SZEMLE
MAGYAR KÖLTÖK FRANCIÁUL* m a j d egy ú j a b b , b ő v e b b v á l o g a t á s József Attila költeményeiből, a z t á n pedig egy terjedelmes g y ű j t e m é n y , mely az egész m a g y a r költészet gyöngyszemeit t a r t a l m a z z a . A legn a g y o b b francia t u d o m á n y o s kiadó az "Országos K u t a t ó K ö z p o n t t á m o g a t á s á v a l a d t a közre a b u d a p e s t i F r a n c i a Intézet igazgatój á n a k új János W/e'z-tolmácsolását, a fordít á s n á l is hosszabb kísérő t a n u l m á n n y a l . . . Aligha t é v e d ü n k , ha rendkívüli jelentőségűnek m i n ő s í t j ü k e k i a d v á n y o k a t , s bízunk benne, hogy a k í v á n t sikerrel m o z d í t j á k elő i r o d a l m u n k és szellemi életünk egyéb értékeinek is a „felfedezését". Mindenesetre a z eddig megjelent m ü v e k kritikai m é l t a t á s a haszonnal j á r u l h a t hozzá a t o v á b b i m u n k á k eredményességéhez.
1. Illyés Gyula a Franciaországi változatokban az őt jellemző visszafojtott szenvedéllyel panaszolja, hogy az európai, jelesül a f r a n c i a műveltseg mind ez ideig alig v e t t e észre irod a l m u n k értékeit. A fehér f a j szellemi épület é n e k falára — m o n d j a — n e m v é s t ü n k olyan jeleket, n e m á l l í t o t t u n k olyan s z o b r o k a t , melyek a f a l a t díszítve, b e n n ü n k e t is hirdett e k volna. „ A z álcázatlan valóság, amellyel s z á m o t kell v e t n ü n k , az, hogy az irodalmi nagyvilág szemében m i n d m á i g úgy ü l ü n k i t t E u r ó p a "közepén, m i n t h a soha egy k u k k o t sem e j t e t t ü n k v o l n a . " (67. 1.) E n é m a s á g , e jcltelenség most m i n t h a megszűnőben lenne. A második világháború óta s némileg e h á b o r ú t a p a s z t a l a t a i a l a p j á n is a f r a n c i á k f o k o z o t t érdeklődéssel f o r d u l n a k más n é p e k szellemi értékei felé ; másrészt á l t a l á b a n is, világszerte megfigyelhető bizonyos kiegyenlítődés, kölcsönös kíváncsiság, egymás felfedezése, a m i r e e g y é b k é n t ötletesen utal az a szállóigévé vált m o n d á s is, hogy „ a f o r d í t á s o k k o r á b a n é l ü n k " . Mivel pedig az ellenállás költészetének h a t á s á r a a f r a n c i a i r o d a l o m b a n ismét élre került a líra — (soha n e m jelent meg a n n y i verseskönyv és antológia, s r i t k á n volt költőknek olyan becsük és sikerük, m i n t m a n a p s á g ) — a francia irodalmi közvélemény különleges figyelemmel f o g a d j a az idegen m ű v e k e t összefoglaló v a g y i s m e r t e t ő g y ű j t e m é n y e k e t . Ezek közt dicséretes helyet foglal el az az ízlésesen szerkesztett sorozat — A u t o u r du m o n d e (A világ körül) —, melyet Pierre Seghers költő és kiadó gondoz, s m e l y n e k h a t o d i k k ö t e t e k é n t jelent meg Petőfi forradalmi verseinek f o r d í t á s a , m a j d — alig két év m ú l t á n — h a r m i n c k e t t e d i k k ö t e t k é n t az Illyés-válogatás. \ József Attila-életm ű v e t b e m u t a t ó k ö t e t e t sorozaton kívül a d t a ki u g y a n c s a k a Seghers-kiadó, s hír szerint rövidesen Ady-antológia jelenik meg,
2. Ma m á r közhelyszerű megállapítás, hogy versek f o r d í t ó j á b a n a költőnek és a nyelvt u d ó s n a k kell egy személybe olvadnia és e g y m á s t kiegészítenie. Amikor pedig a fordító n e m ismeri a nyelvet, melyen az eredeti m ű megszólalt — már pedig az i s m e r t e t e t t g y ű j t e m é n y e k tolmácsainál s a j n á l a t o s a n ez az eset áll fenn —, a k k o r e vállalkozó legyen költő a j a v á b ó l s szövetkezzék szoros e g y ü t t m ű k ö d é s r e olyan filológussal, aki képes felfedni előtte az eredeti mű minden szépségét, minden t i t k á t . Az ú j o n n a n készült f o r d í t á s o k közül leginkább a József Attila-versek f r a n c i a szövegében érezzük e követelmény érvényesülését : úgy látszik, itt t a l á l k o z t a k lege r e d m é n y e s e b b e n az előkészítő, m a j d ellenőrző m u n k á t végző filológusok (szándékosan kerülöm a „ n y e r s f o r d í t á s " megnevezést, mivel ez esetben másról, t ö b b r ő l volt szó!) s a költő egyéniségével, szemléletével legi n k á b b rokon, a fordításra kijelölt költem é n y h a n g u l a t á t legmélyebben átérző fordítók. Azonkívül pedig a József A t t i l a - k ö t e t különleges g o n d d a l , szeretettel, sőt kegyelettel készült ; a m a g u k f o r m a n y e l v é t és
* Petőfi: Poèmes révolutionnaires (1844— 1849), Párizs, Pierre Seghers kiadás, é. n. 0. Turbet-Delof : Le J e a n le Preux d ' A l e x a n d r e Petoefi, Párizs, Presses Universitaires kiadás, 1954.
H o m m a g e à Attila József par les poètes français, Párizs, Pierre Seghers kiadás, 1955. Gyula Illyés: Poèmes, Párizs, Pierre Seghers kiadás, 1956.
