SZEGED augusztus A város folyóirata

.hu eg

ed

SZEGED

A város folyóirata

ek

on y

vta r

.sk

-sz

1993. augusztus

d.h u

SZEGED

és közéleti magazin 1993.

augusztus

Tartalom 1 2 4 6

Apáink — Tandi Lajos Ópusztaszer az egész magyarság jelképe (Beszélgetés Szűrös Mátyással) - Tandi Lajos Anonymus és Szer (Gesta Hungarorum: legenda és valóság) - Kristó Gyula Nagyszörváros (Régészeti kutatások három évtizede) - Trogmayer Ottó

8

K ö r k é p ü n k : A magyarok bejövetele - Szűcs

14

Ars Antiqua (Akik a Feszty-körképet restaurálják) - Henryk

17 20 22

A Pallaviciniek és Pusztaszer (Hétszáz éves családtörténet) - Zombori István

KÖRNYEZET

„Bevetjük a magyar ugart!" (Sövényháza, 1945. március 29.) - Dömötör János A szegedi tanyától a vásárhelyi olvasókörig (A szabadtéri néprajzi gyűjtemény) - Juhász Antal A magyar h á z lelke (Kemence-hagyományok) - Szabó Magdolna Régiómegye? Városmegye? (Beszélgetés Lehmann Istvánnal) Tandi Lajos Művészetek v o n z á s á b a n (Művészek levelei Bálint Sándorhoz) Lengyel András bevezetőjével Törődj a kerttel! (Beszélgetés Fekete Zoltán és Fekete Zoltánné kerttervezőkkel) - Ibos Éva Túlélő Ügetek? - Borvendég Béla A m a g y a r o r s z á g i nemzetiségek rövid t ö r t é n e t e (A szlovákok a XX. századi Magyarországon) - Gulyás László Sz. Szigethy V i l m o s : Szegedi Kis Lexikon 3. rész - Apró Ferenc rovata

35

38

41 42

yv ta

RIPORT S Z E G E D I SZÉP SZÓ

GÖRBE TÜKÖR

Lipowicz

r.s

26 30 DOKUMENTUM

Árpád

k-s

JEGYZET ÓPUSZTASZER

ze

kulturális

ge

Várostörténeti,

45 48

Libaigazitás - Podmaniczky Szilárd E számunk ópusztaszeri fotóit Gyenes Kálmán

készítette

ek

on

A lap a Szeged folyóiratért Alapítvány támogatásával j e l e n i k meg.

Á r a 50 Ft

SZEGED a város folyóirata Megjelenik havonta , Főszerkesztő: T a n d i Lajos Szerkesztőbizottság: Apró Ferenc, Darvasi László, Lengyel András, Koczor György, Szuromi Pál, Zombori István Kiadja a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. 6740 Szeged, Stefánia 10. Telefon-fax: 481-460 Felelős kiadó: Christian Theodose és Dlusztus Imre Szedés, előkészítés: Délmagyarország Kft. Nyomdai munkák: Nice Presse Invest, 6725 Szeged, Kálvária sgt. 65-67. Telefon: 323-047 Igazgató: Surányi Tibor ISSN 0239-1384

ek

on

ge d.h u ze k-s r.s

yv ta

Árpád apánk, Kossuth J \ apánk... Rákosi apánk. Bizony megroppan a sor. Nem véletlenül. Ködbe vesző történelmünk honfoglaló fejedelme a nemzet tu­ datában az apaság dicsfé­ nyével öveztetett. Különös, hisz történészek és antro­ pológusok szerint azon a bizonyos, közel 1100 évvel ezelőtti esemény idején Árpád még innen volt a negyvenen. De hát a nép tisztelete, alázata nem az életkornak, hanem a sze­ mélyiség nagyságának szól. Kossuthot méltán nevezték apánknak, hisz matuzsále­ mi kort ért meg. S akkor lett a magyarság atyja, amikor már emigrációban szőtte a polgári átalakulás és a független Magyarország ideájának gyorsan foszló sátorát. A harmadik apán­ kat a félelem keresztelte el. A diktatúra mindig is kétarcú: az egyik arca jo­ viális mosolyt mutat, tömzsi és húsos ujjakkal simogat, másik, tekintete szikrázó és bosszúálló, a fenyegetéssel vegyes rettegés tükröződik rajta. Rákosi apánk legen­ dáját maga Rákosi hatá­ rozta el - szeretett volna bekerülni az Áipáddal és Kossuthtal fémjelzett sorba. A nemzet kivetette torzult erőszakosságáért, t-r-i örténészek bizonyítják, 1 hogy a honfoglalás ese­ ményei - a jelenleg hoz­ záférhető régészeti és írásos dokumentumok és össze­ hasonlító vizsgálatok alap­ ján - másként történhettek, mint azt akár az esemé­ nyek után 300 esztendővel krónikába foglaló Anony­ mus papírra vetette, vagy ahogy a magyarság évszá­ zadok óta alakította, for­ málta, dédelgette. Mégis úgy érzem, hogy a honfoglaló magyarok élén a Kárpát­ medencébe érkező Árpád hiteles történelmi figurája és a nemzeti tudatba a népi képzelet által megformált Árpád apánk-kép nincs ellentétben egymással. Egy nemzetnek szüksége van a saját maga gyártotta legen­

SZEGED

dákra, amelyeknek gyakor­ ta több közük van a vágyott világhoz, mint a realitá­ sokhoz, mégis menedék, hit és reménység. S egy nem­ zetnek szüksége van tar­ tásra és érzelmi kötő­ anyagra. A tartást - még egy ilyen vesztett háborúk­ kal vert nemzet történeté­ ben is - az „apák" jelentik: Árpád, Szent István, László király, Nagy Lajos, Rákóczi, Kossuth... Az érzelmi kö­ tőanyag pedig a hit, a ragaszkodás, amit legin­ kább Magyarország Nagy­ asszonya, Mária testesít meg. Csakúgy, mint ahogy valahányunk életében édes­ apánk jelentette a szigort, a mércét, édesanyánk az ott­ hon melegét és a mértéket. De hogy miként kerül e sorba Rákosi?... Akit köz­ 1

ponti utasításra hívott egy nép Rákosi apánknak, szólított egy pirosnyakkendős generáció Rákosi pajtásnak. De soha, senki ezeket a jelzőket nem vette komolyan. Míg Kossuth apánkra emlékezve könnye­ zett a magyarság, addig ha Rákosi apánkat emlegették, ironikus mosoly, vagy egy oldalra sercintés volt a kísérögesztus. Legalább is hatalma terrorjának idején. A generációk stafétavál­ tása a történelem különös és megismételhetetlen íve. Ez a staféta hol egymásra torlódó eszmék, testek, hitek zavarodott csomója, hol erőteljes kézfogások soro­ zata, hol egymásra épülő katedrális-elemek, hol csak. intések, hol nígások és szit­ kok gesztusa. Az apák tette

mindig meghatározó kiin­ dulópont a fiúk számára. De az elszakadás mindig törvényszerű. S ez a Cantata profana örök jelképe: a fiúk elhagyják az apai házat, szarvassá változnak a rengetegben, és szájuk nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból. Aztán ezek a szarvasfiak apákká lesznek, fiakat nemzenek. S a fiak megtagadják az erdőt, a nagyváros flasz­ terének csapatait gyarapít­ ják, autókon suhannak, motorokat bögetnek, egye­ temi padokat koptatnak. S közben az erdőkre savas eső hullik, megmérgezik a Jónásokat, kivágják a fá­ kat. Rá kell szokni újra pohárból inni. De lehet, hogy a nagyváros fiúkból apákká lett netnzedéke ismét elveszti utódait, akik keresik egy új civilizáció, az ezredvégi emberlét lehe­ tőségeit. Hogy megmarad­ janak a városok és az erdők, hogy legyenek for­ rások és csapra i<ert hordók, hogy aki akar, gyalogol­ hasson, s aki teheti, ké­ nyelmes kocsi volánja mögé ülhessen. Tjogy apák és fiúk ebben AJ. a nagy visszafordít­ hatatlan történelmi folya­ matban összebékülhesse­ nek. Tisztes módon emlé­ kezhessenek elődeikre, tisz­ tában legyenek mindazzal, amit eleik tettek, jót s roszszat egyaránt, s végre vál­ lalják, hogy lehet e népnek okos gyülekezete, ahol mindannyiunk megnyug­ vására hányják-vetik. meg száz bajunk. Hogy Árpád apánk a maga helyén le­ gyen az ópusztaszeri em­ lékpark épületének tetején, a Feszty-körkép vásznán, s mindannyiunk tudatában; hogy olyan korban élhes­ sünk, mely olyan politi­ kusokat, államférfiakat te­ rem, akik teljes népi kon­ szenzussal érdemlik ki az „apánk" nevet. Tandi Lajos

u d.h ze ge

k-s

Ópusztaszer az egész magyarság jelképe Szűrös

r.s

Beszélgetés

on y

vta

— Ópusztaszer köré legendákat szőtt a népi k é p z e l e t . M e g í t é l é s e s o k f é l e v o l t az e l m ú l t év­ századokban. Volt búcsújáróhely, szocialista munkás­ paraszt-értelmiségi találkozó, mélymagyar startkő, eklektikus semmitmondás. Jelképi erejét igyekezett kihasználni minden rendszer. Miként ítélhető meg a megközelítések sokfélesége? - Pusztaszer (1973 óta Ópusztaszer) köré valóban legendákat szőtt a nép kollektív emlékezete. Ennek alapvető forrása A n o n y m u s Gesta H u n g a r o r u m (A magyarok cselekedetei) című műve. Ebben III. Béla király (1182-1196) névtelen jegyzője a következőket írta: „Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is... Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának. " Vagyis az ország­ szerzést, a honfoglalást lezáró jogi aktusról, a szeri or­ szággyűlésről, a törvényes rend megszervezéséről szól a történet. Igenám, csakhogy ennek a történelmi esemény­ nek eme írásbafoglalása háromszáz évvel a honfoglalás utánról származik. Egy egyszeri! földi halandó számára elképzelhetetlen azt az időszakot felidézni. Pontosan nem igen tudhatjuk, m i a legenda, és mik a valóságos törté­ nések. A tudósok - régészek, történészek - azonban már egyre több tényt feltárnak, ismernek. Kiváló kutatói és is­ merői annak a kornak az Ópusztaszeri Országos Emlék­ bizottság tagjai közül Győrffy György és László Gyula professzorok, Torgmayer Ottó muzeológus. A helység és neve így hát jelképe lett a honfoglalásnak, az első or­ szággyűlésnek, Ópusztaszer Árpád vezér emlékhelyévé vált.

ek

Vörösmarty Mihály már felismerte a hely országos jelképi jelentőségét és elsőként írt verset róla: „Pusztaszer a nevem, itt szerzett törvényeket Árpád / Hőseivel, s a hont biztos alapra tevé." (Pusztaszer, 1830.) Jókai Mór a hon­ foglalók fejedelmének érdeméül nemcsak a honfoglalást tudta be, hanem azt is, „hogy a meghódított népeket kibékítené ön nemzetével; hogy saját népét meg tudja 2

Mátyással

jutalmazni, s országát nem iparkodott határain túl növelni, hanem határain belül erösíté." Ady Endre szemében viszont Pusztaszer már a gőgös nagyúri rend jelképe volt: „De addig sírva, kínban, mit se várva / Mégiscsak száll új szárnyakon a dal, / S ha elátkozza százszor Pusztaszer, / Mégis győztes, mégis új és magyar. "(Góg és Magóg fia vagyok én... 1905) Juhász Gyula ugyanakkor a régmúlt dicsősége és a magyar balsors bánatos hangján szólalt meg: „Ó szeri puszta: szabad és örök, / Gőgös fajomnak a jelképe, te..." (Pusztaszer felé - 1906). Egyidejűleg tévedésből ide helyezte át az etelközi vérszerződést, gazdagítva ezáltal a képzeletet a legendák körül. 1945 után a jelképiséget gazdagította, hogy 1945. március 29-én itt (akkor még Sövényházán) kezdték el ünnepi aktussal a földreform végrehajtását; a földosztást. A magyar parasztság számára ezt is jelenti Ópusztaszer, s az új kenyér ünnepét. Majd idekapcsolódott az alkotmány ünneplése is. Végülis tehát a megközelítések sokfélesége a régi, ezer év előtti honfoglalásban és az új „honfoglalásokban", s a hon iránti ragaszkodás sokszínűségében csúcsosodik k i . A magyarság, Árpád és Szent Isf án népe okkal emlékezhet a honfoglalásra, annak jelképes befejező eseményére, az első törvényhozó országgyűlés színhelyén, leginkább Ópusztaszeren. És természetesen az államalapításra, első nagy királyunkra, Szent Istvánra, mert a honfoglalás nagy művét ő tette teljessé azáltal, hogy népével együtt felvette a kereszténységet és a korabeli Európa egyenrangú államai sorába emelte Magyarországot. — Ópusztaszer legújabbkori története a '70-es évek elején kezdődött. Sok ellensége volt a gondolatnak, a hatalom mégis támogatta a nemzeti e m l é k p a r k l é t r e j ö t t é t . I g e n nagy v i t á k a t v á l t o t t k i a Fesztykörkép restaurálásának terve is. Hogyan egyeztette össze a szocialista vezetés mindezt? - Erdei Ferenc Város és vidéke című munkájában indította el Pusztaszer legújabbkori kultuszát, a m i következett az ő egész népi politikusi gondolkodásából. SZEGED

.hu ÓPUSZTASZER

eg

ed

lyamatban van, de lassan halad, a konnánytól várnak tá­ mogatást és a Magyarok Világszövetségétől. Az emlék­ parkot nemzeti emlékhellyé kell fejleszteni, illetve nyil­ vánítani. Azt szeretnénk és arra törekszünk, hogy Ópusz­ taszer a nemzeti összefogás színterévé váljék, és ennek jegyében a honfoglalás 1100. évfordulójának egyik köz­ ponti eseménye ott legyen. így tudnánk a széthúzást, a szélsőségeket eleve ellensúlyozni, illetve azoktól Ópusz­ taszert megóvni. — Az e l j ö v e n d ő e s z t e n d ő b e n b i z o n y á r a felérté­ kelődik Ópusztaszer és a hozzá kapcsolódó jelkép­ rendszer. Mint az emlékbizottság elnöke, m i l y e n feladatokat, programokat, r e n d e z v é n y e k e t tart fontosnak? - Néhány dologról már szóltam. Ahogy közeledik a honfoglalás 1100. évfordulója, úgy nő az érdeklődés Ópusztaszer iránt. Ezért minden bizonnyal az emlékpark eme ünnepségek és a '96-os expo egyik kiemelt helyszíne lesz. Az egyre szépülő park a nemzeti lét folyamatosságát, fennmaradásunk hosszú küzdelmes útját és népünk jövőbe vetett hitét jelképezheti. Olyan zarándokhellyé alakulhat, ahova minden magyarnak életében legalább egyszer el kellene látogatnia. Az emlékpark összekötő kapocs lehet a világ magyarsága között. A külföldiek pedig megfelelő képet kaphatnának az ott látottak alapján Magyarországról. Á l e g k ö z e l e b b i rendezvények közül feltétlenül kiemelendő, hogy augusztus 18-án a Csongrád megyei közgyűlés, illetve elnöke, Lehmann István kezdeménye­ zésére - aki természetesen tagja az országos emlékbizott­ ságnak is - Opusztaszeren gyűlik össze találkozóra az ország v a l a m e n n y i megyei közgyűlése testületileg, amelynek díszvendége lesz Göncz Árpád köztársasági elnök. Ilyen országos gyűlése a megyéknek talán még nem is igen volt, Opusztaszeren biztosan nem. Ez az öszszejövetel a nemzeti összefogást jelképezi az 1100. évfordulóra való felkészülés jegyében. Augusztus 20-án megtartjuk a szokásos ünnepséget Szent István tiszteletére, rá emlékezve és a honfoglalással, s az államalapítással kapcsolatos hagyományok, illetve az Ópusztaszerhez kötődő jelképrendszer ápolására. Ezen országos rendezvényre, amely tekintetében hat tiszántúli megye összefogása már eddig is komoly szerepet játszott, több tízezer vendéget, látogatót várunk. A kormány és a miniszterelnök nevében Boross Péter belügyminiszter mond ünnepi köszöntőt. A Feszty-körkép mellett rangos kulturális alkotásoknak és e s e m é n y e k n e k ad majd helyet az emlékpark: a falumúzeum tovább bővül többek között egy kő-ká­ polnával; a jubileumi évfordulóra tervezzük a magyar szel­ lemi panteon létesítését; a „Promenád 1896" kiállítás keretében a múlt századi magyarországi viseletek fölvonultatását; ha igaz, lesz kiállítás szerte a világban élő magyarságról és különböző történelmi korokról; épülnie kell idegenforgalmi bázisnak; lesz lovasbemutató, folytatva és bővítve az eddigi hagyományokat, stb. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy mindez - a nemzeti megújulás - szívós munkát követel tőlünk, az ország népétől. Őseink idején sem ment minden egycsapásra. Árpád nagy művét folytatta és kiteljesítette Szent István, akinek történelmi tetteit pedig topább vitte az őt követő Szent László és Könyves Kálmán, s a mindenható nép századokon át. Ma is sok tekintetben hasonló kor­ szakváltást élünk át nemzeti és társadalmi létünkben, mint ezer éve őseink. A váltás akkor is sok ismeretlent hozott, gonddal és szenvedéssel járt, de jó alapokat rakott le a jövőre nézve. Hogy ma jól csináljuk-e, azt .a történelem dönti el. Egy biztos, a mai feladatainkat egy modern és felszabadult társadalom, a XX. századvégi szabad és független jogállami Magyarország felépítése érdekében csak demokratikus úton és az európaiság szellemében lehet és szabad megoldani. Ópusztaszer szelleme egyre inkább kihat az ország népére, s a távoli tájakon élőkre is, és sugallja, hogy összetartozik a magyarság, bárhol is éljen a világon.

ek

on

yv

tar .

sk

-sz

Ő alapította meg az Ópusztaszeri Országos Emlék­ bizottságot is. Felkarolták az ügyet az akkori Csongrád megyei és szegedi vezetők is, s mint lokálpatrióták sokat tettek az Emlékpark fejlesztéséért. Ez így van még akkor is, ha az augusztus 20-i ünnepségeknek igyekeztek saját felfogásuknak és az akkori ideológiai követelményeknek megfelelő időszerű politikai tartalmat kölcsönözni. De ez így volt korábban is. Feltételezhetően kedvező hátteret biztosított ehhez a munkához az a körülmény is, hogy a hatvanas évektől újabb lendületet vett Magyarországon a történettudomány, a történetírás. Támogatták az emlékpark fejlesztését az ország vezetői is, hiszen Erdei Ferenc után Dimény Imre, majd Losonczi Pál lett az emlékbizottság elnöke, s az augusztus 20-i ünnepségeken országosan ismert szemé­ lyiségek mondtak beszédet a sokezres hallgatóság előtt. Mindebben persze kifejeződött az állampárti rendszer ellentmondásossága is a nemzeti kérdés kezelésében. Jómagam 1989-ben lettem az emlékbizottság elnöke. Ezt m e g e l ő z ő e n már 1987-ben beszédet m o n d t a m Opusztaszeren az augusztus 20-i ünnepen. Érdekes volt nekem is újra fellapozni, miről is beszéltem akkor: az or­ szág helyzetét illetően határozott változások szüksé­ gességét hangsúlyoztam. A Feszty-körkép kultúrtörténeti érték, így kell meg­ közelíteni, és úgy, hogy restaurálása után - ami a kor­ mány hathatós költségvetési támogatásával történik méltó helyen lesz Opusztaszeren. A körkép körül a vitát az váltotta ki elsősorban, hogy - röviden szólva - szak­ értői véleményekre hagyatkozva lengyel restaurátorokra bíztuk a helyreállítását. Magyar és külföldi szakemberek véleménye szerint jól és jó minőségben halad a munka. Úgy véljük, hogy a viták akkor csitulnak majd el és szűnnek meg véglegesen, ha a Feszty-körkép teljesen elkészül és^ a nézőközönség visszaigazolja döntésünk he­ lyességét, így is, úgy is nemzeti ügy, mi lesz Ópusztaszerből és emlékparkjából. - A rendszerváltást követően Ópusztaszer ismét az érdeklődés k ö z é p p o n t j á b a került, b i z o n y á r a n e m véletlen, hogy a szittya világkongresszus is ezt a helyszínt választotta. Megóvható-e a szélsőségektől Ópusztaszer történelmi üzenete? - A rendszerváltást követően i alóban megnőtt az érdeklődés Ópusztaszer iránt, aminek több oka is van. Minden bizonnyal az a legfontosabb körülmény e te­ kintetben, hogy visszanyertük hazánk függetlenségét és szuverenitását. Ma újra mindenki szabadon megvallhatja és vállalhatja magyarságát, s lehetőség nyílt a nemzeti sorskérdések kezelésében megalapozott történelmi fo­ lyamatosság helyreállítására. Igaz, itt kétféle szélsőség veszélye is leselkedik ránk: egyrészt a túlfűtött tulok­ magyarkodás jelensége, másrészt egyfajta nemzeti nihi­ lizmus és közömbösség. Ezért nekünk arra kell töre­ kednünk, hogy a haza és haladás jegyében a türelmes, emberséges hazafiság eszméje és gyakorlata nyerjen teret, sőt váljék uralkodóvá hazánkban és az egész magyarság körében. A Kárpát-medence népeinek és közöttük a magyarságnak a jövője döntő mértékben függ attól, hogy a nemzeti lét és szuverenitás kiteljesedése a mások iránti toleráns hazafiság, a demokrácia és az európaiság k i ­ bontakozása szellemében vagy az egymással való szem­ benállás erősödését jelentő agresszív nacionalizmus je­ gyében fog e megvalósulni. A szélsőségektől az előbbiek szerint megóvható és meg is kell óvni Ópusztaszert. Ópusztaszer és az ottani Nemzeti Történeti Emlékpark iránti érdeklődés növekedését mutatja továbbá, hogy a Csongrád megyei közgyűlés átfogó felkészülési program­ mal rendelkezik a honfoglalás 1100. évfordulójának méltó megünneplésére, ami kapcsolódik a világkiállításhoz is. Készül Szeged városa is ezekre a nagy eseményekre, itt megalakult a Pusztaszerért Baráti Társaság. Továbbá újra megrendezik Opusztaszeren az Árpád-napokat. Az „ezerszáz éves" alapítványok egész sora született már eddig is meg, stb. és valóban m e g v o l t a „szittya világkongresszus" is. Az Ópusztaszeri Országos Emlék­ bizottság jogi helyzete és hatásköre tisztázatlan ahhoz, hogy ezeket a rendezvényeket, eseményeket egységes mederbe terelje és rendszerbe foglalja. De az ópusztaszeri önkormányzat sincs abban a helyzetben, hogy megaka­ dályozzon az emlékparkba nem való vagy nem illő rendezvényeket. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása fo­

