SZEMLE
KÖNYVNAPOK – 1942 ÍRÓ ÉS OLVASÓ között nem csak az a külömbség, hogy az író ír s az olvasó olvas, h a n e m az is – és ez talán fontosabb – hogy az író azt ír, amit akar, s az olvasó azt olvas, amit az író ír. Ez u g y a n túlzásnak látszik, de ha tökéletesen a visszájára fordítjuk, akkor kiderül, hogy nagy igazság van mégis benne; valóban, az az író, aki az olvasó szeszélyéhez szabja műveit, alig méltó az író nevezetre. Kétségtelen azonban, hogy az író n e m él külön világban: h a z á j a , nemzete, népe egy haza, egy nemzet, egy nép olvasóiéval; őt ugyanazok a kérdések n y u g t a l a n í t j á k , mint olvasóit. A külömbség közöttük inkább csak az öntudatosság f o k á b a n v a n : az olvasó könnyebben befolyásolható, h a m a r megejti egy találó felelet és g y a k r a n észre sem veszi, ha egy ilyen nagyon találó felelet idegen kérdést csempész s a j á t kérdései közé. Az olvasó aránylag könnyű zsákmánya a hírverés álnok k a t e k i z m u s á n a k ; mi kifogása is lehetne a hibátlan felelet ellen, ha a kérdést kérdésnek e l f o g a d j a ? Így az álnok hírverésnek hat a l m á b a n áll szakadékot ásni az olvasók és az olvasók írói között, fülsüketítő z a j j a l tömve be az olvasók f ü l é t azok előtt a kérdések előtt, melyek a vásári zenebonától távolabb álló írók előtt tiszta hangon csendülnek fel. E z é r t f o n t o s a hírverés birtokosainak, a n a g y könyvkiadó vállalatoknak állásfoglalása; k í v á n a l m u n k velük szemben kevés, még üzleti érdekeikbe sem ütközik: azokat az í r ó k a t s azokat a műveket közvetítsék az olvasókhoz, akik a n n a k a hazának, nemzetnek, népnek kérdéseit vetik fel s keresnek r á j u k feleletet, melynek e g y a r á n t t a g j a író és olvasó. Örömmel á l l a p í t j u k meg, hogy ennek a kívánalomnak idei könyvn a p i kiadványaikkal általában megfelelnek kiadóink. Ha végig lapozzuk a könyvnapi könyvek jegyzékét, alig a k a d u n k benne olyan műre, mely a m a g y a r sorsközösségtől való különállásával t ü n t e t v e lepné meg kellemetlenül a könyvet vásárolni ó h a j t ó közönséget. Nem sietünk mohón megh a j t a n i ezért az elismerés lobogóit a könyvkiadók előtt, hiszen a kívánalom, melyet velük szemben t á m a s z t o t t u n k , valóban kevés volt; nem azt kívántuk, h o g y k i a d v á n y a i k r a ráfizessenek, h a n e m csak azt, hogy ne állj a n a k ú t j á b a a m a g y a r érdeklődés érvényesülésének, vagyis – ha szabad kissé tréfálkoznunk – éppen azt, hogy ne fizessenek rá kiadványaikra, hogy ne c s a p j a n a k f e l önzetlen p r ó f é t á k n a k honunkban, hanem m a r a d j a n a k haszonelvű m a g y a r üzletemberek. Valóban – az idei könyvnap is ezt igazolja s az elmult évek könyvnapjai sem t a n ú s í t a n a k m á s t – egyre jobban erősödnek a szálak, melyek a m a g y a r olvasókat íróikhoz fűzik, egyre követelőbben lép fel a könyvvásárló közönség néma igénye, melyn e k hovatovább mind nehezebb ellenállani. E n n e k az igénynek az i r á n y a világosan megmutatkozik, ha azt keressük, ami a k ö n y v n a p r a megjelent legkülömbözőbb művekben közös: ez az irány a magyar önismeret felé mutat. Jele ennek m á r az az öt könyv is, melyekkel ebben a számunkban külön-külön is foglalkozunk: Györffy István: Magyar nép – m a g y a r föld, Karácsony Sándor: Ocsúdó m a g y a r s á g , Szekfű Gyula: Állam és nemzet, Németh László: Kisebbségben, Szekfű Gyula szerkesztésében: A m a g y a r s á g és a szlávok. De megemlíthetnők m é g : Prinz Gyula: Magyar-
Erdélyi Magyar Adatbank
Szemle
185
