SZTERINEK ZSÍROS OLAJOKBAN

2.4.23. Szterinek zsíros olajokban

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.2 - 1

07/2011:20423

2.4.23. SZTERINEK ZSÍROS OLAJOKBAN Ha a cikkely nem írja elő a vizsgálati módszert, az A-módszert kell alkalmazni. Az A-módszerről a Bmódszerre történő módosításokat validálni kell.

A módszer A szterinfrakció elválsztása (VRK) A zsíros olajból kivonjuk az el nem szappanosítható anyagokat, majd ebből 0,2–0,5 mm rétegvastagságú R VRK szilikagél lemezen, vékonyréteg-kromatográfia segítségével (2.2.27.) elkülönítjük a szterin-frakciót. Vizsgálati oldat (a). R betulin R diklórmetános oldatából (2 g/l) a meghatározandó minta szterintartalmának kb. 10 %-ával egyenértékű betulint tartalmazó térfogatot mérünk be egy visszafolyóhűtővel ellátott 150 ml-es lombikba. (Ha pl. olivaolajat vizsgálunk, 500 μl-t, míg egyéb növényi olaj vizsgálata esetében 1500 μl-t mérünk be a betulin-oldatból). Amennyiben a cikkely az egyes szterinek mennyiségét a szterin-frakció százalékában írja elő, betulin hozzáadására nincs szükség. Az oldatot R nitrogén-áramban szárazra párologtatjuk, és a maradékhoz 5,00 g (m) vizsgálandó anyagot mérünk. 50 ml R alkoholos 2 M kálium-hidroxid–oldatot adunk hozzá, és gyakori rázogatás közben egy órán át vízfürdőn melegítjük. A melegítés befejeztével az oldatot 25 °C alá hűtjük, majd 100 ml R vízzel választótölcsérbe öblítjük, és 3 × 100 ml R peroxidmentes éterrel óvatosan kirázzuk. Az éteres fázisokat egy másik – 40 ml R vizet tartalmazó – választótölcsérbe gyűjtjük. Néhány percig tartó, óvatos rázogatás után megvárjuk a fázisok szétválását, majd a vizes fázist elöntjük. Az éteres fázist annyiszor mossuk 40 ml R vízzel, amennyi elegendő ahhoz, hogy a vizes fázisban a fenolftalein már ne jelezzen lúgosságot. Az éteres fázist R peroxidmentes éterrel egy lemért lombikba öblítjük, majd az étert a megfelelő óvórendszabályok figyelembevételével ledesztilláljuk. A maradékhoz 6 ml R acetont adunk. Az oldószert R nitrogén-árammal gondosan elűzzük, és a maradékot 100 – 105 °C-on tömegállandóságig szárítjuk. Exszikkátorban hagyjuk lehűlni, majd lemérjük, és ezután R diklórmetánnal egy kisméretű kémcsőbe mossuk át. Az oldatot R nitrogén-áramban kb. 1 ml-nyire bepárologtatjuk. Az oldat végső koncentrációját – aszerint, hogy mennyi az olajban az el nem szappanosítható anyag – 25 és 50 mg/ml közé állítjuk be. Vizsgálati oldat (b). 5,00 g R repceolajat – az ”50 ml R alkoholos 2 M kálium-hidroxid–oldatot adunk hozzá …” kezdetű mondattól – a vizsgálandó anyagra előírtak szerint kezelünk. Vizsgálati oldat (c). 5,00 g R napraforgóolajat – az ”50 ml R alkoholos 2 M kálium-hidroxid–oldatot adunk hozzá …” kezdetű mondattól – a vizsgálandó anyagra előírtak szerint kezelünk. Összehasonlító oldat. 25 mg R koleszterint és 10 mg R betulint 1 ml R diklórmetánban oldunk. A vizsgálati oldatok mindegyikét külön lemezen vándoroltatjuk. Az összehasonlító oldatból 10 μl-t viszünk fel, mégpedig a lemez aljától 20, a bal szélétől 10 mm távolságra, 10 mm szélességű sáv formájában; az a), a b) és a c) vizsgálati oldatból 0,5 – 0,5 ml-t viszünk fel, a lemez aljától 20 mm távolságra, 150 mm szélességű sáv formájában. A lemezeket 35 térfogatrész R éter és 65 térfogatrész R hexán elegyével 17 cm fronttávolság eléréséig kifejlesztjük, majd R nitrogén-áramban megszárítjuk. Ezután R diklórfluoreszcein R etanollal készült oldatával (2 g/l) bepermetezzük, és 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Az összehasonlító oldat kromatogramján a koleszterin és a betulin sávja látható. A vizsgálati oldatok kromatogramjain közel azonos Rf-értékű szterin-sávok jelennek meg. A három vizsgálati oldat kromatogramjának szterinsávok által elfoglalt területéről – melyeket az összehasonlító oldat kromatogramján látható zónák alatti és feletti 2 – 3 mm-es sávoknak megfelelő



területekkel megnövelünk – leszedjük a réteget és külön-külön három 50 ml-es lombikba juttatjuk. A lombikok mindegyikébe 15 ml R diklórmetánt öntünk, és az így kapott szuszpenziókat – keverőt és visszafolyóhűtőt alkalmazva – 15 percen át melegítjük, majd zsugorított üvegszűrőn (40) (2.1.2.). vagy alkalmas szűrőpapíron egyenként megszűrjük. A szűrőket 3 × 15 ml R diklórmetánnal mossuk. A három szüredéket – a megfelelő mosófolyadékokkal egyesítve – külön-külön lombikba visszük és R nitrogén–áramban 5 – 10 ml-nyire bepárologtatjuk. A bepárolt oldatokat kisméretű kémcsövekbe visszük, és R nitrogén–áramban beszárítjuk.

A szterinek meghatározása (GC) Gázkromatográfia (2.2.28.). A vizsgálat során ügyelünk a nedvesség kizárására, és az oldatokat frissen készítjük. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból vékonyréteg-kromatográfiásan elkülönített szterinekhez 0,04 ml R klór-trimetilszilán, 0,1 ml R hexametildiszilazán és 0,5 ml R vízmentes piridin frissen készített elegyét adjuk. Az így nyert keveréket legalább 5 percig állni hagyjuk. A továbbiakban a folyékony fázist használjuk. Összehasonlító oldat (a). Az R repceolajból vékonyréteg-kromatográfiásan elkülönített szterinekhez (9 rész) R koleszterint (1 rész) adunk. A keverékhez 0,04 ml R klór-trimetilszilán, 0,1 ml R hexametildiszilazán és 0,5 ml R vízmentes piridin frissen készített elegyét adjuk. Az így nyert keveréket legalább 5 percig állni hagyjuk. A továbbiakban a folyékony fázist használjuk. Összehasonlító oldat (b). Az R napraforgóolajból vékonyréteg-kromatográfiásan elkülönített szterinekhez 0,04 ml R klór-trimetilszilán, 0,1 ml R hexametildiszilazán és 0,5 ml R vízmentes piridin frissen készített elegyét adjuk. Az így nyert keveréket legalább 5 percig állni hagyjuk. A továbbiakban a folyékony fázist használjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 20 – 30 m, ∅ = 0,25 – 0,32 mm;

–

állófázis: R poli[metil(95)fenil(5)]sziloxán (86)sziloxán] (filmvastagság: 0,25 μm).

vagy

R

poli[(cianopropil)(7)(fenil)(7)(metil)

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hidrogén vagy R kromatográfiás célra szánt hélium. Lineáris áramlási sebesség: 30 – 50 cm/s (hidrogén), ill. 20–35 cm/s (hélium). Mintaáram-elosztási arány: 1:50 (hidrogén), ill. 1:100 (hélium). Hőmérséklet: –

oszlop: 260 °C;

–

injektor: 280 °C;

–

detektor: 290 °C.

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 μl. Csúcsok azonosítása: az a) összehasonlító oldat kromatogramján négy fő csúcs – a koleszterin, a brasszikaszterin, a kampeszterin és a β-szitoszterin csúcsa – jelenik meg. A b) összehasonlító oldat kromatogramján szintén négy fő csúcs – a kampeszterin, a sztigmaszterin, a β-szitoszterin és a Δ7-



sztigmasztenol csúcsa – látható. A relatív retenciókat a β-szitoszterinre (főcsúcs) vonatkoztatva a 2.4.23.-1 táblázat foglalja össze. A belső standard (betulin) csúcsa egyértelműen különüljön el a meghatározandó szterincsúcsoktól. A vizsgálati oldat kromatogramján a vizsgálandó anyag szterinfrakciójának minden összetevőjét azonosítjuk, és az alábbi képlet alapján százalékban kifejezett mennyiségét is kiszámoljuk:

100

A , S

ahol A

=

a meghatározandó összetevő csúcsterülete;

S

=

a 2.4.23.-1. táblázatban feltüntetett összetevők csúcsterületeinek összege; a betulin csúcsát elhanygoljuk.

Amennyiben a cikkely előírja, kiszámoljuk az egyes szterineknek a vizsgálandó anyag 100 g-jára vonatkoztatott, milligrammban kifejezett mennyiségét. A számításhoz az alábbi képletet használjuk.

100 ⋅ A ⋅ m′ , A′ ⋅ m ahol A

=

a meghatározandó összetevő csúcsterülete;

A’ =

a betulin csúcsterülete;

m =

a vizsgálandó minta mennyisége grammban;

m’ =

a hozzáadott R betulin mennyisége milligrammban.

2.4.23.-1. táblázat.– Relatív retenciók a szterinek esetében β-szitoszterinre vonatkoztatva, két különböző oszlopon mérve. Poli(cianopropil)(7)(fenil(7)(metil)(86)sziloxán

Poli[metil(95)fenil(5)]sziloxán

Koleszterin

0,64

0,63

Brasszikaszterin

0,70

0,71

24-Metilén-koleszterin

0,79

0,80

Kampeszterin

0,82

0,81

Kampesztanol

0,83

0,82

Sztigmaszterin

0,87

0,87

Δ7-Kampeszterin

0,93

0,92

Δ5,23-Sztigmasztadienol

0,95

0,95

Kleroszterin

0,96

0,96

1

1

Szitosztanol

1,01

1,02

Δ5-Avenaszterin

1,03

1,03

Δ5,24-Sztigmasztadienol

1,09

1,08

Δ7-Sztigmasztenol(1)

1,13

1,12

Δ7-Avenaszterin

1,18

1,16

Betulin

1,4

1,4

β-Szitoszterin

(1) Az irodalomban Δ7-sztigmaszterin néven is szerepel



B módszer Az el nem szappanosítható anyagok kivonása Az el nem szappanosítható anyagokat a vizsgálandó anyag cikkelyének „El nem szappanosítható anyagok” pontban előírt módszer szerint vonjuk ki. Amennyiben ez nem sikerül, a 2.5.7. El nem szappanosítható rész fejezetben leírtak szerint végezzük el a kivonást. Az utolsó semlegesítési lépést követően elpárologtatjuk az alkoholt, 6 ml R acetont adunk a mintához, majd elpárologtatjuk az oldószert. A maradékot 100–105 °C-on szárítjuk, de nem szükséges tömegállandóságig szárítani. Ezzel egyidejűleg R napraforgó olaj nem elszappanosítható részét ugyanilyen körülmények között kivonjuk. Ennek segítségével állapítjuk meg, hogy melyik frakciót kell összegyűjteni. A szterin frakció elválasztása (LC) Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A maradékot 3 × 4 ml, az el nem szappanosítható rész kivonásakor használt oldószerrel (általában R éter, vagy R könnyű petroléter) átmossuk egy 15 ml-es kémcsőbe, majd R nitrogén-áram alatt szárazra párologtatjuk. A maradékot annyi mozgófázisban oldjuk, hogy kb. 40 mg/ml töménységű oldatot kapjunk. Az oldhatóság növelése érdekében néhány csepp R1 2propanolt adunk az elegyhez (általában 3 csepp elegendő a teljes oldódás eléréséhez), majd membránszűrőn szűrjük (névleges pórusméret 0,45 μm). Összehasonlító oldat. Az R napraforgóolajból kapott el nem szappanosítható résszel, a vizsgálati oldatnál leírtak szerint járunk el. Előtétoszlop: –

méretei: l = 5 mm;Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: 6 nm pórusméretű R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 μm).

Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m;Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: 6 nm pórusméretű R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R1 2-propanol – R hexán (1+99 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: 210 nm-en, spektrofotométerrel. Injektálás: 50 μl. A szterincsúcsok azonosítása: a szterinek a kromatogram végén jelennek meg. Az összegyűjtött frakciót az összehasonlító oldattal kapott kromatogram alapján azonosítjuk, mely esetében két főcsúcs jelenik meg kb. 23 és 32 percnél. A detektorkimenetnél gyűjtsük össze a frakciót egy 15 ml-es csavaros kupakos kémcsőbe, majd az oldószert R nitrogén-áramban párologtassuk el. Szterinek meghatározása (GC) Gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálati oldat. Az előző, folyadékkromatográfiás lépésben kapott, a vizsgálati oldatnál leírtak szerint szárazra párologtatott szterinfrakciót 0,2 ml R vízmentes piridin és 0,2 ml R klór-trimetilszilán – R N,O-bisz(trimetilszilil)trifluoracetamid (1+99 V/V) felhasználásával feloldjuk. A kémcsövet szorosan lezárjuk, és tartalmát 20 percen keresztül 80 °C-on melegítjük. Az elegy lehűlését követően a folyadékfázist használjuk. Összehasonlító oldat. Az előző, folyadékkromatográfiás lépésben kapott, a referencia oldatnál leírtak szerint szárazra párologtatott szterinfrakciót 0,2 ml R vízmentes piridin és 0,2 ml R klór-



trimetilszilán – R N,O-bisz(trimetilszilil)trifluoracetamid (1+99 V/V) felhasználásával feloldjuk. A kémcsövet szorosan lezárjuk, és tartalmát 20 percen keresztül 80 °C-on melegítjük. Az elegy lehűlését követően a folyadékfázist használjuk. Önmagában koleszterin standard (R koleszterin), de a koleszterin standard napraforgóolaj szterinfrakciójával készített elegye is használható. A származékképzést a vizsgálati oldat készítésénél leírtak szerint végezzük. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, Ø = 0,25 mm;

–

állófázis: R poli[metil(95)fenil(5)]sziloxán (filmvastagság 0,25 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szán hélium. Áramlási sebesség: 2,6 ml/perc. Mintáram-elosztásái arány: 1:25. Hőmérséklet: Idő (perc) Oszlop

Hőmérséklet (°C)

0–38

260

38–44

260 → 290

44–49

290

Injektor

290

Detektor

290

Detektálás: lángionizációs detektor. Injektálás: 1–3 μl (attól függően, hogy mennyi a vizsgálandó minta várt szterintartalma). Csúcsazonosítás: a kampeszterin, sztigmaszterin, β-szitoszterin és Δ7-sztigmasztenol csúcsát az összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével, a vizsgálati oldat kromatogramján a szterineknek megfelelő csúcsokat pedig az összehasonlító oldattal kapott kromatogram és a βszitoszterinre (főcsúcs) vonatkoztatott, a 2.4.23.-1. táblázatban megadott relatív retenciók alapján azonosítjuk. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0 a kampeszterin és sztigmaszterin között.

A vizsgálati anyag szterinfrakciójában található minden egyes szterin százalékos tartalmát a következő képlet segítségével számoljuk ki:

100

A , S

ahol A

=

a meghatározandó komponens csúcsterülete;

S

= a 2.4.23.-1. táblázatban megadott komponensekhez tartozó csúcsterületek összege, a betulint nem számítva.

Oldószermaradványok azonosítása és ellenőrzése

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. – 7.2-1

01/2008:20424 javított 7.2

2.4.24. OLDÓSZERMARADVÁNYOK AZONOSÍTÁSA ÉS ELLENŐRZÉSE Ezen általános módszer keretében előírt vizsgálati eljárásokat az alábbi célokra alkalmazhatjuk: i. az 1. és 2. osztályba sorolt oldószermaradványok többségének azonosítására hatóanyagokban, segédanyagokban vagy gyógyszerkészítményekben, amikor az oldószermaradványok ismeretlenek; ii. a hatóanyagokban, segédanyagokban és gyógyszerkészítményekben található, az 1. és 2. osztályba sorolt oldószerek határérték- vizsgálatára; iii. a 2. osztályba sorolt oldószerek mennyiségi meghatározására, ha a megengedett határértékek 1000 ppm (0,1%) felett vannak, vagy a 3. osztályba sorolt oldószerek mennyiségi meghatározására, ha ez a követelmény. Az 1., a 2. és a 3. osztályba sorolt oldószermaradványok jegyzékét az 5.4. Oldószermaradványok c. általános fejezet tartalmazza. A minta előkészítésére alkalmazható három oldószert, és a gőz-halmazállapotú minta gőztérinjektálásának körülményeit jelen fejezet írja elő. A megadott két kromatográfiás rendszer közül elsősorban az A) rendszert használjuk. A B) rendszer általában az azonosság megerősítésére szolgál. A minta előkészítési módjának megválasztása a vizsgálandó anyag oldékonyságától és bizonyos esetekben az ellenőrzendő oldószermaradványoktól függ. Az előírt gőztér-injektálási körülmények között a formamid, a 2-etoxietanol, a 2-metoxietanol, az etilénglikol, az N-metilpirrolidon és a szulfolán rosszul detektálhatók, az ilyen oldószermaradványok ellenőrzésére más, alkalmas módszereket kell alkalmazni. Ha a vizsgálati eljárást az oldószermaradványok kvantitatív meghatározására használjuk, a módszert validálni kell. VIZSGÁLAT Gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk statikus gőztér-injektálással (2.2.28). Mintaelőkészítés (1). Ezt a módszert vízoldékony anyagokban lévő oldószermaradványok ellenőrzésére alkalmazzuk. Minta-oldat (1). 0,200 g vizsgálandó anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Mintaelőkészítés (2). Ezt a módszert vízben nem oldódó anyagokban lévő oldószermaradványok ellenőrzésére alkalmazzuk. Minta-oldat (2). 0,200 g vizsgálandó anyagot R N,N-dimetilformamiddal (DMF) 20,0 ml-re oldunk. Mintaelőkészítés (3). Ezt a módszert N,N-dimetilacetamid és/vagy N,N-dimetilformamid vizsgálatára alkalmazzuk, ha tudjuk vagy feltételezzük, hogy egyikük vagy mindkettő jelen van a vizsgálandó anyagban. Minta-oldat (3). 0,200 g vizsgálandó anyagot R 1,3-dimetil-2-imidazolidinonnal (DMI) 20,0 ml-re oldunk. Olyan esetekben, amikor a minta előkészítésére a fentebb megadott eljárások egyike sem alkalmas, bizonyítani kell, hogy az a hígító oldószer, amelyet a minta-oldat elkészítéséhez használunk és azok a statikus gőztér-injektálási körülmények, amelyeket alkalmazunk, megfelelőek.



Oldószer törzsoldat (a). 1,0 ml CRS I. osztályba sorolt oldószermaradvány-oldathoz 9 ml R dimetilszulfoxidot elegyítünk és az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Az összehasonlító oldatok az alábbi határértékeknek felelnek meg: –

benzol: 2 ppm,

–

széntetraklorid: 4 ppm,

–

1,2-diklóretéén: 8 ppm,

–

1,1,1-triklóretán: 10 ppm.

Oldószer-törzsoldat (b). A 2. osztályba sorolt oldószermaradványokból a megfelelő mennyiségeket R dimetilszulfoxidban oldjuk és az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezt az oldatot úgy hígítjuk tovább, hogy koncentrációja az 5.4. Oldószermaradványok c. fejezet 2. táblázatában megadott határértékek huszadrésze legyen. Oldószer-törzsoldat (c). A vizsgálandó anyagban jelenlévő oldószer(ek)ből 1,00 g-ot R dimetilszulfoxidban vagy – ha a víz is megfelelő – R vízben oldunk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Ezt az oldatot úgy hígítjuk tovább, hogy koncentrációja az 5.4. Oldószermaradványok c. fejezet 1. ill. 2. táblázatában megadott határérték(ek) huszadrésze legyen. Üres oldat. Az oldatot a c) oldószer-törzsoldattal azonos módon, de a vizsgálandó anyagban jelenlevő oldószer(ek) hozzáadása nélkül készítjük (annak igazolására, hogy zavaró csúcsok nincsenek jelen). Vizsgálati oldat. A minta-oldat 5,0 ml-ét és az üres oldat 1,0 ml-ét injekciós üvegbe töltjük. Összehasonlító oldat (a) (1. osztály). Az a) oldószer-törzsoldat 1,0 ml-ét és a megfelelő hígítóoldószer 5,0 ml-ét injekciós üvegbe töltjük. Összehasonlító oldat (a1) (1. osztály). A minta-oldat 5,0 ml-ét és az a) oldószer-törzsoldat 1,0 ml-ét injekciós üvegbe töltjük. Összehasonlító oldat (b) (2. osztály). A b) oldószer-törzsoldat 1,0 ml-ét és a megfelelő hígító-oldószer 5,0 ml-ét injekciós üvegbe töltjük. Összehasonlító oldat (c). A minta-oldat 5,0 ml-ét és a c) oldószer-törzsoldat 1,0 ml-ét injekciós üvegbe töltjük. Összehasonlító oldat (d). Az üres oldat 1,0 ml-ét és a megfelelő hígító-oldószer 5,0 ml-ét injekciós üvegbe töltjük. Az injekciós üvegeket jól záró, teflonbevonatú gumimembránnal zárjuk; a jó zárást megfelelő alumínium rásajtolásával is biztosítjuk. Az oldatokat összerázással homogenizáljuk. A statikus gőztér-injektáláshoz javasolt körülmények: Mintaelőkészítési eljárások Vizsgálati körülmények

1

2

3

az egyensúlybeállítás hőmérséklete (°C)

80

105

80

az egyensúlybeállítás ideje (perc)

60

45

45

az átvezetőcső hőmérséklete (°C)

85

110105

vivőgáz: megfelelő nyomású R kromatográfiás célra szánt nitrogén vagy R kromatográfiás célra szánt hélium a nyomás alá helyezés időtartama (s)

30

30

30

injektált mennyiség (ml)

1

1

1

A kromatográfiás vizsgálathoz javasolt körülmények:



A) RENDSZER −

térhálós poli[(cianopropil)-fenilsziloxán]-nal (6%) és poli[dimetilsziloxán]-nal (94%) bevont, 30 m hosszú hagyományos vagy nagy átmérőjű (0,32 vagy 0,53 mm) kapilláris-kvarcoszlop (a filmbevonat vastagsága: 1,8 vagy 3 μm),

−

a vivőgáz R kromatográfiás célra szánt nitrogén vagy R kromatográfiás célra szánt hélium, a mintaáram-elosztási arány 1:5, a lineáris áramlási sebesség kb. 35 cm/s,

−

lángionizációs detektor (tömegspektrométer vagy – az 1. osztályba sorolt klórtartalmú oldószermaradványokhoz – elektronbefogásos detektor is használható).

Az oszlop hőmérsékletét 20 percen át 40 °C-on tartjuk, majd 240 °C-ig percenként 10 °C-kal emeljük, végül 20 percen át 240 °C-on tartjuk; az injektor hőmérséklete: 140 °C, a detektor hőmérséklete: 250 °C. Ha a mátrix zavarja a vizsgálatot, a B) rendszert alkalmazzuk. B) RENDSZER −

R makrogol 20000-rel bevont, 30 m hosszú, hagyományos vagy nagy átmérőjű (0,32 vagy 0,53 mm) kapilláris-kvarcoszlop (a filmbevonat vastagsága: 0,25 μm),

−

A vivőgáz R kromatográfiás célra szánt nitrogén vagy R kromatográfiás célra szánt hélium, a mintaáram-elosztási arány 1:5, a lineáris áramlási sebesség kb. 35 cm/s,

−

lángionizációs detektor (tömegspektrométer vagy – az 1. osztályba sorolt klórtartalmú oldószermaradványokhoz – elektronbefogásos detektor is használható).

Az oszlop hőmérsékletét 20 percen át 50 °C-on tartjuk, majd 165 °C-ig percenként 6 °C-kal emeljük, végül 20 percig 165 °C-on tartjuk; az injektor hőmérséklete: 140 °C, a detektor hőmérséklete: 250 °C. Az a) összehasonlító oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk az A) rendszerhez előírt oszlopra és felvesszük a kromatogramot; a körülményeket úgy szabályozzuk, hogy az 1,1,1-triklóretánra vonatkoztatott jel/zaj arány mérhető legyen. A jel/zaj arány értéke legalább 5 legyen. A 2.4.24.-1. ábrán egy jellegzetes kromatogram látható. Az a1) összehasonlító oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk az A) rendszerhez előírt oszlopra. Az 1. osztályba sorolt oldószermaradványok csúcsai még detektálhatók legyenek. A b) összehasonlító oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk az A) rendszerhez előírt oszlopra és felvesszük a kromatogramot; a körülményeket úgy szabályozzuk, hogy az acetonitril és a diklórmetán közti csúcsfelbontás meghatározható legyen. A rendszer alkalmasnak tekinthető, ha az így kapott kromatogram, jellegét tekintve megegyezik a 2.4.24.-2. ábrán bemutatott kromatogrammal, továbbá az acetonitril és a diklórmetán közti csúcsfelbontás legalább 1,0. A vizsgálati oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk az A) rendszerhez előírt oszlopra. Amennyiben a kapott kromatogramon nincs olyan csúcs, amely megfelel az a) vagy a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható valamelyik oldószermaradvány-csúcsnak, a vizsgálandó anyag megfelel a vizsgálat követelményeinek. Amennyiben a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő bármelyik csúcs megfelel az a) vagy a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható valamelyik oldószermaradvány-csúcsnak, a B) rendszert kell alkalmazni. Az a) összehasonlító oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk a B) rendszerhez előírt oszlopra és felvesszük a kromatogramot; a kromatogram felvételéhez a körülményeket úgy szabályozzuk, hogy a benzolra vonatkoztatott jel/zaj arány mérhető legyen. A jel/zaj arány értéke legalább 5 legyen. A 2.4.24.-3. ábrán egy jellegzetes kromatogram látható. Az a1) összehasonlító oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk a B) rendszerhez előírt oszlopra. Az 1. osztályba sorolt oldószermaradványok csúcsai még detektálhatók legyenek.



A b) összehasonlító oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk a B) rendszerhez előírt oszlopra és felvesszük a kromatogramot; a körülményeket úgy szabályozzuk, hogy az acetonitril és a triklóretilén közti csúcsfelbontás meghatározható legyen. A rendszer alkalmasnak tekinthető, ha az így kapott kromatogram, jellegét tekintve megegyezik a 2.4.24.-4. ábrán bemutatott kromatogrammal, továbbá az acetonitril és a triklóretilén közti csúcsfelbontás legalább 1,0. A vizsgálati oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk a B) rendszerhez előírt oszlopra. Amennyiben a kapott kromatogramon nincs olyan csúcs, amely megfelel az a) vagy a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható valamelyik oldószermaradvány-csúcsnak, a vizsgálandó anyag megfelel a vizsgálat követelményeinek. Amennyiben a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő bármelyik csúcs megfelel az a) vagy a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható valamelyik oldószermaradvány-csúcsnak és ez a megfelelés megerősíti az A) rendszer alkalmazásakor kapott eredményt, az alábbiak szerint kell eljárni. A c) összehasonlító oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk az A) vagy a B) rendszerhez előírt oszlopra. Szükség esetén úgy szabályozzuk a rendszer érzékenységét, hogy az azonosított oldószermaradványnak megfelelő csúcs magassága elérje a regisztráló teljes skálaszélességének legalább 50%-át. A d) összehasonlító oldat gázfázisának 1 ml-ét injektáljuk az oszlopra. Zavaró csúcsok nem jelenhetnek meg a kromatogramon. A vizsgálati oldat gőzfázisának 1 ml-ét majd a c) összehasonlító oldat gőzfázisának 1 ml-ét injektáljuk az oszlopra. Az injektálásokat még két ízben megismételjük. A vizsgálati oldat kromatogramjain az oldószermaradvány(ok) átlagos csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő oldószermaradvány(ok) átlagos csúcsterületének fele. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha – a vizsgált csúcsokat illetően – a c) összehasonlító oldat és a vizsgálati oldat három-három párhuzamos injektálással kapott kromatogramjain az egymásnak megfelelő csúcsterületek közti különbség relatív szórása legfeljebb 15%. A vizsgálat menete a 2.4.24.-5. ábrán látható. Amennyiben valamelyik 2. vagy 3. osztályba sorolt oldószermaradvány mennyisége eléri a 0,1%-ot vagy ennél nagyobb, kvantitatív meghatározásához a standard addíciós módszer alkalmazható.

1. 1,1-diklóretilén

2. 1,1,1-triklóretán

3. széntetraklorid

4. benzol

5. 1,2-diklóretán



2.4.24.-1. ábra Az 1. osztályba sorolt oldószerek jellegzetes kromatogramja (A) rendszer, 1. eljárás, lángionizációs detektor.

1. metanol 2. acetonitril 3. diklórmetán 4. hexán

5. cisz-1,2-diklóretilén 9. 1,2-dimetoxietán 6. nitrometán 10. 1,1,2-triklóretilén 7. kloroform 11. metilciklohexán 8. ciklohexán 12. 1,4-dioxán

13. piridin 14. toluol 15. 2-hexanon l

16. klórbenzo 17. xilol (orto, meta, para) 18. tetralin

2.4.24.-2. ábra A 2. osztályba sorolt oldószerek jellegzetes kromatogramja (A) rendszer, 1. eljárás, lángionizációs detektor.

1. 1,1-diklóretilén

2. 1,1,1-triklóretán

3. széntetraklorid

4. benzol

5. 1,2 diklóretán

2.4.24.-3. ábra Az 1. osztályba sorolt oldószerek jellegzetes kromatogramja (B) rendszer, 1. eljárás, lángionizációs detektor.


1. metanol 2. acetonitril 3. diklórmetán 4. hexán

5. cisz-1,2-diklóretilén 6. nitrometán 7. kloroform 8. ciklohexán

9. 1,2-dimetoximetán 10. 1,1,2-triklóretilén 11. metilciklohexán 12. 1,4-dioxán


13. piridin 14. toluol 15. 2-hexanon 16. klórbenzol

17. xilol (orto, meta, para) 18. tetralin

2.4.24.-4. ábra A 2. osztályba sorolt oldószerek jellegzetes kromatogramja (B) rendszer, 1. eljárás, lángionizációs detektor.



2.4.24.-5. ábra Oldószermaradványok azonosításának és a határérték-vizsgálat alkalmazásának folyamatábrája.

07/2011:20620

2.6.20. ANTI-A ÉS ANTI-B HEMAGGLUTININEK A MÓDSZER: KÖZVETETT MÓDSZER A vizsgálandó készítményből R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával két párhuzamos hígítási sorozatot készítünk. Az egyik sorozat minden egyes hígításához A1 csoportú vörösvérsejtek 5 %V/V-os, a nátrium-klorid-oldattal előzőleg háromszor mosott szuszpenziójának azonos térfogatait mérjük. A másik sorozat minden egyes hígításához B csoportú vörösvérsejtek 5 %V/V-os, a nátrium-klorid-oldattal előzőleg háromszor mosott szuszpenziójának azonos térfogatait mérjük. A szuszpenziókat 30 percig 37 °C-on inkubáljuk, majd a sejteket a nátrium-klorid-oldattal háromszor mossuk. A sejteket polivalens anti-humánglobulin reagenssel együtt 30 percen át állni hagyjuk. MIkroszkóp alatt minden egyes szuszpenziót agglutinációra vizsgálunk, centrifugálást nem végzünk. B MÓDSZER: KÖZVETLEN MÓDSZER ANYAGOK Nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldatban (PBS). 8,0 g R nátrium-kloridot, 0,76 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,2 g R kálium-kloridot és 0,2 g R kálium-dihidrogén-foszfátot R vízzel 1000 ml-re oldunk. Az oldathoz, amennyiben több napon át kell tárolni, a mikrobiológiai szennyeződés elkerülése céljából 0,2 g R nátrium-azid adható. PBS-BSA oldat. 2 g/l R szarvasmarha szérumalmumint (V. Cohn frakció, ELISA céljára) tartalmazó PBS. Az oldatot 2-8 °C-on tároljuk, de felhasználás előtt hagyjuk, hogy 19-25 °C-ra melegedjen. Papain-oldat. Kereskedelmi forgalomban levő, szerológiai tisztaságú, validált aktivitású papain-oldatot használunk. Vörösvérsejtek. Lehetőleg 3 donorból származó, egyesített D-negatív A1 (A1rr), D negatív B (Brr) és D negatív 0 (0rr) vörösvérsejteket használunk. Mindenképpen 3 donor szükséges a BRP anti-A és anti-B ellenanyagok határérték-vizsgálatára szánt immunglobulin alkalmazása esetén. Az A2 vörösvérsejtek használata nem javasolt, mert ezek gyengébb reakciót adnak. A sejteket a PBS-sel négyszer mossuk, vagy addig, amíg a felülúszó tiszta nem lesz. Minden egyes mosás alkalmával a sejteket legalább két térfogatnyi PBS-ben szuszpendáljuk, majd a sejteket 5 percen át tartó centrifugálással (1800 g) tömörítjük, és a felülúszót elöntjük. A vörösvérsejtmasszát a gyártó előírásai szerint papain-oldattal kezeljük, majd a sejteket PBS-sel négyszer mossuk. A vörösvérsejtek legfeljebb 1 hétig tárolhatók, tartósító oldatban, 2-8 °C-on. A következő összetételű készítmény megfelelő: Trinátrium-citrát

8 g/l

D-Glükóz

20 g/l

Citromsav

0,5 g/l

Nátrium-klorid

4,2 g/l

Inozin Adenozin-trifoszfát (ATP) Klóramfenikol Neomicin-szulfát

0,938 g/l 0,4 g/l 0,34 g/l 0,1 g/l

Ha tárolt sejteket használunk, a sejteket felhasználás előtt PBS-sel legalább kétszer mossuk, vagy addig, amíg a felülúszó ki nem tisztul. Mikrotiter lemezek. V-aljú, merev mikrotiter lemezeket használunk. Referencia standardok. Pozitív kontrollként BRP (anti-A és anti-B ellenanyag vizsgálat pozitív kontroll) immunglobulin, negatív kontrollként pedig BRP (anti-A és anti-B ellenanyag vizsgálat pozitív kontroll) immunglobulin használható. A közvetlen módszer beállításánál és kivitelezésénél ezeket a kontrollokat kell iránymutatóként alkalmazni. A BRP anti-A és anti-B ellenanyagok határérték-vizsgálatára szánt immunglobulin a humán immunglobulin gyártási tételeire ajánlott legnagyobb megengedhető határértékeket határozza meg, ezért csak olyan humán immunglobulin gyártási tételekkel való összehasonlításra szabad felhasználni, amelyek a pozitív kontrolloknál magasabb titerrel rendelkeznek. MÓDSZER Az ebben a fejezetben leírt vizsgálatot a pozitív kontroll oldatokon, a negatív kontroll oldatokon és a vizsgálati oldatokon egyidőben és azonos körülmények között, szobahőmérsékleten kell elvégezni. Ha szükséges, a vizsgálatot BRP anti-A és anti-B ellenanyagok határérték-vizsgálatára szánt immunglobulinnal is el kell végezni. Össszehasonlító oldatok. A pozitív kontrollt és a negatív kontrollt az előírásoknak megfelelően feloldjuk. Az immunglobulin G (IgG) koncentráció minden egyes feloldott készítményben 50 g/l legyen. PBS-BSAoldattal minden egyes feloldott készítményből felező hígítást készítünk, hogy 25 g/l töménységű IgG oldatokat nyerjünk. PBS-BSA oldattal sorozatban hét további felező hígítást készítünk minden egyes készítményből, hogy a hígítási tartományt 1/256 hígításig (0,195 g/l IgG) kiterjesszük. Minden egyes készítmény minden egyes hígításából a mikrotiter lemez lyukaiba 3 párhuzamos beméréssel 20-20 µl mintát viszünk. Vizsgálati oldatok. A vizsgálandó készítményt PBS-BSA oldattal úgy hígítjuk, hogy az IgG kiindulási koncentrációja 25 g/l legyen. 50 g/l töménységű készítmény esetében ez felező hígítást jelent. Az 50 g/l IgG koncentrációtól eltérő töménységű készítmény esetében a hígítási faktort úgy állítjuk be, hogy a vizsgálat céljára 25 g/l kiindulási koncentrációt kapjunk. Ehhez a 25 g/l oldathoz, a referenciaoldatokkal történő összehasonlítás céljából, névlegesen kétszeres hígítási faktort rendelünk hozzá, még abban az esetben is, ha ez nem azt a valós hígítási faktort tükrözi, amelyet a 25 g/l töménység beállítására használtunk. A készítményből PBS-BSA-oldattal sorozatban további hét felező hígítást készítünk, hogy a névleges hígítási tartományt 1/256 hígításig (0,195 g/l IgG) kiterjesszük, az azonos koncentrációtartományba eső IgG referenciakészítményekkel történő összehasonlítás céljából. Minden egyes hígításból a mikrotiter lemez lyukaiba 3 párhuzamos beméréssel 20-20 µl mintát viszünk. Papainnal kezelt D-negatív A1, B és 0 csoportú vörösvérsejtekből PBS/BSA oldatban 3 %V/V-os szuszpenziókat készítünk. A vizsgálandó készítmény, a pozitív kontroll, illetve a negatív kontroll első, második és harmadik hígítási sorozataihoz rendre A1, B, illetve 0 csoportú D negatív vörösvérsejtszuszpenziók 20-20 µl-ét adjuk. A lemezt – homogenizálás céljából – rázógépen 10 másodpercig (vagy a sejtek szuszpendálásáig) rázatjuk. A lemezt – a sejtek tömörítése érdekében – szobahőmérsékleten 80 g-vel 1 percig centrifugáljuk. A lemezt mintegy 70°-os szögben megdöntve helyezzük el, és az eredményt 4-5 perc múlva olvassuk le, illetőleg akkor, amikor a negatív kontrollok (D-negatív 0-ás vörösvérsejtek és a negatív kontroll oldat) már folynak A lyuk alján megjelenő sejtgömb pozitív eredményt jelez. A folyó sejtek a negatív eredményt jelzik. Végpont titerként a pozitív eredményt adó legnagyobb hígítás reciprokát jegyezzük fel. A pozítív kontroll névleges anti-A- és anti-B-titere 32 (32-64 közötti tartomány az anti-A-ra; 16-32 közötti tartomány az anti-B-re), a negatív kontrollok (D- negatív 0-ás vörösvérsejt és negatív kontroll oldat) nem

mutathatnak agglutinációt a kiindulási, illetőleg az első és második hígításban. A felhasználóknak saját vizsgálati körülményeiket validálniuk kell, abban az esetben pedig, ha az eredmények a várt értékektől jelentősen különböznek, a mérési körülményeket és a reagenseket is vizsgálniuk kell. Ha a negatív kontrollokkal nem sikerül negatív reakciót kapni, azt jelentheti, hogy például a sejtek elfolyósodásig nem telt el elegendő idő, vagy hogy a vizsgálatot közvetlenül a hidegen tárolt reagensekkel végezték el. Ha a vizsgálandó készítmény anti-A vagy anti-B titere nagyobb, mint a pozitív kontroll titere, amennyiben mindkét készítményt 25 g/l töménységű oldatból titrálták, a vizsgálati készítményt BRP anti-A és anti-B ellenanyagok határérték-vizsgálatára szánt immunglobulinnal kell összehasonlítani. Amennyiben a készítményt 25 g/l töménységű oldatból titráltuk, a legnagyobb megengedhető titer 64.

2.6.26. Intravénás alkalmazásra szánt humán immunglobulin

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.2- 1

07/2009:20626

2.6.26. INTRAVÉNÁS ALKALMAZÁSRA SZÁNT HUMÁN IMMUNGLOBULIN ANTI-D ELLENANYAGAINAK MEGHATÁROZÁSI MÓDSZERE ANYAGOK

Nátrium-klorid tartalmú foszfát–tompítóoldat (PBS). 8,0 g R nátrium-kloridot, 0,76 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,2 g R kálium-kloridot és 0,2 g R káliumdihidrogén-foszfátot R vízzel 1000 ml-re oldunk. Ha az oldatot néhány napig el kell tartani, akkor – a mikrobiológiai szennyezés elkerülése érdekében – 0,2 g R nátrium-azidot adhatunk hozzá. PBS-BSA oldat. 2,0 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS (ELISA-hoz V. Cohn-frakció). Az oldatot 2–8 °C között tároljuk, de felhasználás előtt hagyjuk, hogy a hőmérséklete 19–25 °C közé álljon be.

Papain oldat. Kereskedelmi forgalomban beszerezhető, szerológiai minőségű, validált aktivitású papaint használunk.

Vörösvérsejtek. Legalább három, lehetőleg OR2R2 vércsoportú donortól származó D-pozitív vörösvérsejt keveréket használunk. A D-pozitív vörösvérsejteket OR1R1 vagy OR1R2 donoroktól is beszerezhetjük. A különböző fenotípusok keverését nem vizsgálták, ezért használatuk nem ajánlott. Lehetőleg legalább három Orr-vércsoportú donortól származó D-negatív vörösvérsejt-keveréket használunk. Amennyiben csak egy Orr-vércsoportú donor áll rendelkezésre, úgy ettől az egy donortól származó D-negatív vörösvérsejtek is használhatók. A sejteket PBS-sel négyszer, vagy mindaddig mossuk, míg a felülúszó tiszta nem lesz. Minden egyes mosás során a sejteket legalább 2 ml PBS-sel mossuk, utána 1800 g-vel 5 percig centrifugáljuk, míg a sejtek kiülepednek, majd elöntjük a felülúszót. A vörösvérsejtmasszát papain oldattal a gyártó előírásainak megfelelően kezeljük és négyszer PBS-sel mossuk. A vörösvérsejtmassza legfeljebb egy hétig tartható el 2–8 °C között a tartósító oldatban. A következő összetételű tartósító oldat megfelelő:

Nátrium-citrát

8 g/l

D-glükóz

20 g/l

Citromsav

0,5 g/l

Nátrium-klorid

4,2 g/l

Inozin

0,938 g/l

Adenozin-trifoszfát (ATP)

0,4 g/l

Klóramfenikol

0,34 g/l

Neomicin-szulfát

0,1 g/l

Amennyiben tárolást követően használjuk fel a sejteket, az eljárás megkezdését megelőzően legalább kétszer, de addig mossuk azokat PBS-sel, míg a felülúszó tiszta nem lesz.

Mikrotiter lemezek. V-alakú mélyedéseket tartalmazó, merev anyagú mikrotiter lemezeket használunk.



Összehasonlító standardok. A BRP Immunglobulin (anti-D antitestek vizsgálatára) és a BRP Immunglobulin (anti-D antitestek negatív kontroll vizsgálatára) alkalmas pozitív-, illetve negatív kontrollként történő felhasználásra. MÓDSZER Az ebben a fejezetben leírt vizsgálatot szobahőmérsékleten végezzük, a pozitív kontroll oldatokat, a negatív kontroll oldatokat és a vizsgálati oldatokat egyidejűleg, azonos körülmények között vizsgáljuk.

Összehasonlító oldatok. A pozitív kontrollt és a negatív kontrollt az előírásoknak megfelelően feloldjuk. Az immunglobulin G (IgG) töménysége mindegyik feloldott készítményben 50 g/l legyen. Minden egyes feloldott készítményből PBS-BSA oldattal felező hígítást készítünk, úgy, hogy 25 g/l IgG-tartalmú oldatokat nyerjünk. Ezt követően mindegyik készítményből PBS-BSA oldattal további 7 felező hígítást készítünk, 1/256-ig (0,195 g/l IgG) kiterjesztve ezáltal a hígítási sort. A mikrotiter lemez mélyedéseibe minden egyes hígításból 20 µl-t mérünk. Mindegyik hígításból két párhuzamost mérünk be.

Vizsgálati oldatok. A vizsgálandó készítményt PBS-BSA oldattal úgy hígítjuk, hogy 25 g/l töménységű kezdeti IgG-koncentrációt kapjunk. 50 g/l töménységű termékek esetében ez kétszeresre való hígítást jelent; a nem 50 g/l töménységű mintákra a hígítási faktort úgy állítjuk be, hogy a vizsgálathoz 25 g/l kezdeti töménységet érjünk el. A referenciakészítményekkel való összehasonlításkor ehhez a 25 g/l töménységű oldathoz egy névlegesen kétszeres hígítási faktort rendelünk, még akkor is, ha ez nem fejezi ki a 25 g/l elérésére használt valódi hígítási faktort. A névleges hígítási sornak 1/256-ig (0,195 g/l IgG) való kiterjesztésére PBS-BSA oldattal mindegyik készítménnyel további 7 felező hígításból álló hígítási sort készítünk. Ezt a sort az azonos IgGkoncentrációt tartalmazó referenciakészítményekkel történő összehasonlítás céljából készítjük. Minden egyes készítményből 2 különálló hígítási sorozatot készítünk. A mikrotiter lemez mélyedéseibe minden egyes hígításból 20 µl-t mérünk. Mindegyik hígításból két párhuzamost mérünk be. A papainnal kezelt D-pozitív (lehetőleg OR2R2 donoroktól származó, de OR1R1 vagy OR1R2 eredetű is használható) és D-negatív (Orr) vörösvérsejtekből PBS-BSA oldattal 3 %V/V töménységű szuszpenziókat készítünk. A vizsgálandó készítmény, a pozitív- és a negatív kontroll egyik hígítási sorozatának minden egyes hígításához 20 µl D-pozitív sejtet adunk, a vizsgálandó készítmény a pozitív- és a negatív kontroll másik hígítási sorozatának minden egyes hígításához pedig 20 µl Dnegatív sejtet mérünk. A lemezt 10 másodpercen át (vagy addig, míg a sejtek újra szuszpendálódnak) rázógépen rázatva végezzük el a keverést. A lemezt szobahőmérsékleten 80 g-vel 1 percen át centrifugáljuk, hogy a sejtek kiülepedjenek. A lemezt ezután megközelítőleg 70°-os szögbe állítjuk. A lemez leolvasását 4-5 perc elteltével, vagy akkor végezzük, amikor a negatív kontrollok (D-negatív sejtek és negatív kontroll oldat) szabadon áramlanak. . A mélyedés alján képződő sejtcsomó pozitív eredményt jelez. A sejtek szabad áramlása negatív eredményt jelent. A végpont titernek a pozitív eredményt adó legnagyobb hígítás reciprok értékét tekintjük. A pozitív kontroll névleges titerének 8-nak kell lennie, a negatív kontroll (D-negatív sejtek és negatív kontroll oldat) esetében pedig nem keletkezhet agglutináció 1:2 arányú kezdeti hígítás esetén sem. A felhasználónak az adott mérési körülmények validálását, a vizsgálati reagensek és a meghatározás körülményeinek ellenőrző vizsgálatát el kell végeznie, abban az esetben, ha az eredmények szignifikánsan eltérnek a várt eredménytől. Nem megfelelésnek tekintjük a negatív kontroll esetén tapasztalt negatív reakciót, mely azt jelezheti, hogy nem telt el elegendő idő ahhoz, hogy a sejtek szabadon áramolhassanak, vagy a reagenseket közvetlenül a hidegen történt tárolást követően használtuk fel.



A vizsgálandó készítmény titere nem lehet nagyobb, mint a pozitív kontroll titere, ha mindkét készítményt 25 g/l töménységből titráltuk.

Pertusszisz vakcina (teljes sejtes) hatóértékénke meghatározása

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur – 7.2-1

07/2011:20207

2.7.7. PERTUSSZISZ-VAKCINA (TELJES SEJTES) HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA A pertusszisz-vakcina (teljes sejtes) hatóértékét úgy határozzuk meg, hogy a vakcinának azt a mennyiségét, amely az egereket az intracerebrálisan beadott halálos dózisú Bordetella pertussis hatása ellen megvédi, összehasonlítjuk egy Nemzetközi Egységekre beállított referenciakészítmény azonos védelmet nyújtó mennyiségével. A Nemzetközi Egység a Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének a hatóértéke. A Nemzetközi Standard szárított pertusszisz-vakcina. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állapítja meg. A kísérleti állatok kiválasztása és csoportosítása. A vizsgálatokat megfelelő törzshöz tartozó, azonos állományból származó, egészséges, legfeljebb 5 hetes egereken végezzük. A legnagyobb és a legkisebb állat testtömege között legfeljebb 5 g különbség lehet. Az egerekből hat olyan csoportot képezünk, melyeknek létszáma egyenként legalább tizenhat és további négy csoportot, melyeknek létszáma egyenként tíz. Az egereknek vagy azonos neműeknek kell lenniük, vagy a hímeket és a nőstényeket egyformán kell elosztani a csoportok között. A fertőző törzs kiválasztása és a fertőző szuszpenzió készítése. Olyan B. pertussis törzset választunk, amelyet intracerebrálisan oltva, 14 napon belül képes elpusztítani az egereket. Ha az egereknek több, mint 20%-a elpusztul a beadást követő 48 órán belül, a törzs nem alkalmas a vizsgálatra. A törzsből egy átoltást készítünk és a learatott B. pertussis baktériumokat olyan oldatban szuszpendáljuk, amely literenként 10 g R kazein-hidrolizátumot és 6 g R nátrium-kloridot tartalmaz, pH-ja pedig 7,0–7,2. A szuszpendálást más, alkalmas oldatban is végezhetjük. Ezután meghatározzuk a szuszpenzió zavarosságát. A szuszpendáláshoz alkalmazott oldattal hígítási sorozatot készítünk és mindegyik hígítással egy-egy tízes létszámú állatcsoportot fertőzünk. A fertőzés során a különböző hígítások egy-egy adagjával, azaz 0,02 ml vagy 0,03 ml mennyiségével intracerebrálisan oltjuk az egereket. 14 nap elteltével valamennyi csoportban megszámoljuk a túlélő egereket. Az eredményekből kiszámoljuk a fertőző adagonként 100 LD50-et tartalmazó szuszpenzió várható zavarosságát. A vizsgálandó vakcina ellenőrzésére B. pertussis ugyanazon törzséből frissen átoltott tenyészetet állítunk elő és a learatott tenyészetből olyan szuszpenziót készítünk, amely a zavarosság alapján fertőző adagonként kb. 100 LD50-et tartalmaz. A fertőző szuszpenzióból három hígítást készítünk. A hatóérték meghatározása. A vizsgálandó vakcinából három hígításból álló sorozatot készítünk, és ehhez hasonlóan három hígítást készítünk a referenciakészítményből is, oly módon, hogy a középső hígítások az egereknek várhatóan kb. 50 %-át védjék meg a B. pertussis fertőző adagjának letális hatásával szemben. Az ajánlott adagok a vizsgálandó vakcinából a humán dózis 1/8-ad, 1/40-ed és 1/200-ad része, a referenciakészítményből pedig 0,5, 0,1 és 0,02 NE legfeljebb 0,5 ml térfogatban. A hígítások egy-egy adagjával a 16 egérből álló állatcsoportok egereit intraperitoneálisan immunizáljuk, majd 14 – 17 nap múlva az immunizált állatokat a fertőző szuszpenzió egy-egy adagjával intracerebrálisan fertőzzük. A fertőző szuszpenzió különböző hígításainak egy-egy adagjával a tíz egérből álló kontroll-csoportok állatait intracerebrálisan fertőzzük. Az értékelésből minden olyan egeret kizárunk, amely a fertőző szuszpenzió beadását követő 48 órán belül elpusztul. A 14 napot túlélő egereket megszámoljuk. A vizsgálandó vakcinának a referenciakészítményhez viszonyított hatóértékét a legalább tizenhatos létszámú csoportokban talált túlélők száma alapján számoljuk ki. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha: –

mind a vizsgált vakcina, mind a referenciakészítmény esetében az 50 %-os védelmet nyújtó adag az egereknek adott legnagyobb és legkisebb adag közé esik;

–

a fertőző szuszpenzióval és hígításaival kezelt négy, egyenként tíz állatból álló csoportban az elpusztult állatok száma azt mutatja, hogy a fertőző adag kb. 100 LD50;

Pertusszisz vakcina (teljes sejtes) hatóértékénke meghatározása

–

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur – 7.2-2

a statisztikai elemzés szerint az összefüggések lineárisak és párhuzamosak.

A vizsgálat megismételhető, de ha több meghatározást végzünk, akkor az összes érvényes meghatározás eredményeit egyesíteni kell.

4.1.1. Reagensek

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.2-1

07/2011:40101

4.1.1. REAGENSEK Dekanal. C10H20O. (Mr 156,3). 1149200. [112-31-2]. Decil-aldehid. Olajszerű, színtelen, jellemző narancsszagú folyadék. Vízben gyakorlatilag nem oldódik, kloroformban oldódik. A gázkromatográfiás célra szént dekanal feleljen meg az alábbi követelménynek is. Tartalmi meghatározás. Az Aurantii dulcis aetheroleum (1811) cikkelyben előírtak szerint gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.28). Tartalom: legalább 97%, normalizációs eljárással számítva. (RS)-Metotrexát. C20H22N8O5. 1120200. [60388-53-6]. (RS)-2-[4-[[(2,4-Diaminopteridin-6-il)metil]metilamino]benzoilamino]-pentándikarbonsav. Tartalom: legalább 96,0%. op: kb. 195 °C. Szilikagél, kromatográfiás célra (szánt), dodekaszililezett, utókezelt. 1179700. Nagyon kis szemcseméretű dodecilszilil-csoportok bevitelével a felületén kémiailag módosított szilikagél. A bázisos vegyületekkel való kölcsönhatás csökkentésére a visszamaradó szilanolcsoportok zömét gondosan utókezelik.


N-acetyltyrosinum

07/2011:1384

N-ACETYLTYROSINUM N-Acetiltirozin

C11H13NO4

Mr 223,2

DEFINÍCIÓ Az N-acetiltirozin szárított anyagra vonatkoztatott (2S)-2-(acetilamino)-3-(4-hidroxifenil)propánsavtartalma 98,5−101,0 %. SAJÁTSÁGOK Fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Vízben bőségesen oldódik; ciklohexánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatban előírt követelménynek (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS N-acetiltirozinnal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat 80 mg vizsgálandó anyagot 3 térfogatrész R víz, 3 térfogatrész R tömény ecetsav és 94 térfogatrész R etanol elegyével 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 80 mg CRS N-acetiltirozint 3 térfogatrész R víz, 3 térfogatrész R tömény ecetsav és 94 térfogatrész R etanol elegyével 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R tömény ecetsav – R etil-acetát (10+15+75 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben.


N-acetyltyrosinum

Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján a főfolt nem lehet intenzívebb az összehasomlító oldat kromatogramján látható főfoltnál. D. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) erősen savas kémhatású (2.2.4).

VIZSGÁLATOK S oldat. 2,50 g anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +46 és +49 között. A vizsgálathoz 10,0 ml S oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítunk, és az eredményt a szárított anyagra vonatkoztatjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatokat fénytől védve végezzük. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re tovább hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 20,0 mg CRS tirozint (A-szennyező) 2 ml 40 g/l töménységű R nátriumhidroxid oldatban oldunk, majd 20,0 ml-re hígítjuk R vízzel. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (d). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot az A-mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –

l = 0,15 m, ∅ = 3 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm; gömbök);

–

hőmérséklet: 40 ˚C.

Mozgófázis: –

-mozgófázis. 1,0 ml R tömény foszforsav é s1000 ml R kromatográfiás célra szánt víz elegye.

–

B-mozgófázis. R1 acetonitril; Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–2

97

3

2–15

97 → 62

3 → 38

Áramlási sebesség: 0,7 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 219 nm-en. Injektálás: 2 µl vizsgálati olfat, a), c) és d) összehasonlító oldat. Relatív retenciók az N-acetiltirozinra (retenciós ideje kb.6 prc) vonatoztatva: A-szennyező kb. 0,5.. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0 a főcsúcs és az A-szennyező csúcsa között.

Követelmények: –

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,8-szerese (0,8%);

N-acetyltyrosinum


–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: legfelejbb 1,0%.;

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R desztillált vízzel 20 ml-re oldunk. Ammónium (2.4.1. B-módszer): legfeljebb 200 ppm. 0,100 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 0,2 ml R ammónia-mértékoldattal (100 ppm NH4) készítjük. Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. 0,5 g anyagot rázótölcsérben 10 ml R hígított sósavban oldunk, majd az oldatot 3×10 ml R1 izobutilmetil-ketonnal kirázzuk. Egy-egy kirázás időtartama 3 perc legyen. Az egyesített szerves fázist 10 ml R vízzel 3 percig rázzuk. A vizsgálathoz a vizes fázist használjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 100–105 ºC-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1 %. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 25 NE/g, ha az anyagot parenterális gyógyszerkészítmény előállítására szánják és a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas további eljárást.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,180 g-ját 50 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 22,32 mg C11H13NO4 egyenértékű.

ELTARTÁS Fénytől védve. Amennyiben az anyag steril, légmentesen záró, garanciazáras, steril tartályban.

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet):B.

N-acetyltyrosinum

A. tirozin,

B. (2S)-2-(acetilamino)-3-[4-(acetoxi)fenil]propánsav (diacetiltirozin).


07/2011:1129

ACIDI METHACRYLICI ET ETHYLIS ACRYLATIS POLYMERISATI 1:1 DISPERSIO 30 PER CENTUM Metakrilsav–etil-akrilát-kopolimer (1:1), 30%-os diszperzió DEFINÍCIÓ Metakrilsav és etil-akrilát kopolimerjének vizes diszperziója; átlagos relatív molekulatömege kb. 250 000. A karboxil- és az észtercsoportok aránya kb. 1:1. Tartalom: 46,0–50,6% metakrilsav egység (a bepárlási maradékra vonatkoztatva). Az anyag alkalmas felületaktív anyagokat (pl. nátrium-dodecilszulfátot vagy poliszorbát 80-at) tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, átlátszatlan, kissé sűrűnfolyó folyadék. Oldékonyság: vízzel elegyedik. Egyes oldószerek, pl. aceton, vízmentes etanol vagy 2-propanol hozzáadására csapadék keletkezik, amely az oldószer feleslegének hatására feloldódik. Nátriumhidroxid 40 g/l töménységű oldatával elegyedik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a metakrilsav–etil-akrilát–kopolimer referenciaspektrumával.

(1:1)

30%-os

diszperzió

Ph.Eur.

B. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek. VIZSGÁLATOK Viszkozitás (2.2.10): legfeljebb 15 mPa⋅s. A viszkozitást rotációs viszkoziméterrel 20 °C-on határozzuk meg, 50 s–1 nyírási sebesség alkalmazásával. A film külleme. Az anyag 1 ml-ét üveglapra öntjük és hagyjuk megszáradni. Tiszta, törékeny film képződik. Szemcsés anyag. 100,0 g anyagot, előzetesen lemért rozsdamentes acél szitán (90) átszűrünk. A szitát R vízzel mindaddig mossuk, míg tiszta szüredéket nem nyerünk. Ezután a szitát 100–105 °C-on szárítjuk. A maradék tömege legfeljebb 1,00 g lehet. Etil-akrilát és metakrilsav. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Üres oldat. 50,0 ml R metanol és 25,0 ml mozgófázis elegye. Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó diszperziót 50,0 ml R metanolban oldunk, majd az oldathoz 25,0 ml mozgófázist elegyítünk.

Összehasonlító oldat. 10 mg R etil-akrilátot és 10 mg R metakrilsavat R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 0,1 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk, majd az így nyert oldathoz 25,0 ml mozgófázist elegyítünk. Oszlop: −

méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R metanol – R foszfát–tompítóoldat (pH 2,0) (30+70 V/V). Áramlási sebesség: 2,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 202 nm-en. Injektálás: 50 µl. Rendszeralkalmasság: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, az etil-akrilát és a metakrilsav között, az összehasonlító oldat kromatogramján;

−

az üres oldat kromatogramján nem jelenhet meg az etil-akrilátéval vagy a metakrilsavéval megegyező retenciós idejű csúcs.

Követelmény: −

etil-akrilát- és metakrilsavtartalom összesen: legfeljebb 0,1%.