.224
kifejezési eszközeit kereső fiatal francia költők — bizonyos fokig — önigazolásként lobogtatják meg a mi József Attilánk költészetét : így is lehet forradalmi költészetet, harcos irodalmat alkotni. Valószínűleg ez az oka annak az egyébkénjt meglepő körülménynek, hogy a hagyományos formák diadaláért síkra szálló Aragon nem csatlakozott a tisztelgőkhöz, valamint a n n a k , a francia műfordítás-irodalomban szinte forradalmi újításnak is, hogy egyik-másik fordító az eredeti formák tiszteletben tartásával ülteti át József Attila költeményeit. Sajnos, a Petőfiés az Illyés-kötet fordítói — Jacques Gaucheron és Pierre Seghers — nem vállalkoztak ilyen, formailag is hű átköltésre ; megelégszenek a francia műfordítói hagyomány folytatasával, vagyis a gondolati tartalom átírásával. A francia és a magyar műfordítói irodalom közt ugyanis nemcsak az a különbség, hogy nálunk a legnagyobb költők — Vörösmarty, Petőfi, Arany, Babits, Tóth Árpád, József Attila, Illyés — egyben nagy műfordítók is, s hogy a műfordítások szerves részét a l k o t j á k nemzeti irodalmunknak —, hanem az is, hogy a mi fordítási gyakorlatunkban más irányító elv érvényesült. Legnagyobb műfordítónk, Arany János, a formai és a tartalmi hűség egységében látta a fordítási eszményt : a fordító kövesse az eredeti mű f o r m á i t , de álljon meg, ha a formai hűség az eszmeiség meghamisításához vezet ; az első teljes magyar Shakespeare-sorozat megindításakor azt kívánta, hogy „az á t t e v ő k alak-, anyag- vagy tartaloinhű fordításra törekedjenek . . . de úgy, hogy az eszmét, az erőt, a nyelv gördülékenységét formai bibelésnek sehol föl ne áldozzák." 1 Ugyanezt az elvet követik a mai magyar műfordítók is, olyannyira, hogy ez szinte már sarkigazságává lett a magyar műfordítási irodalomnak. „A gyakorlat azt m u t a t j a , hogy a műfordítók általában az eredeti formában tolmácsolhatják legteljesebben a lényegi t a r t a l m a t . . . De a formahűség elve csak esszeríí határokon belül, mintegy keretelvként lehet irányadó." 2 Ezzel szemben a francia műfordítási gyakorlat sokkal inkább törekszik adaptálásra, mint a t a r t a l o m s — főként — a forma hű tolmácsolására. Egy ú j a b b fordításelméleti t a n u l m á n y így indokolja ezt ahagyományossá vált eljárást": „Költők fordítói általában egyértelműen elítélik a rímes fordításokat. A rím kényszere ugyanis anélkül, hogy haszn á r a lenne a költői kifejezésnek, a legügye1 Arany J á n o s : Összes prózai művei, Franklin-kiadás, 925. 1. 2 Kardos László : Jegyzetek a versfordításról, Csillag, 1953. IX.
sebb verselőt is szükségképpen eltávolítja az eredetitől ; ha pedig nem akar eltávolodni az eredetitől, kénytelen megelégedni olcsó rímekkel, vagyis közepes verseket ír." 3 É p p néhány József Attila-versnek az eredeti f o r m á t tiszteletben t a r t ó átköltése m u t a t j a meggyőzően, mennyivel sikerültebbek, hűbbek általában e fordítások, mint azok, melyek csak gondolati t a r t a l m a t írnak á t . Aki a két nyelv és az eredeti mű ismeretében olvassa a tartalmi és a formai hűség igényét követő fordításokat, úgy érzi : itt valóban vibrál az a megnevezhetetlen valami, a m i t nemcsak a szavak értelme, nem is csak a ritmus hulláma vagy a rímek csengése vált o t t ki bennünk, hanem az egész együtt, kifejezhetetlen teljességben. í m e két példa : egyik e teljesség megközelítését szemlélteti, másik pedig a körülírást, az „eltávolodást", á m azt az igazi eltávolodást, ami az eredeti vers lényegének a megkerülése ; mindkét példát ugyanazon költeménynek, József Attila M a m á j á n a k kétféle fordításából vesszük. E költemény negyedik versszakát így tolmácsolja két fordító : François Kérel : Il est trop t a r d pour que je me lamente Elle se dresse devant moi, géante Aux cheveux gris. J e vois au plus profond Du ciel le bleu qu'elle jette et qui fond. Jacques Gaucheron : J e ne pleurnicherais plus a u j o u r d ' h u i . Trop t a r d ! J e la vois maintenant dans toute sa grandeur Avec ses cheveux gris qui flottent dans le ciel E t c'est elle qui met du bleu dans tout l'azur. Az első változat talán kevésbé tiszteli az eredeti szöveg b e t ű j é t , de hű a lényeghez, s nyilvánvalóan ez a fontos. A második kísérlet szinte szó szerint írja át a magyar szöveget, de talán épp ezzel fosztja meg attól a vibrálástól, melyet mi mindig érzünk, ha e verset olvassuk vagy halljuk. Ez pontosan az az eset, melyre jól alkalmazható Voltaire figyelmeztetése : „ J a j a betűszerinti fordítások készítőinek, akik minden szót lefordítva, idegeitől fosztják meg a szöveg értelmét. Itt valóban el lehet mondani, hogy a betű öl s a szellem éltet." (Filozófiai levelek, XVIII. levél.) Evvel tulajdonképpen meg is jelöltük a követelményt, az eszményt, melynek vonalán e nagyon dicséretes és fölöttébb lelkesítő fordításokat bíráljuk. 3 André Meynieux : Pouchkine t r a d u i t , Pouchkine trahi, Babel, I. évf. 1. sz.
