Szóbeli kiegészítés az MKKSZ Program-tervezetéhez Tisztelt Kongresszus! Kedves Vendégeink! Kedves Küldött Társaink! Azt hiszem semmi újdonság nincs abban, ha azt mondom, hogy általában is nehéz érdekképviseleti tervet, érdekvédelmi programot készíteni, de a mostani időszakban – amikor különlegesen determináltak a munkavállalói lét és azon belül a közszolgálat viszonyai, amikor szinte minden tekintetben bizonytalan a közeljövő – különlegesen nehéz feladatról van szó. Nehéz feladat és felelősségteljes munka ez, hisz a programalkotás kapcsán számítanunk kell arra, hogy elképzeléseinket tagságunk és a közszolgálat dolgozóin túl a szélesebb közvélemény is minősíti. A Programszerkesztő Bizottság e munka során végig azt tartotta alapkövetelménynek és kiindulópontnak, hogy minden program annyit ér, amennyit abból reálisan végre lehet hajtani. Azt is tudjuk, hogy a program-tervezet nem lehet megvalósíthatatlan kívánságok gyűjteménye, még akkor sem, ha minden kétséget kizáróan jogos elvárásokat tartalmazna, mert a realitások körében kell maradnunk. Felelőtlenül nem lehet várakozásokat kelteni, hisz az a hitelesség követelményét kockáztatná. De ugyan ilyen hiba lenne kedves küldött társaim, ha a jelen kényszere a mai aktualitások nehézségei
gúzsba
kötnék,
bénítanák
középtávú
jövőképünkkel
kapcsolatos
elgondolásainkat. Elengedhetetlen követelménynek tekintjük kedves kollégák, hogy itt az MKKSZ X. Kongresszusán legyen a közszféra működésével, a közszolgálati dolgozók helyzetének kedvező alakulásával kapcsolatban koncepciózus jövőképünk. Csak a realitások talaján maradhatunk, de egy ilyen középtávú program esetén nemcsak megengedhető, hanem elvárható, hogy ne fogadjuk el a ma megváltoztathatatlannak tűnő feltételeket és legyen felelős bátorságunk kitűzni most ma még talán merésznek látszó, de lelkesítő, vonzó közös erőfeszítést igénylő célokat.
2 Bízom abban kedves küldött társaim, hogy ezt a gondolkodási irányt és ezt a szerkesztési szándékot is kiolvasták a program-tervezetéből és remélem, hogy ezt a szellemiséget elfogadja és megerősíti majd a Kongresszus is. Reméljük azt is, hogy nemcsak a program szellemiségével, hanem alapgondolatával is azonosulni
tud
majd
tagságunk
és
támogatja
szakszervezetünket
abban
az
érdekképviseleti tevékenységben, amelynek célja a minőségi közszolgáltatás széleskörű megvalósulása Magyarországon. Itt jegyzem meg, hogy mi nem ismerünk olyan belföldi, vagy nemzetközi elemzést, kutatási eredményt, szakmai értékelést, vagy bármilyen más mértékadó összehasonlító tanulmányt, amely minden kétséget kizáróan igazolná azt a rendkívül súlyos megállapítást, amely szerint „a magyar közigazgatás történelmi mélyponton, válságban van”. (Ugyanis ezt olvastuk a Magyary-Programban.) Nem vitatjuk, hogy a magyar közszolgálat - azon belül kiemelten a közigazgatás - egész rendszere átalakításra, megújításra szorul. Sőt azt is elfogadjuk és támogatjuk, hogy az állampolgároknak, az adófizetőknek joga van (a már általam is említett) „minőségi közszolgáltatásokhoz”, legyen