SZENT ISTVÁN EGYETEM NÉHÁNY SZIKI NÖVÉNY ÉS A RIZOSZFÉRA MIKROORGANIZMUSOK KÖZÖTTI INTERAKCIÓK. Doktori értekezés. Füzy Anna



SZENT ISTVÁN EGYETEM

NÉHÁNY SZIKI NÖVÉNY ÉS A RIZOSZFÉRA MIKROORGANIZMUSOK KÖZÖTTI INTERAKCIÓK

Doktori értekezés

Füzy Anna

Gödöllő

2007

1

A doktori iskola megnevezése:

Környezettudományi Doktori Iskola

m.b. vezetője:

Dr. habil. Barczi Attila Ph.D., egyetemi docens Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet

A tudományági részterület megnevezése:

Mezőgazdasági-, környezeti mikrobiológia és talaj-biotechnológia

vezetője:

Prof. Dr. hc. Kecskés Mihály az MTA doktora, egyetemi tanár MTA Környezetvédelmi Mikrobiológiai Tanszéki Kutatócsoport

Tudományága:

Témavezető:

környezettudomány, környezeti mikrobiológia

Dr. habil. Biró Borbála az MTA doktora, tudományos tanácsadó és főiskolai tanár MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet

Konzulens:

Dr. habil. Tóth Tibor az MTA doktora, tudományos tanácsadó MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet

..……………………….……

………..…………………

az iskolavezetőjóváhagyása

a témavezetőjóváhagyása

2

Tartalomjegyzék 1

BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉSEK..........................................................5

2

IRODALMI ÁTTEKINTÉS........................................................................7 2.1 2.2 2.3 2.4 2.5 2.6

3

ANYAG ÉS MÓDSZER ............................................................................23 3.1. 3.1.1 3.1.2 3.1.3 3.2 3.2.1 3.2.2 3.2.3 3.2.4 3.3 3.3.1 3.3.2 3.3.3 3.3.4 3.4

4

S ZIKES ÉLŐHELYEK ........................................................................................................................... 7 A RIZOSZFÉRA NÖVÉNYNÖVEKEDÉST ELŐSEGÍTŐMIKROBAKÖZÖSSÉGEI .......................................... 8 A SZIKES TALAJOK HATÁSA A MAKRO-, ILLETVE MIKROBIOTÁRA ................................................... 10 TALAJTULAJDONSÁGOK HATÁSA A MIKROBIOLÓGIAI TÉNYEZŐKRE ................................................ 14 A MIKROBIOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK SZEZONÁLIS VÁLTOZÁSAI .................................................... 17 A MIKROSZIMBIONTA PARTNERT ÉR ŐKÖZVETLEN É S KÖZVETETT HATÁSOK .................................. 19

MINTAVÉTEL ................................................................................................................................... 23 A mintavételi területek................................................................................................................ 23 A vizsgált sziki növények ............................................................................................................ 28 A mintavétel módja és az adatok statisztikai értékelhetősége .................................................... 31 MINTAFELDOLGOZÁS ...................................................................................................................... 32 A talajok fizikai és kémiai tulajdonságainak vizsgálata............................................................. 32 A mikorrhizáció meghatározása................................................................................................. 33 A kitenyészthetőcsíraszámok meghatározása ............................................................................ 34 A bakteriális biomassza becslése ............................................................................................... 34 TENYÉSZEDÉNYKÍSÉRLET ................................................................................................................ 35 Tenyészedény az osztott gyökerűkísérlethez .............................................................................. 35 A sóstressz vizsgálata................................................................................................................. 37 A szárazságstressz vizsgálata ..................................................................................................... 37 A mintafeldolgozás módja .......................................................................................................... 38 AZ ALKALMAZOTT STATISZTIKAI MÓDSZEREK ................................................................................ 38

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK....................................................39 4.1 4.1.1 4.1.2 4.1.3 4.1.4 4.2 4.2.2 4.2.3 4.2.4 4.3 4.3.1 4.3.2 4.3.3 4.4 4.4.1 4.4.2

A MIKROBIOLÓGIAI- ÉS A TALAJ- TULAJDONSÁGOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK ............................... 39 A talaj fizikai tulajdonságai ....................................................................................................... 40 A talaj, illetve a talajoldat ionösszetétele................................................................................... 41 A talaj humusz és karbonáttartalma........................................................................................... 45 Kitenyészthetőcsíraszámok és a mikorrhizációs kolonizáció .................................................... 46 A MIKROBIOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK SZEZONÁLIS VÁLTOZÁSAI .................................................... 48 A mikorrhizációs kolonizáció szezonális változásai................................................................... 48 A kitenyészthetőcsíraszámok alakulása ..................................................................................... 56 Általános talajbiológiai aktivitás ............................................................................................... 59 A SZIKI NÖVÉNYEK SZEREPE A MIKORRHIZA- SZIMBIÓZIS KIALAKÍTÁSÁBAN ................................... 63 A sóstressz direkt és indirekt hatásai ......................................................................................... 64 A szárazságstressz direkt és indirekt hatásai ............................................................................. 67 Várt hatás – mért hatás .............................................................................................................. 67 A MIKORRHIZA-SZIMBIÓZIS SZEREPE A SZIKI TÁRSULÁSOK KIALAKULÁSÁBAN, DINAMIKÁJÁBAN .. 71 Összefüggések az endomikorrhiza kolonizáció és a vegetáció dinamikája között Zabszéken:... 73 Összefüggések az endomikorrhiza kolonizáció és a vegetáció dinamikája között Apajpusztán: 78

5

ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK .....................................................81

6

ÖSSZEFOGLALÁS ...................................................................................83

7

ABSTRACT.................................................................................................85

8

IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................87

9

FÜGGELÉK................................................................................................99

3

4

1 Bevezetés és Célkitűzések Az alföldi szikes élőhelyek jelentős részét védetté nyilvánították, elsősorban az eredeti vegetáció- és élőhelytípusok megőrzése érdekében. Ezen területek természetes állapotának a megőrzése, valamint a természetvédelmi szempontú kezelési tervek kialakítása érdekében folyó kutatások elsősorban a vegetáció tér- és időbeni mintázatának, illetve az azt meghatározó és befolyásoló tényezőknek a megismerésére irányulnak napjainkban. A növényi gyökérrendszerben szoros szimbiotikus vagy lazább kapcsolatban élőmikrobióta is egyike lehet a vegetáció típusát, dinamikáját, egészségi állapotát, alkalmazkodóképességét befolyásoló tényezőknek, de akár indikátora is lehet a vegetáció, illetve az ökoszisztéma stabilitásának, egészségi állapotának. Szélsőséges körülmények között a szimbionta partnerek egymásrautaltsága rendszerint még inkább kihangsúlyozódik, a kedvezőtlen feltételek elviseléséhez a növényi növekedés szempontjából hasznos mikroszervezetek is hozzájárulhatnak, elősegítve ezzel a növényi adaptációt. Szikes élőhelyeken a hasznos mikroszervezetek

jelenléte

bizonyított,

helyenként

átlagon

felüli

abundanciájuk

figyelemreméltó (Hildebrandt et al., 2000), de pontos szerepük és jelentőségük nem kellően tisztázott. A növényi növekedést és adaptációt elősegítőmikroorganizmusok szerepe a sótolerancia kialakításában hasznos tudás lehet mind a szikes életközösségek alaposabb megismeréséhez, mind pedig a szikes vagy másodlagosan elszikesedett területek mezőgazdasági célú hasznosításához. Célkitűzésünk ennek megfelelően a következővolt: I. Szikes élőhelyek mikrobiológiai monitorozása:



A domináns, társulásalkotó növények rizoszférájának mikrobiológiai jellemzése szikes élőhelyeken: a mikrobiológiai tulajdonságok vizsgálata, kiemelt jelentőséggel a mikroszimbionta arbuszkuláris mikorrhiza gombák (AMF) kolonizációjára.



A biotikus és abiotikus környezeti tényezők szerepének tanulmányozása a rizoszféra mikrobiológiai tulajdonságainak alakulására és a növény–mikroba közötti kapcsolatok működésére.



Néhány kulcsfontosságú mikrobiális paraméter évszakos és évjárati változásának nyomonkövetése, és ebben a környezeti tényezők és a növény-fiziológiai változások szerepének tisztázása, különös tekintettel a talaj sótartalmának dinamikájára, illetve a sóprofil változásaira.

5

II. A növényi sótűrés mikrobiológiai vonatkozásainak feltárása:



A fokozódó sóstressz hatása a mikrobiális abundanciára, és a növény-mikroba kölcsönhatás alakulására



A mikrobiótában megmutatkozó változások direkt-, és a növény által közvetített indirekt hatásainak feltárása



A mikrobióta szerepének tanulmányozása a sziki növények túlélőképességének alakulásában

6

2 Irodalmi áttekintés

2.1 Szikes élőhelyek A szikesedés jelensége és problémája világviszonylatban és hazai körülmények között is jelentős. Szikes talajok a szárazföldek mintegy 7%-át borítják (Ruiz-Lozano et al., 1996), több mint 100 ország területén fordulnak elő, elsősorban száraz és félszáraz éghajlati körülmények között. A sivatagi és félsivatagi övezetekben az évi csapadék nem elég a növények evapotranszspirációs igényének kielégítésére, ennek következtében a sók nem lúgzódnak ki a talajból, sőt a növények fejlődése szempontjából káros mennyiségben vagy formában felhalmozódnak. A sófelhalmozódás problémája azonban nem korlátozódik a sivatagi vagy félsivatagi övezetekre, adott körülmények között szubhumid vagy humid övezetekben is kialakulhatnak szikes talajok (Bohn et al., 1985). Hazánk területének is mintegy egytized részét teszik ki szikes talajok (Szabolcs, 1981), és ez az arány európai viszonylatban Magyarországon a legnagyobb (Szabolcs és Molnár, 1980). A Kárpát– medencében természetes folyamatok eredményeként egykori ártereken, a Tisza- és Dunasíkon, valamint a homok- és löszhátságok lefolyástalan medencéiben alakultak ki a szikes élőhelyek. A természetes folyamatok mellett az intenzív növénytermesztés maga is okozója lehet a sófelhalmozódásnak, a nem megfelelőöntözési technikák révén. Ez az úgynevezett másodlagos sófelhalmozódás az öntözött területek mintegy 40%-át sújtja (Wyn Jones és Gorhen, 1986), ami világviszonylatban 70 millió hektárnyi földterületet jelent (Bohn et al., 1985). Ennek fényében nem meglepő, hogy a szántóföldi növénytermesztés legjelentősebb terméscsökkentőtényezői között tartják számon a talaj nagy sótartalmát (Boyer, 1982). A szikes talajok főtípusába azokat a talajokat soroljuk, amelyek kialakulásában és tulajdonságaiban a vízben oldható sók döntőszerepet játszanak. A sók között elsősorban a nátriumsók szerepe nagy. Ezek részben a talajoldatban oldott állapotban, részben pedig a talajkolloidok felületén megkötve, vagy a talaj szilárd fázisában kristályos sók alakjában találhatók meg (Stefanovits et al., 1999). A nátrium e három formájának mennyisége, minősége és aránya szabja meg a szikes folyamatok jellegét, és a szikes talaj tulajdonságait. Hazánk éghajlati viszonyai között a természetes szikesedést mindig a talajvizektől felfelé irányuló sómozgások idézik elő, míg a sóknak a szelvényben lefelé haladása a szikesedés mértékének visszaszorulását eredményezi. Az Alföld szikesedővagy szikes talajainak dinamikájában viszonylag kis sókoncentrációk hatása érvényesül (Szabó, 1992). A talajvíz 7

közelsége és sótartalma, valamint a párologtató vízgazdálkodási típus miatt a talajoldat sótartalma növekszik, a nehezebben oldódó kalcium- és magnézium-sók egy része kicsapódik, a talajoldat nátriumban dúsul. A nátrium-sókban gazdag felemelkedőtalajvizek hatására megváltozik a talajok szerkezete, az adszorpciós komplexumban a kationok aránya, a humuszanyagok jellege, a mikrobióta anyagcseretípusok szerinti összetétele (Szabó, 1992; Borsodi et al., 2005, 2007), a prokarióták mellett az eukarióta mikrobák és algák fajösszetétele (Uherkovich, 1969). A kolloid részecskék nátriumban való feldúsulása a talaj fizikai tulajdonságainak és a vízgazdálkodási rendszernek a leromlásához vezet. Mivel a párolgás és csapadék viszonya évszakonként változó, a talajok sótartalma sem állandó érték, hanem rövidebb hosszabb távú dinamizmussal jellemezhető(Arany, 1956; Várallyay, 1999), így az időbeli és térbeli változásokkal: a só dinamikájával és profiljával is számolni kell.

2.2 A rizoszféra növénynövekedést elősegítőmikrobaközösségei A növényi gyökér, és a gyökérzet által befolyásolt talajrégió együttesen alkotják a rizoszférát,

mely

a

talaj

mikrobiológiailag

legaktívabb

részének

tekinthető. A

gyökérexudátumok hatására a gyökérfelszínen és a gyökér környezetében a mikrobák felszaporodnak, aktivitásuk növekszik. A főként szénhidrátokból, karbonsavakból és aminósavakból álló gyökérexudátumok befolyásolják a mikrobapopulációk abundanciáját, aktivitását és összetételét is, de a hatás nem egyoldalú, a mikroorganizmusok visszahatnak a növényre, és befolyásolhatják a gyökérexudátum összetételét (Bais et al., 2004). Mennyiségük elsősorban a gyökércsúcs alatti régióban, a hajszálgyökerek zónájában és a gyökérelágazásoknál jelentős (Curl és Truelove, 1986). A gyökérzet közvetlen közelében számos mikrobacsoport él a növénypartnerrel szoros, kölcsönös előnyöket nyújtó, szimbiotikus

kapcsolatban.

Ezen

belül

megkülönböztethetünk

obligát

szimbionta

mikroorganizmusokat (pl. endomikorrhiza gombák), asszociatív, „helper” baktériumokat, melyeknek kitűnő szaporodási központokat nyújtanak a gyökér intracelluláris terei, a gyökércsúcs mucigélje vagy a kéreg oldalgyökereknél keletkezőhasadékai (Höflich et al., 1994), és vannak a gyökérrendszerhez lazábban kapcsolódó, a gyökérhatás alatt álló talajrégióban élőmikrobaközösségek. A mikorrhiza gomba a talaj többi szaprotróf gombaközösségeivel szemben elkülönült trofikus csoportot alkot: a gazdanövénnyel szoros kapcsolatban biotrof életformát mutat (Friese és Allen, 1991). Az arbuszkuláris endomikorrhiza gombák kb. 200 ismert faja a 8

Zygomyces (járomspórás gombák) osztályába, és a Glomales rendbe tartozik (Morton és Benny, 1990). Az edényes növények mintegy 90%-a képez kapcsolatot arbuszkuláris endomikorrhiza gombával (Arora et al., 1991). Ez a tulajdonság többek között annak köszönhető, hogy az endomikorrhiza gomba gazdaspecificitása csekély (Gianinazzi-Pearson et al., 1985), bár preferencia feltételezhető(McGonigle és Fitter, 1990; Carvalho et al., 2001; Aliasgharzadeh et al., 2001). A szimbiózis kialakulási esélyét növeli az is, hogy növénypartner híján az extraradikális hifák akár 2 évig is túlélhetnek a gyökérmentes talajban (Friese és Allen, 1991). A szimbiózis létrejöttével a gombamicéliumok átszövik a gyökér szöveteit, az extraradikális hifák pedig a gyökér 7 cm-es körzetében átszövik a talajt (Ruiz-Lozano et al., 1996). Ezzel jócskán megnövelik a gazdanövény felszívófelületét (Marschner, 1998), és a növényi gyökérzet hatása alatt álló rizoszférát egy összetettebb rendszerré bővítik (Hodge, 2000). Cserébe a növényi asszimilátumokból jócskán részesednek, a szintetizált tápanyagok akár 10%-át is elnyelhetik (Staddon és Fitter, 1998). Az arbuszkuláris endomikorrhiza gomba (AMF) mellett számos mikroorganizmus ismert úgynevezett „helper” baktériumként, melyek a növénypartnerrel obligát vagy fakultatív szimbiózisban, asszociatívan vagy laza kapcsolatban fejtenek ki a gazdanövény növekedésére, fejlődésére pozitív hatást. Közismert a nitrogénkötőmikroorganizmusok jelentősége, így a szimbionta Rhizobium és Bradyrhizobium törzsek (Azcón és El-Altrash, 1997; Tsang és Maun, 1999; Höflich et al., 1995; Hatimi, 1999) valamint az asszociatív Azospirillum-ok (Biró et al., 1999; Fischer et al., 1999) egyaránt tagjai a szikes mikrobaközösségeknek. A mikorrhiza foszforfelvételt elősegítőhatását a gazdanövény nitrogén-táplálásával egészítik ki, ami különösen a tápanyagban szegény szoloncsák talajoknál nélkülözhetetlen. Tipikus rizoszféra, rizoplán mikrobák a pseudomonasok is, olyannyira, hogy egyes törzseik gyökérmentes talajban nem is szaporodnak (Höflich et al., 1995). A növénynövekedést serkentő (ún. PGPR) pseudomonasok kedvezőhatása a gazdanövényre

közismert,

fitopatogénekkel

szembeni

antagonista

hatását

sokan

bizonyították (Biró et al., 1996, 1999; Hegedűs et al., 2003). A mikorrhizagombának, mint a gazdanövénnyel szoros kölcsönhatásban élő endoszimbiontának mind a mikrobaközösségek mennyiségére, mind minőségi összetételére hatása lehet úgy a gyökérfelszínen, mint ahogy a gyökér közvetlen környezetében. Ezáltal a gyökér hatása alatt álló rizoszféra kitágul, és a növény-gomba szimbiózis befolyása alatt álló mikorrizoszféráról beszélhetünk (Hodge, 2000; Bethlenfalvy et al., 1989). Ez a hatás kölcsönös és sokrétűlehet, ezzel kapcsolatban már számos megfigyelést tettek. Paulitz és Linderman (1989) bizonyította, hogy Pseudomonas törzsek gátolhatják az AMF spórák csírázását, csökkenthetik növekedésserkentőhatásukat (Sastry et al., 2000), ugyanakkor a 9

mikorrhizációs kolonizációt (Gryndler és Vosátka, 1996; Vosátka és Gryndler, 1999), illetve foszfor transzportot (Ravnskov és Jakobsen, 1999) elősegítőhatást is leírtak Pseudomonas törzsek esetében. Vázquez számos mikrobacsoport (Azospirillum sp., Pseudomonas sp., Trichoderma sp.) hatását vizsgálta a mikorrhizációs kolonizációra (Vázquez et al., 2000). Sok esetben tapasztalt pozitív hatást, míg a mikorrhizációs kolonizációra negatívan, még a gombákkal szembeni biokontrollt biztosító mikrobák sem hatottak. Baktériumoknak, gombáknak táplálékforrást is jelenthet az extraradikális micéliumtömeg, illetve az elhalt és széteső micéliumok anyaga (Hodge, 2000), ami egy kezdeti csíraszámnövekedést eredményez a kolonizált gyökér környezetében (Olsson et al., 1996). A mikorrhizáció hatását a talaj mikrobaközösségeire már sokan és sokféleképpen vizsgálták: Meyer és Linderman (1986) szerint a gyökérfelszín összcsíraszáma és a rizoszférában a fakultatív anaerobok abundanciája mikorrhizagomba jelenlétében növekszik, míg a pseudomonasok száma a rizoszférában csökken. A mikorrhizáció hatását a nitrogén-transzformáló közösségekre, valamint a kén-körforgalomban résztvevő mikrobacsoportokra AmoraLazcano és Azcón (1997), valamint Amora-Lazcano et al., (1998) vizsgálta, eredményeiben legszembetűnőbb az ammónium-oxidáló baktériumok számának növekedése. Christensen és Jakobsen (1993) a DNS-szintézis, valamint a bakteriális biomassza csökkenését írták le, ami összhangban van azzal a megállapítással, hogy a mikorrhizációs kolonizáció csökkenti a gyökérexudátumok termelését (Marschner et al., 1997). A modern, DNS alapú közösségi vizsgálatok is rámutatnak arra, hogy a mikorrhizagomba jelenléte nemcsak mennyiségi, de összetételbeli különbségeket is eredményez a rizoszféra mikrobiótájában (Marschner et al., 2001; Rillig et al., 2006).

2.3 A szikes talajok hatása a makro-, illetve mikrobiotára A szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodás „extra” energia-befektetést igényel a sziki növényektől, mivel az optimálistól eltérő körülmények védekező mechanizmusokat tesznek szükségessé, melyek rendszerint energiaigényesek. A védekező mechanizmus igen változatos lehet, ugyanúgy extra energia-befektetést igényel az, amikor a növények tüskéket, töviseket növesztenek a növényevőállatokkal szembeni védekezésre, mint az, ha a növény mikroszimbionta partnerére fokozottan ráutalt, és ez a növény részéről is fokozottabb energia-befektetést igényel. Ezen elmélet alapján az adaptációs mechanizmus hatékonysága mérhetőa ráfordított „extra” asszimilátumok mennyiségével (Gale és Zeroni, 1985). Az asszimilátumok oxidálódásából keletkezett szén-dioxid mennyiségének 10

mérésével számszerűsíthetjük is az adaptáció „árát” (McCree, 1970). Schwarz és Gale (1984) vizsgálták ezt a folyamatot számos sziki növénynél, és a vizsgálat minden esetben hasonló lefutású görbét eredményezett, ha a respiráció mértékét a növekvősókoncentráció függvényében ábrázolták (1. ábra). Az ábrából is kitűnik, hogy a mérés segítségével jól definiálható az a pont, amíg a növény tolerálni tudja a növekvősókoncentrációt, az adaptáció extra energiaigényét a respiráció növekvőmértéke mutatja. Egy bizonyos sókoncentráció felett az adaptáció megszűnik, a respiráció tovább nem fokozható, a növény a fokozódó környezeti terhelés hatására károsodik.

respiráció adaptáció

károsodás

növekvősókoncentráció indukálta respiráció

alap respiráció

növekvősókoncentráció a talajban

1. ábra: Az adaptáció „ára”, a növekvő sókoncentráció a talajban egy ideig fokozza a növényi respirációt, egy idő után a növény képtelen alkalmazkodni, a respiráció csökken, a növény károsodik (Schwarz és Gale, 1984).

A szikes élőhelyeken a talajban felhalmozódó sók mennyisége és minősége szerint a makro- illetve mikrobiótára ható stressz igen változatos. A nagy sótartalom kedvezőtlen ozmotikus viszonyokat eredményez, a nagy ionkoncentráció direkt toxikus lehet. E kettő arányát, jelentőségét még ioncserés kísérletekkel sem sikerült kielégítően tisztázni (Juniper és Abbott, 1993). A szikes élőhelyekre jellemzőtovábbá a kedvezőtlen talajszerkezet, az optimálistól eltérőpH-érték, a szélsőséges vízháztartás, és rendszerint a kevés tápanyag. Ezek a jelenségek hatással vannak a növényekre és mikroszimbiontáikra, valamint a szimbiózis működésére egyaránt. A szikes talajok szélsőséges vízháztartása, a növények számára komoly „próbatétel”. A talaj nedvesség hatására megduzzad, elfolyósodik, vízáteresztőképessége lecsökken, megnehezítve így a víz gyökerek számára való átadását, növelve a holtvíztartalmat. Száraz állapotban a talaj erősen megkeményedik, és ez nagymértékben csökkenti a gyökerek behatolásának és a tápelemek felvételének lehetőségét. Szikes élőhelyeken az időszakos vízborítottság sem ritka jelenség, amely oxigénhiányt eredményez, és ezzel párhuzamosan növekszik a CO 2 mennyisége a rizoszférában. Ez elsősorban a növény gyökerének 11

morfológiájára hat, ezáltal befolyásolja a növény élettani folyamatait (Latkovics, 2001). Ezzel együtt a szikes élőhelyeken a legnagyobb stresszhatást a talajban felhalmozódó nátriumsó-készlet és a kedvezőtlen ionegyensúly jelenti. A Na a növény táplálkozása szempontjából szükséges elem, nagy koncentrációban azonban káros. A nagy sótartalom késlelteti, gátolhatja a mag csírázását, a növény növekedését és fejlődését, ami a talajoldat nagy ozmotikus nyomásával függ össze. A növény vízfelvétele csökken, a Na-koncentráció növekedésével akár le is állhat. A vízfelvétel csökkenése egyenetlen tápanyagfelvételt, estenként egyes ionok toxikus hatását is eredményezheti. A kiegyensúlyozatlan tápanyagarány, a Na-akkumuláció hatására a sejtben kialakult specifikus ioneffektus többek között az enzimek inaktiválásához, a fehérjeszintézis visszaszorításához vezethet (Mengel, 1976). A halofita és halotoleráns növények sós környezetben az ozmotikus szabályozást elsősorban ionfelvétel és hajtásba való transzlokáció révén valósítják meg, mivel e növények enzimrendszere éppoly érzékeny a magas sókoncentrációra, mint a nem halofitáké (Flowers, 1972). A megfelelőbelsőozmotikus nyomás fenntartásához szükséges sókat a növény a vakuolumba zárja, míg a citoplazma és a vakuolum közötti vízpotenciál-különbséget szerves molekulák akkumulációja révén egyenlíti ki. Ily módon enzimtoxicitás veszélye nélkül, kis energia-befektetéssel nőa belső ozmotikus nyomás. A citoplazmában felhalmozódott szerves molekulák az enzimműködésre még nagy koncentrációban sem károsak, segítenek a membránok, fehérjék natív szerkezetének fenntartásában, sőt felhalmozódásuk bizonyos metabolikus előnyökkel is járhat (Low, 1985). A

szikes

élőhelyek

szélsőséges

viszonyai

között

a

szimbionta

partnerek

egymásrautaltsága rendszerint még inkább kihangsúlyozódik, irodalmi adatok alapján magas sókoncentrációjú talajokban a mikorrhizációs kolonizáció mértéke valamint a talajban található AMF spórák száma kiugróan magas lehet (Landwehr et al., 2002). Ugyanakkor tipikusan nem, illetve nehezen kolonizálódó növénycsaládok is előfordulnak, mint például a keresztesvirágúak, vagy a libatopfélék (Arora et al., 1991), amelyek szikes talajokban kolonizálódnak (Hildebrandt et al., 2000). Az intenzív kolonizáció és magas spóraszám ugyanakkor alacsony faji diverzitással párosul (Landwehr et al., 2002, Carvalho et al., 2001). Egy-egy szikes élőhely mikorrhiza közösségét rendszerint néhány faj alkotja, melyek közül legtipikusabbak a Glomus nemzetség képviselői (Juniper és Abbott, 1993), helyenként a Glomus geosporum faj dominanciája a 90%-ot is meghaladja (Hildebrandt et al., 2000, Carvalho et al., 2001). A

növekvő sókoncentráció

hatását

a

mikorrhizagombára,

illetve

egyes

életfolyamataira (spóracsírázás, hifanövekedés, infekció, spóratermelés) számos kutató vizsgálta. A legtöbb kísérlet és megfigyelés eredménye negatív korreláció: a nagy 12

sókoncentráció reverzibilis módon gátolja a spóra csírázását, ezen belül is a csírázás kezdeti lépését, a hidratációt (Juniper és Abbott, 1993), a későbbiekben pedig lassítja a hifa növekedését, ami nagyobb ozmotikus potenciál mellett több energiát igényel (Juniper és Abbott, 1993). A hifa morfológiája is változik, gyakoribbá válnak az elágazások (McMillen et al., 1998), gátlódik az infekció (Tsang és Maun, 1999). Mindezek eredményeképpen a gyökerek kolonizációja általában kisebb mértékűlesz (Hirrel és Gerdemann, 1980; Cantrell és Linderman, 2001; Ruiz-Lozano és Azcon, 2000; Ghazi és AL-Karaki, 2000), ami rendszerint kisebb spóraszámot eredményez a talajban (Aguilera et al., 1998). Ugyanakkor Tsang és Maun (1999) szerint a nagy sókoncentráció pozitívan hat a hifanövekedésre, csak a kolonizációt gátolja, Aliasgharzadeh (2001) pedig pozitív korrelációt talált a sókoncentráció és a sporuláció között. A növénypartnerre a nagy sókoncentráció, a kedvezőtlen talajszerkezet, a szélsőséges vízháztartás szintén károsan hat, ami általában kisebb biomassza-produkcióban, kisebb klorofill és foszfortartalomban és nagy Na+ , vagy Cl- ion koncentrációban nyilvánul meg. Ezeket a hatásokat számottevően enyhítheti a szimbionta mikorrhizagomba jelenléte (Hirrel és Gerdemann, 1980; Cantrell és Linderman, 2001; Tsang és Maun, 1999; Ghazi és AlKaraki, 2000). A folyamat mechanizmusának magyarázatára számos elmélet született. Egyesek szerint a pozitív hatás a tápanyagfelvétel növelésében (Ruiz-Lozano és Azcón, 2000; Azcon és El-Altrash, 1997), ezen belül is a foszforfelvétel fokozásában keresendő (Poss et al., 1985; Azcon és El-Altrash, 1997). Mások szerint egyéb mechanizmusok is működésbe léphetnek a stressz további fokozódásával (Azcon és El-Altrash, 1997), úgymint a hormontermelés (Poss et al., 1985), vízfelvétel elősegítése, a nagyobb biomassza következtében a növényi szövetekben a káros ionok kihígulása (Ghazi és Al-Karaki, 2000). A szikes élőhelyek kedvezőtlen feltételei a mikrobióta részéről is egyfajta adaptációt tesznek szükségessé. A növekvő sókoncentráció például predomináns szelekciót eredményez a pseudomonas közösségben (Rangarajan et al., 2001). Az adaptáció mechanizmusa többféle lehet, de általában az ozmotikus sokk kivédésére irányul. Az egyik legkézenfekvőbb és legáltalánosabb megoldás ozmolitok termelése, a külsőés belső ozmotikus nyomás kiegyenlítése céljából (Ventosa et al., 1998). Az ozmolit fajtól és sókoncentrációtól függően sokféle lehet, mint például a trehalóz, glutamát, prolin, Na+, K +, stb. (Smith et al., 1994; Zahran, 1997), de ezek közül a legelterjedtebb a glutamát, mivel ez az anyagcsereutaknak egy központi terméke, így szükség esetén könnyen hozzáférhetőés mobilizálható anyag a sejtben (Smith et al., 1994). De ismert mechanizmus még a sejtalak módosulása: megnyúltabb vagy sarló alakú sejtek megjelenése (Zahran, 1997), vagy a

13

sejtmembrán összetételének módosítása (Ventosa et al., 1998), továbbá addig nem szintetizált membránfehérjék expressziója (Fischer et al., 1999). A szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodás összetett jelenség, melynek során a növény fiziológiai állapota és ennek következtében a rizoszféra mikrobiótája is folyamatosan változik (Schwarz és Gale, 1984), egymásra hatásuk egy összetettebb, a környezeti hatásokat jobban toleráló rendszert eredményez. A szoros egymás közötti kapcsolat miatt a rizobiológiai paraméterek ily módon alkalmasak lehetnek a környezeti stresszkörülmények és a talajminőség indikálására is (Kling és Jakobsen, 1998; Visser és Parkinson, 1992; O’Neill et al., 1986; van Bruggen és Semenov, 2000). Szikes élőhelyeken ugyanakkor az ilyen jellegűvizsgálatokra meglehetősen kevés példa akad.

