Szépirodalom: Nyilas Atilla Z. Németh István Csicsay Alajos Startvonalon: Méry Mária Dobry Judit Fecsó Yvett Rácz Boglárka. Folyóiratvendégünk:

Page 2

KÕ

SZÕRÖS

IRODALOM

K MÛVÉSZET K KRITIKA

9. ÉVFOLYAM

K

Ára 30.– Sk / 300.– Ft

Folyóiratvendégünk:

K

9:04

2004 / 5.

2004. 11. 19.

ISSN 1335-6321

B-2004-5.qxd

Kollár Árpád Weiner Sennyey Tibor Sarkadi Sándor Kispéter István Tamási Ákos Sirbik Attila Gerencsér Péter Mészáros Urbán Szabó Gábor Turi Tímea Mészáros Lajos Hunor Zala Gábor Farkas Arnold Levente Brasnyó Zsolt Nagy Zopán Dunja Kukovec Kedvezményes Áron

Szépirodalom: Nyilas Atilla Z. Németh István Csicsay Alajos Startvonalon: Méry Mária Dobry Judit Fecsó Yvett Rácz Boglárka

NYILAS ATILLA

aki (nem) bevisz [k.kabai lórántnak] ..életveszély.. (azt hiszem, te vagy az egyetlen ember, akire rábízhatom magam igazán, akinek megengedem és akitõl elvárom, hogy bevigyen a hárshegyre.) íme a papírgalacsinon kisimítás után (számomra immár csak szemüveggel) olvashatóvá vált szöveg betûhíven, melyet juhász gyula általad annyira kedvelt, vélhetõleg késõi fotójára emlékeztetõ öltözékben és arckifejezéssel adtál át a petõfi irodalmi múzeum éttermében, a jogilag tizenöt éve önállósult józsef attila kör születésnapi buliján. egy dolgot ígérhetek: nem fogok úgy rendelkezni ügyedben (ha erre egyáltalán módom nyílik), hogy ne mennék oda megnézni, voltaképpen mi van veled: meztelenül kuporogsz-e a sarokban, lehetõség szerint csupaszra borotválva (természetesen beleértve hajad, szemöldököd és fanszõrzeted), majd megmondják, kb. mióta szótlanul – s hogy elõtte napokon át mit üvöltöztél: amit elkezdtünk, azt most már fejezzük be, mama kínzó fejfájása vagyok, beindulááás, dzsihád, ilyesmiket –, elutasítasz-e ételt s talán italt is, 1

beleharapsz-e hozzád bekukkantó családtagjaid lábikrájába, golyózol-e ürülékeddel (mindezt csak ízelítõül, a pusztítás most feltoluló képeitõl eltekintenék). az eshetõség dacára, hogy bizonyos mértékben megjátszod magad, orvost hívok (elõbb, gondolom, körzetit). õ véleményt mond, (azt borítékolom,) s akkor jön a döntés. illetve odázható még tizenkét, huszonnégy órán keresztül (ha annyit kibírok cigarettáim lázgörbéi közt, talán átölelve, mint halott ikrek, egymást – olyan lehet az örökkévalóság –, bár feltételezhetõ, hogy jegyzetelni fogok, amit nyugodt szívvel tekinthetünk szakmai ártalomnak). kérem a betegek urát, a sírók istenét, elmém világosítsa majd meg, lássak túl saját nyavalyáimon, bocsássa meztelen idegeimre a megértés kegyelmes palástját, de idõben ismerjem föl a határt, meddig terjed az áldozat, és hol kezdõdik a kárhozat. s a döntés? mondom, akkor jön, akkor hozom meg.

Nyilas Attila (1965) Budapest. Verseskötetei: Részesülés (Argumentum, Budapest 1997), Holtjáték (ABART, Pozsony 2001), De én (Parnasszus, Budapest 2003).

2

Szedenics Nikoletta (Fertõrákos): Holland

3

Z. NÉMETH ISTVÁN

Hét létélmény a „Nõszem-éjek” ciklusból 1. Nyálinka Már mind a húsz ujja felém mutat körme alatt rongylepedõk szála foga közt kitépett párnacsücsök meghív egy virtuál tortacsatára tüzet fúj – csupa égett cukor vagy mondja légy elnök a Ledér Házban hol létszükséglet az ölelés folyton erotizálnak s a köszöntés nyelves ó te leányka légy szamaritánus izzadságcsepp a gyertyalángban szõrpincében s a bájpadláson hajnyaltól késõ alkonyalatig majd zegzugosítsam a házkutatásom fiókodba tízszer és százszor csempésszem buja bûnjeleim te rókát medvét én farkast kiáltok õrbódédban mereven õrködök s ha nyálka borít hát lányka bocs bilincs csattan mint állkapocs – hasfaladra festem az ördögöt

Hetekig laktam a hónod alatt, táplált két barna bimbód, de most már lehullok rólad, veszett pióca.

ki duhaj szomjaknak egy-egy jobb költeményért még ma lefekszik, miközb’ meg se gyûrdik szoknyája. 4. Tektonika szólt egypár prof és doktronc elõre e lány husa émelyt s görcsöt okoz megrendülnek a természet erõi ha lepattan róla a melltartóztatás

Gondoztam lázrózsád, legyeztelek pálmalevéllel, karamellt szívtál a számból, de most már integetnék.

s a jól felépített védelmi rendszer omlik is össze – az üregházhatás megbosszulja magát ficánk telivérrel száz megawatt ajakfény vakít

Hajlataid pirosát, paskolástól rengõ combod muzsikáját nem felejtem, de most már ereszd el a gégém.

elpirult és megpörkölõdött ipari kamerák a csöndbe’ csüngnek s még megkérkedi hogy elhiszem-e

Az utolsó kört, persze, hogy vállalom: jéghideg talppal futom a végén az Elba-szigetnyi hátadon.

széttárom õt és beletörõdök káprázik kommandóm plexiszeme míg jéghideg ujjai fölbecsülnek

3. Miriam

5. Klarissza

Költõnõ, mosakodj meg mielõbb, szádat az apró rúddal pirosítsd át. Verd ki a Bolerót fejedbõl, képzeld, hogy hálóinged csupa méz.

Fröccsen a pörköltszaft, s beborít, mint Ararátot a madárcsicsergés, Klarissza, mért nem vigyázol jobban, zakómon zsíros pötty a nokedlid.

Jaj, Rinocéra, te dundi edény, se spárga, se cérna, de drótkötél kell hozzád a csúcsra.

Reméljük, tested eléggé rugalmas, s nem törik meg a ritmus matracodon. Hajadat varkocsba sose fogjad, szorítsd erõsen megannyi ajakad.

Szívemhez törtetsz a gyomromon át, s e vagdalt hússal gyarmatosítod, ostrom alá kapod, mint Tróját a nézõk, én meg mintha a falót falnám...

Önnön mézébe fulladó nõstény, feltámadt õslény, comboddal fojtod a lápba a dzsungelharcost.

Jön az éj, rápaskolgat fenekedre, s te pirulsz: költõ légy, aki néma, vagy a nagy körtáncnak kurvája,

Dúdolsz, mert elaltatnád gyanúmat, átlátszó, mint pókhálóinged ma minden érv, és komoly, s oly édes,

2. Rinocéra

4

Papp Judit EDE (Gyarmat): Állapotos nõ

5

Mondja egy kislány az osztályteremben

marcipán angyal a tortahabban, a tömzsi gyertyák, lám csókig égnek: nadrágom is már mogyorókrémes. 6. Natáli Natáli szép volt, szeme kék, öle mély. Egy napon foltok jöttek tengerkék ölebén. Sárga foltok, mondtam, ennek foxtrott, de azért hívjunk gyorsan állatorvost. Jött a doktor, egy dadogó nagy adag ideg. Minek híttak, mondta, hisz az ebük hideg. Füle csüng, farka lóg, talán biz’ kanyarót kapott a barma, sz’ eltört a kanyarba’. Natáli sírt, hogy ebén a ‘múlás vett erõt. Még szebbé könnyének hullása tette õt. Üres póráz, nyakörv – szívében enyhe ûrt érzett, majd rám kacsintott, arca felderült... 7. Dunatella

6

Õszi vadászat

Tisztánlátó volt a drága lélek, tisztán látta, hogy csak érte élek. „Mert költõ lennél, pénzed bízd csak rám, feltöltöd: zenél s lerészeg’ tíz csakrám.

Álmukban sírnak az õzek vélnéd poklon idõznek Szemükben sétál a fájdal’ omlanak ropogó náddal

Bárba mentem, mert ott régen ültem, vodkát nyeltem megholtszégyenülten. Jött és mondta: „Te mohó! Nyolc grammot, s ha az kevés: elvonó programmot!”

Õszhaju szél ha parancsol mézszinü vér az agancson avarba rogy le a félel’ emberi tévútra jég ver

Délben véres hurka volt és vad rizsán, ettem én, de szurkacolt: „Hé, Padlizsán! az egészség titkát megfejtettem:

Tûzcsiholósdi a nemlét utadra lép gyufafejnyi gyilkát markába rejti

nyelni kell csupán, bekapni semmit!” Álltam ott bután: „...az anyj’ keservit!” Hozzáléptem s lágyan megfojtottam.

s dob rád nyakravalónak gyiktestû füstkarikákat és becsomóz’ se felejti

ha nagy leszek én is médiaprosti vagy surmólány a valóságsóba’ egészen alakos modellcsajszi de tanító néni nem soha nem nem és lesz majd mobilom és fogok híni és engem is hínak s ha hí a haza óvatosan lemegyek terpeszbe én nem erre vagyok termesztve és hinni fogok a karrierben de gyereket nevelõ anyuka nem nem égetõ nyarakon ha kell a testem tudom a tandíjra megkerestem és lesz majd pénzem és világot látok ha nem sújtja addig végzetes átok maradjon bár ilyen egyenetlen de tanulni nem én nem soha nem nem

Lucia Pauliková: Tanulmányok

7

Drasztik plasztik elasztik világ konzumálói egyesüljetek e bolygónyi nagy áruházra felesküdjetek bõrötök alá chip-kártyákat szíveskedjetek és megnyílnak a terek a pultok közti terek kezdõdhet a holtodiglan-nyitvatartás hitelhagyott hitelezõknek kiket kölcsönadott az Isten fel fel raktáráruházak rabjai ti üzletláncra vert rabszolgák mutassátok meg a vásárlóerõt sodródjatok az árkedvezménnyel hiszen kapható itt minden mi Versaille-nak ingere „drasztik plasztik elasztik metaxik és mûdaxlik közt semmi relax Mr. Maxl jobb ha tolaxik”

Hetedik reggel

Z. Németh István (1969) Komárom/Csicsó. Legutóbbi kötete: Tündérvirág (gyermekversek, AB-ART, 2004). Kétszer jutalmazták nívódíjjal.

Triatlon feleszmélni jéghideg mocsárban partot érni lekváros füvön szárítkozni napszelekben s várni mikor csókol múzsa fültövön és ha nyelvét már agyadba nyomná s azt sem tudod melyik része öl meg elzavarni s pattanni nyeregbe – hírt vigyél a mit sem észlelõknek leírnád de nem kell nekik textus mondanád – fülükben üvegvatta lõnek rád és kész a durr defektus angyal súg: de most már ügess, marha újratölt a század és te meg huss elszelelsz a mákos alkonyatba

Az estélyi ruhák szeméten hevernek. Kihûlt országútján motoroz az éj. Világtalan festõk szemébõl a hajnal megszületni látszik, mint roppant tojáshéj.

Kút mélyérõl száll a halálos lehellet, s kénkõszagú füstként kúszik falakon. Madárszárny hasít a virradat szemébe, egy kar int, és alig hallható zenére két ölelés között kés feszül a mellnek. Nappalt vár – rabolhasson már a hatalom. 8

Bandzsók István (Gyõr): Mozdulat

Hintõpor permetez, fák vére világít, egy magányos angyalt zsebre vág a hold. Míves üvegszilánk tûnõdik a porban, úgy emlékszik, reggel még pezsgõspohár volt.

9

CSICSAY ALAJOS

A Bumbus Amikor elõször találkoztunk, idegennek véltem. – Bumbus vagyok – mutatkozott be, és hosszan szorongatta a kezemet. De ismerõsek a vonásai, ahogy így mélyen a szemébe nézek, gondoltam. Aztán hirtelen ráébredtem, hiszen õ az én gyermekkori, tûzhely alatt szunyókáló Kókósom unokatestvére. Igen, õt így hívtuk: Kókós. – A Kókós? Rokonom – vallotta be szerényen Bumbus. – Sõt van egy másik is, aki jóval ismertebb – a hangját suttogóra fogta –, Mumus a neve, és hivatalnok. – Ja, persze – mondtam kacagva, mint aki nem fél a Mumustól sem, és közben a Kókós járt az eszemben. Tõle bizony ma is lúdbõrzik a hátam. Ha oktalanul nyafogtunk vagy fékeveszetten zajongtunk, netán toporzékoltunk, nagynénénk ijesztõ hangon ránk szólt: „Jók legyetek, mert mindjárt elvisz benneteket a Kókós!” És nyúlt is érte a tûzhely alatti „szurdikba”, onnan ráncigálta elõ a csúnya feketeséget. Meg se vártuk, hogy ránk uszítsa, rémült visongással szaladtunk mielõbb menedéket lelni, jobb híján az asztal alá. Tudtuk, nem árthat nekünk, hisz nem egyéb õ, mint koromsöprõ kefe vagy efféle alkalmatosság. De szemügyre venni sohasem mertük, mert jó volt félni tõle. Már akkor sejtettem, hogy az emberek néha szeretnek egy kicsit félni. Nemhiába vannak tele a mesék is csupa rémisztõ alakokkal. Csakhogy õket mindig legyõzi a ki-

rály legkisebb fia, ha nem a királyé, hát a szegény emberé. Mindegy, fõ, hogy minden mesében akad, aki jól elbánik velük. Kókóssal azonban nem így áll a dolog. Õt ki nem irtotta senki, legföljebb az életre keltõje parancsolhatta vissza a sötétbe. Ezért hát nem volt ok nélkül való, ha este az udvarra kimerészkedett gyerek úgy rontott vissza a konyhába, majd az ajtót törte össze. A Kókós mindaddig élt, míg elegendõ erõt nem éreztünk karunkban, de fõleg a lelkünkben kellõ bátorságot, hogy ha netán mégis hozzánk settenkedne valahonnan az ölfarakás mögül, úgy képen vágjuk, hogy elmenjen a kedve a gyerekek ijesztgetésétõl. Amikor sikerült így megemberelni magunkat, a Kókós szégyenkezve elsomfordált tõlünk. Hogy mégse bolyongjon árván, gazdátlanul a nagyvilágban, kamaszos nagylelkûséggel rátestáltuk õt a kisebb gyerekekre. Hadd féljenek õk is egy keveset tõle. Nem is tudom, mikor hallottam felõle utoljára. Talán megvénült szegény, és ki se mozdul már a vackából, ha létezik még egyáltalán ilyen tûzhely alatti kókós tanya. Vagy talán örökre elszenderedett, mint sok egyéb csallóközi meselény? A Bumbussal viszont nemrég találkoztam. Nem is akárhol, egy párkányi toronyház ötödik emeletén. Lehet, hogy az Öreg utcából lopakodott oda, vagy talán Szalkáról, de az is lehet, hogy régebben Muzslán lakott. Olyan eleven, mint az idei kiskecske.

A két mesenovella ízelítõ Csicsay Alajos legújabb, A tündérek titka c. kötetébõl.

10

Úgy történt a dolog, hogy egy icipici kisfiú, aki még a székre is rákérdezett – „Mi ez?” –, meglátogatott bennünket. Elsõ dolga volt kíváncsian földeríteni a lakást. Így hát se szó, se beszéd, a hálószobába is bekukkantott. Este volt már, korán érõ szürke téli este, és csak a konyhát hintette be fénnyel az egykörtés lámpa. A legényke magasra ágaskodott, hogy elérje az ajtó kilincsét. – Katt! – mondta a zár, és lassan, mint aki ásít, eltátotta száját a szoba. A fiúcska riadtan meghátrált, és gyorsan odaiszkolt az anyja ölébe. Amikor már biztonságban érezte magát, tágra nyílt szemekkel fordult a szoba felé. Apró ujjával mutatgatta: – Ott a Bumbus! – Dehogy van, nincs is Bumbus! – próbálta lebeszélni õt mamája, de a gyerek csak egyre hajtogatta: – Ott a Bumbus, ott a Bumbus. – Gyere, kihozzuk! – nyújtottam feléje a kezem. Belekapaszkodott a mutatóujjamba, és jött elszántan nyakon csípni a félelmetes jujjujt. Igen ám, csakhogy felkapcsoltuk a villanyt. A sötétség egy gyenge pattintásra elröppent, hirtelen nem is láttuk, hová tûnt, de sajnos magával vitte a Bumbust. Kerestük, kerestük mindahányan, végül a kisfiú találta meg nagy ügyesen. Benyúlt érte az ágy alá, szép óvatosan kihúzta, és a tenyerébe ültette. – Itt a Bumbus! – kiabálta lelkendezve. Vigyázva kisétált vele a konyhába, és a felnõtteknek kínálta. Édesanyja vette el tõle, megsimogatta a halálra rémült Bumbus borzas fejét, amitõl az egészen megbátorodott. Leugrott a szõnyegre, bukfencet vetett, és hipp-hopp visszaszökkent a szobába, egyenesen az ágy alá. A fiúcska utána, elmarkolta, kihozta, és megint az anyja ölébe rakta. Így kergetõztek, hancúroztak, míg végül mindketten jól elfáradtak.

A kisfiú elálmosodott, nyûgössé volt. Anyukája ráadta a meleg téli kabátkát, felnyalábolta, hogy elinduljanak hazafelé. De a gyerek hirtelen felélénkült: – A Bumbust is! – Kit? – A Bumbust is vigyük! – mondta erélyesen. – Mi a csoda kell még? – zsörtölõdött a mama. – Vigyétek, csak vigyétek, ha már ilyen jól összebarátkoztatok – mondtam. Mit volt mit tenni, a mama lehajolt, és nagyot sóhajtva a karjába emelte a küszöbön ácsorgó Bumbust is. Majd csak akad neki valami csendes zug a lakásban, ha máshol nem, hát a könyvespolcon, a mesekönyvek között.

Csicsay Alajos (1938) Csiliznyárad/Párkány. Író, pedagógus. Mûvei: X-ék a hetediken (Madách, 1987), Vendég a csodakönyvben (mesék, 1997), Királyok, fejedelmek, kormányzók (Lilium Aurum, 1997, 2003), Apáink öröksége (uo. 1999), Embernevelõk (uo. 1999), Hajnali álom (novellák, uo. 2003), A tündérek titka (mesék, AB-ART, 2004).

11

A malackirály Tavasszal nagyapa egy kurta farkú malaccal örvendeztette meg az unokáit. Hátán, zsákban cipelte a nyivákoló kis jószágot, s mindjárt be is tessékelte õt a nagyólba, friss szalma közé. Igen egyedül érezte magát a sertéske, mert szüntelenül sírdogált. Éjjelnappal be nem állt a szája. Valahányszor odaléptem hozzá, megállás nélkül azt hajtogatta: Gyuri-gyuri-gyuri! – Jól van hát, legyen a neved Gyuri – mondtam. Egyébként is nálunk minden valamirevaló állatnak neve van. Szegény Gyuri annyit jajgatott, kesergett, hogy megesett a szívem rajta. Kiengedtem hát egy kicsit szaladgálni a baromfiudvarba. Elsõ lépteit félénken, tétován tette meg. De aztán úgy nekibátorodott, hogy elkezdett féktelenül száguldozni a baromfinépség szörnyû ijedelmére. Kis idõ múltán mégis lecsillapodott, és csendes andalgássá szelídült a mozgása. Ám ezt olyan méltósággal tette, hogy a hátsó udvar lakói félõ tisztelettel sandítottak rá. – Ki vagy te, pajtás? – reszkírozta meg a kérdést Béni, a hetyke kakas. – Gyuri – vetette oda a malac. – Gyuri, Gyuri – adta tovább a kakas, mire Boldi Kacsa így kiáltott fel: – Õ a malackirály! – Malackirály? Ó, de édes! – kényeskedett Cila. Õt talán be sem kell mutatnom, mindenki tudhatja, kiféle. Bundi pedig ásított egyet kelletlenül, s tudomásul sem vette, hogy valami történik az udvarban. – Üdv neked, felséges malackirály! – hajlongott Gyuri elõtt a kacsa egész pereputtyával. Ezen alázatos szókra úgy megil12

letõdött a mafla sertés, hogy csak annyit tudott kinyögni: röff. – Hallottátok? Idegen nyelven szólt – lelkendezett Boldi. – Micsoda elõkelõ! – Addig bókolt, addig udvarolt a buta malackának, míg az maga is elhitte, hogy õ a malackirály. A elkövetkezõ napokban ki-ki megkapta mellette az õt megilletõ rangot. Béni lett a miniszter, Huba gúnár a kamarás, Cila cica udvarhölgy, Mici kecske a postás, s ugyan Bundi mi lehetett volna egyéb, mint a király lustája. Mondhatom, jó dolga volt elsõ Gyurinak a maga királyságában. Nem kellett egyebet tennie, mint uralkodnia. Abba viszont elég hamar beletanult. Reggel azzal kezdte a napot, hogy széthasogatta Mici lapuleveleit, kiborította Bundi tányérját, Cilát fölszalasztotta a fára, s mikor a Napocska trikóra vetkõzött, neki dagonyázni támadt kedve a kacsaitatóban. Délben a baromfinép elõl fölhabzsolta a magot, s mikor a miniszter tiltakozni próbált, jól oldalba lökte. Hol volt már a kacsa Boldi által megálmodott finom úri modor? Gyuri azt tartotta, ha egyszer király valaki, akkor annak joga van hatalmaskodni. Volt ám, míg a gazdaszszony meg nem sokallta, és Gyurit a hatalommal való súlyos visszaélés vádjával palotafogságra ítélte. Hiába óbégatta a lábasólban, hogy: „Gyuri, gyuri, röff-röff, gyuri, gyuri röff.” Bent kellett maradnia. Enni kapott bõven, meg jó puha szalmát is a dereka alá, amin naphosszat szunyókálhatott. Idõnként a volt minisztere be-bekukkantott hozzá, nem mintha sajnálta volna, mert a köztársaság mégiscsak elviselhetõbb,

mint egy zsarnok rigolyái. Aztán hónapok múltával a malackirály is megkomolyodott. Úgy megváltozott, hogy elsõ ránézésre meg sem ismertem. Önkéntelenül megkérdeztem tõle: – Hát te meg ki vagy? Laposat pislogva az ajtóhoz tötyögött, és méltóságteljesen azt mondta: – György.

Lucia Pauliková (1987) Érsekújvár. A pozsonyi képzõmûvészeti szakközépiskola növendéke.

Lucia Pauliková: Toboz

13

VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK:

[DRÓT]

irodalmi, képzõmûvészeti és mûvészetelméleti periodika Miklós Melánia Gerencsér Péter Kollár Árpád Tóth Zoltán Weiner Sennyey Tibor Köszönet Tanai Csaba Ta"c"ának, a Drót korábbi szerkesztõjének. Honlap: www.extra.hu/drotlap Villanyposta: [email protected] Postacím: [DRÓT] - 6725, Szeged Galamb u. 14/A 4/7.

14

Néhány szó a DRÓTSZÕRÛ KÕrõl Milyen is a szõrõs drót? Ilyesmi. De a drótszõrû kõ még ilyenebb. Ez tehát egy DRÓTSZÕRÛ KÕ. Mert a Drót már csak ilyen – de ilyesmit már mondtam. Csimpaszkodik. Nem mint a bogáncs vagy egy újszülött majom. Mint a drótostótok vékony fémszála, ami bekúszik diribdarabok, csiripcserepek (van ilyen szó?) lyukaiba, hogy aztán a megfelelõ pillanatban egymáshoz kapcsolja azokat. A még használható kacatokat, a széthullott semmisségeket. A drótostót drótoz. Meg fel-alá lófrál a vidéken, no meg persze állandóan a drótoznivalót lesi. Az egész nem hozza lázba. Bezzeg a töredék. Tolnai Ottó ilyen drótostótnak nevezte egyszer a „drótos legényeket”. Mi pedig csak drótozunk, drótozunk, drótozunk... A Drótszõrû Kõ, a Szõrös Kõ és a [DRÓT] közös száma is így születhetett meg. Köszönet érte a Kõnek. Reméljük nem bánta meg, hogy csinos kis borostáját erre az alkalomra érdes drótszõrre cserélte. A [DRÓT] tehát bemutatkozik. A [DRÓT] világuralomra tör. A [DRÓT] szereti a Követ (kõkorsó, kõtányér). Csupa belebújni való. És most benne is vagyunk. A következõ írások a drótostótok munkái. A Szõrös Kõ számára válogattuk õket eddigi számainkból, és néhány új írással meg is fûszereztük. Belõlük derül ki leginkább, mi is az a [DRÓT],

ami alcíme szerint „irodalmi - képzõmûvészeti mûvészetelméleti periodika”. Központja nincs. Tehát több is van. Gyõr, Szeged, Szabadka. Gyõrben jött létre, évszázadokkal, de legalább is néhány évvel ezelõtt, azzal a szándékkal, hogy teret adjon fiatal alkotóknak. Majd a szerkesztõk egy része Szegedre került. Itt „töltõdött fel” délvidékiekkel. Ó, ezek a határontúliak (attól függ persze, honnan nézzük) – mindenhova benyomulnak! A magyar fociban persze nem, de talán az irodalomban mûködik a háromszögelés. Három város [régió] között pattog a labda. Örülünk, hogy a cselbe most bekerült egy negyedik is. Négyszög. Az már majdnem háló. Drótháló. Ahogy az alkotók révén be is hálózzuk a Kárpát-medencét. Mondanám: híd. De a hidakat lebombázzák. Arra valók. Háló. Persze az is sérülékeny, akár a törött tányért körbefutó szál. Bármikor széteshet, óvatosan kell vele bánni. Az itt közölt válogatás, néhány kihúzott szál, nagyjából tükrözi a koncepciónkat. Fiatal alkotók, fordítások javarészt közép-eu irodalmából (ezt most kihagytuk), mûvészetelméleti tanulmányok, fordítások, és interjúk (ezt is), fotók, grafikák. Nagy hangsúlyt fektetünk a vizuális megjelenésre. Ha van pénz, van színes oldal is, ahol általában

15

Eddig még mindig ingyenes volt. Hogy milyen is a [DRÓT]? Elmondja az ezt követõ írás, ami az elsõ szám beköszöntõje volt. Legalább olyan homályosan, mint ez.