az az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, a közrend, közvédelem, vagy éppen a közigazgatás. De nem fogadhatjuk el az idézett sommás ítéletet, mert akkor azt is elfogadnánk, hogy mindaz, amit az elmúlt években sok százezer kollégánk végzett az értéktelen, fölösleges, sőt kárt okozó munka volt. A magyar közszolgálat egésze – és ezen belül azok a szakterületek, amelyeket az MKKSZ képvisel – súlyos működési, finanszírozási és hatékonysági problémákkal küzd. Az a véleményünk, hogy ezek megoldása döntő mértékben irányítási feladat, a megoldás sok tekintetben a politikai és a szakmai vezetők döntésétől függ, de az is biztos, hogy a változások csak akkor lehetnek sikeresek, ha az érintettek, a végrehajtók, a frontvonalban dolgozó beosztott kormánytisztviselők, köztisztviselők, közalkalmazottak nem elszenvedői, hanem
az
ügy
eredményességében
érdekelt,
szakmailag
motivált,
tevékeny
közreműködők. Igen kedves kollégák, az MKKSZ most is vállalja azt a véleményét: érdekeltek vagyunk abban, hogy a MINDENKORI!! kormányzat sikeres legyen. Fontos nekünk, hogy a
3 lakosság, a vállalkozók, az ügyfelek jó érzéssel vegyék igénybe a közintézmények, a közhivatalok szolgáltatásait és legyenek elégedettek azokkal. Ugyanis ez az a körülmény, amely javítja, javíthatja a közszolgálat társadalmi megbecsülését, az ott dolgozók munkájának jó közösségi értékítéletét. Ezt a célkitűzést fogalmaztuk meg a programban is, de hozzátettük, hogy ezt mi csak úgy tartjuk megvalósíthatónak, ha mindezen közszolgáltatásokat nyújtó munkavállalók nem megalázottak, nem az elbocsátás rémétől megfélemlítettek, nem a hatalmi és munkáltatói arroganciának kiszolgáltatott szereplők, hanem a változások iránt nyitott, biztos egzisztenciájú, jó munkahelyi környezetben, alkotó légkörben dolgozó megbecsült munkavállalók, megbecsült emberek. Meggyőződésünk, hogy a közszolgáltatást végzők és az azokat igénybe vevők szembeállítása senkinek nem szolgálja az érdekét. Ismétlem. Nem vitatjuk az „átalakítás”, a „megújulás” szükségességét, vagy ha úgy tetszik annak kényszerét. De azt is állítjuk, hogy több mint súlyos hiba, ha az érintettek feje fölött, sőt ellenünkre történik az „átalakítások” vagy „megújítások” áteröltetése. E helyről és ez alkalommal is kezdeményezzük, hogy a kormány és az önkormányzatok is építsenek az MKKSZ konstruktivitására. Az elmúlt több mint húsz évben igen-igen sok alkalommal igazoltuk, hogy szakszervezetünk érdekképviseleti politikájának vezérlő elve a progresszivitás. Mindig is azt képviseltük, hogy nem elég pusztán nemet mondani vagy valamit kifogásolni, ellenezni, hanem tudni kell ésszerű javaslatokat és megoldásra irányuló kezdeményezéseket tenni. Tettünk is számosat! Aki figyelmesen elolvasta az elmúlt négy évi munkáról szóló beszámolót, volt ideje elmélyülni az MKKSZ elmúlt négy évi tevékenységének leltárában, az bizonyára megerősíti azt, hogy az MKKSZ megvalósult javaslatai mind a kormánynak, mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak a megelégedésére szolgálhatott.
