GÖDÖLLŐ SZENT ISTVÁN EGYETEM. DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS

GÖDÖLLŐ SZENT ISTVÁN EGYETEM

DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS

Költségvetési kapcsolatok hatása a magyar mezőgazdaság jövedelmezőségére

Készítette: Kovács Henrietta

Témavezető: Dr. Borszéki Éva egyetemi docens a közgazdaságtudomány kandidátusa

Gödöllő 2008

A doktori iskola megnevezése:

Gazdálkodás-és Szervezéstudományok Doktori Iskola

A doktori iskola tudományága: Gazdálkodás-és Szervezéstudományok

A doktori iskola vezetője:

Dr. Szűcs István egyetemi tanár, intézetigazgató MTA doktora SZIE GTK Gazdaságelemzési Módszertani Intézet

Témavezető:

Dr. Borszéki Éva egyetemi docens, intézetvezető a közgazdaságtudományok kandidátusa SZIE GTK Pénzügyi és Számviteli Intézet

……………………………….. Az iskolavezető jóváhagyása

………………………………… A témavezető jóváhagyása

2

TARTALOMJEGYZÉK Alkalmazott rövidítések magyarázata.........................................................4 1. BEVEZETÉS .........................................................................................5 1.1. A téma aktualitása és háttere...........................................................6 1.2. A kutatás céljai ................................................................................7 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS......................................................8 2.1. A mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepének változása...............8 2.2. A mezőgazdaság jövedelemhelyzetére ható tényezők ..................10 2.2.1. Árpolitika ..................................................................................11 2.2.2. Támogatáspolitika .....................................................................18 2.2.3. Adópolitika................................................................................31 2.2.4. A termeléskorlátozás eszközei ..................................................35 2.2.5. A földtulajdon és földhasználat kérdése....................................40 2.2.6. Az üzemméret ...........................................................................45 3. ANYAG ÉS MÓDSZER .....................................................................49 4. A KUTATÁS EREDMÉNYEI ...........................................................57 4.1. Hitelek, banki kapcsolatok ............................................................57 4.2. Beruházások, eszközfinanszírozás ................................................68 4.3. A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének elemzése ....................................................80 4.4. A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása......................................................90 4.5. A különböző méretkategóriákba tartozó társas vállalkozások és egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének elemzése .........................................................................................97 4.6. A különböző méretkategóriákba tartozó társas vállalkozások és egyéni gazdaságok eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása, hatásuk a jövedelemre .................................................101 4.7. A különböző tevékenységi irányú társas vállalkozások és egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének elemzése .......................................................................................104 4.8. A különböző tevékenységi irányú társas vállalkozások és egyéni gazdaságok eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása, hatásuk a jövedelemre ..................................................................106 4.9. Új és újszerű tudományos eredmények.......................................109 5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK .................................110 6. ÖSSZEFOGLALÁS ..........................................................................114 7. SUMMARY........................................................................................117 MELLÉKLETEK......................................................................................119

3

Alkalmazott rövidítések magyarázata AK: AKI: AVOP: BÉSZ: EGK: EUME: EUROSTAT: EVA: FADN: FVM: GSZÖ: KAP: KSH: MFA: MFB: MSZIH: MT: NVT: NFA: OECD: PSE: SAPARD: SAPS: SFH: TÉSZ: WTO:

Aranykorona Agrárgazdasági Kutató Intézet Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program Beszerző-, Értékesítő-, Szolgáltató Szervezetek Európai Gazdasági Közösség Európai Méretegység (angolul: Europian Size Unit – ESU) Europai Unió Statisztikai Hivatala Egyszerűsített Vállalkozói Adó Farm Accountancy Data Network (magyarul: Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat – MSZIH) Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Gazdaságszerkezeti Összeírás (korábban: ÁMÖ: Általános Mezőgazdasági Összeírás) Közös Agrárpolitika Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazdasági Fejlesztési Alap Magyar Fejlesztési Bank Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat (angolul: Farm Accountancy Data Network – FADN) Mezőgazdasági Terület Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Nemzeti Fejlesztési Alap Organization for Economic Cooperation and Development (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Producer Subsidy Equivalent (Termelői Támogatási Egyenérték) Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development Single Area Payment Scheme (Egyszerűsített területalapú támogatási rendszer) Standard Fedezeti Hozzájárulás (angolul: Standard Gross Margin – SGM) Termelő és Értékesítő Szervezetek Word Trade Organization

1.

BEVEZETÉS

A gazdasági rendszerváltás a várakozásoknál nagyobb nehézségekkel járt, és ez nagymértékben érintette a mezőgazdasági ágazatban gazdálkodó vállalkozásokat. A folyamatosan változó gazdasági környezetben kellett, illetve kell megtalálniuk az „életben” maradás és fejlődés lehetőségét. A mezőgazdasági termelésben elérhető jövedelem meglehetősen alacsony. Szakirodalom szerint a mezőgazdaságot hosszú ideig vagyonpusztulás, vagyonvesztés, tőkekivonás és eladósodás sújtotta. A mezőgazdasági jövedelmek számos tényező (termelési és piaci viszonyok, szabályozó rendszer, pénzügyi rendszer, műszaki-technikai feltételek, hatékonyság, szakértelem, birtokszerkezet, stb.) együttes hatásaként alakulnak ki. Ráadásul ebben a bonyolult – kölcsönhatásokon alapuló – rendszerben az ok-okozati hatásmechanizmusok általában nem egyirányúak, s tisztán csak ritkán különíthetőek el egymástól. A mezőgazdaság által megtermelt eredményből a külsők részesedése jelentős, a termelésben visszamaradó hányad kevés volt. A nettó elvonás a vállalkozások önfinanszírozó képességét nagymértékben csökkenti, így növeli a külső forrás iránti igényt. Az eladósodottságot mérsékelni, a tőkeellátottságot javítani szükséges, s ehhez az állami segítség nem nélkülözhető. Az eredményt javítják a támogatások, rontják a költségekben megjelenő adó és társadalombiztosítási többletterhek, az idegen forrás után fizetett kamat és a földbérleti díj (gép és épület bérleti díj) fizetése. (Borszéki, 2000) A felsorolt tényezők az egyes gazdaságoknál differenciált módon jelentkeznek, volumenük és hatásuk nagymértékben függ a vállalkozás gazdálkodási formájától, méretétől és tevékenységi irányától. Az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőző években a mezőgazdaságban gazdálkodók számára elnyerhető források között növekedett a pályázati úton elérhető európai támogatások és tőkejuttatások jelentősége, amelyek különösen a strukturális változásokat, valamint az EU konformitás felgyorsítását szolgálták. Ezt célozzák az EU kohéziós és strukturális alapjai, a SAPARD és ISPA támogatások. A csatlakozás óta számottevőek a közösségi és hazai forrásból finanszírozott normatív támogatások, a pályázatos úton elérhető támogatások, piaci támogatások, valamint a hazai forrásból még az átmeneti időszakban nyújtható nemzeti támogatások. Arra kell törekedni, hogy a csatlakozás adta lehetőségek mindinkább hatékonyan kerüljenek kihasználásra, ezáltal a gazdálkodók jövedelmezősége, önfinanszírozó képessége javuljon.

1.1.

A téma aktualitása és háttere

Az európai uniós csatlakozás egyszerre keltett várakozást és jelentett kihívást a hazai agrárgazdaságban. Várakozást a gazdálkodók oldaláról, akik magasabb árakat, szilárdabb és bővebb piacokat, kiszámíthatóbb szabályozást, végeredményben jövedelmezőbb gazdálkodást reméltek az EU-tól. Ugyanakkor kihívást is jelentett a csatlakozás a gazdálkodókkal szemben, hisz az új körülmények mellett felerősödtek azok a hatások, amelyek az intenzív gazdaságfejlesztés feladataiból, valamint a hatékonysági követelmények fokozott előtérbe kerüléséből, a versenyképesség javításából adódtak. A magyar termelőknek mindinkább szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy egyre élesebb verseny alakul ki a belső piacon, a hazai termékeknek nemcsak a belföldi, hanem az importtermékekkel is versenyezniük kell. Kutatások bizonyítják, hogy a magyar mezőgazdaság a csatlakozás első évében nem tudta kiaknázni mindazokat a lehetőségeket, amelyek a helyzetből adódtak. Kovács Gábor és Udovecz Gábor (2005) elemzése szerint az első uniós év mérlege ellentmondásos. Egymás mellett jelentkeztek pozitív és negatív folyamatok. Középtávon azonban úgy ítélik, hogy „… semmiképpen nem írható le a magyar agrárgazdaság”. A meglepetésszerű piacvesztés, a támogatások megkésett kifizetése átmeneti jelenségnek tekinthetők. Az intézményrendszer olajozott működése, a piaci rend kikényszerítése, s a civil együttműködési készség megszilárdulása esetén a jól szervezett, szakosodott gazdaságok a csatlakozás egyértelmű nyertesei lesznek. Az optimista jövőkép azonban csak akkor válhat valóra, ha a megváltozott körülményeket a mezőgazdaság szereplői – mind az agrárirányítás, mind pedig a gazdálkodók – kellő alapossággal felismerik, és reakcióik célirányosak lesznek. Ezt azért lényeges hangsúlyozni, hiszen az uniós csatlakozás első időszakának veszteségeit, illetve elmulasztott lehetőségeit – megítélésem szerint – éppen az okozta, hogy sem a agrárirányítás, sem a termelők nem számoltak megfelelően a belső illetve a külső jogi és gazdasági tényezők változásával, illetve azok hatásaival. Fontos annak felismerése, hogy a gazdálkodók ne csupán az államtól várják a segítséget, hiszen piacgazdaság van. Az EU csatlakozás hatásaira, az új szabályozásra való reagálási folyamatok feltérképezése, megértése és ebből adódó javaslatok megfogalmazása érdekében végeztem a gazdasági és jogi szabályozás hatásmechanizmusával kapcsolatos termelői reagálás-vizsgálatokat. A vizsgálat kiindulásának alapja az volt, hogy a szabályozórendszer hatásmechanizmusának értékítéletét végső soron a gazdálkodók gyakorlati 6

reagálása jelzi. A számszerű elemzések ugyanis nem mindig tükrözik megfelelően a gazdasági reakciókat. Ennek több oka is van, köztük lényegesek az egyes gazdaságok sajátosságainak és kialakult termelési struktúrájának kötöttségei, valamint a vezetők képzettségéből, helyi érdekeiből adódó viselkedése, a felismerési készségek. Elsősorban ezek magyarázták a gazdaságok gondolati, döntési és cselekvési reagálásának vizsgálatát. A reagálásvizsgálat mellett – szekunder adatforrásra alapozva – fontos annak feltérképezése, hogy az EU-csatlakozást megelőző néhány évben, valamint az azt követő évben, az előzőekben leírt belső illetve a külső jogi és gazdasági tényezők változása hogyan hatott a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmezőségére, önfinanszírozó képességére, valamint az, hogy a gazdálkodók által realizált eredményből mennyi marad a termelésben, illetve mennyi jut a különböző tőketulajdonosoknak.

1.2.

A kutatás céljai

A kutatásom és a vizsgálataim során a következőkben részletezett célok elérését tűztem ki magam elé: 1. Szakirodalmi feldolgozás keretében a magyar mezőgazdaság jövedelmére ható tényezők értékelése. Különös tekintettel azokra a tényezőkre, amelyekre az agrárpolitika hatással bír, természetesen annak lehetőségei az EU-hoz való csatlakozás következtében korlátozódtak. 2. A jövedelemre ható tényezők közül a hitelek, banki kapcsolatok, a beruházások, eszközfinanszírozás termelői megítélésének feltárása. 3. A magyar mezőgazdaság társas vállalkozásainak és egyéni gazdaságainak vagyoni, pénzügyi és jövedelemi helyzetének elemzése, a költségvetési kapcsolatok, és a különböző tőketulajdonosok eredményre gyakorolt hatásának értékelése.

7

2. 2.1.

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

A mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepének változása

A mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya a rendszerváltástól napjainkig folyamatosan csökken. Ennek sajátossága, hogy nem csak a többi ágazathoz képest, hanem a ráfordítások és teljesítmények abszolút értékében is jelentkezett. (Szűcs I. 2003) A bruttó hazai termék előállításban a mezőgazdaság (erdő- és vadgazdálkodással, valamint halászattal együtt) részaránya a rendszerváltás időszakában jelentkező 12-13%-os szintről 1992-re szinte a felére csökkent, melynek oka között keresendő az is, hogy szerkezetváltás következett be, a melléküzemági tevékenységek kiváltak az ágazati termelésből. A részarány az 1993 és 1998 közötti időszakban 4,9-6%-os szintre csökkent, majd az 1999 és 2002 közötti időszakban további csökkenéssel 3,3-4,2%-ra változott. A 2003. évi rendkívül mostoha időjárás következtében 3%-ra apadt ez az arányszám, és a 2004. évi relatíve kiemelkedő növénytermelési eredmények következtében is csak 3,3%-ra növekedett, 2005-re ismét 3%-ra csökkent. (1. táblázat) Ez az arány az Európai Unió tagországainak többségét jellemző 2-5%-os sáv középső részén helyezkedik el. Magyarországhoz hasonlóan, a fejlett országokban is alacsony a mezőgazdaság részesedése a GDP-ből, de náluk nem volt olyan hirtelen, drasztikus csökkenés, mint hazánkban. (M.3. Melléklet) Borszéki rámutatott arra, hogy megfelelő tőkehatékonyság elérésével jelentősen növelhető lenne a vállalat önfinanszírozó képessége, továbbá az ágazati GDP. (Borszéki É. 2007) A magyar agrárgazdaság multifunkcionális szerepéből következően a nemzetgazdasági GDP-hez való hozzájárulásánál sokkal jelentősebb gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak. Az ágazat a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlesztésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában, életminőségének befolyásolásában ma is alapvető szerepet játszik. (Jelentés az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről, 2004) A mezőgazdaság és élelmiszeripar együttes aránya a nemzetgazdaság összes exportjából a rendszerváltás éveiben 20-22% között alakult, amely folyamatos csökkenés mellett 2005-re 6,1%-ra változott. Magyarország nyitott gazdaságú ország, ezért a pénzügyi helyzet alakulásában igen nagy szerepe van a nemzetgazdasági ágak export-import egyenlegének. A mezőgazdaság tartósan pozitív egyenlegének stabilizáló szerepe nagy jelentőségű. A mezőgazdaság külkereskedelmi egyenlege növekvő tendencia mellett 2001-ben elérte maximumát, majdnem 400 milliárd forintot. 2001-től azonban folyamatos csökkenés figyelhető meg, 2005-ben már csak a 2001. évi egyenleg 54%-a realizálódott. (1. táblázat)

1. táblázat: A mezőgazdaság súlya a nemzetgazdaságban A mezőgazdaság részaránya folyó áron, (%) Év

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

A GDP termelésben 12,5 7,8 6,5 5,8 6,0 5,9 5,8 5,2 4,9 4,2 3,6 3,7 3,3 3,0 3,3 3,0

Az exportban* 21,2 20,8 21,8 22,4 20,6 22,0 18,4 13,0 10,5 9,2 6,9 7,5 6,8 6,5 6,3 6,1

Külkereskedelmi forgalom A A egyenlege*, Mrd foglakoztatott beruházásban Ft ságban 8,6 14,2 129,7 4,3 11,9 131,2 2,9 11,3 135,6 3,1 9,1 124,3 2,9 8,7 111,9 2,9 8,0 227,6 3,4 8,3 244,7 3,6 7,9 295,6 **5,5 7,5 314,7 5,2 7,1 313,9 5,0 6,5 302,2 6,2 6,2 374,8 6,3 6,2 308,9 6,2 5,5 303,1 4,3 5,3 243,1 4,6 5,0 204,2

*Az élelmiszeriparral együtt. **Lásd 1. lábjegyzet. Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv, KSH, Budapest-kötetei alapján számolva.

A nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított alacsony jövedelmezősége miatt a befektetők számára nem vonzó az agrárágazat. Az ágazat részesedése a nemzetgazdaság beruházásaiból a rendszerváltás időszakában majdnem elérte a 10%-ot, 1992 és 1997 között már csak 3-4% között volt. 1998-tól változás következett be a módszertanban1, így 1998-tól 2005-ig külön vizsgálom az arányszámot. 1998 és 2001 között növekedett a mezőgazdasági beruházások aránya az összes beruházáson belül, 2001 és 2003 között jelentős beruházás élénkülés következtében mindvégig 6% fölött 1

A tárgyi eszköz statisztika és a vele párhuzamosan fejlesztett mezőgazdasági számlarendszer adatai alapján a mezőgazdaságban nagy súlyt képviselő kisszervezetek, egyéni vállalkozók és mezőgazdasági kistermelők beruházásaira vonatkozó korábbi becsléseket felülvizsgálva 1998-tól a nemzetgazdasági ág teljesítményérték adatai jelentősen módosultak. Az új módszertan értelmében a háztartások (háztartási szektor) beruházásaival együtt. A beruházási teljesítményérték a beruházási teljesítmények szerződés szerinti teljesítése, függetlenül attól, hogy a számla ellenértékét kiegyenlítették-e vagy sem. A beruházási teljesítményérték tartalmazza a vételárat, a szállítási, a raktározási, lapozási, szerelési, próbaüzemeltetési, üzembe helyezési költséget, a beszerzésekkel kapcsolatos közvetítői költségeket, a bizományi díjakat, támogatásokat, adókat, vámköltségeket, az előzetesen felszámított le nem vonható forgalmi adót, valamint a beruházáshoz kapcsolódó egyéb költséget. Az előzetesen felszámított levonható általános forgalmi adó nem része a beruházási teljesítményértéknek.

9

maradt. 2003-ról 2004-re 4,3%-ra esett vissza ez az arány, amelyben szerepet játszott az EU csatlakozás következtében csökkenő beruházási támogatási lehetőség is. A nemzetközi irányzathoz hasonlóan 1990-től Magyarországon is folyamatosan mérséklődött a mezőgazdaságnak az összes foglalkoztatottakon belüli aránya. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya a rendszerváltás éveiben meghaladta a 14%-ot, majd folyamatosan csökkenő tendencia mellett 2005-re elérte az 5%-ot.

2.2.

A mezőgazdaság jövedelemhelyzetére ható tényezők

A mezőgazdasági termelés során keletkezett jövedelem és az arra ható tényezők vizsgálata az agrárgazdasági kutatásoknak mindenkor az egyik legfontosabb részét képezték. A II. világháború után már az 1960-as évtizedben is jelent meg könyv, jelezve a téma fontosságát. Csendes szerzőtársával (1964) leírja a jövedelmezőség termelésre gyakorolt hatásának sajátosságait, valamint a termelés és jövedelmezőség közti alapvető összefüggéseket. A könyv bemutatja, hogy a költség- és jövedelemadatokat az állam már az 1950-es években is felhasználta a termelői árak tervezéséhez. Meg kell említeni Erdei F. és Fekete F. (1973) által szerkesztett könyvet, és Szederkényi H. (1973) tanulmányát, amelyekben a mezőgazdasági költségekről és az önköltségszámításról olvashatunk. Fekete Ferenc szerzőtársaival (1984) ír a költség-jövedelem viszonyok szervezeti és társadalmi alapjairól, azok változásairól, és az azokat alakító tényezőkről. Az Udovecz G. (2000) által szerkesztett tanulmány feltárja a jövedelemhiányt kiváltó főbb okokat. Kovács G. és Udovecz G. (2003) összehasonlítják a magyar az EU-s agrárjövedelmeket. Ismert tény, hogy a mezőgazdasági termelésben elérhető jövedelem rendkívül alacsony. (Buday-S. A. 2001) Burgerné már 1969-ben leírta, hogy a mezőgazdaság az egyik legtőkeigényesebb ágazat. Tőkeigényessége a kitermelő iparokéhoz és az infrastrukturális ágazatokéhoz (pl. közlekedés) hasonlítható. Tőkemegtérülése lassú és hatékonysága ezzel összefüggésben alacsony, jóval alacsonyabb a jelentősen kisebb tőkeigényű feldolgozóiparénál és egyes korszerű szolgáltatásokénál, mint pl. a híradás és informatika. (Burgerné G. A. 2002) A mezőgazdasági jövedelmek számos tényező (termelési és piaci viszonyok, szabályozó rendszer, pénzügyi rendszer, műszaki-technikai feltételek, hatékonyság, szakértelem, birtokszerkezet, stb.) együttes hatásaként alakulnak ki. Ráadásul ebben a bonyolult – kölcsönhatásokon alapuló – rendszerben az ok-okozati hatásmechanizmusok általában nem egyirányúak, s tisztán csak ritkán különíthetőek el egymástól. 10

A mezőgazdasági piacok működésébe a világ szinte minden országában közvetlen módon beavatkoznak. A beavatkozások főbb céljai: • Az erőforrások megfelelő allokációjával a hatékonyság növelése, • jövedelemelosztás, a termelők megfelelő jövedelmének biztosítása, • az élelmiszerellátás biztonságának, önellátásnak a megteremtése. (Fogarassy Cs. - Villányi L. 2004) Mivel az előzőekben említettek szerint a jövedelemre számos tényező hat, ezért a jövedelmek „biztosítása” nagyon összetett, hosszú távú stratégiát igénylő feladat. A következő fejezetekben áttekintem magyar mezőgazdaság jövedelmére ható tényezőket, beleértve az agrárpolitikai eszközök változását is. Az EU csatlakozással a nemzeti agrárpolitika lehetőségei korlátozódtak.

2.2.1. Árpolitika Az ár kérdésével azért foglalkozom, mert a mezőgazdasági árak jelentős mértékben befolyásolják az elért eredményt, a jövedelmezőséget. A termelők jövedelmének stabilizálása fontos agrárpolitikai feladat, mely cél elérése az agrárpolitikai koncepciók régi célkitűzése. Abban az esetben, ha a termelők jövedelme csökken, kisebb mértékű elvonás következik be eredmény ágon, valamint nagyobb mértékű a támogatási igény. Az OECD országokban hivatalosan is deklarálják a mezőgazdasági árak és a termelők jövedelmének stabilizálását. (Fertő, 1995) Magyarországon a fejlett országok gyakorlatát átveszi az 1993. évi VI. törvény az agrárpiaci rendtartásról, amikor a jogszabály indoklásában az árak, és a jövedelmek stabilizálására hivatkozik.2 „Az Országgyűlés annak érdekében, hogy az Európai Unió Közös Agrárpolitikája által meghatározott keretek között a mezőgazdaságból élők számára méltányos jövedelem elérésének lehetőségét, a mezőgazdasági termelékenység növelését, az agrárpiac stabilizációját, a fogyasztók élelmiszerekkel történő folyamatos ellátását biztonságosan és megfelelő áron biztosítsa”, megalkotta a 2003. évi XVI. törvényt.3 A szabályozás ellenére, vagy éppen annak hatására a termelői árak színvonala – a termelői árak egyes évek közötti nagymértékű, kiszámíthatatlan ingadozása mellett (M.4. Melléklet) – a vizsgált időszakban, tendenciájában folyamatosan emelkedett. Okai között 2

A közvetlenül szabályozott agrárpiac esetében garantált árat állapítottak meg. A garantált ár jövedelmet legfeljebb az átlagosnál lényegesen jobb hatékonysággal termelők számára tartalmazott, mértéke akkora volt, amely a piac összeomlása esetén a termelőt veszteségei egy részétől mentesíteni képes. 3 Ez a törvény egyes termékpálya-szabályozásokban alapárat, irányárat és intervenciós árat határoz meg.

11

említendő a nemzetközi „árfelzárkózás”, a kereslet-kínálat alakulása, a termékek minőségétől, adott esetben a szezontól függően szélsőségesen, termékenként eltérő mértékben változó értékesítési lehetőségek. A mezőgazdasági termelők részére megszűnt a korábbi kiszámíthatóság, fellazult a termékértékesítés korábbi viszonylagos biztonsága, az elérhető árak relatív stabilitása. Orbánné Nagy M. (2002) számításai szerint az elmúlt évtized során jelentős közeledés ment végbe a hazai és az EU-s termelői árak között: amíg az EU-ban csökkentek, addig nálunk nőttek. Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az Unión belül nincs az országok között árkiegyenlítődési tendencia, valamint az élelmiszerárak szóródása messze meghaladja a termelői árakét, és szoros kapcsolatot mutat a vásárlóerővel. Később ezt kiegészíti azzal, hogy a vásárlóerő-paritáson mért GDP és az élelmiszerárak szintje között szoros kapcsolat van (nagyjából azonosak az arányok). Az élelmiszerek fogyasztói árai az országok fejlettségével vannak a legszorosabb kapcsolatban. (Orbánné Nagy M. 2003) Zsarnóczai J. S. (2000) leírja, hogy Finnországban az EU-csatlakozás következtében a legfontosabb állati és növényi termékek termelői árai 36 és 60 százalék körüli mértékben csökkentek. Ez azzal magyarázható, hogy a finneknél jóval magasabbak voltak a belföldi árak, mint az EU átlag árai. A mezőgazdasági termelői árak színvonalában legnagyobb emelkedés 1995-ről 1996-ra tapasztalható, amikor 34%-os árszínvonal változás realizálódott. 1996-tól az árszínvonal csökkent, 2000-re azonban 20%-os növekedés tapasztalható, melyet ismételten csökkenés követett. 2002-ről 2003-ra láthatunk még növekedést, 2004-re ismét csökkent az árszínvonal. Összességében a mezőgazdasági termékek termelői ára 4,06-szorosa volt az 1990. évinek, a ráfordítások árai ugyanezen időszakban átlagosan 7,02-szeresükre emelkedtek. (M.5. Melléklet) Az árak instabilitásának hatásait az elmélet mikroökonómiai (az individuális fogyasztók és termelők gazdasági döntéseire és jólétére gyakorolt hatások) és makroökonómiai (a gazdaság egészére, annak legfontosabb mutatóira - infláció, megtakarítás, beruházás és növekedés gyakorolt hatások) szinten vizsgálja. (Knudsen O. - Nash J. 1993) Koester (1979) rámutatott arra, hogy az árstabilizálás mikroökonómiai szinten csökkentheti a falusi jövedelmek ingadozását. Ha az áringadozások rendszertelenek, akkor növekszik a bizonytalanság. Ilyenkor a farmerek visszariadnak az új termelési eljárások bevezetésétől, és termelésük diverzifikálásával igyekeznek csökkenteni a kockázatokat. Ezért a specializációból fakadó potenciális nyereséget elvesztik, és a termelés elmarad a társadalmilag optimális szinttől. Griffiths A. (1987) megfogalmazásában a diverzifikáció olyan mezőgazdaságra alapozott 12

tevékenység, amely a mezőgazdaságon kívüli értékesítést is tartalmazza, és nem kapcsolódik közvetlenül az alaptevékenységhez (növénytermesztés, állattenyésztés). Nála ebbe a kategóriába a hozzáadott érték növelése, a mezőgazdasági turizmus és a rekreációs szolgáltatások tartoznak. Ilbery B. W. (1988) kibővítette a diverzifikációra vonatkozó fogalmat az ökológiai gazdálkodással és a nem hagyományos mezőgazdasági termékek termelésével (pl.: gomolya, szarvashús, lenmag, gyógynövények, stb.). A gazdaságon kívüli jövedelemforrást azonban ő sem sorolta ide. Több szerzőnél is megjelenik, hogy a változó gazdasági környezet kihívásaira adott ésszerű válasz a hagyományos gazdálkodástól eltérő forrásokból történő jövedelemszerzés, az üzleti tevékenység diverzifikálása. (Rowland M. 2004 és Barghouti S. et al. 2004) Ez egyrészt növeli a gazdaságok életképességét, másrészt csökkenti az elsődleges (támogatott) termeléstől való függőséget és mindenképpen vállalkozói tevékenységet feltételez. Az árstabilizálás mikroökonómiai, klasszikus Waugh-Oi-Masselféle modellje arra a következtetésre jutott, hogy az árstabilizálásnak a jóléti hatások eloszlása alapján nettó társadalmi haszna van. (Massel B. F. 1969) A modell azonban számos leegyszerűsítő feltételt tartalmaz, amelyek figyelembevétele alapirányában változtathatja meg az árstabilizálás jóléti hatásainak eloszlását. Például Wright B. D. és Williams J. G. (1988) a magánkészletezést is a modellbe kapcsolva arra a következtetésre jutott, hogy a termelők számára az árstabilizálás hátrányos, inkább a fogyasztónak előnyös. A várható hasznosság elméletén alapuló Newbery-Stiglitz-modell arra a következtetésre jutott, hogy az árstabilizálás pozitív hatásai mind a termelői, mind a fogyasztói oldalon egyaránt kétségesek. Azonban a legbonyolultabb modellek is a parciális egyensúlyi elemzés keretei között maradnak, ezért nem tudják figyelembe venni az árstabilizálásnak a kapcsolódó piacokra és a gazdaság más ágazataira gyakorolt hatásait. (Fertő I. 1995) A mezőgazdasági árak instabilitásának makrogazdasági szinten is jelentős hatásai lehetnek, egyrészt a gazdaságpolitikának az agrárárakra közvetve ható intézkedésein, másrészt az árak alakulásának a fontosabb makroökonómiai változókra gyakorolt hatásain keresztül. A mezőgazdasági árakat hátrányosan befolyásolja a hazai valuta felértékelődése, amely kialakulhat más iparágak védelme vagy egy ágazat exportbevételeinek hirtelen megugrása esetén. (Corden W. M. 1984) A magas infláció körülményei között a mezőgazdasági hitelek kamattámogatása az erkölcsi kockázat problémáihoz vezet, ilyenkor ugyanis erős az ösztönzés arra, hogy az olcsóbb agrárhiteleket a mezőgazdaságon kívül az éppen érvényes piaci kamatok mellett újra felhasználják. A hitelek felhasználásának ellenőrzése pedig általában alig, vagy csak nagyon költségesen megoldható probléma. Másik oldalról az élelmiszerárak 13

alacsonyan tartása állami támogatásokkal, pénzteremtés útján történő finanszírozással hozzájárulhat az infláció növekedéséhez, s visszaveti a termelés ösztönzését is. A mezőgazdasági árak ingadozása ugyanakkor az exportbevételek ingadozásához, a deviza-, és a kormánybevételek bizonytalanságához, a beruházások visszafogásához és a belföldi jövedelmek hullámzásához vezethet. (Kislev Y. - Peterson W. 1996) Az árstabilizálás elméletének mikroökonómiai és makroökonómiai eredményeit idáig nem sikerült általános egyensúlyi modellbe integrálni. Ezért nem tudjuk felbecsülni, hogy az árstabilizálás mikroökonómiai hatásait hogyan ellensúlyozhatják a makroökonómiai hatások. A protekcionizmusvizsgálatok egyik legfontosabb eredménye, hogy a mezőgazdasági árpolitika közvetlen intervencióinak hatásait teljes mértékben ellensúlyozhatják a közvetett, gazdaságpolitikai intézkedések. (Schiff M. -Valdes A. 1992) Az árstabilizálás elmélete ezért sem mikroökonómiai szinten, sem makroökonómiai szinten nem ad szilárd támpontot annak eldöntésére, hogy a gyakorlati gazdaságpolitika számára mennyire kívánatos az árstabilizáló politika a társadalmi hasznosság szempontjából. A fejlődő országok tapasztalatai azt támasztják alá, hogy a mezőgazdasági árak stabilizálására irányuló törekvések idáig kevés sikerrel jártak. Az árpolitikai beavatkozások negatív és pozitív hatásait Puskás J. (2001/a), Fogarassy Cs. - Villányi L. (2004) Fertő I. (1999/b), Zsarnóczai J. S. (2002) a következőekben foglalta össze: Negatív hatások: • Készletek felhalmozódása Az egyik leggyakrabban felhozott érv az árpolitikai beavatkozások ellen (különösen az ütközőkészleteknél), hogy hatásukra a termelők nagyobb mennyiséget állítanak elő, mivel tudják, hogy az állam megvédi őket. A II. Világháború után Európában erre szükség is volt, de az 1980-as évektől a termelés már meghaladja az önellátást és a külkereskedelmi szükségletet, folyamatosan túltermelés van, a többlet elhelyezése pedig újabb problémákat vet fel. • Költségvetés számára nagy terhet jelentenek A felhalmozódott készletek raktározása, értékesítése, a világpiaci árnál nagyobb belső piaci ár garantálása, stb. mind nagy összegeket emészt fel a költségvetésből. • Világpiac torzítása és káros hatások a világban A fejlett országok azzal, hogy saját termelőiket hozzák előnyösebb helyzetbe, a fejlődő országok felzárkózását gátolják, ezzel viszont maguknak is károkat okoznak. A fejlődő országok 14

•

•

folyamatosan nagy adósságokat görgetnek magukkal, melyet esetleg a világpiacon értékesített termékeikből tudnának törleszteni a fejlett országok felé, azonban pont ezt gátolja a termelők megkülönböztetése, így még jobban eladósodnak, az újabb hiteleket pedig ismét csak a fejlett országok adják. Csak helyettesítő megoldás Igazából a mezőgazdaság strukturális átalakítására lenne szükség, azonban nehéz kialakítani ezeket a programokat. A mezőgazdasági termelők ragaszkodnak a hagyományaikhoz és földjükhöz. Emellett a költségek is nagyobbak lennének az átállásnál pillanatnyilag, bár azután nem kellene folyamatosan támogatni. Előbb-utóbb azonban úgyis szükség lesz erre. A fogyasztók rosszabbul járnak Mivel a világpiaci árnál magasabbak a belföldi árak, ezért a fogyasztóknak a jövedelmük nagyobb hányadát kell a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékekre költeniük. Ugyanakkor az is igaz, hogy a fogyasztókat is védi egyes beavatkozások (pl. ütközőkészletek elve).

Pozitív hatások: • Élelmiszerellátás biztonságának megteremtése Minden ország esetében stratégiai kérdésként kezelik ezt, mert ha elérik az önellátás szintjét, akkor nem lesznek kiszolgáltatva a világpiaci változásoknak, más országoknak. • Árstabilizálás és kiszámíthatóság A beavatkozások jellegéből adódik, hogy vagy egy konkrétan meghatározott árat alakítanak ki, vagy tompítják a világpiaci árakban bekövetkező ingadozásokat. • Termelők számára magasabb életszínvonal biztosítása A mezőgazdaságban dolgozók azokban az országokban, ahol az árpolitikai beavatkozások jellemzőek, így már megközelítőleg akkora jövedelemre tudnak szert tenni, mint az iparban dolgozók. Egy adott gazdasági struktúrában az árnak elsődleges szerepe van a piaci információk közvetítésében, ugyanakkor az erőforrások elosztásának leghatékonyabb eszköze is egyben. (Buzás F. E. 2003) Az árak azért is fontosak, mert csak úgy tartható fent hosszútávon egy termékpálya működése, ha kialakulnak az arányos jövedelemosztozkodást biztosító árcentrumok, amelyek minden szereplőnek megfelelő jövedelmet biztosítanak, valamint a piaci változásokra megfelelően tudnak reagálni. Az árak ingadozása minden kellemetlen mellékhatása ellenére, végső soron egy versenyképesebb gazdaság kialakulását segíti elő, hiszen alacsony árak esetén kiszelektálódnak a magas költséggel és megfelelő pénzügyi 15

háttérrel nem rendelkező termelők. Áremelkedéskor ugyanakkor pluszjövedelem képződik, ami a korszerűsítésekre, bővítésekre ad lehetőséget. Az áringadozás állandó jelenléte, az alacsonyra süllyedő árak lehetősége nem hagyja elkényelmesedni a termelőket, folyamatos motivációt biztosít a költségcsökkentésre, a fejlesztésre. Az árak ingadozása a mezőgazdaság sajátosságaiból adódóan elkerülhetetlen jelenség. A gazdaság többi szektorában általában elképzelhetetlen az árak ilyen arányú és dinamikájú volatilitása. Az agrárolló alakulása A KSH 2002-től új, az EUROSTAT irányelveinek megfelelő agrárolló-számításra tért át. E módszer szerint a mezőgazdasági termelőiárindexet osztják a ráfordítások árindexével. A ráfordítási árindexnél nemcsak az ipari eredetű, hanem a mezőgazdasági eredetű felhasználás árváltozásait is figyelembe vesszük. A ráfordítások indexe tartalmazza mind a folyó termeléshez felhasznált termékek és szolgáltatások, mind a beruházási javak árindexét. A könnyebb összehasonlíthatóság érdekében már 1990-től ezt a módszert követem.

1. ábra: A mezőgazdasági termelőiár-index, ráfordításár-index* és az agrárolló alakulása (1990=100 százalék) *Mezőgazdasági ráfordításár-index 1996-tól áll rendelkezésre, ezért 1995-ig a termeléshez felhasznált iparcikkek árindexét szerepeltetem. Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv 1997-es és 2005-ös kötetei, KSH, Budapest

A ráfordítások árindexe 1997-ig szinte minden évben kétszámjegyű volt, majd az azt követő két évben mérséklődés következett, de az agrárolló akkor is „nyílt”, mert a ráfordítások árindexe magasabb volt a mezőgazdasági termelői árak indexénél. A 2000. évi 22,5%-os termelői árnövekedéshez 16,1%-os ráfordítás-árváltozás párosult, így 2000-ben a 16

mezőgazdaság számára kedvezően alakultak az árviszonyok. 2001-től azonban ez a jelenség megfordult, ismét 6%-kal „nyílt” az agrárolló. (1. ábra, M.5. Melléklet) Az Udovecz G. (2000) szerkesztette tanulmány leírja, hogy az agrárolló nyílásában nagy szerepet játszott az európai árfelzárkózási „verseny” eltérő üteme a különböző részpiacokon. Nem kétséges, hogy a – privatizáció taktikailag átgondolatlan lépései következtében – a szétesett, átalakuló, tulajdonosi és jövőképi bizonytalanságban tartott mezőgazdasági termelők piaci alkupozíciója alapjaiban rendült meg, s képtelen volt ellenállni a termelőeszközöket, inputokat forgalmazók (importálók) áremelési törekvéseinek. Ebben a piaci küzdelemben a mezőgazdaság vajmi kevés támogatást kapott az állami szervektől. Ugyanakkor a piaci alkuerő javítását szolgáló önszerveződésekből, kooperációs készségből maguk a termelők és érdekképviseleti szerveik sem vizsgáztak jelesre. A mezőgazdasági termékek világpiaci ára az elmúlt száz évben csökkenő tendenciát mutat. (Fertő I. 2000) Másrészről az agrárolló nem csupán magyar jelenség, Nyugat-Európában is ismert, csak ott nem „nyílik” annyira (és nem olyan árszinten) mint Magyarországon. Az agrárolló a kilencvenes évtized eleje óta az USA-ban is megfigyelhető. Az agrárolló kritikus 90 százalék alá süllyedésének éveiben az USA is rákényszerült a támogatások jövedelembeni arányának emelésére. Ugyancsak Fertő I. (2000) írja, hogy minden olyan állami kezdeményezés, amely az árak közvetlen befolyásolásával rögzíteni akarja a mezőgazdaság számára kedvezőnek tartott árarányokat, torzuláshoz vezet, mind a gazdaság egészében, mind pedig az agrárágazaton belül. Ezért az agárolló zárására irányuló kezdeményezések a piacgazdaság logikájával ellentétesek és jelentős társadalmi költségekkel járnak. Az előzőekben leírtakból adódóan reálisabbnak tűnik – az USA-ban alkalmazott módszerhez hasonlóan – a bevételek növelésének a támogatások növelésén keresztül történő megvalósítása. Az agrárolló kedvezőtlen alakulása nagyon nagy szerepet játszott a mezőgazdasági jövedelemtermelő képesség abszolút és relatív csökkenésében, valamint a mezőgazdasági jövedelmek instabil voltában. Szakirodalom szerint az agrárolló következtében 1993 és 2004 között 550 milliárd Ft-nyi jövedelem „vonult ki” a mezőgazdaságból. Ennek zöme – közel 430 milliárd Ft. – 2000 után következett be. (Guba et al. 2006) Az agrárolló hatásának mérséklése „kétfrontos” küzdelmet jelent: a mezőgazdasági árak és termelőeszközök vonalán. Ebben a harcban mind a piaci szereplőknek, mind az FVM-nek megvannak a maguk teendői: 17

elsősorban a beszerző-értékesítő szervezetek létrehozása sürgős teendő, hogy a mezőgazdasági termelők alkupozíciója a beszerzési-értékesítési vonalon javuljon. Már a csatlakozást megelőzően elkészült az EU által is támogatott termelői csoportok állami elismerésének jogi szabályozása, kialakult a támogatásuk rendszere. A TÉSZ-ek és a BÉSZ-ek szervezéséhez 1999 óta, a termelői csoportok szervezéséhez 2003 óta ad támogatást a Kormány. A magyar mezőgazdaságban a legnagyobb hiány az anyagi jellegű erőforrások mellett a tudásban és a termelést szervező, a terméket versenyképesen piacra juttató integrációkban jelölhető meg. Feyné Vincze M. (1990) következtetése – az agrárolló jövedelmezőségre gyakorolt hatásának kimutatásához kidolgozott modellje alapján –, hogy a mezőgazdasági termelés értékének változását az agrárolló és az input költségek alakulása –mint külső tényezők- és az ipari input transzformációs indexének változása - mint belső, hatékonysági tényezőbefolyásolja leginkább. A modell eredményei szerint a jövedelmezőség növekedése csak abban az esetben biztosítható, ha a hatékonyság növekedése meghaladja az agrárolló inverzének nagyságát. Az EU-csatlakozás után Magyarországon is a közösségi agrárszabályozás lépett életbe, ami a legtöbb esetben szabadabb árképzést jelent, az árak alakulásában a továbbiakban leginkább az intervenciós árak játszhatnak korlátozó szerepet.4 A csatlakozással a gazdasági környezet is jelentősen átalakult, bár a korábbi félelmek a jelentős változásoktól, import termékek árletörő hatásától teljes mértékben nem igazolódtak be, mégis az agrárgazdaság legtöbb ágazatában a korábbiaknál hevesebb változások zajlottak. Napjainkra tehát a korlátozó tényezők eltűnésével felerősödtek az árak mozgásából eredő következmények.

2.2.2. Támogatáspolitika Az egész ágazatra jellemző, hogy a tőkeellátottságot javítani szükséges, s ehhez az állami segítség nem nélkülözhető. A jövedelmezőség és tőkeellátottság, valamint az önfinanszírozó képesség javításához hozzájárul a mezőgazdasági termelőknek adott támogatás. A jövedelmezőség különösen támogatásfüggő és egyértelműen a versenyképességen múlik. A támogatáspolitika az agrárpolitika egyik, az agrárágazat hatékony működését megalapozó eleme lehet. Az agrártámogatások nyújtásával a kormányzatok a mezőgazdaságban fennálló más nemzetgazdasági területekhez viszonyított „sajátosságokból” származó hátrányokat 4

Az intervencióról bővebben a termeléskorlátozás eszközei című fejezetben írok.

18

igyekeznek enyhíteni. Ezt jól példázza az EU-ban működő, a nemzeti mezőgazdasági érdekképviseleteket tömörítő szervezet igazgatójának kijelentése: "A mezőgazdaság mindig kevésbé lesz szabad, mint más szektorok, mert alapvetően fontos a társadalom és az emberek számára, valamint mivel annyira sebezhető olyan, az emberek ellenőrzése alá nem vonható dolgoktól, mint az időjárás". (Skogstad G.1998) Az állami szabályozás mellett általában a jóléti közgazdaságtanból ismert piaci kudarcok esetével szoktak érvelni, ilyen például a jövedelemdiszparitás, árinstabilitás, vagy a szétaprózódottság miatt a kutatás-fejlesztési beruházások alacsony szintje. A mezőgazdaság sajátosságai miatt a szabad piac működése nem biztosítja a paretoi értelemben vett hatékony erőforrásallokációt és jövedelemelosztást. (Fertő I. 1996) A mezőgazdaság jellegzetességeinek/sajátosságainak elemzése során megkülönböztetjük: az agrártermelés (a kínálat), az agrártermékek iránti kereslet, az agrártermékek hazai és nemzetközi piacának, valamint a mezőgazdasági inputok piacának sajátosságait. Az agrártermelés sajátosságaiból (pl.: természeti viszonyok, alkalmazott eszközök irreverzibilitása) következik, hogy a mezőgazdasági termékek kínálata árrugalmatlan. A mezőgazdasági termékek iránti kereslet egyik sajátossága az árrugalmatlanság, másik pedig a jövedelemrugalmatlanság (Engel-törvény). Az ár-/jövedelemrugalmatlanság az egyes termékek esetében eltérő, és összességében kisebb, mint az egyes jószágok szintjén. (Senauer B. - Asp E. - Kinsey J. 1991) A gyors technikai fejlődés jelentősen megnöveli a mezőgazdaság kibocsátását, amellyel nem tud lépést tartani a kereslet növekedése annak jövedelemrugalmatlansága miatt, ezért a mezőgazdasági árak csökkennek. Az árak csökkenése önmagában nem okozna gondot a mezőgazdasági termelőknek, ha a fogyasztók alacsonyabb áron több élelmiszert vásárolnának. Mivel a mezőgazdasági termékek kereslete árrugalmatlan, ezért az árcsökkenésből fakadó bevételi kiesést teljesen nem tudja ellensúlyozni a magasabb szintű fogyasztás. A kínálat árrugalmatlansága miatt viszont a termelők az árak csökkenésére a korábbi egyensúlyi szinthez képest kisebb kibocsátás-visszafogással válaszolnak. A termelők az új helyzethez csak úgy tudnak alkalmazkodni, ha termelésüket hatékonyabbá teszik. Mivel a mezőgazdaságra a versenyző piaci szerkezet jellemző, ezért a termelők nem tudják befolyásolni az árakat, így a versenyképtelen gazdálkodóknak fel kell hagyniuk tevékenységükkel. Mivel az agrárágazatban a lekötött erőforrások - elsősorban a föld és a munka relatíven immobilak, ezért a hatékony termeléshez képest több erőforrást alkalmaznak, amely az egyes tényezők alacsonyabb javadalmazásához, így a 19

mezőgazdaság egészét tekintve jövedelemdiszparitáshoz vezet. (Koester U. 1979) A mezőgazdasági termékpiacokat és inputpiacokat is érinti, hogy a termelés versenykörülmények között folyik, addig az inputok, illetve a termékpiacok túloldalán a felvásárlók, illetve a feldolgozók monopol vagy oligopol helyzetben vannak. Ha az állam az input vásárlásához ad szubvenciót, akkor ezzel megnöveli az inputok iránti keresletet, amely az árak emelkedéséhez vezet. Így végül is az erőfölényben lévő inputgyártókat támogatja. Ha a termeléshez ad támogatást, akkor a megnövekedett kibocsátás az árak csökkenését eredményezheti, ezért ismét a monopol és oligopol helyzetben lévő felvásárlókat és feldolgozókat támogatja. Az egyik megoldás, hogy növelni kell a termelők alkuerejét (pl. TÉSZ, BÉSZ). Végül pedig a versenyszabályozás révén az állam is aktívan hozzájárulhat a nemkívánatos helyzetek felszámolásához. (Skogstad G.1998) Közgazdászok gyakran hangoztatott bírálata, hogy a mezőgazdasági támogatások nem hatásosak, és pazarolják a jövedelmet. Wallace T. D. (1962) és Nerlove M. (1958) olyan kutatásokat kezdeményezett, amelyek a mezőgazdasági programok jövedelemújraelosztó hatásának nagyságára és holtteher-veszteségeire adnak becsléseket. A felhasznált módszer túlzott mértékben leegyszerűsíti a ténylegesen alkalmazott programokat, és a mezőgazdasági szektort általában elemezték ahelyett, hogy specifikus modelleket dolgoztak volna ki az egyes termékpiacokra. Elfogadott azonban az a megállapításuk, hogy az USA-ban a termelés értékének 0,1 százalékától 4.7 százalékig terjedő holtteherveszteségek adódtak. A Világbank (1986) és Sanderson Fred H. (1990) számos tanulmányt foglal össze, amelyek az össze fejlett ország mezőgazdasági politikájából adódó nyereségek és veszteségek becslését adják. Különösen előtérbe került az a becslés, mely szerint a világon a mezőgazdasági politikák holtteher-veszteségei évi 40 milliárd dollárra rúgnak. Létezik olyan vélemény is, amely azt mondja, hogy a mezőgazdasági programok hasznát hosszabb távon csaknem teljes egészében a földtulajdonosok élvezik (akiknek csaknem fele nem farmer), mivel a mezőgazdasági inputok között a föld az egyetlen specifikus termelési tényező, amelynek hosszú távú kínálata észrevehetően eltér a tökéletesen rugalmastól. A mezőgazdaság támogatása az OECD-országok számára minden évben dollár-milliárdokba kerül. Az OECD WALRAS szimulációs modellje alapján rámutattak arra, hogy az OECD országok számára okozott évi reáljövedelem veszteség 72 milliárd USD-ig terjedhet. Sokszor elhangzik azonban, hogy ez nem pazarlás, inkább számos „nem gazdasági” célkitűzésnek, például a vidéki közösségek virágzásának, illetve 20

a fokozott nemzetbiztonságnak méltányos ára. Tanulmányok bizonyítják azonban, hogy a felmerülő költségeknek a megtérülése a „nem gazdasági” célkitűzések esetében csekély. (L. Alan W. 1998) Számos esetben nem a célkitűzés érvényessége a fontos politikai kérdés, hanem az, hogy mezőgazdasági támogatáspolitika jelenlegi formái hatékony eszközöke annak megvalósítására. Magyarországon a támogatások igen eltérő indíttatásúak voltak, végső soron − több-kevesebb áttételen keresztül − termelői jövedelmet javítottak, illetve részben pótolták azokat a forrásokat, amelyeknek a termelés bizonyos szintű fenntarthatósága érdekében a termékek jövedelmében kellett volna megtermelődniük. (Kostyál R. - Kosztolányi Lné - Pintér J./b) Szükségességét indokolta, hogy bár nőttek az értékesítési árak, a termelő-felhasználás árnövekedései következtében azonban reáláron a fajlagos jövedelem – még mindig – elmaradt az 1980-as évek végén megszokottól, amely az akkori termelés termelőalapjának bázisát biztosította. (Antal K. et al. 2004) Magyarországon 1990 után a hivatalos agrárpolitikai célokat a kormányprogramok tartalmazták. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény fogalmazta meg első alkalommal a mindenkori agrárpolitika számára követendő alapelveket. A törvény meghatározott keretek között kívánta tartani a mezőgazdasági tevékenység támogatását, az agrárszektor jövedelemtermelését.5 A támogatások volumenének és szerkezetének alakulása az EU csatlakozás előtt A költségvetési támogatások nominális összege az általam vizsgált időszakban az 1990. évi 62 milliárd forintról – évek közötti jelentős ingadozás mellett – 2003-ra 203 milliárd forintra emelkedett.6 A támogatások nominális összege egyre emelkedett, de – az agrárolló és a romló hatékonyság miatt – ez sem volt elegendő a vállalati és személyi jövedelmek arányos növeléséhez, a jövedelemhiány enyhítéséhez. (Kovács G. - Udovecz G. 2003) Az egyes évek közötti legnagyobb százalékos növekedés 2001-ben volt tapasztalható. (2. ábra, 4. táblázat)

5

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 1. §-a. A mezőgazdasági termelés támogatása címén felhasznált összeg magába foglalja a mezőés erdőgazdálkodást, élelmiszer-feldolgozást és termékeinek forgalmazását segítő költségvetési támogatásokat. (Az EU-hoz való csatlakozásunk évétől – 2004-től – a támogatásokat a későbbiekben ismertetem.) 6

21

2. ábra: A mező- és erdőgazdálkodást, élelmiszer-feldolgozást és termékeinek forgalmazását segítő költségvetési támogatások *A saját befizetési kötelezettségekből fedezett kiadások, illetve a 60 milliárd forint adósságrendezési támogatás nélkül. Forrás : Fogyasztóiár-index füzetek, KSH, Budapest, 2006 Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, KSH, Budapest-kötetei alapján számolva.

A 2002-ben eszközölt mezőgazdasági termelők adósságrendezési programja, az elemi kár enyhítése keretében felhasznált 60 milliárd forint nagy tehertől szabadította meg a gazdálkodókat. (M.6. Melléklet) Az intézkedés következtében egy „egészségesebb” adósságszerkezet alakult ki. Az éves adósságszolgálat mérséklődött, kevésbé terhelte meg a cash-flow-t. A támogatások inflációval korrigált összege (1990. évi árszinten számolva) 2003-ban mindössze 27 milliárd forintot tesz ki, ami nem éri el az 1990-ben kifizetett 62,4 milliárd forintnyi támogatási összeg felét. (2. ábra) A mezőgazdaság támogatottságának mérésére széles körben használt, a PSE-mutató. A mutató az áron kívüli szabályozók, vagyis az adók és támogatások szerepének, arányának kifejezésére szolgál. A PSE mutató a termelői árakhoz kapcsolódó adók és támogatások egyenlegét viszonyítja az árhoz, ily módon az állam közgazdasági beavatkozásának mértékét, arányát fejezi ki. Így ez a mutató az állami beavatkozásból eredő jövedelemátcsoportosítás (jövedelemtranszfer) mértékét is érzékelteti. (Borszéki É. – Mészáros S. – Varga Gy. 1986) A magyar mezőgazdaság támogatottsága a PSE-mutató szerint nemzetközi összehasonlításban termelési értékre vetítve alacsonynak minősíthető 1998-ban, azonban 2003ra a lemaradásunk mérséklődni látszik. Magyarországon nőtt, az Európai Unióban és az OECD tagországokban pedig csökkent a támogatottsági szint 1998-ról 2003-ra. (2. táblázat) A legtöbb OECD tagországban több évtizedes, esetleg évszázados gyakorlata van a támogatásoknak, ezért egyes 22

tagországok gyakran arra hivatkoznak, hogy azért támogatják az agrártermelést, mert más országok is ezt teszik. (Markó B. - Popp J. 2004) 2. táblázat: Becsült termelői támogatás (PSE-mutató) százalékos értéke Ország 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Ausztrália 7 6 4 4 5 4 5 Európai Unió 39 39 34 34 36 36 33 Japán 62 61 61 59 59 59 58 Új-Zéland 1 1 1 1 1 2 2 Svájc 70 72 72 69 75 71 68 Egyesült Államok 23 25 22 23 18 15 16 OECD 34 35 32 31 31 30 29 Magyarország 19 23 22 19 29 28 … Forrás: Jelentés az agrárgazdaság 2002. 2003. 2004. 2005. évi helyzetéről.

2005 5 32 56 3 68 16 29 …

Másként kell megítélni a támogatottsági szintet, ha azt vizsgáljuk, hogy a GDP hány százalékát fordítjuk az agrárium támogatására. „Ebben az esetben már „versenyképesek” vagyunk a fejlett európai államokkal. Ez nem magas agrártámogatottságot, hanem alacsony GDP termelést jelez.” (Alvincz J. 2000) A 3. táblázat adatai alapján, a vizsgált időszakban a költségvetési támogatások GDP-hez viszonyított mértéke évenként 19-71% között változott. A 2005. évi támogatás GDP-hez viszonyítva és értékben is kiemelkedően magas. 3. táblázat: A bruttó hazai termék és a költségvetési támogatások alakulása a mezőgazdaságban Év

Bruttó hazai termék (GDP), folyó áron, milliárd Ft

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

195,1 189,9 206,1 262,3 333,0 402,4 445,1 *493,8 484,5 493,0 537,7 514,9 495,4 636,8 591,9

Költségvetési támogatások**, 1991=100% folyó áron, milliárd Ft 100,0 40,5 97,3 36,9 105,6 51,9 134,4 74,4 170,7 73,1 206,3 92,7 228,1 87,4 253,1 110,9 248,3 131,9 252,7 134,7 275,6 190,9 263,9 200,2 253,9 203,5 326,4 155,9 303,4 419,6

1991=100% 100,0 91,1 128,2 183,8 180,4 228,9 215,7 273,8 325,7 332,7 471,3 494,2 502,5 384,9 1036,0

Költségvetési támogatások a GDP %-ában (%) 20,8 19,4 25,2 28,4 21,9 23,0 19,6 22,5 27,2 27,3 35,5 38,9 41,1 24,5 70,9

*1997-ig a Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, 1998-tól pedig a Mezőgazdasági számlarendszer adatai alapján. **2004-től a nemzeti költségvetésből és a Közösségi költségvetésből finanszírozott támogatások együttesen. Forrás : Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, KSH, Budapest-kötetei alapján számolva. Mezőgazdasági számlarendszer, KSH, Budapest-kötetei alapján számolva.

23

Az agrárágazatoknak nyújtott állami támogatások rendszere az elmúlt években többször és jelentősen változott. A támogatások célrendszere, belső szerkezete „próbált idomulni” az agrárpolitikai törekvésekhez, illetve az adott problémák természetéhez. A vállalkozások folyó támogatása nominálértéken az 1993. évi 45 milliárd forintról 2005-re 131 milliárd forintra nőtt. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény hatályba lépésének évében (1998) a vállalkozások folyó támogatására fordított összeg nominális értéken meghaladta az 1997. évit, de részaránya csökkent (65%). A folyó támogatások volumene és részaránya 1999-ben megugrott. Majd ezt követően az e célra kifizetett költségvetési támogatás volumenében nőtt, de arányában csökkent. A EU-hoz való csatlakozás évétől a folyó támogatások összes támogatáson belüli részaránya jelentősen megnőtt. (4. táblázat) 4. táblázat: Az agrártámogatások szerkezete* (folyó áron) Megnevezés Vállalkozások folyó támogatása Agrárgazdasági beruházások és beruházási Mrd célprogramok Ft Támogatási célelőirányzatok és egyéb támogatás Költségvetési támogatások összesen Vállalkozások folyó támogatása Agrárgazdasági beruházások és beruházási [%] célprogramok Támogatási célelőirányzatok és egyéb támogatás

1993- 1998- 20041993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 1997 2003 2005 átlaga átlaga átlaga 45,1

62,7

67,0

72,5

61,4

72,2

98,7

97,0 119,2 119,2 118,2

90,9 131,5

61,7 104,1 111,2

5,4

9,4

5,6

17,7

22,8

33,9

29,7

32,6

62,8

71,9

59,0

27,5

15,3

12,2

48,3

21,4

1,4

2,3

0,4

2,5

3,2

4,8

3,5

5,1

8,9

9,1

26,3

8,9

8,6

2,0

9,6

8,8

51,9

74,4

73,0

92,7

87,4 110,9 131,9 134,7 190,9 200,2 203,5 127,3 155,4

75,9 162,0 141,4

86,9

84,3

91,8

78,2

70,3

65,1

74,8

72,0

62,4

59,5

58,1

71,4

84,6

81,4

64,2

78,7

10,4

12,6

7,7

19,1

26,1

30,6

22,5

24,2

32,9

35,9

29,0

21,6

9,8

16,1

29,8

15,1

2,7

3,1

0,5

2,7

3,7

4,3

2,7

3,8

4,7

4,5

12,9

7,0

5,5

2,6

5,9

6,2

*2004-ben és 2005-ben a nemzeti költségvetésből finanszírozott támogatási összegeket tartalmazza. A nemzeti és Közösségi költségvetésből együttesen finanszírozott támogatásokat a 3. és 6. táblázat foglalja magában. Az 1990-ben és 1991-ben kifizetett támogatásokról a Pénzügyminisztériumtól csak a költségvetési támogatások összesen sorra vonatkozóan kaptam információt, amely 1990ben 62 379 millió forint, 1991-ben 40 514 millió forint és 1992-ben 36 917 millió forintot tett ki. Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, KSH, Budapest-kötetei alapján számolva.

