kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 1
Szemelvények Kóny múltjából (1228-2008)
2008.
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 2
Kóny Község Önkormányzatának kiadványa Kóny község alapításának 780. évfordulója alkalmából a 2008. augusztus 9-i falunapon
Szerkesztették: Aller Imre, dr. Boros István, Tóth Zsuzsanna Felelõs szerkesztõ: Dr. Boros István Felelõs kiadó: Aller Imre polgármester
Készült a Palatia Nyomda és Kiadó Kft. nyomdájában. Felelõs vezetõ: Radek József igazgató
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 3
Szemelvények Kóny múltjából (1228-2008)
2008.
Kóny Község Önkormányzatának Kiadványa
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 4
Ady Endre
Hazamegyek a falumba Szigorú szeme meg se rebben, Falu még nem várt kegyesebben Városi bujdosóra. Titkos hálóit értem szõtte S hogyha leborulok elõtte, Bûneim elfelejti. Vagyok tékozló és eretnek, De ott engem szánnak, szeretnek. Engem az én falum vár. Mintha pendelyben látna újra S nem elnyûve és megsárgulva, Látom, hogy mosolyog rám. Majd szól: „Én gyermekem, pihenj el, Békülj meg az én õs szívemmel S borulj erõs vállamra.” Csicsijgat, csittit, csókol, altat S szent, békés, falusi hatalmak Ülnek majd a szivemre. S mint kit az édes anyja vert meg, Kisirt, szegény, elfáradt gyermek, Úgy alszom el örökre.
4
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 5
Tisztelt Olvasó, Kedves Kónyiak! Lehet számolgatni, hány emberöltõ telt el Kóny történetének elsõ írásos emlékei óta: errõl is szól ez a kis kiadvány, melyre meggyõzõdésem szerint valamennyien büszkék lehetünk. A kötet – egyelõre – a teljesség igénye nélkül dolgozza fel szeretett, szûkebb pátriánk töténetének nevezetesebb, meghatározó állomásait. A csaknem nyolc évszázad során a történelem viharai természetesen Kónyt sem kímélték, mára viszont elérkezhetett fejlõdésének ama szakaszához, melyben nemcsak érdemes foglalkozni a múltjával, hanem kötelessége is az õsök elõtti tisztelgés: múltismeret nélkül a jelen sem lehet teljes, nem beszélve a jövõ terveirõl, álmairól… Ugye emlékszünk még elsõ határon túli, a kultúra vagy a sport kapcsolatai által létrejött kirándulásainkra? Hitetlenkedéssel, vegyes ámulattal figyeltük vendéglátóink azon mindenek feletti igyekezetét, mellyel a helyi közösség számunkra jelentéktelen, sokszor apróságnak tûnõ dolgait helyezték elõtérbe, legyen szó dalkörrõl, önkéntes tûzoltókról, kuglicsapatról, vagy fõként ezek és az õket alkotó közösségek történetérõl. Igen, az összetartó közösség léte az, melyet mi akkori nemzet-, közösség, és egyéntudatunkkal kicsit másként értelmeztünk. El kellett telnie még egy-két évtizednek, hogy igazi értékén becsüljük saját tûzoltó egyletünket, dalos mozgalmunkat, verbunkos táncunkat, lakodalmas szokásainkat, sajátságos dûlõ elnevezéseinket, a Tündér-tó történetét, vagy a humort sem nélkülözõ bika-legendánkat. A Kedves Olvasó is nyilván érzi, mit jelent Kóny számára fennállásának 780 esztendõs történelme, melynek idei ünnepi falunapján sokan vehetik kezükbe és forgatják reményeink szerint érdeklõdõ örömmel ezt a hiánypótló szemelvény-gyûjteményt. Terveink szerint azonban nem érjük be még ennyivel: bízunk abban, hogy belátható idõn belül sort keríthetünk egy teljesebb, összefogottabb falutörténeti monográfia kiadására. Tisztelettel: Aller Imre polgármester
5
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 6
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 7
Kóny
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 8
Kóny község történetébõl… Kónyt a különféle levéltári iratokban és monográfiákban kisközségként, majd közepes nagyságú vagy nagyközségként jelölik meg. A gyõr-soproni (85ös) országúttól délkelet irányban terül el. Az 1900-as években nagyközség volt. Tó-Sziget-Csilizközi járáshoz tartozott, Gyõr járási székhellyel. Késõbb Gyõr és Sopron megye egyesítésével került a Csornai járáshoz. Lakói a felszabadulásig fõleg földmûveléssel foglalkoztak, 1945 után pedig sok száz kónyi járt úgynevezett ingázóként, fõként Gyõr, s kevesebben Csorna város üzemeibe, gyáraiba munkásként. Egy 1929–30-as monográfia szerint a község lakossága ekkor 2150 lélek volt. Ma 2750-en élnek a faluban. Kóny (Con, Coon, Cony, Coun) Gyõrmegyében, a Tóközben fekvõ faluval a 13. század elején találkozunk okiratainkban. Elsõ birtokosa Edus fia, Péter, kinek magvaszakadtával 1228-ban II. Endre király a keresztes lovagok Keresztelõ Szent Jánosról nevezett gyõri házának adományozta saját lelkiüdvéért. Az adománylevél leírja Kóny határait és név szerint felsorolja 52 szabadosból álló lakosságát. Ugyanezt az adománylevelet 1491-ben II. Ulászló király átírta és újból megerõsítette a János-lovagok javára. Kóny már az adománylevelet megelõzõen is lakott vidék volt, és hogy éltek itt emberek, annak bizonyítéka: A Nemzeti Múzeumban õriznek egy faekét és egy bronzkardot, amely a falu határából származik. (1936.) A Termelõszövetkezet málnatelepítésekor avarkori sírok (3 db) kerültek felszínre (1961.) A falun átmenõ mûút építésekor török idõbõl származó 19 sírhelyet találtak. (1938.) Jelenleg a gyõri Xantus János Múzeum régészcsoportjánál 14 hely van megjelölve, amely korai középkori. A római katolikus templom birtokában van Szent Imrét ábrázoló kép, amely a XVI. századból származik. Mátyás király 1486-ban a kónyi jobbágyokat örök idõre felmentette minden királyi adó alól. E felmentõ okmányt a II. Lajos király 1524-ben átírta, és a benne foglalt kiváltság élvezetében a kónyiakat megerõsítette. A keresztesek fõnöke volt a birtok törvényes képviselõje, õt illette meg az intézkedés joga is. Mikor pedig a rend Gyõrbõl eltûnt, rendháza elpusztult, az utolsó gyõri keresztes maradt a birtok jogos ura. 1516-19. években Velykey Márk volt a gyõri ház fõnöke, azért az õ nevével találkozunk a birtok körül való intézkedéseknél. 1520-ban õ kért bírói döntést a kónyi határ ügyében a 8
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 9
Kompow, Jákóvize, Vizhely, Vizere, Kóntava nevû rétek tulajdonjogát illetõleg. Mivel Velykey Márk a gyõri káptalan kanonokja volt, azért okmányaink többször a káptalan birtokai között sorolják fel Kónyt: így az 1544. évi egyházi birtokokra vonatkozó összeírás is, mely szerint a gyõri káptalan e faluja 7 adófizetõ, 4 szegény 1 elhagyott portát számlál a bíróén kívül. Az 1548. évi adólajstrom Márk keresztest írja a falu urának. A birtok jövedelmezõségérõl tiszta képet nyújt az a bérleti szerzõdés, melyet Velykey Márk 1550-ben szarvaskendi Sibrik Mátéval kötött: évi bér 100 magyar forint, 25 szekér fa, 25 szekér széna, amit a bérlõ Gyõrré tartozott beszállítani; azonkívül a sajt, vaj, kappan-járulék felét is a tulajdonosnak szolgáltatja be a bérlõ; továbbá Velykey Márknak a gyõri várban (in Castro) fekvõ házát is a bérlõ javíttatta ez évben ; a kónyi jobbágyok pedig mindazt a szolgálatot tartoznak teljesíteni, amire Velykeynek szüksége van. (A török veszedelem miatt senki sem vehette hasznát a birtoknak; 1550-ben egyik házat a másik után pusztították el.) 1555. után szomorú idõk következnek. A barbár törökök pusztításai nem kímélték a községet. A gyõri vár már nem tudta védeni a törökök beütéseitõl a községet. Ebben az idõben mint a szomszéd község /Bágyogszovát/ levéltárában megtalált korabeli irat tanúsítja, hogy a szovátiak nem egyszer látták a lángokban álló, földig lerombolt, felperzselt Kónyt. Velykey oly hatalmas urat keresett, aki esetleg fegyverrel is meg tudja védeni birtokát: Nádasdy Kristófnak adta zálogba, akit 1555-ben tényleg a falu birtokában találunk. Velykey halála utána soproni keresztesek fõnöke tartott igényt a birtokra, de eredményt nem ért el. A gazdátlanná vált birtokért megindult a versengés. A kónyi születésû Fehérkövy István gyõri õrkanonok Gregoriáncz Pál püspökkel együtt kieszközölték I. Ferdinánd királytól, hogy Kónyt a székesegyházi iskola céljára adományozza oda. Ferdinánd 1559. május 25-én Augsburgban állította ki az adománylevelet. A birtokot rendesen egy-egy kanonoknak adta bérbe a püspök. 1591-ben a királyi kamara elfoglalta a birtokot, és csak 1593-ban adta vissza II. Rudolf Prágában kelt adománylevelében. Rudolf a pozsonyi káptalan útján a gyõri káptalant birtokba is vezettette. II. Rudolf adománylevele abban egyezik Ferdinándéval, hogy a birtokot mindegyik a székesegyházi iskola céljára rendelte; de különbözik abban, hogy Rudolf elismeri a káptalan zavartalan birtoklását, birtokjogát; Kónyt egyenesen a káptalannak adja, birtokbaiktatását is elrendeli. A XVII. században, 1641-ben Nádasdy Ferenc katonái kifosztották a falut, Draskovich György püspök a következõ években pusztult helynek neve9
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 10
zi Kónyt. De a pusztítás nem semmisítette meg a falut, a következõ idõben ismét megnépesült. Széchenyi György püspök 1663 óta saját kezelése alá vette a birtokot; 1667-ben határkiigazítást kért Kóny, Sövényháza és Újfalu között, mivel azt látta, hogy a kónyi határt megcsonkították. A káptalan 1676-ban, 1681-ben ismételten kérte vissza e birtokát. A püspök elismerte a káptalan birtokjogát, de a falut 1685-ben adta vissza, mikor esztergomi érsekké lett. Ez idõ óta 20-21 megmunkált telek után fizetett Kóny a káptalannak úriadót. A XVIII.–XIX. századon át mint a káptalan egyik legértékesebb birtoka állandó gazdasági fejlõdést mutat. A jobbágybirtok megváltása után is jelentékeny területû föld maradt a káptalan kezén. 1685-ben már a Káptalanon kívül a Kiss testvéreknek is volt nagyobb birtokuk a községben. 1698-ban már említést tesznek a község iskolájáról. A község utóljára a török kiûzésének idején került veszélybe. Egyrészt az elõrenyomuló török, majd az õket visszaszorító császári seregek pusztítják. A község a török kiûzése után éli a többi magyar falu életét. Lakói közt jobbágyokat találunk. A szabadságharc idején a községben gyülekeztek azok a jobbágyok, akik harcoltak népünk szabadságáért. Szabó Pál bíró gyûjtötte össze a kaszával, kapával felszerelt jobbágyokat. Szabó Pál bíró ezért a tettéért a szabadságharc bukása után vagyonával fizetett. Õ maga útkaparó lett, gyermekei pedig mint földmunkások dolgoztak. 1848. után a falu területének fele megmaradt papi birtoknak. A lakosság háromötöde 10 holdon aluli törpebirtokos vagy nincstelen volt. (Késõbb õk alkották a részesaratók és az urasági cselédek rétegét.) 1849-ben a falu majd minden háza leégett és 1852-re épült fel ismét a település. Régi házak még ma is õrzik a mestergerendákon az 1852-es évszámot. A község neve akkor már Kónyi. Jelentõs változást hoz a község életében az 1870-ben meginduló Gyõr-Sopron-Ebenfurti vasút építése. A lakosság megoszlása rendkívül sokrétû, megtalálható az akkori Magyarország minden rendû és rangú embere a faluban. A lakosság legnagyobb része, 300 család nem rendelkezik földdel. A földterület megoszlása a XIX. század végén a következõ volt: 1800 hold a gyõri Székeskáptalan tulajdona (36%); 900 k.hold 36 nagygazda területén volt (18%); 800 k.hold 100 középparaszt családé (17%); 1100 k.hold 350 parasztcsalád kezén (21%); 416 k.holdat a község területe foglalt el (8%). A 350 parasztcsaládból 300-nak vagy semmije, vagy csak pár 100 négyszögöles földje volt. A 137 nagybirtokos családra 3500 kh föld jutott. Ilyen kö10
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 11
rülmények között a község tipikus zsellérfalu volt. A nagy vagyoni különbség a lakosságot rétegekre bontotta.