4 Tisztelt Vendégeink! Kedves Küldött Társaim! A programalkotás feltételeit és körülményeit a bevezetőben foglaltuk össze. Ezek egy része olyan, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Gondolok itt az új Alaptörvény rendelkezésére, az új Munkatörvénykönyvére és (a már nem is annyira új) Közszolgálati Tisztviselőkről szóló törvényre. Törvénytisztelő szakszervezetként természetesen tudomásul vesszük, hogy ezek az alapvető jogszabályok meghatározzák azt a mozgásteret, amelytől a programalkotás során sem térhetünk el. De azt is tudjuk, hogy „csak a változás az örök”! Az írásos javaslatot nem kívánom ismertetni vagy magyarázni, mert remélhetőleg abból kiolvasható, hogy azt javasoljuk, hogy a következő időszakban (lehet, hogy nem négy évre szólóan) négy súlyponti eleme legyen az MKKSZ érdekképviseleti és érdekérvényesítő munkájának. 1./ Első ilyen súlyponti elemnek tekintjük a szakmapolitikai munkát. Az elmúlt húsz év arra tanított meg minket, hogy az un. primer érdekvédelem - tehát az a klasszikus szakszervezeti törekvés, amelyet a foglalkoztatás biztonságáért és a jövedelem növeléséért folytatunk - nem lehet eredményes a szakma ismerete, a szakmai tevékenység támogatása, a munkafeladatok eredményességének javítását célzó érdekképviselet – kimondom tehát - a szakmai tartalmú érdekképviselet nélkül. Igen!!! Tisztelt Kongresszus! Az MKKSZ munkája kapcsán szakmai érdekképviseletről is beszélhetünk. (Megint csak arra utalok, hogy tessék megnézni a négy évi munka leltárát, vagy akár testületeink, bizottságaink napirendjeit is és meggyőződhetünk arról, hogy mennyi volt az un. „szakmai típusú, szakmai tartalmú” napirend vagy ügy, amivel az MKKSZ különböző testületei foglalkoztak.) Szilárd elhatározásunk, hogy továbbra is részesei kívánunk lenni a szakmai kérdések gondozásának, a szakma megújulása elősegítésének. Ahogyan azt az írásos program-
5 javaslatban is írtuk, e tekintetben a rövidesen megjelenő társszervet, a kötelező tagsági alapon létrejövő „Magyar Kormánytisztviselői Kar”-t mi az MKKSZ tisztségviselői nem riválisnak, hanem szövetségesnek tekintjük majd. Annál is inkább, mert ugyan abból a munkatársi kollektívából építkezik mindkét szervezet. Igaz a szakszervezet annyiban más értéket jelenthet majd, hogy a tagjai sorába történő munkálkodás személyes meggyőződés, önálló értékválasztás és aktivitási készség alapján történik. A mi köreinkben végzendő munka vezérlőelve a szigorú önkéntesség!!. Hiszem, hogy ez az önként vállalt szolidáris értékközösség mást jelent, mint a törvényi kötelezettségnek történő fegyelmezett megfelelés. Szakmapolitikai munkánk egyik kiemelt területének tekintjük a jövőben is a jogszabályi deregulációt, a működés bürokratikus vonásainak csökkentését. Az általunk képviselt munkavállalók döntő többsége jogalkalmazó. Ők azok, akiknek el kell viselniük a rossz (vagy rosszul alkalmazható) jogszabályok miatt az ügyfelek az állampolgárok részéről megnyilvánuló jogos kritikát. Ismételten felajánljuk közreműködésünket a jogszabályok egyszerűsítésének, korszerűsítésének kiemelten fontos munkálataiban. Örömmel tapasztaltuk a korábbiakban is, hogy volt erre fogadókészség a kormányzat részéről, biztos vagyok abban, hogy ez a jövőben is így lesz és e tekintetben folytatódik az a kölcsönösen előnyös együttműködés, amely eddig is jellemezte ezt a tevékenységet. Szakmapolitikai feladatnak, - de talán azon is túlnyúló jelentőségű társadalompolitikai ügynek - tekintjük a közhivatalok teljes korrupció mentességét. A mi tapasztalataink szerint a magyar közszolgálatban, a magyar közigazgatásban az ügyintézők döntő többségének munkája törvényes, szakszerű és korrupciómentes. Ezzel nem