.225
3. Petőfi v á l o g a t o t t forradalmi költeményein e k g y ű j t e m é n y e h u s z o n h a t m ű v e t ültet á t , á l t a l a b a n a legjellemzőbbeket, a legerősebb e k e t . A válogatás s z e m p o n t j a i v a l t e h á t e g y e t é r t ü n k . A f o r d í t ó — J a c q u e s Gaucheron — előszava is helyesen, rokonszenvvel és m é r t é k t a r t á s s a l helyezi el Petőfi költészetét á X I X . század európai i r o d a l m á b a n . Azt a s z á n d é k á t a z o n b a n v i t a t n i lehet — s n é z e t e m szerint kell is v i t a t n i —, hogy „ P e t ő f i é n e k é t úgy k í v á n j a megszóltatni, m i n t n a p j a i n k é n e k é t " (11. 1.); némileg ez az elv m a g y a r á z z a , hogy f o r d í t á s a i b a n g y a k r a n m e g f a k u l Petőfi nagyszerű pátosza, elernyed eget-földet megrázó lendülete, a m i t egyébk é n t is nehezen lehetett volna hűen kifejezni r í m t e l e n és kötetlen versekben, mai nyelvezettel. E z a nyelv túlságosan is csiszolt a h h o z , hogy m á s k é p p e n érzékeltesse Petőfi perzselő szenvedélyét, mint h ű v ö s körülírással. Amikor pl. P e t ő f i n k t ö m ö r e n és i n d u l a t o s a n azt zengi a Sors, nyiss nekem tért... c. k ö l t e m é n y é b e n , hogy Láng v a n szívemben, égbfil eredt láng, Fölforraló minden csepp v é r t a f o r d í t á s csak távolról követi s h a l k a n m o n d ja u t á n a : J ' a i c e t t e f l a m m e au coeur qui du ciel v i e n t . Chaque g o u t t e de sang bouillonne en mes artères . . . E nyelvi t e k i n t e t b e n h e l y e n k é n t még ma is j o b b a n h a t n a k Charles-Louis Chassin-nek szintén rímtelen s á l t a l á b a n kötetlen fordításai, 4 m e r t néha j o b b a n érezzük b e n n ü k az egész kor szenvedélyességét, m i n t az ú j f o r d í t á s o k b a n . í m e a Dalaim első sora ( „ E l m e r e n g e k gondolkodva g y a k r a n " ) Chassin t o l m á c s o l á s á b a n és a Gaucheronében : С hass in : D a n s mes pensers bien s o u v e n t je m ' a b s o r b e Gaucheron ; S o u v e n t je m é d i t e et m ' e n vais r ê v a n t v a g y ugyanezen k ö l t e m é n y egyik szép versszak-végződése : „ D a l a i m , mik ilyenkor t e r e m n e k — Fellegei b á n a t o s l e l k e m n e k " Chassinné\ : Mes c h a n t s d'alors de mon â m e a t t r i s t é e Sont les pesants n u a g e s . Gaucheronnä\ : Lorsqu'ils naissent à ce m o m e n t , mes c h a n t s , Sont les nuages gris de mon â m e affligée. 4 Ch.-L. Chassin : Le poète de la révolution hongroise, Alexandre Petőfi, Brüsszel —Párizs, 1860.
.226
E példában érdekes megfigyelni a f o r d í t ó k kiegészítési törekvését is : pesants nuages, nuages gris, — m i n t h a csak D ' A l e m b e r t ismert kérdésére k í v á n n á n a k választ adni : „ A f o r d í t ó , aki g y a k r a n kénytelen a szerző a l a t t m a r a d n i , ne emelkedjék-e fölé, a m i k o r t e h e t i ? " Itt a z o n b a n másról is szó v a n : arról a lényegről, hogy Petőii szövege, a vers zeneiségétől megfosztva, t ú l z o t t a n földön j á r ó szöveg : a f o r d í t ó k t e h á t szép jelzőkkel, egyébként koruk költői nyelvét nagyonis jellemző díszekkel igyekeznek pótolni a ritm u s t , a rímet, a zenét, a költészetet. Persze azért az új fordítások á l t a l á b a n szebbek, egységesebbek, szellemesebbek, m i n t a régiek. Pl. nagyon szerencsés megoldásként h a t , hogy Gaucheron a Nemzeti dal első sorába a Chant du départ egyik híres m o t í v u m á t (La R é p u b l i q u e nous appelle) szövi bele : D e b o u t Hongrois, la patrie nous a p p e l l e ! — Az ilyen és hasonló szépségek n e m eleg e n d ő k , hogy e kis kötetet az igazi P e t ő f i szószólójává t e g y é k . Pedig valószínű, s fordít á s i r o d a l m u n k is bőven t a n ú s í t j a , hogy á l t a lában k ö n n y e b b idegen nyelvre á t ü l t e t n i a retorikus h a n g o t , m i n t az egyszerűt, a természetest, a n a i v a t , amelyet valóban csak a dallam emel költészetté ; „ezért olyan bajos, sokszor lehetetlen a n é p k ö l t e m é n y e k f o r d í t á s a , v a l a m i n t a népies ízű m ű k ö l t e m é n y e k é " . 5 T u d v a l e v ő , hogy P e t ő f i n k n e k is é p p a f o r r a d a l m i lírája a leginkább f o r d í t h a t ó ; az így keletkezett idegen szövegek legalább s e j t e t n e k v a l a m i t az eredetiből ; s e sorok írója is ismert f r a n c i á k a t , akik azért t a n u l t a k m a g y a r u l , hogy ezt a v a l a m i t kihámozzák. . . A szerelmi líra és a népdalok varázsa a z o n b a n teljesen elveszett a francia f o r d í t á s o k b a n ; R a d ó Antal szerint „ P e t ő f i n e k n é h á n y n é p dala, melyet Coppée franciára f o r d í t o t t , ezen a nyelven egyenesen k o m i k u s " . (Uo.) Sajnos, meg kell á l l a p í t a n u n k , hogy a forradalmi versek új g y ű j t e m é n y e — minden értéke és számos szépsége ellenére is — még mindig n e m a z t a P e t ő f i t m u t a t j a be a francia irodalmi közvéleménynek, a k i t mi az elsők közt l á t u n k a kisszámú csoportb a n , ahol (Gaucheron bevezetését idézve) „a nemzeti t ö r t é n e l e m és az emberi h a l a d á s összefonódását, a m ű és az élet a z o n o s u l á s á t " megvalósító n a g y költők foglalnak helyet. 4. G u y Turbet-Delof felemás megoldást köv e t v e ülteti á t a János vitézt : Petőfi rímes tizenketteseit rímtelen a l e x a n d r i n u s o k k a l tolmácsolja, s Victor Bérard neves Odisszeaf o r d í t á s á t jelöli meg m i n t a k é p ü l . V á l a s z t á s á t a v v a l indokolja, hogy ily módon h ű b b e n f e j e z h e t t e ki az eredeti m ű m o n d a n d ó j á t , a rím u g y a n i S ' „ p o n t a t l a n s á g r a v e z e t " . (1.1.) 5
R a d ó Antal : A f o r d í t á s m ű v é s z e t e , 63.1.
