2012. Január 26.
I. évfolyam • 3. szám
Újságunk megtekinthetõ színesben a honlapunkon: www.vmkami.hu
AMIújságunk
Szín-Kör Fesztivál 2011. május 21-én a Városi Művelődési Köz- replők létszáma 120 fő volt. A csoportok az alábbi pont, Könyvtár és Alapfokú Művészeti Iskola helyszínekről jöttek: Kehidakustány, Keszthely, a „ZSENI-ÁLIS” - a zalai tehetségekért című Pölöske, projekt keretein belül megrendezte a Szín-Kör Sármelelnevezésű Színjátszó Fesztivált. A fesztivál célja lék, Zalaaz volt, hogy a fesztiválra jelentkező csoportok egerszeg, tudását, felkészültségét, a versenyzők életkorának Z a l a l öv ő, megfelelő művészi előadó képességét értékeljék, Zalaszentvalamint az, hogy a tehetséges gyermekeket/fiagrót, Zalatalokat felismerjék és egyénileg is értékeljék. szentlászló. Jelentkezni az alábbi három kategóriában lehetett: És mi, mint • 1 – 4. osztályos kategória s z e re pl ők • 5 - 8. osztályos kategória hogy éltük meg magát a fesz • 9 – 12. osztályos kategória tivált? Néhány gondolatban Az értékelést szakmai zsűri elmeséljük az olvasóknak. végezte. A zsűri soraiban köAmikor csoportvezetőnk tuszönthettünk színművészt, drádatta velünk, hogy van egy mapedagógust, valamint amatőr versenylehetőség a csoport színjátszó rendezőt is. számára, hogy megmutasA zsűri mindhárom katesuk, mit tudunk, mindenki góriában I., II., és III. díjjal juegyből rábólintott és azt talmazta a mondta: csináljuk! Viszonylegjobb csolag rövid keresgélés után megtaláltuk a nekünk portos pronagyon tetsző és személyiségünkhöz leginkább dukciókat, és illő darabot, ami nem volt más, mint Békés Pál: újdonságként Félőlény című műve. Ezután a műhelymunkák kiemelte a következtek. Szöveget értelmeztünk, a szereplők korcsoportok jellemét boncolgattuk, a szereplők egymáshoz legtehetsévaló viszonyait térképeztük fel, szöveget tagesebb fiú és nultunk, jeleneteket állítottunk színpadra, leány szerepdíszleteket készítettünk, jelmezben próbállőit, valamint mellékszereplőit. tunk, megbeszéltük a fénytechnikát, a zenét, a Folytatás a 3. oldalon A fesztiválra összesen 12 csoport érkezett, a sze-
Hogy lett belõlem mesehõs?
2012. Január 26.
2
Meseterápia...
Ülök már egy ideje ezzel az egy szóval a lapomon, ízlelgetem rendesen... Mosolyognom kell, ha arra gondolok mennyire egyszerűen és automatikusan összekapcsoltam ezt a gyermekem lelkének kutatgatásával. És ezen miért kell mosolyognom? Mert a bő másfél órás előadás után nem az Ő lelkét kutatgatva jöttem ki a teremből. Világossá vált számomra, hogy megint egy lépéssel közelebb kerültem önmagamhoz...Igen. Önmagamhoz.
Meseterápia...