azt állítom, hogy minden rendben van! Mert igenis „a túlburjánzó állami szervezetrendszer és a tisztázatlan felelősségi viszonyok átláthatatlan szövevénye nemcsak rossz hatékonyságú, hanem egyben a korrupció egyik fő oka is”. Ismerjük mi is azt a 2009 évben készült felmérést, amely szerint pl. a közhivatali korrupcióval kapcsolatos kérdésre 1000 ügyfél közül 4 ügyfél válaszolta azt, hogy „pénzt kértek tőle az ügymenet gyorsításáért, vagy a kedvező elbírálásért”. Ezek szerint a „korrupciós ráta” 4 ezrelék. A felmérés szerint 3 évvel korábban ez a szám 1,5 ezrelék volt. Biztos, hogy a tisztességesen dolgozó, elsöprő többség védelme érdekében is meg kell tenni mindent azért, hogy véglegesen száműzzük a törvénytelen, az etikátlan, az elfogadhatatlan magatartást, a hivatali visszaélést, mindazt, ami rontja a mi munkánk
6 megítélését. Nincs és ne is legyen magyarázat vagy mentség semmi ilyen jelenségre, de az előbbi számadatok is azt mutatják, hogy ma Magyarországon a közhivatalokban nem a korrupció a fő ellenség.! A közeljövő legnagyobb szakmai kihívása - kormányzatnak, szakmai érdekképviseletnek, munkavállalói
érdekképviseletnek
egyaránt
-
a
magyar
közigazgatás
területi
szervezetrendszerének átalakítása. Az új önkormányzati törvény szerint működő helyi közigazgatás működésének megszervezése. Benne vagyunk már ebben a folyamatban, túl vagyunk a megyei kormányhivatalok szervezetrendszerének kialakításán, átéltük (mondhatom megszenvedtük) a megyei önkormányzatok sorsdöntő átszervezését, szinte naponta foglalkozunk a járási rendszer kialakításának feladataival. Minden ügy rendkívül fontos! Túl vagyunk az átszervezés szükségességéről, irányáról, tartalmáról, várható hatásairól szóló vitákon. A parlament elfogadta a törvényt. Tehát az alapvető ismeretek és információk most már rendelkezésre állnak. Ezért mondjuk, hogy napjainkban az az alapvető közös feladatunk, hogy az érintett személyi állománnyal megértessük és elfogadtassuk az átszervezés célját és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy gyors és eredményes legyen a megvalósítás és valóban mindenki lehessen biztos abban, hogy a munkavégzési és az egzisztenciális feltételek belátható időn belül javulnak. Tisztelt Kongresszus! Kedves Kolléganők! Kollégák! Program-tervezetünk négy pontban foglalja össze foglalkoztatáspolitikai és munkajogi célkitűzéseinket. Nem kívánom ezeket megismételni, csak egy dolgot emelek ki. Nagy baj az, ha nem növekednek a keresetek. Súlyos problémát okoz az is, ha több éven keresztül nem nő az illetményalap, vagy a közalkalmazotti illetménytábla tételei, és nem lehet beletörődni abba sem, ha csökken vagy esetleg meg is szűnik pl. a béren kívüli juttatás. De mindezekkel szinte összemérhetetlenül súlyosabb helyzetet jelent az, ha valaki elveszíti a munkáját. Sajnos az elmúlt négy évben – kisebb-nagyobb mértékű érintettséggel, de szinte - minden évben ott lebegett fejünk felett a létszámcsökkentés, az elbocsátás réme. Amióta
7 szakszervezet a szakszervezet, és amióta az MKKSZ működik, azóta mindig a legfontosabb volt a munkahelyek védelme. Nem lehetünk elégedettek a helyzettel, de nem kell magyarázkodnunk és nem kell szégyenkeznünk. Az MKKSZ minden helyi, területi és országos tisztségviselője, testülete, mindig minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy megakadályozza, vagy legalább csökkentse a munkahelyek megszűnésének kockázatát. Érthetetlen számunkra, hogy a közszolgálat és azon belül kiemelten a közigazgatás létszámcsökkentése minden kormánynál (főleg a kormányzati ciklus első két évében) „menetrendszerűen” bekövetkező kormányzati lépés. Több alkalommal bizonyítottuk már, hogy sem a