Társadalmi vita a tájfajtákra épülı élelmiszer-feldolgozás piaci lehetıségeirıl. Dr. Oláh András 2009. február 26-án a Magyar Pékszövetség részérıl Werli József fıtitkár francia szakemberekkel folytatott tárgyalásokat a hazai tájfajta gabonák ırleményeinek felhasználási lehetıségeirıl. A francia küldöttség vezetıje Guy Kastler, Via Campesina nemzetközi gazdamozgalom képviselıje volt. A Via Campesina egy nemzetközi gazdamozgalom, amelynek mára öt kontinensen vannak tagszervezetei, és az Európai Unió Mezıgazdasági Bizottságában is rendelkezik képviselettel. A mozgalom szerint az élelmezés alapvetı emberi jog, az élelmiszer pedig speciális szerepénél fogva mások, mint a piac egyéb termékei (szolgáltatások, ipari berendezések, stb.). A Via Campesina szerint az EU tagállamainak joguk van saját termékeiket elraktározni állampolgáraik ellátására, az élelmiszernek pedig így mentesnek kell lennie mindenfajta piaci spekulációtól. A mozgalom ezért kiemelné a mezıgazdaságot a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) kereteibıl, és teljesen a nemzeti önrendelkezés szintjére helyezné vissza. Az Európai Bizottság 2008 júniusában kibocsátott 2008/62/EK irányelve szerint Magyarországon is lehetıvé válik a köztermesztésbõl korábban kiszorított tájfajta vetımagok forgalmazása. Az irányelv lehetıséget nyújt a magyarországi tájfajta gabonák és szántóföldi kultúrnövények vetımagjainak forgalomba hozatalára, ezáltal lehetıvé válnat a tájfajták bevonása a magyar mezıgazdaságba és élelmiszer-elıállításba is. A Corvinus Egyetemen megrendezett kerekasztal aktualitását a 2008/62/EK irányelve adta. A rendezvény külföldi elıadója Guy Kastler, Via Campesina nemzetközi gazdamozgalom képviselıje volt. Guy Kastler állítja, hogy a mezıgazdasági árak esése a nagy, tıkeerıs multiknak kedvez, akik ebben a helyzetben könnyen felvásárolják a gazdáktól a termékeket, késıbb pedig mesterségesen felverhetik az árakat, ami élelmiszerválsághoz vezethet, a génmódosított vetımagok pedig gazdasági károkat is okozhatnak. A gazdasági válság valószínőleg felerısíti az agrárpiaci spekulációt. Rengeteg kisebb gazda megy tönkre, ami felgyorsítja a mezıgazdasági cégek koncentrációját. Így a nagy, tıkeerıs multinacionális cégeknek lehetıségük nyílik nagymennyiségő olcsó alapanyag megvásárlására, elraktározására, ezáltal késıbb mesterségesen felverhetik ezeknek a termékeknek az árait. Ez újabb élelmiszerválsághoz is vezethet, hiszen a legutóbbi ilyen krízis kiváltója sem az élelmiszerhiány volt, hanem az agrárpiacon tapasztalható spekuláció. Ezt erısítette fel, hogy nagyon sokan átálltak bioüzemanyag termelésére. A gazdasági válság felerısíthet protekcionista törekvéseket is, melyek nyilván ellentétesek a szabad agrárpiac elvével, de el kell fogadni az "élelmiszer-önrendelkezés elvét", mely szerint minden országnak joga van hozzá, hogy eldöntse: milyen élelmiszerekkel látja el lakóit. Nemrég fogadtak el egy új uniós irányelvet, amely a biodiverzitás megırzése érdekében elısegítené, hogy a termelık a helyi sajátosságoknak megfelelı vetımagokat használjanak. A biodiverzitás és a gazdálkodók autonómiája nagyon szorosan összefüggı kérdések. A vetımag az élelmiszerlánc elsı eleme, és ha a gazdálkodó nem tudja a saját vetımagját