1867. térkép
Az I. világháború mély sebeket hagyott községünkben is. A háborúban elesettek nevét emlékmû õrzi. A II. világháború utáni korszak legfontosabb eseményei: a földosztás, a tanács megalakulása és a termelõszövetkezetek létrehozása. 1945. áprilisában megalakult a Földigénylõ Bizottság. Elnöke: Dömötör Imre. Tagjai: Csonka Ferenc, Tuba Mihály, Horváth Illés, Giczi Lõrinc, Lukács Károly, Rigó István, Csillag Miklós, Róka Sándor, Tuba Márton. A földosztás 1945. áprilisában kezdõdött és májusban fejezõdött be. Földigénylõ 527 személy volt, igényjogosult 405 személy. A földreform céljára a Bizottság igénybevett összesen 1219 kh és 1032 négyszögöl, 10430 aranykorona földet. Az erdõket nem osztották ki. Ezenkívül a Bizottság kisajátított egy kastélyt és 2 db traktort. Juttatások: A volt családok részére: 34 fõ 118 kh; Mg. munkásoknak 207 fõ 438 kh 400 négyszögöl; Törpebirtokosoknak 125 fõ 218 kh 800 négyszögöl; Szegõdményeseknek: 39 fõ 39 kh 1200 négyszögöl; Egyházi javak céljára: 20 kh; Közlegelõkre: 189 kh 200 négyszögöl; Tartalék házhelyek céljára: 33 kh1500 négyszögöl. 11
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 12
A Földigénylõ Bizottság az igényeket a legnagyobb körültekintéssel állapította meg. A cselédek és nincstelenek kivétel nélkül kaptak földet. A törpebirtokosok birtok-kiegészítést kaptak. Házhelyigénylõ 136 személy volt. A kiosztott házhelyek nagysága 400 négyszögöl volt. Meg kell jegyezni azt, hogy a földosztás nem elégített ki mindenkit. Ezt igazolják a késõbbi reklamációk és fellebbezések. A Földigénylõ Bizottság mellett megkezdte tevékenységét a Kónyi Termelési Bizottság is, amely fõként a gazdálkodók vetõmagellátásával, gépek bérbevételével, és ipari növények szerzõdéskötéseivel foglalkozott. Jelentõs lépés volt 1950-ben a tanácsok megalakulása. Az elsõ tanácselnök Horváth István, volt gazdasági cseléd lett. Nagy feladatott kellett megoldani az új tanácsnak. Mind több és több föld maradt parlagon. 1952-tõl Baán Mihály a tanácselnök. Az õ elnöksége idején alakulnak a községben az elsõ termelõszövetkezetek. Az elsõ termelõszövetkezet 1955. december 21én alakult. Neve December 21. Tsz. lett. Tagjai az újgazdák lettek. Elnöke Horváth Illés. Õk kapták meg az állami tartalékföldeket, mivel a tagok által bevitt föld kevés volt. 1956. január 10-én újabb termelõszövetkezet alakult Rákóczi Tsz. néven. 1956 februárjában megalakult a falu harmadik és negyedik szövetkezete is. Nevük Petõfi Tsz. és Kossuth Tsz. Ezekben a volt középparasztok (Petõfi), illetve nagygazdák (Kossuth) tömörültek. Az 1956-os események hatással voltak a község életére. Súlyos károk keletkeztek az alig pár hónapra alakult négy szövetkezetben is. Mind a négy szövetkezet feloszlott, a tagság hazavitte állatait és szétosztották a terményeket. 1957. augusztus 2-án újjáalakult a December 21. Tsz. Tagjainak száma 13 fõ. 1958-ban már 36 család gazdálkodott 600 kh szövetkezeti földön. Jövedelmük kielégítõ volt: hiszen munkaegységenként 50 Ft-ot fizettek. Ez a kis mag indította el a községben 1958-59 telén azt a mozgalmat, amelynek eredményeként 1959-ben a községben újra megindult a szövetkezetek szervezése. 1959. április 7-én a község földmûvesei egy szövetkezetbe tömörültek. Az elnök továbbra is Horváth Illés, volt földigénylõ bizottsági tag. 1960-ban a termelõszövetkezet meghatározó egyénisége Puskás Vilmos agronómus, aki képes volt a nehézségeken úrrá lenni. Az új gazdálkodás próbára tette a parasztságot, munkájuk gyümölcse a fejlõdésben, gépesítésben mutatkozott meg. 1962-ben egyesül a kónyi December 21. és az enesei Kossuth Tsz. Új nevük Haladás Tsz. lett. A földterület 5040 kh-ra növekedett, a tagok száma 587 fõ lett. 1971. decemberében három falu: Kóny, Enese, Markotabödöge termelõszövetkezete egyesült.
12
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 13
A templom A templom védõszentje Szent Mihály fõangyal. A sekrestyében egy pápai bulla (pápai leirat rendelkezés) található, amely Szent Mihály napjára teljes búcsút engedélyez. A templomnak rangot, tekintélyt jelentett, ha búcsú napján az ellátogatók lelki kiváltságokban részesülhettek. Kóny községet már 1228-ban megemlíti II. Endre király okirata: a falut saját lelkiüdvéért a keresztes lovagok gyõri keresztelõ Szent János házának adományozza. A rend gyõri házának megszûnése és az 1559-ben török veszedelem pusztítása után a kónyi születésû Fehérkövy István gyõri õrkanonok Gregoriáncz Pál püspökkel együtt Kónyt a gyõri székesegyházi iskola céljára szerzi meg. A XVII. századi pusztulástól eltekintve ezután zavartalanul fejlõdõ káptalani birtok lett. A templom és a plébánia keletkezésérõl nincs okiratos adatunk. Bizonyos, hogy mint egyházi birtok, sose volt lelkipásztori gondozás nélkül. Tudjuk, hogy a XVII. sz. elején rendezett plébániája volt, hisz 1633-ig Markota Bödöge is leányegyházként ide tartozott. Az 1698-as egyházlátogatás jegyzõkönyve szerint régi templom állt itt, amelyet 1659-ben tornyával együtt megújítottak és boltoztak.
A római katolikus templom
13
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 14
A fõoltárkép Szent Mihályt ábrázolta, mellette Szent István és Szent Imre, felette Szûz Mária képe volt. A leírás nem furakodik a dicsérõ szavakkal, felszerelését igen gazdagnak mondja. Többek közt egy antipendiumnak szánt török selyemköntös is hozzátartozott. A jelenlegi templomot 1723-ban, a tornyot 1755-ben építették, 1861ben restaurálták. 1905-ben az eredetileg egyhajós barokk épületet szentéllyel és kereszthajóval bõvítették.
