Betlehemes játék „Akik krisztus születése emlékén, vagyis a karácsonyi szent a karácsonyi szent ünnepekre betlehemi folytatásban tagok akarnak lenni, azok csak úgy lehetnek, ha a következő feltételeket megtartják: nem szabad a kocsmahelységekben forogni, fonóseregbe lányokhoz járni, az utcákon néma csendben kell járni, továbbá nem szabad világi éneket énekelni. Mindezeket meg kell tartani attól a naptól, amikor próbálni kezdik és tart egészen Vízkereszt napjáig. Ezt a játékot a községi megyebíró vagy az egyháztanács engedélyével kijelölt megbízható ember vezetheti. Mindezeket a helybeli plébános beleegyezésével. Ezt azért kell indítani, mert ez nem gyerekdolog és nem mulatságra való… Aki ezen alapszabálynak nem tesz eleget, annak büntetése nem lehet egyéb, minthogy abból a szobából, amelyben gyakoroltak, a Kócsár és a Huszár nevű tagok kihúzott karddal kísérik az illető személyt mezítláb és hajadonfővel, a templomot háromszor megkerülik. Bármilyen zord idő esetén megtartandó és ekkor az elkövetett bűn meg lesz bocsátva. Mindezeket azért, hogy aki beáll ide, mint tag, az tartsa meg az említetteket.” (A lövétei betlehemesek kéziratából) Szereplők: 1. előköszönő 2. második előköszönő 3. király 4. Királyszolga 5. Mária 6. Szent József 7. Angyal 8. első pásztor 9. második pásztor 10. harmadik pásztor 11. negyedik pásztor 12. öregpásztor 13. pásztorgyerek 14. Hammas A szereplők ruházata helyenként változó, a hagyománynak megfelelően. Azonban nem tekinthetjük hagyományosnak a nem ritka ízléstelenséget, amelyet éppen az öltözködéssel kapcsolatosan tapasztalhatunk. Arra kell törekednünk, hogy a szereplők mind őseink népviseletét hordják, s a szerepet jelölő 1
külön ruha összhangban legyen a népviselettel. Így a Király szintén népviseletben marad, vállán fehér köpeny, fején esetleg korona, oldalán kard. A királyszolgának fölösleges, hogy katonaruhába bújjék, kucsmáján a forgó s oldalán a kard eléggé jelzi, hogy ő királyi ember. Szent Józsefnél érthetetlen a városias fekete pantalló, a fekete köpeny, a kalap és a kankós bot éppen elégséges. Mária és az Angyal is maradjon népviseletben. Mikor a kis csapat a betlehemes játékot jól megtanulta, karácsony első napján délután ügyesen fölszerelve és felöltözve elindul. Az utcán végig énekelnek. A következő ének két első szakaszát abban a házban éneklik, ahol megtanulták, és a harmadik versszakra indulnak: Ím midőn mindeneket bírsággal hívatna, Augusztus, hogy könyvébe szám szerint íratna. Cyrinus küldetteték Betlen városába, Hogy az egész tudományt venné egy summába. Elindula József is a Szűz Máriával, Istennek erejétől terhes mátkájával. Betlehembe, hogy juta fáradt állapottal, Szállásról kérdezkedik, minden embert ural. De a sok vendég miatt nincs senki barátja, Sok látván meg eltávul, ajtaját bezárja. Szállni kényszeríttetik egy rongyos pajtába, Városon kül elhagyott vadak barlangjába. Itt éjfélnek idején mind nagy hallgatásban, Hogy volnának és az ég fénylenék magában A Szűz szűlé Szent fiát, váltságunknak díját, Jászolyba helyezteté szerelmes magzatját. A két előköszönő már a legelső szakasz éneklése közben elindul és bemenve a legközelebbi házba, a következő szavakkal kér szállást (mind a kettő egyszerre, hangosan és értelmesen beszél): „Dicsértessék a Jézus Krisztus. Örvendünk és adunk hálát Istennek, Isten Ő Szent Felségének, hogy ezen szent és fényes napra felvirrasztott, melyet a limbusbeli atyák és a földi emberek nagy óhajtással vártak, a mi szerelmes megváltó Jézus Krisztusunknak 2