elvetni, hanem arra kényszerül, hogy máshonnan vásárolja meg, az kiszolgáltatottá teszi. Ez igaz az egyes országok viszonylatában is: ha mástól kénytelenek vetımagot vásárolni, az függıvé teszi ıket az eladótól. Korábban olyan vetımag-katalógus volt érvényben az EU-n belül, amelynek elıírásait csak az ipari elıállítók tudták teljesíteni, ez viszont megakadályozta, hogy a gazdák egymás között cserélgessék a vetımagot, ami káros volt a biodiverzitás szempontjából. Az ipari vetımagok pedig csak rengeteg vegyszer felhasználásával képesek jó hozamot hozni - így viszont mindenhol. A gazdálkodók által termesztett vetımagok ellenben vegyszer nélkül is adaptálódnak az egyes tájegységek sajátosságaihoz. De ezek az eddig érvényes elıírások miatt kiszorultak a vetımagpiacról, míg a nagy cégek egyre több génmódosított vetımagot (GMO) állítanak elı. Tehát megéri bioterméket vásárolni, a génmódosított vetımagok pedig gazdasági károkat is okozhatnak. Spanyolország példája ugyanis azt mutatja, hogy lehetetlen a koegzisztencia: nem lehet csak úgy együtt termeszteni GMO-t, és hagyományos mezıgazdasági termékeket. Ott a GMO megfertızte a bio körülmények között termesztett kukoricát, és ennek termesztıi teljesen ellehetetlenültek. Az ipari vetımagból elıállított élelmiszereknek sokkal rosszabb a beltartalma, a tájfajtákból készültekben például sokkal több az antioxidáns, ráadásul finomabb is. Magyarországon szinte a GMO az egyetlen kérdés, amelyben tökéletes az összhang a parlamenti pártok között, amennyiben: nem szeretnénk génmódosított termékeket beengedni, az Európai Bizottság viszont lehet, hogy feloldja ezt a moratóriumot. Az ipari vetımagok pedig csak rengeteg vegyszer felhasználásával képesek jó hozamot hozni - így viszont mindenhol. A gazdálkodók által termesztett vetımagok ellenben vegyszer nélkül is adaptálódnak az egyes tájegységek sajátosságaihoz. De ezek az eddig érvényes elıírások miatt kiszorultak a vetımagpiacról, míg a nagy cégek egyre több génmódosított vetımagot (GMO) állítanak elı.
Guy Kastler Guy Kastler példaképpen azt említi, hogy a gazdák náluk saját pékségeikben árulják az általuk megtermelt búzából készült kenyeret amelyek versenyezni tudnak a nagy áruházláncokkal, megélnek a piacon. Egyre többen jönnek rá ugyanis, hogy - még ha a polcon esetleg drágább is egy tájfajtából elıállított kenyér - sokkal jobb a beltartalma, ugyanahhoz a tápértékhez egyszerően kevesebb termékre van szükség, így már el is tőnik az az árelıny, amivel a boltok polcain még rendelkezett az ipari élelmiszer. Franciaországban már sok iskola menzáján készítenek tájfajtákból származó menüt, és mivel egy-egy adag ételhez kevesebb húsra van szükség, egyáltalán nem nıttek a költségek.
2009. április 16-án a tájfajta vetımagok használatának elısegítése érdekében a Szent István Egyetem Környezeti Társadalomkutatók Csoportja, a Védegylet és a Tudatos Vásárlók
Egyesülete társadalmi párbeszédet kezdeményezett, melynek a Környezet és Vízgazdálkodási Minisztérium adott helyt. A meghívottak köre tág volt, részvételüket jelezték közpolitikai szereplık, a közigazgatásban dolgozók, döntéshozók, civil szervezetek, érdekképviseletek képviselıi, gazdálkodók, biogazdálkodók, kutatók és nemesítık A magyar pékszakma képviselıjeként meghívták Werli Józsefet a Magyar Pékszövetség fıtitkárát. Meghívott vendég volt Ricardo Bocci, a Biogazdálkodók Toscanai Szövetségének elnöke, az olasz Vetımag Hálózat koordinátora, az olasz Földmővelési Minisztérium tanácsadója. A beszélgetés célja a fajták helyben történı használatának elterjedése, az ehhez szükséges társadalmi-gazdasági környezet kiépülése. Lehetıséget kell teremteni arra, hogy a gazdálkodók az eddigi használt változatoknál értékesebb, ısibb fajtákat termesszenek. Ha nı a tájfajták szerepe étkezési kultúránkban és a minıségi alapanyag-termelésben akkor tájfajtáink kedvezıbb élettani és kulináris értéket, minıséget képviselhetnek, jobb lehet a fogyasztó asztalára kerülı táplálék. A kerekasztal szereplıi körüljárták azt a kérdést, hogy milyen körülményeket biztosít hazánk a tájfajták