"”...legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58)
T ÁLENTUM
Piliscsaba-Klotildliget Református Gyülekezet Hírlevele X. évfolyam - 2011. I. tél Próbáljuk magunk elé képzelni a jelenetet: Ott áll Jézus egy kis dombon. Szomorúan nézi a távolodó zajos, káromkodó tömeget. Nem haragszik, sajnálja õket. Legdrágább kincseit tárta elébük, s õk koldusok maradtak. Hova rohannak? A testi nyomor mellé most szerzik be lelkük nyomorát, a hitetlenség, szeretetlenség, irigység, kapzsiság minden átkát. Talán majd egyszer visszatérnek. De addig? Jézus mellett lehajtott fõvel áll a tizenkét tanítvány. Talán bennük is felmerül a gondolat: Vajon nem a tömegnek van igaza? Vajon nem ér többet a kenyér, mint a beszéd? S a magukra maradt tanítványokat halkan szólítja meg a Mester. Nem mentek utánuk ti is? Szabad, megtehetitek! Õ soha senkit nem kényszerített maga mellé. Senkit nem csábított haszonnal, se kenyérrel, se dicsõséggel. Akit hívott, szolgálatra, kereszthordozásra hívta. S rábízta, vállalja azt, vagy más utat választ magának. Péter ott áll, s ahogy én képzelem, összefont karral, összevont szemöldökkel, szótlanul néz a tömeg után. A kérdésre felemeli a fejét és Jézusra tekint. Nem dicsekszik, nem hízeleg, még csak nem is lelkesedik, nem is szidja az elmenõket. Szinte közömbösen, köznapiasan, gyakorlatiasan szól a bizonyságtétele. Talán mennénk mi is, Uram, de hová, kihez? Azokhoz, akik már százszor becsaptak? Akik mindent ígérnek, de teljesíteni semmit sem tudnak? Akik csodálatos jövõt ígérnek, s utána nyomorba taszítanak? Nekünk már volt alkalmunk megismerni téged, Uram. Tudjuk, hogy Isten szeretetét, Isten áldását hozod. Te tetted értelmessé és értékessé koldus életünket. Te emelted szemünket az örök élet csodálatos távlatai felé. Te tanítottál messzebbre látni az orrunknál és a gyomrunknál. Tõled tanultuk meg a szolgálatnak és a szeretetnek soha nem tapasztalt gyönyöreit. Nem megyünk, Uram! Itt a helyünk és megálljuk! Testvéreim, sokan tódulnak manapság Jézushoz egy nagyobb darab kenyér, egy biztosabbnak látszó haszon reményében. De nem sokáig. Ahogy kiderül - márpedig igen hamar kiderül - hogy ez a reménység hiú ábránd, megint csak megcsappan az õt érdekbõl keresõk létszáma. Kiderül, hogy érdekbõl nem érdemes vele menni. De csalódásáért mindenki csak magát okolhatja, hiszen az írás világosan beszél: “Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” S van-e nyomorultabb, mint a mai, csak a kenyérben reménykedõ, s azt mindig újra elveszítõ életünk? De folytathatjuk. Megvan a jogunk, hogy tönkretegyük magunk s gyermekeink életét. Csak éppen ideje volna megtorpanni és megkérdezni: Van ennek értelme? Annyi utat
URAM, KIHEZ MEHETNÉNK? Ján 6,66-69. Tanítványai közül sokan visszavonultak és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettõtõl: “Ti is el akartok menni?” Simon Péter Így felelt: “Uram, kihez mehet nénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élõ Isten Fia.” Nehéz nap áll Jézus mögött. Elõzõ nap adott kenyeret és halat ötezer embernek. Egybõl ezrekre nõtt követõinek száma. Nem kellett hívni õket, jöttek maguktól. Hogyne jöttek volna: ingyen kenyeret lehetett kapni nála. De Jézus nem folytatta a kenyérosztást. Komoly, kemény szavakkal beszélt Istenrõl, szolgálatról, felelõsségrõl, örök életrõl. S a lelkes hívek hamar megunták. Ingyen kenyeret vártak, nem kemény beszédet. Felháborodtak, félbe szakították, egymást bíztatva haraggal elvonultak. 1
