SZEGEDI EGYETEMI HALLGATÓK REGIONÁLIS ISMERETEI ÉS TÉRSÉGI KÖTŐDÉSE Balogh András – Boros Lajos1
„…Regionális identitás jelenleg nem létezik Magyarországon. Miért? Minden bizonnyal azért, mert régiók sem léteznek, pontosabban azt sem tudjuk, hogy hány régiónk van…” – az idézet –amelyet Bőhm Antaltól (2001) kölcsönöztünk- hűen tükrözi mind azt a mai napig is meglévő bizonytalanságot, amely a Területfejlesztési Törvény által életre hívott tervezési-statisztikai régiók iránt mind a szakma, mind pedig a közvélemény részéről megnyilvánul. „Mik azok a régiók? Szükség van-e rájuk? Hány van belőlük és hol helyezkednek el?” –ezek azok a kérdések, amelyek a legtöbb emberben először felvetődnek a régió szó hallatán. A régió fogalmának meghatározása nem csak az egyes tudományterületek eltérő állásfoglalása miatt sokféle, hanem összefügg azzal is, hogy a régió szót nagyon gyakran a „térség” szó szinonimájaként kezeljük (NEMES NAGY J, 1997). Régiónak tekinthetünk természetföldrajzi, néprajzi, történelmi tájegységeket, de ide sorolhatjuk a hasonló gazdasági tevékenységekkel jellemezhető (pl. ipari régió), vagy égtáji alapon lehatárolt (pl. északi régió) területeket is. Kérdőíves felmérésünkkel kíváncsiak voltunk arra, hogy földrajz szakos egyetemi hallgatók régiós ismeretei mennyiben térnek el nem földrajzos hallgatók ismereteitől, melyikük mit tekint régiónak, és –utalva a bevezető idézetrekialakulhatott-e bennük valamilyen fokú térségi kötődés valamelyik hazai területi szint vagy előbb ismertetett „régió-kategória” iránt.
A vizsgálat módszere
A kérdőíveket (1. melléklet) 100 első évfolyamos földrajz, illetve geográfus szakos hallgató töltötte ki. Kontroll-csoportként emellett véletlen mintaválasztással 100 más szakos, a hagyományos tudományegyetemi karok (TTK, BTK, ÁJTK, GTK) hallgatóit kérdeztük meg. A lekérdezés 2002. szeptember folyamán történt. A kérdőívek önkitöltősek voltak.
1
Balogh András: Ph.D-hallgató, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék Boros Lajos: egyetemi tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék
Települések, térségek „népszerűsége”
Több kérdés vonatkozott egyes települések, illetve térségek „népszerűségének” felderítésére. - Az egyik ilyen típusú feladat során osztályozniuk kellett előre megadott településeket 1-től 5-ig, aszerint, hogy mennyire tekintik őket szimpatikusnak. Abban az esetben, ha az említett település nem volt számukra ismerős, vagy nem volt véleményük róla, 0-val jelölték. A települések kiválasztásakor –összesen 21 db városi jogállású település- törekedtünk arra, hogy minden tervezési-statisztikai régióból szerepeljen benne a régió székhelye, valamint régiónként
két,
előzetes
vizsgálatok
(tanszéki
felmérések,
2000-2001)
alapján
legkedvezőbbnek tartott, illetve legalacsonyabb értékkel rendelkező város. Az egyes településekre adott „osztályzatok” átlagait a következő táblázat tartalmazza:
1. táblázat. Az öt legmagasabb, illetve legalacsonyabb átlagot elért városok megoszlása földrajz, illetve nem földrajz szakos hallgatók véleményei alapján:
Első öt helyezett Földrajzosok
Utolsó öt helyezett
Nem földrajzosok
Földrajzosok
Nem földrajzosok
Város
Átlag Város
Átlag Város
Átlag
Város
Átlag
Szeged
4,60
Szeged
4,51
Ózd
2,00
Ózd
1,92
Sopron
4,34
Sopron
4,22
Mátészalka
2,36
Miskolc
2,14
Eger
4,27
Pécs
4,12
Miskolc
2,42
Dunaújváros
2,34
Pécs
4,01
Győr
4,11
Dunaújváros
2,73
Mátészalka
2,36
Szentendre
3,99
Szentendre
4,09
Nyíregyháza
2,81
Komló
2,46
A rangsorolt települések lényegében megegyeznek mind a földrajzos, mind az egyéb szakos hallgatók körében. Egyetlen eltérés az első öt helyezettnél Eger és Győr megítélése, az utolsó ötnél pedig Nyíregyházáé és Komlóé. A táblázatból leolvasható, hogy legszimpatikusabb településeknek a jelentős kulturális és idegenforgalmi jelentőséggel rendelkezők bizonyultak, míg legalacsonyabb értékeket az ipari városok, „keleti” települések kaptak. Rákérdeztünk a saját település és megyeszékhely megítélésére is, értékük mindkét csoport esetében átlagosnak mondható, nem mutat egyértelmű kötődést: a fejlettebb területeken élők magasabb, a kevésbé fejletteken élők alacsonyabb osztályzatokkal illették őket. - A helyi és térségi kötődések kifejezésére alkalmasabb volt az a feladat, melynek során arra kellett válaszolni, ha tehetné a válaszadó, hová költözne szívesen, illetve nem költözne
semmi pénzért sem (2. táblázat). A lehetséges válaszok között nem csak településeket, hanem térségeket is megadtunk.
