Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója

Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója

2010. 4. füzet Jósvafő, 2010. december

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám

VIII. évfolyam 4. szám 2010.

Felelős szerkesztő: Szablyár Péter Felelős kiadó: Hadobás Pál igazgató

HU ISSN 1785-4873 Kiadja a Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum (Edelény, 3780 István király u. 49.) a Magyarországi Tájházak Szövetségével együttműködve. Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Szerkesztőség: 3758 Jósvafő, Dózsa Gy. utca 3. Nyomdai munkák: K-B Aktív Kft. Gyorsnyomda és másolószolgálat, Miskolc. Felelős vezető: Kása Béla A címlapon: A Várasfenesi tájház (Partium) Dr. Kéri Gáspár felvétele A kiadványban szereplő – aláírás nélküli – képeket Szablyár Péter készítette. Igény esetén a képek elektronikus formában díjtalanul igényelhetők a [email protected] e-mail címen !

A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 2

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Tisztelt Olvasó, Kedves Barátaim! Az elmúlt években a hajdani OKM által kiírt céltámogatási pályázatok teremtettek lehetőséget tájházaink évtizedes fejlesztési elmaradásainak pótlására, a műtárgyak állagvédelmétől, szakszerű leltározásától a kulturált „vizesblokkok” (WC-mosdó) létesítéséig. 2010-ben – a bőrünkön is érzett gazdasági megszorítások miatt – ez a forrás elapadt. De a szükségből sikerült erélyt kovácsolni. Az Nemzeti Kulturális Alap által kiírt „A Felemelő század” – Nemzeti romantika és polgári felemelkedés a 19. századi Magyarországon” országos programhoz kapcsolódva, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szakmai gesztorálásával sikerült újabb lendületet adni tájházainknak. Így 11 tájházban időszaki kiállítást, négy tájházban, három szabadtéri néprajzi gyűjteményben, ill. a Sziget fesztiválon azt a vándorkiállítást tudtuk, ill. fogjuk a jövő év első felében bemutatni, amely mobil paneleken (bannereken) mutatja be a paraszti polgárosodás tárgyi világát, helyszínenként kiegészítve az adott gyűjtemény e témához kapcsolódó műtárgyait. Valamennyi helyszínen múzeumpedagógiai program, vetíthető prezentáció és az ismeretanyag feldolgozását segítő munkafüzet várja a látogatókat. Ez a projekt a Szövetség nyolc éves fennállása óta a legnagyobb, országos hatókörű vállalkozása. Eddigi sikere is bizonyítja, hogy ez a közgyűjteményi forma 21. századi elvárásoknak megfelelő módon tudja színesíteni a leépülő közművelődés palettáját 3-99 éves korig. Egyre jobban foglalkoztatja tájházaink fenntartóit és vezetőit a működési engedélyek felülvizsgálata a 2/2010-es rendelet szellemében. A színvonal megmérettetését, folyamatos emelését, mint célt szükségesnek és elkerülhetetlennek tartjuk. De mindezt a realitások figyelembe vételével, a szakmai segítség biztosításával, és a helyi adottságok differenciált figyelembevételével tudjuk csak elképzelni. Ha nem így történik, nem építeni fog mindez, inkább rombolni. Ezt azonban el kell kerülni! Jósvafő, 2010. december 10. Szablyár Péter A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 3

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Magas kitüntetés hagyományőrző-ápoló munkásságért A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adtak át 2010: október 23-a alkalmával Hajdu Ráfis Jánosnak, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság tiszteletbeli örökös múzeumigazgatójának, a mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum alapítójának

A kitüntetés és a kitüntetettek: a Hajdu Ráfis házaspár


oldal 4


Hajdu Ráfis János kedvenc masinái között

A gyűjteményt be is kell mutatni…

Minden katonás rendben A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 5

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Hajdu Ráfis János és felesége, Bakos Mária múzeumépítő munkássága Az akaraterő diadalának köszöntése A mezőkövesdi gép- és eszközgyűjtemény megálmodója, tervezője és létrehozója, Hajdu Ráfis János – aki gyerekkora óta kötődik a paraszti gazdálkodás eszközeihez – feleségével, Bakos Máriával mindent megtett annak érdekében, hogy a régi idők néprajzi és agrárműszaki relikviái ne vesszenek a feledés homályába. A felbecsülhetetlen értékű, leletmentő munkájához az erőt szorgalmas, derék őseitől kapta, amelyet így fogalmazott meg: „A saját gyűjtőmunkám abból az érzelmi töltésből indult el, hogy úgy éreztem, szüleim, elődeim kézmelegét, emlékét őrzik azok a tárgyak, melyeket az egykori parasztgazdaságunkból vagy rokonságom köréből megmentettem.” A Matyóföldön létrehozott agrártörténeti emlékhely – a Mezőgazdasági Gépmúzeum – több évtizedes kemény, kitartó, hangyaszorgalommal végzett munka eredménye, amelyből felesége, Bakos Mária, hű segítője mindenben kivette részét. Hajdu Ráfis János szeretett hitvesével nem ismert lehetetlent, minden napot kihasználva, vasakarattal mentették a régi tárgyakat, maradandót alkotva, családi portájukon megvalósították álmaik álmát. A házaspár gyűjtőmunkája évekkel megelőzte az 1977-ben kiadott, az agrártörténeti emlékek fokozottabb védelméről szóló 42/77. számú MÉM – ÉVM – KM rendeletet. Kutató és leletmentő tevékenységük az egész országra kiterjedt. A legelső mezőgazdasági erőgépeket 1971-ben gyűjtötték, amikor hazánkban még a „múltat végkép eltörölni” szellem uralkodott. Az első ősrégi példányokat számos nagy értékű gépritkaság követte. Múzeumukban jelenleg már kétszáznál is több belső égésű stabilmotor, lokomobil és traktor van kiállítva, több száz munkagéppel és munkaeszközzel, valamint néprajzi relikviákkal egyetemben. A stabilmotorok között megkülönböztetett értéket jelentenek az egykor Matyóföldön használt motorikus erőgépek. A szakszerűen restaurált masinák javarésze működőképes állapotban található. A gépgyűjtemény döntő hányada a legendás magyar mezőgazdasági gépgyártás termékeit reprezentálja. A hőskorra az alapító így emlékezett vissza a Herman Ottó Múzeum 2000-ben Miskolcon kibocsátott évkönyvében: „Gyűjteményünk már olyan mennyiségűre szaporodott, hogy úgy éreztük, annak kiállításszerű fenntartása és továbbfejlesztése magánerőből tovább már nem lehetséges. Ekkor feleségemmel úgy döntöttünk, hogy a gyűjtött anyagot, az elhelyezést biztosító telekrésszel együtt, térítés nélkül állami tulajdonba ajánljuk fel azzal a kikötéssel, hogy a gyűjteményt a mi közreműködésünkkel Mezőkövesden múzeummá fejlesszék. Ajánlatunk végül a Kulturális Minisztériumhoz került, amely azt elfogadta, és a gyűjteményt a helyileg


