JELLEGZETES ÜZEMFENNTARTÁS-TECHNOLÓGIAI ELJÁRÁSOK 3.09 4.04
Szennyvízcsatorna-hálózat mérőberendezéseinek karbantartása – munkavégzési útmutató Tárgyszavak: szennyvízcsatorna; szennyvízhálózat; üzemképesség; mérőberendezés; mérőrendszer; hitelesítés; meghibásodás; önellenőrzés; felügyelet.
A csatornahálózatokban a mai követelményeket kielégítő karbantartás feltétele a mérőkészülékek gyakorlatilag állandó üzemképessége. Ez az igény összefügg a hivatalos szabályozásban kötelezővé tett önellenőrzéssel és -felügyelettel, általánosságban pedig a „folyamatos műszaki diagnosztika” ugyancsak új céljaival. Franciaországban ezek a követelmények a karbantartás műveleti utasításába két szabvány: – az NF EN 13306 jelű, „A karbantartás terminológiája” (NF-norme francaise) és – az X60-104 jelű „Egyes eszközök és felszerelések karbantartási szerződéseire vonatkozó speciális adminisztratív kikötései” címűek beépítését jelenti, kibővítve a hagyományos feladatokat a mérési eredmények nyilvántartásával, feldolgozásával és értékelésével. Ez a karbantartási stratégia olyan szervizrendszerekhez illeszkedik előnyösen, amelyek már „bejáratottak”, mérőmódszereik szabványosak, eredményeik hitelesként elfogadottak és elég ideje vannak alkalmazásban ahhoz, hogy megbízhatóan épüljön rájuk pl. a megelőző karbantartás megtervezése vagy a pótalkatrész-készletek méretezése.
Karbantartási útmutató mérőberendezésekhez A francia ASTEE társaság „hálózatok megbízhatósága” munkacsoportja az elmondottak figyelembevételével elkészített egy útmutatót a szervizhálózatokat szolgáló vizsgálati rendszerek karbantartási előírása-
inak összeállításához, amely az üzemzavarok és a karbantartási fogalmak definiálásától, tehát a hibaelhárítás terminológiájától, anyagok, eszközök leírásán, készletezési, szervezési és személyi kérdéseken, a külső megbízások feltételein stb. át az ellenőrzésig a javítás és karbantartás teljes problematikáját felöleli. A dokumentum gazdag tartalmát és korszerűségét legfontosabb és legjellemzőbb részeinek ismertetése is szemlélteti. Terminológia – Meghibásodás: valamely eszköz, berendezés alkalmasságának megszűnése a tőle megkívánt feladat ellátására. – Degradálódás (működési hiba és/vagy minőségvesztés): valamely eszközben, berendezésben az idő múlása, használatának időtartama vagy külső hatások következtében végbemenő visszafordíthatatlan folyamat. – Megelőző karbantartás: a javak karbantartása előzetesen megállapított vagy előírt kritériumok szerinti időközönként, a meghibásodások valószínűségének csökkenése céljából. – Javító karbantartás: karbantartás üzemzavar felderítését követően, valamely eszköz, berendezés üzemképes állapotba való viszszahelyezése céljából. – Távkarbantartás: a javak karbantartása a személyzet fizikai érintése nélkül. – Saját (ön-) karbantartás: a felhasználó vagy üzemeltető személyzete által végzett karbantartás. – Rendellenesség: eltérés a mért és a várt vizsgálati érték között, amely feltehetően az alábbi okok valamelyikének tulajdonítható: • a mérőrendszer meghibásodása vagy működési hibája, • az alkalmazott rendszernek meg nem felelő körülmények, • külső események vagy a csatornahálózat használati körülményei. – Etalon (hitelesítő mérték): valamely mennyiség, (paraméter, jellemző) egységének, ill. egy vagy több értékének meghatározásához, realizálásához, megőrzéséhez vagy reprodukálásához kijelölt viszonyításként (referenciaként) szolgáló mérés, mérőkészülék, ill. -rendszer. – Hitelesítés, kalibrálás: azon műveletek összessége, amelyek adott feltételek mellett meghatározzák a viszonyt egy mérőkészülék vagy mérőrendszer által jelzett, ill. egy viszonyítási rendszer
által képviselt és a hitelesítő mérték (etalon által realizált mennyiség, paraméter) megfelelő értéke között. – Mérőkészülék szabályozása (jusztirozása): kizárólag a felhasználó rendelkezésére álló eszközökkel.
