Szilágyi Ferencné ARANYABLAK GYAKORLÓ OLVASÓKÖNYV AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK 2. OSZTÁLYA SZÁMÁRA KILENCEDIK, JAVÍTOTT KIADÁS

Szilágyi Ferencné

ARANYABLAK GYAKORLÓ OLVASÓKÖNYV AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK 2. OSZTÁLYA SZÁMÁRA

KILENCEDIK, JAVÍTOTT KIADÁS

CELLDÖMÖLK, 2003

Lektorálta Szedlák Éva Bírálta Mészáros Lajosné E. Földesi Katalin Pajor Katalin

Illusztrálta Marton Magda

A fotókat válogatta Esztergályos Jenô

Szerkesztette Esztergályos Jenô A kiadó a kiadói jogot fenntartja.

ISBN: 963 464 540 2 Raktári szám: AP–215/9

Apáczai Kiadó 9500 Celldömölk, Széchenyi utca 18. Tel.: 95/525-000, fax: 95/525-014 Felelôs kiadó: Esztergályos Jenô ügyvezetô

Nyomdai elôkészítés: Média Color Kft., Gyôr

Ü T N D K É A R Z EK S V É

A négy évszak négy tündére énekórát vesz az égbe, bodros, nedves, zápor, havas, hogy még szebb dalokat hallhass.[...]

A harmadik: „Ôsz idején, hervadás, gyász, nincs is remény, szomorú szívü emberek, én együtt sírok veletek.”

Az elsô szól: „Szép Kikelet, én az ég kék tüllje leszek, csillagfényes éjszakákba’, a holdfény selyem uszálya.”

A negyedik: „Karácsonyon jeges minden, a hó szakad, én az ég melegét hozom fehér köpenyegem alatt.”

A második: „Nyár, égetô, amikor izzik a mezô, és aszály sárgul a rögön, én majd füveid öntözöm.”

A négy évszak négy tündére mind a maga idejébe’, dalával mindent átzengve varázsát hinti a földre. Paul Fort (Tamkó Sirató Károly fordítása) 3

Napraforgó Nyár végére megérett a napraforgó barna magja. Jutka féltve ôrizgette. Szükség lesz rá majd a fagyban, a zimankós, hideg télben, tollborzoló téli szélben, mikor a víz jéggé dermed, árvamadár-eledelnek. Pár hét múlva sebbel-lobbal megjött a tél bunkósbottal. Lépte nyomán minden fagyott, megálltak a kis patakok, s odafenn a magas égen, felhôk ültek, hófehéren. Aztán egyre lejjebb szálltak, majdnem súrolták a fákat. Esett a hó szüntelenül, erdônmezôn s a ház körül. Jutka reggel arra ébredt, frissen esett hó fehérlett réten-völgyön, dombon-hegyen, fenyôtobozon, levelen. Cinke, rigó, veréb fázva keresgette: hol találna védett helyre, száraz ágra, ahol nem fagy oda lába. De hiába. Mindhiába. Hó borult a messzi tájra. Panaszolták a madarak: – Csip-csip, a mag mind ott maradt, új tavaszig, a hó alatt. Jutka kiszólt: – Gyertek ide, napraforgó-reggelire! Délben is szólt: – Van elég napraforgómag-ebéd. Meghívta a vörösbegyet, rigót, cinkét, a verebek valahányan ott ugráltak. Kapott enni a madárhad. 4

Így múlott el egy-két hónap. Már csak árnya volt a hónak, lucskos-piszkos, szürke árnya, Jutka ijedezve látta: fogytán a mag. Alig-alig elegendô a tavaszig. Legvégén csak egy szem maradt. – Kinek adjam, kismadarak? – Ne adj engem senkinek se. Ültess el a kiskertedbe! S mondta volna talán tovább, de a licspocs udvaron át szürke veréb odaröppent, elcsente, s már vitte ott fent. Még a magot le sem nyelte, mikor éppen véle szemben, déli szél jött lelkendezve. – Mi újság van? – tátogatott, s elejtette a csöpp magot. De akkor már azt sem bánta, tavaszt érzett a határban. Emitt nyíló hóvirágot, amott ennivalót látott. Mikor a mag földre esett, nyújtózkodott egy keveset. A föld alá furakodott, duzzadt, dagadt, puffadozott. A megolvadt, hótól ázott, puha földben kicsírázott. Bomladoztak a levelek, szára egyre növekedett. Jutka naponta megmérte. Már addig ért, mint a térde, aztán nôttön-nôtt tovább is, elérte a derekát is, túlnôtte a vállát, fejét, alig látta a tetejét.

Napraforgó nemsokára bimbót bontott a világra, mert mindig az égre nézett, egytôl egyig napfényszép lett. Mikor elhullott a szirma, súlyos fejét alig bírta. Nyár végére megérett a napra-

forgó barna magja. Jutka féltve ôrizgette. – Szükség lesz rá majd a fagyban, a zimankós hideg télben, mikor a víz jéggé dermed, árvamadár-eledelnek. Donászy Magda

1. Válaszolj a kérdésekre Donászy Magda Napraforgó címû története alapján! Miért ôrizte a napraforgómagot Jutka? Mely madarakat várta napraforgómag-ebéd?

2. Állítsd sorrendbe a mondatokat számozással! ____ Egy veréb elcsente a magot. ____ Nyár végére megérett a napraforgó magja. ____ Jutka télen a madarakat etette a magokkal. ____ A föld alatt kicsírázott. ____ Tél végére csak egy szem maradt. ____ A veréb elejtette, és a mag lepottyant a földre. ____ Új növény fejlôdött a magocskából. 3. Keresd meg a szövegben a következô mondatokat! Írd mellé, ki mondta! – Kinek adjam, kismadarak? – Mi újság van? – Csip-csip, a mag mind ott maradt, új tavaszig, a hó alatt. – Gyertek ide, napraforgó-reggelire! – Ültess el a kiskertedbe! 4. Mondd el, mi lett az utolsó mag sorsa! 5. Egészítsd ki a következô mondatokat! A mag A puha talajban szára egyre bontott. Elhullott a

esett. A föld alá . Hamarosan megjelentek a levelei, . Nemsokára , és nyár végére a napraforgó barna magja.

5

Világgá ment a nyár Nyugtalanul aludt éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon. – Bikmakk, bikmakk! – ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva. Maga alá tekintett az öreg erdô. S hát mit kell látnia: csupa frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok. S az öreg erdô látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül. – Mi történt, szomszéd? – szólt át a bükkerdô a tölgyfának.

– Világgá ment a nyár – felelte a tölgy helyett a mogyoróbokor. – Világgá, világgá ment – sóhajtott most már a tölgy is. S már látták is mindannyian a nyár lába nyomát végig a patak mentén húzódó hosszúkás réten. Füttyszót is hallottak. S látni vélték, mintha egy úrfiforma ugrált volna kikericsrôl kikericsre, de olyan könnyedén, hogy a finom szirmok meg se rezzentek alatta. Makkot, mogyorót csörgetve táncolt a falu felé. Az ôsz volt. Bizonyára a diószüretre sietett. Kányádi Sándor

Elment a nyár Elment a nyár, itt az ôsz, reggelente párát lehel a kis ôz.

Víg volt Víg volt míg volt néki kedve, mostan el van keseredve, se meggy,

sem egy szem cseresznye, mibe belecsipegetne. Majd fölvidul a rigó, ha megérik a dió. Kányádi Sándor

6

Elment a nyár, megjött az ôsz, fosztogat, gyéríti a sápadozó lombokat. Reszket a lomb, remeg az ôsz: fél, de fél: pedig nem jár vad erre más, csak az ôszi szél. Kányádi Sándor

A kövér süni meséje Egy ôszi délután pöfögve vonult át a kerten a sündisznó. Hirtelen elébe toppant egy cirmos macska: – Már jó ideje figyellek, s te mást se csinálsz, csak eszel, meg eszel de leginkább falsz. Már nézni sem bírom. Miért tömöd magad ilyen mértéktelenül? – Én nem lehetek mértéktartó. Nekem raktároznom is kell – mondta a sündisznó, s homlokán gondterhelten összeráncolta tüskéit. – Raktároznod?! – hökkent meg a macska. – Mit? És hova!? – Még sohasem hallottál a téli álomról? – érdeklôdött süni. – Most degeszre eszem magam, szép gömbölyû leszek, s egész télen a saját raktáromból élek: karácsonyig a combjaim zsírjából, farsangig a tokámból, tavaszig a pocakom hájából.

A cirmos ámuldozott: – Ki hallott még ilyet? Egész télen kibírod evés nélkül? Akkor tavasszal rettenetesen éhes lehetsz. – Ez így igaz – válaszolta a sündisznó. – Kérlek, keress fel tavasszal, akkor újra beszélgetünk errôl! Dörmögô Dömötör, 1986. október

1. Kivel beszélget a kövér süni a mesében?

2. Válaszolj a kérdésekre a helyes válasz aláhúzásával! Mit csinál a süni a macska szerint? a) szundikál

b) mértéktelenül fal

c) pöfög

Miért kell sokat ennie a sünnek? a) Mert szereti a hasát. b) Hogy elpusztítsa a kártékony rovarokat. c) Hogy kibírja az egész telet evés nélkül. Milyen lesz a süni az ôsz végére? a) szép gömbölyû

b) álmos

c) sovány 7

Éjszaka Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergô búzaszemekben a nyár; alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ôsz és lopni lopakszik az éjben. Radnóti Miklós

Valami készül Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelôre minden a régi, bár a szúnyog már bôrét nem félti, és a szellô is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek. Valami titkon, valami készül: itt-ott a dombon már egy-egy csôsz ül: Nézd csak a tájat, de szépen ôszül. Kányádi Sándor 8

Ének Az alkony oson már fák lombja alól. A nyár hegedûjén ôsz bánata szól. Fák lombja alól táncolva az ôsz jön, s a rôt koszorút megrázza a törzsön. Táncolva az ôsz jön. s mint felleg a hegyre, vállamra borulnak az ôsz meg az este. Az ôsz meg az este. Juhász Gyula

1. Mi a közös az Éjszaka, a Valami készül és az Ének címû versben? 2. a) Húzd alá, mi minden alszik Radnóti Miklós versében! b) A költô szerint hol alszanak a következô dolgok? 1. aggodalom

4. méh

2. légy

5. rózsabogár

3. harkály

6. nyár

3. Mi jelzi az ôsz közeledtét Kányádi Sándor versében? Húzd alá a versben! 4. a) Milyen Juhász Gyula Ének címû versének a hangulata? Húzd alá a jellemzô szavakat! vidám, szomorkás, derûs, bánatos, ünnepélyes, mélabús, vicces b) Másold le az egyik ismétlôdô verssort!

c) Helyettesítsd a vers megfelelô soraival a következô mondatokat! Közeledik az este. Vörös a fák lombja. A vidám nyár véget ér.

Ôszi munkák Az ôsz sok munkát ad a földeken gazdálkodó embereknek. Azzal, hogy betakarították a termést, felszedték a krumplit, zöldséget, cukorrépát, céklát, leszüretelték a szôlôt, a téli almát, körtét, még nincs vége a mezôgazdasági munkáknak. Felszántják, megtrágyázzák az elfáradt talajt, hogy a következô évben is jó termést hozzon, majd bevetik gabonával. A vetômagok a téli hótakaró alatt szunynyadnak, majd tavasszal a nap melengetô sugarai hatására szépen kizöldülnek. Nyár közepére, végére újra termést hoznak, amit

learatnak. Ez a körforgás évrôl évre megismétlôdik.

9

Szüreti vers Szüretelnek, énekelnek, láttál-e már ennél szebbet? Dió, rigó, mogyoró! Musttal teli kiskancsó! Sose láttam szebbet. Akkora fürt, alig bírom, Egy fürtbôl lesz akó borom. Dió, rigó, mogyoró, csak úgy nevet a kancsó. Az sem látott ilyent. Az öregnek aszú bor jár. A gyereknek must csordogál. Dió, rigó, mogyoró, szüretelni jaj de jó. Igyunk erre egyet! Takáts Gyula

10

Szüret Az öreghegyi szôlôskertekben puttonyos férfiak, tarka ruhás asszonyok sürgölôdtek a pincék körül. Október közepe volt, javában szüreteltek. – Holnap mi is szüretelünk! – mondta Zsófi. Másnap korán keltek. Bekaptak néhány falatot reggeli gyanánt, aztán vödreikkel és élesre fent metszôollókkal a szôlôbe vonultak. Zsófi boldogan csattogtatta piros nyelû metszôollóját. Ügyesen lenyisszantotta a nagy szôlôfürtöket, és a vödörbe dobálta. A tele vödörrel elindult a présház felé, s a daráló garatjába öntötte a leszüretelt szôlôt. Forgatni kezdte a daráló karját, és nézte, hogyan potyog a kádba a szétzúzott szôlô. Szaporán teltek a vödrök, beszélgetve, tréfálkozva, szüreti dalokat énekelve szedték a szôlôt. Zsófi apja alig gyôzte a darálóhoz hordani. A szôlô nagy részét leszedték délig, és farkaséhesen ültek asztalhoz. Jóízûen ettek a nagy bogrács pörköltbôl, alig maradt valami Bundásnak.

Rövid pihenô után tovább szüreteltek. A tölgyfakád megtelt ledarált szôlôvel. Elérkezett a préselés ideje. A prés bordái között bôven csordult a must, sûrûn kellett a vödröket cserélni. – Hozd a poharadat Zsófi, ez már tiszta must! Zsófi oroszlános bögréjét a prés alá tartotta, aztán belekortyolt az aranysárga, édes szôlôlébe. – Hmmm, de finom! – csettintett a nyelvével elégedetten. Kiszaladt a pincébôl, és kiáltozni kezdett: – Gyertek mustot inni! A nagyhasú hordók is mohón nyelték az édes folyadékot. Estére meg is telt mindegyik. Nagy Franciska nyomán

1. Sorold fel, miféle munkákat végeznek a szüret során!

2. Jelöld számozással a szüreti munkálatok sorrendjét! ____ A leszedett szôlôt a darálóba öntik. ____ Metszôollóval levágják a fürtöket. ____ A ledarált szôlôbôl kipréselik a mustot. ____ Az édes mustot hordókba töltik. ____ Ledarálják a szôlôt.

3. a) Igaz vagy hamis az állítás? Jelöld I vagy H betûvel! A szôlôt tavasszal szüretelik. A szüret vidám hangulatban zajlik. A leszedett szôlôt puttonnyal hordják a darálóba. A prés bordái között kicsordul a bor. A mustot a gyerekek is megkóstolhatják.

____ ____ ____ ____ ____

b) Tedd igazzá a hamis állításokat! 11

A torokgyulladás Anya elvitt a doktor nénihez, s most van egy jó kis torokgyulladásom. A betegségben az a jó, hogy anya itt ül az ágyam mellett, és harmadszor mondja a kedvenc mesémet, apa vetít és kártyázik is velem. Eljött a nagymama is, és gesztenyepürét hozott, Ancsa nekem adta a féltett, féllábú babáját, és a fülembe súgta: – Cserébe nem kérek semmi mást, csak adjál nekem is egy kis torokgyulladást! Csorba Piroska

Nátha A kis Gidának náthája lett, trüszkölt és prüszkölt a párna felett. Bebugyolálták borogatásba, forgatták erre meg arra sokat, fejfájás ellen, hátfájás ellen, tömtek a szájába labdacsokat. Töprengtek: hátha terjed a nátha, kiütés, kanyaró jöhet vele, ûzték a náthát, nézték a hátát, hogy pörsenéssel nincs-e tele.

Elhívták hozzá tanácsot adni a trüsszögés, prüsszögés doktorait. Jött a sok híres és nagy orvos futván, végig az utcán táskát és hallgatót rohanva vitt. […] Fölfedték azután a nátha, pörsenés, trüsszögés, prüsszögés okát-fokát. „Megmondjuk elôre, vigyázz a szellôre, a huzat megdagaszt csuklót-bokát.” Gidácska fölébredt, elmúlt a náthája. Kitekint az ablakon. Homloka felhôs lett: „Hát a sok felnôttet ma mivel mulattatom?” A. A. Milne (Devecseri Gábor fordítása)

12

Téli pihenô Lehet, hogy te most készülsz a télre? Elôveszed a szánkót, korcsolyát, meleg ruhát stb. Még nem késtél el. Bôven van idôd. Az állatok bizony nagy bajban lennének, ha csak most kezdenének készülôdni! A gólyák, fecskék, sárgarigók és még sok madár már elrepült Afrikába, a halak elvermelték magukat, és sok emlôs téli álmot alszik. A sün sûrû bozótban, öreg fák gyökerei között készít puha fészket magának. A nyár végétôl kezdve nagyon sokat eszik, jól meghízik, és októberben a fészkébe bújik. Elalszik, és áprilisig föl se ébred.

A medve is alaposan meghízik, mielôtt téli vackát felkeresné. Bundája alatt vastag szalonnaréteg képzôdik, ez élteti és védi a hideg ellen. Nem alszik igazi téli álmot. A hímek szundikálnak, de a nôstények nem érnek rá, hiszen decemberben vagy januárban hozzák világra két-három bocsukat. Schmidt Egon

Az apró rovarok a fák kérge vagy a kövek alá bújnak. Odúja mélyén szendereg a mókus. Az ürge föld alatti vackán alszik. Az egerek, pockok sûrûn járnak fel élelemért a hó alól. A róka jól ismeri a pockok téli szállását, gyakran meg is dézsmálja tanyájukat. Legjobban talán az ôzek és a szarvasok szenvednek a hidegtôl, az éhségtôl, de az erdészek gondoskodnak táplálékról számukra. 1. Hogyan készülnek az állatok a télre? Egészítsd ki a mondatokat! A gólyák, fecskék

. A halak

magukat. Több emlôs állat

alszik. A rovarok a

alá bújnak. A mókus odújában Legjobban az

és a

. szenvednek a hidegtôl.

2. Húzd alá, melyik állat alszik téli álmot! mókus, róka, medve, ürge, szarvas, gólya, sün, ôz, vaddisznó 13

A tél szépsége Ugye, szép a tavasz, mikor rügy születik s madár dalol? S ha daluk némul, szép, ugye, nyáron a méh- s virág-zene? És nem szép, ha elmúlt a nyár, hogy a levél, lehullva már, cipônk orránál kavarog, vagy sarkunkban ireg-forog? Most tél van, beállt a patak; sétálgatok a fák alatt:

öles hóban áll mindegyik, odvukban mókus aluszik, s bármily kicsiny az ág, a gally, mindent fehér szirom takar. Köszöntlek, tél! Te szépíted, nagy virággá te építed ezt a fát, ötven fekete karját fehérrel vonva be, míg a gallyakra millió kis fehér kesztyût húz a hó. William Henry Davies (Szabó Lôrinc fordítása)

Hómondóka

Hull a hó

hó hó millió fehér szárnyú pillangó ide-oda szálldogálva száraz fûre fák bogára kórótüske tûhegyére kerek kalap peremére

Hull a hó, micsoda zord idô, hósapkát húzott a háztetô. Udvarra hóvárat hord a szél, hófehér szônyegén jár a tél.

hó hó millió hullócsillag vakító fénye reszket szempillámon erdôt-mezôt hegyet-völgyet beborító ezüstfehér tündérálom

Zúzmara zizzen az ágakon, hópihe táncol a válladon, ablakon sok kicsi jégvirág, ez már az igazi jégvilág!