Felmerült bennem már többször a kérdés, vajon miért érez késztetést oly sok ember arra, hogy mesét írjon? A saját válaszomat erre, úgy gondolom, megtaláltam. Mert lerajzolhatom, megformálhatom, kitalálhatom a mesehőst. A „hőst”, aki igazán vágyom lenni. Aki mindig is vágytam lenni. Lefaraghatom a felesleges félelmeket, korlátokat, és ott állhatok talpig ragyogó önmagamként a papíron... Minden megfeszült erőlködés nélkül adhatok küldetést a hősömnek. Azaz végre kimondhatom, leírhatom mit is szeretnék az életemmel kezdeni. Elérni. Megvalósítani. Villámgyors mozdulattal már fel is ruházom tettrekész, álmaiért harcba induló hős-önmagam a szükséges tulajdonságokkal...És megint mosolygok, mert a bátorság elsőként jut eszembe. És ezen miért mosolygok ismét? Talán mert pont ezzel a bátorság-dologgal küzdök a legtöbbet mindennapjaim során? Az álmaimért való harcban? A küldetésem beteljesítésének útján? Mostanra már tudja a választ a Kedves Olvasó. És talán mosolyog Ön is... Önmagán...Meglep, mennyire könnyen szárnyal a lélek, mennyire gyorsan tudom a megoldásokat, milyen nagyon nagyra nyitom a szívem ezen röpke fél óra alatt, míg írom a mesém...És a gyermekemre gondolok, örökké nyughatatlan lényére, örökké csillogó szemére...Alig várom, hogy elmondja nekem majd a saját meséjét... Hogy feltárja előttem kicsi, harcos lelkét...
Meseterápia... Nos, hogy is vagyunk a témával mi felnőttek? Ön,
Kedves Olvasó? Hogy is vagyunk a mesében rejlő nagy titokkal? Azzal, hogy megtanít minket kezelni a személyiségünket és élni vele? Most, miután velem együtt kitalálta, hogy valójában kit is takar az álarc, amit talán most is visel, és kitalálta mire hivatott, és mert álmodni újra egy nagyot, és ha már azt is tudja, hogyan és milyen segítséggel éri el élete célját, arra bíztatom adja át magát ennek az érzésnek, teljes lelkével! Írjuk hát meg mindannyian saját mesénket, és kössük azt a legszebb borítók közé....Legyen ez életünk, álmaink könyve. Hogy sose felejtsük el kik is vagyunk valójában...Hogy majd a gyermekünk is megtehesse ugyanezt... Mert ugye tényleg igaz a mondás, hogy csak azt adhatjuk másoknak, ami már bennünk is ott van...
Meseterápia... Köszönöm az előadónak mindezt...
Újságunk megtekinthetõ színesben a honlapunkon :
www.vmkami.hu
Gróf Alinka
3
2012. Január 26.
Szín-Kör Fesztivál Folytatás az 1 oldalról
kellékeket, stb. míg végül is összeállt a darab. Sokat dolgoztunk, kezdeti félelmeinket (pl. Túl hosszú a darab, el tudunk-e időben készülni vele?; Jól tudom-e megformálni a rám osztott szerepet?) egyre inkább a játék öröme váltotta fel, és már nagyon vártuk a fesztivál napját. Amikor megérkeztünk, mindannyian nagyon izgultunk. Hogy kicsit oldjuk a bennünk lévő feszültséget, kiültünk a Művház lépcsőjére, és miközben friss levegőt szívtunk, szövegpróbát tartottunk.
Nagyon gyorsan zajlottak az események, és mire észbe kaptunk, már a színpadon álltunk, és játszottunk. Mindenki a lehető legjobbat próbálta kihozni magából, és többünk kiskori álma vált valóra ezzel. Az előadás úgy éreztük, jól sikerült. Amíg a zsűri meghozta döntését, addig mi kézműves foglalkozáson vehettünk részt. Produkciónkat a zsűri III. helyezéssel jutalmazta, valamint egyik társunk, Viktorin Kinga a kategória legtehetségesebb leány karakter szereplője címét is elnyerte. Fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk haza. A következő próbán pedig elhatároztuk, hogy legközelebb is szeretnénk indulni a fesztiválon, amire ebben az évben ismét lehetőségünk nyílik. Viktorin Kinga és a SOKKHATÁS drámacsoport TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0045 Tudásdepo-Expressz Engedjü(n)k hát olvasni!
