Színes érettségi feladatsorok magyar nyelv és irodalomból
8. feladatsor
középszint – írásbeli
b) Az 1950-es években a katalógusokban a bélyeg neve és értéke sem szerepelhetett, csak 1965-ben, akkor is csak nagymányai felülnyomatként jelenhetett meg. (3 pont) ................................................................................................................................... ................................................................................................................................... ................................................................................................................................... ................................................................................................................................... ...................................................................................................................................
II. Szövegalkotás Figyelem! Az alábbi feladatok közül csak egyet kell megoldania.
1. Érvelés Az alábbi megállapítást szerzője József Attila Szabad ötletek jegyzéke című írása kapcsán jegyzi meg. A mű megjelenése nyomán vita alakult ki az irodalomtörténészek és irodalomkedvelők körében arról, hogy van-e joga az utókornak egy annyira személyes önvallomást elolvasnia, mint amilyen József Attila pszichoanalízisben készült gondolatsora. Természetesen kevésbé sarkított formában ez a probléma akár a művészek naplói kapcsán is felmerülhet. Néhány példa bemutatásán keresztül fejtse ki véleményét arról, hogy jogunk, illetve szükségünk van-e befogadóként ismerni az alkotók legszemélyesebb belső magánügyeit, naplóit, levelezésüket! A költő önvallomása „Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy elegendő elolvasni a prózai vallomásokat, hogy az olvasó tisztába jöjjön azzal, mi zajlott le a költő lelkében a megírás pillanatában. Mivel a bennük foglalt emlékek, kijelentések, ítéletek a költő analitikus kezelése során bukkantak föl, fogalmazódtak meg, igazi jelentésük kiderítése alapos mélylélektani ismereteket követel, módszeres interpretáció eredménye lehet csupán.” Tverdota György
94
2. Egy mû értelmezése
Móra Ferenc: Disztingválás Három napja ásatom a Basahalmot; a basát ugyan nem találtam, de rátaláltam magamra. Már olyanformán, hogy megtudtam, ki vagyok. Azaz, disztingváljunk, megtudtam, hogy én nem én vagyok. Börcsöknek hívják a legöregebb napszámosomat, ő mondja, hogy beszélhetek én, amit akarok, ő jobban tudja, hogy ki vagyok én, mint én magam. Persze nem nekem mondja a szemembe, hanem a hátam mögött mondja az egyik szolgámnak, de úgy, hogy én is halljam. – Mondja mán no, hány csillagja van a maga gazdájának? – Mölyiknek? Börcsök a válla fölött a gödör felé bök az ujjával, amelyikben vallatom a kutyafejű tatárt. – Űneki. A tüsztölt kincskeresködőnek. – Láthatja, nincsen annak egy se. – Nono. Most. De otthon? Mikor a parádés ruháját fölvöszi? Hány azon a csillag? Kapitány-e vagy ezredös? – Mög van kend keverödve – mondja bosszúsan a szolgám. Börcsök megpróbál egy sokatmondó kacsintást, már amennyire a ráncai engedik. – Nézze, neköm mögmondhatja. Úgyis tudom én azt, hogy ezt a röttentő nagy titkos munkát, akit ű végeztet, nem bízzák mezítlábas embörre. Börcsök az olyan ember fölényével nevet, akit nem tud falhoz állítani a városi úrféle. – Tudok én mindönt, kéröm. Maguk azt a kád aranyat keresik, akit akkor ásott el a török császár, mikor a Kossuth apánk kiadta neki a nyargalót. Más ember azt mondaná erre a történelmi fejtegetésre Börcsöknek, hogy vén szamár. A szolgám azonban tudja, mivel kell éreztetni a tanultságát ezekkel a tudatlan emberekkel. Olyant mond Börcsöknek, amitől egyszerre meg kell benne állni az ütőnek. Azt mondja neki: – Kend nem tud disztingválni, tatám. Erre csakugyan nem tehetett mást Börcsök, mint hogy elhallgatott, s tartotta a haragot estig. Akkor a többi napszámosok hazaszéledtek, s csak maga maradt ott halompásztornak, ami igen kellemes foglalkozás. Csak annyiból áll, hogy az ember leteríti a subáját a sírok 95
8. feladatsor
Értelmezze Móra Ferenc novelláját! Vizsgálja meg, milyen jelentéstöbblettel gazdagodik a mű során a címben jelölt kifejezés! Elemzésében térjen ki arra is, hogy a novellában megjelenített egyedi életszituáció miként válik jelképes értelművé!