Bepárlási maradék: 28,5–31,5%. 1,000 g anyagot 110 °C-on, 5 órán át szárítunk. A maradék tömege: 0,285–0,315 g. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 1,500 g-ját 40 ml R víz és 60 ml R 2-propanol elegyében oldjuk. Az oldatot, R fenolftalein– oldatot alkalmazva indikátorként, lassú ütemben, keverés közben, 0,5 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,5 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 43,05 mg C4H6O2 (metakrilsav-egység) egyenértékű. ELTARTÁS Fagytól védve. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű

részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a gyomornedv-ellenálló bevonószerként használt metakrilsav–etil-akrilát-kopolimer (1:1) 30%-os diszperzió esetében. Viszkozitás (lásd Vizsgálatok). A film külleme (lásd Vizsgálatok). A film oldékonysága: „A film külleme” pont szerint előállított film egy részét keverés közben R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatát tartalmazó edénybe helyezzük. A minta 2 órán belül nem oldódhat fel. A film egy másik részét keverés közben R foszfát–tompítóoldatot (pH 6,8) tartalmazó lombikba helyezzük. A mintának egy órán belül fel kell oldódnia.

07/2011:1130

ACIDI METHACRYLICI ET METHYLIS METHACRYLATIS POLYMERISATUM 1:2 Metakrilsav–metil-metakrilát-kopolimer (1:2) DEFINÍCIÓ Metakrilsav és metil-metakrilát kopolimerje. Átlagos relatív molekulatömege kb. 135 000. A karboxilés az észtercsopotok aránya kb. 1:2. Tartalom: 27,6–30,7% metakrilsav-egység (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, gördülékeny por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban és 2-propanolban bőségesen oldódik; etil-acetátban gyakorlatilag nem oldódik; nátrium-hidroxid 40 g/l töménységű oldata bőségesen oldja. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a referenciaspektrumával.

metakrilsav–metil-metakrilát–kopolimer

(1:2)

Ph.

Eur.

B. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek. VIZSGÁLATOK Viszkozitás (2.2.10). 50–200 mPa⋅s. A vizsgálandó anyagból 37,5 g szárított anyagnak megfelelő mennyiséget 7,9 g R víz és 254,6 g R 2propanol elegyében oldunk. A folyadék viszkozitását rotációs viszkoziméterrel 20 °C-on határozzuk meg, 10 s–1 nyírási sebesség alkalmazásával. A film külleme. A „Viszkozitás” vizsgálatban készített oldat 1 ml-ét üveglapra visszük és hagyjuk megszáradni. Tiszta, törékeny film képződik. Metil-metakrilát és metakrilsav. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Üres oldat. 50,0 ml R metanol és 25,0 ml mozgófázis elegye. Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó anyagot 50,0 ml R metanolban oldunk, majd az oldathoz 25,0 ml mozgófázist elegyítünk. Összehasonlító oldat. 10 mg R metakrilsavat és 10 mg R metil-metakrilátot R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 0,1 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk, majd az így kapott oldathoz 25,0 ml mozgófázist elegyítünk. Oszlop:

−

méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4 mm;

−


Mozgófázis: R metanol – R foszfát–tompítóoldat (pH 2,0) (30+70 V/V). Áramlási sebesség: 2,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 202 nm-en. Injektálás: 50 µl. Rendszeralkalmasság: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a metil-metakrilát és a metakrilsav között, az összehasonlító oldat kromatogramján;

−

az üres oldat kromatogramján a metil-metakrilátéval vagy a metakrilsavéval megegyező retenciós idejű csúcsok nem jelenhetnek meg.

Követelmény: −

metil-metakrilát- és metakrilsav-tartalom összege: legfeljebb 0,1%.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on, 6 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 1,000 g-ját 40 ml R víz és 60 ml R 2-propanol elegyében oldjuk. Az oldatot, R fenolftalein– oldatot alkalmazva indikátorként, lassú ütemben, keverés közben, 0,5 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,5 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 43,05 mg C4H6O2 (metakrilsav-egység) egyenértékű. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a gyomornedv-ellenálló bevonószerként használt metakrilsav–metil-metakrilát-kopolimer (1:2) esetében. Viszkozitás (lásd Vizsgálatok). A film külleme. (lásd Vizsgálatok). A film oldékonysága: „A film külleme” pont szerint előállított film egy részét keverés közben R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatát tartalmazó edénybe helyezzük. A minta 2 órán belül nem oldódhat fel. A film egy másik részét keverés közben R foszfát–tompítóoldatot (pH 6,8) tartalmazó

lombikba helyezzük. A minta 2 órán belül nem oldódhat fel. Végül a film újabb részletét keverés közben R 0,2 M foszfát–tompítóoldatot (pH 7,5) tartalmazó lombikba helyezzük. A mintának egy órán belül fel kell oldódnia.

07/2011:1127

ACIDI METHACRYLICI ET METHYLIS METHACRYLATIS POLYMERISATUM 1:1 Metakrilsav–metil-metakrilát-kopolimer (1:1) DEFINÍCIÓ Metakrilsav és a metil-metakrilát kopolimerje, átlagos relatív molekulatömege kb. 135 000. A karboxil- és az észtercsopotok aránya kb. 1:1. Tartalom: 46,0–50,6% metakrilsav-egység (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, gördülékeny por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban és 2-propanolban bőségesen oldódik; etil-acetátban gyakorlatilag nem oldódik; nátrium-hidroxid 40 g/l töménységű oldata bőségesen oldja. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a referenciaspektrumával.

metakrilsav–metil-metakrilát–kopolimer

(1 : 1)

Ph.Eur.

B. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek. VIZSGÁLATOK Viszkozitás (2.2.10): 50–200 mPa⋅s. A vizsgálandó anyagból 37,5 g szárított anyagnak megfelelő mennyiséget 7,9 g R víz és 254,6 g R 2propanol elegyében oldunk. A folyadék viszkozitását rotációs viszkoziméterrel 20 °C-on határozzuk meg, 10 s–1 nyírási sebesség alkalmazásával. A film külleme. A „Viszkozitás” vizsgálatban készített oldat 1 ml-ét üveglapra visszük és hagyjuk megszáradni. Tiszta, törékeny film képződik. Metil-metakrilát és metakrilsav. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Üres oldat. 50,0 ml R metanol és 25,0 ml mozgófázis elegye. Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó anyagot 50,0 ml R metanolban oldunk, majd az oldathoz 25,0 ml mozgófázist elegyítünk. Összehasonlító oldat. 10 mg R metakrilsavat és 10 mg R metil-metakrilátot és R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 0,1 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk, majd 25,0 ml mozgófázist elegyítünk hozzá. Oszlop:

−

méretei: l = 0,10 m, 4 mm;

−


Mozgófázis: R metanol, R foszfát–tompítóoldat (pH 2,0) (30+70 V/V). Áramlási sebesség: 2,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 202 nm-en. Injektálás: 50 µl. Rendszeralkalmasság: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a metil-metakrilát és a metakrilsav között, az összehasonlító oldat kromatogramján;

−

az üres oldat kromatogramján a metil-metakrilátéval vagy a metakrilsavéval megegyező retenciós idejű csúcsok nem jelenhetnek meg.

Követelmény: −

metil-metakrilát- és metakrilsav tartalom összesen: legfeljebb 0,1%.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on, 6 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 1,000 g-ját 40 ml R víz és 60 ml R 2-propanol elegyében oldjuk. Az oldatot, R fenolftalein– oldatot alkalmazva indikátorként, lassú ütemben, keverés közben, 0,5 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,5 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 43,05 mg C4H6O2 (metakrilsav-egység) egyenértékű. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a gyomornedv-ellenálló bevonószerként használt metakrilsav–metil-metakrilát-kopolimer (1:1) esetében. Viszkozitás (lásd Vizsgálatok). A film külleme. (lásd Vizsgálatok). A film oldhatósága: „A film külleme” pont szerint előállított film egy részét keverés közben R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatát tartalmazó edénybe helyezzük. A minta 2 órán belül nem

oldódhat fel. A film újabb részletét keverés közben R foszfát–tompítóoldatot (pH 6,8) tartalmazó lombikba helyezzük. A mintának egy órán belül fel kell oldódnia.

Alfacalcidolum


07/2011:1286

ALFACALCIDOLUM Alfakalcidol

C27H44O2 [41294-56-8]

Mr 400,6

DEFINÍCIÓ (5Z,7E)-9,10-Szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1α,3β-diol. Tartalom: 97,0–102,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik; zsíros olajokban oldódik. Levegőre, hőre és fényre érzékeny. Oldatban – hőmérséklet- és időfüggően – reverzibilisen pre-alfakalcidollá izomerizálódik. Mindkét anyag hatásos. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: az alfakalcidol Ph.Eur. referenciaspektrumával. B. A „Rokon vegyületek” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcs retenciós ideje és mérete egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs retenciós idejével és méretével. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A normalizációs eljárást alkalamazzuk. A vizsgálatot a lehető leggyorsabban végezzük, elkerülve a bomlást előidéző fény és levegő hatását. Vizsgálati oldat. 1,0 mg vizsgálandó anyagot, melegítés nélkül, a mozgófázis 10,0 ml-ében oldunk.

Alfacalcidolum


Összehasonlító oldat (a). 1,0 mg CRS alfakalcidolt, melegítés nélkül, a mozgófázis 10,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 2 ml-ét 80 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 2 órán át melegítjük, majd lehűtjük. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm;

–

állófázis: R2 kromatográfiás célra szánt oktadecil-szililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R ammónia – R víz – R acetonitril (1+200+800 V/V). Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. Injektálás: 100–100 μl vizsgálati oldat, b) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az alfakalcidol retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció az alfakalcidolra vonatkoztatva: C-szennyező kb.0,4; A-szennyező kb.0,9; Bszennyező kb.1,15; pre-alfakalcidol kb. kb. 1,3. Rendszerakalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0, a pre-alfakalcidol és az alfakalcidol köztött.


A-, B- és C- szennyezők egyenként: legfeljebb 0,5%;

–

szennyezők összesen: legfeljebb 1,0%;

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1szerese (0,1%); a pre-alfakalcidolnak megfelelő csúcsot nem vesszük figyelembe.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29), a „Rokon vegyületek” pontban leírt módon, az alábbi módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, a) és c) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

ismételhetőség: hatszori injektálás után, az alfakalcidol csúcsára vonatkozó relatív szórás nem lehet nagyobb, mint 1%.

Kiszámojuk a százalékos C27H44O2-tartalmat a CRS alfakalcidol feltüntetett tartalma alapján. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, nitrogén alatt, fénytől védve, 2–8 °C közötti hőmérsékleten. A felnyitott tartály tartalmát azonnal fel kell használni. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

Alfacalcidolum


A. (5E,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1α,3β-diol (transz-alfakalcidol),

B. (5Z,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1β,3β-diol (1β-kalcidol),

C. a pre-alfakalcidol triazolin-adduktuma.

Arachidis oleum raffinatum


07/2011:0263

ARACHIDIS OLEUM RAFFINATUM Földimogyoróolaj, finomított DEFINÍCIÓ A finomított földimogyoróolaj az Arachis hypogaea L. hántolt magvaiból nyert zsíros olaj. Megfelelő antioxidánst is tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, sárgás, sűrűnfolyó folyadék. Oldékonyság: etanolban (96%) alig oldódik; petroléterrel elegyedik. Relatív sűrűség: kb. 0,915. kb. 2 °C-on megszilárdul. AZONOSÍTÁS Az anyag feleljen meg a Zsíros olajok vékonyréteg-kromatográfiás azonossági vizsgálata (2.3.2) fejezetben előírt követelményeknek. A vizsgálat során nyert kromatogram egyezzék meg a földimogyoróolajra jellemző kromatogrammal. VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 0,5; 10,0 g anyagot vizsgálunk. Peroxidszám (2.5.5): legfeljebb 5,0. El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 1,0%; 5,0 g anyagot vizsgálunk. Lúgos szennyezők (2.4.19). Az anyag feleljen meg a Lúgos szennyezők zsíros olajokban fejezet követelményeinek. Zsírsavösszetétel. Gázkromatográfia (2.4.22, A módszer). A 2.4.22.-3. táblázatban leírt kalibráló keveréket használjuk. Az olaj zsírsavfrakciójának összetétele: –

C16-nál rövidebb szénláncú, telített zsírsavak: legfeljebb 0,4%,

–

palmitinsav: 5,0–14,0%,

–

sztearinsav: 1,3–6,5%,

–

olajsav: 35,0–72,0%,

–

linolsav: 12,0–43,0%,

–

linolénsav: legfeljebb 0,6%,

–

arachinsav: 0,5–3,0%,

Arachidis oleum raffinatum

–

ejkozénsav: 0,5–3,0%,

–

behensav: 1,0–5,0%,

–

erukasav: legfeljebb 0,5%,

–

lignocerinsav: 0,5–3,0%.


Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,3%. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag feleljen meg e vizsgálat követelményének is. 3,00 g anyagot vizsgálunk. ELTARTÁS Színültig töltött tartályban, fénytől védve. FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag alkalmas parenterális gyógyszerkészítmények előállítására.

Benperidolum


07/2011:1172

BENPERIDOLUM Benperidol

C22H24FN3O2 [2062-84-2]

Mr 381,4

DEFINÍCIÓ 1-[1-[4-(4-Fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; dimetilformamidban diklórmetánban oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik.

bőségesen

oldódik;

Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS benperidollal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és az összehasonlító anyagot külön-külön feloldjuk a szükséges legkisebb térfogatú R izobutil-metilketonban, az oldatot szárazra párologtatjuk és a maradékokból újból felvesszük a spektrumokat. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 30 mg CRS benperidolt a mozgófázissal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 30 mg CRS benperidolt és 30 mg CRS droperidolt a mozgófázissal 10 ml-re oldunk.

Benperidolum


Lemez: R VRK F254 szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R aceton – R metanol (1+9 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja, helyét és méretét tekintve egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Kb. 10 mg anyagot 5 ml R etanolban oldunk. Az oldathoz 0,5 ml R dinitrobenzol–oldatot és 0,5 ml alkoholos 2 M kálium-hidroxid–oldatot elegyítünk. Ibolyaszín keletkezik, ami 20 perc elteltével barnásvörösre változik. D. Kb. 5 mg anyagot 45 mg R nehéz magnézium-oxiddal keverünk és tégelyben addig hevítjük, amíg csaknem fehér maradék keletkezik (rendszerint 5 percen belül). Hagyjuk lehűlni, 1 ml R vizet és 0,05 ml R1 fenolftalein–oldatot adunk hozzá. Az oldat elszíntelenítésére kb. 1 ml R hígított sósavat elegyítünk hozzá, majd szűrjük. A szüredék 1,0 ml-ét 0,1 ml R alizarin S–oldat és 0,1 ml R cirkonil-nitrát–oldat frissen készített elegyéhez keverjük. 5 perc állás után összehasonlítjuk az oldat színét az azonos módon készített üres oldatéval. A vizsgálati oldat sárga, az üres oldat piros színű. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot R dimetilformamiddal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS benperidolt és 2,5 mg CRS droperidolt R dimetilformamiddal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R dimetilformamiddal 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 5,0 ml-ét R dimetilformamiddal 20,0 ml-re tovább hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,1 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 10 g/l töménységű oldata.

–

B-mozgófázis: R acetonitril.

Benperidolum


Idő (perc)



0–15

100 → 60

0 → 40

15–20

60

40

20–25

100

0

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 275 nm-en. Injektálás: 10 µl; üres oldatként R dimetilformamidot injektálunk. Relatív retenciók a benperidolra (retenciós ideje kb. 6,5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Bszennyező kb. 0,9; droperidol kb. 1,1; D-szennyező kb. 1,2; E-szennyező kb. 1,3; C-szennyező kb. 1,5. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0a benperidol és a droperidol között.


A-, B-, C-, D-, E-szennyezők egyenként: egyetlen csúcs területe sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,25%); egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, minta b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének 0,4-szerese (0,1%);

–

szennyezők összesen: a csúcsok területének összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének kétszerese (0,5%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2szeresénél kisebb csúcsokat (0,05%).

Szárítási veszteség. (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot platinatégelyben vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldunk és az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot használva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 38,14 mg C22H24FN3O2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK

Benperidolum


Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

A. 1-(piperidin-4-il)-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on,

B. 1-[1-[4-(2-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on,

C. 1-[1-[4-oxo-4-[4-[4-(2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)piperidin-1-il]fenil]butil]piperidin4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on,

D. cisz-1-[1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-1-oxid-4-il]-1,3-dihidro-2H- benzimidazol-2-on,

E. transz-1-[1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-1-oxid-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on.

Betaxololi hydrochloridum


07/2011:1072

BETAXOLOLI HYDROCHLORIDUM Betaxolol-hidroklorid

C18H30ClNO3 [63659-19-8]

Mr 343,9

DEFINÍCIÓ [(2RS)-1-[4-[2-(Ciklopropilmetoxi)etil]fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol]–hidroklorid. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; alkoholban bőségesen oldódik; diklórmetánban oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 113–117 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: Az anyag spektrumát a CRS betaxolol-hidroklorid spektrumával hasonlítjuk össze. C. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját 1 ml R metanolban oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg CRS betaxolol-hidrokloridot 2 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS oxprenolol-hidrokloridot az a) összehasonlító oldat 1 mlében oldunk. Lemez: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett F254 szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R perklórsav – R metanol – R víz (0,5+50+50 V/V). Felvitel: 2 μl. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn.



Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –


A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja, helyét, színét és méretét tekintve, egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R vanillin 5 térfogatrész R tömény kénsav, 10 térfogatrész R tömény ecetsav és 85 térfogatrész R metanol elegyével készült, 50 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd 105 °C-on addig melegítjük, amíg a foltok színe már nem erősödik tovább (10–15 perc). Az értékelést nappali fényben végezzük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja, helyét, színét és méretét tekintve, egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 0,5 g anyagot R vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II módszer). Savasság, lúgosság. 0,20 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. 0,2 ml R metilvörös–oldat és 0,2 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadására az oldat vörös színű legyen, de 0,4 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hatására az oldat színe sárgára változzék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A c) és d) oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját a mozgófázissal 5,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 8 mg vizsgálandó anyagot és 4 mg CRS betaxolol-A-szennyezőt a mozgófázis 20,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 2 mg CRS betaxolol C-szennyezőt 50 ml mozgófázisban oldunk, majd a kapott oldat 5 ml-ét tovább hígítjuk a mozgófázissal 20 ml-re. Összehasonlító oldat (d). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt betaxololt (B-, D- és E-szennyezőt tartalmaz) a c) összehasonlító oldat 5 mlében oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: 175 ml R acetonitril és 175 ml R metanol elegyét 1 literre hígítjuk R kálium-dihidrogénfoszfát 3,4 g/l töménységű oldatával, melyet előzetesen, R tömény foszforsavval pH 3 értékűre állítottunk be. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 273 nm-en. Injektálás: 20 μl vizsgálati oldat, a), b) és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a betaxololretenciós idejének 4,5-szereséig folytatjuk.



Szennyezők azonosítása: az A-szennyezőt az a) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével, a B-, C-, D- és E-szennyezőt a CRS csúcsazonosításra szánt betoxololhoz mellékelt kromatogram és a d) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a betaxololra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,3; Aszennyező kb. 0,8; D-szennyező kb. 1,5; E-szennyező kb. 2,2; C-szennyező kb. 4,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0 az A-szennyező és a betaxolol között.


A-, B-, C-, D-, E-szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható csúcs területének 0,3-szerese. (0,3%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1-szerese (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható csúcs területe (1,0%);

–

elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, , amelyeknek területe kisebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható csúcs területének 0,05-szorosa, nem vesszük figyelembe (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk és az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 10 ml R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 10,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 50 ml R alkohol elegyében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 34,39 mg C18H30ClNO3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

és enantiomere

A. (2RS)-1-(4-etilfenoxi)-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,



és enantiomere

B. (2RS)-1-[4-(2-hidroxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

és enantiomere

C. 2-[[4-[2-(ciklopropilmetoxi)etil]fenoxi]metil]oxirán,

D. 4-[2-(ciklopropilmetoxi)etil]fenol.

E. (2RS)-1-[4-(2-butoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

Bromperidoli decanoas


07/2011:1397

BROMPERIDOLI DECANOAS Brómperidol-dekanoát

C31H41BrFNO3 [75067-66-2]

Mr 574,6

DEFINÍCIÓ [4-(4-Brómfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik. op: kb. 60 °C-on. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS brómperidol-dekanoáttal. B. 0,1 g anyaghoz porcelántégelyben 0,5 g R vízmentes nátrium-karbonátot adunk. Az elegyet nyílt lángon 10 percig hevítjük, majd hagyjuk lehűlni. A maradékot 5 ml hígított R salétromsavban felvesszük, majd az elegyet megszűrjük. A szüredék 1 ml-éhez 1 ml R vizet adunk. Az így kapott oldattal a bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B5 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Az anyag 2,0 g-ját R diklórmetánnal 20 ml-re oldjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat frissen készítjük és fénytől védjük.



Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját R metanollal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS brómperidol-dekanoátot és 2,5 mg CRS haloperidol-dekanoátot R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

l = 0,1 m, ∅ = 4,0 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált oktadecilszililezett szilikagéll (3 µm),

Mozgófázis: –

A-mozgófázis. R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 27 g/l töménységű oldata,

–

B-mozgófázis. R acetonitril; Idő (perc)



0–30

80 → 40

20 → 60

30–35

40

60

35–40

40 → 80

60 → 20

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenciók a haloperidol-dekanoátra (retenciós ideje kb. 24 perc) vonatkoztatva: G-szennyező kb. 0,1; L-szennyező kb. 0,15; H-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,89; I-szennyező kb. 0,91; Bszennyező kb. 0,96;haloperidol-dekanoát kb. 0,98; F-szennyező kb. 1,1; C-szennyező kb. 1,15; Kszennyező kb. 1,2; E-szennyező kb. 1,23; D-szennyező kb. 1,25. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a haloperidol-dekanoát és a brómperidol-dekanoát között.


A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,5%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2szerese (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének háromszorosa (1,5%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének tizedrésze (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. A vizsgálathoz 1,000 anyagot vákuumban 30 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot platinatégelyben vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS



Az anyag 0,450 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldjuk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein-oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 57,46 mg C31H41BrFNO3 egyenértékű. ELTARTÁS 25 °C alatti hőmérsékleten, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): L.

A. [1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]-4-fenilpiperidin-4-il]-dekanoát,

B. [4-(4-brómfenil)-1-[4-(2-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát,

C. [4-(4-brómfenil)-1-[4-(3-etil-4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát,



D. [4-(4-brómfenil)-1-[4-[4-[4-(4-brómfenil)-4-hidroxi-piperidin-1-il]fenil]-4-oxobutil]piperidin-4-il]dekanoát,

E. [4-(4’-brómbifenil-4-il)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát,

F. [4-(bifenil-4-il)-1-[4-(4-fluorfenil-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát,

G. 4-[4-(4-Brómfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(4-fluorfenil)bután-1-on (brómperidol),

H. [4-(4-brómfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-oktanoát,


I.


[4-(4-brómfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-nonanoát,

J. [4-(4-brómfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-undekanoát,

K. [4-(4-brómfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dodekanoát,

L. 1-(4-fluorfenil)etanon.



07/2011:1178

BROMPERIDOLUM Brómperidol

C21H23BrFNO2 [10457-90-6]

Mr 420,3

DEFINÍCIÓ 4-[4-(4-Brómfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(4-fluorfenil)bután-1-on. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; metanolban és diklórmetánban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, E. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Olvadáspont (2.2.14): 156–159 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS brómperidollal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját R metanollal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS brómperidolt R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS brómperidolt és 10 mg CRS haloperidolt R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Mozgófázis: R tetrahidrofurán – R metanol – R nátrium-klorid 58 g/l töménységű oldata (10+45+45 V/V).



Felvitel: 1 µl. Kifejlesztés: telítetlen kamrában, a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon két, egymástól esetleg nem teljesen elkülönülő folt látható.

Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 10 mg anyagot 5 ml R etanolban oldunk. Az oldathoz 0,5 ml R dinitrobenzol–oldatot és 0,5 ml R alkoholos 2 M kálium-hidroxid–oldatot adunk. Az oldat ibolyaszínű lesz, amely 20 perc múlva barnásvörösre változik. E. 0,1 g anyaghoz porcelántégelyben 0,5 g R vízmentes nátrium-karbonátot adunk. A keveréket nyílt lángon 10 percig hevítjük, majd hagyjuk lehűlni. A maradékot 5 ml R hígított salétromsavban felvesszük, majd az elegyet megszűrjük. A szüredék 1 ml-éhez 1 ml R vizet adunk. Az így kapott oldattal a bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II.módszer). Az anyag 0,2 g-ját R tejsav 1 %V/V-os oldatának 20 ml-ében oldjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját R metanollal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS brómperidolt és 5,0 mg CRS haloperidolt R metanollal 50,0 mlre oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml vizsgálati oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,1 m, ∅ = 4 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált oktadecilszililezett szilikagél (3 µm),

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 17 g/l-es oldata,

–

B-mozgófázis: R acetonitril; Idő (perc)



0–15

90 → 50

10 → 50

15–20

50

50

20–25

90

10

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc.



Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 µl, üres oldatként R metanolt injektálunk. Relatív retenciók a haloperidolra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; Bszennyező kb. 0,8; haloperidol kb. 0,9; C-szennyező kb. 1,4; D-szennyező kb. 1,5; E-szennyező kb. 1,8; F-szennyező kb. 1,85. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0 a haloperidol, és a brómperidol között.


A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,5%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (1%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének tizedrésze (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. A vizsgálathoz 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot platinatégelyben vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldjuk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein-oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 42,03 mg C21H23BrFNO2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.

A. 1-(4-fluorfenil)-4-(4-hidroxi-4-fenilpiperidin-1-il)bután-1-on,



B. 4-[4-(4-brómfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(2-fluorfenil)bután-1-on,

C. 4-[4-(bifenil-4-il)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(4-fluorfenil)bután-1-on,

D. 4-[4-(4-brómfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(3-etil-4-fluorfenil)bután-1-on,

E. 4-[4-(4-brómfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-[4-[4-(4-brómfenil)-4-hidroxipiperidin-1il]fenil]bután-1-on,

F. 4-[4-(4’-brómbifenil-4-il)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(4-fluorfenil)bután-1-on.

Busaerelinum


07/2011:1077

BUSERELINUM Buszerelin

C60H86N16O13 [57982-77-1]

Mr 1239

DEFINÍCIÓ 5-Oxo-L-prolil-L-hisztidil-L-triptofil-L-szeril-L-tirozil-O-(1,1-dimetiletil)-D-szeril-L-leucil-L-arginil-Netil-L-prolilamid. A buszerelin a humán gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) gonadorelin-agonista hatású, szintetikus nonapeptid-analógja. Kémiai szintézissel állítják elő, és acetátsó formájában forgalmazzák. Tartalom: 95,0–102,0% (vízmentes, ecetsavmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy enyhén sárgás színű, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben és híg savakban mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS Az A és B, vagy az A és C azonosítási vizsgálatokat végezzük el. A. A „Tartalmi meghatározás” pontban előírtak szerint nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúccsal. B. Mágneses magrezonancia spektrometria (2.2.64). Mintakészítés: R deuteroecetsav (20 térfogatrész) és R deutérium-oxid (80 térfogatrész) elegyével készített, 4 mg/ml töménységű oldat. Összehasonlítás: R deuteroecetsav (20 térfogatrész) és R deutérium-oxid (80 térfogatrész) elegyével készített, 4 mg/ml töménységű oldata (egy CRS buszerelin ampulla tartalmát oldjuk az előbbi oldószerelegyben úgy, hogy a kívánt koncentrációjú oldatot kapjuk). Működési körülmények: –

térerő: legalább 300 MHz;

–


Busaerelinum


Értékelés: a kapott 1H-NMR-spektrumot a 0–9 ppm tartományban értékeljük. Kvalitatíven egyezzék meg a CRS buszerelin 1H-NMR-spektrumával. C. Aminosav-analízis (2.2.56). A fehérjehidrolízishez az 1. módszert, az aminosav-analízishez az 1. módszert alkalmazzuk. Az egyes aminosavak mennyiségét mólokban fejezzük ki. Az aminosavak részarányának kiszámításához a glutaminsav, a hisztidin, a tirozin, a leucin, az arginin és a prolin móljai összegének egyhatodát egy egységnek vesszük. Az így számított értékeknek a következő határok közé kell esniük: szerin 1,4–2,0; prolin 0,8–1,2; glutaminsav 0,9–1,1; leucin 0,9–1,1; tirozin 0,9– 1,1; hisztidin 0,9–1,1; arginin 0,9–1,1. Egyéb aminosavak csak nyomokban lehetnek jelen. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az anyag 10 g/l töménységű oldata tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –49 és –58 között (vízmentes, ecetsavmentes anyagra). Az anyag 10 g/l töménységű oldatát vizsgáljuk. Fajlagos abszorbanciós koefficiens (2.2.25): 49–56 a 278 nm-es abszorpciós maximumon mérve (vízmentes, ecetsavmentes anyagra). A vizsgálathoz 10,0 mg anyagot oldunk 100,0 ml 0,01 M sósavban. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 5,0 mg vizsgálandó anyagot oldunk a mozgófázis 5,0 ml-ében. Összehasonlító oldat (a). Egy CRS D-His-buszerelin ampulla tartalmát feloldjuk a mozgófázisban. Az oldat megfelelő térfogatrészletét a mozgófázissal úgy hígítjuk, hogy az így nyert oldat koncentrációja 1 mg/ml legyen. Ezen oldat 1,0 ml-éhez 1,0 ml vizsgálati oldatot elegyítünk. Összehasonlító oldat (b). Egy CRS buszerelin ampulla tartalmát oldjuk a mozgófázisban. Az oldat megfelelő térfogatrészletét a mozgófázissal úgy hígítjuk, hogy az így nyert oldat koncentrációja 1,0 mg/ml legyen. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: 200 ml R acetonitrilt R tömény foszforsav 11,2 g/l-es oldatának 700 ml-ével elegyítünk, és az oldat pH-ját R trietil-aminnal 2,5-re állítjuk be. Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: a vizsgálati oldatból, valamint az a) és a c) összehasonlító oldatból 10–10 µl. Relatív retenciók a buszerelinre (retenciós ideje kb. 36 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,76; Cszennyező kb. 0,83; A-szennyező kb. 0,90; D-szennyező kb. 0,94; E-szennyező kb. 0.94. Rendszeralkalmasság: a) vizsgálati oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és a buszerelin között.

Követelmények:

Busaerelinum


–

D- és E-szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (3%),

–

egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (3%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (5%),

–

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,1%).

Ecetsav (2.5.34): 3,0–7,0%. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20,0 mg-ját a B-mozgófázis (5 térfogatrész) és az A-mozgófázis (95 térfogatrész) elegyével 10,0 ml-re oldjuk. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 4,0%. 80,0 mg anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 55,5 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására megfelelő eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálat szerint, a következő módosítással. Injektálás: a vizsgálati oldatból és a b) összehasonlító oldatból 10–10 µl. A buszerelintartalmat (C60H86N16O13) a kromatogramokon megjelenő csúcsok területe és a CRS buszerelin deklarált C60H86N16O13 -tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2–8 °C-on. Amennyiben az anyag steril, légmentesen záró, steril, garanciazáras tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: – a tartályban lévő peptid tömegét; – adott esetben, hogy az anyag parenterális gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

A. [2-D-hisztidin]buszerelin,

Busaerelinum

B. [4-D-szerin]buszerelin,

C. buszerelin-(3-9)-peptid,

D. [5-D-tirozin]buszerelin,

E. [1-(5-oxo-D-prolin)]buszerelin.


Butylis parahydroxybenzoas


07/2011:0881

BUTYLIS PARAHYDROXYBENZOAS Butil-parahidroxibenzoát

C11H14O3 [94-26-8]

Mr 194,2

DEFINÍCIÓ Butil-4-hidroxibenzoát. Tartalom: 98,0–102,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben alig oldódik; alkoholban és metanolban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C. A. op (2.2.14): 68–71 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS butil-parahidroxibenzoáttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 0,10 g vizsgálandó anyagot R acetonnal 10 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1 ml-ét R acetonnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS butil-parahidroxibenzoátot R acetonnal 10 ml.re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R propil-parahidroxibenzoátot az a) vizsgálati oldat 1 mlében oldunk, majd az oldatot R acetonnal 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R metanol (1+30+70 V/V). Felvitel: 2 µl b) vizsgálati oldat, a) és b) összehasonlító oldat. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.



Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő főfolt látható.

Követelmények: Értékelés: A b) vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g anyagot R alkohollal 10 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság. Az S oldat 2 ml-ét 3 ml R alkohollal, 5 ml R szén-dioxid-mentes vízzel és 0,1 ml R brómkrezolzöld–oldattal elegyítjük. A kapott oldat legfeljebb 0,1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattól kékre színeződjék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 2,5 ml R metanolban oldunk, majd a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg R 4-hidroxibenzoesavat (A-szennyező), 5 mg R propilparahidroxibenzoátot és 5 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét tovább hígítjuk a moozgófázissal 10,0 ml-re. Összehasonlító oldat (b). 50,0 mg CRS butil-parahidrox-benzoátot 2,5 ml R metanolban oldunk, majd a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal tovább hígítjuk 100,0 ml-re. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS butil-parahidrox-benzoát E-szennyezőt (izo-butil-parahidroxibenzoát)a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (e). 0,5 ml d) összehasonlító oldatot a b) összehasonlító oldattal 50,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

–


Mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát-oldat(6,8 g/l) – R metanol (50+50 V/V). Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 272 nm-en. Injektálás: 10 µl vizsgálati oldat, a), c) és e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a butil-parahidroxibenzoát 1,5-szerese.



Szennyezők azonosítása: az A- és D-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az E-szennyezőt az e) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a butil-parahidroxibenzoátra (retenciós ideje kb. 22 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,1; D-szennyező kb. 0,5; E-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: – legalább 5,0 a D-szennyező és a butil-parahidroxibenzoát között az a) összehasonlító oldat kromatogramján; – legalább 1,5 az E-szennyező és a butil-parahidroxibenzoát között az e) összehasonlító oldat kromatogramján.


korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához, csúcsterületét 1,4-del szorozzuk;

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,50%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (1,0%).

–

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2-szerese (0,1%).

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" pontban leírtak szerint, a következő változtatásokkal. Injektálás: vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. A C11H14O3 százalékos tartalmát a CRS butil-parahidroxibenzoát feltüntetett tartalma alapján számoljuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C, D, E.


A. 4-hidroxibenzoesav,

B. metil-4-hidroxibenzoát,

C. etil-4-hidroxibenzoát,

D. propil-4-hidroxibenzoát.

E. 2-metilpropil-4-hidroxibenzoát.


Carbonei monoxidum


01/2011:2408 javított 7.2

CARBONEI MONOXIDUM Szén-monoxid CO [630-08-0]

Mr 28,00

DEFINÍCIÓ A szén-monoxidot szénhidrogénekből és vízgőzből állítják elő katalitikus oxidációval. Tartalom: legalább 99,5 %V/V CO. E cikkely tárgya a gyógyászati célra szánt szén-monoxid. SAJÁTSÁGOK Küllem: színtelen, gyúlékony gáz. Oldékonyság: 20 °C-on és 101 kPa nyomáson 2,266 térfogat szén-monoxid 100 térfogatrész vízben oldódik. AZONOSÍTÁS Az azonosítást az A. vagy a B pont szerint végezzük. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a szén-monoxid Ph. Eur. referenciaspektrumával. B. Az anyag megfelel a "Tartalmi meghatározás" követelményeinek. VIZSGÁLATOK Szén-dioxid. Gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálandó gáz. A vizsgálandó anyag. Összehasonlító gáz. 300 ppm V/V R1 szén-dioxidot tartalmazó R szén-monoxid. Oszlop: –

anyaga: rozsdamentes acél;

–

méretei: l = 2 m, Ø = 2 mm;

–

állófázis: megfelelő divinilbenzol polimer, porózus (149–177 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 30 ml/perc. Hőmérséklet:

Carbonei monoxidum

–

oszlop: 50 °C;

–

detektor: 220 °C.


Detektálás: hővezetőképesség méréssel. Injektálás: 1 ml. Kromatografálási idő: 3 perc. Relatív retenció a szén-monoxidra (retenciós ideje kb. 0,4 perc) vonatkoztatva: szén-dioxid kb. 3,5. Követelmény: –

szén-dioxid: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területe az összehasonlító gáz kromatogramján (300 ppm V/V).

Metán. Gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálandó gáz. A vizsgálandó anyag. Összehasonlító gáz. 100 ppm V/V R metánt tartalmazó R szén-monoxid. Oszlop: –


–


–

állófázis: R etilvinilbenzol–divinilbenzol-kopolimer (177-250 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 10 ml/perc. Hőmérséklet: –

oszlop: 95 °C;

–

detektor: 240 °C.

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 ml. Kromatografálási idő: 3 perc. Retenciós idő: metán: kb. 1,8 perc. Követelmény: –

metán: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területe az összehasonlító gáz kromatogramján (100 ppm V/V).

Hidrogén. Gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálandó gáz. A vizsgálandó anyag. Összehasonlító gáz. 300 ppm V/V R kromatográfiás célra szánt hidrogént tartalmazó R szén-monoxid. Oszlop: –


–


–

állófázis: kromatográfiás célra szánt molekulaszita (149-177 μm); névleges pórusmérete 0,5 nm.

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt argon. Áramlási sebesség: 30 ml/perc.

Carbonei monoxidum


Hőmérséklet: –

oszlop: 100 °C;

–

detektor: 160 °C.

Detektálás: hővezetőképesség méréssel. Injektálás: 1 ml. Kromatografálási idő: 4 perc. Relatív retenció a szén-monoxidra (retenciós ideje kb. 2,3 perc) vonatkoztatva: hidrogén kb. 0,4. Követelmény: –

hidrogén: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területe az összehasonlító gáz kromatogramján (300 ppm V/V).

Nikkel-tetrakarbonil és vas-pentakarbonil: kimutatható mennyiség nem lehet jelen; 0,1 ppm V/V kimutatási határral rendelkező detektorcsövet alkalmazunk (2.1.6). Víztartalom (2.5.28): legfeljebb 10 ppm V/V; elektrolitikus higrométert alkalmazunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Infravörös analizátor (2.5.25). Vizsgálandó gáz. A vizsgálandó anyag, amelyet – a szórt fény kiküszöbölése érdekében – előzetesen megszűrünk. Összehasonlító gáz (a). R szén-monoxid. Összehasonlító gáz (b). 95,0 %V/V R szén-monoxid és 5,0 %V/V R1 nitrogén elegye. A készüléket kalibráljuk; az érzékenységet az a) és a b) összehasonlító gázzal állítjuk be. Mérjük a vizsgálandó gáz szén-monoxid-tartalmát. ELTARTÁS Alkalmas tartályban, nyomás alatt, a törvényi szabályozásoknak megfelelően. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F. A. CO2: szén-dioxid, B. CH4: metán, C. H2: hidrogén, D. Ni(CO)4: nikkel-tetrakarbonil, E. Fe(CO)5: vas-pentakarbonil, F. H2O: víz.

07/2011:2126

CEFEPIMI DIHYDROCHLORIDUM MONOHYDRICUM Cefepim-dihidroklorid-monohidrát

C19H26Cl2N6O5S2.H2O [123171-59-5]

Mr 571,5

DEFINÍCIÓ (6R,7R)-7-[[(2Z)-(2-Aminotiazol-4-il)–(metoxiimino)acetil]amino]-3-[(1-metilpirrolidinio)metil]-8oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát–dihidroklorid–monohidrát. Fermentációs termék félszintetikus származéka. Tartalom: 97,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és metanolban bőségesen oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cefepim-dihidroklorid-monohidráttal. B. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S3 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +40 és +45 között (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. G-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot 0,01 M salétromsavval 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 0,250 g R N-metilpirrolidint (G-szennyező) R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 2,0 ml-ét 0,01 M salétromsavval 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 0,250 g R pirrolidint 0,01 M salétromsavval 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 2,0 ml-ét 0,01 M salétromsavval 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5 ml-ét az a) összehasonlító oldat 5 ml-ével elegyítjük. Oszlop: −

méretei: l = 0,05 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R erősen savas kationcserélő gyanta (5 µm).

Mozgófázis: 1 térfogatrész R acetonitrilt 100 térfogatrész 0,01 M salétromsavval elegyítünk; az elegyet 0,2 µm pórusméretű szűrőn megszűrjük. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: vezetőképességi detektorral. Injektálás: 100 µl. Kromatografálási idő: a cefepim retenciós idejének 1,1-szerese Cefepim retenciós ideje: kb. 50 perc, kiszélesedő csúcsként eluálódva. Rendszeralkalmasság: −

szimmetriafaktor: legfeljebb 2,5, a G-szennyező csúcsára vonatkozóan, az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

−

ismételhetőség: az a) összehasonlító oldat hatszori injektálásával kapott relatív szórás legfeljebb 5,0%;

−

hegy-völgy arány: legalább 3, a pirrolidin-csúcs és a G-szennyező csúcsa között, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.

A vizsgálati oldat százalékos G-szennyező-tartalmát az a) összehasonlító oldat segítségével számítjuk ki. Követelmény: −

G-szennyező: legfeljebb 0,5%.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük vagy 4–8 °C-ra hűtve, legfeljebb 12 órán át tároljuk. Vizsgálati oldat. 70,0 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az elegyet 30 másodpercig ultrahangos vízfürdőben kezeljük, majd kb. 5 percig kevertetjük. Összehasonlító oldat (a). 70,0 mg CRS cefepim-dihidroklorid-monohidrátot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az elegyet 30 másodpercig ultrahangos vízfürdőben kezeljük, majd kb. 5 percig kevertetjük. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 2,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 7 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt cefepim-dihidrokloridmonohidrátot (A-, B- és F-szennyezőt tartalmaz) az A-mozgófázissal 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 2 mg CRS cefepim E-szennyezőt az A-mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R acetonitril 10 térfogatrészét R kálium-dihidrogén-foszfát 0,68 g/l töménységű, R 0,5 M kálium-hídroxiddal pH 5,0-re beállított oldatának 90 térfogatrészével elegyítjük;

−

B-mozgófázis: R acetonitril és R kálium-dihidrogén-foszfát 0,68 g/l töménységű, 0,5 káliumhidroxiddal pH 5,0-re beállított oldatának azonos térfogatrészeit elegyítjük; Idő (perc)



0–10

100

0

10–30

100 → 50

0 → 50

30–35

50

50

35–36

50 → 100

50 → 0

36–45

100

0

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 µl vizsgálati oldat, valamint b), c) és d) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és F-szennyező csúcsát a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt cefepim-dihidroklorid-monohidráthoz mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk; az E szennyezőt a d) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a cefepimre (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,4; Fszennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 2,5; B-szennyező kb. 4,1. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az F-szennyező és a cefepim között.

Követelmények: −

korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: A-szennyező 1,4; B-szennyező 1,4; E-szennyező 1,8;

−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,3%);

−

B- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

−

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,1%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (1,0%);

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,05%).

Víztartalom (2.5.12): 3,0–4,5%. Az anyag 0,400 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,04 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során

nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosításokkal. Mozgófázis: A-mozgófázis. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a cefepim retenciós idejének 1,4-szerese. A százalékos C19H26Cl2N6O5S2-tartalmat a CRS cefepim-dihidroklorid-monohidrát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, E, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, D.

A. (6R,7R)-7-[[(2E)-(2-aminotiazol-4-il)–(metoxiimino)acetil]amino]-3-[(1-metilpirrolidinio)metil]8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát (anti-cefepim),

B. (6R,7R)-7-[[(2Z)-[2-[[(2Z)-(2-aminotiazol-4-il)-(metoxiimino)acetil]amino]tiazol-4-il](metoxiimino)acetil]amino]-3-[(1-metilpirrolidinio)metil]-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én2-karboxilát,

C. (2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-N-(formilmetil)-2-(metoxiimino)acetamid,

D. (2Z)-(2-aminotiazol-4-il)-(metoxiimino)ecetsav,

E. (6R,7R)-7-amino-3-[(1-metilpirrolidinio)metil]-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2karboxilát,

F. (6R,7R)-7-[[(6R,7R)-7-[[(2Z)-(2-aminotiazol-4-il)-(metoxiimino)acetil]amino]-3-[(1metilpirrolidinio)metil]-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-ilkarbonil]amino]-3-[(1metilpirrolidinio)metil]-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát,

G. N-metilpirrolidin.

Cinnarizinum


07/2011:0816

CINNARIZINUM Cinnarizin

C26H28N2 [298-57-7]

Mr 368,5

DEFINÍCIÓ (E)-1-(Difenilmetil)-4-(3-fenilprop-2-enil)piperazin. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra) SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; acetonban oldódik, etanolban (96%) és metanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 118–122 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cinnarizinnel. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS cinnarizint R metanollal 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS cinnarizint és 10 mg CRS flunarizin-dihidrokloridot R metanollal 20 ml-re oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R nátrium-klorid 58,4 g/l-es oldata – R metanol – R aceton (20+30+50 V/V). Felvitel: 5 μl.

Cinnarizinum


Kifejlesztés: telítetlen kamrában, a lemezmagasság 3/4 részéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon két, jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzen meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.

D. 0,2 g R vízmentes citromsavat – 80 °C-os vízfürdőben melegítve – 10 ml R ecetsav-anhidridben oldunk. A vízfürdő hőmérsékletét 10 percig 80 °C-on tartjuk. Kb. 20 mg vizsgálandó anyag hozzáadására az oldat bíborvörösre színeződik. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,5 g anyagot R diklórmetánnal 20 ml-re oldunk. Savasság, lúgosság. 0,5 g anyagot 15 ml R vízben szuszpendálunk; a szuszpenziót 2 percig forraljuk, majd lehűtjük és szűrjük. A szüredéket R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re hígítjuk. Az oldat 10 mle, 0,1 ml R fenolftalein–oldattal és 0,25 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal elegyítve rózsaszínű legyen. Az oldat 10 ml-e, 0,1 ml R metilvörös–oldattal és 0,25 ml 0,01 M sósav– mérőoldattal elegyítve vörös színű legyen. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 12,5 mg CRS cinnarizint és 15,0 mg CRS flunarizin-dihidrokloridot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk, majd a kapott oldat 5,0 ml-ét R metanollal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,1 m, ∅ = 4,0 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm);

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R ammónium-acetát 10 g/l töménységű oldata;

–

B-mozgófázis: R tömény ecetsav R1 acetonitrillel készített, 0,2 %V/V töménységű oldata; Idő (perc)



0–20

75→10

25→90

20–25

10

90

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 μl.

Cinnarizinum


Relatív retenciók a cinnarizinre (kb. 11 perc) vonatkoztatva; A-szennyező kb. 0,4; flunarizin kb. 1,05; B-szennyező kb. 1,1; C-szennyező kb. 1,2; D-szennyező kb. 1,6; E-szennyező kb. 1,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a cinnarizin és a flunarizin között.


A-, B-, C-, D-, E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,25%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,10 %

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,5%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötödrésze (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot 15 térfogatrész R víz és 85 térfogatrész R aceton elegyében oldunk. Az oldathoz R hígított sósavat adagolunk mindaddig, míg az oldódás teljes nem lesz. Az oldatot ezután 15 térfogatrész R víz és 85 térfogatrész R aceton elegyével 20 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 10 ml ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük, melyet úgy nyerünk, hogy R ólom–mértékoldatot (100 ppm Pb) 15 térfogatrész R víz és 85 térfogatrész R aceton elegyével hígítunk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben, csökkentett nyomáson, 4 órán keresztül 60 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldjuk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 18,43 mg C26H28N2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

A. 1-(difenilmetil)piperazin,

Cinnarizinum


B. (Z)-1-(difenilmetil)-4-(3-fenilprop-2-enil)piperazin,

C. [4-(difenilmetil)-1,1-bisz[(E)-3-fenilprop-2-enil]piperazinium]-klorid,

és enantiomere

D. 1-(difenilmetil)-4-[(1RS,3E)-4-fenil-1-[(E)-2-feniletenil]but-3-enil]piperazin,

E. 1,4-bisz(difenilmetil)piperazin.

01/2008:0758 javított 7.2

COLCHICINUM Kolchicin

C22H25NO6 [64-86-8]

Mr 399,4

DEFINÍCIÓ (–)-N-[(7S,12aRa)-1,2,3,10-Tetrametoxi-9-oxo-5,6,7,9-tetrahidrobenzo[a]heptalen-7-il]acetamid. Tartalom: 97,0–102,0% (vízmentes és etilacetát-mentes anyagra) SAJÁTSÁGOK Küllem: sárgásfehér, amorf vagy kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; tömény oldatokból szeszkvihidrát alakban gyorsan kikristályosodik, 96 %-os etanolban bőségesen oldódik; ciklohexánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 5 mg anyagot R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldunk. Az így készült oldat 5,0 mlét R etanollal (96%) 25,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–400 nm. Abszorpciós maximum: 243 és 350 nm-en. Abszorbancia arány: A243/A350= 1,7–1,9. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: R kálium-bromiddal készült pasztilla. Összehasonlítás: CRS kolchicinnel.

C. 0,5 ml S oldatot (lásd Vizsgálatok) 0,5 ml R hígított sósavval és 0,15 ml R1 vas(III)-klorid– oldattal elegyítünk. Az oldat sárga, 30 másodperces forralás után azonban sötétzöldre színeződik. Az oldatot lehűtjük, majd 2 ml R diklórmetánnal kirázzuk. A szerves fázis zöldessárga színű. D. Kb. 30 mg anyagot 1 ml R etanolban (96%) oldunk, majd az oldatot 0,15 ml R1 vas(III)-klorid– oldattattal elegyítjük. Az oldat barnásvörösre színeződik. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,10 mg anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS3 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-ét 0,1 ml R1 brómtimolkék–oldattal elegyítve az oldat színe ne változzon vagy zöld színű legyen, de legfeljebb 0,1 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól kékre színeződjön. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –235 és –250 között (vízmentes anyagra vonatkoztatva). A vizsgálathoz 50,0 mg anyagot R etanollal (96%) 10,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy. R metanol – R víz (50+50 V/V). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt kolchicint az oldószereleggyel 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 1 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát 6,8 g/l töménységű oldatát (450 térfogatrész) R metanollal (530 térfogatrész) elegyítjük. Az oldatot szobahőmérsékletűre hűtjük, majd a térfogatát R metanollal 1000 ml-re egészítjük ki. Az oldat látszólagos pH-ját R hígított foszforsavval 5,5-re állítjuk be. Áramlási sebesség: 1 ml/ perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a kolchicin retenciós idejének 3-szorosa. Relatív retenciók a kolchicinre (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,4; Eszennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,94; C-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

hegy-völgy arány: legalább 2, ahol Hp az A-szennyező csúcsának alapvonaltól mért magassága és Hv ugyanezen csúcsot a kolchicin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága.

Követelmények:

−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3,5-szerese (3,5%);

−

egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1%);

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (5%);

−

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).

Kolchicein: legfeljebb 0,2%. 50 mg anyagot R vízzel 5 ml-re oldunk. Az oldat színe, 0,1 ml R1 vas(III)-klorid–oldattal elegyítve, nem lehet erősebb, mint az 1 ml piros, 2 ml sárga és 2 ml kék törzsoldatból készült elegy színe (2.2.2, II. módszer). Kloroform (2.4.24): legfeljebb 500 ppm. Etilacetát (2.4.24): legfeljebb 6,0 %m/m. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,0%. 0,500 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 0,5 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,250 g anyagot enyhe melegítéssel 10 ml R ecetsav-anhidrid és 20 ml R toluol elegyében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 39,94 mg C22H25NO6 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK

A. N-[(7S,12aRa)-1,2,3,10-tetrametoxi-9-oxo-5,6,7,9-tetrahidrobenzo[a]heptalen-7-il]formamid (Ndezacetil-N-formilkolchicin),

B. (–)-N-[(7S,12aSa)-1,2,3,10-tetrametoxi-9-oxo-5,6,7,9-tetrahidrobenzo[a]heptalen-7-il]acetamid (konformációs izomer),

C. N-[(7S,7bR,10aS)-1,2,3,9-tetrametoxi-8-oxo-5,6,7,7b,8,10ahexahidrobenzo[a]ciklopenta[3,4]ciklobuta[1,2-c][7]annilén-7-il]acetamid (β-lumikolchicin),

D. N-[(7S,12aRa)-3-(β-D-glükopiranoziloxi)-1,2,10-trimetoxi-9-oxo-5,6,7,9tetrahidrobenzo[a]heptalen-7-il]acetamid (kolchikozid),

E. N-[(7S,12aRa)-3-hidroxi-1,2,10-trimetoxi-9-oxo-5,6,7,9-tetrahidrobenzo[a]heptalen-7-il]acetamid (3-O-dezmetilkolchicin),

F. N-[(7S,12aRa)-10-hidroxi-1,2,3-trimetoxi-9-oxo-5,6,7,9-tetrahidrobenzo[a]heptalen-7-il]acetamid (kolchicein).

Copovidonum


07/2011:0891

COPOVIDONUM Kopovidon

n = 1,2m

(C6H9NO)n, (C4H6O2)m [25086-89-9]

Mr (111,1)n + (86,1)m

DEFINÍCIÓ A kopovidon az 1-etenilpirrolidin-2-on és az etenil-acetát 3:2 tömegarányú kopolimerje. Tartalom: –

nitrogén (N; Ar 14,01): 7,0–8,0% (szárított anyagra),

–

etenil-acetát (C4H6O2; Mr 86,10): 35,3–42,0% (szárított anyagra).

K-érték: a feliraton feltüntetett érték 90,0–110,0%-a. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér por, illetve lemezkék; nedvszívó. Oldékonyság: vízben, alkoholban és diklórmetánban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C. A.

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a kopovidon Ph. Eur. referenciaspektrumával.

B.

Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 1 ml-éhez 5 ml R vizet és 0,2 ml 0,05 M jód–oldatot elegyítünk. Az oldat vörösre színeződik.

C.

0,7 g R hidroxilamin-hidrokloridot 10 ml R metanolban oldunk. Az oldathoz R nátriumhidroxid 40 g/l töménységű oldatának 20 ml-ét elegyítjük; az elegyet szükség esetén megszűrjük. Az így nyert oldat 5 ml-ét a vizsgálandó anyag 0,1 g-jával 2 percig forraljuk, majd az oldat 50 μl-ét szűrőpapírra cseppentjük; R1 vas(III)-klorid–oldat és R tömény sósav azonos térfogatarányú elegyének 0,1 ml-ét hozzácseppentve, ibolya színeződés keletkezik.

VIZSGÁLATOK

Copovidonum


S oldat. 10,0 g anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. A vizsgálandó anyagot kis részletekben, folyamatos kevergetés közben adagoljuk a vízhez. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a III. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1), színe pedig nem lehet erősebb, mint a B5, a P5 vagy a BS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). K-értékben kifejezett viszkozitás. Az S oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot 1 órán át állni hagyjuk, majd az 1 számmal jelzett viszkoziméterrel 25±0,1 °C-on meghatározzuk viszkozitását (2.2.9); legkisebb átfolyási idő: 100 s. A K-értéket a következő összefüggés alapján számítjuk ki:

300clogη + (c + 1,5clogη )2 1,5logη - 1 + , 0,15 + 0,003c 0,15c + 0,003c 2 ahol c

=

a vizsgálandó anyag szárított anyagra vonatkoztatott, százalékos koncentrációja (g/100 ml),

η

=

az oldat vízhez viszonyított viszkozitása.

Aldehidek: legfeljebb 500 ppm, acetaldehidben kifejezve.

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 1,0 g-ját R foszfát–tompítóoldattal (pH 9,0) 100,0 ml-re oldjuk. A lombikot lezárjuk és 1 órán át 60 °C-on melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. Összehasonlító oldat. 0,140 g R acetaldehid-ammónia-trimer-trihidrátot R vízzel 200,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R foszfát–tompítóoldattal (pH 9,0) 100,0 ml-re hígítjuk. A vizsgálati oldatból, az összehasonlító oldatból, illetve R vízből („üres oldat”) 0,5–0,5 ml-t egyforma, 1 cm-es küvettákba mérünk. Mindhárom küvetta tartalmához 2,5 ml R foszfát–tompítóoldatot (pH 9,0) és 0,2 ml R nikotinamid-adenin-dinukleotid–oldatot elegyítünk. A küvettákat szorosan lezárjuk, 2–3 percig 22±2 °C-on hagyjuk állni, majd kompenzáló folyadékként R vizet alkalmazva, 340 nm-en mindhárom oldat abszorbanciáját meghatározzuk (2.2.25). Ezután mindhárom küvetta tartalmához 0,05 ml R aldehid-dehidrogenáz–oldatot elegyítünk, a küvettákat szorosan lezárjuk, 5 percig 22±2 °Con hagyjuk állni, majd kompenzáló folyadékként R vizet alkalmazva, 340 nm-en ismét meghatározzuk mindhárom oldat abszorbanciáját. Az aldehid-tartalmat az alábbi kifejezés alapján számoljuk ki: ( At 2 − At1 ) − ( Ab 2 − Ab1 ) 100 000 C ⋅ , ( As 2 − As1 ) − ( Ab 2 − Ab1 ) m ahol Atl

= a vizsgálati oldat abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt,

At2

= a vizsgálati oldat abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után,

As1

= az összehasonlító oldat abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt,

As2

= az összehasonlító oldat abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után,

Ab1

= az „üres oldat” abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt,

Ab2

= az „üres oldat” abszorbanciája az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után,

m

= a bemért povidon szárított anyagra vonatkoztatott tömege g-ban,

C

= az összehasonlító oldat acetaldehid-koncentrációja mg/ml-ben, a bemért acetaldehid ammónia-trimer–trihidrát tömegéből 0,72 szorzófaktorral számolva,

Peroxidok: legfeljebb 400 ppm, H2O2-ben kifejezve.

Copovidonum


Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 25 ml-re hígítjuk, 2 ml R titán(III)-klorid–kénsav–reagenssel elegyítjük, majd 30 perc várakozás után az így nyert oldat abszorbanciáját 405 nm-en mérjük (2.2.25); a kompenzáló folyadék készítése: a vizsgálandó anyag 40 g/ml töménységű oldatának 25 ml-ét R tömény kénsav 13 %V/V-os oldatának 2 ml-ével elegyítjük. A mért abszorbancia legfeljebb 0,35 lehet. Hidrazin. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Az oldatokat frissen készítjük.

Vizsgálati oldat. Az S oldat 25 ml-éhez R szalicilaldehid R metanollal készült, 50 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ét elegyítjük; az elegyet 15 percig 60 °C-os vízfürdőben melegítjük. Lehűlés után 2,0 ml R xilolt adunk hozzá, 2 percig rázogatjuk, majd centrifugáljuk. A tiszta felülúszót használjuk. Összehasonlító oldat. 9 mg R szalicilaldehid-azint R xilollal 100 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét R xilollal 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilanizált szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol (20+80 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: értékelés 365 nm-es ultraibolya fényben. Követelmény: –

hidrazin: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő, szalicilaldehid-azinnak megfelelő folt nem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (1 ppm).

Monomerek: legfeljebb 0,1%.

10,0 g anyag 30 ml R metanollal készült oldatához lassan hozzáadunk 20,0 ml R jód-bromid–oldatot. Az elegyet, időnként összerázva, 30 percig fénytől védett helyen hagyjuk állni, majd R kálium-jodid 100 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét hozzáadva, 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal sárga színig titráljuk; a titrálást cseppenként folytatjuk az oldat teljes elszíntelenedéséig. Üres kísérletet is végzünk. Legfeljebb 1,8 ml 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldat fogyhat. A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját R vízzel 50,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 0,100 g R 2-pirrolidont R vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Előtétoszlop: –

méretei: l = 0,025 m, ∅ = 4 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt aminohexadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök),

–

hőmérséklet: 30 °C.