létszámviszonyokra, sem a költségekre, sem a feladatellátásra nincs jótékony hatása ezeknek az intézkedéseknek. A magyar közigazgatás létszáma 20 év óta 110 ezer fő +- 3-4 %. Nem mondunk, mert nem mondhatunk le arról, hogy egyszer sikerül elérni a közigazgatás létszámának stabilizálását. A következő időszaknak is kiemelkedő fontosságú érdekképviseleti feladata lesz a munkahelyek megőrzéséért folytatott érdekvédelmi tevékenység. Napjainkban az önkormányzatok hivatalaiban dolgozó kollégáink szoronganak. Itt a kongresszus plénumán is meg kell erősítenünk azt az elhatározásunkat, hogy mindent megteszünk azért, hogy valamennyi érintett önkormányzati dolgozónak - hangsúlyozom minden személynek, tehát nem a státuszoknak – helyet kell biztosítani az új állami, járási közigazgatási munkaszervezetben. Kedves Kolléganők! Kedves Kollégák! A következő négy év érdekképviseleti munkájában is – így a program-tervezetben is – különlegesen fontos célkitűzés a napjainkban már tarthatatlanná váló kereseti helyzet javítása. Ezzel kapcsolatos teendőket 11 pontban foglaltuk össze. Remélem egyetértenek velem küldött társaim, ha azt mondom, hogy a jelenlegi közszolgálati kereseti helyzet már nem csak bérpolitikai probléma. Szakmai, szakmapolitikai kérdéssé válik (vagy talán már az is) az a tény, hogy a versenyszférában dolgozó szellemi foglalkozású munkavállaló keresete 50 %-kal magasabb, mint a közszolgálati alkalmazotté. KSH adat szerint 2012 márciusában a versenyszférában dolgozó szellemi foglalkozásúak bruttó átlagkeresete 335-340 ezer forint, a közszférában ugyan ez 220-230 ezer forint.
8 A mai munkaerő-piaci helyzetben persze nagyon kockázatos a bérkövetelés, vagy a munkahely változtatás. Azt is halljuk, hogy addig, amíg egy állásra több száz jelentkező van, addig nem biztos, hogy a munkáltató – legyen az állami, vagy önkormányzati – érezné a „bérnyomást”. De ahhoz, hogy a közszolgálat megszerezze és megtartsa a minőségi munkaerőt, ahhoz a jelenlegi kereseteket biztos hogy növelni kell. Tisztában vagyunk azzal, hogy a közszolgálatban a kereset mindig alacsonyabb lesz, mint a versenyszférában, de a fejlett közszolgálatokkal rendelkező országok mindig is nagyon ügyeltek
arra,
hogy
a
közszolgálati
minőségi
munkaerő
megtartása
érdekében
érvényesüljenek az un. „komparatív” előnyök. Ebbe a körbe tartozónak tekintjük: -
a foglalkoztatás biztonságát, tudniillik azt, hogy az állam, mint fő foglalkoztató becsülje meg az általa speciális munkára kiképzett, vizsgázott, szakvizsgázott, szakmai tapasztalatot szerzett munkaerőt,
-
jelenthetné azt a munkaviszonnyal arányos, hosszabb felmondási idő, a magasabb összegű (és nem 98 %-os adóval sújtott) végkielégítés,
-
a
valódi
tartalékállomány
létrehozása,
amely
tényleges
esélyt
biztosít
a
munkaerőpiacra való visszatéréshez, és amely garantálja a közszolgálati pályán való maradást. Ismerjük a költségvetés realitásait, a konvergencia program, a Széll Kálmán terv célkitűzéseit, nem ismerjük az IMF-EU megállapodást (mert még nincs ilyen), de nincsenek illúzióink. Ezek ismeretében is felelősen állítjuk, hogy 2013-ban érzékelhetően növelni kell a közszolgálati béreket. Az írásos javaslatban is külön kitértünk arra, hogy a bérhelyzet megnyugtató rendezéséhez egy több évre szóló bérfelzárkóztatási program kell. A jelenleg is kormányzó politikai erő (a Fidesz) 10 évvel ezelőtt ajánlatot tett egy olyan közszolgálati bérmegállapodásra, amelynek az a lényege, hogy a bérek minden évben az inflációnak és a GDP növekedés 50 %-ának megfelelő mértékben növekednek. Én azt javaslom, hogy ezt tekintsük olyan tárgyalási alapnak, amelyre egy hosszabb távú bérmegállapodást alapozni lehetne. Tisztelt Kongresszus!
