Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Magyarország kultúrája a XXI. század elején Agárdi Péter egyetemi tanár
Szövegértés és olvasáskultúra a mai Magyarországon
Eckert Lívia Informatikus könyvtáros Levelezős hallgató I/2
„ Egyetlen energiaforrás sem bocsát ki annyi fényt, amennyit néha egy kis kötet sugározni tud magából, és az elektromos áramnak soha nem lesz annyi energiája, amennyi elektromosság az írott szóba belefér.” ( Stefan Zweig) A könyveknek megvan a maguk sorsa. Nemcsak tárgyi mivoltuknak, hanem a bennük rejlő és időről időre olvasmányként kibomló üzeneteknek is megvan a maguk történetisége, amely szorosan összekapcsolódik az emberek sorsával. Nem véletlen, hogy adott korok, társadalmak milyen könyveket olvasnak, hiszen ezek potenciális minőségükkel vallanak az adott korszak emberének ízléséről, vágyairól, törekvéseiről és gyarlóságairól. Vallanak továbbá történelméről és arról is, hogy milyen lélekkel, erkölcsi erővel és azonosságtudattal viseli egy társadalom a maga történelmét. Vitathatatlan tény, hogy az utóbbi évtizedekben megváltoztak az emberek olvasási szokásai. Megvizsgálva az olvasói magatartás alakulására vonatkozó trendeket, látható, hogy az olvasás mértéke csökken. Ez több okra vezethető vissza. Egyrészt átalakult a társadalom szabadidő felhasználása: csökkent az összmunkaidő-ráfordítás, és nőtt a szabadon felhasználható idő.
Ezen belül több mint 40%-kal emelkedett a tanulásra,
önképzésre, sportra, hobbikra, játékra, az otthoni pihenésre fordított idő. A folyamat másik oldalán viszont feltűnő, hogy egyes társadalmi csoportok a szabad időkereten belül jelentős mértékű pluszmunkát végeznek, így nincs idejük az igényes kultúrálódásra. Bár a jólét és az életminőség között nincs automatikus és abszolút determinált kapcsolat, a magyar társadalom nagyobbik, veszélyeztetett részében fokozódik a szabad idő felhasználásának passzív karaktere. „Az általános szegénységben leértékelődik az amúgy bőségesen rendelkezésre álló idő, magas a fiziológiai időfelhasználás,, a szabadidő jó része a televízió előtt telik. Az emberek képtelenek valóban gazdálkodni az idővel, létrejön az ún. idővákuum, amit látszattevékenységek – így például a mértéktelen tévézés –töltenek ki.”1 Az utóbbi években a televízió előtt eltöltött idő a másfélszeresére nőtt S bár a könyv és a legújabb médiumok kapcsolata még nincs elemezve, a televízió és az olvasás kapcsolatát a magyar olvasáskutatók több évtizede vizsgálják. Az ő 1
Falussy Béla:Az időfelhasználás metszetei.Bp.,Új Mandátum, 2004.36p.
2
tapasztalataik szerint a televíziózás mellőzése és a túl sok televíziózás egyaránt olvasásellenes, persze nem ugyanazon okokból. A televízió mellőzése általában olyan szociokulturális közegben honos, ahol még tévét sem néznek, olvasni meg pláne nem olvasnak. A túl sok tévézés többnyire az olvasás mennyiségének és minőségének alacsonyabb szintjével párosul általában. A válogató televíziózás, a funkcionális televíziózás az, amely az olvasáskultúra virágzásával jár az egyén életében és társadalmi szinten is. A funkcionális televíziózás szelektálást jelent a műsorok között, vagyis a tévé nem életpótlékot jelent, amelyen egész nap csüggeszkedni kell. A funkcionális tévézők olvasáskultúrájával nincs semmi baj. A nagy kérdés, hogy a számítógép belépésével hogyan változott a helyzet. Igazából az Internetnek ott van veszélye, ahol az emberekben nem alakult ki bizonyos strukturális műveltség s beszabadulnak az Internetbe, mert nem tudnak válogatni. Ahogy a tévé is azokban a társadalmi közegekben rombol, ahol nincs egy belső értékrend, vagy legalábbis nem értelmiségi mérték szerint alakult ki az értékhierarchia. Egy strukturálatlan műveltség szembesül a csatornák nyújtotta korlátlan választékkal. Az ezredfordulón új jelenség figyelhető meg, a funkcionális analfabétizmus. Ez nem jelent teljes írástudatlanságot, hanem az írási, olvasási, számolási készségeknek egy olyan korlátozott szintjét, amely nem felel meg a kor követelményeinek.