Mozgófázis: R víz, melynek pH-értékét R tömény foszforsavval 2,4-re állítottuk be. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Az egyik detektort az előtétoszlop és az analitikai oszlop között, a másodikat az analitikai oszlop után helyezzük el.

Copovidonum


Injektálás: 10 μl. Miután az A-szennyező eluálódott az előtétoszlopról (kb. 1,2 perc multán), a mozgófázist közvetlenül az analitikai oszlopra nyomjuk. A következő kromatogram elindítása előtt az előtétoszlopot fordított áramoltatással átmossuk. Követelmény: –

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%).

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm.

Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. 0,500 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Etenil-acetát. Meghatározzuk a szappanszámot (2.5.6). A vizsgálathoz 2,00 g anyagot mérünk be. A kapott eredményt 0,1534 szorzóval szorozva megkapjuk az etenil-acetát összetevő százalékos mennyiségét. Nitrogén. Nitrogén-meghatározást végzünk (2.5.9). A vizsgálathoz 30,0 mg anyagot mérünk be; a roncsoláshoz egy 3 rész R réz(II)-szulfátból és 997 rész R kálium-szulfátból álló keverék 1 g-ját használjuk. A melegítést tiszta, világoszöld oldat keletkezéséig, és még további 45 percig folytatjuk.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a K-értéket. SZENNYEZŐK

A.

pirrolidin-2-on (2-pirrolidon).

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző

Copovidonum


módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a tablettákhoz és granulátumokhoz kötőanyagként használt kopovidon esetében. Viszkozitás (2.2.9): Kapilláris viszkoziméter segítségével 25 °C-on meghatározzuk egy szárított anyagra nézve 10%, vagy 20% töménységű oldat dinamikus viszkozitását. A fenti két oldat viszkozitása jellemzően 8 mPa ⋅ s , ill. 23 mPa ⋅ s körüli érték. Részecskeméret eloszlás (2.9.31, vagy 2.9.38). Tömörítetlen és tömörített sűrűség (2.9.34).

Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a bevont tablettákhoz filmbevonatként és aeroszolokhoz használt kopovidon esetében. Viszkozitás (2.2.9): Lásd fent.

Cyproteroni acetas


07/2011:1094

CYPROTERONI ACETAS Ciproteron-acetát

C24H29ClO4 [427-51-0]

Mr 416,9

DEFINÍCIÓ (6-Klór-3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát. Tartalom: 97,0−103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban nagyon bőségesen oldódik; acetonban bőségesen oldódik; metanolban oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik. op.: kb. 210 °C. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ciproteron-acetáttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20 mg-ját R diklórmetánnal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS ciproteron-acetátot R diklórmetánnal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez Kifejlesztőszer: R ciklohexán – R etil-acetát (50+50 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: két egymásutáni kifejlesztés a lemezmagasság háromnegyedéig; a két kifejlesztés között a lemezt levegőn megszárítjuk.

Cyproteroni acetas


Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Kb. 1 mg anyaghoz 2 ml R tömény kénsavat adunk. Az elegy vízfürdőn 2 percig melegítve vörösre színeződik. Az oldatot lehűtjük, majd óvatosan 4 ml R vízhez elegyítjük, és az elegyet összerázzuk. Az oldat ibolyaszínűvé válik. D. Kb. 30 mg anyagot R vízmentes nátrium-karbonát 0,3 g-jával nyílt lángon kb. 10 percig hamvasztunk. Lehűtés után a maradékot 5 ml R hígított salétromsavban feloldjuk, majd az oldatot megszűrjük. A szüredék 1 ml-éhez 1 ml R vizet adunk. Az oldattal a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. E. Az acetilcsoport azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +152 és +157 között (szárított anyagra). Az anyag 0,25 g-ját R acetonnal 25,0 ml-re oldjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10,0 mg-ját R acetonitrillel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS ciproteron-szennyező-keveréket (amely F- és I-szennyező keveréke) a vizsgálati oldat 1,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS csúcsazonosításra szánt ciproteron-acetát (B-, C-, E- és G-szennyezőket is tartalmaz) tartalmát 1,0 ml R acetontrilben oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3 μm),

Mozgófázis: R acetonitril – R víz (40+60 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a ciproteron-acetát retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az F- és az I-szennyező azonosításához a CRS ciproteron-szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a B-, C-, E- és G-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt ciproteron-acetáthoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a ciproteron-acetátra (retenciós ideje kb. 22 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,5; I-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az I-szennyező és a ciproteron-acetát között.

Követelmények:

Cyproteroni acetas

–


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: C-szennyező 1,8; E-szennyező 0,7;

– F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,4-szerese (0,4%); –

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2-szerese (0,2%);

–

B-, C- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,15-szorosa (0,15%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,1szerese (0,10%);

–

szennyező összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,5-szerese (0,5%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs 0,05-szorosa (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 80 °C-on, legfeljebb 0,7 kPa nyomáson szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 50,0 mg-ját R metanollal 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat abszorbanciáját (2.2.25) a 282 nm-es maximumon határozzuk meg. 1% = 414) alapján számítjuk ki. A C24H29ClO4-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: B, C, E, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, D, H, I, J.

A. (3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát,

Cyproteroni acetas


B. (6-metoxi-3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát,

C. (6-klór-1α-(klórmetil)-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)-acetát,

D. 1α-(klórmetil)-3,6,20-trioxopregn-4-én-17-il)-acetát,

E. 3,6,20-trioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4-dién-17-il)-acetát,

F. (6-klór-17-hidroxi-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4,6-trién-3,20-dion,

Cyproteroni acetas


G. (6β-klór-7α-hidroxi-3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4-dién-17-il)-acetát,

H. (3,20-dioxopregna-1,4-dién-17-il)-acetát,

I.

(6-klór-3,20-dioxopregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát (delmadinon-acetát).

J. (6α,7α-epoxi-3,20-dioxo-1β,2β-dihidro-3’H-ciklopropa[1,2]pregna-1,4-dién-17-il)-acetát,

Dimeticonum


07/2011:0138

DIMETICONUM Dimetikon

[9006-65-9] DEFINÍCIÓ α-Trimetilszilil-ω-metilpoli[oxi(dimetilszilándiil)]. Poli(dimetilsziloxán), melyet diklórdimetilszilán és klórtrimetilszilán hidrolízisével és polikondenzációjával állítanak elő. Különböző polimerizációs fokú anyagok léteznek; ezeket a név után elhelyezett, a névleges kinematikai viszkozitást jelző számmal különböztetik meg egymástól. Polimerizációs fokuk (n = 20−400) olyan, hogy névleges kinematikai viszkozitásuk 20 mm2·s−1 és 1300 mm2·s−1 közé essen. Azok a dimetikonok, melyeknek névleges viszkozitása 50 mm2·s−1, vagy annál kisebb, csak külsőleg alkalmazhatók. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen, különböző viszkozitású folyadékok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódnak; etanolban alig oldódnak vagy gyakorlatilag nem oldódnak; etil-acetáttal, etil-metil-ketonnal és toluollal elegyednek. AZONOSÍTÁS A. Az anyagot a 25 °C-on mért kinematikai viszkozitása alapján azonosítjuk (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dimetikonnal. A spektrum 850−750 cm−1 tartományát nem vesszük figyelembe. C. Az anyag 0,5 g-ját kémcsőben kis láng fölött fehér gőzök megjelenéséig melegítjük. A kémcsövet egy második, R kromotropsav–dinátriumsó 1 g/l töménységű, R tömény kénsavval készített oldatának 1 ml-ét tartalmazó kémcső fölé fordítjuk, oly módon, hogy a gőzök elérjék az oldatot. A második kémcsövet kb. 10 másodpercen át rázogatjuk, majd vízfürdőn 5 percig melegítjük. Az oldat ibolyaszínűvé válik.

Dimeticonum


D. Az anyag 50 mg-jával platinatégelyben szulfáthamu vizsgálatot (2.4.14) végzünk. A maradék fehér por, mellyel a szilikátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Savasság. Az anyag 2,0 g-jához R vízmentes etanol és R éter egyenlő térfogatarányú, 0,2 ml R1 brómtimolkék−oldatra előzetesen semlegesített elegyének 25 ml-ét adjuk, majd az elegyet összerázzuk. Legfeljebb 0,15 ml 0,01 M nátrium-hidroxid−mérőoldattól az oldat színének kékre kell változnia. Viszkozitás (2.2.9): a feliraton jelzett névleges kinematikai viszkozitás 90−110%-a; a meghatározást 25 °C-on végezzük. Ásványi olajok. 2 g anyagot kémcsőben 365 nm-es ultraibolya fényben vizsgálunk. Az észlelt fluoreszcencia nem lehet intenzívebb, mint az azonos körülmények között vizsgált, 0,005 M kénsavval készített, 0,1 ppm R kinin-szulfátot tartalmazó oldaté. Fenilezett vegyületek. 5,0 g anyagot 10 ml R ciklohexánban rázogatással oldunk. Az oldat abszorbanciája a 250−270 nm hullámhossztartományban (2.2.25) legfeljebb 0,2 lehet. Nehézfémek. legfeljebb 5 ppm. Az anyag 1,0 g-jat R diklormetannal 20 ml-re oldjuk. Az oldathoz R ditizon R diklórmetánnal frissen készített, 0,02 g/l töménységű oldatának 1,0 ml-ét, R víz 0,5 ml-ét, valamint egy R2 hígított ammónia−oldat 1 térfogatrészéből és R hidroxilamin–hidroklorid 2 g/l töménységű oldatának 9 térfogatrészéből készített elegy 0,5 ml-ét adjuk. Egyidejűleg összehasonlító oldatot készítünk a következők szerint: 20 ml R diklórmetánhoz R ditizon R diklórmetánnal frissen készített, 0,02 g/l töménységű oldatának 1,0 ml-ét, 0,5 ml R ólom−mértékoldatot (10 ppm Pb), valamint egy R2 hígított ammónia−oldat 1 térfogatrészéből és R hidroxilamin–hidroklorid 2 g/l töménységű oldatának 9 térfogatrészéből készített elegy 0,5 ml-ét adjuk. Az oldatokat haladéktalanul 1 percen át erőteljesen rázzuk. A vizsgálati oldat piros színe nem lehet intezívebb, mint az összehasonlító oldaté. Illékony anyagok: legfeljebb 0,3%, az 50 mm2·s−1 értéknél nagyobb névleges viszkozitású dimetikonok esetében. 1,00 g anyagot szárítószekrényben 150 °C-on 2 órán át melegítünk. A vizsgálatot 60 mm átmérőjű, 10 mm mély tálban végezzük. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a névleges kinematikus viszkozitást jelző számot, melyet a termék neve után tüntetünk fel,

−

adott esetben, hogy az anyag csak külsőleges használatra alkalmas.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok

Dimeticonum


ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a lágyítóként használt dimetikon esetében. Viszkozitás (lásd Vizsgálatok).

Dinatrii phosphas anhydricus


01/2008:1509 javított 7.2

DINATRII PHOSPHAS ANHYDRICUS Dinátrium-hidrogén-foszfát, vízmentes Na2HPO4 [7558-79-4]

Mr 142,0

DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) gyengén lúgos kémhatású (2.2.4). B. „Szárítási veszteség” (lásd Vizsgálatok). C. Az S oldattal a foszfátion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. D. Az S oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Redukáló anyagok. 10 ml S oldathoz 5 ml R hígított kénsavat és 0,25 ml 0,02 M kálium-permanganát– mérőoldatot elegyítünk. Az oldat halvány piros színe 5 perces, vízfürdőn történő melegítés után sem tűnik el teljesen. Nátrium-dihidrogén-foszfát: legfeljebb 2,5%. A tartalmi meghatározás során hozzáadott 1 M sósav–mérőoldat millilitereinek száma (25 ml) és az 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat fogyások (n1 ml és n2 ml) alapján számított arány:

n 2 − 25 25 − n1 legfeljebb 0,025 lehet. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. Az S oldat 5 ml-ét R hígított salétromsavval 15 ml-re hígítjuk.

Dinatrii phosphas anhydricus


Szulfát (2.4.13): legfeljebb 500 ppm. 6 ml S oldathoz 2 ml R hígított sósavat elegyítünk, és az így nyert oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Arzén (2.4.2, A módszer): legfeljebb 2 ppm. Az S oldat 10 ml-ét vizsgáljuk. Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. Az S oldatot vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 5 ml R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) és 5 ml R vízzel készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on, 4 órán át szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 1,600 g-ját (m) 25,0 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldjuk, majd az oldathoz 25,0 ml 1 M sósav–mérőoldatot adunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjezést alkalmazva (2.2.20), 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk az első inflexiós pontig fogyott mérőoldat térfogatát (n1 ml), majd a titrálást a második inflexiós pont eléréséig folytatjuk (a fogyott 1 M nátriumhidroxid–mérőoldat teljes mennyisége: n2 ml). A százalékos Na2HPO4-tartalmat az alábbi képlettel számítjuk ki: 1420(25 − n1 ) , m(100 − d )

ahol d

=

a százalékos szárítási veszteség.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.

Dinatrii phosphas dihydricus


01/2008:0602 javított 7.2

DINATRII PHOSPHAS DIHYDRICUS Dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát Na2HPO4.2H2O [10028-24-27]

Mr 178,0

DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) gyengén lúgos kémhatású (2.2.4). B. Az anyag feleljen meg a „Szárítási veszteség” vizsgálat (lásd Vizsgálatok) követelményének. C. Az S oldattal a foszfátion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. D. Az S oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Redukáló anyagok. 5 ml S oldathoz 5 ml R hígított kénsavat és 0,25 ml 0,02 M kálium-permanganát– mérőoldatot elegyítünk. Az oldat halvány piros színe 5 perces, vízfürdőn történő melegítés után sem tűnik el teljesen. Nátrium-dihidrogén-foszfát: legfeljebb 2,5%. A tartalmi meghatározás során hozzáadott 1 M sósav–mérőoldat millilitereinek száma (25 ml) és az 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat fogyások (n1 ml és n2 ml) alapján számított arány:

n 2 − 25 25 − n1 legfeljebb 0,025 lehet. Klorid (2.4.4): legfeljebb 400 ppm.

Dinatrii phosphas dihydricus


Az S oldat 2,5 ml-éhez 10 ml R hígított salétromsavat elegyítünk; a vizsgálathoz az így nyert oldatot R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 0,1%. 3 ml S oldathoz 2 ml R hígított sósavat elegyítünk; a vizsgálathoz az így nyert oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Arzén (2.4.2, A módszer): legfeljebb 4 ppm. Az S oldat 5 ml-ét vizsgáljuk. Vas (2.4.9): legfeljebb 40 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 19,5–21,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 130 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 2,000 g-ját (m) 50 ml R vízben oldjuk, majd az oldathoz 25,0 ml 1 M sósav–mérőoldatot adunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal a pH görbe első inflexiós pontjáig (n1 ml) titráljuk. A titrálást a második inflexiós pont eléréséig folytatjuk (a titráláshoz felhasznált 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat összes mennyisége n2 ml). A százalékos Na2HPO4-tartalmat az alábbi képlettel számítjuk ki: 1420(25 − n1 ) , m(100 − d )

ahol d

=

a százalékos szárítási veszteség.

Dinatrii phosphas ddodecahydricus


04/2008:0118 javított 7.2

DINATRII PHOSPHAS DODECAHYDRICUS Dinátrium-hidrogén-foszfát-dodekahidrát Na2HPO4.12H2O [10039-32-4]

Mr 358,1

DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,5–102,5% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: színtelen, áttetsző, erősen málló kristályok. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) enyhén lúgos (2.2.4). B. Az anyag feleljen meg a víztartalomra vonatkozó követelménynek (lásd Vizsgálatok). C. A foszfátion b) pont szerinti azonossági reakcióját az S oldattal elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. D. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját az S oldattal elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Redukáló anyagok. Az S oldat 5 ml-éhez 5 ml R hígított kénsavat és 0,25 ml 0,02 M káliumpermanganát–mérőoldatot elegyítünk. Az oldat halvány piros színe 5 perces, vízfürdőn történő melegítés után sem tűnik el teljesen. Nátrium-dihidrogén-foszfát: legfeljebb 2,5%. A tartalmi meghatározás során hozzáadott 1 M sósav–mérőoldat millilitereinek száma (25 ml) és az 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat fogyások (n1 ml és n2 ml) alapján számított arány:

n 2 − 25 25 − n1 legfeljebb 0,025 lehet. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm.

Dinatrii phosphas ddodecahydricus


Az S oldat 2,5 ml-éhez 10 ml R hígított salétromsavat elegyítünk és a vizsgálathoz az így nyert oldatot R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 500 ppm. Az S oldat 3 ml-éhez 2 ml R hígított sósavat elegyítünk és a vizsgálathoz az így nyert oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Arzén (2.4.2, A módszer): legfeljebb 2 ppm. Az S oldat 5 ml-ét vizsgáljuk. Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 57,0–61,0%. 50,0 mg anyagot vizsgálunk. Oldószerként 10 térfogatrész R vízmentes metanol és 40 térfogatrész R1 formamid elegyét használjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 4,00 g-ját (m) 25 ml R vízben oldjuk. Az oldathoz 25,0 ml 1 M sósav–mérőoldatot mérünk. Az így kapott oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a titrálási görbe első inflexiós pontjáig fogyott mérőoldat millilitereinek számát (n1 ml), majd a titrálást a második inflexiós pontig folytatjuk. A fogyott 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat teljes mennyisége: n2 ml. Az anyag százalékos Na2HPO4.12H2O-tartalmát az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki:

3581(25 − n1 ) . m ⋅ 100

Domperidonum


07/2011:1009

DOMPERIDONUM Domperidon

C22H24ClN5O2 [57808-66-9]

Mr 425,9

DEFINÍCIÓ 5-Klór-1-[1-[3-(2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)propil]piperidin-4-il]-1,3-dihidro-2Hbenzimidazol-2-on. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; dimetilformamidban oldódik; etanolban (96%) és metanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 244–248 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS domperidonnal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg CRS domperidont R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20 mg CRS domperidont és 20 mg CRS droperidolt R metanollal 10 mlre oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R ammónium-acetát–oldat – R dioxán – R metanol (20+40+40 V/V). Felvitel: 5 µl.

Domperidonum


Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: meleg levegőáramban 15 percig. Előhívás: a lemezt a foltok megjelenéséig jód-gőztérbe helyezzük, ezután nappali fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –


Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával D. A nitrogénen nem szubsztituált barbitursav-származékok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 0,20 g anyagot R dimetilformamiddal 20,0 ml-re oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot R dimetilformamiddal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS domperidont és 15,0 mg CRS droperidolt R dimetilformamiddal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot R dimetilformamiddal 100,0 ml-re hígítunk. Az így készült oldat 5,0 ml-ét R dimetilformamiddal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,1 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagéllel (3 µm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R ammónium-acetát 5 g/l töménységű oldata;

–

B-mozgófázis: R metanol; Idő (perc)



0–10

70 → 0

30 → 100

10–12

0

100

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 10 µl; üres kísérlet céljára R dimetilformamidot injektálunk. Relatív retenciók a domperidonra (retenciós ideje kb. 6,5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; Bszennyező kb. 0,65; C-szennyező kb. 0,7; droperidol kb. 1,1; D-szennyező kb. 1,15; E-szennyező kb. 1,2; F-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalamsság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: a domperidon és a droperidol között legalább 2,0.

Domperidonum



A-, B-, C-, D-, E- és F-szennyező egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,25%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolt területének 0,4-szerese (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,5%).

–

elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, amelyeknek területe kisebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2-szeresénél, nem vesszük figyelembe (0,05%); az üres kísérlet kromatogramján megjelenő csúcsokat nem vesszük figyelembe:

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldjuk. Az oldatot – indikátorként 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot használva – 0,1 M perklórsav–mérőoldattal addig titráljuk, amíg a színe narancssárgáról zöldre nem változik. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 42,59 mg C22H24ClN5O2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.

A. 5-klór-1-(piperidin-4-il)-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on,

B. 4-(5-klór-2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)-piperidin-1-karbaldehid,

Domperidonum


C. cisz-[4-(5-klór-2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)-1-[3-(2-oxo-2,3-dihidro-1Hbenzimidazol-1-il)propil]piperidin]-1-oxid,

D. 5-klór-3-[3-(2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)propil]-1-[1-[3-(2-oxobenzimidazol-1-il)propil]piperidin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on,

2,3-dihidro-1H-

E. 1-[3-[4-(5-klór-2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)piperidin-1-il]propil]-3-[3-(2-oxo-2,3dihidro-1H-benzimidazol-1-il)propil]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on,

F. 1,3-bisz[3-[4-(5-klór-2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)piperidin-1-il]propil]-1,3-dihidro2H-benzimidazol-2-on.

07/2011:1010

DROPERIDOLUM Droperidol

C22H22FN3O2 [548-73-2]

Mr 379,4

DEFINÍCIÓ 1-[1-[4-(4-Fluorfenil)-4-oxobutil]-1,2,3,6-tetrahidropiridin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; dimetilformamidban és diklórmetánban bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS droperidollal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot különkülön, a szükséges legkisebb mennyiségű R acetonban feloldjuk, az oldatokat vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 30 mg CRS droperidolt a kifejlesztőszerrel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 30 mg CRS droperidolt és 30 mg CRS benperidolt a kifejlesztőszerrel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez.

Kifejlesztőszer: R aceton − R metanol (10+90 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −


Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával. C. Kb. 10 mg anyagot 5 ml R vízmentes etanolban oldunk. Az oldathoz 0,5 ml R dinitrobenzol– oldatot és 0,5 ml alkoholos 2 M kálium-hidroxid–oldatot elegyítünk. Ibolyaszín keletkezik, mely 20 perc elteltével barnásvörösre változik. D. Kb. 5 mg anyag és 45 mg R nehéz magnézium-oxid keverékét izzítótégelyben addig izzítjuk, amíg csaknem kifehéredik (ez általában 5 percnél rövidebb ideig tart). Lehűlés után a maradékhoz 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein−oldatot és az oldat elszíntelenítéséhez elegendő (kb. 1 ml) R hígított sósavat adunk. Az oldatot megszűrjük és a szüredék 1,0 ml-ét 0,1 ml R alizarin S−oldat és 0,1 ml R cirkonil-nitrát−oldat frissen készített elegyéhez keverjük. 5 perc elteltével az oldat színét egy – azonos módon készített – üres oldatéval hasonlítjuk össze. A vizsgálati oldat sárga, az üres oldat vörös színű. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS5 színmértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,20 g anyagot R diklórmetánnal 20,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot R dimetilformamiddal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS droperidolt és 2,5 mg CRS benperidolt R dimetilformamiddal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R dimetilformamiddal 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 5,0 ml-ét R dimetilformamiddal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,10 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm).

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R acetonitril;

−

B-mozgófázis: R1 terabutilammónium-hidrogén-szulfát 10 g/l töménységű oldata;

Idő (perc)



0 – 15

0 → 40

100 → 60

15 – 20

40

60

20 – 25

40 → 0

60 → 100

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 275 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenciók a droperidolra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Bszennyező kb. 0,85; benperidol kb. 0,9; C-szennyező kb. 0,95; D-szennyező kb. 1,2; E-szennyező kb. 1,5. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a benperidol és a droperidol között.


A-, B-, C-, D- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,25%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összahsonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,5%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldjuk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal addig titráljuk, míg az indikátor színe narancssárgáról zöldre nem változik. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 37,94 mg C22H22FN3O2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve.

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

A. 1-(1,2,3,6-tetrahidropiridin-4-il)-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on,

B. 1-[1-[4-(2-fluorfenil)-4-oxobutil]-1,2,3,6-tetrahidropiridin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2on,

C. [1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]-4-(2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)piridínium]-klorid, és enantiomere

D. [(1RS)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]-4-(2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)-1,2,3,6tetrahidropiridin]-1-oxid,

E. 1-[1-[4-[4-[4-(2-oxo-2,3-dihidro-1H-benzimidazol-1-il)-3,6-dihidropiridin-1(2H)-il]-1oxobutil]fenil]-1,2,3,6-tetrahidropiridin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on.

Estriolum


07/2011:1203

ESTRIOLUM Ösztriol

C18H24O3 [50-27-1]

Mr 288,4

DEFINÍCIÓ Ösztra-1,3,5(10)-trién-3,16α,17β-triol. Tartalom: 97,0–103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. op: kb. 282 °C. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ösztriollal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS ösztriolt R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS ösztradiol-hemihidrátot az a) összehasonlító oldattal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R etanol (96%) – R toluol (20+80 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn.

Estriolum


Előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, ezután 10 percen át, vagy a foltok megjelenéséig 100 °C-on melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. A kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −


Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, nappali fényben mutatott színét, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcenciáját és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjá látható főfolttal. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +60 és +65 között (szárított anyagra). 80 mg anyagot R vízmentes etanollal 10 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R1 2-propanol – R heptán (20+80 V/V). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot 5 ml R1 2-propanolban oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS ösztriolt és 2,0 mg CRS ösztriol-A-szennyezőt 5 ml R1 2propanolban oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,0 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél diolszármazék (5 µm);

−


Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R heptán;

−

B-mozgófázis: R1 2-propanol; Idő (perc)



0–10

95 → 88

5 → 12

10–20

88

12

20–30

88 → 95

12 → 5

30–35

95

5

Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 µl.

Estriolum


Relatív retenciók az ösztriolra (retenciós ideje kb. 19 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,4; Cszennyező kb. 0,47; D-szennyező kb. 0,5; E-szennyező kb. 0,7; F-szennyező kb. 0,75; A-szennyező kb. 1,1; G-szennyező kb. 1,2. Ha a retenciós idők nőnek, az oszlopot előbb R acetonnal, majd R heptánnal mossuk. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,2, az ösztriol és az A-szennyező között; ha a csúcsfelbontás csökken, az oszlopot előbb R acetonnal, majd R heptánnal mossuk.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének fele (0,5%);

−

B-, C-, D-, E-, F- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,10%);

−

szennyezők összesen, az A-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1%);

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05szorosa (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 3 órán keresztül 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 25,0 mg anyagot R etanollal (96%) 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét R etanollal (96%) 50,0 mlre hígítjuk. Ezen oldat abszorbanciáját a 281 nm-es abszorpciós maximumon mérjük (2.2.25). 1% A C18H24O3-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm = 72,5) alapján számítjuk ki.

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): H, I.

Estriolum

A. ösztra-1,3,5(10),9(11)-tetraén-3,16α,17β-triol (9,11-didehidroösztriol),

B. 3-hidroxiösztra-1,3,5(10)-trién-17-on (ösztron),

C. 3-metoxiösztra-1,3,5(10)-trién-16α,17β-diol (ösztriol-3-metil-éter),

D. ösztradiol,

E. ösztra-1,3,5(10)-trién-3,16α,17α-triol (17-epi-ösztriol),

F. ösztra-1,3,5(10)-trién-3,16β,17β-triol (16-epi-ösztriol),

G. ösztra-1,3,5(10)-trién-3,16β,17α-triol (16,17-epi-ösztriol),


Estriolum

H. 3,16α-dihidroxiösztra-1,3,5(10)-trién-17-on,

I.

3-hidroxi-17-oxa-D-homoösztra-1,3,5(10)-trién-17a-on.


Ferrosi sulfas desiccatus


01/2008:2340 javított 7.2

FERROSI SULFAS DESICCATUS Vas(II)-szulfát, szárított FeSO4

Mr 151,9

DEFINÍCIÓ Víztartalmú vas(II)-szulfát, amely víztartalmát szárítás következtében részben elvesztette. Tartalom: 86,0–90,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: szürkésfehér por. Oldékonyság: vízben lassan, de bőségesen oldódik; forrásban levő vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Nedves levegőn oxidálódik és emiatt megbarnul. AZONOSÍTÁS A. A szulfátion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1), az előírt változások észlelhetők. B. A vas a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. C. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,00 g anyagot R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V töménységű oldatával 100,0 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 3,0–4,0. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Klorid (2.4.4): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz 2,5 g anyagot R vízben oldunk, az oldatot 0,5 ml R hígított kénsavval elegyítjük, majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 3,3 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk, majd 5 ml R hígított salétromsavat elegyítünk hozzá. Az összehasonlító oldatot 10 ml R klorid–mértékoldat (5 ppm Cl) és 5 ml R hígított salétromsav elegyítésével készítjük. A vizsgálat során 0,15 ml R2 ezüst-nitrát–oldatot használunk. Króm: legfeljebb: 1,00·102 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat.



Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R króm–mértékoldatot (100 ppm Cr) R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: króm vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel. Hullámhossz: 357,9 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Réz: legfeljebb 50 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R réz–mértékoldatot (0,1% Cu) R ólommentes, tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: réz vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel. Hullámhossz: 324,7 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Vas(III)-ionok: legfeljebb 0,5%. Az anyag 5,00 g-ját csiszolatos üvegdugós lombikban 10 ml R tömény sósav és 100 ml R szén-dioxidmentes víz elegyében oldjuk. Az oldathoz 3 g R kálium-jodidot adunk, majd a lombikot lezárjuk és 5 percig sötét helyen állni hagyjuk. A felszabadult jódot, 0,5 ml R keményítő–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Az indikátort a végpont közelében adjuk az oldathoz. Azonos körülmények között üres kísérletet is végzünk. A 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldat fogyása legfeljebb 4,5 ml lehet. Mangán: legfeljebb: 0,1%. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat 1,0 ml-ét R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával 20,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R mangán–mértékoldatot (1000 ppm Mn) R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: mangán vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel. Hullámhossz: 279,5 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Nikkel: legfeljebb 100 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R nikkel–mértékoldatot (10 ppm Ni) R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: nikkel vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel. Hullámhossz: 232,0 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Cink: legfeljebb: 100 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat.



Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cink–mértékoldatot (100 ppm Zn) R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: cink vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel. Hullámhossz: 213,9 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. TARTALMI MEGHATÁROZÁS R nátrium-hidrogén-karbonát 2,5 g-ját 150 ml R víz és 10 ml R tömény kénsav elegyében oldjuk. Amikor a pezsgés megszűnik, az oldathoz 0,140 g vizsgálandó anyagot mérünk, és óvatosan rázogatva feloldjuk. Az oldatot, 0,1 ml R ferroin–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M ammóniumcérium(IV)-nitrát–mérőoldattal a vörös szín eltűnéséig titráljuk. 1 ml 0,1 M ammónium-cérium(IV)-nitrát–mérőoldattal 15,19 mg FeSO4 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.

Ferrosi sulfas heptahydricus


01/2008:0083 javított 7.2

FERROSI SULFAS HEPTAHYDRICUS Vas(II)-szulfát-heptahidrát FeSO4.7H2O [7782-63-0]

Mr 278,0

DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,0–105,0% SAJÁTSÁGOK Küllem: világoszöld, kristályos por vagy kékeszöld kristályok. Levegőn elmállik. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; forrásban lévő vízben nagyon bőségesen oldódik; alkoholban gyakorlatilag nem oldódik. A vas(II)-szulfát nedves levegőn oxidálódik, miközben megbarnul. AZONOSÍTÁS A. A szulfátion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1), az előírt változások észlelhetők. B. A vas(II)-ion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. C. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt követelménynek. VIZSGÁLATOK S oldat. 4,0 g anyagot R ólom-mentes salétromsavval 100,0 ml-re oldjuk. pH (2.2.3): 3,0–4,0. A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. Az S oldat 5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk, a hígított oldathoz 5 ml R hígított salétromsavat elegyítünk és az így nyert oldatot vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 8 ml R klorid–mértékoldat (5 ppm Cl), 5 ml R hígított salétromsav és 2 ml R víz elegyével készítjük. A vizsgálathoz 0,15 ml R2 ezüst-nitrát–oldatot használunk. Króm: legfeljebb 50 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer) Vizsgálati oldat: Az S oldat. Összehasonlító oldat: Az oldatsorozat készítéséhez R króm–mértékoldatot (100 ppm Cr) R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: króm vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel.



Hullámhossz: 357,9 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Réz: legfeljebb 50 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R réz–mértékoldatot (0,1% Cu) R ólommentes, tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: réz vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel. Hullámhossz: 324,7 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Vas(III)-ionok: legfeljebb 0,30%. Az anyag 5,00 g-ját csiszolatos üvegdugós lombikban 10 ml R tömény sósav és 100 ml R szén-dioxidmentes víz elegyében oldjuk. Az oldathoz 3 g R kálium-jodidot adunk, majd a lombikot lezárjuk és 5 percig sötét helyen állni hagyjuk. A felszabadult jódot, 0,5 ml R keményítő–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Az indikátort a végpont közelében adjuk az oldathoz. Azonos körülmények között üres kísérletet is végzünk. A 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldat fogyása legfeljebb 2,7 ml lehet, figyelembe véve az üres kísérlet eredményét. Mangán: legfeljebb: 0,10%. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat 1,0 ml-ét R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával 20,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R mangán–mértékoldatot (1000 ppm Mn) R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: mangán vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel. Hullámhossz: 279,5 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Nikkel: legfeljebb 50 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R nikkel–mértékoldatot (10 ppm Ni) R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: nikkel vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel. Hullámhossz: 232,0 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Cink: legfeljebb: 50 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. Az S oldat. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cink–mértékoldatot (100 ppm Zn) R ólommentes tömény salétromsav 5 %V/V-os oldatával a szükséges mértékben hígítunk. Fényforrás: cink vájtkatód lámpa, lehetőleg 1 nm-es transzmissziós sávszélességgel.



Hullámhossz: 213,9 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 2,5 g R nátrium-hidrogén-karbonátot 150 ml R víz és 10 ml R tömény kénsav elegyében oldunk. A pezsgés megszűnése után a vizsgálandó anyag 0,500 g-ját adjuk az oldathoz. Az anyagot óvatos rázogatás közben feloldjuk, majd az így nyert oldatot, 0,1 ml R ferroin–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M ammónium-cérium(IV)-nitrát–mérőoldattal a vörös szín eltűnéséig titráljuk. 1 ml 0,1 M ammónium-cérium(IV)-nitrát–mérőoldattal 27,80 mg FeSO4.7H2O egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.

Fluphenazini dihydrochloridum


07/2011:0904

FLUPHENAZINI DIHYDROCHLORIDUM Flufenazin-dihidroklorid

C22H28Cl2F3N3OS [146-56-5]

Mr 510,4

DEFINÍCIÓ 2-[4-[3-[2-(Trifluormetil)-10H-fenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol–dihidroklorid. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 50,0 mg anyagot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–350 nm. Abszorpciós maximumok: 260 nm-en és kb. 310 nm-en (széles sáv). Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A11% cm ) 260 nm-en: 630–700. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS flufenazin-dihidrokloriddal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS flufenazin-dihidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS perfenazint az a) összehasonlító oldattal 5 ml-re oldunk.



Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R1 tömény ammónia–oldat – R víz – R metanol (1+4+95 V/V). Felvitel: 2 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő főfolt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 1,9–2,4. 0,5 g anyagot 10 ml R vízben oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük, és az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. A oldat: 4 ml R ecetsav és R nátrium-oktánszolfonát 4,33 g/l töménységű oldata 996 ml-ének elegye. Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 5,0 ml-ét az A-mozgófázissal 25,0 ml-re tovább hígítunk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS flufenazin szennyező-keveréket (amely A-, B-, C- és Dszennyezőt tartalmaz) a vizsgálati oldat 5 ml-ében oldunk, majd 1 percre ultrahangos fürdőbe tesszük. A kapott oldat 1,0 ml-ét 1,0 ml vizsgálati oldattal elegyítjük. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS flufenazin-szulfoxidot (A-szennyező) az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R ammónium-karbonát 10 g/l töménységű oldata, R hígított sósavval pH 7,5-re beállítva;

–

B-mozgófázis: R-ecetsav – R acetonitril – R metanol – A-oldat (2+150+400+450 V/V); Idő (perc)



0–7

100

0

15–35

100 → 30

0 → 70

35–50

30

70




Detektálás: spektrofotométerrel, 260 és 274 nm-en. Injektálás: 10 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C- és D- szennyező azonosítására a CRS flufenazin szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a flufenazinra (retenciós ideje kb. 19 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Bszennyező kb. 0,3; C-szennyező kb. 2,2; D-szennyező kb. 2,3. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás 274 nm-en: legalább 2,5, az A- és a B-szennyező között.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: B-szennyező 0,3; C-szennyező 0,6;

–

A-szennyező, 274 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,2%);

–

B-szennyező, 274 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

–

C- és D-szennyező, 260 nm-en: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők, 260 nm-en: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

–

szennyezők A- és B-szennyezőt kivéve 260 nm-en, továbbá A- és B-szennyező, 274 nm-en: összesen legfeljebb 1,0%;

–

elhanyagolási határ, 260 nm-en: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 3 órán át, 60 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az izzítást platinatégelyben végezzük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A túlmelegedés elkerülése érdekében titrálás közben erőteljesen kevertetjük az oldatot, és a titrálást a végpont elérése után azonnal befejezzük. 0,220 g anyagot 10 ml R vízmentes hangyasav és 40 ml R ecetsav-anhidrid elegyében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 25,52 mg C22H28Cl2F3N3OS egyenértékű. ELTARTÁS



Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet).: E, F.

A. 2-[4-[3-[5-oxo-2-(trifluormetil)-10H-5λ4-fenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol (flufenazinS-oxid),

B. 2-[4-[3-[5,5-dioxo-2-(trifluormetil)-10H-5λ6-fenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol (flufenazin-S,S-dioxid),

C. 2-[4-[3-[2’,8-bisz(trifluormetil)-10H-3,10’-bifenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol,



D. 10,10’-[piperazin-1,4-diilbisz(propán-3,1-diil)]bisz[2-(trifluormetil)-10H-fenotiazin],

E. 2-[4-[3-[2-klór-10H-fenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol (perfenazin),

F. 2-[4-[3-[7-[3-[4-(2-hidroxietil)piperazin-1-il]propoxi]-2-(trifluormetil)-10H-fenotiazin-10il]propil]piperazin-1-il]etanol.

Haloperidoli decanoas


07/2011:1431

HALOPERIDOLI DECANOAS Haloperidol-dekanoát

C31H41ClFNO3 [74050-97-8]

Mr 530,1

DEFINÍCIÓ [4-(4-Klórfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%), metanolban és diklórmetánban nagyon bőségesen oldódik. op: kb. 42 °C. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS haloperidol-dekanoáttal. B. Porcelántégelybe mért 0,1 g anyag és 0,5 g R vízmentes nátrium-karbonát keverékét 10 percig nyílt lángon hevítjük. Lehűlés után a maradékot 5 ml R hígított salétromsavban felvesszük, és az így nyert oldatot megszűrjük. A szüredék 1 ml-ét 1 ml R vízzel hígítjuk. Az oldattal elvégezve a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B5 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 2,0 g anyagot R dikórmetánnal 20 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük és fénytől védjük.



Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS brómperidol-dekanoátot és 2,5 mg CRS haloperidol-dekanoátot R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk, majd a hígított oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,1 m, ∅ = 4,0 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecililszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 27 g/l töménységű oldata;

–

B-mozgófázis: R acetonitril; Idő (perc)



0–30

80 → 40

20 → 60

30–35

40

60

35–40

40 → 80

60 → 20

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenciók a haloperidol-dekanoátra (kb. 24 perc) vonatkoztatva; G-szennyező kb. 0,1; Lszennyező kb. 0,2; H-szennyező kb. 0,8, I-szennyező kb. 0,88; A-szennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 0,98; brómperidol-dekanoát kb. 1,02; J-szennyező kb. 1,1; C-szennyező kb. 1,15; D-szennyező kb. 1,2; K-szennyező kb. 1,22; F-szennyező kb. 1,26; E-szennyező kb. 1,28. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a haloperidol-dekanoát és a brómperidol-dekanoát között; ha szükséges, módosítjuk a gradienst vagy a lineáris gradiens elúció időprogramját.


A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-, H-, I-, J- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,10%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (1,5%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vákuumban, 30 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk; a meghatározáshoz platinatégelyt használunk.



TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,425 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldjuk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 53,01 mg C31H41ClFNO3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve, 25 °C alatti hőmérsékleten. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): L.

A. [1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]-4-fenilpiperidin-4-il]-dekanoát,

B. [4-(4-klórfenil)-1-[4-(2-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát,

C. [4-(4-klórfenil)-1-[4-(3-etil-4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát,



D. [4-(4-klórfenil)-1-[4-[4-[4-(4-klórfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]fenil]-4-oxobutil]piperidin-4-il]dekanoát

E. [4-(4’-klórbifenil-4-il)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát,

F. [4-(3’-klórbifenil-4-il)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dekanoát,

G. 4-[4-(4-klórfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(4-fluorfenil)bután-1-on,

H. [4-(4-klórfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-oktanoát,


I.


[4-(4-klórfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-nonanoát,

J. [4-(4-klórfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-undekanoát,

K. [4-(4-klórfenil)-1-[4-(4-fluorfenil)-4-oxobutil]piperidin-4-il]-dodekanoát,

L. 1-(4-fluorfenil)etanon.

Immunoglobulinum humanum normale ad usum intravenosum


07/2011:0918

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM NORMALE AD USUM INTRAVENOSUM Humán normál immunglobulin, intravénás alkalmazásra

DEFINÍCIÓ Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin olyan folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény, amely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t (IgG) tartalmaz. A készítményben más fehérjék is jelen lehetnek. Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin egészséges alanyok IgG antitestjeit tartalmazza. Ez a cikkely nem vonatkozik azokra a termékekre, amelyeket szándékosan úgy állítottak elő, hogy IgG fragmentumokat vagy kémiailag módosított IgG-t tartalmazzanak. Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely követelményeinek megfelelő humán plazmából készül. A felhasznált plazmához antibiotikum nem adható. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárásnak olyan lépés(eke)t kell tartalmaznia, mely(ek)ről igazolták, hogy alkalmas(ak) az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására. Vírusinaktiváló szerek alkalmazása esetén igazolni kell, hogy esetleges maradékuk a végtermékben okoz mellékhatást az immunglobulinnal kezelt betegeknél. Megfelelő állatkísérletekkel, illetve klinikai vizsgálatokkal bizonyítani kell, hogy a készítmény intravénás alkalmazás esetén jól tolerálható. Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulint legalább 1000 donor összegyűjtött plazmájából készítik, olyan módszerrel, melyről kimutatták, hogy az alkalmazásával előállított termék(ben): –

nem terjeszt fertőzést,

–

50 g/l immunglobulin-koncentrációnál, a kiindulási kevert plazmához képest legalább háromszoros koncentrációban tartalmaz legalább egy olyan virális és legalább egy olyan bakteriális antitestet, melyekből Nemzetközi Standard vagy Referenciakészítmény áll rendelkezésre,

–

az immunglobulin G alosztályok eloszlása meghatározott,

–

megfelel az immunglobulin Fc funkciójára irányuló vizsgálat (2.7.9) követelményeinek.

Az intravénás alkalmazásra szánt humán normál immunglobulint stabilizált oldatként vagy fagyasztva szárított készítményként állítják elő. A készítményhez stabilizáló anyag hozzáadása megengedett. A készítményt mindkét esetben baktériumszűrőn bocsátják keresztül. A készítményt ezt követően fagyasztva száríthatják, amit a tartályok vákuumban vagy inert gáztérben történő lezárása követ. Mikrobiológiai tartósítószer sem frakcionálás közben, sem a letöltés előtti késztermék oldatban nem alkalmazható. A készítmény stabilitását a fejlesztés folyamán megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell.



SAJÁTSÁGOK A folyékony készítmény tiszta vagy enyhén opálos, illetve színtelen vagy halványsárga. A fagyasztva szárított készítmény nedvszívó, fehér vagy halványsárga por, illetve porlékony szilárd anyag. A fagyasztva szárított készítményt a címkén feltüntetett módon, közvetlenül az azonossági és a tisztasági vizsgálatok előtt oldjuk fel (kivéve az oldékonyság és a víztartalom vizsgálatot). AZONOSÍTÁS A készítményt megfelelő immunelektroforézis technikával vizsgáljuk. Normál humán szérumfehérjék elleni antiszérumot használva összehasonlítjuk a normál humán szérumot és a vizsgálandó készítményt. Az összehasonlításhoz mindkettőt 10 g/l fehérje töménységűre hígítjuk. A vizsgálandó készítmény fő összetevője feleljen meg a normál humán szérum IgG összetevőjének. Az oldatban kis mennyiségben más plazmafehérjék is jelen lehetnek. Amennyiben a készítményhez stabilizáló anyagként humán albumint adnak, lehetséges, hogy az főkomponensként jelenik meg. VIZSGÁLATOK Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítményhez a címkén megjelölt folyadék megadott térfogatát adjuk. A készítménynek 20–25 °C-on 30 percen belül teljesen fel kell oldódnia. pH (2.2.3): 4,0–7,4. A vizsgálathoz a vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 10 g/l fehérjetartalmú oldatot nyerjünk. Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg. Összes fehérje: legalább 30 g/l, illetve a címkén megjelölt tartalom 90–110%-a. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátriummolibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk. A fehérjetartalom kiszámításához az eredményt 6,25-dal szorozzuk. Fehérjeösszetétel. Zónaelektroforézis (2.2.31). Hordozóként megfelelő cellulóz-acetát vagy agaróz gélcsíkokat, elektrolitoldatként pedig R1 barbitál– tompítóoldatot (pH 8,6) használunk. Amennyiben cellulóz-acetátot használunk hordozóként, az alábbiakban leírt módszer alkalmazható. Ha agaróz géleket használunk, mivel ezek rendszerint egy automatizált rendszer részét képezik, a gyártó utasításai szerint kell eljárni. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az oldat immunglobulin-koncentrációja 30 g/l legyen. Összehasonlító oldat. BRP elektroforézis céljára szánt humán immunglobulint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy az oldat immunglobulin-koncentrációja 30 g/l legyen.



A vizsgálati oldat 4,0 µl-ét, 10 mm-es sávban visszük fel, vagy – ha keskenyebb csíkot használunk – milliméterenként 0,4 µl-t juttatunk a csíkra. Egy másik csíkra ugyanilyen módon, ugyanekkora térfogatú összehasonlító oldatot viszünk fel. Olyan elektromos térerőt alkalmazunk, hogy a kontroll csíkra felvitt normál humán szérum albuminsávja legalább 30 mm-t vándoroljon. A csíkokat R amidofekete-10B–oldattal 5 percig festjük, majd 10 térfogatrész R tömény ecetsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével addig kezeljük, amíg a háttér éppen elszíntelenedik, végül 19 térfogatrész R tömény ecetsav és 81 térfogatrész R metanol elegyével átlátszóvá tesszük. A sávok abszorbanciáját 600 nm-en mérjük, olyan eszközzel, amely a méréstartományon belül lineáris választ ad. Az eredményt minden csíkra 3 mérés átlagából számoljuk ki. Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fősávban található fehérje aránya az összehasonlító készítmény kísérőiratában megjelölt határok közé essen. Értékelés: a vizsgálati oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fő sávétól eltérő mozgékonyságú fehérjék aránya legfeljebb 5% lehet. Ez a határérték nem alkalmazható, ha a készítményhez stabilizáló anyagként albumint adtak. Ilyen készítmények esetén a fehérjeösszetétel vizsgálatát gyártás közben kell elvégezni, a stabilizáló anyag hozzáadása előtt. Molekulaméret-eloszlás. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan töménységűre hígítjuk, amely alkalmazható a használt kromatográfiás rendszerben. 4–12 g/l töménység és 50–600 µg injektált fehérje általában megfelelő. Összehasonlító oldat. BRP (molekulaméret) humán immunglobulint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy a vizsgálati oldatéval azonos fehérjekoncentrációjú oldatot kapjunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,6 m, ∅ = 7,5 mm; vagy l = 0,3 m, ∅ = 7,8 mm],

−

állófázis: 10 000–500 000 relatív molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálásra alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél.

Mozgófázis: 4,873 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot, 1,741 g R nátrium-dihidrogén-foszfátmonohidrátot, 11,688 g R nátrium-kloridot és 50 mg R nátrium-azidot 1 liter R vízben oldunk. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Az összehasonlító oldattal kapott kromatogram főcsúcsa az IgG monomernek felel meg. Egy további, a monomerhez viszonyítva kb. 0,85 relatív retenciójú csúcs a dimernek felel meg. A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramjával összevetve azonosítjuk; a dimerénél rövidebb retenciós idővel megjelenő csúcsok polimereknek és aggregátumoknak felelnek meg. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján: –

relatív retenció: a monomer és a dimer relatív retenciója, az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő csúcsokra vonatkoztatva: 1 ± 0,02,

–

csúcsterület: a monomer és dimer csúcsok területének összege a kromatogramon megjelenő összes csúcs területének legalább 90%-a, a polimerek és az aggregátumok csúcsterületének összege pedig a kromatogramon megjelenő összes csúcs területének legfeljebb 3%-a. Ez a követelmény nem vonatkozik azokra a termékekre, amelyekhez stabilizáló anyagként albumint adtak. Albuminnal stabilizált termékek esetén a molekulaméret eloszlásának vizsgálatát gyártás közben végzik el, a stabilizáló anyag hozzáadása előtt.



Antikomplement aktivitás.(2.6.17). A komplementfogyás legfeljebb 50% lehet (1 CH50, 1 mg immunglobulinra vonatkoztatva). Prekallikrein aktivátor (2.6.15). legfeljebb 35 NE/ml, a vizsgálandó készítmény 30 g/l immunglobulint tartalmazó hígítására számolva. Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20, B módszer). A készítmény feleljen meg az anti-A és antiB hemagglutininek vizsgálat (közvetlen módszer) követelményének. Anti-D ellenanyagok (2.6.26). A készítmény feleljen meg a humán immunoglobulin anti-D ellenanyagaira vonatkozó vizsgálat követelményének. Hepatitisz B felszíni antigén elleni ellenanyag: Legalább 0,5 NE, 1 g immunglobulinra számolva. A meghatározást megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) végezzük. Immunglobulin A. A készítmény immunglobulin-A-tartalma nem haladhatja meg a feliraton feltüntetett legnagyobb értéket. A meghatározást megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) végezzük. Víztartalom. A megfelelő módszerrel, pl. félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), szárítási veszteség vizsgálattal (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat követelményeinek, illetve indokolt és engedélyezett esetben, ha csak lehetséges, egy olyan validált in vitro vizsgálatnak, mint például a bakteriális endotoxin vizsgálat. Pirogénvizsgálat során a nyulaknak testtömeg-kilogrammonként 0,5 g vizsgálandó készítménynek megfelelő térfogatot adunk be, de semmiképpen sem többet, mint testtömeg-kilogrammonként 10 ml-t. Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény legfeljebb 50 g/l fehérjetartalmú oldatok esetében kevesebb, mint 0,5 NE/ml endotoxint, 50–100 g/l fehérjetartalmú oldatok esetében pedig kevesebb, mint 1,0 NE/ml endotoxint tartalmazhat. ELTARTÁS Folyékony készítmény esetében színtelen üvegtartályban, fénytől védve, a címkén megadott hőmérsékleten. Fagyasztva szárított készítmény esetében légmentesen záró, színtelen üvegtartályban, fénytől védve, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

folyékony készítmény esetén a tartályban levő folyadék térfogatát és g/l-ben kifejezett fehérjetartalmát,

–

fagyasztva szárított készítményeknél a tartályban lévő fehérjetartalmat,

–

a tartályban levő immunglobulin mennyiségét,

–

az alkalmazás módját,



–

fagyasztva szárított készítményeknél a feloldásra használandó folyadék nevét vagy összetételét, valamint térfogatát,

–

a készítményben jelen levő immunglobulin G alosztályok eloszlását,

–

adott esetben a hozzáadott stabilizáló albumin mennyiségét,

–

az immunglobulin A maximális mennyiségét.

Immunoglobulinum humanum normale


07/2011:0338

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM NORMALE Humán normál immunglobulin

DEFINICIÓ A humán normál immunglobulin olyan folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény, mely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t (IgG) tartalmaz. A készítményben más fehérjék is jelen lehetnek. A humán normál immunglobulin egészséges alanyok IgG antitestjeit tartalmazza. A terméket intramuszkuláris vagy szubkután alkalmazás céljára használják. A termék a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából készül. A felhasznált plazmához antibiotikum nem adható. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárásnak olyan lépés(eke)t kell tartalmaznia, mely(ek)ről igazolták, hogy alkalmas(ak) az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására. Vírusinaktiváló szerek alkalmazása esetén igazolni kell, hogy esetleges maradékuk a végtermékben nem okoz mellékhatást az immunglobulinnal kezelt betegeknél. Megfelelő állatkísérletekkel, illetve klinikai vizsgálatokkal bizonyítani kell, hogy a készítmény intramuszkuláris vagy szubkután alkalmazás esetén jól tolerálható. A humán normál immunglobulint legalább 1000 donor összegyűjtött plazmájából készítik, olyan módszerrel, melyről kimutatták, hogy az alkalmazásával előállított termék: –

nem terjeszt fertőzést,

–

160 g/l fehérjekoncentrációnál a kiindulási kevert plazmához képest legalább tízszeres koncentrációban tartalmaz legalább egy olyan virális és legalább egy olyan bakteriális antitestet, melyekből Nemzetközi Standard vagy Referenciakészítmény áll rendelkezésre.

A szubkután alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin esetében igazolni kell, hogy az előállítási eljárás minden esetben az Immunglobulin Fc funkciójának vizsgálata (2.7.9) című általános fejezet követelményeinek megfelelő terméket eredményez. A humán normál immunglobulint stabilizált oldatként, pl. nátrium-klorid 9 g/l töménységű vagy glicin 22,5 g/l töménységű oldatában állítják elő, fagyasztva szárított készítmény esetén azonban a glicin oldat töménysége 60 g/l. A többadagos készítmények mikrobiológiai tartósítószert tartalmaznak, az egyadagosak azonban nem. Bármilyen mikrobiológiai tartósítószer vagy stabilizátor alkalmazása esetén bizonyítani kell, hogy ezen anyagoknak, a hozzáadott mennyiségben, nincs káros hatásuk a végtermékre. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át. A készítményt ezután fagyasztva szárítási eljárásnak vethetik alá. Ilyenkor a tartályokat vákuumban vagy inert gáz atmoszférában zárják le. A készítmény stabilitását a fejlesztés folyamán megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell.



SAJÁTSÁGOK A folyékony készítmény tiszta, színtelen, esetleg halványsárga vagy világosbarna. Eltartás közben enyhe zavarosság léphet fel, illetve kis mennyiségben szilárd részecskék keletkezhetnek az oldatban. A fagyasztva szárított készítmény nedvszívó, fehér vagy enyhén sárga por, illetve porlékony szilárd anyag. A fagyasztva szárított készítményt a címkén feltüntetett módon, közvetlenül az azonossági és a tisztasági vizsgálatok előtt oldjuk fel (kivéve az oldékonyság és a víztartalom vizsgálatot). AZONOSÍTÁS A készítményt megfelelő immunelektroforézis technikával vizsgáljuk. Normál humán szérumfehérjék elleni antiszérumot használva, összehasonlítjuk a normál humán szérumot és a vizsgálandó készítményt. Az összehasonlításhoz mindkettőt 10 g/l fehérje töménységűre hígítjuk. A vizsgálandó készítmény fő összetevője feleljen meg a normál humán szérum IgG összetevőjének. Az oldatban kis mennyiségben más plazmafehérjék is jelen lehetnek. VIZSGÁLATOK Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítményhez a címkén megjelölt folyadék megadott térfogatát adjuk. A készítménynek 20–25 °C-on 20 percen belül teljesen fel kell oldódnia. pH (2.2.3): 5,0–7,2. A vizsgálathoz a vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 10 g/l fehérjetartalmú oldatot nyerjünk. Összes fehérje. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a maradék nedvességet. Kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk a maradék nitrogéntartalmát. A fehérjetartalom kiszámításához az eredményt 6,25-dal szorozzuk. A készítmény fehérjetartalma 100–180 g/l, illetve a címkén megjelölt tartalom 90–110%-a legyen. Fehérjeösszetétel. Zónaelektroforézis (2.2.31). Hordozóként megfelelő cellulóz-acetát vagy agaróz gélcsíkokat, elektrolitoldatként pedig R1 barbitál– tompítóoldatot (pH 8,6) használunk. Amennyiben cellulóz-acetátot használunk hordozóként, az alábbiakban leírt módszer alkalmazható. Ha agaróz géleket használunk, mivel ezek rendszerint egy automatizált rendszer részét képezik, a gyártó utasításai szerint kell eljárni. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az oldat fehérjekoncentrációja 50 g/l legyen.



Összehasonlító oldat. BRP elektroforézis céljára szánt humán immunglobulint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy a kapott oldat fehérjetartalma 50 g/l legyen. A vizsgálati oldat 2,5 µl-ét 10 mm széles sávban visszük fel, vagy – ha keskenyebb csíkot használunk – milliméterenként 0,25 µl-t juttatunk a csíkra. Egy másik csíkra ugyanilyen módon, ugyanekkora térfogatú összehasonlító oldatot viszünk fel. Olyan elektromos térerőt alkalmazunk, hogy a kontrollcsíkra felvitt humán normál szérum albuminsávja legalább 30 mm-t vándoroljon. A csíkokat R amidofekete-10B– oldattal 5 percig festjük, majd 10 térfogatrész R tömény ecetsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével addig kezeljük, amíg a háttér éppen elszíntelenedik, végül 19 térfogatrész R tömény ecetsav és 81 térfogatrész R metanol elegyével átlátszóvá tesszük. A sávok abszorbanciáját 600 nm-en mérjük olyan eszközzel, amely a méréstartományon belül lineáris választ ad. Az eredményt minden csíkra 3 mérés átlagából számoljuk ki. Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fősávban található fehérje aránya a referenciakészítmény kísérőiratában megjelölt határok közé essen. Értékelés: a vizsgálati oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fő sávétól eltérő mozgékonyságú fehérjék aránya legfeljebb 10% lehet. Molekulaméret-eloszlás. Folyadékkromatográfia (2.2.29) Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan töménységűre hígítjuk, amely alkalmazható a használt kromatográfiás rendszerben. 4–12 g/l töménység és 50–600 µg injektált fehérje általában megfelelő. Összehasonlító oldat. BRP (molekulaméret) humán immunglobulint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy a vizsgálati oldatéval megegyező fehérjekoncentrációjú oldatot kapjunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,6 m, Ø = 7,5 mm [vagy l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm],

–

állófázis: 10 000–500 000 relatív molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálására alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél.

Mozgófázis: 4,873 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot, 1,741 g R nátrium-dihidrogén-foszfátmonohidrátot, 11,688 g R nátrium-kloridot és 50 mg R nátrium-azidot 1 liter R vízben oldunk. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Az összehasonlító oldattal kapott kromatogram főcsúcsa az IgG monomernek felel meg. A monomerhez viszonyítva kb. 0,85 relatív retenciójú csúcs a dimernek felel meg. A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramjával összevetve azonosítjuk; a dimerénél rövidebb retenciós idővel megjelenő csúcsok polimereknek és aggregátumoknak felelnek meg. A vizsgálandó készítmény megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a vizsgálati oldat kromatogramján: –

relatív retenció: a monomer és a dimer relatív retenciója, az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő csúcsokra vonatkoztatva: 1 ± 0,02;

–

csúcsterület: a monomer és dimer csúcsok területének összege a kromatogramon megjelenő összes csúcs területének legalább 85%-a, a polimerek és aggregátumok csúcsterületének összege pedig a kromatogramon megjelenő összes csúcs területének legfeljebb 10%-a.

Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20, B módszer). A szubkután alkalmazásra szánt humán normál



immunglobulinnak feleljen meg az anti-A és anti-B hemagglutininek vizsgálat (közvetlen módszer) követelményének. Anti-D ellenanyagok (2.6.26). A szubkután alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin feleljen meg a humán immunglobulin anti-D ellenanyagaira vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Hepatitisz B felszíni antigén elleni ellenanyag. Legalább 0,5 NE, 1 g immunglobulinra számolva. A meghatározást megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) végezzük. Hepatitisz A vírus elleni ellenanyag. Amennyiben a hepatitisz A profilaxisában való alkalmazásra szánták, a készítmény feleljen meg a következő követelményeknek is. Nemzetközi Egységekre kalibrált referenciakészítménnyel összehasonlítva, megfelelően érzékeny és specifikus immunkémiai módszerrel (2.7.1), meghatározzuk az ellenanyag-tartalmat. Egy Nemzetközi Egység a hepatitisz A elleni immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg. A BRP humán hepatitisz A immunglobulint a Nemzetközi Standarddal való összehasonlítás alapján Nemzetközi Egységekre kalibrálják. A deklarált hatóérték legalább 100 NE/ml legyen. A becsült hatóérték legalább akkora legyen, mint a deklarált hatóérték. A becsült hatóérték megbízhatósági határai (P = 0,95) 80–125% között legyenek. Immunglobulin A. A meghatározást megfelelő immunkémiai módszerrel végezzük (2.7.1). Az immunglobulin-A-tartalom nem lehet nagyobb, mint a feliraton feltüntetett maximális mennyiség. Víztartalom. A megfelelő módszerrel, pl. félmikro vízmeghatározással (2.5.12), szárítási veszteség vizsgálattal (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat követelményeinek, illetve indokolt és engedélyezett esetben, ha csak lehetséges, egy olyan validált in vitro vizsgálatnak, mint például a bakteriális endotoxin vizsgálat. Pirogénvizsgálathoz a vizsgálandó készítményből a nyulakba testtömeg-kilogrammonként 1 ml-t fecskendezünk be. Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény kevesebb, mint 5 NE/ml endotoxint tartalmazzon. ELTARTÁS Folyékony készítmény esetében színtelen üvegtartályban, fénytől védve. Fagyasztva szárított készítmény esetében légmentesen záró, színtelen üvegtartályban, fénytől védve. FELIRAT



A feliraton fel kell tüntetni: –

folyékony készítményeknél a tartályban lévő folyadék térfogatát és g/l-ben kifejezett fehérjetartalmát,

–

fagyasztva szárított készítményeknél a tartályban lévő fehérjetartalmat,

–


–

fagyasztva szárított készítményeknél a feloldásra használandó folyadék nevét vagy összetételét, valamint térfogatát,

–

adott esetben, hogy a készítmény hepatitisz A fertőzés megelőzésére alkalmas,

–

adott esetben a készítmény hepatitisz A vírus elleni aktivitását, NE/ml-ben,

–

adott esetben a készítményhez adott mikrobiológiai tartósítószer nevét és mennyiségét,

–

az immunglobulin A maximális mennyiségét.

Immunoglobulinum humanum tetanicum


07/2011:0398

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM TETANICUM Humán tetanusz immunglobulin DEFINICIÓ A humán tetanusz immunglobulin folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény, amely immunglobulinokat, elsősorban immunglobulin G-t (IgG) tartalmaz. A készítményt intramuszkuláris alkalmazás céljából állítják elő, és a Clostridium tetani toxinja elleni specifikus ellenanyagokat tartalmazó plazmából nyerik. A készítményhez Humán normál immunglobulin (0338) adható. A készítmény megfelel a Humán normál immunglobulin (0338) cikkely követelményeinek, kivéve a minimális donorszámot és a minimális összfehérje-tartalmat. ELŐÁLLÍTÁS A fejlesztés folyamán igazolni kell a „Hatóérték-meghatározás” részben leírt immunmeghatározás eredményeként kapott hatóérték és az alábbiakban ismertetett, egérben végzett toxinsemlegesítő-képesség vizsgálattal nyert hatóérték között megfelelő összefüggés áll fenn. Toxinsemlegesítő kapacitás egérben. A hatóértéket úgy határozzuk meg, hogy a készítménynek azt a mennyiségét, amely a tetanusz toxin meghatározott adagjának bénulást okozó hatása ellen az egerek megvédéséhez szükséges, összehasonlítjuk a humán tetanusz immunglobulin Nemzetközi Egységben kalibrált referenciakészítményének ugyanilyen védőhatás eléréséhez szükséges mennyiségével. Az antitoxin Nemzetközi Egysége a fagyasztva szárított humán immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének tetanusz toxint specifikusan semlegesítő aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet állapítja meg. A BRP humán tetanusz immunglobulint a Nemzetközi Standarddal való összehasonlítás alapján Nemzetközi Egységben kalibrálják. Az állatok kiválasztása. 16-20 g testtömegű egereket használunk. A vizsgálati toxin készítése. A vizsgálati toxint C. tetani folyékony táptalajban készített tenyészetének steril szüredékéből, megfelelő módszer alkalmazásával készítjük. Az alábbiakban bemutatott két módszer csupán példaként szolgál, és bármely más megfelelő módszer is alkalmazható. (1) Kb. 9 napos tenyészet szüredékéhez 1-2 térfogatrész R glicerint adunk, és az elegyet folyékony állapotban, kevéssel 0 °C alatti hőmérsékleten tároljuk. (2) A toxint a szüredékhez adott R ammónium-szulfáttal kicsapjuk. A csapadékot vákuumban, R foszfor(V)-oxid fölött szárítjuk, elporítjuk, és száraz állapotban leforrasztott ampullákban vagy R foszfor(V)-oxid fölött vákuumban tároljuk. A toxin vizsgálati adagjának (Lp/10 adag) meghatározása. A referenciakészítményből megfelelő oldószerrel 0,5 NE/ml antitoxint tartalmazó oldatot készítünk. Ha a vizsgálati toxint szárítva tároljuk, akkor megfelelő oldószerben feloldjuk. A referenciakészítmény oldatából és a vizsgálati toxinból elegyeket készítünk, úgy, hogy azok a referenciakészítmény oldatából 2,0 ml-t, a tetanusz toxinból fokozatosan emelkedő térfogatokat, a megfelelő oldószerből pedig annyit tartalmazzanak, hogy végső



térfogatuk 5,0 ml legyen. Az elegyeket fénytől védve 60 percen át állni hagyjuk. Mindegyik elegy 0,5-0,5 ml-ével 6-6 egeret szubkután oltunk. Az egereket 96 órán át megfigyelés alatt tartjuk. A bénulást mutató egereket kíméletesen leöljük. A toxin vizsgálati adagja annak a legkisebb toxinmennyiséggel készített elegynek a 0,5 ml-ében levő mennyiség, amely a referenciakészítménnyel történő részleges semlegesítés ellenére képes a megfigyelési időszak alatt az eleggyel oltott mind a 6 egérben bénulást előidézni. Az immunglobulin hatóértékének meghatározása. A referenciakészítményből megfelelő oldószerrel 0,5 NE/ml antitoxint tartalmazó oldatot készítünk. A vizsgálati toxinból megfelelő oldószerrel milliliterenként 5 vizsgálati adagot tartalmazó oldatot készítünk. A vizsgálati toxin oldatából és a vizsgálandó immunglobulinból elegyeket készítünk úgy, hogy azok a vizsgálati toxin oldatából 2,0 ml-t, a vizsgálandó immunglobulinból fokozatosan emelkedő térfogatokat, a megfelelő oldószerből pedig annyit tartalmazzanak, hogy végső térfogatuk 5,0 ml legyen. A vizsgálati toxin oldatából és a referenciakészítmény oldatából is elegyeket készítünk úgy, hogy azok a vizsgálati toxin oldatából 2,0 ml-t, a referenciakészítmény oldatából fokozatosan emelkedő térfogatokat, a megfelelő oldószerből pedig annyit tartalmazzanak, hogy végső térfogatuk 5,0 ml legyen. A referenciakészítmény térfogatait úgy választjuk meg, hogy a sorozat középpontja az 1 NE-t tartalmazó mennyiség (2,0 ml) legyen. Az elegyeket fénytől védve 60 percen át állni hagyjuk. Mindegyik elegy 0,5-0,5 ml-ével 6-6 egeret szubkután oltunk. Az egereket 96 órán át megfigyelés alatt tartjuk. A bénulást mutató egereket kíméletesen leöljük. Az a legnagyobb immunglobulin mennyiséget tartalmazó elegy, amely nem képes az egereket megvédeni a bénulástól, 1 NE-t tartalmaz. Ezt a mennyiséget használjuk az immunglobulin Nemzetközi Egység/milliliterben kifejezett hatóértékének kiszámítására. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a referenciakészítmény 2,0 ml-ét vagy ennél kevesebbet tartalmazó eleggyel kezelt egerek mindegyike bénulást mutat, és azok az egerek, amelyeket ennél nagyobb térfogatot tartalmazó eleggyel kezeltünk, nem bénulnak meg. HATÓÉRTÉK A hatóértéket úgy határozzuk meg, hogy a vizsgálandó készítmény ellenanyag titerét Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény titerével hasonlítjuk össze, megfelelő immmunkémiai módszerek (2.7.1), például enzimmel kapcsolt immunszorbens meghatározás (ELISA) vagy toxoid gátlási meghatározás (TIA) alkalmazásával. Az antitoxin Nemzetközi Egysége a liofilizált humán immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének tetanusz toxint specifikusan semlegesítő aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg. Referenciakészítményként a Nemzetközi Egységekben kalibrált BRP humán tetanusz immunglobulin használható. A névleges hatóérték legalább 100 NE/ml tetanusz antitoxin legyen. A becsült hatóérték nem lehet kisebb, mint a névleges hatóérték. A becsült hatóérték megbízhatósági határai (P = 0,95) 80 és 125% között legyenek. Az A és B módszer leírása példaként szolgál. A módszer: közvetlen enzim-immunmeghatározás A tetanusz toxoiddal bevont mikrotiter lemezre kötődő tetanusz immunglobulin mennyiségét peroxidázzal konjugált poliklonális humán IgG ellenes antitest segítségével határozzuk meg. Anyagok



Nátrium-klorid tartalmú foszfát–tompítóoldat (pH 7,1) (PBS). 0,2 g R kálium-kloridot, 0,2 g R káliumdihidrogén-foszfátot, 1,15 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot és 8,0 g R nátrium-kloridot R vízben oldunk; szükség esetén beállítjuk a pH-értéket (2.2.3). Az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. PBS-T. 0,05 %V/V R poliszorbát 20-at tartalmazó PBS. Karbonát–tompítóoldat (pH 9,6). 1,4 g R vízmentes nátrium-karbonátot és 3,0 g R nátrium-hidrogénkarbonátot R vízben oldunk; szükség esetén beállítjuk a pH-értéket (2.2.3). Az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Tetanusz toxoid. Tisztított és kémiai úton inaktivált tetanusz toxin. Mikrotiter lemez. Nagy fehérjekötő képességű, lapos aljú mikrotiter lemezt használunk. Módszer A mikrotiter lemez minden mélyedésébe tetanusz toxoid karbonát–tompítóoldattal (pH 9,6) készült, 0,2 Lf/ml koncentrációjú oldatából 100 µl-t mérünk. A lemezt 4 °C-on mintegy 18 órán át inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. A szabadon maradt kötőhelyek blokkolása céljából a lemez valamennyi mélyedésébe 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS 200 µl-ét mérjük. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken1 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. A referenciakészítményt és a vizsgálandó készítményt az előírásnak megfelelően feloldjuk. Minden egyes készítményből, több hígítási lépést alkalmazva, PBS-sel 2 független, 0,004 NE/ml töménységű előhígítást készítünk. Az egyes előhígításokból PBS-sel, 1,5-es hígítási faktort alkalmazva, 5 tagból álló hígítási sort készítünk. Így 6 hígításból álló hígítási sort nyerünk 0,0005-0,004 NE/ml tartományban. A felhasznált reagenstől függően, a statisztikai modell feltételeinek való megfelelés érdekében, szükségessé válhat a hígítási sorozatok kismértékű módosítása. A hígítási sorok minden egyes tagjából 100 µl-t mérünk a lemezre. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 2 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. Minden egyes mélyedéshez peroxidázzal konjugált anti-humán IgG antitest 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-T-vel megfelelő mértékben hígított oldatának 100 μl-ét adjuk. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 1 órán, át 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. Minden mélyedésbe megfelelő 3,3’,5,5’-tetrametilbenzidin (TMB) szubsztrát100-100 µl-ét mérjük, és a lemezt 10 percen át szobahőmérsékleten, sötétben inkubáljuk. A reakció leállítása céljából minden egyes mélyedésbe R kénsav 196,2 g/l töménységű oldatának 100 µl-ét pipettázzuk. Az abszorbanciát 450 nm-en, valamint a 630 nm-es referencia-hullámhosszon mérjük. A készítmények hatóértékét a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) számítjuk ki. B módszer: közvetett meghatározás a toxoid kötő-képesség gátlásának mérésével A toxoid és a tetanusz immunglobulin elegyében jelen levő nem kötött toxoid mennyiségét, mely fordítottan arányos a jelen lévő tetanusz immunglobulin mennyiségével, enzim-immunmeghatározással mérjük. A vizsgálatot két egymást követő napon végezzük. Anyagok Nátrium-klorid tartalmú foszfát–tompítóoldat (pH 7,1 (PBS). 0,2 g R kálium-kloridot, 0,2 g R káliumdihidrogén-foszfátot, 1,15 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot és 8,0 g R nátrium-kloridot R vízben oldunk; szükség esetén beállítjuk a pH-értéket (2.2.3). Az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. PBS-T. 0,05 %V/V R poliszorbát 20-at tartalmazó PBS. Karbonát–tompítóoldat (pH 9,6). 1,4 g R vízmentes nátrium-karbonátot és 3,0 g R nátrium-hidrogénkarbonátot R vízben oldunk; szükség esetén beállítjuk a pH-értéket (2.2.3). Az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.



Tetanusz toxoid. Tisztított és kémiai úton inaktivált tetanusz toxin. Mab. Egérből származó monoklonális tetanusz toxoid antitest, melyet az előírásoknak megfelelően használunk fel. A Mabból PBS-sel megfelelő, például 1/5000 hígítást készítünk. Peroxidázzal konjugált antitest. Peroxidázzal konjugált anti-egér IgG (H+L) antitest, affinitással tisztított F(ab)2 fragmentum, mely a humán savófehérjékkel nem ad keresztreakciót; az előírásoknak megfelelően használjuk fel. A peroxidázzal konjugált antitestből 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-sel megfelelő hígítást készítünk. Mikrotiter lemez. Közepes fehérjekötő képességű, kerek aljú mikrotiter lemezt használunk. ELISA lemez. Nagy fehérjekötő képességű, lapos fenekű mikrotiter lemezt használunk. Módszer 1. nap A mikrotiter lemez fehérjekötő képességének gátlása céljából a lemez minden mélyedésébe 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS 200 µl-ét mérjük. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. A referenciakészítményt és a vizsgálandó készítményt az előírásoknak megfelelően feloldjuk. Minden egyes készítményből, több hígítási lépés alkalmazásával, PBS-sel 2 független, 0,4 NE/ml előhígítást készítünk. Az előhígításokból 0,04 NE/ml, 0,10 NE/ml, 0,12 NE/ml, 0,14 NE/ml, 0,16 NE/ml, 0,18 NE/ml és 0,20 NE/ml koncentrációjú oldatokat tartalmazó hígítási sorozatot készítünk. Minden egyes hígítást közvetlenül a 0,4 NE/ml előhígításból készítünk. A blokkolt lemez egy-egy mélyedésébe a hígítási sorozat minden egyes hígításából 100 µl-t mérünk, majd minden mélyedéshez a tetanusz toxoid karbonát tompítóoldattal (pH 9,6) készített, 0,2 Lf/ml töménységű oldatának 50 µl-ét adjuk. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken, 37 °C-on, mintegy 18 órán át inkubáljuk. Az ELISA lemez bevonása céljából a lemez minden mélyedésébe humán tetanusz immunglobulin karbonát tompítóoldattal (pH 9,6) készített, 1 NE/ml koncentrációra hígított oldatának 100 µl-ét mérjük. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken, 37 °C-on, mintegy 18 órán át inkubáljuk. 2. nap A bevont ELISA lemezeket PBS-T-vel ötször mossuk. A szabad kötőhelyek blokkolása céljából a lemez minden egyes mélyedésébe 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS 200 µl-ét adjuk. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 37 °C-on, 1 órán át inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. A mikrotiter lemezről a toxoid és a tetanusz immunglobulin minden egyes elegyének 100 µl-ét átvisszük a bevont ELISA lemezre. Az ELISA lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 2 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, majd a PBS-T-vel ötször mossuk. Minden mélyedéshez 100-100 µl Mab-ot adunk, majd a lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 1 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, végül PBS-T-vel ötször mossuk. Ezt követően minden mélyedésbe 100-100 µl hígított peroxidázzal konjugált antitestet mérünk. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 1 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. Minden mélyedésbe megfelelő 3,3’,5,5’-tetrametilbenzidin (TMB) szubsztrátum 100-100 µl-ét mérjük, és a lemezt 10 percen át szobahőmérsékleten, sötétben inkubáljuk. A reakció leállítása céljából minden egyes mélyedésbe R kénsav 196,2 g/l töménységű oldatának 100 µl-ét pipettázzuk. Az abszorbanciát 450 nm-en, valamint a 630 nm-es referenciahullámhosszon mérjük. A készítmények hatóértékét a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) számítjuk ki.



ELTARTÁS Lásd Humán normál immunoglobulin (0338). FELIRAT Lásd Humán normál immunoglobulin (0338). A feliratnak tartalmaznia kell a tartályban levő Nemzetközi Egységek mennyiségét.

Ketamini hydrochloridum


07/2011:1020

KETAMINI HYDROCHLORIDUM Ketamin-hidroklorid

és enantiomere , HCI

C13H17Cl2NO [1867-66-9]

Mr 274,2

DEFINÍCIÓ [(2RS)-2-(2-Klórfenil)-2-(metilamino)ciklohexanon]–hidroklorid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és metanolban bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik. op: kb. 260 °C (bomlás közben). AZONOSÍTÁS A. Optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ketamin-hidrokloriddal. C. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,5–4,1. A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re hígítjuk. Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,2° és +0,2° között. A vizsgálathoz az S oldat 2,5 ml-ét R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.



Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS ketamin-A-szennyezőt – szükség esetén ultrahangot használva – a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-éhez a vizsgálati oldat 0,5 ml-ét elegyítjük, és az elegyet a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4,0 mm,

–


Mozgófázis: 0,95 g R nátrium-hexánszulfonátot 25 térfogatrész R acetonitril és 75 térfogatrész R víz elegyének 1 literében oldunk, és az oldathoz 4 ml R ecetsavat elegyítünk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a ketamin retenciós idejének 10-szerese. Relatív retenciók a ketaminra (retenciós ideje kb. 3 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 1,6; Bszennyező kb. 3,3; C-szennyező kb. 4,6. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és a ketamin között.


A-, B-, C-szennyező egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,5%),

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,25-szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/A ): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 ˚C-on 3 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 50 ml R metanolban oldjuk és az oldathoz 1,0 ml 0,1 M sósav–mérőoldatot elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 27,42 mg C13H17Cl2NO egyenértékű.


ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. 1-[(2-klórfenil)-(metilimino)metil]ciklopentanol,

és enantiomere

B. (2RS)-2-(2-klórfenil)-2-hidroxiciklohexanon.

C. (2-klórfenil)-(1-hidroxiciklopentil)metanon,


01/2008:0194

javított 7.2

NATRII DIHYDROGENOPHOSPHAS DIHYDRICUS Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát NaH2PO4.2H2O [13472-35-0]

Mr 156,0

DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,0–100,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) gyengén savas kémhatású (2.2.4). B. A foszfátion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1), az előírt változások észlelhetők. Az S oldatot vizsgáljuk. C. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. Az R kálium-hidroxid 100 g/l töménységű oldatával előzetesen semlegesített S oldatot vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 4,2–4,5. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-éhez 5 ml R szén-dioxid-mentes vizet adunk. Redukáló anyagok. Az S oldat 5 ml-ét 0,25 ml 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldattal és 5 ml R hígított kénsavval elegyítjük, majd vízfürdőben 5 percig melegítjük. A permanganát színe nem tűnhet el teljesen. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz 2,5 ml S oldatot R vízzel 15 ml-re hígítunk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz 5 ml S oldatot 0,5 ml R tömény sósavval elegyítünk, majd R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk. Arzén (2.4.2, A módszer): legfeljebb 2 ppm. 0,5 g anyagot vizsgálunk.

Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. Az S oldatot vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 21,5–24,0%. 0,50 g anyagot szárítószekrényben 130 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 2,500 g-ját 40 ml R vízben oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), karbonátmentes 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 0,120 g NaH2PO4 egyenértékű.

Nicergolinum


07/2011:1998

NICERGOLINUM Nicergolin

C24H26BrN3O3 [27848-84-6]

Mr 484,4

DEFINÍCIÓ [[(6aR,9R,10aS)-10a-Metoxi-4,7-dimetil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-il]metil]-(5-brómpiridin-3-karboxilát).

Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK

Küllem: finom vagy szemcsés, fehér vagy sárgás színű por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; alkoholban oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A, C. Második azonosítás: A, B, D. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +4,8 és +5,8 között (vízmentes anyagra). 0,50 g anyagot R alkohollal 10,0 ml-re oldunk.

B. 50,0 mg anyagot R alkohollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R alkohollal 50,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat spektrumát 220 és 350 nm között vizsgálva (2.2.25), 288 nm-en abszorpciós maximum, 251 nm-en abszorpciós minimum található. A 288 nm-es abszorpciós maximumon a fajlagos abszorpciós koefficiens (): 175–185 (vízmentes anyagra).

C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nicergolinnal.

Nicergolinum


Amennyiben a spektrumok eltérőek, a vizsgálandó és az összehasonlító anyagot külön-külön R etanolban (96 %) feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, a maradékokból új spektrumokat veszünk fel.

D. Az anyag 2 mg-ját 2 ml R tömény kénsavban oldjuk. Az oldat kékre színeződik. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a színárnyalatban hozzá legközelebb álló, 5-ös számú szín–mértékoldaté (2.2.2. II. módszer). 0,5 g anyagot R alkohollal 10 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. Az anyag 50,0 mg-ját R acetonitrillel 50,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 2,0 ml-ét R acetonitrillel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2,0 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt nicergolint (A-, B-, C-, D-, F-, és H-szennyezőt tartalmaz) R acetonitrillel 2,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS nicergolin-D-szennyezőt R acetonitrillel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R acetonitrillel 50,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (d). CRS csúcsazonosításra szánt nicergolin (I-szennyezőt tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát R acetonitrillel 1,0 ml-re oldjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3,5 μm).

–

hőmérséklet: 40 0C.

Mozgófázis : –

A-oldat: 34,02 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 930 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki (tompító-oldat); 21,21 g R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfátot 225 ml tompító-oldatban oldunk, majd az oldatot a tompító-oldattal 250,0 ml-re egészítjük ki; az oldat pH-ját R kálium-hidroxid 300 g/l koncentrációjú oldatával 7,5-re állítjuk be;

–

A-mozgófázis: 2,0 ml A-oldatot 300 ml R acetonitrillel és 700 ml R vízzel elegyítünk;

–

B-mozgófázis: 2,0 ml A-oldatot 300 ml R vízzel és 700 ml R acetonitrillel elegyítünk; Idő (perc)

A-mozgófázis (% V/V)

B-mozgófázis (% V/V)

0–3

100

0

3–30

100→70

0→30

30–40

70→0

30→100

40–50

0

100


Nicergolinum


Detektálás: spektrofotométerrel, 288 nm-en. Injektálás: 10 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, F- és H-szennyező csúcsát a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt nicergolinhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk; a D-szennyező csúcsát a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján, az I-szennyező csúcsát a d) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a nicergolinra (retenciós ideje kb. 34 perc) vonatkoztatva: D-szennyező: kb. 0,06; C-szennyező: kb. 0,1; B-szennyező: kb. 0,6; H-szennyező: kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,96; Fszennyező: kb. 1,1; I-szennyező: kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a nicergolin és az A-szennyező között.


B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,8%),

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,5%),

–

H-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,3%),

–

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének (0,2%),

–

C-, F-, I-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének a fele (0,1%),

–

szennyezők összesen: legfeljebb 1,2%,

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05 %).

Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 0,100 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,400 g-ját 50 ml R acetonban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal az első inflexiós pont eléréséig titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 48,44 mg C24H26BrN3O3 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált szennyezők): A, B, C, D, F, H, I.

Nicergolinum


Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): E,G, J.

A. [[(6aR,9R,10aS)-10a-metoxi-4,7-dimetil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9il]metil]-(5-klórpiridin-3-karboxilát) (klórnicergolin)

B. [[(6aR,9R,10aS)-10a-metoxi-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9il]metil]-(5-brómpiridin-3-karboxilát) (1-dezmetilnicergolin),

C. [(6aR,9R,10aS)-10a-metoxi-4,7-dimetil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9il]metanol,

D. 5-brómpiridin-3-karbonsav,

E. [[(6aR,9R,10aS)-10a-hidroxi-4,7-dimetil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9il]metil]-(5-brómpiridin-3-karboxilát),

Nicergolinum


F. [[(6aR,9S,10aS)-10a-metoxi-4,7-dimetil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9il]metil]-(5-brómpiridin-3-karboxilát) (izonicergolin),

G. [[(6aR,9S,10aR)-4,7-dimetil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-il]metil]-(5brómpiridin-3-karboxilát),

H. [[(6aR,9S,10aS)-10a-metoxi-4-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9il]metil]-(5-brómpiridin-3-karboxilát) (6-dezmetilnicergolin),

I.

[[(6aR,6a’R, 9R, 9’R,10aS, 10a’S)-9’-[[[(5-brómpiridin-3-il)karbonil]oxi]metil]-10a,10’a-dimetoxi7,7’-dimetil-4’,6’,6a,6a’,7,7’,8,8’,9,9’,10,10’,10a,10a’-tetradekahidro-6H-4,5’-biindolo[4,3fg]kinolin-9-il]metil]-(5-brómpiridin-3-karboxilát),

J. [[(6aR,6a’R, 9R, 9’R,10aS, 10a’S)-9’-[[[(5-brómpiridin-3-il)karbonil]oxi]metil]-10a,10’a-dimetoxi4,7,7’-trimetil-4’,6’,6a,6a’,7,7’,8,8’,9,9’,10,10’,10a,10a’-tetradekahidro-6H-4,5’-biindolo[4,3fg]kinolin-9-il]metil]-(5-brómpiridin-3-karboxilát),

Olivae oleum raffinatum


07/2011:1456

OLIVAE OLEUM RAFFINATUM Olivaolaj, finomított DEFINÍCIÓ Nyers olivaolajból – melyet az Olea europaea L. érett, csonthéjas terméséből hideg sajtolással vagy más, alkalmas mechanikus eljárással állítanak elő – finomítással nyert zsíros olaj. Megfelelő antoxidánst tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: színtelen vagy zöldessárga, tiszta, átlátszó folyadék. Oldékonyság: etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik; petroléterrel (fp: 50–70 °C) elegyedik. Az anyag lehűtve 10 °C-on megzavarosodik, és 0 °C-on vajszerű tömeggé szilárdul. Relatív sűrűség: kb. 0,913. AZONOSÍTÁS A. Savszám (lásd Vizsgálatok). B. Elvégezzük a zsíros olajok vékonyréteg-kromatográfiás azonossági vizsgálatát (2.3.2). Értékelés: a kapott kromatogramon megjelenő foltok egyezzenek meg az olivaolaj jellemző kromatogramján látható foltokkal (lásd a 2.3.2.-1 ábrát). A finomított olivaolaj egyes típusainál az E és az F folt méretkülönbsége kevésbé kifejezett, mint a mintakromatogramon. VIZSGÁLATOK Fajlagos abszorpciós koefficiens (2.2.25). legfeljebb 1,20, az abszorpciós maximumnál, 270 nm-en. 1,00 g anyagot R ciklohexánnal 100,0 ml-re oldunk. Savszám (2.5.1): legfeljebb 0,3. Az anyag 10,0 g-ját vizsgáljuk. Peroxidszám (2.5.5/A): legfeljebb 10,0; a parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag esetében: legfeljebb 5,0. El nem szappanosítható rész: legfeljebb 1,5%. Az anyag 5,0 g-ját (m g) visszafolyóhűtővel ellátott 150 ml-es lombikban 50 ml alkoholos káliumhidroxid–oldattal (2 M) elegyítjük. A lombik tartalmát, gyakori rázogatás közben, 1 órán át vízfürdőn melegítjük. Ezután a hűtőn keresztül 50 ml R vizet adunk hozzá, összerázzuk, lehűlésig állni hagyjuk, majd választótölcsérbe visszük. A lombik maradék tartalmát 50 ml R1 petroléter részleteivel a választótölcsérbe mossuk. A folyadékot 1 percig erőteljesen rázzuk, majd a rétegek szétválásáig várakozunk. A vizes fázist egy másik választótölcsérbe engedjük. Emulzióképződés esetén R etanolnak vagy R kálium-hidroxid tömény oldatának kis mennyiségét elegyítjük a folyadékhoz. A vizes oldatot 2×50 ml R1 petroléterrel kirázzuk. A petroléteres fázisokat egy harmadik választótölcsérben egyesítjük, majd 3×50 ml R etanollal (50 %V/V) átmossuk. A petroléteres fázist egy lemért 250 ml-es lombikba gyűjtjük, és a választótölcsért R1 petroléter kis részleteivel a lombikba mossuk. A petrolétert vízfürdőn elpárologtatjuk, majd a maradékot – a lombikot vízszintes helyzetben



tartva – 100–105 °C-on 15 percig szárítjuk. A lombikot lehűlésig exszikkátorban tartjuk, majd lemérjük a tömegét (a g). A 15 perces szárítást addig ismételjük, amíg a két egymást követő tömegmérés különbsége már nem haladja meg az 0,1%-ot. A maradékot 20 ml, előzetesen 0,1 ml R brómfenolkék–oldatra semlegesített, R etanolban (96%) oldjuk. Az oldatot szükség esetén 0,1 M sósav–mérőoldattal (b ml) titráljuk. Az el nem szappanosítható rész százalékos mennyiségét az alábbi összefüggéssel számítjuk ki:

100(a − 0,032b ) m Amennyiben a 0,032b értéke több, mint 5%-kal nagyobb, mint a értéke, a vizsgálat nem értékelhető, és meg kell ismételni. Lúgos szennyezők (2.4.19). Az anyag feleljen meg a Lúgos szennyezők zsíros olajokban fejezetben előírt követelményeknek. Zsírsavösszetétel (2.4.22, A módszer). A 2.4.22.-3. táblázatban leírt kalibráló keveréket használjuk. Az olaj zsírsavfrakciójának összetétele a következő legyen: –


–


–

palmitolaleinsav: legfeljebb 3,5%,

–


–

olajsav 56,0–85,0%,

–

linolsav 3,5–20,0%,

–

linolénsav legfeljebb 1,2%,

–

arachinsav: legfeljebb 0,7%,

–

ejkozénsav legfeljebb 0,4%,

–

behensav: legfeljebb 0,2%,

–

lignocerinsav: legfeljebb 0,2%.

Szterinek (2.4.23, Bmódszer). Az olaj szterinfrakciójának összetétele az alábbi legyen: –

koleszterin: legfeljebb 0,5%,

–

∆7-sztigmaszterin: legfeljebb 0,5%,

–

kampeszterin: legfeljebb 4,0%.

–

a β-szitoszterin-, ∆5,23-sztigmasztadienol-, kleroszterin-, szitosztanol-, ∆5-avenaszterin- és ∆5,24sztigmasztadienol-tartalom összesen: legalább 93,0%,

A sztigmaszterintartalom nem haladhatja meg a kampeszterintartalmat. Szezámolaj. Üvegdugós kémcsőbe mért 10 ml anyagot kb. 1 percen át rázunk egy olyan eleggyel, amely R furfurál R ecetsav-anhidriddel készített 0,35 %V/V-os oldatának 0,5 ml-ét és R ecetsavanhidrid 4,5 ml-ét tartalmazza. A keveréket R ecetsav-anhidriddel átitatott szűrőpapíron megszűrjük. A szüredék 0,2 ml R tömény kénsav hozzáadását követően nem színeződhet kékeszöldre. Víztartalom (2.5.32). legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. ELTARTÁS



Színültig töltött tartályban, fénytől védve, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyagot inert gáz alatt tároljuk. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

adott esetben, hogy az anyag parenterális gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas,

–

az inert gáz nevét.

Olicae oleum virginale


07/2011:0518

OLIVAE OLEUM VIRGINALE Olivaolaj, natív DEFINÍCIÓ Az Olea europaea L. érett, csonthéjas terméséből hideg sajtolással vagy más, alkalmas mechanikus eljárással nyert zsíros olaj. SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga vagy zöldessárga, tiszta, átlátszó folyadék. Oldékonyság: etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik; petroléterrel (fp: 50–70 °C) elegyedik. Jellemző szagú. Az anyag lehűtve 10 °C-on megzavarosodik és 0 °C-on vajszerű tömeggé szilárdul. Relatív sűrűség: kb. 0,913. AZONOSÍTÁS Elvégezzük a zsíros olajok vékonyréteg-kromatográfiás azonossági vizsgálatát (2.3.2). Értékelés: a kapott kromatogramon megjelenő foltok egyezzenek meg az olivaolaj jellemző kromatogramján látható foltokkal (lásd a 2.3.2.-1 ábrát). A finomított olivaolaj egyes típusainál az E és az F folt méretkülönbsége kevésbé kifejezett, mint a mintakromatogramon. VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,20, 270 nm-en mérve. A 232 nm-en és 270 nm-en mért abszorbanciaértékek aránya nagyobb legyen, mint 8. 1,00 g anyagot R ciklohexánnal 100,0 ml-re oldunk. Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. Az anyag 5,0 g-ját vizsgáljuk. Peroxidszám (2.5.5, A-módszer): legfeljebb 20,0. El nem szappanosítható rész: legfeljebb 1,5%. Az anyag 5,0 g-ját (m g) visszafolyóhűtővel ellátott 150 ml-es lombikban 50 ml alkoholos 2 M káliumhidroxid–oldattal elegyítjük. A lombik tartalmát, gyakori összerázás közben, 1 órán át vízfürdőn melegítjük. Ezután a hűtőn keresztül 50 ml R vizet adunk hozzá, összerázzuk, lehűlésig állni hagyjuk, majd választótölcsérbe visszük. A lombikot 50 ml R1 petroléter részleteivel a választótölcsérbe mossuk. A folyadékot 1 percig erőteljesen rázzuk, majd a rétegek szétválásáig várakozunk. A vizes fázist egy másik választótölcsérbe engedjük. Emulzióképződés esetén R etanolnak (96%) vagy R kálium-hidroxid tömény oldatának kis mennyiségét elegyítjük a folyadékhoz. A vizes oldatot 2×50 ml R1 petroléterrel kirázzuk. A petroléteres fázisokat egy harmadik választótölcsérben egyesítjük, majd 3×50 ml R etanollal (50 %V/V) átmossuk. A petroléteres fázist lemért lombikba gyűjtjük, és a választótölcsért R1 petroléter kis részleteivel átmosva a mosófolyadékot a lombikba engedjük. A petrolétert vízfürdőn elpárologtatjuk, majd a maradékot – a lombikot vízszintes helyzetben tartva – 100–105 °C-on 15 percig szárítjuk. A lombikot lehűlésig exszikkátorban tartjuk, majd mérjük a tömegét (a g). A 15 perces szárítást addig ismételjük, míg a két egymást követő tömegmérés

Olicae oleum virginale


különbsége már nem haladja meg az 0,1%-ot. A maradékot 20 ml, előzetesen 0,1 ml R brómfenolkék– oldatra semlegesített R etanolban (96%) oldjuk. Az oldatot szükség esetén 0,1 M sósav–mérőoldattal (b ml) titráljuk. Az el nem szappanosítható rész százalékos mennyiségét az alábbi összefüggéssel számítjuk ki:

100(a − 0,032b ) m Amennyiben a 0,032b értéke több, mint 5%-kal nagyobb, mint a értéke, a vizsgálat nem értékelhető, és meg kell ismételni. Abszorbancia (2.2.25). Az oldat 270 nm-en mért abszorbanciája legfeljebb 0,20 lehet. A 232 nm-en és 270 nm-en mért abszorbanciaértékek aránya nagyobb legyen, mint 8. 1,00 g anyagot R ciklohexánnal 100,0 ml-re oldunk. Zsírsavösszetétel (2.4.22, A módszer). A 2.4.22.-3. táblázatban leírt kalibráló keveréket használjuk. Az olaj zsírsavfrakciójának összetétele a következő legyen: –


–


–

palmitoleinsav: legfeljebb 3,5%,

–


–

olajsav: 56,0–85,0%,

–

linolsav: 3,5–20,0%,

–

linolénsav: legfeljebb 1,2%,

–

arachinsav: legfeljebb 0,7%,

–

ejkozénsav: legfeljebb 0,4%,

–

behensav: legfeljebb 0,2%,

–

lignocerinsav: legfeljebb 0,2%.

Szterinek (2.4.23, B-módszer). Az olaj szterinfrakciójának összetétele az alábbi legyen: –

koleszterin: legfeljebb 0,5%,

–

kampeszterin: legfeljebb 4,0%.

–

∆7-sztigmaszterin: legfeljebb 0,5%,

–

a β-szitoszterin-, ∆5,23-sztigmasztadienol-, kleroszterin-, szitosztanol-, ∆5-avenaszterin- és ∆5,24sztigmasztadienol-tartalom összesen: legalább 93,0%,

A sztigmaszterintartalom nem haladhatja meg a kampeszterintartalmat. Szezámolaj. Üvegdugós kémcsőbe mért 10 ml anyagot egy olyan eleggyel, amely R furfurál R ecetsav-anhidriddel készített, 0,35 %V/V-os oldatának 0,5 ml-ét és R ecetsav-anhidrid 4,5 ml-ét tartalmazza, kb. 1 percen át rázunk. A keveréket R ecetsav-anhidriddel átitatott szűrőpapíron megszűrjük. A 0,2 ml R tömény kénsavval elegyített szüredék nem színeződhet kékeszöldre. Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. ELTARTÁS Színültig töltött tartályban, fénytől védve, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten.

07/2011:2016

ONDANSETRONI HYDROCHLORIDUM DIHYDRICUM Ondanszetron-hidroklorid-dihidrát

és enantiomere

C18H20ClN3O.2H2O [103639-04-9]

Mr 365,9

DEFINÍCIÓ [(3RS)-9-Metil-3-[(2-metil-1H-imidazol-1-il)metil]-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on]–hidroklorid– dihidrát. Tartalom: 97,5–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) mérsékelten oldódik; metanolban oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ondanszetron-hidroklorid-dihidráttal. B. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK B-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R tömény ammónia–oldat – R etanol (96 %) – R metanol (0,5+100+100 V/V). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,125 g-ját oldószereleggyel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 12,5 mg CRS VRK rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt ondanszetront (A- és Bszennyezőt tartalmaz) oldószereleggyel 1,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1 ml-ét az oldószereleggyel 100 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 4,0 ml-ét oldószerkeverékkel 10,0 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R metanol – R etil-acetát – R diklórmetán (2+40+50+90 V/V).

Felvitel: 20 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Retenciós faktorok: A szennyező kb. 0,3; B szennyező kb. 0,4; ondanszetron kb. 0,6. Rendszeralkalmasság: az a) összehasonlító oldat kromatogramján három, egymástól jól elkülönülő folt legyen látható. Követelmények: −

B-szennyező: a vizsgálati oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfoltnál (0,4 %).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját a mozgófázissal 100,0 ml-re oldjuk. Vizsgálati oldat (b). A vizsgálandó anyag 90,0 mg-ját a mozgófázissal 100,0 ml-re oldjuk. Az így készült oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 2,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Az így készült oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS ondanszetron-E-szennyezőt és 5 mg CRS ondanszetron-A-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS folyadékkromatográfiás rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt ondanszetront (C- és D-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 mg CRS ondanszetron-D-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az így készített oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 90,0 mg CRS ondanszetron-hidroklorid-dihidrátot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az így készült oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). 5,0 mg CRS ondanszetron-F-szennyezőt és 5 mg CRS ondanszetron-G-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (g). 1,0 ml b) összehasonlító oldathoz 1,0 ml f) összehasonlító oldatot adunk, és a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: 220 m2/g fajlagos felületű és 8 nm pórusméretű R kromatográfiás célra szánt, cianopropilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök).

Mozgófázis: R1 acetonitril (20 térfogatrész) és R nátrium-dihidrogén-foszfát–monohidrát 2,8 g/l töménységű, R nátrium-hidroxid 40 g/l töménységű oldatával előzetesen pH 5,4 értékre beállított oldatának (80 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 216 nm-en. Injektálás: 20 µl; az a) vizsgálati oldatot, valamint az a), b), c), d), f) és g) összehasonlító oldatokat injektáljuk. Kromatografálási idő: az ondanszetron retenciós idejének 1,5-szerese. A szennyezők azonosítása:

−

a C- és D-szennyezők csúcsait a CRS folyadékkromatográfiás rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt ondanszetronhoz mellékelt kromatogram, valamint a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk,

−

az A- és E-szennyezők csúcsait a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk,

−

az F- és G-szennyezők csúcsait az f) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk.

Relatív retenciók az ondanszetronra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,17; Fszennyező kb. 0,20 (az E- és F-szennyezők együtt is eluálódhatnak); C-szennyező kb. 0,35; D-szennyező kb. 0,45; A-szennyező kb. 0,80; G-szennyező kb. 0,89 (az A-és G-szennyezők együtt is eluálódhatnak vagy retenciós sorrendjük felcserélődhet). Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,5, a C-szennyező és a D-szennyező között.


korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 0,6-del szorozzuk.

−

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító ??? oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),

−

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%),

−

A- és G-szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%),

−

E- és F-szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a g) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcsok területének összege (0,2%),

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,10%),

−


−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05 %).

Víztartalom (2.5.12): 9,0–10,5%. Az anyag 0,200 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálat szerint, az alábbi módosításokkal. Injektálás: b) vizsgálati oldat és e) összehasonlító oldat. A C18H20ClN3O százalékos mennyiségét a CRS ondanszetron-hidroklorid-dihidrát deklarált tartalmának figyelembevételével számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): H.

és enantiomere

A. (3RS)-3-[(dimetilamino)metil]-9-metil-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on,

B. 6,6’-metilénbisz[(3RS)-9-metil-3-[(2-metil-1H-imidazol-1-il)metil]-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4on],

C. 9-metil-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on,

D. 9-metil-3-metilén-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on,

E. 1H-imidazol,

F. 2-metil-1H-imidazol,

és enantiomere

G. (3RS)-3-[(1H-imidazol-1-il)metil]-9-metil-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on (C-dezmetilondanszetron),

és enantiomere

H. (3RS)-3-[(2-metil-1H-imidazol-1-il)metil]-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on (N-dezmetilondanszetron).

07/2011:0733

POLYACRYLATIS DISPERSIO 30 PER CENTUM Poliakrilát diszperzió, 30%-os DEFINÍCIÓ Etil-akrilát és metil-metakrilát kb. 800 000 átlagos relatív molekulatömegű kopolimerének vizes diszperziója. Tartalom: 28,5–31,5 %m/m (bepárlási maradék). Megfelelő emulgenst tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: átlátszatlan, fehér vagy csaknem fehér, kissé sűrűnfolyó folyadék. Oldékonyság: vízzel elegyedik; acetonban, vízmentes etanolban és 2-propanolban oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a poliakrilát Ph. Eur. referenciaspektrumával. B. 1 g anyaghoz 5 ml R vizet keverünk; az elegy átlátszatlan marad. Az anyagból három 1–1 g-os részletet veszünk, melyekhez külön-külön 5–5 g R etanolt, R acetont, illetve R 2-propanolt keverünk. Áttetsző oldatokat kapunk. C. 1 g anyaghoz 10 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–oldatot adunk. Az elegy átlátszatlan marad. D. Az anyag feleljen meg a „A film külleme” (lásd Vizsgálatok) vizsgálatban előírt követelménynek. E. 4 g anyagot Petri-csészében, 60 °C-os szárítószekrényben, 4 órán keresztül szárítunk. Az eredményül kapott tiszta filmet kis kémcsőbe (100×12 mm) visszük. A kémcsövet láng felett melegítjük, és a fejlődő gőzt az első kémcső szája fölé tartott második kémcsőben fogjuk fel. A kapott kondenzátummal az észterek azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Relatív sűrűség (2.2.5): 1,037–1,047. –1 Viszkozitás (2.2.10): legfeljebb 50 mPa·s, rotációs viszkoziméterrel 20 °C-on, 10 s nyírási sebesség alkalmazásával meghatározva.

A film külleme. 1 ml anyagot üveglapra viszünk, és hagyjuk megszáradni. Tiszta, rugalmas film képződik.

Szemcsés anyag. 100,0 g anyagot lemért tömegű rozsdamentes acélszűrőn (90) keresztül megszűrünk. A maradékot R vízzel addig mossuk, míg tiszta szüredéket nem kapunk, majd 80 °C-on tömegállandóságig szárítjuk. A maradék tömege legfeljebb 0,500 g. Monomer maradványok. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R tetrahidrofuránnal 50,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 10,0 mlét állandó keverés közben R nátrium-perklorát 35 g/l töménységű oldatának 5,0 ml-éhez csepegtetjük. A keveréket centrifugáljuk, majd a tiszta felülúszó folyadékot megszűrjük. Az így kapott elegy 5,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 10–10 mg R etil-akrilátot és R metil-metakrilátot R tetrahidrofuránnal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R tetrahidrofuránnal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 10,0 ml-éhez R nátrium-perklorát 35 g/l töménységű oldatának 5,0 ml-ét elegyítjük. Az elegy 5,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,12 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5–10 µm).

Mozgófázis: R1 acetonitril – R kromatográfiás célra szánt víz (15+85 V/V). Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: kb. 50 µl. Követelmény: – monomer maradványok: legfeljebb 100 ppm. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,4%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 1,000 g-ját 110 °C-on 3 órán keresztül szárítjuk, majd a maradék tömegét mérjük. ELTARTÁS 5 és 25 °C között. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben

szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a késleltetett hatóanyag-leadású gyógyszerformákban filmképzőként vagy mátrixképzőként használt 30%-os poliakrilát diszperzió esetében. Viszkozitás (lásd Vizsgálatok). A film külleme. (lásd Vizsgálatok). A film oldékonysága: „A film külleme” pont szerint előállított film egy részét keverés közben R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatát tartalmazó edénybe helyezzük. A minta 2 órán belül nem oldódhat fel. A film egy másik részét keverés közben 0,33 M foszfát–tompítóoldatot (pH 7,5) tartalmazó lombikba helyezzük. A minta 2 órán belül nem oldódhat fel.

Povidonum


07/2011:0685

POVIDONUM Povidon

C6nH9n+2NnOn [9003-39-8] DEFINÍCIÓ α-Hidro-ω-hidropoli[1-(2-oxopirrolidin-1-il)etilén]. polimerjeiből áll.

Az

anyag

1-etenilpirrolidin-2-on

lineáris

Tartalom: 11,5–12,8% nitrogén (N; Ar 14,01) (vízmentes anyagra). A különböző típusú povidonokat oldatuk viszkozitásával jellemzik, K-értékként kifejezve. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér por vagy lemezkék; nedvszívó. Oldékonyság: vízben, etanolban (96%) és metanolban bőségesen oldódik; acetonban alig oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, E. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: az anyagot előzetesen 105 °C-on 6 órán át szárítjuk; a szárított anyag 4 mg-jának spektrumát vesszük fel. Összehasonlítás: CRS povidonnal. B. Az S1 oldat (lásd Vizsgálatok) 0,4 ml-éhez 10 ml R vizet, 5 ml R hígított sósavat és 2 ml R káliumdikromát–oldatot elegyítünk. Narancssárga csapadék válik le. C Az S1 oldat 1 ml-éhez 0,2 ml R1 dimetilaminobenzaldehid–oldatot és 0,1 ml R tömény kénsavat elegyítünk. Az oldat rózsaszínűre színeződik. D Az S1 oldat 0,1 ml-éhez 5 ml R vizet és 0,2 ml 0,05 M jód–oldatot elegyítünk. Az oldat vörösre színeződik. E. 0,5 g anyagot 10 ml R vízzel összerázunk. Az anyag feloldódik.

Povidonum


VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20,0 ml-re oldunk. A vizsgálandó anyagot kis részletekben szórjuk a mágneses keverővel kevert vízbe. S1 oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. A vizsgálandó anyagot kis részletekben szórjuk a mágneses keverővel kevert vízbe. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) legyen. Színe nem lehet erősebb, mint a B6, BS6, vagy P6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3). A legfeljebb 30 deklarált K-értékű povidonokból készített S oldat pH-ja 3,0–5,0. A 30 feletti deklarált K-értékű povidonokból készített S oldat pH-ja 4,0–7,0. Viszkozitás, K-értékként kifejezve. A 18 vagy annál kisebb névleges K-értékű povidonok vizsgálatakor 50 g/l töménységű oldatot használunk. A 18-nál nagyobb, de 95-nél nem nagyobb névleges K-értékű povidonokból 10 g/l töménységű oldatot készítünk. A 95-nél nagyobb névleges Kértékű povidonok esetében 1,0 g/l töménységű oldatot használunk. Az oldatot 1 óra hosszat állni hagyjuk, majd az oldat viszkozitását (2.2.9) 25 °C-on az 1. sz. viszkoziméterrel határozzuk meg; az átfolyási idő legalább 100 másodperc. A K-értéket az alábbi kifejezés alapján számítjuk ki:

300c log η + (c + 1,5c log η )2 1,5 log η-1 , + 0,15 + 0,003c 0,15c + 0,003c 2 ahol c = a vizsgálandó anyag vízmentes anyagban kifejezett koncentrációja, g/100 ml-ben, η = az oldat R vízre vonatkoztatott kinematikai viszkozitása. A 15 vagy annál kisebb deklarált K-értékű povidonok K-értéke a deklarált érték 85,0–115,0%-a legyen. Azon povidonok esetében, melyeknél a deklarált K-érték vagy a deklarált tartomány átlaga 15-nél nagyobb, a K-érték a deklarált értéknek vagy a deklarált tartomány átlagának 90,0–108,0%-a legyen. Aldehidek: legfeljebb 500 ppm, acetaldehidben kifejezve.

Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot R foszfát–tompítóoldattal (pH 9,0) 100,0 ml-re oldunk. A lezárt lombikot 1 órán át 60 °C-on melegítjük, majd szobahőmérsékletűre hagyjuk lehűlni. Összehasonlító oldat. 0,140 g R acetaldehid-ammónia-trimer-trihidrátot R vízzel 200,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R foszfát–tompítóoldattal (pH 9,0) 100,0 ml-re hígítjuk. Három, egyforma, 1 cm rétegvastagságú spektrofotometriás küvettába külön-külön 0,5 ml vizsgálati oldatot, 0,5 ml összehasonlító oldatot és 0,5 ml R vizet (üres oldat) mérünk. Mindegyikhez hozzáadunk 2,5 ml R foszfát–tompítóoldatot (pH 9,0) és 0,2 ml R nikotinamid-adenin-dinukleotid–oldatot. Az oldatokat összekeverjük és a küvettákat szorosan lezárjuk. 22±2 °C-on 2–3 percig állni hagyjuk, majd 340 nm-en mérjük az egyes oldatok abszorbanciáját (2.2.25), R vizet használva kompenzáló folyadékként. Ezután mindegyik küvettába 0,05 ml R aldehid-dehidrogenáz–oldatot mérünk, az oldatokat összekeverjük és a küvettákat szorosan lezárjuk. 22±2 °C-on 5 percig állni hagyjuk, majd az így kapott oldatok abszorbanciáját 340 nm-en mérjük, R vizet használva kompenzáló folyadékként. Az aldehidtartalmat a következő kifejezéssel számítjuk ki:

( At 2 − At1 ) − ( Ab 2 − Ab1 ) 100000 ⋅ C , ⋅ ( As 2 − As1 ) − ( Ab 2 − Ab1 ) m

Povidonum


ahol At1 = a vizsgálati oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt, At2 = a vizsgálati oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után, As1 = az összehasonlító oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt, As2 = az összehasonlító oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után, Ab1 = az üres oldat során kapott oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt, Ab2 = az üres oldat során kapott oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után, m = a povidon vízmentes anyagra számított tömege, grammban, C = az acetaldehid koncentrációja az összehasonlító oldatban, az acetaldehid-ammónia-trimertrihidrát tömegéből 0,72 faktorral számolva, milligramm/milliliterben. Peroxidok: legfeljebb 400 ppm, H2O2-ban kifejezve.

4,0 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot 100 ml R vízben oldunk (alapoldat). Az oldat 25,0 ml-éhez 2,0 ml R titán(III)-klorid-kénsav–reagenst elegyítünk és 30 percig állni hagyjuk. Az oldat abszorbanciáját (2.2.25) 405 nm-en mérjük. Kompenzáló folyadékként a következő elegyet használjuk: a vizsgálandó anyag alapoldatának 25,0 ml-éhez R tömény kénsav 13 %V/V-os oldatából 2,0 ml-t elegyítünk. Az abszorbancia legfeljebb 0,35 lehet. Hangyasav. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 2,0 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk (vizsgálati alapoldat). Oszlopkromatográfiás célra szánt R erősen savas ioncserélő gyanta R vízzel készített szuszpenzióját egy 0,8 cm belső átmérőjű üvegcsőbe visszük úgy, hogy a töltethossz kb. 20 mm legyen, és az ioncserélő gyantaréteget mindig lepje el R víz. 5 ml R víz betöltése után az áramlási sebességet úgy állítjuk be, hogy a víz kb. 20 csepp/perc sebességgel csepegjen. Ha a vízszint az erősen savas ioncserélő réteg tetejéhez közeledik, rávisszük a vizsgálati alapoldatot az oszlopra. 2 ml oldat lecsepegése után felfogjuk a következő 1,5 ml-es részletet, és ezt használjuk vizsgálati oldatként. Összehasonlító oldat. 0,100 g R vízmentes hangyasavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25-0,30 m, ∅ = 4-8 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, erősen savas ioncserélő gyanta (5–10 µm),

–


Mozgófázis: 5 ml R perklórsavat R vízzel 1000 ml-re hígítunk. Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy a hangyasav retenciós ideje kb. 11 perc legyen. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 50 µl; vizsgálati oldat és összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: –

ismételhetőség: az összehasonlító oldat hatszori injektálása után kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%.

Követelmény: –

hangyasav: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (0,5%).

Hidrazin. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Frissen készített oldatokat használunk.

Vizsgálati oldat. 2,5 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot 25 ml R vízben oldunk. Az oldatot R szalicilaldehid R metanollal készített, 50 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ével

Povidonum


elegyítjük. Összekeverjük és vízfürdőben 60 °C-on 15 percig melegítjük. Megvárjuk, amíg lehűl, majd hozzáadunk 2,0 ml R toluolt, 2 percig rázzuk és centrifugáljuk. A tiszta felülúszó folyadékot használjuk. Összehasonlító oldat. 90 mg R szalicilaldehid-azint R toluollal 100 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét R toluollal 100 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilanizált szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol (1+2 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 365 nm-es ultraibolya fényben. RF-érték: szalicilaldehid-azin kb. 0,3. Követelmény: –

hidrazin: a vizsgálati oldat kromatogramján a szalicilaldehid-azinnak megfelelő folt nem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (1 ppm).

A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 0,250 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg R 1-vinil-2-pirrolidont R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R 1-vinil-2-pirrolidont és 0,5 g R vinil-acetátot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Előtétoszlop: –

méretei: l = 0,025 m, ∅ = 4 mm,

–


Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

–


Mozgófázis: R acetonitril – R víz (10+90 V/V). Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy az A-szennyezőnek megfelelő csúcs retenciós ideje kb. 10 perc legyen. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 50 µl. A vizsgálati oldat injektálása után kb. 2 percet várunk, majd átmossuk az előtétoszlopot, oly módon, hogy a mozgófázist a vizsgálatnál alkalmazott áramlási sebességgel 30 percig visszafelé áramoltatjuk. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a vinil-acetát között, a b) összehasonlító oldat kromatogramján,

Povidonum

–


ismételhetőség: az a) összehasonlító oldat hatszori injektálásával kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (10 ppm).

B-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 0,100 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 0,100 g R 2-pirrolidont R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 3,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Előtétoszlop: –

méretei: l = 0,025 m, ∅ = 3 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililett szilikagél (5 μm).

Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 3 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

–


Mozgófázis: R tömény foszforsavval pH 2,4-re beállított R víz. Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy a B-szennyező retenciós ideje kb. 11 perc legyen. Detektálás: spektofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 50 µl. A vizsgálati oldat valamennyi injektálása után lemossuk a povidon-polimereket az előtétoszlopról, oly módon, hogy a mozgófázist a vizsgálatnál alkalmazott áramlási sebességgel kb. 30 percig visszafelé áramoltatjuk. Rendszeralkalmasság: –

ismételhetőség: az összehasonlító oldat hatszori injektálása után kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%.

Követelmény: –

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (3,0%).

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm.

2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2,0 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,100 g vizsgálandó anyagot (m mg) roncsolólombikba helyezünk. 1 g R réz(II)-szulfát, 1 g R titándioxid és 33 g R kálium-szulfát keverékéből 5 g-ot és 3 üveggyöngyöt juttatunk a lombikba. A lombik nyakához tapadt részecskéket, szükség esetén, kevés R vízzel bemossuk. Hozzáadunk 7 ml R tömény

Povidonum


kénsavat, a lombik oldalán lecsurgatva. Előbb fokozatosan addig melegítjük a lombikot, amíg az oldat színe tiszta sárgászöldre nem változik, és a lombik falán már nem láthatók elszenesedett anyagok. A hevítést ezután további 45 percig folytatjuk. A lombik tartalmát lehűtjük, a keverékhez óvatosan 20 ml R vizet adunk, majd a lombikot olyan vízgőzdesztilláló készülékhez csatlakoztatjuk, amit előzetesen vízgőz átáramoltatásával átmostunk. A szedő lombikba R bórsav 40 g/l töménységű oldatából 30 ml-t, 3 csepp R brómkrezolzöld–metilvörös–oldatot, valamint annyi R vizet adunk, hogy a folyadék ellepje a hűtő végét. A tölcséren keresztül 30 ml R tömény nátrium-hidroxid–oldatot juttatunk a roncsolólombikba, a tölcsért 10 ml R vízzel óvatosan leöblítjük, majd haladéktalanul lezárjuk a gumicső szorítóját, és megindítjuk a vízgőzdesztillálást. 80–100 ml desztillátumot fogunk fel. Ezután a szedőt eltávolítjuk a hűtő végétől, és a cső alsó részét kevés R vízzel a szedőbe öblítjük. A desztillátumot 0,025 M kénsav–mérőoldattal addig titráljuk, amíg az oldat színe zöldből halvány szürkéskéken át halvány szürkés-vöröses-bíborra nem változik. Üres meghatározást is végzünk. 1 ml 0,025 M kénsav–mérőoldattal 0,7004 mg N egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FELIRAT A címkén feltüntetjük a névleges K-értéket. SZENNYEZŐK

A. 1-etenilpirrolidin-2-on (1-vinilpirrolidin-2-on),

B. pirrolidin-2-on (2-pirrolidon). A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni.

Povidonum


Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a folyékony gyógyszerformákhoz, szolubilizálóként és stabilizálóként használt povidon esetében. Viszkozitás (2.2.9). A dinamikai viszkozitást kapilláris viszkoziméterrel határozzuk meg. 10 g/ml (száraz anyagra) töménységű oldatot használunk a vizsgálathoz. A mérést 15 ˚C-on végezzük. A 06851. Táblázatban feltüntettük a jellemző értékeket.

Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a kötőanyagként használt povidon esetében. Molekulatömeg (lásd Viszkozitás K-értékként kifejezve pontot). A 0685-1. Táblázatban feltüntettük a jellemző értékeket.