végig próbáltunk Isten nélkül, Isten ellenére, s mindig cseberbõl vederbe estünk. Elég volt, testvéreim! Itt az ideje, hogy megtanuljuk a Péter nyugodt helytállását. Ha nem akarunk végképp elpusztulni, meg kell értenünk, hogy életet csak az adhat, aki megteremtette. Csak õ adhat életünknek értelmet, szépséget, örömöt, boldogságot, mindent, amiért nem csak élni érdemes, de még elveszíteni is az életet, mert örökké tartó szeretete mindezt csak elõlegképpen adja az örök boldogság elveszíthetetlen ajándéka elõtt. A hitnek erre a nyugodt helytállására van ma a legnagyobb szükségünk. Az Istenben bízó egyén nyugalmára, akit nem ránthat magával a tömeg értelmetlensége. Aki, mint Péter, megismerte és tudja, hogy élete le van téve Isten kezébe, s azt onnan senki ki nem ragadhatja. És Krisztusra bízott, elveszíthetetlen életét nyugodtan szánja rá a szolgálatra, a felelõsségvállalásra. Mert attól kezdve, hogy õt megismertük, az életünk már nem a miénk, hanem az övé. Õ mondja meg, hogy mire, kiért, hogyan akarja felhasználni. De elveszíteni soha nem hagyja. Hiszed-é ezt? - kérdi Krisztus sokszor az õt keresõktõl. Ha a válaszod még bizonytalan, tõle kérd ezt a nyugodt, biztos hitet. Õ fogja megadni, õ tesz képessé arra, hogy a tanítványok kicsi seregében is megállhass és megtapasztald a benne bízók elveszíthetetlen, elrabolhatatlan, halálon is túl mutató áldott boldogságát. Varga László
GYÜLEKEZETEINKBEN TÖRTÉNT
Ökumené Pilisjászfalun
Ünnep volt Pilisjászfalun. Az a fajta Ünnep, amire az ember ruhát vált, amire belül is úgy készül, hogy még az arca is megváltozik; látja rajta bárki, hogy ünnepel. A gyermekek ajándékozták nekünk ezt az ünnepet, mutatván a lényükbõl fakadó egyszerû, természetes elfogadást, ezt, a felnõttek számára már ködbe veszett értéket. Elhozták nekünk. Mi pedig pillanatokra megszégyenülve, percekre elámulva, végül órákra gyönyörködve néztük õket, hálát adva, hogy köztük lehetünk és dolgozhatunk velük, értük. Ezen a szombat délutánon közel negyven jászfalui gyermek, negyven különbözõ történetbõl kilépve eljött, hogy együtt játszszon egy ökumenikus rendezvényen. Teljes harmóniában voltak együtt, mintha mindig is ismerték volna egymást. Volt egy közös találkozási pont, és õk nem firtatva egymás hitét, közösen megépítették, majd felékesítették a Mennyei Jeruzsálem Nyugati Kapuját. Áthaladtak rajta és végül asztalközösségben, a tanult dalokat énekelgetve, szeretetben, megették a saját készítésû kiflijüket. Ilyen egyszerû volt minden. Ilyen egyszerûen szép. Egyszerûen tökéletes. Mint Isten országa. Mint az a hely, ami nekünk felnõtteknek, manapság oly annyira távoli vidék; mert telve van a világunk ítélkezéssel, mert kimondva, kimondatlanul is azt hisszük magunkról, hogy jobbak vagyunk a másiknál. Azt gondoljuk, hogy tökéletesebbek vagyunk, mert katolikusok vagyunk, õszintébbek vagyunk, mert reformátusok lettünk, vagy hitelesebbek, mert evangélikusok. Nyomkodjuk a pecséteket, osztályozzuk, rangsoroljuk egymást, magunkat. Közben pedig egyre inkább távolodunk a Forrástól. Lassacskán 2
nem is emlékszünk arra a tiszta érzésre, amit már csak gyerekek körében érzékelhetünk: a feltétlen, szeretetteljes elfogadásra. Ünnep volt Jászfalun. Köszönöm, hogy részem lehetett benne. Zóka Ernõné, Gruik Kata
A gyermekfoglalkozás után a jászfalusi katolikus kápolnában Mocsáry Dezsõ magávalragadó igehirdetése, majd kedves szeretetvendégség zárta az emlékezetes napot.