Az
írásos-
olvasásos
tevékenységektől
való
huzamos
tartózkodásnak a hatására viszont ezek az eleve nem magas színtű készségek elsorvadhatnak. A funkcionális analfabétizmus súlyos és kevésbé súlyos változatainak hatóköre a felnőtt magyar lakosság mintegy 20-25%-ára terjed ki, s ez főleg az alacsony iskolai végzettségű és magasabb életkorú, valamint a kisközségekben élő rétegeknél mutatható ki. Egy többször megismételt sokoldalú nemzetközi felmérés kimutatta, hogy a magyar felnőtt lakosság egyharmada nem képes megérteni, amit olvas, legyen az akár egy használati utasítás vagy szakácskönyv, további 43%- nak gyenge a teljesítménye, s csak 3%rendelkezik magas fokú írás-olvasástudattal. De nem jobb a helyzet a gyermekek és a fiatalok körében sem, itt is csökken a könyv-és újságolvasásra szánt idő. Az ún. Pisa .jelentések szerint a magyar diákok 3
átlagos olvasásértése nemzetközileg riasztóan alacsony színtű, alig 51%-uk képes a mindennapi élethez szükséges dokumentumok
elolvasására, még a 8.
osztályosok 30%-a is komoly szövegértési gondokkal küzd.2003-ban a 15 éves magyar diákok olvasás –és szövegértés tekintetében a 25. helyen végeztek, 2006ban ismét átlag alatt teljesítettek : az értékelhető eredményt produkáló 29 ország közül a 17-22. helyet érték el. Vagyis nem romlott, de nem is javult a diákok teljesítménye. Viszont a vizsgálatok során az is kiderült, hogy a magyar iskola szegregál a legjobban, túl nagyok a különbségek a jó családi és szociokulturális háttérrel rendelkező diákokat okító iskolák és a főként hátrányos helyzetű gyermekek által látogatott iskolák között. Vagyis a magyar iskola nem tudja kompenzálni az otthonról hozott hátrányokat Napjainkban gondolkodásbeli, mentalitásbeli, értékrendbeli változások zajlanak. Nem áll helyt viszont az a feltételezés, hogy az intelligenciát, a kognitív képességeket a számítógép, az Internet használata, tehát a kommunikációs forradalomban bekövetkezett változások erősen pozitív irányba vinnék. Csak az észlelést vizsgálva valóban egyértelmű, hogy a videoklippeken felnőtt generáció sokkal gyorsabban rak össze dolgokat, mint az, aki nem videoklippen nőtt fel .Ez semmi mást nem jelent, mint az észlelés gyorsaságát. De amikor ugyanezeknek a személyeknek
vizsgálják
a
logikai
kvalitásait,
ítélőképességét,
a
következtetőképességét, akkor semmi többletet, specifikus előnyt nem lehet náluk kimutatni. Ez viszont egy nagyon fontos adalék abban a tekintetben, hogy mi várható, ha az Interneten olvasás uralkodó feldolgozási forma lesz a hagyományos olvasással szemben. Napjainkban az olvasás gyakorisága csökken, és főleg a kiolvasott könyvek száma kevesebb. Igaz, vannak, akik többet olvasnak, mint régen, de elég sokan vannak, akik kevesebbet vagy egyáltalán nem olvasnak.. A férfiaknál az olvasásra fordított idő kevesebb, mint kétharmadára, a nőknél a háromnegyedére csökkent. A fiatalabb korosztályok esetében még drámaibb a visszaesés. A 15-19 éves fiúknál 39 percről 13-ra, a lányoknál 33-ról 17 -re zsugorodott átlagosan a naponta olvasásra szánt percek száma. S míg egyre szélesebbre tárulnak a közép-és felsőoktatás kapui, az alapozáshoz
feltétlenül
szükséges
olvasás 4
mind
hátrébb
szorul.
Ennek
legsúlyosabb következménye a minőség romlása. Mind többen szereznek érettségi bizonyítványt, főiskolai, egyetemi diplomát, s közben kevesebbet, rosszabb technikával, igénytelenebb összetételben olvasnak. Elkeserítő tényekről tudósít Gereben Ferenc egyetemisták körében végzett felmérése. Az olvasásszociológus szomorú tapasztalata, hogy egyre kevesebben ismerik Nagy László, Örkény, Kányádi, Pilinszky nevét, de a modern irodalom sokszor emlegetett nagyjai (Kertész Imre, Esterházy Péter) is ismeretlenek számukra.