Nyilvánvaló azonban, hogy az így szerzett hűségnél többet ér Arany híres „hűtlen hűsége", a mű légkörének, hangulatának, tónusának átmentése. Másrészt az alexandrinus zengését legkevésbé sem csak a szótagszám tiszteletben tartása biztosítja. É p p a János vitézt fölöttébb nehéz, szinte lehetetlen elképzelnünk a népi ritmusnak, a népies tónusnak és Petó'fi rím-művészetének érzékeltetése nélkül. Az effajta fordítás némileg olyan, mint az opera-szövegkönyv zene nélkül. Egyébként sem meggyó'zó' Turbet-Delof önigazoló hivatkozása az Odisszea-fordításra ; a francia verselésben ugyanis ismeretlen a hexameter és a klasszikus metrika — egy Homérosz-fordítás sem követi az eredeti mű versformáját — a páros rímelésű alexandrinus viszont nagyon is gyakori. Másrészt, épp a tónus megmásítása miatt számos bírálat érte Bérard-t is, így a legújabb — igen figyelemre méltó — fordításelmeleti mű szerzője részéró'l is.6 E fenntartásaink ellenére, a két szövegnek (valamint az előző fordítások szövegének) összevetése alapján meg kell állapítanunk, hogy Turbet-Delof János vz'fez-fordítása igen gondos és alapos munka ; közelről vizsgálva sokkal jobban h a t , mint folyamatosan olvasva. Az á r n y a l a t o k a t is szépen, linoman, helyenként talán" finomkodva, preciozitással oldja meg. Mindenesetre kifejezőbb és az eredeti mű gazdagságát jobban sejtető, mint az a három francia fordítás, mely megelőzte s melynek eredményeit, úgy látszik, felhasználta. Lehet egyébként, hogy épp az előző kísérletek elriasztó példája késztette Turbet-Delofot formai megoldásának kidolgozására. A három fordítás közül az első (A. Dozon : Le chevalier Jean, 1877) folyamatos prózában meséli el a történetet, számos szöveg-félreértéssel ; a második (F.-E. Gauthier : Jean le héros, 1898) keresztrímű tizenkettősökben, hűtlenül, mesterkélten, kontár verseléssel tolmácsolja Petőfi művét ; a harmadik (G.-Ph. Dhas : Jean le Preux, 1937) az eredeti versformáját tiszteletben t a r t v a és t ö b b szép megoldást is találva túlságosan messzire távolodik az eredetitől, s eközben korántsem a forma nyűge készteti őt csapongásra, hanem ellenkezőleg : tiszteletlensége az eredeti mű iránt, fegyelmezetlen képzelete és nyelvismeretének bizonytalansága. Igaza volt t e h á t Turbet-Delofnak, amikor újból vállalkozott a János vitéz tolmácsolására. Felemás verselése is többet ad az eredeti mű igazi szépségeiből, mint D h a s vagy Gauthier formailag hűbb, de eszmeileg bizonytalan fordítása.
6 Georges Motinin : Les belles infidèles, Párizs, Cahiers du Sud kiadása, 1955. — 1 5 2 - 1 5 4 . 1.
Annak ellenére azonban, hogy TurbetDelof, úgy látszik, behatóan t a n u l m á n y o z t a a János vitéz népköltészeti forrásait vagy legalábbis elemeit, az ő fordításában sem érezzük eléggé épp a népköltészet üdeségének folytonos jelenlétét ; képei, hasonlatai általában kevésbé érzékletesek, kevésbé konkrétak, mint az eredetiéi, helyenként pedig közvetlen kifejezés helyett körülír, felold, magyaráz. í m e egyetlen példa a sok közül : A kapitány ilyen szókat váltott véle : „ E g y e t mondok, öcsém, kettő lesz belőle. Te derék legény vagy, azt a bátor szented! Téged az isten is zsiványnak t e r e m t e t t . Éltedet megveted, a halált nem féled . . . Te kellesz minekünk . . . kezet csapunk véled. Le capitaine alors lui fait cette réponse : „Or ça, mon petit gars, parlons peu, parlons bien. Tu es un fier gaillard, ma parole d ' h o n n e u r ! Dieu t'a créé pour être un voleur comme nous. Tu méprises la vie, tu ne crains pas la mort. . . Tu es ce qu'il nous f a u t , à nous autres : topons ! . Ha csak a kifejezések tolmácsolását nézzük, feltűnik, hogy az „ E g y e t mondok, öcsém, kettő lesz belőle" sor fordítása szerencsés, még ha nem fedi is teljesen a magyar szólás t a r t a l m á t ; az „Azt a bátor s z e n t e d ! " azonban erősebb, ízesebb, népiesebb, mint a „ m a parolé d ' h o n n e u r ! " ; a zsiványnak is más a hangulati értéke, mint a voleur-nek ; s végül a „Te kellesz minekünk . . . " tömör, szinte hetyke bejelentése teljesen feloldódik, szétfolyik a nehézkes francia sorban : „ T u es ce qu'il nous f a u t , à nous a u t r e s " . (A fenti fejtegetés bizonyítására és T u r b e t Delof vállalkozásának igazolására talán tanulságos közölni a másik három fordító megfelelő szövegét is : Dozon : Le capitaine lui répliqua : „ J e ne dis que cela, mon garçon, c'est que t u en vaudras deux ; tu es un solide gaillard, t a mine annonce un brave. Toi aussi, Dieu t ' a créé pour être brigand. Tu méprises la vie, tu ne crains pas la m o r t . . . Tu es ce qu'il nous f a u t . . . t a p e là! Oauthier : le chef lui réplique : „ J e dis un, mon cadet, mais il en sera deux : Oui, mon brave.garçon, palsembleu, je le jure, Dieu t'a créé pour être un vrai brigand demain Sans peur devant la mort, de vivre n ' a y a n t cure, Nous te réclamons tous et te tendons la main.