Az átépített templom
Az 1875-ös jegyzõkönyv szerint mellékoltára volt Szent Imrének is: ezt az oltárt a II. József idejében feloszlatott gyõri ferences templomból hozták át. A márványlábú oltár 1780 körül készült, Szent István és Szent László szobra a XVIII. sz. elsõ felébõl való: jó munka. Az oltárkép akadémikus másolat Giordano: Szent Mihály képe után. A szószék 1740 körül készült. A keresztkút is XVIII. századi. Jelenlegi felszerelésébõl megemlíthetõ az 1637-bõl való 21 cm magas aranyozott ezüstkehely. Talán magyar munka, igen szép darab. A talp talán még a XVI. századi mûemlék. A 48 cm magas aranyozott ezüst monstrancia 1701-bõl való, jobb vidéki mester munkája lehetett. 14
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 15
A kónyi templom nagyobbítása, felújítása és gyarapítása Nagy György plébános (1873-tól 1895-ig) ideje alatt a toronyóra mûködött. Hoffer József plébános (1895-tõl 1912-ig) ideje alatt lett 1905-ben a templom megnagyobbítva. 1906-ban az iskola emeletráépítése; az oldaloltár alatt lévõ szent sír készítése. Ugyancsak 1906-ban valósult meg az Amerikában élõ kivándoroltak gyûjtése folytán a keresztúti képek készítése. Dr. Keszthelyi Gyula esperes plébános, felsõházi tag (1912-tõl 1944-ig) mûködése alatt az ezüstmiséje alkalmával a templom belsõ festést kapott; 6 db színes ablak készült a templom szentélyében; a bástyafal oldalán lévõ lépcsõ feljáró, a missziós kereszt a templomban; a mellékoltár alatt lévõ betlehemi jászol. A plébánia-lakáshoz egy szobát építettek bõvítésként. 1928-ban valósult meg a nagyharang készítése Sopronban, majd hazaszállítása és felszentelése. Rádonyi József 1944-tõl 1961-ig volt a község plébánosa. Az õ ideje alatt készült a szentélyben az áldoztató vaskerítés és megtörtént a templom villamosítása; bástyafal építése; a felette levõ vaskerítéssel; a plébánia hátsó utcai rész betonkerítésének készítése. Temesi Antal /Paszkál/ plébános, esperes (1964-tõl 1981-ig) idejében készült a templom betonkerítése; 3 db vaskapu a templom körül; a kántor lakás átalakítása és belsõ tatarozása; Lourdesi-barlang; a bástyafal befejezése; a harangok villamosítása; 2 db gyóntatószék készítése; a plébánia lakás és a templom vízvezeték-szerelése; a templom fûtésének szerelése; 6 db templomi színes ablak készítése; a plébánia lakás tetõfelújítása és külsõ-belsõ tatarozása; a templom és torony külsõ tatarozása; a toronycsúcson lévõ kereszt aranyozása; a toronyra és a templomra villámhárító szerelése; 1 db harang készíttetése; a Sírtói kápolna tatarozása; a temetõben felállított szobor a kónyi plébánosok emlékére és közös kereszt felújítása; a plébánia elõtti árok kövezése; a templomban a kórus alatti rész üveg és fa válaszfallal, ajtóval zárt hellyé alakítása. Vereczkei Tamás plébános (1981-tõl 1989-ig) idejében valósult meg a templom korszerû villamosítása, hangosítása; a kónyi „Dalárda zászló” felújítása; 1 db harangszentelés; az orgona teljes felújítása; autógarázs átalakítása a kántorlakás részen. A templomban a dalárda-zászlónak szekrény készítése; a templom külsõ falán egy hirdetõ szekrény elhelyezése. Borsodi Lajos plébános (1989-tõl 2002-ig) ezen idõ alatt a plébánia külsõ és belsõ felújítása és tatarozása készült a kántorlakással együtt; a központi fûtés beszerelése a plébánián; a Sírtói kápolna külsõ és belsõ felújítása; a fõoltári gyertyatartók villamosítása. 15
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 16
Kónyi plébánosok Roskai László (1694. máj. 7.-1700. máj. 3.), Miklósffi György (1700. júl. 3.1700. szept. 4.), Sirai György (1700. okt. 12.- 1701. szept. 8.), Madarász Mihály (1701. okt. 12.-1730. júl. 28.), Rózsás Károly (1730. aug. 11.-1730. szept. 17.), Szluha Ádám (1730. okt. 02.- 1732. dec. 27.), Geszti József György (1733. jan.1.1739.ápr.6.), Barbatsi István (1739. jan 1.-1744. aug. 22.), Ficzek Péter (1744. szept. 20.-1759. máj. 21.), Völcsei István (1759. júl. 25.- 1780. okt. 27.), Pogány Péter (1781. jan. 1.- 1796. dec. 3.), Ernst Nep. János (1797. febr. 10.-1821. febr.5.), Pivarits Ferencz (1821. febr. 5.-1829. júl. 30.), Kozmár Pál (1829. okt.1.1844. dec. 31.), Br. Kruchina Ferdinánd (1845. jan. 2.-1851. máj. 17.), Gönczöl László (1851. máj. 25.-1873. jan.1.), Nagy György (1873. jan. 20.-1895.máj. 6.), Hoffer József (1895. júl.1.-1912. júl.1.), Dr. Keszthelyi Gyula (1912. szept. 11.1944. szept.11.), Rádonyi József (1944. szept. 11.-1961.okt.26.), Temesi Antal /Paszkál/ (1961. okt. 26.- 1981.okt.20. +1990.), Vereczkei Tamás (1981. okt. 20.1989. szept.1.), Borsodi Lajos (1989. szept.1.-2002. okt. 31.), Gyökér Gyula (2002. dec. 15.- 2008. júl. 31). Kónyi káplánok Zala József (1938. jan.-1942. jan.), Telekesi Kálmán (1942.márc.-1943. aug.), Nemes László (1943. szept.-1945. szept.), Dr. Gerendás Lajos (1945. szept.-1947. aug.), Barna István (1947. szept.-1948. ápr.), Dr. Orbán László (1948. ápr.-1948. aug.), Adrián Vilmos (1948. szept.-1948. nov.), Dr. Kelemen Atanáz (1948.dec.-1950. szept.), Dr. Divald István (1950. okt.-1951. nov.), Áder János (1951.dec.-1954.aug.), Pados József (1954. szept.-1955. szept.), Mosonyi József (1955. okt.-1957. szept.), Tõsér Imre (1957. okt.-1958. szept.), Reszt Sándor (1958. okt.-1959. márc.), Maráz Sándor (1959. ápr.-1960. nov.), Dukkon Miklós (1961. jan.-1963. jan.), Brückner Ákos (1963. febr.-1966. szept.), Molnár Zoltán (1966. szept.-1967. febr.), Pálfalvi Károly (1967. febr.-1967. okt.), Horváth József (1967. okt.-1970. szept.), Németh Antal (1970. szept.-1971. szept.), Kutasi Árpád (1971. szept.-1973.), Molnár Ferenc (1973.- 1981. okt. 20.)
16
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 17
Településünkön található szobrok Templom téri Szûz Mária Szobor Készíttette Németh György 1885-ben. Nepomuki Szent János szobor Készült 1794-ben, Mátyás király u., mûemlék jellegû, talapzatán felírás: „Ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.”
Nepomuki Szent János szobra 17
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 18
Kazinczy utcai szobor Készíttette Pandorfer József 1870-ben. Soproni úti Gábriel szobor Készíttette Nemes István 1861-ben. Petõfi utcai Szentháromság szobor Készült 1795-ben
A Szentháromság szobor
18
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 19
Kossuth utca végén lévõ szobor Készült 1900-ban, Bertalan Mihály alapítványából. Kossuth utcai Mária szobor Készült 1789-ben, Bertalan Mihály alapítványából. Templom-dombon lévõ Szent Antal szobor: Káptalani intézõ lakás elõtt volt.
A Szent Antal szobor
19
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 20
A Templom-dombon lévõ szobor: Készítette Horváth Katalin, Pápai Mihály özvegye, 1800-ban. A Hõsök szobra Készíttette Kóny község, 1924-ben. Felirata: NYUGOSZNAK ÕK, A HÕS FIAK A DÚLÓ CSATÁK UTÁN.
A Hõsök szobra
20
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 21
Hagyományok, köszöntõk, szokások Minden községnek vannak, évtizedek során kialakult és formálódó hagyományai, szokásai, s az adott közösség határain túl is élõ történetei (A tündér-tó története, A „kónyi bika” legendája…). Az alábbiakban a népi hagyományokról (lakodalmi szokások) és néhány köszöntõrõl, szokásról szólunk. LAKODALMI SZOKÁSOK Községünkben is színes és gazdag lakodalmi szokások alakultak ki, de félõ, hogy a XXI. század modern világában a feledés homályába vesznek ezek a hagyományok. Ezért most néhányat hadd elevenítsünk fel belõlük, mielõtt végleg elfelejtenénk õket. A lány megkérése: A võlegény édesapja a lány szülõi házához ment el. Amikor a lakásba bement és fogadták, az ajtót háttal tolta be, hogy szerencsével járjon, sikerüljön a lánykérés. A lány szüleitõl megkérte a lányuk kezét fia számára. Közben a legény is megérkezett, õt is fogadták. Mivel a lány szülei beleegyeztek a kérésbe, megtörtént az eljegyzés. A következõ nap a jegyesek elmentek a községházára és bejelentették az anyakönyvvezetõnél, hogy házasságra lépnek. Utána a plébánia hivatalban is kinyilvánították házassági kérésüket. A jelentkezés napjától három hét, vagyis 21 nap múlva tarthatták meg az esküvõt, mert házassági szándékuk közszemlére volt kitéve és három vasárnap a plébános is kihirdette õket. A jegyesek házánál mindegyik helyen összeírták, kiket hívnak meg a lakodalomba. Mindkét család egy ismerõs férfit vagy aratóját kérte fel vendéghívónak. A vendéghívó elment minden felirt vendéghez és meghívta õket a lakodalomba. A lakodalom elõtt három, négy nappal a szakács és a meghívott nõi segítségek megkezdték a kalács, kuglóf, sütemény és torta sütését. Az utolsó nap jött a baromfi és a sertésvágás, a húsok készítése. A vendégek ezen az estén, amit a lagziba szántak: tojást, baromfit, süteményt, tortát a lakodalmas házhoz vitték. A lakodalom, vagyis az esküvõ reggelén a võlegény és a menyasszony elmentek a templomba; szentgyónáson és áldozáson vettek részt. Az esküvõre a meghívott vendégek a kitûzött idõre – 21
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 22
ki-ki hova tartozott és meghívott volt, – megjelentek, ott fogadták õket és megvendégelték pörkölttel, sült hússal, süteménnyel, a pincér meg jó borral kínálta õket. A menyasszony meg öltözködött az esküvõi ruhába. Mire a võlegény a násznaggyal és a võfélyekkel megérkezett, már készen volt az indulásra. A võfély elmondta a köszöntõt az indulásra. A köszöntõ után indult a nászmenet. A menetben a két násznagy ment elsõnek. Utána a menyasszony a võféllyel és úgy jött a võlegény a nyoszolólánnyal, utánuk a meghívott vendégek kettesével. A menet végén a legények -személyenként egy üveg borral-, akikkel találkoztak útközben, megkínálták. A legények után a zenészek mentek, majd két asszony egy kosár feldarabolt kaláccsal. A kalácsot a templom elõtt levõ gyermekeknek elosztották. Elõször a községházára mentek a polgári esküvõre és utána a templomba az egyházi esküvõre. Az esküvõ után a templomból kijövet az esküvõn résztvevõk és ismerõsök minden jót kívántak az új párnak. Közben a zenészek rázendítettek a verbunk nótájára és a meghívott legények eljárták a verbunkot, majd egy csárdást. Ezután a templomból elindult a nászmenet a lakodalmas házhoz; mert a menyasszony részérõl kijelölt személyek mentek a võlegényes házhoz, a többiek a menyasszonyi házhoz. Megvendégelték õket, a fiatalok meg táncra perdültek. Este kezdõdött a vacsora, amelyen a võfélyek minden ételt felköszöntöttek. Külön szólt a köszöntõ az elsõ tál ételnek, a második tál ételnek, amikor a levest hozták be; külön köszöntõ hangzott el a levesrõl, a becsináltról, a káposztáról, a tormásról, a rizskásáról sorban egymást követve. Majd borköszöntõk hangzottak el, s szép szavak az új párra: „Menyasszony, võlegény kik ma egybe keltek, kik az Isten oltáránál szent fogadást tettek, hogy egymást a sírig igazán szeretik, az életet pedig közösen viselik, kívánom hogy mennyi harmat hull az égbõl, mennyi csepp esõ esik a felhõkbõl, annyi boldog esztendõt éljenek, mindig vidámságot és örömet éljenek.” De rigmusok hangzottak el a võlegényre, a lányokra („a magyar lánynak nincs a földön párja, kivált, ha csókban nem fukar a szája…”), a menyecskékre, a hölgyekre és a menyasszony-táncra is, imigyen: „Íme elõttünk áll az ékes menyasszony, hogy menyasszony fejjel még egyszer mulasson, hogy ajándékból új cipõt varrasson. Táncoljon hát véle min22
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 23
denki egy kurtát, de le ne tiporják a cipõje sarkát, gondoljanak arra mily drágáért varrták, azután rakják meg bankóval a markát, az asztal közepén van egy üres tányér, én kezdem a nótát a többi meg rá ér, addig menjenek el százasért, ezresért, húzd rá cigány, húzd rá az új házaspárért.” KÖSZÖNTÕK A köszöntõk jelentõs része a télhez és a keresztény egyházi ünnepekhez kötõdtek. Sorukat a Luca-napi köszöntõ nyitja, melynek során a házba belépve egy marék szalmával köszöntötték a háziakat és azok jószágait. A lucázás még a háború után is élt, de aztán fokozatosan abbamaradt. Igen népszerû volt a karácsonyi pásztor-köszöntõ, amikor karácsony elõestéjén, szenteste a gyermekek nagy bottal és vászontarisznyával házról házra járva köszöntõket énekeltek. (Zeng az ének Betlehemnek pusztáján… Pásztorok, pásztorok örvendezve…, Mennybõl az angyal…) Minden háznál diót, cukrot, almát és pénzt kaptak a köszöntésért, úgy hogy tele tarisznyával mentek haza. Mire hazaértek már otthon megjött a Jézuska, karácsonyfával és ajándékokkal. Nagyon kedvelt volt és ma is emlegetett az éjjeliõr (bakter) éjszakai névnapi köszöntõje. „Elütött az óra, éjfél után egyet, Immár ma megértünk, már egy nappal többet. Várja az úr Jézus a megtérésünket, Hagyjuk el mindnyájan undok bûneinket. Örüljünk vigadjunk, hogy virradtunk mára, dicsõ Szent Istvánnak szép nevenapjára. Ó dicsõ Szent István dicsõ nagy pátronánk, ne hagyj szükségünkben, légy segedelmünkre. Elütött az óra éjfél után egyet, dicsértessék az úr Jézus Krisztus ámen.” Kevésbé terjedt el az aprószentek-napi korbácsolás: a legények a lányos házakhoz mentek, az egész családot a korbáccsal megütötték és eközben azt mondták: Kelések ne legyenek az új esztendõben! A köszöntõ után egy szál házi kolbászt és pénzt kaptak, amelyet a legények a kocsmában elfogyasztottak. Ugyancsak ismert volt a háromkirályok-napi köszöntõ és a Balázsolás. Gazdag színfoltjai voltak a falusi életnek az adventi és a nagyböjti szokások, a Márk-napi (április 25.) búzaszentelés és az úrnapi (június 15-e táján) ünnepély.