0685-1. Táblázat – Jellemző viszkozitástartományok és a viszkozitás tartományai, K-értékben kifejezve Viszkozitástartomány (mPaּs)

Molekulatömeg: viszkozitás K-értékben kifejezve

Povidon K 12

1,3–2,3

11–14

Povidon K 17

1,5–3,5

16–18

Povidon K 25

3,5–5,5

24–27

Povidon K 30

5,5–8,5

28–32

Povidon K 90

300–700

85–95

Praeparationes homoeopathicas


01/2011:1038

HOMEOPÁTIÁS KÉSZÍTMÉNYEK Praeparationes homoeopathicas

DEFINÍCIÓ A homeopátiás készítményeket, ősanyagnak nevezett anyagokból, termékekből vagy készítményekből, a homeopátiás gyártási eljárás szabályai szerint állítják elő. A homeopátiás készítményeket általában az ősanyag latin nevével jelölik, a név mellett azonban a hígítás fokát is feltüntetik. Nyersanyagok A homeopátiás készítmények előállításához természetes vagy szintetikus eredetű nyersanyagokat használnak. Az állati és humán eredetű nyersanyagok esetén megfelelő intézkedéseket kell hozni a belőlük előállított homeopátiás készítményekben esetlegesen jelenlevő kórokozók – beleértve a vírusokat is (5.1.7) – jelenlétének minimalizálása céljából. Erre vonatkozóan a következőket kell bizonyítani: –

a gyártási eljárás tartalmaz olyan lépést vagy lépéseket, amely bizonyítottan eltávolítja, vagy inaktiválja a kórokozókat,

–

adott esetben, az állati eredetű nyersanyagoknak meg kell felelniük „Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegségek (spongiform encelaphalopathia) kórokozóival veszélyeztetett termékek” (1483) cikkelyben leírt követelményeknek,

-

adott esetben, a nyersanyagok előállítására szánt állatoknak és szöveteknek meg kell felelniük az illetékes hatóság által az emberi fogyasztásra szánt állatokkal szemben támasztott egészségügyi követelményeknek,

–

a humán eredetű anyagok esetén – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – a donoroknak mind a vérdonorokra, mind pedig a donorok által adott vérre vonatkozó előírásoknak (lásd a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) című cikkelyt) meg kell felelniük.

A növényi, állati és humán eredetű nyersanyagokat friss vagy szárított állapotban lehet felhasználni. Megfelelő esetben a friss nyersanyagok mélyhűtve is tárolhatók. A növényi eredetű nyersanyagoknak meg kell felelniük a Homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok (2045) című cikkelyben előírt követelményeknek. Szállítás és tárolás céljából – indokolt és engedélyezett esetekben – a friss nyersanyagok etanolban (96 %V/V) vagy megfelelő töménységű alkoholban is eltarthatók, feltéve, hogy a feldolgozás során a nyersanyag egésze – beleértve az alkoholt is – felhasználásra kerül. A nyersanyagoknak meg kell felelniük az Európai Gyógyszerkönyv releváns cikkelyeiben előírt követelményeknek. Vivőanyagok Vivőanyagoknak nevezzük az egyes ősanyagok előállításához vagy a potenciálási eljáráshoz felhasznált segédanyagokat. Ilyenek pl. a tisztított víz, a megfelelő töménységű alkohol, a glicerin és a laktóz. A vivőanyagoknak meg kell felelniük az Európai Gyógyszerkönyv releváns cikkelyeiben előírt követelményeknek.



Ősanyagok Az ősanyagok olyan anyagok, termékek, illetve készítmények, amelyeket kiindulási anyagként használnak fel, homeopátiás készítmények előállítására. Az ősanyag általában a következő csoportok egyikébe sorolható: őstinktúra vagy glicerines macerátum, ha a nyersanyag növényi, állati vagy humán eredetű, illetve maga az anyag, ha a nyersanyag kémiai vagy ásványi eredetű. Az őstinktúráknak meg kell felelniük a Homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (2029) című cikkelyben előírt követelményeknek. A glicerines macerátumok növényi, állati vagy humán eredetű nyersanyagokból glicerinnel vagy glicerin és megfelelő töménységű alkohol elegyével, illetve glicerin és megfelelő töménységű nátriumklorid–oldat elegyével kinyert, folyékony készítmények. Potenciálás A hígításokat és a triturációkat ősanyagból nyerik, a homeopátiás gyártási eljárás szabályai szerint végzett potenciálási eljárással: folyékony készítmények esetében ez váltakozva végzett hígítást és dinamizálást (ütverázást), szilárd készítmények esetében pedig egymás után végzett, megfelelő triturálást jelent, egyes esetekben pedig a két eljárás kombinációját. A potenciálási lépések általában a következők: −

1 rész ősanyag és 9 rész vivőanyag keveréke; ezeket általában „D”, „DH” vagy „X” (decimális) szimbólumokkal jelöljük, vagy

−

1 rész ősanyag és 99 rész vivőanyag keveréke; ezeket általában „C” vagy „CH” (centezimális) szimbólumokkal jelöljük.

A potenciálási lépések száma határozza meg a hígítási fokot; pl. a „D3”, „3 DH” vagy „3 X” jelzés három decimális potenciálási lépést, a „C3”, „3 CH” vagy „3 C” jelzés pedig három centezimális potenciálási lépést jelent. Az „LM-” (vagy „Q-”) jelzés különleges eljárással elvégzett potenciálási lépést jelent. Gyógyszerformák A homeopátiás készítmények gyógyszerformáinak meg kell felelniük az Európai Gyógyszerkönyv releváns gyógyszerforma cikkelyeinek, a következő kiegészítésekkel: −

a homeopátiás célra szánt gyógyszerformák esetében „hatóanyagok” kifejezésen a „homeopátiás ősanyagok hígításait és triturációit” értjük,

−

a homeopátiás gyógyszerformákat megfelelő segédanyagok felhasználásával kell készíteni,

−

a hatóanyagtartalom egységességére (2.9.6) és az adagolási egységek egységességére (2.9.40) vonatkozó vizsgálat általában nem alkalmazható, bizonyos körülmények között azonban az illetékes hatóság megkövetelheti az ezeknek való megfelelést is.

Homeopátiás golyócskák A homeopátiás célra szánt golyócskák szacharózzal, laktózzal vagy más, alkalmas segédanyaggal készített, szilárd halmazállapotú készítmények. Előállításukhoz vagy az előre gyártott golyócskákat impregnálják a homeopátiás ősanyag(ok) hígításaival, vagy az említett segédanyagokat fokozatosan adagolják a homeopátiás ősanyag(ok) hígításához, illetve hígításaihoz. A golyócskákat bevételre vagy szublingvális alkalmazásra szánják. Homeopátiás tabletták A homeopátiás célra szánt tabletták szacharózt, laktózt, vagy más, alkalmas segédanyagot tartalmazó, a Tabletták (0478) cikkely előírásainak megfelelő készítmények. Előállíthatók a szilárd hatóanyag(ok) és segédanyagok tablettázásával, vagy úgy, hogy előre gyártott tablettákat impregnálnak a



homeopátiás ősanyag(ok) hígításával, illetve hígításaival. A impregnálás céljára előre gyártott tabletták szacharózból, laktózból, vagy más, alkalmas segédanyagból készíthetők, a Tabletták (0478) cikkely előírásainak megfelelően. A homeopátiás tablettákat bevételre vagy szublingvális alkalmazásra szánják. Gyártási módszerek A homeopátiás készítményeket igen sokféle módszerrel állítják elő, és számos gyógyszerformában jelenhetnek meg (melyeket a gyógyszerforma cikkelyek taglalnak). Az előállítási módszereket a Homeopátiás ősanyagok előállítási és potenciálási módszerei (2371) cikkely részletezi. Egy adott előállítási módszer meghatározza a lehetséges gyógyszerformákat, ahogy az az alábbiakban (1038.-1. Táblázatban) látható. 1038.-1. Táblázat Gyártási módszer 2.1.2.

2.2.1, 2.2.2., 2.2.3

Gyógyszerforma Szemcseppek Oldatos injekciók Orrüregben alkalmazott gyógyszerkészítmények Szemcseppek Pilulák (globuli velati) Oldatos injekciók Orrüregben alkalmazott gyógyszerkészítmények Kenőcsök, krémek és gélek Bevételre szánt porok Végbélkúpok

2.2.4

3.1.2, 3.2.2

Oldatos injekciók Szemcseppek Pilulák Oldatos injekciók Orrüregben alkalmazott gyógyszerkészítmények Kenőcsök, krémek és gélek Végbélkúpok

Az illetékes hatóságnak jogában áll jóváhagyni vagy elutasítani az előállítási módszerek és az anyagok egyes kombinációit.

Prednisolonum


07/2011:0353

PREDNISOLONUM Prednizolon

C21H28O5 [50-24-8]

Mr 360,4

DEFINÍCIÓ 11β,17,21-Trihidroxipregna-1,4-dién-3,20-dion. Tartalom: 96,5–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por; nedvszívó. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) és metanolban oldódik; acetonban mérsékelten oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS prednizolonnal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb mennyiségű R acetonban oldjuk és az oldatokat vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. A tartalmi meghatározás során kapott kromatogramokat értékeljük. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +113 és +1192 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R etanollal (96%) 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Prednisolonum


Oldószerelegy: R acetonitril – R víz (40+60 V/V). Vizsgálati oldat (a). 10,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggel 20,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b. 25 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggel 20,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt prednizolont (A-, B- és Cszeenyezőket is tartalmaz) az oldószereleggyel 10,0 mlre oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt prednizolon-acetátot (F- és J-szennyezőt is tartalmaz) az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Összehasonlító oldat (d). 25,0 mg CRS prednizolont az oldószereleggyel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm);

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R víz.

–

B-mozgófázis: R acetonitril –R metanol (50+50 V/V).

Idő (perc)



0 – 14

60

40

14 – 20

60→20

40→80

20 – 25

20

80

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10–10 µl a) vizsgálati oldat, a), b) és c) összehasonlító oldat.; a vizsgálati oldat oldószerelegyét üres kísérletként injektáljuk. Szennyezôk azonosítása: az A-, a B- és a C-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt prednizolonhoz mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk; az F- és J-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt prednizolonhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja segítségévelazonosítjuk. Relatív retenciók a prednizolonra (retenciós idő kb. 12 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,7 perc; B-szennyező kb. 0,9 perc; A-szennyező kb. 1,05; J-szennnyező kb. 1,5; C-szennyező kb. 1,7. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

hegy-völgy arány: legalább 3, ahol Hρ az A-szennyező alapvonaltól mért csúcsmagassága és Hν az ezt a csúcsot a prednizolon csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

Prednisolonum


–

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

B-, C- és J-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizenötszöröse (1,5%),

–

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A "Rokon vegyületek" vizsgálatánál leírt folyadékkromatográfiás (2.2.29) vizsgálatot végezzük el, a következő módosításokkal. Injektálás: b) vizsgálati oldat és d) referencia oldat. A százalékos tartalmat (C21H28O5) a CRS prednizolon deklarált tartalma felhasználásával számoljuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, F, J. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D, E, G, H, I.

A. 11β,17,21-trihidroxipregn-4-én-3,20-dion (hidrokortizon),

Prednisolonum


B. 17,21-dihidroxipregna-1,4-dién-3,11,20-trion,

C. (11β,17-dihidroxi-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)-acetát (prednizolon acetát),

D. 6β,11β,17,21-tetrahidroxipregna-1,4-dién-3,20-dion (6β-hidroxiprednizolon),

E. 11β,14,17,21-tetrahidroxipregna-1,4-dién-3,20-dion (14α-hidroxiprednizolon),

F. 11α,17,21-trihidroxipregna-1,4-dién-3,20-dion (11-epi-prednizolon),

G. 11β,17,20β,21 tetrahidroxipregna-1,4-dién-3-on (20β-hidroxiprednizolon),

Prednisolonum

H. 11β,17,21-trihidroxipregna-1,4,6-trién-3,20-dion (Δ6-prednizolon),

I.

11β,21-dihidroxipregna-1,4-dién-3,20-dion (17-dezoxiprednizolon),

J. 17,21-dihidroxipregna-1,4,-dién-3,20-dion (11-dezoxiprednizolon).


Ribavirinum


07/2011:2109

RIBAVIRINUM Ribavirin

C8H12N4O5 [36791-04-5]

Mr 244,2

DEFINÍCIÓ 1-β-D-Ribofuranozil-1H-1,2,4-triazol-3-karboxamid. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; diklórmetánban kevéssé vagy alig oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ribavirinnel. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön feloldjuk R diklórmetánban, az oldatokat szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 4,0–6,5. 0,200 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10,0 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –33 és –37 között (szárított anyagra).

Ribavirinum


0,250 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. A forgatóképességet az oldatkészítést követő 10 percen belül mérjük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját a R kromatográfiás célra szánt vízzel 100,0 mlre oldjuk. Összehasonlító oldat (a). Az A-szennyező in situ előállításához 5,0 ml vizsgálati oldatot R nátriumhidroxid 42 g/ml töménységű oldatának 5,0 ml-vel elegyítjük. Az elegyet 90 percre állni hagyjuk, majd R sósav 103 g/l töménységű oldatának 5,0 ml-vel semlegesítjük és alaposan összekeverjük. Összehasonlító oldat (b). 1 ml vizsgálati oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét R kromatográfiás célra szánt vízzel tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Összehasonlító oldat (c). 50,0 mg CRS ribavirint R kromatográfiás célra szánt vízzel 100,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm,

–

állófázis: gömbszerű részecskékből álló R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett, utókezelt szilikagél (3 μm), amely nagy víztartalmú mozgófázisokhoz is használható;

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis:1,0 g R vízmentes nátrium-szulfátot R kromatográfiás célra szánt víz 950 ml-ében oldunk, R foszforsav 5 %V/V töménységű oldatának 2,0 ml-ét adjuk hozzá, majd 2,0 ml R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

–

B-mozgófázis:R1 acetonitril – A-mozgófázis (5+98 V/V); Idő (perc)



0–15

100

0

15–20

100 → 0

0 → 100

25–35

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 5 μl vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Relatív retenció a ribavirinre (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0 az A szennyező és a ribavirin között.


korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének számolásához csúcsterületét 2,3-del megszorozzuk;

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétdzerese (0,2%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

Ribavirinum


–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%),

–

elhanyagolási határ: az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 4,0 g anyagot − szükség esetén melegítéssel − 20 ml R vízben oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 10 ml R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 5 órán át 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. Az anyag százalékos C8H12N4O5-tartalmát a CRS ribavirin deklarált tartalmának felhasználásával számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C, D, F, G.

A. 1-β-D-ribofuranozil-1H-1,2,4-triazol-3-karbonsav,

Ribavirinum


B. 1-α-D-ribofuranozil-1H-1,2,4-triazol-3-karboxamid (anomer),

C. 1H-1,2,4-triazol-3-karbonsav,

D. 1H-1,2,4-triazol-3-karboxamid,

F. 1-(5-O-acetil-β-D-ribofuranozil)-1H-1,2,4-triazol-3-karboxamid (5’-O-acetilribavirin),

G. 1-β-D-ribofuranozil-1H-1,2,4-triazol-5-karboxamid (N-izomer).

Rifamycinum natricum


01/2008:0432 javított 7.2

RIFAMYCINUM NATRICUM Rifamicin-nátrium

C37H46NNaO12 [14897-39-3]

Mr 720

DEFINÍCIÓ Nátrium-[(2S,12Z,14E,16S, 17S,18R,19R,20R,21S, 22R,23S,24E)-21-(acetiloxi)-6,9,17,19tetrahidroxi-23-metoxi-2,4,12,16,18,20,22-heptametil-1,11-dioxo-1,2-dihidro-2,7(epoxipentadeka[1,11,13]trienoimino)nafto[2,1-b]furán-5-olát]. A rifamicin-nátrium a rifamicin SV mononátrium sója. Az anyagot a rifamicin B kémiai átalakításával nyerik. A rifamicin B-t az Amycolatopsis mediterranei egyes törzsei termelik növekedésük folyamán. A rifamicin SV az A. mediterranei egyes mutánsaiból közvetlenül is előállítható. Hatóérték: legalább 900 NE/mg (vízmentes anyagra). ELŐÁLLÍTÁS Olyan gyártási eljárással állítják elő, amelyet úgy alakítottak ki, hogy az a vérnyomáscsökkentő anyagok mennyiségét minimálisra csökkentse, vagy jelenlétét kizárja. A gyártási módszert validálni kell annak igazolására, hogy az anyag, amennyiben vizsgálnák, megfelelne a következő vizsgálatnak. Abnormális toxicitás (2.6.9). Valamennyi egérbe 0,5 ml R injekcióhoz való vízben oldott 4 mg anyagot fecskendezünk be. SAJÁTSÁGOK Küllem: finom vagy enyhén szemcsés, vörös színű por. Oldékonyság: vízben oldódik; etanolban bőségesen oldódik.



AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: R kálium-bromiddal pasztillává sajtolt anyag. Összehasonlítás: CRS rifamicin-nátriummal. B. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 6,5–8,0. A vizsgálathoz 0,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Abszorbancia (2.2.25). 20,0 mg anyagot 5 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot frissen készített R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0), amelyben közvetlenül felhasználás előtt literenként 1g R aszkorbinsavat oldottunk, 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az aszkorbinsav-tartalmú foszfát– tompítóoldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldatot 30 percig állni hagyjuk. Az oldat spektrumát vizsgálva, 445 nm-en abszorpciós maximum található. 1Az abszorpciós maximumon a vízmentes % A 1cm anyagra vonatkoztatott fajlagos abszorpciós koefficiens ( ): 190–210. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy. 50 ml R nátrium-dihidrogén-foszfát–dihidrát 3,9 g/l töménységű oldatából, melynek pH-ját előzetesen R tömény foszforsavval 3,0-ra beállítottuk, 50 ml R acetonitrillel elegyítünk. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS rifamicin B-t (A-szennyező) és 40,0 mg CRS rifamicin S-t (Bszeny-nyező) az oldószereleggyel 200,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 25 mg vizsgálandó anyagot és 8 mg CRS rifamicin S-t az oldószereleggyel 250,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis. R acetonitril 10 térfogatrészét R nátrium-dihidrogén-foszfát–dihidrát – R hígított nátrium-hidroxid–oldattal előzetesen pH 7,5-re beállított – 3,9 g/l töménységű oldatának 90 térfogatrészével elegyítjük,

–

B-mozgófázis. R acetonitril 70 térfogatrészét R nátrium-dihidrogén-foszfát–dihidrát – R hígított nátrium-hidroxid–oldattal előzetesen pH 7,5-re beállított – 3,9 g/l töménységű oldatának 30 térfogatrészével elegyítjük,

–

hőmérséklet: legalább 20 °C; Idő (perc)

A-mozgófázis (% V/V)

B-mozgófázis (% V/V)

0–40

80→20

20→80

40–45

20

80

Rifamycinum natricum 45–47

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.2- 3 20→80

80→20

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl. Elúciós sorrend: A-szennyező, rifamicin SV, B-szenynyező. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0, arifamicin SV és a B-szennyező között.


B-szennyező: csúcsterülete nem haladhatja meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő mefelelő csúcs területét (2%);

–

A-szennyező: csúcsterülete nem haladhatja meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő csúcs területét (0,5%);

–

szennyezők összesen, az A- és B-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területe (2%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területének 0,05-szorosa (0,1%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 12,0–17,0%. Az anyag 0,200 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,50 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése (2.7.2) fejezetben leírtak szerint járunk el. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2–8 °C-on tároljuk. Ha az anyag steril, steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban tároljuk. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhet kötött (specifikált) szennyezők: A, B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C.



A. rifamicin B,

és C* epimere

B. R = R´ = O: rifamicin S, C. -R- = -O-CO-CH2-O-, R´ = O: rifamicin O.

Salbutamoli sulfas

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.2-1

07/2011:0687

SALBUTAMOLI SULFAS Szalbutamol-szulfát

, H2SO4 és enantiomere

C26H44N2O10S [51022-70-9]

Mr 576,7

DEFINÍCIÓ [4-[(1RS)-2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-hidroxietil]-2-(hidroximetil)fenol]–kénsav (2/1) Tartalom: 98,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik vagy alig oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, E. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 80,0 mg anyagot R tömény sósav 10 g/l-es oldatával 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét R tömény sósav 10 g/l-es oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–350 nm. Abszorpciós maximum: 276 nm-en. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ) az abszorpciós maximumon: 55–64.

B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS szalbutamol-szulfáttal.

Salbutamoli sulfas


Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R vízmentes etanolban oldjuk, az oldatot szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 12 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 12 mg CRS szalbutamol-szulfátot R vízzel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R víz – R etil-acetát – R 2-propanol – R izobutil-metilketon (3+18+35+45+50 V/V). Felvitel: 1 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt először R metilbenzotiazolonhidrazon–hidroklorid R metanol 90 %V/V-os oldatával készített, 1 g/l-es oldatával, majd R kálium-[hexaciano-ferrát(III)] 1 térfogatrész R1 tömény ammónia–oldat és 3 térfogatrész R víz elegyével készített, 20 g/l-es oldatával, és végül ismét R metilbenzotiazolonhidrazon–hidroklorid R metanol 90 %V/V-os oldatával készített, 1 g/les oldatával permetezzük be. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 10 mg anyagot R dinátrium-tetraborát 20 g/l-es oldatának 50 ml-ében oldunk. Az oldathoz R aminopirazolon 30 g/l-es oldatából 1 ml-t, R diklórmetánból 10 ml-t és R kálium-[hexacianoferrát(III)] 20 g/l-es oldatából 10 ml-t adunk. A keveréket összerázzuk, majd hagyjuk a fázisokat szétválni. A diklórmetános fázis narancsvörösre színeződik. E. A szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK S oldat. 0,250 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,10° és +0,10° között. Az S oldatot vizsgáljuk. Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-e 0,15 ml R metilvörös–oldattal és 0,2 ml 0,01 M nátriumhidroxid–mérőoldattal elegyítve sárga színű legyen. Legfeljebb 0,4 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól az oldat vörösre színeződjék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 3,0 mg CRS szalbutamol-D-szennyezőt, és 3,0 mg CRS szalbutamol-Fszennyezőt az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat.(c). Egy üvegcse CRS szalbutamol-J-szennyezőt – ultrahangos kezelést alkalmazva – oldunk a vizsgálati oldat 1,0 ml-ében.

Salbutamoli sulfas


Összehasonlító oldat (d). 1 mg CRS szalbutamol-D-szennyezőt az A-mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (e). 4 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt szalbutamol-szulfátot (amely C-, F-, N- és O-szennyezőt is tartalmaz) oldunk az A-mozgófázisban; az oldathoz 0,4 ml d) összehasonlító oldatot elegyítünk, majd az elegyet az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktilszililezett szilikagél (3 µm-es gömbök);

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 3,45 g R nátrium-dihidrogén-foszfát–monohidrátot R trietil-amin 0,05 %V/V-os oldatának 900 ml-ében oldunk; az oldat pH-ját R hígított foszforsavval 3,0-ra állítjuk be, majd az így kapott oldatot R trietil-amin 0,05 %V/V-os oldatával 1000 ml-re hígítjuk;

–

B-mozgófázis: R metanol – R acetonitril (35+65 V/V); Idő (perc)



0–5

95

5

5–30

95 → 10

5 → 90

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 273 nm-en. Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint a), b), c) és e) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a szalbutamolra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: J-szennyező kb. 0,9; Cszennyező kb. 1,6; N-szennyező kb. 1,67; D-szennyező kb. 1,68; F-szennyező kb. 1,77; O-szennyező kb. 1,82. Szennyezők azonosítása: a C-, D-, F-, N- és O-szennyező azonosítására az e) összehasonlító oldat kromatogramját és a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt szalbutamol-szulfáthoz mellékelt kromatogramot használjuk; a J-szennyező azonosítására a c) összehasnolító oldat kromatogramját használjuk. Rendszeralkalmasság: –

hegy-völgy arány: legalább 1,2, ahol Hp az N-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv a D-szennyező csúcsát a D-szennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága az e) összehasonlító oldat kromatogramján; legalább 2,0, ahol Hp a J-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv a D-szennyező csúcsát a szalbutamol csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága a c) összehasonlító oldat kromatogramján.


D- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,3%);

–

C-, N- és O-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének kétszerese (0,2%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: legfeljebb 0,9%;

Salbutamoli sulfas

–


elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).

Bór: legfeljebb 50 ppm. Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyaghoz 5 ml, literenként 13 g R vízmentes nátrium-karbonátot és 17 g R kálium-karbonátot tartalmazó oldatot adunk. Az oldatot vízfürdőn szárazra párologtatjuk, a maradékot 120 °C-on megszárítjuk, majd gyorsan elégetjük, és a szerves rész elroncsolódásáig izzítjuk. A lehűlt maradékhoz 0,5 ml R vizet és R kurkumin R tömény ecetsavval frissen készített, 1,25 g/l-es oldatából 3,0 ml-t adunk, majd az oldódás elősegítésére a keveréket enyhén megmelegítjük. A lehűlt oldathoz 3,0 ml ecetsav–kénsav elegyet adunk (ennek készítése: 5 ml R tömény ecetsavhoz lassan és kevergetés közben 5 ml R tömény kénsavat elegyítünk). A kapott oldatot összekeverjük és 30 percig állni hagyjuk. Ezután R etanollal (96%) 100,0 ml-re hígítjuk, majd megszűrjük, és a szüredéket használjuk. Összehasonlító oldat. 0,572 g R bórsavat 1000,0 ml R vízben oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 2,5 ml-éhez 5 ml, literenként 13 g R vízmentes nátriumkarbonátot és 17 g R kálium-karbonátot tartalmazó oldatot adunk. A továbbiakban a vizsgálati oldat készítésével azonos módon járunk el. A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat abszorbanciáját (2.2.25) a kb. 555 nm-en található maximumon mérjük. A vizsgálati oldat abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,400 g-ját 5 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk, majd az oldathoz 35 ml R vízmentes ecetsavat elegyítünk. A kapott oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 57,67 mg C26H44N2O10S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: C, D, F, N, O. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B, E, G, I, J, K, L, M.

Salbutamoli sulfas


és enantiomere

A. 4-[(1RS)-2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-metoxietil]-2-(hidroximetil)fenol,

és enantiomere

B. 4-[(1RS)-2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-hidroxietil]fenol,

és enantiomere

C. 4-(1RS)-2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-hidroxietil]-2-metilfenol,

és enantiomere

D. 5-[(1RS)-2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-hidroxietil]-2-hidroxibenzaldehid,

és enantiomere

E. 4-(1RS)-2-[benzil-(1,1-dimetiletil)amino]-1-hidroxietil]-2-(hidroximetil)fenol

Salbutamoli sulfas


F. 2,2'-oxibisz[metilén)bisz[4-[2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-hidroxietil]fenol]

G. 2-[benzil-(1,1-dimetiletil)amino]-1-[4-hidroxi-3-(hidroximetil)fenil]etanon,

és enantiomere

I.

(1RS)-2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-[4-(benziloxi)-3-(hidroximetil)fenil]etanol,

és enantiomere

J. 2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-[4-hidroxi-3-(hidroximetil)fenil]etanon (szalbutamon),

K. 2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-[3-klór-4-hidroxi-5-(hidroximetil)fenil]etanon,

Salbutamoli sulfas


és enantiomere

L. 4-(1RS)-2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-hidroxietil]-2-(hidroximetil)-6-klórfenol,

és enantiomere

M. 4-[(1RS)-2-[(1,1-dimetiletil)amino]-1-hidroxietil]-2-(metoximetil)fenol,

N. 4,4’-bisz[2-[(1,1-dimetil)amino]-1-hidroxietil]-6-(hidroximetil)-2,2’-metiléndifenol, O. ismeretlen szerkezetű vegyület.

Simeticonum


07/2011:1470

SIMETICONUM Szimetikon

DEFINÍCIÓ α-trimetilszilil- -metilpoli[oxi(dimetilszilándiil)] és szilicium-dioxid keveréke. A szimetikon előállítása során 4–7% szilícium-dioxidot építenek be 20–400 polimerizációs fokú poli(dimetilsziloxán)ba. Tartalom: 90,5–99,0% poli(dimetilsziloxán). ELŐÁLLÍTÁS A poli(dimetilsziloxán)t diklórdimetilszilán és klórtrimetilszilán hidrolízisével és polikondenzációjával nyerik. A szilícium-dioxidot a felületén metilszilil-csoportok bevitelével módosítják. SAJÁTSÁGOK Küllem: sűrűnfolyó, szürkésfehér, opálos folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban alig oldódik vagy gyakorlatilag nem oldódik; metanolban gyakorlatilag nem oldódik; etil-acetáttal, diklórmetánnal, etil-metil-ketonnal és toluollal részben elegyedik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: vékony film, R nátrium-klorid lemezek között. Abszorpciós maximumok: 2964, 2905, 1412, 1260 és 1020 cm–1-nél. B. Kémcsőbe mért 0,5 g anyagot kis láng felett addig melegítünk, amíg fehér gőz képződését nem tapasztaljuk. Ekkor a kémcsövet egy másik, R kromotropsav-dinátriumsó R tömény kénsavval készített, 1 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét tartalmazó kémcső felett megfordítjuk úgy, hogy a gőzök elérjék az oldatot. A második kémcsövet kb. 10 másodpercig rázzuk, majd vízfürdőn 5 percig melegítjük. Az oldat ibolyára színeződik.

Simeticonum


C. A „Tartalmi meghatározás” szilícium-dioxid pontjában kapott maradékkal a szilikátok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Savasság. 2,0 g anyaghoz R etanol és R éter egyenlő térfogatarányú, előzetesen 0,2 ml R1 brómtimolkék–oldatra semlegesített elegyének 25 ml-ét adjuk, és a folyadékot összerázzuk. Legfeljebb 3,0 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat kékre színeződjék. Habzásgátló képesség Habzó oldat. 5,0 g R dokuzát-nátriumot – szükség esetén 50 °C-ra melegítve – 1 liter R vízben oldunk. Habzásgátló oldat. 50 ml R etil-metil-ketonhoz 0,250 g szimetikont adunk, majd az oldatot, rázogatás közben, legfeljebb 50 °C-ra melegítjük. Egy 250 ml-es, kb. 5 cm átmérőjű mérőhengerbe 100 ml habzó oldatot és 1 ml habzásgátló oldatot töltünk. A mérőhengert szorosan lezárjuk, majd egy, az alábbi követelményeknek megfelelő alkalmas oszcilláló rázógéphez erősítjük: – 250–300 oszcillálás percenként, – az oszcilláció szöge kb. 10°, – az oszcilláció sugara kb. 10 cm. A mérőhengert 10 másodpercig rázatjuk, és feljegyezzük a rázatás végétől addig a pillanatig eltelt időt, amíg a habmentes folyadékfelület első része láthatóvá nem válik. A feljegyzett időtartam nem haladhatja meg a 15 másodpercet. Ásványi olajok. Kémcsőbe mért 2,0 g anyagot 365 nm-es ultraibolya fényben vizsgálunk. Az anyag fluoreszcenciája nem lehet erősebb, mint az azonos körülmények között vizsgált 0,1 ppm R kininszulfátot tartalmazó, 0,005 M kénsavval készült oldaté. Fenilezett vegyületek: a korrigált abszorbancia (2.2.25) legfeljebb 0,2 lehet. Vizsgálati oldat. 5,0 g anyagot, rázogatás közben, 10,0 ml R ciklohexánban oldunk. Hullámhossztartomány: 200–350 nm. Az abszorbanciát a következő kifejezés alapján számoljuk ki: B–C ahol B = a 250 és 270 nm közötti maximumon mért abszorbancia, C = a 300 nm-en mért abszorbancia. Nehézfémek: legfeljebb 5 ppm. 1,0 g anyaghoz R diklórmetánt keverünk, majd az elegyet R diklórmetánnal 20 ml-re hígítjuk. Az elegyhez R ditizon R diklórmetánnal frissen készített, 0,02 g/l töménységű oldatából 1,0 ml-t, R vízből 0,5 ml-t és R2 hígított ammónia–oldat (1 térfogatrész) és R hidroxilamin-hidroklorid 2 g/l töménységű oldatának (9 térfogatrész) elegyéből 0,5 ml-t mérünk. Ezzel egyidejűleg az alábbiak szerint összehasonlító oldatot készítünk: 20 ml R diklórmetánhoz R ditizon R diklórmetánnal frissen készített, 0,02 g/l töménységű oldatából 1,0 ml-t, R ólom–mértékoldatból (10 ppm Pb) 0,5 ml-t és R2 hígított ammónia–oldat (1 térfogatrész) és R hidroxilamin-hidroklorid 2 g/l töménységű oldatának (9 térfogatrész) elegyéből 0,5 ml-t mérünk. Közvetlenül elkészítésük után mindkét oldatot 1 percen keresztül erőteljesen rázzuk. A vizsgálati oldat vörös színe nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté. Illékony anyagok: legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,00 g-ját szárítószekrényben 150 °C-on 2 órán keresztül szárítjuk. A vizsgálatot 60 mm átmérőjű, 10 mm mélységű edényben végezzük.

Simeticonum


TARTALMI MEGHATÁROZÁS Szilícium-dioxid. Legalább 20,0 mg vizsgálandó anyagot 200 ml/perc áramlási sebességű R nitrogén áramban, a hőmérsékletet percenként 20 °C-kal emelve, 800 °C-ra melegítünk. A maradék (szilíciumdioxid) tömegét mérjük. Poli(dimetilsziloxán). Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Vizsgálati oldat. Kb. 50 mg anyaghoz (E) csavaros kupakkal ellátott 125 ml-es mérőhengerben 25,0 ml R toluolt mérünk, és az edényt az anyag eloszlatása céljából körkörösen mozgatjuk. A szuszpenzióhoz 50 ml R hígított sósavat mérünk, majd a mérőhengert lezárjuk és vortex keverőre helyezzük. 5 perces rázatás után a mérőhenger tartalmát rázótölcsérbe visszük, hagyjuk leülepedni, majd a felső fázis 5 ml-ét 0,5 g R vízmentes nátrium-szulfátot tartalmazó, csavaros kupakkal ellátott kémcsőbe öntjük. A kémcsövet lezárjuk, majd kézzel erőteljesen összerázzuk. Tiszta vizsgálati oldat nyeréséhez, a kapott szuszpenziót centrifugáljuk. Összehasonlító oldat. 100,0 ml R toluolhoz kb. 0,20 g CRS dimetikont (poli(dimetilsziloxán)) adunk. Az összehasonlító oldatot a vizsgálati oldattal azonos módon készítjük, az előbbiek szerint készített dimetikon–oldat 25,0 ml-éből. Üres oldat. 10 ml R toluolt 1 g R vízmentes nátrium-szulfáttal összerázunk, és a kapott szuszpenziót centrifugáljuk. 0,5 mm-es küvettában 1330 és 1180 cm–1 között felvesszük a vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat infravörös abszorpciós spektrumát, és az 1260 cm–1-es sávnál meghatározzuk az oldat abszorbanciáját. A poli(dimetilsziloxán) százalékos mennyiségét az alábbi képlet segítségével számítjuk ki:

25 ⋅ C ⋅ AM ⋅ 100 AE ⋅ E ahol: AM = AE = C = E =

a vizsgálati oldat abszorbanciája, az összehasonlító oldat abszorbanciája, az összehasonlító oldat koncentrációja, mg/ml-ben, a vizsgálandó anyag tömege, milligrammban.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a habzásgátló szerként használt szimetikon esetében. Habzásgátló képesség (lsd. Vizsgálatok).

Testosteroni enantas


04/2011:1048 javított 7.2

TESTOSTERONI ENANTAS Tesztoszteron-önantát

C26H40O3 [315-37-7]

Mr 400,6

DEFINÍCIÓ (3-Oxoandroszt-4-én-17β-il)-heptanoát. Tartalom: 97,0–103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban nagyon bőségesen oldódik; zsíros olajokban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 34–39 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS tesztoszteron-önantáttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R metanol – R diklórmetán (10+90 V/V). Vizsgálati oldat. 5 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS tesztoszteron-önantátot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS tesztoszteron-önantátot, 5 mg CRS tesztoszteron-dekanoátot és 5 mg CRS tesztoszteron-izokaproátot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R acetonitril – R 2-propanol (20+40+60 V/V).



Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: a lemezt először levegőn, majd 10 percig 100 °C-on szárítjuk, azután lehűlésig állni hagyjuk. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 10 percen keresztül 120 °C-on melegítjük; lehűlés után a kromatogramokat nappali fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja zöld legyen; helyét és méretét tekintve egyezzék meg a a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon mindkét előhívás után három, egymástól jól elkülönülő főfolt látható.

D. Kb. 25 mg anyagot R kálium-hidroxid R metanollal készített, 10 g/l töménységű oldatának 2 mlével – visszafolyóhűtőt alkalmazva – 1 órán keresztül forralunk. A lehűtött elegyhez 10 ml R vizet adunk, majd R hígított sósavval addig savanyítjuk, míg az R kék lakmuszpapír színe pirosra nem változik. A csapadékos folyadékot megszűrjük, majd a csapadékot kevés R vízzel átmossuk. A 3 órán keresztül, legfeljebb 0,7 kPa nyomáson és 60 °C-on szárított maradék olvadáspontja (2.2.14): 150–153 °C. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7). +81 és +86 között (szárított anyagra). 0,100 g anyagot R vízmentes etanollal 10,0 ml-re oldunk. A-szennyező: legfeljebb 0,16%. 0,50 g vizsgálandó anyagot 10 ml – R3 brómtimolkék–oldatra előzetesen semlegesített – R etanolban (96%) oldunk. Az oldatot R3 brómtimolkék–oldat mellett 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal késedelem nélkül titráljuk. Legfeljebb 0,6 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat kékre színeződjék. H-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot az 1,0 ml R etanolban (96%) oldunk. Összehasonlító oldat 3,0 mg CRS tesztoszteron-önantát H szennyezőt 200 ml R etanolban (96%) oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R etilacetát – R1 ciklohexán (40+60 V/V). Felvitel: 1 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R toluénszulfonsav 200 g/l R alkoholos (96%) oldatával bepermetezzük, és 10 percen keresztül 120 °C-on melegítjük; a lemezt 366 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:


–


a kromatogramon a H-szennyező foltja tisztán látható.

Követelmény: –

H-szennyező: bármely, a H-szennyezőhöz tartozó folt sem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható főfoltnál (1,0%).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29.). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anygot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt tesztoszteronönantátot (F- és G-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal, ultrahangos kezeléssel feloldunk, majd a kapott oldatot a mozgófázissal 1,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt tesztoszteron-önantátot (E-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml mozgófázisban oldunk. Összehasonlító oldat (d). 2 mg CRS tesztoszteron-kaproátot (B-szennyező) és 2 mg CRS tesztoszteront (D-szennyező) a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. A kapott oldat1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, dodecilszililezett szilikagél (4 µm-es gömbrészecskék).

Mozgófázis: R víz – R acetonitril (30+70 V/V). Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a tesztoszteron-önantát retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az F- és G-szennyező csúcsának azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt tesztoszteron-önantáthoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldattal kapott kromatogramot használjuk; az E-szennyezőt a CRS csúcsazonosításra szánt tesztoszteronönantáthoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogramot használjuk; a B- és D-szennyezők szonosítására a d) összehasonlító oldattal kapott kromatogramot használjuk. Relatív retenciók a tesztoszteron-önantátra (retenciós idő kb.22 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,1; B-szennyező kb. 0,7; E-szennyező kb. 0,8; D-szennyező kb. 0,1; F-szennyező kb. 0,85; Gszennyező kb. 0,9; Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,3 az F- és G-szennyező csúcsa között.


korrekciós faktor: az F-szennyező mennyiségének kiszámítáaához csúcsterületét 6,3-del szorozzuk;

–

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,4%);

–

E- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);



–

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területénekhétszerese (0,7%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32). legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját exszikkátorban legfeljebb 0,7 kPa nyomáson R foszfor(V)-oxid felett szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 50,0 mg-ját R vízmentes etanollal 100,0 ml-re oldjuk. Az oldat 2,0 ml-ét R vízmentes etanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat abszorbanciáját a 241 nm-es maximumon határozzuk meg (2.2.25). % =422) alapján számítjuk ki. A C26H40O3-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A11cm

ELTARTÁS Fénytől védve, 2–8 °C-on. SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D. A. heptánsav,

B. (3-oxoandroszt-4-én-17β-il)-hexanoát (tesztoszteron-kaproát),

D. 17β-hidroxiandroszt-4-én-3-on (tesztoszteron).



E. (3-oxoandroszt-4-én-17α-il)-heptanoát (17α-tesztoszteron-enantát),

F. (3-oxoandroszta-4,6-dién-17β-il)-heptanoát (Δ6-tesztoszteron-enantát),

G. (3-oxoandroszta-4,9(11)-dién-17β-il)-heptanoát (Δ9(11)-tesztoszteron-enantát),

H. (androszt-5-én-3β,17β-diil)-diheptanoát.

Int-rac-α-Tocopherolum


07/2011:0692

int-rac-α-TOCOPHEROLUM all-rac-α-Tokoferol

C29H50O2 [59-02-9]

Mr 430,7

DEFINÍCIÓ all-rac-2,5,7,8-Tetrametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-3,4-dihidro-2H-1-benzopirán-6-ol. Tartalom: 96,0–102,0% SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy sárgásbarna, sűrűnfolyó, olajszerű folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban, vízmentes etanolban, diklórmetánban és zsíros olajokban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C. A. Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,01° és +0,01° között. 2,50 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS α-tokoferollal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot 2 ml R ciklohexánban oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS α-tokoferolt 2 ml R ciklohexánban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R éter – R ciklohexán (20+80 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.



Szárítás: levegőáramban. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolttal. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28); a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Belső standard oldat. 1,0 g R szkvalánt R ciklohexánnal 100,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (a). 0,100 g vizsgálandó anyagot 10,0 ml belső standard oldatban oldunk. Vizsgálati oldat (b). 0,100 g vizsgálandó anyagot 10 ml R ciklohexánban oldunk. Összehasonlító oldat (a). 0,100 g CRS α-tokoferolt 10,0 ml belső standard oldatban oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg vizsgálandó anyagot és 10 mg R α-tokoferil-acetátot R ciklohexánnal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS csúcsazonosításra szánt all-rac-α-tokoferolt (amely A- és B szennyezőt tartalmaz), R ciklohexánnal 1 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). A b) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R ciklohexánnal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét R ciklohexánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg,

–

méretei: l = 30 m, ∅ = 0,25 mm,

–

állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (a film rétegvastagsága 0,25 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:100. Hőmérséklet: –

oszlop: 280 °C,

–

injektor és detektor: 290 °C.

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1–1 μl a b) vizsgálati oldatból, valamint a b), a c) és a d) összehasonlító oldatból. Kromatografálási idő: az all-rac-α-tokoferol retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: a CRS csúcsazonosításra szánt all-rac-α-tokoferolhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk fel az A- és a B-szennyező azonosítására. Relatív retenciók az all-rac-α-tokoferolra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: szkvalán kb. 0,5; A-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 0,8; C- és D-szennyező kb. 1,05 (közvetlenül az all-rac-αtokoferol csúcsa után eluálódnak). Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,5, az all-rac-α-tokoferol és az α-tokoferil-acetát között.

Követelmények:



–

A-szennyező: legfeljebb 0,5%,

–

B-szennyező: legfeljebb 1,5%,

–

C- és D-szennyező összesen: legfeljebb 1,0%,

–

egyéb szennyezők: egyenként legfeljebb 0,25%,

–


–

elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%).

A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek” alpontjában feltüntetett határértékek (2034.-1 táblázat) nem alkalmazhatók. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Gázkromatográfia (2.2.28) a „Rokon vegyületek” vizsgálat szerint, a következő eltéréssel: Injektálás: a) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

szimmetriafaktor: legalább 0,6 a főcsúcsra vonatkozóan.

A százalékos C29H50O2-tartalmat a CRS α-tokoferol deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Inert gáz alatt, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

és diasztereomerei

A. all-rac-transz-2,3,4,6,7-pentametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-2,3-dihidrobenzofurán-5-ol,

és diasztereomerei

B. all-rac-cisz-2,3,4,6,7-pentametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-2,3-dihidrobenzofurán-5-ol,



C. 4-metoxi-2,3,6-trimetil-5-[(all-RS,E)-3,7,11,15-tetrametilhexadec-2-én-1-il]fenol,

D. (all-RS,all-E)-2,6,10,14,19,23,27,31-oktametildotriakonta-12,14,18-trién.

int-rac-α-Tocopherilis acetas


07/2011:0439

int-rac-α-TOCOPHERYLIS ACETAS all-rac-α-Tokoferil-acetát

C31H52O3 [7695-91-2]

Mr 472,7

DEFINÍCIÓ [all-rac-2,5,7,8-Tetrametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-3,4-dihidro-2H-1-benzopirán-6-il]-acetát. Tartalom: 96,5–102,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy enyhén zöldessárga, sűrűnfolyó, olajszerű folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban, vízmentes etanolban és zsíros olajokban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C. A. Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,01° és +0,01° között. 2,50 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS α-tokoferil-acetáttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. Kb. 10 mg vizsgálandó anyagot 2 ml R ciklohexánban oldunk. Összehasonlító oldat. Kb. 10 mg CRS α-tokoferil-acetátot 2 ml R ciklohexánban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R éter – R ciklohexán (20+80 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőáramban.



Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolttal. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28); a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Belső standard oldat. 1,0 g R szkvalánt R ciklohexánnal 100,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (a). 0,100 g vizsgálandó anyagot 10,0 ml belső standard oldatban oldunk. Vizsgálati oldat (b). 0,100 g vizsgálandó anyagot 10 ml R ciklohexánban oldunk. Összehasonlító oldat (a). 0,100 g CRS α-tokoferil-acetátot 10,0 ml belső standard oldatban oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg vizsgálandó anyagot és 10 mg R α-tokoferolt R ciklohexánnal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS csúcsazonosításra szánt all-rac-α-tokoferil-acetátot (amely A- és B-szeny-nyezőt tartalmaz) R ciklohexánnal 1 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). A b) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R ciklohexánnal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét R ciklohexánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg,

–

méretei: l = 30 m, ∅ = 0,25 mm,

–

állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (a film rétegvastagsága 0,25 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:100. Hőmérséklet: –

oszlop: 280 °C,

–

injektor és detektor: 290 °C.

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1–1 μl a b) vizsgálati oldatból, valamint az a), a b), a c) és a d) összehasonlító oldatból; injektálhatunk közvetlenül az oszlopra, vagy automata mintaadagolót alkalmazva üvegbetétes mintaadagolón keresztül, de alkalmazhatunk más reprodukálható injektálási módszert is. Kromatografálási idő: az all-rac-α-tokoferil-acetát retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A- és a B-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt all-racα-tokoferil-acetáthoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk fel. Relatív retenciók az all-rac-α-tokoferil-acetátra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: szkvalán kb. 0,4; A-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 0,8; C-szennyező kb. 0,9; D- és E-szennyező kb. 1,05 (közvetlenül az all-rac-α-tokoferil-acetát után eluálódnak). Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 3,5, a C-szennyező és az all-rac-α-tokoferil-acetát között, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.


–


az a) összehasonlító oldat kromatogramján a C-szennyező csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az all-rac-α-tokoferil-acetát csúcsterületének 0,2%-a.


A- és C-szennyező: egyenként legfeljebb 0,5%,

–

B-szennyező: legfeljebb 1,5%,

–

D- és E-szennyező: legfeljebb 1,0%,

–

egyéb szennyezők egyenként: legfeljebb 0,25%,

–


–

elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%).

A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek” alpontjában feltüntetett határértékek (2034.-1 táblázat) nem alkalmazhatók. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Gázkromatográfia (2.2.28) a „Rokon vegyületek” vizsgálat szerint, a következő eltéréssel: Injektálás: a) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

szimmetriafaktor: legalább 0,6, a főcsúcsra vonatkoztatva.

A százalékos C31H52O3-tartalmat a CRS α-tokoferil-acetát deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

és diasztereomerei

A. [all-rac-transz-2,3,4,6,7-pentametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-2,3-dihidrobenzofurán-5-il]-acetát,

és diaszteremerei

B. [all-rac-cisz-2,3,4,6,7-pentametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-2,3-dihidrobenzofurán-5-il]-acetát,



C. [all-rac-2,5,7,8-tetrametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-3,4-dihidro-2H-1-benzopirán-6-ol],

D. [4-metoxi-2,3,6-trimetil-5-[(all-RS,E)-3,7,11,15-tetrametilhexadec-2-én-1-il]fenil]-acetát,

E. (all-RS,all-E)-2,6,10,14,19,23,27,31-oktametildotriakonta-12,14,18-trién.

Torasemidum anhydricum


07/2011:2132

TORASEMIDUM ANHYDRICUM Toraszemid,vízmentes

C16H20N4O3S [56211-40-6]

Mr 348,4

DEFINÍCIÓ 1-(1-Metiletil)-3-[[4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-il]szulfonil]karbamid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Híg alkálilúgok mérsékelten oldják; híg savak kevéssé oldják. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS vízmentes toraszemiddel. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R metanolban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A-oldat. 2,7 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 950 ml R vízben oldunk, az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 3,5 értékre beállítjuk, majd térfogatát R vízzel 1000 ml-re kiegészítjük.



Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot 15 ml R metanolban oldunk. Az oldatot 15 percig ultrahangos fürdőben kezeljük, majd 22,5 ml A-oldatot adunk hozzá, végül a szobahőmérsékletűre hűtött oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt toraszemidet (amely A-, B-, C- és D-szennyezőt tartalmaz) 0,5 ml R metanolban oldunk, majd 0,5 ml A-oldatot adunk hozzá. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS toraszemid C-szennyezőt 0,5 ml R metanolban oldunk., majd 0,5 ml A-oldatot adunk hozzá. Oszlop: –

méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4,0 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

–


Mozgófázis: R metanol – A-oldat (40+60 V/V). Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 288 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a toraszemid retenciós idejének 2,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C- és D-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt toraszemidhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az E-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók toraszemidre (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; Bszennyező kb. 0,4; C-szennyező kb. 0,5; E-szennyező kb. 0,7; D-szennyező kb. 2,3. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, a B-szennyező és a C-szennyező között az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

–

jel/zaj viszony: a b) összehasonlító kromatogram főcsúcsára legalább 100.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós tényezővel szorozzuk: A-szennyező 5,1; B-szennyező 0,76;

–

A-, C-, D- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,15%);

–

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyob, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (0,6%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).



Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 3 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 50 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 34,84 mg C16H20N4O3S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

A. [4-(3-metilfenil)-2H-pirido[4,3-e]-1,2,4-tiadiazin-3(4H)-on]-1,1-dioxid,

B. 4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-szulfonamid,

C. 1-etil-3-[[4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-il]szulfonil]karbamid,



D. R = CO-NH-[CH2]3-CH3: 1-butil-3-[[4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-il]szulfonil]karbamid.

E. etil-[[4-[(3-metilfenil)amino]piridin-3-il]szulfonil]karbamát].

Toxinum botulinicum A ad iniectabile


07/2011:2113

TOXINUM BOTULINICUM A AD INIECTABILE Botulinum toxin (A típus), injekciós célra DEFINÍCIÓ Az injekciós célra szánt A típusú botulinum toxin tisztított A típusú botulinum neurotoxint tartalmazó, szárított készítmény. A neurotoxin hemagglutininekkel és nem toxikus fehérjékkel képzett komplex formájában is előfordulhat. Az A típusú botulinum neurotoxint vagy annak hemagglutinin komplexét A típusú Clostridium botulinum alkalmas törzséből készült folyékony tenyészet felülúszójának megfelelő eljárással végzett tisztításával állítják elő. A tisztított komplexek többféle fehérjéből állnak és különböző méretűek lehetnek. A legnagyobb komplex (relatív molekulatömege kb. 900 000) egy 150 000 relatív molekulatömegű neurotoxinból, egy 130 000 relatív molekulatömegű nem toxikus fehérjéből és különböző, 14 000 és 43 000 közötti relatív molekulatömegű hemagglutininekből áll. A tisztított toxin egy része csak a 900 000 relatív molekulatömegű neurotoxin komplexben megtalálható 150 000 relatív molekulatömegű neurotoxint tartalmazza, amely eredetileg egy láncként szintetizálódik, majd az endogén proteázok teljesen aktív, diszulfid-híddal kapcsolt könnyű lánccá (relatív molekulatömege 54 000) és nehéz lánccá (relatív molekulatömege 97 000) hasítják.

A készítményt használat előtt a feliraton feltüntetett módon fel kell oldani. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A toxin előállítása olyan meghatározott oltócsíra-rendszerben kezelt oltócsíra-tenyészeteken alapul, mely biztosítja a toxintermelő képesség fenntartását. Igazolni kell, hogy az előállítási eljárással folyamatosan olyan termék nyerhető, melynek aktivitása és profilja hasonló a klinikai vizsgálatok során megfelelően ártalmatlannak és hatásosnak bizonyult gyártási tételekéhez. Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnák, a legnagyobb humán klinikai adagnál nem kisebb mennyiség alkalmazása esetén, a semlegesítésre használt, megfelelő mennyiségű specifikus A típusú botulinum antitoxin jelenlétében, megfelelne az általános abnormális toxicitási vizsgálat követelményeinek (2.6.9). Az előállítási eljárást és a késztermék, illetve a releváns köztitermékek stabilitását az alábbi vizsgálatokkal kell értékelni. A vizsgálatoknak tartalmazniuk kell a toxinaktivitás megfelelő funkcionális modelljében értékelt, 1 mg tisztított toxinfehérjére számított specifikus toxinaktivitást, továbbá kiegészíthetők az A típusú botulinum toxin és, adott esetben, a hozzá kapcsolódó nem toxikus fehérjék jelenlétét igazoló vizsgálatokkal is. BAKTÉRIUM OLTÓCSÍRATÉTELEK Alkalmas táptalajban C. botulinum olyan, ismert eredetű és történetű, fokozottan toxintermelő törzseit szaporítják, melyekről ismert, hogy A típusú toxint termelnek, továbbá bizonyított, hogy más botulinum toxinokat (különösen a B típusú botulinum toxint) kódoló gének hiányoznak belőlük. Az oltócsíra-törzstételként felhasznált baktériumtörzset olyan feljegyzett adatok alapján kell azonosítani,



amelyek tartalmazzák a törzs eredetére, valamint a jellemzésére alkalmazott vizsgálatokra vonatkozó információkat. Utóbbiak a törzs morfológiai, tenyésztési, biokémiai, genetikai és szerológiai sajátságait foglalják magukban. Adott esetben azt is igazolni kell, hogy az oltócsíra-törzstétel és szaporítótétel profilja megegyezik. Csak olyan oltócsíratétel használható, mely megfelel az alábbi követelményeknek. Azonosítás. Minden egyes oltócsíratételről igazolni kell, hogy A típusú C. botulinum baktérium tiszta, idegen bakteriális vagy gomba szennyezőktől mentes tenyészetéből áll. Mikrobiológiai tisztaság. Minden egyes oltócsíratételnek meg kell felelnie a szennyező mikroorganizmusoktól való mentességre vonatkozó követelményeknek. A baktériumtenyészetek tisztaságát megfelelően érzékeny módszerekkel kell igazolni. Ezek magukban foglalhatják a megfelelő táptalajba oltást és a telepek morfológiai vizsgálatát is. Fenotípusos paraméterek. Minden egyes oltócsíratételnek ismert zsírsavprofillal, cukorfermentálási profillal (glükóz, laktóz, mannóz stb.) és fehérjebontó aktivitással, továbbá megfelelő lipáz, lecitináz és zselatináz aktivitással kell rendelkeznie. Genetikai tisztaság. A toxint kódoló gén szekvenciájának minden egyes oltócsíratétel esetében ismertnek kell lennie. Az oltócsíratételeknek meg kell felelniük a más toxin-szerotípusokat kódoló génektől való mentességre vonatkozó követelménynek. Aktív toxin termelés. Azok a baktériumtörzsek, amelyek az akut toxicitási vizsgálat alapján nagy mennyiségű aktív toxint termelnek, alkalmasnak tekinthetők. Az oltócsíratételeknek legalább olyan minimális toxicitásszintet kell produkálniuk, mely az előállítás folyamata és mérete szempontjából megfelelő. A GYÁRTÓ REFERENCIAKÉSZÍTMÉNYEI A fejlesztés során a gyártási tételek állandóságának igazolására, továbbá a letöltés előtti tisztított toxin és a késztermék azt követő ellenőrzésére alkalmas referenciakészítményeket kell létrehozni. Ezeknek az A típusú botulinum toxin olyan gyártási tételeiből kell származniuk, melyeket a „Letöltés előtti tisztított toxin” részben leírtak szerint jellemeztek. A referenciakészítményeket felhasználási céljuknak megfelelően kell jellemezni, és alkalmas méretű részletekben olyan körülmények között kell tárolni, hogy alkalmasságuk biztosítva legyen. LETÖLTÉS ELŐTTI TISZTÍTOTT TOXIN Az A típusú C. botulinum törzset anaerob körülmények között, alkalmas táptalajokon tenyésztik, melyből a kiválasztott tenyészeteket, a maximális toxintermelés elérése érdekében, az oltócsíratenyésztési és fermentációs szakaszokon keresztül megfelelően ellenőrzött anaerob atmoszférában fokozatos lépésenként inkubálják. A toxint a nukleinsavak és a mellékhatások okozására hajlamos összetevők eltávolítása céljából megfelelő módszerekkel tisztítják. Csak olyan tisztított toxin használható fel letöltés előtti késztermék előállítására, amely megfelel a következő követelményeknek. Minden egyes vizsgálatra és minden egyes termékre meg kell állapítani az elfogadási határértékeket, és minden új tisztított toxinnak meg kell felelnie ezen a határértékkövetelményeknek. Reagensmaradványok. Megfelelő határérték-vizsgálatokkal vagy a folyamat validálásával igazolni kell, hogy a tisztítási lépések során a reagensmaradványok eltávolítása megtörtént. Nukleinsavak. Megfelelő határérték-vizsgálatokkal vagy a folyamat validálásával igazolni kell, hogy nukleinsavak eltávolítása megtörtént. Immunológiai azonosság. A specifikus A típusú toxin jelenlétét alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) kell igazolni.



