ESEMÉNYEK PORTRÉ
Dr. Kecső Gábor
tanársegéd Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Pénzügyi Jogi Tanszék
Szemle – Nemzetközi összehasonlító adójogi konferencia ADÓPOLITIKA A GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS AZ EGYENLŐTLENSÉGEK NÖVEKEDÉSE IDEJÉN I. A konferencia résztvevői és témái Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hét joghallgatója1 a Pénzügyi Jogi Tanszék három oktatójának2 kíséretében részt vett 2011. május 2-3. között a Ferrarában tartott nemzetközi összehasonlító adójogi konferencián, amely „International Tax Choices – Crises and New Inequalities” címmel került megrendezésre.3 Az eseményre több ország vezető egyeteméről érkeztek előadók. A heidelbergi Ruprecht Karls Egyetem Pénzügyi Jogi Intézetét Prof. Dr. Ekkehart Reimer fiatal oktatókkal, doktoranduszokkal és hallgatókkal együtt képviselte. Házigazdaként Prof. Dr. Marco Greggi, a Ferrarai Egyetem Jogi Karának adójogi professzora és hallgatói működtek közre. A széles körű nemzetközi kitekintést az is biztosította, hogy Prof. Stephen B. Cohen amerikai (Georgetown University Law Center, Washington DC), Prof. André Lareau kanadai (Laval University, Québec,) és Prof. Richard Krever ausztrál (Monash University, Victoria) adójogász professzorok is részt vettek a rendezvényen. A tudományos szempontból eredményekben gazdag konferenciához jelentős mértékben járultak hozzá a magyar joghallgatók magas színvonalú előadásai és a kísérő oktatók tevékenysége. A konferencia tárgyát a gazdasági válság előzményeinek és következményeinek a vizsgálata képezte két területen, amelyek közül az egyik az adópolitikai és adójogi válaszok feltárása, a másik az egyenlőtlenségekkel kapcsolatos problémák elemzése volt. Előbbit a konferencia első napján a következő hat téma keretei között dolgozták fel az előadók: 1. a gazdasági válság hatása a társasági adó szabályozására 2. a
1
Kolozsy Andrea, Nagy Annamária, Nagy Eszter, Nagyová Viktória, Pethő Boglárka, Rácz Dániel és Vörös Zsuzsanna. Simon István mint a felkészülés és a Pénzügyi Jogi Tanszék vezetője, Darák Péter és jómagam. 3 A konferencia holnapja elérhető a következő linken: https://sites.google.com/site/taxchoices2011/home (2011. 06. 28.). A szemlében hivatkozott előadások egy része letölthető a honlapról, valamint a témához kapcsolódó egyéb anyagok is rendelkezésre állnak. A konferencián való részvétel anyagi támogatásáért köszönettel tartozunk az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar vezetésének és Hallgatói Önkormányzatának. 4 A 2009-es adójogi konferencia rövid bemutatása az Új Magyar Közigazgatásban olvasható. Kecső Gábor: Szemle – Nemzetközi összehasonlító adójogi szeminárium, Új Magyar Közigazgatás, 2. évf., 2009/6-7, 93-95. old. 5 A 2010-es adójogi konferencia összefoglalója szintén megtalálható az Új Magyar Közigazgatásban. Kecső Gábor: Szemle – Nemzetközi összehasonlító adójogi szeminárium a családi adózás témájában, 3. évf., 2010/9–10, 74–81. old. 2
54
válságra tekintettel bevezetett rendkívüli adók 3. a pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi tranzakciókat terhelő adók bevezetésének a lehetősége 4. a társaságok veszteségének adójogi kezelése 5. az eurózónába tartozó országok megmentésére szolgáló csomagok adójogi vonatkozásai 6. a bankok, illetve egyes ágazatok kormányzati megmentésének adójogi következményei. Az egyenlőtlenségekkel kapcsolatban négy témát tárgyaltunk a második napon: 1. a fiskális politika szerepe a területi egyenlőtlenségek kezelésében 2. az újraelosztás aktuális kérdései 3. új adótárgyak feltárása 4. a nyugdíjak finanszírozása és adóztatása az idősödő társadalmakban. A 2011-es konferencia nem volt előzmények nélküli. Egyfelől az együttműködést Nagy Tibor Professzor Úrnak köszönhetően egészen a ’70-es évek elejéig vissza lehet vezetni. Másfelől az előző két évben is megrendezésre került a rendezvény. 2009-ben elsősorban az adóztatás alkotmányos alapjait és a jövedelemadók egyes kérdéseit vizsgáltuk az ELTE jogi karán.4 2010-ben a családi adózás témájában tartott konferencia házigazdája a heidelbergi Pénzügyi Jogi Intézet volt.5 Az együttműködés évenként visszatérő jelleggel megtartott tudományos fórummá nőtte ki magát az elmúlt időszakban, amely a tervek szerint a jövőben is folytatódni fog a résztvevők körének bővítése és a konferencia eredményét megtestesítő tanulmánykötet publikálása mellett. Reményeink szerint az ELTE ÁJK a Pénzügyi Jogi Tanszék szervezőmunkájára támaszkodva kínál majd helyet a soron következő nemzetközi összehasonlító adójogi konferenciának 2012 tavaszán.
ESEMÉNYEK A konferencia témáinak gazdagsága és az azokban rejlő kutatási lehetőségek széles skálája miatt kifejezetten nehéz helyzetben lenne az, aki akár csak arra vállalkozna, hogy a teljesség igénye nélkül az eredményeket összefoglalja. A szemle hasábjain ezért nem térünk ki mindegyik előadásra, nem is törekszünk egy általános következtetés levonására, hanem a témák közül néhányat kiragadva adunk számot a konferenciáról.6 Bízunk benne, hogy a kevesebb többet jelent ebben az esetben.