KOLLÁR ÁRPÁD

Kovács Róbert (Szeged) grafikája

festmények, fényképek reprodukcióit közöljük. A lap hosszúkás, egy A 3-as lap harmada. Bonyolult hajtogatással. Ezért sose tudni, hány oldalas. A címlapon mindig van valami bigyó. Drót, pecsét, fényképdarab. Nagyon unalmas felragasztani. Hol ezer, hol hatszáz példányban jelenik meg.

A DRÓT Ha valami olyat vársz, hogy megmondjam, mi is az a „DRÓT”, nos megpróbálhatom. A „DRÓT” lehetne étel, mondjuk „DRÓTos-tészta”, vagy „DRÓTleves”, de nem ehetõ, vagy lehetne „ekto-plazmikus DRÓT”, illetve ennek az idegen nyelvû ellentettje: „DRÓTendtrotta”, de egyik sem. Lehetne „DRÓTmadár”, de nem a repülés az erõssége, és ha már itt tartunk, akár „DRÓTtekercs”, csak azért meg mi kapnánk két évet. Talán ha ezoterikus volna, azt mondanám: „A DRÓTon túli élet”, ha meg divatos: „Csá csumi DRÓT!”, ha füstös: „DRÓTpufogó”, ha meleg: „forróDRÓT”, ha internetes: „DRÓTháló”, ha nõi: „DRÓTkegyed”. Akkor meg elhúznánk a „DRÓTosmadzagot” a „mindörökké DRÓTmanek” elõtt, és úgy járnánk, mint a nagyobbik a vaskorszakban, akit „függönynek” becéztek a szülei, de aztán lebontották. Vagy, mint a másik, az a „szöges”, akit egyre többször húznak fel mostanság. Ha azt mondanám, a „DRÓT” középút, vagy fiatal alkotók által készített ne adj isten kulturális újságnak kinézõ, ám a tudatalattinkban lappangó, õrjítõ fallikusságra való hajlam kivetülése, valószínû egy nagy barom lennék, mert ezek még csak meg sem közelítik a dolog lényegét. A „DRÓT” egy darab fénymásolt, A3-as lap. Ez az igazság. Csakhogy az igaz-ságot átalakítja a tartalom, az ok és okozat rendszere (vagy rendszertelensége), és talán valahol egy másfajta szellemiség is. Azt gondolod, hogy ha átalakítod az igazságot, az hazugsággá válik? Talán máshol igen, de mi is az igazság? Jelen esetünkben vajon

16

nem egy átláthatatlan, undorító masszae, bármerre is nézünk? Szerintem ezt a valamit nem lehet kívülrõl megismerni, ezért a „DRÓT” belemászik. Mert olyan, mint egy csecsemõ, aki még tudja, hogy akármi is az a valami, bele kell másznia könyékig, és ennie kell belõle! Nem hajhászni, futkosni körülötte, vagy ami rosszabb, megkerülni, hanem enni belõle, érzékelni, és ezáltal megérteni. Persze lehet, hogy ez az egész nem más, mint a valóság feletti és a valóság találkozása egy kislány reggelében, a lányság asszonnyá érése egy érdes kupolában, vagy a lázadás, vagy a szimbólumok vonalakká tördelése, vagy egy kalandos utazás. Talán csak egy jegy a bársony földalattira. Talán mindegyik. Talán egyik sem. Ám én mégis azt hiszem, hogy tévedek, és a „DRÓT” valami egészen más. Olvasó, nézd el nekem tudatlanságomat, hogy nem vagyok képes meghatározni valami rendszertelent, valamikor a múltban, valahol egy univerzumban, és fordulj inkább a tartalom felé! Gyõr, 2000. március 9.

WEINER SENNYEY TIBOR

17

SARKADI SÁNDOR – DEBRECEN

KISPÉTER ISTVÁN – SZOMBATHELY

Például a Hold

Profán armageddon

Lehet, nem tudom, Felemeli a fejét, felüt egy könyvet. A napok közben ahogy telnek. / Növekszik: csökken. / És a beállt csendben növeszt halkan a zongorára szárnyat, az ablakkeret árnyékban marad. / Csökken. Elnyúlik a falon. / Húrt rajzol, néhány másikat ugyanaz követ: akár a Hold is lehet, de bármi más akkora erõvel legalább törekszik arra, hogy / a tárgyak élein / pontos nyomot hagyjon. Nem / csalárd csak, / mintha / lenne ilyen éjszakád, és a hosszú sor evezõlapát, / ha emlékei mi itt az esély, mi itt a tánc lehetõsége, a behulló fényeket / átszeli az éjszakát. minek menjünk sétálni, mi lehet még belõlünk, ez az, amit soha ne kérdezz meg, mondta. Király, mondta, tudom, mondtam, jó, mondta, minek, mondtam. Akkor mondhatom az alapítvány nevét, kérdezte, közben a parókát szorítani kellett, a szél nehogy elfújja, két ujját a szájába véve halkan próbálgatni kezdte a füttyjeleket. Ez a baj a reggeli telefonnal, az ember beköltözik a fürdõszobába, közben az arcát és a karórája lapján a mutatókat figyeli, változik-e közben az ismert arc, végül is ezt ismeri a legjobban, mondta, csak akkor minek telefonálni, ha közben ezt nem lehet figyelni, tükör kéne a telefon fölé, a telefon tárcsás, és piros, mint egy öreg szív alkonyatkor, régrõl maradt itt, szóval akkor megyek, és juszt is kifújom az orrom.

Színorgia lebeg a fák felett ahogy Az eget szédítik a madárszárnyak bogarak Ahogy híreiket ottfelejtik a leveleken Lefolyik a tömény vulvanektár vissza a Földre ahogy a varangyszó megtömi a Kelepelõ bendõket és az erdõ szélérõl nyílik A halál nevezhetetlen egyszerûséggel.

Reggeli táncrend

18

Lakótelepi óvoda nyárban Zuhan az árnyék és elvágja A házfalat lángokban áll Az összes mászóka a hinták Szuszognak a forró szélben a Gyerekek fészkelõdnek ágyaikban Ebéd után és a tétlenségben Az óvónõk lehúzzák a bugyijukat És csak a hosszú cipõ marad rajtuk.

Kovács Róbert (Szeged) grafikája; részlet

19

TAMÁSI ÁKOS

SIRBIK ATTILA – SZABADKA

MICHELIN Papírnõt a papírkosárba! Szívem nem volt még ettõl sárga egyszer használatos papírmasé az-épület-mögött-a-bokorban klisé olyan, mint egy meleg vécéülõke – Na, vajon ki volt elõttem? Herceg! Nem átall semmitõl henceg, miképp serceg a cerka s közben múlnak a percek

KISZÍVTÁK AZ ÉLETERÕM Egy mély erdõben eláztunk tegnap a világ végén túl Megvártuk a pillanatot majd mindenki még fogyasztott azon túl, mi a számlán állt az egyenleg másik oldalán Szúnyogcsípés; száz, s a lényeg vízben szivaccsá ázott lélek Egy autóba ültettek nyomás a faluba egyenest Kiszívták az életerõm s lám tiszta a lepedõm 20

Már megint kapszulaízû az este tested testem bûvkörében megfeszül és elpattan mint egy százas égõben a wolfram-szál *** a pszichikus, faliórát szerel. tegnap még sárga volt szemedben a kép ma már témát vált a hangsúly. *** emberi faj(talankodás) tolongok a tömegben zsebemben alliteráció és kettõ vagy három rohadt cseresznyeszem *** inspiráció egy zöld ceruzatartóban gyufaszál pörög kavarom a teám négy csepp citrom két kockacukor négy kis pont légypiszok az ablakon kívül Mészáros Apolka POLLY (Gyõr): Gépezet

21

WEINER SENNYEY TIBOR – ABDA / GYÕR / SZEGED

az almáskert (töredék) fûszál voltam almáskert mély rejteke rejtegess mélyen fûszál voltam fûszál egy kertben a többiekkel összenõttem a többi fûszállal ölelkeztem a föld alatt ölelkeztem de fent az égben egy szál fû nõtt több sosem egy szál fû nõtt elmondom hogy mint érkeztem elmondom hogy mit találtam elmondom hogy mi volt bennem hangot adok ami másban fûszál volt almáskertje mélyében rejtegette szépen vagy kevésbé szépen errõl már megoszlanának a vélemények de ott volt a titok a titok kérem szépen nem elhanyagolható dolog a titok a fûszálak és az almáskert mélyének ügyében tehát kérlek a titok a tied csak arra figyelj kérlek ami a tied az enyémben ami én vagyok benned figyelj magadra kérlek hogy amikor jöttem mit tudtam én honnan is tudhattam volna hiszen mag voltam a szélben a messzeségben repültem ide egyre inkább igyekeztem siettem nem azt nem hiszem hogy siettem volna idefele lebegtem kavarogtam alattam folyók hegyek viszonylatok közelségek házak és emberek árnyai és éjszakák melyekben fiúk és lányok asszonyok és férjek de leginkább puha arcba borult párnákon végtelenül kicsi gyermekek arról álmodtak hogy magként egy fû magjaként mint a csillag mint a bánat a szívben az asszonyi szívben ki férjére vár de az nem jön nem hozzák a sötét utcák csak a magányt csak azt hozzák az úton a házak árnya a kerítések csak a magányt és a gyermekek puha arcukba borult párnáikban ezt látták és látták a repülést is a színeik aludtak de õk mégis színes éjszakát láttak érezték mély kék suhanásom a szélben amint túl a városon és falvakon országutak párhuzamos bánatán végtelenbe futó sínek találkozása után én lassan mintha vízbefúlt lettem volna ki ereszkedik hangtalan de nem egészen hiszen milyen is lehet az a vízbefúlt aki errõl késõbb verset ír errõl neked szóval inkább olyan voltam mint aki nem fúlt ugyan vízbe de most úgy ereszkedett 22

mint szemed tükrében ereszkednek a színek mert színes minden itt és most hidd el fel sem tûnik ez mennyire különleges amíg a színeket egyszer egy megismételhetetlen kétségbeejtõ rettenetes pillanatban de tényleg el nem veszíted úgy nem találod õket mintha csak nem vetted volna föl a szemüveged reggel és már igazán be kell vallanod azt sem tudhatod hova tetted tényleg nem látta valaki te sem láttad eltettem vagy elvesztettem már nem tudom hol és mikor elvesztettem a színeket a szemembõl hát igen igazad van ilyesmi sokakkal igen gyakran megeshet meg is esik kiesnek minden percben egyre inkább ahogy haladunk ahogy lebegünk a színek és egyszer csak már nem is emlékezünk rá hogy mi nincs illetve mi az ami van csak nekünk már nincs pedig a színek és leereszkedtem az almáskert gyepére egészen mint egy tévedés mint egy bánat az asszonyban aki azt mondja csecsemõjének hogy miért hozzá mentem férjhez és leoltja a kisvillanyt és félni kezd nem kicsit hanem egészen hogy nemsokára megjön utcák kutyaugatás a hideg az éhség és a kerítések fogják hazahozni és megsimítottam a fûszálakat a többieket hogy sziasztok srácok megérkeztem s õk suttogtak az almafák tekintélyes hullámzása mellett mint a tenger a földön pedig mint a könnyek a fákról pottyant almák gazdájuk a lombok mint száz piros és zöld és színes könnyeket hullató szemek mondd belegondoltál-e már hogy a könnyek is színesek aztán nagyon lassan nem kívülrõl feltörhetetlen kérgem egyszer csak a végtelenített csönd párhuzamos zengésében kérgem felszakítottam aztán le aztán fel a mélység az én otthonom a magasság az én testvérem kibújtam mint ahogy csak egy szál fû tud gyõzedelmesen kibújni önmagából mekkora szemrehányás egyetlen szál fû gyõzedelmes kibújása mindennek ami nem az nem tud az lenni csak szeretne vagy még azt se hanem a semmi hanem a türelmetlenség hanem a színekre való oda nem figyelés hanem a tévedés hogy azt hittem szeretsz azt mondtad szeretsz de hát akkor nem is szeretsz de szeretlek hidd el illetve nem tudom de nagyon is miért mondod ezt egyetlen szál fû többet tud mondani mint az ilyen beszélgetések nem egyszerûen zöld egy szál fû hanem mindegyik a másiknál is másabb másiknál is másképpen zöldebb és hidd el benne van egy kicsi nem is kicsi csillagos égbolt és ahonnan jöttem a messzeségek és álom árnyak és az elalvó gyermekek szemében a színes öröm és mattfekete bánat aztán láttam egy kislányt aki virágot vitt és lillának hívták és szép volt amilyen szép csak egy hét év körüli kislány lehet a kislányok sajátos 23

szépséges és kegyetlen virágos mezõjén ahol nem csupán szaladni hanem suhanni is lehet így virággal a kezében suhant és távolodott egyre messzebb és egyre fájdalmasabban tõlem aztán meg egyszer csak azt vettem észre hogy színes igen színes virágok nyíltak a fekete földbõl és az emberek meg színes oltalmukba költöztek arra gondoltam nahát néhányan úgy tûnik rájöttek végre rájöttek végleg vagy csak egyszerûen akár a szél akár engemet a messzeségbõl egymástól távoli világokból idehozta hogy együtt legyenek csak õk csak egy csöppet és kinyíltak mint a földbõl a színes virágok melyekbe beleköltöztek hogy legyen szerelem legyen kedvesség legyen barátság legyen végre ami annyira kell hogy amint õk a virágokba úgy szemükbe visszaköltözzenek a színek

Kovács Róbert (Szeged) grafikája

és ezután újra megtörtént a csoda a béna eldobta mankóját már nem botlik nem zuhan nem rúgkapál nem csak életet és már nem csak halált kíván kibújtak színes virágaikból az almáskert legmélyébõl egészen és legnagyobb meglepetésemre legnagyobb csodálkozásomra körém gyûltek mint az ember sorsa köré a gyõzelmek és tévedések mint a gyermekség legmélyén az emlékek hogy volt anya elõtt élet mikor én még én voltam de nem ez az én még lánykoromban mondja a fiú kisfiú voltam és szerettelek mondja a lány legkedvesebb barátnõjének fûszál voltam az almáskertben és a virágok lakói színesen körém gyûltek azt hitték hogy hoztam magammal egy kis messzi földet por alakban álom árnyat talán azt hitték talán nem hittek semmit csak a szél csak a lélek ami odasodort ami melléjük tett mint ahogy egy távoli mezõ fûszála az almáskertbe kerül és nem a tengerbe nem az aszfaltra nem a végsõ gyengeségbe ám nem hoztam mást csak az álmot hogy talán lehetséges és én nem is hittem hogy a dolog az a lehetõség hogy talán bárkit igazán érdekelhet a nézés az igazi nézés hogy csak úgy mint egy mesehõs felkerekedjen és éles szemmel vagy csukottal megnézze végre az õt ölelõ színeket

24

25

GERENCSÉR PÉTER – KAPUVÁR

hogy a van már nincs, egy másik van van / nincs helyette.

Tíz bekezdés A meteorológiai jelentés 1900. augusztus 25-ére feltehetõleg meleg idõt, szikrázó napsütést ígért, amikor a röckeni Weiss család apraja-nagyja a város környéki erdõbe indult. Esterházy-kockás kendõt terítettek a zöld fûre, amire sajtot, frissen mosott szõlõt helyeztek, a magas nyakú flaskából pedig kristálypoharakba töltötték a vörösbort. Az idõjárásra való tekintettel napernyõt is vittek magukkal. Isten akkor már kinyiffant. Nézem a megsárgult fotográfiát, nagyon régi kép lehet, szélei már szamárfülesek. Rajta vígan masírozó emberek: katonák. Szélesre van húzva a szájuk, egytõl-egyig a kamerába mosolyognak. Aligha láthattak sok ilyet. Egyenruhájuk tiszta, frissen vasalt, nem látszik rajta semmiféle gyûrõdés. Hatalmas fegyver nyugszik a vállukon, szuronyával az égre mutatva. Még nem sejtik, hogy rövidesen holtak társaságában esznek, isznak és énekelnek.

Ami utána következik, arról szavakban aligha lehet autentikusan megszólalni. Másképp meg nem szabad. A szabadság kétirányú. Tornáztat, de a nihilig visz. Samuel Wimstatt ohiói farmer kilépett háza ajtaján és azt mondta: Hova menjek? Aznapra, és még jó elõre, minden teendõjét elvégezte, ültetett, aratott, a gép megcsinálta reggeli kávéját, a kocsi elhozta a postáját. Nem tudott mit csinálni, unatkozott.

A hosszú hajú srác és a zsíros arcú csaj már jó ideje nem tisztálkodott, nem szappanozta be az arcát, és farmernadrágját nem cserélte le másikra. Leült a földre, füvet szívott, mondván, vissza a természethez. Aztán két év múlva vadonatúj Fordján szállította kislányát az iskolába, este filmet néztek a televízió elõtt popcornt ropogtatva, majd másnap mindenki visszatért a munkahelyére, a lány az iskolába, az apa az irodába, az anya pedig nem figyelve a rádióból Martin Heidegger egy dél-bajorországi üvöltõ zenére, a bejárónõt fegyelmezte. eldugott kunyhóban tekintget ki a párás Mintha elfelejtették volna a zene hangját, ablaküvegen. Az ablak egy folyamatosan Woodstockban. csordogáló kútra néz, mely sohasem fagy be, sohasem apad ki. Senki sem tudja, hogy Jacques Derrida francia filozófus egy mi készül a világ háta mögött, senki sem szép napon megrótta Lacan Poe-értelmegyanítja, hogy a század legnagyobb jelentõ- zését, és helyébe egy jobbnak hittet állított, ségû ontológiája van készülõben. Olyan miközben egész életében a jelentés bizonymondatokat ír le, mint a megértés a jelen- talanságát, a többértelmûséget, az értelmevalólét saját lenni-tudásának egzisztenciá- zés pluralitását hangsúlyozta. Nem nõtt fel lis léte, aztán minden eltorzul, és nemsoká- saját gondolatai szintjére, meglátásainak a ra Heidegger a nemzeti-szocialistákhoz gyakorlatban cáfolatát adta. Kimondta, csatlakozik. hogy van, miközben végig arról papolt, 26

Amikor az amerikai popsztár Budapesten koncertezett, a rajongók minden lépését követték. Mentek utána a szállodához, méregdrága autójához igyekeztek közelebb lépni, városnézõ túrája során folyamatosan kattintgatták fényképezõgépüket, a zenemûbolt kirakatának ablakát kitörték, hogy megérintsék az idolt, hajnalban pedig már az esti fellépés helyszínén várakoztak. Aztán a sztár az egész koncertet újraforgatta, mondván, az eredetin nem jól áll a sérója. Isten meghalt, de bálványokban újratermelõdik. A meteorológiai jelentés feltehetõleg meleg idõt, szikrázó napsütést ígért arra a napra, de szakadt az esõ. Semmi nem jött be, minden a visszájára fordult. Az árvíz továbbra is folytatódott, ha lehet, még nagyobb erõvel. Úgy látszik, túlságosan megszaporodtak a bûnök, akárcsak Noé idejében. A vízözön elmosott mindent. Egy lány hívott meg egy kis felsõ-tiszai faluba, amikor meséltem neki, hogy arrafelé még nem jártam, de másnap közölte, ne menjek, mert nincs hova, összeomlott a házuk.

Mészáros Apolka POLLY (Gyõr): Catting

27

MÉSZÁROS URBÁN SZABÓ GÁBOR - GYÕR

A Kar Már nem kötnek le azok a mesekönyvek sem, amelyeket tavaly kaptam a mamától. Ha bejön a szobába, persze mímelem a szaggatott olvasást, de gyakran már nem is tudom, mit olvasok. A húgomnak könnyebb, õ két évvel fiatalabb nálam, s rendszerint kissé kopott babáival játszik. Olyan szituációkat eszel ki nekik, amelyek meglehetõsen furcsák a számomra. De magamban azért mégis büszke vagyok, mert testvéremet e helyzettragikumok visszatükrözésében igen tehetségesnek tartom. Míg én unottan, szórakozott figyelmetlenséggel lapozgatok a mesék között, elnézem, ahogy ez a kislány két barna hajú mûanyag babával elõadja szüleink szomorú tragédiáit, kemény szócsatákat imitál gyengécske hangján, és a csúnya szavak helyére szemérmesen valami hangzásában hasonló szöveget illeszt. Te kis durva, te aszott kis durva. És selypít. Érzem hangján a nyilvánvaló megvetést, ilyenkor fiatal tekintete komoran elsötétül. Kiváló megfigyelõképességéhez megfelelõ színészi érzék is társul. És még csak öt éves. Ki tudja, mi lehetne még belõle. Húgom egyébként asztmás. Nem nagyon értem ezt a betegséget, de el tudom képzelni, micsoda félelmekkel járhat. Mármint kifogyni a szuszból. Egyszer a fürdõkádban kipróbáltam, mennyi ideig tudok egyetlen levegõvétellel a víz alatt maradni. Orromat befogtam, számat összeszorítottam. A tûréshatárt megközelítve tüdõmben parázsló fájdalom támadt. Anyám ekkor tört rám, és úgy, ahogy voltam, teljesen pucéran, karomnál fogva kirángatott a kádból. Rémült sikolyát nem igazán értettem – hiszen az én életemmel játszottam, nem az övével –, de az azt követõ két jókora pofont még kevésbé, melyek az elsõ levegõvétel után nedves arcomon

