Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója
2007. 2. füzet Jósvafő, 2007. augusztus
V. évfolyam 2. szám 2007.
Felelős szerkesztő: Szablyár Péter Felelős kiadó: Hadobás Pál igazgató HU ISSN 1785-4873 Kiadja a Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum (Edelény, 3780 István király u. 49.) a Magyarországi Tájházak Szövetségével együttműködve. Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
Szerkesztőség: 3758 Jósvafő, Dózsa Gy. utca 3. Nyomdai munkák: K-B Aktív Kft. Gyorsnyomda és másolószolgálat, Miskolc. Felelős vezető: Kása Béla A címlapon: Sárközi lakodalom Bátán (a felvételt Kapitány Orsolya készítette A kiadványban szereplő – aláírás nélküli - képeket Szablyár Péter készítette. Igény esetén a képek elektronikus formában díjtalanul igényelhetők a
[email protected] e-mail címen
Tisztelt Olvasó, Kedves Barátaim! A második negyedév is bővelkedett tájházi eseményekben, örömmel vettünk részt ezeken, láttuk, éreztük, hogy él ez a mozgalom, az elmúlt évek fáradozásai, kísérletezései kezdenek beérni. A Múzeumok majálisán végre méltó módon tudtunk megjelenni, a standunkon bemutatkozó kézművesek körül mindig érdeklődők gyűrűje álldogált. Nagy sikere volt az Észak-magyarország tájházait bemutató – első önálló – kiadványunknak, de a „telhetetlen” közönség kérte, hiányolta a többi régió hasonló bemutatkozását. Kevéssé okozott örömöt az V. Országos Találkozóra jelentkezők gyér száma, pedig kitűnő helyszínt találtunk és gazdag programot készítettünk elő. A Hevesen tartott elnökségi ülés határozata alapján teljes körű (köz)véleménykutatást végeztünk, amelyben a távolmaradás okait kutattuk. Miután többen az időpont alkalmatlanságát jelölték meg távolmaradásuk indokaként, ezért úgy döntöttünk, hogy november 15-18-ra helyezzük át a Találkozót. Szerencsére ez az új időpont a minket befogadó Mecseknádasd vezetőinek is megfelelt. Reméljük, most már nem lesz akadálya, hogy minden érdeklődő részt vegyen ezen az immár hagyományosnak mondható találkozónkon. Megkezdődött az a közös gondolkodás, amelyet a tájházak minőségbiztosítása érdekében kezdeményeztünk. Ennek célja az, hogy a meglévő és a jelenleg születő gyűjtemények szakszerűek, a 21. század követelményeinek és elvárásainak megfelelőek legyenek. És hogy miért fontos mindez? Tágulnak, eltűnnek határaink. Ezt írta az Angyal család a jósvafői tájház vendégkönyvébe július végi látogatásukkor: „Jablonca községből érkeztünk (Szlovákiából), nagyon tetszett a „portájuk”, ahol minden megtalálható. Községünk is szeretne egy ilyen helyes, falusi tájházat. Nagyon reméljük, hogy a jövőben ez a tervünk valóra is válik, ha isten és a jó emberek is úgy akarják. Tisztelettel: az Angyal család” De ez a bejegyzés is bíztató, erőt adó: „Nagyon jól esett nosztalgiázni, s régi gyerekkorra visszagondolni, annak is meg volt a maga szépsége, nyugalma. Köszönöm a sorsnak, hogy ide hozta az utamat, a szívem tele boldogsággal, örömmel. Balogh Lajosné Soós Ágnes.” Jósvafő, 2007. augusztus . Szablyár Péter
Kis múzeumok – nagy múzeumok Kapcsolat a szakmai intézmények között - Batári Zsuzsanna SZNM A kis múzeumok és a nagy múzeumok közötti szakmai kapcsolatot a Tájházi Műhelyek előadásaiban a nagy múzeumok lehetséges szakmai segítségnyújtásának hangsúlyozásával érintettük. Ez a kapcsolat azonban nem csak ebben az irányban működik, hanem fordítva is. A kis múzeumok, tájházak, helyi gyűjtemények rengeteget tudnak nyújtani szakmailag a nagy múzeumokban dolgozó kollégák számára, az alábbiakban a szabadtéri néprajzi múzeumok számára nyújtott segítségről lesz szó. Az intézmény speciális jellegéből adódóan szükség van arra, hogy az ilyen típusú múzeumokban folyó munkálatok menetét áttekintsük. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum az ország központi szabadtéri múzeumaként Magyarország népi építészetét és lakáskultúráját az eredetileg tervezett kilenc tájegység keretén belül mutatja be, reprezentálva a 19. századi, kora 20. századi népi kultúrát. A tájegységek közül azonban még nem áll mindegyik. Kutatásokra van szükség több régióban, és ezekhez a feladatokhoz továbbiak is csatlakoznak: a múzeum középtávú koncepciójában megfogalmazott 20. század tájegység, illetve az erdélyi terület népi kultúráját bemutató Erdély épületegyüttes. Az 1960-as évek végén meghatározott koncepció alapján a muzeológus és a tájegységfelelős építész feladata, hogy megfelelő épületet találjon. A rengeteg keresés és kutatás után megszületik a döntés, és ha lehetséges, megvásároljuk a házat. Ezután kerül sor a lakóház bontására, ennek során háztörténeti, családtörténeti kutatásokat folytatunk, illetve olyan néprajzi gyűjtést, amely kiterjed a népi kultúra minél több területére. Ezek a néprajzi gyűjtések nemcsak a szöveges visszaemlékezések, interjúk rögzítését jelentik, hanem egészen konkrétan tárgygyűjtést, ahol bizony a faluban házról házra járva keressük meg a megfelelő tárgyakat, amelyekkel később berendezheti a múzeumban felépített házat. Ennek a kutatásnak a során érdekes adatokkal gazdagodunk a jelenlegi kultúrát illetően is. Ezután következik a lakóház felépítése a múzeumban, majd az épület berendezése, és a rendezvények, programok ideje alatt megpróbáljuk élettel megtölteni a házakat.
A tállyai ház építése a múzeumban A fent vázolt munkafolyamatban több ponton is szükség van a helyi múzeumok, kis gyűjtemények, tájházak segítségére. Elsőként a tájházak megismerésében rejlő lehetőségekről szólnék. Elsődlegesen ezek azok az intézmények, ahol még tanulmányozható a jellegzetes, az adott faluban hagyományos lakáskultúra. Ez azért fontos, mert a berendezéskor a tájházakról készített fotók összehasonlítási alapként szolgálnak a muzeológus számára. Tudjuk, mit kell keresni az adott faluban, mire kell rákérdezni, milyen tárgyakról kell rekonstrukciót készíteni, amennyiben azok már a faluban nem találhatók meg – ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy korábban sem voltak meg! A tárgyak elrendezésén kívül sok információt kaphatunk arról is, milyen tárgyak kerültek a berendezésbe. A gyári termékek honnan jutottak el a településre? A különböző mesterek által készített tárgyak milyen jegyeket hordoznak magukon? Vannak-e olyan tárgyak, amelyek csak az adott településen jellemzők? A tárgyak pontos datálása rendkívül fontos, mert később kutatási céllal fel lehet használni a gyűjteményt, ha alapos háttérmunka áll a kiállítás mögött. A tárgyak vizsgálatán túl a lakóépület építészeti jellemzői is meghatározóak. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum által felmért, lebontott és dokumentált épületek manuáléi, műszaki leírásai és tervei szolgáltatják az alapot az újraépítéshez. A néha több évtizeddel korábban végzett munka azonban a helyszínen nem visszaellenőrizhető. Sokszor szükség van egy-egy adatra, egy-egy apró részletre, hogy még hitelesebb képet fessünk az adott településről. Sokszor ezek az apróságok, szerkezeti megoldások már csak tájházak esetében figyelhetők meg. A vakolatdíszítések, zsúpfedés és a fal színezése egyaránt dokumentálható egyegy tájház segítségével.
