SZÓTÁRTANI PROBLÉMA. A határtalanítás története

A NYELVI V VÁLTOZATOSSÁG MINT SZÓTÁRTANI PROBLÉMA Adalékok a határtalanít í ás módszertanához∗ ít

A határtalanítás története A dolgozatom alcímében szereplő különös szó, a hatá hat rtalanít ítá ít tás, azokra a nyelvészeti (jelenleg leginkább lexikológiai és lexikográfiai, valamint korpusznyelvészeti) munkála tokra vonatkozik, melyeknek célja az, hogy az újonnan készülő vagy átdolgozott magyarországi nyelvészeti kiadványokban jelentőségüknek megfelelő mértékben jelenjenek meg a magyar nyelv határon túli változatai, azaz a címük szerint a „magyar” nyelvet vagy annak valamely részrendszerét bemutató kiadványok (értelmező szótárak, idegen szavak szótárai, helyesírási szótárak és a helyesírás-ellenőrző számítógépes programok, szinonimaszótárak, névszótárak, csoportnyelvi szótárak, kétnyelvű szótárak, nyelvtanok, helyesírási, nyelvhelyességi, stilisztikai kézikönyvek stb.) – címükkel összhangban – ne csak a magyarországi magyar nyelvvel foglalkozzanak, hanem az egyetemes magyar nyelvvel, amely a magyarországi magyar nyelvváltozatokon kívül magában foglalja a határon túli magyar beszélőközösségek által beszélt nyelvváltozatokat is.59 A hatá hat rtalanít ítá ít tás szó, amely zsen∗∗

Itt mondok köszönetet az MTA határon túli kutatóállomásai és kutatóhelyei azon munkatársainak, akik segítettek nekem értelmezni a különféle határon túli változatokból hozott nyelvi példákat. Külön köszönet illeti Kolláth Annát a dolgozat korábbi változatához fűzött hasznos észrevételeiért. 59 Meg kell még említeni, hogy a magyar dialektológiai irodalom mindig is kitekintett a magyar nyelvterület egészére; az Ú Újj magyar ttáájsz ájszótá t r a határon túli magyar nyelvjárások szótá készleti elemeit is tartalmazza, s természetesen az átfogó nyelvjárási monográfiák is kitér-

57

ge életkora ellenére60 már több publikáció címébe is bekerült (Kolláth 2005c, 2005d; Szoták 2005; Lanstyák 2005c) a korábban használt detrianonizációt, ill. detrianonizálást váltotta föl, mivel ez utóbbiak nehézkes kiejtésük és politikai konnotációik miatt nem bizonyultak szerencsés szóalkotásnak.61 A magyarországi szótárak határtalanítása a Magyar Tudományos Akadémia határon túli kutatóállomásainak feladatait is ellátó nyelvi irodák és kutatóhelyek egyik legfontosabb közös kutatási programja. A nyelvi irodák az MTA anyagi támogatásával jöttek létre 2001-ben a felvidéki Dunaszerdahelyen Szabómihály Gizella vezetésével (Gramma Nyelvi Iroda), a kárpátalji Beregszászban Csernicskó István vezetésével (Hodinka Antal Intézet62), az erdélyi Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön Péntek János vezetésével (Szabó T. Attila Nyelvi Intézet), a vajdasági Magyarkanizsán Papp György (Magyar Nyelvi Korpusz), Újvidéken Göncz Lajos (Újvidéki Egyetem) és Szabadkán Gábrityné Molnár Irén (Magyarságkutató Tudományos Társaság) vezetésével. Mivel az ún. kisrégiókban, Horvátországban, a Muravidéken (Szlovénia) és az Őrvidéken (Burgenland, Ausztria) nem volt lehetőség hasonló intézmények létrehozására, 2003-ban Kolláth Anna a Muravidéken, Szoták Szilvia pedig az Őrvidéken szervezett maga köré egy-egy kisebb munkatársi csoportot, kezdetben minden anyagi támogatás nélkül. 2004-ben a határon túli magyar nyelvészeti kutatóműhelyek virtuális hálózata teljessé vált, a horvátországi Žagar-Szentenek a határon túli nyelvváltozatokra. A Magyar nyelvjárá r sok atlasza is tartalmaz határon rá túli kutatópontokat, igaz, a kelleténél jóval kevesebbet. Ráadásul az atlasz térképlapjai épp a nyelvföldrajzi összefüggések feltárására alkalmatlanok, ami egy nyelvatlasz esetében nem épp jelentéktelen hátrány. A Magyar helyesír írá ír rás szabályainak 11. kiadása és a hozzá kapcsolódó, változó nevű helyesírási szótárak is tartalmaznak néhány határon túli szót, de túl keveset ahhoz, hogy azt mondhatnánk: az egyetemes magyar nyelvet képviselik. Ami az újabb kiadványokat illeti, nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy A magyar nyelv kézik é önyve (Kiefer ézik szerk. 2003) a határon túli magyar nyelvváltozatokkal is foglalkozik, a nyelvi irodák és kutatóhelyek határtalanító programjától teljesen függetlenül. Végül meg kell említenünk azt az összefoglaló, reprezentatív tanulmánykötetet (Fenyvesi szerk. 2005), amely teljes egészében a magyar nyelv határon túli változatainak van szentelve. Ebben a munkában ráadásul nemcsak a Kárpát-medencei őshonos közösségek nyelvét mutatják be az egyes tanulmányok, hanem a „határközeli” moldvai csángó, valamint két tengerentúli emigráns közösségét (USAbeli, ausztráliai) is. Az egyes közösségek nyelvére vonatkozó adatok szociolingvisztikai, kontaktológiai és tipológiai értelmezését három átfogó tanulmány segíti. 60 Első adatunk rá egy 2004. június 15-én íródott magánlevélből való. 61 A d e t r i a n o n i z á c i ó megnevezést egy szlovákiai magyar író és publicista szóalkotása ihlette, aki egyik írásában „nyelvünk trianonizációjáról” beszélt (Szabad Újság, 1998. jan. 28., 1. o.); a „detrianonizáció” e folyamat részbeni visszacsinálását kívánta jelezni. 62 Korábbi neve MTA Ukrajnai Kutatóállomása volt.

58

si Orsolyának és munkatársainak bekapcsolódásával. A nyelvi irodák és kutatóhelyek közös kutatási programjait szervezési szempontból részben az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, részben az MTA Nyelvtudományi Intézete koordinálja.63 A határtalanítási program szótári részének keretében eddig három szótárba javasoltak a kutatóhálózat munkatársai határon túli szavakat, szókapcsolatokat, alakváltozatokat, jelentéseket, vonzatokat: az Osiris Helyesír írá ír rás szótá t ri tá részébe (Laczkó–Mártonfi 2004), a Tolcsvai Nagy Gábor által írt Osiris Idegen szavak szótá t rá tá r ba, valamint a Kiss Gábor vezetésével készülő Ké Kéépes pes diákszótá t r tá 2., átdolgozott kiadásába (ez utóbbi két munka még nem jelent meg). Jelenleg a Word szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzőjének határtalanítása van napirenden Prószéky Gábor és munkatársai jóvoltából.64 Az említett szótárakba javasolt határon túli közvetlen kölcsönszavakból és idegen eredetű közvetett kölcsönszavakból65 a kutatóhálózat munkatársai a saját régiójukban összeállítottak egy-egy szólistát; ezeket jómagam egyesítettem egyetlen szójegyzékké (ez az ún. ht-lista), amely folyamatosan bővül s válik a határon túli magyar nyelvváltozatokban található közvetlen kölcsönszavak és idegen eredetű közvetett kölcsönszavak adatbázisává. Ez az adatbázis reményeink szerint fölhasználható lesz a különféle jövőbeli szótártani határtalanítási munkálatokhoz. Az adatbázis kialakítását és folyamatos bővítését, differenciálását az Arany János Közalapítvány támogatja. A közeljövő tervei közt szerepel egy hasonló, de közvetett kölcsönszavakat (jelentésbeli és stílusbeli kölcsönszavakat, valamint tükörszavakat, tükörkifejezéseket) és önálló alkotásokat tartalmazó szójegyzék összeállítása. Az eddigi szótári határtalanítási munkálatok nagyon sok módszertani kérdést vetettek föl, köztük olyanokat is, amelyek megoldására még csak mintánk se volt, mivel az érintett problémák az eddigi (trianonizált) magyaror63

A nyelvi irodákra és kutatóállomásokra l. Csernicskó és mtsai 2005, Kolláth és mtsai 2005, MTA KI; l. még Kolláth 2005a, 2005b, 2005c; Szoták 2005. A határtalanítás mibenlétére, jelentőségére, a hatá hat rtalanít ítá ít tás „műszó” történetére l. Beregszászi–Csernicskó 2004, Csernicskó 2004a, 2004b; Kolláth 2005a, 2005c; Szoták 2005. 64 A határtalanítás másik ága, a M a g y a r N e m z e t i S z ö v e g t á r határon túli anyagának gyűjtése, a szótárprogramtól független vállalkozás; szemben a szótárprogrammal, amely mind a hét határon túli magyar régióra kiterjed, a korpuszprogram keretében a Magyar Nemzeti Szövegtár határon túli korpuszába csak a négy nagyrégió nyelvi anyaga kerül be: Erdélyé, Felvidéké, Vajdaságé és Kárpátaljáé. A határtalanító korpuszprogramra l. Pintér 2003 és 2005. L. még http://corpus.nytud.hu/mnsz http://corpus.nytud.hu/mnsz/ 65 A szókölcsönzéssel kapcsolatos fogalmak értelmezésére l. Lanstyák, ebben a kötetbena.

59

szági szótárakban föl sem merültek. Ezek közül ebben a dolgozatban olyan kérdésekkel foglalkozom, amelyek közvetve vagy közvetlenül a nyelvi változatossághoz kapcsolódnak: az egyes határon túli régiók szóanyagának kiválogatásával és a különféle típusú alakváltozatok kezelésével. Fejtegetéseimhez, ahol csak lehet, bő példaanyagot kapcsolok, hogy szemléltessem azt a nyelvi gazdagságot, amely a határon túli magyar nyelvváltozatok szókincsének csak ezt a szűk rétegét is jellemzi. A közölt példák javarészt a ht-listáról, annak 2005. júliusi változatából származnak. Egy részük nyomtatásban is olvasható (l. Lanstyák 2005f).

A szóanyag kiválogatásának módszertani és gyakorlati problémái Az élő nyelvre irányuló szótártani munka kettős alapkérdése: a) hogyan lehet a folyton változó egyéni nyelvhasználatból „kivonni” annak valamenynyire állandó, viszonylag egyértelműen nyelvhez, nyelvváltozathoz köthető, azaz „szótárérett” elemeit; b) hogyan lehet eldönteni, hogy ezek közül melyek kerüljenek be az egyik vagy a másik szótárba.66 A közmagyar szókincs feldolgozása során nagy előny, hogy meríteni lehet a korábbi szótárakból is; ezzel szemben a határon túli magyar szókincs feldolgozásában szinte semmilyen lexikográfiai előzményre nem támaszkodhatunk. További könynyebbséget jelent a közmagyar szókincs lajstromozóinak, hogy a közmagyar szókincs – az állandó mozgás ellenére is – megállapodottabb, mint a határon túli, amelyben zsenge kora, eddigi rögzítetlensége, kodifikálatlansága, megbélyegzettsége, kétnyelvű beszélőkhöz való kötődése miatt nagyobb a variabilitás. Ilyen körülmények közt a szótárérettség legobjektívebb kritériumának egyrészt a használati gyakoriságot és a közösségen belüli elterjedtséget, másrészt az átvevő nyelvi rendszerbe való beágyazottság mértékét érdemes tekinteni; ezenkívül hasznos lehet figyelembe venni a beszélőknek az adott szóval kapcsolatos attitűdjeit, pl. a mérvadónak tekintett beszélői csoportok általi elfogadottságot is. 66

Dolgozatomnak ez a fejezete egy rövidebb írásom (Lanstyák 2005c) kibővített és átdolgozott változata.

60

A szótárérettség kritériumai 1 . A h a s z n á l a t i g y a k o r i s á g dialektusokhoz, regiszterekhez kötött jelenség: egy szókészleti elem lehet egy dialektusban vagy regiszterben rendkívül gyakori, másokból viszont akár teljesen is hiányozhat. Például az Fv67 haszák ’állítható csavarkulcs’; Fv izolacska ’szigetelőszalag’; karbofréza é ’elekéza tromos vasvágó fűrész’; Fv mozsgyenka, mozsgyinka ’tipli’; Fv preglejka ’furnérlemez’ szavakat az Fv férfiak jól ismerik, a nők kevésbé vagy egyáltalán; ezzel szemben a Fv gumicska ’ (haj)gumi’; Fv kaljopki ’lábhoz simuló, szűk női nadrág’; Fv kulma, kulmi ’elektromos hajsütő vas’; Fv logyicski ’körömcipő’; Fv tyapki ’titokzokni’ szavakat a nők ismerik jól, a férfiak pedig kevésbé vagy egyáltalán. A Fv maszkács ’katonai terepruha’; Fv báger á ’evőkanál’; Fv áger buzer k ’kaszárnyaudvar, buzerplacc’; Fv lampaszák ’hivatásos katonatiszt’; buzerá Fv opustyák ’eltávozás’; Fv spagi ’diplomás, altisztként szolgáló nem hivatásos katona’; Fv veget ’semmittevés’; Fv zobák ’fiatal katona, nyúl’ szavakat minden katonaviselt Fv férfi ismeri és katonai élményeiről beszélve használja is; a többiek nem föltétlenül. A Fv Va Hv Mv szkripta ’sokszorosított egyetemi, főiskolai jegyzet’; Er Fv Va Hv prodékán ’dékánhelyettes’; Fv akadémiai szenátus ’dékáni vagy rektori tanács’; Fv bakalárr ’három tanévig tartó főiskolai képzésben részesült, főiskolai végzettségű személy’ szavakat gyakorlatilag minden (mai és egykori) főiskolai, egyetemi hallgató, illetve oktató ismeri és használja, ezen a körön kívül legföljebb emezek hozzátartozói, barátai ismerik passzívan. Az érintett körön belül közhasználatú lexémákról van szó, így mindenképpen célszerű őket szótárazni, amennyiben az illető szótár az adott regiszter szavait általában véve tartalmazza. Minél több dialektusban és regiszterben használják a kérdéses lexémát, s minél gyakrabban, annál e l t e r j e d t e b b n e k tekintjük. Természetesen az sem mindegy, hogy egy szókészleti elem egy marginális regiszterben vagy dialektusban gyakori-e (mondjuk egy hobbinyelvben vagy egy szűkebb régió, pl. egy helyi nyelvjárás mindennapi nyelvében), vagy pedig a koiné jellegű 67

Ebben a munkámban az egyes Kárpát-medencei magyar beszélőközösségek, illetve az általuk használt állami változatok megnevezésére a munkaközösségünk által kialakított rövidítéseket használom: Er: Erdély, Fv: Felvidék, Va: Vajdaság, Ka: Kárpátalja, Hv: Horvátország, Mv: Muravidék (= Szlovénia magyarlakta területei), Őv: Őrvidék (= Burgenland; Trianon után Ausztriához csatolt magyarországi területek), Mk: Kárpát-medence (a közmagyar szavak jelölésére). További rövidítések: ht – határon túli magyar, szlk. – szlovák, rom. – román, szrb. – szerb, hrv. – horvát, szln. – szlovén, ném. – német.

61

nyelvváltozatokban (standard nyelv, területi kötöttség nélküli mindennapi beszélt nyelv).68 Ilyen értelemben az elterjedtség nemcsak mennyiségi kérdés (hányféle nyelvváltozatban él az adott lexéma), hanem „minőségi” is (a közösség számára mennyire fontos nyelvváltozatokban van jelen). Az elterjedtség megítélésében szerepe van annak is, hogy az adott ht lexéma váltakozik-e más lexémákkal az adott nyelvváltozatban, azaz rendelkeznek-e a beszélők alternatív kifejezési lehetőségekkel a lexémák szintjén, vagy sem. Ha az érintett ht szó mellett annak közmagyar variánsa is széleskörűen használatos a közösségben, nyilván kevésbé erős a pozíciója, még ha mindenki ismeri és használja is, mint annak a kölcsönszónak, amelynek nincs alternatívája, mert a beszélők nem ismerik a közmagyar szinonimáját, vagy pedig nincs is közmagyar megfelelője. Például az Fv zsuvi ’rágó(gumi)’ vagy az Fv bordel ’kupi’ általánosan ismert szavak a magyar nyelv szlovákiai változataiban, éppúgy, mint mondjuk az Fv sustyáki, sustyák ’vízhatlan, vékony ruhaanyag, ill. belőle készült, főként sportolásra használt ruha’ vagy az Fv treszka ’tőkehal, ill. ebből készült majonézes saláta’. Ez utóbbiak pozíciója mégis erősebb, mint az előbbieké, mivel a beszélők általában nem ismerik az Fv treszka közmagyar megfelelőjét, a tőkehal-at,69 a sustyáki, sustyák szónak pedig nincs is igazán jó magyarországi megfelelője; talán a suhogó suhog tekinthető ilyennek, de ez még nem közismert Magyarországon sem. Ezzel szemben a zsuvi (és a ritkább, jelöltebb zsuvacska) mellett a rá rág ágó gó is használatos, a bordel esetében pedig egy egész közmagyar szinonimasor áll a beszélők rendelkezésére (kupi, rendetlenség, éég, felfordulás, rumli, disznóól, szemétdomb stb.) A gyakoriság megítélésében az is szerepet játszik, hogy a szó denotátuma gyakran kerül-e szóba vagy ritkán. Vannak ht szavak, pl. a különféle 68

Eredetileg csupán az adott régió egész magyarlakta területén ismert és használt szavakat szándékoztuk fölvenni a listára, ezt az elvet azonban végül nem sikerült érvényesítenünk. Ez önmagában nem lenne nagy baj, ha minden esetben jelölve volna a szűkebb területen élő lexémák „tájnyelvi” jellege. Ez azonban (még) nem történt meg mindenütt. 69 Ez a nyelvi hiány gondot is okozhat olyan esetekben, amikor a beszélt nyelvi Fv treszka használata nem helyénvaló. Mintegy tíz évvel ezelőtt láttam az egyik dunaszerdahelyi élelmiszerüzletben a mélyhűtött tőkehalat ilyen kétnyelvű felirattal ellátva: TRESKA – HAL. A hal nyilvánvaló szükségmegoldás volt, mivel a termék átlátszó fóliába volt csomagolva, s egyértelműen látszott rajta, hogy hal; az Fv treszka viszont – a legtöbb közvetlen kölcsönszóhoz hasonlóan – beszélt nyelvi szó, így elképzelhetetlen lett volna a TRESKA – TRESZKA kétnyelvű felirat. Természetesen a felirat így sem volt fölösleges, voltaképpen funkcióját tökéletesen betöltötte, hiszen szimbolikus jelentősége volt (a vevők úgyis értették a szlovák TRESKA szót, azok is, akik nem tudnak szlovákul, de felvidékiek, mivel az Fv treszka kölcsönszót ők is ismerik).