28

csattantak. Az esetbõl azt a tanulságot vontam le, hogy a légzés nem játék. Ezért is szánom úgy testvéremet, akinek nap mint nap meg kell küzdenie e lélegzetrabló betegséggel. Õ persze láthatólag sokkal kevesebbet törõdik vele, mint felelõsségteljes bátyja. De ez még nem minden. Amíg ezen a délutánon húgom babái szörnyû táncot járnak, én fél füllel hallgatózom, és valami érthetetlen dühtõl hajtva csapkodom egymásra a könyvem lapjait. Úgy látszik, a félelem, amit mostanában egy szörnyû dolog indokol, nem múlik el nyomtalanul bennünk. Ha megunom az olvasgatás színlelését, ügyelve rá, hogy húgom figyelmét ne hívjam fel magamra, lassan az ablakhoz lopódzom. Lábujjhegyre állok, és lenézek az utcára. A függöny alját óvatosan kissé megemelem, a résen figyelek kifelé, így kintrõl senki sem láthat meg. A megsárgult radiátor gyengéden melengeti a hasamat, míg az odakinti világot bámulom. A látvány lesújtó. Ahol lakunk, a kilencedik emeleten, jó kilátás nyílik a városra. Mindenhol ugyanazok a szürke házak sorakoznak egymás mellett, méreteik és formáik idegenek, valami durva, embertelen eszme betontermékei, csúnyák, szótlanok, hidegek. Amerre csak a szemem ellát, e házakon törik meg tekintetem. Néha túlontúl vastag cellarácsoknak képzelem õket, melyek körbefogják az életemet, a húgomat, nagyszüleimet, és összepréselnek minket. Lent a mélyben kemény tél van. A tél színei, az utak feketék, szürkék, latyakfehérek. Meg barnák is, a homoktól és sótól, amivel az utcát felszórták, hatalmas, zúgó gépekrõl. Büdös van, valami vegyszer bûze árad szét mindenütt. Finom pelyhekben hull a hó, de hiába, a nedves betonon szörnyethalnak a

pelyhek. És még a hó is piszkosnak tûnik, valószínûleg már odafent, a felhõk között beszennyezi valami. Senkit sem látok az utcákon, persze ezen nincs is mit csodálkozni. Ki merne kimenni oda ilyenkor, mikor az egész városban mindenki a Kar-tól retteg? Beleborzongok, ha eszembe jut. Vallásosnak neveltek, de erre a szörnyûségre infantilis hitembõl nem telik magyarázatra. Nézem a kihalt utcát, a mocskos panelokat, a mozdulatlan jeget, és a Kar-ra gondolok. A Kar-ról nincsenek pontos adataim, mindössze annyit tudok róla, hogy õ a félelem a mi gyermeki életünkben. Minden rossz és gonosz megtestesítõje, arctalan, ismeretlen, undorító valami, ami meg akar gyilkolni minket, miután szörnyû kínokban szenvedtetett. Hogyan is tudnánk fölfogni, miért teszi ezt, mikor még szüleink viselkedésének megértésétõl is oly messze kóválygunk, én és a húgom. A nagyi egyszer mintha próbálta volna elmagyarázni a dolgot, de szavai a tipikus, gyermekeknek szánt szépítgetés áldozatául estek, a komor lényeget lehetetlen volt kihámozni belõlük, inkább festegettem tovább karácsonyra szánt képeim egyikét. Bár a nagyi mondandója értelmemnek keveset adott, érzelmeimnek annál többet. Öreg, kissé reszketõ hangja – bármennyire is igyekezett leplezni – többet sejtetett minden szónál, amit a Kar-ról egyáltalán ejteni lehetett. Akkor érett meg bennem a felismerés, hogy bármi legyen is az, mától fogva rettegni fogunk tõle. Irigyeltem húgomat, akit a babázás meg a köhögés annyira lefoglalt, hogy a nagymama szavait meg sem hallotta, és közelébe sem jutott, hogy felfogja azt a minden gyermeki világképet átrendezõ félelmet, ami bennem igen jó talajra talált, és lelkemben elképesztõ szaporasággal burjánzani kezdett. A Kar-ról rémületes, beteg pletykák keringenek a városban. Két tincs lenyisszantása között a fodrász szörnyû titkot suttog Róla, amitõl a szépülni szándékozó vendég arca ijedten rándul össze, a finom bõr pedig megugrik a borotva alatt. A közértben, a zacskóba szedett burgonya mérése közben, sokat sej-

tetõ pillantások váltják egymást, és mintha csak valami összeesküvésrõl lenne szó, elejtenek néhány halk, kurta mondatot, ami még a vért is megfagyasztja bennük. A kõkongó pályaudvaron, a húsízû étteremben, a fertõtlenítõszagú orvosi rendelõben mindenki a Kar-ról sustorog, és ez a bizarr, rejtélyes zsolozsma, mint a penész, rátelepszik az emberek hangulatára, terjed közöttük, akár a pestis, és izgalmaikat, félelmeiket az elviselhetetlenségig fokozza. A Kar drámai legendája, akár egy fekete Mikulás, bejárja az egész reszketõ várost, minden házszám alatt otthagyja névjegyét, mint egy piszkos, bûzõs, fertõzött rémképet. Ki kell mennem pisilni. A nagymamának természetesen nem szólok, ehhez már elég idõs vagyok. De a félelem óvatossá tesz, és még egy ilyen egyszerû szükséglet végzése közben is jólesne, ha valaki ott állna az ajtó mögött, és vigyázna rám, míg el nem készülök. Félúton látom, a nagyi a kristálypoharakat rendezgeti a vitrin üvege mögött, a nagypapából csak a keresztbe tett lába látszik, meg rajta a szõrös papucs, de én hozzáképzelem a ráncokkal jócskán megsebzett arcot, ahogy súlyos gondokba mélyed, s állát összekulcsolt kézfejére támasztja. Ezt a szomorú képet magammal viszem a vécére, ahová végül is szerencsésen, épségben megérkezem. Letolom a nadrágot és végzem a dolgom. Ahogy a sárga sugárral ügyesen becélzom a csésze peremére akasztott légfrissítõ ketrecét, elgondolom, milyen lenne, ha a Kar éppen most támadna rám. Valószínûleg összerondítanám a csempét, s ha az iszonyatos szorítás alatt nem szenvednék ki elég gyorsan, talán még az ajtóra szögelt képes naptárra is jutna belõlem. Erre a gondolatra gyorsan felhúzom a nadrágot, talán kicsivel elõbb is, mint kellett volna. Mindegy. Visszatérni a szobámba, ahol húgom jó szokása szerint a babákat konfrontálja egymással és köhécsel, megnyugvással tölt el. A téli délután éppen hogy vánszorog. A hó megint szállingózni kezd. Az ablaknál bámészkodom, de változatlanul semmit sem látok. Nem rég hal-

29

lottam, talán éppen a nagyapától, hogy az üzletekben megnõtt a kereslet a kisállat-alom iránt. Nem magyarázta el, de én két nap alatt kitaláltam, miért. Az emberek nem mernek többé kimenni megsétáltatni kedvenceiket, inkább homokkal pótolva az utca eb-szempontból kies lehetõségeit, otthon tartják õket, de elsõsorban magukat. A szomszéd lakásban a rövid szõrû vizsla is érzi ezt a feszültséget, naponta legalább tizenötször törnek rá ugatási rohamok. Akárcsak húgomnál az asztma. Ilyenkor a nagyapa fölhangosítja a tévét. Általában messzi tájakon játszódó sorozatokba réved, hogy tudatából számûzze a rémet. A Kar rettentõ jelenségének elõnye, hogy ugrásszerûen megnõtt a tévécsatornák nézettsége, függetlenül a program minõségétõl. Húgom, amint látom, elszórta babáit, és két köhintés között megkérdezte, hogy nem játszanék-e vele valami társasjátékot. Most nem, kisvirág, utasítom vissza tõlem telhetõen kedvesen, bár nekem is jót tenne, ha végre elszakítanám tekintetemet az utcáról. A Kar-t úgysem láthatom meg, ha pedig mégis, az azt jelentené, már késõ. A játék öröme még néha-néha vonz, de a félelem gyakran ingerültté tesz, és nincs türelmem testvérem egyéni játékszabályaival bajlódni. Nem feledhetem a kétséget, miszerint a Kar láthatatlan. Ezt egy késõ esti, döbbenetes rádiómûsorban hallottam, és erõsen átformálta a reményeimet. A Kar – ha úgy akarja –, láthatatlan, ráadásul már jóval megjelenése elõtt becserkészi, hatalma alá vonja, megmérgezi az emberi szívet. Védekezni vagy elrejtõzni elõle tehát lehetetlen. Alattomos szörnyeteg, mert úgy öl meg, hogy az ember esetleg észre sem veszi. Ezek a dolgok nekem még egy kicsit zavarosak, csak reménykednem lehet, hogy elérem majd azt az érettséget, mikor intellektuális képességeim segítségével biztosan különböztetem meg õt oly sok más veszélytõl. Csak reménykednem lehet, hogy megérem azt a kort. Próbálok koncentrálni, hogy valami biztonságot leljek gondolataim között. Talán sikerül legalább fantáziámban legyõzni a Kar-t,

30

és eljövetelétõl többé nem rettegni. Esküszöm erre a már idejekorán túl sokat látott életemre, hogy én most koncentrálok, igyekszem küzdeni a külsõ világ démonaival, de húgom folyton gondolati relaxációmba hasít köhögésével és ostoba gügyögésével. Szeretem õt, de rendkívül nehéz tolerálnom, hogy képtelen felfogni a ránk leselkedõ veszély szörnyûségét, és tisztasága, ártatlansága figyelmén kívül rekeszti a rettenetet, ami az én idegrendszeremet és személyemet – gondolatilag fejlettebb lévén – már régen kikezdte. Húgom csak álmában retteg, hiszen ekkor a tudat jóval õszintébb, lévén, hogy nincs jelen. Általában madarakkal álmodik, apró karjaival erõsen csapkod maga körül, és fájdalmasan érthetetlen gyermekszavakat nyöszörög. Ilyenkor sajnálom õt nagyon, és igyekszem megnyugtatni; tisztában vagyok vele, hogy a halálmadarak formájában kedvezõtlenebbül hat a nõi nemre, mint miránk, férfiakra. Most azonban kártyát adok a kezébe és megkísérlem elmagyarázni neki valami egyszerû pasziánsz szabályait. Talán ez leköti egy kis idõre. Míg húgom a kártyákat rendetlenségben egymás mellé teszi, engem megkísért az ablak, és ismét csak bámulok kifelé, azon kapva magam, hogy testem a radiátor melegsége ellenére is különösen reszket. Megszakítva csendes magányunkat, a nagyi nyit be. Zsíros kenyeret hoz egy tálcán, uzsonnaképpen. Milyen figyelmes, még csemegeuborkát is szeletelt mellé a kistányérra. Húgom és én úgy vetjük magunkat az eledelre, mintha napok óta nem ettünk volna. Persze nem errõl van szó. Köztudott, hogy emésztéskor a tudat alászáll a gyomorba, így egy idõre a rettegés is felejtõdni látszik. Látom, ahogy testvérem zsírtól fényes ujjacskáival tömi magába a friss kenyeret, persze én sem maradok le sokkal mögötte. Aztán egyszer csak a minket szemlélõ nagymama arcáról legörbül a mosoly. Csöngetnek. Az elsõ dolgom az, hogy nem nyelek félre és nem fulladok meg ott azon nyomban. A következõ mozdulattal már újra talpon vagyok és egész testemmel szorosan a falhoz si-

mulok, mintha csak bele akarnék olvadni. Míg húgom rezzenéstelenül gyömöszöli befelé apró száján az uzsonna maradékát, a nagyi tekintete féltõn végigszalad rajtunk, látom, hogy megnyugtatás gyanánt visszaerõltetett mosolyában õ maga sem igen hisz már. Az arca megkeményedik, aztán felcsörömpöl a második csengõszó. A döbbent csend mögött halljuk, amint nagyapa fölkel a fotelbõl és elindul az ajtó felé. Gyermeki fantáziámban vad vihar tör ki, lelki szemeim elõtt látom, ahogy a Kar szó nélkül szétmarcangolja idõs testét. Még a vastag, szögletes szemüvegkeret koppanását is hallani vélem a mûpadlón. Nagymama egyenes ajkára szorítja mutatóujját, így kérlelve csendre minket. Egy-két perc múlhat el, míg elér hozzánk a feloldozásnak is beillõ hír: csak a postás csöngetett. Ez az utolsó levél, mondja, holnaptól a posta bizonytalan idõre beszünteti a küldemények kézbesítését. Igazán meg tudom érteni a dolgozók félelmét. A postás sietve áll odébb. Szegény nagyapa. Sejtem, micsoda hõstettnek számított lenyomni a bejárati ajtó kilincsét. Vajon mi rohant át akkor idõs fejében? Valami halál? Igazából azt sem tudom, mi az. Még érnem kellene, hogy a legtöbb szörnyûséget felfoghassam, ám személyiségem egyelõre nem áll azon az érettségi fokon, hogy világunk félelmeinek összességét egyszerre átérezni képes legyen. Szerencsére. Szegény nagyapa. Mivel az a hír járja, hogy a Kar nem bántja az öregeket, mindig õt küldjük el bevásárolni. Ilyenkor szótlanul, nyugodt áldozatkészséggel felkel, papucsát csizmára cseréli, kabátot, sálat, sapkát vesz, és már indul is megmenteni bennünk a reményt. Mivel öreg, õt nem bántja a Kar, de a pletyka azért csak pletyka marad. Könnyen lehet, hogy a Kar nem csak fiatal vérre szomjazik. Talán akad még elég íz ebben az idõs, ráncos testben is, amit nagyapa elcipel a boltig. Lassan megint eljön az este. Nem kevesebbet jelent ez számomra, mint a közeg betetõzését, amelyben a félelem sokkal ottho-

nosabban áramolhat. Nekem a sötétség a hideg képzelet, a varjúszemû álom, a rettegés anyaga. Ahogy a téli nap fagyos vöröse a panelházak mögé zuhan, elkezdõdik az óra, mikor tudatom nyelvezete elveszíti közérthetõségét, látásom megváltozik, a jól ismert tárgyak körvonalai hullámzani kezdenek, és az íróasztalom sarkában az amúgy barátságos mackó fogait növekedésre készteti a holdfény. A Kar ilyenkor a legtevékenyebb, a sötétben felhorgad pusztító kedve, ilyenkor vágyja csak igazán a vérontást, az éjszaka cinkos függönye mögül indul útjára a lefagyott gerincû utcákon, hogy minket, ártatlan és ártalmatlan gyerekeket halomra öldössön. A nagyi, miután gondosan átterel minket a fürdõszobából az ágyunkig, engedi, hogy a szoba végében égve hagyjuk a kékes fényû kis állólámpát. Aztán, majd ha elaludtunk, puha talpakon visszaoson és lekapcsolja a fényt. Azt hiszem, és ezt néha látni vélem csüggedésben is vidámnak tûnõ tekintetében, hogy ez is az óvatossághoz tartozik, hiszen a lámpa lekapcsolása talán elvonhatja a Kar figyelmét a kisszobánkról s annak halkan szuszogó rabjairól, rólam és a húgomról. Testvérem gyorsan bebújik a falhoz tolt ágyba, és magára kapja a takarót. A biztonsági óvintézkedéseket õ a részérõl letudta. Az én fekvõhelyem nincs messze tõle, de bizonyos értelemben ez a távolság most áthidalhatatlan. Miután a nagyi csókot nyom homlokunkra, és kimegy, igyekszem lánykámat megnyugtatni, hogy semmi baj sem érheti az éjszakában. Úgy tûnik azonban, mintha nekem magamnak nagyobb szükségem lenne bátorításra. De mivel férfi vagyok, kötelességem a kitartás és félelmeim leplezése. Szép ígéreteket ejtek a holnapról húgom felé, és megnyugtatásul még egy rövid kis mesébe is belekezdek. A tengerrõl mesélek neki, amit én is csak néhány figyelmesebb rokonunk képeslapjairól ismerek, és gondosan válogatott szavaimmal megpróbálom – szívem reszketése ellenére is – sóillatú nyári idillé varázsolni szobánk sötétségét. Mikor észreveszem, hogy húgomat elnyomta az álom, a legkedvesebb

31

részt már csak magam elé mormolom. Egyedül maradok gyáva tudatommal és a rettenetes csenddel, ami, akár a holtak lehelete, beleszorul e jégvirágos ablakokkal falazott térbe. Egy ideig hallgatózom, reménykedek, hogy a nagymamáék még nem feküdtek le, és okoznak valami megnyugtató zajt, ami alátámasztja bennem az életet. Néhány lépést hallok, suttogást, lehalkítják a tévét. Eszméletem lassan ráun és elzsibbad. A csend egyre csak mélyül. Közeleg a pillanat, mikor tartós mozdulatlanságom miatt elveszítem testem érzetét. Ez a legfenségesebb dolog, amit valaha is átéltem. A takaró egészen a nyakamig ér, karjaim szép egyenesen, kinyújtva pihennek törzsem mellett, és azután egyszer csak mintha megszûnnék lenni. Eszméletem, akár egy magára hagyott testrész, amibõl már a vér is kifutott, eltompul, és utat enged a legkülönösebb érzeteknek, a meghatározhatatlan színû árnyképeknek a lehunyt szem mögötti sötét barlangban. Érzem, mindjárt alszom, de ekkor már nem is tudok róla. A Kar odakint várakozik, hogy életünkre törhessen. Idõvel sikerül mégis megfeledkeznem róla, már csak egy név lebeg szûkülõ képzeletemben, azután már az sem. Jó éjt, húgocskám. Fogalmam sincs, mennyi lehet az idõ, hogy mennyit aludtam, de a sötétségbõl megítélve úgy gondolom, messze még a hajnal. Átfordulok másik oldalamra, ösztönösen, mert az egyik felem elfáradt. Az álom súlya összepréseli szemhéjamat, félig azonban megint ébren vagyok. Tûnõdöm, mi ébresztett fel. Sistereg a csend körülöttem. Felülök. Rögtön eszembe jut a Kar. Azt kívánom, bárcsak álmodtam volna az egészet, mint egy szörnyû, ám fájdalommentes álmot, amiben újra és újra meghalhatok, anélkül, hogy bajom esnék. De most már biztosan tudom, hogy a Kar sajnos nem csupán az éjszaka gonosz tréfája. A Kar valóság. És nekem e percben aludnom kellene, hogy ezt a valóságot legalább egy nyúlfarknyi idõre a tudattalan baráti segítségével áthidaljam. De nem megy. Valami belsõ kényszer megint gondolkodni

32

késztet. Húgomra nézek. A szoba másik felében halványan meglátom õt, s ez némileg megnyugtat. Mintha csak pillantásom idézte volna elõ, szárazon, zaklatottan köhécselni kezd. Egy köhögési sorozat után fájdalmas levegõvétel következik, és ezt hátborzongató, hörgõ hangok kísérik. Megrettennék, ha nem éltem volna át több ezerszer. Letör a gondolat, hogy egy ilyen ártatlan teremtés is osztozni kényszerül az élet e hihetetlen félelmében, ami nekünk, gyerekeknek adatott. Egyszerre szégyenteljes fantáziaképek törnek rám. Óhatatlanul is elképzelem, ahogy hirtelen megtalál és ránk ront a Kar. Az állandó félelemben élõk rossz tulajdonsága, hogy képzeletük folyton szembesíti õket félelmeik magvával. Ránk ront a Kar. A vékonyka kis szobaajtó, mint a fûrészforgács, darabokra hullik. Mi rettegve, szinte lebénult szívvel riadunk fel ágyunkban, és tekintetünket eltorzítja a jeges félelem. Fémes, bántó zajok szaggatnak bele az álom éteri csendjébe, mint a túl hangosra állított rádióból a foglalatlan frekvenciák fehér zaja. A fülünkre tapasztjuk tenyerünket, olyan erõvel, hogy gyenge csuklónk majd’ megroppan. Jó az esélyünk rá, hogy még halálunk elõtt megpillanthatjuk végre rettegett gyilkosunkat, a Kar-t, amit megpillantani sosem akartunk. Elmondani a látványt az azon nyomban bekövetkezõ halálunk akadályozza meg. Csak reménykednem lehet, hogy elõbb engem kap el és nem a húgomat. Nem bírnám végignézni törékeny testének szétmarcangolását, és hallani vékonyka sikolyait. Remélem, elõször én jövök. De ahogy belegondolok, ez sem igazán jó. Mert mielõtt testvérem szörnyethalna, ez esetben õ lenne kénytelen végigkísérni ocsmány elpusztításomat. Ezt a fölösleges tortúrát nem kívánhatom neki. Persze az is lehet, fel sem ébredne, amíg engem lemészárolnak. Majd megpróbálom betapasztani közben saját számat. Ebben az esetben érné õt a legnagyobb szerencse. Tehát mit sem sejtve alszik, talán éppen madarakról álmodik, mint oly gyakran teszi, de most az a madár, ami eddig csak ijesztgette, végleg magával viszi. Perverz az

emberben a képzelet. Bármennyire nem szeretném, felötlik szemem elõtt e rettenetes jelenet. Az egész szobát kitölti a Kar bûzös jelenléte. A gyilok kéjesen lelassulva közeledik húgom testéhez. Én sikoltanék, de a nagyiék nem hallják, a papa a tévét nézi. Most kezdõdik el. A puha, fehér takaró egyetlen mozdulattal lerepül és szinte feltapad a plafonra. A Kar nem tétovázik tovább, az élõ húsba kívánkozik. Lénye egyik pillanatban még a levegõt szántja, a másikban már a fiatal, emberi szövetek vékonyka párnáit. Olyan ez az érintés, mint egy bogárra zuhanó háztömb. A húgom, illetve a részei, több száz kilométeres sebességgel csapódnak szét a szobában, és felidézõdik bennem az emlék, mikor kicsi koromban egyszer a merõkanalat belevágtam

a porcelán levesestálba. Bárcsak jönnék már én. Ezt kívánom. Ezek a – valami elemi gonoszságtól fûtött – gondolatok mérgezik álmaimat. A kelkáposzta-fõzelék, amit a nagyi délután fõzött, nem lehet valós oka a képzeletemben tobzódó rettenetnek, ami e vérfertõzõ, gyilkos álmokba forgat, mint kiklopfolt húst bõ panírba a kezek. Alig hogy feleszmélek az egyik lidércnyomásból, tudatom újra eltompul, fordulok egyet tengelyem körül az ágyban (mint hús a panírban), és már álmodom is tovább. Most, ha lehet, még szörnyûbb látomások jönnek. Öntudatlanul is könnyezek a gondolathoz. Látom, hogy önmagam megnyugtatásául, hogy a rémképektõl megszabaduljak, lelépek a padlóra, majd odakúszom alvó testvé-

Kiss Flóra fotója

33

remhez. Most is nagyon köhög ez a kislány, mellkasát kidomborítja a légzés lehetetlenségébõl adódó kínlódás. Amennyire a holdfény engedi, szemügyre veszem azt a jóságos, ám szenvedõ arcocskát. Nem érdemled meg ezt, gondolom, nem való neked ez a kor, amiben ilyen pusztítások dúlnak, amiben ilyen félelmek riogatnak. Neked a babák örökszõkesége és egyenarca kell, néhány szeretõ pillantás gyermeki ideáljaidtól, és sok közös zsíroskenyér-hangulat, felkarikázott csemegeuborkával, és színes masni a hajadba, meg hullámvasút és az augusztusi szél melengetése. Kedvesem, túl sokat ártottak már neked ezek a fránya madarak. Meg kell mentenem téged. Kötelességem teljes tudatában markolom meg a párnát, s a gondolat, hogy többé nem félsz, erõt ad végrehajtani az egyetlen ésszerû tettet. A párnába jó erõsen belenyomódnak angyali arcocskád gömbjei. Mikor elkészültem, a párnát magammal viszem az ágyamba és ráhajtom a fejem. Még érzem a meleget, amit apró szád belelehelt. Aztán a lázas verejték a gerincemen, az átázott pizsama érzete ébreszt ebbõl az álomból is. Egy pillanatig elhiszem, hogy megtettem. De húgom egyre élesebb köhögése kivételesen megnyugtat. Tudom, a Kar most benézett az ablakunkon. Ebben biztos vagyok. Mi másért támadnának ilyen borzasztó képzeteim? A Kar itt járt, megszámolt minket, kitervelte, mikor és hogyan jön el értünk, és közelsége oltotta belém e sötét álmokat. Minden rémséges fantázia, izmot összerántó izgalom és félelem ellenére úgy tûnik, a hajnal közeledtével visszasüllyedek az alvásba. Erre abból következtetek, hogy tudatom immár nem képes megfigyelni magát, elveszíti önmaga jelenlétérõl alkotott érzetét, és itt élménybeszámolóm is elhalkul, majd végleg elhallgat. Belenémulok a tudattalanba. Talán nem meglepõ, hogy – még ha pihenésrõl szó sincs – megnyugtatóbb számomra az álomtalan álom, a mély önkívület, ahová nem hatolhatnak le a Kar-ral kapcsolatos félelmek lándzsái. Alszom tehát végre, a reggel oly óvatosan közelíti meg a szobát, mintha csak a ra-

34

vatal köré gyûlt gyászolók csöndje terhelné lépteit. Reggel van megint. A világosság leleplezi a szobánkat. A falon átszûrõdik a televízió érthetetlen zaja. Mikor az ébredésfájdalom mögül kinyitom a szemem, homályosan elõször a nagyi kisírt arcát pillantom meg. Mivel késõ este már nem mertem kimenni, erekcióm szemérmetlenül áll ellent az elkövetkezõ jelenetnek. A nagyi az ágyamra ül és görcsösen simogatni kezdi elázott tincseimet. Alig vagyok még magamnál, mikor húgom ágya felé pillantok. A nagyi kötött kardigánjának szára eltakarja. Hogy a rettenetes felismeréstõl bevizelek, senkit sem érint. De minden könny és megtört arc, minden tévézaj és idegen talpak dobbanása mögül hallom, hogy testvérem nem köhög többé. Késõbb, mikor bénult tagjaimra nadrágot és inget erõltetnek, érzem, vonásaim megkeménykednek, mint a fõtt tojás. Ha a nagyi keze nem lenne kitartó súlyként a vállamon, rájönnék, hogy ezúttal egyedül maradtam. És tudnám, hogy a Kar még mindig ott várakozik odakint. És figyel. Most már engem figyel.

