) Kerekes Gy. id. m. u. o. 4 j Zoltai : Vidékiek beköltözése Debreczenbe. 7—8. 1. 5) Századok 1898 évf. 548. 13*-
228*
István, Pap Miklós, GyÖri Ferencz, Komáromi György (az ifjabb, aki később Rákóczi Ferencz idejében főbíró és biharmegyei alispán, s akinek fontos szerepe jutott a szatmári békekötés előkészítésében) ; Szatmári György, Jenei Takács István, Fogarasi János és Dómján János. Ilyen tősgyökeres kálvinista magyar kereskedők az imént megnevezetteken kívül s ezekkel egy időben : Bánki István, Barcza Pál r Bika István, Bárányi Mihály, ki 1690 körül főbíró és biharmegyei alispánná lett, Burján Mihály, Balyik János, Borbély Gergely, Czeglédi Péter, Csehi János, Czégény Mihály, Cselődi Lukács, Dobozi Benedek, Dobrai István, Dómján István, Egri Demeter, Ecseri István, Faragó István, Fodor János, Galgóczi István, Gyárfás István, Gyarmati János, Gyulai Miklós, Harsánvi István, Király György, Kollát István, Kondorosi János, Mike Pál, Munkácsi István, Oláh György, Oláh István, Oláh Ferencz, Pap Márton, Pataki Pál, Székely János, Széles János, Széles István, Szencsér István, Szaniszlai János deák, Vigh Mihály, Vértesi György stb. Ezek közvetítették a. török uralom végén Debreczen é& vidékének nyers terményeit és versenyképes ipari termékeit távoli országrészek és a külföld piaczaival ; idegen országok árúit a magyar Alfölddel. Legfontosabb kiviteli czikkek: szarvasmarha, bőr, ÉÓ, méz, viasz, bor, gyapjú, szürdarócz, salétrom, lőpor, fegyverek, hintók, szappan, kása, szalonna, ruhaneműek és agyagáruk. A behozatal főképen posztó és lenszövetekre, ruhadíszítö czikkekre, szőrmefélékre, vasnemüekre, gyarmatárúkra irányult. Az évenként hétszer tartatni szokott szabad sokadalmak (1647. évi tanácsi határozat), közel és messze fekvő helyekről temérdek árús és vevő népet vonzottak ide. Ez országos vásárok januárban Remete Antalkor, februárban búshagyó kedd hetében, áprilisban Szt.-Györgykor, júniusban László napján, augusztusban Nagyboldogasszonykor, októberben Dénes napján és novemberben András napján zajlottak le. Heti vásárok kedden tartattak. A városban összpontosuló nagy árúforgalom következtében az erdéloi fejedelmi kamarának is egyik legjövedelmezőbb harminczadja a debreczeni. Barcsai Ákos Várad eleste után a. Tiszák ősét, Tisza Istvánt, a váradi Aranyos bástya vitéz kapitányát, annak előtte Rákóczi György stambuli kapitiháját először a debreczeni harminczadossággal jutalmazza. 1 ) Végül hozzátehetjük, hogy a debreczeni kereskedelem magyar volt ; magyar névben, nyelvben, minden ízében. Még a nagynehezen befészkelődött néhány-néhány görög kereskedőnek is magyar vezetéknevet 1) Turul 1891. évf. 62.
229*
adolt az erös nemzeti érzés. A görögök bíráját származási helyéről Jenei Istvánnak, más görögöt foglalkozásáról Foszláncsináló Miklósnak, ismét másikat nemzetiségéről Görög Demeternek nevezte a nép és hatóság. A város
népessége.
Szinte természetes, hogy iparnak és kereskedelemnek ekkora terjedelme és fejlettsége nagy befolyással volt úgy a. közjólét és műveltség emelkedésére, a polgárok függetlenségének, a város szabadságának erősítésére, valamint a népesség számának szaporodására és a társadalmi tagosulatok, a foglalkozási ágak egyenletesebb és egészségesebb megoszlására. . A korszak elején,. 1661-ben török biztosok jelenlétében, az elöljáróság által hit alatt foganatosított összeírás pap-lakokkal, malmos házakkal és csapszékekkel együtt ezernyolczszáz és egynéhány házat talált Debreczenben. Magát a népességet csak következtetések által számíthatjuk ki. Segítségül az adólajstromokat vehetjük. E lajstromok az összes gazdákat (házbirtokosokat) és lakókat magokban foglalják, kivéve •az adómentességet élvező papokat, tanárokat, nótáriusokat'; ellenben ügy látjuk, hogy a fizetni nem tudó szegények, koldusok beírattak. A népességnek ily alapon való kiszámításánál figyelembe kell vennünk az 1656. évbeli tanácsi határozat rendelkezését, amelynek értelmében „valaki külön kereseten vagyon, ha egy kenyéren vannak is egyébaránt, de adót is külön tartoznak fizetni."1) A behódoltatás idejéhez legközelebb áll az 1663. évi adólajstrom ; de csak az alsó járásról való van meg. Ez a lajstrom 1278 adófizető nevét tartalmazza ; az időközben elköltözöttek, vagy a felső járásba távoztak és meghaltak levonása után 1253-ra esik a számuk. Gazda 974, lakó 279. A felső járás adózóinak száma is bátran tehető ennyire. Ugy, hogy 1663-ban, még ha valamennyi adófizetőt családfőnek vesszük is és ha minden háztartásra átlag öt személyt, számítunk, a város állandó lakossága, nem lehetett több 12 — 13 ezernél. A következő adókönyv, a mely fennmaradt, a felső járásra vonatkozik. Évszáma nincs rá feljegyezve; de abból, hogy az 1672-Ьэп meghalt Isó Péter tanácsnok neve benne előfordúl, 1670. vagy 1671-ből valónak látszik. Ez már 1392 nevet tartalmaz. Az egész város, alsó és felső járás polgárságának teljes névsorát az 1672. évi adókönyvekböl ismerjük meg. A felső járáson 1239, az alsó járáson 1244, összesen 2483 egyén fizetett ekkor adót. 1663-tól 1672-ig terjedő tíz év alátt inkább csökkent, mint emelkedett a népesség, bár 1672-ben a bújdosók már ellepték a várost. A i) Jkv. 1656 :139.
230*
72-diki összeírással szemben a 63-diki főként a lakókat illetőleg, azért is fölényben van, mert Várad eleste után a vidék szegénysége tömegesen futott be Debreczenbe s nem is ment innen ki, míg a török erővel, fenyegetéssel vissza nem vitt kit-kit a maga falújába. De már 1672· után egészen Carafa executiójáig az adózóknak és így a népességnek fokozatos emelkedését vesszük észre, a mi sokkal inkább a vidéki lakosság egy részének felszívására, mint természetes szaporodásra vezethetővissza. 1674-ben például a Kálióból kibujdosott lakatos mestereket fogadta be a tanács a czéhek beleegyezésével. 1684. körül Derecskéről tömegesebb a beköltözködés. A város területileg is terjeszkedik. 1671-ben Péterfia-, Csapó- és. Varga-utczák kijebb vitetnek s a kimért új telkek olyan embereknek adatnak illendő áron, a kik ott házat építenek. 1 ) Az 1675. évi adólajstrom szerint felső 1278, alsó járáson 1312v összesen 2590, hihetőleg 1679, vagy 1680-ból származó alsójárási adókönyvben 1331, 1680-ban felsőjáráson 1494, 1683-ban felsőjáráson 1442,. alsójáráson 1547, összesen 2989 egyént vesznek fel adó alá. Husz év alatt tehát a növekedés körülbelül félezer adóalany, mely 16% emelkedésnekfelel meg s így a város népessége 1683-ban 15000 főre becsülhető. Ámbár a pestis, a mely Budavárában 1664-től 1678-ig csaknem szakadatlanúl pusztított s onnan az ország különböző részeibe is ki-ki csapott, — 1679—1680-ban állítólag 7800 debreczeni emberéletét oltotta ki ;2) Mégis mintha e szörnyű csapás meg sem látszanék az egymást követö lajstromokon. Annál inkább megérezte a város népesedése a véres Carafajárást és a többi labanczgenerális hallatlan porciozásait, a melyekhez az. utolsó években kegyetlen tatár és török sarczok és rettenetes'elemi csapások járultak. 1681-ben leégett a város fele; 1689-ben aszály és sáskajárás semmisítette meg a termést. A város lakossága rohamosan megfogvott r százan és százan kibujdostak az elviselhetlen terhek elöl. 1685-ben 2247 házat számláltak; a kornak végén pedig már csak 935 polgárház és 460 zsellérház maradt meg ; ebből is a legtöbb romladozásnak és pusztulásnak indult. 1690-ben a felsöjáráson 942, az alsójáráson 830, az egész városon összesen 1782 ember viseli a súlyos közterheket. 3 ) A pusztulás e siralmas idejében a tanács két elnéptelenedett utczát közigazgatásilag a szomszédos utczákba kénytelen beosztani. Ekkor szűnik meg hivatalosan az ősrégi Boldogfalva és Csemcte-utcza elnevezés.. Lassankint a nép nyelvjárása is mindkettőt mellőzi. Debreczen most már nem jómódú, vagyonos szabad polgárok !) Jkv. 1671 : 87. 2 ) Szilágyi S, : Magyar nemzet története. VII : 398. 3 ) 1690. máj. 25-én újabban felvetett adó.
231*
hazája. Olyanná lesz, mint szüret ntán a megszedett szőlőtőke. Lakossága mindenéből kifosztva nyomorogva tengődik azzal a néhány száz ko'dusbotra jutott vidéki szegény emberrel együtt, a ki Átárad ostroma idejében Bihar, Békés, Szathmár vármegyék helységeiből ide futott össze. 1692-ben felsőjáráson 887 gazdát, 467 lakót, alsójáráson 669 gazdát és 492 lakót talált egy összeírás. Ez összesen sem több 1556 családfőnél· De még a gazdák közül is felsőjáráson 99, alsójáráson 62 család földkunyhókban húzza meg magát, a melyeket a sánczok alján vagy elhagyott pusztatelkeken ásott az Ínséges nép.1) Már az 1690-dik évi adófelvetés lajstromában sürüen találkozunk némely gazda neve után efféle gyűjtőmegjegyzésekkel : Lakók: csatáriak, vagy: szőlösiek, vagy: püspökiek, vagy: békésiek. Ilyenek felöl határozza 1690. szept. 7-én a tanács: „A mostani szomorú háborgó időben, a kik magokat helyekből kibontakozván, idefutnak, jószágok is befogadtassék ; ha pedig maga be nem jő, jószága is be ne bocsáttassék. Azok is penig, kik magokkal együtt nevezetes jószágot, kiváltképen sót, bort hoznának be, tartozzanak hírt tenni." 2 ) Az 1692. évi conscriptio pedig névszerint is megnevezi a még akkor is itt tartózkodó vidékieket, összesen 161 embert. Tizennyolczan vannak a bihariak, tizenhatan a püspökiek, a kik 1689-ben a törökök dúlása elől ekklézsiájok becsesebb ingó vagyonát, úrasztali készleteit, két harangját ide hozták és Pap Miklós kereskedő hűségére bízták, — 3 ) tizenegyen a kismarjaiak, nyolczan a pércsiek, heten a szalontaiak, ketten-hárman-négyen vannak Szatmárból, Komádiból, Tényőröl, FugyiVásárhelyről, Keresztesről, Derecskéről, Telegdről, Semjénböl, Diószegről, Nagyrévről, Kígyósról, Ormánközről, Pérről, Böszörményből, Dancsházáról, Harsányról, Kenézről, Bagamérről, Adonyból, Sámsonból, Csatárról, Bagosról, Henczidáról, Pályiból, Létáról, Bajonból, Körtvélyesről, Piskótról és más helyekről. Némelyiknek neve után megjegyezte az összeíró : visszamegy, — másiké után : van két ökre, — négy ökre. De minél kevesebb az ilyen tehetősebb idegen. Akad közöttük néhány oláh is. A többi mind magyar. Az egész névsorban egyetlen német hangzású név fordul elő : Paterman Márton. Foglalkozási,
kereseti
ágak.
Kultur- és gazdaságtörténelnii szempontból nagy becse volna olyan névsornak, összeírásnak, a mely ezen időből a város lakosságát foglalkozások szerint ismertetné meg velünk. Sajnos, ilyen nem maradt reánk. !) 1692. évi conscriptio. 2) Jkv. 1690:654. 3) Révész J. Figyelmező. 1877. évf. 380.
232*
Ugy, hogy a kereseti módok megoszlásának hü képét lehetetlen adnunk ; csak későbbi adatok segítségével kísérelhetjük meg a következtetést a valószínűségre. A választott hites közönség 1709—1715 között összesen 1031 iparost, kereskedőt és értelmiséghez tartozót vett fel a polgárok közé, — míg „kocsiskodó, szekereskedő, majoroskodó, szántóvető" és egyéb meg nemnevezett foglalkozású egyének közül ugyanezen idö alatt csak 457 kapott polgár-jogot. 1 ) Az 1715. évi, különben nagyon hiányos országos összeírás a benne olvasható 922 gazda és lakó közül négyszázharminczötöt jelez mesterembernek és kalmárnak; háromszáztizennégyet pedig szántóvetőnek. 2 ) Sokkal kimerítőbb és megbízhatóbb a tanács által 1714-ben elrendelt összeírás. Nagy kár, hogy ennek is csak a fél várost tartalmazó füzetei kerültek elö eddig : Czegléd-, Várad-, Csapó- és Hatvan-utczáké. A felsőjárási Péterfia- és Mester-, az alsójárási Varga- és Piacz-utczá összeírásai hiányzanak. Az elöl említett négy öreg utczán összeírótt 1290 személy kilenczvenhárom különböző kereseti ág között oszlik meg. E kereseti ágak száma hihetőleg 10—15-tel megszaporodnék még, ha ismerhetnők a város másik felének összeírását is. Volt pedig az 1290 egyén közül a) őstermelő (gazda, mezei munkás, pásztor stb.) ... ... ... ... V) iparos és műiparos ... .... ... ... ._. ... ... ... ... ... c) kereskedő, kalmár, k u f á r . . . ... ... ... . . . ... ... ...
403 654 233
összesen 1290 Vagyis a fél Debreczenben, minden száz önálló egyén közül 31 szántóvető, mezei munkás és pásztor ember; 51 mestersége után éJ, 18 pedig kereskedik, üzérkedik. Tehát minden őstermelőre kettőnél több kalmár és iparos esik. És föltehetjük, hogy ez az arány megmaradna akkor is, ha az egész városnak 1714. évi összeírása állana előttünk.3) Ez adatok keletkezését csupán negyed század választja el a Leopoldi diplomával és Várad felszabadulásával záruló korszaktól. Rövidebb idö arra nézve, semhogy ezalatt az életmódok, a gazdasági és társadalmi szokások, intézmények, tagosulatok akár belső szervezetükben, akár külső formájokban lényeges változásokon, átalakulásokon mehettek volna keresztül. Bátran elfogadhatjuk azért azt a feltevést, hogy Debreczen lakossága körében a XVII. évszáz második felében is ipar és kereskedelem úgy viszonylott a mezei gazdálkodáshoz, mint 2 : 1 . !) Magyar Gazdák Szemléje 1900. évf. 589: Birtokmegoszlás Debreczenben. 2 ) Magy. Gazd. Tört. Szemle. 1902. évf. I. füzet: Kétszáz év előtti Debreczen. 8 ) U. o.
233*
A rendesen nagyobb ismerettel, több műveltséggel, gyorsabb felfogással, könnyebb alkalmazkodással járó ipari tevékenység és kereskedői életmód pedig kétségtelenül sokkal erősebben és mélyebben rányomta bélyegét a régi debreczeni társadalomra, a nép lelkivilágára, a mint ugyanezt a mezei gazdálkodás cselekedheti vala. Azt meg felesleges mondanunk, hogy a város kormányzásában a hegemonia, a vezttő szerep, a túlsúly az ipart, és kereskedést űző rendeké. E korszaknak majd mindegyik főbírája — vagy kereskedő, vagy mesterember. Ugyanezt mondhatjuk a senatorokról. Vígkedvüek, Doboziak, Bicsók, Erdődiek, Baranyaiak, bár csaknem mindnyájan birtokos nemesek, nem tartották lealázónak a kereskedői foglalkozást. Kerekes Mihály és Balyk András főbírók pedig asztalos mesterségen kezdették életpályájokat. 1 ) Ám tévedés volna azt hinni, hogy Debreczenben minden közhivatal я gazdag emberek kizárólagos monopoliuma volt volna. Hiszen a 80 tagú senatusban csak úgy ültek 70—90 dénárt, 1 frtot fizető közrendű polgárok, mint olyanok, a kikre igazságos adóarányosítás folytán 200—400 frt esett évenkint. És ez a nagyobbára kereskedőkből, iparosokból álló senatus azzal sem vádolható, hogy mostoha gondviselője volt a mezőgazdasági érdekeknek. Igaz, hogy abban a korban e három nagy közgazdasági erőt még nem is állították egymással, éles ellentétbe széthúzó érdekek. Munkabérek
és piaczi
árak.
A város adószolgállatási képességének vizsgálásánál figyelembe kell vennünk a piaczi árakat és munkabéreket is, a teherbíró képesség alakulásának ama tényezőit, a melyek a mezőgazdasági és ipari tevékenységnek, a termelésnél közreműködő munkának jutalmát alkotják. Mikor a czéhrendszer befolyása alatt állott ipar és kereskedelem és mikor a közigazgatási hatóságok jogosítottnak és kötelezettnek is érezték magokat csaknem minden fogyasztási czikk árának szabályozására : a piaczi árak és munkabérek képződése nem kizárólag természetes okok működésének eredménye volt. Kereslet és kínálat szabad versenyét mesterséges beavatkozás, hatósági intézkedések fáradhatatlan gyámkodással korlátozták. Innen van, hogy az árak és bérek nem mutatnak olyan erős hullámzást és sűrű változást, mint az újabb kor gazdasági életében tapasztaljuk. Bár a természeti erők, nagy elemi csapások és háborúk akkor is csak úgy felforgatták az atyáskodó közigazgatási hatóság és czéhrendszer gazdasági politikáját, és meg-megszakgatták az árak és bérek állandóságát. i) Szűcs I. id. m. II. 345.
234*
Nem sokkal az ismertetelt korszak után, 1707-ben készült egy tervezet „kalmár árúk és egyéb mesteremberek limitatioja" czímmel. Ebből látjuk, hogy az árszabás úgyszólván mindenféle árúra kiterjedt. Posztónemüek, selyemmatériák, aranyos-ezüstös árúk, süvegek, törökországi jószágok, fűszer-számok, gyolcsárúk, lábas marhák és egyéb eledelre valók, házi szárnyasok, vadak, méz, olaj és tejtermékek, nyers marhabőrök és prémes vadbörök különféle válfajai mellett a mészárosok, vargák, csizmadiák, szíjgyártók, szűcsök, szappanosok, váltómüves és vásári szabók, szűrszabók, csapók, ötvösök, gombkötök, kerékgyártók, kovácsok, lakatosok, csiszárok, asztalosok, kádárok, nyereggyártók, tekenősök, kaskötök, takácsok, fazekasok mívei számláltatnak elő azzal a megjegyzéssel, hogy „a borsónak, búzának, rozsnak, árpának, zabnak, kölesnek, lencsének, bornak és egyéb e féléknek ára nem limitáltathatnak, minthogy az esztendőnek Isten áldásából bővebb avagy szűkebb volta önkényen szokta mindezeket az ő termésekhez képest drágítani avagy olcsítani". 1 ) Meghatározták továbbá a mezei és kerti munkások bérét és bün-. tetéssel, pénzbirsággal sújtották azokat, a kik a megszabott bérnél többet adtak. Összefüggő kimutatást a piaczi árakról és munkabérekről nem adhatunk ; annál kevésbé terjeszkedhetünk ki minden kereskedelmi árú vagy iparczikk árára. Az elszórtan hevert adatokból amit össze^ gyűjthettünk, ime itt közöljük: Bárányhús fertálya 1656 ápr.: 9 dénár, 1667 máj. elején: 10 d., egy hét múlva: 12 d. 1672 máj.: 8 d. Háj fontja, 1674 márcz.: 12 d., 1675 szept, 15 d., 1680 szept. 12 d., új h á j : 8 d., 1684: 9 d. Kolbász fontja, friss 1668 nov. 5 d., ugyanakkor száraz kolbász 6 dénár. Sertéshús aprólékja 1668 nov. : 2 d., orja 1668 márcz. : 6 ά., 1670 okt.: 5 d., sódarja 1667 máj.: 6 d., 1669 jún. : 5 d., 1670 okt.: 5 d. Szalonna, sós, 1667 aug.: 10 d., 1669 jún.: 8 d., 1670 okt.: 7 d., 1672 máj.: 8 d., 1673 márcz.: 8 d., 1674 márcz.: 7 d., 1675 jún.: 8 d., 1676 m á j . : 10 d., 1677 máj.: 8 d., 1680 szept. és 1684: 6 d. Szalonna,' csonyabb: 4 d., és 1673-ban : 5 Tehénhús,
új\ legmagasabb á r a : 8 d. 1667 aug-ban; legala1677 májusban. 1680 szept. és 1684-ben: 6 d.'; 1671 d. egy font. fontja 2—3 dénár között változott. 1667 márcz: 2V2 d.,
!) Közlevéltár 89. sz. a.
235*
ápr. és au g.: 3 d. 1671 febr. : 2 d., 1672 márcz.: 2 d., 1676 máj. : 2V2 d., 1680 szept. : fél garas. Búza, vékája 1684 aug« : 45 d., rozsé 30 d. Búza köble 1685 nov.: 5. frt, abajdóczé 4 frt, rozsé 3'50 frt, árpáé 1'60 frt, 1686 végén Carafa executiójakor egy kassai köböl gabona 9 frt, árpa 6 frt. Bor, itczénként, 1668: 8, 6, 8 d., 1670: 15, 12, 15, 12 d., 1671: 12, 6 d., 1675: 9, 12, 15, 18, 12 d., 1680: 6, 9 d., 1681., 82., 83. években: 9, 6, 9 d., 1684: 9, 12, 6 d., 1685: 9, 12, 15, 18, 8, 9, 12, 15 d. Ser : 1678-ban, 6 d. egy itcze. Rizskása fontja, nagyban 1680-ban 13 dénár, fügéé 19 d. Sajt fontja 1674 márcz. : 6 d. Egy tábla szappan 1665: 1 frt 5 d. 1669, 1677, 1678, 1679 és 1680: 90 d. Jól készült bocskor 1671-ben 24 d., szőrös bocskor 21 d. Egy pár karmazsin csizma 1676—1680 között 2 frt 30 d.-tól 2 frt 50 d.-ig. 1670-ben 30 frtért két pár bélelt dolmányt, mentét, süveget, nadrágot, csizmát adtak a város hajdúinak; 1678-ban 2 frt 80 d.-on szűrt és sarut lehetett venni. A tanács 1670-ben az ötvös czéh kérésére a bot aranyozásának árát 50, szablyáét 60, pallosét 60, csákányét 40 frtban állapítja meg. 1668-ban 6 ökörért 122 frtot fizetnek ; 1683-ban a budai hadak után küldött tíz iárszekeret a benne lévő vonó ökrökkel, lovakkal 483 frtra becsülte a tanács. Térjünk át a munkabérekre : 1680=-ban határozzák, hogy a kádátok 12 csebresen feljebb való hordó abroncsozását harmadfél, alábbvalóét hat csebresig két, legalábbvalóét egy pénzért csinálja. Ha maga ád a gazda abroncsot, 1 pénzért verje fel. Mezei és kerti munkások közül júniusban a kaszás bére 1665-ben: 10, 1679-ben is 10, 1682-ben: 8 poltura, vagyis 24 és 30 dénár. A gyüjtö ugyanakkor 7, ismét 7, majd 6 polturát kívánhat. A szólömetszö bére 1671 és 1-672: 8, a kapásé és karózóé : 6, a kötőé: 4 poltura. 1677-ben a metsző: 7, a kapás: 4, a hajtó: 3 polturáért dolgozik. Szokatlan magasra limitálták a napszámot 1682-ben· metszőé 18, kapásé 15, karózóé 15, hajtóé 9 poltura. Júniusban pedig csak 4 poltura megszabott bére a szőlőkötőnek. A limitácziók nem említik : a gazda kenyerén vagy a magokén dolgoznak-é ? Bárhogy volt is : ilyen bérek mellett silánynak tűnik fel a
236*
szíjgyártó mesterlegények munkabére. Az 1683. évi árticulus szerint ellátáson, lakáson kívül hetenként húsz pénz járt nekik a mestertől. Ugy, hogy a szíjgyártó segéd egész éven át 10 frt 40 dénárt kereshetett. Midőn 1682 végén nagyobb mennyiségű árpát kellett Budára szállítani, a tanács egy köböl szállításáért 80 dénárt rendelt. Egy szekeres tehát aligha kaphatott 8 frtnál többet e hosszú útért. 1679-ben az elepi pusztáról, mely 21—28 kilométernyire fekszik a várostól, 50 dénárért hoztak be egy szekér szénát. Ugyancsak e század derekán Váczi András szoboszlai lelkészt egyszer 1 frt 75 dénárért, máskor 2 frtért vitte a szekeres Váradra; ha pedig Debreczenbe vagy Újvárosra ment, rendszerint 50 dénár fuvardíjat fizetett.1)
1. Adóbeli jövedelmek. Adóigazgatás. Ilyen gazdasági helyzet, ilyen kereseti viszonyok mellett viselte Debreczen város 13—15 ezer főnyi népessége a török uralom terheit; nyögte a császári és királyi labanczok sarczoltatásait. Csaknem minden rendes és rendkívüli közszolgáltatást adó alakjában teljesítettek. Az egész adóigazgatás : kivetés, beszedés és behajtás a tanács autonom joga. A szultáni és fejedelmi kincstárak által ã várostól követelt adók alapját, az adóztatás tárgyát a tanács jelöli ki és határozza meg, á tanácstól függ a felvetés kulcsa, a tanács osztja szét az adóalanyok között az adócontingenst, a tanács szedi be az adókat, de engedményeket is tehet és leírhatja a behajthatatlan tartozásokat. Joga van évközben is vetni fel új rendkívüli adókat, a melyek tábori élések és eszközök előállítására vagy sarczok kifizetésére szükségesek. A számadás-vizsgálások, a melyek rendszerint a következő. év második felében eszközöltetnek, kétrendbeli adót említenek, úgymint az élésr és a szerződött adót. Azonban e két adónak összegét nem tüntetik ki külön ; egyetlen egyszer választják szét egymástól ; máskor mindig együtt összefoglalva említik. De következetesen megkülönböztetik az állandó lakosok adójától a vagabundiisok (jövevények és bujdosók) és a külső házak adaját. Ez utóbbiak alatt az idegen illetőségűek, a városból elszakadtak birtokában lévő házakat, malmokat,' szőlőket érthetjük. Ide sorozták 1676—1682 között Nógrádi Mátyás elébb debreczeni, majd nagybajomi lelkész, esperes, püspök házát is Péterfiában. Adóalapul állandóan a vagyont, még pedig inkább az ingó, mint Révész J. Figyelmező III. évf. 141. 1.
237*
ingatlan vagyont vették. Ott, a hol az egyénnek házas telkén kívül alig. van más ingatlana, hanem a polgár közvagyont él ekével és legelő marhával és a magánvagyont leginkább élő jószágok alkotják : természetes és igazságos tárgya ez a megadóztatásnak. A Szejdi járáskor is kinek-kinek értéke után szedte be a tanács a sarczot. 1 ) A javak értéke szerint való megadóztatás elvét fejezi ki a szárazmalmokról hozott tanácsi határozat, a melynek értelmében a kiknek házas telkén kívül a városban malmok vagyon, hogy a malmok után külön-külön utczaszert is fizessenek, nem illik, „mivel értékre szoktuk felvetni az adót".2) Adókulcs
és o s z t á l y b a
sorozások.
De hogyan történt az érték megbecsülése ? És mi volt az adókulcs,. — az érték ama százaléka, melyet a czivisnek adóképpen kellett fizetni a vagyonából? Minden igyekezetünk kárba veszett, hogy e kérdést tiszta, világításba helyezhessük. Ide vonatkozólag sehol egy feljegyzés. De a fennmaradt néhány számadás és adóvizsgálás egybevetéséből sem tudtuk megfejteni az értékbecslési eljárást; se az alkalmazott adókulcsot. Utóbbit valószínűleg egy gyakran használt kifejezésben kell keresnünk;, egy kifejezés változataiban, a melyek ügy a tisztek számadásainál, mint a jegyzőkönyvekben fel-felbukkannak. Amott így: „Adó 32 (1676). Adófelvetés 30 (1677), Felvetett adó Nro 28 (1679)" stb. Emitt: „A tiszt. Tanács végezése : új adót, úgymint 20, fel kell vetni." (Jkv. 1666:247.) „Az tanácsnak tetszett 28 adó exigúltatása." (1677:512.) „A t. Tanács az eddig lévő 25 adót neveli öttel és így 30 adó rendeltetik." (Diarium 1681 jón. 12.) „Az elébbi 30 adóhoz 3 adó vettetik a sok expensákhoz. és szükségekhez képest." (Diarium 1683 aug. 17.)· „A t. Tanács a sok rendkívül való expensákra rendel 2 adót." (Diar. 1683 nov. 13.) Mindezeknél valamivel többet fejez ki ez a feljegyzés: „Senatus conclusit:. adót kell felvetni fl. 25." (Jkv. 1668 jan. 3.: 225.) A felemlített számok tehát ugyanannyi frtot jelentenek. Most már csak azt nem tudjuk, milyen érték után járt most 20, vagy· 25, máskor 30—35, 1685 végén pedig 100, vagy évközben esett adófelvetéseknél 2, 3, 5 frt. Azt, hogy az értékhez hogy viszonylanak ezek a számok ; hogy micsoda számtani kapcsolatban állanak az adók összegéhez, azért sem tudtuk megfejteni az adóvizsgálásokból : mert 1. az évszámon kívül, közelebbi időmeghatározás egyiken sincsen; vagyis nem árulja el rajtok semmi: melyik Szűcs J. id. m. 530. 2) Jkv. 1665. 232.
238*
hónapban, melyik napon készültek;' 2. puszta neveknél és dénárokban, forintokban kifejezett ádótételeknél egyebet nem tartalmaznak; 3. nem az összes, htnem csak az úgynevezett szerződött adókat találjuk meg bennük, a melyek egy-egy évi összes adótehernek körülbelül egyharmadrészét tették. Élésadó felvetéséről pedig egyetlen ilyen regestrum nem maradt fenn. íme egy igen jellemző részlet az 1675. évi alsó járási adóvizsgálásból, a 12-ik oldalról: Füles János Igaz Gáspár Bona István
___ __. ... ... . . . ... ... ... ... . . . . . . ... ... ... ... ... ... ... . . . ...
fl. d. d.
Bona Jánosné fiastul — ... . . . ... Bona János ... ... .... ... ___ . . . ... Oláh György fl. Szántó András... ... ... ... ... ... . . . ...
d. d.
Szabó Mihály fl. Böjti Benedek Kovács Ferenezné... ... — . . . ... . . . ... Oláh István fl. Török Mártonné . Kismarjai Istvánné ... ... ... ... . . . ...
25 75 25
25 15 375 fl. 50 1 40 50 375 d. 80 d. 60
d. fl.
Botos Miklós d. 25 Szabó Kelemen ... ... ... . . . ... __. . . . fl. 50 Baranyai György ... ... ... ... fl. 150 Az eféle meghatározások tehát : 5 adó, 25 adó, 30 adó, 32 adó a hozzáfűződő fogalomra nézve, hasonlatos a porta szóhoz. Ugy sejtem, hogy amazokkal is az adózók fizetési kötelezettségének mértékét fejezték ki. Talán azt az adót értették alatta, a mely egy egész régi nagyságú polgári-telek után volt fizetendő. Valamint nem minden adóköteles egyén képessége felelt meg egy portának, úgy a felvetett 5, 25, 30 vagy 32 frt adó sem külön terhelt minden egyes debreczeni lakost. Ez a képzeleti adóegység annyi személy között oszlott meg, a hánynak vagyona értékével arányban állott; vagy egy-egy gazdag adózón annyiszor.vették meg az adóegységet, a hányszor értékéhez képest megvehették. A régi debreczeniek adópolitikájának igen figyelemreméltó vonása a progressiv adózás rendszere, a melyet az 1683-ig fenmaradt adólajstromokban fedezhetünk fel. Az adóteher legnagyobb részét a vagyonos
239*
osztályra tolták. Minden adókötelest értéke szerint osztályba soroztak. Legalsó fizető osztály a 15 dénárosoké. A szegényebb és a szegény; sorsú lakossággal szemben mily szigorú igazságossággal igyekeztek eljárni, az is mutatja, hogy 15 dénártól 1 frtig XIV osztályt alkalmaztak, úgy, hogy 5 és 10 dénár különbség lévén az egyes osztályok között, az átmenet alig észrevehető. Egy forinton túl már nagyobbak az ugrások. Huszonöt frton túl pedig, 25, 50, 100 frtonként növekednek a fokozatok — fel 500—600 frtig. E csoportokba sorozták a nagy kalmárokat és nagy marhatenyésztőket sokat érő ingó vagyontömegeik után. 1663-ban az alsó járáson 1278 egyén közül 1Ó88 fizet 15 dénár — 1 frt között, összesen 428 frt 60 dénárt, 190 egyén pedig 5 frttól 300 frtig 12,526 frtot. 1672-ben alsó és felső járáson 2257-en fizetnek 15 d é n á r — 1 frt között 717 frtot, 215-en 5 frt — 6 0 0 frt között 14,571 frtot. 1675-ben a XIV. alsó osztálybeli 2371 adókötelesektől 731 frtot, 198 felső osztálybelitől, 5 frt —500 frt között 13,207 frtot szedtek be. 1683-ban 2770, 15—100 dénáros .egyén 759 frt 80 drt és 187 egyén 3 frttól 275 frtig, 10,792 frtot fizetett. Szembeszökő jelenség, hogy a nagy adófizetők száma 1663-tól fogva rohamosan apad s ezzel együtt mindig kevesebb a szerződött adó teljesítése végett felvetett adó összege is. Míg 1663-ban a fél város nagy adófizetői 13'3%-át tették az ott lévő összes adóköteleseknek, 1672-ben ez a szám 8'6, 1675-ben 7'6, 1683-ban 6-2%-ra csökkent. Hasonló módon hanyatlott a 30 dénáron túl 1 frtig való osztályokba sorozottak száma; ellenben a 30 dénárnál kevesebbet fizetőké nagyon megszaporodott. Például a 15 dénárosoké 1672-ben 539, 1675-ben 626, 1683-ban 1023, a 20 dénárosoké 1672-ben 449, 1675-ben 449, 1683-ban 542. Mit jelent ez? A szerződött vagy summa adóból, melyet Ali basa 1662-ben tízezer tallérban állapított meg, — tudjuk — a török egy; tallért is el nem engedett. Kettőt jelenthet. Vagy azt, hogy egyéb erőforrásokból, különösen a- bormérésből úgy megnőttek a város jövedelmei, hogy nem volt szükség annyi adó felvetésére. Vagy a szegénység terjedését, annak az általános jólétnek hanyatlását jelenti, a melyre Debreczen város népe Bethlen és a Rákócziak uralkodásá idejében jutott. Én valószínűbbnek tartom ez utóbbi feltevést. E hanyatlás képét tükrözteti vissza az itt következő kimutatás :
Α. ζ
adólajstromokba 3
s^· fl M S
Melyik
Alsó J
1663
о Ν
ιΟ СМ
о со
ю со
й -o <
járáson ?
« ча S
Ю
felvett
egyének ю •φ
о
Tf
D
é
—
3
160
159
52
215
10
120
о ю η
о
CD
á
száma о о
ю tv
о оо
о с»
о о
Г
126
97
—
62
8
33
43
I Felső J
-
5
345.
216
145
127
19
88
2
55
. 43
10
39
5
7
41
1672 < Alsó J.
...
6
194
233
143
178
30
98
1
85
47
3
42
5
12
42
11
539
449
289'
305
49
186
3
140
90
IS
81
10
19
83
„_ ...
3
349
257
184
117
25
70
2
54
50
2
28
7
И
34
...
12
277
242
165
155
34
94
76
38
1
. 40
8
14
43
... ...
15
626
499
849
272
59
164
180
88
3
68
15
25
77
7
536
256
149
130
34
75
62
40
—
27
3
7
26
25
487
286
200
151
25
86
71
35
—
29
3
8
44".
82
1028
512
349
281
59
161
183
75
—
56
6
15
70
I Összesen I Felső J. 1675 jAlsó J. 1Összesen i Felső J. 1683<
Alsó J
1Összesen ...
·__
—
2
_
—
CM Ю оOJ Ю о ю о о <M ю о σ> о
oo о
Melyik
КΦ 41) S 1663
járáson ?
F
7
1
35 22 13
—
6
1
5
1 9
1 33 29 10
16
2
5 .2
1
—
1
1
1
Felső J
—
—
• 2 1
—
1
2
1
1
Összesen
—
—
4 1
—
1 3 2 10 1 08 51 23
Felső J.
—
—
8
—
1 4
2
_
7
1
•1
—
2
1 10
2
—
—
3
22 3 10 2 5
I 1675
Alsó J. t
Összesen... ...
Felső J. ... 1683<
Alsó J.
...
—
—
15 1
—
—
6
3 12
2
4
5 11
3
Összesen _.'. ... 10
2
—
3
1
—
—
25 20 30
. 4
7 17
4 3
—
—
55 44 24
2
2
—
—
27
1
_
8 23 5 3 1 2 3
—
12 10
22 16 —
—
η
1
1 11
6
7
1
—
—
8 10
—
1
1
1 5
—
4
1
1
—
1
—
2
3
2 1
—
1
1
—
2
—
2
—
о
ьЫ5
- I
4 1
—
1
18 2 6 2 4 1 4 1
—
1 ]
—
—
—
1088
19C 1278
1147
92 1239
1 2268 215 2483
—
—
o
1 1121 123 1244
—
—
1 1
1
3 —
1
2
1 4
—
—
—
—
1
—
—
1
1 1
17 13 8 1 2
7
49 28 17
6
1
—
-
«
1
α
.У
fizetők
7
13
о о ю о -tf О
t
24
—
2
il
о о IO о со ^
ω
—
—
— ...
1
ю о о о ю о ю со оL O о оа ю с^ о оа N оа со η
64 39 18
Alsó J.
1672 < Alsó J.
Г
О
s z á m a
jszes a,dózó
ГУ
со •ψ •л CD
(Τ4-· q S
e 4 y ó n e к
f e l v e t t
a d ó l a j s t r o m o k b a
-600
A z
1193
85 1278
1199 113 1312 —
2392 198 2590
—
1352
90 1442
1450
97 1547
2802 187 2989
242*
Mint már emlílénk, az adóvizsgálások csupán a szerződött adó teljesítésére szükséges felvetéseket tartalmazzák. A lajstromok egybevetése arra a következtetésre vezet, hogy kezdetben, az egész szerződött adót, 18,000 magyar frtot, adófelvetéssel szerezte meg a tanács. De később az e czímen szedett adók íummája egyre fogy. Ugyanis míg az alsó járás 1663-ban egymaga közel 13,000 frtot fizet, 1672-ben az egész városról 15,078, 1675-ben 13,938 fr. 50 dr., 1677-ben az alsó járásról 5295 frt. 1683-ban az egész városról már csak 11,551 fr. 80 dr. foly be szerződött adóban. Ez így a lakosság könnyebbülése volna. Azonban a hadi villongások közölt annál súlyosabban nehezedett vállaira az élésadónak nevezett közszolgáltatás. Íme 1677-ben az alsójárásra felvetett kétrendbeli adó summájából, 15,676 frt 73 dénárból 10,381 frt 73 dr. az élésadóra esik.1) Ügy hogy a debreczeniek amit vámon nyerték, elveszítették á réven. Vagyis végeredményül az adó csaknem állandóan egyformán magas maradt, kivéve az 1680. és 1682. éveket, a melyekben meglepően jelentékenyen lejebb szállott. Ide vonatkozólag kivesszük a számadásvizsgálásokból a következő adatokat : Felső Adó-
Év
-
-
j á r á s
egység
1676 1677 1678 1679 1680 1681 1682 1683 1684
32 30 32 28 25 32 30 35 35
Alsó i
forint
d.
forint
d. 1
forint
d.
14725 13836 13649 12800 10885 12926 12604 15222 15291
72 20 98 80 43 32
18074 16764 16435 15290 12727 15690 13431 16541 16097
33 47 20
32800 30600 30Ö85 28090 23612 28616 26035 31764 31389
05 67 16 80 78 60 62 53 02
262995
25
.
—
75 72
Összesen .
Az
Az összes adó-felvetés
adó
1690-dik é v i
—
35 28 62 . 78 30 1
..ι
adófelvetés.
A korszak végén egészen más tételeket találunk az adólajstromban, mely 1690. május 25-diki kelettel maradt reánk. Forinton alul senki nem fizet adót, még a lakók sem ; de 40 frtnál magasabbra egy felvetés sem emelkedik. Több a.dólajstrom ezen évekből nem állván rendelkezésünkre, nehéz meghatározni : ez az adófelvetés egész évre, vagy csak az évnek 1677. évi számadás vizsgálás.
243*
«egy szakaszára vonatkozik-e ? Vagy rendkívüli felvetéssel állunk szemben ? Az összes adó, amely e lajstromból kiszámítható a felső járásról, nem több 3278, — az alsó járásról 2855 frtnál. A felvetés egyébiránt ezúttal is •osztálybasorozással történt, — amint ez a kővetkező táblázatból látható : 1 Év
2
4
3
5
6
7
8
9
10
12
15
20
40
Járás forintot
Alsó
1
jár·
^ Összesen ' 1
l a k o s ok
49' 44
1
26
43
40
5
18
824 470 186 92
84
6
44
4¿9 259 395 211
00 -CD
1 Felső j. 1690 l
fizető
s ζ á, m a
§ю
υΝ 03 сл Ό
15
11
4
4
.8
7
6
4
2
830
.23
18
10
8
2
1772
4
942
Legmagasabb adóval, 40 —40 frttal Ötvös Miklós és Ötvös Sámuel házai vannak megterhelve, amelyekben valószínűleg görögök laktak. Több ház után nincs kitéve az adó summája. ' Ezek külső házaknak Játszanak s adójukat más lajstromban írhatták/elő. Porcziók
s z e d é s е.-T
Ez adófelvetéstől meg kell különböztétnünk a Caráfa járása óta meghonosodott keserves, fájó emlékű porcziózást, ezt az országszerte gyűlölt és rettegett labancz-császári adónemét, amely á katonaság beszállásolása következtében terhelte súlyosan a föld népét. A porczió lényegét a Cárafa sarczoltatásánál már érintettük. Ezúttal a. porcziók felvétéséről állítjuk össze adatainkat. Ide vonatkozólag három lajstrom áll rendelkezésünkre ,. Az első ezt a czímet viseli : „Repartitio por-tiorium hybernaliuiri pro" mensibus Novembri, Decembri Anni 1690.;v Januario,. Februário, Mártió, Aprili Anni 169 h Facta sub judicatu génerosi domini Stéphani Komaromi diebus 24., 25. et 26. Januarii Anni 1691". (Közlevéltár re'gistrálatlan.) Ez a lajstrom utçzákként csoportosítva, á porcziók számának és ezek pénzértékének feltűntetésével közli az adófizetők névsorát s végül összegezi az eredményt. E szerint felvettetett Uj utczában Hatvanban Mesterben Csemetében Péterfiában Csapóban Összesen
78 személyre 4lV 2 porczió, 311 98V2 · 89 615 я » 28 62 215 » » 38 .. . 63 278 » η 106 ... 148 728 » » 204; 1229 . . . 224 » »
...
-
664 személyre 516
porczió,
frt. „ , „ „ „
3437 frt. 16*
244*
Czeglédben — Vargában... ... Várad ban,_. íSz.-Miklósbari Piaczban... ... Németben ... Összesen ...
. .. . .. . .. . .. .... ....
163 személyre 128 » 87 0 41 » 111 » 46 »
125 ' porczió;
112
61 27 -> IO2V2 '40 1
»
822 692 436 176 647 270
frt. „ „ „ „ ;
576 személyre 4677г porczió, 2993 frt.
A két járáson együtt 1240 személyre 9837 2 porczió, 6430 frt. A felső járás 516 porcziója 6 frtjával egy hónapra teszen 309$ frtot; az alsó járás 4677 2 porcziója pedig 2805 frtot, — a kettőé öszszesen 5901 frtot. Hat hónapra tehát 6 X 5901 = 35,406 frtot, amely adóteher a „két forintossaí" együtt 38,580 frtra növekszik. Olyan summa, amely egy téli félév- alatt is kétszerte nagyobb a török által követelt. egész évi rendes adónál. „Két.forintosok"-nak nevezték azokat a föld: höz ragadt szegény embereket, akik még fél porczió vai sem voltak megterhelhetők. À két forintos felvetés tehát úgy tekinthető, mint az új német rendszer minimális adója. De ne felejtsük, hogy novembertől májusig hatszor vették meg a két frtot is a nyomorult polgártól. Ilyeneknek száma 1691-ben 268, akiken félév alatt összesen 3174 Irtot sajtoltak ki. A város lakosai közül, legtöbben, közel hatszázan fél porczióval járultak a német ármáda téli élelmezéséhez; száznyolczvanan 1-, hetvenén .1V2-, harminczheten 2-, kilenczén 2l/2-, nyolczan 3-, ketten 372és. tizen .4 porcziót fizettek. . A második lajstrom "czím és évszám nélkül való. Ez is a porcziók felvetését: tartalmazza, csupán, a porcziók számának felemlítésével és a két:forintosok mellőzésével. Több körülmény egybevetéséből azt követ.keztetem, >hogy 1692. vagy' 1693-ból származik. (Közlevéltár registrá¡latlan.) Ebben 759 gazdára és 76 lakóra' összesen 847 porczió „van felvetve, amelynek; egy· hónapra 4805, félévre pedig 28,830 frt felel meg. : As fölvetés-utczánkérit így oszlik meg: Üj-utczá Hatvan-u. Mester-u — Csemete-u. Péterfia-u. Csapó-u—
... ' 30 porczió. ... 83V2 » ... 17 » . . . 3172 » ... 92 l /s It . . . 176 ; » 43OV2 porczió.
Gzegléd-u. Varga-u. ... Várad-u. • — Sz.-Miklós-u. Piacz-u. ... Kádas-u. Német-u. ... ;
.. 114 porczió . .. 97V2 » .56V2 >1 ..27 » . .. 74.72 » .- . 1 1 . . » . .. 3672 я ; ·417 porczió.
Túlnyomó most is a V2 és 1 porcziós felvetés ; legmagasabb pedig néhány vagyonos: polgárnál az 5 porczió.
245*
A harmadik lajstrom , későbbi eredetű, de az : általunk .· ismertetett időszakra vonatkozik. Az Ínséges nép Carafa járása óta igen nehezen tudott megfelelni adózó kötelezettségeinek. Száz és száz emberen iszonyúan felszaporodtak a hátralékok. A ta,nács nem engedhette el, miután öt sem kímélte se török, se német. A kiszabott adót bárhonnan is elő kellett teremteni. 1693-ban a szepesi kamara/gyápikodása alá kerülvén •a város, a tanács talán ettől is szoríttatva igyekezett, erélyes kézzel rendezni, a felgyűlt hátralékokat. Ez évtized, közepe táján többször találjuk nyomát e törekvésnek a jegyzökönyvekben. De tanúskodik erről a következő czímű. lajstrom i s : „Extractus -restantiarum impositionis portionariae ab anno .1685 incipiendo usque ad A. 1686 inclusive, secundum plateas. Α. 1696. die 28 Mártii". (Közlevéltár registrálatlan.) A munkálatot: küldöttség készítette, amelynek a tanács részéről három, •a választott hite.s közörség részéről egy tagja volt;.— jegyzője a nótárius. Május 31-én másik küldöttség felülvizsgálta s abban minden utcza 1—í, a tanács 1 pedig 3 egyénnel volt képviselve. Uj bizonyíték ez a munkálat a kezünkben airâ ? nézve, hogy a Carafák mennyire megrontották sok száz debreczérii' polgár; vagyoni bélyzetét. A'kimutatásbari 698 név fórdul eiő ; 'dé több név keresztül : van húzVa ; törölték i más nevek után a hátralék összegének kitétele'nélkül csak ilyen megjegyzések olvashatók: „Ötvös Miklós háza adaja portiója"; — „Hodosiné háza adaja portiója" ; --1 „Nagy András háza" ; — „Kolozsi Nagy Péter telekje"; — „Veres, Gáspárné pusztája" stb. Vagy csak egyedül л hátralékos neve .említtetik.. .Számos emberről megtudjuk, hogy már nem lakik Debrec.zenb,en ; í mert utánna, valamely szomszédos község neve van .feljegyezve, Jçginkább ; Böszörmény, Nánás, Szoboszló, Hatha^, Újváros,, Téglás, Szept-Mihály, Balkany, Pércs, Nádudvar, Diószeg, Tokaj és Tçlegd. , . .. ; A hátralék mennyiségét összesen 649 egyénnél tudjuk, meg. Ezeket imigy csoportosíthatjuk: = * - : ь; ι • •·. ¡ 25 frtnál kevesebbel tartozik ' 72 ' .26—50 frt között tartozik 98 51- 75 „ Vfc '„ ' ' 80 76—100 „ „ '„' ÌÒ8 Í01 —125 „ „ „ 109 126—150 „ ·, - ; 75 я ; 151—200 ν „ 51 .201-- 250 _ ' ' ' _ 21
25'1—300 frt között tartozik 10 ; 301- 350 „' „ - 1 ' .9 : 351—400 V · ϊ „ 5 ! 401—450 „· * ν •.•*4·-·"- ' 2 451—500 „: ¡ i '-г. 2 5ÖÍ--6ÖO „ „ - i,·-·''» 601—700 „ ; - „' * „ - Ì "1ŐÖ0 frton felül · :- .·' — - - 3
A lajstromban sok jó hangzású, ösmerős névvel találkozunk; -olyanokéval, akik vagy magok, vagy nem régen az jeleik nevezetes
246*
szerepet vittek a város históriájában. így: Köleséri Sámuel prédikátor özvegye 198, Monai Pál hires kurucz 38, ifj. Szegedi Sámuelné 323,. Barcza Pálné 181, Pataki Péterné 440, Vígkedvű Sámuel 28 fritai és á az ulta való'háza pori iój a adajával tartozik". Legnagyobb összeggel tartoznak: Győri Ferencz 1061, V-erebél y i István 1176, Ferge Bálint. 1217 fritai. A kimutatott hátralék összesen 68,646 frt s ez utczánként a következőle·? oszlik meg : Várad-u. Varga-u. Német-u. Piacz-u. Czegléd-u. •
4630-81 5643-57 4413-38 5907-55 18972-53
}
• 39557-84
üj-utcza 3435'49 Hatvan-u. 487479 Csemete-u. 4557*89 Mester-u. 2519Ί9 Péterfia-u. 8973.5:$ Csapó-u. 4827-54 29088-43
E munkálattal hozhatók összefüggésbe a tanácsnak ismételten» kiadott 1697. évi határozatai az adóbeli resta ncziák szigorú behajtásáról; nemkülönben az ingatlanok eladásáról· bejegyzett'és sűrűn előforduló olyan tartalmú bevallások, amelyeknek értelmében a tanács adóhátralékért városra szállott házakat, szölíőket ad el. Rendkívüli
adók. .
A >zükséghez képest évközben nemcsak a rendes szerződött é& élés adókat emelte a tanács; hanem rendkívüli adók felvetésével is· találkozunk. így történt 1681-ben, dec?. 4-én, amidőn a „t. Tanács a sok nyomorúság alatt esett sok károknak és rendkívül való fizetéseknek complariatiójára a 32 réndes adón kívül Afét fel 5 ostor adót, rendelvén annak kiszedésére becsületes tanácsbeli atyafiakat az utczabéli válogatott öreg emberekkel s a kapitányokkal együtt". 1 ) · . Ostor adó annyi, mintha ezt mondották volna : csojjás vagy szerencsétlenseg adó, miután közvetlenül Caprara generális szertelen követelései és romlással fenyegetőzései miatt vált .szükségessé.: Harmadnap múlva,, decz· 6-án, midőn mind „a rendes 32",..mind ennék az 5 adónak felétfelét elengedik a tűz által károsult lakosoknak, „rendkívül való adó" nak nevezik az ostor adót. Rendkívüli adót, vetettek fel 1682-ben is, amikor a, kapucsi basa 12,000 Mia árpát, 10,000 tarisznyát és 3000 oka gyapjút követelt a budai őrség számára. Ámbár 4000 frtot küldött árpa vételére, a tanáes kénytelen .ismét ..10 adót vetni fel.2) Se az. 5 ostor Ï) Diáríum 1681." decz.' 4. ^jfHáiium 1682: okt. 29.
247*
adó, se ez a 10 adó nincs felvéve az adó és számadásvizsgálások könyveibe. A szokottól eltérő alapon, úgy ahogy a közmunkaeröt szerezték volt meg, tized szerint vetettek fel ' rendkívüli adót 1685-ben, amikor a kapucsi basa a debreczeniek 2000 kila lisztjét Egerből idegén szekereken szállíttatta tovább és ennek fejében készpénzt követelt a várostól. A tanács e követelés teljesítésé végett tizedenként 55 tallérjával vetette fel a szükséges 1265 tallért (Diarium 1685, marc.) Carafa első exécütiója egyéb rendkívüli adókra is rászorította a tanácsol, 1686. jan. 4-én azon kívül, hogy a czéhek közönséges pénzeihez és ezüst marháihoz is kénytelen hozzányúlni, 1—1' frtot vet fel a mesterlegényekre. Jan. 27-én pedig „minden gazdaembert, akár belső, akár külső legyen, aki a városban lakik vagy lakni akar, az értékéhez. _ felvettetett adón kívül 2 frt föadó fizetésére" kényszerít, amely az esztendő elején szedendő. A vidékről bejövő idegent addig be sem fogadják, amíg a 2 frt főadót le nem teszi. À gazdák pedig tartoznak lákójokat előadni, hogy ezeken a föadó behajtható legyen, mivel ettől akármely szegény is, csak kapás is, üres nem lehet.1) Bujdosók
és k ü l s ő
emberek
adai.
Rendkívüli, bár a körülményeknél fogva állandó természetűvé vált adók : a vagabuvdusok és & külső házak adói. Előbbiek valószínűleg Szejdi basa szomorú emlékű járásakor jelentkeznek először, midőn % vidék megrémült lakossága tömegesen futott be az égető-öldöklő kur-j tányok elől. Szejdi ugyanis azért sarczolta meg Debreczent, mert menedéket adott a falusi népnek.· A tanács tehát épen e miatt, hogy a rettenetes sarezot kitölthesse, a vidékieket is adó alá vonta. A beszorultak adóztatása később is megtörtént, ha ezek huzamosabb ideig maradtak ide bent; sőt olykor oltalom végett/behordott terméseik, értékes ingóságaik is adó alá vétettek, bár a török ezt nem jó szemmel nézte; tiltotta is.2) Azt meg már Carafa executiói leírásánál láttuk, hogy. a hóhér a vidékieknek a tanácstól esett megadóztatását hasonlóképen kifogásolta. Am a tanács kellő óvatossággal módját ejtetter hogy a ki igénybe veszi á város : cltalmátj az ; ineg is fizesse éririék a díját. A magyarországi bujdosókkal" szemben könnyebben mehetett a megadóztatás. De a hódoltságról jött menekülőknél ugyan vigyázni kellett, hogy nagyon meg ne sértsék a török érzékeny érdekét. 166 l-ben bihari emberek >1 Jkv. 1686 : 194. ~ ; v : ' ; ) Nádudvariak ^esetei Jkv. 1663:165. •
2
', ./'. "' 1662 : 44; Piskottialí,
:...·. :- r i szaniszlaíak- esete. Jkv. . ' ν
248*
instálnak, hogy ők is szőlősgazdák közé számláltassanak; ezért készek adót és utczaszert fizetni. Erre a tanács azt határozza, hogyha adót és utczaszert telje-ítettek, borukat be keH bocsátani, de szőlősgazdának nem. tekinthetik őket, mert abból közönséges - kár következnék. 1 ) Ahogy 16814. nyarán hire jött erdélyi, kurucz és török egyesült hadi készülődésnek, elrendeli a tanács, hogy „a vidéknek oltalomnak okáért városunkban beszállított éléséből hu
:sak öt, emennek 6 frt volt volna évi adaja. A'görögök \
adaja.
Ismét más módon történt a reczipiált görögök megadóztatása. Ez
élelmes fajnak letelepedését sokáig ellenezte a lanács; úgy sajáf vére,
!) Jkv. 1661. febr.. 24.
'
Diarium' 1681. äug. 16.. ) Jkv. 1684:^79. Ez időben (márcz. 7.) Serédi Benedek somlyai kapitány irja a fejedelemnek, hogy bihari és püspöki emberek igen takarodnak ki házokból, ki Debreczenbe. ki Erdély felé"; (Török Mágy. Okm.-tár VIII. 401.) 4 ) Jkv. 1690 : 654. 3
249*
beli kereskedők érdékébői, — akik a' görögök versenyétől nem ok nélíkül féltették üzletük jó menetelét mint a városi lakosság nyelv- és hitbeli egységének ; megóvása-szempontjából^ Ez utóbbi törekvés a kor «га1к04§'-82е11ё'т1ёЪ01гпШ!(Й?3ай9^— tagadhatatlan — a protestantizmust is á t h a t o t t ^ ^ ajibäv^Ofii · · A görögÖSßffiar' asMzäd 1 " első félében · megkisérlették, hogy állandóan megtelep%^beàsenek M ^ëbréczëriben. De a tanács- annyira idegenkedett tőiüky%őgy' fiïê'g: a velők''váló kereskedést is keményen- tiltotta.» Olyaiiòèra,%kik ä görögnek· szállást vagy portékáiknak áruló hfelyet; •aditótk, 50-4HP büfttetést ^szabott, és'200 frtot azokra a debreczeni. polgár ; rokra, akik görög vagy más külső emberekkel kereskedés végett társul-·.; «ak, akáfÍ adókat székerén·; A'-ágy bármely más módon magokkal hor•dozzák^j-Görögöknek csöpán. szabad sokadalmakon lehetett árulniok ά rész^okre kimutatott sorban. . < -.·.·.·A második behódoltatást követö nagy· katasztrófák .elernyesztő áiatása alatt/,megtört a tanács hajthatatlan ellenállása. Nem támaszkodhatott lerős. fejedelmi hatalomra; s a könnyen megvásárolható basákkal, ÍS( szemben,;, találta néha magát a görögök ügyében. Ezek már .1663 elején-„személyüktől és: jószágaiktól hetenként fizetendő 33 pénz lefizetése mellett „veszteg lakhatnak", — de ha nem akarják megadni, mihelyt; a; szabadság kitelik — . csak menjenek dolgukra, mint annak «előtte. Pár hét múlva ebből is leenged egy polturát a tanács ; . de ugyanekkor a városbeli kereskedőrendek kérésére meginti őket, hogy szabadságon kívül árúikkal ne házaljanak, ha rajta kapatnak, árújofoat lefoglalják, À városházával szomszédos Fekete Miklós házaféléből a z ott szállásoló Miklós nevü görögöt., aki azonos lehet az 1663. évi .adólajstrom szerint 20 frt adót fizető „foszlán csináló göröggel", kizavarják! 1664. márcziusban a boltban való árulást megengedik nekik, ha •a$ót és utczaszert fizetnek. De már októberben, midőn a helybeli kereskedők azzal vádolják őket, hogy házakat, boltokat fogadván, az itt való lakosokat kitudják, ezeknek nagy károkat okoznak és „kalugyert is tartanak 0 ,. — a panasz orvoslásául elrendeli a tanács,* hogy a görögöket „adóval kell szorongatni" és a szabadság idején kívül boltokban ne begyen szabad árulniok. 1665-ben kétszer is mégújítják e hátározátot, tiózzálévén, hogy a görögnek inkább sé adóját, se heti szerjét, se semmi szolgálatját be nem kell venni ; hanem a szabadság eltelvén, ha itt a •városban tartják jószágokat, attól fizetniek kell. Hiábavalók voltak a kitiltó rendszabályok. A kitartó, szívós nemzetség ném nyugodott, míg el nem érte, hogy, bár megszorítással is, . !) Jkv. 1649:594. 597. és 1656:16. 18.
.250
megengedték a városban való letelepedését. Jenei István nevü birájokz által unos-untalan kérésekkel zaklatták a tanácsot ; az udvari kamarán* a portán is meg-megmozgatták ügyöket ; némely czivis pedig jó pénzért: szállást adott nekik s aligha nem rokonszenvezett velők a fogyasztóközönség is. Végre 1667. decz. 15 én megengedte a tanács, hogy bizonyos feltétellel, illendő bérért a város házaiban lakhassanak; innen értékek szerint adóznak; —-utczaszer és egyéb expensák alól felmentetnek; de a városban széllyel való szállásadás számokra 200 frt terhemellett meg nem engedtetik. Sőt a következő évben a két ajtajúvak (tőmlöczczel) is megfenyegeti a tanács , a görögnek szállást adó házi gazdákat. 1 ) E közben történt, hogy ravasz fondorlattal örökös jogon házat, próbáltak szerezni a városban. Udvári Jakáb nevü czivis Piacz-Czéglédutcza szögleté körül levő házat titkon nagyobb összegű kölcsönért l e kötötte Gsobán István görögnek. Ez az ember 1668' elején úgy látszik érvényesíteni akarta hitelezői jogát. Csakhogy a tanács közbelépett s értésökre adta a „rendkívül s titkon" szerződött feleknek, hogy Udvari Jakab „városkárára sem zálogban, sem örökben házát el nem adhatta, minthogy városunk privilégiuma is nem idegen nemzetnek suffragi/·, hanem csah nekünk haza fiainak:'·1 ugyanazért elégítse ki a görögöt, valamiből. tudja. 2 ) Összevág ezzel az ugyanazon évi ápr. 29-én kelt határozat, amely statutum erejével mondja ki azt a korlátozást, hogy polgári telek inscribálása idegen személynek és más vallású embernek zálogjogon sem engedtetik meg.3) Körülbelől ez időtájban szorította tízre a tanács a befogadott, görögök számát s azon kívül, hogy rendes és rendkívüli adókra, utçzaszerre is kötelezte őket,, magas lakhatási, díjat, mondhatnók : türelmi adót vetett ki re áj ok., Tizen elébb, ezer, majd nyolczszáz frtot vagy 4 0 0 tallért, tartoztak ; fizetni . éy.enként, Ennek fejében, ugyanannyi boltot bérelhettek ; de. ki volt kötve előre, hogy ha. valaki közülö.k meghal, helyébe, mást nem. fogad be a tanács. 4 ) Csakugyan 1676-ban a re ci piált, görögökben ..egy ismét,, kimúlván, — annak számára nézendő. adót 1) Jkvek : 1663: 162, 184, — 1 6 6 4 : 326,. 432, 433. ^ :-Ó/;J 1 , — 1667 ::f.54; 5 8 , 4 8 9 , 297.,—.1668 :228, 274, 360,. 372, 1669 :54-t, -^-1672:401. 1673. : 583. 2 ) Jkv. 1668.:. 225.. - . .. .. .. . 3
) 1668 : 286.