62

x e n i z m u s o k , 7 0 amelyeknek nincs alternatívájuk, ebből a szempontból tehát „gyakoriak”, hiszen ha szóba kerül az adott dolog, mindig így nevezik meg.71 Csakhogy a xenizmusok sokszor a peremszókincsben elhelyezkedő nyelvi elemek, denotátumuk nem túl gyakran kerül szóba, ritkábban, mint sok más kölcsönszó, melynek esetleg közmagyar variánsa is használatos. A ht-listán többek között a következő, ritka használatú, de pontos szinonima nélküli xenizmusok találhatók: Er muzsdéj é ’fűszerként használt, fokhagymáéj ból készült olajos pép’; Er tóka ’harangot helyettesítő fa- vagy deszkalap, amelyet ütögetéssel szólaltatnak meg (ortodox templomokban, bányáknál stb.)’; Fv ostyepka ’cipó alakú sovány füstölt juhsajt’; Ka vinyigret ’céklából, burgonyából készült előétel’; Va Hv Mv muszaka ’rakott krumplihoz hasonló, darált húst is tartalmazó étel’ (a Va magyarban ’húsos rakott káposzta, karfiol’ is); Va Hv bóra és Mv burja ’a szárazföldről a tenger felé fújó, előre megjósolhatatlan, hideg és száraz, közepes erősségű (téli) szél az Adriai-tenger északi partvidékén’; Mv brucovánje ’gólyaavató’72; Mv refošk š vagy refosk [rëfosk] ’kišk váló minőségű, jellegzetes tengermelléki (isztriai) vörösbor’. Az ilyeneknek természetesen ott a helyük a legtöbb szótárban, akkor is, ha egyikük-másikuk esetleg csak ritkán kerül szóba. 2. A n y e l v i r e n d s z e r e n b e l ü l i b e á g y a z o t t s á g o n azt értjük, hogy az illető lexéma – ha tőszó – elszigetelt-e az átvevő ht nyelvváltozatokban vagy pedig családot alkot; ha nem tőszó, akkor megszokott, gyakori szóalkotási eljárások alkalmazásával alakult-e, vagy esetleg olyan alakulat, amelyhez viszonylag kevés analógia található a nem idegen eredetű szókincsben. A kölcsönszónak a ht nyelvi rendszerbe való beágyazódását mutatja természetesen 70

A xenizmusok fogalmát Bakos Ferenc vezette be (1991) az olyan idegen szavak jelölésére, melyeknek denotátuma valamely idegen népre, kultúrára, országra jellemző valóságelem, pl. angol lord, arab burnusz, román cujka, angol whisky, orosz trojka, indián pampa, mongol jurta stb. A szerző ide sorolja az olyan intézményneveket is, mint pl. a német Bundestag vagy a lengyel szejm, továbbá az idegen pénznemeket, pl. angol font, japán jen stb. 71 A xenizmusok további sajátossága, hogy voltaképpen közmagyar szavaknak is tekinthetők, mivel egyetemes magyar viszonylatban is ezek használatosak az adott helyi sajátság megnevezésére. Mégis hiba volna kizárni őket a ht szavak közül, mivel az érintett ht közösségekben nyilvánvalóan sokkal gyakrabban kerülnek szóba, mint más ht régiókban és Magyarországon, egy részük pedig egyetemes magyar viszonylatban annyira marginális, hogy a más régiókban élő átlag emberek egyáltalán nem ismerik őket. 72 Az elsőéves egyetemi hallgatók vidám, tréfás, esetenként akár kicsit durva beavatása az egyetemi életbe; nem azonos a magyarországi gólyabállal; nem ünnepélyes.

63

az is, ha állandósult szókapcsolatokban szerepel. Jelentéstani szempontból a kölcsönszó szerves beépültségére utal, ha a jelentése eltér az átadó nyelvi szó jelentésétől, s esetleg a közmagyar szinonimájáétól is. A ht-listán található lexémák nagy része tőszó, s bár a szavak gyűjtésekor nem korlátoztuk azoknak a képzett és összetett szavaknak a gyűjtését sem, amelyeknek a jelentése egyértelműen levezethető a szótő és a képző, illetve a másik, harmadik összetételi tag jelentéséből, a legtöbb régióban ezekből mégis viszonylag kevés került föl a listára. A k é p z e t t s z a v a k közül ilyen pl. az Fv jazda ’(tanuló)vezetés’ főnévből alakult jazdázik ’(tanulóvezető) órát vesz, autót vezet’ ige, továbbá az Fv Va Ka Mv szmena és Hv szmjena ’műszak’ főnévből képzett Fv Ka Va Mv szmenázik és Hv szmjenázik ’több műszakban dolgozik, műszakozik’ ige, illetve az Fv szmenás- melléknév, amely összetételi előtagként él az Fv szmenásbusz ’a szmenázókat munkába és munkából szállító busz’ jelentésben. A Mv firma ’gyári márka’ főnévből jött létre az Mv firmás melléknév ’márkás’ jelentésben, amely az olyan szókapcsolatokban használatos, mint amilyen pl. a firmáss nadr nadráág. ág. Az ö s s z e t e t t s z a v a k r a példa egyebek közt az Er aragá arag z 1. ’propánbután gáz’; 2. ’propánbutángáz-tűzhely, gázrezsó’, amelyet a beszélők fölhasználtak az Er aragá arag zbutélia ’propánbutángáz-palack’ és az Er aragá arag zkályha ’propánbutángáz-tűzhely’ összetett szavak létrehozására. A Fv igelit ’nejlon’ egyszerű szóból keletkezett az Fv igelittá igelitt ska ’nejlontáska’73 és az Fv igelitzacskó ’nejlonzacskó’; az Fv Va Ka Hv Mv Őv batri ’szárazelem’ szóból az Fv Va Hv Mv batrilámpa ’elemlámpa’; az Er Fv Va Hv Mv Őv blokk ’ (lakótelepi) panelház; tömbház’ szóból az Er Fv Őv blokklakás ’panelházban, tömbházban lévő lakás’ és Er blokknegyed ’(panelházas) lakótelep’; a Ka gripp ’influenza’ szóból a grippjárvány ’influenzajárvány’, s hasonlóképpen az Fv chripka ’influenza’ szóból a chripkajárvány ’influenzajárvány’ stb. Kivételesen az is előfordul, hogy két kölcsönszóból jön létre összetett szó: ilyen az Fv tyepláki ’melegítő, mackó’ és az Fv szúprava ú úprava ’készlet, garnitúra, szett’, amelyekből az Fv tyeplákiszúprava ú úprava ’melegítő felső és alsó együtt’ tükörszó keletkezett. Az igei kölcsönszavak i g e k ö t ő v e l egészülhetnek ki az átvevő nyelvváltozatban, pl. az Fv lusztrá lusztr l ’(politikai indítékból) átvilágít, és funkciójától megfoszt’ igének perfektív jelentésű igekötős változata is kialakult, a kilusztrá kilusztr l; hasonlóan jött létre az Fv teppez : teppel ’(szőnyeget, kárpitot) tisztítószerrel 73

A Fv igelittá igelitt ska mellett szinonimaként az Fv igelitka közvetlen kölcsönszó is él.

64

tisztít’ igékből a kiteppez : kiteppel ’ (szőnyeget, kárpitot) tisztítószerrel kitisztít’. Szintén a perfektív jelentést emeli ki az Őv organizál 1. ’megszervez’; 2. ’találkozót, időpontot stb. megbeszél’ ige igekötős változata, az Őv leorganizál ’ua’. A Mk ül – leül analógiáját mutatja az Őv ziccel [ziccül]74 ’ül’ és Őv leziccel [leziccül] ’leül’. A Hv csupál ’megtépi, összekócolja a haját’ ige ki- igekötős származéka, a Hv kicsupál jelentése eltér az alapigéétől: ’kitép, kiránt’, bár a jelentéstani összefüggés világos. A r i t k á b b s z ó a l k o t á s i m ó d o k közül az elvonásra van példa anyagunkban; az elvonás ezekben az esetekben egyszersmind a szónak az átvevő nyelv rendszerébe való jobb beépülését is szolgálja. Például az Fv sporiteľňa [szporityelnya] ’takarékpénztár’ szóból jött létre az Fv szpori ’takarékpénztár’, amely elvben csak csonkulásos változata az eredeti formának, ám a csonkulás úgy következett be, hogy a szóvég -i képzőnek érződik. Ilyen még a Ka ucsiliscse ’szakmunkásképző’ szóból alakult Ka ucsi ’szakmunkásképző’. Ehhez hasonló szóalkotás a közmagyarban sem ismeretlen, l. pl. Mk ulti < ultimó, ó ó, Mk kondi < kondíci í ó, íci ó Mk multi < multinacionális cég ég). ég g). Ténylegesen is megtaláljuk ezt a „játszi” képzőt az Fv Ka Őv stipendium ’ösztöndíj’ stílusbeli kölcsönszóból alakult Fv Ka stipi ’ua’ szóban, az Fv zsuvacska ’rágógumi’ közvetlen kölcsönszóból alakult Fv zsuvi ’rágó’ szóban, az Fv begbinton: begminton ’tollaslabda’ változatokból keletkezett begi ’ua’ szóban. Az utóbbi kettőből másodlagos kölcsönszóként75 igék is létrejöttek, az Fv zsuvizik ’rágózik’ és Fv begizik ’tollasozik’. A rövidebb formák határozottan magyarosabbnak érződnek a hosszúaknál, a csonkulás tehát használati, illetve ebből következően stílusértékbeli következményekkel járt. Ami a s z o k a t l a n a l a k u l á s ú lexémákat illeti, ilyenre az idegen szót is tartalmazó ht kölcsönszavak közül jelenleg nem tudok példát hozni. Az idegen szót nem tartalmazó kölcsönszavak közt ilyen az Fv kibeszéd d mint az Fv kibeszélés é ritka használatú szinonimája. Mindkét lexémának ’kifogás, és mentség’ a jelentése, s mindkettő tükörszó, amely a szlk. vý v hovorka mintájára alakult. A kibeszélés é változat a kibeszéll igéből keletkezett szokásos módon, az és -ás/-és é deverbális nomenképző hozzáadásával (vö. az Fv kibeszéli és li mag magát ’kimagyarázkodik’ igével, amely a szlk. vyhovoriť sa ’ua’ tükörfordítása). A Fv 74 75

Itt és a következő szónál is a helyi nyelvjárási formát jelezzük a szögletes zárójelben. M á s o d l a g o s k ö l c s ö n s z a v a k n a k az átadó nyelvből átkerült kölcsönszavakból különféle szóalkotási eljárásokkal létrejött újabb átvevő nyelvi szavakat nevezzük. A részletekre l. Lanstyák, ebben a kötetbena.

65

kibeszéd nyilván analógiásan jött létre, de formálisan nézve a beszéd főnévhez járul a ki- igekötő, ami meglehetősen szokatlan szóalkotási eljárás (az „igekötős főnevek” ugyanis igekötős igékből szoktak létrejönni deverbális nomenképző hozzáadásával, amint azt az Fv kibeszélés é forma is mutatja, nem és pedig közvetlenül főnévből). A Fv kibeszéd d tehát sokkal kevésbé van beágyazódva a nyelvi rendszerbe, mint az Fv kibeszélés é , s ezért ha választani kellene és közülük, mindenképpen a kibeszélés é formát volna célszerű fölvenni. és A ht-listán jelenleg található származékok és összetételek a magyar nyelv egynyelvű változataiban is teljesen szokványos szóalkotási eljárásokkal jöttek létre. Ugyanez mondható el valószínűleg azokról a z á l l a n d ó s u l t s z ó k a p c s o l a t o k r ó l is, amelyekben ht kölcsönszavak fordulnak elő. (Ezek módszeres gyűjtése még nem történt meg, ezért kell óvatosan fogalmazni.) Néhány példa az egyelőre meglehetősen gyér anyagból: 1. igés szókapcsolatok: Er kukkra dobja a labdát (< Er kukkra ’egyenesen, magasan fölfelé, magasra’); Fv invalidba tesz ’leszázalékol’ (< Fv Va Ka Hv Mv Őv invalid ’rokkant’); Mv odbojkát játszik ’röplabdázik’; Mv tremája áája van ’lámpalázas’ (< Mv trema ’lámpaláz’); Őv sparbuhhot nyit (< Őv sparbuh ’takarékbetétkönyv’); 2. jelzős szókapcsolatok: Fv certifikált pénztá nzt rgé nztá rgép ép (< Fv certifikált ’hitelesített’); Fv delimitá delimit ciós jegyzőkönyv és Fv delimitá delimit ciós szerződés é (< Fv delimitá és delimit ciós < Fv delimitá delimit ció jogkörök átadása, átruházása ’); Fv feferonos saláta (< Fv feferonos < Fv feferon ’apró erős fűszerpaprika’; Mv alsó májca á ’alsóing, atlétatrikó’ (< Mv májca ájca á ’póló, póájca lóing’); Fv rekreációss fut futás ’kocogás’ és Fv rekreációs központ ’üdülőközpont’, Hv rekreációs központ ’szabadidőközpont’ (< Fv Hv rekreációs < Fv Va Ka Hv Mv rekreáció ’pihenés, kikapcsolódás’, Fv Va Ka ’üdülés’ is). A szó j e l e n t é s t a n i b e é p ü l é s é n e k egyik jellemző válfaja a jelentés leszűkülése, specializálódása az átvevő ht nyelvváltozatokban az átadó nyelvihez viszonyítva. Például a rom. bază szónak nagyon sok jelentése van, egyike a ’telep’; az Er Ka báza jelentése még ezen belül is csak egy szűk területre korlátozódik: ’terményátvevő és raktározó központ, árulerakat’. A rom. regim szónak 11 jelentését tartja számon a román–magyar szótár (Kelemen 1980:561), ezek közt van pl. a ’rendszer’, ’étrend’, ’kúra, előírás’, ’szabály’. Az Er regim [redzsim] viszont csak a ’kímélő étrend, diéta’ jelentésben használatos. A szlk. literatúra szó ’irodalom’ jelentésű, ezzel szemben az Fv literatúra elsősorban a szlovák irodalomnak mint tantárgynak a megnevezésére szolgál. Ez a jelentésváltozás a régies, választékos Mk literatúra szó jelentéséhez képest is specializálódás, hiszen emez is ’irodalom’ jelentésű. Egyes Fv be66

szélők különbséget tesznek az Fv Ka bedminton, bedbinton, begbinton, begminton ’tollaslabda’ és közmagyar megfelelője, a tollaslabda közt: ez utóbbit akkor használják, ha a játékot versenyszerűen űzik, hivatalos keretek közt, az előbbit akkor, ha csak a maguk gyönyörűségére tollasoznak – pontosabban bedmintonoznak, bedbintonoznak, begbintonoznak, begmintonoznak vagy begiznek – a családi ház udvarán vagy a réten. 3. Az utolsó szemponttal, a b e s z é l ő i a t t i t ű d ö k k e l itt nem tudok részletesen foglalkozni, csak két kérdést vetek föl. Az egyik egy fontos módszertani probléma: mivel az érintett beszélőközösségek rétegzettek (különösen a nagyrégiókban), s az eltérő társas jellemzőkkel rendelkező beszélői csoportok attitűdjei nem feltétlenül egyformák, el kell dönteni, mely társadalmi, műveltségi, foglalkozási, korosztályi stb. csoport(ok) attitűdjeit tekintsük az érintett lexémák megítélése szempontjából mérvadónak. Mivel a ht-lista elsősorban az egyes régiókban közhasználatú, a koiné jellegű nyelvváltozatokban élő szókészlettani elemeket tartalmazza, nyilván nem lehet irányadó az egyes (kis)régiók nyelvjárási beszélőinek sajátos értékítélete, vagyis azokat az attitűdöket célszerű elsősorban figyelembe venni, amelyek az érintett beszélőközösség által lakott terület egészén vagy legnagyobb részén egyformák. Továbbá indokoltnak látszik, hogy a szóanyag rostálásakor nagyobb súllyal essenek latba a magyardomináns kétnyelvű beszélők attitűdjei, mint a többségi nyelvben domináns kétnyelvűekéi:76 egyrészt azért, mert a magyardomináns kétnyelvűek – a nagyrégiókban legalábbis – valószínűleg sokkal többen vannak, mint a többségi nyelvben domináns kétnyelvűek, másrészt pedig azért, mert a magyardomináns kétnyelvűek nyelvhasználata megállapodottabb, szilárdabb, normakövetőbb, mint azoké a beszélőké, akik a többségi nyelvben dominánsak. Ami a beszélők iskolázottságát és foglalkozását illeti, itt alighanem az a helyes eljárás, ha minden iskolázottsági réteg attitűdjeit nagyjából egyforma 76

A magyar nyelvi dominanciának többnyire az az oka, hogy az érintett beszélők magyar, nem pedig többségi tannyelvű iskolákat látogattak; olyan településeken, illetve régiókban élnek, ahol a magyarok a lakosság többségét alkotják; homogén magyar házasságban élnek, nem pedig vegyes házasságban; munkahelyükön is sokat használják a magyar nyelvet (is). Ennek tükörképeként a többségi nyelvi dominancia mindenekelőtt az olyan beszélőkre jellemző, akik többségi tannyelvű iskolákat látogattak; olyan településeken, ill. régiókban élnek, ahol a magyarok a lakosság számszerű kisebbségét alkotják; nyelvileg vegyes házasságban élnek; munkahelyükön főleg a többségi nyelvet használják. A nyelvi dominanciára l. még Lanstyák, megjelenés alatt és ebben a kötetbenc.

67

mértékben vesszük figyelembe annak eldöntésében, mely szavak kerüljenek be a szótárba, s melyek ne. Hiba volna például ab ovo kizárni a szótárazandó elemek közül azokat, amelyeket az iskolázott beszélők egyöntetűen elutasítanak, ha az iskolázatlan beszélők széleskörűen használják és elfogadják őket; sokkal korrektebb eljárás ezeket fölvenni és megfelelő stílusminősítéssel ellátni.77 Mivel az egyes szókészleti elemekkel kapcsolatos attitűdöket módszeresen még nem vizsgáltuk, nem tudjuk, hogy egyáltalán létezik-e példa a vázolt esetre; lehetséges, hogy az eltérő iskolázottsági rétegek attitűdjei nem különböznek radikálisan egymástól, nagyobb különbségek inkább csak a tényleges nyelvi gyakorlatban vannak.78 S ezzel már el is jutottunk a másik kérdéshez, amit érdemes fölvetni a beszélői attitűdökkel kapcsolatban: az egyes nyelvi elemekkel kapcsolatos, nyíltan vallott értékítéletek és a tényleges nyelvi gyakorlat közötti összefüggést. Tapasztalataink alapján úgy látszik, hogy egy-egy ht lexéma gyakori használata nem föltétlenül jelent egyszersmind széleskörű elfogadottságot is, s természetesen a ritka használatból még kevésbé lehet elutasításra, megbélyegzésre következtetni (erre l. Lanstyák és mtsai 1998:71). Az első esetre példaként utalhatunk az Fv Va Hv Mv jogurt ’joghurt’ és az Fv Va Ka Hv Őv kecsup ’kecsap’ alaki kölcsönszavakra, valamint az Fv nanuk ’jégkrém’ és az Fv treszka ’tőkehal, ill. ebből készült majonézes saláta’ (szűkebb értelemben vett) közvetlen kölcsönszavakra, amelyek az Fv nyelvváltozatokban nemcsak közhasználatú szókészleti elemek, hanem egyszersmind széleskörűen elfogadottak is, még értelmiségiek is általában „megengedhetik maguknak”, hogy használják őket a mindennapi beszélt nyelvben. Ezzel szemben az Fv Ka horcsica ’mustár’ és az Fv párki virsli’ valamilyen oknál fogva megbélyegzetté vált az Fv beszélőközösségben, az értelmiségi beszélők – legalábbis bizonyos helyzetekben – kerülik őket. Mindkét szót az Fv nyelvhasználatra legjellemzőbb, leggyakoribb elemek között tartjuk számon, ezek mégsem annyira elfogadottak, mint a föntebb említett, ugyanazon fogalomkörbe tartozó társaik. Meg kell még jegyezni, hogy a hivatalos nyelvművelésben nincs különbség az említett hat szó megítélésében. Hasonló példa Erdélyben az Er kursza ’helyiérdekű autóbusz- vagy vonatjárat’ vagy az Er kontaktkulcs ’indítókulcs’, 77

Sajnos az ilyen szavak megjelölésére alkalmazható „megfelelő stílusminősítés” jelenleg nem létezik a magyar szótárakban, pedig nagy szükség volna rá (vö. Lanstyák 2002c, 2003a, 2004a). A stílusminősítések kérdése azonban nem tartozik e közlemény témái közé. 78 Az egészen más kérdés, hogy a határon túli elemek kodifikálásában kitüntetett szerepet játszanak az iskolázott beszélők attitűdjei (erre l. Lanstyák 1996/1998a:419–420).

