Szociális és gyermekvédelmi szabályozók FOGY NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK. Készítették: Falvai Rita Zolnai Erika. Külső szakértő: Póti Viktória

Szociális és gyermekvédelmi szabályozók

FOGY FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ EMBEREK SZÁMÁRA NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK

IRÁNYELV ÉS PROTOKOLL TERVEZETE

Készítették: Falvai Rita Zolnai Erika Külső szakértő: Póti Viktória

FOGY.doc

Létrehozás dátuma: 2007.03.11.

59/1. oldal


Tartalom 1. Bevezetés................................................................................................................................ 3 2. Nemzetközi tapasztalatok....................................................................................................... 3 3. A fogyatékos embereknek szolgáltatást nyújtó intézményrendszer kihívásai ....................... 4 4. A fogyatékos embereknek nyújtott szolgáltatások alapelvei ................................................. 6 5. A fogyatékos emberek számára személyes szolgáltatást nyújtó intézmények....................... 8 5.1. Alapszolgáltatások .......................................................................................................... 8 5.2. Személyi segítés .............................................................................................................. 9 5.3. Szakosított ellátást biztosító szolgáltatások .................................................................. 10 6. Gondozási terv...................................................................................................................... 14 6.1. Egyéni fejlesztési terv ................................................................................................... 15 6.1.1. Az egyéni fejlesztési terv jelenlegi gyakorlatának problémái................................ 15 6.1.2. Az egyéni fejlesztési terv definíciója ..................................................................... 16 6.1.3. Az egyéni fejlesztési tervek jellemzői.................................................................... 17 6.1.4. Az egyéni fejlesztési tervek lehetséges tartalma, folyamata .................................. 18 6.1.5. Példa a fejlesztési területek meghatározására ........................................................ 19 6.1.6. Mérési eljárások ..................................................................................................... 21 6.2. A fogyatékossággal való együttélés elfogadása ............................................................ 22 7. FNO és az egyéni gondozási terv......................................................................................... 23 8. Az intim szféra, párkapcsolatok és a szexualitás kérdéseinek kezelése............................... 26 8.1. Az intimitás és a párkapcsolatok kezelésének eszközei................................................ 28 8.2. A szexuális nevelés intézményben alkalmazott általános irányelvei és célkitűzései.... 30 8.3. A párkapcsolatok támogatása, pszicho-szexuális kísérés az intézményben ................. 30 8.3.1. A kísérés, mint az értelmi fogyatékos személyek életvitelének normalizált támogatása........................................................................................................................ 31 9. Bibliográfia........................................................................................................................... 32 9.1. Egyéni gondozási tervhez kapcsolódik ......................................................................... 32 9.2. Az intim szféra, párkapcsolatok és a szexualitás, illetve a fogyatékos emberek életminőségének kérdésköréhez kapcsolódik....................................................................... 33 10. Mellékletek......................................................................................................................... 35 1. számú melléklet: A szexuál-pedagógiai kísérés lehetséges eszközei............................... 35 2. számú melléklet: A kísérés folyamata, egy lehetséges gyakorlat bemutatása ................. 38 3. számú melléklet: Protokoll............................................................................................... 41 3. 1. számú melléklet: Alapdokumentum......................................................................... 44 3. 2. számú melléklet: A jelentés tartalma ....................................................................... 58

FOGY.doc


59/2. oldal


1. BEVEZETÉS A munkacsoportnak mindössze 4 hete volt arra, hogy jelen szakmai anyagot elkészítse: ennek oka egyrészt, hogy a csoportból két fő kivált, akiknek a pótlására nem került sor, másrészt a munkacsoportnak nem volt „gazdája”, sem a munkacsoport vezetőjét, sem a titkárt illetően. A jelenleg két főből álló „munkacsoport” megalakulására csak 2007. februárjában került sor. Az idő rövidsége és a tagok kiválása miatt számos, fontos szakmai szempont nem jeleníthető meg a standardban, így pl. a krónikus betegeknek nyújtott szolgáltatás vizsgálatára egyáltalán nem kerülhetett sor. Külső szakértő bevonása révén viszont lehetővé vált a szolgáltatások szociálpolitikai szempontból történő megközelítése. Ez utóbbi tény jelentősége, hogy a hatályos jogszabályoknak való megfelelés nem egyszerű: az intézményi átalakulások, összevonások és költségvetési megvonások nem kedveznek az egyes szolgáltatások közötti átjárhatóságnak,

szabad

választásuknak,

illetve

a

kliensek

szükségleteinek

való

megfelelésnek. A fentiek alapján arra vállalkozhattunk, hogy végiggondoljuk mindazokat az irányelveket, amelyek meghatározzák a fogyatékos emberek számára nyújtott szolgáltatások megtervezését, biztosítását és működtetésének néhány aspektusát. Ezen túlmenően hangsúlyt fektettünk az intim szféra, a párkapcsolatok és a szexualitás kérdéskörére, és mellékeljük a Visszaélések esetén alkalmazott eljárásrend értelmileg akadályozott személyek intézményi ellátása során című protokollt.

2. NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK Norvégia Nem véletlenül döntöttünk egy olyan nemzetközi tapasztalat leírása mellett, amely jól példázza a szükségletorientált szolgáltatási rendszert. A norvég szociális támogatási rendszer – jóléti politikájuk alapvető elve a szegregáció, a speciális intézményrendszer elutasítása – nem különböztet meg célcsoportokat; bár akciótervekkel elősegítheti, hogy a speciális szükségletek kielégítése minden ágazatban hangsúlyossá váljon. A fogyatékos gyermekek alsó és középfokú oktatása a lakóhely szerinti körzeti iskolában folyik, amelyet alkalmassá tesznek a befogadásra, amire a gyermek a tanulmányait megkezdi. A foglalkozási rehabilitáció intézményei ugyanúgy fogadják a pszichiátriai betegeket és a munkaerőpiacról tartósan távolmaradókat (betegeket, kisgyermekes anyákat), mint a fogyatékos embereket. FOGY.doc


59/3. oldal


Ebben a rendszerben a fogyatékos emberek deklarált joggal rendelkeznek az általuk megfogalmazott szükségletek kielégítéséhez szükséges támogatás eléréséhez. Az igényt maguk az érintettek fogalmazzák meg, és jelzik pályázat formájában a helyi önkormányzat felé, amely dönt a támogatás mértékéről. Az igények kielégítésért a helyi önkormányzat felelős. Amennyiben az igénylő az önkormányzat döntését vitatja, regionális kormányzati képviselőhöz fordulhat, amely felülbírálhatja az önkormányzat döntését.

3. A FOGYATÉKOS EMBEREKNEK SZOLGÁLTATÁST NYÚJTÓ INTÉZMÉNYRENDSZER KIHÍVÁSAI Az uralkodó szakmai paradigma és a saját meggyőződésünk szerint a fogyatékossággal élő személyek a társadalom egyenlő jogokkal rendelkező tagjai, ezért az őket érintő sajátos bánásmód is nehezen ragadható meg. A jogok, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az önrendelkezés biztosítása a szociális szolgáltatások összessége tekintetében alapvető elvárás, függetlenül a szolgáltatást igénybevevő célcsoporttól. Ebből következően a fogyatékossággal élő emberek szempontjából speciális tulajdonságok helyett eltérő szükségletekről érdemes beszélnünk, mint például az önellátás, a kommunikáció, tanulás, a helyváltoztatás nehezítettsége, stb. Nem feledhető el azonban, hogy a szükségletek jelentős része időlegesen vagy tartósan megjelenhet más célcsoportok esetében is. Idős emberek körében gyakoriak a balesetek, amelyek időlegesen, vagy tartósan lehetetlenné tehetik az önellátást, a lakókörnyezet rendben tartását, az önálló közlekedést, a közösségi intézmények használatát. A hajléktalan emberek körében gyakori, hogy életmódjuk következményeként végtagjaikat veszítik, vagy súlyos pszichés károsodást szenvednek. Ezekben az esetekben nem határozható meg, hogy melyik a vezető probléma (az időskor, vagy a mozgássérülés, a hajléktalanság vagy a pszichés betegség, stb.), így az sem dönthető el egyértelműen melyik szociális intézmény kompetens a kliens támogatása során. Fordulatot jelenthet a fogyatékos embereket érintő szociális szolgáltatások megszervezése tekintetében, ha nem a célcsoportot, hanem a szükségleteket helyezzük a rendszer középpontjába, és ezek kielégítését célzó szolgáltatásokat alakítunk ki. Ebből a szemszögből az igénybevevő összetett nehézségekkel küzdő individuum, az életminőségét befolyásoló problémák egymásra is hatással vannak. Az individuális jelleg azt jelenti, hogy az adott problémakör más kliensnél ugyanolyan formában nem jelenik meg. A fogyatékos

FOGY.doc


59/4. oldal


embereknek, a szociális szolgáltatások más célcsoportjaihoz hasonlóan, sajátos szükségleteik vannak, amelyek minden esetben egyéni bánásmódot igényelnek. Ugyanakkor megjelennek olyan

igények

is

(pl.

munkavállalás

elősegítése,

gyermekgondozás

támogatása,

lakásfenntartás nehézsége), amelyek nem köthetők közvetlenül a fogyatékos állapothoz. Az említett problémák leküzdése nem igényel speciális intézményrendszert, a haladó paradigma szerint az általánosan elérhető és igénybe vehető integrált szolgáltatások keretében valósítandók meg. A fentiek értelmében az individuális életminőség javítását célzó szolgáltatás-csomag szükségszerűen különböző minden igénybevevő esetében, ugyanakkor elemeiben nagyon hasonlít más célcsoportokéhoz. A speciális szükségletekkel rendelkező személyek problémáihoz illeszkedő szolgáltatás-csomag kialakítása a szociális intézményektől együttműködést és rugalmasságot igényel. Az egyes intézményeknek saját arculatuk, jó gyakorlataik alapján kell a megfelelő szolgáltatást, a többi szolgáltatóval együttműködve, biztosítaniuk. Ha pl. az a probléma, hogy a felnőtt korban mozgáskorlátozottá vált ember személyi segítő nélkül nem tud részt venni a munkaügyi központon keresztül szervezett átképzésen, a személyi segítés nyújtásáért felelős intézménynek kell biztosítani, hogy a segítő a megfelelő időben a megfelelő helyen, az igénybevevő szükségletei szerint elérhető legyen. Ugyanakkor a munkaügyi központnak feladata, hogy a mozgáskorlátozott ember megközelíthesse a képzés helyszínét, és ott a személyi segítő szolgáltatásait igénybe vehesse, a segítő a feladatait elvégezhesse. Ebben az esetben az átképzésen való részvétel alapvető feltétele, hogy a három szereplő (mozgáskorlátozott ember, személyi segítést biztosító szolgáltató, munkaügyi központ) közösnek tekintsék a problémát, együtt, több szempontból vizsgálják meg, és közösen oldják meg azt. Hasonló módon az intézmények közötti együttműködés, azok átjárhatósága szükséges ahhoz is, hogy a többféle fogyatékossággal élő személyek (pl. felnőtt korban mozgássérültté vált, eredendően hallássérült személy, cukorbetegségéből kifolyólag mozgássérültté és vakká vált személy) igényeinek és szükségleteinek megfelelő szolgáltatást vehessen igénybe. A magas színvonalú és a szükségletekhez illeszkedő szolgáltatások kialakításának lényeges feltétele, hogy a szolgáltatást nyújtók a speciális szükségletekkel rendelkező személyeket aktív részvételre, saját életük tekintetében döntéshozásra képes személyeknek tekintsék. Az önrendelkezés független a sérülés típusától és súlyosságától. Megfelelő segédeszközökkel és technikákkal a halmozottan sérült (súlyos fokú mozgássérültség, beszédképtelenség) személyek esetében is lehetővé tehető az önálló helyváltoztatás és a kommunikáció,

FOGY.doc


59/5. oldal


értelmileg akadályozott emberek számára is meg lehet fogalmazni egyszerűen az eldöntendő kérdést, problémát, vagy biztosítható támogató személy jelenléte, aki képviseli az érintett érdekeit. A súlyosan fogyatékos emberek önrendelkező életmódja, bevonása azonban a szolgáltatást nyújtóktól rengeteg türelmet és magas szintű felkészültséget igényel. Az önrendelkező élet azonban nem csak a döntéshez való jogot, hanem a következmények viselését, a felelősségvállalást, a kötelezettségek teljesítését is magában foglalja, amelyet a jogokhoz hasonlóan érvényre kell juttatni a segítségnyújtás során.

4. A FOGYATÉKOS EMBEREKNEK NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK ALAPELVEI A fentiekben már utaltunk néhány olyan alapelvre, amelynek valamennyi, fogyatékos emberek számára nyújtott szolgáltatásban érvényesülnie kell, az Országos Fogyatékosügyi Program1 a horizontális jellegű alapelveket még bővebben taglalja: 1. A prevenció elve értelmében a szolgáltatásoknak figyelmet kell fordítani a fogyatékosságot okozó balesetek és betegségek megelőzésére, illetve a fogyatékos állapot rosszabbodásának megelőzésére. 2. Fontos, hogy a fogyatékos gyermek, illetve felnőtt támogatása mellett a szülőknek és a családtagoknak lehetősége legyen a munkavállalásra. Ez utóbbi befolyásolja az esélyek kiegyenlítéséhez szükséges szolgáltatások és segédeszközök elérhetőségét. 3. Az egyenlő esélyű hozzáférés elve alapján a fogyatékos embereknek eltérő szükségleteik alapján

a

többségi

társadalom

tagjaival

azonos

módon

kell

igénybe

venni

a

közszolgáltatásokat. 4. A fogyatékos emberek heterogén csoportot alkotnak, – a látás-, hallássérült, mozgáskorlátozott, értelmileg akadályozott, kommunikációban számottevően korlátozott és autizmussal élő vagy súlyosan, halmozottan fogyatékos személyek – akik eltérő szükségletekkel rendelkeznek. Ezért fontos alapelv, hogy az egyes szolgáltatások megtervezése és biztosítása a fogyatékos emberek egyéni szükségletein alapuljon.