TURI TÍMEA – MAKÓ

Olvasónapló Soha még életemben nem írtam olvasónaplót, bár írtam és olvastam eleget, de e két cselekedetet még soha nem volt kedvem vagy merszem összekötni. Az olvasónaplót a stréber gyerekek territóriumának tartottam, vagy azokénak, akik idegen iskolában tanultak idegen tanárok irányítása alatt. Aztán az egyetemen néhány ismerõsöm olvasónaplót vezetett az Iliászból, s én bár a hasonlósági vágytól vezérelve az elsõ éneket ki is jegyzeteltem, tovább nem merészkedtem; nem volt technikám. Õszintén szólva nem is tudom, mi az az olvasónapló. * Michael Ende meséje egy ikerpárról, az egyik szomorú, a másik vidám. A szomorú fivért közelségekor veszed észre, de miután elmegy, elfelejted, talán ezért szomorú – míg a vidámat nem ismered fel a közeledben, észre se veszed, hogy ott van, de rögtön eszedbe jut, miután szétváltok. A testvér, akivel beszélgetsz, de akit hamarosan elfelejtesz, hisztérikusan bõg, te meg komolyan megígéred neki, emlékezni fogsz rá, amúgy sem hiszel ebben az egész badarságban. Aztán tényleg emlékszel valakire, hogy beszéltél vele, egy vidám fickóval, de azt csak a Jóisten tudja, nem a testvére volt-e. A Jóisten vagy az elbeszélõ, netán az olvasó. Szóval így van ez a történet, vagy valahogy máshogy; már nem emlékszem pontosan. * Hogy úgy mondjam: szeretem a bõrömön érezni az intertextualitást. Kék selyemkendõt tekerek a fejem köré, olyan

kötéstechnikával, melyet még senki máson magamon kívül nem láttam. Kendõm színe, akár a tengeróceán. Van benne egy kis fehér címke, az van ráírva fekete betûkkel: 100% SETA. * Vannak könyvek, melyek úgy szippantanak magukba, hogy közben képtelen vagy akár esztétikai, akár morális vagy bármilyen másfajta értékítéletet alkotni, ugyanis a szöveg hamarabb dönt. Mindenben. Már az elsõ pár mondat után az olvasójává tesz, az alattvalójává, és te hagyod. Késõbb is emlékszel rá, a fontosabb momentumokra, a színekre, de a dekódolni vélt jelentést már az olvasás során kódolni véled. A másik típus, melyrõl itt tulajdonképpen szólni akarok, szintén hamar megszólít. Mondjuk, meglátod a könyvesboltban, tetszik az egyszerû, fehér borító, a könyvet pedig úgy viszed a blokkoló kisaszszony keze alá, úgy veszed meg egyetemi ösztöndíjad ezreseinek egyikébõl, hogy bele se lapozol. Bízol benne, vakon, mint egy fiúban, akire a szüzességed bízod. Az olvasás bár kellemes perceket okoz, mégis a szöveg úgy viselkedik veled, mintha a fiú, akire a szüzességed bízod, meg se érintene. Elolvasod az utolsó mondatot is, és becsukod a könyvet. Pár perc után viszont a szöveg elkezd önmagára emlékeztetni, és napok múltán is, mikor az utcát járod, újabb és újabb összefüggések jutnak eszedbe a könyvrõl, melynek a lázas emlékezés kezdi kirajzolni, felfedni igazi, mondhatni: fénylõ arcát. Talán nem megdöbbentõ, ha azt mondom, én ezeket a könyveket jobban szeretem. 35

* Az Egyetemi Városban kollégiumi – egyébként olasz szakos – szobatársam, ha vesz bármilyen Új Holmit, mindig kivágja belõle az áruházi kartondarabon és az azt rögzítõ mûanyag szálacskán kívül a kezelési útmutatót és az anyagjelzést tartalmazó fehér textildarabot is, sõt, néha még a márkajelzést se kíméli. Bántja a bõrét, mondja értetlen grimaszomra reagálva, majd az Új Holmit a mosógépbe dobja, még az Elsõ Hordás elõtt. * Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én éjjel vagyok a legaktívabb; amikor ezeket a sorokat kézzel egy virágmintás spirálfüzetbe írom, háromnegyed tizenkettõ lesz fél perc múlva. Húsz másodperc múlva. Az idõ, mint a hal, kicsúszik a kezem közül. Még sose fogtam élõ halat. Egy ágyon ülök, puha, otthoni ágyamon, ami egész nap bevetetlen maradt. Nyár van most, vagy mi. A fehér takarón kék és egyéb csíkok, elõttem egy sárga fürdõsapka és egy félhasznált, fehér törülközõ. Fehér

tollal írok, zöld szoknyasortot viselek és fehér trikót. Mindenütt rendetlenség, könyv, kosz, széthagyott ékszerek. Az ágyam mellett Auster könyve, Az orákulum éjszakája, könyvtári kölcsönzés, ma hoztam ki. Az ágyon a fürdõsapka és a törölközõ között Baricco, Selyem, sajátom. Néha bánt, hogy nem tudok olaszul. A füzet mellett, amin írok, egy ébresztõóra, ezen mérem az idõt. Még sose fogtam élõ halat. * Amikor megvettem a kék selyemkendõmet, melyet a fejemre speciális kötéssel kötök, az eladó néni mosolyogva dicsérte választásom. A „remek kis anyag” elõnyeit ecsetelte bõbeszédûen, miközben csomagolt. Hát, mondtam halkan, megszólítja az embert. A néni tovább csomagolt, és nem mondott ezután semmit. * Az antik irodalom vizsgáján jelest kaptam; az Iliász elsõ énekét kérdezték. Egyébként még mindig nem tudom, mi az az olvasónapló. Még sohasem írtam.

Mester és… Tudja, hogy neki Én – szeretem a mesteremet. Nem õsz hajú férfi a mesterem, nem hajlott hátú bölcs öregember, nem tógában feszít az agórán, kezét vállamra téve ott nem tanít. Az én mesterem gyér hajú, gyöngyözõ homlokú ember, barátaim megcsodálják piros nadrágját, kocsmába jár az én mesterem, álruhás mester. Okos ember az én mesterem, kedves és sima a modora, mint a víztükör. Írni tanít a mesterem, hogy legyen könnyû a mon36

dat, hogy legyen nehéz, írni tanít a mesterem, és én tanulok. Kedves ember a mesterem, természetesen, tisztán, és nem tudom, észreveszi-e, hogy én nagyon megszerettem õt. Én – ügyetlenül szeretem a mesteremet, néha túl halk vagyok, néha túl hangos, néha csak pirulok csendben, máskor fennhangon társalgok. Ügyetlen vagyok, míg mesterem maga a mérték. Én választottam a mesteremet, nem a

mesterem engem, de mesterem belenyugodott a választásba és a mesterem lett. Levélben kerestem meg õt, egyszerre túl decens és túl tolakodó mondatokkal, de õ nyugodt szavakkal válaszolt, kedvesen, simán, mondom, mint a víztükör. A mesterem szép, gyöngyözõ homlokú ember, biztos kézzel simít végig összes ügyetlenségemen. A mesterem szerint könnyû vagyok, mint a szél, a mesterem szerint nem ismerem a fájdalmat. A mesterem szerint pasztellben látom a világot, türkiz és rózsa és azúrkék akvarell foltok, a víz felszínén úszok, míg nem veszem észre: alattam tátong a mély. Mosolygok mesterem szaván, és közben nagyon fáj a szívem: én inkább mindig bekötöm a sebem, mintsem hogy kiszívjam a vért. Ritkán látom a mesterem, akkor is gyöngyözik homloka, ünnep látni a mestert, ünnep levelet kapni tõle. Finom szavakkal ír a mesterem, vigyáz mindig, meg ne sértsen, nem tudja, nem tudna úgyse. Mesterem azt írja, s ez, mondjuk, bánt, írjak egyszer olyat, legyen benne vér, gyilkosság, írjam le a halált, fogjam meg mondatokkal. Mentséget keresek, nem találok, nem teszem meg azt, amit kér. Kéri még egyszer, levélben, a mester, nem válaszolok, sehogy sem. Szeretem én a mesteremet, annyira közelrõl nézem, nem is látom. Ügyetlenül és sokat beszélek a mesteremrõl, unják a barátaim, de nem mutatják, mosolyognak és ásítanak. Mesélek mesteremrõl este a parkban, reggel, míg az egyetemig buszozunk, mesteremrõl mesélek ebédszünetben és a szemináriumok elõtti pár szabad percben. Néha látjuk a városban, megmutatom ásító barátaimnak, õk pedig megcsodálják piros nadrágját drága, álruhás mesteremnek.

Írom a mondatokat, a könnyûeket, a nehezeket, amelyek biztos nem volnának még elég nehezek mesteremnek. Egyetemre buszozok reggelenként, szeretem nézni az alattam hömpölygõ folyót. Az egyetemen tanít mesterem barátja, senki nem tudja, hogy õ az, igaz, azt se tudják nélkülem, kicsoda a mesterem. Okos ember a mesterem barátja, igaz, máshogy okos, mint a mester, ismer mindent, ami irodalom, sokat mosolyog, és nem vesszük komolyan, hiába rajongunk érte. Mesterem barátja a mesterekrõl tart elõadást, nem is sejti, mennyire izgatott leszek, és annyira figyelek, hogy nem tudok. Bloomot emleget, valami Harold Bloomot, Oidipusz királyról és komplexusokról beszél. Pár héttel késõbb pedig barátaim unszolására, akik elunják hallgatni állandó mesterezésem, remegõ, ám határozott léptekkel lépek mesterem barátja elé, aki a tanárom, és szemlesütve írásaim nyújtom át. Nem beszélek mesteremrõl mesterem barátja elõtt, nem titkom a mesterem, csak a csöndem. Mesterem barátja, aki a tanárom, gyakorlottan görnyed mondataim fölé, olyan komoly, amilyennek még órán se láttam, s éleslátásával rögtön megemlíti mesterem hatását. Nem lepõdöm meg, hogy látszik a látható, s felfedem, hogy mesterem a mesterem. Ki kéne nõni, mosolyog a mesterem barátja, és mosolyogva nyújtja vissza a neki szánt paksamétát. Én szeretem a mesteremet, de nem írok neki gyilkosságot, én túlhaladni próbálom mesterem, de nem leszek Oidipusz. Erre gondolok, míg hazafelé buszozom az egyetemrõl, és meglepõdöm, e kettõ így együtt, mennyire igaz. Kapaszkodom az esti buszon és a tükrözõdõ üvegben magamat látom, a homlokom felé bekúszó tincsben egy õszként fénylõ hajszálat figyelek. 37

HEGEDÛS LAJOS HUNOR – TATA

B.I.M.B.Ó. Armadában a vezénylõ parancsnok jármûve. Hm. Most szereltem le, de fogalmam sincs, mi lehet ez. Osztás eredményeként kapott szám, ez a hányados, beírom halványan, ez úgyis biztos idekerül, elektronikus levél, igen, az utolsó albán király, egyik szakága a rali versenyzés, na, ez mi. Német popénekesnõ, ez biztos Nena, mindig Nena, a csaj már rég nem létezik, de a keresztrejtvényekben még mindig tarol, Fekete István, gólya, Kele, igen, élõlények egyik fõ típusa, abba az irányba, East pontpontpont, London keleti része, mi is ez, mi is ez? Nem jut eszembe. Kossuth díjas költõ, István, 1926–1975, majd kiderül, ezt tudnom kéne, ezerszer ezer, az millió, csak pontosan hová kerül, ez a kérdés. Tyúkanyó mondja. Ej, mi a kõ… ja, nem, ezt nem is a tyúkanyó mondja, biztos kot, vagy valami ilyesmi lesz, szárítással tartósított gyümölcs, aszalt, na, ezt beírom, ez annyira egyértelmû, ha meg kiderül, hogy beljebb kell, hát annyi. Erõszakosan rángat, igen, horogra tûzött csalétek, síbot része felkiáltójel, hadapród, tisztjelölt, egykor, hajdan latin szóval, mardos, minden jóslat része felkiáltójel, Schütz pontpontpont, ez Ila, ezt legalább fogom tudni, ha majd kijön a helye. Népszerû komika. Ja, ez még az Ila. Oké. Labdát saját kapusának gurít. Hazaad. Megköszörültet. Vízi jármû elülsõ része. Nem is tudtam, hogy annak külön neve van. Orr. Nem? Balti nép tagja. Rob Roy, na, ezt be is írom, a filmet azt láttam, Tim Roth meg minden, finn politikus, Kalevi, Dunántúli dombság. Ez mi? A Dunántúli dombságot nem így hívják, hogy Dunántúli dombság? 38

Nõi név. Na, ezeket bírom. Nõi név, azt találd ki, ahogy akarod, melyik a sok közül. Tüzérségi egység. Na mán megint egy ilyen katonai. Boldog hajlék. Ki írta ezt? Sándor. Sándor… Vízteleníthetõ kikötõi medence. Micsoda?… Az élõ szervezetben létrejön. Na hát ezekre tényleg kíváncsi vagyok. Például, hogy mi jön létre az élõ szervezetben. Szar. Például. Meg ilyenek. Négy tételbõl álló zenekari mû. A szimfónia, az annyiból áll, nem? Van három, meg egy negyedik még a végén. Ez biztos a szimfónia lesz. Függõleges… De mi a fene jön létre az emberi szervezetben? Ének hangszeres aláfestése. 11 betû, hacsak nincs valami kavarás. Instrumentális. Insötöröumentá… már nem jó. Ze-ne-kí-sé-ret: ez annyi. Tizenegy. Csak ez meg olyan hülyén hangzik. Egyelõre nem írom be. Mondjuk egy „a” meg egy „r” már ott van, de azok se biztosak még. Imát lezáró szó. Ámen. Ezt be is írom. Hopp, az „s” az „n” alá került. Hát a cikcakkvonal biztos nem itt megy, úgyhogy az aszalt csúszik arrébb kettõvel. Tudtam, hogy ez lesz. Utána meg egy fekete négyzet. Melissa. Olimpiai bajnok úszónõ. Amerikai. Na, az én tudományom Egérkéig terjed, oszt ennyi. Gyanakvó, bizalmatlanságot tükrözõ. Passz. Középkori arab alkimista és orvos. Basszus, az ilyeneket hol jegyzik? Ráadásul arab, meg középkori. Nem is tudtam, hogy az araboknál is voltak ilyen alkimisták. Becézett nõi név – egen, legerõsebb ütõkártya a tarokkban, mit tudom én, ász, almaszelet felkiáltójel, azonos római számok, ez majd kijön. Vas megyei község,

basszameg, hozzon már valaki egy térképet, mert ezektõl a községektõl õrülök meg. Meg a nõi nevektõl. Könyvet megjelentet. Kiad. Hát most nem? Mindegy, majd késõbb beírom, alábbhagy, lecsendesedik, hahaha, elül, ez már a múltkor is volt egy másikban. De ezek csak négybetûsek… ezek szerint ebben a sorban 3 kocka sztorno? Hét. Magyarázó, megvilágító. Implikáló. Á, nem, ez nem is azt jelenti, meg ki se jön, kilenc betû, mondjuk a múltkor is mennyit szoptam azzal a vontatóval, mire rájöttem, hogy alul-felül két kocka kimarad. De hogy egy-egy kocka maradjon el, olyan létezik? Mert akkor lesz kilenc betû… Esetleg ha a cikcakkvonal mind a két végét érinti, ami így elég bizarrul hangzik, de nem teljesen kizárt. Mindegy. Bár, noha, viharban áll felkiáltójel, eltakar. Francia város a Garronne partján. Ezek szerint a Garronne egy folyó. Cherry Garronne. Pontpontpont Breugnon, Romain Rolland regénye, oké… Gitár eleje felkiáltójel, jutalékhányad felkiáltójel. Mesemondónk, a népmûvészet mestere. Benedek Elek. Máshollét igazolása. Igazolás. De hülye vagy, a meghatározás is ez. De hát akkor mi? Van erre külön szó? Alibi! De hülye vagyok. Idõmérõk javítója. Órás. De biztos nem ez lesz, ez túl egyszerû lenne. Valami körmönfont hülyeség fog majd kijönni, ha kijön egyáltalán. Két azonos rezgésállapotú pont távolsága! Na ez igen. Erre leszek kíváncsi! 11 betû. „H”-val kezdõdik. Hát, elképzelni se tudom. Két pont, ami ugyanúgy rezeg, hogy milyen messze van egymástól. Na, majd kijön. Restell. „Á”-val. Átall. Világos, már írom is befelé. Kortárs mûvészettörténész, Nóra. Hát a Nórák közt még ilyenek is vannak? Kabarészerzõ, Károly. „N”-nel. Ezredes, röv. Ezr. Imakezdés, felkiáltójel. Biztos i-em. Pontpontpont királya, Lalo zenemûve. Ki a fene ez a Lalo? A Gyilkosok éjszakájában

van egy Lalo. Na mindegy. Pest megyei község. Jó… Szabó István filmje. Futó. Becézett nõi név. Anyád. Francia filmszínész, Alain. Jaj, ki ez, nem tudom! Neheztelõ, ázsiai vadló, tömegjelenségek mennyiségi összeállítása, csoportosítása. „S”-sel. 11 betû. Szortírozás. Szor-tí-ro-zás. Ez kijön! Nagyon jó. Lehet nézni a vízszintes sorok végét, mindbõl megvan egy betû. Nna kezdjük, végre már valami fogódzó… Kettõ. Rali versenyzés. Passz. Abba az irányba. „O”ra végzõdik. Ez nem lesz jó… mert ez arra lesz. Na jó, leírom ezt, a szortírozás ezek szerint nem jó. Tyúkanyó mondja: háát, ez pedig csak kot lehet, más nem, nézzük csak meg a függõ 18-at: neheztelõ. Orroló. Világos: „o”-val kezdõdik, a harmadik betû „r”. Akkor tényleg kot lesz. Mást nem is nagyon mondhat egy tyúkanyó, aminek „o” van a közepén, csak ezt. Vagyis a szortírozás egészen biztosan nem jó. Tömegjelenségek. Mennyiségi! Összeállítása, csoportosítása. Hát végül is… így jobban meggondolva… a szortírozás az inkább minõségi alapon megy, nem? Skatulyázás! Az es-á-té meg is van, ska-tu-lyá-zás… és még ki is jön! Tömegjelenségek… nem jó… skatulyázni nem tömegeket szoktunk. Tömegek hol férnek bele egy skatulyába? Pedig ez lesz, mi más lenne, hát ez kijön!… Vízszint 5.: Csalétek. El-u-ra végzõdik. Lu. Csalétek, ami lu. Passz. Minden jóslat része. Ó-el. Hát ez hülye. Az ó meg az el nem is egymás mellett van a jóslatban. De mindegy, mert akkor is része… mondjuk azt, hogy törmeléke. Hét. Labdát saját kapusának gurít, y-nal. Ez biztos beljebb lesz. Balti nép tagja, „á”-val. Passz. „Á”-ra végzõdõ balti nép?… Dunántúli dombság. Ez az egyik legnagyobb rejtély ebben az egészben, és most már megvan belõle a zé. Kikötõi medence „á”-val. Zenekari mû, es… ak39

kor ez se szimfónia… De milyen zenekari mû végzõdik es-re? Négy tétel. Na hagyjuk ezt, kezdjük megint a vízszinttel. Ármádiában, igen… email, igen… albán király… rali versenyzés. Annak az egyik szakága. Utolsó két betûje er-ká. Mi a fene lehet ez, aminek a rali a szakága? Meg ott van az a té az átallból. Ha ugyan az tényleg odatartozik. Mi a függõ 17 ezzel a dé-er-kával? Becézett nõi név. Dorka? Nézzük, mi lenne, ha beírnánk: rali-versenyzés: -ork, horogra tûzött csalétek: -alu. Ez csali lesz, ez most már biztos. De akkor nem jó a skatulyázás se? A csalit beírom, mert az száz. A skatulyázással majd lesz valami. A Dorkát is beírom. Rali versenyzés. Ork. De akkor a ká se jó. Mindegy. Menjünk tovább. Vízszint 3. Nena. Ez már biztos az lesz, megvan belõle az „e”. Beírom a Kelét is. Közéjük meg egy fekete kocka. Élõlények fõ típusa: ott van az „a” az átallból. Állat. Az kijön… feltéve, hogy az állat meg a Kele között megy a cikcakkvonal. De miért ne menne ott? Nézzük csak meg keresztbe! Gyanakvó, bizal… passz, …becézett nõi név, anyád, könyvet megjelentet, ká-a, kiad, egyértelmû, de milyen furfangos, ez is lejjebb van két kockával, mi van még ott, ja, az elül! Na, ezek pont kiférnek, ha egy fekete kockát közéjük nyomok. De jó, hogy nem mondják meg pontosan, hány fekete kocka is van! Hetes: magyarázó, megvilágító, el-té. Továbbra is passz. Ja, nem, e-el! Akkor is passz. Az el-té, az bár, noha. Jóllehet… hehe… ez közel sem jön ki, csak laza asszociáció volt. Francia város, Garronne, a harmadik betûje „e”… passz. Jutalékhányad, harmadik betûje „á”. Bár lehet, hogy az egész nincs is három betû, fõleg, hogy a cikcakkvonal is pont ott van az á mellett… Akkor meg az a mesemondó, az kezdõdik „á”val… de passz az is. Tizenegy. Máshollét 40

igazolása. Nem kérdés, hogy ez alibi, ott az el. De ez is lejjebb van eggyel, mint gondoltam, a cikcakkvonal miatt. Tizenkettõ. Két azonos rezgésállapotú pont távolsága. Há-el. Várjunk csak, azt az idõmérõk javítóját csak beírom még az alibi alá. Egy fekete kocka, és pont ki is jön. Órás. Oké. Függõ tizenegy kész. Kabarészerzõ, en-té. Nóti Károly, hát persze. Megy ez! A-tó. Autó. Ez a raliversenyes, ez valami autóvalami lesz. Autó… ork. Két betû van üresen. Hmmm… Basszameg! Statiszti… Sta-tiszti-ka… Hát ilyen nincs. Csak ránéztem és egybõl jött. Nem igaz, hogy három szót is bírtam találni, ami es-sel kezdõdik és 11 betûs, tiszta hülye vagyok, tömegjelenségek mennyiségi alapon, ez a statisztika, mi nem volt egyértelmû ezen, azt se tudom, hogy firkálgassam át, na, egybõl jó lett a jóslat része, ós, tessék, lehet újranézni a vízszinteket, labdát saját kapusnak, zé, ez passz, balti nép tagja, té, ez is passz, Dunántúli dombság, i, ez is passz, vízteleníthetõ, passz, négy tételbõl… na! Mégis szimfónia! Tessék, az „s” amúgy is megvan már belõle. Szim-fó-ni-a. Pont ki is jön. Függõ 18.: ázsiai vadló, „i”. Póni? Vagy mi? Az biztos, hogy 4 betû, mert az orroló alatt egy fekete kockának lenni kell… mindegy, nem írom be. A Delont beírom, most, hogy az „n” már mutatja a helyét, ide közéjük meg fekete kocka. Futó. Passz. Pest megyei község „f”-fel. Imakezdés. Im. Így, hogy az em ott van, elég egyértelmû. De hogy ez a Nóra ki? Meg ez a két azonos rezgésállapotú pont… Autósport!!! Ez az. Ennek egyik szakága a raliversenyzés. Nagyon rafkós! Azonos rezgésállapotú pontok… Hul… zé. Hullámhossz! Öcsém! Hul-lám-hossz. Kijön. Anynyira jó vagyok a szeren! Mi ott az az illi? Biztos a millió. Valahol volt egy millió. Víz-

szint 4.: Igen, az az. Már be is írtam. Függõ tíz: jutalékhányad. Mesemondónk. Na ezt még mindig nem tudom. A Nóti alá nyomjunk egy fekete kockát… Függõ 15.: pontpontpont királya, Lalo zenemûve. Ipszilones, ó-cé. Na, ebbõl hámozzál ki valamit… Nézzük, az a hullámhossz keresztbe mit hoz elõ. Bál. Függõ öt: erõszakosan rángat. Cibál. A cibál meg az aszalt közt meg a cikcakkvonal. Függõ hat: hadapród, tisztjelölt. Egykor, hajdan, latin szóval. I-em. Az a tisztjelölt az kadét, a dé az meg is van belõ-

ott magába marad egy fekete kocka mellett, amit már rég be kellett volna rajzolni az orroló alá. Szóval hazaad. Nyolc. Ó-o. Mi ez, lóorr? Ja, nem, hajóorr! Vízi jármû blablabla. De azt a finn politikust még így sem vágom. A Boldog hajlék íróját se. Na, eddig ennyi. Függõ 14.: ezr. Megvan. 13.: Nórát még mindig nem tudjuk, 15.: Pest megyei község, no meg a Lalo. Ipszilon-es, ó-cé, á, a végén meg ef. Passz mind a kettõ. Vízszint 6.: Ja, ez a hülye latin szó. I-em, e. Meg mardos. Hát, ez is itt egyelõre totál

Alexy Miklós (Gyõr): No comment (képeslap)

le. Hát akkor azt beírom. Hét: Schütz Ila, az oké, de még mindig nem tudom, hová íródik. Nincs is hárombetûs hely, csak négy. Biztos a cikcakkvonal kavar ott valamit, csak még nem tudom, hogy. De a hazaad, az oké. Ez is beljebb van kettõvel, mint hittem, úgyhogy nem zé-re végzõdik… És a zé

homály. Függõ 16.: Apa. Hát ez a szó meg itt mikor jött ki? Mi ez? Szabó István filmje? Ezek szerint Szabó Istvánnak van ilyen filmje? Hehe, most már legalább ezt is tudom. Alatta: futó. Es, a, ó. Szaladó. Már rég rájöhettem volna. Vízszint tíz: vízteleníthetõ. Hát erre a büdös életbe rá nem jövök, mi 41

ez. Esetleg ha magától kijön. Az a tüzérségi egység, az nem üteg? Csak mert a sor közepén ott árválkodik az az „ü”. Az lesz az, be is írom. Mindjárt vissza is térek rá… Vízszint 9.: Ja, ez még mindig a finn politikus meg a Dunántúli dombság. Nyolc: balti nép. Lett. Hát persze. Még jó, hogy rájövök, amikor már csak egy betû híja van. Hajóorr és lett közé meg fekete kocka. Függõ 15.: Y, S, Ó, C, A, fekete kocka, és alul az F. Na most az állat meg az arra közé is kívánkozik egy fekete kocka. Létezik az, hogy Ys királya lenne annak a bizonyos Lalonak a zenemûve? Hihetõ, mert az ó, cé, a, ebbõl kijön az Ócsa. És ez meg község, az biztos, csak azt nem tudom, hogy Pest megyei-e. De akkor mi van ott alul azzal a három kockával, melybõl a legalsó a szimfónia „f”-je? Most akkor az ott semmi? Még az a legvalószínûbb, hogy a középsõ fekete kocka, a másik kettõ meg csak egy betû. Ebben az esetben viszont az a vízteleníthetõ kibaszott kikötõi medence csak négy betû, abból is megvan három: dé, ó, ká. Dokk? Most komolyan, létezik az, hogy a dokk az egy medence, ami kikötõben van és még vízteleníteni is lehet? Nekem mindegy, én mindent elhiszek... Függõ 18, ázsiai vadló, té, ká, i. Hát ez nem póni. Egy betû híja van, de fingom nincs, mi ez. Tiki? Taki? Tuki? Megvilágosodás! A vízszint 9., az Zalai, mármint a dunántúli dombság! És akkor az a nyamvadt ló, az taki. A zalai elé, az ezr. alá meg fekete kocka. Ezzel a rejtvény jobb oldala gyakorlatilag megvan. De hülye vagyok, az Ócsát be se írtam. Na, így még jobban megvan. Esz. Ott az Ócsánál keresztbe kijött valami esz a mardosra. Az az im elõtte, az hozzátartozik vajon, vagy majd a latin szó lesz belõle? Nem tartozik hozzá, mert az átall alá megy egy fekete kocka. Tehát akkor ezek szerint a mardos az egyenlõ esz. Hát ehhez nem tudok mit hozzáfûzni. 42

Függõ 13.: „a”, „r”, „i”. Aradi Nóra lenne ez a mûvészettörténész? Nézzük, mi lesz, ha beírom azt a hiányzó „a”-t és „d”-t. A vízszint 9-es finn politikus ez esetben úgy végzõdik, hogy -rsa. Hát nem tudom. A boldog hajlék írója meg -ásdi. Sásdi Sándor lenne? Ez a név így eléggé hihetõnek tûnik, hogy van ilyen író, aki ilyen Boldog hajlék-féleségeket írogat. Jó. Akkor legyen Aradi Nóra és Sásdi Sándor. Még az is eléggé valószínû, hogy a cikcakkvonal ott megy el az üteg és a Sásdi között. És egyúttal le is kanyarítom a szimfónia mellé. De hogy az a vízszint 11 mi lehet, ami az élõ szervezetben létrejön? 10 betû! És csak egy „l” van meg belõle, a hatodik. A vízszint 10 alatt a nõi névbõl meg még egy betû sincs meg! Meg az a föníciai betû, az mi lehet? Függõ 1.: ének hangszeres aláfestése. En, a, er… zenea… ja, az az „a” ott fals, még az aszaltból maradt meg, amikor még rossz helyre volt írva. „A” nélkül: ze-ne-i, kí-sé… nem jó. Esetleg „i” nélkül: ze-nekí-sé-ret. Elég hülyén hangzik, de így kijön. A K-t jól odavésem, hogy az a hamis A eltûnjön – a túlsó végén is jó brutálisan kellett odavésni azt a statisztikát, miután még a ráfirkálást is felül kellett firkálni, viszont így legalább látszik, hogy dolgoztam. Na, akkor nézzük, mit hoz ki ez a zenekíséret: vízszint 1.: armadában a vezénylõ parancsnok jármûve: zá… és még további kilenc egyelõre ismeretlen betû. Kettõ: elektronikus… email, hát miért nincs ez még beírva? Nena megvan, négy: East… East End. Hát persze. Amikor már csak egy betû hiányzik. Nyilván ebbõl kreálták a West Endet ott a Nyugati mellett. Hat: síbot része. Íb. Két betû van, az elsõ „í”, csak ez lehet. Most figyelem, hogy közben megvannak a betûk a számozott kockákban, eszerint a megfejtés: BIMBÓ. Hát én ezt nem értem.