Kerék Imre 14

Kufár Róza

1. A tél szépsége címû vers költôje szerint mindegyik évszak szép, de legszebb mégis a tél. Melyik évszak szépségét bizonyítják a következô sorok? „rügy születik s madár dalol” „ szép, ugye,... a méh- s virág-zene” „a levél,... cipônk orránál kavarog. „mindent fehér szirom takar” 2. Olvasd el Kufár Róza Hull a hó címû versét! Helyettesítsd a költô szavaival a következô kifejezéseket! Havas a háztetô: A válladra hull egy hópehely: Fehér hótakaró borít mindent: A szél hótorlaszokat épít: Befagyott az ablaküveg: 3. Írd le, mihez hasonlítja a költô a havat a Hómondóka címû versben!

4. Keress a versekben a tél hangulatát érzékeltetô szép kifejezéseket, és húzd alá ôket!

Téli tó A sûrû nád közt róka lopakszik. Vadkacsa rebben. Hallgat a tó.

Gombszemû varjak nézik: a jégen kis fakutyákon száll zsobogó,

Tág sima tükrét jég fedi ismét, friss, ragyogó.

fürge gyerekhad. Tél szele mordul. Hullik a hó. Kerék Imre 15

A róka mint Mikulás (Dramatizálás, bábozás)

Mesélô: – December puha fehér hóval érkezett az erdôbe. Minden csendes, az állatok rejtekhelyükbe húzódva várják a jobb idôt. Csak Nyuszkóéknál nagy a nyüzsgés. A három nyúlfi – Nyuszkó, Füleske és Ugri – lázasan készülôdik, éppen nyúlcipôiket tisztítják, közben izgatottan beszélgetnek. Nyuszkó: – Biztos, hogy eljön? Füleske: – Hát persze! Ô minden évben eljön. Nyuszkó: – És nekem is hoz ajándékot? Honnan tudja, hogy én is megszülettem? Ugri: – Ô mindent tud! Ne izgulj, te is kapsz ajándékot, csak jól tisztítsd ki a cipôdet! Nyuszkó: – De szeretném már látni piros kabátját, fehér szakállát és ajándékkal teli hatalmas zsákját! Mesélô: – Miközben így beszélgettek, nem vették észre, hogy az ablak alatt ólálkodik a róka, és hallgatózik. Róka: – Kit várnak ezek? Vajon ki lehet az a piros kabátos, fehér szakállas, nagy zsákot cipelô ember? Csak nem az, akit a domb mögött láttam baktatni? Hogy is hívják?... 16

Mikulás! Na mindjárt megérkezik hozzátok a Mikulás, hamarabb, mint gondolnátok! (Azzal elrohant, mert óriási ötlete támadt. Hazament, és elôkapta azt a kopott, piros kabátot, amit a madárijesztô viselt a nyáron, kenderbôl szakállt kötött az állára, a fejére húzott egy egérrágta kucsmát. Fogott egy üres zsákot, s elindult Nyuszkóékhoz. Bezörgetett.) Nyuszik: – Ki az? Róka: (mézesmázas hangon) – Hát ki lenne? Az, akit úgy vártok! A Mikulás! Nyuszik: – Jaj, de jó! Jaj, de jó! Füleske: – Gyere be gyorsan, biztosan nagyon átfagytál ebben a hidegben! Nyuszkó: – Tedd le a zsá... De hiszen ez a zsák üres! Nekünk nem hoztál semmit? Róka: – Hát szó, mi szó, már sokfelé jártam, elfogyott az ajándék, de azért nektek tartogatok még egy kis meglepetést a zsák alján. Gyertek, keressétek meg, mert már nehezen hajlik a derekam! Füleske: – Várj még, Mikulás! Elôbb hallgasd meg a verset, amit neked tanultunk. (Elmondják a Hull a hó címû verset.) Róka: (Már türelmetlenül várja a szép, hosszú vers végét.) – Jó, jó, de most már gyertek, vegyétek ki a zsákból az ajándékotokat! Ugri: – Várj még, Mikulás! Hallgasd meg azt a dalt is, amit neked tanultunk. (A nyulak rázendítenek a Hull a pelyhes fehér hó címû dalra.) Róka: (egyre idegesebb) – Jól van, elég a kornyikálásból, gyertek az ajándékért! Nyuszkó: – Mikulás! Elôbb nézd meg a rajzunkat, amit neked készítettünk! Ugye milyen szép? Róka: – Szép, szép, de ne vacakoljatok

már annyit, gyertek ide a zsákhoz. Nem gondoltam, hogy ennyit kell veletek bajlódnom! Mesélô: – Ekkor valaki bekopogott, és megszólalt kintrôl egy kellemes, mély hang. Mikulás: – Itt laknak Nyuszkóék? Én a Mikulás vagyok. Eljöttem hozzátok, mert úgy hallottam, nagyon jók voltatok. (Benyitott, s a nyulaknak még a lélegzete is elállt. Rögtön rájöttek, hogy ez az igazi Mikulás, nem az a szedett-vedett ruhás modortalan alak, aki szeretett volna a föld alá bújni szégyenében.) Mikulás: – Úgy látom, épp jókor érkeztem. Hohó, barátom! Állj csak meg! (Lekapta a szökni próbáló rókáról a kucsmát és az ál-

szakállt, s a nyulak felismerték ravasz ellenségüket.) Nyulak: – Jaj, hisz ez a róka! Mikulás: – No, te róka! Most te is megkapod az ajándékodat! Ha nem kotródsz el innen azonnal, kipróbálom a hátadon ezt a köteg virgácsot! (Nem kellett kétszer mondania, a róka már árkon-bokron túl volt.) Mesélô: – A nyuszik pedig elôadták a verset és a dalt az igazi Mikulásnak is, aki gazdagon megjutalmazta ôket. A fényesre tisztított nyúlcipôk dugig voltak ajándékokkal, jutott az ablakpárkányra is. A nyuszik pedig olyan boldogok voltak, mint még soha. Szilágyi Kati

Télapó ünnepén Tipp-topp, tipp, topp, ki jön a nagy hóban? Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban? Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró! Csitt-csatt, csitt-csatt, örül a sok gyermek, hipp-hopp, hipp-hopp, Télapó itt termett. Mit hozott a nagyszakállú Télapó? Csupa jó! Puttonyában dió, mogyoró! Donászy Magda 17

Most már igazán karácsony van

Ennyi habcsókkarika, mézeskalács, csokoládés zselé, ennyi ezüstös csokibábu és szaloncukor még sohasem borította az asztalt. Nikki, Kriszta, Angéla, anya meg a nagymama az asztal körül ültek, és csomagolták az édességeket. Anya az órájára nézett. – Sietnünk kell – mondta –, három óra múlva itt az ajándékozás ideje, és apával még fel kell díszítenünk a fát. – Láthatod, hogy sietek! – bizonygatta Kriszta. – Te aztán sietsz – vetette oda Nikki –, én kettôt csomagolok be, amíg te egyet. – Nem igaz! Ugyanolyan gyorsan csinálom, mint te! – Boldogok, akik hisznek… – Jó, akkor én éppen boldog vagyok! – mondta Kriszta dacosan. – A boldogok nem esznek meg minden 18

harmadik csokoládét, amit be kellene csomagolniuk. – Undok vagy! – kiáltotta Kriszta, és nagyot nyelt, mert éppen volt valami a szájában. – Már harmincat becsomagoltam. – Csalsz! – vágta rá Nikki. – Még számolni sem tudsz rendesen! Anya megelégelte: – Most aztán vége legyen! Legalább karácsony este megférhetnétek egymással. – Ô kezdte! – mondta Kriszta. Mint minden karácsony este, most is pontosan hat órakor megszólalt a harangocska, és a gyerekek bementek az ebédlôbe. A fa gyönyörû volt! Gyertyafény villódzott az ezüstgömbökön, csillagok pattogtak a csillagszóróból, a fa tövében pedig ott várakoztak az ajándékok. Apa elkezdte a karácsonyi éneket: „Mennybôl az angyal…” Nikki a meglepetésekre gondolt, de a nagy karácsonyi boldogság mégsem tudta beborítani. Krisztára nézett, de Kriszta elfordította a fejét. A Bibliából anya olvasott fel. Amikor befejezte, Nikki odament Krisztához, és a fülébe súgta: – Te, felejtsük el azt a délutáni dolgot! Ne haragudj, nem kellett volna… Kriszta is súgott valamit Nikkinek és Nikki ott maradt mellette. Ôk ketten talán a többieknél egy gondolattal hangosabban énekelték a „Csendes éj”-t. A családi ünnepség után anya a konyhába küldte Nikkit és Krisztát az üvegnyitóért. Kriszta vette észre, hogy anya elfelejtette letépni a naptárról az elôzô napi oldalt. Nikki odament, és leszakította. – Most aztán már igazi karácsony van! – mondta Kriszta, és összenevettek. Georg Bydlinski

1. Sorold fel, kik a történet szereplôi!

2. Mi kerül a karácsonyfára? Pótold a hiányzó mássalhangzókat! _a _ __ ó _ _ a _ i _ a, __ é _ e _ _ a _ á __,

__ o _ o _ á _é _ __ e _ é __ o _ i _ á _ u,

__ a _ o _ _ u _ o _

Sorold fel, te mit teszel még a karácsonyfára!

3. Karikázd be a helyes válasz betûjelét! Min vitatkozott délután Nikki és Kriszta? a) Ki evett meg több csokoládét. b) Ki csomagolja gyorsabban a csokoládét. c) Ki tud jobban számolni. d) Ki díszítse fel a karácsonyfát. Nikki miért nem volt igazán boldog karácsony este? a) Mert kevés csoki volt a fán. b) Mert nem kapott ajándékot. c) Mert kiküldték a konyhába üvegnyitóért. d) Mert lelkiismeret-furdalása volt, amiért megbántotta Krisztát. Miért érezte Kriszta, hogy most igazán karácsony van? a) Mert letépte a naptár elôzô napi oldalát. b) Mert feldíszítették a fát. c) Mert megbocsátottak egymásnak a veszekedés után, és a szívükben is béke volt. d) Mert megkapták az ajándékot. 4. Számozással állítsd helyes sorrendbe a karácsony estérôl szóló mondatokat! ____ A gyerekek bementek az ebédlôbe. ____ Nikki bocsánatot kért Krisztától. ____ Pontosan hat órakor megszólalt a harangocska. ____ Apa elkezdte a „Mennybôl az angyalt”. ____ Együtt énekelték a „Csendes éjt”. ____ Nikki leszakította a naptár elôzô napi oldalát. ____ Anya felolvasott egy részletet a Bibliából. 19

Ó szép fenyô Ó szép fenyô, ó jó fenyô, hûséges a te lombod! Te zöld vagy nemcsak nyáron át, de télen is, ha hó leszállt. Ó szép fenyô, ó jó fenyô, hûséges a te lombod! Ó szép fenyô, ó jó fenyô, nagyon tetszel te nékem. Karácsonytájt oly érdemes fa egy sincs, oly örvendetes. Ó szép fenyô, ó jó fenyô, nagyon tetszel te nékem. Ó szép fenyô, ó jó fenyô, ruhádtól hadd tanuljak! Reményed és hûséged ád erôt minden idôkön át. Ó szép fenyô, ó jó fenyô, ruhádtól hadd tanuljak! Német népdal (Weöres Sándor fordítása)

Karácsonyi vers Szobámban a karácsonyfa megjelenik karácsonyra: feltündöklik, mint egy álom, s álmodozva megcsodálom.

Karácsonyfa! Karácsony! Aranydió zöld ágon!

A karácsony: csodák napja, sugarával simogatja mindazt, kinek tündér-lelke e nap titkát már meglelte.

Csillagszóró, gyertyafény ég a fenyô ünnepén.

Kiskarácsony, nagykarácsony, áttör a fény minden rácson: pici gyertyák fénye rebben, ünnep sose ragyog szebben…

Csilingel a csöngettyû, – Szép vagy fenyô! Gyönyörû! –

Kopiás Sándor 20

Karácsony

Donászy Magda

Újévköszöntô Adjon Isten füvet, fát, Tele pincét, kamarát, Sok örömet e házban, Boldogságot hazánkban Ebben az új évben! Elmondanám. Nincs bundám, Mert nem hagyott nagyapám. Népköltés

Január

Hóember

Január közepe – Télapó bôsz ebe szaggatja láncait, veszetten dúl, vonít, jeget nyal, havat nyel, széllel mar, faggyal ver, jégcsapot vicsorít, dühödten tépi a kiszáradt diófa elárvult ágait.

Szénszem, szénszem, Répaorr, Fazék-sisak, Hómosoly, Seprûnyeles Kezecske, Csupa pihe Testecske.

Bundája zúzmara, fúvása dér, dara, – Hazáig, kis Mara, siess, mert megmar a Télapó bôsz ebe: Január közepe! Seprôddel kergesd el, drága jó Hóember! Papp Attila

Borbás Lászlóné

Aki fázik Aki fázik, vacogjon, fújja körmét, topogjon, földig érô kucsmába, nyakig érô csizmába, burkolózzék bundába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára – mindjárt megmelegszik. Kányádi Sándor 21

Hallgat az erdô Hallgat az erdô, csöndje hatalmas; mohát kapargat benne a szarvas.

Hallgat az erdô, kajtat a farkas; kérôdzik csendben s fülel a szarvas.

Mohát kapargat, kérget reszelget. Szimatol, szaglász, cimpája reszket: ura a két fül minden kis nesznek.

Hopp, most az ordas orrát lenyomja, s fölkapja menten: rálelt a nyomra!

Hallgat az erdô, csöndje hatalmas; kujtorog benne, éhes a farkas. Éhes a farkas, éhében vesz meg. Szimatol, szaglász, horpasza reszket: ura a két fül minden kis nesznek.

Szökken a farkas, megnyúlik teste, szökken, de éppen ez lett a veszte. Roppan a hó, s a száraz ág reccsen, ágyúlövésként hallszik a csendben.

Roppan a hó, s a száraz ág reccsen, s már a szarvas sem kérôdzik resten: ina, mint íjhúr feszül és pendül, teste megnyúlik: futásnak lendül Nyelvét kiöltve lohol a farkas, messze elôtte inal a szarvas. Zúzmara, porhó porzik a fákról, menti a szarvast csillogó fátyol. Horkan a farkas, nyüszít és prüszköl, nem lát a hulló, porzó ezüsttôl. Nyomot vét. Kábán leül a hóba, kilóg a nyelve, lelóg az orra. Hallgat az erdô, üvölt a farkas. Kérôdzik csendben s fülel a szarvas. Kányádi Sándor

22

1. Kányádi Sándor Hallgat az erdô címû verse alapján kösd az állathoz a rá jellemzô cselekvést! kapargat szaglász reszelget szarvas lohol kujtorog nyüszít szökken prüszköl szimatol farkas kajtat kérôdzik fülel 2. Húzd alá a versben a választ! Miért veszítette el a farkas a szarvas nyomát? 3. Helyettesítsd a költô kifejezéseivel a következô mondatokat! A szarvas és a farkas a legkisebb zajra is felfigyel.

A szarvas szaladni kezd.

Lógó nyelvvel fut a farkas.

A fáról lehulló hó elrejti a farkast.

A farkas szemébe hull a hó.

4. Fejezd ki a vers szavait más szóval! nesz

cimpája

kujtorog

rálel

szökken

hallszik

resten

vét

ordas

kábán

lohol

prüszköl

5. Húzd alá a versben az ismétlôdô sorokat! 6. Számold meg, hogy egy verssorban hány szótag van! Mit figyeltél meg? 23

Ne félj! Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. A nap, a nap lassan erôre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár

Télûzô

az ablak üvege, ha labda töri be. Kányádi Sándor

Kikelet, kikelet, kergesd el már a telet! Verd meg déli szelekkel, mielôbb elszeleljen. Napparázson sütögesd, dérrel, hóval süvegest! Sugár-seprûvel nyomát, söpörd el a tél havát! Döngô méhet szemébe, darazsat szórj elébe! Rügyes ággal bokáját, csapkodd meg az irháját! Madárhangon kiálts rá! Attól szalad világgá! Gazdag Erzsi 24

A hóvirág Megszeppent a hóvirág, amikor kikandikált. Látja, pilinkél a hó, a földön hótakaró. Télapó meg nincs sehol: talán szundít valahol, és nem vette észre, hogy a télnek vége? Osvát Erzsébet

Március Márciusban rengeteg a látnivaló a kertben. A langyos napsugarak már az utolsó jégcsapokat is elolvasztották, és egyre jobban magába roskad az udvar közepén álldogáló hóember. Búcsúzni jött a kertbe a károgó fekete varjú, mielôtt visszarepül fészkelôhelyére, a távoli Ukrajnába. A rétek felett hangosan énekelnek a mezei pacsirták, idehallik a bíbicek jajgatása, a kiskertek bokrai között pedig felbukkanak az elsô vonuló vörösbegyek. A feketerigók is hangosan dalolnak min-

denütt, és már márciusban fészkelni kezdenek. Március az elsô tavaszi hónap. Az árokparton kibújnak a martilapu sárga virágai, az áttelelt citromlepkék és nappali pávaszemek boldogan repülnek egyik kertbôl a másikba, s mindenütt hallatszik a cinegék hangos „nyitni-kék”-je. A falu fôutcáján, a villanyoszlopon épült nagy fészek szélén vidáman kelepelni kezd a távoli Afrikából éppen most érkezett piros csôrû gólyamadár. Schmidt Egon nyomán

Tavasz Itt a tavasz, barka ázik, veréb, rigó sosem fázik. Úgy ülnek az eperfákon, mintha ház lenne, az ágon. Nem védi meg ôket semmi, ágak között kell pihenni. Jó világ lesz lassan rájuk, nem lesz vizes toll-ruhájuk. Tavasz fénye zengôn ébred, beragyogja a vidéket. Birkás Erzsébet 25

Nyuszikaland

– Örülnek majd a gyerekek! Ilyen szép hímes tojásokat még sohasem készítettem! – gondolta Nyuszi. Furcsa hangokat hallott. Valami recsegett, ropogott. A tojásokra pillantott, és nem akart hinni a szemének! Valamennyi

tojás héja repedezni kezdett. Elôbb az egyikbôl, aztán a másikból bújt elô egyegy kiscsibe vagy kiskacsa. Valami furcsa volt rajtuk… – Ekkora szégyent! Az öregapám sem hallott olyan húsvéti nyusziról, aki tojás helyett hímes csibét, kacsát vitt volna a gyerekeknek. Azám! A sárga, pelyhes kis állatkákon gyönyörûen látszottak a minták… – Csip, csip, indulhatunk! – mondták a kiscsibék. – Inkább világgá megyek, de egyedül! – gondolta Nyuszi. Aztán felébredt. A sok szép hímes tojás ott sorakozott a polcon, ahová az este tette ôket. – Örülnek majd a gyerekek! – mondta Nyuszi, és megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot.

Locsolóversek Harangoznak húsvétra, leszakadt a tyúklétra, kezdôdik a locsolás, nekem is jut egy tojás. Népköltés

Birka, barka, berkenye, eljött húsvét reggele! Rózsavizet Erzsónak, piros tojást Ferkónak! Népköltés

26

A sovány süni meséje A macska egész télen, minden áldott nap megnézte a levélhalmot, amely alá a süni aludni tért. Egy napsütéses tavaszi délután azután megmozdult a kupac… – Te jó ég! – döbbent meg a macska, meglátva a sünt. – Hogy nézel te ki! Hallani a csontjaid zörgését! – Nem csoda – válaszolt a sündisznó gyönge hangon –, 134 napig aludtam egyfolytában. Hirtelen elhallgatott, mert az ácsorgástól megnyaklott a lába. – A hasad lapos, a tüskéid kókadtan csüggnek – járta körbe a macska –, ôszintén szólva, ijesztôen nézel ki. – Borzasztó éhes vagyok! – sopánkodott a süni. – Valamit azonnal ennem kell – s elvonszolta magát a kert sarkába. Lakmározni kezdett: uzsonnára kukacot

majszolt, vacsorára bogarat ropogtatott, s pontban éjfélkor egy csigát csusszantott le a torkán. Így ment ez egészen ôszig, amikor elébe toppant egy vörös macskakölyök: – Már jó ideje figyellek, s te mást se csinálsz, csak eszel, meg eszel, de leginkább falsz. Már nézni sem bírom… Dörmögô Dömötör, 1987. március

1. Keresd meg a kérdésekre a választ aláhúzással A sovány süni meséjében! Mikor bújt elô a süni? Milyennek látta a macska a sünit? Mennyi ideig aludt? 2. Egészítsd ki a mondatokat! Az

süni

magát a kert sarkába és

kezdett. Uzsonnára

, vacsorára

, éjfélkor

evett.