SAJNOS MOST SEM MI NYERTÜNK…
harmadik megmérettetésre. A mieinket még egy nagyszámú tinnyei különítmény is erõs hanggal támogatta. Sajnos a pályán csapatunknál csak a lelkesedés volt számottevõ, ez azonban gólokat nem hozott. A jóval megfiatalított ellenfél iramát nem tudtuk felvenni, ismét az övék lett a kupa. Jövõre nálunk is a fiatalok bevonása és a több edzés lehet a megoldás, mert különben Laza Zoliék végleg elviszik a kupát. Ennek érdekében már konkrét lépéseket is tettünk, minden hónap harmadik vasárnapján 5 órakor edzõmeccseket játszunk a Sportcentrum mûfüves pályáján. Mindenkit szeretettel várunk! Lukács László
futballmérkõzés az ökumene jegyében Február 20 -án újra szép számmal látogattak el a református és a katolikus drukkerek a piliscsabai sportcsarnokba a
HÁNY KENYERETEK VAN? Nõk ökumenikus v ilágimanapja 2011. március 4.-én a Béthelben A világimanapi liturgiát minden évben más-más ország aszszonyai állítják össze. Az idén a chilei asszonyok ajándékozták meg a világot gondolataikkal, gondjaikkal, hitükkel, bûnbocsánatért, reményért való könyörgésükkel. A feszes liturgia együtt gondolkodást, egymásra figyelést vár tõlünk, miközben rengeteg új ismeretet is kapunk. Hallgatjuk az 1810-ben alakult, mérhetetlenül gazdag, sokat szenvedett ország történetét, népének gazdasági-, politikai harcait, a globalizáció okozta kilátástalanságot. A világi javakért való küzdelem nehézségei közt hangzik fel imájuk Istenünkhöz, ami mindannyiunk imája: “Taníts minket Jézus Krisztus által élni”. A sok keserûség, szenvedés elviselésére közösségek jönnek létre, egymást segítik, etetik, éltetik a hitet, reményt. Kauser Tibor katolikus testvérünk igehirdetése: az isteni elrendelés, törvényeknek való élés, fela3
dataink teljesítésében is az Isten céljainak keresése gyönyörûen oldotta harmóniába az elhangzottakat. “Isten a világnak túlcsorduló gazdagságot ajándékozott. Jézus Krisztus a közösség asztalához hív meg bennünket, ahol mindenki számára van kenyér elegendõ”.
Összejövetelünk egyik igen értékes eseménye volt, amikor pár fõs csoportokban megbeszéltük, hogy egymáson és rászoruló testvéreinken hogyan tudnánk segíteni. Személyes véleményem, hogy segítségre mindig csak azt ajánljam fel,
majd papi áldással és a nagyon szép záróénekkel fejeztük be. Megterített asztalokon már ott vártak a chilei recept szerint készített kicsi kenyerek és még nagyon sok apró finomság, tea. A szeretetvendégség elején Kézdi Péter lelkész úr a begyûjtött kártyákról olvasta csoportos beszélgetésünk eredményeként született felajánlásainkat-tanulságos volt, nehéz egymás felé indulnunk. Kedves ajándékként az evangélikus közösség meghívott gyermekeik bábjáték elõadásának fõpróbájára. Az elõadás Saul és Dávid találkozását, megismerkedésüket elevenítette meg igen szép képekben, bibliahû szöveggel és míves egyházi zenével, énekekkel. Az elõadás befejeztével a gyermekek is örömmel válogattak a szeretetvendégség kínálatából. Ma együtt imádkoztunk a világgal, és ígérjük, nem felejtjük el chilei testvéreink üzenetét: “Jézus Krisztus bátorságot és erõt ad, hogy el ne fáradjunk kenyeret osztani a világban, amelyben élünk.” Hegyi Julianna
VI.
Református bál Piliscsabán
Szép számmal jöttek el a már hagyományos farsangi rongyos-jelmezes bálra, melyen Bácskai Beáta polgármester helyettes asszony és férje is megtisztelt minket jelenlétükkel.