A feladat megbízhatósága A feladat egy mérőhálózat ellenőrzése és karbantartása az adatok értékelésével, de azok mélyebb elemzése és az eredmények összesítése nélkül. Fontos viszont a mérőadóból, átvivőből, vevőből (fogadórendszerből) és központi állomásból álló mérőhálózatot érintő megfigyelések és beavatkozások részletes követhetősége, esetleg az adatbázisba beépíthető formában. Ha ez nem lehetséges, megfelel az egyes tevékenységekre vonatkozó mérési eredményeket tartalmazó, vezetők által kezelt és felhasznált kartongyűjtemény. A feladat részét képezi a csere-, ill. pótalkatrész-készlet nyilvántartása és kezelése, valamint a rendszeres mintavételek megszervezése, ez utóbbinak részei – a mérőhelyek és a szokásos fenntartási műveletek ellenőrzése, – az eredmények vizsgálata, a rendellenességek megállapítása, – beavatkozások a legkirívóbb rendellenességek megszüntetésére, ill. a soron kívüli beavatkozások keretének megteremtése, – diagnosztikai javaslatok a nehezen felderíthető rendellenességek tisztázására, – napi feljegyzések, jegyzőkönyvek készítése • rendellenességekről, üzemzavarokról és diagnózisukról, • megelőző, javító és diagnosztikai beavatkozásokról.
Az üzemeltető (építtető) által nyújtott eszközök és információk A munkák műszaki leírása tartalmazza a mérőállomások helyét és részletes leírását: – A helymeghatározáshoz tartozik • az adatgyűjtő helyszín postacíme, • megközelíthetősége környezetének fényképeivel, • a meghibásodás és • az elárasztás kockázata.
– A mérőhálózat jellege (elkülönített egységei): • beszerezhető telepítési tervek, topográfiai adatok, amelyek lényegében meghatározzák az ellenőrzési és mérési pontok távolságát, a munkálatok jellemző méretét, • a távadatfelvétel, távmérések és távdiagnosztika lehetősége, adott esetben a központtal való kommunikálás módjának megadásával, • a legutolsó, a kielégítő műszaki állapotot megerősítő ellenőrzés dátuma, a vizsgálatot végző szerv megnevezésével, • a mély és sekély talajvízréteg hidraulikai mutatóinak (szint, áramlási sebesség) napi ingadozása. – A mérőberendezések és mérőfunkciók leírása • meghatározandó mutatók (vízmélység, áramlási sebesség, hozam, zavarosság, vezetőképesség stb.) • az „adók” (mérőkészülékek, adatgyűjtők) száma, gyártók, azonosítási adatok, a gyártás éve, • a helyszínen levő adatátvivők leírása, modell, gyártó, a gyártás éve, • a „vevőrendszer” (távátvivő, külső vagy belső adatfelvevő) leírása a fenti gyártási információkkal, • a villamos táprendszer és a kommunikációs rendszer leírása szintén a fenti adatokkal. A munkavégzési útmutatóban szereplő összes berendezésre meg kell adni a használatba vétel és lehetőleg a szavatossági idő lejártának időpontját.
Az üzemeltető (építtető) feladatai Az üzemeltető (építtető) tartozik a szolgáltató (vízellátó és szennyvízkezelő vállalat) rendelkezésére bocsátani, ill. számára hozzáférhetővé tenni – a mérő- és adatgyűjtő rendszereket, az adatkezelő központtal, műholdkapcsolatokkal és más külső információs egységekkel együtt, – pótalkatrész-készletet, a beszerzési és műszaki adatokat feltüntető leltárral, – elegendő és megfelelő személyzetet a kockázatmegelőző programok végrehajtásához és a szükséges beavatkozásokhoz.
A rutinmérésekhez és -beavatkozásokhoz szükséges eszközökről és felszerelésről a szolgáltatónak, ezzel szemben speciális és drága anyagokról – hitelesítő és referenciabázisról, szellőzőberendezésről stb. – ismét az üzemeltetőnek kell gondoskodnia, pontosan meghatározott, nevezetesen a kárfelelősséget és a biztosítást illető feltételek mellett. Mindez a hordozható mintavevő berendezésekre is vonatkozik. Ugyancsak a szolgáltató vállalatnak kell beszereznie a szükséges adatfeldolgozó és -továbbító szoftvert (licencet).