3. Keresd meg a szövegben az evett szó megfelelôit!

4. Kösd össze a hasonló jelentésû kifejezéseket! döbbent meg elvonszolta magát megnyaklott hallani csontjaid zörgését kókadtan csüggnek sopánkodott

nagyon sovány vagy megbicsaklott meglepôdött panaszkodott elvánszorgott hervadtan lógnak

27

Tölgyfa Odvas tölgyfa, ezeréves, törzse odvas, lombja széles. Rigót, cinkét rejtegetô, fülesbaglyot vendégelô. Áll a szélben egymagában, holdsütésben, hófúvásban. Zúg az erdôn ezer éve, ágasbogas, terebélyes. Szepesi Attila

A tölgyfa születésnapja Az erdô közepén állott az öreg tölgyfa. Ô volt az erdô legtiszteletreméltóbb lakója; ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielôtt rászállnak. Mert többet tudott ô a madarak életérôl, mint maguk a rigók és mátyásmadarak. Hiszen száz év alatt száz és száz fészket ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent elôször világgá a lombjai közül. Egyik nap a bagoly elôvette falevelekbôl készült kalendáriumát, és kiszámította, hogy másnap lesz a tölgyfa születésnapja. Össze is hívta a madarakat, és azt indítvá28

nyozta, hogy lepjék meg valami ajándékkal a jóságos tölgyfát. Persze, mindnyájan örültek a bagoly indítványának s annak, hogy a tudós madárnak kalendáriuma van, s így megünnepelhetik a tölgyfa születésnapját. Törték is a fejüket, hogy mi lenne a legalkalmasabb ajándék, de a bagoly ezt is tudta: – Mi lenne más, mint valami szép dal? Madarak vagytok, hát énekelni fogtok a tölgyfának. De nem akárhogyan! Megalakítjuk az elsô erdei dalárdát, tanulunk valami szép dalt, és egyszerre elénekeljük, holnap hajnalban.

Megkezdôdött a tanulás, de bizony nem sokra mentek vele. A rigó csak azt fújta, hogy „tillió”, a szarka azt, hogy „csörgôcsörgô”, a varjú csak azt, hogy „kár-Pál, kár-Pál”. Végül össze is vesztek, s elszálltak, ki merre látott. De azért másnap hajnalban mind odalopóztak a tölgyfa ágaira,

és mind elfújta külön-külön a maga nótáját. Így is volt jó ez, mert így tetszett a százéves tölgyfának, s meghatottságában azt ígérte, hogy még száz évig fogja ringatni a rigó-, szarka- és harkályfészkeket. Zelk Zoltán

1. Húzd alá a helyes választ Zelk Zoltán A tölgyfa születésnapja címû elbeszélése alapján! Melyik évszakban lehet a tölgyfa születésnapja? a) tél b) tavasz c) nyár d) ôsz Miért hálásak a madarak a tölgyfának? a) Mert élelmet ad nekik. b) Mert otthont ad nekik és a fiókáknak. c) Mert megvédi ôket a hidegtôl. Mivel akarják megajándékozni a madarak a tölgyfát? a) virággal b) madárfiókákkal c) szép dallal Miért nem válik valóra a bagoly terve? a) Mert a madarak nem szeretnek énekelni. b) Mert a madarak nem tudnak egyformán és egyszerre énekelni. c) Mert összevesztek és elrepültek, ki merre látott. 2. Fejezd ki másképpen a következô szavakat! kalendárium

indítványozta

dalárda

odalopóztak 29

A virágok panasza Egyszer május elsejének estéjén kint ültem a ligetben. Már akkor sem járt ott senki. Nagy csönd volt, csak a fülemile dalolgatott a fészkén. A fák és bokrok elkezdtek beszélgetni, mert azt hitték, nem hallja ôket senki. Elsônek az öreg tölgyfa szólalt meg: – Szép volt ez a május elseje. Örültem annak a sok embernek, aki meglátogatott bennünket. Milyen piros volt az arcuk, hogy ragyogott a szemök! Szeretném, ha mindig május elseje volna. – Könnyû neked – sóhajtott az orgonabokor. – Neked még nincs virágod, a leveleid is csak most kezdenek kibújni. De nézd meg, hogy megszaggattak engem! – Nekem még a ki sem nyílt bimbóimat is letépték – panaszkodott a jószagú jázminbokor. A galagonyabokor is megszólalt: – Én a virágaimat nem is sajnálom, de a gallyaimat is mind összetörték. Még a jövô tavaszra sem tudok virágot nyitni. A fejem fölött egy hólabdabokor nyöszörgött: – Engem két kézzel tépdesett meg egy fiú, szétszaggatta virágaimat és beletaposta a homokba. 30

Az út szélén egy fiatal madárcseresznyefa sírdogált: – Engem tövestôl kitéptek és elhajítottak. Pedig én nem bántottam senkit. Madárfészket ringattam a karjaimon. Mért kellett engem megölni? Senki sem tudott felelni a haldokló fácskának. De én megfogadtam neki, meg a többieknek, hogy pártjukat fogom a gyermekeknél. Meg is teszem. Megkérlek mindnyájatokat, hogy ne bántsátok a virágos fákat és bokrokat! Örülhettek a tavasznak úgy is, ha nem tesztek kárt az Isten legártatlanabb teremtéseiben. A sétaterek fái és bokrai arra valók, hogy az is örömét találhassa bennük, akinek nincsen kertje. Szeressétek a virágot, s ne csak ti ne bántsátok ôket, de ne is engedjétek meg pajkos társaitoknak se! Jusson eszetekbe Petôfi Sándor költeménye: „Szeresd a virágot És ne féltsd szívedet, Mert ki ezt szereti Rossz ember nem lehet!” Aki jó gyerek, meghallgatja kérésemet. Móra Ferenc

1. Sorold fel Móra Ferenc A virágok panasza címû elbeszélésébôl a megszólaló fák és bokrok nevét!

2. Válaszolj a kérdésekre! Miért örült a tölgyfa? Mirôl panaszkodott a többi fa és bokor? 3. Húzd alá, mire kéri Móra Ferenc a gyerekeket!

4. Te mire figyelmeztetnéd azokat a gyerekeket, akik letépdesik a fák és bokrok virágait, ágait?

Hallgasd a csendet Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet! Hasalj le a málnás mellett, s hogyha jó a füled, hallod: a csendben is vannak hangok. A közelben darázs dong el, mint egy apró helikopter; távolabbról tücsök szólal, lepke röppen: könnyû sóhaj. Pattannak a bimbózárak, mintha törpék tapsolnának, majd a harangvirág csenget… Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet! Gyárfás Endre

31

A pillangó meséje

Lepke szárítkozik a napon. Megáztatta a nyári zápor, alig tudja emelni habfehér szárnyát. Nem baj, majd megszárad, pár perc az egész, s akkor újra lebeghet, libeghet kedvére a rét felett. Hirtelen megrezzen a fû: puha talpú, éles karmú macska lopakodik arrafelé. Felszállna a pille, de visszahullik. – Jaj, hová bújjak? Rejts el, fûpamacs! – elbújik mögé, de hiába, habfehér szárnyát el nem takarja. – Rejts el, lapulevél! Bújtass el, pitypang! Takarj el, bogáncs! Tüntess el, szikla!

Nézd, összehajtom a szárnyamat, így egészen kicsi leszek! – hiába, hiába! Látszik így is, úgy is. Megvillan a macska smaragdzöld szeme, már nyújtja puha talpát, mereszti éles karmát… – Bújj mögém! – parancsolja a páva. És már ugrik a macska, de a páva farkatolla tündöklô karikába nyílik, s volt pillangó, nincs pillangó! A macska dühében a pávára fúj. A páva méregbe gurul, s akkorát rikkant éles, csúnya hangján, hogy a macska rémülten menekül, amerre lát. A pille elôbújik és így szól: – Szép vagy, pávamadár, és megmentetted az életemet. Kigondoltam valamit, hogy eszembe jussál. Mivel már megszáradt, felröppen a magasba, és kér egy kis festéket a gombától, a szarkalábtól meg a pipacstól. Egy bokor mögött habfehér szárnyára ráfesti a pávaszemet. Aztán magasra száll, s megmutatja barátja jelét az egész világnak. Ott repked a réten, erdôk szegélyén, találkozhatsz vele te is. Marék Veronika

32

1. Válaszolj a kérdésekre A pillangó meséje alapján! Ki elôl menekült a lepke?

Sorold fel, kiktôl kért segítséget a lepke!

Ki mentette meg az életét?

Kiktôl kért festéket, hogy szárnyára festhesse a pávaszemet?

2. Húzd alá az igaz állításokat! A pávának gyönyörû hangja van. A páva hangja kellemetlen, rikácsoló. A páva hosszú, színes farktolla karikába nyílik. Minden lepke szárnya habfehér. Vannak lepkék, melyek szárnyán pávaszemhez hasonló minta van.

Nyári napok A nyár terített asztalt nyújt az embereknek, állatoknak egyaránt. A fák roskadoznak a gyümölcstôl, friss zöldségfélékkel tehetjük változatosabbá és egészségesebbé étrendünket. A kertekben szebbnél szebb virágok pompáznak, méhek szorgoskodnak, lepkék röpdösnek, a madarak már repülni tanítják felcseperedett fiókáikat. A hômérô higanyszála idônként 30 fok fölé kúszik, itt a kánikula. Aki csak teheti, a vízpartokon, strandokon keres menedéket a hôség elôl. A nyár sok munkát ad a kerttulajdonosoknak. A sok napsütés nemcsak a has-

zonnövények, hanem a gyomok és más növények és a kártevôk fejlôdésének is kedvez. Sokat kell kapálni, permetezni. A megérett termést be kell takarítani. Nem árt már most gondolni a télre: itt a befôzés, tartósítás ideje. A nyári hôséget gyakran szakítja meg egy-egy hûsítô zivatar nagy dörgéssel, villámlással kísérve, de az is elôfordul, hogy hetekig nem esik az esô. Ez a száraz idôszak az aszály. Az aszály nagy kárt okoz a mezôgazdaságnak, mert a növények kiszáradhatnak, s így kevesebb lesz a termés. 33

Nyár van, nyár... Nyár van, nyár, tikkasztó. Kiszáradt minden tó. Elapadt a patak. Ludak, récék búsan Fürödnek a porban. Kérdezd meg a tojót, kérdezd meg a gácsért. Kimennének a világból egy kis pocsolyáért. Kányádi Sándor

Záporos

Jégesô

Szél szisszen mogorván, arany villám kardot ránt.

Haragos égbôl zúdul a víz, hallgat a rigó, hallgat a csíz, issza a záport, issza a föld, utána zöldebb lesz, ami zöld.

Tikkadt táj fölött ezer ágyú rádörög.

Nézd csak, kis rigó, nézd csak, kis csíz, körötted zubog, zuhog a víz, szakad a zápor, dördül az ég – záporos égbôl koppan a jég. Tordon Ákos

Zápor, zápor földbe paláhol istenigazából! Csanádi Imre

34

Nyári zápor Virágon lepke, tarka pillangó, körüle zümmög, donog a dongó.

Libbenne szárnya, jaj, de már késô. Dördül az ég, és zuhog az esô.

Fû, virág, minden áll mozdulatlan. Izzad a lepke, olyan meleg van.

Zuhog a zápor, ázik a lepke. Szorítja szárnyát nagy dideregve.

– „Borul, beborul, vigyázz, pillangó! Bújjunk, bújjunk el” – dongja a dongó.

Aztán a felhô ahogyan támadt, fordít a tájnak hirtelen hátat.

Felhô az égen borul a napra. Megáll a lepke egy pillanatra.

Kisüt a nap, és a kis pillangó szárítja szárnyát, s donog a dongó. Kányádi Sándor

1. Húzd alá a Nyári zápor címû versbôl az idôjárásra vonatkozó szavakat, kifejezéseket!

2. Bontsd részekre a verset! Írd a vonalra az állításnak megfelelô versszakok számát! Rekkenô hôség van. _______ versszak Hirtelen beborul az ég. _______ versszak Már zuhog is az esô. _______ versszak Elmúlt a vihar. _______ versszak 3. Keress a verssorok végén összecsengô szavakat (rímeket)! Pl.: pillangó – dongó

35

I. OLVASÁSPRÓBA A következô mesébôl szavak hiányoznak! Olvasd el a mesét, és pótold a hiányzó szavakat úgy, hogy a szöveg értelmes legyen!

Miért nincs a hernyónak csizmája? Egy harmatos hajnalon kibújt egy nagy, zöld hernyó a veteményeskert legszebb, legkövérebb káposztájából. – Hapci! Hapci! – tüsszentett nagyokat a _________________. – Jaj, még megfázok így mezítláb! Hapci! Ennek fele sem tréfa! Elmegyek Rákmesterhez, és csináltatok magamnak csizmát. Hányat is? Tíz lábra __________ párat. Fogta magát, s elaraszolt a közeli __________ partjára, ahol megtalálta az öreg _________________, aki épp az ollóját élesítette. – Jó napot, Rákmester! Hapci! Meghûltem egy kissé mezítláb, ezért öt pár _________________ rendelnék a lábaimra. – Öt párat? – hökkent meg a __________. – Ennyi bôröm nincs most raktáron. Azért mértéket veszek és házhoz viszem a _________________, ha elkészülök. Adja meg a _________________! – A Káposzta sor 3-ban lakom. Igyekezzen, mert sürgôs a dolog! A rák egy álló hétig szabta, varrta a _________________, mígnem elkészült velük. Elindult, hogy felkeresse a _________________. Hamarosan megérkezett a megadott címre és _________________. A kopogásra azonban senki sem válaszolt, s az __________ is zárva volt. Ekkor egy _________________ szállt a káposztára. – Hé, Lepke úr! – szólította meg a __________. – Nem tudja véletlenül, hova tûnt innen a zöld _________________? Elköltözött talán? – Hogyne tudnám, hiszen én voltam az személyesen, mielôtt _________________ lettem – válaszolt fölényesen. – Mit akar tôlem? – Elhoztam a rendelt _________________. Mind az öt párat. Ugye, milyen szépek? – Ah, valóban nagyon csinosak, de roppant sajnálom, nem vehetem át ôket. Beláthatja, a _________________ nincs rájuk szükségen, mert csak akadályoznának a repülésben. S a _________________ könnyed repüléssel tovaszállt, otthagyta a csodálkozó __________ a csizmákkal együtt. A rák úgy megharagudott, hogy azóta se szab cipôt senkinek. 36

Ozogorska nyomán

Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt. Fiókjában törpék ültek, vízilányok hegedültek. Öreganyók szôttek-fontak, apró manók táncba fogtak. Kaszás pók varrt az ablakban, lidérc ugrált az udvarban. A lámpában ecet égett. Az egylábú kettôt lépett. Cégére egy tündér volt. – …Ilyen volt a mesebolt. Gazdag Erzsi

Üveggolyó Üveggolyó, üvegház, belsejében mit találsz? Bent lakik a szivárvány, rajta ül egy királylány. Ül a hídon magában, üveggyöngy a nyakában, gyémántfésû kezében, igazgyöngy a szemében. Üvegfalon ki-kinéz: – Jön-e érte a vitéz, világhíres királyfi? Vagy helyette akárki. Gazdag Erzsi 37

A róka és a farkas csikót vesz Elindult a róka csikót venni farkas komával. Látják, hogy legel a ló a fiával a réten. Kérdi a róka a kancalótól: – Eladó ez a csikó? Azt mondja a ló: – Eladó, hanem a hátulsó jobb lábam patkójára van az ára írva. Azt mondja a róka: – Én nem tudok olvasni, de farkas komám tud, az majd elolvassa, hogy mi az ára.

A ló felemelte a hátsó lábát, odament a farkas, el akarta olvasni, de a kancaló jól orron rúgta, hogy gombolyagba tekerôdött. A róka meg elszaladt, csak messzirôl nevette. Mikor a farkas kijózanodott, odament a rókához. Kérdi tôle a róka: – Na, komám, ízlett-e a csikóhús? A farkas nem tudott semmit se szólni erre, csak elólálkodott. Népmese

1. Sorold fel a népmese szereplôit!

2. Karikázd be a helyes válasz betûjelét! Mi volt a ló patájára írva? a) a csikó neve b) a csikó ára c) semmi Miért nem akarta a róka leolvasni a csikó árát? a) Mert nem tudott olvasni. b) Mert nem akarta, hogy a ló orron rúgja. c) Mert udvarias volt. 3. Fejezd ki másképpen a következô szavakat! komám elólálkodott 38

kijózanodott

Kutya-macska barátság Valamikor régen a kutyák és a macskák megértésben, szeretetben éltek. Történt akkor, hogy a kutyák lagzira készültek. Bodri volt a szakács. Nagy bográcsban fôzte a húst és a galuskát. Amikor megkóstolta, elfintorodott, mert nem volt annak se íze, se bûze. Hiányzott belôle a tejföl. Otthon azonban nem volt egy csöppnyi sem. Elküldték hát a macskát a boltba. A macska ment is szívesen, megvette a csupor tejfölt. Útközben gondolt egyet: de finom lehet, meg kéne kóstolni. Azzal belenyalt a bögrébe. Nagyon ízlett neki, belenyalt hát megint. Addig-addig nyalogat-

ta, hogy mire hazaért, nem maradt semmi a csuporban. A kutyáknak azt hazudta, hogy nem volt a boltban tejföl. Azok azonban meglátták a macska tejfölös bajszát, s rögtön tudták, nem mondott igazat. Nekirontottak, de a macska futásnak eredt, és fölszaladt a legközelebbi fa tetejére. A kutyák nem tudták elfogni, hiába próbálkoztak, a fára nem sikerült fölmászniuk. Azóta a kutyák ki nem állhatják a macskákat, s ha csak tehetik, felkergetik ôket a fa tetejére. Népmese

1. Magyarázd meg, mit jelent a „kutya-macska barátság”! 2. Válaszolj a mese alapján a kérdésekre! Hogyan éltek régen a kutyák és a macskák? Miért szûnt meg köztük a barátság? 3. Húzd át a mondatba nem illô szavakat! A kutyák esküvôre kirándulásra születésnapra készülôdtek. Bodri volt a postás a karmester a szakács. Nagy fazékban bográcsban lábasban fôzte az ebédet. Hiányzott az ételbôl a hús a tejföl a galuska. Elküldték a macskát a piacra az iskolába a boltba. A macska útközben megette a kiflit a sajtot a tejfölt. A macska a padlásra a fára a háztetôre menekült a kutyák elôl. 39

A nagyravágyó ökörszem Egyszer, régen a madarak összegyûltek, és elhatározták, hogy királyt választanak maguknak. Sokáig tanakodtak, vitatkoztak.

