ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK
1.2 2.4
Kibocsátási határértékek bevezetése hatásának vizsgálata Tárgyszavak: kibocsátási határérték; költség; nehézfémek; PAH.
Egyes levegőbe juttatott nehézfémek határértékeinek gazdasági értékelése Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Igazgatóságának megrendelésére készült tanulmány a 96/62/EC levegőminőség becslési és szabályozási irányelv alapján a levegőbe kerülő arzén, kadmium és a nikkel esetében ajánl határértékeket, és elvégzi ezek esetleges betartatásának költségei és gazdasági előnyei felmérését. Mivel a higany esetében a tanulmány kidolgozása idején még nem álltak rendelkezésre megfelelő potenciális határértékek és kockázati tényezők, e fémmel kapcsolatban a vizsgálatokat csak szűkebb körben végezhették el. Az arzén, a kadmium és a nikkel javasolt, éves átlagokat jelentő légköri koncentrációs határértékeit (1. táblázat) a tanulmány feltételezése szerint 2010-ben vezetnék be az Európai Unióban. 1. táblázat A költség/haszon elemzés során figyelembe vett légköri koncentrációk Szennyező anyag Arzén
Koncentráció (ng/m3) 1 4 5 13 20
Szennyező anyag Kadmium
Koncentráció (ng/m3) 0,5 5 15
Szennyező anyag Nikkel
Koncentráció (ng/m3) 3 10 30 50
A figyelembe vett kibocsátó források A levegőminőséghez kapcsolódó potenciális határértékekkel összefüggő költség/haszon elemzés során az adott fémekre vonatkozó vizsgálat valamennyi számottevő emissziós forrásra kiterjedt. Ennek kapcsán a kutatók megfelelő emissziós „leltárakra”, levegőminőségi adatokra és az adott technológiák ismeretére támaszkodó megfontolásokat érvényesítettek. Az így feltárt kibocsátó szektorok az alábbiak: Vas- és acélgyártás: integrált nyersvas és acélgyártás; ívkemencés acélgyártás (beleértve a rozsdamentes acél előállítását is). Színesfém-technológiák: rézgyártás; nikkel és ötvözeteinek gyártása; cinkgyártás; ólomgyártás. Tüzelési technológiák: közszolgáltató erőművek (széntüzeléssel); közszolgáltató erőművek (olajtüzeléssel); egyéb tüzelőberendezések; közúti közlekedés; hajózás. Más technológiai folyamatok: olajfinomítók; cementgyártás; hulladékégetés; klór- és alkálivegyületek gyártása; üveggyártás. Noha a vizsgálat szempontjából elsősorban a fenti ipari létesítmények térsége kapja a szóban forgó fémekből a legnagyobb terhelést, ez utóbbiak koncentrációja egyes városi körzetekben is igen nagy lehet, amivel a tanulmány is számolt. A kutatási módszerek A potenciális levegőminőségi határértékek betartásával összefüggő költségek és hasznok felmérése a vizsgált szakágazatok mindegyikénél azonos rendszerben és lépések szerint történt – röviden az alábbiak szerint: 1. Az adott szakágazat profiljának elemzése, az objektumok földrajzi elhelyezkedése, valamint a technológiai lépések száma, jellege, méretei és kapacitása szerint. 2. A kibocsátó források vizsgálata, beleértve a vonatkozó technológiai elemeket, emissziós tényezőket stb. 3. A jelenlegi levegőminőségi adatok elemzése a legszélesebb körű és a legjobb minőségű adatgyűjtés érdekében. 4. Az alkalmazható kibocsátáscsökkentési technikák áttekintése. Ez vonatkozik a kibocsátáscsökkentés hatékonyságára, nemkülönben a megfelelő beruházási és működési költségek vizsgálatára is.