2.4 Talajtulajdonságok hatása a mikrobiológiai tényezőkre A szikes talajok számos tulajdonsága nagy változatosságot, gyakran szélsőséges értékeket mutat, az előzőfejezetben már ismertetettek szerint, így elsősorban a vízben oldható sók mennyisége és minősége sorolható ide, melyeket leginkább az EC, T érték, és a Na ion mennyisége, a talaj összes kation és anion tartalma jellemez. A talaj fizikai tulajdonságai közül jellemzőlehet az agyagfrakció átlagosnál magasabb értéke, illetve az ebből fakadó nagyobb vízmegkötőképesség (Arany-féle kötöttség, higroszkóposság). A szikes talajok szélsőséges vízháztartása következtében a talaj pillanatnyi víztartalma igen széles skálán mozoghat, különösen a felszíni talajrétegekben, a teljes kiszáradás és a tartós vízborítás állapota időnként egész közeli esemény, akár térben, akár időben. A szikes talaj típusától függően a talaj pH értéke is széles tartományban mozog, a savanyútól az erősen lúgosig, és említésre érdemes még a talaj gyakran alacsony humusz tartalma, a humuszanyagok kilúgzódása, ami elsősorban a szolonyec szikeseken figyelhetőmeg (Stefanovits et al., 1999). Ezeket a paramétereket ebben a fejezetben részletesebben tárgyalom, hogy tisztázhassuk ezek hatását külön-külön is a talajéletre, nemcsak úgy mint a szikesedés komplex folyamatának egyik összetevőjét. A talajnedvesség hatása a talajéletre: A talaj kiszáradása következtében rendszerint az összes bakteriális csíraszám és a funkcionális diverzitás is csökken (Griffiths et al., 2003), bár száraz élőhelyeken a legtöbb mikroba tolerálja a kiszáradást, de aktivitása visszaesik (Kieft et al., 1993). Ugyanígy stresszhatást jelent a talaj visszanedvesedésekor a talajoldat hirtelen hígulása, ezt a Gram(+) mikrobák tolerálják jobban (Halverson, 2000 et al.). A talajnedvességgel a mikrogombák 14

száma is pozitívan korrelál (Rao, 1966). Az állandó nedvességtartalomhoz képest, viszont a talaj fluktuáló víztartalma növelheti a mikrogombák fajgazdagságát (McLean et al., 2000). Ami az endoszimbionta mikorrhiza gombát illeti Stevens és Peterson (1996) szabadföldi kísérletben nedvességgrádiens mentén a szárazabb talajban talált magasabb mikorrhizációs kolonizációt, a hosszútávú vízborítottság is rendszerint a mikorrhizáció csökkenéséhez vezet (Carvalho et al., 2003). Ez a tendencia szélsőséges körülményekre már nem igaz, sivatagi körülmények között már a kolonizáció és a spóraképzés is az esős periódushoz kötött (Jacobson, 1997). A talaj szemcseösszetétele és a talajszerkezet: Sinclair és Ghiorse (1989) megfigyelései szerint a talaj mikrobiális populációjának denzitása a talaj homoktartalmával pozitívan, míg agyagtartalmával negatívan korrelált. E mellett befolyásolja a talaj teljes csíraszámát a talaj szerkezete is, így morzsalékos talajban a mikrobák abundanciája rendszerint magasabb (Andrade et al., 1998). A baktériumok abundanciájával szemben Andrade (Andrade et al., 1998) a mikroszkópikus gombák csíraszámát a talaj stabil szemcséket nem alkotó frakciójában találta nagyobbnak. A mikorrhizációs kolonizáció és a talaj növekvőszemcsemérete között fordított korrelációt találtak Dakessian és munkatársai (1986). Hasonló eredmény adódott a mikorrhiza populáció fajgazdagságára egy vályog- homoktalaj grádiens mentén (Landis et al., 2004). A talaj fizikai tulajdonságai közül, a talaj szerkezetének megváltozására, illetve a bolygatás hatására a mikroszimbionta-növény, vagy mikorrhiza-növény szimbiózis igen érzékenyen reagál (Barni és Siniscalco, 2000; Doerr et al., 1984, Füzy et al., 2003), abundanciája, kolonizációja rendszerint csökken. A talaj tápanyagtartalma: A nagyobb szervesanyag tartalmú talajban a mikrobiális biomassza vagy a respiráció értéke nem feltétlen változik meg (Pennanen et al., 1999), de a baktériumok aránya a gombákéhoz képest több megfigyelés szerint is lecsökken (Frostegard és Bääth, 1996), és a baktérium közösség összetétele is megváltozik, ami zsírsav-analízissel kimutatható (Pennanen et al., 1999). A humusztartalom és a mikrogombák száma között pozitív korreláció kimutatható (Rao, 1966), illetve a gombák reletív feldúsulása zsírsavanalízissel is bizonyítást nyert (Frostegard és Baath, 1996). Számos vizsgálat utal arra, hogy a talaj növekvőtápanyagtartalmával párhuzamosan a mikorrhizációs kolonizáció lecsökken (Entry et al., 2002). ezen belül is leginkább a foszfortartalom növekedése érinti érzékenyen a kolonizáció mértékét (Treseder és Vitousek, 2001). Ugyanakkor a talaj felvehetőnitrogén-tartalma elősegítheti a kolonizációt (Aguilera, 1998),

15

hiszen felvehetőN-ben gazdag talajok esetében a foszfor válhat a növénynövekedést limitáló faktorrá, amit a mikorrhizációs szimbiózis ellensúlyozhat. A talaj sótartalma: A talajoldat magas oldott anyag tartalma és a talajoldat hirtelen hígulása egyaránt sokkhatást jelenthet a mikrobiótára (Zahran, 1997) -utóbbira inkább a Gram (–) baktériumok érzékenyek (Halverson et al., 2000), és eredményezheti a baktériumközösség speciális szelekcióját, a diverzitás csökkenését (Pankhurst et al., 2001). A sót alkotó ionok toxicitása esetenként kimutatható (Pl: Faituri et al., 2001), de figyelemre méltó az a megállapítás is, hogy egyes mikrobák alkalikus környezetben protonpumpa helyett Na +pumpát működtetnek, így kifejezetten igénylik a magas Na+ koncentrációt (Wood et al., 1998). A mikroszkópikus gombák összes csíraszáma magas sókoncentráció mellett lecsökken (Rao, 1966), ugyanakkor vannak kifejezetten halofil, illetve halotoleráns fajok is (Davidson, 1974). Az ozmotikus sokk és az egyes ionok magas koncentrációja, toxicitása a mikroszkópikus gombákra gyakorolt hatásában is nehezen elkülöníthető, de egyes ionok negatív hatását a talaj mikrogomba-közösségeire leírták (Pl: Rao, 1966). A magas sókoncentráció gátolja a mikorrhiza spóra csírázását, a hifa növekedése nagyobb ozmotikus nyomás mellett energia-igényesebb (Juniper és Abbott, 1993), és elágazó hifaszerkezetet eredményez (Mc Millen et al., 1998). Ezáltal kisebb lesz a kolonizáció (Hirrel et al., 1980), de a sporuláció esetenként akár fokozódhat is (Aliasgarzadeh et al., 2001). A magas sótartalom kedvezőtlen ozmotikus viszonyokat eredményez, a nagy ionkoncentráció toxikus lehet a mikorrhiza gombára. E kettőarányát, jelentőségét még ioncserés kísérletekkel sem sikerült kielégítően tisztázni (Juniper és Abbott, 1993). Az a sókoncentráció, mely a szimbiózist gátolja, más mint ami a szimbionta felek növekedését gátolja, így például a Rhizóbium szimbiózis kialakulásának korai eseményei a legérzékenyebbek a magas sókoncentrációra (Zahran, 1991), ugyanakkor a mikorrhizás kolonizáció elsődleges infekcióját a NaCl nem befolyásolja (McMillen et al., 1998) A talaj kémhatása: A legtöbb megfigyelés szerint a savanyútól az enyhén lúgos talajig számos mikrobacsoport (aktinomiceták, denitrifikálók), illetve a bakteriális biomassza növekszik (Nodar et al., 1992; Bääth et al., 1992,1998). Kivétel ez alól például a nitrát oxidálók csoportja (Nodar et al., 1992). Rao (1966) megfigyelése szerint a mikroszkópikus gombák csíraszáma és a pH pozitív korrelációt mutat. Ugyanakkor stabil ökoszisztémában a pH

16

csekély eltolódása már jelentős csökkenést okozhat a diverzitásban, gomba-baktérium arányban (Fritze és Bääth, 1993) vagy abundanciában (Rao, 1966). Savanyú talajban, pH 4-5 alatt az endomikorrhiza fejlődése erősen gátolt (Abbott és Robson, 1985; Danielson és Visser, 1989). A talaj pH-ja és a mikorrhizáció között pozitív korrelációt találtak Caughlan et al. (2000), míg van Aarle (2002) csak az extraradikális hifák intenzívebb növekedését figyelte meg alkalikus talajban.

2.5 A mikrobiológiai tulajdonságok szezonális változásai Az éghajlati és évszakos változások mellett, illetve evvel összefüggésben elmondható, hogy a talajok sótartalma sem állandó érték, hanem rövidebb hosszabb távú dinamizmussal jellemezhető(Arany, 1956; Várallyay, 1999). A rizoszféra mikrobiota abundanciájának és aktivitásának évszakos változásaira, az irodalmi adatok között számos tendenciát találhatunk. Ahogy a mikorrhizációs kolonizáció mértékét, vagy a rizoszféra baktériumok aktivitását számos biotikus és abiotikus faktor befolyásolja, úgy ezek a hatások befolyásolhatják a szimbiózis kialakulásának időbeli lefutását is, de a legszembetűnőbb különbségeket ezen belül is az éghajlati övek, a makro-, illetve mikroklímában fellépő eltérések okozzák. A földrajzi elhelyezkedés meghatározza az adott terület éghajlatát, az évszakok jellegzetes váltakozását, és ez által a vegetációs periódus jellemzőit is. Az arbuszkuláris mikorrhiza gomba obligát endoszimbionta, ezáltal nagymértékben függ a gazdanövénytől, annak vegetációs periódusától, fiziológiai állapotától. A trópusi monszun éghajlaton például a monszun ideje alatt alacsonyabbnak, utána pedig maximálisnak találták a mikorrhizációs kolonizáció mértékét (Beena et al., 2000), az esős évszak más megfigyelések szerint is lecsökkentette a mikorrhizáltságot (Fontenla et al., 1998). Mediterrán jellegű tengerpartok növényzetének kolonizációja más kutatók megfigyelése szerint szignifikánsan nem változott (Brown és Bledsoe 1996, Carvalho et al., 2001), vagy a szezonálisan változó sóhatás függvényében alakult (Brown és Bledsoe 1996). A mi éghajlatunk alatt az év során mind a hőmérséklet, mind pedig a csapadék mennyisége jelentősen ingadozik, a növényzet jellemzőéves ciklussal rendelkezik. Irodalmi adatok ezzel összhangban jellegzetes szezonális dinamikát írnak le a mikorrhizációs kolonizáció mértékének változásaira is. Így a gyökerek kolonizáltsága kora tavasztól júniusjúliusig folyamatosan növekszik, maximum értékét a virágzás ideje alatt éri el (Giovannetti 1985, Mohammad et al. 1998, Sigüenza et al. 1996), a mikorrhizáltság szeptemberoktóberig magas értéken marad (Zhu et al. 2000), majd a fagyok hatására lecsökken, de a 17

kolonizáció mértéke a téli hónapokban is jelentős lehet (Klironomos et al. 2001). A mikorrhizációs kolonizáció a csapadékmennyiség függvényében szintén változik (Beena et al. 2000), de a változás iránya már nem annyira egyértelmű, a szárazság például eredményezhet növekvőés csökkenőmikorrhizáltságot is (Klironomos et al. 2001). A csapadék mennyisége a főbefolyásoló tényezőa trópusi, szubtrópusi területeken is, ahol száraz és nedves évszakok váltogatják egymást jelentős hőmérsékleti különbségek nélkül (Fontenla et al. 1998, Beena et al. 2000). Érdekes megfigyelést tettek Sigüenza és munkatársai (1996) a talaj nedvességtartalmával kapcsolatban: vizsgálataik szerint a nedves talajban az arbuszkulumok, míg szárazabb talajban a vezikulumok találhatók nagyobb számban. Nem egyértelműa spóraszámok évszakos változása sem a talajban, irodalmi adat van a mikorrhizációs kolonizációhoz hasonló üteműévszakos dinamikára (Giovannetti 1985), és azzal szinte ellentétes tendenciákra is (Beena et al., 2000, Fontenla et al., 1998). Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az arbuszkuláris mikorrhiza gomba, mint obligát endoszimbionta éves dinamikájában is a gazdanövényhez alkalmazkodik, a környezeti hatásokra, évszakos változásokra elsősorban a növénypartner fiziológiai változásain keresztül reagál, így nemcsak a mikorrhizáltság mértékénél, de annak időbeni lefutásánál is megmutatkozik a nagyfokú gazdaspecificitás (Zhu et al., 2000; Ruotsalainen et al. 2002). A rizoplán- és rizoszféramikrobák abundanciájának vizsgálata már lényegesen összetettebb feladat, mivel egy rendkívül heterogén csoportról van szó, ahol az összcsíraszámon kívül az összetételben, diverzitásban is jelentős változások következhetnek be, az egyes mikrobacsoportok abundanciájának változása mutathat teljesen ellentétes tendenciát is, a faji összetétel kihathat a mikrobiális biomassza és aktivitás értékére és változásaira. A gyökérhatás alatt álló rizoplán és rizoszféra a mikrobiológiailag legaktívabb talajrégió, így a mikrobaközösségek évszakos változásait is a növénypartner éves ciklusának tükrében érdemes vizsgálni. Számos irodalmi adat utal arra, hogy a virágzási periódus egy robbanásszerű csúcspontot jelent a mikrobiális aktivitásban: a vegetációs periódus kezdetétől folyamatosan és egyenletesen emelkedőértékek ugrásszerűen megnőnek, az összes csíraszám, a mikrobiális oxigénfogyasztás, számos enzim aktivitása ekkor éri el maximumát (Aon et al., 2001; Aon és Colaneri, 2001; Steer és Harris, 2000; Seiter et al., 1999). Ettől eltérőtendenciát mutat a mikroszkópikus gombák csoportja, a gombák csíraszáma a talajban a vegetációs periódus kezdetétől emelkedik, és ez a tendencia folytatódik a virágzás után is (Seiter et al., 1999), még a vegetációs periódus későbbi szakaszában is megfigyeltek diverzitásnövekedést a gombák esetében (Aon et al., 2001). Aon és Colaneri (2001) által mért enzimaktivitási értékek sem mutatnak egységes képet, míg a legtöbb enzim aktivitása virágzáskor a legmagasabb, addig a dehidrogenáz aktivitása 18

három mintavétel alkalmával folyamatosan emelkedett, míg az ureáz aktivitás éppen ellenkezőtendenciát mutatott. A legtöbb éghajlaton jellegzetes éves ciklussal jellemezhetőa csapadék mennyisége is, ami meghatározza a talaj nedvességtartalmát, befolyásolja a vegetációs periódust, hathat a mikrobaközösségekre. Fierer és munkatársai (2003) a talaj kiszáradásával és visszanedvesedésével járó stresszhatást vizsgálták a talaj mikrobaközösségeire RFLP analízis segítségével. Eredményeik arra utalnak, hogy jelentős változásra a talajmikrobióta összetételében csak abba az esetben kell számítani, ha a minta olyan helyről származott, ahol a talaj teljes kiszáradása ritka jelenség. Télen az egynyári növények elpusztulnak, de az évelők számára is nyugalmi időszakot jelent a téli periódus. Ilyenkor a mikrobiális aktivitás is jelentősen csökken a talajban, bár a biomassza mennyisége nem feltétlen kisebb (Blume et al., 2002). Összességében elmondható, hogy a rizoszféra mikrobaközösségei a gazdanövények éves ciklusa szerint változnak, különösen érzékenyen reagálnak a növénypartner fejlődésére, virágzására és pusztulására a mikrobaközösségek enzimaktivitási értékei.

2.6 A mikroszimbionta partnert érőközvetlen és közvetett hatások A növénypartnerrel együtt élőmikrobióta változásait a környezeti hatások és a gazdanövény egyaránt befolyásolják, alakítják, ezért a közvetlen hatások és a növénypartner közvetítette hatások nehezen elkülöníthetőek. Különösen igaz ez szoros, szimbiotikus kapcsolatoknál, így az obligát endoszimbionta mikorrhizagombák esetében, de fennáll ez a mechanizmus a rizoszféra mikrobaközösségeire is, ahol a mikrobióta összetételét és mennyiségét a gyökérexudátumok nagymértékben befolyásolják. A biotikus és abiotikus környezeti hatásoknak a rizoszférában élőmikroorganizmusok mennyiségére és faji összetételére gyakorolt hatásait már sokan vizsgálták. Lényegesen kevesebb adat van arra, hogy ezek a hatások milyen mértékben közvetlen hatások, illetve mekkora szerepe van a növénypartnernek a környezeti hatások közvetítésében fiziológiai állapotuk változásain keresztül. Az összetett biológiai rendszerek tanulmányozása már csak azért sem egyszerű, mert amíg egy környezeti hatás például kedvezőtlen lehet a mikroszimbiontára, és a növénypartnerre egyaránt, viszont a növény részéről a szimbiotikus kapcsolat fokozását váltja ki, ez által a mikrobapartnert ért kedvezőtlen hatást ellensúlyozza (Schwarz és Gale, 1984). Valószínűleg ezzel az ellentmondással magyarázható az a megfigyelés is, miszerint számos szikes élőhelyen a növényi gyökerek mikorrhizációs 19

kolonizációja igen nagy lehet (Hildebrandt et al., 2000) annak ellenére, hogy számos vizsgálat utal a só kedvezőtlen hatására a mikorrhiza gomba fejlődésében, a spórák csírázásánál, a hifanövekedésnél vagy a kolonizációnál (Juniper és Abbott, 1993; Tsang és Maun, 1999). A rizoszféra sajátos mikrokörnyezet, definíció szerint a növényi gyökér befolyása alatt álló talajrégió, tehát az itt élőmikroorganizmusokra a talaj fizikai és kémiai hatásain kívül a növényi szervezet működése is hatással van. Ennek a kétféle hatótényezőnek az elkülönítése osztott gyökeres növénykísérlettel lehetséges. A két elkülönített térrészben fejlődőnövényi gyökérzetet és közvetlen környezetét, a rizoszférát eltérőmódon kezelhetjük, de tekintettel arra, hogy a két térrészt egyazon növény gyökérzete szövi át, az egyik térrészt érőkezelések hatással lehetnek a másik térrész rizoszférájára is, és ezek a hatások garantáltan a gazdanövény által közvetített indirekt hatások. Ilyen módon számos növénypartner által közvetített hatást mutattak már ki. Így sikerült bizonyítani például a talaj nagy felvehető tápanyagtartalmának a gazdanövényen keresztül kifejtett mikorrhizációs kolonizációt csökkentőhatását (Koide és Li, 1990; Nagahashi et al., 1996). Feltehetően hasonló mechanizmus alapozza meg azt, hogy a gyökér mikorrhizációs infekciója a későbbi kolonizációt már gátolni képes, ahogy azt Vierheilig et al. (2000) osztott-terű növénykísérletében igazolta. Marschner és Baumann (2003) tenyészedénykísérlete pedig talán a legszebben érzékelteti a mikro- és makrobióta összetett egymásra hatását: egyszerre bizonyítja az endoszimbionta mikorrhiza gomba kiválasztott gyökérexudátumokra gyakorolt hatását és a gyökérexudátumok

kiemelt

szerepét

a

rizoszféra

mikrobiótájának

összetételére.

Kísérletében az osztott terűedényben nevelt növénynek csak egyik gyökérrésze volt mikorrhizával kolonizálva, de a másik térrész rizoszféra-mikrobiótájának denaturáló grádiens gélelektroforézissel (DGGE) történővizsgálata egyértelműen igazolni tudta a mikorrhiza kolonizáció befolyásoló hatását. Tekintettel arra, hogy e két hatás térben jól elkülönített gyökérrészben zajlott, a lokális vagy direkt hatás kizárható.

E néhány oldalas rövid összefoglalásból is látszik, hogy a talaj – növény – mikrobióta hármas rendszer nem egyszerűsíthetőle talaj - növény, talaj – mikrobióta és növény – mikrobióta párok egymásrahatására, ennél lényegesen bonyolultabb rendszerről van szó. Ezt próbálja meg érzékeltetni a 2. ábrán bemutatott kölcsönhatás-rendszer, amely még mindig csak egyszerűsített, jelen dolgozat témájához igazított vázlata a tényleges valóságnak. Röviden, a teljesség igénye nélkül a következőinterakcókat említeném meg, kiemelve azt is, hogy a későbbiekben melyik fejezetekben foglalkozunk részletesebben is a kérdéskörrel: 20



A környezeti- és talajtényezők hatása a sziki növényzetre (2. ábra/I.)



A környezeti- és talajtényezők hatása a mikorrhizációs kolonizációra (2. ábra/II.) –

4.1-4.2. fejezet 

A környezeti- és talajtényezők hatása a rizoszféra és rizoplán mikroorganizmusokra

(2. ábra/III.) – 4.1-4.2 fejezet

X. XI.

V.

I.

IV. II. VI.

VII.

III. +

Na SO4

+

H

2-

H2O

VIII. IX.

2-

-

CO3

Cl

2. ábra: A talaj - növény - talaj-mikrobióta igen bonyolult egymásrahatását szemlélteti az ábra a teljesség igénye nélkül, csupán a fontosabb összefüggéseket bemutatva, illetve a dolgozatban tárgyalt interakciókat kiemelve. 

A mikorrhizációs kolonizáció hatása a sziki növényekre, illetve növény-társulásokra

(2. ábra/IV) – 4.4 fejezet 

A növény hatása az endomikorrhiza szimbiontára (2. ábra/V.)



A növény hatása a rizoszféra és rizoplán mikroba-közösségeire (2. ábra/VI.)



A talaj-mikrobióta hatása a sziki növényekre, illetve növény-társulásokra (2.

ábra/VII.) 21



Az endomikorrhiza gomba és a talaj mikroorganizmusainak egymásra hatása (2.

ábra/VIII.-IX.) – 4.1 fejezet 

Az abiotikus környezeti tényezők növény-közvetített hatása a mikorrhizációs

kolonizációra (2. ábra/X.) – 4.3 fejezet. 

Az abiotikus környezeti tényezők növény-közvetített hatása a rizoszféra és rizoplán

mikrobákra (2. ábra/XI.)

22

3 Anyag és Módszer

3.1. Mintavétel

3.1.1 A mintavételi területek

A világviszonylatban is rendkívül változatos hazai szikes puszták közül négy jellegzetes mintavételi területet választottunk ki a szikes élőhelyeket legnagyobb területi arányban tartalmazó két nemzeti parkból (3. ábra). Kettőt a Hortobágyi Nemzeti Park területéről: Nyírőlapos és Zám, kettőt pedig a Kiskunsági Nemzeti Park területéről: Apajpuszta és Zabszék. A következő négy oldalon a mintaterületek legfontosabb tulajdonságait mutatjuk be, a főbb talajtulajdonságok átlagát, illetve a 2001. áprilisi mintavétel alkalmával mért legkisebb és legnagyobb értékét. Felsoroljuk a mintaterületre jellemződomináns növényeket, valamint bemutatjuk a területre jellemzősóösszetételt és a só eloszlását a talajszelvényben. A területek rövid bemutatásából is kitűnik, hogy a nagy változatosságot mutató hazai szikes pusztákat megfelelően reprezentálják a kiválasztott mintaterületek: a talajtípusok a réti szolonyectől a szoloncsák szikesig változnak, a domináns sók között megtaláljuk a NaCl-ot, Na 2SO4-ot és Na2CO3-ot, jelentős eltérések vannak a talaj tápanyag-ellátottságában, fizikai összetételében és kémhatásában is.