– Az legyen a király, akinek a legszebb a tolla! – rikoltotta az egyik, de bizony ebben nem tudtak megegyezni, mert mindegyik a saját tollruháját tartotta a legszebbnek. – Az legyen a király, akinek a legszebb a hangja! – javasolta egy másik. Erre minden madár teli torokból fújni kezdte a maga nótáját. Lett olyan hangzavar, hogy zengett belé az erdô, de így se mentek semmire. – Az legyen a királyunk, aki közülünk a legmagasabbra tud szállni! Ebben megegyeztek.

Ekkor az aprócska ökörszemnek nagy gondolata támadt. Gyorsan elbújt a sasnak a szárnya alá. A madarak közül a sas tudott legmagasabbra felrepülni. Amikor már ô se tudott feljebb menni, akkor elôbújt az ökörszem, és a sas fölé libbent. – Én leszek a király, én leszek a király! – pityegte gyenge hangocskáján. A többiek rájöttek a huncutságra, és igen megharagudtak az ökörszemre. Üldözni kezdték, a kismadár azt se tudta, hová legyen rémületében. Akkor a mezôn meglátott egy ökörkoponyát, és gyorsan belebújt a szemüregébe. Onnan aztán sehogy se tudták a többiek kiûzni. Odaállították ôrszemnek a baglyot, hogy csípje el a csalót, s ôk elrepültek, és megválasztották a sast királynak. Leste a bagoly sokáig az örökszemet, de egyszer csak igen elálmosodott, el is szundított. Ezt várta csak az ökörszem, kapta magát és elszállt. Amikor a többiek visszamentek, a baglyot jól helybenhagyták a csôrükkel, amiért nem vigyázott jobban. Azóta szegény nem is mer a többiek szeme elé kerülni, éjjel jár, amikor mások alszanak. Az ökörszem is messze elkerüli az erdôt, nádasokban, vízparti fûzbokrokban húzza meg magát, hogy rá ne leljenek. Népmonda (Kóka Rozália átdolgozása)

1. Sorold fel a mesében szereplô madarakat!

2. Fejezd be a mondatokat! A madarak elhatározták, hogy Megegyeztek, hogy az legyen a király, aki

40

3. Válaszolj a kérdésekre! a) Melyik madár tudott a legmagasabbra szállni? b) Melyik madarat választották meg királynak? c) Hova bújt el az ökörszem a madarak elôl? 4. Húzd alá a helyes választ! a) Miért üldözték a madarak az ökörszemet? Mert meg akarták koronázni. Mert meg akarták büntetni a csalásért. Kalitkába akarták zárni. b) Miért hagyták helyben a baglyot a madarak? Mert nem akarta, hogy a sas legyen a király. Mert segített az ökörszemnek megszökni. Mert elaludt, és az ökörszem elmenekült. 5. Számozással állítsd idôrend szerint helyes sorrendbe a mondatokat! ____ Az ökörszem elôbújt a sas szárnya alól, és fölé libbent. ____ A madarak királyt választanak. ____ A sas repült a legmagasabbra. ____ A madarak üldözni kezdték az ökörszemet, de az elrejtôzött. ____ Az ökörszem elmenekült. ____ A baglyot állították ôrszemnek. 6. Írd le más szóval a következô szavakat, kifejezéseket! tanakodtak

csípje el

rikoltotta

elszundított

aprócska

rémületében

jól helyben hagyták rá ne leljenek 7. Egészítsd ki a mondatokat! Az ökörszem A bagoly

, alszik,

él. ébren van, és vadászik. 41

Egy nagy mûvész, aki a borsót hajigálja Furcsa idegen érkezett Budavárába. Hosszú, hegyes süveg ült a fürtjein, sarkát verte a piros köpönyeg, teli volt a köpönyeg varrva mindenféle ákombákommal. Megbámulták a népek, akár a maskurát, amint végighaladt a budavári piacon. Ment egyenest a királyi palotába. Ott az udvari tiszteknek elmondta, hogy ô messzi idegenbôl jött a királyhoz, azt hallotta, hogy a magyarok királya kedveli a mûvészeteket. Ô pedig, azt mondja, hogy nagy mûvész, hogy nincs a kerek földön senki, aki utolérhetné ôt az ô mûvészetében. Bevezették Mátyás király elé, mikor ebédelt, mert csak ebédidô alatt ért rá a király a mûvészekben gyönyörködni. – Hát mit tudsz, te nagy mûvész, halljuk! – Én, felséges király, egy szakajtó borsót úgy áthajigálok egy kulcslyukon, hogy abból egyetlenegy szem se fog leesni a kulcslyuk elôtt, se nem fog a lyukba belészorulni.

42

– Lássuk a csudát – azt mondta Mátyás –, hozzatok fel egy szakajtó borsót. Behozták az inasok a borsót, a mûvész elkezdte a király elôtt a borsót hajigálni, csakugyan, mind egytôl egyig áthajigálta a borsószemet a kulcslyukon. Mikor az egész szakajtó borsót áthajigálta, térdet, fejet hajtott a király elôtt, azután dicsô képpel nézett széjjel, várta a méltó jutalmat. – Nagy mûvész vagy valóban – szólalt meg a király kegyesen –, az ilyen nagy mûvésznek sok borsóra van szüksége. És odafordult az ajtóban várakozó inasokhoz: – Adjatok, fiúk, tizenkét zsák borsót a mûvésznek, ne legyen híjával a borsónak, ha hajigálni akarja. Így fizette ki Mátyás király a borsóhajigáló komédiást, aki oly szertelen büszke volt haszontalan tudományára. Szép Ernô

1. Sorold fel Szép Ernô meséjének szereplôit!

2. Hol játszódik a történet?

3. Válaszolj a kérdésekre! Ki érkezett Mátyás udvarába? Mit csinált éppen a király? Mivel jutalmazta meg Mátyás a mûvészt? 4. Húzd alá a szövegben! Mi bizonyítja, hogy Mátyás királynak sok dolga volt? Mit tudott a nagy mûvész? 5. Húzd át a mondatba nem illô szavakat! Mátyás király kedvelte nem szerette lebecsülte a mûvészeteket. A mûvész borsót sok aranyat dicséretet várt a királytól. A király fontosnak hasznosnak haszontalannak tartotta a mûvész tudományát. 6. Beszéld meg a társaiddal, hogy igaszságos volt-e a király döntése! 7. a) Fejezd ki másképpen a következô szavakat! inasok

hajigálni

köpönyeg

furcsa

komédiás

szakajtó

b) Kösd össze a hasonló jelentésû kifejezéseket! megbámulták a népek büszke arccal fürtjein ne hiányozzon neki messzi idegenbôl hosszú haján dicsô képpel csodálkozva nézték az emberek ne legyen híjával távoli oszágból 8. Adj más címet a mesének!

43

A gólya meg az irigy halász A tihanyi rév mellett a parton élt egy öreg halász két fiával. Az egyik engedelmes szívû volt, a másik gonosz és irigy. Egyszer az öreg halász beteg lett, és magához hívatta fiait. – Kedves gyermekeim, érzem közeledni utolsó órámat, nem akarom, hogy halálom után veszekedjetek. Nincs egyebem, mint a bödönhajó a nagyhálóval, meg a kis ladik az eresztôhálóval. Ezeket igazságosan nem tudom elosztani köztetek, ezért arra gondoltam, halásszatok együtt, osztozzatok meg a halon. – Azt már nem! Én vagyok az idôsebb, enyém a bödönhajó a nagyhálóval! Elszomorodott erre az apja. – Hagyja édesapám, elég lesz nekem a ladik. Megélek én, csak szerencse legyen hozzá! – szólt a fiatalabb. – Jól van – könnyebbült meg az öreg, és meg is halt. A temetés után így szólt az idôsebb fiú: – Enyém a Balaton nagyobbik fele, te meg érd be a kisebbel! Másnap a bödönhajójával és a nagy44

hálóval rengeteg halat fogott, de akadt a halak közt egynéhány béka is, azokat visszadobta a vízbe. Egyszer csak odarepült hozzá egy gólya. – Kérlek, dobj a partra egy kis békapecsenyét! Öreg vagyok, nem tudok már olyan jól vadászni. – Van eszemben! Fogj magadnak, ha meg ügyetlen vagy, vess magadra! Megharagudott erre a gólya. – Jól van, ne fogjon egyebet a hálód, csak kígyót meg békát! Amint a gólya elrepült, rémülten látta a halász, hogy a hajó teli kígyóval, békával. Irtózva lapátolta valamennyit a vízbe, s beljebb evezett, de mikor a hálót behúzta, megint kígyó meg béka nyüzsgött benne. Hal sehol, még vacsorára való sem. A gólya odarepült a másik halászhoz is. – Kérlek, dobj a partra egy kis békapecsenyét! Öreg vagyok, nem sikerült a vadászat. Még ma alig ettem! – Sebaj, gólya anyó! Békát, igaz, nem fogtam, de az apró halakból jut bôven neked is.

Amikor a gólya jóllakott, így szólt a halászhoz: – Köszönöm a jó szívvel adott falatokat! Jóságodat meghálálom, sose lesz üres a hálód, még a halpénzek is igazi pénzzé válnak. Ezzel elrepült. A halász pedig nekiállt halat tisztítani. Látja ám, hogy minden halpénz ezüsttallérrá változik. Ahogy számolgatja a pénzt, látja, hogy jön a bátyja mérgesen. – Honnan van neked ennyi pénzed? Biztos megtaláltad apánk eldugott pénzét! Akkor pedig ez mind az enyém! Mától pedig halászhelyet cserélünk. Mikor már eleget örült a könnyen szer-

zett pénznek, lefeküdt aludni. Mikor felébredt, látja ám, hogy a sok ezüsttallér viszszaváltozott halpikkellyé. Dühében beült a bödönhajóba, beevezett a vizen, kivetette a hálót, de megint csak kígyót, békát fogott, ráadásul sokkal nagyobbakat. Mérgében akkorát rántott a hálón, hogy a hajó felborult, ô meg beleesett a vízbe. A másik halász megint teméntelen halat fogott. Kezdi a halat tisztogatni, hát a halpénz mind aranytallérrá változik. A szegény halászlegény egyszeriben gazdag lett, szép palotát építtetett magának, s máig is él, ha meg nem halt. Pintér Pálné nyomán

1. Sorold fel A gólya meg az irigy halász címû mese szereplôit! Keretezd be a varázslatos erejû szereplô nevét!

2. Hol játszódik a történet? 3. Mit hagyott a fiaira az öreg halász? Az idôsebb fiára: A fiatalabb fiára: 4. Írj példákat a mesében elôforduló csodás eseményekre!

5. Melyik közmondás illik a meséhez? Sok kicsi sokra megy. Jóból is megárt a sok. A jó nem szorul örökségre, a rossz pedig nem érdemli.

Jótett helyébe jót várj! Jobb adni, mint kapni. Aki sokat markol, keveset fog. 45

Amit a bölcs medve tudott Felmászott a hangya a fenyôtûre, de megcsúszott. A fenyôtû eldôlt és ráesett. Szegény hangya sehogy sem tudott kiszabadulni alóla. Hatalmas, vörös hátú bogár mászott arra. – Mi történt veled? – kérdezte a hangyát. – Látod, rám esett egy gerenda! – felelte. A bogár nagyot nevetett. – Még hogy gerenda! Hiszen ez csak egy kis fenyôtû! A bogár egyik lábával felemelte a tût, és félrehengerítette. A hangya megköszönte a segítséget, aztán visszaszaladt a bolyba. A bogár hazafelé tartott, de még útközben is a hangyán mulatott. Ment, ment, s hirtelen víz csillant meg elôtte. – Ajjaj! – gondolta. – Hogyan úszom át ezt a nagy vizet? A parton egy béka tûnt fel. – Min töprengsz? Mit álldigálsz itt? – szólt a béka. – Nagy gondban vagyok: nem tudok átkelni ezen a nagy tengeren! – Ez neked tenger? – mondta nevetve a béka. – Hiszen ez csak egy tócsa! Azzal felvette a bogarat a hátára, és átvitte a túlsó partra. A bogár megköszönte a segítséget, és továbbment. A béka pedig nevetett, nevetett, nem tudta elfelejteni az ostoba bogarat. 46

A nagy nevetésben észre sem vette, hogy egy gödör van elôtte. Zsupsz! Belepottyant! Ugrált felfelé, de nem tudott kikecmeregni belôle. Most már elment a kedve a nevetéstôl. Kiabálni kezdett. Odaszaladt egy nyúl. – Miért kiabálsz? – kérdezte a békától. – Jaj, jaj, nem tudok kimászni ebbôl a mély szakadékból! – siránkozott a béka. – Nem szakadék ez – nevetett a nyúl –, csupán egy gödör! Lenyújtotta az egyik mancsát a békának, és kihúzta a gödörbôl. Aztán indult a dolgára, de útközben még sokáig mosolygott a békán.

Amint ment, mendegélt, elfáradt és megéhezett. Leült a földre, és körülnézett, mivel is csillapíthatná éhségét. Egy távolabbi bokor ágán ínycsiklandó, piros bogyókat látott.

Felugrott, de nem érte el ôket. A bogyók magasan voltak. A környéken egy medve élt. Meglátta a nyulat. – Miért ugrándozol itt? – kérdezte a nyulat. – Bogyót szeretnék szakítani, de sehogy sem érem el. Nagyon magasra nôtt ez a fa. – Nem fa ez, csak málnabokor! – mondta a medve. Felállt a hátsó lábára, és szedett a nyúlnak a málnából. Ô nem nevetett a tapsifülesen, mert öreg, bölcs és jóságos medve volt. Tudta, hogy ami az egyiknek semmiség, az a másiknak meghaladhatja az erejét. Igor Boriszov

1. Sorold fel az Amit a bölcs medve tudott címû mese szereplôit!

2. Válaszolj a kérdésekre! Kinek segített a béka? Kire dôlt egy gerenda? Ki esett szakadékba? Ki segített a nyúlnak málnát szedni? 3. Ami gondot okozott az egyik állatnak, az a másiknak semmiség volt. Pótold a mondatok hiányzó szavait! Ami a

gerenda, az a bogárnak

.

, az a békának

.

Ami a bogárnak Ami a

szakadék, az a

Ami a nyúlnak

, az a

egy gödör. málnabokor.

4. Húzd alá, miért volt bölcs a medve! Mert erôsebb volt a többinél. Mert nem nevette ki a gyengébbeket. Mert már öreg volt. 47

A kalács Sütött a pék egyszer egy óriási kalácsot. Szép pirosra, ropogósra sült, finom íze leírhatatlan volt. A pék elhatározta, hogy elmegy az erdôbe ezzel a kívánatos kaláccsal, és annak az erdei állatnak adja, aki az állatok között a legjobb. Ment, mendegélt, s találkozott a borzzal. A borz meglátta kalácsot, s így szólt: – Jaj, de finom, ínycsiklandozó kalácsod van! Ugyan hová viszed? – Nos – mondja a pék –, annak az erdei állatnak szeretném adni, aki köztetek a legjobb. Szerinted kinek ajándékozhatnám?

– Ó, hát nekem! Csakis nekem! – kiáltotta a borz. – Te ezt nem tudtad? – Hát nem – mondta a pék és továbbment. Nem adta a kalácsot a borznak. Beljebb menve az erdôbe, találkozott a nyúllal. – Hû, de szép piros kalácsod van! – füttyentett a nyúl csodálkozva. – Hova viszed? – A legjobb állatnak szeretném ajándékozni – válaszolta a pék. – Ki itt a legjobb köztetek? – Természetesen én! – kiáltotta a nyúl büszkén. – Te ezt nem is tudtad? – Nem – mondta a pék és továbbment. A nyúlnak sem adta a kalácsot. Bent az erdô közepén találkozott a sünnel. A sün, ahogy meglátta a kalácsot, így kiáltott fel: – Ez igen! Ez aztán a kalács! Ugyan hova cipeled? – A legjobb erdei állatnak szeretném ajándékozni. Mondd már meg, ki érdemelné meg ezt a kalácsot! A sün gondolkodott, sokáig törte a fejét, végül így szólt: – Szerintem a hód érdemelné meg. Ô nagyon jó! De azért adj egy falatot a teknôsnek, a mókusnak és a mezei egérnek is. Ôk mindannyian jók. Persze, majd elfelejtettem: azért a borzot és a nyulat is megkínálhatod, mert ôk a kalácsot mindennél jobban szeretik. Elnevette magát a pék, és azt mondta: – Most már tudom, ki a legjobb köztetek! Tudom, kinek adjam a kalácsot! Anatolij Lelevr

48

1. Húzd át A kalács címû mese alapján a mondatba nem illô szavakat! A mese szereplôi háziállatok emberek állatok és egy ember. A pék kiflit kalácsot perecet sütött. A pék elindult a városba a mezôre az erdôbe. Meg akarta keresni a legszebb a legjobb a legnagyobb állatot. 2. Milyen volt a kalács?

3. Milyen állatokkal találkozott a pék?

4. Húzd alá, kinek adta a kalácsot a pék! borznak, teknôsnek, egérnek, hódnak,

sünnek,

nyúlnak

5. Kösd össze az állat nevét a hozzá illô tulajdonsággal! önzô önzetlen nagylelkû kapzsi öntelt borz

sün

nyúl

49

Ötven piros hálósapka Volt egyszer, hol nem volt egy ember, annak ötven eladó piros hálósapkája. Berakta a felesége mindet egy zsákba, ô meg elindult a zsákkal a városba. Mindez igen meleg vidéken történt, s az emberünk útja egy nagy árnyas erdôn vezetett át. Ahogy ott baktat, gondol egyet, ledobja válláról a zsákot a földre, leül mellé pihenni. Üldögél-ücsörög, elálmosodik, csak benyúl a zsákba, kihúz egy piros hálósapkát, fel a fejére, hanyatt dôl, s már alszik is, mint a tej. Hanem abban az erdôben majmok laktak. Hopp, leugrik egy nagy, öreg majom a fáról, kinyújtja a mancsát, beletúr a zsákba, elô egy piros hálósapkát, fel a fejére. Fut vissza, fel a magas fa törzsén, megül a tetején, vigyorog, makog, mutatja magát a többinek. Elôbukkan egy másik majom, a zsákhoz settenkedik, kikap egy piros hálósapkát, rá a fejére, és kúszik vissza a fára. Ott aztán mutatja magát erre is, meg arra is. Akkor aztán újabb majom terem a földön, aztán még egy ered a nyomába, utánozzák az elôzôeket. Addig-addig, hogy a végén ott ül a NEGYVENKILENC majom NEGYVENKILENC piros hálósapkában a fák tetején, és vigyorognak-makognak egymásnak. Akkora lármát csaptak, hogy végül felébredt rá az emberünk, és amikor látja maga mellett az üres zsákját, kétségbeesve felkiált: – Ó, mit csináljak most, mit csináljak? Mit mondok az asszonynak, ha csak úgy hazaállítok, és se pénz, se posztó. Kínjában lerántja a fejérôl a piros hálósapkát, és a földhöz csapja. Figyelik a majmok fákról, nosza, ôk is le a fejükrôl a sapkákat: NEGYVENKILENC majom 50

NEGYVENKILENC piros hálósapkát földhöz csap dühösen, ahogy ô. Megörül az emberünk, felkapkodja boldogan, s besöpri a zsákjába az ÖTVEN piros hálósapkát. Azzal fel a zsákot a vállára, tovább-baktat, meg se áll a vásárig a hálósipkáival. Ott aztán szerencsésen eladta mindet. Kántor Zsuzsa

1. Sorold fel Kántor Zsuzsa meséjének szereplôit!

2. Válaszolj a kérdésekre! Hová indult az ember? Hol vezetett az útja? 3. Kösd össze, ki végzi a cselekvést! baktat benyúl fut ücsörög elálmosodik kúszik

ember

majom

ledobja leugrik vigyorog beletúr makog leül

4. Húzd alá, milyen tulajdonságát ismerhetted meg a majmoknak a mese alapján! a) Szeretik a banánt. b) Szeretik utánozni az embert. c) Szeretnek fára mászni.

