Tar Károly
A szépség csodája Költemények
Holló László képeiről
Debrecen 2009.
Tar Károly
A szépség csodája Költemények
Holló László képeiről
Ethnica kiadás
Szerkesztette Ujváry Zoltán
A felvételeket H. Csongrády Márta Holló László-díjas fotóművész készítette
ISBN
Nyomdai előkészítés: Pantone-Art Kft. Nyomdai munkák: Kapitális Kft. Felelős vezető: Kapusi József
Előszó és ajánlás A képzőművészet és a költészet nem egyszerűen csak testvérmúzsai viszonyban áll egymással, hanem az egyik művészeti ág sajátosságai fontos alkotóelemei lehetnek a másiknak. Nem véletlenül beszélhetünk a festészet lírai (vagy drámai) töltéséről és arról, hogy a költői képalkotás (például a hasonlat, a megszemélyesítés, a metafora vagy az allegória) érzéki módon teszi szinte láthatóvá a megénekelt tartalmakat. Holló László festészete magában hordozza a lírai és drámai jegyeket s leginkább talán az indokolja ezt a megállapítást, mert a költői élethangulatról ugyanúgy festői és grafikai képeket adott, mint ahogy megelevenítette a drámai sorsot. Nem lehet véletlen az sem, hogy már eddig is számos vers született az újabb kritikai és művészettörténeti leírások szerint „alföldi expresszionistának” nevezett életművével a huszadik századi magyar festészet legelső vonalában elhelyezett Kossuthdíjas, Kiváló és Érdemes Művész alkotásainak ihletése nyomán. Bényei József Holló László életművét a hírlapi, a kritikai és szakirodalmi szemelvények tükrében bemutató, 1993-ban megjelent könyvében már közreadott egy csokrot a Hollónak dedikált versekből – itt a saját költeménye mellett olvastuk Kiss Tamás, Tóth Endre, Falu Tibor és a bolgár költő-műfordító Gencso Hrisztozov verseit (utóbbi Olgának címezte a Hollónak írt költeményt). 1998-ban pedig Vitéz Ferenc költő és művészeti író Lángból riadó angyal címmel egy egész verseskötetben tisztelgett a festőművész emléke előtt (Ő „Szent Antal megkísértése” címmel írta meg Holló László életregényét 2002ben, majd 2007-ben a művész születésének 120. évfordulójára megjelent négy ünnepi album egyikének szerzője volt, Holló százhúsz aktgrafikáját mutatva be).
A festői életmű előtt tisztelgő, azt méltató kötetek és a gyűjteményi anyagokat ismertető kiadványok száma mára meghaladja a húszat s meghatott örömmel bocsátjuk útjára az újabb könyvet: Tar Károly költő A szépség csodája címmel Holló László képeire írott verseiből összeállított albumát. Tar Károly 2000 és 2009 között 17 verseskötetet jelentetett meg és a Holdsugárral ölelkezik és a Szép szóval köszönöm című kötetekben már találunk egy-egy költeményt, amely Holló Lászlóra emlékezett. A Régen elmentél már című verset ebben a kötetben is viszontlátjuk 16 másik mű társaságában, melyek Holló László egy-egy festménye előtt, illetve azok nyomán születtek. Tar Károly elsősorban alanyi költő: verseiben azokat az élményeket, benyomásokat, gondolatokat és érzéseket fogalmazza meg, melyek az ő életének mozzanatairól számolnak be. Ez a lírai én-központúság jellemzi őt akkor is, ha a természetről, a szerelemről énekel, vagy az emlékeket, a régi időket, a szülőket és a gyermekkort idézi föl, mellette azonban – és főleg az utóbbi versekben – egyre erősebben reflektál az őt körbevevő, számára sokszor idegenné váló világ történéseire, vagy újabb kifejezési anyagként megjelenik költői palettáján a történelmi emlékezet hangja is. Az alanyi költői karakter azonban mások számára is hiteles és érdeklődésre számot tartó lírai jellemet formál: az egyes szám első személyű vallomás vagy a megszólítás nem csupán Tar Károlynak az elmúlt s jelen időhöz szóló monológjának része, hanem mindig egy közösség nevében is szól. Ezt a hangot erősíti föl a gyakran népköltészeti ihletésre megformált lírai darabok sora, amelyekben a hagyományos, magyaros ütemhangsúlyokhoz illő képi megoldásokat alkalmazza.