ország földrajza, Lükő Gábor: A m a g y a r lélek formái, Szabó Zoltán: P a rasztok s t b . ; mind olyan munkák, melyek a m a g y a r föld és a m a g y a r ember világának a t i t k a i t igyekeznek megfejteni. A m a g y a r mult sem m a r a d kiaknázatlanul. E tekintetben az idei könyvnap egy m á r a mult években kialakult nemes h a g y o m á n y r a támaszkodott, amikor g y ü j t e m é n y e s kiadásban t e t t e az olvasók s z á m á r a hozzáférhetővé néhány klasszikus í r ó n a g y s á g u n k életművét. E z ú t t a l Balassa, Csokonai Vitéz, Madách és Tompa Mihály kerültek s o r r a összes műveikkel, az ú j a b b a k közül Babits összes verseit, Tóth Árpád összes m ű f o r d í t á s a i t k a p t u k . Kelendőségük azt bizonyítja, hogy ezek a vállalkozások élő igényt elégítettek ki. Bízvást i d e s o r a k o z t a t h a t j u k a »Magyar Szabadság« című kötetet is, mely Bethlen Miklós önéletírását, II. Rákóczi Ferenc vallomásait és Széchenyi 1848-as n a p l ó j á t tartalmazza. Túlzás nélkül á l l í t h a t j u k , hogy – némi r o m a n t i k u s látszat ellenére is – számottevő szépíróink könyvnapi könyvei szintén a mélyebb mag y a r önismeret vonalába illeszkednek: Tamási Áron összes novellái kétségtelenül a kitűnő író életművének leghitelesebb, legigazabb részébe t a r toznak. Móricz Zsigmond második Rózsa Sándor-kötete az alföldi p a r a s z t ság i r a t l a n történelmének egy fejezete. Sinka István F e k e t e B o j t á r néven vall csodálatos gyermekkoráról; könyve azok közé a r i t k a könyvek közé tartozik, melyek egy ember sorsán keresztül valóban egy egész népréteg sorsát érzékeltetik. És ugyancsak önéletrajz Erdélyi József »A harmadik fiú« című könyve is. Végül Erdély és az anyaország elszakíthatatlan egységét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az erdélyi könyvnapi kiadványok – b á r mennyiség tekintetében természetesen kisebb a r á n y o k b a n – hajszálpontosan ugyanazt az irányvonalat követik, melyet az anyaországiak. Multunk értékeinek f e l m u t a t á s á t célozza az Erdélyi Csillagok Apáczai Csere János, Bethlen Miklós, Benkő József, P á p a i P á r i z Ferenc, Rácz Sámuel, B a r a b á s Miklós, Kriza János, Sikó Miklós, br. Wesselényi Miklós, Jósika Miklós, Orbán Balázs, Székely B e r t a l a n arcképének megrajzolásával, valamint a Hazai utazók Erdélyben, a Tréfás és csúfolódó erdélyi népköltészet és a Tillaárom haj!, mely A r a n y J á n o s v i d á m verseit tartalmazza. U t o l j á r a említjük meg – részes társhoz illő szerénységgel – az Üdvözlégy Szabadság című antológiát, mely nyolc f i a t a l erdélyi költőnek elsősorban azokat a verseit foglalja magában, melyekben ezek a költők az erdélyi m a g y a r s á g n a k a bécsi döntéssel bekövetkezett felemás felszabadít á s á r a felelnek elszorult torokkal. SZABÉDI LÁSZLÓ
MAGYAR NÉP – MAGYAR FÖLD Györffy István, a korán elhunyt nagy m a g y a r n é p r a j z t u d ó s összeg y ü j t ö t t munkáit a d t a közre, ezen a címen, a Turul Szövetség Könyvés Lapterjesztő K f t . A közel félezer oldalas mű h a t a l m a s dokum e n t u m a nemcsak G y ö r f f y István tudományos m u n k á s s á g á n a k , hanem a m a g y a r n é p r a j z n a k is. Megh a t á r o z á s a ez a m u n k a a m a g y a r néprajztudomány feladatainak, útm u t a t á s a m a g y a r önismeret el-
érésére s ezáltal a m a g y a r öntudat-építés kézikönyve. De mégsem elmélet ez a könyv. G y ö r f f y a m a g y a r néprajztudom á n y legfontosabb f e l a d a t á n a k a m a g y a r népi kultúra mindenek előtt való rögzítését t a r t o t t a ; az elméletektől nemcsak m a g a tartózkodott, h a n e m óva intette tanítványait is. »Nekünk nincs még, h á l a Istennek, elméletekre szükségünk, ha valamit meg a k a r u n k állapítani népünk m u l t j á r ó l , m i n t az oly igen t u d o m á n y o s n y u g a t i könyvek
Erdélyi Magyar Adatbank
Szemle
186 íróinak – szokta mondani. N á l u n k még meglévő h a g y o m á n y az, a m i t a n y u g a t i néprajztudósok keserves a g y m u n k á v a l következtethetnek ki, mint volt valóságot; ugyanez keleti rokonainknál meg éppenséggel még élő műveltség.