Szloboda János
A SZÓ BECSÜLETÉÉRT
N e m szándékunk v i t á b a szállni azzal a m á r szállóigévé vált titói mondással, mely szerint a szavakról át kell t é r n ü n k a tettekre, hiszen v a l a m e n n y i e n messzemenően egyetértünk vele. N e m kétséges a z o n b a n , hogy a s z a v a k és a tettek ilyetén szembeállítása csupán a közéleti szó á r a d a t , Majakovszkij szavával élve az „önagyonülésezések" ellen irá nyul, nem pedig az önigazgatási h a t á r o z a t h o z a t a l b a n a döntést és a „ t e t t e t " szükségképpen megelőző, magvas és célra t ö r ő vita, megbeszé lés ellen. Hiszen minden értelmes ember, legyen a k á r a „ s z a v a k " em bere, azaz szellemi foglalkozású, a k á r a „ t e t t e k é " , azaz közvetlen ter melő* kénytelen elismerni, hogy a „ s z ó " és a „ t e t t " egyazon folyamat n a k két, egymás u t á n következő, felcserélhetetlen szakasza, amelynek során a veszélyt nemcsak az előbbinek a túlburjánzása és kizárólagossá válása jelentheti, h a n e m jelentéktelenné minősítése, elmaradása, azaz a második szakasz, a tett előkészítetlensége, hebehurgya kapkodássá deg radálódása is. A z t pedig, hogy a tettek s z ó á r a d a t b a fullasztásának és ilyen m ó d o n való elsikkasztásának reális veszélye mellett ez a másik veszély sem v a l a m i mondvacsinált, intellektuális agyrém, azt hiszem, nem szükséges bizonyítani. É p p e n ezért a g y a k o r l a t i életben, az önigazgatású szocia lista társadalmi rendszerünk építése során előforduló ilyen jellegű h i b á k felsorolása helyett (amelyek végső soron nem is a n n y i r a tipikusak, és nem is a n n y i r a súlyosak, hogy a rendszer általános funkcióját és t o vábbi fejlődését képesek lennének veszélyeztetni), h a d d mutassak rá i n k á b b egy á l t a l a m tipikusnak t a r t o t t jelenségre, amely a fenti tézis téves értelmezéséből ered, és idővel veszélyessé v á l h a t , mivel éppen a „ s z a v a k és t e t t e k " szókapcsolattal jelképesen kifejezett cselekvésfolya mat szembeállított részei, egyébként dialektikus egységet alkotó m o z zanatjelenségeinek értékelésbeli különválasztása, fontosságuk egyenlőt* Ami a dolgok kívánatos továbbfejlődése révén idővel egyre kevésbé lesz két kü lönálló, sőt egymással szembenálló kategória.
len elbírálása által a m á r említett „előkészítő rész" elhanyagolásához, formálissá torzulásához vezethet. Ismételnünk kell: hogy ez a veszély nem v a l a m i légből k a p o t t tet szőleges fikció, azt a „ s z a v a k h o z " , az emberi kapcsolatteremtés, k o m munikálás m i n d m á i g legtökéletesebb, b á r egyben legősibb eszközéhez, a nyelvhez v a l ó viszonyulás jelzi. A szó n a p j a i n k b a n alaposan d e v a l v á l ó dik, s erre számos, n a p o n t a t a p a s z t a l h a t ó jelenség hívja fel figyelmün ket. Látszólag ellentmond ennek az a d e k l a r á l t és a n y a g i a k b a n is kife jezésre j u t ó társadalmi állásfoglalás, amely a hírközlés, a tájékoztatás, a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó eddig még nem t a p a s z t a l t mennyiségi fellendülé sében nyilvánul meg. Ennyiféle és ilyen p é l d á n y s z á m ú k ö n y v , n a p i - és hetilap, folyóirat, üzemi közlöny, egyéb tájékoztató és alkalmi k i a d v á n y még sohasem jelent meg szűkebb p á t r i á n k b a n , mint m a n a p s á g . A minőségi változást pedig a hírközlési f o r m á k kibővülése (rádió, tele vízió), a nyelvműveléssel és elsősorban a nemzetiségi nyelvműveléssel foglalkozó létesítmények jelentik. Kérdés a z o n b a n , hogy az előbbiek színvonala és az u t ó b b i a k hatékonysága, kétségbe nem v o n h a t ó ered ményeiknek a tömegek s z á m á r a v a l ó hozzáférhetősége és a m i n d e n n a p i életben v a l ó hasznosíthatósága megfelel-e a k í v á n a l m a k n a k és a gya k o r l a t i céloknak. A z ún. „ t e r e p e n " , azaz az üzemi és a helyi önigazgatásban, a k ö z ségi közigazgatásban, az önigazgatási érdekközösségekben, a t á r s a d a l mi-politikai szervezetek és közösségek, v a l a m i n t a társadalmi és egyéb szervezetek tájékoztató tevékenységében kifejezésre jutó, a k á r írásbeli, a k á r szóbeli nyelvi megnyilvánulásokban igen sok fogyatékosságot t a p a s z t a l h a t u n k . Bár szélesebb körű felmérések híján a személyes t a p a s z t a l a t o k o n kívül csupán az ún. Tisza-vidék öt községének (Ada, Csóka, M a g y a r k a n i z s a , T ö r ö k k a n i z s a és Zenta) a t á r g y a l t a k r a v o n a t k o z ó a d a tai á l l n a k rendelkezésemre, mégis azt kell t a r t a n o m , hogy mivel a meg nevezett öt község gazdasági erő és fejlettségi szint alapján is a v a j d a sági átlagot kápviseli, így a vizsgált v o n a t k o z á s o k b a n az itteni hely zet t a r t o m á n y u n k b a n tipikusnak minősíthető. A dolog természetéből következik, hogy a felsorolt és vizsgált k ö z ü letek mindegyike a r r a törekedett, hogy jelentéseiben, az üléseken el h a n g z o t t beszámolókban kimutassa a jogszabályokba foglalt kötelezett ségeknek megfelelő, a dolgozók, a polgárok, illetőleg a tagság tájékoz t a t á s á r a , az önigazgatási h a t á r o z a t h o z a t a l előkészítésére irányuló tevé kenységet. H a a z o n b a n a s z á m a d a t o k mögé t e k i n t ü n k , h a a minőséget igyekszünk számon kérni, be kell l á t n u n k , hogy itt g y a k r a n csupán a törvényes rendelkezések formális teljesítéséről v a n szó. A különféle ülésanyagok ugyanis, a m i n t az a k ü l d ö t t e k minősítéséből, véleményezé séből g y a k r a n kiderül, túl terjedelmesek, érthetetlen, bonyolult, v a l a m i „ k ö r m ö n f o n t " , ú g y m o n d : jogászi nyelven m e g f o g a l m a z o t t a k , s nem csupán az önigazgatásban részt vevő, nyelvileg képzetlen tömegek „szak értelmének" hiányából, h a n e m éppen a tájékoztató anyagot előkészítő