Fajlagos aktivitás. A fajlagos aktivitást egér toxicitási modellen vagy olyan in vivo/ex vivo módszerekkel kell igazolni, amelyeket az LD50 meghatározásra validáltak és 1 mg fehérjére vonatkoztatott egér LD50 értékben fejeztek ki. A fajlagos aktivitás nem lehet kisebb, mint 1·108 egér LD50 egység/mg fehérje, a 150 000 relatív molekulatömegű neurotoxin esetében, illetve 1·107 egér LD50 egység/mg fehérje, a 900 000 relatív molekulatömegű neurotoxin komplex esetében. Fehérje. A teljes fehérjekoncentrációt alkalmas módszerrel határozzák meg. A termékre elfogadási értéket kell megállapítani, és minden egyes gyártási tételnél bizonyítani kell, hogy megfelel a határérték-követelményeknek. Fehérjeprofil. Az azonosítást és a fehérjeösszetétel-meghatározást, megfelelő referenciastandardokkal összehasonlítva, poliakrilamid gélelektroforézissel (2.2.31), redukáló és nem redukáló körülmények között egyaránt el kell végezni, de használható más alkalmas fizikai-kémiai módszer, például méretkizárásos kromatográfia (2.2.30) is. Teljes életképes mikroorganizmusszám. A terméknek meg kell felelnie a jóváhagyott határértékkövetelménynek. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK A letöltés előtti készterméket úgy állítják elő, hogy a letöltés előtti tisztított toxinhoz engedélyezett segédanyagokat adnak. Az oldatot baktériumszűrőn szűrik. Amennyiben humán albumint is adnak az oldathoz, annak meg kell felelnie a Humán albumin oldat (0255) cikkely követelményeinek. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti készterméket aszeptikus körülmények között steril, garanciazáras tartályokba töltik le. A töltés egységességét a töltési folyamat során igazolják, így a tartalom egységessége (2.9.6) vizsgálat nem szükséges. A tartályokat úgy kell lezárni, hogy az esetleges szennyeződés lehetősége kizárható legyen. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az adott termékre megállapított határérték-követelményeknek, illetve az alábbiakban az „Azonosítás”, „Vizsgálatok”, illetve „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. pH. A feloldott készítmény pH-jának az adott termékre megállapított érték ± 0,5 egység tartományon belül kell lennie. Víztartalom: legfeljebb az adott termékre megállapított határérték. AZONOSÍTÁS Az A típusú botulinum toxin jelenlétét alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) kell igazolni. VIZSGÁLATOK Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 10 NE/ampulla. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A Kísérleti és Egyéb Tudományos Célokra Felhasznált Gerinces Állatok Védelméről szóló Európai Egyezmény (European Convention for the Protection of Vertebrate Animals Used for Experimental and Other Scientific Purposes) rendelkezésének megfelelően a vizsgálatokat a lehető legkevesebb állat



felhasználásával kell elvégezni, oly módon, hogy azoknak a lehető legkevesebb fájdalmat, szenvedést, gyötrelmet vagy tartós károsodást okozzuk. Mivel az LD50 meghatározás az állatok jelentős szenvedésével jár együtt, a gyártók számára erősen ajánlott, hogy olyan meghatározásokat fejlesszenek ki és validáljanak, amelyekben a felhasznált állatok száma csökkenthető, illetve hogy a vizsgálati eljárást, az állatok jólétét szem előtt tartva, finomítsák vagy helyettesítsék. A feloldott termék hatóértékét LD50 érték egereken végzett meghatározásával, vagy más, az LD50 meghatározással szemben validált módszerrel kell meghatározni. A hatóértéket egér LD50 értékben vagy a referenciakészítményre vonatkoztatva fejezik ki. Az LD50 meghatározásánál a termék fokozatosan növekvő mennyiségeit fecskendezik intraperitoneálisan a csoportokra osztott egerekbe, és az LD50 értéket az egerek elhullási aránya alapján a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) számolják ki. Ezzel párhuzamosan egy megfelelő referenciakészítmény hatóérték-meghatározását is el kell végezni. A toxin hatóértékét a referenciakészítményre vonatkoztatva adjuk meg vagy a referenciakészítményre kapott értékre, amelynek az engedélyezett hatóérték alapján megadott, megfelelő határértékeken belül kell lennie. A termék hatóértéke – az LD50 meghatározással (referenciamódszer) szemben végzett validálást követően – más, az állatok jóléte szempontjából előnyösebb módszerekkel is meghatározható, például paralízis végpontot alkalmazó, élő egereken végzett vizsgálatokkal, egér rekeszideg (nervus phrenicus)–rekeszizom preparátum alkalmazásával végzett ex vivo vizsgálatokkal, in vitro endopeptidáz meghatározásokkal, illetve sejtalapú meghatározásokkal. Az alternatív helyettesítő vizsgálatok esetében a hatóértéket egy egér LD50 egységekben kalibrált, alkalmas referenciakészítményre vonatkoztatva kell kiszámítani. A becsült hatóértéknek a deklarált érték 80 és 125%-a között kell lennie. A meghatározás megbízhatósági határértékeinek (P = 0,95) a becsült hatóérték 80 és 125%-a között kell lenniük. A vizsgálat megismételhető, de ha 1-nél több vizsgálatot végzünk, a hatóérték becslésénél minden egyes érvényes vizsgálati eredményt figyelembe kell venni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

az ampullánkénti toxinegységek számát, egy olyan nyilatkozattal, mely szerint az egységek termékspecifikusak, és más A típusú botulinum toxint tartalmazó készítményekre nem alkalmazhatók,

−

a szárított termék feloldásához használandó oldószer nevét és térfogatát.

Tretinoinum


07/2011:0693

TRETINOINUM Tretinoin

C20H28O2 [302-79-4]

Mr 300,4

DEFINÍCIÓ (2E,4E,6E,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav. Tartalom: 98,0–102,0 % (szárított anyagra vonatkoztatva). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga vagy világos narancsszínű, kristályos por. Oldhatóság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban oldódik; alkoholban kevéssé oldódik. Levegőre, hőre és fényre érzékeny, különösen oldott formában. op: kb. 182 °C (bomlás közben). Minden műveletet a lehető leggyorsabban végzünk, és védjük az anyagot a bomlást előidéző fénytől; az oldatokat frissen készítjük. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS tretinoinnal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját R diklórmetánnal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. A CRS tretinoin 10 mg-ját R diklórmetánnal 10 ml-re oldjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R aceton – R peroxidmentes éter – R ciklohexán (2+4+40+54 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig.

Tretinoinum


Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Kb. 5 mg anyagot 2 ml R antimon(III)-klorid–oldatban oldunk. Az oldat intenzív vörös, majd később ibolyaszínű lesz. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját R metanollal 50,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS izotretinoint R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a vizsgálati oldat 0,5 ml-ével elegyítjük, és az elegyet R metanollal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 0,5 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

–


Mozgófázis: R tömény ecetsav – R víz – R metanol (5+225+770 V/V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 355 nm-en. Injektálás: 10 µl Kromatografálási idő: a tretinoin retenciós idejének 1,2-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező kromatogramját használjuk.

csúcsának azonosítására a a) összehasonlító oldat

Relatív retenció a tretinoinre (retenciós ideje kb. 29 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,75. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 5,0, az A-szennyező és a tretinoin között. Követelmények: –

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,5%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,2 %);

–

szennyezők összesen: a csúcsterületek összege nem lehet nagyobb a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (1,0%);

–

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizede (0,05%).

A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyben - a "Rokon vegyületek" minősítéséhez megadott határértékeket (2034.-1. táblázat) itt nem alkalmazzuk. Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm.

Tretinoinum


Az anyag 0,5 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját csökkentett nyomáson 16 órán keresztül szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g anyagot 70 ml R acetonban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M 2-propanolos tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M 2-propanolos tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal 30,04 mg C20H28O2 egyenértékű. ELTARTÁS Inert gáz alatt, légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ajánlatos a felnyitott tartály tartalmát a lehető leggyorsabban felhasználni és az anyag fel nem használt részét inert gáz atmoszférával védeni. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C, D, F, G.

A. (2Z,4E,6E,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav (izotretinoin),

B. (2Z,4E,6Z,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav retinoinsav),

(9,13-di-cisz-

Tretinoinum


C. (2Z,4Z,6E,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav (11,13-di-ciszretinoinsav),

D.

(2E,4E,6Z,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav retinoinsav),

(9-cisz-

és enantiomere

F. (2E,4E,6E,8E)-9-[(3RS)-3-metoxi-2,6,6-trimetilciklohex-1-enil]-3,7-dimetilnona-2,4,6,8tetraénsav (rac-4-metoxitretinoin),

és enantiomere

G. (2E,4E,6E,8E)-3,7-dimetil-9-(2,2,6-trimetil-7-oxabiciklo[4.1.0]hept-1-il)nona-2,4,6,8-tetraénsav (rac-5,6-epoxitretinoin).

Vaccina ad usum veterinarium


07/2011:0062 javított

ÁLLATGYÓGYÁSZATI VAKCINÁK Vaccina ad usum veterinarium A kombinált vakcinák minden, a Gyógyszerkönyvben hivatalos komponensére a megfelelő cikkely rendelkezéseit kell alkalmazni, szükség esetén módosítva azokat. A módosításokat e cikkely további részei (lásd Vizsgálatok (Ártalmatlanság)), valamint az Állatgyógyászati vakcinák és immunszérumok ártalmatlanságának értékelése (5.2.6) és az Állatgyógyászati vakcinák és immunszérumok hatékonyságának értékelése (5.2.7) fejezetek tartalmazzák. Amennyiben egy állatgyógyászati immunológiai készítményt kevésbé elterjedt alkalmazásra szánnak, bizonyos vizsgálatok – az illetékes hatóság jóváhagyásával – elhagyhatók. (1) 1. DEFINÍCIÓ Az állatgyógyászati vakcinák antigén tulajdonságú anyagokat tartalmazó készítmények, amelyeket baktériumok, toxinok, vírusok, gombák vagy paraziták által okozott betegségek elleni specifikus és aktív immunitás kiváltására alkalmaznak. Mind az élő, mind az inaktivált vakcinák aktív, az anyai ellenanyagok révén passzív módon is átadható immunitást nyújtanak a bennük lévő immunogénekkel, és esetenként az antigén-szerkezetileg rokon organizmusokkal szemben is. A vakcinák élő vagy elölt baktériumokat, toxinokat, vírusokat vagy gombákat, parazitákat vagy az ezen organizmusok által termelt, fertőzőképességüktől megfosztott, antigén-tulajdonságaikat azonban részben vagy teljesen megőrző antigénfrakciókat, vagy anyagokat, illetve mindezen alkotórészek különböző keverékeit tartalmazhatják. Az antigének rekombináns DNS módszerekkel is előállíthatók. A vakcinák – immunizáló hatásuk fokozása érdekében – megfelelő adjuvánsokat is tartalmazhatnak. Az állatgyógyászati vakcinák cikkelyeiben használatos fogalmak definícióit az 5.2.1. fejezet tartalmazza. 1-1. BAKTERIÁLIS VAKCINÁK ÉS BAKTERIÁLIS TOXOIDOK A bakteriális vakcinákat és a bakteriális toxoidokat megfelelő szilárd vagy folyékony táptalajon elszaporított tenyészetekből, vagy más alkalmas módon állítják elő; ezen rész követelményei nem vonatkoznak a sejttenyészetekben vagy élő állatokban előállított bakteriális vakcinákra. Az alkalmazott baktériumtörzs lehet géntechnológiával módosított törzs is. Minden egyes felhasznált baktériumtenyészet azonosságát, hatóértékét és tisztaságát gondosan ellenőrizni kell. A bakteriális vakcinák elölt vagy élő baktériumokat, ill. ezek antigén-összetevőit tartalmazzák; az ilyen készítmények változó mértékben opálos folyadékok vagy fagyasztva szárított készítmények. A bakteriális toxoidokat toxinokból állítják elő, olyan fizikai vagy kémiai eljárással, amely – immunizáló képességük megőrzése mellett – toxicitásukat igen alacsony szintre csökkenti vagy teljesen megszünteti. A toxinokat az adott mikroorganizmus kiválasztott törzseiből megfelelő

(1)

MEGJEGYZÉS: Útmutató a kevésbé elterjedt alkalmazásra szánt, vagy ritkább fajok/korlátozott számú felhasználó esetében alkalmazott állatgyógyászati immunológiai készítményekkel kapcsolatosan megkövetelt adatokhoz (EMA/CVMP/IWP/123243/2006), beleértve ezen dokumentáció további módosításait is.



táptalajon történő tenyésztéssel nyerik, vagy más alkalmas módszerrel, például kémiai szintézissel állítják elő. A toxoidok lehetnek: −

folyadékok,

−

alumínium-kálium-szulfáttal vagy más alkalmas szerrel nyert csapadékok,

−

tisztított és/vagy alumínium-foszfátra, alumínium-hidroxidra, kalcium-foszfátra, vagy a vonatkozó cikkelyben előírt egyéb hordozóra adszorbeált készítmények.

A bakteriális toxoidok tiszta vagy enyhén opálos folyadékok. Az adszorbeált toxoidok szuszpenziók vagy emulziók lehetnek. Egyes toxoidok fagyasztva is száríthatók. Amennyiben nincs más előírás, a bakteriális vakcinákra vonatkozó, e cikkely alábbi részeiben megadott előírások és követelmények egyaránt vonatkoznak a bakteriális vakcinákra, a bakteriális toxoidokra és a baktériumsejtek és toxoid keverékét tartalmazó készítményekre is. 1-2. VÍRUSVAKCINÁK A vírusvakcinákat megfelelő sejttenyészetekben (5.2.4), szövetekben, mikroorganizmusokban, előkeltetett tojásokban, vagy – ha nincs más lehetőség – élő állatokban vagy egyéb alkalmas módon történő szaporítással állítják elő. A felhasznált vírustörzs géntechnológiai úton módosított törzs is lehet. A vírusvakcinák egy- vagy többféle vírusból, vírusalegységből vagy peptidből álló folyékony vagy fagyasztva szárított készítmények. Az élő vírust tartalmazó vakcinákat gyengített virulenciájú vagy a célállatfajra nézve eredendően alacsony virulenciájú vírusokból állítják elő. Az inaktivált vírusokat tartalmazó vakcinák előállítása során a vírusokat validált eljárással inaktiválják, majd esetenként tisztítják és koncentrálják. 1-3. VEKTORVAKCINÁK Vektorvakcináknak az olyan, egy- vagy többféle, a célállatfajra nézve nem vagy csak kis mértékben patogén élő mikroorganizmust (baktériumot vagy vírust) tartalmazó folyékony vagy fagyasztva szárított készítményeket nevezzük, amelyeknél a mikroorganizmusokba egy vagy több, más mikroorganizmusok elleni védelmet nyújtó immunválasz kiváltására alkalmas antigénkódoló gént építettek be. 2. ELŐÁLLÍTÁS 2-1 A VAKCINA ELŐÁLLÍTÁSA A előállítási eljárásoknak – melyek a vakcina típusától függően különbözőek lehetnek – biztosítaniuk kell, hogy az antigén azonossága és immunizáló képessége ne változzék meg, és a vakcina idegen kórokozókkal ne szennyeződjék. Az állatgyógyászati vakcinák előállítására használt állati eredetű anyagoknak meg kell felelniük az 5.2.5. fejezetben előírt követelményeknek. Az állatgyógyászati vakcinák előállításához használt egyéb anyagoknak meg kell felelniük a Gyógyszerkönyv követelményeinek (ha van rájuk vonatkozó cikkely), és olyan módon kell előállítani azokat, hogy a vakcina ne szennyeződhessen. 2-1-1. Az előállításhoz használt szubsztrátumok. Az állatgyógyászati vakcinák előállításához

használt sejttenyészeteknek meg kell felelniük az 5.2.4. fejezetben előírt követelményeknek.



Amennyiben valamely cikkely meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) csirkeállományra hivatkozik, ezen állományoknak meg kell felelniük az 5.2.2. fejezet követelményeinek. Amennyiben az inaktivált vakcinák gyártásához használt vakcinatörzset baromfiembriókban szaporítják, ezeknek az embrióknak a cikkelyben előírtaknak megfelelően vagy SPF-állományokból (5.2.2), vagy meghatározott kórokozóktól és ezek ellenanyagaitól mentes, egészséges, nem SPF állományokból kell származniuk. Szükség esetén az alkalmazott inaktiválási eljárás hatékonyságát a lehetséges szennyezésekkel szemben igazolni kell. Az oltócsíra-törzstétel előállításához, majd a mikroorganizmus minden egyes átoltásához – az oltócsíra-szaporítótételig bezárólag – SPFállományból (5.2.2) származó tojásokat kell használni. Amennyiben valamely állatgyógyászati vakcina előállításakor elkerülhetetlen élő állatok vagy állati eredetű szövetek felhasználása, ezen állatoknak meghatározott – az előállításhoz felhasznált állatfajra és a célállatfajra jellemző – kórokozóktól menteseknek kell lenniük. 2-1-2. Az oltócsíra-tenyészet előállításához és a gyártáshoz felhasznált táptalajok. Az oltócsíratenyészet előállításához és a gyártáshoz használt táptalajoknak legalább a minőségi összetételét meg kell adni. Minden egyes megnevezett alkotórész minőségét is fel kell tüntetni. Ahol egy adott gyártó táptalajait vagy táptalaj összetevőit használják, ezt jelezni, a megfelelő leírást pedig mellékelni kell. Állati eredetű alkotórészek esetében az állatfajt és a származási országot is meg kell adni. Az ilyen alkotórészeknek meg kell felelniük az 5.2.5. fejezetben előírt követelményeknek. A táptalajok előállítására alkalmazott eljárásokat – beleértve a sterilezést is – dokumentálni kell. A gyártási folyamat során az antibiotikumok használata általában csak a sejttenyészetek tenyésztőfolyadékához és más táptalajokhoz, a tojás-oltókhoz, és a bőr- vagy egyéb szövetekről learatott anyagokhoz való hozzáadásra korlátozódik. 2-1-3. Oltócsíra-tételek 2-1-3-1. Bakteriális oltócsíra-tételek 2-1-3-1-1. Általános követelmények. A vakcina előállításához felhasznált baktériumnemzetséget és -fajt (valamint esetenként a változatokat is) meg kell nevezni. Az előállításhoz használt baktériumokat – ha lehetséges – oltócsíra-rendszerben kell tenyészteni. Minden egyes oltócsíra-törzstételt az alábbiak szerint kell vizsgálni. Minden egyes oltócsíra-törzstétel eredetéről, izolálásának időpontjáról, átoltási adatairól (a tisztítási eljárást és a törzs jellemzőinek vizsgálatát is beleértve) és a tárolás körülményeiről is nyilvántartást kell vezetni. Minden egyes oltócsíra-törzstételt külön azonosító kóddal kell megjelölni. 2-1-3-1-1. Szaporítás. Az egyes oltócsíra-törzstételek esetében a termelési lépés előtt alkalmazható átoltások lehető legkisebb és legnagyobb számát meg kell határozni. Az oltócsíra-tenyészetek előállítási módszereit, a tenyésztéshez használt szuszpenziók készítését, a tenyészetek beoltási módját, az inokulumok titerét, koncentrációját és a felhasznált táptalajokat dokumentálni kell. Igazolni kell, hogy az oltócsíra-tenyészet jellemző tulajdonságai (pl. osztódási vagy antigén-tulajdonságok) az átoltások során nem változnak meg. Minden egyes oltócsíra-tétel tárolási körülményeit fel kell jegyezni. 2-1-3-1-3. Azonosság és tisztaság. Minden egyes oltócsíra-törzstétel esetében igazolni kell, hogy kizárólag az adott baktériumfajt és baktériumtörzset tartalmazza. Az egyes törzsek biokémiai, szerológiai és morfológiai alapon történő azonosítására és a rokon törzsektől való lehető legpontosabb megkülönböztetésére alkalmazott módszereket, valamint a törzs tisztaságának meghatározására alkalmazott módszereket röviden le kell írni. Ha az oltócsíra-törzstételről bebizonyosodik, hogy az előírt fajon és törzsön kívül bármilyen más élő organizmust is tartalmaz, úgy vakcina előállítására alkalmatlan.



2-1-3-2. Vírus oltócsíra-tételek 2-1-3-2-1. Általános követelmények. A gyártás során alkalmazott vírusokat oltócsíra-rendszerben kezelik. Az oltócsíra-törzstételeket a következőkben leírtak szerint kell vizsgálni. Minden egyes oltócsíra-tétel eredetéről, izolálásának időpontjáról, passzálási adatairól (a tisztítási eljárást és az azonosítási eljárásokat is beleértve) és a tárolás körülményeiről is nyilvántartást kell vezetni. Minden oltócsíra-törzstételt egyedi azonosító kóddal kell megjelölni. Vakcina-előállítás során rendszerint nem használható olyan vírus, amelynek az oltócsíra-törzstételtől számított passzázsszáma ötnél nagyobb. Az oltócsíra-törzstétel alábbiakban leírt vizsgálataihoz – ha nincs más rendelkezés – az adott organizmus a vizsgálatok megkezdésekor az oltócsíra-törzstételtől számított legfeljebb ötödik átoltásból származhat. Amennyiben az oltócsíra-törzstételt egy tartósan fertőzött törzssejtbank tartalmazza, a következő vizsgálatokat a törzssejtbank feltárt sejtjeiből származó, megfelelő térfogatnyi vírusmintával kell elvégezni. Olyan esetekben, amikor a feltárt sejtek releváns vizsgálatait már a törzssejtbank alkalmasságának igazolása (validálása) során elvégezték, ezen vizsgálatokat nem kell megismételni. 2-1-3-2-2. Szaporítás. Az oltócsíra-törzstételt és minden további átoltást csak vakcina termelésére alkalmas sejtekben, előkeltetett tojásokban vagy állatokban (lásd fent), illetve – adott esetben – olyan állati eredetű anyagokban lehet szaporítani, amelyek megfelelnek az 5.2.5. fejezet követelményeinek. 2-1-3-2-3. Azonosítás. A vakcinatörzs azonosítására és a rokon törzsektől való lehető legalaposabb megkülönböztetésére alkalmas módszert kell használni. 2-1-3-2-4. Bakteriális és gombás fertőzöttség. Az oltócsíra-törzstétel feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményeinek. 2-1-3-2-5. Mikoplazmák (2.6.7). Az oltócsíra-törzstétel feleljen meg a mikoplazma vizsgálat követelményeinek (tenyésztéses módszer és indikátorsejt-tenyésztéses módszer). 2-1-3-2-6. Idegen vírusoktól való mentesség. Az idegen kórokozóktól való mentességre vonatkozó követelményeket általában a cikkelyek írják elő. Amennyiben az adott cikkelyben nem található ilyen előírás, úgy az alábbiakban megadott követelményeket kell alkalmazni. A vizsgálathoz a termelő vírustörzset közömbösítő ellenanyagokat magas titerben tartalmazó monoklonális vagy poliklonális ellenanyag-tételeket állítanak elő. A felhasznált antigén nem származhat az oltócsíra-törzstétel előállítására használt vírus egyik átoltásából sem. A komplement inaktiválására a szérum minden egyes tételét 56 °C-on, 30 percen át kell hőkezelni. Igazolni kell, hogy az egyes tételek nem tartalmaznak ellenanyagokat az oltóvírus lehetséges szennyezői ellen, valamint azt, hogy az egyes tételeknek nincs a vírusok fertőzőképességét és a sejtekben (vagy adott esetben tojásokban) mutatott szaporodóképességét nem specifikus módon gátló hatása. Amennyiben ilyen szérum nem állítható elő, az oltóvírus fajlagos kimerítésére vagy közömbösítésére más módszereket kell alkalmazni. Ha a vírus oltócsíra-tétel az idegen vírusok kimutatására szolgáló vizsgálat elvégzését zavarja, vagy érzékenységét csökkenti, akkor az oltócsíra-törzstétel egy mintáját a lehető legkisebb mennyiségű monoklonális vagy poliklonális ellenanyaggal kezeljük, hogy a vakcinavírust a lehető legteljesebb mértékben közömbösítsük vagy kimerítsük. A végső vírusszérum-elegynek – ha lehetséges – madár vakcinák esetében 0,1 ml-enként, egyéb vakcinák esetében milliliterenként legalább 10 adag vakcinának megfelelő mennyiségű vírust kell tartalmaznia. Madár vakcinák esetében az oltócsíratételeken a 2.6.24. fejezetben előírt vizsgálatokat kell elvégezni. Emlős vakcináknál az oltócsíratételen vagy az oltócsíra-tétel–ellenanyag keveréken végezzük el az idegen vírusoktól való mentességre vonatkozó vizsgálatot, az alábbiak szerint.



Az keveréket az előírt sejttípusok legalább 70 cm2 felületű tenyészetére oltjuk. A tenyészeteket bármilyen megfelelő növekedési szinten, egészen a 70%-os összefüggő tenyészet eléréséig be lehet oltani. Oltatlan ellenőrző tenyészetként mindegyik típusból legalább egy egyrétegű sejttenyészetet félre kell tenni. A tenyészeteket egy héten át minden nap ellenőrizzük. A hét elteltével a tenyészeteket három ízben lefagyasztjuk, majd felengedjük, ezután a sejttörmelékek eltávolítása céljából centrifugáljuk, és a fentiekben leírtak szerint ugyanazon sejttípusra ismételten átoltjuk. Ezt a műveletet kétszer megismételjük. Az utolsó átoltással megfelelő edényzetben annyi sejtet kell termelni, amely elegendő az alábbi vizsgálatok elvégzéséhez. Sejtkárosító és hemadszorbeáló ágensek kimutatására a sejttenyészetek vizsgálatának (5.2.4) erre vonatkozó bekezdéseiben előírt módszereket alkalmazzuk, egyes meghatározott szennyezőknek sejttenyészetekben való kimutatása pedig például immunfluoreszcens vizsgálattal történhet. Az oltócsíra-törzstételt az alábbiakban felsorolt sejtekre oltjuk át: −

azon faj elsődleges sejtjeire, amelyből a vírus származik,

−

a vakcinálandó állatfajra nézve patogén vírusokkal szemben fogékony sejtekre,

−

pestivírusokra fogékony sejtekre.

Amennyiben az oltócsíra-törzstételről bebizonyosodik, hogy a megadott vírusfajhoz és -törzshöz nem tartozó élő organizmust vagy idegen vírusantigént tartalmaz, úgy vakcina előállítására alkalmatlan. 2-1-4. Inaktiválás. A vakcinák inaktiválására alkalmazott eljárást validálni kell. Egy adott gyártási eljárásra az inaktiválási kinetika alábbiakban leírt vizsgálatát egyszer kell elvégezni. Ezen rész többi vizsgálatát viszont minden egyes termelési ciklusban el kell végezni. Az inaktiválási vizsgálatok folyamán számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a gyártás körülményei között az inaktiválószer hatásával szemben az organizmusok fizikailag védve lehetnek. 2-1-4-1. Inaktiválási kinetika. Bizonyítani kell, hogy az inaktiválószer és az inaktiválási eljárás az előállítási körülmények között képes inaktiválni a vakcina-mikroorganizmust. Az inaktiválás kinetikájáról megfelelő adatokat kell nyerni. Az inaktiváláshoz szükséges idő általában nem lehet hosszabb, mint az inaktiválási eljárás időtartamának 67%-a. 2-1-4-2. Aziridin. Amennyiben aziridinszármazékot használnak inaktiválószerként, bizonyítani kell, hogy az inaktiválási eljárás végén nem marad szabad inaktiválószer. Ez úgy teljesülhet, ha az inaktiválószert tioszulfáttal semlegesítik, és igazolják, hogy az inaktiválási eljárás befejezése után az inaktivált aratásban szabad tioszulfát van jelen. 2-1-4-3. Formaldehid. Ha formaldehidet használnak inaktiválásra, akkor a „Vizsgálatok” pontban előírt, szabad formaldehidre vonatkozó vizsgálatot kell elvégezni. 2-1-4-4. Egyéb inaktiváló szerek. Amennyiben más inaktiválási módszert alkalmaznak, megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell, hogy az inaktiválószer már nincs jelen, illetve mennyisége elfogadható szintre csökkent. 2-1-4-5. Az inaktiváltság és/vagy a toxinmentesség ellenőrzése. Az inaktiválás és/vagy a toxinmentesség teljességét ellenőrző vizsgálatot közvetlenül az inaktiválási és/vagy a toxinmentesítő eljárás után, illetve adott esetben az inaktiváló- vagy a toxinmentesítő szer semlegesítését vagy eltávolítását követően kell elvégezni. 2-1-4-5-1. Bakteriális vakcinák. A vakcinában található baktériumoktól függően kiválasztott vizsgálatnak legalább két átoltásból kell állnia, melyet vagy a termelő táptalajon, vagy – ha az előállításhoz szilárd táptalajt használtunk – egy alkalmas folyékony táptalaj, illetve a vonatkozó cikkelyben előírt táptalaj felhasználásával végzünk el. Ha élő mikroorganizmus nem mutatható ki, a termék megfelel a vizsgálat követelményeinek.



2-1-4-5-2. Bakteriális toxoidok. A vizsgálatnak a szóba jöhető toxin(ok)ra megfelelőnek, és a lehető legérzékenyebbnek kell lennie. 2-1-4-5-3. Vírusvakcinák. A vakcinát alkotó vírusoktól függően megválasztott vizsgálat legalább két, sejteken, előkeltetett tojásokon, vagy – ha más érzékeny módszer nem áll rendelkezésre – állatokon végzett átoltásból áll. A vizsgálat megfelelő érzékenységét biztosító mennyiségű sejtmintát, tojást vagy állatot kell használni. A sejttenyészeteken végzett vizsgálatokhoz legalább 150 cm2 nagyságú egyrétegű sejttenyészetet kell beoltani 1,0 ml inaktivált aratással. Ha sem élő vírus, sem más mikroorganizmus nem mutatható ki, a termék megfelel a vizsgálat követelményeinek. A letöltés előtti késztermék vakcina az antigén egy vagy több, valalmennyi releváns követelménynek megfelelő gyártási tételének és olyan segédanyagoknak az elegyítésével készül, mint pl. adjuvánsok, stabilizálószerek, mikrobiológiai tartósítószerek és oldószerek. 2-2. A VAKCINA ÖSSZETÉTELÉNEK MEGVÁLASZTÁSA ÉS A VAKCINATÖRZS KIVÁLASZTÁSA Az ártalmatlanság, a hatékonyság és a stabilitás értékelése mindig fontos szempont a vakcina összetételének megválasztásánál és a vakcinatörzs kiválasztásánál. Az ártalmatlanság és a hatékonyság értékeléséhez szükséges általános követelményeket az 5.2.6 és az 5.2.7 fejezet írja elő. Ezen követelményeket az egyedi cikkelyek követelményei esetenként egyértelműbbé teszik, illetve kiegészítik. Élő vakcinák esetében a vakcina kifejlesztése során kell meghatározni az ártalmatlanság szempontjából elfogadható legmagasabb vírustitert vagy baktériumszámot. A forgalomba hozott vakcinák minden egyes gyártási tételénél ezt kell az elfogadható legmagasabb titernek tekinteni. 2-2-1. Hatóérték és immunizáló képesség. A cikkelyekben a „Hatóérték” és az „Immunizáló képesség” pontban megadott vizsgálatok kettős célt szolgálnak: −

a „Hatóérték” pont a megadott kísérleti körülmények között elvégzett, jól ellenőrzött vizsgálattal meghatározza azt a legkisebb elfogadható vakcináló képességet, amellyel valamennyi, a definíciónak megfelelő vakcinának a teljes felhasználhatósági időtartam alatt rendelkeznie kell;

−

a megfelelően ellenőrzött vizsgálatok rendszerint hozzátartoznak a vakcinák hatékonyságának (lásd 5.2.7. fejezet) bizonyításához; az „Immunizáló képesség” pontban hivatkozott vizsgálat (ami rendszerint egy kereszthivatkozás a „Hatékonyság” pontra) alkalmas arra, hogy e vizsgálatok részét képezze.

2-2-2. Alkalmazási mód. A vakcina fejlesztése során minden egyes ajánlott alkalmazási módra bizonyítani kell az ártalmatlanságot és az immunizáló képességet. A lehetséges alkalmazási módok nem teljeskörű felsorolása a következő: −

intramuszkuláris,

−

szubkután,

−

intravénás,

−

okuláris,

−

orális,

−

nazális,

−

lábvégbe oltva,

−

szárnyredőbe oltva,


−

intradermális,

−

intraperitoneális,

−

tojásba oltva.


2-2-3. Alkalmazási formák. A vakcina kifejlesztése során minden egyes ajánlott alkalmazási forma esetében bizonyítani kell az ártalmatlanságot és az immunizáló képességet. A lehetséges alkalmazási formák nem teljeskörű felsorolása a következő: −

injekció,

−

ivóvíz (itatás),

−

permet,

−

szemcsepp,

−

skarifikálás (bőrbe karcolás),

−

implantáció (beültetés),

−

bemerítés/fürösztés.

2-2-4. Állatkategóriák. A cikkely előírhatja, hogy az adott vizsgálatot a célállatfaj minden egyes kategóriájára, amelynek kezelésére a terméket ajánlják, vagy amelynek kezelésére ajánlható a termék, el kell végezni. A kategóriák következő, nem teljes körű felsorolását kell figyelembe venni. −

−

Emlősök: −

vemhes állatok/nem vemhes állatok,

−

elsősorban tenyésztési célra nevelt állatok/elsősorban élelmiszer-termelésre nevelt állatok,

−

a vakcinázásra ajánlott legalacsonyabb életkorú vagy legkisebb méretű állatok.

Madárfajok: −

elsősorban tojástermelésre nevelt madarak/elsősorban hústermelésre nevelt madarak,

−

a tojásrakás kezdete előtt levő madarak/a tojásrakás megkezdése után levő madarak.

− Halak: −

tenyésztésbe vont halak/elsősorban élelmiszer-termelésre tenyésztett halak.

2-2-5. Mikrobiológiai tartósítószerek. A mikrobiológiai tartósítószereket azért alkalmazzák, hogy megakadályozzák a vakcinának a felhasználás során – amelynek időtartama általában nem haladja meg a felbontástól számított 10 órát – bekövetkező, mikrobiológiai szennyeződésből eredő minőségromlását és az ebből fakadó káros mellékhatások kialakulását. A fagyasztva szárított készítmények mikrobiológiai tartósítószereket nem tartalmazhatnak, de indokolt esetben – a reszuszpendálást követően ajánlott leghosszabb felhasználhatósági időtartamot figyelembe véve – a többadagos fagyasztva szárított készítményekhez használt hígítófolyadék tartalmazhat ilyen anyagokat. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a mikrobiológiai tartósítószerek alkalmazása egyadagos folyékony készítményekben nem megengedett. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor például ugyanazt a vakcinát egy- és többadagos tartályokba is letöltik, és nem élelmiszer-termelő fajoknál alkalmazzák. Többadagos folyékony készítmények esetében a hatékony mikrobiológiai tartósítás szükségességének értékelésénél a felhasználás során szóba jöhető szennyeződéseket és a tartály felbontásától számított leghosszabb ajánlott felhasználhatósági időtartamot kell figyelembe venni.



A termékfejlesztés során az illetékes hatóságok részére elfogadható módon igazolni kell, hogy a mikrobiológiai tartósítószer a teljes felhasználhatósági időtartam alatt megőrzi hatékonyságát. A mikrobiológiai tartósítószer hatékonyságát az 5.1.3. fejezetben leírtak szerint kell értékelni; a mikrobiológiai tartósítószer hatékonyságának igazolására a tartály felbontásától számított felhasználhatósági időtartamot meghaladóan is kell mintákat venni. Ha sem az A, sem a B követelmény nem teljesül, akkor az állatgyógyászati vakcináknál indokolt esetben az alábbi követelményt kell alkalmazni: a baktériumszám 24 óra és 7 nap között ne növekedjen, 14 nap elteltével 3 logaritmus egységgel csökkenjen, 28 nap elteltével ne legyen növekedés; gombák esetében 14 nap és 28 nap elteltével se legyen növekedés. Antibiotikumokat mikrobiológiai tartósítószerként általában nem lehet alkalmazni. 2-2-6. Stabilitás. A javasolt felhasználhatósági időtartam igazolására a stabilitást bizonyítani kell. A stabilitás bizonyítékai a következő vizsgálatok eredményei: a legalább három egymást követő gyártási tételből vett és az ajánlott tárolási körülményeknek megfelelően tárolt vakcinamintákon a lejárati időt megelőzően, illetve azt követően 3 hónapon át, szabályos időközökben végzett vírustitrálások, baktériumszámlálás vagy hatékonysági vizsgálatok, továbbá szükség szerint a nedvességtartalom vizsgálata (fagyasztva szárított készítmények esetében), az adjuváns fizikai vizsgálatai, az egyes segédanyagok (pl. az adjuvánsok alkotórészei, a mikrobiológiai tartósítószerek) kémiai vizsgálata, valamint a pH-mérések. Ha a vakcinát felhasználás előtt reszuszpendálni kell, a használati utasítás szerint reszuszpendált készítmény eltarthatósági vizsgálatát is el kell végezni. 2-3. A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGZETT VIZSGÁLATOK Egyes vizsgálatokat könnyebb a letöltés előtti késztermék vakcinával elvégezni, mint a belőle készített gyártási tétellel/tételekkel; e vizsgálatok közé tartozik például a mikrobiológiai tartósítószerek vizsgálata, a szabad formaldehid vizsgálata, valamint az inaktivált vakcinák hatóértékének meghatározása. 2-3-1. Az inaktiváltság és/vagy a toxinmentesség ellenőrzése. Az olyan inaktivált vakcinák esetében, ahol a segédanyagok zavarhatják az inaktiváltság és/vagy a toxinmentesség ellenőrzését, az inaktiváltsági és/vagy a toxinmentességi vizsgálatot a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során, a különböző antigén tételek egyesítése után, de még a segédanyagok hozzáadása előtt kell elvégezni; ilyen esetben a letöltés előtti késztermék vakcina és a kész gyártási tétel inaktiváltságát és/vagy a toxinmentességét ellenőrző vizsgálat elhagyható. Amennyiben fennáll a toxicitás újbóli megjelenésének kockázata, a gyártási folyamatnak abban a legkésőbbi szakaszában, ahol a vizsgálat érzékenysége még nem sérül (például a különböző antigén tételek egyesítése után, de még a segédanyagok hozzáadása előtt), vizsgálatokkal kell igazolni, hogy a toxicitás nem alakul ki ismét. 2-3-2. A gyártási tétel hatóértékének meghatározása. A legtöbb vakcina esetében, a „Hatóérték” vagy az „Immunizáló képesség” pontokban hivatkozott vizsgálatok nem alkalmasak a gyártási tételek rutinszerű vizsgálatára. Az élő vakcinák esetében a készítményfejlesztés során határozzák meg azt a legkisebb elfogadható vírustitert vagy baktériumszámot, amely a „Hatóérték” vizsgálatban és más hatékonysági vizsgálatokban megfelelő eredményeket ad. A rutinszerű vizsgálatok során minden egyes gyártási tételnél bizonyítani kell, hogy a titer, illetve a csíraszám a felszabadítás időpontjában akkora, hogy a stabilitási vizsgálatok eredményeinek ismeretében a vakcina – az előírt körülmények között tárolva – a lejárati idő végén legalább a készítményfejlesztés során megállapított legkisebb elfogadható titert vagy baktériumszámot tartalmazza.



Inaktivált vakcinák esetében, amennyiben a „Hatóérték” pontban előírt vizsgálat nem alkalmazható rutinszerű vizsgálatként, a készítményfejlesztés során ki kell dolgozni egy vizsgálatot a gyártási tétel hatóértékének meghatározására. A gyártási tétel hatóérték-meghatározásának célja annak biztosítása, hogy a vakcina minden egyes gyártási tétele – amennyiben elvégeznénk a vizsgálatot – megfelelne a „Hatóérték” és az „Immunizáló képesség” pontban előírt vizsgálatok követelményeinek. Ezért az egyes gyártási tételek hatóértékének meghatározásánál az elfogadás követelményeit a „Hatóérték” pontban előírt vizsgálattal összhangban kell meghatározni. Ha egy cikkely a gyártási tétel hatóértékének meghatározására vizsgálatot ír elő, ez csak példaként szolgál egy, a hatóérték vizsgálattal összhangban levő, alkalmasnak ítélt vizsgálatra; más vizsgálati modellek is használhatók. 2-3-3. Gyártási tétel. Ha a cikkely nem rendelkezik másként, a letöltés előtti késztermék vakcinát aszeptikus körülmények között, steril, garanciazáras tartályokba töltik, melyeket azután oly módon zárnak le, hogy ne szennyeződhessenek. Csak az a gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel a 3. pontban (A gyártási tételek vizsgálata), vagy a megfelelő egyedi cikkelyben előírt követelményeknek. Az illetékes hatóságok hozzájárulásával a gyártási tételre vonatkozó egyes vizsgálatok elhagyhatók, ha a gyártásközi vizsgálatok a készítmény minőségére vonatkozóan egyenértékű vagy nagyobb biztonságot jelentenek, vagy ha a vizsgálatot olyan módszerrel helyettesítik, amelyet a Gyógyszerkönyvben előírt módszerrel szemben validáltak. Az azonosítási vizsgálat megfelelően kombinálható a gyártási tétel hatóértékének meghatározásával, elkerülve ezzel az állatok indokolatlan használatát. Egy adott vakcina esetében validált in vitro vizsgálat is alkalmazható az állatok felesleges felhasználásának elkerülése érdekében. Az Alapelveknek (1.1. Általános tudnivalók pont) megfelelően egy már elfogadott vakcina ártalmatlansági vizsgálatának rutinszerű alkalmazásáról – az állatok védelme érdekében – az illetékes hatóság lemondhat, ha megfelelő számú, egymást követő gyártási tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, bizonyítva a gyártási folyamat állandóságát. A gyártási folyamat lényeges megváltoztatása azonban a állandóságot igazoló rutinszerű vizsgálatok újbóli beiktatását teheti szükségessé. Az egymást követő gyártási tételek száma számos tényezőtől, mint például a vakcina típusától, a gyártási tételek előállításának gyakoriságától és a vakcina kifejlesztése során az ártalmatlansági vizsgálatokkal és a gyártási tételek ártalmatlansági vizsgálatával szerzett tapasztalatoktól függ. Anélkül, hogy ezzel az illetékes hatóságnak egy adott vakcináról rendelkezésére álló információk fényében hozott döntését befolyásolni kívánnánk, 10 egymást követő gyártási tétel vizsgálata a legtöbb termék esetében valószínűleg elegendő. A természetüknél fogva ártalmassági kockázattal rendelkező termékek mindegyik gyártási tétele esetében szükség lehet az ártalmatlansági vizsgálat elvégzésére. 2-3-3-1. Állatokon végzett vizsgálatok. A Kísérleti és Egyéb Tudományos Célokra Felhasznált Gerinces Állatok Védelméről szóló Európai Egyezmény (European Convention for the Protection of Vertebrate Animals Used for Experimental and Other Scientific Purposes) rendelkezésének megfelelően a vizsgálatokat úgy kell elvégezni, hogy a lehető legkevesebb állatot használják fel, és azoknak a legkevesebb fájdalmat, szenvedést, gyötrelmet vagy tartós károsodást okozzák. Az egyes cikkelyekben a vizsgálatok eredményének megítélésére megállapított követelményeket ezeknek megfelelően kell alkalmazni. Például, ha egy cikkely előírása szerint az állatot akkor kell „pozitív”nak, fertőzöttnek stb. tekinteni, ha a jellemző klinikai tüneteket mutatja, akkor amint világossá válik, hogy az eredmény már nem változik, a szóban forgó állatot kíméletesen le kell ölni, vagy megfelelően kezelni kell, hogy a felesleges szenvedését elkerüljük. Az alapelvekkel összhangban a cikkelynek való megfelelés igazolására lehet alternatív vizsgálati módszereket használni. Az ilyen vizsgálatok használata különösen indokolt, ha ezzel helyettesíthető vagy csökkenthető az állatfelhasználás, illetve csökkenthető az állatok szenvedése.

Vaccina ad usum veterinarium 10

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.2 -

2-3-3-2. Fizikai vizsgálatok. Az olajos adjuvánst tartalmazó vakcinák esetében a viszkozitást alkalmas módszerrel meg kell határozni. A mért értékeknek a megadott határok közé kell esniük. Az emulziók stabilitását is igazolni kell. 2-3-3-3. Kémiai vizsgálatok. Az adalékanyagok (például alumínium, tartósítószerek) mennyiségi meghatározását el kell végezni annak igazolására, hogy koncentrációjuk a termékre megadott határértékek közé esik. 2-3-3-4. pH. A folyékony halmazállapotú készítmények és a hígító folyadékok pH-ját ellenőrizni kell. A mért értékeknek az adott készítményre előírt határértékek közé kell esniük. 2-3-3-5. Víztartalom. Fagyasztva szárított termékek esetében a fagyasztva szárítási eljárást a víztartalom meghatározásával kell ellenőrizni. A mért értékeknek a termékre előírt határértékek közé kell esniük. 3. A GYÁRTÁSI TÉTELEK VIZSGÁLATA A vakcina cikkelyek szintén jelzik azokat vizsgálatokat, amelyeket az adott vakcinával el kell végezni. A minőségellenőrzési vizsgálatoknál használt minden sejttenyészetnek SPF állományból (5.2.2) kell származnia.

tyúktojásnak,

csirkének

és

csirke-

3-1. Azonosítás. Az inaktivált vakcinák cikkelyeiben előírt azonosítás rendszerint egy ellenanyagtermelésen alapuló vizsgálat, mivel ez valamennyi vakcinára alkalmazható. 3-2. Formaldehid (2.4.18; amennyiben a formaldehid feleslegének közömbösítésére nátriumdiszulfitot használtak, a B módszert kell alkalmazni). Ha a gyártás során formaldehidet használtak, a szabadformaldehid-tartalom legfeljebb 0,5 g/l lehet, kivéve, ha ennél nagyobb mennyiség is ártalmatlannak bizonyult. 3-3. Fenol (2.5.15). Ha a vakcina fenolt tartalmaz, annak koncentrációja nem haladhatja meg az 5 g/l értéket. 3-4. Sterilitás (2.6.1). A vakcináknak meg kell felelniük a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Ha a tartályban lévő folyadék térfogata meghaladja a 100 ml-t, minden lehetséges esetben membránszűréses módszert kell alkalmazni. Ha a membránszűréses módszer nem alkalmazható, a táptalaj közvetlenül oltható. Ha a folyadék térfogata az egyes tartályokban legalább 20 ml, az egyes táptalajokhoz használandó legkisebb térfogat – aszerint, hogy melyik a kisebb mennyiség – a tartály tartalmának 10%-a vagy 5 ml. A vizsgálandó minták száma (2.6.1) a gyártási tétel 1%-a, de legalább 4 és legfeljebb 10. A bakteriális- vagy gombavakcinák esetében megfelelő módszerrel (pl. mikroszkópos vizsgálattal, megfelelő táptalajra történő oltással) bizonyítani kell a vakcinatörzstől eltérő mikroorganizmusoktól való mentességet. A kizárólag nem parenterális alkalmazásra szánt madár élővírus vakcináknál a sterilitási követelmény helyett rendszerint a patogén mikroorganizmusoktól való mentességet és az adagonkénti legfeljebb 1 nem patogén mikroorganizmus követelményét alkalmazzuk. 3-5. Idegen kórokozók. A cikkelyek számos olyan előírást tartalmaznak, amelyek együttes alkalmazása elfogadható mértékű biztonságot nyújt arra nézve, hogy a végtermék nem tartalmaz fertőző idegen kórokozót. Ezek az előírások a következők: 1) minden lehetséges esetben oltócsíra-rendszerben és sejtbankrendszerben történő gyártás;



2) az oltócsíra-tételek és a sejtbankok kiterjedt vizsgálata idegen kórokozók kimutatása céljából; 3) a vakcina készítéséhez felhasznált szubsztrátumok előállítására használt SPF állományokra vonatkozó követelmények; 4) az állati eredetű anyagok – amelyeket minden lehetséges esetben inaktiválási eljárásnak kell alávetni – vizsgálata; 5) élő vakcinák esetében a végtermék vizsgálata fertőző idegen kórokozókra; e vizsgálatoknak a gyártásközi vizsgálatok által nyújtott biztonság következtében nem kell olyan részletesnek lenniük, mint a gyártás korábbi szakaszaiban. Kétes esetben az élő vakcina oltócsíra-tételére vonatkozó vizsgálatokat a végtermékre is alkalmazni lehet. Ha ebben a vizsgálatban idegen kórokozó mutatható ki, a vakcina nem felel meg a cikkely követelményeinek. A madár élővírus vakcinák kész gyártási tételeinek meg kell felelniük az idegen kórokozók kimutatására végzett vizsgálatok (2.6.25) követelményeinek. 3-6. Mikoplazmák (2.6.7). Az élő vírusvakcinának meg kell felelniük a mikoplazma vizsgálat (tenyésztéses módszer) követelményeinek. 3-7. Ártalmatlanság. Általában két adag inaktivált vakcinát és/vagy tíz adag élő vakcinát adunk be valamely előírt alkalmazási mód szerint. Bizonyos körülmények között szükségessé válhat az előírt adagszám csökkentése vagy a reszuszpendálás és az oltási módszer megváltoztatása, például egy kombinált vakcina esetében, ahol nehéz 10 adag élő komponenst 2 adag inaktivált komponensben feloldani. Az állatokat az egyes cikkelyekben előírt leghosszabb ideig kell megfigyelni. Rendellenes helyi vagy általános reakció nem léphet fel. Ha ugyanabból a letöltés előtti késztermékből több gyártási tételt állítanak elő, az ártalmatlansági vizsgálatot az első gyártási tételen kell elvégezni, az ugyanabból a letöltés előtti késztermékből származó további gyártási tételeknél ezt a vizsgálatot elhagyjuk. A készítményfejlesztés során az ártalmatlansági vizsgálatok alapján meghatározzuk a vakcinánál várható reakciók típusát és mértékét. Ez a meghatározás a továbbiakban a gyártási tételek ártalmatlansági vizsgálata műveleti utasításának részét képezi, és az elfogadható és el nem fogadható reakciók megítélésének alapjául szolgál. Az ártalmatlansági vizsgálatnál alkalmazott állatok immunstátuszára vonatkozó követelményeket az egyedi cikkelyek tartalmazzák. A legtöbb cikkelyben a következő 3 kategória egyikét határozzák meg: 1) az állatoknak a vakcinában található vírus/baktérium/toxin stb. ellenanyagaitól mentesnek kell lenniük, 2) az állatoknak lehetőleg ellenanyagtól mentesnek kell lenniük, de alacsony ellenanyagszinttel rendelkező állatok is alkalmazhatóak, feltéve, hogy az állatokat korábban nem vakcinálták, és a vakcinával való kezelés nem vált ki emlékeztető oltásra jellemző választ, 3) az állatokat nem szabad előzőleg vakcinálni a betegség ellen, amelynek megelőzésére a vakcinát szánták. Általános szabályként az élő vakcinákra az 1. kategória vonatkozik. Egyéb vakcinákra rendszerint a 2. kategória vonatkozik, de ha a vizsgálathoz rendelkezésre álló állatok többsége megfelel az 1. kategória követelményeinek, az inaktivált vakcinákra is vonatkozhat ez a kategória. A 3. kategória néhány olyan inaktivált vakcinára vonatkozik, melynél a vizsgálatot megelőzően az ellenanyag meghatározása nem szükséges vagy a gyakorlatban nem előnyös. A baromfi vakcináknál általános szabályként az SPF madarak használata van előírva.



Madárvakcináknál az ártalmatlansági vizsgálatot általában 10 SPF csirkén (5.2.2) végzik el. Kivételt képeznek azok a vakcinák, melyeket nem ajánlanak csirkék oltására. Ilyen esetekben azon fajok egyikéből használnak 10 madarat, melyek oltására a vakcinát szánták; e madaraknak menteseknek kell lenniük azon kórokozó ellenanyagaitól, melynek megelőzésére a vakcinát szánták. 3-8. Hatóérték. Az előírt módon és formában alkalmazott vakcina felejen meg az „Immunizáló képesség” (2-2-1.) pontban előírt vizsgálat követelményeinek. Lejárati idő. Amennyiben nincs más rendelkezés, a lejárati időt élő vakcinák esetében a vírustiter vagy a baktériumszám meghatározásának kezdetétől, egyéb vakcinák esetén pedig a hatóértékmeghatározás kezdetétől kell számolni. Kombinált vakcinák esetén a lejárati időt az elsőként lejáró komponens lejárati ideje adja. A gyártó által a feliraton jelzettnél alacsonyabb hőmérsékleten tárolt vakcinák stabilitását a teljes tárolási időtartam alatt, megfelelő tanulmánnyal igazolni kell. A lejárati időt attól az időponttól kell számolni, amelytől kezdve a vakcinát a feliraton feltüntetett körülmények között tárolják. A lejárati idő az előírt körülmények között tárolt vakcinákra vonatkozik. 4. ELTARTÁS Amennyiben nincs más rendelkezés, fénytől védve, 5 ± 3 °C hőmérsékleten. Ha nincs más előírás, a tárolás során ügyelni kell arra, hogy a készítmény ne fagyjon meg. 5. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

hogy a készítmény állatgyógyászati célra alkalmas,

−

a készítmény térfogatát és a tartályban lévő adagszámot,

−


−

a felhasznált baktériumok (és amennyiben szükséges, az antigén komponensek), illetve vírusok típusát/típusait, élő vakcinák esetében az élő baktériumszám alsó és felső határértékét, illetve a legalacsonyabb és a legmagasabb vírustitert,

−

inaktivált vakcina esetén – adott esetben – a Nemzetközi Egységekben kifejezett legkisebb hatóértéket,

−

adott esetben a vakcinához hozzáadott mikrobiológiai tartósítószer vagy egyéb anyag nevét és mennyiségét,

−

azon anyagokat, amelyek mellékhatást válthatnak ki,

−

fagyasztva szárított vakcinák esetében:

−

−

a reszuszpendáláshoz szükséges folyadék nevét és mennyiségét,

−

azt az időtartamot, amelyen belül a vakcinát a reszuszpendálást követően fel kell használni,

olajos adjuvánst tartalmazó vakcina esetén figyelmeztetést, hogy esetlegesen emberbe történő beadás esetén azonnali orvosi ellátás szükséges,



−

a vakcinálandó állatfaj nevét,

−

a vakcina javallatait,

−

az alkalmazás módjára vonatkozó utasításokat,

−

a termék használatára vonatkozó ellenjavallatokat, beleértve a túladagolás veszélyeire vonatkozó szükséges figyelmeztetéseket,

−

a különböző állatfajok esetében ajánlott adagokat.

Vaccinum diphtheriae, tetani et pertussis ex cell. int. ads.


01/2008:0445 javított 7.2

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI ET PERTUSSIS EX CELLULIS INTEGRIS ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (teljes sejtes) vakcina (adszorbeált)

DEFINÍCIÓ A diftéria, tetanusz, pertusszisz (teljes sejtes) vakcina (adszorbeált) diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból és egy ásványi eredetű adszorbensből álló készítmény, amelyhez Bordetella pertussis inaktivált szuszpenzióját adják. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK A diftéria és a tetanusz komponens fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnák, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, mely befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injektálástól számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria- vagy tetanuszmérgezés jeleit mutatja, illetve diftéria- vagy tetanuszmérgezésben elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha több mint egy állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során több mint egy állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. TISZTÍTOTT DIFTÉRIA ÉS TETANUSZ TOXOID KÉSZTERMÉK, INAKTIVÁLT B. PERTUSSIS SZUSZPENZIÓ KÉSZTERMÉK A tisztított diftéria és tetanusz toxoid, illetve inaktivált B. pertussis szuszpenzió késztermékeket rendre a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452) és a Pertusszisz vakcina (teljes sejtes, adszorbeált) (0161) cikkelyekben leírtak szerint állítják elő, és az e cikkelyekben előírt követelményeknek kell megfelelniük. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő adszorbeáltatásával, és inaktivált B. pertussis szuszpenzió megfelelő mennyiségének hozzáadásával állítják elő; az így kapott keveréknek a vérrel megközelítőleg izotóniásnak kell lennie. A letöltés előtti késztermék vakcina B. pertussis koncentrációjának olyannak kell lennie, hogy az opacitás nem haladhatja meg a 20 Nemzetközi Egységet, egy emberi adagra vonatkoztatva. Ha B. pertussis két vagy több törzsét használják a vakcina előállításához, az egymást követő letöltés előtti késztermék vakcina gyártási tételek összetételének következetesen azonosnak kell lennie, az egyes törzsek opacitási egységben mért arányát tekintve. A letöltés előtti késztermékhez megfelelő



mikrobiológiai tartósítószer adható. Bizonyos mikrobiológiai tartósítószerek, különösen a fenol típusúak, csökkenthetik az antigenitást, így nem alkalmazhatók. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti késztermék vakcinát aszeptikus körülmények között osztják szét steril, garanciazáras tartályokba. A tartályokat úgy zárják le, hogy megakadályozzák a szennyeződést. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az alábbi, „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a pertusszisz komponens fajlagos toxicitása, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a tisztított antigének vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került a szabad formaldehid vizsgálatára, és a vizsgálat igazolta, hogy a kész gyártási tételben a formaldehid mennyisége nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. AZONOSÍTÁS A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A csapadékot a C vizsgálat során használjuk fel. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, majd centrifugáljuk, hogy a baktériumok kicsapódjanak. A baktériumoknak az adszorbens felületéről való leválasztására más megfelelő módszer is alkalmazható. A pertusszisz vakcinát a reszuszpendált csapadékban lévő baktériumoknak B. pertussisra specifikus immunszérummal történő agglutinációjával vagy a hatóérték meghatározásával azonosítjuk.

VIZSGÁLATOK A pertusszisz komponens fajlagos toxicitása. Legalább öt-öt, egyenként 14-16 g tömegű egeret használunk a vizsgálathoz. Az egereket két csoportba osztjuk: az egyik csoportba tartozó egereket a vakcinával oltjuk, a másik csoportba tartozó, kontrollként használt egereknek nátrium-klorid oldatot adunk be. A vizsgálathoz azonos nemű egereket használunk, vagy a különböző nemű állatokat egyenlően osztjuk el a két csoport között. Az állatoknak az injekció beadása előtt legalább 2 órával,



majd a vizsgálatok ideje alatt folyamatosan biztosítani kell a víz- és táplálékellátást. Az első csoport minden tagját 0,5 ml vakcinával intraperitonálisan oltjuk; a vakcina oltáshoz használt mennyisége egy emberi adagnak legalább a felét tartalmazza. A kontrollcsoportba tartozó mindegyik egérnek R nátrium-klorid 9 g/l töménységű steril oldatának 0,5 ml-ét adjuk be, mely lehetőleg a vakcinával bevitt mennyiséggel azonos mennyiségű mikrobiológiai tartósítószert is tartalmaz. Közvetlenül az injekció beadása előtt, majd 72 órával és 7 nappal a beadást követően megmérjük a két csoportba tartozó egerek össztömegét. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben: (a) a vakcinával oltott egerek csoportjának súlya 72 óra elteltével nem csökken az injekció beadását megelőzően mérthez képest; (b) ha a 7. napon mért, egy oltott egérre számított átlagos súlynövekedés nem kevesebb, mint a kontroll egerek esetében mért érték 60%-a; (c) a vizsgálat ideje alatt az oltott egereknek legfeljebb 5%-a pusztul el. A vizsgálat megismételhető, és az egyes vizsgálatok eredményei egyesíthetők. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot, vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 30 NE legyen emberi adagonként. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. Amennyiben a vizsgálatot tengerimalacokon végezzük, a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 40 NE legyen emberi adagonként; amennyiben a vizsgálatot egereken végzezzük, a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 60 NE legyen emberi adagonként. Pertusszisz komponens. A Teljes sejtes pertusszisz-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.7) fejezetben előírt vizsgálatot végezzük el. A becsült hatóérték emberi adagonként legalább 4 NE legyen; a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 2 NE legyen. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

mindhárom komponens Nemzetközi Egységben kifejezett minimális hatóértékét emberi adagonként,

−

adott esetben, hogy a vakcina gyermekek alapimmunizálására szolgál és nem szükségszerűen alkalmas emlékeztető oltás céljára vagy felnőttek oltására,

−

az adszorbens nevét és mennyiségét,


−

hogy a vakcina használat előtt felrázandó,

−

hogy a vakcinát tilos lefagyasztani.


Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis ex cell. int. et poliomyel. inact. ads.


01/2008:2061 javított 7.2

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI, PERTUSSIS EX CELLULIS INTEGRIS ET POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (teljes sejtes), poliomielitisz (inaktivált) vakcina (adszorbeált)

DEFINÍCIÓ A diftéria, tetanusz, pertusszisz (teljes sejtes), poliomielitisz (inaktivált) vakcina (adszorbeált) többkomponensű készítmény, amely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis inaktivált szuszpenziójából, alkalmas sejttenyészeten elszaporított és validált módszerrel inaktivált, megfelelő 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus törzsekből és ásványi adszorbensből (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) áll. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához monokomponensű összehasonlító vakcinák használata megengedett, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt ez nem lehetséges, a klinikai vizsgálat során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai vizsgálatnál használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A diftéria és a tetanusz komponens fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalacot a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. Az állatok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, mely befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria toxémia vagy tetanusz tüneteit mutatja vagy annak következtében elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálatot egyszer meg kell ismételni; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a



Pertusszisz vakcina (teljes sejtes, adszorbeált) (0161) és a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) cikkelyekben előírt követelményeknek megfelelően állítják elő. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcina a tisztított diftéria toxoid, a tisztított tetanusz toxoid, a B. pertussis megfelelő mennyiségű inaktivált szuszpenziója és az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tisztított monovalens aratásának, vagy az ilyen monovalens aratásokból álló trivalens keverékek megfelelő mennyiségének ásványi eredetű vivőanyagra (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) külön-külön vagy együttesen történő adszorbeáltatása útján készül. A termék megfelelő mikrobiológiai tartósítószert is tartalmazhat. Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel a kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Szarvasmarha szérumalbumin: legfeljebb 50 ng, a kész vakcina egy emberi adagjában; a meghatározást alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) a poliomielitisz komponensben végezzük, a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során, az adszorbens hozzáadása előtt. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a között lehet. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került a pertusszisz komponens fajlagos toxicitása, illetve a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatára, valamint a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponensek hatóértékének meghatározására, és az eredmények elfogadhatónak bizonyultak, ezek a vizsgálatok a kész gyártási tétel esetében elhagyhatók. Amennyiben a tisztított antigén késztermék, az inaktivált B. pertussis szuszpenzió és a tisztított monovalens vagy trivalens poliovírus késztermékek vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során sor került a szabad formaldehid vizsgálatára, és a vizsgálat igazolta, hogy a kész gyártási tételben a formaldehid mennyisége nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a poliomielitisz komponens letöltés előtti késztermék vakcinán elvégzett in vivo hatóérték-meghatározásának eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében minden egyes poliovírus típusra igazolták, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat az in vivo hatóérték-meghatározással azonos eredményt ad a vakcina egyes tételei elfogadhatóságának tekintetében. A bizonyítás során csökkentett hatóértékű tételeket is vizsgálni kell, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását meg kell becsülni, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra. Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen.