5. A 2010-re várható, szokásos üzleti tevékenységet feltételező potenciális levegőminőségi határértékeket tartalmazó forgatókönyv elemzése – számításba véve egyebek közt a már jóváhagyott, a kibocsátásokat a jövőben befolyásoló politikákat is. 6. A jövőben várható levegőminőség egybevetése a potenciális határértékekkel, a kiugró területek és szektorok kimutatására. 7. Azon, további kibocsátáscsökkentéseket eredményező technikák elemzése, amelyek révén minden szóban forgó határérték betartható. 8. A legkisebb költséggel megvalósítható intézkedéscsomag azonosítása, beleértve a részletes költségbecslést is. 9. Haszonelemzés, figyelembe véve az emberek egészségét és a környezet állapotával kapcsolatos előnyöket is. Emissziós trendek szokásos üzleti tevékenység esetén A környezetvédelmi célokat szolgáló technológiai szabályozás javításának köszönhetően az utóbbi években az EU-ban csökkent az arzén-, kadmium- és a nikkelkibocsátás, de ezen kívül uniós és nemzetközi szinten van néhány további, már bevezetett vagy kidolgozás alatt álló eljárás, amelyekkel egyes iparágak nehézfém-kibocsátása számottevő mértékben tovább csökkenthető. A 2010-re vonatkozóan, normális üzletmenet mellett készített kibocsátásbecslésekben lehetőség szerint már ezeket is figyelembe vették. A várakozás szerint a most készülő IPPCirányelv jelentős mértékben fogja befolyásolni a nehézfém-kibocsátást a vas- és acélgyártásban, a színesfémgyártásban, egyes tüzeléstechnikai folyamatok során, valamint az olajfinomítás, a cement- és az üveggyártás területén. Ennek érdekében az érintett létesítmény konkrét jellemzői, földrajzi elhelyezkedése és a helyi környezeti állapot figyelembevételével a lehető leghatékonyabb és gazdasági szempontból is előnyös legjobb technikai eszközök (BAT) bevezetésére lesz szükség. Mindezeknek köszönhetően a 15 jelenlegi tagállamban már 2007-re, míg a csatlakozó országokban 2010-re lehet számolni (az utóbbiaknál 3 éves átmeneti időszakkal kalkulálva) a kibocsátási teljesítmények nagyobb mértékű kiegyenlítődésével. A jelenleg üzemelő nagyméretű tüzeléstechnikai létesítményekre vonatkozó LCPD-irányelv szerint 2008. január 1-jére ezeknek is meg kell majd felelniük az új üzemekre érvényes LCPD (88/609/EEC)-irányelv követelményeinek, vagy pedig ugyanerre az időtávra szóló nemzeti kibocsátáscsökkentési tervet kell megvalósítani. A feltételezés szerint a
meglévő hulladékégetési és együttégetési technológiáknak a javasolt hulladékégetési irányelv követelményeit a 15 tagállam vonatkozásában 2005-re, a csatlakozók esetében pedig a fentiek szerint 2008-ra kell kielégíteni. További idevágó, a legjobb elérhető technikai megoldások alkalmazását befolyásoló irányadó dokumentum az UNECE nehézfém, illetve több szennyező anyag kibocsátására vonatkozó jegyzőkönyvei, a tervezet formájában létező Nemzeti kibocsátási „plafon” irányelv, a Kiotói Jegyzőkönyv és a Levegőminőségi irányelv (egyebek közt az ólom és a PM10 tekintetében). A potenciális határértékeknek való megfelelés becsült költségei A tanulmány keretében végzett kiterjedt vizsgálatok eredményeit a 2., 3., és a 4. táblázatban összegezték, szakágazatonként bemutatva a potenciális határértékeknek való megfeleléssel összefüggő átlagos éves költségnövekedést. A becslések során számoltak a legjobb rendelkezésre álló technika (BAT) hatásaival is, figyelembe véve példának okáért az IPPC-irányelvnek megfelelő kibocsátási határértékeket, a hulladékégetési irányelvet stb. A költségeket 2000. évi árakon számították, az inflációt pedig 3%-os átlagos éves szinten