Margat korai története
Történelem és régészet zíriát a civilizációk bölcsõjének tartják, olyan fontos vívmányok származnak területérõl, mint a növénytermesztés kialakulása vagy az üvegfúvás feltalálása. Tengerpartján állt a történelem elsõ nemzetközi kikötõje, Ugarit, ahol Kr. e. 1400 körül dolgozták ki az emberiség elsõ ábécéjét. A Földközi-tenger kínálta hatalmas országút bejáratánál fekvõ terület a A szerzõ felvételei késõbbi korok során is fontos szerepet töltött be a történelemben. Különösen igaz ez a 12–13. szá-
S
Szíria térsége
zadra, amikor a legnagyobb horderejû középkori összeurópai mozgalom, a keresztes hadjáratok eredményeképp európaiak telepedtek meg a KeletiMediterráneum partjainál. Legnagyobb várukat, Margatot a Szíriai–Magyar Régészeti Misszió kutatja. Margat volt a Szentföld egyik legfontosabb és legnagyobb keresztes erõdítménye.
A szíriai tengerparton futó õsi útvonal felett kihalt vulkáni kúp magasodik. 1062-ben erre építették az elsõ várat az itt élõ hegyi törzsek. Stratégiai fontosságára utalva nevezték el al-Marqab-nak, „megfigyelõhelynek”. Az új erõdítés hamarosan átesett a tûzkeresztségen. Arról nincsenek forrásaink, hogy a Jeruzsálem felé a tengerparti úton igyekvõ Bouillon Gottfried vezette sereg elfoglalta volna, de 1104-ben a környéken tevékenykedõ bizánci flotta hódítási listáján megtaláljuk ’Marchapin’ várát. Az elõretolt bizánci helyõrség nem sokáig tudta tartani magát. Amikor az antiochiai régens, Tankréd 1109-ben elfoglalta a vártól északra fekvõ Bánjász városát, a vidék már ismét muszlim kézen volt. A fokozódó keresztes nyomás eredményeként 1117–1118-ban a helybeliek átadták a várat az antiochiai Ro-
európaiak közel kétszáz évre megtelepedtek Levantén, s jelenszíriai térség (belelétük régen nem láértve Föníciát és Patott pezsgést hozott a lesztinát is) a legkorábbi térség életébe. Szíria idõktõl kezdve az ember ismét a kelet–nyugat megtelepedésének színtalálkozási helye lett, tere volt. Elhelyezkedése tengerparti kikötõmiatt fontos kereskedelvárosai a különbözõ mi utak keresztezõdése, árucikkek és eszmék kultúrák és birodalmak A margati várhegy dél felõl, elõtérben a johannita belsõ vár tornyai cseréjének színtereivé ütközõpontja lett az ókorváltak. A nagyobb ban és a középkorban. 395-tõl a Keletrómai (Bizánci) Birodalom része, és így az hadjáratokat leszámítva békében zajlott az élet, megerõsöÚjperzsa Birodalommal vívott hosszú bizánci háborúk színte- dött a településhálózat és létrejöttek az azt védõ erõdök. A re lett. A 630-as években a térséget elérte a muszlim arabok terület nagy részét a templomos és a johannita lovagrendek hódítása, és az Omajjád kalifák a szíriai Damaszkuszban ren- kapták meg, amelyek a korabeli világ legnagyobb várait épídezték be központjukat. A birodalom Európában és Ázsiában tették államaik védelmére. A korszak leghíresebb keresztes is terjeszkedett, nagysága az egykori Római Birodaloméval vára a Krak des Chevaliers és a hasonlóan monumentális vetekedett, Damaszkusz pedig ennek lett politikai és kulturá- Margat, Tartus és Safita várai. 1291 augusztusában utolsó lis központja. 