« A m a g y a r n é p r a j z problémái éppen ezért, G y ö r f f y szerint, Keletre fordulva oldhatók meg. E z é r t kell mindenekelőtt számba venni azt, amivel a honfoglaló m a g y a r s á g ideérkezett, E u r ó p a e nehéz helyére, népek és k u l t ú r á k ütköző p o n t j á r a , e r r e az örök csatatérre, ahol m á r több m i n t ezeréve állunk őrt, m a g u n k r a hagyva, testvértelenül, b a r á t t a l a nul. T u d n u n k kell, h o g y mivel érkeztünk e hazába, hogy mi mindenünk volt, m e r t csak így mondhatj u k meg, m i t k a p t u n k a n y u g a t i műveltségből és h o g y mivel gyarap í t o t t u k mi az emberi műveltséget. Csak így derül f é n y őstörténelmünkre, csak így mutatkozik meg ősműveltségünk és így világlik ki, v a j j o n teremtő, alkotó nép vagyunk-é v a g y csak tanulékonyak, akik mindent megtanulunk, a m i t előttünk dicsérnek. Csak így kapj u k bizonyítékát annak, hogy részünk van az európai művelődésben és ezen az úton, népi műveltségünkön keresztül, fogalmazhatj u k meg, hogy mi a m a g y a r . A m a g y a r népi műveltség ezáltal lesz a m a g y a r önismeret és a m a g y a r öntudat forrása. Ezek a szempontok i r á n y í t o t t á k és váltak valóra G y ö r f f y egész élete m u n k á s s á g á b a n , aki a m a g y a r nép és m a g y a r föld sorsproblémáit, még a m a g y a r s á g területén belül is, a keleti területeken kut a t t a . Elsősorban a k ú n s á g érdekelte, ahol született. A kúnok, m i n t »a legfiatalabb honfoglalók«, – emlegette – sok tekintetben elevenen megőrizték a keleti hagyományokat. Az ő életük f e l t á r á sával igyekezett megtalálni a kulcsokat a m a g y a r s á g hagyományos műveltségéhez. Különösen sokat foglalkozott települési kérdésekkel, m e r t szerinte a nép és a föld sor-
sát, egymáshoz való viszonyát, ennek a viszonynak a történelmét, t e h á t az ember életét a település és az így rendelkezésre álló javak és természeti erők határozzák meg. S b á r kétségtelen, hogy G y ö r f f y előtt is és k o r t á r s a i is sok nagyszerű eredményt értek el, mégis ő az, aki kiemeli a m a g y a r néprajztudományt az exotikumokat dédelgető folklore és a népi mesterkedést és művészkedést csodáló és azon elmerengő Volkskunst állapotából és rátereli a figyelmet a település- és népiségtörténeti szempontokra is. A keleti országrész m a g y a r s á g á val foglalkozva, természetszerüleg élénken vizsgálta a nemzetiségek és a m a g y a r s á g kölcsönös néprajzi és demográfiai problémáit is. Különösen sokat foglalkozott a rom á n s á g t é r h ó d í t á s á n a k néprajzi és szociális kérdésével. Ezen a téren olyan messzire előre j u t o t t , hogy sok tekintetben végérvényesen megállapította a b a j o k o k á t is. »Mindenek felett azzal kell tisztába jönnünk, hogy az oláh kérdés elsősorban gazdasági kérdés. Nem szabad úgy gondolkodni, – í r j a , – m i n t h a csak a kultuszminiszternek volna kötelessége m a g y a r nemzeti politikát csinálni, a földmívelési, valamint a többi kormányok éppúgy, sőt némelyiknek még jobban m ó d j á b a n van. De a társadalom is f o g j o n össze s tekintsen a fenyeg e t e t t E r d é l y felé!« G y ö r f f y m á r 1915-ben leírta, Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyairól írt tanulmányában, azokat, amiket ma is széltében-hosszában megállapít a n a k : »Erdély épúgy telítve van, mint Dél-Bihar. A m a i kultúrális és gazdasági viszonyok között ott több ember n e m t u d megélni. A m a g y a r nem t u d j a az igényeit jobban redukálni és megmozdul. Az oláh m e g még egy kicsit lejebb szállítja az igényeit, összébb húzza m a g á t , de otthon m a r a d . Nemsok á r a p a n a s z t hallunk, hogy ez v a g y az a f a l u oláhosodik. Pedig n e m t ö r t é n t más, minthogy a ma-
Erdélyi Magyar Adatbank
187
Szemle gyarok k i v á n d o r o l t a k . . . székelyeket visznek a Bácskába cselédnek, alföldi városokba iparostanoncokn a k ! Kedvezményes v a s ú t i jeggyel jövő székely cselédeket önt napróln a p r a a vonat a budapesti keleti pályaudvaron. Ilyenek u t á n ne az oláhokat vádoljuk, hogy E r d é l y t eloláhosítják, hanem magunkat, akik »mentjük« véreinket s E r délyt.