II. A válság adópolitikai és adójogi következményei II.1. A kanadai adópolitika egyes kihívásai A konferencia nyitó előadását Prof. André Lareau tartotta, aki bemutatta a válságot követő kanadai adópolitikát a társasági adó módosításairól szóló prezentációk előtt.7 Lareau professzor bevezetésként néhány sokatmondó adattal ismertette, miként sújtotta a gazdasági válság Kanadát. Az ország történetében a legnagyobb mértékű elbocsátási hullám 2009 januárjában történt. Az év első két hónapjában összesen 240 ezren veszítették el munkahelyüket. 2008 júniusa óta a háztartások vagyona 8 százalékkal csökkent. A korábbi években szokás szerint többletet mutató föderális költségvetési egyenleg a 2008/09-es költségvetési évben negatívvá vált. A hiány azóta 3-3,5%-os mértéket mutat a GDP-hez viszonyítva.8 Kanada elsősorban azért ment keresztül jelentős mértékű gazdasági visszaesésen, mert kifejezetten szoros gazdasági kapcsolatok fűzik az USA-hoz, amit egy példával támasztott alá az előadó. A három legnagyobb amerikai autógyártó közül kettő (GM, Chrysler) bejelentette, hogy elhagyja Kanadát, ha nem kap kormányzati mentőcsomagot 10 milliárd dollár összértékben. A két gyártó kivonulásával közvetlenül 20 ezer, közvetve további több tízezer munkahely szűnt volna meg. A válság hatására a kanadai kormányzat a költségvetési kiadások növelésével és adókönnyítések bevezetésével reagált. Például lakásfelújítási adókedvezményt vezettek be 2009-re nézve. A felújítás költsége legfeljebb 1350 CAD összegben csökkenthette a fizetendő személyi jövedelemadót.9 Az első lakás megszerzésének támogatására szintén adókedvezményt fogadtak el. Az adóalany, amennyiben a kedvezmény feltételeinek megfelelő lakást vásárol, a személyi jövedelemadóból
legfeljebb 750 CAD összegű adókedvezményre válik jogosulttá.10 Továbbá gyorsított értékcsökkenési leírást tettek lehetővé.11 Lareau professzor ezt követően több kérdést vetett fel, amelyekre véleménye szerint választ kell találni a mai körülmények között Kanadában.12 Ezek közül az egyik, hogy a kanadai adórendszer valóban képes-e megvalósítani a kitűzött célokat. Az adó elsődleges funkciója forrást biztosítani a közfeladatok ellátásához. Emellett az adó az újraelosztás eszköze is. A két funkció megvalósítása során a jogalkotónak nem szabad figyelmen kívül hagynia a vertikális és horizontális igazságosság követelményét. Az előadó azt azonban nem tartja szerencsésnek, hogy az adókat előszeretettel használják az adóalanyok magatartásának széles körű befolyásolására. Példaként az adórendszert egyre bonyolultabbá tevő kirakatkedvezmények (boutique tax credits) elburjánzását említette. Kanadában ugyanis adókedvezményt biztosítanak egyebek mellett tömegközlekedési bérletek vásárlására, gyermekek magánórák keretében történő művészeti oktatására és sporttanfolyamok látogatására, amelyek az előadó véleménye szerint az adóalanyokat arra sarkallják, hogy a kedvezmény igénybevétele érdekében ne saját maguknak, hanem a jogalkotó akaratának tetsző módon alakítsák viszonyaikat. Lareau professzor szerint ezek a kirakatkedvezmények szimbólumai annak, hogy a rossz gazdasági döntések ügyes politikával eladva mindig felülmúlják a rossz politikával társított jó gazdasági döntéseket.13
II.2. A gazdasági válság hatása a társasági adó szabályozására A jogalkotó különböző pontokon avatkozhat be a társasági adó (és egyéb adónemek) szabályozásába a válságra való tekintettel. Mindegyik módosítási lehetőségnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, illetve kedvezményezettjei és kárvallottjai. Krever professzor például három lehetséges beavatkozási pontra hívja fel a figyelmet.14 Véleménye szerint a veszteséget elszenvedő társaságok szempontjából lényegi kérdés annak a szabályozása, hogy 1. miként lehet figyelembe venni a vagyon – beleértve a követelések – értékének hirtelen hanyatlását (pl.: terven felüli vagy gyorsított értékcsökkenés, illetve értékvesztés elszámolása) 2. hogyan lehet kezelni a felhalmozott veszteséget (pl.: veszteségelhatárolás szabályozása)
6 A szemle megírása során elsősorban a konferencián elhangzottakra és az előadások anyagaira támaszkodtunk. Esetenként saját kutatáson alapuló gondolatokat is felhasználtunk, ahogyan azt a hivatkozások jelzik. A beszámoló elkészítésekor a konzulens Simon István volt. 7 André Lareau: Taxation in Canada: Where are we heading? – prezentáció 8 Budget 2010: Leading the Way on Jobs and Growth http://www.budget.gc.ca/2010/pdf/budget-planbudgetaire-eng.pdf (2011. 05. 25.) 166. old. 9 http://www.budget.gc.ca/2009/pdf/pamphlet-depliant3-eng.pdf (2011. 06. 30.) 10 http://www.cra-arc.gc.ca/gncy/bdgt/2009/fqhbtc-eng.html (2011. 06. 30.) 11 André Lareau: Taxation in Canada: Where are we heading? – prezentáció 12 A szemle keretei között nem térünk ki az előadáson elemzett három problémakör közül a következő, egymással szorosan összefüggő két kérdésre. Mi Kanada válasza a nemzetközi adótervezésre (kijátszásra) és mi az adóversenyre? A lényeget tekintve előbbi elkerülése érdekében információcseréről szóló egyezményeket kötött több adóparadicsomnak minősülő (sziget)állammal, utóbbira reagálva pedig maga is egyre inkább adóparadicsommá válik az adóterhelés csökkentése miatt, amelynek legnagyobb kedvezményezettjei a külföldi illetőségű személyek. 13 “Smart politics, bad economics outlays bad politics, smart economics.” André Lareau: Taxation in Canada: Where are we heading? – prezentáció 14 Richard Krever: Taxation Responses to Financial Turmoil, Asia-Pacific Tax Bulletin, 4. évf., 1998/12, IBFD, 452-453. old.