9
A program ötödik fejezete tartalmazza a szervezetépítési feladatokat, működésünk korszerűsítését és - ami a munkánk lényege - : a szociális partnerség erősítése. A jövőben is axiómának tekintjük a pártsemlegességet. Erről nem kívánok többet mondani, mert szerintem ezt ma már nem kérdőjelezi meg senki. Az MKKSZ szervezeti felépítése kiállta az idők próbáját. Ha nem muszáj ne nyúljunk hozzá, mert egyszerre kell jelen lennünk a területen és ehhez a megyei szervezet kell, de jelen kell lennünk a szakmában is, ezt pedig az OSZT-k biztosítják számunkra. Munkánk fő színtere a munkahelyi szervezet, az alapszervezet és kulcsszereplő az alapszervezeti tisztségviselő. Az ő munkájának értéke, tartalma teremti meg azt a vonzerőt, ami a szakszervezethez való tartozást váltja ki a munkavállalóból. Ahhoz, hogy ők felkészültek legyenek, naprakész, teljesítményképes ismeretekkel és tudással rendelkezzenek, ahhoz felkészíteni, képezni és (ki merem mondani), tanítani kell őket. Ők azok, akik megvalósíthatják szervezetépítési álmainkat. Bízom benne, hogy nem csak álmodozunk majd a szervezet erősítéséről és építéséről, hanem mint ahogy eddig, a jövőben is sokat teszünk azért, hogy jelen legyünk minden munkahelyen. Kihívásokkal kell szembenéznünk és lehet, hogy konfliktusokat is kell vállalni. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a hangzatos ígéretek, az integrációt támogató nyilatkozatok ellenére a megosztottság, az elaprózottság maradt. Nézzünk szét kollégák. A partneroldal egységesül. Bizonyos tekintetben ma már – a mi szempontunkból – csaknem az a helyzet, hogy egy megye egy munkáltató. Ehhez képest ezen
az
egy
munkahelyen
adott
esetben
5-6-8
szakszervezet
van
jelen.
A
programtervezetben félreérthetetlenül megfogalmaztuk: a létrejövő járási hivatalokban, a hivatali szervezetek felépítéséhez igazodó érdekképviseleti szervezetet kell létrehozni. Lehet, hogy nem könnyű megvalósítani az „egy munkahely, egy szakszervezet”-i modellt, de higgyük el ennél nincs hatékonyabb és igenis fel kell vállalnunk azt, hogy valamennyi járási szervezetnél egységes MKKSZ képviselet legyen jelen.
10 Tisztelt Kongresszus! Kedves Kolléganők! Kollégák! Aki programot készít, az „a jövőt faggatja”. Jó kérdésekre lehet jó válaszokat adni! Bízom benne, hogy tudtunk jól kérdezni, és a válaszaink is helyesnek bizonyulnak majd. Azzal kezdtem a szóbeli kiegészítésemet, hogy nehéz ma programot alkotni. Biztos vagyok abban, hogy a közös gondolkodás és főleg a közös akarat majd segít ezeken a nehézségen átjutni minket. Ha mindenki átérzi majd a közös munka örömét, ha együtt tapasztaljuk meg a közös siker élményét, ami majd meggyőzi a kétkedőket, a közömbösöket és talán egy kicsit elgondolkodtatja a potyautasokat, akkor biztos, hogy többen leszünk és ha többen leszünk, akkor együtt erősek, sikeresek és hitelesek maradunk. Köszönöm figyelmüket.