51

Mese a legokosabb nyúlról

Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a réten, egy kis erdô közepében, az erdôben egy tisztáson, fûszálakból vetett ágyon, ott, ahol sosem járt ember, s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl. A kisnyúlnak háza nem volt, szeme kettô, orra egy volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta. Egyszer volt, hol nem volt, egyszerû kisnyuszi volt. Szarvas és ôz jó barátja, minden madár jó pajtása, így éldegélt békességben, a kis erdô közepében. Így éldegélt, amíg egyszer meg nem halt a polgármester, a bölcs farkas, s eltemették, megsiratták, mert szerették. Az állatok összegyûltek, egy tisztásra települtek, éjjel-nappal tanakodtak, polgármestert választottak. Róka mondta: – Róka legyen! Szarvas mondta: – Szarvas legyen! Ôz kiáltott: – Ôzön a sor! Teli faág, teli bokor, 52

madár ült minden ághegyen, s kiáltozták: – Madár legyen! Addig-addig tanakodtak, a végén majd hajba kaptak, míg egy nyúl szólt: – Most az egyszer nyúl legyen a polgármester! Erre elkezdtek kacagni. – Nem tud az mást, csak szaladni, az árnyék is megkergeti, úgy megijed, hideg leli, ha ág zörren, rögtön szalad, vagy meglapul a fû alatt. Most legyen okos az ember, ki lesz itt a polgármester? Szól a bagoly az ághegyen: – Az a fontos, okos legyen! Akár bátor, akár gyáva, ész legyen a kobakjába! Mind így szóltak: – Okos beszéd! Próbáljuk ki, ki-ki eszét… Igen ám, de hogy próbáljuk? Máris szólt a bagoly rájuk: – Aki becsapja a rókát, az kiállotta a próbát! Rajta szarvas! Rajta, ôzek! Lássuk, ki lesz a legbölcsebb! Ki fog gyôzni az észtornán? Ki tud kifogni a rókán? Elôbb az ôz került sorra. – Ide figyelj, ravasz róka! Felhôk közt lakik az égen, sohasem járt erdôn, réten, mégis ô növeszt fûszálat, zöldbe borít bokrot, ágat… Nevet csak ezen a róka. – Ez aztán a nehéz próba! Jobban tudom, mint te magad, mi volna más, ha nem a nap! Most a szarvas került sorra. – Én aztán megfoglak, róka! Nincsen lába, mégis szalad, de mégis egyhelyben marad…

Megint csak így szólt a róka: – Ez aztán a nehéz próba! Jobban tudom, mint te magad, mi volna más: folyó, patak! Most a kis nyúl került sorra. – Erre felelj, ha tudsz, róka: ha, megfelelsz, most az egyszer te leszel a polgármester! Nincsen szárnya, mégis repül, fákon, bokrokon hegedül, ha nem repül, nincsen sehol, de mégiscsak van valahol, nincsen szárnya, nincsen lába, mégis a világot járja… Töri is fejét a róka, ennek a fele se móka,

hiába, no, nincs felelet, mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet! Szól a nyuszi: – Figyelj, róka! Hogy mi lehet? Mi más volna? Ismeri a nyár s a tél, mi lehetne más: a szél! Kisnyúl fôzte le a rókát, ô állotta ki a próbát, az erdôben akkor egyszer, nyuszi lett a polgármester. Egyszer volt, hol nem volt, egyszerû kisnyuszi volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta. Zelk Zoltán

1. Sorold fel Zelk Zoltán meséjének szereplôit!

2. Húzd alá a helyes választ! Ki volt a polgármester az erdôben? a) a nyúl b) a róka c) a farkas d) az ôz Mit javasolt a bagoly? a) Az legyen a polgármester, aki nem gyáva. b) Az legyen a polgármester, aki becsapja a rókát. c) Az legyen a polgármester, aki a leggyorsabb. Miért a kisnyúl lett a polgármester? a) Mert ô volt a legbátrabb. b) Mert ô volt a legerôsebb. c) Mert ô volt a legokosabb. 3. Keretezd be a három találós kérdést! Húzd alá a megfejtésüket is! 4. Helyettesítsd más szóval a következô kifejezéseket! addig-addig tanakodtak hajba kaptak ész legyen a kobakjában töri is a fejét 53

Sün Balázs Erdôszélen, erdôszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak, szûk lett nékik az a ház, s elôfordult ilyenkor, hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott, morgott, perelt dühöngve, semmit se ért, mit tehetett, lefeküdt a küszöbre. Telt az idô, múlt az idô, éjre éj és napra nap. Egyre többször fordult elô, hogy a házból a legkisebb kimaradt. „Ebbôl elég! Torkig vagyok!” kiáltott fel Sün Balázs. „Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház!” „Éppen ezért én elmegyek. Szerbusz néktek hat testvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Demeter és Tihamér!” Miután így elbúcsúzott, fogta magát, elindult, lába nyomán porzott a vén gyalogút.

54

Így baktatott, így poroszkált, szomszéd tölgyig meg sem állt. Ottan aztán sürgött-forgott, árkot ásott, falat emelt, tetôt ácsolt, ajtót szegelt, és mire a nap leszállt, épített egy kalyibát. „Így ni! – mondta. – Most már végre kényelmesen alhatok! Nem tolnak ki a küszöbre a nagyok!” Falevélbôl ágyat vetett, kényelmeset, beléfeküdt s hortyogott, hogy csörögtek s remegtek az ablakok. Éjféltájban vihar támadt, hajlítgatta a vén fákat, fújt a szél nagy zajjal ám.

S arra ébredt, hogy zörögnek a kalyiba ajtaján. „Ki az? – szólt ki fogvacogva. Ki kopogtat éjnek idején?”

„Elvitte a szél a házunk, engedjél be, ázunk-fázunk idekint, csurom víz a kabát rajtunk, és az ing.”

Mi vagyunk az! – szóltak kintrôl. – Mi vagyunk a hat testvér:

„Jól van, jól van – szólt Sün Balázs.– Jövök már!”– s fordult a kulcs, nyílt a zár.

Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Demeter és Tihamér!”

Betódultak mind a hatan, tele lett a kalyiba. Kérdezte is Sün Tihamér: „Mondd csak, testvér, nincs csak ez az egy szoba?

Lefeküdtek, elaludtak. S arra ébredt Sün Balázs: újra kicsi lett a ház! Mert az éjjel ide-oda lökôdve kiszorult a küszöbre. „Ejnye! – mondta fejvakarva. – Mit tehetnék? Megnövök! S akkor talán nem lesz ágyam, nem lesz párnám a küszöb!”

1. Mi a mûfaja Csukás István szövegének? Húzd alá! a) állatmese b) tündérmese c) verses állatmese 2. Írd le a hét süntestvér keresztnevét betûrendben!

Csukás István

d) tréfás mese

3. Keresd meg a szövegben a kérdésekre a választ, és húzd alá! Miért hagyta ott testvéreit Sün Balázs? Milyen munkálatokat végzett Sün Balázs a házépítés során? Miért kéredzkedett be éjszaka a hat testvér Sün Balázshoz? 4. Helyettesítsd más szóval a következô szavakat, kifejezéseket! kalyiba

Torkig vagyok!

baktatott

hortyogott

fogvacogva

betódultak 55

II. OLVASÁSPRÓBA Húzd át a mondatba nem illô szavakat úgy, hogy a mese értelmes maradjon!

A bölcs öszvér Volt egyszer egy öszvér. Mint minden öszvér, ez is azt gondolta, hogy ô a legokosabb teremtés a világon. Egyszer ez az ökör öszvér szamár betévedt egy házba. istállóba. kertbe. Látja, hogy az erôs, magas almafákon apró, piros körték diók almák teremnek, a fa alatt pedig, vékony indákon, óriási dinnyék érnek. Felnéz az öszvér még egyszer a fára, a háztetôre, a napra, aztán lenéz a dinnyére, és bosszúsan csapja hátra a fülét. – Milyen ostobán rendezték el ezt a világot! – gondolta. – Bízták volna csak rám, a bölcs a fafejû a tudálékos öszvérre, én mindent másképp csináltam volna! Meghallotta ezt az almafán üldögélô veréb. – Mi az, ami nem nyerte meg tetszésedet? – kérdezte a rigó a szarka a veréb. – Hát nem látod? – szólt az öszvér. – Nézz körül! Ezen a nagy almafán akkora almák teremnek, mint egy kisgyermek ökle, azokat az öszvérfej nagyságú tököket dinnyéket káposztákat meg alig bírják a vékony indák. Az volna a helyes dolog, ha az almafán az akácfán a körtefán 56

akkora alma teremne, mint a dinnye, a gyönge indákon meg olyan kis dinnyék nônének, mint az alma! Így szólt az öszvér, aztán vakarni kezdte az oldalát az almafa törzsén. Abban a pillanatban megérett leesett elgurult egy alma, és nagyot koppant az öszvér hátán orrán fején. – Iá-iá-iá! Szegény fejem, ja-a-aj! – ordított az öszvér. A kis veréb ezen nagyot nevetett ásított ugrott. – Látod, tisztelt bölcs, még jó, hogy az alma nem akkora, mint a dió, a dinnye, a körte, mert különben kereshetnéd most a fejedet! – Iga-az – mondta az öszvér, és gyorsan elhordta az irháját. Üzbég mese

Nálatok laknak-e állatok? Nálatok laknak-e állatok? Várnak-e rátok régi barátok, kutyák, csalafinta macskák szimatolva a lábatok, hogy merre jártatok? Vagy csak egy kalitka rácsai mögé zárva mereng egy árva, ritka, drága papagáj? Olykor felkiált: „Na megállj”! Hogy miért, ez az ô titka. Néha meg furcsa beszéd, azt mondja:„Gyurrika szép!”

Nálatok ôrzik-e állatok az álmotok? Szörcsög-e kis táljából az aranyhörcsög, ha bántják a görcsök?

Nálatok üveglap alatt surranak-e tarka, szép aranyhalak fejük magasra tartva, kopogtatják-e a falat: „Uram, hisz ez a dolga, hol az a bolha? Lássa be, mit úszunk egy-két falat ellenében egész nap itt a lében!” Nálatok leütik-e a sárga lámpavirágra betévedt lepkét? Vagy egy-két gyöngéd intéssel ablakot tárva a sötét szobából az éjszakára elkülditek, jó éjt kívánva, elég volt mára Nálatok... S ha volna szárnyatok, szállnátok utána. Rigó Béla 57

Történet a teknôsrôl és a sünrôl Volt egyszer egy fiú és annak egy teknôse, de ez a teknôs mindig szomorú volt. Sehogy sem akart a szûk ládában egymaga kuksolni. De ezt nem tudta a fiúnak elmesélni. A fiú salátát adott neki, és ô még mindig szomorkodott. A fiú megsimogatta a fejét, de ô még mindig szomorkodott. Akkor a fiú kivitte a ládát a teknôssel a kertbe. Azt mondta: – A napsütéstôl bizonyosan megint vidám leszel. A teknôs gyorsan kimászott a ládából. Átkutatta az egész kertet, keresett egy másik teknôst, de egyet sem talált. Csak egy madárral találkozott, aki azt kiáltotta:

58

– Ki ez a nevetséges állat?! És mellette a macska így fújt: – Ki ez a csúnya, idegen állat? Akkor a szegény teknôs még szomorúbb lett. El akart bújni egy bokorba, de a bokorban már egy sün kuksolt. A teknôs nagyon megijedt tôle. El akart futni. De a sün rászólt: – Hát te ki vagy? Jól rám találtál! A sün és a teknôs barátok lettek. Most már a teknôs mindig vidám. Ezt a fiú is észrevette. Nem is tette vissza többé a teknôst a ládába. És azóta szabadon él a kertben a sünnel. Ursula Wölfel

A mocsári teknôs Eléggé félénk, ritka állat, mocsarak, tavak és csatornák lakója. Ragadozó, este és éjszaka vadászik. Halakat, békákat, gôtéket, vízi rovarokat, csigákat, férgeket zsákmányol. Hosszú ideig bírja a víz alatt, és ha levegôt vesz, csak az orra hegyét dugja ki. A nyár derekán a víz közelében lyukat ás a laza talajba, és oda rakja le néha 15-öt is meghaladó fehér tojásait. A kis teknôsök a nap melegének hatására fejlôdnek, és szeptemberben elôbújnak a föld alól. A mocsári teknôs védett állat. Dr. Vojnits András

1. Válaszolj a kérdésekre a Történet a teknôsrôl és a sünrôl címû olvasmány alapján! Hol élt a fiú teknôse? Hová vitte a fiú a teknôst? Kikkel találkozott ott? 2. Húzd át a mondatba nem illô szavakat! A teknôs azért szomorkodott, mert éhes magányos beteg volt. Akkor lett vidám, amikor salátát kapott megsimogatták barátra talált. A teknôs és a sün kisfiú macska barátok lettek. 3. Válaszolj a kérdésekre a mocsári teknôsrôl szóló szöveg alapján! Hol él a teknôs?

Mivel táplálkozik?

Hogyan szaporodik?

59

A bohóc és a madarak A tarka ruhás bohóc mindennap kijött a ligetbe. A kezében színes léggömbök, a zsebében pedig finom magok voltak. A madarak már messzirôl megismerték. Odagyûltek köréje, és várták a finom csemegét. Ezen a napon is megjelent a bohóc a lufikkal. A madarak izgatottan lesték minden lépését. Tudták, hogy hamarosan megkapják az ízletes magokat. Igen ám, de ekkor nagy baj történt. Hirtelen feltámadt az északi szél, s kikapta a lufikat a bohóc kezébôl. A sok színes lufi szállt, szállt egyre magasabbra. A bohóc szomorúan nézett utánuk, s bánatában sírva fakadt. A madarak megijedtek: – Mi lesz most? A mi vidám barátunk szomorú. Biztos nem ad nekünk finom magokat. Lehet, hogy ezután soha nem jön ide. Ezt nem hagyhatjuk! Rövid tanakodás után felröppentek a magasba. A bohóc bánatosan nézett utánuk. – Már a madarak is itthagynak! – gondolta.

60

De nem! Nocsak! Már jönnek is vissza, és a csôrükben egy-egy lufit tartanak. Ügyesen odaszállnak a bohóchoz és a kezébe adják a lufikat. Ô pedig már nevet, és nagyon boldog. Legszívesebben megsimogatná az összes madarat, de inkább a zsebébe nyúl, és szórja, szórja nekik a magokat. Ezentúl is mindennap eljött a bohóc a ligetbe sok színes lufival a kezében, és még több maggal a zsebében. Szilágyi Kati

1. Válaszolj a kérdésekre A bohóc és a madarak címû olvasmány alapján! Miért lesték izgatottan a madarak a bohócot? Miért ijedtek meg a madarak, amikor látták, hogy a bohóc szomorú? Hogyan segítettek a madarak a bohócon? Hogyan hálálta meg a bohóc a segítséget? 2. Figyeld meg a szöveghez készült rajzokat! Mi hiányzik róluk? Egészítsd ki a szöveg alapján! 3. Melyik közmondás illik a meséhez? Húzd alá! Kétszer ad, ki gyorsan ad. Jó tett helyébe jót várj! Sok kicsi sokra megy.

61

A vadgalambok és a verebek A háziasszony magot szórt az ablak párkányára az éhes madaraknak. Az ablak elôtt fa állt; rajta két vadgalamb ült és egy csapat veréb. A verebek lecsaptak volna nyomban a párkányra, a két galamb azonban kevélyen rájuk szólt, hogy legyenek szerényebbek, mivel csak verebek; a mag java ôket illeti, és csak a maradékot kapja a verébhad. Így dölyfösködtek, és utána szárnyat lebbentve az ablakpárkányra szálltak. A párkányon pirultak a magok, egyik kisebb volt, a másik nagyobb, egyik sovány volt, másik szép kövéres. Szólt az egyik galamb: „Ez az enyém lesz!” A másik felé csípett: „Az enyém!” Hajba kaptak a párkány peremén. Mindegyik a legszebb magot kívánta, s ha ez bekapta, az nyomban kivágta társa csôrébôl. Így verekedett a két galamb. A fán a verebek figyelték, hogy míg azok rugdalóznak, potyog, potyog a párkányról a sok mag. Elôbb egy veréb, aztán két veréb röpült az ablak alá próbaképp; majd látva, hogy egymást búbolvatépve ügyet sem vet a két galamb egyébre, az egész had leszállt, és jó nagyot mulatva rajtuk, torkig jóllakott. Rónay György

A harkály szerencséje Harkály kopácsolta a fa vastag kérgét, úgy találomformán. Sikert nem remélt még. Bizony néha az is kevés, ha egy tucat lukat bevés, mert mire az asztal terül, a lakoma elmenekül. De alig koppantott kettôt vagy hármat, a szerencse hozta már az aranytálat: Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt, s kikiáltott: szabad! Romhányi József 62

Az erdei fülesbagoly Narancsszínû nagy szemeirôl és égnek álló tollfüleirôl ismerhetô fel. Egész évben nálunk van, télen kis csoportokban fôleg a széltôl védett fenyôfák ágain pihennek. Alkonyatkor indulnak vadászni, és rengeteg mezei pockot pusztítanak el. A párok nem építenek fészket, szarkák és varjak elhagyott otthonait foglalják el, oda rakják 4-5 A seregély fehér tojásukat. A még apró fiókák számára anyjuk tépi darabokra a zsákmányt, amit Társas természetû, élénk és hangos maa hím hord a fészekhez. Késôbb már kiül- dár. Faodúban fészkel, a hím a bejárat könek a közeli ágakra, és buksi fejüket forgat- zelében énekelve gyakran a szárnyaival va várják pocokkal érkezô szüleiket. csapkod. Kitûnôen utánozza más madarak Schmidt Egon hangját. A legelôn szaladgáló seregélyek tücskökre, sáskákra vadásznak. 5-6 fiókájukat is rovarokkal etetik. Emellett nyáron a cseresznyefákon, ôsszel a szôlôben torkoskodnak. Nyár végén hatalmas csapatokba gyülekeznek, néha valóságos mûrepülô mutatványokat adnak elô. A sok ezer madár a nagy nádasokban éjszakázik. Az ôsz második felében Európa déli felére és ÉszakAfrikába vonulnak. Schmidt Egon

1. Kösd össze, melyik madárról szól az állítás! Az ablak alatt torkig jóllakott. Ôsszel a szôlôben torkoskodik. Alkonyatkor indul vadászni. Hajba kaptak a párkány peremén. A fa kérgét kopácsolja.

seregély bagoly veréb harkály vadgalamb

2. Csoportosítsd az állításokat a számok segítségével! 1. Kitûnôen utánozza más madarak hangját. 2. Este indul pockokra vadászni. 3. Narancsszínû szeme, elálló tollfüle van. 4. Tücsökre, sáskára vadászik. 5. Költözô madár. 6. Egész évben nálunk él. 7. Nem épít fészket. 8. Szívesen fogyaszt gyümölcsöt. 9. Nagy csoportokban gyülekeznek. 10. Elhagyott fészekbe rakja tojásait. erdei fülesbagoly: _____________________

seregély: _____________________ 63

A rejtôzés nagymestere – Még hogy minden madarat ismertek! – nevetett Öregapó. Lám, azt se ismeritek, amelyik itt röpköd. – Ha ugyan madár – mormogott Gyuszkó. Még kétszer vagy háromszor láttuk. Szép csendeskén surrant a bokrok között, mint egy gyors lábú kis ragadozó. De negyedszerre, amikor megláttuk, Öregapó tapsolt egyet, s az árny hirtelen felívelt a levegôbe. Hát ez tényleg madár. Bagoly nem lehet, mert a bagoly nem repül ilyen ügyesen, s a föld felett se surrangat. – Na látjátok –– mondta Öregapó –, ez volt a lappantyú. Hallottatok már róla? Ráztuk a fejünket. – Hívják bagolyfecskének meg kecskefejônek is – folytatta Öregapó. – Mert nagyobb ugyan, de hasonlít a fecskére, láttátok, éppen úgy surrangatott a föld felett,

ahogy a fecskék is szoktak. Kecskefejônek meg azért hívják, mert esténként szeret a nyáj körül röpködni, s a pásztorok azt hitték, hogy kiszopja az állatokból a tejet. – És igaz? – kérdezte Jozsó. – Dehogy igaz! Azért gondolták, mert kicsi csôre van és igen nagy szájnyílása, de rovarokon, bogarakon kívül egyebet nem eszik. Azért is röpköd a nyáj körül, mert a bogarak is oda gyûlnek. – S nappal? Nappal hol tanyázik? 64

– Fészket nem épít – mondta Öregapó –, az erdôben a földre rakja a tojásait. De igen nehéz észrevenni, mert éppen olyan színe van, mint az avarnak. Egyébként meg faágakon szokott aludni, de ravaszul ám! Mert a legtöbb madár keresztben ül az ágakon. A lappantyú nem. Hosszában lapul az ágra. Lehet, hogy ti is láttatok már nem egyet, csak azt hittétek róla, hogy a faág göcsörtje. Lázár Ervin

1. Válaszolj a kérdésekre! Kik a szereplôi Lázár Ervin történetének?

Melyik állat viselkedését figyelik meg a gyerekek?