amihez értek, amiben én tudok segíteni; ne rójak segítség címen másra megoldhatatlan feladatokat. Megbeszélésünk végén kis kártyákra mindenki felírta felajánlását, az általa jónak vélt segítési módot. Istentiszteletünket az Úrtól tanult imádsággal folytattuk, 4
Két lényeges változást hozott az idei bál, az egyik, hogy most tényleg a Református Családi Bibliakör apukái és anyukái szervezték, ellentétben az elõzõkkel, amikor egy-két ember vállán volt a teher. Második: a helyszín, idén elõször a Ward Mária katolikus iskola adott lehetõséget, ezért köszönet Dr. Ujházy András igazgató úrnak. A rengeteg jelmezes gyermek és szülõ önfeledt egymásra találása, majd az újpesti gyülekezetbõl országos hírûvé kinõtt Szövetség zenekar, a gyerekeket aktivitásba vonó színvonalas mûsora indította a bált. Következtek a családos bibliaórások csemetéi, egy kis történetet adtak elõ tánccal kifejezve, melyet Udvari Mónika (anyuka) koreografált. Ez után a tinnyei Kolibri együttes apró táncosai adtak bemutatót tudásukból. A piliscsabai 8 ütem Aerobik Sportklub három korcsoportjának produkciója következett, melyet megérdemelt vastapssal fogadott a kissé elfogult közönség. A szlovákiai felvidékrõl, Hetényrõl érkezett Écsi Gyöngyi és az asszonykórus, akik már többször jártak Piliscsabán, megcsodálhattuk gyönyörû viseletüket, és örömmel
hallgattuk az ízes nyelvjárással elõadott meséket és az éneküket. Az utolsó mûsort, egyben a bál nyitótáncát a Ward Mária 1/a-b osztályos szülõk által elõadott charlestont - melyben több gyülekezeti tagunk is derekasan helytállt - a nagy siker miatt meg kellett ismételni. Az est meglepetése, a titokzatos Dj Zozo kiléte is ismertté vált - a tini lányok már azt beszélték egymás között, hogy biztosan valami olasz - a felismerhetetlenségig elmaszkolt Fehér Zoli apuka szolgáltatta a talp5
alávalót. Hogy ne csak pozitívumokról beszéljek, a tényleg élményszámba menõ elõadások kissé elsikkadtak a nagy térben, sok felnõtt kiscsoportos beszélgetésekbe merült és a gyerekek is inkább a folyósókon való hancúrozást választották. Viszont ahol érdekeltek voltak a mûsorban hozzátartozóik révén, már nagy figyelem övezte a fellépéseket. Levonva a tanulságot: vagy visszatérünk a Szaki hagyományos helyszínéhez, ahol a figyelem kon-
centráltan a színpad felé irányult, vagy meg kell gondolni a külsõs produkciók meghívását és csak a sajátjainkra koncentrálunk. Én az utóbbi véleményt osztanám. Végezetül, az idei bál is megerõsített bennünket abban, hogy a farsangi vidám együttlét, a gyülekezetünk különbözõ korosztályainak összekovácsolója, “összekovászolója”, vagyis, hogy jövõre újra találkozunk! Lukács László
6
g! n a s r a f díg n i m g é M
7
SZENTLÉLEK HÉTVÉGE GALYATETÕN
Szombat hajnal fél négyig énekeltünk, de már gitárosaink megfájdult ujjai miatt kénytelenek voltunk megindulni a szobáink felé. Másnap reggel nyolc órakor a reggelire, mindenki frissen, kipihenten,ki-ki már kávézás után érkezett meg és szinte minden ételt, amit elénk tettek, felfaltunk. Kis szünet után Asbóth Gábor 15 perces áhítatot tartott nekünk, ami kb. egy órásra sikerült, ezt követõen meghallgattuk az elõadást a Szentlélek munkájáról és beszélgettünk. Hamar eljött az ebédidõ. Ebéd után mi, akik olyannyira kipihentük magunkat, elhatároztuk, hogy délutáni szieszta helyett sétálni megyünk és megnézzük a nem messze található kilátót. Kis problémát csak az okozott, hogy szombat
Tinnyei református közösségünk az alpha tanfolyamban résztvevõknek Szentlélek hétvégét szervezett Galyatetõn a Református Konferencia Üdülõházban 2011. március 18 és 20 között. Az alpha kurzus 8. hete körül tartjuk a Szentlélek hétvégét. Ilyenkor péntek estétõl vasárnap délig elõadásokat hallgatunk meg a Szentlélek személyérõl, munkájáról, közösséget formáló erejérõl. Ebben a két napban sokan megtapasztaltuk már Isten jelenlétét, munkáját, erejét. Ezeken a hétvégeken arról beszélgetünk, hogy a Szentírás nem elméletben, hanem munkája közben szól a Szentlélekrõl. Pénteken délután 4 órakor indultunk el kisbusszal, 20 felnõtt és Julka (Áron és Mónika 4,5 hónapos kisbabája). Már a buszon elkezdõdött a viccelõdés és egész úton folytatódott a jó hangulat, még a kényelmetlen helyzetek ellenére is (egyikünknek ugyanis a buszon csak egy mûanyag kis sámli jutott). Az üdülõházhoz vezetõ útvonalleírás vicces megfogalmazása miatt kissé elbizonytalanodtunk, de hamar kiderült, hogy a háztól pár méterre álltunk meg. Végül egy erdei, barátságos házikóhoz értünk, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Szállásunk elfoglalása után megvacsoráztunk és hozzáláttunk a közös programokhoz. Elõször meghallgattuk kedves lelkészünk, Csoma Áron rövid nyitóbeszédét a Szentlélek erejérõl, majd a közös éneklés után játékba kezdtünk. Mindenkinek jellemezni kellett a kihúzott személyt a töb-
hajnaltól kb. 3-4 cm-es hó esett és erre nem mindenki volt felkészülve. A kilátóhoz sok-sok meredek lépcsõ vezetett és mire felérkeztünk, már csak a csapat fele vállalta be, hogy felmegy a kilátó tetejére is, ahonnan persze semmit nem lehetett látni a nagy köd miatt.