3. ábra: Szikes élőhelyek Magyarországon, a négy mintavételi hely megjelölésével.

23

N47°5,2' E19°5,8' Kiskunsági Nemzeti Park Talajtípus: szolonyec A területen juhokat legeltetnek

A só összetétele...

Előforduló növények: Ca2+

SO42-

Festuca pseudovina Artemisia santonicum Plantago maritima Bromus hordaceus Aster tripolium Puccinellia limosa Lepidium crassifolium Camphorosma annua

Mg2+

Cl-

Na+ HCO3CO 32-

Főbb talajtulajdonságok: (2001. áprilisi adatok, átlag (min.-max.))

K+

...és profilja cm

ECp: 0,88 (0,34-1,28) dS m pH: 9,22 (8,51-9,64) OM: 1,48 (0,86-1,79) % agyag: 17 (9-29) %

-1

0- 10 10- 20

0,40 0,60

EC1:2,5(dS m-1 )

20- 30 30- 40

1,29

40- 50

1,28

50- 60

1,09

60- 70

1,00

70- 80

0,99

80-90

0,96

90-100

24

1,17

0,89

N46°50,6' E19°10,6' Kiskunsági Nemzeti Park Talajtípus: szoloncsák Szikes tó partjánál, vadludak legelik

A só összetétele...

Előforduló növények:

2+

Ca SO 42-

Puccinellia limosa Aster tripolium Plantago maritima

Mg2+

Cl -

Na+

HCO32-

CO 3

Főbb talajtulajdonságok: (2001. áprilisi adatok, átlag (min.-max.))

K

+

...és profilja cm -1

EC p: 1,37 (0,93-1,98) dS m pH 1:2,5 : 9,35 (9,01-9,72) OM: 0,91 (0,72-1,14) % Agyag: 14 (9-18) %

0- 10

1,31

10- 20

1,09

20- 30

0,89

30- 40 40- 50

25

0,67 0,51

50- 60

0,43

60- 70

0,40

70- 80

0,40

80-90

0,39

90-100

0,42

EC1:2,5(dS m-1)

N47°31,7' E21°2,4' Hortobágyi Nemzeti Park Talajtípus: szolonyec A területen marhákat legeltetnek

A só összetétele...

Előforduló növények:

SO 42- Ca2+ Mg2+

Artemisia santonicum Plantago maritima Puccinellia limosa Festuca pseudovina Matricaria chamomilla Camphorosma annua Suaeda maritima Salicornia europaea

Cl+

Na K+ CO3 2-

Fő bb talajtulajdonságok: (2001. áprilisi adatok, átlag (min.-max.))

-

HCO3

...és profilja cm

ECp: 2,00 (1,10-2,98) dS m pH: 8,46 (7,51-9,31) OM: 3,39 (2,56-4,33) % agyag: 22 (16-29) %

-1

0- 10 10- 20

5,8

20- 30

5,6

30- 40

5,6

40- 50

4,25

50- 60

4,25

60- 70

4,25

70- 80

2,98

80-90

2,7

90-100

26

6,2

2,35

EC 1:2,5(dS m-1)

N47°33,6' E21°18,3' Hortobágyi Nemzeti Park Talajtípus: szolonyec A területen juhokat legeltetnek

A só összetétele...

Elő forduló növények:

Ca2+ Mg2+

Festuca pseudovina Artemisia santonicum Plantago maritima Puccinellia limosa Matricaria chamomilla Camphorosma annua

SO 42-

Na+

Cl-

Főbb talajtulajdonságok: (2001. áprilisi adatok, átlag (min.-max.))

K+

HCO3CO3 2cm -1

ECp: 2,03 (1,08-3,35) dS m pH: 8,95 (8,41-9,77) OM: 2,07 (1,93-2,81) % agyag: 16 (9-25) %

0- 10 10- 20

...és profilja

1,16

EC1:2,5(dS m -1) 1,75

20- 30

2,99

30- 40

3,76

40- 50

3,39

50- 60

2,78

60- 70 70- 80 80-90 90-100

27

2,36 1,77 1,58 1,41

3.1.2 A vizsgált sziki növények

Ebben a fejezetben azt a hat sziki növényt mutatjuk be részletesebben, amelyet havonként mintáztunk a két kiskunsági szikes élőhelyen. Apajpusztán mind a hat faj jellemzően előfordul, míg a zabszéki mintaterületen a domináns Puccinellia limosa mellett jellemzőaz Aster tripolium és nyomokban előfordul a Plantago maritima.

Sziki csenkesz

Sziki üröm

Sziki útifű

Festuca pseudovina (Hack.ex Wiesb.)

Artemisia santonicum (L.)

Plantago maritima (L.)

Növénytársulás Artemisio-Festucetum pseudovinae

Artemisio-Festucetum pseudovinae

Artemisio-Festucetum pseudovinae

zavarástűrőfaj

kísérőfaj

kísérőfaj Virágzás

VI.-VII.

VI.-IX.

VI.-IX.

Stressz-tolerancia szárazságtűrő

szárazságtűrő

mérsékelten nedves területek

-mezohalin

-mezohalin

polihalin

kompetitor

kompetitor

generalista

28

Sziki mézpázsit

Sziki őszirózsa

Pozsgás zsázsa

Puccinellia limosa ((Schur.) Homberg.)

Aster tripolium (Jacq.)

Lepidium crassifolium (W. et K.)

Növénytársulás Lepidio-Puccinellietum

Lepidio-Puccinellietum

Lepidio-Puccinellietum

kísérőfaj

kísérőfaj

kísérőfaj Virágzás

VI.-VII.

VII.-IX.

V.-VI.

Stressz-tolerancia nedves területek

szárazság-indikátor

szárazságtűrő

euhalin

polihalin

euhalin

kompetitor

specialista

specialista

A hat növény növénytársulásban betöltött szerepe, valamint szárazság- és sótűrése jelentősen eltér (Simon, 1992). Ez a két környezeti faktor az, ami a szikes társulásokat meghatározza, kialakítja. A domborzat változása, akár csak néhány cm-nyi eltérés a talajvíz mélységén keresztül döntően befolyásolja a talaj felsőrétegének nedvesség- és sótartalmát, és kialakítja a jellemzőnövénytársulásokat (Molnár és Borhidi, 2003). A 4. ábra a hat növény jellemzőelhelyezkedését mutatja be az apajpusztai mintaterületen.

29

Sziki növények elhelyezkedése a toposzekvencián (Apajpuszta)

Plantago maritima

Artemisia santonicum

Festuca pseudovina

Puccinellia limosa

Lepidium crassifolium Aster tripolium

Növekvősókoncentráció a talajban

4

dS m -1

%

talaj nedvességtartalm a

30

3

25

2

20

1

15

EC

0

10 P.m.

F.p.

P.m.

P.m.

A.s.

P.m.

A.s.

P.l.

L.c.

P.l.

P.m.

4. ábra: A sematikus ábra (fent) a sziki növények egymáshoz viszonyított elhelyezkedését mutatja a toposzekvencián, míg a diagramm (lent) az ehhez a sorhoz tartozó sókoncentrációkat és talajnedvesség értékeket szemlélteti 10-20 cm-es mélységben.

30

A.t.

3.1.3 A mintavétel módja és az adatok statisztikai értékelhetősége

A szabadföldi mintavételezésnél illetve monitorozásnál lehetőség van a természetes körülmények között szelektálódott makro-, illetve mikrobióta hosszútávú megfigyelésére, de mindenképpen számolni kell az időjárási elemekkel, és a talaj nagyfokú heterogenitásával is. A talaj természeténél fogva inhomogén, és variabilitása számos szinten megnyilvánulhat, ez lehet látványos, mely érzékelhetőa talaj színén, szerkezetén, a vegetáció típusán vagy egészségi állapotán, de lehet csupán kémiai vagy mikrobiológiai paraméterekben megnyilvánuló rejtett inhomogenitás, amit csak műszeres vizsgálatokkal lehet feltárni. Éppen ezért a megbízható talajmintavételhez nélkülözhetetlen, hogy a konkrét terület adottságaival tisztában legyünk, a talaj térbeli variabilitásáról előzetesen tájékozódjunk (Klironomos et al., 1999). A talaj biotikus és abiotikus változói térbeli szerkezetet és változatosságot mutatnak, és ezt a struktúráltságot sokszor méterekben lehet mérni. Különösen igaz ez a szikes élőhelyekre, ahol az ionkoncentrációban, vagy ionegyensúlyban bekövetkező csekély változás kihat a fizikai-, kémiai- és biológiai paraméterekre, a vegetáció pedig társulások mozaikjává alakul (Horvat et al., 1974). Ahhoz, hogy a talajminták különbözőparamétereinek átlagértékei jól közelítsék a valóságot, a minták szórása pedig tükrözze az adott paraméter természetéből fakadó varianciát, de ne legyen esetleges, a mintavétel elrendezésétől függőérték a mintavételt célszerűhomogén foltokból végezni. Szikes talajok esetében a talaj, illetve talajvíz sókoncentrációja és sóösszetétele a talajtulajdonságok változatosságának legfőbb forrása, amit leginkább a talajvíz mélysége határoz meg. Néhány centiméternyi szintkülönbség is eredményezhet olyan változásokat a talajtulajdonságokban, ami már egy másik növénytársulás megtelepedését eredményezi. Szikes élőhelyeken a természetes növénytakaró jó indikátora a nagyjából azonos sókoncentrációval jellemezhető, homogénnek tekinthetőfoltoknak, bár mintavétel alkalmával célszerűa sókoncentrációt az elektromos vezetőképesség helyszíni mérésével ellenőrizni, és a mintavételhez alkalmas homogén foltot ez alapján kiválasztani. Ennek megfelelően egy-egy mintát legalább öt azonos fajba tartozó, lehetőleg azonos vegetációs állapotban levőnövény rizoszférájából vettük a folton belül random módon, ügyelve arra, hogy mind a talajminta, mind pedig a gyökérminták azonos mélységből származzanak, ez esetünkben az 5-15 cm-es talajmélység volt mind a négy mintavételi területen. Az így kapott értékek jó eséllyel megfelelnek a statisztikai analízis alapkritériumainak: normális eloszlásúak és szórásuk homogén. A biológiai paraméterekre jól alkalmazható a centrális határeloszlás tétele, mert ezek felfoghatók nagy számú 31

független valószínűségi változó összegeként, mivel ezeket általában számos biotikus és abiotikus környezeti tényezőegyüttes hatása szabja meg, és így a normális eloszlás valószínűsíthető. Százalékos értékeknél, illetve a csíraszámadatoknál, ahol az értékek között több nagyságrendnyi eltérések lehetnek, a statisztikai analízist megelőzően transzformáció szükséges lehet.

3.2 Mintafeldolgozás

3.2.1 A talajok fizikai és kémiai tulajdonságainak vizsgálata Mintavételkor

a

mintavételi

pontokon

meghatároztuk

a

talaj

elektromos

vezetőképességét 0-20 és 0-40 cm mélységben, Martek SCT 12 típusú vezetőképességmérővel. A négy elektród elrendezése rögzített konfiguráció (Rhoades és Miyamoto, 1990). Az elektródákat 8 cm talajmélységbe szúrva az elektromos vezetőképességgel a talaj felső 20 cm-es rétegének sótartalmára kapunk adatot, míg a 13 cm-es mélységben mért érték a felső40 cm-ének sótartalmát adja meg. A gyűjtött talajminták laboratóriumi körülmények között a következőanalízisekre kerültek:  az elektromos vezetőképesség a talaj telítési kivonatában (EC p), és az 1:2,5 arányú talajszuszpenzióban

(EC1:2,5)

JEWAY

4020

vezetőképesség

mérővel

került

kimutatásra (Buzás, 1993).  a talaj nedvességtartalmának, higroszkóposságának, Arany-féle kötöttségének (KA), szemcseösszetételének meghatározása szintén Buzás (1993) szerint történt.  a talaj kémiai paraméterei közül meghatározásra került a talaj szervesanyag tartalma Tyurin módszere alapján (Buzás, 1988), a talaj pH értéke az 1:2,5 arányú talajszuszpenzióban, a kationcserélőkapacitás, valamint a CaCO3-ban kifejezett összes karbonáttartalom Scheibler féle kalciméterrel (Buzás, 1988).  A talajból a Na, Ca, Mg és K mennyisége ICP (plazma-emissziós spektrofotométer) készülék segítségével került meghatározásra, a talaj összes kation tartalma ezek összegéből lett kalkulálva.

32

3.2.2 A mikorrhizáció meghatározása

A sziki növények gyökérrendszerét laboratóriumi körülmények között csapvízzel tisztára mostuk és további feldolgozásig 70%-os alkoholban tároltuk. Az így konzervált hajszálgyökerekből 1 gramm mennyiséget az alábbi recept alapján festettünk meg (Vierheilig et al., 2005): 100 ˚ C-os vízfürdőben 15%-os KOH oldatban 40 percig forraltuk Csapvizes mosást követően a gyökereket anilinkék festékoldatban 30 percig festettük Mosást követően a mintákat 40%-os tejsavban 30 percig fixáltuk. A tejsav kimosása után a gyökereket a mikroszkópos vizsgálatig glicerinben tároltuk Mintánként 30 db, egyenként 0,5 cm-es gyökérdarabot vizsgáltunk fénymikroszkóp alatt 100-szoros, illetve szükség esetén 200-400-szoros nagyítás mellett. A mikorrhizációs kolonizáció intenzitását (M%), azaz a gombafonalak adott gyökérszakaszban található mennyiségét és az általában a gomba működőképességét jelzőarbuszkulum gazdagságot (A%) egy ötfokozatú skála alapján Trouvelot et al. (1986) módszere szerint határoztuk meg. Ennek során a vizsgált gyökérszegmenseket osztályokba soroljuk, az alapján hogy milyen mértékben kolonizált a gyökérszakasz, azaz milyen az AM gomba intenzitása: 1: ~1%, 2: ~5%, 3: ~30%, 4: ~70%, 5: ~95%. Az arbuszkulumokban való gazdagság osztályozása: a1: kevés arbuszkulum, a2: közepes mennyiségűarbuszkulum, a3: sok arbuszkulum. Így a 15 (5x3) + 1 (mikorrhiza képletet nem tartalmazó gyökérdarab) osztályba sorolt gyökerek számát (a35-a 01) helyettesítjük az alábbi képletekbe: Mikorrhiza intenzitás:

M% = ((a35+a25+a15+a05)*95+(a34+a24+a14+a0 4)*70+(a3 3+a23+a13+a03)*30+ +(a32+a22+a12+a02)*5+a 31+a21+a11+a01)/n

Arbuszkulum gazdagság:

A% = ((a35*95+a34*70+a33*30+a32*5+a31)*100+(a25*95+a24*70+a2 3*30+a22*5+a21)*50 +(a15*95+a14*70+a13*30+a 12*5+a11)*10)/100n

Az így kapott %-os értékek kifejezik, hogy a növény teljes gyökérrendszerének megközelítőleg hány %-a kolonizált (M%), illetve, hogy a gyökérrendszer hányad részében 33

találhatunk arbuszkulumokat (A%) is. A kapott mennyiségeken a statisztikai analízist megelőzően arcsin transzformációt végeztünk az alábbi képlet alapján: arcsin((M%/100)-0,5) arcsin((A%/100)-0,5) A transzformáció biztosítja az értékek megközelítőleg normál eloszlását, ez által lehetséges az így kapott adathalmaz korrekt statisztikai analízise.

3.2.3 A kitenyészthetőcsíraszámok meghatározása

A kitenyészthetőmikrobák mennyiségét a rizoszférában és a gyökérfelszínen szelektív táptalajok felhasználásával határoztuk meg. A növény gyökérrendszeréből lerázható talaj 1 grammját

10

ml

steril

csapvízben

szuszpendáltuk

a

rizoszféra

mikrobáinak

kitenyésztéséhez. A hajszálgyökerek 0,3 grammját gondos, 10-20-szoros csapvizes mosás után steril körülmények között dörzsmozsárban homogenizáltuk, majd szintén 10 ml csapvízben

szuszpendáltuk

a

rizoplán

mikroorganizmusok

abundanciájának

meghatározásához. Mindkét esetben 6-8 tagú hígítási sor 3-4 egymást követő tagját szélesztettük az adott mikrobacsoportnak megfelelőtáplemezre: a heterotróf csíraszámot nutrient táptalajon (Horváth, 1980), az oligotróf baktériumok számát 100-szoros hígítású nutrient táptalajon (Horváth, 1980), míg a mikroszkopikus gombák mennyiségét Martin-féle agaron (1950) határoztuk meg. A táplemezekről leolvasható, egy-egy telepképzőegységből (colony forming unit, CFU) alakult, telepek számából kalkulálható az egy gramm légszáraz talajra, illetve az egy gramm friss gyökértömegre esőkitenyészthetőmikroorganizmusok száma. Ezen számadatok között sokszor több nagyságrendnyi különbség is lehet, éppen ezért indokolt az adatok logaritmikus transzformációja a normál eloszlás biztosítása érdekében.

3.2.4 A bakteriális biomassza becslése

A rizoszféra talaj általános talajbiológiai aktivitását fluoreszcein-diacetát (FDA) hidrolízissel mutattuk ki a Schnürer és Rosswall (1982), valamint az Adam és Duncan (2001) módszerei szerint. Ennek során 2 gramm légszáraz talajmintát újranedvesítettünk és 1 hétig 28 ºC-on termosztátban inkubáltunk. Ezután a talajt fluoreszcein-diacetát hozzáadásával 7,6-os pH-jú foszfátpufferben 2 órán át 30  C-on rázattuk. A 2 óra elteltével 34

a reakciót aceton hozzáadásával leállítottuk. Ezután a szuszpenziókat lecentrifugáltuk (3000 fordulat/perc), és a keletkezett fluoreszceint spektrofotométerrel 490 nm-en mértük, majd értékeléskor kalibrációs skála segítségével az 1 óra alatt keletkezett fluoreszcein mennyiségét határoztuk meg 1 g száraz talajra.

3.3 Tenyészedénykísérlet

3.3.1 Tenyészedény az osztott gyökerűkísérlethez A tenyészedényes kísérleteket speciális, külön erre a célra készített edényekben végeztük (5. ábra): Az átlátszó plexiből ragasztott edényben a középen csírázó vetőmag gyökérzete két külön térrészbe növekedhet, a két térrész között vízmozgás nincs, leszámítva a legfelső1,5 cm-es sávot. Ugyanígy a két részhez külön öntözőtér tartozik, melyen keresztül a két rizoszféra-rész egymástól függetlenül öntözhető. Mivel a tenyészedény fala átlátszó, a kísérlet során követhetőa gyökérzet növekedése, ellenőrizhető, hogy a gyökerek a két térrészt azonos mértékben töltik-e ki. A kísérletekhez nagyhörcsöki mészlepedékes csernozjom talajt használtunk, a talajt előzetesen ledaráltuk, majd autoklávban sterileztük (1 atm túlnyomás, 121 °C, 15 p) három egymást követő napon. A tenyészedényekbe 150-150 g légszáraz talajt helyeztünk térrészenként, illetve a felülről számított 2-3 cm-es régióba 5-5 g Glomus geosporum mikorrhiza oltóanyagot rétegeztünk. Az edényeket alulról addig öntöztük, amíg a talajfelszínen megjelent a nedvesség, majd a fehérhere vetőmagokat középre, a plexivel el nem választott résbe helyeztük, edényenként 3-4-et. A növényeket a későbbiekben kiegyeltük, így edényenként egy növényt hagytunk, melynek gyökérzete keresztülszőtte az edény mindkét részét. A kísérleteket már előnevelt növényekkel végeztük: az elnevelés folyamán (8 hét) a kezeléseket azonos módon öntöztük: hetente háromszor, alulról 50-50 ml csapvízzel (a nagyobb vízigényűkifejlett növények esetében 60-80 ml-rel). Az előnevelt növények közül két párhuzamos mintán ellenőriztük a mikorrhizáció mértékét, ha mindkét növényen elérte a kolonizáció a 40%-ot (M%), akkor kezdtük meg a kezelések alkalmazását, kezelésenként 4 párhuzamos tenyészedényben.

35

Fehérhere Trifolium repens Glomus geosporum oltóanyag a két részre osztott gyökér csernozjom talaj (steril) öntözés alulról

5. ábra: Speciális tenyészedény osztott gyökerűkísérlethez

I.

II.

III.

IV.

Na+Cl -

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

Na +Cl- Na+Cl -

V.

VI.

6. ábra: A só- és szárazságstressz kezeléseinek sematikus ábrája, a kezelések leírását a 3.3.2., illetve 3.3.3. fejezetek tartalmazzák 36

3.3.2 A sóstressz vizsgálata

Az elsőkísérletben a só, mint stressz-faktor hatását vizsgáltuk: a növényeket alulról öntöztük 1%-os sóoldattal (NaCl), így az alulról felfelé irányuló vízmozgás és párolgás következtében a talaj sótartalma öntözésről öntözésre növekszik. A növényeket 80-80 ml csapvízzel, illetve 1%-os sóoldattal öntöztük hetente háromszor 4 héten át. A klímakamrában a 16 órás fényperiódust (20000 lx fény-intenzitás, 25 °C) egy 8 órás sötét szakasz követte (16 °C). Kezelések: (6. ábra) I.-II.: Negatív kontroll - csapvízzel öntözött rizoszféra-rész, olyan növény gyökérzete, melyet stresszhatás nem ér. III.: Csapvizes kezelés - csapvízzel öntözött rizoszféra-rész, olyan növény gyökérzete, melyet a másik gyökérrégión keresztül stresszhatás ér. A mikroszimbionta mikorrhizagombát közvetlen stresszhatás nem éri, de a gazdanövényét igen. IV.: Sóoldatos kezelés – 1%-os sóoldattal öntözött rizoszféra-rész, olyan növény gyökérzete, melyet a másik gyökérrégión keresztül stresszhatás nem ér. A mikroszimbionta mikorrhiza-gombát közvetlen stresszhatás éri, de a gazdanövény helyzete kedvezőbb, mint a pozitív kontroll esetében V.-VI.: Pozitív kontroll - 1%-os sóoldattal öntözött rizoszféra-rész, olyan növény gyökérzete, melyet mindkét gyökérrészén keresztül ér stresszhatás.

3.3.3 A szárazságstressz vizsgálata A második kísérletben a szárazság, mint stressz-faktor hatását vizsgáltuk: A növényeket vízigényüknél jóval kisebb mértékben öntöztük, a szárazságnak kitett rizoszféra-részeket hetente egyszer, szemben a kontroll kezelésekkel, melyeket hetente háromszor öntöztünk az előzőkísérletben leírtaknak megfelelően: 80-80 ml csap-vízzel 4 héten át. A klímakamrában a 16 órás fényperiódust (20000 lx fény intenzitás, 25 °C) egy 8 órás sötét szakasz követte (16 °C). Kezelések: (6. ábra) I.-II.: Negatív kontroll – hetente háromszor öntözött rizoszféra-rész, olyan növény gyökérzete, melyet stresszhatás nem ér.

37

III.: Öntözött kezelés – hetente háromszor öntözött rizoszféra-rész, olyan növény gyökérzete, melyet a másik gyökérrégión keresztül stresszhatás ér. A mikroszimbionta mikorrhiza-gombát közvetlen stresszhatás nem éri, de a gazdanövényét igen. IV.: Alulöntözött kezelés – hetente egyszer öntözött rizoszféra-rész, olyan növény gyökérzete, melyet a másik gyökérrégión keresztül stresszhatás nem ér. A mikroszimbionta mikorrhiza-gombát közvetlen stresszhatás éri, de a gazdanövény helyzete kedvezőbb, mint a pozitív kontroll esetében V.-VI.: Pozitív kontroll – hetente egyszer öntözött rizoszféra-rész, olyan növény gyökérzete, melyet mindkét gyökérrészén keresztül ér stresszhatás.

3.3.4 A mintafeldolgozás módja

A kísérlet végén a tenyészedényeket a ragasztás mentén kibontottuk, a talajoszlopokat kiemeltük, majd a legfelső és legalsó 2-2 cm-es rizoszféra-rész elhagyása után a gyökerekkel sűrűn átszőtt mintából a kirázható talajt elkülönítettük, a gyökérzetet kimostuk. A talaj vezetőképességének mérésével becsültük a talaj sótartalmát (3.2.1. alfejezet), a gyökerek kolonizációját festés után Trouvelot módszerével határoztuk meg (3.2.2. alfejezet). Az eredményeket egytényezős variancia analízissel értékeltük.

3.4 Az alkalmazott statisztikai módszerek A mintavételezés talajbiológiai eredményeit egy- és két-tényezős variancia-analízissel vizsgáltuk, a különbségeket p=0,05 szignifikancia szinten állapítottuk meg. A talajbiológiai tulajdonságok és a talaj fizikai és kémiai jellemzői között az összefüggéseket lineáris regresszió segítségével tártuk fel, a korreláció meglétét vagy hiányát p= 0,05 és 0,01 szignifikancia szinten is megállapítottuk (Reichart, 2005).

38

4 Eredmények és Értékelésük 4.1 A mikrobiológiai- és a talaj-tulajdonságok közötti összefüggések A szikes talaj legfontosabb, a szikesség mértékét és típusát leginkább jellemzőtalajfizikai és –kémiai paraméterei valamint a talajbiológiai adatsorok között kerestük az összefüggéseket: a talajtani és talajmikrobiológiai paramétereket páronként lineáris regresszió analízisnek vetettük alá, az összefüggések kimutatására, mellyel célunk a talajéletet, a mikrobiológiai jellemzőket, a mikroszimbiontákat leginkább befolyásoló talajtényezők feltárása volt. A statisztikai vizsgálat alapját, a 2001. áprilisában négy mintavételi helyről gyűjtött mintegy 30 rizoszféra minta képezte. A vizsgált minták között 10 származott Plantago maritima gyökérzónájából, míg a többi jellemzősziki növény rizoszférájából mintavételi helyenként egyet-egyet gyűjtöttünk. A vizsgált talajbiológiai, valamint a fizikai és kémiai paraméterek közötti korrelációkat az összes növénnyel elvégzett statisztikai vizsgálat eredményeként a 7. ábra, míg a Plantago maritima növényekre szűkített statisztika esetében a 8. ábra foglalja össze. A meglévő szignifikáns összefüggéseket külön diagrammok is szemléltetik. A Plantago maritima növénnyel végzett statisztikai vizsgálat kiszűrte a hibafaktorok közül a fajspecifikus hatásokat, mint pl. a növénynek a gyökérexudátumokon keresztül a talajéletre gyakorolt hatásait; a gazdanövény fogékonyságát a mikrobákkal illetve a mikroszimbiontákkal történőkapcsolat kialakítására; valamint a talaj mikrobiótájának vagy a mikorrhiza partnernek a gazdasspecificitását vagy preferenciáját. Erre a vizsgálatra azért választottuk a Plantago maritima-t, mert a vizsgált talajparamétereket széles skálán tolerálta, az eltérőmértékben szikes élőhelyek társulásaiban legtöbb esetben megtalálható volt, és a mikorrhizációs szimbiózisra igen fogékony gazdanövény (Hildebrandt et al., 2000; Landwehr et al., 2002; Rozema et al., 1986). Vizsgálataink

során

a

következő talajbiológiai

paramétereket

határoztuk

meg:

kitenyészthető mikrobacsoportok közül a gyors szaporodású „r” strategista heterotróf baktériumok, a lassú szaporodású „k” strategista, oligotróf mikroorganizmusok és a mikroszkópikus gombák csíraszámát, valamint a domináns sziki növények endomikorrhizás kolonizációját, ezen belül is a kolonizáció mértékét (M%) és az arbuszkulumok mennyiségét (A%). A talaj fizikai jellemzői közül analizáltuk a talaj nedvességtartalmát, agyagtartalmát és higroszkóposságát. A kémiai paraméterek közül pedig elsősorban a talaj 39

sótartalmának mennyiségét és minőségét vizsgáltuk: így például a talaj elektromos vezetőképességét, kationcserélőkapacitását (T érték), nátrium ion (Na+) tartalmát, az összes kation tartalmat, de korrelációt végeztünk még a talaj pH értékeivel, a humusztartalommal és a talaj összes karbonát-tartalmával is, melyek mind fontos jellemzői a szikes talajoknak.

