Szfinx az egri gimnázium szertárában Nyáresti csevely Apor Elemérrel, az utolsó egri hírlapíróval
-Bár Eger kispolgári város volt és lesz , azért néhány ,átlagtól eltérő életpálya mindig fennakadt a pedáns, ám korlátolt városka sajátos bájának hálóján. E szavakkal vezette be , kissé sejtelmesen , egyik nyáresti sétás beszélgetésünket Dr. Apor Elemér, a költő és az utolsó egri hírlapíró. Miközben a Gárdonyi háztól a Jankovich Dezső utca irányába, -ahol az író lakottballagtunk, a késő délután mintegy díszletül a témánkhoz, vörös török fezként , a rác templom felől épp befedte városunk égi kobakját. Illett a „díszlet „korabeli keleti utazó egriek történeteihez , amelyek a múlt század 20-as 30-as éveiben okoztak izgalmat, s szolgáltak a társas élet témájául. Akkoriban nem éppen szokványosan töltötte szabadságát Breznay Péter orvos, aki csak névrokona az egri helytörténetírónak- tért a lényegre Elemér bátyám. Még az Ottomán Birodalom alkonyakor de az , első világ összeomlás előtt lépett a Szent Földre, mégpedig furcsa indokkal: egy arab eredetű ,gyomorkeserű ital a „marramijah „(zsájafű) receptjének kívánt kutakodni, helyesebben után-hintázni a puffogó léptű sivatagi jószágon. Akkoriban sem lévén jobb megoldás, mint tevekaravánt bérelni annak, aki beduinokkal akar kávézni , sőt titkos receptet szerezni tőlük. Arról aztán nem szólt a
fáma, hogy e sajátos fűszerkeverékből, már ez egri patikáriusok általi párlat bevált –e mint purgatószer, s jól kiegészítette az egri gyógyfürdő kúrákat, ám arról sokkal inkább, hogy akkor már szinte tapintható volt Jeruzsálemben a feszültség, s még a szultán haloványodó árnyékában megkezdődött a zsidók álmodozása egy olyan örök haza kialakításáról, amelynek földje teljesen sohasem volt csak az övék , s a filiszteusok sem döntötték el, hogy a kalifátus folyamatosságát választják, vagy ,el akarják –e hinni a keki uniformisos angolok saját maguk sem hitte ígéreteit Már akkor mutatkoztak a kutya macska társbérlet nem éppen csábító kilátásai , amikor egy távoli látogató érkezett Egerbe. Zábit bey, -aki mint dragomán és a birodalom muzulmán tisztje kalauzolta jó doktorunkat sivatagon keresztül kasul,- viszonozta a vizitet. Ez elől már a korabeli helyi sajtó sem dughatta jó strucccként a sivatag homokjába a fejét. Szabályosan tudósított az Efendi látogatásáról, aki részt vett a 60-as ezred tiszti kaszinójának a programján a pléhgalléros tiszttársak és delnőik kíséretében, parolázott a helyi notabilitással. Sava borsa nincs tudósítások ezek, akárcsak a mai protokol cikkek. Viszont a vendég jó igazhitű lévén pénteken imádkozott az egri Kethüda Minaret előtt. Kifogásolva a keresztények tapintatlanságát , amely arra buzdította elődeinket, hogy keresztet biggyesszenek a félholdra. A barátkozások során élvezte kiskocsmáink és fogadóink kínálatát, így ismerkedett meg Kovács Bertalan vendéglőssel ,aki kedvet kapott, talán a nyalka szpáhi elbeszéléseinek hatására is , hogy kipróbálja a magyar , pontosabban az egri ízek hatását nem kisebb
