TÁNYA Hamis szerelmek árnyékában. Laura W
Publio Kiadó Minden jog fenntartva! 2011
Hamis szerelmek árnyékában. Az Ománi szultánság maga a földi paradicsom. Mérhetettlen gazdagság, fényüzés. Omán mint a többi arab emirátus a földben lévő olajkincsének köszönheti gazdagságát. Gazdagok, fényüzően élnek,de a szultánság égisze alatt az emberi jogok kicsit más értelmezést kapnak, mint amit az európai, vagy amerikai jogvédők hirdetnek. Ide ebbe a földi paradicsomba érkezett Tánya fél évvel ezelött. Sajnos nem a jóképü és főleg nagyon gazdag Abu Amin sejk privát Jetjével érkezett. Megtette a menetrendszerinti járat is Moszkva-Muscat . Mindig vágyott ide, mindennél jobban vonzotta a pénz a gazdagság, a férfiak kik hatalommal birnak. Mindig nagy álmokat kergetett. Fiatal korától kezdve a pénz és hatalom iránti vonzódása sürün kergette idegen férfiak karjába. Fiatalabb éveiben simán vette az akadályokat, a kiszemelt férfit némi cseles hadmüvelet után könnyen megszerezte. Az utóbbi években, már érezte, nem megy úgy ahogy szeretné. Voltak sikeres próbálkozásai, nem panaszkodhatott. De most már közel az ötvenhez, illő lenne egy valamire való multit véglegesen magához láncolni. Az, hogy Omán, és maga az utazás újra felcsillantotta legvérmesebb reményét. Egy olaj sejk és rendben az élete. Mikor elindult az útra nem sejtett még semmit. Azt hitte egy kellemes utazásban lesz része. Már orrában érezte az Amouge parfőm illatát. Azt a parfőmét, amit szinte arany áron mérnek. Egy kis üvegcse négyezer dollár. Ománban álitják elő, a leggazdagabbak kiváltsága. Na, most majd végre részesül minden földi jóból. Mikor Szergej régi barátja, szerelme, ki a régi időkben
főnöke volt, bejelentette,-Jövő héten utazunk Ománba. Készitsd össze magad. -Tánya örömében a nyakába ugrott. -Köszönöm, erre vágytam mindig! Meglátod milyen ügyes kislány vagyok. Jajj Szergej, végre! Dőlni fog a pénz, az ékszer. Elvarázsolom a sejkeket. -Remélem is Tánya. Már eddig is nagyon sokba kerültél. Kifizettem minden adóságodat. Anyádat is támogatom, a nagyanyád eltemettettem. Most rajtad a sor, vissza kell fizetned az utolsó fillérig. Érted? -Rendben Szergej, hálás is vagyok. Meglátod hamar összeszedem a pénzt. Visszakapod. -Most itt van négyszáz dollár, erdej. Menj a legjobb szalonba, jól kell kinézned. Hozasd rendbe magad. A korodat muszály letagadni, de ha jó formában vagy ez nem jelent problémát. Szerencsés adottságú vagy, egy kis plasztikai beavatkozás, pár butox és levonhatunk jó pár évet. Az indulásig még kapott pénzt ruhára. Vehetett pár új darabot, tekintettel az Ománi forró éghajlatra. A hüvös éghajlatú Kanadában néhány nyári holmi bőven elég volt. Most más a helyzet, ki kell egésziteni a ruhatárát. Természetesen elegáns és drága ruhákat vásárolt. Megadta a módját. Elérkezett várva várt nap. Szőtte a terveit. Amint megérkeznek, Szergej biztos bemutatja egy csomó gazdag férfinek. Ez egyértelmü, hisz Szergejnek is érdeke. Minél jobban fizető férfiakra van szükség. De Szergej, most az egyszer még nem sejti, valószinü utoljára dolgozik neki. Gyorsan letudja az adóságát, közben meg majd megtalálja a módját, hogy valamelyik sejk közelébe férkőzzön. Úgy érezte, onnan már nyert ügye van. Megvannak a női praktikái, kipróbált biztos praktikák, be fog vetni
mindent. Aztán good bye Szergej, élem az életem az én Sejkemmel. Hiába imádtalak sok-sok éven át, a jövőm a legfontosabb. Nem sokat tévedett, valóban utoljára élvezte Szergej társaságát, csupán a további tervei siklottak mellékvágányra. Végérvényesen eljött a perc mikor véglegesen elváltak útjaik. Mikor leszállt a gépük Muscatban, késő délután volt. Őrületes hőség és az arab világ nyüzsgése. A taxi egyenesen egy közeli hotelba vitte őket. Alighogy elhelyezkedtek az előre lefoglalt lakosztályban, Szergej azonnal elment. -Pihenj és készülj az estére. Pár óra múlva újra itt leszek, hozok vendégeket is. Tánya kicsit zokon vette. Hosszú utazás után épp, hogy megérkeznek, csupán pár órát kap és máris munkára fel. A férfi