4.1.1 A talaj fizikai tulajdonságai A két táblázat elsőoszlopában található „0” jelölések a talaj nedvességtartalma és a biológiai paraméterek közötti bármilyen kimutatható korreláció hiányára utalnak. Véleményem szerint ennek oka semmiképpen sem abban keresendő, hogy a talaj nedvességtartalma a talajéletet illetve a talajmikrobákat nem befolyásolná, szaporodásukra, abundanciájukra nem lenne hatással. Minden élőlény nagymértékben függ a víztől, túlélésében, aktivitásában, szaporodásában ráutalt, ugyanakkor a talajban a magas víztartalom kiszoríthatja az élőszervezetek számára szintén esszenciális talajlevegőt. A korreláció hiányára egyfelől magyarázat lehet szikes élőhelyeken az, hogy a talaj szerkezetéből adódó szélsőséges vízháztartás következtében a talajt elsősorban tágtűrésű fajok uralják. Ezek a víztartalom ingadozására nem, vagy kevésbé érzékenyek, de a talajmikrobák aktivitását, vagy szaporodásuk sebességét, akkor is befolyásolja a környezetük nedvességtartalma (Kieft et al., 1993, Jacobson, 1997). Sokkal valószínűbb, hogy a talaj pillanatnyi, a mintavétel időpontjában mért nedvességtartalma nem a legmegfelelőbb paraméter az összefüggések feltárására. A későbbiekben még látni fogjuk, hogy a talaj felszíni rétegének nedvességtartalmánál már használhatóbb paraméter a mintavételt bizonyos időszakkal megelőzőcsapadék mennyiségének vagy a talajnedvesség mélyebb rétegeinek vizsgálata. A talajnedvesség mikorrhizációs kolonizációt befolyásoló hatását a következőfejezetben a szezonális változások nyomon követésével is bemutatjuk, de a 2002es évben a zabszéki mintaterületen tett megfigyelések is erre utalnak. E szerint Puccinellia limosa növényt mintáztunk két pontról a vegetációs periódus során: a későbbiekben még sokat emlegetett, változóan nedves mintaterület mellett mintáztuk a növényt egy állandóan nedves, részben vízzel borított csatornaparton is. Ez utóbbi mintaterületen kolonizációt egyáltalán nem találtunk (lásd: 23. ábra), ami egybevág Carvalho et al. (2003) megállapításával, miszerint az állandó vízborítottság az endomikorrhiza kolonizációt visszaszorítja. A talajok fizikai félesége, szemcseösszetétele alapvetően határozza meg a talaj szerkezetét, kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb struktúráját. A mintázott szikes élőhelyeken a kedvezőtlen talajszerkezet egyik oka a magas agyagtartalom, amely hozzájárul a szélsőséges 40

vízháztartáshoz, a könnyen elfolyósodó, szerkezet nélküli „A” horizont kialakulásához. A táblázatokban két adatsort hasonlítottunk össze a talajbiológiai jellemzőkkel: az agyagtartalom százalékos arányán kívül a higroszkóposság is a talaj fizikai féleségére utal, a nedvességmegkötő képesség szoros összefüggésben van a fajlagos felülettel, mely a szemcseméret csökkenésével egyre növekszik. Korrelációt a Plantago maritima növényekre szűkített statisztika keretében tudtunk kimutatni, a különböző növények rizoszférára gyakorolt hatása valószínűleg nagyobb, mint amit a talaj fizikai félesége okoz, így az esetleg meglévőkorrelációs összefüggést is elfedheti. A 8. ábra tanúsága szerint a talaj nagyobb vízmegkötőképessége (higroszkóposság) a mikorrhizációs kolonizációt csökkenti, a kisebb szemcse-összetételű talaj alacsonyabb kolonizációt eredményez: az 1%-nál magasabb higroszkóposságú rizoszféra-mintákban kolonizációt nem tudtunk kimutatni, bár tekintettel arra, hogy ez utóbbi minták mind a zámi mintaterületről származtak, a kolonizáció hiányának más oka is lehet. Dakessian et al. (1986) megfigyelése is ellentmond a mi általunk megfigyelt korrelációs összefüggésnek, ők az endomikorrhizás kolonizáció és a szemcseméret között fordított összefüggést mutattak ki, mások igazolták, hogy az agyagtartalom növekedése a fajgazdagságot is növelheti (Landis et al., 2004). A mikrobiális abundancia és az agyagtartalom negatív korrelációja már egybevág a szakirodalmi adatokkal (Sinclair és Ghiorse, 1989), a három vizsgált mikrobacsoport közül mi csak az oligotróf baktériumközösségeknél tudtuk kimutatni a növekvőagyagtartalom befolyásoló hatását. A kevés tápanyagot igénylő, lassú növekedésű „k”-stratégista oligotróf mikroorganizmusok a gyors környezeti változásokra lassabban reagálnak, nem jellemző rájuk a robbanásszerűszaporodás, vagy gyors kipusztulás. Ez magyarázhatja, hogy az időben

viszonylag

állandónak

mondható

talajfizikai

tulajdonságokkal

korrelációs

összefüggést legnagyobb valószínűséggel ennél a mikrobacsoportnál fogunk találni.

4.1.2 A talaj, illetve a talajoldat ionösszetétele A szikes talajok tulajdonságaiban a vízben oldható sók döntőszerepet játszanak. A sók közül elsősorban a nátriumsók szerepe nagy, így a talaj sótartalmát mennyiségileg és minőségileg leíró paramétereket kitüntetett figyelemmel kezeltük. A talaj elektromos vezetőképessége a talaj összes sótartalmától függ. Meghatároztuk az összes kation tartalmat, tekintettel a Na-sók fontosságára, meghatároztuk a talaj Na ion tartalmát valamint a kationcserélőkapacitást (T-érték).

41

1,2

R=-0,43

arcsin(M%)0,5

1,2

R=-0,37

arcsin(M%)0,5

1,2

1,0

1,0

1,0

0,8

0,8

0,8

0,6

0,6

0,6

0,4

0,4

0,4

0,2

0,2

0,2

R=0,55

arcsin(M%)0,5

1,4

R=-0,46

arcsin(M%)0,5

1,2 1,0 0,8 0,6

m gee

80

%

0,0 7

8

9

10

11

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

4,0 4,5

a rbu szkulumg azdag ság

70

miko rrh izás k olonizáció

60

hu musztartalom

50

Mikorrhizás kolonizáció

0

0

0

0

-

0

-

++

0

-

Arbuszkulumgazdagság

0

0

0

0

0

-

-

+

0

0

heterotróf csíraszám

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

mikrogomba száma

0

0

0

0

0

0

0

0

--

0

0

0

oligotróf csíraszám

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

+

0

0,8 0,6

40

n = 28 R(0,05) = 0,36

R=-0,37

arcsin(A%)0,5

30

ö sszes karb onáttartalom

20

pH

10

ö sszes kation

0

Na

8 10 12 14 16 18 20 22 24

T -é rték

6

elek tr omos vezetőképes ség

4

hyg roszkóp oss ág

1,0

2

0,0

ag yagtartalom

0

0,2

pH

m gee 0,0

talaj nedvességtartalma

0,0

0,4

0,4 0,2 m gee 0,0 0

1,0

10

20

30

40

50

60

70

80

R=-0,45

arcsin(A%)0,5

1,0

0,8

0,8

0,6

0,6

0,4

0,4

0,2

0,2

R=0,44

arcsin(A%)0,5

6,5

R=-0,65

logCFU

6,0

10,0

5,0 9,8

4,5

9,6

4,0 m gee

pH 0,0

0

R=0,43

logCFU

10,2

5,5

0,0

10,4

3,5

%

3,0

9,4 arcsin(M%)0,5

9,2

1,0 0: 1,2 7. ábra: Korrelációs mátrix (korrelációs vizsgálat az összes gazdanövény eredményeit feldolgozva). Jelölések: szignifikáns korreláció nincs, +,-: szignifikáns korreláció van (p=95%), ++,--: erős korreláció van (p=99%). A meglévőkorrelációs összefüggéseket külön diagrammok is szemléltetik. 10

20

30

40

50

60

70

80

7

8

9

10

11

0

10

42

20

30

40

50

0,0

0,2

0,4

0,6

0,8

1,2

0,8

0,8

0,6

0,6

0,4

0,4

0,2

0,2

m gee

dS 0,0

8. ábra: Korrelációs mátrix (korrelációs vizsgálat a Plantago maritima gazdanövény eredményeit feldolgozva). Jelölések: 0: szignifikáns korreláció nincs, +,-: szignifikáns korreláció van (p=95%), ++,--: erős korreláció van (p=99%). A meglévő korrelációs összefüggéseket külön diagrammok is szemléltetik

R=-0,92

arcsin(M%)0,5

0,0 0,0

1,2

0,4

0,8

1,2

1,6

2,0

2,4

R=-0,71

arcsin(M%) 0,5

0

10

1,2

20

30

40

50

60

70

R=-0,76

arcsin(M%)0,5

1,2

R=-0,90

arcsin(M%)0,5

1,2

1,0

1,0

1,0

1,0

0,8

0,8

0,8

0,8

0,6

0,6

0,6

0,6

0,4

0,4

0,4

0,4

0,2

0,2

m gee

0,0 8

12

16

20

24

0

10

20

30

40

50

60

70

80

0,0

0,4

0,8

1,2

1,6

2,0

2,4

2,8

n = 10 R(0,05 ) = 0,63

hu mu sztartal om

4

ö sszes karb onáttartal om

0

pH

2,8

Mikorrhizás kolonizáció

0

0

-

--

-

--

--

+

0

-

Arbuszkulumgazdagság

0

0

0

-

0

--

--

0

0

0

heterotróf csíraszám

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

mikrogomba száma

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

-

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

R=-0,69

arcsin(A%)0,5

0,9

2,4

Na

2,0

T -é rték

1,6

elek tro mos vezetőképesség

1,2

hyg ro szkóp osság

0,8

ag yag tartal om

0,4

%

0,0

talaj nedvesség tartal ma

0,0

0,2

m gee

0,0

0,8 0,7 0,6

katio n

%

0,0

ö ssze s

0,2

R=-0,65

arcsin(M%)0,5

3,2

g azdagság

1,0

ar bu szku lu m-

R=-0,77

arcsin(M%)0,5

1,0

miko rrhi zá s k ol onizác ió

1,2

0,5 0,4 0,3 0,2 dS

0,1 0,0 0,0

0,4

0,8

1,2

1,6

2,0

2,4

oligotróf csíraszám

10,4

R=-0,69

logCFU

10,2 10,0 9,8 9,6 9,4 9,2

%

R=-0,92

arcsin(A%) 0,5

1,0 0,9 0,8 0,7 0,6

0,8 0,7 0,6

0,5 0,4

0,5 0,4

0,3 0,2 0,1

0,3 0,2 0,1

m gee

0,0

9,0 10 12 14

16 18

20 22 24

26 28

30

1,0 0,9

R=-0,90

arcsin(A%)0,5

10

20

30

40

50

60

70

R=0,71

arcsin(M%) 0,5

1,0 0,8 0,6 0,4 m gee

0,0 0

1,2

0,2 pH 0,0

0

10

43

20

30

40

50

60

70

80

7

8

9

10

A többi talajtulajdonsághoz képest ezek a paraméterek látványosan több korrelációs összefüggést eredményeztek, ezek kivétel nélkül negatív hatások, és minden esetben a mikorrhizációval (M%, A%) függtek össze, a gyökerek arbuszkulum-gazdagságával (A%) például csak a talaj sótartalmát leíró paraméterek mutattak összefüggést. Az arbuszkulumok a gyökérszövetek sejtjeiben növekvő, szőlőfürt-szerűmikorrhiza képletek. A szimbionta endomikorrhiza-gomba és a gazdanövény közötti tápanyagtranszporthoz nyújtanak felületet, így az aktív szimbiózis strukturális feltételének tekinthetjük meglétüket. Mennyiségük a gyökérszövetben

dinamikusan

változik,

állandóan

pusztulnak

és

újraképződnek,

féléletidejük mindössze 8-10 nap (Arora et al., 1991). Ezek az állandóan változó képletek, a környezet változásaira érzékenyen reagálnak, az A% értéke széles skálán mozoghat, de mivel mennyiségüket számos környezeti tényezőn kívül a gazdanövény fajtája, egészségi állapota és vegetációs fázisa is nagymértékben befolyásolja, így egy-egy talajtulajdonság hatása lineáris regresszióval nem mindig kimutatható. Az a tény, hogy az összes növénnyel elvégzett korrelációs vizsgálatunkban az arbuszkulum-tartalommal korrelációt mutatott a Nátrium ion (Na+ ) tartalom és az összes kation tartalom is, arra utal, hogy ezek negatív hatása az arbuszkulum-gazdagságra eléggé kifejezett ahhoz, hogy azt egyéb hatások ne tudják elfedni. A talaj magas sótartalma és az általunk vizsgált baktérium- és mikrogombapopulációk között összefüggést nem tudtunk kimutatni. Korábbi vizsgálataink során in vitro körülmények között teszteltük ezeknek a mikrobacsoportoknak a sótűrőképességét. Megállapítottuk, hogy a vizsgált mintaterületeken ható viszonylag alacsony (0,1-0,4%) sókoncentrációk az innen származó mikroba-törzsek növekedését nem gátolták, ennél lényegesen magasabb sókoncentrációt is elviseltek (Füzy et al., 2001; Khalif et al., 2004). A

magas

sókoncentráció

elviseléséhez

egyébként

is

számos

mikrobacsoport

alkalmazkodott, az adaptációs mechanizmusok széles skálája ismert (Zahran, 1997), egyes mikrobacsoportok nem csak elviselik, de ki is használhatják a talaj nagy nátriumion (Na +) tartalmát. Erősen alkalikus környezetben fellépőprobléma a protonpumpa működtetése, ha az erősen lúgos pH érték egyben nagy nátriumion tartalommal is párosul, opcionális lehetőség protonok helyett a nátrium ionok grádiensét kihasználni az energia-konzerváló mechanizmusok működtetésére. Ezt a jelenséget Wood és munkatársai (1998) Azospirillum brasilense fajnál mutatták ki. A talaj kémhatása és a mikorrhizációs kolonizáció között szoros pozitív korrelációt találtunk az általunk vizsgált pH tartományban: semlegestől az erősen lúgosig (7,5 - 9,7). Erősen savas körülmények között (pH<5) az endomikorrhizációs kolonizáció nem jellemző (Abbott és Robson, 1985, Danielson és Visser, 1989). Semleges és lúgos körülmények 44

között a pH emelkedése több megfigyelés szerint is növeli a gyökerek kolonizációját és a mikorrhiza gombák diverzitását (Coughlan et al., 2000) vagy az extraradikális micéliumok mennyiségét (van Aerle et al., 2002). Ha összevetjük a talaj felvehetőfoszfortartalmának pH függését az endomikorrhiza szimbionta foszforfelvételben betöltött szerepével, kézenfekvőmagyarázatot kaphatunk a jelenségre (Grow, 1979). Ez a megfigyelés egyben egyik magyarázata lehet a szikes élőhelyeken megfigyelt nagymértékűmikorrhizációs kolonizációnak.

4.1.3 A talaj humusz és karbonáttartalma Tekintettel arra, hogy az endomikorrhizációs szimbiózis elsősorban a tápanyagfelvételben játszik fontos szerepet, ezen belül is a foszforfelvétel növelésére képes a gompa-partner, így a szimbiózis kölcsönös előnyökkel a makro-, illetve mikro-szimbionta partnerek számára akkor szolgál, ha a felvehetőtápanyagok mennyisége korlátozott. Ennek megfelelően a talaj foszfor tartalma és a mikorrhizáció között a negatív korrelációt már sokan kimutatták (Treseder és Vitousek, 2001; Entry et al., 2002). Ennek a ténynek Aguilera et al. (1998) megfigyelése sem feltétlen mond ellent, ami szerint a talaj növény számára elérhetőnitrogén tartalma a kolonizációval pozitívan korrelál. A magas nitrogén tartalom mellett ugyanis könnyen a foszfor válhat a növényi növekedést korlátozó feltétellé, így a foszforfelvétel elősegítése különösen kívánatos. Az általunk vizsgált szikes élőhelyek humusz-tartalma többnyire alacsony, a mikorrhiza-növény szimbiózis jelentős hasznot nyújthat a gazdanövénynek, ezt az elméletet erősíti az a megfigyelésünk is, miszerint az alacsonyabb humusztartalmú mintavételi pontokon találtuk a nagyobb M% értékeket (7-8. ábra, kis diagramm). A talaj más mikrobaközösségei és a talaj szervesanyag tartalma között nem tudtunk összefüggést kimutatni. Feltételezhetőugyanakkor, hogy a humusz-tartalom növekedése vagy csökkenése nem az összes mikrobiális aktivitást, hanem a baktérium-közösségek struktúráját változtatja meg, azaz a különbözőfajok egymáshoz viszonyított aránya tolódik el (Pennanen et al., 1999). A kitenyészthetőmikrobacsoportok és a talaj fizikai vagy kémiai paraméterei között szoros korrelációt csak egyetlen esetben találtunk: a mikroszkópikus gombák és a talaj összes karbonáttartalma mutatott fordított arányosságot. Ennek magyarázata korántsem evidens, irodalmi adatok nem számolnak be arról, hogy a mikrogombák a magas karbonáttartalmú talajokat kevésbé kedvelnék. De meg kell említsük, a mintavételi területek közül, igen markánsan elkülönül a két kiskunsági mintaterület, az innen származó 45

talajminták összes karbonáttartalma minden esetben meghaladja a 15%-ot, míg a hortobágyi két mintaterületen ezek maximum az 5%-ot érik el. Ezzel párhuzamosan Apajon és Zabszéken a mikroszkópikus gombák kitenyészthetőmennyisége 103-105 CFU (kolónia képzőegység) 1 g száraz talajra számítva, ugyanez a zámi vagy nyírőlaposi mintaterületen 105-106 CFU/g talaj, ami egy-két nagyságrendnyi eltérést takar. Ennek ismeretében felmerül a kérdés, hogy noha a statisztikai analízisünk korrelációt a karbonáttartalommal összefüggésben mutatott ki, de lehetséges más különbség is a két tájegység talajtulajdonságaiban, ami az alacsonyabb, vagy a magasabb abundanciát eredményezi. Gyanúnk a talaj pH értékére terelődött: a hortobágyi mintákban pH=7,5-9,3 míg a kiskunsági mintapontokon pH=8,5-9,7 értékeket mértünk. Látható hogy a két skála ugyan némiképp átfed, azért elmondható, hogy a magas karbonáttaralmú területek törvényszerűen lúgosabb kémhatásúak is – a korreláció statisztikusan is kimutatható (p=0,01). Ezek után visszatértünk a korábban már vizsgált és részletezett talajtulajdonsághoz: ismét megvizsgáltuk a talaj pH értéke és a kitenyészthetőmikroszkópikus gombák száma közötti esetleges összefüggéseket. Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy ugyan a statisztikai analízisek során általánosan elfogadott 5% hibát megengedve az összefüggés nem szignifikáns, de ha ezt a hibát 10%-ra növeljük, akkor már kimutatható a negatív korreláció. Összevetve ezt irodalmi adatokkal (Fritze és Bääth, 1993; Nodar et al., 1992), lehetségesnek,

tartjuk,

hogy

a

gombaszám

csökkenésének

okát

a

kiskunsági

mintaterületeken a talaj alkalikusabb kémhatásában kell keresnünk.

4.1.4 Kitenyészthetőcsíraszámok és a mikorrhizációs kolonizáció A talaj mikrobiótáján belül a különbözö baktérium-közösségek és a mikorrhiza gombák egymásrahatása számos vizsgálat és tenyészedényes kísérlet tárgya. Az hogy egymással szoros kapcsolatban lévőmikrobacsoportokról van szó, sokszorosan bizonyított tény (Paulitz és Linderman, 1989; Vázquez et al., 2000; Olsson et al., 1996; AmoraLazcano et al., 1998). Az csak tovább bonyolítja a kérdést, hogy mivel minden esetben rizoszféra-mintákról beszélünk, a rendszerből soha nem hagyhatjuk ki a növényt, mikrobacsoportok egymásra hatása gyakran növény-közvetített. Ennek leggyakrabban megfogalmazott módja, a mikorrhizáció gyökérexudátumokat befolyásoló hatása, a kolonizált gyökér kevesebb exudátumot termel (Marschner et al., 1997), ami rendszerint a rizoszféra bakteriális biomasszájának csökkenéséhez vezet (Christensen és Jakobsen, 1993), illetve összetételbeli különbségeket is eredményezhet (Marschner et al., 2001).

46

Az általunk vizsgált mikrobacsoportok igen heterogének, és mivel a teljes rizoszféramikrobiótának csak kis százalékát teszik ki a kitenyészthetőfajok (Torsvik et al., 1996), így nem annyira meglepő, hogy csak egyetlen esetben tudtunk korrelációt kimutatni a mikorrhizációs kolonizáció (M%) és az oligotróf baktériumok csoportja között. A korreláció pozitív, tehát a magasabb mikorrhizációs kolonizációhoz nagyobb oligotróf csíraszám tartozik. Ennek a megfigyelésnek számos közvetett vagy közvetlen oka lehet, ezek közül csak egy feltételezés, hogy a magasabb kolonizáció eredményeként lecsökkent gyökérexudátum-mennyiség okozhatja a „k” és „r” strategista baktériumok arányának eltolódását a lassabb növekedésűés kisebb tápanyagigényűoligotróf mikrobák irányába.

47

4.2

A mikrobiológiai tulajdonságok szezonális változásai A

rizoszféra

mikrobiológiai

jellemzőit

a

2001-2002-es

időszakban

havi

mintavételezéssel követtük nyomon a kiskunsági mintavételi területeken: Apajpuszta és Zabszék térségében. A domináns növények rizoszférájából és rizoplánjából gyűjtött és vizsgált minták eredményeit mutatja be a következő néhány fejezet. A növényi gyökérrendszer kolonizációját két éven keresztül havi mintavételezéssel követtük nyomon (4.2.1.), a talajbiológiai aktivitást a rizoszférában enzimaktivitás alapján becsültük szintén havonkénti mintavételezés mellett (4.2.3.), míg a rizoplán főbb mikrobacsoportjait klasszikus kitenyésztéssel állapítottuk meg három mintavételi időpontban, a 2002-es évben (4.2.2.).

4.2.2 A mikorrhizációs kolonizáció szezonális változásai A 2001-es év során a területen társulást alkotó összes sziki növény vizsgálatát elvégeztük. Apajpusztán a toposzekvencia teljes hosszát megmintáztuk a növekvő sókoncentráció mentén (9. ábra), a növényeket mindig arról a pontról gyűjtöttük, ahol legnagyobb számban fordultak elő, illetve a toposzekvencia számos pontján előforduló Plantago maritima növényt négy különbözőhelyről gyűjtöttük. A 9. ábrán ebből egyet szemléltetünk, míg a 11/A ábra a négy minta átlageredményeit mutatja be. A zabszéki mintaterületen dominánsan előforduló növényfajok az Aster tripolium és a Puccinellia limosa, a többi növényfaj (Artemisia santonicum, Plantago maritima, Lepidium crassifolium) csak a tótól kicsit távolabb, a művelt területek közelében fordult elő, így 2001ben ezt a területet mintáztuk. Itt a mikorrhizációs értékek az apajpusztai területnél lényegesen alacsonyabbak voltak, aminek oka lehet a szántóföldek közelében fellépő antropogén hatás, bolygatás megléte (Barni és Siniscalco, 2000; Doerr et al., 1984). A 9. ábráról jól leolvasható a növényfajok közötti jelentős különbség, mind a mikorrhizás kolonizáció mértékében, mind pedig az éves dinamika jellegét tekintve: A legtöbb sziki növény esetében az év jelentős részében magas kolonizációs értékeket figyeltünk meg, amihez esetenként igen magas arbuszkulum gazdagság is társult. Az év jelentős részében 50% alatti értéket csak az utolsó diagrammon bemutatott Puccinellia limosa esetében találtunk, illetve a diagrammon nem ábrázolt Lepidium crassifolium-nál. Ez utóbbi a keresztesvirágúak családjába tartozik, aminek tagjai köztudottan mikorrhizás kapcsolatot

48

nem, vagy csak ritkán képeznek. Plantago maritima

Ennek ellenére a 2002-es évben két

100

mintavételi alkalommal is találtunk

%

80

kolonizált gyökérrészeket Lepidium

60

crassifolium

40

gyökérmintáiban.

A

20

márciustól

0 III.

IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

XI.

XII.

vizsgált

dinamika esetében jelentős eltérést figyelhettünk meg, az egyébként jól

Festuca pseudovina 100

decemberig

%

mikorrhizálódó (M% > 50–60%)

80 60

növényfajok esetében is: Plantago

40

maritima

gazdanövénynél

a

20

kolonizáció mértéke egész évben

0 III.

IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

XI.

XII.

80%

illetve

afölött

van,

lényeges változást inkább csak az

Aster tripolium 100

körül

%

arbuszkulumok

80

mennyiségében

60

figyelhettünk meg: egy nyár eleji és

40

egy

20

csúcsértékkel,

mindkettőmeghaladja a 60%-ot, ami

0 III.

IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

XI.

XII.

aztán decemberig fokozatosan 10% alá

Artemisia santonicum 100

szeptemberi

%

csökken.

kolonizációs

80

Hasonlóan értékeket

magas

mutat

a

60

Festuca pseudovina fűfaj is, még

40

decemberben

20

60%

feletti

a

gyökérrendszer mikorrhizációja, de

0 III.

IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

XI.

ehhez

XII.

alacsony

A%

értékek

tartoznak, csak májusban figyeltünk

Puccinellia limosa 100

is

meg

%

80

20%

feletti

arbuszkulum

gazdagságot. A Festuca pseudovina

60 40

fűfajjal

20

Artemisia santonicum, sziki üröm

0 III.

IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

XI.

közös

társulást

alkotó

éves dinamikájánál már az M% és az

XII.

9. ábra: Domináns sziki növények mikorrhizációs kolonizációja Apajpuszta térségében 2001-ben. M%: teljes oszlop, A%: az oszlop világos része

A% esetében is jellegzetes csúcsokat figyelhetünk

meg.