A vállalkozások folyó támogatása az elmúlt években jelentős változáson ment keresztül. 1994-től vezették be a termelés költségeit csökkenteni hivatott támogatást. Addig ugyanis a piaci célokat szolgáló 24

költségvetési pénzek aránya a támogatások teljes összegének csaknem 80%át tette ki. A szerkezeti elmozdulások tekintetében fontos, hogy a piacra jutási támogatások között szereplő exporttámogatás7 szerepe drasztikus mértékben csökkent. (M.6. Melléklet) Senauer B. - Asp E. - Kinsey J. (1991) rámutatott arra, hogy egy kis és nyitott ország esetében az exporttámogatások mindig társadalmi veszteségekhez vezetnek, és végül csak az importáló ország fogyasztóinak támogatását szolgálják a belföldi adófizetők pénzén. Hazánkban elsősorban a WTO tárgyalások következményeként a piacbefolyásoló támogatásokat 1996-tól le kellett építeni. A korlátozás alóli átmeneti mentességünk azonban fékezte a támogatás drasztikus leépítését, illetve az eredeti vállalás csak 2002-ben jutott teljesen érvényre. Ezzel szemben az agrárpiaci támogatás, állami felvásárlás relatív szerepe mind volumenében, mind arányában nőtt a piacra jutási támogatáson belül. (M.6. Melléklet) Az agrárgazdasági beruházásokra, beruházási célprogramokra fordított költségvetési forrás volumene az 1993-1997. évi 12 milliárd forint átlagról 1998-2003 átlagában 48 milliárd forintra emelkedett, majd 20042005 átlagában 21 milliárd forintra csökkent. Ezzel párhuzamosan a beruházási támogatások részaránya ugyanezen időszak vonatkozásában csaknem megduplázódott, majd a csatlakozás után felére csökkent. (4. táblázat) A beruházások támogatása, s ezáltal a mezőgazdasági beruházás is a ’90-es évtized első éveiben szinte teljesen leállt. A fejlesztés 1992-ben jutott a mélypontra, amikor állami beruházási támogatást már csak a melioráció és az öntözésfejlesztés kapott. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy állami szerepvállalás nélkül nem lehet az új típusú mezőgazdaságot létrehozni, jövedelmezőségi szintet javítani. (Udovecz G. szerk. 2000) Így 1992-95 között új beruházási konstrukciók indultak. A műszaki megújítást célozta az 1993-ban létrehozott MFA, ez azonban elsősorban a mezőgazdaság átalakulásához és a szerkezetváltáshoz nyújtott állami segítséget. Később bővült a támogatható beruházási célok köre. A beruházások támogatási rendje 1996-ban markánsan megváltozott. Az alanyi jogon járó géptámogatási konstrukció jelentősen növelte a beruházási kedvet. (Antal K. et al. 2004) Heady and Tweeten (1963) rámutattak arra, hogy a „mezőgazdasági beruházásoknak krónikusan alacsony a hozadéka”. Ennek ellenére 7

Itt kívánom megjegyezni, hogy minél magasabb az exporttámogatással elérni kívánt árszint adott keresleti és kínálati viszonyok mellett, annál nagyobb fölösleggel jelenik meg az EU a világpiacon, amely még jobban leszorítja a világpiaci árakat, ezért még több exporttámogatás válik szükségessé. Ez a folyamat egy önmagát erősítő támogatási spirálhoz vezethet.

25

szükségesnek tartom a beruházások további támogatását, mivel az elavult géppark további fejlesztése elengedhetetlen. Az utóbbi években a fejlesztésekhez adott támogatások közel fele gépbeszerzésekhez kapcsolódott és javult a mezőgazdaság gépellátottsága és műszaki színvonala. Ez azonban még mindig nem elegendő az évtizedek alatt kialakult kedvezőtlen korösszetétel és minőségi heterogenitás látványos megváltoztatásához. Takács I. (2002) szerint a csatlakozás előtti támogatási rendszer számos eleme inkább szociális, mint közgazdasági alapon működött. Nem ösztönzött a struktúraváltásra, és a hatékonyság növelésére sem. A kormányzatok agrárpolitikájában nem körvonalazódott egy korszerű, versenyképes mezőgazdaság képe. A támogatási rendszer következetessége, kiszámíthatósága hiányzott. Az előzőekben leírtak szerint a beruházások ösztönzésének egyik fontos eleme a beruházásokhoz adott támogatás. A beruházásokat és beruházási támogatásokat összevetve elmondható, hogy nincsenek szinkronban egymással. 1998-ról 1999-re a beruházások volumene nőtt, a támogatások volumene csökkent, 1999-ről 2000-re a beruházások csökkentek, a beruházási támogatás nőtt, 2000-ről 2001-re a támogatások 62 százalékponttal nagyobb mértékben növekedtek, mint a beruházások. 2001ről 2002-re hasonló mértékben a beruházások és támogatások hasonló mértékben nőttek, 2002-ről 2003-ra a beruházások 15%-kal nőttek, ezzel ellentétben a támogatások 18%-kal csökkentek. 2003-ról 2004-re a beruházások 19%-kal, a támogatások 54%-kal csökkentek. (5. táblázat, 3. ábra) 5. táblázat: A beruházások8 és beruházási támogatások9 alakulása Megnevezés Beruházások alakulása

Folyó áron (milliárd forint)

1998 133,2

változás az előző évhez képest (előző év=100%)

Beruházások és Folyó áron (milliárd forint) beruházási célprogramok változás az előző évhez képest támogatásának (előző év=100%) alakulása Támogatások a beruházások százalékában (%)

33,9

25,4

1999

2000

2001

2002

2003

2004

137,9

133,3

174,4

193,6

222,9

180,3

103,5

96,7

130,8

111,0

115,1

80,9

29,7

32,6

62,8

71,9

59,0

27,4

87,7

109,6

192,8

114,5

82,1

46,4

21,6

24,4

36,0

37,2

26,5

15,2

Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv kötetei. KSH, Budapest. Magyar Statisztikai Évkönyv kötetei. KSH, Budapest. – alapján számolva.

8

Mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás beruházásai. A mező-és erdőgazdálkodást, élelmiszer-feldolgozást és termékeik forgalmazását segítő beruházási támogatások (pénzforgalmi adatok a költségvetés-végrehajtási törvény szerint).

9

26

250,0

[Mrd Ft]

200,0 150,0 100,0 50,0 0,0 1998 Beruházások

1999

2000

2001

2002

2003

2004

Év Beruházások és beruházási célprogramok támogatásának alakulása

3. ábra: A beruházások és beruházási támogatások alakulása Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv kötetei. KSH, Budapest. Magyar Statisztikai Évkönyv kötetei. KSH, Budapest. – alapján számolva.

A beruházási döntések meghozatalánál szóba jövő motiváló tényezőket Alvincz József és Guba Mária (2003) a következőkben foglalta össze (fontossági sorrend megjelölése nélkül): • • • • •

Az eszközök erkölcsi vagy fizikai elhasználódása; A munkahelyek megőrzése vagy újak létesítése; A jövedelemviszonyok javítása beruházásokkal; Bizonyos piacra jutási követelményeknek való megfelelés; A felhasználható források megléte.

A beruházási viselkedést motiváló tényezők vizsgálatával már az 1950-es évektől kezdődően is foglalkoztak külföldi szakemberek. Griliches Z. (1960), Heady és Tweeten (1963), Fox M. (1966), Rayner A. J: és Cowling K. (1968). Mindannyian azzal a feltételezéssel éltek, hogy a gazdálkodók profit-maximalizálásra törekednek, melynek következtében elérik a kívánatos „beruházási szintet” és a beruházásokkal végezhető optimális „szolgáltatási szintet”. Úgy gondolták, hogy a berendezés illetve gép ára és az azzal előállítható termék ára közötti arány meghatározó tényező a beruházási döntések meghozatalában. (Peter J. B. és Lindon J. R. 2001) Griliches Z. (1960) volt az egyetlen az előzőekben említettek közül, aki leírta, hogy a hitel kamatlábak és a beruházások volumene között jelentős összefüggés van. Rayner A. J: és Cowling K. (1968) szerint a gazdaság „bérszintje” és a traktor ára közötti arány nagymértékben meghatározza a beruházási döntést. 27

A támogatások volumenének és szerkezetének alakulása az EU csatlakozás után Az EU-hoz való csatlakozással a támogatások rendszere szerkezetében, forrásösszetételében és szabályozásában is alapvetően megváltozott. Magyarország a SAPS-t vezette be a csatlakozás időpontjától. Az EU-csatlakozás nyomán három fő pillérre került az agrártámogatási rendszer: az EU által finanszírozott támogatásokra, az uniós és magyar forrásból kifizetendő – társfinanszírozott – támogatási konstrukciókra, továbbá az ezektől független, s bizonyos esetekben továbbra is alkalmazott nemzeti támogatásokra. A gazdálkodók 2004-ben a régi tagállamok támogatási szintjének 25%-át, 2005-ben a 30%-át, 2006-ban 35%-át, 2007-ben 40%-át kapják meg. A növelés 2008-tól már évi 10 százalékpont, így a közösségi forrásból finanszírozott közvetlen támogatások végül 2013-ban érik el a 100%-os szintet. Az új tagállamoknak a nemzeti költségvetés terhére – a KAP rendszerében is támogatott ágazatokban – lehetősége nyílt a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetéseket legfeljebb 30 százalékponttal kiegészíteni (top-up). Az uniós költségvetésből társfinanszírozással valósíthatók meg az SAPARD, AVOP és NVT támogatásai. Ezeket a fejlesztési (modernizációs) forrásokat az Európai Unió elsősorban azokra a gazdaságokra koncentrálja, amelyek hosszabb távon is működőképes árutermelő gazdaságok lehetnek. A szabályozás likviditási gondokat okozott10, amelyeket az állam nemzeti támogatások nyújtásával (még csatlakozás előtt), illetve a top-up támogatás előrehozásával igyekezett feloldani. A 4. táblázatban közölt nemzeti támogatásokon kívül, 2004-ben a termelőkhöz jutott majdnem 20 milliárd forint társfinanszírozású támogatás, valamint 10 milliárd forint SAPS támogatás. (6. táblázat) Az átmeneti évnek tekinthető 2004. év után 2005-ben jelentősen változott az ágazat költségvetésének szerkezete, struktúrája. 2005-ben nőtt a teljes egészében az EU által finanszírozott támogatások értéke, ezáltal az összes támogatáson belüli aránya (SAPS és piaci támogatások) tovább emelkedett. Az úgynevezett társfinanszírozás keretében megvalósított fejlesztésekhez folyósított támogatások is változtak, mert a támogatási érték növekedésén túl, bővültek a támogatási jogcímek (NVT, AVOP) is. (6. táblázat) A társfinanszírozás intézményén belül a magyar költségvetés 10

Míg korábban általában júliustól kaphattak támogatást a termelők, az uniós szabályok szerint a brüsszeli kifizetések december 1. és a következő év április 30-a között történnek. Amennyiben a termelők súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdenek, a Bizottság engedélyezheti a tagállamoknak, hogy a támogatások 50 százalékáig előleget fizessenek.

28

programtól függően 20 és 30% közötti támogatást biztosít a vállalkozásoknak. Ez azt is jelenti, hogy mind 2005-ben, mind pedig az azt követő években a nemzeti költségvetés szerepe az ágazat támogatásainak finanszírozásában, a jövedelem stabilizálásában, a jövőben is jelentős marad. 6. táblázat: Agrár-és vidékfejlesztési támogatások 2004-ben és 2005-ben Me.: milliárd Ft Megnevezés 2004 2005 Fejezeti kezelésű szakmai előirányzatok NVT 1,80 49,68 ebből: nemzeti rész 0,31 6,68 Méhészeti Nemzeti Program 0,14 ebből: nemzeti rész 0,14 Nemzeti támogatások Fejlesztési típusú támogatások 27,48 15,31 Folyó kiadások és jövedelem tám. 90,87 131,45 Egyéb 8,92 8,62 Nemzeti támogatások összesen 127,26 155,38 Állatkártalanítás 1,90 1,18 SAPARD 14,95 29,71 ebből: nemzeti rész 3,65 8,27 FVM fejezeti támogatások összesen 145,92 236,10 AVOP 18,51 ebből: nemzeti rész 4,81 Összesen 145,92 254,61 Magyar Államkincstár által meghitelezett - az EU által közvetlenül térített - támogatások Piaci támogatások 16,92 SAPS* 10,00 148,02

Mindösszesen

155,92

419,55

*A „2005” oszlopban szereplő összeg 2004. és 2005. évi jogalap alapján kifizetett összegeket is tartalmaz. Az AVOP-ra a 2004 és 2006 közötti időszakra 106,1 milliárd Ft áll rendelkezésre. Forrás: Forrás: Jelentés az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről, FVM, Budapest

Az EU 2003. évi luxemburgi döntése értelmében a gazdálkodóknak kifizetett támogatás nem a megtermelt termékmennyiségtől kell, hogy függjön, hanem inkább a gazdálkodás rendszerétől, annak minőségi, biztonsági, környezeti valamint társadalmi, szociális, foglalkoztatási teljesítményétől, illetve a gazdaság ezekkel összefüggő méretétől. Úgy is mondhatnánk, hogy csökkennek a termeléshez (pl: kvótához), az első pillérhez kötődő támogatások, és az így felszabaduló források fokozatosan átkerülnek a második – agrárkörnyezeti és vidékfejlesztési – pillérhez kapcsolódó kifizetésekre. Ennek érvényesítését szolgálja a moduláció és a degresszió. A 2004-ben csatlakozott országokra csak akkor vonatkozik a moduláció és degresszió, ha a közvetlen támogatások mértéke eléri az EU szintjét. (Kovács H. 2005) 29

A moduláció azt jelenti, hogy a mennyiséghez kötött 1. pilléres támogatások gyorsuló ütemben átcsoportosulnak a 2. vidékfejlesztési pillér támogatásaira. Ennek következtében a vidékfejlesztési támogatások aránya 2013-ra meghaladhatja az 50%-ot. A degresszió értelmében, a termésmennyiséghez kötött direkt támogatások fenti csökkentése az 5000 euró/év támogatási összeg (átlagosan 20 ha-os birtokméret) fölött jelenik meg, vagyis az elvonás birtokmérettől függően növekvő mértékben a nagyüzemek termelési támogatásait csökkenti. Ángyán leírja, hogy nem kell tehát elhinni azt, hogy a kisebb birtokok esélytelenek lennének az EU-ban. Ha ez így lenne, az EU saját mezőgazdaságát is felszámolhatná, hiszen az EU-ban az átlagos birtoknagyság 19 ha. (Ángyán, 2003) Magyarországon a különböző méretű gazdaságok számának 90%-a 5 ha alatti mérettel rendelkezik, valamint további 9%-ot tesz ki az 5-50 ha közötti gazdaságok száma. (Dorgai L. 2004) A Világgazdasági Kutatóintézet becslése alapján az 1. pillérhez kapcsolódó agrártámogatási összegek a GOFR növényeket termelő, zömében a legjobb adottságú agrárterületek közepes és nagyüzemeinek versenypozícióját javítják. Ha a támogatások fenti egyenlőtlensége beáll, akkor erőteljes polarizáció kezdődik majd meg az agrártermelők között, és nőni fog az agrárszektort elhagyók száma. (Ángyán J. – Ónodi G. 2003) Popp J. (2004) rámutat arra, hogy a belföldi támogatások jövedelemtranszfer-hatékonysága (income transfer efficiency) és kereskedelemtorzító tendenciája közötti kapcsolat elemzése alapján, minél nagyobb a gazdák termelési döntéseit nem befolyásoló támogatások aránya, az egységnyi transzfer annál nagyobb hányada marad a mezőgazdasági háztartásoknál és annál kisebb a támogatások termelésre és kereskedelemre gyakorolt hatása. A rendszeres támogatás stabilizálhatja a mezőgazdasági jövedelmeket, de a jövedelemtranszfer alacsony hatékonysága mellett nem ösztönöz a jövedelemszerzés diverzifikációjára és jövedelemkockázat menedzselésére. A kormányok fontos szerepet játszhatnak a kockázatmenedzselésében: biztosítás támogatása és tőzsdei határidős és opciós piacok által kínált instrumentumok használatára való ösztönzés. (OECD, 2002) A támogatás/jövedelem-transzfer hatékonysága akkor 100%-os, ha az adófizetők, és fogyasztók által nyújtott támogatási összeg teljes mértékben a farmerhez kerül. A gyakorlatban ez nem így működik. A transzferveszteségnek két forrása van, ami korlátozza az agárpolitikai eszközök hatékonyságát. Az első forráshoz azok a gazdasági költségek tartoznak, amelyek a termelési erőforrások kevésbé hatékony 30

felhasználásából, valamint az adózásnak a gazdaság ösztönzésére kifejtett hatásából (az adófizető által finanszírozott transzfer esetében) származnak. A veszteség másik forrása abból adódik, hogy támogatás bizonyos hányada nem a megcélzott kedvezményezetthez kerül. E kategóriába tartoznak a mezőgazdasági programok adminisztrációs költségei, az inputellátó iparhoz és a termékpálya felső szakaszán elhelyezkedő piaci szereplőkhöz jutó támogatások, a földtulajdonos támogatása és más országokba kerülő (vagy onnan származó) jövedelemtranszfer. OECD elemzése szerint a támogatások legfeljebb 50%-a kerül a mezőgazdasági háztartásokhoz. (Popp J. 2004)

2.2.3. Adópolitika Az állam az elvonás struktúrájával, mértékével, módszerével, valamint a kedvezmények és mentességek rendszerével befolyásolja a lakosság és a vállaltok jövedelmének helyzetét, és egyben gazdasági döntéseiket. Az adóztatás révén az állam közvetve és közvetlenül is hatást gyakorol a gazdaságra. Egyrészt megváltoztatja az adózó rendelkezésére álló jövedelmet (ami nem feltétlenül az adó összegével azonos nagysággal csökken11), másrészt pedig az adózó viselkedését (eltérítési hatás12). (Kostyál et al., 2000/b) Számos csoportosítása is lehetséges, például besorolhatóak az adók a közvetlen (egyenes) és közvetett (indirekt) kategóriákba. A személyi jövedelemadó (Szja) és a vállalati nyereségadó a legfontosabb közvetlen adók, míg például az általános forgalmi adó (ÁFA) közvetett adó. Az adóknak három csoportját különböztethetjük meg (Borszéki É. 1991): 1. Az adók azon csoportja, amelyek révén az állam befolyásolja a jövedelem képződését. Ezek a befizetések függetlenek a gazdálkodás eredményétől, ilyen például a társadalombiztosítási járulék. 2. Azok az adók, amelyek a potenciális bevételt, s ezen keresztül az elérhető jövedelmet csökkentik. Ilyen az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó. (Az általános forgalmi adó vissza nem igényelhető részét az első csoportba kellene sorolni.) 3. A harmadik csoportba tartozó adók a képződő jövedelemhez és annak felhasználásához kapcsolódnak: a különböző jövedelemadók (vállalkozói nyereségadó, személyi jövedelemadó), továbbá a keresetszabályozási adók. A helyi adók részben vagyonadó jellegűek 11

Többféle hatással is számolni kell: az adószerkezet változása, különféle állami transzferek és kedvezmények, az adó továbbhárításának lehetősége, stb. 12

Bár az adórendszerrel kapcsolatos egyik legfontosabb elméleti követelmény a semlegesség, vagyis hogy a lehető legkisebb zavart okozza a piacgazdaság működésében, ennek gyakorlati megvalósítása komoly problémákba ütközik. (Hetényi I. 1999)

31

(épület-és telekadó), részben jövedelemadó típusúak (kommunális adó). Az adózáson belül kiemelkedő fontossággal bírnak a különféle adókedvezmények, amelyek lényegében a támogatás nyílt formái. Ennek lehetséges módszere az adóalap csökkentése. Az adók kivetése során a költségvetési bevétel biztosítása mellett fontos szempont a gazdasági-társadalmi prioritások érvényesítése. Ehhez kapcsolódó elméleti ajánlás, hogy ezáltal ne torzuljanak a piaci mechanizmusok és egyes csoportok/tevékenységek ne kerüljenek indokolatlanul előnybe másokkal szemben. (Mizik T. 2003) Borszéki É. – Mészáros S. – Varga Gy. (1986) véleménye szerint az állami támogatásokkal szemben az adók nem annyira a egy-egy termékhez (ágazathoz) kötődnek, mint inkább az egész vállalati tevékenységhez, ezért elsősorban a jövedelem-szabályozásban töltenek be szerepet, nem pedig a termelés mennyiségének és szerkezetének alakításában. Az adórendszer és a mezőgazdaság kapcsolatának vizsgálata nem új keletű dolog hazánkban. Már Borszéki É. (1988) szerzőtársaival megállapította, hogy a mezőgazdasági termelés sajátos körülményei az adózás területén is szükségszerűen sajátos megoldásokkal járnak együtt, mert figyelembe kell venni a természeti tényezők befolyásoló hatásait, valamint azt, hogy a mezőgazdasági termékek esetében kisebb nyereségtartalom realizálható, mint más ágazatokban. Majd Borszéki É. (1991) kiemelte, hogy bár az adórendszer figyelembe veszi a mezőgazdasági sajátosságokat, de nem elégséges mértékben. Mindemellett a versenysemlegességet a mezőgazdaságon belül is érvényesíteni kellene, ami nem zárja ki a kisebb vállalkozások méretből fakadó hátrányainak adókedvezményekkel történő ellensúlyozását. Popp J. (2001) is rámutatott, hogy az adózási és társadalombiztosítási rendszert – akár állami szerepvállalással is – úgy kellene átalakítani, hogy figyelembe vegye a mezőgazdasági kistermelők és az őstermelők speciális helyzetét. A közterhek a társas vállalkozások esetében sokkal magasabbak, ami megnöveli a termelési költségeiket az egyéni vállalkozókhoz viszonyítva (területegységre vagy egy főre vetítve), viszont ez utóbbi kör egészen 2003ig kiesett a nyugdíjjogosultságból, ami komoly gondot jelentett a számukra. A magyar gazdaság szempontjából a legnagyobb jelentőséggel az 1988-as adóreform bírt. Az új gazdasági filozófián alapuló adóstruktúra természetesen együtt járt bizonyos adónemek megszűnésével és újak keletkezésével. Legjellemzőbb vonása az volt, hogy eltolódott az arány a termelő típusú adóztatás felől a végső fogyasztást terhelő felé, megindult az adórendszer összehangolása a fejlett országok gyakorlatával. Az 1988. 32

január 1-jével bevezetésre került általános forgalmi adó egy teljesen új típusú adónem lett a hazai jogrendszerben, ráadásul Közép- és Kelet-Európa államai közül elsőként. A személyi jövedelemadó reformja is ekkor történt meg13, így összességében egy, a nyugat-európai gyakorlathoz közel álló adórendszer jött létre. A magyar mezőgazdaságot illetően az utóbbi években komolyabb változást az adópolitikában az őstermelők14, illetve a családi gazdaságok15 kedvezményei jelentették. Belyó P. (2003) rávilágított arra, hogy az EU csatlakozás következtében az egyes termékek versenyképességét az egyes országok adózási rendszerei is alapvetően befolyásolják. Magyarországon az adórendszer sok elemében igazodott a nyugat-európai normákhoz, a közvetlen-közvetett adók aránya, az adó mértéke azonban több területen különbözik, amit a gazdasági fejlődés eltérő feltételei indokolnak. Az adóverseny egyre nagyobb nyomás alá helyezi az egyes országok központi költségvetéseit. Személyi jövedelemadó A kulcsok száma a kezdeti tizenegyről kettőre csökkent (jelenleg 18 és 36%, a kulcsokat elválasztó jövedelmi sáv 1 750 000 forint). A mezőgazdaságot nézve azonban számos sajátossággal bír az Szja törvény. Az egyéni gazdálkodói körben az elemzés alapegysége a mezőgazdasági őstermelő. Ameddig az őstermelői tevékenységből származó árbevétel éves szinten nem haladja meg a 600.000 forintot, addig nem jelentkezik adófizetési kötelezettség. Az ezt az összeghatárt meghaladó bevétel esetén a jövedelem meghatározása a bevételtől függően változik: 4 millió forint alatt az őstermelőnek – ha rendelkezik legalább a bevétele 20%-át elérő, névre szóló számlával, akkor – mindössze egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie, ami a bevétel 5%-ának 15%-a. Évi 7 millió forint árbevételig a bevételük 40%-áig kistermelői költségátalányt számolhatnak el, amelyhez nem kell számlát bemutatni.16 A megfelelő költségszámlák gyűjtésével elképzelhető, hogy eddig az árbevételig a mezőgazdasági őstermelőnek nem képződik adófizetési kötelezettsége. A fentiek vonatkoznak a mezőgazdasági kistermelőre is, mint 7 millió forint árbevétel alatti mezőgazdasági

13

Kezdetben 11 kulccsal indult 0 és 60 százalék közötti intervallumban (1987. évi VI. törvény a magánszemélyek jövedelemadójáról). 14

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról, 3. § - őstermelő, őstermelői igazolvány 15

1994. évi LV. törvény a termőföldről, 3. § - családi gazdálkodó, családi gazdaság

16

Ennek viszont feltétele, hogy a mezőgazdasági őstermelő e tevékenységéről a tételes költségelszámolás szabályai szerint adóbevallást nyújtson be.

33

őstermelőre.17 Az átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő pedig a jövedelmét 7 millió forintos árbevételig 85%, illetve a bevételnek azon részéből, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94% költséghányad levonásával állapíthatja meg. A következő agrárspecifikus csoport a családi gazdaság, ahol a családi gazdálkodó és a családi gazdaság nem foglalkoztatottként közreműködő tagja (külön-külön) évi 6 millió forint őstermelői bevételig minősül kistermelőnek, vagyis eddig a bevételhatárig választhatja az átalányadózást, vagy tételes költségelszámolás esetén a bevétel 40%-ának megfelelő kistermelői költséghányad elszámolására jogosult.18 Ez utóbbi más módszerrel is megoldható, de jelentős adminisztrációs könnyítés a családi gazdaságok számára. Társasági nyereségadó Az adó alapja főszabályként a vállalkozás által megtermelt pozitív jövedelem19, mértéke az adóalap 16%-a.20 Új eleme a törvénynek, hogy az adóalap 5 millió forintot meg nem haladó részére 10%-os kulcs érvényes. Az adókedvezmények fontos részét képezik a rendszernek, már a 18%-os adókulcs mellett is a ténylegesen fizetendő adó a teljes társasági szektor összes nyereségének csak körülbelül 10%-a volt. (Mizik T. 2003) A társasági és az osztalékadóról szóló törvény külön ír a mezőgazdasági vállalkozások előlegfizetésének szabályáról. Az adófizetési kötelezettség igazodik a bevételek szezonalitásához. Más tekintetben a mezőgazdasági társas vállalkozások számára ugyanazok a szabályok irányadóak, mint bármely más vállalkozás esetében. A számviteli elszámolás során van lehetőség egyedi elszámolásra, pl. állatok elszámolása. Mivel a személyi jövedelemadóról szóló törvényben széles körű a mezőgazdasági 17

Ez az 1991. évi XC. törvény alapján kezdetben 2 millió forint volt.

18

A bevételt és a költséget – a közös őstermelői tevékenységre vonatkozó előírások szerint – megoszthatják egymás között, függetlenül attól, hogy a számlák kinek a nevére szólnak.

19

A belföldi illetékesség esetén teljes körű az adókötelezettség, vagyis az kiterjed a külföldről származó jövedelmekre is, míg külföldi illetékesség esetén csak korlátozott adókötelezettségről lehet szó, ami nyilvánvalóan nem terjedhet ki a külföldön megszerzett jövedelmekre.

20

Mivel cégek is élhetnek vele, így itt kerül megemlítésre az EVA. Az EVA a részvénytársaságot kivéve minden vállalkozási forma esetén választható. Követelmény, hogy az éves bruttó bevétel ne haladja meg a 25 millió forintot. Az adó mértéke a pozitív adóalap 15 százaléka volt, majd felemelték 25 százalékra, így a mezőgazdasági termelőnek nem éri meg. Alvincz J. és Guba M. (2003) számításai szerint az egyszerűsített vállalkozói adó a mezőgazdaságot annak alacsony jövedelemtermelő képessége miatt érdemben nem érinti.

34

termelést érintő kedvezmények köre, így elmondható, hogy az adóterhelés nem független a termelési formától. Általános forgalmi adó Az általános forgalmi adó olyan összfázisú nettó forgalmi adó, amelyet a vállalkozók a termelés-forgalmazás minden szakaszában kötelesek megfizetni és az adó terhét a végső felhasználó, vagyis a fogyasztó viseli. Az ÁFA befolyásoló hatása a kereslet és kínálat rugalmasságától függően oszlik meg a vevő és az eladó között (differenciált kulcsok esetén a fogyasztás az alacsonyabb kulcsú termékek felé tolódik el). (Mizik T. 2003) Elméletileg az általános forgalmi adó nem jelent terhet a mezőgazdaságban élő egyéni gazdálkodók számára, de a gyakorlatban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy likviditási szempontból mindenképpen gondot okozhat. Alvincz J. (2003) rámutat, hogy minél nagyobb mértékű egy adott évben az ÁFA visszaigénylés, annál nagyobb volt annak korábban a finanszírozási igénye, mert a visszaigénylés csak az előzőleg ténylegesen megfizetett adóra terjed ki. Az adókötelezettség általános jellegű, mégis bizonyos szolgáltatások (tárgyi adómentesség), illetve meghatározott vállalkozói kör (alanyi adómentesség) ki van vonva alóla. A mezőgazdasági tevékenységet folytató őstermelő, kistermelő e tevékenysége tekintetében – a termékimport kivételével – adó fizetésére nem kötelezett, s az általa a mezőgazdasági termék előállítás során megfizetett ÁFA megtérítése kompenzációs felár formájában történik. Ezt a felvásárló adóalany fizeti ki a felvásárlási áron felül, de az ellenérték részeként. Ennek az összegnek az a szerepe, hogy ellensúlyozza azt az adóterhet, amit a mezőgazdasági termelő elszenved azáltal, hogy adólevonási jog hiányában nem mentesül a beszerzéseiben foglalt ÁFA megfizetése alól. Ez abban az esetben van így, ha a termelő termékét nem közvetlenül a fogyasztónak, hanem továbbfeldolgozónak, továbbértékesítőnek adja el. A kompenzációs felár alapja a felvásárlási ár, vagyis összege függ annak változásaitól. Mértéke jelenleg 12%, a növénytermesztési és kertészeti termékek esetében, míg 7% az erdészeti és állati termékek, illetve a mezőgazdasági tevékenységek körében nyújtott szolgáltatások értékesítésekor. A kompenzációs felár alkalmazása az adóalany döntésén múlik, vagyis bármelyik gazdasági egység élhet ezzel a lehetőséggel, de ebben az esetben a forgalmi adóval kapcsolatban megszűnik a levonás joga.

2.2.4. A termeléskorlátozás eszközei Az elmúlt másfél évtized során a magyar mezőgazdasági termelés volumene nagymértékben visszaesett. A mezőgazdasági termékek bruttó 35

termelésének alakulását – a mezőgazdasági termékek áralakulásához hasonlóan – az instabilitás jellemezte, mely természetesen hatással volt a mezőgazdasági jövedelmek alakulására is.21 A termelés mélypontja az 1993. év volt, de jelentős és stabil növekedés azóta sem tapasztalható. (7. táblázat) 7. táblázat: A mezőgazdasági termékek bruttó termelésének indexe (1990=100%) Me.: százalék Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Növénytermesztés Élő állatok és és kertészeti állati Összesen termékek termékek 100,0 100,0 100,0 104,0 84,4 93,8 77,3 73,8 75,0 69,1 66,1 67,7 75,9 63,3 69,8 77,3 65,5 71,6 84,9 66,6 76,1 84,0 62,6 73,6 80,9 66,5 74,1 82,8 65,4 74,4 70,9 67,9 69,6 93,7 66,9 80,6 86,6 66,3 77,3 81,1 64,6 73,8 120,5 58,1 90,6 104,8 58,0 83,0

Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv 1997-es és 2005-ös kötetei, KSH, Budapest

Az 1990-es évek elején a magyar mezőgazdaság két főágazatának (a növénytermesztés és kertészet, illetve az állattenyésztés) arányát még a kiegyensúlyozottság jellemezte. Az elmúlt években azonban a növénytermesztés fokozatosan előtérbe került, és 2005-ben az állattenyésztési ágazat bruttó kibocsátása nem érte el a növénytermesztési kibocsátás felét. (8. táblázat) 2004. évtől az ágazati szerkezet jelentősen megváltozott a korábbi évekhez képest. Ez a változás részben az EU-ba való belépéssel hozható összefüggésbe, mivel ebben az évben a termelési szerkezet már alkalmazkodott a támogatási rendszer kínálta új feltételekhez.

21

A bevezetőben említettek szerint a jövedelmet befolyásoló okok és az okozatok ritkán választhatók szét egyértelműen. Például a termelési volumen csökkenése nyilvánvalóan mérsékli a mezőgazdasági jövedelmeket, de maguk a szerény jövedelmek is gerjesztik a leépülést. Vagy a költségek növekedése, az agrárolló nyílása (a KSH új módszertana szerint záródása) nyírbálja a jövedelmeket, de nem tagadható, hogy ehhez tápot adhat a szakmai munka, a hatékonyság, a szervezettség gyengülése is.

36

A szerkezetváltás kapcsán mindenképpen szükséges megjegyezni, hogy a magyarországi állattenyésztés a hatékonysági mutatók tekintetében messze elmarad az EU-15 tagállamaiban kialakultaktól. Így szinte természetes, hogy a (főleg az EU-támogatások miatt) relatíve kedvezőbb hatékonyságot produkáló növénytermesztési ágazat bővítése révén igyekeznek az ágazati szereplők nagyobb volumenű eredményhez, profithoz jutni. Mindez azonban hosszútávon veszélyforrásokat is magában rejt. A piaci igényeket (piaci elhelyezési lehetőségeket) meghaladó termelés egy bizonyos ponton túl rendkívül nagymértékű túlkínálatot eredményez, aminek következtében a túlkínálatos piacot általában jellemző ármérséklődés révén az ágazat veszteségei is növekednek (növekedhetnek). 8. táblázat: A magyar mezőgazdasági kibocsátás ágazati szerkezete Me.: százalék Év

Növénytermesztés Élő állatok és állati és kertészeti termékek termékek

52,5 56,0 53,2 50,8 50,9 54,4 64,0 67,5 Forrás: EUROSTAT adatok alapján saját számítás. 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

47,5 44,0 46,8 49,2 49,1 45,6 36,0 32,5

Az intervenció Az EU csatlakozás következtében Magyarországnak is alkalmazni kell a KAP eszközeit. Habár az intervenciós ár már Magyarországon is létezett, gyakorlatilag felvásárlás nem nagyon történt.22 „Az intervenciós felvásárlás intézménye különböző agrárpolitikai intézkedések piactorzító hatásának orvoslására bevezetett „szükséges rossz”. (Erdész Fné et al., 2001) Az intervenciós felvásárlás, majd az állami készletek piacra juttatása stabilizáló hatást gyakorol a piaci árakra, amelyek így torzítva tükrözik a termelést befolyásoló bizonytalansági tényezők (időjárás, stb.) változásait. A 22

Az EU-hoz való csatlakozásunk előtt intervenció a gabonafélék közül élelmezési célú búzára, valamint takarmánykukoricára terjedt ki. A 2002/2003-as évben mindössze 46 ezer tonna gabona került felvásárlásra, amely 14 ezer tonna búzát és 32 ezer tonna kukoricát jelentett. Az EU-csatlakozást közvetlenül megelőző 2003/2004-es gazdasági évben nem vásároltak fel gabonát intervencióra. 2003-ban nagyon gyenge termés realizálódott, így az intervenciós ár jóval a termelői ár alatt helyezkedett el, ezért a termelők inkább a piacon értékesítették terményüket. A meghatározott minőségi előírásoknak megfelelő búza intervenciós ára mindkét évben 23 ezer Ft/t, a kukorica intervenciós ára pedig 21 ezer Ft/t volt. (M.7. Melléklet)

37

termelők torzított információ alapján képzik várakozásaikat, ami későbbiekben a termelés vagy jövedelmek instabilitásához vezethet. (Josling, Timothy E. 1977) Az intervenciós felvásárlás intézménye tehát elkerülhetetlenül újabb piaci beavatkozásokat szül. Fertő szerint az intervenció/ártámogatás a fölöslegek állandósult újratermelődéséhez vezet, ezért a kormányok újabb programokkal igyekeznek a többletek folyamatos kialakulását vagy legalább azok további növekedését megakadályozni. Ezek az intézkedések a mezőgazdasági termelés korlátozására irányulnak. Az állam tehát korábbi intézkedéseinek előre nem látott és/vagy nem szándékolt következményeit újabb programokkal igyekszik helyesbíteni. Az is előfordul, hogy az agrárpolitika egyszerre ártámogatási és termeléskorlátozási programot működtet, amelynek egymást kioltó hatásai vannak. (Fertő I. 1999/a) Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának hatálya alá tartozó gabonaintervenció célja a gabonapiac stabilizálása és a gabonaszektor mezőgazdasági termelőinek megfelelő életszínvonal biztosítása. Ennek érdekében az EU korlátlan mennyiségben hajlandó megvásárolni az unió területén megtermelt, megfelelő minőségi paraméterekkel rendelkező gabonát, kivonva ezzel a kínálati többletet a piacról. (Kovács G. et al. 2007) A csatlakozásunk utáni első, a 2004/2005-ös intervenciós évben, hazánkban 3,9 millió tonna gabona került felvásárlásra. (amely a 15,1 milliós EU készlet 24 százaléka, miközben az EU-25-ökben megtermelt gabonának csak 5,8 százaléka származik Magyarországról). Ezzel Magyarország Németország után, az EU második legnagyobb gabonaintervenciós tagállamává vált, utánunk harmadik helyen Franciaország állt. A 2005/2006os intervenciós év során Magyarországon 4,22 millió tonna gabona került intervenciós felvásárlásra (az EU-25 46 százaléka). 2007. június 3-ai állapot szerint hazánk intervenciós készlete 2,17 millió tonna gabonát jelent, amelynek 99,8%-át kukorica teszi ki, a maradék 0,2%-ot pedig cirok. Az intervenció intézményében a termelők a garantált áron értékesíthetik terményüket. A garantált ár magasabb, mint a csatlakozás előtt. A forintban kifejezett intervenciós ár függ a Ft/€ árfolyamától. Az M.8. Mellékletben bemutatom, hogy csatlakozásunk óta havonta hogyan változott az egy tonna búza illetve kukorica intervenciós felajánlása esetén a gazdálkodók által realizált nyereség illetve veszteség ahhoz képest, hogyha szabad piacon értékesítették volna terményüket. 2004 októberétől 2006 augusztusáig mind búza mind kukorica esetében minden hónapban nyereséget értek el a gazdálkodók. 2006 szeptemberétől mindkét gabonaféle esetében egyre növekvő veszteséget (kivételt képez ez alól a kukorica

38

október hónapban) könyvelhettek volna el a termelők23, ha az intervenciót választották volna terményük értékesítésére. A 2006/2007-es intervenciós évben sem Európában, sem Magyarországon nem történt intervenciós felvásárlás. 2007-ben megjelent Agrárgazdasági Információs kiadványban rávilágítottam arra, hogy a hosszú távra meghirdetett intervenciós ár erősen befolyásolja a piaci árakat. Becslések szerint Magyarországon az intervenció lehetősége miatt a szabadpiaci árak magasabbak voltak annál, mint ami egy teljesen liberalizált piacon kialakult volna. Vagyis az intervencióra be nem szállított terméket magasabb áron lehetett értékesíteni a szabadpiacon. Tehát az intervenciónak köszönhetően a termelők egyrészről többletjövedelemre tehettek szert a szabadpiaci ár és az intervenciós ár, valamint a szabadpiaci ár és az intervenció nélkül létrejövő szabadpiaci ár közötti különbségből adódóan. Ez az intervenciós ár, vonzó azokban a közösségi régiókban, ahol alacsonyabbak a termelési költségek. Ezekben a régiókban az EU felvásárlási rendszere már nem a biztonsági háló szerepét tölti be, hanem valóságos kereskedelmi üzletté vált, amely célra a termelés egy részét rendszeresen félreteszik.24 (Kovács G. et al. 2007) Területpihentetés, termelési kvóta Az intervenció intézménye mellett fontos a területpihentetés25, mint a kínálatkorlátozás régóta alkalmazott eszköze. Az EU célja, hogy a további fölöslegek kialakulásának megakadályozása érdekében kivonja a művelés alól a mezőgazdasági terület néhány százalékát. A területpihentetésnek kettős hatása van a mezőgazdasági termelőre nézve, hiszen a farmerek ugyan egyrészt nyernek a magasabb ár következtében, másrészt vesztenek, mert a termőföld korlátozása kibocsátás-csökkenéssel jár. A termelők csak akkor járnak jól, ha az áremelkedésből származó haszon meghaladja a kínálat korlátozásából fakadó veszteségeket. (Fertő I. 1999/a) A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a területpihentetési programok csak korlátozott mértékben alkalmasak a kínálat korlátozására. A farmerek ugyanis általában a legrosszabb földjeiket vonják ki a művelés alól. A megmaradt területen viszont a korábbinál intenzívebb módon gazdálkodnak, például műtrágyát, növényvédő szereket használnak fel. Ezért a művelésben maradt földek környezetvédelmi 23

Ez egyrészről a forint euróhoz viszonyított erősödéséből, illetve a termelői ár emelkedéséből következik. 24 A kukoricára vonatkozó intervenciós problémákat az M.9. Mellékletben mutatom be. 25 Magyarország által választott SAPS nem jár kötelező területpihentetéssel. A termelők teljes területüket művelni tudják, feltéve, hogy önkéntesen, kultúrállapotot fenntartva nem kívánják pihentetni a területüket.

39

szempontból egyre nagyobb terhelésnek vannak kitéve. A területpihentetés tehát nem jár minden input piacán a kínálat visszaesésével, sőt néhány esetben inkább a kereslet növekedésével kell számolni, ami természetesen e jószágok piacán az árak emelkedéséhez vezet. (Josling, Timothy E. 1977) Fertő I. szerint, ebből azt az általánosabb érvényű következtetést lehet levonni, hogy ha az EU meghatározott mértékben (például 15%) akarja csökkenteni a termelést, akkor ennél nagyobb mértékű területkivonást kell alkalmaznia, továbbá számolnia kell a kedvezőtlen környezetvédelmi hatásokkal. (Fertő I. 1999/a) A kínálatkorlátozás másik eszköze a termelési kvóta, amely közvetlenül a kibocsátást korlátozza. A termelési kvóta megállapításával a termelésnek azt a szintjét rögzítik, amely fölé nem mehet a kibocsátás. A kvóta értékét, hasonlóan a területpihentetéshez, országosan állapítják meg, majd termelőkre lebontják. A kvóta túllépését különböző szankciókkal sújthatják, például a további támogatások megvonásával vagy büntetés kiszabásával. A kvóta azt feltételezi, hogy a kibocsátás jól ellenőrizhető értékesítési csatornák, áttekinthető termékpályák mentén történik. Ez a feltétel egyben leszűkíti a kvótaszabályozásra alkalmas termékek körét, ilyen például a cukor és a tej. A kvótával a kormányzat célja legtöbb esetben egyrészt a termelés korlátozása, másrészt a termelők jövedelmének a magasabb árakon keresztüli fenntartása. (Schuch G. E. - Brandao A. S. P. 1992) A kvóta kínálatot visszafogó hatása elméletileg pontosan kalkulálható, hiszen a termelés előre meghatározott mennyisége kerülhet csak piacra. Ezzel szemben a területpihentetésnél nem tudjuk pontosan előre, hogy ha például a föld 15 százalékát kivonjuk a művelés alól, az vajon mekkora termeléscsökkenést okoz.

2.2.5. A földtulajdon és földhasználat kérdése A mezőgazdaság termelőerői közül a termőföld meghatározó jelentőségű. Magyarországon a tulajdonosi struktúra és a földhasználati struktúra szétaprózódott, azonban a földhasználati struktúra -*erősebb koncentrációt mutat, mely aránya jelentős, és a közeljövőben várhatóan nem is csökken. Magyarországhoz hasonlóan a fejlett országok agrárgazdaságában is megfigyelhető, hogy a földtulajdon és a földhasználat sokszor igen jelentős mértékben elszakad egymástól. Burgerné G. A. (2001) szerint a bérleti rendszer előretörését indukálta a földprivatizáció és kísérőjelenségeinek több hátrányos vonása is: • Apró és többnyire szétszórt parcellák, önmagukban életképtelen minibirtokok létrejötte; • Sok esetben távol és nem a mezőgazdaságból élő tulajdonosok; • A földforgalom állami korlátozása, az új birtoktestek eladásának akadályozása; 40

•

Az átalakult nagygazdaságok és a külföldiek tulajdonlásának tiltása.

Mindezen sajátos vonások következtében a magyarországi földbirtokpolitikai célkitűzéseknek is módosulniuk kell az Európai Unió nyugati feléhez képest. Egy átgondolt, szakmai szempontok alapján kidolgozott és nemzeti konszenzuson alapuló birtokpolitika általános célkitűzései Szűcs I. (2003) nyomán a következők lehetnek: • A mezőgazdaságból élők földtulajdonlásának, valamint a tulajdon és használat egybeesésének elősegítése; • A versenyképes üzemi méretek kialakításának előmozdítása; • A művelési ágak sajátosságaihoz igazodó méretű gazdaságok és a különböző üzemtípusok ésszerű arányának elősegítése és fenntartása. A szakmai körök véleményével szemben Fertő I. (1997) szerint „…általánosságban semmi nem indokolja, hogy a földtulajdon és földhasználat teljesen egybeessen.” Arra hivatkozik, hogy a földtulajdon és földhasználat egysége a fejlett országokban sem valósul meg. Mivel a földhasználat nincs elaprózódva, következésképpen a birtokstruktúra sincs elaprózódva. Amennyiben a földbérlet világos szabályok és feltételek mellett működik, akkor nincs különösebb ok arra, hogy a földtulajdon és a földhasználat egybeessen. Meg kell jegyezni, hogy az előzőekben említettek szerint nálunk birtokstruktúra és a földhasználat is egyaránt elaprózódott. Más javak piacától eltérően a földpiac számos sajátossággal, egyedi tulajdonsággal rendelkezik (Sipos A. - Szűcs I. 1995): • "... összkínálata, természeténél fogva, viszonylag fix, és általában nem növelhető magasabb ár ajánlásával, vagy nem csökkenthető az alacsony földbérleti díj következtében". (Samuelson P. A. 1976) • kínálati mennyisége áremeléssel nem növelhető (rugalmatlan piaci áru), • helyhez kötött, térben nem mozgatható, • vagyonmegőrző képessége megfelelő, amely egyszerűen annak tulajdonítható, hogy a termőföld nem amortizálódik, értékét megtartja (sőt növelheti), tartós megélhetési garanciát és bizonyos értelemben egzisztenciát jelent tulajdonosának, illetve a használójának, • a keresleti és kínálati oldal szereplői, területi okokból kifolyólag, általában korlátozott létszámúak, • mobilitása rendkívül alacsony. A földnek, mint termelési tényezőnek sajátosságai közé tartozik, hogy a föld iránti kereslet származékos kereslet, tehát az árát a földön termelt termékek marginális bevételei határozzák meg. Mivel a marginális

41

bevételek a földek minőségétől függően eltérőek, a különböző minőségű földek ára attól függően változik, hogy: • az adott földterületen milyen termékek termelhetők; • milyen mennyiségi összefüggés szerint alakul az egyes termékek marginális hozadéka. (Szűcs I. 1998) A korszerű technika és technológia hatékony alkalmazása csak megfelelő üzemméretek mellett lehetséges, ami a gazdaságok számának csökkenéséhez, és átlagterületük folyamatos emelkedéséhez vezet. Az ingatlanpiac más szegmenseivel összehasonlítva azonban megállapítható, hogy a mobilitás mindig jóval alacsonyabb és az utóbbi évtizedekben tovább csökkent. Így az üzemméretek növelésének egyik lehetősége a földbérlet. (Romány P. 2001) A regisztrált mezőgazdasági, erdőgazdasági, valamint halászati tevékenységet folytató termelők és gazdálkodó szervezetek 2002-es főbb adatai szerint Magyarországon az 5809,7 ha használt területből, a bérelt terület aránya 53%. (Dorgai L. 2004) A termelés növelésének a piacon a fogyasztási igények szabnak határt. A vállalkozó (tökéletesen működő piac esetén, ahol piacra lépésével a piaci árat nem tudja közvetlenül befolyásolni) mindaddig hajlandó további területeket bérelni, amíg egységnyi többlettermék előállítási költsége a termék piaci ára alatt marad. Valamely termék egységnyi mennyiségének növeléséhez szükséges földigény földminőségtől függően változik. Átlagos termesztéstechnológiát feltételezve, a termelés növekedésének földigénye fordítottan arányos a földterület minőségével. A földet vásárló (vagy bérlő) a földért legfeljebb annyit hajlandó fizetni, amennyit a megtermelt termésmennyiség ér. (Feltételezve, hogy a többi termelési tényező változatlan marad.) (Sipos A. - Szűcs I. 1995) A probléma azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a termelési tényezők a termelési folyamatban egymást helyettesítik. A gazdálkodó ezt a helyettesítési műveletet addig "űzi'', amíg olyan tényezőkombinációt (technológiai receptúrát) nem állít össze, ami mellett - az adott technikai szinten - a legkedvezőbb hozamokat éri el. A farmer - megfelelő konjunktúra esetén - először az adott földterületen kísérli meg a hozamok növelését. A földbérlet vagy földvásárlás igénye akkor lép be közgazdaságilag, ha a meglévő földterületen az egységnyi termelésnövelés költsége (vagyis az egyéni marginális költsége) magasabb, mint az egységnyi termelésnöveléshez szükséges terület bérleti díja. (Sipos A. - Szűcs I. 1995) A vásárló érdeke – illetve a földvásárlás melletti döntés – két tényezőhöz kapcsolódik: • n év alatt mennyi jövedelmet tud az adott területen megtermelni, mekkora ennek a jövedelemnek a tőkésített összege és jelenértéke; 42

•

n év múlva mennyit fog érni a megvásárolt földterület a racionális földhasználat elveit betartva (meghatározott értéknövekedési rátát feltételezve), és mennyi ennek a jelenértéke. (Szűcs I. 1998)

Tanka E. 2000-ben rámutatott arra, hogy 1998-ban a társaságoknál 414%-ban, egyéni gazdaságoknál 2-4%-kal növelték meg a bérleti díjak a költségeket, vagyis ennyivel csökkentették a realizálható eredményt. Dorgai L. (2004) szerkesztette tanulmányban szerzőtársaimmal is rávilágítottunk arra, hogy a mezőgazdaság alacsony jövedelmezősége miatt a bérleti díj jelentős költségnövelő tényező. Ezen túlmenően pedig jelentős adminisztratív terheket is ró a bérlőkre, különösen a bérlő szervezetekre. Szabó Gábor (2001) azt írja, hogy összefüggés mutatható ki a magasabb arányú saját tulajdonú földterület és a gazdálkodás eredményessége között. Minél magasabb a földbérleti díj adott évben, annál nagyobb mértékben járul hozzá a díj az eredmény csökkenéséhez. Magyarországon a bérleti díj magas, sokat fizetnek a bérlők a föld használatáért. A bérleti díjak a földárakhoz hasonlóan növekvő tendenciát mutatnak. Gyakorlati tapasztalatok szerint a földárak emelkedése felülmúlja a bérleti díjak növekedését. Ebből arra lehet következtetni, hogy hazánkban jelenleg a föld vagyonmegőrző funkciója az elsődleges. (Dorgai L. 2004) Az aktuális bérleti díj felfogható úgy, mint a búza kg-ban kifejezett földhozadék és az adott évi tőzsdei búza árnak a szorzata. (Tóth T. 2000) A földbérlet az eredményt csökkentő hatása mellett, számos előnnyel rendelkezik, amelyek ugyancsak befolyással vannak az eredményre (Novák Z. 2001): • Hatékony méreten történő gazdálkodás valósítható meg, jelentősebb tőkének a földbe történő befektetése nélkül. • Könnyebben megvalósítható egy hatékony méretű üzem kialakítása, mint vásárlás révén az alacsony mobilitás miatt. • Elősegíti a termelési tényezők optimális felhasználási arányainak kialakulását. • Előmozdítja a földhasználat egyéni és társadalmi szintű hatékonyságának kialakulását. • A földbérleti díjak és a földárak aránya alapján megállapítható, hogy alacsonyabb költséggel jár a bérlet, mint a tulajdon megszerzése. • Gyakran olcsóbb megoldás a termelés extenzív növelése, mint a meglévő területeken történő intenzifikálás, a tőke és munkaráfordítások növelése. • A terület növelésével új termelési tényező kombináció alkalmazása előtt nyílhat meg a lehetőség, amely akár az egész gazdaság hatékonyságát jelentős mértékben megnövelheti. 43

A mezőgazdasági termelésből adódik, hogy egyes ráfordítások megtérülése a más tevékenységeknél megszokott időtartamot sokszorosan meghaladja, egyes esetekben akár több évtized is lehet (pl. melioráció, erdőtelepítés). A termelés rendszeres talajerő utánpótlást igényel, melynek eredménye folyamatosan jelentkezik. Abban az esetben, ha a bérlő nem látja biztosítva ráfordításainak megtérülését, úgy a termőföld kizsigereléséhez vezet. Ebből hátrányok képződnek rövid, de még inkább hosszú távon a képződő jövedelemre. Így a bérlő és bérbeadó közös érdeke a bérleti szabályozás. (Szénay L. - Villányi L. 2000) A termőföld bérletét jelenleg Magyarországon az 1994. évi LV. a termőföldről szóló (többször módosított) törvény szabályozza.26 A földtulajdonlás problémájának területén a törvény különbséget tesz a belföldi és külföldi magánszemélyek, továbbá a belföldi magánszemélyek és a társas vállalkozások között. Belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy tulajdonában legfeljebb 300 ha nagyságú, vagy 6000 AK értékű termőföld legyen. Ezzel szemben, belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet (ideértve tehát a szövetkezeteket és a gazdasági társaságokat is) termőföld tulajdonjogát – a Magyar Állam, az önkormányzat, az erdőbirtokossági és legelőbirtokossági társulat és a közalapítvány kivételével – nem szerezheti meg27. Végül a jogszabály egyértelműen kimondja, hogy: „A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg.” Az EU csatlakozás következtében nem alkalmazhatnánk ezt a korlátozást, mivel az EU-tagországok között nem állhat fel diszkrimináció, e tekintetben azonban haladékot kaptunk. A földbérlet, földhasználat tagállamok általi szabályozása (pl. minimális/maximális bérleti idő, felmondási és előhaszonbérleti jog, limitált bérleti díj) alapvetően három csoportra bontható: 1. a (kis)tulajdon védelme érvényesül – akár a bérlővel szemben is – tipikusan a földreformon átesett országokban (Dánia, Finnország, Ír Köztársaság, Észak-Írország); 2. elsősorban a bérlők védelme kerül előtérbe azokban az országokban, ahol a bérleti viszonyok már korábban elterjedtek (Franciaország, Belgium, Hollandia, a mediterrán országok közül Olaszország, valamint enyhébb formában Spanyolország és Portugália); 26

E törvény eltérő rendelkezéseinek hiányában a PTK-nak a haszonbérletre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. 27 Itt szeretném megjegyezni, hogy mind az európai, mind pedig a tengeren túli fejlett országokban is a gazdasági társaságok mezőgazdasági földtulajdonlását általában erősen korlátozzák, mezőgazdasági szövetkezetek pedig csak egészen kivételesen rendelkeznek közös földtulajdonnal. (Szabó G. 2001)

44

3. mérsékelten szigorú (közepes) szabályok vonatkoznak a bérletre, gazdálkodásra és tág teret adnak a szerződéses szabadságnak (Svédország, Görögország, Luxemburg és az 1995-ös bérleti reform óta Anglia). Közepes a szabályozás még Németországban és Ausztriában is. (Burgerné G. A. 1998/a, Dorgai L. 2004, Pálovics Bné 1997, Tracy 1994) A közép-kelet európai országok rendszerváltás utáni földbirtokpolitikája is igen eltérő módon alakult. (Burgerné G. A. 1996, 1998 a,b; Kissné B. E. 1998; Németi L. 2003; Novák T. 1997)

2.2.6. Az üzemméret A jövedelmezőségi vizsgálatok többször is valamilyen más kategóriával kapcsolatos viszonyt elemeznek. A leggyakrabban és egyben a legrégebben vizsgált összefüggések egyike a méret és a jövedelmezőség kapcsolata. A fejlődő országok mezőgazdasági szerkezetét vizsgáló empirikus irodalom eredményei alapján – a különböző módszertani problémák ellenére – általában elfogadott ténynek tekintik a farmok nagysága és azok hatékonysága közötti kapcsolatot. (Ali M. - Byerlee D. 1991, Binswanger H. P. et al. 1995, Schuch G. E. - Brandao A. S. P. 1992) Jól ismert tény, hogy a fejlett országok mezőgazdaságában az üzemek átlagos területnagysága és az egy farmra jutó kibocsátás az elmúlt évszázad második felében jelentősen emelkedett. Ezt a jelenséget gyakran a mezőgazdasági szerkezet koncentrációs folyamatával is szokták magyarázni. Az agrárközgazdászok jelentős hányada úgy véli, hogy a farmok nagyságának hosszú távú növekedése egyben annak bizonyítéka, hogy a nagyobb farmok hatékonyabbak, mint a kicsik. Ennek eredményeképpen a nagy ipari farmok folyamatosan felváltják a családi gazdaságokat. Noha az említett előrejelzés ellenére a családi gazdaságok továbbra is meghatározó részét jelentik a fejlett országok mezőgazdaságának, bár jelentőségük szakágazatonként különböző28. Mégis általános a meggyőződés az agrárközgazdászok között, hogy a mezőgazdaságban létezik skálahozadék.29 (Fertő I. 2002) A skálahozadék a mezőgazdaságban általában két dolgot jelenthet: 1. a tipikus vállalat termelési függvénye egy adott ágazatban növekvő 28

Az agrárgazdaságtanban gyakran keveredik az üzemméret és az üzemszervezet problémája. A kettőt nem szabad összekeverni, azaz például a családi farm nem egyenlő szükségszerűen kisméretű üzemmel. 29 A skálahozadék fogalma azt jelenti, hogy milyen arányban változik az output, ha minden input felhasználása azonos arányban emelkedik. (Fertő I. 2002)

45

skálahozadékkal jellemezhető, 2. a kis farmok kevésbé hatékonyak, mint a nagy farmok. (Kislev Y. - Peterson W. 1996) A skálahozadék léte azonban egy meghatározott ágazatban (jelen esetben a mezőgazdaságban) hatással van az adott iparág szerkezetére, teljesítményére, növekedésére és változására is, ezért tanulmányozása szorosan kapcsolódik a mezőgazdaság szerkezetének változásaihoz. Egy ágazatban a vállalatok folyamatosan alkalmazkodnak a technológia, a fogyasztói preferenciák és más gazdasági feltételek változásaihoz. A skálahozadék megléte vagy hiánya egyik a sok tényező közül, amelyik befolyásolja az agrárszektor növekedési útját, ezért segíthet megérteni, illetve előre jelezni a mezőgazdaság szerkezetében lezajló átalakulást. Bár a skálahozadékra gyakran úgy tekintenek, mint amelyik képes mindent megmagyarázni – legyen az a húsipar szerkezetében végbement változás, a bankok fúziója vagy a családi farmok „eltűnése” –, még sincs általános közmegegyezés a közgazdászok között, hogy miként kell ezt a jelenséget megfelelően elemezni. (Hallam A. 1993) Singh A. és Whittington G. (1968) számításai alapján az átlagos jövedelmezőség csökkent a cég méretével, ami viszont nem bizonyult szignifikánsnak. Ez az adózott eredmény/eszközállomány mutató esetében markánsabban megmutatkozott, mint amikor a számlálóban az adózás előtti eredmény szerepelt. Nem találtak lineáris kapcsolatot a méret és a jövedelmezőség között a minta egészén. Emellett a jövedelmezőség nagyjából 50%-ban megmagyarázta a növekedés varianciáját. Az adózott eredmény 1%-os növekedése 0,7%-os növekedést eredményezett. Az adózott eredmény magyarázó ereje jobbnak bizonyult, mint az adózás előttié. Hughes G. (1998) elsődlegesen a gazdaság formájának és méretének a kapcsolatát vizsgálta. A korábbi Csehszlovákiával ellentétben Magyarországon a kisebb gazdaságok (30 hektár alatt) sokkal hatékonyabbnak bizonyultak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az ilyen típusú termelésnek komoly történeti gyökere van, mivel már a szocializmus idején kialakult a duális mezőgazdasági struktúra. Alvincz J. és Varga T. (2000) ugyanakkor nem tudtak összefüggést kimutatni a birtoknagyság és a jövedelmezőség között. A Közép-Kelet-Európa mezőgazdaságára jellemző alacsony megtérülés okának sokan az alacsony üzemméretet és a földbirtokok elaprózódottságát tartják. Gorton M. és Davidova S. (2001/a) elemzése ezt nem tudta egyértelműen igazolni. Habár a klaszteranalízis során a legjobban teljesítő csoportra (nagyméretű társas gazdaságok) ez igaz volt, ugyanakkor a második legnagyobb átlagos üzemmérettel jellemezhető nagyméretű, lemaradó gazdaságok viszont a mintában a legrosszabb teljesítményt nyújtották. Rámutattak arra is (Gorton M. et al. 2001/b), hogy mivel a nagyméretű társas gazdaságok szinte kizárólag fizetett munkaerővel és bérelt földeken gazdálkodnak, így adott esetben nem tudják alkalmazni a kis gazdaságok/egyéni termelők „önkizsákmányoló” stratégiáját. A 46

mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének esetleges romlása emiatt komolyan veszélyeztetheti a jelenlegi kedvező pozíciójukat. A nagyméretű, lemaradó gazdaságok esete pedig rávilágít, hogy a csőd lehetősége nem köthető pusztán egyetlen vállalkozási formához. Habár a méret és a jövedelmezőség között kimutatható kapcsolat, de a nagyobb birtokméret önmagában még nem jelent automatikus megoldást az alacsony megtérülés problémájára. Mizik T. számításai szerint viszont az Európai Unióban sok esetben a kis üzemméret az alacsony jövedelemtermelő képesség oka. A farmnagyságok még a jól működő földpiacok ellenére sem optimálisak, mivel még mindig nem érik el a „vízválasztónak” tartott 120 hektárt.30 A két kivétel pusztán Franciaország (ahol már a kilencvenes évek elején elérte az átlagos farmnagyság a 120 hektárt a szántók esetében) és az Egyesült Királyság (ahol hagyományosan nagyok a farmméretek, ami e típusnál 200 hektár körüli nagyságot jelent). Ez utóbbiban a nagy üzemméretnek köszönhető, hogy a földeknek a szántóként történő hasznosítása a legjövedelmezőbb. Ennek alapján leszögezhető, hogy nagyon szoros korreláció van az üzemméret és a hasznosítási mód között, vagyis a földnek szántóként történő hasznosítása csak bizonyos méretnagyság felett igazán gazdaságos. Elemzései alapján az összesített uniós adatok szintjén a sertés és baromfitartó gazdaságok bizonyultak a leginkább, míg a gyümölcsösök a legkevésbé jövedelmezőnek. (Mizik T. 2003) A Bizottság egyik jelentése (Comission, 2001) is tartalmazza, hogy a legmagasabb átlagos jövedelemmel általában a nagyméretű, szántföldi termelésre specializált gazdaságok, illetve a termelés legversenyképesebb szektorának31 a résztvevői (sertés és/vagy baromfi, kertészet és tejelő szarvasmarha) rendelkeznek. A déli tagországok kisebb területű és vegyes termelési szerkezetű gazdaságainak átlagos jövedelme elmarad az EU átlagától. Kovács G. és Udovecz G. (2003) szerint, a méretnövekedéssel együtt általában a gazdálkodás hatékonysága is javul. Ez a jelenség olyan előnyökkel magyarázható, mint a nagyobb méretek mellett lehetővé váló teljesebb foglalkoztatás, jobb kapacitáskihasználás, a járulékos beruházásoknál elérhető fajlagos megtakarítások stb. A 2003. évre vonatkozó számításaik szerint az üzemi méretek szerint csoportosított adatok igazolják a skálahozadék meglétét. Az EU-tagok mutatói – kisebb 30

Természetesen ez az érték kizárólag a szántók esetében tekinthető vízválasztónak, míg például a zöldség-gyümölcs ágazatban ennek a töredéke is elég lehet a biztos megélhetéshez. 31 Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a versenyképes szektorba tartozás nem termékfüggetlen.