bieknek pedig ki kellett találni, hogy kire igaz a leírás. A játék után tovább énekeltünk egy kisebb, fáradtságot jól tûrõ csapattal és két gitárossal, Csige Józseffel és Bán Gáborral. Az éjszaka kissé hosszúra sikeredett.
Lassan sétáltunk visszafelé és némi pihenésre betértünk egy kis kocsmába forralt borra. A házba visszatérve kis szabad foglalkozás, pihenés után mutogatós játékba kezdtünk. A játék három fõszereplõje: Szabó László pincér, Asbóth Gábor szállodai recepciós és Simon János igazoltató rendõr, akiknek szerepüket játszva ki kellett találniuk a néma vendégek illetve a néma szabályszegõk problémáit. A szituációkban mindenki nagyot alakított. A következõ játékban Erdei Krisztina kvíz kérdésekkel próbálta felélénkíteni agyunkat, közben felváltva dajkáltuk Julkát, aki egyébként nagyon jól bírta a körülötte lévõ idegen emberek zaját, sõt 8
még élvezte is a helyzetet. Gyorsan elérkezett a vacsoraidõ. Vacsora után a Szentlélek erejérõl hallgattunk elõadást, majd ezután Áron a csendes szobában várta az imádkozni vágyókat. Vasárnap a reggeli után Úrvacsorai közösséget tartottunk, majd elindultunk haza. Nagy Szilvia
alkalmazott 20 idõs és rászorult embertársunknak segít. A gondozottaknak nem kell fizetni az ellátásért, tehát szolgálatuk a gondozottak részérõl INGYENES. A Harangért Alapítványt (közhasznú szervezet) még Tóth Tamás bácsi alapította a harang beszerzése céljából. Napjainkban a Talentum címû kiadványt, a gyermekek, idõsek karácsonyi ajándékának beszerzését, nyári táborok támogatását finanszírozza a szervezet . Az alapítvány fogadhatja az SZJA 1% felajánlásokat. A 2010 évben 110.000 Ftot kaptunk az 1%-ból. Az adományok és az SZJA 1%-a a bevételi forrása az alapítványnak.
PÉNZ-ÜGYEK Szeretném tájékoztatni a gyülekezetet a gazdasági helyzetünkrõl, fontosabb bevételi forrásainkról, kiadásainkról, és azok összegérõl. Az elsõ bevételi forrásunk az egyházfenntartói járulék. Ennek a mértéke a presbitérium határozata alapján felnõtteknek 1.000 Ft/hó, gyermekeknek 600 Ft/hó. Az egyházfenntartói járulék megfizetésével a befizetõ teljes jogú szavazó tagja lesz a gyülekezetnek. A második a perselypénz, amit az istentisztelet végén a perselyláda tartalmaz. A harmadik az adomány. Az adományt lehet adni Isten dicsõségére vagy konkrét célra céladományként. Céladomány lehet a templom felújításra, karácsonyi ajándékokra, õszesti koncertekre adott összeg. Kapunk hitoktatásra csoportonként, havonta 5.082 Ft-ot, ami tartalmazza a hitoktatói díjakat és a járulékokat is. Havonta 142.296 Ft-ot, mely csekély mértékben fedezi a teljes hitoktatói költséget.