23
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 24
A kónyi verbunk – Dömötör István emlékezése – A verbunkos tánc már az õsökrõl öröklõdött az utókorra. Szent Mihály napja, szeptember 29-e a búcsú napja, ha munkanapra esik, a következõ vasárnap tartják. Már elõtte pár héttel, utcarészeken este, harmonikazenére gyakoroltuk a táncot, mert mindig voltak fiatal táncosok, akiket be kellett tanítani, hogy búcsúkor összeszokva, hibátlanul eljárjuk. Búcsú szombat a „céhslegények”, mert így hívták õket, sátorkészítéssel /szabadban volt a tánc/ és bor vételével, mérésével foglalkoztak. Egy legény 15 liter bort vásárolt, és ahányan voltunk, annyiszor 15 litert. Ezt egy hordóba kimérettük, és egy korcsmai szobába helyeztük, amely a legények szobája volt. Egy közölünk elvállalta a pincérséget, aki kiszolgálta a többi társát borral. Búcsú napján délelõtt minden korcsmába megérkeztek a cigányzenészek, mert négy korcsma volt, és minden korcsmának, legénycsoportnak külön cigányzenekara volt. A zenészeket személyenként a legények meghívták ebédre a lakásukra. Ebéd után gyülekeztünk, minden legény a saját korcsmájában. Délután két órakor mind a négy korcsmából a verbunkosok, kezükben egy üveg borral a templom térre indultunk a Rákóczi induló zenéjére. Ott minden tánccsoport külön helyezkedett el, a kör közepére letettük az üveg borokat, amely körül táncoltunk. Amikor a litániáról a nép jött ki, a cigányzenészek rázendítettek a nótára: „Ez a barna piros kislány Sej-haj de kisírta a szemét Sajnálja a, sajnálja a Régi regruta szeretõjét. Bánatába ráborul az asztalra Szíve boldogságát Regruta babáját siratja.” A verbunk után csárdás következett a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs” zenéjére. Minden legénynek ott volt a táncoslánya, azzal táncolt. A tánc végeztével mi 24
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 25
A verbunk a régi iskola oldalán 1924.
A verbunk és csárdás résztvevõi Burza Árpád nyugalmazott tábornokkal 1932. 25
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 26
A verbunkosok
legények felvettük a boros üveget, ittunk belõle, és elindult minden tánccsoport a korcsmája felé, a Rákóczi induló zenéjére. A korcsmába érkezés után elfoglaltuk a szobánkat, ahol a boroshordó volt, a pincér társunk kiszolgált bennünket borral. Ebbe a szobába csak a „céhslegények” mehettek be a lányukkal, és esetleg valamelyik vendégét vihette be. Megkezdõdött a tánc, mely két napig tartott. A verbunkos tánc vezetõje és nagy támogatója volt Kónyban Burza Árpád nyugalmazott tábornok. Az 1924-ben szervezett kónyi falukiállítá26
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 27
son és ünnepélyen, majd 1926-ban Gyõrben a Radó téri régi színházban Lakatos Misi piros magyarruhás zenekara szolgáltatta a zenét a kónyi verbunkhoz. De bemutatták Szanyban és Balatonfüreden is, s 1945-ig szerepelt a tánc a helybéli ünnepeken. A felszabadulás után szinte megszûnt a tánc. Bár a verbunkos tánc felébresztésére többen is kísérletet tettek – így Baán Mihály volt községi tanácselnök a 70-es években.
A verbunk és csárdás szereplõi 1970. Horváth Judit, Micskó Tamás, Varga Terézia, Tóth Géza, Dömötör Edit, Milus József, Tóth Magdolna, Kiss Miklós, Csonka Zsuzsanna, Rigó Vince, Jeremiás Judit, Dömötör György, Simon Ildikó, Csonka Zoltán, Lukács Mária, Kiss László, Németh Ágnes, Giczi Zoltán, Laczkovics Anna, Busa Antal, Novák Irén, Herold Benedek /néhányan takarásban/
Hosszú szünet után a tánciskolába járó fiataloknak Tóth Gyula tanította be a kónyi verbunkot. Falunkba helyezvén Borsodi Lajos plébános is szorgalmazta híres táncunk felelevenítését. 1988. õszén, kónyi búcsúkor a templom elõtti téren ismét felhangzott a számunkra oly kedves dallam az ismert lépések kíséretében.Ma már a Pipitér Néptáncegyüttes tagjai ápolják táncos hagyományainkat.
27
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 28
A “kónyi bika” legendája Régi, amolyan csúfolódó mondás községünkrõl, mely apáról fiúra szállt, s megmaradt az egyre tompuló emlékezetben, hogy ugyanis Kóny községben felhúzták a bikát a toronyba. Hírünk szinte országszerte ismert a bikánkról, a kérdésekre adott válaszok azonban eltérõek tartalmukat illetõen is. Egy azonban ma is biztos, s egyben a „kónyi bika”- legenda hallhatatlanságát hirdeti, hogyha kónyi illetõségünket, származásunkat, lakóhelyünket kinyilvánítjuk máris jön a kérdés: Ott húzták fel a bikát a toronyba legelni? Volt idõ, amikor bosszúságot, felindultságot váltott ki belõlünk kónyiakból, mert még a vonat ablakaiból is némi gúnnyal érdeklõdtek a mi bikánk felõl. Férfiak és nõk egyaránt. A válasz természetesen sohasem maradt el, néha nyomdafestéket sem tûrõen a férfiak olyan válaszokat kaptak, hogy „a bikát nem a toronyba, hanem az Ön (itt most annak szebb megfelelõjét írjuk le) nemi szervére húzták fel”. Egy néhány alaklommal – s ez is legenda már községünk erõs emberérõl, Kovács Lõrinc bácsiról, aki amolyan Jean Valjan a „Nyomorultak” címû regénybõl – a nõi érdeklõdõk kérdésére – miután már a vonat összes ablakából kíváncsian várták a választ a kérdésre, – hogy itt húzták fel a bikát a toronyba? így válaszolt: Miért? A Kisasszony talán … (a … helyére a tehenek és a bikák nászára utaló szó következett). A kérdésekre adott válaszok legtöbbje azonban ez volt: „Azóta minden marha ezt bõgi”! Ezek a válaszok a vaskos népi humor körébe tartoznak. Nem utalnak azonban az eredeti történetre. De mi is a „kónyi bika” legendájának eredeti története? Íme az egyik változat: A templomtorony tetején, a csúcsában lévõ kereszt elferdült, ezt kellett egyenesbe állítani. Vállalkozott rá egy helybeli Dika nevû kõmíves ember, hogy helyreigazítsa. A toronycsúcson egy lyukat vágtak és egy gerendát állítottak a lyukon kifelé, erre helyeztek egy kötélcsigát, és arra a harangkötelet. A kötél egyik végére egy hordó féle szapulót /ezt a régi idõben mosásnál ruha áztatására használták/ kötöttek. Ebbe a hordóba ült bele a Dika nevû ember, szerszámmal és anyaggal. A kötél másik végét négy markos férfi fogta és õk húzták fel a toronycsúcsba. Amikor már közel ért, az egyik kötélhúzó elkiáltotta magát: „húzd komám, már felér, már kanyar”. Ebbõl keletkezett a mondás, a Dika nevet elkeresztelték bikára és tréfás mondás lett belõle. (De van a kónyi bika történetének és a legenda keletkezésének más magyarázata is, melyet Dr. Timaffy László néprajzkutató Csornai csata címen örökít meg.) 28
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 29
A csornai csata – Dr. Timaffy László gyûjtése – A kónyi bika falucsúfolóját ország szerte ismerik. Azt mondják, hogy kizõdült a templomtorony teteje és a tanács úgy határozott, hogy fel kell húzni a bikát, hogy lelegelje. Föl is húzták a szerencsétlen állatot, de már fele úton kilógott a nyelve. Akkor kiáltották a nézelõdõk: – Húzd komám szaporán, kónyi bika kanyar ám! A faluban egy másik érdekes magyarázatát tudják. – Amikor a szabadságharcban a csornai csata volt, akkor a kónyiak kitettek magukért. Az igen régi szokás volt, hogyha veszedelem közeledett, egy marha farkát fölhúzták a toronyba. Azt ahogy fújta a szél, meglátták a szomszéd falukból a tornyokban figyelõk, ez volt a jeladás, és a segítségükre mentek. Ezt csinálták a kónyiak is. Egy bika farkát húzták föl a torony tetejire, aztán a harangokat is meghúzták. A jelt figyelõk meglátták, mert a szomszédos faluk határában voltak a látófák, azokrúl figyelték a határt, õk szaladtak és riasztották a népet. Kaszára meg fütykösökre kaptak és mentek a kónyiaknak segíteni. Összeegyesültek és így mentek Csorna alá, ahol a csata volt. A német ágyúk Csorna elõtt voltak fölállítva. Azokat kapták hátba és szét is zavarták õket. Nem tudtak lõni, pedig nagy szükség lett volna rájuk és így tudtak gyõzni a honvédek. Ez a kónyi bika igaz története.
29
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 30
Az Önkéntes Tûzoltó Egyesület A tûzoltó testületek, szervezetek hosszú múltra tekintenek vissza. A megalakulásuk idején, az 1800-as években is a politikától függetlenül alakultak önkéntes szervvé. Az egyesületek ma is kívül állnak a politikai tevékenységen. Az 1835-ös évben Aradon megalakult az elsõ önkéntes polgári tûzoltókar. Ezután egy-két évtizedig lassabban, majd az 1867-es kiegyezés után meggyorsult az önkéntes tûzoltó egyesületek alakulása; az Osztrák-Magyar Monarchián belül önálló lett Magyarország. Egymás után alakultak az önkéntes egyesületek, Budapesten, Szegeden, Gyõrben, Sopronban, elsõsorban tehát a városokban, majd a falvakban. A Soproni Levéltár szerint már 1883-ban volt tûzoltóság Kóny községben. Alapszabállyal csak 1910-ben kezdett mûködni és már akkor volt 1 db kocsifecskendõje. Az 1906-os esztendõben egy újabb kocsifecskendõt vásárolt a község, amely már nagyobb teljesítménnyel, osztóval, vagyis két sugárral mûködött. 1910-tõl Magyar Árpád iskolaigazgató volt a parancsnok, helyettese Nemes István és 20 fõbõl álló legénység alkotta az egyesületet.