47

hullámzásoktól eltekintve – előnyösnek mutatják a nagyobb méreteket. Ez igaz Magyarországra is, de nálunk lényegesen kisebbek a különbségek. Különösen szembetűnő, hogy a nagyobb gazdaságok Magyarországon egyelőre nem mutatnak az élőmunka hatékonyságában olyan mértékű javulást, mint nyugat-európai társaik, ahol az egy munkaerőegységre jutó üzemi bruttó jövedelem csaknem tízszeres eltérést mutat a két szélső méretkategóriában, míg Magyarországon kevesebb, mint kétszeres különbséget találunk. Keszthelyi Sz. (2005) szerint is a nagyméretű gazdaságok alapvető előnye – az előző bekezdésben leírtakhoz hasonlóan – a sikeresebb költséggazdálkodásban rejlik. A fentiekben említetteken túl leírja, hogy a nagyobb méret lehetővé teszi azt, hogy kevesebb külső szolgáltatást vegyenek igénybe a gazdaságok (a gépi munkát ugyanis jórészt saját maguk is el tudják végezni, viszonylag olcsón). E tényezők hatására fajlagos költségeik kedvezőbbek lesznek.

48

3.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Kutatásom hátterét meghatározza az AKI-ben kutatással töltött négy év, mely során számos projekt keretében foglalkozhattam a disszertáció tárgyával hol szorosan, hol érintőlegesen összefüggő témákkal. Disszertációmban a szakirodalmi feldolgozás során az ún. „rendszeres kutatás”32 módszerével feltérképeztem és feldolgoztam a vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalmat. A szakirodalom feldolgozása során részletesen áttekintettem és értékeltem a mezőgazdaság jövedelmezőségére ható tényezőket, beleértve az agrárpolitikai eszközök változását is.33 Természetesen az EU csatlakozással a nemzeti hatáskör korlátokba ütközött, bizonyos területek teljesen meg is szűntek. Majd igyekeztem megfogalmazni a saját gyakorlati és empirikus kutatási tapasztalataim alapján alkotott saját véleményemet. Értekezésem a szakirodalmi feldolgozás után két részre osztható. Megállapításaimat, illetve következtetéseimet az első részben az FADN34 adatbázisból kiválasztott üzemeknél készített saját kérdőíves és mélyinterjús kutatásból nyert információkra, a második részben az FADN adatbázis 20012005.35 évekre vonatkozó adatainak felhasználásával végzett számításaimra alapoztam. A kérdőívekre és mélyinterjúra alapozott termelői reagálásvizsgálatot hat főből álló csoportban végeztük.36 A kérdőíves kutatás 2004 őszén kezdődött és 2006 februárjában fejeződött be. A kutatás 12 témakört ölelt fel, amelyből kettő: „Hitelek, banki kapcsolatok” valamint „A beruházási hiány és felesleg” című fejezet vizsgálta közvetlenül a költségvetési kapcsolatok pénzügypolitikai aspektusait. A felsorolt két fejezethez tartozó kérdőív összeállítása, és a témák kidolgozása saját munkám. A módszer rész kidolgozásához, alkalmazástechnikájához nagymértékben hozzájárultam.37 32

Rendszeres kutatás: a szakirodalom rendszeres átfésülése, áttekintése általában fordított időrendben történik. Ez azt jelenti, hogy először a közelmúltban megjelent forrásokat kell átnézni, majd haladni időben visszafelé. (Jávorné Kolozsváry J. 2003) 33 A vizsgált tényezők tehát az alábbiak: árpolitika, támogatáspolitika, adópolitika, termeléskorlátozás eszközei, földtulajdon és földhasználat kérdése, valamint az üzemméret hatása a jövedelemre. 34 Az FADN módszertanát röviden az M.10. Melléklet tartalmazza. 35 36

A tesztüzemi hálózat több lépcsőben 2001-re épült ki országosan. A vizsgálat folyamatábráját az M.11. Melléklet tartalmazza.

37

Saját kutatási témáimban egyes szám első személyt, a kutatáshoz tartozó módszer részben többes szám első személyt használok.

49

A „Hitelek, banki kapcsolatok” témakörét vizsgáltam, mert a gazdaságok által a megfelelő versenyképesség és jövedelemtermelő képesség eléréséhez elengedhetetlen a kellő mértékű tőke-és hitel-ellátottság. A mezőgazdaságnak a nemzetgazdaság más ágazataihoz képest kisebb a jövedelmezősége, lassúbb és kockázatosabb a tőke megtérülése. (Borszéki É. 2003/b) A sajátosságok „kezelése”, a megfelelő tőke-és hitelellátottság biztosítása érdekében az állam bizonyos preferenciák nyújtásával a fejlett világ szinte minden országában tevékeny szerepet vállal. Tenk Gábor (1999) meghatározása szerint ennek két alapvető formája létezik: a vissza nem térítendő tőkejuttatás, valamint a banki hitelekhez nyújtott kamattámogatás és állami garanciavállalás. „Beruházások, eszközfinanszírozás” ugyancsak fontos témakör a költségvetési kapcsolatok szempontjából is. Az ágazat versenyképességének, a termelés minőségi és gazdaságossági összetevőinek javításához, technológiai és technikai megújulásra van szükség. A termelés bővítéséhez és a minőség egyidejű javításához pedig nemcsak több, hanem korszerűbb (s ezáltal drágább) eszközök szükségesek. Gyakorlati tapasztalatok azt jelzik, hogy a gazdaságok irányításában éppen a beruházási folyamat döntései, illetve a folyamat szervezésével kapcsolatos cselekvések okozzák az egyik legtöbb gondot. Ennek magyarázata, hogy a beruházások jelentős pénzügyi eszközöket kötnek le hosszabb időszakra, és távlatosan megszabják a gazdálkodás lehetőségeit. Bizonyos feltételek mellett a beruházásokhoz állami segítség/támogatás áll rendelkezésre, amelynek kihasználása jelentősen megkönnyíti az új fejlesztéseket, bővítéseket, amelyek segítségével javulhat az ágazat jövedelmezősége. A termelői reagálás-vizsgálat Magyarországon sem új keletű eszköz az agrárökonómiai kutatásban. A hetvenes évtized utolsó éveiben Kapronczai István, Szénay László irányításával és Rideg Margit (1980) közreműködésével már kidolgozta ennek mikroszintű módszertanát, és konkrét vizsgálatokat is végzett. Ennek lényege, hogy a jogi és gazdasági szabályozás felismerésében helyzetüknél fogva, valamint a döntési felelősség szempontjából legkompetensebb vezetők konkrét reakcióit figyeljük meg (egyéni és társas gazdaságok esetében egyaránt). A vezetők reagálásának egyik legcélszerűbb vizsgálati eszközeként az interjú-szisztéma alkalmazható. Az interjú-módszer két változatával közelíthető meg a vizsgált témakör: a személyes meghallgatással (ún. mélyinterjúk) és a kérdőíves megkereséssel. A kutatás során mindkét interjú-módszerben rejlő lehetőségeket kihasználtuk. A kérdőív (M.12. Melléklet) a gazdasági és jogi szabályozás témacsoportjai szerint differenciálta a kérdéseket, azok

50

válaszlehetőségeinek, variációinak és a személyes vélemény lehetőségének beépítésével. A válaszvariációk kidolgozása a szabályozórendszer egészének és elemeinek tényleges céljain, az általunk végzett elemzések, valamint a szakirodalomból ismert korábbi vizsgálatok tanulságain alapult. A mélyinterjúkat helyszíni beszélgetések keretében készítettük. A 2-5 órás interjúbeszélgetések során a kérdőív kitöltése mellett, azoknak a „mögöttes” információknak az összegyűjtésére törekedtünk, amelyek a kérdőívekben kapott válaszok jobb megértését, ebből adódó következtetések levonását és javaslatok megtételét segítették. (A mélyinterjúk során tehát nem tettünk fel a kérdőíven túl kérdéseket.) A kutatás indításakor 50 személyes és mintegy 300 írásos interjú elkészítését (elkészíttetését) terveztük a sokaságot néhány főbb szempont szerint reprezentáló minta alapján. Az üzemek kiválasztása megyénként történt. (M.14. Melléklet)Az alapsokaságból arányosítással és a Neymanképlet alapján az egyes cellákba számolt gazdaságszámnak vettük a számtani átlagát. Erre azért volt szükség, mert ha csak az arányosítást38 vesszük figyelembe, akkor nagyon kevés lett volna a legnagyobb kategóriába tartozó gazdaság. Ha csak a tesztüzemi rendszer végleges kiválasztási tervét (Neyman-allokációval korrigált) vennénk figyelembe, akkor meg túl magas lenne a nagyok száma, ezért a finnek39 által (az FADN-nél) is használt statisztikai módszert alkalmaztuk. Az így számolt kiválasztási tervet kapták meg a tesztüzemi rendszerben közreműködő könyvelőirodák, és ők vették fel a kapcsolatot a termelőkkel. A konkrét gazdaság kiválasztását az irodákra bíztuk attól függően, hogy melyik – a kiválasztás szempontjainak megfelelő – termelő vállalta a kérdőív készséges és őszinte kitöltését.40 (Az 50 interjúbeszélgetést már nem a könyvelőirodák, hanem a kutatói csapat tagjai végezték. Én 20 interjút készítettem.) Arra törekedtünk, hogy állattenyésztő, szántóföldi növénytermesztő, kertészettel foglalkozó és vegyes gazdálkodást folytató termelők is szerepeljenek a mintában. A kérdőívet kitöltő gazdaságokból 75% volt az egyéni és 25% a társas gazdaságok száma.

38

Arányos elosztás : A mintába a sokasági arányoknak megfelelően választjuk meg az elemszámot. A rétegenkénti kiválasztási arányok megegyeznek (az egyes rétegek kiválasztási arányszáma megegyezik az egész sokaság kiválasztási arányával).

39

The FADN selection plan for Finland. Agricultural Economics Research Institute, Helsinki 1996. (Kézirat)

40

A kutatás során mind a kérdőívet kitöltőknek, mind a mélyinterjúk alanyainak biztosítottuk a teljes anonimitást.

51

Végeredményben 296 kérdőív számítógépes feldolgozására nyílt lehetőségünk. (M.13. Melléklet)Az értékelhető kérdőívet kitöltő üzemek rétegzésének és súlyozásának alapja a KSH 2003. GSZÖ eredményei voltak. (9. táblázat) 9. táblázat: A megfigyelt sokaság Me.: db M egnevezés Szántóföldi növényterm esztők Töm egtakarm ány-fogyasztó állatokat tartók A brakot fogyasztó állatokat tartók G yüm ölcs, szőlő term esztők K ertészeti gazdaságok V egyes Ö sszesen

K icsi

K özepes

N agy

Ö sszesen

34 474

12 735

815

48 024

4 233

1 323

189

5 745

2 429

1 465

286

4 180

10 3 12 68

614 734 586 070

3 1 2 22

444 585 117 668

124 68 294 1 775

14 5 14 92

183 387 996 514

A rétegzési szempontként a tesztüzemi rendszer kiválasztási tervéhez hasonlóan az üzemméretet és a tevékenységi irányt vettük. Ezek alapján 3 méretkategóriát és 6 tevékenységi irányt képeztünk. (10. táblázat) 10. táblázat: A mintába került gazdaságok nagyság és tevékenységi irány szerinti megoszlása Me.: db M egnevezés Szántóföldi növénytermesztők Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Vegyes Ö sszesen

K icsi

K özepes

Nagy

Ö sszesen

32

135

18

185

1

8

8

17

3

15

5

23

7

22 3 21 204

1

30 3 38 296

8 51

9 41

A kérdőívet kitöltő üzemekhez rendeltünk egy ún. súlyozási faktort aszerint, hogy adott gazdaság az országban hány hasonló gazdaságot képvisel, és a szöveges elemzést már ez alapján végeztük el. Ennek elsődleges célja az volt, hogy eredményeink a megfigyelt sokaság jellemzőit minél pontosabban reprezentálják. A súlyozási faktorok képzése az FADN-ben szereplő minta súlyozási módszeréhez hasonlóan történt: a megfigyelt alapsokaságot és a mintánkat gazdálkodási irányonként és méretkategóriánként azonos szerkezetű cellákra bontottuk, majd a két azonos cellában szereplő értéket elosztottuk 52

egymással. A számlálóban a megfigyelt sokaság, míg a nevezőben a mintában szereplő üzemek száma szerepel. Abban az esetben, amikor a megfigyelt sokaságból az adott cellában szerepelt üzemszám, de a mintánkból nem került be érték, azt a problémát úgy hidaltuk át, hogy a szomszédos cellát, vagy cellákat összevonva képeztünk súlyozási faktorokat. A saját kérdőíves és mélyinterjús kutatás után dolgozatomban vizsgáltam a magyar mezőgazdaság társas vállalkozóinak és egyéni gazdaságainak átfogó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét.41 A vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet vizsgálata során használt mutatók szöveges értelmezését és az alkalmazott mutatók képleteit az M.15. Melléklet tartalmazza. A jövedelmezőség vizsgálata során, a vállalkozási szintű jövedelmezőség mellett kiemelt fegyelmet fordítottam disszertációmban az egyes tőkeelemek jövedelmezőségére is. A nemzetgazdasági ágak szinte mindegyike esetében megfigyelhető, hogy a saját tőke jövedelmezősége meghaladja az összes tőke jövedelmezőségét. Ez jó, hiszen a saját tőke jövedelmezősége (várható hozama) meghaladja az idegen tőke költségét. Ez a jelenség Modigliani és Miller tételeiből levezethető. MM II. tétele értelmében a saját tőke várható hozama az idegen tőke és saját tőke aránnyal lineárisan növekszik, legalábbis amíg a hitel kockázata átlagos szintű. A tőkeáttétel egy bizonyos értékének elérése után az adósság kockázatának növekedése miatt a hitelezők már magasabb hozamot várnak el a hiteleik után. Ha az idegen tőke költsége kisebb az eszközök hozamánál, a saját tőke hozama növekszik. Fordított esetben, amikor az idegen tőke költsége nagyobb az eszközök hozamánál, akkor csökkenni fog a saját tőke hozama. (Borszéki, 2002)

41

Itt jegyzem meg, hogy a jövedelmezőségi helyzet tendenciájának elemzésekor elengedhetetlen annak figyelembe vétele, hogy a 2003. év negatív rekordnak számított a mezőgazdaságban az időjárás miatt. Így a tendencia elemzésekor a 2002. évet a 2004. évhez hasonlítom. (A 2003. évet jellemző adatokat tájékoztató jelleggel szerepeltetem.) A többi rész bemutatásakor – ahol szükséges – elemzésembe bevonom a 2003. évet is.

53

Az előzőekben felsoroltakon kívül vizsgáltam a költségvetési kapcsolatok, vagyis a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatások42 és az elvonások alakulását, eredményre (különböző eredménykategóriákra) gyakorolt hatását, melyek a jövedelemtermelő, önfinanszírozó képességet nagyban befolyásol(hat)ják. (A költségvetési elvonások és támogatások összesítése eredményeként megkapjuk a költségvetési egyenleget. Az a tétel, amely a vállalkozás számára eredménynövelő tétel, ez a költségvetésnek kiadást jelent és fordítva.) A költségvetési egyenleggel korrigálva az elért eredményt megkapjuk, hogy a meglévő eszközállománnyal, a költségvetési kapcsolatok nélkül a termelők milyen eredmény elérésére lennének képesek. Fontos, hogy az EUcsatlakozásig a nemzeti költségvetéstől, utána pedig a nemzeti költségvetéstől és az Európai Uniótól/Közösségi költségvetéstől együttesen kapott támogatásokat szerepeltetem. Meg kell említeni, hogy a beruházási támogatás nem eredménynövelő tétel (nem a 9-es számlaosztályban könyveljük), mivel a számviteli törvény szerint ezt tőketartalékként tartjuk nyilván. Ezzel magyarázható, hogy kutatásom során az eredményre közvetlenül ható támogatások között nem szerepeltettem a beruházási támogatást, mint transzfert. (Kovács H. 2004/b) Költségvetési elvonásként számoltam a költségként megjelenő adókkal, illetékekkel, társadalombiztosítási járulékokkal és a vállalkozási adókkal is. Az ÁFA-t nem szerepeltettem, mint költségvetési elvonást, mert azt csak a 600 ezer forintnál kisebb bevétellel rendelkező őstermelők (náluk van a kompenzációs felár), valamint az átalányadózást alkalmazó 42

A visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatások (továbbiakban támogatások) alatt, a/az: 1. növénytermesztéshez, növényi termékek értékesítéséhez kapcsolódó támogatások, 2. állatok tartása, értékesítése után kapott támogatások, 3. állatok vásárlásához, beállításához kapcsolódó támogatások, 4. állati termékek értékesítése utáni támogatások, 5. állatok, állati termékek utáni egyéb támogatások, 6. környezetvédelmi, illetve az ökológiai gazdálkodásra való áttérést segítő támogatások, 7. természeti károk miatt nyújtott támogatások, (pl. aszály, fagy) 8. értékesítési támogatások növényekre, 9. költségcsökkentés céljából nyújtott támogatások, (pl. gázolaj jövedéki adójának visszatérítése) 10. kedvezőtlen adottságú területek támogatása, 11. földterületek erdősítésére adott támogatások, 12. egyéb erdészeti támogatások, 13. egyéb vidékfejlesztési támogatás, 14. egyéb támogatások,(pl. közraktározási támogatások) összegét értem.

54

vállalkozások nem számolhatják el, vagyis ők nincsenek benne az ÁFA körben. Ezek köre és összege elhanyagolható. A költségvetési kapcsolatokon kívül kitértem az idegen források (hitel, föld-, épület-, gépbérlet) után kifizetett költségekre, amelyek a visszamaradó eredményt csökkentik. Az idegen tőke használatáért a vállalkozások kamatot és bérleti díjat fizetnek, ezek különböző mértékben csökkentik az elérhető eredményt. Vizsgáltam, hogy milyen eredmény érhető el a termelésben összesen a hasznosított eszközök révén, függetlenül azok forrásától és azok tulajdonosi hátterétől. Elemeztem, hogy az így kapott korrigált adózás előtti eredményből mekkora részesedés jut az egyes tőketulajdonosoknak, tehát összefoglalva: az államháztartásnak, a tőketulajdonosoknak, a pénzügyi intézményeknek, a gép-és épülettulajdonosoknak, a földtulajdonosoknak és mennyi marad a termelésben. Az előzőekben felsorolt vizsgálatokat elvégeztem a gazdaságok mérete, valamint tevékenységi iránya szerint is, mind a társas vállalkozások, mind az egyéni gazdaságok esetében. A vállalkozásokat ökonómiai méretük szerint három csoportra osztottam, a már ismertetett EUME alapján. A társas vállalkozás: • kicsi, ha ökonómiai mérete 2 és 80 EUME között van, • közepes, ha mérete nagyobb, mint 80 EUME, de nem haladja meg a 260 EUMÉ-t, • nagy, ha mérete nagyobb 260 EUMÉ-nél.43 Az egyéni gazdaság: • kicsi, ha ökonómiai mérete 2 és 8 EUME között van, • közepes, ha mérete nagyobb, mint 8 EUME, de nem haladja meg a 40 EUMÉ-t, • nagy, ha mérete nagyobb 40 EUMÉ-nél.44

43

Vagyis: • kicsi a gazdaság, ha SFH-ja ≤ 25 millió forint, • közepes, ha 25 millió forint < SFH ≤ 80 millió forint, • nagy, ha SFH-ja > 80 millió forint. 44 Vagyis: • kicsi a gazdaság, ha SFH-ja ≤ 2,5 millió forint, • közepes, ha 2,5 millió forint < SFH ≤ 12 millió forint, • nagy, ha SFH-ja > 12 millió forint.

55

Mind a társas vállalkozásokat, mind az egyéni gazdaságokat hat csoportba soroltam termelési irányuk45 szerint: 1. árunövény-termelés (gabonafélék, cukorrépa, burgonya stb.): árunövények SFH-ja >=2/3; 2. állattenyésztés I. (tömegtakarmány-fogyasztó állatok: tehén, hízómarha, juh, ló stb. tartása): tömegtakarmány-fogyasztó állatok SFH-ja >=2/3; 3. állattenyésztés II. (abrakfogyasztó állatok: sertés, baromfi stb. tartása): abrakfogyasztó állatok SFH-ja >=2/3; 4. ültetvényes termelés (szőlő, gyümölcs, komló): ültetvények SFH-ja >=2/3; 5. zöldségtermesztés: a zöldség- és dísznövénytermesztés, valamint a faiskola SFH-ja >=2/3; 6. vegyes mezőgazdasági termelés: az előző kategóriákba be nem sorolható esetek. Az társas és egyéni vállalkozások jövedelmezősége közvetlenül nem hasonlítható össze egymással, mivel az egyéni gazdaságok nem számolják el költségként a családtagok munkaidő-teljesítménye után járó indokolt bértömeget. Az egyéni gazdaságban dolgozó családtagok személyi jövedelmének egy része a könyvelés által kimutatott eredményben jelenik meg. Az előzőekben felsoroltak következtében elemzésem során a társas vállalkozások és egyéni gazdaságok mutatóit csupán tendenciájában hasonlítottam össze.

45

A termelési irány egy adott üzem vagy üzemcsoport jellemző tevékenységi köre a tevékenység-csoportok SFH-jának részaránya alapján.

56

4.

A KUTATÁS EREDMÉNYEI

Értekezésem következő két alfejezetében az FADN adatbázisból kiválasztott üzemeknél készített saját kérdőíves és mélyinterjús kutatásból nyert információkból, majd az azt követő alfejezetekben az FADN adatbázis 2001-2005. évekre vonatkozó adatainak felhasználásával végzett számításaim, elemzésem eredményeit mutatom be.

4.1.

Hitelek, banki kapcsolatok46

Kutatásom során vizsgáltam, hogy melyek azok az okok, amelyek következtében egy gazdaság hitelt vesz fel, illetve távol marad attól. (11. táblázat) 11. táblázat: A hitelfelvételi gyakorlat okai a gazdaságokban* Vett fel hitelt, mert… bevételek és/vagy támogatások elmaradása miatt, likviditási zavarba került. növelte a versenyképességét és jövedelmezőségét a hitel adta bővítési lehetőséggel. növelte a versenyképességét és jövedelmezőségét a hitel adta korszerűsítési lehetőséggel. nagyon kedvező hitelkonstrukciót kapott, amit kár lett volna kihagyni. Nem vett fel hitelt, mert… nem akart fejleszteni, bővíteni. a folyó termelés finanszírozását saját forrásból meg tudta oldani. nem talált megfelelő hitelkonstrukciót. Túl drága hitel állt csak rendelkezésére. Nem felelt meg a hitelfelvételi követelményeknek. Kiesett az adósminősítés során (pl. kicsi volt az üzemmérete). Nem tudott elegendő fedezetet biztosítani. (Hiányos volt a garancianyújtás képessége.) idegenkedett a hiteltől. *Több válasz is megjelölhető volt. Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

Gazdaságok számának aránya, (%) 45,3 36,4 31,1 35,3 40,5 47,4 34,5 16,2 14,8 19,2

A hitelfelvevők 45%-a a bevételek és/vagy támogatások elmaradása miatt, a likviditási problémák leküzdése érdekében, 35%-a a felajánlott kedvező hitelkonstrukció miatt élt a hitelfelvétel lehetőségével. A gazdálkodók 36%-a szerette volna növelni versenyképességét és 46

A hitelek, banki kapcsolatok témakörre vonatkozó összesítő táblázatot az M.16. Melléklet tartalmazza.

57

jövedelmezőségét a hitel adta bővítési, 31%-a pedig a hitel adta korszerűsítési lehetőség eredményeként. (11. táblázat) A szabályozó rendszer egyes kedvezményeket a hitelekhez köt. Találkoztam olyan esetekkel, amikor a saját forrással rendelkezők is a kapcsolódó kedvezmények miatt vettek igénybe hitelt. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy „az állam a szabályozókon keresztül az eladósodás47 felé tereli a gazdálkodókat”. (Alvincz J. 2001) Gyakori jelenség, hogy a szűkös forrásokat – a piacgazdaság velejárójaként – az egyébként is jobb helyzetben lévő gazdaságok használják fel. Azok a gazdaságok, amelyek nem vettek fel hitelt, 47%-ban a folyó termelés finanszírozását saját forrásból meg tudták oldani. Ez azt jelenti, hogy az összes vizsgált gazdaságnak mindössze 29%-a képes saját forrásból finanszírozni a termelését. Pedig – egyetértve Borszéki Évával (2004) – azt kellene elérnünk, hogy az EU tagállamaihoz hasonlóan a folyó finanszírozásban döntő legyen a saját erő, a fejlesztésekhez legyen szükséges a hosszú lejáratú hitelkonstrukció és az ahhoz társuló kamattámogatás. A hitelt fel nem vett válaszadók 41%-a nem akart fejleszteni, bővíteni, 35%-nak csak túl drága hitel állt rendelkezésére, 15% nem tudott megfelelő fedezetet biztosítani. A csekély vagyonú, megfelelő fedezet nélküli, egyébként életképes gazdaságokban termelők nem, vagy csak nagy nehézségek árán – esetleg a családi vagyon felajánlásával – juthatnak banki pénzforráshoz. E rétegen segíthetnek a garancia intézmények, melyekről részletesebben írok még ebben a fejezetben. Emellett a kisebb termelőknél a pénzforgalomban is összemosódik a gazdaság és a magánélet forgalma, mégis nagy az idegenkedés attól, hogy a fedezet, vagy a biztosíték is a magánvagyon köréből kerüljön ki. Érdemes kiemelni azt is, hogy a kisebb termelők valóban nem vezetnek megbízható könyvelést, még pénzforgalmit sem, így a formalizált banki hitelképességvizsgálat nem tud mire épülni az adatok hiányában. A bankokon kívüli „hitelezés” esetei A kutatás alapján megállapítható, hogy a gazdaságok 41%-ának van bankokon túlnyúló hitelezői, és kölcsönt nyújtói köre. Összehasonlítottam, hogy mindez hogyan alakul a társas és egyéni gazdaságok esetében. A társas vállalkozások 78%-a, az egyéni vállalkozások 35%-a rendelkezik valamilyen nem banki hitellel. (4. ábra) (Az összefüggés 47

Nem eladósodás, ha a felvett hitelnek megvan a készpénzfedezete. Inkább a nettó eladósodás jelent problémát (de az sem minden esetben), nem a bruttó.

58

vizsgálatok48 szerint is közepes-erős kapcsolat van a gazdálkodási forma és a bankokon túlnyúló hitelezők, kölcsönt nyújtók aránya között. –M.18. Melléklet) Egyéni gazdaságok

Társas gazdaságok 21,6%

35,3%

35,3%

64,7%

64,7% 78,4%

A bankokon túlnyúlik a hitelezők, kölcsönt nyújtók köre

A bankokon nem nyúlik túl a hitelezők, kölcsönt nyújtók köre

4. ábra: A bankokon túlnyúló hitelezők, kölcsönt nyújtók aránya Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

Első látásra talán meglepőnek tűnhet a vizsgálatnak ez az eredménye, de érthetőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a társas gazdaságok élhetnek a tagi kölcsön lehetőségével. Kutatásom során arra az eredményre jutottam, hogy az egyéni gazdaságok családtól, rokonoktól csak likviditási gondok leküzdésére kérnek kölcsön, tűzoltó jelleggel, kizárólagosan rövid-távra. Persze ez sokszor ingyenes vagy minimális kamatfizetés ellenében történik. Igazából nem szeretik, ellenérzéseik vannak ezzel kapcsolatban. „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” – mondják. Minél kisebb méretű és minél kisebb jövedelmezőséggel bír egy vállalkozás, annál nagyobb szerepe van a rövid lejáratú, integrátortól felvett hiteleknek. Ez a konstrukció átmeneti megoldást jelenthet egy gazdaság „életében”, de hosszú távú stratégia alapja semmiképpen nem lehet. Az integrátori hitelek előnye, hogy legtöbb esetben betakarítás után kell visszafizetni, így évközben, a holt-időszakban nem terheli törlesztő részlet a gazdaságot. A termelő maximálisan/folyamatosan tud kalkulálni, készülni a visszafizetésre. Hátránya, hogy általában magasabb egy integrátori hitel kamata, mint a banki hitelé. 48

Az egyszeres választású kérdésekre vonatkozó összefüggés vizsgálatokat az M.18. Melléklet tartalmazza.

59

Személyes interjúk során tapasztaltam, hogy gépvásárlás esetén gyakran előnyben részesített lehetőség a lízingelés. Előnye, hogy igénybevételéhez nem kell egyéb fedezet, a biztosíték lízing esetében maga a lízingelendő eszköz vagy műszer. Az eszköz, műszer vételárának csak a töredékével (10-30%) kell rendelkeznie a termelőnek, és mégis lehetőség van az eszközpark bővítésére, újítására, a vállalkozás versenyképességének növelésére. Gyors a hitelbírálati idő (2-3 nap). Hosszú távú megoldást jelent, így az eszközök üzemeltetésével a havi díjak kitermelhetőek. Pénzbevételhez igazodó fizetési konstrukció alakítható ki. Hátránya, hogy magasabb a kamatláb, mint banki hitel esetében. Fontos hitelhez jutási lehetőség a faktorálás. A mélyinterjúk bizonyítják, hogy ez a módszer még nem terjedt el Magyarországon, éppen az a kör nem ismeri, illetve idegenkedik tőle, amelyik leginkább hasznát vehetné. Ez a finanszírozási forma elsősorban a korlátozottabb pénzeszközökkel rendelkező, kis és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást, mert a szokásos 30, 60, esetleg 90 napos fizetési határidő helyett, azonnal pénzhez jutnak. A faktorálás lehet egyszeri, alkalmi ügylet, de lényege éppen a folyamatosság, mert az teszi lehetővé, hogy a likviditási helyzet optimális szinten alakuljon. A költség két tényezőből tevődik össze, a termelőket terhelő faktordíjból és a kamatból. Ezek mértékét a termelők túlzottnak ítélték. A földalapú támogatásokhoz faktorálással időben jóval előbb juthat hozzá a termelő. Míg korábban általában júniustól kaphattak támogatást a termelők, az uniós szabályok szerint a brüsszeli kifizetések évente egy alkalommal december 1. és a következő év április 30-a között történnek. A SAPS rendelet alapján lehetőség van december 1-jét megelőző kifizetésre is, ekkor azonban csak időarányosan leszámítolt (faktorált) támogatásmérték fizethető ki. (Popp et al. 2004) Bár a faktoring szolgáltatást igénylők köre folyamatosan bővül, mégis nagy szükség lenne e pénzügyi szolgáltatás állami segítséggel történő ösztönzésére. Bárczi J. (2006) is leírta, hogy a kis- és középvállalatok az állami szerepvállalást jelentősnek és befolyásoló tényezőnek ítélik meg a finanszírozási kérdésekben. A kkv-k számára minden módszer, ami financiális hátterük stabilitását erősíti, közvetve növekedési lehetőségeik kibontakoztatását könnyíti. Több kutató által (Kállay L. - Imreh Sz. 2004, Borszéki É. 2001) bizonyított, hogy a magyar kis-és középvállalkozások egyik legfontosabb növekedési korlátja az alultőkésítettség. A tőkehiány enyhítése érdekében az elmúlt évtizedben egy sor kedvezményes hitelkonstrukció indult a kkv-k hitelhez jutási esélyeinek javítása céljából. Lényeges állami segítséget jelentett ebből a szempontból például a 2003 őszén indított Lánchíd Faktoring Program. 60

Mely gazdaságok jutnak hitelhez? Vizsgálatom is bizonyítja, hogy a nagyobb üzemmérettel rendelkező gazdaságok hitelfelvételi lehetőségei kedvezőbbek. A kicsi egyéni gazdaságok 25%-a, a „közepesek” 60%-a, a nagy gazdaságok 70%-a kapott hitelt. Társas vállalkozások esetében is megfigyelhető ez a tendencia, de itt azt is figyelembe kell venni, hogy a gazdaságok nagyobb hányada a közepes és a nagy kategóriába tartozik. (5. ábra) 100,0% 87,4%

90,0%

83,9%

80,0% 69,9%

70,0% 60,4%

60,0% 50,0% 40,0% 30,0%

27,7%

25,2%

20,0% 10,0% 0,0% Egyéni gazdaságok

Kicsi

Társas gazdaságok

Közepes

Nagy

5. ábra: A hitelfelvevők aránya különböző gazdálkodási formák és üzemméretek szerint 2002-2004 között Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

A bankok a hitelbírálatnál nagyobbrészt a gazdálkodás méretét és az ehhez társuló stabilitást, és nem a gazdálkodás formáját veszik figyelembe. (Az összefüggés vizsgálatok is azt mutatják, hogy a gazdálkodás mérete és a hitelfelvétel között szorosabb kapcsolat van, mint a gazdálkodási forma és a hitelfelvétel között. –M.18. Melléklet–) Tehát az, hogy a hitelek döntő hányada a szövetkezetekre és a gazdasági társaságokra jut, csupán járulékos és látszólagos következmény, mert a társas vállalkozások általában nagyobbak. Személyes interjúk során a termelők elmondták, hogy tapasztalataik alapján a bankok egyrészt jobban bíznak a nagyobb méretű üzemekben, másrészt a kisebb nagyságú hitelügyleteket nem kedvelik, mert azzal is ugyanannyi a munka és az adminisztráció. A fedezet kérdése A természeti és egyéb tényezők okozta kockázatokat a hitelintézetek szigorúan mérlegelik. A hitelezési kockázatokból eredő veszteségek mérséklése érdekében a bankok egyrészt magasabb kamatláb mellett (kockázati felár) nyújtanak hitelt az átlagos és korlátozott hitelképességű 61

ügyfeleknek, másrészt jelentős fedezetet kérnek. A gazdaságok hitelfelvétel esetén épületet, építményt, földet49, gépet, berendezést, járművet ajánlottak fel biztosítékként. A negyedik helyen a garancia-alapok állnak. (6. ábra) 70,0% 60,5%

60,0% 50,0%

56,3%

54,5%

46,8%

40,0% 30,2%

30,0%

26,3% 22,5%

19,9%

20,0% 13,8%

11,6%

9,2%

pí tv án y A la

ia Rt .,

ar an c

en el Á rb ev ét

Egyéni gazdaságok

én ye zé s

té kp ap íro k Ér

et ek K és zl

kö zö k

Fo rg óe sz

já rm ű

er en de zé s,

ép ítm

,b G ép

Ép ül

et ,

Fö

ld

én y

0,0%

4,0% 1,3%

ge dm

0,2%

te k

4,3%

3,9%

8,1%

H ite lg

9,0%

Be té

10,0%

Társas gazdaságok

6. ábra: A hitel fedezeteként felajánlott biztosítékok 2002-2004-ben* *Több válasz is megjelölhető volt. Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

A mélyinterjú során a gazdaságok elmondták, jelentős terhet ró rájuk, hogy a bankok nem szeretik jelzálogként elfogadni a földet, mert viszonylagosan alacsony a föld értéke, valamint nehéz és korlátozott az értékesítése. A termőföld banki tulajdonba nem, vagy csak rövid ideig kerülhet. Az 1997. évi XXX. jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény 10. §-a értelmében: „Jelzálog-hitelintézet ingatlanokat – a közvetlen banküzemi célt szolgáló ingatlanokon kívül – kizárólag a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében hitel-ingatlan csereügylet, továbbá az adósa ellen indított felszámolási vagy 49

A föld, mint biztosíték az egyéni gazdaságoknál 47%-ban, társas gazdaságoknál 23%-ban szerepel. A társas vállalkozások nem szerezhetnek mezőgazdasági rendeltetésű földet, így a 23% vagy nem mezőgazdasági hasznosítású területet jelenthet, illetve termőföldet, vagy ha igen, azt még 1992 előtt szerezte és az a tulajdonában maradt, vagy kihasználta 1994-ben azt a három hónapot, mikor lehetősége nyílt földvásárlásra.

62

végrehajtási eljárás során szerezhet. Ezeket az ingatlanokat három éven belül nyilvános árverésen el kell idegeníteni.” Amíg a termőföld a jelzáloghitelintézet tulajdonában van, addig is legalább kultúrállapotban kell tartania, valamint a három év lejárta után gondot jelenhet a földek értékesítése. Az pozitív, hogy a jelzálogbankoknak megállapodásuk van az NFA-val, hogy a beváltott biztosítékból hozzájuk kerülő földeket az NFA átveszi. Összefoglalva tehát, jelzálogbank elfogad földet fedezetként. (3 jelzálogbank van Magyarországon: FHB, HVB, OTP.) Tulajdonába azonban mezőgazdasági rendeltetésű föld csak a fent felsorolt esetekben kerülhet, akkor is csak 3 évre maximum. A kereskedelmi bankok elfogadhatnak földet fedezetként, akár mezőgazdasági rendeltetésűt is, de nem jellemző. Saját belső szabályozásukban rögzíthetik ezeket. Ők még 3 évre sem szerezhetik meg a földet tulajdonként, rájuk ugyanaz vonatkozik földszerzés tekintetében, mint bármelyik társaságra/jogi személyre. A banknak biztosnak kell lennie abban, hogy a kényszerből értékesített földre lesz majd vevő. „Az Ftv. alapján belföldi magánszemély tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú és 6000 AK értékű termőföld lehet, azzal a feltétellel, hogy …50 A termelők szerint a személyes kapcsolat is fontos a hitelhez jutáskor. Ha a termelőknek nincs személyes kapcsolata, illetve nem vezeti számláját az adott pénzintézetnél, nagy nehézségekbe ütközhet egy-egy hitelfelvételi kérelem benyújtásakor. A legtöbb gazdaság az egyes pénzintézeteknél meghirdetett pillanatnyi kedvezményeket nem használja ki, e motiváció hatására nem vált bankot, mert úgy van vele, hogy a hosszú-távú megbízható kapcsolatot, a személyes ismeretséget nem adja fel. A forrásszerkezet alakulása A személyes interjúk során a termelők számos alkalommal említették a hitelkonszolidáció, hitelpolitika kérdését. Ebben a fejezetben bemutatom a gazdaságok e témakörben alkotott véleményét, valamint annak könnyebb megértése érdekében azt kiegészítettem a szakirodalomban fellelhető néhány fontos ténnyel. Majd bemutatom, hogy az előző fejezetekben ismertetett

50

…az annak fekvése szerinti településen az ő és a közeli hozzátartozója tulajdonában levő termőföld mennyisége a megszerezni kívánttal együtt nem haladhatja meg a település összes termőföld területének egynegyedét, vagy az ezer hektárt. Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet a termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg (a Magyar Állam, az önkormányzat, a közalapítvány és – bizonyos korlátozásokkal – az egyházi jogi személy kivételével)”. (Kovács G. 2004)

63

tényezők és a hitelkonszolidációk, hitelpolitika hatására hogyan változott a termelők idegen forrásainak összetétele 2002-2004 között. Az elmúlt évtizedben többször „nekifutottak” az agrárhitelek konszolidációjának51. 1997-ben hirdették meg azt a tőkepótló hitelprogramot, amely 4-6 év futamidőre átlagosan 50-70%-os kamattámogatással járt. A 2002-ben eszközölt mezőgazdasági termelők 60 milliárd forintos adósságrendezési programja – melyből 20,2 milliárd forintot az aszály-és árvízkárral sújtott termelők hitel törlesztésére használtak fel – nagy tehertől szabadította meg a gazdálkodókat. Az adósságrendezés, a rövid lejáratú hitelállomány mintegy 40%-os csökkentését célozta, igénybevételének feltétele, hogy az árbevételből az aránya a későbbiekben sem emelkedhet. Ennek az intézkedésnek a következtében egy egészségesebb adósságszerkezet alakult ki. Ez azonban hosszú távon nem oldhatta meg a problémát52. Egyetértek a mélyinterjúk során elhangzott termelői véleménnyel, amelyek szerint az adósságkonszolidáció mindenképpen hasznos, szükség volt rájuk, nélkülük több vállalkozás felszámolására került volna sor. A programok célja a gazdaságok fennmaradása volt, az életképessé válással együtt. Az adósságkonszolidáció során nagyon oda kell figyelni az abból előnyhöz jutók körére. Az interjúk is alátámasztják, hogy legtöbb esetben az alkalmazott megoldás a társas vállalkozásoknak kedvezett. Ugyanis a mezőgazdasági hitelek volumenének csak töredéke van az egyéni termelőknél, oroszlánrészük a társas vállalkozásoknál található53, így természetesen őket hozta előnyös helyzetbe a konszolidáció. A konszolidált gazdaságok megszabadultak az adósságtehertől, így pénzügyileg megerősödtek, ismételten hitelképessé váltak. Az éves adósságszolgálat mérséklődött, kevésbé terhelte meg a cash-flow-t.

51

Az EU nem ad lehetőséget a konszolidációs programokra, kivéve a vis major ügyleteket. Többek között azért nem, mert a rendezés előtti rövid lejáratú hitelállomány egy része ún. görgetett hitel volt, a korábbi években felvett olyan hitel, amelyet az adott év bevételéből különböző okok (aszály, belvíz, értékesítési nehézségek) miatt a termelők nem tudtak visszafizetni, és állami segítséggel átütemezésre került. Ennek elengedése közgazdaságilag indokolt, viszont számolni kell azzal, hogy az input árak további növekedése stagnáló kibocsátás mellett is növeli a tőkeigényt, s ez azonos hitelarány mellett is több hitelt és nagyobb kamatkiadást jelent, ami az elérhető jövedelmet csökkenti. Megoldást ebben a kérdésben az agrárolló zárulása jelenthet. (Borszéki É. 2003/a) A jövedelem csökkenésével egyre kevesebb forrás jut fejlesztésekre, így a jövedelemtermelő képesség is csökken. 53 Természetesen itt meg kell jegyezni, hogy a kibocsátás oroszlánrészét is a társas vállalkozások tudhatják magukénak, valamint az eszközállomány többsége is náluk van, így értelemszerűen a finanszírozáshoz is több forrás szükséges. 52

64

Az EU csatlakozással a rövid lejáratú hitelek kamattámogatási lehetőségei korlátozódtak, a hosszú lejáratú hitelek kamattámogatása a megengedett. A jövőben még inkább arra kell törekedni, hogy a forgóeszköz finanszírozáshoz álljanak rendelkezésre a tőkepótló hitelhez hasonló konstrukciók. Ezt a célt és az uniós rendszerre történő átállás nehézségeinek enyhítését szolgálta a kormány 100 milliárd forintos agrárhitel-programja. Az Európa Terv Agrárhitel-program a finanszírozási forrástól függően a hitelekhez kamattámogatást, készfizető kezességvállalást és kezességvállalásidíj-támogatást biztosított. Az MFB által biztosított hitelkeretet 100 százalékos állami kezességvállalás mellett lehetett megpályázni. A hitelt elsősorban beruházásokra, az azokhoz kapcsolódó forgóeszközök beszerzésére, illetve korábbi hitelek törlesztésének finanszírozására, előnyösebb hitelkonstrukcióra történő átváltásra szánták. A hitelkonstrukció meglehetősen kedvező feltételeket tartalmazott. A kormány 2004 februárjában további 60 milliárd forinttal bővítette a hitellehetőséget, majd végül több mint 200 milliárd forint hitelhez jutottak a termelők.54 12. táblázat: Kamattámogatott agrárhitelek, kölcsönök alakulása 2000 és 2005 között* Me.: milliárd forint Megnevezés Éven belüli forgóeszköz hitelek Éven túli forgóeszköz hitelek Éven túli beruházási hitelek Tagi kölcsön Összesen A 30/2000. (III.10.) Korm. r. alapján felvett éven túli hitelek Különböző Korm. r. és FVM r. alapján folyósított hitelek ebből : 317/2001. (XII.29.) Korm. r. alapján családi-, kis- és középváll. hitele 6/2004. (I.22.) FVM r. alapján felvett hitelek (Europa hitel) Mindösszesen

2000 137,5 93,0 31,6 6,8 268,4

2001 143,5 67,6 30,4 2,2 243,7

2002 155,1 65,4 42,6 0,2 263,3

2003 67,3 108,5 59,7 0,1 235,6

2004 10,2 69,8 36,4

2005 2,6 52,8 28,1

116,4

83,5

18,4

50,0

36,1

18,1

9,0

6,0

0,0

0,0

69,2

146,5

339,1

317,4

67,1

75,4

72,7

69,1

368,6

400,2

203,1 464,5

189,8 406,9

286,8

293,7

*Mindig a tárgyév december 31-én fennálló állapotot jelenti. Forrás: FVM, Költségvetési és Vagyongazdálkodási Főosztály

A program hatására a 2001. évi 294 milliárd forinttal szemben több mint 470 milliárd forintra növekedett a mezőgazdaság hitelállománya, amely 2005-ben 407 milliárd forintra csökkent. 54

A hitelek 78 százalékát mezőgazdasági társas vállalkozások, 9 százalékát őstermelők és egyéni vállalkozók, 7 százalékát élelmiszeripari vállalkozások, 6 százalékát pedig termelői szerveződések igényelték. (Kovács G. szerk. 2004)

65

Szerkezeti átalakulás következett be, a hitelállományon belül a több éves lejáratú, kedvező kamatú hitelek váltak uralkodóvá (12. táblázat). Az említett tényezők hatására a gazdaságok mindössze 4%-ánál nőtt a rövid lejáratú idegen források aránya, 21%-uknál nőtt a hosszú lejáratú idegen források aránya az idegen forráson belül. 75%-uknál alapvetően nem volt változás. A társas vállalkozások 48%-ánál, míg az egyéni vállalkozások 19%-ánál nőtt a hosszú lejáratú idegen források aránya az idegen forráson belül. Alapvetően nem változott a szerkezet a társas gazdaságok 48%-ánál, egyéni gazdaságoknál ez 78%-ot jelent. (7. ábra) (Az összefüggés vizsgálat is azt mutatja, hogy statisztikailag nem független egymástól a vállalkozás gazdálkodási formája, és az, hogy hogyan változott az idegen források összetétele. Statisztikailag igazolhatóan kapcsolat van a két változó között. –M.18. Melléklet) Társas gazdaságok

Egyéni gazdaságok 3,5%

4,3% 18,5%

47,6% 48,1%

78,0% Rövid lejáratú idegen források aránya az összes forráson belül nőtt Hosszú lejáratú idegen források aránya az összes forráson belül nőtt Alapvetően nem változott

7. ábra: Az idegen források összetételének változása 2002-2004 között Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

A sorozatos tőkeinjekciók és kedvezményes hitelkonstrukciók ellenére sem megoldott a mezőgazdasági hitelezés, melyet a felmérés alapján kapott válaszok is bizonyítanak, valamint a mélyinterjúk során is számos esetben nyomatékosan említettek a termelők. A kereskedelmi bankok mellett egyéb – szövetkezetei – pénzintézeteknek is juthat szerep az ágazat hitelezésében. Lentner Cs. (2000) szerint „… a kisebb hiteligényt támasztó szétaprózott birtokstruktúra a hagyományosan illeszkedő takarékszövetkezeti forma felpezsdítése … oldhatná az ágazat akut hitelproblémáit!”. 66

Ahhoz, hogy a mezőgazdasági vállalkozások hitelképessége javuljon, megfelelő jövedelem szükséges. Mivel rövidtávon nem várható a hitelképesség javulása, egyetértek Lentner Csabával (2004), hogy további hitelek felvétele csak a hitelgarancia rendszer további korszerűsítésével és szélesítésével érhető el. Ez mindinkább hangsúlyossá vált a csatlakozás következtében, mert a kamattámogatásos hitelekhez társul ugyan meghatározott hányadú állami garancia, azonban az EU-ban ez kizárólag közép és hosszú lejáratú beruházási hitelekhez kapcsolódik. Ebből következik, hogy a csatlakozás után a forgótőke biztosítását szolgáló éven belüli hitelek esetében az állami garanciavállalás rendszerét mással kell helyettesíteni. (Borszéki É. 2000) A megoldás a hitelgaranciát nyújtó intézmények szerepének növelése, mivel a hitelgarancia intézmények közreműködésével biztosabbá válik a hitel visszafizetése, és a bank céltartalék képzési kötelezettsége is csökken. Véleményem szerint a jelenleginél kiterjedtebb garanciarendszer működtetésével, az állami garanciavállalás tartalmának és körének bővítésével, a kamattámogatott hitelek szélesítésével várhatóan javítható a pénzintézetek mezőgazdasággal szembeni kockázatviselő képessége. A garancia-intézmények elsősorban a banki készséget javítják, garancia díj fejében a termelők kezest kapnak a banki hiteleikhez, ezzel javítva a megfelelő üzleti tervvel rendelkező, de kellő hitelfedezet nélküli vállalkozások hitelhez jutási esélyeit. Ez alapja lehetne a fejlődésnek, valamint ezen eszközök segítségével hitelezett források hatására az esetleges jövedelem-pozíció javításának. A növekvő jövedelmek, jövedelmezőség hatására csökken(het) az agrárfinanszírozás kockázata. Az ágazati jövedelem-pozíció javulásával növekszik a hitelképesség. Ennek következtében a banki finanszírozás is kevésbé kockázatossá válhat, így egyre kisebb mértékben lenne szükség állami kamattámogatásra. Ráadásul az agrártermelés profitabilitásának emelkedésével párhuzamosan nő a föld értéke, ami javítja a banki hitelek fedezetét. Következésképpen a bankokon keresztül is lehetne támogatni a termelőket, nagyobb állami támogatású, hosszú lejáratú hitelekkel (az előzőekben leírtak szerint az EU-ban már csak a hosszú lejáratú hitelek kamattámogatása a megengedett), valamint állami kezességvállalással. Mélyinterjúk során a termelők elmondták, hogy szükséges a jelzálog, illetve a közraktározáson55 alapuló hitelezés szerepének erősítése. A jelzálog-hitelezés hosszú távon, a közraktározáson alapuló 55

A közraktározási tevékenység lényegében forgalomképes és likvid értékpapírrá konvertálja a mezőgazdasági termékeket. (Bács Z. - Kozár L. 2002) A raktározás a világ minden részén bevett gyakorlat, a hitelfelvételi lehetőség mellett fontos feladata az időben eltérő termelés és fogyasztás összehangolása.

67

hitelezés rövid távon javítja a mezőgazdasági termelők hitelképességét. Az előbbi fejlesztési célú (hosszú lejáratú), az utóbbi pedig inkább a folyó termelés finanszírozását szolgáló (rövid lejáratú) hitelezés alapját szolgálhatja. Fontos az integrátor szervezetek aktív szerepvállalása a finanszírozásban. Az interjúkban a gazdálkodók jelezték, hogy a hiteligénylés során felmerülő adminisztrációs követelmények nagy terhet rónak mind az ügyfélre, mind pedig a bankra. A túlzott követelmények többletköltséget okoznak a vállalkozónak, mert azok teljesítéséhez számos esetben szakértő bevonása szükséges. Mélyinterjúk során számos nagy üzemmérettel rendelkező gazdaság elmondta, hogy sok esetben nem is a kamat a lényeges, hanem az igényléstől, a hitelhez jutásig eltelt idő. A rengeteg adminisztráció lelassítja a folyamatot. Az adminisztrációs terhek csökkentése mellett szükséges lenne a termelők folyamatos tájékoztatása az aktuális hitelkonstrukciókról. Nagy A. (1998) rámutatott a mezőgazdasági hitelezés állami agrárpolitikai eszköz-mivoltára, annak megszervezése során, figyelemmel kell lenni. Véleménye szerint, tudni kell azt, hogy az államilag támogatott hitelek, a hozzájutási feltételek meghatározása által egy bizonyos üzemi struktúra fenntartását, sőt preferálását vonják maguk után. A hitelezési politika kialakítása során arra is tekintettel kell lenni, mennyit képes elviselni az agrárbüdzsé: a helyi specialitásokat kereső lokális piacra való termelés alacsonyabb finanszírozási szükségleteit vagy a jó minőségben és nagy tömegben, a nemzetközi piacra való termelés jelentős finanszírozási szükségleteit. Véleményem szerint, mindenképpen hosszú távon kiszámítható agrárpolitika – és ennek részeként hitelpolitika – szükséges, mely egyrészt könnyíti a bankok helyzetét, mert nincs rajtuk késztetés, hogy vegyenek figyelembe politikai célokat is (hozzáteszem, nem is kell, hogy figyelembe vegyenek). Másrészről hasznos lenne a termelőknek is, mert az eddigiekben elszenvedett hitelezési koncepcióváltások is negatívan érintették őket.

4.2.

Beruházások, eszközfinanszírozás56

A „Támogatáspolitika” című fejezetben már írtam arról, hogy szakirodalom alapján melyek azok a tényezők, amelyek a beruházási döntéseket befolyásolják. Kutatásom során én is kerestem a választ arra, hogy melyek azok az okok, amelyek egy gazdaság beruházási döntéseit befolyásolják, és ezek milyen jelentősek a döntések meghozatalában. 56

A beruházások, eszközfinanszírozás témakörre vonatkozó összesítő táblázatot az M.17. Melléklet tartalmazza.

68

A 13. táblázat adatai jelzik, hogy a beruházások megvalósítását motiváló tényezők súlya közt a gyakorlatban nincs nagy különbség. A beruházók 39-39%-a azért eszközölt beruházást, mert vagy megfelelő támogatást kapott, vagy mert úgy gondolta, hogy a beruházással csökkenni fognak majd a termelés költségei. 36%-uk olyan beruházást hozott létre, amely megfelel az EU által támasztott állatvédelmi, növényvédelmi, környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírásoknak is. 33%-uk azért döntött a beruházás mellett, mert annyira elavultak az eszközei, hogy a beruházás nélkül abbahagyhatta volna tevékenységét, míg 28% bízott abban, hogy a beruházással nőni fog a jövedelme. A termelők 27%-át motiválta a beruházás végrehajtására az, hogy a bővülő beruházással piacképes szolgáltatást tud végezni. 26%-uk kedvező áron tudott eszközt vásárolni, és ezt a lehetőséget használta ki. 22% pedig úgy gondolkodott, hogy kihasználja a lehetőséget, mert tudta, hogy az EUcsatlakozás után úgyis korlátozódni fognak a beruházásokra vonatkozó támogatási lehetőségek. A beruházási döntéseket befolyásoló tényezők vizsgálata alapján nagyon fontos következtetésre hívom fel a figyelmet. A felsorolt tényezők súlyszámait elemezve látható, hogy bár többségben voltak a stratégiailag megtervezett beruházási döntések (57%), az esetek 43%-ában eseti motivációk – kedvező ár- vagy hitelkonstrukció, támogatási lehetőség kihasználása stb. – játszottak szerepet a beruházási döntésben. Ennek a következménye az, hogy az ágazatban – véleményem szerint – egyszerre volt jelen a vizsgált időszakban a „túlberuházás”, és a beruházási hiány.57

57

Több gazdaság az interjúk során elmondta, hogy a csábító támogatások hatására túlfejlesztett, legfőképpen az erőgépek tekintetében. Ezzel ellentétben munkagépekre pedig alig költöttek. (Az új gépekkel lehetőség lenne bérmunka végzésére, de sok esetben ez a lehetőség sem kerül kihasználásra.) A beruházási támogatás és saját erő mellett, hitelekhez is folyamodtak. A termelők nem számoltak a tőkelekötéssel, melynek következtében a forgóeszközök finanszírozására nem maradt elegendő pénzük. A folyó termelés finanszírozásában nőtt a külső forrás szerepe, így ezek a beruházások az eladósodottság felé terelték őket.