nem kiméli őt. Szivesebben ment volna egy elit helyre vacsorázni, ismerkedni az éjszakai élettel. Erre,... tessék, fogadja a vendégeket. S hányat? Megszokta már, ez a munkájához tartozott, saját testét bocsájtotta áruba fiatal kora óta. De ez most sehogy nem volt kedvére. Reménykedett, legalább gazdag, jólfizető vendégeket kap. Hahh, gyorsan letudja, legalább ennyivel is előrébb lesz, kezdheti törleszteni az adóságát. Szergej késő este tért vissza, három férfi társaságában. Italt rendeltek, Tányát maguk közé ültették. Angolul folyt a társalgás. A három férfi közül kettő európai ruhát viselt, csak egy öltözött talpig fehér burnuszba, a fején kis horgolt sapka. Iszogattak, egyre jobb hangulatba kerültek az urak. Nagy nevetések közepette, a burnuszos Ahmednek adták meg az elsőbbséget. Elsőnek ő vonult el Tányával a szomszédos hálószobába.
Szergej útravalóul, szinte parancsként oroszul, csak annyit mondott -Szedd össze magad. Mutasd meg mit tudsz, nincs tabu. Értetted? A jövődről van most szó. Tánya megértette, igen ezek között a gazdag arabok között most alapozhatja meg a jövőjét. Ha megfelel mint nő, ha meglesznek elégedve a szolgáltatásával, akkor jöhet a szép gazdag jövő. A három férfi közül, majd valamelyik oldalán élevezheti a gazdagságot, duskálhat az aranyban, gyémántban. Bevetette hát mindent, tapasztalt, sok praktikát ismerő nőnek számitott a szex iparban. A visszatérő vendégei sokszor, nagyon sokszor elmondtáktöbbet érsz, mint két húszéves, a korod már nem is érdekes. Müvésznő vagy, a szerelem müvésze. A burnuszos Ahmed nem fogta vissza magát.Tánya ismerte az arab férfiak temperamentumát, európai szemmel elégé elitélendő szokásait, sokukkal volt már dolga a világ különböző tájain. Ahmed nem okozott meglepetést kivánalmaival, de minden elképzelhetőt megkövetelt. Másfél óra telt el mikor Ahmed kilépett a szobából, Tánya gyorsan letusolt. Samir következett. Az európai ruhát viselő, de tipikus arab férfi. Zömök aránytalan testét, angol szabók által szabott öltönybe tuszkolta. Izzadt, patakokban folyt a viz a homlokán, hiába a légkondicionálás. Samir kicsit durvább volt az átlagnál, könnyeit nyelve mosolygott és teljesitette kivánalmait, fájdalmak között, de maximálisan kielégitette vágyait. Már majdnem hajnalodott, mire a harmadik férfi is sorra került. Elfi, ő volt a harmadik, már jócskán a pohár fenekére nézett. Egyedül az orra, ami elárulta származását. Egyébként egy világfi benyomását keltette. Szergej és Elfi a várakozás ideje alatt egymás után itták a jeges whyskiket. Tánya ezen kicsit meglepődött, az országban alkohol tilalom van, a vallásuk is tiltja, de zárt ajtók mögött, bárokban, hotelokban ugyancsak iszogatnak.
Elfi részegsége jól jött. A férfiassága az alkohol hatására nem igazán működött. Szorgalmasan élesztgette, de egyszer csak a halk horkolásra lett figyelmes. Elfi részegségében elaludt. Szergej nem erőltette a dolgokat. -Hagyd aludni, majd reggel bemutathatod a tudományod. Aludj a nappaliban. Én átmegyek a saját térfelemre. Alud ki magad Te is. Holnap eldől a sorsod. Délután ismét itt lesznek az urak. -Szergej, kik ezek? Mondj már valamit. -kérlelte . Mi az, hogy eldől a sorsom? -Gazdag előkelő urak. Elégedj meg ennyivel. Gondolod, hogy rögtön a szultán, vagy a leggazdagabb sejkek rohantak ide az érkezésed hirére? -Fizettek már legalább? -Mondtam, holnap is jönnek, majd a fizetés, az ár holnap lesz megbeszélve. -Ugye meg voltak elégedve? -kétségbeesetten faggattózott. Nagyon rosz érzések keritették hatalmukba. Ami soha nem fordult elő, kezdett félelmet érezni. -Menj aludni. Békén hagynál végre! -indulatosan ráripakodott és becsapta az ajtót. Alfi dél körül ébredt, sürgősen telefonált, kocsit rendelt és szó nélkül eltünt. Mintha Tánya ott sem lett volna, egy szóra sem méltatta, sőt megvetéssel nézett rá. Délután együtt volt a társaság. Most nem ültették maguk közé. Szergej átadta Tánya személyes iratait, azt kezdték tanulmányozni, közben alkudoztak. Tánya rémülten hallgatta. -Negyvenezer.