„ s z a k e m b e r e k " nyelvi ismereteinek (sőt hellyel-közzel bizony tárgyi t u d á s á n a k ) hiányosságából is ered a meghozott h a t á r o z a t o k téves volta, v a g y legalábbis a dolgozóknak, a p o l g á r o k n a k az önigazgatásban t ö r ténő passzív-formális részvétele, amely idővel a k á r teljes közömbösség gé, érdektelenséggé a l a k u l h a t át. Ezek a hibák, fogyatékosságok még f o k o z o t t a b b a n érvényesülnek a nemzetiségi nyelven folyó tájékoztatás síkján. Káderképzésünk szerve zési formája hozza m a g á v a l , hogy a nemzetiségi nyelvet ismerő v a g y a k á r a n y a n y e l v i szinten beszélő szakembereink is „ h i v a t a l i " jellegű írásos megnyilvánulásaikban úgyszólván mindig, szóbeli megnyilvánu lásaikban pedig nagyrészt nem a nemzetiség nyelvén n y i l a t k o z n a k meg. S z a b á l y z a t a i n k , önigazgatási megegyezéseink, társadalmi megállapodá saink, az üzemigazgatás sokféle ü g y i r a t a , de a különféle helyi közigaz gatási szerveknek, az érdekközösségek szakszolgálatainak a polgárokkal való érintkezés során keletkező írásbeli megnyilvánulásai is következe tesen szerbhorvát nyelven készülnek, még abban az esetben is, h a mind a szerv képviselője, m i n d pedig az érdekelt ügyfél nemzetiségi a n y a nyelvű. O l y a n esettel is volt a l k a l m a m t a l á l k o z n i , a m i k o r a két oldalán szerbhorvát, illetőleg m a g y a r nyelvű szöveget t a r t a l m a z ó ű r l a p n a k a szerbhorvát „felét" töltötték ki a m a g y a r a n y a n y e l v ű ügyfél számára, és a szintén m a g y a r nemzetiségű h i v a t a l v e z e t ő alá is í r t a — cirillbetűkkel. „ A h i v a t a l o s " v a g y „ k o m m u n i k á c i ó s " nyelv képzete tehát éppen a káderképzés nyelvi fogyatékosságainak hátsó ajtaján át lopózik be t ö b b nyelvű ügyintézésünkbe, aminek eredménye az önigazgatásban, v a l a mint a társadalmi és üzemi irányításban éppen a küldöttrendszernek köszönhetően közvetlenül is részt v e v ő széles tömegeknek a nemzetiségi nyelv h a s z n á l a t a esetén v a l ó fokozott nehézsége. A m á r eredetileg is nehezen érthető, bonyolult k ö r m o n d a t o k a t t a r t a l m a z ó , terjengős és é p pen a nyelv és a stílus szabályainak el nem sajátítása m i a t t zavaros szö vegek ugyanis lefordítva nem csak hogy nem lesznek jobbá, h a n e m — g y a k r a n alkalmi — fordítóink szakmai járatlansága, g y a k o r l a t l a n sága folytán még i n k á b b értelemzavaróvá, n y a k a t e k e r t e n érthetetlenné válnak. A z írásbeli megnyilatkozásokban kifejezésre jutó nyelvhasználati já ratlanság, ismerethiány f o k o z o t t a n m u t a t k o z i k meg a szóbeli kifejezéskészség g y a k o r l a t l a n s á g á b a n , a beszédformák sutaságában. K i n e k ne lett v o l n a a l k a l m a t a p a s z t a l n i a különféle üzemi és községi szintű szer vek ülésein, megbeszélésein folyó v i t a során a nyelvi primitivizmus sokféle megnyilvánulását, a tájnyelvi sajátságokkal kevert és g y a k r a n familiáris-kedélyes látszatot kelteni a k a r ó , „jópofáskodó", de g y a k r a n d u r v a trágárságokkal is bőségesen „megfűszerezett", ú g y m o n d „ k ö t e t lenebb" tárgyalási n y e l v t ő l az érthetetlenségig agyonsallangozott újabb nál újabb t a g m o n d a t o k b a kezdő, és a nyelvi szerkezet befejezéséig soha el nem j u t ó , körülményeskedő, öncélú, sok szóval keveset m o n d ó fei-
szólalásokig, amelyeket — h a nemzetiségi nyelven h a n g z a n a k el — még tele is tűzdelnek szerbhorvát szakkifejezésekkel v a g y elszerbesített nemzetközi terminus technicusokkal! T a l á n ez az oka a n n a k a nemzeti egyenjogúságunknak nem éppen díszére v á l ó jelenségnek, hogy tekinté lyes közéleti m u n k á s a i n k és jónevű szakembereink egy része nemzetiségi származása ellenére is szívesebben él a szerbhorvát nyelv n y ú j t o t t a k i fejezési lehetőségekkel, i n k á b b v á l l a l v a az ott a k a r a t l a n u l is elkövetett egy-két n y e l v t a n i hibát ( ú g y m o n d : „mivel ez nem a n y a n y e l v e " ) , mint az a n y a n y e l v köznyelvi és szaknyelvi v á l t o z a t á n a k hiányos ismeretéből eredő ezernyi b u k t a t ó t . A nemzetiségi nyelv köznyelvi és szaknyelvi szintjének ez a k i m ű v e letlensége, elhatárolatlansága, terminológiai bizonytalansága természete sen a beszélt és az írott v á l t o z a t szintjén sem m u t a t lényeges k ü l ö n b séget. A megvizsgált a n y a g zöme elképesztően alacsony nyelvi színvo nalról tanúskodik. I t t Z e n t a és A d a község küldött-testületének közlö nyei, v a l a m i n t a M a g y a r Szó Tiszavidék című mellékletében megjelenő üzemi l a p o k képezik a kisszámú kivételt, m á r ami a nyelvhelyességi és helyesírási szabályok tiszteletben t a r t á s á t illeti. A z üzemi l a p o k általá b a n igen alacsony nyelvi szintet képviselnek, az alkalmi k i a d v á n y o k r ó l pedig ebben a tekintetben t a l á n jobb nem is szólnunk. ( H a d d jegyezzük meg, hogy ezek az alkalmi k i a d v á n y o k esetenként igen