A komlóskai tájház ) A szerkezetekhez tartoznak a tüzelőberendezések is. Sok esetben a tájházak az egyetlen megőrzői tüzelőberendezéseknek, egyedi füstelvezető megoldásoknak. Így van ez a komlóskai tájház esetében is, ahol az országban egyedüliként vizsgálható és tekinthető meg az Észak-Magyarország keleti felén jellemző belülfűtős, kabolás kemence. Nemcsak a kemence szerkezetét lehet itt megismerni, de a berendezésből adódóan a kemence mellett elhelyezett tárgyak milyenségére is következtethetünk. (Kép: komlóskai kabolás kemence) A következő fontos csomópont a tájházak szerepét tekintve a helyi gyűjtések megőrzése. Ez nem feltétlenül csak a tárgyi örökséget jelenti, hanem azoknak a néprajzi gyűjtéseknek az anyagát is, amelyeket a faluban folytattak. Sokszor ugyanis a tájházak központjai a helyi gyűjtéseknek, és ennek írásos anyaga a településen tanulmányozható is. A gyűjtéseken kívül fontos szerepet kapnak a tájházakban megőrzött archív fényképfelvételek is, ezek ugyanis felbecsülhetetlen információkat nyújtanak a hozzáértők számára. Egy-egy régi képen olyan részletekre derülhet fény, amelyek már a faluban semmilyen formában nem láthatók. Ezért nagyon fontos feladat a tájházak szellemi örökség-megőrző szerepe. Még van lehetőség idősebbektől megkérdezni, hogyan is éltek régebben. Még van lehetőség egy-egy fénykép másolására, újraelőhívására, netalántán szkennelésére. Jó példa a márianosztrai tájház, ahol az 1960-as években gyűjtést folytattak, és rengeteg régi recept, hagyomány, népszokás őrződött meg. A tanító úr az iskolásokat kérdezte meg, és íratott velük házi feladatot adott témákban. Összegyűjtötte a faluban fellelhető régi
fényképeket, és egy hatalmas albumba ragasztotta őket. Ma ez az anyag a tájházban bárki számára hozzáférhető. A kisebb gyűjteményeknek azért van szerepük, mert tárgy-együttesük kiindulási vagy összehasonlítási alapként szolgálhat. Ha már nem gyűjthető a tárgy, az eredeti alapján másolatok készülhetnek, amiket aztán a múzeum a saját kiállításában felhasználhat. Miért is fontos a helyi segítség? A fent felsoroltakon túl a helyiek – a tájházak gondnokai, vezetői, a település lakói – sok másban is előremozdíthatják egy kutató munkáját. Jól ismerik ugyanis a helységet, az embereket, a falu történetét. Ha ők „protezsálnak” minket, akkor könnyebben elfogadnak bennünket is a helyiek. A munka hatékonyabbá, gyorsabbá válik, ha egy pár embernek előzetesen bemutatják a kutatót. Olyan embereket keresünk, akik tudnak mesélni egy-egy korról, akik idősek, de mesélőkedvük még nem csappant meg. Ilyen embereket találni nehéz feladat a helyiek segítsége nélkül. És hogy milyen területeken igényel segítséget a muzeológus, aki egy szabadtéri múzeum számára keres információkat? Szinte bármi: településtörténet, építkezés, szokások, hagyományok, ételek, és a sort lehetne még tovább is folytatni. A néprajzi gyűjtésnek szinte bármi a témája lehet: a lakóházak berendezése, a tárgyak elhelyezkedése nemcsak a régi időket tekintve fontos, hanem a mai szokásokra is szeretnénk fényt deríteni, mégpedig azért, mert – mint már korábban szó volt róla – 20. századi tájegységet is tervezünk. Ezen kívül a mostani szokásokból sokszor a régebbiek is visszavezethetők, elég, ha csak a felvetett ágyakra gondolunk. Fontos, hogy valakivel az adott településről – ahonnan a múzeumba áttelepített házunk származik – kapcsolatot tarthassunk, így ha egy hagyaték elérhetővé válik, akkor megtudhatjuk időben, és dokumentálhatjuk, megmenthetjük, esetleg megvásárolhatjuk a múzeum számára. Végül egy saját példával szeretném illusztrálni ezt a munkát. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi Mezőváros tájegységének tállyai lakóházában csizmadiaműhelyet kellett berendezni, mert az épületben története során több generáción keresztül csizmadia élt. A kutatás elején kiderült, hogy Tállyán nincs már több csizmadia. Ezután a rendkívül alaposan feldolgozott abaújszántói csizmadiacéh anyagához fordultam, de a települést felkeresve kiderült, hogy már Abaújszántón sincs csizmadia. Szerencsére van egy helyi múzeum, és benne egy gyűjtemény, amelyben éppen állt egy csizmadiaműhely berendezése. Itt sikerült fotókat készíteni a bútorokról és a szerszámokról. A szerencse hozott össze Szonda Istvánnal, aki az endrődi (Gyomaendrőd) lábbelikészítést kutatja. A vele való konzultáció során derült ki, hogy Gyomaendrődön még vannak csizmadiamesterek, akik szívesen segítenek. Az Endrődi Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény csizmadiaműhelyének
tanulmányozása során kiderült, hogy a szerszámkészlet és a berendezés nem mutat regionális különbségeket.
A településen lehetőség nyílt a szerszámkészletet összegyűjtésére és egy csizma elkészítésének lefilmezésére. Így alakult ki, hogy több kisebb gyűjtemény, helyi szerveződés és nem utolsó sorban helyi ember segítségével sikerült kideríteni a hiányzó adatokat, megszervezni a kutatást, és létrehozni a kiállítást. Mindenkinek hasonló gyümölcsöző együttműködést kívánok!
Még egyszer a TENGERTÁNC II. pályázatról A „Tengertánc” pályázatot 2005. év végén kiírójának - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának - alapvető célja a vidék fejlesztése és kulturális esélyteremtés a népi kultúrával foglalkozó helyi közösségek és amatőr alkotóműhelyek számára volt. A tárca felismerve az 5000 lélekszám alatti települések közművelődési intézményeinek elmúlt évtizedekben végbement materiális és szellemi avulását, a kistelepülések és éledező civil szervezeteinek identitás-tudat növelő útkeresését, a települések tucatjaiban létrehozott tájházak közösségteremtő erőterét, ezek vendégforgalmi hasznosíthatóságát úgy határozott: támogatja , hogy a közösségek ezeket saját alkotó tevékenységük, hagyományőrző , illetve a népi kultúrát megújító tevékenységek befogadására alkalmas színterekké alakítsák, s így „itthon otthonra leljenek bennük”. A tájházak létesítésükkor egy-egy település, kistáj, tájegység lakáskultúráját, háztartási-, földművelési-, erdőgazdálkodási eszközeit bemutató kisgyűjtemények voltak. A múlt század kilencvenes éveitől egyre nagyobb igény mutatkozott e „holt” gyűjtemények élővé tételére, a hajdani paraszti életforma mindennapjainak megismerésére, a frissen sült kenyér, lángos, az üstben főtt szilvalekvár, a friss must megízlelésére, vagy az elkészítésükben való aktív részvételre. A hajdani falusi búcsúk szerepét átvevő „falunapok” központjaivá a települések tájházai, helytörténeti gyűjteményei váltak, méltó és gyors áthangolódást biztosítva a szülők, nagyszülők már-már feledésbe merülő hajdani életformájának megismerésére, hangulatának felidézésére. A tájházak és helytörténeti gyűjtemények fokozatosan bekapcsolódtak az oktatásba, a kihelyezett kézműves foglalkozások (szövés, fonás, tojásfestés, csuhébaba készítés, gyöngyfűzés, koszorúfonás, stb.), néptánc-, és honismereti órák egyre jobban megkedveltetik a tanuló ifjúsággal ezeket a könnyen elérhető közösségi tereket. A tájházak kiváló helyszínnek bizonyultak mindehhez, de zömükből hiányoztak azok az infrastrukturális elemek, amelyek ma már a közönség fogadásakor
