Tartalom Bevezetés A hermeneutika és a szándékolt jelentés A Szentírás ihletettsége és tekintélye A jelentés függ az irodalmi mőfajtól A Szentírás egyszerősége és érthetısége A Szentírás egysége és sokszínősége A Szentírás analógiája A kinyilatkoztatás fejlıdése Szövegértelmezı igehirdetés Összefoglalás
8 10 10 12 14 14 15 16 17 17
1. rész Általános hermeneutika 1. Az összefüggés A történelmi összefüggés A logikai összefüggés 1. Az egész mő tanulmányozása: a könyv táblázatának elkészítése 2. A részek tanulmányozása: a bekezdés ábrájának elkészítése 3. Az íves ábrázolás Szónoki vagy szerkesztési minták 2. Nyelvtan Az elızetes feladat: a szöveg azonosítása 1. Külsı kritériumok 2. Belsı kritériumok A szöveg nyelvtani elemzése 1. A történelmi fejlıdés 2. Az igék rendszere 3. A fınevek rendszere 4. Elöljárószók, viszonyszók és tagmondatok Exegetikai módszerek 3. Jelentéstan Jelentéstani téveszmék 1. A lexikális téveszme 2. A szógyök téveszméje 3. Az etimológia helytelen alkalmazása 4. A késıbbi jelentés helytelen használata 5. Az egyetlen jelentés téveszméje 6. A párhuzamok helytelen alkalmazása 7. A kizárólagosság téveszméje 8. A szó téveszméje 9. Az összefüggés elhanyagolása
20 20 22 25 35 46 47 57 59 64 68 70 73 75 80 85 94 96 97 97 98 101 104 104 105 106 107 107
A jelentéstan elméletének alapjai 1. Jelentés 2. Értelem és utalás 3. Strukturális nyelvészet 4. Az összefüggés 5. Mély struktúra 6. A mondattan és a jelentéstan 7. Jelentéskör 8. Mellékértelem 9. Paradigmatikus kutatás: szinonímia, antonímia és az összetevık elemzése 10. Kétértelmőség és kettıs jelentés Összefoglalás: a lexikális tanulmányozás metodológiája 4. Mondattan Bibliai transzformációk A Filemon 4-7 állításainak bemutatása Véghezvivı és érzelmileg színezett nyelvezet Szóképek 1. Összehasonlító szóképek 2. Kiegészítı szóképek vagy a kifejezés teljessége 3. Hiányos szóképek 4. Ellentétet vagy enyhítést tartalmazó szóképek 5. Társításra vagy kapcsolatra összpontosító szóképek 6. A személyes dimenziót kiemelı szóképek Összefoglalás Bibliai példák Zofóniás 3:14-17 1. Izráel örvendezı válasza (14-15. v.) 2. A reménység üzenete (16-17. v.) Efezus 3:16-19 1. Imádság erıért (16-17a. v.) 2. Imádság lelki éleslátásért (3:17b-19a) 3. Imádság teljességért (3:19b) Összefoglalás Exkurzus a transzformációs nyelvtanról Exkurzus a szónoklatkritikáról 5. Történelmi és kulturális háttér Kutatási területek 1. Földrajz 2. Politika 3. Gazdasági élet 4. Katonaság és háború 5. Kulturális szokások 6. Vallásos szokások 7. Összegzés
108 108 109 112 113 115 116 117 119 119 123 125 129 131 135 136 138 145 147 148 149 150 151 152 152 153 153 155 158 159 162 164 164 167 171 187 190 190 190 190 191 192 194 194
Konkrét források a háttéranyaghoz 1. Ószövetségi utalások 2. Intertestamentális utalások 3. Qumráni párhuzamok 4. Rabbinikus párhuzamok 5. Hellenisztikus párhuzamok 6. Összegezés A szociológia mint a Szentírás értelmezésének eszköze A szociológiai megközelítésben rejlı problémák 1. A modellek helytelen alkalmazása 2. Revizionizmus 3. Az általánosítás tendenciája 4. Az adatok hiányossága 5. A rendszerek lebecsülésének tendenciája 6. Redukcionizmus 7. Zőrzavar az elméletek terén 8. Determinizmus 9. A kizárólagos elméletek tendenciája Kiértékelés és metodológia
195 195 196 196 197 200 200 202 205 205 206 206 206 207 207 208 208 208 209