1

Országos Fogyatékosügyi Program 10/2006. (II. 16.) OGY határozat melléklete

FOGY.doc


59/6. oldal


5. A fogyatékos embereket ugyanazok a jogok és kötelességek illetik meg, mint minden más állampolgárt. A szociális kirekesztésük elkerülése érdekében a szolgáltatások megtervezése során a tevékenység akadályozottságát és a részvételük korlátozottságát megszüntető fenti jogaik érvényesülését kell biztosítani. 6. A fogyatékos embert nem érheti hátrányos megkülönböztetés, nem részesülhet kirekesztésben, fogyatékossága miatt nem lehet korlátozott a közjavakhoz való hozzáférés során. Miután a fogyatékos emberek az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal – állapotukból fakadóan – kevésbé tudnak élni, ezért indokolt, hogy előnyben részesüljenek a szolgáltatások igénybe vétele során is. 7. A személyhez fűződő, illetve a fogyatékos embereket külön megillető speciális jogok védelmének, valamint a támogatott döntéshozatal elvének valamennyi általános szabályban érvényesülnie kell. A fogyatékos személyek nem jótékonykodás alanyai, hanem jogok birtokosai: olyan emberek, akik nem igénylik, hogy sorsukról mások döntsenek, mert arra maguk is képesek. 8. A szolgáltatások kialakítása, biztosítása és megvalósítása során arra kell törekedni, hogy abból a fogyatékos személyek is kivehessék részüket. Az önrendelkezés elve értelmében és az emberi méltóság tisztelete érdekében a fogyatékos emberek meglevő képességeik és lehetőségeik keretein belül szabadon rendelkeznek életük alakításáról. 9. Biztosítani kell, hogy a fogyatékos személyek a szükséges szolgáltatásokhoz a lakóhelyükön vagy ahhoz a lehető legközelebbi településen jussanak hozzá, illetve, a fogyatékos személyekkel kapcsolatos döntéseket és intézkedéseket helyi szinten fogalmazzák és valósítsák meg. 10. Az integráció elve alapján a fogyatékos embereknek a társadalmi és gazdasági intézmények szolgáltatásait a lehető legszélesebb körben kell igénybe venniük. Ez nem csak a szociális szolgáltatásokra igaz, érinti az egészségügy, oktatás, stb. területeit is. A fentiek teljesüléséhez elengedhetetlen a társadalmi befogadás, az akadálymentes közlekedés és fizikai környezet, a megfelelő kommunikációs eszközök és korszerű technikák és módszerek használata. A társadalmi integráció erősítése érdekében fontos, hogy a szolgáltatások igénybevétele szélesebb körű és intenzívebb kapcsolatrendszer kiépítését és ápolását jelentse, különös tekintettel a családtagokra. 11. A normalizáció elve alapján a fogyatékos személy számára a társadalom más tagjaival azonos életvitelt és életfeltételeket kell biztosítani. Úgy kell tehát a szolgáltatásokat FOGY.doc


59/7. oldal


kialakítani és megvalósítani, hogy azok a társadalom megszokott feltételeinek és életmódjának a lehető legteljesebb mértékben megfeleljenek. 12. A rehabilitáció elve alapján a fogyatékos embereket képessé kell tenni arra, hogy állapotuk és képességeik javítására, vagy azok romlásának megállítására, lassítására törekedjenek. A rehabilitáció elve feltételezi a fogyatékos emberek együttműködését: lehetőségük van arra, hogy befolyásolják a rehabilitáció konkrét céljait és eszközeit, és a szolgáltatásokkal való együttműködésük az egyenlő felek megállapodásán alapuljon. 13. Az egyetemes tervezés elve alapján az egyes szolgáltatásokat úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy a fogyatékos személyek számára is hozzáférhető és használható legyen. 14. A semmit rólunk, nélkülünk elve azt jelenti, hogy a fogyatékos személyek saját jogon vagy a maguk választotta képviselőik, illetve szüleik útján részt vehessenek az életüket meghatározó döntések meghozatalában és végrehajtásában.

5. A FOGYATÉKOS EMBEREK SZÁMÁRA SZEMÉLYES SZOLGÁLTATÁST NYÚJTÓ INTÉZMÉNYEK A

személyes

szolgáltatást

nyújtó

intézmények

alapvető

feladata

az

önellátás

megnehezüléséből, az egyéni szociális, pszichés készségek, képességek csökkenéséből fakadó hátrányok ellensúlyozása, az egyén életminőségének javítása. A fogyatékos emberek számára szolgáltatást

nyújtó

intézményekkel

szemben

elsődleges

elvárás

a

szolgáltatások

összehangolása a kliensek szükségleteinek figyelembe vételével. Ebből fakadóan a különböző intézmény típusokat funkciójuk szerint csoportosíthatjuk.

5.1. Alapszolgáltatások Közösségi alapúnak (community based) azok a szolgáltatások tekinthetők, melyek a szolgáltatás igénylő személy lakókörnyezetében, az őt befogadó közösség erőforrásait kihasználva valósulnak meg, annak érdekében, hogy a bentlakásos intézményi ellátás igénybevétele elkerülhető legyen. Ezek például: –

Veszélyhelyzetet elhárító szolgáltatások: pl. jelzőrendszer működtetése.

FOGY.doc


59/8. oldal


–

Otthoni környezetben nyújtott személyi segítés: személyi és környezeti higiéné fenntartásában nyújtott segítség, mozgás, helyváltoztatás segítése, étkezés, ételkészítés segítése, szállítás ügyintézés, bevásárlás, kulturális programokon való részvétel támogatása, alapszintű egészségügyi gondozás.

–

A családot tehermentesítő szolgáltatások: háztartási feladatok során nyújtott segítség, a fogyatékos családtag napi felügyelete, gondozása otthonában vagy intézményben, rövidebb (néhány nap, egy-két hét) vagy hosszabb (egy-két hónap, legfeljebb fél év) időre történő családba fogadása, intézményi ellátása.

–

Szociális kapcsolatok biztosítása: pl. a helyi közösségben megvalósuló programok látogatásának támogatása.

–

Oktatás, képzés, szakképzés, fejlesztés, munkavállalási lehetőség biztosítása.

–

Egyéb, egészségügyi, szociális, kulturális és oktatási szolgáltatások nyújtása.

Az alapszolgáltatások összehangolását azon intézmény, segítő szakember végzi, amely/aki a fogyatékos

személy

számára

a

legkönnyebben

elérhető,

ugyanakkor

megfelelő

kompetenciákkal rendelkezik. A legkisebb települések esetében lehet a helyi önkormányzat szociális ügyintézője, vagy a házi segítségnyújtást, étkeztetést megvalósító intézmény munkatársa is. Ideális esetben nagyobb településeken a koordináció feladata – felnőtt korú fogyatékos emberek tekintetében – a Családsegítő Szolgálatokra, fiatalkorú fogyatékos személyek esetében a Gyermekjóléti Szolgálatra hárulhat. A szükséges szolgáltatások összehangolása az egyes településeken túlnyúló feladat (pl. lehet, hogy a közeli város egészségügyi szolgáltatásával kell kapcsolatot teremteni), minden esetben a fogyatékos személy és családja helyzetének, igényeinek alapos ismeretét, a velük való rendszeres kapcsolattartást igényli. A magyar szociális ellátórendszerszerben közösségi alapú vagy alapszolgáltatást nyújtó intézmények: a falugondnoki, tanyagondnoki szolgáltatás; a szociális információszolgáltatás; a házi segítségnyújtás; a szociális étkeztetés; családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatás; a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás; támogató szolgáltatás; nappali ellátás; a gyermekek napközi ellátása.

5.2. Személyi segítés A személyi segítés a fogyatékos emberek önálló, önrendelkező élete megvalósítása szempontjából alapvető fontosságú. Filozófiája a fogyatékos emberek szükségletein alapuló FOGY.doc


59/9. oldal


rehabilitációs modellből eredeztethető: igényeiket, szükségleteiket és jogaikat tekintve nem különböznek a társadalom többi tagjától, mindenben azonosan kell kezelnünk őket – a speciális megközelítés mértékét csak az állapotuk határozhatja meg. A személyi segítés biztosítása is ebbe a körbe sorolható – emberi és állampolgári jog. A szolgáltatás igénybe vétele lehetővé teszi, hogy a fogyatékos ember választhasson a különböző életmódok között, részese lehessen az élet minden színterének. A személyi segítés igénybe vétele lehetőséget ad az egyenértékű élethez, a másoktól való függés csökkenéséhez. A személyi segítés nem egészségügyi szolgáltatás, ebből következően nem jellemző rá a medikalizáló szemlélet: a kliens nem kiszolgáltatott, úgy, mint pl. egy hierarchikusan szerveződött kórházban, vagy gyógy-intézményben, hanem egyenrangú partner, akinek joga van kívánságait és szükségleteit kifejezni. A személyi segítés körébe tartozik mindaz a szolgáltatás, amelyet az egyén saját fizikai szükségleteinek kielégítése, önálló életvitele fenntartása, közösségi részvétele érdekében saját döntése alapján igényel. Az ápoláson, gondozáson túlmenően kiterjed a fogyatékos ember környezete rendben tartására, kommunikációra, képzés, foglalkoztatás során felmerülő segítésre, a szabadidő hasznos eltöltéséhez szükséges kísérésre, stb. A személyi segítés iránti igény körének és mértékének meghatározása csak a segítséget igénylő személy és közvetlen környezete aktív részvételéves valósulhat meg. A segítség iránti igény meghatározása során –

az igénybevevő és a segítő felmérik mindazon lakáson belüli és kívüli tevékenységek körét, amelyek elvégzéséhez a fogyatékos személy segítséget igényel,

–

meghatározzák azok tartalmát,

–

meghatározzák azok várható gyakoriságát,

–

kipróbálás útján felmérik az egyes tevékenységek időigényét és végrehajtásának módját,

–

heti, szükség esetén havi időbeosztást készítenek, amely a tartalmazza a különböző tevékenységek kivitelezésnek időszükségletét és azok összesítését is.

5.3. Szakosított ellátást biztosító szolgáltatások Otthont, lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevételére csak akkor kerülhet sor, ha ennek igénye a kliensben merül fel, mert

FOGY.doc


59/10. oldal


–

saját otthonában már nem érzi biztonságban magát, és speciális szükségleteinek kielégítése a lakókörnyezetben nem megoldható,

–

a saját otthonában való élet súlyos fizikai vagy pszichés egészségkárosodással járhat,

–

a környezetváltozás nem eredményez súlyos fizikai vagy pszichés egészségkárosodást.

A bentlakásos intézményi szolgáltatást a kliens közreműködésével, vele együttműködve kell kiválasztani. Figyelemmel kell lenni arra, hogy –

a választott intézmény minél kisebb méretű legyen,

–

a fogyatékos személy önállóságát, döntési szabadságát megőrizhesse, különösen napi időbeosztását illetően,

–

családi, rokonsági, baráti kapcsolatai mind intenzitásukban, mind kiterjedtségükben megmaradhassanak,

–

a fogyatékos személy számára az új környezet biztonságos legyen,

–

lehetősége legyen számára ismerős, meghitt környezet kialakítására.

Ebből következően a bentlakásos intézmény infrastruktúráját, szolgáltatásait olyan irányban szükséges fejleszteni, amely –

tiszteletben tartja az igénybevevő jogait, fogyasztói szerepét,

–

méretét tekintve az ott élők száma nem haladja meg a 8-12 főt, amennyiben ez mérethatékonyság szempontjából nem valósítható meg, a 40 főt.

–

amely fogyatékos személy számára képességeihez, készségeihez mérten önálló életvitelt, döntési lehetőségeket biztosít,

–

figyelemmel van az igénybevevők intimitás iránti igényeire,

–

biztosítja az igénybevevő állapotának megfelelő fejlődési, fejlesztési lehetőségeket,

–

mind fizikai, mind kommunikációs szempontból akadálymentes,

–

az igénybevevő életkorának, mentális érettségének, képességeinek, elképzeléseinek megfelelő nappali elfoglaltságot biztosít.

FOGY.doc


59/11. oldal


A kislétszámú (40 főt meg nem haladó) intézményi környezet kritériumai2: a kliensek szempontjából: –

Az intézmény a település lakott belterületén, tömegközlekedéssel jól megközelíthető helyen található, jellege igazodik a környezet, a környező épületek arculatához.

–

A szolgáltatások igénybevevői számára a szükséges egészségügyi, oktatási, kulturális, stb. szolgáltatások az intézményen kívül, jól megközelíthetően biztosítottak.

–

Az igénybevevők saját lakrésszel rendelkeznek, amely magában foglalja a saját fürdőszobát, és lehetőség szerint konyhát/teakonyhát is. A lakóknak lehetőségük van lakrészük saját igényeiknek, ízlésüknek megfelelő berendezésére, díszítésére, a saját bútoraik használatára. A lakrész a lakók személyiségét tükrözheti, ezáltal egyénivé, otthonossá, magánjellegűvé válik.

–

Amennyiben kliens nem egyedül él a saját lakrészében, joga van a lakótársai kiválasztásához és az együttélés folytonosságához.

–

Az egyéni lakókörnyezet, a saját eszközök, textíliák tisztántartása, az ételkészítés, a pihenés és szórakozás az intézményi lakóközösségtől függetlenül lehetséges. Ugyanakkor a szabadidő eltöltésének vannak közösségi lehetőségei is.

–

Az intézmény egészének berendezése megfelel a lakók szükségleteinek, biztonságérzetet nyújt, ugyanakkor otthonos, komfortos érzetet kelt, díszítése, berendezése esztétikus.

–

Az intézmény szolgáltatásai megfelelnek a lakók életkorának, kulturális hátterének, igényeinek, lehetőség nyílik a kisebbségi szokások, kultúra ápolására, az anyanyelv használatára.

–

Az intézmény infrastruktúrája, személyi feltételei, szakmai tevékenysége támogatja az önellátás megőrzését, fejlesztését, a mindennapi tevékenységek (közlekedés, személyi és környezeti higiéné fenntartása, ételkészítés, stb.) önálló végrehajtását.

–

Az igénybevevők számára szükségleteiknek megfelelő mértékben, folyamatosan személyi segítés igénybe vehető. A személyi segítés nem korlátozza a meglévő önellátási képesség megőrzését, fejlesztését, illeszkedik az igénybevevő fizikai és értelmi állapotához. A

2

A felsorolás figyelembe veszi a LEWO szempontrendszerét. (Schwarte-Oberste-Ufer: LEWO – Életminőség a

felnőttkorú fogyatékosok lakóformáiban, BGGYTF, Bp. 1999.) FOGY.doc


59/12. oldal


személyi segítés köre kiegészül az egészségmegőrzést célzó, megelőző és helyreállító szakápolási tevékenységekre is. –

Az igénybevevők számára közvetlen szolgáltatást nyújtó személyek köre állandó, a lakó számára ismerős, lehetőség nyílik a segítő tevékenységet jellemző intimitásnak megfelelő személyes kapcsolat kialakítására.

–

Az intézmény elhagyása, látogató fogadása lehetséges.

–

A lakók munkavégzése, foglalkoztatása, oktatása, képzése az intézményen kívül történik.

–

A szociális kapcsolatok fenntartása folyamatosan biztosított, ahhoz a szükséges segítség igénybe vehető. A kliensek számára a személyiségfejlődést, veszteség feldolgozást segítő önsegítő csoportok elérhetők, pártfogói támogatás, segítség igénybevétele lehetséges.

–

A klienseknek joguk van az életkori ciklusoknak megfelelő vagy magánélethez köthető krízisállapot megélésére, és szakszerű támogatást kapni ezek kezelésére.

–

Az intézmény kliensei nemi identitásuknak megfelelő szexuális- és partnerkapcsolatot szabadon létesíthetnek, azokat saját igényeik szerint megélhetik. Ehhez saját lakószobájuk, lakrészük megfelelően intim környezetet nyújt.

–

A szabadidő eltöltésére szervezett programok igazodnak a lakók elképzeléseihez, életkorához, képességeihez, készségeihez.

–

Az intézmény lakói vallásukat szabadon gyakorolhatják, a választott hitéleti közösség életében, tevékenységében való aktív részvételük biztosított.

–

Az intézmény lakói védettek a különböző kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben.

–

A szolgáltatás igénybevevői ismerik a velük kapcsolatban nyilvántartott adatok körét, az adatszolgáltatás

feltételeit,

módját.

Személyes

adataikhoz,

fizikai

és

mentális

állapotukhoz kapcsolódó információkhoz harmadik személy hozzájárulásuk nélkül nem juthat hozzá. A szolgáltatás igénybevevőiről vezetett nyilvántartásokhoz való hozzáférés pontosan szabályozott, arról a kliensek pontos információkkal rendelkeznek. –

A lakók részt vesznek az intézmény működtetésében, rendjének kialakításában. Érdekvédelmük biztosított.

FOGY.doc


59/13. oldal


A munkatársak szempontjából: –

Az intézmény munkatársai megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek, kiválasztásuk és betanításuk kellő alapossággal és körültekintéssel zajlik.

–

A vezetés szakszerű, és folyamatosan együttműködik a kliensekkel s hozzátartozóikkal, a munkatársakkal, társintézményekkel és a fenntartóval.

–

A vezetés támaszkodik a dolgozók munkával való megelégedettség mérésének eredményeire – a realitások figyelembe vételével –az intézmény fejlesztés irányainak meghatározásánál. A munkával való megelégedettség meghatározó elem a személyi folytonosság biztosítása során.