születése napját: Krisztusét, ki napkeletről jött és három királyoktól megkoronáztatott. Méltóztatással uradat házadba befogadni és kihallgatni!” Ha a házigazda beengedi a betlehemeseket, akkor a király a szolgájával bemegy a házba. A király a szobában hosszan sétál, a szolga pedig oldalt feszesen szolgálatkészen megáll. Király (az alábbi kottázott módon, ha úgy nem tudná, szavalva kezdi): Dicsértessék Jézus a magas mennyekben, Ki e nemes gazdát hagyta egészségben, Kívánom szívemből, tartsa életben, Végre örvendezzék a magas mennyekben. Nemesnek, szegénynek, nagynak és kicsinynek Köszönöm s hálálom, ki ide gyűltetek, A kisded Jézusnak tiszteletet tesztek, Magatokba pedig erős hitet vesztek. Mivel születését Krisztusnak hirdetik, Őt az angyalok is jászolynál üdvözlik, Holott is észtelen barmok melengetik És juhoknál levő pásztorok tisztelik. Józsefet s Máriát senki sem fogadja, A szívtelen város szűk helyet sem adna, Azután pajtába szállni kényszerítik, Hol a mi Megváltónk világra születik. Azután pedig pásztorok eljönnek, Alázatossággal ajándékot visznek, Mit Mária s József nagy jó szívvel vesznek, Őszinte szavakkal szépen megköszönnek. Ennek mi is itten példázzuk mivoltát, Előtökbe tesszük hitványka szállását, Sőt az emberektől elhagyattatását, Igyekezetünknek halljátok lefolytát. 3
Kardjával az ajtót megüti. Szent József (az ajtón kívül: koppant, hangos, fáradt hangon): Felséges királyom, nyisd meg az ajtódat, Ereszd bé megszűkült te jóakaródat. Éltető dajkája e világ urának, A nagy utazásban erősen elfáradt. Király (József beszédére): Egy szózatot hallék mostan az ajtómnál, Vajon ki könyörög királyi házamnál? Elhallgat, rövid (pillanatnyi szünet után József kívül erősen kopog; a király a kardjához kap; a szolgához): Parancsolom, szolgám, neked sietséggel: Lásd, ki zörget az ajtón ilyen bátor szívvel. A szolga a király beszéde alatt tisztelegve áll: a király a tisztelgést elfogadja. Királyszolga (az ajtóhoz megy: kinyitja és indulatosan mondja): Ki vagy? Honnan jöttél? Miféle ember vagy? Feleletet nékem ezekre mindjárt adj! Szent József: Szegény úton járó idegen s jövevény A bemenetelre beleegyezést kér. Királyszolga: Légy hát vesztegségben! Mindjárt megjelentlek. Az ajtót beteszi, a királyhoz megy, tiszteleg és jelenti: Felséges királyom oly emberek vannak, Kikről nem hinném, hogy ajtódon járhatnak. Király: Szólítsd be szaporán! Talán egy királytól Követségbe jöttek valamely országból.
4
Királyszolga (az ajtót kinyitja, s a kívülállókhoz hangosan mondja): Királyom követül küldött ti hozzátok, Bejöhettek! így szól parancsa reátok. Jönnek be, jövés közben: Első pásztor: Nyiss ajtót jó gazda, légy jó készülettel, Mert pásztorok jönnek hozzád sietséggel. József és Mária a királyhoz járulnak. Mária összeteszi a kezét, és többnyire mozdulatlan, mint egy szobor, József kissé szabadabb. József (lassan, vontatottan énekel): A mennybéli Isten, Kit magasztal minden Áldja meg kegyelmedet! Az isten kedvéért, Drága szent nevéért, Hallja meg kérésünket! Király (gyorsan, haragosan szavalva): Mit akarsz én velem? Mert nem vagy én felem, Beszéld hamar dolgod, Hosszas szót ne folytass, Tőlem ez a válasz, Végezd hamar bajod! József (az alábbi két verset az előbbi ének első két ütemnyi dallamára énekli végig): Parancsolatjára Augusztusz császárnak, Jöttünk Betlehembe a beíratásra, Hogy nevünk beírná nékem s Máriának, A császár könyvébe, amint megmondottam, De a kemény télnek setét éjszkája Minket befedezett Betlen városába, Messze földről jöttünk, vagyunk megfáradva, Szükség azért mennünk nekünk már szállásra. Uram, az Úristen Megáld mindenekben, Csak fogadj be az éjjel, 5