4
közé
) Jkv. 1 6 7 1 : 6 5 . 9 0 . 9 2 . fizetni.
:
' '
196. Decz j
14: A görögök árpát tartoznak · -'
utcza,
251*
inkább törölték, hogy sem mást vegyenek be a helyébe. 1 ) Ugyanekkor a tavalyi rendkívül való két adót a nyolez görögön is behajtották. 1681 őszén pedig a német tábor miatt vallott sok közönséges károk pótlására harmadfélszáz tallért vettek rajtok. 2 ) Ami nem sikerült Gsobán görögnek 1668-ban, kivitte azt később a tíz görög összetartása. Ezerötven frton megvették Ötvös Miklós piaczutczai házát. Miért és miként egyezett ebbe bele a tanács, — nem tudjuk. Bizonyos, hogy a súrlódás közöttük ezútán sem szűnt meg. Imé 168õ-ben is az áruk elkobzásával és a vevők pénzbírságolásával riasztgatja a nem reczipiált görögöket, a szabad sokadalmakon kívül való árúlástól. A piacz-utczai házbirtokosokat pedig adóemeléssel kényszeríti, hogy a szállásra fogadott görögöt elbocsássak. Erre nézve jellemzők az 1683. évi adólajstrom némely megjegyzései : György deák adaja, 1 frt, — görögért; ha kitudja: 15 dénár. Diószegi Sámuel (később főbiró) 150 frt, görögért; ha kitudja : 75 frt, ..;„· . Végh Mihály 50 frt, míg görögöt tart; ha kitudja: 25 frt. V. Borbély Pál 100 frt, görögért; ba kitudja: 1 frt. Szőlösi Péter 25 frt ; ha görögöt tart 100 frt. Figedi Szabó István 1 frt; ha görögöt tart 50 frt. ! Győri Ferencz 50 frt; ha görögöt tart' 100 frt. '• ! Falu János 75 clAnár ; ha görögöt tart 100 frt. " Hodosi Jánosné 60 dr; ha görögöt tart 100 frt. Bárányi Mihály (később főbíró és biharvármegyei alispán) 250 frt ; ha görögöt tart 300 frt. Íme milyen tekintélyes, tanácsbeli polgárokkal szemben kénytelen a tanács a helyi kereskedelem érdekeit azokkal a rendszabályok által védelmezni, amelyek a görögök feles szaporodását liivatvak korlátozni,. — megakadályozni. A görögökkel folytatott küzdelmet nem kísérhetjük tovább. Végre is úgy, mint némely, . más városokban.. történt, пещ. tudták. 'magokat. Debreczenben megfészkelni. Pedig máiMnár. templom .építését; is tervezték, a Kős/egi-ház helyén.3) : ./ . · γ -·
Jkv. 1676; jun. 11 : 153, Jkv. 1681 : 214. . /. ' Naplótöredék 1696—1 00. évekről. 1696. Jut. 16;.-Levéltár 7.4; sz. a. Szűcs J. id. ш. 111. 581. és ugyanezen Naplótöredék, л : ·
252*
U t e z a s-z.e г г öl.
-.
¡
Az utczaszer, kisebb másodrendű közterhek gyűjtő neve. Szűkebb értelemben azokat a pénzbeli, — s tágabi^. értelemben termény beli, kézi és igás munkabeli közszolgáltatásokat nevezték igy, a,melyeknek kezelését, felhasználását az ősi debreczeni szokás rendes körülmények között az utczai közigazgatásra, az utczagyülésre és kapitányságra bízta.. A manapság szedetni szokott adók közül rendeltetésénél fogva talán legközelebb áll az. utczaszer az. útadóhoz ; bár tulajdóhképen a' város részenként, .deczentrálizált .közmunkaügyön kívül közrendészet, közbiztonság^ ház¿ gazdálkodás és katonai fuvarozás ellátására" szédett helyi .pótadóv közköltő .volt., . Mennyiségét a körülmények, a.szükség szabta, meg. Pénzbeli részét a szerződött adó, kérőbb az országos adó. után vetették fel s ennek több vagy kevesebb, százalékát tette., Ide. vonatkozólag a tárgyalt korszakból adatot nem találtunk. Későbbi évekből származott adószámítási táblázat a rendes országos adó után. 20%-os utczaszert tűntet ki. Például 25 dénárnál öt, — . 50 dén,á»hál jíz, 1 frtnál húsz dénárt; 32 frtnál 6 frt 40 drt. Ellenben a, csapó-utczai kapitányok 1770. evi számadásából azt látjuk, hogy akkor csak 5 % volt az utczaszer. Ugyanekkor 24 német (rajnai) forintnál ha kinék több porc.ziója volt, — utcáaszerét #nnak feljebb nem vitték, . Az utczaszert terménybeli közszolgáltatások kivetésénél kulcsul is is használták. Máskor a tized beosztás szerint kellett, az utczáknak több vagy kevesebb vonó jószágot, társzekeret, erődítési ányagot, szarahorákat kiállítani., Az .első esetet látjuk fennforogni. 1683-ban, midőn Bécs ostroma idején a hadak számára kivánt élés. megszerzése végett a tanács a legfelső utczaszer után 2 véka, azutánvalókra másfél véka, azután 1 véka, a legalsó utczaszer után fél véka búzát vagy rozst vétett fel, s ennek szolgáltatása, alul az egyházi személyeken kivül senki üres nem lehetett. 1 ) Ugyanígy 1684-ben, midoñ a kapucsi basa pénzéért 4000 kila liáztet követelt Egrébé, utczaszer után minden embertől egy polturára égy véka búzát szedtek oly módon, hogy a tanács a buza vékájáért 45, •a rozsért 30 dénárt igért s ha a czivisnek adajára nem ment, készpénzt adótt érette. 2 ) Hasonlóképen ί'686-bàn a Váradra . követelt 4000 kila búzát minden égy poltura utczaszérre osztott egy vékánként szedték be.3) A tized szerint való felvetés jelentkezik 1661-ben. Ékkor a váradi !) Diarium 1683. szept. 13. ) Diarium 1684; aug. 25. 3) Jkv. 1686 : 180., " 2
·· · ··
-
253*
palánkhoz 1000 szálfát parancsolván a basa, —- a város 23 tizedje között egyenlően osztották fel annak beszolgáltatását.. 1665-ben „hogy a város népe a nyári takaroclást jól módjával véghez vihesse, szükség á két. járásról 4—4 szekereket állassanak a kapitányok, s naponként kijárjanak, czirkáljanak s az szekerekre puskásokkal renddel limitáljanak." 7 1667 : ben az elszaporodott marha hajtogatok, a tolvajok kergetésére minden tized külön egy-egy . szekeret s együttvéve 100 lovast, tartozott állítani. 2 ) Ugyanez év őszén (okt. 3.) a szegedi .vásárra ment keíeskedőrendeket a mindenfelől fenyegető tolvajok ellen akként védelmezték, hogy minden tizedből egy-egy szekeret és lovast, melléjek puskásokat rendeltek, akiket utczaszerböl fizettek. Ettől is senki üres nem lehetett. 3 ) A korszak végén valamint az „ adórendszer megváltozott, ügy a közfuvarozás kivetésénél is új kulcsot alkalmaztak. Erre.vonatkozik az 1692. márcz. 2-án hozott következő tanácsi határozat : „Mivel a .nyomorúság és szekér-marhabeli szolgálat naponként rajtunk nevekedik és sokasodik, a marhás emberek pedig-igen elfogytanak — hogy a terehviselés jobb módjával előmehessen, husz simplex portióra rendeltetett égy szekér 4 marhájával, ahoz való szolgával s egyéb készségével együtt, elrendelvén utczánként a lakosok egymás között." 4) Adómentességek. A debreczeni jogélet már a XVI. század végén úgy fejlődött, hogy a közteherviselés nemes és nem nemes származású polgárra egyformán kötelező volt. Az erdélyi fejedelmek, nemkülönben a magyar királyok isr — míg ideiglenesen uralmuk alatt állott Debreczen (Rudolf idejében)^ újra meg újra ráparancsoltak a Debreczenben letelepedett nemesekre» hogy ha jól esik nekik a városban való lakhatás előnyeit élvezni — a város terheit is viselj.ék és tisztségeit elvállalják. Lassankint egészen bele is törődtek a nemesek a terhek hordozásába. A város sánczain belül minden polgár egyenlő, — jogilag semmi különbség közöttük. Némelyek részesülnek ugyan adómentességben ; de azt sohasem .nemesi kiváltság biztosítja részökre. A közterhek viselése alúl csak a tanács oldozhat fel. A tanács pedig vagy a szellemi kiváltságot, vagy. *) Jkv. 1665 : 141. 5) Jkv. 1667:84. 0) Jkv. 1667 : 174. 7
'
) Jkv. 1692:792. Egy simplex portio értékét a tanács 5 m. írtban állapította meg. (Jkv.-1692 : 802.) ......
254*
az igaz érdemet nézi. Tisztöknél fogva nem adóznak a papok, professorok és jegyzők;.de rendkívüli esetekben önkéntes készségből ezek is hozzájárulnak a közterhek viseléséhez. Thornai Pásztor István püspök Szejdi sarczolásakor 1000 tallért fizet a maga erszényéből. Midőn Gaprara szertélën kívánságokkal szorongatja Debreczent, Felvinczi Sándor prédikátor 6 köböl árpára, való pénzt,' 20 kenyeret és 1 erdélyi sajtot ajánl; miré Szenczi Pál, a másik.prédikátor így szól: „Én is alább nem maradok, hà feljebb nem mehetek." 1 ) Néha egyeseket a város körül szerzett érdemek elismeréséül részeg sít egész vagy részleges adómentességben a tanács. Vagy adót, vagy utczaszert nem kiván tőlük; vagy minden rendbeli közszolgáltatást elenged. Igy fejezte ki háláját a török követségben megölt Ignát András másodbíró máradékai iránt. Özvegyét és fiát Istvánt, amíg együtt laknak, mind adózástól, mind ütczaszertől, szolgálattól, mind köztisztség hordozásátul. felszabadította, minthogy „az atyja életével fizetett a városért". 2 ) 1664-ben; a szegény megkeseredett özvegyeket, kiknek urok városunk szolgálatj'a mellett (Érsek-Ujvár felé tett élésszállítás közben) életeket letették",, adóval, utçzaszerrel, árpa- és tyúkszedéssel nem engedte terheltetni. Csupán a rendkívül való fizetést, buza- vagy árpaszedést hagyta meg ő rajtok is.3) Egy 1672 évi határozat kimondja, hogy a meghalt tanácsbeli személy háza népét utczaszeren kívül a tizedesek és kapitányok a halálozás évében semmi exactióra ne erőltessék. Komáromi Györgynét, a hires pap feleségét is, miután a néhai Dobozi István főbíró özvegyeután reá vetett adaját, utczaszerét megadta, 1682-ben az aprólékos szolgálat alul erre az esztendőre felmentették.
' N a g y a d ó f i z e t ő k n é - v s o r a. Az adók ismertetéséhez függelékül csatoljuk a legtöbb adót, 100 frton felül fizető polgárok kimutatását az 1663—1683. közt eltelt időről. Erre csak azt jegyezzük meg, hogy bárki hamarosan észreveheti belőle: milyen ingadozó és változó volt á nagyobbára „mozduló" javakból álló adóalap. „Hirtelen" keletkeztek és hirtelen szétfoszlottak tekintélyes vagyonok. 1) 1681 évi Diarium. 2) Jkv. 1663: 186. 1666: 247. Ignathék háza Hatvanuicza elején, körülbelől a püspöki lakáshoz harmadik telken állott. 3) Jkv. 1664: 286.
255*
Száz
Д 5 2S .4 «
forintnál
magasabb
szerződött adóval megterhelt polgárok 1663—1683. között.
Jegyzet
Adófizető neve évi adó-forintok 200
Bornemisza István
100
Gyöngyösi Balázs Szabó Ferencz
...
150
Balog Péterné
200
Csizmadia György
125
Kósa Gergely
100
Kis Mihályné
100
Somogyi István Balog Tamás
1672-től Szabó Ferenczné. Később Dobozi István főb ró neje.
100 ...
Rákosi Mihály ... Kis Pál
100 125 100
150
...
Vas János
25 100 175 150 100 100 1 100 30 d.
...
Székely János Császár Benedek
10C
Sós Kun Istvánné vöstül
125
Barcza Pál
200
...
1 40 d. 200 125
50
25
200
Kovács Ferenczné !
100
Fényes János háza...·...
200
Horvát Márton ...
100
Bika Jánosné
100
Fekete Istvánné...
1672-ben Kis Pálné.
200 150 100 50 175 300 300 175 100 100
...
Márta György
Ό
névsora
...
Szegedi Sámuel Herczeg János Tót Miklós Nagy Miklós
Néhai Fekete István főbíró özvegye Idősb. Dobozi István napaasszonya.:
25 25 50
50
100
150
50 150 100 50 75 100 75 75 d.
25
100 100 125 100
Juhász István
75 100
Vitalis Szabó István
50 150 150
Oláh György
400 375 300 100
Szántó András
100
Oláh István ...
400 '375 200 175
Bárányi György (váradi)
100 150
Kis Mihály
300 350 200 100
Mészáros Mihály
1679-től Herczeg András. 1675-től Tót Miklósné.
1683-ban Oláh György né.
50
150
50
25
Özv. Feke e Istvánné házában, kinek u'nokahugát vetfe. nőül. . 1679-Titán Ki8 Dániel.
1679.
1683. 5
75 100
1683-ban Nagy Péterné. -
—
—
...
—
—
—
150 150
(idősb)
—
—
—
200 150
Takács András
Λ
Jegyzet
évi adó-forintok Nagy Péter
fl cá
1675.
Adófizető neve
1672.
1663.
Melyik utczában?
256*
-cd pN
Dobozi Istvánné Szilágyi Imre
....
—
—
—
100
—
Ötvös Sámuel
— ... ___
—
—
—
200
Ά -ω
Férge Bálint...
. . ...
—
—
ыэ
Dobozi István (ifjabb) . . .
—
—
—
200 200
fl
Géczi István.
ω
. Kis Dániel
Ν
Ο
25
—
75
75 100
50
50 175 200
—
—
—
200 100
— '
—
—
—
Verebélyi Istváu
—
—
—
150 150
Szabó Dániel
...
160
50
100
50
150
1 75 d. 50 d 25 60 d.
tí
Mezei Szabó István
ев · Λ
Végh Miklós
100
—
Pap Mihály
150
—
200
—
—
—
—
200
—
—
—
—
—
—
—
-cá Ν Ο
Oláh István
— —
Olá α György
25 —
"
—
—
—
—
Bánki István
ci
Katona András ... — ...
100 175 175 250 275
Pap Tamás ... ... — —
100
ЫЭ f-i
ctì
Végh Mihály
>
Borsos Péter...
I•cá N -fl τι cö ->ей
1 1ι л1
_
.....
л Д
....
Széles Istvái
.— . - . .
11
—
200
—
25
500
—
—
—
Hegyesi N. Péterné
100
—
—
—
—
—
300 200
50
—
75 100
75
Horog Menyhárt
100 80 d.
Kovács Jánòs' „ . ... —
—
Mike Péter
150
Diószegi Jánósiié
150
—
125
—
—
—
125 40 d.
'
1675-től Széles Istvánné.
25
—
1683-ban Diószegi István.
—
167i-ben Horog János.
—
1679-ben Kovács Jánosné.
1
50 150
—
—
Helyén 1672-ben Széles István.
—
1
25
5У
—
-
...
—
Az odókönyv hihetőlecr tévesen ir Istvánt, J á n o s helyett.
—
125 125 125 125
...
25
200 600 100
Szarka Péter
50
50
Kalmár Imre..
— — ...
1675-ben Szabó Dánielné. 1683-ban M. Szabó Isivánn .
— '
100 100 100 50 100
Id. Dobozi Istvánné helyé», a m: i Komároiri házban-
—
Dobozi Benedek
Ország János vöstül
S ωs ;
—
—
Széles János
Széles István
Miklós- f utczá- < ban , I
—
—
50 100 100 75 d.
Cserődi Lukács Boldog- f faivá- < ban (
200 200
Ugyanazon házban, ahol id. Dobozi Istvánné s elébb Fekete Istvánná voltak felvéve. Kis Mihály helyén.
} 1672 167 után Czeglédben.
fl
...
1663-ban Balog Péfevné. H e Jyjn 1683-ban Komáromi Cs. Györgyné.
—
Komáromi Cs. Györgyné ... ...
1677 elõttugyanazon helyen Takács Bertalanná 60 dénárral.
—
1679-től Diószegi Sámuel.
267
£m J
Adófizető neve
Jegyzet évi adó-forintok
Futas Szőcs Mihály
100
Dobozi István
300
450
150
75
Tolnai István
_„
50
100
100
25
100
300
275
45i.
Borbély Pál
125
Munkácsi István
225
Balyik András ...
100 2 7 5 3 0 0 2 7 5 250
Szilágyi Szabó János
125
5
300
Gellért János
150
50
Faragó István
100
75
100
50
Mező Mihály id
225 125
150
15
150
150
100 100
75
Mike Pál
25
Bárányi Mihály ... Debreczeni Benedek Dómján György
100
...
75
Kovács János
200 250 50
25
1
150
150
100 125
150
100
Bagoly János
Dobosi
1683-ban ifj. Mező Mihály. 1676-ban csak a háráért. 1683-ban görögért. 1663-ban Paczi Jánosnéval együtt. 1663-ban Θ helyen Szarka Péter. 1683-ban Dómján Györgyné. 1679:ben Bagoly Jánosné.
100
Czeglédi Péter
75
Mező Dániel Szegedi István
... ...
Szőlősi Péter
50
100 100 30 d.
1
150
125
75
75
50
10
200
200
100 100 25
Devecseri Pap Miklós ...
25
75
25
75
125
Ötvös Miklós
10 100 3 0 0 200
Faragó István
75
100
Fogarasi János — Bárányi György
1679-től Czeglédi Péterné. 1683-ban Mező Dánielné.
1672-ben »Ötvös Miklósháza.
50 25
100
125
100
Vigkedvü Mihály
1676 előtt Ozeglédben.
100
Rosnyai János, tipográfus
60
Kis Szabó Mihály
125
Borbély Jánosáé
100
25
Varga Györgyné
150
150
125
50
100
Csatári Bálint
1
Komáromi István
1672-től Borbély András."
50
125
100
Ötvös Sámuel
н«s ωd
50
1679 után helyén János.
100 100 200
Bika Andrásné ...
175
150
125
125
75
Szappanos Dávid
100
Erdődi János
200
1 60 d. 200 3 0 0
150
150
... „ :
Gazdaságtörténelme Szemle. 1904.
1675-ben. flaiyal .együtt ; 1680-tól Erdődi Jánosné.
17
25%·
Adófizető neve:
Jegyzet évi adó-forintok
Kis Mihály „ I ... „ j ...
50
75
: 100 75
Varga, Pál
7.5 .100
75
Szabó Máté János —i —
100
100
Nyirő János, fiastul..1 ...
200
100 100
Bernát János
ji
: ...
Jóna István ... :Í
1—
Takács András
j —
Varga Pál
!
...
50
100 300
} ...
Borbély Gergely
50
1680 után Csapóban.
75 100 125 75 75 100 150 125 75 125 100
Veres András- — ·._i —
100
.7.5
Kalmár András
175
25
—
75 100
1683-ban Hatvanbari.
75
: 75
Gyárfás István L-_. ... ...
125 125 125 100 100
Seres István...
.100
4—
75
75
25
Isó. Péter— ... ... - 4 ...
100 150 100
50
Csehi János:
150 150
75
] —
-Erdélyi Balázs — —; ... Komáromi Is tvánnapastul Pataki Péter Pataki Pál
\
:„
... L.; __] ...
Kalmár Tamásné
—4
Désán István... !.
H
...
75
50
1 1
150 200 200 300 250 100 100 125 !
1
100
150 150
.1680 után Seres Istvánné. f 1675 után Isó Pét θ iné. 1680I ban Isó Péterné vöstül. I 1683-ban mellette Károlyi l István 50 frttal. 1680 után Ui-utczában.
100
75 150 125 125 100 75 100
1683-ban Pataki Pálné, mellette i f j . P. Péter 50 frttal
250 250
Vitalis Szabó István : .„
100
Bernát János
275 226
50 Elébb Péterflában.
2. Jövedelmek a bormérésből. A bormérés joga már a XVI. század második felében a közpénztár jövedelmét gyarapította. Szűcs J. ennek igazolására idézi az 1572. és 1591. évi tanácsi határozatokat és Báthori István fejedelem 1583 okt. 25. Váradon kelt szabadalom levelét.1) E jövedelem jelentékeny és különösen a bujdosók korában, amikor sok jövő-menő, megszálló idegen növelte a város forgalmát, emelkedett magasra. Kiméréssel a hely fogyasztást egyedül aj'város csapszékei láthatták el. Magánosoknak szi1
*) Szűcs I. id. m. II. 634. Jkv. 1572: 2J7. és 1691: 264. Szűcs I; 213.
261*
goman tilos a бог-m érés. Akinek eladó bora-van, csak a város csaplárai közvetítésével kóstoltathatja eh Adajában is beveszik a borát illendő áron s ilyenkör erről, elismervényt —τ czédulát — kap,1) miként 1672-b'en a mészárosoknak is adajokban 2—2 frtós czédulát adott a tanács „jámbor szolgálat jókért". 2 ) ·· ' A körmérés tilalmazásával; annyira mentek, hogy 200 frt büntetés terhe mellett senki a maga borából társpphárt és mesterasztalt sem adhatott; hanem a város csapszékéből kellett bort vitetnie a mulató céh számára. 3 ) A görögök magok italára hordós bort vévén, a tanács ezt is lefoglalta, mint a város szabadságaival meg nem egyezőt.4) Sőt az is megesett, hogy városi alkalmazottak a deákoktól vettek el erővel egy átalag bort, ámít ezek huszti rektorságra menő barátjuk exitusára vásároltak. Nő már erre a tanuló ifjúság is felzendült s a rajta esett nagy gyalázatnak orvoslása végett követségbe küldé a tanácshoz Nádudvari Péter és Váczí Mátyás diákokat. A tanács a. következő ülésre halasztotta, a tárgyalást. De a határozatot már nem vezették be a jegyzőkönyvbe. Hihetöleg legrövidebb úton elégtételt adtak az ingerült ifjúságnak, amely azzal is fenyegetőzött a bormérés tilalmának ilyen túlhajtása miatt, hogy „Isten, Angyalok és a Világ előtt protestál s a schola privilégiumát ha hol igazságos törvényét kitalálják, felkeresi". 5 ) Az idejgenek borait hasonlóképen kizárták a helyi fogyasztásból. Csak az idevaló lakosoknak kerti és hegyi borait vehették be a borbirák. Számos határozatot idézhetünk erre nézve. 1657-ben 12 frt büntetést szabnak arra, aki külső ember borát befogadja. 1668-ban Balku Pál „a város ususa és törvénye ellen" borait ide beszállítván, meginti a tanács a gondviselőjét, hogy innen kivitesse, különben a borok fenekét kivágatja. 1669-ben határozzák: hogy a Baranya borát város kárára sem itt valóknak, sem külsőknek behozni nem szabad. 1674-ben Miklós kovácsot, aki göröggel társulva, idegen bort hozott be a városba s maga borát is a görög bora közé elegyítette, 200 frtra büntetik. 1681ben a kapusokat vigyázásra szólítják, hogy a komplárságra behozandó bort be ne bocsássák. Hasonló határozatot hirdetnek meg 1682-bén.e) Ellenben fordulnak elő olyan feljegyzések is, amelyekből kitűnik, hogy föltételek mellett szabad volt behozni a bort ; a kivitelre szánt átmeneti borok behozatalát pedig egyáltalában nem tiltották ; különben 1) 2) 8) *) δ) β)
Jkv. 1664 :415. 1666:248. 1668:225. Jkv. 1672 :286. ? Jkv. 1682 : 249. Jkv. 1667:21. Jkv. 1667. Máj. 9. 95. 1. Jkvek: 1657:159. 1666:413. 1669:652. 1674:707. 1681:13. 1682:284. 17*
260*
szó sem lehetne borkereskedelemről, amelylyel pedig régtől fogva nyereséggel foglalkoztak a debreczeniek. 1661-ben megengedi a tanács, hogy „a vidéki emberek borait ily haza romlásában be kell fogadni condicionaliter és ha mindjárt itt a városban el nem adhalja is, úgy, hogy arra rendelt cziikáló uraiméknak hírt tegyenek és főbírónak, hány hordó borok lészen". 1665-ben a Ka rám országból borokat szállítók a tanács orvosló közbenjárását kérik a szolnoki bég háborgatásai ellen, aki rajtok minden hordó bortól 20 tallért csikar. A kornak végén is találkozunk nyomaival annak, hogy a tanács a vidékiek bora előtt felnyittatja a város kapuit, ámikor ezek a tatárok elől menekülnek. 1 ) A bujdosók korában. 1672—1686 között jelentkezik legridegebb formájában a bormérés monopoliuma. Minél szigorúbban gyakorolták, ánnál több hasznát vette a közpénztár. 1676 előtt lezajlott éveknek bormérési jövedelmét nem ismerjük. Csupán az eladott borok után elért néhány évi nyers bevételt látjuk. A fogyasztás emelkedése ezekből is kitetszik. Már a kiadások tárgyalásánál közöltük, hogy a város csapiárai 1668-ban 41997, 1670-ben 55120, 1671-ben 67709, 1675-ben 97811 frt értékű bort mértek el. A következő évekről a borbírák számadásaiból pedig már azt is megállapíthatjuk, hogy a boros emberek kifizetése, a kezelési költségek, töltelék- és bitangborok, egyházi belhivatalnokoknak járó borok értékének és a csapiárok hátralékainak levonása után a főbíró ládájába a következő tekintélyes összegeket szolgáltatták be, mint a bormérés ticzta jövedelmét: A borbírák által a főbírónak beszolgáltatott haszon
Városházán és Kardosháznál kimérésre bevett bornak értéke
Év
1C76 1677 1678 1679 Í68Ô
1681 1682 1683 Összesen
forint
dr.
• 76 62 39 19 76 1 04 [ G9 07 j
5735 7692 19570 24451 16317 21212 20293 15424
92 56 54 "01 85 55 27 18
95 j
130697
88
forint
dr. 1
68819 80294 99458 118041 89627 94905 90535 59662 . 701323
1684 1685
72734 106944
Főösszeg
881001
Jegyzet
í csupán a kardosbázl l borbiráktói;
í Beszolgáltatott < összeget nem ( ismerjük. 95
1
Jkvek : 1661: Okt; — 1665:11.
—
261*
Két év alatt, 1676-tól 1682-ig tehát 115273 f 70 dénár jutott a bormérés jövedelméből a főbíró kezéhez ; illetőleg az 1683. évi Kardosházi borbíráktól átvett pénzzel együtt nyolez év alatt 130697 fr 88 dr, Ennek évi átlaga 16337 frt. Ez összeghez hozzá kell még számítanunk a csapiárok restanciái czímén évről-évre kimutatott tételeket. Mert elképzelhetetlen, hogy e több ezer frtra rúgó követeléseket a város egészen elveszni engedte volna. Igaz, hogy a meglévő számadásuk bevételi rovataiban sehol nem látjuk a csapiárok hátralékaiból befolyt jövedelmeket. Ám ha fennmaradnak a főbirák naplói, akár részletes számadásai vagy a számadási mellékletek, kétségtelenül nyomára jövünk a hátralékokból bevett összegeknek is. Hiszen a közönséges hátralékok felől 1662-ben azt határozza a tanács, hogy : „nem kell halogatni a város restantiáit. Hívják elő borbirák uraimék a csaplárokat, tegyék adóssá őket s ha mijék lészen, contentáltassa Biró uram a várost. A több tisztek is minden restantiajukról egy hét alatt igazítsák dolgukat." 1 ) Ez is azt bizonyítja, hogy a hátralékokat mindig a következő évi főbíró kezéhez kellett fizetni. Azt hihetjük, hogy a birók által egyes adósok vagyonára a a város nevében tett letiltások is, amelyekkel e korszakban elég sürüen találkozunk, — ilyen be nem fizetett hátralékok miatt történtek. A borbirák csapiárok hátralékai czímén kiadásba tettek : 1676-ban 4031.54. 1677-ben 2757.45. 1678-ban 2538.55. 1679-ben 4758.68. 1680-ban 1960.17. 1631-ben 2194.24. lQ82 ben 2198.28. 1683-ban 1771.53 frtot, vagyis nyolez évről 92 dénárt összesen 22210 frt. Ha ennek csak kétharmada folyt is be, felülemelkedik 140,000 frton az az összeg, amelyet a bormérés tiszta készpénz-jövedelmének tekinthetünk. Ez az eredmény megmagyarázza a vas-szigort is, amelylyel a tanács a vakbor-mérést tiltotta. 3. Jövedelmek az égett borból. Valamint a bormérést, úgy az elárúsított bor után maradt seprőből főzött pálinka hasznosítását is magának tartotta fenn a város. Efelöl már az idézett 1572. és 1591. évi határozatok is így rendelkeznek. Valószínű, hogy hosszú ideig maga az elöljáróság égette a seprőt s úgy árúsíttatta csapszékeiben. Azonban 1665-ben úgynevezett égettboros asszonyokra bízta ezt, akiknek számát elsőbbed tizenkettőben, majd csakhamar tizennégyben állapította meg. A kővetkező évben húszra, 1670-ben huszonegyre, 1677-ben huszonötre, 1683-ban pedig huszonhatra emelte. Igy akarván tisztességes keresethez juttatni elmaradott i) Jkv. 1662 : 93. 1.
262*
szegény özvegy asszonyokat. Ez intézkédésnek tehát szocziális és emberbaráti ezéíja is lehetett. Mindazonáltal az árulási engedélyt nem ingyen kapták. 1665-ben fejenként és évenként 50, 1670-ben 18, 1677-ben 20 frt az égettbbr mérés díja. 1681-ben összesen 450 frtot róttak ki reájok. 1683-ban ismét 18 frt taxát fizetnek, felét Szt.-György napjára ! másik felét Szt.-Demeter napjára. 1 ) . . ; · . , . . · A fizetés ellenében kötelezve voltak a társaságból való kirekesztés terhe mellett, a város seprejét elhordani. Ez a kimért bornak körülbelöl 11%-a, évente 2200—2400 cseber volt és átlagos ára csebrenként 2 frt. Ha elégséges égett boruk nem volt, ;— máshonnan is szerezhettek s ettől nem kellett fizetniök. Nyers bort is égethették^ azönban azonban kötelesek ezt áz égettbor-bíráknak bejelenteni. Viszont minden jogtalan verseny ellen megvédelmezte őket a tanács. Záros számon kívül másoknak, többnek nem engedte meg az égettbor-mérést ; tilos volt továbbá görelykát, aquavitát árulni, behozni a városba. Egy bártfai embernek 1669-ben megengedik ugyan az aquavita főzését^ — csakhogy ez is tartozott azt itczével beadni á város számára. 2 ) Az égettbor-bírák tehát az égettbornak előre megállapított hasznát szedték be, u. m. 1676-ban 386, 1677—1680-ban 500, 1681—83-ban 450, 1684-ben 400 frtot. A kiadások levonása után pedig főbíró kezébe szolgáltattak: 1676-ban 386,^ 1677—1679-ben 494, 1680-ban 459'21, 1681-ben 396-23, 1682-ben 443-27, 1683-ban 323'31 és 1684-ben 387 frtot. Amazok összegé ugyanezen évek alatt 4136, emezeké 3877 frt 2 dénár. 4. Jövedelmek a sermérésböl. A sermérés is régi joga Debreczen városának. Báthori Kristóf 1580 márcz. 5. Gyulafejér váró tt kelt oklevelével rendeli: a serfőzők utczánként a város javára egy dénárt fizessenek.3) Nem sokkal ezután, 1587-ben dézsma gyanánt minden csebertől 20 pénzt kiván a tanács. 5 ) A kiadások ismertetésénél mondottuk, hogy az árpasert, melyet szálad-sernek is neveztek, bérbeadás által értékesítette a város; vagyis a seresgazdáknak évi bérért átengedte a serfőzés és mérés jogát; de úgy, hogy házoknál jobb sert annál, amelyet kimérés végett a város 1676-ban tetszésükre bízza a tanács, hogy akár taxa mellé álljanak,"akár minden itczétől 3—3 pölturát adjanak. És ők az elébbi feltételt választották. Jkv. 1676 : 19. · 2 ) Jkvek: 1665: 12. 14. — 1666: 249—256. -Hr .1669: 430. — 1670:67,6.— 1676 : 19. — 1677 :. 304.— 1681 : 21—22. — 1683 : 710. 3) Szűcs István id. I. 211. ' 4) U. u. II. 634.
.263
•csápszékébe beadtak, nem árulhattak-; a sernek 'jónak kellett léniái, különben az alkalmatlan sernek fenekét a tánács kivágatta. 1 ) Volt .aztán ismét olyan idő is; amikor maga próbálkozott meg à város a serfőzéssel. De a tapasztalás azt mutatta, hogy házi kezelés mellett nincs belőle haszon; tehát ismét bérbe adták. A méhser felől 1671-bén azt végezik, hogy Czeglédben a város boltjában kell árulni. Csakugyan külön ser-csáplárt és mellette szolgálót tartottaki Ezt mutatják az 1676—84. évi számvizsgálások ; sőt 1680-ban serházat is építtetett a város. Mindazonáltal vagy a fogyasztó közönségnek kedve ment el a serivástól, vagy a sonkoly, melyből a méhsert csinálták, lett évről-évre kevesebb, úgy hogy a sernek haszna a korszak végefelé nagyon alászállott. És ez áll az árpaserre nézve is. Ά serbírák számadásaiból, a sermérés haszna, levonván a kezelési és egyéb felmerült kiadásokat, — imígy állítható össze : Az eladott méhser mennyisége
Év
haszna
Cseber forint 1676
Az elkelt árpaser haszna
dr. forint
dr. forint
dr.
forint
33
133
40
658
73
544
33
20
57
46
435
66
270
63
—
727
83
855
55
691
12
598
50
197
05
716
82
580
37
629
74
300
60
354
79
265
79
299
73
216
79
5783
52
3794
51
1678
348
1044
—
200
1679
291
580
55
275
—
1680
189
398
50
200
—
.1681
289
566
82
150
—
1682
225
554
74
75
—
. 1683
110
249
79
105
1684
80
194
73
105
4492
66
1300
—
—
86
1244
Jegyzet
dr.
378
— .
—
A serhasznábólabíró kézéhez folyt
525
1677
Összesen
A kétféle ser haszna
Egy iteze méhser 6 dr.
Árpasernek csak félévi árendája
5. Vásár- és helypénzele; vámolc. A kir. kisebb haszonvételek közül a borniérés után a vásárlási jógból szedett legtöbb jövedelmet Debreczen városa. Csakhogy maga a vásárpénz és vámszedés joga későbbi eredetű magánál a vásártartás jogánál, amely már az Árpádok korában is megvolt. A XV. század elejétől fogva hosszú sora a királyi szabadalomleveleknek biztosítja i) Jkv. 1669:439. és 1683:716.
264*
Debreczen számára a vásártartást, miként az idegen vásárokat járó debreczeni polgároknak a vám és harminczad mentességet. Szűcs István által a magán levéltárból idézett régibb királyi okiratok közül egy sem ád kifejezetten jogot Debreczennek vásárpénzek, vámok szedésére. Legelőször I. Lipót 1693. évi diplomája szól e vámszedési jogról, amely — úgymond — az erdélyi fejedelmek által engedélyeztetett a debreczeni polgároknak. Ennek élvezésében tehát a szabad királyi városi rangra emelés alkalmával Lipót ís meghagyja őket. Apafi fejedelem volt az, aki 1668. aug. 17-én Radnóton költ kiváltságlevele által megengedi, hogy a város minden üzértől és kereskedőtől, ezeknek bárminémü portékáik után vásári vám gyanánt három pénzt-, az eladásra behajtott barmok árúsaitól és vevőitől ugyancsak három pénzt vehessen. 1 ) Ugyancsak Apafinak a sok adózás és teher segítésére 1683-ban kiadott oklevelénél fogva a magyarországiaktól, akik bort visznek innen ki, csebrenként egy polturát, és minden lábas marha után ismét egy polturát szedhet a város. 2 ) A fejedelem első adománylevelét megelőzi a tanácsnak egy olyan határozata, mely már 1667. máj. 9-én vásárpénz szedését rendeli el. Hangzik pedig így : „Vasárnapokon, hétfőn, kedden, ki adni s venni jő, minden szekeren egy-egy pénzt vegyenek hitek és kötelességek szerint vásárbíró uraimék. A sós szekerek jövedelméről újabb discursus lészen, 2—2 polturát szedvén". 3 ) Valamely kiváltságnál vagy szokásjognál fogva tehát már ez előtt is szedhettek mérsékelt vásárpénzt a városba jövő szekerektől. Apafi e jogot kiszélesítette és magasabb vámot engedett. A tanács a radnóti kegylevél alkalmazása felől 1668. szept. elején intézkedik, kihirdetvén, hogy vásárra bejövő minden szekértől és marhától 1 polturát fizessenek. Ugyanennyit tartoznak fizetni a helybeli lakosok a kivitt árukért. 4 ) Ez időben az erdélyi országgyűlés súlyos terheket rakott Debreczen városára. 1667-ben „a harminczad végett" vagy a „barminczadért" 4000 frtot követelt a debreczeniektől, s azt minden uton-módon fenyegetéssel és árestálással is megvette rajtok. 5 ) 1669-ben ismét Erdélyországához fizetendő harmadfélezer frlról van emlékezés egy helyen, — talán ama 4000 frtnak hátralékos részéről. Bővebb forrás segítségével talán szoros összefüggést találhatnék e tartozás és Apafi kiváltságlevele !) ) 3 ) 4 ) δ ) 2
Szűcs J. id. m. 438. Jkv. 1683 :350. és Diàri um aug. 24. Jkv. 1667 : 96. Jkv. 1668 : 369. Jkv. 1667: 169. 184. Erd. Orszgyül. Emiékek. XIV, 258.
265*
között, valamint e tartozás természetét illetőleg. Határozottan meg nem állapíthatjuk: ama négyezer frt a vásárpénz szedési jog megadásának az ára volt-é, vagy pedig a kamarát illető harminczadot bérelté-é ki a város önként, vagy kénytelenségből? Világos azonban, hogy épen az imént említett harmadfélezer frt fizetésével okolja meg a tanács a harminczadról szóló alábbi határozatát: „Szekértől kell summát venni az felső teréhtül bécsitül fl. 12, — aradi, szegedi, eperjesi, újhelyi szekerektül az felsőtől fl. 6, — az alább valótul fl. 4, — legalább fl. 2, exigaljanak. Minden egy pár ökörtül, kit felhajtanak, d. 18. adjanak. A szalonnatul ha itt eladják, ha itt valók kiviszik is 1—1 polturát adjanak az harminczadban. A méznek csebritül is egy-egy polturát adjanak. A vasnak százának singitül adjanak denaros 6. A pénzen vött cseber bortul adjanak d. I." 1 ) Idézhetünk más határozatot is, 1671-ből: „A debreczeni ember akár kívül, akár belől kereskedjék, akárminémü matériával, tartozzék illendőképen adózni tőle, akár só, akár ökör, akár bor legyen. Az itthon meghizlalt s eladott baromökröket, akik fotostul eladják, annyit adjanak, mennyit az fel vivők. Akik itthon egyen-kettenként hitványul eladják, hizlalni nem akarják, egy-egy polturát adjanak tőle. A kereskedésre vött bornak csebritül akár termésül vötte, tartozzék minden egy-egy pénzt fizetni."2) „Pro anno 1670.* felirattal, minden más czím nélkül kezünkben egy számozatlan, összefűzött ívnagyságú, 14 lapból álló regestrum, amelyet az azon évi vásárpénzekről vezettek. Tárgyunkhoz szorosan hozzátartozó adatokat tartalmazván, ezek kivonatos közlését nem mellőzhetjük : Az 1—4. oldal üres. 5. oldal felirata: „Die 9 Januarii. Az sósoktul." Huszonöt tétel alatt 23 sókereskedö után kimutat ... 49 frt 59 drt 6. 0. „Die 14 Januarii. Az sósoktul való exactio", 33 » 55 „ huszonöt tétel alatt ... 7. o. „Die Mensis A. (így) Az sósoktul", huszonhét 20 . 81 „ tétel alatt 8. o. „Az sósoktul való exactio", huszonhét tétel 31 M alatt „ 74 7„7 9. o. „Az sósoktul való exactio", huszonhét tétel я] ait я « 54 „ *) Jkv. 1669. Jan. 26 :442. A vasra nézve a 6 dr. harminczadot 1670. febr. 3. Jkv. 681. 2) Jvk. 1617 : 162. '
megújítják
.266
10. о. „Az sósöktul való exactio", huszonkilencz tétel alatt , ... ' - :..·.. — -- 1- 30 'frt 27 drb 11. o.; „Az vasasoktűi való exactio",· huszonhét / tétel alatt ... _ — - - - - - - , - ·' 16. 87 · 1 2 . 0 . „Karolusi vásárkor Eperjésrül jövőktül való ; • • · exactio", huszonhárom tétel alatt; . . . ' . „ L - ... 41 „ 40 „ Ί 13. о. „Kádas és aprólékos részirül való exactio", · huszonnyolcz tétel alatt . . . : Ü .1. — — .13 ·•'„ 40 „ 14. o. „Kádas és aprólékos részirül való:exactio", . huszonnyolcz tétel alatt ... ... . . . ___ ... . . . — 12 J „· 34 „ V i 15. о. „Pünkösti eperjesi útról való exactio", 30 : tétel/alatt (A lap alján megjegyezve : Sz.-György napi szegedi vásár odaveszett) — ... ... ... 27 03 „ 16. o. »Die 3 Julii. Urnajji vásár. Tősir^ uraiméktul való exactio"., Tiz tétel alatt ... 64 ν 48 „ 16. ö. „Gyapjurul és lenrül. való exactio". Tizeni¡ négy: tétel alatt J '._„ 15 „ 26··· « 17. о. „21, Julii. Aradi útról való exactio". Tizen.·•·>' négy tétel alatt , ... 1.· — — .i·,. — 49 „ 1 2 . (Ugyanott: „Sz.-Lőrincz napi vásár odaveszett.") . 17. o. „Tősir uraiméktul való exactio 21 augusti". 141 и 23 » Tizenhárom tétel alatt 18. о. „A mézesektül való exactio". Huszonhat 13 54 tétel alatt .. . . . . . — — . . . — · - ^ . — ... ..... 19. o. ;„ Szegedi Szt.TMihály napi útról való exactio ". I 45 η 28 i» Tizenkét tétel alatt ; , 20. o. „Szalonnások és kásásoktul való exactio"., Huszonöt tétel alatt ... ... —. — ... : 3 » ,.77 » . 21. o. „Szalonnások és kásásoktul való exactio." Husz tétel alatt .. ... ... _— . . . ... . . . ... — . 6 У) -3' У) , 22 o. „Die 7. 8bris Tősir uraiméktul való exactio.": Tizenhat tétel alatt ... .... . . . . . . ·... — — .'„. i 90 » 54 lì 23. o. „Die 18. Novembris. Tősir uraiméktul való 99 » \ì 0 r exactio." Tizennégy tétel alatt ... . . . ... . . ..j „ l 24. o. „29 9bris Aradi útról való exactio." Tizen41 ' η 16 » három tétel alatt .... — ... ... ... — — — — 25. o. „Szent Andrásnapi Eperjesrül való exactio." 39 » 23 » Tizenöt tétel alatt... ... — ., A számadó tisztek végül 894 frt 16 dénárra összegezik a kimutatott bevételt és ebből 889 frtot mondanak vásárpénzneL·, Minden egyes tételnél kiírják a fizető kalmár és tősér nevét. Kizárólag valamennyi
267*
débreczeni, név ; — ügy hogy e névsor által az akkori debreczeni kereskédő status mutatkozik be az utókornak. Külső kereskedőket, eladókat és vévőket e jegyzékbe, nem foglalták bele ; — ennélfogva a vásári forgalomnak csak egyik részét tűnteti fel az igy is nagyon értékes regestrum. ; . A 26., és 27; oldalokon vegyes tárgyú, főként útiköltségek vannak feljegyezve; — ezeket a város kiadásai ismertetésénél már felhasználtam. , ; , ; H é ly ρ é η ζ ek. A vásárpénzjövedelmek közé sorozzuk mi a helypénzeket, — bájr ezek a régi számadásokban nagyobbrészt a boltbérekkel együtt számoltattak el. A helypénzeket idevalóktól évi átalányul szedték; vidékiek pedig a kirakodásért vagy személyénként, vagy az árú mivoltához képest fizették. A gyolcsos asszonyok helypénzét 1671-ben 3 frtban szabta meg a tanács s azt előre kellett fizetni. 1674 ben 2 frtra szállítják le ; — ennyi 1684-ben is." A tanács 1682-ben elrendeli, hogy a piaczoó szabadon való árulástól minden kufár és kalmár elsőben nevét felíratván, a helyiül kiki egy frtot fizessen. Ha kinek czéduíája nincsen s mégis árul, jószága confiscáltassék. A czédulásház inspectiója alá bizattatnak a kufári rendek." 1 ) .
Piaczi
rendtartás.
A vásári, a piaczi rendtartás megszegéséből is folytak be jövedelmek a közpénztárba ; még pedig egyenesen a főbíró kezébe ; aminthogy minden büntetés és bírságpénzt közvetlenül a főbíró szedett be. E rendtartás néhány jellemző szabályait ide igtatom : A hetivásárok napja kedd. A sűrűn megújított tiltó határozatokból következtethetjük, hogy a közönség vasárnap és hétfőn, is szeretett vásárt csinálni, holott a vallásos tanács ebben „Isten szombatjának és Isten dicsőségének megrontását" látván, úgy a vasárnapi, mint a hétfői vásárt szigorúan, kemény büntetéssel tiltotta. Hétfőn egyáltalában ném engedte meg a kirakodást; a vámosok czédulát nem adtak; olykor a boltokat is még hétfőn zárva kellett tartani; csak étel-ital árulása volt szabad ; a vásárra hétfőn behozott sót kedden 8 óráig tilos kirakni, akár béres, akár pénzes só legyen.2) Gyakran találkozunk az árulás és a vásárlás idejének és helyének korlátozásával, hol a fogyasztó közönség, hol bizonyos czéhek érdekér bői. A sógazdák és sóval kereskedő rendek közül aki kimegyén a sós1) Jkvek: 1671:96. — 1673:565. — lü74:793. — 1682. márcz: 13. 2) Jkvek: 1674:948. 953. 959. — 1676:153. 165. — 1677:466. — 1681:27. 133. — 1683: 250: 411. ..Λ- ^
268*
szekerek eleibe és ott veszen sót, tizenötöd napig fogságban tartatik. Aki marhát vagy más jószágot a városon kívül vásárol, 12 forinttal büntetik. A jövevény gyolcsosok csak szabadságkor árulhatnak, — a helybeliek után való helyen és rendben. A tanács határozattá emeli a mészárosczéh azon kérelmét, „hogy sem hentes, sem mészáros komplárságra bárányt nem vásárolhat; szőröstül el nem adhatja, hanem csak fonton mérheti; az itt való ember is az itt való földön és határban bárányt komplárságra nem vehet javai elkobzása alatt; ha pedig külső ember fótostul behozza s a város népének nem kell, az után fontra megveheti akár hentes, akár mészáros." A vasas társaság javára határozza el a tanács, hogy az ide való debreczeni ember a vásárokban vasat szabadosan vehet, behozhatja, házánál le is rakhatja, — mindazonáltal a czéhnek hírtétellel tartozik, melynek a vas megvételéhez elsöségi joga van, Fát is nyereségre szekérrel kedden 8 óráig a kerékgyártó mesterek ellenére senki nem vásárolhat. 1 ) A városra hajtott fótos marhákat összveséggel kedden 12 óráig nem szabad eladni. A ki megveszi, öreg marhátul 3, — aprótul 1 frt büntetéspénzt fizet.2) A bujdosók tömeges beszállása alkalmával arany-ezüst marhákból nagy lévén a kínálat, az ötvösök kérésére megtiltotta a tanács, hogy az ilyen tárgyakat a kárhelybeli, akár idegen az ötvösök híre nélkül megvehesse. A különben cselekvőtől, árát letévén, a czéh megveheti ; ezenkívül gira szám szerint 3 frtra büntetik, melynek fele a czéhé, fele a bíróé.3) A vásárban hiteles mértékkel kellett mérni. Az árus a maga fontját tartozott a város fontjához alkalmaztatni. A ki vékát kiad, 6 frtra, aki idegen vékával mér, az is 6 frtra büntettetik. Az életet is elveszik tőle s a város lakosainak adják. 4 ) A prólalö a városházán áll ; de külső helyekre 200 frt büntetés alatt ki nem adható. A mészárosok a náluk gyűlt faggyút a város mázsájával is megmérjék s ennek haszna a közönséget illeti.5) Aki a város vékája nélkül ád-vesz, 12 frt büntetés vár reá,6) Eféle szigorú rendszabályokra még a helybeli áros néppel szemben is, annyival inkább szükség volt, mert túlkapások és visszaélések mindig fordultak elp. A vidéki vásáros nép az erdélyi országgyűléshez fordult panaszával. , !) Jkvek: 1657:234. 1673:529. — 1672:326. 2) Jkv. 1667 : 155. 3) Jkv. 1673:487. 4 ) Jkv. 1674 : 650. s) Jkv. 1674:765. 6 ) Jkv. 1677 : 479.
1671. aug. 3. 1674:650. — 1674:793. —
1675:635. — .
- . . · • . . г
269*
Ez a panasz szülte az 1670. évi fejérvári országgyűlés XXXIX. ártikulúsát, mely a fejedelemre bízván a végrehajtást, megtiltja a debreczenieknek, hogy a sóval, marhával, lóval stb. kereskedő rendek árúczikkeit nem engedvén szabadosan eladni, — magok részére lefoglalják s úgy adják el nyereséggel idegen vevőknek.1) A vásári vám- és helypénz hasznát imígy állíthatjuk össze :
Év
Vásárpénz Hét sza- Gyolcsosok és inspektori bad vásár folyón áru beadtak aj haszna lóktól bírónak frt
dr.
frt
dr.
frt
dr.
Kufáruktól frt
dr
Vékapénz frt
frt
Jegyzet
dr.
1324
1676
1324
1677
1953
1678
1854
1679
2120
230
20
1680
202 Γ
223
30
1681
2222
275
56
1682
1702
215
49
76
4
1683
1440
45
4
1684
1376
43
16016
dr.
Összesen
1953 31
061
945
07
187
1886
38
2370 * Ezenkívül 211 frt költségekre. ** Két évről.
2288
13*'
2554
80
164
2047 17
1489 1419
—
21
171 17334
10
E táblázatnak minden rovata, adatok hiánya miatt nem volt kitölthető. De így is meglátszik belőle, hogy a vásárpénz vagy vám jövedelmei 1676-tól 1682-ig emelkedtek; azontúl csökkentek. Mindenesetre veszteség a történetíróra nézve, hogy korábbi évek számadatai ném állanak rendelkezésére. Mert e veszteség megfoszt annak lehetőségétől, hogy' hosszabb időre nézve összefüggő képét alkothassuk még ez annyira fontos vámjövedelmek alakulásának. Ha meg volna ez az összefüggő kép, az 1676. évi vámbevételt, mely a következőkhöz képest igen alacsony, talán okunk volna Strassoldó által adott elrettentő léczké hatásának tulajdonítani. És talán félig-meddig még Carafáríak embéri fogalmat felülhaladó sarczolása és igazolható volna, aki az álmélkodó bécsi kormány előtt tudvalevőleg azzal magyarázta meg szörnyű eljárását, hogy a háború fellendítette a debreczeniek kereskedelmét, őket pedig gazdaggá tette. Ha Carafa háborúnak, hadi állapotnak nevezte a bujdosóknak 1682 előtt kifejtett tevékenységét, — akkor á vámjövedelmek némileg csakugyan támogatják az ő okoskodását. Mert például Debreczen kereskedelmi forgalmára kedvezőíeg hathatott Bánffy Dénesnek i) Erd. Orszgyül. Emlékek XV. 182.
27ű:
utasítása á somlyai kapitányhoz, aöieíy által megparancsolja, hogy erdélyi területről való marhát, bort, búzát nemes és paraszt csak zilahi, somlyói, margitai és debreczeni vásárokon adhat el, — Szathmárra, Károlyba, Ecsedbe, Bányára pedig vagyis a római császár birodalmába ilyen árúkat nem szabad bevinni.1) Ámde a vámjövedelmek rögtön mégczáfolják az olasz generált, mihelyt azon éveket nézzük, amelyekben már valósággal vége szakadt a békének; amikor Leopold császár és Mehemed szultán hadai nagy véres csatákban mérkőztek egymással. Háçom év alatt, 1682-től 1684-ig a vámbevételek 2222 frtról 1376j-ra csökkentek. Nos ilyen hanyatlás nem jelentheti a kereskedelmi forgalomnak, se a polgárság vagyonosodásának emelkedését. 6. Ház- és boltjövedclmek. E korszakban bérbeadás által nem igen hasznosítja házait a város. Inkább csak boltjai vannak; ezeket a kereskedők és czéhek bérlik. A városházának csaknem egész földszinti része boltokká van alakítva. Többnyire egynyílású, apró helyiségek ezek, amilyen az ódon Szikszai házban (Piacz-u. 26. sz. a.) ma is látható kettő-három. A városházának a piaczra néző oldalán, sőt belől az udvaron is, egymás érik a bérbe adott boltocskák. A városházával szemben fekvő Kardos-háznál, az udvar hosszában, valamint Piacz-Német-utcza szegeletén már az 1640-es években számos boltot építtetett a tanács. Jó forgalmú hely lévén, boltok számára foglalta el a város Czegléd-utcza toroklatának déli szerét is, ahol zálog jussán 1661-ben vetette meg a lábát; 1678-ban pedig e sarokteleknek még magánbirtokosok, kezében lévő Kokos Szabó örökösökre eső részét is 600 frton megvásárolta. 2 ) A mai magas bérekhez képest e boltokért igen keveset fizettek. Épen a tárgyalt időből nem tudjuk megmondani, mi volt a bére egyiknek vagy másiknak. Hanem egy emberöltővel elébb a Herpályiné portáján (a városháza egy része) lévő. boltokért egyenlően 20 frtot, a Kardos-háznál lévőkért 12—15 frtot, másutt lévőkért 4, 8, 10 ' f r t o t szedett a tanács. 3 ) A városnak a Csukat-féle házban lévő új boltjainak bérét ugyanezidőtájt 16 frtban szabták meg.1) E boltokért később sem fizethettek sokkal többet. A Kardos-háznál lévő hentesek egy táblától még 1673-ban is csak évi 2 frtot adnak s helyét senki a tanács tudta nélkül másnak átal nem engedheti. Szóval a boltok akkor összesen sem Í) 2) ») 4 )
Török Magy. Okmtár VII. 282. Zolfai : Tollrajzok a régi Debreczenről. Debreczen cz. lap. 1901. évf. április 15; Z. „Városháza története". Szabadság 1902. é,vf. decz. 28. Jkv. 1637 : 1084. '
271*
jövedelmeztek arinyi frtot; ;amennyit manapság , egyetlen jó boltért kap a yáros. De érdekes, hogy a napkeleti soron lévő boltok akkor is kapósabbak ,és jövedelmezőbbek,; mint a napnyugoti soriak — épen mint most. : ; Hogy lakóházat is bérbeadjon; a város, csak a görögök beszállásával lett : szokássá. Láttuk, mucsoda küzdelem folyt a beköltözés felett a görög kereskedők és á tanács között. Mikor a tanács èzt már nem tudta megakadályozni', inkább a maga házaiban adott nekik szállást, mintsem hogy kevésbé ellenőrizhető magánházaknál engedje lakni őket. így vették bérbe a görögök á Csobán görögtől mégváltott Udvari Jakab-féle, Fekete Miklós és Tar Kata-féle házakat.ΛΕΖ utóbbi, ahogy több körülményből következtethetem, ¿.ugyanaz a ház, amelyet 1527-ben Tar András debreczeni polgár a szent-jobbi pálosoknak hagyományozott, de amely később a város által a heremitáktól megvásároltatván, városházául formáltatott. 1 ) Tar Kata háza mindenesetre a városháza szomszédságában feküdt.. Némi bért kapott a város Váradon, Olasziban lévő házáért, illetőleg az abban lévő boltért és pinczéért is. E házat 1662-ben a várbeli Szent Márton-utczában fekvő régi házáért kapta Debreczen a basától. 1665.-ben azt határozta felőle á tanács, hogy a váradi ház boltjaiban sót senkinek nem szabad: árulni; ha találkoznak, városbeli kalmárnak kell adni. E házat tulajdonképen szállónak használták a debreczeniek, akik igen sűrűn megfordultak Váradon; sőt más keresztyén atyánkfiai is megszánhattak ott. Ezt cselekedte például „jobb alkalmatosság okáért" 1675-ben Szilvást Bálint Váradra küldött erdélyi követ. 2 ) A boltok jövedelmeit a boltinspektoroknak számadásaiból a következő kimutatásban állíthatjuk össze: Különé s boltok nyer s j ö v e d e l m e i oözőlevonások Egyéb Összes Fekete Csobán a bíró Boltok- Tar Kata M. házá- görög Kardos Váradi czímenyers után kezéhez házáért házáért ért házáért ken jövedel. házáért ért jutott Házak
Év
frt
d.
1676
1391; 77
1677
1132 92
1678
frt
d.
d.
frt
d.
frt
101
—
223 74
frt 1 d.
frt
d.
9 33
frt 1 d.
frt j d.
210 08
1611 18 1077 63
frt j d.
—
—
1703 70 1513 16
1254 28
598
—
1852 28 ,1520
1679
1210 30
393
—
1603 30 1331 33
1680
1242 30
1681
1224 66 135 —
1682
1256 80
186
..·—
140
—
—
—
Össíesen 7713 07 470 3á
—
—
—
—
9
—
504
—
1755 30
—
347
—
60
—
9
—
—
—
1775 66 1492 31
—
360
—
60
—
— .
—
—
—
1891 80 1630 05
—
930 74
180
·—
18
—
—
•
1) Városháza tőrt. Szabadság. 1902. évf. decz. 27. 2) Tör. Magy. Okmtár IX. 534; :
907
—
—
—
176
—
—
—
. 75
60
—
1705 08 12193 22 9471· 48
272*
Felvilágosításul e kimutatásra nézve megjegyezzük, hogy az „egyéb ¿ ezimeken kitüntetett jövedelmek tulajdonképen azon házak és boltok bérei, amelyeket a görögök fizettek az általuk bírt házakért és boltokért: csakhogy a számadásokban nem lévén elkülönítve, együtt kellett azokat nekünk is felvenni. A számadásokban ezek így szerepelnek: 1676: „görögök jövedelme f. 210 || 8." 1678: „Görögök administratioja fl. 214, — Váras házai, boltjai jövedelme, kiket görögök bírnak fl. 384." 1679 : „Görögök administratioja fl. 393." 1680: „Görögök administratioja fl. 504." Igy fészkelte magát be az idegen nemzetbeli görög a legjobb forgalmú üzleti helyekbe. Nem csoda, ha ellenszenvvel nézett rájok a debreczeni magyar kalmár ! A váradi háznál a pinczékért kapott a város 9 frtot. A város
közházai.
A többi közházakat részint hivatali helyiségekül és gazdasági czélokra használták; részint beltisztvisélők és cselédek laktak bennek. A mai városháza szép, tágas telkén e korban már a város birtokában voltak ä Herpályi, Tar, Keczeli és Fekete-féle házak ; csak még a Tolnayház magánbirtok Czegléd-utcza felöl. A városé : Csapó-utczán a Báthory Kristóf által adományozott kolostoritelek, ahol sokáig a belső ispotály állott ; de talán már ez időben is — miként most — majorsági udvarnak használták, mert a mai helyén állott már a „külső ispotály", ahol ez 1681 ben leégett. A városé a Kardos-ház, a legforgalmasabb csapszék ; udvara pedig valóságos bazár, ott, hol a város bérpalotái és húscsarnokai emelkednek. Csapszékek voltak még a városházán, àzután Piaczban, körülbelül az Ujfalussy-ház helyén, Mesterben, Péterfiában, Csapóban és Boldogfalvában. Mind a 12 derék utczának meg volt a maga „utczaháza" és őrzőháza, az elébbiek tágas telkekkel, istallókkal, aklokkal, éléskamrákkal. A mészárszékeknek is, Piacz-utcza keleti sorján, az Alföldi takarékpénztár telke előtt, a város a tulajdonosa. A scHola, Ferenczrendi zárda a reformado előtt, miután a szászsebesi országgyűlés secularizálta az egyházi javakat (1556. márcz.) 1 ) törvény szérint is az iskolafenntartó város birtokává lett. Hasonlóképen közvagyon az ősrégi András-templom mellett lévő plébánia, a presbiteriu'm tanácskozó háza helyén, ettől délre két, pénzen vett parochia, melyek közül egyiket, a sarokházat, Méliusz Péter püspök családjától szerezte mdg a város; északfelől pedig a kollégium sütő-főző háza; egy harmadik parochia, mely az öreg templom cemeteriumjával határos ; átellenben véle, Péterfia keleti sorján 1683-ban Pesthi Máté istenes buzgóságtól *) Bunyifay V. : Váradi püspökség tört. I. 417.