-Harmincötezer. Licitáltak. Szergej végig ragaszkodott az ötvenezerhez. Mi ez? Mi történik itt? -Szergej,.... mi ez? –üvöltött rémülten. -Mit keresenek az irataim Elfinél? Mit alkudoznak, mond mi ez? -Csend! -üvöltött Szergej. -Negyvenötezer. Többet nem ér, sok idő mire ledolgozza. -Oké Ahmed. Rendben negyvenötezer. Itt van az összes irata. A két férfi kezet fogott. Tánya az ájulás szélén, kábultan hallgatott. Nem mert elentmondásba keveredni . Jól tudta, ez az életébe kerülhet. -Tánya, Ahmeddel megegyeztem. Átadtam a papirjaid. Fogd a holmid, menj el vele. -Mi ez? Mit csináltál a megkérdezésem nélkül?- rémülten, könnyek között üvöltött . -Ennyit kaptam érted. Eladtalak. Mit gondoltál, meddig fizetem a számláidat. Igy is sokkal többe kerültél a diszes familiáddal együtt. A szervezetnek sincs már szüksége rád. Sajnos, kiöregedtél, már nem vethetünk be sehol a potentált személyeknél. Átvették a helyed a nálad sokkal okosabb, fiatalabb és dekorativabb huszonéves lányok. A potenciális célpontjaink is kezdenek a jó negyven feletti korosztályba tarozni. Fiatal szép lányokra buknak. Tánya Ivanovna, Kovács Gáspárné, vagy ha ezt jobban szereted, Miss Tina Mckenzy, alias a KGB 2343.számu ügynöke, önt azonnal álományon kivül helyezem. Munkájára többé nem tartunk igényt. Törlöm a névsorból. Befejeztük Tánya. -Nem,... ezt ne! -sikoltott fel és azonnal nekiesett két ököllel verte a férfit ahol érte. Nem sokáig. Szergej egy jólirányzott ütéssel a
földre teritette. Feldagadt arccal, vérző szájjal, tántorogva tápászkodott fel. -Most pedig indulás! -parancsolt a nőre Ahmed erős marokkal karonragadta,az ajtó felé irányitotta. -Hová viszel, add vissza a papirjaim! -kezdett újra kiabálni. Ahmed mintha meg se hallotta volna, tuszkolta kifelé az ajtón, majd a hotel elött álló limusinba lökte. A sofőr inditott. A könnyeitől, nem sokat látott. Nem látta merre viszik. Csupán azt észlelte, hogy sorra tünnek el az épületek. Kihajtottak Muscatból. Rendezetlen, bádogbódékkal teleszórt külvárosi tájakon autóztak. Végül jó órai autózás után feltünt egy helységnév tábla ,Suhar, datolya és kókuszpálmák szegélyezték az utat. Kisebb épület csoportok. Látszólag nem túl népes terület. Forgalmasabb részére kerültek a városkának, itt már néhány kávézó, bár is látószögbe került, fehér burnuszos férfiak mindenütt. Ők akik itt nyilvános helyre járhatnak. Megálltak egy aránylag nagy, kétemeletes épület elött. Dudálásra az udvart elzáró, magas kapu kinyilt. -Megérkeztünk. Itt fogsz élni ezentúl Tánya. Remélem tudod mi a kötelességed. Ha nem akkor eszedbe jutattom. Itt él a házban még négy barátnőd. Remélem barátnők lesztek. Ha nem engedelmeskedsz, a sorsod beteljesedik. Elviszlek, várni fog rád a Rub al Hali, a sivatag. Ott a sivatagban majd bevégzed. Megborzongott, hiába a közel negyvenfokos mellbevágó hőség, megborzadt. Mi történik itt? Hiszen Ahmed megvásárolta, de nem feleségnek, az most már biztos. Ahmed megvette és bedugja ide a házba, a másik négy szerencsétlen nő közé. Te jó ég. Anyácska, bábuska, segits! Próbálta összeszedni magát, talán Ahmed