Az erős hidegben, Szörnyű fergetegben, Ne haljunk meg hidegben! Király (szívesen szaval): Csodálkozom rajtad, Hogy szájad feltátod, S én tőlem szállást kérsz, Mivel udvaromban, Házamhoz Jobbak szoktak szállni. József: Uram, ez városban majd minden utcákon Házról házra jártunk, szállást nem találtunk: Hideggel kell halnunk, ha nem könyörülsz rajtunk. Király (elutasítólag int, szaval és kardját hüvelyében csattogtatja): Csak menj el, ne istálj, Sokat ne prozsmitál, Itt vélem ne meg nem hálsz, Mert érted vendégeim Meg nem szoríthatom, Mert pénzes zacskódat S aranyos táskádat Oldaladon nem látom. József (énekelve, közvetlenül a nézőkhöz fordul: a „gazdag” említésekor a királyra, „Mária” említésekor a párjára mutat két kézzel): Ah, elfordul itten törvények tartása, Nincsen Betlehemben Isten imádása, Gazdagnak érkeztek – van nagy udvarlása, Nem adatik itten szegénynek szállása Elfáradt Mária, rendelt Isten anyja, Nincs, kihez járuljon az Úr akaratja, Íme, Szűz Mária induljunk az útnak, Talán az Úristen, Kit hordozsz méhedben, Nem hagy el szükségünkben. 6
Mária (Gyenge, fáradt hangon énekel. Dallama ugyanaz, mint a Józsefé, de 4 hanggal magasabban kezdi. Szoprán hangszín): Jaj, mint elfáradtam, szerelmes jegyesem, Meg nem gondolhatom, mit kelljen művelnem, Ily hideg éjszakán mért jutok végemhez, Nem gondoltam volna Betlehem népéhez, Oly hideg legyen az ő Istenéhez. Mária a kendőbe takarja arcát és sír. Király: Ha meghalsz se bánom, De itt nem maradhatsz, Királyi házamtól Tehát már indulhatsz. József (a királyhoz): Kemény kősziklához hasonló nemzetség, Még a pogánynál is van engedelmesség. Hát benned Uradhoz mért nincsen kegyesség? Nehéz jegyesemet a hideg fagylalja, Talán közelgeti a szülés órája. Szerelmes királyom hova tudjak menni, A fáradság miatt meg kelletik halni. Mária (Józsefhez, sírástól elcsukló hangon): Nem bánom jegyesem, akármerre megyünk, Csak a nagy Úristen legyen mindig velünk. Szerelmes Jézusom, Szűz méhem gyümölcse, Az Atya Istennek te örök igéje, Ha engem választál szent születésedre, Ne engedd hát immár szolgálód ennyire. Így édes jegyesem induljunk más útra, Talán megszán minket az egek Ura. Közben lassú léptekkel a szoba más része felé tartanak. A pásztorok követik őket, magukkal vive a kápolnácskát. József (az eredeti hangmagasságon énekel): 7
Szerelmes jegyesem, ne sírj, ne bánkódjál, Mert itt nem hagy az Úr, hogy ártson a halál, Ha személyed szerint Krisztus közénkbe száll! Azért csak szálljunk be ezen istállóba, Mivel számot arra senki ez városban Nem tart, s maradhatunk itten bátorságban, Inkább is lesz módunk a szent imádságban. A király a szolgájával a háttérbe vonul. A pásztorok a kápolnácskát az asztalra teszik, és a két pásztor együtt mondja: Első és második pásztor: Hopp cupp bátya rajta! Megnyugszunk e helyen, Míg a hajnalcsillag feltetszik az égen. A többi pásztor: Fekügyünk, alugyunk, jó fáradtak vagyunk. Lefeküsznek a pásztorok valamennyien, és hamarosan elalusznak. Hortyognak is. A háttérből, a kápolnácska mögül az angyal előjön, meggyújtja a gyertyát és énekli: Serkenjetek fel, pásztorok, Kik nyáj mellet jól vigyáztok, Mert született az éjszaka ti szabadítótok. Az ének után meghúzza a kápolnácska csengettyűjét, de a pásztorok nem ébrednek. Tovább énekel az előbbi dallamon: Egy szent Szűztől Betlehemben, Városon kült a mezőben, Ki barmok közt sötétségben, Van a nagy hidegben. Ének után megrúgja a III. pásztor lábát, és az utolsó pásztornál megáll. III. pásztor (álmosan): Én vajon mit hallék, álmomban, mit láték? Angyal-e vagy ördög nem megjelenék. IV. pásztor (félálmosan): Én avval nem töröm a gyenge eszemet, Inkább a pucokra felteszem a fejemet. 8