68

amelyek széleskörűen használatosak és elfogadottak, szemben mondjuk az Er buletin ’személyi igazolvány’ szóval, amely szintén közhasználatú, mégis megbélyegzett. A második esetre (arra ti., hogy a ritka használat nem föltétlenül jelent elutasítást) példaként megemlíthetjük, hogy vannak olyan ht szavak, amelyeket mesterségesen hoztak létre a beszélők a közvetlen kölcsönszavak vagy szó szerinti fordításként keletkezett tükörszavak, tükörkifejezések elkerülésére: ezeknek egy része ritkán használatos, de természetesen nem bélyegződik meg, sőt szebbnek, jobbnak, helyesebbnek minősül közhasználatú párjuknál. Ilyen pl. Fv sósrúd ~ sósrudacska, amely bizonyos beszédhelyzetekben a közkeletű közvetlen kölcsönszót, az Fv ticsinki ’ropi’ szót szokta helyettesíteni. Másik példánk az Fv szakosít í ó iskola ’post secondary képzést ít nyújtó iskola’, amely az előzőtől abban különbözik, hogy ezt Jakab István nyelvművelő hozta létre tudatosan az Fv felép é ítm ép í ényi iskola ’ua’ tükörkifejezés kiküszöbölésére, mérsékelt sikerrel.79 Erdélyben a hivatali nyelv néhány szava is ide tartozik, pl. kitánca ’nyugta, elismervény’ vagy Er contract [kontrákt] ’szerződés’, amelyeket viszonylag kevesen használnak, mégsem megbélyegzettek.

A gyakoriság, illetve elterjedtség vizsgálatának néhány módszertani kérdése A ht szavak gyakoriságát, illetve elterjedtségét többféle módszerrel is vizsgáltuk, legtöbbet különböző típusú kérdőívek segítségével, valamint az interneten található szövegekben való kereséssel; ezenkívül természetesen folyamatosan monitoroztuk és monitorozzuk a helyi sajtót, s nyitott szemmel és füllel járunk-kelünk embertársaink közt mindennap. Mind a gyűjtőmunka, mind a feldolgozás során számtalan módszertani kérdés vetődött föl. Ezekkel most nincs lehetőségem átfogóan foglalkozni, csak az internetre mint forrásra térek ki röviden. 79

Most keresik az intézmény magyarországi nevét. Ha a magyarországi kollégák komolyan vennék a magyar nyelv egységét, akkor ennek jegyében most indítványozhatnák a már évtizedek óta létező Fv szakosít í ó iskola, szakosít ít í ó képz ít é és épz é kifejezések átvételét, s nem azt várnák el, hogy majd az Fv magyarok az egység kedvéért – szakítva a több évtizedes gyakorlattal – igazodnak az új magyarországi nyelvhasználathoz.

69

Köztudomású, hogy a nyelvészeti kutatások számára újabban nagy segítséget jelentenek egyrészt a n y e l v i k o r p u s z o k (a mai magyar nyelvi anyagra nézve konkrétan a Magyar Nemzeti Szövegtár), másrészt a különféle i n t e r n e t e s k e r e s ő p r o g r a m o k segítségével elérhető szövegek. A ht nyelvváltozatok kutatója azonban itt is hátrányban van a közmagyar nyelvet vizsgáló társával szemben, több okból is. Például a Magyar Nemzeti Szövegtár ht anyagában még nem lehet keresni; a ht internetes anyag eleve kisebb mennyiségű, mint a magyarországi; a beszélt nyelvi szavak, különösen ha kontaktusjelenségek, a határon túl nehezebben találnak utat az írott nyelvbe, mint Magyarországon. Az olyan, széleskörűen elterjedt, az értelmiségiek által is használt szavak, mint amilyenek a következők, Magyarországon már bizonyosan használatosak volnának legalábbis a laza stílusú publicisztika nyelvében, a nagyközönségnek szóló tudományos ismeretterjesztésben és ehhez hasonló műfajokban: Fv alobal ’alufólia’, Fv bandaszka ’benzin, olaj szállítására használt marmonkanna; víz szállítására használt műanyag kanna’, Fv bordel ’kupi’, Fv motorka ’motorkerékpár’, Fv nanuk ’jégkrém’, Fv sustyáki ’vízhatlan, vékony ruhaanyag, ill. belőle készült, főként sportolásra használt ruha; suhogó ruha; orkánkabát’; Ka pápka áápka ~ papka ’irattartó, dosszié’; Er doszár ’irattartó, dosszié’; Er navéta ’ingázás’; Er majó ’ujjatlan sporting; trikó’; Va Hv zabusál ’lopja a napot’; Va Hv Mv csasztiz ’meghív valakit egy étterembe, kocsmába stb., és fizeti a számláját’; Va Hv Mv gúzsva [Va Hv gúzsva, Mv guzsva] ’tolongás, tömeg, zsúfoltság’; veza ’összeköttetés, kapcsolat’; Mv gájba gá ájba ’láda (különösen lécekből összerótt, hézagos oldalú, nyitott ládikó)’; Mv májca á ’póló, pólóing’; Őv drukker vagy drukkér ’számítógép nyomtatója’; Őv ájca termín í ’időpont, határidő’. ín Az előzőekből következően az internetes forrásokból nem vagy csekély mértékben adatolható ht szavakat körülményeink közt nem tekinthetjük automatikusan nemlétező vagy nem szótárérett szavaknak. Sőt az, hogy egy szó nem fordul elő az interneten, még csak azt sem jelenti, hogy soha nem írják le: az írásbeliségnek vannak olyan informális műfajai is, amelyek nem nagyon kerülnek föl az internetre, vagy ha igen, a keresők számára nem hozzáférhetőek (az emberek emlékeztetői saját maguk számára, alkalmi üzenetek családtagok számára, határidőnapló-bejegyzések, ímélüzenetek stb.). Például a föntebb említett hat Fv szó közül a sustyáki a Google keresőprogramban nem adott találatot, pedig a maga körében valószínűleg általános használatú, az Fv beszélőközösségben nemigen van alternatívája. A többi szónál a releváns találatok többnyire blogokból, azaz a leginformálisabb írásbeliségből 70

származtak, néhány kivétellel.80 A Magyar Nemzeti Szövegtár keresője egyetlen találatot sem adott ezekre a szavakra. További probléma, hogy a ht elemek egy része j e l e n t é s b e l i k ö l c s ö n s z ó , vagyis olyan szókészleti elem, melynek közmagyar jelentései mellett egy vagy több ht jelentése is van (l. Lanstyák, ebben a kötetbena). Így például az Mk akció szó az Er Fv Va Hv változatokban ’rendezvény; szervezett családi, kisközösségi, társas esemény; közös munka’ jelentésben is használatos; az Mk blokk szó az Er Fv Va Hv Mv Őv változatokban ’(lakótelepi) panelház; tömbház’, a Ka változatokban ’karton (cigaretta)’, a Va Hv változatokban ’agyagból égetett üreges építőelem’ jelentéssel is rendelkezik; az Mk kredit a Va Hv Mv Őv változatokban ’kölcsön’, az Fv változatokban ’ (mobiltelefonon) lebeszélhető pénzösszeg; keret’ jelentésben is él; az Mk szirup szónak mind a hét ht régióban van ’szörp’ jelentése is. Ilyen esetekben a ht jelentéseket nemegyszer a közmagyar használatot tükröző előfordulások ezreinek kirostálása után lehet(ne) csak meghatározni. Radikálisan csökkentheti az átvizsgálandó anyag mennyiségét, ha a keresést az adott ország honlapjaira szűkítjük (vagyis lemondunk az esetleges magyarországi adatokról), illetve a keresett szó mellé beírunk egy vagy több másikat, olyanokat, amelyek föltételezésünk szerint előfordulhatnak egy olyan szövegben, amelyben az érintett lexéma ht jelentésben szerepel. Például a dupla szó 508 000 magyar nyelvű találatot adott a Google-ban 2005. július 10-én (s ebben a számban nincsenek benne a toldalékos alakok); amikor csak a szlovákiai honlapokon kerestünk, a szám kb. 500-ra csökkent, de a szövegrészek túlnyomó többségében a szó közmagyar jelentései szerepeltek, nem pedig az Fv ’repeta’ jelentés. Amikor viszont a Google keresőjébe a dupla mellé beírtuk az ebéd szót, egyetlen találatot kaptunk, de az releváns volt: az Új Szó napilap 2004. április 16-i számában, az Ízvil Í ág ág rovatban a lap New York-i munkatársa írja a következőket: „Nagy megkönnyebbülésemre az iskolában Anci néni bennfentesként kezelt, 80

Az alobal egy magyarlakta község honlapján hivatalos közleményben is megjelent; ezenkívül beszédes, hogy egy szlovákiai magyar pirotechnikai honlapon két helyen, két robbanóanyag „receptjében” is előfordul, mégpedig zárójelben, az Mk alufó aluf lia után. A bandaszka internetes apróhirdetésbe is utat talált. A bordel az Új Szó szlovákiai magyar napilap címoldalán is megjelent, mégpedig egy újságcikk címében (Bordel az űrállomáson. Új Szó, 2004. október 9), igaz, ezt Jakab István nyelvművelő rosszallóan szóvá is tette egyik írásában (l. Jakab 2005:67). A motorka ’kis motorkerékpár’ jelentésben vagy pedig erős (pozitív) érzelmi töltéssel bármilyen motorkerékpárra vonatkoztatva, magyarországi honlapokon is előfordult, nem is kis számban (és persze nemcsak motorkerékpárra vonatkozóan, hanem az ’erőgép’ jelentésű motor szó kicsinyítő képzős változataként is).

71

és sok kakaó került a tésztámra, valamint mindig akadt dupla abból, amit szerettem, és sok mindent szerettem az iskola konyhájában.” E módszer hátránya, hogy a tényleges előfordulási gyakoriságra csak nagyon bizonytalan becsléseket tehetünk, hiszen a társított szavak használatában nagy szerepet játszik a véletlen. Külön nehézséget jelent az idegen nyelvi (másodnyelvi) szavak és az idegen nyelvi (másodnyelvi) eredetű, de már magyarnak tekinthető szavak elkülönítése, amely – amint azt a k ó d v á l t á s é s k ö l c s ö n z é s különbségével foglalkozó nemzetközi szakirodalom is mutatja – nem kezelhető csupán gyakorisági kérdésként. A magyarországi magyar nyelvvel foglalkozó kutató itt is könnyebb helyzetben van, mivel Magyarországon sokkal több az egynyelvű beszélő, mint a határon túl. Ha pedig egy idegen eredetű szót sok egynyelvű magyar ember használ, föltehető, hogy már része a magyar nyelv szókincsének. Ám a határon túli kisebb közösségeknek már alig vannak egynyelvű tagjai; a nagyobb közösségekben vannak még ugyan szép számban egynyelvűek, de ezek főleg gyerekek és idősebb falusi emberek – ez viszont azt jelenti, hogy csak azoknak a ht regisztereknek a szókincse vizsgálható ily módon, amelyeket a gyerekek és az idős falusi emberek is jól ismernek. Emiatt is nehéz eldönteni például, hogy a (tágan vett) hivatali nyelv egyes kölcsönelemei, pl. az Fv kolok ’okmánybélyeg, illetékbélyeg’, Fv vý v mer [vímer] ’fizetési meghagyás’; Fv vý výpis ýpis [vípisz] ’(számla)kivonat’; Őv bezirkshauptmannschaft [becirkszhaupmansaft] 1. ’járási elöljáróság, hivatal’; 2. ’járási főfelügyelőség’; Őv finanzamt ’adóhivatal’ kölcsönszavak-e már vagy pedig kódváltás következtében konkrét diskurzusokba (de még nem magukba az érintett ht nyelvváltozatokba) bekerült vendégelemek. Elképzelhető, hogy egy részük a hivatalnokok számára kölcsönszó, az ügyfelek számára pedig vendégelem. Amint erre már az előzőekből is következtetni lehet, az idegen nyelvi szavak és az idegen eredetű magyar szavak megkülönböztetésének kérdése nem választható el attól a kérdéstől sem, hogy k i n e k a n y e l v h a s z n á l a t á t k e l l v i z s g á l n i ahhoz, hogy megismerjük „a” ht nyelvváltozatok szókincsét. Az anyanyelvi beszélők csoportja a kisebbségi magyar beszélőközösségekben nem határolható körül olyan könnyen, mint egynyelvűségi körülmények közt, mivel a kétnyelvű beszélők az „egynyelvű első nyelvi beszélő – elsőnyelvdomináns kétnyelvű – kiegyenlített kétnyelvű – másodnyelvdomináns kétnyelvű – nyelvvesztő beszélő” folyvány legkülönbözőbb pontjain helyezkednek el. A helyzetet bonyolítja, hogy ugyanaz a beszélő lehet a regiszterek egy részében elsőnyelvdomináns, más regiszterekben 72

pedig másodnyelvdomináns (l. Lanstyák, megjelenés alatt). Ezenkívül a valamely kétnyelvűségi típushoz tartozás korántsem egyszer s mindenkorra adott beszélői jellemző, hanem a beszélő élete folyamán változhat (a nyelvelsajátítás befejeződése után is). Ide kapcsolható az a módszertani kérdés is, hogy bármely korpuszban hogyan lehet különbséget tenni a csak vagy túlnyomórészt f o r d í t á s o k b a n előforduló szavak és az e r e d e t i magyar fogalmazványokban is megjelenő kölcsönelemek között; a kizárólag fordításokban élő szavak ugyanis nem tekinthetők az adott ht nyelvváltozat szerves részének. Ez a különbségtétel nem mindig egyszerű, mert egyrészt nem mindig lehet tudni, hogy egy szöveg fordítás-e vagy eredeti, másrészt ugyanazon szöveg egyes részei lehetnek fordítások, más részei eredeti szövegek. De nem is mindig lehet különbséget tenni eredeti és fordítás között, a kettő nemritkán összemosódik. Gondoljunk például egy olyan jegyzőkönyvre, amely egy határon túli magyar település önkormányzatának ülésén készült, ahol a jelenlevők többségi nyelvű írott anyagokat vitattak meg magyarul vagy két nyelven. Hasonlóan értelmezhetetlen a forrásnyelv és a célnyelv szempontjából egy olyan törvénytervezet szövege, amit magyarok vitattak meg alapvetően magyarul, magyar és más nyelvű mintaanyagok (pl. más törvények, tervezetek) alapján, de szlovákul vetettek papírra.

A szótárérettnek tekintett anyagból való válogatás néhány kérdése é ése Az eltérő típusú szótárak más-más mértékben merítenek a különféle dialektusok és regiszterek (szaknyelvek, stílusváltozatok) szókincséből. Ezért ahhoz, hogy az adott szótár jellegének megfelelő szavakat javasolhassunk fölvételre, először r a n g s o r o l n i kell a nyelvváltozatokat a szótár szempontjából való fontosságuk szerint, s ennek függvényében lehet figyelembe venni a szavak használati gyakoriságát. Például a helyesírási szótárak – érthető módon – az írott nyelvi lexémák felvételét tartják elsődlegesen fontosnak, a beszélt nyelvi, de ritkán leírt szavaknak akkor is kisebb esélyük van bekerülni a szótárba, ha gyakoriak. Ez a helyzet sok beszélt nyelvi ht szóval, amelyek a ht közösségek purizmusa miatt még stíluselemként is ritkán fordulnak elő az írott nyelvben, sokkal ritkábban, mint a közmagyar beszélt nyelvi elemek a magyarországi írott nyelvben. Ez magyarázza, hogy például az Osiris Helyesírásba csak kivételesen került be a ht változatok leggyakoribb és legáltalánosabban ismert beszélt nyelvi elemei közül néhány, pl. blokklakás Er Fv Őv ’panelház73

ban, tömbházban lévő lakás’; doszár Er ’irattartó’; frajer Fv Va Ka ’vagány’, Hv ’fiatal férfi’; gibanica Mv ’édes sütemény, százrétű béles’; intri Fv Ka ’diákotthon’; kabana Er ’menedékház’; kitá kit rcsáz Fv ’tárcsáz’; kitippel Fv ’kiszemel, kiválaszt’; majica Va Hv ’pólóing, atlétatrikó’; minőséges é Fv Ka Hv Mv ’jó miéges nőségű’; motorina Er ’gázolaj, nyersolaj’; namaz Hv Mv ’krémszerűen kikevert, sós (azaz nem édes) hidegkonyhai készítmény (pl. sajtkrém, túrókrém’); orosztojás Fv ’kaszinótojás’; placky (sic!) Fv ’reszelt nyers krumpliból készült tésztásétel; tócsni, tócsi’; remorka Er ’pótkocsi’; ’utánfutó’; szétír í Fv ’tételekre ír bontva leír’. A válogatásnak ebben a második fázisában, vagyis annak eldöntésében, hogy mi kerüljön be ht lexémaként egy-egy konkrét szótárba, fontos szerepet játszanak a g y a k o r l a t i s z e m p o n t o k is. Mivel a ritkábban előforduló, de valami miatt mégis fontos szavak épp gyér használatuk miatt okozhatnak nehézségeket a nyelvhasználóknak (pl. nem ismerik pontos jelentésüket vagy nem tudják őket helyesen leírni), nem indokolatlan fölvenni őket a szótárakba. Így például a Képes diákszótár csekély terjedelme ellenére tudatosan törekszik ritka, de művelődéstörténeti vagy más szempontból tanulságos közmagyar szavak felvételére (pl. abakusz, ámbitus, árgyélus, apprehendál – hogy csak az A kezdőbetűsek közül említsek néhányat), ez pedig a magyarországi olvasónak lélektanilag megkönnyíti a számára hasonlóképpen ismeretlen ht szavak címszóként és szinonimaként való elfogadását. A Word helyesírás-ellenőrzője esetében egy egészen sajátos szempont is befolyásolja a szóelemek felvételét vagy kihagyását: ha egy szó nem túl gyakori, s írásmódja egybeesik egy másik szó elírásával, nem célszerű fölvenni a szótárba, mert kisebb baj az, ha a helyesírás-ellenőrző egy ritka, de létező szót aláhúz (pl. a kőrr kártyanevet), mint ha egy gyakori helyesírási hibát vagy elírást (a *kőr szót ’kör’ jelentésben) nem jelöl meg hibásként.81 Az eddig határtalanított szótárak – elsősorban az értelmező kéziszótár és az idegen szavak szótára – adatforrásként is szolgálhatnak bizonyos nyelvészeti kutatásokhoz, vagyis jelentőségük nem pusztán gyakorlati. Ebből kiindulva a válogatás második szakaszában joggal jelenik meg szempontként a r e p r e z e n t a t i v i t á s , az a törekvés, hogy a kiválogatott ht szavak legalább nagyjából tükrözzék a ht szókincs szerkezetét, azaz például a különféle stílusrétegekhez, illetve regiszterekhez tartozó szavak, az egyes kölcsönszótípusok

81

A jelenségre Mártonfi Attila volt szíves fölhívni a figyelmemet, a példa is tőle származik.