elterjesztéséhez, sokféleségének megteremtéséhez, megırzésérıl? Földünk biológiai sokszínősége rohamosan pusztul. Jelenleg a társadalom rendkívül kevés információval rendelkezik arról, hogy mennyire fontosak a hazai génkészletek, és ennek jelentıségét kellı mélységben talán még a döntéshozók maguk sem ismerik. A fenntarthatóság és az emberi életminıség környezeti, gazdasági és társadalmi dimenziói, valamint az egymást követı generációk lehetıségei, továbbá a helyi gazdaság és társadalom megerısítését is mindenkit mélyrehatóan érintı kérdéskörrıl van szó. Korunkban egyik globális probléma, hogy a döntéshozatal soha nem látott mértékben eltávolodott a társadalomtól. A "legfejlettebb" országok fenntarthatatlanságukat a világ többi részével fizettetik meg. A neoliberális globalizáció kevesek érdekét szolgálja a többség kárára. A szegények és gazdagok közötti szakadék rohamosan nı. A megoldások mérlegelésébe most már be kell vonni a tudomány, a gazdaság és a civil társadalom szereplıit, szervezıdéseit. Ezen gondolatok és értékrend jegyében az Országgyőlés Mezıgazdasági Bizottsága 2009. május 22-én, a Biodiverzitás Világnapján a Parlament felsıházi termében „Tájgazdálkodás, tájfajták, génmegırzés” címmel Nyílt Napot szervezett. A Nyílt Nap ajánlásait honlapunkon (www.sutoipariegyesules.hu) olvashatják. Az ajánlás a génmegırzésben érintett hazai szereplık véleményét tükrözve leszögezi, hogy hazai kultúrnövényeink és haszonállataink genetikai alapjának védelme fontos nemzetgazdasági érdek, nem követhetjük el azt a végzetes hibát, hogy tétlenül nézzük a géneróziót, az élıalapok elszegényedési folyamatát. A genetikai erıforrások egyike a meg nem újítható természeti erıforrásoknak, védelmük, megırzésük, velük történı felelıs gazdálkodás a politikai döntéshozók, kormányzati tényezık, de a civil társadalom számára is kötelezettségeket, feladatokat jelent. A helyi fajták, a hazai haszonnövény és haszonállat génkészletek, nemzeti örökségünk felbecsülhetetlen értékő részei. A magyar törvényhozás elıtt áll a génkészleteink megırzése jogi, intézményi és költségvetési kereteinek megteremtése. Ehhez érteniük kell, hogy a minıségi agrár-szerkezetváltás végrehajtásában, élelmezési és élelmiszerbiztonságunk megteremtésében, továbbá piaci és vidéki foglalkoztatási lehetıségeik bıvítésében milyen szerepet játszanak a helyi fajták valamint a hazai haszonnövény és haszonállat génkészletek.
Érdemes szó szerint idézni az ajánlás utolsó bekezdését: „ A génmegırzés érdekében mozgósítható közösségi cselekvések elısegítése fontos feladat. A helyi vetımagrendszerek, rövid értékesítési láncok fenntartása, kiépülésének elısegítése helyi gazdaságfejlesztési kérdés, hiszen ezek a helyi vidékfejlesztés fontos közösségmegtartó, közösségszervezı elemei lehetnek. Az együttmőködések eredményeként új helyi termékfejlesztések (pl. pékárúk) történhetnek, helyi piaci lehetıségek nyílhatnak meg.” Kiss Csilla Tájfajták bevetésre várva címő tanulmányában írja: „Magyarországon a 21. század elejére a használatban lévı növényfajták száma különbözı gazdasági szempontok miatt drasztikusan csökkent. Az utóbbi években a termelésbıl kiszorult tájfajták a világ számtalan pontján újra a reneszánszukat élik– nem véletlenül. A klímaváltozás, az élelmiszerár-robbanás illetve a világgazdasági válság olyan kihívás elé állítja az államokat, termelıket és fogyasztókat, amelyre az elfelejtett tájfajták használatával adható megfelelı válasz. Ennek oka az, hogy a tájfajták olyan tulajdonságokat alakítottak ki az évszázadok során, melyekkel alkalmazkodtak a tájegységek sajátos környezeti feltételeihez, így stabilitást jelenthetnek egy gyorsan változó világban.