2. táblázat. A legnépszerűbb költözési célpontok sorrendje és az azt választók %-os megoszlása földrajz és egyéb szakos hallgatók körében:
Földrajzos
Nem földrajzos
Település
%*
Település
%*
Szeged
73
Nyugat-Dunántúl
63
Pécs
58
Szeged
58
Balaton
50
Pécs
40
Településén maradna
48
Balaton
36
Északi-Középhegység
45
Győr
34
*: mivel a válaszadó bármennyi megadott településre, ill. térségre adhatott ugyanolyan jellegű választ (tehát akár pl. hét-nyolc esetben is jelölhette azt, hogy szívesen költözne, ezért a %-os megoszlás azt mutatja, hogy a hallgatók milyen arányban jelöltek egy adott települést, ill. térséget.
Figyelemreméltó, hogy a nem földrajzos hallgatók második legnépszerűbb költözési célpontjának a Nyugat-Dunántúl minősült, míg a földrajzosok nem említik az első öt helyen. Továbbra is megfigyelhető Győr előkelő helyezése a kontroll-csoportnál. Az ő válaszaik közül egyébként négy dunántúli „helyszín” található, az ötödik pedig Szeged, ahol tanulmányaikat folytatják. A geográfus-hallgatók 48%-a megjelölte azt a lehetőséget, hogy nagyon szívesen maradna saját településén. Érdekesség, hogy Miskolcra mindössze 3-an költöznének szívesen, az Északi-középhegység rendkívül népszerű, főleg a földrajzosok körében. Szeged kedvelt célpont mindkét csoport esetében, viszont az Alföldet alapvetően elutasítják. Lényegében elkülönül az adott település, illetve annak tágabb környezetének megítélése a fejekben, közöttük a legtöbb esetben nincs szoros korreláció. Lokális identitást tükröz az, hogy az összes válaszadó 38%-a maradna saját településén, megyén belüli költözést viszont csak 10%-uk tartana elfogadhatónak. - A következő kérdésnél 3-3 szimpatikus, illetve nem szimpatikus térséget kellett megemlítenie a válaszadóknak. Általánosságban elmondható, hogy a földrajzosok nagyobb arányban válaszoltak, illetve „használták ki” a 3 lehetőséget. A szimpatikus térségeknél összesen 108 területegységet említettek meg a válaszadók, míg a nem szimpatikusaknál 86 félét. Ennek többek közt az az oka, hogy szívesebben (azaz többen) válaszoltak a szimpátiára vonatkozó kérdésre. A válaszadók által említett területek legnagyobb része természetföldrajzi, vagy közigazgatási egység.
A legszimpatikusabb területek közt többnyire a természeti tájak dominálnak az említések alapján. Emellett Pécs és Szeged környéke jelenik meg nagyobb arányban. Bizonyos fokú kötődést jelez, hogy Szeged és a hozzá kötődő területegységek (Csongád megye, Dél-Alföld, Tisza-vidék) gyakran szerepelnek a válaszok közt. A más szakosok véleménye jobban szóródik, mint a geográfusoké: viszonylag kevés említéssel az élmezőnybe lehetett kerülni mindkét listán. A nem földrajzosok egyértelműen a Dunától nyugatra fekvő területeket jelölik meg szimpatikusként, míg a földrajzosoknál kiegyenlítettebb a kép: az élen megjelenik az Északi-középhegység, illetve az élmezőnyben szerepel Szeged és környéke. Nem volt különbség a Balaton megítélésében; egyformán népszerű mindkét csoportban.