69

13. táblázat: A beruházási gyakorlat okai a gazdaságokban* Eszközölt beruházást, mert… megfelelő támogatást kapott. a beruházással csökkennek a termelés költségei. meg kellett felelni az új, részben az EU által támasztott állatvédelmi, növényvédelmi, környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírásoknak. annyira elavultak az eszközei, hogy beruházás nélkül befejezheti tevékenységét, nem lesz munkája. a beruházással nőni fog a jövedelme. a bővülő beruházással piacképes szolgáltatást tudott végezni. kedvező áron tudott eszközt vásárolni. kedvező hitelkonstrukció párosult a beruházáshoz. úgy volt vele, hogy kihasználja a lehetőségeket, mert tudta, hogy az EU-csatlakozás után úgyis korlátozódni fognak a beruházásokra vonatkozó támogatási lehetőségek. Nem eszközölt beruházást, mert… nem volt rá pénze. nem volt szükséges. csak magas kamatú hitellel tudott volna beruházni, és nem merte vállalni. úgyis hanyatlóban volt a gazdaság, nem volt érdemes beruházni, „húzom amíg húzom”. nem kapott beruházási támogatást.

Gazdaságok számának aránya, (%) 39,3 38,9 35,9 33,4 28,3 26,8 26,4 23,5 22,0

62,6 27,9 24,7 21,7 7,5

*Több válasz is megjelölhető volt. Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

A magyar mezőgazdaságban nem annyira a beruházási támogatások tömegével, sokkal inkább azok felhasználási hatékonyságával, illetve struktúrájával volt gond. A beruházási támogatások hatékonyságának javulását egy közép-hosszú távú agrárstratégia alapján megalkotott fejlesztési terv részeként lehetne elérni. A stratégiában el kell dönteni, milyen termelési szerkezetet, üzemszerkezetet és birtokstruktúrát preferálunk. Mindezen céloknak alárendelve kell meghirdetni a támogatásokat, így elkerülhető, hogy a koncepciótlanság vagy a gyakorta változtatott koncepciók következtében kialakult problémák megismétlődjenek. A mélyinterjúk során számos termelő arra panaszkodott, hogy a mezőgazdasági gépberuházások megvalósításához igényelhető támogatások mértékének növekedése miatt, vagy a támogatási lehetőségek bővülésének hatására a gépforgalmazók jelentősen megemelték a gépeik árát. A termelők szerint a támogatás egy része így nem náluk, hanem a gépforgalmazónál realizálódott. A KSH adatai nem 70

támasztják alá a termelők ezen megállapítását. Habár a mezőgazdasági gépek árai 1998-ról 2004-re majdnem 60%-kal emelkedtek, és az egyes évek közötti változás mértékét tekintve elmondható, hogy legnagyobb árnövekedéssel – ami 17%-ot jelent – 1999-ről 2000-re kellett szembenézniük a termelőknek, de az azt követő években az árak 6-7% között, szinte mindvégig csökkenő mértékben növekedtek. (14. táblázat) 14. táblázat: A mezőgazdasági gépek árindexei Megnevezés 1998=100 % előző év=100 %

1998 100,0 100,0

1999 104,9 104,9

2000 122,4 116,7

2001 130,2 106,4

2002 139,9 107,4

2003 148,6 106,3

2004 157,3 105,8

Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv 2004. KSH, Budapest, 2005. – alapján számolva.

A csatlakozás előtti támogatási rendszerben a gépárakat az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet által kiadott katalógus befolyásolta. Vagyis a géptámogatási kérelemben szereplő gépár, annak realitása összehasonlítható volt az ebben a katalógusban megadott, ajánlott árakkal. Az elmúlt időszakban a gépek árainak növekedésére hatást gyakorolt az is, hogy ennek a katalógusnak a kiadását az FVM a csatlakozás évében megszüntette, és túl későn, 2005. őszén döntött újra ennek megjelenéséről. Így az AVOP vagy más géptámogatási pályázatok bírálatakor a bírálóknak 2004-2005. év folyamán nem állt rendelkezésükre egy olyan hiteles információ, amelynek alapján szakmailag megalapozott döntéseiket meghozhatták volna. A beruházást nem eszközlő gazdaságok 63%-a a pénzhiányra hivatkozott. Mindössze 28%-uknak nem volt szüksége új eszközökre, 25%uk pedig azért mondott le a beruházásról, mert csak magas kamatú hitellel tudott volna beruházni, és úgy gondolta, hogy a visszafizetéshez alacsony a jövedelemtermelő képessége. Támogatás hiányában 8% állt el a beruházástól. Mely gazdaságok eszközöltek beruházást?58 Kutatásom alapján a termelők 55%-a eszközölt beruházást az EUcsatlakozás évében és az azt megelőző két éves felkészülési időszakban. Az egyéni gazdaságok esetében ez 50%-ot, a társas vállalkozásoknál 68%-ot jelent. Vizsgáltam a beruházási gyakorlat alakulását a gazdaságok mérete szerint is. A kis méretkategóriába tartozók 45%-a, a közepes és a nagy méretkategóriába tartozók egyaránt 77%-a végzett beruházást. A közepes és a nagy üzemmérettel rendelkező gazdaságok beruházási lehetőségei 58

Az egyszeres választású kérdésekre vonatkozó összefüggés vizsgálatokat az M.18. Melléklet tartalmazza.

71

tehát kedvezőbbek. (8. ábra) (Az összefüggés vizsgálatok is azt mutatják, hogy a gazdálkodás mérete és a beruházások alakulása között szorosabb kapcsolat van, mint a gazdálkodási forma és a beruházások alakulása között. –M.18. Melléklet–) 90,0%

86,5% 78,9%

80,0%

72,7% 70,0% 60,0% 48,0%

50,0% 40,0%

42,2%

39,1%

30,0% 20,0% 10,0% 0,0% Egyéni gazdaságok Kicsi

Társas gazdaságok Közepes

Nagy

8. ábra: Beruházások alakulása gazdálkodási formák és üzemméretek szerint 2002-2004 között Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

A beruházások struktúrája Vizsgálataim azt mutatták, hogy a gazdaságok 59%-ának beruházása gép, berendezés, jármű vásárlására irányult. Épület, építmény beruházást a termelők 32%-a hozott létre. Egyéni gazdaságok esetében is legjelentősebb beruházás a gép, berendezés, jármű (64%), valamint az épület, építmény (25%). Érthető az egyéni gazdaságok aktivitása, mivel a legnagyobb géphiány ebben a szektorban volt tapasztalható. Társas vállalkozásoknál is e kettő a legfontosabb beruházási tétel, viszont fordított sorrendben. (9. ábra) A gépberuházásokon belül évről-évre az erőgép-beruházások dominálnak. Az összes gépberuházáson belüli részarányuk 55% és 66% között változott. A munkagépek és egyéb berendezések vásárlására fordított források 34-45%-ot képeztek. (Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet adatai szerint.) Ez az arány a fejlődő mezőgazdaságokra jellemző. A fejlett országokban többet költenek a munkagépek korszerűsítésére. Eredményeim megerősítették azt a korábbi, – szerzőtársaimmal – már publikált megállapításunkat, hogy a jelentős mértékű gépberuházások hatására javult a mezőgazdaság gépellátottsága és műszaki színvonala, de ez 72

még mindig nem elegendő az évtizedek alatt kialakult kedvezőtlen korösszetétel és minőségi heterogenitás látványos megváltoztatásához. Megindult ugyan az EU tagországaihoz való műszaki felzárkózásunk, azonban a magyar mezőgazdaság még sok területen nem tudja felvenni a versenyt az uniós tagországok termelőivel. A magyar mezőgazdaság technológiai szintje elmarad a nyugati versenytársakétól. (Antal et al. 2004) 70,0% 64,9%

63,8%

60,0% 50,0% 40,0%

37,0%

30,0% 24,8% 22,2%

20,0% 14,1%

10,0%

16,6%

7,6% 4,0%

1,5%

5,7%

6,4% 1,4%

0,0% Egyéni gazdaságok

0,0%

1,3%

1,3%

Társas gazdaságok

Épület, építmény

Raktárak

Tenyészállat

Gép, berendezés

Földvásárlás

Melioráció, öntözésfejlesztés

Úthálózat kiépítése, felújítása

Ültetvénytelepítés

9. ábra: A mezőgazdasági beruházások összetételének alakulása* *Több válasz is megjelölhető volt. Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

Az Európai Unióban a fejlesztés általában nem eredményezhet kapacitástöbbletet, kvótán felüli termelést. A költséghatékonyabb gazdálkodást biztosító, környezetkímélő, élelmiszerhigiéniai, állatjólléti célokat szolgáló beruházások támogatása preferált. Kérdés, hogy hogyan érintik ezek a változások a hazai termelőket, miként változtatják meg ennek hatására fejlesztési szándékaikat. Ezért az uniós csatlakozás előtt a magyar gazdálkodóknak azokat az elmaradt fejlesztéseket is végre kellett (volna) hajtaniuk, amelyek értelemszerűen termelési volumenük növelésével is járnak. Kutatásom során ezért vizsgáltam, hogy azok a gazdaságok, amelyek beruházás(ok) létrehozása mellett döntöttek 2002-2004 között, elsősorban kapacitásbővítő vagy modernizáló fejlesztéseket valósítottak-e meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy a megvalósított kapacitásnövelő beruházások egyben modernizációt is jelentettek, de elsődleges céljuk a többlettermelés volt. 73

A beruházásokat megvalósító gazdaságok 54%-ának fejlesztése elsősorban kapacitásbővítésre irányult. Ez az egyéni gazdaságoknál 50%-ot, a társas vállalkozásoknál 78%-ot jelent. Minél nagyobb az üzemméret, annál nagyobb arányban irányult a beruházás elsősorban kapacitásbővítésre, ami ugyancsak a termelés koncentrálódásának folyamatát igazolja. (10. ábra) (Az összefüggés vizsgálat is azt jelzi, hogy a gazdálkodási forma, és az üzemméret hatással van arra, hogy a beruházás kapacitásbővítésre, vagy modernizációra irányul. –M.18. Melléklet–) 100,0% 86,3%

90,0% 80,0%

74,4%

74,5% 66,2%

70,0% 60,0% 50,0%

43,4%

46,5%

40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0% Egyéni gazdaságok Kicsi

Társas gazdaságok Közepes

Nagy

10. ábra: A kapacitásnövelő beruházások aránya 2002-2004-között Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

A finanszírozás Már idézett korábbi tanulmányunkban a beruházások finanszírozásának lényeges tényezőit a következőkben foglaltuk össze (Antal K. et al. 2004): • • • • •

a tárgyi eszközök után képzett amortizáció; az adózott jövedelem; beruházásra fordítható, adójogszabályokban rögzített beruházási célú adókedvezmények; beruházásokhoz adott állami támogatás; a pénzintézetek által nyújtott beruházási hitelek, a tulajdonosok (tagok) által adott kölcsönök, a jegyzett tőke emelése. 74

Kérdőíves kutatásom során vizsgáltam, hogy a támogatással létrehozott beruházások milyen arányt képviselnek az összes beruházáson belül, és azok hogyan alakulnak gazdálkodási formák és üzemméretek között. (11. ábra) 90,0%

81,8%

80,0% 70,0%

59,4%

60,0% 50,0%

80,0% 78,7%

42,9%

40,0%

33,3%

30,0% 20,0% 10,0% 0,0% Egyéni gazdaságok Kicsi

Társas gazdaságok Közepes

Nagy

11. ábra: Beruházási támogatásokkal eszközölt beruházások összes beruházáson belüli aránya Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

Az egyéni gazdaságok beruházásaikat 64%-ban végezték beruházási támogatással, míg a társas vállalkozások esetében ez az arány 76%. A kis üzemmérettel rendelkező gazdaságok 43%-ban, a közepes méretű termelők 59%-ban, a nagy méretű gazdaságok 82%-ban hajtották végre beruházásaikat támogatással. Az egyéni gazdaságoknál a támogatott beruházások arányát üzemméret kategóriák szerint vizsgálva hasonló tendenciát kapunk, míg a társasoknál a kicsik csak beruházásaik harmadánál élnek a támogatásokkal, a közepeseknek és a nagyoknak azonban közel négyötöde. Minél nagyobb tehát az üzemméret (nagyobb üzemmérethez általában nagyobb beruházás tartozik), annál nagyobb arányban finanszírozzák a gazdaságok beruházásaikat beruházási támogatásból is. (11. ábra) Személyes interjúk során is tapasztaltam, hogy a fölösleges adminisztráció megnehezíti a támogatott beruházásokat. A kisebb méretkategóriájú gazdálkodókat ez is távol tartja a támogatott beruházásoktól. Gondot jelent az is, hogy a termelők maguk nem tudják elkészíteni a pályázati csomagot, így sokba kerül a pályázatíratás. Másrészről, ha a pályázatkészítés közben esetleg leállításra kerül a 75

befogadás, az addig felmerült költségek hiábavalók voltak. (A pályázatírók elviszik a támogatás mintegy 10%-át! – nyilatkozták azok a termelők akik „biztosra akartak menni”.) Itt is megmutatkozik számos termelő képzettségbeli hiányossága, ezért mindinkább fokozott figyelmet kell fordítani a szaktanácsadás szerepének növelésére. Egyes termelők nem a hivatalos szaktanácsadást veszik igénybe, annak meglehetősen drága volta miatt. A szaktanácsadás szerepének növelése egyrészről úgy érhető el, hogy annak szükségességét tudatosítani kell a termelőkben, másrészről annak árát a mezőgazdasági jövedelmekhez kell igazítani. A kisebb gazdaságok mérsékeltebb támogatott beruházási aktivitásának az is oka, hogy pályázattal csak az új, kereskedelmi forgalomban vagy gyártótól beszerezhető, első üzembe-helyezésű gépek, technológiai berendezések, eszközök, anyagok beszerzése és beépítése támogatható59. A kisebb gazdaságok – helyzetükből adódóan – többször használt eszközt vásárolnak. Így olcsóbban tudják létrehozni a beruházást még úgy is, hogy nem részesülnek támogatásban. Kutatásom során vizsgáltam a saját erő, a beruházásokhoz adott állami támogatások és a pénzintézetek által nyújtott hitelek szerepét a beruházások finanszírozásában. Megállapítottam, hogy a 2002-2004 közötti időszakban a beruházások finanszírozásában az összes beruházásra vetítve a termelők saját ereje játszotta a főszerepet.60 A sajáterő a beruházások árában átlagosan 65%-ot tett ki. (12. ábra)

59

Megjegyzem, hogy a gazdahitel keretében használt eszköz vásárlása is megengedett volt. A kérdőívben a három legjelentősebb beruházásra vonatkozóan kértem adatokat, de legtöbb gazdaságnál ez a teljes beruházások számát jelenti 2002-2004 közötti időszakban, mert a kérdőívben szereplő három oszlopból, egy illetve kettő került kitöltésre.

60

76

100,0% 90,0%

21,5%

20,5%

13,9%

15,0%

25,2%

80,0% 70,0%

17,4% 27,6%

24,1%

14,3%

23,5%

9,5% 9,7%

60,0% 50,0% 40,0% 30,0%

64,6%

64,6%

65,0%

73,1% 58,1%

52,4%

20,0% 10,0% 0,0% Összesen

Saját forrás

Egyéni gazdaságok

Társas gazdaságok

Beruházási támogatás

Kicsi

Közepes

Nagy

Pénzintézeti hitelek, kölcsönök

12. ábra: A mezőgazdasági beruházások forrásösszetétele 2002-2004 között Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

A vissza nem térítendő állami támogatás mértéke átlagosan 14% volt. A támogatás fontos katalizátorként működött a gépberuházások esetében. Ugyanakkor kiszámíthatatlanságot, komoly gazdálkodási bizonytalanságot, beruházási ciklikusságot okozott. Amikor a pályázati lehetőségeket – a források kimerülése miatt – felfüggesztették, a gépberuházások leálltak, a beruházók kivárták, amíg újra elérhetővé vált a géptámogatás. 2005. évben is őszintén meg kellett volna mondani, hogy a fejlesztési támogatási lehetőségek az AVOP pályázatokban kimerültek, nem csupán „felfüggesztésről” van szó. Új lehetőségek csak az AVOP új költségvetési periódusában, 2007-től nyílnak. A kormányzat részéről figyelmet igényel, hogy a következő időszakra érvényes pályázatok meghirdetése minél korábban történjen meg, és a gyors elbírálás is tegye lehetővé, hogy 2007 elején indítani lehessen a támogatott beruházásokat. Az AVOP pályázatokkal kapcsolatban ugyanakkor az a tévhit él a gazdálkodók körében, hogy az a csatlakozással megszűnő korábbi géptámogatások „folytatása”. Tudatosítani kellene, hogy az EU a vidékfejlesztési programok keretében kialakított támogatási intézkedéseivel egyáltalán nem ezt a célt szolgálja, és sem formáját, sem a rendelkezésre álló források nagyságát figyelembe véve nem tekinthető a korábbi beruházás-támogatási rendszer folytatásának.

77

A saját kérdőíves kutatásom alapján, a beruházások finanszírozásában a 2002-2004 közötti időszak átlagában viszonylag alacsony, 21%-os részarányt képviseltek a pénzintézeti hitelek és kölcsönök.61 Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a kisebb tételű vásárlásoknál a gazdálkodók nem vállalták fel a hitelhez jutás adminisztratív terheit. A fő ok azonban az volt, hogy a vállalkozások egy része nem hitelképes, és a bankok figyelembe veszik a mezőgazdaság nagyobb kockázatát. A forrásösszetételt vizsgáltam gazdálkodási forma, és üzemméret szerint is. Az egyéni gazdaságok és a társas vállalkozások beruházásainak finanszírozási szerkezetében nem találtam lényeges különbséget, de az üzemméretek szerinti megbontásban egyértelmű tendenciák figyelhetőek meg. Minél nagyobb üzemmérettel rendelkezik egy gazdaság, annál kisebb mértékben saját forrásból és annál nagyobb mértékben beruházási támogatásból és pénzintézeti hitelből, kölcsönből finanszírozza beruházását. A nagyobb üzemméretű gazdaságok rendelkeznek akkora jövedelemtermelő képességgel, ami fedezetet nyújt beruházásaikhoz. Így tulajdonképpen a bank egy jövőben keletkező jövedelmet előlegez meg, mely következtében adott termelő előre tudja hozni a fejlesztését, amire legtöbb esetben csak egy későbbi időpontban lenne elegendő szabad forrása. A kis méretkategóriájú gazdaságok forrásösszetételében 73%-ot tesz ki a saját erő, a nagy méretű üzemeknél ez 52%-ra csökken. A beruházási támogatások aránya a kicsiknél 10%, a „nagyoknál” már 24%. Hitelek tekintetében 17%-ról 24%-ra növekszik az arány. (12. ábra) A saját erő százalékos megoszlása mellett kutattam annak szórását is. Arra az eredményre jutottam, hogy minél nagyobb az üzemméret, annál kisebb a beruházások finanszírozásához felhasznált saját erő szórása. A vállalkozások gazdálkodási formája, és a beruházásokhoz felhasznált saját források szórása között nem találtam jelentős eltérést. (15. táblázat) 61

Gépberuházásoknál gyakran előnyben részesített lehetőség a lízing. (Bővebben lásd a hitel témakörénél. ) A lízing szerepét növelheti, ha azt sikerül bevonni az uniós pályázati rendszerekbe (AVOP, GVOP). Az uniós fejlesztési támogatások alapelve, hogy közösségi forrásból csak tulajdonszerzést, például gépvásárlást támogatnak. Miután a lízing során a lízingelt gép csak a futamidő végén kerül át a lízingbe vevő tulajdonába, ezért ez a forma a Bizottság álláspontja szerint nem támogatható. Ennek megváltozására nem látok esélyt. Az AVOP keretében a saját forrás teljes mértékben hitelből és kölcsönből is biztosítható, de a hitelhez kamattámogatás nem vehető igénybe. Az AVOP és a támogatott hitelek kizárják egymást, ami számos gazdálkodónak anyagi nehézséget okoz, ezelőtt e támogatott beruházások finanszírozásához is igénybe lehetett venni a támogatott hitelkonstrukciókat.

78

(Az összefüggés vizsgálat alapján az üzem mérete nagyobb mértékben befolyásolja a beruházásokhoz felhasznált saját forrás arányát, mint a vállalkozások gazdálkodási formája. –M.18. Melléklet–) 15. táblázat: A saját erő százalékos megoszlása, és szórása A vállalkozás típusa Átlag (%) Szórás (%) Kicsi Közepes Nagy Egyéni gazdaságok Társas gazdaságok Összesen

73,1 58,1 52,4 64,6 65,0 64,6

30,5 29,8 22,7 30,8 33,1 31,6

Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

Kutatásom során feltártam, hogy a gazdaságok 47%-a finanszírozza 100%-ban saját forrásból legalább egy beruházását62. Itt is megfigyelhető a méretkategóriák közötti különbség. A kis méretű üzemek 65%-a, a közepes méretűek 32%-a és a nagy méretű gazdaságok 16%-a finanszírozta legalább egy beruházását 100%-ban saját forrásból. A beruházások kérdéskörében végül vizsgáltam a forrásösszetétel alakulását külön a beruházási támogatást igénybe vevők, illetve a beruházási támogatástól távol maradók esetében. (13. ábra) Beruházási támogatás nélkül 21,5%

Beruházási támogatással 21,5% 21,5%

0,0%

44,5%

44,5%

34,1%

78,5%

Saját forrás

Beruházási támogatás

34,1% Pénztintézeti hitelek, kölcsönök

13. ábra: A mezőgazdasági beruházások forrásösszetételének alakulása a beruházási támogatás nélkül és a beruházási támogatással eszközölt beruházásoknál Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

62

Megjegyzem, hogy legtöbb esetben a „legalább egy beruházás” kifejezés ténylegesen egy beruházás létrehozását jelentette a vizsgált 3 év során.

79

A beruházási támogatás nélkül beruházók körében a saját erő átlagosan majdnem 80%-ot jelent. A támogatással beruházók körében a saját erő 45%, a támogatás 34%, míg a hitelek, kölcsönök 22%-ot képviselnek. (13. ábra) A kutatás eredményei alapján összességében azokkal értek egyet, akik szerint a versenyképes mezőgazdaság kialakításához a támogatásokat, köztük a beruházási támogatásokat is, a tartósan életképes gazdaságokra célszerű összpontosítani. A gazdálkodók többsége ma nem képes belső forrásból a szükséges szintű felhalmozásra, de a folyó működés is jelentős külső forrásokat feltételez. A jövedelempozíció javulása a belső források szerepét növeli, de emellett a külső források azok, amelyek a fejlesztést szolgálhatják. (Borszéki É. 2003/a) Ezért mindaddig, amíg a fejlesztéshez nem képződnek elégséges saját források, a támogatással kombinált kedvezményes hitellehetőségek bővítése indokolt.

4.3.

A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének elemzése

A következőkben az FADN adatbázisát felhasználva elemzem a társas vállalkozások és egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét. Vizsgálom továbbá a gazdaságok eredményére ható jövedelemtranszferek alakulását, azok hatását a gazdaságok mérete, valamint tevékenységi iránya szerint a társas vállalkozások és az egyéni gazdaságok bontásában. Az társas és egyéni vállalkozások jövedelmezősége közvetlenül nem hasonlítható össze egymással, mivel az egyéni gazdaságok nem számolják el költségként a családtagok munkaidő-teljesítménye után járó indokolt bértömeget. Az egyéni gazdaságban dolgozó családtagok személyi jövedelmének egy része a könyvelés által kimutatott eredményben jelenik meg. Ennek következtében a társas vállalkozások és egyéni gazdaságok összehasonlításában nem a mutatók abszolút értékei, hanem azok tendenciájának alakulása a lényeges. Az FADN adatbázis mintájában a társas vállalkozások63 száma 2001ről 2002-re 369-ről 492-re növekedett, majd folyamatos csökkenés mellett 2005-re 394-re csökkent. (16. táblázat) A minta által reprezentált alapsokaság a GSZÖ keretében regisztrált összes társas vállalkozás64 70%-a, 63

Ide tartoznak a jogi személyiség nélküli, illetve jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok, szövetkezetek. 64 Ezek száma a 2003. évi GSZÖ adatai szerint csaknem nyolc ezer volt.

80

amelyek azonban a szektor SFH-jának több mint 99%-át állítják elő, illetve a földterületet is ilyen arányban használják. (Keszthelyi Sz. 2005) 16. táblázat: A társas vállalkozásokat jellemző néhány adat Megnevezés

Mérték egység

2001

2002

Üzemszám a mintában db 369 492 Üzemszám a megfigyelt alapsokaságban db 4411 4411 Átlagos SFH eFt/üzem 48806,0 49506,6 A gazdaságok átlagos mezőgazdasági területe ha/üzem 510,5 484,7

2003

2004

2005

466 5387 46587,3 390,6

434 394 5387 5746 46891,7 49978,3 395,8 378,3

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

A vizsgált időszakban, a mintában szereplő egyéni gazdaságok65 száma 2001 és 2005 között 1 387-ről 1 546-ra növekedett. Ez a minta a 2 EUME-nél nagyobb egyéni gazdaságokat reprezentálja, amelyek száma hozzávetőlegesen 87 ezret tett ki. (17. táblázat) A vizsgált 87 ezer gazdaság az összes egyéni gazdaság66 által használt földterület 80%-át művelte, illetve az összes SFH 70%-át állította elő. (Keszthelyi Sz. 2005) A vizsgálat tehát – az EU előírásainak megfelelően – csak a nagyobb, árutermelésre alkalmas méretű gazdaságokra terjed ki. Az eredményeim értékelésekor elengedhetetlen annak figyelembevétele, hogy az ilyen üzemmérettel rendelkező gazdaságok általában sikeresebbek, mint a kisebbek. 17. táblázat: Az egyéni gazdaságokat jellemző néhány adat Megnevezés

Mértéke gység

Üzemszám a mintában db Üzemszám a megfigyelt alapsokaságban db Átlagos SFH eFt/üzem A gazdaságok átlagos mezőgazdasági területe ha/üzem

2001

2002

2003

2004

2005

1387 86717 1929,0 22,6

1401 86717 1819,4 21,9

1429 87127 2417,1 23,8

1483 87127 2464,2 25,1

1546 86115 2634,3 25,0

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

A vagyoni helyzet vizsgálata A tőkeellátottság a társas vállalkozások esetében jónak mondható, tendenciájában 2001-től 2003-ig minden évben minimálisan növekedett, 2003-ról 2004-re majdnem 7 százalékpontos csökkenés, 2004-ről 2005-re 1 százalékpontos növekedés következett be. (14. ábra) 65

Ide tartoznak az őstermelők, az egyéni vállalkozók, illetve az ún. összevont – adózási, illetve a támogatási rendszerrel összefüggő okok miatt formailag részekre osztott („szétíratott”), de ténylegesen egységes vállalkozásként működő és a tesztüzemi rendszerben is egy egységként kezelt – gazdaságok. 66 Ezek száma a 2003. évi GSZÖ adatai szerint csaknem 766 ezer volt. Ezek több mint kétharmada azonban egy hektárnál kisebb termőterületet használ, ökonómiai értelemben nem tekinthető gazdaságnak.

81

250,0% 194,8%

200,0%

183,6%

184,1%

178,3%

168,5%

150,0% 113,7% 100,0%

107,7%

99,4%

71,3% 58,3%

70,4% 58,7%

69,6% 59,0%

2001

2002

2003

90,9%93,4%

98,4% 87,1% 53,4%

52,4%

50,0% 0,0% 2004

2005

Év Tőkeellátottság(Saját tőke aránya) Befektetett eszközök fedezettsége I.

Eladósodottság (Tőkeáttétel) Befektetett eszközök fedezettsége II.

14. ábra: A társas vállalkozások vagyoni helyzetét jellemző mutatók Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

160,0% 140,0%

149,9% 130,4%

144,1% 130,0%

124,9%

120,0% 100,0%

110,9% 87,0%

86,7%

85,3%

131,1%

128,6%

109,1%

105,3% 81,9%

83,2%

80,0% 60,0% 40,0% 20,0%

14,9%

15,4%

20,1%

17,2% 22,1%

0,0% 2001

2002

2003

2004

2005

Év Tőkeellátottság(Saját tőke aránya)

Eladósodottság (Tőkeáttétel)

Befektetett eszközök fedezettsége I.

Befektetett eszközök fedezettsége II.

15. ábra: Az egyéni gazdaságok vagyoni helyzetét jellemző mutatók Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

82

A tőkeellátottság az egyéni gazdaságok esetében kiemelkedően jó, de tendenciájában 2004-ig folyamatosan romlik67, 2004-ről 2005-re 1,3 százalékpontos emelkedéssel 82%-ot tesz ki. (15. ábra) A tőkeellátottság megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egyik legfőbb termelőeszköz a föld számos esetben bérelt, így nem szerepel az eszközök között. Értelemszerűen a források között sem, pedig tulajdonképpen egy olyan igénybevett külső forrásként fogható fel, amelynek elvárt hozamát ugyanúgy meg kell fizetni, mint a pénztőkében rendelkezésre bocsátott külső forrás használati díját, a kamatot. (Borszéki, 2001) A társas vállalkozások eladósodottsága 2001-től 2003-ig a tőkeellátottság növekedésével párhuzamosan csökkent, de míg a 2003. évben 70%, 2004-ben és 2005-ben az idegen tőke már a saját tőke 91% illetve 87%-át teszi ki. (14. ábra) Az egyéni gazdaságok esetében a tőkeellátottság folyamatos csökkenésével párhuzamosan az eladósodottság nőtt, így az idegen tőke a saját tőke 22%-át tette ki 2004-ben. A vizsgált öt év alatt bekövetkezett növekedés ellenére a 2004. évi 22% kedvezőnek mondható, mivel az idegen tőke az összes forráson belül 50%-nál kisebb arányt képvisel. (15. ábra) Az egyéni gazdaságok eladósodottsága jóval kisebb, mint a társas vállalkozásoké.68 Ez is alátámasztja kérdőíves kutatásom azon eredményét, mely szerint a nagyobb üzemmérettel rendelkező gazdaságok hitelfelvételi lehetőségei kedvezőbbek. A társas vállalkozások jellemzően nagyobbak, mint az egyéni gazdaságok. A kis mértékű eladósodottság csökkenti ugyan a vállalkozással járó kockázatokat, korlátozza viszont a fejlődés ütemét, s akadályozza a versenyképes méretű és felszereltségű üzemek nagyobb arányú létrejöttét. Ezért fontos, az idegen és saját tőke megfelelő arányának kialakítása. A társas vállalkozások forrásszükséglete (folyó áron) a vizsgált évek alatt 68%-kal növekedett, e mellett a saját tőke 54%-kal emelkedett. A társas gazdaságok növekvő forrásigényüket egyre nagyobb arányban külső forrásbevonással pótolták. A rövid lejáratú idegen tőke volumene tendenciájában nőtt, elsősorban a szállítói tartozások növekedése miatt. E 67

A későbbiekben láthatjuk majd, hogy a tőkeellátottság romlása ellenére a magyar mezőgazdaság egyéni vállalkozásai továbbra is konzervatív finanszírozási stratégiát alkalmaznak. 68 A két gazdálkodási forma eladósodottsága nagyságrendileg is összehasonlítható, hiszen a mutató eredményét közvetlenül nem befolyásolja az egyéni gazdaságok családi bértömegének elszámolási sajátossága.

83

mellett a rövid lejáratú kötelezettségek aránya 29%-ról 23%-ra csökkent. A hosszú lejáratú kötelezettségek volumene 198%-kal növekedett, azok aránya az összes kötelezettségen belül a 2001. évi 10%-ról 2005-re mindössze 18%ra emelkedett. (M.19. Melléklet) Az egyéni gazdaságok forrásszükséglete 2001-ről 2005-re 55%-kal nőtt, e mellett a saját tőke 48%-kal növekedett, azaz – a társas vállalkozásokhoz hasonlóan – a növekvő forrásigény kielégítéséhez külső forrásbevonásra volt szükség. A hosszú lejáratú kötelezettségek volumenükben és arányukban is növekvő tendenciát mutattak. Ezzel párhuzamosan a rövid lejáratú kötelezettségek mind volumenükben, mind arányukban csökkenő tendenciát követtek. A rövid lejáratú kötelezettségek csökkenése mellett, annak részét képező szállítói tartozás 2001-ről 2005-re több mint háromszorosára növekedett. A passzív időbeli elhatárolások értéke magas, elsősorban az osztalék kivét miatt. (M.20. Melléklet) A forgótőke a társas vállalkozások esetében 87%-kal, az egyéni gazdaságnál 20%-kal növekedett. A forgótőke és forgóeszközök arányának emelkedése jelzi, hogy a növekvő forgóeszközigényt mindkét gazdálkodási formába tartozó termelők csekély mértékben növekvő, de egyre nagyobb arányban finanszírozták tartós, azaz saját és hosszú lejáratú idegen forrásból. A magyar mezőgazdaság társas vállalkozásai és egyéni gazdaságai konzervatív69 finanszírozási stratégiát alkalmaznak, amelyet az óvatos jelzővel szokás illetni. Ilyen finanszírozási stratégia jellemzi az Európai Unió tagállamaiban is a mezőgazdasági vállalkozásokat. (M.19. és M.20. Melléklet) Borszéki É. (2007) rámutatott arra, hogy a finanszírozási stratégia megválasztása 69

A hosszú távú pénzügyi döntések keretében különböző finanszírozási stratégiák alakíthatóak ki: • A szolid finanszírozási stratégia lényege az, hogy a tartós eszközöket saját tőkével és hosszú lejáratú idegen tőkével, vagyis tartós forrásokkal, míg az átmeneti eszközöket átmeneti (rövid lejáratú) forrásokkal finanszírozzák. Tartós eszközök alatt a befektetett eszközöket és a tartósan lekötött forgóeszközöket értjük. • Konzervatív finanszírozásról van szó, ha a vállalkozás az átmeneti eszközök egy részét is tartós forrásokból finanszírozza. Előnye a biztonság, rövidtávon a hitelezőktől való kisebb függőség, hátránya a költségesebb finanszírozás. Általában igaz, hogy a hosszú lejáratú hitel kamatlába magasabb a rövid lejáratú hitelekre jellemző kamatlábaknál (az időtényező növeli a hitel kockázatát, ez jelenik meg a kamatlábak különbségében). • Az agresszív finanszírozási stratégia tulajdonképpen a konzervatív stratégia ellentettje, ekkor ugyanis az átmeneti eszközökön túl a tartós eszközök egy részét is átmeneti forrásokkal finanszírozzák. Előnye az olcsóbb finanszírozás, viszont nagyobb a bizonytalansága. Az átmeneti forrásokat rövid lejáratú hiteleket folyamatosan újabb rövid lejáratú hitelekkel kell pótolni, ennek valami okból fellépő akadálya csődbe sorolhatja a vállalkozást. (Borszéki É. 2003/a)

84

kevés vállalkozásnál tudatos, így az eszközök és források lejárati szerkezetének eltéréséből eredő negatívumok érzékelhetők, a pozitív hatások háttérbe szorulnak. A befektetett eszközök fedezettsége szintén utal az alkalmazott finanszírozási stratégiára. A társas vállalkozások 2001. és 2002. években a befektetett eszközöket teljes mértékben saját forrásból finanszírozták. Azonban 2003-ban a befektetett eszközök 0,6%-a, 2004-ben pedig már 6,6%-a 2005-ben pedig 1,6%-a nem saját forrásból került finanszírozásra. Ezt jelzik az előzőekben leírtak, mely szerint a saját tőke összes tőkén belüli aránya (tőkeellátottság) 2003-ról 2004-re 52%-ra csökkent, majd 2005-re 53%-ra növekedett. Az egyéni gazdaságok a vizsgált időszak alatt befektetett eszközeiket teljes mértékben saját erőből finanszírozták. (14. és 15. ábra) A pénzügyi helyzet vizsgálata A társas vállalkozások likviditása jó, egyéni gazdaságok likviditása kimondottan jónak tekinthető, és mindkét gazdálkodási forma esetében növekvő tendenciát mutat70. A likviditási mutató is alátámasztja az eladósodottsági mutató által jelzett tényt, vagyis azt, hogy az egyéni gazdaságok működésüket a már meglévő, korlátos erőforrásaikhoz, rendelkezésre álló önfinanszírozó képességükhöz igazítják/kénytelenek igazítani. Ha a vállalkozások nem tudják a folyó termelés finanszírozása mellett legalább az eszközpótló beruházásokat végrehajtani, akkor az várhatóan közép/hosszú távon a jövedelmezőség, önfinanszírozó képesség romlásához, majd a termelés befejezéséhez vezet. (16. és 17. ábra)

70

A likviditás vizsgálatakor elengedhetetlen annak figyelembe vétele, hogy a mezőgazdaság sajátosságai miatt az év végén mért likviditás az év közbeni helyzethez képest mindig kedvezőbb.

85

350,0%

2,5 291,3%

1,7

300,0%

2,0

1,9

1,9

2,0 1,7

250,0% 253,0%

1,5 208,5%

200,0%

203,6%

184,2% 1,0

1,0

0,9 0,7

0,5

0,7 0,3

150,0%

0,8 100,0% 0,4

0,3

0,3 0,2

0,0

50,0% 0,0%

2001

2002

2003

2004

2005

Év Likviditási mutató

Gyorslikviditási mutató

Pénzhányad mutató

Saját tőke növekedése

16. ábra: A társas vállalkozások pénzügyi helyzetét jellemző mutatók Forrás: FADN adatok alapján saját számítás 7,0

6,6

6,3

6,2 5,3

4,1

2,0

300,0%

314,7%

4,5

4,0 3,0

400,0% 350,0%

6,0 5,0

362,8%

3,3

3,7

2,6

3,1

3,1

143,6%

250,0%

3,9

3,7

2,5

181,6%

200,0% 150,0%

140,4% 100,0%

2,5

1,0

50,0%

0,0

0,0% 2001 Likviditási mutató

2002

2003

Gyorslikviditási mutató

2004 Pénzhányad mutató

2005 Saját tőke növekedése

17. ábra: Az egyéni gazdaságok pénzügyi helyzetét jellemző mutatók Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

A saját tőke növekedése mutató szerint a társas gazdaságok és az egyéni gazdaságok is nyereségesen működtek, hiszen a mutató értéke minden évben 100% fölötti, és növekvő tendenciát mutat. Minél nagyobb a mutató értéke, annál kedvezőbb a növekmény és az induló tőke aránya71. A 71

A saját tőke növekedése közvetett módon a részvények árfolyamát is befolyásolja, azaz a cég értékére utal.

86

társas vállalkozások esetében, 2001-ben a saját tőke 184%-a a jegyzett tőkének, 2005-ben majdnem 110 százalékponttal több, akkor már 291%-a. Egyéni vállalkozásoknál, 2001-ben a saját tőke 144%-a a jegyzett tőkének, 2005-ben már 362%-a. (16. és 17. ábra) Itt érdemes kitérni arra, hogy a saját tőkén belül mekkora arányt képvisel a tőketartalék, hiszen a beruházási támogatás és a konszolidációk többsége tőketartalékként növeli a saját tőkét72. Így megtudhatjuk, hogy a saját tőke növekedése mennyiben tulajdonítható a tőketartalék gyarapodásának, illetve mennyiben köszönhető az eredmény növekedésének. A társas vállalkozások esetében a tőketartalék aránya a saját tőkén belül mindvégig 22 és 24% között maradt. A tőketartalék egyes évek közötti változását összehasonlítva a saját tőke egyes évek közötti változásával elmondható, hogy a saját tőke növekedéséhez a tőketartalék 2002-ben 24%-ban, 2003-ban pedig 21%-ban, 2005-ben pedig 27%-ban járult hozzá, tehát 2002-ben a saját tőke növekedésének 76%-a, 2003-ban 79%-a, 2005-ben 73%-a eredményágon következett be. 2003-ról 2004-re a saját tőke minimálisan emelkedett, a tőketartalék pedig csökkent, így a saját tőke növekedése teljes egészében eredményágon történt. (18. táblázat) 18. táblázat: A saját tőke és tőketartalék alakulása társas vállalkozások esetében Megnevezés (eFt/ha MT) Saját tőke változás az előző évhez képest Tőketartalék változás az előző évhez képest Tőketartalék/Saját tőke, (%) Tőketartalék változása/Saját tőke változása, (%)

2001 221,8 53,3 24,0

2002 264,2 42,4 63,5 10,2 24,0 24,1

2003 308,7 44,5 73,0 9,5 23,7 21,4

2004 310,3 1,6 67,7 -5,3 21,8 -334,8

2005 342,0 31,7 76,18 8,5 22,3 26,7

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

A jövedelmezőségi helyzet vizsgálata Az árbevétel arányos nyereség sem a társas vállalkozások, sem az egyéni gazdaságok esetében nem kielégítő. A mutató tendenciájában jól

72

Például a 2001-2002. években eszközölt kibontakozási hitel konstrukció gyakorlatilag a hosszú lejáratú hitel egy részének elengedését jelentette oly módon, hogy a kapott állami támogatás tőketartalékba került, növelve a saját tőkét, és ezt hiteltörlesztésre kellett fordítani. Ez tulajdonképpen nem új forrás, csak a tőkeszerkezetet változtatta meg, és az eredményt a kamatköltségek csökkenése révén növelte. (Megjegyzem a kamatköltség nem volt jelentős, részben azért, mert a fizetett kamat és a támogatás különbségeként jelenik csak meg, a hitelek egy része után pedig ekkor még 100% volt a kamattámogatás.) Fontos megemlíteni, hogy az állami kamattámogatás az üzemi eredményt növeli. Ha kevesebb a külső forrás igénybevétele, kevesebb lesz az üzemi eredmény is, mivel a kamattámogatás a kisebb hitel után kevesebb.

87

alakult – 2003. év kivételével73 –, növekvő tendenciát mutat. A tőkearányos eredmény mutató értéke sem kielégítő, tendenciája az árbevétel arányos nyereség tendenciájához hasonlóan alakult. (18. és 19. ábra) A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok esetében is, a saját és az összes tőke jövedelmezősége 2001-ről 2002-re, valamint 2002-ről 2004re csökkent, 2004-ről 2005-re emelkedett. A társas vállalkozásoknál az összes tőke jövedelmezősége74 minden évben magasabb a saját tőke jövedelmezőségénél, ami nem jó, mert azt jelenti, hogy a külső forrást nem tudták kellő eredménnyel felhasználni, vagyis az idegen tőke hozama nagyobb, mint a saját tőke hozama. Ezzel ellentétben az egyéni gazdaságok esetében a saját tőke jövedelmezősége nagyobb az összes tőke jövedelmezőségénél minden évben, kivéve 2003-at. A felsorolt jelenségek oka abban keresendő, hogy a gazdaságok jövedelem-termelő képessége alacsony. Ahhoz a jövedelemszinthez képest, amely a mezőgazdaság területén realizálódik, túl soknak tekinthető a felhasznált saját tőke és az idegen tőke is. Más megfogalmazásban, tőkehatékonysági problémával állunk szembe. (18. és 19. ábra) 10,0 8,0 6,0 4,0

[%]

2,0 0,0 -2,0 -4,0 -6,0

2001

2002

2003

2004

2005

Árbevétel arányos nyereség

7,1

6,9

-0,6

8,4

9,4

Tőkearányos eredmény(ROE)

5,3

5,1

-4,1

4,8

5,6

Eszközök jövedelemtermelő képessége(ROA)

3,1

3,0

-2,4

2,5

3,0

Saját tőke jövedelmezősége

5,4

4,8

-4,3

4,6

5,7

Összes tőke jövedelmezősége

6,9

5,8

0,1

5,5

5,8

18. ábra: A társas vállalkozások jövedelmezőségi helyzetét jellemző mutatók Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

73

2003-ban a mutató értéke negatív, mely szerint az alaptevékenység nem jövedelmező, függetlenül a tőkeszerkezettől. 74 Az összes tőke jövedelmezősége nem tartalmazza a rendkívüli eredményt. Társas gazdaságok esetében ez egyik évben sem jelentős.

88

18,0 16,0 14,0 12,0

[%]

10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0

2001

2002

2003

2004

2005

Árbevétel arányos nyereség

12,9

10,4

6,8

17,4

22,1

Tőkearányos eredmény(ROE)

6,0

4,6

1,4

4,5

5,7

Eszközök jövedelemtermelő képessége(ROA)

5,2

4,0

1,2

3,7

4,7

Saját tőke jövedelmezősége

6,3

5,2

1,9

5,1

6,5

Összes tőke jövedelmezősége

6,0

5,0

2,2

5,0

6,3

19. ábra: Az egyéni gazdaságok jövedelmezőségi helyzetét jellemző mutatók Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

A tőkerugalmassági mutató a társas vállalkozásoknál 2001-ről 2005-re 1,5. Ugyanezen időszak alatt az egyéni gazdaságok mutatója 1,7-es értéket képvisel. Egyik eredmény sem kedvező, hiszen 1% árbevétel növekedésre 1,5, illetve 1,7% tőkeigény jut, vagyis az újabb forrásbevonás nem jár együtt az árbevétel még azonos ütemű növekedésével sem. (19. táblázat) 19. táblázat: A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok esetében a tőkerugalmassági mutató alakulása Megnevezés

2001

2002

2003

Társas vállalkozások 118,5 116,2 103,6 103,6 1,14 1,12 Egyéni gazdaságok Forrás növekedési index (%) 111,6 124,5 Árbevétel növekedési index (%) 111,9 83,6 Tőkerugalmassági mutató 1,00 1,49 Forrás: FADN adatok alapján saját számítás Forrás növekedési index (%) Árbevétel növekedési index (%) Tőkerugalmassági mutató

2004

2005

2001-2005 között

113,2 107,0 1,06

108,0 97,6 1,11

168,3 112,1 1,50

111,5 101,6 1,10

100,0 96,9 1,03

154,9 92,0 1,68

A tőkerugalmassági mutatót vizsgálva megállapítható, hogy annak értéke minden évben mindkét gazdálkodási forma esetében egy vagy egy fölötti, tehát nem egyszeri, hanem folyamatos a tőkehatékonyság romlása. 89

A társas vállalkozások esetében a mutató 2002-től 2004-ig csökken, majd 2004-ről 2005-re nő. Az egyéni gazdaságok esetében 2002-ről 2003-ra emelkedik a mutató, majd csökken. A mutató növekedése a hatékonyság romlására utal, és a jövedelem csökkenésében jelenik meg. Kívánatos lenne, ha a mutató értéke tendenciájában folyamatosan csökkenne, és azt tartóssá tudnák tenni a vállalkozások. (19. táblázat) A saját és az összes tőke jövedelmezőségének kapcsolata, valamint a tőkerugalmassági mutató is jelzi, hogy a források felhasználása nem hatékonyan történik. A sokat emlegetett tőkehiány tényénél sokkal fontosabb először annak a megoldása, hogy legalább a rendelkezésre álló források racionálisan kerüljenek felhasználásra. Mind a társas vállalkozások mind az egyéni gazdaságok esetében megfigyelhető a mutatók egyes évek közötti nagyarányú ingadozása, mely a hazai mezőgazdaság indokoltnál nagyobb jövedelem instabilitását jelzik. Fontos lenne a jövedelmek ingadozásának csökkentése annak érdekében, hogy a termelők jobban tudják tervezni a folyó termelés, valamint a beruházások finanszírozását.

4.4.

A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása

A mezőgazdasági termelésben elérhető jövedelem rendkívül alacsony. Az eredményt javítják a támogatások, rontják a költségekben megjelenő adó és társadalombiztosítási többletterhek, a kamat és a földbérleti díj fizetése. (Borszéki É. 2000) A társas gazdaságok üzemi tevékenységének eredménye 2001-ről 2005-re növekvő tendenciát mutat, összességében 47%-kal nőtt. Az egyéni gazdaságok üzemi, üzleti tevékenység eredményét illetően elmondható, hogy összességében 2001-ről 2005-re 58%kal nőtt75, de az egyes évek között vizsgálva láthatjuk, hogy 2001-ről 2002-re mintegy 10%-kal csökkent, majd 2002-ről 2004-re 90%-kal, 2004-ről 2005-re 24%-kal nőtt. Minkét gazdálkodási forma esetében 2002-ről 2003-ra nagyfokú csökkenés következett be. Az egyéni gazdaságok alaptevékenysége ennek ellenére is jövedelmező maradt – ellentétben a társas vállalkozásokkal – 2003-ban, még a külső forrásbevonás terheit is fedezni tudta. 2003-ról 2004-re jelentős az emelkedés, amely legnagyobbrészt az abban az évben jelentkező költségvetési támogatások növekedésének tulajdonítható. Mind a társas vállalkozások, mind az egyéni gazdaságok esetében a támogatások

75

A 2003. év figyelembevétele nélkül.

90

volumene növekvő tendencia mellett 2001-ről 2005-re majdnem 3,5szeresére nőtt. (20. táblázat) Az üzemi tevékenység eredményét csökkentve a támogatások összegével megkapjuk, hogy támogatások nélkül mekkora eredményt tudtak volna elérni a vállalkozások. A társas vállalkozások támogatások nélkül a 2001. évet kivéve minden évben negatív üzemi eredményt könyvelhettek volna el. Ezekben az években a támogatások jelentős költséget is ellensúlyoztak. 2002-ben a támogatások 40%-a, 2003-ban 100%-a, 2004ben ismételten 40%-a, 2005-ben pedig 45%-a költséget fedett le. A vizsgált évek közül 2001 az egyetlen, amikor támogatás nélkül is képződött volna eredmény, azonban ekkor is a támogatás adja az eredmény 80%-át. 20. táblázat: A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok különböző eredménykategóriáinak összevetése a támogatásokkal Megnevezés (eFt/ha MT)

2001 2002 Társas vállalkozások Üzemi tevékenység eredménye 23,6 23,6 Támogatások 18,6 39,1 Üzemi tevékenység eredménye-Támogatások 5,0 -15,5 Adózás előtti eredmény 13,7 14,5 Adózás előtti eredmény-Támogatások -4,9 -24,7 Adózott eredmény 11,8 13,6 Adózott eredmény-Támogatások -6,8 -25,5 Egyéni gazdaságok Üzemi tevékenység eredménye 27,1 24,5 Támogatások 13,2 19,4 Üzemi tevékenység eredménye-Támogatások 13,9 5,1 Adózás előtti eredmény 26,5 22,9 Adózás előtti eredmény-Támogatások 13,3 3,6 Adózott eredmény 23,6 20,2 Adózott eredmény-Támogatások 10,4 0,9

2003

2004

2005

-2,2 36,4 -38,6 -11,5 -47,9 -12,6 -49,0

32,1 53,7 -21,7 16,6 -37,1 15,0 -38,7

34,7 62,8 -28,1 21,5 -41,3 19,1 -43,7

13,4 14,6 -1,2 10,3 -4,3 7,3 -7,3

34,7 38,0 -3,3 29,7 -8,3 26,0 -12,0

42,9 44,6 -1,7 38,5 -6,1 33,2 -11,4

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

Az egyéni gazdaságok alaptevékenysége a támogatások nélkül 2003ban, 2004-ben és 2005-ben veszteséges lenne. 2001-ben és 2002-ben az alaptevékenység jövedelmező lett volna a támogatások nélkül is. 2003-ban a támogatás 8%-a, 2004-ben 9%-a, 2005-ben 4%-a költséget fedett le. 2001ben a támogatásból származik az üzemi eredmény 49%-a, 2002-ben pedig 79%-a. (20. táblázat) Az adózás előtti eredmény és az adózott eredmény tendenciájában az üzemi tevékenység eredményének tendenciájához hasonlóan alakul. E kettő eredménykategóriát összevetve a támogatásokkal láthatjuk, hogy a társas vállalkozások támogatások nélkül egyik évben sem, az egyéni gazdaságok 2001-ben és 2002-ben tudtak volna pozitív adózás előtti, illetve pozitív adózott eredményt produkálni. A magyar mezőgazdaság termelői növekvő támogatási volumen segítségével sem képesek a támogatások összegén felül eredményt termelni, sőt a támogatások egy része költséget 91

ellensúlyoz. Fontos, hogy a jelenleg rendelkezésre álló hazai és EU-s támogatások hatékonyan kerüljenek felhasználásra, hogy azok az elérhető eredmény mind nagyobb mértékű növekedéséhez járuljanak hozzá. Megfelelő tőkehatékonysággal növelhető lenne a vállalat önfinanszírozó képessége. Következő lépésként a támogatások mellett a költségvetési elvonások összegével is korrigálom az adózás előtti eredményt, kiszűrve ezzel a költségvetési kapcsolatok hatását az adózás előtti eredményből. A költségvetési egyenleg a társas vállalkozások szemszögéből 2001-ben nettó költségvetési elvonást, a többi négy évben pedig nettó költségvetési támogatást jelentett. Az egyenleg 2001-ben csökkenti, a többi évben pedig növeli az adózás előtti eredményt. A költségvetési kapcsolatoktól megtisztított adózás előtti eredmény a társas vállalkozások esetében mindössze 2001-ben lett volna pozitív. (21. táblázat) 21. táblázat: A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok adózás előtti eredményének és az arra ható költségvetési kapcsolataik alakulása Megnevezés(eFt/ha MT) 2001 2002 2003 2004 2005 Társas vállalkozások Költségvetési egyenleg -2,5 15,9 10,4 27,7 38,1 Adózás előtti eredmény 13,7 14,5 -11,5 16,6 21,5 Adózás előtti eredmény16,2 -1,4 -21,9 -11,1 -16,6 Költségvetési egyenleg Egyéni gazdaságok Költségvetési egyenleg 4,4 11,2 6,2 29,2 33,9 Adózás előtti eredmény 26,5 22,9 10,3 29,7 38,5 Adózás előtti eredmény22,1 11,7 4,1 0,5 4,6 Költségvetési egyenleg Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

Az egyéni gazdaságok költségvetési egyenlege a vállalkozás szemszögéből tekintve minden évben nettó költségvetési támogatást eredményez. A költségvetési kapcsolatoktól megtisztított adózás előtti eredmény az egyéni gazdaságok esetében minden évben pozitív lett volna. (21. táblázat) A költségvetési egyenleg (támogatások és elvonások) a vizsgált öt évben mind az egyéni mind a társas vállalkozások eredményéhez növekvő mértékben, és pozitívan járult hozzá. Tehát a mezőgazdaságban elérhető alacsony jövedelmezőség – közvetlenül – nem a költségvetési kapcsolatok miatt alakult ki. A jövedelemtermelő-képesség fokozásának érdekében szükséges – a már említett rendelkezésre álló források racionális

92

felhasználása mellett – a vállalkozások bevételeinek növelése és/vagy a költségek csökkentése. A továbbiakban a költségvetési kapcsolatokon túl, az idegen források és az idegen eszközök után fizetett költségekkel (bérleti díjak, kamatok) is korrigált adózatlan eredményt helyezem elemzésem középpontjába. A társas vállalkozások korrigált adózás előtti eredménye a 2005. év kivételével minden évben meghaladja a ténylegesen elért eredményt. A korrigált adózás előtti eredmény a ténylegesen elért adózás előtti eredmény majdnem háromszorosa 2001-ben, másfélszerese 2002-ben és 2004-ben, 2003-ban pedig pozitív a negatív eredmény helyett. 2005-ben a ténylegesen elért eredmény 68%-kal magasabb a korrigált adózás előtti eredménynél. (22. táblázat) Az egyéni gazdaságok korrigált adózás előtti eredménye 2001ben, és 2003-ban meghaladja a ténylegesen elért eredményt. 2002-ben a korrigált eredmény a tényleges eredmény 79%-a, 2004-ben és 2005-ben mindössze 30%-a. (23. táblázat) 22. táblázat: A társas vállalkozások eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása Megnevezés (eFt/ha MT) Támogatások Fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások Földbérleti díj Bérleti díj-épület Bérleti díj-gép Adók, illetékek, hozzájárulások Bérjárulékok Adófizetési kötelezettség (TA) Összesen Adózás előtti eredmény Korrigált adózás előtti eredmény

2001 +18,6 -10,2 -7,8 -3,1 -1,7 -3,7 -15,6 -1,8 -25,3 13,7 39,0

2002 +39,1 -8,7 -8,9 -3,5 -2,3 -5,1 -17,2 -0,9 -7,5 14,5 22,0

2003 +36,4 -9,2 -11,8 -3,5 -2,5 -6,2 -18,7 -1,1 -16,6 -11,5 5,1

2004 +53,7 -14,7 -13,7 -4,2 -3,0 -5,1 -19,2 -1,7 -7,9 16,6 24,5

2005 +62,8 -11,9 -15,2 -0,8 -1,5 -4,1 -18,2 -2,4 8,7 21,5 12,8

2004 +38,0 -3,8 -3,3 -0,7 -0,5 -0,5 -4,6 -3,7 20,9 29,7 8,8

2005 +44,6 -3,1 -3,8 -0,3 -0,1 -1,0 -4,4 -5,3 26,6 38,5 11,9

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

23. táblázat: Az egyéni gazdaságok eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása Megnevezés (eFt/ha MT) Támogatások Fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások Földbérleti díj Bérleti díj-épület Bérleti díj-gép Adók, illetékek, hozzájárulások Bérjárulékok Adófizetési kötelezettség (SZJA) Összesen Adózás előtti eredmény Korrigált adózás előtti eredmény

2001 +13,2 -1,6 -2,0 -1,3 -0,5 -0,6 -5,2 -3,0 -1,0 26,5 27,5

2002 +19,4 -1,8 -2,2 -1,5 -0,9 -0,8 -4,7 -2,7 4,8 22,9 18,1

2003 +14,6 -2,4 -2,9 -1,3 -0,9 -0,7 -4,8 -2,9 -1,3 10,3 11,6

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

93

Mindkét gazdálkodási forma esetében a korrigált adózás előtti eredményből, a termelés részesedése76 jelentős, volumenében egyenletes, de arányaiban a többi szereplőhöz viszonyítva növekszik. A pénzügyi intézmények részesedése volumenében nem változott, miközben a hitelállomány nőtt, tehát a kamatszintek csökkenő tendenciát mutatnak annak ellenére, hogy 2004-től a kamattámogatás is csökkent. A földtulajdonosoknak mind volumenében mind arányában növekvő részesedés jut, függetlenül az eredmény ingadozásától. (24. és 25. táblázat) Ez azt támasztja alá, hogy a földbérleti díj és a termelésben elérhető eredmény között nincs szoros kapcsolat. Meg kell teremteni, hogy az elért eredmény és a bérleti díj között korreláció alakuljon ki. Ennek az eléréséhez nem feltétlenül elégséges adminisztratív lépéseket tenni, de e területen is változtatásokat kell végrehajtani (pl.: bérleti díjak szabályozása). Véleményem szerint, a mezőgazdaságban gazdálkodók számára ezért is lehetőséget kell teremteni a saját föld vásárlására esetleges kedvezményes hitellehetőséggel, valamint engedélyezni kell a társas vállalkozások részére a földvásárlást. Ebben az esetben gazdasági döntés lesz az, hogy a termelők megvásárolják, vagy bérlik a földet. A bérleti díj és az eredményesség között ki kell alakuljon a korreláció, hiszen azok a tulajdonosok, akik nem adják el földjeiket, valamint művelni sem tudják/akarják, a bérleti díjat a piac igényeihez alakítják majd. A társas vállalkozásoknál, vizsgált öt év átlagában a legnagyobb részesedés a pénzügyi intézményeknek jut, melyet kamat formájában kapnak meg. A pénzügyi intézmények után második helyen a földtulajdonosok állnak. A földtulajdonosoknak jutó magas részesedés abból származik, hogy a társas gazdaságok tulajdonában nem lehet föld, ezért a termeléshez használt föld többsége bérelt. Harmadik helyen a gépés épület tulajdonosok, negyedik helyen a saját tőke tulajdonosok szerepelnek. A tőketulajdonosoknak nem jut nagy részesedés, eltekintve a 2003. és a 2005. évtől. Előbbi évben a tőketulajdonosok kapták meg az eredmény 57%-át, utóbbi évben pedig 49%-át. 2001-ben az adózott eredmény 90%-a, 2002-ben 88%-a, 2004-ben 77%-a, 2005-ben 80%-a került

76

Abban az esetben, ha a termelőknek a megtermelt jövedelemből nem jut megfelelő részesedés, akkor a jelentős mértékű nettó elvonás az önfinanszírozó képességet nagymértékben csökkenti, vagyis tovább növeli a külső forrás iránti igényt mind a folyó, mind a fejlesztési finanszírozásban. Ha kellő fejlesztési forrásokhoz nem tudnak a termelők hozzájutni, akkor a fejlesztések, beruházások visszafogását figyelhetjük meg és/vagy a saját források egyre nagyobb hányadát fordítják beruházásra, amelynek következtében a folyó finanszírozásban nő a külső forrás szerepe, tovább csökkentve a termelők által felhasználható eredményt. (Borszéki É. 2001/a)

94

visszaforgatásra a termelésbe. 2003-ban viszont a negatív adózott eredmény ellenére is fizettek osztalékot a társas vállalkozások. (24. táblázat) 24. táblázat: A társas vállalkozások korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése Megnevezés Államháztartás Pénzügyi intézmények Földtulajdonosok Gép-és épület tulajdonosok Tőketulajdonosok Termelés Korrigált adózás előtti eredmény

2001 2,5 10,2 7,8 4,8 1,4 12,3 39,0

2002 2003 2004 2005 2001 2002 2003 2004 eFt/ha MT megoszlás százalékban -15,9 -10,4 -27,7 -38,1 6,4 -72,3 -205,1 -113,0 8,7 9,2 14,7 11,9 26,2 39,6 181,5 59,9 8,9 11,8 13,7 15,2 20,0 40,5 232,7 55,9 5,8 6,0 7,2 2,3 12,3 26,4 118,3 29,4 1,8 2,9 3,7 6,3 3,5 8,2 56,6 15,1 12,7 -14,4 12,9 15,2 31,6 57,6 -284,0 52,7 22,0 5,1 24,5 12,8 100,0 100,0 100,0 100,0

2005 -297,3 92,9 118,6 17,9 49,2 118,7 100,0

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

Az egyéni gazdaságoknál, a legnagyobb pénzkiáramlás a saját tőke tulajdonosokhoz történik. 2004-ben csaknem a korrigált adózás előtti eredmény kétszeresét realizálhatják. A pénzügyi intézmények és földtulajdonosok közel azonos mértékű részesedést tudhatnak magukénak. Részesedésük tendenciájának alakulásában tapasztalhatunk némi eltérést. Míg a földtulajdonosok részesedése a vizsgált öt év alatt folyamatosan növekszik, addig a pénzügyi intézmények részesedése 2001-től 2004-ig növekszik, majd 2004-ről 2005-re láthatunk némi csökkenést. Legkisebb részesedést a gép-és épület tulajdonosok kaptak. (25. táblázat) 25. táblázat: Az egyéni gazdaságok korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése Megnevezés Államháztartás Pénzügyi intézmények Földtulajdonosok Gép-és épület tulajdonosok Tőketulajdonosok Termelés Korrigált adózás előtti eredmény

2001 2002 2003 2004 2005 2001 2002 2003 2004 2005 eFt/ha MT megoszlás százalékban -4,4 -11,2 -6,2 -29,2 -33,9 -16,0 -61,8 -53,6 -330,4 -284,9 1,6 1,8 2,4 3,8 3,1 5,8 9,9 20,8 43,0 26,1 2,0 2,2 2,9 3,3 3,8 7,3 12,1 25,1 37,3 31,9 1,8 2,4 2,2 1,2 0,4 6,5 13,2 19,0 13,6 3,4 9,4 15,4 13,1 17,2 19,5 34,1 85,2 112,9 194,7 163,9 17,2 7,5 -2,8 12,5 19,0 62,3 41,3 -24,2 141,8 159,7 27,5 18,1 11,6 8,8 11,9 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

A tulajdonosok 2001-ben a pozitív adózott eredmény 61%-át, 2002ben 28%-át, 2003-ban mínusz 65%-át (több osztalék került kifizetésre, mint az adózott eredmény volt, így negatív mérleg szerinti eredmény realizálódott) és 2004-ben pedig 39%-át forgatták vissza a termelésbe, tehát ennyivel növelték a saját tőke értékét. (25. táblázat) Az önfinanszírozó képességet a ténylegesen realizált eredmény (a mérleg szerinti eredmény) és az értékcsökkenés nagyságrendje befolyásolja, e kettő együtt adja az adott évi nettó cash-flow összegét. (Borszéki É. 95

2003/a) A társas gazdaságok nettó cash-flow-ja 2001-ről 2005-re folyamatos emelkedés mellett (2003. év kivételével) 54%-kal emelkedett. A pénzkivonás 2001-ben a legjelentősebb, minimumát pedig 2005-ben éri el. A termelés részesedése a nettó cash-flow-ból meghatározó. 2002-ben és 2004-ben majdnem eléri a 80%-ot, 2005-ben 95%-ra növekedett. (26. táblázat) 26. táblázat: A társas vállalkozások cash-flow-jára ható pénzügyi transzferek alakulása M egn evezés (eFt/h a M T ) P énzkivonás összesen Á llam háztartás Idegen tőke tulajdonosok Földtulajdonosok G ép-és épület tulajdonosok S aját tőke tulajdonosok (osztalék, részesedés) T erm elés nettó cash- flow - ja M indösszesen: ebből term elés aránya, (% )

2001 26,7 -2,5 -10,2 -7,8 -4,8

2002 9,3 +15,9 -8,7 -8,9 -5,8

2003 19,5 +10,4 -9,2 -11,8 -6,0

2004 11,6 +27,7 -14,7 -13,7 -7,2

2005 2,4 +38,1 -11,9 -15,2 -2,3

-1,4 32,0 58,7 54,5

-1,8 35,5 44,8 79,2

-2,9 15,7 35,2 44,6

-3,7 45,4 57,0 79,6

-6,3 49,4 51,8 95,4

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

Az egyéni gazdaságok nettó cash-flow-ja 2001-től 2003-ig folyamatosan csökkent, majd 2004-re 66%-kal 2004-ről 2005-re 12%-kal növekedett, így a 2005. évi nettó cash-flow összege még mindig csak 125%a a 2001. évinek. A jövedelemtranszferek okozta nettó pénzkiadás 2001-ben és 2002-ben szinte nem változott, 2003-ban 40%-kal növekszik, majd 2004ben és 2005-ben már nincs is pénzkivonás a termelésből. (27. táblázat) 27. táblázat: Az egyéni gazdaságok cash-flow-jára ható pénzügyi transzferek alakulása M e g n e v e z é s (e F t/h a M T ) P é n z k iv o n á s ö s s z e s e n Á lla m h á z ta rtá s Id e g e n tő k e tu la jd o n o s o k F ö ld tu la jd o n o s o k G é p -é s é p ü le t tu la jd o n o s o k S a já t tő k e tu la jd o n o s o k (o s z ta lé k , ré sz e se d é s) T e rm e lé s n e ttó c a s h - flo w - ja M in d ö s s z e s e n : e b b ő l a te rm e lé s a rá n y a , (% )

2001 1 0 ,4 + 4 ,4 -1 ,6 -2 ,0 -1 ,8

2002 1 0 ,6 + 1 1 ,2 -1 ,8 -2 ,2 -2 ,4

2003 1 4 ,4 + 6 ,2 -2 ,4 -2 ,9 -2 ,2

2004 - 3 ,7 + 2 9 ,2 - 3 ,8 - 3 ,3 - 1 ,2

2005 -7 ,1 + 3 3 ,9 - 3 ,1 0 -3 ,8 -0 ,4

-9 ,4

-1 5 ,4

-1 3 ,1

-1 7 ,2

- 1 9 ,5

3 8 ,7 4 9 ,1 7 8 ,8

3 2 ,9 4 3 ,5 7 5 ,6

2 5 ,8 4 0 ,2 6 4 ,2

4 2 ,9 3 9 ,2 1 0 9 ,4

4 8 ,2 4 1 ,1 1 1 7 ,3

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

96

4.5.