Hogy lesz egy gerendán egyensúlyozó takarítónõbõl bimbó? Na jó. Nem is fontos. Ott tartottunk, hogy íb. Utána meg fekete négyzet. Hetes. Támogat. Segít. Egyértelmû. Nyolc. Megköszörültet. Éleztet. Egyértelmû. És az éleztet meg a hajóorr közt cikcakkvonal. Kilenc: Rob Roy megvan, a föníciai betût még mindig nem tudom, se a finn politikust. Tíz: nõi név. Na, most már annyit tudok, hogy „e”-vel kezdõdik. És négy betû, mert ott nincs cikcakkvonal. Edit? Mindjárt bedühödök és beírom azt. 11.: élõ szervezetben létrejön: té plusz négy betû, el plusz négy betû. Na próbáljuk ki az Editet. Függõ 2.: az olimpiai bajnok úszónõ Melissa ez esetben Belod… lesz. És már csak egy betû híja van. Hát passz. Három: gyanakvó. Anda. Sanda. Már írom is befelé. Az a parancsnoki kocsi vagy mi, az valami zászlósakármi lesz, mert már odáig megvan, hogy zás-. Középkori arab alkimista, orvos: geb. Ha az Editet beírom, akkor gebi. Egy betû hiányzik. Passz. Függõ 4.: az end meg a Rob után egy-egy fekete kocka. Becézett nõi név: -ia. Biztos Zia, a zász-lósakármi miatt. És ez hihetõ is. A legerõsebb ütõkártya a tarokkban: hát itt kijött egy olyan, hogy skíz. Jó, akkor legyen ez, velem lehet alkudni. Almaszelet, két betû. Hát akkor az Edit mégse jó, mert az almában nincs té. Lehetne Erna, az almaszelet meg al. Na jó, ezt hagyjuk. Majd ha rájövök, mi az, ami az élõ szervezetben képzõdik, ez is kijön… Függõ öt: azonos római számok. Egy „l” megvan az emailbõl, tehát a másik is „l”, és akkor fent meg zászl… zászlósautó, vagy mi lesz ez? Vas megyei község, és nem nyolc betû, csak hat, mivel az üteg elõtt fekete kocka van, és a hatból a középsõ négy: zatt. A föníciai betût nem tudom, nézzük a vízszint négyet: Kossuthdíjas költõ, István, 1926–1975. Öt betû, a

második „i”. Milyen István ez? Szerintem ez valami komcsi lehetett, akit már sehol se jegyeznek, másképp ismerném. Lehet, hogy „s”-sel kezdõdik, és akkor a zatt szatt lesz. Simon! Basszameg! Simon István. Na, nem tévedtem. Függõ 6.: itt már minden megvan, kiad, elül, csak az email után hiányzik egy fekete kocka. Jó sok fekete kocka van ebben az olaszban, ennyi nem szokott lenni… lehet, hogy én baszok el folyamatosan valamit? Egy-kettõ-három-négy-öt-hat-hét-nyolckilenc-tíz… tizenegy-tizenkettõtizenháromtizennégytizenöttizenhattizenhéttizennyolc. Egykéhánéöthathétnyolckilenctíz… tizenegytizenkettõtizenháromtizennégytizenöttizenhattizenhéttizennyolc. Így ránézésre többnek tûnt. Tizennyolc már máskor is volt. Függõ hét: magyarázó, megvilágító, tizenegy betû. Hát itt vagyunk! Errõl már meg is feledkeztem, pedig erre nagyon kíváncsi vagyok, erre mi jön ki. Elmé… aztán té, és megint té. Ja, nem, emlé. Már olvasni se tudok. Hát nincs ötletem. Vízszint hétbe mi van? Ja, az Ila. De bassza meg, még mindig nem tudom, hová kell beírni!!, mert nem tudom, hol megy ez a nyamvadék cikcakkvonal. Függõ nyolc? Bár, noha. Holott. Oké, ez gyors volt. Megvolt belõle a -lott. Viszont a zászlósautó nem autó lesz, mert há van benne. Zászlóshajó lenne? Tényleg, ki a franc mondta, hogy katonai jármû csak autó lehet? Oké. Zászlóshajó. Megegyeztünk. Na mondjuk ez a holott az Ila-problémán nem sokat segített… Viharban áll: iha, megvan belõle a „h”, az eltakar meg…két betû? Abból is az egyik „e”? E.t. lenne, rövidítve az eltakar? Ebben a rejtvényben nem is ez lenne a legnagyobb marhaság… Ja, nem, fed! És akkor a viharban meg 43

csak ih van, és a cikcakkvonal eggyel feljebb megy. Na végre, be tudom írni az Ilát is. Ez rossz, arra számítottam, hogy az Ila keresztezõdni fog a függõ 7-tel, és így abból még egy betû meglesz, de hát így jártam. Megvan a föníciai betû! Alef! Ökör! Eredetileg egy stilizált ökörfej volt, aztán meg ebbõl lett a görög alfa, meg minden. Azta, de mûvelt csávó vagyok. Ezzel a Vas megyei település is megvan: Szatta. Remélem, tényleg létezik ilyen falu Vasban. Valamint újabb „e” betû megvan a függõ 7-bõl, sõt, a nyolcadikat is be tudom írni, mivel a meghatározás egy folyamatos melléknévi igenév, vagyis a megfejtés is az lesz, vagyis az utolsó betû „õ”. Így viszont már négy betû megvan abból is, ami az élõ szervezetben létrejön: té, aztán 4 betû ismeretlen, aztán lõd, és még 2 betû ismeretlen. Szemléltetõ. Zseni vagyok, de tényleg. Na beírom már azt a zászlóshajót is, annyira ordít, hogy írjam be, függõ kilenc: francia város a Garronne partján, négy betû, „a”-val kezdõdik, „en”-re végzõdik. Vízszint kettõ: az utolsó albán király. Négy betû és úgy kezdõdik, hogy Zo. Egyiket se tudom. Függõ tíz: jutalékhányad, ju, ezt is már rég be kellett volna írni. Alatta: mesemondónk, a népmûvészet mestere, ámi… aj… s. Ámi Lajos lenne? Sose hallottam róla. Vízszint hat: egykor, hajdan, latin szóval. Passz. Függõ kilenc: pontpontpont Breugnon, Romain Rolland regénye. Passz. Gitár eleje gi. Na ezt legalább még tudom. És ezzel a cikcakkvonal utolsó darabkáját is behúztam. És most már nincs sok híja… A vonal jobb oldalán már csak négy kitöltetlen kocka van, de azok már olyanok, hogy valószínûleg tippelni fogom õket. A vonal bal fele… Hoppá. Megvan, mi az, hogy élõ szervezetben létrejön. Én végig azt hittem, hogy azt kell keresni, ami létrejön, közben meg az egészet, így, ahogy van, kell más 44

szóval mondani, egyszóval: termelõdik… Ezt az átbaszást. És akkor almaszelet: elem, és akkor már csak egy nõi név kellene, négy betû, „e”-vel kezdõdik, „l”-re végzõdik. Emil, hehehe… Mondjuk Etel. Senki többet, harmadszor? Akkor beírom… Ez esetben az amerikai úszónõ Melissa Belote lesz, az arab középkori alkimista meg geber. Hihetõek? Hmmm… Nincs még meg az utolsó albán király a vízszint kettõben, illetve vele keresztben a francia város a Garronne partján. Alen és Zolu? Komolyan, oda egész egyszerûen az „l” a leghihetõbb. Valaki hozzon már egy térképet!!! Na jó, beírtam az Ámi Lajost is. Két kockára még tippem sincs, mit írjak be. Szóval a Romain Rolland-regénybõl megvan annyi, hogy cé, el, a. Az egykor, hajdan jelentésû latin szó négy betû, és lim-re végzõdik. A Kalevi nevû finn politikus öt betû és orsára végzõdik. Calas, alim és Sorsa? Calas Breugnon… most ízlelgetem… Hihetõ? Kalevi Sorsa… hát ez elég hülyén hangzik, de a Calas meg annyira hihetõ! Jól van, ennyi volt, lapozzuk fel a megfejtést. Mi van? Nincs is benne a megfejtés? Mindegy, nem érdekel. Következõ…

Kovács Róbert (Szeged) grafikája

45

ZALA GÁBOR – BUDAPEST

A foglyok jól vannak Lakkozott, merev körmével az ostoba, túlvilági liba villogó vizek közt a csatornák fényét kiszívta, hogy ráförmedhessen látszólag a Napvilágra. Nyakában a szög, amely õ. A Haláli csigolyába, egyre be-befele nõ. A foszlás se teste már, azt edzi ez a kifele-nõ. Véle nem találhat szavakat csak telepátiával; visszafele áthúzva neonos spirállal. A vágy kontúrjaival rafinálja az alapszíneket, majd ocsúdni a fekete-fehéret teszi meg. S ha veszít, nem veszít: szivárványhangja a másikát vibrálva át majd átjárja, mígnem egy hideg tárgyat nem bír beleverni magába.

FARKAS ARNOLD LEVENTE – DEBRECEN / ERDÉLY

A költõ... A költõ azt mondja, kettõspont: Most, vesszõ, hogy már meghaltál, azt hiszem, ide is vesszõt kéne tennem, olvastam el a Hajnóczyról írt versedet, vesszõ, in memoriam. A halál kilovagol Perzsiába. Soha semmit nem olvastam Hajnóczytól, vesszõ, a halott Hajnóczytól. Most meg már te se élsz. Halott a halottról. Azt gondolnám, vesszõ, egyszerû. Az elsõ teféle verset is egy eleven olvasta fel nekem (zárójel), igaz, többször követett el öngyilkosságot ellenem (zárójel bezárva, kettõspont, nagybetû), Az ilyen fontos beszélgetéseket, pont.

Lába élesen arra lép, amerrõl imént a másik elemelkedett. Amikor hirtelen zökkenéssel valahány gondolata megvetemedett. Édesvízben, melybe innét sós cseppek hullanak, még kivehetõen bugyborékol, mintha ugyanaz a furcsa leány a mérgezett univerzumok tulajdona! Az ám. Küldött-e vagy áldozat, aki régóta vele és érte jõ? Akivel messzirõl öleli a múlt és a jövõ. Rám kongóan ugat egy Korcs: a vele töltött idõ. Ahogy visszafordul már nincs ott a fehér, csak maradtak a Fekete Egek. Aki eltûnt. – Akit soha el nem veszíthetek. Kovács Róbert (Szeged) grafikája; részlet

46

47

BRASNYÓ ZSOLT – SZABADKA

SORSOK Elmaradt hazug ígéretek húzzák a sarkok kékes zöld síkját, elvesztik türelmüket a póker automaták pénznyelõ csövei, megemésztik a nyomott koponyák hamis gondolatait, magukra hagyják a szakácsinasokat, a fortyogó kondérok elöntik titáni hõsök földjét, megölik a tekercsírnokok becsületszikrájának magvát. A haszon-koordináták felfutó egyenlege kopogtat a nádfedeles hagyományõrzõk otthontalan harmat-gondolatában, a dúcozott bakterház vetemedõ mestergerendái alatt álmok zenéi csörgedeznek... Ahol a tányér nyikorgását nász-gyászindulónak, december sóhajának, esetleg a zsombéki lovasbetyárok ostorcsattanásának képzelték, az emlékeket feszegetõ kotrógép idõmetszetet vájt a földbe, ahol élték riadt életüket a gombagyûjtõ csonthéjasok, az õrültek az elveszett rõzséket keresték a liftek tükre mögött, de csak a halállal cimboráltak, amikor kiléptek az épületeket körülvevõ tövisekre, néhány rumos üveg társaságában megnézték a holnap tegnapi kiadásának bemutatóját, elaludták a varázsos percek végét, lenyelték a szavakat, mondatokat, 48

melyek a gyomrukból kikívánkoztak, az üres semmibe a semmibõl, elvesztették a hitelkártyájukat és nem köszönt nekik senki a városban, mi elvesztettük a fényt, õk csak a vagyont, rangot.

NAGY ZOPÁN – GYOMAENDRÕD

„Fractum” Actus universis. (Vagy fordítva.) – Majd actus doctus… Habet colorem… – Most vagyok visszafelé. – (Színem nem a javam.) Artist novis. Art – tus (Act is.) – Az is ovis. – Egy elõre ülök Egyasztal társasága vagyok. (Hovatovább.) – Meta. Hova... – Metalán… Messzemen elõleg. Hamaract. D Uniszebb. Mavala. – Valarc. – Köz-elvi. Nász? = Kopasznova. Actu áll… 49

KOLLÁR ÁRPÁD – SZABADKA

fitnessz-szalon itt mindig elidõzik egy kicsit a szem, mintha csak véletlenül – s egy pillanat alatt felszippantja az üvegen keresztül, ahogy a pünkösdillatú vénuszdombok

a hit az ördög belakta a várost behúzódott az apró reped ésekbe és kisimultak az utcák ráncai lassan emberré lett és megbarátkozott az elmúlás gondolatával szor galmas munkás volt a makacs anyag fénnyé alakult kezei között minden év végén prémiumot kapott és pedánsan megette a maradékot gyerekei után hozzá nk hasonult és mi úgy hittük mindig is itt élt között ünk egyszer csak tragikus hirtelenséggel elhunyt tr ombózis vagy embólia nem emlékszem mi végzett vele úgy hírlett talán öngyilkos lett két árvája szorg os felesége barátok ismerõsök példásan elsiratták ol ykor virágot is vittek a sírjára leginkább halottak na pján ilyenkor gesztenyét vettek a temetõ kapujában kormos forró szelídgesztenyét vidáman majszolták néha nagyokat sóhajtottak hozzá csak évek múlva v ették észre a várost behálózó apró repedéseket lass an megszerették azokat is akár lomha szívet az infa rktus de harsányabban nevettek és sokkal többet z abáltak ezután sötét éjszakákon féltek az ördögtõl ú gy képzelték egyszer eljön értük testét fekete szõr b orítja majd és kénköves lesz a szellentése

nyomot hagynak a ruganyos anyagban, ahogy bõr a bõrhöz: a desztillált idomok ritmusát – sehol sem kézelfoghatóbb a zsírsejtek illanó tejútrendszere; majd zavartan siklik tova a tekintet : akárha megleste volna a titkot, amint héphaisztosz formát ad a formál-

Petró György (Balassagyarmat) rajza

hatatlannak – mert lemeztelenítenek az izzadt testek, kiknek éjjelente áramvonalas angyalok õrzik kalóriaszegény álmaikat.

50

Petró György (Balassagyarmat): Boszi; H., a kisördög

51

KOLLÁR ÁRPÁD – SZABADKA

Bandzsók István (Gyõr): Lebegés

A lomográfia mûvészetképe – az avantgárd tükrében

52

A magát lomográfusnak nevezõ amatõr fényképész olyan vadász, akinek mindegy, mit lõ. Nem a zsákmány, hanem a lövés kedvéért vadászik. Nem néz a célkeresztbe, eltartja magától (szemétõl) a fényképezõgépet – így kattintja el egyszerû masináját. Az igazi lomográfus soha sem tudja biztosan, mi lesz a képén – lehet, nem is érdekli. Akár csak a vér szaga a vadászt, megszédíti a reprezentáció hatalma/lehetõsége. A lehetõség, hogy mindent válogatás nélkül a zsákjába gyûjthet. Folyamatosan mozgásban van, lövés elõtt meg sem áll, talán csak a kattintás pillanatában. Ilyenkor lesi meg áldozatát. Ez az elidegenítõ gesztus, heroikus gesztus. Heroikus, tehát hiábavaló. Kísérlet a fényképezõgép hatalmából való kilépésre. Tudatos, mégis tudattalan. A lomográfus a berögzõdött sémákat kívánja elkerülni e mozdulattal. Így akar egyedivé, mûvésszé válni. Gesztusában a géprombolók kételye jut kifejezésre – nem bízik a gépben. Mintha csak a saját szemének hinne. Elemeli a masinát, amely önmagával együtt felbukkan látókörében. Az önreflexív gesztusa elidegenít – kiemeli egy pillanatra a véget nem érõ másolásfolyamból. Ám ezután azonnal újabb leképeznivaló áldozat után néz. Képei zavarba ejtõ, pszichedelikus, elmosódott képek. A mozgásban lévõ gép miatt gyakran alig lehet kivenni, mi is van rajtuk. Ennyiben mégiscsak eléri célját a készítõ: a megszokottól eltérõ, „tökéletlen” lesz a végeredmény. „Rontott” képeik nem egyedülállóak, számtalan elõzményük van a mûvészettörténetben. A jellegzetes gesztusnak köszönhetõen mégsem érdektelenek. A megnevezés lomo tagja márkajelzés:

minden Lomo típusú fényképezõgéppel készített kép gyakorlatilag lomográfiai mûnek tekintendõ; a görög graphica szóból eredõ gráfia pedig a mûvészi sokszorosító eljárásokra utal; magába foglalja a grapho az írás, rajzolás konnotációt is. A lomográfia tehát egy olyan „mozgalmat” takar, melynek tagjai Lomo típusú, egyszerû, analóg fényképezõgéppel írnak, rajzolnak a világról: képeket. Fénnyel írt képeikkel sokszorosítják annak objektumait. Nem kevesebbre vállalkoznak ugyanis, mint a világ felszínének teljes dokumentálására, ami véleményük szerint megfelelõ számú kattintással megvalósítható. A lomográfia története szinte népmesébe illõ. Néhány bécsi diák prágai kiruccanásuk ideje alatt egy olcsón (nem mellékes szempont) vásárolt Lomo géppel – mely korábban a Keleti Blokk országaiban igen elterjedt eszköznek számított – találomra fényképezgetett. Egypár képet csípõbõl lõttek el, úgy, hogy nem néztek bele a keresõablakba, nem törõdvén azzal, esetleg a rontott turistaképeknél is furább, „rosszabb” képeket eredményez majd ez az aktus. A negatívok elõhívása után látták, hogy ez jó. „A képek káprázatosan meghökkentõek voltak, izgalmasan zavarták össze az érzékeket – ahogyan elõtte még sohasem tapasztalták”1 – áll az elsõ magyar nyelvû lomográfiai tárgyú tanulmány szerzõjének, Kolonics Orsolyának írásában. A felfedezés 1991-ben történt, ’93-ra pedig már meg is alakult Bécsben a Lomográfiai Társaság, Matthias Fiegl és Wolfgang Stranzingen irányításával. A lomográfia történethez hozzátartozik az eszköz, a fényképezõgép története is. A gépet a Szovjetunió ipari és védelmi miniszterének utasítására, miniatûr japán fényképezõ-

53

gépek lemásolásával fejlesztették ki a LOMO-nál (Leningrádi Optikai és Haditechnikai Üzem). Azzal a céllal, hogy megteremtsék a fényképezõgépek bogárhátúját, egy olyan egyszerû analóg gépet, melyhez minden dolgozó olcsón hozzájuthat, egy apró lépéssel közelebb hozva a szovjet társadalmat a szocializmus eszméjének megvalósulásához. A Lomo lényege, hogy tulajdonosa „alanyi jogon”, a fényképezõgép megvásárlásával belépõt kap a mûvészetek világába. A mûvésszé válásnak azonban feltétele a lomográfia tízparancsolatának betartása: 1.

Vidd magaddal a Lomódat, akárhova mész! 2. Használd állandóan, bármikor, éjjel és nappal! 3. A lomográfia nem hatással van az életedre, hanem része annak. 4. Kerülj minél közelebb lomografikus érdeklõdésed tárgyához! 5. Ne gondolkozz! (William Firebace) 6. Légy gyors! 7. Nem szükséges elõre tudnod, mi kerül a fotóra... 8. ...amúgy sem kell tudnod utólag sem, mi van rajta. 9. Csípõbõl lõj! 10. Ne foglalkozz a szabályokkal! (Ezekkel se...) Ha a lomográfus gondolkodás nélkül, csípõbõl, gyorsan tüzel, képei hasonlatosak lesznek azokhoz, melyek az „alapító atyákat” a mozgalom létrehozására sarkallták. „Rontott fotók”, melyek mellõzik a bevett fotográfiai alapszabályokat és kompozíciós sémákat. Különös, pszichedelikus képek keletkeznek így, melyek hatását fokozni lehet azzal, ha a készülék mozgásban van az exponálás pillanatában. A legtöbb kép ezért még a rontott családi és turistafotóknál is elmosódottabb és dekomponáltabb. Ez a lomo-fotó legfõbb esztétikai ismérve. Az egyediség, a megismételhetetlenség, a