.227
Dhas : Puis le chef vient à J e a n tenir une harangue : „Parlons peu, parlons bien, peste soit de ta langue. Eh oui, mon vaillant gars, Dieu lui-même te dit De marcher avec nous, de te faire bandit. Ne craignant pas la mort, de vivre n ' a y a n t cure, C'est là ce qu'il nous f a u t , garçon, je te le jure.
Nem alszol te, t u d o m , meghaltál ; mosolyod Nem f ű t i álom, arcodon e kedv, mint a jégvirág Nem hazudom most már, a közelgő tavasszal nem hitegetlek. Tu ne dors pas, je le sais, va, t u es morte, et nul rêve ne vient plus réchauffer ton sourire, figé sur ton visage comme une fleur de givre J e ne te mentirai plus, je ne te ferai plus miroiter l'espoir du printemps proche.
Ebből az egyszerű párhuzamba állításból is nyilvánvaló, hogy Turbet-Delof felemás S ugyanezen költeményben a következő erőmegoldását értékesebbnek kell minősítenünk, teljes, tömör, szinte görcsös visszaütést az mint elődei m u n k á j á t ,másrészt azonban az eló'zó' sorokra is szemléletesen domborodik ki, hogy Petőfi még mindig nem találta meg a rokonlelkű Kacagva lehullt cipőid után és rokontehetségű francia tolmácsolóját.) Turbet-Delof m u n k á j á b a n a kommentárok a francia hosszadalmasan fejti ki, szinte iskolásán magyarázza : nagyobb helyet foglalnak el, mint maga a fordítás ; ez utóbbi inkább csak azért készült, hogy alátámasszák, bizonyítsák a rend- • Riant a u x éclats de voir tes chaussures kívül nagy filológiai apparátussal összeállídégringoler sous l'arbre. t o t t magyarázatokat. A tizenhárom fejezetből álló kommentár megbírálása kívül esik Az ilyen és hasonló nehézkességek ellenére dolgozatunk keretén ; csupán annyit emlíaz éles vonallal meghúzott költői képek azért t ü n k tájékoztatásul, hogy a szerző fölöttébb előtűnnek a fordítás nyomán is. E tekintetszorgalmas és helyenként öncélú erudícióval ben — de egyébként is — dicsérni kell a dolgozza fel a magyar Petőfi-kutatás eredválogatást : valóban azt a d j a Illyésből, ami ményeit, főként a néprajzi vonatkozásokat. legjellemzőbb rá (pl. az első korszak alkotásai Ugyanakkor szinte teljesen mellőzi a mű közül teljesen elmaradnak az Apollinaireköltészeti és nyelvi értékeinek a méltatását ; reminiszcenciákat tartalmazó művek), — s másrészt, a kommentár első fejezete az iroígy a franciák egy eredeti, gazdag képzeletű, dalomtörténeti előzményekről számos b á n t ó mély indulatú költőt ismerhetnek meg, — tévedést is t a r t a l m a z . Mindenesetre új adaha nem is teljesen, legalább hozzávetőlegesen : lékként könyvelhetjük el a n n a k bizonyítását, a költő helyett a n n a k halvány hasonmását. hogy a János vitéz forrásai vagy inkább ihletői Ez azonban főként csak a fiatal Illyés közé sorol néhány, népkönyvvé vált francia szabadverseire érvényes. Kedvezőtlenebb középkori lovagregényt, elsősorban a Huon sorsra j u t n a k a költő második fejlődési szade Bordeaux-1 (122-123.1.). kaszában írt szigorú szabályosságú művek, melyeknek szépsége és értéke m a j d n e m telje5. Fordítói felfogás tekintetében az Illyéssen elkallódik a szabad fordítás során. Alig verseket tartalmazó kötet közel áll az ismermarad belőlük egyéb, mint legfeljebb egyt e t e t t Petőfi-antológiához. A harmincnégy egy megkapó gondolat s néhány remekbe mű átültetője, Pierre Seghers, szabad verssé old fel minden költeményt, még a költő metszett költői kép leírása ; maga a mű második fejlődési szakaszában írt, nagyon azonban feloldódik, szétfolyik. íme az egyik szilárdan kötött darabokat is. Ámde azért legművészibb s egyben nagyon jellemző Illyés mondandója kevésbé erőtlenedik el, Illyés-vers (a Remény, remény) egy strófájámint nagy elődjéé ; az ő költészetét dúsan nak sorsa : átszövő epikai es bölcselkedő elemek mégiscsak áttörnek a fordítás korlátján. Hiába éltem. Tegyetek Természetesen, a korai Illyés-művek, a minél magasabbra, a völgyben Nehéz föld szabadversei alkalmazkodnak legkudarcom gyarapszik köröttem. természetesebben e feloldó, körülíró francia S a vád : k a p t á l egy életet, műfordítói gyakorlathoz, habár helyenként mivel fizetsz most elmenőben? itt is viszolyogva figyeljük, miként csuklik meg a költő epikus hangvétele, miként sikkad el a sajátos (némileg prédikáló) illyési J ' a i vécu en vain. Emportez-moi pátosz. A Halott leány kezdő sorai jellemzően toujours plus haut. Dans la vallée színtelenednek el a fordítás folyamán s mi autour de moi mes échecs s'accumulent. lesz belőlük? Körülírás, magyarázás, próza ; L'accusation la voici : une vie te f u t confiée, csak a kép költői, a szöveg nein. t u t'en vas, qu'offres-tu en échange?