A különböző méretkategóriákba tartozó társas vállalkozások77 és egyéni gazdaságok78 vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének elemzése

A társas vállalkozások tőkeellátottsága a nagy üzemméretű, az egyéni gazdaságok esetében a kicsi üzemméretű gazdaságok esetében a legjobb mind az öt évben. A társas vállalkozásoknál nem fedezhető fel rendre minden évben összefüggés az üzemméret és a tőkeellátottság között, az egyéni gazdaságoknál azonban, minél nagyobb az üzemméret, annál kisebb a tőkeellátottság. A társas vállalkozások esetében mindhárom üzemméretbe tartozó gazdaságok eladósodottsága magas értéket képvisel. A közepes méretű gazdaságok eladósodottsága a legnagyobb, kivéve a 2004. és 2005. évet, ahol a kis üzemméretű gazdaságok adósodtak el legnagyobb mértékben. A közepes méretű társas vállalkozások esetében az eladósodottság a tőkeellátottság folyamatos növekedésével párhuzamosan 2001-től 2003-ig csökken, 2003-ról 2004-re kritikusan magas értékre, 88%ra növekszik, 2004-ről 2005-re minimálisan csökken. Legalacsonyabb eladósodottsággal a nagyméretű vállalkozások rendelkeznek, kivéve a 2003. évet, ahol a második helyen állnak. Habár ők rendelkeznek a legalacsonyabb eladósodottsággal, de tendenciájában folyamatosan emelkedik – eltekintve a 2001-ről 2002-re bekövetkező minimális csökkenéstől –, 2005-re már 84%ot tesz ki. (28. táblázat) Az egyéni gazdaságoknál az eladósodottság a nagyméretű gazdaságok esetében a legnagyobb, utána következnek a közepes méretű, majd a kisméretű gazdaságok. A közepes és nagy üzemméretű egyéni gazdaságoknál 2001-től 2004-ig nőtt, 2004-ről 2005-re csökkent, a kicsi gazdaságoknál 2001-től 2003-ig csökkent, 2004-re emelkedett az eladósodottság. Láthatjuk, hogy minél nagyobb az üzemméret, annál nagyobb az eladósodottság mértéke is. Mindkét gazdálkodási formába tartozó termelők forrásszükséglete minden évben a kicsi gazdaságok esetében a legmagasabb, tehát minél nagyobb az üzemméret, annál kisebb a vállalkozás fajlagos tőkeigénye. A társas vállalkozások forrásszükséglete 2001-ről 2005-re a közepes méretű vállalkozásoknál nőtt legnagyobb mértékben, majdnem 100%-kal. Második 77

„A társas vállalkozásokat jellemző néhány adat méretkategóriánként” című táblázat az M.21. Melléklet, valamint a társas vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére vonatkozó adatokat méretkategóriánként az M.23. Melléklet tartalmazza. 78 „Az egyéni gazdaságokat jellemző néhány adat méretkategóriánként” című táblázat az M.22. Melléklet, valamint az egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére vonatkozó adatokat méretkategóriánként az M.24. Melléklet tartalmazza.

97

helyen a nagyméretű gazdaságok állnak, 67%-kal, harmadik helyen a kisméretű gazdaságok 25%-kal. Ezzel párhuzamosan, a saját tőke 102%-kal, 50%-kal, illetve 9%-kal nőtt. Az egyéni gazdaságoknál a vizsgált öt év alatt a kisméretű gazdaságok forrásszükséglete 74%-kal, a közepeseké 53%-kal és a nagyoké 52%-kal növekedett, ezzel párhuzamosan a saját tőke 74%-kal, 45%-kal és 35%-kal növekedett. Mind a társas vállalkozások mind az egyéni gazdaságok különböző méretű csoportjaiba tartozó gazdaságok növekvő forrásigényük kielégítéséhez külső forrásbevonásra volt szükség. Az egyéni gazdaságok esetében az üzemméret növekedésével, nő a külső forrásbevonás nagysága. (28. és 29. táblázat) A társas vállalkozások esetében nem fedezhetünk fel összefüggést a likviditás és az üzemméret között. Az egyéni gazdaságok esetében azonban, minél nagyobb az üzemméret, annál kisebb azok likviditása. (28. és 29. táblázat) Mind a társas vállalkozások mind az egyéni gazdaságok esetében a saját tőke növekedése minden méretkategóriánál minden évben meghaladja a 100%-ot. Minden méretkategóriánál folyamatosan növekedett a saját tőke és a jegyzett tőke aránya az egyes évek között, és 2001-ről 2005-re. Megállapítható, hogy minél nagyobb az üzemméret, annál nagyobb mértékű a saját tőke növekedése. Az árbevétel arányos nyereség a társas vállalkozások és az egyéni gazdaságok esetében is a nagy üzemméretű gazdaságok esetében a legmagasabb. (28. és 29. táblázat) A társas vállalkozásoknál minden évben minden méretkategóriánál az összes tőke jövedelmezősége magasabb a saját tőke jövedelmezőségénél, ami annyit jelent, hogy egyik méretkategória sem tudja eredményesen felhasználni az igénybevett külső forrást. Kivételt képez ez alól a nagyméretű gazdaságok csoportja 2005-ben, akik esetében a saját tőke jövedelmezősége magasabb, mint az összes tőke jövedelmezősége. A saját tőke jövedelmezősége a méret növekedésével egyre kisebb mértékben alacsonyabb az összes tőke jövedelmezőségénél, tehát a nagyobb méret jobb tőkehatékonyságot jelez, a gazdaságok méretét növelni szükséges. (28. és 29. táblázat)

98

28. táblázat: A társas vállalkozások rendelkezésére álló tőke növekedése méretkategóriánként Megnevezés

2001

2002

2003

2004

2005

2005/ 2001 (%)

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

Összes Saját tőke tőke (eFt/ha (eFt/ha MT) MT) 700,6 329,2 348,1 380,2 826,7 343,2 427,7 450,4 882,6 510,4 447,0 523,5 809,9 697,1 515,5 592,6 873,4 657,8 580,3 640,0 124,7 199,8 166,7 168,3

404,9 174,4 210,2 221,8 468,3 186,9 259,2 264,2 541,7 287,0 262,9 308,7 370,4 370,2 280,1 310,3 442,1 352,6 315,4 342,0 109,2 202,2 150,1 154,2

Hosszú Rövid Forgótőke Forgótőke Forgótőke Tőkearányos lejáratú lejáratú /Forgóesz /Saját tőke eredmény (eFt/ha idegen idegen rövid hosszú tőke/Összes tőke/Összes közök (%) MT) (%) (ROE) lejáratú lejáratú tőke (%) tőke (%) Idegen tőke (eFt/ha MT)

160,1 109,4 100,1 108,6 134,0 106,4 123,5 120,4 173,4 120,5 95,7 112,0 202,5 153,8 114,2 134,6 149,0 138,7 148,0 146,1 93,1 126,7 147,8 134,6

85,3 38,3 32,5 39,4 120,2 34,4 34,4 43,7 109,4 78,4 78,7 83,2 134,9 144,6 108,1 118,9 172,1 126,6 102,0 117,6 201,8 330,2 313,5 298,2

22,8 33,2 28,8 28,6 16,2 31,0 28,9 26,7 19,6 23,6 21,4 21,4 25,0 22,1 22,2 22,7 17,1 21,1 25,5 22,8 -

12,2 11,6 9,4 10,4 14,5 10,0 8,0 9,7 12,4 15,4 17,6 15,9 16,7 20,7 21,0 20,1 19,7 19,2 17,6 18,4 -

117,2 47,4 78,2 74,9 158,5 54,7 80,3 82,5 61,0 76,0 113,0 98,1 69,1 129,7 127,9 119,7 162,3 142,7 134,3 140,2 138,4 300,9 171,7 187,3

42,3 30,2 43,9 40,8 54,2 34,0 39,4 40,7 26,0 38,7 54,1 46,7 25,5 45,7 52,8 47,1 52,1 50,7 47,6 49,0 -

28,9 27,2 37,2 33,7 33,8 29,3 31,0 31,2 11,3 26,5 43,0 31,8 18,7 35,0 45,6 38,6 36,7 40,5 42,6 41,0 -

1,7 4,7 6,6 5,3 1,2 3,0 6,9 5,1 -11,4 -1,2 -1,7 -4,1 4,1 1,0 6,5 4,8 3,1 3,9 7,0 5,6 -

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

99

29. táblázat: Az egyéni gazdaságok rendelkezésére álló tőke növekedése méretkategóriánként Megnevezés

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes 2002 Nagy Összesen Kicsi Közepes 2003 Nagy Összesen Kicsi Közepes 2004 Nagy Összesen Kicsi Közepes 2005 Nagy Összesen Kicsi Közepes 2005/2001 Nagy Összesen 2001

Összes tőke (eFt/ha MT) 501,1 414,3 371,5 455,4 551,5 439,0 501,2 508,2 739,5 564,5 533,1 632,5 822,9 638,5 587,1 705,2 872,5 635,4 565,9 705,3 174,1 153,4 152,3 154,9

Saját tőke (eFt/ha MT) 441,8 354,7 315,0 396,4 493,4 364,3 401,4 440,4 670,9 462,0 401,7 539,6 710,3 510,4 419,0 577,5 769,8 515,3 424,2 587,1 174,2 145,3 134,7 148,1

Idegen tőke (eFt/ha MT) rövid hosszú lejáratú lejáratú 36,4 12,6 29,8 19,3 27,8 21,4 33,1 15,9 26,4 13,5 28,5 35,5 46,5 45,7 29,0 24,1 18,6 17,0 21,2 50,6 32,0 62,5 21,8 38,4 18,3 33,7 27,3 54,5 37,8 85,4 25,3 50,6 21,0 18,7 27,9 54,6 32,9 81,0 26,4 47,1 57,6 149,1 93,6 283,4 118,2 379,2 79,8 295,8

Hosszú Rövid lejáratú Forgótőke Forgótőke Forgótőke lejáratú (eFt/ha /Forgóesz /Saját tőke idegen idegen közök (%) MT) (%) tőke/Összes tőke/Összes tőke (%) tőke (%) 7,3 2,5 126,3 77,6 28,6 7,2 4,6 107,5 78,3 30,3 7,5 5,7 106,1 79,2 33,7 7,3 3,5 117,4 78,0 29,6 4,8 2,4 142,2 84,3 28,8 6,5 8,1 102,3 78,2 28,1 9,3 9,1 109,2 70,2 27,2 5,7 4,7 125,4 81,2 28,5 2,5 2,3 158,1 89,5 23,6 3,8 9,0 99,4 82,4 21,5 6,0 11,7 90,6 73,9 22,5 3,5 6,1 122,5 84,9 22,7 2,2 4,1 164,7 90,0 23,2 4,3 8,5 111,7 80,3 21,9 6,4 14,5 101,1 72,8 24,1 3,6 7,2 131,5 83,9 22,8 2,4 2,1 195,1 90,3 25,3 4,4 8,6 115,2 80,5 22,4 5,8 14,3 102,4 75,7 24,1 3,7 6,7 140,9 84,2 24,0 154,5 107,2 96,6 120,0 -

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

A kis és a nagyméretű gazdaságok esetében 2001-ről 2005-re a saját tőke jövedelmezősége javult, az összes tőke jövedelmezősége romlott. A közepes méretű vállalkozásoknál 2001-ről 2005-re mind az összes tőke jövedelmezősége mind a saját tőke jövedelmezősége csökkent, de a saját tőke jövedelmezősége kisebb mértékben. Összességében a vizsgált időszak alatt mindhárom méretkategória esetében növekedett a külső forrásbevonás eredményessége, a tőkeszerkezet jó irányba változott. Az egyéni gazdaságoknál a saját tőke jövedelmezősége jellemzően minden évben és majdnem minden méretű gazdaságnál nagyobb, mint az összes tőke jövedelmezősége. Ez azt jelenti, hogy a külső forrást hatékonyan használták fel a vállalkozások. Ez alól kivételt képeznek 2003-ban a kicsi és közepes, valamint 2004-ben a kicsi gazdaságok. Minél nagyobb a saját tőke jövedelmezősége az összes tőke jövedelmezőségénél, annál hatékonyabb a tőke felhasználása. Ez a különbség a vállalkozások méretének növekedésével egyenes arányban növekszik, ami azt jelenti, hogy a társas vállalkozásokhoz hasonlóan, a nagyobb méret jobb tőkehatékonyságot jelent. 100

4.6.

A különböző méretkategóriákba tartozó társas vállalkozások79 és egyéni gazdaságok80 eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása, hatásuk a jövedelemre

Mindkét gazdálkodási forma esetében az üzemi, üzleti tevékenység eredménye 2001 és 2005 közötti időszakban minden méretkategóriánál pozitív, és emelkedő tendenciát mutat. (A módszer részben leírtak szerint a tendencia megállapításánál nem veszem figyelembe a 2003. évet.) A társas vállalkozásoknál minden évben a nagy üzemméretű gazdaságok üzemi eredménye a legjobb. Második helyen a kicsi, harmadik helyen a közepes méretű gazdaságok állnak. Az egyéni gazdaságok esetében, minden évben a nagyméretű üzemek eredménye a legmagasabb, és a kisméretű gazdaságoké a legalacsonyabb, tehát minél nagyobb az üzem mérete, annál nagyobb az üzem által elért eredmény. 2005-ben a nagyméretű gazdaságok esetében az egy hektárra jutó üzemi eredmény 2szeresen haladja meg a kis méretcsoportba sorolt gazdaságokét. A különbség tekintélyes ugyan, a korábbi évekhez képest azonban számottevően csökkent (2004-ben pl. 4,1-szeres volt). A mérséklődés az ágazat konszolidációját jelzi: a kisebb méretű veszteségesek vagy felhagytak a termeléssel, vagy növelni tudták eredményüket. A társas vállalkozások esetében 2002-től a legmagasabb támogatási összeget a nagy üzemmérettel rendelkező gazdaságok tudhatják magukénak, 2003-tól pedig minél nagyobb az üzemméret, annál nagyobb az ahhoz tartozó támogatási volumen. Az egyéni gazdaságok esetében a vizsgált időszak alatt mindvégig jellemző, hogy minél nagyobb az üzemméret, annál nagyobb támogatási összeget kapnak a gazdaságok egy hektárra vetítve. Megállapítható, hogy a nagy üzemméretű gazdaságok kapják fajlagosan a legmagasabb támogatási összeget. A különböző méretű gazdaságok fajlagos támogatása között a különbség kisebb, mint az általuk elért üzemi eredmények között, vagyis a nagyobb méretű vállalkozások működése általában hatékonyabb. A nagyobb üzemméretű vállalkozások költségvetési kapcsolatok nélkül jobb eredményt, illetve veszteség esetén kisebb veszteséget érnének el, mint a kisméretű vállalkozások. A kisebb méretű gazdaságoknak pedig a rendelkezésre álló forrásokat kellene hatékonyan felhasználni. Tehát nem kellően megalapozott a sokak által emlegetett feltételezés, mely szerint azért, mert a támogatások zöme a nagy üzemméretű gazdaságokhoz jut,

79

A különböző méretkategóriába tartozó társas vállalkozások egyes eredménykategóriáinak alakulását, valamint azok összevetését a támogatásokkal az M.25. Melléklet tartalmazza. 80 A különböző méretkategóriába tartozó egyéni gazdaságok egyes eredménykategóriáinak alakulását, valamint azok összevetését a támogatásokkal az M.26. Melléklet tartalmazza.

101

erőteljes polarizáció kezdődik majd meg az agrártermelők között, és nőni fog az agrárszektort elhagyók száma. A kisméretű gazdaságok jövedelmének növelésére megoldást jelenthet tevékenységük diverzifikálása, vagyis „csupán” az árutermelő tevékenysége mellett a vidék által nyújtott lehetőségek/adottságok kihasználása, mint például a vidéki turizmus. Társas gazdaságok esetében, a támogatásokkal csökkentve az üzemi eredményt, tragikus képet kapunk. 2001-ben minden üzemméretű gazdaság működése eredményes lett volna, de 2002-től mindhárom méretkategóriába tartozó gazdaságok veszteségesen működtek volna a támogatások nélkül. Az egyéni gazdaságok üzemi tevékenység eredményét csökkentve a támogatások összegével látható, hogy a közepes és nagyméretű gazdaságok alaptevékenysége a támogatások nélkül is jövedelmező lett volna minden évben. A kisméretű gazdaságok esetében nem mondható el ugyanez. A támogatások minden évben – kivéve 2001-et – költséget is ellensúlyoztak. 2002-ben a támogatás 3%-a, 2003-ban 67%-a, 2004-ben 63%-a, 2005-ben pedig 36%-a költséget fedett le, a fennmaradó része pedig az eredményhez járult hozzá. 2001-ben a támogatások adták az eredmény 54%-át. A társas vállalkozások adózás előtti eredményét, illetve az adózott eredményét csökkentve a támogatásokkal elmondható, hogy 2001 és 2005 között egyik méretkategória sem lett volna képes pozitív eredményt elérni, tehát az eredménynek teljes mértékben a támogatás a forrása. Az egyéni gazdaságok adózás előtti eredményét összevetve a támogatásokkal azt mondhatjuk, mint az üzemi tevékenység eredménye esetében, csak még 2003-ban a közepes méretű, 2004-ben a nagyméretű, valamint 2005-ben a közepes méretű gazdaságok is veszteségesen működtek volna a támogatások nélkül. Az eredménynek teljes egészében a támogatás volt a forrása. A költségvetési támogatások és elvonások egyenlege a társas vállalkozás szemszögéből tekintve mindössze 2001-ben a közepes és nagy gazdaságok esetében negatív, ami azt jelenti, hogy 2001-ben a kicsi, a többi évben pedig mindhárom méretkategóriába tartozó gazdaságok nettó támogatásban részesültek a költségvetés részéről. A költségvetési egyenleggel korrigált adózás előtti eredmény a 2001. év kivételével minden évben negatív. A vizsgált időszakban költségvetési kapcsolatok nélkül minden üzemméretű gazdaság veszteséget könyvelhetett volna el, kivéve a 2001. évet. (M.27. Melléklet) Az adózás előtti eredményt tovább korrigálom a fizetett kamatokkal, és a bérleti díjakkal. Az ily módon korrigált adózás előtti eredmény minden évben, valamennyi 102

méretkategória esetében magasabb a ténylegesen elért eredménytől. (M.28. Melléklet) Az egyéni gazdaságok költségvetési egyenlege a vállalkozás szemszögéből minden évben, és minden méretkategóriánál pozitív, a költségvetés a gazdaságokat nettó támogatásban részesíti. Minél nagyobb az üzemméret, annál nagyobb ez a támogatás. Ezen egyenlegekkel korrigálva az adózás előtti eredményt láthatjuk, hogy minden évben minden méretkategória a költségvetési kapcsolatok nélkül is nyereséget realizált volna. Ez alól kivételt képeznek 2004-ben a kisméretű, 2005-ben a közepes és nagyméretű gazdaságok. (M.29. Melléklet) Az egyéni gazdaságok korrigált adózás előtti eredménye mindössze 2001-ben a közepes és nagyméretű, valamint 2003-ban a kicsi és nagyméretű gazdaságok esetében lenne magasabb a ténylegesen elért eredménytől. Ezek az eltérések 2001-ben a közepes gazdaságoknál 6%-ot, a nagyoknál 12%-ot, 2003-ban a kicsiknél 85%-ot, a nagyoknál, pedig 17%-ot tesznek ki. A tényleges adózás előtti eredményhez hasonlóan a korrigált adózás előtti eredmény esetében is igaz, hogy nagyobb üzemmérethez nagyobb eredmény tartozik. Ez is alátámasztja azt a korábban tett következtetésemet, hogy a nagyobb méret jobb hatékonyságot jelez. (M.30. Melléklet) Mind a társas vállalkozások mind az egyéni gazdaságok korrigált adózás előtti eredményéből a termelés részesedése a különböző méretkategóriáknál igen differenciált, és az egyes évek közötti ingadozás jelentős. Mindkét gazdálkodási forma esetében a termelés és a földtulajdonosok részesedése az üzemmérettel egyenesen arányos. Az üzemmérettel fordított arányban áll a tőketulajdonosoknak jutó részesedés. A társas vállalkozások esetében fordított arányosság van a pénzintézetek, a gép-és épület tulajdonosok részesedése és a méret között. Az egyéni gazdaságok esetében egyenes arányosság áll fenn a pénzintézetek részesedése és a méret között. (M.31. és M.32. Melléklet) A társas vállalkozások esetében legnagyobb volumenű, növekvő részesedés mindhárom méretkategória esetében a pénzintézetek és a földtulajdonosok részéről történik, majd következnek a gép-és épület tulajdonosok, majd a tőketulajdonosok. (M.31. Melléklet) Az egyéni gazdaságok esetében a legnagyobb volumenű, növekvő részesedés a tőketulajdonosoknak jut. A földtulajdonosok növekvő részesedéssel a második helyen, a pénzügyi intézmények ugyancsak növekvő részesedéssel a harmadik helyen, végül negyedik helyen csökkenő részesedéssel a gép-és épülettulajdonosok állnak. (M.32. Melléklet) 103

4.7.

A különböző tevékenységi irányú társas vállalkozások és egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének elemzése

Társas vállalkozások81 A növénytermesztő gazdaságok közül legjobb tőkeellátottsággal a gyümölcs, szőlő termesztő gazdaságok rendelkeznek mind az öt évben, kivéve a 2004. évet, ahol a második helyen szerepelnek. Az állattenyésztő gazdaságok közül mind az öt évben a tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók tőkeellátottsága a kedvezőbb, az abrakot fogyasztó állatokat tartókkal szemben. (M.34. Melléklet) 2001 és 2005 között a társas vállalkozások esetében a növénytermesztők közül szántóföldi növénytermesztők forrásszükségletének növekedése közel 40 százalékponttal haladta meg a gyümölcs- és szőlőtermesztők forrásszükségletének növekedését. Ugyanezt vizsgálva az állattenyésztők tekintetében elmondható, hogy az abrakot fogyasztó állatokat tartók forrásszükségletének növekedése több mint kétszer annyi, mint a tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartóké. Mind a négy tevékenységi irány esetében a forrásszükséglet nagyobb mértékben növekedett, mint a saját forrás, és ezt túlnyomórészt hosszú lejáratú forrásokkal finanszírozták. (A hosszú lejáratú kötelezettségek jobban növekedtek, mint a rövid lejáratú kötelezettségek.) Mind a kettő növénytermesztő csoportnál az összes tőke mindössze 2-7 százalékponttal, míg az állattenyésztő gazdaságoknál 30-50 százalékponttal növekedett nagyobb mértékben, mint a saját tőke. (M.35. Melléklet) A tőkearányos eredmény a növénytermesztők tekintetében mind az öt évben a szántóföldi növénytermesztők esetében a kedvezőbb, az állattartók esetében pedig 2001-ben és 2002-ben az abrakot fogyasztó állatokat tartók, 2003 és 2005 között pedig a tömegtakarmányt-fogyasztó állatokat tartók esetében a kedvezőbb. Minden évben minden tevékenységi iránynál az összes tőke jövedelmezősége kedvezőbb, mint a saját tőke jövedelmezősége (kivételt képeznek ez alól 2001-ben és 2002-ben az abrakot fogyasztó állatokat tartók, 2004-ben és 2005-ben pedig a szántóföldi növénytermesztők), tehát a külső forrás nem eredményesen került felhasználásra. (M.34. Melléklet)

81

„A társas vállalkozásokat jellemző néhány adat termelési irányonként” című táblázat az M.33. Melléklet, valamint a társas vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére vonatkozó adatokat termelési irányonként az M.34. Melléklet tartalmazza.

104

Egyéni gazdaságok82 A növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok közül legjobb tőkeellátottsággal 2001-ben és 2002-ben a kertészeti gazdaságok, 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben pedig a gyümölcs- és szőlő termesztő gazdaságok rendelkeznek. Az állattenyésztő gazdaságok közül mind az öt évben a tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók tőkeellátottsága a kedvezőbb, az abrakot fogyasztó állatokat tartókkal szemben. Fontos kiemelni, hogy 2001ről 2005-re mindegyik csoport eladósodottsága nőtt, kivéve a gyümölcs-, szőlő termesztőket, akik eladósodottsága az öt év alatt 5 százalékponttal csökkent. Az abrakot fogyasztó állatokat tartók eladósodottsága folyamatos növekedés mellett 2005-re több mint 40%. (M.37. Melléklet) A vizsgált időszakban a forrásszükséglet a növénytermesztő gazdaságoknál a kertészeti gazdaságok esetében nőtt legnagyobb mértékben, közel 200%-kal. Az állattenyésztő gazdaságoknál az abrakot fogyasztó állatokat tartók tőkeszükséglete nőtt nagyobb mértékben, ami 66%-ot jelent. Az összes tevékenységi irány esetében 2001-ről 2005-re a saját tőke kisebb arányban növekedett, mint a forrásszükséglet, tehát külső források bevonására is szükség volt. Kivételt képeznek ez alól a gyümölcsés szőlőtermesztők, akik forrásszükséglete 2001-ről 2005-re kisebb arányban nőtt, mint a saját forrás. A különböző profilú gazdaságok, a növekvő forrásszükségletüket leginkább hosszú lejáratú kötelezettségekkel elégítették ki, hiszen a rövid lejáratú kötelezettségek volumene csökkent (kivétel a kertészeti és abrakot fogyasztó állatokat tartó gazdaságok). (M.38. Melléklet) A növénytermesztők közül az árbevétel arányos nyereség 2001ben a gyümölcs-, szőlő termesztők esetében, az azt követő 4 évben, pedig a szántóföldi növénytermesztők esetében a legjobb. A saját tőke jövedelmezősége 2001-ben és 2002-ben minden tevékenységi irány esetében magasabb, mint az összes tőke jövedelmezősége. Ez kedvező, hiszen ebben a két évben minden tevékenységi irány eredményesen használta fel a külső forrást. 2003-ban minden tevékenységi iránynál nagyobb, vagy kevésbé negatív az összes tőke jövedelmezősége, ami negatívan értékelendő. 2004ben a szántóföldi növénytermesztők, a tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók és a vegyes gazdaságok, 2005-ben pedig a gyümölcs-, szőlő termesztők kivételével minden profilú gazdaság esetében hatékonyan került felhasználásra a külső forrás. A gyümölcs-, szőlőtermesztők számára a 2005 különösen kedvezőtlenül alakult: egyrészt az időjárás miatt jelentős volt a terméskiesés, másrészt értékesítési gondokkal is küszködtek. A külső forrás 82

„Az egyéni gazdaságokat jellemző néhány adat termelési irányonként” című táblázat az M.36. Melléklet, valamint az egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére vonatkozó adatokat termelési irányonként az M.37. Melléklet tartalmazza.

105

felhasználásának eredményessége differenciált. (M.37. Melléklet)

4.8.

tevékenységi

irányonként

A különböző tevékenységi irányú társas vállalkozások és egyéni gazdaságok eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása, hatásuk a jövedelemre

Társas vállalkozások Az egyes tevékenységi irányok üzemi tevékenységének eredményét korrigálva a támogatásokkal megállapítható, hogy minden évben, minden tevékenységi irány támogatások nélkül veszteségesen működött volna (kivételt képez ez alól 2001-ben a két növénytermesztő, valamint 2004-ben a gyümölcs- és szőlő termesztő tevékenységi irány), tehát a támogatások költséget is ellensúlyoztak. (M.39. Melléklet) A költségvetési támogatások és elvonások egyenlege minden évben minden tevékenységi irány esetében pozitív (kivéve a 2003-ól 2005-ig a gyümölcs-, szőlő termesztőket), tehát a költségvetés nettó támogatásban részesítette a társas vállalkozások minden tevékenységi irányát. A költségvetési kapcsolatok nélkül 2001-ben az összes, az azt követő években már szinte egy tevékenységi irány sem tudott volna pozitív adózás előtti eredményt előállítani. (M.40. Melléklet) A korrigált adózás előtti eredmény a vizsgált időszakban minden tevékenységi irány tekintetében magasabb a ténylegesen elért adózás előtti eredménynél, vagy kevésbé veszteségesen működtek volna a vállalkozások a jövedelemtranszferek nélkül 2001-ben és 2003-ban és 2004-ben. A korrigált adózás előtti eredmény 2002-ben az abrakot fogyasztó állatokat tartók, 2005ben a szántóföldi növénytermesztők, a tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók és a vegyes tevékenységi irányba tartozó gazdaságok mutattak alacsonyabb korrigált adózás előtti eredményt a ténylegesen elért eredménynél. (M.41. Melléklet) A korrigált adózás előtti eredményből a termelés részesedése a különböző tevékenységi irányú gazdaságoknál meglehetősen különböző. Az államháztartásnak pozitív részesedés mindössze 2001-ben a két állattenyésztő tevékenységi irány esetében, 2003-ban, 2004-ben és 2005ben a gyümölcs- és szőlőtermesztők esetében jut, ami azt jelenti, hogy a többi évben és a többi tevékenységi irány esetében az államháztartás nettó támogatásban részesíti a termelőket tevékenységi iránytól függetlenül. A termeléstől való elvonást sokkal inkább a többi szereplő, vagyis a pénzügyi intézmények, föld-, gép- és épülettulajdonosok valamint a tőketulajdonosok jelentik. (M.42. Melléklet)

106

A termelőktől a legnagyobb mértékű pénzáramlás a pénzügyi intézményekhez történik, kivételt képeznek ez alól a szántóföldi növénytermesztők, akik esetében a földtulajdonosokhoz. (M.43. Melléklet) Egyéni gazdaságok A támogatásokkal korrigálva az üzemi eredményt elmondható, hogy 2001-ben az összes tevékenységi irány eredményesen működött volna a támogatások nélkül is. 2002-ben a gyümölcs, szőlő termesztők, 2003-ban a kertészeti gazdaságok, tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók és a vegyes profilú gazdaságok, 2004-ben a gyümölcs-, szőlő termesztők, tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók és a vegyes profilú gazdaságok, 2005-ben a szántóföldi növénytermesztők, a gyümölcs-, szőlő termesztők és a tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók veszteségesen működtek volna. (M.44. Melléklet) A költségvetési egyenleg minden évben minden profil esetében pozitív, kivéve a kertészeti gazdaságokat, akik egyenlege minden évben, illetve a gyümölcs-, szőlő termesztőket, akik egyenlege 2001-ben és 2003ban negatív, mely szerint a költségvetés nettó elvonást eredményez e gazdaságoknál. Az adózás előtti eredményt korrigálva a támogatások és elvonások egyenlegével látható, hogy költségvetési kapcsolatok nélkül 2001ben és 2002-ben minden tevékenységi irányba tartozó gazdaság nyereséget ért volna el. 2003-ban már csak a szántóföldi növénytermesztők, gyümölcsés szőlő termesztők és tömegtakarmányt-fogyasztó állatokat tartók, 2004-ben a vegyes profilú, 2005-ben a szántóföldi növénytermesztők és szintén a vegyes profilú gazdaságokon kívül minden profil nyereséget realizált volna. (M.45. Melléklet) A korrigált eredmény minden évben magasabb a ténylegesen elért eredménynél a gyümölcs, szőlő termesztők (kivéve 2003), valamint a kertészeti gazdaságok esetében. A kertészeti gazdaságok 2003-ban a korrekcióval jelentős veszteség helyett minimális veszteséget, 2004-ben pedig a veszteség helyett jelentős nyereséget realizáltak. 2001-ben a gyümölcs, szőlő termesztők és a kertészeti gazdaságokon kívül a korrigált eredmény kedvezőbb, mint a tényleges eredmény az abrakot fogyasztó állatokat tartók és a vegyes profilú gazdaságok esetében, 2002-ben szintén az abrakot fogyasztó állatokat tartóknál, 2003-ban a pedig a tömegtakarmányfogyasztó állatokat tartók és a vegyes tevékenységű gazdaságok tekintetében. (M.46. Melléklet) A korrigált adózás előtti eredményből a termelés és az egyes tőketulajdonosok részesedése a különböző tevékenységi irányú gazdaságoknál igen differenciált. (M.47. Melléklet) 107

Az államháztartásnak pozitív részesedés mindössze a gyümölcs, szőlő termesztőktől jut 2001-ben és 2003-ban, a kertészeti gazdaságoktól 2001-ben, 2002-ben, 2004-ben és 2005-ben, valamint a vegyes profilú gazdaságoktól 2003-ban és 2004-ben. A földtulajdonosoknak minden évben a szántóföldi növénytermesztőktől jut legnagyobb részesedés, amely a vizsgált öt évben folyamatosan emelkedik, 2001. évi 20%-ról 2005-re 100%ra változott. A tőketulajdonosok részesedése jelentős, mely igen differenciált mind évenként, mind tevékenységi irányonként. (M.48. Melléklet)

108

4.9. 1.

2. 3.

4.

5.

Új és újszerű tudományos eredmények

Az üzemméret növekedésével csökken az egy hektárra jutó tőkeigény, valamint nő a gazdaságok önfinanszírozó-és hitelképessége. Minél nagyobb az üzemméret, annál nagyobb a beruházásban a támogatásnak és a hitelnek a szerepe. A nagyobb üzemméretű gazdaságok rendelkeznek olyan jövedelemtermelő képességgel, ami fedezetet nyújt a beruházási hitelekhez. A vállalkozások méretének növekedésével egyenes arányban növekszik a tőkehatékonyság, amely alátámasztja a gazdaságok méretnövelésének szükségességét. A gazdaságok által elért eredmény tendenciájában növekvő, amelyhez növekvő támogatási volumen társul. Ellentétben a korábbi tendenciákkal, 2001 óta a költségvetési egyenleg a vállalkozások eredményéhez növekvő mértékben, és pozitívan járul hozzá. A mezőgazdaságban elérhető alacsony jövedelmezőségnek nem a költségvetési elvonás az oka. A különböző méretű gazdaságok fajlagos támogatása között a különbség kisebb, mint az általuk elért üzemi eredmény között, vagyis a nagyobb méretű vállalkozások működése általában hatékonyabb. Az elérhető eredményből – minden gazdálkodási formánál – a termelés részesedése volumenében egyenletes, és arányában a többi szereplőhöz viszonyítva növekvő. A földtulajdonosoknak részesedése viszont növekvő, és független az eredménytől. Ez azt támasztja alá, hogy a földbérleti díj és a termelésben elérhető eredmény között szorosabb kapcsolatot kell teremteni, elő kell segíteni, hogy a tulajdonlás és a bérlés közötti választás gazdasági döntés legyen. Ezért kellene lehetővé tenni a földvásárlást a mezőgazdaságban gazdálkodók (beleértve a társas vállalkozásokat) számára kedvezményes hitellehetőséggel. A megtermelt eredményből az egyes szereplők részesedése és a méret és a tevékenységi irány között a következő összefüggéseket tártam fel. • A termelés és a földtulajdonosok eredményből való részesedése az üzemmérettel egyenes arányban nő, míg a tőketulajdonosok részesedése fordítottan arányos. Ez azt jelenti, hogy a méret növekedésével egyre inkább a hosszú távú tulajdonosi szemlélet kerül előtérbe. A társas vállalkozásoknál a méret növekedésével csökken a hitelezők részesedése az eredményből, ami szintén a jobb hitelképességre és a hitel hatékonyabb felhasználására utal. • A megtermelt eredményből a termelés és az egyes tőketulajdonosok részesedése a különböző tevékenységi irányú gazdaságoknál igen differenciált. 109

5.

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK

Kérdőíves, saját kutatásom során feltártam, hogy a hitelfelvevők majdnem fele a bevételek és/vagy támogatások elmaradása miatt, a likviditási problémák leküzdése érdekében élt a hitelfelvétel lehetőségével. A jövőben mindinkább oda kell figyelni arra, hogy a támogatások a meghirdetett időpontban kerüljenek kifizetésre, hogy azzal a gazdaságok kellő mértékben tudjanak tervezni, növelve azzal önfinanszírozó képességüket. A nagy üzemmérettel rendelkező gazdaságok hitelfelvételi lehetőségei kedvezőbbek. A bankok a hitelek odaítélésénél nagyobbrészt a gazdálkodás méretét és az ehhez társuló stabilitást, és nem a gazdálkodás formáját veszik figyelembe. Sorozatos tőkeinjekciók és kedvezményes hitelkonstrukciók ellenére sem megoldott a mezőgazdasági hitelezés. A mezőgazdasági vállalkozások hitelképességének javulásához, a hitelgarancia rendszer további korszerűsítése és szélesítése szükséges. A növekvő jövedelmek, jövedelmezőség hatására csökken(het) az agrárfinanszírozás kockázata. Ennek következtében a banki finanszírozás is kevésbé kockázatossá válhat, így egyre kisebb mértékben lenne szükség állami kamattámogatásra. Véleményem szerint, mindenképpen hosszú távon kiszámítható agrárpolitika – és ennek részeként hitelpolitika – szükséges, mely egyrészt könnyíti a bankok helyzetét, mert nincs rajtuk késztetés, hogy vegyenek figyelembe politikai célokat is (hozzáteszem, nem is kell, hogy figyelembe vegyenek). Másrészről hasznos lenne a termelőknek is, mert az eddigiekben elszenvedett hitelezési koncepcióváltások többször negatívan érintették őket. A beruházások megvalósítását motiváló tényezők súlya közt a gyakorlatban nincs nagy különbség. Bár többségben voltak a stratégiailag megtervezett beruházási döntések (57%), de 43%-ban eseti motivációk – kedvező ár- vagy hitelkonstrukció, támogatási lehetőség kihasználása stb. – játszottak szerepet a beruházási döntésben. Ennek a következménye az, hogy az ágazatban – véleményem szerint – egyszerre volt jelen a vizsgált időszakban a „túlberuházás”, és a beruházási hiány. A magyar mezőgazdaságban nem annyira a beruházási támogatások tömegével, sokkal inkább azok felhasználási hatékonyságával, illetve struktúrájával van a gond. A beruházási támogatások hatékonyságának javulását egy közép-hosszú távú agrárstratégia alapján megalkotott fejlesztési terv részeként lehetne elérni. A stratégiában el kell dönteni, milyen termelési szerkezetet, üzemszerkezetet és birtokstruktúrát preferálunk. Mindezen céloknak alárendelve kell

110

meghirdetni a támogatásokat, így elkerülhető, hogy a gyakorta változtatott koncepciók következtében kialakult problémák megismétlődjenek. A beruházások finanszírozásának és ezen keresztül ösztönzésének egyik lényeges tényezője a beruházásokhoz adott állami támogatás. A beruházásokat és beruházási támogatásokat összevetve megállapítottam, hogy minél nagyobb az üzemméret (nagyobb üzemmérethez általában nagyobb beruházás tartozik), annál nagyobb arányban finanszírozzák a gazdaságok beruházásaikat beruházási támogatásból is. A jövőben mindinkább fokozott figyelmet kellene fordítani a szaktanácsadás szerepének növelésére. A szaktanácsadás szerepének növelése egyrészről úgy érhető el, hogy annak szükségességét tudatosítani kell a termelőkben, másrészről annak árát a mezőgazdasági jövedelmekhez kell igazítani. A forrásösszetételt gazdálkodási forma, és üzemméret szerint vizsgálva megállapítottam, hogy minél nagyobb üzemmérettel rendelkezik egy gazdaság, annál kisebb mértékben saját forrásból és annál nagyobb mértékben beruházási támogatásból, valamint hitelből, kölcsönből finanszírozza beruházását. A nagyobb üzemméretű gazdaságok rendelkeznek akkora jövedelemtermelő képességgel, ami fedezetet nyújt a beruházási hitelekhez. A kutatás eredményei alapján összességében azokkal értek egyet, akik szerint a versenyképes mezőgazdaság kialakításához a támogatásokat, köztük a beruházási támogatásokat is, a tartósan életképes gazdaságokra célszerű összpontosítani. A gazdálkodók többsége ma nem képes belső forrásból a szükséges szintű felhalmozásra, de a folyó működés is jelentős külső forrásokat feltételez. Ezért mindaddig, amíg a fejlesztéshez nem képződnek elégséges saját források, a támogatással kombinált kedvezményes hitellehetőség bővítése indokolt. Az FADN adatbázis alapján, a társas vállalkozások és egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének vizsgálata során megállapítottam, hogy az egyéni gazdaságok eladósodottsága jóval kisebb, mint a társas vállalkozásoké. Ez is alátámasztja kérdőíves kutatásom azon eredményét, mely szerint a nagyobb üzemmérettel rendelkező gazdaságok hitelfelvételi lehetőségei kedvezőbbek. A társas vállalkozások jellemzően nagyobbak, mint az egyéni gazdaságok. A kis mértékű eladósodottság csökkenti ugyan a vállalkozással járó kockázatokat, korlátozza viszont a fejlődés ütemét, s akadályozza a versenyképes méretű és felszereltségű üzemek nagyobb arányú létrejöttét. Ezért fontos, az idegen és saját tőke megfelelő arányának kialakítása. Mind a társas vállalkozások mind az egyéni gazdaságok forrásszükséglete a vizsgált időszak alatt úgy nőtt, hogy azt egyre nagyobb 111

mértékben külső forrásbevonással pótolták. A mezőgazdaság sajátosságait figyelembe véve, a nyugat-európai országokéhoz közelített a magyar hitelállomány szerkezete. A magyar mezőgazdaság termelői növekvő támogatási volumen segítségével sem képesek a támogatások összegén felül eredményt termelni (az eredménynek teljes egészében a támogatás a forrása), sőt a támogatások egy része költséget ellensúlyoz. A rendelkezésre álló hazai és EU-s támogatások felhasználása során hatékonysági követelmények érvényesítése szükséges. A költségvetési egyenleg (támogatások és elvonások) a vizsgált öt évben mind az egyéni mind a társas vállalkozások eredményéhez növekvő mértékben, és pozitívan járult hozzá. Tehát a mezőgazdaságban elérhető alacsony jövedelmezőség – közvetlenül – nem a költségvetési kapcsolatok miatt alakult ki. A jövedelemtermelő-képesség fokozásának érdekében szükséges a rendelkezésre álló források racionális felhasználása mellett, a vállalkozások bevételeinek növelése és/vagy a költségek csökkentése. A költségvetési kapcsolatokon túl a fizetett bérleti díjakkal és fizetett kamatokkal is korrigálva az adózás előtti eredményt megállapítható, hogy mindkét gazdálkodási forma esetében a korrigált adózás előtti eredményből, a termelés részesedése nagy, ami javítja az önfinanszírozó képességet. A földbérleti díj és a termelésben elérhető eredmény között nincs szoros kapcsolat. Meg kell teremteni, hogy az elért eredmény és a bérleti díj között korreláció alakuljon ki. Véleményem szerint, a mezőgazdaságban gazdálkodók számára ezért is lehetőséget kell teremteni a saját föld vásárlására esetleges kedvezményes hitellehetőséggel, valamint engedélyezni kell a társas vállalkozások részére a földvásárlást. Ebben az esetben gazdasági döntés lesz az, hogy a termelők megvásárolják, vagy bérlik földjeiket. Mindkét gazdálkodási formába tartozó termelők forrásszükséglete minden évben a kicsi gazdaságok esetében a legmagasabb, tehát minél nagyobb az üzemméret, annál kisebb a vállalkozás fajlagos tőkeigénye. Megállapítottam, hogy minél nagyobb az üzemméret, annál nagyobb mértékű a saját tőke növekedése. Minél nagyobb a saját tőke jövedelmezősége az összes tőke jövedelmezőségénél, annál hatékonyabb a tőke felhasználása. A gazdaságokat üzemméretük alapján vizsgálva megállapítottam, hogy ez a különbség a vállalkozások méretének növekedésével egyenes arányban növekszik, ami azt jelenti, hogy a nagyobb méret jobb tőkehatékonyságot jelent, tehát a vállalkozások méretét növelni szükséges. 112

Mind a társas vállalkozások mind az egyéni gazdaságok esetében megfigyelhető a mutatók egyes évek közötti nagyarányú ingadozása, mely a hazai mezőgazdaság indokoltnál nagyobb jövedelem instabilitását jelzik. Fontos lenne a jövedelmek ingadozásának csökkentése annak érdekében, hogy a termelők nagyobb figyelmet fordítsanak a folyó termelés, valamint a beruházások finanszírozásának tervezésére. A különböző méretű gazdaságok fajlagos támogatása között a különbség kisebb, mint az általuk elért üzemi eredmények között, vagyis a nagyobb méretű vállalkozások működése általában hatékonyabb. A nagyobb üzemméretű vállalkozások költségvetési kapcsolatok nélkül is jobb eredményt, illetve veszteség esetén kisebb veszteséget érnének el, mint a kisméretű vállalkozások. A kisebb méretű gazdaságoknak elsődlegesen a rendelkezésre álló forrásokat kellene hatékonyan felhasználni. Tehát nem kellően megalapozott a sokak által emlegetett feltételezés, mely szerint azért, mert a támogatások zöme a nagy üzemméretű gazdaságokhoz jut, erőteljes polarizáció várható az agrártermelők között. A kisméretű gazdaságok jövedelmének növelésére megoldást jelenthet tevékenységük diverzifikálása. Át kell gondolni azt, hogy érdemes-e újabb forrásokat belefektetni az egyébként sem jól jövedelmező gazdaságokba. Ebből is látható, hogy a tartósan életképes gazdaságok számára kell többlet-forrásokat biztosítani.

113

6.

ÖSSZEFOGLALÁS

Tanulmányok szerint a mezőgazdaságban realizálódó jövedelem csekély, a tőkeellátottság alacsony, az eladósodottság magas. Mindezek javítása szükséges ahhoz, hogy a hazai gazdálkodók, mezőgazdasági vállalkozások önfinanszírozó-, és versenyképessége javuljon. Disszertációmban áttekintettem a magyar mezőgazdaság jövedelmére ható tényezőket, beleértve az agárpolitikai eszközök változását is. A nemzeti agrárpolitika lehetőségei az Európai Uniós csatlakozással korlátozódtak. A jövedelemre ható tényezők közül a hitelek, banki kapcsolatok és a beruházások, eszközfinanszírozás termelői megítélését a szakirodalmi feldolgozással párhuzamosan, interjú módszerre (kérdőív, mélyinterjú) alapozott termelői reagálásvizsgálat segítségével tártam fel. Kutatásomban az FADN 2001-2005. évekre vonatkozó adatainak felhasználásával elemeztem a magyar mezőgazdaság társas vállalkozásainak és egyéni gazdaságainak vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét. Vizsgáltam mind a társas vállalkozások mind az egyéni gazdaságok esetében a költségvetési kapcsolatok alakulását és a különböző tőketulajdonosok eredményből való részesedését. Elemeztem, hogy milyen eredmény érhető el a termelésben összesen a hasznosított eszközök révén, függetlenül azok forrásától és azok tulajdonosi hátterétől. Mind a primer, mind a szekunder forrásokból nyert eredményeket felhasználva arra törekedtem, hogy a döntéshozók és a gyakorlat számára is egyaránt hasznosítható következtetéseket vonjak le. A kérdőíves vizsgálat során feltártam, hogy a nagyobb üzemmérettel rendelkező gazdaságok hitelfelvételi lehetőségei kedvezőbbek. A bankok a hitelbírálatnál nagyobbrészt a gazdálkodás méretét és az ehhez társuló stabilitást, és nem a gazdálkodás formáját veszik figyelembe. Azt kellene elérnünk, hogy az EU régi tagállamaihoz hasonlóan a folyó finanszírozásban döntő legyen a saját erő, a fejlesztéshez legyen megfelelő hosszú lejáratú hitelkonstrukció és az ahhoz társuló kamattámogatás. A kutatás során arra a következtetésre jutottam, hogy a sorozatos tőkeinjekciók és kedvezményes hitelkonstrukciók ellenére sem megoldott a mezőgazdasági hitelezés. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági vállalkozások hitelképessége javuljon, megfelelő jövedelem szükséges. Mivel rövid távon nem várható a hitelképesség javulása, további hitelek felvétele csak a hitelgarancia rendszer további korszerűsítésével és szélesítésével érhető el. Ezen eszközök hatására javulhat a termelők jövedelem-pozíciója, melynek következtében növekszik a hitelképesség. Ennek következtében a banki finanszírozás is kevésbé kockázatossá válhat, így egyre kisebb mértékben 114

lenne szükség állami kamattámogatásra. Mindemellett szükséges a jelzálog, illetve a közraktározáson alapuló hitelezés szerepének erősítése. Megállapítottam, hogy az ágazatban egyszerre volt jelen a „túlberuházás”, és a beruházási hiány. A magyar mezőgazdaságban nem annyira a beruházási támogatások tömegével, sokkal inkább azok felhasználási hatékonyságával, illetve struktúrájával volt gond. A beruházási támogatások hatékonyságának javulását egy közép-hosszú távú agrárstratégia alapján megalkotott fejlesztési terv részeként lehetne elérni. A stratégiában el kell dönteni, milyen termelési szerkezetet, üzemszerkezetet és birtokstruktúrát preferálunk. A kutatás eredményei alapján összességében azokkal értek egyet, akik szerint a versenyképes mezőgazdaság kialakításához a támogatásokat, köztük a beruházási támogatásokat is, a tartósan életképes gazdaságokra célszerű összpontosítani. A gazdálkodók többsége ma nem képes belső forrásból a szükséges szintű felhalmozásra, de a folyó működés is jelentős külső forrásokat feltételez. A jövedelempozíció javulása a belső források szerepét növeli, de emellett a külső források azok, amelyek a fejlesztést szolgálhatják. Ezért mindaddig, amíg a fejlesztéshez nem képződnek elégséges saját források, a támogatással kombinált kedvezményes hitellehetőségek bővítése indokolt. Az FADN adatainak elemzése alapján megállapítottam, hogy a magyar mezőgazdaság termelői növekvő támogatási volumen segítségével sem képesek a támogatások összegén felül eredményt termelni, sőt a támogatások egy része költséget ellensúlyoz. A költségvetési egyenleg (támogatások és elvonások) a vizsgált öt évben a vállalkozások eredményéhez növekvő mértékben, és pozitívan járult hozzá. Tehát a mezőgazdaságban elérhető alacsony jövedelmezőség – közvetlenül – nem a költségvetési kapcsolatok miatt alakult ki. A jövedelemtermelő-képesség fokozásának érdekében szükséges a rendelkezésre álló források hatékony felhasználása mellett a vállalkozások bevételeinek növelése és/vagy a költségek csökkentése. A megtermelt eredményből a termelés részesedése volumenében egyenletes és arányaiban a többi szereplőhöz viszonyítva növekvő. A pénzügyi intézmények részesedése volumenében nem változott, a földtulajdonosok részesedése volumenében és arányában növekvő függetlenül az eredmény ingadozásától. A termelés részesedése a megtermelt eredményből az üzemmérettel egyenesen arányos, tehát minél nagyobb az üzemméret, annál nagyobb a megtermelt eredményből a termelésben maradó hányad. Az üzemmérettel fordított arányban áll a pénzintézetek, a gép-és épület tulajdonosok és a 115

tőketulajdonosok eredményből való részesedése, míg a földtulajdonosok esetében egyenes arányosság áll fenn. Legnagyobb volumenű részesedés mindhárom méretkategória esetében a pénzintézetek és a földtulajdonosok részéről történik, majd következnek a gép-és épület tulajdonosok, majd a tőketulajdonosok. A megtermelt eredményből a termelés részesedése a különböző tevékenységi irányú gazdaságoknál igen differenciált. 2004 előtt a nemzeti költségvetés, a csatlakozás után pedig a nemzeti költségvetés és a közösségi költségvetés együttesen majdnem minden évben, majdnem minden tevékenyégi irányt nettó támogatásban részesít.

116

7.