2. rész Mőfajelemzés 6. Az elbeszélés Az elbeszéléskritika metodológiája 1. A feltételezett szerzı és az elbeszélı 2. Nézıpont, ideológia és elbeszélıi világ 3. Az elbeszélés és a történet ideje 4. Cselekmény 5. Jellemzés 6. A környezet 7. Implicit kommentár 8. A feltételezett olvasó 9. Összefoglalás Az elbeszéléskritika gyenge pontjai 1. A történetiségtıl való megfosztás tendenciája 2. A szerzı mellızése 3. A szándékolt vagy utalásos jelentés tagadása 4. Redukcionista és kizárólagos gondolkodás 5. A mai irodalmi kategóriák ráhúzása az ókori mőfajokra 6. Homályos elméletekben való elmélyedés 7. Az ıskeresztyén egyház értelmezésének elhanyagolása 8. A könyvek mögötti források elvetése 9. Összefoglalás Az elbeszélések tanulmányozásának metodológiai alapelvei 1. Szerkezeti elemzés
216 218 221 224 228 229 231 233 235 237 240 240 240 244 244 244 245 246 247 248 249 249 249
2. Stilisztikai elemzés 3. Szerkesztéselemzés 4. Exegetikai elemzés 5. Teológiai elemzés 6. Összefüggésbe helyezés 7. Elbeszélı forma alkalmazása a prédikációban 7. Költészet A héber költészet formája 1. Verselési minták 2. Párhuzam 3. Költıi nyelv és képek A költészet fajtái 1. Harci énekek 2. Szerelmi énekek 3. Panaszének 4. Himnuszok vagy dicsérı énekek 5. Hálaadó énekek 6. Az ünneplés és a megerısítés énekei 7. Bölcsesség- és tanító zsoltárok 8. Átokzsoltárok Költészet az Újszövetségben Teológia a zsoltárokban Hermeneutikai alapelvek 8. Bölcsesség A bölcsesség jellemzıi 1. Gyakorlati orientáció 2. Istentıl való függés 3. Közvetett tekintély 4. Teremtésteológia A bölcsességirodalom formái 1. A példabeszéd 2. A mondás 3. A találós kérdés 4. A figyelmeztetés 5. Az allegória 6. Himnuszok és imádságok 7. A párbeszéd 8. A vallomás 9. Az onomasztia 10. Boldogmondások Bölcsesség az Újszövetségben Hermeneutikai alapelvek Exkurzus: a bölcsességi tanítás története 9. Prófécia A prófétai szerep jellege
251 252 256 256 257 258 261 261 261 262 266 268 268 268 270 271 271 272 273 273 273 274 275 280 280 281 282 283 284 285 285 286 286 286 288 288 288 289 289 289 289 290 296 303 303
1. A próféta elhívása 2. A próféta összetett szerepe 3. A hamis próféták jellemzıi A prófétai üzenet jellege 1. A jelen és a jövı kölcsönhatása 2. A kinyilatkoztatás módja esetenként eltérı volt 3. A prófétai üzenet kihirdetésének formái változatosak Hermeneutikai alapelvek 10. Apokaliptika Formai vonások és jellegzetességek 1. A formai vonások 2. Jellegzetességek A szimbólumok értelmezése Hermeneutikai alapelvek Exkurzus: Az apokaliptika eredete 11. Példázat A példázatok jelentése és használata A példázatok célja A példázatok jellemzıi 1. Földi jelleg 2. Tömörség 3. Fontos és mellékes elemek 4. Ismétlés 5. Végsı összefoglalás 6. A hallgatókhoz való alkalmazkodás 7. Az elvárások megfordítása 8. Isten országára irányuló eszkatológia 9. Isten országának erkölcse 10. Isten és az üdvösség a példázatokban Hermeneutikai alapelvek Exkurzus: az értelmezés története 12. Levél Levélírás az ókori világban Újszövetségi levelek 1. A forma 2. Szerzıség Hermeneutikai alapelvek
303 304 312 313 314 319 320 323 327 328 329 338 342 344 347 351 351 355 358 358 360 360 363 363 363 365 366 367 369 371 380 383 384 387 387 391 392
3. rész Alkalmazott hermeneutika 13. Bibliai teológia A bibliai teológia más tudományágakkal való kapcsolata 1. A bibliai teológia és az exegézis 2. A bibliai teológia és a történeti teológia 3. A bibliai teológia és a rendszeres teológia 4. A bibliai teológia és a homiletikai teológia