megkönyörül, talán jó lesz feleségnek, vagy legrosszabb esetben , ha nem is lesz feleség, akkor csak Ahmedet fogja szolgálni, boldoggá tenni. Össze szedte minden erejét, csábos mosolyát felöltötte és megszólalt. -Igen Ahmed, engedelmes leszek, vagyok. Remélem a tegnap este megmaradt emlékeidben. Nekem örökre szép emlék marad. Oh Ahmed, ilyen férfivel még soha nem találkoztam. Szeretnék neked minél több örömöt szerezni. Csak neked és senki másnak. Ahmed, Te vagy a legjobb szerető akival életemben találkoztam. -Köszönöm, Tánya. Igen jól vizsgáztál, azért is fizettem érted. De majd jönnek a hozzám fogható jó szeretők, ne keseregj. A napirended megtudod. Délután kettőtöl, kell fogadnod a vendégeket, óhajtásuk szerint. Ha reggelig maradnak, akkor reggelig dolgozol. Majd pihensz napközben. Ne félj, jó helyre hoztalak, a beduinok sürün járnak erre. lesz forgalmad. -De, hát Ahmed veled nem is találkozom? –próbálkozott a lehetetlennel, de hiába. -Az őrök vigyáznak rád, a hölgyek kik itt élnek nem hagyhatják soha el az épületet. Mindjárt megkapod a szobád. Kapsz ételt, ellátást, időnként szükség szerint ruhákat. Orvosi felügyeletet. A kerti medencében lehet uszkálni, az udvari pergolákban üldögélni. Hiába próbálkozott, Ahmed átadta egy idősebb lefátyolozott talpig feketében lévő asszonyságnak, ki felvezette a nagy nappalin keresztül az emeletre. Ott kinyitott egy ajtót, jelezte, el lehet foglalni a szobát. A fátyolos nő csak arabul beszélt, egy hangot sem adott ki fölöslegesen. Tudta angol, vagy orosz nő akit hoznak. Tehát mindenkápp európai, ugysem értené meg, inkább mutogat. Pár hét kell és megtanulja a legfontosabb arab szavakat.
Becsokódott az ajtó. Egy valóban fényűzően berendezett szobában találta magát. Süppedő szőnyegek, habos függönyök, az alkovban nagyméretü ágy bársonytakaróval és rengeteg himzett csodálatos keleti párnával. Az alkovból egy kisebb ajtó nyilt, lenyomta a kilincset. Nagyméretü fürdőszoba, kis medencével, arany, vagy aranyozott csapok, minden csupa márvány. Bolyhos törölközök, tisztálkodási szerek. Meglepődve fedezte fel, a Dior és Klevin Klen márkájú szépitőszereket . Az airkondicionáló halkan zümmögött, kellemes hüvös volt . Fáradt és fásult volt. Ki sem pakolta a holmiját. Leült a fésülködő asztal elötti kis székre, belepillantott a tükörbe. Nézte az elnyúzott arcát, s felsóhajtott. Egy rosz álomnak tünt ez a két nap, még annál is rosszabbnak. -Tánya Ivanovna, eladtak kurvának. Eladtak Ománba, kurva leszel. Kurva voltál eddig is, de szabadon saját érdekedből. Most aztán nagyon ügyesnek és okosnak kell lenned. Ki kell innen szabadulnod. Mégpedig ügyesen, fifikásan. Majd meglátod melyik vendéged lesz, aki hozza a megváltást. Biztos akad köztük jómódú, kinek el tudod csavarni a fejét. Ha sejk nem is, de azért egy gazdag arab biztos akad. Szőtte a haditervét. Ábrándozásából a müezin hangja riasztotta -Allah ahbar, allah ahbar, -hangzott az elnyújtott esti imára szólitó ének. A vastag falakon, a csukott bablakon át is messziről ide hallatszott egy távoli mecset müezinjének éneke. Szinte ezzel egyidőben, kopogtak az ajtaján. A fátyolos mámi jött és egy angolul irt nyomtatott lapot adott a kezébe. A házirend, kötelességeit, az étkezések időpontját rögzitette. Hirtelen az órájára pillantott. Meg tiz perce van a vacsoráig. Most érezte,hogy megéhezett, reggel óta nem evett. Kicsit felfrissitette magát. Sietett le a nappaliba. A másik négy hölgy már ott gyülekezett. Rámosolyogtak és sorra bemutatkoztak. Karen, Deniz,