oldal 6

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám illetékes Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet hatáskörébe utalta.” 1979. augusztus 4-én a Borsod Megyei Múzeum igazgatója, dr. Szabadfalvi József nagy érdeklődés mellett, ünnepélyes keretek között megnyitotta, és közgyűjteménnyé nyilvánította az államnak felajánlott mezőgazdasági gép- és eszközgyűjteményt. A „Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye” néven megnyitott agrárműszaki emlékhely évről évre jelentős mértékben gazdagodott, és területileg is többszörösére bővült. Ezért 1993-ban a Kulturális Minisztérium hivatalosan is múzeummá nyilvánította, és az intézmény korábbi nevét Mezőgazdasági Gépmúzeumra, mely a század végére már az ország egyik legjelentősebb technikatörténeti kiállítóhelyének számított. Mi a titka, mi a különlegessége az állandóan szépülő és bővülő matyóföldi múzeumnak? Az, hogy egy házaspár kitartó munkája hozta létre, rendkívül széles körű a bemutatott gép- és eszköz-arzenál, és szinte minden tárgy működőképes. Külön ki kell emelni Hajdu Ráfis János szakírói munkásságát: tanulmányait, könyveit, katalógusait, továbbá népművészi szinten készített fafaragásait, mesteri épületszerkezeti ácsmunkáit, amelyekből – például a tároló színek oszlopait, gerendáit vagy egyéb kiállított faragványait látva - a látogató ízelítőt kaphat. Az elmúlt több mint három évtizedben sok hazai és külföldi szakember is megcsodálhatta ezt a briliáns, Európa hírű agrártörténeti kiállítóhelyet. A nemzeti kincset érő gépgyűjtemény létrehozói számos kitüntetésben és elismerésben részesültek, melyek közül kiemelkedik a két alkalommal is elnyert „Év Múzeuma” díj (1996, 2002). A Hajdu Ráfis házaspár mindvégig hű maradt a Múzeumban olvasható székelykapu felirathoz, amely így hangzik: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér ne légy hűtlen soha!” Réz Gyula főmuzeológus

A Gépmúzeumban a látogató mindig szívesen látott vendég


oldal 7

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Köszöntjük dr. Simor Ferencnét 80. születésnapja alkalmából

Dr. Simor Ferencné, Bokody Éva néprajzi gyűjtését 1974-ben kezdte meg Siklóson és környékén. Járta a Drávaszög falvait, fotózta a jellegzetes szőttes és hímzésanyagot. Gyűjtötte a paraszti élet tárgyi emlékeit, már-már feledésbe merült hagyományait. A tárgyi anyagot saját padlásán, a spirituális, de megörökíthető anyagot celluloid szalagon, magnókazettákban, gyűjtési naplóiban őrizte. Eltökélt terve volt egy tájház létrehozása: …„kell egy szilárd pont, amelyre állva, ha a világot nem is, de a közönyösséget ki tudom forgatni sarkaiból”… vallotta. Szívós kitartásának köszönhetően gyűjteménye számára megkapta a Siklóstól 6 km-re lévő Nagytótfalu megüresedett - 150 éves - iskolaépületét. Azonnal megindította az épület népi műemlékké nyilvánítását, amit megyei szakemberek támogatásával két esztendő alatt el is ért. A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 8

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám A szakszerűtlen beavatkozásokat megszűntetve az épületet eredeti formájában állíttatta helyre. A kert és az udvar rendbetétele már társadalmi összefogásban született, melyet az 1988-as átadás követett. A tájházban iskolatörténeti kiállítás és egy paraszti tisztaszoba enteriőrje kapott helyet, és megkezdődött a ház „élővé tétele”. 1989 januárjától az épület hátsó lakószobájában négy hagyományos szövőszéken megindította a szövőszakkört felnőttek számára, felelevenítve a környék gazdag szövőkultúráját. Még ugyanabban az évben kölcsön-sátrakkal gyermektábort szervezett. A szövést követte a fafaragás, majd évről-évre újabb mesterségek. A tájház példa értékű működtetésén túlmenően Ő a kulturális élet kovásza is Nagytótfaluban. Évtizedes kimaradás után az iskolások bevonásával 1989-ben megszervezte és emlékezetesen megünnepelték legnagyobb nemzeti ünnepünket, március 15-ét, melynek hagyománya azóta is folytatódik. Megindította a Falunapok szervezését, és a neves napokat: Kézműves gyermeknap, Karácsonyváró, Húsvétváró, Nyuszi-búcsúztató napok keretében. 2000-ben egy 20. század eleji tornácos górét vásárolt, amely alatt helyet kapott sok-sok méhészeszköz. A környék 33 településéről már közel 2500 agrártörténeti tárgyi emlék gyűlt össze fáradhatatlan gyűjtő munkája nyomán. Emléket állított a település nevezetes személyiségeinek. A tájház falára emléktábla került Baksay püspök emlékére, aki két évig ott tanított, de ugyanígy Kossa Dánielnek is. A Szabadságharc 150. évfordulóján kopjafát avattak a templomtéren nyolc hajdani Kossuth-honvéd emlékére. Megmentette Toldy Ferenc egykori tanító síremlékét, melyet méltó ünnepség keretében a templomkertben helyeztek el. Ismeretterjesztő tevékenysége szerteágazó: előadásokat tart a Tájházszövetség és a Múzeumok Őszi Fesztiválja rendezvényein, cikkeket publikál a Siklós c. újság hasábjain, a Vár- és Múzeumbarát kör kiadványaiban, a Honismeret c. lapban. Az 1992-ben megjelent „Baranyai konyha” c. könyv „Magyarok étkezési szokásai és ételei” c. fejezet szerzője. Évek óta azon fáradozik, hogy a vidék kincse – a drávaszögi hímzés – ismét „divatba jöjjön” a kézimunka-szerető asszonyok körében. Kutatónapjain a Magyar Néprajzi Múzeumban rajzolja az ott fellelhető főkötők mintáit. A megtalált motívumok felhasználásával terítőket tervezett.

További munkájához sok erőt és jó egészséget kívánunk!