400 403 403 406 410 416
A nehézségek konkrét területei 1. Egység és sokszínőség 2. Hagyománytörténet 3. Teológia és kánon 4. Az analogia fidei és a fejlıdı kinyilatkoztatás 5. Tekintély 6. Történelem és teológia 7. Nyelv, szöveg és jelentés 8. Ószövetség és Újszövetség Egy metodológia felé 1. A szintetikus módszer 2. Az analitikus módszer 3. A vallástörténeti módszer 4. Diakronikus és hagyománykritikai módszerek 5. A krisztológiai módszer 6. A hitvallásos módszer 7. A vegyes módszer 8. Az egyesítı középpont problémája Összefoglalás 14. Rendszeres teológia A teológiai építkezés összetevıi 1. A Szentírás 2. A hagyomány 3. A közösség 4. A tapasztalat 5. A filozófia A teológiai építkezés kérdései 1. Az inspiráció/kinyilatkoztatás 2. A metafora kérdése 3. Teológiai modellek 4. A teológiai állítások kísérleti jellege és tekintélye 5. A teológia mint összefüggésbe helyezés 6. A teológiai állítások ellenırzése vagy megerısítése 7. A teológiai döntéshozatal politikája Hermeneutikai alapelvek 15. Homiletika I. – összefüggésbe helyezés Bibliai példák Mai kérdések Kulturális és kultúra fölötti normák a Szentírásban Hermeneutikai modell 1. Általános alapelvek 2. Konkrét alapelvek Az összefüggésbe helyezés módszere Összefoglalás 16. Homiletika II. – a prédikáció
417 417 419 422 427 430 433 435 437 438 439 440 440 441 441 443 444 445 447 451 452 452 459 465 466 469 473 474 476 485 494 502 503 505 510 516 518 522 535 541 542 544 548 555 559
A Szentlélek helye Áhítatos tapasztalat A szövegtıl a prédikációhoz Az alkalmazás meghatározásának alapelvei A szöveg alkalmazásának gyakorlati módszerei 1. Az igazság követelményeinek kifejtése 2. Módszerek és eszközök ajánlása 3. Meggyızés és ösztönzés Összefoglalás I. szint: jelentés/értelmezés II. szint: értelmezés/idıszerőség III. szint: összefüggésbe helyezés/alkalmazás IV. szint: a prédikáció elkészítése Exkurzus a prédikáció elkészítésérıl Exkurzus a stílusról 1. függelék A jelentés problémája: a vitatott kérdések Az olvasó és a szöveg problémája 1. Szerzıközpontú hermeneutika 2. A szerzıtıl és a szövegtıl eltávolodó mozgalom: Gadamer 3. Strukturalizmus 4. Posztstrukturalizmus 5. Az olvasói válasz kritikája 6. Lebontás 7. Összefoglalás Köztes álláspontok 1. Paul Ricoeur 2. David Tracy 3. Kánonkritikai megközelítések 4. Wittgenstein és követıi 5. A szerzı visszatérése – Betti, Hirsch, Juhl Összegezés 2. Függelék A jelentés problémája: megoldás felé vezetı út Jelentés és utalás: az analitikus filozófia hozzájárulása Az ismeret szociológiája, paradigmaszerkezet és szándékosság 1. Az ismeret szociológiája 2. Paradigmaváltás és paradigmaközösségek 3. Szándékosság 4. Valószínőségelmélet Tételes igazság és az elbeszélı mőfaj logikája A hermeneutika gyakorlati megközelítése Irodalom
559 561 562 564 570 571 571 577 578 579 581 581 583 583 587 594 596 598 599 604 611 617 627 638 640 641 644 645 647 651 654 656 656 662 662 666 669 672 676 684 690