750-ben az Omajjádok bukása után az Abbászi- támaszpontként a templomosok kezében levõ Tartus városa dák Mezopotámia területére, Bagdadba tették át a székhe- is elesett. A 13. században a mamelukok végleg felszámolták a lyet, de a szíriai keresztények vezetõ szerepet játszottak a görög tudomány arab nyelvre való átültetésében, és ezzel a keresztes államokat, és birodalmukba olvasztották a térséklasszikus hagyomány megõrzésében. Szíria a bizánciak ana- get. Az európaiak visszatérését megakadályozandó, módszetóliai területei ellen induló hadjáratok kiindulópontja lett. resen elpusztították a partvidék településeinek egy részét. 1071-ben a szeldzsuk törökök legyõzték a bizánci hadsereget 1517-ig uralkodtak a vidék felett, amikor is az Anatóliában Kis-Ázsiában, és gyõzelmük után gyorsan meghódították a és Balkánon terjeszkedõ oszmánok elpusztították birodalmukat. Szíria hivatalosan 1920-ig Isztambul irányítása keleti bizánci területeket. A 11. század végétõl Szíria és Palesztina vált a keresztes alatt állt. F. I. háborúk legfõbb hadszínterévé. Az 1098-ban megjelent
A
10
ger herceg csapatainak. Az arab krónikák szerint ekkor frankokat és örményeket telepítettek ide, s az eredeti arab név az európaiak számára könynyebben leírható Margatra módosult. Az Antiochiai Hercegség déli határvárának számító Margatot az 1130-as években dúló antiochiai polgárháború alatt valószínûleg visszaszerezték a helybeliek, majd 1140-ben a keresztesek visszafoglalták. A vár ettõl kezdve a hercegség legbefolyásosabb családjának, a Mazoiroknak lett a székhelye. Míg a korai arab vár egykori helyérõl csak feltételezéseink vannak, a Mazoiroknak tulajdonítható falak és tornyok sok helyen máig is teljes magasságukban láthatók. A muszlim nyomás a 12. század közepétõl egyre fokozódott, ami ellen a keresztes vezetõség a néhány évtizede alakult templomos és johannita lovagrendek betelepítésével védekezett. Anyagi nehézségeik, illetve a gyilkos akcióiról híressé vált iszlám hitû, rettegett, úgynevezett asszaszin szekta szomszédsága miatt a családfõ, Bertrand 1187 februárjában a család minden maradék birtokát eladta a johannitáknak.
A lovagrendek kezében Szent János lovagjai azonnal átalakították a rendi közigazgatást, a vár lett legfontosabb szentföldi erõdjük, parancsnoka pedig a johannita hierarchia egyik legfontosabb tisztviselõje. Néhány hónappal a vár megszerzése után a keresztesek Hattínnál elszenvedték eddigi történelmük legnagyobb vereségét. A Jeruzsálemi Királyság szinte teljes meghódítását követõen a gyõztes Szaladin szultán seregei 1188 nyarán a szíriai tengerparton is átvonultak, de a már ekkor is rendkívül erõsnek tartott Margat ostromával meg sem próbálkoztak. Ebben része volt annak a szicíliai flottának is, amely a vár kikötõjébõl tartotta össztûz alatt a keskeny parti úton vonuló muszlim sereget. Három évvel késõbb a III. keresztes hadjárat részeként újabb flotta tûnt fel a kikötõben, Oroszlánszívû Richárdé. Az 1192-ben záruló harcok a szentföldi latin uralmat még egy évszázadig meghosszabbították, de az elszegényedett világi vezetõk helyett a keresztes álla-
mok szinte teljes védelmi rendszerét a lovagrendek vették át.