oldal 9


Jeles személyiségeknek emléket állító kiállítóhelyek DélSzlovákiában - Danter Izabella – (elhangzott a VIII. Országos Találkozón Kiskőrösön) A mai Szlovákia déli régióiban működő múzeumok és kiállítóhelyek közül kiemelkedő jelentőségűek azok az intézmények, amelyek az egyetemes magyar történelem, irodalom-, kultúra- és tudománytörténet egy-egy jeles személyiségét, mint híres „földijüket” mutatják be. A somorjai Városi Honismereti Múzeum, amely a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum kihelyezett kiállítóhelye, Khín Antalnak, az 1927-ben itt megalakult Csallóközi Múzeum megalapítójának és Prohászka István, festőművésznek állít emléket. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban az orientalista Vámbéry Ármin emlékszobáját láthatjuk, aki 1832-ben született Dunaszerdahelyen. Szenczi Molnár Albertról, a késő-reneszánsz korának nagy alakjáról, mint protestáns prédikátorról, nyelvészről, fordítóról Szencen az 1966-tól évente megvalósuló Szenczi Molnár Albert Napok keretén belül emlékeznek meg. Szobra a város főterén, emlékkiállítása a helyi magyar gimnáziumban látható. A 2010. január 27-én megnyílt Szenci Városi Múzeum állandó kiállítása is méltó emléket állít a város nagy szülöttjének. Nevét viseli a helyi magyar gimnázium és alapiskola is. Czuczor Gergelynek, a 19. század nagy magyar nyelvészének, költőnek a múzeumát szülőfalujában, Andódon találhatjuk. Ezen kívül Czuczor Gergely Emlékkiállítás látható az érsekújvári Thain János Múzeumban is. A Jedlik Ányos István természettudós, feltaláló munkásságát bemutató kiállítás szülőfalujában Szímőn a Jedlik Ányos Házban található. A helyi községi hivatal a Jedlik Ányos-díjat 2000-től ítéli oda olyan neves szlovákiai magyar tudósoknak, akik a természet- és társadalomtudományok területén kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Komáromhoz fűződik Jókai Mór, írónak és Lehár Ferenc, zeneszerzőnek a neve. Mindkettőjük emlékkiállítása a komáromi Duna Menti Múzeumban található. Szklabonyán, Mikszáth Kálmán szülőhelyén emlékházként működik az a lakóház, amelyben az író 1852-1872 között gyermek- és ifjúkorát élte le. Az itt található kiállítás az író életét és munkásságát mutatja be kihangsúlyozva kapcsolatát a nógrádi tájjal, amely írásművészetének kiapadhatatlan forrása volt. Alsósztregován a Madáchkastélyban a kastély korabeli berendezése mellett Madách Imre drámaíró rajzai és festményei, továbbá Az ember tragédiája c. Madách-mű ihlette Kass János, Nagy Zoltán és Zichy Mihály képzőművészeti alkotásaiból álló tárlat látható. A műemlékként nyilvántartott kastélyhoz tartozó parkban található Madách Imre síremléke (Riegele Alajos alkotása 1936-ból). Gömörmihályfalván Forgon Andor családi házában került megrendezésre Forgon Mihály, a Gömör-Kishont vármegye nemes családai c. mű szerzőjének emlékkiállítása. A kassai KeletA Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 10

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám szlovákiai Múzeum kiállítóhelye a Rodostói ház, II. Rákóczi Ferenc egykori ebédlőpalotájának mása, amely Kassán épült fel az 1940-es években. A berendezés egy részét a rodostói épületből szállították Kassára. Az állandó kiállítás felújítása 2006-ban valósult meg.

A Rodostó ház Kassán Galgóczy Tibornak (1923-2008), a népművészet mestere cím viselőjének az állandó kiállítása a nagymihályi Zempléni Múzeumban látható. Itt található alkotásainak legnagyobb gyűjteménye is.

Zemplén Múzeum Nagymihályban A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 11

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Galgóczy Tibor népi iparművésznek a specializációja a fafaragás és a szaru hagyományos megmunkálása és díszítése volt. Mokcsakerészen jómódú gazdálkodó családban született 1923-ban. A nagyapja korai halála után Vajkócra (Ungvártól 15 km) költöztek és a család 15 ha-os gazdaságán gazdálkodtak. Gazdálkodást, a föld szeretetét és emberséget tanult édesapjától, aki a Barázda rendszeres olvasója volt, saját könyvtárat építgetett, s a kovácsmesterséget az 1. világháború alatt sajátította el. Galgóczy Tibor Ung vármegye soknemzetiségű (magyar, zsidó, cseh, szlovák, ruszin) és színes vallási összetételű (római katolikus, zsidó, görög katolikus, evangélikus, református) lakosságát visszaemlékezéseiben így jellemezte: „A megye déli része adta a mezőgazdasági termékeket, a magyar falvak háziasszonyai vonattal jártak ide a piacra tejjel, túróval, csirkével, tojással, és tavasztól őszig az idényjellegű zöldséggel, gyümölccsel. A ruszinok az ölfát, a kézi szerszámokat, az egyujjas gyapjú kesztyűket, házilag készített rövid bundákat, bekecseket hoztak ide eladni. A Csehszlovák Köztársaság idején jelentős volt a cseh betelepítés és a megye központja óriási fejlődésnek indult. Fűrésztelepek, szöggyár, vasöntöde, hordó készítő üzem, bútorgyár, szeszgyár, gépgyár stb. lendítettek a régió gazdasági életén.“ (Galgóczy Tibor önéletrajzi írása, kézirat) Fafaragással már gyermekkorában is próbálkozott, édesapjától leste el ennek a munkának a csínját-bínját. Beregszászon kisdiákként, cserkészként a természet megismerésére és szeretetére tanították. Gimnáziumi évei alatt a diákújság szerkesztésével és illusztrációinak készítésével foglalkozott. A Széchenyi István évforduló alkalmából kiírt pályázat győztese lett egy diófából kifaragott Széchenyi István portréval. 1939-ben visszaköltöznek Mokcsakerészre az apja szülői házába és gazdaságába. Itt ismerkedett meg az Ung, Feketevíz és Laborc mocsaras világának sokszínűségével, a pásztorok életének mindennapjaival és művészetével. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével a debreceni mezőgazdasági akadémiára jelentkezett, tanulmányait azonban a háború miatt nem tudta befejezni. Hazatért és szülei birtokán gazdálkodott egészen a szövetkezetesítésig. A 2. világháború után a család 45 ha-os területen gazdálkodott, amely rendes megélhetést biztosított. Az 50-es évek elején sok viszontagság után bekapcsolódott a szövetkezetesítés folyamatába, kezdetben kocsikísérőként, majd patkolókovácsként dolgozott. Elsajátította a szlovák nyelvet, 1953-ban agrárközgazdászi képesítést szerzett és családjával Nagykaposon telepedett le. 1947-1957-es években a sportéletből is kivette részét, 10 évig futballozott „Kaposért”. A Csemadok helyi szervezetének alapításában is részt vett, titkári feladatot vállalt. Az eperjesi bankban kapott állást, könyvelési kurzusokat szervezett a szövetkezetek részére, továbbképzéseken vett részt. Mozgalmas civil élete mellett írogatott is. Ekkor fordult figyelme az Ung vidéki pásztorművészet felé. Az 1950-es évek elején a fafaragás első amatőr kiállításán a faragott ostorai kiállításra kerültek. A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 12

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Itt ismerkedett meg a nagy faragó pásztorral Volosin Jánossal. Tudatosan figyelni kezdte a pásztorcsaládok sorsát, akik a 60-as évektől az állattartás intenzív formáinak elterjedésével Nagykaposra költöztek. Tőlük tanulta meg a szaru feldolgozását, a vidékre jellegzetes díszítését: a szederinda, a tulipán, a bodza bogyó stb. mintákat. Kereste és gyűjtötte az ezzel foglalkozó magyar, lengyel és szlovák nyelvű irodalmat. Akkor tudatosította, hogy a felsőtiszavidéki pásztorművészet központjában lakik. Személyesen felkereste a pásztorokat: Lengyel Jánost és Miklóst, csicseri Babincsák Jánost, Juhász Jánost, lerajzolta a munkáikat, gyűjtötte az eredeti tárgyakat (pásztorkürt, vadászkürt, stb.), tanulmányozta az egyes mesterek szerszámait, szerszámfogásait, a kézvonását, témakörét, kifejezésmódját, technikáját, és ezeket igyekezett elsajátítani. Tudatosan vizsgálta és elemezte a régi faragó pásztorok munkáit, melyek őt magát is hasonló munkák létrehozására inspirálták. Alkotásaiban a pásztorművészet hagyományos technikájával, díszítőelemeivel dolgozott. Alapanyagul a fát, a kobakot és más természetes anyagot, de leginkább a szarut használta. A szaru megmunkálása igazi szenvedélyévé vált. Elméleti tudását és gyakorlati tapasztalatait egy pásztorművészettel foglalkozó dolgozatban gyűjtötte össze, majd az 1990-es években önálló szlovák és magyar nyelvű kiadványként Ung vidék pásztorművészete címmel publikálta. Ez a munka a néprajz szakembereinek körében is jó visszhangra talált. Galgóczy Tibor egyedülálló alkotásaival Szlovákia szerte ismert. A hagyományos pásztormunkák mellett a csontot és a szarut ékszerkészítésre is használta. Munkáit a pozsonyi Népművészeti Központ is megvételre kínálja. A pásztorművészet legszebb munkáit domborítással, karcolással készítette. Készített pásztorkürtöt, sótartót, ivószarut, ivócsanakot és más tipikus pásztoreszközt.