55
ESEMÉNYEK PORTRÉ 3. milyen rendelkezések mellett kerülhet sor a hiányzó tőke pótlására (pl.: kölcsön kamatának elszámolása, alultőkésítés, jegyzett tőke rendelkezésre bocsátása). A témához kapcsolódóan Pethő Boglárka bemutatta a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.) módosításait 2007-2011 között.15 Az előadó a változásokat három csoportba osztotta a következők szerint: 1. a társaságok finanszírozását segítő és a gazdasági növekedés előmozdítását célzó 2. a munkahelyek megőrzésére, illetve bővítésére szolgáló 3. az adminisztratív terhek mérséklése érdekében hozott módosítások. Az előadó az első csoporton belül az értékcsökkenési leírásra, az értékvesztésre, a fejlesztési adókedvezményre és az adóelőleg fizetésére vonatkozó szabályozás mellett az adómérték csökkentésére hívta fel a figyelmet. Összegzésként megállapítható, hogy a magyar jogalkotó – szemben jó néhány nyugati állammal – csak korlátozott mértékben hozta meg azokat az intézkedéseket, amelyek hatékonyan segíthették volna a társaságok túlélését az elmúlt 3–4 évben. Egy lehetséges példa az elmulasztott lépésekre a gyorsított értékcsökkenési leírás bevezetésének a hiánya. A szükséges intézkedések azért maradtak el, mert Magyarországot a gazdasági válság államháztartási válság közepette érte. Magas államadósság, valamint gazdálkodási mozgásteret biztosító költségvetési tartalékok és alternatív finanszírozási források nélkül a jogalkotó nem mondhatott le bevételekről és nem növelhette a kiadásokat a gazdaság élénkítése érdekében. Ebben a helyzetben az államcsőd elkerülésére kellett összpontosítani.16
II.3. A rendkívüli adók bevezetése Nagy Annamária ismertette azokat a rendkívüli adókat, amelyek 2005. január 1-jét követően léptek hatályba Magyarországon.17 A terjedelmes lista felvázolását követően az előadó a 2010 nyarán elfogadott egyes ágazatokat terhelő különadókra helyezte a hangsúlyt.18 Az adótényállások bemutatásától eltekintünk a Szemle kereteinek tiszteletben tartása miatt. Arra azonban fontos utalni, hogy az átmenetinek szánt ágazati különadók bevezetését nem lehet értékelni az adott szektorban tevékenykedő adóalanyok tényleges adóterhelésének figyelembevétele nélkül. Azért nem, mert ez a jellemző magyar sajátosságnak tekinthető. A tényleges társasági adóterhelést a legegyszerűbben úgy tudjuk mérni, hogy az adózás előtti eredményhez viszonyítjuk a fizetendő adó összegét. A teljes adóterhelés megállapításához azonban nem elegendő figyelembe venni a társasági adó útján történő elvonást. Szükséges tekintettel lenni az egyéb adók (pl.: helyi
15
II.4. Javaslatok a pénzügyi szervezeteket, illetve tranzakciókat terhelő adók bevezetésére Vörös Zsuzsanna előadást tartott az uniós szervek, illetve az IMF által felvetett javaslatokról, amelyek a pénzügyi piacon értelmezhető új adók tervezeteiről szólnak.19 Ezek egyik csoportja a pénzügyi tranzakciókat (Financial Transaction Tax, továbbiakban: FTT), másik köre a pénzügyi szervezeteket (Financial Activities Tax, továbbiakban: FAT) adóztatná. Pontosabban meghatározva a FAT a pénzügyi szervezetek nyereségéhez, illetve bérköltségéhez arányos fizetési kötelezettséget jelent a megjelent koncepciók szerint. A bevezetésük iránti igényt különösen azzal támasztják alá, hogy a pénzügyi szervezeteknek hozzá kell járulniuk a részben általuk okozott válság terhének finanszírozásához. Az FTT-nek az irányadó többségi vélemény szerint az a fő előnye, hogy alkalmas a rövid távú spekulatív magatartások letörésére a pénzügyi piacon, amivel hozzájárul a piac stabilizálásához és a jövőbeni válságok megelőzéséhez. Az uniós szervek támogatását élvező FTT két változata közül azonban egyik sem egyezik meg a James Tobin által javasolt adóval, mert az adótárgy nem szűkül a fizetőeszközök átváltására. Az FTT egyik típusa ugyanis valamennyi részvény és kötvény forgalmát terheli. Másik változata pedig az előbbieken felül az adótárgyak közé sorolja a derivatívákat is, amelyek az összes tranzakció értékének közel 90 százalékát teszik ki. A származékos ügyletek tranzakciójának adóztatásakor problémát okoz az adóalap megállapítása, amit egy egyszerű kérdéssel lehet szemléltetni. Hány forintot ér az az ügylet, amely például 100 darab részvény egy évre szóló vételi jogát tartalmazza? Az ilyen típusú ügyletek adóalapját a jogalkotó az ún. „notional value” segítségével tudja pénzben kifejezni, ami az ügylet spekulatív értékének meghatározását jelenti. Pedro Adamy előadásából az FTT-vel kapcsolatban felvethető problémákat szükséges kiemelni.20 Az előadó szerint egyrészt vitatható a tervezett adó piacstabilizáló szerepe. Másrészt, ha nem globális szinten vezetik be, a tranzakciókat át fogják helyezni olyan országokba, amelyek nem vetik ki az FTT-t. Harmadrészt, ha nem adóztatják azonosan az összes lehetséges tranzakciót, nagy tere lesz az adókikerülésnek, ami egyre bonyolultabb ügyletek kialakítására fogja ösztönözni a piaci szereplőket a szabályozási hézagok kihasználása érdekében. Az előadás Kirchhof professzor sok igazságot tartalmazó gondolatának idézésével zárult, miszerint nem a válság a legjobb tanácsadó a boldog békeidők szabályainak kialakításához.
Pethő Boglárka: The Amendments of Act on Corporate Income Tax in Hungary – prezentáció Erdős Tibor: A kilábalás néhány aktuális elméleti problémája, Pénzügyi Szemle, 55. évf., 2010/2, 245. old. 17 Nagy Annamária: Extraordinary Taxes in the Mirror of Constitutional and European Law – prezentáció 18 Ágazati különadót a következő három tevékenység végzése esetén kell fizetni meghatározott feltételek szerint: 1. bolti kiskereskedelem 2. távközlés 3. energiaellátás. Az egyes ágazatokat terhelő különadókról szóló 2010. évi XCIV. törvény 2.§ 19 Vörös Zsuzsanna: Some Comments on the Draft Proposal of Euro FAT – prezentáció 20 Pedro Adamy: Financial Transaction Tax – prezentáció 16
56
iparűzési adó) és egyes járulékok (pl.: társadalombiztosítási járulék) összegére is, amelyek jelentősen árnyalhatják a képet.