A kétszer 1%-ról az alábbi adószám megadásával rendelkezhet az adóbevallásában: 18662955-1-13 0066 Magyar Református Egyház Bankszámla számok: Tinnye Piliscsabai Református Társegyházközség: 10702143-47064508-51100005 "Lázár" Református Házi Segítségnyújtó Szolgálat: 10702143-47064508-52000001 Harangért Alapítvány: 11101404-18662955-10000001
Az egyházfenntartói járulék és a perselypénz 10%-át közalapi hozzájárulásként az Északpesti Egyházmegyének kell átutalni, tehát mi támogatjuk az egyházat ily módon. Kiadásaink az alábbi tételekbõl tevõdnek össze: (2011 várható és tervezhetõ kiadásai) 1.Lelkész javadalma és járuléka: 2.613.600 Ft 2.Hitoktatásra: 1.707.500 Ft 3.Gyülekezeti élet kiadásai: 185.000 Ft 4.Igazgatási kiadások (pl:kisbusz fenntartási ktg): 600.000 Ft 5.Templom, parókia, gyülekezeti terem fenntartási ktg: 1.928.000 Ft 6.Közalapi hozzájárulás: 330.000 Ft 7.Adományok, lekötött perselypénz: 200.000 Ft Összesen: 7.564.100 Ft A 2010. évben az eredményünk 150.000 Ft volt, ami azt jelenti, hogy (templom céladomány kivételével: 3.825.000 Ft) az összes bevételünk 150.000 Ft-tal volt több mint az összes kiadásunk. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy adósága nincs az egyházközségnek és a templom felújítására csodálatos módon a hívek 4.400.000 Ft-ot adtak. Ugyanerre a református egyháztól 10.000.000 Ft vissza nem térítendõ támogatást kaptunk. Az adakozás azért fontos, mert a gyülekezet önfenntartó, semmilyen támogatást, hozzájárulást az egyháztól a mûködésre nem kap. (Sokan tévesen azt gondolják, hogy a lelkész a református nagyegyháztól kapja a fizetését.) Az egyházközség 2007 végén megalapította a "Lázár" Református Házi Segítségnyújtó Szolgálatot. Ez a szervezet a Magyar Államkincstártól kapott támogatásból mûködik, önfenntartó, az egyházközség nem támogatja anyagilag. 4
-1-
9
-2-
-3-
KÜLSÕLEG IS MEGÚJULUNK Templomunk teljes tetõszerkezetének, héjazatának és külsõ homlokzatának felújítási munkái megkezdõdtek, és a szerzõdés szerint május 30-ra befejezõdnek. Gyülekezetünk tagjai eddig mintegy 4,4millió forintot adományoztak a felújításra. A református egyháztól 10 millió forint támogatást kaptunk. Köszönjük az eddigi támogatásokat és kérjük, hogy a tervezett munkálatok minél szélesebb körû megvalósításához tehetségük, és " a szívükben elgondoltak szerint", továbbiakban is járuljanak hozzá. Mint minden felajánlás - akár anyagi, akár kétkezi fizikai munka, akár imádság - közös ügyünket szolgálja. Presbitérium -4-
10
GYERMEKOLDAL A békák példázata Volt egyszer egy csoport béka akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok nézõ gyûlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat. Elkezdõdött a verseny... De... A nézõk közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára. Ilyeneket mondogattak: "Oh, de fárasztó!!! Sosem fognak feljutni!" Vagy: "Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!" A békák kezdtek lemaradozni... ...egyetlenegy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfele... A nézõk kiabáltak: "Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!" Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza... ...Csak az az egy haladt tovább kitartóan...Egyáltalán nem akarta feladni! Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambícióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára! Ezután a többi béka és a nézõk is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy nézõ odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra. Mert hittel sok olyat megtehesz, Ekkor derült ki, hogy... A gyõztes béka SÜKET volt !!! “Mi ebbõl a tanulság: ha van egy célod amit el akarsz érni, sose hallgass azokra kik negatív beszéddel el akarják hitetni veled, hogy nem vagy képes rá. Az ilyen emberek felé légy süket! “