Galgóczi Tibor csont- és szaru ékszerei A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 13

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Foglalkozott tökedény díszítéssel is, melynek során ragaszkodott a hagyományos karcolásos technikához. A díszítés mintázatában a spirálisan elhelyezett geometrikus vonalminták között állatokat- és növényeket ábrázoló sorminta helyezkedik el. Fából faragott kisplasztikái, domborművei az Ungvidék egyszerű emberének ősi foglalkozásait, a magyar történelem jeles eseményeit jelenítik meg. Ostorain a faanyag és a fémintarzia mellett mesterien kezelte a bőrből készült kiegészítők készítési módjait is. A hagyományos díszítőelemek applikálását valósította meg egy-egy polgári tárgy (doboz, sakkkészlet, stb.) elkészítésekor (pl. diófából készült intarziás kazetta sárgaréz, csont és műanyag berakással). Alkotásai több múzeumi gyűjteményben megtalálhatók, pl. a nagymihályi Zempléni Múzeumban 260 db, a Tőketerebesi Honismereti Múzeumyban 25 db, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában 20 db, a pozsonyi Népművészeti Központ gyűjteményében 80 db, az Amerikai Egyesült Államokban egy magánmúzeumban 21 db, a túrócszentmártoni Néprajzi Múzeumban 60 db. Alkotásai az 1955-95 közötti időszakban több mint 60 kiállításon voltak láthatók.


oldal 14

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám A Német Tájházak 4. Országos Találkozója Ófalun - Szablyár Péter A nagyszámú (több mint száz) résztvevőt 2010. szeptember 11-én zord időjárás (ömlő eső), de meleg vendégszeretet és kitűnő szervezés (a Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény „Heimatmuseum”-nak és Jaszmann Gabinak köszönhetően), forró kávé és frissen sült sütemények fogadták. Kofiás Endre polgármester köszöntője után az ófalusi óvodások és a helyi asszonykórus kedves műsora teremtette meg a jó hangulatot. Heinek Ottó – az LdU elnöke – köszöntötte a résztvevőket, tájékoztatást adva a közelgő kisebbségi önkormányzati választásokról. Szablyár Péter a 2/2010-OKM rendelet életbelépésével kapcsolatos változásokat és az aktuális teendőket vázolta, majd a tájházak lehetséges szerepét ismertette a kistelepülések szakrális emlékeinek kataszterezése és védelme érdekében. Megható volt, amikor a szünetben Fábián Andrásné átadta az általa e téren végzett munkát összefoglaló „Kápolnák és keresztek a harmadik évezredben Lengyelen és környékén” című gondosan szerkesztett kis füzetet. A többoldalú beszélgetésekre is felhasználható kávészünet után jól működő, sikeres tájházak számoltak be munkájukról. Ezek közül Csorba Károly (Kalaznó) és Stallenberger József (Nagymányok) bíztató jövőt sejtető beszámolóit sikerült meghallgatnunk. A találkozó kiemelkedő eseménye volt Jaszmann Gabi könyvbemutatója, a „Mesélő házak” nagysikerű – a német nemzetiségi tájházakat és gyűjteményeket bemutató – könyv 3. kiadása alkalmából. A résztvevők átvehették a színvonalas, jól szerkesztett, kétnyelvű kötet egy-egy példányát. A délutáni programban Jakabné Heller Anna (volt elnökségi tagunk) múzeumpedagógiai előadását és a kisjakabfalvi Konrád-Ház létrejöttét ismerhették meg a résztvevők, majd a tájházak és egy fonott bútor bemutatók tekinthettek meg. A programot borkóstoló zárta. Gratulálunk a szervezőknek és a példás vendéglátás megvalósítóinak!

Polgármesteri köszöntő – egy kis német dal – Csorba Károly – Stallenberger József


oldal 15

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Észak- és Kelet-Magyarországi Regionális Tájház találkozó Egerben 2010. november 12-én az Egri Vár Dobó bástyájában lévő rendezvényteremben tartották találkozójukat az Észak- és Kelet-magyarországi tájházak „Kulturálisés Szellemi Örökségünk” címmel A megjelent – harminckét – résztvevő a szívélyes fogadtatást és regisztrálást követően Dr. Veres Gábor - megyei múzeumigazgató köszöntötte, majd a megjelentek és a Tájházszövetség vezetése nevében Szablyár Péter köszöntötte Hajdu Ráfis Jánost magas állami kitüntetése – a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje – közelmúltban történt átvétele alkalmából. Hajdu Ráfis János köszönetnyilvánítását életfilozófiája rövid összefoglalásával egészítette ki. Dr. Veres Gábor önkritikus hangvételű beszámolójában a Heves megyei tájházak sorsát vázolta az elmúlt két évtizedben. Pozitív példaként említette a kisnánai tájházat és bíztatóan nyilatkozott a parádi tájház jobb sorsra fordulásáról. Batári Zsuzsanna (SZNM) a Skanzen új tájegységét – az Észak-magyarországi falut - mutatta be kislánya segítségével, kiemelve annak új szemléletű, sok újdonságot tartalmazó részleteit. Dr. Csonka-Takács Eszter – a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója áttekintést adott a képviselt területről, kiemelten a hazai jegyzéken szereplő elemekről, a további potenciális jelöltekről. Berecz Lászlóné - a Matyó Népművészeti Egyesület elnöke – a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére felkerült „Matyó örökség – hímzés, viselet, folklór továbbélése” című sikeres pályázatról adott számot, bőséges vetített képanyaggal. Dr. Bereczki Ibolya elnökünk (SZNM főigazgató-helyettese) a tájházak újszerű szerepvállalásának elemeit összegezte példákkal illusztrálva. Szablyár Péter a tájházak működtetésének problémáit vázolta egy normatív támogatási rendszer igényének újbóli felvetésével, reményét kifejezve a törvényi szabályozás kedvező változtatásával. A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 16

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Néhány felmerült kérdés megtárgyalása után egy kellemes ebéd zárta a napot Eger belvárosában. Köszönet a kiváló szervezésért, a 21. századi színvonalú helyszínért. Sajnálatos, hogy nem éltek többen a részvétel lehetőségével, és különösen az, hogy a KeletMagyarországi régióból egyetlen érdeklődő sem érkezett.