nélkülözhetetlenek: a kulturált mellékhelyiség, kézmosó-hely, fedett tartózkodóhelyek, udvari kemencék, a népszerű kézműves foglalkozásokhoz szükséges asztalok, a színvonalas népzenei eseményekhez, táncházakhoz szükséges hangosítás. A rég óta várt pályázatra – amely a TENGERTÁNC pályázat II. fejezetét képezte - az ország 300-320 tájházának közel egynegyede, 83 kisgyűjtemény és intézmény nyújtotta be támogatandó elképzeléseit. Valamennyi megyéből pályáztak, legtöbben Baranya-, (8) és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékből (8), a legkevesebben (1) Heves-megyéből. A tájház mozgalom valós törekvéseinek felkarolását jellemezte az is, hogy a még múzeumi működési engedéllyel nem rendelkező, de színvonalas szakmai eredményeket és terveket felmutató tájházak is pályázhattak. Ezekhez a civil szervezetek (Magyarországi Tájházak Szövetsége) és/vagy a szakfelügyelet támogatását kellett elnyerniük. Ezen szervezetek hathatós segítséget nyújtottak a pályázatok kidolgozásában, a tartalmi és formai követelmények teljesítésében is, de később figyelemmel kísérték a megvalósítás fázisát is. A benyújtott pályázatokban foglalt programok és fejlesztések összege 281.013.192 Forintot tett ki, amelyhez 224.382.234 Forintot igényeltek támogatásként. A bíráló bizottság 50 pályázatot támogatott összesen 50 MFt összeggel, amely a teljes költség 18, az igényelt támogatás 22 %-át tette ki. A legkisebb támogatási összeg 500 eFt, a legnagyobb 2,9 MFt volt. A pályázatokhoz csatolt tervek, költségvetések, árajánlatok a bíráló bizottságnak biztonságos alapot szolgálhattak a megvalósításhoz szükséges források valós igények szerinti elosztására. A támogatási összegek megoszlása a következők szerint alakult: A támogatás összege támogatott %-ban 500 – 1.000 eFt 1.000 – 1.500 eFt 1.500 – 3.000 eFt
Támogatott pályázat
Az
33 11 6
66 22 12
összes
A nyertes pályázatok célcsoportonkénti megoszlása jól tükrözi a tájházak működtetésének „gyenge pontjait”, a törekvések és fejlesztések súlypontjait: Infrastruktúra fejlesztés Épületfelújítás, karbantartás Kézműves foglalkozások feltételeinek megteremtése Közösségi programok feltételeinek bíztosítása
26 % 38 % 14 % 10 %
Programszervezés Kiállítóterek fejlesztése
8% 4%
Végezetül a teljességre törekvés nélkül néhány kiemelkedő színvonalú pályázati helyszínt sorolunk fel : • 2007. június 22-én avatták fel a jászszentandrási tájház megújult épületegyüttesét; • A 2004-ben „Év tájháza” címmel kitüntetett bátai tájház infrastruktúrája megújult, a múzeumpadagógiai foglalkozások méltó helyszínévé vált; • A mindszenti gyűjtemény udvarán kialakított közösségi tér a programkínálat bővítését tette lehetővé, • A mecseknádasdi tájház kívül-belül megújult, enteriőrjeit felújították, újrarendezték, • A békési tájház alkalmassá vált közművelődési programok évszaktól független megtartására; • A mezőcsáti tájház teljes tetőfelújítása az értékes épület megmentését eredményezte; • Az endrődi tájház a helyi közösségi élet színvonalas központjává vált; • A békéscsabai szlovák tájház megújult közösségi tere a nemzetiségi rendezvények, kiállítások otthona lett; • A fertőhomoki lakodalmas és kiegészítő rendezvényei kiemelkedtek a NyDunántúli hasonló rendezvények sorából, összekovácsolva a település lakosságát, fiatalságát; • A felpéci tájház bővítése a közművelődési programok bővítését, a civil élet teljesebbé tételét eredményezte; • A somogyszobi, cigándi és hosszúpályi tájházak infrastruktúra fejlesztése a ház teljesebb kihasználhatóságát teszi lehetővé; • Az ócsai tájház – amely 2006-ban az „Év tájháza” címet is elnyerte hagyományőrző programjai kiteljesedtek, látogatottságuk, színvonaluk nőtt; • A sarródi tájház a Fert-Hansági térség idegenforgalmi látványossága lett a fejlesztések hatására; • A mezőkövesdi Kis Jankó Bori Ház felújítása a Hadasi városrész hírnevét gazdagítja; • A palóznaki tájház kitűnő adottságait az infrastruktúra-fejlesztéssel tovább növelte, programjai kedveltek, egyre látogatottabbak. Összefoglalva megállapítható, hogy a Tengertánc II. pályázat jelentős fejlesztési forráshoz juttatta a tájházakat, olyan fejlesztésekhez, programokhoz járult hozzá, amelyek ezeknek a kis településeknek a jövőjét alapozhatják meg. Ezt a most megkezdett folyamatot folytatni, bővíteni kell!
Tájékoztató a Múzeumok Majálisáról A Szövetség 5. alkalommal vesz részt a Majálison. Ebben az évben igen sikeres volt az első nap, bár megérkezésünkkor kedvezőtlennek ítéltük elhelyezésünket, mivel idén először a Nemzeti Múzeum épülete mögé kerültünk. Később kiderült, hogy ez a hely sem rossz, mert a látogatók körbejárják az épületet és a közeli árusok is vonzották a nagyérdeműt. A stand működtetésében Kapitány Orsolya és Kovács Edina volt segítségemre. Az „élő tájház” fogalmának érzékeltetésében Tábori Katalin váci fazekas, a gyönyörű népviseletükben megjelent és osztatlan sikert arató kozári asszonyok, a hímestojás-írást bemutató bátaiak (Balogh Imréné, Dr Lehel Péterné, Bátainé Balogh Erzsébet és kislánya: Bátai Bíborka Ágnes – utóbbi az esti TV-Hiradóban is látható volt), Matusz Péter bélyeges tégla készítő, valamint Horváth Virág csuhéjbaba készítő, a magyarlukafai Kaptár Egyesület színeiben volt segítségünkre. Ebben az évben volt elegendő prospektus a standon; a Szövetség vadonatúj – Észak-magyarországi Tájházakat bemutató prospektusa mellett a nagytótfalui tájház (Dr Simor Ferencné), a bátai tájház (Balogh Imréné), az orfűi tájház (Serényi Ákos), a magyarlukafai Néprajzi Műhely - Kaptár Egyesület (Lovas Kata), a gyömrői tájház (Kovács Edina), a fertőhomoki tájház (Horváth Attila), a kazári tájház (Molnár Katalin), noszvaji gazdaház (Hné Majnár Márti) prospektusait vihették magukkal a látogatók. Standunkat felkereste Dr Füzes Endre elnökünk, Tné Dr Bereczki Ibolya főigazgatóhelyettes (SZNM), FB tagunk, Varga Kálmán elnök (KÖH), Deme Péter igazgató (KÖH), Dr Páll István igazgató, Nagyné Bősze Katalin (Sóstói Múzeumfalu), Fónagy János volt közlekedési miniszter. Standunk az első nap 9-19 óráig „üzemelt”.
Csuhéjbaba készítés
Bátai tojásfestő
Kazári asszonyok
Tábori Katalin
A kazári asszonyok
A második napon a látogatók száma meghaladta az előzőét. Standunkon a Sarródi Tájház képviseletében Kamenár Katalin és Szalainé Rózsa Katalin sásfonás bemutatója volt az egyik fő látványosság. Működött a bélyeges tégla készítés és a korongozás, Lénárt István (Szokolya – Kacár tanya) pedig egy kis kemencét varázsolt elő néhány zsák agyagból és szalma-törekből. A műveletet végig nagyszámú közönség figyelte. A tájházak által eljuttatott prospektusanyag végig kitartott, nagy sikere volt az Észak-magyarországi tájházak prospektusunknak, sokan hiányolták a többi országrész hasonló feldolgozását és egy országos információs térképet. Egy új belépő jelentkezett, de többen érdeklődtek a Szövetség működése és a tájházlétesítés lehetőségei után. A standunk 9.00-18.00 óráig „üzemelt”. Sajnálatos, hogy az alföldi tájházak közül senki nem jelentkezett és információs anyagok sem érkeztek ebből a régióból.
