RÁZ A G Y L A MÉ EURÓPA
S
Három szereplô. Egy történet. Mindhárom áldozat, mindhárom elkövetô és azok is ôk hárman, akik véletlen keverednek az eseményekbe. Egy férfi és két nô. Három szerelem utáni élet és egy valahai szerelmi viszony három sarka, s egy készülôdô titokzatos bûntett. Mit jelent élni, érezni, kötôdni, sorsot építeni? Mit jelent egy olyan világban lenni, ahol minden élet egyedi és autentikus, de az életek közös világa telis-teli van hamissággal. Számvetés azzal, ahogy élünk és éltünk, s egyben sors- és korkritika A mélygarázs.
„Ezerkilencszázhatvanban született Vámosmikolán, messze a civilizált világtól egy eldugott kis településen. […] Háy gyökerei Mélygarázs ebbe a tiszta népi talajba kapaszkodtak, bár személyiségének szárbaszökkenését már a fôváros dekadens kultúrája határozta meg.
Részlet a regénybôl
Háy a gimnáziumi éveket követôen megismerkedett a budapesti élet legsötétebb bugyraival. Haverjai a társadalmi normák tekintetében kétséges alakok voltak (késôbbi civilizált élete nem engedi számunkra, hogy ezt tovább részletezzük). A költészetA F Érockzenei RF I rôl nem mondott le, de titokban karriert dédelgetett. Haverjaival (Podmaniczky Szilárd, Kurdi Fehér János) irodalmi periodikát indít Narancsszívszonett címmel. A postai úton terjeszAzt hiszed, szabad vagy?ért meg. Ezzel párhuzamosan tett szamizdat nyolc számot a hivatalos kulturális sajtó is készséget mutat. Ezidôtájt folyóHát nem. iratok hasábjain felbukkannak a versei. […]nincs. Így jut elsô kötetéig, Neked olyan, hogy szabad vagy: mely az 1976-tól 1985-ig terjedô idôszakot zárja le, de a kor terMögötted van egy akarat, ami, akár egy titkos mészetébôl adódóan csak 89-ben jelenik meg (Gyalog megyek szervezet vezérkara, utasításokat ad. Az idegpáhozzád a sétáló uton).
lyákon és az ereken lohol a parancs és te enge-
…Aztán megjelentet még egy csomó könyvet, versesköteteket delmeskedsz, mert nincs más választásod. De én (Valami nehezék, Istenek, Kotródom el), novellákat (A bogyósszabad vagyok, mert azt csinálok, akarok, gyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl),amit drámákat (A Géés én azt csinálom, hogy nem csinálok semmit. zagyerek), vegyes mûfajú könyveket (Welcome in Africa, Marlon Semmilyen belsôis(Dzsigerdilen. erô nem kényszerítés Marion), s még külsô három és regényt A szív gyönyörûsége, Xanadu, Föld,Nem víz, levegô,. gyerek). Születik het a cselekvésre. mások Aakarata szabadí-két gyermeke elvégzi az ELTE esztétika szakát,kes kütott fel,(Péter, mintBlanka), a rabszolgákat, hogy egy életen lönbözô könyvkiadóknál fôleg bölcseletet és kortárs magyar resztül a hála rabláncán legyél tartva. Én magam irodalmat szerkeszt. Az írások mellett megjelennek rajzai, festakartam ményei is. szabad lenni, és az is lettem. De te nem.