Dr. Veres Gábor köszöntője

…végre egy kis szünet

Hajdu Ráfis János köszöntése


oldal 17

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Mesélő házak – 101 német nemzetiségi tájház és kiállítás – eredményeink 2010-ben - Jaszmann Gabriella –

Csak a többfunkciós „élő tájházak” segíthetik a faluturizmus kibontakozását, a helyi vagy a regionális identitás reprezentálását – hallani egyre gyakrabban múzeum-szakmai körökben. A helyi lakáskultúrát, népművészetet és művelődéstörténeti értékeket bemutató kiállítások mellett működtessenek bennük táncházat és más hagyományőrző rendezvényeket, udvarukon szervezzenek kézműves táborokat, helytörténeti vetélkedőket, legyen mód helytörténeti kutatásokra! Ez a megállapítás természetesen a magyarországi német nemzetiségi tájházakra is vonatkozik. A Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény Budaörsön 2008 januárja óta országos hatáskörű feladatokat is ellát: létrehozta a Magyarországi Német Nemzetiségi Tájházak Szakmai Központját, melynek fő feladata ezen intézmények munkájának összefogása, tevékenységük ösztönzése, ismertségük növelése. Utóbbi feladatot elsősorban azzal is kívántuk megvalósítani, hogy 2008 novemberében a Budaörsi Városháza és a Német Nemzetiségi Önkormányzat nagyvonalú támogatásával megjelentettük a Mesélő házak / Häuser, die uns erzählen című kétnyelvű kiadványt, melyben 57 német nemzetiségi tájházat, tájszobát, illetve kiállítóhelyet mutattunk be. A folyamatos adatfrissítés és kutakodás nyomán kiderült, sokkal több német nemzetiségi kiállítás létezik Magyarországon, mint ami a könyvben szerepel, de nem jutnak országos hírnévig, csupán szűkebb környezetükben, tájegységükben tudnak létezésükről. Ez tette szükségessé a könyv kibővített újbóli kiadását. A 2010 szeptemberében megjelent és a Német Nemzetiségi Tájházak 4. Országos Találkozóján, a Baranya megyei Ófaluban „debütált” Mesélő házak harmadik kibővített változata immár 101 házat, kiállítást mutat be. (A találkozóval ebben a számban külön cikk foglalkozik.) Ezek tehát azok a kiállítóhelyeink, tájházaink, akikről tudunk, akik szerepelnek adattárunkban és rendszeresen tartjuk velük a kapcsolatot, amelyek látogathatók, amelyek valamilyen szinten megpróbálják prezentálni és reprezentálni a hazai német nemzetiség tárgyi és részben az írott és kulturális emlékeit is. A számot kiegészíthetjük kb. 110-re, mivel már most tudomásom van újabb készülő tájházakról – nagy örömömre. (Az aktuális adatbázisuk megtalálható a www.heimatmuseum.hu honlapon, ugyanitt olvashatóak saját hírleveleink, ill. a Magyarországi Tájházak Szövetsége eddigi valamennyi Tájházi Hírlevelei is.) A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 18

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Örömteli az a tény is, hogy az elmúlt egy-két évben költözött új épületbe több településen a gyűjtemény, így: Sombereken, Szakadáton, Nagymányokon, Újbarokon, de tervezik a költözést Gyulán, Móron, új kiállítóhely készül Vecsésen, Táton, Szigetbecsén, Csolnokon. Számos településen szándékszinten létezik az igény egy házra, amelyben meglévő gyűjteményüket elhelyezhetnék, de hiányzik a pénz hozzá, pld. Jánossomorja, Tarján, Németbánya, de Pomázon is évek óta felújításra vár a „kilakoltatott” épület.

A sombereki tájház Az sem örömteli, hogy csak kb. minden ötödik ház rendelkezik működési engedéllyel – és ismert okokból kevés az esély arra, hogy tömegesen kapnának engedélyt a közeli jövőben. A 2/2010. (I. 14.) OKM rendelet megszigorítása óta mégis sikerült néhány gyűjteménynek engedélyhez jutnia, mint pld. Vértesboglár, Majs, Kismaros. Leltározási munkák folytak Zsámbékon (utólagosan – Műk.Eng. van már régebbről), Ceglédbercelen, Szakadáton. Reméljük nem állnak meg ők sem a működési engedélyig, hiszen köztudott, hogy anélkül már nem lehet semmilyen pályázaton sem részt venni. A német nemzetiségi gyűjtemények ismertségét a „museum.hu”-ra való felkerüléssel is szeretném fokozni, hiszen egy egységes tárhelyen való megjelenés mindenképpen hasznos lehet. Sajnos a museum.hu is úgy működik, A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 19

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám mint a tájházak némelyike: nincs kapacitásuk több munkatársra, csak egyre, aki a honlapot napi szinten kezeli, kapcsolatot tart a tájházasokkal és az új jelentkezőket is felveszi. Így gyakran hetekig kell várni, míg sorra kerülnek az „újak”. Fontosnak tartanám valamennyi tájházunk beléptetését a Magyarországi Tájházak Szövetségébe, ezen is folyamatosan dolgozom, hiszen az érdekérvényesítés nagyobb taglétszámmal talán hatékonyabb lehet.

Az óbányai tájház féltve őrzött kerámiái A Magyarországi Német Nemzetiségi Tájházak Szakmai Központjának otthont adó Budaörsi Heimatmuseum sok szempontból példaértékű munkát folytat: rendszeresen tartanak itt múzeumpedagógia foglalkozásokat, nagyobb jeles ünnepek (Advent, Húsvét) előtt kézműves foglalkozásokat. Nyáron gyerektáborok vannak, tavasszal egy egész hetet szentelnek az iskolák számára kiírt helyismereti vetélkedősorozatnak. Ideiglenes kiállításaink is voltak 2010ben: hangszertörténeti, illetve „Teknő, kapa, kötőgép” címmel egy a budaörsi munkaalkalmakat bemutató. Résztvevője a Heimatmuseum a „Felemelő Évszázad” rendezvénysorozatnak is. A tájházhoz kapcsolódik a Német Kisebbségi Önkormányzat több rendezvénye, mint pld: hagyományos „sváb” disznóvágás, svábbál, idősek karácsonya. Német tájházközpontunk szakmai munkájának a budaörsi munkatársak rendszeres támogatói, amit ezúton is köszönök! A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 20


Babakiállítás Geresdlakon

Az újbaroki tájház (a szerző felvételei)


oldal 21

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Partiumi tájházak - Dr. Kéri Gáspár -

A Partium a történelmi Magyarországnak azok a keleti megyéi, melyek az Erdélyi Fejedelemséghez tartoztak. Ezeknek a megyéknek a többsége ma Romániához tartozik, jelentős számú magyar lakossággal (Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megye). A román magyar határ mentén, Bihar és Szatmár megyében a Székelyföld után a legnagyobb romániai tömbmagyarság él. Tehát a történelmi Erdély nemcsak a Keleti, Déli és Nyugati Kárpátokon belül elterülő Székelyföldet, Szászföldet, Fogarasvidéket, Mezőséget, Mócvidék és Kalotaszeg vidékét foglalja magába, hanem a Partiumot is. A partiumi magyarság jelentős és sajátos népi építészeti és néprajzi értéket hagyott örökségül utódainak. Ezek megőrzését tűzék ki célul többségükben az utóbbi két évtizedben létesült tájházak létrehozói, ezenkívül egyes emlékmúzeumok is jelentős népi építészeti és néprajzi örökséget képviselnek Bihar megye tájházai és népi jellegű emlékmúzeumai A gálospetri tájház: Egy érmelléki középparaszt család gazdaságát mutatja be minden épületével együtt. Ezek a következők: a négyosztatú lakóház (első ház, pitvar, hátsó ház és a tornácról nyíló kamara), a háromosztatú istálló (a tulajdonképpeni istálló, abrakoló és főzőház és a tornácból nyíló szekérszín), az árnyékszék, a szénásszín, a háromosztatú tornácos disznóól, a gémes kút, a szőlőspajta pincével és az utcafronton tengeri-góré. Más kiállító hely hiánya miatt az istállóban átmenetileg „az érmelléki székfaragók” című kiállítás, a főzőházban Sass Kálmán mártírlelkész emlékkiállítása, a szénásszínben pedig a gazdasági eszközök mellett öntöttvas kályha kiállítás van. Tulajdonosa és működtetője dr. Kéri Gáspár és családja.