A vár fénykora A johanniták a birtokbavételt követõen azonnal megkezdték a vár teljes átépítését, és az egész hegytetõt dupla falgyûrûvel övezték. Az 5,7 hektáros erõdített terület déli részén épült fel a
lovagok többszintes belsõ erõdje, míg a Várhegy többi részét a település (szuburbium) foglalta el. Itt európai, szíriai keresztény és örmény lakosság vegyesen élt együtt, mindegyik a maga templomát használva. A szuburbium területén belül állhattak a várat kiszolgáló mûhelyek is, melyek közül a cserzõmûhelyt az oklevelek is említik. Miután közeli városát, Valeniát Szaladin
Lexikon Templomosok: 1120-ban Hugo de Payens francia lovagokkal Jeruzsálemben megalapítja a templomos rendet a Szentföld, illetve a zarándokok védelmére. II. Ince pápa (1130–1143) Omne datum optimum kezdetû bullájával (1139) megerõsíti a rendet, amely egyházi lovagrendként egy évszázad alatt nagy vagyonra tesz szert, Európa-szerte bankhálózatot mûködtet, s politikai befolyása is jelentõs lesz. Viseletük: fehér köpenyen vörös kereszt. A rend 1291-ben (Akkon eleste után) Ciprusra helyezi át a székhelyét. 1312ben a vienne-i zsinaton V. Kelemen pápa (1305–1314) a rendet feloszlatja. Johanniták: A jeruzsálemi kórház testvériségébõl alakul ki, II. Paszkál pápa (1099–1118) 1113-ban jóváhagyja a mûködését. 1120-tól Raimund du Puy renddé alakítja át. A betegápolást kiegészítik az iszlám elleni harccal, mint egyházi lovagrend létrehozzák a Szentföld egyik legerõsebb hadseregét. Viseletük: fekete köpeny fehér kereszttel, háborúban vörös kabát. A rend 1291-ben Ciprusra, 1309-ben Rhodoszra, 1530-ban Máltára helyezi át a székhelyét. Német Lovagrend: 1099-ben a Szentföldön alakul meg a német zarándokok betegápoló szolgálata, amely 1189-ben a német lovagok betegápoló rendjévé alakul, és ezt III. Celesztin pápa (1191–1198) is megerõsíti. Csak német lovagok lehetnek tagjai, szabályaik a templomosokéihoz igazodnak. Rendi viseletük: fehér köpeny fekete kereszttel. A rend székhelye Akkon, ennek eleste (1291) után Velence, majd Marienburg (Malbork) (1309). Rövid idõre Erdélyben is megtelepedtek, de miután a nagymester a rend területeit felajánlotta a pápának, II. András király kiûzte õket (1225), ekkor Poroszországba teszik át a székhelyüket.
O. E.
11
a hétéves idõszakból került elõ a legtöbb érme, 202 darab. A középkorban a pénzverés al marco módszerrel (darabolással) II. András keresztes hadjárata idején ellátogatott a legjelentõ- zajlott, vagyis a pénzdarabok súlya nem volt meghatározva, sebb lovagrendek tulajdonában lévõ erõdökbe, és adományok- csak az, hogy a pénzverési alapsúlyból, például egy ezüstmárban részesítette azokat. Így történt ez többek között a johanni- kából, hány darab pénz verendõ. Itt átlagosan egy márka 0,750 ták legnagyobb központjában, Margat várában is. Az oklevél finomságú ezüst 233,3533 gramm volt, aminek színsúlya szerint a magyar király „látván a Szentföldön a Jánosvitézek ál- 175,0149 gramm volt. Ebbõl 380 dénárt készítettek. dásos mûködését, Acconban, Cracban és Margatban tapasztalt Hóman mindössze 35 olyan oklevelet talált, melyek valamitiszteletadásukért a margati várban tartózkodó rendtársalyen adásvételre vonatkozó adatot tartalmaznak. A iknak a szalacsi sójövedelembõl évenkint húsvétkor nagy többség telek, ingatlan vagy birtok eladásáról fizetendõ 100 ezüstmárkát rendel”. (Az adomány szól, de elszórtan akad egy-egy gabonával, lovakidején a 100 márkányi ezüst súlya meghaladta a kal vagy szolgákkal kapcsolatos példa is. Annak 23 kg-ot. Ez igencsak fejedelmi összeg volt.) ellenére, hogy az elsõ csoportba 23 oklevél soSzalacs középkori mezõváros volt Bihar rolható be, az ezekben szereplõ adatokból lemegyében (ma Š|lacea, Románia). A 12. száhetetlen az egész ország területére érvényes zad folyamán folyamatosan nõtt a jelentõsége, átlagos földárat kiszámolni. Kilenc oklevél mivel az Erdélybõl hozott sót elsõsorban itt táekében adja meg a terület nagyságát, ahol egy rolták. Az 1222-es Aranybulla egyik pontja