díszes külse jűek, ékesen d e m o n s t r á l v á n , hogy kiadóik nem sajnálták az a r a n y o z o t t betűre, a színes fényképre, a műmellékletre, a díszes kötésre a súlyos milliókat, viszont m e g t a k a r í t o t t á k a l e k t o r n a k és k o r r e k t o r n a k j á r ó szerény tiszteletdíjat. V a g y talán ez utóbbiak létezéséről és munkájuk fontosságáról nem is volt tudomásuk?) A dolgozók rendszeres tájékoztatására, v a l a m i n t a két- és többnyel vű tájékoztatásra v o n a t k o z ó törvényes kötelezettségnek csak a községi küldött-testületek tesznek rendszeresen eleget (anyagtorlódás esetén ők sem következetesen). K é t n y e l v ű üzemi l a p p a l , becslésem szerint, t á r sultmunka-szervezeteinknek alig 5 (az a l k a l m a z o t t dolgozók létszámá n a k mintegy 10 százalékát felölelő) százaléka rendelkezik. A dolgozók egyéb m ó d o n t ö r t é n ő kétnyelvű tájékoztatása üzemeinknek, intézmé nyeinknek és társadalmi-politikai szervezeteinknek mintegy 60 száza lékában folyik többé-kevésbé rendszeresen, egyébként teljesen tetszőleges és alkalomszerű, sőt minőségileg is kifogásolható. Ebből is kitűnik tehát, hogy a t ö r v é n y által kötelezettek egy része dolgozóik és a tevékenysé gük i r á n t érdekelt' p o l g á r o k tájékoztatását (a két- és többnyelvű tájé k o z t a t á s esetében még f o k o z o t t a b b mértékben) h a nem is éppen szük séges rossznak, de mindenesetre n y o m a s z t ó anyagi tehernek és a m u n katöbbletnek érzi, amelyet igyekszik többé-kevésbé lerázni magáról, v a g y csak afféle tessék-lássék m ó d r a ellátni. Ehhez mindenesetre h o z zájárul a v i t a t h a t a t l a n szakemberhiány is, de azt sem t a g a d h a t j u k , hogy még anyagilag erősebb munkaszervezetek v a g y intézmények is igyekeznek ilyen i r á n y ú káderszükségletüket „ i m p r o v i z á l t " m ó d o n , a z -
az hasonló v a g y alacsonyabb képzettségi szintű, sőt g y a k r a n képzetlen, jóformán „botcsinálta" m u n k a e r ő alkalmazásával kielégíteni. Persze az anyagilag igénytelen „ k á d e r " rendszerint minőségileg is „igénytelen" teljesítményt p r o d u k á l ! A „ t e r e p e n " u r a l k o d ó helyzet, vagyis a nemzetiségi h o v a t a r t o z á s a dolgozók és p o l g á r o k által használt nyelv minőségi színvonala, amely csupán a familiáris nyelvhasználat szintjét éri el — némi tájnyelvi be ütéssel — a m ű v e l t köznyelv n o r m á i által előírt követelményeket (saj nos a „majica", „ p a t i k a " — tornacipő, „ b a z é n " típusú szavak terjedé se révén ez is egyre i n k á b b a nyelvi különválás, elszigetelődés i r á n y á b a fejlődik), magasabb szintű közéletünk nyelvi megnyilvánulásaira is h a tással v a n . Elszomorító az a tény, hogy nem sajtószerveink és egyéb tömegtájékoztatási eszközeink (amelyeknek örvendetes m ó d o n egyre több az olvasójuk, illetőleg hallgatójuk és nézőjük) h a t n a k a közönség nyelvi műveltségének színvonalára, h a n e m , úgy látszik, éppen ellenke zőleg: a városi és falusi lakosság körében e g y a r á n t terjedő nyelvhelyes ségi hibák, a m a g y a r nyelv szellemétől idegen és a köznyelvi beszéd n o r m á t ó l eltérő tájnyelvi a l a k u l a t o k , a t á g a b b értelemben vett m a g y a r nyelvterületen elfogadott és közhasználatú s z a v a k a t , kifejezéseket, ter minusokat helyettesítő v a g y kiszorító kölcsön- és tükörszók szivárognak be sajtónk és tömegtájékoztatási eszközeink nyelvébe a d o l g u k a t nem kellő n y e l v - és tárgyismerettel v a g y egyszerűen csak h a n y a g u l , figyel metlenül végző írók, fordítók, szerkesztők, lektorok és k o r r e k t o r o k keze nyomán. Szinte m á r nem is tudjuk az újság egy-egy számát a k e z ü n k b e venni, hogy meg n e döbbenjünk a nyelvi műveletlenségnek v a g y n e m t ö r ő d ö m ségnek ezeken a megnyilvánulásain. N a p i - és hetilapjaink hasábjain a m á r megszokott sajtóhibákon, é r t e l e m z a v a r ó elírásokon kívül g y a k r a n fordulnak elő olyan elemi nyelvhelyességi és helyesírási hibák, amelyek nek m á r az általános iskola felső osztályos t a n u l ó i n a k d o l g o z a t a i b a n sem s z a b a d n a előfordulniuk! Felsorolásuk (ami különben is lehetetlen) és p é l d á k k a l v a l ó szemléltetésük helyett, ami írásunk terjedelmét túlságo san is felduzzasztaná, h a d d említsük meg csupán a sorvégi elválasztás kérdését! Szedőink ós k o r r e k t o r a i n k ugyanis csak elvétve veszik t u d o másul A m a g y a r helyesírás szabályainak az összetett szók elválasztására v o n a t k o z ó utasítását, így a z u t á n g y a k r a n v a n a l k a l m u n k bosszankodni a „le-galább", „ f e - l a d a t " , „ r e n - d ő r " stb típusú szótagolási csodabogara k o n . M i t ö b b : t a r t o m á n y u n k hivatalos lapja látszólag új helyesírási sza bályt is a l k a l m a z ezen a téren. O t t választja el a szót, ahol éppen vége van a sornak, még a cs, ly, sz betűket is k e t t é h a r a p v a , a szótagolás sza bályait „ n a g y v o n a l ú a n " figyelembe sem véve. N e m világos u g y a n előt t ü n k , hogy a feltehetően eléggé költséges fordítói és n y o m d a i a p p a r á t u s kiadásait miért éppen egy szál középiskolai végzettségű k o r r e k t o r „meg t a k a r í t á s á v a l " igyekeznek k o m p e n z á l n i , az eredmény a z o n b a n kétségbe nem v o n h a t ó : még a leglelkiismeretesebb, legpedánsabb fordítói és n y o m -