1. Rész Általános hermeneutika 1. A szöveg-összefüggés A komoly bibliatanulmányozás elsı lépése annak a nagyobb összefüggésnek a megfigyelése, amelyben az igei szakasz található. Hacsak nem tudjuk megragadni az egészet, mielıtt darabokra osztanánk a részeket, a magyarázat már a kezdet kezdetén kudarcra van ítélve. A nyilatkozatoknak egyszerően nincs értelmők az összefüggéstıl függetlenül. Ha ezt mondom: „Add oda az egészet, amit kaptál“, joggal kérdezed tılem: „Mit értesz az egészen?“, és „Hogyan adhatom oda?“ A parancs tartalma a helyzet ismerete nélkül értelmetlenné válik. A Szentírásban az szövegösszefüggés adja meg a szöveg mögötti helyzetet. A bibliatanulmányozás kezdeténél két területet kell megfigyelnünk: a történelmi összefüggést és a logikai összefüggést. Az elsı kategóriában a bibliai könyvrıl szóló bevezetı anyagot tanulmányozzuk, hogy meghatározzuk azt a helyzetet, amelyben a könyv készült. A második kategóriában az induktív megközelítést alkalmazzuk, hogy végigvezessük egy-egy könyv gondolati fejlıdését. Mindkét szempont szükséges, mielıtt elkezdenénk egy meghatározott igeszakasz részletes elemzését. A történelmi és logikai összefüggés megadja azt az állványzatot, amelyre felépíthetjük az igerész mélyreható értelmét. Erıs állványzat nélkül a magyarázat építménye könnyen összeomlik.
A történelmi összefüggés Egy-egy könyv történelmi hátterével kapcsolatos információ számos forrásból beszerezhetı. Talán a legjobb egyetlen forrás a híresebb kommentárokhoz írt bevezetés. Sok esetben nagyon részletesen és mai szempontból összegezik a kérdéseket. Fontos, hogy jelenlegi, jól megalapozott munkákat vegyünk kézbe, mert eddig nem ismert információk robbanásszerően kerültek napvilágra az utóbbi néhány évtized folyamán. A régebbi mővekben nincs tájékoztatás a szenzációs archeológiai felfedezésekrıl vagy azokról az elméletekrıl, amelyek egy-egy bibliai könyv háttér anyagának mai alkalmazásából erednek. Az ó- vagy újszövetségi bevezetések szintén rendkívüli módon segítenek, mivel szélesebb körben tárják föl az ismereteket, mint a kommentárok általában. A harmadik forrásanyaghoz sorolhatók a szótárak és enciklopédiák önálló cikkei, amelyek nemcsak a könyvekrıl, hanem az írókról, a témákról és a háttérben levı kérdésekrıl is szólnak. Az archeológiai munkák és atlaszok segítenek megszerezni a könyv mögötti helyrajzi ismereteket. Az ó- és újszövetségi teológiai könyvek (például Ladd munkája) gyakran segít az embernek az
egyes könyvek teológiájának fölfedezésében. Végül a bibliai kor szokásairól és kultúrájáról szóló könyvek fölbecsülhetetlen segítséget nyújtanak ahhoz, hogy megértsük a szövegben levı különös gondolatok történelmi hátterét. Ennél a fázisnál másodlagos forrásokat használunk ahhoz, hogy megismerjük a szöveg értelmezéséhez szükséges elızetes adatokat (ezeket majd késıbb alkalmazzuk, amikor elkezdjük az exegetikai tanulmányozást). A belılük nyert információ nem a végsı igazság, hanem inkább afféle tervrajz, alapvetı vázlat, amit késıbb megváltoztathatunk, amikor a magyarázat építményét ténylegesen fölemeljük. Ezek a gondolatok valaki másnak a nevéhez főzıdnek, és késıbbi részletes tanulmányozásunk odavezethet minket, hogy sok gondolatot megváltoztassunk. Ennek az elızetes olvasásnak az az értéke, hogy kiemel minket húszadik századi szemléletünkbıl, és tudatossá teszi bennünk a szöveg mögötti ısi helyzetet. Itt számos szempontot figyelembe kell vennünk. 1. Bizonyos értelemben a szerzıség fontosabb a történelmi-kritikai kutatáshoz, mint a nyelvtani-történelmi exegézishez. Ez a szempont azonban még mindig segítséget nyújt abban, hogy egy-egy könyvet történelmileg elhelyezzünk. Például, amikor a kisprófétákat tanulmányozzuk, szükséges tudnunk, hogy Ámósz vagy Zakariás mikor és kiknek szolgált, hogy ezáltal megismerjük a tényleges nyilatkozatok mögötti helyzetet. Azt is jó tudnunk, hogy milyen szolgálatot végeztek, és milyen háttérbıl származtak. Egy-egy jó bevezetés újrateremti azt a történelmi korszakot, amelyben a könyvet írták. Az fölbecsülhetetlen értékő magyarázó eszköz, mivel a szöveg szavai annak az eredeti kultúrának szóltak, és attól a kultúrától függetlenül nem értelmezhetık helyesen. 