is ezt eke föld ára 1,7 és 6 márka között mozog, ami mutatja: „sót az ország belsejében nem szabad igen nagy különbséget mutat. Az adatok érteltartani, csupán Szalacson és Szegeden”. Ezt ki- II. András pénze Agnus Dei mezését tovább nehezíti, hogy a föld minõségé(Isten báránya) használva a 13. századi magyar királyok többrõl, a rajta fekvõ ingatlanok állapotáról gyakran szimbólummal ször utaltak ki adományokat a település jövenem esik szó. delmébõl, köztük II. András, aki a hadjáraton Viszonyítás szempontjából a hadjárat költsétett adományai közül többet is ebbõl fedezett. Kérdés, geirõl szóló dokumentumok jöhetnek még szóba. III. Béla mennyit ért ez az összeg. halálakor a keresztes fogadalom mellett az ehhez szükséges Egy adott kor és terület árstatisztikájának felállításához há- pénzösszeget is biztosította fiának, az errõl értesítõ pápai okrom tényezõ együttese szükséges. levél ennek nagyságát azonban II. András ábrázolása, háttérben a Szent Sír, utalásként Elsõként az azonos korú pénzeket nem említi. Fennmaradt viszont a király keresztes hadjáratára. kell metrológiai vizsgálatoknak II. András követei és a velencei Metszet a Nádasdy Mausoleumból, 1664 alávetni, és megállapítani a fémtardózse által kötött szerzõdés, talmukat. Ezt követõen az ugyanamely tíz hajó bérlésérõl szól. arra az idõszakra vonatkozó írott Ezeknek minimum 143 tonnásakforrásanyagot kell átnézni, és kinak kellett lenniük, áruk pedig gyûjteni minden olyan adatot, 269 tonnánként 550 velencei amely adásvételre vonatkozik, és ezüstmárka volt. A minimális hatartalmazza az adott áru vagy injóméretet alapul véve a bérleti díj gatlan mértékét és árát. Mivel igen 2923 velencei ezüstmárka körül sokféle és területenként gyakran volt, ami igen nagy összegnek száeltérõ mértékegységeket használmított, így érthetõ, hogy a király tak, csak egy egységes mai mértékhiteleket vett fel. (A velencei rendszerre való átszámítás után leezüstmárka néhány grammal volt hetséges azok felhasználása. Végül nehezebb a magyar márkánál.) pedig figyelembe kell venni azt is, A margati vár johannitáinak hogy az egyes régiók eltérõ gazdaadott adomány jelentõsége abban sági helyzetük miatt más-más árakrejlik, hogy nem egyszeri alkalomkal rendelkeztek, így ideális esetmal adandó 100 márkáról van szó, ben – ha kellõ forrás áll a rendelhanem egy hosszú távra szóló, kezésre – a hasonló fejlettségû évente meghatározott idõben fizeterületekrõl származó adatokat tendõ összegrõl. Arról, hogy 1217 kell egy csoportban vizsgálni. és 1285, vagyis a király látogatása II. András uralkodásának mintés a vár eleste között hány alkaegy 30 éve alatt a Magyarországon lommal történt meg a kifizetés, vert pénzekbõl 532 darab került nem tudni. Az azonban kétségelõ, melyeket Hóman Bálint telen, hogy II. András adománya hosszas vizsgálat után kronologijelentõsen hozzájárult a johannikusan négy csoportba osztott. Az ták szentföldi küldetéséhez, és siadomány szempontjából a második keres további, mintegy hetven csoportot képezõ, 1215 és 1222 köéven keresztüli túlélésükhöz. zött vert pénzek a fontosak. Ebbõl SCHÖNLEBER MÓNIKA
12
seregei elpusztították, Antériusz püspök Margatba költözött, így az püspöki székhellyé is vált. Margat katonai és polgári lakosainak száma több ezer fõ lehetett. Egy 1212-es latin forrás szerint öt évre elegendõ élelmiszert tároltak ostrom esetére. A pápai privilégiumokkal felvértezett lovagrend Margatból egy kisebb országrésznyi terület teljhatalmú ura volt, saját bel- és külpolitikát folytatott. Ez a távolabbi muszlim területek megadóztatását jelentette. Margat a 12. század végétõl a 13. század közepéig élte a fénykorát. Ekkor Szaladin utódait belharcok kötötték le és Európából még jelentõs pénzügyi segítség jött. A legkomolyabb adományt II. András magyar király adta, aki 1218 legelején hazatérõben itt pihent meg seregével. Adománylevelében elrendelte, hogy Margat évente 100 márkányi ezüstöt kapjon a királyság szalacsi sójövedelmeibõl – örökkönörökké.