A korong egész nap forgott……
Készül a kemence
Az V. Dél-Dunántúli Regionális Találkozó Szekszárdon Az V. Dél-dunántúli Regionális Tájház Találkozóról, amelyet 2007. július 6-án tartottak Szekszárdon, a Wosinszky Mór Megyei Múzeumban A találkozó Kapitány Orsolya elnökségi tag és Dr Balázs Kovács Sándor, a WMMM néprajzkutatója kiváló szervezésében zajlott közel 30 fő részvételével. Kapitány Orsolya és dr. Gaál Attila megyei múzeumigazgató köszöntője után dr Gaál Zsuzsanna előadása következett a WMMM új állandó kiállításáról, megismertetve a megjelenteket egy korszerű kiállítás létrejöttének körülményeiről, felépítéséről, újdonságairól. Ezt követően sor került a kiállítás megtekintésére, amely nagy hatással volt a látogatókra, egy teljesen újszerű múzeum-látogató kapcsolat létrehozásával.
A fórum megnyitója a múzeum Könyvtárában
Részlet az állandó kiállításból
Andrásné Marton Zsuzsanna: Örökségünk örökösei címmel az új kiállítás múzeumpedagógiai újdonságaival, és a múzeumban folyó múzeumpedagógiai tevékenységgel ismertette meg a megjelenteket. Frankné Sági Apollónia: Betűkép-tabló című előadása a kiállítás létrehozásának gyakorlati kérdéseibe nyújtott betekintést. A Gemenc Szállóban elfogyasztott ebéd után kirándulásra indultunk. Először a Bogár-magángyűjteményt kerestük fel, ahol Bogár Éva kalauzolt és látott vendégül bennünket. Csapai János őcsényi magán-tájházában – a példás gyűjtemény mellett – viselet és néptáncbemutató, a sióagárdi Hímzésmúzeumban Faddi Varga Jánosné szakvezetése és finom bora várt bennünket. Kitűnően szervezett, számos szakmai ismeretet és tanulságot nyújtó rendezvényen vehettünk részt, köszönet a szervezőknek és vendéglátóinknak.
A Bogár-tanya - Tóthné Bogár Éva – Két 200 éves nádtetős népi műemlék jellegű épületben Sárközt bemutató népművészeti magángyűjtemény látható. Hajdan ezen a területen – mely az egyik sárközi község – Őcsény – szőlőhegyi része volt, egész sor ilyen épületegyüttes épült, vagyis egy portán két ház állt, melyek egy udvarra néztek. Gazdasági épületekként szolgáltak és a szőlőművelés, borkészítés és tárolás helyei. Ezekhez az épületekhez kapcsolható a szőlőőrzés, hálótanyázás népszokása is. A tanyák mindig családunk tulajdonában voltak, vannak. Jelenleg is családi fenntartásban, működtetésben. Semmilyen támogatást nem kapunk.
Dr Balázs Kovács Sándor és Bogár Éva
A gyűjtemény bemutatása
Érdekesség, hogy családunk őcsényi házát felépítették Szentendrén Skanzenben, és itt láthatók a tanyák másolatai is.
a
Az egyik házban – itt a Szőlőhegy utcában – szoba, konyha, istálló, fészer, a másikban présház és pince van. Bogár István – édesapám – a gyűjtemény megalapítója Őcsényben született, majd 30 évig egy másik sárközi községben, Sárpilisen volt tanító. Szenvedélye volt a szellemi – és tárgyi néprajzi anyag gyűjtése és művelés. 1966-ban – elsősorban az őcsényi rokonság padlásain – a régi tárgyak gyűjtését kezdte el, melyek bemutatják az 1800-as évek közepétől a paraszti életforma tárgyait. Ezt az anyagot helyezte el a szőlőhegyi tanyákban és róla neveztük el Bogártanyának.
Az épületekben berendezett tiszta szoba, nyitott kéményes konyha, mezőgazdasági felszerelések gyűjteménye látható. A présházban és a pincében a szőlőművelés, borkészítés muzeális eszközei tekinthetők meg. A bemutatott tárgyak többsége több, mint 100 éves, melyek között ritkaságok is találhatók. Pl. 1825-ből dúsan faragott hímzőráma, jegykendő, 1823-as boroshordó. A legrégebbi tárgy 1788-ból egy gereben. Máshol nem látható az üknagyapa faragványa, mely Zrínyi Miklósnak a szigetvári hősnek állít emléket, mely sajnos csak kis részben maradt fenn. Erről az alkotásról malonyai Dezső is írt, és 1907-ben bronzmedált kapott a Pécsi Ipari Vásáron, az ezt tanusító oklevelet Zsolnai Vilmos írta alá. Gazdag a textilgyűjtemény is (hímzés, szőttes) és számtalan régi fénykép van a tulajdonunkban. A tárgyak nem csak megtekinthetők, de megérinthetők, megfoghatók is. A szekszárdi Bogár-tanya és gyűjtemény előzetes bejelentkezés alapján látogatható 06-70-4413177, 06-30-8520-890. Gondozója, fenntartója: Tóthné Bogár Éva és fia Tóth Gábor.
Látogatás az őcsényi tájházban - Csapai János – 2007. július 6- án került megrendezésre Szekszárdon, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban az V. Regionális Tájház Találkozó. A rendezvény résztvevői délelőtt előadásokat hallhattak és megismerkedtek a múzeum új, állandó kiállításával. A délutáni program környékbeli magángyűjtemények megtekintéséből állt. Így jutottak el a találkozón megjelentek Őcsénybe, ahol Csapai János néprajz- történelem szakos egyetemista gyűjteményét tekintették meg. A gyűjtemény a régmúlt idők óta a család tulajdonában álló házban található. A ház jelenlegi formáját kb az 1880- as években nyerte el Deák Pál jómódú református gazda idejében, de kisebb nagyobb változtatások történtek rajta.
Az őcsényi tájház udvarán A ház beosztása szoba- konyha- szoba- kamra- konyha- istálló kocsiszín.A házban a sárközi, azon belül az őcsényi gazdák mindennapjait, lakáskultúráját jeleníti meg a kiállítás. Az elsőszobában a diagonális elrendezésnek megfelelő tisztaszoba látható, a hátsószobában a párhuzamos, polgári elrendezésnek megfelelő szobabelső található. A konyhában a konyhai eszközök, a kamrában különféle szerszámok találhatók, a hátsó konyhában a szövés eszközei kerültek bemutatásra, az istállóban az állattartás eszközei láthatók. A kiállított darabok zöme a családi hagyatékokból, a barátok és az ismerősök által felajánlott tárgyakból áll, jelenleg 800- 1000 db között van. A vendégeket Csapai János és Fülöp János, Őcsény község polgármestere köszöntötte, jelen volt Szemerei László, őcsényi református esperes is. Miután megtekintette a kb 40- 50 főnyi vendégsereg a házat, az őcsényi Bogár István Hagyományörző Egyesület lányai és asszonyai pompás karikázójukkal színesítették az udvaron a programot. De még előtte megnézhették Minorics Jánosné és Dávid Ágnes közreműködésével, hogy hogyan, miből tevődik össze egy sárközi menyecske öltözéke, ugyanis Dávid Ágnest a nézelődök előtt Minorics Jánosné öltöztette
fel tekerődzős menyecskének, aki többek között a népi iparművész, a szövés és a hímzés mestere, több sárközi lakodalomra készítette el a menyasszonyok öltözékét is. Ezt követően lehetőség nyílott beszélgetésre, ismerkedésre sárközi kerekkalács és őcsényi vörösbor társaságában. A látogatás végén Dr Füzes Endre a Tájház Szövetség elnöke megköszönte a vendéglátást és reményeit fejezte ki, hogy ez a tájház is minél előbb a szövetség tagja lesz.