Zulejka és Sou. Kiderült mindnyájan Európai származásuak. Huszonöt és harmincöt év körülinek saccolta őket. Jól beszélt angolul mind a négy lány, de most csak épp a bemutatkozásra jutott az időből. Ha vacsoraidőben volt vendégük, kérhették a szobájukba, vagy a vendég távozása után a vacsorát. Ma úgylátszik, mindenki szabad az étkezés idejére. Vacsora után sokszor nincs egy szabad percük sem. Az igazhitüek most imádkoznak, vacsoráznak, aztán indulás az éjszakába. Az pénzen vett szerelmek éjszakájába, a forró és buja omani éjszakába. Két másik lefátyolozott nő került elő, gyorsan teritettek, a nappali mellett lévő étkezőnek kinevezett kis helységbe. Nagy tál salátát, különféle sülteket hoztak. Aztán édes sziruppal leöntött apró sütemény és egy tál gyümölcs következett. Tánya nem sokat evett, a nap történése, a megrázkódtatás erősen megviselte. Hiába érzett éhséget, pár falatnál többet nem tudott legyürni a torkán. A lányok együttérzően nézték. Mindnyájan átesetek rajta, tudják milyen az első napok megrázkódtatása,sejtették, hogy társnőjúk sem saját akaratából került ide.Alig várta, hogy végre a szobájába legyen, vett egy forró fürdőt, bebújt az ágyba. Próbált elaludni, de sehogy sem sikerült .Forgolódott. -talán ha most inna,... ha ihatna valami alkoholt. Egy dupla vodkát jéggel, ..vagy egy wiskyt, az talán álmot hozna. Egyre jobban kivánta az alkohol a szesz izét. A megnyugtató bódultságot. Felvette a pongyoláját, lesietett a nappaliba. A fátyolos öreglány azonnal ott termett. Kérdőleg tárta szét a kezét. Tánya próbálta magyarázni -Alkohol, Vodka, Wisky-Tagadólag rázta a fátyolos a fejét. -Közben, ahogy magyarázkodott, egy vendég épp távozóban jött át a nappalin. Jókedvüen felnevetett. Rögtön arabul szólt az öregasszonynak. Tolmácsolta a hölgy kérését.
Az persze már az előbb is megértette, de pénzt követelt. -2o rialt adjon és kap inni. –tolmácsolt tovább az angolul is beszélő idegen -Csak, dollárom van. Most jöttem. -Az is jó, adjon negyven dollárt. Kicsit sokalta, de már nem érdekelte, csak végre ihasson, lenyugtatja az idegeit, talán el is alszik. Felszaladt a szobájába, hozta a pénzt. Az öregasszony kulcsot húzott elő, a rejtek zsebéből, kinyitott egy mellék ajtót. Nem hitt a szemének, roskadásig megpakolt polcok, telis tele márkás italokkal. Egy Finn vodkát választott. Boldogan vitte a szobájába, már az ajtóban letekerte a kupakját és jó nagyot húzott az üvegből. Szélsebesen jártak a gondolotai, ücsörgött az ágya szélén kezében a vodkás üveggel, egyre sűrübben húzogatta. Már csak fél üvegnyit szorongatott a kezében, legszivesebben egyhajtásra kiitta volna az egészet. Tudta, ennyi nem árt meg. Csak a gondolatai tisztulnak ki. Sokszor erős férfiakat ivott az asztal alá. Birta a szeszt. Jó iskolája és nagy gyakorlata volt az ivásban. Még ügynökösködött, nem egyszer volt feladata leitatni a célszemélyt, ha csak igy tudott fontos információkhoz jutni. Egy üveg ital után is mindig cselekvőképes maradt. Iszogatott, bánatosan elmerengett az életén. Tánya Ivanovna, hova jutottál.?Tánya Ivanovna mi vár rád? Hol rontottad el az életed? Mit kellett volna másképp? Valamit nagyon elrontottál! Mikor? Ez az átkozott Szergej, ő az oka mindennek! Peregtek elötte a képek, szépen sorra, az emlékezete még soha nem csalta meg. Most lepergette élete moziját. Moszkvában született a hatvanas évek elején. Nem várt gyerek volt, a véletlen müve. Szülei nagy pártmunkások, épitették a dicső komonizmust. Marx, Engels, Lenin, a nagy tanitómesterek hű