.228
Ez a körülírási szándék költői kifejezés helyett, magyarázat művészet helyett különösen szembeötlő olyan művek tolmácsolásánál, mint pl. a Bulgáriában ciklus plovdivi d a r a b j a , ahol a versmérték és a rímek a költemény hangulatát, az ünnepélyes keretbe illeszkedő játékosságot érzékeltetik. Figyeljük meg, mily nehézkes, mily darabos a francia vers a magyar mellett ; a fordítás „ h ű " akar lenni s ezért aprólékosan magyaráz, á m d e közben eltávolodik az eredetitől. Nagy görög ház, — a költő csak i t t fért el h a t v a n lovával és kíséretével. C'est cette immense bâtisse grecque, il fallait bien cela au poète avec ses soixante chevaux et sa suite Csak menet mondta meg, melyik a jó luk, köszönve folyvást, hogy meglátogattuk. Ce n'est q u ' a u moment des adieux qu'elle nous apprit lequel des trous était le bon, nous remerciant avec chaleur de notre visite Viszont a befejező két sor, ha nem tiszteli is az eredeti szerkezetét, legalább hangulat á b a n és ütemezésében közeledik hozzá. Megnéztem mégegyszer a nagy zsenit s azt gondoltam, hogy nincs rossz helyen i t t . J e jetai un dernier regard sur le grand génie en me disant : „ A u fond, il n'est pas mal ici." Illyés verseinek fordítása — az említett fogyatékosságok ellenére — nemcsak azért hat jobban, mint a Petőfi-szemelvényeké, mert a filológiai előkészítő m u n k á t végző Gara László gondosan dolgozott, s talán nem is csak azért, mert Pierre Seghers, a Domaine public (Köztulajdon) szabadverseinek költője érezhetően közelebb van Illyéshez, mint Gaucheron Petőfihez, — hanem valószínűleg azért is, mivel Illyés költői világa, képalkotó fantáziája, sőt (a fordításban mellőzött) prozódiája is rokon a legjobb modern francia költőkével, elsősorban Apollinaire-ével, de Aragonéval, Cocteau-éval, sőt Audibertiéval is. Biztosak vagyunk benne, hogy Illyés szabályos verseit szépen lehetne az eredeti forma megőrzésével átültetni, s a fordítás ezzel csak nyerne, hangban, erőben, művészi értékben. Az eredmény megérné az erőfeszítést. 6. József Attila költeményei nem most jelentek meg első ízben^ franciául. A Commune, mely a Forradalmi írók és Művészek Szövetségének volt értékes folyóirata, már 1938-ban ( I X — X . szám) közölt négy József Attila-
/
Irodalomtörténet
verset, sajnos, nagyon g y a t r a átültetésben, a fordító nevének mellőzésével, viszont Attilát t ü n t e t v e fel a költő vezetékneveként. — Később — 1946-ban — a svájci Présence mutat o t t be hat költeményt André P r u d h o m m e a u x érdemes fordításában és jó tájékozottságra valló előszavával. — A k k o r t á j t a tehetségét sajnálatosan eltékozló Armand Robin is foglalkozott József Attila műveinek fordításával s eredményeiből jelentek is meg értékes darabok, pl. a Dunánál szép francia szövege a Miroir des lettres hongroises 1948. évfolyamában. — Ugyancsak 1948-ban a budapesti Cserépfalvi-vállalat ízléses könyvecskében a d t a ki Marcel Lallemand tizennyolc fordítását (Attila József : Poèmes choisis) ; Lallemand fordításai, miként egyébként Robiné és Prudhommeáux-é is, még az új József Attila-kötet után sem évültek el telj e s e n ; a különféle változatok összevetése nem egyszer m u t a t j a pl. Lallemand fölényét, legalábbis egy-két részletben. A József Attila-művek francia fordításának t e h á t megvan az előtörténete, miként — a hírek szerint — közeli folytatása is lesz. Mindez arra m u t a t , hogy valamennyi költ ő n k közül József Attilát fogadta be a francia irodalmi világ viszonylag leggyorsabban és legmélyebben. A költő ötvenedik születésn a p j á r a megjelent kötet pedig szinte páratlan a maga nemében s hálánk illeti mindazokat, kik közreműködtek létrehozásán, elsősorban persze a fordítókat, a mai francia költészet huszonnyolc kitűnő képviselőjét. (S ne feledkezzünk meg a fölöttébb fontos filológiai előkészítő munkálatok végzőiről : Gara Lászlóról és Gyergyai Albertről sem.) Valóban, túlzás nélkül m o n d h a t j u k , hogy a harmincnyolc költemény tolmácsolása és példás nyomdatechnikai bemutatása révén József Attila szerves, alakító részévé lett a ma oly erőteljesen kibontakozó francia lírának. U t a l t u n k már rá, hogy nézetünk szerint azok a legsikerültebb fordítások, melyek á t m e n t i k az eredeti mű hangulatát, tónusát és f o r m á j á t is. Nem értünk egyet a kötetet méltató J e a n Rousselot véleményével, aki a magyar szövegek franciára fordításának a nehézségét a b b a n l á t j a , hogy a magyar nyelv sokkal kevesebb fonéma segítségével alkotja kifejezéseit, mint a francia (Europe, 1956. február) ; e merész tételt egyébként is bővebben kellene bizonyítani ;7 másrészt és főleg azonban az eredeti szöveg és a fordítás egyértékűségét semmiképp sem lehet a fonémák számától tenni függővé. Sokkal inkább arról 7 Rousselot azóta részletesen elgondolását és tapasztalatait a Traduction de la poésie et de la roise en particulier c. cikkében Hongrie, 1956. július).