díitechnikai m u n k á t is sikerült ezzel az egyetlen húzással diszkreditálni és nevetségesen szánalmassá degradálni! Látszólag a p r ó , a megértést alig z a v a r ó jelenségről v a n itt szó, de ha hozzátesszük a tájnyelvi a l a k o k n a k a köznyelvi szövegekben v a l ó i n d o k o l a t l a n h a s z n á l a t á t (pl. a -ba, -be és a -ban, -ben rag, a -t t ö v ű igék felszólító és kijelentő módjának, a feltételes m ó d egyes szám első és t ö b bes szám h a r m a d i k személyű alakjának összecserélését stb.), kénytelenek v a g y u n k beismerni, hogy tömegtájékoztatási eszközeink, különösen pedig sajtónk nyelve minden igyekezetük (?) ellenére m a g á n viseli a más v o n a t k o z á s b a n m á r oly sokszor elítélt vidékiesség jegyeit. Kénytelenek va g y u n k ismételten és m a g y a r á n k i m o n d a n i : hanyagságról és n e m t ö r ő d ö m ségről v a n itt szó, m e r t a képesítés h i á n y a (a nyelvi-stiláris t u d n i v a l ó k o n kívül a zsurnalisztika mesterségbeli ismereteire is gondolok) csak pilla natnyilag, ideiglenesen indokolja meg ezt a meglehetősen alacsony szín v o n a l a t , a rendszeres és k i t a r t ó önképzésnek be kellene érlelnie a m a g a gyümölcseit. Sajnos, azt tapasztalhatjuk, hogy az ez iránti igény a nyel vet n a p o n t a m u n k a e s z k ö z ü k k é n t használók körében alig-alig nyilvánul meg, v a g y legalábbis ilyen irányú törekvéseik még n e m j á r t a k t a p a s z t a l h a t ó eredménnyel. S h a v a l a k i túlzásnak vélné ezt az elég sötétre sikerült helyzetképet, h á t próbálja mással, mint figyelmetlenséggel v a g y nemtörődömséggel m a gyarázni a lépten-nyomon előforduló számtalan, kinek-kinek a vérmér séklete szerint bosszantó v a g y mulatságos hibát, mint amilyenek a „ p á l i n k a h a n g u l a t " ( p á n i k h a n g u l a t helyett — S z i v á r v á n y V. 24.), „ a l t e r n á l t a k " (internáltak h.), az „ellenség megsegítése" (megsemmisítése h. H á b o rú és fegyverletétel u t á n , M . Szó), hogy ne is szaporítsuk t o v á b b a (rossz) p é l d á k a t . Mi ez h á t , h a nem figyelmetlenség, h a u g y a n nem tételezzük fel bizonyos fajta szellemi diverzió v a g y holmi k o m o l y t a l a n és n e m he lyén v a l ó tréfacsinálás szándékát. Mindenesetre le kell szögeznünk: a tájékoztatás és az önigazgatási ha t á r o z a t h o z a t a l síkján t a p a s z t a l h a t ó nyelvi igénytelenség, bármilyen k ö vetkezményekkel járjon, maga is o k o z a t csupán. N e m a t ö r v é n y h o z ó hozzáállásában v a g y az általánosan elfogadott közfelfogásban gyökere zik u g y a n , hiszen mint tudjuk, t ö r v é n y b o z á s u n k messzemenően előirá nyozza, sőt tételesen is megfogalmazza a dolgozók és a p o l g á r o k minden v o n a t k o z á s b a n t ö r t é n ő a n y a n y e l v ű tájékoztatási kötelezettségének nyel vi tekintetben is a célnak teljes mértékben megfelelő szinten való érvé nyesülését. Ezzel szemben azt is kénytelenek v a g y u n k megállapítani, hogy az erre v o n a t k o z ó jogszabályokat egyelőre még n e m k ö v e t t é k meg felelő kényszerítő erejű kísérő rendelkezések sem a káderszükséglet, sem az eszközök biztosítása, sem pedig a végrehajtási ellenőrzés és a minőségi felülvizsgálat, illetőleg a végrehajtás elmulasztásának megállapítását k ö vető b ü n t e t ő intézkedések tekintetében. S mint mindig, a törvényhozás n a k ezeket a „réseit" használják a z u t á n ki az önigazgatásellenes etatista
és liberalista erők v a g y a nemzeti és nemzetiségi nyelvek egyenrangúsá gában megtestesülő nemzeti egyenjogúság ellenzői, akikhez a z u t á n ön kéntelenül is hozzácsapódik a gondolkodni restek, bármilyen alkotó te vékenységtől, szellemi erőfeszítéstől ösztönösen irtózok, a k a d é k o s k o d o k és kerékkötők t u n y a t á b o r a , m a g y a r á n : nemzetiségi egyenjogúságon ala puló szocialista önigazgatású t á r s a d a l m u n k minden a k t í v és passzív el lensége. M i n d a z o k , akik az önigazgatást holmi felesleges időpazarlás nak, az a n y a n y e l v ű tájékoztatást pedig közönséges pénzpocsékolásnak nézik, nem a k a r v á n tudomásul venni, v a g y t a l á n s a n d á n éppen erre is számítván, hogy s z á m u n k r a nem az ezzel j á r ó anyagi á l d o z a t o k a „ d r á g á k " , h a n e m az kerülne sokba, h a m i n d a z t veszendőbe h a g y n á n k m e n ni, amiért nemzeteink és nemzetiségeink legjobb fiai á l d o z t á k vérüket és verejtéküket, százezrek és milliók tették fel r á az életüket! A széles körű önigazgatást és a minden tekintetben teljes egyenjogú ságon alapuló közvetlen h a t á r o z a t h o z a t a l b a n v a l ó tömeges részvételt le hetővé tevő üzemi és magasabb szintű tájékoztatás egyik alapkövetelmé nye az általános nyelvi n o r m á k n a k megfelelő, kiművelt köznyelv, amely azonban n á l u n k még csupán lehetőségeiben valósult meg. Tényleges meg valósulása bizonyos tényezők működésétől függ. Ezek közé az intézmé nyesített szakemberképzés, a folytonos iskolai és iskolán kívüli n y e l v m ű velés, v a l a m i n t az a n y a n y e l v ű tájékoztatásra v o n a t k o z ó , fentebb m á r említett kísérő rendelkezések meghozatala és végrehajtásuk szigorú ellen őrzése t a r t o z i k . Szakemberképzésen ebben az esetben nem csupán a fordító- és újság íróképzést értjük. H a a széles tömegeknek a b á r m i l y e n szintű önigazga tásban való tevékeny részvételét k o m o l y a n gondoljuk (márpedig ebben