Hogyan repült a szemmel tartott madár?

2. a) Miért kaphatta a lappantyú nevet ez a madár? b) Húzd alá a szövegben, hogy nevezik másképpen a lappantyút! Magyarázd meg, miért kaphatta ezeket a neveket! 3. Egészítsd ki a mondatokat! A lappantyú hasonlít a Hívják Csak Nem épít A

, de nagyobb nála. és és

is. eszik.

, tojásait az erdôben a

rakja.

szokott aludni, de nehéz észrevenni, mert lapul a faágra. 65

Fecskelakások

Másnap együtt keltünk a nappal. Azt mondta Öregapó, minél korábban menjünk. Persze a fecskéket nem tudtuk megelôzni. Már nagyban sürögtek-forogtak, mire találkoztunk a kútnál. – Na és ezt a madarat ismered-e? – kérdezte Gyuszkó Jozsótól, hogy lássa a városi fiú, Öregapó nélkül is boldogulunk mi a madarakkal. – Ezt? Ki ne ismerné? – nevetett Jozsó. – Fecske. – De milyen fecske? – Azt hiszed, nem tudom? Az a fehér begyû, fehér torkú a molnárfecske, amelyiknek meg a torka meg a homloka gesztenyevörös, az a füstifecske. – A fészküket is megismernéd? – A fészkük egyforma, mit ismernél meg rajta? – Haha, még hogy egyforma! Nagyon boldogok voltunk, hogy Jozsót kioktathatjuk valamire. Mert bizony a füsti meg a molnárfecskének nem egyforma a fészke, igaz, hogy mind a kettô sárból építi, de nem egyformára ám! El is cipeltük Jozsót a disznóhizlaldához, annak az ere66

sze alatt volt egyrakáson vagy harminc molnárfecskefészek. Szorosan az ereszhez tapasztották majdnem gömb alakú fészkeiket, mindegyiken éppen csak egy kis lyuk maradt a ki-be járáshoz. Füstifecskefészket meg a csíraistállóban mutattunk Jozsónak (csíraistállónak a növendék marhák istállóját nevezték, a dunántúli pusztákon máig is így hívják). A füstifecske szívesen fészkel az épületek belsejében, félgömb alakú fészket épít. – Na, de azért a fecskéket megismertem – mondta Jozsó. – Van még egy harmadik fajta fecske is – mondta tudós képpel Gyuszkó. – Az meg partba vájt lyukakban fészkel. Lázár Ervin

1. Húzd át a mondatba nem illô szavakat! A fiúk hajnalban délben este találkoztak a kútnál. Ekkor már javában sürögtek-forogtak a verebek legyek fecskék. Jozsó falusi városi tanyasi fiú volt. A füstifecskének és a molnárfecskének egyforma különbözô gömbölyû a fészke. 2. Melyik fecskére illenek az állítások? Kösd össze! Majdnem gömb alakú a fészke. Félgömb alakú a fészke. Fészkét sárból építi. Partba vájt lyukakban fészkel. Szívesen fészkel épületek belsejében. Fehér begyû, fehér torkú. Torka meg a homloka gesztenyevörös. Rovarokkal táplálkozik.

füstifecske molnárfecske partifecske

3. Felismered-e, melyik fecske látható a képen? Írd a kép alatti vonalra a fecske nevét!

67

Mindenféle házakról Intek a kis szomszédomnak, a Palkó gyereknek, aki a kertjükben guggol a fûben. – Gyere csak, Palkó! Kérdezni akarok valamit. Palkó csak a feje járásával feleli, hogy nem lehet. – Aztán miért nem lehet? – kérdem, miközben közelebb lépek. – Azért, mert én most villamost játszom a csigabigákkal. – Hát aztán? – A kocsivezetôvel beszélgetni tilos. – Azt se szabad megkérdezni kocsivezetô úrtól, szereti-e a mogyorót? – Azt igen – ugrott talpra Palkó, és tartotta elém markát. – Várjunk csak – mondom. – Elôbb számold össze, hány ház van ezen az udvaron! Ahány házat megszámolsz, annyi szem mogyorót kapsz. Palkó elkezdett számolni az öt ujján. – Az elsô szoba egy, a kisszoba kettô, a tiszta szoba három… – Ohó, én nem a szobát mondtam, hanem házat! – Ház nincs több, csak egy – szomorodott el Palkó. – Az se igaz ám! Nézd meg csak, hány fecskefészek van az eresz alatt! – A négy sarokban négy.

– No lásd, ez négy szem mogyoró. A madárnak a fészek a háza. Ott hál éjszaka, oda húzódik a rossz idô elôl, ott költi ki a fiókáit. Palkónak fölcsillant a szeme. – Akkor az egérlyuk is ház, meg a békalyuk is? – Az is ház, Palkó! Ahol az állat lakik, az a háza! Tartsd a markodat! Palkó azonban a kalapját tartotta elém. – Tessék ezt telitölteni mogyoróval! – Már miért tölteném? Hát hol van itt a nagyon sok ház? – Hát ez a sok csigaház szanaszéjjel? – táncolt örömében Palkó. Az utolsó szemig oda kellett adnom neki a mogyorómat. Palkó azonban gavallérosan kárpótolt. Zsebembe dugott két csigabigát. – Legalább villanyossal megy a bácsi hazáig. Móra Ferenc

Élet a csigaházban A rendkívül változatos mintájú és nagyságú csigaházak mind arra szolgálnak, hogy az állatok bennük lakjanak. A héj folyamatosan együtt nô a benne élô állattal. A csigák által létrehozott csigaházak az egész élôvilág legcsodálatosabb építményei közé tartoznak. A szárazföldi csigáknak nyirkos, nedves környezetre van szükségük, ezért leginkább éjszaka, és borús, párás idôben mozognak. A csigák a legtöbb növényt megeszik, de nem különösebben vonzódnak a kerti dísznövényekhez. A házas csigák jóval kevesebb kárt okoznak a kertben, mint a meztelen rokonaik. Dr. Vojnits András

68

A mezei pocok

A hörcsög

Különösen kedveli a száraz réteket, parlagokat, a szántóföldek közelségét. Rövid életû, viszont roppant szapora. Éjjel és nappal egyaránt élelem után jár, zöld növényeket és magot eszik. Föld alatti fészkekben él, az egyes fészkeket járatok kötik össze egymással. Minden fészeknek több kijárata van, és külön út vezet az éléskamrához. Télen a hó alatt készít járatokat.

Föld alatti lakásának több bejárata és legalább egy vészkijárata van. Éjszaka jár beszerzô útra, s szinte mindent megeszik, amit képes megrágni. Pofazacskóiban készletet hord össze, akár 15-20 kg kukoricát, gabonát is felhalmoz. Bátor állat. Felágaskodik, fúj, morog, így igyekszik támadóját elkergetni. Nagyon sok ellensége van, például a róka, a menyét, a görény és a ragadozó madarak egyaránt pusztítják. Hihetetlenül szapora, a nôsténynek egyszerre 12 kölyke is lehet.

Dr. Vojnits András

Dr. Vojnits András

1. Kik a Mindenféle házakról címû történet szereplôi?

2. Mit kapott Palkó minden megszámolt házért? 3. Tudod-e, mi a „háza” a következô állatoknak? fecske

egér

vakond

csiga

mókus

méh

medve

tehén

4. A mezei pocokról, a hörcsögrôl és a csigákról szóló szövegek alapján kösd össze, melyik állatra igazak az állítások! Nagyon szapora Föld alatti üregekben lakik. mezei pocok A héj együtt nô a benne élô állattal. Bátor állat. hörcsög Pofazacskójában készletet hord össze. Szinte minden növényt szívesen fogyaszt. csiga Zöld növényeket és magokat eszik. 69

A kis szökevény Tücsi, a három hónapos fekete spániel önfeledten játszadozott a kertben Julcsival, kis gazdájával. Lobogó füllel futott a labda után, de az minduntalan elpattant elôle. – Egyszer úgyis megfoglak! – csaholta mérgesen. – Úgy megszomjaztam! Iszom egy pohár vizet – mondta Julcsi, és beszaladt a házba. Tücsi egyedül maradt. A kerítés felôl zajt hallott. – Vajon mi lehet odakint? – kíváncsiskodott. Észrevette, hogy a kapu nincs is bezárva. Kidugta a fejét a nyíláson, s körülnézett. – Hû, micsoda nyüzsgés! Ideje lenne megismernem a nagyvilágot! – mondta, és kisétált a kapun. – Mennyi érdekesség, mennyi látnivaló! Na, most elzavarom az út szélén ricsajozó verebeket. Nicsak, ott egy cirmos! Mindjárt megkergetem. No, már fel is szaladt a fára. Most azt a gerlét fogom megijeszteni. Hû, de fél az ugatásomtól! Már el is repült. 70

A park pázsitján mennyi szöcske ugrál! És milyen fürgék! Nini, mi az a zöld, fürge jószág? Alig érem utol! De kár, hogy beszaladt a kövek közé! Így játszadozott Tücsi egy jó ideig, elfeledkezve otthonáról és Julcsiról. – Hû, de elfáradtam! És éhes is vagyok! Meg szomjas! Haza kéne menni. De merre? Most mi lesz velem? – fakadt sírva Tücsi. Épp arra sétált Brúnó, a nyugdíjas nyomozókutya. Meghallotta a kiskutya nyüszítését. – Hát neked mi bajod? – mordult rá. – Eltévedtem, és most nem tudom, merre kell hazamenni – szipogta Tücsi. – Aha, szóval elcsavarogtál! – vélekedett Brúnó. – Nem, csak meg akartam ismerni a világot. De most már szeretnék hazamenni! Ugye segítesz! – könyörgött Tücsi. – Hát, megpróbálom! – mondta Brúnó, és mély, öblös hangon ugatni kezdett. Kutyanyelven kérdezgette a környékbeli

ebeket, hogy nem keresnek-e valahol egy kis spánielt. A válasz hamarosan megérkezett, kutyaugatás hallatszott mindenfelôl, de a kis szökevényrôl senki sem tudott. De mégis! Egy vékony kutyahang azt ugatja, hogy a szomszédjukban egy kislány nagyon sír elveszett kiskutyája után.

– Ez lesz az! Merre menjünk? – kérdezte Brúnó. – Gyertek az ugatásom irányába! Így aztán Tücsi hamarosan hazatalált, ahol már nagyon várta kis gazdája, Julcsi. Brúnó pedig azóta is gyakran meglátogatja újdonsült barátját, a kis spánielt, és leckéket ad neki kutyakötelességbôl. Szilágyi Kati

1. Sorold fel A kis szökevény címû olvasmány szereplôit!

2. Milyen állatokkal találkozott Tücsi felfedezôútja során?

3. Hogyan talált haza?

4. Milyennek ismerted meg Tücsit és Brúnót? Kösd a nevükhöz a megfelelô tulajdonságot! kíváncsi segítôkész tapasztalt Tücsi pajkos csintalan Brúnó okos könnyelmû

71

A Mitvisz meg a fiai Mitvisz a mi öreg házôrzô kutyánknak a neve. Ezt a nevet még kölyökkorában kapta. Nagyon játékos kiskutya volt. Hol egy göröngyöt, hol egy csutkát kapott a szájába, és büszkén körülszaladozta vele az udvart. Ilyenkor mindig azt kérdeztük: – Ugyan mit visz már megint ez a bolondos kutya? Így aztán mi is megszoktuk, ô is megszokta, hogy Mitvisznek hívják. Mitvisznek a három kisfia is csak olyan játékos volt, mint ô. Ha jókedvük volt, fölfordították a házat. Azért túl is adtunk rajtuk. Egyiket az alsó szomszéd vitte el, másikat a felsô, harmadikat kivitték a tanyára birkát

ôrizni. Szegény Mitvisz akkoriban nagyon búslakodott a fiai után. Egy hétig se nem evett, se nem ivott, csak szûkölt, és ide-oda szaglálódzott az udvaron. Kereste a fiait. Azóta azonban eltelt egy esztendô. Tegnap véletlenül találkozott a négy kutya a kapuban. No, az nagyon különös találkozás volt. Mitvisz szétvetette a négy lábát a küszöbön, felborzolta a szôrét, kivicsorította a fogát, és azt mondta: – Brr, brr… kifele, kifele, kifele! – Ejnye Mitvisz – szóltam oda neki –, hát nem ismered meg a fiaidat?

1. Válaszolj a kérdésekre Gárdonyi Géza története alapján! Miért nevezték el a kutyát Mitvisznek? Hány fia született? Mi lett a kiskutyák sorsa? 2. Igaz vagy hamis az állítás? Jelöld I vagy H betûvel! Mitvisz örült, hogy elajándékozták a fiait. ____ Mitvisz nagyon búslakodott a fiai után. ____ Egy év múlva találkozott a négy kutya. ____ Mitvisz örült, hogy újra látja a fiait. ____ Mitvisz nem ismerte meg a fiait. ____ 72

Gárdonyi Géza

Mese kiskutyámnak, Dásenkának Hallgass ide Dásenka, hadd mesélek neked valamit az emberrôl. Sokféle ember van. Az egyik magas termetû, mély hangon ugat, mint a vizsla, és bajusza van. Apának nevezik ôket. Ragaszkodjál hozzájuk, mert ôk vezetik az emberfalkát, ezért néha kissé félelemkeltôk. De ha jól viseled magad, csöppet sem bántanak, hanem ellenkezôleg, megvakargatják a füled tövét. Azt szereted, ugye, te ugribugri? A másik emberfajta valamivel alacsonyabb, vékonyabb hangon ugat, orrocskája és szája sima és szôrtelen. Ezek a mamák. Szegôdj hozzájuk, mert ôk táplálnak, néha kifésülik a bundádat, és egyáltalában, gondoskodnak rólad. Ôk simogatnak, dédelgetnek és nem engednek bántani. A mellsô lábuk puha, melengetô, csupa jóság.

A harmadik emberfajta egészen kicsi, alig nagyobb, mint te, nyivákol és nyafog, egészen úgy, mint a kiskutya. Ezek a gyerekek. Csatlakozzál hozzájuk, tarts velük. A gyerekek arra valók, hogy játsszanak veled, hogy a farkadnál fogva cibáljanak, hogy bolondozzanak veled a mezôn, és egyáltalán, hogy minél több legyen a móka és a kópéság. Amint látod, sok jót találsz az emberfalkában, bô a választék. Néha játszol majd az utcán kutyákkal is, és könnyûnek, vidámnak érzed magad velük, hiszen a te véred, a te fajtád ôk. De otthonosan, Dásenka, otthonosan csak az emberek között érzed magad. Valami, a vérnél gyengédebb, csodálatosabb és bensôségesebb köt az emberekhez. Ennek a valaminek bizalom és szeretet a neve. Most pedig gyere, fussunk egyet! v

Karel Capek (Nádass József fordítása)

1. Kirôl mesél az író a kiskutyájának? 2. Mondd el, mit kell tudnia a kiskutyának az apákról, a mamákról és a gyerekekrôl! 3. Mi köti a kutyát az emberekhez?

73

Egy kutya emlékei (részletek) C

Kutya vagyok. Hároméves fekete tacskó. A körömtôl a fejem búbjáig koromfekete. A környék gyerekei kályhacsônek csúfolnak, de ha kettôt vakkan-

tok, s egyszer rájuk nézek, abbahagyják a csúfolódást, és kórusban kiáltják a nevemet: Cini! Cini!

O

Egy udvarvégi kutyaházban születtem, abban laktam hat hétig szalmán és rongyokon. Heten voltunk testvérek. Nem azért mondom, de a hét testvér közül én voltam a legszebb, legelevenebb, s én voltam a legpimaszabb. Ha valamelyik sárga testvérem, mert mind a hat sárga volt, megéhezett és szopni akart, akkorát böktem rajta az orrommal, hogy

a hátára esett. Hû, de jó mulatság volt hallani, amikor, persze csak úgy, kutyahangon, panaszkodni kezdett: – Ellökött a fekete! Megint ellökött a fekete! Anya, harapd meg a feketét! Dehogyis harapott meg ô engem. Inkább megsimogatott a mancsával, megnyalta a pofámat jó meleg nyelvével. Igaz, így tett a többiekkel is.

B

Az esztendô csúnyábbik felében, télen történt életem legnagyobb eseménye, ami eldöntötte a sorsomat. Éppen egyik testvéremmel birkóztam, amikor lenyúlt értem egy kéz, és a magasba emelt. Aztán hallottam: „Ezt választom, ezt a fekete vasgyúrót…” Perc se telt bele, megláttam, életemben elôször a telet. Hogy hideg van, azt csak

az orrom érezte, mert csak az látszott ki belôlem a kabát alól, ahová a kéz, asszonyom keze dugott. Hát így lesz most már, amíg csak élek, mindig hideg csípi az orromat, mindig káprázik a szemem a fehérnél fehérebb fehérségtôl? Erre gondoltam, amikor eljött a perc, amely ajtót nyitott a csodára, az én késôbbi birodalmamra, a lakásra. Megérkeztem.

74

E

Alighogy becsukódott mögöttünk az ajtó, elmúlt a tél. Akárhogy szakadt kint a hó, idebent csend volt és meleg. Igaz, a falak itt bent is fehérek voltak, de az elôszoba kôbôl készített földjén piros ösvény futott, olyan piros, mint az ôszi avar, a szobában pedig a fából készített földön egy virágos rétet láttam, telis-tele virágokkal. Azért hittem, hogy ösvényt és rétet látok, mert akkor láttam elôször szônyeget. De ha szônyeg is,

épp olyan jó volt hemperegni rajta, mint az avarban vagy a réten. A másik szobában is van szônyeg, van bútor is, de még egy kosár is, a kosárban párna, s az asszonyom azt mondja, hogy: „Ez a te ágyad, Cini, ebben fogsz aludni.” Egyet se vakkantottam rá, csak higgye, ha hiszi. Én már akkor tudtam, ha ô is lefekszik, ha elalszik, kibújok a kosárból, hogy a paplan alá, a lábához bújjak.