A gyakorta megjelenő alexandrinusokat a költő előszeretettel bontja kétütemű hatos sorokra (Fuvaros szekér, Pásztorlány, Őszi Gyümölcsök, Színek sokasága, Milyen volt az álmod?), a szótagvesztéssel megváltozott ritmika pedig különös feszültséget kölcsönöz a versnek. (Ilyen a Fácánosban, de ide sorolható a Vihar előtt vagy a kötetcím-adó A szépség csodája című költemény is.) A tíz szótagos sorváltozatok az Angelus című versben, a 8 - és 7szótagos váltások ( A vihart hozó égen) szintén a népdalok egyszerű és nemes hangját idézik föl, de még a gondolati líra felé közelítő, az ütemezés helyett a gondolatok és érzések belső ritmikájára figyelő Holló László arcképei is szervesen illeszkedik a népi képalkotás és a dalokra jellemző lírai elbeszélésmód hagyományaihoz. Tar Károly e megoldásokat nemcsak az érzelmekkel fűtött természeti képekkel, hanem a rímtechnikával és a refrénszerű vagy arra emlékeztető fokozó ismétlésekkel, az értelmi és érzelmi árnyalást egyaránt szolgáló keretzárásokkal is hangsúlyozza. S ahogyan Holló László képei és Tar Károly versei egymás mellé kerülnek( avagy egymásra találnak) ugyanúgy párbeszédet folytatnak egymással, mint ahogy szintén bevonják ebbe a beszélgetésbe a képet néző, versolvasó embert. Költeménnyé változik a kép, festménnyé íródik a vers. Nemcsak Tar Károly költészete gazdagodott itt újabb árnyalattal, de Holló László művészete is egy más hangulati és érzelmi kiterjedést, mondhatni, egy újabb életet kapott.
Ujváry Zoltán professor emeritus
Festmény Önarckép 1971
Régen elmentél már Emlékezés Holló Lászlóra Régen elmentél már, de most itt vagy velünk és képeid között veled beszélgetünk Ámulva hallgatunk és nézzük a csodát, ahogy a magasban a felhősor megáll, ahogy az esti csend ráborul a földre és az emberi vágy rászökik a képre, ahogy kezed nyomán ragyognak a fények és viszik a hajnalt a derengő égre, ahogy színeidben születnek az álmok és kiáltanak ránk a fojtó pillantások, ahogy megroppannak az emberi vágyak és hull a szegénység a paraszti sárba
A lányokhoz szólunk és velük nevetünk, markáns csípőjükre tekintget a szemünk. De vitézek, hősök, tündéri asszonyok, mind veled látták meg az égi csillagot és veled örültek a születő szépnek, végtelen időben álmodó reménynek, de ott van a lelked a csöppnyi kis házban, a hosszan elnyúló délalföldi tájban, a szélben, a télben, a hullámzó mélyben, a vászonra vetett izzó vörös égben És ott van a lelked minden moccanásban, a képbe álmodott sokszínű világban
festmény Halápi tanya 1967
Festmény Fuvaros szekér 1952
Fuvaros szekér 1952 Csak a szürkét látom vihart hozó szélben, megfeszült izmait fürdeti a fényben Odafent sötétség bujkál az egekben s a félelem gubbaszt a tölgyfa tövében De a szürke csak fut versenyt az idővel, felleget görgető isteni erővel A dörgést sem hallja, a párját sem látja, csak húzza a kocsit s fuldoklik az álma És mégis a szépség száguld a szekérrel s fénycsókot csalogat a szürke szemébe Hisz a csöndes erő hitet ad a vágynak és viszi a szürkét szikrát szórt csodában
festmény Pásztorlány 1929
Pásztorlány Goromba, csúf színek szakadnak az égről és kitépnek mindent a szépség öléből Úgy hullnak a lányra, mintha ég szakadna, mintha már odafönt semmi sem maradna Egyedül áll szembe a sötét erővel, az isteni intés ostoros kezével Nincs mellette senki, ki bátorítaná, ki rettegés közben arcát megcsókolná De a remény hite erőt ad a lánynak és csókot is küld a fénylő napsugárnak
festmény Bűnbánó Magdolna
Bűnbánó Magdolna Ha sötét is fölöttem a rám boruló ég, bocsásd meg lelkemnek eltévedt szerelmét, add, hogy visszatérjek, isteni szentséghez és oltalmad alatt álmodjak szépséget, hogy balga bűneimet pusztába kiáltsam és jóságod hitét a szívembe zárjam
festmény Őszi gyümölcsök