A mérőrendszer-karbantartási feladat végrehajtásának általános feltételei – A munkavégzést, kapcsolattartást és jelentéstételt illetően az útmutatóban ismertetni kell • hogy a felhasználó rendszeresen jelen van-e vagy sem, • az ezzel összefüggő munkaprogramot és határidőket, • az útfelügyeleti munkaengedélyeket és azok érvényességi idejét. – A szolgáltató felel a személyzetnek a munkák elvégzésére való alkalmasságáért, igazolt képzettségéért, gyakorlatáért, ellenőrzött jogosítványaiért, a szennyvízzel érintkező személyzet egészségi kockázatokra és a védőoltások szükségességére vonatkozó tájékoztatásáért, végül azért, hogy a csatornában dolgozóknak legyen érvényes jogosítványuk „magasban, csatornában, elzárt terekben végzendő munkákhoz”. – A szolgáltatónak fel kell mutatnia a feladat ellátásához az üzemeltető által szükségesnek ítélt felszerelést, gondoskodni kell a készülékek, anyagok rendszeres metrológiai ellenőrzéséről, évenkénti vagy kétévenkénti hitelesítéséről, valamint a hitelesítés eszközeiről (nyomás-etalonokról, áramlásmérőkről). Megelőző karbantartás Az ellenőrzéstől független megelőző karbantartás – egyszerű műveleteket alkalmaz, – a berendezések külső gondozását végzi, – rutinszerűen használt módszerekkel, de – általában kvalifikált személyzettel. A megelőző karbantartás gyakorlati változatai a rendszeres és a feltételes karbantartás.
Felügyelet – a rendszeresen rögzített adatok és a szabályos időközönkénti hitelesítések alapján felfedezhetők a hibás készülékek („adók”), kijavíthatók a múltban rögzített hibás értékek és elvégezhetők a korrekciók a jövőben felvettek helyessége érdekében. Ezek a korrekciós műveletek a gyakorlatban a berendezések ún. metrológiai minőségének igazolásából, azaz a mérő- és az átviteli készülékből álló együttes kalibrálásából, valamint az áramkörök ellenőrzéséből állnak. A helyben végzett hitelesítés módszerei különféle berendezéseken – vízszintmérők hitesítése, a medencéhez viszonyítva derékszögmérővel, – piezométerek hitelesítése a méréskor alkalmazott pozícióban nyomásetalonnal, majd a magassági pozícióé, mint fent, – ultrahangos vízszintmérők hitelesítése, – szabad felületű áramlás sebességének mérőkészülékei, – elektromágneses sebességmérők kiemelése és elküldése megtisztítva a gyártóhoz hitelesítés céljából, a visszahelyezés a szolgáltató feladata, – az áramlási volument mérő készülékek esetében az összesített mért térfogat összehasonlítása más módon mért térfogattal, – esőmérők hitelesítése, – vevő- és átviteli berendezések hitelesítése a be-, ill. kimenetnél • a bemenő áram etalonnal való összehasonlítása, ill. • a kimenő jel precíziós mérése a feltüntetett helyi értékkel való összehasonlítással. Az utólagos ellenőrzés és diagnózis feladatai: – a távátvitellel közvetített és az adatfelvevők adatainak „honosítása”, – rendszeres egybevetés a múltbeli eseményekkel és információkkal, – könnyen megállapítható, a hálózati mérő–adatgyűjtő készülékek működésének alapos ismeretét nem igénylő rendellenességek felkutatása (pl. mérések teljes vagy részleges hiányáé, nem megfelelő léptékű vagy erősen változó kivitelű méréseké stb.) A szokásos rendellenességeket (minőség)romlás, ill. teljes működésképtelenség okozza. Ezek részben közvetlenül kijavíthatók tisztítással vagy cserével, vagy csak a hibahely-meghatározás után. Kényesebb diagnosztikai és korrekciós feladat esetében a szolgáltató az üzemeltetőhöz fordulhat közös megoldást keresve.