Johann Sebastian Bach - életút
Bach, 1685. március 21-én Eisenach-ban született, és 1750. július 28-án Lipcsében halt meg. A barokk zene talán legnagyobb mestere. Már gyermekkorában kitûnt zenei tehetségével. Elõször édesapjától, a szintén neves Johann Ambrosius Bachtól, majd szülei halála után bátyjától, Johann Christoph Bachtól tanult. Elsõ állása 1703-ban Weimarban volt, ahonnan késõbb gyalogosan indult el Lübeckbe, hogy a kor neves orgonistáját, Buxtehudét felkeresse. A mühlhauseni (Türingia) Szent Blasius templom orgonistája lett 1707-ben, s ugyanekkor összeházasodott másod-unokatestvérével Maria Barbarával. A mi kis Bachunk tíz evvel késõbb, harminckét évesen már udvari karmester Köthenben. Egy évre rá, 1718-ban, elsõ felesége halála után nemsokkal, nõül vette Anna Magdalena Wilckent, akihez három Notenbüchlein-t (kottás könyvecskét) írt - ezek a rövid darabok tanítási célt szolgáltak -, melyeknek egyes darabjait a kezdõ zongoratanulók is jól ismerhetik. Második felesége volt az elsõ nõ, aki a templomban egyházi szertartásokon énekelhetett, addig a szoprán szólamokat férfiak vagy fiúk próbálták felköhögni. Két házasságából 20 gyermeke született, de nem mindegyik maradt életben, bár így is elég termékenynek volt mondható, s ez a termékenysége nem csak az utódgyártásra vonatkozott. Fiai közül is sokan választották a zenei pályát. 1722-ben, Lipcsében megüresedett a Tamás-templom templomi, és iskolai kántor állása, s ezzel együtt a director musices tisztsége, s ez Lipcse összes templomának zenei irányítását vonta maga után. A kántori állás kötelezte a zeneszerzõt új mûvek írására, ez hetente minimum két kantátát jelentett. A mû betanítása (férfi- és fiúkar, zenekar, szólisták) és majdan elõadása is Bach vállait terhelte. Ekkor lett a Tamás-templom karnagya, s ezen állás az egész életmûvét meghatározta. Amikor tizenkét évvel késõbb az iskola vezetésében változás történt, a zene és Bach háttérbe szorult. Távoznia kellett. A szász fejedelmi udvar támogatását élvezve, megkapta az udvari karmester és zeneszerzõ címet. (a titulus nagyon elõkelõnek, és istentelenül hosszúnak hangzott: Königlich Pohlnischer und Chur Saechssischer Hoff-Kompositeur, Capellmeister und Director Chori Musica Lipsiensis). Élete utolsó három évében látása nagyban meggyöngült, s három hályogmûtétnek is alávetették, mindhiába. Megvakult. 14 évnyi udvari mügermájerkedés után õ ha nem haragszanak nem írom le újra azt az eszeveszett hosszú címet- 1750 júliusában elhunyt. 31-én temették el a lipcsei János-templom déli falánál lévõ temetõben. Ezt a temetõt késõbb persze felszámolták, s ma sem tudjuk, hol találhatók Bach földi maradványai, nem mintha jelentene valamit. Jelképes sírja van a lipcsei Tamás-templomban, s ez az emlékezõnek bõven elegendõ. Az utókor a mester iránti tiszteletbõl, a barokk zene korszakának lezárását, jelképesen, Bach halálának esztendejével jelöli. Halála után ismertsége és elismertsége hamar feledésbe merült, s majd csak a bécsi klasszicizmus, de még inkább a romantika fedezi újra fel Bach nagyságát. -fegyvernekylevente