Őszi gyümölcsök Felszabadult szépség szárnyal a színekben s kékbe mártott világ ömlik a lelkemre Ha itt-ott fehéret vagy zöldet is látok, ők is csak csodálják a megszült világot Csodálják és őrzik, mint egy könnyű álmot, mint égen fürdőző csillagos virágot Álmodik a lány is forró éjszakáról, szerelmét öntöző csókos napsugárról
festmény Tisza néni 36
Tisza néni Tisza néni öreg házban egyedül él, egymagában, nincs, ki szavát szóra bírja, volt szerelmét visszahívja Nem keresi már a csókját, szikkadt földre szórja álmát, arcán bánat búja látszik, ajkán fáradt szó csatázik Járni sem tud már eleget, nem is látja a kék eget, csak az estét hívogatja s botja végét szorongatja Milyen lesz az ilyen élet, mikor a friss szél is éget, mikor hátán sajog a sors és a csend is fájdalmat hoz Nem is gondol ő most másra, csak hogy beérjen a házba, hogy az ágyon megpihenjen s gondjaival ölelkezzen
festmény Fácánosban
Fácánosban Selymes, szelíd színek szállnak az égen, viszik az időt múló feledésbe Megroppant levelek ülnek a fákon, sírva ragyognak kopaszodó ágon Beszédes vágyak közt álmodik a táj, mindent beborít a sárga napsugár
festmény Ady
Ady Nem tudom, mit néz, mit szeret, álmodik-e néha csillagos eget, de azt látom, amit néz, azt meztelenre tépi szét, hiába a máz, a láz, a langyos ég, orkán kapja fel szívét s viszi magával, mint a szél, viszi, viszi, amit lát, viszi megvert földön át
festmény Vihar előtt 1958
Vihar előtt Vörös színben pompázó, sűrű fellegek magukkal sodorják a csüngő eget, szinte ég a világ egy tüzes tengeren és markukban szülik a viharos szelet A falu szélén kiszáradt, kimúlt gyepen egymás nyakában lóg két csontos gebe, nem tudják mi lesz, hova, merre menjenek, csak állnak ott, mint elhagyott, apró porszemek
festmény Lucernakaszálás idején
Lucernakaszálás idején Tengerszínű kékben bámészkodik az ég s mintha már búcsúzna, kinyújtja a kezét Ahogy csúszik a nap az égi határon, úgy lép a kaszás is a földi buckákon Arcát eltakarja a vasmarkú idő, vállát szorongatja a summás szerető Hazafelé menet az jár az eszében, szárító szél jön-e a csillagos égen?
festmény Angelus
Angelus Fényben fürdik a hulló ég alja, mintha mindent ölelni akarna, mintha mindent fölfalna a tájból, csak egy dombot hagyna a pusztából De a puszta meg akar maradni és ha kell, az égig is felnőni, hogy a fényben új világot lásson és az ember emberre találjon
festmény Szabóék háza Dadán 1959
A vihart hozó égen Holló László képeinél Úgy rakta fel a színeket, hogy lelke benne égett és öntötte ránk a szépséget a szivárványos égen Látomása teremtés volt, mint kőből szakadt szikra, tűzben vitte az álmait a kitárt országútra Felfakadó emlékekből gyermekszemek néznek ránk s úgy kacagnak a markukban, mint a szökött napsugár Vele járunk őseink közt a bátorító fényben, büszkeségünk ébredezik a régmúlt messzeségben Óh, mennyi sok szépség ölel a tiszaparti tájban, ezer arcú képeiben, a ránk tekintő vágyban Majd a vihar csapja szelét gyűrött, sötét egekben, s szorongatja félelmünket porba csüngő kezekkel
Látjuk, ahogy földre csattan az isten tüzes csókja és vágtat a szürke ménes a lehulló égboltra Látjuk, ahogy szakadozik a reszkető sötétség és ráborul a világra az elveszett reménység De valami halvány szikra ott bújik az ég mögött s könnyű szárnyon visz bennünket fényt fakasztó föld fölött
Milyen volt az álmod ? Emlékezés Holló Lászlóra Milyen volt az álmod, mikor elmerengtél, mikor a napfényben pillangót kergettél, mikor vágyainkat szivárványra hánytad és a tiszta reményt tárt karokkal vártad? Milyen volt az álmod, mikor elmerengtél, mikor színek szárnyán felhőkön repültél, mikor a kis embert magadhoz ölelted s csendes csillagokon hajnalba vezetted? Milyen volt az álmod, mikor elmerengtél, mikor a vászonról magadra ismertél, mikor a fájdalom arcodon sírt könnyet és könnyezve vártad a fölszentelt szentet?