2. Egy meghatározott munka írásának a dátuma szintén a magyarázó eszközök együttesét adja az olvasónak ahhoz, hogy feltárja a szöveg jelentését. Dániel könyve egészen mást jelentene, ha a Makkabeusok korában írta volna a próféta. A Timóteushoz írt elsı levélnek más színezete volna, ha az elsı század késıbbi részében írta volna Pálnak valamelyik tanítványa. Jakab levelét másként értelmeznénk, ha a Kr. u. 110-ben élı diaszpóra közösségének címezte volna az apostol (ahogy Dibelius elképzeli). Mindhárom esetben a hagyományos nézet mellett törnék lándzsát, és éppen ezért egészen másként közelíteném meg a szöveget. Ugyanígy, ha a Jelenések könyvét Néró korába (a Kr. u.-i 60-as évekbe), vagy Domitianus korába (a Kr.u.-i 90-es évekbe) helyezem, egészen másként látom sok szimbólum hátterét. 3. Az a csoport, amelynek szól egy-egy mő, fıbb szerepet igerész jelentésében. Körülményeik meghatározzák a könyv Természetesen, ez nagyobb probléma az Újszövetségben, ószövetségi mőveket minden esetben Izráelhez intézték. Mégis,
játszik az tartalmát. mivel az a prófétai
könyvek mögötti helyzet (mint például Ézsaiás kora nemzetének állapota) döntı fontosságú a mővek üzenetének megértése szempontjából. Nagy a különbség abban, hogy vajon a Zsidókhoz írt levelet zsidó, pogány vagy vegyes gyülekezeteknek címezték. Valóságos értelemben ez utóbbi a legvalószínőbb, jóllehet a könyvben említett problémák zsidó jellegőek. Néhány évvel ezelıtt valaki egy Evangéliumi Teológiai Társulatnak dolgozatot készített Péter elsı levelérıl azt feltételezve, hogy a levelet egy zsidó gyülekezetnek címezték. Amikor megkérdezték tıle, hogy dolgozatának milyen következtetései lettek volna, ha a megszólítottak zsidók és pogányok lettek volna, el kellett ismernie, hogy az radikálisan megváltoztatta volna alaptételét. Valójában Péter elsı levele tényleg vegyes gyülekezetnek szóló üzeneteket tartalmaz. 4. A cél és a témák valószínőleg a legfontosabb értelmezési segítséget nyújtják a négy terület közül. Nem szabad tanulmányoznunk egyetlen igeszakaszt sem úgy, hogy nincs meg az alapvetı ismeretünk a könyvben említett problémákról és körülményekrıl, valamint azokról a témákról, amelyekkel az író megcélozza azokat a problémákat. Annak ismerete nélkül, hogy János apostol az elsı levelében a kezdıdı gnoszticizmus ellen harcol, az ember könnyen helytelenül érti az 1:8-10-ben levı polemikus hangulatot. Csak mostanában készültek olyan kommentárok, amelyek elkezdték az egyes könyvek bibliai teológiájának tárgyalását. Ezek rendkívüli segítséget nyújtanak mint értelmezési eszközök. Egy-egy könyv szélesebb szemléletének ismerete alapján könnyebben tudjuk magyarázni az egyes különös nyilatkozatok részleteit. Ha tudjuk, hogy Lukács az üdvösségre (annak történetére) irányítja figyelmét, amikor más témákat, így például a Szentlélekkel, az istentiszteletettel és szociális kérdésekkel foglalkozó témákat hangsúlyozza, akkor nagymértékben segít az, hogy próbáljuk megérteni a példázatokat, mint például a gazdag ember és Lázár példázatát (16. fejezet).