2012. Január 26.
4
Szókratész hagyatéka A
thén meg akart szabadulni a romboló erőtől, és megitatta Szókratésszel a méregpoharat. Csakhogy az eredmény koránt sem az lett amire számítottak. A mártír sors csak jobban konzerválta Szókratész igazi fegyverét, a szellemet. A „megrontott” fiatalok, bár a mesternek nem voltak írásos emlékei, folytatták tovább az utat a filozófia hajnalában. A tanítványok lejegyezték beszélgetéseiket, emlékezetből, persze előszeretettel toldották meg saját gondolataikkal, mindezt az öreg száján keresztül. Magát Szókratészt csak ezen irományok végett ismerjük, és olybá tűnik az idő csak szépített személyén. A fiatalok egyike Xenophon volt, aki a világ első memoárírója lett. Az ő írásiban Szókratész még az útszéli szofista volt, aki furcsa kérdésekkel hozta zavarba a járókelőket, így eszméltetve őket az emberi lét problémáira. A másik ifjú: Platón. Platónnál az útszéli szofista képe eltűnik, helyette egy szilént vagy szatírt ábrázoló doboz jelenik meg amelyekben fogadalmai szobrocskák lapulnak. „Ha fölnyitod egy Istent találsz benne.” Platón fiatalabb volt Xenophonnál, Szókratész halálakor alig lehetett huszegynéhány éves. Bizonyos, hogy hosszú élete során, észrevétlen, saját istenének szobrát csempészte bele a Szókratészi sziléndobozba. A Lakoma Szókratésze már előkelő filozófus, s már sehol sincs a sziléndobozból kilépett romboló paradoxonok szelleme. A filozófia megmutatta a világ semmiségét, a létezés állhatatlanságát, a múlandóságot, az örökkön feszülő, tarthatatlan ellentéteket. A szofisták és Szókratész rombolásában felnőtt ifjak számára már nem volt szenzáció a pusztulás. Diadalmasan álltak a szétfoszlott hitek és tekintélyek romjain, és csak egy dolgot tartottak tiszteletben: a gondolatot, ami ezt a rombolást véghez tudta vinni. A valóság tele van ellentmondással. Itt mindent be lehet bizonyítani, és mindennek az ellenkezőjét is. A gondolat azonban a maga országában és egében, tiszta és ellentmondás nélküli. A gondolat valóságosabb a valóságnál. A valóság tűnő, de a gondolat maradandó. Szókratészt az embert meg lehetett ölni, de mint szellemet még csak megcsorbítani sem. A halál után csak attól szabadult meg ami képlékeny, változó, és maradt a tiszta Szókratész mint gondolat, eszme, látásmód. Platón már elfordul az ingoványos világtól, nem törődik a kettősségek szabdalta fizikális tényekkel, és az örök eszmék összefüggéseit vizsgálja, a tiszta gondolat törvényei; ő az első filozófus a szó későbbi értelmében. Szókratész tovább él Platónban, és a szofisztika is, ezek határozzák meg műfaját az írásoknak. A folytonos, zavarba ejtő kérdezés, úgy hántja le a felesleges valóságot az igazságról, mint a kés a gyümölcs húsát a magházról. Ez a módszer határozza meg a műfajt. A dialektika a dialógust. A párbeszédes forma Platón nagy irodalmi leleménye és hagyománya. Szókratész legfőbb hagyatéka maga Platón. Szókratész mint papírra vetett idea jelenik meg, s Platón az aki ki mer lépni a dicső atya árnyékából. Aki először kezd el csak tisztán feltevéseken alapuló teóriákkal foglalkozni. Aki képes a szépirodalmat ötvözni a hideg gondolattal, és dialektikai regényt alkotni, vagy műveit drámai, kialvó gyertyák fényével megvilágított novellaként befejezni. Szókratész hagyatéka mindmáig rányomja bélyegét a világ kétélűségére, s felnyitja szemünket. Tudatja velünk, hogy csak a gondolat lehet igazából szabad és igaz. -fegyvernekylevente