Milyen volt az álmod, mikor elmerengtél, mikor hősök között rohamot vezettél, mikor büszkeséggel forgattuk a kardot és az ősi isten karjai közt tartott? Milyen volt az álmod, mikor velünk voltál és a Tisza partján csak szépséget szórtál, mikor mosoly hullott a lányok ajkáról s felhőtlen ég üzent a magyar pusztáról?
festmény Hazafelé 1971
festmény Vasárnapi delelők Dadán
Színek sokasága Holló László képei előtt Színek sokasága hull a csüngő fényből s egy világ születik a derengő égből Itt a búzamező ringató sárgája, ott a kékben úszó mély tenger világa, amott a pusztában angelus fehérje vagy az őszi szántás vihart hozó kékje De a hazafelé zöldeskék nyárfája, a botos parasztlány sugaras sárgája vagy juhász erzsinek zöldbe bújt barnája mind-mind a teremtő csodaszép világa
festmény Önarckép 39
Holló László arcképei Nézem a vászonról a mester arcait és keresem köztük az igazit, a valódit, azt, amelyik bennem él, és önti rám a tiszta fényt Keresem, de nem találom, olyan, mint a furcsa álom, fogom és mégsem látom. Melyik hát az igazi, az, ahol titokban önmagát keresi és közben a csodában a reményt öleli vagy az ahol hetyke kalapjában a csókot kergeti, szeme sarkában a világot csipkedi és a tiszta szépségben a lelkét fürdeti? Vagy az lenne az igazi, amelyik szigorúan néz és cipeli vállán az elveszett reményt vagy halvány mosolyában szerelmet ígér?
Melyik hát az igazi? Mind igaz, bár jóllehet, külön-külön egyik sem az Együtt igaz a kép. Igen. Ilyen is, olyan is, fehér is, színes is. Olyan mint egy ember, olyan, mint egy kép, amelyik szívünkben él
festmény Önarckép 1924
festmény Önarckép 1927
A szépség csodája Holló Lászlóról A szépség csodája csillog a szemedben s a szavak varázsa szól a színeidben, tűzpiros vérben, tengerszemű kékben forog a világ a lelked tükrében Arcodon bizsereg a zizegő harmat, suttogva átölel a korai hajnal, halk szavú csendben jársz a fellegekben és dúdolgatsz egy dalt az isteneknek Amerre csak nézel, nyílnak a virágok s illatukból formálsz mesélő világot, napsugarat szórsz a fázós csókokra és a ránk hulló sötét holnapokra Tüzes paripáid nyergelik az álmot, s hátukon hordják a tiszta igazságot, viszik a vágyat, a megroppant fákat, gyermekét ölelő édesanyákat Viszik a múltat, a sárba fulladt sóhajt, a markunkban zengő búfelejtő bordalt, viszik a csokrot, lombhullató bokrot, viszik a kertben imádkozó szobrot, Fájdalmad is viszik a viharos szélben, kacagó örömöd a táncoló fényben, viszik a csókod a csillagos égen, viszik a titkod messzi messzeségben
TARTALOMJEGYZÉK Ujváry Zoltán: Előszó és ajánlás Képcímek:
Verscímek:
Önarckép 1971.
Régen elmentél már
Halápi tanya 1967. Fuvaros szekér 1952.
Fuvaros szekér
Pásztorlány 1929.
Pásztorlány
Bűnbánó Magdolna 32
Bűnbánó Magdolna
Őszi gyümölcsök 1959.
Őszi gyümölcsök
Tisza néni 36
Tisza néni
Fácánosban 1970.
Fácánosban
Ady 48
Ady
Vihar előtt 1958.
Vihar előtt
Lucerna kaszálás idején 28
Lucerna kaszálás idején
Angelus 31
Angelus
Szabóék háza Dadán 1959.
A vihart hozó égen
Hazafelé 1971.
Milyen volt az álmod?
Vasárnapi delelők Dadán 1938.
Színek sokasága
Önarckép 39.
Holló László arcképei
Önarckép 1924. Önarckép 1927.
A szépség csodája
EDDIG MEGJELENT VERSKÖTETEIM Miért mondod? Debrecen, 2000 Kigombolnám fázós szívem Debrecen, 2001 A fecsegő vízparton Debrecen, 2002 Szépséges fatornyok Debrecen, 2002 A csillagparipák Debrecen, 2002 A meghajszolt szerelemben Debrecen, 2003 Esti Könyörgés Debrecen, 2003 Az ezüsthajú égen Debrecen, 2003 Őszi fények Debrecen, 2004 Tépázott gyönyörben Bényi Árpád rajzaival Debrecen, 2005
Égig érő puha csendben László Ákos rajzaival Debrecen, 2005 Lassan hull a hervadás Cs. Uhrin Tibor rajzaival Debrecen, 2005 Csak a harmat kacag Vincze László rajzaival Debrecen, 2006 Nyárvégi estéken Bényi Árpád, László Ákos, Cs. Uhrin Tibor, Vincze László rajzaival Debrecen, 2006 Fehér fényt csiholok Debrecen, 2007 Holdsugárral ölelkezik Józsa János, László Ákos, Cs. Uhrin Tibor, Vincze László rajzaival Debrecen, 2008 Szép szóval köszönöm Debrecen, 2009