Hogyan is lehetne téged szabadnak tekinteni? Te
Háy író, költô és amatôr képzômûvész, de álmaiban még mindig ott áll egy színpadon, és a Szaljut nevû szovjet gitárral nyomja M É LY G A R Á–ZHáy S 1 a rokendrolt.” János
mindig azt csinálod, amit mondtak, hogy csinálni kell. Amit mondott az anyád, amikor megszülettél, és amit mondott az apád, hogy enni kell és mosakodni kell, hogy lefeküdni kell, akkor, amikor mondják, hogy kell. Ha nem akkor és nem úgy csinálod, megbüntetnek. De rossz vagy, te gyerek, azt mondják, holott nem csináltál semmi olyat, ami objektíve rossznak volt tekinthetô, csak olyat, ami az épp aktuális rendszabályoknak nem felelt meg. Lecsúsztál az ebéd kezdetérôl, de ki mondja meg, hogy ennek az étkezésnek épp egykor kell kezdôdnie, amikor kezdôdött. Kezdôdhetne ennyi erôvel egy óra tíz perckor is vagy kettôkor. Az apa és az anya rendszabálya volt ez, ami nem eredeztethetô semmi másból, csak az apából és az anyából. Aztán a szülôk után beleszólt az életedbe az óvónéni meg a tanárok, még a napközis tanár is meg a kollégiumi felügyelôtanár, ami mégiscsak a tanári társadalom legalja, mondják, akik nem nevelôtanárok. Részegen esti ügyeleten, jól emlékszel, hogy állt a félhomályban és üvöltött, hogy mosd fel a folyosót. És amikor azt mondtad, hogy épp most mostam fel, tanár úr, akkor odaköpött a 2
HÁY JÁNOS
kôre, sárga nikotinos köpetet, ami bûzlött az alkoholtól. Mosd fel, mondta, és tanuld meg, hogy neki joga van felmosatni veled a folyosót, annyiszor, ahányszor kedve szottyan, s neked csak ahhoz van jogod, hogy ezt az utasítást végrehajtsd. Másodszor már nem szólsz, végrehajtod, mert rettegsz a büntetéstôl, hogy netán kizárnak a kollégiumból, kikerülsz a közoktatás keretei közül, s mehetsz tizenhat évesen segédmunkára egy mûanyag-fröccsöntôhöz, aki bukott diákokat és Erdélybôl ideköltözött vendégmunkásokat zsigerel ki napi tizenkét órában. Hiába rohansz haza hétvégén, hogy ez történt, anyu, otthon nem hiszik el, mert nem akarják tudni, mi történt veled. Azt akarják csak tudni, hogy veled nem történt semmi, s hogy eredményes volt az idomításod, távol áll tôled mindenféle engedetlenség, hogy szolgálatkészen megcsinálsz mindent, amire a tanáraid utasítanak. Ha panaszt teszel az igazgatónál erre a tanárra, semmi nem változik, ha mégis, nem azért, mert ez történt, hanem mert az igazgató már régen ki akarta tenni ezt a tanárt, hogy a megüresedett helyet egy közeli ismerôsének, távoli rokonának M É LY G A R Á Z S
3
biztosítsa, s most ez az esemény lehetôséget kínált a kirúgásra. Meg lett szabva, hogy mit csinálhatsz, és mit nem csinálhatsz. Te meg azt csináltad, amit csinálnod lehetett, és nem csináltad azt, amit nem. Az anya és az apa büntetései, s a helyes cselekvéskor osztott jutalom a szélesebb elvárásnak való megfelelést készítették elô. Azoknak az elvárásoknak való megfelelést, amit egy felnôttôl megkövetel a társadalom. Ahogyan a tantestület tagjai és a téged körülvevô egyéb felnôttek is, mondhatni merô jóindulatból, az életre szóló elvárások talaját készítették elô. Utasításaik során nem gyôzték hangoztatni, hogy az életnek tanulsz, nem a szüleidnek és nem a jegyekért, mégcsak nem is azért, hogy valamely tantárgy révén valamit megtudj a világról, az életnek. És tényleg: ez a tanulás lehetôvé tette, hogy elinduljon egy radikálisabb rendbontásoktól mentes élet. Ám ha az elvárt rendnek nem tudtál eleget tenni, ha a megfelelés nem sikerül, ahogyan a gimnáziumban nem sikerült megfelelni, mert sem az osztályzatok, sem az iskolai viselkedés terén nem
4
HÁY JÁNOS
tudtad hozni az optimális szintet, akkor jönnek a retorziók, az intôk és bukások, a matektanár rikácsoló hangja, az apa üvöltözése, hogy semmirekellô vagy. Egy életre kiható sérelemhalmazt szerzel be magadnak már gyerekként. Persze egy ideig azt hiszed, majd elfelejted, begyógyulnak a sebek, de nem. A tanárok és más felnôttek okozta vágások és szúrások egy életen át ott gennyesednek a szíveden. Csak akkor múlnának el, ha boszszút állnál értük, s te is visszaadnád ezeket az ütéseket, úgymond továbbadnád a fájdalmat a nálad korban fiatalabbaknak, a gyerekeidnek, a pályakezdô kollégáidnak, ha beállnál abba a sorba, amiben a kollégisták állnak, hogy elsôben még vernek, másodikban már alig, harmadikban békén hagynak, s negyedikben már te is verhetsz. Hogy kivárod a sorodat, és visszaadod, amit te is elszenvedtél, de te nem voltál ilyen. Nem tudtál bosszút állni, s hagytad, hogy a sebek évrôl évre, mint egy rossz szokás vagy születési rendellenesség, elkísérjenek, hogy a sebekben burjánzó baktériumok beázalogjanak a test apró üregeibe, s tetôtôl talpig megfertôzzenek.