A sióagárdi Hímzésmúzeumban
Elnökségi ülés Hevesen A Tájházszövetség - éves munkatervének megfelelően - elnökségi ülését 2007. június 15-én tartotta Hevesen a Háziipari Szövetkezet Központjában, a Radics kúria tanácstermében. A Szövetkezet jogi tagja a Tájházszövetségnek 2004. óta. Az ülésen meghívottként részt vett Báder Miklósné, a Szövetkezet elnöke és Pataki Miklósné művészeti vezető. Dr. Füzes Endre elnök köszöntötte a megjelenteket. Megállapította, hogy az ülés határozatképes. A továbbiakban az előzetesen kiküldött napirend és írásos előterjesztések alapján folyt le az ülés. A második napirendi pont keretében Szablyár Péter ismertette a Szövetségbe belépni szándékozó egyéni- és jogi tag jelölteket. Felvételükkel jelenlévők egyetértettek (2007/2-1. sz. határozat) az alábbiak szerint: Egyéni tagként: Kiss József tanár, Gyönk; Zsohár Melinda ujságíró, Alcsútdoboz; F. Tóth Mária pedagógus, OKM; Dr Szőts Zoltán múzeumvezető, Bonyhád ; Csibi Krisztina néprajzkutató, Kisdorog, Pölös Andrea régész-néprajzos, Budapest (Pilisszántó); Ádók István műv. ház igazgató, Csanádpalota Jogi tagként: Bonyhád – anyagi okokból visszalépett ; Tetétleni tájház;Böszörményi népi hajdúház (Hajdúböszörmény); Palóznaki tájház ; Múzeumfalu Baráti Köre (Sóstófürdő). Harmadik napirendi pontként az V. Országos találkozó előkészületeiről számolt be Kapitány Orsolya és Szablyár Péter. A június 10-i jelentkezési határidőre kis számú jelentkezés érkezett. Ennek okát egyesek a magas részvételi díjban látják. 2007/2-2. sz. határozat: újabb felhívó levelet kell küldeni, és ebben nemleges részvétel esetén a távolmaradás okára kell rákérdezni (részvételi díj, időpont, program?). Jelenlévők egyetértettek abban, hogy a Szövetség vezetése keresse fel a KÖH új elnökét anyagi támogatás reményében (2007/2-3. sz. határozat). A negyedik napirendi pont keretében Szablyár Péter ismertette az OKM – elvben támogató - válaszlevelét (10028-1/2007 sz.) a vagyonadóval kapcsolatos szövetségi állásfoglalásról. Az ötödik napirendi pont keretében Szablyár Péter a kiküldött helyzetértékeléshez szóbeli kiegészítést tett, jelezte, hogy az egyéni tagok fele
még nem fizetett tagdíjat, ezeket a következő kiküldendő levélben felszólítjuk a fizetésre. A TRFC-s pályázat 1,6 MFt-os pályázati összegét a mai napon visszautalták, így azt a hitelezőinknek átutalhatjuk. Az NCA-s pályázatunkat befogadták, de ebből felhasználható pénz csak az év végén várható. A hatodik napirendi pont keretében személyi kérdéseket tárgyaltak. Jakabné Heller Anna lemondásának körülményeit Szablyár Péter ismertette. Az Elnökség köszönetet mondott Jakabné Heller Anna végzett munkájáért (2007/2-4. sz. határozat). Jakabné Heller Anna megüresedett helyére az Elnökség kooptálta Gyanó Szilvia néprajzkutatót, a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársát. Feladata a KözépDunántúli térség tájházainak összefogása, szervezése, képviselete lesz. A döntésről értesíteni kell Havasi Bálint igazgatót (Balaton Múzeum) és Dr. Vándor Lászlót (Zala Megyei Múzeumi Igazgatóság). Gyanó Szilvia részére megbízólevelet kell kiadni. Levélben meg kell keresni a Német Kisebbségi Önkormányzatot, hogy jelöljenek ki egy személyt a német tájházak képviseletére (2007/2-5. sz. határozat). A hetedik napirendi pont keretében Szablyár Péter tájékoztatást adott a Múzeumok Majálisa szövetségi megjelenéséről, amely színvonalas és agitatív volt. Az Elnökség köszönetét fejezte ki a standon részt vevő tájházaknak, ill. szervezeteknek. A nyolcadik napirendi pont keretében Tné Dr. Bereczki Ibolya ismertette a tájházak minőségbiztosítási rendszerének kidolgozásával kapcsolatos eddigi lépéseket; az állapotfelmérés jelenlegi folyamatát, a szakértői bizottság összetételét, és az elkövetkező időszak feladatait. Az első bizottsági ülés június 21-én lesz Szentendrén a SZNM-ban. Hné Majnár Márti felhívta a figyelmet a közművelődési területen folyó hasonló felmérésre és annak körülményeire. Dr Füzes Endre a minősítés diplomatikus jellegére, Bereczki Ibolya a minősítési rendszer átjárhatóságára, Szablyár Péter a „Kezelési tervek” kidolgozásának szükségességére hívta fel a figyelmet. A kilencedik napirendi pont keretében jelenlévők a Nemzeti Fejlesztési Terv tájházakkal kapcsolatos várható lehetőségeiről informálták egymást. A június 22-i Tájházi Műhely is ezzel a kérdéssel fog foglalkozni. A tizedik napirendi pont keretében Dr Füzes Endre elnök tájékoztatta jelenlévőket, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség felkérésére a pályázati bíráló bizottságokba Tné dr Bereczki Ibolyát, Szablyár Pétert és Dr Fózes Endrét delegálta a Szövetség.
A tizenegyedik napirendi pont keretében jelenlévők az ez évi regionális találkozó előkészítéséről adtak tájékoztatást. Ezek szerint: • 2007. július 3-án Szőgyénben (Szlovákia) a „Hagyományok és értékek V,” (Dr. Danter Izabella); • 2007. június 6-án Szekszárdon Dél-Dunántúli V. Regionális Tájház Találkozó (Kapitány Orsolya); • 2007. szeptemberében Felpécen É-Dunántúli regionális találkozó (Horváth Attila); • 2007. november É-magyarországi regionális találkozó (Hné Majnár Márti) • 2007. novemberében Közép-Dunántúli regionális találkozó (Gyanó Szilvia) (2007/2-6. sz. határozat). A tizenkettedik napirendi pont keretében Hné Majnár Márti a Szövetség által pályázati finanszírozással létrehozott É-magyarországi tájházak című kiadvány történetét és tanulságait foglalta össze. A 2007. évi munkatervben foglaltaktól eltérően a következő elnökségi ülés augusztus 31. helyett szeptember 7-én lesz Fertőhomokon (2007/2-6. sz. határozat). Horváth Attila javasolta, hogy az elnökségi ülés programját egy ausztriai látogatással egészítsük ki. A résztvevőnek szálláslehetőséget biztosítanak. Az elnökségi ülés végén Báder Miklósné adott tájékoztatást a Szövetkezet múltjáról, jelenéről, jövőjéről, majd egy tárlatvezetést tartott. Ennek végeztével a megjelenteket egy kitűnő ebéden látta vendégül, majd a látogatás a Szövetkezet boltjában és kiállítótermében zárult. A szíves vendéglátásért ezúton is köszönetet mondunk.
„Hagyományok és értékek V.” szeminárium a szlovákiai Szőgyénben (2007. július 3.) A szeminárium – Dr. Danter Izabella hagyományosan kitűnő szervezésében – a Szőgyéni Művelődési Központban zajlott közel 30 fő részvételével. Dr Szász Attila polgármester köszöntője után Gudmon Ilona tartott előadást a szőgyéni tájház létrehozásáról, amelynek épületét 2002-ben vásárolták meg. Ezt követően Svajcer Edina – a tájház vezetője – tartott vetített képes bemutató „Az élő szőgyéni tájház” címmel. Ennek keretében az elmúlt – igen tartalmas – két év eredményeit ismertette. Kovács Eszter régész a szőgyéni régészeti múzeum két új tárlatát mutatta be, kiemelve azt az egyedi leletegyüttest, amit a község területén találtak. Szablyár Péter a Szövetség első öt évéről tartottam tájékoztatót, kiemelve néhány aktuális kérdést és ez évi programot. Ezt követően a résztvevők bemutatkozása következett, ismertetve gyűjteményeik lényegét, problémáikat, terveiket.(Szalka, Szentpéter, Izsa, Nagymegyer, Tardoskert, Párkány, Nagymácsé). Jól esett hallani, hogy többen hivatkoztak a Szövetséggel és a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal kialakított jó kapcsolatukra, és az ez úton nyert segítségre. A délutáni tartalmas kultúrprogram, a tájház és a régészeti gyűjtemény megtekintése zárta a programot. Köszönjük Danter Izabellának és a helyi szervezeteknek a kitűnő szervezést és a szíves látást! Néhányan jelezték belépési szándékukat a Szövetségbe. Minden résztvevőnek átadtam az „Észak-magyarországi tájházak” című kiadványunkat.