« Ezek az itt idézett mondatok, mai a k t u a l i t á s u k mellett a r r a is felhívják a figyelmet, hogy Györf f y n e k sikerült a m a g y a r n é p r a j z módszerét ú. n. etnoszociológiai szempontokkal bővítenie. Idevonatkozóan elég, ha a szilaj pásztorok című történelmi néprajzi művére, A rétes emberek-ről í r t tanulmányára és a Matyó summás című dolgozatára emlékezünk, amelyek a mindennapi népi sors és magyarnépi m a g a t a r t á s n a k a legelső tudományos alapossággal és tárgyilagossággal megírt dokumentumai. Ezekben a dolgozatokban v á l t o t t a leginkább valóra G y ö r f f y azokat az intelmeket, amelyeket nekünk, tanítványainak, nem győzött eléggé a lelkünkre kötni: hogy a népi k u l t ú r á t sohase tépjük alkotó elemeire, s nehogy az alkotó elemek e t g y ü j t s ü k , mint bogarász a ritka b o g a r a k a t , hanem a k u l t ú r á t mindig az életben vizsgáljuk, teljes egészében és funkcióiban r a g a d j u k m e g és ábrázoljuk leírásainkban, értelmezni azonban mindig a népi m a g a t a r t á s szemszögéből is értelmezzük. Vegyük vizsgálat alá azt is, h o g y a nép milyen magatartást tanúsít hagyományos műveltségével szemben, m e r t csak így n y e r ü n k bepillantást a nép lelkébe, így l á t j u k meg, hogy m i t jelent a valóságban a nép számára hagyományos műveltsége. G y ö r f f y belelátott népe lelkébe és derülátó volt a n n a k jövőjét illetőleg, m e r t l á t t a a népi k u l t ú r á n keresztül népe belső értékeit és erőit s mindig m o n d o t t a : » E l n y ű t t ü k az izmaelit á k a t , el a görögöket, a r c u n k r a f o r m á l t u k a bolgárokat és negy-
venezer családnyi k ú n t . Csak idő kell és a nemzet belső erőinek, h a gyományainak a védelme és ápolása, a k k o r e l n y ű j j ü k azokat is, a k i k e t még el kell nyűnünk, hogy e hazában mindnyájan magyarul m a g y a r o k legyünk.« Ez a nemzetet f e n n t a r t ó belső erő G y ö r f f y szerint a népi műveltség és h a g y o m á n y . E z t igyekezett feltárni, begyüjteni, ezért figyelmeztetett mindig h a gyományaink keleti eredetére, m e r t így l á t t a elérhetőnek az »úri« és népi műveltség közeihozását, éppen a közös keleti h a g y o m á n y alapján, s így remélte a m a g y a r népi m a g a t a r t á s helyes vizsgálat á t , amiből a tárgyilagos önismer e t és az építő, m e g t a r t ó m a g y a r ö n t u d a t f a k a d . Ezek a meggondolások és célok, a m a g y a r n é p r a j z tudomány ilyen feladatainak a m u n k á l á s a és módszeres fejlesztése a v a t t á k G y ö r f f y t a m a g y a r népr a j z legkiválóbb s amellett legnagyobb h a t á s ú tudósává, aki tanít ó j á v á lett – az ú j , nemzetibb kult ú r á j ú és szociálisabb berendezésű E u r ó p á b a n – nemzete ifjúságának. K. Kovács László
OCSUDÓ MAGYARSÁG A m a i m a g y a r gondolkozókat és í r ó k a t két csoportba sorozhatnánk. Vannak, akik azt m u t a t j á k meg, hogy milyen a m a i m a g y a r s á g . Ezek inkább sötét, m i n t d e r ű s képet rajzolnak s elénk t á r j á k a m a i m a g y a r élet iszonyú h i á n y a i t és belső ellentmondásait. V a n n a k azután, m á r sokkal kevesebben, akik a válságból kivezető u t a t és az ellentmondások m a g a s a b b összhangját keresik. Karácsony Sándor »Ocsudó m a g y a r s á g « című hatodfélszáz lapos ú j a b b könyve bízvást igazolja, hogy ő ebbe a második csoportba tartozik. A nevelésről szól, – ebben l á t j a a m a g y a r váls á g megoldásának egyetlen ú t j á t , – s az elevenbe vágó miért és mi-
Erdélyi Magyar Adatbank
Szemle
188 nek kérdésére ad választ. A mi és a hogyan: a lényeg és a módszer v i t a t á s a egy l e t ü n t korszak emberéé volt. A z életerőkkel telített ú j ember az ok és a cél kérdését vizsg á l j a s a k e t t ő között feszülő élet mozgását k í v á n j a ábrázolni. A Neveléstudomány társaslélektani a l a p j a i című sorozatának, úgy látszik, befejező (III.) k ö t e t e az »Ocsudó m a g y a r s á g « . S hogy Karácsony neveléstani gondolkodásán a k lényegét érzékelhessük, éppen csak u t a l u n k rá, h o g y a régi nevelés az egyéni lélek h á r o m alapvető tevékenységét: az érzelmet, az értelmet és az a k a r a t o t szerette volna kinevelni. Az egyénnevelés nyilvánvaló csődje u t á n azonban világossá lett, hogy a nevelés n e m csupán az egyik egyénnek a m á s i k r a való ö n t u d a t o s és céltudatos r á h a tása, h a n e m az egész társadalomn a k mindenki i r á n t i felelőssége és szolgálata az egész t á r s a d a l o m sikeres