–

A vezetés és a munkatársak folyamatosan értékelik a munkájukat, és vizsgálják, hogy az intézmény működése mennyire illeszkedik a szolgáltatás koncepciójához.

–

A segítő tevékenységet végző személyek kompetenciája, felelőssége pontosan meghatározott. A munkatársak folyamatos továbbképzése és kiégés elleni védelme (rekreáció, szupervízió, stb.) biztosított.

–

A vezetés folyamatos figyelmet fordít az intézményhez és a szolgáltatáshoz kapcsolódó PR-munkára. Aktívan közreműködik a regionális szociálpolitika és szolgáltatások tervezésében.

6. GONDOZÁSI TERV Szakosított és átmeneti elhelyezést biztosító intézményi ellátásban gondozási tervet kell készíteni, az alapszolgáltatást igénybe vevő fogyatékos emberre vonatkozóan akkor, ha az 1/2000 SzCsM rendelet előírja. A rendelet szerint a gondozási terv egyénre szabottan határozza meg a szolgáltatást igénybe vevő állapotának megfelelő gondozási, ápolási, fejlesztési feladatokat és azok megvalósításának módszereit. A gondozási tervet a szolgáltatás igénybevételét követően egy hónapon belül kell elkészíteni. A gondozási terv típusai lehetnek: egyéni gondozási terv, egyéni rehabilitációs program és egyéni fejlesztési terv. Egyéni gondozási tervet a fogyatékos embereknek nyújtott szolgáltatások közül a nappali intézményi ellátást igénybevevők számára kell készíteni. Az egyéni fejlesztési terv olyan dokumentáció, amely a fogyatékos emberek rehabilitációs intézményében, ápoló-gondozó otthonában, illetve lakóotthonában az egyénre szabott bánásmód leírását, az önellátási FOGY.doc


59/14. oldal


képesség fejlesztését tartalmazza. Az egyéni fejlesztési terv a szolgáltatást igénybe vevő fogyatékos emberről készített (gyógy)pedagógiai, egészségi és mentális állapotra, szociális helyzetre vonatkozó jellemzés alapján készül.3 (A rendeletben a szociális szempontú megközelítés hiányzik a felsorolásból!)

6.1. Egyéni fejlesztési terv 6.1.1. Az egyéni fejlesztési terv jelenlegi gyakorlatának problémái Az egyéni fejlesztési tervek készítéséhez rendkívül kevés szakmai módszertani útmutató áll rendelkezésre, ezek is nehezen hozzáférhetőek. Tartalmuk, felépítésük szakmailag nem eléggé megalapozott, legalábbis nem túl meggyőző. Ötletszerű, igen részletes és bőséges anamnesztikus adatot tartalmaznak, melyek egy része ismétlődik, egyéb dokumentációban már szerepel. Pl. előgondozás, személyes dokumentáció, ápolási-gondozási,

egészségügyi

dokumentáció,

esetleg

a

személyes

élettörténet

dokumentumai, naplók, emlékkönyvek, amelyet a segítők, családtagok vagy a mentor vezetnek (vezethetnek) a kliensről, stb. A dokumentált információk nem tükrözik az elvekben megfogalmazott, kidolgozás során megvalósuló team munkát, az orvosi, pedagógiai pszichológiai felmérések egymástól függetlenül jelennek meg. Az információ nagy részét sem a terv kialakítása során, sem a megvalósításhoz nem hasznosítják, miközben igen terjedelmes dokumentumok kerülnek megfogalmazásra. Nem világos, hogy a terv mi célból, kinek készült, és kinek a munkáját segíti. Többnyire a gondozónők sem értik, nemhogy a kliens, akinek elvileg ismernie kell az egyéni fejlesztési terv tartalmát, hiszen a benne foglaltakat vele közösen kellene kialakítani, aláírásával annak elfogadását tanúsítani. Sorolhatnánk tovább a gyakorlati alkalmazás nehézségeit, de hasznosabbnak tűnik egy tudatos, célirányos eljárás felvázolása, illetve a kidolgozás lehetséges módjaira javaslatot tenni. Cél, hogy a rendszerezett információk valóban leíró jellegűek legyenek, a szakértők vizsgálata segítse a működés, a viselkedés, a kommunikáció jobb megértését, a fejlesztési célok és lehetőségek meghatározását.

3

1/2000 (I. 7.) SzCsM rendelet alapján

FOGY.doc


59/15. oldal


A leíró jellemzésekhez a kategóriákat pontosabban meg kell határozni, és definiálni kell az egységesség érdekében jelentésüket és a minőségi értékek fokozatait. (pl. Mikor tekinthető a fogyatékos ember a környezetére vonatkozó ismeretekben jól tájékozottnak, részlegesen tájékozottnak, tájékozatlannak, és mire teszi mindez alkalmassá és képessé.) Mivel a kliensek mindennapi tevékenységét erősen befolyásolja az egyéni fejlesztési tervben megfogalmazott tevékenységek szerkezete, és az életminőség alakulásában alapvető szerepet játszik, a szakmai standardok, módszertani ajánlások megfogalmazása elkerülhetetlen.

6.1.2. Az egyéni fejlesztési terv definíciója Az egyéni fejlesztési terv olyan írásos dokumentum, melyben a fogyatékos ember múltját, jelenlegi állapotát, jövőbeli életének reálisan várható, illetve kívánatos szintjét írjuk le. Konkrét, mérhető és rövid idő alatt elérhető célokra bontja le a távlati fejlesztési célokat, amelyek sikerélményhez és ezzel motivációhoz juttatja mind a fejlesztett személyt, mint a segítőt. Tartalmazza a célok elérésének lépéseit és tervezett eszközeit, az eredményesség mérésének, észlelésének paramétereit, indikátorait. A tervben tehát reálisan megfogalmazott fejlesztési célokat kell rögzíteni, ahol a végrehajtásért felelős személy neve is minden esetben szerepel. Az egyéni fejlesztési terv individuálisan, minden fogyatékos kliensre külön kitöltött formanyomtatvány, mely a személyre szóló segítségnyújtást hivatott tervezni, koordinálni és ellenőrizni. Előre meghatározott ütemezéssel a munkatársi team újra és újra előveszi a dokumentumot, ellenőrzi, illetve értékeli a végrehajtás eredményességét, az akadályozó tényezőket és új fejlesztési célokat tűz ki. A tervet a team közösen alkotja, a lakó aktív közreműködésével, személyes céljaira, vágyaira, szükségleteire építve. (Bartholy, 1999) Az egyéni fejlesztési terv lehetőség szerint illeszkedik a gyermek és felnőtt korú személy mindennapi életviteléhez, életkori sajátosságaihoz, valamint kiegészül a felnőttképzés, foglalkoztatás lehetőségeivel és perspektíváival. Az egyéni fejlesztési terv nem egyszerűen dokumentum, hanem egy tervezési folyamat is, melyben

megtalálható

a

kiindulási

helyzetkép

meghatározása

méréses

eszközök

felhasználásával, célmeghatározás a perspektíva felvázolásával, és a végrehajtás a felelősök, idő- és megvalósítási terv, módszerek megjelölésével. A terv nem az időtöltés megszervezése, hanem célszerű, hasznos, életminőséget fejlesztő tevékenységek irányított gyakorlása, amelyek eredményessége is mérhető.

FOGY.doc


59/16. oldal


A fejleszteni szükséges területek meghatározása során az erősségek, lehetőségek feltárására is figyelmet kell fordítani, hogy az örömszerző, hasznos, kiemelkedő képességek fejlesztésével a kompetenciaérzést és ne a számára semmit nem jelentő feladatok unalmas ismételgetését élje át a személy. (pl. funkció és öröm nélküli olvasás, mechanikus számolási feladatok, stb.) Érdemes elkerülni az alkalmi jellegű tréningek keretében történő készségfejlesztést (pl. önkiszolgálás). A mindennapi önellátásába beilleszthető funkciók gyakoroltatása hasznosabb és életszerűbb. (pl. az értelmi sérült emberek nehezen helyezik át a tanultakat egyik helyzetről a másikra.)

6.1.3. Az egyéni fejlesztési tervek jellemzői Összefoglalva az alábbiak jellemzik az egyéni fejlesztési tervet: –

Célszerűség,

–

Tervezettség,

–

Hasznosság,

–

Átláthatóság,

–

Ellenőrizhetőség,

–

Együttműködés (kliens, munkatársak, család, más intézmény),

–

Változtathatóság.

Az egyéni fejlesztési tervek célja, jelentősége: –

Célszerű, tervezett kereteket hoz létre a fogyatékos emberrel való foglalkozás során.

–

Lehetőséget teremt arra, hogy a szolgáltatást igénybe velő személy aktívan alakíthassa napi, heti rendjét, életének perspektíváját.

–

Rendszerezett és folyamatosan dokumentált ismereteket tartalmaz a fogyatékos ember családi,

iskolai

történetéről,

jelenlegi

állapotáról,

érzelmi-hangulati

életéről,

képességeiről, személyiségéről, viselkedéséről és szükségleteiről. –

A

fogyatékos

ember

életét

támogató

különböző

szakemberek

összehangolják

tevékenységüket, tudásuk, tapasztalatuk a többiek számára is hozzáférhetővé és hasznosíthatóvá válik.

FOGY.doc


59/17. oldal


–

A fogyatékos emberek viselkedése, reakciói érthetőbbé válnak, a szakemberek reaktív beavatkozó magatartása közeledik a preventív szemléletű, céltudatosan megerősítő hozzáálláshoz.

–

Lehetőséget teremt a segítés hatékonyságának önellenőrzéséhez.

–

Segít az egységes bánásmód és elvárások kialakításában.

Az egyéni fejlesztési tervek a szakmai irányelvek által meghatározott fejlesztési részterületekre irányulnak. Meghatározó azonban, hogy az irányelvek miként értelmezik a szolgáltatások és a kliensek életminősége közötti kapcsolatot, és ebből következően a készségek, képességek összefüggését az életminőség fejlesztésével

6.1.4. Az egyéni fejlesztési tervek lehetséges tartalma, folyamata Az információk, adatok összegyűjtése és rendszerezése során az életkori jellemzőket figyelembe véve az alábbi szempontokat érdemes összegezni. Helyzetkép meghatározása: –

Személyi adatlap - dokumentumok, heteroanamnézis alapján.

–

A gondozást, szükségleteket befolyásoló egyéb adatok.

–

Anamnézis

–

Jelen állapot felvázolása – a viselkedés strukturált megfigyelése; tesztek, értékbecslő skálák, mérőeszközök alkalmazásával. o Kognitív képességek (figyelem, érzékelés, emlékezet, gondolkodási funkciók, írás, olvasás, számolás alkalmazása) o Kommunikáció,

beszédmegértés

metakommunikáció

megértése,

szintje

(szókincs,

használata,

relációk

szituációk

ismerete, megértése,

kapcsolatteremtés, kapcsolat fenntartás eszközei stb.) o Motoros képességek, nagymozgások, finommozgás, mozgáskoordináció o Szociális képességek (önvédelem, önérvényesítés, döntéshozatal, választás, nemet mondás képessége, szükségletek megfogalmazása, stb.) o Kapcsolatok, kapcsolattartás (társak, segítők, hozzátartozók)

FOGY.doc


59/18. oldal


o Érzelmi kontroll, személyiség érettsége (szorongás, frusztrációtűrés, késleltetés képessége, empátia, agresszió, indulatok kezelése) o Önkiszolgálás, önellátás (evés, öltözködés, tisztálkodás, közlekedés) o Szokások, esetleg sztereotip viselkedés o Kedvelt tevékenység formák szabadidő önálló eltöltése során o Munkatevékenység, gyermekeknél játéktevékenység Terv készítése: –

Lehetőségek, perspektíva. – fejlődés lehetősége az állapotának és körülményeinek figyelembe vételével. Prognózis időpontja, készítője, és részletezése. Jellemzője, hogy idealisztikus.

–

Távlati fejlesztési célok – reálisak, nagyobb időintervallumot, perspektívát ölelnek át.

–

Rövid-távú fejlesztési célok – konkrétak, megvalósíthatóak, mérhetőek, rövid idő alatt sikerekhez vezetnek. Néhány hónap, maximum fél év az érvényességi idejük, ezután újra kell értékelni. A döntést szakmai team hozza, időpont és a felelősök megjelölésével.

–

Végrehajtás

–

a

célok

eléréséhez

szükséges

feladatok,

gyakorlati

teendők

megfogalmazása, amennyiben a végrehajtás során nem csak a felelős munkatárs a végrehajtó, a segédkező munkatársak megnevezése, a feladatok időbeli ütemezése, és a dokumentáció, mérhetőség meghatározása. Értékelés, felülvizsgálat: –

Eredmények

értékelése

(méréses

és

megfigyeléses

vizsgálatok,

hatékonyság,

eredményesség, összehasonlíthatóság) –

Célok, feladatok felülvizsgálata

–

Célok, feladatok újrafogalmazása

6.1.5. Példa a fejlesztési területek meghatározására A nemzetközi szakmai útmutatók alapján összeállított fejlesztési területek a Kézenfogva Alapítvány képzési programjában található egyéni fejlesztési terv alapján (Bartholy, 1999):

FOGY.doc


59/19. oldal


Önkiszolgálás – egyéni, kis lépésekben történő, örömelvű, önmegerősítő folyamat a mindennapi életvitel során „Learning by doing”4 – tevékenység révén tanulás, vagy másképp kooperatív pedagógia (Kelemenné, 2003) Személyes szféra, kapcsolatok fejlesztése – egyensúly a közösségi és az egyéni érdekek között, személyes tér és az időrend viszonylagos önállósága, szabadsága, saját tulajdonnal való rendelkezés, mások tulajdonának tiszteletben tartása Önálló életvitelre való felkészítés, önállóság növelése – döntéshozatal gyakorlása, elsajátítása, következmények vállalása, kommunikáció fejlesztése, erkölcsi érzék, önérvényesítés fejlesztése Közösségi tudat fejlesztése – együttérzés, egymás iránti felelősség, empátia fejlesztése, érdekellentétek felismerése, magyarázata, mások szükségleteinek, érdekének elfogadása, tolerancia egymással szemben Közösen elvégzendő feladatok – együttélési szabályok, munkamegosztás Közös szabadidős programok – sport, mozgás, kirándulás, kapcsolattartás, élettér megismerése, utazás, közlekedés, más emberekkel, kultúrákkal való találkozás, stb. Lakóotthoni, intézeti közösség kialakítása – problémák megbeszélése, közös döntések, érdekképviselet A legfontosabb alapvető készségek (skill-ek), melyek az önálló életvitel (önálló döntések, önkiszolgálás) területét meghatározzák az angol MENCAP Fulton Manor Kollégium rendszerében5: –

A választás képessége (2-ből, 3-ból, 5-ből választás)

–

A koncentráló-képesség, összpontosítás

–

A döntéshozás képessége

–

A biztonságos környezet felismerése

–

A segítségkérés formáinak és az önvédelem lehetőségeinek ismerete

–

A nemet mondás képessége

4

MENCAP Fulton Manor Kollégium http://www.fogyatekosugy.hu

5

A kollégiumban 16 és 22 év közötti „középsúlyos értelmi sérült” tanulók laknak 2-3 évig. Az angol bentlakásos

kollégium célja a lehető legönállóbb életvitelre és a munkára való felkészítés. FOGY.doc


59/20. oldal


–

A rutinok megszerzésének képessége

–

A kommunikációs készség és annak fejlesztése

–

A megfelelő viselkedés

A fejlesztendő területekhez képességeket rendelhetünk hozzá, ezek azok, amelyek jól meghatározhatóak, és meglétük, fejlődésük mérhető s követhető.