ESEMÉNYEK II.5. A társaságok veszteségének kezelése A veszteségelhatárolást azért szükséges intézményesíteni, mert ellentétben áll egymással egyfelől az adóztatás éves jellege, másfelől a vállalkozás eredményének ciklikussága. A vállalkozások nyereségét, illetve veszteségét ugyanis adóévenként mérik, amivel mesterségesen megtörik a vállalkozási tevékenységet. Ez azért okoz problémát, mert az eredmény rendszerint ingadozik a gazdasági folyamatok és a vállalkozás egyes szakaszainak függvényében.21 Nagyobb valószínűséggel keletkezik veszteség például gazdasági visszaesés, valamint beruházások megkezdése, átszervezés és piaci rés hiányában piacra lépés idején. Úgy fogalmazhatunk tehát, hogy az ésszerűség megköveteli annak adójogi elfogadását, hogy az egyik adóévben elért nyereséget ellentételezheti a másikban elszenvedett vagyonvesztés. A veszteségelhatárolás ebben az összefüggésben a vállalkozói kockázat elismerését fejezi ki, ahogyan arra a Pénzügyi Jogi tankönyv is utal.22 Rácz Dániel előadása során ismertette, miként liberalizálta a magyar jogalkotó a veszteségelhatárolás szabályozását az elmúlt években.23 A 2010. január 1-jétől hatályos előírások már minden esetben előzetes adóhatósági engedély nélkül teszik lehetővé a veszteség időkorlát nélküli továbbvitelét későbbi adóévekre azzal a feltétellel, hogy a negatív adóalap a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett. A módosítás kétségkívül nagy segítséget jelent a válságot jelentős veszteségek felhalmozásával túlélő társaságok számára. Gazdasági visszaesés idején azért célszerű a veszteségelhatárolás alkalmazását szabadabbá tenni, mert a befektetők, illetve a tulajdonosok nagyobb valószínűséggel hajlanak arra, hogy pótlólagos finanszírozási forrásokat biztosítsanak a veszteséges társaság megmentése érdekében, ha tudják, hogy a későbbi nyereség adóterhének csökkentésével – de legalábbis annak ígéretével – kompenzálja tőkéjük bevonását a jogalkotó.24 Véleményünk szerint két problémát magukban rejtenek a hatályos szabályok. Az egyik a veszteségelhatárolás ellenőrzését érinti.25 A közpénzügyi érdek megóvása szempontjából már önmagában az jelentős kockázatot jelent, hogy egy adóalany akár 40-50 év múlva is gyakorolhatja veszteségelhatároláshoz való jogát az idei negatív adóalapját felhasználva. Ezt a hatályos szabályok szerint megteheti, hiszen a veszteségelhatárolás egy olyan anyagi jogi jogosultsággá vált, amely az adóalanyt még az elévülési időt követően is megilleti. Az
adóhatósági ellenőrzés hatékonysága és eredményessége kérdéses lehet ebben az esetben. A másik probléma a költségvetés bevételi érdekéhez kapcsolódik. A veszteségelhatárolás idő- és összegkorlát nélküli biztosításával nehezen számszerűsíthető jövőbeni bevételekről mondott le a jogalkotó. Kiemelendő, hogy a hatályos szabályozás nemcsak a válság során felhalmozott veszteségekre vonatkozik, hanem azokra is, amelyek a későbbiekben fognak keletkezni. A gazdasági folyamatokhoz igazodó évenkénti törvénymódosítással korrigálhat a jogalkotó, de szerencsésebb lenne egy olyan automatikus szabályozási eszközt alkalmazni,26 amely előre kiszámítható módon azt tenné lehetővé, hogy gazdasági válság idején27 és az azt követő néhány évben egy szabadabb, míg egyéb esetben valamivel kötöttebb szabályrendszer kerüljön alkalmazásra.28 Sebastian Heinrichs felvázolta a veszteségelhatárolásra vonatkozó német rendelkezéseket.29 A tárgyévben ki nem egyenlített veszteséget elsősorban a megelőző év nyereségének terhére lehet elszámolni 511 500 EUR összeghatárig. A veszteség fennmaradt részét, illetve előző évi nyereség hiányában egészét időkorlát nélkül lehet a következő adóévekre továbbvinni egy megszorítással. A továbbvitt veszteséget 1 millió Euróig lehet felhasználni egészében. Az ezen felüli részt azonban legfeljebb a nyereség 60 százalékáig lehet figyelembe venni. Ez a szabály az adóalap védelmét szolgálja. Nevezetesen azt, hogy 1 millió euró felett a nyereségnek legalább a 40 százaléka tényleges adókötelezettség alá essen. Az előadó tárgyalta továbbá a társaság tulajdonosi struktúrájában történő változás jogkövetkezményét a veszteségelhatárolásra nézve a 2009 nyarán elfogadott új szabályozás szerint. Ha öt éven belül a társaság tulajdoni hányadának több mint 50 százaléka átruházásra kerül, a társaság nem gyakorolhatja a veszteségelhatároláshoz való jogát. Legfeljebb 25 százalékos tulajdonosváltozást tűr el a német adójog a veszteségelhatárolás korlátozása nélkül. 25–50 százalék közti tulajdonátruházás esetében arányosan csökkenteni kell az elhatárolható veszteség összegét. Ez azt jelenti, hogy ha például a társaság 30%-át értékesítik, akkor a veszteség 30%-át elvesztik. Németországban számos kritikát fogalmaztak meg az új rendelkezésekkel szemben, amelyekből Sebastian Heinrichs előadása alapján különösen kettőre szükséges felhívni a figyelmet. Az egyik szerint a válságban lévő társaságok kis túlzással elvesztették legértékesebb vagyonukat, a vesztesé-
21 Lee Burns – Richard Krever: Taxation of Income from Business and Investment, in: Victor Thuronyi (szerk.): Tax Law Design and Drafting, 2. kötet, IMF, 1998, 618. old. 22 Földes Gábor (Erdős Éva): Társasági adó, in: Simon István (szerk.): Pénzügyi jog II., Osiris, Budapest, 2007, 189. old. 23 Rácz Dániel: Tax Treatment of Losses: Overview on the Carry-Forward of Losses in Hungary and in the EU – prezentáció 24 Richard Krever: Taxation Responses to Financial Turmoil, Asia-Pacific Tax Bulletin, 4. évf., 1998/12, IBFD, 458. old. 25 Erre a problémára utal: Lee Burns – Richard Krever: Taxation of Income from Business and Investment, in: Victor Thuronyi (szerk.): Tax Law Design and Drafting, 2. kötet, IMF, 1998, 619. old. 26 Az automatikus vagy másként közvetett fiskális politikai eszközök nem igényelnek külön jogalkotói beavatkozást, hanem a gazdasági folyamatok függvényében fejtik ki hatásukat. Földes Gábor (Simon István): A közpénzügyi rendszer alapkérdései, in: Simon István (szerk.): Pénzügyi jog I., Osiris, Budapest, 2007, 32. old. 27 A gazdasági válságot legegyszerűbben a GDP meghatározott szintű csökkenésével lehetne meghatározni. 28 Erre a következtetésre Krever professzor tanulmánya alapján jutottam. Richard Krever: Taxation Responses to Financial Turmoil, Asia-Pacific Tax Bulletin, 4. évf., 1998/12, IBFD, 452–462. old. 29 Sebastian Heinrichs: Tax Treatment of Losses in Germany – prezentáció
57