3. táblázat. Az 5 legnépszerűbb térség az alapján, hogy a válaszadók hány százaléka említette: Földrajzosok térség Északi-középhegység Balaton Nyugat-Dunántúl Szeged és környéke Balaton-felvidék
Nem földrajosok % 27 22 19 14 13
térség Balaton Északi-középhegység Pécs és környéke Közép-Dunántúl Balaton-felvidék
% 18 13 11 11 11
A legkevésbé kedvelt térségek egyértelműen a keleti országrészhez kötődnek, emellett feltűnő, hogy a legnegatívabb megítélésű területek közt kevésbé jelennek meg a természeti tájak. A leggyakrabban Kelet-Magyarországot, Budapestet és környékét említik mindkét csoportban. Míg az előző kérdésnél az élmezőnyben szerepelt – köszönhetően a földrajzosok „szavazatainak” - az Északi-középhegység, itt az észak-magyarországi régióhoz tartozó területeket gyakran említik negatívként – elsősorban a más szakosok. Összességében elmondható, hogy akárcsak az első kérdésnél, a szimpátiában is a természeti szépség, a turisztikai vonzerő meghatározó, addig a negatív megítélés esetében a társadalmi-gazdasági helyzet, illetve az ez alapján alkotott szubjektív kép.
4. táblázat: Az 5 legkevésbé népszerű térség az alapján, hogy a válaszadók hány százaléka említette: Földrajzosok térség Kelet-Magyarország Budapest Alföld Nyírség Északkelet-Magyarország
% 25 20 10 8 8
Nem földrajzosok térség Kelet-Magyarország Budapest Nyírség Északi-középhegység Északkelet-Magyarország
% 19 19 17 9 9
- Megvizsgáltuk, milyen mértékben jelenik meg a sport iránti érdeklődésben, szurkolásban a helyi identitás. Rákérdeztünk a válaszadók kedvenc futballcsapatára, illetve egyéb kedvelt sportegyesületére. A kérdőívet kitöltők 57%-ának nincs kedvenc klubja, vagy nem válaszolt erre a kérdésre. (Nem volt különbség a különféle szakosok közt e tekintetben.) A kötődés meghatározásakor a NUTS-szinteket használtuk. Az említett egyesületeket besoroltuk az alapján, hogy a válaszadó településén található, vagy kistérségébe, megyéjébe, régiójába tartozik, esetleg teljesen kívül áll a felsorolt szinteken. Legerősebbnek mindenkinél egyértelműen az országos szint bizonyult (a kérdésre válaszolók 42%-a), a fővárosi egyesületek túlsúlya miatt. Emellett jelentős a települési szint aránya (26%). Kíváncsiak voltunk, a többi mellett megjelenik-e a szegedi identitás is, azaz említeneke helyi sportklubot. A kérdésre válaszolók közül a földrajzosoknál 17%, a más szakosok esetében 7,5% volt ilyen. (Ez némiképp meglepő eredmény, hiszen első évfolyamos egyetemistákról van szó. Ennek oka valószínűleg a kevés értékelhető válasz miatt a minta alacsony elemszáma.)
Regionális ismeretek
A következő kérdések elsősorban a hallgatók térségi ismereteire vonatkoztak, különös tekintettel a tervezési-statisztikai régiókra. A földrajzos és egyéb hallgatók véleménye, tudása közti különbséget is ezeknél a feladatoknál prognosztizáltuk a legnagyobbnak. - Az első ilyen jellegű feladat során a válaszadónak saját települését kellett elhelyeznie az előre közölt, Magyarországon jelenleg alkalmazott 5 szintű közigazgatási beosztás szerint. A kistérségek esetében –elkerülendő a nagy létszámú nem válaszolást, segítségképpen megjegyeztük, hogy „városkörnyék”. Az országos szint esetében úgy kellett megadniuk a választ, mint ha a számukra fel tett kérdés arra vonatkozna, hogy lakóhelyük hol helyezkedik el az országon belül, magyarán hogyan írná azt le a legegyszerűbben. A földrajzos hallgatók közül 50-en próbálták megnevezni saját kistérségüket, ebből 21 sikeresen (42%). Az egyéb szakosok 47-en próbálkoztak, és mindössze 12 jó válasz született (26%). A megyék esetében a válaszadás szinte teljes körű és hibátlan volt. A régiók megnevezése közel azonos arányban sikerült mindkét csoportnak: a válaszoló 80 geográfus-hallgató 45%-a, a 64 egyéb szakos 47%-a adott helyes választ, azaz valamivel jobb átlagot értek el. Az „országon belüli elhelyezés” esetében kevesen használtak a kérdőív kitöltése során már elhangzott fogalmakat, így nagyon széles skálán mozogtak a „megoldások”. Vezet az égtáji alapon történő lehatárolás
(amennyiben ez megegyezett egy hivatalos statisztikai régió nevével, pl. ÉszakMagyarország, ott a választ úgy tekintettük, hogy a hivatalos régió-elnevezést ismeri). Majd a természeti tájegységhez kötött meghatározás, harmadik a közigazgatási egységként megnevezett, negyedik pedig valamilyen csomóponthoz (pl. Budapesttől keletre stb.) viszonyított területi lehatárolás. (CSÉFALVAY, 1990, 1994) Az egyes kategóriák szerinti válaszok arányaiban nem térnek el a két csoport között. Természetesen kíváncsiak voltunk, hogy a hallgatók az 5 területi szint közül melyikhez kötődnek leginkább. A válaszok %-os megoszlását mutatja az első ábra:
1. ábra: Földrajz és egyéb szakos egyetemi hallgatók térségi kötődése 70 60
%
50 40
földrajzos
30
egyéb
20 10 0 I.