vették figyelembe. A tőkeköltségek éves bontásánál 2, 4 és 6%-os leszámítolási kamatlábat, a berendezéseknél pedig 15 éves gazdaságos élettartamot alkalmaztak. A kulcsfontosságú iparágak esetében a potenciális megfelelési költségeket részletes vizsgálatok alapján azonosított megfelelési technikák alapul vételével kalkulálták: – A vas- és acéliparnál – kiegészítő gépburkolatok beiktatása, elszívás, az áramlás lassítása a fő technológiai folyamatok kibocsátása és a szivárgások mérséklésére – azoknál az üzemeknél, ahol fejlesztésre nincs lehetőség, lehetőség szerint a kéménymagasság növelése. – Rézgyártás – kiegészítő zárt tárolás; elszívás, az áramlás lassítása a fő technológiai folyamatok kibocsátása és a szivárgások mérséklésére. – Nikkelgyártás – kiegészítő technikai megoldások az elszivárgások és/vagy a technológiai alapfolyamatok kibocsátásainak szabályozására – az üzemeltető cégek által készített megvalósíthatósági tanulmányok alapján. – Cinkgyártás – kiegészítő technikai megoldások az elszivárgások és/vagy a technológiai alapfolyamatok kibocsátásainak szabályo-
zására – az üzemeltető cégek által készített megvalósíthatósági tanulmányok alapján. – A kőolaj-finomításnál – a finomításnál használt fűtőolaj kénmentesítése, majd a távozó gázok helyben történő elégetése. (A legfontosabb alternatív technológia a földgáztüzelésre való áttérés lenne, de ezt a szóban forgó körzetben esetleg problémát okozó gázellátás és a fel nem használt fűtőolaj piacának lehetséges hiánya miatt nem vették figyelembe.) A megfelelést szolgáló technikai megoldások megválasztásával öszszefüggő bizonytalanság, a teljes éves tőke- és üzemeltetési költségelemek eltérő arányai, valamint a reprezentatív létesítményekre készült becslések kiterjesztése a teljes szektorra együttesen ±50% körüli hibát okoznak a költségbecslésben. A jelenleg rendelkezésre álló információra alapozott táblázatok alapján megállapítható, hogy számos fémipari szektorban, illetve akár egyetlen szakágazatban sem lehet számítani arra, hogy a határértékeket mindegyik létesítmény teljesíteni tudja. Ez elsősorban a részecskék kibocsátásának időbeni trendjeivel; a kiterjedt anyagtárolási és kezelési tevékenységekkel összefüggő elszökő kibocsátásokkal; a szomszédos bányászati és ipari létesítményekkel stb. függ össze. Emellett néhány létesítmény egyszerűen képtelen lehet a legnagyobb határérték-követelmények kielégítésére. Ez főként azzal függhet össze, hogy a lakókörzetek túl közel vannak az adott létesítményhez. Emiatt attól 100 vagy 1000 m-es távolságra a környezet fémkoncentrációja számottevő mértékben csökkenhet. A potenciális határértékek betartásának becsült haszna Az előbbi tényezők közül mindenekelőtt az arzén, a kadmium és a nikkel rákkeltő hatásának csökkentése említendő, amelyet az 5., 6. és a 7. táblázat mutat be. Ezek az adatok arzén esetében 1,5×10-3 (µg/m3), a kadmiumnál 1,8×10-4 (µg/m3)1, a nikkel esetében pedig 1,0×10-4 (µg/m3) értékű kockázati tényezőt vettek figyelembe. Nikkelfinomítóknál kiegészítő 3,8×10-4 (µg/m3) értékű kiegészítő kockázati tényezőt is alkalmaztak – annak tükrözésére, hogy egyes üzemekben nagyobb mennyiségben lehet jelen a fokozottan rákkeltő nikkel-szulfid. A tanulmányban vizsgált fémek mindegyikénél a belégzéssel a tüdőbe került anyag rákkeltő hatását tekintették a legveszélyesebbnek. Az egészségi állapot szempontjából kedvező hatásokat az unió Környezetvédelmi Igazgatóságától szerzett közbülső adatok felhasználásával, mint a fatális végkifejlet statisztikai megelőzését (VPF) vették figyelembe.