A szalacsi tájház: egy érmelléki szegényparaszt gazdaságot mutat be. Érdekessége, hogy a telek mindössze 400 m² és 4 pince fölött helyezkedik el. Helyreállított építményei: szabadkéményes, kétosztatú, félig veremszerű A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 22

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám lakóház, gémes kút, árnyékszék, kerítés. Az ácsolt disznóól áttelepítése még nem valósult meg. A gyűjtemény szinte kizárólag csak Szalacsról származik. Tulajdonosa és működtetője dr. Kéri Gáspár és családja.

A Szalacsi tájház Az Érsemjéni Kazinczi Ferenc- Fráter Lóránd- Csiha Kálmán emlékmúzeum: Az önkormányzati tulajdonú emlékmúzeum néprajzi gyűjteményt nem mutat be, de az épület figyelemreméltó: egy XIX. századi régi kőlábas kisnemesi kúria. A portán még megőrizték az istállót.

Az érsemjéni Emlékmúzeum


oldal 23

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Az Érkörtvélyesi tájház: önkormányzati tulajdonú épület, Tóth Imre és Tóth Tünde saját gyűjteményét helyezte el ebben a négyosztatú tornácos házban. Az első házban és pitvarban egy módosabb parasztcsalád lakásberendezését, a hátsó házban pedig gazdasági eszközeit mutatják be, a következő helyiségben egy régi osztálytermet rendeztek be. A gyűjtemény néhány tárgy kivételével Érkörtvélyesről származik.

Az Érkörtvélyesi tájház Az Érmihályfalvai „Dr. Andrássy Ernő” Városi Múzeum:

Érmihályfalva Egy felújított négyosztatú tornácos középparasztházban a felső szobában a református egyház relikviáit állították ki, a pitvarban régészeti kiállítást, a hátsó házban pedig konyhai enteriőrt rendeztek be, a negyedik helyiségben időszakos kiállításoknak adnak helyet. Az épület és a gyűjtemény önkormányzati tulajdonban van. Arany János szülőháza Nagyszalontán: önkormányzati tulajdonban van, háromosztatú tornácos parasztház rekonstrukció, mely sok kívánnivalót hagy A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 24

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám maga után. Az első ház szobabelsőt mutat be, a többi helyiségben egy parasztgazdaság használati tárgyai vannak kiállítva.

Nagyszalonta Várasfenesi tájház: 1850 épült tornácos, háromosztatú módos parasztház. A telken még megmaradt a csűr, a pajta és a nagyszín. A Fekete-Körös felső részén található néhány magyar faluból álló sziget egyedi népi kultúráját mutatja be. Különleges értéket képvisel a különböző korosztályok népviselete. Tulajdonosa és működtetője Vura Ferenc és családja, nagyváradi lakosok.

A Várasfenesi tájház Kiskohi múzeum: nem klasszikus értelemben vett tájház, de figyelemreméltó nagyon gazdag néprajzi gyűjteménye, valamint egy berendezett kerékgyártó műhely és az aranymosók eszközeit bemutató tematikus kiállítás. Aurel Flutur és felesége a múzeum tulajdonosa és működtetője. Magyarremetei tájház: kétosztatú boronafalu oldaltornácos szegény parasztházban a helyi magyarság és románság lakás, háztartási eszközei és viseletdarabjai vannak kiállítva enteriőrszerű elrendezésben, a tornácon


oldal 25

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám gazdasági és kamara berendezés található. A helyi önkormányzat és a Pro Remetea Alapítvány hozta létre és működteti. Köröstárkányi tájház: magánkézben van, figyelemreméltó népi építészeti emlék. A szobai enteriőr mellett a gyapjú feldolgozás eszközeit és népviseleti darabokat láthatunk. Köröstárkány a Fekete- Körös völgyének teljesen magyar lakosságú települése. Szatmár megyei tájházak és népi jellegű emlékmúzeumai Ady Endre emlékmúzeum: a XIX. századi háromosztatú parasztház, melyet 1953-ban leéget, de helyreállították. Berendezése néprajzilag is figyelemreméltó, több kiállítási tárgy még az Ady család birtokában volt. A Szatmár megyei múzeum működteti. Sződemeteri Kölcsey Ferenc emlékmúzeum: Parasztházra emlékezető kétosztatú tornácos épület, mely református imaterem és a református templom udvarán található. A szülőház jelenleg ortodox parókia. Mezőpetri sváb múzeum: XIX századvégi eredeti állapotban megmaradt épület, a Szatmár megyei múzeum és az önkormányzat hozta létre és működteti. Két szobaenteriőr van berendezve, az udvar végében impozáns csűr. Bogdándi tájház: már a kilencvenes évek elején megnyitották egy helybeli tanár és a szatmár megyei múzeum kezdeményezésére. A megyei múzeum működteti. Szoba enteriőrt, helytörténeti és régészeti kiállítást rendeztek be. Ezeknek a tájházaknak, emlékházaknak a létrejöttéhez sokban hozzájárult a kissebségi létnek tulajdonítható kulturális értékeink pusztulásának veszélyérzete. Gyakran igen komoly személyes anyagi áldozatok révén valósultak meg. Az önkormányzati tulajdonú tájházak többnyire a megyei tanács anyagi támogatásának köszönhetően jöhettek létre. Az így kapott összeget azonban elég gyakran nem szakszerűen használták fel, mert a megyei tanács nem kötötte ki népi építészeti szakember és etnográfus közreműködését. A bukaresti Román Paraszt Múzeum pályázat révén felkarolt néhány tájházat, mely többnyire kiállítások szervezésében, kiadványok megjelentetésében nyilvánul meg. Román Tájházszövetség nincs, ezért jó lenne, ha a Magyar Tájházszövetség alakítana egy népi építészekből és etnográfusokból álló csapatot, akik feltárnák a már létező tájházakban előforduló hibákat és tanácsokat adnának azok kijavítására és új tájházak létesítésekor tanácsokat adhatnának. A partiumi tájházak gyenge pontja a tájházi programok szervezése. Ennek oka főleg a fizetett személyzet hiánya. Fontos lenne a tájházak turisztikai A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 26