_
indíttatva negyedik parochiális házul hagyományozva a maga házát. E környéken más háza is volt a városnak, a Makai-féle, melynek megvételét kántor számára — mint már mondánk — 1667-ben határozta el a tanács. A kis templom nyugoti oldalán, Német-utczában szintén van parochia. Erről is már 1685-ben említést tesz egy birtokbevallás. Mind e házakban papok, tanárok,, kántorok laklak. 1 ) Pénzbeli jövedelmet ez ingatlanok tehát nem is hozhattak. Ámde annál dúsabban kamatozott szellemileg a beléjök fektetett tőke ! 7. Puszták,
erdők jövedelmei.
Egymással szorosan összefüggő háróm feljegyzéssel kezdjük: „1657'. febr. 8. Az hegyesi, széntgyörgyi földeket mini kell usuai ni, nyilasokra el kell-e osztani vagy pénzzel usüalni etc. consul tan d um." „1657. febr: 26. Hegyesi, szentgyörgyi földeket el kell osztani szerdán ; pénzben, nem kilenczeczedéberí· kell usuúlñi." „1657. márcz. 3. A szentgyörgyi földön nyilasokat 40 pénzre, az hegyesi fő dön levőket 80 pénzre limitálták. Conclusum: megéri vele.2) · Ez a három idézet azért értékes, mert körülbelül meghatárözhatjuk belőlök a módot, formát,· amelylyel a tanács á város- földjeit hasznosította. Imë vagy pénzül szedte a föld járadékát, a lakösok: haszonbért fizetvén a közpén'ztárnak ; vagy pénz nélkül — csekély természetbeli ellenszolgáltatásért, — kilenczedért osztotta időnkint ki. Az utóbbi módot használták a ház utáni földeknél, amelyek belsötélek birtoklása alapjárt, adaja, teherviselöképessége arányában minden polgárt megillettek. A föld osztása rendesen három, később hétéves időszakaszokban történt külön járásonként és utczánként. A felső járásnak más, az alsó járásnak ismát más pusztái voltak. Sors- vagy nyílvetés döntötte el, melyik utczabeliek között és a puszta melyik részén kezdjék a földosztást. Azt a területet, amely mértékegységül szolgált, nyílas-nak nevezték. A nyilas önkényesen megállapított területmérték. Egyszer szélesebb, máskor keskenyebb darab föld ; a dűlőnek is a hossza vágy mélysége, melyből a nyílásokat kiszakgatják, nem mindenütt egyenlő. 1671-ben a fizetésért e'osztatni rendelt Monostoron csak 24 lépés széles egy nyilas. Ez elnevezést ma is használja a debreczeni ember. Tanyábirtoknái 9000 • ölet, hatodfél holdat értenek egy nyilas alatt. Lapban
Parochialis házakról és tanári lakásokról à Debreczen-bea közölt adataim után. 2) Jkv. 1657 : 170. 185. 188.
Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
és Debr.
l'S
Prot.
274*
Földosztás. Á ház uláni földek osztására nézve érdekes az 1669-diki határozat, amelyből megismerkedhetünk az osztás kulcsával. így hangzik: „A debreczeni földet utczákrendi szerint kell elosztani. Péterfiáa kezdjék felső járásiak, Piacz-utczán alsó járásiak. A mennyi lépés volt egy nyílásban, két lépéssel alább száll. A földet adaja után kell osztani s Háza után. A kinek kávás kútja találtatik egy nyilas földdel szaporodik, másféle kútra félnyilas adattatik. Felső adórúl 4 nyilas. 75 forint 2 nyilas. Alább valóiul 4 nyilas1. 50 forint 2 nyilas. . , Kétszáz forintrúl 3 nyilas. 25 forint 2 nyilas. Másfélszáztúl 3 nyilas. Egy forint lVa nyilas. 100 forintrúl 2 nyilas. . 75 pénzes 1 nyilas. A lakóknak is adajok után. A nótárius számára is két nyilas adattatik. Az öreg utczák földöket ha osztják — magok gazdálkodjanak." 1 ) (Vagyis a kapitányok az utczaszerböl vegyenek bort, húst, kenyeret a földosztó, deputatusoknak.) Három év múltán ilyen határozatot hoznak: „aki az Eiepen parlagot felfog, avagy gyepet feltöret, mig élni akarja, élheti; ha el áll mellőle, az foghatja fel, aki elébb éri. Úgy Vas Tamásnál nála marad „a föld, kit Szalai János megszántott volt."2) Ez meg már szabad, ingyenes földfoglalás és használat, amit a tanács a következő év tavaszán imígy korlátoz : „Senki a város lakosai közül az Elepen és a Kötélszegben ötven lépésnél szélesebb földet fel ne fogjon ; az hossza tíz annyi. Míg azt meg nem szántja, addig mást ne foghasson fel s csak három szántásig bírhassa. 3 ) Ellenben a zálogos pusztákat rendszerint, szinte kivétel nélkül pénzért, bérért használhatták a város lakosai. Ezeket illetőleg az volt az irányadó elv, hogy „azon földeknek béribül kell kitelni minden fizet é s n e k ; ha ki élni akarja, deponálja adaját s bírhatja; ha azt nem cselekszi, annak adják, aki leteszi érette az adaját". 4 ) A taxát Gergely pápa napjára kellett megfizetni; aki ekkor sem adta meg, a gondviselők annak engedték a földet, aki árát letette. Olykor kaszálót is pénzért, nem pedig dézma fejében kaptak a polgárok. 1674-ben a halápi földön kaszált emberektől 8 frtot kíván a tanács fü árában, máskülönben szénából elégíti ki magát. !) . 2) 3 ) 4 )
Jkv. Jkv. Jkv. Jkv.
1669. 1672. 1673: 1664:
szept. 16. 611. szept. 1^. 382. 502. 282.
275
Kilenczed.és
tized.
A nem pénzért osztott földek hasznából kilenczed és dézsma járt ; ámbár a dézsmálásnak igen kevés nyomát találjuk e korszakban, nem •úgy mint a kővetkező században, amidőn évről-évre látjuk azokat, akik a tanács által úgy az adományös, mint a zálogos pusztákra dézsmálás végett kiküldetnek. E szakasznál legelői idézett 1657. évi határozat említi a kilenczedért való földhasználatot; azután 1684-ben fordul elő, hogy több tanácsbeli hat szekérrel Ohatra megy a dézsmának beszedése végett. 1 ) A dézsma mennyisége felöl adattal csak a következő század· elejéről rendelkezünk. 17í4-ben az ohati puszta egy részét szántó-vető egyekiék az élet szűk- és szegény voltához képest 40 debreczeni köböl tiszta búzát és 10 köböl árpát adnak nona és decima fejében. A szováti jobbágyok, akiknek száma 1701-ben 64, ugyanekkor kilenczedül 50 k. tavaszi, 50 k. öszi búzát és 50 k. árpát tartoznak beszállítani. A városnak Sámsonban lakó jobbágyai pedig, számszerint negyvenkilenczen, 1719-ben 27 köböl tiszta búza dézmával adósak.2) Legelőbérek. 'Legelőbérekkel is találkozunk; leginkább ha zálogos pusztákon legeltetnek a gazdák. „Szent-György praediumot kik élni akarják marhájokkal vagy ekéjekkel, fizessenek érette. 3 )" — „A szepesi földre a juhos emberek juhokat elhajthatják. Öt juhot egy marha számban computalván, abbui a bért megadják. 4 ) „Bér vagy árenda" mellett használhatták Szepesen a Lovászok földút,, amért 22 frtnál több nem járt. A hízóbarmot tartó gazdaembereken, akik az elepi föld füvét, marhájokkal elvesztegeti ék, elétették, — felbecsültetvén a kár, 350 frtot vett a tanács. 5 ) Ellenben alighanem ingyenes legelőről gondoskodott, amikor 1672. tavaszán azt rendeli, hogy „a város földeiben marha legeltetésére elégséges föld szakasztassék". A halápi földért pedig esztendeig marhaszámra 2—2 polturát kellett 1669-ben fizetni. Mert az erdökön való legeltetés sem volt ingyenes. Kitetszik ez még a tanács azon határozatából is, amelylyel a halápi erdőnek és a Cserének tavarban artását rendeli el. — a többi erdőket pedig pénzre, marhaszámra megbocsátja. 6 )
;· ·
!) 2) 3) 4) 5) 6)
Díárium 1684. aug. 23. Magy. Gazd. tört. Szemle 1903. X. évf. 36—38. Jkv. 1668:375.· Jkv. 1665/84. Jkv. 1665. máj. 30 : 98. Jkv. 1666. au». 21 : 381. - 18*
276*
Makkolt atás. A makkoltatásért hasonlóképen pénzt szedtek, még az adományos erdőkön is. „A Nagyerdő makkjának az ára dénár 12, minden disznót u l ; a süldejét kettőt egy számban". 1 ) Ismét: „Minthogy Isten elég makkot adott, a Nagyerdőt s Apafáját meg kell bocsátani. A majorságbeli disznótul süldejével együtt tíz—tíz pénzt kell adni ; az vőtt öreg marháktul 15—15 pénzt adjanak." 2 ) 1674-ben pedig a Nagyerdőn lévőmakkra kilencz pénzért bocsátották reá a sertést. De volt eset, hogy a makkot, csak úgy mint a kaszállót, nem adta el a tanács, hanem város számára marasztotta meg. Ez történt a halápi makkal és kaszálóval 1669 ben. Mire kellett a makk? Erdőújításra-é vagy másra: nem mondja meg a feljegyzés. Nem merném állítani, hogy vetni használták. F ai ζ ás. Az erdők, amelyek Nagyerdőn és Apafáján kívül, Halápot, Bánkot r Paczot, Fancsikát, Monostort, Gutot, Zelemért, Szentgyörgyöt, sőt Macs egy részét is borították, készpénzül szintén kevés hasznot hajtottak. Kevesebbet mint az ekével élt puszták. Sőt az erdők haszna a megmaradt számadásokban nem is szerepel. Haláp, Bánk, Fancsika pusztáknál található apró bevételek kaszállók, legelők vagy még inkább szántóföldek bérbeadásából folytak be. Bátran azt következtethetjük r hogy az erdők pénzül való hasznát közvetlenül a főbíró szedte be, —• még pedig egy .1656. évi határozat alapján. Ez a határozat úgy szól,, hogy „mivel a pásztorok mindmagok haszna keresésével és mind vigyázatlanságokkal igen megpusztították a paczi és fancsikai cseréket, azért már ennek utánna nem lészen a szabadosok és ispánok dispositiójában, hanem a bírójában". 3 ) Ne tessék a mai házbirtokos polgárságnak, a mely jussát tartja a faizáshoz, azt hinni, hogy a „régi jó (?) időkben" elődeik ingyen és annyi fát vághattak, amennyi tetszett, vagy amennyire szükségök volt. A tárgyalt korszakban is meg volt szabva, kinek mennyi fa dukál és ára. volt a hazahozható fának. Az egykorú városi elöljáróságot igazságosan aligha vádolhatjuk rabló erdőgazdasággal. Amit az erdők védelmére gondos és takarékos tulajdonosok már abban az időben is általában megcselekedtek, azt nem mulasztotta el a debreczeni tanács is. Többrendeli óvó intézkedéseket hozott és szigorú tilalmakat állított fel az erdőpusztítók ellen. Csakhogy !) Jkv. 1668 : 369. a ) Jkv. 1671 : 162. ®) Jkv. 1656. jan. 5. 13.
277*
az erdő prédálóinak megfékezésiben, mikor az örökös hadi villongások között annyira elvadultak az emberek, sem elég erélyes, sem elég erös riem lehetett. Hogy egyebet ne említsünk, — a böszörményi labanezok kártételeivel szemben, akik tilalmas erdőink legszebb fáit, hol erőszakkal, hol lopva kivagdalták és elhordották, — tehetetlen volt a tanácsi hatalom. A várost emésztő gyakori tűzvészek és a török fabeli követelései vismajor-ként befolyásolták az erdők állapotját : egy-egy nagy tűzi romlás után, hogy a polgárok újra felépíthették elhamvadt hajlékaikat^ nyáron is vágás alá bocsátották az erdők bizonyos részeit. Ha pedig a török a váradi várhoz palánkfát, a szolnoki hídhoz deszkát követelt : a szorongatott elöljáróság onnan vette, ahol kapta. Valóban nem csoda, ha ilyen korszak után, amely a rombolás és pusztulás korszaka, — az 1715. évi országos összeírás végrehajtói siralmas képét rajzolják a debreczeni erdők állapotjának. 1 ) Rendszeres erdőüzemröl szó sincs még. De azért bizonyos vágási rendnek nyomai már e korban is felbukkannak. Sort vesznek az erdők fatöinegének kihasználásában. A vágás alá jövő területet küldöttség véleménye alapján jelöli ki a tanács. Ugyanekkor a többi erdőt, sőt ugyanazon, erdőnek többi részét erös tilalommal fogják meg. 1656-ig a Cserén folyt a fa vágása; ekkor a Nagyerdőt bocsátották meg, mely azután kimutathatólag 1668-tól 1677-ig folyton tilalom alatt állott. Ekkor ismét rákerült a sor s 1682-ig vágták, talán szál alt ák amikor a guthi erdőt vették elő. 1668-ban ismét a Cserét bocsájták meg s talán pár év múlva Fancsikát, amelyről már 1674-ben azt olvassukhogy „tilalom alá vétetődik" s ez a tilalom 1681-ben is tart. Alig kételkedhetünk abban, hogy ugyanazon erdőt vágástagokra osztották. Nem következtethetünk-e erre az 1680-diki esetből? A tanács decz. 3-án délelőtt elhatározza, hogy a fa hordása Nagyerdőről másnap megkezdhető. De a város népe nem várván a meghirdetést, már d. u. 1 óra tájban „az erdővágáshoz igen nagy rendetlenül hozzáfog és az eljegyzett erdőmellé a tilalmasbul is jó darabot levág a t. tanács nem kicsiny injuriá. jára"' 2 ) A csere elnevezés pedig egyenesen 15—25 éves sarjerdő üzemét tételez fel; amelyre a városban virágzó timár-ipar már korán rávezethette a debreczenieket, akiknek erdei jobbára tölgyfanemekből állanak. Erdővédelem. A tilalomszegő gazdának 12 frt, a vágó szolgának 6 frt és fogház a büntetése. A tilalmas erdőn vágott fát, ha kinél találják, minden ked!) Gazd. tört. Szemle 1902. IX. évf. 1: Debreczen 200 év előtt. 2) Diarium 1680. decz. 3.
278*
vezés nélkül elvéteti a tanács. 1 ) Műhelyeikben sok tűzifát fogyasztó fazekasok és serfözők ellen is ilyen határozatot hoznak: „se fazekas, se serfőző az erdőllést úgy mint eddig szabadjában ne exerceálja, se nyerset, se asszút le ne vágjon hír nélkül. Alioquin fl. 12 multabuntur irremissibiliter" Ugyanekkor a biró keményen meginti az erdőpásztorokat,, hogy az erdőt szabad akaratjok szerint ne tékozolják, a fát kazalra ne hordják, hanem mikor tűzre való fára szükségek vagyon, Biró hírével, asszú sorvadt fát vigyenek.2) Az erdőpásztorok hit alatt szolgáltak s a bírságpénzen osztoztak abiróval. 3 ) Ha ki közülök magáról megfeledkezvén, hite és kötelessége ellen vétett, kérlelhetetlen szigorúsággal büntették az olyant. Vajda Mihály és Király János erdöcsőszök 1669-ben „nyers- és asszúfábul" pénzért a magok hasznára „sáfárkodtak". A város erdeinek tehát „nem őrzői, hanem rontói, praedalói, tékozlói lévén s megfizethetetlen kárt tévén, minden jószágoktul megfosztásra, szalmakoszorúval való megkoszorúzásra, nyakokba kötélvetésre, hóhér által való megveretésre és a városból kivezettetésre ítéltettek meg arra, hogy soha város szolgálatjára. be ne fogadtassanak." 4 ) Az erdőnek nagy veszedelme a tűz. Nem csoda, ha drákói törvények hozattak az erdőben tüzetcsinálók és a tűz által kártévők ellen. Tüzcsinálásért a nagyerdei pásztorokat 12 frtra büntetik. A mezei munkásoknak, ha miattok a tűz erdőbe kap, kezök elvágatik;" pásztorok, vadászok, városi és kívül való emberek 12 frt büntetés alatt a Nagyerdőn, Apafáján, Cserén, Fancsikán tüzet csinálni ne merészeljenek;. — mert a tüz elszaladván, ha megégnek az erdők, — fejek esik el érette, akik miatt az történendik." 5 ) A f a h o r d á s ideje. A vágás alá jövő erdőrészeket télközepén, rendesen január első1 felében, ritkábban deczemberben szabadították fel. Sőt korábban tavaszszal is vágták. 1656-ban, május 4-én bocsátják meg a Nagyerdőt. 1681-ben is májusban vághattak épületfát meghatározott erdőtagokban a tűzkárosult lakosok. A favágók reggeltől estig maradhattak az erdőben. Éjjel nem volt szabad nekik kint hálni. Tilos volt a fát akár az erdőn, akár a városon kívül csomóba rakni.0) Kiki annyi fát 1) Jkv. 1657:156. 1666; Jan. 7. 1668: Jan. 3. 1668:^26. 1674:870. 16S1 : 21. 2) Jkv: 1657. Jan. 27:160. 1668:228. 3) Jkv. 1656 : 12. 1657 : 159. 4 ) Jkv. 1669: febr. 449, 452, 459. 5J Jkv. 1638 :69. — 1642:976. ß) Jkv. 1668 : 235.
279*
vágjon, amennyit elhozhat, így hangzának az erdőrendtartási szabályok : „Egy házhoz egy szekérrel vigyenek" — így határoznak máskor. 1 ) ' 1 A faizás joga a rendes állandó lakosokat illette „három esztendő forgása alatt, akik bejöttek, azoknak erdő nem adatik". 2 ) De aki fát kapott — mint fentebb mondánk — az sem ingyen jutóit hozzá. „Az erdőt meg kell bocsátani, de adót kell kérni, három polturái a kell bocsátani". 3 ) Ezt a határozatot úgy értsük, hogy minden vonómarha után, a melyet a fahordószekérbe fogtak, három polturát vagy kilencz dénárt kivánt a tanács. Egy négyökrös szekér faváltsága tehát 4 X 9 = 36 dénár. A távolfekvö guti erdőt amikor megbocsátották, egy marhától csak egy polturát szedett a város. 4 ) Tűzkárosult lakosok pedig építkezésre díjtalanul kaptak fát. Az 1681. évi nagy tűzvész alkalmával szükségekhez és adajokhoz képest, aki legtöbbre volt érdemes, tíz szálhoz tarthatott igényt. Papok, tanároknak is ingyen tűzifa járt. Hasonlóképen az 1650. évi határozat alapján (Jkv. 1650:8.) a főbírónak, akit házi szükségletére elegendő fa illetett. Továbbá tilos az adott fát a telektül eladni és tilos gyümölcstermő fát levágni.5) Tűzi- és épületfákon kívül különféle ipari czélokra használható anyagot is szolgáltattak a debreczeni erdők. A cserhántást már érintettük. Egyszer malom bálványának, máskor (1662. decz. 11.) Biró uram számára sajtónak-való fát utalványoz a tanács. Hogy szerszámfa is bőven került az erdőkről, felesleges mondanunk. Az erdők termették a szegénység tüzelőanyagát : a rőzsét ; a sövénykerítésekhez, a város palánkjaihoz szükséges vesszőt, tövisét. Akkor pedig városszerte mindenki sövénynyel kerítkezett. A pricz-utczai házaknak, a „városháza körül lévő palotáknak" is sövényből volt a kerítésök. De mindemez erdei termékeknek az értékét csak megközelítőleg sem tudjuk megbecsülni. S z í k s ó g y ű j t é s és
halászat.
Itt találjuk helyénvalónak, hogy megemlítsük még a kővetkezőket : a sziksó gyűjtéséből is lehetett némi csekély jövedelme a városnak. Legalább 1664-ben (ápr. 3.) oly módon rendelkezik a tanács a szepesi földön lévő „szék-só" felől, hogy „mivel a városnak sok pénzében 1) Jkv. 1666. jan. 7. és 1668:235. 1676:19. 2) Jkv. 1680. decz. 2 : 825. 3) Jkv. 1669 : 433. 4) Jkv. 1669:433. — 1678:19, 1677:293; 1680 : 824. — Diárium : 1680. decz. 3. Jkv. 1682:263. 5) Jkv. 1656:61. 1677 : 293.
280*
vagyon a szepesi praedium, pénznélkül senki nem bírhatja, ha a vargaczéhnek kell, vele élni akar s hasznát kedveli, vegye meg pénzen u szabadosoktul." 1 ) Talán a szíksó használatával függ össze az eíébbi határozat. amely szerint a szepesi Hosszú-Szék egyik szélétől a másikig, emberemlékezete óta nyomásban tartatván, ezután is úgy tartassék. 2 ) A földbirtokkal járó halászati jogból pénzbeli hasznot nem szedett a város. A város körül lévő gátas vizekben, Toczóban, Kondorosban, Hortobágyban a lakosok szabadon halászhattak, egy 1554. évi határozat szerint ugyancsak a biró engedélye és pecsétje mellett. Amikor a város a Bánfiaktól Ohatot is zálogba vevé s a város halára kiterjedett a hallal bövölködő Tiszáig, a tanács tagjai hálókkal magok is többször egyeiben ki-kirándulának, hogy meghalászszák a folyót s hol jobb, hol roszszabb haszonnal térének vissza.3) A puszták jövedelmét a fenmaradt számadásokból ekként állithatjuk össze: . Alsó j á r á s i p u s z t á k h a s z n a
13
1676 1677
vö ¿3 О α cS fe
ι ι
A puez ai inspektorok a földbirónak beezoltattak
Sf1
355
_
0 409 07 342 78
65 65 0 405 87 333 35 13
—
10 —
11 GO
22
18 54
29 57
12 —
—
Ляяяйярп
Szepesi lovászok földjéé
hί NIi 2I!> ··Ji аса о Ebese > чо α te ¿Δ ) N1 ésHe- S •cJ ι a •5 'S α! eyesé •О ι α) <j % ) Я ) к С 2 frt d. «¡ frt d. frt d. frt! d. frt d. frt d. j frt d. frt d. frt d. frt d. frt d. frt d. SzeMső
Év
(
-3 œ Jj Œ :o
A két jár¡ puszták haszna
é » íä 3α О.Й£! ш— m Iк.
751 85 1106 85 314 99
606 33 921 32
795 82 861 47
676 50 702 50
1678
355
—
0 405 87
1679
855
—
0 405 87 833 35 15
—
33
—
59
—
14 12 860 34 1215 34
1680
355
—
0 405 87 333 35 15
—
33
—
59
—
14 12 860 34 1215 34
1681
hiái lyz ik
333 35 19 80
412 47 344 46 20 50
Összesei 1485 65 0 2445 02 2020 64
83 30
30 78 128 32
—
—
159 17
—
—
26
—
819 13 1174 13 261 63 710 41 972 04
808 211 808 21
209 71 653 60 863 31 147 42 654 60 801 56 —
—.
684 78 808 21
62 24 ^895 69 6381 34 959 75 8985 76 4945 51
8. Egyházfial· kezébe folyt- jövedelmek. A város és egyház szoros egysége feleslegessé ház a maga czéljainak megvalósítása, intézményeinek külön jövedelmi forrásokat keressen. Akár azt, hogy adóztassa; akár azt, hogy haszonhajtó világi javak
tette, hogy az egyfentartása végett saját híveit megután törekedjék.
!) Jkv. 1664 : 335. 2
) Jkv. 1 6 5 6 : 7 6 .
3
) Diarium 1 6 8 1 : a u g . 6. 1 6 8 2 : jan. 21. febr. 10. 1 6 8 4 : aug. 23.
281*
A város gondoskodott polgárainak lelki, hitbeli szükségletéről. A város közpénztára viselte miudazon anyagi terheket, a melyek az egyházi szolgálat ellátásóból s a hitélet kormányzásából keletkeztek. Vagyis a város fizette a papokat, tanítókat; a város építtette és tartotta fenn a templomokat, papi, kántori lakásokat. Egvházi gyűlésekre ide sereglett papokat a város és polgárok vendégszeretete látta el szállással és éléssel, Valamint a gyülekezet szegényeinek eltartását is, a város, mint politikai társadalom vállalta magára. Minden ilyen természetű kiadásnak állandó, rendes alapja volt: a közjövedelem. Ezenkívül, amit ez erősen vallásos korszakban természetesnek találunk, igénybe vette a világi hatóság az ős keresztyén egyház tagjainak példájára gyakorolt alamizsnagyiijtést, a hívek szeretetadományait is. E szeretet-adomñnyok persely és másféle gyűjtés, önkéntes ajánlás és végrendeleti hagyományozás által folytak be, részint pénzben, részint terményekben vagy másféle ériékekben. Az utókor kegyelete mindig sajnálattal gondol arra, hogy a gyér feljegyzések mily kevés kegyes adakozó nevét örökítettek meg. Holott, hogy sokan valának, — biztosra vehetjük. Nékünk csak a következő adatokat sikerült összeszedni : 1671-ben Csatári Bálint senator a mai kistemplom helyén épült imaháznak, a „színnek építésének egy részét magára vállalta. 1 ) Megjegyezhetjük ez áldozatkész, hitbuzgó polgárról azt is, hogy később 1683-ban, a szultán táborát Nándorfejérvártól Bécsig kisérvén, „mintegy kapitihaságot viselt", — állandó követséget a város nevében, — és ez alkalommal Győrnél a labanczok fogságába esett, honnan több polgártársával együtt hónapok múlva szabadult ki. — 1679-ben különösen élénken felbuzdult a gyülekezet, hogy új templomot emeljen Isten dicsőségére. Ez évi számadásunk egész sorát megőrizte a templom „épületi" számára tett adományoknak és hagyományoknak. Részint éltekben conferáltak, részint legáltak: Bika Jánosné 160, Dobozi István (id.) 150, Kis Mihály 150, Dani Mihály feleségével együtt 100, Borbély Albertné 53, Borbély Mátvásné 30, Dobozi Benedek és Török Kata 25—25, Kovács György nevű idegen legény 22, Nyújtó Gáspár 12, Szabó András („hatvan-utczai templom épületére") és Gönczi Szabó János 10—10, Borbély Gáspár szegény legény 6, Fodor Mihály jövevény 5, Szilágyi Jánosné „német-utczai Isten dicsőségére" 3 forintot. Ugyanezen évben a „schola épületire" ; Bika Jánosné 75, Dobozi István 25 frtot. A két rendbeli adakozás összege 861 frt, — és ez a mai !) Jkv. 1671. jan. 1 : 15.
282*
pénzérték " szerint 9—10 ezer koronának felel meg.1) 1681-ben Veres Andrásné „másik (első) uráról" álló atyafiaival együtt" 100 frtot conferà! a két templom épületire. Mások templomi, úrasztali felszerelések, edények ajándékozásával tettek bizonyságot Isten házának szeretetéről. 1676-ban Vígkedvű Pál a „debreczeni öreg templomhoz" értékes ezüstpoharat, — 1677-ben Vígkedvű Mihály főbíró özvegye Thuri Nagy Kata nagy ezüstkannát," 1682-ben Varga András özvegye Zagyva Borbála ugyancsak ezűst-i poharat adtak.2) Voltak olyan hitbuzgó hívek is, akik ingatlan jószágot testáltak az egyháznak, 1679-ben Kis Gáspár és felesége, házoka és szőlöjöket · 1682-ben Pesthi Máté senator „istenes buzgóságából indíttatva" Péter.fia elején lévő házát hagyományozta az egyház számára. Utóbbi papi vagy tanári lakást kívánt alakíttatni belőle. E háznak telke ma is az egyház kezében van.3) A vallásos buzgóságot, az atyafiságos szeretetet és jóerkölcsöket ápoló czéhszervezet is hathatós segítségére volt a városi közpénztárnak az egyházi-iskolái költségek teljesítésében. A czóhek ugyanis tagjaiktól közvetett adókat szedtek az egyház javára. Talán kivétel nélkül áz összes czéhszabályok mindjárt első szakaszaik által akként rendelkeznek, hogy minden czéhbeli új mestertől a mesterség váltásáért követelt díjak bizonyos része, rendszerint egy harmada, az ekklésiát illeti ;; hasonló módon a bírságpénzek egy nyolczadrcsze. Némelyik czébnek árticulusa ebben a jövedelemben „a debreczeni keresztyén scholát" is részesíttetni parancsolta. Példák tanúskodjanak erről : A csizmadiáknak 1604-ben kelt czéhszabályaik szerint (1 árticulus) a város főbírája előtt tartoznak esktit tenni a czéhmesterek arra, hogy az ekklesia és schola jövedelmeit beszolgáltatják ; a mesterséget váltani akaró csizmadia legény a mesterség váltásáért 8 magyar frtot fizet', melynek két része a czéhé, harmadik része a debreczeni ekklesia szükségére szolgál (3. árt.) 4 ) Az asztalosoknál az 1647. évi szabályzat 6 frtban állapítja meg a mesterség váltásának dífát, — egy harmada ennek is az egyházé, — ugyancsak az 1 frtos bírság nyolczadrésze (3. árt.) 5 ) A Kállóból kibujdosott lakatos mesterembereket az idevaló lakatos és kovács czéh csak úgy hajlandó a kebelébe befogadni, ha félremeket csinálnak és az elchlesia pén? megfizetésére magokát köte!) 2 ) 3) 4 ) δ )
1679. évi számvizsgálás. Szűcs I. id. m. II. 899. Jkvek: 1679:331. 1682:248. és Diárium 1682. jan. 1, Közlevéltár: különböző tartalmú iratok. 16. sz. U. о. 35. sz.
L·
283*
frt
d.
Φ M S Õ
«л.
CL, frt
d.
frt
d.
Közelebbről .meg nem határozott
Év
Hagyományokból
Malom haszna v. gabona jövedelem
lezik. És azok el is fogadták ezt a feltételt.1) A hentesek, amiért a város földén árulhattak, tartoztak böjt fő szeredán egy-egy marhát vágni s ekklesia számara, praeceptorok fizetésére évenkint 1 — 1 frtot fizetni.2) A szíjgyártók 1683. évi czéhszabálya 15 magyar frtra rendeli a mesterség váltságát; eg;y harmada az egyházé; minden 1 frtig és azonfelül való bírság nyolczada pedig az iskolának jár (2. 3. árt.).3) A kollégiumnak és tanulóifjúságnak fejedelmi pártfogókat is állított a gondviselés. Barcsay Ákos a Rákóczíak példájára egy professor fizetését" vállalja magára ; Kemény János özvegye Lónyai Anna évi 50 frttal, szilágysági jószágainak gabona és szőlőtizedével, Rhédei Ferencz hegyi özszentimrei birtokainak tizedével, Zólyomi Miklós évi 50 frttal segítik. És valamennyinek pártfogását felülmúlja Apafi bőkezűsége, amelyrőlmár szólottunk.4) :.* . Ide tartoznak a szegények táplálására kijelölt közjövedelmek; mineműek a szegények malmának haszna," a talált gazdátlan marhák ára és a vékapénz. E jövedelmeket részint az egyházfiak, részint a főbírók kezelték. A perselygyüjtésről, élésbeli adományokról, malom hasznáról, Vékapénzről, talált marhák áráról az egyházfiak számoltak. Sőt olykor a hagyományok is az ő kezökbe folylak. Ellenben a czéhmesterek'közvetlenül a főbírónak fizették be az ekklesia pénzeket, amint ez az asztalosok árticulusaiból megtetszik. Az egyházfiak 1676—1683.között a következő összegeket szedték be :
frt
d.
Kamat frt
d.
Véka pénz frt
|d.
líltévedt Tavalyi marháhátrány ból frt
d.
frt
d.
. <дa
СЯ © N C/3 ce О
frt
d..
1676
285 28
1677
303 9 0
1678
77
1679
861
1680
33
45
122
72
114
71
2 3 3 17 —
102
50
91
92
47
73
190
49
67
99
86
94
4
94
94
90
58
4
20
31
13
133
9 7 5 71
—
—
43
4 6 6 31;
1681 1682 1683
349 4 2 17
9
93
199 6 2 2 7 1 3 41
Ömesen
1) 2) 3) 4 )
Jkv. 1674: jul. 782. 784. 1002. Jkv. 1676:38. 53. 63. Közltr. Kül. tart. iratok. 61. sz. Szűcs I.id. m. II. 609.
.284
9. Vegyes- és rendkívüli
bevételek.
E csoportba a számadással tartozó tisztek által kimutatott hátralékos követeléseken, erdöhasznán s közvetlenül a bíró kezelésére bízott kisebb vegyes bevételeken kívül még a hitelműveletek által szerzett bevételeket sorozhatjuk. Nem csoda, ha csaknem szakadatlan szorongattatások és sarczol tatások között élvén, kölcsönvételhez is kényszerült folyamodni a város, ami a hitel akkori fejletlensége mellett tökeszegény korban megint csak nehéz útja-módja volt a szabadulásnak. Viszont arra is vannak adataink, hogy egyszer-máskor a város adhatott pénzt kamatra. Igy olvassuk, hogy 1660-ban Kozma Ferencz uram 200 tallérral és ennek 20 tallér kamatjával lévén adósa a városnak, a tanács e követelés biztosítékául lefoglalja Német-utcza szegletén lévő boltjait. 1 ) Amikor Abaujba költözött Fekete Miklós szenátor piacz-utczai házát megvételre felajánlja, elhatározza a tanács, hogy az intereses pénz, •akiknél vagyon „szedessék be és azon vétessék meg a ház.« 2 ) Hasonlóképen 1669-ben Kápolnási Jánost és Csehi Jánost az intereses pénz perczepcziójával bízzák meg. Ezek leheltek alapítványtermészetű tőkék, amiként 1679-ben is a templom építésére hagyományozott pénzeket kamatra helyezte el a tanács; de lehettek a város felesleges jövedelmei, amelyek békés jó esztendőkben elő-előfordultak. A város kölcsönvételeiről, adósságairól is rendszeres összefüggő kimutatással nem rendelkezhetünk. Csupán néhány elszórt feljegyzésből ismerjük az adósságcsinálás némely esetét. 1669-ben a tiszántúli (inneni) ref. lelkészek azt az ezer aranyat, amelylyel Rákóczi Ferencz a tőlük elvett parokhialis hasznokért kárpótolta őket, kamatra felajánlották a városnak. A tanács hajlandó elfogadni a kölcsönt, ha fele hasznát a prédikátorok az iskolának engedik át.3) Mi lett az alku vége ? — nem tudjuk. Gyakrabban megtörtént, hogy a tanács nem tudta terminusra összeszerezni a török részre járó adót. Ilyenkor rövid lejáratú kölcsönnel segített magán, ha vonakodott várakozni a szigorú kincstartó. Közelben akár Váradon, akár Egrében talált a bíró pénzes törököt, aki kész kamatra hitelezni a városnak. 4 ) Sőt Drinápolyban, Konstantinápolyban is került szükség esetében hitelező. 1685. elején már tornyosultak Debreczen felett ez évtized vészterhes felhői s mint a vízár, !) 2) 3 ) 4 )
Jkv. 1660. jan. 5. Jkv. 1666:421. Jkv. 1669. aug. 29. 596. Diárium 1685. Márcz. 4.
285*
nőtt a sok elviselhetetlen teher. Könnyítésért tehát Bonyhádi Jánost és Pálágyi Pált a portára küldték ilyen kérésekkel : . 1. a hatalmas császár ennyi ideig· való hűségökért adna nékiek. hatiserifét ; 2. szállítsa lejebb ádójokat, legalább a mostani esztendőben ; 3. engedje el az Egerbe kívánt 4000 kila lisztet; 4. á szokás ellenére ugyancsak Egerbe követelt 400 hetiszerr's küldésére se kényszeríttessenek. A debreczeniek érdekeit Apafi követein kívül á . portán Maurocordatos, a szultán befolyásos görög tolmácsa képviselte. Roppant pénzbe kérült az a szultáni okirat, e hatiserifa. Először is 4068 tallér volt az. ára ; ezenkívül a nagyvezér 5Ò00 oroszlános tallért követelt a kiadásáért és 500-át valami efendi. Dehogy vittek magokkal ennyi pénzt Bonyhádiék ! Körülbelől ötezer tallérért Maurocordatos tehát kezességet vállalt ; Bonyhádi pedig erről adóslevelet adott a görögnek. Ekkor történt., hogy az erdélyi országos bizottság az „eléje terjesztett keserves panaszokat méltó tekintetbe vévén" a fejedelem hozzájárulásával egyhangúlag negyedfélezer tallér segítséget rendelt Debreczennek az ország közönséges pénzéből. Egyidejűleg Maurocordatosnak is.irott a bizottság az ország neve alatt a végből, hogy a városnak a fényes portán lévő· hitelezői miatt bántódása ne légyen.1) Bonyhádi az Erdély által ajándékozott 1500 aranyat a hatiserafért fizette. Csakhamar ezután jött Carafa az ő félmillió talléros sarczával. A megfogyatkozott ínségesváros se adót, se adósságot nem tudott fizetni a töröknek s Maurocordatos még a török uralom után is követelhette, követelte is a bécsi kormány támogatásával az ötezer oroszlános tallért kamataival együtt.2), 10. Föbirák
számadásai.
Mondottuk már odaelőtt, hogy a régi debreczeni városi szervezetben a főbíró egyúttal fő- vagy központi pénztárnok szerepét is viselte. Minden bevételi fölösleg, amely a számadással tartozó tisztviselőknél a hatáskörükbe esö kiadások teljesítése után megmaradt, — a főbíró ládájába vándorolt; valamint minden követelést, amelyet az esedékesség esztendejében a bevételezésre hivatott szolgáló tisztek nem tudtak beszedni, mint hátralékot a kővetkező föbirák tartoztak behajtani. A főbíró számolt el minden olyan bevételről, amelyet a szervezet vagy !) Török-Magy. Okmtár. Gyárfás Pál levelei Apafihoz. 1605. apr. 14. máj. 2. IX. 15. 43. — Alvinczi Péter Okmtára. Sárosi J. levele II. 43. 50. és Sziics J. id. m. III. 680. 2 ) Szűcs J. u. о.
.286
szokás egyenesen az ö kezelésére bízott. A legfontosabb : kiadások. teljesítése is a főbíró kötelessége; az adók pontos beszolgáltatása; sarczok megfizetése; papok, tanárok díjazása; zálogszerzések és öregbítések, ingallan vételek, ajándékozások és jutalmazások költségei. Valóban 1693 előtt — mert csak eddig tartott a föbírák pénzkezelő tevékenysége — igen tekintélyes, ma is számot tévő az a pénzforgalom, amelyeta főbíró közvetített..Kitűnik ez az itt látható kimutatásból : Főbirák Év
számadásainak
Kiadás
Bevétel
neve
Főbíró
összefoglalása
frt
dr.
frt
Maradvány dr.
frt
dr.
1676
Balvk András . -
36262
96
36110
31
152
35
1677
Munkácsi István
35785
29
35594
94
190
35
1678
Balyk András . .
37718
96
37480
78
238
18
1679
Munkácsi István
36885
61
36485
58
400
03
1680
Balyk András ...
40183
26
39246
06
937
20
1681
Pataki Pál
41285
51
41110
45
175
06
Balyk András . -
44867
19
44862
93
"4
26
44893
64
44893
64
—
—
37911
51 1
37911
51
—
—
93 1 353706
10
—
—
. 1682 1683
Comáromi István
1684
Balyk András . .
-
-
-
-
-
-
-
-
Összesen .__ ...
355793
A számadásvízsgálások, úgy ahogy fenmaradtak, a föbírák pénzkezeléséről sem engedik meg pontos és tökéletes kép fölvételét. Imé első tekintetre úgy látszik, hogy az 1676—1684. közé eső kilencz esztendő. mindegyikének egész kimutatása áll előttünk. Holott 1679-et illetőleg nyolczhónapos csonka év eredményével számol be a főbírói kezelés, a négy utolsó hónap bevételei és kiadásai pedig hiányzanak. Ez a körülmény zavarólag hat a további számításokra is. Úgy áll ugyanis a "dolog, hogy Munkácsi István 1679. évbeli főbiró azon évi szept. 3-án meghalt. Helyette tehát Pataki Pál első esküdt és másodbíró készítette el a számadást, augusztus végéig bezárólag. Azonban az 1860. szept. 1-én készült számvizsgálati jegyzőkönyvbe nem az egész évi főbírói tevékenységnek eredményét találjuk; hanem csak az első nyolcz hónapi pénzkezelését. Miért-miért nem? — szept.—decz. hónapokra vonatkozó adatok a jegyzőkönyv megmaradt példányaiból épen úgy hiányzanak, mint az 1681—84. évek számadásvizsgálásaiból hol egyik, hol másik tisztnek a számadásai. Azt, hogy az 1679. évről kimutatható 36,885 frt bevétel és 36,485 frt kiadás a főbírói pénztárnak csupán az esztendő
287*
két első harmadában elért forgalmát jelenti, először is azért állítjuk, .mert a számvizsgáló jegyzőkönyv maga mondja: „Anno Domini 1679. ..Nemzetes Tiszteletes Munkácsi István uram, Debreczen városának Főó r á j á n a k ö kegyelmének tisztirül való számadása ö kegyelme hólta után Nemzetes Tiszteletes Pataki Pál uram ő kglme által" ; — Munkácsi pedig az 1678—79. évi tanácsi jegyzőkönyv elején a senatorok névsorában látható feljegyzés szerint szept. 3-án halt meg. Másodszor a számadó tisztek, akik egész évi kezelésről felelnek, , ugyanazon esztendőben a Munkácsi István által bevett 36,885 frtnál jóval többet szolgáltattak be a főbíró és helyettesítő utódjá kezébe. Ez a többlet 5374 frtot tesz s kétségen kívül ez összegnek arányában ' nagyobbnak kell lenni 36,485 frtnál a főbírói kiadásnak is. . Miután, a számvizsgálati jegyzékek a főbírói számadásoknak részleteit nem, csak a végösszegeit tartották emlékezetben, magunknak kell megpróbálni, hogy kifejtsük: egy-egy évben mennyire rúgott a számadó tisztek által a szolgálatban lévő főbiró kezelésébe adott bevételi feleslegek és hátralékok összege? A számítást egyedül azon évekre nézve tehetjük meg, amelyekről egészen teljes, vagyis valamennyi számadó tiszt bevételeit és kiadásait tartalmazó, legalább is kevésbé hiányos számadások maradtak fenn. Ezekből állapíthatjuk meg, hogy a. folyó vagy következő években mennyit administráltak az épen szolgálatban lévő főbírónak. Még így is 1677. éven kezdvén a kiszámítást, nem állhatunk jót pontos adatok felől. Hiszen a hiányzó 1674. és 1675. évi sziámadásokban is lehetnek hátralékok, amelyek 1677. után folytak be. E; bonczoló müvelet alapján a következő eredményt kapjuk : Fö b í r á k n a k
;
folyó-
és
1677 11 frt
Eskütt bírák adókb. Bormérésböl ...
16795 7766
előző
évi
frt ' dr. I1 frt
—
1513
—
dr. 1 frt
dr.
dr.
907 01
1122 31
1233 52
12
168 14
533 11
381 35
—
459 21
396 23
443 27
2021 77
2222 58
1702 64
703 83
718
Égett borból
494
491
508
—
—
1953 50
1854 71
2120 01
818 49
972 04
769 15
857
73
746 26
699
168
—
?
—
frt
1341 33
307 56
Egyházfiak
frt
13511 37 II 23886 36 I 17840 89 18265 26 20862 72
Sermérésből
pjuszták béréből ...
dr.
1682
1681
17 15514 22 Ii 10975 47 1111885 13 14194 13 11264 80
Ház- és boldbérekb. Γ 1442 56
Vásárpénzböl
beszolgáltattak
168CI
1679
1678 dr.
tisztek
—
Előző évi főbiró ... 1•1 152 31
14 84 190 35 j 1
—
238 18 1
400 03 1
—
937 20
? ?
—
—
175 06
Összesen ._.. |I 29729 59 I 35368 36 141255 62 I 34707 1 9 1 ¡38417 02 I 36066U
se
288*
Az ekként felderített beszolgáltatások és a főbírói számadásokban szereplő bevételek között mutatkozó különbözetek fejezik ki azon jövedelmek mennyiségét, amelyek a számadó tisztek kikerülésével közvetlenül a főbíróhoz jutottak. A főbíró ezzel a különbözettel kezelt nagyobb összeget a különféle bíráktól és felügyelőktől átvett hasznoknál A különbözet 1677-ben = 3õ,78õ-29 — 29,729 59 = 605570 frt. 1678-ban = 37,718-96 — 35,36836 = 2350-60 „ 1679-ben == ? — 41,255-62 = ? 1680-ban = 40,18326 — 34,707'91 = 5475"35 , 1681-ben = 41,285-51 — 38,417 02 = 286749 „ 1682-ben = 44,867-19 - - 36,066-36 = 8800-83 „ E különbözetek úgy is tekinthetők, mint a város rendkívüli bevételei, amelyek túlnyomó'ag cselekvő követelésekből, előző évi hátralékokból alakulnak. Ha már most ezeket hozzáadjuk a számvizsgálási jegyzőkönyvekből megállapítható bevételekhez, a főbírói számadásokban látható kiadásokat pedig a tisztek által teljesített költségekhez: úgy véljük, hogy elég pontosan összeállíthatjuk Debreczen város néhány évi zárószámadását. íme itt következik: В e ν é t e 1 Kezelési ágak
Előírás
Eredmény
b-'ngedmények, leirá-
hűti'álékok frt 32800 1676. Adók Bormérés ... 68819 1636 Házak, boltok Sermérés 658 386 Egettbormérés Vásárpénz 1324 Egyházfiak „_ 285 Puszták ... 1101 107012 Összesen
dr.
frt
29945 65842 1550 658 — 3*6 1324 28 198 82 1 1091 24 I 100996 05 76 60 73
•
1677. Adók „_ 30600 67 27895 Bormérés ... 80294 62 76123 1964 73 1925 Házak, boltok 435 66 406 Sermérés ... 500 — 486 Egettbormérés 1953 50 1953 Vásárpénz 303 90 275 Egyházfiak ... Puszták . . . 861 47 1 84? Összesen ... 116914 55 I109914 Rendkivülj| 6055 • 1 ! 115969
dr.
frt
16 12 17 73
2864 89 2977 6* 86 53 —
—
—
—
—
—
—
—
37 72 27
dr.
К i a d á s Költségek Tavalyi és Cselekvő és vásár- idei bírónak beadtak hátrálékok lások
frt
dr.
12916 60191 534 114 6
55 97 07 40
—
— —
198 387 74349 36110 110459
37 40 66 31 97
22 . 2705 45 11113 48 4 71 14 60452 73 39 — 411 93 28 73 136 — 14 — 6 — — — 50 61 • 28 04 275 53 13 94 159 — 7000 30 81554 70 Főbírónál 35594 70II ι 11714У
05 52 50 30
86 91 10 — 6015 97 Főbírónál
— —
61 88 86 94 80
frt 17028 5649 1015 544 382 1324 —
frt
61 92 10 33
283 56 2977 64 62 53
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
3410 64
17 96 16 63
244 24 4141 14 —
—
28 73 14 —
—
50 —
687 65 29270 07
—
86 91
—
704 32 26648 28
16782 7582 1513 270 480 1953
dr.
dr.
.
—
—
28 04 2 34 4485 49
289*
В e v é t e 1 Kezelési ágak
Előírás frt
dr.
EngedméleíráEredmény nyek, sok és hátralékok
frt
dr.
frt
dr.
К i a d á s Költségek Tavalyi és Cselekvő és vásár- idei bírónak beadtak hátrálékok lások frt
1678. Adók .„ 30085 15 26588 84 3496 34 11408 Bormérés ... 99458 39 96680 01 2778 38 77120 Házak,· boltok 1883 66 1838 16 45 50 318 • Sermérés ... 1244 — 1241 — 3 512 — — E.-ettbormérés 500 — 500 — 6 — — — Vásárpénz 1854 71 1854 71 Egyházfiak 233 17 198 61 24 56 198 Puszták 1174 13 1120 53 f.3 60 148 Összesen ... 136433 24 130021 86 6411 38 80711 2350 60 Főbírónál 37480 Rendkívüli 132372 46 127193 ;
1679. Adók... 28090 80 24261 Bormérés ... 118041 19 112688 Há/ak, boltok 1854 03 1838 Sermérés 855 55 818 500 — Égeltbormérés 500 Vásárpénz ... 2120 01 2120 Egyházfiak 975 71 974 Puszták 1215 34 1084 Összesen ... 153652 63 144286
32 15 99 97
3829 5353 15 36
—
—
—
—
—
01 90 50 84
48 04 04 58
12405 88527 507 127
. . . .28616 60 26035 94904 04 92546 Bormérés Házak, boltok 2107 66 2040 • Sermérés . 716 82 636 Égettbormérés 450 — 449 Vásárpénz ... 2222 58 2222 ? — — Egyházfiak ... Puszták 808 21 749 Összesen 129825 91 124 680 2867 Rendkívüli 127547
···
86 47 16 19 —
61 49 78 78 56 95 14 66 45 —
—
-
81 113 90 130 84 203 19 9365 79 101890 99 ? —
23612 78 21532 91 1680. Adók 2079 87 10843 Bormérés .._. 89627 76 86632 17 2995 59 70857 ..Házak, boltok 2009 27 1990 47 18 80 1082 Sermérés ... 598 50 . 573 50 25 — 376 Égettborniérés 500 — 489 09 10 91 29 — — 2222 77 22:2 87 • Vásárpénz 211 — — Egyházfiak 466 31 466 31 426 Puszták 1215 34 977 02 238 32 175 Összesen ... 120452 73 114884 24 53t>8 49 84002 Rendkívüli 5475 35 Főbírónál 39246 Ш 3 5 9 59 123'.'48
1681. A d ó k
dr
33 67 87 07 46 58
2581 2357 66 80 —
27 37 79 75 54
—
—
—
—
—
12371 71445 548 136 53 —
?
28 58 83 64 36 5145 55 84618 49 Főbírónál 41 110 85 1257^9
07 27 58 45 88 —
37 4« 05 06 11
17 14 56 45 — — —
60 90 45 35
frt 15170 19559 1520 727 496 1854 —
dr.
frt
98 54
335 —— 2778 38 39 503
—
83 71 —
972 04 40310 10
11855 24161 1331 691 496 2120 851 881 42377
47 Ol 33 12
10 .89 15774 907 197 459 2011 39 801 30881
84 93 Ol 05 21 77 94 26 31
13664 21101 1492 499 396 2222
16 55 31 62 23 58
—
Ol —
31 25
—
684 78 40061 23
34 5& 35 85 3226 29
524 5353 15 4 —
4S 04 04. 58
.
81 60 96 5958 91 —
131 2553 18 25 10 —
36 40 80 91 ; —i
—
123 35 2862 82
55 2304 57 SO —
Ol 24 64 75 23
—
.—
—
—
46 83 2544 70
'
í'zdaságtörténelmi Szemle 1904.
dr.
19
290*
K i a d á s
B e v é t e l . Kezelési ágak
Előírás frt
dr.
Engedmé- KöltségekII T a v a l y i é s Cselekvő leírá- e s v á s á r - idei biróEredmény nyek, sok és hátralékok lások nak beadtak hátralékok
frt
dr.
frt
dr.
1682. Adók 2 6 0 3 5 62 24442 18 1593 4 4 9 0 5 1 5 0 9 88021 36 Bormérés 2 4 9 4 78 2156 59 Házak, boltok 2117 97 38 62 6 2 9 74 20 Sermérés ... 629 54 •450 73 Égettbormérés 4 4 9 27 1778 6 4 Vásár'pénz' — 1778 64 Egyházfiak ... 342 4 2 349 42 6 82 ? ? . Puszták Összesen,... 121915 10 111781 56 4134 54 Rendki vüli 8800 83 Főbiró nál 126582 39
1
dr.
dr.
frt
24 82 05 60 07 64
8 3 .03 2494 73 27 52 20
8 2 5 1 9 4 4 II 3 5 2 6 2 5 2 44862 93
2612 3 0
frt
dr.||
04 54 02 34 — — 342 6 0
13329 68024 487 329 6
frt 11113 19993 1630 300 443 1778 —
6 82
127182 37
Ime egy nagy magyar városnak, az országban talán a legnépesebb városnak két és egy negyed század előtt lefolyt néhány évről összeállított házi pénztári záró számadása. Olyan időből, amikor a manapságitól" több tekintetben elütő feladatokat ál'ított a kor szelleme és igénye a városok elibe é s a mikor sokkal korlátoltabb számú jövedelmi források felett rendelkezett a városi hatóság. Debreczen budgetje közvetlenül a török uralom megtörése előtt 100—150 ezer magyar frt között váltakozik. Hasonló népességű városaink ma sem igen élnek ennél nagyobb költségvetéssel. Csakhogy a mult és jelen között mégis igeii nehéz az összehasonlítás. Sőt igazságosan alig alkalmazható. Hiszen 1€F50 után egy magyar forint vásárló képessége ötször-hatszor annyi x
) E táblázatra nézve tájékozásul megkell jegyeznünk a következőket: 1. Az 1677. évi számadásnál mutatkozó kiadási többletre magok a számadó tisztek is rámutatnak. Ugyanis a városházi borbírák megmondják, hogy ö nálok 852 frt túlki'adás merült fel. Azonban helyesen 882 frt volt a túlkiadás, sőt 30 frt rosz pénzzel együtt 912 frira növekszik az. Hogy pedig a valóságos, bevétel és kiadás végösszegei között mégis 1180 frt 10 d. különbség mutatkozik : valószínű magyará- 1 zatát annak azzal adhatjuk, hogy az 1677. évi főbíró 1675, 1674, esetleg korábbi évekről is szedhetett be bátrálékot, de azoknak mennyiségét mi nem ismervén, — a méglévő számadások alapján kiszámítható 6055 frt rendkívüli bevételhez hozzá neto adhattuk. 2. Az 1679. évi zárszámadást csonkán hagytuk, miután az ismeretes főbírói számadás az évnek csak 8 hónapjára terjed, amit annyival inkább sajnálhatunk, — mert az ezen évi két főbíró pénzkezelésének eredménye birtokában, 1679-ről közel másfélszázezer frt bevételt tudnánk felmutatni. 3. Épen így csonkák az 1676'., 1681. és 1682. évi zárszámadások. Az első azért, mert ennél sem állott módunkban a hátrálékokbót befolyt jövedelmet kiszámítani. A második és harmadik év zárószámadása pedig az egyházfiak, illetőleg a puszták inspektori számadásainak elveszése miatt maradt csonkán.
291
'volt, mint a forgalomból nem régen kiszorult osztrák értékű forintnak. 1 ) .Úgyhogy ehhez képest mai pénzértékben kifejezve az igen kedvező •eredménynyel záródott 1678-ik évben Debjeczen bevétele, az egy millió kétszázezer koronát is meghaladta volna. Másik körülmény,. amely «majdnem kizárja az összehasonlítást, az, hogy régen mindenféle közadók a városi háztartás bevételei és kiadásai között szerepelnek; valamint az üzleti vállalatnak tekinthelő bormér,és összes nyers bevételei •és kiadásai beillesztettek a városi számadásba. Ellenben a tekintélyes •összeget képviselő terménybeli jövedelmek, és kiadások pénzértéke nincs 1> e véve azokba ; söt ezt az értéket hozzávetőlegesen sem .állapíthatjuk meg. Az adókat és a borosembereket illető kiadások nélkül körülbelül •egy nejgyed részre zsugorodik össze a szorosabb értelemben vehető régi városi költségvetés ; ez pedig számszerint kifejezve nem több 20—30 ezer magyar forintnál. A közölt számadások áttekintésénél azt is észrevehetjük, hogy egyik év hiánynyal, a másik, fölösleggel végződött. A kimutatható hiány: 1677-ben 1680-ban 1682-ben Összesen
1180 2888 599 4669
frt „ '„ frt
70 d. 52 „ 98,, 20 d. Ellenben fölösleg látszik
1678-ban 1681-ben Összesen
5178 „ 90 „ 1818 „ 50 „ 6997 frt 40 d.
Nagyon valószínű, hogy 1679-ben sem volt deficzitje a város házi pénztárának. Könnyeri hiány merült fel, ha év vége felé kellett a városnak' előre nem látható rendkívüli költségeket teljesíteni, amikor is ugyanabban az esztendőben már nem volt idö az e végből felvetett adó beszedésére, se pénztári fölösleg nem állott rendelkezésre. Igen sok függött a bortérméá' mennyiségétől és kelendőségétől. Az egyensúlyra befolyással "volt'a "hátrálékok befizetése is. Egy-egy bő esztendő helyrepótolhatta két-három esztendőnek vesztéségét is. Ámdíe a kornak végén már csupa sovány évek követték egymást. Zárószavak. A véghez értünk. Munkánk tárgyát a legválságosabb időszakból merítettük;* amelyet Debreczen város lakossága valaha keresztül élt*. E három évtized rettentő katasztrófáihoz foghatók előtte János Zsig-' Acsádi J : Közgazdasági állapotaink a XVI—XVII. században. 19*
292*
mond, majd Báthori Zsigmond fejedelemsége alatt, — utánna pedig a XVIII. évszáz első és második tíz esztendejében zudultak Debreczenre^ Az ország siralmas, gyászos sorsából, amely Lipót hosszú uralkodása éveiben érte a magyar nemzetet, bőven kivette részét Debreczen is. Török és német hatalom, mint két malomkő őrölte a virágzó magyar város erejét. A felső malomkő a német volt. Debreczen lörténete valósággal kisebb alakú kiadása Magyarország ugyanezen korszakbeli szenvedéseinek. Benne a nemzet végső romlásnak induló állapotját szemlélhetjük. Mert a török hódítás terjeszkedésének, a versengő fejedelmek belső háborúinak, Lipót alkotmányellenes, jogot és szabadságot üldözőkormányzásának, a vérig keserített bujdosó magyarországiak fegyveres mozgalmainak káros, veszedelmes, elernyesztő és romboló következményeit egyformán érezte és megsínylette a város népe. Ama dicsőség is, hogy a keresztyén fegyverek összetörték a török-uralmat és járma, alól felszabadították Magyarországot, inkább szomorúságra mint örömre indíthatták. Hiszen Lipót seregeinek diadalai koldusbotra jutta·ó terheket kövételtek tőle, csakhamar kénytelen lévén tapasztalni, hogy a német urasága rosszabb mint a töröké. A félholdas zászlót lengető váradi bástyák köveihez és palánkfáihoz a debreczeni polgároknak temérdek verejtéke tapadt. A szultáni kincstartók Várad és Eger muzulmán őrsége számára harmincz év alatt csupán rendes adó fejében 300,000 tallért, közel hatszázezer magyar frtot vittek ki Debreczenböl. Két nagy hadjáratban — 1664. és 1683: — előszámlálhatatlan költséggel és kibeszélhetetlen szenvedések között keilett nagy vezéri seregek után Érsekújvár és Győr felé élést szállítaniok a Debreczenieknek. Rettegett tatárhadak is kétszer — 1681. és 1690 — élték ki őket, utoljára telhetetlen módon meg is. sarczolták. Barcsay Ákos vetélytársa Kemény'János nyúzó fosztó .gyülevész, bandák szabad prédájává engedte Dehreczent. Táborba szálló Apafinak serégét három egymás után következő .évben — 1681—82 - 83. — élei- ezi, .míg hadi teltek színhelyére vonul el közelében az erdélyi had. A bujdosó magyarság hol kisebb, hol nagyobb részének tíz éven keresztül Debreczen ad szállást; olykor kenyeret is. Miként Rákóczi Ferencz idejében, — most is Debreczen a nemzeti mozgalom. egyik legfontosabb élelmező és hadfelszerelő helye. És háromszor ismétlődik a történelemben, hogy az elnyomott szabadság hősei a védelem ésellenállás szervezésénél Debreczenre támaszkodnak. Először ez a bujdosók. korában történik. A városnak eddigelé kevéssé méltatott eme szerepét a császár, a szultán, a fejedelem és a bujdosók diplomatiája. is_,elég sürün emlegeti és e szerepnek tagadhatatlanul tetemes ; anyagi ! hasznát vette az iparos és kereskedő polgárság. De ugyanazért keser-
293*
Reseti meg is lakoltatták a: lâbanczok- legfőbbképen pedig 'Strássóldó, Strassoldónál is embertelenebbtii- .Carafa.Mert- az eperjesi 4ó.héíV:ukét rendbeli exeeutiója. végzetes, szerencsétlenség Debreczenre nézve. Amit a zsaroló mozlim államrendszer, amit nagy elemi csapások, pestis és tűzvész sem tehettek meg:, azt maga után vonta Carafa járása:meg:· a királyi porczióztatásoknak .reá következő sora. Utánna' ;és miatta csaknem felényire ölyadt le. a< :város lakossága ; házainak java része elpusztult; ipara^. ,kereskedelme, állattenyésztése . aláhanyatlótt;- az egykori jólétet szegénység ¡ váltotta: fel ; vagyonos polgárai; földönfutókkáy-koldusokká leitek. Tizennyolcz év multán sok becses támogatást nyer •ugya'n' a nagy szabadságharcé· Debreczentöl. De mennyivel hatalmasabb erővel csatiakozhatik a Rákóczinak hódoló városi tanács a kibontott nemzeti zászlóhoz, ha Carafa meg.nem akasztja, sőt évtizedekre vissza nem veti a debreczeni keresztyén respublikának örvendetesen! ifejlődő szellemi és gazdasági. tevékenységét. - л . :· : >.·· Debreczen történelmi jelentőségét pedig épen ez a tevékenység alkotja! Minél kevesebb, értéket, tulajdonítottak ennek az egykorú államférfi aky;annál < nagyobb: érdem illeti meg Debreczen magyar polgárait •azért,; hogy jmajdnem. önmagukra hagyatva, - mostoha viszonyokaközött is az ország szellemi és gazdasági életének1 elsőrangú góczpontjává tudták emelni^ -„mezőben -épült,- erős kerítés nélkül való, csak engedelmességhez ragaszkodó" városukat. 1 ) Mindenesetre fölér az akkora dicső-' séggel, amennyi bástyákkal, tornyokkal megerősített, hadászatilag fontos feladatra hivatott egynémely városka nevéhez, fűződik. v. ·; •Debreczen némcsak jelentőségét- de fenmaradását, ha emberi intézmények befolyásáról szólhatunk, — a rombolás .és pusztulás ; ama századának fergetegei között, ipari'' és keréskedelmi tévékehységénék •köszönheti. Élénk ipar, messze kiterjeszkedő kereskedelem segítségével tudtak tekintélyes vagyont szerezni polgára^ — ez által ! jutották ai*ány: lag nagy jólétre. Vagyon!osságük míg egyfelől megszilárdította lelkikben a szülőföld szeretetét, az! öröklött'vagy szerzett családi tűzhelyhez Való mélységes^ ragaszkodást, — másfelől megadta nékik az arra való képességet is,v hogy á város sajátságos> közjogi helyzetéből vállaikra ¿zákadt igen súlyos igát hordozhassák'. A szülőföldnek és családi ; tűzhelynek minden szorongó félelmet legyőző' tíágy. ezeretete, párosulva Istenbe vetett rendülétien bizodalommal, nein engedte soha, még a legválságosabb veszedelaíék között sem,-hogy а hontalan bujdosásban kéressék H •életöknek megmaradását. ^ ϊ.·'...Γ* - · !) 'Az idézőjel közé tett'kifejezés a város "egykorú krónikásának Bartha Boldizsárnak szavai.