Ezen kívül számításba vették az orálisan és belégzéssel felvett fémek okozta nem rákkeltő hatásokat is. A vizsgált létesítményeknél azonban a környezeti koncentrációk csaknem minden esetben a nem rákkeltő hatások szempontjából kritikus értékek alatt maradtak. A munka során érvényesített rendszeres és precíz témakezelés ellenére hangsúlyozni kell azt, hogy a rákkeltő hatás csökkentése kedvező hatásainak mennyiségi kifejezése során számos bizonytalansági tényező hatása is érvényesült. Egyebek közt: – az elszökő káros kibocsátások csökkentésére irányuló intézkedésekkel összefüggésben figyelembe vehető kiindulási fémemisszió, és a csökkentése révén pontosan kifejezhető levegőminőségjavulás; – a közegekben eszközölt mérések és a felhasznált kiindulási modellek/feltételezések pontatlansága; – a fajlagos kockázati tényezőkhöz, népességi és értékadatokhoz kapcsolódó bizonytalanság, és – az a bizonytalanság, amely ahhoz kapcsolódik, hogy a reprezentatívnak tekintett létesítményeknél elérhető előnyöket kivetítik az adott szektor többi ilyen objektumára is. A fenti tényezők ismeretében ± egy nagyságrendnyi bizonytalansági tényező figyelembevétele elfogadhatónak tekinthető. Továbbá, a javasolt költségmegtakarítási értékeket a tanulmányban nagyszámú, az adott létesítmény körzetében élő lakossági csoportokra gyakorolt kedvező egészségi hatások alapján becsülték – elképzelhető, hogy az emberek jelenlegi fizetési hajlandósága a szóban forgó kockázatok elkerülése érdekében meghaladja a munka során figyelembe vett értékeket. A fentieken túl a határértékek bevezetése kapcsán további előnyök is valószínűsíthetők: – az egészségi állapot javulása a más fémek káros hatásainak való kitettség mértékének csökkenésével összefüggésben; – csökkenő halálozás és rokkantság a PM10 terhelés mérséklődésével összefüggésben; – az ökorendszerek és a termés csökkenő károsodása; – rákkeltő fémekkel összefüggő csökkent foglalkozási ártalom (potenciálisan ennek ott van nagy jelentősége, ahol az elszökő kibocsátásokat megfelelő folyamatirányítással mérséklik). Mindezekből következően a táblázatokban a realizálható teljes kedvező hatásra vonatkozóan szereplő mennyiségi adatok jelentős mértékben alábecsültek lehetnek.
Következtetések Noha a fenti becslések során igyekeztek az EU és a csatlakozó országok vonatkozásában a lehető legjobb, a levegő arzén-, kadmiumés nikkelszennyezettségére vonatkozó adatokat felhasználni, egyes, az adott fémek kibocsátása szempontjából fontos iparágaknál (pl. kőolajfinomítók, rozsdamentes acél gyártás) az adatállomány mégis meglehetősen hiányos. Ebből kiindulva a jövőben figyelemmel kell lenni arra, hogy az ipari létesítmények körzetének levegőjében található arzén, kadmium és nikkel mennyiségének megítéléséhez további adatokra van szükség. Ami a higanyra vonatkozó adatokat illeti, ezt az adatgyűjtést eddig főként a klór-alkáli elektrolízis területén végezték el. Az adatösszegző táblázatokból kitűnik, hogy az arzén-, kadmium- és nikkelkibocsátás csökkentésével összefüggő költségek és környezeti előnyök egyszerű mennyiségi egybevetésére még nincs lehetőség. Az viszont megállapítható, hogy a vizsgált fémek terhelésének csökkentéséhez kapcsolódóan jelentős másodlagos levegőminőség-javulás is realizálható – más fémek és a PM10 kibocsátásának csökkentésével, az ökorendszereket és a termést, illetve a munkahelyeken dolgozókat érő káros hatások mérséklésével. Ezek a másodlagos előnyök egyértelműen a hasznok javára billentik a mérleget, hogy milyen mértékben, ez a jelenlegi adatok birtokában még nem határozható meg. Az olajfinomítóknál például, ahol a tanulmány komplex, a teljes szektorra kiterjedő vizsgálatokat végzett, a becsült költségszintek pontosabb meghatározásához részletesebb bontásban kellene vizsgálni a szokásos üzemmenetre vonatkozóan érvényesített feltételezéseket, a megfelelési technikákat és a hozzájuk kapcsolódó költségeket – a potenciális határértékek pontosabb becslése érdekében. A tanulmány kapcsán kiderült, hogy van néhány nem fémfeldolgozó iparág, amelyben a termelő üzemek közvetlen közelében (100 méterre vagy azon belül) a potenciális határértékek még a jelenlegi legkorszerűbb technikákkal sem lennének betarthatók. Ajánlatos ezért ezeket a potenciális határértékeket az adott iparág képviselőivel közösen megállapítani. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a potenciális határértékek szigorodásával számos létesítmény és iparág képtelen lesz – a jelenleg elérhető technikai eszközökkel – megfelelni ezeknek a követelményeknek. Ebből kiindulva, a szóban forgó határértékek kialakítása során az érintettekkel szintén konzultálni szükséges.