M É LY G A R Á Z S
5
Mindennek van rendje. A világ összes dolga a csillagoktól a legapróbb részecskékig, az élô és élettelen anyag ezekbe a rendekbe van besorolva, ahogyan minden ember cselekedete is. S a rend igazságát senki nem vonhatja kétségbe, hisz az égitestek ezerévek óta követik a rendjük útját, ahogyan a hangyák is. A hangyák is, mint a katonák, menetelnek a morzsák és a lakhelyük között, egyet sem lehetne letéríteni errôl az útról. Végül te is megtanultad betartani ezt a rendet, az étkezés rendjét, a munkavégzés rendjét, a közösségben való viselkedés rendjét, valamint a közlekedés rendjét. S mivel egykoron rendbontónak számítottál, a szokottnál kényszeresebben igyekeztél ezt a rendet követni. A piros: tilos, zakatol a fejedben a mondóka. De ha megvárod a zöldet, szabadon átmehetsz a túloldalra, néhol hang is jelzi, hogy vakon is értelmezni tudd ezt a szabályt. Ha valaki azzal nagyképûsködik a gimnazista osztálytársaid közül, hogy zöldön bárki át tud menni, az is csak azért mondja, mert belátta ennek, ahogyan minden egyéb rendszabálynak is, a szükségszerûségét. Hogy az ô rendbontása e rendszabályok függvényében értelmezhetô 6
HÁY JÁNOS
csupán. Akkor is, ha ezzel kockára teszi az életét, s adott esetben maradandó sérülést szenved, netán meghal. Ahogyan ez meg is történt ezzel az osztálytárssal, mert az az autós, aki épp a hegy felôl érkezett, nem tudott már korrigálni, hiszen elôször a rendet biztosító lámpát nézte, amikor a kanyarból kiért, s az szabad utat engedett neki. Csak késôbb vette észre a szabad út elé belépô osztálytársat. Ilyen is megtörténhet, s micsoda kegyetlenség a rend megbontását ekképpen büntetni, hogy ez a fiú többet nem járhatott sehova, a szülôk házassága ráment az eseményre, s persze az egész életük is. Ki tudna egy ilyet kiheverni! A sofôr élete is megsínylette. Soha nem tudta a lelkébôl kitörülni, hogy ezt a halálesetet, még ha jogilag vétlen is volt, ô okozta. Egy szerencsétlen véletlen volt, mondta az ügyvéd. És felmentették. De mi az, hogy véletlen? Akkor és ott épp az volt, ami ott volt. Csak az van, ami megtörtént, ami nem történt meg, az nincs.