Az új értékes növényfajták kialakulása a termelık tudatos erıfeszítéseinek köszönhetı, amellyel a mezıgazdaság kezdete óta fejlesztették a mezıgazdasági növények sokszínőségét (agro-biodiverzitás). Azonban a 19. század végén, az ipari növénynemesítés megjelenésekor, a tájfajták használata háttérbe szorult a modern, hibrid növényfajták elterjedésével. Az elmúlt évtizedekben ugyanakkor egy olyan innovatív gazdálkodói mozgalom kibontakozásának vagyunk tanúi Európában, amelynek tagjai tudatosan kísérleteznek tájfajták használatával, kiválasztásával, illetve tájfajtákra épülı termékek kifejlesztésével. Ezek a tevékenységek gazdálkodói közösségekben, illetve részvételi nemesítési programok keretében valósulnak meg.” Werli József a Nyílt nap felkért hozzászólójaként kihangsúlyozta, hogy a sütıipar ugyan a másodlagos feldolgozói körhöz tartozik, de érdeke a klasszikus minıséggel megismertetni és ellátni a fogyasztókat. Ennek feltétele a termelı és a fogyasztó közvetlen napi kapcsolata mely az élelmiszerkereskedelem átrendezıdése következményeként ma csak hiányosan valósul meg. A multi kereskedelmi láncok részesedése a sütıipari termékek piacán 55-60%, míg a pékségeknek csak 15-16%-a rendelkezik saját szakbolttal. Az üzletláncok vevıcsalogató termékként kezelik a pékárút, lényeg az olcsóság, nagy térfogatú, felfujt termékek vannak a polcokon, az igazi kulináris minıség háttérbe szorul. Ebben a szemléletben az olcsóság megy szembe a minıséggel.
Werli József A program sikerét az alábbi konkrét javaslatok segíthetik: • saját szakboltok létesítéséhez pályázati lehetıségek, kedvezı hitelek, • differenciált követelményrendszer az élelmiszer-elıállító kis és középüzemekre, • közösségi marketing, középpontban az egészséges táplálkozást elısegítı termékek reklámozása • Azonos feltételek az üzletközpontokban mőködı látványpékségek és a sütıipari vállalkozások esetében, a látványpékségek önálló elszámolása, leválasztása a kereskedelmi láncról • régiós rendezvények, hagyományos termékbemutatók, versenyek a hagyományos termékek, ízek megismertetésére, A program sikere érdekében sok területen új megközelítés szükséges, olyan forgalmazási nehézségek elkerülése mint a 2005-2006-ban bevezetett „Pékmesterek kenyere” amely késıbb versenyjogi üggyé vált. Szükséges a búza-rozs termıterületi arányainak átgondolása, a malmok érdekeltségének megteremtése a kistételő ırlemények elıállításában. A pékségek feladata a klasszikus technológiák alkalmazásával egyedi íző, aromájú termékek kínálata, gyártása, és saját szakboltok számának, kapacitásának növelése. A témához kapcsolódóan 2009. szeptember 22-én indult a klímaváltozásról szóló „Hülyeség kora” címő film a magyar mozikban. Soha nem látott sajtófigyelemmel és összefogással a közéleti szereplık, és a klímaügyben aktív civil szervezetek között. Színészek, zenészek, médiaszemélyiségek, tudósok és politikusok is kiálltak a klímaváltozás elleni harc mellett és riadót fújtak. A magyar premieren számos ismert közéleti szereplı vállalta a megjelenést, hogy rámutasson a éghajlat-változás elleni harc fontosságára. A film hazai kampányát nyolc magyar civil szervezet koordinálta és ez volt az elsı alkalom, hogy ennyi híresség és civil szervezet együtt szólalt fel a klímaváltozás miatt. Franny Armstrong 92 perces színes angol dokumentumfilmje, (The Age of Stupid) az emberiséget fenyegetı legnagyobb katasztrófáról, a klímaváltozásról szól, amikor rendhagyó formában bemutatja a klímaváltozás várható hatásait. A film 2055-ben kezdıdik egy északi sarki archívumban, ahol az emberiség örökségét győjtötték össze a klímakatasztrófa után. Az itt élı idıs történész 2008-as filmfelvételeket nézegetve próbálja megérteni, miért következett be a katasztrófa. Az "archív" felvételeken ma élı, valóságos emberek története elevenedik meg. A filmet az Alpokban, New Orleans-ben, Angliában, Jordániában, Indiában és Nigériában forgatták, az utóbbi helyszínen életveszélyes körülmények közt. A film fı mondanivalója, hogy az emberiség, amely egy Föld nevő bolygón él épp most vall kudarcot, most kell önmérsékletet parancsolni, megfékezni azt a rablógazdálkodást, amely mindnyájunkat, utódainkat végveszélybe sodorhat. Az ésszerő tájgazdálkodás, a tájfajták ökonometrikus kezelése egy kis lépés a katasztrófa elkerüléséhez vezetı úton.
Forrás: Sütıiparosok, pékek 2009/5 szám