követői, az egyik pártiskolából a másikba. Tánya valahogy roszkor érkezett, az anyja kihagyott miatta egy szemesztert a pártiskolán.Bocsánatos bün volt, az elvtársnő új polgárral ajándékozta meg a dicső köztársaságot. Az új polgár megszületett, az elvtársnő nem dicsekedett, sőt dugdosta a kis jövevényt. Tánya hibás testettel, csipőficammal született. A csipője deformálódott, az egyik kis lába jóval rövidebb volt a másiknál. Az országnak egészséges, utódokra volt szüksége. Ilyen kis nyomorék, csak beárnyékolja szülei karrierjét,...micsoda szégyen.Tányát számüzték a Bábuskához. Elvitték Moszkvából, ötven kilométerre egy kis városkában élt a nagymama. Majd ő felneveli, nem szégyenli kis bice bóca unokáját. Apja, anyja a hű és fanatikus pártmunkások egyre feljebb törtek a ranglétrán. Időnként, nem túl sűrüűn meglátogatták a kislányt. Életének első emlékei mind a nagymamához kötődnek. Elötte van a kép, a kis faházban, tesz vesz a mama, a szamovár duruzsol. Pattog a tüz a vaskályhában. A mama pirogot, vagy saslikot főz. Sokszor volt káposzta leves, még most is érzi az illatát. Emlékszik a nagy havazásokra, mikor a hideg jégvirággal takarta be a kis ablakokat, akárhogy fűtöttek hideg volt a házban. Talán két éves lehetett, mikor egy hideg télen a kinti minusz negyven fok miatt benn is dideregtek, a mama egy gyűszűnyi vodkát itatott vele. Először fintorgott, de később már ő követelte. Jó volt a zsibbasztó melegség ahogy lefolyt az ital a torkán. Utána meg jó melege lett, csupa vicces dolog jutott az eszébe, nevetgélt. Hamar el is álmosodott. Jó nagyot aludt a meleg dunyha alatt. Hosszú telek voltak, nagy hidegek, már kérdezés nélkül megkapta a gyűszűnyi kispohárba a napi vodkáját. Hároméves korában a mama már nem birta nézni a botladozó járását, bicegését. Beszélt a szüleivel-A kislányt talán meg lehet műteni. Keressetek orvost.-adta ki az
utasitást. Kerestek és találtak orvost. Tányát párszor felvitték Moszkvába, vizsgálatokat végeztek. Végül eldőlt, megmenthető, helyrehozható, amit a természet elrontott. Nagyon félt a kórháztól, az operációtól. A mama biztattgatta,-Meglátod Tányuska futni fogsz a többiekkel. Szép egyforma lábacskáid lesznek. Elalszol és mikor felébredsz már, huss el is felejted, hogy baj volt a lábacskáddal. A műtét napján a mama végig ott volt a kórházban. Mikor a műtét utáni kábulatából felébredt első a mama arca volt amit meglátott. A szülei csak telefonon érdeklődtek. Fájdalmas és hosszadalmas volt a lábadozás a gyógyulásig. Kicsi testét kemény fűzőkbe szoritották. Fájdalmai voltak. A mama vodkával enyhitette. Kérdés nélkül már készitette is a pohárba. Ezt az időszakot fájdalmak és az, azt enyhitő jóleső részegség álapotában élte meg. Nem is emlékszik másra. Egy napon aztán lekerültek a nehéz fűzők. Talpra állt, már nem fájt semmi- A műtét sikerült, alig észrevehető. Ha nagyon figyeli valaki, akkor a mai napig látni a járásán, hogy kicsit más mind a többi emberé. Örült, végre kedvére futkározhatott, játszhatott a többi gyerekkel. Már nem meredtek rá kiváncsian kacsázó járását látva, már nem volt miért csúfolni sem. Meggyógyult. Szépen cseperedett, növögetett. Iskolába került. A tanulás nem ment jól, de azért átevickélt az alsóbb osztályokon. A nyári szünetek jelentették mindig az igazi boldogságot. Mehettek a Volga parti dácsába. A nyári hónapokra oda költöztek ki a mamával. Volga anyácska simogató selymes vize, a part menti zsombékok, ezernyi csodát kináltak. A szomszéd gyerekekkel hamar összebarátkozott. Együtt fedezték fel a környéket, sokat játszottak, barangoltak a part mentén. Most igy visszaemlékezve talán ezek a nyarak voltak életének legszebb nyarai. Szülei is sűrűbben jöttek. A dácsát jó pártmunkájukért kapták. Mint annyian abban az időben, aki sokat tettek a komonizmus épitéséért.