S

Egyetlen, aminek nem örülök, hogy a póráz is ott lóg a fogason. Csúnya találmány, méltatlan két olyan okos élôlényhez, mint a kutya és az ember. De hát azt mondják, hogy a póráznál csúnyább ta-

lálmány is van: a lánc, amivel néhol megkötik a házôrzô kutyát. Én ezt el se hiszem. Biztosan csak a lakásban élô kutyák ijesztgetésére találták ki, ha felnôttkorukban is szétrágják a papucsot.

T

Hadd szóljak néhány szót a macskákról is, hiszen az emberek úgy tudják, a kutya legádázabb ellensége a macska. Ha így van, az a macskák hibája, nem a mienk. Emlékszem rá, mikor elôször láttam macskát, utána fu-

tottam, mert játszani akartam vele. De a macska hirtelen megfordult, fölborzolta a szôrét, s ha hiszik, ha nem, leköpött, aztán fölszaladt a legközelebbi fára… Micsoda gyávaság! Köpködni, aztán fára mászni! 75

N

Amikor azt hittem, hogy a napoknak csak az a dolguk, hogy nekem boldogságot hozzanak, hirtelen rám tört a kutyák legveszedelmesebb ellensége, a szopornyicának nevezett betegség. Hiába tettek elém ételt és vizet, az egyik, mintha parazsat nyelnék, a másik, mintha lángot lefetyelnék. Az állatkórházban egy akkora ketrecbe zártak, amiben éppen csak megfordulhattam, abban töltöttem három napot és három éjszakát. Nem akarom lebecsülni az orvosok tudományát, de hogy mitôl gyógyultam meg, csak én tudom. Egy álomtól. Elôzô éjszaka azt álmodtam, hogy gazdáim új kutyát vittek a lakásba… Ettôl aztán úgy megijedtem, hogy az ijedtség kikergette belôlem a betegséget. Zelk Zoltán

1. Válaszolj a kérdésekre Zelk Zoltán története alapján! Milyen fajtájú kutya Cini? Hogyan csúfolták a gyerekek? Hány testvére volt? Milyen volt Cini kiskutya korában? Melyik évszakban került a gazdájához? 2. Mondd el, mit gondolt Cini a szônyegrôl, a pórázról, a láncról és a macskáról! 3. Melyik szövegrészlethez illenek a következô címek? Az egyes részek melletti betût írd a megfelelô cím mellé! Ha jól dolgoztál, a betûkbôl egy szót olvashatsz össze. Egészítsd ki ezt a szót egy szólássá! A lakás Cini gazdát kap Cini bemutatkozik A póráz A kutyacsalád Cini beteg 76

A legádázabb ellenség

Egy macska feljegyzéseibôl (részletek) Tudom, hogy népszerûtlen vagyok. Miért? Nem haragszom senkire, mégis vannak haragosaim. Kedves vagyok és csendes – talán ezt nem tudják megbocsátani. Ezért aztán folyton más állatokhoz hasonlítanak. A kutya fürgébb és szolgálatkészebb, a baromfi szaporább, a birka szelídebb, és a disznó kiadósabb. Még a hangyát is többre becsülik, mert ha másnak nem is hajt hasznot, legalább magának vagyont gyûjt. Az én bûnöm, hogy nem keresem a sikert. Nem versengek a kutyával. A derék eb jámborságát némi szánalommal szemlélem; mindenkihez jó, mindenkinek segít, minden munkát elvégez. Mindig azt ugatja meg, akire gazdája haragszik, mindig ott van, ahol lennie kell, és minden falatot hálásan megköszön. Nekem nincsenek nagy vágyaim. Nyugodtan ülök a küszöbön, és derûsen szemlélem a világot. Csak annyi kell nekem, amennyit fáradság és megalázkodás nélkül tudok megszerezni. Ezért érem be olyan kevéssel. De egyhez ragaszkodom: a függetlenséghez. Én vagyok az egyetlen állat, melyet még nem sikerült idomítani. Nem végzek mutatványokat, nem „szolgálok, és nem adok kezet. Ezért sokan butának tartanak… Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élôlény, de csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy jó ízlésû állatok ragaszkodjanak hozzá. Akinek mindig látványos mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerû szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét… Bálint György 77

Muci

Egy rókafiút kaptam ajándékba Kovács Gergely uramtól. Csak akkora volt, mint egy macska; okos, eleven; a szôre puha és finom, mint a selyem. A tekintete ártatlan volt. – Ezt a kisrókát megszelídítem – így szóltam otthon – , úgy kísér majd ez engem, mint a kutya. Elneveztem a kisrókát Mucinak. Muci eleinte tejjel élt. Hempergett és játszott egész nap. Megkergette az öreg macskát is, és nagyon csodálkozott, hogy ez haragosan a szeme közé fúj. Barátságos kis jószág volt. Nem félt senkitôl. A tenyerembôl evett. Ha azt mondták neki: – Muci, gyere ide! – fürgén odafutott, és a szeme csillogott az örömtôl. Néhány hónap alatt szépen kifejlôdött. Örömöm telt benne, mikor magammal vittem. Úgy követett, mint a kutya. 78

Hanem egy napon azt a panaszt hallom, hogy a faluban ugyancsak fogynak a csirkék. – Ha fogynak, úgy jó – feleltem –, a csirkének az a dolga, hogy fogyjon. Inkább a csirke fogyjon, mint az ember. Tojik a tyúk elég tojást. – Az ám – felelték –, csakhogy nem ember fogyasztja a csirkét, hanem a Muci. Bizony az történt, hogy Muci rákapott a szárnyasokra, és éjjelente vígan pecsenyézett az udvarokon. – Ejnye, gézengúz – szóltam megfenyegetve – , hát te ilyen kópé vagy? Majd lesz rád gondom. Karikát csináltattam, és láncra kötöttem. Elsô éjjel vonított, de nem is veszett el azon az éjjelen egy csirke sem. A második éjjelen csöndesen viselte magát, hanem másnap már reggel ott volt egy asszony az ajtómon, és jelentette, hogy a tyúkjának csak a tolla van meg. Kimegyünk az udvarra. Muci ott ül. A nyakáról a karika nem hiányzik. Muci eszerint ártatlan. A következô éjjeleken hol az egyik, hol a másik háznál tûnt el ismét egy-egy szárnyas. Az asszonyok mind nálam panaszkodtak. De az én rókám minden reggel ott fekszik nyugodtan az udvaron; a nyakán a karika. És táncol örömében, mikor a láncról leoldom. Egy reggel keserves panasszal állít be Kovács Gergely: – Uram – mondja a fejét vakarva –,elvitte a Muci a récémet. – Nem lehet az, Gergely barátom, hiszen nézze, ahol a róka; nyakán a karika. – No, pedig mégis ez volt: rá is vágtam a botommal, és amint a kerítés között kibújt, egy marok szôre ott maradt a léceken.

Megnézzük a rókámat, hát a két combján csakugyan ott van két kerek, csupasz folt. Mármost világos, hogy ô a csínytevô. De ki oldotta el a nyakáról a láncot? És ki kötötte vissza? Ezt meg kell lesni. A következô éjjel tiszta, teljes holdvilág sütött. Az ablakhoz állítottam, és figyelemmel néztem a szobámból a rókámat. Nem kellett sokáig várnom. Egyszer csak látom, hogy óvatosan körülnéz, azután nekiveti a két elsô lábát a karikának, és kihúzza belôle a fejét. Azzal vesd el magad, eltûnik. Hát eddig jól van, de ki húzza vissza a karikát?

Ott maradtam az ablaknál, és türelmetlenül vártam, hogy visszaérkezzék. Körülbelül egy óra hosszáig várakoztam. A rókám visszaugrott a kerítésen, és egyenesen a karikájához ment. Hát bizony nem segített annak senki; addig-addig forgatta a karikát, míg végre a fejére tudta húzni. Akkor aztán a gonosz kópé elaludt, mint aki a legjámborabb. – Ebbôl látható, uram – mondta Kovács Gergely –, hogy amint kutyából nem lesz szalonna, a rókából meg kutya nem lesz soha. Gárdonyi Géza

1. Sorold fel Gárdonyi Géza történetének szereplôit!

2. Válaszolj a kérdésekre! Hogyan tett szert az író a kisrókára?

Milyen volt Muci kicsi korában?

Mi volt a terve az írónak a kisrókával?

Miért kellett késôbb láncra kötni?

Mi bizonyította, hogy valóban Muci a tyúktolvaj?

3. Mondd el, miben hasonlít Muci az állatmesékbôl ismert rókákhoz! 4. Magyarázd meg, mit jelent Kovács Gergely mondása! „... amint kutyából nem lesz szalonna, a rókából meg kutya nem lesz soha.” 79

A bûnbánó elefánt Az elefánt elmélázva a tóparton kocogott, és nem vette észre lent a fûben a kis pocokot. Szerencsére agyon mégsem taposta, csak az egyik lábikóját egyengette laposra. – Ej de bánt, ej de bánt! – sopánkodott az elefánt. – Hogy sajnállak, szegényke! Büntetésül te most tízszer ráhághatsz az enyémre! Romhányi József

Az elefánt A kis Nusika egy ideig csodálkozva nézte az állatkerti elefántot, és végül nem tudta türtôztetni magát. – Rémesen nézel ki! – mondta a roppant jószágnak. – Hogy került ez az ormótlan tömlô az orrod helyére? Az elefánt nem sértôdött meg, hanem óvatosan körbepillantott, és amikor látta, hogy a felnôttek éppen másfelé néznek, közelebb intette magához a kislányt. – Elôször is oszlassunk el egy félreértést – ráncolta amúgy is éppen eléggé ráncos homlokát. – Ez az ormótlan tömlô, ahogy olyan találóan jellemezted, nem az orrom, hanem a felsô ajkam. Szó, ami szó, megnyúlt kissé. Emiatt talán nem tartozom a tündöklôen szép állatok közé, viszont

nyertem vele egy ötödik végtagot, amelynek majdnem annyi hasznát veszem, mintha kezem nôtt volna. Tudod, gyermekem, valamit valamiért! – Na igen, igen – nyakaskodott Nusika. – De mégis… hogy került oda? – Minek szépítsük a dolgot – vont vállat az elefánt –, az elsô elefántok még meglehetôsen irigyek voltak. És bár volt a környéken rengeteg ennivaló, mégis ugyanannak a kis fának a lombját ragadták meg, és húzták maguk felé. A kis fa persze hajlékony volt, és mindannyiszor kiegyenesedett. Így aztán civakodó ôseim szája is egyre inkább megnyúlt. Hááát… azóta is hordjuk ennek a nem túlságosan dicsôséges esetnek a jelét a képünkön. Cser Gábor

80

1. Kik beszélgetnek Az elefánt címû szövegben?

2. Karikázd be a helyes válasz betûjelét! Mi az ormány? a) Az elefánt hosszúra nyúlt orra. b) Az elefánt megnyúlt felsô ajka. c) Ormótlan tömlô. Milyen hasznát veszi az elefánt az ormánynak? a) Semmilyen haszna nincs. b) Jól tud vele szaglászni. c) Olyan, mintha keze nôtt volna. Minek köszönhetik az elefántok hosszú ormányukat? a) szerénységüknek b) hiúságuknak c) irigységüknek

Tréfás mondások állatnevekkel Hogy hívják? A kis rókát? A kövér fókát? A jóllakott elefántot? Az éhes bálnát? A kecskegidát? A félénk pulit? A búcsúzó páviánt? A félénk pulykát? A két összeütközô bolhát? A teherhordó pelikánt? A kis baglyot? A kis cinkét?

Apróka Pufóka Telefánt Zabálna Gyerekecske Lapuli Pápávián Lapulyka Karambolha Cipelikán Babagoly Picinke Karinthy Frigyes 81

III. OLVASÁSPRÓBA A következô mesébôl szavak hiányoznak! Olvasd el a mesét, és pótold a hiányzó szavakat úgy, hogy a szöveg értelmes legyen!

A teve és a sakál A sakál át akart menni a _________________ túlsó partjára, de nem tudott _________________. Összebeszélt hát a tevével. – Ha átviszel a túlsó _________________, mutatok neked egy nagy cukornádültetvényt. Míg te ott _________________, addig én halat és rákot fogok vacsorázni a parton. – Rendben van – egyezett bele a _________________. – Ugorj föl a _________________! Az átkelés remekül ment. A teve jóízûen kezdte legelni a _________________, a sakál pedig egymás után tömte magába a _________________ és a ________________. Mivel azonban a sakálnak kicsi a gyomra, sokkal hamarabb jóllakott, mint a _________________, s már szeretett volna hazamenni. Elkezdett hangosan vonítani. Az éktelen ________________ odajöttek a parasztok botokkal felfegyverkezve. A kis _________________ könnyen elszelelt, de a nagy testû teve nem úszta meg a verést. – Megtudhatnám, miért csaptál akkora lármát? – kérdezte, miközben visszafelé tartottak a folyón. – Vacsora után mindig szoktam egy kicsit énekelni – felelte a _________________. – Én meg, tudod mit szoktam _________________ után csinálni? Lubickolok egyet a _________________! – vágott vissza a teve, azzal _________________ a vízbe. A sakál nem kerülhette el a kiadós _________________ a folyó közepén. Kölcsönkenyér visszajár! Afrikai népmese

82

Barangolók Gyöngy az idô, vándoroljunk, Nincs szekerünk, bandukoljunk, Lassú folyó ága mellett Járjuk a halk fûzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt, Lombok alatt nézünk ágyat. Szöcske-bokán jô az álom, Száll a világ lepke-szárnyon. Weöres Sándor

Erdôt járunk Erdôt járunk, árkot lépünk, bükkfa-lábunk, venyige-térdünk, szél se tudja, merre térünk, jegenye-sudaras utakon élünk.

Zsong a kis szél, zúg a nagy szél, bokrot bolygat, bele ne vesszél. Néha nyár jön, néha nagy tél, ha üres a szatyor, eleget ettél. Weöres Sándor 83

A madártejfû A gyerekek künn jártak az erdôn. Szép az erdô májusban. A fák akkor bocsátják ki a levelüket. A fû tiszta, gyönge zöld. Imittamott a szelíd sárga szentgyörgyvirág aláhajló fürtökkel várja a méheket: – Gyertek, gyertek, méhecskék! Adok nektek mézecskét. A méhek oda is mennek. Körülmuzsikálják. Ez tetszik a szentgyörgyvirágnak. De persze nincs pénze. Ha pénze volna, az nem is kellene a méhecskének. Jobb a méz. Igaz-e gyerekek? Ahogy javában szedik a szentgyörgyvirágot, egyszer csak fölkiált a Pista gyerek: – Nini, mi van itt, milyen szép fehér virág! Olyan fehér, mint a tej. A nagyapó megállt a virág mellett. és így szólt: – Jól mondod, fiam, hogy olyan, mint a tej, mert úgy is hívják ezt, hogy madártejfû. Érdekes virág ez. Csak délben nyit. Máskor bezárja a virágát. Úgy is hívják, hogy úri virág, mert régente az urak ezzel gyógyították a zúzódás84

ból keletkezett sebüket. Meg úgy is hívják, hogy vadhagyma, mert a gyökere olyan, mint a vereshagyma, és az íze is hasonlít hozzá. A pásztorok meg a vadászok, ha nincs hagymájuk, ezt fôzik bele a levesbe. Ássátok ki vigyázva gyökerestül, majd otthon mutatok valamit. A fiúk kiásták a szép fehér virágot, és otthon cserépbe tették. Persze dél már elmúlt, és a virág zártan maradt. – Ha akarom, kinyílik a virág – szólt nagyapó. – Magától? – Magától, anélkül, hogy hozzányúlnék – felelte a nagyapó. Édesanya éppen vasalt. A nagyapó elkérte tôle a meleg vasalót, és odatartotta kétujjnyira a virághoz. És íme, a bolondos kis fehér virág lassan-lassan fölnyitotta a szirmait: egy perc múlva nyitva állott minden virága. Azt gondolta, dél van. Gárdonyi Géza

1. Sorold fel A madártejfû címû olvasmány szereplôit!

2. Hol játszódik a történet?

3. Válaszolj a kérdésekre! Milyen virágot szedtek a gyerekek az erdôben? Hogyan nevezik még másképpen a madártejfût? Mikor nyitja ki a szirmait? 4. Húzd alá a szövegben a választ! Mire használták régen a madártejfût? 5. Minek a hatására nyitotta ki a szirmait a lakásban a madártejfû? a) a fény b) a hideg c) a meleg d) a szél

Erdei virradat A tisztás fölött csillagok, és lemenôben hold ragyog. Ébredeznek a kis patak bokraiban a madarak. Derengeni kezd a fák hegye, és már ellátni messzire. A legnagyobb hegy tetején most veti lábát a fény. Kapaszkodik a virradat vitézeként a nyári nap. A tisztás fölött nyári kék. A tisztáson már ôzikék ízlelgetik a csillagok s a hold hullatta harmatot. Köztük egy suta két fülét antennaképpen tárja szét. Fülel, szimatol: nincs-e vész; még a nappal is szembenéz. Ôrködik, hogy a többiek békében legelhessenek. Kányádi Sándor 85

A rét királynôje Egy nap a szél felfedezett egy csupasz rétet, ahol a fû között egyetlen virág sem nôtt. Gondolta, milyen kár, és elment, hogy segítséget kérjen a virágoktól. – Ki jön velem, hogy megszépítsen egy üres rétet? – susogta. Minden virág elutasította, ki ilyen, ki olyan kifogással: az egyik nem bírta a hideget, a másik szédült, a harmadik meg attól félt, hogy tönkreteszi a szirmait, és volt, amelyik egyszerûen csak nem akart megválni a kertjétôl... – Még hogy én, a virágok királynôje – háborodott fel a rózsa –, szegényes mezôn lakjam?!

Csak egy kis margaréta, amely visszahúzódva élt két kô között, csak ô akart a kopár mezôn lakni. A szél jól szemügyre vette, és látta, hogy fehér szirmainak rózsaszínû és lila szegélye van. Nagyon bájos kis virág volt, éppen ilyet keresett! – És nem fogsz szenvedni az egyedülléttôl? – kérdezte tôle a szél. – Nem, dehogy! – nyugtatta meg a virág. – Különben is boglárka barátaim hamarosan utánam jönnek. Akkor a szél felkapta, és egy fuvallattal új otthonába vitte, ahol a kis virágot azóta is a rét királynôjeként szeretik és tisztelik. Gianni Padoan

1. Sorold fel A rét királynôje címû mesében megszólaló szereplôket!

2. Karikázd be a helyes válasz betûjelét! A mese szerint melyik virágot nevezik a rét királynôjének? a) a rózsát

b) a margarétát

c) a boglárkát

Milyen volt a szél által felfedezett rét? a) virágos

b) dimbes-dombos

c) csupasz

Mi volt a szél szándéka? a) Meg akarta szépíteni a rétet. b) Virágot akart szedni a réten. c) Szemügyre akarta venni a virágokat. 3. Mit gondolsz, miért éppen a margaréta akart a kopár mezôn lakni?

86

A legszebb kék Összekapott a szarkaláb meg a bájos búzavirág: melyikük szebb kék, azt vitatták a csacskák. Döntôbíróul az eget kérték föl: – Ó, ég! Tenéked tudnod kell, hiszen végtelen vagy, s bölcsességed is végtelen nagy, hát te döntsd el, ne holmi lepkék, melyikünk szebb kék.