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám útvonalakba való beiktatása és iskolai kirándulások rendszeres szervezése. Ebben segíthetne a Tájházszövetség. Még néhány célkitűzést és alapelvet említenék meg: - a tájházak és berendezésük minél autentikusabb formában való megőrzése érdekében igyekezzünk elkerülni a kereskedelmi célzattal történő szépítgetést, „manikűrözést”. - a modern vizesblokkok és a vendégek fogadására szolgáló épületeket kerítés mögé rejtve és lehetőleg az udvaron kívül épüljenek fel és minél kevésbé legyenek láthatóak. - nemcsak a lakóház, hanem a melléképületek hiteles megőrzése áttelepítése vagy rekonstrukciója is legyen fontos. - minél teljesebb enteriőrök kialakítása, melyek valóságosan is alkalmasak legyenek lakni, főzni vagy a gazdálkodással kapcsolatos tevékenységekre. Állatok tartása azért, hogy ne legyen kihalt a tájház. A tárgyak konzerválása, restaurálása, talán ebben a Tájházszövetség tudna segíteni a szakemberek elérhetőségének közlésével. – a partiumi magyar tájházakat a magyar nemzeti kulturális örökség részének tekintjük. Irodalom: Bihari tájházak és kiállítóhelyek II. kötet, Berettyóújfalu 2010

FELHÍVÁS A Szövetség szeretné tagjai informálását még intenzívebbé, napra késszé tenni. Ennek érdekében internetes levelező listánk címjegyzékét szeretnénk felújítani és teljessé tenni. Ennek érdekében kérünk minden egyéni és jogi tagunkat, hogy az általa legjobban elérhető email címet a Szövetség címére [email protected] postafordultával küldje el. Ha postacíme, vagy telefonszámai változtak, azokat is! Jogi tagok esetében mód van két cím (saját és intézményi) megadására is. Támogató együttműködésükben bízva, köszönettel: Elnökség

KÉRÉS Kérjük egyéni- és jogi tagjainkat, hogy akik még nem rendezték 2010-évi (vagy korábbi) tagdíjaikat, mielőbb tegyék meg! Ha csekkjük elkallódott, kérjenek újat mail címünkön ([email protected])! A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 27

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Hogyan támogatja a hazai szlovákság a néprajzi gyűjteményeit a Legatum Nonprofit Közhasznú KFT - Ando György Mission statement: A Legatum gazdasági társaság legfőbb célja hogy a magyarországi szlovákság számára kiaknázza a hazai szlovák néprajzi gyűjteményekben rejlő gazdasági, kulturális lehetőségeket. Továbbá, a társaság oly módon működtesse e néprajzi gyűjteményeket, kiállítóhelyeket, hogy korunk modern követelményeinek megfeleljenek.

Andó György elnök Az Országos Szlovák Önkormányzat 2003-ban alapította meg önálló gazdasági társaságát a Legatum Szolgáltató és Ingatlanhasznosító Közhasznú Társaságot, jelenleg -Legatum Szolgáltató és Ingatlanhasznosító Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaságként működik. A társaság elsődleges feladata a Magyarországon létező szlovák önkormányzatok kezelésében, fenntartásában lévő szlovák néprajzi gyűjtemények működtetése, e gyűjtemények támogatása, megóvása. A gazdasági társaság működtetése több forrásból valósul meg, melyek közül jelentős részt képvisel a központi állami támogatás. Magyarország területén 2009-ben 57 szlovák néprajzi gyűjteményt tartottunk evidenciában az alábbi megyékben: Bács-Kiskun, Békés, BorsodA Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 28

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Heves, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg,Veszprém. A szlovák néprajzi gyűjtemények száma hazánkban évről évre növekszik. A társaság szakmai feladatai a szlovák néprajzi gyűjtemények működtetésével kapcsolatosak: muzeológiai, gazdasági, és jogi teendőkre koncentrálódnak. A szakmai muzeológia területén a szervezet munkája a kiállítások elhelyezésével, kialakításával, a tárgyak restaurálásával, a leltárak vezetésével, az épületek felújításával kapcsolatos kérdésekre összpontosulnak. A Legatum Nonprofit Közhasznú KFT éves - az Országos Szlovák Önkormányzat közgyűlése által elfogadott - üzleti terv alapján végzi munkáját, az üzleti tevékenység a társaság életében évről-évre egyre hangsúlyosabbá válik. A gazdasági társaság munkáját választott pénzügyi felügyelő bizottság kontrollálja. A számszaki előírások betartásáról a Reálúnió Könyvszakértő, Vagyonértékelő és Gazdasági Tanácsadó gondoskodik. 2010. január elsejével a Legatum gazdasági társaság működési területe bővült, ez időtől kezdve a társaság kiadója a magyarországi szlovákok országos terjesztésű hetilapjának, a Ľudové noviny-nak. A hetilap kiadása a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Közalapítvány, az Országos Szlovák Önkormányzat és a Legatum Nonprofit Közhasznú KFT anyagi támogatásával valósul meg A Legatum Nonprofit Közhasznú KFT legfőbb feladatai: I. A gazdasági társaság működtetése Az Országos Szlovák Önkormányzat által biztosított működési feltételek garantálják, hogy a társaság üzletileg és szakmailag megfelelően működjön. A társaság szakmai irányítását és vezetését Ando György néprajzos muzeológus a Magyarországi Tájházak Szövetségének elnökségi tagja, ügyvezető igazgató látja el a jogi kérdésekhez kapcsolódó feladatokat dr. Horváth Endre, a gazdasági ügyintézést Fekete Márta, az adminisztratív teendőket Lami Eszter végzi, a magyarországi szlovák hetilapjának főszerkesztője Hollerné Racskó Erzsébet. Fő feladatok: A/ A táraság működtetése (iroda, infrastruktúra, adatbázisok stb.) B/ Személyi feltételek (ügyvezető, gazdasági ügyintéző, adminisztratív dolgozók, gondnokok, főszerkesztő, újságírók, megbízási jogviszonyok) C/ Üzleti tevékenység (gazdasági társaság tulajdonában, kezelésében levő ingatlanok hasznosítása, turizmusban rejlő értékek kiaknázása stb.) D/ Szlovák néprajzi gyűjtemények támogatása, működtetése (szakmai, jogi, financiális stb.) E/ Országos terjesztésű hetilap kiadása. A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 29