AZONOSÍTÁS A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 ˚C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. Az A pontban leírtak szerint nyert centrifugált csapadék használható a vizsgálathoz, a baktériumoknak az adszorbenstől történő elkülönítésére azonban más alkalmas módszer is használható. A pertusszisz vakcinát a reszuszpendált csapadékból származó baktériumoknak B. pertussisra specifikus immunszérummal történő agglutinációjával, vagy a „Hatóértékmeghatározás” pontban a pertusszisz összetevő meghatározására előírtak szerint azonosítjuk. D. A vakcina 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tartalmát alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatjuk ki.

VIZSGÁLATOK A pertusszisz komponens fajlagos toxicitása. Legalább öt-öt, egyenként 14-16 g tömegű, egészséges egeret használunk a vizsgálathoz. Az egereket két csoportba osztjuk: az egyik csoportba tartozó egereket a vakcinával oltjuk, a másik csoportba tartozó, kontrollként használt egereknek nátriumklorid oldatot adunk be. A vizsgálathoz azonos nemű egereket használunk, vagy a különböző nemű állatokat egyenlően osztjuk el a két csoport között. Az állatoknak az injekció beadása előtt legalább 2 órával, majd a vizsgálatok ideje alatt folyamatosan biztosítani kell a víz- és táplálékellátást. Az első csoport minden tagját 0,5 ml vakcinával intraperitoneálisan oltjuk; a vakcina oltáshoz használt mennyisége egy emberi adagnak legalább a felét tartalmazza. A kontrollcsoportba tartozó mindegyik egérnek R nátrium-klorid 9 g/l töménységű steril oldatának 0,5 ml-ét adjuk be, amely lehetőleg a vakcinával bevitt mennyiséggel azonos mennyiségű mikrobiológiai tartósítószert tartalmazzon. Közvetlenül az injekció beadása előtt, majd 72 órával és 7 nappal a beadást követően megmérjük a két csoportba tartozó egerek össztömegét. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben (a) a vakcinával oltott egerek csoportjának súlya 72 óra elteltével nem csökken az injekció beadását megelőzően mérthez képest; (b) ha a 7. napon mért átlagos súlynövekedés egy oltott egérre számítva nem kevesebb, mint a kontroll egerek esetében mért érték 60 %-a; (c) a vizsgálat ideje alatt az oltott egereknek legfeljebb 5%-a pusztul el. A vizsgálat megismételhető, és a vizsgálatok eredményei egyesíthetők. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.



HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 30 NE legyen emberi adagonként. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt vizsgálatok egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95), amennyiben a vizsgálatot tengerimalacon végzik, legalább 40 NE; amennyiben a vizsgálatot egereken végzik, legalább 60 NE legyen emberi adagonként. Pertusszisz komponens. A Teljes sejtes pertusszisz-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.7) fejezetben előírt vizsgálatot végezzük el. A becsült hatóérték emberi adagonként legalább 4 NE legyen; a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 2 NE legyen. Poliomielitisz komponens D-antigén-tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), deszorbeálást követően meg kell határozni az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat. A vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrált D-antigén referenciakészítményt kell használni. A feliraton feltüntetett D-antigén-mennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus mindegyik típusára az adott terméknél elfogadott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrálják, és a Dantigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység megegyezik egymással. In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az Inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a diftéria és tetanusz toxoid Nemzetközi Egységekben kifejezett legkisebb hatóértékét egy emberi adagban,

−

a pertusszisz vakcina Nemzetközi Egységekben kifejezett legkisebb hatóértékét egy emberi adagban,

−

a poliovírus mindhárom típusának (1., 2. és 3.) névleges mennyiségét egy emberi adagban, Európai Gyógyszerkönyvi D-antigén Egységekben kifejezve,

−

a poliomielitisz komponens előállítására felhasznált sejttípust,

−

adott esetben, hogy a vakcina gyermekek alapimmunizálására szolgál, és nem szükségszerűen alkalmas emlékeztető oltás céljára vagy felnőttek oltására,

−

az adszorbens nevét és mennyiségét,

−


−


Vacc. diphtheriae, tetani, pertussis ex cell. int., poliomyel. inact. et haem ads. Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.2 - 1

01/2008:2066 javított 7.2

VACCINUM DIPHTERIAE, TETANI, PERTUSSIS EX CELLULIS INTEGRIS, POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ET HAEMOPHILI STIRPE B CONIUGATUM ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (teljes sejtes), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina (adszorbeált)

DEFINÍCIÓ A diftéria, tetanusz, pertusszisz (tejes sejtes), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina (adszorbeált) többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, inaktivált Bordetella pertussis-ból, a poliovírus megfelelő 1., 2. és 3. típusú törzseiből (melyeket alkalmas szövetkultúrán állítottak elő és inaktiváltak), kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliribozilribitol-foszfát (PRP) komponensből, és ásványi eredetű, például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát adszorbensből áll. A hemofilusz komponenst külön tartályba töltik, melynek tartalmát közvetlenül felhasználás előtt kell a vakcina többi komponensével elegyíteni. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A PRP meghatározott molekulaméretű lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil(1→1)-ribitol-5-foszfát egységekből áll [(C10H19O12P)n], és a vakcina előállítására alkalmas b típusú Haemophilus influenzae törzsből származik. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. A készítményfejlesztés során és minden olyan esetben, amikor a gyártási folyamat újravalidálására van szükség, állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina a PRP komponensre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. Az állandósági vizsgálatok során a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponens meghatározását megfelelő számú gyártási tételen, az alkalmazási előírásnak megfelelően szuszpendált vakcinával kell elvégezni. A továbbiakban, rutinszerű vizsgálatok céljából, ezeknek a komponenseknek a meghatározása a hemofilusz komponenssel történő elegyítés nélkül is végezhető. Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt nem lehetséges, a klinikai vizsgálat során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel


előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai vizsgálatnál használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A diftéria és a tetanusz komponensek fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a következő vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250-350 g súlyú tengerimalacot a feliraton feltüntetett emberi adag ötszörösével szubkután oltunk. Az állatok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, mely befolyásolja a vizsgálatot. Amennyiben az injekció beadását követő 42 napon belül bármelyik állat diftéria toxémia vagy tetanusz tüneteit mutatja, vagy annak következtében elpusztul, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Amennyiben egynél több állat pusztul el nem specifikus okok következtében, a vizsgálatot egyszer meg kell ismételni; ha a második vizsgálatban egynél több állat pusztul el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (teljes sejtes, adszorbeált) (0161), a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) és a Hemofilusz b konjugált vakcina (1219) cikkelyekben előírt követelményeknek megfelelően állítják elő. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINÁK A letöltés előtti diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz késztermék vakcinát a tisztított diftéria és tetanusz toxoid komponensek megfelelő mennyiségének ásványi eredetű vivőanyagra, például alumínium-hidroxidra vagy hidratált alumínium-foszfátra történő együttes vagy külön-külön végzett adszorbeáltatásával, majd megfelelő mennyiségű B. pertussis inaktivált szuszpenzió és 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus monovalens aratások vagy az ezekből készült háromkomponensű aratáskeverék hozzáadásával állítják elő. A vakcinához mikrobiológiai tartósítószer adható. A letöltés előtti hemofilusz késztermék vakcina a konjugátumnak megfelelő oldószerrel történő végső koncentrációra hígításával készül. A vakcinához stabilizálószer adható. A kész gyártási tétel előállítására csak azok a letöltés előtti késztermék vakcinák használhatók, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek. Szarvasmarha szérumalbumin: legfeljebb 50 ng, a kész vakcina egy emberi adagjában; a meghatározást alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) a poliomielitisz komponensben végezzük, a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során, az adszorbens hozzáadása előtt. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A hemofilusz komponens kész gyártási tétel fagyasztva szárított. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került a pertusszisz komponens fajlagos toxicitása, illetve a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatára, valamint a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponensek hatóértékének meghatározására, és az eredmények elfogadhatónak bizonyultak, ezek a vizsgálatok a kész gyártási tétel esetében elhagyhatók.


Amennyiben a szabad formaldehidtartalmat a tisztított antigén-késztermékben, az inaktivált B. pertussis szuszpenzióban és a tisztított monovalens vagy trivalens poliovírus késztermékekben, illetve a letöltés előtti késztermék vakcinában meghatározták, és bizonyítást nyert, hogy a kész gyártási tételben koncentrációja nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a poliomielitisz komponens letöltés előtti késztermék vakcinán elvégzett in vivo hatóérték-meghatározásának eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében minden egyes poliovírus típusra igazolták, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat az in vivo hatóérték-meghatározással azonos eredményt ad a vakcina egyes tételeinek elfogadhatósági feltételei tekintetében. A bizonyítás során csökkentett hatóértékű tételeket is vizsgálni kell, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra. Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása, adott esetben szuszpendálás után, az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. Szabad PRP. A nem kötött PRP-t a konjugátum eltávolítása után anioncserés, méretkizárásos vagy hidrofób kromatográfiával, ultraszűréssel, vagy más validált módszerrel határozzuk meg. A szabad PRP mennyisége kisebb legyen, mint az adott termékre elfogadott határérték. AZONOSÍTÁS Az A, B, C és D azonosítást a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponenseket tartalmazó ampullával, az E azonosítást a hemofilusz komponenst tartalmazó ampullával kell elvégezni. A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. A vizsgálathoz az A pontjában leírtak szerint nyert centrifugálás utáni maradékot használjuk. A baktériumnak az adszorbenstől való elválasztására más alkalmas módszerek is használhatók. A pertusszisz vakcinát a reszuszpendált csapadékból nyert B. pertussis baktérium elleni specifikus immunszérummal történő agglutinációval, vagy a pertusszisz komponensnek a Hatóértékmeghatározás pontban leírtak szerint történő meghatározásával azonosítjuk. D. A vakcina humán poliovírus 1., 2. és 3. típusát megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatjuk ki. E. A hemofilusz komponenst a PRP vizsgálatára alkalmas immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1).


VIZSGÁLATOK A pertusszisz komponens fajlagos toxicitására, az alumíniumra, a szabad formaldehidre, a mikrobiológiai tartósítószerre és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponenseket tartalmazó ampullával, a PRP-tartalomra, a sterilitásra, a pirogénekre és a víztartalomra vonatkozó vizsgálatokat a hemofilusz komponenst tartalmazó ampullával végezzük el. Amikor a fagyasztva szárítási eljárás hatással lehet a hemofilusz komponensre, az erre vonatkozó egyes vizsgálatokat a késztermék konjugátum helyett a fagyasztva szárított terméken célszerű elvégezni. A pertusszisz komponens fajlagos toxicitása. Legalább öt, egyenként 14-16 g tömegű, egészséges egeret használunk a vizsgálathoz. Az egereket két csoportra osztjuk: az egyik csoportba tartozó egereket a vakcinával oltjuk, a másik csoportba tartozó, kontrollként használt egereknek nátriumklorid oldatot adunk be. A vizsgálathoz azonos nemű egereket használunk, vagy a különböző nemű állatokat egyenlően osztjuk el a két csoport között. Az állatoknak az injekció beadása előtt legalább 2 órával, majd a vizsgálatok ideje alatt folyamatosan biztosítani kell a víz- és táplálékellátást. Az első csoport minden tagját 0,5 ml vakcinával intraperitonálisan oltjuk; a vakcina oltáshoz használt mennyisége egy emberi adagnak legalább a felét tartalmazza. A kontrollcsoportba tartozó mindegyik egérnek R nátrium-klorid 9 g/l töménységű steril oldatának 0,5 ml-ét adjuk be, amely lehetőleg a vakcinával bevitt mennyiséggel azonos mennyiségű mikrobiológiai tartósítószert tartalmazzon. Közvetlenül az injekció beadása előtt, majd 72 órával és 7 nappal a beadást követően megmérjük a két csoportba tartozó egerek össztömegét. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben: (a) a vakcinával oltott egerek csoportjának súlya 72 óra elteltével nem csökken az injekció beadását megelőzően mérthez képest; (b) ha a 7. napon mért átlagos súlynövekedés egy oltott egérre számítva nem kevesebb, mint a kontroll egerek esetében mért érték 60 %-a; (c) a vizsgálat ideje alatt az oltott egereknek legfeljebb 5 %-a pusztul el. A vizsgálat megismételhető, és az egyes vizsgálatok eredményei egyesíthetők. PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1), vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a hemofilusz komponensre vonatkoztatva. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8). A készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. A vizsgálathoz használt nyulak szervezetébe diftéria toxoid vagy CRM 197 diftéria protein hordozófehérje esetén testtömegkilogrammonként 1 µg PRP-nek, tetanusz toxoid hordozófehérje esetén 0,1 µg PRP-nek, OMP hordozófehérje esetén 0,025 µg PRP-nek megfelelő mennyiségű vakcinát injektálunk.


HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 30 NE legyen. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. Amennyiben a vizsgálatokat tengerimalacokon végzik, a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P=0,95) emberi adagonként legalább 40 NE legyen; ha a vizsgálatokat egereken végzik, a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P= 0,95) emberi adagonként legalább 60 NE legyen. Pertusszisz komponens. A pertusszisz-vakcina (teljes sejtes) hatóértékének meghatározása (2.7.7) fejezetben előírt vizsgálatot végezzük el. A becsült hatóérték emberi adagonként legalább 4 NE legyen; a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 2 NE legyen. Poliomielitisz komponens D-antigén tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), deszorbeálást követően meg kell határozni az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat. A vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrált D-antigén referenciakészítményt kell használni. A feliraton feltüntetett D-antigén-mennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus minden típusára az adott terméknél elfogadott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrálják, és a Dantigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység megegyezik egymással. In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az Inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a diftéria és tetanusz toxoid Nemzetközi Egységekben kifejezett minimális hatóértékét egy emberi adagban,

−

a pertusszisz vakcina Nemzetközi Egységekben kifejezett minimális hatóértékét egy emberi adagban,

−

a poliovírus egyes (1., 2. és 3.) típusainak D-antigénben kifejezett, Európai Gyógyszerkönyvi Egységben megadott névleges mennyiségét egy emberi adagban,

−

a poliomielitisz komponens előállítására felhasznált sejttípust,

−

a PRP mikrogramm/emberi adagban kifejezett mennyiségét,

−

a hordozófehérje típusát és egy emberi adagra vonatkoztatott névleges mennyiségét,

−

adott esetben, hogy a vakcina gyermekek alapimmunizálására szolgál, és nem szükségszerűen alkalmas emlékeztető oltás céljára vagy felnőttek oltására,

−

az adszorbens megnevezését és mennyiségét,

−



−


Vaccinum hepatitdis B (ADNr)


07/2011:1056

VACCINUM HEPATITIDIS B (ADNr) Hepatitisz B vakcina (rDNS)

DEFINÍCIÓ A hepatitisz B vakcina (rDNS) a hepatitisz B vírus felületi antigénjéből (HbsAg; a hepatitisz B vírus egyik fehérjekomponense) álló készítmény; az antigén ásványi hordozóhoz, például alumíniumhidroxidhoz vagy víztartalmú alumínium-foszfáthoz adszorbeált formában is jelen lehet. A vakcina adjuvánsként 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-t tartalmazhat. Az antigént rekombináns DNS technológiával állítják elő. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Igazolni kell, hogy a vakcina emberben specifikus védő ellenanyagok képződését váltja ki. Bizonyítani kell, hogy az előállítási módszer az emberre nézve következetesen megfelelő immunizáló képességű és ártalmatlan vakcinát eredményez. Az előállítási módszert validálni kell annak bizonyítására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnák, megfelelne az embergyógyászati immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitási vizsgálat (2.6.9) követelményeinek. A hepatitisz B vakcinát (rDNS) a HBsAg-t kódoló vírusgén élesztőben (Saccharomyces cerevisiae) vagy emlőssejtekben (kínai hörcsög ovárium (CHO) sejtek vagy más megfelelő sejtvonal) való expressziójával, az így kapott HBsAg tisztításával és az antigénből immunogénné alakításával állítják elő. A sejtek alkalmasságát és ártalmatlanságát az illetékes hatóság hagyja jóvá. A vakcina az S génnek (fő burok-fehérje), az S gén és a pre-S2 gén (közepes burok-fehérje) kombinációjának, vagy az S gén, a pre-S2 gén és pre-S1 gén (nagy burok-fehérje) kombinációjának termékét tartalmazhatja. Referenciakészítmény. A referenciakészítmény egy olyan reprezentatív gyártási tétel része, amelynek immunizáló képessége állatokban bizonyítottan legalább akkora, mint azé a gyártási tételé, amely a klinikai vizsgálatok során fiatal, egészséges felnőttekben a védőhatásúnak tartott HBsAg neutralizáló ellenanyagszintre vonatkoztatva legalább 95%-os szerokonverziót eredményezett, teljes oltási sorozat beadását követően. Legalább 10 mNE/ml ellenanyag védőértékűnek minősül. AZ ANYAG JELLEMZÉSE A készítményfejlesztés során az antigént a teljes fehérje-, lipid- és szénhidrátszerkezet meghatározásával jellemezni kell. Az antigénrészecskék morfológiai jellemzését az elektromikroszkópos vizsgálat segítségével kell elvégezni. Az antigénrészecskék úszó sűrűségének átlagértékét fizikai-kémiai úton, például gradiens centrifugálással határozzák meg. Az antigén epitópokat szintén jellemezni kell. Az antigén fehérjefrakcióit az elsődleges szerkezet alapján kell jellemezni (például az aminosav-összetétel meghatározásával, részleges aminosav-szekvencia analízissel és peptidtérkép-vizsgálattal). SZAPORÍTÁS ÉS ARATÁS



Az előállítás megfelelő fázisaiban vizsgálatokat kell végezni az azonosságra, a mikrobiológiai tisztaságra, a visszamaradt plazmidra és a termék állandóságára vonatkozóan. Amennyiben az előállításhoz emlőssejteket használnak, idegen kórokozók és mikoplazmák jelenlétére is vizsgálatot kell végezni, a 2.6.16. Vizsgálatok idegen kórokozókra humán élővírus-vakcinákban fejezet előírásai szerint, de sejtkultúrán végzett vizsgálat esetén 200 ml aratást használva. TISZTÍTOTT ANTIGÉN Csak az tisztított antigén használható fel a letöltés előtti késztermék vakcina előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Összes fehérje. Az összfehérje-tartalmat validált módszerrel kell meghatározni. A mennyiségnek az adott termékre elfogadott határértékek között kell lennie. Antigéntartalom és azonosítás. A HBsAg mennyiségét és specifikusságát a HBsAg ad altípus Nemzetközi Standarddal vagy egy házi referenciakészítménnyel összehasonlítva kell meghatározni, megfelelő immunkémiai módszer (2.7.1), például radio-immunmeghatározás (RIA), enzim-kapcsolt immunszorbens meghatározás (ELISA), immunblot eljárás (lehetőleg olyan monoklonális ellenanyagot használva, amely védő epitopra irányul) vagy egyszerű radiális diffúzió alkamazásával. Az antigén/fehérje aránynak az adott termékre elfogadott határértékek között kell lennie. Nátrium-dodecilszulfát-poliakrilamid gélelektroforézist (SDS-PAGE) végzünk, redukáló körülmények között. A fősávra kapott molekulatömegnek meg kell egyeznie a várható értékkel, amely az ismert nukleinsav- és polipeptid-szekvenciák és a lehetséges glikoziláció adataiból határozható meg. Antigéntisztaság. Az antigéntisztaság a referenciakészítménnyel való összehasonlítás alapján, folyadékkromatográfiás eljárással vagy más alkalmas módszerrel, például SDS-PAGE savkék 92 és ezüst festéssel határozható meg. A módszer akkor megfelelően érzékeny, ha egy potenciális szennyezőt az összfehérje-tartalom 1%-ának megfelelő mennyiségben képes kimutatni. A hepatitisz B felületi antigén mennyisége nem lehet kevesebb, mint az összfehérje-tartalom 95%-a. Összetétel. A fehérjék, lipidek, nukleinsavak és szénhidrátok mennyiségét meg kell határozni. Gazdasejt és vektor eredetű DNS. Amennyiben emlőssejteket használnak az előállításhoz, a tisztított antigén egy emberi adagnak megfelelő mennyisége legfeljebb 10 pg DNS-t tartalmazhat. Cézium. Amennyiben a termelés során céziumsót használnak, meg kell határozni a tisztított antigén maradék céziumtartalmát. A tartalomnak az adott termékre elfogadott határértékek között kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A tisztított antigénnek meg kell felelnie a sterilitási vizsgálat követelményének. A vizsgálathoz minden táptalajra 10 ml anyagot viszünk fel. Az alkalmazott előállítási eljárások függvényében a tisztított antigénen további vizsgálatok elvégzése is szükségessé válhat, mint például a maradék állati szérum vizsgálata, ha emlőssejteket használnak az előállításhoz vagy kivonáshoz, vagy a tisztításra használt vegyszermaradványok vizsgálata. ADSZORBEÁLT 3-O-DEZACIL-4’-MONOFOSZFORIL LIPID-A ÖMLESZTETT KÉSZÍTMÉNY Ha a vakcina 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-t tartalmaz, annak meg kell felenie a 3-O-dezacil4’-monofoszforil lipid-A (2537) cikkely követelményeinek. Amennyiben a 3-O-dezacil-4’monofoszforil lipid-A ömleszett folyadékot a vakcinához való hozzáadást megelőzően adszorbeálják, úgy az ömleszett adszorbeált 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-nak meg kell felelnie az alábbi követelményeknek. A 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A adszorpciójának foka. A kötött 3-O-dezacil-4’monofoszforil lipid-A-ban jelen levő nem kötött 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A mennyiségét alkalmas módszerrel, például a centrifugálást követően szárazra párologtatott felülúszóban megtalálható 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A (2537) zsírsavak gázkromatográfiás kvantitatív mérésével határozhatjuk meg.



pH (2.2.3). A pH-nak az adott készítményre elfogadott határértékeken belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). Az ömlszetett folyékony készítménynek meg kell felelnie a sterilitási vizsgálat követelményeinek. A vizsgálathoz minden egyes táptalajra a készítmény 10 ml-ét visszük fel.. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinához a formuláláskor mikrobiológiai tartósítószer, ásványi hordozó, például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát, valamint adjuvánsként 3-O-dezacil4’-monofoszforil lipid-A adható. Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége a felhasználásra szánt mennyiség 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A letöltés előtti késztermék vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. A vizsgálathoz minden táptalajra 10 ml anyagot viszünk fel. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között már sor került a szabad formaldehid és mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatokra, és azok megfelelő eredménnyel zárultak, ezek a vizsgálatok a kész gyártási tétel esetében elhagyhatók. Amennyiben a hatóérték meghatározása in vivo vizsgálatokkal történik, és azok a letöltés előtti késztermék vakcina esetében megfelelő eredménnyel zárultak, a vizsgálatok a kész gyártási tétel esetében elhagyhatók. Az adszorpció foka. Az antigén és adott esetben a 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A adszorpciójának mértékét meg kell határozni. AZONOSÍTÁS A hatóérték-meghatározás, illetve adott esetben az elektroforetikus profil alkalmas a vakcina azonosítására. Ezenfelül, adott esetben, a 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-tartalom meghatározása egyben a 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A tartalmú vakcina azonosítására is szolgál. VIZSGÁLATOK Alumínium (2.5.13): legfeljebb 1,25 mg emberi adagonként, amennyiben adszorbensként alumíniumhidroxidot, vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. 3-O-dezacil-4’-monofoszforillipid-A: felhasználásra szánt mennyiség 80–120%-a. A 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-tartalmat adott esetben alkalmas módszerrel, például gázkromatográfiával (2.2.28) határozzuk meg. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, annak mennyiségét megfelelő fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem



lehet több a feliraton feltüntetett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. Pirogének (2.6.8). A vakcina feleljen meg a pirogénvizsgálatok követelményeinek. Minden egyes nyúlnak egy emberi adagnak megfelelő mennyiséget adunk be, illetve ha a vakcina 3-O-dezacil-4’monofoszforil lipid-A-t tartalmaz, a nyulakat testtömeg-kilogrammonként 2,5 µg 3-O-dezacil-4’monofoszforil lipid-A-nak megfelelő mennyiségű vakcinát oltjuk. HATÓÉRTÉK MEGHATÁROZÁS A vakcina feleljen meg a Hepatitisz-B vakcina (rDNS) hatóértékének meghatározása (2.7.15) vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a HBsAg mennyiségét tartályonként,

−

a vakcina előállításához használt sejtek típusát,

−

az alkalmazott adjuváns és/vagy adszorbens nevét és mennyiségét,

−


−


Vaccinum papillomaviri humani (ADNr)


07/2011:2441

VACCINUM PAPILLOMAVIRI HUMANI (ADNr) Humán papillómavírus vakcina (rDNS)

DEFINICIÓ A humán papillómavírus vakcina (rDNS) egy vagy több humán papillómavírus (HPV) genotípus fő kapszidfehérjéjének (L1) tisztított vírusszerű részecskéiből (VLP) előállított készítmény. Az antigének ásványi hordozó, például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát felületéhez adszorbeálódhatnak. A vakcina adjuvánsként 3-O-dezacil-4’-monofoszforillipid-A-t tartalmazhat. Az antigéneket rekombináns DNS technikával nyerik. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A vakcinának emberben bizonyítottan specifikus semlegesítő ellenanyagok képződését kell előidéznie. Az előállítási eljárásról igazolni kell, hogy folyamatosan olyan vakcinát eredményez, amely minőségét tekintve hasonló a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinával. Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy a készítmény, amennyiben vizsgálnák, megfelelne az embergyógyászati immunszérumok és vakcinák abnormális toxicitására végzett vizsgálatok követelményeinek (2.6.9). A vakcinát a kapszid fehérjét kódoló vírusgén kifejezésével állítják elő élesztőben vagy rovarsejt/bakulovírus vektor expressziós rendszerben. A létrejövő VLP-ket tisztítják és immunogén készítménnyé alakítják. Az expressziós rendszerek alkalmasságát és biztonságosságát az illetékes hatóság hagyja jóvá. A vakcina gyártása oltócsíra/sejtbank rendszeren alapul. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a vakcina gyártására felhasznált vírus és sejtek átoltásainak száma (az oltócsíra/sejtbank rendszertől számítva) nem haladhatja meg azt az átoltásszámot, amelyet a klinikai vizsgálatok során az ártalmatlanság és hatékonyság tekintetében megfelelőnek bizonyult vakcina előállításánál alkalmaztak. Referenciakészítmény. Referenciavakcinaként a klinikai vizsgálatok során hatékonynak bizonyult vakcina gyártási tételt vagy egy azt reprezentáló gyártási tételt kell használni. A referenciavakcinát lehetőleg stabilizálni kell. Bizonyítani kell, hogy a stabilizációs módszernek nincs jelentős hatása a hatóértékmeghatározás érvényességére. JELLEMZÉS A VLP-k jellemzését a vakcina kifejlesztése során előállított tételeken végzik el, beleértve az eljárás validálásához használt gyártási tételeket is. A jellemzés magában foglalja a fehérje-összetétel meghatározását, például olyan technikák alkalmazásával, mint nátrium-dodecilszulfát–poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) és Western blot vagy tömegspektrometria, peptidtérkép-vizsgálat és/vagy terminális aminosav-szekvencia analízis. A hatékonyság szempontjából alapvető konformációs epitópok jelenlétének igazolására meghatározzák a VLP-k morfológiai jellemzőit és az aggregáció mértékét is. A



VLP jellemzése elvégezhető atomerő mikroszkópiával és transzmissziós elektronmikroszkópiával, dinamikus fényszórással, az epitópok térképezésével, valamint a semlegesítő monoklonális ellenanyagokkal szembeni reakcióképesség alapján. Ezenfelül, adott esetben, mérik a fehérje-, a lipid-, a nukleinsav- és a szénhidráttartalmat is. A rovarsejtekből származó maradék gazdasejt eredetű fehérje szintjének meg kell felelnie az illetékes hatóság által megállapított elfogadható ártalmatlansági kritériumnak. SEJTBANKOK ÉS OLTÓCSÍRATÉTELEK Előállítás rekombináns élesztősejtekben. Az előállításra csak olyan sejtbankok használhatók fel, amelyeket azonosságuk, mikrobiológiai tisztaságuk, szaporodási sajátságaik és stabilitásuk tekintetében megfelelően jellemeztek. A génhomogenitást vizsgálni kell a törzssejtbankok és szaporító-sejtbankok jellemzésére. A gazdasejt és az expressziós vektorok biológiai jellemzőinek teljes körű leírását meg kell adni. A klónozott gének gazdasejtben történő expressziójának elősegítése és szabályozása érdekében végzett élettani eljárásokat részletesen le kell írni. Ennek tartalmaznia kell a gazdasejt genetikai markereit, az expressziós vektor konstrukcióját, genetikáját és szerkezetét, valamint a klónozott gén eredetét és azonosítását. Meg kell adni a beillesztett gén és a környező vektorszegmensek nukleotidszekvenciáját, valamint a beillesztett gént tartalmazó vektor restrikciós enzim térképét, továbbá azokat az adatokat is, amelyek bizonyítják, hogy az expressziós rendszer a rekombináns szaporító-sejtbank tárolása során is stabil marad, az előállításra használt vagy azt meghaladó átoltásszámon. Előállítás rovarsejt/bakulovírus expressziós rendszerben −

Rovarsejt szubsztrátum. Csak olyan sejtbankokat szabad az előállításra felhasználni, amelyeket azonosság, tisztaság, sejtszaporodási jellemzők, stabilitás, idegen kórokozók és daganatkeltő képesség szempontjából megfelelően jellemeztek. A jellemzést az előállítás megfelelő szakaszaiban, az 5.2.3 Embergyógyászati vakcinák előállítására szánt sejtszubsztrátumok és a 2.6.16 Vizsgálat idegen kórokozókra humán élővírus-vakcinákban című általános fejezeteknek megfelelően kell elvégezni. Külön figyelmet kell fordítani a rovareredetű vírusokra, elsősorban azokra, amelyek emberben potenciálisan patogének (pl. arbovírusok). A rovarsejtek járulékos fertőző kórokozói nem szükségszerűen rendelkeznek sejtkárosító hatással. Emiatt a vizsgálatokat nukleinsav-amplifikációs módszerek és más technikák, például elektronmikroszkópos vizsgálat és együtt-tenyésztés alkalmazásával végzik.

−

Rekombináns bakulovírus. A rekombináns bakulovírus vektor alkalmazása oltócsírarendszeren alapul, melyben az eredeti vírus és az oltócsíra-törzstétel, illetve -szaporítótételek között meghatározott, az illetékes hatóság által jóváhagyott átoltásszámmal rendelkezik. A rekombináns bakulovírus expressziós vektor a HPV L1 antigént kódoló szekvenciát tartalmazza. A expresszált HPV L1 antigének minőségének és állandóságának igazolása céljából az expressziós szerkezet szakaszait nukleinsav-amplifikációs módszerrel vizsgálják, a tisztított rekombináns fehérjéken végzett egyéb vizsgálatokkal kapcsoltan. A HPV vakcina előállítására felhasznált rekombináns bakulovírusokat feljegyzett történetük alapján azonosítják. Ez a klónozott gén eredetére és azonosságra, valamint a bakulovírus expressziós vektor(ok) konstrukciójára, genetikájára és szerkezetére vonatkozó adatokat is tartalmaz. Az expressziós szerkezet genetikai stabilitását a bakulovírus törzstételétől kezdve legalább az előállítás során alkalmazott legmagasabb szintig, de lehetőség szerint ezt a szintet meghaladva kell igazolni.

A rekombináns bakulovírus oltócsíratételeket nagy mennyiségben állítják elő, és a stabilitás szempontjából kedvező hőmérsékleten tárolják. Csak olyan oltócsíratétel használható a vírusszaporításra, amely megfelel a következő előírásoknak.



Azonosítás. Az oltócsíra-törzstételt és -szaporítótételeket a beillesztett gén HPV típusának eredete szerint megfelelő módszerrel, például nukleinsav amplifikációs módszerekkel (NAT) (2.6.21) azonosítják. A vírus koncentrációja. Az előállítás állandóságának nyomon követése céljából az oltócsíra-törzstétel és -szaporítótételek víruskoncentrációját meg kell határozni. Idegen kórokozók (2.6.16). Az oltócsíra-szaporítótétel feleljen meg az oltócsíratételekre és a kontrollsejtekre vonatkozó követelményeknek. Különös figyelmet kell fordítani a Spiroplasma fajokra és a rovareredetű vírusokra, elsősorban azokra, amelyek emberben potenciálisan patogének (pl. arbovírusok). VÍRUSSZAPORÍTÁS ÉS -ARATÁS A sejtbankokkal, illetve a bakulovírus oltócsíratételekkel és az azt követő sejttenyészetekkel végzett minden műveletet aszeptikus körülmények között kell végezni, olyan helyen, ahol más sejtekkel nem dolgoznak. Indokolt és engedélyezett esetben a rovarsejt/bakulovírus expressziós rendszerben olyan tárolt vírus köztitenyészet is használható vírusszaporításra, amely megfelel a következő 5 követelménynek. Azonosítás. Minden egyes tárolt vírus köztitenyészetet, a HPV típusa szerint, specifikus ellenanyag felhasználásával végzett immunológiai módszerrel, vagy molekuláris azonosító vizsgálattal – pl. NAT (2.6.21) – kell azonosítani. Bakteriális és gombaszennyezettség. Minden egyes tárolt vírus köztitenyészet feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének (2.6.1). A vizsgálathoz minden egyes táptalajra a készítmény 10 ml-ét visszük fel. Víruskoncentráció. Az előállítás állandóságának nyomon követése céljából minden egyes tárolt vírus köztitenyészet víruskoncentrációját megfelelő módszerrel – pl. plakk-képzés vagy NAT (2.6.21) – meg kell határozni. Idegen kórokozók (2.6.16). Minden egyes tárolt vírus köztitenyészet feleljen meg az idegen kórokozók vizsgálatára vonatkozó követelményeknek. Kontrollsejtek. Annak a készítménynek a sejttenyészetéből származó kontrollsejtek, amely készítményből minden tárolt vírus köztitenyészet származik, feleljenek meg az azonosítási vizsgálat követelményeinek és az idegen kórokozókra vonatkozó előírásoknak (2.6.16). Előállítás rekombináns élesztősejtekben. Az azonosságot, a tisztaságot, a plazmid-retenciót és a termelés állandóságát az előállítás megfelelő szakaszaiban meg kell határozni. Előállítás rovarsejt/bakulovírus expressziós rendszerben. A rovarsejttenyészeteket a rekombináns bakulovírus, illetékes hatóság által jóváhagyott mennyiségével fertőzik. A vizsgálat előtt több egyedi aratást össze lehet önteni. Antibiotikum hozzáadása sem az aratás időpontjában, sem a gyártás későbbi szakaszában nem megengedett. EGYEDI ARATÁSOK Csak olyan egyedi aratás vagy egyesített egyedi aratások használható(k) fel a tisztított monovalens antigén elkészítésére, amely(ek) megfelel(nek) a következő előírásoknak. Azonosítás. Minden egyes egyedi aratást a megfelelő HPV típusa szerint immunológiai meghatározással vagy molekuláris biológián alapuló meghatározással, például hibridizációval vagy polimeráz láncreakcióval (PCR) azonosítunk.



Bakteriális és gombaszennyezettség. A rovarsejt /bakulovírus expressziós rendszerben történő előállítás esetében az egyedi aratás feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek (2.6.1). Élesztősejtekben történő előállítás esetében az egyedi aratást megfelelő tápfolyadékra oltva kell a tenyészet tisztaságára vonatkozóan vizsgálni, annak biztosítása céljából, hogy kizárólag a gazdaszervezet növekedjen. Idegen kórokozók (2.6.16). A rovarsejt/bakulovírus expressziós rendszerben történő előállítás esetében az egyedi aratás feleljen meg az idegen kórokozók vizsgálatára vonatkozó követelményeknek. Külön figyelmet kell fordítani a rovareredetű vírusok kimutatására, a „Sejtbankok és oltócsíra tételek” részben leírtaknak megfelelően. Kontrollsejtek. A rovarsejt/bakulovírus expressziós rendszerben történő előállítás esetében a kontrollsejtek feleljenek meg az azonosításra szolgáló vizsgálat követelményeinek és az idegen kórokozókra vonatkozó előírásoknak (2.6.16). Külön figyelmet kell fordítani a rovareredetű vírusok kimutatására, a „Sejtbankok és oltócsíra tételek” részben leírtaknak megfelelően. TISZTÍTOTT MONOVALENS ANTIGÉN Az aratásokat validált módszerek alkalmazásával kell tisztítani. Amennyiben rovarsejt/bakulovírus expressziós rendszer szubsztrátumot használnak, az előállítási eljárást validálni kell annak igazolására, hogy képes kiküszöbölni (eltávaolítani és/vagy inaktiválni) a véletlenszerűen előforduló vírusokat és rekombináns bakulovírusokat. A letöltés előtti késztermék elkészítéséhez csak olyan tisztított monovalens antigén használható fel, amely megfelel a következő előírásoknak. Az illetékes hatóság jóváhagyásával az alábbiakban leírt egy vagy több vizsgálat elvégzése elhagyható, ha azokat az adszorbeált monovalens antigénen végzik. Összes fehérje. A teljes fehérjetartalom meghatározását validált módszerrel kell elvégezni. A tartalomnak az adott termékre vonatkozó határértékeken belül kell lennie. Antigéntartalom és -azonosítás. Minden egyes antigéntípus mennyiségét és specifikusságát megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például radioimmun meghatározással (RIA), enzimhez kötött immunszorbens meghatározással (ELISA), immunoblot vizsgálattal (lehetőség szerint védő epitóp elleni monoklonális antitestet használva) vagy radiális diffúzióval kell meghatározni. Meghatározható az antigén/fehérje arány is, amelynek adott esetben a készítményre jóváhagyott határértéken belül kell lennie. Antigéntisztaság. Minden egyes monovalens antigén tisztaságát megfelelő módszerrel (pl. denzitometriás mennyiségi meghatározással végzett SDS-PAGE, amelynek kimutatási határa nem rosszabb, mint 1% szennyező, a teljes fehérjetartalomra vonatkoztatva) kell meghatározni. Minden egyes vizsgálat validálására referenciakészítményt kell használni. A fehérje tisztaságát az L1 fehérje és az összes fehérje sávok arányából számítjuk, és százalékban fejezzük ki. A vakcinában jelen levő genotípusok esetében a tisztaságra számított értéknek az adott készítményre jóváhagyott határértéken belül kell lennie. Az ép L1 monomerek százalékos aránya. Az antigéntisztaság vizsgálata az L1 monomerek integritásának vizsgálataként is szolgál. Az ép L1 monomerek százalékos aránya az ép L1 monomereknek a teljes fehérjemennyiségre vonatkoztatott aránya, százalékban kifejezve. VLP-méret és -szerkezet. A VLP-k méretét és szerkezetét megfelelő módszerrel, például dinamikus fényszórással kell megállapítani és nyomon követi. A méretnek az adott készítményre jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Összetétel. Adott esetben a fehérje-, lipid-, nukleinsav- és szénhidráttartalmat meg kell határozni.



Gazdasejt és vektor eredetű DNS: legfeljebb 10 ng DNS, a vakcina egy humán dózisának megfelelő mennyiségű tisztított antigénben. A meghatározást minden egyes monovalens tisztított antigén esetében érzékeny módszerrel végezzük. Maradék gazdasejt eredetű fehérjék. Elvégezzük a maradék gazdasejt eredetű fehérjékre vonatkozó vizsgálatokat. A fehérjetartalomnak az adott készítményre jóváhagyott határértéken belül kell lennie. A bontáshoz és tisztításhoz használt vegyszerek. A tisztításra vagy az előállítás egyéb lépései során használt vegyszerek vizsgálatát el kell végezni. A vegyszertartalomnak az adott készítményre jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1) Minden egyes monovalens antigénnek meg kell felelnie a sterilitási vizsgálat követelményeinek. A vizsgálathoz minden egyes táptalajra a készítmény 10 ml-ét visszük fel. ADSZORBEÁLT MONOVALENS ANTIGÉN A tisztított monovalens antigéneket ásványi vivőanyagokra, például alumíniumsókra lehet adszorbeálni. A letöltés előtti késztermék készítésére csak olyan adszorbeált monovalens antigén használható, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Sterilitás (2.6.1). Minden egyes adszorbeált monovalens antigénnek meg kell felelnie sterilitási vizsgálat követelményeinek. A vizsgálathoz minden egyes táptalajra a készítmény 10 ml-ét visszük fel. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). Minden egyes adszorbeált monovalens antigént vizsgálni kell bakteriális endotoxinokra. A bakteriális endotoxin tartalomnak az illető készítményre jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Antigéntartalom és -azonosítás. Minden egyes antigéntípust megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például radioimmun meghatározással (RIA), enzimhez kötött immunszorbens meghatározással (ELISA), immunoblot vizsgálattal (lehetőség szerint védő epitóp elleni monoklonális antitestet használva) vagy radiális diffúzióval kell azonosítani. Az antigén/fehérje arányt meg kell határozni. Az ásványi vivőanyag koncentrációja. Adott esetben minden egyes adszorbeált monovalens antigént vizsgálni kell az ásványi vivőanyag-tartalomra. A vivőanyag-tartalomnak az illető készítményre jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. ADSZORBEÁLT 3-O-DEZACIL-4’-MONOFOSZFORIL LIPID-A ÖMLESZTETT KÉSZÍTMÉNYE Ha a vakcina 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-t tartalmaz, annak meg kell felenie a 3-O-dezacil-4’monofoszforil lipid-A (2537) cikkely követelményeinek. Amennyiben a 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A ömleszett folyadékot a vakcinához való hozzáadást megelőzően adszorbeálják, úgy az ömleszett adszorbeált 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-nak meg kell felelnie az alábbi követelményeknek. A 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A adszorpciójának foka. A kötött 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-ban jelen levő nem kötött 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A mennyiségét alkalmas módszerrel, például a centrifugálást követően szárazra párologtatott felülúszóban megtalálható 3-O-dezacil-4’monofoszforil lipid-A (2537) zsírsavak gázkromatográfiás kvantitatív mérésével határozhatjuk meg. pH (2.2.3). A pH-nak az adott készítményre elfogadott határértékeken belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). Az ömlszetett folyékony készítménynek meg kell felelnie a sterilitási vizsgálat követelményeinek. A vizsgálathoz minden egyes táptalajra a készítmény 10 ml-ét visszük fel. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA



A letöltés előtti késztermék vakcina az egyes tisztított monovalens antigén HPV típusokból, vagy adszorbeált monovalens antigén HPV típusokból közvetlenül készül. A letöltés előtti késztermék vakcinához a formulálás során mikrobiológiai tartósítószer, ásványi hordozó, például alumíniumsó, valamint adjuvánsként 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A adható. A kész gyártási tétel előállításához csak olyan letöltés előtti késztermék vakcina használható fel, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége a felhasználásra szánt mennyiség 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A letöltés előtti késztermék vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. A vizsgálathoz minden táptalajra 10 ml anyagot viszünk fel. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontok alábbiakban előírt követelményeinek. Feltételezve, hogy a letöltés előtti késztermék vakcinán a mikrobiológiai tartósítószer tartalomra vonatkozó vizsgálatot (adott esetben) elvégezték, és az megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a letöltés előtti késztermék vakcinával in vivo vizsgálatot végeztek, feltéve, hogy az megfelelő eredménnyel zárult, a kész gyártási tétel esetében ez a vizsgálat is elhagyható. Adjuvánsok. Ha a vakcina adjuvánst tartalmaz, annak mennyiségét meg kell határozni, és a mért tartalomnak, a várható értékre vonatkoztatva, bizonyíthatóan az elfogadható határértékeken belül kell lennie. A 3-O-dezacil-4’monofoszforil lipid-A meghatározására például a gázkromatográfia alkalmas. Az adszorpció mértéke. Az adszorpció mértékét minden egyes antigénre és (adott esetben) a 3-Odezacil-4’monofoszforil lipid-A-ra is meg kell határozni. AZONOSÍTÁS Megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) igazolni kell, hogy a vakcinában jelen vannak a különböző típusú HPV antigének. A vakcina azonosítására az in vitro vizsgálat is alkalmas. Ezenfelül, adott esetben, a 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-tartalom meghatározása egyben a 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A azonosítására is szolgál. VIZSGÁLATOK Alumínium (2.5.13): legfeljebb 1,25 mg emberi adagonként, ha adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy kristályvizet tartalmazó alumínium-foszfátot használnak. 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A: felhasználásra szánt mennyiség 80–120%-a. A 3-O-dezacil-4’-monofoszforil lipid-A-tartalmat gázkromatográfiával (2.2.28) határozzuk meg.

adott

esetben

alkalmas

módszerrel,

például

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, annak mennyiségét megfelelő fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer



mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a feliraton feltüntetett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 5 NE, emberi adagonként. Ha az adjuváns nem teszi lehetővé az endotoxin-tartalom meghatározását, a megfelelő vizsgálatot a gyártás közben kell elvégezni. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A hatóérték-meghatározást in vivo vizsgálattal, vagy olyan in vitro vizsgálattal lehet elvégezni, amelynek elfogadási feltételeit az in vivo vizsgálattal szemben végzett összehasonlító tanulmányban már megállapították. In vivo vizsgálat. A megfelelő in vivo vizsgálat során a vizsgálandó vakcina, valamint egy referenciakészítmény legalább három-három hígítását használjuk fel. Minden egyes hígításhoz megfelelő törzsből származó és megfelelő számú nőstény egérből álló csoportot használunk. A vakcina hígításához R nátrium-kloridnak a vakcina előállításához használt alumínium adjuvánst tartalmazó oldatát használjuk. A beadás időpontjában 6-8 hetes egereket 0,5-0,5 ml vakcinával oltjuk. A preimmunizációs szérummintát az oltás előtt, a végső szérummintát pedig a 21. és 28. nap közötti meghatározott időpontban vesszük le. Az egyedi szérummintákat minden egyes HPV típus elleni specifikus semlegesítő ellenanyagra, megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) vizsgáljuk. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha: −

mind a vizsgálandó, mind a referenciavakcina esetében az ED50 az állatokba beadott legkisebb és legnagyobb adag közé esik;

−

a statisztikai vizsgálat nem mutat jelentős eltérést a linearitástól vagy a párhuzamosságtól;

−

a konfidenciahatárok (P = 0,95) az illető készítménye jóváhagyott határértékeken belül esnek.

In vitro vizsgálat. Minden egyes antigén genotípusra immunkémiai vizsgálatot (2.7.1) végzünk. Az L1 fehérje védőhatást kiváltó epitópjaira specifikus monoklonális ellenanyagokat felhasználó enzimhez kötött immunszorbens meghatározás (ELISA) és radioimmun meghatározás (RIA) megfelelőnek bizonyult. A meghatározáshoz a vizsgálandó vakcinának és a gyártó referenciakészítményének megfelelő számú hígítását használjuk, és az adatok elemzésére megfelelő modellt alkalmazunk. Az antigéntartalomnak minden egyes típusra az adott készítményre jóváhagyott határértéken belül kell lennie. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a vakcinában levő L1 fehérje mennyiségét és a HPV genotípusát;

−

a vakcina előállításához használt sejtszubsztrátumot;

−

a vakcinához adott adszorbens és/vagy adjuváns nevét és mennyiségét;

−

hogy a vakcinát tilos fagyasztani.

Vaccinum pertussis ex cellulitis integris adsorbatum


01/2010:0161 javított 7.2

VACCINUM PERTUSSIS EX CELLULIS INTEGRIS ADSORBATUM Pertusszisz vakcina (teljes sejtes, adszorbeált)

DEFINICIÓ A pertusszisz vakcina (teljes sejtes, adszorbeált) a Bordetella pertussis egy vagy több törzséből származó inaktivált teljes sejtek steril szuszpenziója, melyet úgy kezeltek, hogy toxicitását a lehető legkisebbre csökkentsék, de hatékonysága megmaradjon. A vakcina ásványi adszorbenst, például kristályvíztartalmú alumínium-foszfátot vagy alumínium-hidroxidot tartalmaz. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék nyerhető. A pertusszisz toxin, az aktív hőlabilis toxin (dermonekrotikus toxin), illetve a tracheális citotoxin szintjének hasonlónak kell lennie a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinában mérhető szinttel. Az értékeket az illetékes hatóságnak kell jóváhagynia. A VAKCINA TÖRZS MEGVÁLASZTÁSA A vakcina egy vagy több B. pertussis törzs keverékéből áll. A vakcina készítéséhez megfelelően jellemzett B. pertussis törzseket kell használni, melyek kiválasztását úgy kell végezni, hogy a vakcina-végtermék túlnyomórészt I. fázisú, sejteket tartalmazzon, amelyeken, agglutinációs vizsgálattal vagy más megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva 2-es és 3-as típusú fimbriák mutatható ki. OLTÓCSÍRATÉTELEK A pertusszisz vakcina előállítása oltócsírarendszeren alapul. A felhasznált B. pertussis törzseket teljes történeti nyilvántartásuk alapján kell azonosítani, beleértve a törzs eredetére, valamint a későbbi manipulációkra vonatkozó információkat, az izolálás jellemzőit, és különösen azokat a vizsgálatokat, melyeket a törzs jellemző tulajdonságainak bizonyítására rendszeres időközönként végeznek el. A B. Pertussis tenyésztésére kiválasztott táptalajt gondosan kell megválasztani, hogy lehetővé tegye a mikroorganizmus I. fázisára jellemző sajátságainak megtartását. Ahol állati vért vagy állati vér eredetű terméket használnak, ezeket a learatott baktériumsejtek mosásával el kell távolítani. Emberi vér vagy vérkészítmények sem az oltócsíra, sem a vakcina előállítására felhasznált baktérium szaporítására alkalmazott táptalaj esetében nem használhatók.



SZAPORÍTÁS ÉS ARATÁS Az egyes törzseket az oltócsíra-szaporítótételtől elkülönítve kell tenyészteni. A tenyészeteket a fermentálás különböző szakaszaiban (a továbboltásokat és az alaptenyészetet egyaránt) tisztaságra, azonosságra, sejt-opacitásra és pH értékre vizsgálják. A nem megfelelő tenyészeteket meg kell semmisíteni. A szaporító tenyészeteknek a szaporodás ütemére, a pH értékre és a sejtek vagy sejtkészítmények kinyerésére vonatkozóan állandónak kell lenniük. A baktériumok aratását követően a táptalajból származó anyagokat mosással távolíthatják el, a tenyészetet pedig nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatában vagy más alkalmas izotóniás oldatban szuszpendálják. MONOVALENS SEJTEK ARATÁSA Az előállítás állandóságát a szaporodás ütemére, a pH-ra, a kinyerésre és a tenyészetben jelen levő I. fázisú organizmusok jellemzőinek kimutatására, mint például a 2-es és 3-as típusú fimbriák jelenlétére és a hemolitikus aktivitásra vonatkozóan folyamatosan nyomon kell követni. Az egyedi aratás csak abban az esetben használható fel a letöltés előtti késztermék vakcina előállítására, ha a benne levő B. pertussis sejteknek a szaporodásra és az agglutinogénekre vonatkozó sajátságai a szülői törzzsel bizonyítottan azonosak, valamint szennyező baktériumoktól és gombáktól mentesek. Csak olyan monovalens aratás használható fel a további előállításra, amely megfelel a következő követelményeknek. Tisztaság. Inaktiválás előtt az egyedi aratásokból vett mintákat Gram szerint festett kenetekben mikroszkóposan vagy megfelelő táptalajra szélesztve, esetleg más megfelelő módszerrel vizsgálják. Opacitás. Minden egyes egyedi aratás opacitását, legfeljebb két héttel a kinyerés után, és mielőtt a baktérium szuszpenziót bármilyen olyan folyamatnak vetik alá, amely opacitását megváltoztathatja, a Nemzetközi Opacitási Referenciakészítményre vonatkoztatva meg kell határozni; a kapott eredmény a vakcina gyártásának további fázisaiban végzett számítások alapjaként szolgál. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állapítja meg. A vizsgálathoz opacitási referenciakészítményre validált spektrofotometriás módszer alkalmazható, például a 600 nm-en mérhető abszorbancia meghatározásával (2.2.25). A B. PERTUSSIS SZUSZPENZIÓ INAKTIVÁLÁSA ÉS DETOXIFIKÁLÁSA Az opacitás és a tisztaság vizsgálatára az egyedi aratásokból kivett mintákat a lehető legrövidebb időn belül inaktiválják. A baktériumokat ellenőrzött körülmények között, megfelelő kémiai anyaggal vagy hőkezeléssel, vagy ezeknek a módszereknek a kombinálásával elölik és detoxifikálják. A szuszpenziót megfelelő ideig 5 ±3 °C-on tartják, hogy toxicitását lecsökkentsék. Csak olyan inaktivált monovalens sejttömeg használható fel a letöltés előtti késztermék előállítására, amely megfelel a következő vizsgálatokra meghatározott követelményeknek. Maradék élő B Pertussis. A B. pertussis teljes sejtek inaktiválását megfelelő táptalajon kell igazolni. Pertusszisz toxin. A pertusszisz toxin jelenlétét CHO sejttenyészeten, félkvantitatív technika alkalmazásával, az adott készítményre meghatározott mérési tartományban vizsgálják. pH (2.3.3): az illető készítményre jóváhagyott határértékeken belül. Azonosítás: agglutinációs vizsgálattal vagy megfelelő immundiffúziós módszerrel kell igazolni.



Sterilitás (2.6.1). A készítménynek meg kell felelnie a sterilitási vizsgálat követelményeinek. A vizsgálathoz minden egyes táptalaj esetében 10 ml készítményt használunk. Opacitás. Minden egyes egyedi aratás opacitását az utolsó fázisban, a fő fermentálási eljárás végén, a Nemzetközi Opacitási Referenciakészítményre vonatkoztatva határozzák meg. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állapítja meg. Az abszorbanciának, például 600 nm-en mérve (2.2.25), az adott készítményre jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinát az inaktivált egyedi aratások megfelelő mennyiségének aszeptikus körülmények között történő elegyítésével készítik. Amennyiben két vagy több B. pertussis törzset használnak fel, a letöltés előtti késztermék vakcina egymást követő gyártási tételei összetételének, mindegyik összetevő opacitási egységekben mért arányát illetően, állandónak kell lennie. A letöltés előtti késztermék vakcina baktériumkoncentrációja nem haladhatja meg humán adagolási egységre vonatkozóan a 20 NE opacitásnak megfelelő értéket. Az egyedi aratásokra meghatározott opacitás értékeket használják a letöltés előtti késztermék vakcina baktériumkoncentrációjának kiszámítására. A sejtszuszpenzióhoz ásványi adszorbenst, mint például kristályvizet tartalmazó alumínium-foszfátot vagy alumínium-hidroxidot adnak. A szuszpenzióhoz megfelelő mikrobiológiai tartósítószerek is adhatók. Tartósítószerként fenol nem alkalmazható. Csak olyan letöltés előtti késztermék használható fel a kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel a következő vizsgálatok követelményeinek. Fimbriák. Az adszorbens hozzáadása előtt minden egyes letöltés előtti készterméket vizsgálni kell 2-es és 3-as típusú fimbriák jelenétére, hogy meggyőződjünk arról, hogy a bakteriális szaporodás során a megfelelő expresszió végbement. Sterilitás (2.6.1). A készítménynek meg kell felelnie a sterilitási vizsgálat követelményeinek. A vizsgálathoz minden egyes táptalaj esetében 10 ml készítményt használunk. Mikrobiológiai tartósítószer. A mikrobiológiai tartósítószer mennyiségét adott esetben ahol alkalmazható megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel kell meghatározni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége a megadott érték 85–115%-a között legyen. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti késztermék vakcinát homogenizálják és aszeptikus körülmények között megfelelő tartályokba töltik. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az adott termékre jóváhagyott határértékeknek és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a letöltés előtti késztermék vakcina esetében a fajlagos toxicitásra, a szabad formaldehidre és a mikrobiológiai tartósítószerre vonatkozó vizsgálatok, valamint a hatóértékmeghatározás megfelelő eredménnyel zárultak, ezek a vizsgálatok a kész gyártási tételnél elhagyhatók. AZONOSÍTÁS A vizsgálandó vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk, hogy a kapott oldat töménysége 100 g/l legyen. Az oldatot mintegy 16 órán át 37 °C-on tartjuk, majd addig centrifugáljuk, amíg baktériumprecipitátumot nem nyerünk. A pertusszisz vakcina azonosságának vizsgálata valamilyen



immunológiai reakción, például a reszuszpendált baktériumok specifikus pertusszisz elleni immunszérummal történő agglutinációján vagy más megfelelő immunkémiai módszeren (2.7.1) alapul. VIZSGÁLATOK Fajlagos toxicitás. Legalább öt-öt, egyenként 14-16 g tömegű, egészséges egeret használunk a vizsgálathoz. Az egereket két csoportba osztjuk: az egyik csoportba tartozó egereket a vakcinával oltjuk, a másik csoportba tartozó, kontrollként használt egereknek nátrium-klorid oldatot adunk be. A vizsgálathoz azonos nemű egereket használunk, vagy a különböző nemű állatokat egyenlően osztjuk el a két csoport között. Az első csoport minden tagját 0,5 ml vakcinával intraperitoneálisan oltjuk; a vakcina oltáshoz használt mennyisége egy humán adagolási egységnek legalább a felét tartalmazza. A kontrollcsoportba tartozó mindegyik egérnek R nátrium-klorid 9 g/l töménységű steril oldatának 0,5 ml-ét adjuk be, amely lehetőleg a vakcinával bevitt mennyiséggel azonos mennyiségű mikrobiológiai tartósítószert tartalmazzon. Közvetlenül az injekció beadása előtt, majd 72 órával és 7 nappal a beadást követően megmérjük a két csoportba tartozó egerek össztömegét. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a) a vakcinával oltott egerek csoportjának tömege 72 óra elteltével nem csökken az injekció beadását megelőzően mérthez képest; b) a 7. nap végén mért átlagos tömegnövekedés egy oltott egérre számítva legalább a kontroll egerek esetében mért érték 60 %-a; c) a vizsgálat ideje alatt az oltott egereknek legfeljebb 5%-a pusztul el. Ha a vizsgálatot 5 egér felhasználásával végezzük, és az oltott csoportból 1 egér elhullik, a vizsgálatot 15 egér felhasználásával megismételhetjük, és a két vizsgálat eredményeit egyesíthetjük. Alumínium (2.5.13). Amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy kristályvizet tartalmazó alumínium-foszfátot használnak, az alumínium mennyisége a készítményben humán adagolási egységenként legfeljebb 1,25 mg lehet. Szabad formaldehid (2.4.18): adott esetben legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. A mikrobiológiai tartósítószer mennyiségét adott esetben megfelelő kémiai módszerrel kell meghatározni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a megadott érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1) A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Elvégezzük a Teljes sejtes pertusszisz-vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.7) fejezetben előírt vizsgálatot. A becsült hatóérték humán adagolási egységenként legalább 4,0 NE legyen; a becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) humán adagolási egységenként legalább 2,0 NE legyen. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a Nemzetközi Egységekben kifejezett legkisebb hatóértéket humán adagolási egységenként;


−

az inaktiválásra alkalmazott módszert;

−

az adszorbens nevét és mennyiségét;

−

hogy a vakcina használat előtt felrázandó;

−

hogy a vakcinát tilos fagyasztani.