Színes érettségi feladatsorok magyar nyelv és irodalomból
8. feladatsor
középszint – írásbeli
felett, és nézi a csillagokat, amíg el nem alszik. És mivel ezért is nappali napszám jár, Börcsök megengedheti magának azt a tékozlást, hogy kemény tarhonyát pörköl magának vacsorára, mégpedig olyant, amiben szalonnadarabok is vannak. És mikor leveszi a bográcsot a szolgafáról, odaszól a szolgámnak: – No, tartson velem maga is. Hadd lássa ez a városi úrféle, hogy a pusztai ember is tudja ám, mi a becsület. A városi úrféle köszöni szépen az invitálást, nem is kéreti magát. Egyelőre azonban csak a halhatatlan szaga élvezhető a töpörtyűs tarhonyának, nyelvvel nem tanácsos hozzá közeledni, mert mind leszedné róla a bőrt. A bográcsnak egy darabig a homokon kell tartózkodni hűlés tekintetéből, a puli felügyelete alatt. A puli nem városi kutya, szó se férhet a becsületéhez. Börcsök nyugodtan kerülhet egyet a városi úrfélével a szőlők közt a napszállat pirosságában. Nem a tájképi szépségeket magyarázza neki, hanem egy gazdátlan körtefát keres, mert ha már vendéget adott az Isten, adjon egy kis vendégnek valót is. Ad is, mert napszállat után már minden körtefa gazdátlan. Csak a nagy dongással röpködő cserebogarak zavarják a két összebékült embert a közgazdasági tevékenységben. – No, hagyjunk holnapra is – mondja Börcsök, mikor megtelik a kalap. Fele úton kaffogva gurul eléjük a puli. Farka csóválásával jelzi, hogy minden rendben van, várja a bogrács a magas uraságokat. – Most mán ügön – kóstol bele Börcsök a tarhonyába, és ülést szerkesztve a subából, megkínálja vele a városi cimborát. – No, maga erre helyhözködjön, neköm jó a földön is. A városi ember nagyon meg van illetődve. Különösen mikor észreveszi, hogy Börcsök mind elhárítja maga elül a töpörtyűket, és őeléje tologatja a kanalával. Ha látná a vén ember mosolygását a bajusz alatt, még jobban meg volna hatva. De a városi szem előtt minden elmosódik már a szürkületben, a városi gyomor azonban vaktában is érzi, hogy ezért a töpörtyűért érdemes volt kijönni, ilyent nem árulnak a hentesboltban. Már a bogrács feneke felé ütődnek a kanalak, de Börcsök még egyre kedveskedik a cimborának. – Ugyan mit csinál már kend? – szabódik illendőségből a városi ember. – Mit csinálok? – mondja kedvetelten Börcsök – nem csinálok én semmit, csak disztingválok. – Hogyhogy disztingvál? – Hát csak taszigálom énelűlem maga elé a cserebogarakat, akik belehullottak a bográcsba. Fogadok, hogy őszre már járja a közmondás a határban: disztingvál, mint Börcsök a bográcsban. (http://mek.oszk.hu/00900/00974/html/index.htm)
96
3. Összehasonlító elemzés
Petőfi Sándor: Ősz elején Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj1 alatt, Üres már a gólyafészek Tetejében a kéménynek... Vándor népe ott halad. Ott a messzeség homályin, Ott az égnek magasán. Látom még, mint kis felhőket, Vagy már nem is látom őket? Csak úgy képzelem talán. Elröpűlnek, elröpűlnek, Tavasz s nyár vendégei, És őket már nemsokára A kertek s mezők virága S a fák lombja követi. Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt 1
Eszterhéj: nádból vagy szalmából készített háztető
Majd borul, majd kiderűl. Ajka még mosolyg, s szemébe Könny tolúl... ennek sincs vége, S ajkán ujra mosoly űl. Bús mosolygás és vidám könny! Csodálatos keverék. Észrevétlen karon fogja És egy más világba vonja A merengés emberét. Órahosszat elmerengek, És ha egy elejtett tárgy Vagy harang, amely megkondul, Fölriasztott álmaimbul: Elmém, nem tudom, hol járt? Szatmár, 1847. szeptember 1-7. (http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/ vs184706.htm#107) 97
8. feladatsor
Hasonlítsa össze Petőfi Sándor és Babits Mihály költeményét! Milyen jelentéstartalmak kapcsolódnak a két alkotásban az ősz toposzához? Összevetésében értelmezze a lírai én szerepét, és térjen ki a beszédmód és a beszédhelyzet különbözőségeire is!
Színes érettségi feladatsorok magyar nyelv és irodalomból középszint – írásbeli
8. feladatsor
Babits Mihály: Magyar szonett az őszről Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, ha süvít a böjti szél: »Nincs szükség rátok! Már vége a násznak, megestek a lányok.« Komolyan és szürkén, mint a gőgös szerény, fiait ringatva ül a termés, helyén, kész elbocsájtani a Szentmihály10 szelén s hős anyaként halni a November derén. S már érzi az éh nyúl, hogy a fű kopaszabb. Jajgat a sok madár, folyton vérzik a nap. Megy a gőzös, Pestre, füstje a földre csap. Ideges a farkas a gyürött erdőben. Ideges az ember szíve a mezőben. jön valami amit minden ért, csak ő nem. (http://mek.oszk.hu/00600/00602/html/vers0801.htm#14)
10
Szent Mihály: szeptember 29-e, Mihály-nap
98