Dr Danter Izabella előadása
Svajcer Edina bemutatja a tájházat
Mozaikok a szőgyéni tájházból
Bemutatkozik egy felvidéki tájház - Néveriné Demter Eszter – A valamikori Alsóváradot már Béla király jegyzője, Anonymus említi krónikájában mint annak sárvárát Lévához tartozóként. Felsővárad község alapítása a 16. század elejére tehető. Nevét mindkét falu még Trianon után is megtartotta mint Dolny és Horny Várad, csak a második világháború után egyesítették a két falut Tekovsky Hrádok – Barsvárad név alatt. A 19-es szám alatt lévő 50 éve nem lakott gazdaházat 2004-ben vettük. Az ötszobás, egymásba nyíló lakóház tatarozása és berendezése még az évben megtörtént. A kamra és a kettes-istálló, valamint a sopa újraépítése egy egész évet vett igénybe. Figyelemre méltónak tartanám még a kocsiszínt is. A Felvidéki Ház ünnepélyes bemutatójára 2006 tavaszán kétszer, s őszén egyszer került sor, azon kívül minen szerdán és szombat-vasárnaponként 12-17 óra között tart nyitva. A ház nevét a – Kassától Párkányig végig a volt Felvidék több mint 60 helységéből vett vagy ajándékozott – kiállított tárgyaktól kapta. Mivel, ahogy ez már falvainkban jellegzetesssé vált a szomszéd 18-as szám alatti parasztház is évtizedek óta lakatlanul, romosan állt, veszélyeztetve rendbe hozott telkünket. A kerti rész nélkül vettük meg, hogy mindjárt 4 helyiséget lebontsunk és eltakarítsunk. Az elejéből 2 szoba konyhás, mellékhelyiséggel ellátott, falusi szálló lett, míg a másik végéből két szoba konyhás „Parasztházikó”. Ehhez a házhoz tartozika 17-es szám alatt, elöl lévő szoba és előszoba, ami renbehozás után a szövödét kezdi szolgálni. A Kassa melletti Komarócon vettünk egy 1868-ban készült szövőszéket, az akkori teljes fölszerelésével együtt. Ide tartozik még a ház legvégén teljesen tönkrement istálló, ami a tatarozás után háziállatkákat fogad, hogy élet is legyen a telken. Szokatlan és a faluban egyedi, hogy az említett ház eleje és hátulja között egy 1891-ben épült kisablakos sárházikó húzódik meg, és itt fejeződik be a gazda, paraszt és szegény ember sora, amit a tűzhely bizonyít a legjobban. Az elsőben cserép-kemence és cserép-tűzhely található. A „Parasztházikóban” épített kemence füstölővel, de lábas tűzhely (sparhelt) szolgál a főzéshez. A 16-os szám alatti pitvarban (erre felé szabad kürtős konyha volt a neve) sárból épített pici kemence és tűzhely szolgál együtt a szerény főzéshez. A hozzá tartozó két kis alacsony szoba és volt nyitott fáskamra most „Galéria”ként működik. Így lett Felvidéki házunkból egy, egymás mellett három kategóriájú és életmódot bemutató „skanzen”, melynek megtekintésére minden érdeklődőt szeretettel vár A Néveri Család
Ez történt - nyári tájházi események A „Műemlékvédelmi Világnapi Civil Fórum a Parlamentben” című rendezvényt - 2007. április 18-án - a Parlament Felsőházi üléstermében rendezték. A délelőtti programban Hiller István miniszter, Varga Kálmán elnök (KÖH), Nagy Gergely (ICOMOS MNB), Ráday Mihály (Város és Faluvédők Szövetsége) tartottak előadásokat és átadták a Forster és Schönvisner valamint a Citrom díjakat. Délután 11 előadás hangzott el, ebből két tájházszövetségi tagé: Koleszár Krisztián (Galyasági tájház – Perkupa): Népi műemlékek megóvása és helyreállítása a Galyaságban és mellékén; valamint Szablyár Péter: Jósvafő épített örökségének védelme (természetesen a Tájházszövetséget is belecsempésztem az elmondottakba!) A déli szünetben alkalom volt az Országház épületének megtekintésére. Délután a KÖH vári székházában folytatódott a rendezvény. u Június 22-én avatták fel a Derecskei Tájházat. Köszöntőt mondott Jantyik Zsolt alpolgármester, a Kék- Kálló Menti Népfőiskolai Társaság elnöke. A megnyitót a két napos városnapi rendezvények követték gazdag programmal. u 2007. június 9-én Dunaharasztiban, a Zöldfa utca 39-ben avatták fel a Német Nemzetiségi Tájházat. Megnyitó beszédet mondott Dr. Knab Erzsébet, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata alelnöke, majd Wágner László – a Heimatland Harast Alapítvány elnöke szólt a megjelentekhez. A megnyitót folklór műsor, a Taksonyi Sváb Hagyományőrző Egyesület Fúvós Zenekarának koncertje, vacsora és sváb utcabál zárta. u Július 14-én a „Jeles napok a Beregben” rendezvénysorozat keretében ARATÓNAP-ot rendeztek Tákoson, ahol bemutatták a régi aratási szokásokat – kézi aratás, búzakoszorú készítés – és az aratáshoz használt eszközöket. Kísérő rendezvényként Keresztszemes kézimunka kiállítást is szerveztek. u 2007. augusztus 4-én a Sóstói Múzeumfalu tarpai portáján pálinkafőzde avatására került sor. u 2007. július 19-29. között rendezték meg a VII. Gömör-Tornai Fesztivált, amely a Gömör-Tornai Karszt településein zajlott. A tájházak közül a gömörszőlősi, perkupai és a jósvafői tájház szolgált helyszínéül a
programoknak. Nem várt sikert aratott a jósvafő tájház „szín-padán” július 27-én bemutatott „Pajzán történetek – Válogatás a Kárpát-medence parasztdekameronjaiból” című összeállítás, amelyet csak 18 éven felüliek tekinthettek meg. u „Évszakok gyöngyei 2007” címmel modern gyöngyékszerek kiállítása nyílt Ócsán a Turján Házban (Ócsai Tájház) augusztus 4-én. A Magyar Gyöngy Egyesület tagjainak és barátainak kiállítását Matusekné Dimov Éva – Felsőpakony polgármestere – nyitotta meg. u 2007. augusztus 4-én „ÖRÖKÖLT ÉRTÉKEINK” címmel került sor a II. Dorozsmai Molinológiai és Néprajzi Találkozóra. A megjelenteket Mihály Illés, a Szeged és Térsége Turisztikai Szolgáltató Kht. ügyvezetője köszöntötte. Előadást tartott Dr. Juhász Antal egyetemi tanár, Dr. Ozsváth Gábor Dániel phd. Néprajzkutató, Pecze István gunarasi gyűjtő, Bárkányi Ildikó néprajzkutató, Kelemen Gábor és Vass József gyűjteményvezető. u Augusztus 16-20. között rendezik meg a XVII. Kazári Búcsút. A színes program keretében kiállítások sorát nyitják : Kele Szabó Ágnes képzőművészeti kiállítása, Bagi András gyufa- és hamutartó gyűjteménye, a Kőrispataki Szalmafonók Egyesületének gyűjteményes kiállítása, Faragó Zoltán fotókiállítása, Cimbalom-kiállítás Szabó János munkáiból. Számos zenei együttes (Düvő Együttes, Hartai Fúvós Együttes) és Nemzetközi Néptánc Fesztivál teszi teljessé a programot. u A 6/2007 (II. 13.) OKM rendelet értelmében a helyi önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakmai támogatására beérkezett kérelmek között sajnos csak 4 tájház sikertelen pályázatát találtuk az alábbi tervezett költségekkel: Balatonkenese (130 eFt) Györköny (1.001 eFt) Gyönk (8.970 eFt) Gyomaendrőd (900 eFt). A 2008-as évben több, jól előkészített pályázat beadásával kellene élni ezzel a lehetőséggel.