ESEMÉNYEK PORTRÉ güket. Ezt a kritikát azonban fenntartásokkal kell kezelni, hiszen legfeljebb a társaságok egy részére nézve lehet helytálló. A szabály másik hátrányos következménye az, hogy a válságba került társaságokat gyakran csak úgy lehet megmenteni, hogy új (rész)tulajdonos bocsát rendelkezésre jegyzett tőkét, amit jelentős mértékben hátráltat a módosítás. A bírálatok lényege tulajdonképpen az, hogy az új szabályozás nem kívánatos, mert akadályozza a válságkezelést a társaságfinanszírozás megnehezítésével. Érdemes tehát röviden elemezni egyrészt a veszteség értékét, másrészt a tulajdonosi folytonosság követelménye (continuity of ownership test) mögött található megfontolásokat. Krever professzor tanulmánya alapján a veszteség értékét egy szavakba öntött képlet segítségével lehet a legegyszerűbben meghatározni.30 Eszerint a veszteség értéke megegyezik az elhatárolható veszteség összegének és az adómértéknek a szorzatával,31 amelyet három tétellel kell csökkenteni. 1. a veszteséges társaság felvásárlásához kapcsolódó tranzakciós költségekkel 2. a szabályozási kockázattal, ami megtestesíti azt a bizonytalanságot, hogy a jogalkotó hátrányosan módosíthatja az adójogi rendelkezéseket 3. a jelenérték megállapítása miatt alkalmazott diszkontálással, ami azt fejezi ki, hogy a veszteséges társaságért ma kell pénzt adni, de csak a jövőben jutunk adóelőnyhöz a veszteségelhatárolás alkalmazásával. Meglátásunk szerint negyedik pontként az átszervezési költségeket is szükséges figyelembe venni az előbbi három csökkentő tételen felül. Tehát egy társaság annyit ér, amennyit a vesztesége a négy korrekciót követően, ha a mérlege egyébként üres. Az előbbiek alapján könnyen beláthatjuk, hogy egy leleményes üzletember törekvése nem új társaság alapítására, hanem egy veszteséges társaság felvásárlására irányul a veszteségelhatárolásban rejlő előnyök kiaknázása érdekében. A tulajdonos számára pedig azért előnyös a társaság értékesítése, mert veszteségének legalább egy része gyorsan megtérül. Az imént felvázolt adókijátszási módnak a korlátozására alkalmazzák a tulajdonosi folytonosság követelményét, amelyre példaként szolgál a német szabályozás. Tehát a jogalkotó célja annak a megelőzése, hogy kizárólag adóelőny megszerzése miatt kereskedjenek veszteséges társaságokkal. A tulajdonosi folytonosság követelménye ellen azonban úgy lehet érvelni, hogy ez visszatartja a vállalat megszerzésétől azokat, akik a társaságot megfelelő üzletpolitikával képesek lennének konszolidálni. Úgy gondoljuk, egyebek mellett az adóalanyok magatartásába vetett bizalmon múlik, hogy a
30
II.5. A konferencia első napjának további témái Nagy Eszter bemutatta a pénzügyi gondokkal küzdő államoknak szánt uniós mentőcsomagok adójogi vonatkozásait, valamint a kimentés elnyerése érdekében hozott döntéseket Írországban és Magyarországon.34 Kolozsy Andrea tárgyalta a bankokat és egyes gazdasági ágazatokat érintő kormányzati mentőcsomagok adójogi vonatkozásait.35
III. Az egyenlőtlenségek és az újraelosztás egyes kérdései a válság tükrében III.1. A társadalmi egyenlőtlenségek Krever professzor a konferencia második napján előadást tartott a társadalom tagjainak egyenlőtlenségéről.36 Problémafelvetésként rámutatott az egyenlőtlenségek néhány indikátorára oly módon, hogy a világ vezető gazdasági nagyhatalmát, az USA-t összevetette az OECD más országaival. Miközben Amerikában közel kétszer annyit költenek az egészségügyre a GDP-hez viszonyítva, mint az OECD tagjainak átlagában, addig kevesebb orvos és kórházi ágy jut ezer lakosra, vala-
Richard Krever: Taxation Responses to Financial Turmoil, Asia-Pacific Tax Bulletin, 4. évf., 1998/12, IBFD, 458. old. A veszteség értéke azért egyezik meg a fenti szorzattal, mert a veszteségelhatárolás előnye az, hogy a veszteségre eső adó összegével kevesebb adót kell fizetni. 32 Richard Krever: Taxation Responses to Financial Turmoil, Asia-Pacific Tax Bulletin, 4. évf., 1998/12, IBFD, 459. old. 33 A szemle lezárását követően az Országgyűlés elfogadta az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvényt. A törvény 38.§-a 2012. január 1-jei hatálybalépéssel jelentősen megváltoztatja a Tao. veszteségelhatárolásra vonatkozó rendelkezéseit. A változások részben kezelik a fentebb megfogalmazott problémákat (pl.: a költségvetés bevételi érdekének védelmét szolgálják), részben felvetik a német szabályozással kapcsolatban tárgyalt kérdéseket (pl.: a tulajdonosi folytonosság követelményének helyességét). A vonatkozó módosításokat utóbb a Szemlében nem tárgyaljuk. 34 Nagy Eszter: Tax Implications of the EU Bailout Mechanisms – prezentáció 35 Kolozsy Andrea: Tax Implications of the Rescuing of Banks or Industries by the Government – prezentáció 36 Richard Krever: Crisis, New Inequalities and International Tax Choices – prezentáció 31
58
tulajdonosi folytonosság követelménye mellett vagy ellen szóló érvet fogadja el a jogalkotó. Amint azt Krever professzor tanulmányában olvashatjuk, a veszteséges cégek adókijátszási célú felvásárlását úgy is korlátozhatja a jogalkotó, hogy a veszteségelhatárolás gyakorlását az üzleti tevékenység azonosságától teszi függővé (continuity of business test).32 Aligha lehet az adóelőny megszerzésén kívül más célt felfedezni abban az esetben, ha a cég egy teljesen eltérő üzleti tevékenység folytatásába kezd a felvásárlást követően. Egy sarkított példán keresztül bemutatva a helyzetet, úgy érvelhetünk, hogy ésszerűtlennek tűnik azért megvenni egy autógyártót, hogy annak a neve alatt és munkavállalói segítségével elektronikai félvezető termékeket készítsünk. Az üzleti tevékenység azonosságának előírása azonban felveti azt a nehezen megválaszolható kérdést, hogy mi teszi azonossá az üzleti tevékenységet. Ennek kifejtése meghaladja a Szemle kereteit, de azt szükséges jelezni, hogy a társasági szerződésben feltüntetett tevékenységi körök formai figyelembevételét meghaladóan kell a tényeket feltárni és a szempontokat értékelni.33