Az

első

maximumot a kolonizáció mértéke és az arbuszkulumok mennyisége is

49

májusban mutatja, valamint mindkét paraméternél megfigyelhetünk egy második csúcsot is, ami az A%-nál szeptemberre esik, az M%-nál pedig egy elnyújtottabb, szeptembertől novemberig tartó, 60% feletti magas kolonizációs periódus. Az eddigiekkel összevetve kifejezetten érdekes a toposzekvencia alsóbb, nedvesebb részén domináns Aster tripolium (sziki őszirózsa) mikorrhizációja a vegetációs periódus alatt: a kolonizáció mértéke a többi növényhez képest lényegesen nagyobb ingadozást mutatott: a 90% feletti maximumot decemberig monoton csökkenés követi, és a decemberi mintavétel alkalmával már nem találtunk kolonizált gyökérdarabokat. Az arbuszkulumok mennyisége a tavaszi, kora nyári időszakban közepes, 20-30% körüli érték, júliusban a mintázott gyökerek arbuszkulumot nem tartalmaztak, augusztustól októberig pedig ismét megjelennek az arbuszkulumok, noha mennyiségük nem túl magas. Mint korábban említettük a Puccinellia limosa gazdanövény kolonizációja lényegesen alacsonyabb, mint a vele társulást alkotó Aster tripolium-é, jelentősebb kolonizációt csak júniusban és novemberben észleltünk, és jellemző az arbuszkulumok alacsony száma vagy teljes hiánya. A

sziki

növényeknek

az

eredményekben

vázolt

magas

kolonizációja

a

szakirodalomban már régóta tárgyalt megfigyelés (Hildebrandt et al., 2000; Landwehr et al., 2002), ami némiképp ellentmond az arbuszkuláris mikorrhiza gomba (AMF) sótűrésével kapcsolatos megfigyeléseknek, miszerint a magas sókoncentráció a talajban csökkenti a mikorrhiza szaporodását, növekedését és kolonizáló képességét is (Juniper és Abbott, 1993). Hildebrandt és munkatársai (2000) olyan növénycsaládok kolonizációját is tapasztalták, ami a szakirodalomban nehezen mikorrhizálódó csoportokként ismertek. Így kolonizációt mutattak ki Chenopodiaceae és Plumbaginaceae növénycsaládba tartozó halofitákon szikes élőhelyen. Az általunk vizsgált Lepidium crassifolium, szintén a nehezen mikorrhizálódó növények csoportjába tartozik, ennek ellenére két mintavételi alkalommal is találtunk mikorrhiza struktúrákat a gyökérrendszerben. Noha az endomikorrhiza gomba gazdaspecificitása csekély (Gianinazzi-Pearson et al., 1985), preferencia mégis feltételezhető(McGonigle és Fitter, 1990). Hasonlóképpen a gazdanövény oldaláról is megkülönböztetünk nem mikotróf, mikotróf, kevéssé mikotróf csoportokat (Arora et al., 1991), így a mikroszimbionta-makroszimbionta kapcsolat mértéke nagymértékben fajspecifikus lehet, beleértve mindkét szimbionta partner faji hovatartozását. Ha megfigyeljük az egyazon társulást alkotó Puccinellia limosa és Aster tripolium kolonizációjának mértékét (9., 10. ábra), az utóbbi növény kolonizációs paraméterei lényegesen magasabbak. Ez a tény nemcsak a kiskunsági szikes pusztán, de egy tengerparti növénytársulásban is igazolást nyert, Aster tripolium és Puccinellia maritima növényeknél (Carvalho és munkatársai, 2001). Ehhez hasonlóan eltérés adódhat különböző, egységesen 50

jól kolonizálódó növényfajok A% értéke között, azaz a gyökerek arbuszkulumtartalmában (10. ábra): míg a Plantago maritima magas gyökérkolonizációja mellé kifejezetten magas arbuszkulum-tartalom is társul, addig az Artemisia santonicum A% értéke már jóval alacsonyabb, a Festuca pseudovina arbuszkuláltsága a mintavételek átlagában pedig csupán 8%.

M%

A%

90 80 70 60 50 40

72

30

83 68

M%

60

60

50

50

40

40

30

30 42

20

20

26

10

10

14 12 10 6

A.m.

P.m.

4 0

F.p.

A.m.

P.m.

12

4

10

0 F.p.

8

48 20

8

0

A% 18 16

2

0

0 A.t.

P.l.

A.t.

P.l.

10. ábra: Különbözőnövényfajok kolonizációs értékei a mintavételek átlagában. Apajpusztán (M%, A%): F.p. Festuca pseudovina, A.m. Artemisia santonicum, P.m. Plantago maritima. Zabszéken (M%, A%): A.t. Aster tripolium, P.l. Puccinellia limosa. A hibasávok a legkisebb szignifikáns differenciát mutatják (p=0,05). A

különböző növényfajok

mikorrhizáltságát

összehasonlítva

nem

csak

a

gyökérrendszer kolonizált részének nagyságában, vagy az arbuszkulumok mennyiségében találhatunk eltéréseket, de az időbeli mintázat is elég változatos: A vegetációs periódus alatt egy vagy két csúcsértéket találhatunk, változik ezek pontos időpontja, illetve az is, hogy ez inkább a kolonizáció mértékében, vagy az arbuszkulumok mennyiségében jelentkezik-e. Növényről-növényre változik az is, hogy a téli, nyugalmi periódus alatt a kolonizáció milyen mértékben szorul vissza. Összességében elmondhatjuk, hogy a gombapartner preferenciája a gazdanövény irányába, illetve a halofita növény fogékonysága a mikorrhiza partner felé együttesen alakítják ki az optimális szimbiotikus egyensúlyt, és mindezt jelentősen befolyásolja a növény életciklusa, a vegetatív és reproduktív szakaszok évszakos változása. Az aktív anyagcserével jellemezhetőtavaszi növekedés, vagy a virágzás oka lehet a szimbiózis erősödésének (Diaz és Honrubia, 1994), ennek pontos időpontját a növény genetikailag kódolt „belsőprogramján” kívül az időjárási körülmények befolyásolják, ezen belül is leginkább a hőmérséklet, a napsütéses órák száma illetve a csapadék mennyisége. A 2001-es év eredményei és tapasztalatai alapján készítettük el a 2002-es év mintavételi terveit: Apajpusztán a toposzekvencia alacsonyabban fekvő, nedvesebb részéről (4. ábra jobb széle) gyűjtöttük a mintáinkat – Plantago maritima, Aster tripolium és Puccinellia limosa gyökérmintáit. Zabszéken az előző évi mintaterület helyett a tó közelében fekvőszikes társulásból gyűjtöttük az ott domináns Aster tripolium és Puccinellia 51

limosa növényeket. A mintavétel szintén havonként történt, minden esetben párhuzamos minták gyűjtésével. A mikorrhizációs adatok mellett mértük a talaj elektromos vezetőképességét és nedvességtartalmát, eredményeinket összevetettük a hullott csapadék mennyiségével. Az eredményeket és statisztikai értékelésüket a 11/B-D. ábrák szemléltetik. Az ábrákon a gyökérrendszer kolonizációján (M%) és arbuszkulum tartalmán (A%) kívül feltüntettük a talaj nedvesség tartalmát (mintavételkor meghatározva), illetve a csapadék mennyiségét is. Ez utóbbit a mintavételt megelőző30. naptól, a mintavételt megelőző10. napig összegeztük, tekintettel arra, hogy a mintavételt megelőzőnapokban hullott csapadék mennyisége alkalmanként jelentős lehet, de figyelembe véve a hifafonalak és egyéb mikorrhiza-képletek növekedési sebességét a növényi gyökérrendszerben, néhány nap nem elegendőahhoz, hogy a környezeti hatás a kolonizációs értékekben megnyilvánuljon. Az ábrákon nem szemléltetett Puccinellia limosa kolonizációja hasonlóan a 2001-es évhez, mindkét helyszínen alacsonyabb volt, mint az azonos társulásba tartozó Aster tripolium vagy Plantago maritima növényeken mért értékek, ezzel megerősítettük azt a megfigyelésünket, hogy a körülményektől függetlenül a gazdanövény fogékonysága a szimbiózis kialakítására növényfajonként jelentősen eltér. Plantago maritima 2001-2002 (11/A-B ábra): A két ábrán Plantago maritima kolonizációs értékeit láthatjuk a 2001-es (A) és a 2002-es évben (B). A 2002-es évben észlelt alacsonyabb kolonizáció oka nem feltétlen az időfaktorban keresendő, a mintavételi pontokon kis mértékben változtattunk: Az A ábrán a toposzekvencia négy különböző pontjáról vett minták átlageredményei láthatóak, míg 2002-ben az alsóbb, nedvesebb régiót mintáztuk, ahol az Aster tripolium és a Puccinellia limosa a domináns társulásalkotó faj. Mindkét évben megfigyelhetőegy intenzív tavaszi növekedés a kolonizációban (2001: IV.VI., 2002: III.-V.), és mindkét évre elmondható, hogy a kolonizáció visszaesése egybeesik egy csapadékosabb periódussal (2001-VII., 2002-VI.), ami különösen az arbuszkulumok mennyiségében mutat látványos csökkenést. A kiugróan magas 2001. márciusi kolonizációs értéket magyarázhatja az átlagosnál enyhébb tél (mindhárom téli hónap átlaghőmérséklete fagypont felett volt (20. ábra), feltételezhető, hogy a tartós fagy nélküli időszakokat a kolonizált gyökérrészek túlélik (Gavito et al., 2003), és ilyenkor a tavaszi periódusban csak az arbuszkulumok növekvőszáma árulkodik a szimbiózis működésének fokozódásáról. Mindkét

évben

augusztusban,

megfigyelhettünk ez

2001-ben

csak

még

egy

az

A%

megnövekedett értékeknél

kolonizációs látható,

és

értéket alacsony

csapadékmennyiséggel párosul. 2002 augusztusában kiugróan magas mind a kolonizáció mértéke, mind az arbuszkulumok mennyisége. A csapadék mennyisége a mintavételt megelőzőperiódusban ugyan jelentős, de a mintavételkor mért talaj nedvességtartalma még 52

igen alacsony. Lehetséges, hogy az aszályos júliust követően a repedezett talaj nagyobb mennyiségű csapadékot is elnyelt anélkül, hogy a felsőbb talajrétegek tartósan átnedvesedjenek. Megerősíti ezt a feltételezést a talaj nedvességtartalmát mélységében szemléltető20. ábra is, mely ugyan nem a mintavételi pontokra vonatkoznak, de legfeljebb 50 m távolságból származnak, és valószínűsíthetően eltérés inkább csak a legfelsőbb rétegben lehet ilyen közeli pontoknál. Plantago maritima – Aster tripolium (11/B-C ábra): Az előzőekben tárgyalt Plantago maritima kolonizációját 2002-ben (B ábra) a továbbiakban az egyazon társulásból mintázott Aster tripolium (C ábra) eredményeivel hasonlítjuk össze. Márciustól júniusig a két növény mikorrhizációs értékei mind mennyiségileg, mind a hónapos változások tekintetében nagyon hasonlóak. Az Aster tripolium további kolonizációjáról elmondható, hogy a hullott csapadék mennyiségét „precízen követi”, azzal fordított arányosságot mutat. Az arbuszkulumok mennyisége nem túl magas, szignifikáns változások az év folyamán alig vannak. Mindkét növénynél megfigyelhető a kolonizáció és az arbuszkulumtartalom magas értéke az októberi-novemberi időszakban, hasonló jelenséget figyelhettünk meg Puccinellia limosánál is (9., 23. ábra). Feltételezhető, hogy ez a későőszi aktivitás már a télre való felkészülés, túlélés része lehet: vezikulumok és/vagy spórák képzésével biztosítható a téli fagyok túlélése akár a gyökér szövetein belül (vezikulum) akár a talajban (spóra). Aster tripolium Apajpuszta – Zabszék (11/C-D ábra): Aster tripoliumot 2002-ben Apajpusztán (C ábra) és Zabszéken (D ábra) is mintáztunk. A Zabszéki M% értékek valamivel alacsonyabbak, szórásuk elég magas, úgyhogy az Apajpusztaihoz hasonló tendenciát mutató változások nem szignifikánsak. Az A% értékek a szárazabb időszakokban viszont magasabbak az Apajpusztán megfigyeltekhez viszonyítva (Pl: júliusi adat), az öt évre visszamenőtalaj nedvességtartalom értékek tanúsága alapján (22. ábra) a terület leginkább aszályos nyara volt a 2002-es.

A 11/A-D ábrák elemzése során többször említettük, hogy a kolonizáció változása többé-kevésbé szinkronban van a csapadék mennyiségének változásával. Ennek igazolására korrelációs vizsgálatot végeztünk. Az előbbiekben tárgyalt kolonizációs adatokból a következőmódon képeztük a statisztikai analízis alapját alkotó adathalmazt, M% és A% értékeket: adott hónapban a kolonizációs értékek változását vettük alapul, azaz az előző hónapban mért értéket kivontuk az aktuális M% vagy A% értékből. Ezt az adathalmazt viszonyítottuk az adott mintavételi időponthoz tartozó csapadék mennyiségével (a korábbiakban tárgyalt 20 napos csapadékösszeget használtuk ebben az esetben is). A korrelációs vizsgálat eredményét a 12. ábra szemlélteti. 53

11. ábra:

A: 2001-Plantago maritima -Apaj

Mikorrhizációs

100

mm

% 30

csapadék

talaj nedvességtartalma

kolonizáció (M%,

80 60

A%) két sziki

40 20

10

növényen két

0

0

mintavételi helyen

M%

100 80

(Apajpuszta,

60

Zabszék) 2001-ben

40

és 2002-ben

20

80

69

86

93

V.

VI.

66

60

79

81

78

82

88

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

42

47 20

25

X.

XI.

20 0

márciustól novemberig. Az

III. 100

IV.

A%

80

ábrák egytényezős

60

variancia-analízis

40

eredményeit

20

45 24

21

0

szemléltetik

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

kiegészítve csapadék és

két év

aktuális

B: 2002-Plantago maritima -Apaj

(mintavételi

100

időpontban mért) talaj-nedvesség-

80

% 25

talaj nedvességtartalma

20 15

40

10

20

5

0

0

100

M%

80

mintavételt

60

megelőző30-adik

40

naptól a

csapadék

60

tartalommal. (csapadék: a

mm

52

20

64

75 54

54

86

84

X.

XI.

17

18

X.

XI.

51

24

0

mintavételt megelőző10-dik

50

napig)

40

III.

IV.

V.

VI.

VII.

0

3

10

0

5

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

A%

30 20 10

17

1

0

54

VIII.

IX.

D: 2002-Aster tripolium -Zabszék 100

mm

talaj nedvességtartalma

% 25

80

20

csapadék

60

15

40

10

20

5

0

0

100

M%

80 60 40 20

57

57

38

44

54

60 30

48 14

0 III. 50

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

A%

40 30 20

34

10

2

17

12

3

V.

VI.

16

22 1

1

0 III.

IV.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

két helyszín C: 2002-Aster tripolium -Apaj mm

csapadék

100 80

% 25

talaj nedvességtartalma

20

60 40

15 10

20

5

0

0

100

M%

80 60 77

40 20

75

71 51

34

50

54

65

64

0 III.

két növény 50

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

3

10

10

3

6

8

12

15

11

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

A%

40 30 20 10 0

55

Ha a teljes adathalmazt vizsgáljuk, a két ábrán látható, hogy az adatpárokat reprezentáló adatpontok a diagrammon különösebb rendezettséget nem mutatnak, korreláció nem fedezhető fel. Részletesebb vizsgálat azonban feltárta, hogy az év első felében az adatpontok között igen szoros a fordított arányosság (fekete adatpontok, trendvonal):

50

A

M%

50

40

40

30

30

20

20

10

10

0

0

-10

-10

-20

-20

-30

-30

cs 30-10 mm

-40 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

B

%

cs30-10 mm

-40

100

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

12. ábra: A mikorrhizációs kolonizáció változása (M%, A%) és a csapadékmennyiség (cs30-10– a mintavételt megelőző30. naptól a mintavételt megelőző10. napig hullott csapadék) közötti korrelációs összefüggések: 10/A: mikorrhizációs kolonizáció - korreláció az április-július adatsorra áll fenn (n=24, R=-0,71). 10/B: arbuszkulum gazdagság korreláció az április-augusztus adatsorra áll fenn (n=20, R=-0,65). A korreláció p=0,01 szinten szignifikáns. a kolonizáció csökkenése a csapadékosabb időszakokhoz kötött, míg a mikorrhiza képletek megjelenése, gyarapodása az aszályosabb időszakok velejárója, legalábbis a vegetációs periódus elsőfelében: szoros korrelációt az április-július (M%), illetve az április-augusztus (A%) időszakban tudtunk kimutatni.

4.2.3 A kitenyészthetőcsíraszámok alakulása A kitenyészthetőmikrobák mennyiségét a rizoplán felszínén a 2002-es év során három alkalommal határoztuk meg két növényen (Aster tripolium, Puccinellia limosa), két helyszínen a kiskunsági mintavételi területeken (13. ábra). A gondosan lemosott gyökérminták homogenizálása után készített hígítási sorból a gyökérhez szorosabban asszociált mikrobaközösségek mennyiségét és szezonális változásait kívántuk meghatározni, nyomon követni. A választásunk azért esett e két növényre, mert mindkét kiskunsági mintavételi helyen gyakori, gyökérzetük sűrű, és hajszálgyökereik vastagsága hasonló. Így a tömeg alapján megállapított mikrobiális csíraszám hozzávetőleg egyforma gyökérfelületre 56

Összcsíraszám alakulása két helyszínen, két gazdanövényen

Összcsíraszám alakulása májustól szeptemberig 12

logCFU

SzD5%=1,32

12

11

10

10

8

9

6

11,2

8

4

9,7 7,8

7 6 VII

logCFU

SzD5%=0,66

9,0

Aster Apajpuszta

Aster Zabszék

Puccinellia Apajpuszta

Puccinellia Zabszék

9

logCFU

SzD5%=0,76

8 7

7 6

6 7,8

5 5,6

4

4,2

3

6,4

4

5,5

6,1

5,4

3 V

VII

IX

logCFU

Aster Apajpuszta

Aster Zabszék

Puccinellia Apajpuszta

Puccinellia Zabszék

Oligotrof csíraszám alakulása két helyszínen, két gazdanövényen

Oligotrof csíraszám alakulása májustól szeptemberig

SzD5%=0,94

13

12

12

11

11

10 9

9,9

Mikrogombák száma két helyszínen, két gazdanövényen

8

13

9,3

2

IX

Mikrogombák száma májustól szeptemberig

5

10,0

0 V

9

SzD5%=1,53

logCFU

logCFU

SzD5%=1,09

10 11,2

9 9,7

8

9,0

7

10,3

8

10,8 9,4

9,3

7 V

VII

IX

Aster Apajpuszta

Aster Zabszék

Puccinellia Apajpuszta

Puccinellia Zabszék

13. ábra: Kitenyészthetőmikroorganizmusok logaritmus-transzformált csíraszáma: heterotróf baktériumok, mikroszkópikus gombák és oligotróf mikrobák. Az ábrák kéttényezős variancia-analízis átlageredményeit és a legkisebb szignifikáns differenciát mutatják be. A logCFU értékeket 1 g nedves gyökérsúlyra számoltuk.

57

vonatkozhat. És nem utolsó sorban összehasonlíthatunk egy erősen mikotróf (Aster tripoliun) és egy gyengén kolonizálódó (Puccinellia limosa) gazdanövény rizoplán mikrobiótájának abundanciáját. A 13. ábrán a bal oldali diagrammok mutatják be az első tényezőszerinti analízis végeredményét, azaz a mintavételi időpontok szerinti változásokat. A három vizsgált mikrobacsoportról egységesen elmondhatjuk, hogy a rizoplán felszínén májustól szeptemberig abundanciájuk több nagyságrenddel csökkent. Ez a csökkenés a legstabilabbnak mondott oligotróf mikrobaközösség esetében is több mint két logaritmus egység, azaz az oligotróf baktériumok 150-szer gyakoribbak májusban a gyökérfelszínen, mint szeptemberben. Ugyanez a csökkenés a heterotróf csíraszámnál vagy a mikroszkópikus gombáknál eléri a három és fél egységet, azaz a tavaszi csíraszám 2500-szorosa a szeptemberinek! Kicsit előre tekintve a következő fejezet felé, szembetűnő, hogy a riszoszféra enzimaktivitása alapján becsült mikrobiális biomassza (14., 15. ábra) ingadozása az év során meg sem közelíti a rizoplán felszínén tapasztalt több nagyságrendnyi változásokat. A mikorrhizációs kolonizáció csökkenése és növekedése a májusi és szeptemberi mintavétel között szintén nem jelentős. A gyökér felületén tavasszal, a növényi növekedés szempontjából legaktívabb periódusban a mikrobiális aktivitás és szaporodás is tetőzik, feltételezhető, hogy a főként szénhidrátokból, karbonsavakból és aminósavakból álló gyökér-exudátumokkal szorosan összefügg a jelenség (Curl és Truelove, 1986; Hashidoko, 2005). A 13. ábra jobb oldali diagramjai a második tényezőszerinti analízis eredményét mutatják be, azaz a két mintavételi hely és két mintázott növény összevonásából adódó négy kombináció átlageredményeit és a legkisebb szignifikáns differenciát. A két mintázott növény között szignifikáns különbséget egyik mikrobacsoport esetében sem találtunk, így a mikorrhizációs kolonizáció hatását a rizoplán mikrobaközösségeire ez esetben nem tudtuk kimutatni, illetve e két növény esetében a mikorrhizációs kolonizációhoz hasonló markáns fajspecifikus hatás a rizoplán mikrobaközösségeire nem feltételezhető. Szignifikáns különbség adódott viszont a két helyszínről származó rizoplán-minták mikroszkópikus gomba, és oligotróf mikroba csíraszáma között, a különbség megközelítőleg egy nagyságrendnyi. Apajpusztán e két mikrobacsoport abundanciája a rizoplánban mintegy tízszerese a Zabszéki mintákhoz képest. Ha a két helyszínen a talaj fizikai és kémiai paramétereit összehasonlítjuk, a leginkább markáns eltéréseket a talaj só-, illetve tápanyagtartalmát leíró paraméterekben találhatjuk, valamint mindhárom mintavételi időpontban szárazabb volt a talaj legfelsőrétege az apajpusztai mintavételi pontokon. Mérlegelve eddigi vizsgálataink eredményeit, miszerint a magasabb sótartalom a talaj mikrobiótáját kimutathatóan nem befolyásolja, továbbá nem tartjuk valószínűnek, hogy az apajpusztai 58

nagyobb szerves-anyag tartalom a rizoszféra mikrobaszámát nem, csupán a rizoplán mikrobiótáját serkentené, gyanúnk a talaj nedvességtartalmára terelődött. Ismert jelenség, hogy a kiszáradó talajokban a mikrobióta számára a növényi gyökér mikrokörnyezete stabilabb nedvességforrást jelent, köszönhetőez a gyökérexudátumoknak, és a növényi hajszálgyökereknek, melyek nedvességtartalma, ilyenkor jóval meghaladhatja a környezetét (Szabó, 1992). Feltételezésünk szerint tehát a szélsőségesen kiszáradt talajban (az apajpusztai rizoszféra-mintákban májusban és júliusban a talaj víztartalma mindössze 1% volt) a rizoszféra mikrobák egy része a gyökér közvetlen felszínén, a rizoplánban próbálja az aktivitásához, szaporodásához szükséges nedvességet kinyerni, ahol a mikrobiális abundancia ezért relatíve feldúsulhat.

4.2.4 Általános talajbiológiai aktivitás A rizoszféra-talaj általános talajbiológiai aktivitását FDA hidrolízis alapján becsültük 2002-ben havonkénti mintavétellel márciustól novemberig. A 14. és 15. ábrák az FDA hidrolízis intenzitását, a hullott csapadék mennyiségét és a talaj nedvességtartalmát mutatják be. Ismert jelenség, hogy a talajélet, a rizoszféra mikrobiótája nagyban függ a talaj nedvességtartalmától, a száraz talaj mikrobiális aktivitása drámaian csökken (Tate és Terry, 1980; Stark és Firestone, 1995). Szikes élőhelyeken a talaj nedvességtartalma az egyik leglényegesebb limitáló faktor, ezt már az előzőfejezetekben is tárgyaltuk. Nem véletlen ezért, hogy érdeklődésünk a környezeti tényezők közül ismét a csapadék mennyiségére irányult. Megvizsgáltuk, hogy a rizoszfératalajban mért enzimaktivitás érték mutat e valamilyen formában összefüggést a hullott csapadékkal, vagy a talaj nedvességtartalmával, illetve, hogy a két vizsgált terület között van e ebben a tekintetben különbség. A mikorrhizációs kolonizáció elemzésekor a húsz napos csapadékösszeget (mintavételt megelőző30. naptól a mintavételt megelőző10. napig) vetettük össze a kolonizáció mértékével, tekintettel a mikorrhiza növekedésének sebességére és az arbuszkulumok fél-életidejére, ettől a paramétertől vártuk a leginkább, hogy az esetleges összefüggéseket feltárja. A baktériumok és a mikroszkópikus gombák szaporodási sebessége a mikorrhizákénál sokkal gyorsabb lehet, egyes fajok optimális körülmények között 30 percenként osztódhatnak, exponenciálisan elszaporodhatnak (Szabó, 1992). Éppen ezért feltételezzük, hogy a környezeti változásokra is sokkal érzékenyebben, gyorsabban reagálhatnak, így a vizsgálatainkba bevontuk a mintavételt közvetlen megelőzőidőszakban hullott csapadék mennyiségét és a talaj nedvességtartalmát is. A 14. és 15. ábrán bemutatott 5-féle csapadékösszeg valamint kétféle talaj nedvességtartalom görbe lehetőséget ad rá, 59

hogy a talajéletet leginkább befolyásoló paramétert kiválasszuk. Az apajpusztai talajminták enzimaktivitás eredményei a legszorosabb összefüggést, beleértve az 15. ábrán bemutatott talajnedvesség görbéket is, a mintavételt megelőző 20 nap csapadékának összegével mutatják (14. ábra). Apaj-2002

FDA hidrolízis

csapadék 20

73

g Fl g-1 h -1

mm

61 48

28

20

26

16

19

6

77,9 64,2

64,9

65,3

III.

IV.

V.

Csapadék 80

77,3

79,1

77,2

69,8

VI.

cs10

VII.

cs20

68,4

VIII.

cs30

IX.

X.

cs30-10

XI.

cs20-10

mm

70 60 50 40 30 20 10 0 III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

14. ábra: Az általános talajbiológiai aktivitás becslése FDA (fluoreszcein-diacetát) hidrolízis alapján, Apajpusztán. A variancia-analízis átlagérékei és a legkisebb szignifikáns differencia – fent, a mintavételt megelőzőcsapadék mennyisége – lent. (cs10/cs20/cs30: mintavételt megelöző10/20/30 nap csapadékának összege, cs3010/cs20-10: a mintavételt megelőző30/20-adik naptól a 10-edik napig hullott csapadék mennyisége). Az enzimaktivitással leginkább korreláló csapadékmennyiség-grafikont a felsőábrán is megjelenítettük.