6.1.6. Mérési eljárások A szakszerűség érdekében érdemes használni a hozzáférhető becslőskálákat, illetve képességfelmérő teszteket, különösen, ha rendelkezünk standard értékekkel is. Ugyanakkor a fejlesztés során nem másokhoz, hanem a fogyatékos ember saját teljesítményéhez, értékeihez kell viszonyítanunk. Az objektív viszonyítási pontok azonban nélkülözhetetlenek. A szakmai standardok kialakítása során a fejlesztés által megcélzott területeket, kiemelt képességeket és készségeket skálákba rendezetten, a lehetséges fejlettségi szinteknek megfelelően kell meghatározni, a megjelenési formáit írásban szükséges dokumentálni. Példák:6 Beszéd: a személynek azon korlátozottságára utal, mely a szavak kiejtésében és/vagy a hang-, illetve szóképzés nehézségeiben mutatkozik meg. Profilja: –

Teljes korlátozottság a hangképzésre és/vagy szóképzésre

–

A szóképzés hiányos. Nehéz megérteni a beszédét.

–

Képes szavak kimondására. Érthető, bár a kiejtése helytelen.

–

A beszéd nehézség nélkül érthető. Kisebb gondok lehetnek a kiejtésben és az artikulációban.

–

Világosan artikulál és ejti ki a szavakat. Folyékonyan beszél.

Érzelmi önkontroll: a személy viselkedésének ellenőrzésére adott válasz képessége úgy, hogy se önmagával, se másokkal ne kerüljön problémás helyzetbe. Profilja:

6

Lantegi Bantuak, munka-alkalmasság mérésére szolgáló eljárás kategóriái alapján, Kézenfogva Alapítvány,

munkaanyag, Kézirat FOGY.doc


59/21. oldal


–

Mindig elveszíti a kontrollt önmaga felett, megsértődik, magatartásbeli problémák magával és/vagy másokkal.

–

Szinte mindig elveszíti a kontrollt önmaga felett; gyakran megsértődik.

–

Alkalmanként nem megfelelően viselkedik; szüksége van segítségre ennek orvoslására.

–

Általában kontrollálja magát, ritkán van szüksége segítségre és/vagy arra, hogy emlékeztessék a helyes viselkedésre.

–

Mindig kontrollálja magatartását. Igyekszik tárgyalni, és nem mutat magatartásbeli problémákat.

Alkalmazható vizsgálati módszerek mentális képességek mérésére: MAWI, MAWGYI, Budapesti Binet, súlyosabb állapotokban Mini Mental State, Bender teszt, Benton próba, részképességek vizsgálata egyéb próbákkal, ha szükséges. Szociális érettség vizsgálata: Vineland Szociális Érettségi Skála, Günzburg-féle P.A.C. Személyiség vizsgálata, életkornak és értelmi képességnek megfelelő módszerekkel: az ép értelmű emberek személyiségének vizsgálatára kidolgozott módszerek legtöbbje értelmi sérült emberek esetében nem vagy korlátozottan alkalmas. Egyéb fogyatékosság esetében az ép értelmű, érzékszervi fogyatékossággal élők tesztfelvétele lehet akadályozott. Tesztek: Rorschach teszt, elsősorban klinikai projektív személyiségvizsgáló eljárás, MMPI kérdőív, 2 profilos Szondi teszt és egyéb tünetbecslő skálák.

6.2. A fogyatékossággal való együttélés elfogadása A fogyatékos emberek rehabilitációját, fejlődését nagyban befolyásolja az, hogy miként viszonyulnak saját fogyatékosságukhoz: a sérüléssel való együttélés meghatározza, hogyan vélekednek saját magukról: Állapotukat és segítségre utaltságukat mennyire fogadják el, a fogyatékosságnak milyen szociális következményei vannak, és milyen alapattitűddel rendelkeznek. Az előbb említett faktorokat méri az AGAS teszt. A Megküzdési Mód Preferencia Skála olyan magatartásmódokat sorol fel, amelyeket szorongáskeltő helyzetekben alkalmazunk. A különböző megküzdési módok preferálása minden emberre sajátosan jellemző képet mutat. Fogyatékos emberek esetében rendkívül fontos, hogy minél hatékonyabb megküzdési módokat sajátítsanak el. (pl. a túlzott támaszkeresés és önbüntetés nem kedvez az önálló, önrendelkező élet megvalósításának.)

FOGY.doc


59/22. oldal


A fogyatékos embereknek nyújtott szolgáltatásoknak arra is törekedniük kell, hogy az érintettek és családtagjaik elfogadják a fogyatékosság tényét, függetlenül attól, hogy veleszületett, vagy szerzett sérülésről van szó. A továbblépés, a rehabilitáció lehetőségeit befolyásolja, hogy miként viszonyulnak fizikai, pszichés és szociális állapotukhoz. Helyzetük elfogadása hozzájárul ahhoz, hogy az egyéni fejlesztési program sikerrel záruljon, és hosszú távon pozitív irányba forduljon a szolgáltatást igénybe vevő kliens s hozzátartozóinak az élete. Az ép test elvesztésének feldolgozása, az elérhetetlenné vált vágyak feladása, a jövőről alkotott elképzelés irreálissá válása vagy túlzottan pesszimistán kezelése, az önértékelés zavarai mindazon pszichés korlátokat jelentik, amelyek az önmegvalósítás ellen hatnak. A fentiekben felsorolt tesztek eredményeire alapozva, a segítők a fogyatékos ember bevonásával feldolgozhatóvá tehetik a fogyatékosság tényét, és új megküzdési s konfliktuskezelési stratégiákat alakíthatnak ki.

7. FNO ÉS AZ EGYÉNI GONDOZÁSI TERV A XX. század utolsó két évtizedét egyre erőteljesebben határozta meg a fogyatékos emberek rehabilitációjára vonatkozó paradigmaváltás. Ez utóbbi nem csak a rehabilitációs modellek változásában érhető tetten, hanem a fogyatékosság osztályozási rendszereinek újradefiniálási kísérleteiben is. A WHO7 1980-ban kialakított - 1972-ben kidolgozott - osztályozási rendszere, az ICIDH8, új megközelítésbe helyezte a korábbi statikus és visszafordíthatatlan állapotként kezelt fogyatékosság értelmezést: a korábbi megközelítéshez képest a fokozatosan kialakuló fogyatékossági folyamat megközelítés lépett. A folyamat állomásai a károsodás – a biológiai működés zavara -, fogyatékosság – a személy szintjén bekövetkező funkciózavar és a rokkantság. Ez utóbbit a későbbiekben, a 90-es évek közepétől, akadályozottságnak tekintjük, hiszen nem függetleníthető az ember szociális szerepeiben bekövetkezett zavar a fogyatékos embert körülvevő, mindenkori társadalmi közegtől. A 2001-ben elfogadott WHO fogyatékosság értelmezés, Magyarországon 2004-ben lefordított FNO, a fentiekben röviden felvázolt ICIDH által képviselt fogyatékosság folyamat kritikájából nőtte ki magát. A kritika alapját egyrészt az ICIDH „betegségkövető modell”

7 8

World Health Organisation – Egészségügyi Világszervezet International Classification of Impairments, Disabilities and Handicaps – A károsodás, fogyatékosság és

rokkantság nemzetközi osztályozása FOGY.doc


59/23. oldal


szemlélete, másrészt a fogyatékosság folyamat lineáris alapvonala képezte, vagyis a rendszerben nem jelentek meg a kölcsönhatások szempontjai, és az FNO egyik legfontosabb alaptézise, a kontextuális faktorok. (Seidel, M. 2003.) Érdemes néhány szót szólni az FNO BNO9-hoz, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásához való viszonyáról is. A BNO egy olyan diagnosztikus osztályozási rendszer, mely a betegségeket, illetve az egészségproblémákat sorolja be, de ez utóbbiak funkcionális egészségre gyakorolt hatását nem vizsgálja. Az előzőből következően az értelmezési tartomány kérdése – diagnózis versus betegség – merül fel. Ugyancsak nem fejezi ki a betegség és az azt kiváltó esemény kapcsolatát. Az orvos szakértői vizsgálat során a szakemberek azzal a problémával is szembesülnek, hogy az egyedi döntéstámogatáshoz a rendszer nehezen alkalmazható. Az FNO osztályozási rendszere fordított felépítésű: a betegségek funkcionális egészségre gyakorolt hatását vizsgálja. A két klasszifikációt – a BNO-t és az FNO-t – összevetve tehát elmondható, hogy e tekintetben, komplementer viszonyban áll egymással. Összefoglalva: az orvosi modell szerint a fogyatékosság az egyén problémája, melyet az egészségügyi ellátás, illetve intézkedések mentén közelítenek meg. A tisztán szociális modell jellegénél fogva, emberi jogi alapfelvetésekre alapozottan, társadalmi meghatározottságú: a fogyatékosságot a mindenkori társadalmi közeg alakítja ki. Az FNO a két modell integrálására törekszik; a biológiai – pszichológiai - szociális kölcsönhatások figyelembe vételére épül. FNO céljai: –

Az egészséget befolyásoló tényezők, a vele összefüggő állapotok és következmények vizsgálatának tudományos alapja,

–

Hozzájárul egy közös terminológiaalkotáshoz, mely elősegíti az egyes szakmák, illetve az érintettek közötti együttműködés kialakítását,

–

Lehetőség nyílik összehasonlító vizsgálatok elvégzésére,

–

Egy rendszerezett kódséma alakulhat ki az egészségügy és remélhetőleg a szociális szolgáltatások információs rendszerében.

A fentiekből következően tág alkalmazási területet biztosít: kutatásokat, statisztikai kimutatásokat lehet építeni rá, különböző szakterületeken végzett klinikai munka és

9

International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems, Tenth Revision – BNO-10

FOGY.doc


59/24. oldal


szociálpolitikai megközelítések alapjául szolgálhat, felhasználható a szakmai képzések során; nem csak a fentiekben felsorolt tevékenységek elvégzése érdekében, hanem a szakemberek szemléletformálása miatt is. Az FNO kulcsfogalma a funkcióképesség. Az osztályozási rendszer - mely lehetővé teszi, hogy ne csak az akadályozottságokat vizsgáljuk, hanem az erősségeket is - a funkcionális egészséget a testi funkciókon, testi struktúrákon, tevékenységeken és az élet különböző területein megvalósuló részvételen keresztül tekinti át. A funkcionális akadályozottságnak a fenti elemekben megjelenő zavart tekinti. Egy másik fontos fogalom az ún. háttérfaktorok – kontextuális tényezők – környezeti és személyfüggő tényezőkre oszthatók. A környezeti tényezők anyagi, fizikai, szociális és beállítottság által meghatározottak, a személyes tényezők az egyén egészségi állapotától független jellemzőit foglalják magukba. Az FNO nyelvét meg kell szoknunk; az aprólékos, differenciált felépítés és technikai jellegű nyelvezet első látásra soknak és nehézkesnek tűnhet. Óriási hozadéka azonban, hogy egy egyetemes szakmai megközelítésen alapul, az osztályozásban az erősségek is megjelennek az akadályozottság mellett, végül, de nem utolsósorban az egyén változása saját magához, illetve az adott populációhoz képest követhetővé válik, vagyis mérhető az eredményesség. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a WHO által minimálisan ajánlott adatkövetelmények – egészségügyi információs rendszerek és átfogó vizsgálatok végzése céljából – számossága nem csekély: a megközelítőleg 400 „kérdésre” redukált osztályozási rendszer használata még így is rendkívül időigényes. A teljes FNO ennek többszörösét teszi ki, azonban a legritkább esetben szükséges az összes kategória használata. Sokkal inkább ún. „felhasználói csomagok” kialakítása lenne célszerű: pl. egészen más jellegű területekre kell összpontosítani segédeszköz használatának javaslatakor, mint a képzési, foglalkozási, vagy komplex rehabilitációs céllal felvett FNO esetén. Mint ahogy más és más „felhasználói csomagot” igényel az értelmileg akadályozott, a látás- és hallássérült, a mozgássérült és halmozottan sérült ember. Az egyes „felhasználói csomagok” kialakítása nem lesz egyszerű, hiszen két szempontnak is meg kell felelnie: egyfelől tükröznie kell a fogyatékosság specifikumait, másfelől a szolgáltatás igénybe vételének célirányosságát. A

fogyatékos

emberek

számára

nyújtott

szolgáltatások

igénybevételét

alapvetően

megváltoztatná és meghatározhatná és FNO alkalmazása. Az egyéni fejlesztési tervek az FNO-ra épülhetnének. A szakemberekből álló team a fogyatékos emberről – értelmi akadályozottság esetén támogató személy közreműködésével – egy speciális interjú FOGY.doc


59/25. oldal


helyzetben rengeteg olyan információhoz jutnának, amelyekre alapozva árnyaltabb egyéni fejlesztési terv összeállítására nyílna lehetőség. A már említett háttérfaktorokra, különös tekintettel a környezeti tényezőkre való fókuszálás következtében új elemek kapnának helyet az egyéni fejlesztési tervben. A személyes tényezők mellett egyenlő hangsúllyal jelennének meg a környezeti faktorok, és ez a mindenkori társadalom felelősségét hangsúlyozná, szemben a mostani egyénközpontú megközelítéssel.

8. AZ INTIM SZFÉRA, PÁRKAPCSOLATOK ÉS A SZEXUALITÁS KÉRDÉSEINEK KEZELÉSE A magánélet, a személyes és az individualizált élettér hozzátartozik a normalizált életfeltételekhez és az életminőség kritériumaihoz. A párkapcsolatok és a szexualitás megélése, perspektívái értelmet és célokat adnak a tevékenységeknek, hasznosnak és fontosnak érezheti magát a személy. Nem kérdés tehát, hogy az intézményi, bentlakásos elhelyezési formák esetében ennek tárgyi-személyi feltételeit meg kell teremteni. A gyermekkorúakat ellátó intézmények fejlesztő, nevelő munkájában a személyiségfejlesztésbe ágyazottan helyet kell kapjon a szexuális nevelés, a nemi szerepek és a nemi identitás támogatása. Olyan életkörülményeket kell teremteni, ahol mind a saját, mind a másik nemről reális tapasztalatokat tud szerezni a gyermek. A napközbeni ellátást nyújtó szolgáltatások a szabadidő, a foglalkoztatás és a fejlesztés funkcióját töltik be, nem a személyes térhez tartoznak. Ugyanakkor a kapcsolatteremtés és a kapcsolatok megélésének gyakran egyedüli terei. A fogyatékos ember itt éli az érzelmi és társasági életét, és a párkapcsolatok is megjelenhetnek az életében. Fontos a nemek közötti kommunikáció, a kapcsolat, az önvédelem és az ismeretszerzés szempontjából a szexuális szükségleteket a napközbeni ellátási formákban is elismerni, még akkor is, ha a szolgáltatásnak a megvalósításban nincs is felelőssége. Az intim szféra megteremtése tehát a megfelelő belső terek kialakításával kezdődik, majd a kapcsolatok és a közösségek fejlesztésével folytatódik. Az intézményi keretek tartalmazzák a munkatársak hozzáállását, értékrendjét, szakmai tudatosságát és az egységes szakmai szemléletmód, bánásmód kialakítását. Ehhez tudatos fejlesztőmunkára van szükség, valamint sok időre az egyeztetésekhez, eszmecserékhez és megállapodások kialakításához; a

FOGY.doc


59/26. oldal


fogyatékos ember partnerként, individuumként való kezelésére, melyet az általános irányelvek között megfogalmaztunk. Tárgyi feltételek: –

A szolgáltatás igénybe vétele során lehetőség nyílik a magánélet, a privát szféra megélésére, egy-két személyes szobákban való elhelyezésre, külön mosdó, fürdő, WC használat biztosítására.