megváltoztatása érdekében. A társaslélektani szempontnak a nevelés területén való alkalmazása azt jelenti, hogy társasérzelmi, értelmi és a k a r a t i , t e h á t művészi, nyelvi és t á r s a d a l m i nevelésről kell beszélnünk. Karácsony Sándor ennek a h á r m a s f e l a d a t n a k a körvonalozására vállalkozott. Első neveléstani művében (Magyar nyelvtan társaslélektani alapon) megfelelt a r r a a kérdésre, hogy a nyelv, mint jelrendszer, miképpen válik az embernevelés egyik legdöntőbb tényezőjévé. A művészi nevelés társaslélektani lehetőségét Az irodalmi nevelés című tanulmán y á b a n f e k t e t t e le (A k ö n y v e k lelke című kötetben), a Magyar észjárás című könyvében pedig azt kereste, hogy a m a g y a r nevelésnek melyek a társaslogikai feltételei. A Magyar Világnézet című t a n u l m á n y a viszont a s a j á t o s mag y a r gondolkozásmód és életlátás adott törvényeit í r j a le és á l l í t j a szembe különösen az »indogermán« szellemmel. Ilyen előzmények u t á n ez a könyve egyfelől eddigi, a nevelésre vonatkozó összes gondola-
t a i n a k rendszerezése, másfelől ann a k f e l m u t a t á s a , hogy melyek a t á r s a d a l m i nevelés akarati megnyilvánulásainak legdöntőbb törvényei. E b b e n a könyvében – amint m a g a m o n d j a – pedagógiai rendszerét a k a r j a n y u j t a n i . Ez a rendszer azonban öntudatosan különbözik a n e m m a g y a r szellemű pedagógiai rendszerezésektől. A mű h a t n a g y f e j e z e t e : 1. Elrejtezett m a g y a r s á g . 2. A nevelés a priorjai. 3. A nevelés alanya és t á r g y a . 4. A nevelés külső körülményei. 5. A nevelés előzményei és következményei. 6. Ocsudó m a g y a r s á g csak keret, amelyen belül bőven találunk filozófiai, nyelvészeti, történelmi, esztétikai fejtegetéseket, naplószerű visszaemlékezéseket, vezércikkszerű kisebb írásokat, önvallomásokat, nevelői mozgalmakról való beszámolókat. A szélesen hömpölygő, változó színű hullám o k a t vető folyamot azonban egységes meder f o g j a be, s a folyam vize mindenütt önmagával azonosan kristálytiszta. A m a g y a r nevelésnek a m a g y a r s á g a d t a öntörvényszerüségei szerint, a legmagasabb keresztyén eszmények vezetése alatt, minden k é p m u t a t á s nélkül, a legteljesebb őszinteségben kell lefolynia. E g y nemzetnek a nevelése szélesebb folyam és összetettebb organizmus, hogysem a n n a k minden eleven kérdése egyetlen elvi rendszerben elférne. Karácsony Sándor könyvében nem is t a l á l j u k az iskolás német tudományelmélet törvényszerüségeinek megfelelő elvi rendszerezést, de olvasása közben annál inkább érezzük az egyetlen m a g y a r s á g rengeteg nevelési kérdésünk között egységet t e r e m t ő hatalmát. Karácsony Sándor könyve nagy szolgálat, m e r t a m a g y a r válságból felocsudó és felocsudni tudó m a g y a r s á g r ó l beszél. Feltétlenül megerősít a nevelés hatalmába vet e t t hitünkben és merész kísérlet a n n a k m e g m u t a t á s á r a , hogy a nálunk szokványos – az ő fogalma-
Erdélyi Magyar Adatbank
189
Szemle zásában: indogermán szellemű – tudományművelési módszerektől elütő módon, s a j á t o s a n m a g y a r u l is lehet tudományt űzni. Karácsony Sándor könyve, eleven életet hozó, életerőket ébresztő ú j a b b n a g y alkotása, minden bizonnyal megérdemli az élő könyv nevet. László Dezső
ÁLLAM ÉS NEMZET A jelenségekből úgy ítélhető meg, hogy a m a g y a r szellemi m a g a t a r t á s r a mind inkább jellemzővé válik a jelen megtagadása, vállalása a magányos útnak, elvonulás a »sziget«-re vagy nevezzük bármiképpen ezt a jelenséget. Mert a jelen valósága lehangoló tapasztalat, közszellemünk elferdült és megromlott, s m e r t t á r s a d a l m u n k akusztik á j a is hamis, – a lélekben f ü g getlenek, a jobbak, a mult t a n í t á sát befogadók s a jövőért aggódok számára – úgy tetszik – nincs más becsületes választás, mint kívül lenni és kívül m a r a d n i ezen a bűnös körön. Nem önkéntes száműzetés ez, a kapcsolatoknak megszakítása távolról sem következik ebből a magatartásból, egyszerüen csak távolmaradás a jelen » ü g y e k től, melyeket