ESEMÉNYEK mint magasabb a csecsemőhalandóság.37 Ezek tükrében nem meglepő, hogy kifejezetten alacsony átlagéletkorra számíthatnak az amerikaiak az OECD többi államának lakosaihoz képest. Amint az a lábjegyzetben szereplő adatokból és az előbbiekből kiolvasható, ellentmondás húzódik az egészségügyre költött pénz mennyisége és a társadalom egészére vetített mérőszámok között. Úgy gondoljuk, hogy az ellentmondás oka az, hogy a társadalom szűk rétege jól finanszírozott és magas szintű, míg a többség elégtelen egészségügyi ellátáshoz jut.38 Az előadó ezt követően áttért a jövedelmi különbségek tárgyalására. A jövedelmi egyenlőtlenségek mérésére szolgáló egyik mutató az ún. Gini-együttható. Ez azt fejezi ki, hogy a társadalom tagjai között milyen arányban oszlik meg az összjövedelem. Minél magasabb az együttható, annál nagyobb a jövedelemegyenlőtlenség.39 Világviszonylatban az egyik legmagasabb értékkel az USA rendelkezik.40 Magyarország az erős középmezőnyben foglal helyet.41 Tehát míg Amerikában kiemelkedően magas a jövedelemegyenlőtlenség, addig Magyarországon mérsékelt, ha elfogadjuk az együttható alkalmazásának helyességét és a számítások pontosságát. Cohen professzor tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy a jövedelemi egyenlőtlenség az USA-ban ma magasabb, mint az elmúlt hat évtizedben bármikor.42 1980 és 2001 között úgy ment végbe az amerikai gazdaság leghosszabb növekedése, hogy az infláció és a munkanélküliség történelmi mélyponton volt. Mindeközben a társadalom nyolctizede szegényebb lett. Ehhez képest a társadalom legmagasabb jövedelemmel rendelkező egytizede 29%-kal növelte jövedelmi részesedését. Ezeket az adatokat azért tartjuk jelentősnek, mert cáfolják Kennedy elnök hasonlatát, miszerint a gazdasági növekedés akként emeli a társadalom egészének jólétét, ahogyan a dagály a hajókat.43 Érdemes kitérni arra, milyen kiváltó tényezők húzódnak meg az egyenlőtlenségek növekedése mögött Amerikában, mert ezek tanulságosak lehetnek mindegyik nyugati típusú demokrácia számára. Cohen professzor előbbi tanulmányában három okot nevez meg. 1. az adójogi változások 2. a
cégvezetők jutalmazási korlátjainak felszámolása 3. a szakszervezetek erejének hanyatlása. A konferencia tárgya miatt különösen az első okra szükséges kitérni. Amerikában 1968 óta folyamatosan mérséklődik a leggazdagabbak adóterhe. Ez egyrészt a progresszivitás hatását tompító adómérték-csökkentésnek, másrészt a társadalombiztosítási járulékok regreszszivitása növekedésének köszönhető. Előbbire jó példaként szolgál az ajándékozást terhelő adó nagyvonalú csökkentése a 2000-es évek elején, amelynek eredményeként az adómentesség határa 1,375 millió USD helyett 10 millió USD, az adómérték legmagasabb kulcsa pedig 55% helyett 35% lett.44 Amennyiben a társadalom szakadását nem tartjuk kívánatosnak, megkerülhetetlen, hogy a jogalkotó az adókat (is) felhasználja a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésére. A vonatkozó közgazdasági álláspont hiteles bemutatása érdekében szükséges felidézni azt a két mondatot, amelyben Richard Musgrave özvegye összefoglalja férje irányadó gondolatait a 2007-ben elhunyt közgazdász professzor tiszteletére írt emlékkötetben.45 Ezek lényege összegzésünk szerint az, hogy az adórendszernek fel kell vállalnia az újraelosztás funkcióját, mert a piaci folyamatok olyan jövedelemelosztáshoz vezetnek, amely tarthatatlan a kellő életszínvonal biztosítása és a társadalmi stabilitás megóvása szempontjából. A jövedelemadók szerepét a magánszemélyek jövedelmének újraelosztásában úgy tudjuk megragadni, hogy mérjük a különbséget a bruttó és a nettó jövedelmek szintjén is. Minél nagyobb mértékben csökken a nettó jövedelmeken mért Gini-együttható a bruttóhoz képest, annál jelentősebb a jövedelemadók hatása az újraelosztásban. Szükséges rámutatni az egykulcsos (lineáris) adómérték egyik vonatkozó fogyatékosságára. Az egykulcsos adómérték alkalmatlan a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésére, hiszen minden egyes adóalanytól azonos mértékű jövedelmet von el, ezáltal változatlanul hagyja az adózás előtti jövedelmek szintjén fennálló különbségek arányát. A személyi jövedelemadó mértékének egykulcsossá tétele Magyarországon ahhoz vezet, hogy a nettó jövedelmek különbsége az idei évben akkor is nő 2010hez képest, ha a bruttó jövedelmek egyenlőtlensége nem vál-
37 A következőkben az előadás alapján néhány 2007-es adatot ismertetünk előbb az amerikai értéket, utána az OECD országok átlagát feltüntetve. Egészségügyi kiadások a GDP-hez képest: 16%–8,9%; ezer főre jutó orvos: 2,43–3,1; ezer főre jutó kórházi ágy: 2,7–3,8; csecsemőhalandóság: 6,7–4,9. 38 A helyzet változására lehet azonban számítani, mert Barack Obama 2010-ben keresztülvitte az amerikai társadalombiztosítás reformját, ami az ellátási jogosultság kiterjesztéséről és a biztosítási elv kizárólagosságának megszüntetéséről rendelkezett. Az elnök úgy fogalmazott a döntést követően, hogy a szavazás nem valamelyik párt győzelmét jelenti, hanem az amerikai nép és a józan ész diadalát. http://www.whitehouse.gov/the-press-office/remarks-president-housevote-health-insurance-reform (2011. 07. 06.) 39 A Gini-együttható a tökéletes jövedelmi egyenlőségtől való eltérést számszerűsíti. (Ezért van az, hogy minél magasabb az együttható, annál nagyobb az egyenlőtlenség.) A jövedelemmegoszlás teljes egyenlősége azt az állapotot jelenti, amikor az x tengelyen jelölt társadalom minden egyes százaléka az y tengelyen jelzett jövedelmek egy-egy százalékával rendelkezik. Ez a helyzet egy 45 fokos egyenesnek felel meg. 40 A bruttó jövedelmek szintjén 0,433, a nettó jövedelmek szintjén 0,348 volt az USA-ban mért Gini-együttható 2009-ben. Stephen B. Cohen: Trends in U.S. Economic Inequality, https://sites.google.com/site/taxchoices2011/speakers-papers (2011. 06 29.) 11. old. 41 Magyarországon 2006-ban 0,255 volt a Gini-együttható. Medgyesi Márton: Jövedelemeloszlás nemzetközi összehasonlításban, in: Kolosi Tamás – Tóth István György (szerk.): Társadalmi riport 2010, Tárki, Budapest, 2010, 55. old. 42 Stephen B. Cohen: Trends in U.S. Economic Inequality, https://sites.google.com/site/taxchoices2011/speakers-papers (2011. 06 29.) 1–22. old. 43 “As they say on my own Cape Cod, a rising tide lifts all the boats.” Idézi Cohen professzor John F. Kennedy elnököt. Stephen B. Cohen: Trends in U.S. Economic Inequality, https://sites.google.com/site/taxchoices2011/speakers-papers (2011. 06 29.) 1. old. 44 Stephen B. Cohen: Trends in U.S. Economic Inequality, https://sites.google.com/site/taxchoices2011/speakers-papers (2011. 06 29.) 16–18. old. 45 „Richard early on stressed the role of taxation not merely in raising revenue to pay for public goods or services, whether or not applied on the benefit principle, but even more importantly in providing the means for adjusting the distribution of income. This was based on his firm belief that a free private market system, while contributing to the achievement of efficiency and growth, does not necessarily result in an acceptable distribution of income that is so important for the quality of life and social stability.” Peggy B. Musgrave: Remembering Richard Musgrave: 1910-2007, in: John G. Head – Richard Krever (szerk.): Tax reform in the 21st century: a volume in memory of Richard Musgrave, Kluwer, 2009, 8. old.