–

Csoportos, közösségi terek elkülönülése (nappali, klubhelyiség, teázó, stb.).

–

Társasági élet, gazdag kapcsolatrendszer lehetősége (mozgástér, barátok, ismerősök, intézményen kívüli kapcsolatok, családi, rokonsági kapcsolatok ápolása).

–

Munkahely, szabadidő eltöltése és a lakhatás elkülönülése.

Személyi feltételek: –

Az intézmény világos állásfoglalása a párkapcsolatok, a barátság és a szexualitás intézményi megítéléséről, mely közérthető formában tartalmazza az alapvető szakmai irányelveket. Erről minden érintettet megfelelően tájékoztatnak, a dokumentum hozzáférhető bárki számára. Kialakítása során megkérdezik, és figyelembe veszik a kliensek igényeit, szükségleteit és véleményét is. Az irányelvek a kliensek érdekeit helyezik a középpontba, és nem a hozzátartozók sok esetben szubjektív véleményét, megítélését.

–

A vezetők támogatása mellett, a felkészült munkatársak egységes, következetes szemléletmóddal és viselkedéssel rendelkeznek a párkapcsolatokkal, szexualitással kapcsolatos kérdésekben.

Kritériumok: –

Normalizált életfeltételek és életkörülmények kialakítása (lásd általános irányelvekben).

–

Koedukált szolgáltatás biztosítása.

–

Lehetőség a nemiség kulturált és természetes megélésére.

–

Együttélési normák, szabályok működése.

–

Individuális szemlélet- és bánásmód megvalósulása.

Feladatok:

FOGY.doc


59/27. oldal


–

Az intézményben a párkapcsolatokról és a szexualitásról szóló állásfoglalás kidolgozása és bevezetése.

–

A kliensek felkészítése, a közösség fejlesztése az önkifejezés, a kapcsolatok, a kommunikáció megértése, az együttélési szabályok kidolgozása és betartása terén. Közösségi szolgáltatási formák előnyei a nagy intézmények ellátásaival szemben.

–

A kliensek tapasztalati szintjéhez igazodó szexuális felvilágosítás biztosítása.

–

A lehető legnagyobb mértékű önrendelkezés, önvédelem a segítőkkel és az egymással való kapcsolatban, illetve a párkapcsolatokon belül is.

–

A kapcsolatok, a csoportviszonyok és a csoportdinamika figyelemmel kísérése, szükség esetén tapintatos beavatkozás a kiszolgáltatottabbak védelme érdekében.

8.1. Az intimitás és a párkapcsolatok kezelésének eszközei Állásfoglalás a párkapcsolatokról és a szexuális kérdésekről: Az állásfoglalás a lakóotthon, a bentlakásos intézmény és az egyéb közösségi szolgáltatás szexualitással kapcsolatos irányelveinek kidolgozását, megfogalmazását jelenti, aminek célja a kliensek szükségleteinek elismerése, és a veszélyhelyzetek elsődleges megelőzése. A kliensekkel kapcsolatos támogatása, fejlesztése és a mindennapi érintkezés során kívánatos viselkedésformák rögzítése teremti meg a kereteit és lehetőségét a társas kapcsolatok és a szexualitás megélésének. Stratégiát nyújt a lehetséges konfliktusok, bánásmódból fakadó problémák megelőzéséhez, felkészít a szükséges beavatkozások kidolgozásához (Weber, 1999). Tisztázza a viszonyokat, szabályokat, elvárásokat a kliensek, a kliensek és segítők, az intézmény és a szülők között (Nijhof, 1996. - Az egész ember). Kiegyensúlyozott tiszta feltételeket teremt, számos konfliktusnak elejét veszi. Kiindulópontok: –

A szexuális igények mellett annak hiányát is tiszteletben kell tartani.

–

A párkapcsolatok és a párkapcsolatban élők támogatása mellett, figyelmet kell fordítani azokra, akik nem akarnak, vagy nem tudnak párkapcsolatot teremteni, vigyázni kell a túlértékeléssel.

–

A problémák, konfliktusok megítélése során a szükségleteket reálisan kell kezelni. Veszélyes lehet a szexuális szükségletek lebecsülése, de a túlértékelése is. Gyakran a

FOGY.doc


59/28. oldal


szolgáltatás egyéb hiányosságaiból fakadó frusztrációt és viselkedésproblémát szexuális eredetűként kezelik, ami téves megoldásokhoz vezet, és egyéb problémákat fed el. A kialakítás szükséges lépései: –

Világos állásfoglalás a fenntartó részéről.

–

Konszenzus a munkatársak között.

–

A szülők bevonása, tájékoztatása

–

A kliensek felkészítése, megfelelő ismeretekkel, információkkal és készségekkel való felvértezése.

–

A közösség együttélési normáinak, szabályainak és alapelveinek közös, csoportos formában történő kidolgozása.

–

A kidolgozáshoz elegendő idő biztosítása.

A legalapvetőbb kérdések, melyeket az állásfoglalásnak érintenie kell: –

Nyilatkozik arról, hogy az emberi kapcsolatok természetes része az intimitás és az érzelmi közelség, melyekhez a szexuális kapcsolatok is hozzátartoznak.

–

Megfogalmazza, hogy milyen perspektívát kínál a tartós kapcsolatokban élők együttélésére.

–

Megfogalmazza az érzelmek és a testi kapcsolatok kinyilvánításának elismert formáit.

–

Nyilatkozik a felvilágosítás tényéről és általános kérdéseiről.

–

Nyilatkozik a maszturbációval kapcsolatos problémák és a homoszexuális kapcsolatok megítéléséről, kezeléséről.

–

Megfogalmazza a visszaélések során alkalmazott eljárás általános kérdéseit (konkrét vonatkozásait a „Visszaélések esetén alkalmazott protokoll” tartalmazza).

Az állásfoglalás célja, értékei: Segíti és feltételezi a munkatársak együttműködését, mind a bánásmód, mind a szexualitás területén. Megkívánja, és egyben fejleszti a kommunikációt, a team-munkát, a tudatos stratégiai tervezést, és így hozzájárul a professzionális segítői magatartás gyakorlásához. Bármilyen eredménnyel zárul, ha ez megnyugtató a résztvevők számára, és megfelel a szakmai kívánalmaknak, mindenképpen hasznos eleme a szolgáltatás minőségfejlesztésének.

FOGY.doc


59/29. oldal


8.2. A szexuális nevelés intézményben alkalmazott általános irányelvei és célkitűzései Az intézmények életében a normalizált szexuális magatartás lehetőségének és kereteinek megteremtése – az objektív feltételeken túl – a személyes tényezők számbavételét és fejlesztését is jelenti. Ehhez a kliensek fejlesztő, korrekciós bevonása mellett a segítők felkészültsége is hozzátartozik. Fel kell tudnunk mérni a szükségleteket, az ismeretek és a fejlesztendő képességek területét. Segítségével megfogalmazhatják céljaikat, a kitűzött célok elérésének lépéseit és a szükséges eszközöket. Minden a gyakorlatban, a beavatkozások, a megfelelő bánásmód során ölt testet. Általános célkitűzés az intézményekben élő fogyatékos emberek önálló életvitelének támogatása, az önrendelkezésük fejlesztésével és az integrált életforma kialakításával. Segítségével

lehetőség

nyílik

életminőségük

javítására,

veszélyeztetettségük,

kiszolgáltatottságuk csökkentésére. Ennek érdekében megfelelő információhoz kell jutniuk, képességeik, készségeik és egész személyiségük összehangolt fejlesztése szükséges. Mindezt az intézmény szakmai tervének és az egyéni fejlesztési terveknek tartalmazniuk kell.

8.3. A párkapcsolatok támogatása, pszicho-szexuális kísérés az intézményben Jellemzői: –

Nem tanfolyam jellegű, nem épít direkt segítői kezdeményezésre és beavatkozásra.

–

A kliensekkel való hétköznapi viszonyban és kapcsolatban az együttes tevékenységek, a közösen eltöltött időben, spontán valósulnak meg.

–

Támogatja a kliensek párkapcsolatait, érdeklődéssel és elfogadással kezeli, szükség esetén információval, tanácsokkal segíti a döntéseket.

–

Az aktuális élethelyzetek kihívásai során támaszt és védelmet nyújt szexuális kérdésekben is. Figyelemmel kíséri a kliensek érdekeinek és önrendelkezésének megvalósulását a párkapcsolatokban is.

FOGY.doc


59/30. oldal


–

Lépéseket tesz a kliensek testi-lelki biztonságának megteremtése érdekében (szexuális visszaélések megelőzése és kezelése, fogamzásszabályozás, gyermekvállalás, testi higiéné kérdései, kapcsolati konfliktusok kezelése, stb.).

–

A probléma jellegétől és a céloktól függően szekunder prevenciós (korrekció), rehabilitációs (intézeti hospitalizációs ártalmak és hátrányok csökkentése) és habilitációs (fejlesztés) feladatokat tölt be.

8.3.1. A kísérés, mint az értelmi fogyatékos személyek életvitelének normalizált támogatása A segítő észrevétlenül figyelemmel kíséri a kliensek szükségleteit és viselkedéses megnyilvánulásait. A folyamat eszköze a meghallgatás, az értő figyelem, a bátorítás, buzdítás, a visszajelzések és az elismerés. Igyekszik facilitálni és serkenteni a cselekvésekre, önállóságra irányuló késztetéseket s törekvéseket. Visszajelzéseivel növeli a kliensek személyiségének és viselkedésének én-tudatosságát. Amennyiben szükséges, közvetít a konfliktusos felek, az egyén és a közösség, az egyén és a család között. Dinamikus és érzékeny összhangot teremt a kliens képességei, lehetőségei, vágyai, és a lehetőségei között. Egyszerre biztat, bátorít a képességek kipróbálására – akár hibák elkövetése, kisebb sérülések árán is – teret ad az autonómia gyakorlására, és óvó biztonságot, megnyugtatást, figyelmet nyújt. A kísérés lényege a szabadság, a bizalom és a biztonság egyensúlyának megteremtése, hogy biztonságosan teret tudjunk engedni a kliensek belső lehetőségeinek kibontakoztatásához. Legfontosabb eszköze a tiszteletteljes viszonyulás, céltudatos, kongruens kommunikáció segítségével, mely során mind a kliensek, mind a segítők személyes és szakmai értékei, normái és attitűdjei egyaránt megnyilvánulhatnak. Az összhang megteremtése rendkívül nagy figyelmet igényel; legfontosabb segítséget és támpontokat a szakmai team adhat, de a vezetők támogató attitűdje elengedhetetlen. A team visszajelzést és megerősítést adhat, ezzel segítve személyes viszonyulásaink és megfelelő beavatkozásaink megtervezését (Stang, 2000). Ráirányítja a figyelmet a segítő viselkedésének következményeire, a kliensek reakcióira. Ennek nélkülözhetetlen eszközei a folyamatos szupervízió, team megbeszélések és munkatársi konzultációk biztosítása. A normalizált, kiegyensúlyozott életvitel kialakításához gyakran nem csupán az ismeretek bővítése szükséges, hanem a viselkedés megváltoztatása is. Gondot jelenthet a hiányzó

FOGY.doc


59/31. oldal


képességek,

készségek

esetleg

cselekvéssorok

kialakítása,

a

motiválatlanság,

az

indítékszegénység és a tanult tehetetlenség miatt. Az értelmileg akadályozott emberek például halmozottan élnek meg olyan helyzeteket, melynek során kudarcok sorozatán keresztül „rátanul”, hogy nem képes új dolgokat elsajátítani és cselekedeteteket önállóan végrehajtani. Megerősíti mindezt az a kényelem, amely abból fakad, hogy sok mindent elvégeznek helyette.

9. BIBLIOGRÁFIA 9.1. Egyéni gondozási tervhez kapcsolódik (1) Bartholy Judit: Az egyéni fejlesztési terv in: Kézikönyv Az értelmi fogyatékos emberek lakóotthonaiban dolgozó segítők részére 155. old, Kézenfogva Alapítvány, Budapest 1999. (2) Lányiné Dr. Engelmayer Ágnes (szerk.): Kiscsoportos lakóotthonok, Soros Alapítvány, Budapest, 1999 (3) Lányiné Dr. Engelmayer Ágnes (szerk.): Kiscsoportos lakóotthonok, Soros Alapítvány, Budapest, 2002 (4) Lányiné Dr. Engelmayer Ágnes: A Vineland Szociális Érettségi Skála in: MéreiSzakács: Pszichodiagnosztiaki Vademekum (200. old) Tankönyvkiadó, Budapest, 1988 (5) Márkus Ágnes (szerk): IME Ismerkedés, megértés, együttlét. Súlyos-halmozott fogyatékossággal élő emberek életének kísérése, Kézenfogva Alapítvány, Budapest, 2003 (6) Dr

H

C

Günzburg

Pedagógiai

Analízis

és

Curriculum

a

szociális

és

személyiségfejlődés mérésére értelmi fogyatékosoknál, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest, 2000 (7) WHO – FNO – A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása, ESzCsM, OEP és Medicina Könyvkiadó, 2004.

FOGY.doc


59/32. oldal


9.2. Az intim szféra, párkapcsolatok és a szexualitás, illetve a fogyatékos emberek életminőségének kérdésköréhez kapcsolódik (1) Blokhuis, Annie (1998., 2000 ): Szakmai Továbbképzés Kézenfogva Alapítvány (2) Bruchmüller, M.: Értelmi fogyatékosok önállósága, leválása a családról Szociális Munka 8. évf. / 3. 4. 182-190. (3) Bruckmüller, Maria Dr.: Értelmi akadályozottság és gyermekvállalás - a pedagógiai kísérés lehetőségei, in.: Kiscsoportos lakóotthonok (szerk. Dr. Lányiné Engelmajer Ágnes), SOROS Alapítvány, Budapest, 1999. (4) Bruckmüller, Maria Dr.: Mit jelent az önrendelkezés gyakorlata az intézményekben élő értelmileg akadályozott emberek számára in.: Kiscsoportos lakóotthonok (szerk. Dr. Lányiné Engelmajer Ágnes), SOROS Alapítvány, Budapest, 1999. (5) Buda Béla Dr.: Pszichoszexuális érés, párkapcsolat, értelmi fogyatékosság, in.: Kiscsoportos lakóotthonok (szerk. Dr. Lányiné Engelmajer Ágnes), SOROS Alapítvány, Budapest, 1999. (6) Dr. NH Groenman - Dr OD'A Slevin - M A Buckenhan: Szociológia, szociálpszichológia és magatartástudomány ápolóknak Semmelweis Kiadó Budapest, 1996. (7) ÉFOÉSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete: Ök ketten (Szexuálpedagógiai segédanyag az értelmi fogyatékosokkal való foglalkozáshoz) Hajdúhadház, 1998. (8) Gyarmati Tamás: Hallgatag falak Adolesz Kiadó Miskolc, 1996. (9) Gyarmati Tamás: Beszéljünk erről Adolesz Kiadó Miskolc, 1996. (10)

Gyökössy Endre: Együtt a szeretetben Magyarországi Református Egyház

Zsinati Irodájának Sajtó osztálya Bp., 1985 (11)

Haidinger, Maria Dr.: Orvosi adatok a sterilizálás témaköréhez in.: Fészek

Szakmai Füzetek 1. Kézenfogva Alapítvány Budapest, 2000. (12)

Járó Katalin (szerk.): Játszmák nélkül. Tranzakció analízis a gyakorlatban

Helikon Budapest, 1999. (13)

Lányiné Engelmayer Ágnes: Bevezetés az értelmi fogyatékossággal élő

emberek megismerésébe In.: Kéztikönyv az értelmi fogyatékos emberek FOGY.doc


59/33. oldal


lakóotthonaiban dolgozó segítők részére, Kézenfogva Alapítvány Budapest, 1999. (14)

Makrai Józsefné: Mi a lakóotthon? In.: Kéztikönyv az értelmi fogyatékos

emberek lakóotthonaiban dolgozó segítők részére, Kézenfogva Alapítvány Budapest, 1999. (15)

Makrai Józsefné Érzelmi élet, párkapcsolatok, szexualitás In.: Kéztikönyv az

értelmi fogyatékos emberek lakóotthonaiban dolgozó segítők részére, Kézenfogva Alapítvány Budapest, 1999. (16)

Nijhof, Bea: Az egész ember (Heel de mens), Stichting Philadelphia Zorg,

1996. (17)

Schwarte, N. – Oberste-ufer, R.: LEWO Életminőség a felnőtt korú értelmi

fogyatékosok

lakóformáiban

Segédeszköz

a

minőségfejlesztéshez

(A

Bundersvereinigung Lebenshilfe kézikönyve) Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest 1999. (18)

Stang Tünde: A viselkedészavar, mint sajátos kommunikáció, in.: Fészek

Szakmai Füzetek 1. Kézenfogva Alapítvány Budapest, 2000. (19)

Weber, Germain Dr.: Az értelmi fogyatékos emberek szexualitása, in.:

Kiscsoportos lakóotthonok (szerk. Dr. Lányiné Engelmajer Ágnes), SOROS Alapítvány, Budapest, 1999 (20)

Zalabai Péterné: Önálló életvitel és személyi segítés, Esély 1997/5. 56-77.