54

különlegesség érzetét keltik fel a szemlélõben azáltal, hogy ezek a képek teljesen különböznek az ismertektõl, a sajtóban, albumokban, galériákban vagy otthon láthatóaktól. Egyediek, mert a véletlen hívta életre õket a gondolat kikapcsolásával, ami a fotós számára (látszólag) biztosítja, hogy semmilyen prekoncepciónak, gondolati sémának, szabálynak ne legyen alárendelve. Az egyediség, a különlegesség mitikus értelmet kap a mozgalmon belül: a képek különlegességének mítosza átragad készítõjükre is. Ezt a jelenséget a szociálpszichológia holdfény effektusnak nevezi: ahogy a hold visszaveri a nap sugarait, úgy sütkérezik a fényképész a képek különlegességében, mert „az ember máris úgy érzi, hogy valami különleges részévé vált”.2 „Ezért ha csatlakozunk a lomográfusok népes táborához, olyan, mintha egy exkluzív klub tagjai lennénk. Így valósul meg az egyenlõség eszméje a híresek és rajongók, gazdagok és szegények, amatõrök és profik közt.”3 Kolonics példával is illusztrálja elõbbi kijelentését, a klub tagjai ugyanis többek között a Dalai Láma, Fidel Castro és a Leningrad Cowboys is. A hétköznapi lomós számára ez az együvé tartozás érzetét kelti. A hírességek ikonná válnak, a lomográfia ikonjává, általuk a különlegességben az is részesül, aki e klub tagjává válik. Nevüket felhasználva propagálja magát a mozgalom. A lomográfussá válás feltételeit (majdnem) mindenki teljesíteni tudja (csak egy Lomo kell hozzá), így mindenki mûvésszé válik, aki lomo-képeket készít. „A lomográfia szerint mostantól mindenki mûvész”4, ami negligálja a mûvészet tradicionális szerzõképét. A tradicionális értelemben vett szerzõnek kitüntetett szerepe van, mûvész csak valamilyen különleges mûvészi munka, alkotás létrehozása által lehet valaki. „Analógiában” nem kell különös tehetség ahhoz, hogy mûvésszé váljon az ember, „Hiszen mindenki mûvész, és én is az vagyok! Ezért nem kell törõdni a minõséggel, csak a mennyiséggel.”5 A különleges tehetséget maga a gép és a véletlen helyettesí-

ti, a minõség értelmezhetetlen ebben a kontextusban, és a mennyiség biztosítja a mûvésszé válást. E felfogás összecseng az avantgárd mozgalmak törekvésével, mivel a mûalkotás fogalmának kiterjesztésével e mozgalmak is meg akarták szüntetni a hagyományos értelemben vett mûvészi pozíciót és az intézményesített mûvészetet. Ez az avantgárd elgondolás szerint akkor valósulhat meg, ha a mindennapi élet komponensei bárki által mûvészi objektummá szervezhetõk. Mivel bárki rendelkezhet ezzel a tulajdonsággal, bárki mûvésszé válhat. Óvatosnak kell lennünk azonban akkor, amikor a mûvészet, a mûvész likvidálásáról, a mûvészet és az élet egybemosásáról beszélünk. Látszólag a lomográfia (akár csak az avantgárd) megszünteti a tradicionális értelemben vett mûvész személyét azzal, hogy mindenkit mûvésznek tekint, és helyébe egy nem mûvész mûvészt helyez. A lomográfiánál ugyanis – mint ahogy, hangsúlyosan, az avantgárdnál is – hiányzik (legalábbis nem egyértelmû) a mûvészi pozíció eltörlésének, ezáltal a mûvészet eltörlésének gesztusa. Attól, hogy mindenki mûvész lehet, aki a minimumot teljesíti (az avantgárd bármilyen cselekvést, a lomográfia egy konkrét, mindenki által véghezvihetõ gesztust ért ez alatt), a mûvészetnek még továbbra is létjogosultsága van. A mûvész személye, még ha végletesen ki is tágítjuk ezt a kategóriát, továbbra is legitimizálja a mûvészetet, és fordítva. Erõsen él az a mítosz az avantgárd alkotókkal kapcsolatban – legyen szó a történeti vagy a neoavantgárdról –, hogy meg akarták szüntetni a mûvészet és a mûvész intézményét. Valójában kiterjesztették a mûvész és a mûvészet fogalmát, „lehelyezték” a hétköznapi élet szintjére. Ledöntötték a mûvész szobrát, ám magukat továbbra is mûvésznek tekintették, még ha mást is sugalltak olykor. Ez megy végbe a lomográfia esetében is. Mûvésznek tekintik azt, aki valamilyen különleges esemény részese. Nem beszélve arról, hogy az avantgárgd alkotók sem kerül(het)ték

el az intézményesülést. Ez mindenképpen arra utal, hogy szó sincs (azaz csak szó van) a mûvészet intézményének megszün(tet)ésérõl – és ezért nem lehet egyedül a mindent bekebelezni vágyó kapitalista logikát felelõssé tenni. Valóban létezhet egy olyan alkotói szándék, mely ki kívánja vonni magát nemcsak a piaci, hanem a mûvészeti intézményesülés alól. A megvalósítás viszont rendkívül nehéz – hacsak nincs teljesen elszigetelve az alkotó. Ennek példája talán Erdély Miklós. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogyan válik például a szürrealista festõ, Salvador Dalí, aki egyébként happeningeket is készített, a saját beleegyezésével és tudtával a mûvész prototípusává, hogyan kanonizálódnak az avantgárd mozgalom különbözõ ágazatainak alakjai, egészen addig, hogy most már Bretonra, Tzarára, Majakovszkijra, Picassóra, de ajkár John Cage-re vagy Rauschenberg-re sem tudunk másképp gondolni, mint mûvészekre. Az avantgárdnak a hagyományos mûvészeti intézményekkel való szembenállása egyértelmû, nem annyira a mûvészettel magával való szembenállása. A lomográfia nem a mûvészettel szemben, hanem a hagyományos fotográfia által megkövetelt sémákkal, beállításokkal, perspektívákkal, a hagyományos fényképpel, sõt fényképezési eljárássokkal szemben definiálja magát. Manapság minden lomográfus publikációs lehetõséget kap az interneten saját virtuális galériájában, ahol a szemlélõ, a befogadó tetszése szerint böngészhet keresztül-kasul a több ezer kép közül, anélkül, hogy valamiféle mûvészeti elõképzettségre lenne szüksége ahhoz, hogy befogadóvá váljon. Mivel a hozzáértõ, a szakavatott mûvész fogalma a „ne gondolkozz” tétel miatt értelmét veszíti, ugyanígy az értõ befogadóé is. Mindenki mûvész, mindenki befogadó, sõt a befogadó, a nézõ gyakran mûvész is, és fordítva. Korábban papírképeket kellett küldeni a bécsi központba, ahol célul tûzték ki a föld felszínének minden egyes darabkájáról készített dokumentum összegyûjtését. Egy helyre

55

az egész világot. Ezt teszi Tasso Megszabadított Jeruzsálemében az Úr is, aki tekintetével egy pontban gyûjt össze mindent, vagy Borges Alefje is. Az Úr tekintetét a több ezernyi lencse helyettesíti, mely hasonlóan totális gesztusra tesz kísérletet. Vajon nem egy bábeli aktusnak vagyunk-e tanúi? A torony építésével istenivé kívántak lenni az emberek. Derrida a Bábel tornyaiban rámutat arra, meg akarták szerezni maguknak a megnevezés jogát, mely eddig Isten privilégiuma volt, birtokba akarták venni a nyelvet, ahogy a lomográfusok az abszolút tekintet révén birtokba akarják venni a Földet. E tekintet a neoavantgárd happeningek esetében is fontos szerepet tölt be és hasonlóképpen utópikus, mint a Föld felszínének egybegyûjtését célzó milliónyi tekintet-aktus, mely mögül tulajdonképpen mégis hiányzik az (emberi) tekintet. A puszta nézés is happeninggé, mûvészi aktussá válhat: egy happening partitúrája állhat csak nézésbõl. Kaprow az Assemblage, environmentek & happeningek c. írásában egy olyan happening tervét írja le, ahol a résztvevõk semmi mást nem tesznek, csak néznek. Tárgyakat néznek, egymást, nézik például, ahogy egy busz megáll és felszedi a utasokat. Egy másik pillanatban azonban a „a cselekvõ és a megfigyelõ szerepek felcserélõdnének, és a váltogatással a nézés egész jelentése megváltozna: ’szájbarágós’ passzivitás helyett céltudatosabb, lehetõség szerint intenzívebb lenne” – írja Kaprow. Többféle nézés létezik tehát. Van passzív, hagyományos értelemben vett nézõi nézés, a színházi nézõé, van olyan, mely látszólagos passzivitásában is rendkívül aktív – ez a happening-nézés. Ezen aktus során egyetlen pillanatban happening játszódik le, megvalósul a közönségség és a mûvész egybeolvadása. A kettõ közti közeg teljesen cseppfolyóssá válik. Totális pillanat, akár Isten tekintete, abszolút, tehát utópikus is. Utópikus, mint a lomográfia azon szándéka, hogy a világ darabkáit egy pontba gyûjti össze. A világ állandó változásban van, az öszszerakott kép azon nyomban elavul, ezért in-

56

kább a fluxus, a változás megragadása az állandó változás révén az, amit a lomográfia megvalósít. A változást, az állandó mozgást, akár egy perpetuum mobile, a változás követését új és új tekintetek, új és új aktusok által, melyek egy hatalmas virtuális rendszerbe kerülnek, amit újabb és újabb összefüggésben, más és más sorrendben lehet olvasni. Az így keletkezett rendszerben fel lehet lelni a mindennapi élet új és új, mindig változó, soha nem rögzülõ összefüggéseit. A lomográfiai tekintet egyszerre aktív és passzív tekintet. Hiányzik mögüle az emberi szem, és mégsem. A keresõablak mögött nincs ott a szem. A tekintetet a lencse, a fényképezõgép tekintete helyettesíti, ám a fényképezõ mégsem vonhatja ki magát a fényképezés aktusa mögül. Annak ellenére, hogy a gondolatiság kiiktatását kéri számon a lomográfia a lomográfustól, a véletlenre bízza magát, mégsem hunyja be a szemét. A világ egy szeletének totálisan véletlen rögzítését talán csak csukott szemmel lehetne elérni – valószínûleg azzal sem, de a keresõ szem, ezáltal a keresõ elme kiiktatására ehhez mindenképpen szükség lenne. A lomográfus szeme keres, nagyjából kiválasztja tárgyát, és a többit a véletlenre bízza. „A véletlen használata azonban mindenképpen személyes tett, bármennyire próbál is másnak látszani, mivel a priori használják fel, és nemcsak bekerül a mûbe” – mondja Kaprow. (fényképek: www.lomography.com)

1. Kolonics Orsolya: Utazás "Analógiába" A Lomo Supersamplerrel. In. Szellem Kép 2002/4; 29. o. Ez az elsõ lomográfiával foglalkozó magyar nyelvû írás. Kiváló terepe lenne egy retorikai elemzésnek, melynek segítségével bemutatható lenne, hogy a Lomográfiai Társaság honlapjának retorikai fogásai hogyan épülnek bele a szöveg szövetébe. A szöveget ugyanis egyértelmûen a lomográfiai társaság reklámfogásainak. 2. Kolonics: i.m. 38. o. 3. Kolonics: i.m. 41. o. 4. Kolonics: i.m. 41. o. 5. Kolonics: i.m. 41. o.

DUNJA KUKOVEC – LJUBJANA

Esszé a net.art történetérõl és futurizmusáról 1. A net.art 1994 és 1998 között A World Wide Webet nevezhetjük cybertérnek (W. Gibson), elektronikus színtérnek (B. Sterling), számítógép-hálózatnak (J. P. Barlow) vagy mátrixnak (J. Quarterman). 1994-ben egy maroknyi mûvész az elektronikus színtérre merészkedett. Félrehajították eszközeiket, és az Internettel (mint eszközzel és tartalommal), az Internetre (mint médiumra) és az Interneten (mint kiállítóhelyen) kezdtek alkotni. Úgy gondolták, a World Wide Web tartalmi és kifejezési körét tekintve illik ahhoz a világhoz, amelyhez alkalmazzák. Számukra a gibsoni cybertér sokkal többet jelentett, mint csupán egy új médiumot a videó után, vagy egy olyan technológiai újdonságot, mint amilyen a fotó, vagy a XX. század elején a mozgókép volt. Megérezték annak a számítógépes technológiának a hatását, amely gyorsan eszközzé és saját jogán médiummá vált, és túl akartak lépni azon, hogy pusztán újszerûségével nyûgözze le õket. A science fictiont társadalmi és kulturális elméletként értelmezték, így a net.art, a cybertér mûvészete, végsõ és jelentõs mûvészetnek látszott. Vágyaiktól elragadtatva a jövõbe tekintettek, nem pedig a körülöttük lévõ világra. A net.art nem az egyetlen mûvészet a World Wide Weben, és voltaképpen a cybertérnek is csupán egy apró része. A mûvészettörténet a net.artot mozgalomként ragadja meg, azonban más mûvészi megközelítések még mindig történetük megírására várnak. Ha a mûvészettörténet logikusan a képi eszmék történetére, a vizualizált eszmék álta-

lános történetére is kiterjed (Michel Fehr, 2001), akkor a net.art 1994 és 1998 közötti története az Internet vizuális örökségének részévé válik majd. És ez annak a mûvészetfogalomnak a megtestesülése lesz, amit A. C. Danto fejtett ki 1967-ben. Az elsõ internetes mûvészet – a net.art – hasonló azokhoz a mûvészetekhez, mint amilyeneket a galériákban láthatunk, valójában azonban a cybertér szabályainak engedelmeskedik. Ahhoz, hogy a net.artot megfelelõen értelmezhessük, és pontosan megérthessük, jártasnak kell lennünk az élet dolgaiban és a cybertér szabályaiban is. Ezen a ponton feltehetnénk a kérdést, miképp változtatta meg a net.art a materiális világ mûvészetét. És ha valóban megváltoztatta, pontosan hogyan? Érintette-e ez a változás a videómûvészetet és a festészetet? Egyben biztosak lehetünk: a net.art erõs lökést adott ahhoz, hogy a világot és más médiumokat eltérõen érzékelhessük. Azt mondhatjuk, a net.art elsõ négy éve azt demonstrálta, hogyan „vihetjük fel” a hagyományos és klassz(ikus) mûvészetet a World Wide Webre. Az alkotók megmutatták, hogy az Internet nemcsak archívum, adatbázis, kommunikációs eszköz és újfajta vásárlási forma, hanem a mûvészet tere is egyúttal. Ezt a textus és a kontextus közötti összefüggés elméletébe ágyazhatjuk (Peter Weibel, 1971). A mûvészet mindig kontextuális. Pontosabban más összefüggésbe állítja a dolgokat, és különbözõ nézõpontból teszi láthatóvá. Így hát logikus, hogy a kontextus a mûalkotás része. A net.art a World Wide Web kontextusában létrejött kortárs mûvészet, amely gondos értel-

57

mezés és megértés, illetve a cybertér elemeinek manipulációja révén alkotódik meg. A virtuális világ, a cybervilág, párhuzamosan létezik a materiálissal. A két világ szorosan összefügg. Hatnak egymásra, mindkettõnek jelentõs identifikációs ereje van. A világ minden értelemben bipoláris (Viktor Misiano, 2000). Ezt a bipoláris világot az önmagunkkal és a környezetünkkel való kapcsolat során, az elemzésen, a korszakokon, a filozófián és a tudományon keresztül ismerhetjük meg. Ennek a következménye az öntudatra-ébredés, amely szimbolikusan a francia forradalommal kezdõdött, a XX. században pedig a pszichoanalízisre alapozott filozófiában folytatódott. Az öntudatra-ébredés következõ lépcsõfoka az önreflexió (Martha Ward, 1998), feltéve, hogy önmagunkkal és környezetünkkel szemben kritikusak vagyunk. Hadd emlékeztessek újból a mûvészet modern és romantikus vágyaira, amelyben nincsen hierarchia, nincsen politika, nincsenek kötelességek és nincsen erkölcs (Peter Schat, 1991). De mi történik akkor, ha a bipoláris és nyílt világban élõ mûvészek egyre inkább a valódi élet iránt kezdenek érdeklõdni, ahelyett, hogy az alkalmat megragadva minden oldalról manipulálnák és provokálnák a galériákat, vagy az Interneten kísérletezgetnének. Egy idõ után a létrejött mûvészeti világ miatt a mûvészek – különösen a kilencvenes években – ki akartak vonulni a galériákból, hogy elfogulatlan és objektív mûvészeti tapasztalatokra tehessenek szert. Ez a folyamat a mai napig sem teljesedett ki. Várnunk kell egy darabig, hogy elõbb széthulljon a mûvészeti világ. Mindeközben a galériák és az internetes mûvészet lehetõvé teszi, hogy a Mûvészetet lényegében mindenhol magunk körül láthassuk. A többi mûvészeti mozgalomhoz hasonlóan a net.art új világképet, új szabályokat és új kapcsolatokat hirdetett, amelyeket a cybertérbõl kölcsönöztek. Ezek az új szabályok és kapcsolatok alkotják a modern (politikai) baloldalt (Borut Savski, 2001), amelyek a

58

poszthegeli, a posztfreudi, a posztlacani, és késõbb majd a posztcyber szubjektum megértését illetõen kiemelik az öntudatra-ébredést. A megbénított szubjektum világában élünk, egy olyan világban, ahol a géniusz hosszú idõre halott. 2. A net.art vége Az elektronikus színtérben a pozíciókat a materiális világ történései szerint fogadjuk el (és fordítva). A pszichoanalitikus filozófia egyrészt imaginárius világot követel, ahol a dolgok a valóságban nem léteznek, továbbá anyagtalan kalkulációt, amely felügyel minden materiálist, valóst és imagináriust (Žižek Lacanról, 1996), másrészt pedig virtuális világot, amely a materiális világ szimulákruma. Mindannyian elveszítjük érzéseinket és idõérzékünket, amelyek az imaginárius világban valósak. A pozíciók a technikai szakértelemben is különbségeket építenek ki az emberek között, akik a cybertérben a programozó önkiszolgáló életét élik. A mátrix feltalálói már fejlesztik az új virtuális világ szoftvereit, amelyek a technológiában jártas személyeket részesítik elõnyben (Tim Jordan, 2000). Mi történt a net.arttal 1996-ban, 1997ben, 1998-ban és a századfordulón? Mivel a virtuális világ nem pótolja a materiálist, a net.art sem válhatott jelentõs mûvészetté. A mûvészetet csak a világ egyik sarkában reprezentálja, így alapítói meghirdették a net.art végét. A 90-es évek végére világossá vált, mihez vezetett az Internet: a cybertérhez egyre nagyobb szakértelem kell. A net.artot is érintette ez. Összességében tehát, meghirdették a net.art végét, mert a virtuális világ nem pótolta az eredetit, és mert a cybertér és a net.art profán dolgokat alkotott, és végül azért, mert nem tudunk megszabadulni a túlzott önreflexió l’art pour l’art-izmusba torkollásától. A net.artnak elõbb-utóbb saját kontextusává és saját tartalmává kellett válnia. A netmûvészek, de nemcsak õk, hanem a virtuális valóságban mindenki posztstruktu-

ralista baloldali, öntudatos és önreflexív, és nagyon jól tudják, hogy az önidézés gyorsan önismétléssé csaphat át. 1998 a net.artnak mint mozgalomnak a végét jelzi. Ironikusan csak még egy véget hirdettek, tehát a mindennapi életben valójában semmi sem változott. A net.art csak egy csinos kis címke maradt. Ez pedig azt jelenti, hogy a net.art valahol, valahogyan folytatódik. Amint a festészet és sok más kifejezési forma. A mûvészeti média megváltoztatja a pozíciókat, a szerepeket, a használati módokat stb. Metaforikus értelemben a média néha más médiával is pótolható. 3. 2000, 2001 – a net.aktivizmus futurizmusa A net.art a mûvészet maradványai és tendenciái között folytatja életét. A különbségek világunk világai között még mindig túl nagyok, és a keresztezõdésekben, ahol elágaznak az utak és váltanunk kell, a legnagyszerûbb öröm vár ránk. A határok fellazulnak és mindenki új világot keres. Szükségünk van arra, hogy mindent megtapasztaljunk, így hát mindent meg kell engednünk és meg kell próbálnunk mindenkit megérteni. Hétköznapi életünk sajnos ezt nem segíti elõ, így a mûvészek hatástalannak és haszontalannak érzik magukat. Nem törõdnek többé a különálló, provokatív és elkötelezett mûvészettel. Korunk talán alkalmas arra, hogy megsértsék a mûvészeti világ határait. A mûvészek közül páran folytatják tevékenységüket, aktív részvevõi a szükséges társadalmi változásnak. Mióta az Internet olcsó, könnyen hozzáférhetõ, egyszerûen alkalmazható, azóta a netmûvészek felforgató tevékenysége a net.aktivizmus kisebbfajta forradalmaként honosodott meg. A Web lehetõvé teszi a szabad információáramlást, a kódrendszerek és a jelszavakat révén pedig másoktól elzárva, biztonságban tarthatjuk az érzékeny információkat. A mátrix transzparens és fizikailag támadhatatlan. A valóside-

Kocsis Levente: A nagy meseíró

59

jû webes tevékenységek a hozzáférés fizika- [Dunja Kukovec: Essay about history and futurism of ilag támadhatatlan akadályainak stratégiáját the net.art story. www.t0.or.at/~eyescratch/dunja (2001)] mutatják. A kódok feltörése és az információáramlás biztosítása során a net.aktivizmus destabilizálja a kormányzati és a vállalati rendszereket, a politikai és gazdasági hatalom központjait. A stratégiai központok ellen intézett támadások roppant különleges célpontok, a legnagyobb célpontok azok a csoportok, amelyek a hagyományos, tõke által irányított politikát követik, és olykor közvetlenül gerjesztik a diszkriminációt, a társadalmi egyenlõtlenségeket és az ökológiai katasztrófákat. Az alkotók jelenlegi (mûvészeti) célja, hogy rámutassanak a problémákra, és tegyenek ellenük. Ez a tevékenység nem jelenti azt, hogy a mûvészek hirtelenjében politikussá válnának. Mûvészként tevékenykednek a politikában, felhívják a figyelmet bizonyos problémákra, és tudatosítják az egyéni illetékességet. 4. Egyszerû logika Az Internet bizonyos dolgokat hangsúlyosabbá, a jelenlegi problémákat felismerhetõbbé teszi. A mátrix posztstrukturalista eszmét reprezentál. A neten mindenki törvényesen használhat multiplikált személyiséget. A különbség pedig nem hierarchizálható (Maria Lindt, 1999). Minden megengedett, semmit sem lehet elrejteni, elvileg minden korlátozhatatlan és semmit sem állíthatunk le. A lehetséges korlátozások a materiális világot tükrözik. Internettel a világ ugyanakkor egy románchoz lyukad ki. Még a hatalom megosztása is csak egy a cybertér etikai céljai közül. Ez az etika rákényszerít az értékek újraelosztására és megváltoztatja az egyéneknek a környezettel (a partnerekkel, a barátokkal, a társadalommal) való kapcsolatát és fordítva. Mégegyszer tehát: új kapcsolatokat kell kitalálnunk a világban.

Át-írta: Kedvezményes Áron 60

Dunja Kukovec (1975) szlovén netkutató, a ljubjanai egyetemen tanít, a hálózati technológia és a mûvészet kapcsolatát vizsgálja. 1997tõl számos digitális mûvészeti kiállítás kurátora, dolgozott a ljubjanai Modern Mûvészetek Múzeumában, a Cyberpipe elnevezésû kutatócsoport tagja. Elsõsorban a nettime-listán publikál.

KEDVEZMÉNYES ÁRON – KAPUVÁR

Interface to face Server not found Lev Manovich A film mint kulturális interfész c. írása elején arról panaszkodik, hogy a XIX. sz. végén megjelenõ új médiumnak, a filmnek, nem vagyunk pontosan tisztában a kezdeteivel, mivel a csúnya mûvészettörténészek a film eljövendõ jelentõségét nem kellõképpen respektálva elmulasztották dokumentálni a születõfélben lévõ mûvészeti ág addigi eredményeit. Ezt az analógiát felhasználva arra int minket, ne kövessük el ugyanezt a hibát a napjainkban formálódó új médiummal (new media) kapcsolatban, s nem csupán azért, hogy elhappoljunk egy kis dicsõséget a jövõ kritikusai elõl. Problémás persze, hogyan is dekódoljuk a hangzatos new media fogalmát, vajon maga a számítógép, az Internet, vagy az ezerféle színben pompázó szoftverek számítanak-e új médiumnak, annyit azonban magam is megreszkíroznék, hogy valóban egy olyan új médium felcseperedésének lehetünk tanúi, amely egyenrangúvá válhat a többi médiummal, a festészettõl kezdve a fotóig és a filmig. Ez pedig iszonyat fontos. Ha nem is lehetne azt állítani, hogy az orosz származású médiateoretikus szózatát kivetette volna a kritikusok gyomra, kellõképpen talán nem agyaltak azon, mivel is állunk szemközt, mi is ennek az esztétikai zsákmánya, hogyan passzítható a XX. század mûvészeti törekvéseihez. Természetesen arcátlanul igazságtalan vagyok az úttörõkkel szemben, ámbátor ha megmustráljuk a netkultúrával foglalkozó középszerû irodalmat, alig kaparinthatunk meg több infót annál, minthogy „ennek óriási a jelentõsége”, „megváltoztatja a világról alkotott képünket”, „hatalmas lehetõségek tárháza” – hogy a többi heurisztikus ujjongással már ne is hozakodjak elõ (ahogy

mondani szokták: tisztelet a kivételnek). Jó, jó, mindezek baromira igazak (lehetnek), de e Fanta-arcok a beható vizsgálódás magasztos igényével talán mégsem kényeztetik el a kíváncsi szemet, s önismétléseik egy idõ után felpumpálják az adrenalinszintünket ;-). A Manovich-i dokumentációs (s)óhaj még csak hagyján, ám az eddigi gyümölcsök reflexív learatásával már adósak maradnak. Van ugyan jónéhány honlap, ahol a számítógépes médiummal vagy médiumokkal (?) kapcsolatban a spekulatív ész kiöntheti szíve terhét. Rövid (és hiányos) lajstrom következend: a ’95-ös indulású nettime-lista (amelynek köpönyegébõl a Vuk Cosiæék köré gyülekezõ net.art kibújt), a Mark Tribe által 1996-ban alapított rhisome.org, a netartreview, vagy a cseppet korábbi ctheory.com. A Wired magazin szintén a hálóba van beszõve, vagy inkább bedrótozva, kis hazánkban pedig nélkülözhetetlen fórum a C3 és a honlapján mûködõ Exindex. Ezek azonban sokkal nagyobb teret szentelnek a netes mûvészet politikaigazdasági és társadalmi aspektusainak, és esztétikai kérdések ürügyén pedig nyakra-fõre a tudományos implikációkat erõltetik. Önmagában ezzel semmi gond, hiszen mint okos tanulmányok rámutatnak, a netes mûvészet megváltoztatja a mûvészetfogalmat, az életben maradáshoz elengedhetetlen a piaci (gazdasági) igények számbavétele, s ez messze elkerüli a „tiszta esztétika” lázálmát. A sorból kilóg a Digital Art Museum (DAM), ahol az esszék, nem legyintve rá a politikai és kulturális háttérre sem, elsõsorban valóban az esztétikai kérdésekre koncentrálnak. Igaz, a dam.org nem kimondottan a netmûvészet körül sürgölõdik, hanem a világháló elõtti szá-