is kifejtette Note sur la poéise hong(France —
229
van szó, hogy a formai hűség keresésének erőfeszítése — úgy látszik — közelebb segíti a fordítót a lényegi mondandó kifejezéséhez is. Rendkívül tanulságos e tekintetben azoknak a fordítás-változatoknak az összevetése, amelyek egy-egy magyar versből készültek. A Mamát öt fordító tolmácsolásában közli a kötet, 8 az Aki szegény, az a legszegényebb-et négy változatban. Ez utóbbiak mind rímes francia versek, ám az eredeti rímképletét, valamint szótagszámát csak egy fordítás őrzi meg ; s gondos összehasonlítás azt bizon y í t j a , hogy épp ez a formailag hű fordítás — Charles Dobzynski m u n k á j a — fejezi ki legteljesebben a költői mondanivalót. í m e a negyedik versszak eredeti szövege és négyféle fordítás-változata : Pedig benne laknak a galambok, Csillagtollú éneklő galambok De így végül griffmadarak lesznek Hollónépen igaz törvényt tesznek. Claude Roy fordítása : P o u r t a n t en lui les oiseaux nichent, oiseaux chanteurs, demain de proie : leurs serres serreront les riches qui laissent le pauvre à son froid. Guillevic fordítása : E t p o u r t a n t c'est en lui que nichent Les palombes qui deviendront Des griffons rendant la justice : Les corbeaux, ils les jugeront. Alain Bosquet fordítása : Mais en lui la colombe Chante un chant qui est beau Pour l'enfant ; elle tombe, J u g e au sein des corbeaux. Charles Dobzynski fordítása : Mais en lui pourtant les colombes c h a n t e n t Dont les enfants aiment la voix t o u c h a n t e Selon l'équité, changées en griffons. Un jour, les corbeaux elles jugeront. Formailag és tartalmilag a kötet legsikerültebb d a r a b j á n a k Guillevic Medvetánc-iordítását t a r t j u k : maradéktalanul tolmácsolja az eredeti vers lélekbe markoló, megrendítő, komor ritmusát. A második Medália átköltésével G.-E. Clancier remekel : a francia szö8 Ily módon, a korábban készült fordításokkal együtt, a Mamának kilenc francia változatát ismerjük, ami — azt hisszük — egyedülálló eset a magyar költészet külföldi elterjedésének történetében. E p á r j á t ritkító világirodalmi eset talán azzal is összefügg, hogy Croce — mint ismeretes — szintén nagyra t a r t o t t a a Mamát.
.230
veg csaknem ugyanolyan játékos és mégis valószerű, mint a magyar. Eluard-tól, aki — mint t u d j u k — halála előtt több József Attila-fordításon dolgozott, 9 az Anyám a d a p tálását közli a kötet s e szövegben is számos szép nyelvi megoldás csodálható. A Döntsd a tökét fordítása — François Kérel m u n k á j a — érdekes kísérletet tesz szójáték átültetésére : a döntsd a tőkét kettős értelmét az abats les chênes kifejezéssel kívánja érzékeltetni, jegyzetbe t e t t utalással az abats les chaînes képre. Általában véve a „francia költők tiszteletadása József A t t i l á n a k " nagy jelentőségű kiadvány, a kiadó jegyzete szerint is „egyedülálló kísérlet". Nem kétséges, hogy eredményesen fog hozzájárulni irodalmunk külföldi elismertetéséhez. Persze, e g y ű j t e m é n y ben is vannak gyengébben sikerült megoldások, prózai átírások, sántító ritmusok, döccenő rímek. Azonkívül hiányzik is a g y ű j t e ményből néhány nagy mű, melyek pedig feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy teljes képet n y ú j t s u n k József Attiláról ; így a Dunánál, a Hazám, a Nagyon fáj, Thomas Mann üdvözlése és mások. Ámde így is, a m i n t van, egyenetlenül és tapogatózón, e szép kis könyv első ízben kelti bennünk a z t az érzést, hogy egyik nagy költőnk — végre — olyan közvetítéssel szól a világhoz, mely nem gyengíti meg, nem ferdíti el hitvalló szózatát. 7. Érdemes lenne közelebbről, t ö b b szempontból is megvizsgálni, miért épp József Attilának sikerült jelt vésnie arra a „ f a l r a " , amelyről Illyés beszélt (olyannyira, hogy a már említett fordításelméleti mű szerzője, a világirodalomnak nehezen hozzáférhető legnagyobbjai — Omár K h a j j a m , R a b i n d r a n a t h Tagore, Puskin, Mickiewicz stb. — közé sorolja őt. 10 Ez alkalommal csupán a fordítási stilisztika oldaláról közeledünk e kérdéshez, és mellőzzük a legfőbbet : a József Attila költészetéből áradó s a fordításon is á t ü t ő eszmei t a r t a l m a t ; hiszen láttuk, hogy a mondandó több-kevesebb erővel áttör mindenféle fordításon, s másrészt Petőíinek is van annyi közölnivalója a világ részére, mint József Attilának. Ámde József Attila költeményeihez — Eluard nyomán — olyan vérbeli költők nyúltak, akiknek hasonló formai és eszmeiségi gondjaik v a n n a k , mint a magyar költőnek voltak, s hasonló érzelmi állapotban is élnek ; ízlésbeli és érzékenységbeli rokonság, kapcsolja össze őket.
9 A Parallèle 50 hetilap 1950. február 24-i' száma három József Attila-verset közölt Eluard átköltésében. Aligha tévedünk, ha ekkortól kelteztetjük a francia költők József Attila-kultuszát. 10 Georges Mounin : Les belles infidèles, 31.1.