úgysem ők intéznek, a vezetés helyett csak a szellemi hatás szerepének a vállalása, melyet éppen a »sziget« magánya, a »külön út« függetlensége tesz – szerintük – elmélyültté és megfontolttá. Ismervén a mai m a g y a r t á r s a dalom és közszellem ferdeségeit, betegségeit és bűneit, bizonyos mértékben értékelni t u d j u k ezt a m a g a t a r t á s t . De mégis megdöbbent az az ernyesztő h a t á s ú vallomás, amely Szekfű Gyula »Állam és nemzet«-ét bevezeti: ő, aki egyedül j á r j a ú t j á t , nyugodtan nyilatkozhatik hazájáról és népéről, m e r t senkitől nem v á r helyeslést, ócsárlással sem törődik, a jelenben úgyis
keveset bízik. Borúlátását éppen csak enyhíti, de nem közömbösíti az, amit hozzáfűz: a jelenben keveset bízik, de ismeri a m u l t a t és hisz a jövendőben. Ez a szellemi m a g a t a r t á s Szekfű Gyula publicisztikájának egyébként is ú j a b b a n jellemző vonása. Csalódott és keserű h a n g ú lett s t a l á n m á r el is felejtette, hogy egykor, a Három Nemzedék f ü g g e lékében, hitét nemzedékünkbe helyezte. Jövendőről beszélt a k k o r is, jövendőről, amely azonban n e m a távolban lebeg, de kezdeteiben jelen van s észrevétlenül h ó d í t j a m a g á hoz az országot. Úgy látszik, a m i t a k k o r nem vélt illuziónak, ma ann a k véli és a sok csalódás v a g y vélt csalódás keserűvé t e t t e nemzetszemléletét. A t ö r t é n e t í r ó t a n í t á s á n a k a lényege azonban, s így az »Állam és nemzet«-ben összefoglalt nemzetiségtan lényege is f ü g g e t l e n az ember és a politikus kedélyvilágától. Ez a nemzetiségtan ma m á r minden m á s körülménytől f ü g g e t l e n szellemi valóság, amely épp olyan mértékben építi m a g y a r önismeretünket, m i n t a Három Nemzedék, a Magyar Történet v a g y a Mi a magyar? kötet nemzeti jellemünket megrajzoló szép t a n u l m á n y a . Öt p o n t b a n szögezi le Szekfű Gyula a nemzetiségi kérdésben kialakított á l l á s p o n t j á t : 1. a m a g y a r nemzetnek mindig volt állama, s ez az állam, Magyarország, mindig a m a g y a r o k é v o l t ; 2. a m a g y a r o k államában mindíg l a k t a k n e m - m a g y a r népek is; Magyarország ennyiben sohasem volt egynyelvű ország; az egynyelvű ország az ezer éves multról való lem o n d á s u n k a t jelentené; 3. a nem-magyar népekkel való együttélés módozatait és lehetőségeit mindenkor keresték és legtöbbnyire meg is t a l á l t á k a mag y a r o k ; e t é r e n a kezdeményezés az ő kezükben volt, aminthogy az állam is mindenkor az övék volt és érte ők viselik a felelősséget;
Erdélyi Magyar Adatbank
190
Szemle
4. a m a g y a r s á g b a idők folyam á n sok n e m - m a g y a r elem is átömlött, de ez az asszimiláció a mult századokban sohasem érte el azt a h a t á r t , melyen túllépve a magyarság ősi tulajdonságainak működését és k i f e j t é s é t akadályozh a t t a volna; 5. amikor t e h á t a nemzeti és állami létben zavarok mutatkoznak, o t t m e g i n t lehetővé, sőt kizárólagossá kell tenni ez ősi tulajdonságok, köztük a régi m a g y a r politikai érzék érvényesülését. Már ebből az öt pontból is kiviláglik az »Állam és nemzet« f e j t e getéseinek mély értelme s ezért szükségesnek l á t j u k , hogy lapunk a kötet nagyobb tanulmányaival (A szentistváni állam, A magyarság és kisebbségei a középkorban, Még egyszer középkori kisebbségeinkről, Népek egymás közt a középkorban, A nemzetiségi kérdés rövid története, Népiség, nemzet és állam) s egy-két kisebb tanulm á n n y a l a közel jövőben részletesebben is foglalkozzék. Venczél
József
KISEBBSÉGBEN A m a g y a r könyv ünnepének ú j donságai közül őszinte örömmel v e t t ü k a kezünkbe Németh László Kisebbségben című négykötetes művét, hiszen ha mifelénk kimondj á k N é m e t h László nevét, éppen ez a sok v i t á t keltett s most címadó t a n u l m á n y t á r s u l hozzá. A megkülönböztetés részben szól az írásn a k ; részben pedig az á t f o g ó és á t tekinthető szellemi alkotást értékelő erdélyiség nyilatkozik meg benne. Ha o k á t kellene adnunk enn e k a kiemelésnek, bizonyára így szólanánk: ezt a könyvet azért t a r t j u k többre egyéb műveinél, m e r t benne nem ú j a b b regényalakokat, színdarabhősöket, nem alkalomszerű terveket és részletértékek e t adott, h a n e m egy egész gondo-