Általában kéthetente vasárnapra megérkeztek Ilyenkor vasárnap már kora reggel kiugrott az ágyból. A mama hiába tartotta volna még a párnák közt, nagyon gyorsan felöltözött, szó nélkül fésülködött, készülődött. Az utat kémlelte, várta mikor tünik elő a pofelhőból a fekete Volga. A mama büszke suttogásából tudta meg, hogy az apja magas rangjához dukál a szolgálati autó, mégpedig sofőrrel. Az érkezésük kisebb szenzáció volt a nyaralótelepi gyerekek körében. Ezzel is külön rangot vivott ki magának a gyerekek között. Ő volt, akit soha nem hagytak ki az érdekes kalandokból. Sok barátja lett. Egyre jobban élvezte a népszerüséget a gyerekek között. Az ősz beköszöntével sajnos megszünt a vidám élet. Vissza a városba és kezdődött az iskola. Felsőbb osztályba került, nagyon nehezen ment a tanulás. Egyedüli szép emléke ebből az időből a pionirokhoz kötődik. Ott aztán valóban jólérezte magát. Az avatáskor több százan tolongtak az iskola aulájában, kezükben a vörös nyakkendő. Az eskü szövegét jól megtanulták. Mozgalmi dalokat harsogott a hangszóró, várni kellett, egy magasrangú elvtárs érkezésére. Aki majd az emelvényről néhány szót intéz hozzájuk és egy valaki szerencsés kiválasztott gyereknek maga köti fel a nyakkendőjét. A magasrangú elvtárs megérkezett és Tánya nem akart hinni a szemének. Apa,.. apa volt. A tanárnő abban a pillanatban kézenfogta és felvezette az emelvényre apjához. Nagy büszkeséggel mondta az eskü szövegét, apa felkötötte a piros nyakkendőt és gratulált. Vakuk villogtak.Másnap a Pravda cimoldalán jelent meg apa és lánya fotója. Épp a nyakkendő felkötés pillanatáról. A szomszédasszony lelkendezve szaladt a mamához. -Borja Ivanovna, nézze csak. A fia meg az unokája a cimlapon.-lobogtatta az ujságot.
Meglepetten néztek a cimlapra, mama hangosan olvasta. -Fjodor Ivanov elvtárs, a pionirok avató ünnepségén elsőnek saját leányának Tánya Ivanovnának kötötte fel a vörös nyakkendőt. Leánya büszkén viseli, igéretét beváltva méltó és hüséges tagja lesz a pionirok közösségének.-A képen apa mosolyog, Tánya kicsit meglepett, de szintén mosolygós arccal. Mama még sokáig örizgette ezt az ujságlapot, büszkeséggel mutogatta még évek multán is. A pionirság évei hamar végetértek. Volt közben Jaltában kétszer nyári táborozáson. Óh, de jó is volt igazi gyereknek lenni. A középiskolai évekre, már nem maradhatott a mamánál. Szülei döntöttek-Moszkvában kell tanulnod, az ifjúsági komonista szervezetben dolgoznod. Nem hozhatsz szégyent szüleidre. A mama már idős és fáradt. Tőle már nem kaphatod meg a mai kornak megfelelő dialektikus nevelést. Kézbe kell vennünk a sorsod. Szép egészséges leánnyá serdültél, a társadalomnak szüksége van rád. Még ma is a fülébe cseng, ez az elvtársias apai beszéd. Semmi apa lánya kedveskedés, nagy volt a szigor. Az anyja sem nagyon dédelgette, inkább utasitásokat adott. Mivel álandóan késő este jártak haza a szülei, a háztartás körüli dolgok egy része rá maradt. -Vásárolj be! Vidd a ruhát a tisztitóba! Töltsd fel a szamovárt! -igy utasitgatta az anyja. Sokszor voltak vendégek is, csupa, csupa, elvtárs, elvtársnő. Olyankor patakokban folyt a vodka, a sarki vendéglőből pedig tálcaszámra hordták a pirogot, pácolt halat. Eleinte ilyenkor átküldték a szomszédba, ott is aludt. Később, már megegyeztek a szülei, hogy maradhat. -Elég nagy lány. Már tizenhat éves, szokja csak a felnőttek társaságát.