Gyermekeink írták: Tárgy: Riport Istennel - Á Uram, Ön Isten? - Igen - De jó, hogy nem tévedtem. Feltennék Önnek néhány kérdést, csekélység az egész. - Állok rendelkezésére, de elõtte meg kell teremtenem a világot. - Azta! És ez nem nehéz? - Nem, csak akkor, ha zavarnak. És most PSZT! 5 perccel késõbb - Wauuu! Gratulálok Uram. Milyen szép! Mit tetszik még teremteni? - Életet, azon belül van egy elképzelésem. - És mi lenne az? - Az egyik az egy férfiszerû ember, 180 cm magas lesz és barna hajú. - A másik? - Az egy emberszerû nõ, 170 cm magas és szõke. - És hol fognak élni? - Hát a paradicsomban. - Hogy lakhat valaki egy zöldségben?! - Nem zöldségben, hanem az én általam készített gyümölccsel teli kertben. _ Á már értem! És az utolsó kérdés: Van Önnek fia? - Igen, Jézusnak hívják. - Biztos jó lehet vele játszani, de most mennem kell. Köszönöm, hogy szakított rám idõt. Viszlát. Taaaaxi! Tóbiás Bálint 4. a osztályos tanuló 11
IMANAPLÓ "Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez..." (Zsolt 40,5) Nehéz dolog túllátni a földi viszonyokon. A földi hatalmasságokat olykor mindenhatónak gondoljuk, cselekedeteinket hozzájuk igazítjuk. A boldog és bölcs ember tudja, hogy minden hatalom Istentõl van. Istenhez igazodik, mert Õ a mindenható. "Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezõleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek." (I Pét 3,9) Az áldás a bibliai gondolkodásmód szerint nemcsak lelki gazdagodás: Isten áldásának kézzelfogható jelei vannak az életünkben. Az áldás azonban akkor lesz a miénk, ha tiszta szívvel ki tudjuk mondani, még vélt vagy valós ellenségeinkkel kapcsolatban is az áldó szót. "Közeledjetek az Istenhez, és Õ közeledni fog hozzátok." (Jak 4,8) Jakab fontos szerepet tulajdonít az emberi cselekvésnek az Úristennel való viszonyunkban. A hit halott cselekedetek nélkül - mondja. Közeledjetek ti is, akarjátok megismerni Istent, mert Õ nem tehetetlen, passzív bábukat teremtett a világba. "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? Ekkor felnéztek és látták, hogy a kõ el van hengerítve." (Márk 16, 3) A legõsibb evangélium húsvéti elbeszélésébõl való a fenti ige. Az asszonyokat még a halál foglalkoztatja. Talán nem is mernek a jõvõre gondolni: Jézus halála után minden reménytelen, jobb ilyenkor a hétköznapi feladatokba menekülni. Eközben Isten már cselekedett. Õ (végsõ soron) mindig megelõzi az embert. A kõ, ha tetszik a halál hatalma, a reménytelenség, a jövõtõl való félelem eltûnt az útból. Egy új történet kezdõdött. Ha felfelé is nézünk, mi is látjuk.
Örömteli eseményen szolgálhattak újra a Léviták, - ha nem is teljes létszámmal régi kántorunk, Joli második gyermekének, Simon Krisztinának keresztelõjén Csorváson. A szülõk, Joli és Zoli keresztapának lelkészünket, Áront kérték fel. Állandó Úrnapi és hétközi alkalmaink: hétfõ 10,00 óra Istentisztelet a Szociális Otthonban, utána a Nagyboldogasszony Házban szerda 10,00 óra Baba-mama bibliaóra 2 hetente csütörtök 16 óra Bibliaóra a gyülekezeti teremben szombat 10,00 Családos bibliaóra minden hónap elsõ szombatján a gyülekezeti teremben. Legközelebbi ápr.9-én vasárnap 10,45 Úrnapi istentisztelet a templomban Családos istentisztelet: minden hónap harmadik vasárnapján 10,00 órakor. A legközelebbi ápr. 17-én. Minden hónap elsõ csütörtökjén, a bibliaóra után 17,00 órától Nõszövetségi összejövetel. A legközelebbi ápr. 7-én. 12
Várjuk hozzászólásaikat, híreiket, cikkeiket a Talentum hasábjaira a Tálentum alapító szerkesztõjénél, Soósné Jeckel Eszternél a 373-089-es, ill. 06-20-341-3476-os telefonszámon, vagy Lukács László szerkesztõnél a
[email protected] e-mail címre. A Talentum ára: 200 Ft, éves elõfizetési díja: 2 2500 Ft. 2081 Piliscsaba, Deák Ferenc u. 55. Telefon: 06-26-374-760; 06-30-638-4746, A Harangért Alapítvány számlaszáma: 11101404-18662955-10000001