SZEGED

Tandi Lajos

3

u d.h

ÓPUSZTASZER

Anonymus és Szer

Gesta Hungarorum: legenda és valóság

-sz

on yv tar

ek

Anonymus munkájának közép­ pontjában a magyar honfoglalás elbe­ szélése áll. Ez, köztudottan 895-900 között ment végbe. A történetírót te­ hát 310-315 esztendő választotta el eseménye tárgyától. Pontosan akkora idő ez, mintha ma valakinek Thököly Imréről vagy Buda (és a hódoltsági terület) török alóli felszabadulásáról kellene írnia. A k i azonban ma erre adná a fejét, bemehetne a könyvtár­ ba, kikereshetné a szakkatalógusból az e tárgykörre és korra vonatkozó irodalmat, s annak áttanulmányozása után különösebb nehézség nélkül tudna értekezést készíteni az 1680 kö­ rüli idők magyarországi viszonyairól. Anonymusnak azonban sem igazi nagy könyvtár nem állott rendelkezé­ sére, sem - főleg — olyan művek, amelyek eligazították volna e tíz-ti­ zenkét emberöltővel korábbi esemé­ nyek konkrét lefolyását illetően. Ano­ 4

níthatjuk azon történeti érdeklődés k i ­ fejezésre jutását, amely a XII. század közepén a dinasztiában megélénkült (ha ugyan korábban bármikor is lany­ ha volt). Ugyancsak megfigyelhető, hogy a főurak is számontartották ne­ vezetes (főleg birtokszerző) elődeik nevét, mert hiszen neki köszönhették hatalmuk megalapozását. Anonymus tehát egyszerre hódolt az európai divatnak, az éppen kor­ szerei gondolatnak, valamint tett ele­ get a múltjukra egyre kíváncsibb elő­ kelők óhajának, amikor hozzákezdett a teljesen újszerű, néhány évtizeddel korábban még elképzelhetetlen program megvalósításának: megírni „Magyarország királyainak és neme­ seinek származását". Mivel a regé­ nyes gesta és a királyi-nemesi igény egyaránt mozgalmas, cselekményes elbeszélést igényelt, így vált Anony­ mus gestájának központi magjává a honfoglalás. Igen ám, de ehhez egy­ aránt szükség volt honfoglaló magyar hősökre és velük szembeszálló ellen­ ségekre. Honfoglaló elődöket (ha nem is elégséges számban) még csakcsak megőrzött a királyi család és a nemesi famíliák történeti tudata, de ellenségeket végképpen nem, s ilye­ nekről (sem magyarokról, sem elle­ neikről) a gyér számú írott forrás sem adott semmiféle útbaigazítást. Hogy a nagyszabású történeti tabló elkészül­ hessen, Anonymusnak magának kel­ lett életre keltenie műve szereplőit. A honfoglaló magyarok közül Árpád emlékét a dinasztia őrizte, Szabolcsét az a nemzetség, amely ugyan magát Szabolcs unokájától, Csáktól nevezte, de saját ősatyjának Szabolcsot tudta, az ellenségeket azonban teljességgel neki kellett megalkotnia. így hozta létre — többnyire helynevekből - Zobort, Salánt, Laborcot és a többieket. Mivel semmi konkrét ismerete nem volt a honfoglalás valóságos lefolyá­ sáról (amit az is bizonyít, hogy nem ismerte azon népeket és azok vezérit, akik a IX. század végén ténylegesen ellenálltak a Kárpát-medencét elfogla­ ló magyaroknak), fantáziája szabad szárnyalásában semmi adat nem kor­ látozta. Mivel kiválóan ismerte a Kár­ pát-medence nagy részét, a regényes gesta lehetőséget teremtett arra, hogy földrajzi tájékozottságát lépten-nyo­ mon csillogtassa.

eg e

nymus munkája előszavában nem ke­ vés írói öntudattal jegyzi meg: neki éppen azért kellett megíria a maga művét, mert „ha az oly igen nemes magyar nemzet az ö származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekede­ teit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna" (Ano­ nymus latin szövegét Pais Dezső for­ dításában idézzük). Anonymus tehát alig használhatott gestájához írott for­ rásokat, olyanokat pedig, amelyek k i ­ fejezetten a magyar honfoglalással foglalkoztak volna, egyet sem talált. Legfeljebb egy-egy nyugat-európai krónika emlékezett meg a magyarok­ ról, mint akik feltűntek az európai horizont keleti szegélyén, de ebből egy egész históriát kikerekíteni lehe­ tetlenség volt. Az Anonymus előtti magyar krónikairodalom annyira egyházias ihletettségű volt, hogy egysze­ rűen kiesett látószögéből a pogány magyarok története; számára a valódi, megörökítésre érdemes magyar his­ tória ott kezdődött, ahol Anonymusnál végződött: Szent Istvánnál. Mivel magyarázható, hogy Anony­ mus figyelme egyáltalán a régmúlt, a felejtésre ítélt és megtagadott magyar őstörténet felé fordult? Ehhez a döntő lökést franciaországi (vélhetően pári­ zsi) iskolája adta. Az 1180-as évek­ ben, amikor Anonymus Párizsban ta­ nulhatott, ott már nem képezett tila­ lomfát a pogány múlt megéneklése, sőt kifejezetten divatossá vált ez. A törekvés saját műfajt hozott létre, a regényes gestát. Ez ugyan történetírói alkotás 1 olt, arra törekedett, hogy nagy hihető erővel rendelkezzék, de valójában a legteljesebb szabadságot biztosította alkotójának ahhoz, hogy a múlt morzsáiból emlékműveket, pira­ misokat emeljen. Anonymus párizsi iskolatársai voltak azok az angol tör­ ténetírók, akik a múlt ködébe vesző angol históriát (egyebek között Lear király történetét) keltették életre. E párizsi iskolában a diákok a trójai há­ borúról írtak, a szép latin stílussal együtt szívták magukba a régmúlt be­ csületét, tiszteletét. Anonymusról ép­ penséggel tudjuk is: annyira megkap­ ta a trójai-görög háború históriája, hogy kedvtelésből maga szintén írt egy kis kötetet erről. A magyar rég­ múltat persze nem mindenki tekin­ tette kárhozatos kornak, főleg csak az egyháziak (ők is a magyarok akkori pogánysága miatt). Anonymus, bár egyházi férfiú volt, ebben nem követ­ te pályatársainak normáit és ízlését. Bizonyítani is tudjuk, hogy a királyi család és a társadalom nem egyházi (azaz világi) előkelői egyre inkább ér­ deklődéssel fordultak a régmúlt felé. II. Géza király (1141-1162) négy fia közül az egyiket Árpádnak keresztel­ tette. Mivel e fiú az 1150-es években született, mivel továbbá az uralkodó család tagjai közül senki mást nem hívtak Árpádnak, csak a honfoglalás vezérét, így e névadásban joggal gya­

.sk

Ligeti Miklós szobra Anonymusról a budapesti Városligetben áll. Az 1903-ban készült műalkotás a legis­ mertebb középkori magyarországi krónikást ábrázolja, aki egyik Béla k i ­ rályunk jegyzője volt, s a jegyzőségtől megválva elkészítette Gesta Hungaro­ rum CA magyarok tettei) című munká­ ját, amely a legrégibb időktől kezdve Szent Istvánig kíséri nyomon a ma­ gyarok históriáját. E regényes történet hosszú lappangás után lTMó-ban vált ismertté, s azóta tart a történészek csillapíthatatlan kíváncsisága, hogy megtudják: ki volt és mikor élt a szer­ ző? Ligeti Miklós szobrán a töténetíró arcát mélyen h o m l o k a elé nyúló csuklya takarja, így juttatta kifejezésre a művész, hogy nincs neve (nincs is­ mert arca) a krónikásnak. Ugyanezt fejezi ki az Anonymus név is, amely névtelent jelent. Ligeti szobra óta ép­ pen 90 év telt el, de ha ma vállalkoz­ na egy szobrász új Anonymus-szobor elkészítésére, arcot és nevet ő sem tudna adni a történetírónak. Viszont az elmúlt évtizedek nagyjából meg­ nyugtató módon tisztázták a kort, amelyben élt és alkotott. A bizonyos­ ság határáig elmenően valószínűsíthe­ tő, hogy Anonymus III. Béla jegyzője volt, tehát az 1196-ban elhunyt ural­ kodót szolgálta tollával. S mivel mun­ kájában e Béla királyt néhainak ne­ vezte, így alkotásának 1196-ot köve­ tően kellett készülnie. E sorok írója úgy véli, hogy a gesta az 1213-ban meggyilkolt Gertrúd királyné, II. And­ rás felesége életében készült, mivel jelen időben szól arról, hogy a római­ ak éppen most legelnek Magyaror­ szág javaiból, márpedig e rómaiak nem lehetnek mások, mint azok a né­ met-római császári alattvalók, akik Gertrúddal együtt Merániából, azaz az isztriai tengerpartról bejöttek Magyar­ országra, s itt nagy adományokat, ma­ gas méltóságokat kaptak Gertríid fér­ jétől. Mintogy II. András 1205-ben ke­ rült trónra, így az anonymusi mű nem keletkezhetett 1205 előtt, illetve 1213 után; a legnagyobb valószínűség szer­ int 1210 körül készült.

Anonymus azt követően, hogy Alpár homokján győzelmet juttatott Ár­ pádnak Salánnal, a görögök és bolgá­ rok vezérével szemben, így folytatja elbeszélését: „A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonul­ va addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott ma­ radtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az or­ szágnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembe­ reinek, vagy miképpen tegyenek igaz­ ságot bárminő elkövetett vétekért. Egy­ szersmind ott a vezér vele jött nemeSZEGED

u

ze

ge

d .h

ÓPUSZTASZER

Ligeti Miklós: Anonymus

k-s

nácsok mintájára alkotta meg. A tör­ vényt (amely sok vonatkozásban a szokásjogra épült) formailag ugyan ekkor a király adta k i , de minden esetben bemutatta a királyi tanácsnak. A királyi tanács 1210 táján pontosan azokból állott, akiket Anonymus meg­ említ, azaz a vezéren (a királyon) kí­ vül a főemberekből, a nemesekből, abból a néhány tucat előkelőből, akik az országban vezető tisztségeket töl­ töttek be. Ugyancsak Anonymus saját korában volt di^at a királyi tanácson azt megtárgyalni, hogy milyen adókat vessenek ki, vagyis hogy az alattvalók milyen szolgálatot teljesítsenek a k i ­ rálynak és a főembereknek. Szer te­ hát nem egy - 1210 táján még meg sem született - országgyűlés, hanem az akkor nagy rendszerességgel ülé­ sező királyi tanács történeti előképe. Azt a területt, ahol a fiktív szeri „országgyűlés" ülésezett, a XIII. szá­ zad elején az a nemzetség birtokolta, amely magát Bár-Kalánnak nevezte, s amelyből a Szer központú (szeri) Pósa vagy Pósafi család eredt. Anony­ mus korában már bizonyára állt itt a nemzetség monostora, amely a ro­ mokból ítélve jelentős építmény le­ hetett. Hogy Anonymus imént idézett leírásából mi vezethető vissza a BárKalán nem hagyományára, nem tud­ juk, így kérdéses, hogy az az Ond ve­ zér, aki Árpád kezéből Anonymus szerint itt nagy birtokot kapott, vajon Anonymus képzeletének szülötte-e vagy a nemzetségi hagyomány által megőrzött „ősatya". Mindenesetre a birtokadományozás Anonymus által leírt módja csak a Szent Istvánnal kezdődő új korszakban képzelhető el. Hasonlóan kérdéses Ete megítélése. Mindenesetre a Bár-Kalán nemzetség XIII-XIV. századi leszármazói közül egyetlen családtag sem viselt O n d vagy Ete nevet. Úgyszintén erős a kétség a tekintetben, hogy a csongrá­ di földvár valóban a honfoglalás után épült-e.

ek

on y

vta

r.s

seinek különböző helységeket adomá­ nyozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendez­ ték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ej­ tették meg a szerét az ország egész dolgának. Majd a vezér azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botva-mocsárig és a Kőrtvénytótó! Alpár homokjáig. Utóbb pedig bizo­ nyos idő elteltével Ond fia Ete sok szlo­ vént [azaz szlávot] gyűjtött össze, s Al­ pár vára meg a Bőd-rév között igen erős földvárat építteti, melyet a szlo­ vének a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnák neveztek". Miért írta vajon A n o n y m u s azt, hogy Szeriben (azaz Szeren) „ország­ gyűlés' 'volt? Anonymus — a középkor embere lévén — mindent a megneve­ zésekből próbált magyarázni. így nála Szerencse (a mai Szerencs) azért kap­ ta e nevet,, mert ennek hegyére fel­ kaptatva Árpád magyarjai nagyon megszerették a helyet, „úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig zerelmes [sze­ relmes] az értelme, attól a naptól egé­ szen mostanáig a zerelmu-ről [szere­ lemről] Szerencsének hívják a helyet". Vagyis Anonymus etimológiákat, név­ magyarázatokat gyártott. így Árpád apjának Álmosnak nevét azzal magya­ rázta, hogy vagy a magyar álom szó­ ból származik (mivel „születését álom jelezte előre") vagy a latin almus szó­ ból (ami magyarul szentet jelent, már­ pedig Álmos „ivadékából szent kirá­ lyok és vezérek voltak születendők"). Kevés kétség fér hozzá, hogy Szer ne­ vének magyarázata is ezekhez hason­ ló „névfejtes" eredménye. Anonymus ismert a magyar nyelv szerét ejteni va­ laminek kifejezését, s ezt összekap­ csolta a Szer helynévvel, márpedig egy h o n f o g l a l á s - t ö r t é n e t b e n m i másnak ejthetik szerét az Anonymus által életre keltett szereplők, mint a frissen megszerzett országnak. Itt per­ sze nem is azon van a hangsúly, hogy helyes-e az anonymusi etimológia vagy nem (többnyire nem), hanem azon, hogy nomen est omen, vagyis hogy a név magában hordozza az ál­ tala jelölt objektum, személy lényegét. A szeri „országgyűlés" motívumát Anonymus a saját korabeli, XII. szá­ zad végi, XIII. század eleji királyi ta­

A „szeri" lap a Gestából

SZEGED

A történeti kritika tehát általában véve elutasító Anonymus Szerre és az utóbb Szeren birtokos nemzetség (család) honfoglalás kori állítólagos elődeire vonatkozó tudósítását illető­ en. Ugyanakkor készséggel elismeri, hogy amit elolvashatunk e tárgykör­ ben Anonymusnak hagyomány. Kér­

dés azonban a hagyomány erdete és értéke. A korai középkorra vonatkozó forrásanyag rendkívül szegényes, többféle magyarázati lehetőségre mó­ dot ad. Aligha lehet elvitatni, hogy a honfoglaló magyar vezér és főembereik időről-időre megtárgyalták közös ügyeiket. A X. század közepéről tud­ juk, hogy a nyolc törzs megegyezett arra nézve, hogy bizonyos esetekben együtt harcolnak. Egy efféle meg­ egyezés nyilván valamiféle tanácsko­ záson születik. Még a XII. század kö­ zepén is arról értesülünk, hogy a ma­ gyarok kiváltképpen kedvelik a közös ügyek alapos megtárgyalását. Nem kell tehát annak feltételezésétől elzár­ kóznunk, hogy ilyen tanácskozások a honfoglalás során is voltak. Hogy Szeren lett volna ilyen, közvetlenül nem bizonyítható, de erre legalább van egy - három évszázaddal későbbi - híradás. Úgyszintén nem lehet tel­ jességgel elvetni azt az anonymusi sugalmazást sem, hogy Ondtól és Ététől ered a Bár-Kalán nem. Ha ez valóban így van, persze még mindig nem tud­ juk, hogy Ond és Ete valóban a hon­ foglalás korának szereplői voltak-e vagy - mint egy jeles történettudós gondolta - a XII. század figurái. De vajon ki merné a leghatározottabban elutasítani azt a feltételezést, hogy a Bár-Kalán nem tagjai nem azért emel­ tették éppen Szeren nemzetségi mo­ nostorukat, mert ez egy, a hagyo­ mány által már Anonymus előtt kitün­ tetett, megkülönböztetett hely volt? Amit ma Szeren láthatunk, az a BárKalán nem által épített templomok maradványa. Az „országgyűléseknek", a fejedelmi (királyi) tanácsüléseknek különben sem szokott tárgyi emlékük maradni. De némi képzelőerővel a szeri romok mellé (az időrend alapján persze elé) oda képzelhetjük az új, éppen most megszerzendő ország szerét tevő, szerét ejtő hatalmasságai­ nak gyülekezetét. Mert a hagyomány sohasem teljesen maga a valóság, márpedig a mi esetünkben, 1100 év távlatából, ez a valóság szerfelett illé­ kony, roppant törékeny.