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám II. Üzleti tevékenység A gazdasági társaság bevételei központi állami költségvetésből, a társaság üzleti tevékenységéből, az Országos Szlovák Önkormányzat által biztosított támogatásból és pályázatokból tevődnek össze. A társaság üzleti tevékenysége ingatlanok hasznosítása, az országos, regionális és más intézmények által a társaságtól megrendelt tudományos kutatómunkák, kiadói tevékenység, turisztikai tevékenység, pályázati támogatásokból és más pénzügyi tranzakciókból tevődik össze. III. Saját tájház működtetése Zempléni Szlovákok Tájháza – Sátoraljaújhely-Rudabányácska A Legatum gazdasági társaság 2005 óta saját néprajzi kiállítóhelyet is működtet, mely multifunkcionális szolgáltatásokat nyújt az ide látogatóknak. A népi műemlék jellegű épületben a zempléni szlovákságot reprezentáló néprajzi kiállítás látható, kialakított közösségi terekkel, vendégszobával, a kertben szabadtéri színpaddal. IV. Szlovák néprajzi gyűjtemények működésének biztosítása, segítése A Magyar Köztársaság területén több mint 350 tájház található, melyek jelentős hányada a magyarországi szlovák kisebbség népi kultúráját mutatja be. 2010-ben mindegy 60 önálló szlovák néprajzi gyűjteményt tartottunk számon Magyarország 11 megyéjében. A gazdasági társaság elsődleges feladata a hazai szlovák néprajzi gyűjtemények patronálása, ezen belül szakmai segítségnyújtás. A társaság által nyújtott jelentős szakmai és anyagi támogatások közül csupán az alábbiakat emelnénk ki, melynek hozadékát minden magyarországi szlovák néprajzi gyűjtemény élvezhette: -2007-ben a hatályos előírásoknak megfelelő leltárkönyvet készíttetett a társaság -a Magyar Néprajzi Társaság által kiadott Magyarországi szlovákok néprajza című tanulmánykötet-sorozatot kaptak a gyűjtemények -Népi épületek restaurálása című vándorkiállítást biztosított a társaság igény szerint a gyűjtemények számára -2010-ben a Magyarországi Tájházak Szövetsége által kiadott Tájházi akadémia című DVD-t biztosított minden gyűjtemény számára -2010-es évre minden gyűjtemény számára a társaság előfizette a magyarországi szlovákok hetilapját -a Legatum gazdasági társaság munkáját bemutató tablókiállítást illetve a társaság munkáját bemutató kétnyelvű leporellót készíttetett A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 30

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám -2008-ra elkészült a szlovák néprajzi gyűjteményeket segítő kulturális menedzser által készített hasznosítási tanulmány Anyagi támogatások (a Legatum gazdasági társaság megalakulását követően 2003-tól jelentős anyagi támogatást biztosított és folyamatosan biztosít a magyarországi szlovák néprajzi gyűjtemények számára az alábbi támogatási célokra: - gyűjtemények biztonságtechnikai eszközökkel való ellátása - épületek, gyűjtemények állagának fenntartása - gondnokok bérezése - gyűjtemények modern installációs eszközökkel való ellátása - kiállítások, gyűjtemények létrehozása - gyűjtemények szakszerű leltározása Az alábbiakban közöljük melyik település szlovák néprajzi gyűjteménye részesült 2007-2010 közötti időszakban jelentős anyagi támogatásban. 2007: Rudabányácska, Szarvas, Felsőpetény, Oroszlány, Ecser, Békéscsaba 2008: Agárd, Rudabányácska, Békéscsaba, Bokor, Piliscsév, Csomád, Füzér, Galgaguta, Felsőpetény, Kesztölc, Kiskörös, Szarvas, Tardos. 2009:Oroszlány, Ecser, Terény, Nagytarcsa, Isaszeg. 2010: Mátraszentimre, Vértesszőlős, Terény, Szarvas, Hollóháza, Lucfalva, Sóskút, Kiskörös, Vanyarc.

A szarvasi szlovák tájház


oldal 31

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám V. Konferenciák, szakmai szemináriumok A Legatum gazdasági társaság évi rendszerességgel szervezi meg a magyarországi szlovák tájházvezetők országos konferenciáját, amely a szlovák tájházak, néprajzi gyűjtemények fenntartása és működtetése terén felmerülő eredmények ismertetését, valamint a problémák megoldását végzi, szakmai kérdésekre keres választ. A tájházvezetők fontosnak tartják a konferenciákon, illetve szakmai szemináriumokon való részvételt, ezt mutatja a résztvevők magas száma is. Az alábbiakban közöljük a társaság által rendezett konferenciákat: 2005 Szügy- Látogatóbarát tájházak (A kulturális marketing szerepe) 2006 Sárisáp- Pusztuló értékeink (Néprajzi tárgyak restaurálása)

A sárisápi szlovák tájház is megújult 2007 Ecser – Értékeink számbavétele (A néprajzi tárgyak nyilvántartása) 2008 Kesztölc – Népi építészeti értékeink (Népi épületek megőrzése házilagosan)

A kesztölci országos találkozó 2009 Dunaegyháza – A tájház a település kirakata 2010 Tatabánya-Bánhida – Van működési engedélyem?! A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja

oldal 32

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám VI. Kiadói tevékenység Jelentős a gazdasági társaság szlovák nemzetiségi kiadványok megjelentetésében vállat szerepe A gazdasági társaság kiadója: -2010-től a magyarországi szlovákok Ľudové noviny című hetilapjának

-önálló tudományos népszerűsítő köteteknek -2007-től önálló színes periodikának, melyben minden évben 12 magyarországi szlovák néprajzi gyűjtemény, kiállítóhely van bemutatva, továbbá tartalmaz egy szakmai tanulmányt és az adott esztendőben nyitva tartó szlovák néprajzi gyűjtemények listáját, elérhetőségét.

- a szlovák néprajzi gyűjteményekről folyamatosan készülő egységes szerkezetű több oldalas színes leporellóknak


oldal 33

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám - a gazdasági társaság támogatja a szlovák önkormányzatok által kiadott tudományos-népszerűsítő publikációk kiadását VII. Alapítványok A Magyarországi Szlovákokért Közhasznú Alapítvány létrehozója, alapítója a Legatum gazdasági társaság.

Szablyár Péter előadását tarja


oldal 34

Tájházi Hírlevél – 2010. 4. szám KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELMÉÉRT November 24-én a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ rendezésében került sor a Közös Európai Kulturális Örökségünk konferenciára. Az előadók között, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága mellett vezető kultur politikus, muzeológus, néprajzkutató, vidéki turizmus-szervező, építész, levéltáros, speciális oktatást igénylő fiatalok iskolájának tanára, borász, gasztronómus és több hagyományőrző csoport vezetője szólalt fel. Az Orfüi Tájházat és így a Tájház mozgalmat Serényi Ákos az Orfüi Tájház és Kemencés Udvar vezetője képviselte és előadást tartott Hagyomány-Innováció és Kreativitás Baranya Gasztronómiájában címmel. A kitűnő hangulatú, igen tartalmas és a meghívottak által megerősítetten sok okulásra hivatott előadás sorozat végén dr. Csonka-Takács Eszter, a Szellemi és Kulturális Örökség Igazgatóságának Igazgatónője a következőkkel búcsúzott: " Amit Önök csinálnak itt Baranyában az maga a csoda. Ezt a munkát nem szabad abbahagyni és akármilyen áldozatok és erőfeszítések mellet is tovább kell folytatni mindannyiunk érdekében."


oldal 35


Tartalom Magas kitüntetés hagyományőrző-ápoló munkásságért Hajdu Ráfis János és felesége, Bakos Mária múzeumépítő munkássága Köszöntjük dr. Simor Ferencnét 80. születésnapja alkalmából Jeles személyiségeknek emléket állító kiállítóhelyek Dél-Szlovákiában A Német Tájházak 4. Országos Találkozója Ófalun Észak- és Kelet-Magyarországi Regionális Tájház találkozó Egerben Mesélő házak – 101 német nemzetiségi tájház és kiállítás – eredményeink 2010-ben Partiumi tájházak Hogyan támogatja a hazai szlovákság a néprajzi gyűjteményeit a Legatum Nonprofit Közhasznú KFT Kulturális örökségünk védelméért


oldal 36

Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója

Recommend Documents