Az összefüggés látványos, az enzimaktivitás értékeket két nagyobb, jól elkülöníthető osztályba sorolhatjuk: 64-70 g Fl h-1 a III., IV., V., VII., XI. hónapokra, illetve 77-80 g Fl h-1 a VI., VIII., IX., X. hónapokra. Az előbbiek kivétel nélkül a 30 mm-nél kevesebb csapadék adatokhoz tartoznak, míg az utóbbiakhoz egyetlen hónapot kivéve 45 mm-nél 60

magasabb csapadékösszeg társul. Az októberben mért mikrobiális aktivitás értéke az egyedüli, ami az előzőmegállapításunknak nem felel meg: a közel 80 g Fl h-1 értékhez viszonylag alacsony csapadék adat társul, de ha hozzávesszük, hogy a talaj kiszáradása a hűvösebb októberi időszakban lényegesen lassabb, feltételezhetjük, hogy a bőséges szeptemberi csapadék kihatott a következőmintavételre is. Az összefüggés még az októberi adatpárral együtt is szignifikáns (p=0,05, y=0,2x+65). Zabszék-2002

FDA hidrolízis

tn 10

g Fl g -1 h -1

mm 33

31

21

66,5

11

12

13

10

67,7

68,9

70,5

71,0

19

73,9 66,6

60,6

III.

58,2

IV.

V.

VI.

Talajnedvesség 40

22

VII.

tn-10-A

VIII.

IX.

tn-10-Z

X.

XI.

tn-50-A

tn-50-Z

%

35 30 25 20 15 10 5 0 III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

15. ábra: Az általános talajbiológiai aktivitás becslése FDA (fluoreszcein-diacetát) hidrolízis alapján, Zabszéken. A variancia-analízis átlag-értékei és a legkisebb szignifikáns differencia – fent, a talaj nedvességtartalma – lent. (tn-10-A/Z: a talaj nedvességtartalma mintavételkor a talaj felső10 cm-ében Apajpusztán/Zabszéken, tn50-A/Z: a talaj nedvességtartalma mintavételkor a talaj felső50 cm-ében Apajpusztán/Zabszéken). Az enzimaktivitással leginkább korreláló talajnedvességgrafikont a felsőábrán is megjelenítettük. A zabszéki minták enzimaktivitás értékei hasonló tartományban mozognak, mint az apajpusztai rizoszféra-mintáké. Az ott tapasztalt 64-80 g Fl h -1 tartományba esnek a zabszéki minták aktivitás-értékei is, kivéve két időpontot: áprilist és októbert. Tekintettel 61

arra, hogy májustól szeptemberig a rizoszféra mikrobiális aktivitása szignifikánsan nem változott, megállapíthatjuk, hogy a csapadék váltakozó mennyiségével nincs szoros összefüggésben. Ugyanakkor, ha a talajnedvesség grafikonokkal vetjük össze az enzimaktivitás adatokat a talaj felső10 cm-es rétegére vonatkozó talajnedvesség adatok kézenfekvőmegoldást kínálnak a két alacsonyabb aktivitású hónap (április és október) értékeinek magyarázatára. A 30% feletti talajnedvesség érték a gyakorlatban azt jelenti, hogy a talaj vízzel telített, a terület tocsogós, a talaj levegőfázisa szinte teljesen hiányzik. Ez oka lehet az alacsonyabb talajbiológiai aktivitásnak, a talaj eredeti mikrobiótája módosul, átrendeződik, az eredeti fajok jelentős része visszaszorul, abundanciája, aktivitása csökken (Tate és Terry, 1980). A kiválasztott talajnedvesség paraméter és a mikrobiális enzimaktivitás értékek között statisztikailag is kimutatható az összefüggés (p=0,05, y=0,48x+75). Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a rizoszféra talajbiológiai aktivitását szikes élőhelyeken elsősorban a talaj nedvességtartalma befolyásolja, de nem mindegy, hogy az összefüggések feltárására milyen paramétert használunk. Az apajpusztai területen az eredmények tanúsága szerint a mikrobióta aktivitásának csökkenését a talaj kiszáradása idézi elő, de a mintavételkor mért pillanatnyi nedvességtartalomnál a talaj vízháztartását a mikrobióta szempontjából jobban leírja a húsz napos csapadékösszeg. Ezzel szemben Zabszéken a vizsgált időszakban a talaj nem száradt ki egyszer sem annyira, hogy az a mikrobióta aktivitását észrevehetően gátolja, viszont a nagy mennyiségű, nehezen elszivárgó

csapadék

a

mikroorganizmusok

aktivitását

visszavetheti.

Ez

utóbbi

számszerűsítésére a felső talajréteg nedvességtartalma bizonyult a legmegfelelőbb paraméternek.

62

4.3 A sziki növények szerepe a mikorrhiza-szimbiózis kialakításában

A természetes élőhelyen való mintavételezés és monitorizás eredményeinek feldolgozása után, a felmerülőkérdések és hipotézisek tisztázása, igazolása érdekében terveztük a következőfejezetben bemutatásra kerülőkét tenyészedényes kísérletet. Mind az előzőfejezetben vázolt eredmények, mind irodalmi adatok alapján állíthatjuk, hogy szikes élőhelyeken a mikorrhizációs kolonizáció helyenként kifejezetten nagy lehet, ugyanakkor sokszor bizonyítást nyert már a magas sókoncentráció negatív hatása a mikorrhiza-gomba csírázására, növekedésére, kolonizációs képességére. Ezt a látszólagos ellentmondást a növény – mikorrhiza szimbiózis működése oldhatja fel: a szimbionta partnerrel rendelkező gazdanövény a szélsőséges körülményeket, szuboptimális feltételeket jobban elviseli, a szimbionta partner „eltartása” (asszimilátumok, szénhidrátok formájában) a szélsőséges körülmények közötti esetleges nagyobb igény esetén is „jövedelmezőbefektetés” lehet. A gombapartner nyújtotta lehetőségek – fokozott tápanyag-feltáró képesség, a megnövekedett felszívófelület jelentett fokozott vízfelvételi kapacitás, illetve a sófelvétel csökkentése (Giri és Mukerji, 2004) – mind nagy jelentőséggel bírnak a leromlott talajszerkezetű, szélsőséges vízháztartású, alacsony tápanyagtartalmú szikes élőhelyeken. Alaphipotézisünk,

hogy

a

növénynek

szikes

élőhelyeken

a

szélsőséges

körülményekkel szembeni védekezőmechanizmusai között szerepel a mikorrhizációs kolonizáció fokozása. Ennek a ténynek bizonyítására illetve tisztázására hivatott az a két tenyészedényes kísérlet, melyben a mikroszimbionta partnert közvetlen érőkörnyezeti hatásokat elválasztottuk a növénypartner által közvetített hatásoktól egy osztott terű tenyészedény segítségével, melyben az azonos növényhez tartozó két gyökérrészt eltérő hatások érik. Az általunk vizsgált két stresszfaktor a magas sókoncentráció, illetve a szárazság voltak, melyek a szikes élőhelyek legjelentősebb növény-növekedést gátló tényezői, illetve az előzőfejezet eredményei alapján állíthatjuk, hogy a mikorrhizációs kolonizációt is leginkább befolyásoló környezeti tényezőknek bizonyultak a vizsgált területeken.

63

4.3.1 A sóstressz direkt és indirekt hatásai

Négy hét elteltével a kezelt, illetve részben kezelt növényeken a sóstressz okozta károsodás nyilvánvaló jelei már láthatóak voltak (16. ábra V.-VI., III.-IV.): a kizárólag sós vízzel öntözött kezeléseknél a növény a harmadik hét végére szinte teljesen elszáradt, a részben sós vízzel kezelt növényen a levelek egy része száradt el, míg a csapvizes kezelésnél a növény látványos károsodást nem szenvedett. A négy hetes kezelés eredményeként az 1%os NaCl oldattal öntözött kezeléseknél a talajban jelentős mennyiségűsó halmozódott fel (EC1:2,5 =3,0-3,5 dS m -1). A 17. ábrán látható kolonizációs értékek mutatják, hogy a különbözőkezeléseknél a gyökérrendszer hány százalékát szövi át a mikorrhiza szimbionta partner. A kontroll edény (I.-II.) 60% feletti átlagértéke meggyőzően mutatja, hogy a mikorrhizás

oltás

eredményes

volt,

a

17.

ábrán

látható

A%

értékek

(arbuszkulumgazdagság), pedig bizonyítják, hogy működőszimbiózis alakult ki a növény és gombapartner között. Az M% értéknél (63%) alig alacsonyabb A% érték (46%) érzékelteti, hogy a gyökérrendszer kolonizált része szinte teljes egészében arbuszkulumokban is gazdag, tehát a növény – mikroszimbionta kapcsolatban az aktív tápanyag transzportnak strukturális akadálya nincsen. A kezelések közötti különbségek feltárására végzett egytényezős variancia-analízis eredménye az ábrákról szintén (17. ábra) leolvasható: az átlagértékek, illetve SzD érték (szignifikáns differencia) formájában. Ha a III-as és IV-es kezelést összevetjük a hozzá tartozó kontroll kezelés eredményével, elmondhatjuk a következőket: III. kezelés – negatív kontroll (I.-II.): a kontrollhoz viszonyítva a stresszhatás alatt álló növényhez tartozó, de közvetlen kezelést nem kapó rizoszférarészben a mikorrhizáció mértéke szignifikánsan nem változott, és az arbuszkulumgazdagság mértéke is szinte hajszálra ugyanannyi, mint a kontroll növény esetében. A gazdanövény szerepe a szimbiózis kialakításában, illetve serkentésében nem volt kimutatható. IV. kezelés – pozitív kontroll (V.-VI.): A IV-es kezelés 1%-os NaCl-dal kezelt rizoszférarész, mely azonban olyan növényhez tartozik, amely gyökérrendszerének 50%-a csapvízzel lett öntözve. A növényt érőstresszhatás tehát lényegesen kisebb, mint a pozitív kontroll esetében (V.-VI.). E két kezelés összehasonlításakor jelentős különbségeket találunk a kolonizáció mértékében (M%): míg a pozitív kontrollnál a kezeletlen negatív kontrollhoz viszonyítva szignifikánsan magasabb volt a mikorrhizáció foka, addig a IV-es kezelésnél az M% érték számottevően csökkent. Tekintettel arra, hogy a rizoszférát érő hatások azonosak, a különbség forrása kizárólag a gazdanövény fiziológiai állapota lehet. Az arbuszkulumok mennyiségében hasonló különbséget nem tudtunk kimutatni.

64

V. VI.

III. IV.

I. II.

16. ábra: A sóstressz hatása fehérhere növényekre osztott gyökeres tenyészedény-kísérletben 3 hét után (kezeléseket [I.VI.] lásd az anyag és módszer fejezetben).

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

I.

II.

III.

76 45

65

63

M%:

IV.

SzD5%=10,1

V.

VI.

47

42

47

46

A%:

SzD5%=9,0

17. ábra: A mikorrhizációs kolonizáció intenzitása (M %) és az arbuszkulum gazdagság (A %) fehérhere gazdanövény gyökerében sóstressz hatására az osztott gyökérrendszerben és a kontroll kezelésekben az átlagértékek (n=4), és a legkisebb szignifikáns differencia (SzD) feltüntetésével. 65

I. II.

V. VI.

III.IV.

18. ábra: A szárazság-stressz hatása fehérhere növényekre osztott gyökeres tenyészedény-kísérletben 3 hét után (kezeléseket [I.-VI.] lásd az anyag és módszer fejezetben).

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

I.

II.

III.

31

48

37

39

M%:

IV.

V.

SzD 5%=22,5

VI.

30

43

32

32

A%:

SzD5%=21,9

19. ábra: A mikorrhizációs kolonizáció intenzitása (M %) és arbuszkulum gazdagság (A %) fehérhere gazdanövényen szárazság-stressz hatására az osztott gyökérrendszerben és a kontroll kezelésekben, az átlagértékek (n=4, és a legkisebb szignifikáns differencia (SzD) feltüntetésével.

66

Említésre érdemes ugyanakkor az a tény, hogy az A% értéke (a gyökérrendszer arbuszkulumokban gazdag része) szinte azonos az M% értékével. A gyökérrendszer kolonizált része tehát arbuszkulumokban igen gazdag, a kolonizáció csökkenése ezért leginkább az arbuszkulumokat nem tartalmazó, de hifával átszőtt gyökérrészeket érintette.

4.3.2 A szárazságstressz direkt és indirekt hatásai

A kezelések hatására a negyedik hét végén a növények között szemmel látható különbség nem alakult ki (18. ábra). A hetente csak egyszer öntözött növényeknél az öntözési periódus végére a fonnyadás nyilvánvaló jelei mutatkoztak, de irreverzibilis száradás nem következett be. Míg a hetente háromszor öntözött kezelések talaja állandóan nedves maradt, addig a hetente egyszer öntözött kezelések talaja a hét végére teljesen kiszáradt, a növény vízfelvételi lehetősége jelentősen lecsökkent. A 19. ábrán látható M% értékek a negatív kontroll (I.-II. kezelés) esetében is alacsonyabbak, mint az előző kísérletben, a mikorrhizációs oltás valamivel gyengébb lett. A 40% körüli kolonizáció, valamint az alig alacsonyabb arbuszkulum-gazdagság (A%) azonban még elég jelentős ahhoz, hogy a növény-mikorrhiza szimbiózist megbízhatóan tanulmányozhassuk. A kezelések átlagértékeit, és az egytényezős variancia analízis eredményét a 19. ábra mutatja be. Noha a szárazság-stressz esetében a kezelések között szignifikáns különbségeket nem tudtunk kimutatni, az eredményeket összevetve az előző(sóstressz) kísérletsorozattal tendenciáját tekintve éppen ellentétes hatást kaptunk. Ennek megfelelően a IV-es kezelés esetében találtunk magasabb M% illetve A% értékeket, a mikorrhizációs kolonizáció illetve arbuszkulum gazdagság ott volt a legmagasabb, ahol a rizoszféra-részt szárazság-stressz érte, de maga a növény a gyökérrendszer másik része felől megfelelőmennyiségűvízhez juthatott.

4.3.3 Várt hatás – mért hatás

Az eredményeket bemutató 17. és 19. ábrák mellett feltételezéseinket, a konkrét eredményeket, és e kettőösszevetéséből származó rövid következtetéseinket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért táblázatos formában is bemutatjuk (3. és 4. táblázat). A szikes élőhelyeken kiemelt jelentőségűkét vizsgált stresszfaktor közötti alapvetőkülönbség a mikorrhizációs kolonizáció szempontjából nézve a következő: 67

I-II.

III.

IV.

V-VI.

Direkt

Kontroll

0

-

-

Indirekt

Kontroll

+

+

+



Kontroll

+

+/-

+/-

M%

63a

65a

45b

76c

A%

46a

47a

42a

47a



Eredmények értelmezése

Eredmények

Várt hatás

Kísérleti elrendezés (só-stressz)

Eredményes mikorrhizás oltás valósult meg

A predesztinált pozitív hatás nem kimutatható

Negatív hatást tudtunk kimutatni

Az oltás hatására a gyökér- Az indirekt hatást nem tudtuk A direkt és a növényrendszer 63%-a hifával átszőtt, kimutatni, közvetített két ellentétes hatás és ennek nagy része közül a direkt hatás bizonyult arbuszkulumokban is gazdag erősebbnek.

68

Pozitív hatást tudtunk kimutatni A direkt és az indirekt hatás közül az utóbbi bizonyult erősebbnek. A növényt érő stresszhatás jelentősebb, mint a IV-es kezelésnél.

I-II.

III.

IV.

V-VI.

Direkt

Kontroll

0

+

+

Indirekt

Kontroll

+

+

+



Kontroll

+

+

+

M%

39a

37a

48a

31a

A%

32a

32a

43a

24a



Eredmények értelmezése

Eredmények

Várt hatás

Kísérleti elrendezés (szárazságstressz)

Eredményes mikorrhizás oltás valósult meg

A predesztinált pozitív hatás nem kimutatható

A predesztinált pozitív hatás nem szignifikáns

A predesztinált pozitív hatás nem kimutatható

Az oltás hatása az előző kísérlethez képest gyengéb, de a közel 40%-os kolonizáció még megfelelő a szimbiózis megbízható tanulmányozásához.

A növény-közvetítette hatás nem kimutatható, valószínűnek tartjuk, hogy a növényt érő stresszhatás nem jelentős.

A várt pozitív hatást a kolonizáció átlageredményei tükrözik, de a nagy szórás miatt a különbség nem szignifikáns.

A vízhiány okozta stressz feltételezhetően már olyan erős, hogy a növény a szimbionta gombapartner fokozottabb „igénybevételével” sem képes azt tolerálni.

69

a magas sókoncentráció bizonyítottan negatívan hat a mikroszimbionta mikorrhiza gombára, a szárazság azonban bizonyos határok között inkább serkentőhatású lehet (Stevens és Peterson, 1996), tehát a gazdanövény és a mikroszimbionta gombapartner optimuma a vízigény szempontjából jelentősen eltérhet egymástól. Ennek megfelelően a várt eredményekben jelentős eltérések vannak: míg sóstressz alkalmazásakor a direkt hatás minden esetben csökkenti a mikorrhizációt, addig a szárazság hatására az indirekt, növényközvetített hatás mellett direkt serkentőhatást is feltételezünk. Az így kalkulált elméleti direkt és indirekt hatások összegzett eredőhatását jelenítettük meg a két táblázat harmadik sorában (3., 4. táblázat - ). Ha a predesztinált eredményeket összevetjük a mért kolonizációs rátákkal, akkor a következőmegállapításokat tehetjük:  A III-as és IV-es kezeléseknél a „félig-stresszelt” növényeknél az indirekt hatást nem tudtuk kimutatni, valószínűsíthető, hogy ezeknél a kezeléseknél a stresszhatás nem jelentős, hiszen a növény a gyökérrendszerének fele stresszmentes környezetben növekedik, így kellő mennyiségűvízhez és tápanyaghoz juthat.  A szárazság-stressz kísérletnél a pozitív kontroll növénynél (V-VI. kezelés) a predesztinált kettős pozitív hatást (direkt+indirekt) nem tudtuk kimutatnni, sőt inkább csökkenést tapasztaltunk, ugyan ez nem volt szignifikáns. Ebben az esetben arra kell gondolnunk, hogy a növényt túlságosan nagy stresszhatás érte, a növény nem tud kellő mennyiségűasszimilátumot a szimbiózis támogatására fordítani, a stresszadaptáció túljutott a tolerálható szinten, a növény károsodik (1. ábra)  A IV-es kezeléseknél az előre megjósolt csökkenés a sós öntözővíz hatására megjelenik, a szárazság hatására pedig a mikorrhizációs kolonizáció mértéke növekedett, ez esetben a pozitív kontrollal összevetve a növény közvetített hatás kimutatható.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a növény-közvetítette serkentőhatás a só-stressz kísérletnél kimutatható volt a IV-es kezelés és a pozitív kontroll (V-VI-os kezelés) közötti szignifikáns különbség formájában, de a III-as kezeléseknél a tisztán indirekt, növényközvetített hatás nem hozta meg a várt eredményt. Az osztott tenyészedényben a direkt és az indirekt hatás elválasztható volt, de várakozásainkkal ellentétben nem a növényközvetített hatás (III-as kezelés), hanem a direkt stressz-hatás (IV-es) jelent meg a felemás módon kezelt növénynél, aminek valószínűsíthetőoka, hogy a rizoszféra felét érőstressz-hatás a növényre nem jelent komoly próbatételt, így a mikroszimbionta felé sem közvetít serkentő hatást.

70

4.4 A mikorrhiza-szimbiózis szerepe a sziki társulások kialakulásában, dinamikájában Az endomikorrhiza szimbiózis hatását a növény-társulások szerkezetére, dinamikájára már sokan vizsgálták, de meggyőző mennyiségű vizsgálatot inkább csak eredeti növénytársulások restaurációjával kapcsolatban végeztek (Barni és Siniscalco, 2000; Doerr et al., 1984; Renker et al., 2004). A mikorrhizás szimbiózis jelentősége a növénytársulások térbeli és időbeli kialakításában, dinamikájában nem vitatható, a növényi társulásoknál számos környezeti tényező mellett a nich-szegregáció tengelye lehet a mikorrhizás szimbiózis megléte vagy hiánya (Silvertown, 2004). A szimbionta mikkorrhiza gomba, illetve

mikorrhiza-inokulumok

jelenléte

módosíthatja

a

növénytársuláson

belüli

erőviszonyokat a mikorrhizálódó és mikorrhizás szimbiózist nem képezőnövényfajok között, illetve tisztán elkülönülőmikorrhizafüggőség esetén (Renker et al., 2004). Szélsőséges körülmények között a mikorrhizáció növény-társulás szintűhatásai is fokozottak lehetnek, így szikes élőhelyeken a növény mikorrhiza szimbiózis kölcsönös előnyei közül kiemelném az externális micéliumok által megnövelt felszívófelület jelentőségét. Száraz éghajlat alatt az externális micéliumok fontos szerepet játszanak a növények vízfelvételében, valószínűleg nem a magas transpirációs ráta fenntartása, de a fiziológiai aktivitások megtartásához szükséges minimális vízfelvételt tudják biztosítani elősegítve a túlélést az aszályos időszakokban (Read, 1992; Egerton-Wartburton et al., 2007). Az általunk havonként monitorozott két kiskunsági mintaterületről a kétévi rendszeres mintavételezés eredményeként a domináns sziki növények mikorrhiza-függéséről, a szimbiózis kialakítására való fogékonyságáról részletes képet kaptunk, ahogy azt már a 3. fejezetben bemutattuk. A két területről 1998 és 2002 között Tóth Tibor készített részletes talajtani és növénytani monitorozást, így háttéradattal rendelkezünk a talaj nedvesség- és sótartalmáról a talajvíz mélységéig 10 cm-enként mérve havi rendszerességgel, valamint növény-boritási értékekkel két tipikus szikes társulásban 4-4, egyenként 1x1 m-es mintaterületen meghatározva (Tóth et al., 2003). A meteorológiai adatok a legközelebbi mérőállomásról,

Kecskemétről származnak.

Célunk

az

adatok

elemzésével

az

endomikorrhiza szimbiózis sziki növénytársulásokra gyakorolt esetleges hatásainak a feltárása volt.

71

A monitorozott öt éves periódus kíválóan alkalmas arra, hogy a hullott csapadék és hőmérséklet szempontjából átlagos és szélsőséges periódusokat elkülöníthessünk és összehasonlítsunk. A hőmérsékleti grafikonról leolvasható (20. ábra), hogy 1998 márciusa az átlagosnál hidegebb volt, míg 2000 augusztusa és 2002 júliusa az átlagosnál melegebb hónapok, ugyanakkor 2001 tele a vizsgált periódus alatt a legenyhébb tél, mindhárom téli hónap átlaghőmérséklete fagypont feletti. Ha a növényi növekedés és az aszályos periódusok szempontjából legkritikusabb, májustól szeptemberig terjedő időszakot vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a 2002-es nyár a legmelegebb (20,1 ºC), míg a 2001-es a leghűvösebb (18,7 ºC) az öt hónap átlagában. A csapadék mennyiségét tekintve (20-23. ábrák) az éves és évszakos ingadozás még szembetűnőbb: az 1998-as átlagosnak mondható évet a legcsapadékosabb követte, ennek hatására Zabszéken a tó kiöntött, ami jelentős hatással volt még a következőévre is. 2000-ben a szokatlanul kevés csapadék és az átlagosnál melegebb augusztus komoly aszályt eredményezett, Apajpusztán a talaj 40-50 cm mélységig kiszáradt (10%-nál kevesebb nedvességtartalom mellett). A 2001-es évben hullott viszonylag sok csapadék és hűvösebb nyár eredményeként Apajpusztán a talaj nedvességtartalma ekkor a legmagasabb. Ezzel szemben Zabszéken az 1999-es évtől a teljes vízborítottságtól 2002-ig a talaj nedvességtartalma folyamatosan csökken, és a 2002-es csapadékszegény nyári időszakra kritikusan alacsonnyá válik. Az általunk leginkább kritikusnak tartott paramétereket a 21. és 23. ábrán is bemutatjuk a nyári periódusra számított átlagértékekkel: így az öt hónap alatt (május-szeptember) hullott csapadék átlagos menyiségét és a talaj nedvességtartalmát a felső 30 cm-es talajrégióban. Ezzel párhuzamosan a domináns növényfajok borítási értékeit is bemutatjuk: a 20. és 22. ábra felsődiagrammján havonként ábrázolva a növényborítás százalékos értékeit, míg a 21. és 23. ábrán a májustól szeptemberig terjedőidőszak átlagát ábrázoltuk az öt évre lebontva. A továbbiakban három dolgot fogunk összevetni, és ha lehetséges ebből a fejezet elején vázolt kérdéskörrel kapcsolatban következtetéseket levonni, azaz vizsgáljuk a környezeti, időjárási tényezőknek a növényborítottsági értékekre gyakorolt hatásait és azt, hogy mindez összefüggésbe hozható-e a növény mikorrhizás szimbiózisra való fogékonyságával, mikorrhiza függőségével. A 21. és 23. ábra bal oldali diagrammjai mutatják be az öt vizsgált gazdanövény kolonizációs értékeit a 2001-es (Apajpuszta), illetve 2002-es (Zabszék) évben. A kolonizációs adatok azért származnak a két helyszínről eltérő időpontból, mert az általunk mintázott terület ezekben az években volt a legközelebb a borítási értékek meghatározására szolgáló mintaterületekhez. A diagrammokon az endomikorrhiza kolonizációt mutatjuk be márciustól novemberig, illetve decemberig, és a hónapok átlagértékeit is feltüntettük. Jól látható, hogy az egyes gazdanövények 72

fogékonysága a mikorrhizás szimbiózisra jelentősen különbözik egymástól. Amíg Zabszéken a két vizsgált növény között a kolonizáció mértéke jelentősen eltér, addig Apajpusztán mindhárom növény erősen kolonizált (M%), inkább csak az arbuszkulumok mennyisége között találtunk eltérést (A%).

4.4.1 Összefüggések az endomikorrhiza kolonizáció és a vegetáció dinamikája között Zabszéken: A vizsgált mintaterületen a kijelölt kvadrátokban az öt éves periódus alatt két növény fordult elő: Puccinellia limosa dominánsan és Aster tripolium nyomokban (22. ábra).  A Puccinellia limosa mikorrhizációs kolonizációja (23. ábra) elenyésző, éves átlagban 6%, és egyetlen alkalommal sem haladta meg a 20%-ot, sőt a nedvesebb, állandóan tocsogós csatorna melletti mintavételi ponton egyáltalán nem tapasztaltunk kolonizációt. Éves és évszakos dinamikájáról elmondhatjuk, hogy a borítási értékek 2001-ben a legmagasabbak, a zöld borítottság az év elsőfelében monoton nő, a nyári periódusban 80% körül stabilizálódik, majd az őszi periódus végén kezd csökkenni, elszáradni. A többi évben mind a magasabb, mind az alacsonyabb talajnedvesség a zöld borítás visszaszorulásához vezetett, a tó áradása következtében (1999-2000) a terület teljesen csupasszá vált, míg 2002ben a talaj nyári kiszáradása (10-15% nedvességtartalom) a zöld borítást 30%-kal visszaszorította.  Az Aster tripolium gyökérrendszerének kolonizációja lényegesen magasabb, a vegetációs periódusban jellemzően 50% feletti érték, és éves átlagban is 44%. Ezt a jelentős különbséget a két nemzetség között (Aster-Puccinellia) megfigyelték tengerparti növénytársulásokban is (Carvalho et al., 2001), tehát jó okunk van feltételezni, hogy nem időszakos, helyi hatások eredményezik a kolonizációra való fogékonyság jelentős eltérését, hanem genetikailag meghatározott, taxonómiai egységeket érintőjelenségről van szó. Aster tripolium a vizsgált kvadrátokban 2001 októberében jelent meg először, ez a hónap az átlagosnál lényegesen melegebb (14 ºC) és szárazabb (14 mm) volt, a talaj nedvességtartalma 15% alá csökkent, majd 2002 második felében, mialatt a talaj felső20 cm-ének nedvességtartalma hónapokon keresztül 15% alatt marad, abundanciája eléri a teljes borítás 5%-át.