városban , mint Kairóban. A levéltári protokollumok-jegyzőkönyvek- annyit árulnak el, hogy a kocsmáros úr felhagy a tisztes iparral, s elköltözik városunkból. Nem sokkal később a nagy magyar kutatók : Germanus Gyula, Almássy László gróf /a fiatalok kedvéért : az angol beteg/ arab nevén Abu ’rRamla „a homok atyja „ már a kairóivá lett egri Kovács Berci éttermében élvezik a hazai ízeket és egymás társaságát . Egy másik találkozás kapcsán megtudhattam : a tisztes vendéglátós igazi hazafi, a mai „demokrata-bruhaha „ politikusok újraélesztett kifejezésével „ lokálpatrióta „ volt. Dr Kákossy László egyiptológus professzorunk egy diskurzusunk kapcsán hívta fel a figyelmem : az Egri Cisztercita Gimnázium szertárának évtizedeken keresztül lakója volt Abul Hól – a félelem atyja- egy kiváló, kicsinyített szfinx másolat, és számos egyiptomi istenszobor , amelyek Berci bátyánk jóvoltából kerültek Egerbe. A század közepén élte fénykorát az egyiptológia is .A jó szemű ínyesmester ajándékai szolgáltatták a desszertet az egri diákok szellemi étvágyához. A szobrok a hatvanas évek elejéig a Dobó István Múzeum raktáraiban bóbiskoltak , hogy végül méltó helyen , a Nemzeti Múzeum egyiptomi gyűjteményében képviseljék az ókor isteneit ,a téma iránt érdeklődő kortársaink örömére. S mielőtt a város egét borító keleti fez színe bíborról feketére sötétülne ne feledkezzünk el egy könyvritkasághoz fűződő anekdótáról, amely az Egri Főegyházmegyei Könyvtárhoz kapcsolódik.
Jó néhány éve annak, hogy Dr. Iványi Sándor főtisztelendő a hatalmas gyűjtemény mindentudó mentora egy elmaradhatatlan Románc márkájú cigaretta füst „glóriával „ a feje felett rám hunyorgott, s megkérdezte: - Volt már a kezedben az egri Korán ? - s leemelte a polcról a sajátos fül-fedlapos kötésű szent könyvet. Aztán megértő türelemmel végig hallgatta gurgulázó arab recitálásom, amiként újsütetű ismereteimmel büszkélkedtem.
Több volt ez részemről egyszerű fitogtatásnal. Sokkal inkább köszönet nyilvánítás , hisz a 70-es években egy egri nem végezhetett volna orientalisztikát az ő hathatós segítsége nélkül. Sorra rendre „varázsolta elő „ a könyvtár patinás porral borított polcairól a ritka szótárakat, kéziratokat, szakirodalmat.
-Most olvasd el mi van a borító hátára írva – e szavakkal terelte figyelmemet a keleti csodákból a közép európai valóságba. Nos a bejegyzés így szól : „Eme Szent Korán Lamprecht Sándor főhadnagy jóvoltából ajándékoztatott a könyvtárnak 1878 –ban s Szarajevóban nyomatott.” Méghozzá kőnyomattal- jegyeztem meg tudálékosan. - Lamprecht főhadnagy egy katonai trénnel vetődött el Bosznia Hercegovina fővárosába, ahol geodétai feladatokat végzett.- mesélte Sanyi bácsi A szenvedélyes „szevdalinkákat „ /verses szerelmi dalok / hallgatva belehabarodott egy bég leányába, Az akkori agák és bégek tartományában hallani sem akartak egy más vallású , pláne monarchiabeli katonatiszt
közeledéséről. – Előbb ismerje meg hitünk alapját, aztán legyen az egy igaz hit követője, hangzott a turbános vallástudósok döntése. Ily módon főhadnagyunk el-el látogathatott a szarajevo-i Gazi Husrev Begova Dzsámiba, s hozzájutott ehhez a Koránhoz is. Arról azonban nem volt tudomása a tudós könyvtáros atyának sem, hogy létrejött –e valaha a frigy, s muzulmánná lette-e a főhadnagy !
Hazaértünk , A keleti fejfedő képzetét felváltotta az éj meleg kékje .Kvaterkáztunk, nem kellett hozzá sem ki és rá sőt be- beszélő „talk-show „ sem a társalgást irányító modortalan „moderátor „ A történetek szereplői sohasem voltak és lesznek „média sztárok „ Számomra sokkal többek annál, s remélem az olvasók így is megszerették őket. Ha az égre tekintek , tudom hogy valamelyik csillag mögött örök hirlapkiadójuk asztalánál , vagy tudós könyveik mögül most megértően rám kacsintanak. M. Soós Tamás