Kristó

Gyula

eg ed .hu

ÓPUSZTASZER

Nagyszörváros

Régészeti kutatások három évtizede

rülírt egy birtokrészt, mely a XIII. században a Bor-Kalán nemzetség birtokában volt, melynek akkori leggazdagabb tagja Kalán pécsi püspök, majd esztergomi érsek III. Béla király egyik bizalmas főembere volt. így talán feltételez­ hetjük, hogy a királyi jegyző magától Kalán püspöktől hal­ lotta a helyhez fűződő legendát, hiszen 300 évvel a hon­ foglalás eseményei után már csak a családi hagyományok, hősi énekek emlékezhettek meg a hajdan volt elődök di­ cső tetteiről. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy Szer a Bor-Kalán nemzetség tulajdona volt, mert egy 1256-ból származó ok­ levél bizonyítja, hogy a Kalán nemzetségből származott Nána a szeri monostor birtokosa. Magáról a monostorról az első írott adatunk 1233-ból származik, amikor II. End­ re király a monostort évi 1000 kősó javadalomban részesí­ ti. Ez abban az időben igen tekintélyes vagyont jelentett, természetesen ehhez még hozzá kell számítanunk a mo­ nostor egyéb jövedelmi forrásait is. Addig tehát eljutot­ tunk, az írott források alapján, hogy 1200 körül Szeren egy templomnak és kolostornak kellett állni, melynek kegyura a Bor-Kalán nemzetség mindenkori feje volt, azé a nem­ zetségé, mely Ond vezértől származtatta magát. Ennek a kolostornak a romjai állottak egészen az 50-es évekig, s a múlt század végén éppen ezért emelték a hatalmas szeri pusztaságon a romok mellé a ma is látható Árpád emlék­ művet. A múlt század végén ásatásokat is végeztek, s az akkor még több méter magasra emelkedő falmaradványok mel­ lett kiásták a már elpusztult falak alapjait is, rekonstruálva egy olyan háromhajós templomot, melynek méretei meg­ közelítőleg megegyeznek a ma is álló Ják-i temploméval Igenám, de a régészeti és építészettörténeti kutatások egy­ behangzóan azt bizonyítják, hogy az ilyen típusú temp­ lomok a XIII. század elejétől épültek, vagyis attól az idő­ től, amikor Anonymus regényes Gestája megszületett, azaz 300 esztendővel a honfoglalás után. Az általunk végzett ásatás első időszakában meg kellett határoznunk a korábbi feltárások helyét, hiszen 1970-re a felszínen már semmi sem látszott a romokból, a területet sűrű bodzabokrokkal tarkított fiatal akácok borították. Miután megleltük a már említett háromhajós templom alapfalait, bebizonyosodott, hogy elődeink nem ástak mé­ lyebbre - leszámítva a külbönöző kincskeresőket - , mint a háromhajós templom padozata, melyből néhány márvány­ lapot eredeti helyén találtunk. Egyre mélyebbre haladva azonban újabb és újabb meglepetések következtek. Felfi­ gyeltünk arra, hogy a templom alapjaiba faragott mintás köveket raktak, ezek nem származhattak máshonnan, mint egy korábban elpuszailt másik épületből. Éveken át lelkes diákok százai bontogatták a sírokat, több mint 10 ezer köbméter földet lapátoltak k i , míg végre kibontakozott előttünk a szeri templom építéstörténete. Egymás alatt három különböző templomtípus összesen 8 építési periódusát sikerült elkülönítenünk. A legrégebbi egyhajós kőtemplom volt, melyet később a homlokzati ol­ dalon toronnyal és mellette sekrestyével bővítettek. Leégé­ se után talán egy ideiglenes fából épült templom állhatott, majd ismét a korábbi alapokat felhasználva a templom ha­ jóját meghosszabbították, így csaknem kétszeresére bő­ vült. Ennek pusztulása után emelték azt a hazánkban ed­ dig egyedülálló templomot, melyet Szent Gallen-i típusú­ nak nevezünk. Itt most egy kis kitérőt kell tennem. A kö­ zépkori templomok szentélye, ahol a főoltár állott, mindig kelet felé nézett. Ennek a templomnak azonban a nyugati oldalon is volt félköríves záródású szentélye. Azért nevez­ zük Szent Gallen-i típusnak, mert csodával határos módon megmaradt egy középkori tervrajz, mely 820-ban készült a Szent Gallen-i apát kérésére. Ennek az alaprajznak szinte minden részlete megegyezik a Szeren feltárt alapfalakkal még a közepén lévő nagy kerek talapzat is, melyen a ke­ resztelő medence állhatot, legalábbis a már említett terv-

.sk

-sz

A 60-as évek elején hallottam először ezt a szót, hogy nagyszörváros, amikor a baksi homokbányában egy bronzkori falu maradványait ástuk k i . Minden régészeti ásatás szenzáció számba megy, akár kisebb, akár nagyobb településen végezzük, így aztán természetes volt, hogy a munka folyamán mindig sok érdeklődő szájtátó állt körü­ löttünk, titokban azt remélve, hogy részese lehet a nagy kincs megtalálásának. Mivel, hogy az emberek meg van­ nak győződve arról, hogy a régészek mindig kincset ke­ resnek. Ebben van is valami igazság, csakhogy számunkra a kincs lehet egy kis cserépdarab is, vagy egy bronzkari­ ka, amelyből kiolvasható adatok kerülnek egy-egy isme­ retlen oklevél soraival egyenértékűen. így hát Bakson, ahogy gyűjtögettük a sok cseréptöredéket, a nézősereg megegyezett abban, hogy azt bizony mind a törökök hagyták ott, pontosabban a török dúlás során törték szét a hatalmas gabonatartó hombárokat. „Ez löhetött Nagyször­ város", mondta az egyik szakértő, amelyik olyan gyakran látogatta az ásatást, hogy a faluban valóban szaktekintély­ nek számított. Nagyszörváros egészen Szögedéig ért. Olyan hosszú volt, hogy az egyik végén lakodalmat ültek, amikor a másik végét már a török dúlta. Évekkel később, mikor a pusztaszeri ásatásokat folytattuk, meggyőződtünk arról, hogy a helyi legendának \ alamilyen igazsága is van, mert a középkori Szer mezőváros valóban egyetlen hosszú utcából álló település volt, melynek hossza virágkora ide­ jén meghaladta az egy kilométert. Ez bizony tekintélyes nagyság volt abban az időben. A pusztaszeri ásatások so­ rán odalátogatók pedig egyre ismételgették a félreértett le­ gendát: Pusztaszeren kötötték a vérszerződést. Máig sem tudom megfejteni, hogy ivódott ez ilyen mélyen a köztu­ datba, talán a Pusztaszer romantikája és a vérszerződés t i ­ tokzatos rítusa kapcsolódik össze az emberek fantáziájá­ ban.

on

yv

tar

A Pusztaszerhez kapcsolódó feltételezett történeti ese­ ményekről a történészek a XVIII. század óta beszélnek, amikor megismerték Anonymus Gesta Hungarórumját, melyben az ismeretlen szerző részletesen leírja a honfog­ lalás eseményeit, ezek között külön is ír Pusztaszerről. En­ nek nyomán kutatta ki Hornyik János az összes oklevelet, melyekben a helyet megemlítik, már a múlt század máso­ dik felében, majd rövidesen ásatásokat is végeztek, s a honfoglalás 1000 éves évfordulójára emlékmüvet avattak az egykori templom romjainak közelében. Úgy gondolom azonban, hogy igazán Ady Endre sorai avatták Pusztaszert a honfoglalás jelképévé. Hogy valójában mi történhetett itt több mint ezer esztendő' el ezelőtt, arról nagyon kevés adatunk van. Éppen ezért bízta meg a szegedi múzeumot 1969-ben az Erdei Ferenc által létrehozott bizottság, hogy régészeti módszerekkel próbálja meg kiegészíteni az írott források adatait. Az első pillanatban a feladat szinte lehe­ tetlennek tűnt, hiszen hogyan is lehetne egy egykori ese­ ményt kiásni, az évek során azonban sok-sok apróbb vagy nagyobb bizonyítékot gyűjtöttünk össze a legendás hely történetéről, beszélni kezdtek a kövek, a leégett házak, a sírok százai. Gondolatban kövessük nyomon az ásatás tör­ ténetét.

ek

Elsőként újra át kellett tanulmányozni az írott forráso­ kat, méhek közül három különösen fontos számunkra. Valószínűleg 1200 körül íródhatott Anonymus története, aki talán I I I . Béla király jegyzője volt. Idézzük sorait: „azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az ország minden szokástörvényét, meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg jóembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett i étke­ kért... Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtet­ ték meg a szerét az ország egész dolgának. Majd a vezér azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botvamocsárig és a Körtvély-tótól Alpár homokjáig". Anonymus jól ismerhette a helyet, hiszen pontosan kö-

6

SZEGED

.hu ÓPUSZTASZER

ze g

ed

eseményeire, hiszen az egykori bevándorló unokáját te­ mették az új hit szerint épült templom kertjébe. A temp­ lom és a temető ásatásai ezek szerint alátámasztani látsza­ nak az idézett Anonymus-i sorokat. E közvetett bizonyíté­ kok mellett azonban szerencsés véletlen segítségével köz­ vetett bizonyítékaink is vannak, hogy honfoglaló őseink megtelepedtek Szeren. Az ásatási területtől néhány száz méterre fölfedeztük néhány honfoglaló harcos snját. Eze­ ket ősi hitük szerint fegyvereikkel és lovukkal együtt te­ mették el. Sajnos, e temető nagyobb részét valamikor homokkitennelés közben elpusztították. De megvannak an­ nak a falunak is a nyomai, ahol lakhattak, földbemélyített apró házacskáikban gyakorta kerül elő az a különleges formájú cserépüst, mely csak a magyarokra jellemző, to­ vábbi vizsgálódásokat kell még végeznünk, hogy ennek a falunak a pontos korát meghatározhassuk. Ezt a munkát napjainkban fiatal kolléganőm, Vályi Katalin végzi, aki a kolostor feltárását is foktattá. Végső eredményeinek isme­ rete nélkül, szándékosan nem írok a kolostorról, illetve a hozzátartozó műhelyekről, raktárakról. Az eddigiekben Szer monostorának korai történetéről beszéltünk. A falu, mely az egykori Tisza-part mentén húzódott sokszorosan átépült úgy, hogy néhol több méter vastag rétegben egy­ más fölött találtuk meg a leégett, majd újjáépült házak romjait, padlóját, kemencéjét. Mint már mondottuk, valójá­ ban hosszan elnyúló település volt. Túlélte az első török hadjáratokat, vagy legalább is lakói egy része nem mene­ kült el. Erről két írásos adat is tanúskodik, az egyik egy magánlevél, melyet a leveldi prior írt Nádasdynak Sárvár­ ra. Mátyás királytól ugyanis a Nádasdyak kapták meg a szeri birtokokat. A levél egy részét idézzük: „Azt mondják a török Szegedtől három mérföldre levő egykor híres kéttor­ nyú szer monostorából egy erődítményt építtetett... " A XVI. század közepén tehát a Tisza mentén vezető hadiutat ellenőrző erődöcskévé vált az egykori templom. Körül­ belül ebből az időből ismerjük a török adóösszeírást, mely Szerről több adózó portát sorol fel a tulajdonosok ne­ veivel. A törököknek ugyanis érdekük volt, hogy a földe­ ket megműveljék és az adót be tudják hajtani. A végső pusztulás az 1596. évi hadjárat során következett be, mi­ kor a szultáni sereg martalóc segédcsapatai a környéket felégették, feldúlták, s aki nem tudott menekülni, rabszíjra fűzték. Az 1630-as évek óta nevezik az egykori Szer mező­ várost Pusztaszernek. Nagyszörváros házait megismerhet­ jük, de bemutatni csak egyet fogunk, pontosabban az egy­ kori alapokon fölépíthető rekonstrukciót, hiszen azok nem évszázadokat túlélő kőből és téglából, hanem > ályogból, sárral tapasztott vesszőfonatból épültek. Lakóinak em­ lékét azonban napjainkig őrzi nemcsak a történelem, ha­ nem a népi emlékezet is.

ek on

yv ta

r.s

k-s

rajz szerint. Ilyen típusú templomokat eddig csak KözépEurópából ismertünk a IX-XII. századból. Ebből követ­ kezik, hogy a Szeren előkerült különleges alapú épületet csak Közép-Európából érkezett bencés szerzetesek épít­ hették. Valószínűleg ehhez tartozott már egy kolostor is, melynek feltárása még napjainkban is folyik. Nem tudjuk miért, de ezt az épületet is lebontották és falai egy részé­ nek felhasználásával háromhajós, több mint 30 méter hosszú újabb templomot építettek. Később ezt egy nyugati előtérrel toldották meg, melynek bejáratánál szobrok ál­ lottak. Ez a templom volt a leggazdagabb, vörösmárvány padlójától három lépcső vezetett a fehérmárvány oltárhoz, falait freskók borították, oszlopai szépen faragottak voltak, tetejét cserép fedte, falai téglából készültek. Szer mezővá­ rosának ebben az időben már külön kis plébánia templo­ ma is volt. Mindkét templom elpusztult, leégett, megtalál­ tuk a katasztrófa nyomait a köveken a hamurétegekben, a romok alatt. Az újjáépítés során hasonló templomot emel­ tek, de már előtér nélkül, mély árokkal vették körül a templomot és a mellette álló ugyancsak újjáépített kolos­ tort, nyilvánvalóan erődtemplommá alakították át. Úgy gondoljuk, ez a nagy pusztulás a tatárjárás szórnom emlé­ két őrzi. Következésképpen a felsorolt templomok 1241 előtt épültek, a leggazdagabb valószínűleg 1180 és 1200 között, amikor kegyura, Kalán püspök az ország második leggazdagabb embere volt. Számolnunk kell azzal, hogy a három különböző típus és bővítéseikkel a felsorolt hét pe­ riódus talán generációkat is jelent, így a legrégebbi temp­ lomot valamikor a X I . század legelején István uralkodása alatt emelhették. E feltételezésünket bizonyítják a templomok körül fel­ tárt sírok is, melyek száma csaknem eléri az ezret. A kö­ zépkorban nyilván sokkal több elhunytat hantoltak itt el, de az újkori pusztítások a temető egy részét feldúlták. Tudnunk kell, hogy már Szent István megparancsolta, majd e törvényt Szent László is megerősítette, hogy a ha­ lottakat csak a templom kerítésén belül szabad eltemetni. Nyilvánvalóan a még soká élő pogány szokásokat akarták ezzel kiirtani. Ezért aztán középkori templomaink körül minden esetben megtaláljuk azoknak a sírjait, akik az egy­ kori gyülekezethez tartoztak. A csontvázak mellett lelt v i ­ seleti tárgyak tanúskodnak annak a kornak az ízléséről és szokásairól, mikor viselőjük elhunyt. E rövid írás nem ad módot arra, hogy minden korszak leletét bemutassuk, de annyit el kell mondanunk, hogy több sírban találtunk olyan jellegzetes varkocskarikát, mely a XI. század jelleg­ zetes ékszere volt. Ezeket a halottakat csak akkor temethették ide, amikor a templom már állott, ez tehát igazolja korábbi feltételezé­ sünket, a legrégebbi templomot nem sokkal az ezredfordu­ ló után építhették. Igenám, de ebben az időben még csak­ nem közvetlen szájhagyomány emlékezett a honfoglalás

SZEGED

Trogmayer Ottó

.hu -sz

eg

ed

ÓPUSZTASZER

Körképünk: A magyarok bejövetele

ek on

yv

tar

.sk

Időnként föl-fölbukkan az antikváriumokban egy-egy példány abból a díszes dombornyomása albumból, amely egy leporellószerűen összehajtogatott, jó négy méter hosszú, míves fametszetet tartalmaz. Ez a metszet több, mint húszszoros kicsinyítésben, fekete-fehérben mutat be egy óriási méretű olajfestményt. Készítője Morelli Gusztáv iparművészeti iskolai tanár, kitűnő fametsző, művész, aki a múlt század második felében különböző albumokba alkotott metszeteket — ő készítette Petőfi első képes kiadásához is az illusztrációkat, illetve Munkácsy Mihály és más jeles magyar festők műveinek fametszeti reprodukciójával tette magát ismertté. 1895-ben a Könyves Kálmán Részvénytársaság kiadásában jelent meg albuma, amelynek borítóján ez olvasható: A magyarok bejövetele —Feszty Árpád körképe, ezt a körképet kicsinyítette fametszetben Morelli. Magával a körképpel az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben gyakran foglalkozott a sajtó, a rádió, a televízió, előadások, viták témája volt mind művészettörténeti értékelése, mind restaurálása, illetve további sorsa. Ez az írás most — a teljesség igénye nélkül — a mű keletkezésének körülményeit és viszontagságos pályafutását ismerteti. Azoknak, akik fővárosunkban a második világháború előtt vagy azóta külföldön láttak körképet, nem kell elmagyarázni annak mibenlétét. Képzeljünk el egy óriási kör alakú csarnokot, amelynek a falán körös­ körben összefüggő kép van, tehát akármelyik pontját szemléljük, jobbra is, balra is folytatódik a táj vagy az ábrázolt jelenet. A néző és a kép között pedig plasztikus díszlet, makett, úgynevezett dioráma helyezkedik el mintegy a festett kép folytatásaként. Ha ezt a diorámát ügyesen készítik el — márpedig az illúziókeltés érdekében erre nagyon törekszenek — a látogató gyakran nem képes elkülöníteni a tárgyi megjelenítésű dolgokat a festettektől Valóban olyan a hatás, mintha egy táj, egy jelenet kellős közepén állnánk. Ezért is nevezik az ilyen alkotásokat egyszerűen, ám igen találóan panorámának. A szó a görög „pan" (minden, teljes) és „horama" (látvány) összetételéből származik. A körképnek, mint olyan ábrázolási eljárásnak, amely úgy jelenít meg valamit, hogy a történésnek nincs eleje és vége, mert az folyton visszatér önmagába, már az ókorban is vannak előzményei. Igaz, a görög templomok frízei inkább „negatívjai" a modern körképnek, hiszen az előbbieket kívülről, kellett körbejárni, hogy a teljes eseményt megszemlélhesse az érdeklődő; azonban a pompeji freskók némelyike — és azóta is minden olyan festmény amely a négy falon folyamatosan ábrázolja az adott jelenetet — már csupán abban különbözik, hogy nem kerek, hanem szögletes helyiségben van. Ebből a szempontból mellékes, hogy a körképekhez általában előtéri makettot, sőt egyik-másik panoráma esetében hangés fényeffektusokat is alkalmaznak.

A modern panoráma ötlete az ír Róbert Barkertől származik, aki mint technikai találmányát szabadalmaztatta kétszáz esztendővel ezelőtt, 178T"-ben. Az első igazi, rotundában elhelyezett és diorámával ellátott, zárt körbe futó festményt, tehát a mai értelemben vett első pano­ rámát, Londonban állították föl lT'92-ben. Ezt aztán gyors egymásutánban követték a többiek. Európa számos országában vált évről évre divatosabbá a műfaj, termé­ szetesen nagyobb lélegzetű témákhoz kötődve, miután a méretek is mind nagyobbakká váltak. A körképek történetének felkutatása és feldolgozása nagy feladat elé állítja az ezzel foglalkozó művészettör­

ténészeket, mivel egy-egy épületben néhány évenként kicserélték a képeket, hogy új témájú alkotásokkal ismételten becsalogassák a közönséget. Ha a technikai nehézségek miatt lassúbb tempóban is, de úgy váltották ezeket a gigantikus méretű vásznakat, akárcsak manapság a filmeket a mozikban. Minthogy a körképek, illetve a befogadásukra szolgáló körcsarnokok jelentős hányada azonos vagy megközelítőleg azonos nagyságban készült, lehetőség nyílott arra is, hogy egymás között cseréljék ezeket az 1600-1800 négyzetméternyi képeket. A kialakult és hallgatólagosan elfogadott átlagméret a 14-15 méteres magasság és a 115-120 méteres hosszúság volt. Ilyen SZEGED

eg ed .hu ÓPUSZTASZER

németes ejtés szerinti megfelelője (Szilveszter - Veszti Feszty). Tizennégy gyermeke közül egyiknek az Árpád nevet adta. Ez a gyermek, a későbbi festő, a családi kör­ ben is olyan hazafias nevelést kapott, amely további élet­ útjára is meghatározóan hatott. Talán ennek tulajdonít­ ható, hogy ő is azon pályatársai közé tartozott, akik mű­ vészi képességeiket nem külországban, hanem idehaza akarták gyümölcsöztetni. Viszontagságos középiskolai pályafutását abbahagyva a müncheni akadémiára iratkozott, miután szüleivel sikerült megegyeznie, hogy ha már színésznek nem akarják engedni, akkor legalább festő lehessen. Mint festőnövendék egyik mestertől a másikhoz csapó­ dott, az órákat eléggé rapszodikusan látogatta, idején job­ bára a képtárak anyagának tanulmányozására fordította. Akiknél mégis szívesen tanult, Kubinszky és Mészöly voltak; tőlük sajátította el a festék és az ecset kezelésének csínját-bínját. Festői tehetségének első komolyabb bizo­ nyítéka volt, hogy Alkonyi táj című képét, amelyet 1875ben festett, a zsűri elfogadta kiállításra. Nyári szünidőre hazajött, s már nem is ment vissza többé Münchenbe. Itthon készítette a vázlatok tömegét, anyagot gyűjtve képeihez, amelyekkel egyre nagyobb sikerrel szerepelt a tárlatokon. Gyulai Pállal és Ipolyi Arnolddal kialakult kapcsolata révén kétéves bécsi ösztöndíjat kapott. Ez nemcsak a további tanulást tette lehetővé számára, hanem a kiállítá­ sokon való részvétel lehetőségeit is bővítette, hiszen gondtalanul szánhatta idejét nagyobb lélegzetű kompo­ zíciók megfestésére. Akkoriban épült föl Budapesten a Műcsarnok, s a fiatal festő nagy gonddal ügyelt arra, hogy az ottani bemutatókon rendszeresen találkozhassanak nevével a tárlatlátogatók. így volt az 1880-as tárlat egyik szenzációja, Golgota című képe, amely már méreteivel is magára vonta a figyelmet, s amely a később festett Bá­ nyászszerencsétlenség című képével együtt „mindenkorra eljegyezte festészetünkkel" - írja Lyka Károly Fesztyvel kapcsolatban, s így folytatja: „Kemény művészmunka volt mindkettő, tele feszülő temperamentummal." Ez a ,/eszülő temperamentum" nemcsak festészetét, de egész lényét, életstílusát is áthatotta. Idézem ismét Lyka Károlyt: „...gavallér és bohém, a nádasok vadásza, a nagy pesti dáridók rendezője, nótás ember és zsúrok kedvence, tárcaíró, költő, jó barátja legnagyobb embereinknek, és hű pajtása a művészet cigányainak. A pitymallatot hol a vígra terített tornácból, hol a_ tánctól zsongó szalonból, hol a vadászkunyhóból leste. És bizony egy kicsit félre is tolta az ecsetet meg a pennát, mint ahogy mi, magyarok mindig félretoljuk egy kicsit azt, ami a legjobbunk s egy kicsit sűrűn tapogatunk körül mindenféle exotikumban és narkotikumbalt..." Feszty élete valóban nem volt eseményekben szegény — nagy energiával és lelkesedéssel vett részt a művészeti és társasági élet szervező munkájában. Nevéhez fűződik többek közt annak az irodalmi szalonnak a létrejötte, amelyben az akkori szellemi élet sok kiválósága találkoz­ hatott rendszeresen a társadalmi egyenrangúság alapján. Ebben házasságának is volt némi szerepe, ugyanis - Jászai Marival, a színésznővel megszakítva hosszú és olykor viharos szerelmi kapcsolatát - Jókai Laborfalvy Rózát vette feleségül. Itt kell elmondanunk, hogy Jókai Mór 1848-ban Laborfalvy Róza színésznővel kötött házasságot, akinek Lendvay Mártontól volt egy leánya, szintén Róza nevű. Ez a lány a családi krónika szerint egy neves po­ litikustól szült gyermeket, immáron a III. Laborfalvy Rózát, akit édesanyjának korai halála után a Jókai házaspár vett magához, és nevelt föl saját gyermekként. Ót vette feleségül Feszty Árpád, akinek ily módon a nagy író lett az apósa. Jókai Róza szintén Münchenben járt akadémiára, persze jó évtizeddel később, mint Feszty. Ám amikor össze­ házasodtak, férje kívánságára lemondott festői ambícióiról, és sokáig egyáltalán nem vett kezébe ecsetet. Feszty Árpád 1891-ben Párizsba utazott, és ezzel a kirándulásával kezdődik a körkép története. Ott látta ugyanis azt a körképet, amelyen Detaille és Neuville az egyik napóleoni csatát örökítette meg. Ez akkora hatással volt rá, hogy hazatérvén már kész tervvel állt családja elé:

yv

tar

.sk

-sz

módon került például a Feszty-körkép Budapestről Londonba, vagy a raclawicei csatát ábrázoló lengyelorszá­ gi panoráa a budapesti Városligetbe a múlt század utolsó éveiben. Sokan úgy vélik, hogy a körképnek mint műfajnak napjainkra lejárt az ideje. Ezt az álláspontot megkér­ dőjelezheti az a tény, hogy régebben készült darabokat ma is látogathatja a közönség, az idők folyamán tönkre­ ment, de még megmenthető példányokat pedig, ahol csak lehetséges, helyreállítják. Mi több, jelen korunkban is készülnek újak. A legutóbbi évtizedekben Ausztráliában (1975), Bulgáriában (1977), a Német Demokratikus Köztársaságban (1985), Irakban (1968), a Koreai NDK-ban és a Szovjetunióban (1975) állítottak föl új panorámákat. Kétségtelen, hogy legnagyobb részük a múlt században és a századforduló táján keletkezett, néhány darab az amerikai földrész különböző pontjain, de elsősorban az európai országokban. A gazdasági föllendülés által kialakult feltételek mellett a történteimi helyzet is közrejátszott a körképek elterjedé­ sében. A nemzeti öntudat éledése és fokozódása nem csupán nemzeti politikai mozgalmakban, függetlenségi harcokban nyilvánult meg, hanem többek között a művészetek különböző ágainak művelői is hazájuk és népük ügyének szolgálatába álltak. Számos nagy, irodalmi mű és nemzeti opera keletkezett ezekben az évtizedek­ ben. Ezek az alkotások többnyire a nemzeti múlt olyan eseményeiből merítették témájukat, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a dicső ősök példáját megmutatva öntudatra bátorságra, helytállásra serkentsék a hazafiakat. A festők vásznain a tájéképek és csendéletek mellett egyre nagyobb számban elevenedtek meg a történelmi múlt epizódjai és hősei, az ecset is a nemzeti öntudat ébren­ tartásáért vívott harc fegyverévé vált. Magyarországon is a szabadságharc leverése utáni időkben, sőt a kiegyezést követően is - hasonló volt a helyzet. Nem voltak az or­ szágban művészeti iskolák, akadémiák, ezért a művészek külföldi akadémiákra kényszerültek, ott szerezték meg, illet\ e gyarapították szakmai ismereteiket. Sokan közülük Münchenben, Bécsben kamatoztatták tehetségüket, bár lassan Párizs kezdett új művészeti központtá válni. Akad­ tak azért olyanok is, akik hazatértek tanulmányaik befejez­ tével, hogy itthon is megteremtsék és felvirágoztassák a nemzeti festészetet, szobrászatot. Ennek a művésznemzedéknek egyik színes, karakte­ risztikus egyénisége volt Feszty Árpád, aki A magyarok bejövetele című, hatalmas méretű körkép megalkotásával tette magát nevezetessé. A korabeli sajtó (A Hét, V. évf., 32.) így ír: „Feszty Árpád a körképpel konkurenciát csinált saját magának és - mintha le is győzte volna saját magát. Ott most a körkép festőjének ismerik és csak annak. Pedig mielőtt ezt a populáris képet megalkotta volna, tisztes­ ségesen kimagaslott festőtársai közül..." E helyt nem feladatom annak megítélése, hogy kimagaslott-e és meny­ nyire, de az tény, hogy jó nevű festő lévén, sok meg­ rendelést kapott: az Operaházban a Törvénykezési Palo­ tában, a volt Nemzeti Színházban és még számos középü­ letben készített falfestményeket. S az is tudott, hogy Lotz Károly halála után szakmai körökben komolyan foglalkoz­ tak azzal a lehetőséggel, hogy ő kerüljön a főiskola ve­ zetői székébe. Életrajzának és életmű ének részletes feldolgozásával még adós ugyan a művészettörténet, ennek ellenére nagy vonalakban nyomon követhetjük azt az utat, amely a kör­ kép megfestésének nagyszabású és nem kis elszántságot feltételező vállalkozásához vezetett. Feszty Árpád Ógyallán született, a lexikonok szerint 1856-ban, habár leánya, Feszty Masa az édesapjáról írott könyvében 1857 karácsonyát jelöli meg születési dátum­ ként. Nagyszülei, akik még a Rehrenbeck nevet viselték, a múlt század elején telepedtek meg a Csallóközben. Bir­ tokot béreltek, gazdálkodtak, később a festő szülei emel­ lett még vendéglősködéssel is foglalkoztak, vagyonuk gyarapodtával aztán saját földeket is vettek. Könnyen beilleszkedtek az ottani nemesi földbirtokos környezetbe, sőt érzelmileg is olyannyira azonosultak a magyarsággal, hogy Rehrenbeck Szilveszter hivatalosan fölvette a Feszty nevet. Ez a név mellesleg keresztneve becéző alakjának

ek

on

1

SZEGED

9

eg ed .hu

ÓPUSZTASZER

ek

on

yv

tar

.sk

-sz

ő is fest egy körképet. A vízözön bibliai legendáját viszi Munkácson, könyvtárakat böngészett át, orosz tudósokkal levelezett, Kis-Ázsiából hozatott képeket, ruhákat, vászonra, gigászi arányú tengeri tájjal, viharosan készített olaj-, pasztell-, akvarellgomolygó felhőkkel, félelmetesen tajtékzó hullámokkal, fényképezett földvárakat, Noé bárkájának riadt állatseregletével. Felesége megrémült és szénvázlatokat" - értesülhetünk a korabeli sajtóból. A az ötlettől, hiszen mint festészetben jártas valaki, tudta, történészek által is igazolt volt a hagyomány, miszerint mekkora anyagi befektetést és milyen emberfeletti munkát eleink Árpád fejedelem vezetésével a Vereckei szoroson át jelenthet egy ilyen monumentális festmény elkészítése. Az vonultak be a Kárpát-medencébe. Ezért Feszty odautazott ilyet nem lehet csak úgy felakasztani a szoba falára; külön s a ^"olóci-völgyben felépített egy kis házikót, körben e célra tervezett épület kell hozzá megfelelő technikai be­ nyolc ablakkal, hogy a környező tájat rossz idő esetén is körös-körben le lehessen festeni. Három barátja segített rendezésekkel. Feszty semmiképpen nem akart lemondani föltett neki munkájának ebben a szakaszában. Újváry Ignác, szándékáról, ezért apósához, Jókaihoz fordult segítségért, Mednyánszky László és Spányi Béla. hogy ő beszélje rá fogadott leányát a terv támogatására. A fővárossal kötött szerződés értelmében két év alatt Az író őszinte lelkesedéssel fogadta egy magyarországi kellett megfesteni és fölállítani a képet. Ez a körülmény panoráma létrehozásának gondolatát, és mindjárt a nyomasztóan sürgette a munkálatokat. Az épület időben közéletben jártas és az eseményeket figyelemmel kísérő elkészült, Belgiumból is megérkezett az e célra alkalmas, ember szemével kezdte vizsgálni veje elképzeléseit. Ő nyolc méter szélességűre szőtt vászon, amit összevarrva maga akkoriban éppen egy történelmi tárgyú dráma felfüggesztettek a tartószerkezetre. Ámde erre a vászonra megírásának előkészületeivel foglalkozott. Talán ez a a tájon, hegyeken, erdőkön, várakon kívül emberek, álla­ körülmény - azzal együtt, hogy ifjúkorában maga is tanult tok százait, ezreit is rá kellett festeni. Amikor Jókai Róza festeni — magyarázza, hogy közismerten élénk képzelete a meglátta a körben fölfüggesztett befestésre váró, fehérre vásznat is történelmi figurákkal népesítette be. Azt java­ alapozott, irdatlan nagy vásznat, annyira megrémítette a solta vejének, fesse meg az özönvíz helyett a honfoglalást, férjére váró, kilátástalannak tetsző munka gondolata, hogy a magyarok bejövetelét. ájultan rogyott le, úgy kellett föllocsolni. A vázlatokat, amelyeket később külön kiállításon is Könnyű volt Fesztyt a témaváltásra rábeszélni, hiszen az idő tájt az egész ország a millenniumra, a honfoglalás bemutattak és árusítottak, fölvetítették a négyzethálóval ezredik évfordulójára készült, a megünneplésre való ké­ előkészített vászonra, majd több emeletes munkaállványo­ szülődés lázában égett. Ez egyrészt aktualitást adott a té­ kat szerkesztettek, amiket vasúti síneken lehetett körbe­ mának, másrészt a festő abban is reménykedhetett, hogy gördíteni a vászon előtt. Feszty legelőször az eget festette az ezredéves ünnepségsorozatra való készülődés lég­ meg. A munkának ezt a részét még egyedül vállalta. A to­ körében támogatást kaphat nagyszabású vállalkozásához a vábbiakban már említett Újvárin, Spányin és Mednyánszfővárostól, illetve az államtól. A főváros valóban segített; kyn kívül részt vett a monumentális háttéri tájak kiala­ biztosította a képet befogadó körcsarnok számára a meg­ kításában Olgyai Ferenc is. A táborozási, sátorverési jele­ felelő területet. A festő bátyja, Feszty Gyula műépítész netek Pálya Celesztin ecsetjére vártak. A képen látható tö­ létrehozott egy úgynevezett betéti társaságot, s ezzel az mérdek ló ábrázolásának, valamint a fergeteges lovas­ anyagi alapokat megteremtve hozzáfoghattak mind az roham megjelenítésének Vágó Pál volt a mestere. Kijutott épület tervezéséhez,^ mind a körkép festésének előké­ még a munkából Barsy Adolfnak, Ziegler Károlynak és születeihez. Feszty Árpád úgy akarta ábrázolni őseink Mihalik Dánielnek is. A mű szellemi atyja és irányítója, bejövetelét, hogy az a történettudomány szemszögéből Feszty, aki Árpád vezér alakjában saját magát örökítette nézve is hiteles legyen, ezért „.. .hónapokat töltött meg, lankadatlanul festette a magaslaton álló vezérek cso-

10

SZEGED

eg ed .hu -sz

ÓPUSZTASZER

csak úgy találomra festette. Jó magyar arcok kedvéért összejárta a fél országot; ha meg szláv arc kellett, alapos szemle alá vette a fővárost építő tótokat... nemcsak hazai művészetünk aratott áicsőséget, hanem fővárosunk is egy igen nevezetes és vonzó látványosággal gazdagodott." 1894. május 13-án adták át a látogatóknak a körképet. A közönségsiker óriási. „Május óta, hogy megnyílt a kerek épület kapuja, nincs Magyarországon népszerűbb festőnév Feszty Árpádénál. Nemcsak az öles plakátok hirdetik a 'Magyarok bejövetelét', az emberek elragadtatva beszélnek hatásáról. Vidéki emberek, akik soha nem gondoltak fest­ ményekre, utaznak Budapestre..." - közli az újság. Valóban százezren látogatják mindaddig, amíg a főváros el nem határozza a Szépművészeti Múzeum felépítését, mégpedig éppen arra a helyre, amelyet pár évvel előbb harminc esztendőre szerződésben átadott Fesztyéknek (!). Ekkor az épületet lebontják, a képet pedig elszállítják Londonba, néhány évig ott fogadja a látogatókat. Vissza­ hozva a londoni kiállításról, ismét felállítják Budapesten, mégpedig az új, favázas szerkezetű épületben, a Város­ ligetben. Itt volt látogatható mindaddig, amíg 1944-ben egy bomba tönkre nem tette az épületet a benne levő képpel együtt. A két világháború közötti időben több alkalommal is javítani, restaurálni kellett a képet. A londoni utazás al­ kalmával az oda- és visszaszállítás kisebb-nagyobb sérü­ léseket okozott, ekkor kellett először javításokat végezni rajta. Majd 1930-ban tudcisít a sajtó arról, hogy „A magya­ rok bejövetelét a kormány és a székesfőváros restauráltatta, és július eleje óta ismét jó állapotban megtekinthető. Egy évig volt elzárva, mert a por, piszok és esővíz teljesen tönkretette". A harmincas években többször foglalkoztak a körkép állami tulajdonba vételének és méltóbb helyre költözte­ tésének kérdésével. A városligeti mutatványosbódék tár­ sasága valóban nem a legmegfelelőbb környezet volt szá­ mára. A különböző újságokban ilyen címekkel talál­ kozhatunk: „A Tabánban helyezik el a Feszty-körképet", „A gelérthegyi Citadellába került a Feszty-körkép", „Felajálják a fővárosnak megvételre a Feszty-körképet amelynek gellérthegyi elhelyezésére érdekes tervek merültek fel", „A honfoglalás körképét intézményesen a nemzetnevelés és a művészi gyönyörködtetés szolgálatába kell állítani", és így tovább. A háborús viszonyok közepette nem sok mód nyílott a bomba szaggatta képóriás azonnali biztonságba helye­ zésére. Hetekig k i volt téve az időjárás viszontagságainak. Alakult ugyan egy körképmentő társaság, amelynek ténykedését bizonyos fenntartással értékelhetjük. Nyilván-

ek

on

yv

tar

.sk

portját és az előtérben látható emberalakokat. Az író- és színészbarátok anekdotákkal, énekléssel, a muzsikus cim­ borák pedig - Dankó Pista, a híres prímás és Lányi Géza, a nem kevésbé ismert cimbalmos - zenéi A szórakoztatták a festőket, hogy az állványokon egymást 1 áltó fáradt művészekben tartsák a lelket. De hiába dolgoztak szinte éjt nappallá téve, vödör­ számra fogyasztva a feketekávét, a megfeszített munka­ tempó ellenére is kezdtek kicsúszni az időből. Végül Feszty kénytelen volt bevonni a munkába feleségét is, akit pedig korábban ő maga tiltott el a festéstől. Jókai Rózára volt bízva a sebesülten vagy holtan fekvő harcosok ábrá­ zolása. S ha nem tudták is tartani a szerződésben kikötött határidőt és kénytelenek voltak néhány hónapnyi halasz­ tást kérni a főváros tanácsától, végül mégiscsak befejezték az alig két évvel előtt kezdett munkát. Elkészültek a körkép festésével, és elkészült közben a kép előtere is, plasztikusan kialakított falmaradványokkal, lerombolt palánkokkal, elhagyott fegyverekkel, üszkös gerendákkal. A Vasárnapi Újság 1894. évi 19. számában ezt olvas­ hatjuk: „Hosszas, gondos és nehéz munka után elkészült immár a honfoglalásra vonatkozó nagy körkép... nagyságára nézve tájékoztatásul szolgálnak a következő adatok Magának a tulajdonképpeni képnek magassága 15 méter, tehát akkora, mint egy háromemeletes ház, vagy mint egy kisebb falusi torony; hossza pedig 115 méter, minélfogva a kép terjedelme nem kevesebb, mint 1725 négyzetméter, vagyis mintegy másfél vékás téridet, ami szegény zsellér embernél egész kis birtok. Vászonból több mit hétezer forint ára ment fel az óriás képre, festék pedig nem kevesebb, mint körülbelül tíz métermázsa!... Ott látszik a vadregényes Vereckei szoros a munkácsi erdős hegyláncok, a messze távolból elécsillognak a szolyvai havasok fehérlő ormai, dél felé pedig gyönyörű síkság terül el... Száz meg száz alak nyüzsög, sür-forr előttünk sajátságos öltözetekben, lovas és gyalog alakok... az ember azt sem tudja, ébren van-e, vagy álmodik... Árpád pedig főembereivel ott áll egy dombtetőn. Nem a csatát intézi már; hisz le van verve az ellenség; hanem a hegyekkel, síkokkal, mocsarakkal váltakozó fenséges tájat - az új, ismeretlen haza egy részét - szemléli elgondolkodva. A kép másik oldalán a magyarság egy része már áldozáshoz készül... Köriilfiatal lányok táncolnak... A távolból látszik, amint a magyarság asszonyai, gyerekei, nyájai vonulnak, be végtelen csapatokban az új hazába... Ott jön a fejedelem felesége is. Négy ökör húzza, széltében befogva a díszes ernyős szekeret... két oldalán egy-egy rúdon bikakoponyák s hadi bárdok, vannak kitűzve, jeléül, hogy ott fejedelmi személy utazik... Feszty még az arcokat sem SZEGED

11

u d.h ge ze k-s

ek

on

yv ta

r.s

valóan nekik köszönhetjük, hogy a kép úgy-ahogy, de megvan. Ellenben azt is okkal tételezhetjük fel, hogy néhány szép részlet hiányzik belőle. A képroncsokat összegöngyölték és raktárakba helyezték. Megjárták a föl­ hengerített vásznak a Bazilika pincéjét, a Műegyetem könyvtárát, majd a Műcsarnok raktárait. Nem szorul bizonyításra, hogy állapotuk közben mit sem javult. Három évtizednek kellett eltelnie a háború után míg eljött az idő, hogy művelődéstörténeti jelentőségét és művészi értékeit felismerve és elismerve dötés szülessen: meg kell menteni a végleges tönkremenéstől, pusztulástól. Történelemszemléletünk sokat változott ugyan a kép keletkezése, azaz a múlt századvég óta, de azt nem vethetjük alkotói szemére, hogy saját koruk művészi és tudományos szemüvegén keresztül nézték, látták és ábrázolták a világot. A Feszty-körkép is, mint műfajtár­ sainak akármelyiké az elmúlt kétszáz eszendő során, méreténél és hozzátartozó sajátosságainál fogva hordoz bizonyos attraktív jelleget. De maga a kép, mint műalko­ tás, a festészet általánosan elfogadott szabályai szerint is megállja a helyét. Kvalitásairól már csak azért is beszél­ hetünk, mert olyan nevek fémjelzik, amelyek minden­ képpen helyet kapnak a magyar művészettörténetben. A magyarok bejövetele semmivel sem színpadisasabb, mint Munkácsy Mihály, Than Mór vagy Székely Bertalan hason­ ló témákat feldolgozó) kompozíciói, amelyek illusztris középületeink termeit díszítik, vagy múzeumaink látoga­ tóit gyönyörködtetik. Fölvetődött a kérdés, nem kellene-e a képet majdan diorámájától megfosztva, csak mint festményt kiállítani, merthogy az előtéri makett adja neki a hatásvadász, attraktív vonásokat. Bizonyos, hogy a kép önmagában jó művészi munka, amely ilyenformán nem szorulna a kie­ gészítő elemek támogatására. Csakhogy Feszty Árpád és művésztársai nem egyszerűen egy hatalmas méretű festményt alkottak, hanem kimondottan „panorámát", a szónak korábban ismertetett értelmében. Ezért, megíté­ lésem szerint nem lehet vita tárgya a dioráma kérdése. Anélkül egy megcsonkított művet állítanánk föl, mintegy meghamisítván az eredeti művészi elképzeléseket és szándékokat. A körkép abban a formában, ahogy azt an­ nak idején megalkották, igen karakterisztikus, különleges és a maga nemében egyedülálló művelődéstörténeti do­ kumentuma a századforduló előtti éveknek. S mint ilyen műalkotás, számot k e l l hogy tarthasson nemcsak a közönség érdeklődésére, de a művészettörténészek reális, előítéletektől mentes értékelésére is. Ezért kell restaurálni, 12

helyreállítani és megfelelő módon, megfelelő helyen látqgathatóvá tenni. Opusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban áll már az az impozáns, hatalmas múzeumépület, amely egyéb, honfoglalással kapcsolatos alkotásokkal és emlékekkel együtt a körképet is befogadja majd. Annak ellenére hogy méretei lenyűgözőek - különösen az egyelőre üres körképcsarnokban érzi az ember a roppant arányokat - , az épület harmonikusan illeszkedik a kör­ nyezetbe. Különleges építészeti megoldással készül, először a monumentális tetőszerkezet elemeit állították össze a földön, s azt a csúszózsalu alkalmazásával alápré­ selt betonfal emelte a megfelelő magasságba. Az egész építmény talajba injekciózott betontömbökön nyugszik. A körkép csarnoka és a sátorra, illetve az ősi jurtára emlékeztető külső héjszekezet között körben több szinten kiállítóhelyiségek is lesznek. Ezekben kap majd helyet a honfoglaláshoz kapcsolódó régészeti és történelmi tárgyú régészeti anyag. Fentieken és a kiszolgálóhelyiségeken kívül a legfelső szinten, éppen a körképterem fölött egy nagy tanácskozó-előadó termet alakítanak ki. A jurtaszerű építmény csúcsán pedig kilátó helyezkedik el, ahonnan körben nagy távolságra befoghatja a szem azt a szép alföldi tájat, amelyen eleink az új hazában először gyűltek össze, hogy az ország dolgait elrendezzék. Ez utóbbi említett esemény révén vált a liely neve a honfoglalás szimbólumává, ezért emeltek itt Árpád vezérnek szobrot a millennium alkalmával, ezért született minisztertanácsi határozat egy itteni emlékpark létesítéséről, és ezért kerül ide a körkép is a restaurálás befejeztével. Az óriás méretű vászondarabokat nagy fahengerekre tekercselve szállították le a budapesti raktárakból Sze­ gedre, a restaurálási munkálatok színhelyére. A legelső feladat az volt, hogy a képet megtisztítja a durva szenynyeződésektől, a restaurátorok konzerválják és megóvják a további romlástól, megakadályozzák a festék lepergését. A töredezett, kiszáradt vászonról könnyen leválik a festék a föllazult alapozóanyaggal együtt. Ezt úgy lehet kivédeni, hogy a festett felületeket bevonják arra alkalmas finom, de vékonysága mellett is erős papírra, a hátoldalról pedig va­ salással olyan anyagokat préselnek a vászonba, amelyek puhítják, illetve megkötik az alapozást a festékréteggel együtt. Közben nagyon alapos felmérést kell végezni a kép állapotára, valamint hiányzó darabjaira vonatkozóan. Á háború idején ugyanis, amikor sorsára volt hagyatva, vagy talán amikor mentették, mint említettük, ismeretlen kezek SZEGED