61

mítógéppel készült alkotásokra zoomol rá. Fenti házsártoskodásaim ugyanakkor eltörpülnek annak jelentõsége mellett, hogy a digitális médium(ok) mûvészeti lehetõségeirõl immár jó pár éve megindult a disputa, még ha ma is becsúsznak olyan vérszegény, noha kétségtelenül ontológiai proklamációk, mint az egykor a filmmûvészettel történt, nevezetesen: a film képkockákból áll. És ez így is van – rendjén. Loading… Az internetes mûvészettel kapcsolatban – hadd nevezzem most így, mivel valahogy fülön kell csípni a tárgyat – egy csomó elnevezés van forgalomban, amelyeknek pontos jelentései nincsenek kodifikálva, s ezen a téren nagy a zûrzavar. A terminológiai kavalkáddal szemben csak hozzávetõlegesen indulnék hadba, hiszen az internetes mûvészet megnevezéseit ugyanúgy nem lehet pontosan definiálni, ahogyan nem lehet megmondani, mi az irodalom, hol végzõdik a festészet, vagy egyáltalán, mitõl válik mûvészetté valami. A nevekbõl kiindulva azonban számos probléma felvethetõ, amelynek alapján közelebb kerülhetünk a bennük rejlõ jelentéspotenciálhoz, és – a történetiség mellõzésével – elkülöníthetünk bizonyos „mûfajokat.” Az egységes megnevezés hiánya összefügg azzal, hogy friss médiumról van szó, amelynek nincsenek tradíciói, és amely mûvészettörténeti közegben még kevésbé akklimatizálódott, továbbá bizonytalan, milyen már meglévõ kategóriába utalhatók e produktumok. Szakasztott performansz-elmélet ez, ahol egy vagon név vívja harcát, a happeningtõl a fluxuson át a body art-ig, az akcionizmuson át magáig a performanszig, s bõvíti a dilemmák körét, hogy ugyanarra az esztétikai alkotásra a másik pillanatban már egy másik nevet sütnek: ahány alkotó, annyi név. Most jönne a „nincs ez másképp az internetes mûvészettel sem” formula. Nézzünk egy ad hoc menüsort: elektronikus mûvészet, computer art (számítógépes

62

mûvészet), digital art (digitális mûvészet), netmûvészet (hálózati mûvészet), net.art, webprojekt, webmûvészet, web design, flash art, flash design, szoftvermûvészet stb. (Kisebb, zsánerszerû képzõdményektõl, mint a számítógépes grafika, számítógépes animáció, hálózati performansz, spam art, e-mail projekt, online videó, code poetry, a vajszívû olvasó engedelmével most eltekintenék.) Az elektronikus mûvészet kétségtelenül tág kategória, afféle nemfogalom, sok minden belefér, hiszen az elektronikus úton operáló számítógépen túl ide tartozik többek között a film, a televízió, az elektronikus zene és hatszázféle határtevékenység. Számítógépes mûvészeten számítógéppel elõállított alkotásokat értek, a hangsúly tehát az e médiummal történõ létrehozáson van, amellyel kiküszöbölhetõ, hogy a terminus jelentése tarthatatlanná váljon. Hiszen tengernyi olyan nem feltétlenül mûvészeti alkotás létezik, amelyben egy másik médiumra felvett jeleneteket késõbb számítógéppel manipulálnak, különféle effektekkel fûszereznek, vagy a filmminõséget feljavítják. Ezeknek azonban nem a számítógép az elsõdleges médiuma, mint ahogyan nem az a számítógéppel megvágott vagy a digitális kamerával készített filmnek sem. Bonyolultabb az elejétõl a végéig számítógéppel létrehozott mûvek esete, mint amilyenek a Pixar-rajzfilmek. Hogy ezeket számítógépes mûvészetnek lehet-e tekinteni, azt nem tudom, mindenesetre talán nem bagatellizálható el, hogy ezt filmként mutatják be. De mi a helyzet akkor, ha az Egy bogár életét számítógépes monitoron, lejátszó program segítségével tekintem meg? És vajon számítógépes mûvészet-e az, ha a médiamûvészként elkönyvelt Nam June Paik és Bill Viola számítógépes installációkat készít? Az elkülönítés nehézsége akkor is nyomasztó, ha egy film film marad, kerüljön bár fel a netre, vagy lépjen is be a térbeliség (mint Nam June Paik-nál), ami a számítógép esetében, ugye, nincsen meg. Nem mellékes az sem, hogy a computer art már lefoglalt fogalom, történeti kategória, amellyel az ötvenes évektõl kezdõ-

dõ, Ben Laposky, Herbert W. Frank, John Whitney és társai munkásságával fémjelzett tevékenységeket jelölik. Ma alkotásaik megtalálhatók a dam.org honlapon, de kérdés, a traszportálás aktusával egyúttal internetes mûvészetté fajultak-e. Az, hogy az internetes mûvészet digitális mûvészet, tagadhatatlan, ám nem minden számítógépes mûvészet internetes. Azaz: nem minden bogár élete digitális, de minden mûvészet bogár. Na jó, ez faszság. Az Internet 1994-es popularizálása óta feltartóztathatatlanul megindult a mûvészeti ágak inváziója a hálóra, attól azonban még egyetlen festmény, egyetlen rajz sem válik netmûvészetté, hogy szemünkkel felleltározhatjuk ott. Ha egy manuális módon készített képet digitalizálunk, bináris számjegyekké alakítunk, a tárolási és adatkezelési mód semmiben sem fog eltérni a pusztán számítógéppel elõállított képekétõl, vagyis a különbözõ médiumok egységes platformmal rendelkeznek. Ettõl a kiterjesztéstõl azonban az még nem válik digitális mûvészetté, különbséget kell tehát tennünk digitális kép és digitalizált kép, generált és szintetizált kép között. A problémát megfejeli, hogy eredet alapján gyakran nem lehet izolálni e kettõt, pláne ha például PhotoShoppal még meg is buheráljuk a beolvasott képet. Nemegyszer találkozhatunk olyan megoldásokkal, amelyek egy projekten belül (re)mixelik a számítógéppel elõállított és a számítógépre felvitt elemeket, renderelik, az ilyenformán keletkezõ kategória pedig nehezen besorolható. Mindenesetre szét kell választanunk a „mûvészetet a neten” és a „netmûvészetet,” jóllehet a csoportosítások sokszor nem ilyen jólfésültek. Az elõbbi csupán a különbözõ mûvészeti ágak dokumentációja, reprezentációja, nem a netre alkotódott, így a világhálóval, azon túl, hogy ott is felbukkan, nincs más kapcsolata. A netmûvészetnek netes funkciókkal kell rendelkeznie, amelynek tehát saját nyelve, saját struktúrája van. Az internetes mûvészet nem beszkenneli a világot, hanem a világhálót elsõdleges médiumként használja, általá-

ban multimédiás alapú, és együttmûködést, a felhasználó aktív részvételét igényli. Az persze, hogy milyen irányba fog eltolódni az internetes nyelv, nehezen belátható, de hogy abban jelentékeny szerepet fog kapni a jelenlegi mûvészetfogalmunkat is radikálisan befolyásoló interaktivitás, az valószínûnek látszik (persze a valódi interaktivitás ma ábránd). Próbáljunk csak klikkelgetni a tévéképernyõre, Samantha Ewing akkor sem fogja abbahagyni az ivást. Az interaktivitás lehetõsége lehet a net art erõssége, a többi médiummal szembeni elõnye, amit ilyenformán eddig nem tapasztalhattunk. A net art azonban nem keverendõ össze a net.arttal (ügyes név!), amely egy 1994 és 1998 közötti netmûvészeti tömörülést takar, és Vuk Cosiæot, Alexei Shulgint, Heath Buntingot és a JODI nevû holland-belga duót tudhatja soraiban, akik elsõként aknázták ki a netfunkciókat. A netmûvészet értelemszerû közegei a honlapok, nem azonosítható azonban a webmûvészettel és a web designnal. Ez utóbbi a honlapok esztétikai igényû megalkotását jelentené, amelyet eladhatósági szempontok vezérelnek, vagyis az üzletpolitikai elvárások jócskán beavatkoznak a mûvészeti célkitûzésekbe, így ez a reklámmûvészettel rokonítható. Természetszerûen a honlapok üzemeltetõinek az a törekvése, hogy a weboldalt minél több látogató tekintse meg, amit majd pénzzé konvertálhatnak, ennélfogva felhígítják a mûvészeti megoldásokat. A webkészítõnek tehát két érdekkör, a mûvészeti és a gazdasági között kell ügyesen lavíroznia, és nem utolsósorban önmaga miatt is, hiszen egy honlap sikerességébõl esztétikai és anyagi értelemben egyaránt profitálhat. A webmûvészetet ugyanakkor nem feltétlenül terheli ez a kettõs mérce, mivel az nem a honlap esztétikáján bíbelõdik, hanem azon, hogy honlapon hozzon létre webprojekteket (pl. Waliczky Tamás). Hasonló a helyzet a flash art és a flash design esetében is, bár ezek már nehezen különíthetõk el a webes mûvészettõl. A flashmûvek ugyanis flash-intrók formájában álta-

63

lában beépülnek a web designba, s a piaci haszonszerzés kormányozza. Már önmagában a megnevezés létjogosultsága is kételyeket ébreszt, mivel a Flash egy webalapú multimédiás szoftver megnevezése, amelyet 1996-ban a FutureSplash fejlesztett ki, majd a Macromedia vásárolt fel. Teljesen igaza van Szegedy-Maszák Zoltánnak, amikor a DRÓT 8. számában azt állítja, hogy ennyi erõvel beszélhetnénk real media vagy JAVAmûvészetrõl is. Ugyanakkor a flash név a szoftver megnevezésébõl Lev Manovich Generation Flash c. úttörõ tanulmánya nyomán metaforikus értelemben átvándorolt a multimédiás animáció megnevezés helyére, mivel a Flash szoftver az eddigi legjobb ilyen alkalmazást nyújtja. Amint azonban Manovich is hangsúlyozza, a flash mûvészetnek nem mindig Flash szoftverrel kell készülnie, inkább egyfajta szemléletmódot takar. Más kérdés a Flash-rajzfilm, ami filmszerû, márpedig Manovich éppen a narratív és teleologikus elemek hiánya alapján állítja szembe a flasht és a filmet. Ctrl + V Az utóbbi példából is látszik, hogy a netmûvészeti projektek szoftverek által generáltak, ezért sokan idegenkednek a technika hûvös világától, és hüledeznek annak elvi lehetõségén is, hogy az internetes mûvészetet mûvészetnek lehetne nevezni egyáltalán. Némileg hasonlít ez a retorika meghatározó problémájára, hogy a tekhné (mûvészet) valójában nem episztémét (tudomány) sejtet-e. Ugyanis, ha egy meghatározott szisztéma szerint kell felépíteni a szöveget (erre szolgálna a retorika öt része), akkor egyszerûen csak ki kell válogatnunk az eszköztár meglévõ paneljeibõl a megfelelõ tartalmakat. Azonban még így is végtelen számú kombinációs lehetõség adódik, ahogyan a szoftverek által felkínált grafikus panelek sem a technológiáról szólnak. A tweeningelés akkor is mûvészetté válhat, ha a Flash szoftver az animációkészítés során csupán a kulcsképkockák információi-

64

nak betáplálását igényli tõlünk, s a többit automatikusan megrajzolja. A tamáskodók a mûvészet és a technika nászának régi problémáját melegítik fel, amely a fotóval és a filmmel mint technikai médiummal szembeni távolságtartás újratermelése, bár ma már senki nem vonja kétségbe, hogy a Patyomkin páncélos mûvészi teljesítménye nem a technikai apparátus függvénye, és nem firtatjuk, létezik-e invenciózus elektronikus zene. És még valami: egy szöveghez elõbb el kell sajátítani az írás technikáját, vagy a perspektivikus rövidülés formuláit egy festmény esetén, utána szabad a pálya, de senki nem mondja meg, hogyan kell mûvészetet csinálni. A megszokás hatalma a technikai mûvészetet, mivel üde, szinte még hamvas, nem veszi természetesnek, holott az írás technikája is csak annak természetes, aki megtanult írni. A tudósok és a mûvészek, a technológia és a mûvészet, a neoliberális kapitalizmus és az esztétika együttmûködése radikális módon megváltoztatja a mûvészetrõl eddig bennünk élõ sztereotípiákat, ez már most világos, de az még a jövõ zenéje, hová fog ez a folyamat kilyukadni. Az a bizonytalanság, amely miatt a mûvészetfilozófus Arthur C. Danto izzadt, nevezetesen, hogy a XX. században már végképp nem létezik fokmérõ, mi számít mûvészetnek, nem létezik kanonizált értékparadigma – nos, alighanem ez a netmûvészetre is érvényes. A kétely felszínre bukott már az avantgárd, majd a pop art, a performansz kapcsán is, a Jeff Koons-típusú médiamûvészet vonatkozásában aztán meg pláne. A gondolat tehát nem újkeletû, s ha azt vesszük, hogy – már ha létezne valamiféle mûvészettörténeti teleológia – a különbözõ anyagokat és médiumokat használó, vagy a médiumok határait feszegetõ intermédiához, illetve az élet és a mûvészet – persze nem problémátlan – válaszfalát eltörölni akaró performanszhoz képest a netmûvészet a maga síkszerûségével visszalépés, akkor a netelméleti dilemmák nem is tûnnek olyan radikálisnak. Amíg McLuhan evangéliuma („a médium maga az üzenet”) ott még mondott valamit, az egysé-

ges platformon ez az eszme kénytelen meghunyászkodni. Az új gondok forrása máshonnan ered, de beilleszthetõ a mûvészetfilozófiák áramlatába. A netmûvészetben érvénytelennek bizonyulnak az olyan kategóriák, mint az eredeti és a hamisítvány, hiszen bármirõl bármennyi másolatot készíthetünk, a kópia nem rongálódik, s ugye, a klónozás már nem is csupán mûvészeti kérdés. Bármit is töltsünk le a netrõl, az nemcsak az igazat mondja, hanem a valódit. Ráadásul egy-egy „eredeti” munka akár ideiglenesen is létezhet, ahogyan például Szövényi Anikó honlapján folyamatosan felülírja a korábbi designt, nem létezik állandóság és identitás, csak a középkorból örökölt palimpszeszt, ami dekonstruálja az eredetiség eszméjének utolsó maradványát is. Walter Benjamin A mûalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában c. írásában, melyet Charles Mudede a század legfontosabb esszéjének titulált, a reprodukálhatóságot az eredeti és a másolat fogalmával veti össze, amely hangsúlyozottan érvényes a netmûvészetre, azzal a különbséggel, hogy itt kiiktatódik az aura fogalma, hiszen a neten nincs helye az elsõdleges kontextusnak. E változás nyilván összefügg azzal, hogy a net art a taktilis és tárgyi mûalkotások felõl az anyagfüggetlen virtuális tér irányába mozdult el, ahol mi, avatárok elhajíthatjuk az olyan kategóriákat, mint a valós kép és a pszeudo-kép. Ezek itt tautológiák. A képzelet valós, a valós imaginárius, a háló elkoptatja a lacani imaginárius, virtuális és valós terminusokat. Nathaniel Burgos az Internetet egyenesen az „álmok szemiotikus területének” aposztrofálja. Amíg Baudrillard szimulákrum-fogalma impliciten még megõriz valamit a valóságos és fiktív dichotómiájából, a neten már alighanem minden szimuláció. Mitchell vagy Vilém Flusser a technikai képekben képi fordulatot látott, amelyek a Baudrillard-i szimulákrumhoz hasonlóan már nem csupán úgymond leképezik a világot, hanem a világról alkotott képünket alakítják, azaz megfordul a viszony kép és világ között.

Az információnak ez a XX. századi médiumváltása applikálható lenne a kétdimenziós netmûvészetre is (amely persze a 3D illúzióját nyújtja). Miközben azonban a felületen (a képernyõn) a kép megkaparintotta az uralmat a szövegtõl, vagy a multimédia a képtõl, az „új mágia” mögött a számítógép „mélystruktúrája,” a nem látható null-dimenziós kódrendszer lapul. Ami nem más, mint a mindent 01-jelsorozatra konvertáló szám. A szám lenne a pixel-pointilizmus agya. Ennek alapján tehát nemhogy a „képek univerzumában” élnénk, ahogy Flusser gondolná, hanem egy olyan mátrixban, ahol folyamatosan számok és algoritmusok futnak. Ennyi erõvel persze mindennek létezik mögöttes kódrendszere, hiszen a hagyományos festészetben is az anyag különbözõ fizikai és kémiai folyamatoknak engedelmeskedik. Nem lehet véletlen, hogy a DeleuzeGuattari lefõzhetetlen páros Rizóma c. esszéje olyan nagy pályát futott be az Internetdiszkurzusban, hiszen a háló egész struktúrája utakat, ágakat, keresztreferenciákat, választási lehetõségeket, plurarizmust és hierarchia-nélküliséget kínál. A centrum, a kánon hiánya értelmezhetõ Bábelként, káoszként, kafkai eltévelyedésként, a Lyotard-i „nagy elbeszélések vége” atomizáltságaként, de új kreativitásként is. A rizóma egyfajta hipertext és hipermédia, ahol a felhasználó elméletben maga rendelkezhet, merre tovább, ami a befogadó elméjének aktiválódását kéri. A hipertext és a hipermédia interaktivitást követel, amennyiben non-lineáris szervezõdés alapján épül fel, amely alkotó és befogadó viszonyát átszabja, hiszen maga a befogadó is a mûalkotás alkotójává válhat. Ez az Eco-i „nyitott mû” utópiáját valósítaná meg, ahol nem kész mûalkotás passzív fogyasztói lennénk, és nem tudjuk, mi sül ki a dolog „végén.” Az ilyen munka a „work in progress” sémáját valósítaná meg, amelyben az egyeduralmat elutasító egész online-demokrácia politikai aspektusa alapszik. Az interaktivitás kétirányú kommunikáció, ismerjük a Jakobson-i leckét, csakhogy ez oda-vissza nem mûködik a neten.

65

Nem valódi interakció a gép-kábel-ember közötti kommunikáció, nem az a párbeszédablak sem (Yes-No; kösz szépen), a legtöbb projekt alkotói folyamatába sem szólhatunk bele, nem igazán bonthatunk le és építhetünk fel új mûveket. Az interaktív komputeranimáció részvételünket legtöbbször csak egy kattintásnyi mûveletre silányítja, ha választási lehetõségeket kínál fel nekünk, az is csak véges számú kombinációt ígér, egy adott passzázson terel bennünket, ráadásul hozott anyagból dolgozik. Az egyik orosz flash-intróból például csak akkor léphetünk tovább, ha megtekintettük elejétõl a végéig, az ablakot addig nem tudjuk bezárni: Nézz végig, s gazdag leszek. Ez az agresszivitás a kapitalizmus Marx által leírt logikája. Barthes aktív olvasójából így lesz az üzleti megfontoltságok jámbor fogyasztó olvasója, s anélkül vagyunk megvezetve, hogy ennek tudatában lennénk. Nesze neked, online-demokrácia. Paul Brown An emergent paradigm c. cikkében az internetes interaktivitást szimpla hazugságnak nevezi, bár, teszem hozzá, az elvi lehetõség adott. Ugyanakkor alkotói részrõl igen is helye van a közösségkialakítás fogalmának, hiszen a webmesterek nem önállóan, hanem másokkal együttmûködve csoportokban dolgoznak, akik különféle feladatokra specializálódtak. E szövetségbe forrt csoporthálózatban az esztétikai és a gazdasági felelõsségek akkurátusan eloszlanak, ami végül egy közös termékben kulminál. Az alkotókat egzisztenciális okokból magával rántja a kapitalizmus professzionális mókuskereke, a tõke megbízását teljesítik. A mûvészet beépül a médiaiparba, elutasítva az esztétika függetlenségének avítt kanti tételét: Szép az, ami érdek nélkül nem tetszik. Ennek a hálózatnak egyik élmunkása feltérképezi a befektetetõi igényeket, a másik a fogyasztói szokásokat, a harmadik a marketingért felel, a negyedik arra kapta mandátumát, hogy szemünket vizuálisan tesztelje. Ebben a piaci versenyhelyzetben a befektetõnek és a mûvésznek valamiféle génmódosított verziója formálódik ki, s a pillanatnyi harcban az nyer, aki több profitot termel, és

66

az termel több profitot, akinek honlapján nagyobb a látogatottság, és a nagyobb látogatottság maga a szépség. Sztálin elvtárs „lelkének mérnökei” tán álmukban sem sejtették volna, hogy e szép új világban a szocreál közösségi-termelési mûvészete ezekben a kommunákban kap új erõre, s a Szemerei Kollektíva, beépülve a hálózatba, mint tégla a falba, porából feltámad – a kapitalizmus keretei között. Swf. Ha sarkos is a megállapítás, van igazság abban, hogy minden újonnan felbukkanó médium az azt történetileg megelõzõ médiumot imitálja, s csak aztán találja meg saját jelrendszerét, rendeltetését a médiumok sokaságában. A fotográfia eleinte a festészetre, a film a színházi elõadásokra hasonlított. Noha ez éppen hogy a netmûvészet 1.0-ás „avantgárdistáira,” a net.art „mozgalomra” illik a legkevésbé, hiszen alkotóik talán a mai napig a legradikálisabb mûvészeti akciókat hajtották végre a világhálón, és talán a leginkább kapiskálták, mik lehetnek a netfunkciók. A web design és a flash design mai mesterei viszont esztétikai értelemben mintha minduntalan más mûvészeti ágak konvencióiból kölcsönöznének. Ezt persze azzal is magyarázhatunk, hogy kereskedelmi okokból a már meglévõ patternekhez ragaszkodnak: egy népszerû és jól bevált esztétikai módszer átvitele sok pénzt hozhat a konyhára. Mégis azt lehet mondani, az „e-xpresszinizmusnak” (Nicolas Negroponte) jelenleg nincsen kialakult nyelve, innen-onnan ollóz össze formai megoldásokat. Kérdés, vajon azért van-e ez így, mert az új médium retorikájáról még nem pottyant le a tojáshéj, vagy a netnek eleve nem is lehet testhezálló esztétikai tipológiája. Az egységes platform lencseként olyan sok mûvészeti lehetõséget gyûjt magába, hogy cifrasága, változatossága és bámulatos szimulációs képességei megakadályozzák abban, hogy ne kaleidoszkópszerûen viselkedjék. Elképzelhetõ, hogy a netmûvészet önálló, sajátos és csak rá

jellemzõ nyelve éppen az lesz, hogy nincsen nyelve, s ezt a negativitást pozitív erõként mutatja fel. Ma azonban még inkább adaptációs erõforrásaival tûnik ki, csakhogy a képzõmûvészetre, a filmre vagy a videóklipre hajazó esztétika egymás mellet él, s ritkán keveredik egymással. A Flash designerek, ha animációt készítenek, akkor csak a szoftver nyújtotta lehetõségeket aknázzák ki, szembogaruk nem terjed ki arra, hogy esetleg a „külvilágból” importált produktumokat mixeljék össze a számítógéppel létrehozottakkal. Hogy az alkalmazásoknak ilyen széles a spektruma, abban óriási szerepe van a multimédiának. Szöveget, képet, mozgást, hangot egyaránt bedolgozhatnak, jóllehet egyáltalán nem mindegy, hogy ez a multimédia szinkron vagy aszinkron módon szervezõdik-e. Érdekes módon, a net esztétikájával foglalkozó irodalmak szinte csak a vizuális jelenségeket emelik ki, ezzel leredukálják a netmûvészet gazdag alkotói eszköztárát. Mindaddig azonban, amíg a netmûvészet konvenciókat másol, a filmmontázstól a videóklipig, és nem tanul a net.art gazdag tapasztalataiból, nem mondhatjuk, hogy itt a Kánaán, ezt a fajta mûvészetet kicsit még fõzni kell. A számítógépes mûvészet kezdeti alkotásait, melynek analóg számítógépen való születését az 1950-es évekre tehetjük, jelentõsen befolyásolták a képzõmûvészet korábbi avantgárd tendenciái – amint arra Mike King Computers and Modern Art c. tanulmányában rámutat. A konstruktivista tradícióból, a geometrikus és absztrakt mûvészetbõl, az op artból, és az absztrakt expresszionizmusból táplálták experimentális mûveiket. Annak, hogy ezek az alkotások feltûnõen emlékeztetnek az avantgárd képzõmûvészeti hagyományokra, több oka is volt, a dolgok könnyebbik végét megfogva, elsõként az, hogy minden kezdet nehéz. Másrészt pedig ott állt elõttük egy mûvészeti célokra soha addig nem használt technológia, a számítógép, amelynek esztétikai hasznosítása már önmagában újdonságot jelentett. Harmadrészt pedig az alkotók más mûvészeti mezõben kipróbálták már magu-

kat, azaz a számítógépes mûvészetbe természetszerûleg inkább belenõttek, mint beleszülettek. Voltak közöttük festõk, grafikusok, filmkészítõk, akik korábbi területük sablonjait vagy nem tudták levetkezni, vagy azokat egy másik médiumba vitték szerencsét próbálni. Ezek a produktumok a technikai korlátokból és a multimédia hiányából adódóan többnyire statikus képek voltak, így e kölcsönvett formulákat könnyebben ültethették át számítógépre. Amíg a számítógépes mûvészet „pionírjai” egy már létezõ tradíciót invokáltak, addig a net.art formáció tagjai a netkonvenciókat boncolgatták, figurázták ki, s mind a mai napig talán õk tettek a legtöbbet a netmûvészet önállósodásáért. Az éppen csak népszerûvé váló világhálón metanyelvi, önreferenciális projekteket alkottak, a számítógépes kommunikáció formuláit vették napirendre. Politikai és gazdasági téren valóban az on-line demokráciért küzdöttek, hackerkedéseik a hálózat kritikáját, a rendszer aláásását jelentették, esztétikai téren a számítógép õsi képvilágát (számsorozatok, kódok, Windows-ablakok, GUI elõtti számítógépes megjelenítések) követték. A JODI (a mûvészek, a holland Joan Hemskerk és a belga Dirk Paesmans anagrammáiból) egyik munkája például egy megbolondult szoftvert utánoz. Ha rákattintunk a jodi.org-ra, sok-sok pop-up ablak ugrál össze-vissza a képernyõn, anélkül, hogy a felhasználónak bármi esélye is lenne becsukni õket. Ezzel a számítógépes támadásokra, a vírusokra, a hibás üzemmódokra reflektáltak. Az error 404 poézise ez. A nézõ meg csak zavarodottan ül, nadrág nem marad szárazon. Elrettent bennünket ez az abszurd játék, amely távol áll napjaink web designjának minden áron elkápráztatni akaró szépségétõl, de filozófiai-pszichológiai implikációi messze fölül múlják azokat. A szlovén Vuk Cosiæ munkáihoz az ASCII-karaktertáblát kamatoztatta, s ezzel rajzolta meg mozgóképeit, melyeken a kódokból hol a milói Vénusz, hol a Star Trek-figurák, hol a Mátrix film bukkan elõ, nemcsak a kód és dekódolás szemiotikai

67

68

hogy csak na. Persze vannak esztétikailag talán kevésbé kivitelezettebb, ám annál ötletesebb, web designtõl független flash-mûvek is, például az otogai.com-on, egyik kedvencemen, vagy a designmuseum.org-on, s hogy miért, annak kifürkészését most rád testálnám. Nyájas olvasóm! Ezer csók és köszönet, hogy mindvégig türelemmel kitartottál velem a fenti oldalakon, bár megannyi gondolat cikázik még fejemben, melyet veszteségmentes tömörítés nélkül nem tudtam volna ezekbe a sorokba préselni. Ám agyam háttértárolóján ezek fellelhetõk, s ha bármiféle hozzászólás, észrevétel vagy kiegészítés nyomaszt, vagy mert pusztán szimpatikus fiatalembernek találtál, kérlek, ne habozz, a DRÓT e-postáján megtalálsz: [email protected].