M É LY G A R Á Z S
7
A NÔ
Nem akartam otthon maradni. Ugyanazzal a kulccsal nyitni az ajtót, és beleütközni ugyanazokba a dolgokba, amelyek gyerekkorom óta elfoglalják a lakást. A cipôsszekrényt. Azt utáltam a legjobban. Nem lehetett tôle rendesen kinyitni a bejárati ajtót. A sarkának nekiütôdött. Ha volt valami a kezedben, alig lehetett beférni. Nem akartam végighallgatni ugyanazokat a mondatokat, hogy mi történt a munkahelyen, hogy az, és elhangzott egy név, egy jelzô, hogy szemét alak, törtetô, büdös, semmihez sem ért. Mindig ugyanazokról a munkatársakról volt szó, mindig ugyanazok voltak a rosszak, és ugyanazok a jók. A rosszak általában magasabb beosztású, persze érdemtelenül, és érdemtelenül nagyobb fizetést kapó munkatársak voltak, akiket a politikai kapcsolatok vagy épp a jellemtelenség juttatott ebbe a kedvezôbb pozícióba. Ezzel szemben a jók, a szüleimhez hasonlóan, hozzáértô, ám morális tartással rendelkezô emberek voltak, akiket a magasabb beosztásúak már csak az erkölcsi és szakM É LY G A R Á Z S
9
mai fölényük miatt is gyûlöltek, bár kirúgni nem mertek, mert az ô szakmai tudásuk nélkül, mondta az apu vacsora közben, biztosan fejreállna az egész vállalat. Ez ment le minden alkalommal, hetente hétszer, jó, néha volt adásszünet, amikor valami miatt a munkahely még este is igényt tartott a szakmailag magasan képzett dolgozóira. Egy unalmas sorozat, amibe nem szól bele a producer, hogy gyerekek meg kéne újítani a jellemeket, kicsit változtatni kellene a dialógusokon, mert esik a nézettség. Nem változott semmi, legfeljebb annyi, hogy az évek során megtanultam minden mondatot kívülrôl. Az, mondta az apu, már megint, tudom, mondta az anyu, alkoholista, csalja a feleségét, és felmondta a leckét, akár a szorzótáblát az iskolában, és a kétszer kettô mindig annyi volt, amennyinek lennie kellett. Nem akartam beleütközni azokba az arcokba, az apu meg az anyu arcába, ami elôttem veszítette el a fényét, és adta át a helyét egy ránctalanító krémnek vagy a szürkeségnek, a ledobott ruháikba, levetett cipôikbe, az otthagyott csészékbe, poharakba. Nem akartam tovább érezni az 10
HÁY JÁNOS
apu borotválkozás utáni szagát a fürdôszobában, aminek alján ott volt a poshadt pizsamaszag és a túlhasznált mosógép szaga. Nem akartam utánuk belépni a fürdôkádba, észrevenni az elhullajtott, s a kád kisúrolása után is ottragadt szôröket. Nem akartam hallani, ahogy használják a vécét, az éjszakai hangjaikat. Azt hitték, nem horkolnak, holott egy idô után mindkettô, de reggel persze egymásra mutogattak, hogy melyik igen, melyik nem, melyikôjük miatt volt elviselhetetlenül hosszú és álmatlan az éjszaka. Nem akartam látni, ahogy esznek, hallani a rágáshangokat, arra gondolni, hogy vajon mostak-e kezet, mielôtt a kenyérhez nyúlnak. Huszonöt éves voltam. Elég volt. Egyedüli gyerek, aki összekötötte a két felnôttet, akik már régen csak ebben a kötelékben alkottak egységet. Sokáig így volt tökéletes. Úgy ültünk, hogy én mindig közöttük. Ha meg lefeküdtem, akkor mindkettô félrevonult, és belefeledkezett a dolgába, csak a tévét nézték együtt. Akkor a tévé volt mûsorzárásig a kapocs. Egy elektronikus ôrszem, aki képes rövid idôre összeterelni azokat, akik már régen nem tartoznak egymáshoz. LeM É LY G A R Á Z S
11