.h u ÓPUSZTASZER

eg

ed

kihasasodnak, domborodnak a néző felé, az összevarrt vászonsávok pedig hordódongához hasonló alakot vesznek föl. Ez a hordósodási folyamat mindenképpen bekövetkezik a körképeknél, akármennyire kifeszítik is a vásznat. A szokásos gyakorlat valószínűleg kezdettől fogva az, hogy a vászon aljára körben erős vasgyűrűt varrnak, s arra súlyokat akasztanak, hogy feszesen tartsák a vásznat. A hordósodás fokozódásával hiába raknak föl egyre nagyobb súlyokat, hogy függőleges helyzetbe, illetve „egyenesbe" hozzák a vásznat, az eljárás nem vezet eredményre. A leírt jelenség kiküszöbölésére különböző elképze­ lések láttak napvilágot, mióta a körkép a restaurátorok gondjára lett bízva. Az első gondolat az volt, hogy a 4x15 méteres robusztus fakeretekre feszítik a vásznat, s azokat szorosan egymás mellé állítva rakják körbe. Igaz ugyan, hogy így egy sokszögű alakzatot kapnánk, de a képtől való távolság miatt az mégis a hengerforma illúzióját kelte­ né a nézőkben. Ezt a megoldási lehetőséget a sok bi­ zonytalansági tényező miatt hamarosan elvetve született az az új ötlet, hogy kartonból gyártott, lépsejt szerkezetű szendvicspanelekre applikálják a képet. Ezt a hordozó panelt már ívelt formában lehetett volna kialakítani, azonban egyrészt a merevsége tette alkalmatlanná, más­ részt kiderült, hogy anyaga több szempontból - gom­ básodás, tűzveszélyesség - nem felel meg a követel­ ményeknek. Kialakult egy olyan megoldási lehetőség, hogy a Műanyagipari Kutatóintézetben kifejezetten erre a célra kikísérletezett rugalmas, flexibilis, kis önsúlyú hor­ dozólapokra ragasztják föl a képet. Ezek a 4x15 méteres poliészter lemezek, hátlapjukon még üvegszálas bordázat­ tal is megerősítve, kiválóan vizsgáztak a próbákon. Két kísérleti darabra fölragasztották a dublírozott, azaz a hátoldalon új vászonnal megerősített képrészeket, és az akkor éppen felújítás alatt álló szegedi Nemzeti Színház zsinórpadlásán felfüggesztve nyúzópróbáknak tették ki őket. Az eredmény megnyugtató volt: a nagy húzószilárd­ ságú, vékony panelek kitűnően viselték a vászon súlyát. Az elemek hézagmentesen illeszthetők, egybefüggő festmény hatását keltik. Ez a restaurálási mód kiküszöböl­ né a hordósodást, azonban a megnyúlt vászonsávok füg­ gőleges széleit csonkítani kellene a kép rovására. így a raclawicei panoráma esetében alkalmazott eljárás, azaz a vászonnal való megerősítés látszik a legjárhatóbb útnak.

sk

-sz

kivágtak belőle néhány szép részletet. Ezeknek egy része időközben megkerült, így ma már nem számottevő a hiány. A végleg elveszettnek tekinthető képrészek sem okoznak azonban megoldhatatlan problémát, mert szrencsére jó minőségű fényképek készültek még a két háború között az egész panorámáról. Ekkora méretű festmény restaurálása nem mindennapi próbatétel a szakemberek számára. Ezért tekintek, es restaurátorokból álló szakértői bizottság létrehozására volt szükség. Ezenkívül kapcsolatot létesítettünk a moszkvai Borogyinói-csata Körkép Múzeummal, hogy tapasztalataik átadásával, tanácsaikkal segítséget nyújtsanak körképünk restaurálásához és majdani üzemeltetéséhez. Hasonló céllal látogattuk meg Bulgáriában a pleveni, a Koreai NDK-ban a phenjani és Lengyelországban a wroclawi panorámákat. A pleveni és a phenjani is új létesítmény, előbbi a bolgárok török alóli felszabadítását, utóbbi pedig az 1950-53-as koreai háború egyik epizódját a tetchoui csatát ábrázolja. Ezeknél a panorámáknál a restaurálásra vonatkozóan természetesen nem, ellenben a működte­ téssel, üzemeltetéssel kapcsolatban hasznosítható tapaszta­ latokat szerezhettünk. A Raclawicei panoráma, amely a I I . világháború után a szovjet-lengyel államközi megállapo­ dás keretében Lvovból került Wroclawba, mindkét vonat­ kozásban értékes információkkal gazdagította ismeretein­ ket. Ezt a körképet, amely a Kosciusko vezette népi fel­ kelés Raclavice melletti győztes csatáját eleveníti meg, Jan Styka festette, ugyanúgy festőtársak közreműködésével, mint Feszty A magyarok bejövetelét. Időben is szinte egyszerre fogtak munkához, a lengyelországi mindössze néhány hónappal később lett kész. Styka körképét a má­ sodik világháború idején mentési céllal a varrások mentén földarabolták, hengerekre csavarták és biztonságba he­ lyezték. Restaurálása annak ellenére is hat évet vett igény­ be, hogy a képet a bombázások során csak kisebb sérülé­ sek érték. A vászon is viszonylag jó állapotban maradt, és a festék az alapozással együtt jól tartotta magát. Nyilván­ való tehát, hogy helyreállítása lényegesen kevesebb gon­ dot okozott, mint a mi restaurátorainknak a Feszty-kör­ kép.

ek

on yv

tar .

A mi körképünk esetében az egyik ilyen gond az volt, hogy az eredetileg nyolc méter széles sávokból össze/arrott vászon különböző méretű darabokra lett vágva, sőt szakítva a mentés során. A nyolcméteres szélesség - tekin­ tettel a tizenöt méteres magasságra és a vászon gyenge megtartású állapotára - túlságosan nagynak bizonyult ahhoz, hogy a restaurálási munkák során esetleges továb­ bi károsodás nélkül mozgatni lehessen. Ezért könnyebb a kezelhetőség végett egységesen négy méter szélességű darabok kialakítása látszott célszerűnek. Ennek az eljárás­ nak lényeges szerepe volna a másik nagy probléma meg­ oldásában is, nevezetesen a „hordósodás", vagyis a kon­ vexitás jelenségének a kiküszöbölésében. A henger alak­ ban felfüggesztett nagy méretű vásznak ugyanis úgy nyúl­ nak meg saját súlyuk következtében, hogy alsó részükön

Ma már a helyszínen folytathatják kényszerű pihenőjük után a nagy munkát a restaurátorok, s remélhetőleg néhány éven belül átadhatják az érdeklődő közönségnek. Körképünk így újra betöltheti majd eredeti rendelte­ tését, amit közel egy százada a fővárossal kötött szerződés így fogalmazott meg: „...szép kivitelű s nagyobb arányú körképet (panorámát) építhessenek, mely kiváló magyar művészek közreműködésével a közönség tanulságos mulattatására s egyúttal történeti képeivel magyar nemzeti érzületének ébrentartására is szolgáljon."

Szűcs

Árpád

eg ed .hu .sk

-sz

ÓPUSZTASZER

Ars Atiqua

tar

Akik a Feszty-körképet

ek

on

yv

A második világháború eseményei alatt hazánk (Lengyelország) olyan károkat szenvedett, hogy más európai ország közül csak keveset említhe­ tünk, mely ugyanezt átélte. Néhány várost kilencven százalékban nem­ csak újjáépíteni, hanem nemzeti kul­ túránk kincseivel, értékeivel együtt kellett restaurálni. Az akkori helyzet kényszerítette ki azt, hogy nagy súlyt fektettek a restaurátorok képzésére. így vált Lengyelország a restaurátor­ képzés területén ismerté és elismerté. Restauráltuk a háború során tönkre­ tett műemlékeket és egyidejűleg a lengyel konzervátorok visszaadták Európa és a világ különböző műem­ lékeinek fényét is. Az Ars Atiqua, mint a konzervátor művészek szövet­ kezete a hetvenes években alakult tízegynéhány restaurátor-konzervátor művész tömörítésével. Jelenleg 350 fő dolgozik a vállalatnál. Lengyelor­ szágban az egyetlen konzervátor cég, mely külföldön, többek között Né­ metországban is dolgozik. Konzervátori munkáinak szakágai a követ-kezők:

- állványos festmény, falfestmény, freskó; - faszobor, kőszobor; - papír, textil, fém, porcelán; - lő-, szúró- és vágófegyverek; - fa és bútor. Talán a kedves oh ásót érdekli né­ hány konkrétum is. Az Ars Antiqua által restaurált és konzervált műtár­ gyakat meg lehet látogatni és a hely­ színen lehet értékelni munkáinkat. Szövetkezetünk végezte a baranow i . a nysai paloták k ő s z o b o r és freskó restaurálási munkáit, a Varsói Potocki palota és a Kordegardok, a Brzegi Piast Kapu - a nemzeti k u l túrtanács igénye szerint - a Pod Blacha Palota jobbszárnya, a Rydzyni Palota belső berendezései és freskói, a Gorzkow NMkp. műemlék színház konzervátori és restaurálási munkáit. K o m p l e x módon - Krakkó város műemlékeinek felújítása keretében kiviteleztük a Kmit Palota kőszobrainak és freskóinak szakmunkáit. Folyamatban vannak a Grand Hotel és a Mariacka utcai műemlék épület restaurálási munkái. Hasonló munká­ latokat folytatunk a lubelski ó-város­ ban is, ahol már befejeztük a honi

restaurálják hadsereg Powazkach-i szálláshelyé­ nek és Swierczewski tábornok emlék­ művének helyreállítását. Szövet­ kezetünk végezte - teljes sikerrel - a Bieczi parafiából ellopott és brutáli­ san tönkretett felbecsülhetetlen értékű festmény helyreállítását, a varsói Nemzeti Múzeum lengyel f e s t ő k gyűjteményeinek, a Zywiec-i és Bielsko-Bialai festménygyűjtemények és régi nyomtatványok, a poznani, a w r o c l a v i , a gdanski, a krakkói nemzeti múzeumok gyűjteményeinek restaurálását, a Nemzeti Könyvtár és az Ossolenium Kiadó köny tárainak felújítását, a lublini Lopacinski könyv­ tár felújítását, valamint a Chopin Tár­ saság, a járási és megyei múzeumok régi kéziratainak restaurálását az egész ország területén. Nyomatékosan kell megemlíteni szövetkezetünk működését a vallási tárgyú műemlékek felújítási, restau­ rálási, konzervátori munkáinál. Teljesköri) felújítási, konzervátori munkát végzünk a világ kiemelt műkincsei között jegyzett C h o t y n i , Porzecz Marianski Owczari, Slupcai templo-

eg ed .hu ÓPUSZTASZER

név közülük: Drabik, Filipiak, Kozarzewski, Szutkowski, Wojtowicz... A világon ismert legjobb anyagokat és legkorszerűbb felszerelést hasz­ náljuk. Mindezt azért, hogy a magyar fél kívánságának megfelelően ezt a csodás művet visszaadhassuk a múlt, a jelen és még inkább a jövő gene­ rációjának. M i n d e n k i , aki magyar, vagy velük barát, tudja, hogy a kép a magyar államiság bölcsőjének törté­ nelmi kezdetét ábrázolja. Tudjuk, hogy munkánk megítélése nagyon szigorú, de remélhetőleg az idő múltával ugyanolyan objektív véleményt h a l l l i a t u n k majd, mint ahogy a munka odaítélésénél az ob­ jektív tényezők játszották a fő sze­ repet. A műtárgy állapota rendkívül rossz. Akinek lehetősége volt saját szemével meggyőződni erről, könnyen ész­ reveheti, hogy feladatunk egyáltalán nem könnyű. Munkánkat segítik mag' ar partnereink: a Feszty Ala­ pítvány, a Vidiatrade és a Móra Ferenc Múzeum. Bár a munkák v i ­ szonylag lassan haladnak, az előzetes munkaütemtervünkben megállapított szakaszokat kissé hamarabb fejeztük be. Szándékunk az, hogy 1995. augusztus 20-ra a képet átadjuk a magyar társadalomnak. Ez a nap a mi közös ünnepünk lesz. Partnereink kezdeményezését k i ­ használva aktívan résztveszünk egy panorámakép és egyéb műtárgy rekonstrukciós világközpont létreho­ zásában, melynek intézését az Ars Antiqua budapesti irodája koordinálja.

-sz

munkáinál 22 fő dolgozik, ez azt je­ lenti, hogy otthon különböző és fon­ tos műemlékeken mégegyszer ennyi tapasztalt konzervátor tevékenykedik. A kidolgozott technológia birtokában más panorámakép egyidejű rekonst­ rukcióját és restaurálását is elvégez­ hetnénk. Visszatérve az első kérdésre. Ma­ gyarországon akkoriban a kereske­ delmi képviselet helyettes vezetője­ ként dolgoztam. Este tértem haza, a feleségem, aki magyar, bekapcsolta a tévét, ahol a 2-es csatornán egy Opusztaszerről szóló műsor ment. A műsor végén a riportertől elhangzott egy kérdés: vajon van-e valaki, aki elvállaná a kép restaurálását? Azonnal felhívtam az Ars Atiqua elnökét, aki a barátom, és akit még egyetemi hallgató koromból ismerek. Három nappal később megkaptam az értesí­ tést, hogy indulhatunk a versenytár­ gyaláson, mivel a ralawicei panorá­ maképet restauráló művészek részt­ vesznek a munkákban. Mindez 1989ben történt. Hosszú és bonyolult tár­ gyalások, megbeszélések, várakozás után az Országos Emlékbizottsággal 1991. július elsején aláírtuk a szerző­ dést. Még az év szeptember végén megkezdtük a munkákat. Megkez­ dődött a közös nagy csata azért, hogy vissza lehessen adni Feszty Árpád művét a magy ar népnek és az egyete­ mes kultúrának. Átvitt értelemben már ahogy mi mondjuk - ez lesz a harmadik honfoglalás (896, 1896, 1996). A legjobban képzett, tapasztalt konzervátorokat hoztuk a munka elvégzésére.

.sk

moknál, valamint az Osne Lubeskie, Babice Stare, Stary Konin, Prasnysz, Ceglow, Hannie, Wlodawa, Blockow, Psary és egyéb helyiségekben lévő műemlék t e m p l o m o k konzervátori munkáit is kivitelezzük. A hazai műemlékvédelmi munkákon kívül export feladatokat is realizálunk. Szövetkezetünk közvetítésével folytak a Hammerstein hercegi gyűjemény, festmény és bútor restaurálási munkái Belgiumban és Németországban. A magyarországi Feszty körkép, mely hasonló, mint a hazai Raclawicei Panoráma, illetve a németországi "Wüppertal Yarsciház restaurálási és konzerválási munkái folyamatban vannak. A kivitelezéshez szükséges anyagokat szövetkezetünk világhírű cégektől (Rowley, Tallens, Le Francé, Lascaux, Winsor&Newton stb.) vá­ sárolja. Tudtunk-e valamit a Feszty panorá­ máról? Igen, tudtunk róla. Nem tud­ tunk viszont arról, hogy restaurálni akarják. Megfelelően fel voltunk-e ké­ szülve az ilyen munkára? Igen. hiszen a lengyelországi szükségállapot beve­ zetése évei alatt a lengyel konzervátorok restaurálták a Raclawicei Pa­ norámát, mely a Kusciuszkoi felkelés győzelmét ábrázolja. A munkák meg­ kezdése előtt híres lengyel szakem­ berprofesszorok a gyakorlati restau­ rátor szakemberekkel együtt megfele­ lő technológiát dolgoztak k i . Ezt a technotógiát egy 45 fős restaurátor csoport Stanislaw Filipiak vezetése alatt teljes sikerrel alkalmazta a mi panorámaképünk rekonstrukciójánál, restaurálásánál. A m i k o r most azt mondom, hogy a Feszty panoráma

Henryk

lipowicz

ek

on

yv

tar

A teljesség igénye nélkül egy-két

SZEGED

15

eg ed .hu

ÓPUSZTASZER

—

Munka — nyilvánosság előtt A Feszty-körkép Alapítvány

on

yv

tar

Képmentő egyesület a I I . világhá­ ború után is alakult, de kellő anyagi háttér és társadalmi támogatottság nélkül nem tudta terveit valóra válta­ ni. Valójában, amikor a kulturális kor­ mányzat döntése alapján a Fesztykörkép a szegedi Móra Ferenc Mú­ zeumba került, a megyei vezetés, az emlékpark ügyével foglalkozó Or­ szágos Emlékbizottság azt \állalta, hogy helyreállíttatja és az emlékpark­ ban helyezi el. Tehát meg kellett épí­ teni az épületet, amely befogadja és gondoskodni kellett a restaurálásról. Az épület - Nóvák István Ybl-díjas tervező munkája - a 80-as évek végé­ re felépült. A volt megyei tanács mű­ velődési szakosztálya és a Művészeti Alap kiírta a restaurálásra vonatkozó pályázatot. 1989 végén megszületett a sok vihart kiváltó - de azóta is he­ lyesnek bizonyult - döntés: a nagy ta­ pasztalatokkal rendelkező lengyel szakembergárda készen állt a munka elkezdésére.

ek

1989 decemberében az Országos Emlékbizottság nemcsak a restaurá­ lásra benyújtott pályázatok ügyében döntött, hanem felkérte a megyei ta­ nácsot is, hogy hozzon létre alapít­ ványt a restaurálás megszervezésére, irányítására. A tanácsi testület 1990. 16

lású dolgozói. A feladatokat néhány tiszteletdíjas munkatárs látja el. Munkánkat a nyilvánosság folya­ matos tájékoztatásával végezzük és ebben nagy segítséget kaptunk a tele­ vízió, a rádió és az írott sajtó vezetői­ től, munkatársaitól. Az ő segítségük­ nek is köszönhetően - úgy érezzük megváltozott a körképpel szemben közönyös, olykor elmarasztaló hangu­ lat. Nemcsak a kormány vállalta fel az emlékparkot és benne a Feszty-kör­ képet, de az egész országból is egyre nagyobb figyelem, érdeklődés kíséri munkánkat. A közérdeklődés és fele­ lősségvállalás szép példái azok a pénzbeli adományok, amelyeket ban­ koktól, vállalatoktól és magánszemé­ lyektől kapunk a kép helyreállításá­ hoz. Neveket most nem említek, de a kuratórium döntése értelmében a kör­ csarnok falán megörökítjük őket az utókor számára. (Csak zárójelben je­ gyezzük meg, hogy a felénk forduló figyelem legszebb elismerése mind­ azoknak, akik évtizedek óta küz­ döttek az emlékpark megteremtésé­ ért.)