latvilágot vetett ki sarkaiból, s helyette ú j szemléletet teremtett. Á t a l a k í t o t t a a gondolkozást, nem csupán a tömegből kiemelkedőkét, h a n e m egy kissé a tömegét is, s így, m i n t erjesztő anyaggal, előseg í t e t t e a m a g y a r kiválasztottak rétegének képződését. A forradalmi eszméket m a g á n t u l a j d o n á n a k érző mozgékony nemzedékünk ( é r t s d : a m a g y a r i f j ú s á g ) eleinte f e n n t a r t á s nélkül, később bizonyos kiigazításokkal magáéinak f o g a d t a a könyvben meghírdetett igéket. Németh László ezzel a könyvvel lett kigyúlt csillag a célt és u t a t kereső m a g y a r i f j ú s á g egén; egy nemzedék ezért tekintette nevelőjéül. Mit jelent ez a könyv a m a g y a r gondolkozásban? Azelőtt a mult érinthetetlen volt. Szentségtörés és hagyománytiprás v á d j a és következménye nélkül nem lehetett hozzányúlni, é r t é k r e n d j é n változtatni, a r á r a k ó d o t t port letörülni, az előtérben f e l e j t e t t selejtes anyagot h á t r á b b tólni, hogy ne v o n j a el a figyelmet érdemesebb emberek, eszmék és alkotások elől. Németh László császármetszéssel m e g n y i t j a az idő m é h é t ; válogat, értékel, sorrendbe illeszt, ítél. Valamiről azt m o n d j a : ebben a f o j t o g a t o t t m a g y a r lényeg sikolt f e l ; másikról így szól: ez h í g oldattá pancsolta a m a g y a r gondolatot. Megalkotta a mély és h í g m a g y a r s á g fogalmát. P a p í r r a írta, hogy a mély magyarok, akiket divat, iskola, üzlet és pálya nem lökdösött le a magyarok ú t j á r ó l , mindíg kisebbségben voltak. T e h á t törvényszerű, hogy ma is kisebbségben vannak. Nem toldotta hozzá, hogy a tévetegekkel szemben m a g a a szellemi kisebbség is törvényszerű. A helyes l á t á s n a k szörn y ű á r a van, egy nép f i a i közül kevesen t u d j á k leróni azt. A nyugt a l a n s á g ű z ö t t j e i ezért voltak, vann a k és m a r a d n a k örökké kisebbségben a sorslátásra vakok és szellemi gerincferdültek között. Ám a kisebbség egyben minőség is, t e h á t csekélyebb száma ellenére sem esélytelenül áll ki viadalra.
Erdélyi Magyar Adatbank
191
Szemle Németh László kisebbségelméletéhez tartozik, hogy a megszállás alatti E r d é l y t nem csak nemzeti kisebbségnek tekintette, hanem a m a g y a r a b b m a g y a r s á g értelmezésében is második vonalba szorított szellemi kisebbséget ismert meg benne. Ezért í r t a a felszabaduláskor, hogy Erdély kisebbségből kisebbségbe j u t o t t : nemzeti kisebbségből a m a g y a r kiválóak kisebbségébe. Minden, a m i t N é m e t h László előbb és utóbb írt, bármilyen kedves is neki, végül is ennek az egy műnek részleteiben való igazolása, a k á r a mellőzött és megtaposott mély magyarság, a k á r a minőségi ember értéktöbbletének vonalán. Bő sugárban önti regényeit, színdarabjait, társadalmi és politikai életünket felmérő írásait, de valamennyin tisztán felismerni a forr á s s a j á t o s ízét: a kisebbségszemlélet és minőségelmélet nézőpontjait. Németh László, az író és ember – írhat, politizálhat, támadh a t és védekezhet – mindig csak egyetlen egy alakban jelenik meg a m a g y a r társadalom szellemi vigyázói előtt: a gondolkozó és értékelő m a g y a r ember a l a k j á b a n . Parajdi
Incze
Lajos
A MAGYARSÁG ÉS A SZLÁVOK Ezen a címen a d t a ki a budapesti egyetem Magyarságtudományi Intézete Szekfű Gyula szerkesztésében harmadik előadássorozata 13 előadását. A Magyarságtudom á n y i Intézet előző k é t k i a d v á n y a : »Úr és paraszt a m a g y a r élet egységében« (1940.) és »Erdély és népei« (1941.) történelmi önismeret ü n k szempontjából e g y a r á n t hézagpótló jelentőségűek voltak s ez a harmadik sem m a r a d el mögöttük. A délkeleteurópai m a g y a r szláv sorsközösség történelmünk ezer esztendős tényezői közt is a legdöntőbbek közé tartozik. Nem-