Mind a ketten tovább alusznak. Angyal (az előbbi dallam szerint tovább énekel): Oda azért elmenjetek, Őt felkeressétek, Térden állva jászoly előtt, őtet tiszteljétek. A pásztorgyerek felfigyel: Ottan vagyon Szűz Mária, Szent Józseffel istállóba’, Szűz Mária, Jézus anyja, Szent József dajkája. Ének után így szól: Serkenj fel Istennek választott serege, Semmit se is késsél Jézus elejébe, Mostan talpra álljunk ő dicséretére, Jöjjetek, mert siet Ő Jeruzsálembe. Pásztorgyerek (énekli): Hallottad-e, pásztor, a szózatot, Melyet a mennyei követ neked mondott, Hogy született volna embertestben Jézus, Mi Megváltónk Betlehemben. A pásztorgyerek éneke után a kápolnácska körül Mária, József és az Angyal éneklik: Dicsőség mennyben az Istennek, Az angyal seregek vígan énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek. Ének után a pásztorgyerek megrúgja az első pásztor lábát. Pásztorgyerek: Hallá-e Káruj bá’, az angyal énekel, Úgylátszik magiknak az Úristen sem kell. Pásztorok: Ugyan nem, no. Első pásztor: 9
Keljünk fel, lássuk meg azt a szép éneklést – Mely fülembe hallék – az angyali zengést. Második pásztor: Nem bánom, ha felkelűnk is, mert a Hajnalcsillag feltetszett az égre. Felkelnek, az öreg pásztort botokkal felemelik. Öreg pásztor: Ugyan felpattanék, ezek a jóbarátok felemelének. Első pásztor: Jertek sietséggel, világ Megváltóját Keressük fel mi is, Pásztorok Pásztorát, Ki hozzánk küldötte az Ő szent angyalát, Hogy mi is meglátnók a bűnnek rontóját. A pásztorok felkelnek. Hajlott derékkal állnak. Félverssoronként tesznek egyegy lépést az asztal felé, hová a betlehemet helyezték. Az öreg pásztor visszamarad. A többiek libasorba rendeződnek, majd félkörbe állnak az asztal két végéig. Első pásztor (előlép, fordul. Énekel): Veres öves (előlép, Máriához fordul. Énekel): Jó napot Mária rendelt Isten anyja, Mert általad nyílt meg a mennyei bánya, Onnan kiszármazék az Isten báránya, Melyet nem érhet fel a világ aranya. Hol fekszik a Jézus, mondd meg, a jászolban, Akit betakartál mostan a pólyában? Mária (ugyanerre a dallamra énekli, de 5 hanggal magasabban kezdi): Itt vagyon, nem fekszik puhán vetett ágyban, Nem is született cifra palotában, Mert nem lőn szállása vendégfogadóban, Hanem születteték egy rongyos pajtában. Első pásztor (visszalép a félkörben álló pásztorok közé s színesen szaval): Vajjon jó barátim, hol találjuk okát, Hogy az Isten fia nem úri palotát 10
Választott magának, barmok kis jászolát, Hogy így megutálá a nagy, úri pompát? Második pásztor (magyarázólag szavalva kezdi, de a vers utolsó sorát az előbbi dallamon énekli): Azért, hogy érettünk megalázta magát, Hogy mi is kövessük szentséges példáját, Azért választotta barmok kis jászolát, Hogy e világ látná alázatosságát. A pásztorok térdre esnek. Széles bundás alakjuk szinte összeér, botjukra támaszkodva ide-oda lassan hajladozva éneklik: Az összes pásztorok: Üdvözlégy Jézus pásztorok királya, Mennynek és a Földnek teremtő szent ura, teremtő szent