5
2012. Január 26.
A posztmodern irodalom A posztmodern a XX. század második felében jelenik meg, először az építészetben majd átterjed az önkifejezés többi művészeti irányzatára is, mígnem eléri az irodalom ekkoriban már – már felperzselt, s modernséget véglegesen felélt mezsgyéire. Ekkor tájt 1963-at írunk. A kissé szimbolikus és túlzó kezdőpontot, J. F. Kennedy meggyilkolásának tragikus pillanatához köthetjük. Talán ekkor döbbent rá az emberiség, a civilizált modernségben, rend elvűséggel átitatott életfelfogás, hogy a világ igen, hogy sokkal bonyolultabb, összetettebb és öntörvényűbb, vagy törvénytelenebb. Felismerték, hogy a mélyben nagyon sok olyan erő munkálkodik, ami nem, hogy nem mondható rendszerezettnek és átláthatónak, hanem inkább tekinthető kaotikusnak. A „poszt” előszócska, latinból ered, és az utániságot hivatott jelezni. A modernség után. Új problémák vetődtek fel, amiket eddig nem nemvettek észre, hanem egyszerűen nem voltak jelen, nem léteztek. Ilyenek voltak például, s mindmáig ilyenek, az ökológiai válság, a technikai fejlődés, az információs forradalom, az egész elvű gondolkodás, a modern európai személyiség-felfogás - az „én” válsága. Nyílván való vált, hogy nincs már meg az egy igazságának az igazsága, az ideák megszűntek álltalános ideák lenni. A kommunikáció, társadalmi, civilizáltságbeli különbségéből adódó rétegeknek köszönhetően, mérhetetlen zavarba zuhant, s a nyelv is más értelmezést nyert. A kommunikációs zavar, jelentkezett a generációk között, épp úgy, mint az egy generáción beüli, szociális határvonalak, két oldalán álló feleknél. A kiindulási pont, ami kevésbé szimbolikus, mint az a bizonyos 63-as merénylet, inkább nevezhető kiinduló élménynek, s ez pedig: a pluralizmus. Annak felismerése, hogy a világ nem egységes, s nem tekinthető önálló fogalomnak, hanem akaratuk szerint működő rendezőelvek párhuzamos sokasága, s mint ilyen, egységes meghatározó alap nélküli. Innentől kezdve nincsenek minőségek, valóságvonatkozások. Talán ezért is lehet a posztmodernre oly könnyen a nihilisztikus, konvencióellenes, ultramodern vagy kaotikus jelzőket rászórni. Ezek jogosságát mi sem
bizonyítja jobban, mint, hogy ellentétes elveket is elfogad. A posztmodern írók rendkívül szeretett eszköze, az intertextualitás. Sokuk már ennek a végtelenségig bújtatott és elvonatkoztatott játékát tartják az irodalom esszenciájának, s ezzel, ennek túlzott kijátszásával, az olvasóközönséget szűrik át, s az értők számát szűkítik minimálisra. A népi irodalom száz évvel későbbi inverze ez, és melegágya a kulturális sznobságnak, az irodalom luxuscikké tételének. A több hullámban az emberekre törő, mindenki számára érthető média üzenetszegénységét próbálja ellensúlyozni, tömörségével és kódoltságával. Sokszor, a kód érdekesebb, mint az üzenet, s talán ez mi a 80-as évekre a végét okozza. -fegyvernekylevente
Egy példa a posztmodern magyar lírára:
Kovács András Ferenc Pro Domo
Csak én írok, versemnek hőse: semmi. Vak Űrnek voltál viselője, Emmi – vidám hasadban zsidó voltam s dán is, csordult számon vád, vér, vodka, ánizs... Szomjazva ezt-azt felnőttem, fel én, ki fuldokoltam más anyák tején, tudom már: solvet síclum in favilla, mert egy mozdony volt csak József Attila, s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal, hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal, s nehézkes volt Isten könnyű álma, de szétnyom bűzlőn, mint a szörny bálna, amely Szatmáron Szent István terén rohadt, akár a szóra szánt erény, miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég... Kék formalinban forgat majd az orv ég, ha semmiségre lelkem tán serény: kicsüng a létből, mint versből a sorvég.
2012. Január 26.
6
A zene
A zene mindenkinek mást jelent. Van, akinek kikapcsolódást, szórakozást, és van, akinek menekülést egy másik világba. Bevallom nekem talán az utóbbit. Hogy miért? Mert A zene számomra egy olyan világ, amit saját magam formálhatok, alakíthatok. A zene által percekig belekerülhetünk a végtelenségbe, és magunk mögött hagyhatjuk ezt a világot néhány percre. Korosztályonként és életszakaszonként más-más zenét hallgatunk, és ez így van jól. Míg a tinédzserek a pop rock és rap számokért vannak oda, addig egy felnőtt szívesebben hallgat komolyabb zenét. A lényeg az, hogy mindenki megtalálja magát a zene világában. Én mindig azt szoktam mondani, hogy soha ne utasítsunk el semmi attól még, hogy nem ismerjük. Igenis legyünk nyitottak és halhassunk meg új dalokat, és talán kedvünket leljük egy számunkra ismeretlen műfajban. W.E.