SUMMARY

According to studies the income and the capital adequacy is low and the indebtedness is high in the agriculture. It is necessary to improve these facts in order to increase the self financed capacity and the competitiveness of the Hungarian farmers and enterprises. In my thesis I reviewed the factors having influence on the agriculture’s income, included the changes of implements of the agricultural policy. The possibilities of national policy have been restricted with the EU Accession. From the factors influence the income I examined the farmers opinion in the cases of the loans, bank relations and investments, financing means of production on the basis of the analysis of producer’s reaction (questionnaires, depth-interviews) parallel to the studying literature. In my research I analyzed the financial and income conditions of individual farmers and corporations with the data of FADN of the period 2001-2005. I examined the tendency of budget relations and the share of different capital owners from the result. I analyzed how large result can be reached in the production with the utilized means apart from their source and owners background. I tried to draw useful conclusions both for the decision makers and the farmers on the basis of the primer and secondary data. In the course of the questionnaires I found that the borrowing possibilities of larger farmers are better. Banks take account during the credit assessment rather the size and stability of farmers than the trading form. Hungarian farmers should reach similar to the old-member states of EU that the internal funds are determinant in the current financing and long-term credits and interest subsidy are for the developments. During my analysis I found that the agricultural credit is unsolved in spite of the series money infusions and special credit constructions. Adequate income is necessary to improve the creditability of farmers. Since on the short-term the financial standing of the farms will probably not improve, further credits can only be provided by developing the credit guarantee system. These means can make the income position of farmers and their creditability better. Bank financing could be less risky, so the interest subsidy would be less necessary. It is necessary to increase the role of mortgage and warehouse credit. My analyses show that in the sector “over investment” and “backwardness” was equally present. In the Hungarian agricultural the problem lies not with the amount of subsidies but rather with efficiency in using them and with the very structure of the subsidy schemes. Investment 117

subsidy efficiency could be improved by projecting this issue into the development plan which should be prepared regarding agricultural strategy. Under this strategy, ideal production, farm and property structure have to be defined. Based on my research I agree with those experts who contend that, to create a competitive agricultural sector, subsidies, including investment subsidies should focus on farms that are viable in the long term. Presently the most producers are unable to solely rely on their personal resources and even financing their current operations requires significant external resources. Improved income enhances the role of personal financial resources but in addition to these external resources can finance new initiatives. Therefore, as long as producers’ own private capital is insufficient for new initiatives it is logical to increase the list of subsidy related preferential loans. In the course of the analysis of the FADN data I found that however the volume of subsidies are increasing the farmers are not able to produce result over the volume of subsidies, in fact one part of the subsidies counteract costs too. During the examined period the budget balance augmented to the farmer’s income increasing rate and positive. So the low profitability in the agriculture is not because of the budget relations directly. Besides using the available sources efficiently it is necessary to increase the farmer’s revenue and/or to decrease the costs in the interest of increasing profitability. The share of production from the result is uniform in volume and increasing in proportion in comparison with the other persons. The share of financial institutions has not been changed; the share of landholders is increasing both in volume and in proportion too apart from the fluctuation of result. The share of production from result is directly proportional to the size of the farm. The share of financial institutions, machinery and building owners and capital owners is in inverse ratio to the size of the farm. The share from result of landholders is directly proportional to the size of the farm. The largest volume of the share in all of three farm size belongs to the financial institutions and landholders. Next are the machinery and building owners and the capital owners. The share of production from result in the case of different farm types is quite different. Before 2004 the national budget, after the EU Accession the national budget and the common budget together gives almost each production lines and almost in every analyzed year in net subsidy.

118

MELLÉKLETEK

119

M.1. MELLÉKLET IRODALOMJEGYZÉK 1. Ali M. - Byerlee D. (1991): Economic Efficiency of Small Farmers in a Changing World: A Survey of Recent Evidence. Journal of International Development, 3, 1–27. p. 2. Alvincz J. (2000): Az állami támogatások és elvonások alakulása a magyar élelmiszer-gazdaságban. Gazdálkodás. XLIV. évfolyam. 2. szám 3. Alvincz J. (szerk.) (2001): A mezőgazdaság jövedelemhelyzete és az arra ható tényezők. Agrárgazdasági Tanulmányok. 2001. 7. szám. Budapest. Agrárgazdasági Kutató Intézet. 129 p. 4. Alvincz J. - Varga T. (2000): A családi gazdaságok helyzete és versenyképességük javításának lehetőségei. Agrárgazdasági tanulmányok 15. szám. AKII. Budapest 5. Alvincz J. - Guba M. (2003): Az egyéni mezőgazdasági termelők jövedelmének adóztatása. AKII. Budapest. Agrárgazdasági tanulmányok 3. szám. 162 p. 6. Alvincz J. - Guba M. (2003): Beruházás és jövedelemtermelés az ezredforduló mezőgazdaságában. Gazdálkodás. XLVII. évf. 2003. 1. szám. 40-51. p. 7. Antal K. - Guba M. - Kovács H. (2004): A mezőgazdaság helyzete az agrártörvény hatálybalépését követő időszakban. Budapest. Agrárgazdasági Tanulmányok. 2004. 3. szám. Agrárgazdasági Kutató Intézet. 32-43. p. (150 p.) 8. Ángyán J. - Ónodi G. (2003): Mi történik itt a vidékkel? (Agrárblöffök, elhallgatások és „lezsugázások”) A falu. VIII. Évf. 4. szám. 5-24. p. 9. Bács Z. - Kozár L. (2002): Amit a közraktározásról tudni kell. Szaktudás Kiadó Ház. Budapest. 136. p. 10. Bárczi J. (2006): A mikro-, a kis-és középvállalkozások (pénzügyi) szaktanácsadásának fejlesztési lehetőségei, különös 120

tekintettel mezőgazdasági vállalkozásokra. Doktori Értekezés. Kézirat. Gödöllő. 91. p. (128 p.) 11. Barghouti S. et al. (2004): Agricultural diversification for the poor. IBRD. Washington. Agriculture and Rural Development Discussion Paper 1. 52. p. 12. Belyó P. (2003): Az EU-csatlakozás közvetlen hatásairól. Körkérdés az EU-csatlakozás várható közvetlen hatásairól. Külgazdaság. XLVII. évf. 2003. január 13. Béhm I. (1998): Vállalkozások megítélése. Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Vállalat. Budapest. 156. p. („A dolgozatban alkalmazott mutatók értelmezése és képletei” című mellékletben) 14. Binswanger H. P. - Deninger K. - Feder G. (1995): Power, Distortion, Revolt and Reform in Agricultural Land Relations. In: Behrman, J. – Srinivasan, T. N. (szerk.): Handbook of Development Economics Vol. 3B. North-Holland. Amszterdam. 2659–2772. p. 15. Bíró T. - Pucsek J. - Sztanó I. (1995): A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése. Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Vállalat. Budapest. 659-A/1995. 234 p. („A dolgozatban alkalmazott mutatók értelmezése és képletei” című mellékletben) 16. Borszéki É. – Mészáros S. – Varga Gy. (1986): Élelmiszergazdaságunk versenyképessége. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 279. p. 17. Borszéki É. et al. (1988): Árak, adók és támogatások az élelmiszergazdaságban. AKI. Budapest. 135. p. 18. Borszéki É. (1991): Az adóztatás és a közteherviselés összehasonlító elemzése. AKI. Budapest 19. Borszéki É. (2000): A hazai pénzügyi intézményrendszer fejlesztése az EU csatlakozás tükrében. Az intézményrendszer helyzete és fejlesztése az agrárgazdaságban- Az EU csatlakozás tükrében. Konferencia kiadvány. I. kötet. Gödöllő. GATE, VISION-2000. 165-175. p. 121

20. Borszéki É. (2001): Az agrárágazat finanszírozásának aktuális kérdései az EU-csatlakozás tükrében. XLIII. Georgikon Napok. VEGMK Keszthely. II. kötet. 25. p. 21. Borszéki É. (2002): Modern vállalati pénzügyek. Egyetemi jegyzet. Gödöllő. 48. p. 22. Borszéki É. (2003/a): Az agrárgazdaság jövedelmezőségi és felhalmozási viszonyai. Gazdálkodás. XLVII. évf. 4. szám. 2-14. p. 23. Borszéki É. (2003/b): Pénzügytan. Gödöllő. Egyetemi jegyzet. 84. p. (126 p.) 24. Borszéki É. (2004): A jövedelem és felhalmozás összefüggései az agrárgazdaságban. Agrofórum. 15. évf. 3. szám. 2-6. p. 25. Borszéki É. (2007): A jövedelmezőség és a tőkeszerkezet összefüggései a vállalkozásoknál. Tradíció és Innováció – Nemzetközi Tudományos (Agrár)közgazdász Konferencia. SZIE. Gödöllő. 2007. december 3-4. 391-402. p. 26. Buday-S. A. (2001): Agrárpolitika-vidékpolitika. A magyar agrárgazdaság és az Európai Unió. Dialog Campus Kiadó. Budapest-Pécs. 452. p. 27. Burger Kné. (1969): A mezőgazdaság szerepe a népgazdaság növekedésében. Kossuth Kiadó. 381. p. 28. Burgerné G. A. (1996): Földjáradék-földtőke-földértékelésföldpiac. Agrárgazdasági Tanulmányok. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Budapest. 91. p. 29. Burgerné G. A. (1998/a): Földhasználati és földbirtok-politika az Európai Unió országaiban I. Statisztikai Szemle. 76. évf. 4-5. szám. 375-389. p. 30. Burgerné G. A. (1998/b): Földhasználati és földbirtok-politika az Európai Unió országaiban II. Statisztikai Szemle. 76. évf. 6. szám. 481-495. p.

122

31. Burgerné G. A. (2001): A közép-európai átalakuló országok gazdaságának és mezőgazdaságának összehasonlító elemzése. Budapest. Századvég Kiadó. 196. p. 32. Burgerné G. A. (2002): A mezőgazdaság tőkeellátottsága. Gazdálkodás. XLVI. évf. 4. szám. 22-28. p. 33. Buzás F. E. (2003): A tej- és cukorvertikum gazdasági elemzése. Doktori értekezés. Multidiszciplináris Társadalomtudományok Doktori Iskola. Debrecen 34. Csendes B. - Vági F. (1964): Jövedelmezőség és termelés a szövetkezeti gazdaságokban. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete. Kossuth Könyvkiadó. 312. p. 35. Comission of the European Communities (2001): The agricultural situation in the European Union. Luxembourg 36. Corden W. M. (1984): Booming Sector and Dutch Disease Economics: Survey and Consolidation. Oxford Economic Papers. XXXVI. évf. 359-380. p. 37. Dorgai L. (szerk.) (2004): A magyarországi birtokstruktúra, a birtokrendezési stratégia megalapozása. Budapest. Agrárgazdasági Tanulmányok. 6. szám. Agrárgazdasági Kutató Intézet 38. Erdei F. - Fekete F. (szerk.) (1965): Önköltség a szocialista mezőgazdaságban. Akadémia Kiadó. Budapest. 814. p. 39. Erdész Fné et al. (2001): Az agrárszabályozási rendszer értékelése és továbbfejlesztése 2002-re. Budapest, Agrárgazdasági Tanulmányok. 5. szám. Agrárgazdasági Kutató Intézet 40. Fekete F. - Szénay L. - Tomka J. (1984): Költség-és jövedelemviszonyok a korszerűsödő mezőgazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 315. p. 41. Fertő I. (1995): A mezőgazdasági árak stabilizálásának problémáiról. Budapest. Közgazdasági Szemle. XLII. évf. 3. szám. 256-269. p. 123

42. Fertő I. (1996): A mezőgazdaság Közgazdasági Szemle. 2. szám. 13-25. p.

a

piacgazdaságban.

43. Fertő I. (1997): Vita a földtulajdonról. Beszélő. Internet: (http://c3.hu/scripta/beszelo/97/11/4.htm) 44. Fertő I. (1999/a): Az Európai Unió közös agrárpolitikájának gazdaságtana I. A CAP eszközei és hatásai. Budapest. Közgazdasági Szemle. XLVI. évf. 709-733. p. 45. Fertő I. (1999/b): Az agrárpolitika modelljei. Osiris. Budapest. 12-93. p. 46. Fertő I. (2000): Hogyan alakulnak a mezőgazdasági árak hosszú távon? Budapest. Gazdálkodás. 5. szám. 19-26. p. 47. Fertő I. (2002): A mezőgazdasági termelés szerkezetének változásai a fejlett országokban II. Az üzemnagyság és a mérethozadék problémája a mezőgazdaságban. Közgazdasági Szemle. XLIX. évf. 760-773. p. 48. Feyné Vincze M. (1990): A jövedelem változása és az agrárolló nyílása közötti kapcsolat mennyiségi jellemzése. Gazdálkodás. XXXIV. évf. 12. szám. 59-63. p. 49. Fogarassy Cs. - Villányi L. (2004): alapismeretek. SZIE. Gödöllő. 81-125. p.

Agrárgazdaságtani

50. Fox M. (1966): The demand for a durable input : Farm tractors in the United States, 1921-57. In: The demand for durable goods. Ed: A. C. Harberger. (University of Chicago Press, Chicago) 156163. p. 51. Gorton M. - Davidova S. (2001/a): The international competitiveness of CEEC agriculture. The World Economy. vol. 24 52. Gorton M. et al. (2001/b): The international competitiveness of Polish Agriculture. Post-Communist Economies. vol. 13. no. 3. 53. Griffiths A. (1987): Farmers’ attitudes towards diversification: a realist approach. Unpublished Working Paper. University of Exeter 124

54. Griliches Z. (1960): The demand for a durable input : Farm tractors in the United States, 1921-57. In: The demand for durable goods. Ed: A. C. Harberger. (University of Chicago Press, Chicago) 181-210. p. 55. Guba M. - Harza L. - Mizik T. (2006): Mezőgazdasági üzemek konszolidációs programjai (2000-2004). Agrárgazdasági Tanulmányok. 5. szám. Budapest. Agrárgazdasági Kutató Intézet. 154 p. („A dolgozatban alkalmazott mutatók értelmezése és képletei” című mellékletben) 56. Hallam A. (1993): Economies of Size: Theory, Measurement and Related Issues. In: Hallam A. (szerk.): size, Structure and the Changing Face of American Agriculture. Westview Press, Boulder, 150–203. p. 57. Heady and Tweeten (1963): The demand for a durable input : Farm tractors in the United States, 1921-57. In: The demand for durable goods. Ed: A. C. Harberger. (University of Chicago Press, Chicago) 210-222. p. 58. Hetényi I. (1999): Adópolitikai ismeretek. BKE. Budapest. 113. p. 59. Hughes G. (1998): Productivity and competitiveness of farm structures in Hungary. Working Paper Series of the Joint Research Project: Agricultural implications of CEEC – Accession to the EU no. 2/10. University of London. Wye College. 60. Ilbery B. W. (1988): Farm diversification and the restructuring of agriculture. Outlook on agriculture. Pergamon Press. Vol. 17. No. 1. 35-39. p. 61. Jávorné Kolozsváry J. (2003): Útmutató a szakdolgozat elkészítéséhez. ELTE-TÓFK. Budapest 62. Josling, Timothy E. (1977): ’Grain Reserves and Government Agricultural Policies’ World Development. vol 5., 603-611. p. 63. Kapronczai I. - Rideg M. - Szénay L. (1980): Szabályozásreagálási vizsgálatok főbb tanulságai a termelőszövetkezetekben. Budapest. Szövetkezeti Kutató Intézet. 64 p. 125

64. Kapronczai I. (szerk) (2005): A mezőgazdasági termelők alkalmazkodóképességének jellemzői (Gazdálkodói válaszok időszerű kérdésekre). Budapest. Agrárgazdasági Tanulmányok. 6. szám. Agrárgazdasági Kutató Intézet 65. Kállay L. - Imreh Sz. (2004): A kis- és középvállalkozásfejlesztés gazdaságtana. Budapest. Aula kiadó. 30-33. p. (312. p.) 66. Keszthelyi Sz. (2005): A tesztüzemek 2004. évi gazdálkodásának eredményei. Budapest. Agrárgazdasági információk. 1. szám. Budapest. Agrárgazdasági Kutató Intézet. 21. p. 67. Kislev Y. - Peterson W. (1996): Economies of Scale in Agriculture: A Reexamination of the Evidence. In: Antle J. M.– Sumner D. A. (szerk.): The Economics of Agriculture. Volume 2. Papers in Honor of D.Gale Johnson. University of Chicago Press, 156–170. p. 68. Kissné B. E. (1998): A kelet-német mezőgazdaság átalakulásának főbb tapasztalatai. Agrárgazdasági Tanulmányok. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Budapest. 81. p. 69. Knudsen O. - Nash J. (1993): Agricultural Price Stabilization and Risk Reduction in Developing Countries. In: Bautista, R.-Valdes A. (szerk.): The Bias Against Agriculture. Trade and Macroeconomic Policies in Developing Countries. 265-286. p. International Center for Economic Growth. ICS. Press, San Francisco. 70. Koester U. (1979): National and international aspects of commodity stabilization schemes. European Review of Agricultural Economics. VI. évf. 2. szám. 233-256. o. 71. Kostyál R. - Kosztolányi Lné - Pintér J. (2000/a): Agrárpénzügyek kézikönyve. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest. (303 p.) („A dolgozatban alkalmazott mutatók értelmezése és képletei” című mellékletben) 72. Kostyál R. - Kosztolányi Lné - Pintér J. (2000/b): Finanszírozás és adózás a mezőgazdaságban. Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest. 13. p. 126

73. Kovács G. A magyar tesztüzemi információs rendszer és annak statisztikai háttere. http://www.akii.hu/videkfejl/_frames.htm („Az FADN adatbázis módszertana” című mellékletben) 74. Kovács G. (szerk.) (2004): Agrár és vidékfejlesztési támogatások az Uniós csatlakozás évében. Agrárgazdasági Információk. 4. szám. Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 15. p. 75. Kovács G. - Kovács H. - Lámfalusi I. (2007): A mezőgazdasági vállalkozások pénzgazdálkodásának változó feltételei. Budapest. Agrárgazdasági Információk. 4. szám. Agrárgazdasági Kutató Intézet. 51-63. p. 76. Kovács G. - Udovecz G. (2003): The profitability of agricultural enterprices in the European Union and in Hungary. Budapest. Statisztikai Szemle. 8. szám. 62-79. p. 77. Kovács G. - Udovecz G. (2005): Az első uniós év mérlege. Magyar Mezőgazdaság. 32. szám. 8-11. p. 78. Kovács H. (2004/b): Mezőgazdasági vállalkozás önfinanszírozó képessége. Gazdálkodás. 1. szám. 47-53. p. 79. Kovács H. (2005): Agricultural subsidies before and after the EU accession. In: 5th International Conference of PhD Students. University of Miskolc. 97-102. p. 80. Kovács H. - Vágó Sz. (2006): How hungarian agricultural producers reacted during EU accession. Studies In Agricultural Economics. No. 104. 65-84. p. 81. L. Alan W. (1998): A mezőgazdasági támogatás úgynevezett „nem” gazdasági célkitűzései. In: Az agrárpolitika gazdaságtana. Szerk.: Fertő Imre és Éder Tamás. 113-149. p. 82. Lentner Cs. (2000): A magyar mezőgazdaság jövőképe a pénzügypolitika fényében. A falu. XV. évf. 11-20. p. 83. Lentner Cs. (2004): A magyar agrárfinanszírozás jellemzői az EU csatlakozás küszöbén. Gazdálkodás. XLVIII. évf. 1. szám. 69-78. p.

127

84. Markó B. - Popp J. (2004): Trade liberalisation and sustainability. Proceedings of the III. Alps-Adria Scientific Workshop. Dubrovnik. Croatia. March 1-6. 2004. Hungarian Academy of Sciences. Budapest. 2004. ISBN. 963 8508 407 2. 264-269. p. 85. Massel B. F. (1969): Price stabilization and welfare. Quaterly Journal of Economics. 83. évf. 2. szám. 284-297. p. 86. Mizik T. (2003): Magyarország és az Európai Unió adórendszere – különös tekintettel a mezőgazdaságra. AKII. Budapest. Agrárgazdasági tanulmányok 7. szám. 112. p. 87. Nagy A. (1998): Mezőgazdasági hitelezés Franciaországban. Bankszemle. 5. szám. 49-58. p. 88. Németi L. (2003): A magyar agrárgazdaság az ezredfordulón. Szaktudás Kiadó Ház Rt. Budapest. 201. p. 89. Nerlove M. (1958): The dynamics of supply. Baltimore. Johns Hopkins U. Press. 90. Novák T. (1997): A földtulajdon kérdése néhány közép-európai országban. In: A földkérdésről. INFO- Társadalomtudomány. 41. szám. 23-28. p. 91. Novák Z. (2001): A földbérlet szabályozása. Gazdálkodás. XLV. évf. 5. szám. 70-77. p. 92. OECD (2002): Impacts of Future Trade Liberalisation on Agriculture: Extending the Urugay Round. Paris. 93. Orbánné Nagy M. (2002): A magyar élelmiszergazdaság termelői és fogyasztói árai az EU árainak függvényében. Budapest, Agrárgazdasági Tanulmányok. 1. szám. Agrárgazdasági Kutató Intézet 94. Orbánné Nagy M. (2003): Az élelmiszerfogyasztás és a fogyasztói árak konvergenciája Magyarország és az EU között. Agrárgazdasági tanulmányok 5. szám, AKII, Budapest 95. Pálovics Bné (1997): Földbirtokpolitika az Európai Unióban. In. A földkérdésről. INFO-Társadalomtudomány 41. szám. 7-17. p. 128

96. Peter J. B. - Lindon J. R. (2001): Agricultural finance: credit, credit constraints and consequences. In: Handbook of Agricultural Economics. North-Holland. Volume 1A. Agricultural Production. Ed: Bruce L. G., Gordon C. R. 513-571. p. 97. Popp J. (2001): Agrárszabályozási feladatok és az EU csatlakozás. Gazdálkodás. XLV. évf. 5. szám. 1-7. p. 98. Popp J. (2004): Az EU közös agrárpolitikájának elmélete és nemzetközi mozgástere. Európa Agrárpolitika Kft. 286. p. 99. Popp J. - Potori N. - Udovecz G. (2004): A közös agrárpolitika alkalmazása Magyarországon Agrárgazdasági Tanulmányok. 5. szám. Budapest. Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. 162 p. 100.

Puskás J. (2001/a): Árelemzés. SZIE. Gödöllő. 90-108. p.

101. Rayner A. J. - Cowling K. (1968): The Demand for Farm Tractors in the US and the UK. American Journal of Agricultural Economics. 896-912. p. 102. Rowland M. (2004): Diversification in agriculture. Defra paper. http://statistics.defra.gov.uk/esg/reports/divagri.pdf 103. Romány P. (2001): Napirenden a földtulajdon? Gazdálkodás. XLV. évf. 5. szám. 88-94. p. 104. Samuelson P. A. (1976): Közgazdaságtan. Közgadasági és jogi könyvkiadó. Budapest. 709. p. 105. Sanderson Fred H. (szerk.) (1990): Agricultural protectionism in the industraliazed world. Washington. Dc: Resources for the future. 106. Senauer B. - Asp E. - Kinsey J. (1991): Food Trends and Changing Consumer. Eagen Press. St. Paul. 107. Schuch G. E. - Brandao A. S. P. (1992): The Theory, Empirical Evidence and Debates on Agricultural Development Issues in Latin America: A Selective Survey. In: Martin. L. R. (szerk.): A Survey of Agricultural Economics Literature. Vol. 4. 129

Agriculture in Economic Development 1940s to 1990s. University of Minnesota Press. Minneapolis. 545–968. p. 108. Singh A. - Whittington G. (1968): Growth, profitability and valuation. Cambridge University Press. Cambridge 109. Sipos A. - Szűcs I. (1995): A termőföld árának meghatározása. Budapest. Közgazdasági szemle. XLII. évf. 1995. 7-8. szám. 766-775. p. 110. Schiff M. - Valdes A. (1992): A Synthesis of the Economics in Developing Countries. The Political Economy of Agricultural Pricing Policy. Volume 4. Johns Hopkins University Press. Baltimore and London. 111. Skogstad G. (1998): Ideas, Paradigms and Institutions: Agricultural Exceptionalism in the European Union and the United States. Governance. XI. évf. 4. szám. 463-490. p. 112. Szabó G. (2001): Élemiszer-gazdaságtan. Debreceni Egyetem. Kaposvár-Debrecen. 184. p. 113. Szabó G. (2003): Agrár-környezetvédelem közgazdasági összefüggései. Budapest. Gazdálkodás XLVII. évf. 4. szám. 3747. p. 114. Szederkényi H. (1973): Önköltségszámítási szabályzat és kalkulációs megoldások az állami gazdaságokban. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Budapest. 168. p. 115. Szénay L. - Villányi L. (2000): Agrárgazdaságtan. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest. 96-128. p. 116. Szűcs I. (1998): A föld ára és bére. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. Budapest. 199. p. 117. Szűcs I. (2002): Alkalmazott statisztika. Agroinform Kiadó. Budapest. 549. p. („A dolgozatban alkalmazott mutatók értelmezése és képletei” című mellékletben) 118. Szűcs I. (szerk.) (2003): Birtokviszonyok és mérethatékonyság. A magyar mezőgazdaság nemzetközi versenyképessége. Szent István Egyetem. Gazdaság-és 130

Társadalomtudományi Kar. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. Gödöllő. 224. p. 119. Szűcs I. - Csendes B. - Pálovics Bné (1997): Földbirtokpolitika a földtulajdon fejlesztésének főbb irányai. Agrárgazdasági Tanulmányok. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Budapest. 88. p. 120. Takács I. (2000): Elemzés. SZIE jegyzet. Gödöllő. 43- 48. p. („A dolgozatban alkalmazott mutatók értelmezése és képletei” című mellékletben) 121. Takács I. (2002): A mezőgazdasági egyéni vállalkozások pénzforgalmának vizsgálata. XLVI. évf. 1. szám. 45-52. p. 122. Tanka E. (2001): A földhaszonbérlet korszerűsítési igényei és lehetőségei. Agrárgazdasági Tanulmányok. 3. szám. 32-35. p. 123. Tenk G. (1999) Javuló feltételek az agrárhitelezésben. Gazdálkodás. XLVIII. évf. 2. szám. 1-7. p. 124.

Tóth T. (2000): Agrárgazdaságtan I. Gödöllő. 36-42. p.

125. Tracy (1994): Élelmiszertermelés és mezőgazdaság a piacgazdaságban. PATE. Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar. Keszthely 126. Udovecz G. (szerk.) (2000): Jövedelemhiány és versenykényszer a magyar mezőgazdaságban. Budapest. Agrárgazdasági Tanulmányok. 1. szám. Agrárgazdasági Kutató Intézet 127. Zsarnóczai J. S. (2000): Jövedelemviszonyok és támogatási rendszer a finn mezőgazdaságban. Gazdálkodás. 3. szám. 67-73. p. 128. Zsarnóczai J. S. (2002): A világ mezőgazdasága. SZIE. Gödöllő. 7-10. p. és 28-54. p. 129. Wallace T. D. (1962): Measures of Social Costs of Agricultural Programs. J. Farm Econ. 580-594. p.

131

130. Wright B. D -Williams J. G. [1988]: The Incidence of MarketStabilizing Price Support Schemes. Economic Journal. 98. évf. 1183-1198. p. Egyéb források: 1. 1987. évi VI. törvény a magánszemélyek jövedelemadójáról 2. 1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról 3. 1993. évi VI. törvény az agrárpiaci rendtartásról 4. 1994. évi LV. törvény a termőföldről 5. 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 6. 1997. évi XXX. törvény a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről 7. 2003. évi XVI. törvény az agrárpiaci rendtartásról 8. 54/2003. FVM rendelet a 2003. évi termésű élelmezési búza és takarmánykukorica intervenciós felvásárlásáról és közraktári támogatásáról 9. 101/2006. MVH közleménye a gabonafélék 2006/2007. gazdasági évben történő intervenciós felvásárlásról 10. A Tanács 1784/2003/EK rendelete a gabonafélék piacának közös szervezéséről 11. A Bizottság 1572/2006/EK rendelete (2006. október 18.) a gabonafélék intervenciós hivatalok által történő átvételére vonatkozó eljárások létrehozásáról, valamint a gabona minőségének meghatározására szolgáló elemzési módszerek megállapításáról szóló 824/2000/EK rendelet módosításáról 12. Fogyasztóiár-index füzetek, KSH, Budapest, 2006 13. Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, KSH, Budapest-kötetei 14. Magyar statisztikai évkönyv, KSH, Budapest-kötetei 15. Nemzetközi statisztikai évkönyv, KSH, Budapest-kötetei 16. Mezőgazdasági számlarendszer, KSH, Budapest-kötetei 17. Agrár-és Vidékfejlesztési Operatív Program 18. A magyar agrárgazdaság az Európai Unióban, Budapest, 2005. december, FVM, AKI

132

19. Jelentés az agrárgazdaság 2002. 2003. 2004. 2005. évi helyzetéről. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Budapest 20. The FADN selection plan for Finland. Agricultural Economics Research Institute, Helsinki 1996. (Kézirat) 21. World Bank. (1986) World development report 1986. Oxford U. Press.

133

M.2. MELLÉKLET SZÖVEGKÖZI ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE Ábrák 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.

ábra: A mezőgazdasági termelőiár-index, ráfordításár-index* és az agrárolló alakulása (1990=100 százalék) ....................................16 ábra: A mező- és erdőgazdálkodást, élelmiszer-feldolgozást és termékeinek forgalmazását segítő költségvetési támogatások ....22 ábra: A beruházások és beruházási támogatások alakulása .................27 ábra: A bankokon túlnyúló hitelezők, kölcsönt nyújtók aránya...........59 ábra: A hitelfelvevők aránya különböző gazdálkodási formák és üzemméretek szerint 2002-2004 között ......................................61 ábra: A hitel fedezeteként felajánlott biztosítékok 2002-2004-ben* ...62 ábra: Az idegen források összetételének változása 2002-2004 között.66 ábra: Beruházások alakulása gazdálkodási formák és üzemméretek szerint 2002-2004 között.............................................................72 ábra: A mezőgazdasági beruházások összetételének alakulása*..........73 ábra: A kapacitásnövelő beruházások aránya 2002-2004-között.........74 ábra: Beruházási támogatásokkal eszközölt beruházások összes beruházáson belüli aránya ...........................................................75 ábra: A mezőgazdasági beruházások forrásösszetétele 2002-2004 között...........................................................................................77 ábra: A mezőgazdasági beruházások forrásösszetételének alakulása a beruházási támogatás nélkül és a beruházási támogatással eszközölt beruházásoknál............................................................79 ábra: A társas vállalkozások vagyoni helyzetét jellemző mutatók.......82 ábra: Az egyéni gazdaságok vagyoni helyzetét jellemző mutatók.......82 ábra: A társas vállalkozások pénzügyi helyzetét jellemző mutatók.....86 ábra: Az egyéni gazdaságok pénzügyi helyzetét jellemző mutatók.....86 ábra: A társas vállalkozások jövedelmezőségi helyzetét jellemző mutatók........................................................................................88 ábra: Az egyéni gazdaságok jövedelmezőségi helyzetét jellemző mutatók........................................................................................89

Táblázatok 1. táblázat: A mezőgazdaság súlya a nemzetgazdaságban ...........................9 2. táblázat: Becsült termelői támogatás (PSE-mutató) százalékos értéke ..23 3. táblázat: A bruttó hazai termék és a költségvetési támogatások alakulása a mezőgazdaságban ..................................................................23 4. táblázat: Az agrártámogatások szerkezete* (folyó áron)........................24 5. táblázat: A beruházások és beruházási támogatások alakulása ..............26 134

6. táblázat: Agrár-és vidékfejlesztési támogatások 2004-ben és 2005-ben 29 7. táblázat: A mezőgazdasági termékek bruttó termelésének indexe (1990=100%)............................................................................36 8. táblázat: A magyar mezőgazdasági kibocsátás ágazati szerkezete.........37 9. táblázat: A megfigyelt sokaság ...............................................................52 10. táblázat: A mintába került gazdaságok nagyság és tevékenységi irány szerinti megoszlása...................................................................52 11. táblázat: A hitelfelvételi gyakorlat okai a gazdaságokban* ....................57 12. táblázat: Kamattámogatott agrárhitelek, kölcsönök alakulása 2000 és 2005 között*.............................................................................65 13. táblázat: A beruházási gyakorlat okai a gazdaságokban* .......................70 14. táblázat: A mezőgazdasági gépek árindexei............................................71 15. táblázat: A saját erő százalékos megoszlása, és szórása .........................79 16. táblázat: A társas vállalkozásokat jellemző néhány adat ........................81 17. táblázat: Az egyéni gazdaságokat jellemző néhány adat ........................81 18. táblázat: A saját tőke és tőketartalék alakulása társas vállalkozások esetében ....................................................................................87 19. táblázat: A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok esetében a tőkerugalmassági mutató alakulása..........................................89 20. táblázat: A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok különböző eredménykategóriáinak összevetése a támogatásokkal............91 21. táblázat: A társas vállalkozások és egyéni gazdaságok adózás előtti eredményének és az arra ható költségvetési kapcsolataik alakulása ...................................................................................92 22. táblázat: A társas vállalkozások eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása ...................................................................................93 23. táblázat: Az egyéni gazdaságok eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása ...................................................................................93 24. táblázat: A társas vállalkozások korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése ....................................................95 25. táblázat: Az egyéni gazdaságok korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése ....................................................95 26. táblázat: A társas vállalkozások cash-flow-jára ható pénzügyi transzferek alakulása ...................................................................................96 27. táblázat: Az egyéni gazdaságok cash-flow-jára ható pénzügyi transzferek alakulása ...................................................................................96 28. táblázat: A társas vállalkozások rendelkezésére álló tőke növekedése méretkategóriánként .................................................................99 29. táblázat: Az egyéni gazdaságok rendelkezésére álló tőke növekedése méretkategóriánként ...............................................................100

135

M.3. MELLÉKLET Egyes országok mezőgazdaságának részesedése a GDP-ből és a foglalkoztatottságból Országok

Mezőgazdasági A mezőgazdaság terület aránya foglalkoztatottságból való az összterületen részesedése (%) 2004 2004 1990 1998 belül (%) EU-15 7,9 6,5 1,9 5,0 41,2 3,1 n. a. 1,4 2,2 46,3 5,5 3,6 2,3 3,3 62,6 8,8 6,4 3,2 5,0 7,4 5,2 n. a. 2,5 4,0 54 23,9 19,8 6,6 12,6 65,4 4,5 3,2 2,4 3,3 57,0 15,1 9,1 2,6 6,4 63,4 3,3 3 0,6 2,2 n.a. 2,1 1,6 1,0 1,3 70,1 4,2 5,8 1,1 2,4 48,7 8,9 6,6 2,6 4,2 51,3 17,9 13,5 3,7 12,1 41,0 11,8 8 3,5 5,5 60,5 3,4 2,6 1,8 2,5 7,7 EU-10 n. a. n. a. 4,3 5,1 15,6 11,8 3,1 5,2 4,3 55,3 21,0 4,3 9,5 5,9 19,6 25,2 3,4 19,2 18,0 20,0 4,1 18,8 13,2 39,8

A mezőgazdaság GDP-ből való részesedése (%) 1990

1998

Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország

3,3 2,4 4,2 6,4 3,7 14,5 4,3 9,2 1,7 1,9 1,4 3,4 6,4 4,6 2,8

2,3 1,5 2,7 3,7 3,1 8,1 3,1 5,4 0,7 1,2 1,2 3,0 3,9 4,2 2,1

Ciprus Csehország Észtország Lengyelország Lettország Litvánia Málta Szlovákia Szlovénia Magyarország

n.a. 8,2 6,1 7,1 21,9 27,7 2,7 6,2 5,6 12,5

5,1 4,6 5,8 4,8 4,7 10,1 2,6 4,6 3,9

Bulgária Románia

19,5 13,0

Argentina Brazilia Chile Kína India Egyesült Államok Világ

n.a. 10,9 n.a. 21,2 27,5 1,9 4,2

6,2 2,1 3,6 2,6

20,7

n. a. n. a. 10,7 4,9 3,3 14,2 2007-ben csatlakozók n.a. 18,5 11,2 n.a. 29,1 14,4 Egyéb országok n.a. n.a. 10,4 10,4 10,4 22,8 n.a. 19,3 3,8 18,2 13,1 53,5 26,5 21,1 5,4 1,6 1,2 2,9 3,9 3,6

18,6

15,8 2,1 5,1 9,9

55,6 34,4 n.a. 25,3

5,3

63,7

25,7 38,0

n. a. n. a.

48,1 64,0

n.a. 24,2

n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a.

47,0 31,2 20,4 59,5 60,8 44,7 38,3

n. a.

7,4 n. a. 7,5

47,4 5,1 2,7

Forrás: http://devdata.worldbank.org/data-query/ Nemzetközi Statisztikai Évkönyv 2004, KSH

136

M.4. MELLÉKLET Főbb mezőgazdasági termékek termelői-felvásárlási átlagára Mérték1990 1991 1992 1993 1994 egység Búza Ft/tonna 6 079 5 503 6 817 9 396 9 329 Árpa Ft/tonna 6 138 5 601 6 294 8 130 8 480 Kukorica Ft/tonna 8 628 6 741 7 101 10 166 9 944 Cukorrépa Ft/tonna 1 856 1 825 1 984 2 202 2 885 Napraforgómag Ft/tonna 15 133 15 067 13 667 14 301 24 471 Burgonya Ft/kg 11 825 12 803 12 472 15 360 19 108 Vöröshagyma Ft/kg 8,9 9,6 10,6 16,2 19,9 Paradicsom Ft/kg 4,9 5,3 6,3 8,1 9,3 Zöldpaprika Ft/kg 29,8 26,1 29,8 36,4 36,7 Alma Ft/kg 10,4 13,8 10,9 8,8 10,6 Borszőlő Ft/kg 13,8 13,7 13,8 15,3 18,2 Bor* Ft/liter 53,5 55,8 26,3 26,2 32,9 Vágósertés** Ft/kg 70,0 64,5 79,9 89,3 117,2 Vágómarha*** Ft/kg 75,2 64,1 69,8 87,7 111,3 Vágóbaromfi Ft/kg 60,7 70,3 73,6 86,3 110,1 Tehéntej Ft/liter 14,2 14,4 15,7 19,2 24,4 Tyúktojás Ft/darab 3,0 3,7 4,6 5,3 6,1 *Hordós. **Süldő és malac nélkül. ***Vágóborjú nélkül. Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv, KSH Megnevezés

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

10 925 9 234 12 910 3 736 31 331 33 736 19,4 10,3 42,4 24,9 28,4 43,3 168,2 151,3 124,0 29,6 7,0

24 271 23 084 19 877 4 452 37 095 20 389 15,5 14,1 58,5 18,6 35,0 61,9 169,5 156,0 158,6 34,5 9,6

20 722 20 077 15 529 5 713 41 956 17 172 28,4 20,8 86,4 18,9 33,7 66,2 219,5 165,8 191,9 44,0 12,4

15 536 13 652 14 718 4 786 52 955 29 523 28,9 18,0 59,0 16,7 34,9 76,5 227,0 211,1 195,1 55,5 12,3

19 851 17 469 15 734 5 364 49 906 28 240 27,2 16,5 77,7 28,8 44,4 99,9 192,7 199,7 188,8 59,4 10,4

27 778 27 882 25 355 6 879 48 500 33 953 36,2 18,0 88,0 18,4 58,5 118,3 237,0 206,9 201,5 63,0 12,5

22 828 25 746 19 611 7 780 60 136 34 134 24,5 18,1 114,4 14,1 51,1 120,0 333,0 210,3 238,1 68,5 14,3

22 815 25 260 21 734 8 399 63 263 73 000 31,8 18,5 99,2 11,5 50,9 87,0 275,3 220,0 223,5 72,2 15,1

30 195 26 913 30 005 9 013 50 470 86 800 38,5 21,0 138,9 18,5 59,5 114,7 228,7 214,3 214,2 71,4 13,7

23 424 23 992 23 494 10 534 54 037 92 100 34,2 29,3 143,5 12,1 45,0 107,1 262,6 237,2 224,7 62,9 16,6

20 458 21 272 21 662 10 234 50 232 78 695 29,2 44,2 110,8 25,1 47,3 97,0 275,4 283,5 228,6 64,3 15,9

137

M.5. MELLÉKLET A mezőgazdasági termelőiár-index, ráfordításár-index és az agrárolló alakulása előző év=100 százalék Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Termelési árindex 100,0 105,0 108,6 118,5 120,7 126,5 133,7 109,2 102,8 102,6 122,5 105,0 98,5 105,9 94,6 100,7

1990=100 százalék Ráfordítás Agrárolló árindex* 100,0 132,6 108,0 120,0 118,1 123,7 134,3 116,5 107,9 109,5 116,1 111,7 101,0 106,1 108,9 100,0

100,0 79,2 100,5 98,8 102,2 102,3 99,6 93,7 95,3 93,6 105,5 94,0 97,5 99,8 86,9 100,7

Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Termelési Ráfordítás Agrárolló árindex árindex* 100,0 105,0 114,0 135,1 163,1 206,4 276,0 301,4 309,9 317,9 389,4 408,7 402,6 426,3 403,3 406,2

100,0 132,6 143,2 171,8 202,9 250,9 337,0 392,7 423,5 463,9 538,7 601,7 607,7 644,8 702,3 702,3

100,0 79,2 79,6 78,6 80,4 82,3 81,9 76,8 73,2 68,5 72,3 67,9 66,2 66,1 57,4 57,8

* Mezőgazdasági ráfordítási árindex 1996-tól áll rendelkezésre, ezért 1995-ig a termeléshez felhasznált iparcikkek árindexét szerepeltetem. Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv 1997-es és 2005-ös kötetei, KSH, Budapest

138

M.6. MELLÉKLET A mező- és erdőgazdálkodást, élelmiszer-feldolgozást és termékeinek forgalmazását segítő költségvetési támogatások összege és szerkezete 1993-2003 között Me.: millió forint

139

M.6. MELLÉKLET FOLYTATÁSA

140

M.6. MELLÉKLET FOLYTATÁSA

Mivel a KSH évkönyvek 1993-tól tartalmaznak támogatási összegekre vonatkozóan információt, felvettem a kapcsolatot a Pénzügyminisztériummal annak érdekében, hogy az elemzett idősor 1990-től indulhasson. Azonban csak a költségvetési támogatások összesen sorra vonatkozóan kaptam információt, amely 1990-ben 62 379 millió forint, 1991-ben 40 514 millió forint és 1992-ben 36 917 millió forint volt. a) Agrártermelési és piaci támogatások 1993-ig együtt. b) Mező- és erdőgazdasági infrastrukturális beruházás. c) Mezőgazdasági Fejlesztési Alap 1995-ig visszatérítési kötelezettséggel. d) Országos Erdészeti Alap 1994, 1995-ben. e) Sáskajárás, húsembargó, jég- és viharkár, belvíz, árvíz. f) Támogatási célelőirányzat 1999-től. g) Agrárgazdasági kezességvállalással együtt 2001-től. Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv 2000-es és 2004-es kötetei, KSH, Budapest

141

M.7. MELLÉKLET Az intervencióra felajánlható gabonafélék főbb adatai

Betakarított terület, m illió hektár Betakarított összes term és, m illió tonna Gabonafélék Intervencióra felajánlott term és, m illió tonna

2002 2003 2004 2005 2006 I. félév II. félév I. félév II. félév I. félév II. félév I. félév II. félév I. félév II. félév 2,954 2,934 2,886 3,002 11,706 8,770 16,779 16,212 0,046 0,000 3,900 4,220

Intervenciós ár (€/t; havi növekm ény nélkül)

Búza

Kukorica

Á rpa

Cirok

Betakarított terület, m illió hektár Betakarított összes term és, m illió tonna Intervencióra felajánlott term és, m illió tonna Intervenciós ár (Ft/ t, m ajd 2004-től €/t; havi növekm ény nélkül) Term elői ár (Ft/t, Á fa és szállítási költség nélkül) Betakarított terület, m illió hektár Betakarított összes term és, m illió tonna Intervencióra felajánlott term és, m illió tonna Intervenciós ár (Ft/ t, m ajd 2004-től €/t; havi növekm ény nélkül) Term elői ár (Ft/t, Á fa és szállítási költség nélkül) Betakarított terület, m illió hektár Betakarított összes term és, m illió tonna Intervencióra felajánlott term és, m illió tonna Intervenciós ár (Ft/ t, m ajd 2004-től €/t; havi növekm ény nélkül) Term elői ár (Ft/t, Á fa és szállítási költség nélkül) Betakarított terület, m illió hektár Betakarított összes term és, m illió tonna Intervencióra felajánlott term és, m illió tonna Intervenciós ár (Ft/ t, m ajd 2004-től €/t; havi növekm ény nélkül) Term elői ár*

101,31 1,110 3,910

1,174 6,007

1,114 2,941 0,014

0,000

101,31 1,131 5,088

1,500

0,926

23 000 23 000 101,31 101,31 23171 22442 24462 31620 39562 22946 22098 20139 24307 27413 1,190 1,198 1,206 1,145 1,221 4,532 8,332 9,050 6,121 ? 8,3 0,032 0,000 2,300 3,198 21 000 21 000 101,31 101,31 18692 22085 22261 32491 37847 20696 21877 20627 24427 0,331 0,317 0,370 0,341 1,046 0,810 1,413 1,190 0,100 0,093 -

-

101,31 101,31 32142 19975 20791 19500 23178 0,005 0,004 0,011 0,012 0,000 0,003

-

-

19000 19518 0,003 0,005

26664

-

21595 38224 0,004 0,007

101,31

23468

101,31

*Az AKI Piaci és Információs osztályán mindössze egy termelő adata áll rendelkezésre, így az nem reprezentatív, a KSH pedig nem közöl termelői árat. Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2002, KSH, Budapest, Piaci Információs osztály, AKI

142

M.8. MELLÉKLET Az intervenciós értékesítésből származó nyereség/veszteség

Időszak

Intervenciós ár

€/t* Ft/t november 101,77 24966 2004 december 102,23 25139 január 102,69 25320 február 103,15 25145 március 103,61 25382 2005 április 104,07 25826 május 104,53 26343 november 101,77 25550 december 102,23 25831 január 102,69 25760 február 103,15 25953 március 103,61 27017 2006 április 104,07 27614 május 104,53 27434 november 101,77 26346 december 102,23 25975 január 102,69 26066 február 103,15 26138 2007 március 103,61 25883 április 104,07 25597 május 104,53 25973 *Havi növekménnyel **ÁFA és szállítási költség nélkül

Intervenciós értékesítés MNB Termelői ár** (Ft/t) esetén a árfolyam nyereség/veszteség (Ft/t) (Ft/€) Búza Kukorica Búza Kukorica 245,32 22619 2347 4607 20359 245,90 22857 2282 4185 20954 246,56 23288 2032 5487 19833 243,77 23440 1705 3973 21172 244,97 23073 2308 3518 21863 248,16 20612 5214 2581 23245 252,02 22566 3777 4264 22079 251,06 19989 5561 5540 20010 252,67 22286 3545 4438 21393 250,85 23103 2657 3414 22346 251,61 24021 1933 2589 23365 260,75 24542 2474 3114 23903 265,34 25054 2560 3074 24540 262,46 24697 2737 2095 25340 258,88 29873 -3527 -284 26630 254,08 30620 -4646 -1117 27092 253,83 31297 -5231 -4695 30761 253,40 31049 -4911 -4813 30951 249,81 31853 -5970 -5604 31487 245,96 32059 -6462 -4001 29598 248,47 31510 -5538 -4030 30003

Forrás: A Piaci Információs osztály (AKI) és a MNB adatai alapján saját számítás

143

M.9. MELLÉKLET A kukoricára vonatkozó intervenciós problémák1 Történetileg nézve az EU nettó kukoricaimportőr volt, és a 2003/2004-es gazdasági év végére – a korábbi évekhez hasonlóan – nem volt kukoricából intervenciós készlet. Ma az intervenciós rendszer fő problémája a kukorica. A 2004/2005-ös gazdasági év végére a teljes uniós intervenciós kukoricakészlet az EU–25-ökben 2,8 millió tonnát tett ki. Egy évvel később 5,6 millió tonna rekordmennyiséget ért el, amely az összes intervenciós készlet 40 százalékának felelt meg, holott a közösségi kukoricatermés 5 millió tonnával kevesebb volt, mint az előző évben. A csatlakozást megelőzően a nemzetközi piacra kukoricát exportáló régiók most termésük nagy részét intervencióra kínálják fel. Az intervenciós kukoricakészletek többsége (93 százalék) Magyarországon található. Valamennyi piaci jelentés szerint tovább fog nőni az intervenciós kukoricakészletek aránya, és a jelenlegi gazdasági év végére, az előző gazdasági évhez hasonló kukoricaterméssel számolva, a teljes intervenciós készlet 2/3-át a kukorica fogja kitenni. A bizottsági becslések kimutatták, hogy amennyiben nem történik változás a jelenlegi intervenciós rendszerben, 2013-ra 15,6 millió tonna intervenciós kukoricakészlet halmozódik fel. A növekvő intervenciós kukoricakészletek értékesítésére korlátozott lehetőségek vannak. A főbb gabonafélék közül a kukoricára vonatkozó nemzetközi árak a legalacsonyabbak, és a nemzetközi piacon való viszonteladás magas pénzügyi költségekkel járna. Másrészről az intervenciós készleteknek a belső piacon való elosztását nehezítik a többlettel, valamint a hiánnyal rendelkező térségek közti szállítás magas költségei, valamint ez a megoldás zavaró hatással lehet a belső piac már így sem teljes mértékben zavartalan működésére. A kukorica hosszú távon történő raktározása a más gabonaféléknél – például búzánál vagy az árpánál – nem tapasztalt technikai nehézségekkel jár. A kukorica nem alkalmas intervencióra és hosszú távú raktározásra. A kukorica minőségi jellemzői gyorsan romolhatnak a raktározás alatt a magvak biológiai romlása miatt, számos gomba elburjánzását, illetve

1

A Bizottság javaslata a Tanács részére „A gabonafélék piacának közös szervezéséről szóló 1784/2003/EK rendelet módosításáról” alapján.

144

különféle kártevők elszaporodását is beleértve. Ezen eljárás kritikus elemei a felvásárláskori legnagyobb nedvességtartalom, valamint a tört és a túlhevült magvak jelenléte. A Bizottság 2006. november 1-jétől induló intervenciós felvásárlási időszaktól kezdődően szigorúbb megfelelőségi követelményeket fogadott el – nevezetesen a legnagyobb nedvességtartalom 13,5 százalékra, valamint a tört és a túlhevült magvak arányának 5, illetve 0,5 százalékra csökkentését – annak biztosítására, hogy az intervencióra felhasznált búza alkalmasabb legyen a hosszú távú raktározásra. (1. táblázat) Ez azonban nem végleges megoldás, hiszen nem akadályozza meg az intervenciós kukoricakészletek jövőbeni felhalmozódását. 1. táblázat: A kukorica minőségi követelményeiben bekövetkezett változás Paraméter Maximális nedvességtartalom, (%) A kifogástalan minőségű, Törött szemek, (%) alapvető gabonákon kívüli anyagok maximális mennyisége Hősérült szemek, (%) Minimális fajsúly, (kg/hl)

Régi érték

Új érték

14,5

13,5

10

5

3

0,5

-

71,0

Forrás: A Bizottság 1572/2006/EK rendelete (2006. október 18.) a gabonafélék intervenciós hivatalok által történő átvételére vonatkozó eljárások létrehozásáról, valamint a gabona minőségének meghatározására szolgáló elemzési módszerek megállapításáról szóló 824/2000/EK rendelet módosításáról

A változtatások hatása a piaci árakra és a felvásárlásból kieső áru mennyiségére bizonytalan. A Gabona Control több évre visszamenő – három száraz és két nedves évet bemutató adatai alapján csak a fajsúly és a hősérült szemek paraméterei szűkítik érdemlegesen az intervencióra alkalmas áru mennyiségét. Az adott év időjárása (főleg a betakarítás idején) jelentősen befolyásolja, hogy a termés mekkora része fog kikerülni az intervenció lehetőségéből. Az elmúlt két év alapján - időjárástól függően – FVM becslés alapján az idei termésnek körülbelül 35-45 százaléka eshet ki az intervenció lehetősége alól. A követelmények módosítása után tehát az idei termés 55-65 százaléka továbbra is bekerülhet az intervencióba. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján évente az összes termés kb. 30 százaléka került be intervencióba - a többi a szabad piacon értékesíthető volt. A fajsúly tekintetében a jövőben a fajtaválasztással, a hősérült szemeknél pedig a szárítók modernizálásával növelhető jelentősen az intervenciónak megfelelő áru aránya. A minőségi paraméterekben bekövetkezett szigorítások már előrejelezték az EU szándékát a tekintetben, hogy 2007. május 31-től az 145

intervencióra felajánlható gabonafélék közül a kukorica teljesen kivonásra kerülne. A Bizottság véleménye szerint ezáltal újra egyensúly alakulna ki az EU gabonapiacán, és megerősödne a gabonaintervenció eredeti biztonsági háló szerepe. A közösségi gabonatermelők a főbb gabonafélék tekintetében– a búzát és az árpát beleértve – továbbra is élveznék az intervenciós rendszer előnyeit. 2003-ban a rozsnak az intervencióból való kivonásából eredő tapasztalat megmutatta, hogy ezáltal egy sokkal dinamikusabb piac, piacorientáltabb termelés, valamint a mezőgazdasági termelők számára jobb árak alakultak ki. A magyar álláspont az, hogy a kukorica intervenciót az EU ne szüntesse meg. A változás bevezetésének időpontja sem jó, mivel az idei vetés szerkezetét a gazdák már tavaly elkészítették, és ezen változtatni nem lehet, mert a kalászosok egy részét már ősszel elvetették. A magyar ellenállás és a tagállamok többségi támogatása hatására, a Bizottság újabb javaslatot dolgozott ki, amelynek értelmében a kukorica intervenció fokozatosan kerül leépítésre. A 2007/2008-as évben 2 millió tonna, 2008/2009-ben 1millió tonna, 2009/2010-ben 0 tonna kukorica vásárolható fel. A kialkudott hároméves átmeneti időszak elegendő átállási időt biztosít a gazdáknak, és szerencsére a piaci körülmények is kedvezőek, így várhatóan az idén és az elkövetkezendő években nem is lesz ténylegesen szükség az intervenciós védőhálóra. A többlet levezetésére alkalmas a bioenergia alapanyaggyártás részére történő értékesítés is, mely hazánkban és a világon egyre nagyobb teret hódít. Az EU-ban a bio-hajtóanyag bekeverése az üzemanyagba 2010-re el kell hogy érje az 5,75 százalékot. A bioüzemanyag –előállítás lehetősége a mezőgazdasági termelők számára tehát új piaci lehetőséget és új jövedelemszerzési forrást jelent a gabonafélék és olajosnövények tekintetében. A feldolgozóval kötött hosszú távú szerződések mindenképpen kiszámítható jövedelmet biztosítanak a termelőnek, így tervezhetővé válik a pénzgazdálkodás.

146

M.10. MELLÉKLET

Az FADN adatbázis módszertana A magyar FADN rendszer a 2 EUME-t elérő egyéni gazdaságokból és gazdasági szervezetekből áll, ami több mint 92.5142 gazdaság megfigyelését jelenti egy 1900–2000 közötti (2005-ben 1940 db) elemszámú minta segítségével. A vizsgált mezőgazdasági üzemek csak az árutermelésre3 való alkalmasságuknak megfelelő üzemméret fölött kerülnek a megfigyelt mintába. Az EUME értelmezéséhez szükség van a SFH fogalmára. A standard fedezeti hozzájárulás a termelés egységnyi méretére (1 hektár, 1 állat) vonatkozó kategória: a bruttó termelési érték és az előállításához szükséges közvetlen változó költségek különbözete. A standard jelző arra utal, hogy ezeket az értékeket nem egy adott üzemre, hanem az egyes régiókban található üzemek átlagára, és több év átlagaként határozzák meg4. A mezőgazdasági termelőtevékenységek egységnyi méretére vonatkozó SFH-értékeket megszorozva a gazdaságokban található konkrét termelési méretekkel, majd az egyes ágazatokra kapott értékeket összegezve, az üzem összes SFH-ját kapjuk. Az SFH fogalmának bevezetésével az üzemméret eltérő természetű jellemzői összegezhetővé és összehasonlíthatóvá válnak. Jelenleg az (euróban kifejezett) SFH 1200 euróját veszik egy európai méretegységnek.5 A magyar rendszerbe bekerülés feltétele az 2

A KSH 2003. évi GSZÖ alapján hazánkban 92.514 db 2 EUME-nél nagyobb üzem található.

3

Az agrárpolitikai célkitűzések megvalósulása szempontjából a professzionálisan vezetett, piacorientált gazdaságok a mérvadók, amelyek elérnek, illetve meghaladnak egy bizonyos alsó mérethatárt, s amelyek – annak ellenére, hogy szám szerint nem feltétlenül vannak többségben – a termelés döntő hányadát, az ágazat összes standard fedezeti hozzájárulásának (SFH – a fogalom a következő bekezdésben részletesen ismertetésre kerül) több mint 80 százalékát adják. 4

Ezek az értékek az 1999-2001. évi tesztüzemi könyvelésből került kiszámításra. Mivel az SFH nem más, mint az üzemosztályozás segédeszköze, az aktualitás itt nem elsődleges szempont. Az SFH-értékek túl gyakori módosítása azt eredményezné, hogy az üzemek egy része időnként kategóriát váltana anélkül, hogy tényleges változásokra került volna sor. Ennek elkerülésére az SFH-értékeket általában ötévenként aktualizálják.

5

Például, egy észak-alföldi üzem (régiónként más-más az SFH értéke) 10 hektáron búzát termeszt és 5 tejelő tehenet tart. A búza SFH-ja 60.435 Ft/ha, a tejelő tehéné pedig 246.597 Ft/tehén. Az összes SFH = 10 ha * 60.435 Ft/ha + 5 * 246.597 Ft/tehén = 1.837.335 Ft. A 2002-es euró középárfolyam = 251,01 Ft/Euró (Ezt az árfolyamot

147

előzőekben leírtak szerint 2 EUME6. Az ehhez előállítandó 2400 euró, vagyis mintegy 600 000 forint összegű SFH 12 hektár búza, vagy 4 hektár cukorrépa termelésével, vagy 4 darab tejelő tehén tartásával volt elérhető Magyarországon az 1996. és 1999. közötti évek átlagában. Az üzemi összes SFH számításának módszere az üzemi tevékenységi profil meghatározására is alkalmas. Ehhez szükség van annak a megvizsgálására, hogy: vannak-e az adott üzemben olyan ágazatok, ágazatcsoportok, amelyek az üzemi SFH meghatározó részét adják.7 Magyarországra érvényes 1900-2000 darab közötti gazdaság kiválasztása, a KSH Általános és Gazdaságszerkezeti összeírásainak felhasználásával, rétegzett mintavételezési eljárással történik. Az üzemeket a földrajzi elhelyezkedésük, méretük, termelési profiljuk és a gazdasági forma (egyéni gazdaságok, gazdasági társaságok) figyelembevételével választják ki, a Neyman-allokáció8 alapján. Mivel a legnagyobb méretkategória felülről nem korlátos, ezért ott a többi réteghez képest nagyon nagy a méretbeli szórás. A Neyman-allokáció ezekben az esetekben akkora mintaelemszámot ír elő, ami teljesíthetetlen,

használják a GSZÖ 2005-ön alapuló mintavételezés miatt) Így az adott üzem gazdasági mérete = (1.837.335 Ft / 251,01 Ft/Euró) / 1200 = 6,1 EUME. 6

Hollandiában 16 EUME, Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és még néhány további EU-tagországban 8 EUME az alsó mérethatár, igaz Olaszországban 2 EUME, sőt Portugáliában 1 EUME méretettel is be lehet kerülni a megfigyelt üzemkörbe.

7

Ha például azt találjuk, hogy a tejtermelő tehenek állítják elő az SFH-érték legalább 66 százalékát, akkor ezt a gazdaságot specializált tejtermelő gazdaságnak minősíthetjük. (Ha nem találunk ilyen meghatározó jelentőségű ágazatot, akkor a vegyes mezőgazdasági termelés kategóriába kerül a gazdaság.) 8 A Neyman-allokáció a teljes mintát úgy osztja el a rétegek között, hogy annál nagyobb mintát vesz egy rétegből, minél nagyobb abban a rétegben egy jellemző tulajdonság szórása, és fordítva. Az FADN rendszerben ehhez a módszerhez az SFH-ban kifejezett méret szórását használják. Az alapsokaság adatait 2005 előtt a KSH bocsátotta az AKI rendelkezésére. Az egyes rétegekbe kerülő mintaelem-szám ezután a következő képlettel számítható ki: Neyman-féle optimális elosztás:

ni = n

N iσ i

, ahol az

L

∑Nσ i =1

i

i

n: a minta mérete ni: elemszám a minta i-edik rétegében Ni: elemszám a sokaság i-edik rétegében L: a rétegek száma σi: az i-edik réteg szórása. (Kovács G. A magyar tesztüzemi információs rendszer és annak statisztikai háttere. http://www.akii.hu/videkfejl/_frames.htm.)