A keresztes kor vége A korábbiaknál jóval harciasabb mameluk dinasztia 1250-es évekbeli térnyerésével a keresztesek napjai meg voltak számlálva. Bajbarsz, majd Qalávún szultán csapatai sorra foglalták el a keresztesek várait és városait, de Margat elszánt lovagjai az utolsó pillanatig ellenálltak. A 13. század végi keresztes történelem egyik legbravúrosabb akciójaként 1280ban a margati helyõrség az ekkorra már muszlim kézre került Krak környékére vezetett portyát, majd megsemmisítõ vereséget mért az õket üldözõbe vevõ, sokszoros túlerõben levõ muszlim csapatokra. Margat az elkövetkezõ két muszlim ostromot is hõsiesen visszaverte, végül Qalávún mameluk szultán személyesen jelent meg seregével a vár alatt 1285 tavaszán. Az öt héten át tartó ostromot egy megállapodás zárta le, a keresztes helyõrség szabadon távozhatott. A keresztesek hat évvel késõbbi végleges kiûzését követõen Margat stratégiai jelentõsége rohamosan csökkent. A vár utolsó ostromára nagyké-
sõn, az 1920-as évek elején került sor. A helybeliek e várban védekeztek a mandátumterületet birtokba venni akaró francia csapatokkal szemben. Bár a várat ezt követõen nem használták, a szuburbium egészen 1959-ig lakott volt.
A kutatás kiterjed az anyagvizsgálatokra, valamint a geológiai és földrengéstani kutatásokra is. Az eredmények értelmezését a történészek által felkutatott latin, arab és egyéb források feldolgozása teszi teljessé.
Nagyterem és „lakónegyed” Magyarok a keresztesek nyomában A 2000-ben alapított Szíriai–Magyar Régészeti Misszió felkérést kapott a szíriai Kulturális Minisztériumtól a vár teljes körû kutatására. A Pázmány Pé-
A margati vár keleti teraszainak feltárása
ter Katolikus Egyetem kutatási programjaként végzett munkákhoz számos magyar kutatóközpont és felsõoktatási intézmény csatlakozott. A régészeti feltárás mellett földradaros geofizikai felmérések segítenek kimutatni a mára föld alá került épületmaradványokat. Az ásatások során feltárt leletanyagot szakrestaurátorok tisztítják és konzerválják elõkészítve azokat a késõbbi feldolgozásra. A vár álló és újonnan feltárt épületeit a misszió mûemlékes építészei fotogrammetriai módszerrel dokumentálják. A mûvészet- és építészettörténészek háromdimenziós számítógépes rekonstrukcióban jelenítik meg a mára elpusztult épületeket. A vár pontosabb megismerését segíti a freskókutató és restauráló csoport; az állatcsontok tanulmányozása révén a korabeli állattartásra és étkezésre fényt derítõ archaeozoológus és a famaradványokból a korabeli erdõmûvelésre és fahasználatra következtetõ dendrokronológus.
2007 októberében az ásatások elõször olyan területen kezdõdtek, ahol a vár egykori nagyterme lehetett. A gigantikus, 12 × 36 méteres alapterületû csarnok keresztboltozatos kõmennyezetét két pillérsor tartotta, a belsõ tér megvilágításáról a tenger felé nézõ dupla ablaksor gondoskodott. A feltárások egyik legnagyobb meglepetését a vár keleti boltozott csarnokainak tetején végzett kutatás hozta. A boltozattetõket fedõ törmelékben egy közel 500 m2 alapterületû lakóépület-együttes került elõ. A több szakaszban beépített terület maradványai közt sikerült azonosítani egy konyhát és egy feltehetõen fürdésre használt medencét is. A módosan felszerelt lakóterület megtalálása azért különösen fontos, mert korábban senki sem számított nem védelmi jellegû épületek meglétére a vár egyik legsebezhetõbb területén. Érdekes technikatörténeti leletnek számít az az igényesen faragott kövekbõl összerakott kör alaprajzú építmény, amit a terasz nyugati oldalán találtak. A „kõkör” feltételezéseink szerint egy hatalmas emelõdaru alapozása lehetett. Ilyen szerkezetek elengedhetetlenek voltak a hajítógépek alkatrészeinek és lövedékeinek feljuttatásához a jobb kilövõállást nyújtó tetõkre.