59
ESEMÉNYEK PORTRÉ tozik. Ennek elsősorban az az oka, hogy a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők adóterhelését is csökkentették. A személyi jövedelemadó újraelosztó hatása az adómértéken túl egyebek mellett az adójóváírás szabályozásától is függ. Az adójóváírás funkciója egy minimális szintű bérjövedelem adómentességének a biztosítása.46 Az adójóváírás eltörlésével (vagy mérséklésével) kapcsolatban véleményünk szerint két összefüggésre érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy modellszinten a minimálbér adómentességének megszüntetéséről van szó, jóllehet a minimálbér összege 2011-ben már jóval meghaladja az adójóváírással mentessé tett bért.47 A másik arra mutat rá, hogy az adójóváírás eltörlése is a nettó jövedelmek szintjén mért egyenlőtlenség növekedéséhez vezet egyéb körülmények – mint például a bruttó bérek – változatlansága mellett, mert emelkedik az alacsony bérből élők adóterhelése. Az egyéb körülmények változására azonban számítani lehet, részben kormányzati intézkedéseknek köszönhetően. Simon István az alkotmányozással kapcsolatban készített tanulmányában azt írja, hogy „egy olyan jövedelemszerkezetű országban, mint Magyarország, valójában kevés tere van egy valós, az államháztartás bevételeit is jelentősen befolyásoló progressziónak.”48 Ezért a 16%-os, egykulcsos adómértéket, a legalsó sávban létező adójóváírással a lényeget tekintve igazságosnak tartja, jóllehet véleménye szerint indokolt lenne egy második, enyhén emelt mértékű sáv a kilencedik és további egy, esetleg két sáv az utolsó, tizedik decilisben.
III.2. A területi egyenlőtlenségek A fentiek alapján egyértelmű, hogy a társadalom tagjainak egyenlőtlensége számos egymáshoz kapcsolódó tényezőtől függ. A vagyoni és jövedelmi viszonyok mellett szükséges számításba venni például a munkakörülményeket, a lakókörnyezetet és az igénybe vett közszolgáltatásokat is. Utóbbi a konferencián tartott előadásom szempontjából azért kiemelendő, mert a helyi önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatások minőségének egyenlőtlensége a társadalmi jólét különbségét okozza területi alapon.49 A területi egyenlőtlenségek kezelésére három megoldás hivatott. 1. az adószabályokba foglalt könnyítések 2. a területfejlesztési támogatások 3. a helyi önkormányzatok közti horizontális közpénzügyi kiegyenlítés.
46
Az adójóváírás 2011-ben havi 59 547 Ft-ig teszi a bérjövedelmet mentessé a személyi jövedelemadó alól. A minimálbér 2011-ben 78 000 Ft/hó. 48 Simon István: A közpénzügyek szabályozása az alkotmányban – tervezet, http://www.plwp.jak.ppke.hu/images/files/2011/2011-16.pdf (2011. 06. 30.) 14. old. 49 Kecső Gábor: Fiscal Policy to Redress Territorial Disparities in Hungary – prezentáció 50 Ezek közé tartozik például a Tao.-ban a csatlakozási szerződésnek megfelelően kivezetés alatt álló beruházási adókedvezmény (21.§), a fejlesztési adókedvezmény meghatározott jogcíme (22/B.§ b), valamint az értékcsökkenés szabályai között is találunk vonatkozó rendelkezést (1. sz. melléklet 14.). A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja.) rendelkezései is tartalmaznak hasonló értékcsökkenési szabályt (11. sz. melléklet II. p). 51 OECD: Fiscal Equalization in OECD Countries, Working Paper No. 4. 2007, 7–10. old. 52 Ferge Zsuzsa: Miért szokatlanul nagyok a magyarországi egyenlőtlenségek?, Esély 2008/2, 6-10. old. A szerző tanulmányával kapcsolatban megjegyzendő, hogy az önkormányzati önállóság nem feltétlenül vezet nagy egyenlőtlenséghez, hiszen pont ennek a megelőzésére szolgál a horizontális közpénzügyi kiegyenlítés. 47
60
Az adókedvezmények és egyéb könnyítések egyik célja lehet az, hogy segítsék a hátrányos helyzetben lévő területek gazdasági fejlődését. Ezzel összefüggésben arra szükséges rámutatni, hogy az adóalanyok kizárólag azért jogosultak igénybe venni előnyösebb szabályokat, mert egy adott térségben vagy településen tevékenykednek. A jogalkotó ugyanis a kedvezőbb adószabályokkal ösztönözni kívánja az adóalanyokat arra, hogy kevésbé fejlett területen végezzék tevékenységüket. A jogalkotó ezzel arra törekszik, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklődjenek, például munkahelyek teremtése és helyben képződő források bővülése miatt. Előadásom keretében sorra vettem a területi egyenlőtlenségek kezelésére szolgáló hatályos adójogi rendelkezéseket,50 valamint kitértem arra, hogy az uniós jog milyen követelményeket támaszt a területfejlesztést célzó adószabályokkal szemben. Előadásomban felvázoltam továbbá a helyi önkormányzatok közti horizontális közpénzügyi kiegyenlítést. Ez célja szerint alapvetően különbözik a területfejlesztést szolgáló adókedvezményektől és támogatásoktól, mert nem az adott terület gazdasági növekedésének elősegítésére irányul. A jogalkotó arra törekszik a horizontális közpénzügyi kiegyenlítés működtetésével, hogy hasonló közpénzügyi helyzetbe hozza az azonos típusú (például települési) önkormányzatokat annak érdekében, hogy hasonló mennyiségű és minőségű közszolgáltatás nyújtására legyenek képesek.51 Ez azért fontos, mert az önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatások is befolyásolják a társadalmi egyenlőtlenséget, ahogyan arra fentebb már utaltam. Az elégtelen horizontális kiegyenlítés főként akkor vezet jelentős társadalmi problémához, ha az önkormányzatok nemcsak az infrastruktúra fenntartásáért, hanem számos humánszolgáltatásért is felelősek, mint ahogy Magyarországon például a közoktatásért és az alapszintű egészségügyi ellátásért. Érthető tehát, hogy Ferge Zsuzsa a magyarországi egyenlőtlenségek okai között megnevezi a magyar önkormányzati rendszert, annak jellemzőin belül pedig külön említi az önkormányzatok közti egyenlőtlenségeket.52 Az előbbieken túl a konferencián bemutattam a horizontális közpénzügyi kiegyenlítés alaptechnikáit, valamint a vonatkozó magyar rendelkezéseket, különös tekintettel az adóerő-képesség szabályozására.