(21)

Zászkaliczky Péter: Fogyatékosság, normalizáció, integráció In.: Kéztikönyv

az értelmi fogyatékos emberek lakóotthonaiban dolgozó segítők részére, Kézenfogva Alapítvány Budapest, 1999. (22)

Zászkaliczky Péter (szerk.): A függőségtől az autonómiáig. Helyzetértékelés és

jövőkép a kiscsoportos lakóotthonokról. Budapest, Kézenfogva Alapítvány – Soros Alapítvány 1998. Egyéb kiadványok: Az én testem az enyém – (film) Stichting Cinemien, Amsterdam 1996. Enyém a testem – Stichting Philadelphia Zorg 1996. Már nem gyerek – Rutgers Stichting, 1994.

FOGY.doc


59/34. oldal


10. MELLÉKLETEK 1. számú melléklet: A szexuál-pedagógiai kísérés lehetséges eszközei A szexuál-pedagógiai kísérés során alkalmazható, a viselkedés módosítására irányuló módszerek

Az önállóság (pl. testi higiéné) kialakításánál gyakran már akkor problémák jelentkeznek, amikor arra szeretnénk rávenni a klienst, hogy elkezdje a cselekvést. Ebben segít az ún. fordított cselekvéssoron alapuló, kondicionálásos módszer10 (Groenman, 1996). Először a hosszabb cselekvéssorok befejező lépését „adjuk át” és erősítjük meg, majd ha ezt már önállóan végrehajtja, haladunk apró lépésenként visszafelé. Így könnyebben megérti, mit várunk tőle. Már az első lépés könnyen belátható módon biztosan sikeres lesz, így mindig a már megtanult elemhez kapcsolunk egy újabbat. Ez természetesen időigényes és hosszadalmas munka. Eredményeként viszonylag bonyolult, kifejezetten eredmény elérésén alapuló viselkedések építhetők fel, mint pl. a testi higiéné. Sokszor jelent gondot az önálló öltözködés, tisztálkodás, WC használat után a fenék megtörlésének megtanítása, különösen indítékszegény gyerekeknél (felnőtteknél). Más esetekben éppen a nem kívánatos, kihívó, viselkedéses problémák, agresszív, indulatos, önveszélyes, esetleg más, környezetet megterhelő cselekedetek kiküszöbölése a cél, hiszen megakadályozzák a közösségbe és tágabb értelemben a társadalomba való beilleszkedést. Ezek a viselkedési formák gyakran látványosan figyelemfelkeltőek (sokszor ez is a céljuk), erre utal a kihívó jelző. E cselekedetek következtében a fogyatékos embert ért

10

Ez a viselkedés terápiás eljárás a kondicionálás elvén alapul. A kívánatos viselkedésmódok

jutalmazással (dicséret, jutalom) megerősíthetők, így előfordulásuk valószínűséget növelhetjük a nemkívánatos viselkedésekkel szemben. Fordított a kondicionálás, mert a várt cselekvéssor legutolsó mozzanata jelenti a megerősítő eredményt (siker), ami a fogyatékos személy számára gyakran túl távoli. Ezért a cselekvéssort visszafelé kezdjük felépíteni. Mindig az eredményhez (célhoz) legközelebbi mozdulatot „adjuk át” önálló végrehajtásra. Így azonnal sikerhez, dicsérethez juttathatjuk, és lépésenként egyre távolabbról képes önállóan elindítani a cselekvéssort. FOGY.doc


59/35. oldal


megszégyenítések, a kirekesztés és a minősítés tovább károsítja a személyiséget és a viselkedést. A kihívó viselkedési formákat sokáig büntetésekkel (néha igen drasztikus formában) próbálták megszüntetni.

A barátságos tanítás módszere Mind a kapcsolatok fejlesztése során, mind a bonyolultabb, korrekciót igénylő viselkedéses problémák esetében, hasznos módszertani útmutatást adhat számunkra a „Gentle Teaching” (barátságos tanítás/gyengéd, türelmes tanítás; John McGee, 1987.) és a „companionship” (kölcsönös függés) pszichológiája. Ez a kezelési mód az agressziót, vagy az önkárosítást a harag jeleként fogja fel, amely segélykiáltást jelent a környezet felé: valami nem jól működik. A nem kívánatos viselkedés okainak feltárásával és a problémák megoldásához szükséges új eszközök kifejlesztésével lehetőség nyílik a változásra. A módszer, vagy inkább szemléletmód lényege, hogy biztonságos, barátságos és kölcsönösségen alapuló kapcsolatokat alakítsanak ki a fogyatékos emberek környezetében. Különösen a viselkedés problémákkal küzdő fogyatékos emberek rendelkeznek kevés és felszínes kapcsolatokkal, általában sok veszteség érte őket életük során (emberek, tárgyak, érzések, helyek), félnek környezetüktől, bizalmatlanok, kötődéseik gyengék. A nevelést, a jó szándékú védelmet is korlátozásként élik meg, a fegyelmezést, pedig elutasításként, bántásként.

A gyengéd, türelmes tanítás elvei: –

Gyakori és feltétel nélküli dicséretek

–

Mindenki vágyik szeretetre, gyengédségre és melegségre

–

A segítők viselkedést kontrolláló magatartása helyett a hangsúlyt az értékelő és bátorító formákra helyezzék

–

A kapcsolatban kölcsönös, kétirányú folyamatok hangsúlyozása

–

A változást a tartós kötődésen alapuló kapcsolat alapozza meg

–

Az érzelmek viszonzása, és az élmények megosztása erősíti a részvételt a kapcsolatokban

–

A feltétlen tisztelet a folyamat kulcskérdése

FOGY.doc


59/36. oldal


Leállítás – újraindítás – jutalmazás modellje (McGee és mtsa, 1987.) –

Feladat-analízis

–

Környezet elrendezése

–

Megcélzott viselkedés előfutárának identifikációja11

–

A kapcsolatból való kilépés segítése, más szakemberrel való kapcsolat elősegítése

„McGee és követői hisznek abban, hogy az emberi függetlenség igényének felismerése élménygazdag perceket szerezhet mind a kliens, mind trénere számára egy olyan területen, ahol a sérült emberek igen könnyen marginalizálódnak a társadalmon belül.” (Groenman, 1996.)

Támogatott döntéshozatal elve és módszere A támogatott döntéshozatal elve azt jelenti az értelmileg akadályozott személy számára, hogy fontos döntési helyzetekben, melyek érintik az életminőségét, igénylik a személyes részvételét. A szabályozásba, a jogszabályokba bekerült ugyan a fogalom, de a gyakorlatban kevéssé valósul meg: a mindennapi életvitel során felmerülő kérdések, pl. a bútorzat, a ruházat és a személyes tárgyak kiválasztása során hogyan segíthetjük a szükségletek reális megfogalmazását, és a választás, döntés megszületését. Ha a támogatott döntéshozatal elve alapján cselekszünk, akkor a fogyatékos embert nem irányítjuk, és nem győzzük meg az általunk helyesnek és megfelelőnek vélt döntésről. Ez a módszer komoly önismeretet, önreflexiót és kommunikációs készséget igényel, lényegesen nehezebb a gyakorlata, mint amennyi felkészítést és segítséget kapnak ezen a területen a szakemberek. Mint a partnerség és az autonómia gyakorlásának egyik igen fontos eszköze, sokkal alaposabb módszertani ismertetést feltételez.

11

Nem azt mondjuk, mit ne tegyen, hanem az azt helyettesítő, alternatív viselkedést alakítjuk ki. Ha a cél

az agresszív, indulatos viselkedés kiküszöbölése, segíthet, ha elképzeltetünk egy nyugodt, várakozó helyzetet, amiben megvárhatja, míg elmúlik a „vihar”. Ezt előre begyakorolja a személy, és amikor érzi, hogy valami felkorbácsolta indulatait, akkor ez a mozdulat segít neki. Pl. Tégy úgy, mint a teknősbéka, dugd el a fejedet, és várj. Amikor ezt teszi, azonnal jutalmakat kap (elismerés, simogatás). Az alternatív viselkedés előfordulása a megerősítések hatására gyakoribbá válik, mint a problémás viselkedés. FOGY.doc


59/37. oldal


2. számú melléklet: A kísérés folyamata, egy lehetséges gyakorlat bemutatása Beavatkozást, illetve megfelelő bánásmódot igénylő speciális esetek, helyzetek

A segítő részéről megfontolt döntést igényel, hogy mikor és hogyan kezdeményezzen beavatkozást, ha a viselkedés a kliens számára nem jelenik meg problémaként, ugyanakkor életvitelét vagy a közösséggel való kapcsolatát negatívan érinti. Egyszerűbbnek tűnnek azok a feladatok, amikor a kliens kezdeményez, vagy kér segítséget. Ne felejtsük el azonban, hogy ezt is meg kell tanulnia. Jelentőségükben és kockázataikban ezek a kérdések messze nem összehasonlíthatóak, de óvakodjunk attól, hogy különbséget tegyünk a bánásmódban. Mindenki számára az aktuális problémája a legsúlyosabb és legfájdalmasabb, ráadásul az egyszerűen kezelhető esetek adnak modellt a nehezebbekhez, illetve ezek alapozzák meg a segítő-kliens közötti bizalmas kapcsolatot. Néhány példa, a teljesség igénye nélkül: –

Felkészülés az első randevúra (információ, viselkedéskorrekció, nevelés, stb.)

–

Felkészülés a szexuális együttlétre párkapcsolat esetén – önkéntesség becslése, megfigyelése,

a

másik

igényeinek,

szükségleteinek

elfogadása,

megfigyelése

(információközlés, nevelés, érzelmi támogatás, irányított döntéshozatal) –

Szexuális visszaélés elkövetőjének, áldozatának kezelése, utógondozása (viselkedés korrekció, pszichoterápia, feszültségcsökkentés)

–

Felkészülés intim orvosi vizsgálatra (információ, tájékoztatás, támogatás)

–

Maszturbációs problémák, túlhajtott, intimitást sértő formák (viselkedés korrekció, nevelés)

–

Fantáziák, vágyak a gyermekvállalással kapcsolatban (objektív akadálya van, nincs partner, meddő, mégis ez a téma foglalkoztatja). A csoportos döntéshozatal jelentősége normatív kérdésekben.

–

Nem kívánt terhesség, fogamzásgátlás – irányított döntéshozatal, rendelkezés saját teste felett, kísérés, támogatás, abortusz (részletes kidolgozás szükséges)

–

Gyakori konfliktusok, veszekedések a párkapcsolatban

FOGY.doc


59/38. oldal


–

Hűtlenkedések, szerelmi háromszögek, csalódások

–

Gyermekvállalás, a terhesség, a szülés és a gyermekágy, csecsemő gondozás előkészítése és kísérése, stb.

–

Párkapcsolatok nem egyenrangú vagy nem teljesen azonos igényű felek között, mind heteroszexuális,

mind

homoszexuális

irányultságú

kapcsolatok

esetében

–

a

kiszolgáltatottabb fél védelme A beavatkozás lehetséges lépései a kísérés során 1. Kapcsolatfelvétel –

Körülmények megteremtése és bizalmas, nyugodt légkör kialakítása

–

Figyelem felkeltése – szemkontaktus, megfelelő távolság, megfelelő kommunikáció

2. A helyzet feltárásának és elemzésének szempontjai a beszélgetés során: a) Mit jelent a probléma érzelmi szinten? –

Milyen félelmek, szorongások, aggodalmak kísérik?

–

Hogy éli ezt meg az egyén, tudja-e kommentálni és hogyan?

–

Hogyan tükröződik a viselkedésében?

Feladat: –

Osztozzunk az érzésekben, esetleg nevezzük is meg azokat

–

Segítsünk, hogy minél alaposabban kifejezésre tudja juttatni érzéseit (pozitívat és negatívat egyaránt)

–

Hagyjuk megnyilvánulni a személyt

b) Mit jelent a probléma kognitív szinten? –

Segítsük megfogalmazni véleményét, gondolatait, számára is érthetőbbé válik a helyzet

–

Milyen attribúciói, elvárásai vannak a helyzettel kapcsolatosan, viszonyuk a realitással

–

Rendelkezik-e a szükséges ismeretekkel, információkkal

–

Meg tudja-e fogalmazni, hogy mit vár tőlünk

–

Más érintettek szemszögéből képes-e végig gondolni a szituációt (szülő, partner, leendő gyermeke stb.)

FOGY.doc


59/39. oldal


Feladat: –

Az adottságokhoz mérten a legárnyaltabb, s egyben legegyszerűbb képet alkotni a problémáról

–

A hiányzó információkat megadni, ismételni, ha szükséges pontosítani, a személy tapasztalatszerzési szintjének megfelelően. (segédeszközök ugyanazok, mint a tréningnél)

c) Mit jelent a probléma a viselkedés szintjén? –

A helyzet milyen szerepviselkedést kíván

–

Milyen ötletei vannak, mivel próbálkozott már, mit tervez

–

Mennyire motivált a cselekvésre (esetleg változásra)

Feladat: –

Lehetséges kimenetelek végiggondolása, alternatívák (adottságoknak megfelelően) kidolgozása

–

Problémamegoldás lépései (3 és/vagy 5 lépéses modell)

–

Cselekvés részletes kidolgozása (feladatanalízis), esetleg begyakorlása

–

Motiválás, ha szükséges

–

Támogatott döntéshozatal alkalmazása

3. Eredményesség A kimenetelről szükséges a kölcsönös visszajelzés és megfelelő támogatás akár sikerről, akár kudarcról legyen szó. A kliens érzelmi állapotának, viselkedésének megfigyelhető változása az eredményesség legfőbb mutatója (nyugalom, biztonságérzet, kezelhetőbb feszültség, alternatív viselkedés megjelenése stb.) Feladat: –

Bátorítás

–

Dicséret

–

Együttérzés

–

Visszajelzés

FOGY.doc


59/40. oldal


A fenti beszélgetésben a meghallgatásnak, a figyelemnek és a megértésnek nagy szerepe van. A kommunikáció szintjét a kliens emocionális fejlettsége és tapasztalatszerzési szintje határozza meg.