Kovács Róbert (Szeged) grafikája

problémáját érintve ezzel, hanem zöld-fekete színeivel a futurisztikus utópiákra (Star Trek, Mátrix) és a számítógépes grafikák illuzionisztikus vizualitására is ironikusan válaszol, miközben õ maga a számítógép archaikusabb megjelenítése felé nyúl vissza. A példatár természetesen bõvíthetõ lenne, mindenesetre meggyõzõdésem, hogy a net.art mozgalom a netmûvészet eleddig legigényesebb, leggondolatgazdagabb és legragyogóbb projektjeiben részesített minket. A net.arttal szemben a flash design zöme pusztán esztétikai fogékonyságunkra játszik rá. Közülük talán a legjobbak az oroszok, de talán rajtuk érzõdik legjobban, hogy aláfekszenek a kommercializálódásnak, s Flashintróik sem különállóak, a web designba vannak bedugaszolva. Nem érthetünk egyet Nate Burgossal, aki a Flash Fetish c. írásában kimondatlanul is a kanti esztétikafogalom után lovagolva, kijelenti, hogy a flash egyedüli célja maga a szépség. A flash designer pontosan erre játszik rá, hogy az esztétikai megalkotottsággal percepciónkra hasson, lenyûgözzön bennünket. Retorikai célja a meggyõzés, a lekenyerezés, ami mögött azonban észrevétlenül is a médiaipar kommunikációs stratégiája rejtezik, eképpen ez a „rászedés mûvészete” (Locke). Olcsósított gondolat, ellenõrzött szükséglet, impozáns látványvilág – és máris kész a Tesco gazdaságos esztétika. A flash-intrók látszólag fölösleges, abszolút nem praktikus dolgok, egyetlen célt szolgálnak, a látogatottság növelését. Amíg elõtölt, hogy addig se unatkozzunk, s nehogy átszörföljünk más oldalakra, addig is van valami esztétikai ínyencség. És aztán elrajtol a flash, az igazi férfimulatság: véresen komolyan vett utópisztikus jövõképek, kibernetikus formák, gyors montázsok, videóklipszerû vágások (nehogy bezárd az oldalt), majd a számítógépes technológia merõ vizuális önreflexiói, kódok, koordináta-rendszerek, absztrakció, geometrikus formák, matematikai szépség, áttetszõ rétegek, fluoreszkáló fények, táncoló vonalak, s alatta persze megkapó techno-zene, szóval echte virtuális világ. Az ember beleszédül,

Jegyzetek 1 Kolonics Orsolya: Utazás „Analógiába” A Lomo Supersamplerrel. In. Szellem Kép 2002/4; 29. o. Ez az elsõ lomográfiával foglalkozó magyar nyelvû írás. Kiváló terepe lenne egy retorikai elemzésnek, melynek segítségével bemutatható lenne, hogy a Lomográfiai Társaság honlapjának retorikai fogásai hogyan épülnek bele a szöveg szövetébe. A szöveget ugyanis egyértelmûen a reklám diskurzusa uralja, ami az egyszerû masina iránti rajongás felkeltésével célozza meg az üzleti haszonszerzést. Így kiváló példája annak, ahogyan egy alulról jövõ szervezõdés intézményesíti magát. A dolgozat a lomográfiai mozgalmat belülrõl szemlélõ, lomográfus szempontú nézõponttal rendelkezik, mely hivatkozási pontként szolgál a lomográfiai mozgalom bemutatásakor és kritikai elemzésekor. 2 Kolonics: i.m. 38. o. 3 Kolonics: i.m. 41. o. 4 Kolonics: i.m. 41. o. 5 Kolonics: i.m. 41. o.

69

Csalódás

STARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTART

MÉRY MÁRIA

Árendába nem adom

Holnap megint egy új nap lesz Gondolta a kis néger

Túlságosan mélyrõl feltörõ Fortyogó-rotyogó lelketekkel Mit akartok? Miért közelítetek felém? Acsarkodásotokkal Meg nem rémítetek Füstölgõ pofátokkal Szét nem repesztetek engem Tûnjetek vissza a kanálisokba Ott dõzsölhettek kedvetekre Hiába kínáltok bármit Árendába nem adom A lelkem

Reggel szépen felkel Megfõzi kávéját Felöltözik Ugyanúgy Mint tegnap, tegnapelõtt, azelõtt, Mint minden reggelen Hisz a holnap is ugyanolyan nap lesz Mint a többi A mai, a tegnapi, a tegnapelõtti A Nap ugyanott kel fel

Nevetve Megáradtak a folyók Gátjukat törni készülnek A kis néger csak nézi Üveges szemmel a vizet S a messzeséget Hol van a Nap S a régen várt szó Mit kérlelve kimondani Nem lehet Istent becézve Játszva Futva Sírva Átkozódva Nem nem nem lehet Mert az ÉLET ILYEN

70

Ugyanúgy süt be a konyhába Rá a szép virágokra Az akváriumra Ugyanott lesz a kis sárga bögre is Mint ahol tegnap, tegnapelõtt, azelõtt Mert senki nem teszi máshova Miért is tenné? Hisz ott a helye A kompótostálak mellett jobbra a középsõ polcon

Lucia Pauliková: Tanulmány

Méry Mária (1977) Ógelle. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar nyelv–kulturológia szakán végzett. Verseivel szerepelt az Angyalzsugor c. antológiában (ABART, 1997).

Hogy sötétben Csukott szemmel Fáradtan is Megtalálja

71

pillanatkép

DOBRY JUDIT

non semper erit aestas

pókhálóba gabalyodott a város távolodnak egymástól az ölelések két csomag boldogan olvadó mirelit csirkemell közt csak én fázom?

alkut kötött az Isten nem küld ránk több ragyogást akár tompa ceruzát a papírhoz, úgy simít hozzád – más dolga nincsen

ima helyett taníts meg boldognak maradni utcai lámpa fényében is, üres, maszatos és éhes egek alatt esõivel ken ránk most új nevet az úr s tudja, ima helyett torkunkon tegnapi varázsige akadt

keresés Mi vár ránk a felhõk mögött? Újabb gúzsba kötött arcok, bepólyázott ürességek; hiába tépdessük õket, hiszen minden más megszökött.

love song tenyeredben kanyarog a végtelen apró folyammá szelídülve mosolyodban golgotám is barbizonná simul szavadban összeroppannak az isteneknek szánt cirádás hozsannák

72

Dobry Judit (1984) Komárom/Galánta. Galántán végzett a Kodály Zoltán Gimnáziumban. A pozsonyi Komenský Egyetem bölcsészkarának mûvészettörténet szakos hallgatója. Írásait az Irodalmi Szemle és a Szõrös Kõ közölte.

Lucia Pauliková: Tanulmányok

73

Szent mítosz az EU-ról

FECSÓ YVETT

önismeret ...kopaszodva, salakká hízva, kié a húsunk, a leszívott zsír? ...nézünk, messze taszítva, s szikébe állva zokog a sír ....semerrevilág kivel az élet? kivel túlélhet, s õszülve vár 2003

várakozás ...elkobzott aeonvégtelen sáranyagok vinnyogva-fúlva, öntelt érzelmek, kegyekbõl végképp kihullva... ...minden lázadás korahagyottan, tömzsi szárakon inog a világ... penészszivárvány íve áraszt zöld esõ után, s lakat a szánkon, a semmiláthatáron... 2003

74

Szerda Messze járnak, egymás mögött állva, csíkokban, ingben, ki zakóban, lábuk földhöz tapadva, súly alatt a körmök, rabok, még élnek, mint szemekbõl gördülõ cseppek... ...állok a sorban, tapadva, ruhám csíkokban, cafatra marva, körmöm mélyed, vájat nyomában, kékszagú szél keres, eljegyez magának, nem tudok sírni, fojtogat kényed, én vagyok, Én, gördülõ könnyed.

bábel foglyai toronymagasban, kószálnak körben, fel-le a lépcsõn, kilátást várva lépést figyelnek, ki van legfölül, s ki kin léphet át míg följebb kerül zûrzavart kerülve mormolnak szavakat torony tetején játszanak fázva, lelógó bábuk alant taposva, kilóg a nyelvük tappancsok alatt, élhetnek-e függõ kötélhágcsón fellengzõs játék eszközeiként, ......tornyosult zavar nem várat soká...... jégbe vájt csillagok felé vánszorog marionettek irathordozása, s szótárrá válva siet a világ lelketlen magába. 2003

2003 Fecsó Yvett (1968) Péder. 1995-ben végzett a prágai Károly Egyetem teológiai tanszékén. Református lelkész.

Elit kurta varázsigék szánkban kihunyó imák lámpavilágban hazugságörömben úszó gyertyacsonk betonszövetségek euroszeletben pocsolyaszemekben szabályvirágok bénult árnyak után futó protokollhercegnõk gyûrõdést mustráló torz tervekkel átszõtt szédült világveremben kincseket facsaró forgószélviharban haramiák napja viccsorral támad üvöltõ szakadás jégszörnyvilág zsolozsmamorzsa higított tisztaságlátás fehérré szennyezett csonka lepkeárnyak hervadó hernyóvilág felé rohanva kínálnak 2004

75

Vallás

RÁCZ BOGLÁRKA

Kitérõ

Így hát

Zuhogni kezd. Arcodat a tócsák jelként lebegtetik.

Fekete körmeimen átvérzik a lét, szemfényvesztést zihálva bizarr sminkem alá is belefolydogál az ecetes illúzió.

Imáid közt átcsusszan a Valóság.

Templomkilincsre száradt imákat dörzsöl a vibráló szél. (s az istenünk arca csupa. Csupa véraláfutás.)

(sokadik eszmélésem újra sötétségbe süllyed)

Ikonszép álmokkal takarom be testem. Születünk. Lélegzünk. Lángok nélkül égünk. Vergõdve mozdulunk a kifakult szélben! Fáradunk. S miután elnémulnak reflexeink, ikonszép álmokkal takarom be testem... 76

Rácz Boglárka (1986) Fülek. A füleki gimnázium harmadikos diákja.

Lucia Pauliková: Kötelek

Cím nélkül

így hát ideiglenes verssorok közt húzom meg magam

77

ÚJ KÖNYVEKÚ Ú J K Ö N Y V E K ÚJ KÖNYVEKÚ Ú J K Ö N Y V E K ÚJ KÖNYVEKÚ ÚJ Jan Karafiát: Bogárkák Jan Karafiát (1846–1929) cseh prózaíró, költõ, evangélikus lelkész, teológus Jimranovban született. Berlinben (1866–1867),

Èas címû hetilapban és „a cseh gyermekirodalom talán legszebb virágá”-nak titulálta, szerzõjét pedig „cseh Andersen”nek nevezte. A könyv immár kilencven (!) kiadást ért meg Csehországban, filmváltozata is elkészült, sõt továbbírták. A könyv illusztrátora a tehetséges érsekújvári Lucia Pauliková, a pozsonyi mûvészeti középiskola elsõs diákja.

beri formát öltenek magukra, az állatok is valós tulajdonságokkal rendelkeznek, például hangjukkal, küllemükkel, ugyanakkor jó és rossz tulajdonságaikkal is jelen vannak, plasztikus jellemet alkotnak, amelynek változásai, etikai értékei jól nyomon követhetõk. A szerzõ humora is figyelmet érdemel, hiszen a gyermek olva-

Kötött, laminált borító, 30x21 cm, színes illusztrációkkal, 88 oldal.

Csicsay Alajos: A tündérek titka

Bonnban (1867–1868) és Bécsben (1868–1869) tanult, majd Skóciában élt. Független miszszionáriusként tevékenykedett. Prágában halt meg. A Brouèci (Bogárkák) Jan Karafiát egyetlen irodalmi mûve, amely névtelenül jelent meg 1876-ban, illusztrációk nélkül, harminc krajcárért, és nem figyeltek fel rá különösebben. A szerzõ neve csak 1912-ben, a tizedik kiadásban jelent meg a borítón. Gustav Jaroš újságíró tette ismertté tizenhét évvel késõbb a

Csicsay Alajos csodákkal és kalandokkal bõségesen fûszerezett mesekönyvét elsõsorban az alapiskola elsõ három osztályába járó, tehát 6-8 éves gyerekeknek szánja. Olvasói rengeteg ismeretanyaggal is gyarapodhatnak, hiszen mint Szeberényi Zoltán írja róla: Csicsay Alajos az ismeretterjesztést is irodalmi igénnyel végzi. Ebben a kötetben megelevenedik a Csallóköz élõvilága, gyermekkori élmények, s gazdag képzelettel egy álomszerû világot, mesékben bõvelkedõ teret rajzol elénk. Olyat, amilyet minden értelmes szülõ kívánna gyermekének örökül hagyni a szülõföldrõl. A természeti jelenségek, a Nap, Hold, az évszakok is em-

só számára fontos, hogy a jellemek kellõ humorral legyenek árnyalva, a történések inkább humoros, mint tragikus kicsengést nyerjenek. A kötetet Balázsy Géza frappánsan ötletes színes és feketefehér rajzai illusztrálják. Kötött, laminált borító, 30x21 cm, színes illusztrációkkal, 80 oldal.

Az AB-ART Könyv- és Lapkiadó kiadványairól tájékoztatást kaphatnak a www.ab-art.hu honlapon.

MINDEN JOBB KÖNYVESBOLTBAN MEGVÁSÁROLHATÓ MINDEN JOBB 78

Felhívás TISZTELT KOLLÉGA, BARÁT, SZAKMAI ÉS MÉDIAPARTNER, TÁMOGATÓ, ADATKÖZLÕ ÉS ADATGYÛJTÕ, MAGÁNSZEMÉLY, SZERVEZET, OKTATÁSI ÉS MÁS INTÉZMÉNY,ÖNKORMÁNYZAT, VÁLLALKOZÓ ÉS MINDENKI MÁS! Ezúton tudatjuk, hogy újra megjelenik a Szlovákiai magyar ki kicsoda 2005-ös aktualizált verziója, ezúttal CD-romon. Adatlapjai, felhívása, kritériumai és az egyéb rá vonatkozó információk elérhetõk a http://www.plectrum.sk vagy a http://plectrum.sk kiadói honlapon. (Nyomtatott formában is hozzáférhetõ bizonyos helyeken.) Amennyiben a kritériumoknak megfelel / megfelelsz, érdemes kitölteni, és beküldeni az adatlapokat! Aki az adatlapokkal együtt a megrendelést is eljuttatja hozzánk, a majdani bolti árhoz képest kedvezményes áron jut a CD-romhoz! Szakmai partnereink: Fórum Kisebbségkutató Intézet, Szövetség a Közös Célokért (területi tájékoztató irodák), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társasága, AB-ART, Lilium Aurum... Médiapartnerek: Új Szó, Katedra, Pedagógusfórum... Fõ támogatónk: Nemzeti Kulturális Alapprogram Az adatlapok beküldési határideje: 2004. december. 31. a megjelenés tervezett dátuma: 2005. év elsõ féléve. Ha ezt az felhívást valaki továbbítja valamely potenciális adatközlõnek, vagy a http://www.plectrum.sk honlapra vonatkozó linket helyez el saját honlapján, azt köszönettel vesszük. A szervezeteket, intézményeket tisztelettel arra kérjük, tudassák tagjaikkal a Szlovákiai magyar ki kicsoda 2005 CD c. publikációban való megjelenés lehetõségét, propagálják azt. Az adatközlést, információtovábbítást és más segítséget ezúttal is köszöni a kiadó és a szerkesztõARDAMICA ZORÁN, Plectrum ség nevében:

Tisztelt Szerzõk! Az írásokat, grafikákat sima küldeményként a kiadóba várjuk: Postán: AB-ART (Szõrös Kõ) Komárnická 20; 821 03 Bratislava 2 E-mail-ben: [email protected] * [email protected] * [email protected] Az elektronikus formában továbbított szövegeket Word dokumentumban (.doc) vagy Rich Text formátumban (.rtf) kérjük. Egy fájlba írt több mû esetén kérjük zárójelben jelezni a különálló mûveket, címeket, mert az átalakítás során az információk elveszhetnek. Nyomatékosan kérjük, hogy a dokumentumokat sima szövegként, mindenfajta betologatás és rendezés nélkül továbbítsák! Az esetleges táblázatokat, illusztrációkat kérjük csatolni! Mellékjelekkel, jelölésekkel ellátott szöveg esetén szíveskedjenek mellékelni a kinyomtatott és korrigált kéziratot is! A grafikákat fekete-fehér (8 bites), a fotókat több milllió szín vagy szürkeállományos kimenetben, 300 dpi-s felbontásban kérjük. Írásaikhoz mellékeljék rövid önéletrajzukat! A fordításokhoz feltétlenül kérjük csatolni a mû eredetijét is! Kérjük a tisztelt szerzõket, hogy írásaikhoz mellékeljék pontos címüket és személyi számukat! Köszönjük! A szerkesztõség

79

KÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ

Útitárs versek I. – Szerelem CD-ajánló „Hiszem, hogy sokan vannak, akiknek lelkében a miénkhez hasonlóan visszhangzanak a magyar irodalom és népdalkincsünk gyöngyszemei – nekik szóljon, hozzájuk szálljon ez a válogatás – ajánlja hallgatói figyelmébe az Útitárs versek sorozat elsõ lemezét a verseket elõadó Csanaky Eleonóra, aki Écsi Gyöngyi népdalénekessel együtt készítette el a válogatást. – Talán nem hiú remény, ha abban bízunk: általuk a diákok is megszeretik ezeket az érzelemszárnyalásokat, hiszen amikor szerelmesek vagyunk, mindannyian költõk szeretnénk lenni. A verseket összekötõ népdalok csodálatos felerõsítõi a költemények lírai hangulatának.

7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.

Az ébredõ, kiteljesedõ, vívódó-viaskodó, megtalált, elnyugvó s az örök nagy körforgásban újrainduló szerelem alábbi versei és dalai hallgathatók a több mint egyórás összeállításban: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

80

József Attila: Áldalak búval, vigalommal A pünkösdi rózsa I. (Moldva) Radnóti Miklós: Két karodban A pünkösdi rózsa II. (Moldva) Ady Endre: Vallomás a szerelemrõl Ha én gólyamadár volnék (Feketelak)

30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40.

József Attila: Várlak Jól gondold meg, rózsám (Jászság) Szilágyi Domokos: Kis, szerelmes himnuszok I. Odabenn a zöld erdõben I. (Magyarszovát) Szilágyi Domokos: Kis, szerelmes himnuszok II. Odabenn a zöld erdõben II. Szilágyi Domokos: Kis, szerelmes himnuszok III. Bujdosik az árva madár (Gyimesfelsõlok) Majtényi Erik: Virágének Búza közé szállt a dalos pacsirta (Szék) Ady Endre: Héja-nász az avaron Látod rózsám, látod azt a száraz nyárfát (Szék) Baranyi Ferenc: Staccato Be szépen szól a cimbalom (Szék) Pilinszky János: Trapéz és korlát Gyötör engem a szerelem (Szék) Szõcs Kálmán: Te is tudod Szerelem, szerelem átkozott gyötrelem (Zoborvidék) Pilinszky János: Mire megjössz Csak azt mondd meg, rózsám (Szék) József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat Se nem esõ esik (Áj) Nagy László: Jártam én koromban, hóban Zöld erdõben, zöld mezõben (Béd) Szécsi Margit: Szerelem Napom, napom, fényes napom (Gyimes) Juhász Gyula : Nyugasztaló Elment a madárka (Áj) Juhász Gyula: Anna örök Elment a madárka (dúdolás) Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem (Gömör) Kaffka Margit: Litánia Tavaszi szél vizet áraszt (közismert)

A borítóbelsõn: Papp Judit EDE (Gyarmat): Házak

Tartalom Nyilas Atilla: aki (nem) bevisz (vers) ............................................... 1 Z. Németh István: Hét létélmény a „Nõszem-éjek” ciklusból; Mondja egy kislány az osztályteremben; Õszi vadászat; Drasztik plasztik elasztik; Hetedik reggel; Triatlon (versek).................................................. 4 Csicsay Alajos: A Bumbus, A malackirály (mesenovellák) .............. 10 Vendégünk: Kollár Árpád: Néhány szó a DRÓTSZÕRÛ KÕrõl ......................15 Weiner Sennyey Tibor: A DRÓT .................................................. 16 Sarkadi Sándor: Például a Hold, Reggeli táncrend (versek).............................................................18 Kispéter István: Profán armageddon, Lakótelepi óvoda nyárban (versek) ............................................ 19 Tamási Ákos: MICHELIN, KISZÍVTÁK AZ ÉLETERÕM (versek)................................... 20 Sirbik Attila versei ........................................................................... 21 Weiner Sennyey Tibor: az almáskert (töredék; vers) ...................... 22 Gerencsér Péter: Tíz bekezdés (novella) ....................................... 26 Mészáros Urbán Szabó Gábor: A Kar (elbeszélés) ........................... 28 Turi Tímea: Olvasónapló, Mester és… (novellák) ......................... 35 Mészáros Lajos Hunor: B.I.M.B.Ó (novella).................................. 38 Zala Gábor: A foglyok jól vannak (vers) ......................................... 46 Farkas Arnold Levente: A költõ... (vers) ........................................ 47 Brasnyó Zsolt: SORSOK (vers) ....................................................... 48 Nagy Zopán: „Fractum” (vers) ....................................................... 49 Kollár Árpád: fitnessz-szalon, a hit (versek) .................................... 50 Kollár Árpád: A lomográfia mûvészetképe – az avantgárd tükrében (esszé) .................................................. 53 Dunja Kukovec: Esszé a net.art történetérõl és futurizmusáról (esszé) .................................................................. 57 Kedvezményes Áron: Interface to face (esszé) ............................... 61 Startvonal Méry Mária: Árendába nem adom, Nevetve, Csalódás (versek).......... 71 Dobry Judit versei............................................................................. 72 Fecsó Yvett versei ............................................................................. 74 Rácz Boglárka versei ......................................................................... 76 Új könyvek....................................................................................... 78 Felhívás ............................................................................................ 79 Kõ kövön Útitárs versek I. – Szerelem (CD-ajánló) ....................................... 80

Regisztrációs szám: 1582/96 Szerkesztõség: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected]; [email protected] Fõszerkesztõ: Haraszti Mária Kiadja az AB-ART Kiadó Felelõs kiadó: Balázs F. Attila, [email protected] Nyomdai elõkészítés: Median Nyomja: Pelikán Kft., Dunaszerdahely

A Szõrös Kõ megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Akadémia Könyvesház (Dunaszerdahely) Amicus (Dunaszerdahely) Andrew Book (Galánta) Bestseller (Párkány) Custos-Zöld Könyvesbolt (Budapest) Cseri Ilona könyvesboltja (Ipolyság) Írók Könyvesboltja (Budapest) Konkurent (Komárom) Phoenix (Losonc) RIA (Somorja) Ricsi Press 2 (Párkány) és a Madách-Posonium Kultúra könyvesboltjaiban. A lap kiadásához hozzájárul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Illyés Közalapítvány.

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA

Megrendelhetõ a kiadó címén. Elõfizetési díj 1 évre: 180.– Sk Magyarországon megrendelhetõ: AB-ART Hungary, 2040 Budaörs, Köztér 3/3.

KÕ

SZÕRÖS

IRODALOM, MÛVÉSZET, KRITIKA

A címlapon: PAPP JUDIT EDE (Gyarmat): Csavaros A hátlapon: PAPP JUDIT EDE: F; VAS VILMOS (Szeged): Disgusti; Prisonsex; PAPP JUDIT EDE: Gyufapár

Megjelenik kéthavonta Dvojmesaèník Celoroèné predplatné: 180.– Sk

ISSN 1335-6321 Realizované s finanènou podporou Ministerstva kultúry Slovenskej republiky

LITERATÚRA, UMENIE, KRITIKA

Registraèné èíslo: 1582/96 Redakcia: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected] Šéfredaktorka: Mgr. Mária Harasztiová Vydáva Vydavate¾stvo AB-ART Zodpovedný vedúci: Attila F. Balázs Tlaèiarenská príprava: Median Tlaè: Pelikán s. r. o., Dunajská Streda

A szerkesztõség nem feltétlenül azonosul a megjelentetett írások tartalmával. A kéziratok megszerkesztésének jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.