nincs o k u n k kételkedni!), úgy szükség v a n a közéletiségre nevelés érdeké ben megfelelő pedagóguskáderek képzésére a legalacsonyabbtól kezdve a legmagasabb fokig, ö r ö m m e l állapíthatjuk meg, hogy éppen ezen a téren j u t o t t u n k el a legmesszebbre, hiszen az a n y a n y e l v ű pedagógusképzés min den szinten (részben v a g y egészen) megoldott, az iskoláskor előtti intéz ményektől kezdve a felsőoktatásig, sőt még a t u d o m á n y o s fokozat eléré séért folyó postgraduális képzés terén is. K e d v e z ő a helyzet abból a szempontból is, hogy a felsőoktatási intézmények m u n k á j á t megfelelő t u dományos k u t a t ó m u n k á v a l foglalkozó intézmény támogatja, amely lehe tővé teszi az egyetemi o k t a t á s gyakorlatiasabb tennivalóin túl az egyes elméleti kérdésekkel, általános és speciális nevelés- és o k t a t á s t u d o m á n y i , v a l a m i n t módszertani feladatokkal v a l ó foglalkozást. Véleményünk sze rint pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményeink szervezeti felépítése, munkaszervezése és az ott folyó elméleti és g y a k o r l a t i m u n k a sok tekintetben lehetővé teszi a célnak megfelelő szakemberképzést. Kedvezőtlenül h a t azonban a pedagóguspálya iránti gyér érdeklődés, aminek o k á t a műszaki, v a l a m i n t más természet- és t á r s a d a l o m t u d o m á nyi t a n u l m á n y o k elvégzése esetén nyíló kecsegtetőbb érvényesülési és fő leg kereseti lehetőségekben kell keresnünk. E z gyakorlatilag a pedagógus-
képzéssel foglalkozó, bármilyen szintű intézmények nyos mértékű kontraszelekciót eredményez.
tekintetében bizo
Ezen túl d e g r a d á l ó a n h a t még a pedagóguspályát választók létszámára az az ellentmondás is, hogy az egyéb foglalkozásúak szakirányú o k t a t á sában következetesen végigvezetett fokozatosság az ő s z á m u k r a nincs ér vényben. Nevezetesen arról v a n szó, hogy a leendő pedagógusok számá ra nincs középfokú iskolatípus, így tehát a t o v á b b t a n u l ó k átlaga a többi foglalkozáshoz hasonlóan ennél a p á l y á n á l nem szelektálódhat. N é z e t ü n k szerint ezen úgy lehetne segíteni, h a a pedagógiai a k a d é m i a első két évét befejező fiatalok is valamilyen elhelyezkedésre feljogosító képesítést k a p n á n a k . Így például gyermekintézményekben gondozók, a l a p - és k ö zépfokú iskolák tanulócsoportjainak instruktorai (a gyengébb t a n u l ó k kal v a l ó ó r á n kívüli foglalkozást!), sport- és szabadidő-tevékenység szer vezői, d i á k o t t h o n o k segédnevelői, pionír- és ifjúsági o t t h o n o k , játszóte rek g o n d n o k a i stb. lehetnének. E z a n n á l is fontosabb, mivel a termelési folyamatok automatizálása a jövőben egyre i n k á b b csökkenti majd a ter m e l ő m u n k á b a n közvetlenül elhelyezkedők létszámát, u g y a n a k k o r növeli az igfnyeket a gyermekekről és fiatalokról v a l ó szervezett egész napos gondoskodás és a szabadidő-tevékenységek iránt. E z á l t a l , t o v á b b á a m u n k a szerinti díjazás és a szabad munkacsere elvének következetes al k a l m a z á s á v a l ez előtt a p á l y a előtt is b e l á t h a t ó időn belül új t á v l a t o k n y í l h a t n a k meg. A m i az iskolai nyelvművelést illeti, hiba volna csupán az anyanyelvi órák nyújtotta szűk keretekre k o r l á t o z ó d n u n k . A z anyanyelven való neve lés és o k t a t á s , v a l a m i n t az oktatáson kívüli n e v e l ő m u n k a és szakköri m u n k a a környezeti nyelv elemeinek a l k a l m a z á s á v a l együtt tág teret nyújt a nyelvművelés célkitűzéseinek megvalósítására is. A z ezen a téren elérhető hatást, sajnos, lefokozza a nem a n y a n y e l v szakos pedagógusok és az iskoláskorú fiatalokkal foglalkozó más szervezetek, egyesületek megbízottainak az ilyen i r á n y ú tevékenységet g y a k r a n lekicsinylő v a g y egyáltalán figyelembe sem vevő hozzáállása. Feltétlenül szükség v a n a r ra, hogy a neveléssel bármilyen m ó d o n is kapcsolatba kerülő személyek a szakmai-pedagógiai képzésen kívül a leíró n y e l v t a n szabályainak is meretén túlmenő, alapos a n y a n y e l v i és a környezeti nyelvre v o n a t k o z ó an megbízható ismereteket szerezzenek, aminek á l l a n d ó továbbfejleszté séről, tökéletesítéséről időnként tanúbizonyságot is kelljen tenniük. Ez persze csak úgy válik lehetségessé, h a a gyermekekkel és a fiatalokkal való foglalkozás n e m csupán érzelmi-erkölcsi v o n a t k o z á s b a n , h a n e m anyagilag is v o n z ó v á válik a más p á l y á n m ű k ö d ő szakemberek s z á m á r a is. Legalábbis így kellene lennie m á r csak azért is, mivel a nevelésre és o k t a t á s r a f o r d í t o t t pénz tulajdonképpen a jövőbe v a l ó beruházás, ami nek a „kifizetődőségéről" töprengeni a mi t á r s a d a l m u n k részéről nem csak célszerűtlen, h a n e m egyenesen megengedhetetlen. A z iskolán kívüli nyelvművelés legfőbb letéteményese a Jugoszláviai M a g y a r N y e l v m ű v e l ő Egyesületek Szövetsége. H e l y i egyesületei évtize-