Policiklusos aromás szénhidrogének levegőminőségi küszöbértékeinek gazdasági értékelése Előzmények Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Igazgatósága felkérte az AEA Technology és a TNO céget, hogy készítsenek gazdasági értékelést a 2000 januárjában elfogadott levegőminőségi keretirányelvben szereplő policiklusos aromás szénhidrogén (PAH) határértékek betartására vonatkozóan. A PAH okozta rákkeltő hatásra az alumíniumiparban és néhány más iparágban dolgozók szűrővizsgálatai során derült fény. A tanulmány az adott témában a 15 uniós tagállamon kívül bevonta a vizsgálatokba a csatlakozó országok egy részét is (Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia). A PAH hatásainak feltárására alakított EK munkacsoport és a Levegőminőségi Szervezőbizottság ajánlására a kutatók a következő öt lehetséges, 2010-re elérendő határértéket vették figyelembe: 0,01, 0,05, 0,5, 1,0 és 5,0 ng/m3 benzo [a] pirén (B[a]P). Az utóbbi 5 ng/m3-es értéket abból a megfontolásból iktatták be, hogy egyes, a többi határérték teljesítésére képtelen iparágak is rendelkezzenek célparaméterrel. A PAH-munkacsoport megállapította, hogy az egyes anyagok rákkeltő hatása fokmérőjeként az adott vegyületcsoport rákkeltő hatásáért mintegy 40%-ban felelős benzo[a]pirén-tartalom is felhasználható. A későbbiek folyamán azonban elemzésekkel kimutatták, hogy a B[a]P mint rákkeltő anyag szerepe nem is annyira jelentős, mint azt korábban feltételezték (azon PAH-vegyületek esetében, amelyekre vonatkozóan van ilyen adat, a rákkeltő hatásért 5–41%-ban felelős – attól függően, hogy a többi anyagok potenciálját hogy értékelik). A dibenzo-pirének rákkeltő szerepe például nagyobb lehet az általában elfogadott szintnél. Mindazonáltal a szerzők – tekintettel a PAH-vegyületekre vonatkozóan korlátozottan rendelkezésre álló adatokra – továbbra is a B[a]P-re összpontosították a figyelmet, ezen belül is a részecskékhez kötődő PAHkeverékek rákkeltő hatására. E tekintetben egyedül a fakonzerváló szerek okozhatnak problémát, mivel jóval kevesebb B[a]P-t bocsátanak ki, mint a könnyebb vegyületeket – például a fluorantént. Alkalmazott módszerek Az elemzés során az alábbi eljárást követték: 1. Kibocsátási „leltárak” összeállítása a 15 uniós tagállamra és a csatlakozó országok egy csoportjára (l. korábban) (együtt EU 21).
2. A PAH-vegyületek koncentrációjának becslése a környező levegőben. 3. A koncentrációknak az Európai Bizottság és PAH munkacsoportja által meghatározott lehetséges határértékekre történő csökkentése, várható gazdasági hatásainak számszerűsítése. 4. A PAH-vegyületek hatásainak áttekintése. 5. A PAH-koncentrációknak a vizsgált határértékekre csökkentéséhez kapcsolódó előnyök mennyiségi meghatározása, beleértve az elkerült káros hatásokat és költségeket is. 6. Az előnyök és hátrányok egybevetése, figyelembe véve a meglévő bizonytalansági tényezőket is. A PAH-vegyületekkel folytatott munkára általában jellemző a sok területre – köztük a kibocsátások mennyiségi meghatározására, a koncentrációk és a lehetséges hatások becslésére – a nagyfokú bizonytalanság. Mindazonáltal, a tanulmányon dolgozó kutatócsoport igyekezett a lehetőség szerinti mennyiségeket is meghatározni, tükrözve egyben a hozzájuk kapcsolódó bizonytalansági tényezők jelenlegi szintjét. Mások – így például a Második gépjárműolaj-programon (AOP-II) dolgozó munkacsoport – más utat követett: e termékekre kibocsátási és koncentrációadatok hiányában meg sem kísérelték a PAH, PM2,5 és 1,3-as butadién kimutatását, hanem ezeket az anyagokat egyszerűen „megfelelő minőségűnek” minősítették. E nagyfokú bizonytalanságot ezért e tanulmány eredményeinek elbírálása során is szem előtt kell tartani. Nyilvánvaló, hogy a PAH tekintetében rendszeresebb adatgyűjtésre van szükség, ezt részben a kidolgozás alatt álló új irányelvek monitoringkövetelményei is elő fogják segíteni majd. Kibocsátó források A tanulmány kidolgozása során az alábbi kibocsátási forrásokat vették figyelembe, vastagon kiemelve azokat, amelyek előreláthatólag a legsúlyosabb problémákat fogják okozni az EU 21 számára 2010-ben: • Ipar – kokszolók – aluminiumipari üzemek (különösen azok, amelyek a Soderbergtechnológiát alkalmazzák) – a karbolineumot és kreozotot használó fakonzerválás – útépítés – tetőfedés