csak a m a g y a r s á g , h a n e m az egész f i n n u g o r népcsalád történelmi élete végzetesen össze v a n kapcsolva a szlávokéval s a szóbanforgó kia d v á n y n a k nem utolsó érdeme, hogy t á g horizonton szemlélteti azt a d r á m a i küzdelmet, melynek sor á n a finnugorok keleti törzsei a szláv népi terjeszkedés áldozataivá lettek, míg a n y u g a t r a húzódott k é t f i n n u g o r nép, a m a g y a r és finn, m á i g t a r t ó állandó, véres harcokb a n t u d t a csak m a g á t f e n n t a r t a n i e halálos veszedelemmel szemben. M a g a a szlávság azonban szintén kezdettől f o g v a k é t malomkő közt őrlődik, s a j á t indoeurópai néptestvérei, különösen a germánok, és az u r a l a l t á j i népek között. A németszláv kérdés az utolsó évezred a l a t t a szláv-finnugor kérdéshez hasonlóan alakult, de a németség j a v á r a s éppen n a p j a i n k b a n vag y u n k szemtanúi e küzdelem egyik gigantikus felvonásának. Történelmi szükségszerűség, hogy a németség ebben a h a r c b a n a szlávság ált a l szorongatott f i n n u g o r o k a t , a m a g y a r o k a t és a finneket, fegyverb a r á t a i közé s z á m l á l h a t j a . E n n e k a világtörténelmi jelentőségű és m é r e t ű » f a j o k h a r c á n a k ” békésebb k ö z j á t é k a i a szláv államalakítások, de éppenúgy a g e r m á n és az u r a l a l t á j i terjeszkedés jegyében állanak. A cseh, orosz s t a l á n a h o r v á t állam germán, a m o r v a és a b u l g á r állam a v a r ill. bolgártör ö k vezetőrétegnek köszönhetik létr e j ö t t ü k e t s az egyébként szláv kezdeményezésűeknek látszók is (szerb, lengyel) m a g u k o n viselik az idegen h a t á s bélyegét. K é t rendező elv, a n y u g a t i és a keleti harcolt t e h á t a szlávság meghódításáért, s az utóbbinak örököse és képviselője volt a honfoglaló m a g y a r s á g . A Duna medence szlávsága, b á r jelentékeny volt, mégsem h a l a d h a t t a meg számban a m a g y a r s á g o t , különben mi is elszlávosodtunk volna, a k á r c s a k az a v a r o k és a bolgártörökök. Viszont civilizációnkra n a g y h a t á s t gyakorolt az együttélő szlávság: a konyhakertészet, szántás-vetés, is-
Erdélyi Magyar Adatbank
Szemle
192 tallózás, takarmányozás, házberendezés és n e h á n y i p a r á g terén a nom á d m a g y a r s á g szláv közvetítéssel t é r t át a megtelepült életmódra. Az átvett civilizációs és kulturális (egyházi és állami berendezés) jav a k a t azonban a m a g y a r s á g önerejéből fejlesztette t o v á b b : szervezetet, politikai életkeretet adott életterületének s az ittlakó szlávoknak is: a környező szláv nyelvekben hemzsegnek az ilyen természetű m a g y a r kölcsönszavak (pl. ország, város; azután m á s közigazgatási, bíráskodási, katonai és kereskedelmi m ű s z a v a k ) . A m a g y a r életforma ellenállhatatlan vonzóerőt gyakorolt szláv szomszédainkra, bizonyság erre a m a g y a r ruhaviselet számos d a r a b j á n a k átvétele és történelmünk hőseinek szláv népénekekben, népmesékben való továbbélése. A Duna-völgyi magyar-szláv sorsközösség életütemét a nyelvészet, az irodalomtörténet és a néprajz e g y a r á n t így l á t t a t j a : a m a g y a r s á g
európai é l e t f o r m á j á n a k megszervezéséhez anyagi és szellemi nyersa n y a g o t n a g y mértékben k a p o t t a szlávoktól, de ezt a nyersanyagot a m a g a erejéből dolgozta fel kultúr á v á s ez a k u l t ú r a azután formálta, irányította, átalakította az együttélő szlávok életét is. Történelmi h i v a t á s u n k megismertetésén keresztül szolgálja ez a könyv nemzeti ö n t u d a t u n k erősödését. Makkai
Az itt ismertetett művek könyvészeti adatai: Györffy István: M a g y a r nép – m a g y a r föld. B u d a p e s t , Tur u l K f t . – Karácsony Sándor: Ocsudó magyarság. Budapest, Exodus. – Szekfű Gyula: Állam és n e m z e t . B u dapest, M a g y a r Szemle T á r s a s á g . – Németh László: Kisebbségben. B u d a pest, D r . P ü s k i S á n d o r (Magyar É l e t ) . – A m a g y a r s á g és a szlávok (szerk. Szekfű Gyula). Budapest, Franklin-Társulat.
Felelős kiadó: Albrecht Dezső. Minerva Rt.
14224.
–
László
Felelős vezető: Major József.
Erdélyi Magyar Adatbank