74

vagy a szófaji csoportok nagyjából valódi gyakorisági arányuknak megfelelően legyenek képviselve a szótárban.82

Alaki változatosság A második kérdéskör, amelyre egy kicsit bővebben szeretnék írásomban kitérni, a ht lexémák (hang)alaki változatossága, melynek legalább három aspektusáról érdemes szót ejteni. A szó szoros értelmében egy-egy állami változaton83 belül beszélhetünk alaki változatosságról, de a magyar nyelv egésze felől nézve közmagyar–határon túli magyar, illetve határon túli magyar–határon túli magyar viszonylatban is vizsgálható az alaki változatosság kérdése.84

Alaki változatosság egy-egy állami változaton belül A ht szavak egyik jellemzője, amellyel számolnia kell a lexikográfusnak, hogy több bennük az alakváltozat, mint a közmagyar szókincsben. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy e sajátos szókincs elemei nemrég kerültek be a ht nyelvváltozatokba, s még nem volt idejük megszilárdulni, annál is inkább,

További probléma, amelyre azonban itt nem térhetek ki, hogy milyen kritériumok alapján kerüljenek be a szóanyagba a szótárban megtalálható szavakból alkotott összetételek és származékok; miképpen szerepeljenek az állandósult szókapcsolatok (ezekre nézve a határon túli beszélők sokkal jobban rászorulnak a szótárbeli eligazításra, mint a magyarországiak), a mozaikszók és rövidítések, illetve a kötött morfémák (pl. önállóan nem élő összetételi tagok). 83 A m a g y a r n y e l v á l l a m i v á l t o z a t a i n a k Pete István (1988) nyomán a Magyarországon, valamint az egyes Kárpát-medencei határon túli régiókban használt, egymástól eltérő nyelvváltozatokat nevezzük. Az eltérő állami keretekben való élés nemcsak a nemstandard nyelvváltozatokban, hanem a standardban is létrehozott bizonyos nyelvi különbségeket, úgyhogy a magyar standardnak is kialakultak – egymástól csupán nagyon csekély mértékben eltérő – állami változatai. Nem önálló standardokról van szó, mint pl. több finnugor nyelvrokonunk esetében, akik számára a nagy nyelvjárási eltérések miatt egynél több standard nyelvváltozatot hoztak létre, hanem egyazon standardon belüli változatokról, akárcsak pl. az angol, a német, a svéd vagy más többközpontú nyelvek esetében. (A nyelvi többközpontúságra l. Clyne szerk. 1992; a magyar nyelv többközpontúságára l. Lanstyák 1995/1998a, 1995/1998b, 1996/1998a, 1996/1998b stb.; vö. még Szilágyi 2002. A fogalom félreértésére l. Deme 1995/1998, Benkő 1996/1998 stb.) 84 Az e fejezetben tárgyalt kérdésekkel röviden Lanstyák (2005b) foglalkozik. 82

75

mert sok esetben beszélt nyelvi, sőt megbélyegzett elemekről van szó, amelyek mögött nem áll támogatólag semmilyen intézményrendszer. Az alakváltozatok egy része átadó nyelvi váltakozásra megy vissza, más részük magyar fejlemény. Például az Őv fertrog : fertrag ’szerződés’ váltakozás a standard német Vertrag ’ua’ és a helyi német nyelvjárási Vertrog ’ua’ kettősségét tükrözi; ezzel szemben az Őv drukker : drukkér ’számítógép nyomtatója’ kettősségben a német etimon (ném. Drucker ’számítógép nyomtatója’) második szótagjában található svá [ә] kétféle beilleszkedésével, illetve más, hasonló felépítésű szavak analógiás hatásával magyarázható. A Fv szítyics í ítyics : szityics : szicsics ’gépkocsi szívatója’ variánsok közül az első kettő a szlovákban is megvan (szlk. sý s tič : sytič; az első forma standard, a második beszélt 85 nyelvi ), a harmadik, távhasonulásos forma Fv magyar fejlemény, amely valószínűleg az iskolázatlanabb (és ezzel összefüggően szlovákul kevésbé tudó) társadalmi rétegekhez kötődik. A Ka hrivnya : hriveny : grivnya : griveny ’Ukrajna fizetőeszköze’ váltakozás okai a kárpátalji többnyelvűségben keresendők (a hrivnya és a hriveny két különböző nyelvtani alakja ugyanannak az ukrán szónak86; a grivnya és a griveny ugyanezen szavak oroszos ejtésű változata, de felfogható betűejtésnek is, tekintve, hogy a megfelelő betűjel az ukránban h-val olvasandó, a kárpátalji magyarok által sokkal jobban ismert oroszban viszont g-vel). Az eltérő nyelvtani alakok átvételének az előbbinél jellemzőbb esete a (virtuális vagy valóságos) egyes és a többes számú formák párhuzamos kölcsönzése. Ez az oka például az Fv kombinacska : kombinacski ’kombinált fogó’, Fv monterka : monterk ’(kék színű) munkaruha’; Mv kokica : kokice ’pattogatott kukorica’ váltakozásoknak. A Mv stikla : stikli ’tűsarok, tűsarkú cipő’ váltakozás azért érdekes, mert az utóbbi forma a szlovén duális forma átvételének látszik, ugyanakkor közrejátszhatott a más német eredetű szavak gyakori -li végének analógiás hatása is, például épp a stikli2 ’csínytevés’ homonimájáé is.87 85

A rövid magánhangzós forma bohemizmusnak is tekinthető, mert a szó cseh nyelvi formája sytič. 86 Az ukránban, akárcsak az oroszban és más szláv nyelvekben, a számnevek után a szószerkezet alaptagja többféle nyelvtani alakban használatos. Így például odna hrivnya (’egy hrivnya’), de pjaty hriveny (öt hrivnya). Ebből következően a magyarok mind a hrivnya, mind a hriveny formával találkozhatnak az ukrán pénzeken. A magyarázatért Csernicskó Istvánnak mondok köszönetet. 87 Itt mondok köszönetet Kolláth Annának a magyarázatért.

76

A Ka pufajka : pufá pufájka ájka : fufá fufájka ájka : fufajka : kufá kufájka ájka ’vattakabát, vattaruha’ alakváltozatokban az a : á váltakozás arra vezethető vissza, hogy a hangsúlyos szótagban található, és ezért megnyúlt ukrán, illetve orosz illabiális aÿ (á) hangot kétféleképpen szokás helyettesíteni a magyarban: rövid a-val és hosszú ával (vö. Sztalin és Sztá Szt lin). A szókezdő p-, f- és a k- váltakozása az átadó nyelvektől független magyar fejlemény (az ukrán, illetve orosz etimon фуфайка ’ua’, amely a hangsúly jellegéből fakadóan a magyarban inkább fufá fufájka ájka-ként adható vissza fonetikus átírásban).88 Az a : á váltakozás több más régió szavaiban is megjelenik, s szintén az átadó nyelvi illabiális aÿ kétféle beilleszkedésére vezethető vissza, pl. Fv preukáz : preukaz ’igazolvány’89; Ka pápka á ápka : papka ’irattartó, dosszié’;90 Mv gibanica : gibánica ’édes sütemény, százrétű béles’. A Mv buldózser zser : buldozser ’földtoló gép’ variánsok közül az utóbbi hasonlít jobban a szlovén átadó nyelvi formára; a hosszú ó-s forma egyfajta kompromisszumos megoldás lehet a szlovénos buldozser és az Mk buldózer között. Hasonló az Fv buldozér : buldózér : buldozer ’ua’ váltakozás, amelyben az elsőnek föltüntetett változat a szlovák etimon (vö. szlk. buldozér ’földtoló gép’) hatását mutatja, a másik kettő pedig kompromisszumos forma a szlovákos buldozér és az Mk buldózer közt. A Fv spacski : pacski ’cigarettavég, csikk’, Fv spekacski : pekacski ’virslihez hasonló, de vastagabb, krinolinszerű hentesáru’, Fv plasztelina : pasztelina AK Kárpátaljai magyar nyelvjárá r sok atlasza I. kötetében (Lizanec 1992) a 140. térképlap szemrá lélteti az egyes változatok előfordulását; ezekből úgy tűnik, hogy a pufajka és fufá fufájka ájka formáknak nincs igazán „saját” földrajzi területük (leginkább a kufá kufájka ájka tűnik földrajzilag behatárolhatónak), hanem valószínűleg a nyelvterület jelentős részén váltakoznak egymással. (Sok kutatópontról csak az egyik forma van ugyan adatolva, de ez nem föltétlenül jelenti a másik forma tényleges hiányát az adott településen.) A szerző szerint a pufajka, ill. pufá pufájka ájka alak disszimilálódással keletkezett; a kufá kufájka ájka formára nem ad magyarázatot. 89 A Fv nyelvváltozatokban az a-val történő helyettesítés a tipikus, az á-val történő helyettesítés meglehetősen ritka. (Ennek okát l. alább.) A preukázz változat gyakoriságát a preukázka ’(valamire jogosító) igazolvány, bérlet’ forma analógiás hatásával magyarázhatjuk, illetve azzal, hogy a szlovákban a preukaz ’igazolvány’ szóval etimológiai összefüggésben álló preukázať ’tanúsít’, ill. preukázať sa ,igazolja magát’ ige töve időtartamot váltakoztató, vö. preukázať ’tanúsít’, de preukazovať ’folyamatosan, ill. rendszeresen tanúsít’. 90 A Ka magyarban a megfigyelések szerint területi eltérések vannak a kétféle megoldás között: a nyelvterület egyik részén a pápka á ápka ’irattartó’, másik részén a papka ’ua’ használatos, bár ezt A K Kárpátaljai Magyar Nyelvjárá r sok Atlasza II. kötetének (Lizanec 1996) 745. térképlapja rá nem támasztja alá (a papka alak nem szerepel a térképen, csak a szerző kommentárjában). Hasonlóan valószínűsíthetők területi eltérések a paszport ’személyi igazolvány’ és a pászport ’ua’ változatok közt (ez a szó egyáltalán nem szerepel az atlaszban). (Csernicskó István személyes közlése.)

88

77

’gyurma’ stb. szavakban a szlovák etimonra (vö. szlk. špa š čky č ’ua’, špeka š č ’ua’, čky plastelína í ’ua’) jobban hasonlító forma a hagyományos magyar hangsorépíína tési szabályoknak jobban megfelelő formával váltakozik. A kölcsönzés során nemcsak ilyen szükségszerű vagy „nagyon indokolt” hangalaki módosulások következhetnek be; előfordul, hogy csak a valamivel gyakoribb, jellemzőbb mintához való idomulásról, illetve hasonló felépítésű szavak analógiás hatásáról van szó. Ez lehet a helyzet pl. az Fv pukk ’(jégkorongban) korong’ (vö. szlk. puk ’ua’ és Fv puk ’ua’) és a Va regressz 1. ’az államtól üdülésre kapott pénzösszeg, fizetés’; 2. ’államilag támogatott védőár’ esetében (vö. szrb. регрес, ill. regres ’ua’; vö. még Hv Mv regresz ’ua’).91 A Fv teppel vagy teppez ’szőnyeget, kárpitot tisztítószerrel tisztít’ és a Va dangubál vagy dangubáz ’lustálkodik’ váltakozás ugyanannak az igének kétféle alaktani beilleszkedésére megy vissza: köztudomású, hogy a magyarban két gyakori ún. honosító képző használatos az idegen eredetű igék beillesztéséhez, az -l és a -z. Ilyen variánsok a közmagyarban is előfordulnak, mind idegen eredetű, mind alapnyelvi eredetű vagy belső keletkezésű tő után, enyhe vagy jelentősebb gyakorisági különbségekkel az egyes alakváltozatok közt, pl. bukfencel : bukfencezik, formál : formáz, gereblyél : gereblyéz, ééz, halandzsál : halandzsázik, hengerel : hengerez, palántá nt l : palántá ntá nt z, pletykál : pletykázik, puszil ntá : pusziz, szögel öögel : szögez ö ; nagyobb stílusértékbeli különbségekkel, pl.. citer citerázik : citer l, furulyázik : furulyál, uzsonnázik : uzsonnál,l, vacsor citerá vacsorázik : vacsor vacsorál stb.92 Amint a példákból is kitűnik, előfordul, hogy egy szó három-négy vagy még több változatban is él. Az egyes alakváltozatok közt nem mindig mutathatók ki egyértelmű gyakorisági különbségek, sőt az eltérő formák nem is mindig kapcsolódnak eltérő társadalmi rétegekhez. Például az Er diszpenzár : diszpenszárr ’körzeti orvosi rendelő’; Er kabana : kabána ’menedékház’; Fv Ka bedminton : bedbinton : begbinton : begminton ’tollaslabda’; Őv batri : patri : patrilámpa ’elemlámpa’; Őv báger ááger : páger áger ’kotrógép, markológép’ variánsok ilyen szempontból többé-kevésbé egyenrangúak. Átlagos, a nagyközönség számára készült szótáraink nem bírnak el ilyen mértékű változatosságot, ezért a variánsok számát ilyen esetben mindenképpen csökkenteni kell, ezenkívül pedig a szótárba mégis felvett alakváltozatokat is rangsorolni kell a tekintetben, hogy melyik legyen a címszó, s melyik legyen „csak” utalószó 91 92

A Mv magyarban ’kárpótlás’ jelentése is van. Itt mondok köszönetet Kitlei Ibolyának ezeknek és más hasonló kettős formáknak az öszszegyűjtéséért.

78

vagy másodiknak, esetleg harmadiknak föltüntetett variáns. Mindenesetre az alakváltozatok közt előbb-utóbb ki szokott alakulni valamilyen használati különbség, ez pedig megkönnyíti a címszó kiválasztását.

Az alakváltozások rangsorolásának szempontjai Az alakváltozatok rangsorolását eleinte intuitív módon végeztük, aztán a gyakorlati munka folyamán lassan kikristályosodtak azok a szempontok, amelyek alkalmasnak látszanak arra, hogy segítségükkel tudatosan dönthessünk abban a kérdésben, melyik alakváltozatot érdemes címszóvá emelni, s melyiket (melyeket) elég a címszó változataként (változataiként) feltüntetni. Néhány szempontnak a rangsorolásban betöltött szerepe pedig tulajdonképpen csak e tanulmány írása közben vált számomra nyilvánvalóvá. Az alább ismertetett 13 szempont néhány nagyobb csoportba sorolható: a) a szóban forgó alakváltozatok használata (1. szempont); b) az egyes alakváltozatoknak eltérő társas jellemzőkkel rendelkező beszélői csoportokhoz való kötődése, azaz eltérő dialektusokhoz való tartozásuk (2. és 3. szempont); c) az egyes alakváltozatoknak eltérő beszédhelyzetekhez való kötődése, azaz eltérő regiszterekhez való tartozásuk (4., ill. 12. szempont); d) az alakváltozatok nyelvi jellege, felépítése (5–7. szempont); e) az egyes alakváltozatok azonnyelvi (= magyar nyelven belüli) összefüggései (8–9. szempont); f) az egyes alakváltozatok másnyelvi (más nyelvek analóg lexémáival való) összefüggései (10–11. szempont); g) hagyomány, attitűdök (12–13. szempont).

(Használat) 1 . A h a s z n á l a t i g y a k o r i s á g , illetve e l t e r j e d t s é g az alakváltozatok közti rangsorolás egyik legfontosabb szempontja. Ha más meggondolás nem szól ellene (persze sok esetben szól!), akkor a gyakoribb formát célszerű címszóvá tenni. Például az Fv kolobecska : kolobeska ’roller’, Fv monterka : monterki ’(kék színű) munkaruha’, Fv preukáz : preukaz ’igazolvány’, az Fv novellizáció : novellizálás ’a törvénymódosítás aktusa’; Ka szelyotka : szilyotka ’szárított hal’; Ka paszport : pászport ’személyi igazolvány’ variánsok közül az első helyen állók a gyakoribbak, s ezért azokat érdemes címszóvá emelni. Így jártunk el a ht-listán, még akkor is, amikor a gyakoribb alakváltozatok kevésbé hasonlítanak az átvevő nyelvi formára, pl. Fv kolobecska : kolobeska, vö. szlk. kolobežka [kolobeška] ’ua’; Fv monterka : monterki, vö. szlk. montérky 79

[montērki] ’ua’ (többes számú alak).93 Amint föntebb láttuk, a használati gyakoriság a szótárérettség eldöntésében is alapvető szerepet játszik, s az a tény is közismert, hogy a használati gyakoriságon alapuló normativitás a kodifikálásnak is a legfontosabb szempontja (l. Lanstyák 1996/1998a:420–421).