7
2012. Január 26.
Történetünk - Városi Fúvószenekar A zalaszentgróti Városi Fúvószenekar a Városi Tûzoltózenekar feloszlását követõen 1990-ben alakult újjá. A zenekart a korábbi tûzoltó-zenekari karnagy, Bajor István zeneiskola igazgató a tûzoltózenekar néhány tagjából és a zeneiskola növendékekeibõl alakította meg. A karnagy betegsége miatt a zenekar tevékenysége 1992-ben szünetelt, majd Lovász Gábor zeneiskola igazgató szervezésével a korábbi összetételû együttes a zeneiskola gondozásában folytatta mûködését. Az együttes mûvészeti vezetõi a zeneiskola fúvós szakos tanárai, Bodnár Sándor, majd 1994-tõl Püspöki János voltak. A kis létszámú zenekar a városi és a város környéki rendezvények, ünnepségek, rendszeres szereplõjeként mûködött közre. 1997-ben a Városi Zeneiskola megbízásából Komor András karnagy – a sokak által ismert Bandi bácsi - vette át a zenekar vezetését. Az együttes a korábbi évek eredményeire támaszkodva, különbözõ korú és különbözõ szintû hangszeres tudással bíró tagjainak áldozatkész munkájára építve folytatta mûködését. A tagok között máig találunk a tûzoltózenekari múltra visszatekintõ lelkes felnõtteket, zeneiskolát végzett egyetemi, fõiskolai hallgatókat, középiskolásokat, zenemûvészeti szakiskolásokat, zeneiskolai növendékeket, tanárokat, és vidékrõl bejáró nagy hangszeres tudású zenekari tagokat egyaránt. 2006 õszétõl Johann Attila, a zalaszentgróti Erkel Ferenc Zeneiskola
rézfúvós tanára vezeti az együttest. Ezúton kívánunk neki egyben boldog névnapot is! A rendszeres munka során nem csak a létszám növekedett. Emelkedett az együttes szakmai, zenei színvonala, és összetartó, céltudatosan munkálkodó közösséggé fejlõdött. Ezt bizonyítják a nagy sikerû szereplések fúvószenekari találkozókon, vagy az elmúlt nyáron a keszthelyi mólónál lévõ Zenepavilonban adott fellépés, ami a szervezõk szerint a szezon legjobb ilyen jellegû koncertje volt. Az évek során bõvült a zenekar repertoárja, gyarapodott a szereplések száma, színtere és minõsége.
Rendszeressé váltak a városi, és városkörnyéki szerepléseken kívül a hagyományosan szervezett fúvószenekari találkozók, mint a zalaszentgróti Pünkösdi Fúvóstalálkozó és a fesztiválok. A repertoár tartalmazza a hagyományos fúvószene igényesebb mûveit, népszerû szórakoztató darabjait, és a mai fúvószenei sikerszámok széles kínálatát.
2012. Január 26.
A Zalaszentgróti Városi Könyvtár online levelezős vetélkedőre invitál minden kutatni, olvasni, vagy csak játszani vágyó diákot. Témája: Farsangi népszokások A feladatokat a vetélkedőre a Városi Könyvtár honlapjáról www.szentgrotkonyvtar.hu tölthetitek le. A megfejtéseket a könyvtár email-címére
[email protected] várjuk. A vetélkedő időtartama: 2012. január 30 - február 15. Eredményhirdetés: 2012. február 18-án a Városi Művelődési Központ által szervezett Farsangi Ünnepségen.
Az I., II. és III. helyezést elértek jutalomban részesülnek.
Impresszum: Az újság a TÁMOP-3.2.11/10/1-2010-0178 Együtt-Működők pályázat támogatásával valósul meg.
Felelős kiadó: Varga István Szerkesztő: Fegyverneky Levente
8