-sz

március 29-én 5 millió forint alaptő­ kével létrehozta a Feszty-körkép Ala­ pítványt. Feladatát a következőkép­ pen határozta meg: „Az alapítvány célja: a Feszty-körkép, mint fontos kultúrtörténeti emlék, nemzeti kincs megmentése a jövő generációk számá­ ra, annak restaurálása a honfoglalás 1100. évfordulójára. A körkép bemu­ tatása - már a restaurálás alatt is - a nagyközönség számára az Ópusz­ taszeri Nemzeti Történeti Emlékpark­ ban a magyarságtudat erősítése érde­ kében. " Az ügy fontosságát elismerve a Né­ meth-kormány garanciát vállalt a restaurálási költségek biztosítására, amelyet a jelenlegi kormány is meg­ erősített, ill. biztosít. A megversenyez­ tetett bankok közül a Mezőbank Rt. ajánlott a legjobb feltételeket az ala­ pítvány tőkéjének kezelése fejében: 5 millió f o r i n t egyszeri támogatást nyújtva, továbbá 3 éven át 2-2 millió forint hozzájárulást biztosítva. így a ma­ gyar bankok között mindmáig legje­ lentősebb sponzorunk a Mezőbank Rt. 1990 tavaszán megalakult az alapít­ vány nyolc tagú kuratóriuma, élen el­ nökként a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Bereczky Lóránd művé­ szettörténész Már a kuratórium kötöt­ te meg hosszú áralku után a lengyel Ars Antiqua Restaurátor Szövetkezet­ tel a svájci anyagi jog alapján álló nemzetközi szerződést, amely kellő garanciákkal tartalmazza a restaurálás valamennyi feltételét. És itt kanyarod­ hatunk vissza a bevezetőben említett dátumhoz: a restaurálás megkezdésé­ hez. A kuratórium feladata az anyagi, tárgyi feltételek biztosítása, az alapít­ ványi tőkével való takarékos gazdál­ kodás, a tőke gyarapítása adomá­ nyokkal. Mindezt megfelelő szakértők bevonásával végzik. Csak a jobb tájé­ koztatás érdekében említjük meg, hogy a kuratóriumnak nincsenek főál­

.sk

Feszty Árpád: A magyarok bejöve­ tele (1894) c. körképének történeté­ ben vannak sorsfordító időpontok. Valamennyi felsorolásával nem unta­ tom az olvasót. Csupán egyet említek: 1971 szeptemberét. Ekkor ért véget a híres panorámakép közel fél évszáza­ dos kálváriája, amely a I I . világhábo­ rúval kezdődött. A gyújtóbomba által súlyosan megrongálódott kép, amely­ ből felelőtlen emberek néhány dara­ bot el is tulajdonítottak, 30 esztendeig méltatlan és rossz raktározási körül­ mények között hányódott. Majd ami­ kor a Móra Ferenc Múzeumba került (1974) és megkezdődött állagának vé­ delme, ugyanakkor fellángolt körülöt­ te a politikai felhangoktól sem men­ tes \ita: nem érték, korábban is csak a vurstliban (Népliget) volt, nincs ér­ telme helyreállítani, ilyen és ehhez hasonló vélemények hangzottak el. Mit jelent az előbb említett dátum: a körkép körüli harc egy jelentős sza­ kasza lezárult, elkezdődött a restaurá­ lása és ettől kezdve minden erőt (er­ kölcsi, anyagi) a kép helyreállításának szolgálatába kell állítani. E néhány bevezető gondolat után vissza kell kanyarodnunk az események idő­ rendbeli felsorolásához bemutatva, hogyan teremtődtek meg a feltételek a Feszty-körkép restaurálásához.

A körkép helyreállításának öt sza­ kaszra bontott hatalmas munkáját nemcsak a közvélemény kíséri figye­ lemmel, hanem természetesen megfe­ lelő szakértő csoport. A kuratórium működteti azt a héttagú nemzetközi szakértő bizottságot, amely szakaszról szakaszra minősíti és átveszi az el­ végzett munkát. Jelenleg a második szakasznál tartunk: folyik a képszele­ tek dublírozása, felemelése végleges helyükre és elkezdődött a terepasztal építése. Ezután következik a leglátvá­ nyosabb munka, a panorámakép fes­ tészeti restaurálása. Eddig a munkák jó ütemben haladtak. Biztosítottnak látszik a vállalási határidő (1995. okt. 31.) teljesítése. A kuratórium tagjait és a hozzájuk kapcsolódó szakembereket az a meg­ győződés hatja át, hogy az egész nemzet szolgálatában d o l g o z n a k , mert Opusztaszeren a Nemzeti Törté­ neti Emlékpark természeti szépségé­ vel, a feltárt középkori bencés kolos­ tor és apátsági templom romjaival, a 19. századvég paraszti életét felidéző skanzenével, a Feszty-körképpel és a hozzá kapcsolódó négy állandó k i ­ állítással az országban egyedülálló értéket, látványosságot jelent. Bízunk abban, hogy az itt nyújtott élmény minden látogatóban erősíti a hazához való kötődést, az egészséges nemzeti önbecsülést, növeli a park lá­ togatottságát és hírét viszi az oszág minden tájára.

Szabó G. László

a kuratóium titkára SZEGED

u ÓPUSZTASZER

d.h

A Pallaviciniek és Pusztaszer Hétszáz éves családtörténet

ek

on

yv ta

r.s

A sajátos magyar jogi viszonyok szükségessé tették ezt a vásárlási eljá­ rást, amely szerint gróf Zichy Leopol­ dina volt az elsőszámú vevő. A hazai törvények ugyanis megkövetelték a tulajdonjoghoz a magyar honosságot (ma úgy mondanánk, az állampolgár­ ságot), de ezzel a fiatal Pallavicini Ed­ vard nem rendelkezett. 1804-ben be­ nyújtották a kérvényt, ám a francia háborúk gondjai közepette, majd a magyar országgyűlés össze nem hívá­ sa miatt csak az 1827. évi 43. törvény­ cikk mondta ki őrgróf Pallavicini Ed­ vard magyar honosságát. A jogi hely­ zet tisztázása után Edvard gróf bizto­ sítani akarta a vagyont az ellen, hogy valamely örököse könnyelműen el­ herdálja, ezért a b i r t o k o t hitbizománnyá alakította. A Pallavicini családi vagyon az örökös Alfonz gróf életében 1848 után is újabb területekkel gyarapo­ dott. Az eredményes gazdálkodás le­ hetővé tette a szomszédos péteri puszta megvásárlását. A 6 900 holdas határt több részletben 1854-1861 között csa­ tolták a birtokhoz. A gróf vagyona az 1860-as években az alábbi részekből állt: Pesten az Andrássy úton volt egy palotája (98. sz.), Morvaországban övé volt a jamnitzi uradalom és végül Csongrád vármegyében a mindszent­ algyői hitbizományi birtok. Ez utóbbi területe mintegy 66 000 kataszteri hold volt és négy részből tevődött össze: a frissen szerzett péteri puszta 6 949 k h ; a mindszenti gazdaság 2 629. a tömörkényi puszta 1 251 kh; végül a sövényházi gazdaság és ké­ sőbb a község, együttesen 55 173 kh. Ehhez a hatalmas területhez tartozott a baksi, pusztaszeri, levelényi, per-

k-s

ze

ge

A Pallavicini család régi, nagymúltú família. Eredetét Itáliában, Cremona vidékén kell keresni, valamikor az ezredforduló táján. A családi történet szerint a német-római birodalom tekintélyes őrgrófi méltóságát 1360-ban nyerték el az ősök, majd hat ágra szakadva a félsziget különböző fejedelemségeibe szóródtak szét. (A lombardiai, varanói, rospigliosei és genovai fő-, valamint a peltegrinói és spicionei mellékágakra.) Egy Pallavicini töltötte be 1327-ben a velenceipartiarkátust, a család egy másik kiválósága — a SforzaPallavicini ágból -pedig a 17. században elnyerte a bíborosi kalapot. (Pietro Sforza-Pallavicini, 1607—1667). Mint az gyakori volt a népes családokban, a fiatalabbaknak nem vagy alig jutott a birtokból, így különböző módon, főleg a katonáskodás terén próbáltak szerencsét. Ezek közül többen a Habsburgok szolgálatában álltak. A 18. században két ágra szakadt, egyik Bajorországba, a másik Ausztriába került. Pallavicini fános Lukács a genovai ágból 1731-ben Bécsbe telepett mint Genova követe. Hamarosan III. Károly szolgálatába állt, részt vett a törökök elleni harcban, 1738-ban a dunai hajóhad parancsnoka, 1741-ben Mirandola ostromát irányította, 1746-ban megsebesült. Hűségéért 1753-ban aranygyapjas lovag lett. A császárt szolgálta 1773-ban bekövetkezett haláláig. Fia, fános Károly (Giancarlo) 1739-ben született Genovában. Apja nyomdokain haladt az osztrák hadseregben, 31 éves korában ezredes, 1788-ban a török elleni hadjáratban Karánsebesnél súlyosan megsebesült és a következő évben, Temesváron, belehalt sérüléseibe, fános Károly nem szakította meg itáliai családi kapcsolatait — maga is tagja volt a genovai társaságnak. Az ő hátramaradt özvegye, gróf Zichy Leopoldina, fia pedig Edvard (1787—1839). A család itáliai vagyona nagyrészét Napóleon hódításai miatt elvesztette. Hogy fia jövőjét biztosítsa, az özvegy a Pallavicini vagyon maradékából, de főleg a Zichy családtól származó saját hozományából és több helyről kapott kölcsön segítségével vásárolta meg Magyarországon a mindszenti birtokot, amely magába foglalta Pusztaszert is.

SZEGED

Palavici Sándor őrgróf

csorai, dóci, hantházi, homoki és farki major, valamint az ányási puszta. A Pallavicini uradalom kivette ré­ szét a tanácshatalom elleni szenezkedésben. 1919 nyarán Sándor őrgróf a farki major földjeiből 2 165 holdat ajánlott föl parcellázásra azoknak, akik belépnek Horthy hadseregébe. Ezt elsősorban a tápaiak, algyőiek, .sándorfalviak között osztották szét, és jelentős birtokokat kaptak a „vitézi" cím elnyerői is. A forradalom bukása után tért vissza az őrgróf, de annyira megrendítették az uradalmát ért vesz­ teségek és kedves állatállományának pusztulása, hogy nem volt ereje a gazdálkodást újra k e z d e n i . Ezért

1919-ben hivatalosan átengedte a hitbizomány irányítását elsőszülött fiá­ nak, Pallavicini Alfonz-Károlynak. mondván: „Az enyémnél ruganyosabb titkárával végezhesse a hitbizomány kezelésével járó és a szociális birt­ okpolitikát szolgáló Jeladótokat." A fiatal őrgróf Bécsben született, ott járt középiskolába, majd egy éves önkéntes katonaság letöltése után (a 4. közös huszárezrednél) két évig a müncheni egyetem erdészeti karát látogatta. 190~'-től az általa akkor vá­ sárolt Szilvásváradon lévő, közel 10 000 holdas erdőbirtokát kezelte egésze 1914-ig. Akkor bevonult katonának, megsebesült, több kitüntetést kapott, végül kapitányként szerelt le. A pro­ letárdiktatúra alatt Szegeden volt és támogatta az itteni ellenforradalmi szervezkedést. A későbbiek során az országos politikában nem vett részt, márcsak azért sem, mert a Pallavicini család hagyományai szerint ő is királypárti volt, és nem tudta Horthynak megbocsátani a két királypuccs meghiúsítását. Inkább csak a vár­ megye dolgaival és a birtoka' ~al fog­ lalkozott. A korabeli szakemberek elismerő­ en hivatkoztak a pusztaszeri gazda­ ságra, mint egyikére a kevés hazai nagybirtoknak, amely nincs eladósodva. Ebben az időben Magyarországon egy kateszteri hold föld ára 500-1000 pengő között volt. A 40 000 hold név­ értéke tehát 20-40 millió volt. Az évi hozama viszont csak 100-200 ezer pengő - azaz a névérték fél százalé­ ka. Ugyanakkor az uradalomnak ko­ moly adót kellett fizetnie. A földmű­ velés ágazatai jelentősek voltak, a Pallavicini b i r t o k terméshozamai 17

eg ed .hu -sz

ÓPUSZTASZER

A sövényházi (ópusztaszeri) Pallavicini kastély a 30-as években Móric, két Erdódy gróf, báró Schvarzenberg, valamint egyszer-kétszer az Esterházy családból is volt vendég. A hajtásban 450-500 hajtó vett részt. Minden 50 hajtó között egy segédtiszt vagy erdész ment gyalog vagy lóhá­ ton, aki ügyelt arra, hogy a hajtósor megfelelő rendben haladjon. A kitörő nyulakat lelődözték, a fácánokat pe­ dig ráhajtották az előre kiépített, bok­ rokkal fedett állásokra, ahol a 10 pus­ kás már várta őket. Mindegyik pus­ káshoz puskaelvevő, egy-két töltő és felíró tartozott. A hajtók ugyanazt a területet többször is végighajtották egy nap. Délután 3-4 órára végeztek, az elejtett állatokat összegyűjtötték és a nyulakat, fácánokat 100-as csopor­ tokban leterítették (strecke). A va­ dászmester ekkor a felsorakozott haj­ tók, vadászok előtt jelentette az őrgrófnak, hogy mennyi az aznapi zsák­ mány, és néhány ajándék állatot kivé­ ve már vitték is szekereken Kistelekre a vasúthoz, ahonnan Budapestre, i l ­ letve Bécsbe szállították. Az uradalom a vadállományt a Vadkiviteli Rt-n ke­ resztül értékesítette, és igen komoly haszna volt belőle. A nagy őszi vadászatok alkalmával őzre nem lőttek, azokat az év más időszakában ejtették el. Itt is szokás volt az első elejtett nagyvad utáni avatás. A sikeres vadász hátsó felére puskavesszővel, hölgyeknél fenyőág­ gal hármat csaptak: egyet a hazáért, egyet a királyért és egyet az őrgrófért. Az erdőgazdálkodást irányító szakem­ berek jól képzett erdészek voltak. Akadt köztük olyan, akit a csehorszá­ gi jamnitzi uradalomból hoztak ide. Pallavicini Alfonz maga is az erdőt szerette igazán, és amikor vitatott kér­

ek

on

yv

tar

.sk

szinte minden téren jóval meghalad­ ták az országos termésátlagot. A gé­ pek, gőzekék mellett voltak arató­ gépek is a birtokon, de a két háború között ezeket tilos volt használni. A földművelésnél korszerűbb volt az állatállomány, és láthatóan gyorsan kiheverte az 1919-es veszteségeket. Jobban törődtek a fajtákkal, igyekez­ tek mindig újabb, jobb egyedeket ke­ ríteni, tenyészállataik gyakran nyertek kiállítási díjakat. A pusztaszeri vadászatok messze földön híresek voltak. Tárgyilagosan el kell mondani, hogy ezek - a vitatha­ tatlan társadalmi esemény jellegén túl — nem egyszerűen holmi arisztokrata kedvtelést jelentettek, hanem az egész éves vadgondozó munka ered­ ményének tervszerű, jól szervezett „learatását". A már ismertetett négy kerületben minden évben egyszer va­ dásztak, rendszerint november végén, december elején került sor a négyna­ pos hajtásra, minden kerületre egy nap jutott. A négynapos levadászás során 8000-9000 nyulat és 6000-7000 fácánt lőttek. Az 1937-38-as idényben összesen 23 000 vadat ejtettek (évente kb. 300 őzet is, és nyáron kb. 3 000 foglyot). Az őrgróf rendszerint 8-9 vendéget hívott meg, a vadászat általában 10 puskással történt. A Pallaviciniek pusztaszeri vadászatán rang volt részt venni, mert aki nem tudott jól lőni, azt még egyszer nem hívták meg. Ál­ talában az őrgróf barátai, családtagjai jöttek. A 30-as években szinte állandó meghívott volt a tulajdonosokon kívül őrgróf Pallavicini Sándor, gróf Széche­ nyi István, gróf Batthyány Zsigmond, gróf Cziraky József, gróf Széchenyi 18

désben kellett dönteni a földművelést irányító intézők és az erdészek kö­ zött, azt m o n d t a : Nem engedem, hogy a gazdászok tönkretegyék az er­ dőt. A cselédek között külön réteget képeztek a pusztaszeri kastélyban szolgálatot teljesítők. Az éves cseléd­ ségből kerültek k i , és amikor az őr­ gróf a családjával nyáron vagy télen lejött, ők látták el a feladatokat. A fel­ szolgálást 4, huszár-egyenruhába öltö­ zött férfi végezte. Rendszerint értel­ mes, jókinézésű, bajuszos, „magyar tí­ pusú" embereket választottak k i erre a munkára. A konyhában a főzést, a mosást és az egyéb teendőket szintén cselédlányok és asszonyok végezték. Ók erre az időre, ezért a munkáért semmivel sem kaptak több bért, mint egyébként. Az őrgróf jól ismerte a cselédeket, általában nevükön szólította őket, és a visszaemlékezések szerint rendkívül korrekt módon bánt velük. A munká­ ból kiöregedettek kegydíjat kaptak, amit kérni kellett, és a gróf hagyta jó­ vá. Az összeg változó v o l t , évi 200-300 pengő. Általában 70 év volt a korhatár, vagy akkor hamarabb, ha az illető idő előtt megrokkant. Az őrgróf a birtokkal alaposan tö­ rődött - talán túlságosan is. Bár min­ den kérdésben magának tartotta fenn a döntés jogát, igazában az erdőt sze­ rette. Kedvenc birtoka a szilvásvárad-nagyvisnyói volt, ahol az év nagy részét töltötték, de évközben rendsze­ resen utaztak Pusztaszerre és Buda­ pestre is. De akárhol volt is, mindig pontos tájékoztatást kapott arról, hogy m i történik. Szigorúan erköl­ csös, vallásos életet élt feleségével és SZEGED

.h u ÓPUSZTASZER

Az őrgróf 1944. október 8-án járt utoljára pusztaszeri birtokán. Ekkor kocsira rakták a porcelán és ezüst ét­ készletet, a kastély falait díszítő gobe­ lineket, és Táplánypusztára, ottani uradalmukba, majd Bécsbe szállítot­ ták. Ettől eltekintve a kastély és be­

tar .

ek on yv

ed

rendezése érintetlenül maradt, de egyben őrizetlenül is. Megfelelő kar­ hatalom és közigazgatás híján a kör­ nyező falvak nincstelenjei kifosztot­ ták, széthordták, szétszerelték a gé­ peket, a műhelyeket. Pallavicini Károly átvette ugyan a pusztaszeri birtokot, de megtartani nem tudta. 1945-ben a földosztás jel­ képesen itt vette birtokba a magyar nagybirtokot. Sajnos, a földosztással együtt tönkretették azt a gazdasági háteret is, ami a korszerű, nagyüzemi működtetés során keletkezett: a 42 k i ­ lométeres keskenytávú vasutat, gattert, telefonrendszert, az öntözéses ré­ tet, stb. A kastéllyal együtt kifosztot­ ták a majorokat és az egyéb létesít­ ményeket is. A Pallaviciniek Anyáson szép ká­ polnát építtettek és oda temették a csa­ lád tagjait. A 60-as é' ekre a magá­ nyos templom épületet lerombolták, tégláit elhordták, a koporsókat fölfe­ szítették, a csontokat kidobálták. A kommunista rendszer a kápolnát kle­ rikális, egyházi szimbólumként, a gró­ fi kriptát feudális marad-\ ányként ke­ zelte és a rombolást a holtak meggyalázását eltűrte. 1982-ben Károly őrgróf másfél évi engedélybeszerzés és gáncsoskodás után, több napi ásatással a még föllel­ hető koporsókat kiemeltette és a csontokat két koporsóba téve a sán­ dorfalvi új temetőben eltemettette. A nagyszámú résztvevő - volt cselédek, gyerekeik — megnyug\ ássál vette tu­ domásul, hogy a megbolygatott sírok ügye tisztességes befejezést kapott. A holtakat el kell temetni, a sírokat pedig tisztelni kell.

eg

sk

Gyermekeit szigorúan neveltette. A hitbizomány örökösül kijelölt elsőszü­ lött fia, Károly, agrármérnöknek ta­ nult, és a 21 éves fiatalembert 1944 nyarán 6 órás munkára gyakornok­ ként osztotta be a hantházi intéző mellé. Amikor 1944-ben Alfonz gróf elmenekült Magyarországról, fia, Ká­ roly javára lemondott a hitbizományról. Az őrgróf az intézőkkel és egyéb alkalmazottakkal igen korrektül bánt. Soha nem kiabált, senkit sem tege­ zett. Viszont, ha valamelyik alkalma­ zottja elvált a feleségétől, ^ agy valaki­ vel viszonyt kezdett, akkor azt elküld­ te, mert a rendezetlen családi életet nem tűrte el. A birtokok közti utazga­ tásban kisszámú személyzet kísérte

őket. Feleségének és neki is volt egyegy inasa, illetve szobalánya, velük utazott két sofőrje és kocsisa, később pedig a gyerekek nevelői. Pusztaszer és Szilvásvárad között rendszerint vo­ nattal utaztak, a fogat pedig a lovak­ kal együtt vagonban. A családban mindig magyand beszéltek, a gyere­ kek mellett azonban német és francia nevelőnők voltak. Az őrgrófnak kom o l " terhet jelentettek a rokonai, akik gyakran fordultak hozzá pénzbeli se­ gítségért, többen pedig rendszeres se­ gélyt, apanázst kaptak. A Pallavicini uradalom Sövényhá­ zán a 30-as években az ország tíz leg­ nagyobb és legjobban gazdálkodó bir­ toka között volt. Igazán mégsem lehe­ tett korszerűnek nevezni. Ahhoz töb­ bet kellett volna invesztálni, át kellett volna alakítani termelési- és termék­ szerkezetét. A tulajdonos által meg­ változtatható körülmények mellett ott volt a sajátos hazai agrárrendszer az előírásaival, törvényeivel, a leállított aratógépekkel, a magas ipari termék árakkal, a hitbizományi kötöttség vé­ delmével. Mindezek az akadályok le­ hetetlenné tették, hogy Alfonz gróf a két háború között valóban rentábilis, virágzó kapitalista nagybirtokot alakít­ hasson k i . Maradt tehát a felemás rendszer, a pénz- és termékjáradék, amelyben az őrgróf szinte legendássá vált szavajárása volt a mérvadó: „Csak pénzt ki nem adni semmire!"