73

Festuca pseudovina

Artemisia santonicum

Plantago maritima

száraz

borítás (%)

2000

2002

1999

idő(hónapok)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1998

2001

csapadék

Talajnedvesség:

hőmérséklet

>30

talajmélység

0 cm

-30 -25 -20 -15 -10

-5 % C

mm

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

100 cm

csapadék

hőmérséklet

Elektromos vezetőképesség: víz

mm

C

talajmélység

0 cm

-1

-0,4 -0,8 -1,2 -1,6 -2,0 >2,0 dS m

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

100 cm

20. ábra: a három diagramm az apajpusztai mintaterületen Artemisio-Festucetum pseudovinae társulásban mért borítási értékeket (fent), a talaj nedvességtartalmát (középen) és sótartalmát (lent) 1 m mélységig 10 cm-enként, valamint a havi átlaghőmérsékletet és hullott csapadék mennyiségét mutatja be 1998-tól 2002-ig havonként (az ábra Tóth Tibor adatai alapján készült)

74

Festuca pseudovina 100 80

Apaj

M %, A %

M%átlag: 70%

70

60

Fp

As

Pm

Cs/10

borítás (%)

Tn

% / mm

60

40

50

14

0 III.

IV.

V.

VI.

VII. VIII. IX.

X.

XI.

18 16

A%átlag : 7%

20

20

XII.

12

40

10 30

Artemisia santonicum 100 80

8 6

20

M %, A %

M%átlag: 66%

60 40

2

0

A% átlag: 22%

20

4

10

0 1998

1999

2000

2001

2002

0 III.

IV.

V.

VI.

VII. VIII. IX.

X.

XI.

XII.

21. ábra: A bal oldali diagrammok az apajpusztai domináns növények átlagos kolonizációját és éves változásait mutatják be. M%: teljes oszlop, A%: az oszlop fehér része. A középsőképen Plantago maritima gyökerének jellegzetes kolonizációja látható, a gyökérrészlet arbuszkulumokban igen gazdag. A jobb oldali diagrammon a boritási értékek, Fp: Festuca pseudovina , As: Artemisia santonicum, Pm: Plantago maritima , a talajnedvesség (Tn - 0-30 cm), és a csapadék mennyiségének (cs/10 - havi csapadik 1/10-e) átlagértékeit mutatjuk be a nyári időszakban (máj.-szep.) az öt év alatt.

Plantago maritima 100 80

M%átlag: 80%

M %A%

60

A%átlag: 34%

40 20 0 III.

IV.

V.

VI.

VII. VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

75

Puccinellia limosa borítás (%)

Aster tripolium

száraz

csupasz

1999

1998

2002

2001

idő(hónapok)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

2000

csapadék

hőmérséklet

Talajnedvesség: >30

mm

-30 -25 -20 -15 -10

-5 % C

talajmélység

0 cm

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

100 cm

csapadék

hőmérséklet

Elektromos vezetőképesség: víz

talajmélység

0 cm

-0,4 -0,8 -1,2 -1,6 -2,0 >2,0 dS m-1 C

mm

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

100 cm

22. ábra: a három diagramm a zabszéki mintaterületen Lepidio-Puccinellietum társulásban mért borítási értékeket (fent), a talaj nedvességtartalmát (középen) és sótartalmát (lent) 1 m mélységig 10 cm-enként, valamint a havi átlaghőmérsékletet és hullott csapadék mennyiségét mutatja be 1998-tól 2002-ig havonként (az ábra Tóth Tibor adatai alapján készült)

76

Aster tripolium 100 M %, A % 80

Zabszék 90

60

M% átlag: 44%

80

40

At

Cs/10

borítás (%)

Tn

% / mm

30 25

60

0 III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

35

70

A%átlag: 12%

20

Pl

XI.

Puccinellia limosa 100 M %, A % 80

50

20

40

15

30

10

20

60

10

40

0

20

5 0 1998

M% átlag: 6%

1999

2000

2001

2002

0 III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

X.

XI.

23. ábra: A bal oldali diagrammok a zabszéki domináns növények átlagos kolonizációját és éves változásait mutatják be. M%: teljes oszlop, A%: az oszlop fehér része. A középsőfotó a zabszéki mintaterületen készült, a tocsogós részben vízzel borított állapot időszakosan jellemzőa területen. A jobb oldali diagrammon a boritási értékek, Pl: Puccinellia limosa , At: Aster tripolium, a talajnedvesség (Tn - 0-30 cm), és a csapadék mennyiségének (cs/10 - havi csapadik 1/10-e) átlagértékeit mutatjuk be a nyári időszakban (máj.-szep.) az öt év alatt.

Puccinellia limosa-csatornapart 100 M %, A % 80 60

nincs kolonizáció

40 20 0 III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

77

4.4.2 Összefüggések az endomikorrhiza kolonizáció és a vegetáció dinamikája között Apajpusztán: Apajpusztán a vizsgált kvadrátokban Festuca pseudovina és Artemisia santonicum fordult elődominánsan és Plantago maritima kis borítással (20. ábra). Ha a három növény kolonizációs mutatóit megvizsgáljuk (21. ábra), megállapíthatjuk, hogy a gyökérrendszer kolonizációja (M%) mindhárom növénynél igen magas, éves átlagban 66-80% közötti érték, egyes hónapokban megközelíti a 100%-ot! A három növény kolonizációja között mégis jelentős különbség van: 

Festuca pseudovina mikorrhizációs kolonizációja a 10 hónap átlagában 70%,

de a kiugróan magas M% érték mellé az arbuszkulumok mennyisége a gyökerekben (A%) szinte elhanyagolhatóan alacsony, csak májusban haladja meg a 10%-ot. Ezzel párhuzamosan, ha a 21. ábrán a borítási értékeket összevetjük a csapadék mennyiségével vagy a talaj nedvességtartalmával, az egyenes arányosság szembetűnő, a borítási adatok érzékenyen követik a hullott csapadék mennyiségét és a talaj nedvességtartalmát. Az igen kevés adatpár ellenére a borítási értékek a hullott csapadék mennyiségével szignifikáns korrelációt mutatnak: (p=0,05, 24/A. ábra).

70

A

borítás (%)

65

5

B

borítás (%)

4

60 55

R2=0,88 y=0,57x+17

50

R2=0,77 y=-0,044x+4,44

3

45 2

40 35

1

30 25

csapadék (mm )

csapadék (m m ) 0

20 0

20

40

60

80

0

100

20

40

60

80

100

24. ábra: A hullott csapadék mennyisége és a borítási értékek közötti korrelációs összefüggés (p=0,05). A: Festuca pseudovina, B: Plantago maritima. Az adatpontok egy-egy év májustól szeptemberig átlagolt értékeire vonatkoznak. 

Az Artemisia santonicum gazdanövény gyökerének kolonizációja a három

növény közül a legalacsonyabb, de az éves átlagban mért 66% semmi esetre sem alacsony, és az arbuszkulumok mennyisége már lényegesen magasabb, mint a Festuca pseudovina 78

esetében, éves átlagban 22%, a májusi, júniusi és szeptemberi mintavételkor pedig meghaladta az 50%-ot. A 21. ábráról leolvasható, hogy a 2000-es száraz nyár abundanciáját a Festuca-hoz hasonlóan visszaszorította, bár kisebb mértékben: 39%-kal, szemben a Festuca pseudovina abundanciájának 59%-os csökkenésével. 

A Plantago maritima mikorrhizációs szimbiózisra igen fogékony (Hildebrandt

et al., 2000; Landwehr et al., 2002; Rozema et al., 1986), ezt eredményeink is alátámasztják (21. ábra): a hajszálgyökerek kolonizációja (M%) a hónapok átlagában 80%!, és az arbuszkulumok mennyisége is jelentős, a nyári hónapok alatt 50% körüli érték. A Plantago maritima a vizsgált társulásban kísérőfaj, az 1998-as és 1999-es évben megjelenése egy-egy hónapra korlátozódik, borítási értéke igen alacsony (max. 1-2%), A 2000-es aszályos nyár során jelenléte folyamatossá válik, borítási értékei elérik az 5-7%-ot. Ezt követően jelenléte állandónak mondható, de abundanciája a csapadékosabb években csökken. A csapadék mennyisége és a Plantago maritima borítási értékei között (évenként átlagolva a nyári időszak adatait, 21. ábra) a fordított korreláció statisztikailag is kimutatható (p=0,05, 24/B ábra). A talajmikrobióta társulásszintűhatása a növényzetre leggyakrabban az erőforrások kihasználásán keresztül érvényesül (Reynolds et al., 2003). Hazai szikes élőhelyeken az egyik legkritikusabb erőforrás a víz, nyári időszakokban gyakran limitáló faktorrá válik. Eredményeink azt bizonyítják, hogy a mikorrhizás szimbiózis vízfelvételt elősegítőhatása az aszályos periódusokban komoly előnyt jelenthet, és a növénytársulás összetételének, arányinak módosulását eredményezheti a növények eltérőfogékonysága a mikorrhizációs szimbiózis kialakítására.

79

80

5 Új tudományos eredmények

Szikes élőhelyeken az endomikorrhiza kolonizáció nagy, különösen igaz ez a viszonylag alacsony sókoncentrációval, de szélsőséges vízháztartással jellemezhető apajpusztai területre. Itt az egyébként mikorrhiza szimbiózist csak ritkán képező keresztesvirágú sziki zsázsa (Lepidium crassifolium) gyökerében is találtunk mikorrhiza képleteket.

A csapadékszegény, aszályos periódusok hatására a mikorrhizációs kolonizáció mértéke a vizsgált gazdanövényeknél növekszik.

A hazai szikes területek talajtulajdonságai közül leginkább a szélsőséges vízháztartás az, ami a talaj mikrobiológiai aktivitását befolyásolja, ami egyaránt igaz a rizoszféra mikrobiótájára, és az endomikorrhiza gombákra is.

Szikes élőhelyeken az aszályos periódusokban az erősen kolonizált növényfajok abundanciájának a növekedése figyelhetőmeg. Az erős mikorrhizációs kolonizáció a sziki növény kompetíciós képességeit nem növeli, de a szélsőséges körülmények elviselését elősegíti.

Osztott-gyökeres tenyészedény-kísérletben igazoltuk a sóstressz növény-közvetített, indirekt indukáló hatását a mikorrhizációs kolonizáció és aktivitás serkentésére.

81

82

6 Összefoglalás NÉHÁNY SZIKI NÖVÉNY ÉS A RIZOSZFÉRA MIKROORGANIZMUSOK KÖZÖTTI INTERAKCIÓK A növénynövekedést és a környezeti adaptációt elősegítőmikroorganizmusok szerepét tanulmányoztuk a sótolerancia kialakításában hazai szikes talajokon. A szezonális és évjárati dinamika nyomonkövetése mellett az arbuszkuláris mikorrhiza gomba - halofita szimbiózis működésének ok-okozati összefüggéseit kerestük. Négy magyarországi szikes élőhelyet vizsgáltunk a Hortobágyi- és a Kiskunsági Nemzeti Park területén, ebből két karbonátos mintaterületet (Apaj és Zabszék) havi rendszerességgel,

két

talajtulajdonságokat,

teljes a

sziki

éven

keresztül

növények

monitoroztunk.

arbuszkuláris

Vizsgáltuk

mikorrhiza

gomba

a

főbb (AMF)

kolonizációját, a rizoszférából kitenyészthető baktérium és gomba csíraszámokat és becsültük a mikrobiális biomasszát is enzimaktivitás-(fluorescens-diacetát-hidrolízis)méréssel. A talaj-növény-mikorrhiza rendszer közti kölcsönhatásokat osztott-gyökeres modell-kísérlettel tanulmányoztuk, amellyel a környezet közvetlen (direkt) és a növény-által közvetített (indirekt) hatásait reméltük különválasztani. A területről származó talajtani, növénytani és időjárási adatsorok elemzésével az AMF kolonizáció növénytársulást befolyásoló hatásait is becsültük. A vizsgált területeken erős mikorrhiza kolonizációt találtunk, különösen az alacsony sókoncentrációval, de szélsőséges vízháztartással rendelkezőApajpusztán. A mikorrhizafüggőség ugyanakkor a halofita gazdanövénytől is erősen függ. A csapadékszegény, aszályos periódusok az AMF kolonizáció további fokozódását, a nagyobb mikorrhizafüggőséget váltották ki. A szimbiózis ilyen erősödésénél a gazdanövény stresszkörülménytől függő indukáló hatása modell-kísérletben igazolódott. A közvetlen gyökérfelszínt (rizoplánt) és a gyökérbelsőt (endorizát) kolonizáló mikroorganizmusok abundanciáját így leginkább a gazdanövény hatása, a távolabbi régiókét, pedig a talaj nedvesség-tartalma befolyásolta. Az aszályos periódusokban a mikorrhiza gombával erősen kolonizált növényfajok borítottságának a növekedése figyelhetőmeg. A hazai szikes területek talajtulajdonságai közül leginkább a szélsőséges vízháztartás befolyásolja a talaj mikrobiológiai aktivitását és az endomikorrhiza kolonizációt, ami a növénytársulások dinamikájára is hatással van.

83

84

7 Abstract INTERRELATIONS BETWEEN SOME HALOPHYTES AND THE RHIZOSPHERE MICROORGANISMS The role of plant growth and salt adaptation promoting microorganisms were studied in some Hungarian salt affected soils. Beside the seasonal and annual monitoring of the colonisation dynamism, the cause and effect correspondence of arbuscular mycorrhizal symbiosis were also studied in a model-experiment. Four Hungarian salt affected sites were selected and sampled in 2001 April in the National Parks of Hortobágy and Kiskunság, and two sites with sodic soil (Apajpuszta and Zabszék) were sampled monthly for two consecutive years. Beside the main soil physicaland chemical parameters, the colonisation of arbuscular mycorrhizal fungi (AMF), the countable part of the soil heterotrophic bacteria and fungi and the soil microbial activity by enzyme assay (fluorescein-diacetat hydrolysis) were measured. Model-experiment with a split root system was used to study the direct and plant-mediated, indirect effects of the environmental conditions on the development and functioning of the mycorrhizal symbiosis. Soil-, vegetation- and meteorological data were analysed in paralell, to estimate the impact of mycorrhization on the development of plant community structure. Mycorrhizal colonisation was high at the selected sites, especially at Apajpuszta, where salt concentration is moderate, but the soil water regime is extreme. Endomycorrhizal dependency was also determined by the type of the halophytes, and increased by dry periods. Stress-induced, plant-mediated effect for mycorrhizal colonisation was confirmed in a split root-system experiment. The effect of the host plant was realised mainly on the endomycorrhizal and rhizoplan colonisation, while the outer rhizosphere populations were mainly influenced by the soil moisture. The cover of plant species with high mycorrhiza dependency and strongly colonised root system was increased during dry periods with low rainfall. Soil microbial activity and mycorrhizal colonisation rate on Hungarian salt effected sites was influenced mainly by the extreme water regime of the soil, and the plant – microbe interaction redound also to plant communities.

85

86

8 Irodalomjegyzék

Abbott LK, Robson AD (1985): The effect of soil pH on the formation of VA mycorrhizas by two species of Glomus. Australian. J Soil. Res. 23: 253 - 261. Adam G, Duncan H (2001) Development of a sensitive and rapid method for the measurment of total microbial activity using fluorescein diacetate (FDA) in a range of soils. Soil Biol. Biochem. 33: 943-951. Aguilera LE, Gutierrez JR, Moreno RJ (1998): Vesiculo arbuscular mycorrhizae associated with saltbushes Atriplex spp. (Chenopodiaceae) in the Chilean arid zone. Rev. Chil. Hist. Nat. 71: 291-302. Aliasgharzadeh N, Saleh Rastin N, Towfighi H, Alizadeh A (2001): Occurrence of arbuscular mycorrhizal fungi in saline soils of the Tabriz Plain of Iran in relation to some physical and chemical properties of soil. Mycorrhiza. 11: 119-122. Amora-Lazcano E, Vázquez MM, Azcón R (1998): Response of nitrogen-transforming microorganisms to arbuscular mycorrhizal fungi. Biol. Fertil. Soils. 27: 65-70. Amora-Lazcano, Azcón R (1997): Response of sulphur cycling microorganisms to arbuscular mycorrhizal fungi in the rhizosphere of maize. Appl. Soil. Ecol. 6: 217-222. Andrade G, Mihara KL, Linderman RG, Bethlenfalvay GJ (1998): Soil aggregation status and rhizobacteria in the mycorrhizosphere. Plant and Soil. 202: 89-96. Aon MA, Cabello MN, Sarena DE, Colaneri AC, Franco MG, Burgos JL, Cortassa S (2001): I. Spatio-temporal patterns of soil microbial and enzymatic activities in an agricultural soil. Appl. Soil Ecol. 18: 239-254. Aon MA, Colaneri AC (2001): II. Temporal and spatial evolution of enzymatic activities and physico-chemical properities in an agricultural soil. Appl. Soil Ecol. 18: 255-270. Arany S (1956): A szikes talaj és javítása. Mezőgazdasági kiadó, Budapest. Arora GK, Rai B, Mukerji KG, Knudsen GR (1991): Handbook of Applied Mycology, Vol. 1: Soil and Plants. pp. 720. Azcón R, El-Atrash F (1997): Influence of arbuscular mycorrhizae and phosphorus fertilization on growth, nodulation and N2 fixation (15 N) in Medicago sativa at four salinity levels. Biol. Fertil. Soils. 24: 81-86. Bääth E, Frostegard A, Fritze H (1992): Soil bacterial biomass, activity, phospholipid fatty acid pattern, and pH tolerance in an area polluted with alkaline dust deposition. Appl. Environm. Microbiol. 58: 4026-4031. Bääth E (1998): Growth rates of bacterial communities in soils at varying pH: A comparison of the thymidine and leucine incorporation techniques. Microbiol. Ecol. 36: 316-327.

87

Bais HP, Park SW, Weir TL, Callaway RM, Vivanco JM (2004): How plants communicate using the underground information superhighway. Trends Plant Sci. 9: 26-32. Barni E, Siniscalco C (2000): Vegetation dynamics and arbuscular mycorrhiza in old-field successions of the western Italian Alps. Mycorrhiza. 10: 63-72. Beena KR, Raviraja NS, and Sridhar KR (2000): Seasonal variations of arbuscular mycorrhizal fungal association with Ipomoea pes-caprae of coastal sand dunes, Southern India. J. Environm. Biol. 21(4): 341-347. Bethlenfalvy GJ, Brown MS, Franson RL, Mahira KL (1989): The Glycine-Glomus Bradyrhizobium symbiosis: IX. Nutritional, morphological and physiological responses of nodulated soybean to geographic isolates of the mycorrhizal fungus Glomus mosseae. Physiol. Plant. 76: 226-232. Biró B, Bayoumi HEAF, Jevcsák I, Kecskés M (1999): Antagonistic effect of rhizosphere microorganisms on some associative diazotrophs and scavenger Pseudomonads. Sci. Bullet. XIII: 29-34. North University, Baia Mare Biró B, Magyar K, Várady Gy, Kecskés M (1996): Specific replant disease reduced by PGPR rhizobacteria on apple seedlings. Acta Horticulturae. 477: 75-81. Blume E, Bischoff M, Reichert JM, Moorman T, Konapka A, Turco RF (2002): Surface and subsurface microbial biomass, community structure and metabolic activity, as a function of soil depth and season. Appl. Soil Ecol. 20: 171-181. Bohn HL, McNeal BL, O’Connor GA (1985): Talajkémia. Mezőgazdasági Kiadó – Gondolat Kiadó, Budapest. Borsodi AK, Micsinai A, Rusznyák A, Vladár P, Kovács G, Tóth EM, Márialigeti K (2005): Diversity of alkaliphilic and alkalitolerant bacteria cultivated from decomposing reed rhizomes in a hungarian soda lake. Microbiol. Ecol. 50: 9-11. Borsodi AK, Rusznyák A, Molnár P, Vladár P, Reskóné NM, Tóth EM, Sipos R, Gedeon G, Márialigeti K (2007): Metabolic activity and phylogenetic diversity of reed (Phragmites australis) periphyton bacterial communities in a Hungarian shallow soda lake. Microbiol. Ecol. 53: 612-620. Boyer JS (1982): Plant productivity and environment. Science. 218: 443-448. Brown AM, Bledsoe C (1996): Spatial and temporal dynamics of mycorrhizas in Jaumea carnosa, a tidal saltmarsh halophyte. J. Ecol. 84: 703-715. Buzás I (1993): Talaj és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 1. INDA 423 Kiadó. Budapest. pp. 357. Buzás I (1988): Talaj és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 2. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. pp. 243. Cantrell IC, Linderman RG (2001): Preinoculation of lettuce and onion with VA mycorrhizal fungi reduces deleterious effects of soil salinity. Plant and Soil. 233: 269281. 88

Carvalho LM, Cacador I, Martins-Loucao MA (2001): Temporal and spatial variation of arbuscular mycorrhizas in salt marsh plants of the Tagus estuary (Portugal). Mycorrhiza. 11: 303-309. Carvalho LM, Correia PM, Caçador I, Martins-Loução MA (2003): Effects of salinity and flooding on the infectivity of salt marsh arbuscular mycorrhizal fungi in Aster tripolium L. Biol. Fertil. Soil. 38: 137-143. Christensen H, Jakobsen I (1993): Reduction of bacterial growth by vesicular-arbuscular mycorrhizal fungus in the rhizosphere of cucumber (Cucumis sativus L.). Biol. Fertil. Soils. 15: 253-258. Coughlan AP, Dalpé Y, Lapointe L, Piché Y (2000): Soil pH-induced changes in root colonization, diversity, and reproduction of symbiotic arbuscular mycorrhizal fungi from healthy and declining maple forests. Can. J. For. Res. 30: 1543-1554. Curl EA, Truelove B (Eds.), (1986): The rhizosphere. Springer-Verlag, New York, p. 288. Danielson RM, Visser S (1989): Effects of forest soil acidification on ectomycorrhizal and vesicular- arbuscular mycorrhizal development. New Phytol. 112: 41-47. Davidson DE (1974): Salinity tolerance and ecological aspects of some microfungi from saline and non-saline soils in Wyoming. Mycopathology. 54: 277-298. Dakessian S, Brown MS, Bethlenfalvay GJ (1986): Relationship of mycorrhizal growth enhancement and plant growth with soil water and texture. Plant and Soil 94: 439443. Doerr TB, Redente EF, Reeves FB (1984): Effects of soil disturbance on plant succession and levels of mycorrhizal fungi in a sagebrush-grassland community. J. Range Management. 37: 135-139. Diaz G, Honrubia M (1994): A mycorrhizal survey of plants growing on mine wastes in southeast Spain. Arid Land Res. Management 8: 59-68. Egerton-Warburton LM, Querejeta JI, Allen MF (2007): Common mycorrhizal networks provide a potential pathway for the transfer of hydraulically lifted water between plants. J. Exp. Botany. (in press). Entry JA, Rygiewicz PT, Watrud LS, Donnelly PK (2002): Influence of adverse soil conditions on the formation and function of Arbuscular mycorrhizas. Adv. Environm. Research. 7: 123-138. Faituri MY, El-Mahi YE, El-Hassan GA (2001): Effects of some salts and sodicity on the growth of a Rhizobium leguminosarum bv. viceae strain isolated from a salt-affected soil. Can. J. Microbiol. 47: 807-812. Fierer N, Schimel JP, Holden PA (2003): Influence of drying-rewetting frequency on soil bacterial community structure. Microbial. Ecol. 45: 63-71. Fischer S, Rivarola V, Mori G (1999): Saline stress alters the gene expression of Azospirillum brasilense Cd. Microbios. 100: 83-88.

89

Flowers TJ (1972): The effect of sodium chloride on enzyme activities from four halophytes species of Chenopodiaceae. Phytochemistry. 11: 1881-1886. Fontenla S, Godoy R, Rosso P, Havrylenko M (1998): Root associations in Austrocedrus forests and seasonal dynamics of arbuscular mycorrhizas. Mycorrhiza. 8: 29-33. Friese CF, Allen MF (1991): Tracking the fates of exotic and local VA mycorrhizal fungi: methods and patterns. Agricult. Ecosyst. Environm. 34: 87-96. Fritze H, Bååth E (1993): Microfungal species composition and fungal biomass in a coniferous forest soil polluted by alkaline deposition. Microbial Ecol. 25: 83-92. Frostegård A, Bååth E (1996): The use of phospholipid fatty acid analysis to estimate bacterial and fungal biomass in soil. Biol. Fertil. Soil. 22:59-65. Füzy A, Biró B, Tóth T (2003): Növény-mikroba kölcsönhatások és néhány talajtulajdonság közötti összefüggés hazai szikeseken. Természetvédelmi Közlemények. 10: 207-216. Füzy A, Köves-Péchy K, Biró B (2001): Frequency of specific microbial groups in the rhizosphere of dominant halophytes in two saline soils. Sci. Bullet.(Uzhg. Nat. Univ.), Ser. Biol., Vol: 9: 166-170. Gale J, Zeroni M (1985): The cost to plants of different strategies of adaptation to stress and the alleviation of stress by increasing assimilation. Plant and Soil. 89: 57-67. Gavito ME, Schweiger P, Jakobsen I (2003): P uptake by arbuscular mycorrhizal hyphae: effect of soil temperature and atmospheric CO 2 enrichment. Global Change Biology. 9: 106-116. Ghazi N, Al-Karaki (2000): Growth of mycorrhizal tomato and mineral acquisition under salt stress. Mycorrhiza. 10: 51-54. Gianinazzi-Pearson V, Gianinazzi S, Trouvelot A (1985): Evaluation of the infectivity and effectiveness of indigenous vesicular arbuscular fungal populations in some agricultural soils in Burgundy. Can. J. Botany. 63: 1521-1524. Giovannetti M. (1985): Seasonal variations of vesicular-arbuscular mycorrhizas and endogonaceous spores in a maritime sand dune. Transactions British Mycol. Soc. 84: 679-684. Giri B, Mukerji KG (2004): Mycorrhizal inoculant alleviates salt stress in Sesbania aegyptiaca and Sesbania grandiflora under field conditions: evidence for reduced sodium and improved magnesium uptake. Mycorrhiza. 14: 307-312. Griffiths RI, Whiteley AS, O'Donnell AG, Bailey MJ (2003): Physiological and community responses of established grassland bacterial populations to water stress. Appl. Environm. Microbiol.. 69: 6961-6968. Grow D (1979): The influence of soil pH on the efficiency of vesicular-arbuscular mycorrhiza. New Phytol. 82: 687-695. Gryndler M, Vosatka M (1996): The response of Glomus fistulosum-maize mycorrhiza to treatments with culture fractions from Pseudomonas putida. Mycorrhiza. 6: 207-211.