dek óta hasznos és áldozatos m u n k á t fejtenek ki a nyelv ápolása terén. A J M N Y E S Z szervezésében megrendezett előadások, tanácskozások, de kü lönösen az A d á n időszakosan sorra kerülő nyelvművelő szemináriumok és kísérő k i a d v á n y a i k útján felbecsülhetetlen hatást g y a k o r o l t a k a nyelv műveléssel kapcsolatos kérdések és feladatok tudatosítására. A z iskolai n y e l v o k t a t á s u t á n valószínűleg ennek az egyesületnek a m u n k á j a volt a nyelvi tudatosodás t a g a d h a t a t l a n fejlődésére a legnagyobb hatással levő tényező. Sajnos a m o n d h a t n i látványos sikereket bizonyos megtorpanás követte. A z egyesület az átszervezés u t á n nem m ű k ö d i k az eddigiekkel azonos h a tékonysággal. Sok helyütt a helyi egyesületek munkája is teljesen meg szűnt. P ó t o l h a t a t l a n veszteség a nyelvművelő közlöny, pontosabban a M a g y a r Szó mellékleteként h a v o n t a megjelenő N y e l v m ű v e l ő megszűné se. E m i a t t nyelvművelésünk a m i n d e n n a p i nyelvművelési kérdések meg t á r g y a l á s á r a alkalmas, a nyelv iránti érdeklődést á l l a n d ó a n ébren t a r t ó és talán publicistáink, írástudóink nyelvi igényességét is serkentő szócsö vét veszítette el. H o g y egy ilyen jellegű mellékletre igenis szükség v a n (ha m á r önálló l a p r a anyagi v a g y szellemi erőnkből nem telik), azt az olva sók eddigi érdeklődésén kívül a magyarországi példa is bizonyítja, ahol a nyelvvel foglalkozó t u d o m á n y o s folyóiratok és egyes újságok, lapok nyelvhelyesség r o v a t a i n kívül t a v a l y Édes A n y a n y e l v ü n k címen olyan folyóirat indult, amely alkalmas a rövidebb terjedelmű, közérthetően megírt, a nyelv egy-egy részjelenségével foglalkozó, nyelvművelő jellegű vagy némely nyelvi botlást tollhegyre t ű z ő írás megjelentetésére. Megen gedem, hogy ez az utóbbi ténykedés (amelynek „ e r e d m é n y e i " a mi N y e l v m ű v e l ő n k hasábjait is jórészt megtöltötték) egyes figyelmetlen szer kesztők v a g y kocafordítók számára nem a legkellemesebb, viszont rend kívül alkalmas az olvasók érdeklődésének felkeltésére és ezáltal a nyelvi vétségek, hibák gyomlálgatására. S h a majd az újságírással és -kiadással foglalkozók népes t á b o r a n e m a nyelvművelés a r c v o n a l a mögött tevé k e n y k e d ő „ötödik h a d o s z l o p " lesz, h a n e m lelkes igyekezettel felzárkózik a nyelv tisztaságáért k ü z d ő k soraihoz, úgy a nyelvi hibák, n y a k a t e k e r t ségek gyomlálgatásában nem ellenséges gesztust, a jobbik esetben felesleges szőrszálhasogatást, bosszantó p e d a n t é r i á t fog látni, h a n e m őszinte segítő készséget, a közös cél érdekében v a l ó b a r á t i e g y ü t t m u n k á l k o d á s t . A m i biztató, az a tömegtájékoztatás „ f o g y a s z t ó i n a k " a lapok hasábja in is megnyilvánuló igényessége, a nem megfelelő szintű tájékoztatás el leni tiltakozása. E z t a tendenciát serkentenünk, b u z d í t a n u n k kell, és m a gától értetődően t e n n ü n k is v a l a m i t a n n a k érdekében, hogy a nyelv tisz taságát, a tájékoztatás minőségét számon kérők s z a v á n a k v a l a m i foga natja is legyen, ne csak p u s z t á b a k i á l t o t t szó m a r a d j o n , mert ellenkező esetben az érdeklődést c s a k h a m a r közömbösség v á l t h a t j a fel, amely a közéletnek nem nyelvi vonatkozású területeire is k ö n n y e n átterjedhet. Ezen a téren a z u t á n valóban á t kell t é r n ü n k a szavakról a tettekre, m e r t a demokráciáról, a dolgozó nép a k a r a t á n a k érvényesüléséről csakugyan
nem beszélni kell, h a n e m n a p r ó l n a p r a tettekkel szükséges b i z o n y í t a n i . És hogy mik legyenek ezek a tettek? Elsősorban is a t á j é k o z t a t á s r a és a nyelvek egyenrangúságára mint a minden dolgozó emberre és állam polgárra e g y a r á n t kiterjedő önigazgatású szocialista demokrácia a l a p k ö vetelményeire v o n a t k o z ó tételes jogszabályok betű szerinti alkalmazása és a n n a k folytonos, szakszerű ellenőrzése, az objektív és szubjektív ter mészetű hibák, fogyatékosságok á l l a n d ó és h a t é k o n y korrigálása mellett. N e m kevésbé fontos a megfelelő szakkáder biztosítása, amelynek iskola rendszerünk jelenlegi átszervezése, véleményem szerint, széles körű le hetőséget nyújt. C s u p á n a r r a v a n szükség, hogy az a n y a n y e l v i és a k ö r nyezeti nyelvre v o n a t k o z ó ismeretek m i n d e n oktatási fokozat és i r á n y zat tantervében és óratervében helyet k a p j a n a k , mégpedig a felsőbb fo k o z a t o k o n egyre i n k á b b a t u d o m á n y o s igényű nyelvművelés szintjén. Vi szont m á r az általános iskola feladatául is ki kell t ű z n ü n k azt, hogy a végzett növendékek g o n d o l a t a i k a t szóban és írásban e g y a r á n t szabato san, k ö n n y e n és nyelvileg is helyesen ki tudják fejezni. Mindehhez ter mészetesen megfelelő o k t a t ó k á d e r r e v a n szükség, amelyet anyagilag is ösztönözni kell a r r a , hogy a nevelés és az o k t a t á s feladatainak minden téren legjobb tudása és képessége szerint igyekezzék eleget t e n n i . Még ak k o r is, h a n e m hivatásos pedagógusról, h a n e m az o k t a t á s b a n m ű k ö d ő más szakemberről v a n szó. Meg kell a z o n b a n jegyeznünk, hogy amíg az a n y a gi ösztönzés a nem pedagógiai végzettségűek j a v á r a ennyire a r á n y t a l a n , addig el sem képzelhető, hogy egy-egy orvos, m é r n ö k , jogász v a g y k ö z gazdász élethivatásául a pedagógusi p á l y á t válassza, és azt az egész em bert megkövetelő hivatást ne csak úgy „félkézzel" töltse be, h a n e m szak mai tudásán kívül neveléstudományi és azon felül még (horribile dictu!) nyelvhelyességi ismereteket is igyekezzék szerezni. U g y a n e z v o n a t k o z i k az újságírói, á l t a l á b a n a tájékoztatással kapcso latos p á l y á n m ű k