294*
Dőreség, haszontalan vér- és életpazarlás lett volna tőffik, liogykarddal kezökben kíséreljenek meg ideig-óráig tartó ellenállást. Ahogy megtudtak alkudni, vagy ahogy tőlük telt, igyekeztek inkább lecsillapítani az ellenséges indulatokat, élét venni a fenyegetésnek és boSzűnak.. Kényszerüségből mestereivé váltak igy a megalkuvás politikájának, mert ha élni akartak, nem állott elöltök más út és mód, csak a'€¡ : adom, ésa mint Bartha Boldizsár találóan mondja : „az engedelmességhez való ragaszkodás." Nemzedékek tapásztalata tanította meg Őket, hogy n*ellettök, a pusztában épült város mellett nem emeli fel védelemre fegyveres kezét seni Erdély és a török a német ellen ; sem a német a* török éllen. A város hősi védelméről, a polgárok vitézi telteiről ezért'nem. szól az ének. De az igazságos történetíró nem tagadja meg a magyar fajhoz; illő férfias bátorságot a kalmárkodó, mesterséget üző debreczeni polgártól sem, aki vagyona, élete, személyes szabadsága koczkáztatásával· járta keresztül-kasul a tolvajoktól, rablóktól ellepett or.-zágot.1) Áinde ha nem akarjuk is a régi debreczeni polgárság adom-mai; élő politikáját követendő példaképül állítani : lehetetlen volt mégis elhallgatnunk azt, mint a fenmaradás, mint a megélhetés egyik fontos, eszközét, amelyet az emberismerő debreczeniek is csak azért tudtak, sikeresen alkalmazni, mert ez az eszköz abban a korban különösen, nem tévesztette el a hatását. Feltűnő e sok nagy csapással járó korszakban a város külső terjeszkedése, birtokainak szaporodása. Csakhogy e terület-növekedés -kizárólag zálogbavétel útján történt és így a megvett földek birtoklása inkább ideiglenes jellegű, bár auctiók és a zálogidők kiterjesztése által' igyekezték azt a debreczeniek lehetőleg állandósítani. -Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ezeket a nemesi birtokokat nehezebb volt később megtarlani és megörökíteni, mint először megszerezni. E szerencsétlen korszak a törölt hódítás által vagyonukból kizavart urakat mintegy rákényszerítette feldúlt és elnéptelenedett birtokaik elzálogosítására, — a városra nézve pedig megkönnyítette a zjálog-szerz'ést. Maga Debreczen is másként alig, toképen állattenyésztés Mján hasznosította az elpusztult falvak határait. Láttuk, hogy e puszták, bár- 1680 körül több tartozott a városhoz, mint manapság, közvetlenül igén-kevés hasznot hajtottak ád házi pénztárnak. Jelentékenyebb volt ennél az a közjövedelem,, amely a vásári és kereskedelmi forgalomtól függött, minémüek az italmérésből, boltokból és vámokból szedett jövedelmek. Ha mélyebben *) Acsádi J : Magyarország Budavár visszafoglalása korában.
295*
vizsgáljuk a várossal szomszédos falvak elpusztulásának következményeit, — rá jövünk, hogy az Debreczenre nézve is kiszámíthatatlan kárt jelent és nincs ok arra, hogy bárki irigyelje tőlünk ezeket a pusztákat. Kétségtelen, hogy a város kulturális fejlődése, gazdasági virágzása intenzivebb, biztosabb és gyorsabb, vagyonosodása is erőteljesebb, ha körülötte minden falu megmarad, él és gyarapszik, amelyeket az első török hódítás ezen a vidéken talált.
Nem politikai történetet akartam irni. A czél városom gazdasági életének kutatása volt, a közjogi kapcsolat, a politikai viszonyok és különféle csapások következtében reá szakadt terhek megmérése és egybevetése saját.erőforrásaiyal, kereső és jövedelmező tényezőivel, főként a háztartás szempontjából, amely szempontból Debreczennek török uralom alatt való múltját még eddig más aligha tárgyalta Mondhatnám tehát, ho£y az útlörés nehézségeivel kellett mégküzdenem. Ezen nehézségek tegyék érthetővé e szerény tanulmány hibáit és fogyatkozásait'.
ADATOK. KASSÁI POLGÁROK BORADÓJA ASZALAI BORTERMÉSÜK UTÁN" 1610-BEN. .Szolgálatunkat irjuk Uraságtok η ak, Istentől ő szent felségétől Mvánunk Uraságtoknak minden lélki-testi jókat mind az Uraságtokhoz 4 tartozókkal· egyetemben.' > Uraságtok at kelleték megtalálnunk levelünk állal. · Nyilván vagyon 'Uraságtoknál minemű nagy fizetésben legyünk az pogányság miatt, kit csak Isten ő felsége tudna megszámlálni. Mivelhogy penig hátárunktól éö földünktől szintén ugy fizetünk,' mind szintért fejünktől, az miüémü fizetést mind mi magunkra, mind penig az vidékiekre rendeltünk az szőlő örökségtől, az Uraságtok dolgosa azt meg nem adta, hanem Uraságtokra halasztott felöle. Mi fejünk oltalmáért és megmaradásunkért fizetünk, Uraságtok penig az mi árnyékunk alatt birja az örökséget, ha minekünk maradásunk nem lehet, bizon Uraságtok sem bírhatja az örökséget; kívánjuk azért, minthogy egyéb vidékiek nem tartanak ellent r az fizetésben, Uraságtok se tartana. Söt az török azt mondja : hallod-e jámbor, ha ti elfuttok is, megveszem én az adót, mert az földet el nem vihetitek, valakin esik, vagy cassai emberen, vagy eperjesin vagy penig egyeben. Azért hogy uraságtok is nagyobb bátorsággal bírhassa az örökséget, azt az néhány pénzt, mely Uraságtoktól illenék, küldené meg. Hogy penig Uraságtok azt is megértse az az fizetés nem egyéb, hanem az két dézsmától tudni illik az kilenczedtől és tizedtől, az mennyi köböl bora marad az embernek, minden köböl bortól két-két pénz. Azt penig csak az vidékiektől vesszük, mert az mi magunk borától négy-négy pénzt veszünk. Isten tartsa meg Uraságtokat boldog állapotban. Azaloviae 14. octobris anno 1610. Azalay bírák és polgárok Uraságtoktól jó választ várunk. Kivül: Prudenti ас circumspect! vino Thomae Mezaros iudici primario liberae ac regiae civitatis Cassoviensis necnon iuratis civibus dominis nobis honorandis. (Kassa v. lot. 5398/36. sz. a.)
Közli : Kemény
Lajos.
ÁZ ECSEDI UDVARBÍRÓ ELLENI VIZSGÁLAT
UTASÍTÁSA .1610·
Instructio egregiis dominis Jóanhi Rayz sacrae caesáreae regiaeque majestatis regestratori camerae Scepusiensis et Nicolao Keczely, ejusdem sacrae ас regiae majestatís tricesematori Zathmariensi, ad inquirendum proyisórem Echediensem üeorgium Span expeditis data. Minthogy sok külömb külömb féle panaszok jöttek az ő fölsége •camorájára, az Echedi udvarbíró ellen, melyekből az jön ki, hogy ö fölségének káros szolgája, el akarván azért az ö fölsége kárát tartóztatnunk, ez inquisitiót instituáltuk az megnevezett udvarbíró ellen, annak gondviselést ö kegyelmekre bíztunk, elhivén azt, hogy ezen inquisitióban ökegyelmek hiven és igazán eljárnak. Elöször azért menjenek végére az udvarbíró körül, hány rendbeli persónák interteneáltattanak, és azoknak minémö fizetések lett légyön, és ha kevesebb személylyel nem érte volna-e be az ő fölsége szolgálatját, és az ő fölsége majorsági körül is az szerint tudakozzanak az személyek felül. Az instructiót ós urbariomöt előkérvén, az udvarbirótól, igen dilicenter examinálják meg az udvarbíró körül levő persónákat, a szerint a bírákat is, és egyéb rendbelieket, az kik tudják az dolgot, ha a szerint exigálta-e a jövedelmet, annál többet nem exigált-e. Mindazóta, hogy az ő fölsége szolgálatjában az udvarbiróságban beállott, minden esztendőben az minemő buza, és bor termett, azt az ó szokott helyére hozták, és rakták-e, alkalmas üdőben és ő fölsége kára nélkül. És az buza kalangya szám szerint, az bor hordó szám szerint, és annak itcze száma mennyi lőtt légyön, végire menjenek. Az ö fölsége jobbágyival magának az udvarbíró, vagy attyafiainak nem szántatott-e, és nem szolgáltatott-e. Mindenféle barmot, számszerint mennyit vött légyen kezében, azt mint s hogy szaporétotta, túróból, vajból, berenczebül mennyi hasznot szerzett, gondviseletlensége miatt azokban mennyi veszett légyen el, és ha maga barmát nem tartotta-e együtt az ö fölsége barmaival, az ő fölsége szénájával, abrakjával. Maga házához hogy nem hordatott-e vajat, mézet, bort, búzát, és egyéb efélét, ki ő fölségéé volt volna. Csépletésnek, méretésnek idein és szüretnek, s dézsmálásnak idején maga jelen volt-e, tartott-e, hol maga jelen nem lehetett, hütös embereket, kik az ö fölsége jövedelmére szorgalmatos gondot viseltek volna. Az városokon, és falukon árultatott-e bort az korcsmákon, és az pénzen vett boroknak lucruma volt-e és mennyi.
.298
Másoknak barátságért, vagy fizetésért nem hagyott-e az ö fölsége korcsmáján bort árulni. Az mészárszékban árultatott-e húst, ö fölsége számára, avagy másoknak barátságért nem engedte-e az mészárszéknek jövedelmét. Birságlásokkal, és egyéb insolita exactiókkal nem bántotta-e az ő fölsége jobbágyit. Az mi egyéb dolog lészen, kit ez instructiónkban bé nem irtunk, hanem azok az occasióval occurrálnak, azokat bíztuk az ö kegyelmek discretiójára és gondviselésére. Datum Casso viae 20 septembris, anno 1615. Eredeti : Orsz. Lev. „Instnictiones.-
Közli:
Dr. Kárffy
Ódon.
A GSEPREGI SZABOCZÉH CSALAFINTASÁGA. Egy okmány 1672-ből.
Mi Szentgyörgyi Horváth János Nemes Vas Vármegyének egyik Fö Szolga Birája, item Kemenes alatt Dömölkön lakozó Dömölky András és nemes és szabad-Kőszegh királyi városának hütes nótáriusa'Ujváry András recognoscáljuk per praesentes, hogy minek utánna az előtt váló üdők és Esztendők tájibán'az Csepreghi Szabó Czéh contra antiqua et usu roborata Privilegia (a régi és gyakorlat által megerősített szabadalmai ellenére) emiétett Kőszegh Városában lévő Böesöletes Szábó •Mester Embereket, hasonló képen Szpmbatheliek t, Pápaiakat,-'Óváriakat és Sárvári Böesöletes Czéhbeli Szabó Mestereket.bizonios néző pénzzel avagy magoktól absusive (visszaélőleg.) kigondolt vulgo ;Saor géldt (Schäuergeld) azon csepreghi Sza.bók contubernaliter «kezdették volna háborgatni és terhelni az magok privatum commodumjöknak (privát hasznuknak) előbb mozdítására. Akkor meg találván,az meg írt injurialu.s emiétett tízéhek közönségesen néhai Gróff Nádasdy Ferencz Űr Ö Ngát, úgy mint akkor Judex Curiae és Fő íspány U.rat, mint azon Csepreghi Szabók akkorbeli örökös és földes Urokat és eleiben terjesztették ö Ngának az csepreghi szabóknak ebbeli excessusoknt, 'hogy noha azon Czéhek az hel pénzt az közönséges Vásároknak idején megadják, mind az által ezen kívül külömben azon Csepreghi Szabó Czéh az magok privátom javait néző pénzt tíz tíz pénzt extorqueálnak (kicsikarnak) minden Vásárra jött idegen Szabó Mesteren, az ki árulna az Vásáron. Melyet értvén akkor emiétett Gróf Úr, azon Kőszeghi, Szombatheli, Pápai, Óvári és Sárvári Szabó Czéheknek instantiájára bizonyos terminust és napot praefigált. Ö Nga mind az két félnek (mivel más helységbeli Szabók is az közönséges Vásáiokon Csepreghi Szabókra nézve ezen abusust akarták praetendálni. azoknak is megcsúfolására) ; úgy mint az Ezer hatszáz hatvan Esztendőben eset és el múlt Pünküsd hetfün, hogy akkór auditis utrinque partibus (mindkét fél meghalgatásával) ezen dolog . . finaliter decidáltassék (végleg elintéztessék). Mely Terminuson az emiétett két parsok compereálván ö Nga. ezen differentiák decisiójára deputált minket, hogy meg halgatván mind az két félt. kőztök^való controversiájok eligazodnék, kihez képest ugyan akkor ott Sárvárott az Ö Nga commissiójából elő vössük és uhro citroque revideáltuk azon két fél controversiáját, producálván az Injuriata fél bizonyos Sárvári Úr Széken való Törvényes decisióját ezen dolognak («ζ melyben ezen nézőpénz jndicaliter talláltatott) és más Jnstrumentumokat is. Ellenben az Csepreghi Szabó Czéh is említett néhai Judex Curiae úr nekik adott Indult.umát és pöcsé-
JOO tes subscribált articulussit melyeket mi megolvasván és summálván, az panaszló Czéhek productumát találtuk helyesnek. Az Csepreghi Szabó Czéh productumában penig derék fogyatkozást tapasztaltunk, mivel az néhai Grófi Úr Ő Mga genuine kiadott, subscribált és meg pöcsétölt Articulussi köziben más idegen iratból áiló beenyvezett toldozott és foltozott clausulát tapasztaltunk evidenter, mely clausula éppen ezen praetensa néző pénz végett per fraudem (csalfasé ggal) volt az Csepreghi Szabó Czéh Articulussi közö inserálva (beszúrva) és magános chartán beenyvezve,: mely dolgot; meg írt¡'Jttdex Curiae Úrnak Ö Ngának ugyanakkor Pünkösd hetfün (nem ,,акагуад mi magunkra vönni azon dolgot ultimato) maga eleiben terjcsztöttünk és Ö Nga az dolgot meg értvén, kivette azon...Csepreghi-.: Szabók.; ArtiçuluçsLt. çs^bele tekintvén az/felebb irt "'dglosá- a ñ n e x ^ t . ' . é s . k é t e l e m n e к xecognòscátván, s'ze/nünk.látttó^ yán az Csepreghi " . a k k o r i . I s p á n n á ^ . .az jelen volt (és na èlVnë(n;.fe!è.dte ;уо1па^ -yasdinyeySándor,. s Yice Jsp.áoy úr ls.adstályán);.Aragovics*Jínos/az Csepreghi Szabódnak az r: Ládájq^at hazamenvén mindjárt vegyed..,e.i )és.;pöcsétöld , be r :ezen,.álnok^ágpkérjt. Mely dolgok akkor -így. lévén, es^az, parsalp4s .eloszolván,* т'пД; е?екпек nagyobb hitelére és.bizónságáiaVádjuk;. ezen; kezünk ijcásáyal .és pöcsér tünkkel megerősített ·'^ést]monià^--,i΀(yèlûaket,,,az : .gyakran. megnevezett KôszeghÇ Çzo.mbatheli,.Pápai, ÓVári <ãs· Sárvári,.Szabó .^Czéhbeli Böcsüt íétes Mestereknek prÖ,f^tura Ju,rium.circa cß-iitela necess;açias (mint jövendöf beli jogaik megvédésévé szükségeseket). Datum ¡in Öppido Szon^atheLj ídie 4 April 1B72. Jöhí.V.Horváth; dç..Szentgyörgy Judex „.Cottus, Castmferrei, Andreas Dömöllíy.fde Felső, pöm.ölk, Andreas Ujváry Jur.,Notar. Lib.' 'éf Regiaé Civitatis Köszöghiensis·.• .¡ ····'·. ,
·.:' .Μ (Országos· levéltár Kamarái,levelek 1670—1679. M. csomó).
:.
,: Ν
_i
• πτ-. w;·. :
;RI,
...·
.' ·::"
..
л·-
'.
.'
.V , . , . K Ö Z Ű :
.··:·
' ·:-: · :' ' · ' : ν
· .
MuuMS . _
,···:ι:
]
iaszu.. ·. ·,; <<···: "•'
:·.. >¡.V;: г·:·.! J .. -/¡¿.ι l·.·.^ . · .-' '-i.·:'.. ·.·:·':·. • '·•••' .;··•:.; !.: f ' · -i! vr ί .'·' ·" :· . · t. f¿ .ν/.ν я;' á r i ίί'·:'; л ; :·.. ' .-:· ' ' ' . .. -": :··.''• ; ;. · . J ./ , - ' - , . :·: ì. • ' " •! ì •г.? ;:·1'·. "··• · . : M f f¿ú L !:•->; . · ··.:!'·' ' '· · : S V : ·,. г ; . . · ·; \ . :: :·· · - ' · "ν ' • . · i. - Ml. • .ί ν;·.ν· ; ; ''Ά . ' . ; ',M •':··· • · ? ' : ' Γ. ¡ : '· : "M : ··?.'·• У'/: 'У ·· fi. ·· • ' · . · : ·:·.· rf'--ì " · ' « ;·!.:·.Γ'· ':.· • . .·»·.:. I 1 ' : • ••'. r ..:::. ло · ·:1/;·.: ;н·/·;· ·• : ·4·: ; ' : - . » . - . . ' ; • ' . ' » ' i - ivi .1 .:··>, ' i..1 • Л ^ r: .. '&·,•,.•: . г •.. ί ::· ,ν .' f ; . •·. ;·:· · '-.г.•' =·-;>. .'ι ·»' feu- ··. ·•··. • · · · . · · ' ·' vi. r .^ : ·; - , \ ; ^ ; •: - ·:·. Д· ' "i i' .'
**
·•': 'i I ·-•. · : 1 : í ¡:! .
¡
.>,;-!-!•;
'. i •
i· ' :
ESZTERHÁZY PÁL GRÓF UTASÍTÁSA DUNÁNTÚLI JAVAINAK PRAEFEKTUSÁHOZ. :
1678. J mo.
Elsőben is mindeneknek fölötte szükséges lévén az isteni félelem, • azért előtte : viselje jószágink praefectusa, s az igaz catholica religióban maradván maga is, szorgalmatosan reá vigyázzon arra is, hogy minden alatta valói azon hitben maradjanak s mást azon kivül senkit se szenvedjen.2.
Mivel minden Dunán innét lévő jószágainkat kezére bíztam, szükség, hogy minden jószágbeli szolgák utánnunk tőle függjenek. Számadásukat szorgalmatossan bé vegye, s ha perceptiókban bocsátkozik, azokrul számot adjon s a többi szolgák számadási! ul is bennünket informáljon, jövedelmünkre szorgalmatos gondot viselvén, azon jövedelmet minden uton s módon szaporítsa a hol lehet gazdálkodással s más industriával. Ugy a várakra s más állapotokra is, ugy a bécsi s pozsonyi házakra is, kik Fraknóhoz valók, szorgalmatos gondjok legyen. Hasznos \ kereskedéseket is számunkra indítson s tisztviselőinkkel együtt adlaborál- ] jon, hogy azzal is jövedelmünket szaporíthassa. « 3. Mivel ezen 1678. esztendőre a fr aknai'és kismartoni jószágban mindennemű commissiók az ö nevére irattattanak és erigáltattanak, azért, azon és más commissiónk szerint is nem ő mint práefeclus, hanem a ·> t'sztek, a kikre a commissiók fognak szóllani, tartozzanak számot adni. AccedálvJn az is, hogy eddigien a fraknai és kismartoni jószáginkban ő neki adtanak számot a tisztek, viszont generaliter minekünk ő adott : tehát eddigien való szokás szerént a restantiákat administráltassa, fogyatkozás nélkül, vélek együtt., j-'Y ' 4. · : ' Ha valamely 1 tisztviselő szófogadatlan volna, arról tudósítson bennünket s assistentiäval leszünk hozzája; az alsó tiszteket pedig, a hol szükségesnek látja, változtathatja, tudósítván bennünket is felőle, kárunkat minden módon távoltartván.
302 5.
Tudni köll azt is, hogy ha Isten jó voltábul több jószágink találnának a Dunán innét lenni, azok is a többivel együtt alatta legyenek, s azokrul is gondot viseljen hasonlóképpen. 6.
Egy szóval valahol kárunkat látja azt távoztatván, -a hol pedig hasznunkat látja elkövetvén, vigyázzon szorg'almátossan, úgy hogy gondviseletlensége miatt ne legyen fogyatkozás szolgálatunkban. À törvényes dolgokban arra rendeltetett embereinkkel egyetértvén, bennünket is tudósítson a dolgokrul. 7. Az interesekre is szorgalmatos gondja legyen,· hogy annak a "terminussán,;úgy,:az· árendákat is, megfizettesse, hogy a miatt kárt ne valljunk.· Hogy ha Amtbxú *) a commissióknák folyása szerint az intereseknek füzetése szokott terminusokon meg nem lehetne, ki r miatt hátra maradás is lenne a dologban, a második АтЫЪхп légyen segítsége.
Mivel oily szándékban vagyunk, hogy az adósságokbul lassanként kifejtödzünk,' azon vagyunk, hogy a fraknai, kismartoni, köpcsényг, -feketevári2) jövedelmeket-arra fordítsuk; a többiből elélhetünk. Ezeknek jövedelmét azért, hogy ha lehet, félre tegye, hogy az adósságokat füzethessük vele. Ezen szolgálatjára lészen azért készpénz füzetése négyszáz-forint. A Guérektül s Fertrágoktul taxa : szerint, a mint eddigien szokás volt, negyed része légyen számára a fraknai és kismartoni jószágokban osztozván felével az ott való számtartóink. Item, ezen jószágokban leendő bírságoknak negyed része, a lánsériakban pedig számtartóval együtt. Magának, valahová talál· menni, szabad asztala, a minthogy szolgáinak ételek, italok, lovaiknak abrak széna ; házához : Buza Cub. 29. Zab „ 49.' Bor .... ... ... ... csöbör 12. Hizlaló ártány ... ... ___ 2. Tehénhus... ... ... ... ... Librae 365. Gzindorfi sajt ... 15. я Só „ 50. Vaj Itcze 24. a 2
) Hivatal, pénztár. ) Az ausztriai Schwarczenbachot
érti.
303*
Gyertya __ ... Széna ... ... Fa ÁrpaMsa, köleskása, borsó, lencse,
Librae 65. Szekér 6. Öl 10. mindenik Gub : l / 2 .
Ezen készpénzbeli füzetésrül azért tartozik fraknai számtartónk contentálni, a többirűl pedig, kit házához rendeltünk, lánséri számtartónk adminisztrálja. Actum is .arce Köpcsényiensi, die 1. Januarii. Anno 1678. Comes Paulus Eszterházy mp. (P. H.) {Eredetije a kismartoni herczegi főlevéltárban : „Instructio pr(o Praefecto Bonorum Cis Danubianorum, Petro Stipsiçs data.")
Közli : dr. Merényi
Lajos.
AZ OZORAI URADALOM 1702-BEN. Esterházy Miklós herczeg ozorai uradalma, Tolnamegyében, Ozora község (Dorog és Döbrente puszták) határából ... ... Tamási (Fornád és Szent-Márton puszták) határából Kónyi (Medgyes és Ságh puszták) határából Majsa (Adorján, Bíród, Henye, Kistava, Kosba és Martincza puszta) határából Kecsege (Csollányos puszta) határából — Értény (Eledény puszta) határából ... Bedegh határából Tengőd (Gyánt és Nyári puszta) határából Paári határából ... — — — Nagyszokoly határából . . . Pinczehely határából Regöly határából Somogyban, Törökkopány határából ... területet, a veszprémmegyei Szilas-Balhás községhez tartozó Tóth és Sári pusztákon pedig
2,213 k. hold és
244 Q - ö l
5,382
116
959 169
19,038 7,675 114 1.507 1,649 3 36 3,123 1 1,100
1,197 25 1,091 1,066 875 96 1,046 213 1,229 135
5,760
1,260
összesen tehát 47,723 „ „ „ 5 D-öl területet foglal magában. Milyenek voltak e tekintélyes uradalom népességi és gazdasági viszonyai a török hódoltság fölszabadítása idején s a XVIII. század első éveiben : arról sivár képet rajzol Jeszenszky Istvánnak, herczeg Esterházy Pál nádor teljhatalmú kiküldöttjének, 1702. november havában felvett alábbi urbáriuma, melyet itt a kismartoni herczegi főlevéltár eredeti példányáról egész terjedelmében közlünk.1) Oppidum Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
Szigethi András ... Borbély István ... Bakonyi Jakab Kovács Mihály ...
2
6
2
6
ι
_
3
6
3 . —
2
2
2 - 2
4
1
Pinczehely. Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene) . . . 1 — 3 Vajda Péter Gerencsér Miklós 1 — 2 — — Szántó Mátyás ... 1 1 2 — Orbán Mihály
1
1 2 —
i) Urbárium bonorum Pinczehel, Ozora, Thamási et Koppány, per dominum Stephanum Jeszenszki, Suae Celsitudinis Palatinalis deputatimi pleripotentiarium, correctum et concinnatum. Anno Millesimo septingentesino secundo, Mense Novembri. Fase : X. No. 622. Reposit : 35.
305* Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene) Kaszir János... ... 4 — Szalai István... ... 4 —
Csurida Jakab ... Takács Mihály ... Csuka Imre ... ... Uri András ... Odor Péter Szentgyörgyi György Németh György . . . Palotai István... ... Baksai Mihály ... Kovács Balázs Cseh Tamás !.. . . . Kis István Sári Ferencz... ... Varga István ... Vaida Istvánné — Szűcs István Molnár Mátyás ... Tóth Benedek Szűcs Máté Varga Mihály.. Cseh István ... Vékény György ... Biró István ... Moises Mihály ... Juhász György ... Tóth János — ... Tóth Mihály Mészáros Pál... ... Bácsi György... ... Szőke Márton Pap János... ... — Majsai. Márton ... Szokoly Lukács ... Tóth György ... .. Rácz Illia ... Fonó János Kovács István ... Szokoly Márton ... Barovics Jakab ... Takács István ... Szabó Illia ...
2
2
4
—
2 —
2
—
4
—
2
—
6
—
2 — — 2 4 — 2
—
2
—
—
4 4
2
— 2
3
1
2
δ 2
.'-i 1 1 1
2 4
1
2
2 3
2
12 4 4
3 — —
6
3
6
2
2
—
—
2
4
—
1 1 1 10 1 4
8 5
1
2 2
1
5
1
2 2
2 3
1
3
Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene) Patai Mihály ... ... 2. —
Németh György ... Sütő János — ... Köszöl István... ... Szűcs György Nénvth János ... Sáfár Mihály... .... Nagy János ... ...' Saidl Bencze... . J Nyitrai Miklós ... Molnár Márton ... Szita Imre . . . ... Szabó Mihály Molnár Péter... ... Tóth Mihály ... ... Szőke Mátyás Soós Ferencz ... Nyulas István ... Mohai Benedek ... Kárászi Mátyás . . . Pőcz Mátyás Thamás Benedek... Takács Mihály ... Körösi Márton ... Mészáros Márton... Csismazia András Takács Ádám .„ Dukai György... Takács István Lakatos Ferencz.... Szabó István..л.__ Kis Jakab Takács Pál Körmendi Mihály... Nyitrai János Székely István . . . Béri Mihály Sipos György Szalai Péter Fazekas Péter. Jausz János... ...
4
—
4 4 4
— 1 —
2
—
—... ,~3 2 '— 2
—
2 2
— —
Summa: 101 212
62
1 162
Ezen Pinczehelyi várost, a várral együtt (a hol most a város szentegyháza vagyon), a török bírta és lakta. Minekutána pedig a köröszténység fegyvere által a török innen kiűzetett volna, legeslegelőször ezen helységet a ráczok szállották meg és sok ideig lakták; de ezek is a vármegye terhét el nem viselhetvén, és a sok jövőmenő hadak alkalmatlankodásit meg nem állhatván: elszéledtenek volt és pusztán hagyták a helyet. Azután ismét a méltóságos herczeg és magyarországi palatínus, fraknai örökös gróf Esterházy Pál uram, úgymint a helynek örökös földesura, kegyelmes protectiója alatt circa Annum 1695, a magyarok kezdték szállani. Ő Herczegsége, úgy mint földesúr, a magyar jusnak részérül a Gazdas>örténelmi Szemle 1904.
20
306*
megszállóknak három esztendeig való szabadságot adott volt, úgy, hogy a három esztendő eltelvén, a magyar részrül tartozzanak Ö Herczegségének készpénzt fizetni esztendőnként florenos 100 propter alia quae juri eidem Hungarico deserviunt officia. A Camera Aulica pediglen a jus turcicum (avagy a mint híják jus armorum) possessiót és dominiumot praetendálván e helyben; azon jussal a simontornyai harminczadosok által ezideig birta ezen helyt és ad normám aliorum locorutii juri armorum subjectorum minden héten minden marhás gázdátul marhával, és marhátlan gazdátul gyalog, egy-egy nap, azaz esztendeig ötvenkét napig való szolgálatot, vagy szolgálat helyett minden napnak szokott érdemes bérét, készpénzül, megkívánta és megvette. Ezen kivül azon jusnak erejével mindenből a kilenczedet. Ö Herczegsége is hasonlóképpen a magyar részről azon kilenczedet magának competálni praetendálta, és mind a két fél — kiki a maga jussát violentis etiam módis oltalmazta. Ö Herczegsége azonban a maga jussát (örököst pedig) a neoacquistica commissio előtt . producálván és nagy fönt megbizonyítván, és a commissió is az Ö Herczegsége jussát mind ezen Pinczehelyben és ahoz tartozandó pusztákban hasonlóképpen ozorai, tamási, koppányi és kaposvári ahoz tartozandó jószágokban confirmálván, approbálván : azután Ő Herczegsége respectu juris armorum a kamarával tractált, és azt nagy summa pénzzel az egész megirt jószágokbul ki fizette, úgy e jelen való 1702. die 8. Maji Fehérvárott per resignationem cameralem utroque jure absoluto apprehendálta. Ex praemissis kitetszik respectu juris proprietarii propter educillum, macellúm, molam et nonam, controversum, hogy 100 frtot vett az uraság, respectu juris armorum, és a kamarának a helység mit tartozott praestálni. Ö Herczegsége most könnyebbséget akarván szőrözni a lakosoknak: az ötvenkét napi munkát minden gazdának 6 forint arendában resoválta, a mely egy napi munka helyett teszen : 1IV2 pénz dietim való arendát. 1 ) Az uraságnak most itten semmi majorsága nincsen. Mindazáltal ha accidentaliter valami munka occurrálna és a városnak praestálni köllene : a mint Ö Herczegsége egy gazdának egy napi munkáját arendálta, hasonlóképpen egy napért annyit köllene az arendából defaleálni, az az egy nap d. : l l l / 2 · Ezen lakosok nem örökös jobbágyok. Arra nem is lépnek, mivel mindnyájan ki nemes ember, ki szabad legény közülök. Azért mindenikének, valamikor tetszeni fog, szabad lészen elmenni oly conditiókkal, ha hogy házát, földjét, rétjét, szőleit másnak eladván és maga helyett más külső lakost hagyna: eo in casu semmivel sem lészen adós az uraságnak; ha penig maga helyett a házába nem szálitana a ki ő helyette az uraságnak tartozó proventust meg nem adhatná : eo in casu, minthogy, három esztendeig minden adó nélkül - szabadon élte a földet, tartozik Ő Herczegsége tisztivel számot vetni, és három eszteni) Pontosan 11,538 pénz (dénár), vagyis 6 forint 100 dénárjával (pénzével) 52 részre osztva. Szerk.
307
dőre mind arendát^ mind kilenczedet, mind más rendbeli adót megfizetni és complanálni. Kirül ha valaki eleget nem tenne és ezeket complanálni elmulatná, mindene contrabandáltatik az uraság részére.1.) Ha ezen Ő Herczegsége resolutióján valaki megállani difficultálna s hem kívánna: tehát álljanak meg a szerint, a ipint a simontornyaiak vannak, melyet difficultálni nem lehet. Azon hat forint arenda pénzt fertály esztendőnként, azaz minden kántorban, per fl : 1 d. 50 tartozni fognak fizetői, és a tiszt is tartozik beszedni. Ezen helyhez applicálta Ö Herczegsége más két - örökös maga praediumját, Matriczát és Jántoft), melyeket, valamint a pinczehelyi határt, szabadon élhetnek. Gecze nevü praedium is vagyon, melyet bírnak, de azt pénzért szokták arendálni. Evvel a praediummal szabad az uraság; a ki többet ad, annak kiarendálhatja. A szokott mindenbül járandó dézsma máskép a nemes pécsi káptalant illeti, de az uraság könnyen végezhet, hogy képes arendában bírhassa. A kilenczedet az uraságnak tartoznak megadni mindenekből, valamikből a dézsma szokott járni : úgymint tavaszi és őszi gabonából és akármely néven nevezendő vetésből, méhbül, báránybul, kecskébül, borbul etc., kivévén a sörtés marhát, a kibül tudniillik csak tizéd önnönmagáhak szokott proveniálni. Holott pedig a bárányokbul vagy méhekbül a kilenczed és sörtés mârhábul a tized ki nem eshetnék : eo in casu a bárányok minden darabjától két garast, egy kas méhtül három garast tartozik az ollyan gazda az uraságnak kilenczed helyett praestálni ; cadem e ratione tali in casu decimae a sörtés marhábul pedig eo in casu minden darabtól tized helyett proveniál az uraságnak d : 25. : Itt Pinczehelyen az uraságnak vámja vagyon. A hidat a Kapós vizén a városnak köll tartani. Az uraság korcsmája tart karácsony naptul fogvást Szt.-Mihály napig, Sz.-Mihály naptul fogvást pedig karácsony napig a városé. Itt a korcsmán minden akón lehet nyerni az uraságnak legalább egy tallért, ha a tiszt idején, a mig olcsó a bor, elegendő jó borbul tészen provisiót, kire a tiszt tartozik is. A mészárszék egész esztendőn által az uraságé. A minemű zsidó, rácz, kereskedő boltok kéretnek, minden bolttul a mint az uraság legjobban megalkudhat tartoznak annuatim fizetni. Vagyon az uraságnak ebben a helyben háromkerekű malma ; de mig Ö Herczegsége — tovább való dispositiójaig — harmadrészét a malomnak engedte a helységnek birni : a molnárnak negyedesnek köll lenni. A tiszt tartozik, akár pénzes szekereken is, Bajáról sóval váló kereskedést csak az uraság számára tartani, és azt itt a városon annyi áron adni, a mint más szomszéd helyekben jár, avagy gazdánkint, ugy a falukra is házankint kiosztani, hogy az 0 Herczegsége emberei !) Azaz vagyona contrabanda lészen, vagyis t. é. dugárú, az uraság által elkobozható. -iSzerk. -...··2 ) Martincza és Gyánt pusztákat. . . . 19*
308*
egész esztendőn által Ö Herczegsége sójával éljenek, annyi áron, a mint mások áru ják, mivel minden mázsán egy tallérnál is több jövedelme jön az uraságnak. Minthogy az uraságnak mindenből kilenczedje vagyon, mivel az ökör és ló is szánt, abbui kilenczedet adnak, csak éppen a tehenek haszna nem jutna az uraságnak : azért a lakosok minden fejős tehéntől esztendeig adnak egy oka vajat. Item a kilenczedet, és tizedet is ha az uraság kezénél maradhat tovább is, magok tartoznak rész nélkül kinyomtatni. Minthogy Ö Herczegsége ollyan szabadságban akarja tartani az ide való lakosokat mint a simontornyaiak vannak, semmi ellenökre nem lehet a pinczehelyieknek ha ők is esztendőn át öt napot szolgálni találnak az uraságnak, a mint Simontornyán vagyon, a hat forint arendán kivül. Jól lehet most ugyan annyira nem lészen szüksége az uraságnak annyi napon való szolgálatjokra. A lakosok között vannak szegényebbek is, a kik csak éppen kézi munkájúkkal élnek, semmi substantiájok nincsen. Ezeket az uraság kegyelmes tekintetbe veheti, és a kit látni fog hogy a hat forintot arendát meg nem adhatja, kegyelmességet tegyen velek. Az ide való lakosok tiltottak legyenek hogy senki a görbéi malomba őrlőt ne merészeljen vinni, oly declarátióval hogy ha a pinczehelyi malomnak elegendő vize vagyon és valamely lakos ugyancsak a görbéi malomba az őrlőt által viszi : az uraság számára contraband legyen. A mikor pedig az itt való malomnak elegendő vize nem lenne és az itt való lakosok az ozorai malomba fáradni nem akarnának, hanem őrleni a görbéi malomban kívánnának : eo in casu, valaki által viszi a maga gabonáját a görbéi malomba, praevie tartozik magát a vámosnál insinuálni és egy kila1) gabonátul a vámon egy garast fizetni. Possessio Regely. Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
Bikadi Stankó— ... Odorján Mihály ... Keszy Vukailo ... Szt.-Mártoni Marián Bakai Lajos — ... Regeli ^ Miklós Bácskai Milota ... Gyánti Radován... Kovács János Bácskai János — Koszali Mihály ._. Sinkó Tádé, Bácskai István ... Bikadi Radován ... Pinczehelyi Gyurka Pinczehelvi Tódor Henyesy Fedor ...
4 1 2 1 1 — 1 — 1 2 4 1 2 1 1 — 2 1 2 1 2 1 1 — 2 1 1 2 1 1 . 4 1 —
2
3 — —
—
—
— . — —
2 — — •
—
Dorogi Miska— ... Miszlai Farkas ... Vörös Miklós Dorogi Mihály ... Keszi Miska Szentmártoni Ilia. Simontornyai Jelö Halas Gyurka Hidvégi Vuik — Gyönki Istipán — Tadi Miska ... ... Bosnyai Nóvák ...
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
Pinczehelyi Radivor 1
—
2 —
Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
2 1 2
Martinczai Jován... Summa
1 33
— —
2 4 2 2 2 2 4 2 4 4
{i u
64
2
1 1 — 2 — 1 — 1 — 1 — 1 — ' 1 2 1 — 1 1, 1 1 1 1 1 1 1 . 1 ; ,1 1 —
14
38
i) kila, gabonamérték, mely két pozsonyi mérővel egyenlő. (Bartal, glossarium med. et ini. lat Hung.) Szerk, • .
309*
Possessio Nyilas. Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene
Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
Fekete György Tót János Mérei István Bakonyi György — Karácson Mihály
1 1 1 1 1
2
Milner János Milner Mátyás ... Horvát János Tiber Sebestyén...
—
Summa
1 1 1 1
— — 2 2 — — — 2
1 2 — —
9
6
11
Ezen fölül irt Begöly nevü falut mind a ráczok lakják, Nyilast pedig magyarok és néme ele. Ezen két falut is jus armorum részéről a kamara szintén úgy birta, valamint Pinczehelyi, melyet is már Ő Herczegsége apprehendált. Minthogy itt az uraságnak szántást és vetést, aratást nem tesznek : az illyen robot helyett árendául minden gazda esztendeig tartozik fizetni 6 forintot, azáz minden kántorban egy. tallért.1) Ha valakinek ezen helységekben lakásuk nem tetszenék, tartozik maga helyett más lakost hagyni és a tiszttel számot vetni, másként az uraság az olyannak az értékét egészlen contrabandálhatja. A dézsma és kilenczed iránt oly rendben lesznek, a mint az Pinczehely városánál leírva vagyon. Az uraság korcsmája tart karácsony naptul fogva Sz.-Mihálynapig; vagy ad minus annyi akó bort tartoznak az uraság részére kiárultatni, a mennyi gazda vagyon helységökben. Az uraság kereskedésre való sójával tartoznak élni, és azt annyi áron acceptálni, a mint más szomszéd helyeken jár. Minden tehéntül az uraságnak esztendeig tartoznak praestálni egy oka vajat. A regölyiek tiltottak legyenek, hogy senki a sömötei malomba őrlőt ne merészeljen vinni, sub poena contrabandi, hanem 0 Herczegsége pinczehelyi malmába járjanak. Nyilasiak pedig ne Hídvégre, hanem Ozorára jarjanak a malomba, etiam sub poena contrabandi. Oppidum Ozora. Hospites: Boves: Equi: Vaccae) (gazda) (ökre) (lova) (tehene.
Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
Bácskai Márton ... 1 1 László István KaJapancsi János.... 2 Kalapancsi Tamás 1 Regelyi Radossa.— 1 2 Budai Ilia... ... Klenovácz Márton 1 'Dorogi Bogola.... ... 1 I Keszi Vukajlo Szt.-Mártoni Jován 1 Dorogi Mihály ... 1 Szilágyi Mihály ._. 1 Szokolyi Fülöp ... 1 Gyavucza Jován... 1 l Rác ζ Tódor
—
1 2 4 1 2 2 1
—
2 3
—
4 4 2 2 —
— — — —
2 — 2 — 2 .— 2 — 2. — 4 3 2 — 2 4
!) Számítási pénz =
•
—
2 3 1 1 1 —
1
Ozorai Mihály PinczehelyiOsztoják Kovács Radovicza Fehérvári M ihály ... Fehér Mikoía Patovicza Miklós... Szt.-Mártoni János Szt.-Mártoni György Szt.-Mártoni Vencel Csobán Radossa... Dádi Radován ... Rácz Vukajló Keszi Radovis Szent-Mártoni Iván Szabó János
másfél (magyar) forint. Szerk.
1 1 1 1 1 2 1 4 1 1 1 1 1 1 1
2 2
—
•— 2
— —
—
—
—
—
2 6 2 2 —
3
—
3 — — . —
2 2 2 2
— — —
·
1 1 1 1 1 2 2 3 1. 2 1 1 1 3 1
310* Hospites: Boves: Equi Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
Hajas István Farkas István Gyánti Voicza Szűcs Miklós Szerdahelyi Isztipán .Csibor István Ozorai György ... Berta András Halas I s t v á n . . .
1 2 1 1 1 — — 2 1 2 — 1 1 — — 1 1 2 — 2 1 .2 — 3 1 — — 1 1 2 — 2 1 2 — 1
Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene*
Varga György 1 Váczi György... ... 1 Miszlai Mihály — 2 Koppányi Márton... 1 Csibor Péter 1 Odorgyán Márton Kovács János 1 Adorgyán Lukács 1 Summa facit 54
— — — — — 2 2 2 — — l — — 2 1 1 — 1 4 2 1 — — 1 73 · 23
Itt Ozorán azelőtt hasonlóképpen a törököknek praesidiumja volt a várban (a ki most puszta) valamint Pinczehelyen. Ezen helyet szintúgy szabad emberek lakják mint Pinczehelyt, azért mindenekben oly igazságban és" rendben lesznek és adózni fognak, s az uraságnak itt is a szerint lesznek mindenből proventusai valamint följül Pinczehelynél föl vagyon írva. Ezen helységnek dézsmája nem illeti a pécsi káptalant, azért az uraság kezénél kell maradnia, mivel a pécsi püspök Henricus nevü és a káptalan in Anno 1424. gróf Pipával, akkorbeli örökös úrral 1 ) cserélt volt örökösen. A megírt gróf Pipó adott volt örökössen a püspöknek és káptalannak egy házat a budai fölső várban, ellenben a püspök és káptalan örökösen cedálták az ozorai dézsmákat. Ezen cambiális contractust az után confirmálta Zsigmond király in Anno 1425. Itt az uraságnak malma vagyon a Sió vizén, a ki most két kerekű, de lehet akár hat, nyolez kerékre is csinálni, mivel elegendő vize vagyon, A tiszt, azért a jövő tapasszal legalább 4 kerékre meg fogja csináltatni ezen malmot. A gátat közönségesen a jószág erejével egyszer megcsináltatván a tiszt, azután az ozoraiak tartoznak föntartani. Itt az uraságnak vámjavagyon, a ki által megy vagv jön a Sió vizén. Ezen helység a magyar úr részérül fizetett Ő Herczegségének esztendőnkint kétszáz forint készpénzt. Ehez a helyhez a lakosok három pusztát birnak, úgymint Borzas, Dorogh és Döbrönte pusztákat. Ha esak annyi lakos nem lészen, a ki ezen nagy határokat usuálhatná, a tiszten fennállani, hogy a mi superfluum volna, darabját extraneusoknak is kiárendálhassa. Possessio Tengőd. "
Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
Tárk Illés... , Tóth György János. Botka Ferencz . Berta János .... Bene János ... ... Bene István .... Karda Gergely Szilási Péter
2 1 1 1 1 1 1 1
6 2 2 2 2
2 — . — —
2 .
—
"2. 2
2 2 2 1 2-
—
—
2
.
—
.1 2 -
Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene>
2 — 6 —'
2 2 2 2
Summa : ... ... 16
30
14
._. ... ... ... ...
2 2
—
1 1 1 1 1 1 1
Bene Mihály Boldisár István Bocz István ._. Patai Miklós Bodicz Lukács Boos Balázs ... Patai György...
— —
1 1 1 · ' 1 ίο
i
20
*) Pipo (Philippus) de Ozora, Comes Temesiensis. Lsd. Fejér. Cod. Dipl. X. Y1666. és m i s helyen. Szerk. "...
313*
Ezen Tengőd nevü falut magyar örökös jobbágyok lakják. Jus armorum részéről a kamara ezen falut is ugy birta, mint Pinczehelyt. melyet is már Ö Herczegsége apprehendált. Minthogy itt az uraságnak szántást és vetést s aratást nem tesznek, az illyen robot helyett arendául minden gazda tartozik esztendeig fizetni 8 forintot, azaz minden kántorban 2 forintot. A dézsma és kilenczed iránt oly rendben lesznek, a mint Pinczehely városánál le vagyon írva. Az uraság korcsmája tart karácsony naptul fogvást Sz.-Mihály napig, vagy ad minus (legalább) annyi aleó bort tartoznak az uraság részére kiárultatni, a mennyi gazda vagyon a helységben. Az uraság kereskedésre való sójával tartoznak élni és azt annyi áron acceptálni, a mint más szomszéd helységben jár. Minden fejős tehéntől az uraságnak esztendeig tartoznak egy oka vajat praestálni. Possessio Jováncza. Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
Jovánczai Farkas Fekete Farkas ... Bosznai Raczko ... Konyi Vuimili... .... BácskaiVidák... ... Thamàsi Kozma Jovánczai Pál.— ...
2
—
1
2
—
2
1
—
—-
2
2
3
2 1
2
—
2 2
Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene
Jovánczai Stankó... Kovács András ... Jovánczai Radován Földvári Radó ... Gyantai Boszo ... Szávo — —
1 1 1 1 1 1
2 — 2 — 2 —
— — — — — —
— — — l 1 —
Summa: ... ... 13
16
8
13
f
Ezen Jováncza nevü falut mind a ráczok lakják. Jus armorum részérül ezen falut is szintén ugy birta a kamara, valamint Pinczehelyt, melyet már Ö Herczegsége apprehendált. Minthogy itt az uraságnak szántást és vetést aratást nem tesznek, az illyen robot helyett árendául minden gazda esztendeig tartozik fizetni 6 forintot, azaz minden kántorokban egy tallért. Ha valakinek ezen helységben lakások nem tetszenék, tartozik maga helyett más lakost adni, és a tiszttel számot vetni, másként az ollyanoknak értékét az uraság egészlen contrabandálhatja. Minthogy Döbröközön Ö Herczegségének vámos hídja lészen, ezen falu tartozik azon hídnak csináltatásához és tartásához concurrálni. A dézsma és kilenczed iránt oly rendben lesznek, a mint az Pinczehely városnál leírva vagyon. Az uraság korcsmája tart karácsony naptul fogvást Sz.-Mihály napig; vagy ad minus annyi akó bort tartoznak az uraság részére kiárultatni, a mennyi gazda vagyon a helységben. Az uraság kereskedésére való sójával tartoznak élni és azt annyi áron acceptálni, a mint más szomszéd helyekben jár. Minden fejős tehéntől az uraságnak esztendeig egy oka vajat tartoznak praestálni. Tartoznak Pinczehelyre vagy Ozorára Ö Herczegsége malmaibaőrlőt vinni sub poená contrabandi.
SIS
Oppidum Tamási. Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
Hospites: Boves: Equi: Vaccae. (gazda) (ökre) (lova)
4 2
Kovács György ... 1 Varga Pál 1 Bognár Lőrincz ... 1 Bakonyi Gergely.... 1 Soós János ... ... 1 Kis István 1 Virai Márton ... 1 Gergöly Gergely... 1 Németh István ... 1 Székely Ferencz... 1 Halász' Gergely ... 1 Gögös István... ... 1 Szabó János ... ... 1 Gusal Mátyás 1 Kovács György — 1 Borbély István — 1 Csizmazia Jakab... 1 Kárászi János ... 1 Horváth Mihály ... 1 Kovács István ... 1
2 —
—
2 4 4 2 4 3 2 2 4 4 6 4 4 —
2 4
—
2
—
2 2
—
2 —
2
— — —
2 —
2
— — — —
2 2 3 2 3 1 1 3 1 1 2 о 3 1 3 1 2 1 3 1
Danes Mihály... ... 1 Tóth Miklós ... 1 Csite Ferencz 1 Jankó Péter ... ... 2 Csizmazia Gergely 3 Dés János — 1 Pápóczi István ... 1 Borbély Mihály — 1 1 Molnár Miklós Tőtősi János ... 1 Jankó Ferencz ... 1 1 Kovács Péter Odor Pál 1 Szabó János... ... 1 Takács Mihály ... 1 Molnár János . ... 1 Csizmazia György 1 Pintér János... ... 1 Csétán Ferencz ... 1 Summa facit: ... 42
—
—
—
—
—
2 6
'
2
1 2 3 2 1 2 1 1 1 2 1 1 1
—
2 1
—
2 4 2 2 2 2
1 —
— — —
2 2 2 3
— . —
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
2 7У
—
30
1 6S
Itt Tamásiban azelőtt hasonlóképpen a törökök praesidiumja volt a várban (a ki most puszta) valamint Pinczehelyen. Ezen helyet szintén ugy szabad emberek lakják, amint Pinczehelyt ; azért mindenekben oly igazságban és rendben lesznek, és adózni fognak, az uraságnak itt is a szerint proventusi lesznek mindenekbül, valamint föllül Pinczehelynél leírva vagyon. Ezen helység a magyar ur részérül fizetett Ö' Herczegségének esztendőnkint készpénzt száz forintot. Ehez a helységhez a lakosok birnak 4 pusztát, úgymint: Párt, Tornát,. Henyét és Odorgyánt. Ha annyi lakos nem lészen, a ki ezen határokon elegendőképpen szánthasson, a tiszten fog állani, hogy egyik részét extraneusoknak is kiadhassa. Ezen lakosok tartoznak Ö Herczegsége pinczehelyi vagy ozorai malmába járni. Semsei malomba ki megyen örleni, fizessen minden kilátul a tamási vámön 5 pénzt, sub poena contrabandi a ki elmulatná. Oppidum Koppan. • Hospites:Boves: Equi: Vaccae: (gazda) (ökre) (lova) (tehene)
Szűcs Jakab ... Szűcs Márián... Varga Péter Palotai Márk Palotai Mihály Kovács Mátyás Kaposi János Nagy Vincze Bökös Péter Valocsa Jakab Tobak Márk Szabó János ...
— ...
—
-
...
... ...
"
—
2
—
—
—
—
1 4 2 .2 2 2 4 2
о 1 1
—
1 ' 3 1 2 1 ' — 2 — 3 2 •2 —
—
2
1
Hospites: Boves: Equi: Vaccae: (gazda (ökre) (lova) (tehene)
2 "— 1 Varga István — Keszenyi Lukács... 1 — — 1 — Dobos Mihály Öttvös Marián ... 1 — о Vajda János ... ... u — Kis István ... 1 — 1 — Rácz Vujkó ... 1 — Szigeti János ... 1 . — — Tótth János " 1 — — Takács György ... 1 — — 1 — · Tobak Ьдге· 24 : ' 24 '9 .air*
3 о —
1 —
—
1
2 1 3 33
313*
Ezen várban is nagy, erős és hires praesidiuma volt a töröknek, melyet midőn a köröszténvség kikergetett volna, azután a ráczok és magyarok, tótok is, megszállották. Több száz háznál volt ezen helységben. De azután a sok utonjáró miatt, és a vármegye terhe miatt, elkölleték pusztulnia. Èzen lakosok, mind szabad legényekből állók, azért örökös jobbágyságra magokat kötelezni nem akarják. Annak okáért ollyan rendben és szabadságban köll tartani őket, valamint a pinczehelyieket, tamásiakat és ozoraiakat. Ök is mindenbül szintén ugy adózni tartoznak, valamint a tamásiak, pinczehelyiek, az urbariumban leírt mód szerint. Itt a dézsma a szentmártoni apáturé, a kilenczed pedig az uraságé. Ennek a helynek egyik részéhez mondatik közét tartani veszprémi püspök vagyis a káptalan ; hihető régenten a koppányi örökös urak válami fundátiót tettek volt maguk plebanusoknak, de azzal a helyek néki nem adták, hanem amint referálják, a minemű Szorossad nevű puszta éppen Koppánnak töviben vagyon, azt adták volna a régi urak pro fundatione, mely pusztát most is actu bir veszprémi püspöt uram. Itten az uraság korcsmája annyi ideig tart, valamint Pinczehelyen ; a mészárszék pedig egészben az uraságé. Itten az uraságnak vámja vagyon. Ezen kivül vagyon az uraságnak egykerekű ma'ma is a koppányi vizén. jù^en koppányiak három pusztát arendában birnak a veszprémi püspöktül, úgymint Szorossad, Szántód és Hidegkút. Negyediket birnak Bekefalu nevűt, ez a puszta Ő Herczegségeé, Ozoráhóz való. Ha az uraság veszprémi püspök uramtul magáévá nem „teheti azon három pusztát, jobb hogy maga az uraság arendálja, és Ö Herczegsége azokrul a pusztákrul is kilenczedet vehet.
Regestrum Possèssionum et praediorum ad Arcem Ozora : Oppidum Ozora. Possessio : Bak. Szakcs, Pogányi, Kocsolyá, in comitatu Dalmad, Tolnensi Tengőd cumÖssi, Mekényes, Jováncza,
Praedia : Kölesd, Tárkány, Tád, Gyula, Somolv, Tóti, Vörösegyház Ság, Bekedfalva
P/aedia: . tíorszás, " ' • Sár, Inoka, Csablin,.
Praedia : Tita, Husztos, г In comitatu Thábi seu Tab, f Simigiensi . Dorvai, . I
In comitatu Tolneusi.
In comitatu Tolnensi
314*
Regestrum Possessïonum et praediorum. Ad Arcem Thamási : Oppidum Thamâsi. Praedia' : Nagy & Kis ì Taha, l In comitato Tutyi, ( Tolnensi Manyáncza I Possessiones : Hetes, 1 In comitatu Kis-Berénv / Simegiensi
vamos, \ Praedia : Vámos, Nagy-Berény. I Nagy-Vita,. ν Nagy- és Kis-Kölköd, Ittva
In comitatu Simegiensi.
Regestrum Possessiorum" et praediorum ad arcem Pinczehely : Oppidum Pinczehely. Possessiones: Regely, Nyilas,
}
In comitatu Tolnensi
Praedia : Szt.-Márton, Keszi, Szokolyi, : Dorog, In comitatu Gecse, Tolnensi Fornád, Döhrönte, Gyánt, Mártony seu Martincza,
Praedia : Nagy- és Kis-Majsa, Odorgyán, Henye, K.-Majsa, Somoly, Szakállv.
In comitatu Tolnensi
Possessio: Szomajom in comitatu Simigiensi, Praedia: Toti \ Nagy- és V I n comitatu Kis Szeged. í Veszprimiensi Sári és Sándor. I -
Ad castriim Koppány. Possessiones: Bedegh, Értény, Konyi, Praedia: Bali, Borekfalva,
In comitatu Tolnensi
Praedia : Nyári, Meggyes ürög, In comitatu Kulcsári seu Tolnensi Kulcsár, Méhes.
Notandum possessiones Hetes, Újlak, Kis-Berény, Bucsák et Szomajom, nec non praedia Vámos, Nagy-Berény, Nagy-Vita, Nugy- és KisKöíköd, propter propinquitatem et majorem commoditatem, ad arcem Kaposvár pro hic et nunc esse applicata. A tiszt tartozik mentül följebb lehet a följül specificált praediumokat esztendőnként kiarendálni. Nobmdum, hogy az új szállott faluk még itten nincsenek conscribálva, úgymint: Bak, Szakcs, Pogányi, Kocsolla, Dalmad, Mekényes, Bedeg, Értény és Kony: Csabiint most akarják szállani.1) Az új szállott falukra települőknek 1701-ben kiadott szálló-levelek közöl álljon itt e következő : Mi Isten kegyelmébül szentséges római impériumbeli herczeg, galanthai Eszterház Pál, Fraknó várnak örökös gróff ura, Magyarország ^ Fase. X. Nr. 622. Rep : 35, a kismartoni herezegi fôlevéltárbán:
315*
palatínusa, Etc. Etc. Adjuk tudtára mindeneknek a kiknek illik, hogy alsólendvai Nagy Miklós szándékozván Kónyi, Kucsár és InoTc nevü, Tamási tartományban Tolna vármegyében lévő pusztáinkat mingyárt e jövő tavaszszal fölvenni és lakosokkal megszállítani, instált azon előttünk, hogy annál inkább gyarapodhassanak, nékik szabad esztendőket adni méltóztatnánk. Kinek, alázatos istantiájokat meghallgatván, és azon jó szándékát promoveálni kívánván, kegyelmesen megengedtük, hogy három esztendeig à dato praesentium mindennemű adótul, robottul, dézma vagy akármi néven nevezendő adó fizetéséiül mentek és szabadok legyenek, és senkitül ne háborgattassanak. A megszállandó lakosok pedig mindnyájan, dombovári tiszttartónk után, nevezett Nagy Miklóstól függjenek és hallgassanak. A három szabad esztendő eltelvén pedig (mivel azidő ala,tt a Jus Turcicumot is a kamarától magunkévá fogjuk tennünk), megadván 4 számunkra a szokott kilenczedet (melyet Dombovárig tartozni fognál· vinni, és minden marhás gazda két forintot, marhatlan pedig egy forintot; robot helyett adóul letenni), többire más adótól a mint a tájon levő tamási embereink mentek fognak lenni. A szőlőket ha parlagbul fölvenni kívánják, hat esztendeig szabadságuk leszen a fölépítésére. A minemű malomhely vagyon Kónyiban, ez iránt is szabadságot adtunk, hogy maguknak fölépíthessék és három esztendeig mindennemű hasznát maguknak vehessék; azután pedig ha mi, vagy maradékink, azon malmot kezünkhöz akarnánk venni, nem különben hanem megfizetvén mindennemű akármi néven nevezendő reátett költségöket, és nem másképpen legyen szabad kezünkhez vennünk. Ezt is hozzáadván itten, hogy a táczságot éppen ne legyen szabad, nekik magok közé bevenni, sem lutheránus vagy kalvinista praedicatort tartani. A mi nevezett lendvai Nagy Miklósnak a megszállításban való fáradozását illeti, látván az ő serény hasznunkra váló munkálkodását: a három esztendő eltelése után is maga és fiai magok személyire nézve a megírt adótul szabadok lesznek, és senkitül nem háborgattatnak. Melynek nagyobb bizonyságára adtuk ezen levelünket. Datum Kismartön die 24. Április, Anno 1701.^ : ,V
Közli : Dr. Merényi Lajos.
*) FasefX. Nr. 636. Rep: 35, a kismartoni herezegi főlevéltárban.
A MAGYAR KAMARAI BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK ELŐ IRÁNYZATA 1751-BEN. <Exti actus summarius, demonstrans quantum anno 1751. penes cameralia officia de proventibus fixis et eventualibus obvenerit.) ..
. A hivatal neve :
A kamaraelnökség főpénztára : — ... A kassai pénztár . . . _ . . . . . . . . ... Az eszéki pénztár ... . . ... ... ... ... A szegedi pénztár ... ... ... ... .. ... A budai pénztár ... ... ... Az óvári uradalom... ... ... . ... ... A likavai .... . . ... . . ... ... r Hradeki ., . . . . . ... ... ... ... Bocskói „ ... _ . ... ... Huszti . . ... _. ... ... . . Aradi .. . . . . . ... ... ... Zombori ... ... ... ... .... ... Kulai „ ... ... ... ... .. ... Szántovai .. ... . . Palánkai ,.· . . . . . . . . ... Becsei „ . . . . ... Trenk-féle fiskális javak _.:. . . ... ... Komáromi várbirtok ... . Sóvár . . . . . . . .' . Péterváradi javak _ . ... „^ ... . . Nagyváradi provisoratus ... ... .... A pécsi püspökség július 31-ig ... ... A rónaszéki b é r l e t . . . . . ... Podvorie districtus . . . . Szolnoki és kakati vám ... ... . . . . Lipótvári vám ... ... .... ... _ . ... ... A lerombolt egri vám területe ... — A szolnoki italmérés ... ... ... ... Az esztergomi érsekség július 31-ig ... A magyar, sziavon és horvát harminczadok bevétele ... ... ... ... ... ... A só-hivatalok bevétele ... ... ... A sóvári sókereskedés... ... ... .. ... A katonai élelmezés administratioja — összesen ... ...