Via praeparandi stirpes homoeopathicas et pot…


01/2011:2371 javított 7.2

VIA PRAEPARANDI STIRPES HOMOEOPATHICAS ET POTENTIFICANDI Homeopátiás ősanyagok előállítási és potenciálási módszerei A homeopátiás ősanyagokat megfelelő módszerekkel állítjuk elő, a Homeopátiás készítmények (1038) cikkelyben előírt követelményeknek megfelelő nyersanyagokból. Az alábbiakban leírt módszerek, elfogadott potenciálási módszerekkel összekapcsolva, példaként szolgálnak, de bármely tagállam hivatalos nemzeti gyógyszerkönyvében előírt, egyéb módszerek ezekkel egyenrangúan alkalmazhatók. Állati eredetű anyag felhasználása esetében külön hivatkozni kell a Homeopátiás készítmények (1038) cikkelyben előírt azon követelményekre, amelyek az állati vagy humán eredetű nyersanyagok felhasználására vonatkoznak. Folyadékhígítások készítése során az adott módszerre előírt töménységű etanol szükség esetén helyettesíthető 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) vagy 15 %m/m-os (azaz 18 %V/V-os) etanollal. Olyan esetekben, amikor az egyedi cikkely engedélyezi, hogy az őstinktúra egynél több növényfajból készüljön, az őstinktúra elkészíthető az egyes növényfajok meghatározott részeiből vagy ezek keverékéből. Amennyiben nincs más rendelkezés, az őstinktúrák áztatással készülnek. Az áztatás időtartama legalább 10 nap, de legfeljebb 30 nap. Az áztatás helyettesíthető hosszú áztatással (legfeljebb 60 nap) vagy igen hosszú áztatással (legfeljebb 180 nap), ha az így készült őstinktúra minősége bizonyítottan azonos az áztatással készült őstinktúráéval. Ha az egyedi cikkely nem rendelkezik másképpen, a „rész” kifejezés „tömegrészt” jelent. Ha a módszerben nincs más előírás, a készítés során a maximális hőmérséklet 25 °C. 1. ŐSTINKTÚRÁK 1.1. MÓDSZER MÓDSZER (EGYENÉRTÉKŰ A NÉMET HOMEOPÁTIÁS GYÓGYSZERKÖNYV 1.1.1. (HOMÖOPATHISCHES ARZNEIBUCH; HAB) 1a: ŐSTINKTÚRÁK ÉS FOLYÉKONY HÍGÍTÁSOK PONTJÁVAL) Az 1.1.1. Módszert általában a 70%-nál több kisajtolható nedvet tartalmazó, ugyanakkor illóolajat, gyantát vagy nyákot nem tartalmazó friss növényi drogok esetében alkalmazzuk. Az 1.1.1. Módszer szerint előállított őstinktúrák azonos részarányban tartalmaznak kisajtolt nedvet és 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os) etanolt. A felaprított növényi drogot kipréseljük. A kipréselt nedvet haladéktalanul összekeverjük azonos tömegű 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os) etanollal, ezután zárt tartályban, 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, legalább 5 napon át állni hagyjuk, végül szűrjük. Az egyedi cikkelyben megadott értékek beállítása Meghatározzuk a fentiek szerint készített szüredék százalékos szárazanyagtartalmát (2.8.16) vagy – amennyiben ez az előírás – százalékos hatóanyagtartalmát. A következő összefüggés alapján



kiszámoljuk a 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol kilogrammban kifejezett szükséges mennyiségét (A1): m ( N x − N0 ) , N0

ahol m = a szüredék tömege, kilogrammban; N0 = az egyedi cikkelyben előírt százalékos szárazanyag-tartalom vagy százalékos hatóanyagtartalom; Nx = a szüredék százalékos szárazanyagtartalma vagy százalékos hatóanyagtartalma. A szüredéket elegyítjük a számított mennyiségű 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanollal, ezután 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, legalább 5 napon át állni hagyjuk, végül szükség esetén szűrjük. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 2 rész őstinktúra; 8 rész 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol. A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás; 9 rész 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol. A további decimális hígítások a D2 mintájára készülnek. Az 1. centezimális hígítást (C1) az alábbiakból készítjük: 2 rész őstinktúra; 98 rész 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol. A 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás; 99 rész 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol. A további centezimális hígítások a C2 mintájára készülnek. 1.1.2. MÓDSZER PONTJÁVAL)

(EGYENÉRTÉKŰ A HAB 1b: ŐSTINKTÚRÁK ÉS FOLYÉKONY HÍGÍTÁSOK

Az 1.1.2. Módszert a növényi drogból származó tejnedv feldolgozása során alkalmazzuk. Az 1.1.2. Módszer szerint készült őstinktúrák a friss növényi tejnedvnek 30 %m/m-os (azaz 36 %V/Vos) etanollal készített keverékei. A friss tejnedvet 2 rész 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanollal keverjük össze, majd a keveréket megszűrjük. Az egyedi cikkelyben megadott értékek beállítása Meghatározzuk a fentiek szerint készített szüredék százalékos szárazanyagtartalmát (2.8.16) vagy – amennyiben ez az előírás – százalékos hatóanyagtartalmát. A következő összefüggés alapján kiszámoljuk a 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanol kilogrammban kifejezett szükséges mennyiségét (A1):



m (N x −N0 ) , N0

ahol m = a szüredék tömege, kilogrammban; N0 = az egyedi cikkelyben előírt százalékos szárazanyag-tartalom vagy százalékos hatóanyagtartalom; Nx = a szüredék százalékos szárazanyagtartalma vagy százalékos hatóanyagtartalma. A szüredéket elegyítjük a számított mennyiségű 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanollal, ezután 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten legalább 5 napon át állni hagyjuk, majd szükség esetén megszűrjük. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 3 rész őstinktúra; 7 rész 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanol. A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás; 9 rész 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanol. A további decimális hígítások a D2 mintájára készülnek. 1.1.3. MÓDSZER (EGYENÉRTÉKŰ A HAB 2a: ŐSTINKTÚRÁK ÉS FOLYÉKONY HÍGÍTÁSOK PONTJÁVAL) Az 1.1.3. Módszert általában a 70%-nál kevesebb kipréselhető nedvet és 60%-nál több nedvességet (szárítási veszteség) tartalmazó friss növényi drogok esetében alkalmazzuk, amelyek emellett sem illóolajat, sem gyantát nem tartalmaznak. Az 1.1.3. Módszer szerint előállított őstinktúrák (amelyeknek etanoltartalma kb. 43 %m/m, azaz 50 %V/V) az alábbiakban leírt áztatási eljárással készülnek. A felaprított növényi drog egy mintájából meghatározzuk a szárítási veszteséget (2.2.32). Ha nincs más előírás, a vizsgálathoz 2,00-5,00 g felaprított nyersanyagot mérünk be egy lapos aljú, 45-55 mm átmérőjű, ismert tömegű edénybe, amelyet előzetesen a nyersanyagra előírtak szerint szárítottunk. A nyersanyagot 2 órán át 105 °C-on szárítjuk, majd exszikkátorban hagyjuk lehűlni. A felaprított növényi droghoz haladéktalanul hozzáadunk legalább feleannyi tömegű 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os) etanolt, és a keveréket jól záró tartályokban, 20°C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tároljuk. A következő összefüggés alapján kiszámítjuk a nyersanyag mennyiségéhez (m) szükséges 86 %m/mos (azaz 90 %V/V-os) etanol kilogrammban megadott mennyiségét (A2), ebből levonjuk a már hozzáadott 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os) etanol mennyiségét, és a különbözetet hozzáadjuk a keverékhez.

m ⋅T , 100 ahol m = a nyersanyag tömege, kilogrammban;


T


= a minta szárítási vesztesége, százalékban.

A keveréket időközönként megkeverve, 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten legalább 10 napon át állni hagyjuk, majd kipréseljük, és az így nyert folyadékot megszűrjük. Az egyedi cikkelyben megadott értékek beállítása Meghatározzuk a fentiek szerint készített szüredék százalékos szárazanyagtartalmát (2.8.16) vagy – amennyiben ez az előírás – százalékos hatóanyagtartalmát. A következő összefüggés alapján kiszámoljuk a 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol kilogrammban kifejezett szükséges mennyiségét (A1): m (N x −N0 ) , N0

ahol m = a szüredék tömege, kilogrammban; N0 = az egyedi cikkelyben előírt százalékos szárazanyag-tartalom vagy százalékos hatóanyagtartalom; Nx = a szüredék százalékos szárazanyagtartalma vagy százalékos hatóanyagtartalma. A szüredéket elegyítjük a számított mennyiségű 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanollal, ezután 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten legalább 5 napon át állni hagyjuk, majd szükség esetén megszűrjük. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 2 rész őstinktúra; 8 rész etanol (43 %m/m-os, azaz 50 %V/V-os). A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás; 9 rész etanol (43 %m/m-os, azaz 50 %V/V-os). A további decimális hígítások a D2 mintájára készülnek. Az 1. centezimális hígítást (C1) az alábbiakból készítjük: 2 rész őstinktúra; 98 rész etanol (43 %m/m-os, azaz 50 %V/V-os). A 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás; 99 rész etanol (43 %m/m-os, azaz 50 %V/V-os). A további centezimális hígítások a C2 mintájára készülnek. 1.1.4. MÓDSZER (EGYENÉRTÉKŰ A HAB 2b: ŐSTINKTÚRÁK ÉS FOLYÉKONY HÍGÍTÁSOK PONTJÁVAL) Az 1.1.4. Módszert általában a 70%-nál kevesebb kipréselhető nedvet, és 60%-nál több nedvességet (szárítási veszteséget) tartalmazó friss növényi drogok esetében alkalmazzuk, amelyek emellett sem illóolajat, sem gyantát nem tartalmaznak.



Az 1.1.4. Módszer szerint előállított őstinktúrák (amelyeknek etanoltartalma kb. 30 %m/m, azaz 36 %V/V) áztatással készülnek, az alábbiak szerint. A felaprított növényi drog egy mintájából meghatározzuk a szárítási veszteséget (2.2.32). Ha nincs más előírás, a vizsgálathoz 2,00-5,00 g felaprított nyersanyagot mérünk be egy lapos aljú, 45-55 mm átmérőjű, ismert tömegű edénybe, amelyet előzetesen a nyersanyagra előírtak szerint szárítottunk. A nyersanyagot 105 °C-on 2 órán át szárítjuk, majd exszikkátorban hagyjuk lehűlni. A felaprított növényi droghoz haladéktalanul hozzáadunk legalább feleannyi tömegű 62 %m/m-os (azaz 70 %V/V-os) etanolt, és a keveréket jól záró tartályokban, 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tároljuk. A következő összefüggés alapján kiszámítjuk a nyersanyag mennyiségéhez (m) szükséges 62 %m/mos (azaz 70 %V/V-os) etanol kilogrammban megadott mennyiségét (A2), ebből levonjuk a már hozzáadott 62 %m/m-os (azaz 70 %V/V-os) etanol mennyiségét, és a különbözetet hozzáadjuk a keverékhez. m ⋅T , 100

ahol m = a nyersanyag tömege, kilogrammban; T


A keveréket időközönként megkeverve, 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten legalább 10 napon át állni hagyjuk, majd kipréseljük, és az így nyert folyadékot megszűrjük. Az egyedi cikkelyben megadott értékek beállítása Meghatározzuk a fentiek szerint készített szüredék százalékos szárazanyagtartalmát (2.8.16) vagy – amennyiben ez az előírás – százalékos hatóanyagtartalmát. A következő összefüggés alapján kiszámoljuk a 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanol kilogrammban kifejezett szükséges mennyiségét (A1): m (N x −N0 ) , N0

ahol m = a szüredék tömege, kilogrammban; N0 = az egyedi cikkelyben előírt százalékos szárazanyag-tartalom vagy százalékos hatóanyagtartalom; Nx = a szüredék százalékos szárazanyagtartalma vagy százalékos hatóanyagtartalma. A szüredéket elegyítjük a számított mennyiségű 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanollal, ezután 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, legalább 5 napon át állni hagyjuk, majd szükség esetén megszűrjük. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 2 rész őstinktúra; 8 rész etanol (30 %m/m-os, azaz 36 %V/V-os). A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás;



9 rész etanol (15 %m/m-os, azaz 18 %V/V-os). A további decimális hígítások a D2 mintájára készülnek. 1.1.5. MÓDSZER (EGYENÉRTÉKŰ A HAB 3a: ŐSTINKTÚRÁK ÉS FOLYÉKONY HÍGÍTÁSOK PONTJÁVAL) Az 1.1.5. Módszert illóolaj- vagy gyantatartalmú, vagy általában 60%-nál kevesebb nedvességet (szárítási veszteség) tartalmazó friss növényi drogok esetében alkalmazzuk. Az 1.1.5. Módszer szerint előállított őstinktúrák (amelyeknek etanoltartalma kb. 60 %m/m azaz 68 %V/V) az alábbi áztatási eljárással készülnek. A felaprított növényi drog egy mintájából meghatározzuk a szárítási veszteséget (2.2.32). Ha nincs más előírás, a vizsgálathoz 2,00-5,00 g felaprított nyersanyagot mérünk be egy lapos aljú, 45-55 mm átmérőjű, ismert tömegű edénybe, amelyet előzetesen a nyersanyagra előírtak szerint szárítottunk. A nyersanyagot 2 órán át 105 °C-on szárítjuk, majd exszikkátorban hagyjuk lehűlni. A felaprított növényi droghoz haladéktalanul hozzáadunk legalább feleannyi tömegű 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os) etanolt, és a keveréket jól záró tartályokban, 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tároljuk. A következő összefüggés alapján kiszámítjuk a nyersanyag mennyiségéhez (m) szükséges 86 %m/mos (azaz 90 %V/V-os) etanol kilogrammban megadott mennyiségét (A3), ebből levonjuk a már hozzáadott 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os) etanol mennyiségét, és a különbözetet hozzáadjuk a keverékhez. 2 mT 100

ahol m =

a nyersanyag tömege, kilogrammban;

T

a minta szárítási vesztesége, százalékban.

=

A keveréket időközönként megkeverve, 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, legalább 10 napon át állni hagyjuk, majd kipréseljük, és az így nyert folyadékot megszűrjük. Az egyedi cikkelyben megadott értékek beállítása Meghatározzuk a fenti szüredék százalékos szárazanyagtartalmát (2.8.16) vagy – amennyiben ez az előírás – százalékos hatóanyagtartalmát. A következő összefüggés alapján kiszámoljuk a 62 %m/m-os (azaz 70 %V/V-os) etanol kilogrammban kifejezett szükséges mennyiségét (A1): m (N x −N0 ) , N0

ahol m = a szüredék tömege, kilogrammban; N0 = az egyedi cikkelyben előírt százalékos szárazanyag-tartalom vagy százalékos hatóanyagtartalom; Nx = a szüredék százalékos szárazanyagtartalma vagy százalékos hatóanyagtartalma. A szüredéket elegyítjük a számított mennyiségű 62 %m/m-os (azaz 70 %V/V-os) etanollal, ezután legfeljebb 20 °C-on legalább 5 napon át állni hagyjuk, majd szükség esetén megszűrjük. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük:



3 rész őstinktúra; 7 rész etanol (62 %m/m-os, azaz 70 %V/V-os). A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás; 9 rész etanol (62 %m/m-os, azaz 70 %V/V-os). A további decimális hígítások a D2 mintájára készülnek. A D4 hígítás utáni hígításokhoz 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanolt használunk. Az 1. centezimális hígítást (C1) az alábbiakból készítjük: 3 rész őstinktúra; 97 rész etanol (62 %m/m-os azaz 70 %V/V-os). A 2 centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás; 99 rész etanol (43 %m/m-os azaz 50 %V/V-os). A további centezimális hígítások a C2 mintájára készülnek. 1.1.6. MÓDSZER PONTJÁVAL)


Az 1.1.6. Módszert illóolaj- vagy gyantatartalmú, vagy általában 60%-nál kevesebb nedvességet (szárítási veszteség) tartalmazó, friss növényi drogok esetében alkalmazzuk. Az 1.1.6. Módszer szerint előállított őstinktúrák (amelyeknek etanoltartalma kb. 43 %m/m azaz 50 %V/V) az alábbiakban leírt áztatási eljárással készülnek. A felaprított növényi drog egy mintájából meghatározzuk a szárítási veszteséget (2.2.32). Ha nincs más előírás, a vizsgálathoz 2,00-5,00 g felaprított nyersanyagot mérünk be egy lapos aljú, 45-55 mm átmérőjű, ismert tömegű edénybe, amelyet előzetesen a nyersanyagra előírtak szerint szárítottunk. A nyersanyagot 2 órán át 105 °C-on szárítjuk, majd exszikkátorban hagyjuk lehűlni. A felaprított növényi droghoz haladéktalanul hozzáadunk legalább feleannyi tömegű 73 %m/m-os (azaz 80 %V/V-os) etanolt, és a keveréket jól záró tartályokban, 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tároljuk. A következő összefüggés alapján kiszámítjuk a nyersanyag mennyiségéhez (m) szükséges 73 %m/mos (azaz 80 %V/V-os) etanol kilogrammban megadott mennyiségét (A3), ebből levonjuk a már hozzáadott 73 %m/m-os (azaz 80 %V/V-os) etanol mennyiségét, és a különbözetet hozzáadjuk a keverékhez. 2 mT , 100

ahol m = a nyersanyag tömege, kilogrammban; T


A keveréket időközönként megkeverve, 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, legalább 10 napon át állni hagyjuk, majd kipréseljük, és az így nyert folyadékot megszűrjük. Az egyedi cikkelyben megadott értékek beállítása



Meghatározzuk a fenti szüredék százalékos szárazanyagtartalmát (2.8.16) vagy – amennyiben ez az előírás – százalékos hatóanyagtartalmát. A következő összefüggés alapján kiszámoljuk a 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol kilogrammban kifejezett szükséges mennyiségét (A1): m (N x −N0 ) , N0

ahol m = a szüredék tömege, kilogrammban; N0 = az egyedi cikkelyben előírt százalékos szárazanyag-tartalom vagy százalékos hatóanyagtartalom; Nx = a szüredék százalékos szárazanyagtartalma vagy százalékos hatóanyagtartalma. A szüredéket elegyítjük a számított mennyiségű 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanollal, ezután 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, legalább 5 napon át állni hagyjuk, majd szükség esetén megszűrjük. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 3 rész őstinktúra; 7 rész etanol (43 %m/m-os, azaz 50 %V/V-os). A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás; 9 rész etanol (30 %m/m-os, azaz 36 %V/V-os). A 3. decimális hígítást (D3) az alábbiakból készítjük: 1 rész 2. decimális hígítás; 9 rész etanol (15 %m/m-os, azaz 19 %V/V-os). A további decimális hígítások a D3 mintájára készülnek. 1.1.7. MÓDSZER (EGYENÉRTÉKŰ A HAB 3c: ŐSTINKTÚRÁK ÉS FOLYÉKONY HÍGÍTÁSOK PONTJÁVAL) Az 1.1.7. Módszert általában a 60%-nál kevesebb nedvességet (szárítási veszteség) tartalmazó friss növényi drogok esetében alkalmazzuk. Az 1.1.7. Módszer szerint előállított őstinktúrák (amelyeknek etanoltartalma kb. 30 %m/m, azaz 36 %V/V) az alábbi áztatási eljárással készülnek. A felaprított növényi drog egy mintájából meghatározzuk a szárítási veszteséget (2.2.32). Ha nincs más előírás, a vizsgálathoz 2,00-5,00 g felaprított nyersanyagot mérünk be egy lapos aljú, 45-55 mm átmérőjű, ismert tömegű edénybe, amelyet előzetesen a nyersanyagra előírtak szerint szárítottunk. A nyersanyagot 2 órán át 105 °C-on szárítjuk, majd exszikkátorban hagyjuk lehűlni. A felaprított növényi droghoz haladéktalanul hozzáadunk legalább feleannyi tömegű 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanolt, és a keveréket jól záró tartályokban, legfeljebb 20 °C-on tároljuk. A következő összefüggés alapján kiszámítjuk a nyersanyag mennyiségéhez (m) szükséges 43 %m/mos (azaz 50 %V/V-os) etanol kilogrammban megadott mennyiségét (A3), ebből levonjuk a már hozzáadott 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol mennyiségét, és a különbözetet hozzáadjuk a keverékhez.


Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.2 - 9 2 mT , 100

ahol m =

a nyersanyag tömege, kilogrammban;

T

a minta szárítási vesztesége, százalékban.

=

A keveréket időnként megkeverve, 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, legalább 10 napon át állni hagyjuk, majd kipréseljük, és az így nyert folyadékot megszűrjük. Az egyedi cikkelyben megadott értékek beállítása Meghatározzuk a fentiek szerint készített szüredék százalékos szárazanyagtartalmát (2.8.16) vagy – amennyiben ez az előírás – százalékos hatóanyagtartalmát. A következő összefüggés alapján kiszámoljuk a 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanol kilogrammban kifejezett szükséges mennyiségét (A1): m (N x −N0 ) , N0

ahol m = a szüredék tömege, kilogrammban; N0 = az egyedi cikkelyben előírt százalékos szárazanyag-tartalom vagy százalékos hatóanyagtartalom; Nx = a szüredék százalékos szárazanyagtartalma vagy százalékos hatóanyagtartalma. A szüredéket elegyítjük a számított mennyiségű 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanollal, ezután 20 °C-ot nem meghaladó hőmérsékleten, legalább 5 napon át állni hagyjuk, majd szükség esetén megszűrjük. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 3 rész őstinktúra; 7 rész etanol (30 %m/m-os, azaz 36 %V/V-os). A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás; 9 rész etanol (15 %m/m-os, azaz 18 %V/V-os). A további decimális hígítások a D2 mintájára készülnek. 1.1.8. MÓDSZER PONTJÁVAL)

(EGYENÉRTÉKŰ A HAB 4a: ŐSTINKTÚRÁK ÉS FOLYÉKONY HÍGÍTÁSOK

A 1.1.8. Módszert általában szárított növényi drogok esetében alkalmazzuk. Az 1.1.8 Módszerrel készített őstinktúrák áztatással vagy perkolálással készülnek, az alább leírtak szerint: 1 rész szárított növényi drog és 10 rész vízmentes, illetve megfelelő koncentrációjú [94 %m/m-os (azaz 96 %V/V-os), 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os), 73 %m/m-os (azaz 80 %V/V-os), 62 %m/m-os (azaz 70 %V/V-os), 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os), 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os), 15 %m/m-os (azaz 18 %V/V-os)] etanol felhasználásával, hacsak az egyedi cikkely másképpen nem rendelkezik.



Előállítás áztatással. Hacsak nincs más rendelkezés, a növényi drogot felaprítjuk, megfelelő töménységű etanollal alaposan elkeverjük, és a keveréket zárt tartályban megfelelő ideig állni hagyjuk. A maradékot elkülönítjük az etanoltól, és ha szükséges, kipréseljük. Utóbbi esetben a két folyadékot egyesítjük. Előállítás perkolálással. Ha szükséges, a növényi drogot felaprítjuk, és a megfelelő töménységű etanol egy részletével alaposan összekeverjük. A keveréket megfelelő ideig állni hagyjuk, majd perkolátorba töltjük. A perkolátumot szobahőmérsékleten, lassan áramoltatjuk, gondoskodva arról, hogy a kivonásra szánt növényi drogot mindig ellepje a visszamaradó etanol. A maradékot kipréselhetjük; ez esetben a kipréselt folyadékot egyesítjük a perkolátummal. Amennyiben egy adott koncentrációt kell beállítani, a következő összefüggés alapján kiszámoljuk, hogy a megfelelő koncentrációjú etanolból mennyi az a kilogrammban kifejezett mennyiség (A1), amely a megadott, ill. alkalmazandó koncentráció beállításához szükséges: m (N x −N0 ) , N0

ahol m = a perkolálással, illetve áztatással nyert kivonat tömege, kilogrammban; N0 = az egyedi cikkely által előírt százalékos szárazanyag-tartalom vagy százalékos hatóanyagtartalom; Nx = a perkolálással, illetve áztatással nyert kivonat százalékos szárazanyagtartalma vagy százalékos hatóanyagtartalma. A perkolálással, illetve áztatással nyert kivonatot elegyítjük a megfelelő koncentrációjú etanol számított mennyiségével. Az így nyert oldatot 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, legalább 5 napon át állni hagyjuk, majd szükség esetén megszűrjük. Potenciálás Az őstinktúra megfelel az 1. decimális hígításnak (Ø = D1). A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész őstinktúra (D1); 9 rész azonos koncentrációjú etanol. A 3. decimális hígítást (D3) az alábbiakból készítjük: 1 rész 2. decimális hígítás; 9 rész azonos koncentrációjú etanol. A további decimális hígításokhoz D4-től kezdve – hacsak nincs más előírás – 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanolt használunk, és a D3 készítésével azonos módon járunk el. Az 1. centezimális hígítást (C1) az alábbiakból készítjük: 10 rész őstinktúra (D1); 90 rész azonos koncentrációjú etanol. A 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. „centezimális” hígítás; 99 rész etanol (43 %m/m-os, azaz 50 %V/V-os, hacsak nincs más előírás az etanol koncentrációjára vonatkozóan). A további centezimális hígítások a C2 mintájára készülnek.


1.1.9. MÓDSZER PONTJÁVAL)



Az 1.1.9. Módszert általában állati eredetű anyagokra alkalmazzuk. Az 1.1.9. Módszerrel készített őstinktúrák áztatással vagy perkolálással készülnek, az alább leírtak szerint: 1 rész állati eredetű anyag és 10 rész vízmentes, illetve megfelelő koncentrációjú [94 %m/m-os (azaz 96 %V/V-os), 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os), 73 %m/m-os (azaz 80 %V/V-os), 62 %m/m-os (azaz 70 %V/V-os), 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os), 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os), 15 %m/m-os (azaz 18 %V/V-os)] etanol felhasználásával, hacsak az egyedi cikkely másképpen nem rendelkezik. Előállítás áztatással. Hacsak nincs más rendelkezés, az állati eredetű anyagot felaprítjuk, megfelelő töménységű etanollal alaposan elkeverjük, és a keveréket zárt tartályban megfelelő ideig állni hagyjuk. A maradékot elkülönítjük az etanoltól, és ha szükséges, kipréseljük. Utóbbi esetben a két folyadékot egyesítjük. Előállítás perkolálással. Ha szükséges, felaprítjuk az állati eredetű anyagot. A megfelelő töménységű etanol egy részletével alaposan összekeverjük, és a keveréket megfelelő ideig állni hagyjuk. Ezután perkolátorba töltjük; a perkolátumot szobahőmérsékleten, lassan áramoltatjuk, hogy a kivonásra szánt állati eredetű anyagot mindig ellepje a visszamaradó etanol. A maradékot kipréselhetjük; ez esetben a kipréselt folyadékot egyesítjük a perkolátummal. Amennyiben egy adott koncentrációt kell beállítani, a következő összefüggés alapján kiszámoljuk, hogy a megfelelő koncentrációjú etanolból mennyi az a kilogrammban kifejezett mennyiség (A1), amely a megadott, ill. alkalmazandó koncentráció beállításához szükséges: m (N x −N0 ) , N0

ahol m = a perkolálással, illetve áztatással nyert kivonat tömege kilogrammban; N0 = az egyedi cikkelyben előírt százalékos szárazanyag-tartalom vagy százalékos hatóanyagtartalom; Nx = a perkolálással, illetve áztatással nyert kivonat százalékos szárazanyagtartalma vagy százalékos hatóanyagtartalma. A perkolálással, illetve áztatással nyert kivonatot elegyítjük a megfelelő koncentrációjú etanol számított mennyiségével; az így nyert oldatot 20 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, legalább 5 napon át állni hagyjuk, majd szükség esetén megszűrjük. Potenciálás Az őstinktúra megfelel az 1. decimális hígításnak (Ø = D1). A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész őstinktúra (D1); 9 rész azonos koncentrációjú etanol. A 3. decimális hígítást (D3) az alábbiakból készítjük: 1 rész 2. decimális hígítás; 9 rész azonos koncentrációjú etanol. A további decimális hígításokhoz D4-től kezdve – hacsak nincs más etanolkoncentráció előírva – 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanolt használunk, és a D3 készítésével azonos módon járunk el. Az 1. centezimális hígítást (C1) az alábbiakból készítjük:



10 rész őstinktúra (D1); 90 rész azonos koncentrációjú etanol. A 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás; 99 rész etanol (43 %m/m-os, azaz 50 %V/V-os, hacsak nincs más előírás az etanol koncentrációjára vonatkozóan). A további centezimális hígítások a C2 mintájára készülnek. 1.1.10. MÓDSZER (FRANCIA GYÓGYSZERKÖNYV) Az 1.1.10. Módszert általában növényi drogok esetében alkalmazzuk. Arról, hogy a felhasználásra kerülő növényi drog friss vagy szárított legyen-e, az egyedi cikkely rendelkezik. Az 1.1.10. Módszerrel készített őstinktúrák áztatással készülnek. A megfelelően felaprított növényi drogból vett mintát 105 °C-on 2 órán át szárítjuk, és meghatározzuk a szárítási veszteséget (2.2.32) vagy a víztartalmat (2.2.13). Ennek figyelembevételével kiszámoljuk a megfelelő etanoltartalmú „1 a 10-ben” őstinktúra (1:10 őstinktúra) – hacsak nincs más előírás – készítéséhez szükséges, megfelelő koncentrációjú etanol mennyiségét, és ezt a mennyiséget a növényi droghoz keverjük. Az áztatást, szükség szerint alkalmanként rázogatva, legalább 10 napig folytatjuk. A maradékot elkülönítjük az etanoltól, és szükség esetén kipréseljük. Az egyesített folyadékrészleteket 48 órán át állni hagyjuk, majd megszűrjük. Az őstinktúrák hatóanyagtartalmát szükség esetén a tinktúra készítéséhez használt etanol koncentrációjával azonos koncentrációjú etanol hozzáadásával állíthatjuk be a kívánt értékre. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 1 rész őstinktúra; 9 rész megfelelő koncentrációjú etanol. A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás; 9 rész megfelelő koncentrációjú etanol. A további decimális hígítások a D2 mintájára készülnek, megfelelő koncentrációjú etanollal. Az 1. centezimális hígítást (C1) az alábbiakból készítjük: 1 rész őstinktúra; 99 rész megfelelő koncentrációjú etanol. A 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás; 99 rész megfelelő koncentrációjú etanol. A további centezimális hígítások a C2 mintájára készülnek, megfelelő koncentrációjú etanollal. 1.1.11. MÓDSZER (FRANCIA GYÓGYSZERKÖNYV) Az 1.1.11. Módszert általában állati eredetű anyagok esetében alkalmazzuk. Az őstinktúrákat az 1.1.11. Módszer előírása szerint, áztatással készítjük.



A nyersanyag és az őstinktúra tömegaránya rendszerint 1:20. A megfelelően felaprított nyersanyaghoz hozzáadjuk az 1:20 őstinktúra készítéséhez szükséges, megfelelő koncentrációjú etanolt. A keveréket, szükség szerinti rázogatás közben, legalább 10 napon át áztatjuk. Ezután dekantáljuk, majd megszűrjük. A szüredéket 48 órán át állni hagyjuk, majd ismét megszűrjük. Az őstinktúrák hatóanyagtartalmát szükség esetén a tinktúra készítéséhez használt etanol koncentrációjával azonos koncentrációjú etanol hozzáadásával állíthatjuk be a kívánt értékre. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 1 rész őstinktúra; 9 rész megfelelő koncentrációjú etanol. A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás; 9 rész megfelelő koncentrációjú etanol. A további decimális hígítások a D2 mintájára készülnek, megfelelő koncentrációjú etanollal. Az 1. centezimális hígítást (C1) az alábbiakból készítjük: 1 rész őstinktúra; 99 rész megfelelő koncentrációjú etanol. A 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás; 99 rész megfelelő koncentrációjú etanol. A további centezimális hígítások a C2 mintájára készülnek, megfelelő koncentrációjú etanollal. 2. ÁZTATÁS GLICERINBEN 2.1. MÓDSZER A 2.1. Módszert állati vagy növényi eredetű nyersanyagok 85%-os glicerinben vagy megfelelő töménységű glicerin/etanol elegyekben való áztatására használjuk. Patológiás anyag nem használható. A nyersanyagokat adott esetben felhasználás előtt finoman össze kell aprítani. 2.1.1. ÉS 2.1.2. MÓDSZEREK (EGYENÉRTÉKŰEK A FOLYÉKONY HÍGÍTÁSAIK PONTJAIVAL)

HAB 42a, ILL. 42b: ŐSTINKTÚRÁK ÉS

Állati eredetű nyersanyagot (frissen leölt állat vagy annak részei) használunk. Az állatokat leölésüket követően haladéktalanul feldolgozzuk. Áztatás 1 rész finomra aprított állati eredetű anyagot: −

9 rész (decimális hígításokhoz) vagy 99 rész (centezimális hígításokhoz) 85%-os glicerinben (2.1.1. Módszer),

−

vagy 2,1 rész 85%-os glicerinben (2.1.2. Módszer) eloszlatunk.

Az anyagot 2 órán át áztatjuk, majd dinamizáljuk (ütverázás); szükség esetén szűrjük.



Indokolt esetben az aprítást megelőzően 1 rész állati eredetű anyaghoz 1 rész 85%-os glicerin adható. Ha nagyon kis mennyiségű állati eredetű anyagot használunk, a hígítást úgy is végezhetjük, hogy 1 rész finoman porított állati eredetű anyagot 99 rész 85%-os glicerinben eloszlatunk (C1, illetve „D2”, amennyiben további decimális hígítások készítésére szánjuk). Potenciálás 2.1.1. Módszer A második decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük: 1 rész D1 glicerines macerátum, 9 rész 85%-os glicerin vagy 15 %m/m-os (azaz 18 %V/V-os) etanol. A további decimális hígítások a D2 mintájára készülnek, azzal az eltéréssel, hogy vivőanyagként 15 %m/m-os (azaz 18 %V/V-os) etanolt használunk. A második centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész C1 glicerines macerátum, 99 rész 15 %m/m-os (azaz 18 %V/V-os etanol). A további centezimális hígítások a C2 mintájára készülnek. 2.1.2. Módszer Az első „decimális” hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 3 rész glicerines macerátum, 7 rész injekcióhoz való víz. A második decimális hígítás (D2) az alábbiakból készül: 1 rész D1, 9 rész injekcióhoz való víz. A további hígítások a D2 mintájára készülnek. 2.1.3. MÓDSZER (FRANCIA GYÓGYSZERKÖNYV) Növényi és állati eredetű nyersanyagokat használunk. Áztatás A nyersanyagot megfelelő módon felaprítjuk, majd mintát veszünk belőle, és meghatározzuk a szárítási veszteséget (105 °C-on, 2 órán át szárítva) (2.2.32), vagy a víztartalmat (2.2.13). A kapott értéket figyelembe véve kiszámítjuk a megfelelő arányú etanol/glicerin elegynek azt a mennyiségét, amelyet a nyersanyaghoz adva – hacsak nincs más előírás – 1:20 töménységű glicerines macerátumot kapunk. A nyersanyagot, szükség szerint alkalmanként rázogatva, 3 hétig áztatjuk, majd dekantáljuk és szükség esetén kipréseljük. Az egyesített folyadékot 48 órán át állni hagyjuk, majd szűrjük. Potenciálás Az 1. decimális hígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 1 rész glicerines macerátum, 9 rész megfelelő arányú víz/etanol/glicerin elegy. A 2. decimális hígítást (D2) az alábbiakból készítjük:



1 rész 1. decimális hígítás, 9 rész megfelelő arányú víz/etanol/glicerin elegy. A további hígítások a D2 mintájára, vagy más alkalmas vivőanyag alkalmazásával készülnek. Az 1. centezimális hígítást (C1) az alábbiakból készítjük: 1 rész glicerines macerátum, 99 rész megfelelő arányú víz/etanol/glicerin elegy. A 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás, 99 rész megfelelő arányú víz/etanol/glicerin elegy. A további hígítások a C2 mintájára, vagy más alkalmas vivőanyag alkalmazásával készülnek. 2.2. MÓDSZER 2.2.1., 2.2.2., 2.2.3. ÉS 2.2.4. MÓDSZEREK (EGYENÉRTÉKŰEK A HAB 41a, 41b, 41c, ILL. 41d: GL ŐSTINKTÚRÁK ÉS FOLYÉKONY HÍGÍTÁSAIK PONTJAIVAL) A 2.2. Módszert állati eredetű nyersanyagok nátrium-klorid-tartalmú glicerinben való áztatására használjuk. Patológiás anyag nem használható. A 2.2.1., 2.2.2. és 2.2.3. Módszerek esetében frissen leölt állatból, illetve annak részeiből vagy váladékából származó nyersanyagot használunk. Az alsóbbrendű állatok leöléséhez szén-dioxiddal telített, lezárt edényt használunk. Az állatokat közvetlenül a leölést követően feldolgozzuk. A 2.2.4. Módszer esetében élő lóból származó vérkomponenseket használunk. Mintagyűjtés és/vagy -előkészítés A 2.2.1., 2.2.2. és 2.2.3. Módszerek során felhasznált nyersanyagokat adott esetben finomra aprítjuk. A 2.2.4. Módszer során felhasznált vér begyűjtését állatorvos végzi. Kivéreztetéssel leölt állatok vére nem használható. A levett vér 200 ml-éhez milliliterenként 15 NE heparin-nátriumot és 9 g/kg töménységű nátrium-klorid-oldat 0,625 ml-ét adjuk. A vér alkotórészeit frakcionált centrifugálással elválasztjuk, és minden egyes sejtüledék-frakciót nátrium-klorid 9 g/kg töménységű oldatának 1,1 mlében szuszpendálunk. A kapott sejtszuszpenziókat használjuk fel a glicerines macerátumok készítéséhez. Áztatás 1 rész finomra aprított állati eredetű anyagot, váladékot vagy sejtszuszpenziót – az alkalmazott módszertől függően – 5 rész megfelelő töménységű nátrium-klorid-oldattal (lásd a 2371-1. táblázatot) és 95 rész glicerinnel összekeverünk. A keveréket fénytől védett helyen legalább 7 napon át állni hagyjuk, majd dekantáljuk. Ha szükséges, a 2.2.1., 2.2.2. és 2.2.3. Módszerek esetében a mintát a dekantálást megelőzően centrifugálhatjuk és a felülúszót leszűrhetjük. A glicerines macerátumot a dekantált folyadék, illetve a szüredék képezi. A glicerines macerátum feldolgozását megelőzően az esetleges üledéket szuszpendálni kell. 2371.-1. táblázat 2.2.1. és 2.2.4. Módszer Nátrium-klorid tisztított vízzel készült, 15 g/kg töménységű oldata

Vivőanyag

2.2.2. Módszer Nátrium-klorid tisztított vízzel készült, 40 g/kg töménységű oldata

2.2.3. Módszer Nátrium-klorid tisztított vízzel készült, 80 g/kg töménységű oldata



0,2 rész nátrium-hidrogén-karbonát és 8,8 rész nátrium-klorid 991 rész injekcióhoz való vízzel, illetve adott esetben tisztított vízzel készült oldata. Potenciálás A glicerines macerátum megfelel a 2. decimális („D2”) vagy az 1. centezimális (C1) hígításnak. A 3. decimális hígítást (D3) az alábbiakból készítjük: 1 rész 2. decimális hígítás, 9 rész megfelelő vivőanyag. A további hígítások a D3 mintájára készülnek. A 4. decimális hígítás (D4) adott esetben 1 rész 3. decimális hígításból, 5,6 rész vivőanyagból és 3,4 rész injekcióhoz való vízből készül. A 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás, 99 rész megfelelő vivőanyag. A további hígítások a C2 mintájára készülnek. 3. FOLYÉKONY HÍGÍTÁSOK 3.1. Módszer A 3.1.1., 3.1.2. és 3.1.3. Módszerek bármely alkalmas szervetlen vagy szerves kiindulási anyag, például ásványi anyagok vagy állati mérgek oldására használhatók. Hacsak nincs más előírás, 1 rész kiindulási anyagot 9 rész (D1) vagy 99 rész (C1) folyékony vivőanyagban oldunk és dinamizálunk (ütverázás). Ha a kiindulási anyag oldékonysága az előírt vivőanyagban nem megfelelő, akkor – indokolt és engedélyezett esetben – az első lehetséges hígítás közvetlenül is előállítható. Például ha a kiindulási anyag kevéssé oldódik, 1 rész kiindulási anyagot 99 rész vivőanyagban oldunk (C1, illetve „D2”, ha az anyag további decimális hígítások előállítására szolgál). 3.1.1. ÉS 3.1.2. PONTJAIVAL)

MÓDSZEREK (EGYENÉRTÉKŰEK A HAB 5a ÉS 5b: OLDATOK, VIZES OLDATOK

Vivőanyagok A 2371.-2. táblázatban megadott vivőanyagok használhatók. 2371.-2. táblázat 3.1.1. Módszer Vízmentes etanol 94 %m/m-os (azaz 96 %V/V-os) etanol 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os) etanol 73 %m/m-os (azaz 80 %V/V-os) etanol 62 %m/m-os (azaz 70 %V/V-os) etanol 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanol 15 %m/m-os (azaz 18 %V/V-os) etanol Tisztított víz 85%-os glicerin

3.1.2. Módszer Injekcióhoz való víz Tisztított víz

A 3.1.1. Módszer esetében, amennyiben 15 %m/m-os (azaz 18 %V/V-os) etanolt használunk, decimális hígítás esetén a kiindulási anyagot 7,58 rész tisztított vízben is oldhatjuk, és az etanolkoncentrációt



1,42 rész 94 %m/m-os (azaz 96 %V/V-os) etanol hozzáadásával állíthatjuk be. Centezimális hígítások készítéséhez 83,4 rész tisztított vizet és 15,6 rész 94 %m/m-os (azaz 96 %V/V-os) etanolt használunk. A 3.1.2. Módszer esetében, amennyiben a kiindulási anyag nem stabil és/vagy oldódik vízben, a potenciáláshoz D4-ig 85%-os glicerin is adható a rendszerhez, a vivőanyagra vonatkoztatott legfeljebb 35%-os töménységben. Potenciálás Hacsak nincs más előírás, a 2. decimális hígítást az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás (D1), 9 rész 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol (a 3.1.1. Módszer esetében), illetve 9 rész injekcióhoz való víz, illetve adott esetben tisztított víz (a 3.1.2. Módszer esetében). A további hígítások a D2 mintájára készülnek. Hacsak nincs más előírás, a 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás (C1), 99 rész 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol (a 3.1.1. Módszer esetében), illetve 99 rész injekcióhoz való víz, illetve adott esetben tisztított víz (a 3.1.2. Módszer esetében). A további hígítások a C2 mintájára készülnek. Adalékanyagok Amennyiben a 3.1.1. Módszer esetében a végső hígításnál valamilyen reakció, például csapadékképződés figyelhető meg, a stabilitás és/vagy oldékonyság növelésére – hacsak nincs más előírás – a következő adalékanyagok használhatók fel: −

tömény ecetsav,

−

tömény sósav,

−

tejsav,

−

nátrium-hidroxid.

Azon oldatok vagy hígítások, amelyek pH-ját beállítottuk, a továbbiakban nem potenciálhatók. 3.1.3. MÓDSZER Vivőanyagok Alkalmas vivőanyagok, például megfelelő töménységű etanol, glicerin vagy tisztított víz önmagukban vagy kombinálva is használhatók. Potenciálás Hacsak nincs más előírás, a 2. decimális hígítást az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. decimális hígítás (D1), 9 rész megfelelő vivőanyag. A további hígítások a D2 mintájára készülnek. Hacsak nincs más előírás, a 2. centezimális hígítást (C2) az alábbiakból készítjük: 1 rész 1. centezimális hígítás (C1), 99 rész megfelelő vivőanyag. A további hígítások a C2 mintájára készülnek.



3.2. MÓDSZER A 3.2. Módszert olyan porhígítások oldatainak előállítására alkalmazzuk, amelyek nagy része a mérsékelten oldódik és a gyakorlatilag nem oldódik közötti oldékonysági tartományba esik. 3.2.1. ÉS 3.2.2. MÓDSZEREK (EGYENÉRTÉKŰEK A HAB 8a ÉS 8b: PORHÍGÍTÁSOKBÓL ELŐÁLLÍTOTT FOLYÉKONY KÉSZÍTMÉNYEK, PORHÍGÍTÁSOKBÓL ELŐÁLLÍTOTT VIZES ALAPÚ KÉSZÍTMÉNYEK PONTJAIVAL) A 3.2.1. és 3.2.2. Módszerek szerint előállított készítmények a 4.1.1. Módszer szerint, legalább 2 potenciálási lépésen keresztül előállított D4, D5 és D6, illetve C4, C5 és C6 porhígításokból készülnek. Vivőanyagok A 2371.-3. táblázatban megadott vivőanyagok használhatók. 2371.-3. táblázat 3.2.1. Módszer 1. potenciáláshoz: Tisztított víz

3.2.2. Módszer Minden potenciáláshoz: Injekcióhoz való víz Tisztított víz

2. potenciáláshoz: 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanol 3. potenciáláshoz: 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol

Potenciálás Az első folyékony potenciáláshoz 1 rész porhígítást 9 rész (decimális hígítás) vagy 99 rész (centezimális hígítás) megfelelő vivőanyagban (lásd a 2371.-3. táblázatot) oldunk, majd dinamizálunk (ütverázás). A további potenciálási lépéseknél rendre az előző hígítás 1 részét felhasználva ugyanígy járunk el. A fenti módszerrel előállított D6, D7, C6 és C7 hígítások további hígítások készítésére nem használhatók. 3.2.3. MÓDSZER A 3.2.3. Módszer szerint előállított készítmények a 4.1.2. Módszer szerint előállított D2 vagy további hígításával, illetve C1, C2, C3 és C4 porhígításokból készülnek. Vivőanyagok Alkalmas vivőanyagok használhatók, például megfelelő töménységű etanol, vagy tisztított víz. Potenciálás Hacsak nincs más előírás, az első folyékony decimális hígítást (Dn-1) az alábbiakból készítjük. 1 rész Dn-2 decimális porhígítás, 9 rész tisztított víz vagy más, megfelelő összetételű alkalmas vivőanyag. A következő decimális hígítást (Dn) az alábbiakból készítjük: 1 rész első folyékony decimális hígítás (Dn-1), 9 rész alkalmas vivőanyag. A további decimális hígítások a Dn mintájára készülnek. Hacsak nincs más előírás, az első folyékony centezimális hígítást (Cn-1) az alábbiakból készítjük.



1 rész Cn-2 centezimális porhígítás, 99 rész tisztított víz vagy más, megfelelő összetételű alkalmas vivőanyag. A következő centezimális hígítást (Cn) az alábbiakból készítjük: 1 rész első folyékony centezimális hígítás (Cn-1), 99 rész alkalmas vivőanyag. A további centezimális hígítások a Cn mintájára készülnek. 4. PORHÍGÍTÁSOK (TRITURÁCIÓK) 4.1. MÓDSZER A 4.1. Módszert a 4.2.1. vagy a 4.2.2. Módszer szerint készített nyersanyagok vagy porhígítások triturációi – azaz szilárd hígításai – esetében alkalmazzuk. A porhígítás időtartamának és intenzitásának olyannak kell lennie, hogy biztosítsuk a homogenitást és a potenciálás megfelelőségét. Vivőanyag Hacsak nincs más előírás, laktóz-monohidrátot használunk. 4.1.1. MÓDSZER (EGYENÉRTÉKŰ A HAB 6: PORHÍGÍTÁSOK (TRITURÁCIÓK) PONTJÁVAL) A porhígítások kézzel vagy mechanikus úton készülnek. Az 1 kg-nál nagyobb mennyiségű porhígításokat mechanikus úton kell készíteni. Az első decimális vagy centezimális porhígításban a nyersanyag részecskéinek mérete nem haladhatja meg a 100 µm-t, hacsak az egyedi cikkelyben nincs más előírás. Nyersanyag/vivőanyag arányok Decimális porhígítások Az első decimális porhígítást (D1) az alábbiakból készítjük: 1 rész nyersanyag 9 rész vivőanyag A további decimális porhígítások (Dn) rendre az előző porhígítás (Dn-1) 1 részének felhasználásával, a D1 mintájára készülnek

Centezimális porhígítások Az első centezimális porhígítást (C1) az alábbiakból készítjük: 1 rész nyersanyag 99 rész vivőanyag A további centezimális porhígítások (Cn) rendre az előző porhígítás (Cn-1) 1 részének felhasználásával, a C1 mintájára készülnek

Amennyiben friss növényi anyagot használunk, a hozzáadott vivőanyag mennyiségét úgy választjuk meg, hogy 1 rész nyersanyagból 10 rész (decimális), illetve 100 rész (centezimális) porhígítást kapjunk (a friss növényi anyag vízveszteségét egyenértékű mennyiségű vivőanyaggal pótoljuk). A szilárd hígítás során megfelelő kíméletes szárítási eljárás alkalmazására is szükség lehet. Indokolt és engedélyezett esetekben, 1 rész nyersanyag és 99 rész vivőanyag felhasználásával, a C1 (vagy „D2”, ha további decimális porhígítások előállítására szánjuk) közvetlenül is előállítható, mint első szilárd hígítás. Triturálás Indokolt és engedélyezett esetek kivételével az eljárás során a vivőanyagot 3 egyenlő részre osztjuk, majd a triturálás lépései során, az első részhez hozzáadjuk a nyersanyagot, majd a keverékhez hozzáadjuk a vivőanyag második, majd harmadik részletét. Mechanikus úton készült porhígítás előállításához olyan gépet használunk, amellyel a decimális és centezimális szilárd porhígítás részecskeméretére előírt követelmény teljesíthető. Az egyenletes porhígítás kaparó egységgel ellátott készülék használatával biztosítható. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével az egy porhígítás előállítására szánt idő legalább 1 óra.



Kézzel készített porhígítás előállításához a vivőanyagot 3 egyenlő részre osztjuk, és az első részt porcelánmozsárban rövid ideig homogenizáljuk. A nyersanyag hozzáadását követően a keveréket 6 percig keverjük, majd a mozsár falát – 4 percen keresztül – lekapargatjuk egy arra alkalmas, nem fémből készült eszközzel (pl. porcelán spatulával). A keveréket további 6 percig homogenizáljuk, majd újabb 4 perces lekapargatást követően hozzáadjuk a vivőanyag második részletét, és fentiek szerint járunk el. Ugyanígy járunk el a vivőanyag fennmaradó részével is. A teljes folyamat időtartama így legalább 1 óra. Az ezt követő szilárd hígításokat is az ismertetett módszer szerint készítjük. A D5-től, illetve C5-től kezdődően a porhígítások alkalmas keverőgéppel végzett intenzív mechanikus kezeléssel is elkészíhetők a következőképpen: a szilárd hígítást a vivőanyag egyharmadával összekeverjük. A keverékhez ezt követően a vivőanyag második harmadát is hozzákeverjük, és ugyanígy járunk el a fennmaradó harmadrésszel is. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a teljes folyamat időtartama legalább 1 óra. A 4., 5. és 6. decimális vagy centezimális porhígításoktól kezdve minden esetben lehetőség van arra, hogy a 3.2.1. és 3.2.2. Módszerek szerint folyékony közegre váltsunk. 4.1.2. MÓDSZER (FRANCIA GYÓGYSZERKÖNYV) Porhígítás A porhígításokat az alábbiak szerint készítjük: Decimális porhígítások 1 rész homeopátiás ősanyagot elporítunk, majd a vivőanyag kis mennyiségével finoman elporítjuk. A vivőanyagot apránként adjuk a keverékhez, amíg 9 résznek megfelelő mennyiségét fel nem használtuk. A kapott porhígítás az 1. decimális porhígítás (D1). A porhígítás 1 részét a vivőanyag 9 részével a fent megadott módon eldörzsölve megkapjuk a 2. decimális porhígítást (D2). A 7. decimális porhígítást (D7) követően minden esetben lehetőség van arra, hogy a 3.2.3. Módszer szerint folyékony közegre váltsunk. Centezimális porhígítások Ugyanígy járunk el, azzal a különbséggel, hogy centezimális hígítási sort készítünk. A 3. centezimális porhígítást (C3) követően minden esetben lehetőség van arra, hogy a 3.2.3. Módszer szerint folyékony közegre váltsunk. 4.2. MÓDSZER A 4.2. Módszer folyékony készítményekből, például őstinktúrákból és oldatokból, ezek hígításaiból, keverékeiből vagy együtt potenciált keverékeiből készülő porhígítások, azaz szilárd hígítások, előállítására szolgál. A vivőanyag teljes mennyiségét fokozatosan átnedvesítjük, a nedves keveréket óvatosan megszárítjuk, szükség esetén aprítjuk és átszitáljuk, végül összekeverjük és porhígítást készítünk belőle, úgy, hogy a homogenitás és potenciálás megfelelő legyen. A további porhígításokat a 4.1.1. vagy a 4.1.2. Módszer szerint készítjük. Vivőanyag Hacsak nincs más előírás, laktóz-monohidrátot használunk. 4.2.1. MÓDSZER (EGYENÉRTÉKŰ A HAB 7: PORHÍGÍTÁSOK PONTJÁVAL) Kiindulási/vivőanyag arányok



A hozzáadott vivőanyag mennyiségét minden esetben úgy kell megválasztani, hogy a folyékony készítmény előírt számú részéből (lásd a 2371.-4. táblázatot) – figyelembe véve a szárítási maradék tömegét – 10 rész (decimális porhígítás), illetve 100 rész (centezimális porhígítás) porhígítást kapjunk. Ha a szárítási maradék elhanyagolhatónak tekinthető, akkor 1 rész folyékony készítményhez 10 rész (decimális porhígítás), illetve 100 rész (centezimális porhígítás) vivőanyagot adunk. 2371.-4. táblázat Decimális porhígítások Centezimális porhígítások Az 1.1.1., 1.1.3. és 1.1.4. módszerek szerint készült őstinktúrák Az első „decimális” porhígítást (D1) az alábbiakból Az első „centezimális” porhígítást (C1) az alábbiakból készítjük: készítjük: 2 rész őstinktúra 2 rész őstinktúra legfeljebb 10 rész vivőanyag, a szárítási maradék tömegét legfeljebb 100 rész vivőanyag, a szárítási maradék tömegét figyelembe véve figyelembe véve Az 1.1.2., 1.1.5., 1.1.6., ill. 1.1.7. módszerek szerint készült őstinktúrák Az első „decimális” porhígítást (D1) az alábbiakból Az első „centezimális” porhígítást (C1) az alábbiakból készítjük: készítjük: 3 rész őstinktúra 3 rész őstinktúra legfeljebb 10 rész vivőanyag, a szárítási maradék tömegét legfeljebb 100 rész vivőanyag, a szárítási maradék tömegét figyelembe véve figyelembe véve Az 1.1.8., ill. 1.1.9. módszerek szerint készült őstinktúrák Az őstinktúra megfelel az első decimális hígításnak A második decimális porhígítást (D2) az alábbiakból Az első „centezimális” porhígítást (C1) az alábbiakból készítjük: készítjük: 1 rész őstinktúra 10 rész őstinktúra legfeljebb 10 rész vivőanyag, a szárítási maradék tömegét legfeljebb 100 rész vivőanyag, a szárítási maradék tömegét figyelembe véve figyelembe véve A 3.1.1. módszer szerint készült oldatok, illetve folyékony hígítások, keverékek vagy együtt potenciált keverékek Az n+1 decimális porhígítást (Dn+1) az alábbiakból Az n+1 centezimális porhígítást (Cn+1) az alábbiakból készítjük: készítjük: 1 rész hígítás (Dn) 1 rész hígítás (Cn) legfeljebb 10 rész vivőanyag, a szárítási maradék tömegét legfeljebb 100 rész vivőanyag, a szárítási maradék tömegét figyelembe véve figyelembe véve



4.2.2. MÓDSZER Kiindulási anyag/vivőanyag arányok Az 1.1.10., ill. 1.1.11. módszerek szerint készült őstinktúrák Az első decimális porhígítást (D1) az alábbiakból készítjük: Az első centezimális porhígítást (C1) az alábbiakból készítjük: 1 rész őstinktúra 1 rész őstinktúra 10 rész vivőanyag 100 rész vivőanyag

5. EGYÉB KÉSZÍTMÉNYEK 5.1. MÓDSZER Az 5.1. Módszer 2 vagy több ősanyag és/vagy azok hígításainak együttes potenciálásával készített homeopátiás készítmények előállítására szolgál. Az együttes potenciálás során több ősanyagot vagy azok hígításait összekeverjük, majd egy vagy több lépésben együtt potenciáljuk őket. 5.1.1.. 5.1.2. ÉS 5.1.3. MÓDSZEREK (EGYENÉRTÉKŰEK A POTENCIÁLT KEVERÉKEK PONTJAIVAL)

HAB 40a, 40b ÉS 40c: EGYÜTT

A 2371.-5. táblázatban megadott ősanyagok és/vagy hígítások használhatók. 2371.-5. táblázat 5.1.1. Módszer Ősanyagok Oldatok Porhígítások Folyékony hígítások Őstinktúrák, amelyek előállítási módszere 1:10 (vagy 1:100) hígítást ír elő

5.1.2. Módszer Vizes alapú készítmények Glicerines macerátumok és azok vizes hígításai Porhígítások

5.1.3. Módszer Porhígítások

Vivőanyagok A választott vivőanyagnak meg kell felelnie az adott ősanyagra, valamint gyógyszerformára előírt speciális követelményeknek (lásd a 2371.-6. táblázatot).



2371.-6. táblázat 5.1.1. Módszer 94 %m/m-os (azaz 96 %V/V-os) etanol 86 %m/m-os (azaz 90 %V/V-os) etanol 73 %m/m-os (azaz 80 %V/V-os) etanol

5.1.2. Módszer Injekcióhoz való víz Tisztított víz Cukorszirup (szacharóz – tisztított víz 64+36)

5.1.3. Módszer Laktóz-monohidrát

62 %m/m-os (azaz 70 %V/V-os) etanol 43 %m/m-os (azaz 50 %V/V-os) etanol 30 %m/m-os (azaz 36 %V/V-os) etanol 15 %m/m-os (azaz 18 %V/V-os) etanol

Az 5.1.1. Módszer esetében, amennyiben porhígításból indulunk ki, és ha indokolt, az első potenciálási lépésnél tisztított vizet használunk. Az 5.1.2. Módszer esetében, amennyiben nátrium-kloridot tartalmazó glicerines macerátumból indulunk ki – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – a következő vivőanyagot használjuk: 0,2 rész nátrium-hidrogén-karbonát és 8,8 rész nátrium-klorid, 991 rész injekcióhoz való vízben oldva. Potenciálás Minden egyes potenciálási lépés során az adott keverék 1 részét a megfelelő vivőanyag 9 (decimális hígítások) vagy 99 (centezimális hígítások) részével egyesítjük és dinamizáljuk (ütverázás) vagy trituráljuk. 5.1.4. MÓDSZER Vivőanyagok Használható például etanol (megfelelő töménységben), tisztított víz, illetve laktóz-monohidrát. Potenciálás A potenciálást az 5.1.1., 5.1.2. vagy az 5.1.3. Módszer szerint, az utolsó lépésben vagy több egymást követő lépésen keresztül végezhetjük. 5.1.5. MÓDSZER Vivőanyagok Használható például etanol (megfelelő töménységben), tisztított víz, illetve laktóz-monohidrát. Potenciálás A centezimális hígítások együttes potenciálása során minden egyes Cn-1 hígítás a végtermék 1%-át reprezentálja, tehát a hozzáadott vivőanyag mennyiségét a hatóanyagok arányának megfelelően kell csökkenteni (azaz 100% – (1% × a hatóanyagok száma)). Ugyanezt az eljárást alkalmazzuk – a megfelelő arányokkal – a decimális hígítások együttes potenciálása során is.

SZTERINEK ZSÍROS OLAJOKBAN

Recommend Documents