ö d ő k r e is. Rendszeres képzésben a hivatásirányú nevelés és o k t a t á s v a l a m e n n y i fokán csak a fordítók részesülnek, s közülük is csupán az egyetemi végzettségűek jogállása (státusa) v a n valamelyest ren dezve. Szükség v o l n a egy o l y a n t ö r v é n y m e g h o z a t a l á r a , amely tételesen is k i m o n d a n á , hogy az egyes képzettségi f o k o z a t o k k a l rendelkező fordí t ó k milyen m u n k a k ö r b e n helyezkedhetnek el (mint ahogyan az az egész ségügyben, a nevelésben és o k t a t á s b a n , az igazságszolgáltatásban, a m ű szaki p á l y á k o n stb. meg is valósult), s egyszersmind kötelezné is az egyes társultmunka-szervezeteket és társadalmi megbízatást viselő egyéb m u n kaszervezeteket a megfelelő képesítésű szakemberek alkalmazására. A legnagyobb nehézséget ezen a téren a középfokú végzettséggel ren delkezők hiányos szakismeretei o k o z z á k , ugyanis t u d t u n k k a l a középfo kú fordítói k á d e r i r á n t jóformán nem is m u t a t k o z i k igény. E n n e k o k a valószínűleg az, hogy az ezen a fokon elérhető nyelvismereti szint (külö nösen az idegen nyelvek körében) nem elégséges a jó minőségű fordítói m u n k a kifejtéséhez. T a l á n hasznosabb v o l n a , és a m i n d e n n a p i életben is n a g y o b b szükség m u t a t k o z n a a r r a , h o g y a középfokú fordítóképzést a
nemzetek és a nemzetiségek nyelvének v o n a t k o z á s á b a n szervezzük meg T a r t o m á n y u n k nemzetiségi összetétele is ezt igazolja. A z átgondolt, célratörő és m i n d e n tekintetben korszerű káderképzéssel azonos fontossági rendű követelmény a tájékoztatás terén folyó m u n k a minőségének á l l a n d ó ellenőrzése is. Enélkül a minőség a tájékoztatás v a lamennyi szintjén a képzett v a g y képzetlen „ h i v a t o t t a k " és „választot t a k " magán-, illetőleg lelkiismereti ügyévé válik, ami — a fentebbi hely zetképből is látszik — csak az esetek elenyésző h á n y a d á b a n felel meg a célnak. É r v é n y b e n levő javadalmazási rendszerünk és az erre v o n a t k o zó hatályos rendelkezések a l k a l m a s n a k l á t s z a n a k u g y a n a kérdés rende zésére, de mint tudjuk, az üzemi, munkaszervezeti jövedelemelosztási sza b á l y z a t o k n a k is a minőség elbírálása valóságos Achilles-sarka, és külön ben is véleményünk szerint az elvégzett m u n k a minőségi elbírálása a v o n a t k o z ó m u n k a k ö r b e n általánosan elfogadott s z o k v á n y o k szerint megál l a p í t o t t minőségi szinttel v a l ó összevetés híján vállalati v a g y m u n k a k ö zösségi szinten utóvégre is azt eredményezi, hogy az általánosan gyenge minőségű m u n k a az általánosan magas szintűvel azonos elbírálásban és anyagi jutalmazásban részesül. (Közérthetőbben: a munkaszervezetben el ért a r á n y l a g kis p o n t s z á m a p o n t é r t é k emelkedését, a n a g y p o n t s z á m a p o n t é r t é k devalválódását eredményezi.) Különösen érezhető ez a „ d o t á ciókból élő" szellemi m u n k á n á l , amelyben egészen a szabad munkacsere minden a d m i n i s z t r a t í v beavatkozástól mentes, teljes érvényesüléséig v a l ó b a n a „sok és j ó " m u n k a munkaközösségi szinten a „kevés és rossz" m u n k á v a l csaknem azonos „ é r t é k e t " (értsd: jövedelmet, a n y a g i hasznot) ké pes megteremteni. H a az önigazgatás alapfeltételét és -követelményét képező, tárgyila gos, pontos, idejében történő és m i n d e n tekintetben, így nyelvében is k i fogástalan tájékoztatás általános, minden szintű bevezetését k o m o l y a n gondoljuk — amiben nincs o k u n k kételkedni — , úgy végső ideje az ezen a területen m ű k ö d ő dolgozók jogállásának, képesítési fokának a m á r em lített többi foglalkozási á g a k h o z hasonló jogszabályi rendezése, és az ezen a téren folyó közérdekű, sőt kiemelt t á r s a d a l m i jelentőségű m u n k a minőségének kiemelkedő szakemberek által t ö r t é n ő folytonos ellenőrzése, ahogyan az o k t a t á s b a n , az egészségügyben, az adminisztrációban, a p é n z ügyek terén stb. jelenleg is t ö r t é n i k . T á r s a d a l m i l a g elfogadhatatlan a szakértelem nélküli, rossz minőségű v a g y h a n y a g , lelkiismeretlen m u n k a és az ilyen munkateljesítményt nyújtó dolgozó megtűrése, sőt anyagi jutalmazása. E n n e k kiküszöbölése viszont csakis szabatos, pontos minősé gi n o r m á k megállapítása és ellenőrzése, a z a z a teljesítménynek a fenti n o r m á k k a l v a l ó folytonos összehasonlítása és az ezen a l a p u l ó jövedelem elosztási mércék alapján lehetséges. Ellenvetésül t a l á n elhangzik majd, hogy a tájékoztatás terén folyó ilyen minőségű m u n k a a jelenleginél költségesebbé válik. E r r e a z t felel hetjük: a legdrágább a rossz, a hasznavehetetlen m u n k a , még h a nem is kerül sokba, mivel olyan v a l a m i t fizettet meg, aminek nincs g y a k o r l a t i