Vizsgálódásunkból t e h á t leginkább az a t a n u l s á g adódik, hogy minden módszerű f o r d í t á s létjogosult — persze az eredeti szöveg jellege szerint —, ha biztosítva v a n az az alapfeltétel, hogy költó'i m ű v e t azonos érzékenységű költő fordítson, aki nemcsak a nyelv e t , h a n e m a m ű egészét is érti és érzi. A nyelv-
GULYÁS PÁL :
értését pótolni lehet gondos filológiai előm u n k á l a t t a l és f o l y a m a t o s t a n á c s a d á s s a l , a z érzékenységet és az ízlésbeli r o k o n s á g o t a z o n b a n n e m pótolja s e m m i . 1956. március Dobossy
MAGYAR ÍRÓK ÁLNÉV LEXIKONA
A magyarországi írók álnevei és egyéb jeg'yei Fiiggelék : N é h á n y száz jegyzéke. Akadémiai K i a d ó 1956. B p . 706 1. A m a g y a r k ö n y v t á r t u d o m á n y nesztora, Gulyás Pál az elmúlt évben t ö l t ö t t e be h e t v e n ötödik évét. Az örvendetes évfordulóra értékes a j á n d é k k a l lepte meg bibliográfiai irod a l m u n k a t , s egész irodalmi é l e t ü n k e t . Negyven év m u n k á j á n a k e r e d m é n y e k é p p e n kia d t a a m a g y a r irodalom álneveinek lexikonát. E n n e k a g y ű j t e m é n y n e k h i á n y á t régóta érzik mindazok, akiknek könyvekkel v a n dolg u k . N e m c s a k írók, irodalomtörténészek, k ö n y v t á r o s o k , h a n e m a „ s z a k m á n " kívül álló olvasók is, a k i k hol i t t , hol o t t b u k k a n n a k megfejtésre v á r ó írói jegyekre. Mennyi felesleges keresést, bosszúságot t a k a r í t h a t t u n k volna meg m á r eddig, ha Gulyás Pál m u n k á j a előbb megjelenhetik. Székely Dávid elavult g y ű j t e m é n y é n (Mag y a r írók álnevei a m ú l t b a n és jelenben) és az irodalmi lexikonok hiányos a d a t a i n túl csak a vadászszerencséjében b í z h a t o t t eddig a k u t a t ó : megleli-e egy álnév n y i t j á t vagy n e m . É s csak növelte a bosszúságot, hogy Gulyás Pál kéziratos a d a t g y ű j t e m é n y e m á r legendáshírű lett : hozzáférhetetlen kincsesbánya. Most végre i t t v a n h á t a becses k ö n y v , o t t lesz m i n d e n n a g y o b b k ö n y v t á r b a n , ' bárki meglelheti b e n n e a szükséges a d a t o t . J á r h a t ó v á vált széltében-hosszában a m a g y a r p s z e u d o n y m o k dzsungele. Gulyás Pál lexikona t u d o m á n y o s igénnyel, jól á t g o n d o l t módszer a l a p j á n készült m u n k a . Megbízhatóságára jellemző, hogy a n e m kontrollálható a d a t o k a t minden esetben megkérdőjelezi, a k k o r is, ha helyességük t ö b b m i n t valószínű. Az azonos jelek elhatárolását azzal segíti elő, hogy lehetőség szerint közli a d á t u m o t és a k ö n y v , folyóirat, hírlap címét, ahol az álnév előfordul. K ö v e t k e z e t e s jelölési, rövidítési mód, jó tipográfia segíti a könyv használhatóságát. A bevezető t a n u l m á n y á t t e k i n t é s t ad a m a g y a r írói álnevekről, számos példával illusztrálva az írók névválasztási leleményét. A fő lexikon-rész a latin betűvel írt álnevekkel kezdődik. K b . 22 ООО n e v e t és b e t ű j e l e t f e j t meg i t t Gulyás Pál. E z t követi a görögb e t ű s jegyek, s z á m j e g y e k és egyéb jelek meg-
7*
László
névtelen
munka
fejtése. A n a g y t e r j e d e l m ű n é v m u t a t ó a z írók családi nevének b e t ű r e n d j é b e n ismétli meg a lexikon-rész összes álneveit. A függelék t ö b b m i n t ezer névtelenül megjelent m ű szerzőjét nevezi meg. A m ű g y a k o r l a t i jelentősége és t u d o m á nyos é r t é k e e g y a r á n t megköveteli, hogy n e é r j ü k be egyszerű m é l t a t á s á v a l , h a n e m vitassuk is meg elveit, módszerét, beosztását. Talán a most készülő lexikális m ű v e k szerkesztői is hasznos következtetésekre j u t h a t n a k az álnév lexikon v i t á j á b ó l . Mi csak n é h á n y s z e m p o n t t a l szeretnénk hozzájárulni ehhez a vitához. A teljességről beszéljünk elsősorban. Helyeseljük a szerkesztőnek azt az elvét, hogy minden előkerülő a d a t b e n n e legyen a lexikonban. N e m v á l o g a t t a meg a d a t a i t a szerzők tehetsége, jelentősége, eszmei i r á n y z a t a alapján. Nagy haladó írók éppúgy benne v a n n a k a lexikonban, m i n t k á r t é k o n y a p r ó e m b e r k é k . Sőt, természetszerűen a jelentéktelenek v a n n a k nagy t ö b b s é g b e n , ez a világ sora. Csak legyenek o t t , még azok a nevek is, a m e l y e k u t á n a következő évtizedekben senki sem fog érdeklődni. Az ilyen lexikonban n e m a szerkesztő v á l o g a t , h a n e m az olvasó : azt a z a d a t o t keresi meg benne, amelyre szüksége v a n . Bármilyen óvatos szerkesztői rostálás azzal a veszellyel j á r t volna, hogy a lexikon bizonyos esetekben c s e r b e n h a g y j a a k u t a tókat. N e m s z a b a d persze azt h i n n ü n k , hogy a teljesség szándéka valóra is v á l h a t . A l e h e t ő teljesség még mindig n a g y o n t á v o l v a n a m a g y a r írói álnevek egész a n y a g á n a k feltárásától. N y i l v á n v a l ó , hogy egy ilyen lexikon szerkesztője n e m azokból a forrásokból dolgozik, a m e l y e k b e n a rébuszok v a n n a k , h a n e m a megfejtések helyét keresi. í g y m a g u k n a k a z á l n e v e k n e k lelőhelye esetleg v é g i g p á s z t á z a t lan m a r a d . H á r o m fontos múltszázadbeli irodaim folyóirat álneveivel t e g y ü n k p r ó b á t , h o g y némi képet n y e r j ü n k a még megoldásra v á r ó a d a t o k mennyiségéről. A h á r o m folyóirat : F r a n k e n b u r g d i v a t l a p j a , az Életképek, A r a n y
231