Szólt az ég: – Oktondi virágok, az áldott napfény tûz tirátok, veszekedni, civódni vétek! Örüljetek inkább, hogy éltek! Szép kék vagy, kicsi szarkaláb, te is, bájos búzavirág, de míg az a fény fent ragyog, a legszebb kék én, – én vagyok! Udud István 87

A patak Jött a hegyrôl, jôdögélt, s amikor a völgybe ért, lábujjhegyen, lassacskán, csörgedezett tétován. Bámészkodott, meg-megállott, sajnálta, hogy a pisztrángok nem jöttek a hegyrôl véle, s félve gondolt már elôre a girbegurba jövendôre. Érezte, hogy kedve fogy. S hát egyszer csak látja, hogy gigágázó lúdcsapat fut felé, s a kis patak ijedtében átszaladt a legelsô híd alatt. Kányádi Sándor

Ballag a folyó Ballag a folyó csöndeskén, füzek állnak a part mentén.

Fölveszi ôket, becézve ülteti, mintha szekérre.

Tôle is kérdik, s megtudják végre a folyó nagy titkát.

Nézik a vizet, bámulják. Ámuldoznak a vén fûzfák.

Viszi, ringatja, dajkálja. Néznek a fûzfák utána.

Tengerbe ballag, tengernek. Állnak a fûzfák, merengnek.

Kérdik egymást s a folyót is, hová ballag a sok-sok víz.

Összesusognak, aggasztja ôket a folyó nagy titka.

S véges-végig a part mentén rügyezni kezdnek csöndeskén.

De a folyó csak ballagdál. Meg-megáll minden pataknál.

Víz fölött fecske cikázgat. Örömére a fûzfáknak.

Kányádi Sándor

88

Kányádi Sándor két gyönyörû verse alapján végezd el a következô feladatokat! 1. A patak a) A költô úgy ír a kis patakról, mintha élôlény lenne. Húzd alá, mely tulajdonságok illenek rá! bátortalan, félénk, magabiztos, bátor, tétova b) Húzd alá a versben azokat a szavakat, amelyek kifejezik, mit csinál a patak! Írd is le ôket!

2. Ballag a folyó a) Válaszolj a kérdésekre! Mire kíváncsiak a fûzfák?

Ki árulja el nekik a titkot?

Mi a folyó nagy titka?

b) Írd a szavak mellé, ki (vagy kik) végzik a cselekvést! ballagdál, meg-megáll, ringatja, dajkálja ámuldoznak, összesusognak, merengnek cikázgat c) Keress összecsengô szavakat (rímeket) a versben! (Pl.: ballagdál – pataknál) d) Fejezd ki másképpen a következô szavakat! ballag

csöndeskén

bámulják

ámuldoznak

aggasztja

becézve

cikázgat

merengnek 89

A sziget-tündérkék aranyhídja Az már réges-régen is úgy volt, hogy hol a Naptündér, hol a Holdtündér járta körül világot. Egyszer, amint éppen a Holdtündér volt úton, s éppen a Balaton fölött járt, megpillantotta a sziget-tündérkéket. A tihanyi parton táncoltak. De hamar elunták a táncot, s azon kezdtek töprengeni, mi lehet a tó két végénél. Hogy lehetne oda eljutni? Mert még akkor nem járt sem csónak, sem hajó a vízen. Legalább egy híd volna rajta, mondogatták. Amint így tanakodtak, meghallotta ôket a Naptündér, aki víz alatti selyemágyán feküdt. Gondolkodott, miként teljesíthetné a kívánságukat. Végül elhatározta, hogy korán reggel, amint fölkel, épít egy aranyhidat, azon átmehetnek, megnézhetik, mi van a tó egyik végénél. Igen ám, de a sziget-tündérkék a másik végére is kíváncsiak! Egész nap pedig nem lehet a vízen hagyni a hidat. Törte a fejét, mit tegyen. Aztán kitalálta: este, mielôtt nyugovóra tér, épít egy másik hidat is. Fel is üzent az egyik ví-

90

zitündérrel, hogy reggel elkészül az egyik aranyhíd, este pedig a másik. De ne sokat idôzzenek, mert a hidat sem nappalra, sem éjszakára a vízen nem hagyhatja. Megörültek a sziget-tündérkék a hírnek, alig várták, hogy pirkadjon! Akkor aztán beültek aranyos hintójukba, nekiindultak a rövidebb útnak. Örömmel látták, hogy a Balaton egyik végében pontosan olyan tündérkék tanyáznak, mint ôk maguk. Vendégeskedtek egy kicsit, aztán hazakocsikáztak, alkonyatig még aludtak is egyet. A másik aranyhíd még tündöklôbb volt, mint az elsô. Aranyszôrû paripákon indultak el rajta a hosszabbik útra, s látták, hogy a Balaton másik végében is olyanformák a tündérkék, mint ôk. Csak hát sokkal szebbek. Itt már tovább vendégeskedtek, sokáig táncoltak, és ahogy a táncot abbahagyták akkor vették észre, hogy gôzölgô tó támadt a verítékükbôl. Elnevezték Hévíznek. És az aranyhidak azóta is megépülnek. Pintér Pálné

1. Válaszolj a kérdésekre A sziget-tündérkék aranyhídja címû olvasmány alapján! Hol éltek a sziget-tündérkék?

Mire lettek kíváncsiak?

Miért nem juthattak el a tó egyik és másik végéhez?

Hogyan segített nekik a Naptündér?

Mivel utaztak a tó egyik és másik végéhez?

Mit láttak ott?

2. Minek a keletkezésére ad mesebeli magyarázatot a szöveg? 3. Magyarázd meg, mit neveznek „balatoni aranyhídnak”! 4. Nézz utána, hol található a Hévízi-tó! Mirôl nevezetes?

Dal a tóról Ez a tó, ha enyim lenne mindennap fürödnék benne.

Hínár-karosszékben ülvén rák ollóját köszörülném.

A Forró Nyár Ünnepére leúsznék a fenekére.

A sás között, ahogy lóg ott, bámulnám a vízipókot.

Cirógatnám sok szép halát, biztatnám a békák karát.

Ha ez a tó enyim lenne, Nap, Hold szebben menne benne.

Cimboráznék a csiborral, kínálgatnám mézzel, borral.

Kék hajnalon, opál estén a titkait mind kilesném.

Fésülném a habok fodrát, ugratnám a vízibolhát.

Dédelgetném én naphosszat: – boldog lenne minden moszat! Tamkó Sirató Károly 91

Mese a kôrôl, aki mindig elégedett volt Volt odafenn a hegyen, félig belemélyedve a földbe egy nagy kô. Ez a kô mindig elégedett volt. Reggel harmattól frissen ébredt, délben a nap megforrósította, este rózsaszínû meg lila árnyalatokba öltözött. Naphosszat a tájat nézte, és nem unatkozott. Hiszen ott voltak a szomszéd hegyek, a völgyek mélyedéseiben a házak kis csomócskái, s ott volt egészen távol, lent a síkságon az a nagy ragyogó kígyó, a folyó. Kövünk sok mindent látott a saját hegyén is: legelôket, a csordák jövését-menését. Lejjebb az erdôt, sötét fenyôket. Körülötte hollók keringtek kiáltozva, és bogarak zizegtek a száraz fûben. Az esô és a napfény sem zavarta kövünk békéjét. Márpedig a hegy gonosz szelleme nem szerette a boldog embereket, sem a nyugodt tárgyakat. – Örülsz, hogy itt lehetsz? – mondta a kônek. – Igen – felelte a kô –, jól megvagyok itt. – Úgy?! Örülsz? No, majd én kiköltöztetlek innen, és elgurítlak messzire. – Micsoda szerencse! Utazni fogok! – lelkendezett a kô.

Szörnyûséges földomlás keletkezett, a kô levált és elszabadult, majd begurult egy mély szakadékba. – Milyen kellemes hûvösség van itt! – mondta. Kövünk egy hegyi patak medrébe esett. Amikor az esés szédületébôl magához tért, érdeklôdve figyelte környezete életét: fehér hasú pisztrángok siklottak körülötte, apró rákok másztak feléje. Mindez roppant mulatságos volt. – Még mindig olyan elégedett vagy? – kérdezte a rossz szellem. – Igen! – felelte a kô. – Majd megmutatom én! Elvitetlek egészen a tengerig! – Micsoda szerencse! Még úgyse láttam a tengert! És a hegyi patak megdagadt, zúgott, magával sodorta a követ egészen a folyóig. A folyó belevetette a folyamba, és egy szép reggelen megérkezett a tengerhez. A kô utazása alatt megcsiszolódott, gömbölyû, fényes, sima, kellemes tapintású lett. Az emberek felvették, simogatták, nézegették. – Milyen szép lettem! – mondta a kô elégedetten. A rossz szellem ezt is meghallotta. Az óceánba gurította, ahol a hullámok egész nap a szirthez csapkodták. Ettôl összetört, és szétmorzsolódva a partra vetôdött. A gyerekek és a fürdôzôk körében élt tovább. Addig taposódott, mígnem aranysárga homokká lett. A rossz szellem végül is megfeledkezett róla. A kô pedig boldog idôket ért meg: a gyerekek nagyon szerették napszínû homokját. Marie-Louise Vert

92

1. Válaszolj a kérdésekre a Mese a kôrôl, aki mindig elégedett volt címû történet alapján! Hol élt az elégedett kô? Miért nem unatkozott soha? Mit látott maga körül? Miért zavarta a hegy szellemét a kô elégedettsége? 2. Állítsd sorrendbe számozással a kô útjának állomásait! ___ A folyóba sodródott. ___ A partra vetôdött. ___ Egy kis hegyi patak medrébe esett. ___ Az óceánba gurult. ___ Megérkezett a tengerhez. ___ A folyamba került. 3. Döntsd el, igaz vagy hamis az állítás! Jelöld I vagy H betûvel! A hegyrôl lesodródott kövek a patakban és a folyókban sok-sok ezer év alatt kaviccsá, homokká csiszolódnak. ___ A hegyekben ma is élnek gonosz szellemek. ___ A pisztrángok a hegyi patakokban élnek. ___

Csak víz a tenger Csak víz a tenger és víz a folyó is, víz a patak és vizek a források. De a hang, mely bennünk szól s énekel, nem vízé: szél hangja száll ott. Víz a puhán omló, csöndes, fehér hó, vízbôl vannak a néma jégkristályok. De nem víz, hanem fény a hang, amely ott hallgat töretlen csöndjükben csodásmód. Víz a fényes és a fekete felhô, fogolyként bolygva fönt az égi tájon. De árnya, mely a földön vándorol, vagy a tengereken, az nem víz, az álom. José Bergamin 93

Anyu, végy egy hegyet nékem Anyu, végy egy hegyet nékem, olyan magasat, ha elfárad, ráülhessen csúcsára a nap – erdejében madár szálljon, rókakölyök, ôzfi játsszon – olyan hegy legyen!

Ha csak ez a kivánságod, könnyen tehetem, meg se veszem, amit kérsz és mégis megveszem: tiéd már a Mátra, Börzsöny, Balatont is néked ôrzöm s mind a réteket!

Aztán végy egy tavat nékem, de olyan nagyot, egyik partról a másikra el nem láthatok. Hadd bámulják a sirályok, ha én azon vitorlázok – olyan tó legyen!

Ha tavasz jô, hoz új zöldet, a tél zuzmarát, hogyha zöldben, ha ezüstben, tiéd minden ág – tiéd mind a kert, a lanka, cinke, rigó, búbosbanka s mennyi szép madár!

Aztán végy nekem egy rétet, piros, sárga, kék virágokkal legyen telisteli az a rét – ahány tücsök, odagyûljön, hogyha kérem, hegedûljön – olyan rét legyen!

Öreg folyó jár dúdolva parti fák alatt, bukfencezik kövön, sziklán sok kicsiny patak – Szólj neki! csak arra várnak, s mintha volna kezes nyájad: mind hozzád szalad! mind hozzád szalad! Zelk Zoltán

94

IV. OLVASÁSPRÓBA Húzd át a mondatba nem illô szavakat úgy, hogy a mese értelmes maradjon!

Mióta piros a cseresznye? Valamikor réges-régen, amikor a Földön az elsô cseresznyefa kivirágzott, a gyümölcs épp oly fehér volt, mint a fa virága. Hiú volt a fa, a virág, a gyökér, és módfelett irigyelte a nagyobb virágokat leveleket gyümölcsöket érlelô társait, az almafát, a barackfát, de leginkább a körtefát. Meg is fogadta, hogy jövôre túltesz a körtefán, az akácfán, a diófán, és akkora meggyeket cseresznyéket almákat fog nevelni, mint egy-egy kisebb dinnye. A következô esztendô januárjában, májusában, októberében, amikor a korai cseresznyék már kis csomókban lógtak az ágakon, arra ment egy bölcs öregember és megszólította a körtefát: a cseresznyefát: a rigót: – Miért vagy oly búvalbélelt, hiszen az ágaid roskadásig teltek a finom szemekkel? – kérdezte a fiú. az öregasszony. az öregember. – Van nekem bánatom elég – sóhajtott a cseresznye. – Hiába igyekeztem túltenni a körtén, csak ilyen kukacosak aprók fehérek maradtak a gyümölcseim. – Szégyelld magad! – rótta meg az öreg bölcs a fát. – Miért kívánsz körte lenni? Inkább örülnél, hogy te vagy a nyár az ôsz a tavasz elsô finom gyümölcse, és abban gyö-

nyörködnél, hogy milyen örömet szerzel gyerekeknek, felnôtteknek egyaránt. A hiú cseresznyefa belátta, hogy igaza van a körtefának, az öregembernek, a gyerekeknek, és nagyon elszégyellte magát. Olyannyira, hogy kis gyümölcse virága levele mélyen elpirult. Azóta zöld fehér piros a cseresznye. Barta Mihály nyomán

95

Tartalomjegyzék ÉVSZAK-TÜNDÉREK ...................................... 3 Évszak-tündérek Paul Fort .................................. 3 Napraforgó Donászy Magda ................................ 4 Világgá ment a nyár Kányádi Sándor.................. 6 Elment a nyár Kányádi Sándor............................ 6 Víg volt Kányádi Sándor .................................... 6 A kövér süni meséje Dörmögô Dömötör ............ 7 Éjszaka Radnóti Miklós........................................ 8 Valami készül Kányádi Sándor............................ 8 Ének Juhász Gyula .............................................. 8 Ôszi munkák.......................................................... 9 Szüreti vers Takáts Gyula .................................... 10 Szüret Nagy Franciska nyomán .......................... 10 A torokgyulladás Csorba Piroska ........................ 11 Nátha A. A. Milne ................................................ 11 Téli pihenô Schmidt Egon.................................... 13 A tél szépsége William Henry Davis.................... 14 Hómondóka Kerék Imre ...................................... 14 Hull a hó Kufár Róza .......................................... 14 Téli tó Kerék Imre ................................................ 15 A róka mint Mikulás Szilágyi Kati ...................... 17 Télapó ünnepén Donászy Magda ........................ 17 Most már igazán karácsony van G. Bydlinski...... 18 Ó szép fenyô Német népdal ................................ 20 Karácsonyi vers Kopiás Sándor .......................... 20 Karácsony Donászy Magda ................................ 20 Újévköszöntô Népköltés ...................................... 21 Január Papp Attila................................................ 21 Hóember Borbás Lászlóné .................................. 21 Aki fázik Kányádi Sándor .................................. 21 Hallgat az erdô Kányádi Sándor.......................... 22 Ne félj! Kányádi Sándor ...................................... 24 Télûzô Gazdag Erzsi............................................ 24 A hóvirág Osvát Erzsébet...................................... 24 Március Schmidt Egon nyomán .......................... 25 Tavasz Birkás Erzsébet ........................................ 25 Nyuszikaland ...................................................... 26 Locsolóversek Népköltés...................................... 26 A sovány süni meséje Dörmögô Dömötör .......... 27 Tölgyfa Szepesi Attila .......................................... 28 A tölgyfa születésnapja Zelk Zoltán .................... 28 A virágok panasza Móra Ferenc.......................... 30 Hallgasd a csendet Gyárfás Endre ...................... 31 A pillangó meséje Marék Veronika ...................... 32 Nyári napok ........................................................ 33 Nyár van, nyár... Kányádi Sándor........................ 34 Záporos Csanádi Imre.......................................... 34 Jégesô Tordon Ákos.............................................. 34 Nyári zápor Kányádi Sándor .............................. 35 I. olvasáspróba ...................................................... 36 MESEBOLT .......................................................... 37 Mesebolt Gazdag Erzsi ........................................ 37 Üveggolyó Gazdag Erzsi .................................... 37 A róka és a farkas csikót vesz Népmese .............. 38

96

Kutya-macska barátság Népmese ........................ 39 A nagyravágyó ökörszem Népmonda .................. 40 Egy nagy mûvész, aki a borsót hajigálja Szép Ernô...................................................... 42 A gólya meg az irigy halász Pintér Pálné nyomán.................................... 44 Amit a bölcs medve tudott Igor Boriszov............ 47 A kalács Anatolij Lelevr ...................................... 48 Ötven piros hálósapka Kántor Zsuzsa ................ 50 Mese a legokosabb nyúlról Zelk Zoltán .............. 52 Sün Balázs Csukás István .................................... 54 II. olvasáspróba .................................................... 56 HÛSÉGES BARÁTAINK .................................... 57 Nálatok laknak-e állatok? Rigó Béla .................. 57 Történet a teknôsrôl és a sünrôl Ursula Wölfel .. 58 A mocsári teknôs Dr. Vojnits András .................. 59 A bohóc és a madarak Szilágyi Kati .................... 60 A vadgalambok és a verebek Rónay György ...... 62 A harkály szerencséje Romhányi József .............. 62 Az erdei fülesbagoly Schmidt Egon .................... 63 A seregély Schmidt Egon .................................... 63 A rejtôzés nagymestere Lázár Ervin.................... 64 Fecskelakások Lázár Ervin .................................. 66 Mindenféle házakról Móra Ferenc ...................... 68 Élet a csigaházban Dr. Vojnits András ................ 68 A mezei pocok Dr. Vojnits András ...................... 69 A hörcsög Dr. Vojnits András .............................. 69 A kis szökevény Szilágyi Kati.............................. 70 A Mitvisz meg a fiai Gárdonyi Géza .................. 72 Mese kiskutyámnak, Dásenkának Karel C˘apek .. 73 Egy kutya emlékei Zelk Zoltán ............................ 74 Egy macska feljegyzéseibôl Bálint György ........ 77 Muci Gárdonyi Géza............................................ 78 A bûnbánó elefánt Romhányi József .................... 80 Az elefánt Cser Gábor ........................................ 80 Tréfás mondások állatnevekkel Karinthy Frigyes.. 81 III. olvasáspróba.................................................... 82 VÁR A TERMÉSZET .......................................... 83 Barangolók Weöres Sándor.................................. 83 Erdôt járunk Weöres Sándor ................................ 83 A madártejfû Gárdonyi Géza .............................. 84 Erdei virradat Kányádi Sándor ............................ 85 A rét királynôje Gianni Padoan .......................... 86 A legszebb kék Udus István ................................ 87 A patak Kányádi Sándor ...................................... 88 Ballag a folyó Kányádi Sándor............................ 88 A sziget-tündérkék aranyhídja Pintér Pálné...... 90 Dal a tóról Tamkó Sirató Károly.......................... 91 Mese a kôrôl, aki mindig elégedett volt Marie-Louise Vert.......................................... 92 Csak víz a tenger José Bergamin ........................ 93 Anyu, végy egy hegyet nékem Zelk Zoltán ........ 94 IV. olvasáspróba .................................................... 95