• Háztartások fűtése – fa – szén – egyéb tüzelőanyag • Közúti forgalom – dízelhajtású járművek – benzinhajtású járművek – egyéb. A 2010-re valószínűsített kibocsátási leltár szerint az emisszióban a háztartások fafűtése dominál. Ennél sokkal alacsonyabb szintű kibocsátás várható a hagyományosan PAH-kibocsátóknak számító iparágaktól (alumíniumipari üzemek, kokszolók, fakonzerválás). Az ezekből a forrásokból származó kibocsátás azonban jóval koncentráltabb, ezért helyi szinten sokkal nagyobb koncentrációk alakulhatnak ki, mint a háztartási és a közúti források esetében. Ha a háztartások és a közlekedés kibocsátási szintje nagy, ez nagy terhelési szinthez vezethet a lakosság körében, de a csúcskoncentrációk jelentősen, közel egy nagyságrenddel alacsonyabbak, mint egyes ipari létesítmények közvetlen közelében. Háttér-koncentrációk Becslések szerint a vidéki és a városi körzetek háttér-koncentrációja Közép-Európában a legmagasabb, megfelelően körülbelül 0,4 ng/m3, illetve 1 ng/m3. E standard értékekhez viszonyítva 2010-ben egyes körzetekben a 90%-ot is meghaladó kibocsátáscsökkentésre lehet szükség, amihez hozzájárulhat, hogy az ipari üzemek BAT (legjobb rendelkezésre álló technológia) technikával fognak üzemelni, a gépjárművekre már az EURO IV szabványok lesznek érvényben, és egyes országok piacain már jelentős részarányt fognak képviselni a nagyobb hatásfokú, szilárd tüzelőanyaggal működő háztartási fűtőberendezések is. A tanulmányt készítő szakértői csoport véleménye szerint kétséges, hogy ésszerű határidőn belül ezek az alacsony határértékek teljesülnek – feltéve, hogy ez egyáltalán lehetséges. Ebből kiindulva a nagyobb (≥ 0,5 ng/m3) határértékekre ajánlatos fordítani a figyelmet. Ipari kibocsátó források Előreláthatólag 2010-re az ipari és kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó problémák mérséklődni fognak. Feltételezések szerint az
európai alumíniumipar kiiktatja a régebbi, Soderberg-technológiával működő üzemeit, amelyek többségét a 90’-es években vagy bezárták, vagy pedig előkezelt anódok használatára állították át. Mindazonáltal elemezték a Soderberg-technológiával működő üzemek kibocsátását és hatásait is, annak demonstrálása céljából, hogy milyen következményekkel járna, ha 2010-re is működne még néhány belőlük. A többi szakterületen – így a fakonzerválásban, a tetőfedésben és az útburkolásnál – megváltozott kereslet és az alkalmazott alapanyagok arra utalnak, hogy a kibocsátás itt jelentéktelenné válik. Egyedül a 2010-ben is várhatóan problémás kokszolók képeznek ez alól kivételt. A B[a]P-szintek ugyanis a kokszolók kibocsátása esetében még az elérhető legjobb technikai eszközök (BAT) alkalmazása mellett sem tarthatók 5,0 ng/m3 alatt. Reálisan nem feltételezhető, hogy a kibocsátások a BAT szabta korlátokon túl is csökkenthetők – hacsak nem zárják be az adott létesítményt. Az üzembezárások azonban oda vezetnek, hogy a termelés az EU 21-ből Kelet-Európa más részeibe vagy Ázsiába tolódik át – más szóval olyan körzetekbe, ahol jelenleg nem annyira szigorú a környezetvédelmi szabályozás, amely utóbbi fejlemény nyilvánvalóan ellentmond a levegőminőségi irányelveknek. Az viszont még nem világos, hogy egy ilyen kokszolómű kibocsátása milyen mértékben járul hozzá a létesítménytől távolabb élő, de lakókörzetükben jelentős időt töltő (és így a levegőminőségi irányelvek hatálya alá tartozó) emberek terheléséhez. A bizonytalanságot az okozza, hogy a tanulmány szerzői nem ismerik az adott kokszolók és a környező lakókörzetek közötti távolságokat, amelyek adott esetben jelentősek is lehetnek – közbeékelődő más ipari épületekkel, vasúti szárnyvonalakkal, raktárakkal stb. Az elemzésnél a problémát az okozza, hogy a kokszolók körül a koncentráció gyorsan csökken. Becslés szerint egy évi 1 millió tonna kapacitású kokszolóműben a koncentráció 5,0 ng/m3 körül lehet, de néhány üzemben mértek ennél jóval magasabb értékeket is. (Konkrét, az egyes kokszolóművek részletesebb elemzését igénylő felmérésekre azonban a tanulmány nem vállalkozott.) A kokszolók körüli koncentráció ugyan magas, az érintettek száma azonban viszonylag kicsi: a becsült rákos esetek átlaga éves szinten 0,03 és 2,3 eset között váltakozik, az EU 21 átlagát tekintve pedig évi 0,03. Becslések szerint a létesítményektől távolabb e káros hatás nagyobb mértékű, mivel az adott objektumtól távolodva az érintettek száma gyorsabban nő a koncentrációcsökkenés üteménél. Ezzel összefüggésben a kokszolók okozta rákos esetek éves becsült száma évi 4,4-re tehető.