-sz

gyermekeivel, a politikai élettől 1920 után visszavonult. Bár főrendházi tag volt, nem politizált, ha Pesten járt, né­ ha elment a Kaszinóba. Szilvásváradi, illetve a pusztaszeri kastélyban - az egyes esetektől eltekintve, mint p l . vadászat - nem volt nagy társadalmi élet. Horthyt nem szerette - a legiti­ mista család a Habsburgok tisztelője volt. (A pusztaszeri kastélyban a visszaemlékezések szerint, hosszú ideig lezárva, érintetlenül őrizték azt a szobát, amelyben a vadászatok idején Ferenc-Ferdinánd l a k o t t . ) Horthyt csak „matróz"-ként emlegették egy­ más között. Érdekes, hogy sem az apa, Sándor őrgróf, sem Alfonz gróf nem tartotta a kapcsolatot a család olasz ágával, az első világháború alatt pedig szinte tüntetően olaszellenesek voltak, lévén Olaszország a moncarchia ellenfele. Még jobban gyűlölte Alfonz őrgróf Hitlert és a német fa­ sizmust, „bűnös nácik'' — emlegette.

Zombori

István

A pusztulófélben levő Árnyasi kápolna 1960 körül

SZEGED

19

u

ÓPUSZTASZER

d.h

„Bevetjük a magyar ugart!" Sövényháza, 1945. március 29.

anyaggondok is, és mivel Puszta­ szer-Vásárhely között, Mindszenten át a távolság csak 25 kilométer. A lófogat mellett döntött a polgármes­ ter. Ez nem a város egyik régebbi hintója volt, hanem igénybe vett jár­ mű, melyet azonban a város kocsisa hajtott ez alkalommal. Én magam egyébként ekkora távolságra szíve­ sebben utaztam lovaskocsin, mert jobban kapcsolatba tudtam kerülni a tájjal, a környezettel, amelyre az új körülmények miatt nagyon is kíváncsi v o l t a m , mint egy gyorsan suható autóban. Határozottan emlékszem arra, hogy az idő felhős, borongós volt, a reggeli órákban néhány csepp eső is esett, s csak dél felé bújt ki a vonuló felhők közül átmenetileg a nap. (A Délma­ gyarország tudósítója nyilván méltat­ lannak találta ezt az időjárást az ese­ ményhez, mert „szikrázó napsütésről" tájékoztatta olvasóit.) A mindszenti kompra nem kellett hosszabban vá­ rakoznunk, néhány gyalogos atyafi társaságában gyorsan átkerültünk a Tiszán. Ott nagyon változatos táj fogadott bennünket. Volt zöldellő vetés és parlag, friss szántás és le nem tört kukorica is az út két olda­ lán. Bakshoz közeledve egyre több, az esemény helyszínére igyekvő pa­ rasztemberrel találkoztunk. Ritkán néhány, szinte kivétel nélkül egylovas kocsi mellett is elhaladtunk. Ezek előtt egy-egy „kényszer csereként" itt hagyott kis termetű „hucul" ló po­ roszkált. Elég korán megérkeztünk és kap­ csolatot keresve a helyi vezetőkkel, először csak bizonytalanul téblábol­ tunk. Keresgélésünk közben érkezett meg gépkocsin Karácsonyi Ferenc. Csongrád megye és Hódmezővásár­ hely kommunista párti főispánja. Oláh Mihály kommunista párttitkár és Vad János azonos párti miniszteri megbízott társaságában. Rögtön ész­ revett bennünket és így a helyi ve­

ek

on

yv

tar

.sk

Ilyen felemás érzelmekkel ugyan, de mégis nekiláttam a sövényházi (ma Ópusztaszer) Pallavicini birtokon elindított földosztási emlékeim felrázásához. A Pallavicini név, vagy mármár fogalom, nem volt ismeretlen számomra gyermekkoromban sem. Hallottam arról vásárhelyiként, hogy a Tiszán túlon hatalmas uradalom van, olyan nagy birtok, amilyenhez még csak hasonló sincs \ árosunkban. Itt legfeljebb néhány száz holdas majo­ rok (Cukor, Keleti, stb.) jelentették a legnagyobb földtulajdont. A Pallavi­ cini névhez azután gimnáziumi tanul­ mányaim során Martinuzzi Fráter György, Erdély kiemelkedő politiku­ sának meggyilkolása, meggyilkolta­ tása kötődött. Egy ideig azt hittem, hogy a család ezért kapta a hatalmas latifundiumot. Későbbi ismereteim szerint az utódok XVII-XVIII. századi császárhű hadiszolgálatait jutalmazta az uralkodó a tetemes birtokkal. Az „intézménnyel" közelebbi ismeretsé­ geimet Féja Géza Viharsarokjából szereztem, ezek azonban nem voltak kedvezőek. Féja főként az 1920-as földreformmal kapcsolatos földesúri manipulációkat leplezte le. A Márciusi Front és a szociálde­ mokrata eszmék emlőjén nevelkedve természetesen már gimnazista korom­ ban egyetértettem a nagybirtokrend­ szer megszüntetésének szükséges­ ségével. Ezért azután amikor a város akkori polgármestere, Kiss Pál, ko­ rábbi tűzoltóparancsnok, aki mellett 1944 októberétől titkári feladatokat láttam el, '45 március végén megkér­ dezte, elmennék-e vele Pusztaszerre a földosztás ünnepélyes megkezdésére, nemcsak beosztotti helyzetemből fakadóan, hanem az esemény törté­ nelmi jelentőségét is átérezve mond­ tam igent. 1945. március 29-én korán reggel fiakerrel indultunk el. Volt ugyan a városnak ekkor már egy Adler gyárt­ mányú személygépkocsija, de üzem-

-sz

eg e

Bevallom őszintén, hogy amikor a Szeged folyóirat általam is nagyrabecsült főszerkesztője felkért, írjak emlékforgácsot az 1945-ös földosztás pusztaszeri nyitányáról, inkább a megjelenés helye, mintsem a feladat lelkesített. A Szeged folyóiratot ugyanis átgondoltan szerkesztett, a hely szellemét jól szolgáló, múltjának értékeit vállaló és jelenét is figyelemmel kísérő periodikának tartom, amelyik külső megjelenésében, tipográfiájában, közölt képanyagában is esztétikai értékehet hordoz. A nem is olyan régmúlt visszaemlékezései legtöbbjéről azonban nem az értékek, hanem azok ellentmondásossága, a tényektől olykor igen messze eltérő szubjektivizmusa jutott eszembe. Egyetlen üde emlékem ezzel kapcsolatban Körösi Ernő bácsi története. Körösi bá' egyike volt a NSZOF magyar internacionalistáinak és bár egyáltalán nem volt szívesen nyilatkozó, olykor mégis elérték az újságírók és faggatták a hősies harcokról és a forradalmi áldozatvállalásról Körösi bátyánk pedig csak azt mondogatta, hogy hol előre törtek, hol visszavonultak, hol elfoglaltak egy várost vagy falut máskor pedig kivonultak azokból Olykor még arról is beszélt, hogy egyszer megkapták az ellátását, máskor meg inkább csak szereztek. A riporter természetesen nem volt megelégedve ezzel a hétköznapi történettel, nem hagyta békén „áldozatát", aki végül is kifakadt: „így volt, nem tudok mást mondani. Nem én öltem meg a cárt!"

20

zetőknek történő bemutatás után az események közvetlen közelébe kerül­ tünk. Hamarosan megérkeztek gépko­ csin a közeli városok (Szeged, Szen­ tes, Csongrád) szovjet várospa­ rancsnokai és egy moszkvai újságíró csoprt is. Az új hadsereg helyi ve­ zetőjét, Örley ezredest, minden b i ­ zonnyal a magyar egyenruha miatti örömükben, többen is megéljenezték. Megérkeztek közben a közeli közsé­ gek szervezett csoportjai is. Kistelek­ ről kocsikon, Mindszentről fegyelme­ zett négyes sorokban gyalogosan, de itt v o l t a k már Sándorfalva, Baks cselédjei és parasztjai is. Mintegy két-háromezres tömeg gyűlt össze az ünnepség kezdetére, a k i k n e k jó hangulatát a szegedi munkászenekar lendületes indulói is elősegítették. Több csoport is hozott zászlókat, többségében nemzeti szí­ nűeket. Láthatók voltak táblák is, melyeken többek közt ilyen feliratot lehetett olvasni: „Megfogadjuk, hogy felszántjuk, bevetjük a magyar ugart". Más táblák a Szovjetuniót, Sztálint, a magyar kormányt, Nagy Imre föld­ művelésügyi minisztert éltették. Utóbbira fegyelmezetten várt a tö­ meg, mert a hivatalos kezdés idő­ pontjára nem érkezett meg. A vára­ kozás alatt nézegettem a körülöttünk álló gondbarázdált arcokat és töb­ bükön felfedeztem Kurucz D. István festményeinek kiálló járomcsontú, kunos alakjainak modelljeit. Az idő múltával mozgolódás, sőt morgolódás támadt és a kínos helyzetet oldandó, Karácsonyi Ferenc főispán beszélni kezdett. Feszólalásában a feudális örökségről, a cselédség korábbi sú­ lyos helyzetéről és az e s e m é n y jelentőségéről szólt. Amint a földmű­ velésügyi miniszter megérkezett, beszédét nyomban abbahagyta és üd­ vözölte Nagy Imrét, aki gépkocsijá­ nak gumidefektje miatt késett. (Erről a késedelemről a Vásárhely Népe tuSZEGED

.hu ed eg

-sz

detét veszi a feudális Magyarország teljes és végleges megszüntetése. Kifejezte örömét, hogy részt vehet azon az e s e m é n y e n , a m e l l y e l az Ideiglenes Nemzetgyűlés határozata értelmében kezdetét veszi a földre­ form végrehajtása. Történelmi áttekin­ tésében rámutatott arra is, hogy a reakció sokszor ígérte a nép földhöz juttatását, de sohasem váltotta be ígéretét. Utalt a hírhedt 1920-as föld­ reformra, mely inkább elriasztotta a parasztságot, mint sem igazságot szol­ gáltatott n e k i . A feudalizmus ősi fészkében, a Pallavicini grófok bir­ tokán kezdődik meg a földosztás, emelte ki, majd az új élet kezdetéről szólva kérte a leendő új földhöz juttatottakat, hogy legyenek j o b b gazdái a földnek, mint a régi urak. A fasizmus elleni harc fontosságára hívta fel végül a figyelmet és sze­ mélyes vallomásként annyit tett még hozzá, hogy nagy boldogságot jelent számára közreműködni ebben a történelmi eseményben.

ek

on

yv

tar

.sk

dósítója beszámolt. A Délmagyaror­ szág újságírója azonban egy szóval sem említette. Nála minden simán ment, sőt tudósítása szerint Kará­ csonyi Ferenc nem is beszélt a tö­ meghez.) A g é p k o c s i b ó l kiszállót nyomban körülvették az emberek, csak nehezen tudott eljutni a szónoki emelvény közelébe. A hivatalos ünnepség első szónoka Rácz Lajos, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke volt, aki üdvözlő és köszönő szavak után arról szólt, hogy a földdel és a joggal kötelezettségek is járnak, egyben fogadalmat tett a föld meg­ művelésére és megvédésére. Máso­ dikként Gémes Antal, a helyi Föld­ igénylő Bizottság elnöke szinten a köszönet szavait tolmácsolta és el­ mondta azt is, hogy szívesen vállalják az áldozatokat, mert az a saját javukat szolgálja majd. Ezután Nagy Imre földművelésügyi miniszter lépett az emelvényre, kettős meglepetést o k o z v a számomra. Fáőször külső megjelenésének jovialitásával, mosolygós tekintetével, bajuszkájával, kerekded arcával. Fény­ képekről, filmről ugyan láttam már, de közelről jelenségként inkább fel­ idézte bennem egy falusi orvos, vagy igazgató-tanító képzetét, semmint egy totalitárius eszme osztályharcos veze­ tőjét. (Erre engem inkább Rajk László csontos, kemény arca, aszténiás al­ kata emlékeztetett és nem Nagy Imre derűt sugárzó egyénisége.) Második meglepetésként a megszólítás szol­ gált. Megszoktuk ugyanis 1944 ok­ tóberétől minden kommunista szó­ noktól, akár párt-, akár tömeggyű­ lésen, hogy elsőként az „Elvtársak" megszólítás hangzott el és csak utána következett esetlegesen a „Polgár­ társak", „Honfitársak" kifejezés. Nagy Imre azonban mérsékelt hangerővel, de jól tagoltan egyszerű közvetlen­ séggel csak „Magyar testvéreim"-et mondott. Szerénységre vallott az is, mikor azt közölte, hogy tanúként jött el arra az ünnepségre, mellyel kezSZEGED

A tetszéssel fogadott miniszteri beszéd után valamennyien elmentünk a pusztaszeri majorhoz, ahol már előre ki voltak cövekelve a parcellák. A menetelés ütemességét most is a munkás zenekar segítette. A birtok­ baadás előtt még a helyi Földigénylő Bizottság elnöke tett jelentést arról, hogy a mintegy negyvenezer holdas birtokból tízezer hold erdőség, hat ezer hold pedig rét és legelő. A meg­ maradt huszonötezer hold szántóra közel négyezer igénylő jelentkezett. A bizottság elnökének közlése szerint a mai napon történő kiosztásra Puszta­ szeren ötven, K i s t e l e k e n szintén ötven, Bakson pedig kétszáz parcellát jelöltek ki. Miután az első parcellánál a Földigénylő Bizottság elnöke felol­ vasta az új birtokos nevét, a miniszter nyomban kitöltötte a birtokívet, majd annak átadása után kezet rázott és szerencsét, jó munkát kívánt az új tulajdonosnak. Tovább is így ment ez:

birtokív aláírás, kézfogás, néhány szó kíséretében. Két óra körül fejeződtöt be a helyi parcellák birtokba adása. Ezután a néhány száz méterre levő Pallavicini kastélyhoz vonult a tömeg. A kastély­ parkban már bográcsokban rotyogott a magyar társas étkezések klasszikus étele, a birkapörkölt. E mellett azon­ ban ha nem is ilyen mennyiségen, de tepsikben halak is sültek. A jelen­ lévők a kastély termeiben elhelyezett lócáknál és asztaloknál váltással tudtak megebédelni. Az ételhez ter­ mészetesen pár pohár homoki bor formájában ital is járult. A h e l y i vezetők a miniszterrel beszélgetve a gondokról is szóltak megemlítve, hogy kevés az iga, nehezen megy a szántás, van aki ásóval forgatja meg a földet. Az egyébként meglévő jó hangulatot az előkerült cigányzené­ szek is fokozták. M i azonban már nem vettünk részt a mulatságban, hanem elindultunk haza Vásárhelyre, annak tudatában, hogy a magyar tör­ ténelem fontos eseményének voltunk tanúi, résztvevői. Mint szerte az országban, Vásárhe­ lyen is megkezdte a munkáját a Földigénylő Bizottság, azonban mivel itt nem volt nagybirtok, inkább csak a névjegyzék összeállításával, semmint föld kiosztásával foglalkoztak. Ezzel kapcsolatban záró motívumként ide kívánkozik egyetlen apró művészet­ történeti adalék is. Segíteni akarva az akkor teljes létbizonytalanságban élő Kohán György festőművészen, rá­ beszéltem, hogy állaljon egészen egyszerű adminisztrációs munkát az akkor alakult Földigénylő Bizottság mellett. Engedett is agitációmnak, de egy hónap után kijelentette: Semmi baja nincs ugyan a bizottság tagjaival, de a rubrikák kitöltögetése mégsem neki való feladat, befejezte közigaz­ gatási tevékenységét. T

Dömötör

János 21

eg ed .hu -sz

ÓPUSZTASZER

A szegedi tanyától a vásárhelyi olvasókörig néprajzi

.sk

A szabadtéri

kai Hartmann cég a századfordulótól szállított Angliába hízott libát, utóbb a szegedi h o m o k o n érett őszibarack „szatymazi" címkével vált keresett kiviteli áruvá. Az emlékparkba telepí­ tett tanya ilyen belterjes gazdálkodá­ sú: paprika-, szőlő-, gyümölcstermelő és állattartó kisparaszt gazdaságot képvisel. Épületeit az 1950 előtti SzegedAlsótanyán szemeltük k i . A lakóház a város mórahalmi kapitányságában a régi térképek és a családi emlékezet tanúsága szerint a múlt század köze­ pén épült. Eredetileg három osztani: ház-pitar-kamra, vagyis szoba-kony­ ha-kamra tagolású volt és az 1880-as években toldották hozzá a mai kam­ rát, így a ház beosztása, a helyi szó­ használattal: nagyház-pitar-kisházkomra. Mivel az áttelepítésre kiszemelt házat nem voltak hajlandók elbon­ tani, a kiválasztott ház másolatát épí­ tettük meg. Igyekeztünk viszont az eredetihez hasonló korú és méretű gerendákat szerezni. Terepbejárás során akadtam Balástyán - a volt Sze­ ged-Felsőtanyán - egy lakatlan ta­ nyára, melynek jó állagú faanyagát si­ került megvásárolnunk. Bontása köz­ ben derült k i , hogy a nagygerendába 1848-as évszám van faragva. Szeren­ csés körülmény, hogy a beépített mestergerenda csaknem az építés időpontját jelöli: hitelesíti az élőszavas hagyományt. A ház olyan tanyai család beren­ dezését tükrözi, amelyben a korosodó szülőkkel házas fiuk, feleségével és gyermekeivel „egy kenyéren élt". A

ek

on

yv

tar

Az emlékpark szabadtéri néprajzi gyűjteménye legfiatalabb regionális szabadtéri múzeumunk. Telepítésé­ hez 1979-ben fogtak hozzá a Csong­ rád megyei múzeumi szervezet mun­ katársai. A gyűjtemény megtervezése­ kor az volt az elképzelésünk, hogy a létesülő szabadtéri mutassa be a megye, a déli Tisza-vidék települési viszonyainak, népi építészetének jel­ legzetességeit és azokat az intéz­ ményeket, amelyek a kisebb-nagyobb népi közösségek életét szervezték, irányították. A táj településére a mezővárosok és a határukban kibontakozó tanyás településforma és gazdálkodás válto­ zatai jellemzők. Ennek megfelelően a szabadtéri gyűjteményben két épület­ csoport körvonalai rajzolódnak ki. Ha a szeri monostor felől közelítjük meg a gyűjteményt, először a tanyai épü­ letegyüttesek tűnnek elénk. Akácfák­ kal övezett, kerítéssel szegett gyepes térségen láthatók a szegedi tanya nádtetős épületei. Szeged a múltban egyik legna­ gyobb határú alföldi városunk, 142 ezer katasztrális h o l d kiterjedésű határában 1930-ban tízezer tanyán több mint 45 ezer ember élt. Ez a na­ g y o b b mezővárosnyi lélekszámú tanyai népesség nem csupán önellá­ tásra termelt: hetipiacos napokon a homokos dűlőutakon parasztkocsik karavánja halad a város felé, s a ko­ csiderékban tejet, tejterméket, barom­ fit, tojást, kmmpliCgyümölcsöt, szőlőt vittek a városiaknak. De a tanyai nép termelte javakból külföldre is jutott: a szegedi Hűtőház Vállalat és a szabad22

gyűjtemény nagyház, az első szoba a fiatalok, a kisház az idős szülők életterét mutatja be. A pitvar szabadkéményes: a ke­ mence szája, vagyis fűtőnyílása előtti padkaszerű tűzhelyen főztek cserépfazekékban vagy öntöttvas edényben. A bolthajtáson a paraszt-háztartások­ ban kedvelt virágdíszes keménycse­ rép tányérok és findzsák láthatók. A gazdasági melléképületek közül az istálló, az ólak és a gabonatartó lábashambár Ásotthalom, a paprika­ szín Domaszék határából valók. A magas, nádtetős szín alatt 200-300 füzér paprikát szárítottak. Az épületek elhelyezése és tájolása az egy évszá­ zaddal ezelőtt épült szegedi tanyák telekelrendezését követi. Tíz-tizenöt holdas kisparaszt gazdaságra jellemző a tanyát körülvevő bekerített semlyék, ide csapták ki a jószágokat legelni. A tanyán ma is tartanak disznót, barom­ fit, ez teszi a múltat fölidéző együttest élővé. A tanyás gazdálkodás másik típu­ sát, a szemtermelő-állattenyésztő, kül­ terjes jellegű gazdaságot a szentesi tanya példázza. Szentesen 1930-ban a lakosságnak több mint egyharmada, 11 320 ember élt külterületen. Az át­ telepített lakóház a Tési réten, a Kurca folyócska közelében fekvő magas­ parton épült a folyószabályozás után, a múlt század végén. Nádtetős, falát nagyméretű vályogból rakták. A két háború között a pitvarajtó elé cserép­ tetős, deszka oldalú ereszetet építet­ tek, ami az egész tájon, sőt szerte az Alföldön jellegzetes toldaléképítmény. Eredetileg a szentesi tanya kony­ hája is szabadkéményes volt. de lakói SZEGED

eg ed .hu tesebb rendezvényüknek március 15ike megünneplését vallják. A megem­ lékezés után a kecskelábú asztalok mellett lócákon ülő tagság birka­ paprikást evett, iddogálás közben megvitatta a világ dolgait. A két i ilágháború között népsze­ rűek voltak a műkedvelő előadások. Télen ezüstkalászos tanfolyamot, az asszonyoknak háziipari előadásso­ rozatot szerveztek és számos körben gazdasági tevékenység is folyt: közö­ sen szereztek be műtrágyát, vetőma­ got, tejgyűjtő fiókot létesítettek. Az épületben lakott a kör gondnoka, aki az ingyen lakásért takarította, évente tapasztotta, meszelte a székházat. A vásárhelyi olvasókörök és más alföldi gazdakörök múltjának tanul­ mányozása arról győz meg, hogy a ta­ nyák népe maga gondoskodott kö­ zösség életének, művelődésének megszervezéséről. A külterületen élő népesség is­ koláztatására az 1840-es évekből is­ mertek az első kezdeményezések. Az első állandó tanyai népiskolákat Sze-