II.
III.
IV.
V.
Területi szintek
Az ábrából kitűnik, hogy lényegében nincs különbség a földrajzosok, illetve nem földrajzosok között, mindkét csoportnál egyértelműen a saját településhez való kötődés a legerősebb. Számunkra kicsit meglepő módon leggyengébbnek a megyei identitás tűnt. - A kérdőívben szereplő további kérdések kizárólag a válaszadók térségi ismereteire vonatkoztak: meg kellett nevezniük saját régióikat, az abba tartozó megyéket, a régió székhelyét, továbbá előre megadott földrajzi nevekből kiválasztani azokat, amelyek hivatalos régióneveket viselnek. Saját régiója nevére vonatkozó kérdésnél a 200 kérdőívből 44 bizonyult helyesnek (22%). A földrajzosok 22%-a, a nem földrajzos hallgatók 20%-a válaszolt helyesen. A megyék felsorolásánál a régiók nevét helyesen „tippelők” 35%-a a megyéket is helyesen választotta meg, a földrajzosok esetében ez kicsit jobb az átlagnál, 39,6%, a kontroll-csoportnál gyengébb, 30,6%. A helyes régiónevek listából való kiválasztása során a következő eredményt kaptuk (több választ is megjelölhettek):
megadott földrajzi nevek
2. ábra: Régiónevek kiválasztása
Budapest Közép-Dunántúl Duna-Tisza Köze Őrség
Egyéb Földrajzos
É-Magyaro. Tolna megye Alföld
0
50
100
150
hallgatói szavazatok
Mindkét csoportban legtöbben a két helyes megoldást választották ki, a földrajzosok sokkal magabiztosabban választottak. Nagyon sokan tartják Budapestet önálló régiónak. Tolna megyét mindössze 1-1 fő jelölte meg.
Összegzés
Az eredményekből kiderül, hogy a régiós ismeretek nem függenek a szaktól, viszont a kor meghatározó ebben a kérdésben. Az idősebbeknek (22 év felett) – mivel több információjuk van – nagyobb arányban volt véleményük az egyes településekről (1. 6. és 7. kérdés). 72%-uk jól nevezte meg saját régióját. Általában tájékozottabbak is, hiszen a régiók jelentőségét, feladatait részben ismerik. 83%-uk tartja fontosnak őket, ugyanez az érték a teljes mintában 62%. Szaktól függetlenül a sikeresség, a turisztikai vonzerő a legfontosabb, amikor a szimpatikus térségeket kell megnevezni. Az identitás jellemzői hasonlóak mindkét csoportban, szintén nincs különbség a szegedi kötődésben, kis mértékben a földrajzosoknál is más szakosoknál megjelenik. Végül a bevezetőben említett idézet megállapításai visszaköszöntek a felmérés eredményeiben: kiderült, hogy az egyetemisták regionális ismeretei hiányosak, ami figyelmet érdemel az uniós csatlakozás közeledtével. Sem megyei, sem regionális identitás nem mutatható ki, domináns a települési kötődés.
Felhasznált irodalom BŐHM A. (2002): Lokális és regionális identitás. In: Comitatus 4. sz. pp. 29-33. CSÉFALVAY Z. (1990): Térképek a fejünkben. Akadémiai Kiadó, Budapest. CSÉFALVAY Z. (1994): A modern társadalomföldrajz kézikönyve. IKVA Kiadó, Budapest. NEMES NAGY J. (1997): Régiók és regionalizmus. In: Educatio 3. sz. pp. 407-423.