Igen nagy ingadozások lehetségesek a Soderberg-technológiával működő alumíniumüzemek körül is – ha egyáltalán marad még 2010-re az EU 21 valamelyikében belőlük. A kokszolókhoz hasonló megfontolásokra alapozott, PAH-kibocsátásoknak tulajdonítható prognózis ez esetben 2010-re átlagosan évi 1 rákos megbetegedés. Közlekedés A közlekedésben a kibocsátás szabályozása az előbbinél jóval bonyolultabb, mivel a kibocsátás csökkentésére számos lehetőség áll rendelkezésre: – Technikai intézkedések (pl. részecskecsapdák, katalizátorok, alternatív üzemanyag, illetve hajtás). – Nemzeti szintű gazdasági szabályozás (pl. üzemanyagok adója, hulladékfelhasználás támogatása stb.). – Helyi szintű, nem technikai jellegű intézkedések (pl. a tömegközlekedés és a kerékpározás népszerűsítése, a forgalmi helyzet javítása, úthasználati díjak). Mindazonáltal számos, a PAH-szintek csökkenését eredményező intézkedés más szennyező anyagok kibocsátására vonatkozó szabályozási intézkedésektől várható, valamint a városok forgalmi és zajterhelésének csökkentésétől. Tekintettel arra, hogy a becslés a fenti intézkedések várható mértékére bizonytalan, a 2010-re várható alapkoncentráció meghatározása is nehézségekbe ütközik. Amennyiben sikerülne a legforgalmasabb körzetekben elérni az 1 ng/m3-es határértéket az EU 21 országaiban, azzal évente a közlekedés kibocsátásai miatt bekövetkező rákos megbetegedések száma 10-zel csökkenne, évi 0,5 ng/m3 alatt pedig e csökkenés elérné az évi 21-et. Tekintettel a közlekedés korlátozott mértékű rákkeltő hatásaira aligha lehet arra számítani, hogy az adott területen kifejezetten a PAH-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedések költség/haszon alapon is alátámaszthatók. Egészen más lesz azonban itt a helyzet, ha a közlekedés más káros hatásait – más szennyező anyagok (a PM10, a VOC, NOx stb.) kibocsátását, a zajt, a forgalmi dugókat és a közlekedési baleseteket is bevonják a vizsgálatba. (Erre itt azért nem került sor, mert – a szerzők véleménye szerint – nem helyénvaló, ha egyik szennyező anyag határértékeit más környezeti hatásokkal indokolják). Végül is ez utóbbi terhelések szabályozására létezhetnek költséghatékonyabb intézkedések, mint a PAH-kibocsátás csökkentése szempontjából legmegfelelőbbnek számító megoldások. Tekintettel a háztartási fűtés jelentős hozzájárulására a PAH háttérkoncentrációhoz,
ha ezen a területen sikerülne számottevő javulást elérni, ezzel az 1 ng/m3-es vagy 0,5 ng/m3-es határérték teljesítéséhez egyre kisebb mértékben kellene folyamodni a közlekedési eszközök kibocsátásának szabályozásához. A háztartások mint kibocsátók Prognózisok szerint 2010-re a PAH-vegyületek hatásainak tulajdonítható tüdőrákos megbetegedések 86%-a (408 esetből 352) a háztartásokban használt szilárd tüzelőanyagoknak lesz tulajdonítható. Noha e kibocsátások mérséklésére számos lehetőség van, ezek költséghatékonyságára vonatkozóan még nem áll elegendő adat rendelkezésre. Ilyen lehetőség többek között: – tüzelőanyag-váltás; – optimalizált működésű fűtőberendezések használata; – tájékoztatási kampány a szilárd fűtőanyagokat a leghatékonyabban hasznosító készülékek elterjesztése érdekében; – túlterhelt körzetekben a szilárd tüzelőanyagok használatának megtiltása. A kibocsátásoknak az 1 ng/m3-es határérték alá csökkentéséből származó előnyök összemérhetőek a tüzelőberendezések optimalizálása költségeivel. Más megoldásokat, mint