148

sőt esetenként nagyobb, mint az alapsokaság elemszáma. Ezért ilyen esetekben az eggyel kisebb méretkategória szórását használják. 2001-től az ÁMÖ adatai felhasználásával az eredmények súlyozásra kerülnek a szerint, hogy a mintában szereplő egy gazdaság hány gazdaságot reprezentál az alapsokaság hasonló csoportjában.9 Ennek következtében az eredmény nem a felmérésben szereplő gazdaságokra, hanem az általuk képviselt sokaságra jellemző. Az adatbázis adatai eredményszemléletben vannak, tehát a tranzakciókat keletkezésükkor veszik figyelembe függetlenül attól, hogy mikor történik meg a velük kapcsolatos pénzmozgás.

9

Az azonos módon rétegzett GSZÖ és FADN azonos csoportjaiba tartozó gazdaságainak számát egymással elosztva kapják az adott gazdasági formájú, méretű és típusú tesztüzemek súlyszámát, amely meghatározza, hogy az adott gazdaság mennyi gazdaságot képvisel az országos alapsokaságból. Ezekkel a súlyszámokkal felszorozva a hozzájuk tartozó üzemsoros adatokat országos aggregált adatokat kapunk.

149

M.11. MELLÉKLET

A vizsgálat folyamatábrája A kutatás elméleti megalapozása

Az elemezni kívánt kérdések meghatározása

A kérdőív-tervezet elkészítése

Kérdőív megvitatása szakemberekkel

Próbakérdezések

A kérdőívek módosítása A vizsgálatba bevont vállalkozói kör meghatározása A kérdőív ellenőrzése, pontosítása

Primer adatgyűjtés

Mélyinterjúk készítése

Számítógépes rögzítés

Statisztikai táblázatok készítése

150

Az eredmények értelmezése

A kérdőíves felmérés, a mélyinterjúk és a szakirodalmi ismeretek alapján javaslatok megfogalmazása Forrás: Saját összeállítás

151

M.12. MELLÉKLET Agrárgazdasági Kutató Intézet

A kérdőívet kitöltő gazdaság tesztüzemi kódja: ……………………. (A könyvelőiroda tölti ki.)

Kérdőív A „Gazdálkodók reagálása az EU csatlakozás és napjaink kihívásaira” című kutatáshoz A válaszadás önkéntes Adatait, valamint a kérdésekre adott válaszait titkosan kezeljük, azok csak a kutatás hátteréül szolgálnak.

Nyilatkozat: A kérdőív kitöltésével hozzájárulok ahhoz, hogy a tesztüzemi rendszer keretében szolgáltatott adataim név és cím nélkül felhasználhatók legyenek a kutatás során. Köszönjük együttműködését! Budapest, 2005. május

152

Ahol a kérdésnél külön nem jelöljük a válaszadás módját, ott kérjük X-elje be a megfelelő választ!

Hitelek, banki kapcsolatok 1. Vett fel hitelt az elmúlt 3 évben?

– Igen – Nem

○ ○

Miért vett fel banki hitelt? Mert … (Többet is megjelölhet!) – Bevételeim és/vagy a támogatások elmaradása miatt, likviditási zavarba kerültem. – Növelni szerettem volna a versenyképességem és jövedelmezőségem a hitel adta bővítési lehetőséggel.

□ □

– Növelni szerettem volna a versenyképességem és jövedelmezőségem a hitel adta korszerűsítési lehetőséggel.

□

– Nagyon kedvező hitelkonstrukciót kaptam, amit kár lett volna kihagyni.

□

– Egyéb, mégpedig: ………………………………………………

□

153

Mire vett fel hitelt? (Többet is megjelölhet!) – A folyó termelés finanszírozására, a likviditási gondok megoldására. – „Tűzoltó hitelt” vettem fel, csődközeli állapotot kerültem el.

□ □

– Korszerűsítésre, bővítésre. – Épület, építmény – Gép, berendezés, jármű – Föld – Ültetvény – Tenyészállat vásárlásra. – Már meglévő hitel törlesztésére. – Egyéb, mégpedig: ……………………………...……

□ □ □ □ □ □ □

154

Nem vettem fel hitelt, mert … (Többet is megjelölhet!) – Nem akartam fejleszteni, bővíteni. – A folyó termelés finanszírozását saját forrásból meg tudtam oldani.

□ □

– Nem találtam megfelelő hitelkonstrukciót. – Túl drága hitel állt csak rendelkezésemre.

□

– Nem feleltem meg a hitelfelvételi követelményeknek. – Kiestem az adósminősítés során (pl. kicsi volt az üzemméretem). – Nem tudtam elegendő fedezetet biztosítani (hiányos volt a garancianyújtás képességem).

□ □

– Idegenkedtem a hiteltől, mert ……………………… – Egyéb, mégpedig: …………………………………...

□ □

2. Mi biztosított fedezetet hitelfelvételénél? (Többet is megjelölhet!) – Föld – Épület, építmény – Gép, berendezés, jármű – Forgóeszközök – Készletek – Értékpapírok – Betétek – Árbevétel engedményezés – Hitelgarancia Rt., Alapítvány – Egyéb, mégpedig: ………………………

□ □ □ □ □ □ □ □ □ □ 155

3. A 3 évvel ezelőtti állapothoz képest változott-e idegen forrásainak összetétele? – Rövid lejáratú idegen forrásaim aránya az összes idegen forráson belül nőtt. – Hosszú lejáratú idegen forrásaim aránya az összes idegen forráson belül nőtt. – Alapvetően nem változott.

○ ○ ○

4. A bankokon túlnyúlik-e a hitelezők, kölcsönt nyújtók köre (pl. család, szomszéd, tagok stb.)? – Igen – Nem

○ ○

Beruházás, eszközfinanszírozás 1. Az elmúlt 3 évben eszközölt-e beruházást? (Több beruházás esetén a legjellemzőbbre vonatkozóan jelöljön!) – Igen – Beruházási támogatással – Beruházási támogatás nélkül – Nem

○ ○ ○

Ha igen, a beruházás … – Kapacitásbővítésre irányult – Modernizációra irányult

○ ○

156

Eszközöltem beruházást, mert … (Többet is megjelölhet!) – A beruházással nőni fog a jövedelmem. – A beruházással csökkenni fognak termelési költségeim. – Meg kell felelnem az új, részben az EU által támasztott (élelmiszerbiztonsági), állatvédelmi, növényvédelmi, környezetvédelmi stb. előírásoknak. – Annyira elavultak fizikálisan és erkölcsileg is eszközeim, hogy beruházás nélkül befejezhetem tevékenységem, nem lesz munkám. – Megfelelő támogatást kaptam. – Úgy voltam vele, hogy kihasználom a lehetőséget, mert tudtam, hogy az EU csatlakozás után úgyis korlátozódni fognak a beruházásokra vonatkozó támogatási lehetőségek. – Kedvező áron tudtam eszközt vásárolni. – Kedvező hitelkonstrukció párosult a beruházáshoz. – A bővülő beruházással piacképes szolgáltatást tudok végezni. – Egyéb, mégpedig: ….……………………………………………………………..

□ □ □ □ □ □ □ □ □ □

Nem eszközöltem beruházást, mert … (Többet is megjelölhet!) – Nem volt rá pénzem. – Csak magas kamatú hitellel tudtam volna beruházni, és ezt nem mertem „bevállalni”. – Nem kaptam beruházási támogatást. – Úgyis hanyatlóban van a gazdaságom, nem érdemes beruházni, „húzom, amíg húzom”. – Nem volt szükséges. – Egyéb, mégpedig: ………………………………………………………….

□ □ □ □ □ □ 157

Miből finanszírozta beruházását az elmúlt 3 évben? (Adott beruházáson belül százalékos értéket adjon meg!) – Saját forrásból – Beruházási támogatásból

A legjelen- A második jelentős tősebb beruházás beruházás esetén esetén

– Beruházáshoz kapcsolódó, támogatott hitelből – Beruházáshoz kapcsolódó, nem támogatott hitelből – Beruházáshoz nem kapcsolódó hitelből – Egyéb, mégpedig: ……………………………

A harmadik jelentős beruházás esetén

%

%

%

%

%

%

%

%

%

%

%

%

%

%

%

%

%

%

Mire irányult a beruházás? – Épület, építmény – Ebből raktárak – Úthálózat kiépítése, felújítása – Gép, berendezés, jármű – Földvásárlás – Ültetvénytelepítés – Tenyészállat – Melioráció, öntözésfejlesztés – Egyéb, mégpedig: ……………………………

○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

158

Mennyire használja ki adott beruházása kapacitását? (Százalékos értéket adjon meg!) – Épület, építmény

%

%

%

– Gép, berendezés, jármű

%

%

%

159

M.13. MELLÉKLET

160

M.14. MELLÉKLET A mintába került gazdaságok területi elhelyezkedése Üzemszám Üzemszám Régió [db] [db] Pest 26 Közép-Magyarország 26 Fejér 15 Közép-Dunántúl 28 Komárom-Esztergom 7 Veszprém 6 Győr-Moson-Sopron 18 Nyugat-Dunántúl 38 Vas 11 Zala 9 Baranya 14 Dél-Dunántúl 47 Somogy 12 Tolna 21 Borsod-Abaúj-Zemplén 13 Észak-Magyarország 32 Heves 13 Nógrád 6 Jász-Nagykun-Szolnok 15 Észak-Alföld 56 Hajdú-Bihar 21 Szabolcs-Szatmár-Bereg 20 Bács-Kiskun 32 Dél-Alföld 69 Békés 22 Csongrád 15 Megye

161

M.15. MELLÉKLET

A dolgozatban alkalmazott mutatók értelmezése és képletei A vagyoni helyzet elemzésére szolgáló mutatók a vállalkozások eszközeinek és forrásainak összetételét, struktúráját és a közöttük fennálló fedezeti helyzetet tükrözik. A vagyoni helyzet vizsgálata során arra keressük a választ, hogy az adott cég közép- hosszú, illetve hosszú távon mennyire tekinthető stabilnak. A tőkeellátottság egy vállalkozás életében nagyon fontos körülmény, vagyis az, hogy a saját tőke hogyan aránylik az eszközöket finanszírozó összes rendelkezésre álló forráshoz. A tőkeellátottság lényegében a vállalat pénzügyi önállóságát fejezi ki. Az a kedvező, ha a mutató értéke növekszik. 100 százalékos vagy azt közelítő érték nehezen képzelhető el, mivel kötelezettségek (hitelek, szállítói tartozások) általában minden vállalkozásnál vannak. A mutató elfogadott mértéke függ a tevékenység jellegétől, tőkeigényességétől. Általában még elfogadható, ha a mutató értéke 30 százalék, de ha már ezen érték alá csökken, az kritikus helyzetet idéz elő. Több év folyamatában kedvezően értékelendő, ha a tőkeerősség növekszik. (Béhm, 1998) Túl alacsony arány esetén a kamatfizetési kötelezettség komoly terhet ró a vállalkozásra. (Kostyál et al., 2000/a) A befektetett eszközök fedezettségéből következtetéseket vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben finanszírozzák a gazdaságok befektetett eszközeiket saját forrásból, illetve hosszú lejáratú idegen tőkéből. A vállalkozás pénzügyi helyzetét elsősorban a likviditási mutatókkal jellemezhetjük, ítélhetjük meg. A likviditás fizetőképességet jelent, amelyet leginkább a vállalkozó rövid távú hitelképességének megítélése szempontjából vizsgálnak. A likviditási mutató a likvid eszközök és a likvid források közötti arányt határozza meg. A kapott mutatószám azt fejezi ki, hogy a likvid eszközök hányszorosát teszik ki a likvid forrásoknak, vagyis a forgóeszközök mekkora mértékben fedezik a rövid lejáratú kötelezettségeket. Minél magasabb a hányados értéke, annál biztonságosabbnak, stabilabbnak tekinthető a vállalkozás likviditása. Elfogadott értéke 2-es, a banki gyakorlat az 1,8-as értéket már kiválónak ítéli meg. (Béhm, 1998) A gyorslikviditási mutatóban eltérés a likviditási mutatóhoz képest, hogy a készletállományt figyelmen kívül hagyja, mivel a 162

vállalkozás olyan készletekkel is rendelkezhet, amelyek nem tehetők gyorsan pénzzé. Ezért a számlálóban csak a gyorsan pénzzé tehető forgóeszközök szerepelnek, vagyis a pénz, a piacképes értékpapírok és a vevők. (Takács, 2000) A „saját tőke növekedése” a lényegében a felhalmozott tőketartalék és eredménytartalék nagyságát számszerűsíti. Ha az érték kisebb mint egy (100 százalék), akkor a vállalkozás veszteségesen működik, de ha növekvő a tendencia, akkor az pozitívum, mert a vállalkozás eredményes. (Bíró et al., 1995) A jövedelmezőségi mutatókból megállapítható, hogy a vállalkozás mennyire hatékonyan használja fel a befektetők pénzét, mennyire jövedelmező a gazdálkodás. Minél magasabbak a számok, annál inkább megéri a vállalkozás működtetetése. (Guba et al., 2006) Az árbevétel arányos nyereség megmutatja, hogy az értékesítési tevékenységből származó üzemi nyereség az értékesítés árbevételének hány százaléka. Következtethetünk az alaptevékenység jövedelmezőségére, függetlenül a tőkeszerkezettől. (Ahol ez negatív, ott az alaptevékenység nem jövedelmező.) A tőkearányos eredménymutató (Return on Equities, ROE – mutató) a befektetett saját vagyon tiszta hozamát – az adózott eredmény és a saját tőke arányát – fejezi ki. A mutató számítása során a saját tőke jövedelemtermelő képességét kapjuk meg, és a minél nagyobb ez az arány, annál jobban kerül felhasználásra a saját tőke. Az eszközök jövedelemtermelő képessége (Return on Net Assets – ROA – mutató) a vállalkozás működését minősíti, függetlenül annak finanszírozási forrásától. A mutató százalékos formája azt jelenti, hogy a vállalkozás lekötött eszközeivel hány százalékos hasznot realizál eredmény formájában. A saját tőke jövedelmezőségét a szokásos vállalkozási eredmény fejezi ki. Az összes tőke jövedelmezősége megmutatja a saját és idegen tőke nyereségből és a kamatból való megtérülést, a tőke egységével elérhető összes eredményt. A tőkerugalmassági mutató a működés forrásvonzatát fejezi ki, megmutatja, hogy egy százalék árbevétel növekedéshez hány százaléknyi többletforrás szükséges. Ha a mutató nagyobb mint egy, akkor az általában kedvezőtlen.

163

Tőkeellátottsági mutató =

Saját tőke x100, (%) Források összesen

Tőkeáttételi mutató (Eladósodottság) =

Idegen tőke x100, (%) Saját tőke

Forgótőke=Forgóeszközök-Rövid lejáratú kötelezettségek, (eFt/ha MT) Befektetett eszközök fedezettsége I. =

Befektetett eszközök fedezettsége II. =

Likviditási mutató =

Saját tőke x100, (%) Befektetett eszközök

( Saját tőke + Hosszú lejáratú idegen tőke ) × 100, (%) Befektetett eszközök

Forgóeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek

Gyorslikviditási mutató =

Pénzhányad mutató =

Forgóeszközök − Készletek Rövid lejáratú kötelezettségek

Forgóeszközök − Készletek − Követelések Rövid lejáratú kötelezettségek

Saját tőke részaránya =

Saját tőke x 100 (%) Források összesen

„ Saját tőke növekedése" =

Saját tőke x100, (%) Jegyzett tőke

Árbevétel arányos nyereség =

Üzemi tevékenység eredménye x100, (%) Értékesítés nettó árbevétele

164

Tőkearányos eredmény =

Adózott eredmény x100, (%) (ROE) Saját tőke

Eszközök jövedelemtermelő képessége =

Adózott eredmény x100 ,(%) Eszközök összesen

(ROA) Saját tőke jövedelmezősége =

Összes tőke jövedelmezősége =

Szokásos vállalkozási eredmény x100, (%) Saját tőke

(Szokásos vállalkozási eredmény + Fizetett kamatok) x100, (%) Saját és idegen tőke

Tőkerugalmassági mutató =

Forrás növekedési index, (%) - 100 Árbevétel növekedési index, (%) - 100

165

M.16. MELLÉKLET A kvantitatív mérések értelmező táblái a hitelek, banki kapcsolatok témakörében Kérdőív kérdései igen Vett fel hitelt? nem

Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen

Összesen

Vett fel banki hitelt, mert…

Bevételek és/vagy támogatások elmaradása miatt, likviditási zavarba került. Növelte a versenyképességét és jövedelmezőségét a hitel adta bővítési lehetőséggel. Növelte a versenyképességét és jövedelmezőségét a hitel adta korszerűsítési lehetőséggel. Nagyon kedvező hitelkonstrukciót kapott, amit kár lett volna kihagyni. Nem akart fejleszteni, bővíteni. A folyó termelés finanszírozását saját forrásból meg tudta oldani. Nem talált megfelelő hitelkonstrukciót. Túl drága hitel állt csak rendelkezésére.

Nem vett fel hitelt, mert…

db Kicsi Közepes Nagy Összesen 303 146 97 60 55 17 10 28 164 107 88 359 434 63 26 523 45 2 4 51 479 65 30 574 643 172 118 933

% Kicsi Közepes Nagy Összesen 25,2 60,4 69,9 36,7 27,7 83,9 87,4 52,2 25,5 62,1 74,6 38,4 74,8 39,6 30,1 63,3 72,3 16,1 12,6 47,8 74,5 37,9 25,4 61,6 100,0 100,0 100,0 100,0

54

60

26

140

43,5

57,9

32,0

45,3

11

56

46

113

9,1

53,9

55,5

36,4

47

27

23

97

38,1

25,5

27,8

31,1

34

39

37

110

27,5

37,3

44,7

35,3

195

16

3

214

44,0

27,8

10,6

40,5

224

24

2

251

50,4

43,3

8,8

47,4

156

21

6

183

35,1

37,2

20,3

34,5

52

33

0

85

18,4

11,2

0,0

16,2

44

34

0

78

16,3

10,4

0,0

14,8

66

15

20

101

14,8

26,6

9,6

19,2

Nem felelt meg a hitelfelvételi követelményeknek. Kiesett az adósminősítés során (pl. kicsi volt az üzemmérete). Nem tudott elegendő fedezetet biztosítani (Hiányos volt a garancianyújtás képessége). Idegenkedett a hiteltől

166

A folyó termelés finanszírozására, a likviditási gondok megoldására. "Tűzoltó hitelt" vett fel, a csődközeli állapotot kerülte el. Korszerűsítésre, bővítésre. Épület, építmény. Mire vett fel hitelt? Gép, berendezés, jármű. Föld. Ültetvény. Tenyészállat vásárlásra. Már meglévő hitel törlesztésére. Föld Épület, építmény Gép, berendezés, jármű Forgóeszközök Mi biztosított fedezetet Készletek hitelfelvételénél? Értékpapírok Betétek Árbevétel engedményezés Hitelgarancia Rt., Alapítvány Rövid lejáratú idegen Egyéni gazdaság források aránya az összes forráson belül Társas vállalkozás nőtt. Összesen Hosszú lejáratú Egyéni gazdaság A 3 évvel ezelőtti állapothoz képest idegen források Társas vállalkozás aránya az összes változott-e idegen forrásainak idegen forráson belül összetétele? nőtt. Összesen Alapvetően nem változott.

Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen

Összesen

94

68

44

206

52,1

60,7

49,2

53,9

11

5

5

21

6,3

4,5

5,2

5,5

25 78 11 0 11 17 67 87 20 23 11 0 0 20 0

33 48 9 5 1 30 50 69 38 3 0 0 4 8 30

19 61 5 0 4 10 32 42 61 5 8 3 2 10 14

77 186 26 5 16 57 149 198 119 31 19 3 6 38 44

13,7 43,2 6,3 0,0 6,3 9,3 45,9 59,6 13,7 15,7 7,8 0,0 0,0 13,7 0,0

29,4 42,7 8,2 4,4 1,0 26,8 43,3 60,1 32,6 2,6 0,0 0,0 3,2 7,0 25,9

21,7 67,9 5,7 0,0 4,1 10,9 37,0 48,6 70,5 6,3 9,0 3,4 2,6 12,0 15,7

20,2 48,8 6,7 1,3 4,2 14,8 42,8 57,0 34,1 9,0 5,5 0,8 1,7 11,0 12,5

11

8

2

21

2,7

5,8

3,7

3,5

0 11

0 8

3 5

3 24

0,0 2,6

2,0 5,3

8,6 5,3

4,3 3,6

34

59

21

114

8,2

42,4

35,1

18,5

9

6

14

29

50,0

51,0

45,8

48,1

43

65

35

143

9,8

43,1

38,6

21,1

372

71

37

480

89,1

51,8

61,2

78,0

9

6

14

29

50,0

47,0

45,6

47,6

381

78

51

509

87,5

51,6

56,1

75,3

435

150

91

675

100,0

100,0

100,0

100,0

167

A bankokon túlnyúlik-e a hitelezők, kölcsönt nyújtók köre (pl. család, szomszéd, tagok stb.)? Összesen

igen

nem

Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen

117 63 179 319 11 330

84 6 90 69 6 75

30 14 43 35 17 51

230 83 313 423 34 456

26,8 82,0 35,9 73,2 18,0 64,1

55,0 51,3 54,7 45,0 48,7 45,3

45,9 45,7 45,8 54,1 54,3 54,2

35,3 78,4 41,3 64,7 21,6 58,7

509

165

95

769

100,0

100,0

100,0

100,0

Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

168

M.17. MELLÉKLET A kvantitatív mérések értelmező táblái a beruházások témakörében Kérdőív kérdései igen Az elmúlt 3 évben eszközölt-e beruházást? nem

Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen

Összesen Ha igen, a beruházás kapacitásbővítésre irányult! Ha igen, a beruházás modernizációra irányult!

Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen

Összesen megfelelő támogatást kapott. a beruházással csökkennek a termelés költségei. meg kellett felelni az új, részben az EU által támasztott állatvédelmi, növényvédelmi, környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírásoknak. annyira elavultak az eszközei, hogy beruházás nélkül befejezheti tevékenységét, nem lesz munkája. Eszközölt beruházást, mert…

a beruházással nőni fog a jövedelme. a bővülő beruházással piacképes szolgáltatást tudott végezni. kedvező áron tudott eszközt vásárolni. kedvező hitelkonstrukció párosult a beruházáshoz. úgy volt vele, hogy kihasználja a lehetőségeket, mert tudta, hogy az EU-csatlakozás után úgyis korlátozódni fognak a beruházásokra vonatkozó támogatási lehetőségek.

db Kicsi Közepes Nagy Összesen 419 229 127 63 61 28 5 28 290 133 92 515 357 34 27 418 32 5 6 34 389 40 23 452 679 173 115 967 80 56 45 183 48 6 11 67 128 60 56 250 107 64 16 187 26 2 16 27 133 66 32 214 261 126 87 464 99 26 42 166

% Kicsi Közepes Nagy Összesen 39,1 78,9 72,7 50,0 42,2 48,0 86,5 68,0 45,0 77,0 77,0 55,0 60,9 21,1 27,3 50,0 57,8 52,0 13,5 32,0 55,0 23,0 23,0 45,0 100,0 100,0 100,0 100,0 43,4 46,5 49,5 74,5 66,2 74,4 78,4 86,3 46,2 48,6 63,3 54,3 50,5 56,6 53,5 25,5 33,8 25,6 13,7 21,6 53,8 51,5 36,7 45,7 100,0 100,0 100,0 100,0 46,6 21,2 47,2 39,3

59

51

55

165

27,8

41,4

62,1

38,9

64

49

39

152

30,0

39,8

44,3

35,9

73 45

29 57

39 19

141 120

34,6 21,1

23,9 46,2

43,7 21,0

33,4 28,3

75 62 16

25 21 45

13 28 38

113 111 99

35,4 29,2 7,6

20,4 17,5 36,6

14,9 32,0 43,5

26,8 26,4 23,5

23

29

41

93

10,8

23,8

46,5

22,0

169

nem volt rá pénze. nem volt szükséges. csak magas kamatú hitellel tudott volna beruházni, és Nem eszközölt beruházást, mert… nem merte bevállalni.

218 95 79

14 10 13

6 1 1

237 106 93

68,4 29,9 24,9

40,1 26,9 37,9

22,0 3,9 3,9

62,6 27,9 24,7

úgyis hanyatlóban volt a gazdaság, nem volt érdemes beruházni, „húzom amíg húzom”. nem kapott beruházási támogatást. Egyéni gazdaság Épület, építmény Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Raktárak Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Úthálózat kiépítése, Társas vállalkozás felújítása Összesen Egyéni gazdaság Gép, berendezés, Társas vállalkozás jármű Összesen Egyéni gazdaság Földvásárlás Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Ültetvénytelepítés Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Tenyészállat Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Melioráció, öntözésfejlesztés Társas vállalkozás Összesen

57

4

21

82

18,0

11,6

82,1

21,7

23 50,33 53,46 104 23 0 23 0 0 0 146 0 146 39 0 39 44 0 44 11 45 56 0 0 0

5 47,28 2,66 50 7 3 10 2 0 2 75 5 80 20 0 20 28 0 28 7 0 7 24 0 24

1 13,53 10,34 24 4 4 8 5 1 6 65 33 97 4 0 4 3 1 4 0 1 1 1 1 2

28 111 66 178 34 7 41 7 1 8 286 38 324 63 0 63 75 1 76 18 46 64 25 1 27

7,2 22,5 100,0 37,4 10,2 0,0 8,2 0,0 0,0 0,0 65,3 0,0 52,7 17,4 0,0 14,0 19,4 0,0 15,7 5,1 84,0 20,3 0,0 0,0 0,0

14,2 32,8 39,9 33,1 4,9 39,9 6,5 1,4 0,0 1,4 52,1 75,1 53,7 13,8 0,0 13,2 19,7 0,0 18,8 4,5 0,0 4,3 16,9 0,0 16,0

2,4 16,9 24,5 19,5 5,0 9,2 6,5 6,0 3,5 5,1 80,5 77,8 79,6 5,6 0,0 3,7 3,3 3,1 3,3 0,0 3,5 1,2 1,3 3,1 1,9

7,5 24,8 64,9 32,2 7,6 6,4 7,4 1,5 1,4 1,5 63,8 37,0 58,8 14,1 0,0 11,5 16,6 1,3 13,8 4,0 22,2 11,7 5,7 1,3 4,8

Mire irányult a beruházás?

170

Egyéni gazdaság Társas vállalkozás Összesen Egyéni gazdaság Beruházási támogatás Társas vállalkozás Miből finanszírozta beruházását? Összesen Egyéni gazdaság Pénzintézeti hitelek, Társas vállalkozás kölcsönök Összesen Összesen Saját forrás

74,0 70,2 73,1 11,6 2,7 9,5 14,3 27,1 17,4 100,0

58,4 52,6 58,1 14,1 18,3 14,3 27,5 29,1 27,6 100,0

50,1 57,8 52,4 24,6 20,9 23,5 25,3 21,2 24,1 100,0

64,4 65,0 64,6 15,0 9,7 13,9 20,5 25,2 21,5 100,0

Forrás: Saját kérdőíves felmérés alapján

171

M.18. MELLÉKLET Az összefüggés-vizsgálat táblái Vett fel hitelt az elmúlt 3 évben? egyéni társas összesen igen 303 55 358 nem 523 51 574 összesen 826 106 932 Yule-féle asszociációs együttható=-0,30105

igen nem összesen

kicsi közepes 163 107 479 65 642 172

nagy összesen 88 358 30 574 118 932

Fij Fij* Chi2 163 246,61 28,34 igen 107 66,07 25,36 88 45,33 40,18 479 395,39 17,68 nem 65 105,93 15,82 30 72,67 25,06 összesen 932 152,43 T(Csuprov-féle asszociációs együttható)=0,340072 C (Cramer-féle kontingencia együttható )=0,404416

A 3 évvel ezelőtti állapothoz képest változott-e idegen forrásainak összetétele? A egyéni társas összesen

B 21 3 24

C 114 29 143

összesen 480 615 29 61 509 676

172

Fij

Fij* 21,83 130,10 463,07 2,17 12,90 45,93

Chi2

21 0,03 114 1,99 480 0,62 3 0,32 társas 29 20,08 29 6,24 összesen 676 29,28 T(Csuprov-féle asszociációs együttható)=0,175015 C (Cramer-féle kontingencia együttható )=0,208129 egyéni

A kicsi közepes nagy összesen

B 11 8 5 24

Fij

Fij* 15,44 92,02 327,54 5,33 31,73 112,94 3,23 19,25 68,52

C 43 65 35 143

381 77 51 509

összesen 435 150 91 676

Chi2

11 1,28 43 26,11 381 8,73 8 1,34 közepes 65 34,88 77 11,44 5 0,97 nagy 35 12,89 51 4,48 összesen 676 102,12 T(Csuprov-féle asszociációs együttható)=0,274828 C (Cramer-féle kontingencia együttható )=0,274828 kicsi

173

A bankokon túlnyúlik-e a hitelezők, kölcsönt nyújtók köre (pl. család, szomszéd, tagok stb.)? egyéni társas összesen igen 230 83 313 nem 423 34 457 összesen 653 117 770 Y(Yule-féle asszociációs együttható)=-0,63568

igen nem összesen

kicsi közepes 180 90 330 75 510 165

nagy

összesen 43 313 52 457 95 770

Fij Fij* Chi2 180 207,31 3,60 igen 90 67,07 7,84 43 38,62 0,50 330 302,69 2,46 nem 75 97,93 5,37 52 56,38 0,34 összesen 770 20,11 T(Csuprov-féle asszociációs együttható)=0,135886 C (Cramer-féle kontingencia együttható )=0,161596

Az elmúlt 3 évben eszközölt-e beruházást? egyéni társas összesen igen 419 61 480 nem 418 43 461 összesen 837 104 941 Y(Yule-féle asszociációs együttható)=-0,17192

174

igen nem összesen

kicsi közepes 257 132 389 39 646 171

Fij

nagy összesen 91 480 33 461 124 941

Fij* 329,52 87,23 63,25 316,48 83,77 60,75

Chi2 257 15,96 igen 132 22,98 91 12,17 389 16,62 nem 39 23,93 33 12,67 összesen 941 104,34 T(Csuprov-féle asszociációs együttható)=0,280008 C (Cramer-féle kontingencia együttható )=0,332988

Ha igen, mire irányult a beruházás? egyéni társas összesen kapacitásbővítésre 181 65 246 modernizációra 187 44 231 Összesen 368 109 477 Y(Yule-féle asszociációs együttható)=-0,20831

kapacitásbővítésre modernizációra összesen

kicsi közepes 128 62 133 66 261 128

nagy

összesen 56 246 32 231 88 477

175

Fij Fij* Chi2 128 134,60 0,32 kapacitásbővítésre 62 66,01 0,24 56 45,38 2,48 133 126,40 0,35 modernizációra 66 61,99 0,26 32 42,62 2,64 összesen 477 6,30 T(Csuprov-féle asszociációs együttható)=0,096645 C (Cramer-féle kontingencia együttható )=0,114931

A saját erő százalékos aránya a beruházások finanszírozásában A vállalkozás típusa Átlag (%) Szórás (%) Kicsi Közepes Nagy Egyéni gazdaságok Társas gazdaságok Összesen

73,1 58,1 52,4 64,6 65,0 64,6

30,5 29,8 22,7 30,8 33,1 31,6

A vállalkozás mérete és a saját tőkének a beruházások finanszírozásában foglalt aránya közötti kapcsolat vizsgálata A vállalkozás mérete Kicsi Közepes Nagy Összesen

A saját tőke aránya (%) átlag szórás 73,1 30,5 58,1 29,8 52,4 22,7 63,53 31,6

A szóráshányados értéke: H =

2

s k = 155,63 = 0,39 2 1001,72 s

176

A meghatározottsági együttható: 2 2 H = 0,39 = 0,1521 = 15,21%. A mintaadatok alapján a vállalkozások mérete 15, 21%-ban határozza meg a saját forrás arányát a legjelentősebb beruházás finanszírozásában. A vállalkozás szervezési formája és a saját tőkének a legjelentősebb beruházás finanszírozásában foglalt aránya közötti kapcsolat vizsgálata A vállalkozás gazdálkodási formája Egyéni Társas Összes

A saját tőke aránya (%) átlag 64,6 65,0 64,6

szórás 30,8 33,1 31,7

A szóráshányados értéke: H =

2

s k = 24,36 = 0,16 2 1001,72 s

A meghatározottsági együttható: 2 2 H = 0,16 = 0,0256 = 2,56%. A mintaadatok alapján a vállalkozások szervezési formája csak igen kis mértékben, 2,56%-ban határozza meg a saját forrás arányát a legjelentősebb beruházás finanszírozásában.

177

M.19. MELLÉKLET A társas vállalkozások rendelkezésére álló tőke növekedése Megnevezés

Mértékegység eFt/ha MT eFt/ha MT rövid lejáratú eFt/ha MT Idegen tőke hosszú lejáratú eFt/ha MT Rövid lejáratú idegen tőke/Összes tőke % Hosszú lejáratú idegen tőke/Összes tőke % Forgótőke eFt/ha MT Forgótőke/Forgóeszközök % Forgótőke/Saját tőke % Összes tőke Saját tőke

2001 380,2 221,8 108,6 39,4 28,6 10,4 74,9 40,8 33,7

2002 450,4 264,2 120,4 43,7 26,7 9,7 82,5 40,7 31,2

2003 523,5 308,7 112,0 83,2 21,4 15,9 98,1 46,7 31,8

2004 592,6 310,3 134,6 118,9 22,7 20,1 119,7 47,1 38,6

2005 2005/2001 640,0 168,3 342,0 154,2 146,1 134,6 117,6 298,2 22,8 18,4 140,2 187,3 49,0 41,0 -

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

A társas vállalkozások hitelállományának szerkezete Megnevezés (eFt/ha MT) Hosszú lejáratra kapott kölcsönök Átváltoztatható kötvények Tartozások kötvénykibocsátásból Beruházási és fejlesztési hitelek Egyéb hosszú lejáratú hitelek Egyéb hosszú lejáratú kötelezettség Hosszú lejáratú kötelezettségek összesen Rövid lejáratú kölcsönök Rövid lejáratú hitelek Vevőktől kapott előlegek Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók Váltótartozások Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek összesen Kötelezettségek összesen

2001 3,8 0,0 0,0 14,3 18,8 2,5 39,4 14,6 46,9 1,6 24,4 0,0 21,2 108,6 152,5

2002 3,7 0,0 0,0 15,9 21,7 2,4 43,7 9,5 60,2 2,0 27,6 0,0 21,2 120,4 176,7

2003 5,2 0,0 0,0 31,0 42,4 4,7 83,2 13,9 40,4 2,0 29,3 0,0 26,4 112,0 206,6

2004 3,8 0,0 0,0 33,9 75,3 5,9 118,9 11,8 54,8 1,3 40,8 0,7 25,1 134,6 271,5

2005 5,9 0,0 0,0 38,2 68,7 4,9 117,6 9,6 56,0 1,3 47,8 0,2 31,3 146,1 284,5

2005/2001 (%) 153,6 267,8 365,0 192,4 298,2 65,6 119,4 84,0 196,1 13410,6 147,7 134,6 186,5

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

178

M.20. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok rendelkezésére álló tőke növekedése Megnevezés

Mértékegység eFt/ha MT eFt/ha MT rövid lejáratú eFt/ha MT Idegen tőke hosszú lejáratú eFt/ha MT Rövid lejáratú idegen tőke/Összes tőke % Hosszú lejáratú idegen tőke/Összes tőke % Forgótőke eFt/ha MT Forgótőke/Forgóeszközök % Forgótőke/Saját tőke % Passzív időbeli elhatárolások eFt/ha MT Osztalék eFt/ha MT Passzív időbeli elhatárolások/Összes tőke % Összes tőke Saját tőke

2001 2002 2003 2004 2005 2005/2001 455,4 508,2 632,5 705,2 705,3 154,9 396,4 440,4 539,6 577,5 587,1 148,1 33,1 29,0 21,8 25,3 26,4 79,8 15,9 24,1 38,4 50,6 47,1 295,8 7,3 5,7 3,5 3,6 3,7 3,5 4,7 6,1 7,2 6,7 117,4 125,4 122,5 131,5 140,9 120,0 78,0 81,2 84,9 83,9 84,2 29,6 28,5 22,7 22,8 24,0 9,9 14,7 32,6 51,8 44,6 449,0 9,4 15,4 13,1 17,2 19,5 208,0 2,2 2,9 5,2 7,4 6,3 -

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

Az egyéni gazdaságok hitelállományának szerkezete Megnevezés (eFt/ha MT) Hosszú lejáratra kapott kölcsönök Átváltoztatható kötvények Tartozások kötvénykibocsátásból Beruházási és fejlesztési hitelek Egyéb hosszú lejáratú hitelek Egyéb hosszú lejáratú kötelezettség Hosszú lejáratú kötelezettségek összesen Rövid lejáratú kölcsönök Rövid lejáratú hitelek Vevőktől kapott előlegek Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók Váltótartozások Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek összesen Kötelezettségek összesen

2001 0,3 0,0 0,0 9,7 1,7 4,3 15,9 14,8 3,9 0,2 0,8 0,0 13,4 33,1 58,7

2002 1,0 0,0 0,0 16,4 4,1 2,5 24,1 7,8 5,6 0,4 1,0 0,0 14,3 29,0 67,1

2003 1,1 0,0 0,0 27,3 7,3 2,7 38,4 4,7 3,5 0,2 2,1 0,0 11,3 21,8 92,8

2004

2005

0,7 0,4 0,0 0,0 0,0 0,0 30,3 27,1 18,2 18,3 1,4 1,3 50,6 47,1 1,3 1,0 1,9 2,0 0,2 0,3 4,3 2,6 0,0 0,0 17,5 20,5 25,3 26,4 127,7 118,19

2005/2001 (%) 161,7 278,8 1106,4 30,1 295,8 6,9 50,9 106,6 333,8 153,2 79,8 201,3

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

179

M.21. MELLÉKLET A társas vállalkozásokat jellemző néhány adat méretkategóriánként

Megnevezés

Kicsi 2001

2002

2003

2004

2005

A gazdaságok Üzemszám a Üzemszám átlagos megfigyelt Átlagos SFH a mintában mezőgazdasági alapsokaságban (eFt/üzem) (db) területe (db) (ha/üzem) 143

2656

6840,8

88,3

97

928

46182,3

583,8

Összesen

129 369

827 4411

186589,7 48806,0

1785,0 510,5

Kicsi

176

2751

7153,9

84,6

Közepes

138

876

47045,3

598,7

Nagy Összesen

178 492

785 4411

200746,9 49506,6

1759,9 484,7

Kicsi

162

3604

8533,1

86,0

Közepes

128

926

47940,8

445,5

Nagy Összesen

176 466

858 5387

205025,5 46587,3

1611,6 390,6

Kicsi

173

3662

8879,5

84,9

Közepes

119

871

48828,9

461,5

Nagy Összesen

143 434

855 5387

207714,9 46891,7

1660,3 395,8

Kicsi

165

3758

9541,9

85,0

Közepes

107

1103

47461,0

422,5

885 5746

224753,8 49978,3

1567,8 378,3

Közepes Nagy

Nagy

122 Összesen 394 Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

180

M.22. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságokat jellemző néhány adat méretkategóriánként

Megnevezés

Kicsi 2001

Közepes

673

12424

4428,8

52,0

Nagy

121

1300

19457,5

198,3

1387

86717

1929,0

22,6

Kicsi

476

73124

1119,3

14,6

Közepes

740

12631

4192,7

51,5

Nagy

185

962

23876,6

185,0

1401

86717

1819,4

21,9

Kicsi

355

67103

1221,6

12,9

Közepes

801

18158

4929,1

49,0

Nagy

273

1866

20968,5

173,1

1429

87127

2417,1

23,8

Kicsi

338

66205

1283,0

13,3

Közepes

854

19078

4865,9

51,6

Nagy

291

1845

20021,2

174,0

1483

87127

2464,2

25,1

Kicsi

285

64400

1251,9

11,8

Közepes

868

19596

5011,7

49,5

Nagy

393

2119

22658,2

199,3

86115

2634,3

25,0

Összesen

2002

Összesen

2003

Összesen

2004

Összesen

2005

A gazdaságok Üzemszám a Üzemszám átlagos megfigyelt Átlagos SFH a mintában mezőgazdasági alapsokaságban (eFt/üzem) (db) területe (db) (ha/üzem) 593 72993 1191,3 14,4

Összesen 1546 Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

181

M.23. MELLÉKLET A társas gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét jellemző mutatók méretkategóriánként VAGYONI-ÉS TŐKEHELYZET MUTATÓI (%)

1,0 2,5 4,0 3,1 0,7 1,6 4,2 3,0 -7,0 -0,7 -1,0 -2,4 1,9 0,5 3,5 2,5 1,6 2,1 3,8 3,0

1,9 4,7 6,7 5,4 1,9 2,0 6,4 4,8 -11,9 -2,2 -1,5 -4,3 3,3 0,7 6,5 4,6 3,4 4,2 7,0 5,7

Összes tőke jövedelmezősége

1,7 4,7 6,6 5,3 1,2 3,0 6,9 5,1 -11,4 -1,2 -1,7 -4,1 4,1 1,0 6,5 4,8 3,1 3,9 7,0 5,6

Saját tőke jövedelmezősége

5,5 5,9 7,9 7,1 5,5 4,7 8,0 6,9 -14,4 1,9 1,9 -0,6 7,2 5,4 9,7 8,4 9,3 8,8 9,5 9,4

Eszközök jövedelemtermelő képessége(ROA)

0,5 0,4 0,3 0,3 0,6 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,4 0,4 0,2 0,2 0,2 0,2 0,6 0,4 0,3 0,3

Tőkearányos eredmény(ROE)

0,9 0,8 0,7 0,7 1,1 0,7 0,6 0,7 0,8 0,8 0,9 0,9 0,6 0,8 0,9 0,8 1,2 1,1 0,9 1,0

JÖVEDELEMHELYZET MUTATÓI (%) Árbevétel arányos nyereség

1,7 1,4 1,8 1,7 2,2 1,5 1,7 1,7 1,4 1,6 2,2 1,9 1,3 1,8 2,1 1,9 2,1 2,0 1,9 2,0

Pénzhányad mutató

144,3 179,0 203,3 184,2 153,9 193,6 239,4 208,5 164,5 201,8 229,5 203,6 250,7 204,0 278,9 253,0 319,0 226,2 316,6 291,3

Gyorslikviditási mutató

166,3 193,4 206,7 194,8 155,8 190,9 192,6 183,6 137,0 163,6 189,8 168,5 151,9 171,0 192,9 178,3 156,7 177,8 198,9 184,1

Likviditási mutató

2005

96,1 102,6 124,9 113,7 88,3 103,9 116,7 107,7 84,1 92,0 111,6 99,4 69,5 91,0 104,9 93,4 79,3 95,3 108,1 98,4

72,9 88,6 65,6 71,3 76,5 83,6 64,9 70,4 62,9 77,8 70,0 69,6 118,6 88,0 84,0 90,9 97,6 86,5 84,0 87,1

Saját tőke növekedése (%)

2004

Befektetett eszközök fedezettsége II.

2003

Befektetett eszközök fedezettsége I.

2002

57,8 53,0 60,4 58,3 56,6 54,4 60,6 58,7 61,4 56,2 58,8 59,0 45,7 53,1 54,3 52,4 50,6 53,6 54,4 53,4

Eladósodottság (Tőkeáttétel)

2001

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

Tőkeellátottság(Saj át tőke aránya)

Megnevezés

PÉNZÜGYI HELYZET MUTATÓI

4,2 6,3 8,0 6,9 3,5 4,4 7,0 5,8 -5,4 1,4 1,9 0,0 4,1 3,7 7,4 5,9 4,0 4,7 6,5 5,6

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

182

M.24. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét jellemző mutatók méretkategóriánként VAGYONI-ÉS TŐKEHELYZET MUTATÓI (%)

4,2 5,9 8,6 5,2 2,4 6,0 7,6 4,0 0,1 1,9 3,0 1,2 0,8 6,2 6,3 3,7 2,1 6,2 8,1 4,7

5,2 6,7 11,5 6,3 3,1 8,1 11,0 5,2 0,4 3,0 5,1 1,9 1,3 8,5 10,0 5,1 3,0 8,6 12,4 6,5

Összes tőke jövedelmezősége

4,7 6,9 10,1 5,9 2,7 7,3 9,5 4,6 0,1 2,3 3,9 1,4 0,9 7,8 8,9 4,5 2,4 7,6 10,8 5,7

Saját tőke jövedelmezősége

11,6 12,5 19,4 12,9 6,6 15,0 16,1 10,4 1,8 10,0 12,3 6,8 6,5 24,7 23,1 17,4 12,2 26,6 30,1 22,1

Eszközök jövedelemtermelő képessége(ROA)

2,5 2,5 2,4 2,5 4,0 2,4 1,5 3,1 6,1 2,7 1,8 3,7 5,1 1,6 1,1 2,5 6,1 2,2 1,4 3,1

Tőkearányos eredmény(ROE)

2,6 2,6 2,7 2,6 4,2 2,6 1,6 3,3 6,4 3,2 2,1 4,1 6,3 2,8 2,0 3,6 7,0 3,0 2,2 3,9

JÖVEDELEMHELYZET MUTATÓI (%) Árbevétel arányos nyereség

4,5 4,6 4,8 4,5 6,4 4,6 3,4 5,3 9,5 5,7 3,8 6,6 10,0 5,1 3,7 6,2 10,3 5,1 4,1 6,3

Pénzhányad mutató

140,1 143,5 167,8 143,6 136,6 143,6 161,6 140,4 174,9 183,2 212,2 181,6 272,8 370,9 368,9 314,7 346,2 362,5 430,6 362,8

Gyorslikviditási mutató

148,6 149,9 156,8 149,9 144,6 142,7 145,2 144,1 131,7 127,8 130,0 130,0 128,6 127,8 131,0 128,6 132,9 129,1 131,4 131,1

Likviditási mutató

2005

131,1 128,3 133,0 130,4 129,4 118,4 116,3 124,9 119,5 104,6 98,0 110,9 111,0 102,2 93,5 105,3 117,3 104,7 98,5 109,1

13,4 16,8 18,0 14,9 11,8 20,5 24,9 15,4 10,2 22,2 32,7 17,2 15,8 25,1 40,1 22,1 13,3 23,3 33,4 20,1

Saját tőke növekedése (%)

2004

Befektetett eszközök fedezettsége II.

2003

Befektetett eszközök fedezettsége I.

2002

88,2 85,6 84,8 87,0 89,5 83,0 80,1 86,7 90,7 81,8 75,4 85,3 86,3 79,9 71,4 81,9 88,2 81,1 75,0 83,2

Eladósodottság (Tőkeáttétel)

2001

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

Tőkeellátottság(Saj át tőke aránya)

Megnevezés

PÉNZÜGYI HELYZET MUTATÓI

4,9 6,6 10,7 6,0 3,0 7,4 10,1 5,0 0,6 3,3 5,0 2,2 1,6 7,7 8,9 5,0 2,9 7,9 10,9 6,2

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

183

M.25. MELLÉKLET A társas gazdaságok különböző eredménykategóriáinak összevetése a támogatásokkal méretkategóriánként

Megnevezés (eFt/ha MT)

2001

2002

2003

2004

2005

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

Üzemi tevékenység eredménye 25,3 18,2 25,3 23,6 25,7 13,9 27,0 23,6 -53,1 6,8 6,5 -2,2 31,1 21,2 35,4 32,1 33,4 30,2 36,5 34,7

Támogatások

24,2 16,7 18,4 18,6 39,6 32,6 41,5 39,1 32,0 32,0 38,7 36,4 49,0 56,0 54,1 53,7 60,7 61,1 63,9 62,8

Üzemi tevékenység eredményeTámogatások 1,0 1,5 6,9 5,0 -13,9 -18,8 -14,5 -15,5 -85,1 -25,2 -32,2 -38,6 -18,0 -34,9 -18,7 -21,7 -27,4 -30,9 -27,4 -28,1

Adózás előtti eredmény

9,5 9,7 15,8 13,7 7,4 6,3 18,8 14,5 -59,9 -2,5 -3,4 -11,5 18,4 4,6 19,7 16,6 16,1 15,9 24,7 21,5

Adózás előtti eredményTámogatások -14,7 -7,0 -2,6 -4,9 -32,2 -26,3 -22,7 -24,7 -91,9 -34,4 -42,1 -47,9 -30,6 -51,5 -34,4 -37,1 -44,6 -45,2 -39,2 -41,3

Adózott eredmény

7,0 8,2 13,9 11,8 5,6 5,6 17,9 13,6 -61,9 -3,3 -4,4 -12,6 15,3 3,5 18,1 15,0 13,6 13,9 22,2 19,1

Adózott eredményTámogatások -17,3 -8,5 -4,4 -6,7 -34,0 -27,1 -23,6 -25,6 -93,9 -35,3 -43,0 -49,0 -33,7 -52,5 -36,0 -38,8 -47,2 -47,2 -41,7 -43,7

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

184

M.26. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok különböző eredménykategóriáinak összevetése a támogatásokkal méretkategóriánként

Üzemi Megnevezés (eFt/ha tevékenység MT) eredménye

2001

2002

2003

2004

2005

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

24,3 26,9 39,1 27,1 15,9 31,5 50,2 24,5 3,6 18,2 26,5 13,4 12,6 49,0 51,6 34,7 24,2 49,7 60,7 42,9

Támogatások

13,2 14,1 11,3 13,2 16,4 22,3 26,7 19,4 10,9 16,4 19,4 14,6 34,5 39,5 43,2 38,0 37,6 47,5 50,4 44,6

Üzemi tevékenység eredményeTámogatások 11,1 12,8 27,8 13,9 -0,5 9,2 23,5 5,1 -7,3 1,8 7,1 -1,2 -21,8 9,5 8,4 -3,3 -13,4 2,2 10,3 -1,7

Adózás előtti eredmény

23,3 28,0 36,1 26,5 15,3 29,6 44,2 22,9 2,7 13,9 20,4 10,3 9,3 43,6 42,9 29,7 23,0 44,5 52,4 38,5

Adózás előtti eredményTámogatások 10,1 13,9 24,9 13,3 -1,1 7,3 17,5 3,6 -8,2 -2,5 1,0 -4,3 -25,1 4,2 -0,2 -8,3 -14,6 -2,9 2,1 -6,1

Adózott eredmény

21,0 24,5 31,9 23,6 13,5 26,5 38,0 20,2 0,7 10,7 15,8 7,3 6,7 39,7 37,1 26,0 18,6 39,2 45,6 33,2

Adózott eredményTámogatások 7,8 10,5 20,7 10,4 -2,9 4,3 11,2 0,9 -10,3 -5,7 -3,6 -7,3 -27,7 0,2 -6,1 -12,0 -19,0 -8,3 -4,8 -11,4

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

185

M.27. MELLÉKLET A társas gazdaságok adózás előtti eredményének és az arra ható költségvetési kapcsolatainak alakulása méretkategóriánként

Megnevezés (eFt/ha MT)

2001

2002

2003

2004

2005

Költségvetési támogatások és Adózás előtti elvonások eredmény egyenlege=A

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

5,4 -0,6 -5,6 -2,5 18,5 15,3 15,8 15,9 1,2 11,0 12,3 10,4 26,4 30,0 27,5 27,7 39,8 41,6 36,6 38,1

9,5 9,7 15,8 13,7 7,4 6,3 18,8 14,5 -59,9 -2,5 -3,4 -11,5 18,4 4,6 19,7 16,6 16,1 15,9 24,7 21,5

Adózás előtti eredmény-A

4,1 10,3 21,4 16,2 -11,1 -9,0 3,0 -1,4 -61,1 -13,5 -15,7 -21,9 -8,0 -25,4 -7,8 -11,1 -23,7 -25,7 -11,9 -16,6

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

186

M.28. MELLÉKLET A társas vállalkozások eredményére ható jövedelemtranszferek méretkategóriánként K o r r ig á lt a d ó z á s e lő tti e r e d m é n y A d ó z á s e lő tti eredm ény

-2,5 -1,5 -1,9 -1,8 -1,8 -0,7 -0,8 -0,9 -2,0 -0,9 -1,0 -1,1 -3,1 -1,0 -1,5 -1,7 -2,5 -2,0 -2,5 -2,4

Ö sszesen

-13,9 -13,1 -16,8 -15,6 -15,3 -13,3 -19,0 -17,2 -24,3 -15,1 -18,4 -18,7 -14,0 -17,6 -20,7 -19,2 -13,5 -14,7 -20,5 -18,2

A d ó fiz e té s i k ö te le z e tts é g (T A )

-2,4 -2,7 -4,3 -3,7 -4,0 -3,3 -5,9 -5,1 -4,5 -5,0 -7,0 -6,2 -5,5 -7,4 -4,4 -5,1 -4,9 -2,8 -4,3 -4,1

B é r já r u lé k o k

-1,9 -2,1 -1,6 -1,7 -5,3 -1,9 -2,0 -2,3 -2,6 -1,9 -2,7 -2,5 -1,6 -2,0 -3,5 -3,0 -0,4 -1,1 -1,9 -1,5

A d ó k , ille té k e k , h o z z á já r u lá s o k

2005

-3,5 -2,9 -3,1 -3,1 -5,9 -2,7 -3,4 -3,5 -3,2 -2,7 -3,8 -3,5 -3,9 -3,5 -4,4 -4,2 -0,6 -0,9 -0,9 -0,8

B é r le ti d íj-g é p

2004

-5,6 -8,1 -8,1 -7,8 -7,6 -9,0 -9,1 -8,9 -9,7 -10,4 -12,7 -11,8 -11,6 -13,5 -14,2 -13,7 -11,0 -13,5 -16,8 -15,2

B é r le ti d íj-é p ü le t

2003

-16,8 -8,9 -9,6 -10,2 -14,6 -7,9 -8,0 -8,7 -12,8 -9,3 -8,3 -9,2 -17,2 -17,0 -13,5 -14,7 -14,7 -11,9 -11,3 -11,9

F ö ld b é r le ti d íj

2002

+24,2 +16,7 +17,4 +18,6 +39,6 +32,6 +41,5 +39,1 +32,0 +32,0 +38,7 +36,4 +49,0 +56,0 +54,1 +53,7 +60,7 +61,1 +63,9 +62,8

F iz e te tt k a m a to k é s k a m a tje lle g ű r á fo r d ítá s o k

2001

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

T á m o g a tá s o k

Megnevezés (eFt/ha MT)

-22,4 9,5 31,9 -22,6 9,7 32,3 -28,0 15,8 43,8 -25,3 13,7 39,0 -14,9 7,4 22,3 -6,2 6,3 12,5 -6,7 18,8 25,5 -7,5 14,5 22,0 -27,1 -59,9 -32,8 -13,3 -2,5 10,8 -15,2 -3,4 11,8 -16,6 -11,5 5,1 -7,9 18,4 26,3 -6,0 4,6 10,6 -8,1 19,7 27,8 -7,9 16,6 24,5 13,1 16,1 3,0 14,2 15,9 1,7 5,7 24,7 19,0 8,7 21,5 12,8

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

187

M.29. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok adózás előtti eredményének és az arra ható költségvetési kapcsolatainak alakulása méretkategóriánként

Megnevezés (eFt/ha MT)

2001

2002

2003

2004

2005

Költségvetési támogatások és Adózás előtti eredmény elvonások egyenlege=A

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

4,6 4,9 2,9 4,4 9,1 14,2 13,6 11,2 2,5 8,4 9,8 6,2 26,1 30,9 32,4 29,2 27,6 36,8 39,4 33,9

23,3 28,0 36,1 26,5 15,3 29,6 44,2 22,9 2,7 13,9 20,4 10,3 9,3 43,6 42,9 29,7 29,7 29,7 29,7 29,7

Adózás előtti eredmény-A 18,7 23,1 33,2 22,1 6,2 15,4 30,6 11,7 0,2 5,5 10,6 4,1 -16,8 12,7 10,5 0,5 2,1 -7,1 -9,7 -4,2

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

188

M.30. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok eredményre ható jövedelemtranszferek méretkategóriánként Korrigált adózás előtti eredmény

0,7 -1,8 -4,5 -1 4,5 7,1 0,1 4,8 -2,3 0,2 -3,5 -1,3 20 22,5 17,9 20,9 24 29,2 26,7 26,6

Adózás előtti eredmény

-2,3 -3,5 -4,2 -3,0 -1,8 -3,0 -6,2 -2,7 -2,1 -3,1 -4,6 -2,9 -2,6 -4,0 -5,8 -3,7 -4,3 -5,3 -6,8 -5,3

Összesen

-5,7 -5,0 -3,7 -5,2 -4,8 -4,3 -5,2 -4,7 -5,7 -4,3 -4,1 -4,8 -5,3 -4,1 -4,4 -4,6 -4,3 -4,7 -3,6 -4,4

Adófizetési kötelezettség (SZJA)

-0,6 -0,7 -0,5 -0,6 -0,7 -0,8 -1,3 -0,8 -0,6 -0,6 -0,9 -0,7 -0,5 -0,5 -0,6 -0,5 -1,4 -0,7 -0,6 -1,0

Bérjárulékok

-0,5 -0,4 -0,3 -0,5 -0,9 -0,9 -1,5 -0,9 -0,9 -0,9 -1,2 -0,9 -0,5 -0,5 -0,7 -0,5 -0,1 0,0 -0,1 -0,1

Adók, illetékek, hozzájárulások

2005

-1,4 -1,2 -0,9 -1,3 -1,5 -1,2 -2,1 -1,5 -1,6 -1,1 -1,4 -1,3 -0,6 -0,8 -0,9 -0,7 -0,5 -0,1 -0,3 -0,3

Bérleti díj-gép

2004

-1,1 -2,6 -4,0 -2,0 -1,3 -2,8 -4,8 -2,2 -1,3 -3,3 -6,0 -2,9 -1,9 -3,5 -6,4 -3,3 -1,5 -4,2 -6,6 -3,8

Bérleti díj-épület

2003

-0,9 -2,5 -2,2 -1,6 -0,9 -2,2 -5,1 -1,8 -1,0 -2,9 -4,7 -2,4 -3,1 -3,6 -6,5 -3,8 -1,5 -3,3 -5,7 -3,1

Földbérleti díj

2002

+13,2 +14,1 +11,3 +13,2 +16,4 +22,3 +26,3 +19,4 +10,9 +16,4 +19,4 +14,6 +34,5 +39,5 +43,2 +38,0 +37,6 +47,5 +50,4 +44,6

Fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások

2001

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

Támogatások

Megnevezés (eFt/ha MT)

23,3 22,6 28,0 29,8 36,1 40,6 26,5 27,5 15,3 10,8 29,6 22,5 44,2 44,1 22,9 18,1 2,7 5,0 13,9 13,7 20,4 23,9 10,3 11,6 9,3 -10,7 43,6 21,1 42,9 25,0 29,7 8,8 23,0 -1,0 44,5 15,3 52,4 25,7 38,5 11,9

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

189

M.31. MELLÉKLET A társas vállalkozások korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése méretkategóriánként

8,2 8,1 14,5 12,2 5,5 4,6 17,1 12,7 -64,1 -4,9 -6,2 -14,5 11,7 2,7 16,1 13,0 5,1 10,3 19,3 15,2

Korrigált adózás előtti eredmény

1,3 1,5 1,3 1,4 2,0 1,8 1,8 1,8 4,2 2,4 2,7 2,9 6,7 1,7 3,6 3,7 10,9 5,6 5,4 6,3

Termelés

2005

5,4 5,1 4,7 4,8 11,1 4,6 5,3 5,8 5,8 4,6 6,5 6,1 5,6 5,5 7,9 7,1 1,0 2,0 2,7 2,3

Tőketulajdonosok

2004

5,6 8,1 8,1 7,8 7,6 9,0 9,1 8,9 9,7 10,4 12,7 11,8 11,6 13,5 14,2 13,7 11,0 13,5 16,8 15,2

Gép-és épület tulajdonosok

2003

16,8 8,9 9,6 10,2 14,6 7,9 8,0 8,7 12,8 9,3 8,3 9,2 17,2 17,0 13,5 14,7 14,7 11,9 11,3 11,9

Földtulajdonosok

2002

-5,4 0,6 5,6 2,5 -18,5 -15,3 -15,8 -15,9 -1,2 -11,0 -12,3 -10,4 -26,4 -30,0 -27,5 -27,7 -39,8 -41,6 -36,6 -38,1

Pénzügyi intézmények

2001

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

Államháztartás

Megnevezés (eFt/ha MT)

31,9 32,3 43,8 39,0 22,3 12,5 25,5 22,0 -32,8 10,8 11,8 5,1 26,3 10,6 27,8 24,5 3,0 1,7 19,0 12,8

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

190

4,0 25,7 4,7 25,0 3,0 33,2 3,5 31,4 8,9 24,8 14,1 36,5 7,1 67,1 8,2 57,9 -12,9 195,5 22,0 -45,4 23,0 -52,2 56,6 -285,4 25,6 44,4 16,4 26,0 13,0 57,9 15,1 53,2 368,2 172,3 331,3 604,6 28,6 102,0 49,0 118,4

Korrigált adózás előtti eredmény

Termelés

2005

17,0 15,7 10,6 12,4 49,9 36,7 20,8 26,2 -17,8 42,7 55,3 119,3 21,1 52,4 28,5 29,0 33,8 118,5 14,3 18,0

Tőketulajdonosok

2004

17,6 25,1 18,4 20,1 33,9 71,9 35,6 40,4 -29,5 96,4 107,7 233,1 43,9 128,4 51,1 55,8 371,0 792,2 88,4 118,7

Gép-és épület tulajdonosok

2003

52,6 27,6 21,9 26,2 65,5 63,2 31,4 39,6 -39,1 86,0 70,3 181,5 65,4 161,1 48,6 59,9 494,5 702,4 59,7 93,2

Földtulajdonosok

2002

-16,9 1,9 12,8 6,4 -83,0 -122,4 -62,0 -72,3 3,7 -101,7 -104,2 -205,1 -100,4 -284,4 -99,1 -113,0 -1339,7 -2449,0 -193,1 -297,3

Pénzügyi intézmények

2001

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

Államháztartás

Megnevezés (megoszlás százalékban)

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

191

M.32. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése méretkategóriánként

13,1 19,6 27,9 17,2 0,1 13,1 31,1 7,5 -11,7 1,3 9,6 -2,8 -8,5 27,0 25,8 12,5 6,7 23,3 31,2 19,1

Korrigált adózás előtti eredmény

10,2 8,4 8,2 9,4 15,2 16,5 13,1 15,4 14,4 12,6 10,8 13,1 17,8 16,7 17,1 17,2 16,3 21,2 21,2 19,5

Termelés

2005

1,9 1,6 1,2 1,8 2,4 2,1 3,6 2,4 2,5 2,0 2,6 2,2 1,1 1,3 1,6 1,2 0,6 0,1 0,4 0,4

Tőketulajdonosok

2004

1,1 2,6 4,0 2,0 1,3 2,8 4,8 2,2 1,3 3,3 6,0 2,9 1,9 3,5 6,4 3,3 1,5 4,2 6,6 3,8

Gép-és épület tulajdonosok

2003

0,9 2,5 2,2 1,6 0,9 2,2 5,1 1,8 1,0 2,9 4,7 2,4 3,1 3,6 6,5 3,8 1,5 3,3 5,7 3,1

Földtulajdonosok

2002

-4,6 -4,9 -2,9 -4,4 -9,1 -14,2 -13,6 -11,2 -2,5 -8,4 -9,8 -6,2 -26,1 -30,9 -32,4 -29,2 -27,6 -36,8 -39,4 -33,9

Pénzügyi intézmények

2001

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

Államháztartás

Megnevezés (eFt/ha MT)

22,6 29,8 40,6 27,5 10,8 22,5 44,1 18,1 5,0 13,7 23,9 11,6 -10,7 21,1 25,0 8,8 -1,0 15,3 25,7 11,9

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

192

8,4 45,2 57,9 5,4 28,3 65,7 3,0 20,3 68,6 6,5 34,1 62,3 22,2 140,5 1,2 9,3 73,4 58,2 8,2 29,7 70,6 13,2 85,2 41,3 49,7 286,4 -232,1 14,6 91,7 9,8 10,9 45,2 40,2 19,0 112,9 -24,2 -10,3 -167,2 79,4 6,1 78,9 127,5 6,4 68,4 103,0 13,6 194,7 141,8 -61,9 -1625,7 -666,1 0,9 138,5 152,1 1,5 82,6 121,2 3,0 163,5 160,5

Korrigált adózás előtti eredmény

Termelés

2005

Tőketulajdonosok

2004

-20,4 4,0 4,9 -16,4 8,4 8,7 -7,1 5,4 9,8 -16,0 5,8 7,3 -84,3 8,3 12,0 -63,1 9,8 12,5 -30,8 11,6 10,9 -61,8 9,9 12,1 -49,7 19,9 25,8 -61,4 21,2 24,1 -41,0 19,7 25,1 -53,6 20,8 25,1 245,0 -29,1 -17,8 -146,1 17,0 16,6 -129,4 26,0 25,6 -330,4 43,0 37,3 2760,0 -153,5 -152,8 -240,5 21,3 27,8 -153,3 22,1 25,9 -284,9 26,3 31,6

Gép-és épület tulajdonosok

2003

Földtulajdonosok

2002

Pénzügyi intézmények

2001

Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen Kicsi Közepes Nagy Összesen

Államháztartás

Megnevezés (megoszlás százalékban)

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

193

M.33. MELLÉKLET A társas vállalkozásokat jellemző néhány adat termelési irányonként

Megnevezés

A gazdaságok Üzemszám a átlagos Üzemszám megfigyelt Átlagos SFH mezőgazdasági a mintában alapsokaságban (eFt/üzem) területe (db) (db) (ha/üzem)

Szántóföldi növénytermesztők

155

1969

29867,2

520,9

25

357

17356,0

75,0

4

127

14000,3

72,1

Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók

34

464

43357,8

352,4

Abrakot fogyasztó állatokat tartók

53

709

66016,5

147,2

Összesen

97 369

777 4411

104218,0 48806,0

1179,0 510,5

Szántóföldi növénytermesztők

207

2050

28496,9

474,4

30

357

17458,5

92,3

3

127

14504,2

3,9

51

464

42779,2

377,5

Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok 2001

Vegyes

Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok 2002

Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók

79

709

62011,4

113,7

Összesen

122 492

704 4411

125091,5 49506,6

1239,9 484,7

Szántóföldi növénytermesztők

202

2625

35618,3

460,7

37

826

14860,9

44,4

2

220

33508,7

170,3

Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók

43

450

42272,3

245,7

Abrakot fogyasztó állatokat tartók

69

632

61700,0

68,7

Összesen

113 466

634 5387

125874,0 46587,3

1051,7 390,6

Szántóföldi növénytermesztők

202

2625

36632,9

471,2

48

826

15606,1

54,0

3

220

13735,1

21,0

Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók

32

450

44230,6

255,1

Abrakot fogyasztó állatokat tartók

48

632

63099,0

74,6

Összesen

101 434

634 5387

127365,2 46891,7

1078,9 395,8

Szántóföldi növénytermesztők

166

2754

36148,2

446,1

49

1047

16803,6

49,9

5

202

53260,6

128,3

Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók

35

439

54848,0

318,4

Abrakot fogyasztó állatokat tartók

54

657

51236,5

45,7

85 394

647 5746

156925,1 49978,3

1077,6 378,3

Vegyes

Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok 2003

Vegyes

Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok 2004

Vegyes

Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok 2005

Vegyes Összesen

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

194

M.34. MELLÉKLET A társas vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét jellemző mutatók termelési irányonként VAGYONI-ÉS TŐKEHELYZET MUTATÓI (%)

JÖVEDELEMHELYZET MUTATÓI (%) Összes tőke jövedelmezősége

Saját tőke jövedelmezősége

Eszközök jövedelemtermel ő képessége(ROA)

Tőkearányos eredmény(ROE)

Árbevétel arányos nyereség

Pénzhányad mutató

Gyorslikviditási mutató

Likviditási mutató

Saját tőke növekedése (%)

Befektetett eszközök fedezettsége II.