Johannita kényelem Az 1187-ben kezdõdõ nagy johannita építkezések elõtt a vár területének ivóvízgyûjtõ és szennyvízelvezetõ rendszerét gondosan megtervezték és kiépítették. Mivel Margat bazaltsziklájában nem lehetett vizet találni, ezek a bámu-
13
A vár nagytermében nyitott ásatási szelvény
latosan kifinomult rendszerek elengedhetetlenek voltak a vár és a város fennmaradásához. A téli és tavaszi esõzések vizét a falakban futó csatornák vezették a sokszor csarnokméretû, föld alatti ciszternákba, a felesleggel pedig a gondosan kiépített latrinákat öblítették. Padlóba süllyesztett vezeték vitte be a vizet a misszió által azonosított konyhába is. Az ételt egy dupla pengefallal elválasztott sütõtérben készítették el. A konyha egyik sarkában még az egykori olívaolaj-tartó kerámiahombárok aljait is sikerült feltárni. A több szakaszban kiépülõ johannita vár életében volt egy nagyon békés és virágzó idõszak, amely nagyjából a II. András király látogatása körüli idõkben kezdõdhetett. Ebben a periódusban a várban sokkal díszesebb épületek készültek, és több ponton is látható, hogy a kényelemnek a biztonsági szempontokat is hajlandóak voltak alárendelni. Ennek legszembetûnõbb példája, hogy a belsõ kaputorony tetejének elegáns lakosztályaihoz padlófûté-
ses fürdõt építettek, és ezért szinte teljesen visszabontották a kapu belsõ oldalának védmûveit.
Pokol és mennyország a falakon A régészeti misszió eddigi munkájának leglátványosabb eredménye a kápolnahajó keresztes freskóinak felfedezése volt. A kápolnahajó rejti a Szentföld legnagyobb keresztes freskóciklusát. A szentély melletti déli falszakasz teljes freskópanelje a poklot ábrázolja három szinten megjelenítve. Mindhárom szinten a bûneiknek megfelelõen kínzott vétkeseket ábrázolt a mester. A kihalt erdõben felakasztva szenvedõk alatti sorban egy pokolban égõ püspök és a vele foglalatoskodó négy ördög látható. Balra tõlük egy kerék, amelybõl pengék állnak ki, rajta felszúrt emberekkel. A legalsó sor töredékes képén egy karóba húzott lovag és egy õt ütlegelõ ördög körvonalai vehetõk ki. A feltárt falképek arról tanúskodnak, hogy európai mester festette
A konyha sütõtere a feltárást követõen. Az elõtérben olívaolaj tárolására szolgáló hombárok lenyomatai
14
A feltehetõen emelõdaru alapozására épített kõkör
õket. A keresztes mûvészetben, fõleg a freskófestészetben ugyanis rendkívül erõs volt a keleti hatás. Ennek azonban a margati pokolfreskó mozgalmas alakjain nyoma sincs. A pokolábrázolás is egyedi a Közel-Keleten, de a margati képeket különlegessé teszi néhány sajátos ikonográfiai részlet is (például a püspököt kínzó egyik ördögnek nem kevesebb mint három arca van). A pokolillusztrációval szemben levõ északi falon megtalálták annak ellenpárját, a mennyországot, ennek teljes feltárása azonban – a vár nagy részéhez hasonlóan – még további munkát igényel. MAJOR BALÁZS Érdeklõdõ olvasóinknak ajánljuk a következõ köteteket: Jochen Burgtorf: Die Herrschaft der Johanniter in Margat im Heiligen Land. In: J. Sarnowsky (ed.): Selbstbild und Selbstverständnis der Geistlichen Ritterorden. Ordines Militaires – Colloquia Torunensia Historica XIV. Torun, 2007. 27–57.; Paul Deschamps: Les châteaux des croisés en Terre Sainte, III. La défense du comté de Tripoli et de la principauté d’Antioche. Paris, 1973.
A felakasztva szenvedõ vétkes a pokol egyik szintjén. A kápolnában talált freskó részlete