például alternatív fűtőanyagok használatát még a megvalósíthatóság és a nem vezetékes gáz biztosításának költségei szempontjából vizsgálni szükséges – annál is inkább, hogy ezek szorosan függenek a helyi adottságoktól. E területen is érvényesülhet számos más tényező – például más szennyező anyagok kibocsátásának változása, vagy a tűzifa használatának betiltása és a vidéki körzetek gazdasági fejlődése közötti összefüggés. Ajánlások a további vizsgálatokra A legtöbb kutatást a háztartások és a közlekedés kibocsátásainak elemzése igényli, mivel az ezzel kapcsolatos országos adatok között gyenge az összhang és a megfelelés. • Ipari létesítményeknél 1. Az egyes létesítményeknél ki kell mutatni azokat a helyzeteket és azok várható hatásait, amikor valamelyik javasolt határérték túllépésére lehet számítani.
2. Tisztázni szükséges, hogy az újonnan létesülő kokszolók potenciálisan mennyire lesznek képesek betartani a határértékeket. • Háztartási tüzelőberendezések esetében 1. Finomítani kell a kibocsátási tényezőket, hogy számításba lehessen venni az elégetendő fa vagy szén fajtáját, a tüzifa állapotát, a tűzhely/kályha típusát, hatékonyságát és meglévő szabályozását stb. 2. Számos körzetben kell PAH-méréseket végezni, ahol számottevő háztartási kibocsátás várható. • Közlekedés 1. Összevont emissziós tényezőket kell meghatározni a helyi viszonyok között reprezentatív járműpark esetében, az Európában jellemzőnek tekinthető forgalmi ciklusok feltételezésével – annak érdekében, hogy felhasználásukkal a teljes közlekedési ágazat kibocsátásait is extrapolálni tudják. 2. Útmenti településeken is méréseket kell végezni PAH-koncentrációkra, hogy ellenőrizni lehessen a tanulmányban szereplő adatok helyességét. 3. Egybe kell vetni az Európában más szennyező anyagok országos és helyi kibocsátási normáinak teljesítése költségeire vonatkozóan készült tanulmányok eredményeit. Ennek során meg kell állapítani az egyes körzetekben várható túllépések mértékét, nemkülönben e kiemelkedő kibocsátási értékek mérséklésére irányuló különböző megoldások hatásai és költségei közötti különbségeket is. • Hatásvizsgálat 1. Finomítani szükséges az egyes PAH-vegyületekre vonatkozó kockázati tényezőket. 2. Tovább kell vizsgálni a kockázati tényezőket – nemcsak tüdőrák, hanem többek között hólyagrák esetében is. Záró megjegyzések A bemenő adatok közötti nagymértékű bizonytalanság ellenére a tanulmány áttekintette a PAH-vegyületek kibocsátása, koncentrációi, hatásai és az emisszió mérséklése teljes folyamatát. A PAH Munkacsoport jelentésével együtt e munka a korábbi anyagoknál sokkal jobb alapot nyújt a PAH-vegyületek okozta környezeti terheléssel kapcsolatos problémák megvitatásához. Költség/haszon megközelítésben az itt kapott
eredmények arra utalnak, hogy a PAH-vegyületek kibocsátásának mérséklése érdekében a fa és a szén elégetésére kell összpontosítani a figyelmet. Az érintett iparágak és a közlekedés területén foganatosítható intézkedések nem annyira jelentősek, és más jellegű törvényi szabályozás – például az IPPC és más kiegészítő levegőminőségi irányelvek – keretében is kezelhetők. Összeállította: Dr. Balog Károly Economic evaluation of air quality targets for heavy metals. Final report, 2001. jan. European Commission, 11. p. Economic evaluation of air quality targets for PAHs. Summary final report, 2001. márc. European Commission DG Environment, 8 p.