De
hiányosak
ismereteik
a
régi
magyar
irodalomban,
a
világirodalomban, memoriterek, mai folyóiratok területén is. Azért drámaiak ezek a tények, mert ez az értékvesztési folyamat a jövendő magyar értelmiség, a jövő olvastatói között zajlik, akiknek még egy másik felelősségük is van:rajtuk áll vagy bukik, hogy ebben az egységesülő világban a magyar nyelvhez kötődő kulturális értékek hosszú távon fennmaradnak-e vagy a nyelvekre is kiterjedő globalizációs folyamatok a magyarból idővel olyan konyhanyelvet faragnak, amelyet csak az iskolázatlanabb rétegek fognak majd használni, és amely már nem lesz alkalmas differenciáltabb és elvontabb jelentéstartalmak közvetítésére. Az olvasáskultúrában egyfajta stílusbeli, verbális és kommunikációs lazaság, lazulás mutatkozik. Az olvasási technika, a szövegértelmezés felületesebbé, felszínesebbé vált, s ez a jövő olvasáskultúrájára nézve veszélyeket rejthet magában. A könyveket az emberek egy picit már úgy olvassák, mint az Internetet. Egyszóval szörföznek. A beleolvasás, a belelapozgató olvasás terjedő olvasási szokások. A könyvolvasási szokások felől közelítve is radikális elmozdulások észlelhetők Az utóbbi évtizedekben 40-ről 60 százalékra nőtt a könyvet nem olvasók aránya. Ráadásul félreérthetetlenül kirajzolódik a társadalom kulturális kettészakadásának riasztó tendenciája. Rohamosan növekszik a „legalul lévők”aránya, míg a vékonyodó középső sáv mellett, jóval lassabban, de egyértelműen gyarapodott az ismét rendszeresen olvasók nagyságrendje. Az
olvasmányok
összetételét
vizsgálva
is
változás
észlelhető.
Az
olvasmányszerkezetet megvizsgálva az tapasztalható, hogy amíg régen mindent a szépirodalom pótolt, addig mára a szépirodalom iránti érdeklődés mérséklődött. A nonfiction olvasmányok aránya évtizedek óta erőteljesen nő, a szépirodalmon belül 5
pedig az úgynevezett szórakoztató, felszínes irodalom a keresett. A tizenkilencedik században, a huszadik század első felében alkotó klasszikusok művei fokozatosan visszaszorultak. Általában csökkent az olvasás tekintélye, egyre több a közvetlen, napi, praktikus célokat szolgáló könyvhasználat,
Az 1964-es, egyértelműen
klasszikus orientáltságú névsor már 1985-ben is jelentősen higult a kortárs, főként magyar lektűrszerzők névsorával (Szabó L., Berkesi, Szilvási),de a klasszikusok egy része(Jókai, Móricz, Zilahy)mégis megmaradt az élmezőnyben.2000-re maradt még két hazai, kortárs lektűr(Lőrincz, Fable), de
dominánssá az angol
szórakoztató irodalom vált. Jókai egyre hátrébb került Moldovával együtt. 2005 őszén viszont az első két hely (Brown, Steel) vitathatatlanul a kulturális globalizáció divathullámait bizonyítja, őket követi Lőrincz L. László. Ismét erősödött azonban Jókai keresettsége, a negyedik helyet a korábban tiltott Wass Albert foglalta el. Az őt követő hármas (Rejtő, Moldova, Tvrtko) vitathatatlan kvalitásait jól kiegészíti Kertész Imrével és Márai Sándorral végződő tízfős élboly. Az összkép kifejezetten minőségi javulást mutat. Az ezredfordulón, középiskolások között végzett olvasásszociológiai felmérésben a legemlékezetesebb olvasmányélmények között Molnár Ferenc:A Pál utcai fiúk és Gárdonyi Géza :Egri csillagok műve elsöprő többséggel szerepeltek. A kérdésre legtöbben klasszikus műveket emlegettek. Ez feltétlenül pozitívum, akkor is, ha ezek általában kötelező olvasmányok voltak. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számukra a könyv, a következő válaszok születtek: tanulást, kikapcsolódást, hírforrást, pihenést, időtöltést, a csoda és a mesék világát, álmodozást, a múltat, jelent és a jövőt, többet mint a film, szépséget. De voltak olyan válaszok is:díszt, porfogót, nem sokat. Az olvasás fontosságáról a megkérdezetteknek a következő volt a véleménye: az olvasás fejleszti a szókincset, beszédkészséget, képzelőerőt, segíti a tanulást, javítja a helyesírást, megismerteti másik ember felfogását stb. Bár a vizsgált tanulók körében az olvasás a szabadidős tevékenységek sorában visszaszorulóban van, az mindenképpen biztató, hogy fontosnak tartják az olvasást. De mit ér az olvasás, az olvasó ember korunk társadalmában? Az aktív és a jó olvasói teljesítményre képes felnőttek három főbb értéknyalábbal 6