ura. Ha nem utálsz meg, te szolgáid vagyunk És mi azért jöttünk, hogy Téged imádjunk. Első és második pásztor (Máriához): Óh áldott Mária, Serkentsd fel Fiadat, Ki a váltság ura. Mária (az előbbi dallamra énekli): Serkenj fel, fiam, pásztorok eljöttek, Kik szent angyalidtól tehozzád küldettek. Mária éneke után az összes szereplők éneklik: Mostan kinyílt egy szép rózsa virág Betlehemben kibimbózott zöld ág Akit úgy várt már az egész világ Király ember s méltóság. Még sem talált szállást a városba, Azért szorult hideg istállóba, Városon kült a rideg pusztába, Ökör s szamár volt abba. Szűz Mária keseregvén sorsán, Szent Józseffel szent Fiát alutván, 11
Nyugszik szépen csak egy kevés szénán, Siránkozik szent Fián. Óh én édes kicsinyke lakócskám, Szűz tejemet szopott kis báránykám, Jó illatú teljes marintocskám, Sorsom ne nézd violám. Bölcsőm volna, kibe lóga’nálak Párnám volna bétakargatnálak, A hidegnek csípni nem hagynálak, Szolgálnék mint uramnak. De megbocsáss, hogy későn ismertünk, Mert most hisszük, hogy születtél értünk Szűz méhéből, óh, édes reményünk, Vedd kedvesen énekünk. Az ének után a pásztorok egyenként ajándékot adnak. Első pásztor: Édes kicsi Jézuskám fejő pásztor vagyok. Az én juhocskáim az Istentől vannak. Azoktól én Neked egy kis sajtot adok, Kérlek vedd jó néven e kis ajándékot, Melyet most kezemmel én Neked nyújtok. Ezt én Felségednek nagy jószívvel adom. Második pásztor: Én is feltészem a legjobbik juhomat, Melyből teli fejtem kétszer sajtáromat. Még amellett minden esztendőben kettőt fiadzott, Ezt én bizonnyal tudom, Ezt én Felségednek nagy jószívvel adom. Harmadik pásztor: Én bizony nem merem feltenni juhomat, Mert nagyon rettegek mostoha apámtól, Hasonlatosképen patvaros anyámtól, Mert ha felteszem juhomat, Jól megbotozza hátamat. Hanem almákat szépeket adok, Ezt én Felségednek nagy jószívvel adom. 12
Negyedik pásztor: Csakhogy láthatálak, tejjel málé. Fejő pásztor voltam a nagy havasokon, Károkat vallottam a nagy esztenákon, Semmi fű nem termett a nagy kősziklákon. Hát én, szép Jézuskám, ugyan mit adhatok? Egy kis lépes mézet. Ezt én Felségednek nagy jószívvel adom. Öregpásztor. Elnyomott a vénség, eljött erőtlenség, Rajtam történt a nagy, bús szerencsétlenség, De mivel legöregebb vagyok, ó Mária, Szép bogláros szíjjat nyújtok, ó Szent Anya. Visszafordul; a pásztorokhoz: Tük adhattok, mert tük fiatalok vagytok, De engem ha kenálnak is, azt gondolom szídnak, S azétt hátrább fartalok. Igen fürge mozdulattal hátra ugrik. Pásztorgyerek: Apátlan-anyátlan szegény gyermek vagyok, Az egész nyáron mond szolgácska voltam, Mit azzal kerestem, mind el is költöttem. Nekem nincs egyebem, csak ami rajtam van, Hát én édes Jézuskám mást nem adhatok, Hanem egy táncot szépet fúvok. Ezt én Felségednek nagy jószívvel fúvom. Első pásztor: Hallod muzsikásom, édes fúrulyásom, Mivel az új királyt nagy örömben látom, Fújj egy táncot. Furulyaszóra táncolnak. Tánc után ismét egyenkint a jászolyhoz mennek, és az ajándékokat visszaveszik, mondván: Első pásztor: 13
Áldott légy, ó Jézus, Pásztorok Pásztora, Ki nem kívánkoztál cifra palotába. Második pásztor: Áldott légy, ó Jézus, Pásztorok Pásztora, Aki így születtél hideg istállóba. Harmadik pásztor: Áldott légy, ó Jézus, Pásztorok Pásztora, Kinek hatalma van mennyben és a földön! Az összes pásztorok: Immár mind jó gazda, Ha elküldesz utunkra Istennek áldása, Szálljon a házadra Forrás: Erdélyi Iskola, 1939 / 40. 1–2. szám
14