Javító (korrekciós) karbantartás A javító karbantartás az FDX 60000 jelű francia szabványban definiált 1–3 meghibásodási szintre korlátozódik, a belső vagy saját karbantartás kizárásával. A munkavégzési útmutatónak pontosan meg kell határoznia minden esetre az ellenőrzés nyomán elvégzendő munkákat. Ezek minimuma a készülék megtisztítása. A tűréshatárt meghaladó működésnél a berendezés cseréje történhet közvetlenül, de leginkább az üzemeltető engedélyével, amely a toleranciák explicit meghatározásához van kötve. A berendezések beszabályozásának és beállításának módosítása nem tartozik a szolgáltató kötelességei közé, de ha ezt kedvezőnek találja, magára vállalhatja a feladatot az üzemeltetővel megegyezésben, kellően felkészült személyzettel. – A javító karbantartási akciókat a szolgáltató kezdeményezi az általa vagy az üzemeltető által javasolt diagnosztikai program eredményei alapján. A hibák kimutatásának és körülményeinek feltételeit az útmutatónak minden esetre szigorúan meg kell határoznia. Eszerint meg kell állapítani, hogy • ki végzi a hibafeltárást, • melyek a feltárható hibák és milyen kritériumok szerint (figyelembe véve a javítást végző személy lehetőségeit), • mennyi idő telhet el a hiba bekövetkezése (ill. felfedezhetősége) és tényleges kimutatása között (aminek összhangban kell lenni az adatfelvételek gyakoriságával). – Az időtartamokra és határidőkre az NF EN 13306 sz. szabvány nem ad kellő támpontot, így az útmutatóban kell törekedni pontosabb meghatározásokra, fontos megkülönböztetések, azaz felosztás alapján: • a hibafelismerésig eltelt időt, amely utólag megállapítható a feljegyzett adatokból, természetesen az adatrögzítés gyakorisága határozza meg és a kézi vagy távadatfelvételtől függően néhány nap és néhány hét közt változik, eszerint kell kijelölni megengedett tartalmát, • a hibafelismeréstől a -diagnózis felállításáig, • a diagnózis felállításától a hibás hely, objektum vagy működési egység újraindításáig. A hiba felfedezésétől (biztos kimutatásától) a javítási munkálatok befejezéséig tartó teljes időre a bejegyzések elemzése alapján (még az ellenőrzések során először felismert hibánál is) célszerű megadni egy
betartandó maximumot, figyelembe véve egyfelől az adott rendszerrel megvalósítandó metrológiai teljesítményt, másfelől a munka oldaláról – távdiagnosztika alkalmazását, – a munkával megbízott személy (csoportvezető) döntési jogosultságát a hibás berendezés önálló kezelésére és felújítására, esetleg a karbantartási feladatok keretében. A munkavégzési útmutatóban, tekintettel a felsorolt technikai megkötésekre – ki kell jelölni a hibajavítási határidőket, és kiszabni a túllépési büntetéseket, – elfogadni az üzembe helyezés időpontjának a diagnózis felállítását követő, az érintettek közötti megegyezésen alapuló kitűzését és a túllépésért járó büntetés üzemeltető általi kiszabását, vagy – az időhatárokat kell rögzíteni, túllépési szankciók nélkül, és ez utóbbiak problémáját egy olyan, hosszabb időre és több mérőállomásra végzett elemzés körébe utalni, amely az elérendő metrológiai teljesítményekhez kapcsolja a büntetések skáláját. Bizonyos körülmények közt az útmutató bevezetheti a „kizárás időszakát”, amely alatt akadályoztatása miatt fel van függesztve a javítással megbízottnak a rendszer teljesítményével szembeni felelőssége. Ilyen helyzetek pl. – feltöltésre szoruló karbantartási raktárkészlet, – a mérőhely hozzáférhetetlensége a felhasználó miatt, – olyan szélsőséges esemény, mint a szándékos rongálás, árvíz stb. A javítással megbízott felel az üzemeltető által rendelkezésére bocsátott pótalkatrész-készletért és annak kezeléséért. Szabályos időközönként (havonta, félévenként stb.) leltárt kell készítenie, és időben kell gondoskodnia kiegészítésekről, feltöltésről. A leltárt típusonként kell elkészíteni, figyelembe véve a megbízható működéshez szükséges egységek és alkatrészek számát, és nyilvántartva a helyszíneken használatban levő, a diagnózis alatt és a javítás vagy felújítás alatt álló berendezések számát. Ezzel kapcsolatban a megbízottnak módja van javaslatot tenni – a készlet összetételének megváltoztatására (tekintettel egyes meghibásodások tapasztalt gyakoriságára vagy a feltöltés nehézségeire) és – egy berendezéstípus másikkal való helyettesítésére (műszaki indokolással).