Az Önkéntes Tûzoltó Egyesület 1935. Varga Péter, Finta Géza, Dombi Sándor, Kovács Antal, Varga József, Szalai Imre, Bertalan József, Meleg Mihály, Dömötör István, Kiss Sándor, Czakó Imre, Meleg Illés, Dömötör Lajos, Szalai Mihály, Csaplár István, Muzsai János, Varga Károly, Bertalan Vince, Györkös Mihály, Kálmán János, Máté Sándor, Virág Balázs, Szalánczy István, Aller Imre, Rigó József, Kiss Ferenc, Meleg Ferenc, id. Kertai Lõrinc, Nemes István, Aller Ferenc, Takács Ferenc, Szári Mihály, Kertai Vince 30
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 31
Az elsõ világháborúban sok tagja a harctéren lelte halálát és csak 1920-ban szervezõdött újra az egyesület. Ekkor Nemes István lett a parancsnok, aki 1947-ig tevékenykedett. 1947-tõl Dombi Sándor lett a parancsnok 1954-ig. 1954-tõl 1957-ig Herold Miklós, 1957-tõl 1961-ig Dömötör István, 1961-tõl 1985-ig Szabó Miklós, 1985-tõl 1987-ig Bognár Árpád, 1987-tõl 1991-ig Józsa László látta el a megtisztelõ funkciót. Azóta Kiss Miklós látja el a parancsnoki feladatot. Ha az 1945 elõtti idõszakot vizsgáljuk, meg kell állapítani a tûzesetek gyakoriságát, mivel a község házainak 80%-a nádas volt, a felszerelés is csak kocsi-fecskendõbõl állt, és még hozzá a vízhiány. Ma csak elmondásból tudjuk, hányszor kongtak a harangok, hallatszott a kiáltás „tûz van”, és a lakosság vasvillával és vizesvödörrel ment a tûzesethez. A meglévõ kézzel üzemelõ kocsifecskendõk kevésnek bizonyultak, valóban csak küszködés volt az akkori tevékenység. Az 1946 utáni idõben fejlõdött a tûzoltóság. Néhány tûzeset a falu történetébõl: 1917-ben 1 pajta, 1929-ben 21 ház melléképületekkel, 1930-ban 1 ház, 1933-ban 8 ház, 1938-ban a Kis utcában 30 ház mellékhelyiségekkel, 1939-ben 12 ház mellékhelyiségekkel, 1945-ben 4 ház mellékhelyiségekkel, 1946-ban 4 ház mellékhelyiségekkel, 1947-ben 5 ház mellékhelyiségekkel, 1959-ben pedig 1 ház mellékhelyiségekkel vált a tûz martalékává. 1961-ben a helyi tsz-nek égett el 1 szalmakazla. A Tûzoltó Egyesület 1945-ig részt vett az úrnapi körmeneteken, õk szabták meg a körmeneti idõt vagy órát, amikor be kellett fejezni az utcai felvonulást. Az egyesületnek ki kellett vonulni a tûzoltó családjának - apa, anya és a 12 év feletti gyermek - temetésére is. 1945 után már nem vett részt az egyesület a körmeneteken, de jelenlétükkel színesítették az április 4-i és a május elseji felvonulásokat. Ez egyben kötelezõ is volt számukra. A testületet képviselõ raj a járási megyei versenyeken többször volt elsõ, második és harmadik díj nyertese. De legfontosabbnak alapvetõ feladatukat, a bajbajutottak önzetlen, áldozatkész s egyben nagyon veszélyes segítését tekintették.
31
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 32
A Járási I. helyezett csapat 1951. Dombi József, Szabó József, Muzsai Ernõ, Énzsöly Ferenc, Szabó Miklós, Borsodi Ferenc,, Bertalan Vince, Kiss Nándor, Dombi Sándor, Dömötör István
A Megyei kocsifecskendõ-szerelés II. helyezett csapat 1952. Máté Imre, Muzsai Gyula, Farkas Ervin, Dömötör Antal, Horváth Sándor, Máté János, Kovács Ferenc, Dombi Sándor, Kiss Nándor, Herold Miklós 32
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 33
A Járási I. helyezett csapat 1959. Bertalan Vince, Bognár Árpád, Farkas Ervin, Dömötör Antal, Csaplár Vince, Tóth Nándor, Dömötör IStván, Szabó Miklós
A tûzoltók jelmondata:
„A tûzoltáshoz bátor szív, erõs kar, felebaráti szeretet kell.” Ezt fejezi ki egyik énekük is: 1. Fel, fel tûzoltók fel a házra, fel, fel tûzoltók a csatára, ellenségeitek, jóbarátok házát egyformán védjétek. Fel, fel tûzoltók fel a házra. 2. Tûzoltók a tûzben ne féljetek, mert a jó Isten van veletek. Tartson öszsze benneteket az égõ ház minden lángja, Úgy lesz nyugodt a ti szívetek. 3. Fel, fel, tûzoltók fel a házra, fel, fel tûzoltók a csatára. Tartson össze benneteket a szeretet szent törvénye. Így lesz áldás a testületre.
33
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 34
Az Önkéntes Tûzoltó Egyesület 1959. Milus Béla, Szalai Ferenc, Enzsöly Sándor, Pongrácz József, Milus Imre, Horváth Sándor, Ominger Illés, Szalánczy Ferenc, Szalai József, Csaplár Ráfael, Tóth Sándor, Borsodi Ferenc, Horváth Sándor, Máté Illés, Nemes Ferenc, Csaplár Vince, Kiss Nándor, Bertalan Vince, Dombi József, Muzsai Ernõ, Meleg Mihály, Kiss Sándor, Kiss Ödön, Szabó Miklós, Takács Géza, Dömötör István, Herold Miklós, Szalai Imre, Baán Mihály, Horváth István, Aller Imre
34
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 35
A dalos-mozgalom A dalos-mozgalom 1925-ben kezdõdött községünkben. Elõzõ évben került hozzánk kántor-tanítónak Angyal János Kajárpécrõl. Mindjárt hozzálátott az énekkar szervezéséhez. Tizennégy jó hangú férfi és legény állt össze a karba. Alapszabály még nem volt, de már abban az évben szerepelt a kórus a templomban. Énekelték a passiót, majd húsvétkor, pünkösdkor, úrnapján az egyházi énekeket. De nemcsak egyházi, hanem világi szerepléseik is voltak, iskolai és községi ünnepeken. Jelentõs lépés volt az énekkar életében 1930. június 19-e, amikor Kónyi Öszszetartás Dalkör néven alapszabállyal biztosított egyesületté alakult az énekkar. Az énekkar elnökévé Dr. Keszthelyi Gyula esperes-plébánost választották, karnagynak pedig a kórus eddigi vezetõjét, Angyal János igazgató-tanítót. Úrnapján volt az egész községet megmozgató ünnepély a Hangya vendéglõben, mûsoros délutánnal egybekötve. A Kónyi Dalkör mellett résztvett az ünnepségen a Gyõri Ének és Zeneegylet vegyeskara Dr. Boldis Dezsõ királydíjas karnagy vezetésével, azonkívül a csornai Iparos Dalkör férfikara és fúvós zenekara. A Dalkör hetente kétszer tartott próbát, este a napi munka után. Így készült fel szerepléseire, az egyházi és állami ünnepekre. Jó kapcsolat alakult ki a Gyõri Ének és Zeneegylettel, a Csornai Iparos Dalkörrel, valamint a Rábaköz másik híres együttesével, a Szanyi Bokréta Énekkarral is. Közös dalversenyt is rendeztek Szanyban, és még a híres kónyi verbunkot is bemutatták. A Dalkör közben elõadta községünk mûvészlelkû asszonyának, Pozsgainé Jankovics Erzsébetnek „A negyedik parancsolat” címû mûvét. A kórus több dalostalálkozón is részt vett, így 1933-ban az öttevényi dalostalálkozón a résztvevõ csornai, szanyi, markotai, csécsényi és öttevényi kórusok elõtt az elsõ díjat nyert el. 1933. november hónapja nagy változást hozott az énekkar életében. Angyal János igazgató karnagy eltávozott a községbõl. Rövid idõre vezetõ nélkül maradt, de nem oszlott fel a kórus, mert hamarosan új kántortanító került a faluba, Csányi Mihály személyében. Õ azonnal felkarolta az énekkart és 1934-tõl kezdve õ lett a karnagy. Új tagokat is sikerült toborozni, így 1935-tõl kezdve már nõk is énekeltek az egyházi kórusban, így vegyeskarrá változott, de a világi szerepléseken a férfikar lépett fel. Az 1936. esztendõ nagyon ünnepélyes volt az énekkar számára. Június elsején, pünkösd-hétfõn tartották meg a zászlószentelést. Évek óta gyûjtöttek a zászló-alapra, végre most sikerült. Felszentelték a szépen hímzett selyemzászlót. Egyik oldalán Szent Cecília látható a hárfával, Kónyi Összetartás 35
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 36
Dalárda – felirattal, másik oldalon a magyar címer, Szállj, szállj magyar dal, dicsérd az Istent – felirattal. A felszentelés után, melyet Dr. Keszthelyi Gyula esperes plébános, felsõházi tag celebrált, s zászlóanyai tisztséget vitéz nemes Burza Árpád tábornok felesége Kiss Margit töltötte be, mindjárt három órakor dalos ünnepet tartottak a Hangya vendéglõ nagytermében a markotabödögei, a csécsényi és rábaszentmihályi dalárdák bevonásával. A zászlószenteléskor szereplõ 26 tagú énekkar tagjai: Karnagy: Csányi Mihály. Tenor I.: Dömötör Ferenc, Dömötör László, Szalánczi Márton, Szabó Géza, Tuba Mihály, Varga Péter. Tenor II.: Baán Mihály, Bognár Ferenc, Dömötör István, Horváth Lajos, Milus József, Takács József. Basszus I.: Aller Ernõ, Görcs Imre, Hancz József, Horváth Ferenc, Máté József, Vajda János, Varga Sándor, Basszus II.: Dömötör Dezsõ, Dömötör Vince, Füzi Ferenc, Pozsgai Imre (volt államminiszterünk édesapja), Rigó Mihály, Máté Ferenc. A Dalkör ettõl a naptól kezdve minden fellépésére a zászlóval jelent meg, melyet azóta már felújítottak és tisztelettel õrzik a kónyi templomban. A tagoknak igen mutatós, szép öltözetük is volt: sötétkék nadrág, fehér ing, sötétkék mellény, fejükön egyensapka. Az árát szereplések, színdarabok, mulatságok bevételébõl szedték össze. Sötétkék kör alakú sapkájuk volt, fekete simléderrel. Körbeszaladt rajta fehérkék ripsz szalag és egy fonott arany zsinór. Elöl középen a dalárdajelvény díszítette. Sajnos a sapkák már mind elkoptak. Csak a régi fényképeken õrizzük emléküket.