Befektetett eszközök fedezettsége I.

2002

Eladósodottság (Tőkeáttétel)

2001

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Tőkeellátottság(S aját tőke aránya)

Megnevezés

PÉNZÜGYI HELYZET MUTATÓI

55,9 58,2 36,2

78,7 71,7 176,6

118,1 98,8 64,6

211,2 169,7 178,8

192,9 149,7 437,2

1,7 2,0 0,7

0,9 0,9 0,4

0,5 0,6 0,1

8,5 13,5 10,3

8,1 3,0 38,0

4,5 1,7 13,7

8,2 3,1 40,7

8,6 5,4 18,0

63,7

57,0

109,5

171,9

168,9

1,6

0,5

0,2

4,3

0,9

0,6

0,5

3,5

53,0 62,2 58,3

88,6 60,8 71,3

106,3 121,7 113,7

200,5 195,7 194,8

218,1 178,7 184,2

1,4 1,8 1,7

0,6 0,6 0,7

0,3 0,3 0,3

7,0 6,0 7,1

9,0 3,3 5,3

4,8 2,1 3,1

8,8 3,6 5,4

8,7 5,8 6,9

57,7 60,4 32,2

73,3 65,6 210,9

114,6 89,9 62,6

198,5 148,8 194,8

212,9 157,5 149,9

1,8 2,8 1,1

0,9 1,1 1,1

0,5 0,5 0,2

7,0 5,4 -10,4

5,8 -0,8 -45,3

3,3 -0,5 -14,6

5,8 -1,1 -44,7

6,5 2,1 -14,4

59,3

68,5

101,4

170,8

198,9

1,5

0,5

0,2

6,1

4,1

2,4

2,8

4,4

54,5 60,6 58,7

83,4 64,8 70,4

100,0 114,3 107,7

183,4 188,4 183,6

228,8 219,3 208,5

1,4 1,7 1,7

0,7 0,6 0,7

0,2 0,2 0,3

7,8 6,8 6,9

9,0 5,2 5,1

4,9 3,1 3,0

9,0 4,6 4,8

8,1 5,8 5,8

195

2003

2004

2005

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

55,7 70,6 59,8

79,4 41,6 67,2

100,7 91,8 99,9

180,7 130,0 167,0

213,6 168,1 2075,9

2,0 1,4 1,4

1,0 0,8 1,2

0,5 0,3 1,0

1,9 -19,2 1,5

-1,6 -9,1 0,1

-0,9 -6,4 0,0

-2,2 -9,1 0,4

1,8 -4,8 2,8

57,3

74,6

99,1

173,0

168,2

2,0

0,7

0,2

2,7

-0,8

-0,5

-0,5

2,0

51,4 60,3 59,0

94,6 65,8 69,6

94,4 106,0 99,4

183,8 175,8 168,5

224,4 212,5 203,6

1,6 2,1 1,9

0,8 0,8 0,9

0,2 0,3 0,4

-0,3 -0,8 -0,6

-6,0 -3,8 -4,1

-3,1 -2,3 -2,4

-5,9 -4,2 -4,3

-0,1 0,0 0,0

54,7 45,7 4,8

82,7 118,8 1630,0

103,6 67,2 69,5

189,4 146,9 1203,2

281,9 217,0 7,4

2,2 1,3 5,8

1,1 0,3 4,8

0,3 0,1 2,2

14,8 8,5 10,0

11,4 2,4 0,0

6,2 1,1 0,0

11,1 2,2 66,6

9,6 3,7 7,7

53,8

85,9

88,5

164,5

189,4

1,6

0,6

0,2

2,3

-0,9

-0,5

-1,7

1,9

46,3 55,4 52,4

115,8 80,3 90,9

78,3 109,3 93,4

169,1 197,1 178,3

274,3 258,3 253,0

1,7 2,1 1,9

0,8 0,8 0,8

0,1 0,2 0,2

2,2 7,4 8,4

-3,1 2,6 4,8

-1,4 1,4 2,5

-3,5 2,8 4,6

2,5 5,3 5,9

53,6 57,3 71,8

86,7 74,7 39,2

107,5 83,0 115,7

200,6 145,0 161,0

317,7 239,8 1590,5

2,1 2,4 5,1

1,3 0,8 4,3

0,5 0,3 3,6

12,3 6,2 19,2

8,0 0,1 11,0

4,3 0,0 7,9

8,9 0,0 11,8

7,4 1,7 9,7

51,4

94,7

96,3

187,5

308,0

1,6

0,7

0,3

8,6

5,8

3,0

5,4

5,1

44,8 53,3 53,4

123,2 87,4 87,1

75,6 106,8 98,4

168,8 200,2 184,1

378,8 248,2 291,3

1,4 1,9 2,0

0,8 0,8 1,0

0,2 0,2 0,3

5,2 8,8 9,4

4,4 5,4 5,6

2,0 2,9 3,0

4,6 4,8 5,7

5,0 5,5 5,6

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

196

M.35. MELLÉKLET A társas vállalkozások számára rendelkezésre álló tőke növekedése termelési irányonként M egnevezés S zántóföldi növényterm esztők G yüm ölcs, szőlő term esztők K ertészeti gazdaságok T öm egtakarm ány-fogyasztó 2001 állatokat tartók A brakot fogyasztó állatokat tartók V egyes Ö sszesen S zántóföldi növényterm esztők G yüm ölcs, szőlő term esztők K ertészeti gazdaságok T öm egtakarm ány-fogyasztó 2002 állatokat tartók A brakot fogyasztó állatokat tartók V egyes Ö sszesen S zántóföldi növényterm esztők G yüm ölcs, szőlő term esztők K ertészeti gazdaságok T öm egtakarm ány-fogyasztó 2003 állatokat tartók A brakot fogyasztó állatokat tartók V egyes Ö sszesen

Ö sszes tők e (eFt/ha M T )

Idegen tőke Saját tőke (eFt/ha rövid h osszú M T) lejáratú lejáratú

R övid H osszú Forgótőke Forgótők e/ Forgótők e/ lejáratú lejáratú (eFt/h a Forgóeszk S aját tők e id egen idegen M T) özök (% ) (% ) tők e/Ö sszes tőke/Ö sszes 25,2 30,5 11,1 49,4 45,9 38,8 364,0 20,3 12,4 599,2 153,7 35,1 25,5 43,1 9,2 -30,2 -11,6 -29,9

227,8 2937,6 279,1

127,4 1709,3 100,9

69,5 597,2 120,2

545,3

347,4

140,1

42,5

25,7

7,8

86,5

57,8

24,9

1563,8 311,3 380,2 271,4 2802,3 519,6

828,8 193,5 221,8 156,6 1692,4 167,1

549,3 82,2 108,6 75,0 320,5 231,0

167,1 29,6 39,4 24,9 408,8 0,0

35,1 26,4 28,6 27,6 11,4 44,5

10,7 9,5 10,4 9,2 14,6 0,0

230,3 68,9 74,9 57,6 587,6 21,9

31,2 42,5 49,7 53,5 198,3 3,2

27,8 35,6 33,7 36,8 34,7 13,1

551,4

327,2

147,2

50,2

26,7

9,1

77,5

43,0

23,7

1872,4 409,2 450,4 287,7 4734,3 611,5

1020,5 248,1 264,2 160,3 3344,1 365,7

586,0 114,7 120,4 63,8 762,2 170,3

223,7 33,1 43,7 51,5 347,9 73,5

31,3 28,0 26,7 22,2 16,1 27,8

11,9 8,1 9,7 17,9 7,3 12,0

262,5 75,9 82,5 63,1 318,7 62,0

31,2 50,5 53,4 54,9 114,0 31,6

25,7 30,6 31,2 39,3 9,5 16,9

812,1

465,3

171,0

130,9

21,1

16,1

167,9

109,5

36,1

3612,2 465,8 523,5

1856,1 280,9 308,7

986,5 93,8 112,0

661,0 81,1 83,2

27,3 20,1 21,4

18,3 17,4 15,9

638,8 104,7 98,1

68,1 74,6 68,0

34,4 37,3 31,8

197

2004

2005

2005/ 2001

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

360,9 4310,8 18,4

197,3 75,5 1970,3 1094,9 0,9 2,5

72,3 769,5 0,0

20,9 25,4 13,6

20,0 17,9 0,0

88,6 274,8 11,9

68,6 86,6 2,5

44,9 13,9 1347,6

885,0

476,1

210,5

151,1

23,8

17,1

130,7

99,6

27,5

3727,4 503,5 592,6 386,4 3894,0 1522,8

1727,1 279,1 310,3 207,0 2229,6 1094,1

902,0 113,7 134,6 89,4 494,6 110,2

930,8 99,8 118,9 68,5 695,4 171,2

24,2 22,6 22,7 23,1 12,7 7,2

25,0 19,8 20,1 17,7 17,9 11,2

604,1 129,5 119,7 100,4 700,7 451,8

61,0 90,7 76,3 52,9 58,6 80,4

35,0 46,4 38,6 48,5 31,4 41,3

802,1

412,0

232,9

120,4

29,0

15,0

137,4

37,1

33,4

2242,6 1465,5 1119,0 314,7 147,2 115,2 342,0 146,1 117,6 162,5 128,6 271,5 130,4 82,8 191,0 1084,3 91,6 670,4

29,3 25,0 22,8

22,4 19,5 18,4

27,3 48,7 49,0

24,5 44,4 41,0

-

-

5005,3 589,9 640,0 169,6 132,6 545,7

-

-

550,2 139,6 140,2 203,2 116,9 -1497,0

147,1

118,6

166,3

283,2

-

-

159,0

-

-

320,1 189,5 168,3

270,6 162,6 154,2

266,8 179,1 134,6

669,7 389,5 298,2

-

-

238,9 202,6 187,3

-

-

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

198

M.36. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságokat jellemző néhány adat termelési irányonként

Megnevezés

A gazdaságok Üzemszám a átlagos Üzemszám megfigyelt Átlagos SFH mezőgazdasági a mintában alapsokaságban (eFt/üzem) területe (db) (db) (ha/üzem)

Szántóföldi növénytermesztők

692

29904

2110,1

36,1

Gyümölcs, szőlő termesztők

105

6672

1790,8

10,9

31

3656

2674,4

9,3

129

7674

1786,5

22,7

76

6657

2801,1

4,8

354 1387

32154 86717

1557,8 1929,0

17,6 22,6

Kertészeti gazdaságok 2001

Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők

2002

692

29904

1931,6

34,0

Gyümölcs, szőlő termesztők

98

6672

1779,7

11,4

Kertészeti gazdaságok

29

3656

2244,1

4,6

Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók

101

7674

1590,6

20,4

Abrakot fogyasztó állatokat tartók

130

6657

3298,8

5,8

351 1401

32154 86717

1423,4 1819,4

18,3 21,9

Szántóföldi növénytermesztők

800

33837

2668,7

36,0

Gyümölcs, szőlő termesztők

113

13357

2373,8

9,7

31

5167

3080,4

7,5

Vegyes Összesen

Kertészeti gazdaságok 2003

Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók

82

5295

2386,8

33,5

105

3548

3678,4

5,9

298 1429

25924 87127

1812,5 2417,1

19,0 23,8

Szántóföldi növénytermesztők

850

33837

2673,9

37,0

Gyümölcs, szőlő termesztők

127

13357

2401,3

9,7

Kertészeti gazdaságok

36

5167

2830,2

4,5

Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók

89

5295

2282,8

32,0

Abrakot fogyasztó állatokat tartók

76

3548

3996,8

6,4

305 1483 785

25924 87127 33930

1977,3 2464,2 3077,8

22,7 25,1 39,1

186 59

12953 6248

2122,3 3083,1

7,9 7,5

106 87 323 1546

4660 3190 25134 86115

2982,7 3639,5 1995,9 2634,3

41,6 4,4 18,5 25,0

Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

2004

Vegyes

2005

Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

199

M.37. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét jellemző mutatók termelési irányonként VAGYONI-ÉS TŐKEHELYZET MUTATÓI (%)

JÖVEDELEMHELYZET MUTATÓI (%) Összes tőke jövedelmezősége

Saját tőke jövedelmezősége

Eszközök jövedelemtermelő képessége(ROA)

Tőkearányos eredmény(ROE)

Árbevétel arányos nyereség

Gyorslikviditási mutató

Likviditási mutató

86,6 81,7 92,2

15,4 22,5 8,4

137,9 110,9 116,1

159,2 135,8 125,9

153,3 172,1 127,5

5,9 2,9 2,8

3,7 1,9 2,0

3,5 1,7 1,9

13,8 27,3 26,6

5,1 8,2 13,5

4,4 6,7 12,5

5,7 8,8 14,4

5,6 7,5 13,3

88,3

13,2

137,8

156,0

144,9

6,2

3,2

3,1

13,1

3,8

3,4

5,0

4,7

83,5 89,4 87,0

19,8 11,9 14,9

123,0 133,9 130,4

147,4 149,7 149,9

130,9 132,2 143,6

2,7 4,8 4,5

1,4 2,4 2,6

1,4 2,3 2,5

6,4 10,8 12,9

8,1 4,9 5,9

6,8 4,4 5,2

9,0 4,5 6,3

8,6 4,3 6,0

84,9 90,6 92,6

17,8 10,3 8,0

122,9 115,8 120,8

144,8 127,8 130,5

139,6 177,2 233,4

4,9 5,6 5,3

3,2 3,3 4,6

3,0 3,0 4,5

16,5 5,0 11,6

6,0 0,9 6,4

5,1 0,8 5,9

6,7 1,2 7,0

6,3 1,3 6,7

83,8

19,3

138,5

165,2

117,2

10,2

5,9

5,8

15,9

6,2

5,2

7,1

6,3

81,2 89,2 86,7

23,2 12,0 15,4

118,5 131,6 124,9

145,9 147,5 144,1

125,6 133,1 140,4

4,1 5,6 5,3

2,3 3,3 3,3

2,1 3,1 3,1

5,6 7,8 10,4

5,7 3,1 4,6

4,6 2,8 4,0

6,6 3,6 5,2

6,1 3,6 5,0

Pénzhányad mutató

Befektetett eszközök fedezettsége II.

Saját tőke növekedése (%)

Befektetett eszközök fedezettsége I.

Eladósodottság (Tőkeáttétel)

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó 2001 állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó 2002 állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Tőkeellátottság(Sa ját tőke aránya)

Megnevezés

PÉNZÜGYI HELYZET MUTATÓI

200

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó 2003 állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó 2004 állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó 2005 állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

85,1 85,8 83,9

17,5 16,5 19,1

112,7 102,9 95,6

132,4 119,9 113,9

197,1 210,5 152,4

7,6 5,8 3,5

4,8 4,0 2,3

4,3 3,7 2,2

13,5 13,4 -4,1

2,9 2,5 -2,6

2,5 2,1 -2,2

3,6 3,0 -2,4

3,8 3,0 -1,7

86,3

15,8

127,8

148,0

168,3

8,4

5,7

5,5

6,1

0,6

0,5

1,6

1,9

75,1 87,7 85,3

33,2 14,1 17,2

105,2 114,7 110,9

140,2 130,8 130,0

142,4 160,4 181,6

3,4 7,3 6,6

2,3 3,7 4,1

2,1 3,4 3,7

2,7 -2,4 6,8

1,5 -1,4 1,4

1,1 -1,3 1,2

2,0 -1,1 1,9

2,6 -0,7 2,2

81,8 85,1 76,2

22,3 17,6 31,2

109,7 99,2 86,8

134,1 116,6 113,9

284,1 448,4 1084,3

6,9 6,0 4,3

4,3 3,2 3,8

2,7 2,4 3,2

28,5 8,5 5,7

7,4 0,8 -0,7

6,1 0,7 -0,5

8,2 1,2 -0,3

7,6 1,5 1,7

83,5

19,8

112,6

134,9

260,8

6,0

3,2

2,3

25,6

6,2

5,2

7,8

6,9

66,7 84,0 81,9

49,8 19,1 22,1

93,2 109,5 105,3

139,7 130,4 128,6

281,4 272,8 314,7

5,7 5,7 6,2

3,2 3,0 3,6

2,3 2,1 2,5

5,0 13,3 17,4

5,3 3,2 4,5

3,5 2,6 3,7

5,0 3,6 5,1

5,0 3,5 5,0

83,7 85,1 75,5

19,4 17,5 32,4

116,4 96,0 92,9

139,0 112,8 123,0

346,4 503,3 433,1

8,4 5,0 2,5

5,6 2,3 2,1

4,2 1,9 2,0

29,6 -11,8 22,2

8,1 -2,8 7,2

6,8 -2,4 5,5

8,8 -2,3 9,4

8,3 -1,6 8,1

86,9

15,1

113,3

130,4

331,8

7,0

3,9

3,0

31,2

6,6

5,8

7,8

7,5

70,9 84,6 83,2

41,0 18,2 20,1

104,9 112,1 109,1

147,8 132,6 131,1

348,1 320,5 362,8

3,1 7,2 6,3

1,7 3,9 3,9

1,3 3,2 3,1

14,4 21,1 22,1

12,4 5,4 5,7

8,8 4,6 4,7

15,0 6,2 6,5

12,0 5,7 6,2

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

201

M.38. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok számára rendelkezésre álló tőke növekedése termelési irányonként M egnevezés Szántóföldi növényterm esztők G yüm ölcs, szőlő term esztők K ertészeti gazdaságok T öm egtakarm ány-fogyasztó 2001 állatokat tartók A brakot fogyasztó állatokat tartók V egyes Ö sszesen Szántóföldi növényterm esztők G yüm ölcs, szőlő term esztők K ertészeti gazdaságok T öm egtakarm ány-fogyasztó 2002 állatokat tartók A brakot fogyasztó állatokat tartók V egyes Ö sszesen Szántóföldi növényterm esztők G yüm ölcs, szőlő term esztők K ertészeti gazdaságok T öm egtakarm ány-fogyasztó 2003 állatokat tartók A brakot fogyasztó állatokat tartók V egyes Ö sszesen

Ö sszes tőke (eFt/ha M T )

Idegen tőke Saját tőke (eFt/ha rövid hosszú MT) lejáratú lejáratú

R övid H osszú Forgótőke Forgótőke/ Forgótőke/ lejáratú lejáratú (eFt/ha Forgóeszk Saját tőke idegen idegen M T) özök (% ) (% ) tőke/Ö sszes tőke/Ö sszes 12,0 6,3 4,1 89,3 83,0 35,5 90,5 9,0 6,1 255,5 65,5 20,9 8,6 7,1 0,7 169,0 64,7 14,1

290,5 1494,7 1297,5

251,7 1220,4 1196,7

18,3 134,4 92,1

418,3

369,5

24,2

15,3

5,8

3,7

125,4

83,8

33,9

2299,5 492,2 455,4 350,7 1368,0 2919,4

1919,1 440,0 396,4 297,7 1240,0 2703,0

278,1 33,8 33,1 22,0 52,5 127,3

84,6 10,7 15,9 19,1 41,9 78,5

12,1 6,9 7,3 6,3 3,8 4,4

3,7 2,2 3,5 5,4 3,1 2,7

459,6 128,2 117,4 85,6 243,8 552,7

62,3 79,2 78,0 79,6 82,3 81,3

23,9 29,1 29,6 28,8 19,7 20,4

458,5

384,3

17,7

23,5

3,9

5,1

162,4

90,2

42,2

2672,8 471,9 508,2 473,7 1717,9 1628,7

2169,9 421,1 440,4 403,3 1474,7 1367,2

203,6 26,9 29,0 15,2 48,4 56,2

244,8 14,5 24,1 33,9 88,6 132,6

7,6 5,7 5,7 3,2 2,8 3,5

9,2 3,1 4,7 7,2 5,2 8,1

636,6 123,3 125,4 99,7 231,3 140,0

75,8 82,1 81,2 86,8 82,7 71,3

29,3 29,3 28,5 24,7 15,7 10,2

476,6

411,5

18,3

22,9

3,8

4,8

135,1

88,1

32,8

3285,4 603,9 632,5

2465,8 529,4 539,6

272,5 19,1 21,8

357,5 20,8 38,4

8,3 3,2 3,5

10,9 3,4 6,1

665,0 121,3 122,5

70,9 86,4 84,9

27,0 22,9 22,7

202

2004

2005

2005/ 2001

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

507,0 2226,4 3975,2

414,5 1893,7 3029,2

18,7 52,8 111,4

41,8 90,2 604,0

3,7 2,4 2,8

8,3 4,1 15,2

110,3 264,5 372,8

85,5 83,4 77,0

26,6 14,0 12,3

507,7

423,9

21,9

23,1

4,3

4,5

109,4

83,3

25,8

3484,3 612,8 705,2 506,2 2389,9 2541,2

2325,6 514,5 577,5 423,9 2034,2 1919,2

174,8 25,0 25,3 16,8 54,3 189,9

519,7 28,5 50,6 39,8 104,7 246,5

5,0 4,1 3,6 3,3 2,3 7,5

14,9 4,7 7,2 7,9 4,4 9,7

815,4 117,8 131,5 125,3 217,3 284,1

82,3 82,5 83,9 88,2 80,0 59,9

35,1 22,9 22,8 29,6 10,7 14,8

479,0

416,2

16,0

28,1

3,3

5,9

95,6

85,6

23,0

3809,4 717,6 705,3 174,2 159,9 195,9

2702,0 607,0 587,1 168,4 166,7 160,4

396,7 433,3 24,4 31,4 26,4 47,1 92,2 333,3 40,4 115,7 206,2 2852,5

10,4 3,4 3,7

11,4 4,4 6,7

67,8 86,1 84,2

30,9 25,0 24,0

-

-

114,5

112,6

66,3

165,7 145,8 154,9

140,8 137,9 148,1

142,7 72,4 79,8

-

-

836,0 151,8 140,9 140,3 85,1 168,1

183,7

-

-

76,2

-

-

512,0 294,4 295,8

-

-

181,9 118,4 120,0

-

-

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

203

M.39. MELLÉKLET Az társas vállalkozások különböző eredménykategóriáinak összevetése a támogatásokkal termelési irányonként Megnevezés (eFt/ha MT)

2001

2002

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Üzemi tevékenység Támogatások eredménye

Üzemi tevékenység eredményeTámogatások

Adózás előtti eredmény

Adózás előtti eredményTámogatások

Adózott Adózott eredményTámogatások eredmény

17,8 121,8 48,1

12,1 78,4 50,9

5,6 43,4 -2,8

11,7 55,8 40,1

-0,4 -22,6 -10,9

10,3 51,2 38,3

-1,9 -27,2 -12,6

16,1 125,5 16,3 23,6 16,1 41,6 -74,2

33,3 69,2 15,3 18,6 23,9 118,0 43,1

-17,2 56,3 1,0 5,0 -7,9 -76,4 -117,3

4,5 85,0 7,7 13,7 9,9 -10,5 -74,6

-28,8 15,8 -7,6 -4,9 -14,1 -128,4 -117,7

3,1 74,8 6,4 11,8 9,0 -13,0 -75,8

-30,2 5,6 -8,9 -6,7 -14,9 -130,9 -118,8

22,3 146,4 20,8 23,6

56,5 178,7 36,7 39,1

-34,2 -32,3 -15,9 -15,5

14,3 97,0 13,4 14,5

-42,2 -81,7 -23,4 -24,7

13,3 91,4 12,9 13,6

-43,2 -87,3 -23,8 -25,6

204

2003

2004

2005

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

3,9 -248,1 10,1

20,8 102,1 34,5

-16,9 -350,1 -24,5

-1,7 -295,3 1,4

-22,5 -397,3 -33,2

-2,5 -303,6 0,2

-23,3 -405,6 -34,4

13,3 -9,2 -2,5 -2,2 32,7 130,1 0,1

58,8 348,8 37,1 36,4 44,8 50,6 0,0

-45,4 -358,0 -39,6 -38,6 -12,1 79,5 0,1

-2,2 -98,5 -10,4 -11,5 23,9 56,2 0,1

-61,0 -447,2 -47,5 -47,9 -20,9 5,6 0,1

-3,7 -110,5 -10,8 -12,6 22,4 47,1 0,0

-62,5 -459,2 -47,9 -49,0 -22,4 -3,5 0,0

11,2 84,8 24,3 32,1 26,7 68,1 131,0

69,6 252,6 53,5 53,7 54,0 83,6 56,7

-58,4 -167,8 -29,2 -21,7 -27,2 -15,5 74,3

-1,6 -43,5 8,0 16,6 18,8 8,8 128,8

-71,2 -296,1 -45,5 -37,1 -35,2 -74,8 72,1

-4,0 -53,0 7,2 15,0 16,5 1,7 120,2

-73,7 -305,6 -46,3 -38,8 -37,5 -81,9 63,5

37,9 246,8 32,9 34,7

68,6 274,0 66,8 62,8

-30,8 -27,3 -34,0 -28,1

26,9 114,8 18,2 21,5

-41,7 -159,2 -48,6 -41,3

23,8 98,9 17,0 19,1

-44,9 -175,2 -49,8 -43,7

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

205

M.40. MELLÉKLET A társas vállalkozások adózás előtti eredményének és az arra ható költségvetési kapcsolatainak alakulása termelési irányonként

M egnevezés (eFt/ha M T)

2001

2002

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Költségvetési támogatások és elvonások egyenlege=A

Adózás előtti eredmény

Adózás előtti eredmény-A

0,9 4,6 36,1

11,7 55,8 40,1

10,8 51,2 4,0

0 -15,8 -6 -2,5 12,1 50,1 27,9

4,5 85,0 7,7 13,7 9,9 -10,5 -74,6

4,5 100,8 13,7 16,2 -2,2 -60,6 -102,5

22,8 88,2 10,8 15,9

14,3 97,0 13,4 14,5

-8,5 8,8 2,6 -1,4

206

2003

2004

2005

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

8,6 -80,6 13,7

-1,7 -295,3 1,4

-10,3 -214,7 -12,3

14,2 180,9 6,9 10,4 28,3 -49,3 -2

-2,2 -98,5 -10,4 -11,5 23,9 56,2 0,1

-16,4 -279,4 -17,3 -21,9 -4,4 105,5 2,1

34 75,2 27,4 27,7 39,7 -10,3 6,6

-1,6 -43,5 8,0 16,6 18,8 8,8 128,8

-35,6 -118,7 -19,4 -11,1 -20,9 19,1 122,2

38,7 85,1 38,2 38,1

26,9 114,8 18,2 21,5

-11,8 29,7 -20,0 -16,6

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

207

M.41. MELLÉKLET A társas vállalkozások eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása termelési irányonként

Megnevezés (eFt/ha MT)

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat 2001 tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat 2002 tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Adók, Fizetett Korrigált Adófizetési Adózás kamatok és Földbérleti Bérleti díj-Bérleti díj- illetékek, Bérjáru adózás Támogatások kötelezettség Összesen előtti épület gép hozzájárul lékok kamatjellegű díj előtti (TA) eredmény ások ráfordítások eredmény +12,1 +78,4 +50,9

-6,5 -81,3 -2,6

-8,8 -16,1 -7,8

-2,1 -6,9 -9,2

-1,5 -2,8 -4,1

-1,5 -16,0 -3,3

-8,3 -53,2 -9,8

-1,4 -4,6 -1,7

-18,0 -102,5 12,4

11,7 55,8 40,1

29,7 158,3 27,7

+33,3 +69,2 +15,3 +18,6 +23,9 +118,0 +43,1

-12,4 -45,9 -7,6 -10,2 -5,2 -60,8 0,0

-4,0 -10,0 -7,0 -7,8 -9,3 -21,5 0,0

-4,0 -15,1 -2,5 -3,1 -2,7 -8,2 -4,6

-1,5 -7,7 -1,4 -1,7 -2,1 -4,4 -4,4

-9,2 -11,5 -3,9 -3,7 -1,8 -16,5 -0,7

-22,7 -63,3 -16,1 -15,6 -9,2 -48,9 -13,4

-1,4 -10,2 -1,3 -1,8 -0,8 -2,5 -1,1

-21,9 -94,5 -24,5 -25,3 -7,2 -44,8 18,9

4,5 85,0 7,7 13,7 9,9 -10,5 -74,6

26,4 179,5 32,2 39,0 17,1 34,3 -93,5

+56,5 +178,7 +36,7 +39,1

-11,3 -32,7 -8,0 -8,7

-4,4 -8,3 -8,9 -8,9

-4,4 -14,8 -2,9 -3,5

-2,7 -7,2 -1,9 -2,3

-9,1 -16,2 -6,5 -5,1

-23,6 -68,7 -18,9 -17,2

-1,0 -5,6 -0,5 -0,9

0,0 25,2 -10,9 -7,5

14,3 97,0 13,4 14,5

14,3 71,8 24,3 22,0

208

2003

2004

2005

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

+20,8 +102,1 +34,5

-5,9 -55,7 -13,5

-12,0 -15,3 -21,3

-2,0 -18,7 -3,8

-1,4 -13,4 -3,7

-1,8 -9,6 -29,7 -144,7 -2,8 -16,8

-0,8 -8,3 -1,2

-12,7 -183,7 -28,6

-1,7 -295,3 1,4

11,0 -111,6 30,0

+58,8 +348,8 +37,1 +36,4 +44,8 +50,6 0,0

-13,3 -66,5 -7,9 -9,2 -8,6 -108,1 -0,6

-7,7 -17,0 -11,1 -11,8 -14,6 -18,7 -0,2

-7,1 -25,7 -3,4 -3,5 -2,3 -25,0 -0,2

-4,7 -19,0 -2,6 -2,5 -1,9 -5,1 -0,7

-15,3 -27,8 -33,8 -122,1 -9,8 -20,0 -6,2 -18,7 -3,4 -11,6 -31,5 -59,3 0,0 -1,5

-1,5 -12,0 -0,4 -1,1 -1,5 -9,1 -0,5

-18,6 52,7 -18,1 -16,6 0,9 -206,2 -3,7

-2,2 -98,5 -10,4 -11,5 23,9 56,2 0,1

16,4 -151,2 7,7 5,1 23,0 262,4 3,8

+69,6 +252,6 +53,5 +53,7 +54,0 +83,6 +56,7

-16,1 -101,4 -13,5 -14,7 -7,4 -57,5 -9,2

-8,5 -18,8 -12,1 -13,7 -16,0 -19,5 -17,4

-5,8 -30,1 -4,0 -4,2 -0,3 -3,3 -0,0

-4,8 -25,0 -2,8 -3,0 -0,9 -2,0 0,0

-7,3 -25,8 -31,3 -136,6 -4,4 -20,9 -5,1 -19,2 -2,0 -10,0 -24,0 -62,8 -21,1 -20,4

-2,5 -9,5 -0,8 -1,7 -2,3 -7,1 -8,6

-1,2 -100,1 -5,0 -7,9 15,1 -92,6 -20,0

-1,6 -43,5 8,0 16,6 18,8 8,8 128,8

-0,4 56,6 13,0 24,5 3,7 101,4 148,8

+68,6 +274,0 +66,8 +62,8

-14,5 -91,0 -12,7 -11,9

-8,0 -18,1 -14,8 -15,2

-0,8 -25,4 -0,6 -0,8

-1,6 -20,9 -1,7 -1,5

-4,5 -22,3 -31,2 -141,7 -4,3 -23,1 -4,1 -18,2

-3,1 -16,0 -1,2 -2,4

13,8 -70,3 8,4 8,7

26,9 114,8 18,2 21,5

13,1 185,1 9,8 12,8

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

209

M.42. MELLÉKLET A társas vállalkozások korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése termelési irányonként Korrigált adózás előtti eredmény

Termelés

Tőketulajdonosok

Gép-és épület tulajdonosok

Földtulajdonosok

2002

Pénzügyi intézmények

2001

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Államháztartás

Megnevezés (eFt/ha MT)

-0,9 -4,6 -36,1

6,5 81,3 2,6

8,8 16,1 7,8

2,1 6,9 9,2

1,5 2,8 4,1

11,7 55,8 40,1

29,7 158,3 27,7

0,0

12,4

4,0

4,0

1,5

4,5

26,4

15,8 6,0 2,5 -12,1 -50,1 -27,9

45,9 7,6 10,2 5,2 60,8 0,0

10,0 7,0 7,8 9,3 21,5 0,0

15,1 2,5 3,1 2,7 8,2 4,6

7,7 1,4 1,7 2,1 4,4 4,4

85,0 7,7 13,7 9,9 -10,5 -74,6

179,5 32,2 39,0 17,1 34,3 -93,5

-22,8

11,3

4,4

4,4

2,7

14,3

14,3

-88,2 -10,8 -15,9

32,7 8,0 8,7

8,3 8,9 8,9

14,8 2,9 3,5

7,2 1,9 2,3

97,0 13,4 14,5

71,8 24,3 22,0

210

2003

2004

2005

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

-8,6 80,6 -13,7

5,9 55,7 13,5

12,0 15,3 21,3

2,0 18,7 3,8

1,4 13,4 3,7

-1,7 -295,3 1,4

11,0 -111,6 30,0

-14,2

13,3

7,7

7,1

4,7

-2,2

16,4

-180,9 -6,9 -10,4 -28,3 49,3 2,0

66,5 7,9 9,2 8,6 108,1 0,6

17,0 11,1 11,8 14,6 18,7 0,2

25,7 3,4 3,5 2,3 25,0 0,2

19,0 2,6 2,5 1,9 5,1 0,7

-98,5 -10,4 -11,5 23,9 56,2 0,1

-151,2 7,7 5,1 23,0 262,4 3,8

-34,0

16,1

8,5

5,8

4,8

-1,6

-0,4

-75,2 -27,4 -27,7 -39,7 10,3 -6,6

101,4 13,5 14,7 7,4 57,5 9,2

18,8 12,1 13,7 16,0 19,5 17,4

30,1 4,0 4,2 0,3 3,3 0,0

25,0 2,8 3,0 0,9 2,0 0,0

-43,5 8,0 16,6 18,8 8,8 128,8

56,6 13,0 24,5 3,7 101,4 148,8

-38,7

14,5

8,0

0,8

1,6

26,9

13,1

-85,1 -38,2 -38,1

91,0 12,7 11,9

18,1 14,8 15,2

25,4 0,6 0,8

20,9 1,7 1,5

114,8 18,2 21,5

185,1 9,8 12,8

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

211

M.43. MELLÉKLET A társas vállalkozások korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése –megoszlás százalékbantermelési irányonként Korrigált adózás előtti eredmény

Termelés

Tőketulajdonosok

Gép-és épület tulajdonosok

Földtulajdonosok

2002

Pénzügyi intézmények

2001

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Államháztartás

Megnevezés (megoszlás százalékban)

-3,0 -2,9 -130,4

21,9 51,4 9,4

29,6 10,2 28,2

7,1 4,4 33,2

5,0 1,8 14,8

39,4 35,2 144,8

100,0 100,0 100,0

0,0

47,0

15,2

15,2

5,7

17,0

100,0

8,8 18,6 6,4 -70,9 -145,9 29,8

25,6 23,6 26,2 30,5 177,1 0,0

5,6 21,7 20,0 54,5 62,6 0,0

8,4 7,8 8,0 15,8 23,9 -4,9

4,3 4,3 4,4 12,3 12,8 -4,7

47,4 23,9 35,1 57,8 -30,5 79,8

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

-159,6

79,1

30,8

30,8

18,9

100,0

100,0

-122,9 -44,5 -72,3

45,6 33,0 39,6

11,6 36,7 40,5

20,6 12,0 15,9

10,0 7,8 10,5

135,1 55,1 65,9

100,0 100,0 100,0

212

2003

2004

2005

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

-78,2 -72,2 -45,7

53,6 -49,9 45,0

109,1 -13,7 71,1

18,2 -16,8 12,7

12,7 -12,0 12,3

-15,5 264,6 4,6

100,0 100,0 100,0

-86,8

81,3

47,1

43,4

28,7

-13,7

100,0

119,7 -89,1 -205,1 -123,1 18,8 52,5

-44,0 102,1 181,5 37,4 41,2 15,8

-11,2 143,4 232,7 63,5 7,1 5,3

-17,0 43,9 69,0 10,0 9,5 5,3

-12,6 33,6 49,3 8,3 1,9 18,4

65,1 -133,9 -227,4 103,9 21,4 2,8

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

9376,8

-4440,2

-2344,2

-1599,6

-1323,8

430,9

100,0

-132,8 -210,5 -113,0 -1079,6 10,2 -4,4

179,1 103,7 59,9 201,2 56,7 6,2

33,2 93,0 55,9 435,1 19,2 11,7

53,2 30,7 17,1 8,2 3,3 0,0

44,2 21,5 12,2 24,5 2,0 0,0

-76,8 61,6 67,8 510,6 8,7 86,6

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

-295,4

110,7

61,1

6,1

12,2

205,3

100,0

-46,0 -389,5 -297,3

49,2 129,5 92,9

9,8 150,9 118,6

13,7 6,1 6,2

11,3 17,3 11,7

62,0 185,7 167,9

100,0 100,0 100,0

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

213

M.44. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok különböző eredménykategóriáinak összevetése a támogatásokkal termelési irányonként

Megnevezés (eFt/ha MT)

2001

2002

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Üzemi tevékenység Támogatások eredménye

Üzemi tevékenység eredményeTámogatások

Adózás előtti eredmény

Adózás előtti eredményTámogatások

Adózott Adózott eredményeredmény Támogatások

16,1 111,0 173,0

10,6 26,4 13,8

5,5 84,6 159,2

14,4 106,9 172,5

3,8 80,5 158,7

12,7 100,5 161,6

2,1 74,1 147,8

19,8 194,9 21,2 27,1 21,3 15,9 191,6

12,2 82,3 12,8 13,2 19,3 23,6 32,1

7,6 112,6 8,4 13,9 2,0 -7,7 159,5

18,3 174,3 24,7 26,5 20,0 15,1 190,1

6,1 92,0 11,8 13,3 0,7 -8,5 158,0

14,2 155,6 21,5 23,6 18,0 11,1 173,2

2,0 73,2 8,6 10,4 -1,3 -12,5 141,1

27,1 162,5 16,5 24,5

14,8 83,0 15,6 19,4

12,3 79,5 0,9 5,1

27,5 141,1 15,2 22,9

12,8 58,1 -0,4 3,6

23,6 124,2 13,2 20,2

8,9 41,2 -2,4 0,9

214

2003

2004

2005

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

17,3 50,9 -27,1

14,2 14,5 12,9

3,1 36,4 -40,0

14,5 44,0 -30,5

0,3 29,5 -43,4

11,9 36,3 -36,2

-2,4 21,8 -49,1

8,8 84,3 -4,2 13,4 38,2 32,8 61,8

11,1 121,7 12,4 14,6 37,7 34,4 46,4

-2,2 -37,4 -16,6 -1,2 0,5 -1,6 15,4

6,4 49,4 -6,3 10,3 34,1 23,2 -7,8

-4,7 -72,3 -18,7 -4,3 -3,6 -11,2 -54,2

2,6 36,5 -7,6 7,3 30,8 16,1 -20,1

-8,5 -85,2 -20,0 -7,3 -6,9 -18,3 -66,5

34,2 172,8 21,4 34,7 41,1 -39,2 202,6

37,1 156,6 34,8 38,0 45,9 51,4 37,3

-2,9 16,2 -13,4 -3,3 -4,7 -90,5 165,4

33,0 126,4 18,8 29,7 37,5 -46,8 180,3

-4,1 -30,2 -16,0 -8,3 -8,4 -98,1 143,0

26,2 122,3 16,2 26,0 34,4 -57,8 138,6

-10,9 -34,3 -18,6 -12,0 -11,5 -109,2 101,3

35,0 454,8 40,7 42,9

37,5 125,2 40,7 44,6

-2,5 329,6 0,0 -1,7

32,6 404,1 37,4 38,5

-4,9 278,9 -3,2 -6,1

27,6 335,6 32,7 33,2

-9,8 210,4 -8,0 -11,4

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

215

M.45. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok adózás előtti eredményének és az arra ható költségvetési kapcsolatainak alakulása termelési irányonként

Megnevezés (eFt/ha MT)

2001

2002

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Költségvetési támogatások és elvonások egyenlege=A

Adózás Adózás előtti előtti eredmény-A eredmény

6,4 -1,1 -33,7

14,4 106,9 172,5

8,0 108,0 206,2

3,6 24,5 2,9 4,4 14 7,7 -26,5

18,3 174,3 24,7 26,5 20,0 15,1 190,1

14,7 149,8 21,8 22,1 6,0 7,4 216,6

6,3 24,3 8,5 11,2

27,5 141,1 15,2 22,9

21,2 116,8 6,7 11,7

216

2003

2004

2005

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

8,5 -8 -19,2

14,5 44,0 -30,5

6,0 52,0 -11,3

2,1 61,6 5,1 6,2 31,5 10 -12,7

6,4 49,4 -6,3 10,3 34,1 23,2 -7,8

4,3 -12,2 -11,4 4,1 2,6 13,2 4,9

26,2 109,5 27,7 29,2 39,9 21,6 -40,1

33,0 126,4 18,8 29,7 29,7 29,7 29,7

6,8 16,9 -8,9 0,5 -10,2 8,1 69,8

28,3 17,1 30,5 33,9

29,7 29,7 29,7 29,7

1,4 12,6 -0,8 -4,2

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

217

M.46. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok eredményére ható jövedelemtranszferek alakulása termelési irányonként

Megnevezés (eFt/ha MT)

2001

2002

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Adók, Fizetett Korrigált Adófizetési Adózás adózás kamatok és Földbérleti Bérleti díj-Bérleti díj- illetékek, Bérjáru Támogatások kötelezettség Összesen előtti épület gép hozzájárul lékok előtti kamatjellegű díj (SZJA) eredmény ráfordítások ások eredmény +10,6 +26,4 +13,8

-1,5 -3,2 -0,5

-2,7 -1,7 -0,2

-0,9 -2,3 -0,3

-0,3 -0,5 -0,2

-0,3 -3,1 -2,8

-2,2 -18,0 -33,8

-1,7 -6,4 -10,9

1,0 -8,8 -34,9

14,4 106,9 172,5

13,4 115,7 207,4

+12,2 +82,3 +12,8 +13,2 +19,3 +23,6 +32,1

-1,1 -20,9 -0,9 -1,6 -1,5 -2,1 -3,5

-1,0 -0,9 -1,2 -2,0 -3,0 -1,8 -1,0

-0,6 -8,6 -1,6 -1,3 -0,7 -2,1 -26,4

-0,2 -4,6 -0,6 -0,5 -0,6 -1,3 -4,1

-0,4 -4,9 -0,5 -0,6 -0,6 -1,5 -3,2

-4,1 -34,1 -6,2 -5,2 -2,7 -10,4 -38,5

-4,1 -18,8 -3,2 -3,0 -2,0 -4,0 -16,9

0,7 -10,5 -1,4 -1 8,2 0,4 -61,5

18,3 174,3 24,7 26,5 20,0 15,1 190,1

17,6 184,8 26,1 27,5 11,8 14,7 251,6

+14,8 +83,0 +15,6 +19,4

-1,3 -17,0 -1,3 -1,8

-1,1 -1,9 -1,0 -2,2

-1,1 -11,4 -1,4 -1,5

-0,5 -4,6 -1,2 -0,9

-0,4 -5,8 -0,7 -0,8

-4,2 -36,0 -4,4 -4,7

-3,9 -16,9 -2,0 -2,7

2,3 -10,6 3,6 4,8

27,5 141,1 15,2 22,9

25,2 151,7 11,6 18,1

+

218

2003

2004

2005

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

+14,2 +14,5 +12,9

-2,1 -4,7 -3,1

-3,8 -2,2 -3,1

-1,0 -2,3 -2,1

-0,9 -0,9 -0,3

-0,5 -1,4 -4,4

-2,5 -13,4 -22,0

-2,7 -7,7 -5,7

0,7 -18,1 -27,8

14,5 44,0 -30,5

13,8 62,1 -2,7

+11,1 +121,7 +12,4 +14,6 +37,7 +34,4 +46,4

-1,8 -27,0 -1,5 -2,4 -3,0 -7,3 -53,6

-2,1 -2,3 -1,3 -2,9 -4,1 -2,9 -6,4

-1,2 -8,6 -1,7 -1,3 -0,5 -1,7 -2,2

-1,1 -4,8 -0,8 -0,9 -0,5 -1,6 -2,0

-0,4 -7,7 -0,5 -0,7 -0,4 -1,5 -2,6

-4,8 -39,5 -5,5 -4,8 -2,5 -15,8 -44,2

-3,8 -12,9 -1,3 -2,9 -3,3 -7,1 -12,3

-4,1 18,9 -0,2 -1,3 23,4 -3,5 -76,9

6,4 49,4 -6,3 10,3 34,1 23,2 -7,8

10,5 30,5 -6,1 11,6 10,7 26,7 69,1

+37,1 +156,6 +34,8 +38,0 +45,9 +51,4 +37,3

-1,5 -38,2 -2,2 -3,8 -2,4 -5,8 -17,6

-2,2 -3,3 -1,8 -3,3 -4,8 -2,1 -4,3

-0,3 -9,9 -0,6 -0,7 -0,0 -0,3 -0,0

-0,2 -2,1 -0,4 -0,5 -0,0 -0,1 -1,1

-0,3 -4,8 -0,4 -0,5 -0,4 -4,1 -3,1

-3,8 -38,2 -4,1 -4,6 -2,5 -14,6 -32,6

-6,8 -4,1 -2,6 -3,7 -3,1 -11,1 -41,7

22 56 22,7 20,9 32,7 13,3 -63,1

33,0 126,4 18,8 29,7 37,5 -46,8 180,3

11,0 70,4 -3,9 8,8 4,8 -60,1 243,4

+37,5 +125,2 +40,7 +44,6

-1,7 -38,3 -2,6 -3,1

-1,8 -1,9 -2,0 -3,8

-0,3 -11,3 -0,7 -0,3

-0,0 -0,3 -0,0 -0,1

-0,2 -4,7 -1,7 -1,0

-4,0 -34,9 -3,8 -4,4

-5,0 -68,5 -4,7 -5,3

24,5 -34,7 25,2 26,6

32,6 404,1 37,4 38,5

8,1 438,8 12,2 11,9

Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

219

M.47. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése termelési irányonként Korrigált adózás előtti eredmény

Termelés

Tőketulajdonosok

Gép-és épület tulajdonosok

Földtulajdonosok

2002

Pénzügyi intézmények

2001

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Államháztartás

Megnevezés (eFt/ha MT)

-6,4 1,1 33,7

1,5 3,2 0,5

2,7 1,7 0,2

1,2 2,8 0,5

4,4 4,7 55,0

10,0 102,1 117,5

13,4 115,7 207,4

-3,6 -24,5 -2,9 -4,4 -14,0 -7,7 26,5

1,1 20,9 0,9 1,6 1,5 2,1 3,5

1,0 0,9 1,2 2,0 3,0 1,8 1,0

0,8 13,2 2,2 1,8 1,3 3,4 30,5

34,3 77,6 10,4 9,4 12,7 18,3 48,9

-16,0 96,7 14,3 17,2 7,3 -3,2 141,2

17,6 184,8 26,1 27,5 11,8 14,7 251,6

-6,3 -24,3 -8,5 -11,2

1,3 17,0 1,3 1,8

1,1 1,9 1,0 2,2

1,6 16,0 2,8 2,4

24,5 119,8 13,1 15,4

3,1 21,3 1,9 7,5

25,2 151,7 11,6 18,1

220

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat 2003 tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat 2004 tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat 2005 tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

-8,5 8,0 19,2

2,1 4,7 3,1

3,8 2,2 3,1

1,9 3,2 2,4

10,7 12,5 36,5

3,8 31,5 -67,0

13,8 62,1 -2,7

-2,1 -61,6 -5,1 -6,2 -31,5 -10,0 12,7

1,8 27,0 1,5 2,4 3,0 7,3 53,6

2,1 2,3 1,3 2,9 4,1 2,9 6,4

2,3 13,4 2,5 2,2 1,0 3,3 4,2

31,2 23,8 12,3 13,1 13,9 27,3 58,5

-24,8 25,6 -18,7 -2,8 20,2 -4,0 -66,3

10,5 30,5 -6,1 11,6 10,7 26,7 69,1

-26,2 -109,5 -27,7 -29,2 -39,9 -21,6 40,1

1,5 38,2 2,2 3,8 2,4 5,8 17,6

2,2 3,3 1,8 3,3 4,8 2,1 4,3

0,5 12,0 1,0 1,2 0,1 0,4 1,1

26,8 101,6 14,3 17,2 14,7 21,5 151,4

6,2 24,7 4,5 12,5 22,7 -68,3 28,9

11,0 70,4 -3,9 8,8 4,8 -60,1 243,4

-28,3 -17,1 -30,5 -33,9

1,7 38,3 2,6 3,1

1,8 1,9 2 3,8

0,3 11,6 0,7 0,4

14,0 127,0 18,3 19,5

18,6 277,1 19,1 19,0

8,1 438,8 12,2 11,9

221

M.48. MELLÉKLET Az egyéni gazdaságok korrigált adózatlan eredményéből az egyes csoportok részesedése –megoszlás százalékbantermelési irányonként Korrigált adózás előtti eredmény

Termelés

Tőketulajdonosok

Gép-és épület tulajdonosok

Földtulajdonosok

2002

Pénzügyi intézmények

2001

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen

Államháztartás

Megnevezés (megoszlás százalékban)

-47,6 1,0 16,3

11,2 2,8 0,2

20,1 1,5 0,1

8,9 2,4 0,2

32,9 4,1 26,5

74,5 88,3 56,6

100,0 100,0 100,0

-20,5 -13,3 -11,1 -16,0 -118,8 -52,4 10,5

6,3 11,3 3,5 5,8 12,7 14,3 1,4

5,7 0,5 4,6 7,3 25,5 12,2 0,4

4,5 7,1 8,4 6,5 11,0 23,1 12,1

195,1 42,0 39,8 34,1 107,5 124,2 19,4

-91,1 52,3 54,8 62,3 62,1 -21,5 56,1

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

-25,0 -16,0 -73,1 -61,8

5,1 11,2 11,2 9,9

4,4 1,3 8,6 12,1

6,3 10,5 24,1 13,2

96,9 79,0 112,8 85,2

12,2 14,0 16,5 41,3

100,0 100,0 100,0 100,0

222

Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat 2003 tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat 2004 tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Szántóföldi növénytermesztők Gyümölcs, szőlő termesztők Kertészeti gazdaságok Tömegtakarmány-fogyasztó állatokat 2005 tartók Abrakot fogyasztó állatokat tartók Vegyes Összesen Forrás: FADN adatok alapján saját számítás

-61,4 12,9 -713,0

15,2 7,6 -115,1

27,4 3,5 -115,1

13,7 5,2 -89,1

77,6 20,2 -1354,2

27,5 50,7 2486,6

100,0 100,0 100,0

-20,1 -202,1 83,3 -53,6 -295,5 -37,4 18,4

17,2 88,6 -24,5 20,8 28,1 27,3 77,6

20,1 7,5 -21,2 25,1 38,5 10,9 9,3

22,0 44,0 -40,8 19,0 9,4 12,3 6,1

298,0 78,0 -201,5 112,9 130,4 102,0 84,6

-237,2 84,0 304,8 -24,2 189,1 -15,1 -95,9

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

-238,4 -155,6 715,9 -330,4 -837,3 36,0 16,5

13,6 54,3 -56,9 43,0 50,4 -9,7 7,2

20,0 4,7 -46,5 37,3 100,7 -3,5 1,8

4,5 17,0 -25,8 13,6 2,1 -0,7 0,5

243,4 144,4 -369,5 194,7 308,5 -35,8 62,2

56,8 35,2 -117,2 141,8 475,6 113,7 11,9

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

-351,0 -3,9 -249,7 -285,1

21,1 8,7 21,3 26,1

22,3 0,4 16,4 32,0

3,7 2,6 5,7 3,4

173,6 28,9 149,8 164,0

230,2 63,2 156,5 159,7

100,0 100,0 100,0 100,0

223