Tizenhat évéhez még volt néhány hónapja, szép érett lánnyá serdült. Az iskolában is egyre jobban kerülgették a fiúk. Ez hizelgett a hiúságának, sőt volt aki már meg is dobogtatta a szivét. Mikor még az első évfolyamra járt megbüvölten figyelte Antont. Anton harmadikos volt, ő volt az iskolában minden lány álma. Késő délutánonként, a diákok szerettek gyülekezni a közeli parkban. Olyankor Anton vitte a gitárját, a divatos költő Viszockij dalait énekelte, pengetett hozzá . Nem egyszer történt meg, hogy besötétedett, mikor szétrebbent a társaság. Anton gátlástalanul válogatott a lányok között. De a kiválasztott lányok, talán szégyenükben soha nem dicsekedtek vele. Egy- két találkozó, ha kapható volt a lány, Anton időnként megkereste. Hosszan nem kötötte le magát, persze barátainak mindenről beszámolt. Most Tánya volt nála soron. Hazakisérte, elcsattant egy csók is. Tánya szerelmes boldogságában igent mondott a vasárnap délutáni randevúra. Anton a folyó parti régi kis csónakházba hivta. Sejtette, hogy ketten lesznek, de egy két csókon kivül biztos nem történik más. Anton majd gitározik, csak neki. De szép is lesz. Ábrándosan készülődött. Ez a vasárnap délutáni randavú, mérföldkő volt életében. A fiú kedvesen fogadta, de gitározásról szó sem volt. Rögtön a csónakházba invitálta, az ajtót is bezárta. Ettől kicsit megrémült. A fiú szép lassan kezdte csókolgatni, vetkőztetni, nem igazán volt szükség erőszakra. A kezdeti félszegsége, félelme kezdett felengedni, helyébe szokatlan forró vágy lépett. Most már igazi nőnek érezte magát. Megismert valamit, ami két embert összeköthet, a legmélyebb kapcsolatot. Megismerte, de azonnal el is veszitette a fiút akibe oly régen már beleszeretett. Anton többé nem kereste, nem hivta. Fájt Tányának, már a parkba sem járt le. Látta már másik lányokat kisérget. Ennyi volt a nagy szerelem! Sirdogált időnként, a tanulást még jobban hanyagolta. Az iskolában, csak a szüleire való tekintettel nem szoritották évismétlésre. Apja, anyja bosszankodott a rosz jegyei miatt. Egyenlőre még nem tudták eldönteni, mi is legyen a
lányukkal, ha végigkinlódta a középiskolát. Egyetem, ez a cél volt kitüzve. Mikor tizenhat évesen résztvehetett a szülei által rendezett baráti dorbézolásokon, mikor nem kellett már a szomszédban aludni, egyszeriben világosan látta, amit eddig csak sejtett.Mindig tudta, hogy fontos elvtársak akik jönnek. Azt is, hogy mikor forrósodik a hangulat, bizony levetik a képzeletbeli álarcokat, a fontos elvtársak részegen, minden gátlást levetkőzve mulatoznak. Sokáig nem is ment a felnőttek közé, a konyhában üldögélt, ha kérték főzte a teát, vagy ujabb szállitmány ételért futott a sarki vendéglőbe. A vendégek nagy része, apja, anyja korosztályához tartozott Két fiatalabb férfi volt köztük,Szergej és Grisa. Mindketten épp, csak befejezték az egyetemet. Szergej diplomatámak készül. Már járt pár nyugati országban. Grisa filozófusnak készül, a német utópistákról most jelent meg egy tanulmánya. Nagyreményü ifjú komonisták.- mesélte róluk az apja. A két fiú láthatólag pillantásra sem méltatta a bakfis lányt. A társaság általában kéthetenként gyült össze. Volt amikor szülei mentek el, de olyan is, hogy néha egy egy elvtárs soronkivül felszaladt.Ilyen rendkivüli eset kapcsán került közelebbi ismeretségbe Szergejjel.A fiú felugrott, de szülei még valamilyen szeminárium elhuzódása miatt nem értek haza. Ült a könyvei fölött, mikor Szergej megérkezett. Kérdezgette, hogy megy a tanulás.Tánya bevallotta, elmondta nehezen birkózik meg a tananyaggal. Talán a vidéki iskola hátránya, mert csak középiskolás éveire költözött Moszkvába. -Tudod mit? Segitek neked, korrepetálni foglak. Nincs sok időm, de szakitok rá. Nem lehet, hogy szégyenbe hozd szüleidet, neked egyetemre kell menni. -döntött hirtelen Szergej. A döntésében nagy súllyal birt, a bakfis bimbozó szépsége.
Innentől heti két alkalommal, kora délután mikor hazaérkezett az iskolából, kezdődött a korepetálás.Szergej türelmesen kezelte a kislányt. Tanitgatta, lassan észrevétlenül saját céljai érdekében használta fel. A heti korepetálások, lassan szerelmi légyottá nőtték ki magukat. Tánya nem tiltakozott, tetszett az okos magabiztos férfi udvarlása. Ez legalább nem hagyta magára az első szerelmes együtlét után. Néha Szergej elutazott, küldetése volt,igy mondta. Mikor megérkezett, mindig hozott kisebb ajándékokat, egy harisnyát, egy csipkés bugyit, vagy egy finom illatú nyugati szappant. Nagy kincsek voltak ezek akkoriban.