3. számú melléklet: Protokoll

Visszaélések esetén alkalmazott eljárásrend értelmileg akadályozott személyek intézményi ellátása során PROTOKOLL A folyamat/művelet definíciója 1. Visszaélések esetén a szociális szolgáltatást biztosítóintézmény eljárásrendjének kidolgozása a fogyatékos ember testi-lelki biztonságát garantálja (fizikai, anyagi, testi visszaélés). 2. Minden egyes jelzésre reagálni kell, az eljárásrend alapvetően preventív személetű műveleteket tartalmaz. 3. Ismerteti a résztvevők pontos megnevezését, a beavatkozó személyek és testületek pontos kompetenciáját, felelősségét, előzetesen meghatározza a döntési folyamat lépéseit, szempontjait és a határidőket, valamint a teendők általános listáját. 4. Rendelkezik az esetekhez kapcsolódó írásbeli dokumentációról, amely természetesen a konkrét lépéseket, beavatkozásokat és akciókat is ismerteti. 5. Bár a folyamat nem kizárólag a szexuális visszaélésekre vonatkozik, sok visszaélés a nemiséggel és a párkapcsolatokkal függ össze. Az intézménynek világos állásfoglalással kell rendelkeznie a párkapcsolatok és a szexuális kérdések kezeléséről. Ezért szoros kapcsolatban áll azzal a dokumentummal, amely az erre vonatkozó irányelveket tartalmazza: A párkapcsolatok, intim szféra lehetőségei az intézményben. A folyamat indokoltsága, szükségessége –

A visszaélések súlyosan sértik az emberi jogokat. Az intézményi együttélés során agresszió és bántalmazás is előfordul, de megfelelő beavatkozásokkal mind az áldozat mind az elkövető jogait tiszteletben kell és lehet tartani.

FOGY.doc


59/41. oldal


–

A

kliensek

közötti

visszaélés

nem

bűncselekmény,

jogi

eszközökkel

nem

szankcionálható, a bánásmód problémájaként kell kezelni, és megoldani. A felelősség azonban nagyon nagy, ezért gyakran előfordul a felelősség hárítása, a probléma eltussolása. Nem tesznek beavatkozó lépéseket, vagy hatalmi alapú büntetéssel, szankciókkal és megfélemlítéssel igyekeznek a problémát megoldani. –

A folyamat segíti a résztvevőket saját felelősségük felismerésében, és a szakszerűség szempontjából az előre meghatározott lépések az érzelmileg terhelt helyzetben megfelelő támogatást jelentenek.

–

A nagy intézményekben a tekintélyelvű, egészségügyi, gondozási szemlélet kevés teret adott a felnövő és élő fogyatékos személyek önrendelkezésének gyakorlására, így az indulatok és az érzelmek kezelését illetően a belső kontroll és a közösségek önszabályozó ereje kevéssé érvényesül. A szemléletváltással együtt jár a segítők átmeneti eszköztelensége – a korábbi tekintélyelvű fegyelmezési taktikák nem működnek – és ez elbizonytalanítja mind a klienseket, mind a segítőket. Ez utóbbi a konfliktusok, és a visszaélések számának növekedéséhez vezet. Az ad-hoc jellegű reakciók, és a megelőzés helyett a „tűzoltás” hosszútávon egészségtelen csoportfolyamatokat erősít meg. Ebben az ördögi körben kiutat jelenthet a protokoll, amely preventív és célirányos beavatkozásokat kezdeményezhet.

A folyamat/művelet célja –

Minden olyan visszaélési esetben, melynek értelmileg akadályozott fogyatékos emberek is részesei, szakszerűen irányított, tervezett beavatkozás, értékelés és jelentés történjen.

–

A végső cél a visszaélések megelőzése, amelyet a jelzések minél korábbi felismerése, illetve a jelzések irányított, fejlesztő programokkal történő facilitálása biztosít (pl. önvédelmi készség fejlesztése). Minden jelzést komolyan kell venni.

–

Tudatosítani kell a segítő személyzet felelősségét a kliensek biztonságát, jól létét illetően.

–

Az együttélés során kialakuló konfliktusok, és személyes viszonyok rendezésére alternatívákat kell nyújtani.

–

Javítja az ellátás minőségét, a segítők és a kliensek közötti kapcsolatot s kommunikációt.

A folyamat/művelet indikációi és kontraindikációi –

A folyamatot minden egyes visszaélés jelzése során alkalmazni kell, minden esetet megfelelően ki kell vizsgálni.

FOGY.doc


59/42. oldal


–

A protokollt minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor fogyatékos személy érintett a visszaélési ügyben, mind elkövetőként, mind áldozatként, valamint akkor is, ha a másik fél idegen, társ, segítő, vagy esetleg családtag.

–

A munkatársak egymás közötti konfliktusaiban nem ezt az eljárást kell alkalmazni.

Személyi feltételek –

Az intézmény vezetősége deklarálja a protokollt, és kinevezi a felelősöket.

–

Tájékoztatást nyújt az érintettek részére a protokoll céljáról, tartalmáról, az egyes szereplők felelősségéről (érintettek köre: kliensek, hozzátartozók, dolgozók/technikai alkalmazottak is, fenntartó), a bejelentések lehetséges módjáról és formájáról.

–

Felkészíti a dolgozókat a protokollal járó feladatokra. Problémaérzékenyítés: a visszaélések sok esetben megszokottakká, a fogyatékosság „természetes” velejárójává válhatnak; fontos a problémák felismerése, probléma és konfliktuskezelésnek, a megelőzés és a kezelés módjainak, technikáinak az elsajátítása.

–

Feljogosítja a klienseket a biztonsághoz való jogukra: nem kell eltűrniük a visszaéléseket, a fájdalmat és a megaláztatást. El kell sajátítaniuk, hogyan ismerik fel a visszaélést, mit kell tenniük, hogyan védhetik meg magukat, kitől és hogyan kérhetnek segítséget ilyen esetekben.

–

Az intézmény egészének motiváltnak és elkötelezettnek kell lenni a visszaélésekkel szemben az esetek következetes felismerése és kezelése érdekében, hogy az üres adminisztratív lépések helyett valódi beavatkozás történjen.

Tárgyi feltételek Az eljárás alapvetően humán forrásokat alkalmaz, de összefügg a szolgáltatás minőségével. Amennyiben a kliensek életminősége nem megfelelő, a körülmények nem adnak lehetőséget az intimszféra és a magánélet gyakorlására, a párkapcsolatoknak nincsen perspektívája, a kliensek szükségleteinek a kielégítése szűkös és következetlen, egyesek kedvezményeket kapnak mások rovására, akkor az előbbiek a visszaéléseket erősítik. Az intézménynek szembe kell néznie a kliensek személyiségének és viselkedésének intézményi körülményekből fakadó hiányosságaival, és vállalnia kell az intézményi feltételek tudatos, stratégiai jellegű fejlesztését. Ezen túlmenően, a protokoll nem igényel különösebb tárgyi beruházást. Az intézmény részéről a visszaélések protokolljának célszerű (nem adminisztratív) működése felkészülést és felkészítést igényel. Az alkalmazás érdekében az eljárás ismertetése és a FOGY.doc


59/43. oldal


dokumentáció rendelkezésre bocsátása önmagában nem elegendő. A jelenlegi gyakorlat sokszor nem néz szembe a visszaélési esetekkel, és nem része a beavatkozások tervszerűsége s tudatossága. A bevezetés felkészítést és szakmai támogatást igényel. A rutinszerű megoldások ismételgetése, a problémák egyedi esetekként való értelmezése akadályozza a rendszerszemléletű problémamegoldást és a konfliktusok csoportos, intézményi összetevőinek felismerését. A széleskörű bevezetéshez a szakmapolitika támogatása, a hozzáférhető szakmai anyagok összeállítása, és az ellenőrzési keretek kidolgozása szükséges. A protokoll mellékletei: 3. 1. számú melléklet: Alapdokumentum - A visszaélési protokollok tartalmi felépítése 3. 1. 1. számú melléklet: A felelős személyek elérhetősége 3. 1. 2. számú melléklet: A jegyzőkönyv felépítése 3. 2. számú melléklet: A jelentés tartalma

3. 1. számú melléklet: Alapdokumentum

A visszaélési protokollok tartalmi felépítése

A bevezetés során tisztázzuk az intézményen belül a konkrét felelős személyeket, a különböző döntési szinteket, amely összefügg a szervezeti kultúrával és struktúrával. Az intézmény a saját helyi viszonyaihoz igazítja a kereteket, és miközben alaposan megismeri az eljárást, saját működésmódját, elköteleződik a feladat mellett. A protokoll a Kézenfogva Alapítvány szakmai fejlesztő munkájának része, felhasználása kizárólag az Alapítvánnyal történő egyeztetés útján történhet, az eljárásban foglalt célok elérése érdekében.

(NÉV) A VISSZAÉLÉSEK ESETÉN ALKALMAZOTT PROTOKOLL

A visszaélési esetek bizottságának három tagja:

FOGY.doc


59/44. oldal


Orvos: Jogász: Specialista: A bizottság elérhetősége: A visszaélési esetek bizottságának bizalmi embere:

Bevezetés – alapelvek Keret A kliensekkel való visszaélés protokollja a szervezet minőségirányításra vonatkozó irányelvein alapul.

Célkitűzés Minden olyan visszaélési esetben, amelynek értelmileg akadályozott személyek is részesei, szakszerűen irányított segítés, értékelés és jelentés történjen. A végső cél a visszaélések előfordulásának megelőzése.

Alkalmazási terület Az eljárást nem csak szexuális erőszak esetén kell követni, hanem más visszaélési esetekben is, mint pl. agresszió, erőszak, kényszerítés valaminek a megtételére, zsarolás, lopás és vagyon elleni bűncselekmény. Ez a protokoll nem érvényes a munkatársak egymás közötti visszaéléseire. Ebben az esetben, a munkahely erre vonatkozó szabályzata lép érvénybe, legalábbis, ha a szolgáltatást igénybevevők az ügybe semmilyen módon nem kapcsolódtak be (pl. tanúként).

Kiindulási pontok A kliensekkel szemben, vagy az általuk elkövetett bármilyen formájú visszaélés esetében jelentési és kivizsgálási kötelezettség van érvényben, függetlenül az ügyben érintettek pozíciójától. A protokoll nem magára a bűnelkövetés felderítésére irányul – ez szükség esetén

FOGY.doc


59/45. oldal


az erre felhatalmazott intézmény dolga – hanem a szolgáltatás és a munkahelyi viszonyok helyreállítására és javítására. Ezt a szervezet valamennyi munkatársának és az összes érdekeltnek – kliensnek, gondnokoknak, családtagoknak – világosan kell látniuk, és el kell fogadniuk. A munkatársaktól elvárt, hogy ismerjék a protokollt. Másoknak, akik az ügyben részt vesznek, kívánság szerint az eljárási rendbe betekinthetnek. A döntési folyamatot a Visszaélési Esetek Bizottsága irányítja. Ez a bizottság garantálja, hogy a vizsgálat pártatlan, független és szakszerű vizsgáló biztosok által történik. (Jelenlegi megbízását, finanszírozását és szakmai standardjait még csak módszerkísérlet során próbálták ki.) Az eljárás eleget tesz a következő kívánalmaknak: körültekintés, jogi egyenlőség és az összes érintett személyes életterének megkímélése. Az eljárásnak kimutatható következménye van, megvalósítható tanácsokat és adekvát utógondozást nyújt a feleknek. A Visszaélési Esetek Bizottságának feladata továbbá az is, hogy irányvonalakhoz kapcsolódó tanácsokkal szolgáljon az intézmény vezetőjének. A tanácsok a visszaélések megelőzéséhez járulnak hozzá.

Fogalommeghatározás (A protokoll tartalmazza az alkalmazott fogalmak rövid, érthető egyszerű definícióit.)

Visszaélés A visszaélés fogalma alatt a következők értendők: olyan cselekedetek, viselkedési formák és megnyilvánulások másokkal szemben, amelyek az elfogadott, hivatalos társadalmi normák szerint nem kívánatosak (agresszió, magántulajdon megsértése) és/vagy nem szabad akaratból (önrendelkezés, döntési szabadság megsértése, korlátozása) vetik alá a kliensek magukat, és/vagy túl intimnek foghatók fel.

A Visszaélési Esetek Bizottsága A Visszaélési Esetek Bizottsága egy olyan bizottság, amelyet az intézmény vezetője hoz létre. A bizottságnak az a feladata, hogy szakszerű tanácsokkal szolgáljon a gondozási folyamatért FOGY.doc


59/46. oldal


felelős vezetőnek (szakmai igazgató, ápolási igazgató, intézményvezető főnővér, vezető ápoló, lakóotthon vezető, stb. az intézményi struktúrának megfelelően) minden olyan esetben, amikor visszaélés történik, vagy visszaélés gyanúja áll fenn. A bizottság irányítja a döntési folyamatot és gondoskodik arról, hogy formálisan és tartalmi szempontból minden rendben legyen. A bizottság tagjai: egy fő orvos, egy fő fogyatékos személy megnyilvánulásainak megértésében jártas specialista (pl. gyógypedagógus, pszichológus, szociálpedagógus, pszichiáter, mentálhigiénikus, amennyiben jártas a fogyatékosság megítélésben) és egy fő jogász. A bizottság elnöke a specialista. Minden egyes tagnak van kinevezett helyettese. A Visszaélési Esetek Bizottságának tagjait és a helyettesítőit az igazgató nevezi ki négyéves periódusra. Ezt a periódust meg lehet hosszabbítani újabb négy évre. A bizottság szükség esetén ül össze, és tanácskozik. Abban az esetben, ha a bizottság egyik tagja közvetlenül szerepet játszik abban az ügyben, amelyről jelentést tesznek, azt a tagot helyettesítik.

A bizalmi személy Ha akadályba ütközik a visszaélés (vagy feltételezésének) jelentése a szakmai vezetőnek, akkor a bizalmi személyhez is lehet fordulni. A bizalmi személy feladata, hogy mindenkit kívánság szerint támogasson, és tanácsokkal lásson el, akár felfedezni vélte a visszaélést, akár áldozatává vált, de erről nem akar, vagy nem mer jelentést tenni azonnal. A bizalmi személy, természetesen a bejelentést tevővel egyetértésben, névtelen formában jelentést tehet a bizottságnak arról, amit vele bizalmasan közöltek. A bizottság kezdeményezhet olyan intézkedéseket, melyekkel a veszélyeztetett személy megvédhető, esetleg a figyelem felkeltésével az ügy napvilágra kerül. Fontos a jelző személyének anonimitása. A bizalmi személy nincs semmilyen szervezet szolgálatában vagy más intézménnyel munkaviszonyban. A bizalmi személy jól ismeri a szervezetet és a szolgáltatás általános aspektusait, és rendelkezik némi ismerettel a munkajog területén is. Ez a szerepkör egyfajta önkéntes társadalmi tevékenységet jelent. A jelzés során szerepet kaphat az ellátottjogi képviselő és az Érdekvédelmi Fórum mind bejelentőként, mind a folyamat monitorozásában szerepet vállalóként. A Visszaélési Esetek Bizottságának szerepét azonban nem célszerű átruházni rájuk, mivel összetett érdekviszonyban állnak a kliensekkel és az intézménnyel is.

FOGY.doc


59/47. oldal


A bizalmi személyt az intézményvezető nevezi ki. Mindenkinek joga van másik bizalmi személyhez fordulni. A bizalmi személy neve, címe és telefonszáma a protokoll 1. számú mellékletében szerepel.

PROTOKOLL (eljárás) folyamata

Bejelentés Minden visszaélést és annak gyanúját az intézmény vezetőjének jelentenek, és ha ez nem az intézmény vezetőjén keresztül történik, akkor a szakmai vezetőnek. Ez a kliensekre is vonatkozik. Amennyiben a bejelentő jobbnak tartja, fordulhat a bizalmi személyhez is, aki a bejelentővel egyetértésben továbbíthatja ezt a szakmai vezetőnek (vagy ennek a szerepkörnek megfelelő szakembernek), illetve a Visszaélési Esetek Bizottsága elnökének. Minden észlelt vagy feltételezett visszaélés esetében az intézmény vezetője felelős azért, hogy kezdeményezze a következő lépéseket.