(Dialektusok) 2. Ha az egyik ht alakváltozatot inkább az olyan beszélők használják, akiknek a nyelvhasználata kevésbé áll a t ö b b s é g i n y e l v h a t á s a alatt (akik magyardomináns kétnyelvűek), míg a másikat inkább az erősebb többségi nyelvi hatás alatt állók (akik a többségi nyelvben dominánsak), az első csoportra jellemző alakváltozatot szoktuk címszóvá tenni. Ez a szempont sok esetben szerencsés módon egybeesik az elsővel, ugyanis az ún. nagyrégiókban (Er, Fv, Va, Ka) a helyi szinten számszerű többségben élő magyar beszélők legnagyobb része valószínűleg magyardomináns kétnyelvű, a magyar az erősebb nyelvük, ezért aztán az általuk használt nyelvi formák általában gyakoribbak is azoknál, amelyeket inkább a többségi nyelvben domináns kétnyelvű beszélők használnak. Így a gyakoriságon (1. szempont) és a közmagyar formához való nagyobb hasonlóságon (8. szempont) túl ez a szempont is amellett szól, hogy például az Fv garzonka : garzónka ’garzonlakás’ (vö. szlk. garzónka ’ua’) alakváltozatok közül az első váljon címszóvá, az, amely inkább a magyardomináns kétnyelvűek által használatos. 3. Ha az egyes ht variánsokat m á s - m á s i s k o l á z o t t s á g ú beszélők használják, például az egyik alakváltozatot a kevésbé iskolázott, illetve a többségi nyelvet kevésbé jól ismerő társadalmi rétegek, a másikat meg ellenkezőleg, az iskolázottabb, illetve a többségi nyelvet jobban beszélő nyelvhasználói csoportok, egy köznyelvi szótárban inkább az iskolázottabb beszélőkre jellemző formát célszerű címszóként kiemelni, már csak azért is, mert rendszerint ennek van a beszélőközösség egészében nagyobb presztízse. Például az Er drá dr nica : dr drányica ’tetőfedő deszka’ variánsok közül az első, amely román köznyelvi alakra megy vissza, az iskolázottabb beszélőkhöz kötődik, a másikat, amely erdélyi román nyelvjárási ejtésen alapul, inkább a kevésbé isko93

A szlk. montérky szó ugyan nemzetközi szóra megy vissza (vö. fr. monter ’felmegy, felszáll, összeállít’, montage ’szerelés, összeállítás’, illetve késő lat. montare ’hegyre mászik’; vö. még Mk montá mont zs, montíroz í ), de a toldalék, amely váltakozást mutat, szláv. íroz

80

lázott beszélők használják, illetve használták. Az Er csirkuláció : csirkulácia ’közlekedés’ váltakozás esetében az Mk cirkuláció 1. ’keringés, körforgás’, 2. ’(kör)forgalom’, 3. ’vérkeringés’ (l. Bakos 2002:107) szóhoz hangalakban közelebb álló csirkuláció variáns az iskolázottabb, a csirkulácia pedig a kevésbé iskolázott beszélőkhöz kötődik. A Fv spacski : pacski ’cigarettavég, csikk’, Fv spekacski : pekacski ’virslihez hasonló, de vastagabb, krinolinszerű hentesáru’, Fv vlecska : lecska ’pótkocsi’, Fv zmizík, íík, zmizik : mizík, íík, mizik ’hibajavító toll, szövegjavító toll’; Fv chrípka, íípka, chripka : kripka : ripka ’influenza’, Fv chata : hata : kata 1. ’hétvégi ház, nyaraló’, 2. ’turistaház, menedékház, faház’ alakváltozatok közül a szó eleji torlódást, illetve a magyarból hiányzó fonémát tartalmazó alakokat inkább az iskolázottabb (és az átadó nyelvet jól ismerő) beszélők használják, így valószínűleg nagyobb a presztízsük, mint a népies hangulatú (és gyönge átadó nyelvi nyelvtudást asszociáló) torlódás nélküli, illetve hanghelyettesítéses formáknak. Ez a szempont tehát az idézett lexémák elsőként feltüntetett alakváltozatainak címszóvá emelése mellett szól.

(Regiszterek) 4. Ha az egyik ht alakváltozat inkább f o r m á l i s b e s z é d h e l y z e t e k b e n használatos vagy azokban is (pl. nagyobb nyilvánosság előtt szóban, ill. az írásbeliség hagyományos, nagy presztízzsel rendelkező válfajaiban), míg a másik inkább csak az informális beszédhelyzetekben (pl. oldott családi, baráti társalgásban, ill. az írásbeliségnek legföljebb az olyan informális műfajaiban, mint amilyen az ímél, sms, chat), a formális beszédhelyzetekben (is) használatosat érdemes címszóvá tenni. Mivel formális beszédhelyzetekben általában az iskolázottabb beszélőkre jellemző formák használatosak (amikor persze egyáltalán van iskolázottságbeli különbség az egyes formák használata közt), ez és az előbb említett 3. szempont sok esetben erősítik egymást. Például az Fv Őv abszolvens : abszolvent ’valamilyen oktatási intézmény (frissen) végzett diákja’ variánsok közül az írott nyelvben (pl. a sajtóban) csak az első fordulhat elő (ez – más stílusértékben: régies, választékos szóként – elvileg közmagyar szövegekben is megjelenhet szórványosan). Az abszolvens változatot a 8. szempont is támogatja.94

94

Az informális és a formális beszédhelyzetekben előforduló kontaktusjelenségek sajátosságaira l. Sándor 2002.

81

(Nyelvi jelleg, fölépítés) 5. Ha az egyik alakváltozatból új szavak is alakultak szóképzéssel, szóösszetétellel, esetleg más módon, a másikból viszont nem, akkor azt a változatot érdemes címszóvá emelni, melynek (kiterjedtebb) c s a l á d j a van az átvevő nyelvben, azaz jobban b e v a n á g y a z ó d v a az átvevő nyelvi rendszerbe. Nagyon gyakran a ht alakváltozatok mindegyikéből létrejönnek másodlagos kölcsönszavak, előfordul azonban az is, hogy a két variáns közül az egyikből több származékszó, összetétel stb. keletkezik, vagy egyáltalán csak az egyiknek jön létre családja. Például az Fv sustyáki : sustyák ’vízhatlan, vékony ruhaanyag’, ’abból készült, főként sportolásra használt (kétrészes) ruha; suhogó ruha; orkánkabát’ szónak mindkét alakváltozatához csatolható az -s melléknévképző (Fv sustyákis : sustyákos), de összetételekben eddig inkább csak az elsőnek feltüntetett alakváltozatból alakult sustyákikabát és sustyákinadrá kinadrág kinadrá ág szavakkal találkoztunk; az Fv kulmi : kulma ’elektromos hajsütő vas’ szónak inkább csak az elsőnek feltüntetett változatából szoktak igét képezni: kulmizik. Az előbbi lexéma esetében a gyakoriság is a sustyáki forma címszósítása mellett szól; az utóbbiéban csak ez a szempont. Itt is érdemes visszautalni dolgozatom 2. fejezetére, amelyben szintén megjelent az átvevő nyelvi rendszerbe való beágyazódás mértéke a szótárérettség kritériumaként. 6. Ha az egyik ht alakváltozat elliptikus formája áája a másiknak, s emiatt nemegyszer erősebben kontextushoz kötött, az önmagában jobban megálló t e l j e s v á l t o z a t alkalmasabbnak látszik arra, hogy címszóvá emeljük. A szótár címszavának értelmezését ugyanis nem segíti a szövegkörnyezet (mivel a szótárban – a példamondatokat nem számítva – nincs is szövegkörnyezet), s így a teljes változat egyértelműbben szolgálja az olvasó gyors táj á ékozódááj sát. Ám nemcsak ilyen gyakorlati szempont szól a teljes változat címszósítása mellett, hanem az a tény is, hogy a teljes változat rendszerint formálisabb is az elliptikusnál (4. szempont). Példaként a következő szavakra utalhatunk: Er vizsgaszesszió : szesszió ’ (egyetemi) vizsgaidő(szak)’; Fv autóbuszlinka : linka ’autóbuszvonal’; Fv konyhalinka : linka ’konyhai szekrénysor’; Fv benzinpumpa : pumpa ’benzinkút’’. Ugyanez vonatkozik természetesen – sőt talán még inkább – az állandósult szókapcsolatokra is, pl. Fv vodičsk čský čsk ský preukaz : vodičsk čský čsk ský ’gépjárművezetői jogosítvány, jogsi’; Fv občiansky preukaz : obcsánszki ’személyi igazolvány’; Hv očni odjel : očni ’szemészeti osztály’; Hv prijavni list : prijavni ’bejelentőlap’. 82

7. Ha az egyik ht alakváltozat nyelvi megformáltságát tekintve m a g y a r o s a b b a másiknál, rendszertani (nem purista!) okokból a magyaros alakot célszerű előnyben részesíteni. Magyarosabbnak az a variáns tekinthető például, amely nem tartalmaz a közmagyarban (az adott hangtani helyzetben) ismeretlen hangszínárnyalatot vagy fonémát (az Fv hata és kata hétvégi ház, nyaraló’, ’turistaház, menedékház, faház’ változatok magyarosabbak, mint az Fv chata [χata]); amely a magyar nyelv hangsorépítési szabályainak jobban megfelel95 (az Fv údruzsbár karbantartó’ változat magyarosabb, mint a szótagalkotó r-et tartalmazó Fv údrzsbár); amely magyar morfémát (képzőelemet, összetételi tagot) is tartalmaz (az Fv igelittáska ’nejlontáska’ változat magyarosabb, mint a szlovák képzőelemet tartalmazó igelitka); stb. A magyarosabb ht variánsok nemegyszer a kevésbé iskolázott, falusi beszélőkhöz kötődnek; ilyen esetben – amint a 3. szempont kapcsán említett Fv példák jelentős részéből is látszik – nem a magyarosabb formát választottuk címszóul. Amikor azonban nincs a fentiekhez hasonló presztízsbeli különbség az alakváltozatok között, illetve egyik variáns sem kötődik különösképpen a formálisabb vagy informálisabb stílusváltozatokhoz, akkor célszerű lehet a magyarosabb variáns kiemelése. A ht-listán ezt a megoldást alkalmaztuk például a következő szókészleti elemek esetében: az Fv zmizik : zmizík í ’hibajavító toll, ík szövegjavító toll’, Fv tyepi : tyepláki : tyeplák ’melegítő, tréningruha, mackóruha’, Fv zsuvi : zsuvacska ’rágógumi’, Fv szpori : sporiteľňa ’takarékpénztár’, Fv pukanci : pukance ’pattogatott kukorica’; Fv pukk : puk ’(jégkorongban) korong’; Fv sumenka : sumienka : sumi96 ’pezsgőpor’; Fv údruzsbár : údrzsbár ’karbantartó’ nyelvi változók első tagját tettük meg címszóvá. Ezt a megoldást nem minden esetben tekintjük még véglegesnek; az Fv zmizik : zmizík í eseík tében például hangtani szempontból kétségtelenül a zmizik a magyarosabb variáns, ugyanakkor a zmizík í mellett szól az, hogy ez a forma egybeesik a szó ík szlovák nyelvi alakjával (l. a 11. szempontot!). Nem könnyű eldönteni, ilyen esetben melyik szempontot részesítsük előnyben.

A magyar nyelv hangsorépítési szabályainak az a forma felel meg jobban, amely hangtani szempontból jobban hasonlít a közmagyarban is meglévő szavakra, így például nem tartalmaz olyan hangkapcsolatokat, amelyek ősi és belső keletkezésű magyar szavakban nem vagy csak nagyon ritkán fordulnak elő. 96 A sumi alakváltozat az elsőnél is magyarosabb, címszóvá emelése ellen szól azonban az 1. szempont, a gyakoriság (eddigi adataink szerint ritka változatról van szó). 95

83

(Azonnyelvi összefüggések) 8. Ha a két ht változat közül az egyik jobban hasonlít egy azonos vagy hasonló jelentésű k ö z m a g y a r s z ó r a , mint a másik, a közmagyar szóhoz hasonlóbb elemet részesíthetjük előnyben, szintén rendszertani okokból. Például az Fv paciens : pacient ’valamely orvos betege’ alakváltozatok közül az első közelebb áll az Mk páciens-hez, mint a második, így azt érdemes címszósítani. A közmagyar elem sok esetben régies, szaknyelvi vagy más szempontból marginális változat, amint ezt láttuk pl. a 4. szempont kapcsán említett Fv Őv abszolvens : abszolvent ’valamilyen oktatási intézmény (frissen) végzett diákja’ esetében. Itt utalhatunk vissza a 2. szempontnál említett Fv garzonka: garzónka ’egyszobás, konyha és kamra nélküli lakás; garzonlakás’ szóra is, melynél a garzonka változatot nemcsak az támogatja, hogy azt valószínűleg inkább a magyardomináns kétnyelvűek használják, szemben a garzónká-val, melynek használata megfigyeléseink szerint a szlovákdomináns kétnyelvűekre jellemzőbb, hanem az is, hogy a garzonka variáns áll közelebb az Mk garzon szóhoz. Az is előfordul, hogy egy ht szó valamely a l a k v á l t o z a t a k ö z m a g y a r s z ó n a k tekinthető; természetesen ilyenkor még inkább a közmagyar változatot érdemes címszóvá tenni. Például a Ka hrivnya : hriveny : grivnya : griveny ’Ukrajna fizetőeszköze’ lexéma első variánsa – mint xenizmus – közmagyar szó, így az a természetes, ha az „képviseli” címszóként a többi változatot. Hasonló a helyzet a Ka pufajka : pufá pufájka ájka : fufá fufájka ájka : fufajka : kufájka kufá ájka ’vattakabát, vattaruha’ szóval is, melynek elsőként feltüntetett variánsát az értelmező kéziszótár is tartalmazza – közmagyar, nem pedig kárpátalji szóként – s ráadásul nem is a legritkább használatú lexémák csoportjába tartozik: gyakoriságára a  szám utal.97 Nyilvánvaló, hogy a ht-listán, illetve más szótárakban is a pufajka variánsnak kell címszóként szerepelnie. Nem ennyire egyértelmű az Fv stupli : stopli ’(sportcipőn) bőrszeg’, illetve metaforaként ’alacsony ember, különösen gyerek’ esete; itt az értelmező kéziszótár a stopli változatot hozza ’dugó’, ill. ’bőrszeg’ jelentésben közmagyar lexémaként, az Fv nyelvváltozatokban azonban a stupli forma gyakoribb, s itt fontosnak látszik a gyakorisági tényező. 97

Az értelmező kéziszótár új kiadásában a címszavak a Magyar Nemzeti Szövegtá vegt rban való vegtá előfordulásuk gyakorisága alapján öt csoportba vannak sorolva: a leggyakoribb szavakat az , a legritkábbakat az  jelöli. L. ÉkSz2 2003:XIV–XV.

84

Az ilyen ht szavaknak a közmagyartól eltérő variánsa az esetek egy részében a l a k i k ö l c s ö n s z ó n a k is tekinthető, ám ezek mégis elkülönülnek a prototipikus alaki kölcsönszavak csoportjától. Ennek egyrészt az az oka, hogy olyan lexémák is tartoznak közéjük, melyeknek az alakváltozatai nem az átadó nyelv hatására alakultak ki (ilyenek – amint e fejezet elején láttuk – a pufajka variánsai), másrészt pedig az, hogy olyanok is vannak köztük, amelyek mégiscsak inkább az adott határon túli régiót asszociálják, még ha formálisan közmagyar szavak is: vagy azért, mert xenizmusok (ilyen az előbb említett hrivnya), vagy pedig azért, mert a közmagyarban viszonylag marginálisak (ilyen talán a szintén itt említett stopli). 9. Ha a két variáns valamelyike csak egyetlen ht régióban használatos, míg a másik több régióban is, a t ö b b r é g i ó b a n h a s z n á l a t o s v á l t o z a t o t érdemes előnyben részesíteni. Pl. a Ka plasztelin : pasztelin ’gyurma’ lexéma szóeleji mássalhangzó-torlódást mutató változata egyedüli alakként megtalálható azonos jelentésben az Er, Va, Hv és Mv nyelvváltozatokban is, ezért egy külön kárpátalji magyar szótárban a Ka plasztelin variánst érdemes címszónak választani, annak ellenére, hogy a torlódást kiküszöbölő alak magyarosabb (l. a 7. szempontot).98 Itt említhetjük meg azokat a példákat is, amikor az egyik régióban két alakváltozat használatos, s ezek közül az egyik jobban h a s o n l í t egy olyan formára, amely egy vagy több más régióban kizárólagosként használatos. Ilyen az Er diszpenzár : diszpenszár ’körzeti orvosi rendelő’, melynek elsőként föltüntetett változata jobban hasonlít a Va diszpanzer ’orvosi rendelő’ és a Hv diszpanzér ’ua’ szavakra, ez pedig amellett szól, hogy az Er lexéma elsőként föltüntetett változatát tegyük meg címszónak, azt, amely a Va és Hv szavakhoz hasonlóan a nazális után z-t, nem pedig sz-et tartalmaz. Idevágó példa a következő, 10. szempont kapcsán említett Fv plasztelina : pasztelina ’gyurma’ is, mivel a torlódásos variáns jobban hasonlít a föntebb említett Er Va Ka Hv Mv plasztelin szóra, mint a torlódás nélküli. A torlódásos változat kiemelése mellett szól még az is, hogy a torlódásos forma az Mk plasztilin ’ua’ szóra is jobban hasonlít, mint a torlódás nélküli (l. a 8. szempontot).

98

A ht-listán ez a probléma azért nem merült föl, mert ott a Ka pasztelin – egyedisége miatt – külön szócikkbe került.

85

(Másnyelvi összefüggések) 10. Ha a szóban forgó ht szókészleti elem több világnyelvben meglévő, ún. n e m z e t k ö z i ( m ű v e l t s é g ) s z ó , akkor azt az alakváltozatát érdemes címszósítani, amely nagyobb mértékben van összhangban a szó átadó nyelvi alakjával és írásmódjával, illetve általában a más nyelvekben élő változataival, még akkor is, ha az kevésbé magyaros (azaz ütközés van a 7. szemponttal). Például a ’gyurma’ jelentésű Fv plasztelina és pasztelina közül a plasztelina mellett szól az Er Va Ka Hv Mv plasztelin ua’ formával, ill. az Mk plasztilin, plasztik, plasztikus stb. szavakkal való etimológiai összefüggés. Az a szempont, hogy a pasztelina forma jobban megfelel a magyar nyelv hangsorépítési szabályainak, mint a plasztelina, ez esetben kevesebbet nyom a latban.99 Még inkább az etimologikus változat kiemelése mellett szól, ha a lexéma kifejezetten a magas kultúrához, tudományhoz, közigazgatáshoz stb. kapcsolódik; az ilyenekben az idegenszerű írásmód sokszor éppenséggel műveltségi kérdésnek érződik. Például a ’sebész’ jelentésű chirurg szót ebben a formában javasoltuk címszóként fölvenni az Osiris Idegen szavak szótárába, nem pedig hirurg vagy kirurg változatban, ez utóbbiakat csak kiejtésváltozatnak tekintettük, jelezve, hogy a szó ejtése háromféle lehet: Fv Ka [χirurg]; Fv Va [hirurg]; Hv Mv Őv [kirurg]. (Az írás- és ejtésváltozatok viszonyáról alább lesz szó.) 11. Ha a ht szó egyik variánsának hangalakja, illetve írásmódja egybeesik az átadó nyelvi hangalakkal, illetve írásmóddal, a másik pedig eltér tőle, a nyelvi gazdaságossági szempontok az etimologikus forma címszóvá emelése mellett szólhatnak. A kétnyelvű beszélők számára ugyanis kisebb mentális erőfeszítést igényel, ha a k é t n y e l v ü k b e n h a s z n á l t n y e l v i f o r m á k a z o n o s a k , i l l e t v e e g y m á s h o z k ö z e l á l l ó k . Ez a szempont nemegyszer egybeesik a 3. és az 4. pont alatt említettel is, ugyanis az átadó nyelvivel azonos forma sok esetben az iskolázottabb beszélőkhöz is kötődik, s inkább formális beszédhelyzetekben használatos. Példaként a következő szavakra utalhatunk: Fv buchta : bukti : buchti ’bukta; kelt tésztából készült gombóc; gőzgombóc’; Fv pohotovoszty : pótovoszty ’ügyelet, készültség’; Fv poisztka : poiszka ’elektromos biztosíték’; Fv prúszer : plúszer ’balhé’; Ka marsrutka : marsutka ’két végállomás között, kijelölt útvonalon járatszerűen közlekedő taxi; iránytaxi’. (L. még a 3. szempont kapcsán említett Fv példákat!) 99

Az értelmező kéziszótár új kiadásába a „magyarosabb” pasztelina formát javasoltam címszóvá tenni, gyakorisági alapon, de nem biztos, hogy ez helyes döntés volt (l. ÉKSz2. 2003:1067).