Hagyományőrző hetek Mindszenten 2007. június 30-tól augusztus -20-ig - Fuchszné Benák Katalin Célunk, hogy a gyermekek felnőttek társaságában közösen, kötetlen beszélgetés közben ismerkedjenek meg hagyományainkkal. Mindezt úgy, hogy a felnőttek, szakember iránymutatása mellett saját kezükkel végezzék a kísérő tevékenységet, megismervén a munka örömét, szépségét. Lehetőséget szeretnénk teremteni arra is, hogy az ide kiránduló és helyi gyermekek együtt vegyenek részt a foglalkozásokon, ismerkedjenek meg egymással, „munka közben” mondják el egymásnak, hol, milyen szokásokat ismernek. Hét közben mindig a hétvégi „nagy” foglalkozásokhoz kapcsolódó eszközökkel ismerkedhetnek meg. Tematika: kiállításon előzetes ismereteket szerezhetnek az érdeklődők. Szakértő, néprajzos előadó és a mindennapi hagyományokat képviselő helyi lakos ismertetésével a program gyakorlati megvalósítása. Pl. kenyérsütés, bográcsos, hálókötés, játékkészítés, ügyességi verseny, énektanulás, babonák gyűjtése… Fontos, hogy a gyermekek és felnőttek együtt legyenek, hogy át tudja érezni mindenki a több generációs együttlét szépségét, örömét a helyi hagyományok átörökítése kapcsán. Tervezett program A felnőtt foglalkozások a „Múzeumi esték” keretén belül valósul meg. Nap közben gyermekek részvételével kézműves foglalkozásokat tartunk a helyi hagyományokhoz kapcsolódóan.
Június 30. Július 1. Aratóünnep – felvonulás Hagyomány szerinti aratás Bográcsgulyás főzés a múzeumkertben Kemencés sült készítése az udvari kemencében Gyermekek és felnőttek közösen készítik a felvonuláshoz szükséges díszeket
Szalmafonat készítése Ea. Fuchszné Benák Katalin a tájházi gyűjtemény vezetője Július 7-8. Hagyományos gyermekjátékok a Tisza mentén Ea. Kolozsvári István néprajzkutató Július 14-15. Hagyományőrzés egy tájházban – a mindszenti tájházi gyűjtemény jeles darabjai Ea. Szonda István néprajzkutató, PhD hallgató Július 21-22. Katolikus szakrális emlékeink Ea. Dr. Béres Zoltán egyetemi docens, néprajzkutató Július 28-29. Halász múlt: hálókötés, hálónehezékek, superok, Ea.: Kovács Erik néprajzkutató, PhD hallgató Augusztus 4-5. Kubikos élet hagyományai Ea.: Horváth László egyetemi hallgató Augusztus 11-12. Hagyományaink, babonáink Ea.: Fuchszné Benák Katalin Augusztus 18-20. Az új kenyér és Szent István királyunk ünnepe Kenyérsütés a múzeumkertben lévő kemencében – múltidéző Ea.: Mezeiné Bodnár Henriette drámapedagógus Az új kenyér ünnepéhez kapcsolódó gyermekfoglalkozás Búzától a kenyérig. Vetés – aratás – őrlés – sütés – vígadalom. A gyermekeknek egy helyi idős néni és bácsi meséli el, hogyan művelték meg a földet, hogyan vetettek, arattak, hogyan őrlettek, hogyan sütötték a kenyeret. Mindezt a múzeumban ki is próbálhatják felnőttek segítségével. A foglalkozás végén minden gyerek a saját maga készítette, tájházi kemencében sütött kis cipóját hazaviheti.
Sárközi lakodalom 2007. július 11-15. között „SÁRKÖZI LAKODALOM BÁTA” címmel több helyszínen zajló rendezvénysorozatot szerveztek. Július 11-én Őcsényban fotóés szőttes kiállítást nyitottak, július 12-én Decsen lakodalmi ételek főzőversenyét, július 13-án Pörbölyön gyermek néptánccsoportok műsorát, Alsónyéken folklórestet, július 14-15-én Bátán a lakodalmast rendezték meg. Immár tizenkilencedik alkalommal megrendezett Sárközi Lakodalomnak idén Báta volt a főszervezője. Bátáról került ki a menyasszony Csele Viktória és a vőlegény is Sziebert Gábor. Az eseményt a Sárközi Lakodalom fővédnöke prof. Andrásfalvy Bertalan etnográfus, néprajztudomány doktora nyitotta meg a tájházban. A menyasszony öltöztetés, karikázó, kikérés után a lakodalmas menet a művelődési házhoz vonult, ahol az öt sárközi település Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény, Sárpilis táncosai mellett színpadra léptek Mörlenbach és Pörböly tánccsoportjai is. A látogatók részesei lehettek egy igazi falusi lakodalomnak, végigkóstolhatták a hagyományos lakodalmi vacsorát és másnap hajnalig mulathatott ki-ki kedve szerint. Vasárnap a Lakodalom záró eseményeként kemencében sült lepény, borkóstoló és a gyermektánccsoportok folklór műsora várta a kitartó vendégeket a tájházban. Nagy örömünkre a Szövetség Déldunántúli Régiójának képviselője Kapitány Orsolya is tiszteletét tette nálunk. A rendezvény ideje alatt "A bátai viselet a századfordulón" című kiállítást nézhették meg az érdeklődők a tájházban.