A Kónyi Összetartás Dalkör Horváth Tamás, Kiss Vilmos, Szabó Sándor, Dömötör Sándor, Füzi Ernõ, Dénes József, Kókai Sándor, Szalánczy Márton, Dömötör László, Csányi Mihály, Dömötör István, Galambos István, Takács Ráfael 36
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 37
1937-tõl kezdve 1941-ig a Dalárda minden esztendõben megtartotta szokásos szerepléseit a templomban: szentségnapkor, virágvasárnapon, nagypénteken, feltámadáskor, húsvétkor, úrnapján, bérmáláskor. Karácsonykor pásztorjátékokat is játszottak bibliai történetekbõl. A község legfontosabb ünnepe: március 15-e sem múlt el soha fellépésük nélkül. Mindig elénekelték a régi szép Kossuth nótát: „Tavasz elmúlt, a rózsának lehullott a szép virága. Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos, lesz népednek szabadsága. Mi neked fáj, nekünk is fáj, könnyünket viselni bajos. De Istenünk segítni fog! Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos.” Az énekkar /dalárda/ községbeli mûsorai mellett mindig részt vett a megyei dalos találkozókon Gyõrött, Csornán, Kapuváron és meghívásra a testvér énekkarok ünnepélyein, Szanyban, Rábaszentmihályon, Acsalagon, Bõsárkányban. A dalkör utolsó fellépése 1946-ban volt a Kónyban rendezett dalosversenyen. Emlékeznünk kell az énekkar belsõ életére is, arra a baráti, kellemes légkörre, ami összetartotta a kórus tagjait. A bajbajutott dalostársakat segítették, a betegeket meglátogatták, és megünnepelték egymás névnapjait. A névnapi köszöntõ így szólt: „Névnapod eljött, ablakod elõtt elzengjük néked kis dalunkat. Köszöntünk téged, fogadd tõlünk elhangzott szavunk jókívánatát. Sokáig éljen, éljen sokáig, éljen, éljen, éljen, éljen soká! Éljen, éljen, éljen soká! Legyen boldog soká, boldogul éljen sokáig!” Az asszonyokat is felköszöntötték. Az Anna-napi köszöntõt régen még a bakterok is énekelték. A dalos bálok is közkedveltek voltak, akár karácsony után farsangkor, vagy legtöbbször úrnapján. Jó zenét a cigány, a közkedvelt Rezes Józsi zenekara biztosította, gondoskodott a jó hangulatról. A bálra, a mûsoros estekre a lányok, asszonyok tortát, süteményt sütöttek. Ezt a férfiak este szép szerenáddal köszönték meg. A szerenád a „Ki tanyája ez a nyárfás … „ szép énekkel kezdõdött, majd a „Fekete szem éjszakája …” vagy a „Falu végén rezgõ nyárfá…”-val folytatódott. Ha elfogadták a szerenádot, gyertyát gyújtottak az ablakban, de olyanok is voltak, akik egy pohár borra behívták a szerenádot adókat. 37
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 38
A dalosok népdalcsokraikkal is sok sikert arattak /”Ettem szõlõt most érik, most érik, Virág Esztert most kérik, most kérik, most kérik!... vagy Ég a szõlõ venyige, venyige, tüzesedik a leve, a leve, a leve…”/ Volt egy kónyi daluk is, igen vidám: „Megdöglött a bíró lova, nyúzza meg a bíró maga. Jó lesz a bûre dudának, a négy lába furulyának, A feje meg kocsonyának, ihajla. Nyúzzad, nyúzzad bíró bátya, ha megnyúztad, ülj föl rája. Fordulj háttal a fejének, mert így bizony ereszt szélnek ihajla!” Télen, legtöbbször farsangkor, az énekkar tagjai színdarabot játszottak, a akkor divatos népszínmûveket. Az énekes szerepeket õk játszották. Mindenki szívesen nézte õket és már várták a faluban, hogy mikor lesz az elõadás. Nagysikerû darabok voltak: A csikós, a Falurossza, a Piros bugyelláris, a Férjhez megy a bíró lánya, a Sárga csikó, és Gárdonyi Géza: A bor. Csányi Mihály igazgató úr készítette a díszleteket. A mozgalmas tevékenységet és a sikeres énekkari munkát a II világháború zavarta meg. Egyre-másra jöttek a behívók, bevonultak a kórus tagjai és ma-
Kónyi összetartás Dalkör névsora 38
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 39
ga a karmester Csányi Mihály is. 1941-ben volt még egy utolsó szereplésük a 12 fõre olvadt férfikarral. A kialakult politikai helyzet nem tette lehetõvé a kántortanítók egyházi mûködését. Csányi Mihály karnagyot is elhelyezték Kónyból, így bár 1945-ben a felszabadulás után talpra állt az énekkar, vezetõ nélkül maradva nem tudott sokáig mûködni.
A Kónyi Összetartás Dalkör szereplése 1970-ben
A második szakasz 1960-ban kezdõdött az Erkel Ferenc nevét felvevõ énekkar megalakulásával. Az Erkel Ferenc Énekkar 1960. március 4-én alakult meg a községben a vegyeskar. Erkel Ferenc nevét vette fel, a zeneszerzõ születésének 150. évfordulója alkalmából. Az énekkar szervezésében közremûködött a kónyi származású Cseh László tanár, aki abban az idõben a Csornai járás népmûvelési felügyelõje volt. A községben a kulturális munka szervezése ez idõtájt Tóth Ferenc tanár nevéhez fûzõdött, aki felkutatója és összehívója volt a leendõ énekkari tagoknak. Az énekkar alakuló ülésén Veér György énektanár, a helyi általános iskola igazgatóhelyettese vállalta a mûvészeti vezetést. Az énekkar elnöke Tóth Ferenc tanár lett, aki halálig betöltötte ezt a tisztséget. A Szövetkezetek Megyei Szövetségénél Csanda Antal, a kulturális ügyekkel foglalkozó elõadó volt az, aki anyagi támogatást ajánlott fel a megalakuló énekkarnak. Az énekkar tagjai szakmunkások, szövetkezeti alkalmazottak, fiatal értelmiségiek és diákok voltak. A tagság foglalkozási összetétele azóta sem változott. A kórus karnagya megalakulása óta Veér György. 39
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 40
Az Erkel Ferenc Énekkar
A Kónyi Kisalföldi Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet gondoskodott a kórusról 1960-1991 között. Az énekkar utaztatása, ruházata, a kottatár bõvítése, különbözõ rendezvények szervezése sohasem okozott gondot. 1991-tõl az énekkar fenntartója és fõ támogatója Kóny Község Önkormányzata.
40
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 41
Dûlõnevek Minden faluban, így községünkben is évszázadok során kialakultak a mezõgazdasági tevékenységgel szorosan összefüggõ és a mindennapokban használatos DÛLÕNEVEK. Ezek a nevek éppúgy tükrözték a természet változásait (Halastó, Hálódomb, Vendeltanya, Rózsás, Szapud-ér, Szélesmellék, Alsó-tag, Felsõ-tag), mint a történelmi és társadalmi változásokat (Proletár-dûlõ) de megfogalmazódott bennük az osztálytagozódás is (Pityerdomb, Mester-tag). Megjelent bennük a színes falusi népképzelet (Tiszád, Bikafej, Menyecskés), a falu régi élete (Pörös, Negyven pízes, Szikes, Káváskút), de a termesztett növényekrõl is neveztek el dûlõt (Kenderes kert, Tökös-tó, Zabta). Halastó: Itt halásztak legtöbbet a falu emberei, a legnagyobb tó a faluban. Nagyon mély. A benne lévõ virágokról Tündértónak is nevezik. Hálódomb: A település átlagos szintjénél magasabban fekvõ dombos rész, amelyet víz sohasem borított el. Ezért alkalmassá vált a halászok kikötõhelyéül, ahol a sok vizet látott hálóikat szárították. Vendeltanya: Nevének kialakulása ismét a halászok korszakába vezet vissza bennünket. Kicsi, majdhogynem településnek nevezhetõ tanyákban éltek a halászok. Utat törve a nádasba vályogból döngölt náddal fedett kunyhókban laktak. Ritkán látogatták meg családjukat, itt éltek a megélhetést adó víz mellett és itt töltötték hálójavítással, szerszám renoválással szabadidejüket. A halászok vezetõje hosszú ideig a tapasztalt, élelmes és legügyesebb halász volt Vendel. Róla nevezték el a tanyát is. Míg õ vezette a halászokat, gondoskodott a zsákmány értékesítésérõl, nem láttak szükséget bajtársai. Neve megmaradt a nép emlékezetében, és tanyáját azóta is Vendeltanyának nevezzük. Rózsás: A termelõszövetkezet megalakulása elõtt virágba borult tavaszszal ez a vidék. Lépni sem lehetett a sok vadrózsától. Használhatatlan terület volt. Ha felszántották vagy bevetették, rózsás kukorica vagy burgonya kelt ki. Rózsás-csatorna: A környék mocsarát levezetõ csatorna átfolyik „a rózsaligeten”, innét az elnevezés. Szapud-ér: A régen mocsaras, lápos területet levezetõ csatorna. A csatorna körül fekvõ területet is így hívják. De honnan is eredhet ez a különös el41
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 42
nevezés? A Magyar Nyelv Értelmezõ Szótára szerint a szapul ige (amelyhez feltehetõen kapcsolódik a név) szennyes tisztítását jelenti. Szapuló kád pedig, amelyben a szennyes ruhanemût áztatják: Így elképzelhetõ, hogy a Szapudér (szapuló, tisztító csatorna) a környezõ terület víztõl, mocsártól való megtisztítása következtében kapta a nevét. Szélesmellék: Keskeny út kanyarog a beláthatatlan szélességi termõterület mellett. A kocsik alig férnek el rajta. Szélesebbre is lehetett volna hagyni, de így több terület maradt megmûvelésre. A keskeny úton nem férnek el a kocsik, rámennek a termõre (így hívják a bevetett földet) s kárba vész a mag és a megmunkálás. Gyepközép: Középen szántóföld terül el és ezt füves legelõ veszi körül. Csavarulat: A mûút a falu határában éles szöggel fordul el. A környéken levõ földeket, amelyek sok balesetet láttak már csavarulatnak nevezzük. Alsó-tag, Felsõ-tag: A faluban élõ emberek a templomtól északra esõ részt Felsõ-tagnak, a délre esõt Alsó-tagnak nevezték el. Proletár-dûlõ: 1919-ben a Tanácsköztársaság korszakában Kónyba is eljutott az intézkedés: földet osztanak a nincsteleneknek. Mivel nagyon sokfelé kellett az amúgy sem nagy területet felosztani, mindenkinek keskeny parcella jutott. A Tanácsállam bukása után a földeket visszavették, de a Proletár dûlõ elnevezés mind a mai napig megmaradt.„Poletárnak” ejtjük. Pityerdomb: Ez a terület a szegény zsellér embereké volt, ezért nem is nagy földrész. A szegényeknek nem volt állatuk, mert a szûkös földterületen az élelem is csak szûkösen termett meg. Trágyázni sem tudták így földjüket, ezért csak a cinkék, barázdabillegetõk, pintyek ürüléke volt a trágyájuk. Mondogatták is a szegények: a nagy madarak is tudják, hol van a gazdák földje, s a szegényeknek csak a kis madarak jutnak. Dombos, szegényes termõterület a Pityerdomb. Mester-tag: Az iskola igazgatójának volt a földje. Az igazgatót „mester úr”-nak hívták faluszerte. Az oktatáson kívül a templomban is orgonált. Ezért a szolgáltatásért a falu uraitól, a papoktól kapott honoráriumként választott területet. Tiszád: A terület rossz, homokos, terméketlen talaj, a Tisza holtágainak víz szárította homokos talajához hasonlít. Így kaphatta ezt a nevet. Ma már egyenrangú föld a többivel, s ez a mûtrágyázásos talajmûvelésnek az eredménye. 42