értéke. Előbb-utóbb ugyanis kénytelenek leszünk belátni, hogy a látszat megoldások, a formális m u n k a , a „csak t e g y ü n k eleget valahogy a tör vény betűjének" m a g a t a r t á s és ennek n y o m á n az éves jelentésekben elénk tornyosuló P o t e m k i n - f a l v a k sokkal d r á g á b b a k a gyökeres és radikális megoldásoknál, m e r t az előbbiekért esetleg a legdrágábbal, jövőnkkel, u t ó d a i n k sorsával kell majd fizetnünk. És végső soron: h a egy-egy fejlet len község, súlyos anyagi helyzetbe került munkaközösség valóban nem t u d majd eleget t e n n i a fentebbiekből eredő kötelezettségeinek, még min dig helyesebb lesz, h a ezen a téren is a t á r s u l t m u n k a oly g y a k r a n és p é l d a m u t a t ó m ó d o n megnyilatkozó szolidaritásra, testvéri támogatásra h a g y a t k o z i k , m i n t h a valamilyen helyén nem v a l ó szeméremből „ k o z m e t i k á z o t t " jelentések és látszatmegoldások segítségével t a k a r g a t n i igyekez nék a v a l ó helyzetet. Befejezésül csak e n n y i t : lehet, hogy éles, t a l á n valamelyest p r o v o k a t í v h a n g o t is ü t ö t t e m meg. N e m félek bevallani: célom v a l ó b a n a p r o v o k á lás, a s z u n n y a d ó társadalmi lelkiismeret ébresztgetése volt. D e azt is el m o n d h a t o m , hogy m a g a m lennék a legboldogabb, h a valakinek sikerülne érvekkel és a d a t o k k a l bebizonyítania, hogy az á l t a l a m festett kép túl sö tét, a valóságnak meg nem felelő. V a g y h a írásom n y o m á n történne v a l a mi a felvetett p r o b l é m á k radikális megoldására. A s z a v a k helyére v a l ó ban a tettek lépnének, de olyan tettek, amelyek a szó becsületét is alkal masak lennének helyreállítani. H o g y a titói t a n í t á s b a n , ebben az aforiz maszerű tömörségében is m é l y bölcsességet t a r t a l m a z ó m o n d a t b a n a sza vak és a tettek kifejezést azonos n y o m a t é k k a l , hangsúllyal ejthessük, v a lahogy így: A szavakról térjünk át a tettekre!
Rezime Z a poštovanje reči Polazeći od konstatacije da je reč u naše vreme poprilično devalvirana — mada su se sredstva masovne komunikacije snažno razvila — autor u članku ukazuje na uzroke ove pojave. Ozbiljne manjkavosti kad je u pitanju jezik registrovane su u usmenom i pisanom izrazu različitih samoupravnih subjekata od radne organizacije do organa uprave u opštini, kao i u informativnoj delatnosti društveno-političkih organizacija. Analizirani su podaci iz pet potiskih opština (Ada, Čoka, Kanjiža, Novi Kneževac, Senta), koji se mogu smatrati reprezentativnim. Većinu tekstova karakteriše zabrinjavajuće nizak nivo jezika. Materijali za sednice su često preopširni, pisani visokoparno, gotovo jezikom pravnika, što dovodi do pasivizacije samoupravljača. Ovi nedostaci su još izra ženiji u informativnoj delatnosti na jezicima narodnosti. Sa građanima se pis meno opšti na srpskohrvatskom jeziku čak i u slučaju kada su i službenik i stranka pripadnici narodnosti. Tako se ideja о „zvaničnom" ili „komunikativ nom" jeziku uvlači na mala vrata u našu višejezičnu administraciju. Nenavik-
lost na upotrebu jezika narodnosti dovodi do siromašenja izražajnih sredstava pojedinaca, pa se i jedan deo društveinh radnika i stručnjaka, i pored toga što potiče iz redova- narodnosti, radije služi srpskohrvatskim jezikom, i po cenu da načine poneku grešku, nego da traže izlaz iz zavrzlama koje sadrži maternji je zik. Krivac za ovakvo stanje je nedostatak stručnih ljudi (u jezičkom pogledu) ali i improvizacije u rešavanju kadrovskih pitanja (angažovanje ljudi bez pot rebne spreme). Ima i shvatanja da je informisanje na jezicima narodnosti samo nepotrebno razbacivanje novca, što je karakteristično za antisamoupravne eta tističke i liberalističke snage. Za otklanjanje ovakvog stanja potrebno je osigurati institucionalizovano ob razovanje stručnih kadrova, stalno negovanje kulture jezika u školi i van nje, kao i donošenje pratećih propisa i sankcija kada je reč о informisanju na jezi cima narodnosti. Naročitu pažnju treba posvetiti obrazovanju pedagoškog kad ra, kao i oživljavanju rada Saveza društava za negovanje mađarskog jezika (JMNYESZ). Summary For the W o r d ' s Sake Starting with the statement that the word has been devalued lately — even though the communication mediums have greatly developed — the author points out the reasons for this phenomenon. Serious defectiveness can be noticed in the written and spoken language of selfmanagement subjects and socio-political organs. The analised datas are from the following communities: Ada, Csóka, Kanizsa, Novi Kneževac, Zenta. Most part of the analised textures is written on a very low level of quality. Materials of meeting are often too detailed using mostly professional terms which result a passive attitude of selfmanagement subjects. Imperfectnesses are even more expressed in the language of nationalities, so the idea of official and communication language enters our multilanguage administration. Lack of professional terms on the language of the nationality leads to degeneration of the instruments of communication, and a great deal of social workers and experts (members of a nationality) find it easier to communicate on serbocroation even if they make mistakes then to search for terms in the confusion of their own language. The reason for this is the lack of experts and employment of unadequate people without the right qualification. On the other hand there is an oppinion that information on the language of nationalities is useless moneyspending. This oppinion is presented by members of antiselfmanagement, ethatistic and liberal groups. Changing of this situation is possible by qualifiing adequate workers, by guiding the culture and language of the nationalities as well as bringing rules and sanctions when passing informational documents. A great attention should be payed to the education of teachers and the re formation of the Union of hungarian language guidence.