Felújítás A karbantartási megbízatás kiterjedhet a felújításra is. Ebben a feladatkörben egyensúlyozni kell két, bizonyos fokig ellentétes érdek és cél: az éppen szükséges berendezés (egy példányának) mindenkori üzemképessége és elérhetősége, másfelől tartós használati értéke között. E téren a szolgáltató kötelessége – a hibás eszközök (mérő- és átviteli berendezések, modemek stb.) cseréje az idézett szabványban megadott korlátozással és – az elektromos kapcsolószekrények cseréje, az üzemeltetővel évente megújított szerződés szerint. Mintavétel Amennyiben a mintavétel a karbantartás alapfeladatai közé van sorolva az NF EN ISO 5667/3 és 5667/10 jelű nemzetközi szennyvízmintavételi szabványok érvényesek rá. A munkavégzési útmutatónak meg kell határoznia a mintavételi program – jellegét (rendszeres, ill. száraz vagy esős időszakhoz kötött), – frekvenciáját (szabályos időközönként, az üzemeltető kívánsága szerint vagy bizonyos kritériumok fennállásakor automatikusan indítandó), – módszerét (x óra átlagának vagy y órás időszak óránkénti értékének mérésére szolgáló minták). A minták analitikai laboratóriumba beszállítása előtt közölni kell a kívánt vizsgálatok számát, fajtáját, tisztázni kell a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges időt, a párhuzamos minták számát és térfogatát, valamint az alkalmazandó szabványos elemzéseket.
A karbantartás feladatkörével összefüggő tájékoztatás A tájékoztatás az információk négy fajtájára terjedhet ki: – mérési eredmények, a mintavételi program adataival, kartonokon célszerűen összesítve, – hitelesítési eredmények a mérési és diagnosztikai eredményekhez csatlakoztatva, továbbá a szerződésben megállapított és a tényleges üzemképességi szint megjelölése, – beavatkozások (tisztítás, kalibrálás, beállítás, hitelesítés) ismertetése, havi és évi összefoglalással, – beszámolás a készletek mozgásáról.
A tájékoztatások formájáról és (esetleg fajtánként) gyakoriságáról előzetesen kell megállapodni. Azt is rögzíteni kell, hogy az üzemeltetőnek hány napja legyen az anyag átnézésére és kiegészítések kérésére.
Költségek, díjak, számlázás A szolgáltatót terhelő költségtételek: – licenciák, bérleti díjak, fogyasztás, – laboratóriumi elemzések, – javítások. Az útmutató ebben a fejezetben elkülöníti és minősíti a javításhoz tartozó, a műszaki beavatkozásokat kísérő „civil” feladatokat, ezek: – az adott részlegnél alkalmazandó mérőkészülékek jegyzékének felülvizsgálata, – a kábelek és tartozékaik ellenőrzése a mérőhelyektől a kapcsolószekrényekig, – a rongálások és általában minden olyan rendhagyó tény, esemény gondjának vállalása, amely a berendezések sérülését, működési hibáját okozhatja (közúti balesetek kivételével). A legegyszerűbb meghatározni a megbízás időtartamára egy évi összeget, egy mérőállomásra vagy az egész rendszerre, amelyen belül a szolgáltató fedezi a kiadásokat, esetleg csak az üzemeltetővel való megegyezés szerinti felső határig. Javasolható a hitelesítés külön díjazása, annak a lehető legtárgyilagosabb elvégzése érdekében, az eredményt pedig az üzemképesség szintje méri. Az üzemképtelenség (használhatatlanság) azon időszakokra terjed ki, amelyek alatt bizonyos adatokat (határértékeket) a szolgáltató elhanyagolt, továbbá a valamely rendellenesség felfedezésétől annak kijavításáig eltelt (és az említett kizárásos periódusokból levezetett) idők. Minden fizikai mérőeszközre célként kell kitűzni az év 90-től 95%ára terjedő üzemképességet, a naponkénti teljes (nem részleges) üzemképesség (vagy a teljes kiesés) feltételezésével. Célszerű ezt a követelményt megkülönböztetni száraz és esős időszakokra (de az „esős időszak” pontos meghatározásával). A munkadíjak rendszere többnyire bizonyos teljesítményt feltételező átalányfizetésen alapszik a többletért jutalmazással, kevesebbért megvonással, a részletek a szerződő felek megegyezésével. A határidőtúllépések is beépítendők a megállapított munkabérekbe, pl. a késedelmes napok számának arányában.
A kifizetendő összegek számfejtésének és kifizetésének időpontjait, ill. ütemét célszerű egyeztetni a tájékoztatásokéval, itt is figyelembe véve az átalánynak megfelelő vagy nem megfelelő teljesítéseket. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Leclerc, P., Blanchet, F.: Guide pour la rédaction de prescriptions pour une mission de maintenance d’un systéme de mesure en réseau d’assainissement. = Techniques Sciences Méthodes, 99. k. 2. sz. 2004. p. 25–36. Stein, D.; Schulte, S.: Feststellung und Ortung von Undichtigkeiten in Kanalisationen mit der Kanalsonde AMS-4. = KA–Abwasser Abfall, 51. k. 3. sz. 2004. p. 254–260.