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 43
Bikafej: A szomszéd község Bágyogszovát határában, a nád szélén kis füves emelkedés van, amely feltûnõen hasonlít egy nagy állat élettelen fejéhez. A falusi ember legnagyobb és legerõsebb állata a bika volt, innen ered a bikafej elnevezés. Menyecskés: Ennek a dûlõnek az elnevezését kétféle változatban hallottuk: 1.: Ez a táj is mocsaras, nádas vidék volt, sok hangos béka hazája. Tavasszal a gólyák megérkezésekor az ijedt brekegéstõl hangos volt a környék. A délvidék vándorai, vagy ahogy Kónyban hívják õket a kónyi menyecskék itt pihentek meg elõször és lakmároztak a számukra oly jóízû békapecsenyébõl. Akkor még sok gólya volt a faluban. A nádfedeles széles kéményû házak biztos otthont nyújtottak számukra. Azonban ezeket az öreg vályogviskókat lassanként kiszorítják az új, modern téglaházak, s az új lakók nem engedik felfészkelni a gólyákat a kéményükre. De már a határban sincs annyi jó falat, hisz a mocsarakat csaknem teljesen lecsapolták. Így már csak a régi házakon látni vígan kelepelõ gólyákat. 2.: Ez a dûlõ Markotabödögével határos és itt egy markotai férfi és egy kónyi menyecske szokott találkozni. A menyecske és férfi életérõl több nem maradt fenn, de a dûlõ neve híven õrzi a randevúk emlékét. Pörös: A döri és kónyi emberek sokáig „hadakoztak” ezért a néhány holdnyi füves területért. A sok pörlekedés vége az lett, hogy a kónyiak megfelelõ összeg befizetése ellenében birtokukba vehették az azóta is a pörlekedés emlékét õrzõ Pörös dûlõt. Negyven píze: Egyik szomszéd falu lakóinak az állatok legeltetésének jogáért negyven fillér ellenében engedték át a kónyi emberek ezt a füves legelõt. Negyven fillér elég nagy pénz volt abban az idõben és komoly jövedelmet jelentett a kónyiaknak minden szarvasmarha után. Szikes: A falu közvetlen határában terül el, közel a házakhoz. Ha volt a szegénynek valamennyi trágyája ide hordta. A szikes nevet onnan kapta, hogy az emberek szerint a tojás legfinomabb része a szike, a sárgája, így a föld legértékesebbje szintén a legfinomabb termõterület a szikes. Ma már nem a szikes a legjobb föld, mert a termelõszövetkezet trágyázással a legtöbb földet feljavította. Káváskút: Egy új találmány a falu egyhangú életében mindig nagy jelentõségû volt. Ilyen találmány volt a kútkáva is. A kút szélén lévõ kb. 1 méter magas kerítés elõször fából, majd késõbb betonból volt. Az elsõ kávás kút a falu 43
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 44
egyik jómódú gazdájának legelõjén készült el. A szegény szolgának minden gazdánál egyformán sokat kellett dolgozniuk, mégis a Káváskút körüli szolgálat kitüntetés számba ment. Mivel csak egy volt a faluban nem mindenkinek jutott a dicsõségbõl. Nagyra is volt vele az a legény, aki ott legeltetett, a lányok is azt beszélték róla a „Káváskútnál legeltet ám”. Kenderes kert: A falu kötélszükségletét kielégítõ mennyiségû kendertermelésre szolgáló földterület volt. Ma már ilyen kis mennyiségû kendertermelés nem kifizetõdõ, ezért nem gazdaságos vele foglalkozni. Turás: Dombos, füves rét. Évtizedek óta disznólegelõ. Mivel a disznók nagyon összeturkálták, Turásnak hívják. Tökös-tó: Régen tó borította, hullámos, homokos terület. Nagyon szeret itt és bõ termést hoz a dinnye, a takarmánytök és az uborka. Zabta: Sovány, rosszul termõ föld. A szegények között volt apró parcellákra felosztva. Az õ érdekük az volt, hogy kevés megmunkálást kívánó, sokféleképpen felhasználható igénytelen növényt termesszenek. Erre a zab volt a legalkalmasabb. Zölden takarmányként szolgált a sovány állatok számára, cséplés után pedig lett egy kis mag is belõle. A gazdasági-társadalmi viszonyok alakulása már-már a feledés homályába számûzi a dûlõneveket. A mezõgazdasági termelés megváltozásával, a termelõszövetkezetek kialakulásával Kónyban is – miként valószínû más községekben is – minõségi táblák szerint osztják fel a határt, s megszûnnek a dûlõnevek. Az idõsebb nemzedék azonban megõrzi õket, mint múltjának szerves és meghatározó részét, s hagyományozza a mai nemzedékre tanulságként és fontos ismeretként.
44
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 45
A Tündér-tó története Az 1880-as évek után alakult Rába Szabályozó Társulat, a Barbacsitótól kiindulva egy vízelvezetõ csatornát, úgynevezett kanálist készíttetett, amely Kóny község határvonalán Dör, Bágyogszovát, Rábacsécsény, Rábapatona, Ikrény határán Szentkereszt pusztáig vezetett és torkollott a Rábca folyóba. A csatorna szélessége 5 méter, mélysége 4 méter. Dör község határánál teljesen Kóny területén van, mert abban az idõben döri nemesek laktak a községben, és nem egyeztek bele, hogy az õ területükön legyen a csatorna megépítve. A csatornán túl még 20 métert Kóny községnek kellett elhagyni, mivel pereskedés volt az ügyben és azóta is Pörösnek hívják a területet. A csatornából a földet Kóny község felöli oldalra termelték ki, s egy védõgát készült belõle, ami árvíz esetén némi védelmet is nyújtott. Mivel a Hanság területén vonult végig, közlekedni lehetett rajta, mert bizony abban az idõben a Hanságot tavasszal és õsszel is víz borította. A csatorna érintette a kónyi nádas tavat is, úgyhogy zsilippel lehetett a tóra a vizet szabályozni. A Barbacsi-tótól a döri határvonalon egyéni gazdálkodók, földmûvelõk területén volt elvezetve. A rábacsécsényi határ mentén újból egyéni gazdálkodók területén volt kiépítve. Apám emlékezete szerint–írja Dömötör István, Kóny elhunyt krónikása – 1900 tavaszán, nagypénteken, Árpás községnél a Rába átszakította a gátat és nagy morajjal végigvonult a Rábaközön. A mezei állatok mind menekültek az árvíz elõl. Amikor a kónyi határt elérte, és az említett csatornatöltéshez ért, feltorlódott a víz, és a községtõl egy kilométerre–azon a helyen, ahol a tó keletkezett–a védõgátat átszakította. A víz olyan erõvel szakította át a gátat, olyan örvény keletkezett, hogy ezt a tavat 16 méter mélyen kisodorta. Így keletkezett a tó. Mivel a tó és környéke a gyõri székeskáptalan területe volt, tiltott volt a lakosság számára. Az uradalmi intézõ és az „intelligencia” használta. Õk padló építésével strandot és vetkõzõ kabinokat készíttettek. A tó kör alakú, átmérõje 50 méter. A közepén keresztben egy vastag drótkötél volt, hogy a fürdõzõ egyén meg tudjon kapaszkodni, mert a mélysége miatt nagyon hideg víz veszélyes volt. Mikor az „intelligencia” már megfürdött és hazavonult, akkor esetleg meg lehetett fürödni. Néhány fiatal áldozata is lett a fürdésnek. 45
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 46
Késõbb a termelõszövetkezet tulajdona lett, és egy nagyobb területet a Talajerõgazdálkodási Vállalat tõzeg kitermelésére hasznosított. A kitermelt terület ma halastó. A tó emlékét az FMSZ kisvendéglõje a Tündértó õrzi. A tó és környéke jelenleg természetvédelmi terület.
A Tündér-tó
46
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 47
A község fejlõdése 1970-ig A község arculata 1945 után teljesen megváltozott. A lakóházak külseje híven tükrözi azt a hatalmas fejlõdést, mely a községben a felszabadulás után végbement. Eltûntek a nádfeles házak, helyettük újak készültek. A volt urasági major helyén iskola, bolt, gyógyszertár, vasútállomás tõzegtelep irodái és jó pár lakóház épült. A volt Pap-tag és az egykori uradalmi cselédházak, gazdasági épületek helyén új, két szobás lakások emelkedtek, most egyenes utcák, gondozott gyümölcsös kertek terülnek el. A községet a külvilággal 1870-tõl vasút kötötte össze, és hosszú ideig csak egy kis megállóhely jelezte a vasútállomást. De ez az épület is elpusztult 1945ben és hosszú ideig szükségmegoldásként egy vagon jelentette a várótermet és a jegykiadót.1951-ben épült meg az új vasútállomás a Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasút egyik legszebb legimpozánsabb épülete lett. 1954-ben új rakterület kapcsolódott hozzá. A községet 1950-es években bekapcsolták az autóbusz-hálózatba is.
Ház az Öreg utcából 47
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 48
A Dózsa utca részlete
1953-ban állatorvosi lakás épült, de ez nem felelt meg a modern lakás követelményeinek, ezért helyette korszerûbbet építettek. A falu útjainak egy részét 1955–1957 között, a másik részét 1969-ben újították fel. Régi adósság volt ez az ún. kisutcai falurésznek, mivel a terület õszi és téli idõszakban szinte megközelíthetetlenné vált. Hasonló okok miatt volt szükséges a Kossuth utca útjának javítása is. 1960-ban készült el a Pártszékház, amelyhez 1969–1970-ben egy könyvtárhelyiséget építettek. Az épület – nevétõl függetlenül – mindig a község lakóit szolgálta, a falu kulturális központjává vált. Számtalan ünnepély, elõadás, esküvõ és egyéb rendezvény helyszíne volt. 1946–1962 között községünkben 3 vegyesbolt mûködött. Az idõk során számuk eggyel bõvült és iparcikkekre szakosodott. Azonban az igényeket nem tudták kielégíteni. Ezért 1962-ben a FMSZ egy lakóházat alakított át önkiszolgáló bolttá, de ez is kevésnek bizonyult. 1966-ban a község területének jobb ellátása érdekében a Gyõri utcában modern élelmiszer boltot épített. De ez sem volt elég. Így az ÁFÉSZ 1969-ben egy új kombinát építésébe fogott, ahol helyet kapott a Tündértó Vendéglõ, illetve az élelmiszer és iparcikk bolt. 48
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 49
1963-ban állami fedezetbõl felépült az új gyógyszertár, amely nem csak Kóny, hanem Enese gyógyszerellátását is köteles volt biztosítani. A régi gyógyszertár épületében takarékpénztár kapott helyet. Ezzel egy idõben új orvosi rendelõ is épült, és egyúttal egy orvosi lakást is vásárolt a község.