Az első intézkedés Nyilvánvaló visszaélés esetén a szakmai vezető a fogyatékos személy pártfogójával együtt gondoskodik az első segítségadásról. Ha szexuális erőszakról van szó, akkor komolyan meg kell fontolniuk, hogy a háziorvostól tanácsot kérjenek. Abban az esetben, ha a tetten ért elkövető egy munkatárs, a protokoll lehetővé teszi az azonnali elbocsátást, illetve felfüggesztést, amelyet a protokoll szerint a későbbiekben mindig megvizsgálnak. Az intézmény vezetője gondoskodik arról, hogy a bizonyítékokat gondosan kezeljék. Jegyzőkönyv

protokoll

szerinti

felépítése

az

eljárás

mellékleteként

szerepel

a

dokumentációban.

FOGY.doc


59/48. oldal


A felettes szervek (fenntartó) bevonása Az intézmény vezetője ezek után értesíti az esetről a szakmai felügyeletet ellátó szervet. Ezt a feladatot átruházhatja a szakmai vezetőre is. A szakmai vezető kitölti a protokoll szerinti jegyzőkönyvet, amelyet átadnak az intézmény vezetőjének. Ha a szakmai vezető személy szerint is részese a (feltételezett) visszaélésnek, akkor a jelentés közvetlenül az intézmény vezetője, vagy a bizalmi személy felé történik.

A visszaélési esetek bizottságának bevonása A szakmai vezető tanácskozik a Visszaélési Esetek Bizottságának az elnökével. A bizottság javaslatokat tesz a teendőkről, illetve ha szükséges, az elnök összehívja a bizottságot. Az ügynek ebben a stádiumában a főszempontok alapján részlegesen dokumentálható az eset. A bizottság dönti el, hogy a bejelentés okot szolgáltat-e további kivizsgálásra. Két lehetőség van: –

A bizottság úgy határozhat, hogy nincs ok további kivizsgálásra. Ezt a szakmai vezető írásos beszámolóban, indoklással közli az intézmény vezetőjével. Erről tájékoztatják a fenntartót is.

–

Ha a bizottság azt állapítja meg, hogy a kivizsgálás indokolt, akkor a szakmai vezető tájékoztatja az intézmény vezetőjét, és a bizottság összeül megtárgyalni a teendőket.

Határidők Az ügy megítélése során a következő határidőket kell betartani:

A bejelentést követő 24 órán belül: A bizottság javaslatot tesz a további kivizsgálásra. Az intézmény vezetője a kivizsgálás idejére ideiglenes tanáccsal szolgál a szakmai vezető számára. Azoknak a klienseknek és/vagy munkatársaknak, akik a visszaélési ügy részesei, a következő lehetőségek adottak: Csak kliensek érintettek az ügyben:

FOGY.doc


59/49. oldal


1. A kliensek továbbra is az intézményben maradhatnak 2. A klienseket ideiglenesen máshol helyezik el (Ez akkor indokolt, ha az áldozat nyugalma nem biztosítható e nélkül, illetve valamelyik/mindegyik személy biztonsága nem szavatolható) Egy munkatárs is érintett az ügyben: –

A munkatárs továbbra is végezheti a munkáját

–

A munkatársat ideiglenesen felfüggesztik a munkavégzés alól

–

A munkatársat felfüggesztik az állásából

–

A munkatársat azonnal elbocsátják

A bejelentést követő két héten belül: A szakmai vezető végső döntést hoz, és tanácsot ad a közvetlenül a klienseknek nyújtott szolgáltatások biztosításáért felelős vezetőknek.

A döntési folyamat főbb szempontjai A bizottság a kérés jellegétől függően javaslatot tesz az intézmény vezetőjének, hogy szükség van-e további kivizsgálásra, és ha igen, akkor ez milyen módon és ki által történjen. Az intézményvezető és a bizottság minden esetben megtárgyalják a következő szempontokat:

Abban az esetben, ha a visszaélés bizonyítást nyert: 1. Ha a résztvevők mindegyike kliens: első segítségadás mindkét (esetleg több) félnek. 2. Ha az elkövető egy munkatárs, munkajogi intézkedéseket kezdeményeznek, szükség esetén rendőrségi feljelentés történik. 3. Ha az elkövető ismeretlen személy, ez esetben feljelentést tesznek a rendőrségnél. Ha az ügyben érintettek olyan irányító pozícióban lévő munkatársak, akik a bejelentés ideje alatt még tevékenykedtek, akkor az ügy menetét a Visszaélési Esetek Bizottsága ellenőrizni fogja.

FOGY.doc


59/50. oldal


–

Abban az esetben, ha a visszaélés gyanúja áll fenn, a döntés főbb szempontjai:

–

Kívánatos-e a rendőrséggel tanácskozni

–

A bejelentés megbízhatóságának megítélése

–

A kivizsgálás további irányainak meghatározása

–

A kivizsgálók pártatlanságának, függetlenségének és szakértelmének megvizsgálása szükséges-e

–

Segítségadás az érintett feleknek (szakmai tanácsok)

–

Ha (többek között) egy munkatársról van szó, intézkedést kell hozni a munkavégzésével, munkahelyi viszonyaival és helyettesítésével kapcsolatban

Mindkét esetben vizsgálandó: –

Az eset mit jelent az ügyben érintett klienseknek?

–

Mit jelent a környezetnek (család, lakótársak, látogatók, munkatársak)?

–

Milyen kapcsolat áll fenn a felételezett visszaélés és a szolgáltatás minősége között?

Együttműködés a szakmai vezető és egy hivatalos szakértő között Abban az esetben, ha a bizottság azt javasolja a szakmai vezetőnek, hogy a kivizsgálást ő maga folytassa, akkor az intézmény vezetője és/vagy a szakmai vezető együtt végezze a megyei (területi) ellátás egyik szakértőjének bevonásával. Fontos, hogy a szakembernek nem lehet közvetlen kapcsolata az esetben érintett felekkel. Ha szükséges, akkor egy másik intézményből kérnek fel szakértőt.

A kivizsgálás légköre A kivizsgálás nem a vétkes felkutatására, vagy a bűnösök felelősségre vonására irányul, hanem a szolgáltatást átláthatóvá tételére, és minőségének javítására. Ehhez szükséges, hogy az ügyben érintett felekhez mindenféle előítélet nélkül, tiszteletteljesen és személyes jogaik sérelme nélkül közelítsünk.

FOGY.doc


59/51. oldal


A kivizsgálás kiterjesztése Annak érdekében, hogy felelősségteljes döntések születhessenek, a bizottság javasolhatja, hogy vegyék igénybe más szakterületek szakembereit is. Belső-külső szakértők lehetnek pl. pszichiáter, rendőr, szexuálpszichológus. Magától értetődik, hogy a bizottság a már meglévő együttműködési kapcsolatokra támaszkodik a visszaélési esetek területén.

Konklúziók és tanácsok A szakmai vezető és a specialista/szakember a kapott információ alapján döntenek, illetve tanácsot adnak az alábbi kérdésekben: –

Mi szolgáltat alapot a feltételezésre, azaz valósak-e a jelek?

–

Hivatalos bejelentés, vagyis rendőrségi feljelentés szükséges-e?

–

Határoznak az érintett felek utógondozásáról és a környezetük feltételeiről.

–

A klienseknek, munkatársaknak és szülőknek, az Érdekképviseleti Fórumnak, illetve a felettes szerveknek adandó információk köréről.

–

A munkatársak munkajogi helyzetéről.

–

Az esetleges elkövetők utógondozásáról.

–

Az ismételt elkövetés megakadályozásáról.

–

A segítségnyújtás minőségének megítéléséről.

–

Az eljárás folytatásáról.

–

Ebben a stádiumban ellenőrzés céljából megint tanácskoznak a Visszaélési Esetek Bizottságával.

Utógondozás Az utógondozással kapcsolatos felelősség vállalásra a következők vonatkoznak:

Csak kliensek érintettek az ügyben: az utógondozást a szakmai vezető határozza meg. Ha szükséges, akkor az utógondozás a bizalmi személy által történik (ő nem áll munkaviszonyban az intézménnyel). FOGY.doc


59/52. oldal


Az áldozat egy munkatárs: az utógondozást az illető kívánságától függően a következő személyek nyújthatják: a szakmai vezető, mentálhigiénés csoportvezető, vagy egy külső segítő. Az áldozat egy kívülálló: az intézmény képviseletében az intézmény vezetője a közvetítő személy. Az elkövető egy munkatárs: az utógondozást egy külső segítő végzi el. Ebben esetleg a szakmai vezető, a mentálhigiénés csoportvezető vagy kívánság szerint egy különleges bizalmi személy (aki nem áll alkalmazásban az intézménynél) közvetíthet. Az elkövető egy kívülálló: ebben az esetben az intézmény nem avatkozik be, de az eseményeket nyomon követi. Rendőrségi úton folyik a kivizsgálás.

A szakmai vezető felelős az ügyben érintett kliensek segítségadásának és utógondozásának tartalmi aspektusáért. Minden esetben az intézmény vezetőjére hárul a végső felelősség a fent említett szolgáltatások végrehajtásáért.

FOGY.doc


59/53. oldal


3.1.1. számú melléklet: A felelős személyek elérhetősége

Visszaélési esetek bizottságának elérhetősége Cím, telefonszám: A bizottság tagjai: Helyettesítő tagok:

Bizalmi személy (A szervezet bizalmi embere, akihez bizalmas tanácskozás érdekében lehet fordulni, olyan feltételezett visszaélés esetében, amelyben a kliensek is érintettek.) Név: Elérhetőség:

FOGY.doc


59/54. oldal


3.1.2. számú melléklet: A jegyzőkönyv felépítése

A jelentés kerete (a gondozási menedzser és a visszaélési esetek bizottságának részére) A jelentésben szerepelnie kell néhány állandó pontnak. Ezzel elő lehet segíteni a szisztematikus és mindenre kiterjedő munkát. A Visszaélési Bizottság éves jelentése szempontjából szükség van az egységességre. A bizottság ezért kéri, hogy a bejelentési sémát és a következő formai szempontokat vegyék figyelembe, és a jelentést lehetőség szerint digitálisan és kinyomtatva is készítsék el. (A lemez adatvédelmét természetesen biztosítani kell, pl. jelszó használatával.)

Jegyzőkönyv protokoll szerinti felépítése Bizalmas, a Visszaélési Esetek Bizottsága számára készített jelentés Eset: Intézmény / az áldozat nevének a kezdőbetűi / az elkövető(k) nevé(i)nek kezdőbetűi

Bejelentés Adminisztrációs adatok: mikor / ki által / milyen intézményben / kinek a sérelmére12

Az eset jellege Meghatározás: (gyanított) támadás, megerőszakolás, inceszt, (szexuális) megfélemlítés, (szexuális) kapcsolat kényszer hatása alatt, stb.; testi sértés; betörés; lopás; vagyon elleni bűncselekmény; kényszer hatása alatt történő cselekvés; stb.

Az érintettek Kliensek, munkatársak, kívülállók, funkciójuk és egymással való kapcsolatuk; teljes jogú gyám, gondnok, pártfogó stb.

12

(3) Az személyiségi jogok és az adatvédelem biztosítása érdekében fontos a személyek neveinek a titokban

tartása. A Felügyelet nem végez nyomozást, a jelentés célja a vizsgálat munkamódszerének és eredményének ellenőrzése a professzionalitás szempontjából. Csak kezdőbetűket használjunk. FOGY.doc


59/55. oldal


Az eset tartalmi leírása A bejelentett eset rövid leírása.

A bejelentés megbízhatósága

Beavatkozások

Első segítségnyújtás

Biztonsági intézkedések

Munkajogi intézkedések

Rendőrség bevonása Hivatalos bejelentés és tanácskozás, feljelentés, mikor, ki által, rendőr neve

Fenntartó bevonása

Szakmai felügyelet bevonása Az eset bejelentése és tanácskozás

Az eset hatása, következményei Mit jelent a kliensek számára?

Mit jelent a család/képviselők számára?

FOGY.doc


59/56. oldal


Mit jelent a kívülállók számára? Az érintett felek személyes ismerősei, lakótársai, munkatársai stb., akik tudomást szereztek a történtekről.

Mit jelent munkatársak számára?

Az eddigi eredmények összefoglalása

További kivizsgálás Kliensek – profil (jellemzés), akarati tényező / sebezhetőség / ellenálló képesség

Megelőző intézkedések

Információszolgáltatás Kliensek, munkatársak, család, képviselők, más családok, kívülállók (szomszédok, média)

Folytatásra vonatkozó instrukciók Ki által? Kinek kell jelentést tenni a végrehajtásáról? Mi a határideje?

Értesítendők listája

Címlista

Dátum, aláírás

FOGY.doc


59/57. oldal


3. 2. számú melléklet: A jelentés tartalma

AZ ÍRÁSBELI JELENTÉS

A szakmai vezető az intézmény igazgatójának beszámol az ügy hivatalos és tartalmi lefolyásáról, és a jelentési kötelezettség szerint a szakmai felügyeletnek, illetve a fenntartónak. Abban az esetben, ha a Visszaélési Esetek Bizottsága saját maga vizsgál ki egy esetet, akkor ők tesznek jelentést ugyanezeknek a szereplőknek. A szakmai vezető, illetve a Visszaélési Esetek Bizottságának tanácsai a munkatársakra nézve kötelező érvényűek. A bizottság döntési folyamatra vonatkozó tanácsai az intézmény vezetője számára nagyon lényegesek. Az intézmény szakmai vezetője jelentést tesz a felettesének és a szakmai ellenőrzést gyakorló szervnek a folytatásról. Ekkor főleg azt kell részleteznie, hogy miként folyik azoknak az intézkedéseknek a végrehajtása, amelyre korábban a döntési folyamat során már javaslat született. A bizottság megkérheti az intézmény szakmai vezetőjét, hogy az intézkedések végrehajtásáról neki is tegyen jelentést.

Ellenvetések (jogorvoslat) Abban az estben, ha az ügyben érintettek egyike úgy ítéli meg, hogy nem tud azonosulni a szakmai vezető vagy a Visszaélési Esetek Bizottságának a munkamódszerével vagy a döntéshozatalával, akkor a fenntartó szervhez fordulhat.

Titoktartás A szakmai vezető, a szakértő, a Visszaélési Esetek Bizottságának tagjai és a belső vagy külső szakértők titoktartása minden munkájukat érintő ügyben kötelező, hacsak a jogszabályok nem kötelezik őket közlésre. Ez nem vonatkozik az igazgatóra, a szakmai felügyeleti szervekre, az ellátottjogi képviselőre, vagy az Érdekvédelmi Fórumra. A kliens képviselője felé

FOGY.doc


59/58. oldal


szükségessé válhat a titoktartási kötelezettség megszegése. Ebben az esetben a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni az érintettek személyes jogainak a tiszteletben tartása érdekében.

Éves jelentés A Visszaélési Esetek Bizottsága éves jelentést küld az intézmény vezetőjének, a szakmai vezetőnek, valamint a fenntartónak és a törvényben meghatározott jelentési kötelezettség szerint a szakmai felügyeleti szerveknek, melyben az adatok úgy vannak feltüntetve, hogy nem azonosíthatóak az érintettek.

FOGY.doc


59/59. oldal

Szociális és gyermekvédelmi szabályozók FOGY NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK. Készítették: Falvai Rita Zolnai Erika. Külső szakértő: Póti Viktória

Recommend Documents