90

Halverson LJ, Jones TM, Firestone MK (2000): Release of intracellular solutes by four soil bacteria exposed to dilution stress. Soil Sci. Soc. Am. J. 64: 1630-1637. Hashidoko Y (2005): Ecochemical studies of interrelationships between epiphytic bacteria and host plants via secondary metabolites. Biosci. Biotechnol. Biochem. 69: 14271441. Hatimi A (1999): Effect of salinity on the association between root symbionts and Acacia cyanophylla Lind.: growth and nutrition. Plant and Soil. 216: 93-101. Hegedüs A, Oldal B, Jevcsák I, Bayoumi HEAF, Kecskés M (2003): Néhány kukorica hibrid mikroorganizmussal történővetőmag-kezelésének hatása a termés hozamára és minőségére. Agrokémia és Talajtan. 52: 383-394. Hildebrandt U, Janetta K, Ouziad F, Renne B, Nawrath K, Bothe H (2000): Arbuscular mycorrhizal colonization of halophytes in Central European salt marshes. Mycorrhiza. 10: 175-183. Hirrel MC, Gerdemann JW (1980): Improved growth of onion and bell pepper in saline soils by two vesicular-arbuscular mycorrhizal fungi. Soil. Sci. Soc. Am. J. 44: 654-656. Hodge A (2000): Microbial ecology of the arbuscular mycorrhiza. FEMS Microbiol. Ecol. 32 (2): 91-96. Horvat I, GlavačV, Ellenberg H (1974): Vegetation Südosteuropas. Fischer, Stuttgart. Horváth S (1980): Mikrobiológiai praktikum. pp. 590. Tankönyvkiadó, Budapest. Höflich G, Wiche W, Kühn G (1994): Plant growth stimulation by inoculation with symbiotic and associative rhizosphere microorganisms (Review). Experimentia. 50: 897-905. Höflich G, Wiehe W, Hecht-Buchholz C (1995): Rhizosphere colonisation of different crops with growth promoting Pseudomonas and Rhizobium bacteria. Microbiol. Res. 150: 139-147. Jacobson KM (1997): Moisture and substrate stability determine VA-mycorrhizal fungal community distribution and structure in an arid grassland. J. Arid. Environm. 35: 5975. Juniper S, Abbott L (1993): Vesicular-arbuscular mycorrhizas and soil salinity. Mycorrhiza. 4: 45-57. Khalif AA, Abdorhim H, Bayoumi HEAF, Füzy A, Kecskés M (2004): Enzimaktivitások és a fluoreszkáló pszeudomonasz csíraszámok változása a fehér lóhere (Tripolium repens L.) rizoszférájában sókezelés (NaCl) hatására. Agrokémia és Talajtan. 53: 367-376. Kieft TL, Amy PS, Brockman FJ, Fredrickson JK, Bjornstad BN, Rosacker LL (1993): Microbial abundance and activities in relation to water potential in the vadose zones of arid and semiarid sites. Microbial. Ecol. 26: 59-78. Kling M, Jakobsen I (1998): Arbuscular mycorrhiza in soil quality assessment. AMBIO 27: 29-34.

91

Klironomos JN, Rillig MC, Allen MF (1999): Designing belowground field experiments with the help of semi-variance and power analyses. Appl. Soil. Ecol. 12: 227-238. Klironomos JN, Hart MM, Gurney JE, Moutoglis P (2001): Interspecific differences in the tolerance of arbuscular mycorrhizal fungi to freezing and drying Can. J. Bot. 79: 1161-1166. Koide RT, Li M (1990): On host regulation of the vesicular-arbuscular mycorrhizal symbiosis. New Phytol. 114: 59-64. Landis FC, Gargas A, Givnish TJ (2004): Relationships among arbuscular mycorrhizal fungi, vascular plants and environmental conditions in oak savannas. New Phytol. 164: 493-504. Landwehr M, Hildebrandt U, Wilde P, Nawrath K, Tóth T, Biró B, Hermann B (2002): The arbuscular mycorrhizal fungus Glomus geosporum in European saline, sodic and gypsum soils. Mycorrhiza. 12: 199-211. Latkovics Gy-né (2001): A szikes talajok N-gazdálkodása. Agrokémia és Talajtan. 50: 524544. Low PS (1985): Molecular basis of the biological compatibility of nature’s osmolytes. In: Transport processes, iono- and osmoregulation (Eds.: Gilles and Gilles-Baillien). 469477. Springer-Verlag, Berlin. Marschner P, Baumann K (2003): Changes in bacterial community structure induced by mycorrhizal colonisation in split-root maize. Plant and Soil. 251: 279-289. Marschner P, Crowley DE, Higashi RM (1997): Root exudation and physiological status of a root-colonizing fluorescent pseudomonad in mycorrhizal and non-mycorrhizal pepper (Capsicum annuum L). Plant and Soil 189 (1): 11-20. Marschner H (1998): Role of root growth, arbuscular mycorrhizal, and root exudates for the efficiency in nutrient acquisition. Field Crops Res. 56: 203-207. Marschner P, Crowley DE, Lieberei R (2001): Arbuscular mycorrhizal infection changes the bacterial 16S rDNA community composition in the rhizosphere of maize. Mycorrhiza. 11: 297-302. Martin JP (1950): Use of acid rose bengal and streptomycin in the plate method for estimating soil fungi. Soil Sci. 69: 215-232. McCree KJ (1970): An equation for rate of respiration of white clover plants grown under controlled conditions. In Prediction and measurement of photosynthetic productivity. (Ed I Setlik). Center for Agric. Publ. and Doc. Wageningen. 221-229. McGonigle TP, Fitter AH (1990): Ecological specificity of vesicular arbuscular mycorrhizal associations. Mycol. Res. 94: 120-122. McLean MA, Huhta V (2000): Temporal and spatial fluctuations in moisture affect humus microfungal community structure in microcosms. Biol. Fertil. Soils. 32: 114-119.

92

McMillen BG, Juniper S, Abbott LK (1998): Inhibition of hyphal growth of a vesiculararbuscular mycorrhizal fungus in soil containing sodium chloride limits the spread of infection from spores. Soil. Biol. Biochem. 30. 1639-1646. Mengel K (1976): A növények táplálkozása és anyagcseréje. Mezőgazdasági kiadó, Budapest. Meyer JR, Linderman RG (1986): Selective influence on populations of rhizosphere or rhizoplane bacteria and Actinomycetes by mycorrhizas formed by Glomus fasciculatum. Soil. Biol. Biochem. 18: 191-196. Mohammad MJ, Pan WL, Kennedy AC (1998): Seasonal mycorrhizal colonization of winter wheat and its effect on wheat growth under dryland field conditions. Mycorrhiza. 8: 139-144. Molnár Z, Borhidi A (2003): Hungarian alkali vegetation: origins, landscape history, syntaxonomy, conservation. Phytocoenologia. 33: 377-408. Morton JB, Benny GL (1990): Revised classification of arbuscular mycorrhizal fungi (Zygomycetes): a new order, Glomales, two new suborders, Glomineae and Gigasporineae, and two new families, Acaulosporaceae and Gigasporaceae, with an emendation of Glomaceae. Mycotaxon. 37: 471-491. Nagahashi G, Douds DD Jr, Abney GD (1996): Phosphorus amendment inhibits hyphal branching of the VAM fungus Gigaspora margarita directly and indirectly through its effect on root exudation. Mycorrhiza. 6: 403-408. Nodar R, Acea MJ, Carballas T (1992): Microbiological response to Ca (OH) 2 treatments in a forest soil. FEMS Microbiol. Letters 86: 213-219. Olsson PA, Bääth E, Jakobsen I, Söderstörm B (1996): Soil bacteria respond to presence of roots but not to mycelium of arbuscular mycorrhizal fungi. Soil. Biol. Biochem. 28: 464-470. O’Neill RV, DeAngeles DL, Waide JB, Allen TFH (1986): A hierarchical concept of ecosystems. Princeton University Press, Princeton. NJ, 263 pp. Pankhurst CE, Yu S, Hawke BG, Harch BD (2001): Capacity of fatty acid profiles and substrate utilization patterns to describe differences in soil microbial communities associated with increased salinity or alkalinity at three locations in South Australia. Biol. Fertil. Soils. 33: 204-217. Paulitz TC, Linderman RG (1989): Interactions between fluorescent pseudomonads and VA mycorrhizal fungi. New Phytol. 113: 37-45. Pennanen T, Liski J, Bääth E, Kitunen V, Uotila J, Westman CJ, Fritze H (1999): Structure of the microbial communities in coniferous forest soils in relation to site fertility and stand development stage. Microbial Ecol. 38: 168-179. Poss JA, Pond E, Menge JA, Jarrell WM (1985): Effect of salinity on mycorrhizal onion and tomato in soil with and without additional phophate. Plant and Soil. 88: 307-319. Rangarajan S, Loganathan P, Saleena LM, Nair S (2001): Diversity of pseudomonads isolated from three different plant rhizospheres. J. Appl. Microbiol. 91: 742-749. 93

Rao RP (1966): Studies on soil fungi III. Seasonal variation and distribution of microfungi in some soils of Andhra Pradesh (India). Mycopathol. 40: 277-298. Ravnskov S, Jakobsen I (1999): Effects of Pseudomonas fluorescens DF57 on growth and P uptake of two arbuscular mycorrhizal fungi in symbiosis with cucumber. Mycorrhiza. 8: 329-334. Read DJ (1992): The mycorrhizal mycelium. In: Mycorrhizal functioning (Allen MJ, ed.). Routledge, Chapman and Hall, Inc., New York. p. 102-133. Reichart O (2005): Kísérlettervezés és értékelés a mikrobiológiai gyakorlatban. 2005. Budapest. Kézirat. Renker C, Zobel M, Öpik M, Allen MF, Allen EB, Vosátka M, Rydlová J, Buscot F (2004): Structure, dynamics, and restoration of plant communities: Do arbuscular mycorrhizae matter? In: Assembly rules and restoration ecology: bridging the gap between theory and practice. (Temperton VM, Hobbs RJ, Nuttle T, Halle S, eds.). Island press. 189221. Reynolds HL, Packer A, Bever JD, Clay K (2003): Grassroots ecology: plant-microbe-soil interactions as drivers of plant community structure and dynamics. Ecology. 84: 22812291. Rhoades JD és Miyamoto S (1990): Testing soils for salinity and sodicity. In: Soil and Plant Analysis. SSSA Book Series No. 3. 299-336. Madison W1. Rillig MC, Mummey DL, Ramsey PW, Klironomos JN, Gannon JE (2006): Phylogeny of arbuscular mycorrhizal fungi predicts community composition of symbiosisassociated bacteria. FEMS Microbiol Ecol. 57: 389–395. Rozema J, Arp W, Van Diggelen J, Van Esbroek M, Broekman R (1986): Occurrence and ecological significance of vesicular arbuscular mycorrhiza in the salt marsh environment. Acta Botan. Neerland. ABNRAN 35: 457-467. Ruiz-Lozano JM, Azcon R, Gomez M (1996): Alleviation of salt stress by arbuscularmycorrhizal Glomus species in Lactuca sativa plants. Physiol. Plant. 98: 767-772. Ruiz-Lozano JM, Azcon R (2000): Symbiotic efficiency and infectivity of an autochthonous arbuscular mycorrhizal Glomus sp from saline soils and Glomus deserticola under salinity. Mycorrhiza. 10: 137-143. Ruotsalainen AL, Vare H, Vestberg M (2002): Seasonality of root fungal colonisation in low-alpine herbs. Mycorrhiza. 12: 29-36. Sastry MSR, Sharma AK, Johri BN (2000): Effect of an AM fungal consortium and Pseudomonas on the growth and nutrient uptake of Eucalyptus hybrid. Mycorrhiza. 10: 55-61. Schnürer J, Rosswall T. (1982): Fluorescein diacetate hydrolysis as a measure of total microbial activity in the soil and litter. Appl. Env. Microbiol. 43:1256-1261. Schwarz M, Gale J (1984): Growth response to salinity at high levels of carbon dioxide. J. Exp. Bot. 35: 193-196. 94

Seiter S, Ingham ER, William RD (1999): Dynamics of soil fungal and bacterial biomass in a temperate climate alley cropping system Appl. Soil Ecol. 12: 139-147. Sigüenza C, Espejel I, Allen EB (1996): Seasonality of mycorrhizae in coastal sand dunes of Baja California. Mycorrhiza. 6: 151-157. Silvertown J (2004): Plant coexistance and the niche. Trends Ecol. Evol. 19: 605-611. Simon T (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 976 pp. Sinclair JL, Ghiorse WC (1989): Distribution of aerobic bacteria, protozoa, algae, and fungi in deep subsurface sediments. Geomicrobiol. J. 7: 15-31. Smith LT, Smith GM, D’Souza MR, Pocard JA, Le Rudulier D, Madkour MA (1994): Osmoregulation in Rhizobium meliloti: mechanism and control by other environmental signals. J. Exp. Zoology. 268: 162-165. Staddon PL, Fitter AH (1998): Does elevated atmospheric carbon dioxide affect arbuscular mycorrhizas? Trends Ecol. Evol. 13: 455-458. Stark JM, Firestone MK (1995): Mechanisms for soil moisture effects on activity of nitrifying bacteria. Appl. Environm. Microbiol. 61: 218-221. Steer J, Harris JA (2000): Shifts in the microbial community in rhizosphere and nonrhizosphere soils during the growth of Agrostis stolonifera. Soil Biol. Biochem. 32: 869-878. Stefanovits P, Filep Gy, Füleky Gy (1999): Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp 470. Stevens KJ, Peterson RL (1996): The effect of a water gradient on the vesicular-arbuscular mycorrhizal status of Lythrum salicaria L. (purple loosestrife) Mycorrhiza. 6: 99-104. Szabó IM (1992): Az általános talajtan biológiai alapjai. Mezőgazdasági kiadó, Budapest, pp. 373. Szabolcs I, Molnár E (1980): A talajképződés tényezői és talajképződési folyamatok Cegléd környékének szikes területein. Agrokémia és Talajtan. 29: 7-34. Szabolcs I (1981): Salt affected soils in the Hungarian Danube and Tisza valleys. Agrokémia és Talajtan. 30: 213-218. Tate RL, Terry RE (1980): Variation in microbial activity in histosols and its relationship to soil moisture. Appl. Environm. Microbiol. 40: 313-317. Torsvik V, Sørheim R, Goksøyr J (1996): Total bacterial diversity in soil and sediment communities - A review. J. Indust. Microbiol. Biotechnol. 17: 170-178. Tóth T, Kuti L, Fügedi U (2003): Havonkénti vizsgálatok a Zabszék-mellett. A tóvíz, talajvíz, talaj, növényzet idobeli változásai. Természetvédelmi Közlemények. 10: 191206. Treseder KK, Vitousek PM (2001): Effects of soil nutrient availability on investment in acquisition of N and P in Hawaiian rain forests. Ecology. 82: 946-954. 95

Trouvelot A, Kought JL, Gianinazzi-Pearson V (1986): Mesure du taux de mycorhization VA d’un systéme radiculaire. Recherche de méthodes d’estimation ayant une signification fonctionnelle. In: Ler Symposium Europeen sur les Mycorrhizes. 217221. INRA Paris. Tsang A, Maun MA (1999): Mycorrhizal fungi increase salt tolerance of Strophostyles helvola in coastal foredunes. Plant Ecol. 144: 159-166. Uherkovich G (1969): Beiträge zur Kenntnis der Algenvegetation der Natron- bzw. Soda(Szik-) Gewässer Ungarns. II. Über die Algen des Teiches Őszeszék. Hydrobiologia. 33: 250-288. Van Aerle IM, Olsson PA, Soederstroem B (2002): Arbuscular mycorrhizal fungi respond to the substrate pH of their extraradical mycelium by altered growth and root colonization. New Phytol. 155: 173-182. Van Bruggen AHC, Semenov AM (2000): In search of biological indicators for soil health and disease suppression. Appl. Soil Ecol. 15: 13-24. Várallyay Gy (1999): Szikesedési folyamatok a Kárpát-medencében. Agrokémia és Talajtan. 48: 399-418. Vázquez MM, César S, Azcón R, Barea JM (2000): Interactions between arbuscular mycorrhizal fungi and other microbial inoculants (Azospirillum, Pseudomonas, Trichoderma) and their effects on microbial population and enzyme activities in the rhizosphere of maize plants. Appl. Soil Ecol. 15: 261-272. Ventosa A, Nieto JJ, Oren A (1998): Biology of moderately halophilic aerobic bacteria. Microbiol. Mol. Biol. Rev. 62 (2): 504. Vierheilig H; Maier W; Wyss U, Samson J, Strack D, Piche Y (2000): Cyclohexenone derivative- and phosphate-levels in split-root systems and their role in the systemic suppression of mycorrhization in precolonized barley plants. J. Plant Physiol. 157: 593-599. Vierheilig H, Schweiger P, Brundrett M (2005): An overview of methods for the detection and observation of arbuscular mycorrhizal fungi in roots. Physiol. Plantarum. 125: 393-404. Visser S, Parkinson D (1992): Soil biological criteria as indicators of soil quality: soil micro-organisms. Am. J. Alternat. Agric. 7: 33-37. Vosátka M, Gryndler M (1999): Treatment with culture fractions from Pseudomonas putida modifies the development of Glomus fistulosum mycorrhiza and the response of potato and maize plants to inoculation. Appl. Soil Ecol. 11: 245-251. Wichern J, Wichern F, Joergensen RG (2006): Impact of salinity on soil microbial communities and the decomposition of maize in acidic soils. Geoderma. 137: 100-108. Wood CC, Ritchie RJ, Kennedy IR (1998): Membrane potential, proton and sodium motive forces in Azospirillum brasilense Sp7-S. FEMS Microbiol. Letters. 164: 295-301. Wyn Jones RG, Gorhen J (1986): The potential for enhancing the salt tolerance of wheat and other important crop plants. Outlook Agricult. 15: 33-39. 96

Zahran HH (1991): Conditions for successful Rhizobium-legume symbiosis in saline environments. Biol. Fertil. Soils. 12: 73-80. Zahran HH (1997): Diversity, adaptation and activity of the bacterial flora in saline environments. Biol. Fertil. Soils. 25: 211-223. Zhu YG, Laidlaw AS, Christie P, Hammond MER (2000): The specificity of arbuscular mycorrhizal fungi in perennial ryegrass-white clover pasture. Agricult. Ecosyst. Environm. 77: 211-218.

97

Köszönetnyilvánítás Ezúton köszönöm meg témavezetőmnek, Biró Borbálának, és konzulensemnek Tóth Tibornak, hogy munkámat irányították. Köszönettel tartozom kollégáimnak, Villányi Ilonának, Ködöböcz Lászlónak és Galambos Gábornénak, hogy munkámhoz segítséget nyújtottak. Megköszönöm a SZIE Környezettudományi Doktori Iskolájának, hogy dolgozatomat ott végezhettem, különösen a 201-es számú alprogramnak, ahol Kecskés Mihály Prof. Úr és Hosam E.A.F. Bayoumi segítségét köszönöm, valamint a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetnek hogy munkámhoz hátteret biztosított. A munkámhoz való személyi, anyagi hátteret az EU-Kp 6-os MYCOREM kutatási projekt és az OTKA 46610es számú projekt biztosította.

98

9 Függelék A statisztikai analizisekhez tartozó variancia-táblázatok és számitott F-értékek

3 növény átlagos kolonizációja (M%) Apajpusztán Egyszempontos varianciaanalízis 10. ábra

Varianci-forrás Összes (a-b)

3 növény átlagos arbuszkulumgazdagsága (A%) Apajpusztán Egyszempontos varianciaanalízis 10. ábra

Varianci-forrás

2 növény átlagos kolonizációja (M%) Zabszéken Egyszempontos varianciaanalízis 10. ábra

Varianci-forrás Összes (a-b)

2 növény átlagos arbuszkulumgazdagsága (A%) Zabszéken Egyszempontos varianciaanalízis 10. ábra

Varianci-forrás

Plantago maritima kolonizációja (M%) Apajpusztán (2001) Egyszempontos varianciaanalízis 11/A ábra

Varianci-forrás

Plantago maritima arbuszkulumgazdagsága (A%) Apajpusztán (2001) Egyszempontos varianciaanalízis 11/A ábra

Varianci-forrás Összes (a-b)

Plantago maritima kolonizációja (M%) Apajpusztán (2002) Egyszempontos varianciaanalízis 11/B ábra

Varianci-forrás

Plantago maritima arbuszkulumgazdagsága (A%) Apajpusztán (2002) Egyszempontos varianciaanalízis 11/B ábra

Varianci-forrás

Kezelések (c-b) Véletlen (a-c)

Négyzetösszeg Szf. 4380,667 26

2

S

F 3,0

886,889

2

443,44

3493,779

24

145,57

Négyzetösszeg Szf.

2

S

F 6,7

Összes (a-b)

12266,667

26

Kezelések (c-b)

4398,222

2

2199,11

Véletlen (a-c)

7868,444

24

327,85

Négyzetösszeg Szf. 8735,111 17

Kezelések (c-b)

6728,000

1

Véletlen (a-c)

2007,111

16

Összes (a-b) Kezelések (c-b) Véletlen (a-c)

Négyzetösszeg Szf.

2

S

S2

F 9,1

624,222

1

624,22

1059,556

16

66,22 2

S

F 1,8

Összes (a-b)

4349,6390

35

Kezelések (c-b)

1505,3890

8

188,17

Véletlen (a-c)

2844,2500

27

105,34 S2

F 3,8

Kezelések (c-b)

9507,2220

8

1188,40

Véletlen (a-c)

8507,0000

27

315,07

Négyzetösszeg Szf.

Összes (a-b)

6485,1110

17

Kezelések (c-b)

6057,1110

8

Véletlen (a-c)

428,0000

9

Négyzetösszeg Szf.

2

S

F 0,05 F 0,01 3,4

5,6

F 0,05 F 0,01 8,5

F

F 0,05 F 0,01 4,5

8,5

F 0,05 F 0,01 2,3

3,3

F 0,05 F 0,01 2,3

3,3

F 0,05 F 0,01

757,14 15,9 3,2

5,5

47,56 2

S

F 8,8

Összes (a-b)

1068,0000

17

Kezelések (c-b)

946,0000

8

118,25

Véletlen (a-c)

122,0000

9

13,56

99

5,6

125,44

17

Négyzetösszeg Szf. 18014,2220 35

3,4

6728,00 55,6 4,5

1683,778

Négyzetösszeg Szf.

F

F 0,05 F 0,01

F 0,05 F 0,01 3,2

5,5

Aster tripolium kolonizációja (M%) Apajpusztán (2002) Egyszempontos varianciaanalízis 11/C ábra

Varianci-forrás Összes (a-b)

Aster tripolium arbuszkulumgazdagsága (A%) Apajpusztán (2002) Egyszempontos varianciaanalízis 11/C ábra

Varianci-forrás

Aster tripolium kolonizációja (M%) Zabszéken (2002) Egyszempontos varianciaanalízis 11/D ábra

Varianci-forrás

Aster tripolium arbuszkulumgazdagsága (A%) Zabszéken (2002) Egyszempontos varianciaanalízis 11/D ábra

Varianci-forrás

A heterotróf csiraszám alakulása májustól szeptemberig két növényen, két mintavételi helyen Kétszempontos varianciaanalízis 13. ábra

Varianci-forrás Négyzetösszeg Szf. Összes (a-b) 28,870 11 Elrendezés1 (c-b) 23,227 2

A mikrogombák számának alakulása májustól szeptemberig két növényen, két mintavételi helyen Kétszempontos varianciaanalízis 13. ábra

Varianci-forrás

Az oligotróf csiraszám alakulása májustól szeptemberig két növényen, két mintavételi helyen Kétszempontos varianciaanalízis 13. ábra

Varianci-forrás

Enzimaktivitás a rhizoszférában Apajpusztán Egyszempontos varianciaanalízis 14. ábra

Varianci-forrás

Enzimaktivitás a rhizoszférában Zabszéken Egyszempontos varianciaanalízis 15. ábra

Varianci-forrás

Négyzetösszeg Szf. 4366,5000 17

2

S

F 2,9

Kezelések (c-b)

3140,0000

8

392,50

Véletlen (a-c)

1226,5000

9

136,28

Négyzetösszeg Szf.

S2

F 0,8

Összes (a-b)

596,5000

17

Kezelések (c-b)

255,0000

8

31,88

Véletlen (a-c)

341,5000

9

37,94

Négyzetösszeg Szf.

2

S

F 1,6

Összes (a-b)

6214,2780

17

Kezelések (c-b)

3615,7780

8

451,97

Véletlen (a-c)

2598,5000

9

288,72

Négyzetösszeg Szf.

2

S

F 1,5

Összes (a-b)

3703,6110

17

Kezelések (c-b)

2105,1110

8

263,14

Véletlen (a-c)

1598,5000

9

177,61 2

S

11,61

Elrendezés2 (d-b)

2,141

3

0,71

Maradék (1-2-3)

3,502

6

0,58

Négyzetösszeg Szf.

2

S

Összes (a-b) Elrendezés1 (c-b)

28,975 26,026

11 2

13,01

Elrendezés2 (d-b)

2,081

3

0,69

Maradék (1-2-3)

0,868

6

0,14

Négyzetösszeg Szf.

F

F 0,05 F 0,01 3,2

5,5

F 0,05 F 0,01 3,2

5,5

F 0,05 F 0,01 3,2

5,5

F 0,05 F 0,01 3,2

5,5

F 0,05 F 0,01

19,9 5,1 11,0 1,2

F

4,8

9,8

F 0,05 F 0,01

90,0 5,1 11,0 4,8

4,8

9,8

S

F

F 0,05 F 0,01

2

Összes (a-b) Elrendezés1 (c-b)

14,530 6,181

11 2

3,09

8,1

5,1 11,0

Elrendezés2 (d-b)

6,072

3

2,02

5,3

4,8

Maradék (1-2-3)

2,277

6

0,38

Négyzetösszeg Szf.

Összes (a-b)

983,908

26

Kezelések (c-b)

935,626

8

Véletlen (a-c)

48,282

18

Négyzetösszeg Szf.

2

S

F 0,05 F 0,01

116,95 43,6 2,5

3,7

2,68 2

S

Összes (a-b)

637,947

26

Kezelések (c-b)

598,563

8

74,82

Véletlen (a-c)

39,384

18

2,19

100

F

9,8

F

F 0,05 F 0,01

34,2 2,5

3,7

Osztott-gyökeres tenyészedénykísérlet, sóstressz, M% Egyszempontos varianciaanalízis 17. ábra

Varianci-forrás Összes (a-b)

Osztott-gyökeres tenyészedénykísérlet, sóstressz, A% Egyszempontos varianciaanalízis 17. ábra

Varianci-forrás

Osztott-gyökeres tenyészedénykísérlet, szárazság-stressz, M% Egyszempontos varianciaanalízis 19. ábra

Varianci-forrás

Osztott-gyökeres tenyészedénykísérlet, szárazság-stressz, A% Egyszempontos varianciaanalízis 19. ábra

Varianci-forrás

Kezelések (c-b) Véletlen (a-c)

Összes (a-b) Kezelések (c-b) Véletlen (a-c)

Összes (a-b) Kezelések (c-b) Véletlen (a-c)

Összes (a-b) Kezelések (c-b) Véletlen (a-c)

101

Négyzetösszeg Szf. 2481,109 15 1963,174

3

517,935

12

Négyzetösszeg Szf.

2

S

6,0

43,16 S2

F 0,8

15

77,862

3

25,95

410,403

12

34,20

3157,750

F 0,05 F 0,01

654,39 15,2 3,5

488,265

Négyzetösszeg Szf.

F

2

S

F 1,0

F 0,05 F 0,01 3,5

6,0

F 0,05 F 0,01

15

610,250

3

203,42

2547,500

12

212,29

Négyzetösszeg Szf.

2

S

F 0,7

2831,000

15

402,000

3

134,00

2429,000

12

202,42

3,5

6,0

F 0,05 F 0,01 3,5

6,0