A bevétel :
75.862 11.339 9.821 17.300 1.003 92.932 21.252 21.534 7.932 5.007 14.411 43.944 13.194 16.454 11.144 452 13.951 11.575 6.043 22.861 18.983 14.212 1.528 1.091 1.977 453 408 776 99.159 555.556 1,678.097 259.266 125792
frt
„ в
я
»
» » »
» Я
я
»
51 Я
» »
I? η » я
я о я «
A kiadás : — — — —
211 fri 16.388 8.877 я 5.526 » 1.605 » 2.625 я 3.606 » 12.408 n 1.315 » 4.828 2.324 401 Î5 3.445 „ 3.611 » 4.636 4.846 8.234 » 2.821 777 » 453 » . 732 » 300 » »·
„ „
—
474 » 17.768 îl 42.902 331.456 94.556 83.385
я
» η
«
3,175.403 frt 665,348 frt
317*
E táblán kimutatott kiadás rovatban bentfoglaltatik az illető hivatal vagy urodalom dologi kiadása és a hivatalnokok fizetése. A kiadások levonásával a kamarai haszon összesen 2,510.055 forintra rúgott. A magyar kamara ez összegből a következő kiadásokat födözte: A politikai dikaszteriumok, a korona, a kanczellária, tanács, a hétszemélyes tábla és a kerületi táblák fizetése 161.150 A magyar udv. kamara kiadásai ... ... ... 50.801 A szepesi kamara kiadásai ... ... ... ... ... 6.518 A kaueziók visszafizetése... ... .... ... ... ... 5.400 Kölcsönök visszafizetése ... ... ... ... __. ... 47.000 Tartozások fizetése ... ... ... ... ... 8.931 Kaueziók, kölcsönök stb. visszafizetése .._ ... 204.420 Pensiók, provisiók és alamizsnák ... ... ... 119 575 Gratialia 5.307 Remuneratio ... ... ... ... ... ... ... ... 127 Útiköltségek, napidijak és irodai kiadások ... 3-843 A helytartótanács irodai kiadásai ... ... ... 1.187 A pozsonyi vár javítása ... ... ... ... ... ... 628 A kamarai ház javítása ... ... ... ... ... ... 642 Épületek s utak javítása 28.423 Egészségügyi kiadások... ... ... ... ... ... ... 5.080 Rendkívüli kiadások 36.319 Rendkívüli fiskális kiadások ... 29.418 Cassa militari3 11.677 Udvari szükségletre — ... ... ... ... ... ... 1.007 A quota aulica negyedik negyede ... ... ... 1,504.500 Az 1750. évi udvari quota kiegészítésére ... 141.703 A sóvári kereskedésre titkos kiadás ... ... 150.000 Katonai kiadás 6.648
a helytartókiadásai és frt 138/э кг. „ 111/э „ „ 33 „ „ — „ „ — „92 „ „50 , 91 „ — „ 38 „ „75 „ „75 „ „ 98 „ „ 79 „ — „ 99 „77 „ 84 „ — „ — „ — „ — „ 10 „ *)
(Közös pénzügyi levéltár Hungarica 15.165. fase.)
Dr. TaTcáts Sándor.
!) Összesen 2,530.313 frt 26 kr.-ra rúgott a kiadás, a mely tehát á tiszta bevételt 20.258 frt 26 kr.-ral felülmúlta. Szerk.
VEGYESEK. Csatorna tervé Pebreczen és Tisza között (I727M D e b r e c z e n h a t a l m a s
sókere'skéffese, mely Egészen Pözsőfiyig* terjedt,"többször felkeltette azt az eszmét, nem lehetne-e a Tiszát Debreczen előtt elvezetni ? Mivel ВоШбТ kezdve a M é h i ér, V ö r ö s n á d és M é j v ö l g y nevű mocsarak egészen Szepesig (Debreczen mellett) s onnét a Berettyó alkotta S á r r é t nevű tóig egybekapcsolt vízmédenczét alkottak, a csatorna terve nem látszott sem nehéznek, sem költségesnek. A fontos kérdés előzetes tanulmányozásával a kamara 1727-ben^ Τ e r η y e y J á-n о s t bízta meg, a ki épp akkor kincstári ügyekben Nagyváradon vizsgálatot teljesített. Ternyey a'kamarai rendeletet augusztus 25-én kapta meg s visszamenet betért Debreczenbe s ott először is a főbíróval, Baranyai Mihály urammal értekezett. Már magának a főbírónak sem tetszett a csatorna terve ^s a támogatást kérő ¡Ternyeynek ezeket felelte: „cum talem aquae ductum per aliena territoria fieri debere evidens esset, eadem vero visitandi ipsi oivitati minus iccumberet, se пес qui eiusmodi aquaeductus delineatonem calleret, in gremio. sui reperiretur. Ob id hoc in negocio nullám se dore posse informationem ! " Maguknak a debreczenieknek még kevésbé tetszett a csatorna terve s gyanús szemekkel nézték Ternyeyt, a ki a Tiszát nyakukra akarja hozni%i .Xernyey.. látván, hogy a várossal nem boldogul, a főbírót csak arra kérte, hogy az előmunkálatokhoz néhány embert adjon melléje.. A főbíró azonban még ezen kérésre is tagadólag felelt. Mivel a területet fel kellett mérni s mérnöki rajzokat is kellett készíteni, *) Ternyey Nagybányáról elhozatta L i p p e r t G á b o r földmérőt, a ki a szükséges méréseket végrehajtotta s a rajzokat elkészíté. E munkálat végezésénél három fontos dolgot tartottak szem előtt: 1. A csatorna kiindúlási pontjának és Debreczen nívójának meghatározását ; 2. az esetleges akadályok "kimutatását és 3. annak eldöntését, vájj on_ a csatorna vizét a Kőrösön, vagy a Berettyón eresszékre vissza a Tiszába ? Az eddigi mérések alapján Ternyey és Lippert mérnök leghelyesebbnek vélték, ha az. új csatorna a Berettyón át Csongrádig vezettetnék. A Berettyónak és a Tiszának nívója Löknél olyan, hogy a csatorna kiépítése ezen irányban semmi nehézségbe sein ütközik. E szerint a csatorna Dob mellett indulna ki a Tiszából, DebrfeczieB. vidékének ez alkalommal késztilt földképe meg van a közös pénzt.-levéltárban. A földkép vízrajzi szempontból fölötte érdekes» · "··*
319*
aztán M i h e - è r névű mocsáron át a Szent-Mihály és Tedey felé, majd a V ö r ö s n á d nevű mocsár felé tartana. Ugyanígy a Tisza ágait, a mocsaras Hortobágy folyót is fel lehetne használni a csatorna czéljaira. A Hortobágy folyó ugyanis nagyobb áradásoknál Böszörmény, Barssó-Gát, Fejes, Fűzgát és Újvároson át a S e 1 y b e s nevű mederbe folyik és Szepes mellett У* órányira Debreczentől a T ó c s a nevű mocsarat alkotja. A vizi összeköttetés tehát ez irányban is létrehozható. Azonban a Tiszának néhány év óta elmaradt áradásai miatt a Hortobágyban most nincsen víz, s száraz lábbal is átmehetni rajta. Különben a víz folyását most Dobnál is meg Barassónál is töltések akadályozzák. *) Ternyey ezen jelentése és az ud^^ri kamara^ 1727. mái.u,s_2B.-án.kelt rendelete értelmében a szepesi kamarai administratió vette a csatorna ügyét kezébe. Az í728. év január 7-én jelenti, hogy az udvari kamara a Debreczent a Tiszával összekötő csatorna kiépítését a körülfekvő megyék és~községek költségén és ingyen munkával akarja megépíttetni s mivel a csatQitia. fi'építése' 'közérdekű, dolog, a szepesi kamarai administrátió intézkedjék és sürgesse a kérdés megoldását^Ez ajsürgetés — írja a szepesi kamara — még nagyon korai. Előbb belga vagy olasz vizi mérnökkel kell a területet megvizsgáltatni s a terveket előkészíttetni. A k ö z h í r azt tartja, h o g y Kun L á s z l ó k i r á í y a z elmúlt századokban a Dunát a Tiszával szintén ilyen csatornával a k á r t a ö s s ζ e к ö t η i, de szándékát közbejött halála miatt nem hajthatta végre. A nagy, erővel megkezdett munkát tehát íélbe kellett szakítani,„de a munka, nyomai Mezőkövesd és Keresztes közelében még ma is láthatók^2) A_ magyar kamara 1728. február 3-án Pozsonyban kelt fölterjesztésében magáévá teszi Ternyey nézetét s azt hiszi, hogy a csatorna megépítése nagyobb nehézségekbe nem fog ütközni, mert Dobtól kezdve Szepes-pusztáig (Debreczen mellett) mindenütt mocsarak vannak s azokat csak mélyíteni kellene. Berettyóig tehát a mocsarak segítségével, onnét pedig^Csongrádig a Berettyó folyó felhasználásával vezethető a csatorna. Ármunka megkezdése előtt azonban szakértő mérnökökkel kell helyszíni szemlét tartani s a terveket elkészíttetni. A mint e jelentésekből láthatjuk, a magyar kamarák a bécsi udvari kamarával együtt határozottan a csatorna megépítése mellett voltak. A jóakarat azonban nem sokat használt a csatorna ügyének. Egyéb nehéz1) Közös pénz. levélt. Hung. 14942. fase. Ad inelytum Cám. Consilium, kívül 1727. decz. 6. 2 ) „Communi enim fama fertur, saeculis dudum praeteritis Ladislaum Hungáriáé regem, quem Cumanum Historiei vocant, Danubium cum Tybisco talismodi aquaeductu conjungere tentavisse, intentionem tarnen interventa morte ejusdem continuari nequivisse, consequenter opus iltud magno molimine inchoatum interrumpí debuisse, cujus quidem conatus et irritae spei vestigia haud procul a fiscali oppido Mezőkövesd et. Keresztes etiam num spectarentur.
320*
ségeken kívül a legnagyobb baj az volt, hogy a csatorna építésének költségeit egyik kamara sem tudta előteremteni. E nélkül pedig a munkát még csak megkezdeni sem lehetett. Az 1728. év május 12-én a magyar kanczelláriától kért az udvar felvilágosítást arra nézve, vájjon lehetségesnek s kivihetőnek tartja-e a debreczeni csatorna megépítését ? A magyar kanczellária 1728. május 28-án adta meg a kívánt választ. Az eddigi terv szerint — írja — a csatorna Dobnál indúltia ki a Tiszából s .a V e r ő n á d o n át haladna Debreczenig, honnét aztán a Sárrétig· vezetne ; itt a Kőrössel összeköttetnék s Csongrádnál térne vissza a Tiszába. A mi a kivite t illeti, már maga az eddigi terv is sok nehézségbe ütközik, de a mellett még nagy költségbe is kerülne. A kérdés már most csak az hogy milyen alapból s kinek a kötségén akarják megépíteni ? Mivel az itt felvetett kérdésre egyik kamara sem tudott kellő feleletet adni, a csatorna terve is elaludt. Dr.
Takáts
Sándor.
ÁLLATGAZDASÁGTÖRTÉNELMI ADALÉKOK. Különös tekintettel Pozsonymegyérc. II. 1 ) Irta :
DR.
ORTVAY
TIVADAR.
Lótenyésztés. I.
Hogy hazánk népe a lótenyésztés terén eleitől fogva európászérte hírneves volt, az közismeretű dolog. A ló mindenha kedvencz állatja a magyarságnak. Dédelgette s szeretetével minden egyéb állatjától megkülönböztette. Foglalkozásának nagy részét lovával kapcsolatban végezte. Lóháton tornázott, vadászott2), utazott 3 ), sőt még egyes hivatalos funktiókat is lóháton végzett, teszszük birtokbaiktatáskor.4) Lóháton járt el a lelkész messzebb eső papi teendői végzésére.5) Csoda-e, hogy halála 1) Lásd Magy. Gazdaságtört.
Szemle 1903. X. évi'. 49—65. II.
2
) 1199-ben Imre király Lőrincz comesnek földet adományoz a fertő mellett azért, amiért neki a mármarosi vadászaton a gyorsan futó lóról leesönek s a kengyelben megakadónak az életét megmentette. (Haz. Okmtár II., 1.) Bethlen Miklós Csáktornyán Zrinyi Miklósnál vendégeskedvén, írja, hogy majd mindennap vadászni jártak, a gazda paripát adatott mindenkor alája. (Önéletírása I., 327.) 1518. augusztus 5-ikén Hippolit bibornok solymászatra alkalmas s aitala betanított paripát küld Budáról unokaöcscsének, Gonzaga Frigyesnek. (M. Tűd.' Akad. OUI. Más. I., 255. 1. 1106. sz.) Hogy Pozsonyban is a városi urak lóháton indultak" el vadászatra, a,zt az 1511. évi városi számadókönyvnek bejegyzései bizonyítják. (Ortvay : Vadászati ciiîturkép Pozsonymegye hajdanából és jelenéből 14. 1.) 3
) Mikor a főispán curiát tartott a megyében, az odamenő lakósoktól a lovat még a király szolgálata számára sem lehetett elvenni. Igy Árpádkori törvényeink határozata. (Kerékgyártó : MÖ. műveltségtörténete 238. 1.) 4 ) Egy 1455. évi okiratban т . , 17.) ··
olvassuk: Ibitis ··
tarnen in Equo. (Zichy-ОкщШг'
5 ) Egy 1356. évi okiratból megtudjuk, hogy Gáborfi Sebestyén papi lovat ragadott el, unum eqiiuín ipsius 'sacerdotis· éum freno ét' Sella' áb eodem\auferendi. (Ziehy-Okmtár III., 37) · · *' ' '; 'Λ·
Gazdaság-történelmi Szemle 1904.
21
322*
után sem akart lovától elválni. Vele temettette el magát a honfoglaló vitéz a pogány korban.1) A maga koporsója után lépdeltette kedvencz paripáit király, főúr és köznemes a keresztény aerában.2) Mondhatni, a magyar egész története szoros kapcsolatban áll lovával, mert harczi babérjait nem kis részben erös, feszes ínú, ruganyos izomzatú, rendkívül kitartó, széles szügyü, hatalmas tüdejü, gyorsfutású lovának köszöni.3) Persze bírvágvát is mindenha rendkívül ösztökélte. Talán az amerikai prairiákon kívül nincs is a világon oly ország, melyben a lótolvajlások oly sűrűn fordulnának elö4) s a lókötök annyi bajt okoznának a közhatóságnak, s dolgot adnának az ügyvédeknek,5) mint hazánkban a múltban, hol a lólopások bírói elintézésében sajátságos eljárás és bizonyítási mód érvényesült.0) A gyakori lólopások ténye elvégre is azon nagy szeretetre és felbecsülésre vall, melylyel nálunk a lovat illették. Lóval, mint legkedvesebb és legértékesebb vagyonával áldozott a magyar a pogánykorban az istenségnek.7) És hogy az égés? középkoron át a lóvagyon mekkora jelentőséggel bírt a nemzettársadalmi életben, az fényesen kitűnik szokásjogunk amaz állapotából, melynél fogva a lóvagyon akkori jog- és öröklési rendszerünkben sajátságos szabályozáshoz jutott volt.8) De, ugyancsak e szeretetre vall az is, hogy a mint haj,.dan a magyar a. teherhordásra nem lovat, hanem szarvasmarhát és tevét x
) Ezt több vezérek korabeli magyar sírlelet bizonyítja.
•
2
) 1205—1235. évek közt Iván lovag végrendeletében a borsmonostori apátságnak egyebek közt hagyományoz IH. equos, cum quibus uxor mea et puerj mej terre me commenäent. (Wenzel : Ár p. új Okmtdr XI., 284.) — Jakab fia Miklós 1364. évi végrendeletében pedig olvassuk : In primis eligo ' sepeliri in claustro beate vir• ginis 'de strigonio apud- fratres Minores, et portabunt cum fanere meo tres equos -bidelicet peg coloris et Bohhao coloris-, et -alium equum quem equito continue. (Haz. Okltár 276. 1.) ·· · · · - 3 Φ" ) Ditz : A magyar mezőgazdaság. 1S74. 247. 1. 4 ..." . ) A Váradi Regestrum telve van lótolvàjlási esetekkel 14.'; 25., 28., 36., 84., 127.., 168., 328., 331., 355. кг. De Okmánytáraink is hemzsegnek ilyenektől! LÌ. Haz. ' Őkmtár I., 285. Zichy-Okmtár I./ 183., 286. IV. 48.', 395, VIII. П., 14. Azonkívül 1. az'ón règestákat, melyéket a Csiçsery-család levéltárából Kárffy Ödön közölt a Tört.Tár 1900. III. f. 399., 405, 406., 408.11. *
Zichy-Okmtár
1 , 359.
L. Bodrog vármegye alispánjának és birqtársainak á Tötos László méneséből való ló eltolvajlásával vádolt .Oltuk Miklós kún ügyében 1393-ban h ^zott ítéletét. (Zichy-Okmtár ÍV. 529.) ' ' . Névtelen X V L fej. Theophylaktus Simocatta byzanti író (629 körül) azt írja íőééink^öí, hogy Ók'Irénnek-'lovakat, ölifoket %s r ;juhokat áldoznak. • 8) Lásd Werbőczynél Hármaskönyv 1. r. ÍOL ez., 1—4.. §§.. jDeequis libus defuncti ad quinquegenarium usque numerum.
equatia-
323
használt1), úgy nem alkalmazza ma sem, a nehéz mezei munkának végzésére, kivált a. szántásra a lovat,"hanem a szarvasmarhát;2) Hogy a lótenyésztésben már az' ázsiai magyaroknak kiválóaknak kellett lenniök, azt egymaga az a körülmény teszi kétségtelenné, högy a bonfoglalók, mint hadsereg, merő lovasságot képeztek. Egy arabs író3) a honfoglaló magyarok számát 20,000 lovasra teszi, egy-egy lovasra pedig legalább is 3 lovat számíthatunk4) s ilykép az őseinkkel akkor mai hazánkba került lóállományt legalább is 60,000 darabra becsülhetjük.5) Eszerint tehát csakugyan már ázsiai hazájukban híres lótenyésztőknek kellett lenniok. Rikhárd praedicator-rendbeli szerzetes közléséből tudjuk isj hogy az eredeti hazában visszamaradt magyarok „lóban, fegyverben bővölködnek és igen serények a hadakban a.°) Lovaikat' VI. Bölcs Leó császár is említi Taktikájában 7 ) s amit a hazai krónikák egyes feljegyzései a magyar lovasokról mondanak, mind nagyon alkalmas arra a következtetésre, hogy a magyar nemcsak kitűnő fajlovat nevelt fel, hanem ' annak irainirozásában is kitűnt. Nemcsak természetes szívósságát tudta fejleszteni, de ellenállási képességét is fokozni'azáltal, hogy patáira pat' t ó t alkalmazott, mit ugyan Leo császár nem említ, de amit a leletek A Névtelen szerint is a lodomiri vezér 300 lovat nyergestől, ' féltéstől, tehát lovaglásra küldött a honfoglaló : vezéreknek, 25 tevét és ezer ökröt , pedig terhet hordani. (Névtelen XI. fej.) Bölcs Leo császár.is megkülönböztetve említi a lovakat és a teherhordó barmokat. (Taktika XVIII. fej. 52. §.) Bethlen Miklós szerint ugyancsak nem a Jó, hanem a szamár és teve a teherhordást képviselő állatok. „Igy voltam én — írja ő — császár és ország szolgálatjának szamara, tevéje". (Önéletírása II., 138.) ·•· • ·: 2
) Salamon.
3
) Ibu Daszta vagy Duszta, legújabb kutatás szerint íbn Rosteh. (L. Kuun Géza : Akad. Ért. 1893., 176. I.) . 4
) A/. egyik lovon ült a vitéz, a misik. a kézitarta'ékban·< volt, a: harmadik a podgyás ¿tartalék ban. Leo császár mondja, hogy nagy csapat lovak és teherhordó barmok követték a magyarokat. A bécsi Képes Krónika a magyarokat követő állatokat képben feltüntetve, lovakat, szarvasmarhákat és tevéket tüntet fel. (7. és 21. lev.) 5
) Egyes írók jóval többre teszik, így Kerékgyártó Árpád 300,000-re. {MO. mivelödésének története. A vezérek kora. Budapest 1859.. 45. és 56. 11.) ¡ De e szám nyilván túlzott.' ' ' ' De facto TJng. Magnas Szabónál : MO. tört. forrásai I..k., H. füz., 95. I. Megjegyzendő, hogy Endlicher kiadásában: Ber. Hung. Monumenta 253. 1., . e',pont tévedésből ki van hagyva. " , , " .. 7
) Szat)ó Károly fordításában: A magyarok hadszerkezetér öl Árpád korában. Bölcs Leon császár adatai. 50 —53., 57., 63, §§. A 23. §-ban „nagyra becsült lovaik"xól szól. (üj Magy. Mtlz., 1851/2. L„ 303. És Kisebb tört. .munkái 1873. I., 82., •87., 91. 11.) " • '24*
324*
bizonyítanak.1) Mint nagyrabecsült, szeretett és nélkülözhetetlen áUatot szorgos gondozásban részesítette. Jó példával előljártak a fejedelmek. Ezek legtekintélyesbike, Árpád fővezér, „a hosszú útban megfáradt valamennyi lovát a Csepelszigetbe bévitetvén, itt parancsolá legeltetni s lovászainak mesterül rendele egy Csepel nevezetű értelmes kún embert".2) Követték őt e példaadásban a többi főemberek és előkelők, kik az ország más vidékein szapora méneseket rendeztek be maguknak s ennek a lótartás és lónevelés iránt való nagy szeretetnek tudandó be, hogy nagyértékü ' fajlovaik fejedelmi ajándékokul is beváltak. A lőajándék már őseink egyik rokonfajú népénél, a hunnoknál divatos volt. Attila a körötte levő valamennyi előkelőnek meghagyta, hogy II. Theodosios császár követének, Maximinosznak ajándékokkal kedveskedjenek, mire mindegyik lovat küldött neki.3) Ugyanezen divat fenállott őseinknél is. Árpád vezér a hagyomány szerint Szálán fejedelemnek 12 fehér lovat küldött ajándékba,4) amint viszont a honfoglaló vezérek is nem csekély számú lovakat kaptak és követeltek ajándékul meg hadisarczul azoktól, kiket fegvverök erejével legyőztek. így küldöttek nekik a ruthénok vezérei, t. i. a . kiewi és susdali vezérek, hogy ki ne verjék őket székeikből, egyebeken kívül ezer lovat ruthén szokás szerint ékesített nyereggel és fékkel.5) A lodoméri vezér pedig aranyon, ezüstün, börön, kaczagánvon kívül 300 lovat nyergestől, fékestől. Galiczia vezére hasonlóképen különféle ajándékokon kívül tíz legjava paripát s 300 lovat nyergestől, fékestől adott.0) A lónak különben őseink más hasznát is vették. Lóhus, lótej és lóvér kedvencz étele s itala, közé tartozott a pogány ősmagyarnak,7; s így . már ezen szempontból, is jelentékenynek kellett a nemzeti lótenyésztésnek lennie.8) A Lech-mezőn, melyen 955-ben aug. 10-ikén a hires augsburgi csata folyt le, számos oly lópatkó kerül elő, mely sem római, sem germán formával nem bír, valamennyi kis lófajé, nyilván a magyar lófajéi. (B. Hormayer József: Hersog Luit^ poU, München 1831. 13. 1.) 2) Névtelen XLIV. fej. 3
) Priskus Rhetor tudósítása : Excerptac Legat. Szabónál : Kisebb munkái I., 55. 4) Névtelen XIV. fej. — 5) Névtelen X . fej. — «) Névtelen XI. fej.
tört.
. 7 ) A honfoglalókról azt írja Leo császár: Nagy csapat jószág, lovak és teherhordó barmok követik őket, részint, hogy. élelmet, s italukra tejet szolgáltassanak. (Taktika 52. §.) Rikhard barát pedig azt irja a XIII. században az ázsiai magyarokról : Földet nem mívelnek, ló-, farkas- s efféle húst esznek ; lótejet és vért isznak. Lóban, fegyverben bővölkednek. (Nagy MOg dolgáról: Szabónál : MOg tört. forrásai. • 1881.' И. füz/ 95. ív) ' · ' 8
) Wenzel : MO. mezőgazdaságának tört. 94. 1., III.
••···.
325* ;
·
f
*
-
II.
:
A honalapítás után sem szűnt meg a nemzet gazdaságának ez az ága s kivált az alvidéken, hol a buja legelők gazdagsága a lótartást nagyban megkönnyítette,1) temérdek nagy volt a lóállomány. Szent Istvánnak a Csepelszigetén nagy ménese volt, melyet — mint láttuk — már a fővezérek alapítottak.2) Egy régi életiratból tudjuk, hogy Szent István idejében Maros városában, a mai Csanádban, Ajtony fejedelemnek .szilaj lovakból megszámlálhatatlan ménese vala, azokon kívül; amelyeket a lovászok ólakban tartnak és őriznek vala:"3) Szent Gellértnek hívei különféle ajándékok közt lóvaJcat is adtak neki.4) A Salamon király ural1 kodása idejében alapított záztyi apátság alapító oklevelében említve van ; a király egyik ménese.5) I. Gézának Csongrád vidékén levő ménesét t ai király 1075. évi oklevele említi.0) Ez adatok szerint tehát úgy a királyok, mint az . előkelő dynasták s nemkülönben a kisbirtokosok is : lótenyésztéssel foglalkoztak: Ez ném kis jövedelmet hajtott az egyháznak. A lótiged már első, tórályunk korában okiratilag van említve7) és későbbi; királyaink alatt J s említtetik.8) De hasznot hajtott maguknak a termelők- , nek is, mert a ló nemzeti létünk e legősibb szakában is már a külföldi., kereslet tárgyát,, a külföldi kereskedés egyik jelentékeny czikkét tette.¿ Ezt az orosz évkönyvek felette érdekesen bizonyítják. Ezek szerint 979-ben Szvjätozlaw fejedelem Perejaslawez bolgár főváros jelentőségét
. !) Leo császár jegyzi fel. az ősmagyarokról, hogy: „lovaikat nyáron és télen folytonosan legeltetve" tárlják. (Taktika 53. §', Szabónál 'i. h. I. 87.) 2) L. alább az idézetet a lótizedröl.
'
3
) Szt. Gellért csanádi püspök élete. X. fej.
4
) „Különféle ajándékokat és drágaságokat, t. i. lovakat, ökröket, juhokat és igen sok szőnyeget stb'. ajándékozának". (Vita 8. Gerardi XII. fej.) • > ' «··· '•:<- h) Incipit atb" àfeë '-etludriim Refjis ad Nädestyguy; (Wenzeln Ârp. I., 24.) Exinde vero Strigi"!., 57!) '"''"'
cum
új.OhMár>
Zezin, qui equos regis custodit. (Knauz : Mon. Eccl. .·••••·•· . ..ι·.·...·...· . . . . . . ^ .· ^
7
) A zalavári apátság. 10.19. évi alapítólevelében mondja Szt, István: dedimus sancto .Adriano ad servi,én,d(um predia, decimas .çt piscinas, quorum nomina hec. s u n t . . . decima eqúorum ,npstroriim ;ifi, íiisiita,, que. vocatur Chepel, In polcdris. (Fèjér: Cod. Dipl. I., 305. Katona: Hist. Őrit. I„ 247. P r a y : Annales Reg. Èupg. I., 29. Knauz: Mon. Eccl. Strúj.' I.| 41,) ' 8
) L Endre király egyik méneséből évenként 50 csikót, de armento Regali 50 p^èdíós' réndéFâdktáhi· a' tihanyi '(Fejér Υ· 'bòãi Dipl. I.; 393.)" Iti. Béla király' '1190-bëii' 'ai' p'é'csi 'pli'spök'!mégy'éjebeíi le^ó mêtíèsêk· utáh' á'tizedet á püs'pölvnek' adatni rendeli, dé àrWi'éhtis' equtìrum seu editada. (Wônzél : Ârp. új Ohntár II:, · 255:)
326*
abban is látja, hogy oda a csehek és magyarok földjéről sok ezüst és ló kerül.1) Hazánk kövér legelői s a lónevelésre kedvező éghajláti viszonyai magukkal hozták, hogy az eredeti lótőke a következő századokban tete- < mesen öregbedjék s e nézet erös támogatást nyèr a krónikái tudósítások részéről, bár nem tagadjuk, hogy e' tudósításokban fajunk javára erős túlzást találunk. A 933. évi csatában 36,000, a 955-ikiben 60,000 ember ' esett el, 1143-ban II. Géza 70,000 harczossal táborozott Henrik osztrák őrgróf ellen, 1241-ben IV. Béla 65—70,000 emberrel indult ki Pestről a tatárok üldözésére. Ugyanő 1253-ban 80,000-nyi sereggel jelent meg Bécs alatt. 1260-ban a Morvánál 100,000 emberrel és ezek közt 40,000· kunnal állott. 1278-ban a stillfriedi csatában 56,000 ember és ezek közt 16,000 kún működött.2) De ha e számoknak csak 1/3-dát is vesszük valódinak, ákkor is kiderül, hogy az árpádházi királyok korszakában a lótenyésztés —lévén seregeink főleg lovasok — nálunk erősen termelő.. A lótermelők közt a magyarságon kívül kivált a kúnok tűntek ki, kiknek enemü hivatottságát már egymaga az a történeti tény is eléggé· hirdeti, hogy Árpád a maga csepelszigeti ménese lovászmestereiil egy Jcún embert rendelt. A kunok nemcsak, hogy együtt vándoroltak be honfoglaló őseinkkel, hanem későbbre is az árpádházi királyok alatt ismételten nagy számban telepedtek meg a magyar földön. 1239-ben Kötény (Kuthen) fejedelemmel 40,000 fegyverviselö, tehát ugyanannyi család telepedett le. 1244-ben még nagyobb számmal jöttek be Bolgárországból. Kivált a Duna-Tisza, a Maros-Temes közét és a Körös partvidékeit árasztották el! nagy számukkal,3) úgy, hogy mindezen, a lótenyésztésre amúgy is nagyon alkalmatos sík vidéket tekinthetjük a nagymérvű lótenyésztés tereiül. A hazánkon át a szentföldre vonuló keresztesek elcsodálkoztak a lovaknak itt található nagy száma felett.4) Különben ezen időszak méneseiről hiteles; okiratok is bizonyítanak. 1146-ban Seines nevű nő 23 lóból és Jcanczából. кlió ménest hagyományoz. 1) Iz Cseli, iz Ugor szrebro i komoni. (Polnoe bzoVranie ruszkieh Szt.-Pétérvár. 1846. I. k. Laurentiji Évkönyvek 28. 1.)
Ijetopizei..
2 ) Kerékgyártó : МО. művelődésének tört. I,' 119.'Hogy milyen népesnek tárták a külföldön, persze tévesen a magyart, áz kitetszik abbolj hogy IV. Béla seregét és a 'sajómézei, csata elesettjeit 80,000, 100,000, de söt 3QÖ,ÓÖ0:'re teszik az évkönyvek. (Pertz : Monumenta Germ. Scriptores IX., 559., 640!, 655^)" ; '' 'v
3) Fejér : Cod. Dipl. V. 2 , 514.. 4
- ) Péter remete,-a keresztesek vezére.Zim-onyban való tartózkodása alkalmakor, intézkedéseket tett „propter abundantiam, quam ibi reperit in infinity, numero equorumЛ.; (AlbertusAquensis Gesta Dei per Francos. Hanau 1,611,., Ц.^крпуу.),·
327*
a pannonhalmi apátságnak. 1 ) 1199-ben Jowachin ( = Joachino) nemes birtokos és neje Anglia egy Kiley nevü lovászt és 30 kanczái hagyó-' mányoz a veszprémi káptalannak.2) Ipolit birtokos a maga végrendeletében, melyet II. Endre király 1212-ben megerősített, 130 Jcanczából és 5 csödörböl álló boroksai ménesét a Mindenszentekről nevezett egyháznak hagyományozza.3) 1231-ben Miklós comes, néhai Ugrin eszterg. érsek testvére Mihal nevű praediumát 300 neveletlen lovával együtt fiának, Izsáknak hagyja végrendeletileg.4) 1237-ben a Miskolcz nemzetségből való Bors comes Lockat nevű praediumát 120 darabból álló ménesével együtt a borsmonostori apátságnak hagyományozza.5) Egy 1261. évi okirat említi a Mén esitò nevű helyet, mely úgylátszik azonos a ma; is Solymos falú területén ismeretes Ménes-Ható nevű vízfolyással. Ez á Ménesitó Sz. László idejében a csikósok tanyája?) Közel ide esett már akkor Lovastelek is.7) Hogy .árpádházi királyainknak mindenfelé voltak ménesei, azt a Jcirályi lovászoknak az országban szerteszét eső telepei bizonyítják.8) Az egyháziaknak is volt lótenyésztésük.9) így a ρécsváradi,10) a tihanyi.11) a csatári,12) a kapornoki apátságoknak13) és a demesi
!) Equacia 23 equorum et equarum. (Wenzel: Árp. új Okmtár I., 56.) 2
) Dedit et Agasonem nomine Kiley, cum triginta equabus indomitis, exquibus quatuor poledros Ad emendum ceram ad sepulturam suam et Maritj suj Annuatim deputauit. {Haz. Okmtár V , 3.) 3 ) C. et XXX equabus {Haz. Okmtár V I , 9.)
idomitis et V. emissariis
cum agasone nomine Pecku
4 ) Secundum praedium vocatur Mihal, Isaac minori filio dedi cum . . . trecentis equis indomitis. (Fejér: Cod. Dipl. III. 2., 228.) л
) cum equacia numero С et X X . (Wenzel : Ár p. új Okmtár X I , 299—300.)
(i
) conditionarii scilicet custodes equorum. Fejér: Cod. Dipl. I V , I I I , 39.
;s) 1234—70 közti években említve van a szentmártoni apátság birtokai közt. Тара villa agasonum Regis. (Wenzel: Árp. új Okmtár I I , 2.) — 1237-ben: IV. Béla quandam terrain agasonum nostrorum sitam iuxta fluvium Sár modicam vix ad 60. iiigera sufficientem a pannonhalmi apátságnak adományózza. (Wenzel i. h. I I , 55.) 9
) Ezt számos oklevél bizonyítja.
ω
) Ez apátságnak Sz. István 120 lovat.adományozott. (Fejér: Cod.-Dipl. I , 302.),
u
) Emissarii 34 cum subtidis equabus. (Fejér : Cod. Dipl. I , 393.)
12
) Az ittlevő ménes eredetileg 200 lóból állott. (Fejér : Cod. Dipl. П., 91.)
13
) 1238-ban a veszprémi püspök a kapornoki apátságtól látogatások alkalmakor egy-egy lovat s egyéb ajándékokat csikart ki, amiért ezek panaszszal a pápához fordultak. Item quod extorquebat a vobis occasione visitationis equum et alia muñera pro sue libito voluntatis. (Theiner : Mon. Hist. I , 163. Wenzel : Árp. új Okmtár I I , 85.) ' - '
328*
prépostnak.1) Lovas jobbágyaik pedig, kik lovaikkal tartoztak a monostoroknak szolgálni, egyes birtokaikon sűrűn említtetnek.2) Az, hogy régi iratainkban ólakban3) és istállókban tartott lovakról,4) mezei lovakról,5) erdei lovakról,0) herélt lovakról,7) neveletlen lovakról,8) tenyészcsődörökről9) és tenyészkanczákról,10) csikókról,11) lovászokról,12) lóörökről13) lópásztorokról14) van szó, némileg következtethetünk magára a. lótenyésztésre is, melynek egyik-másik hagyományos fogására és eljárására bizonyára rátalálhatunk még a mai csikósvilág gyakorlatában.10) Egyes lovak értékéről, szintén okiratok világosítanak fel. A váradi regestrum szerint 3 ló ára 2 márka; 10 ) egy másik lóé másfél márka.17). 1270-ben Zovm, a királyné jobbágya egv zordonszínü lovat adott el Istvánnak 5 márkán.18) 1281-ben IV. László király Erdő comestől 200 márkán*vett lovat, de azt kifizetni nem tudván, Némethi helységet adta neki x ) Báthai ménesében 1138-ban 70 kancza és 20.csikó volt. (Fejér: Cod. Dipl. ( П., 105.) 2 ) A pannonhalmi apátság birtokait előszámláló 1234—70 évi okiratban említvék tömérdek jabagioncs equestres és agasones campestres qui debent servire in equis propriis, in propriis equis pinguibus. Igy Nelka, Lazi, Sánete Crucis, Digna, Temurd, Almás, Ynev, Copucho, Cebh, Ech, Nul, Torian slb. stb. birtokokban. (Wenzel : Ärp. új Okmtár II., 2—14 11.) : 3 ) Vita S. Gerardi X. fej. 4 ) De stabulo equorum Sitim. (Fejér: Cod. Dipl. VII., V., 88.) ö ) Equi campestres. 6 ) Equi siluestres. (Fejér : Cod. Dipl. IL, 92.) 7 ) Equus spado. (Zichy-Okmtár IL, 198.) s ) Equi indomiti (Wenzel: Árp. új Okmtár I., 77.), equae indomitae. (U. ο. VI. (II. 1.), 222.) 9 ) Emissarii (Haz. Okmtár III. 179. Károlyi Okmtár I., 172.) 10 . ) -Equae equatiales. (Zichy-Okmtár III., 368. U. o. IV., 529. Anj.-Okmtár III., 170.) Werbőczy ezekről mondja : equi gregales, quos equatiales dicimus. (Hármaskönyv. I., 101.) u ) Poledri. (Fejér: Cod, Dipl. I., 305., 393. stb. Haz. Okmtár V., 3. ZichyOkmtár L, 296.) ..'...,• . . 12 ) Agazones, agazones campestres. (Wenzel : Ärp.' új ' Okmtár I í , 5., 10.) " wy Custodes equòrum. (Fejér1 : Cod. Dipl. I., 388. Zichy-Okmtár П., 136.) 14 ) Pastor equorum equacialium. (Zichy-Okmtár IV., 529.) ls ) Tudvalevő, hogy Herman Ottó jeles természettudósunk már hazái halásznépünknél constatálta & halászati ősfoglalkozást; vájjon nem-e volna ugyanezen eredmény constatálandó. á. lótenvésztésL,gazdasági , ágnál: is ? Wenzel Gusztáv, ennek már is adott kifejezést. (МО. mezőgazdaságának tört. 94.. .11.) . . . « j pro tribus equis, ualmtibus duas marcas. (Reg. de Var. 84. sz.) / f J'i7) De consciência perdicionis. equi sui, iihlentis ,marcam et dimidiam. (Ü. o. 143. szam.) . .V " ; ... .. . , ,..л"". ' ..'. 'Ï8)'.Qùod uendidisset imum equum Zurdyn coloris pro quinqué rharcis Stepnáno. (Éaz. Okltár 60. 1.) ' ' ' ' V
érte addiglan bírandó, míg a 200 márkát neki ki nem fizeti. Ez Péter tárnokmester, János curiai bíró és barsi főispán, Demeter pozsonyi- és János nyitrai főispánnak jelenlétében történt.1) 1283-ban IV. László király Pós comestől két neki való jó lovat és 50 neveletlen kancsót kapott,· a miért neki földbirtokot adományoz, bár ezzel sem szolgálatait kellőleg, •meg ném jutalmazza, sem lovaiért elégségesen nem kárpotolja.-) Ugyanez, évben felpanaszolja előtte András, Csapó a királyi fegvvernökök comesének a fia, hogy Selypes Henrik fiai Jakab és Vita! Págv nevű birtokát felforgatták, ott levő ménesét, 73 kanczát és 2 ménlovat s egyéb marhát elhajlottak, 7 jobbágyat megöltek, többet megsebesítettek, amiért aztán •a király Andrásnak odaítéli Henrik fiainak összes javait.3) 1446-ban Majos kenéz, Farnasi Dénes ölvesi jobbágya panaszt emel László tömbi kenéz ellen, amivel tőle egy 40 aranyforintot érö lovát ellopta.*) 1448-ban· Járai Péter elhajtotta Tamás kenéznek, Bolgár László aklosi jobbágyának egy 16 aranyforint értékű lovát?) Ezekből s egyéb hasonló adatokból kitetszik tehát, hogy a lovak egyes példányai igen jó árba lettek felbecsülve. A tatárjárás, rövid időre, mindenesetre hátrányosan hatott a lótenyésztés ügyére. Temérdek ló került akkor a rabló mongolok kezébe s iiyrczoltatott ki aztán az országból.0) Viszont el kell ismerni, hogy másCum nos quenclani equm (így) rubri cobris a Comité Erde ν . . . nostre Regie "Celsitudini congruentem, pro ducentis marcis argenti comparassemus, et ea vice propter pècunie nostre defectùm. (Knauz : ili. Sion I I I , 461. Wenzel: Árp. új Okmtár I X , 296.) : 2 j quia Comes Pous duos eqiios suos bonos pro nostra Regia Maiestate valentes, -et quinquaginta equas indómitas ad peticionem nostram nobis dedit szolgálatai ' jutalmául ас recompensacionem et restaur acionem equorum et equarum ipsius Comitis Pous , . , quandam terram Draucariorum nostrorum Batur vocatam . . . ipsi corniti Pous, quamvis modica remunerado suorum serviciorum et minima recompensado rerum suarum videatur, dedimus, donauimus et çontulimus iure perpetuo possi••dendam. (Wenzel : Árp. új Okmtár I X , 352.) 1285-ben ezt IV. László megerősíti. (U.
...
,
víu
) JSguaciam ipsim nume.ro seppuayinta tres et, chios deslrariòs emissários.in -eisd'em î.itç.m quadraginta pecora in bobus. et in vacci s . ... auferendo. ( W e n z e l ; / ί φ . új Okmtár I X , 353.) .·_•_ ' . . . . _. . . , , 4) quod idem Ladislaus kenesius unum equum suum . ex hospitalitaté latrocini] - a b ^ í i s s e t , per quod factum X L florenorum auri dampna intulisset.XTeíç^i OkltárJI.,·, 23..), 5 ) valoris florenorum sedecim auri abduxisset. (Teleki.: Okltçir I I , 34.). - . °) A tatárok lerombolván a. derekabb városokat, t. i., Frankát (Fraknót), Sz· Márton szülővárosát (Szombathelyt), s többeket, a sok pénzt, lovat s ЪагщрР ¡ össze^ szçdyén, a földet dúlva, Bolgárországba átmenének.. (Rogerius :. Siralmas. éne)ke X X V I . fej.) Tamás spalatói esperes pedig mondja: S a rabolt zsákmánynak, sem. száma, s p ^ szere, nem .yala, ki gondolhatná, el a . töméntelen lovak és más barmok számát , . . melyekben ez ellenség vígan dúskál vala. (XXXVII. fej.) \¡.. ..: ., ,;
330*
részt a mongolság inváziója fajtermelési szempontból nem volt éppen meddő a hazai lótenyésztés terén. A híres tatár-lovakból egynél töbl> példány került hazai lótenyésztők birtokába.1) A tatár-ló pedig, mely fajilag oly közel állott a honfoglaló magyarság lovához, mint kitűnő használati ló2) érdemes volt a tenyésztésre. Tényleg találjuk is említve á tatár lovat olyanul, mely tenyészetünkből került ki.3) 111.
A nemzetnek a következő korszakokban való folytonos gyarapodása s az a körülmény, hogy hadseregünk zöme még mindig lovasságból állott, természetszerűen magával hozta a lóállománynak folyton való emelkedését. Az Anjouk alatt a lovasság felvirágzása nemcsak a lovak számának, gyarapítását tette szükségessé, hanem a fajjavításra is ösztönzött. A XIV-ik században tényleg okiratok hirdetik a magyarországi ménesek létezését s egyes lovaknak előkelő drágaságát. A fehérvári káptalannak egyik 1326. évi okirata szerint több kihallgatott tanú egybehangzóan bizonyítja,'hogy · harmadéve Ugrin mesternek két, 40 márka értékű lovát Becsei Imre erőszakosan elvitte.4)· A pécsi káptalannak egyik 1327. évi okirata szerint Szomodor és Atád falvak lakosai BogárIstvánnak Kér nevü birtokán hatalmaskodtak, annak egyéb állatain kívül két 3 éves nemes lovát is elhajtva.5) 1327-ben Simonfia Tamás panaszolja fel, hogy tőle némely salamoni vendégnépek 10 márkát érő 3 lovat hajtottak el erőszakosan.0) Tamás vajdának egyik 1337. évi deezemЪег 10-iki okiratából kitetszik, hogy Gyerő testvére Jakab az ifjabbik !) A legszebb leányokat a balivoknak (tatárbiráknak) küldik vala, hanem az: ily ajándékért' a vivők juhokat, ökröket vagy lovakat hoznak vala vissza. - (Rogerius· i. h. X X X V . fej.) , · 2 ) A tatár lovat Tamás esperes így írja le : Lovaik alacsonyak, de erősek, éhséget; fáradságot birók ; rajtok parasztmódra lovagolnak s azok a sziklákon, köveken patkó nélkül úgy nyargalásznak, mintha vadkecskék volnának; mert három nap egyfolytában fárasztva, egy kis kórótakarmánynyal megelégesznek . . . Lovaik úgy k i varinak tanítva, hogy bárhová megy is egy emberök, a többi mint á kutya, mind utána megy. (A tatárjárás tört. X X X V I I I . fej.) -3)' 1293. körül egy bírói bizonyítvány 'említi. Igy Lászlónak, Aladár fiának és Csud névíi jobbágyának quatuor boues et unum equum tartarum statuere debuisset. (Zichy-Okmtár L, 81.) 4 ) quod duòs equos ipsius magistrr vgrini quadraginta marcas valentes . . . гааgist'er-Emiricus'potencialiter abstulisset. (Zichy-Okmtár I., 286.) ' -' ») et omnia ammalia pecora et .pecudes et duos- eqiios bònos triâmes abstùliséént < (Zichy-Okmtár L, 303.) ' ' "" • Çy-frès equos suos decern marcas valientes in (adem"villa Salomon potencialiter abstulissent. (Zichy-Okmtár I., 515.) ·
331*
Vas Miklós szentegyedi ménesében hatalmaskodott, elhajtatva onnan 40: darab kanczalovat.1) 134l-ben I. Károly király meghagyja a pozsonyi káptalannak, kutassa ki; hogy mennyi kárt okoztak a Csallóközben á· nyékiek Lotárd és Amadé várkonyi ménesében?'2) 1344-ben I. Lajos király egyik oklevelében említvék a Csepelsziget ménespásztoraifi) 1358ban per támadt Simonyi Miklós özvegye és mostoha fia Frank közt, 11 ló és 2 darab hároméves csikó miatt}) 1378-ban Gegeni Tamás végrendeletileg 5 'ménest kap,5) mi miatt aztán pereskedés támadt Gegeni Mihályival.0) 1380-ban Dávid harsány i várnagy baranyavári lisztje Tötös Lászlónak egyik geechi jobbágyától, amint látszik, értékes lovat tulajdonított el hatalmasul.7) 1389-ben a pécsi'püspök mohácsi tisztje némely laki jobbágyaktól egyéb állatokon kívül 19 lovat hajtatott él.8) 1389-ben Pestényi Dénes elvisz erőszakosan Tötös Lászlónak csenevéri birtokáról1 egy 12 forintot érö lovat?) Ugyanezen 1389-iki évben chepsi Beké János, Káli Jakab és. Boroch István ugyancsak Tötös Lászlótól 40 darab ménlovat lopnak el, melyek közül háromnak az ára 300 forint.·10) Egy hár-; madik 1389. évi okirat szerint Bilgeri János Várdai Domonkosnak szentgyörgyi jobbágyától két lovat hajtatott el erőszakosan.11) 1390-ben Haraszti Benedek hatalmaskodott Báthmonostori László katymári és garai !) cquaciam· suam quatraginta cquas magnas et eclultas poledrorum procréalas contimntem abstulisset et aufferi feeisset. (Saz. Okltár 210. 1.) ' 2) vniuersi populi de villa Nyek equaciam ipsorum (Lothardi et Amadei frätris sui) injwsscssione eorum Warkun vocata invetriendo ad profunditatem cuiusdam ryuuli Barel vocati populissent, et in profundo voraginis eiusdem unum ex ipsis dimersissent, qui scilicet, equus postmodum absconditus, sub arundinibus ibidem; inuentus extitisset. et aly equo, unum pedem confrigissen', qui in tercio die eciam mortuus fuisset... (Haz. Okmtár- И , 75;). 3 ) vol um us igitur, et nobis Corniti nostro de dieta Insula et custodibus Siluarum et equaciarum nostrarnm ac alys seruitoribus nostris, in • ipsa Insula,, nunc consti-, tutis. (Zichy-Okmtár II... 136.) ., quod Ladislaus fìlius suus undecim . cquas equaciales cum duobus poledrys, qui Triennenses fuissent.(Zichy-Okmtár IV.,·262—63.) ; 5 ) quinqué cquacias.. . }') Zichy-Okmtár IV., 64. · .- . . ·•. 7 ) vnum equum cuiusdam Jobagionis sui valentini nomine in, possessione sua, Geeçk vocata commorantis JRO/¿ coloris m dicta villa Baranyavár. potencialiter abstulisset., (Zichy.-Qkmtár IV.,. 149.) τ ·. . ; • · ; - 8) necnon -decern et попет equos. Jobagionum. (Zichy-Okmtár IV,-,383—84.) · • vnum equum duodecim florenos valentem. (Zichy-Okmtár .IV., 380.). « · 10). quatraginta equos. equaciales . dicti Domini sui, fùrtiue abduxissent,,;éa: ·quibus tres equi emisari ,(igy) Trecentorum fjorenorum valiendo, extitissent in leue extimacione., (Zichy-Okmtár I V , 389.) ... . ,· . ·.· . . , ·..··. ;·· .·;.·. , n ) Quod Joannes de Bylgez, anno in presenti potencialiter XIUQSequos cuiusdam. Jobagionis sui de Zenth-Gewrgy. abduxisset.' (Zichy-Okmtár I V , 395.) '
332*
jobbágyain s midőn e jobbágyak egyike^ Garai István a maga méneslovait kereste,1) Haraszti Benedek által megtámadtatott, elveretett s 40 forintot érő lovától megfosztatott.2) 1392-ben Tötös László elcseréli búdai curiáját 31 lóval és ugyanannyi csikóval együtt a fehérvári káptalan bodrogvármegyei Eel helységével.3) Ugyancsak 1392-ben Báthmoiiostori Lászlópanaszt emelt afelett, hogy Káli Jakab, Borocsi István és Kardos Mihály egyik garai jobbágyától, Baracskai Pétertől 30 ménesbeli lovat elhajtottak.4) 1393-ban Tötös László erőszakkal elvett Dersfi Márton egyik szolgájától egy 200 forintos és egy 40 forintos lovat.0) 1393-ban Báthmonostori László embere aziránt emel a bodrogvármegyei hatóság előtt vádat, hogy Oltuk Miklós kún nevezett László méneséből egy lovat tolvajlott el.c) E lónak igen értékesnek kellett lennie, mert a ménèscsikósnak a ló fejére tízszeres' esküt kellett tennie a nemesbirák ítélete szerint.7) 1394-ben egy országbírói ítélet következtében a czikadori apátságnak Báthmonostori Lászlónak 12 méneslovat és egy csődört kellett átszolgáltatni.8) · . '.··••· IV.
Számos, a fentebb közlőitekhez hasonló adat található még gazdag leveles tárainkban annak bizonyítására, hogy a XlV-ik században mennyire becsülték a jó lovat gazdák és jobbágyok. A felsorolt adatok egymaguk az akkori lótenyésztés virágzó állapotáról szóló bizonyítékok, !) equos suos equatiales requirente. ' -)" equrn suum quadraginta florénos valentem cum sello et freno quinqe ílöreno'ö in1 promptis . : . recipi fecisset. (Zichy-Okmtár IV., 417.1 3 ) quandam Curiam et domos suas in civitate Budensi . .'. cuni òmnibus suis utilitatibus ac edificys . . . immo triginta unum equas suas equatiales, simulcum toti ¡ 5 ) duos equos dicti magistri Martini condam Bani unum videlicet-Zijuhatoivzo coloris ducentos /lorenos centenarios valentem, et alium Zugh nominatum· qiiairaginta porenos'·'similiter centenarios valentem. (Zichy-Okmtár IV:, 514.) •" ( • ' ' y('')'-qiiod*vnum · Equum de equis equacialibiis furtiue ábduxisset. quem··'quidëffi equum nunc. Stephanus pastor prefatorum equorum equacialibüs in possèssionã^eiíísdem predicti : mágistri ladislai Кagmar vocata circa· Nicolaum Oltuk dictum cömanum ordine iuris .recaptiùàssét. '(Zichy-Okmtár IV.;'529.) -··•·"'· ·' ' · ."•·'•··· • ·" t. - s . 7) · Nobiles- viri..talitec Judicassent :et · déterminassent, ·secundum· •· èstim'dcionem •ipsius equi ipse • prefatus pástor decimo se super· 'caput ipsius equi: Jurare·' débeãt, 'üt ipsum equum de equis domini sui furtiue abduxissent. (li. o.)•''•''-'·'• •• · '· aìU'i vv.· , .. ve. 1 .- S):·duodecim cqtiosequatiales et vnum-emis&ar'mm non nimium viles'-nfebfaíultum bonos, sed medio'criter se tiabeate's.' (Zichy-Okmtár- IV., 582.) ·* ' ·.·:.';..·.·;.'··!·-. .
333*
de a következő XV-ik században sem hanyatlott az, sőt inkább úgy mennyiség, mint minőség tekintetében gyarapodott. Az Árpádok korához .képest a hazai lóállomány bizonyára megháromszorozódott.1) Hiszen azt olvassuk, b.ogy maguk a jobbágyok is feles lovakkal rendelkeztek. 1400ban Várkonyi István négy böősi és újhidi jobbágyától egyéb állatjószágain kívül 17 lovat hajtatott el hatalmaskodva Ördög János.2) Hogy mily gazdag volt az ország lovakban Zsigmond király idejében, azt úgy az okiratok, mint egyéb iratok bőségesen bizonyítják. 1421-ben Töttösi László utódainak félegyházi ménese akkora volt, hogy abból Imre czikadori apát az anyaállatokon kívül nem kevesebb, mint 24 csikót is elhajtathatott. 3 ) De még szólóbban bizonyít egy hazánkon 1432-ben átutazó franczia, Bertrandon de la Brocquière. Felemlíti ugyanis a lovak ama nagy sokaságát, melyet Szegeden és Pesten látott. Szerinte Szegeden, e nagy és nyilt városban temérdek eladó vádló található, melyet vadságuk daczára is jól tudnak fékezni és szelídíteni. Ez eljárás különös látványul szolgálhat. Bertrandont arról biztosították, hogy az, a kinek 3—4 ezer ily lóra szüksége van, azokat Szegeden könnyen megveheti. Oly olcsók, hogy 10 magyar forinton gyönyörű úti lovat szerezhetni. A Szeged és Pest közt fekvő termékeny síkföldön megszámlálhatatlan lófalkát találhatni, melyek magukra hagyva vadállatok módjára szabad mezőkön legelnek, a miből aztán megérthetni, hogy belőlük oly nagy számmal vannak a szegedi piaczon. Pestről pedig azt mondja, hogy ott sok a lókereskedő. Kinek 2 ezer jó lóra szüksége volna, azt itt megkaphatná. Istállónkint adják ezeket itt el, istállóját 10 lóval számítva, 200 forinton. Látott közöttük olyanokat, melyekből kettő-három is megérte e pénzt. E lovak főleg Erdély hegyvidékéről valók, maga is vásárolt ezekből egy erős futólovat. E lovaknak csak egy bajuk van: kissé akaratosak s nehezen patkóihatók meg. Látott olyanokat, melyeket erőszakkal leteperve kellett megpatkolni.4) :
1) B. Nyáry:, Századok 1870. I V , 661. . 2 ). domos et, Curias quorum.dam quatuor Jobagionum suorum, in dieta Bws et Wyhyd commorancium inuadendo et subintrando, ibidem decern et septem equos... depelli et auferri a с deportari fecisset. (Haz.. Okmtár I , 294.) 3 ) dominus Emericus abbas feria quarta próxima post dominicam Letare; per quosdam homines suos duos equos equaciales eorumdem centum florenos novos valentes interfìcere, rnecnon. universos, equos equaciaœs eorumdem hinc inde depelli fecisset, in quibus viginti quatuor poledr.or.urn anni ^resewiwrdamnaeisdem intulissent. (Zichy Okmlár V i l i , 10.) 4 ) Il y a en ceste ville grant foison de chevaulx. a vendre, et est'estrange chose de les veoir donter et apprevoisier, car ilz sont tous sauvaiges. Et nie fu dît* que on en y trouver oit trois ou quatre mil a vendre, et a ι res grant mercHie ; car pour dix florins de Honguerie on auroit la vng tres l eau.rouchin.... Et ay trouve jusques
-334
A lovak e nagy olcsóságát természetesen úgy kell érteni, hogy .-azok nem idomított lovak voltak. Mert hogy az idomított s nemesebb fajú lovak ára jóval drágább· volt, azt egyes okiratok váltig bizonyítják. . Vannak, melyek becsára 50 kassai forintra rúgott.1) A tournirok számára . idomított lovak · ára bizonyára jóval · fölülmúlta az egyéb lovakét. A Zsigmond· király idejében divatozott lovas harczi .párbajokról ugyancsak Bertrandon de la Broquière tudósít. E . párbajokhoz apró lovakat, . alacsony nyergeket, kurta, de erős. lándzsákat használtak·. Valamennyi lónak egyforma nagyságúnak kellett lennie.-)·.' : : Hogy Erdélyben Zsigmond király idejében a szászok, kivált a : nagyszebeniek, a lótenyésztés körül ugyancsak fáradoztak, kitetszik ez utóbbiaknak* ama a királyhoz intézett panaszából, mely szerint .a. vámosok még,a, kereskedelmi portékával megrakott szekerekbe fogott lovakat is .azon a czímen lefoglalták, hogy a szepesiek ily úton igye. keztek. lovaikat harminczad fizetése nélkül kicsempészni. A király e -sérelmes ügyben 1388-ban úgy rendelkezett, hogy szekérbe fogott oly lovak, melyek értéke 12 arany forinton alúli, ; a vámosok által vissza nem tarthatók.8). . Zsigmond· alatt különben Pozsony is nevezetes lóyásárló piacz volt. El lévén tiltva bármilyen értékű" Iqyaknak a hazánk határain kívül való kivitele, a király mégis kiváltságképen a lóvásároknak Pozsonyban való megtartását megengedte és pedig úgy, hogy a nagyböjti, valamint a szentlőrinczi országos vásárok alkalmakor jelentkezhettek lóvételekre bel- és külföldi egyének.4) Pozsonyban a középkorban amúgy is jól volt képI -су vng.tres bon pays et piáin, et y a grant foison· haras de joumens, quy en : tous tenjpps sont aux champs, comme bestes sauvaiges ; et cest- ce qui y fait avoir si . grant marchie.de chevaulx... 11 y a autour de ceste ville de Paste moult beau pays, et y. demeure grant foison de merehans de chevaulx, et qui en auroit a faire on y en trouverait deux mille de bons a vendre, et les vendent par ¿stables, et sont dix chevaulx en chascun, et le pris est deux cens florins lestable, de quoy je en veys pluseurs, que les deux ou les trois chevaulx valoient tout largent, car la plus : part viennent du pays di Transsilvan, qui sont les montaignes qui separent le . xoyaulme. de Honguerie ' et la. Walaquie devers soleil levant. . . de achetay vng cheval en ceste ville p o u ï . c e quii -courroit· bien tost, et par coustumj la· plupart ·. sont tres bons coureurs... Et y a grant foison herbes pour nourrir les chevaulx et - les·'jumens, lesquelzy par costume, sont vng peu merveillieulx êt par· espeéial' mal i aisiez a ferrer, et en ay veu plusiers quii faillait abatre quant on les vouloit férrer. . {Kiadva Hatvaninál·: Magy. tört.. Ohmtár, a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Pest 1859. I V , 310.) . •".·._• ν i) Fejér: Cod. Dipl.X. I V , 234. Wenzel i. in. 325. 1. 2 « Ь J ) Hatvaninál : Brüsseli Okmtár i. h. ·, ·· 3) Fejér :. Cod. Dipl. X , У Ш , 250—251. .к . г» • • ;· · <)- Fejér : Cod. Dipl. Χ , V I I I , 323—324. MI. . : ·' -
. 33>
"viselve a ló a polgárság háztartásában és gazdaságában. -A harminczad•ikönyv tanúskodása szerint a lókivitel tényleg jelentékeny volt. Az •1457—58-iki pénzügyi évben 430 db. ló volt. Pozsonyból a- kivitel.1) A pozsonyi földmívelő, kertészkedő, bortermelő gazdának nagy szüksége •volt lovakra,s azért tartotta, tenyésztette is azokat. E.mellett a fuvarozás ,is-jelentékeny volt amaz időkben, mikor a fuvarosok mondhatni czéhszerü iparvállalkozók voltak.2) Mindehhez járult, hogy a hajóvontatás is ugyancsak lovak alkalmazásával történt, mi tehát egyaránt a lótenyésztést «és a lóvásárlást szükségessé tette3.) De ha királyaink közül valaki, úgy bizonyára a nagy Hunyadi, •dicső Mátyás királyunk volt az, aki az országos lótenyésztésre kiválóan -serkentőleg hatott. Egyrészt híres hadseregének,4) másrészt lovagias korának, fényes udvartartásának lovakban való igénye hatalmasan folyt •be a lóállomány mennyiségi és minőségi gyarapítására. Tudvalevő, hogy ^udvara az európai udvarok egyik legfényesebbike volt· Egy udvar sem fejtett ki szép és nemes lovak tekintetében akkora költekezést,, mint az -övé.5) Százakra ment lovagjainak száma, kik útjaiban kisérték avagy udvari ünnepélyein körülvették. A királynak külföldi fejedelmekhez •menesztett követségeit sokszor szintén százakra menő délczeg lovasok kisérték, akkora fényt és pompát fejtve ki, hogy még Olasz- és Franczia¡-országban is megbámulták, fennen magasztalták.6) Az uralkodása, alatt •divatos lófuttatások és Icocsiversenyelc -magasfokú ambitióval töltötték el •a főurak és köznemesek kebleit, minek a ménesek felvirágoztatására Kováts : NMO. árúforgalma .· ·;
2
a XV. században. 184. 1.