ESEMÉNYEK III.3. A konferencia második napjának további témái Simon István előadást tartott a magyar államháztartás és társadalom jellemzőiről, amelyek a jogalkotó számára egyrészt értelmezési, másrészt megvalósíthatósági keretet szolgáltatnak.53 Az előadó a következő főbb vázlatpontokon keresztül mutatta be a magyar közpénzügyi állapotokat: 1. az államháztartás nehéz helyzete 2. az előbbi kialakulásának okai 3. a közterhek terítése az adórendszerben. Kitért továbbá a lakosság jövedelmi viszonyainak alakulására, valamint felvázolta azt a folyamatot, amelynek keretében a rendszerváltástól eljutottunk odáig, hogy ma mind az államháztartás, mind a lakosság adóssága kiemelkedően magas, miközben jelentős az elvonás szintje és a közvagyon elfogyott. A problémát súlyosbítja, hogy az államháztartási és a lakossági adósság számottevő része árfolyamkockázattal terhelt. Az előadáson szó volt arról is, hogy míg Magyarországon a jövedelmek lényegesen alacsonyabbak a nyugati államokhoz képest, addig az árak között jóval kisebb az eltérés. Emiatt különösen a szürkegazdaságban nem érdekelt középosztály jövedelmi és életszínvonala marad el a nyugati társadalmakban megszokottaktól. Mindezek a jellemzők és folyamatok a demokrácia finanszírozhatósága szempontjából vetnek fel kérdéseket, ahogyan arra más összefüggésben már 1996-ban rámutatott az előadó.54 Darák Péter előadásában többek között arra kereste a választ, milyen új adótárgyakat lehet megnevezni a válság tanulságaira is tekintettel.55 Az előadó szerint adótárgynak például az a dolog vagy tevékenység való, amely kielégít néhány feltételt. Ezek közé sorolta többek között azt, hogy az adótárgy 1. elegendő mennyiségben álljon rendelkezésre ahhoz, hogy számottevő bevétel származzon belőle 2. ellenőrizhető legyen 3. értéke meghatározható legyen 4. közvetle-
nül kapcsolódjon az adóalanyhoz. Az előadó több felvetést intézett a hallgatósághoz, amelyek arra irányultak, hogy a résztvevők véleménye szerint például az űrszemét és a közlekedési dugó mennyiben felel meg az előbbi feltételeknek. Az előadás további része arra irányította figyelmünket, hogy fel kell tárni mindezek gazdaságra, környezetre és társadalomra gyakorolt hatását is.56 Nagy Viktória felvázolta a nyugdíjak adóztatásának lehetséges típusait és bemutatta a magyar nyugdíjrendszert, különös tekintettel a szabályozás legutóbbi módosítására.57
IV. Zárszó helyett A konferencia honlapján azt olvashatjuk, hogy az antik görög világban a „válság” (κρίσις, Krisis) szó egyik jelentése a „választás” volt.58 A nyelv ily módon jól kifejezte azt, hogy válság idején át kell gondolni a lehetőségeket és választani kell a megoldási javaslatok között. Több ezer év elteltével sincs ez másként. Akkor, amikor már alig-alig működik mindaz, ami korábban megrendíthetetlennek tűnt, szükséges felvázolni az előttünk álló forgatókönyveket. A válság egyúttal lehetőséget kínál új, vagy legalábbis más utak választására. Ugyanakkor el kell kerülni a zsákutcákat, mert az is elképzelhető, hogy azok visszafelé járhatatlanok. Az adópolitikában is az útkeresés zajlik világszerte. Ez csak akkor lehet sikeres, ha a gazdasági visszaesést legalább három szinten helyesen értelmezzük. Szükséges feltárni az adópolitika szerepét 1. a válság kialakulásában és tovagyűrűzésében 2. a válság hatásainak kezelésében 3. a jövőbeni válságok elkerülésében. A tudománynak is van ezen a területen tennivalója. A 2011-ben Ferrarában tartott adójogi konferencia minden korlátja ellenére nem volt fölösleges ebből a szempontból sem.
53
Simon István: Some Key Fiscal and Social Data as the Basis of Tax Policy – Hungary – prezentáció Simon István: Bankválság és konszolidáció, in: Harmathy Attila (szerk.): Jogi tanulmányok 1996, ELTE ÁJK, Budapest, 1996, 130. old. 55 Darák Péter: The Possible Objects of Taxation – prezentáció 56 Az előadás diái elérhetők Darák Péter honlapján a következő linken: http://www.darak.hu/index.php?option=com_ninjaboard&view=topic&id=45&It emid=14 (2011. 06. 29.) 57 Nagyová Viktória: An aging Continent – Pensions and Taxation in the New Millennium – prezentáció 58 https://sites.google.com/site/taxchoices2011/home (2011. 06. 30.) I. 54
61