A rendezvény meghívója
Ellesett pillanatok
Az V. Országos Találkozó új időpontban Mecseknádasdon - Program 2007. november 15. (csütörtök) - Mecsekndasd 16.00 Regisztráció, szálláshelyek elfoglalása, baráti találkozó a Kulturcentrumban 2007. november 16. (péntek) - Művelődési Ház 8.00 - 9.15 Regisztráció 9.15 - 9.30. Elnöki megnyitó - az „Év tájháza” díj átadása 9.30 - 9.40 Dr Wekler Ferenc, Mecseknádasd nagyközség polgármesterének köszöntője MÚLTUNK - JELENÜNK 9.40 - 13.00 Közben 11.00
Andrásfalvy Bertalan: Dél-Dunántúl soknemzetiségű népe és utódaik öröksége Imre Mária: Tájház születik Kávészünet Zentai Tünde: Kincseink: festett templomok a Dél-Dunántúlon. Dobosyné Antal Anna: Fachwerk a Schwäbische Türkei területén
Szőts Zoltán: Modell értékű összefogás a bonyhádi kistérségben
. 13.00 - 14.00
Ebéd
Előadóülés 14.30 - 17.00
18.00 – 20.00 20.00 -
JÖVŐNK Dr Cseri Miklós(főigazgató - SZNM): A tájházak - az új típusú múzeumi ismeretközvetítés színterei. Dr Wekler Ferenc (Pécsi Programiroda): Tájházak lehetőségei és szerepük a 2010-es „Európa kulturális fővárosa: Pécs” programban (ÁMRK): A tájházak helye a Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósításában Sisa Béla (programigazgató - KÖH): Népi műemlékek fenntarthatóságának feltételei, lehetőségei Dr Vígh Annamária (főosztályvezető - OKM): Tájházi alternatívák a hazai közgyűjtemény-hálózatban Vacsora, majd baráti találkozó a Kultur-centrumban Esti kulturális program A Mecseknádasdi Néptánc Együttes fellépése Pajzán történetek – válogatás a Kárpát medence paraszt-dekameronjaiból
2007. november 17. (szombat) - Autóbuszos szakmai kirándulás a környék tájházaiba 7.30 - 8.30 Reggeli 8.30 - 17.30
Mecseknádasd, Hidas (tájház), Ófalu (tájház), Zengővárkony (Tojásmúzeum, Szalmamúzeum, Tájház) , Boly (állandó néprajzi kiállítás) ebéd a Vigadó étteremben, Nagynyárád (kékfestő műhely megtekintése ), feltételesen Mohács és/vagy Himesháza
19.00 -
Vacsora pincében, borkóstolással, baráti találkozó Mecseknádasdon
2007. szeptember 18. (vasárnap) - hazautazás (fakultatív programok a környéken )
Ízelítő az V. Országos Találkozó kirándulásának helyszíneiről Barangolás a Mecsek K-i lankáin és a Mohácsi Kistérségben, miközben felfedezzük Baranya megye kulturális örökségének egy részét. Kirándulásunk első állomása a Hidasi Tájház lesz. A kő alapú, vegyes falazatú (vályog, vert fal, tégla) lakó- és gazdasági épület Johann Lukas gazdag földműves tulajdona volt. A török idők után betelepült németek többségben éltek a faluban a 20. század elejéig, majd a II. világháború után kitelepített 1165 fő helyére székelyek érkeztek Bácskából. A ház homlokzatán feltüntetett „1829”-es évszám talán az építés évét őrzi, de erre nincs hiteles bizonyíték, hisz több fázisban emelték. A Fachwerk szerkezetű oromfal és a gazdag vakolatdíszek, a mívesen kidolgozott ablakok, ajtók különleges harmóniát kölcsönöznek az épületnek. A ház első egysége szoba-konyha-szoba tagolású. Az első szoba berendezése a székelyeknek állít emléket (vetett ágy, kicsi ágy, székely porta makettje stb.), a hátsó szobában a németek (sváb) tárgyi örökségét őrzik. A konyha különlegessége, hogy a takaréktűzhely főzőrészét a konyhába építették, a sütőrésze a szobába nyúlik át. Az első egységet követő szabadkéményes konyha alatt pince található, ahol főleg a fonás-szövés eszközeit állították ki. Az istállóban a földművelés és az állattartás eszközei találhatók. Az épület utolsó helyiségében állandó kiállítás mutatja be a magyar és német lakosság egykoron készült hímzéseit. A tájház születésénél ott bábáskodott Videcz Ferencné Marika, aki a szövetségünk tagjaként, részletesebben fogja bemutatni a házat és a benne lévő gyűjteményt. Ezt követően a szomszédos Ófaluba látogatunk, mely Hidashoz hasonlóan szintén Tolna és Baranya Megye határán fekszik. A településről elöljáróban annyit kell tudni, hogy németajkú, üvegművességgel foglakozó lakossága az 1740-es években érkezett Hessen környékéről. Betelepítő birtokosuk a Perczel család volt. A Kossuth Lajos u. 38-as műemlék jellegű népi lakóház, az egykor paraszti életformát élt emberek tárgyi kultúráját és a napjainkban is még néhányak által művelt „faesztergályos és székkészítő mesterség” eszközanyagát és termékeit mutatja be. A tájházban tárlatvezetőnk Lantosné dr. Imre Mária néprajzkutató, a kiállítás rendezője lesz. A tájház megtekintése után ellátogatunk Pausch Antal faesztergályoshoz, akinek a nagyapja, Pausch János honosította meg a faluban a faesztergályos és székkészítő mesterséget.
Ófalutól csupán 15 km-re van Zengővárkony, a 682 m magas Zengő lábánál. Aki betér a 6-os útról erre a településre, nem hagyhatja úgy el a falut, hogy ne adózzon Fülep Lajos (1885-1970) művészettörténész, filozófus emlékének. A parókia egykori könyvtárszobájában berendezett „Emlékszoba” az 1927-1947 között „önként vállalt száműzetésben” itt élt, lelkészi feladatokat ellátó tudósnak állít emléket. Vezetőnk Győrfi Bálint lelkész lesz A Kossuth Lajos u. 6. szám alatt található, 1982-ben megnyitott tájház méltón képviseli a település 19. századi népi építészeti örökségét. A házat terméskő alapra, vályogfallal emelték, az épület oldalán végighúzódó tornác, és a tetőszerkezetet tartó pillérek méltóságot kölcsönöznek az épületnek. Beosztása: tisztaszoba- tisztakonyha –szoba –hátsókonyha. A kiállítás anyagának nagy részét Császár János (1910-1987) tanító gyűjtötte, illetve a falu lakói adták, a berendezést csak néhány darabbal egészítették ki a Janus Pannonius Múzeum néprajzi gyűjteményéből. A módos parasztház szobájában Ördög Béláné vászonszövő, népi iparművész szövőműhelyt rendezett be. Itt részesei lehetünk a hagyományos zengővárkonyi rozmaringos, zabszemes vászon szövésének. A tájházat és a szövőműhelyt bemutatja Ördög Béláné. 2007-ben a Vendégbarát Múzeum kitűntető cím első helyezettje a zengővárkonyi Míves Tojás Gyűjtemény lett. A tájház felújított istállójában 2000-ben talált „otthonra” Dr. Nienhaus Rózsa több mint 6000 darabos hímes tojás gyűjteménye. A kiállítás a Kárpát-medence tojásfestőinek anyagát tájegységenként tárja a látogatók elé, de bemutat más európai és távolabbi népek alkotóitól származó darabokat is. A gyűjteményt és új szerzeményeit Dr. Nienhaus Rózsa, a szövetségünk tagja fogja figyelmünkbe ajánlani. A település másik magángyűjteménye a Szalma-Kincs-Tár. Tüskés Tünde mintegy 400 db szalmából készült tárgya 15 országból (Mexikó, Japán, Hollandia stb.) származik, de legtöbbjük természetesen magyar nyelvterületről. A hagyományos szalmafonatokon túl, modern művészi megfogalmazású darabokkal is találkozhatunk. Ismertetőt tart Tüskés Tünde. Zengővárkonyból Bólyba utazunk, ahol először (kb. 14 óra körül) megebédelünk az Erzsébet Vigadóban. Délután az 1752-ben épült egykori Batthány uradalom magtárába megyünk, mely a Városi Könyvtár és a Borház mellett otthont ad a nemrég nyílt helytörténeti kiállításnak is. A tárlat Bóly város és környékének múltját
mutatja be, ahol megkülönböztetett helyet foglaltak el a céhes-, majd ipartársulati keretek között működő mesteremberek. Tárlatvezetőnk Lantosné dr. Imre Mária, a kiállítás rendezője lesz. A város nevezetességei között tartják számon a Batthány-Montenuovo mauzóleumot is, amiről bővebbet Hárs József polgármestertől fogunk megtudni. Bólyból Nagynyárádra megyünk Sárdi János kékfestő mesterhez, aki 1933-36 között egy bólyi kékfestőnél tanulta ki az ipart. Nagynyárádon 1947-ben nyitott műhelyt, azóta is itt tevékenykedik. 1981-ben kapta meg a népi iparművész címet, 1988-ban Népművészet Mestere kitüntetésben részesült. Az otthonában berendezett műhely eszközanyaga a 19. századba repíti a látogatót, de a boltjában vásárolható textilek már a ma emberének szólnak. Vendéglátónk és vezetőnk Sárdi János lesz. Minden szövetségi tagot szeretettel várnak a rendezők!
Tartalom Kis múzeumok – nagy múzeumok Kapcsolat a szakmai intézmények között - Batári Zsuzsanna SZNM Még egyszer a TENGERTÁNC II. pályázatról - Szablyár Péter –
Tájékoztató a Múzeumok Majálisáról - Szablyár Péter – -
Az V. Dél-Dunántúli Regionális Találkozó Szekszárdon - Kapitány Orsolya –
A Bogár-tanya - Tóthné Bogár Éva –
Látogatás az őcsényi tájházban - Csapai János –
Elnökségi ülés Hevesen „Hagyományok és értékek V.” szeminárium a szlovákiai Szőgyénben (2007. július 3.) Bemutatkozik egy felvidéki tájház Ez történt - nyár eleji tájházi események Hagyományőrző hetek Mindszenten - Fuchszné Benák Katalin –
Az V. Országos Találkozó új időpontban Mecseknádasdon - Program Ízelítő az V. Országos Találkozó kirándulásának helyszíneiről - Kapitány Orsolya -