hetett beszélni a tévériporterekrôl, milyenek. Nem ismerik a saját anyanyelvüket, nem értenek ahhoz a sportághoz, aminek a közvetítésére vállalkoztak, borítékolni lehet, hogy nem a tehetségük, hanem valami rokoni kapcsolat miatt kerülhettek erre a posztra. Ez egy ilyen ország, a jobb állásokhoz mindenki érdemtelenül jut hozzá. Hallottam, a szobámban voltam, az ajtó nyitva volt. Nyitva felejtették kétéves koromban, és azóta nem csukták be. A tévé mellôl figyelték az ágyamat. Amikor mozdultam, követte a tekintetük a paplan hullámait, azokat az apró figurákat, amik a paplanhuzatra voltak festve. Mosolygós kiscicák ugrottak át a félhomályból a sötétbe. Ha én is ott maradtam a tévénél, mert hétvége, ment az esti film, szerelem volt benne. Nincs olyan film, amiben nincs, még a bûnügyi sorozatokban is van. Közeledtünk egy központi jelenethez. A férfi kiszállt a kocsiból, és rohant be a nô házába. A nô meglepetten nézett, hát visszajöttél? Nem tudok nélküled élni, mondta a férfi. Erre vártam, mondta a nô, hogy mindennek hátat fordíts. A régi életednek. Hogy csak én legyek és senki más. Hogy 12
HÁY JÁNOS
legyen egy olyan ôrült pillanat, amikor semmi és senki nem számít. Hiába fognak utálni a gyerekeid, és a feleséged öngyilkos lesz, mindez nem számít, csak az, hogy szeretsz. Elindultak egymás felé, már csak a képek beszéltek, nem volt mit mondani, annyira egyértelmû volt a szerelem. Akkor az apunak és az anyunak mozdult a keze, és összeért a szemem elôtt. Eltakarták, ahogy a férfi megöleli a nôt. Undorító, ezt mondta az anyu, még a tévében is. Vagy, hogy nem látod, mi történik, fogd már be a gyerek szemét, mert az apu nem kapcsolt rögtön, belefeledkezett abba az érzelmes pillanatba, aminek a filmen a csók a következménye volt, az anyunak meg most nem volt kedve megmozdulni. Ô csinálta a vasárnapi ebédet, fáradt volt, mert olyan volt a vasárnapi ebéd, hogy nem íze, hanem fáradtsága volt. Nem hallod, szólt újra az anyu, és akkor az apu megcsinálta. Az apu mindent megcsinált, amit az anyu mondott. Néha voltak rések, de nem mertem kilesni az ujjai közül, mert féltem, hogy mit látok. Elég volt, már az egyetem alatt is, hogy mikor jössz, kivel vagy, hová mentek, mit csináltok, háM É LY G A R Á Z S
13
nyan voltatok, hogy jössz haza. Nem mindegy, mondtam, nem ismeritek ôket. Ôk meg, hogy semmire nem mondják, hogy nem, csak szeretnék tudni, mert aggódnak, hogy az anyu nem tud aludni, ha nem tudja, mikor jövök. Mennyi minden történik, a tévé is mutatja, bûncselekmények mindenfelé, a közbiztonság, hát, olyan már régen nincs. Bizonyos helyeken már a lakásban is életveszély, nem még az utcán. Elég csak annyit, hogy egy szám, hogy hánykor, de én nem akartam egy számhoz kötni a napomat az anyu alvása miatt. Máshol a gyerekek, mondták, errôl beszélnek maguktól is, nem kell harapófogóval kicibálni egy ártatlan információt, s hogy azokat a barátokat épp ezért nem ismerik, mert soha nem beszélek róluk. Nem akartam otthonról menni dolgozni, és otthonra menni vissza. Hogy azt mondja az apu, hogy mi volt a munkahelyen, s én is belekapcsolódjak abba a sorozatba, aminek eddig csak ôk voltak a létrehozói. Hogy behozzak pár új szereplôt, vagy egy-egy érzelmesebb pillanatban, amikor elôkerül egy gyerekkori fénykép, arról beszélgessek, hogy emlékszel, akkor, amikor, s nézzem 14
HÁY JÁNOS