86

(Hagyomány, attitűdök) 12. Releváns szempont lehet a ht í r á s h a g y o m á n y is, melynek értelmében az írásbeli előzményekkel rendelkező alakváltozatot előnyben volna érdemes részesíteni azzal szemben, amelyre nincs vagy kevesebb az írott nyelvi adatunk. Erre az esetre azonban egyelőre nem tudok példát hozni a ht-listáról, mivel azoknak a ht szavaknak, amelyek régebb óta használatosak az írott nyelvben is, vagy nincs alakváltozatuk, vagy ha van, mindkettőre vannak írásos adataink, ezek azonban nem elegendőek ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, melyik közülük a gyakoribb. Ha föltételezzük, hogy az íráshagyománnyal rendelkező alakváltozat szerves része az írott nyelvi normának (s nem esetleg csak alkalmilag bukkan föl írott nyelvi diskurzusokban), ez a szempont úgy is megfogalmazható, hogy ha az alakváltozatok egyike í r o t t n y e l v i , a másik pedig beszélt nyelvi, akkor az írott nyelvi alakváltozatot érdemes címszósítani. 13. Utolsóként említem az egyes ht alakváltozatokkal kapcsolatos b e s z é l ő i a t t i t ű d ö k e t , amelyek társasnyelvészeti szempontból egyáltalán nem mellékesek. Ha az alakváltozatok megítélésében különbségek vannak az érintett beszélőközösségen belül, akkor azt a variánst célszerű címszósítani, amelyet a mérvadó beszélői rétegek (leg)inkább elfogadnak. Ez bizonyos típusú szavaknál a gyakoribb alakváltozat (1. szempont), más típusú szavaknál a magyardomináns beszélők által használt (2. szempont), illetve az esetleg meglévő közmagyar szóra jobban hasonlító variáns (8. szempont), ezek pedig gyakran azonosak az iskolázottabb beszélők által használt (3. szempont), illetve a formálisabb beszédhelyzetben használt variánssal (4. szempont). (A példákra l. a hivatkozott szempontokat.) A beszélői attitűdök fontosságát mutatja az a tény is, hogy ezek a szótárérettség kritériumai közt is szerepeltek, amint azt láttuk a 2. fejezetben. (A beszélői attitűdökre l. még Lanstyák és mtsai 1998.) A ht alakváltozatok egy része egy másik kérdést is fölvet: szükséges-e különbséget tenni e j t é s v á l t o z a t o k é s í r á s v á l t o z a t o k közt azokban az esetekben, amikor az egyes variánsok közti különbség egész (átadó vagy átvevő nyelvi) fonémákat érint.100 Tudjuk például, hogy a felső nyelvállású ma100

A fonetikainak tekinthető különbségek esetében a kettő megkülönböztetése természetes. Például a ht-listán több délvidéki címszó után szögletes zárójelben jelezzük, hogy az a betű bennük illabiális [a [aÿ takar a szokásos ejtésben, pl. Va Hv Mv nagrada [na [a]-t [nagraÿdaÿ [naÿ da ’jutada]

87

gánhangzók időtartama a közmagyarban is számos szó hangalakjában ingadozik, pl. szín í éész : szinéész, sííma : sima; hosszú : hosszu, megszűnik : megszünik, ín dícs í ér : dicsér stb. Ilyen esetekben csak az egyik variáns írható, a másik leírása ícs helyesírási hibának számít (a fenti példák esetében a szín í éész, sima, hosszú, ín megszűnik, dicsér az írható alakok), ebből következően pedig a szó írásbeli megjelenítése tulajdonképpen eltünteti – pontosabban elleplezi – a váltakozást. Ezt az eljárást célszerűnek látszik tényként tudomásul venni, s ennek megfelelően kezelni az ehhez hasonló ht váltakozásokat is, pl. az Fv magyarban a következőket: Fv zmizík í : zmizik ’hibajavító toll, szövegjavító toll’, Fv ík chrípka í ípka : chripka ’influenza’, Fv szúprava ú úprava : szuprava 1. ’készlet, garnitúra, szett’, 2. ’vasúti szerelvény’.101 Az idézett példák nem nemzetközi szavak, az egyes variánsok nem kötődnek eltérő műveltségi vagy más társadalmi csoportokhoz, így a föntebb vázolt elvek alapján a gyakoriság vagy a „magyarosság” lehet a döntő szempont az írásban is tükröztetett variáns kiválasztásában (l. az 1. és a 7. pontot!).102 Az első lexéma esetében a zmizik tekinthető „magyarosabbnak”, mivel a közmagyarban nincs olyan két vagy több szótagú szó, melynek hangteste -ík í -re végződne (egytagú van: a csík ík í , gyík ík í és sík ík í ). A másik két esetben az Fv ík beszélők valószínűleg a rövid magánhangzós változatot érzik magyarosabbnak, talán azért, mert az tér el az átadó nyelvi formától (vö. szlk. chrípka í ípka ’ua’, súprava ú úprava ’ua’), s a közmagyarra alighanem jellemzőbb tendencia a felső nyelvállású magánhangzók rövidülése, mint nyúlásuk. Ebből kiindulva a ht-listán a zmizik és a chripka szerepel címszóként, s utána föl van tüntetve kétféle ejtésmódjuk: a zmizik esetében a [zmizik] és a [zmizík], a chripka esetében a [chripka] és a [chrípka]. Ami az Fv szúprava ú úprava : szuprava variánsokat illeti, lom, díj’; Hv traka [tra [traka [traÿ ka] ’szalag, pánt’; Hv plakar [pla kaÿ [plaka [plaÿ kar] ’beépített szekrény’; Mv blagajna kaÿ [blagaÿ [blaÿ [bla gajnaÿ gajna jna ’pénztár’; Mv cimra [cimra jna] [cimra]] ’szobatársnő’. [cimraÿ 101 Az értelmező kéziszótár átdolgozott kiadásában ezek közül az első vagylagos formában szerepel (a zmizik fő-, a zmizík í mellékváltozatként), amit ma már nem tekintek helyes eljárásík nak; a másodiknak csak a chripka variánsa van föltüntetve, s ejtésváltozatként sem szerepel a chrípka í ípka (ez elfogadható egyszerűsítés), a harmadik lexéma pedig, a szúprava ú úprava , ill. szuprava a szótárban egyáltalán nem szerepel. 102 Amint láttuk, természetesen legitim az a megközelítés is, amikor a szótáríró inkább az átadó nyelvi formára jobban hasonlító változathoz ragaszkodik (11. szempont). A ht-lista a magyar nyelv hét különböző országban használt szavait próbálja – amennyire lehet – egységesen kezelni, ezért számunkra ez a szempont kevésbé volt fontos. Mivel a magyar nyelvnek egyetlen standardja van, jó, ha az eltérő változatai közt minél kevesebb a különbség, ezt pedig inkább a „magyar szempontú megközelítés” szolgálja.

88

mivel ezek közül az első látszik gyakoribbnak, egyelőre a szúprava ú úprava írásváltozatot rögzítettük, a [szuprava] formát pedig kiejtésváltozatként tüntettük föl a [szúprava] mellett (pontosabban: utána). Érdekes egy további ide vágó példa, az Fv prím í ár : primárr ’főorvos’, melyím ben szintén a hosszú magánhangzós forma a gyakoribb, s ráadásul ez tér el jobban az átadó nyelvi alaktól (vö. szlk. primár ’ua’). A hosszú magánhangzós variáns nagyobb gyakoriságában a prím, íím, príma í és prím í ás közmagyar szavak ím analógiája játszhat közre, bár a szócsaládnak vannak a közmagyarban rövid magánhangzós tagjai is. Ilyen pl. az Mk primer és a primátus, ezek azonban inkább a szaknyelvi regiszterekhez kötődnek.103 A prím í ár : primár kérdését ím azonban nem lehet ilyen egyszerűen lezárni, mondván, hogy a szót mind a gyakoriságot figyelembe véve (1. szempont), mind a közmagyar analógiát tekintve (8. szempont) hosszú íí-vel kell írni, ugyanis a főorvos megnevezésére az Őv nyelvváltozatokban is használják ezt a lexémát, ám kizárólag primár formában, s két másik állami változatban is rövid [i]-vel ejtett formában használatos a szónak a helyi variánsa: Va Hv (és régi közmagyar) primárius ’ua’ és Mv primárij ’ua’. Ezenkívül az Er nyelvváltozatokban is él egy primár szó (variáns nélkül) ’polgármester’ jelentésben, ezt pedig nem lehet homonimának tekinteni, mivel a ’főorvos’ és a ’polgármester’ jelentésben érezhető a közös mozzanat: mindkettő „főnök”, aki az adott közösségben „viszi a prím í ím et”. Ez a példa arra utal, hogy az egyes állami változatokhoz tartozó sajátos lexémákat nem mindig lehet – vagy legalábbis nem látszik mindig célszerűnek – egymástól elszigetelten kezelni. A ’főorvos’, ill. ’polgármester’ jelentésű szó végül primár formában került föl a ht-listára, az Fv [prímár] forma ejtésváltozattá „degradálódott”. A kérdés, amely ezzel és néhány más hasonló ht szóval kapcsolatosan fölmerül, az, hogy lehet-e, kell-e, célszerű-e figyelembe venni egy szó írásmódjának kialakításakor a többi ht állami változatot, indokolható-e valamivel az ilyen „gleichschaltolás”. Egy nyelvi és egy lexikográfiai érvet lehet felhozni az egységesítés mellett: a nyelvi az, hogy a magyarnak – amint említettük – egyetlen standardja van, ennek az egy standardnak alakultak ki országonként csekély mértékben eltérő változatai (ezzel szemben az olyan nyelveknek, mint pl. a mordvin, a lapp vagy az osztják, a nagy nyelvjárási különbségek miatt több standardjuk is létrejött és használatos); ha pedig egyetlen standardja 103

Etimológiailag ide tartozik az Mk primitív í és a primula is, ezeket azonban a laikus beszélők ív aligha kapcsolják össze a prím í ás-félékkel. ím

89

van, akkor zavaró, ha az azonosnak tekinthető lexémáknak az egyes állami változatokban eltérő az írásmódjuk, hiszen a magyar (köznyelvi) helyesírás jelenleg egységes (és ezt „helyesírászaink” megőrzendő vívmánynak tartják). A lexikográfiai érv pedig az, hogy az ilyen típusú lexémákat nem volna praktikus külön-külön szócikkekben szótárazni, legalábbis ha csakugyan azonos a jelentésük az érintett állami változatokban.

Alaki változatosság határon túli magyar – közmagyar viszonylatban A változatosság második, föntebb említett aspektusa a határon túli és a közmagyar szavak azonos eredetéből, azonos vagy nagyon hasonló jelentéséből, valamint hasonló, de nem azonos hangalakjából adódik. Így kerül kapcsolatba változatként (azaz azonos nyelvi változó eltérő megvalósulásaként) pl. az Er Fv Va Ka Hv Mv Őv infarkt ’szívroham’ és az Mk infarktus; az Fv Va Ka Hv Mv Őv szeminár ’szeminárium’104 és az Mk szeminárium; az Er Fv Va Hv Mv taksza ’hivatalosan kiszabott díj, ár’ és az Mk taksa ’ua’; az Fv Va Hv trolejbusz ’trolibusz’ és az Mk trolibusz; az Fv Va Hv Mv jogurt, ill. az Er jaurt és az Mk joghurt; stb. Mivel a ht változatok beszélőinek egy része az Mk formát vagy azt is használja, ezek a határon túli állami változatokban ténylegesen is alakváltozatokként funkcionálnak. Ennek lexikográfiai következményeként az ilyen típusú ht formák minden további nélkül beépíthetők a közmagyar variáns szócikkébe, legalábbis ha a határon túli és a közmagyar szó jelentésszerkezete azonos. Más esetekben ez a lexikográfiai megoldás nem lehetséges. Hiába használatosak például azonos nyelvi változó variánsaiként az Fv nyelvváltozatokban az Fv motorka ’motorkerékpár’ és az Mk motorkerékpár : motorbicikli : motor, mégsem volna célszerű az Fv motorka variánst valamelyik közmagyar lexéma szócikkébe beépíteni, már csak azért sem, mert az Fv motorka szó poliszém, van ’motorvonat’ jelentése is. Némileg hasonló ehhez az Fv dezert ’egy doboz bonbon’ szó esete; a szó az Mk desszert szóval áll közeli rokonságban, mégsem építhető be annak szócikkébe, mivel az Fv nyelvváltozatokban a desszert más, pontosabban: szűkebb jelentésben használatos, épp azért, mert a szlk. 104

90

A Hv magyarban ’továbbképzés’ jelentése is van.

dezert átvétele lehetőséget nyújtott a két szó közötti funkcionális elkülönülésre. A Fv dezert a gyárilag készített konkrét édességfajtának, a bonbonnak – főleg egy doboz bonbonnak – a neve,105 ezzel szemben az Fv desszert inkább házilag elkészített édességet vagy a bonbontól eltérő, másfajta, gyárilag készült nyalánkságot jelent. A patron és a patrónus a közmagyarban két különálló szókészleti egység. Vajon melyikhez lehetne közülük kapcsolni az Er patron ’főnök, tulajdonos’, ill. a Va patrón ’védnök, támogató’ szavakat? Az Er lexéma hangalakja egybeesik az Mk patron szóéval, s bár a jelentések történetileg egyértelműen összefüggnek egymással, a mai beszélő ezt már nem érzi, így az Er patron szót – az Mk patron-nal való hangalaki azonosság ellenére is – önálló szókészleti egységnek kell tekinteni, az Er patron és az Mk patron szavakat pedig ebből következően valószínűleg homonimákként célszerű szótárazni (l. még alább!). Az Er patron szót nem kapcsolhatjuk az Mk patrónus-hoz sem, mivel a jelentése eltér a patrónus-étól, bár kétségtelen, hogy szorosan összefügg vele. A Va patrón szó jelentése viszont egybeesik az Mk patrónus első, fő jelentésével (’védnök, pártfogó’), így a két forma bízvást tekinthető ugyanazon lexéma két változatának, még ha esetleg a Va szó jelentése nem terjed is ki a patrónus minden közmagyar jelentésére. Más, inkább gyakorlati kérdés – amivel itt nem tudunk foglalkozni –, hogy megoldható-e ilyenkor a ht alaknak a közmagyar szócikkbe való beépítése. A fönti példákból jól látszik, hogy azokban az esetekben, amikor az azonos eredetű szavak az érintett ht változatban és a közmagyarban nemcsak hangalakjukban, hanem jelentésükben, jelentésszerkezetükben is többé-kevésbé eltérnek egymástól, a határon túli és a közmagyar forma természetesen nem tekinthető már egymás alakváltozatának, hiszen két eltérő hangalakú, alaki fölépítésű nyelvi forma csak akkor alkot egyetlen nyelvi változót, ha jelentése, ill. funkciója alapvetően azonos, azaz az eltérő hangalakú, alaki fölépítésű nyelvi formák többé-kevésbé azonos nyelvi kontextusokban használatosak.106 Ilyen még az említett Fv dezert-en kívül az Fv bordel ’rendetlenség, kupi’ és az Mk bordély ly vagy az Őv moszt ’almaléből (vagy más gyümölcsléből) készült félig forrott bor’ és az Mk must. Az ilyenek esetében tehát föl sem merül az 105

Megjegyzem, hogy az átadó nyelvben, a szlovákban ez nem így van, a szlk. dezert szó nagyjából olyan tág jelentésű, mint az Mk desszert. 106 Más kérdés, hogy az „azonosság” sem abszolút fogalom a nyelvben, ezért különbséget lehet tenni szoros és laza változók között (l. Lanstyák–Szabómihály 1998:101–102).

91

a lehetőség, hogy egyetlen szócikkbe kerülhetnének. Sőt, még a jóval csekélyebb jelentéskülönbség esetében is „erőszakos cselekedetnek” tűnik a ht formának a közmagyar szócikkbe való bepréselése. Gondoljunk például a Va Hv Mv praksza ’szakmai, iskolai gyakorlat’ vagy az Fv prax ’(szakmai) gyakorlat’ szavakra, amelyeknek a jelentése elvileg belefér az Mk praxis-éba107, de a tényleges használatban mégis érezhetően eltér tőle: ugyanis a legtöbb esetben, amikor a Va Hv Mv, ill. Fv beszélő a praksza, ill. a prax szóval él, magyarországi kollégája a gyakorlat szót választja, nem a praxis-t. Az összefüggések jobb megvilágítása érdekében arra az esetre is kitérek röviden, amikor a határon túli és a közmagyar lexémának hajszálpontosan megegyezik a hangalakja, viszont eltér a jelentésük. Ilyenkor természetesen nem beszélhetünk alakváltozatokról, nem lévén két eltérő alaki variánsa a szónak. Ha az eltérő jelentések közt a laikus beszélők is érzik az összefüggést, egyetlen szókészleti egységről beszélünk, amelynek az adott ht változatban van egy (vagy több) többletjelentése. Az ilyen ún. j e l e n t é s b e l i k ö l c s ö n s z a v a k r a számtalan példa van anyagunkban; ezek közül a 2. fejezetben ötöt említettünk (akció, óó, blokk, kredit, szirup; dupla). (A jelentésbeli kölcsönszavak mibenlétére, típusaira l. Lanstyák, ebben a kötetbena.) Ha a két jelentés közt nincs nyilvánvaló összefüggés, két különálló szókészleti egységről, azaz k ö l c s ö n h o m o n i m á k r ó l beszélünk. Például az Er komposzt l ’(lyukasztással) vonaljegyet kezel a buszon’, Fv fix ’filctoll’, a Va Hv komposztá bír í ó ’iroda, ügynökség’, Va banya ’gyógyfürdő’, Va koncert ’takarmánykeverék’, ír Va Hv patika ’edzőcipő, tornacipő’ vagy Őv kuli ’golyóstoll’ szavak nyilvánvalóan csak homonimái az Mk komposztá komposzt l-nak, fix-nek, bír í ó-nak, banyá-nak, ír koncert-nek, patiká-nak, ill kuli-nak, vagyis tőlük független szókészleti egységek, hiszen az érintett szavak jelentése közt a beszélők nem éreznek összefüggést, akár van köztük etimológiai kapcsolat, akár nincs. Ezek tehát természetesen csak önálló szócikkekben helyezhetők el, mint komposztá komposzt l2, fix2, bír í ó2, ír banya2, koncert2, patika2, kuli2 az Mk komposztá komposzt l1, fix1, bír í ó1, banya1, koncert1, ír 1 1 patika , kuli , szócikkek után. Talán valamivel kevésbé nyilvánvaló az ilyen eljárás helyénvalósága az olyan szavak esetében, mint a föntebb már említett Er patron ’főnök, tulajdo107

A Mk praxis jelentései a Bakos-féle Idegen szavak szótá t ra szerint (Bakos 2002:528) a követtá kezők: 1. gyakorlat; a valóság, a való élet; 2. jártasság, tapasztalat; 3. gyakorlati tevékenység; 4. orvosi/ügyvédi működés; 5. az állandó betegek/ügyfelek köre.