) Ortvay: Pozsony város tört. II. 3., 175.
3
) U. ο. II. 4., 77—78.
4
•;Í· ) Nagyszámú teherhordó- és társzekér állt az udvari kocsiszínekben. 1487-ben í) ezer társzekér vonul fel a rendes kir. hadsereggel a Bécs-Ujhely mellett levő síkságra. •Jórészét a városok s a convencziós „királyi szekeresek" szolgáltatták. (V. ö. Csánkv : Századok 1882. XV. 11., 663—67.) δ ) Alatta nagyon kedvelték a hatos fogatokat. 18—20 hatfogatos kocsi vett részt Mátyás menyegzői ünnepélyén. Maffeo milanói követ 1490-ben azt irja urának, hogy hatlovas fogat nélkül nagyon szégyenletes volna Budán tartózkodása. (Mátyáskori dipi. eml. IV., 155.) °) Mátyás király követségei a külföldi hatalmasságokhoz: pápához, a német '•császárhoz, franczia királyhoz, a nápolyi udvarhoz stb. rendkívül fényesek voltak 'Pompás lovak és délczeg leventék keltették ilyenkor európaszèrte feltűnést. A lovagok száma sokszor 300—756-ra rúgott. A VIII. Károly franczia király udvarába indult magyar követséghez 300 szép, egyszínű és egyforma nagyságú lovon 300 ifjú vitéz , /haladt kíséretül.· A követek által vitt ajándékok is sokszor pompás lovakból állottak. .,(L. Çsánky Dezső: I. Mátyás udvara, s az ott idézett eredeti . forrásokat. Századok 1883. XVII., 620—23.) , ., ., .'" . . ;¡
»
336*
hatalmas befolyása volt· Budán, Visegrádon és későbben Bécsben is,, tudjuk, állandó hyppodromok voltak.1) Az olmützi ünnepélyek alkalmával! e városban is állítottak fel ló futtató· pályát s a magyarok és a csehek vetélkedve szálltak ki a síkra.2) A kocsiversenyeken nem egyszer maga a király, sőt a királyné is részt vett.8) Mindez emelte rendkívül a jó· lófaj értékét s minthogy hibásan török lovaknak nevezett arabs lovakat azon időkben nagyon nehezen lehetett szerezni, részint mert ritkák,, részint pedig, mivel felette drágák voltak,4) természetes, hogy a hazai ménesek feladatához tartozott jó lovakat nevelni. A Mátyás király udvarában s gazdaságaiban alkalmazott hátas-, kocsi- és igásló is legnagyobbrészt hazai termelés volt. A köz- és főnemesek birtokain jó hírben áll6 ménesek voltak, de magának Mátyásnak is kellett lennie nagy méneseinek, bár írott nyomát ezeknek nem találjuk. Annál inkább említtetnek magányos családok ménesei, mint 1446-ban a somkereki Erdélyiek somkereki, sáromberki és gernyeszegi,5) 1472-ben a Vásárhelyiek,6) 1499-ben a Szilvásiak,7) 1507-ben az Erdélyiek,8) 1525-ben a mérei Dezsők9) stb. ménesei. E ménesekben a magyar/ erdélyi és székely lófaj tenyésztetett, melyek kitűnő fajtulajdonságokkal bírtak. Az erdélyi, kivált a székely lovakat különösen magasztalja Oláh Miklós, a török lovaknál is kitünőbbeknek mondja.10) Csak főuraink által díszfogatökba s paripákul használtattak.11) A modenai Hyppolit-codexek számadási adatai szerint a hadi lovak ára 5—6,12) a középriiinőmüségü magyar1) В on fini Í>37, 605, 654. Eschonloer I I , 349. 2
) Eschenloer I I , 401.
3
) Bonfini. 584, 654. Azonkívül ν. ö. Csánky : I. Mátyás 1883. XVII., 757.)
udvara.
(Századok
4
) Valentini Caesar ferrarai követ 1486-ban „rendkívül drágák"-nak mondja. : (Mátyáskori dipt. eml. III," 36.) . δ
) Teleki-Okltár II. 24—25.
0) U. ο. I I , 2.35. ') U. ο. I I , 299. és 339. • ·.
8) U. ο. II. 114. '·>) U. ο. II.. 396.
. 10) Equi optimi, celeres, decori et pulcritudine insignes, inter quos meliores. aestimantur, quos. Transyluania, Siculia et Valachia educai' Horum multi, е&ив Tprciçis;. qui et pernicissimi sunt et pulcri, praestant. (Huvyària.cap. XVIII. pv 41 Bel kiadásában : Adparàtus 34. .1.) . .,:·· - ' · u) B. Nyáry : Századok4870. I V , 361. f. 1'3.. jegyz. ' ' i 2 ) Per 9 cava'li donati a parte degli zedtilh'omini coniparati per zoane sárío duc. 60. (1487. évi 'számad.) — Pro uno 'gradano grisei color-is- credo qui Alòisius. emit, per se dedit fi.. 5 cum medio. (1507. évi számad.) .·.··-
337*
országi űri lovaké 9—14,1) a legkitűnőbb díszlovaké 20—25 dukátot tett.2) A legdrágább lovak, melyek e codexekben említvék, azon két, egyenkint 84 dukáton szerzett ló, melyeket Hyppolit érsek az őt Magyarországba, kisérő Goreggio olasz főúriiak adott ajándékba.3) Ellenben a török lovakat 42—300 dukáton, a tatár lovakat pedig 170 dukátjával fizették.4) A moldvai lovak ára 8—9 dukát volt.?) Parasztlovak egyenkint 1 dukátjával voltak kaphatók.6) Kivitelre is keresték lovainkat, úgy, hogy mint kereskedelmi ezikkek akkori nemzetgazdaságunknak egyik dús jövedelmi ágát képezték. A mi mindazonáltal e tényállással szemben nagyon meglep, az az a körülmény, hogy a papi nagybirtokosok jószágain a lóállomány úgy mennyiségre, mint minőségre nagyon alantas fokúnak látszik léte-, zettnek. A modenai Hyppolit-codexek feljegyzéseiből és számadásaiból ugyanis két főpap kisországszámba menő jószágain folytatott terményés állatgazdaságot tanúljuk megismerni s meglepetésünkre azt látjuk, hogy az állatgazdaságban legelhanyagoltabb a lógazdaság. Az egri püspökség gazdasági állatainak összes álladékában a lógazdaság jóval kisebb volt, mint a juh-, a szarvasmarha-, a. sertés-, a baromfi gazdaság.7) Ugyanaz volt az eset az esztergomi érsekség állatgazdaságában is.8) !) per uno cavallo per borso brotura ducati 9. — Per uno cavallo conprato per el Zangarino senescalcho ducati 10. (1487. évi számadások.) — Unum album equum emit pro fl. 10. — Item emit sex equos curriferos florenis septuaginta. — Item prò alio equo coloris pey sicolo fl. 14. (1507. évi számadások.) 2 ) per el prezio di uno Cavallo liardo apomolado (almásszürke) groso meso nela caretta dali Cavalli liardi del Revmo duc. 18. — per el prezio di uno Cavallo liardo apomolado due. 25. et uno sazinato (világospej) paziente zovene due. 25. (1489. számadások.) — pro uno equo sauro castagnia dedit fl. 20 emptus in alba regali. (1507. számad.) 3 ) per dui cavalli sono conperati al signor borso ducati 84.. (1487. évi. számadások.) 4 ) Emi a turcis pro manu domini Ladislai Bellenv capitanei Sancti Joannis equos duos turcos unum liardum pomelatum sine sella pro florinis 47 de auro puro et de bono pondere et est sine testiculis. Et alium emi bajum clarum balcianum in quatuor pedibus cum sella intregra pulcra pro florenis 62 de auro puro hungaricali et bono pondere. (1503. évi számad.) — In primis pro dupbus equis turcalibus.... ' dedit florenos 300. (1507. évi számad.) 5 ) Nyáry : Századok 1870. IV., 674. 1. 42. jegyz. 6 ) Per Cavallari duc. 1 per parte di uno Cavallo : conperado per el scapse. (1489. számad.) — per uno cavallo el pago a un iobagione.... duc. 1. (1487. évi számadás.) , . 7 ) A püspökség gazdasági állatainak összes álladéka volt: 2253 j u h , , 355; szarvasmarha, 245 sertés, 405 baromfi, 65 ló. (Nyáry : A modenai Hyppolit-codexek; közzétéve a Századok 1870. évf. IV., 361.) 8 ) A lovak számát a. modenai Hyppolit-codexek alapján, körülbelül .200 ;dbra_ tehetni. (Nyáry i. h. IV., 282.) ..·.., ,..;· Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
22
338 V.
Dicső Mátyás király halála után, a mint a politikában, úgy a közgazdasági téren is erös hanyatlás állott be. A mohácsi vész után az áldatlan török uralom nyűge nehezedett a szegény hazára, de talán mégis az állattenyésztés még legtürhetöbb állapotban maradt a nemzetgazdaság valamennyi egyéb ága között. Különösen a szarvasmarha- és a lótenyésztés tartotta fenn magát, bár felette mostoha viszonyok között. A török a magyar lovaknak nagy hasznát vette, nemcsak a mennyiben á zsákmányolt lovak árából nagy jövedelme volt,1) hanem mert a lóacló és a lóvám tetemes bevételeket biztosított neki.2) A magyar lónak ez időben való kitűnősége mellett az a tény bizonyít, hogy a török főemberek szívesen küldettek magoknak magyar lovakat ajándékba,3) a mint másként nem lehet tagadni, hogy egynémely kitűnő lófaj épp a török útján került az országba.4) A török szemében is a ló nemcsak szállító erőállat volt, hanem olyan is, melynek fajnemességében gyönyörködni tudott. Nála is szokásban voltak a lóversenyek.5) A ló-elhajtások, a ló-elrablások most talán még inkább voltak napirenden, mint azelőtt. Nemcsak a török ejtette szerét az idegen ló eltulajdonításának, hanem az idevalók is.6) Hogy egyes urak mekkora ménesekkel bírtak, azt eléggé mutatja Barlabássy Lénárt. erdélyi alvajda végrendelete, melyben szerteszét fekvő birtokain levő méneseiből 57 lovat hagyományoz egyeseknek : a maga temetésére a székelyvásárhelyi kolostornak egyet ; 7 ) nejének 1) L. Magyarországi török kincstári defterek I., 27. ) U. ο. I., 1 0 1 , 1 1 4 , 1 1 7 , 126. stb. 3 ) Báthori István konstántinápolyi ügyviselőjének 1573. évi száraadásában fel van említve, hogy Amhát csausznak egy hintót adott négy lóval egyetemben. Férodon agának egyik levelében azt írja : Továbbá, az mely szekérre temagad felülsz, szép és jó lovak legyenek benne; olyat kildj n e k e m . . . Egyebet most semmit nem kívánok, csak hogy most a szekeret lovastul kildd meg. (Szalay : Erdély s à portai adó. Adatok a magy. 'nemz. történetéhez 249—250. 11.) 2
. 4) Török lovak ajándék útján kerültek hazánkba. II. Szulejman 1529. évi naplójából tudjuk, hogy ez év aug. 19-én Szapolyai János Budán a szultán előtt való meghódolás után négy kaftánnal és három, egészen aranyos szerszámú lóval ajándék koztatott meg. (Thury : Török történetírók I , 332.) .5) Bonfinnál. e
.) 1549-ben I. Ferdinánd király enyingi Török János kértére gr. Zrínyi Miklós' horvát bánt többrendű hatalmaskodás, pénz, drága ruhák, lovak, marhák (pecora) et alia Jumenta .stb. elhajtása miatt megidézteti. Pozsony, dècz. 7. (Hazai Okmtár III., 447-τ-49.) . 7 ) ad sepulturam nostram, quam in claustro de Zekel· Wassarhel fieri volumus, légamus florénos centum et qumquagintam ac unum equum videlicet- màiorem subflavum vulgo keek et arma nostra de Fryzaak.
339*
hatot; 1 ) János fiának 6 kocsi és 2 hátas lovat ; a ) egyik leányának Eufroziának 20 ; 3 ) másik leányának Magdolnának 10 lovat; 4 ) három szolgájának egyenkint egy csikólovat ; 5 ) Vas Pálnak szolgálataiért 6 lovat; 6 ) Antal nevű káplányjának,7) Gergely kápolnai plébánosnak8) és a mikefalvi papnak egy-egy csikólovat.9) E végrendelet egyébiránt a közszellemre is vet érdekes világot, a mennyiben úgy a patriarchális családi viszonyról, mint a vallásos érzületről teszen tanúbizonyságot. Különben egyébkor is tapasztaljuk, hogy a ló, mint értékes és kedves házi jószág, végrendeletileg egyházaknak hagyományoztatnak,10) illetőleg lélekváltságul ajánltatnak fel.11) Mint ajándék is különösen becsült volt, talán valamennyi ajándék közt a legbecsültebb. Azon alkalmi ajándékok !) Item sex equos curriferos cum curru Jegamus domine consorti nostre. ) sex equos curriferos, quos domina consors de duodecim equis curriferis eidem concederé maluerint simul cum curru thavernicali vulgo az thaarzekeerrel... necnon duos equos sellatos, unum videlicet roh et alium minorem keek, quem de rheda excipi fecimus. 3 ) Item filie nostre Eufrosine de éqids nostris equatialibus legamus viginti. 4 ) Item filie nostre Magdalene, consorti Gregorii Erdély legamus florenos qμinquaginta, necnon de equis nostris equatialibus decern. 5 ) Item servitoribus nostris videlicet Valentino Elekessy, Stephano literato et Johanni Zekel, qui scilicet sine convenlione sunt, singulis eorum legamus singulos florenos sex et xingulum unum equum iuvenilem. i; ) Item Paulo Was pro servitiis suis legamus de equis nostris equatialibus sex, de ovibus vero quinquaginta. (Teleki-Okltár II.,'454.) 7 ) Item Anthonio patri capellano nostro supra scrvitium suum legamus unum iuvenilem equum. 8 ) Gregorio presbytero, plebano de Kapolna unum iuvenilem equum et unum boyem. Item et presbytero tempore obitus nostri vei post in Myhaffalwa existenti legamus unum iuvenilem equum. (Teleki-Okltár 11., 450—454.) 10 ). 1472-benVásárhelyi János hagyományoz végrendeletileg a váradi heremitis lego florenos auri 20 et unum equum Prycliy vocatum. (Teleki-Okmtár II., 114.) — 1525 jún; 9-ikén mérei Dezső Antal és neje a kolozsvármegyei Mérának felét és azonfelül .· equos redales sex, tres autem succubitalcs sive supersessioni aptos, equos equatiales quadraginta, boves iugales sive aratro convenientes sedecim, vaccas maiores sex- et totidem minores, oves ducentos et quinquaginta, apum alvearia triginta duo ecclesie hospitails sánete Elizabeth :atque usui pauperum in eadem degentium dedisset, donasset stb. (Teleki-Okltar IL, 396.) a ) Item equum meum Wcrespe;/ vocatum vendant exsecutores ac de pre tio eiusdem hornagium cuiusdam hominis in Gyhvezper nos interempti disponant, residuos vero exponant pro salute .anime mee. χU. о. i L ; 115.) — 1499-ben Szilvási János özvegye a maga jegyajándékát és hozományát úgy vallja 12 arany forintért Cseszeliczki Mátyásnak és nejének örökbe, quod ipsi Mathias Chezelychky et domina Elena consors eiusdem unum equum de dictis equis equatialibus in agone mortis s e, testamentaliter legare aut alio temporejpro. salute, anime sue dare, · cuicunque maluerit, posset atque valeret. (Teleki-Okltar II., 236.) 3
340*
között, melyekkel Pozsony város egyes fejedelmeknek kedveskedni óhajtott, mindenesetre a lóajándék a legkiválóbb volt.1) Hogy egyébiránt a magyar lovon kívül igen értékes török, spanyol, angol, franczia fajlovak is népesítették fejedelmeink és főuraink istállóit, azt eléggé bizonyítják a végrendeleti leltárak s udvártartási iratok.2) Ezekkel szemben azonban tagadni még sem leh'et, hogy a XVI. század második · felétől kezdve megindult külföldi : spanyol, franczia, · olasz, német lovaknak beözönlése a magyar lótenyésztésre annyiban járt hátránynyal, a mennyiben faji lovaink elgyengüléséhez vezetett, történvén a külföldi lovaknak magyar fajlovakkal való keresztezése minden határozott rend nélkül.3) Méneseink ez időben tényleg megritkultak, míg a pa^asztlovak a kor háborús viszonyainál fogva annyira elsilányultak és elkorcsosodtak, hogy rajtuk egykori nemesebb eredetűknek már alig lehetett némely jelére, de gyakran még csak nyomára , sem találni.4) Kik a XVII. században aránylag legtöbbet tettek a fajlovak tenyésztésére és illetve azok beszerzésére, azok kétségtelenül az erdélyi fejedelmek voltak. Méneseikben és istállóikban nem egy nemes ménpéldány volt. Bethlen Gábor fejedelemről tudjuk, hogy vfő lovakban gyönyörködő ember" volt.5) ; Lakodalmakor „az hintó előtt való lovak hat, fejér-kék, . igen szép török lovak orosz lány módon uszolig festettek valának".0) !) 1457-ben a városi tanács V. László királynak egy pej lovat ajándékozott. Sabathó vor Mathie apostoli, sind die gesellen hin wieder abkomen von Wien, die das Pherd bêlait haben, das mein Herrn geschenkt habn dem kunig, und under wegen ist zu zerung abgangen... auf sie all umb wein 20 den. (1457. évi vár. sz. к.) — den 1 1 Dezembris Khauft von Herrn Mert Chörner von S. görgen 6 Ross, Schimlichtér ' Färb, welche Ihro Rom. Kais. Majestet Frawen Gemahlin, in werenten Landtag verert worden, 450 ТЫ. (1637. évi vár. szám. könyv.) 2 ) így olvassuk Esterházy György püspök 1663. évi végrendeletében : Csendes nevű lovamot Eszterház János uramnak (t. i. hagyom) ,· Deres lovamot Eszterház · Mihály uramnak ; Franczia lovamot Eszterház Sigmond uramnak ; Ercsi lovamot Eszterház Imre uramnak ; Ibraim nevű lovamot Farkas Mihálynak, régi inasomnak ; kis fehér festett farkú lovamot Simandli inasomnak ; kis Vércse lovamot Jancsi nevű · régibb lovászomnak. (Merényi Lajos: Tört. Tár 1900. III. f. 454. 1.) — A Rákóczy ' munkácsi kastélyában lefoglalt ingó értékek 1701. évi lajstromában előfordulnak e tételek: Equi vero hic actu existentes: Hispanicus albus nr. 1. Anglicus albus nr. 1. ' Anglicus principissa ad venationem accomodatus subruber nr. 1. Equus minor coeruleoalbus nr. 1. Anglicus alter pro Principissa, subruber, ad venationem accomodatus nr. 1. Iuvenes trium annorum equi nigri nro 2. Anglicus niger, qui sessorem non patitur nr. 1. stb. (Thaly Kálmán: Tört. Tár 1900. III. f. 383—84. 11.) 3) Wenzel; M. O. mezög'azd. tört. 387. 1. 4) U. о. 387. 1. · ·. . ' 5 ) Kemény János fejedelem Önéletírata 146. 1. 6) Ugyanő 87. 1,
341*
Végrendeletében lovairól mint legkedvesebb vagyonáról intézkedik, juttatván azokból a német császárnak és a. svéd királynak is.1) A Rákócziak is vetekedtek lovak iránti szeretetükkel a többi fejedelemmel. II. Rákóczi Györgyről feljegyzé Bethlen Miklós, hogy lovak voltak az ő bálványai.2) A fejedelmek mellett főurak és előkelő családok is örömet találtak a lótartásban és lónevelésben. Bethlen Miklós egymagán kamarási curiájában 24 lovat tartott, mit pedig maga még .kevesek3) Volt értékes ménese a Havasalföldön is.4X Lovai szép^ és jófajúak voltak, mit maga is dicsekedve említ. Gyönyörködött török lovakban is,- bár panaszolja, hogy sok kárukat vallotta.5) Néha tisztviselőinek gondatlansága is ártalmára volt ménesei egyikének, másikának.6) Lótenyésztési érdemei, különben annál nagyobbak, mivel lóállományát ö maga szerezte össze buzgó igyekezeteivel. Hiszen felemlíti, hogy .atyai javainak felosztásakor , semmi ménes sem jutott neki.7) Tekintve, hogy jó lovak értéke 90, 100, 180 forintot is tett,8) természetes, hogy · ajándékozásra a legkedvesebb és legkívántabb tárgyakul szolgáltak.9)., „testamentumot is t ő n . . . legálván királyi, császári és kinek-kinek méltóságához illendő jókát, német császárnak, sveocziai királynak hatalmas fő lovakat •'gazdag szerszámokkal". (Kemény János fejed. Önéletirata 140. 1.) 2
) Bethlen Miklós í r j a : II. Rákóczi György fejedelem igen szeretett (Radnóton) lakni, a lovai bálványi kedvéért. (Önéletírása I., 204.)
nyárban
3
) Önéletírása I , 508. Szalaynál : M. tört. emlékek II. köt. 1. fele.
4
) Havasalföldiben a magam pásztorim adták, vesztegették el ezer forintig való' ménes, juh és egyéb marháimat. (Önéletírása 163. 1.) 5 . .. ) Török lovam kettő, paripám egynehány volt, szépek s jók, de nagy boszú,ságomra egy sem volt udvarias benne ; a török lovak ki is veszének még ebben az esztendőben (1667) kezemből, még esztendősök sem voltak kezem alatt, elhalának. ('Önéletírása I.. 366.) G
) Maga panaszolja fel egyik helyt : „Egy Kis István nevű jobbágy tiszttartóm ölte meg gondviseletlensége, részegeskedése, paráználkodása miatt legalabb 600 forint •ára- ménesemet(Önéletírása 163. 1.) 7 ) „Jutott ekkor nékem —-írja — marha, tinó, hízó, borjú in summa harmincz ; juh, bárány gidóval 1 3 5 ; disznó, süldő, malacz circa 2 7 ; ' ménes semmi ; méhkosár 100 : pénz, arany, ezüst, marha semmi. (Önéletírása I., 369.)
8) Bethlen Miklós Önéletírása IL, 92—93. 9
e
· ,
) „ gy jó fékes, nyerges, pár puskás szép paripával" való megajándékozás kiválóságát említi Bethlen Miklós. (Önéletírása I I , 105—106.) Ő egy 100 talléros •paripát küldött Rabutin tábornoknak, Actonnak is egy 100 forintosat. (U. o. I I , 164.) Viszont, hogy Rabutin generalis Apor gubernátornak „két szép lovat hogy adott, azt ¡bizonyosan tudom", írja ugyanő. (Önéletírása I I , 199.) -Ugyanő . más helyt ezt írja : •/„Székely Lászlóné ura holta után hat szürke szekeres lovatt küde Jósika Imrétől (azaz által) ajándékban", mit azonban Bethlen el nem fogadott. (Önéletírása I , 470.)
342*
Uri kiházasításoknál ló és hintó nem csekély szerepet játszott.1) Utazáskor, ki csak tehette, 6 lovat fogott hintaja elé.2) Mulatságok, vendégeskedések alkalmakor a „lójártatás" a gyönyörködés és élvezet egyik legirígyeltebb nemét tette.3) A fennt közölt egyik adatból kitetszik, hogy ez időben némelyek lovaikat megfestették. A „kék lovak"-ról több helyt történik említés. De ez, valamint a lovaknak oroszlán-módra való kiczifrázása nyilván ama túlcsapongó ízlésnek a szüleménye, mely viseletben és bútorzatban a kort egyátalán jellemzi. A természetes szín tudvalevőleg a lovaknál nem jelent faji és' lóegyéni előnyt. A lónak fehér színe csak mythologiai és cultusbeli jelentőségű. A fehér lovak az ősi népeknél : germánoknál, rómaiaknál, magyaroknál cultustárgyakul szolgáltak. A fehér lovak a rómaiaknál Jupiternek és a Napistennek voltak szentelve s privát czélra nem használtattak. Mikor Camillus a vejiek felett aratott diadala után négy fehér ló által vont diadalkocsin robogott fel a Capitoliumra, a népnél kegyvesztetté lett, mert profánizálta az istenségnek szentelt lovakat. Őseink is, mint láttuk, fehér lovakat áldoztak fel. Egyéb színek azonban közönyösek voltak s csak az egyéni ízlést ingerelték. Okmányainkban tényleg különféle szinű lovakról van is szó.4) Azon káros viszonyok, melyek az idegen lovaknak rendszer nélkül való beözönlése következtében állottak be lótenyésztésünkben, a XVIII. században jelentékenyen javultak azon buzgó és hatásos intézkedések következtében, melyekkel Mária Terézia és II. József az országos lótenyésztés ügyét felkarolták. Mária Terézia 1777 augusztus 2-án és deczember 11-ikén a lótenyésztés javítását rendelte el az összes hatóságoknál, IL József pedig 1783-ban és 1785-ben a mezőhegyest katonai ménes szervezése és felszerelése által a hazai lótenyésztésnek mara*dandó és nagyszerű lendületet adott.5) E sikeres kezdeményezéseket Bethlen Miklós· í r j a : „az én feleségemet bizony roszul, igen csekélyen házasították, hintót s lovakat sem adának véle; én ugyan szép kék bársonyos hintót és szép választott hat pej lovat vittem volt". (Önéletírása I., 376.) . 2) L. Bethlen Miklós Önéletírása II., 126. 3 ) Teleki Mihály Heíszler generálist 1689-ben számos német úrral s dámával Sorostélyra vendégségre hívta. „Ez a vendégség, írja Bethlen Miklós, vadászat, lójártatás, muzsika, táncz és minden apparatusiva! bizony fejedelmi volt és hat nap tartott." (Önéletírása II., 108.) ' 4 ) equus veruspeizer coloris 1319-ben (Fejér : God. Dipl. Vili., VII., 125.) ; — equus zeuzan coloris 1347-ben (Károlyi-Okmtár I., 1-72.); — equus zordon coloris 1348-ban (ZichyOkmtár П., 302.); — equus roh coloris 1355-ben (Zichy-Okmtár IL, 618.) — equus pey coloris 1377-ben (Fejér: Cod. Dipl. IX.,' VI., 223.); — equus kékpegii coloris 1423 : Ьан (Károlyi-Okmtár П., 69.) ; — albus equus zeplès. (Szerémi : MO. romlásáról. 1857. 164.1.) δ ) Láng Lajos: Μ. О. gazdasági statisztikája 1887. 113. 1.
343*
aztán tovább fejlesztették a XIX. században. A mezöhegyesihez hozzájárultak a XIX. század kezdete óta a bábolnai, kisbéri és fogarasi királyi ménesek, melyek lótenyésztési központokat képezve, a lótenyésztés ügyét különféle fajok terjesztésével szolgálják. Míg a kisbéri a-z angol teli- és félvért, a bábolnai az arabs teli- és félvért terjeszti, addig a mezőhegyesi és a fogarasi lótenyésztési központok a hazai viszonyainknak leginkább megfelelő 10 külön tenyészfajra fektetik a fősúlyt. E központok szolgáltatnak vidékekként, névszerint Nagy-Körösön, Székesfehérvárott, SepsiSzt-tíyörgyön és Varasdon kisebb méntelepek létesítéséhez alkalmas anyagot. Ezen szükséges számú ménlovakkal ellátott vidéki telepek pedig úgy az egyes tenyésztők, mint a nagyközönség érdekeinek kívánnak megfelelni. . . , . < " , VI. Hogy a hazaszerte nyilvánuló lószeretet és lótenyésztés buzgósága mellett Pozsonymegyének is megvan lótenyésztés dolgában a maga érdekes és tanulságos története, az kétséget nem szenved. Mondhatjuk, hogy t:z a mezőgazdaságnak azon egyedüli ága, mely daczolva a válsággal, jövedelmezőségét nemcsak megtartotta, de évről-évre emelte is, miért U a lónevelők száma úgy a nagy-, mint a kisbirtokosok körében folyton szaporodik.1) A régibb időkben hírnévre vergődött pozsonymegyei ménesek az ILlésházy .és Amadé-féle ménesek voltak, melyek azonban feloszlottak. Szintén régebbi, a¡ gr. Pálffy János hirátíjfai ménese, mely a 60-as években élte fénykorát, de mely ma is fennáll, nemkülönben ugyanazon grófnak bazini ménese is. Az ezekben nevelkedő lovakban rendkívüli tulajdonokkal bíró anyag rejlik. E méneseket a formákban bizonyos állandóság, jó csontozattal párosult nagyság és eleganczia, könnyű mozgás és kitartás és különösen remek hát és kötés jellemzik. Ezzel az anyaggal egy szenvedélyes tenyésztő bizonyára a félvértenyésztés legmagasabb sikereit érhetné el. A két ménesből kikerülő félvérü csikók uradalmi kocsi- és hátaslovaknak osztatnak be. Nagyhírű volt, ha nem is oly régi keletű néhai gr. Esterházy Antal tallósi ménese. Ezt néhai gr. Esterházy Mihály alapította a 30-as években s nevezetessé lett mint egyike a legelső telivértenyészeteknek az országban s mint ilyen igen magas rangot is foglalt el. Nevezett gr. Esterház» Antal a 60-as években e ménesbe új kanczákat importált és első volt az országban, ki az egyéves telivér csikók eladását Átlag minden 100 • klmeternyi területre 887 db ló vagyis minden 1000 lélekre 87 db esik.
344*
meghonosította. Élte utolsó éveiben azonban a ménes igen megfogyott. Halála s igazgatójának, Appel Gusztáv, az akkori leghíresebb lótenyésztőnek nyugalomba vonulása után majdnem teljesen feloszlott, de Antal gróf fia gr. Esterházy Mihály annak újjászervezését megkezdette. Ma e ménes jó versenylovakat tenyészt. A ménes tenyésziránya telivér angol -versenylovak tenyésztése. Jelenleg 13 db angol telivér kancza képezi a ménes törzsét, a mely ék majd mind Angliából lettek importálva. A kanczák Mezőhegyesen -állami apaállatokkal lesznek fedeztetve, de egyes kanczák magánménesek apaállataihoz is osztatnak be. A csikók egyéves korukban kalapács alá kerülnek s nem ritkán 7—8 ezer forinton, de volt oly kiváló példány is, amely 14 ezer forinton cserélt gazdát. Ezek a drága csikók aztán legnagyobbrészt mint kitűnő futólovak szereztek és szereznek ma is a ménesnek becsületet, így a többi közt megemlítésre méltók az utóbbi időből: Tallós, Lanschütz, Bajtárs, Couñtey Gril, ; Fámy Day, Markgráf, Falsapaca, Parbleu, Garami, Gondolat, Van Dyk, Roxanó, Móring, Éva, Da Capo, Piccadelly, Nadine, R. Angly stb. A ménesen kívül a gazdaság lovat nem tenyészt, habár 1894-ben 10 darab muraközi kancza és 1 darab muraközi csődör vétetett, de az eredmény nem volt megfelelő s így a gazdaság felhagyott igáslovak tenyésztésével, már azon oknál fogva is, hogy egy 4 éves muraközi lónak felnevelési költsége több mint az értéke· Gr. Esterházy Mihályon · kívül újabb időkben más főuraink is fáradoznak nemes lovak tenyésztésében. Gr. Saint-Genois ménese Pozsony melletti Eleonora-majorban 1890-ben szerveztetett kiváló kánc¿ákkal és elsőrangú ménekkel versenyczélokra. ' E ménesben jeles· hírben · állott fedezőmének : Pancake, Dictator, Quid pro quo, de a grófnak időelőtti halála után a ménes .lassanként egészen feloszlott. A jeles lónevelő főurak közt kitűnik továbbá : gr. Pálfíy József, kinek szomolányi ménesében telivér és nagyszámú félvérló tenyésztetik. Ezen ménes alapját gr. Pálffy Móricz vetette- meg, ki is azt kitűnő szakértelemmel vezette volt s kitűnő anyaggal ellátta. Bálvány . telivér és Zivatar félvér fedezőménei a legjobb hírnek örvendettek volt. Ezidőszerint van a szomolányi ménesnek· 50 db 1—3 éves angol telivér és félvér csikója. Az uradalom lóállománya egyébként 20 db használati és 30 db tenyészkancza. A ménesben 3 mén fedez. Szintén újabb keletkezésű Pfeiffer László várkonyi ménese, mely részben mezőhegyesi nehezebb, részben nemesebb félvér kanczákból állott· Ezek fedezésére Dami telivér és Pásztor félvér mének használtattak. B. Üc.htritz Emilnek höösi könnyebb félvér-ménesében Kisbér öcscse félvér mén fedez. — Gr. Károlyi Alajos örököseinek stomfai
345*
méntenyészete nehezebb félvérekből áll, Harry Hall félvér ménnel· -τ— Gr. Majláth zavari ménese arabs irányban tenyészt saját használatára. — Bartal Aurél damazér-Jcarcsai félvérménese 16 kanczából és 2 :csikó •telivér ménből áll. —: AViener Welten gombai ménese angol telivérből tenyészt. . • • : · . Ezen ménesszerű tenyészetek mellett a megye nagyobb birtokosai ugyancsak sikeresen foglalkoznak, bár kisebb mértékben; lótenyésztéssel. Közülök kiemelendők: Bittó Béni Sárosfán, szép hintós lovaival; Quicker Jakab Nebojszán ; Fuchs Mór Szereden; Popper és Pollàio bérlők N.-Födémesen ; Szandtner Ágoston Bazinban·, Nagy Ignácz Varjason. A népies lótenyésztés jó időn át a birtok elaprózódása, a gazdák elszegényedése, a vezetők elhunyta, elernyedése, az elegendő és jól választott fedező mének hiánya következtében hanyatlóban volt. Egykor a. tallósi ménes és vezetői szemmel látható befolyást gyakoroltak a külső járás népies lótenyésztésére.. Tallós, Hidaskürt, Szeli, Vezekény, Nyék sok pénzt kaptak hintós lovaik után. Ilyen eredményt mutatott a hatvanas évekig Bacsák László szászi ménese, a legelőkben bővelkedő „Patonyszéll" népies lótenyésztésére. Ez a ménes is feloszlott, tulajdonosa Bacsák László fia Lehel elhunytával s ma ott is stagnál, haladás helyett a tenyészet. A tót vidék nem adott eddig sokat a lótenyésztésre, most is kevés ott a használható anyag. A kormány 1848 előtt megengedte, hogy a megye, a „ménlovak beszerzésére" czímet állíthasson költségvetésébe és házi pénztárának elszámolásába. Á czím ugyan megvolt, de mert fedezet nem jutott rá, a dolog meddő maradt. A német világban, mondhatni, semmit sem fordítottak a lótenyésztés előmozdítására, pedig igen szükséges lett volna, mert a gyors egyniásutánban keresztülvitt tagosítások, úrbéri rendezések mellett, a közlegelők elfogytak, szétosztódtak. De 1861—1867-ig jobb idők következtek, mert akkor a gazdasági egyesület főfigyelmét a lótenyésztésre fordította. Lódíjazásokat, lóversenyeket rendezett, közbenjárt a községek részére jó mének szerzésében ; járási bizottságai, — különösen Csallóközben és a külső járásban, — hagy tevékenységgel igyekeztek arra, hogy a népies lótenyésztés jó áñyagot szolgáltasson a huszárságnak. 1868 óta a magyar minisztérium vette át a lótenyésztés gondozását. Megyénként külön lótenyésztő bizottságokat alakított1) és ezekre Pozsonvmegyében a lótenyésztő bizottság elnökei a következők voltak : Bacsák -ászló,· _Bacsa/í Leliel, gr. Esterházy Mihály, Bartal Aurél, k i jelenleg is.teljes odaadással jeles szakértéssel és sok áldozatkészséggel viszi· ezen fontos nemzetgazdasági tisztséget.
346*
bízta a lódíjazásokat ; azonkívül felállított hágatási állomásokat, melyekben a fedező mének a lótenyésztő bizottság elnökének választása szerint lettek szétosztva. Mindennek üdvös eredményei nem is maradtak el. Jó emlékezetben vannak azok a fényes diadalok, melyeket a 60-as ós 70·es években a pozsonyi versenyeknél megjelent hidaskürthi s tallósi lovak, vagy az 1872-ik évi bécsi világkiállítás alkalmával tartott versenyeknél a mezei gazdák lovai arattak· Sajnos azonban a következő években újból erős hanyatlás következett be. A gazdákra nehezedő anyagi viszonyok következtében az egyes községek nem folytathatták a kitűnő mének beszerzését. Ezek helyett olcsó, de rossz méneket vettek s velük elrontották azt, amit éveken át alkottak volt, de magasb intéző helyen is hibáztak, mert kivált Kozma vezetésének megszűnése után nem is hallgattak többé a helyi ismeretekkel bíró lótenyésztő-bizottsági elnökökre és küldöttek oly méneket, melyek az itteni anyagnak meg nem feleltek. A hágatási díjakat is emelték, minek egyik furcsa következménye az volt, nogy a megye hegyentúli részébéri a tenyésztők Ausztriába vitték fedezendő állataikat. A nyolczvanas években a gazdasági egylet a kormány támogatásával a népies lótenyésztés előmozdítására „Csikó-legelöt" rendezett be, melyre mérsékelt díj mellett minden gazda kihajthatja csikaját, mi által nekik mód nyüjtatik csikóik olcsó és egészséges eltartására. A csikólegelö ma is fennáll, de mert azt éppen azok a kisgazdák, kiknek könnyebbségére ezen intézményt az egylet berendezte, kerülik, fel nem használják, az egylet kimondotta, hogy a bérleti .idő leteltével a csikólegelőt megszünteti,1) mit az ügy érdekében csakugyan felette sajnálni lehet, mert a legelőre járó csikók egészséges fejlődésének fényes tanúsága, hogy az onnan elővezetett lovak mind magas árakon keltek el·2) Mindezekből tehát könnyen megérthető, hogy Pozsonymegyében a kisgazdák lóállománya ezidőszerint igen vegyes. Ebben az ősi 'murgától a legnemesebb paripáig s a legszebb hintóslóig a ló mindenféle faját találjuk. Tulajdonképeni lótenyésztésről csakis a megye magyar és német vidékein szólhatunk, a két csallóközi és a külső járásokban! A felsőcsalUMzi járásban leginkább kiválnak: Szász központtal Lég, Elöpatony, Ί) Egyébiránt ez a sors érte a többi gazdasági egyletek csikólegelőit is. 2 ) Az 1890. évben a legelőn volt 3 és 4 éves csikókból az .1890. év őszén elővezetett 10 dbot, és 1891-ben tavaszkor bemutatott 3 dbot a katonaság mind megvásárolta 300—500 frtig terjedő árakon.
347*
Illésháza, Sârosfa, Bácsfa és Diénesd, Misérd, Tores, CsoÏÏe községek gazdáinak lovai. Idevaló gazdák nyertek leginkább díjakat a kiállításokon. A németek lovai a járásban legkiválóbbak formára, de kissé puhák, a magyarság lovai ellenben kisebbek és gyengébben tartvák, mindazonáltal szívós jóvérüek. Hasonló a lóanyag a alsó-csallóközi járásban, főleg Benke- és Gséesénypatonyban. E két községben egész Pozsonymegye területén a legjobb tenyészanyag van a gazdák kezeiben. A külső-járásban a gr. Esterházy Mihály uradalmaihoz tartozó községek gazdái válnak leginkább ki lóanyag.ukkal. Még Esterházy Antalnak, a megyei lótenyésztés első elnökének nemes törekvésére vezethető vissza az itteni népies lótenyésztés magas fokú. fejlettsége. Persze, a nemes gróf halála után a gazdák lótenyésztési ügye a. községekben is hanyatlott, de Esterházy Mihály gróf atyjánál nem kevésbé nemes, igyekezetének sikerülni fog a régi dicső állapotot újból felidézni· A külső járás többi részeiben a lóállomány meglehetős egyenlő, középtermetű, jó csontozató, de nem igen nemes jellegű. • A nagyszombati, szempczi és pozsonyi járásokban csak elvétve találkozik egy-egy lónevelő gazda. E járások lakói egyéves, többnyire méncsikökat vásárolnak, ezeket befogják, három és féléves korig használják ; s 'aztán-kiherélve tovább adják. A hegyentúli járásban, mely kiválóan alkalmas talajjal bír a lónevelésre, a pép nem bír érzékkel a gazdaság eme legnemesebb ága iránt. Egyesek ugyan felkeresik a hoheaui osztrák méntelepet, de legnagyobbrészt a legelőkön szabadon járó murgó-mének után nevelnek. Ezen s a fentebb említett" járásokban a lóállomány, kevés kivétellel, tényleg nyomorult, részben a korai használat által tönkretett, részben eícsenevészedetí állatokból" áll. Remélhető azonban, sőt bizonyosnak tekinthető, hogy az indolentiát előbb-utóbb a lótenyésztés jövedelmezősége meg fogja törni. Ha megyénk kisgazdái tapasztalni fogják, hogy a lótenyésztésre fordított fáçg,dság és. költség meghozza jutalmazó kamatjait, akkor nyilván nemcsak közömbösségéről fog lemondani, hanem egymással versenyezve azon lesz, hogy minél megfelelőbb, értékesítésre mennél alkalmasabb anyagot termeljen. Ma már egymaga a forma nem biztosíthatja a. ló értékesíthetését, a lónak jónak, kitartónak, szívósnak kell lennie. Ilyen lónak mindig van kelendősége a piaczon. Előbb nagy lovak termelésére törekedtünk, mert n nagy ló e volt a lótenyésztők jelszava. Ezen jelszó által vezetve kerültek megyénkbe is majdnem kizárólag nagy Nonius, Confidence és hasonló mének. Ilyeneket
348*
termelőink tényleg könnyen értékesítették a hazai piaczon, melyen a nagytermetű, szép fejtartású lovakat az uralkodó divatnak megfelelőleg szívesen és jó áron megvették, akkor is há a jelzett tulajdonságuk mellett oly testi fogyatkozásokban is szenvedtek, melyek azokat a gyakorlati életre kevésbbé alkalmasokká s valójában kevésbbé értékesekké : teszik;. Minthogy azonban a nagy ló tisztán csak divatbeli igény volt, s megyei kisgazdák ez igénynek megfelelő példányokat csak vajmi ritkán állíthattak elö, mert tényleg azért a nevetségig való vad párosítások útján csak hosszúlábú, rosszkötésü, gyenge s csánkhibás példányokat termeltek, elvesztették a hazai piaezot. A lótenyésztés vezetőségének tehát újabb piaczról kellett gondoskodnia s azt meg is találta a hadseregben. Az a ló, melv katonalónak beválik, mindig- eladható,, mert a jó katonaló kellékeivel bíró lovak minden egyéb czélra is alkalmatosak. Intő példa volt erre az ¡orosz ló, mely a hazai piaczon a nagy lovat kiszorította s állandó kereslet tárgyát képezi. Ά Nonius^ivadékok igen lassú fejlődésűek, úgy hogy azok tartás mellett sem használhatók 4 éves koruk előtt, nagy testük fejlődéséhez sok jó takarmány kívántatik, felnevelésük sokkal többe kerülne, .semhogy azt a kisgazdák megbírnák, míg ellenben a kis orosz-fajták .sokkal gyorsabb fejlődésüek, kevésbbé igényes tartásúak, úgy hogy a kisgazda azokat már kétéves korukban akár eladni, akár használatba vétel által értékesítheti. Így tényleg megváltozott minálunk is a tenyészirány, melynek minősége és ányagi előnyei félreismerhetetlenek. A ménvizsgálatokból kitűnt, hogy tartás és gondozás tekintetében lónevelésünkben örvendetes haladás mutatkozik. A díjazások alkalmával elővezetett csikók gondos kezelésről ápolásról tanúskodtak. Még tetemesebb a haladás 'fináncziális szempontból. Míg évèk előtt a lónevelő gazda alig kapott az egyéves csikóért 60 frtot, azontúl kevés csikója kelt el 100 frton alul, akárhány azonban 150—200 frtért is. Az összeg, melyet a tenyésztők a katonaság vásárlásai útján bevettek, jelentékenynek mondható,1) úgy hogy" bízvást remélhetni, hogy végre is nemzetgazdaságunk ez ága üdvösen fog megyénk oly vidékein is fejlődni, hol előítéletek, közömbösség avagy tunyáság" következtében az eddigelé pang; "
' !) 1888 ban tavaszi és őszi vásárlásnál eladatott 22 db ló 6475 Mon·;* 1889-ben 57'db ló 17100" frton;: 1890-lren 39 :db ló' 13650* M o n ; · 189í-ben 2-l; db ló 5750 jförinton. -· ' .·. . -a·'·
;
349*
Befejezésül álljon itt a következő kimutatás: A lóállomány Pozsonymegyében: L .0 J á r á s
0-3 évesig Alsó-Csali.
kancza
mén
he.rélt összesen
3 éven felül
0-4 . évesig
4 éven felül
0-4 évesig
4 éven felül
42
1.205
2.823
247
650
5.400.
30
743:
2.233
276
731
4.19 b 5.933
...
433
Felső-Csali. ...
258
Galantai... ...
396
45
503
175
698
1.675
92
42
309
935
333
1.176
2.887
837
1.366
3.739
Malaczkai
...
;·
Nagy-Szombati
573
93
230
640
Pozsonyi
105
18
245
1.144
235
1.398
Szempczi
187
17
143
279
303
556
Baziai
... ...
M odori Nagy-Szombati Somorjai Szent-Györgyi Pozsonyi Összesen ...
3.145. •
1.484 155
J2
2
11 .
40
13
77.
1
1
3
27
15
67
114
234
328 338
12
71
10
19
2
74
155
14
94
1
12
1
11
2
38
65
15.
45
15
403
• 11
733
1.222
2 093
349
3.644
11.207
2.913
8.795
1
—
29.001 :
ADATOK. GAZDASÁGTÖRTÉNELMI OKIRAT-KIVONATOK AZ ESZTERGOMI FÖKÁPTALAN MAGÁN-LEVÉLTÁRÁBÓL. ; ; II. ;
;
XV—XVI. század.
: · 1406. A gszbenedeki apátság Nempthy (Németi) barsmegyei birtokába egy egész telket (curiam) ad nemes Brian fiainak : Istvánnak és Jánosnak végzendő (hadi) szolgálatok kötelezettsége mellett. Ugyanott vannak szabadosok kúriái is (curia libertinaiis), mely szabadosok többnyire hadi· népek valának. : :·
' i·'
' (11. fiók;· l. nyaláb, 20—21. szám.)
; 1407: Frigyes gszbenedeki apát a peszéri malom bérét, a Peszér és Petend helységek után járó bért átengedi.-konventjének asztala és ruházata szükséglétéi födözésére. (12. f. 1. ny. 4. sz.)
1409. Kanizsai János esztergami érsek tiltakozása Szent-Györgyi Tamás (Themplinus) ellen, ki a pozsonyi kerületben dézsmát fizetni vonakodik. (49. f. 2. nv. 9. sz.)
1410. Kanizsai János esztergami érsek tiltakozik az e'len, hogy Zsigmond király bizonyos Sáska Lörincznek az érsekség esztergámmegyei Segesd, más néven Szent-György nevü birtokát cserébe adta a nyitramegyei Szőlősért, noha Szőlős kevesebbet ér, mint Segesd. (49. f. 2. ny. 10. sz.)
1412. Az esztergami káptalan kérelmére megtiltja Zsigmond király, hogy a szebelébiek fölött senki se ítélkezzék, tartozásaik miatt őket senki be ne foghassa, ha nem az esztergami káptalan és a helység esküdt polgárai. Ha pedig valamelyikök megfizetvén, amivel tartozik, távozni akar, szabadon távozhassék, mint minden más jobbágy. (15. f. 4. ny. 2. sz.)
1414. Barán András visegrádi polgár visegrádi házát Péter-esztergami prépostnak 100 új forinton zálogba adja. (50. f. 1. nv. 1. sz.)
351*
1414. A pilismegyei csévi birtokba az esztergami érsek zálogjog czímén bevezettetik a király rendeletére, a budai káptalan bizonysága mellett. (49. f. 2. ny. 11. sz.)
1415. A somogymegyei Tapsony. tőszomszédságában fekvő thurpeci birtok, melyet a sümegi sz. Egyedről nevezett monostor apálja már előbb zálogba adott Tapsonyi Antimos fia Jánosnak és Antimos unokája a Györgyfia Osvátnak, csereképpen örök birtokul rájok száll. (27. f. 2. ny. 5. sz.)
1418. A szebelébiek a Szent-Antalon és Egegen fizetendő vámok alól fölmenteinek. (15. f. 4. ny. 6. sz.)
1418. De mert Kazai Kakas Gyula a szebelébi jobbágyokon erőszakkal mégis megvette Szent-Antalon a vámot, hosszú pörösködés után Kakas Gyula fej- és jószágvesztésre ítéltetett. , Végre a királyi fölség előtt 1425-ben olyan barátságos egyezség jött (fétre, hogy az esztergami káptalan összes jobbágyai a szént-antali Vám ' alól örök időkre fölmentettek. ' fifsf · *T (Ugyanott 7. szám és 1. f. 1. ην. 6. sz.)
1421. Zsigmond király vásártartási engedelmet ad a szebelébieknek. .••.·'•
(15. f. 4. iiv.' 10. 11. sz.)
•
·''
'
1423. Kanizsai János esztergami érsek tiltakozása a hugy-ághi (Hugyag, Nográdm.) birtokához tartozó Emre-Harasztja nevü cserjése és kőaljai erdeje elfoglalása ellen. . ,
(49. f. 2. ny. 12. sz.)
1424. Apáthy vagyis Ápátfölde pusztáját, mely Lehotha és Mohola birtokok közt fekszik, a gszbenedeki apát évi három márkáért bérbe adja Ebedeci Borgyu Imrének. : , · (7. f. .1. ny. 2. sz.) 1425. PálÖczi György esztergami érsek pozsonymegyei összes tizedeit (ide nem értve a ! quartákat, melyek a mesterkanonokat, és ismét negyedrészben :a sedecima· — a lelkészkedő papságot illette) Perénvi Miklósnak 4000 forinton bérbe adja. (49. f. 2. ny. 26. sz.)
1430. Tamásfia Mihály Baráti és Bernecze közt fekvő egész telkes birtokát· Berneczei Simönfia Jánosnak'8 arany forinton elzálogosítja. .
'
'
(18. f, 4. ny. 19. sz.)
1434. Ghymesi Forgách Péter, fia János és számosan mások a Fórgáchok közül megidéztetnek a király által, amiért a gszbenedeki apátság taszári birtokán a cserjéket levágatták. (Ez az ügy még 1494-ben is napirenden van.) · (4.· f.- 6, nv. 9. és köv. számok.)
:
352*
1438. Palóczy György esztergami érsek a dunai vizahalászatot Gadócz, Naszvad és Nándor" közt (Komárom közelében) Erzsébet királynénak engedi át. (49. f. 2. ny. 15. sz.)
1452. Hunyadi János országkormányzónak a korponai kapitányhoz adott rendelete, hogy az esztergami káptalan szebelébi és egyéb jobbágyaitól Szent-Antalon vámot ne követeljen. (16. fiók, 1 ny. 4.. szám.)
1453. Királyi, a béliekhez intézett rendelet, hogy az esztergami káptalan németi szőlleiben kilenczedet szedjenek". (16. f. 1. ny, 5. sz.)
1461. Berneczei Bedegh Mihály ugyancsak Berneczén 3 forinton négy hold szántóföldet elzálogosít Syray Péternek a sági konvent előtt. (18. f. 4. ny. 23. sz.)
1461. Ugyanazon Bedegh Mihály, ki már előbb két hold szántóföldet elzálogosított Baráti Chama Illésnek és fiának Balázsnak, mos újabban zálogba ad nekik szintén két holdat egy arany forinton a sági konvent előtt. (18. f. .5. ny. 1. sz.)
1461. Guthi Ország Mihály nádor az esztergami kincsőrzö kanonok tizedi negyedeit (quartáit) Perőcsénben, Mikolán, Pásztón, Kis-Pezeken 50 tiszta arany forinton kibérli. (51. f. 2. ny. 14. sz.) ,
1462. Pozsony városa Szécsi Dénes bíboros esztergami érsektől 2000 tiszta arany magyar forintot kölcsön vesz és szorosan kötelezi magát, hogy ez adóssága után évi 100 forint kamatot fizet. 1468-ban már mentegetődzik Pozsony városa, hogy szegénysége miatt nem volt képes a kamatot megfizetni. (71. f. 1. ny. 2. 21. sz.)
1464. Mátyás király elrendeli, hogy a kamarai nyereségből az egész országban tizedet fizessenek ,az esztergami érseknek. (49. f. 2. ny.- 18. sz.)
1464. Berneczén tartózkodó Lőrinczfia György Farkas Györgytől átveszi ennek udvarházi telkét és valamelyes földeket 13 forinton a •sági konvent előtt. ö (18. f. 4. ny. 24. sz.)
1465. A gszbenedeki apátság csereképpen átveszi Saáry Péter székesfehérvári kincsőrző kanonoktól, Saáry Barna, Fábián és Gellért testvérektől a barsmegyei Csitár és Tolmács birtokokat, nemkülönben az előbb Újbányán, ezentúl pedig Garam-Szent-Bendeken szedendő vámot és viszont átadja nekik a külső-szolnokmegyei saághiiés csongrádi megyei csantelki birtokokat azzal, hogy ha a feleknek idővel úgy tetszik, ; a cserét visszaállítják. (12. f. 1. ny. 1 1 , 12. 13. sz.)
%
353
1466. A; gszbenedeki apát egy körmöczi házát a mészárszékkel együtt 300 arany forintért eladja¿ · . - .· (40: f. 5. ny. 14. sz.)
1468. Berneczei Nemes Mihály udvarházát tartozékaival osztályos atyafiainak: néhai Kopasz Mihály János és László fiainak, továbbá Bedegh György Benedek fiának engedi át a sági konvent előtt. ; (18. f..4. ny. 25. sz.)
'
1468. Kopasz János és osztályos atyafiai elővételi jogot adnak Nemes Mihálynak és Bertalannak, " nemkülönben Erzsébetnek Csala István leányának és Ilonának, Csala Gergely leányának a sági konvent előtt, és huszonöt napig szavoknak állanak. (Ugyanott. 26. sz.)
1468. Cher Péter és hitvese Borbála esztergami házokat zálogba adják 60 forinton Lábathlan Gergelynek. (64. f. 1. ny. u . sz.),
»
1468. Nemes Mihály és atyafiai a hontmegyei Berneczén levő nemesi telköket a hozzá tartozó két kertjökkel, szőllejökkel, erdejökkel és földjeikkel 300 forinton elörökítik az esztergami káptalannak a budai káptalan előtt. *
(18. f. 4. ny. 27. sz.)
1470. Boznay János léánya Zsófia férjezett Földes János Esztergam-Ujvárosban (Vízivárosban) fekvő házát 25 forinton zálogba adja Lábathlan Gergelynek. (64. f. 1. ny. 17. sz.)
1470. Királyi rendelet több rendbeli, pilis-, nógrád- és hont vármegyei vámszedökhöz, hogy az esztergami káptalan jobbágyaitól se révvámot, se szárazvámot szedni ne merészeljenek. (16. f. 1. ny. 11. 12. sz.)
1476. Mátyás király megerősíti Béla királynak 139-ben kelt azon szabadalmát, hogy az esztergami egyház népeitől senki se merjen adót szedni és hogy Esztergám érseki városban a vásárok nyolez napig tartsanak. (49. f. 2. ny. 20. sz.)
1480. Az esztergami káptalan érsekét megillető nyitra-, komáromés n.ógrád-megyei dézsmákat 40Q0 arany forinton bérbe vette, mely •bérösszeg átvételét Lábatlani Gergely, az érseki jövedelmek kezelője nyugtatja. ,
(48. f. 2. ny. 5. sz.)
.
1483¿ Újlaki Csőgyártó Máté budai házát, mely a szent Pál utczájában, mely István és Bertalan asztalos (mensator) házaik szomszédságában fekszik, 400 forinton el örökíti Lábathlan Gergelynek. , (64. f. 1. ην. 14. sz.) Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
23
354
.
1485. Pallogyai Liptay János és Reegi Chama Gergely, egyetértve feleségeikkel, barsmegyei nemesényi birtokukat, öt jobbágytelket t. i., Deleszléni nemes Tamás és Zsigmond uraknak, az ország bírája előtt zálogba adják. (4. f. 2. ny. 8. sz.)
1487. Margit, Lénárd mészáros özvegye budavári házát a szombati utezában, a zágrábi püspökség és Zekel Antal házaik szomszédságában, 232 forintért eladja Tharathay Tamás esztergami kanonoknak. (64. f. 1. ny. u . sz.)
1487·. A gszbeaedeki apát bakabányai malmát évi 16 forint bérért a selmeczi kamara kamarásának bérbe adja. (40. f. 5. ny. 36. sz. V. ö. 40. f. 6. nv. 6. számával.)
1491. Az esztergami káptalan budai kőből épült házát, mely Szt.Pál-utczában István asztalos és János üveges házaikkal szomszédos, és melyet a káptalan Lábathlani Gergelytől örökölt, bérbe adja Czaithner Fülöpnek és Orsolya hitvesének oly föltétel mellett, hogy 8 forintot a pálosok Örményesi kolostorának, 8 forintot pedig a káptalannak magának fizessenek évenkint. (64. f. 1. ny. 19. sz.)
1491. Fogelbaider András és felesége Budán az újpesti hegyen levő házokat, 800 arany forinton, amennyiért valamely zsidótól visszaváltották, eladják Pemflinger Jánosnak. (64.. f. 2. ny. 3. sz.)
1493. Estei Ipoly esztergami érsek nógrádmegyei Vas-lika nevű jószágában az oroszok részére határjárás végeztetvén, ellenmondásra talál. (49. f. 2. ny. 21. sz.)
1493. Dereszlényi Tamás és Zsigmond testvére nevében azon nemesényi öt jobbágytelket, melyek előbb néhai Palogyai Lipthay János, ennek Veronika özvegye, néhai Reeghi Csama Gergely, ennek Dorottya özvegye és Reeghi Csama István Kalalin felesége birtokát képezték, tizenkét arany forinton bérbeadja a gszbenedeki apátságnak a sági konvent előtt. (4. f. 2. ny, 14. sz.)
1493. Kerziholczi Dachó László és fia Péter, néhai Dachó György fia Lázár, özvegy Blásyné Margit és Zsófia néhai Dachó Dömötör leányai a barsmegyei Nemcsénvben levő összes részbirtokait, udvarházokkal, halastavokkal, nemkülönben györki, pálvölgyi és .ravaszszegi jószágaikkal (predia) együtt kétszáz aranyforinton elörökítik a gszbenedeki apátságnak a sági konvent előtt azzal, hogy a nevezett apátságot a fölsorolt birtokokban megvédeni nem tudnák, a 200 forintot visszaadják. (4. f. 2. ny. 18. 19. sz.)
355
1493. Mezőkeszei Palásthy András nemesényi tiz jobbágyi telket, az öt megillető udvarház részével, malomhelyekkel, nemkülönben a györki, pálvölgyi, ravaszszegi és királyréti részbirtokokkal a gszbenedeki apátságnak 200 aranyforinton elörökíti a sági konvent előtt. (4. f. 2. ny. 20. 21. sz.)
1493. Dorottya Chamai Gergely özvegye és fia Benedek nemesényi birtokrészöket 24 aranyforintért elzálogosítják a gszbenedeki apátságnak a nyitrai káptalan előtt. * (4. f. 2.ny. 15. sz.)
1495. Róbert ötvös és hitvese Magdolna budai házokat, mely fekszik a győri káptalan és Péter mészáros özvegye házaik szomszédságában, 2Ó0 frton eladják Mihály milkói püspöknek. (64. f. 1. ny. 21. sz.)
1495. Az esztergami érsek rendelete drégelyi és hídvégi vámszedőihez, hogy az esztergami káptalan jobbágyaitól vámot ne szedjenek. (16. f. 2. ny. 5. sz.)
1496. Kétházi Pál esztergami nagyprépost Geberjenházai Ispány .Péter bajoni birtokát Esztergám mellett 200 forinton zálogba veti. (50. 1. ny. 2. sz.)
1496. A gszentbenedeki apát vizesbakai, másként tót-bakai vagy prandorffi érczzúzóját bérbe adja. (40. f. 6. ny. 8. sz.)
1496. Néhai Kesziholczi nemes Dachó Dömötör fiai : László, Péter, Lázár és leánya Zsófia, Mezökeszei -Palásthy András, Palásthy György, András és Mátyá", Kis-Jókai István és Benedek, Baczófalvai Beregh Antal fia János, a néhai Zelecsényi Simon leánya, Lósi Zsigmond Ilona leánya és Baróczi Zibina fölvallják a sági konvent előtt a gszbenedeki apátság részére a Bars vármegyében fekvő Györkföldje. Pálvöigye, Ravaszszeg és Királyrétje nevű birtokaikat, továbbá ebedeczi jószágodat Oszna földjével Oszna és Zvinár nevü folyókkal és lothi birtokukkal együtt, mely elörökítéshez Reghi Chama Gergely és Dorottya fia Benedek, az összes nemzetség nevében, kielégíttetvén 200 aranyforinttal, hozzájárul. (4. f. 3. ny. 1. 2. sz.)
. 1501. Kukini László deák eladja budavári, az ötvösök utcájában, Imre és István ötvösök házaik szomszádságában levő házát Kéthá.zi Pál esztergami nagyprépostnak 800 forintért. E há,zat a prépost az esztergami káptalannak hagyta (1502), mely -azt 1505-ben Péter ötvösnek ! 28 forint évi bérért átengedte. (64. f. 1. ny. 25., 26., 28., 29. 30. sz.) '24*
356*
1501. Harber Mátyás budai házát a szent Pál-utczában, Zerold János és Péter pap házaik szomszédságában, eladta 90 forintért azzal, hogy a házban megmarad lakónak és évi 8 forint bért fizet a pálosoknak, , (64. f. 1. Dy. 23. 24. sz.)
1502. II. Ulászló király Bakócz Tamás bíborosnak és esztergami érseknek Esztergám városát minden jövedelmével együtt zálogba veti. (49. f. 3. ny. 1. -3. sz.)
1504. A pesti polgárok Szákácsi Balázs házát és némely más jószágát 2882х/2 forint adóssága fejében Bakócz Tamás érseknek ítélik oda. (64. f. 2. Щ . 4. sz.)