állnak különösen erős kapcsolatban. A harmonikus személyiség értékei- ez az első csoport. A második a kreativítás -értékek, a harmadik csoportot pedig a nyitottság értékek jelentik. Nyitottság a kultúra világára, általában a színes emberi világra és kiemelten: nyitottság embertársainkra. Ezt a magatartást szokás nevezni toleranciának. Vagyis az olvasás empirikusan is igazolható módon a közösség szempontjából is fontos és hasznos dolog, mert az említett értékek nélkülözhetetlen építőkövei a társadalom értékvilágának. De az olvasásnak egy másik nagyon fontos szerepe is van, mégpedig az identitást őrző, az identitást erősítő szerepe. Ez persze nem csak úgy képzelhető el, hogy ha az ember olvas, akkor gyorsabban és hatékonyabban épül ki az identitástudata, hanem úgy is, hogy ha már kialakult egyfajta identitása, akkor olvasmányait és kultúráját is egyre inkább ehhez igazítja. Mindezekből következik, hogy az olvasás az egyén és a társadalom szintjén is fontos dolog. És ha az olvasás ügye egy társadalomban háttérbe szorul, akkor azok az értékek is veszélybe kerülnek, amelyeket az olvasás magához köt. Vagyis a társadalom abban érdekelt, hogy minél több olvasó, jót és jól olvasó tagja legyen. Ehhez azonban összefogásra van szükség: a család, az iskola és a könyvtár összefogására. Mindennek kezdete a család. Az ott látott jó viselkedési formák, magatartásminták, a megjelenített normák gazdagítják, formálják a leendő felnőtt személyiséget. Az iskola az élethosszig tartó tanulás korszakában az alapkészségek, képességek kialakítására kell, hogy törekedjen illetve arra, hogy a tanulás szükségességét minden
ember
élete
végéig
jól
motiváltan
élje
meg.
Ehhez
azonban
elengedhetetlen az olvasás, az értő olvasás. És vajon mit tehet a könyvtár? Bizonyított tény, hogy ott tudnak jól olvasni a gyerekek, ahol a könyvek hozzáférhetőek, ahol karnyújtásnyira vannak. Csak a növekvő kínálat adhat esélyt a romló olvasói szokások jelentős mértékű és kedvező irányú elmozdulására. Mindenképpen említésre méltó a Hunra, a Magyar Olvasástársaság tevékenysége, amely programjaival, rendezvényeivel igyekszik az olvasásra irányítani a figyelmet.( A Népmese Napja, a Nagy Olvasóshow, Szakmai Napok, stb.)De az ő kezdeményezésére épül a Gyermekirodalmi adatbázis,amely nagy segítség 7
szülőnek,
pedagógusnak,
könyvtárosnak
egyaránt.
Ebben
olyan
művek
szerepelnek, amelyek valódi értéket képviselnek, és maradandó élményt nyújtanak. Olyan művek, amelyek képesek arra, hogy megszerettessék az irodalmat, az olvasást valamennyi korosztállyal. „és akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek” –írta soksok évvel ezelőtt Babits Mihály. Csak az képes tartalmas irodalmat befogadni, az leli gyönyörűségét az olvasottakban, akinek vannak olvasmányélményei. Kell, hogy az emberek olvassanak, arról beszélgessenek, s ezáltal nyitottá és toleránssá váljanak: nyitottá a kultúrára, az információkra, a másik emberre. Így talán újra divatba jön a művelt, sokoldalú, a sokoldalúan művelt ember. Felhasznált irodalom: Agárdi Péter:Magyar kultúra és média a XXI. század elején.Pécs,PTEFEEK,2005. Budai Ágnes:Olvasáskultúra az Internet korában. In:Új Pedagógiai Szemle,1999. 4.sz. Gereben Ferenc: Olvasás felsőfokon? In:Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2007/5.sz. Gereben Ferenc:Olvasás- és könyvtárszociológiai vizsgálatok Magyarországon. In:Horváth Tibor-Papp István:Könyvtárosok kézikönyve 4. Osiris,Budapest,2002. Gereben Ferenc: Olvasáskultúránkról- szociológiai nézőpontból In:Iskolakultúra, 2001/5. sz. 52-58.p. Nagy Attila: Az olvasás mint kiváltság? In:Magyar Tudomány, 2006. 9. sz. Nagy
Attila:Stagnálás,
romlás
vagy
olvasásfejlesztés?
In:Iskolakultúra,
2001/5.sz.47-52.p. Döme
Ottó:
Olvasási
szokások
egy
szakközépiskolában
In:Könyv
Nevelés,2002.1.sz.17-18.p. Katsányi Sándor:Könyvolvasás:Mennyit?Hogyan?Magyar olvasáskultúra túl a határokon. In:Könyvtári Figyelő 2000.(46.évf.)4.sz.1-3.p. Joób Sándor:Átlag alatt teljesítettek a magyar diákok. http://index.hu/politika/belfold/pis8279/ Felejtésnek tanulunk:Ismét lesújtóak a nemzetközi PISA vizsgálat eredményei. http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kfbc/0/24182/1 8
és
9