92

nos’ és az Mk patron (vö. még patronál), ), a Va Hv poén ’pont mint a teljesítménymérés eszköze’ és az Mk poén, és még inkább az Fv novella ’törvénymódosítás’ és az Mk novella esetében. Itt már mérlegelés kérdése, hogy egyazon szó eltérő jelentéseiről vagy különálló lexémákról beszélünk-e. A Fv novella ’törvénymódosítás’ szó átadó nyelvi változatát, a szlk. novela ’ua’ főnevet a szlovák értelmező kéziszótár (KSSJ 2003) elkülöníti a szlk. novela ’rövidebb elbeszélés mint irodalmi műfaj’ szótól, a kettőt homonimának tekinti, s ennek megfelelően külön-külön szócikkben helyezi el. Ezzel szemben a Magyar értelmező kézisz é ótá ézisz t r 2. kiadása (ÉKsz.2 2003:983) egyetlen Mk novella szót tá ismer, melynek jelentéseit így határozza meg: 1. rövid prózai elbeszélés; 2. jog törvény, alapszabály kiegészítése. Hasonlóan jár el a Bakos-féle Idegen szavak szótá t ra (Bakos 2002:457), azzal a különbséggel, hogy az sokkal pontosabban tá – s félreérthetetlenül – határozza meg a szó jogi jelentését: ’vmely törvényt, alapokmányt módosító utólagos szabály’.108

Alaki változatosság határon túli magyar – határon túli magyar viszonylatban Az alaki változatosság harmadik eseteként az egyes állami változatok azonos etimonú szavai közötti nyilvánvaló hangtani és jelentéstani összefüggést említhetjük. Föntebb az Mk praxis szónak két különböző ht változatát is idéztük a ht-listáról: a Va Hv Mv praksza ’szakmai, iskolai gyakorlat’ volt az egyik, az Fv prax ’ (szakmai) gyakorlat’ a másik. Nézzünk most meg olyan lexémákat, amelyek több régióban is élnek, különböző alakváltozatokban! Első példánk egy olyan nemzetközi szó, melynek jelentése ’lekvár, íz’, s melynek egyik alakváltozatát, a marmelád-ot a magyarországi szótárak is számon tartják. A marmelád a ht nyelvváltozatok közül az Er magyarból van adatolva, bizalmas stílusértékű szóként, s mint ilyen stílusbeli kölcsönszónak

108

Fölmerül a kérdés, mit keres az Fv novella ’törvénymódosítás’ szó a ht-listán, ha egyszer a Bakos-féle Idegen szavak szótá t ra is tartalmazza, vagyis egyetemes magyar szónak számít. tá Ennek az az oka, hogy az Fv szót stílusbeli kölcsönszónak tekintjük, mivel más a stílusértéke, mint az egyetemes novella törvénymódosítás’ szónak. A Fv szó közhasználatú, egyetemes magyar változata viszont szűkebb körben ismert jogi szakszó. Aligha véletlen, hogy a Tótfalusi-féle Idegenszó-tá -t r (2004:650) csak egy novella szót tart nyilván, azt pedig ’elbe-tá szélés, történet, beszély’ jelentésben.

93

minősíthető, tekintve, hogy az Mk marmelád kiveszőben lévő szó, legalábbis az ÉKSz.2 megítélése szerint (2003:865). A szó két másik alakváltozatát – az Er Fv Va Ka Hv marmaládéé és az Fv Ka Mv Őv marmeládé formákat – az általam vizsgált magyarországi szótárak nem ismerik. A két alakváltozat az összes ht régiót lefedi: a marmaládé északi, keleti és dél-keleti, a marmeládé pedig északi, nyugati és dél-nyugati irányból öleli körbe a mai Magyarországot, északon, a Felvidéken pedig átfedődik a kettő. Egy másik lexéma, amely többféle formában él hat állami változatban, az Er majó ’ujjatlan sporting; trikó’, Ka májka á ’ujjatlan sporting; trikó’, Va Hv majica ájka ’pólóing, atlétatrikó’, Mv májca á ’póló(ing)’ – az előzőtől eltérően ennek nem él ájca a Felvidéken és az Őrvidéken variánsa, s arról sem tudunk, hogy Magyarországon korábban használatos lett volna (vö. még Fv Ka Őv trikó ’pólóing’). Ehhez némileg hasonló a Ka Mv szok, Hv szók, Va Hv szokk, Va vitaszokk, Er szukk földrajzi eloszlása; e szavak ’gyümölcslé’ és/vagy ’üdítőital’ és/vagy ’szörp’ jelentésben élnek az egyes régiókban; a Felvidéken és az Őrvidéken nincs hasonló szó (a Felvidéken – és a magyarországi Dunántúlon – a málna a megfelelője). A ht–ht viszonylatban tapasztalható változatosság sok esetben abból adódik, hogy két vagy több határon túli beszélőközösségben a z á t a d ó n y e l v e k k ö z e l i r o k o n s á g b a n vannak egymással, s így hangalakilag hasonló, de nem azonos formában kerülnek át a kölcsönszavak a magyar állami változatokba. Ilyen pl. a Va meszecsna ’havi diák- vagy munkásbérlet’ és a Hv mjesecsna ’ua’; Va meszara ’hentesüzlet’ és Hv mesznica ’ua’; Va ocena ’érdemjegy’ és Hv ocjena ’ua’; Va uopste 1. ’egyáltalán’; 2. ’általában’ és Hv uoptye ’ua’; Hv mljekara ’tejüzem’ és Mv mlekarna ’ua’ (vö. még Va mlekara ’tejcsarnok’); Va Hv opcsina 1. ’községháza’; 2. ’több települést magában foglaló közigazgatási egység’ és Mv opstina ’ua’; Va Hv poszlovogya ’üzletvezető, munkavezető’ és Mv poszlovodja ’ua’; Va Hv resenye ’ (hivatali) végzés’ és Mv resenje ’ua’ Va Hv zsmigavac ’irányjelző, index’ és Mv zsmigá zsmig vec ’ua’; Hv vozácska ’gépjárművezetői engedély’ és Mv vozniska ’ua’; Va Hv szlamcsica ’szívószál’ és Mv szlámica ’ua’; Fv Va Ka Hv Mv szmena ’műszak’ és Hv szmjena ’ua’; Fv szlivovica ’szilvapálinka és Va Hv szljivovica [szľivovica] ’ua’ (vö. még Mk sligovica); Fv kapota ’motorháztető’ és Ka kapot ’ua’; Fv kontrolór ’ellenőr’ és Ka kontroljor ’ua’. Az egy állami változaton belüli váltakozás tárgyalásakor láttuk, hogy az esetek egy részében ugyanaz az átadó nyelvi szó k é t k ü l ö n b ö z ő n y e l v t a n i a l a k j a került át az adott határon túli állami nyelvváltozatba. Itt most olyan példákat idézünk, amelyekben ugyanaz az átadó nyelvi szó két különböző nyelvtani alakja más-más határon túli állami változatba került át. Ilyen 94

például a Va Hv kopacska ’futballcipő’ és az Fv kopacski ’ua’. Ezek azonos hangalakú átadó nyelvi szóra mennek vissza, ám míg a Va és a Hv magyarba az egyes számú szerb, illetve horvát forma került át (vö. szrb. kopačka/ č копачка čka/ ’ua’, hrv. kopačka č – szó szerint „rúgócipő“), addig az Fv magyarban a többes čka számú szlovák forma (vö. szlk. kopačky č ’futballcipő’ – szó szerint „rúgócičky pők”) honosodott meg. Ehhez hasonló az Mv vlozska ’intimbetét’ és Fv vlozski ’ua’; a különbség csupán az, hogy az Mv magyar vlozska pontos átadó nyelvi modellje némileg bizonytalan: a szó standard nyelvi változata ugyanis a szln. vložek ’ua’; a vložka, amelyre az Mv vlozska a legjobban hasonlít, ennek egyes szám genitivusi vagy kettes szám nominativusi alakja. Amíg azonban nem találunk más, egyértelmű analógiákat akár az egyik, akár a másik nyelvtani forma átvételére (és ezeknek nem találjuk meg a megfelelő magyarázatát), valószínűbbnek kell tartanunk, hogy az Mv vlozska a szlovén nyelv stájer nyelvjárásából került át, ahol a szó nominativusi alakja szln. nyj. vložka ’ua’ (ami voltaképpen a vložek nőnemű variánsa).109 A Fv vlozski nem vet föl ilyen problémákat, ez egyértelműen a szlk. vložky ’intimbetét’ – szó szerint „betétek” – átvételével került be a magyar nyelv Fv változataiba. Akárcsak az egy állami változaton belüli váltakozás esetében, itt is előfordul, hogy az átadó nyelvi formák lényegében azonosak ugyan az érintett magyar állami változatokban, ám ezek e l t é r ő m ó d o n i l l e s z k e d n e k b e az átvevő nyelv hangtani és alaktani rendszerébe. Így például az átadó nyelvek illabiális [aÿ] hangja egyes átvevő nyelvváltozatokban inkább a magyar rövid labiális [a]-val, más állami nyelvváltozatokban inkább a magyar hosszú illabiális [á]-val helyettesítődik; hasonlóképpen az átadó nyelvek nagyon zárt (még a magyar zárt [ë]-nél is zártabb) [e] hangja hol rövid [ë]-vel, hol hosszú é-vel helyettesítődik. Ebből adódhat pl. az Fv jaszli ’bölcsőde’ és Ka jászli ’ua’; Fv zsuvacska ’rágógumi’ és Ka zsuvácska ’ua’; az Fv Őv spekulant ’spekulációval foglalkozó ember, üzér’; ’agyafúrt, furfangos ember’ és a Ka spekulánt ’ua’; az Fv agentúra ’ügynökség’ és a Va ágent á úra ’ua’, a Va slag ’tejszínhab’ és a Hv Mv slág á ’ua’, Ka obrazec ’minta formanyomtatvány, minta űrlap’ és Mv ág obr zec ’formanyomtatvány, űrlap’ stb. közti hangalaki különbség.110 obrá 109 110

A magyarázatért Kolláth Annának mondok köszönetet. Az a-val való helyettesítés különösen az Fv állami változatra jellemző. Ennek az lehet az oka, hogy az Fv magyar nyelvterület jelentős része a palóc nyelvjárástípushoz tartozik, ahol az a fonéma eleve illabiális; ebből következően a palóc beszélők a szlovák kölcsönszavak

95

Amint ezt már az egy-egy állami változaton belüli váltakozás tárgyalásakor is láttuk, előfordul az is, hogy a magyarban s z o k a t l a n m á s s a l h a n g z ó - t o r l ó d á s m e g m a r a d á s a v a g y f e l o l d á s a idéz elő váltakozást, nemcsak egy-egy állami változaton belül, hanem két különböző állami változat viszonylatában is. Erre példa a Va zafrkávázik ’bosszant, ugrat’, melyben szótagalkotó r hangot találunk, ami a közmagyarban szokatlan és a Hv zafrikávázik ’ua’, melyben az i magánhangzó betoldásával megszűnt az r szótagalkotó szerepe, s a szó összhangba került a magyar nyelv hangsorépítési szabályaival. Ebben a csoportban is találunk példát arra, hogy egy-egy kölcsönszó hangalakja valamely állami változatban akkor is a jellemzőbb hangtani mintához idomul, amikor ezt a magyar nyelv hangsorépítő szabályai nem „kényszerítik ki”, s mivel ez egy vagy több más állami változatban nem következik be, két eltérő alakváltozat jön létre. Ilyen pl. a Va regressz ’az államtól üdülésre kapott pénzösszeg, fizetés’ (vö. szrb. regres/регрес regres/ ), de Hv Mv regresz ’ua’ vagy a Va Hv Őv spriccer ’fröccs’ (vö. szrb. és hrv. špricer š ), de Mv spricer ’ua’. E l t é r ő a l a k i b e i l l e s z k e d é s a forrása az olyan alakváltozatoknak, mint a Va Hv zezál ’bosszant, ugrat’ és Mv zezáz ’ua’. Az egyes állami változatok viszonylatában jelentkező alaki változatosság egy további forrása az egyes állami változatok beszélőinek e l t é r ő n y e l v j á r á s i h á t t e r e . Erre az Mv beszélőközösség esetében van példánk, melynek beszélői – csekély lélekszámuk és kis kiterjedésű településterületük miatt – ugyanazt a nyelvjárást beszélik. A Mv magyarban az -íroz í honosító képző íroz hangalakja következetesen -éroz, ami több kölcsönszó esetében eredményez régióközi viszonylatban változatosságot, pl. Hv dezinficíroz í ’fertőtlenít’ és Mv íroz dezinficéroz ’ua’; Őv frizíroz í íroz ’frizurát készít’ és Mv frizéroz ’ua’; Őv studíroz í íroz ’felsőfokú tanulmányokat folytat’ és Mv studéroz ’ua’ (vö. még Hv sztudíroz í íroz ’ua’); Va Hv Őv (foto)kopíroz í ’fénymásol’ és Mv (foto)kopéroz ’ua’; Va Hv fotoíroz kopirnica ’fénymásoló iroda, üzlet’ és Mv fotokopérnica ’ua’; stb. A váltakozásnak ez a harmadikként tárgyalt válfaja csak a magyar nyelv egésze felől nézve tekinthető egyfajta „váltakozásnak”, mivel az eltérő formák – szemben az előző típussal – semelyik beszélőközösségben nem élnek illabiális aaÿ hangját a maguk palóc illabiális aaÿ hangjával veszik át, amely csak nyelvállásfokában és palatalizáltságában különbözik valamelyest szlovák párjától. A közismert illabiális aaÿ : labiális a megfelelés alapján érthető, hogy a nem palóc nyelvjárásterületen is könnyebben helyettesítődik a szlovák illabiális aaÿ labiális Mk a-val, mint hosszú á-val.

96

ugyanazon nyelvi változó variánsaiként, hanem más-más közösségekben használatosak, mindegyikben egyedüli variánsként. Ebből következően nyelvi szempontból nem is okoznak „problémát”, annál inkább jelentkeznek viszont problémaként a lexikográfia számára. A szótárírónak egyrészt abban kell döntést hoznia, hogy ezeket egyetlen lexémának tekinti-e, és egy szócikkbe építi be, vagy pedig külön-külön szócikkekben dolgozza föl őket, másrészt a tekintetben, hogy a nyelvjárási változatokat megtartja-e, vagy kiküszöböli, harmadrészt pedig a tekintetben, hogy mely változatokat teszi láthatóvá a szavak eltérő írásmódjával is, s mely változatokat „tünteti el” az írott nyelvből azáltal, hogy csak az egyik változatot tekinti írhatónak, a másikra csak mint ejtésváltozatra utal. Az első kérdés, az ti., hogy az egyes állami változatok hasonló hangalakú és azonos jelentésű szavai e g y e t l e n s z ó c i k k b e k e r ü l j e n e k - e vagy külön-külön szócikkeket kapjanak, többé-kevésbé gyakorlati, a szótár jellegének, a szócikkek szerkezetének, a szótár tipográfiájának függvénye, ezért itt most nem nagyon érdemes rá kitérni. A második kérdést viszont, amely a n y e l v j á r á s i v á l t o z a t o k „kezelési” módjával kapcsolatos, érdemes érinteni, mert nem olyan egyértelmű rá a válasz, mint amilyennek tűnik. Első nekifutásra azt mondhatnánk: a köznyelvi szótárba nem valók nyelvjárási formák, ezért ezeket föltétlenül köznyelviesíteni kell, s így például a fönti Mv szavakat is dezinficíroz, ííroz, frizííroz, studíroz í stb. formában kell a ht-listán feltüntetni, nem pedig dezinficéroz, frizéroz, studéroz formában. Csakhogy számos jel arra mutat, hogy az érintett közösség beszélői annyira azonosulnak a nyelvjárási formákkal, hogy a köznyelviesített variánsokat nem hajlandóak sajátjukként elfogadni. Ebből kiindulva mégis meg kellene tartani ezeket a változatokat. Ezt a szokatlan eljárást elméleti szempontból a következőképpen lehetne indokolni: az adott közösségben a mindennapi beszélt nyelvnek nincs köznyelvi változata, pontosabban: a helyi nyelvjárás a közös nyelv. Mivel azok a szótárak, amelyek a ht-listáról vettek, illetve vesznek majd át szavakat, mindennapi beszélt nyelvi lexémákat is tartalmaznak, indokolt fölvenni a nyelvjárási eredetű variánsokat, hiszen ezek az adott közösségben általánosan elterjedt, közhasználatú, mondhatni koiné-változatok. A harmadik kérdéssel, amely a z a l a k v á l t o z a t o k é s a z í r á s v á l t o z a t o k egymáshoz való viszonyával kapcsolatos, részben már foglalkoztunk föntebb, az egy állami változaton belüli váltakozás tárgyalásakor. A felső nyelvállású rövid és hosszú magánhangzók váltakozását példaként említettük arra 97

az esetre, amikor a váltakozást nem látszik célszerűnek írásban is tükröztetni. Ennek megfelelően kezeltük pl. a Va Hv dezsúrni : Mv dezsurni ’ügyeletes’ váltakozást az egyes állami változatok viszonylatában is; címszóvá a dezsúrni formát tettük, s utána jeleztük, hogy a szó Va és Hv ejtése [dezsúrni], Mv ejtése pedig [dezsurni]; hasonlóképpen a Va Hv gúzsva és az Mv guzsva formákat egyetlen Va Hv Mv gúzsva lexémává „vontuk össze”, szögletes zárójelben jelezve a Va Hv [gúzsva] és az Mv [guzsva] ejtést. (L. még föntebb a primár : prím í ár példáját!) ím A nem felső nyelvállású magánhangzók esetében egyelőre csak kivételesen „vontuk össze” egyetlen írható variánssá a rövid és a hosszú magánhangzós formát. Ilyen volt az Mv [promoció] ’reklám célú bemutatás’ szó, amelyet nem lett volna szerencsés elválasztani sem az azonos jelentésű Va Hv Mv Őv [promóció] szótól (amely újabban a közmagyarban is terjedni látszik), sem pedig az Er [promóció] ’ugyanabban az évben, ugyanazon a szakon végzett egyetemi hallgatók csoportja’ és Fv Hv [promóció] ’diplomaosztó’ szavaktól, illetve jelentésektől. Ezért végül a szócikk bevezető részét így oldottuk meg, egyetlen lexikális egységnek tekintve az ejtésváltozatokat: Er Fv Va Hv Mv Őv promóció [Er Fv Hv Va Őv promóció, Mv promoció]. Hasonló megoldást alkalmaztunk az Mv [grafoszkop] ’írásvetítő’, illetve Va Hv [grafoszkóp]111 esetében: Va Hv Mv grafoszkóp ó [Va Hv grafoszkóp, Mv grafoszkop]. óp A Mv magyarban más szavakban is rövid [o]-t találunk a más állami változatok [ó]-ja helyén, pl. Mv enologija ’borászat’ : Va Hv enológia ó ógia ’ua’; Mv ginekolog ’nőgyógyász’ : Fv Va Ka Hv ginekológ ó ’ua’; Mv katalog ’katalógus’ : óg Fv Va Hv Őv katalóg ó ’ua’; Mv lozsa ’ (színházi) páholy’ : Va Hv lózsa ’ua’; óg Mv modli vagy modla ’süteményszaggató’ : Hv módli vagy módla ’ua’. Ennek az az oka, hogy az átadó nyelv, a szlovén, nem ismeri a hosszú magánhangzókat. Ezekben az esetekben egyelőre nem szántuk rá magunkat a rövid magánhangzós variáns „eltüntetésére”, mégpedig a föntebb már említett okok miatt: az Mv közösségben a helyi ejtésformákhoz a beszélők nagyon erősen kötődnek, ezek használata számukra fontos identitáskérdés, a helyitől eltérő, hosszú magánhangzós változatokat nem fogadják el magukénak.112 111 112

Ez is szótárazott közmagyar szó egyébként, ugyanebben a jelentésben. A föntebb idézett két példa esetében azért voltunk „radikálisabbak”, mert azok szótárazott közmagyar szavak, így ott a közmagyar formától való ilyen eltérés helyesírási hibaként is értelmeződhet.