1504. II. Ulászló király Bakócz Tamás bíboros és esztergami érsektől az 1402-ben kölcsön vett 4000 forinton fölül még 2000 aranyforintot, tehát összesen 6000 forintot vesz föl, mely tartozásáért nemcsak leköti Esztergám városát, hanem annak birodalmába az érseket beigtattatja. (49. f. 3. ny ; 2. 7. sz.)
1504. Nyenyei Mocskos György, ki pört indított a gszbenedeki apátság ellen a néhai Palásthy András nemcsényi birtoka végett, meghalván, fiai: Péter, János, Gergely, Balázs és Ferencz, azonképpen leányai : Anna, Bona és Katalin nádori parancsra a sági konvent elé idéztetnek, hogy pörük jogosságát bebizonyítsák(4. f. 3. ny. 3. sz.)
1505. II. Ulászló király három sajátkezű levele Bakócz Tamáshoz, melyekben követségekre szükséges pénzt kér tőle. (49. f. 3. ny. 11.,· 12. 13. sz.)
1505. A gszbenedeki apát megkeresésére a sági konvent eltiltja Mocskos Györgyöt azon nemcsényi birtokrészek elfoglalásától- és leiartásától, melyeket az apátság néhai Palogyai Lipthay Jánostól, Reegi Ghama Gergelytől, ezek özvegyeitől : Veronikától és Dorottyától, néhai Chama Gergely Benedek fiától, néhai Győrös Jánostól, Dacho-Nyenyei Dachó István unokájától, Palásthy István fiától Györgytől, Kesziholczi néhai Demeter fiaitól: Lászlótól, Pétertől, Lázártól és leányától: Zsófiától és Nyenyei Mocskos Györgytől megvett. (4. f. 3. ny. 5. sz.)
1505. A gszbenedeki apátságnak a Palásthy András-féle ötödfél télkét, melyéket az apátság előbb Bogdáni Nagy Illéstől zálogjogon bírt, aztán Palásthy Györgytől örök áron megvett, Nyenyei Mocskos György halalmasul elfoglalván,'a király parancsára a sági konvent által megidéztetik. (4. f. 3. ny. 4. sz.)
357*
1505. A gszbenedeki apátság nemesényi birtökrészei hatalmaskodó elfoglalása miatt Palogyai Lipthay János és Reégi Ghama Gergely özvegyei: Veronika és Dorottya, azonképpen Reégi Chama Katalin Mocskos György felesége, a vizsgálat ellenök megejtetvén," a királyparancsára a sági konvent által megidéztetnek. (4. f. 3. ny. 6. sz.)
1514. II. Ulászló király inti Bars vármegyét, hogy az esztergami káptalan dézsmáját rendesen beszedetni engedje. ... ' '"·
'
(48. f. 2. ny. 21. sz.)
·
1515. II. Ulászló király meghagyja Bars vármegye ispánjának és alispánjának, hogy szigorúan járjanak el azok ellen, kik az esztergami káptalan dézsmaszedését gátolják. (48. f. 2. ny. 22. sz.)
' .'
1518. II. Ulászló király kötelezője, melyben elismeri, hogy Bakócz Tamás bíborosnak és konstantinápolyi patriarkának 500 frttal tartózik. (49. f. 3. ny. 15. sz.)
'
1518. A király parancsára megintetik a gszbenedeki apát és monostor, hogy Dachó-Nyenyei Dachó György nemesényi birtokrészeit adja vissza, különben megidéztessék. . (4. f.,3. ny. 7. sz.)
1520. Estei Ipoly egri püspök kötelezője 2088 forintról, melyeket Bakócz Tamástól kölcsön vett. (49. f. 3. ny. 16. sz.)
; 1521. Várday Pál választott veszprémi püspök· és II. Lajos király kincstárnoka, Újlaki László Bosnya herczege és Országbíró jelen^ létében Bakócz Tamásnak 2500 forint megfizetésre kötelezi magát, mit ha nem teljesítene, följogosítja az érseket, hogy esztergammegyei Gvermend nevű birtokát elfoglalhatja. (49. f. 3. ny. 17. sz.) '
1522. Inanchi Pál és István fia, kit Thompai Peres Györgynek leányával Katalin asszonynyal nemzett, ez pedig leánya volt Palásthy Benedek leányának Borbálának, továbbá Csehy Ágoston és Palásthy Beiiedek; leánya Dorottya házastársak fia. György, a maga édes nővére Hedvig JDyvai Vas Benedek; özvegye és ennek Gáspár, fia nevében isy nemkülönben Csehy Mihály fia János, ki unokája vala Csehy Ágostonnak és Katalin feleségének, azonképpen Márta, ki testvérje vala Inánchi Pálfia Istvánnak, egyébként pedig félesége Chalanvai Sebestyénnek, — a gszbenedeki apátságnak 300 forinton elörökítenek hat nemesényi jobbágytelket a sági konvent előtt. •..•;-·_ (4. f. .3. ny. 8. sz.)
358*
1522. A gszbenedeki apátság nemcsényi hat jobbágytelket, melyeket Zàlaspataki Olá Jánostól 109 forint erejéig zálogba vett, ugyanezen összegben elzálogosítja Zablathi Lörincznek és fiainak: György-, Jeromos- és Máténék, kik viszont a gszbenedeki konvent előtt ugyanezen hat jobbágytelket elzálogosítják egyszáz forinton nagyságos Nagy-Lúcsei Dóczy Ferencznek és általa Miklós, László és Gábor fiainak. (Egyszerű másolat 4. f. 3. ny. 9. sz.)
1524. Bory Mátyás elismeri, hogy mint az esztergami káptalan dézsmabérlője 55 forinttal hátralékban maradt, melyeket ha meg nem fizetne, a káptalan lefoglalhatja hontmegyei egyház as-nyéki birtokát. (48. f. 2. ny. 23. sz.)
1525. Péterkovács Benedek megtelepedvén és házat építvén a barsmegvei Orovniczán, a gszbenedeki apát aitai 14 évre a földbér fizetése alól fölmentetik. (13. f. 1. ny. 2. sz.)
1526. A szebelébi bírónak és eskütteknek engedelem adatik hogy a gonosztevőket területeiken befogják és megbüntessék.
arra,
(16. f. 2. ny. 8. sz.)
1527. János király megtiltja híveinek, hogy az esztergami káptálan szebellébi birtokán megszálljanak, kárt^ zavart okozzanak, hatalmas- · kodjanak. Ugyanő fölmenti őket minden adó alól. (16. f. 2. ny. 9. 10. sz.)
1627. Verböczi István királyi kanczellár Kosztonchának nevezett Egyházas-Nyéket Hont vármegyében, melyet magtalanul elhalt Zobi Jánosfia Péter után királyi adományul kapott, a maga és Katalin felesége lélke üdveért, János király hozzájárultával, az esztergami káptalannak ajándékozza. (17. f. 2. ny. 1. és 5. sz.)
1528. Révay Ferencz, a király személyes jelenlétének helytartója és Révay István, a naszádosok kapitánya, nyéki birtokaikat az esztergami káptalannak 1500 forintért elörökítik. (17. f. 2. ny. 6. 7. sz.)
1528. Vértesi Miklós panasza Kálnai György és Usai Miklós ellen, hogy jóllehet együtt vették bérbe Bát helység tizedét az esztergami káptalantól, panaszost az alperesek a haszonban nem részesítették. (48. f. 2 ny. 24. sz.)
Ì528. Nádasdy Tamás arra kéri az esztergami káptalant, hogy „Kiss-Nyittrakés" tizedét a király számára engedje át. (48. f. 2. ny. 25. sz.)
361*
1528. K.omjáti Patváz Mátyás és Szabó Pál az izméli, salgójerüki és Zolyi dézsmát az esztergami káptalantól bérbeveszik. (48. f. 2. ην. 26. sz.)
.1529. János király Várday Pál esztergami érseknek, hű szolgálatai jutalmául, a nyitramegyei Jathó nevü örökös birtokát adományozza. (49. f. 3. ny. 18. sz.)
1529. Néhai Bory Mátyás egvházas-nyéki birtokaiba, tartozásai kiegyenlítése czímén, az esz:ergami káptalant, a király rendeletére igtatják. (22. f. 3. ny. 25. sz.)
1529. A tót-bakai zúzót (molendinum minerale) évi tizenhat frtért a bakabányai polgárok bérbe veszik a gszbenedeki apáttól. (40. f. 7. ny. 25. sz.)
1530. Verböczi István, János király titkos kanczellárja, azon aranyés ezüst szerekért, melyeket a király és ország szükségei födözetére a Bakócz·kápolnából kézhez vett, a hontmegyei Fölsö és Alsó-Nyéket és Neklinczet nemkülönben Herencsényi István hontmegyei Vécse nevü birtokát, azonképpen Gyarmati Balassa Ferencz nógrádmegyei Bussa birtokát igéri ; ezidőszerint azonban csak hontmegyei Inám és a nógrádmegyei Szátok és Csesztve nevű részbirtokait adja. János király ez intézkedést helybenhagyja és az adott ígéretekhez hozzájárul. (17. f. 2. ny. 12. 17. sz.)
1530—1725. Az esztergami érsekekhez és tisztjeikhez intézett, a gazdaságot érdeklő különféle levelek. (49. f, 8. ny. 1 — 56. sz. továbbá 10. ny. 3—19. sz.)
1531. I. Ferdinánd király, azonképpen Rogendorff Vilmos királyi udvarmester meghagyják a nyitra- és barsmegyeieknek, hogy az esztergami káptalannak tartozó tizedet megadják. (48. f. 2. ny. 27 28. sz.)
1534. Pinflinger István a királyi fölség magyar kamrájának kamarása kötelezője 750 forintról, mennyivel Kis-Hont vármegye tizedárendája fejében az esztergami káptalannak tartozik. (48. f. 2. nv. 29. s/-.)
1535. I. Ferdinánd király rendelete a rimaszombatiak hogy az .esztergami káptalannak tízedjöket megfizessék.
részére,
(48. f. 2. ny. 30. sz.)
1536. Josephith Ferencz zengi püspök, mint a gszbenedeki apátság kormányzója bizonyítja, hogy az esztergami káptalan a mondott apátság jayait 2000 magyar forinton a világiak (bitorlók) kezéből megváltotta. (40. f. 7. ny. 27. sz.)
360*
1538. Thurzó Elek kötelezője 500 frtról, amennyivel az esztergami káptalannak bérletképpen tartozik a kis-nyitrai kerület tizede után. (48. f. 2. ny. 33. sz.)
1540. Áz esztergami káptalan dékánja a sági konvent előtt megesküszik, hogy Hrussói János némely barsmegyei kibérelt tizedek után 235 forinttal tartozik. (48. f. 2. ny. 31. 32. sz.)
1541. A sági konvent jelentése, hogy Csábrághi Pálffy Pétert és Dobrakuttyai Zekel Ferenczet, kik a hontmegyei Tergenye és- Pezek birtokaikon az esztergami káptalantól a tizedet megtagadták, a király reдdeletére megidézte. (48. f. 3. nv. 1. sz.)
1542. A királyi helytartó megidézteti áz esztergami káptalan megkeresésére Nagy-Lúcsei Dóczy Miklóst, ki a barsmegyei Susol után a tizedfizetést megtagadta. (48. f. 3. ny. 2. sz.)
1543. Idézőlevél a Penflinger utódai ellen, kik az esztergami káptalannal szemben hátralékban maradtak a kishonti tized-bérös'szeggeK Ázonképen nagyságos Gyarmathi Balassa Zsigmond ellen, ki a bozóki monostor tizede után járó 100 forint árendát bitorolta. (48. f. 3. ny. 3. sz.) '
1545. A királyi helytartó megidézteti nagyságos Losonchi -István és Gyarmathi Balassa Menyhért urakat, amiért az esztergami káptalannak nem fizették meg a barsi és honti tizedek után az őket kötelező bérösszeget. (48. f. 3. ny. 5. sz.)
·
.
1547. I. Ferdinánd király levele Hrussói Jánoshoz, hogy az ·•· esztergami káptalannak az azt megillető tizedet megfizesse. (48. f. 3. ny. 11. sz.)
1551. Idézőlevél Bánffy Katalin ellen, ki a „k'is-nyittrakésiK tizedet kibérelvén, 100 forinttal hátralékban maradt. ' (48. "f. 3. ny. 10. sz.)
1553. I. Ferdinánd király levele Guthi Ország Kristófhoz, hogy; az esztergami káptalan rimaszombati tizedét rie bitorolja. 1553. Ugyancsak annak levele Székel Miklóshoz, hogy az esztergáim -káptalan akarata ellenére ne' ártsa magát á hoüti ' tizé'dügybe és ne zavarja azokat, kik a 'mondott' tizedet megfizetik. ' ·'.·'.,' i > ! : • 1553. Ismét I. Férdinánd király levele á csábrági várkapitányhoz, ki a nyéki kilenczedet és tizedet hatalmasul elvette.
361*
1553. És ismét I. Ferdinánd király levele Ország Kristóf és Losonczi István özvegye, Реку Anna ellen, hogy az esztergami káptalan rimaszombati, viski és suráni, hatalmasul lefoglalt tizedeit térítsék meg. (48. f. 3. ny. 12—15. sz.) ,;
"· " 1554. ítélet az esztergami káptalan javára Desseő János ellen, k. a nagv-emőkei tizedet, a honti föesperes kárára hatalmasul lefoglaltai (48. f. 3. ny. 16. sz.)
1555. Miksa király rendeleté Hont és Bars vármegyék közönségeihez, hogy a vármegyéikből kikerülő tizedet vagy magok vegyék bérbe, vagy ha ezt tenni nem akarják, mást a bérbevételnél ne gátoljanak. (48. f. 3. ny. 17.'sz,)
1555. Királyi rendelet a magyar kamrához, hogy a honti tized pénzértékét, akár a kamra béreli azt, akár mások bérlik, az esztergami káptalannak megfizesse és jobbágyait jogaikban megtartsa. (48. f. 3. ny. 20. sz.)
1556. I. Ferdinánd meghagyja komáromi kapitányának, hogy az esztergami káptalant segítse azok ellen, kik a tizedet megadni nem akarják. Hasonló parancs ment a zólyomi kapitányhoz is. (48. f. 3. nv. 21. 22. sz.)
1559. Miksa király rendelete Hont és Nyitra vármegyékhez, mely szerint az esztergami káptalannak joga van tizedét természetben is beszedetni, s azt bérbe adni nem köteles. (48. f. 3. ny. 26. 27. sz.)
-
1563. A rimaszombatiak területök tizedét az esztergami káptalantol bérbe veszik. (11. iszák-capsa, 1. ny. 20. 21. sz.)
1563. A szakolczaiak tizedöket meg nem fizetvén az esztergami szentszék elé idéztetnek. (49. f. 4. ny. 9—14. sz.)
1566. Az esztergami érsekség predialis nemeseinek udvari ispánja (palatínus) tiltakozik az esztergami káptalan előtt Gyepes Péter ellen, ki a barsmegyei Tekenős-Völgyet, más néven Csekét elfoglalta. .
:
;·•.,, j
(49. .í. 4.; ny. .24, sz.) . .
·.·
·.. . ....
' ^ ^ ^ 5 7 3 . ": Peéri, Dömötör deák (Literátus) a .szebelébi - bírótiák .és e§|mdtékhek elatíf Uhepi-P.eéren .30 hold szántóföldet 18'magyar fçtôri, (16. f. 3. ny. 8. SZ.)
•··. :'···'
•"· ' ': ·
1575. A rimaszombatiak a fölvállalt tizedárendából az esztergami káptalanhoz leengedésért folyamodnak. (11. irgák, 1. ny. 28. sz.)
1576. Lupporlai Krusics János gróf bérbe veszi a némethi, szebelébi, gyerki, baráti, nyéki és csábrági tizedet az esztergami káptalantól 932 magyar forinton. (48. f. 4. ny. 2. sz.)
1587. Az esztergami érseki szék üresedése idején befolyt jövedelmek hovafordítását számon kérik királyi és káptalani biztosok. (49. f. 9. ny. 6. sz.)
Közli : Pór Antal.
m
Jegyzet. Utóiratképpen megjegyzem, hogy az esztergami levéltárakból, ide értve a. primásit, szent-benedekit, megyeit és városit, — keveset mondok állítván — legalább tízennyi regestát lehetne kivonni, nevezetesen a kilenczedre, tizedre, egyéb adónemekre, bevételekre és kiadásokra vonatkozókat. Érdekes leltársík is vannak ott. Hanem én agg, hetven éves ember, egyéb elfoglaltságom mellett, ilyesmire — sajnos — már nem vállalkozhatom.
A ZALAI HÓDOLTSÁG ADÓJA 1629-ben. Partiale, super connumerationem tributorum a Turéis, per dedititios colonos, annuatim exigendorum (exceptis laboribus contiriuis, in specie praestandis, item birságiis intollerabilibus, nec non tributis magnis extraordinariis, et aliis quam plurimis gravaminibus, quae in dies affligendo patiuntur,) in comitatu Szaladiensi, supremo quidem comité eiusdem comitatus illustrissimo domino Christophoro Bánffy perpetuo de Alsól'yndva, etc., cön'nümeratüm per judices nobilium secundum processum eiusdem comitatus. Anno 1629. Egerszegh városa. Notabene: Ezen Egerszegh városának régenten volt sarcza mind a környüle levő molnákkal együtt százhuszonöt forint. Semminemű szolgálatjok nem volt. Egerszeghnek sarcza kész pénz ... ... ... ... ... ___ f : 300. Császár adója füst pénz ... f: 45. Császár liszti cub : 30. Éhez a nagy summa fizetéshez vannak harminczöten. Kaszaháza. Kaszaházának sarcza kész pénz... __. ... ... Császár adója füst pénz ___ ... ... Császár liszti cub: 3. Andráshida. Ahdráshidának sarcza kész pénz Császár adója füst pénz .... ... ... .__ ... ... Császár liszti cub: 8. Vaj, pint 20. Száraz szilva cub: 10. Tihaia ajándékja : vaj, pint: 1. Ismég ajándék pénz _„ ... ... ... ... Két malomtól ugyanazon faluban és két cúriától Lisztet cub : 30. Bécsvölgye. Bécsvölgyi nemesek sarcza kész pénz ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... ... ...
...
... ...
f: f:
'
22. 9.
... ... ... ...
f: f:
45. 12.
... ... __. ... veszen pénzt
f: f:
2. 15.
... ... .... ... ... ... ...
f: 50. f :. 18.
364*
Tihaia ajándékja ... Vaj, pint: 6. Méz, pint: 6. Császár liszti, cub : 3. . Abrak, cub : 3.
...
... ... ...
Sztntgyörgyvölqye. S zentgyörgy völgyi nemesek sarcza ... Császár adója füst pénz _ Császár liszti, .cub :' 9. Pasa ajándékja... ... ... ... ... ... ... ... — ... — Vaj, pint: 30. Abrak, cub: 15. » · Iszpaia liszti, cub: 15. * • Nemesnép. Nemesiiépi nemesek sarcza :„_
f:
1.
f : 90. f : 27. f:
5. ;
f:
60.
Milley. . Milley nemesek sarcza, készpénz... ... ... ... __ __. ... J__ ... f : 30. Császár liszti, cub : 6. . . Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... : 1'9. Abrak, cub : 6. Vaj, pint 6. Iszpaia liszti, cub : 10. Pasa ajándékja^.. ... f: 8. Tihaia ajándékja ... __. ... ... ... ... ... ... ... ... — f :- 8. Dédes és Gosztollya. Dédesnek és Gosztollyának sarcza ... ... ... ... Császár adója, füst pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f:
Beodei Nemeseb. Beödei nemesek sarcza, kész pénz ... ... ... ... — .._..— f : Császár adója, füst pénz — — — ... 'f: Császár liszti, cub : 4. Iszpaia liszti, cub : 6. Váj, pint : 3. . .. · · Méz, .pint : 3. ..... < .: Kocsi pénz ... iL — f . :
20. 7. 16. 7.
6,
Ságodi Nemesek. ' /; ' ' Ságodi nemesek sarcza 1 i:í il.-'— J.l '.i.J L.. f : - 25r. Kocsi: pénz ___ ,.„ _. ... ... ... .-li _..'—. i í : . · 15: Császár a d ó j a : J y k ù j - ' l : . ... ... •:.. .il'.Г. -.. ... "_J -'f•:"10. Pasa ajándékja · ... f : 2. d. 32. H,; ... Szentpáli'Nemesek. Sz'entpali nèmesek sarcza... ... ... .._• ...
f:
10.
365*
Alibánfalvaiak sarcza Császár adója Pasa ajándékja... Kocsi pénz ... ... Vaj, pint: 20.
Alíbánfalva. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
Tishand. Tiskandiak sarcza, kész pénz ... Császár adója, füst p é n z . . . ... ._: ... ... ... Pasa ajándékja... ... „_ ... ... ._. ... ... ... ... ... Császár liszti, cub : 2. Barrabás és Bahsa. Barrabásiak és baksaiak sarcza ... ... Császár adója, füst pénz ... Pasa ajándékja... ... ... ... ... ... ... ... ... — ... ... Császár liszti, cub : 8. Vaj, pint : 9. Méz pint: 1. Ollár. Olláriak sarcza, kész pénz ... Császár adója, füst pénz ... Pasa ajándékja ... ... f: Száraz szilva, cub : 2. Vaj, pint: 5, qr. 1. Liszt, cub : 4. Bárány pénz... ... — ... ... ... — — .... ... — ...
f: f: f: f:
70. i3. δ. 10.
f : 30f: 7. f: 5.
f : 55. f : 18. f: 3.
f : 36. f : 6. 3 d. 35.
f:
1.
Pólc affa. ' ! . Pokaffalvaiak sarcza, kész pénz ... — ... ... ... ... ... — f: 10. Császár adója — — — — f : 6 d. 35· Pasa ajándékja ... ... ... ... ... ... ... — . . . ... ... — — f : 3. Vaj, pint: 10. Liszt, cub : 2. Szilva, cub: 1. Kappan 2. Cseömeödér. Cseömeödériek sarcza ... ... f : 30Császár adója, füst pénz — — — — — f: 13. Liszt, kila : 8. Pâsa ajándékja - —. — f 5. Vaj, pint : 6. Méz, pint: 6. Abrak, cub : 6. Iszpaia liszti, küa: 4.
366*
Zebeczke és Karácson szigete. Zebeczkének és Karácson szigetének sarcza Császár adója, füst pénz ... ... ... ... ... ... Császár liszti, cub : 8. Pasa ajándékja ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint : 30. Bozali. Bozaliak sarcza, kész pénz... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár liszti, cub: 6. Vaj, pint: 15. Szilva, kila: 6. Kocsi pénz ... ... ... . .. . Bakod. Pakodiak sarcza ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... Császár liszti, cub: 12. Kocsi pénz ... ... —_ ... ... ... ... — ... Vaj, pint : 30. Bonczokfölde. Bonczokföldiek sarcza ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... Pasa ajándékja ... ... ... .... ... ... ... .... Vithnéd. Vithnédiek sarcza, kész pénz ... ... ... ... Császár adója, füst pénz ... ... ... ... ... Liszt, cub: 2. Vaj, pint: 10. Apátfalva. Appáttfalvaiak sarcza ... ... ... ... ... • Császár adója, füst „pénz ... ... ... ... Liszt, kila : 2. Vaj, pint: 3. Neszeley. Neszeleiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... Pasa ajándékja ... ... ... ... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... Követ pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub: 6. Vaj, pint: 15. Szentiván. Szentivániak sarcza... ... ... ... ... ... ... Egy tungh méz.
... ... ... — — f: 60. ... — ... — — f: 16. ... ... — ... —
f:
5.
... ._. ... — —. f: 60. ... — — — f; 10.
f: 12.
... ... ... ... ... ... ... ... ... — —
f: 60. f: 12.
— ... — — — —
f: 12.
... ... ... ... ... — ... ... ... ... ... — ... ... — ...
f: 40. f: 10. f : 5.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: 25. f: 7.
... ... ... ... ... ... f: 12. ... ... ... ... ... f: 2.
... ... ... ... ...
... ... ... .... ...
... ... ... ...
... ... ...
... ... — ... ...
... .... ... ... ...
... ... — ... ...
. . . ...
f: f: f: f: f:
30. 10 5. 10. 10. .
f: 30.
367*
Kocsi pénz ___ ... ... ... -_- _-. ... ... ... ... Patkó pénz ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint : 5. Hagyagos. Hagyagosiak sarcza készpénz... ... ... ... ... Császár adója - . . . ... ... ... ... ... ... ... Császár liszti, cub : 5. Mézért adnak ... ... ... ... Abrak, cub : 5. Vaj, pint : 5. Szalaszentgyörgy. Szalaszentgyörgyiek sarcza... ... ... ... .. 1 ... Császár adója ___ ... ... ... ... ... ... ... ... Császár liszti, cub : 9. Pasa ajándékja ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint : 6. Méz, pint: 6. Iszpaia liszti, cub : 5. Abrak, kila : 5. Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... ...
Salomváriak sarcza Kapogysa pénz ... Pasa ajándékja ... Pasztormányért Kocsi pénz ... ... Liszt, cub : 3. Abrak, cub : 3. Vaj, pint: 3. Méz, pint: 3.
... ... ... ...
... ... ... ... ...
... ... ... ... ...
Chyebiek sarcza, kész pénz Vaj, pint : 3. Liszt, cub : 3.
Salomvár. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
... ... ... ... ...
— ... — ... ... ... ... ... ...
f: 16. f : 5.
... ... ... f: 20. ... ... ... ... f: 7 d. 35. ... ... ...
f:
5.
... ... ... — ... ... ...
f: 41. f: 13.
... ... ... ... f : 7 d. 40.
... ... ... ...
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
Ghyéb. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: 10.
f: f: f: f: f:
40. 1. 5. 10. 10.
f : 40.
Kiskutos. Kiskutosiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... f: Császár adója f : 3 d. Buza, kila : 4. Zab, kila: 1. Vaj, pint : 4. Büki Nemesek. Büki nemesek sarcza ... ... _. f: Császár adója, füst pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... f: Liszt, cab : 3. Egy róka bőrt vesznek rajtok.
16. 50.
30. 10.
•
368*
Β ór öndi Nemesek. f:
Beöreöndi nemesek sarcza.
6.
Bar/hod. Bagodiak sarcza, kész pénz Császár adója ... Vajat, pintet : 10. Egy tungh méz. Mézet, pintet: 10. Liszt, kila: 10. Abrak, kila: 10. Pásztormánv. Boldogffalvaiak sarcza Császár liszti, cub : 8. Iszpaia liszti, cub : 3. Vaj, pint: 15.
...
.. — — — — — f : 80. f : 13 d. 35.
Boldogffalva. f: 40.
Nagykutos.
Nagykutosiak sarcza... — Császár adója ... ... Liszt, cub: 12. Buza, kila : 9. Abrak, kila: 9. Vaj, pint: 12. Yaspeör. Vaspeőriek sarcza ... ... — Császár adója ... Pasa ajándékja ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 5. Páka. Pakaiak sarcza, kész pénz Császár adója, füst pénz Pasa ajándékja ... ... Liszt, kila : 5. Abrak, kila : 5. Vaj, pint: 5. Méz, pint: 5. Páli. Páliak sarcza — Császár adója ... ... — Császár liszti, cub: 6. Lengyeli. Lengyeli nemesek sarcza ... ___'_„ ... ... Császár adója ... ... ... Pasa ajándékja... ... ... Liszt, cub: 7. Vai, pint: 2.
—
f : 26. f: 3. d. 50.
—
- — — f:' 56. ... — — — f: 10. — — ... ... — — f: 6.
... —
— f: — f: — f:
25. 7. 2.
—
—
f: f:
60.· 10.
V . — f: ... ... .__ f: ... — f:
46. 1Q. 5.
... ... — — — :
^
369*
Sârhida. Sárhidaiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... — — Pasa ajándékja ... ... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... ... ... Rókabör 2. Liszt, cab : 2. Vaj, pint: 4. Méz, pint: 4. Boczfölde. Boczföldiek sarcza... ... ... ... ... ... ... Rókabőr : 6. Pasa ajándékja... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... Liszt, cub : 6. Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... Iszpaia liszti, cub: 2. Abrak, cub: 2. Vaj, pint : 6. Méz, pint: 6. Bessennyeö. Bessennyeőnek sarcza, kész pénz ... ... Császár adója, füst pénz ... ... ... ... ... Pasa ajándékja... ... ... ... Liszt, cub: 11. Vaj, pint : 25. Méz, pint: 1. Abrak, cub: 1. Kavássi. Kavassiak sarcza. kész pénz... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... Bárány pénz ... ... ... ... ... ... ... ... Egy róka bőr.
... ... ... ... ... ... ... ....
... ... ... ...
f: f: f: f:
16. 6. 1. 5.
... ... ...
... ...
f:
22.
...
...
f : 2 d. 50. ... ... f: 10.
...
... ... ... ...
... ... ... ...
... ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... ...
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
Kavassi Szentiván. Kavassi Szentivániak sarcza ... ... ... ·_. ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... Pasa ajándékja ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub : 2. Abrak, cub: 3. Vaj, pint: 6. Bak. Bakiak sarcza, kész pénz... ... ... Császár adója — ... ... ... Pasa ajándékja... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár liszti, cub: 8. Vaj, pint: 14. Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
... ... ... ...
f:
8.
f: 100. f: . 17. f : . 2.
... f: 10. ... f : 3. f: 2 d . 40. ... f: 1.
... ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f: f:
15. 7. 5.
... ... — - . ... ... ... ... ... ... ...
f: f: f:
60. 13. 6.
24
370*
Mindszenth. Mindszenthiek sarcza ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... Császár liszti, cub : 4. Iszpaia liszti, cub : 6. Abrak, cub : 6. Vaj, pint: 6. Szeöpeötk. Szeöpeötkiek sarcza ... ... ... ... ... ... Katonapénzt veszen rajtok ... ... ... ... Egy tungh méz. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... Pasa ajándékja... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub : 1.
... — — — — — ... ... ... ... — ...
f: 20. f": 7.
... ... ... ... — ... ... ... ... ... ... ...
f: f:
20. 10.
... ... ... ... ... ... ... ... ... — ...
f: f:
6. 3.
Petri Keresztúri Nemesek. Petri keresztúri nemesek sarcza... ... ... ... ... ... .... ... ... Császár adója, füst pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub : 4. Leöveőiek sarcza, kész pénz... Császár adója ... ... ... ... ___ Ajándék pénz ... ... ... ... ... Egy malomtól ... ... ... ... ... és egy kila lisztet.
Leöveő. ... ... ... ... ... ... ... ... — ... ...
... ... ... ... ... ___ ... ... ... ... ... ... ... ... — — ... — ...
... ... ... ...
f: f: f: f:
63. 7. 3. 4
f: f:
40. 7.
— ... — —
f: f: f: f:
40. 13. 6. 15.
...
f:
20
Gseörnyeffeölde. Csörnyeföldiek sarcza ... ... ... ... ... ... — — — ... — ... Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... — Liszt, kila : 6. Abrak, kila: 6. Vaj, pint: 6. Méz, pint: 6. Ezenkívül pásztormányt adnak.
Dobriffalussiak sarcza ... ... Császár adója ... ... ... ... Pasa ajándékja... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... ... Vaj, pint: 20. Liszt, cub : 4.
Dobriffalu. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... ... ... — ... ... ... ... ... ... ...
Zalamindszent. Zalamindszentiek sarcza ... ... ... ... ...
... — — —
f: 14. f : 6.
371
S¿emennye. Szemennyeiek sarcza __._..___ ... ... ._..._ ... __. ... Császár adója ... ... ... ... ... ... Császár liszti, cub: 11. ... Tihaia ajándékja ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... . Vaj, pint: 20.
f : 180.. f: 33. ..... í : .'.8.
Kis- Csernecz. Kiscsernecziek sarcza ... ... ... ... .. . ... ... ... ... ... ... ... f: 40. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... __·. ... f: -;15. Tihaja ajándékja ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... . . . . f: 5. Vaj, pint: 10. Leörinteffalva. Leőrinteffalvaiak sarcza ... ... ... ... .1. ... Császár adója ... ... ... Liszt, cub : 2. Pasa ajándékja... ... ... — ... ... ... ... ... Vaj, pint : 8. Méz, pint : 1. Szilva, cub: 1. Tormaffölde. Tormafföldiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... ... ... „_ ... ... Vaj, pint: 10. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ...
... ... ...
.... f : 25. ... f : 6 d. 35.
... ... ... ... ...
f:
... ... ... ... ... ...
F: 70. f : 20.
... ... ... ... ...
f:
Szent Ersébet. Szenterzsébetiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... .„*__. ... ... Vaj, pint : 8. Lovászi. Lovásziak sarcza, kész pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója, füst pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Szent László. Szentlászlóiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 20. Méz, pint: 20. CseJceffalva. Csekeffalvaiak sarcza ... ... ... ... ... _..- ... Császár adója ... ... .... ... ... In comitatu Castriferrei Pasa ajándékja ... Liszt, cub: 8. Vaj, pint: 12.
3.
18.
f : 42. f: 12.
Γ : 45. f: 9.
f: .70. f : 9.
f: f: i': '24*
20. 7. 5.
372*
Ratkócz. Ratkócziak sarcza ... — ... ... ... — — — — — Császár adója ... ... — ... ... — ... — — — — Ibidem Castriferr. Pasa ajándékja ... ... ... ... — ... — ... Vaj, pint : 10. Kancso'cz. Kancsócziak sarcza ... ... ... ... — — — — — — — — Kocsi pénz - — -Vaj, pint: 18. Castriferrei méz, pint: 8. Pasa ajándékja — — .... — — — — —
f: f: f:
70. 15. 7.
f: f:
18. 4.
f:
3.
f: f: f:
50. 10. 15.
... . .. ... — —
f: f:
14. 3.
— — — — — —
f: f:
70. 12.
Jakabjános falva. Jakabjánosfalvaiak sarcza ... ... ... ... ... *__. — — — Császár adója ... ... ... ... ... _.. — — — — — — — — Vaj, pint: 6.
f: f:
Ю. 3.
Lak és FalTcócz. Lakiak és Falkócziak sarcza ... ... ... ... ... ... ... — ... — Pasa ajándékja — — — — — — Castriferrei Császár adója ... — Vaj, pint: 10. Dobraffeölde. Dobraffeöldiek sarcza ... ... ... ... ... — ... — . Császár adója ... ... ... ... — — — — — — — Vaj, pint: 4. Reznek. Reznekiek sarcza, kész pénz ... ... ... ... ... — — Császár adója, füst pénz ... ... ... — — — — —
Háshágy. Háshágyiak sarcza, kész pénz ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... — — — — — — Liszt, cub : 8. Szilva, cub: 5. Vaj, pint: 25. Tárnok. Tarnokiak sarcza ... ... - ... — — Császár adója ... — ... — — Egy tungh méz. Liszt, cub : 4. Gébard. Gébardiak sarcza ... ... — — — Császár adója ... — — — — ... Liszt, cub : 2.
— — — — — — — —
f: 110. f: 19.
— — — — f: ... — — f:
10. 12.
... — — — f: ... — — — f:
5. 4.
073*
Alsó Lyndva T a r t o m á n y
hódúit
Alsó és Fölseö Csente. Csenteiek sarcza kész pénz ... ... ... ... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 15. Felrétffalu. Felrétffalusiak sarcza kész pénz... ... ... ... .... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... Ajándék pénz ... Liszt, cub : 5. Vaj, pint: 12. Veölgyffalu. Veölgyífalusiak sarcza... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, kila: 16. Vaj, pint: 20. Pinczhe. Pinczheiek sarcza ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 20. Szerit Miklós. Szentmiklósiak sarcza... ... ... ... ... ... ... Császár adója .... ... ... ... ... ... ... ... ... Pasa ajándékja ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, kila : 5. Zab, kila : 5. Vaj, pint: 5. Méz, pint: 5. Uyffalu. Oyífalusiak sarcza, kész pénz ... ... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... ... Ajándék pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub : 3. Vaj, pint: 10. Kulffeö. Kutffeöiek sarcza, készpénz ... ... ... ... ... Vaj, pint: 3.
f: f: f:
35. 15. 10.
... ...
f: .50. f: 15. f: 2.
... ...
f : 60. f: 25.
...
f : 50.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f: f:
30. 12. 8.
...
... ·___ f : 40. .... ... f: 9. ... ... ... . . . . . . f: 1.
... ... ... ... ...
f:
20.
Tootffalu. Tootffalusiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... . _ ... .... ... ... ...
f: f:
10. 6.
Tiskand. Tiskandiak sarcza ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ...
f: f:
10. 4.
... ... ... ... ... ... ...
374*
ßedelakossiak sarcza Pasa ajándékja ... Kocsi pénz ... ... Vaj, pint: 8. Mahomffalvaiak sarcza Kocsi pénz ... Vaj, pint: 10.
Bedelakossa·. ... .... — ... ... ... ... i ... ... ... ... .... ... ... — ... — ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f: f.:
15. 4. 5.
Mahomffalva. ν . ... ._.- ... ... ... ... ... ... ... ... ... Γ: 20. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... I : 6. . .: .
Zombathel Zombatheliek és mumoriak sarcza Császár adója füst pénz ... ... ... Pásztormányért ... ... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... __._ __-.. .__ ... Vaj, pint: 2. Méz, pint : 2. Liszt, kila: 1. Abrak, kila: 1. Bárány pénz ... ... ...
és Mumor. ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... ... —.-..-_. __.
... ... ... ...
... ... ... ...
... ... ___·" L. ... ... ... ... '"
f:, 6Qj ' f: 24. f: 10. f:. i2.
•· ... ... ... ... ... ... ...
f:
3.
, Lenthy. Lenthiek sarcza kész pénz ... ... ... ... f: 50. Egy tungh méz. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .i. .--f.: ,-jZl. Pasa, tihaja ajándékja ... ... ... ... ... ... ... ... ... ..: ·._'. f: .V 4. Kocsi pénz f: c ',20. Vaj, pint: 25. Csesztregh. Csesztreghiek sarcza kész pénz ... !.. ... .__. .._.. ._.'. ... ... ... f: Császár adója ... ... ... "... f:. Pasa ajándékja... 1' ... ... ... ... ._. . „ ._'. ... ... ... ... Γ: Vaj, pint: 40. . Tihaja ajándékja ...'_ ,f- : .»:.· Marokfföldiek sarcza Császár adója ... .... Vaj, pint : 6.
100. 19.. 50. ' 2.
Marokfölde. .•.'-,· ... ... ... ... ... ... ... ... ... .__·' f: ... _.r v... ... ... f: '" "
15. 4.
Szent Ersebet. Szent erzsébetiek sarcza ... .... ... ... f: Császár adója füst pénz ... ... л..."-·.,'.";..- ... ... ... ... ... ... f : Császár liszti, cub: .7. ... . . Vaj, pint: 12., . . . '.. : ,·
25. 10. 1
375*
Kuthos. Kuthosiak sarcza, kész pénz... ... ... ... ... ._...___ Vaj, pint: 10. Liszt, cub : 5. Abrak, cub: 5. Németffalu és Péntekffalu. Németffalusiak és Péntekffalusiak sarcza ... Vaj, pint : 20. Méz, pint : 20. Szombatffalva. Szombatffalvaiak sarcza ... ... ... ... ... ... Császár adója ___ ... ... ... ... .... ... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ...
...
f :. 20;
... ...
f : 60.
... ... ... ... ... ...
f : 40. f : 12. f: 12,
Gaborjánháza és Szíjártóháza. Gaborjánháziak és Szíjártóháziak sarcza ... ... ... ..: Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint : 10.
f : 45. f : 15.
Göntérháza és Bánuta. Göntérháziak és bánutiak sarcza ... ... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub : 5. . Vaj, pint : 10. Dobronoh. Dobronokiak sarcza készpénz ... ... ... ... ... Egy tung méz. Követ pénz Kocsi pénz... ... ... ... ___'__. ... Vaj, pint : 10. Méz, pint : 20. Egy metsző borjú. Szterlecz. Szterlecziek sarcza ... ... ... .... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Pasa ajándékja... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub : 2. •Vaj, pint : 6. Filócz. Filócziak sarcza ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint : 6. Méz, pint : 6. Bagonnya. Bagonnyaiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint : 10. Két vödör bor.
... ... ... „I ... ... ...
f: f:
40. 10.
" ... ...
f : 70.
... ... ... ... ...
f : io'. f: 10.
... ... ... ... ... ... ... ... ...
f : 10. f : 7. f :· 3.
... ... ... ...
f:
8.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f: f:
12. 4. 5.
376*
Hosszuffalu. — — — — — — — — — —
Hosszuffalusíak sarcza Császár adója füst pénz ... Császár liszti cub: 3. Kocsi pénz ... — — Vaj, pint: 15. SzentkiráLiak sarcza Császár adója Vaj, pint: 12.
... ...
Szentkirály. ...
Qothardlakossa. Gothardlakosiak sarcza kész pénz Császár adója ... ... . Vaj, pint: 5. Méz, pint : 5. Liszt, kila: 5. Abrak, kila: 5. Hadamos. Radamosiak sarcza kész pénz ... Császár adója ... — ... ... — — — Kocsi pénz ... ... ... ... — Liszt, cub : 4. Vaj. pint: 8. Kápolna. Kápolnaiak sarcza... ... Császár adója ... — — — Pasa ajándékja.:.. ... ... — — — Liszt, cub : 2. Vaj, pint : 8. Kálmánháza. Kálmánháziak sarcza ... ... ... — — Császár adója füst pénz ... ... Liszt, cub : 1. Vaj, pint: 1. Méz, pint: 1. Sykócz. Sykócziak sarcza ... — — — — — — — Császár adója ... ... ... — — ... Liszt, cub : 2.
— — —
f ; 40. f ·' 9. f:
10.
— — — — —
f: . 40. f : Ю.
— —
f: f:
30. Ю.
— — — — — f: — '— f: — — — — — f:
40. 16.. 7.
— —
— f: — — — f· — — — f· 2. d.
15. J• 50.
— — — — — — — —
f: f:
15. 4.
— — — — — f: — — — — — f:
27. 6.
'- —
Lakos. Lakosiak sarcza ... ... — ... — — — ... — Császár adója ... ... — ... — — ... ... ... — — — ... — Liszt, cub : 5. Vaj, pint: 20.
f: f:
80. 19.
377*
Pethesháza. Pethesháziak sarcza ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub : 4. Méz, pint: 4. Vaj, pint: 10. Gyertjános és Hotiza. Gyertjánosiak és hotizaiak sarcza Császár adója ... ... ... Liszt, cub : 7. Vaj, pint: 20. Kapcza. Kapczaiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... Liszt, cub : 4. Vaj, pint: 10. Rédics. Rédicsiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... — ... ... ... ... ... Pasa és tihaia ajándékja ... ... .... ... ... ... ... Liszt, cub : 2. Vaj, pint : 6. Appáti Nemesek. Appáti nemesek sarcza ... ... ... ... ... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint : 5. Méz, pint : 5. Liszt, cub : 5. Abrak, cub : 5. Kapornak Kapornakiak sarcza kész pénz ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... Császár liszti cub : 10. Vaj, pint: 15.
... ... ... ... ... ... ... ...
f : 50. f: 11.
... ... ... ... ...
f: 40. f : 7.
... ... ... ... ... ...
f: f:
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f : 30. f: 7. f: 10.
... ... ... ... ... ... ... ...
f: f:
40. 12.
... ... ... ... ... ... ...
f: f:
50. 16.
f
160.
f:
24.
f:
50,
Arannyad, Szalazeg és Szent Péter. Arannyad, Zalazegh és Sz. Péteriek sarcza ... ... ... Egy vég karasia posztó. Vaj, pint: 30. Császár adója ... — ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub: 25.
Bériek sarcza kész pénz egyéb adózásokkal együtt.
Béér. ... ... ... ... ... ... ... ... ...
20. 12.
378*
Koppániak sarcza Bor, akó: 2. Szilva, cub: 4. Dió, cub: 2. Alma, cub: 2. Vaj, pint: 9.
Koppan. ... ... ... ._.-._. ... ... ...
f: 100.
Csáfford. VecsTcend. Vecskendiek sarcza ... — — ... ... .. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... _. Kocsi pénz... ... ... ... ... ... Hennye. Hennyeiek sarcza ... ... ... .... ... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... Liszt, cub : 8. Vaj, pint: 20. Bettheffalva. Betheffalvaiak sarcza ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... Vaj, pint: 2.
50. 7. 12.
. .· . . ... ... — ... — ·_..' f: 70. ... ... ... ... ... ... f : 12. . . . ..... ... ... ... ... ... ... ... ___ ...
S ζ ala Appáti. Szala Appátiak sarcza... — ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 3 Méz, pint: 3. Ketthida. Kethidaiak sarcza kész pénz... ... ... Egy farkasbőr. Császár adója — ... ... ... — Abrak, cub: 8 Liszt, cub: 40. Borsó, cub: 1. Lencse, cub: 1. Ya.}, pint: 5. Zabbar. Zabbariak sarcza kész pénz ... ... ... Császár adója ... ... .. ... Kocsi pénz... ... ... ... ... ... ... ... Császár liszti, cub : 9. Abrak, cub: 100. Buza, cub : 20. Nyolez kas méhe. Vaj, pint: 15.
f: f:
25. '7.
... ... ... ... ... f: ._. ... ... ... .1 f:
52. 12.
:
38.
:
8.
f: f: f:
40. 12; 19.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
379*
Garaboncz. Garaboncziak sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... __. ... ... Vaj, pint: 9. Méz, pint: 9. Zent Zentmihályiak sarcza ... ... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... Vaj, pint: 13. Méz, pint: 3. Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ...
f : 60. f: 15.
Mihály. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f:
15. 7.
... ___ ... ... ... ... ... ...
f:
. 5..
Bakonok. Bakonokiak sarcza... ... ... ... ... .__ ._. ._. ._. ... ... ... f: Egy tungh méz. Minden háztol egy-egy köböl gesztenye Császár adója — ... ... ._.'._. ... ... ... ... ... _.. f:
6Ó. 9.
Bécsé. Recseiek sarcza kész pénz ... ... ... ... ... ... ... f: 8. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... T_._ _:_ ... f:. 30. Császár liszti 750 oka. , . Minden háztol egy-egy köböl gesztenye. Két tungh méz. Újlak. Újlakiak sarcza... ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... ... ... f: Császár adója ... ... ... ... __.T___ ... ... ... ... ... f: Minden háztol egy-egy köböl szilva és egy-egy köböl gesztenye.
Merennyeiék sarcza Vaj, pint: 10. Gesztenye, cub: 10.
Merennye. . ... ... ... ... ... ... ... ... „_ .... .
Rayk. Ráykiak sarcza... ... ... .__ ... ... .... ... ... ... ___ ... Császár adója ... ... ... ._. ... .... ... ... _ Vaj, pint: 2. . Méz, pint: 2. Sármás. Sármásiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... __: L.4 ... ... ... ... ... ___ Liszt, cub:l. Minden háztol egy-egy pint vajat és egy pint mézet.
60. 12.
f: 160.
f: 75 f: 15 · . f: f:
40. 13.
380*
Hahót. Kahotiak sarcza ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... Ceászár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, oka: 400. Kása, oka: 60 Vaj, pint: 20. Egy tungh méz Seöjteör Seöjteriek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... Két tungh méz. Vaj, pint: 32. Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... Pasztormányért egy tehént és egy borjut adnak. Minden háztól egy kappan és egy kemencze kalács.
... ... ... ... ... ...
f: 160. f: 24.
... ... ... ... ... ...
f: f:
50. 24.
... ... ...
f:
10.
Szent András. • Szentandrásiak sarcza... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... .._ .__ ... ... ... ... .__ ... ... ... Császár liszti, cub : 4. Szerdahely. Szerdahelyiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... — „_ — ... ... Egy tungh méz. Liszt, oka: 200. Kocsi pénz ... ... ... ... — ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 8. Hethesi NemeseL· Hethesi nemesek sarcza — ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... — — ... ... ... ... Bor, akó : 4. Vaj, pint: 10. Minden háztól egy-egy kappan. Császár liszti, okka : 200. Szent Thamás. Szent Thamásiak sarcza ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... Kocsi p é n z . . . ... .... ... ... „_ ... Császár liszti, cub: 4. Zab, cub: 20 Vaj, pint: 1. Gsász. Császiak sarcza, kész pénz ... ... ... ... ... Császár adója ... ... — ... — —
f: 28. f : 6.
f: f:
50. 13.
f:
12.
f: 85 Γ: 13.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f : 20 f: 7 f: 1.
... ... ... ... ... — ... ... ... ...
f: 100. 1: 20
381*
Kocsi p é n z . - ... — Pasa ajándékja ... ... ... ... Császár liszti, cub : 20· Vaj, pint: 15. Botffalva. Botffalviak sarcza ... ... ... ... ... Tolmácsnak... ... ... ... ... ... ... .... ... Császár adója ... ... ... ... ... Császár liszti, cub: 17. Ajtóállónak visznek ... ... ... — Saákváltság pénzt ... ... ... ... ... ...
— ... ...
f: f:
20. 6.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f: f:
75. 1. 18.
— — ... ... ... ... ... ... : ...
d d.
50. 10.
f:
60.
f: f:
15. 5.
—
Oerse. Gerseiek sarcza kész pénz ... ... — ... ... ... ..: Két tungh méz. Császár adója ... ... ... — ... — ........ ... ... ... ... ... ... Ajándék pénz ... ... ... — ... ... ... ... ... ... ... ... Császár liszti, kila: 15.
Újudvar. Ujudvariak sarcza ... ... ... — ... — — ... — f: 88. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... f : 15 Liszt kila : ... ... ... ... ... 40. Sándorháza. Sándorházi nemesek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Liszt, cub: 14. Kocsi pénz... .... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... . .. Vaj, pint: 15. Csáb BendeöJc. Csabrendekiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... — ... Buza, kila: 40. Zab, kila: 40. Vaj, pint: 40. Méz, pint: 20 Gyümeölcs, kila : 8 Kása, kila 1. Lud 12. Kappannak ennihon száma. Gausa. Gausaiak sarcza ... ... ... ... ... — ... — — ... ... ... ... Gabonatizedet adnak minden veteményből. Vaj, pint: 10. Szilva, kila : 11. Liszt, cub : 6. Zab, cub: 6
f: f:
25. 16.
f:
-5.
f : 190.
f:
25.
' "«se
382*
Hoztót. Hoztótiak sarcza, kész pénz ___ ... ... ... Buza, kila : 29. Abrak, kila: 29. Vaj, pint: 29. Méz pint: 29. Csehi. Cseheiek sarcza, kész pénz ... .... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... Kocsi p é n z . . . ._. ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 10. Méz, pint: 10. Base. Basiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... .Vaj, pint: 10. Dió, kila: 2. Praga. Pragaiak sarcza ... ... ... ._. ... ._. ... Vaj. pint: 20.
... ... ... . . . . . . . ...
f:.115.
:
... ... ... — ... ... ... ... ... ... — ... ... ._-.".- __- ...
f : 65. f: 15. f: 12.
... ... ... ... ... — f:
40.
... ... . . . . . . . ... ...
55.
Sümögh. Sümeögiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... Vaj, pint: 15. Két akó bor. Császár adója, füst pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f:
f : 70. f:
12.
Mihály/falva. Mihályffalvai nemesek sarcza... ... ... — .... — ... — ... .1. f : 30. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... f: 3. Vaj, pint: 8· Gömörő. - ; Gömöreiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... f: Vaj, pint: 15. Eötveös. ' Eötveösiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... — ... ... ... f: Vaj, pint: 8. Méz, pint: 8. Kocsi pénz ... — ... ... — — — — — — — — .— — — f:
Rigaczi nemesek sarcza ... Vaj, pint : 7. •
Rigacz. ... — — — — — ... — —
f:
40. 60. · 16
40.
Németffalva. ; , Németffalvaiak sarcza... ... ... ... — — — — — — — —; f: 100. Bor, akó : 2. Vaj, pint: 15. ;; ... ..._, f: 12
Lesencze. Lesenczeiek sarcza ... ... ... ... ... ....— — ... — .— ... -f: 100. Császár adója ... ... ... ... ... — — — — — — — —= f: 15. Vaj és méz, pint: 15. Szilva, dió, gesztenye, alma, három három kila. Gyeörkeö. Györkiek sarcza, kész pénz .... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... Vaj, pint: 20. Egy akó bor. Egy bárány. Vitta. Vittaiak sarcza... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ...
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f:
60. 12.
... ... ... ... ___·___ f: ... ... ... ... ... ... f:
70. 6.
Ederi. Ederiek sarcza kész pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Négy akó bor. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 15.
f: 200. f:
18.
Szent László. Szent Lászlóiak sarcza... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .... f : 45. Abrak, kila : 50. Liszt, kila : 35. Vaj, pint: 10. Kocsi pénz ... — ... ... — .1. ... ... ... ... ... ... ... ... f : 12. Lesencze Istvánd. Lesenczi Istvándiak sarcza ... — ... — ... ... Vaj, pint: 14. Méz, pint : 10. Kocsi pénz... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Négy akó bort. Dió, cub : 2. Szilva, cub : 2. •Gesztenye, cub : 2. Alma, cub : 2. Sidd. Sidiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Kocsi pénz... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 20. Mézet, pint: 20. Keszthel Városa. Kesztheliek sarcza kész pénz ... ... ... ... ... Gsászár adója füst pénz ... ... ....
... ... ... ...
f: 100.
... ... ... ...
I:
' ... ... . . . — ... ... ... ...
f: 475. f: 10.
... ... ... ... ... ... ... ...
f: 450. f: 110.
10.
384*
Thomaiak sarcza ... Vaj, pint: 10. Császár adója ... Karmacsiak sarcza Vaj, pint : 20. Császár adója ... ... Kocsi pénz Három akó bor.
Thomai. .__ ... ... ...
— — — —
f: 110.
... ... ... ... ... ... ... — — — —
f:
Karmacs. ... ... ... ... ... ... ...
f: 110.
. —
... ... ... ... — — — — — ... ... ... ... --- - - — - -
f: f:
20.
12. 10.
Zánthó. Szántóiak sarcza kész pénz ... ... ... ... ... ... ... — ... — f : 240. Vaj, pint: 30. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... — — f: 32. Sermye. Sennyeiek sarcza kész pénz ... ... ... ... ... ... — ... ... — f : 30. Vaj, pint: 10. Császár adója ... ... ... ... ... ... ... — — — f : 7. Hidegkút. Hidegkútiak sarcza ... ... ... — — — — — — — — — Vaj, pint: 10. Császár adója ... ... — — ... — — — — — — — — —
f:
50.
f:
9.
Ó-Hidd. Ó-Hidiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... — — — — — — f : Két nyest bőr. Kocsi pénz... ... ... ... ... — ... —_ — — ... — ... f: Két akó bor. Vaj, pint : 12. Reziek sarcza kész pénz Császár adója ... ... ... ... Vaj, pint : 25.
Rezi. — — —
— — — — — — — -
12..
f : 150. f : 24.
Ranyffalva. Hanvffalvaiak sarcza ... ... ... ... ... — — — — — — — f : Vaj, pint : 4. Császár adója — — — — f: Nyavallyád. Nyavallyadiak sarcza kész pénz ... — — — — — Vaj, pint: 14. Méz, pint: 14. Hadban való kocsiért, valamennyiszer akarja, veszi rajtok.
60.
15. 6-
f : 75·.
385*
Türyeiek sarcza Vaj, pint: 12. Szilva, kila: 3. Dió, kila : 3.
Türye. ... ... ... ... ... ...
... ...
Dobroncz. Dobroncziak sarcza kész pénz ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint : 10. Méz, pint : 10. Gogánffalva. Gogánífalvaiak sarcza ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 5. Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ...
... ... ...
40.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f : 80. f : 13.
... ... ... ... ... ...
f:
... ... ... ... ... ...
f :, 10.
UicJc. Ukiak sarcza kész pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Buza, kila: 8. Vaj, pint: 20. Császár adója ... ... — ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Nagy Geörbe. Nagygörbeiek sarcza ... — ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 18. Kis Görbe. Kisgörbeiek sarcza... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 16. Küvágó Eörsi Nemesek. Küvágó Eörsiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... Császár adója füst pénz ... — ... ... ... ... ... Liszt, kila : 40. Árpa, kila: 40. Vaj, pint : 25. Méz, pint: 25. Köveskál. Köveskáli-nemesek sarcza ... ... ... ... ... ... Császár adója ... .__ ... ... ... ... .... ... ... ... Akó bor : 6. Kocsi pénz ... ... ... — — — — — Vaj, pint : 20. Tapolcza. Tapolczaiak sarcza... ... ... ... — — — — - Császár adója ... ... ... ... ... — — - — — Kocsi pénz..'. ... ... ... ... — — — — — Monostor
f:
20.
f:
50.
f:
9.
._.·... ... ...
f: 100.
... ...
f:
...
60.
... ... ... ... ... ... ... ...
f: 65. f : 25.
... ... ... ... ... ... ... ...
f: 130. f: 18.
— — —
f:
-
15.
— — — — f ' 400. — --- — — f · 150. — --- — — 40.
Apáti.
Monostor Appátiak sarcza ... ... ... ... — — — — - - — f: 240. Császár adója ... ... ... — — - - — --- - — — — — — f : 35. Gazdaságtörténelmi Szemle 1904.
^
386*
Kocsi pénz ... ... — ... ... ... ... !.. ... ... Vaj, pint : 25. Méz, pint: 25. Lud 25. Kappan 25. Zent Benedek. Zent Benedek allyának sarcza ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 20. Kappan 25. Diszel. Diszelliek sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 20. Méz, pint: 15. Kappan 15. Tyúk 15. Egy akó bor. Szilva, kila: 1. Dió, kila :. 1. Alma, kila: 1. Gesztenye, kila : 1. Hallápp. Halláppiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 12. Méz, pint: 5. Két akó bor. Szilva, kila: 1. Alma, kila. 1. Kappan 12. Gyulakeszi. Gyulakesziek sarcza ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... .... ... ... ... ... Négy akó bor. Vaj, pint: 30. Épcsi;.pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Diö. cub: 1. Gesztenye, cub: 1. Alma, cub : 1. Káptolonthóti. Káptolonthótiak sarcza ... ... ... ..: ... ... Ósasz'ár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 20. Abrak, kila: 20. · Liszt, kila: 20. ,, , Dip, kila: 2. ' ;v ' Szilvá, kila : 2. Két ákó bor.
... ... ...
...
f.:
20.
... ... ... ... .... ... ... ... ...
f: 130. f : 28.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f : 80. f : 24.
... ... ... ... ... f: 50. ... ... ... f : 17 d. 87.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f; 150. f: 18.
... ... ... ... ___ f;
30.
... ... ... ... ... f : 120. ... ... ... ._. ___' f: 18.
387
* Kis Appáti: ~ Kis Appátiak sarcza ... ... ...·,—. .... ... ... Császár adója — ... — — — ... ... ... ... Vaj, pint: 15. Liszt, kila : 20. Abrak, kila: 20. Vaszalay. Vaszalyaiak sarcza készpénz... ... ... ... ... Császár adója füst pénz ... ... ... ... ·__ Vaj, pint: 16. Árpa, kila : 30. Kappan 30. Kis f f alud. Kisffaludiak sarcza... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 10. Császár adója ... ... — ... ... — ... ... ...
···' 1 --- --- — ——— ... — ... ' · ... ... ... ...¡... ... ... — -
f: 152. f : ,13.
· . ' · · ' ? ...
. . . . f: 100. . ' · .• ... ... ... ... ... £: 17.
Guides. Gulácsiak sarcza ... ...' ... ... — ... ... ._. ... Császár adója ... ... ... ... ... — ... ... ... ... ... Kocsi p é n z . . . „_ ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint: 15. Méz, pint: 15. Nagy Peczel. Nagy Peczelliek..sarcza .... ... ... ... ... __.· ,_.:___ Császár adója ... ... ... ... ... ... ... .... .... ... Liszt, kila : 60. Árpa, kila: 40. Vaj, pint: 38. Méz, pint: 38. Feölseö Eörs. Feölseő Eörsiek sarcza ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Víz pénz ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... Vaj, pint: 20. Méz, pint: 20. Paszlormányért... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Egy vég posztóért... ... ... ... ._. ..i ... ... ... ... Alsó Alsó Eörsiek sarcza, kész pénz ... Császár adója ... ... ... ... ... ... Egy dolmánnak való posztóért •Vaj és méz, pint: 26. Víz pénz ... ... ·_ ... Liszt, kila: 35. Abrak, kila: 25.
f: 100.. f: .20.
... -; f : 100. ___..:_' ... f.:. .26. ... . . . . . . . f: ,30-
... ... ...
f : 130. f: 35.
.... ... __•_ ... ... ... ...
f : 220. fc 45. f : 4.
... ... ... ... ... ...
f: f:
20. 30.
Eörs. •".'·· · • : ; "> .... ... ... ... ... ... ... ... f: 120. ... ... ... ... ... ... f: 26. ... ... ... ... ... f: 8. '-·;.. " ... J : '.; 6. .". г .· .· , /• .1' ;ν '24*
388*
Lovászi, PalasnaJc és Kis Mihálly. Lovászi, Palasnak és Kismihálliak sarcza ... — — Császár adója füst pénz ... ... ... ... ... ... ... Császár vármiéteől... ___ ... ... ... ... ... ... ... Víz pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... !.. ... ... ... Vaj, pint: 18. Méz, pint: 18. Liszt, kila: 15. Abrak, kila: 15.
— ... ... ...
— f: ... f : ... f : f : 4 d.
200. 12. 12. 50.
Csopak. kész pénz ... .... ... ... ... ... .... ... ... ...
f: 160.
... ... ... ... ... ... ... . . . . . . . ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f: f:
15. 16. 6.
Aracs. Aracsiak sarcza ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... Víz pénz ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f: f:
25. 8. 3.
Csopakiak sarcza Pint, vaj: 12. Kocsi p é n z . . . ... Császár adója ... Víz pénz ... ...
Fürediek sarcza kész Császár adója Liszt, kila : 20. Árpa, kila: 20. Egy vég posztóért... Méz és vaj, pint: 24. Szolgálatért adnak Kocsi pénz ... _— ... Víz pénz ... ... Pasztormányért... ... Egy borjus tehénért
pénz
Füredd. ... ... ... ... ... ... :__ ... ... ... ... ... ... ... ... ...
... ... ... ... — — — — — — — — ... ... ... ...
... ... ... ...
... ... ... ...
f : 105. f: 20. f:
30.
f: ... — — — — — — — — f : ... ... — — — - - - — — — f '· ... ... f: ... ... f:
15. 20. 6. 15. 15.