Az emeletes iskola
A régi iskola
1958-ban épült meg az iskola Béke utcai épülete. 1962–1963-ban a „régi iskola” 4 nagy tantermébõl 6-ot alakítottak ki, majd 2 új tanterem hozzáépítésével immár 8 tanteremben folyt a tanítás. Az iskola alsó tagozata itt nyert elhelyezést, míg a felsõ tagozat az ún. új iskolában.
Az új iskola
1964-ben a Községi tanács a közterületek bekerítését szorgalmazta, így az iskola és a temetõ új kerítést kapott. Az iskola 1969-ben egy nem49
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 50
Az új iskola bejárata
zetközi mérkõzésekre is alkalmas kézilabda pályával gazdagodott, mely nagyrészt társadalmi munkával készült. Ezzel megoldódott az iskola tanulóinak õszi és tavaszi testnevelés óráinak helye. Ebben az évben kezdték építeni a politechnika mûhelyt. 1969-ben adták át az új tanácsházat, a régit pedig lebontották, és a telket értékesítették.
50
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 51
Sportmúltunkból... „ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK” – tartja a közmondás… Községünkben – a jelenleg fellelhetõ és egyéb dokumentumok alapján – a labdarúgás honosodott meg az 1930-as években. A kortársak elbeszélései alapján a község sportja jelentõs fejlõdésen ment keresztül. Az elsõ labdarúgó pálya a mai Soproni és Dózsa út közötti területen, a „Pap-tag”-on került kialakításra. Itt kezdõdött meg a rendszeres sportélet, amely
Csányi Tibor, Horváth Alfréd, Pozsgai Lajos, Dömötör Imre, Lappints Béla, Kamondi Antal, Lappints László, Szabó Dezsõ, Füzi Ernõ, Benczik József, Szári Mihály 1939.
az akkori fiatalokat már folyamatos testedzésre szoktatta. A házi (falun belüli) utcabajnokságok, a környezõ községek csapataival történt mérkõzések jó szórakozást és szurkolást jelentettek a község lakosságának. A sporttevékenységet a mindenkori ifjúsági szervezetek támogatták, szervezték. Mindig volt egy-egy olyan vezetõ, aki a maga módján tudást és lelkesedést adott át a fiataloknak. Az igazi fellendülés a II. világháború után következett be. A labdarúgó csapat elsõsorban a járási bajnokságban ért el szép eredményeket. A kezdet nagy egyénisége volt Farkas Ferenc, aki az 50-es évektõl szervezõje és edzõje volt a csapatnak. Keze alól kiváló játékosok kerültek Gyõrbe, magasabb osztályú csapatokba. Közöttük is kiemelkedett Kamondi Imre (DUGÓ), aki a Pécsi Dózsa NB I csapatában játszott. Egyre több fiatal került a közeli városokba tanulni, dolgozni, így az itt szerzett sportszeretetet a községben kamatoztatták. A helyi általános iskola is már rendelkezett olyan tanítókkal, tanárokkal, akik más sporttevékenységre is nevelték a tehetséges gyerekeket. 51
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 52
Bandmann Károly, ..., Aller Géza, Máté Géza, Kiss Gyula, Máté Miklós, Kamondi Imre, Farkas Ferenc, Kálmán Balázs, ..., Varga Miklós, Szabó Illés, Polszter Imre, Lappints László, Csányi Tibor, Dömötör László, Busa Antal, Kamondi István 1948.
Farkas Ferenc, Kurunczy János, Turi Imre, Varga Zoltán, Aller Géza, Kamondi Imre, Szabó Alajos, Szabó Balázs, Kamondi István, Polszter Imre, Csonka György, Dömötör László, Busa Antal, Csányi Tibor 1949–50. 52
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 53
Nagy esemény volt a Magyarországon elsõként megrendezett Úttörõ Olimpia (1955-ben), amelynek helyszíne Szil község volt. Jelentõségét növelte, hogy az akkori Csorna járás nagyobb községei – mintegy 20 falu – atlétái és labdarúgói versenyeztek. Büszkék lehettünk arra, hogy Magyarország elsõ Úttörõ Olimpiai bajnoka a kónyi Nemes Imre (1941), aki a 100 m-es síkfutást nyerte. Erre az idõszakra a labdarúgó pálya már a Gyõri út melletti „Fõdvítel” területére került. A focisták „szerelésüket” maguk ápolták, tisztították, az öltözõ helyiségek gyakran változtak és a „fürdõszoba” általában 4-5 db alumínium lavór volt. Az 1960-as évek elejére – hála az aktív sportvezetõknek és a Tsz anyagi támogatásának – a focicsapat felkerült a megyei II. osztályba. Akkoriban itt 6 gyõri csapat mellett Tét, Nyúl, Ménfõcsanak, Ásványráró voltak az ellenfelek. A község B csapata a KISZ Kupának nevezett járási bajnokságban indult és ezt veretlenül nyerte meg. A sportvezetõk kiváló kapcsolatainak köszönhetõen az elsõ csapat rendszeres edzõpartnere volt a Gyõri ETO és Gyõri Dózsa NB I. és NB I. B osztályú csapatainak. Az akkori csapat játékosainak talán legnagyobb élménye volt az, mikor a Magyar Bajnokság NB II. döntõjében (ETO- Debrecen) mintegy 10.000 nézõ elõtt elõmérkõzést játszhatott. Ebben az idõszakban került meghirdetésre – országosan – a Falusi Szpartakiád versenysorozata. Atlétika és labdajátékokban mérték össze felké-
Tóth Ferenc, Rozs Imre, Szabó Jenõ, Boros Sándor, Horváth Illés, Busa Antal, Horváth János, Melegh Dezsõ, Karácsony Rezsõ, Kovács Miklós, Rigó Sándor, Herczeg Lajos, Kiss Miklós, Szabó Géza, Szabó Mihály, Kondor Imre, Horváth Miklós, Czirfusz László, Bertalan László, Nemes Ferenc 1961. 53
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 54
szültségüket a falusi sportolók. E nemes versengésben KÓNY sosem vallott szégyent, több járási, megyei bajnokunk volt, az akkor szervezõdõ röplabda csapat Gödöllõn az országos III. helyet szerezte meg. A 60-as évek végére megépült az iskola melletti kézilabdapálya, amelyen a nõi kézilabdacsapat megyei I. o. bajnokságban játszott. Edzõjük és felkészítõjük Mészáros Lajos tanár volt.
A nõi kézilabdacsapat 1970. Mészáros Lajos, Csongrádi Zita, Szalai Terézia, Bokory Márta, Bojnár Ágnes, Herczeg Ibolya, Nics Erzsébet, Busa Magdolna, Dömötör Erika, Novák Gizella
Mindezek mellett nem szabad megfeledkezni a 14 éven aluliak megyei labdarúgó kupájáról sem, ahol neves egyesületek, iskolák serdülõ csapatai vettek részt. A Tóth Ferenc tanár vezette csapat a megyei döntõig jutott el és a Gyõri ETO serdülõcsapata tudta csak legyõzni.
Az iskola labdarúgócsapata 1961. Szamay Tibor, Kurunczy János, Tóth Ferenc, Horváth Lõrinc, Kurunczi Ignác, Keltai József, Horváth Ferenc, Józsa Sándor, (Tóth Ferenc), Szabó Zoltán, Pongrácz Imre, Hegyi László, Rácz Tibor, Horváth Jenõ
Eljutottunk a 70-es évekig, de errõl sokkal bõvebben majd a következõ kötetben… 54
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 55
Utószó
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 56
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 57
Utószó Mindannyiunk számára fontosak a gyökerek: a család, a tágabb közösség, szülõfalunk. A helység, ahol felnõttünk, meghatározó egész életünkben. Ezért ismernünk kell a természeti adottságokat és társadalmi körülményeket, amelyekhez alkalmazkodva, vagy azokat befolyásolva elõdeink lakható környezetet teremtettek számunkra. Értünk tették, és ránk bízták a folytatást. Szülõfalunk nevének hallatán sok-sok felejthetetlen emlék jut eszünkbe. Akarva- akaratlanul felötlik életünknek az a szakasza, melyet itt töltöttünk el. Van, akit csak a gyermekkora vagy késõbbi korszaka, van, akit az egész élete ide köt. Kóny község történelmérõl és közelmúltjáról még nem készült összefoglaló mû. Ez a kiadvány sem az, csupán néhány szemelvény a korabeli dokumentumokból, különbözõ alkalomból készült írásos anyagokból 1970-ig. Ízelítõ és kedvcsináló a folytatáshoz, múltunk és jelenünk szavakba öntéséhez, fényképek és különféle iratok feldolgozásához. Kiadványunk az elsõ lépés az írásos anyagok sorában, hogy megismerjük a helyet, ahol élünk, ahol otthon érezzük magunkat, ahova - bármerre is vet sorsunk, – mindig szívesen térünk haza. A szerkesztõk
57
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 58
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 59
Tartalom Ady Endre: Hazamegyek a falumba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Köszöntõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Kóny község történetébõl… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 A templom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13 Településünkön található szobrok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 Hagyományok, köszöntõk, szokások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 A kónyi verbunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 A „kónyi bika” legendája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28 A csornai csata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29 Az Önkéntes Tûzoltó Egyesület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .30 A dalos-mozgalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .35 Dûlõnevek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .41 A Tündér-tó története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45 A község fejlõdése 1970-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .47 Sportmúltunkból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .51 Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .57
59
kony_konyv.qxd
2008.08.06.
13:04
Page 60
Felhasznált irodalom, források, jegyzetek • Gyõregyházmegye múltjából III. szám Bedy Vince dr: A gyõri székeskáptalan története Gyõregyházmegyei Alap Nyomdája, Gyõr 1938. • Gyõr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelõre egyesített vármegyék és Gyõr törv. hat. jogú, sz. kir. város részletes ismertetõje és monográfiája az 1929-1930. évekre. Fõszerkesztõ: Kerekes Sámuel. Szerkesztõség és Kiadóhivatal Budapest 1930. • Kóny község története. Készítette 1970-ben az általános iskola tantestülete • Dömötör István alábbi tanulmányai: – Visszaemlékezés a kónyi dalos mozgalomra „Szülõföldünk”honismereti pályázat 1988. – Népi hagyományok, köszöntõk, visszaemlékezések „Szülõföldünk” honismereti pályázat 1989. – Visszaemlékezés a Kónyi Önkéntes Tûzoltó Egyesület múltjára. „Szülõföldünk” honismereti pályázat 1991. – Kóny község római katolikus egyházközség múltja „Szülõföldünk” honismereti pályázat 1992. • Tisztelettel adtuk közre Dr. Timaffy László néprajzkutató A csornai csata címû írását a kisalföldi népmondákat tartalmazó könyvébõl (Táltosok, tudósok, boszorkányok, Hazánk Kiadó Gyõr, 1992.) • Munkánkhoz és a szerkesztés során felhasználtuk a hajdani Községi Tanács és a jelenlegi Polgármesteri Hivatal írásos anyagait, s mindazokat az információkat, ismereteket, melyeket az emlékezet számunkra megõrzött 60