az arcukat, ahogy a múltba révednek, s rángatnak vissza engem is egy olyan idôbe, amit már régen elhagytam. Nem akartam, hogy lássák az arcomon, hogy épp mi történik velem, sem azt, ami rossz, sem azt, ami jó. Hogy ôk mondják meg, ami velem történt, jó-e vagy rossz. Hogy gondoskodásukkal, örökös, szûnni nem akaró jóakaratukkal végül is teljesen a figyelmük fogságában tartsanak. Nem, én ezt nem akartam. Elég volt a mit vegyek fel, a feltétlen vigyél magaddal, az ebédeltél ma, a vegyél be vitamint, mert olyan influenzás idôket élünk. Elég volt abból az állandó jelenlétbôl, amivel ellehetetlenítették, hogy saját döntéseket tudjak hozni. Tényleg oda jutottam, hogy voltak évek, amikor nem tudtam másképp elindulni otthonról, csak ha megkérdeztem, anyu, ez a pulóver elég lesz ma. Nem, kislányom, mondta, és rosszallóan ingatta a fejét, hát ennyire képtelen vagy felöltözni, nézd meg a teraszajtón, ott a hômérô. Ha nem lennék, folytatta, nem is tudom, mi lenne veled, tüdôgyulladást kapnál az elsô sarkon. S ha valamit nem hajtottam végre, hogy például tavaszi kabátban mentem, mert valójáM É LY G A R Á Z S
15
Három szereplô. Egy történet. Mindhárom ban tavasz volt, de aelkövetô hômérséklet még mindig áldozat, mindhárom és azok is ôk bennefeledkezett a télben, s véletlen lett valami hárman, akik véletlen keverednek az esebetegség, akkor jött az ugye, én megmondtam. ményekbe. Egyideje férfialatt és két nô. Három S a betegség az ápolás során újra kiszerelem utáni élet és egy valahai szerelmi teljesedhetett a gondoskodás formájába bújtatott szülôi önkény. viszony három sarka, s egy készülôdô titokzatos bûntett. Mit jelent élni, érezni, kötôdni, sorsot építeni? Mit jelent egy olyan világban lenni, ahol minden élet egyedi és autentikus, de az életek közös világa telis-teli van hamissággal. Számvetés azzal, ahogy élünk és éltünk, s egyben sors- és korkritika A mélygarázs.
„Ezerkilencszázhatvanban született Vámosmikolán, messze a civilizált világtól egy eldugott kis településen. […] Háy gyökerei ebbe a tiszta népi talajba kapaszkodtak, bár személyiségének szárbaszökkenését már a fôváros dekadens kultúrája határozta meg. Háy a gimnáziumi éveket követôen megismerkedett a budapesti élet legsötétebb bugyraival. Haverjai a társadalmi normák tekintetében kétséges alakok voltak (késôbbi civilizált élete nem engedi számunkra, hogy ezt tovább részletezzük). A költészetrôl nem mondott le, de titokban rockzenei karriert dédelgetett. Haverjaival (Podmaniczky Szilárd, Kurdi Fehér János) irodalmi periodikát indít Narancsszívszonett címmel. A postai úton terjesztett szamizdat nyolc számot ért meg. Ezzel párhuzamosan a hivatalos kulturális sajtó is készséget mutat. Ezidôtájt folyóiratok hasábjain felbukkannak a versei. […] Így jut elsô kötetéig, mely az 1976-tól 1985-ig terjedô idôszakot zárja le, de a kor természetébôl adódóan csak 89-ben jelenik meg (Gyalog megyek hozzád a sétáló uton). …Aztán megjelentet még egy csomó könyvet, versesköteteket (Valami nehezék, Istenek, Kotródom el), novellákat (A bogyósgyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl), drámákat (A Gézagyerek), vegyes mûfajú könyveket (Welcome in Africa, Marlon és Marion), s még három regényt is(Dzsigerdilen. A szív gyönyörûsége, Xanadu, Föld, víz, levegô,. A gyerek). Születik két gyermeke (Péter, Blanka), elvégzi az ELTE esztétika szakát, s különbözô könyvkiadóknál fôleg bölcseletet és kortárs magyar irodalmat szerkeszt. Az írások mellett megjelennek rajzai, festményei is. Háy író, költô és amatôr képzômûvész, de álmaiban még mindig ott áll egy színpadon, és a Szaljut nevû szovjet gitárral nyomja a rokendrolt.” – Háy János
hökg e m , k nológo múlt o a , m k ó o r d m So olatfuta d n o g ˝ o o˝zetlen d n e kent k s épzeetépíté l k é s z é a t í s s é Szembe teinkkel. . a s á r á e felt évképz t s é l e teinkk
EURÓPA
do.hu iado ropakia uropak e / www.eu m o .c cebook www.fa