Zeőleös. Zeölősiek sarcza, kész pénz ... ... ... ... — — — — — f: 132. Szolgálatért f: 18. Császár adója — ... — — f: 25. Hegymasi. Hegymasiak sarcza kész pénz ... ... ... ... ... .— ... .... — Császár adója füst pénz ... ... ... ... — — — — — — ~ Vaj, pint 16. Tik : 25.
f: 175· f: 24.
389*
Monoszlay. Monoszlay nemesek sarcza ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... Kocsi pénz ... ... ... ... ... ... ... ... — Vaj, pint: 10. Két akó bor. Deöreögd. Dörögdiek sarcza, készpénz ... ... ... ... Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... Vaj, pint : 18. Kocsi pénz:... ... ... — ... ... ... — ...
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ,_. ...
f: 80. f: 8. f : 10.
... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
f: f:
40. 9.
... ... ... ... ... ...
f:
20.
Raposlca. Raposkaiak sarcza kész pénz... ... ... ... ... ... ... ... ... f : 120. Császár adója füst pénzt... ... ... ... ... ... _..'... ... ... ... f.: 28. Kocsi pénz .... r_. ... ... ... ... ... ... ... ... ... — ... — ... f,: 25. Liszt, kila: 27. Árpa, kila: 25. Tyúk 30. Lud 20. Vaj, pint: 25. Tota Summa summarum in paratis, pecuniae facit
...
f: 16457 d.
84.
(Eredeti jegyzék a kismartoni főlevéltár „Turcikái" közt : „Connumeratio census, seu tributi, Turcis per subdititios debiti, annualis".)
Közli: dr. Merényi Lajos.
ADATOK A KASSAI CZÉHEK TÖRTÉNETÉHEZ A KÖZÉPKORBAN. I. T í m á r o k é s v a r g á k v i s z á l y a 1467-ben. Czeche der Gerber. Vor uns Richter und Rothman der Stadt Caschaw ist fuerbracht und gehandelt wurden etlicher schelung und wiederwertikait halbeu zwisschen der Erbarn lewten der Czechen Gerber an aynem und den Schustern bey uns wonende am negsten erstanden, am andern tailen) nach maenigerley erczelung der Gerber gebrechen, auñ das auch ayne iczliche Czeche bey Irer gerechtikait und freytumb pleiben und deshalben webel und gut bey dieser Stadt mitte dulden, sich desterleychter auf gehalden muegen, haben wir dirkant zwisschen den Gerbern und Schustern und aussgesprochen dirkennen und sprechen mit diss vrkunde, das dy Schuster mit nicht in der Gerber handelunge und arbeit greiffen zueilen noch muegen, sunder sy suellen Schw machen und das leder zueilen sy von unsern ader fremden Gerbern, wo dy Schuster das gewurcht gehaben muegen, pereit Kaufen. Auch ap vmánt auss den Schustern gerben wuerde und In dem irsunder, so czuellen und muegen dy herrn des Rathis czwey teil des leders nemen und das dritte tail zoll czu dem Altari des heiligen Grewczes der Gerber pruderschafft geantwert und im gegeben etc. Gesehen am nechsten dinstag noch Letare. Anno domini M° CCCGLXVII.0 (Kassa város Stadtbuchjából.)
II. A v a r g á k p a n a s z i r a t a a XV. s z á z a d
végén.
Namhafte wohweise herrn unsere Gepitiger. Als wir denn auch vormols ewre wohlweisen oft und manchfeldig gemühet haben und gepeten unser ganezen Czechen groszen getwank und beswernisz, den wir in so lange zeit haben müst dulden, zu herczen wolden nehmen und genediclichen wandeln. Item wywol in vergangen Jaren dy erbare maister der Gerberczechen vor E. W. dem ganezen Rate oft verheiszen haben uns mit guttem leder allweg zufudern genüglich, das doch bas auf dise zeit nicht gesehen ist, sunder wir als getwingen das ergste, das leichste leder von yn (— ihnen) nehmen müssen, als denn das E. W. ausz diesen nochfolgenden stüken deitlick erkennen möget. Item nochdem als sy vor manchem Jor vor dem ganezen Rate
391*
verheiszen haben und do uns mitgeben ist, so sy gute bereite leder betten, dy solden sy uns zum ersten ansagen und verkaufen, sunder das tün sy nicht noch bas auf den heutigen tag geton haben, und verkaufen eyn iczlicher noch seinen willen, wo und wem sy wollen frembclen leuten. Item so haben sy czwuschen In über uns eyn solch übersacmng gemacht, das sy oft auf eynmol eyn grosze summa leder bereiten, dy wir armen maister, noch unser ganeze czehe vermag zubeczalen, dv verkaufen Sv den fremden lewten und lassen dy auf Jarmarkt etc. füren underswohyn. Solche und ander vil unleidlich beswernisz, dy wir iczund umb kürcz willen hy nicht geczeihnt haben, domithe wir getwungen synt, pit wir genediclich, wolt uns erhören, nemlich yndem so sy yo frey sullen haben ;ir leder auch frembden lewten zu verkaufen, das wir auch in der wochen eyn tag, als nemlich am Dunarstag frev hetten frembd leder zu kaufen auf, das wir nicht getwungen das ergste leder von den Gerbern mussten kaufen, von dem wir keyn gut arbet guten lewten machen mugen, offembar ist. Dy Fyrmaister und dy gancze Czech des Schuhantwerker E. W. gehorsamen. (Eredetije Kassa város levéltárában lajstromozatlan. Az 1489—1503-ik évbéli városi jegyző kezeirása.) .
III. Az ö v g y á r t ó k é s s z í j á r t ó k
egvesége.
Az 1516-ik évben Kassa város tanácsa előtt az övgyártók panaszra keltek a szíjártók ellen, hogy a mesterségükbe vágnak. \^alószínüen a pártaövekről volt szó, melyeket a nök a derekukon viseltek, amint egy 1636-iki oklevélből is kitűnik: „az feleségem derekán, az mely pártaöv volt, azt megfogta."1) A városi tanács a következőkben egyeztette meg a peres feleket : Es yst zcw wvssen; dass nochdeme of und dyck dy erbaren meyster der gurtler an eynen und Rymer czech am andern teyl vor gericht kommen seyndt clagend, wy dy vorgenanten Meyster der rymer in yr hantwerck greiifen, do durch sy vorderben museten, haben dy namhaften herrn des rates auf beyden teyleh gute lewt gegeben, dv sy entschichten sulden und eyn mvttel zwyschen beyden teylen machen, hatt das nicht mögen geschehen dorumb wyderumb vor gericht kom. mende dy genannten meister der gurtler czech, uns bittend, das wyr durch gott und recht eyn entlichs entschichtung machen werden. So yst in urteylsweys durch dy namhaften herrn des rattes myt reyfen ratt áuszgesprochen und beschlossen worden, das dy Rymer nicht meher, dan vyreley geschlecht hynfur machen sulden, nemlich geflochtene gurtler, schroeter gurtel, heller gurtler und dy breyten huzaryschen gurtel myt seyde auszgeneet, und des zcw wevtern gedechtnus durch dy herrn des rattes hye hereyn zcw schreyben befolen ist. Kassa város levéltára. 6622. szám.
392*
IV. S z a p p a n g y á r t ó k v i s z á l y a
1518-ban.
Kassa város tanácsa a szappanosok viszálykodása felöl 1518-ban a következőképpen határozott; „Es ist derkant worden durch dy herrn des rottes, das der meyster Jocob zeffmacher dy anderen meister soll begrussen umb dy czech. ob sy yn wellen eynnemen, gut ; wosy aber das nicht wurden thuen, soll er pernysch ( = veronai) und venedische seffe frey seyn zcw machen und zcw vorkaufen.α — E határozatot a városi jegyzőkönyv őrizte meg. Feltűnő, hogy a tanács esetleg megengedi, hogy Jakab szappanos a czéhen kívül is folytathatja mesterségét, bár azzal a megszorítással, hogy ez esetben csupán veronai és velenczei — pipere ? — szappant főzhet. Közli : Kemény Lajos.
«
IRODALOM. 0
UJ KÖNYVEK. (Folyóiratokban közzétett fontosabb értekezések egybefoglalásával.)
- 1. A g a z d a s á g t ö r t é n e l e m e l m é l e t e . Á l t a l á n o s , é s tartalmú munkák.
vegyes
Below G. Zur Würdigung der historischen Schule der Nationalökonomie. — Zeitschr. f . Sorialwiss. VII.' 4—7. Bernstein E. Die verschiedenen Formen des Wirtschaftslebens. Ein Vortrag. Berlin, Vorwärts. 1904. (8-r., 32 1.) M. —.50. Bibliographien economica universalis. Répertoire bibliographique des travaux relatifs aux sciences économiques et. sociales. 2. année. 1903. Publié par I. Mandello. Rédigé en collaboration avec L. Pollacsek par E. Szabó. Bruxelles (Budapest, Politzer,) 1904, (Nagy 8-r., XIX 1., 162 oldal, 163—199 1.) M. 4.80. : -. 3. année. 1904. Publié par I. Mandello, H. La Fontaine, P. Otlet, L. Masure. Rédigé par L. Pollacsek. U. o. 1904. (Nagy 8-r., [1. szám: XVIII 1. és 22 oldal].) Teljes évf. M. 4.80. Bresslau H. Aufgaben mittelalterlicher Quellenforschung. Rektorats-Rede. Strassburg, Heitz, 1904. (Nagy 8-r., 30 J.) M. 1.—. Bücher K. Die Entstehung der Volkswirtschaft. Vorträge und Versuche. 4. Aufl. Tübingen, Laupp, 1904. (8-r., XI—456 1.) M. 6.—. Clark. Josiah Tucker economist. A study in the history of economics. New-York, The Columbian press, Ì904. S 1-50. (Studies in history . e t c , 19. 1.) Demolins E. L'organisation du travail ; réglementation ou liberté d'après l'enseignement des faits. — Science sociale. 1904. 4. Bénis H. Histoire des systèmes économiques· et socialistes. Vol. Ir'les fondateurs. Paris, Giard & Brière, 1904. (8-r., 371 1.) Fr. .7.—. . Dutt' Romesh. India- in the Victorian age. An economic history: of the people. London, Paul, Trübner & Co., 1904. (8-r:/ 650 1.)ι 10/.6. Ely R. T. and G. R. Wicker. Elementary principles òf economics.· with - ^ sketch of economic history. London, Macmillan, 1904. (8-rét, ; ,396 1.) 4/.6. Goeiz L; К. Das Kiever Höhlenkloster als Kültürzehtrum dés vormon= "golischen Russlands.· ·Passau·- Waidbauer, '· Ί'904. '(Nagy 8-r. XXXIV—242 1.) M; 7.—. ·'•'• ' '
394*
Greef G. de. Introduction à l'histoire de 1-économie sociale. Paris, Giard et Brière, 1903. (8-r., 43 1.) (Revue intern, de sociologie különnyomata.) Grupp G. Kulturgeschichte der römischen Kaiserzeit. 2. Bd. Anfänge der christl. Kultur. München, Allg. Verlags-Gesellsch., 1904. (Nagy 8-r.. VIII—622 1. ábrákkal.) M. 9.—. Hartmann L. M. Zur Wirtschaftsgeschichte Italiens im frühen Mittelalter. Analekten. Gotha, Perthes, 1904. (8-r., 111—131 1.) M. 4.—. Relimar H. Der Krieg und das Geld, erster Abschnitt von Friedrich der Grosse, Siegerzwinger im Bereiche· der Staats und Volkswirtschaft. Metz, Gebr. Langsche Buchdr. s. a. (8-rét, 112 1.) M. 1.—. Johnson E. The rise of Englisch culture. With a brief account of the author and his writings. London, Williams & Norgate, 1904. (8-r., 638 1.)-15/.—. Kovalewsky M. Les sources et la littérature de l'histoire sociale de l'Angleterre au moyen-âge et à Fépoque de la renaissance. — Revue de droit international. 36, 2. Küntzel G. Zum· Streit über das Wesen der „Territorialwirtschaft". — Zeitschrift f . òocialwissenschaft. VII. 5. Labriola A. Essavs on the materialistic conception of history. Translated by C. tí, Kerr, Chicago, Kerr & Co, (1904.) (8-r., 246 1.) $ 1·.—. Liebermann F. Die Gesetze der Angelsachsen. 1. Halle a. S. Niemeyer, 1903. (Nagy 4-r., LXII-675 1.) M. 3 2 . - . Lindner Th. Allgemeingeschichtliche Entwickelung. Rektoratsrede. Stuttgart, Cotta, 1904. (8-r., 24 1.) M. —.50. Mahler Ede. A legrégibb törvénygyűjtemény. — Ethnographia. XV. 3—4. Menger A. Das Recht auf den vollen Arbeitsertrag in geschichtlicher Darstellung. 3. Aufl. Stuttgart, Cotta, 1904. (Nagy 8-r., X—181 1.) M. 3.—. Milhoffer Sándor. Magyarország közgazdasága a Magyar Tudományos Akadémia által a Semsey-féle nemzetgazdasági díjból jutalmazott pályamunka. Három kötet/ Budapest, Franklin-Társulat, 1904. (Nagy _ 8-rét VIII—580, 471 és 563 1.) K.. 30,—. ' ' Neurath О. Die Arbeiterfrage im Lichte der Kulturgeschichte. — Arbeiter, freund. XLII. 2. . ; Pastor W. Die Erde in der Zeit des Menschen. Versuch einer naturwissenschaftlichen Kulturgeschichte. Jena, Diederichs, 1904. (8-r., IV,—286 1.) M. 5.50.. Pepere F. Il materialismo nella storia del diritto. Atti della Reale Acc,. di scienze mor. etc. di Napoli. .34. Pohle L. Die Entwickelung des deutschen Wirtschaftslebens im. 19. .Jahrhundert; Leipzig, Teubner, .1904. (Kis-8., V—132 1.) M. 1.—; Quellen ,zut- schweizer. Geschichte, herausgegeben von . der . allgemeinen "geschiehtsforschenden Gesellschaft der Schweiz. .15. Band. II. Das habsburiHsche Orbar. II. 2. Register, Glossar, Wertangaben, Be., Schreibung,·Geschichte und Bedeutung des Urbars. Von P. Schweizer und W. Glättl·. Mit 2 Karten und 3 Facsimile-Tafeln. Basel, Geeri'ng, 1904. (Nagy 8-r., 681 1.) M. 14.60,
395*
Ratzel. F. Geschichte,. Völkerkunde und historische Perspektive. — Histor. Zeitschr. 93. 1. .. . ·• Rivière L. La terre et· l'artisan sous Fannién régime. Réforme .sociale.· 1904. I Jo. f. ' Schmoller G. Grundriss der allgemeinen Volkswirtschaftslehre. II. 1—6. Aufl. Leipzig, Duncker & Humblot, 1904r (Nagy 8-r., XII—719 1.) :-M. 1 6 . — .
2. H e l y i
és t á r g y i
monográfiák.
Behre E. Die Eigentumsverhältnisse im ehelichen Güterrecht des Sachsenspiegels und Magdeburger Rechts. Weimar, Böhlau's Nachf., 1904. (Nagy 8-r., VIII—111 1.) M. 3.—. Bertram M. P. Bilterisleybin. Geschichte des Dorfes Bindersleben bei Erfurt. Bindersleben (Erfurt, Neumann), 1904. (Nagy 8-r., V—160 1.) M. l . õ O . · Bühring I. Geschichte der Stadt Arnstadt 704—1904. Im Auftrage der Stadt -und unter Benutzung hinterlassener Vorarbeiten des H. Schmidt dargestellt. Arnstadt, Frotscher, 1904. (Nagy 8-r., IV—4 és 213 1. képekkel.) Kötve M. 3·—. Carstens H. Wanderungen durch Dithmarschen, mit geschichtlichen, alter, tumskundlichen und volkskundlichen Erläuterungen. Lunden, H. Timm 1903. (8-r., 140 1.) M.· 1.50. Copinger W. A. County of Suffolk. Its history as disclosed by existing records and other documents. I. London, Sotheran, 1904. (8-r., 459 1.) 21/.—. Cöwan S. The ancient capital of Scotland. The story of Perth from the .invasion of Agrícola to the passing of the Reform Bill. 2 vols. London, Simpkin, 1904, (4-r.. 420 és 400 1.) 30/.—. Dambach O. Schramberg. Ort und Herrschaft. Von den ältesten Zeiten bis zur Gegenwart. Schramberg, Maier, 1904. (Nagy 8-r., 188 1.) M. 3.—. Detlefoen. Geschichte, des Kirchspiels Herzhorn, zugleich ein Beitrag zur Kenntnis des ,·,hollischen" Rechtes. Kiel, (Glückstadt, M. Hansen), 1904. (8-r., 112 1.) M. 1.50. (Különnyom. a „Zeitschr. d. Gesellsch. f. schleswig-holstein. Geschichte1 cz. folyóiratból.) Dómján István. Néhai Horváth Miklós ingóságainak leltára.. — Tört. Tár. V. 3. Eickhoff H. Geschichte der. Stadt und Gemeinde Gütersloh. — Gütersloh, C. Bertelsmannj 1904. (8-r., 325 1.) M.· 2.80. Engelmann L. Geschichte von Reichenau I. Reichenau (Selbstverl.), ... 1904.. (Nagy 8-r. 275 1) M. 4.—. Fischer R. Die Stadt : Gera und.; die daselbst bestehenden staatlichen und Gemeideeinrichtungen. Ein geschichtliches Stadtbild. Gera, Kanitz, 1904. (Nagy 8-r., XV—267 1. képekkel) M. 6.—,. Gordon D. I. The Central State. South Australia,:.'its history, progress ./ ' and· resources. Adelaide, Vardon & Pritchard, · 1903. (Nàgy 8-&, . 234 1. képekkel.)'
396*
Hartmann L. M. Die wirtschaftlichen Anfänge Venedigs. — Yiertelj. f . Soc. u. Wirtschaftsgesck. 2. 3. Heins M. Petite histoire de la ville de G an d et de ses institutions. Gand, Hoste, 1904. (8-r., 68 1.) Fr. 1.50. Hirschberg G. Geschichte der Grafschaft Moers. M:ers, Steiger, 1904. (8-r., 197 1. képekkel.) M. 2.50. Hodges G. Fountains Abbey. The story of a mediaeval monastery. London, I. Murray, 1904. (8-r., XVII—130 1. képekkel és térképekkel) 10/.6. Holl I. Geschichte der Stadt Weissenborn mit Streiflichtern auf die Umgebung. Kempten, (Kösel), 1904. (8-r., VII—258 1. képekkel.) IVI. 2.—. Нот W. Erfurts Stadtverfassung und Stadt Wirtschaft in ihrer Entwicklung bis zur Gegenwart. Ein Beispiel zur Verfassungsgeschichte und Sozialpolitik der deutschen Städte. Jena, Fischer, 1904. (Nagy 8-r., XIIL—271 1.) M. 7. — . — (Sammlung nationalökonomischer und statistischer Abhandlungen. 45.) Koppmann К Beiträge zur Geschichte der Stadt Rostock. IV. 1. Rostock, Stiller, 1904. (Nagy 8-r., 112 1.) M. 2.—. Levatseur E. La France économique de 1848 à 1870. Annales de sciences polit. 1904. 1. Losch Ph. Zwei Kasseler Chroniken des 18. Jahrhunderts. Ein Beitrag zur Orts- und Familiengeschichte. Kassel, C. Victor, 1904. (Nagy 8-r., VI—173 1.) M. 2.50. Lüer H. és Greutz M. Geschichte der Metallkunst. 1. Bd.: Kunstgeschichte der unedlen Metalle. Bearbeitet von H. Lüer. Stuttgart Enke, 1904. (Nagy 8-r., VIII.-660 1. és 445 ábra.) M. 28.—. . Mansberg R. Erbarmanschaft wettinischer Lande. Urkundliche Beiträge zur obersächs. Landes- und Ortsgeschichte in Regesten vom 12. bis Mitte des 16. Jachrh. II. Die Mark Meissen. Mit 5830 Regesten, 15 Tafeln etc. Dresden, Baensch, 1904. (Lex. 8-r., VIII—590 1.) M. 75.—. Marsh A. E. W. A history of the borough and town of Calne, and some account of the villages, etc. in its vicinity. Calne, Heath and London, Castle, Lamb & Storr, 1904. (8 г., XXVI—388 1.) 10/.6. Melzer K. Chronik von Neugersdorf. Neugersdorf, Teller & Rossberg, 1903. (Nagy 8-r., VI—251 1. képekkel és 4 táblával.) Kötve M. 4.—. Michel E. Histoire de la ville de Brie Comte-Robert, des origines au XV-e siècle. Paris, Dujarric et Cie, 1904. (8-r,, 500 1: képekkel.) Fr. 12. . Moeller E. von Die Rechtsgeschichte der Insel Helgoland. Weimar, Böhlau, 1904. (Nagy 8-r, VIII—267 1.) M. 6·—. Morice A: G. The- history of the northern interior of British Columbia, formerly New Caledonia, 1660 to 1880. Toronto, Briggs, 1904. (8-r,. 349 1.) 12/. 6. Muhs U. Aus der Vergangenheit von Girsensdorf und Lichterfelde. Gross-Lichterfclde, Gebet, 1904. (12-rét, 112 1. képekkel) M. 2.—.
/
397
Oeser M. Geschichte der Stadt Mannheim. Mannheim, Bensheimer, 1904. (Nagy 8-r, XII—676 h 90 mü m el léklettel és képpel.) M. 10.—. Beyer E. Städtisches Leben im 16. Jahrhundert. Kulturbilder aus der freien Berg.^tadt Schlackenwald. Leipzig, Engelmann, 1904. (8-r., VII—129 1.) M. 1 . - . · Ritz L Die ältere Geschichte des Vestes und der Stadt Rpcidinghausen, ein Beitrag zur deutschen Verfassungsgeschichte. Essen. Baedecker 1903.. (Nagy 8-r., VIII—183 1.) M. 4.—. Sagiütarius K. Saalfeldische Historien. Im Aufirag der Stadt 'Saalfeld a. S... zum. ersten. Male herausgegeben von E.· Devrient Saalfeld, Nippe, 1904. (8-r.. VIII—396 1.) M. 4.—. Sander H. Beiträge zur Geschichte von Bludenz, Montafon und Sonnenberg in Vorarlberg. 6. Heft, Der Streit zwischen Bludenz und Sonnenberg über die Besteuerung dfis Klosters St.-Peter und andere Rechte von 1686 bis 1695. Ein .Beitrag zur Geschichte des Steuriiw-sens in Vorarlberg. Innsbruck, Wagner, 1904. (Nagy • 8-r., 86 1.) M, 1.—. Schlager P. Beiträge zur Geschichte der Kölnischen Franziskanerordensprovinz im Mittelalter. Nach meist ungedruckten Quellen. Köln, Bachem, 1904. (Nagy 8-r, X - 3 0 4 1.) M. 3.60. Schrienert F. Ditfurter Chronik. 2. bericht. u. vermehrte Aufl. Quedlinburg, Vieweg, 1904. (Nagy 8-r., 221 1. és 2 térk.) M. 5.50. Smeaton О. Edinburgh and its storv. London, Dent, (1904.) (Nagy 8 - r , 412 1.) 21/.—. Smital H. Geschichte der Grossgemeinde Florisdorf umfassend die Orte Florisd^rf, Jedlesee, Donaufeld und das Jedlersdorfer Fabriksgebiet. Mit zahlrnichen Abbildungen etc. Florisdorf, Gemeinde, 1903. К
6.—.
Sturdza A. A. Q. La terre et la race Roumaines depuis leurs origines jusqu'à nos jours. Paris, Rotschild, 1904 (8-r, 740 1. képekkel és térképekkel.) Fr. 20.—. Sundbärg G. Sweden, its people and its industry. Historical and statistical handbook. Stockholm, Norstedt & Söner, 1904. (Nagy 8-г.л 1141 J. számos ábrával.) Wagner H F. Der Dürrenberg bei Hallein. Kulturgeschichlicher Abriss. Salzburg, Nägelsbach Komm, 1904. (Nagy 8-r, 52 1.) M. 1.—. (Mitteilungen d. Gesellsch. f. Salzburger Landeskunde cz. műből.) Windberg A. Geschichte der Dörfer Gross- und Klein-Lübs. Magdeburg (Braunschweig, Scholz), 1904. (8-r, 145 1.) M. 3.—.
3. A n é p e s e d é s , t e l e p e k Történeti
és g y a r m a t o k statisztika.
története.
Ashham parish in county of Westmoreland, registers from 1566 to 1812. Copied by Mary E.Noble. London, Bemrose, 1904. (8 r , XIII—256 I.) 21/.—. Beloeh G. La popolazione della Sicilia sotto, il dominio spagnuolo. Rivista Italiano di Sociologia. VIII (1904). 1.
398*
Böhme M. Die grossen Reisesammlungrn d s 16. j-hrhunderts. und ihre Bedeutung. Strassburg, Heitz. 1904. (Nagv 8 г., VIU—1641. ábrákkal). M. 4 . - . -· " Daudet E. Histoire de l'émigration pendant la révolution française. De la pris · de la Bastille au 18 fructidor. Paris, Poussielgue, 1904. (8-r., VII— 407 1.) Friedrich E. Allgemeine und spezielle ' Wirtschaftsgeographie. Leipzig, Göschen, 1904. (Nagy 8-r., 370 I. és 3 térkép.) M. 6.8C). Galabert. Lû condition des serfs-questaux du Xe au Xlle siècle dans le pays du Tarn-et-Garonne. Paris, Impr. Nat., 1903. (8-r., 19 1.) Gmelin I. Bevölkerungsbewegung im Hällischen seit Mitte des 16. Jahrhunderts. — All'gem. stat. Archiv. VI. Goldstein F. Die Bevölkerungszunahme der deutschen Städte. Globus. 8õ.
LI.
'Grunwald M. Hamburgs deutsche Juden bis zur Auflösung der Dreigemeinden 1811. Hamburg, Janssen, 1904. (Nagy 8 г., V—357 1.) M. 1 0 . — .
·
'
Bansen R. Zur Geschichte des Ansiedlung Dithmarechens. — Zc-itschr ·' für Schlesw.-Holst. Geschichte. 33. • · Krausse W. Die keltische Urbevölkerung Deutschlands. Erklärung der Namen vieler Berge, Wälder, Flüsse, Bäche und Wohnorte, besonders aus Sachsen-Thüringen, der Röhn und dem Harze. Leipzig. Eger, 1904. (Nagy 8-r.', VI—135 1.) M. 2.50. Kretschmer K. Historische Geographie von Mitteleuropa. München, R. Oldenbourg, 1904. (Nagy 8-r., Vil—650 1.) M. 15,—. 'Lq,nglois. La société française au Xllle siècle, d'après dix romans d'aventure. Paris, Hachette & Cie, 1904. Fr. 3 50. Lissia Silla. La Gallura: studi storico-sociali. Tempio, tip. Giac. Tortu, 1903. (12-r., 317 1.) L, 3.—. Osgood H. L. The Amcricand colonies in the XVlI.-th century. Vol· I : The chartered, company. Vol. II : Beginnings of the sijlt" government, New-York, Macmillan, 1904. (8-r., 610^-509 1.) S 5. — . Rost H. Die Bevölkerung Münchens im 17.: Jarhundert aufgrund der Kirchen- und Steuerbücher. Historisch-politische Blätter. 133. 9—IQ. ·. Rothschild L. Die Iudengemeinden zu Mainz, Speyer und Worms von 1349—1438. Ein Beit-ag zur Geschichte, des Mittelalters. Berlin, Nathansen & Lamm," 1904. (Nagy 8-r., VII — 118 1.) M. 2,—. Rübel К. Die Franken, ihr Eroberungs- u. Siedlungssystem im deutschen Volkslande. Bielefeld, Velhagen & Klasing 1904. (Nagy 8-r., XVIII—561 1.) M. 12.—. Weismann M. Englische Kolonialpolitik im 19. Jahrhundert. Zeitschrift f . Kolonialpolitih VI. 1—3. Mergelànd А. M. History of the-working "classes in France, renaissanci >r and modern, période. Journal of Pol. Economy. 1904. 2. Westberg F. Zur Wanderung der Longobarden. St.-Pétersbourg (Leipzig, Komm. 'Voss) 1904. . (4-r., 35 1.') M." 1,—. — .(„Mémoires dé l'acád. imp. des sciences de·'St-Péférsbourg·";· ЬпуЛ. \
-399 4.. Õ s g a ζ d a s á g. A m e ζ ő g a ζ d a s á g és ő s f o g l a l k o z á s o k t ö r"t é net е. B á n y á s z a t és k o h á s z a t .
,
Becker E. Geschichte des Kondominats zu Kürnbach his 1598. Darmstadt, Bergstraesser Komm, 1904. (8-r, 154 1.) M. 2.—. — [„-Archiv, f. hess Gesch. u. Altertumskunde" cz. folyóiratból.] Behlen H. Der Pflug und das Pflügen bei den Römern und in Mitteleuropa in vorgeschichtlicher Zeit. Eine vergleichende agrargeschichtliehe, kulturgeschichtliche und archäologische Studie, zugleich als ein Beitrag zur Besiedelungsgeschichte von Nassau·. Dilienburg, S eel's Nachf, 1904. (Nagy 8-r, XVI—192 1. képekkel.) M. 4.—. Blink H. Geschiedenis van den boerenstand en den landbouw in Nèderland. II. Groningen, Wolters, 1904. (8-r.) Fl. 5.90. Brandileone F. Di une fonte d'informazioni sinora trascurata sulle . vicende della terra in Italia. — Viertelj. f . Soc: u·. Wirtschaftsge^ch. 2. 3. Bruchmüller W. Zwischen Sumpf und Sand. Skizzen aus dem märkischen Landleben vergangener Zeiten. Berlin, Deutscher Verlag, 1904. (8-r., 287 I.) M. 3.50. ' van der Chijs I. A.· Geschiedenis van de gouvernements-'thee-cultuner of Java, 's Gravenhage, 1904. (8-r.) Fl. 2.30. Engelmo.nn R. Die antiken Mühlen. Lahäwirtschaftl. Jahrbücher. XXXIII. (1904). 1. Fischer Th. Der Oelbaum. Seine geographische Verbreitung, seine wirt. "·. " schaftliche und kulturhistorische Bedeutung. Gotha, Perthes, 1904. (Nagv 8 г.. 87 1.) M. 5,—. — (Petermanns Mitteilungen. Ergä'nzungsheft 147.) Friedrich E. Wesen und geographische Verbreitung der -„Raübwirtschaft". — Petermanns Mitteilungen. 50.3. Funck-Brentano F. Gentilshommes champêtres dans l'ancienne France. Réforme sociale. 1904. 1/5. füz. Grape J. 900 Jahre anhaltischer Dorfgeschichte. Bilder aus der Vërgangenheit von Grosskuhnau und Ziebigk. Dessau, Komm. Dünnhaupt, 1904. (8-r, VIII—217 1. képekkel.) M. 3.—. ·Λ Hermant P. Les coutumes et les conditions économiques des peuples primitifs. — Bulletin de la Soc. Roy. Belge de Géogr. 28.1.—2. Horváth S. Regesták a liptói és turóczi regisírumhoz. — Tört. Tár. .v. 1—3.
'
.'
-
-
_
'
' '
N
-
.Köehne K. Das Recht der Mühlen bis zum Ende der Karplingerzeit. Ein Beitrag zur Geschichte des deutschen Gewerberechts. Breslau, ¿ Marcus 1904. (Nägy 8-r.,· VIII—48 1.) М/ 1.60. (Untersuchungen z. . · . deut. Staats u. Rechtsgeschichte. 71.) 4 Lasch R. Die Landwirtschaft der < Naturvölker. — Zeitschr. f . .SocialWissenschaft. VII. 1'.—4.
:
< ·
'
...
··
Leicht, Studi sulla proprietà fondiaria nel medio evó. I. Verona-Padova, . : ' Fra t.. Duncker. 1904. Levy H. Entstehung" und Rückgang des landwirtschaftlichen • Grossbetriebes in England. Wirtschaftliche und sozialpolitische Studien 'über die landwirtschaftliche · Betriebsfräg«£.^Berlin, Sprîng:ër, 1904. (Nagy 8-r... VII 1—^247 1.) M: 5.—. " : .: : ·
400*
Martiny В. Vor 100 Jahren. Darstellung der Milchwirtschaft GrossBritanniens um das Jahr 1800. Ein Vorbild für die gegenwärtige Entwickelung der deutschen Milchwirtschaft. Leipzig, Heinsius Nachf., . 1904. (Lex. 8-r., XII—217 1.) M. 6.—. Meyer E. H. Indogermanische Pfügebräuche. Zeitschr. cl Vereins f . Volkskunde. 14.1. Milhoffer S. A régi Róma állatgyógyászata. (A mezőgazdaság őstörténelmének ismertetése.) Kassa, Vitéz Α., 1904. (8-r., 12 1.) К —.30. Milhoffer S. Adatok a gyümölcstermelés legrégibb történetéhez. (A mezőgazdaság őstörténelmének ismertetése.) Budapest, Athenaeum kny., 1904. (8-r., 24 1.) К —.60. (Különl. a Kertészeti Lapok. 1903 évi folyamából.) Pivano S. J contratti agrari in Italia nell'alto medio-evo..Torino, Unione tipogr.-edit., 1904. (8-r., XV- 338 1.) 1 6.—. Platzer H. Geschichte der ländlichen Arbeitsverhältnisse in Bayern. München, (Lentner), 1904. (Nàgy 8-r., VII—220 1.) M 2.—. (Altbayerische Forschungen. II/III.) Rostowzew M. Kornerhebung und -transport im griechisch-römischen Ägypten. — Archiv f . Papyrusforschunq. 3. 2. Siebek 0. Der Frondinst als Arbeitssystem. Seine Entstehung und seine Ausbreitung im Mittelalter. Tübingen, Laupp, 1904. (Nagy 8-r., V—92 1.) M. 2.50. (Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaft. Ergânzungschéft XIII.) Sztripszky Hiador. A szabolcsi morotvák halászatáról. M. Ν. M. Népr. Oszt. Értesítője. V. 7. Thibault· F. Les patrocinia vicorum. :— Viertelj. f . Soc. u. Wirtschaftsgesch. 2. 3. Worms St. Schwazer Bergbau im 15. Jahrhundert. Ein Beitrag zur Wirtschaftsgeschichte. Wien, Manz, 1904. (Lex 8-r., X—177 1.) M. 6.—. 5. I p a r t ö r t é n e t .
Arias G. J lavoranti della cooperazione artigiana nel medio evo. Giornale degli Economisti. 1904. III. Croon G. Ueber das Zunftwesen in Düsseldorf. — Beiträge zur Gesch. des Niederrheins. XVIII. Csánki Dezső. Mátyás király mint városépítő. — Akadémiai Értesítő. 172. Cug E. Une fondation en faveur des collèges municipaux de Préneste. — Nouv. Revue hist, de droit franç. et étr. 1904. 3. Des Marez G. Le Borgendael à Bruxelles, dans sa lutte contre l'industrie privilégiée. Bruxelles, impr. Lefèvre, 1903. (8-r., 24 1.) Fr. 1. (Revue de l'Université de Bruxelles különny.) Oes Marez G. L'organisation du travail à Bruxelles, au XV.-e siècle. Bruxelles, Lamertin, 1904. (8-r., 520 1.) Des Marez G. Les sceaux des corporations bruxelloises. Contribution à l'étude de l'histoire constitutionnelle des métiers. Bruxelles, Vromant & Cie, 1904. (8-r., 24 1. ábrákkal.) fr. 2.—. Fournier J'. Introduction à la culture de la canne à sucre en France au XVbe siècle. Paris, Impr. Nation., 1903. (8-r.,..24 1.)
401* Frauenstädt
P. Aus d e r G e s c h i c h t e d e r Z ü n f t e : K u n d s c h a f i s k ä m p f e . —
ZeiUchr. f . Sог г a Iw ι s s ens с h aft. VII. 7. Geschichte. die 300 jährige, de- Hauses F. A. LaLtmann /.η Goslar bis zur Jetztzeit. Mit Kunst und Sonderbeilagen u. zahlreichen lllustr. (¡«»piar. bttmann, 1904. (4-r.'. 74 1.) M. 6.70. Granat 0. Etude sur l'industrie d'Aum avant 1789. Les artisans agenaïs sous l'ancien régime (1691 — 1791). Agen, impr. moderne, 1904. (8-r, 70 1.) Groag E. Collégien und Zwahgsgenossenschaften im dritten Jahrhundert. — Viertelj· /'. Soc. и. Wirisch uftsgesch. 2. 4. Hadwiger A. Staatliche Weberpolitik in Oesterreichisch-Schlesien, 1740—1800. — Zeitschrift f . d. ges. Staatswissenschaft. LX. 3. Hutchins B. L. and A. Harrison. A history of factory legislation. London, King & Son, 1904. (8-r, 384 1.) Kötve 10/.6. ' Levasseur E. Histoire des classes ouvrières et de. l'industrie en France de 1789 à 1870. 2-е édition. Tome II. Paris, Rousseau. 1904. (Nagy 8 r , 912 1.) Fr. 12.50 Meyer Ch. Beiträge zur ältesten Verfassungs- und Gevyerbegc.-chichte der Stadt Augsburg. München, Selbstverlag, 1904. (Nagy 8 - r , 88 1.) M. ? . — .
'
Mii/lioli G. Le corporazioni cremonesi d'arti e mestieri nella legislasione statutaria del medio evo: studio storico-giuridico, con prefazione' del prof. T. Brandileone sugli studi di storia economica in Italia. Veron a-Padova, frat. Drucker, 1904. (8-r, 201 1.) L. 5.— . Oito E. Das deutsche Handwerk in seiner kulturgeschichtlich! η Entwidmung. 2. Aufl. Leipzig, Teubner, 1904. (8-r, VI—154 1. képekkel ) IVI. 1.—: Stieda W. Anfänge der badischen Fayence- und Porzellanindustrie. Zeitschr. f. Gesch. d. Oberrheins. N. F. 19.2 Stieda W. Zur Geschichte der Porzellanfabrikation in der Mark Branden- ' bürg. — Forschung, η zur brand., u.preusz. Geschichte. XVII. (1904.) Unwin G. Industrial organisation in lhe sixteenth atid seventeenth centuries. Oxford, Clarendon press, 1904.. (8-r, 277 1.) 7./.6. Walter. Die Epochen der deutschen Handwerkerpolitik. Soziale Revue. IV. évf. 2. füz. · W/esner J. Ein neuer Beitrag zur Geschichte des Papieres. Wien, Gerold, 1904. (Nagy 8-r., 26-Л.) M. 0.70. (Sitzungsberichte der K. Akademie ' d. Wiss.) 6. K e r e s k e d e l e m
es k ö z l e k e d é s
története.
Áqats Α. Der hansische Baienhandel. Mit 3 Karlen. Heidelberg, Winter» 1904. (Nagy 8-Г...Х- 120.1.).M. ,3.60. (Heidelberger,Abhandlungen ·. zur mittleren u. neueren Geschichte. 5.) Be l-mann G. Die Bedeutung des Handels; im Wirtschaftsleben des. Mittelalters nach den Darstellungen .Sombaris und Lamprechts.— Beilage >ur Allgemeine Zeitung. 1904. 1(6—-108. Corbett J. Stafford. England in, the mediterranean ; a. study of the rise and influence of Brit sh power within the' straits, 1603—1713. Gazdaság-történelmi Szemle.
-6
\
402*
2 vols. New-York. Longmans, Green, & Co. 1904. (8-r., 342 és 351 1.) $ 9.—. Fischi H. Fernsprech u. Meldewesen im Altertum m. besonderer Berück• sichtigung des Griechen u Römer. Programm. Schweinfurt, (Stoer,) 1904. (Nagy 8-r., 40 1.) M. 1.—. Grosch G. Die Geldgeschäfte hansischer Kaufleute mit den englischen Königen im 13. und 14. Jahrhundert Archiv, für Kulturgeschichte. 2. 2. Hitzigrath H. Die Kompagnie der Merchants Adventurers und die ' ' englische Kirchengemeinde in Hamburg 1611—1835. vHamburg, Kriebel. 1904. (8-r., VII—106 1.) M. 2.—. Huvélin F. Droit commercial (Histoire externe et histoire interne). — Revue de synthèse historique. 8. 2. Keutgen F. Handelsgeschichtliche Probleme. — Korrespodmzblait d. Gesamtvereiries d. deut. Geschichts- u. Altertumsvereme. 52. 1. Éoch, F. J. Regensburg als Grosshandelsstadt im Mittelalter^. Vortrag. Regensburg, Habbel, 1904. (12-r., 31 1.) M. 0.30. Kohler J. Handelsverträge zwischen Genua und Narbonne im 12. u. 13. Jahrhundert. Berlin, Decker, 1903. (Nagy 8-r., 111—28 1.) M. 1.50. Mercator. Zur Kulturgeschichte des Kaufmannstandes. Deutsches Handelsmuseum. J. (1904.) 5. Müsebeck E. Zoll und Markt in Metz in der ersten Hälfte des Mi.ttel7 alters. — Jahrb. d. Gesellschaft f . lotìir. gesch. u. Altertumskunde XV. Musset G. Les ports francs. Étude historique. Paris, Leroux, 1904. (8-r., 128 1.) Nanninga UitterdijkJ. Een Kamper handelshuis te Lissabon, 1572—1594. Handelscorrespondentie, rekeningen en bescheiden. Zwolle, Tijl, " 1904. (Nagy 8-r., 114 és 584 1,) Fl. 8:75. Owen D. Ports and docks. Their history, working and national impor, - , tance. London, Methuen, 1904. (8-r., 189 1.) 2/.6. . PirenneB. Les marchands-batieurs de ' Dinant au XlVe et au XVe siècle. — Viertel j·. f . Soc. и.-Wirtschaftsgesch. 2. 3. Rachel P. Die Dresdner Handelsinnung 1654--1904. Festschrift der Dresdner Kaufmannschaft zur 250-jährigen Jubiläum der Dresdner '•Handelsinnung. Dresden Burdach', 1904.%(Nagy 8-r., 196 1.) Kötve ·. ·Μ. ·4.—. • Rosedale H. G. Queen Elizabeth and the Levant. Company. A diplomatic and literary episode of the establishment of our trade wirth Turkey. London, 'Clarendon press, 1904. (ívrét.) 10/.6. Rübsam J. Postgescbichtlicb.es. aus dem 17, Jahrhundert. — Hist. ' < · ' Jahrbuch. 25. 3. ' , · Saterland, Η. V. Zu den Mailänder Privilegien für die deutschen Kaufleute. Rom, Loescher φ Co. 1903. (Nagy 8-r,, 7 1.) M, 0.60. Schroeder F. Die· Verlegung· der Büchermesse von Frankfurt am Main .nach Leipzig. Leipzig^' Jäh & Schurikè, 1904. (Nagy 8-r., У1—83 1.) M. 2.50. (Volkswirtschaftliche ' und' '•'•^irtscbaítsjge.s'chichtliche Abhandlungen. 9')··-У'?· · ·"' · с
4 03 7. A p é n z és a p é n z i n t é z e t e k , a m é r t é к e к é s a ζ á r a к t ö r t é n e t е.
Andréadès A. Histoire de Ja Banque d'Angleterre, 1640—1903. 2 vols. Paris, Rousseau 1904.-(8-r., XXXII—347 és II—320 1.) Fr. 18.—. Easton H. ¿'. History and principles of banks and banking. London, E. Wilson, 1904. (8-r, 282 J.) 5/.—. Fachan J. M. Historique de la rente française et des valeurs du Irésór (système de Law, caisse d'escompte, Banque de France). Paris, Berger Levrault & Cie, 1904. (8 r , IX—274 1.) Fr.. 4.—. Fiiedensburg F. Schlesiens Münzgescbichte im Mittelalter. Ergänzungsband.' Breslau, Wohlfarth, 1904. (Lexi-8-r., У1—70 1.) M. 4. (Codex dipi. Silesiae. 23.) Guitón P. Des monts-de-piété, en général et de celui de Nancy en particulier. Nancy, impr. Kreis, 1904. (8-r, 143 1.) Ballauer R. Der Basler Stadtweehsel 1504—1746. Ein Beitrag zú'r Geschichte der Staatsbanken. Basel, Komm. Helbing & Licbtenhahn, 1904. (Nagy 8-r, 160 1.) M. 2.40. Heck Ph. Ständeproblem, Wergèlder und Münzrechnung der Karolingerzeit. Virielj. f . Spc. u. Wirtschaftsgesch.· 2. 3.—4. Lichtenfelt Rr Ueber Lebensmittelverbrauch, dessen Geldwert und die Lohnhöhe in Bonn während der Jahre 1809—1903. Bonn, Hager 1903. (Nagy 8-r,22 1.) M. 0.80. Witte A. Les relations monétaires entre l'Italie et les provinces belges au moyen âge et à l'époque • moderne. Milan, Cogliati, 1903.· (8-rét, 16 1.) FrT 2.—. S. A ζ á l l a m i
és h e l y i k ö z i g a z g a t á s és p é n z ü g y
története.
Ailix E. és Génestal R. Les opérations financières de l'abbaye de Troara, du Xle au XIVe siècle.. — Vierteljahrschr. f . Soc. и.. Wirtsehaftsqescii. 2. 4. Borelli de Serres. Recherches sur divers services publics du XlIIe au XVIIe siècle. II. Paris, Picard et fils, 1904. Brauet G. Le développement économique et financier de l'Italie. Histoire d'une restauration financière. (Thèse.) Paris, Fontemoing, 1904. . (8-r, 179 1.) Bûcher H. Aus dem Finanzhaushalte des Kantons Zürich Д803—Í903. Zeitschr. f . Schweiz. Statistik. XL. (1904.) 4. .-,·.·,·., Cahen L. Le grand bureau des pauvres de Paris au milieu du .XVIIle siècle, contribution à, l'histoire de l'assistance publique.^Par^ Bellai s, 1904. (8-r.,. 79 1.) - , Darmstädter P. Studien zur napoleonischen Wirtschaftspolitik. — Viertelj.. Soç. und Wirtschaftsgesch,, 2, 4, . . ·,.. Deeütreiul J. Òuelques problèmes d'histoire des institutions municipales , au temps de l'empire Romain. — Nouv..Bevue hist, de droit frßüp. et étr. 1904. 3. ' ' .... ,. , . · Л л ,, ц Felling E. F. Lübeckische Städtgüter. I. Ritzerau. Behlendorf. Albsfelde.Lübeck, Lübcke & Nöhring. 1904. (Lex.-8-r, III—1921.) Kötve M. 5.— . Feiigère E. L'octroi de Paris. Histoire et législation. Paris. Berger-Levrauít & Cie, 1904. (8-r, 688 1.) Fr. 12.—.
404*
Quillón A. Essai historique sur la législation française des faillites et banqueroutes avant 1673. Paris, Société nouv. de libr. et d'éd. 1904, (8-r., 128 1.) Fr. -3.—. 'Hmningsen J. Das Stiftungsbuch der Stadt ; Husum. Eine Urkunden' Sammlung. Husum, C. F. Delff,..1904, (Nagv 8-r.,. VI—578 1.) M. 6.—. Hermelink. Geschichte des allgemeinen Kirchenguts in Württemberg. — • Württembergische Jahrbücher 1903. Hoffmann C, Les anciens réglements municipaux d'Ammerscbwir (1561 —1563). Publiés pour la première fois avec quelques notes et éclaircissements. Colmar, Hiiffel, 1903. (Nagy 8-r.,. 229.1.) M. 4.—. (Revue d'Alsace. Supplement. I.) Inama-Sternegg К. Th. von. Der Zolltarif an der Lechbrücke zu Augsburg. : — Yi&telj. f . Soc. u. Wirtschaftsgesch. 2. 3. Jacob K.. Wallensteins Kontributionssystem. — ΤHertel]. f . .Soc. u. Wirtschaftsgesch. 2. 3,. , · . : . . · · Kuske B. Das Schuldenwesen der deutschen. Städte- im Mittelalter. Tübingpp,, Laupp, 1Q01 , (Nagy 8-r., V—92 l.j M. 2.50. (Zeitschrift f..die gesamte Staatswissenschaft. Ergänzungsheft. XII.) Landmann J. Die auswärtigen Kapitalanlagen aus dem Berner Staatsschatz im XVIIL Jahrb. Eine finanzhistorische Studie. Zürich. Fäsi & Beer." 1903. (Nagy 8-r., VI—222.1.) M. 3.20. (Különny. a „Jahrb u c h f.. S c h w e i z . Geschichte" cz, műből.) Láng L. A vámpolitika az utolsó száz évben. Budapest, Politzer, 1904. (8-r.. 538, 111 1.) К 10.—. (Magyar Közgazdaségi Könyvtár. 2.) Marwick J. D. The municipal institutions of Scotland, a historical survey. — Scottish Historical Review. I... 1—3. Berels E. Die kirchlichen Zehnten im karolingischen Reiche. Diss. Berlin, / :: Ebering. 1904.· (Nagy 8-r., 93 J.) M. 2.50. ' Retz de Serviès,· Α. de: De l'impôt progressif dans l'histoire en France, .1789 à 1870. Paris, Pedone, 1904. (8., 148 1.) Schwander R Die ArmenpOlitik Frankreichs während der grossen Revolution und die Weiterentwickelung der französischen Armengesetz• ν gebung bis zur Gegenwart.-Strâssburg, Trübner, 1904. (Nagy 8 г.. : XXII—157 1.) M. 3.—!· Seif fért К. Beitrag zur Geschichte des bayerischen Staatsschuld f>n•-·'·> wesens. — Annalen des Deut. Reichs f . Gesetzgeb. etc. 1904. 8. Shaiv F. G. Fiscil facts and fictions. London, Baillière, Tindall & Cax, - i · 1904. (8-r., 240 V.) 5/.—. 1 - Slanwood E.1 American tariff controversies in the XlXth century. 2 vols. : London, Constable, 1904. (8-r., 426 ·&'434 1.) 18/.—. '; Wagner К. Das Ungeld in den schwäbischen Städten bis zur 1Ï. Hälfte des XIV. Jahrhunderts. Frankfurt a. M.¿ Gebr. Knauer, (1904). v-vv'· ; (Nagy S-r., 1*20J.) M. 3.—. · · ' ' , 1 •"· ν-·.ЩеЪёг \G\.· Wasserleitungen in kleinasiatischen "Städten. - ^ J a h r b ) ä. K. D. Arch. Instituts. 1904.
i
VEGYESEK. A tokaji fiskális szölök termése 1670-ben. Zrínyinek és társainak elfoga-
tása után a fiskusi jószág-ok mócl nélkül megszaporodtak. Ezek a1 birtokok, C s u p á n Felső-Magyarországban, még a legrosszabb években is nyolczvanezer forintot jövedelmeztek, de ezenkívül még a katonaság' ^élelmezéséhez •rengeteg terméssel járultak. Okszerű kezeléssel a fiskális javak jövedelmezőségét nagyban lehetett volna fokozni. De erre nézve mi sem történt. A szepesi kamara élére helyezett Volkra és Walsegg grófok valóságos rabló gazdálkodást űztek — a. saját, zsebük javára. Volkra gróf a fiskális jószágok értelmes · igazgatóit Győry Mihályt és Bálintffy Jánost elmozdította, s helyükbe Draheim Vilmost, a Keczer-család kutya-idomítóját nevezte ki:: Ez a Draheim - aztán akkép gazdálkodott, hogy a katonaság 'élelmezésére semmi sem jutott, s az előbbi SO,000 frt-nyi évi jövedelem majdnem semmire olvadt le. '"" ' ' ." A fiskális jószágok legértékesebb gyöngyei a "tokaji szőlők voltak. Ezeknek színe-java 1670-ben már a fiskus kézén voltak, s a hadi tanács még az udvari kamara azon voltak, hogy a szőlőket minél hamarább •eladják. Volt tulajdonosaikat még el sem ítélték, mikor kimondották, hogy -a tokaji szőlőket fel kell becsülni, s e çzélra Spankau, Joanelli és Co.colsqui tartsanak tanácsot. Ennek a felbecsülésnek köszönhetjük, hogy az 1670.-év-terméséről rendes kimutatást készítettek, s azt az udvari kamarához fölterjesztették. Ezen érdekes kimutatás az • összes tokajvidéki fiskális szőlőket felsorolja^ "megmondja, hogy az 1670."' évben 'mennyi"'volt'"a 'termés. Àz ; eredetji kimutatás után adjuk itt az egyes szőlők termését. ^ ' -A tarezali és a tokaji szőlőkber/termett... ... ... ... :__ ... ... " 16Ö liordò Ebből az,első és a következ^feltöltésre elfogyott ... ... .... ... 71/2 ,, -Ü. felügyelő (inspector) kapcp „.' ... ... ... L'„ 'V.. ... . . J . . . . : ; ff ... v r r. 1 . .„ •Szuhay Gáspárrié, a volt fefiíajdonosné kapott 1л ... ... ... ... ... .... .·. ,4. A német katonák lopva2mttãk„. — ... ... _"„ ... -, .... .... ir..„ ... ... ,.,·,!í/2..„ ,. Kimértek a kocsmákba/ — — — .... ....." ^ l i V ¡r" £0н:'·.»· . Eladtak húsz tallérjával „. Ш . . Ϊ 0 0 .'.^ :
406* A mádi és a zombori szőlőkben termett ... — ... ... ... ... — Feltöltésre elfogyott ... Az inspectorok kaptak ... A notorimoh (!j feleségei kaptak ... ... ... ... ... ... ... Kassára vittek... ... ... — ... ... ... ... ... Eperjesre vittek ... ... ... Kimértek korcsmákon ... ... ... ... ... ... ...
247 hordd· 10 „ 6 „ 11 59 „ 8OV2 „ 8OV2 „
Tállya, Rátka, Szántó, Szerencs, Monok, Korlátfalva, Szurdok, (Keczer András szőlőinek) termése Ebből feltöltésre elfogyott Keczerné kapott ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Kimértek I , Eperjesre vittek ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Készlet (megmaradt) ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
187 hordád 17 36 30 51 53
Keczer Menyhértnek tállvai, monoki; toronyai, ladmöcsi, redmeczi, legenyei szőlőiben termett ... ... ... ... ... Feltöltésre kellett .., ·._..·.„ ... Keczerné kapott...· ·._: ... _.. ... ... ... ... ... Kimértek ... ...
Kenyház ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... _.
csörgői, .· ... .. ... ... ... ...
Saárossy Sebestyén tállyai és keresztúri szőlőiben termett Feltöltésre elfogyott ... ... A kamarai bizottság és a, művelés költségeire felment... Bocskáy István és neje Tőrök Katalin szőlőiben, úgymint: Mádon, Kisfaludon ... ... „ Patakon...· ... ... ... ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... E szőlők művelési költségeire adatott... ... 7 ... ... Feltöltésre ... ... ... ... A német katonák kiittak... ... ... ... bíelmeczen termett ..: ... ... ... ... ... ... ... ... ...
135V2 hordó191/2 . „. л 31V2 .„. . 32 ,,
... ...
99 hörd<> 12 „ 342/io „
Tolcsyán, ... ... ... ... ... ... ... ...
A szerdahelyi, kövesdi, ladmóczi, nagvbári és balasóczi szőlőkben 'Ebből Bocskayné kapott... 1 Feltöltésre kellett ... ... ... ... ... ... ... Német, katonák, kiittak .·---. ... ... ... ... ... ... ... .... ... A iVacslíói és gáiszecsi szőlőkben termett 1 íiordócska. és " „_ : Feitöltésre kellett.:: ".'.. ... ... L . Bocskayné kapott... ... ... ... ... ..'. ..: 4 1 ... „1 ';;:":.':'.„ Az udvarbíró ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
96 hordó»34 „ 9 „ 5 „ . 1 „. 8 . 66 hordó 3„ • 6 „ .•/ 1 · „- :
:
47 hordó 41/2 3 о
Soós-György szöghi és nagykövesdi szőlőiben terinétt' _'.L: ^ ; eOVahórWó' J Soós Mária (Veér Mihályné) liscei és zombori szőlőibeii^ tërmëtt é^y 1 ' ·; ϋ! " 1 - hordócska és ..·'.:.'·_.."Íll'':.:'":: ^. : i . ..V ^' 20 ·' Szepesi''Pál erdőbénvei szőlőjében ... .... _:. ... 1 ; : ' . 1 : ! 1 2 ; " · ίι;(! Fügedi Nagy András-keresztúri szőlőjében ... ... 19 ; Dobay· Áüdrás-kisfaludi-és erdőbényei. szőlőjében .·.-.·.... '.^'i'l"*.::' 30 :
407* ¡Usz István' szöghi szőlőjében .... _. · ... ... ·.„ ._. .., ;Szőes Péter szöghi szőlőjében ... ... Bessenyev Mihály szöghi szőlőjében Bonis Ferencz liscei, szöghi, tolcsvai és sadányi szőlőjében .·_. ... ... Dudás János szőlőjében ... ... ... ... — Keresztes András lis szőlőjében ... ... ... .. ... ... ... ... ... ... 'Kazinczy Péterné tolcsvai szőlőjében . ... ... ... ... jF'áy László tolcsvai, szántói, korlátfalvai szőlőjében... ... ... .Hányi Péter szántói, tállyai szőlőjében ... ... ....• ...'...·-._. ... -Gyulaffy László tállyai, .rátkai szőlőjében .... ... .... ——. .... ... · .Melézer Lajos tállyai, rátkai szőlőjében... ... ·... Semsey 'György szurdoki, szerencsi,_buzinkai szőlőjében ... B.ancsv Márton kistoronyi, .nagybári, újhelyi szőlőjében... ._. ... ... ... Ebből a németek kiittak. ... ... -Nádasdy Ferencz gróf fűzi és mátyásházi szőlőjében ... .... ... ...•·„! Semsey György mátyásházi-szőlőjében ... ... ... ... 1. ... — -Majthényi János mátyás házi szőlőjében.- ... .... ..'. ,.:.· — -..•.— "· Bornemissza Mihály mátyásházi szőlőjében ... ... .... ... ... • : — i . · ... 'Győrkey Mihály mátyásházi szőlőjében : .. — .:. ..· .·..·' Ispán-Ferencz mikóházi szőlőjében .!. ... ... __.·.._. ... ... ._ ... . . . — '· Páthay Simuel pataki'szőlőjéberf ... — ... ... —' — — — — -Újfalussi Zsigmond krabóczi, krivostyáni, szilvásújfálusi, sadányi, szöghi és keresztúri szőlőiben termett 1 hordócskával és ... Oyulaffy László vajnáti szőlőjében ... ... ... ... ... ... ... Monay Gáspár vajoáti szőlőjében ._. ... ... ... .... ... iForgách Miklós szerednyei szőlőjében _.; ... ... ... ... — — - - — ... Forgách Miklós barlabási szőlőjében ... -1 — -"- ... Baksa István bényei, liszkai, tolcsvai, pataki és újhelyi szőlőiben 1 hordócska és ... ... ... ... .... ... ... ... — — — — — Baksa István ungvári sző lőj ében... ... ... ... ... — — ... ... — Rády István újhelyi szőlőjében 2 hordócska és ... ... ... ... Kazinczy Péter újhelyi szőlőjében .·. ... ... ... ... ... — — — Tolchvai Davka István tolcsvai szőlőjében... ... . ... ... ... Újhelyi Dayka István újhelyi szőlőjében ... ... — Zrinyi Péter szendrői és rudabáñyai szőlőjében ... ... •Székely András némethi, tállyai és szikszói szőlőiben ... .... ... ... ... Komjáthy Zsigmond korlátfalvi és komjáthi szőlőjében... — ... ... ' •Szemere László gálszécsi, szemerei ésp.erényi szőlőjében З г Л hordócska és
(?) hordó 12 „ 30V2 59 1 10 12 19 14 7 2. 23 ' 57 41/2 32 37 . 2. §. 4 .59 15 90 36 19 12 22 148 -58 56 32 8 17 43 10 i7 50
E kimutatás szerint tehát a felsőmagyarországi fiskális szőlőkben •az 1670. évben összesen 291IV2 hordó bor termett. Ebből 230 hordó kellett az időleges feltöltésre, 161 akót elragadtak és megittak a német katonák. Az eladásból befolyt 8939 frt készpénz. A szőlők művelésének költségeire a termésből fordítottak bizonyos számú hordó bort, azonkívül minden volt tulajdonos (ezekez idő szerint'a börtönben ültek) feleségének is adtak néhány hordóval. Ha mindezt tekintetbe veszszük, •el kell ismernünk, hogy a szőlők ez évben elég jól fizettek. Az árak is «lég jók voltak, mert a tokaj vidéki, ..borp к .hordóját busz birodalmi tal-
408*
lérral fizették. A finomabb borok hordói (tokaji aszú) meg 50 — 100 talléròiì keltek ; pedig az ilyen hordókban csak három akó bor volt. A szőlők jövedelmezőségéről ír Cocolsqui Gáspár (General Adjutant) is, akit — mint említők — a fiskális szőlők megbecsülésével biztak megv Cocolsqui 1671. augusztus 26-án Kassáról kelt jelentésében azt írja a eli tanácsnak, hogy Magyarországban
a legbiztosabb és legjobb, gazdálkodás
tokaji és tokajvidéki szőlőművelés. S mivel Tokaj vidékén a legjobb szőlők.. __d О felsége kezén vannak, a józan gazdálkodás azt követeli, hogy er löket semmi áron el ne adják. A Barátkő, Erdőbénye, Zombor,.» ;esmál, Tarczal, Mád és Keresztúr nevű szőlők termik a legremekebb · kat, melyből egy három akós hordóért 100 tallért is adnak. Vannak íőlők, mik évenkint rendkívül nagy termést hoznak. „Saját szemeimLáttám — írja — hogy itt helyben (Tokajon) egy három akós hordó· к 175. tallért fizettek".12) Cocolsqui-nak józan tanácsát akarva, nem akarva el kellett fogadni,, annyi és oly drága szőlőn egyszerre túladni amúgy sem lehetett, szőlőgazdaságnak azonban csak úgy volt értelme, ha a szőlőket hozzáértő emberekkel alaposan műveltetik. Mivel pedig sem az egyik, sem a másik nem történt, a természetes eredmény az lett, hogy a fiskális szőlők évről-évre kevesebbet térmették és értékük évről-évre csökkent. Dr. Takáts
ЕШЕ 111 Êflff/R SZEGED. FOLYÓIRATOK
!) Közös pénzügyi levélt. Hungarica 14574. szak. 2) Ugyanolt vannak Cocolsqui jelentései;
Sándor.