98

Ha ennek ellenére „ráerőltetnénk” a muravidéki magyarokra a tőlük idegen formákat, akkor megkérdőjeleződne az alaptörekvés, a magyar nyelv többközpontúságával, illetve annak nyelvi következményeivel való számvetés, s a különbség a korábbi gyakorlathoz képest csak az volna, hogy a közmagyar forma helyett egy vagy több más állami változatban élő formát „erőltetnénk rá” a beszélőkre – ez pedig nemcsak barátságtalan gesztus volna az adott közösséggel szemben, hanem ráadásul még értelmetlen is. Hiszen gondolkodhatunk úgy, hogy ha már úgysem „használhatják” az adott állami változat beszélői a megszokott formát, akkor inkább a közmagyar változatot ésszerű használniuk, még ha az jobban különbözik is a saját közösségükben használttól, mint az, amit rájuk akarunk erőltetni. Mivel a nyelvcsere állapotában lévő közösségről van szó, amelyben a nyelvfenntartás – ha lehetséges egyáltalán – szinte kizárólag a helyi nyelvváltozat fenntartását jelenti, a saját változatukat eltüntető megoldás egy olyan szótárban, amely a más határon túli magyar közösségek sajátos formáit megtartja, nemcsak érzéketlen lépés lenne, hanem veszélyes is. Az egyik ejtésváltozat „láthatatlanításának” egy másik, némileg eltérő esetét képviseli a r ö v i d – h o s s z ú m á s s a l h a n g z ó - v á l t a k o z á s o k esetében követett eljárásunk. Ennek a kérdésnek a sajátos „báját” az adja, hogy a rövid mássalhangzós formák több esetben valójában nem vagy alig váltakoznak a hosszúakkal, a hosszú mássalhangzós forma inkább csak helyesírási konvenció. Ráadásul sokszor a magyarországi magyarban is ez a helyzet, pl. Fv (és Mo) appará appar tus [aparátus] (vö. még Fv Va Ka Hv Mv Őv apará apar t ’készülék’); Er Fv Va Ka Hv Mv Őv komisszió [komiszió] ’bizottság’; Fv Ka Őv (és Mo) kontrolláll [kontrolál] ’ellenőriz’. Ez esetben a határon túli rövid mássalhangzós kiejtésváltozatok nem annyira a magyarországi magyar úzustól térnek el, hanem inkább csak a kodifikációtól. Ez pedig azt jelenti, hogy voltaképpen a rövid mássalhangzós variáns a közmagyar forma (ha egyszer mind Magyarországon, mind a határon túl az él), de ezt a tényt elkendőzi a hosszú magánhangzót követelő helyesírás. Van eset, amikor ugyanabban a lexémában mind magánhangzós, mind mássalhangzós eltérés van a közmagyar formához képest: az Er [kolektiv] ’mezőgazdasági termelőszövetkezet’szóban; ezt a formát a „halmozott” eltérés ellenére a kollektív í [kolektív] szócikkbe építettük be. A kollektív ív í lexéma Mk szóként ív melléknév; az Fv Va Hv Mv Őv változatokban főnévi jelentése is van, mégpedig ’közösség, osztályközösség, munkaközösség’ (vö. Mk kollektíva í ). A hangalaki íva és jelentésbeli hasonlóság miatt az Er lexémát emezekkel „azonosítottuk” azáltal, hogy hosszú ll-lel és hosszú íí-vel írtuk, jelezve persze a tényleges kiejtést. 99

A határtalanítás jelentősége A határtalanítás jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Amennyiben eredményei eljutnak a határon túli magyar olvasókhoz is, és utat találnak az oktatásba, nyelvi ismeretterjesztésbe és a nyelvtervezésbe, jelentős szerepük lehet a határon túli magyarok nyelvi önbizalmának megerősítésében. A határon túli magyarok számára a saját állami változatuk, illetve annak beszélt nyelvi regisztere az „édes anyanyelvük”, érzelmileg is kötődnek hozzá, így annak megerősítése „a” magyar nyelv megerősítését is jelenti. Ez különösen a nyelvcserehelyzetben lévő magyarok számára fontos, akiknek már nem is nagyon van lehetőségük a standard magyart elsajátítani és használni. Az a gyakorlat, amely a határon túli magyar nyelvváltozatok sajátos elemeit megbélyegzi, s mindenfajta kontextusban a közmagyar formával kívánja őket helyettesíteni, a nyelvcserehelyzetben lévő közösségeket létükben veszélyezteti, és rendkívüli károkat okoz nekik. De a stabil kétnyelvűségi helyzetben élő magyaroknak sem használ az ilyen „nyelvpolitika”, őket is a „romlottnak” érzett nyelv elhagyására, a maga „tiszta” változatában elsajátított államnyelv előnyben részesítésére készteti. Köztudomású, hogy az olyan magyar nyelv, amely kontaktusjelenségeket is tartalmaz, az érintett közösségen belül ugyanolyan hatékony eszköze a kommunikációnak, mint az, amely ezektől mentesebb; a kontaktushatás és a nyelvcsere közt nincs közvetlen összefüggés. S a határon túli magyar nyelvváltozatok sajátos elemeinek „legitimálása” egyébként sem jelenti azt, hogy közmagyar megfelelőiknek háttérbe kellene szorulniuk. Inkább az ellenkezője várható: a beszélők számos határon túli magyar szónak nem ismerik közmagyar megfelelőjét, így ha ezek bekerülnek a szótárakba, végre lesz rá lehetőségük, hogy könnyen megismerkedjenek ezekkel a közmagyar szinonimákkal, s – amikor és ahol szükségesnek látják – használják is őket. A szlovákiai magyar nyelvművelés atyja, Jakab István (2005:66), így ír erről113: Eddig – sajnos – sok felvidéki magyar alig szerzett tudomást ezeknek az úgynevezett kontaktusjelenségeknek a létezéséről, különösen a fiatalok közül, hiszen már a lapokból is kiszorultak azok a nyelvművelő cikkek, amelyekből tájékozódhattak volna a mibenlétükről. A legtöbbjükről – különösen azokról a formailag magyar elemekről, amelyekhez ma is sokan kapcsolnak tájéko113

L. még Kiss 2004; Péntek 2004.

100

zatlanságból szlovák jelentést – nem is gondolják, hogy ezek közé tartoznak; hibátlan magyar elemeknek gondolják őket. Ha most esetleg kétségük támad valamelyikkel kapcsolatban, s fellapozzák a szótárt, legalább a jelzés rádöbbenti őket, milyen elemekről van szó. S ha akarják, elkerülik, ha nem, akkor felhasználják.

A határon túli elemek legitimálását nem szabad összekeverni kodifikációjukkal; a legitimálás csak a korábbi semmibevétel és megbélyegzettség megszüntetését jelenti, azt, hogy a magyar nyelvtudomány most már tudomásul veszi létezésüket. Bár banálisan hangzik, sajnos mégsem haszontalan elmondani, hogy egy szótárba bekerülni nem „kitüntetés”, ahogy az sem kitüntetés egy csecsemő számára, ha anyakönyvezik – ezzel még csak a létezését ismerik el, és rögzítik legfontosabb jellemzőit – semmi több. Laikusi körökben gyakori nyelvi mítosz, hogy a nyelvész hozza létre a nyelv valamely elemét azáltal, hogy felveszi a szótárba, nyelvtanba (ezt így persze nem mondja senki, de sokan érvelnek úgy, hogy egyértelműen erre a rejtett meggyőződésre lehet következtetni). Ezért fordulhat elő, hogy a laikusok – s talán még a hivatásos nyelvművelők közül is néhányan – az értelmező kéziszótár határtalanítását úgy értelmezik, mintha ezáltal a határon túli magyarok nyelve „kevertté” vagy magyartalanná válna. A határon túli magyarok nyelve természetesen nem attól válik „kevertté”, hogy a benne használt szavakat „anyakönyvezzük”; ezzel csak vizuálisan megjelenítjük azt, ami addig is megvolt. Az persze értelmes és legitim kérdés, hogy az ilyen vizuális megjelenítés milyen hatással lehet e szavak és a határon túli magyar állami változatok további sorsára: vajon inkább a további szétkülönbözés vagy ellenkezőleg: az egységesülés irányába hat-e. Jómagam úgy gondolom, hogy a határtalanítás mindkettőt elősegítheti, attól függően, milyen nyelvtervezési lépésekkel kapcsolódik össze, s a nyelvtervezés milyen nyelvpolitikai feltételrendszerbe illeszkedik be. Ezért a határtalanítással párhuzamosan fontos lenne kialakítani egy olyan nyelvi problémakezelési koncepciót, amely úgy teszi lehetővé a beszélők számára, hogy a saját nyelvükben otthon érezzék magukat, hogy közben az integrálódást, s nem a szétfejlődést mozdítja elő.114 E leendő koncepció legtöbb eleme előkerült már a kilencvenes évek nyelvművelési, nyelvtervezési vitái során; nem sok kell hozzá, hogy egységes nyelvstratégiává álljanak össze. 114

A nyelvi problémakezelés elméletére l. Nekvapil 2000; Neustupný 2002, Neustupný–Nekvapil 2003; magyarul Szabómihály 2005. A magyar nyelvi szétfejlődésre l. Szilágyi N. 2002.

101

A határtalanításnak nem elhanyagolható az elméleti jelentősége sem. Nem érdektelen megvizsgálni, hogyan alkalmazkodik nyelvünk nk a nyolc kkülönböző országban élő Kárpát-medencei áát-medencei magyarok sajáátos igényeihez, milyen típusú kontaktusjelenségek kerülnek be az egyes közösségekbe, mi az, ami könnyen és zökkenőmentesen be tud épülni az átvev á ő nyelvi rendszerbe, mi az, ami csak bizonyos átalak á ítások árán jut be, és mi az, ami a jelenlegi szociolingvisztikai körülmények közt egyáltalán nem tud behatolni az átvev á ő nyelvi rendszerbe (vö. De Groot 2005). Minél jobban beépülnek a ht nyelvváltozatok sajátoss á ágai átoss a közmagyar szótárakba, nyelvtanokba és nyelvhelyességi, helyesírási stb. kézikönyvekbe, annál tisztábban fogunk látni áátni ezekben a kérdésekben is, ez pedig nemcsak a magyar nyelvészet érdeke, hanem az általános nyelvtudományé is. A határtalanításnak eddig csak a laikusok egy részének körében volt negatív visszhangja. A szlovákiai magyar iskolákban használt monitor-feladatlapok szerzői, Csicsay Károly és Gubík Mária középiskolai tanárok, a szlovákiai Pedagógiai Kutatóintézet megbízott munkatársai az egyik feladathoz a következő megjegyzést st ffűzték: A nemrég kiadott új Magyar értelmező szótárba sok olyan szót soroltak, amelyek a határon túli magyarok szóhasználatában találhatóak csak meg. A kirekesztettség érzését tompítandó került bele sok ilyen kifejezés. Sajnos, a szerkesztők olyan szavakat is ide soroltak, amelyek nem a kisebbségben élő magyarok sajátos magyar kifejezései, hanem a többségi nemzettől átvett idegen szavak magyar toldalékokkal ellátott változatai. Szlovákiai magyar vonatkozásban így került be a: preukáz (igazolvány), horcsica (mustár), tyepi (melegítő, tréningruha), szanitka (mentőautó), lanovka (függővasút, drótkötélpálya) és még sok más szlovák kifejezés. Ha ezt a jelenséget, amelyet nevezhetünk kényelmes szókölcsönzésnek, de akár lopásnak is, elnézzük, akkor ne csodálkozzunk, ha pár év múlva egyveleg nyelveken fogunk beszélni, és nem mindig értjük meg egymást. Minden nemzet anyanyelve megérdemli, hogy szavait eredeti formájukban használják, ne ferdítsék el. A kisebbségben élők pedig tanulják meg saját anyanyelvüket idegen toldalékoktól mentesen használni! Vehetünk át szavakat, ha arra nincs saját megnevezésünk. Kölcsönözhetünk szavakat, ha az egy szakszöveg miatt szükséges, de a nyelvi érintkezésben igyekezzen mindenki a saját anyanyelvén, érthetően beszélni! Ez nem nacionalizmus, hanem a nyelv iránti tisztelet. (Csicsay–Gubík 2004:47.)

Ami a szakmát illeti, nincs tudomásom arról, hogy szakember nyilvánosan kifogásokat fogalmazott volna meg a határtalanítással szemben, egy rádiós 102

nyelvművelő műsort leszámítva (vö. Kontra 2005b, vö. még Kontra 2005a). A kutatóhálózatnak a határtalanítással kapcsolatos állásfoglalását (l. Péntek 2004) az MTA Nyelvtudományi Bizottsága Szótári Munkabizottsága is megtárgyalta 2003. október 13-i ülésén, s bár meglehetősen visszafogottan, lényegében mégis támogatóan nyilatkozott róla (részletesebben l. Lanstyák 2004a:193). Fontos megemlíteni, hogy még olyan kollégától is van példánk kedvező reakcióra, akinek a tevékenysége javarészt a nyelvműveléshez kötődik – az előbb már idézett Jakab Istvántól (l. Jakab 2005). Érdemes idézni az értelmező kéziszótár ú új kiadásának határon túli elemeiről szóló írásából még egy hosszabb részletet: Ami pedig az utódállamokban élő magyar kisebbségek sajátos elemeit (szavait, jelentéseit, szókapcsolatait) illeti, azokról mi, nyelvészek és nyelvművelők is sokáig azt szerettük volna hinni, hogy csak helytelen és ideiglenes nyelvhasználati jelenségek. Nem akartuk ezeket a nyelvi elemek közé sorolni, hiszen a mi magyar nyelvünktől idegenek voltak, s ma is azok. De előbb-utóbb rá kellett döbbennünk: ezeket nem tudjuk teljesen kiszorítani a használatból. Bár az anyaország és a kisebbségek gyakoribb érintkezésének, valamint a magyarországi hírközlő eszközöknek – no meg talán a hazai nyelvművelésnek is – a hatására javulás tapasztalható ebben a tekintetben, az ún. kontaktusjelenségekkel ma is számolnunk kell. Magunkat csapnánk be, ha ennek az ellenkezőjét állítanánk. S mivel a nyelvnek több változata van, s ahogy a standard mellett vannak nyelvjárásiak is, és a szókészletre szűkítve le a kérdést: ahogy a standard szavak mellett vannak tájszavak, szakmai szavak és zsargonszók is – ezek pedig már nyelvi, nem pedig csupán nyelvhasználati jelenségek –, ugyanígy a kezdetben hibáztatott nyelvhasználati jelenségek is nyelviekké válhatnak idővel, sőt a standardtól eltérő nyelvi elemek használatával a standardtól szintén különböző nyelvváltozat jöhet létre. Ez – Benkő Loránd elmélete szerint – lehet belső nyelvtípus értékű, ha mind a szókészlet, mind a nyelvtani jellegzetességek tekintetében eltér a standardtól (mint pl. a nyelvjárás), de ha csak szókészlet tekintetében különbözik attól, akkor nem tekinthető belső nyelvtípusnak, csak egyszerű nyelvváltozatnak. S ha az értelmező szótárakba felveszik a standard szavakon kívül a fontosabb nyelvjárásiakat, szakmaiakat, sőt a standardban nemkívánatos szalonnyelvi meg argószavakat is, vajon helyes volna-e elzárkózni azoknak a szavaknak, jelentéseknek, szókapcsolatoknak a befogadásától, amelyek évtizedek alatt bizonyos határon túli magyar nyelvváltozatoknak már az elemeivé váltak? A magyar nyelvhez pedig – tetszik vagy nem tetszik nekünk – hozzátartoznak azok az idegen hatásra keletkezett, de formailag többnyire magyar (vagy majdnem magyar) elemek is, amelyek idegen hatásra jöttek

103

létre a határon túliak nyelvváltozatában, és szövegükben kifogástalan magyar szavakat helyettesítenek, még inkább azok az idegen (esetünkben szlovákból kölcsönzött) jelenségek, amelyek eredeti magyar szavakhoz kapcsolódnak. Persze ezt a nyelvváltozatot nem tekinthetjük társadalmi szempontból követendőnek, de sok-sok magyar embernek – a körülmények kényszerítő hatása miatt – az anyanyelve lett. Ezek az emberek is talán joggal hiszik azt, hogy amikor ezt a nyelvváltozatot használják: magyarul beszélnek. Ha nyelvi változatukat kitagadnánk a magyar nyelvi változatok közül, őket is kitagadnánk – igazságtalanul – a magyarok közül. Tudomásul kell vennünk, hogy Trianon következményei nyelvi tekintetben is sokkal súlyosabbak, mintsem hogy azt néhány lelkes nyelvművelő fel tudná számolni.

Az ilyen elfogadó megnyilatkozások olvastán sem szabad azonban áltatnunk magunkat: a határtalanítással kapcsolatos negatív vélemények nem szűntek meg teljesen, csak szalonképtelenné kezdenek válni, s így lassan-lassan magánvéleménnyé szorulnak vissza. Ha sikerül a határtalanítást megfelelő nyelvi problémakezelési lépésekkel kiegészíteni, van rá esély, hogy – kedvező nyelvpolitikai klímát feltételezve – nemcsak a magyar nyelvtudomány lesz nyertese a megindult folyamatnak, hanem a határon túli magyar közösségek is. Zárásképpen a határtalanításról érdemes még elmondani, hogy ennek fokozatai vagy inkább mélységi szintjei vannak. Ami eddig e területen történt, s amirőll fföntebb beszámoltam, még csak az első szint, a ht nyelvváltozatok bizonyos szegmenseinek kutatása, leírása, a ht nyelvváltozatok elemeinek és nyelvtani jelenségeinek közvetlen beépítése szótárakba s idővel remélhetőleg a nyelvtanokba és a nyelvhasználati, helyesírási és más kézikönyvekbe is. Ez után kellene következzen a második, mélyebb szint, annak az érzékenységnek a kialakulása, amely a magyarországi magyar kutatókat is arra ösztönzi, hogy tisztázzák: leírásuk tárgya az egyetemes magyar nyelv-e vagy a magyarországi magyar nyelv, illetve ezek melyik változata, változatai. Mert lehet természetesen úgy is többközpontú szemlélettel írni szótárt vagy nyelvtant, ha egy szó nincs benne a határon túli magyar nyelvváltozatokról – elég annyi, hogy a szótár vagy nyelvtan ne „magyarnak”, hanem „magyarországi gi magyarnak magyarnak” mondja magát. Ha ettől a határon túli kollégák ódzkodnak, akkor viszont vállalniuk kellene a „magyar” szó használatának minden következményét. Épp ehhez próbál segítséget nyújtani újtani a Magyar Tudományos Akadémia ú határon túli kutatóállomásainak és kutatóhelyeinek feladatait is ellátó nyelvi irodák és egyéni kutatók hálózata. 104