-sz

disznót vagy baromfit tartottak ben­ nük. A szentesi tanya kerítetlen, amilye­ nek a régebbi tiszántúli tanyai gaz­ daságok voltak. A tanyák szomszéd­ ságába a paraszti művelődés és kö­ zösségi élet két intézményét: a tanyai olvasókört és az iskolát telepítettük. Hódmezővásárhely határában szá­ zadunk elején 66, olvasókörnek ne­ vezett társdadaimi egyesület műkö­ dött. Eleinte egy-egy tehetős gazda adta át a körnek üres tanyáját, vagy tanyai iskolában tartották az össze­ jöveteleket. Később legtöbb olvasó­ kör tagsága székházat épített. A Hód­ mezővásárhely Pusztafeketehalmi Olvasókör székházát a tagság építette a századfordulón, egy módos gazdá­ tól adományozott telken. A körben évente négy alkalommal: farsangkor, Péter-Pálkor, szüret idején és Katalin­ napra rendeztek bált. Ilyenkor az épület előtti fára pár nappal előbb kitűzték a kör zászlaját és a rezes­ banda az udvaron kora délután rá­ zendített a muzsikára. Legemlékeze­

ek

on

yv

tar

.sk

évtizedekkel ezelőtt kaminkéményt falaztak föl, ezzel egyidőben a kony­ hát lepadlásolták és rakott tűzhelyet építettek benne. A berendezés az 1910- es évek első felét dokumentálja. A szoba a szegedi tanyához hasonló­ an sarkos elrendezésű; a kemencével átellenben van a sarokpad és asztal, ahol télen a család étkezett. Az ajtó mögött a Tiszántúlon vacoknak neve­ zett, rongypokróccal és subával le­ terített ágy, ebéd után ott pihent le a munkában megfáradt gazda. A kamra régies tartozéka a vakablakba helye­ zett, polcos téka és a vésett díszítésű ácsolt láda, más néven szekrény, i-ző szentesi tájszólással szekriny, ami 1911-ben készült. A tanyatelken látható boglya for­ májú kerekól az újabb kutatások sze­ rint a Dél-Alföldön a Három-Körös mellékén, Szentes, Vásárhely határá­ ban és Bácskában a szabadkai szál­ lásokon volt elterjedt építmény. A szentes-tési tanyán két kerekól is épült, de terepbejárásunk idejére mind a kettő összedőlt. Rendszerint

— 23

u kultúráját és a dél-alföldi kocsigyártás fejlettségét példázzák. Utcasorba rendezetten láthatók a mező'\ árosi életmód és kultúra jel­ legzetes épületei: a makói parasztház, a szeged-alsóvárosi paprikás ház, a csongrádi halászház, a szatócsbolt és pékműhely, valamint a községháza. A makói és a szeged-alsóvárosi ház két belterjes kultúrnövényt, a hagymát és a paprikát termelő törpebirtokosok, kisparasztok dolgosságának, igyeke­ zetének gyümölcseit tárja elénk. Mindkét növény helyi termelését ők virágoztatták föl és a kedvező érté­ kesítési föltételek révén a 19. század végétől kiemelkedően jó jövedelemre tettek szert. így módjuk nyílt arra, hogy jobb életfeltételeket teremtsenek maguknak. A makói parasztházat 1834-ben telkesjobbágy építtette, a század vége felé a polgári igényeknek megfele­ lően átalakították, majd 1926-ban vásárolta meg egy zsellércsaládból származó hagymatermelő kisparaszt. Berendezése a fölemelkedő, polgárosulni igyekvő mezővárosi parasztok igényeit mutatja, amiről Erdei Ferenc a harmincas években így írt: „A kis­ polgárság jellemző bútorai szolgálnak mintául a berendezésben és haszná­ latban egyaránt. Főbútorrá emelkedett az ágy, a szoba közepén egymás mel­ lé helyezik el, és a házastársak különkülön foglalják el... A láda helyét két

ek

on yv tar

.sk

1

-sz

ged városa építtette 1853-ban, és rövi­ desen más dél-alföldi árosok is kö­ vették a példát. A népiskolák tanítói ..lámpások" voltak: az írás-olvasás­ számolás tudománya oszlatta az anal­ fabétizmust, ugyanakkor tanácsadói, kérvényírói is voltak egy-egy körzet tanyai parasztjainak. A Pusztaszer-Árpádhalomról áttele­ pített tanyai iskola tantermének be­ rendezése, felszereltsége a 20. század első felének állapotát tükrözi. A te­ remben gyakran 80-100, hat-tizenkét éves gyermek zsúfolódott. A v o l t tanítói lakásban az országban egye­ dülálló iskolatörténeti kiállítás látható. A tanyai épületcsoporthoz tartozik még a hódmezővásárhelyi-mátyáshalmi épületben elhelyezett kézmű­ ves műhelyegyüttes és a kocsigyűj­ temény. A műhelyek a paraszti szük­ ségletekre dolgozó dél-alföldi ková­ csok, bognárok és szíjgyártók fölsze­ reltségét és míves munkáit reprezen­ tálják. Aki a parádi „Cifra istálló"-ban látta a Közlekedési Múzeum Kocsimú­ zeumát, megcsodálhatta a parádés kivitelű főúri, érseki díszhintókat és hajtókocsikat. Az ópusztaszeri gyűjte­ mény a rusztikus világ: az alföldi pa­ rasztok és parasztpolgárok közleke­ dési és teherszállítási eszközeit mu­ tatja be. Ezek díszítésben, mívességben a díszhintókkal alig vetekedhet­ nek, de éppoly fontosak és értékesek, mivel egy széles népréteg közeledési

eg e

d.h

ÓPUSZTASZER

24

szekrény foglalja el, arról tanúskod­ ván, hogy több és kényelmesebb ru­ hadarabok vannak használatban. A jellemzett szobaberendezés a változás első vonalába esik, elsősorban na­ gyobb és fiatalabb gazdáknál és hagy­ másoknál van így". Az első szoba be­ rendezése, falának „piktorolása" tehát polgárias, ám a tulajdonos paraszt mi­ voltát mutatja a kemence fölött függő nádrács, melyen télen a dughagymát tartották. A hátsó szobában, a kisház­ ban sok parasztcsalád megőrizte a 19. század közepe tájáról való kékre fes­ tett bútorokat. A család élete az év nagyobbik részében a folyosó végén elfalazott kiskonyhában zajlott: a mezei munkából hazaérve itt pihen­ tek meg, itt főztek és étkeztek, a szo­ bába csak aludni tértek be. A házzal párhuzamosan sövényfalú gabonás hambár, kukoricatároló kotárka és füstülő épült. A kitéglázott udvar is a makaiak polgárosult igé­ nyességét példázza. A szeged-alsóvárosi ház mintaké­ pét a nagy árvíz után, az 1880-as évek első felében építették. Tekin­ télyes, öt osztatú, napsugaras orom­ zatú ház volt, tégla oszlopos ereszal­ jával. Az 1960-as években, amikor még tucatjával sorjáztak Alsóvároson „víz utáni", napsugárdíszes paraszt­ házak, ezt találtam a szegedi paprikás társadalomra leginkább jellemző, megőrzésre érdemes háznak. Műem-

SZEGED

eg ed .hu ÓPUSZTASZER

-sz

bővítette. A szatócsüzlet szekrényei, polcai, pultjai falusi és mezővárosi kiskereskedésekből származnak. Ér­ dekessége, hogy benne régi portékák, pl. tápai gyékényszatyor és mai áruk is kaphatók. A bolt és a pékműhely közötti lakás a kiskereskedők 1940-es évekre jellemző kispolgári házkulturáját mutatja be. Az utcaképet egy 1896-ban épült községháza eklektikus stílusú épülete zárja le, melyben közigazgatástörté­ neti kállítás, a községi bíró és az adó­ hivatal szobájának enteriőrje látható. Különleges csemege a Postamúzeum postatörténeti bemutatója. A község­ háza melletti tűzoltó szertár a falusi „önkéntes tűzoltó egyletek" 20. szá­ zadi fölszereltségéről nyújt képet. A szélmalmok egykor éppúgy hoz­ zátartoztak az alföldi városok és faluk pereméhez, mint a vályogpiramisok a falu széléhez. A vízfolyásban szűköl­ ködő Duna-Tisza köze volt a szélmal­ mok igazi hazája: jellemző, hogy 1870 körül Félegyházán, a század végén pedig Szeged határában számolták össze a legtöbbet - 1895-ben 91-et. Korunkra csak az időben műemlékké nyilvánított szélmalmok maradtak fenn épségben. A Pusztaszerre áttele­ pített szélmalom 1866-6^-ben épült

Szentes-Donáton. A felülhajtós szél­ malmok típusába tartozik, melyek négy szintesek: a földszinten van a lisztespad, efölött a kőpad két őrlőkőpárral, majd a sebeskerékpad és legfölül a nagykerékpad. Vitorláit a fordítókocsival állították szélirányba. Az 1880-as évekig a szélmolnárok parasztra őröltek, vagyis nem válasz­ tották külön a lisztet a korpától. A gőzmalmok példáját követve ezután kezdtek szitát alkalmazni, előbb rázó­ szitát, majd hengerszitát. A technikatörténet iránt érdeklő­ dőknek hasznos látnivalót ígér a me­ zőgazdasági gépgyűjtemény, mely a századvég és a 20. század első fele agrotechnikáját mutatja be. A szabadtéri gyűjtemény a táj paraszti népességének életmódját, e n n e k az é l e t m ó d n a k a helyhez kötött és időbeli metszeteit érzékelteti a maga sajátos eszközeh sl. Más mint a dunántúli és a nyíregyháza-sóstói regionális szabadtéri néprajzi múze­ umok. Ez a táj történetéből, természe­ ti viszonyaibc>l, né-pének gazdálko­ dásából adódó másság teszi sajátossá az emlékpark szabadtéri gyűjtemé­ nyét. Juhász

Antal

ek

on

yv

tar

.sk

léki védelemre javasolta a múzeum. Védése nem sikerült, pár év múlva lebontották, de fölmérése és a le­ véltárban fölkutatott tervrajza alapján fölépíttettük az emlékparkban. A ház berendezése a szegedi paprikások polgárosuló lakáskultúráját tükrözi. A mezővárosi életmódnak egy más szintjét h i v a t o t t dokumentálni a csongrádi halászház. A kishalászok­ nak legfeljebb pár száz négyszögöl szőlejük és kevés veteményföldjük volt, nagyjószágot nem tarottak, csak disznót meg baromfit. Portájukon nem volt istálló csak ól, gémeskútra sem volt szükség, mert a Tiszához simuló „Belsőváros"-ból a folyóra jártak vízért. Idős halászok tiszavizet ittak a legutóbbi időkig. A három osztatú szobája az 1910-es évekre jellemző. Konyhájában re­ konstruáltuk a nyitott kéményt és egy közeli tanya pitvara alapján a régies, ívelt bóhajtást. A kamrában vannak a halász eszközei: a kuszakece, a do­ bóháló, a reginás tapogató, a varsák, a horgok és hálókötőtűk. Az utcaképbe jól illeszkedik az a saroképület, melynek alapjául egy 1910-es években épült tápéi szatócs­ bolt szolgált. A házat 1939-ben pék­ mester vásárolta meg és pékséggel

SZEGED

25

.hu

ÓPUSZTASZER

A m a g y a r ház l e l k e

ed

Kemence-hagyományok

-sz eg

A magyar ember számára az életet évszázadok óta a kenyér jelenti, mint mindennapi betevő falat. Az élet központja pedig hajlékának az a része, ahol a mindennapi kenyér készül — a kemence és környéke. Ami egyszersmind a családi tűzhelyet, annak a ház népét többféle értelemben is összetartó erejét jelentette. A tűzzel, a füsttél, az ételkészítés és vele az élet ősember óta létező jelképeivel, azoknak biztonságot, meleget adásával; s a köréje gyűlök szüntelen egymáshoz fordulásával, jót s rosszat megosztó, az abban reszelőt megóvó mindennapi családi életével A kemence, a tűzhely ugyanúgy a családi élet központja, mint az asztal A tűz tiszteletének házioltára, s egyszersmind jelképes és valóságos helye a ház, a család középpontjának. A kenyér, a főétel „készítőjeként" a legbecsesebb eszköz és „bútordarab", melynek elkészítésére különös gondot fordítottak, hiszen a jó kemence valóságos kincs volt, a ház büszkesége. Reputációja volt annak, aki jó és szép búbost tudott csinálni, s annak is, aki a kemencét jól be tudta fűteni. E tudományokat megbecsülték. A kemencefűtés fortélyait „életbiztosítékul" tanították meg a cseperedő gyermekkel Hiszen a kemence volt a legfőbb sütő­ főző alkalmatosság, volt a ,fűtőtest". S volt ugyanakkor a család életének „helyszíne", a munkatér: a gyermekek a padkáján, a sutban játszadoztak, az volt az öregek pihenő- és pipahelye, sokféle asszonyi és téli munka színtere, családi, rokoni, baráti szórakozások terepe, a mesék lelőhelye. És volt a kemence, mint életközpont a népi hiedelmek forráshelye, praktikák eszköze, amikkel befolyásolhatónak vélték a család, a ház népének életét. A magyar életmódban ezért különleges funkciót betöltő kemence rendkívül gazdag szokás— és hagyomány világú — volt. S mert ezt a voltot hozzá kell tenni a mondathoz, mert mára lebontódtak a kemencék, összegyűjteni a hozzájuk kapcsolódó népéleti elemeket különös jelentőségű; megőrző, továbbadó, továbbéltető feladat. közepén kéményt emeltek, és ez hozta létre a ferdén elhelyezett henger alakú sípot, melyen át a füst a pitvarba, majd innen a kéményen át a szabadba távozott. Ebben a kemencében sütöttek.főztek ugyan, de elsőrendűen mégis a szobát tartotta melegen. A tetején aludtak a gyerekek, padkájára az emberek feküdtek le egy kis pihenőre. Nappal kukoricát, gabonaféléket terítettek rá száradni. Rendszerint rőzsével, fával tüzeltek benne, és a száján kitetsző fény legalábbis annyira megvilágította az előterét, hogy ott az asszonyok fonhattak." A palócföld és a Dunántúl régi, szögletes alakú ke­ mencéitől formájában alapvetően különbözött az alföldiek sárból rakott, gömbölyű búboskemencéje, boglyakemen­ céje, banyakemencéje, amit talán a legmagyarosabb típus­ ként aposztrofálhatunk. Ezeknek a búbosoknak - mint azt Bátky Zsigmond leírja A magyarság néprajza című sorozat első kötetének fűtésről szóló fejezetében (Bp. 1933. 294.0. ) :- „Hivatásuk a fűtésen kívül a kenyérsütés, s a nagyságuk aszerint változik, hogy hány hatalmas kenyér sütésére készítik őket. Vannak, melyekbe csak 3, de vannak, melyekbe 9 kenyér is belefér. Alakjuk - a gömbölyű formán belül - vidékenként változó, de a szögletes formák itt ritkábbak. A búbos kemence mindig a szoba sarkában állt. Rendesen szalmával - régebben náddal - a konyhából fűlik. Terjedelme akkora, hogy a ház negyedét betölti. Váza vessző, nád, kóró vagy léc. A bordákat fent egy szűkebb, lent egy tágabb, kerek ab­ roncshoz kötik, azután a borítóalakú vázat a padkára he­ lyezik, leverik, s ha a váz a sárpadkán szilárdan állt, ke­ ményre gyúrt, apró darabokra szaggatott sárral kívül- belül betapasztják. Mikor a tapasztassál a váz tetejéig értek, fent néhány szál vasat tesznek keresztbe, s kemény sárral azokat is alaposan bevonják. A tapasztásra a kemence szájának kivágása, majd a simítás, meszelés és kiégetés munkája következik." A jellegzetes, fehérre meszelt al­ földi búboskemencéket, más nevükön a boglyakemen­ céket, azaz a banyakemencéket a szalma, a nád mellett levél nélküli kukoricaszárral, azaz ízíkkel , és szalmával összegyúrt „taposott marhagané"-val, azaz tőzeggel is fűtötték, mert az jó meleget adott. Különösen sokáig tartotta a melegséget a fal és a kemence belső szögletében lévő hátsó zug, a sut, a kuckó, a kuci. A gyerekek és az öregek kedvelt helye volt ez, szívesen időztek a 30-40 centi széles, a padkával megegyező magasságú, vagy kissé

yv

tar

.sk

Arról, hogy a kemence milyen régen ismeretes, leletek sora tanúskodik: már a X . - X I I I . századból tártak fel a régészek olyan egysejtű, félig a földbe süllyesztett házakat, amelyekhez azok szintjével megegyező, földbe vájt, az építmény falán túlérő kemencék tartoztak. Találtak az épülethez közeli, földbe mélyesztett kemencéket is. Eme: kezdetleges kemence honfoglalás előtti ismeretét is valószínűsítik a kutatók ( l d . Ortutay Gyula: Magyar Néprajz, Bp. 1980, 124.o.). „Szabadon álló kemencék a régészeti leletek tanúsága szerint nagy számban fordultak elő Árpád-kori falvainkban. A feltárások alapján feltételezhetjük, hogy minden veremházhoz legalább egy ilyen kemence csatlakozott."- olvashatjuk Sabján Tibor A Búbos Kemence című könyvében (Bp.1988. 12.o.). Pilep Lajos a Magyar Néprajzi Lexikon szócikkében ( 3. kötet, Bp.1980. 130.O.) úgy véli: „A kemence szavunk valószínű­ leg honfoglalás előtti keleti szláv eredetű jövevényszó. A magyar nyelven kívül azonban csak az É-orosz nyelvjá­ rásokból mutatható kikövekből raknak. A magyar kemen­ ce is a kamen „ t ó " származéka, s a 14. sz. végéről adatol­ ható. A kemence szinonim sza-> a volt a pest, amely bolgárszláv jövevényszó, újabb kori erdélyi és nyitrai előfor­ dulása egykori szélesebb használatra utal."

on

A középkor végétől, amikor a Kárpát medencében és a román alföldeken a kenyér gabonatáplálékként jelentő­ sebb mennyiségben a kásafélék helyére lépett, a kemencék bizonnyal jelentősebb szerepet kaptak - s ennek meg­ felelően meg is változtak. A XIV. század közepétől rend­ szeressé vált házi kenyérsütés legfontosabb eszközének úgyis, mint családi tűzhelynek - a kemencének több típusa alakult ki a magyar nyelvterületen. Volt sütőépít­ mény lakószobában, konyhában, sütőházban; az épület fala mellé kívülről ragasztott, védőtető alatt fűtött; udvarban szabadon álló; főzőtűzhellyel egybeépített, illetve önálló; belül- vagy kí\ ülfűlő.

ek

A magyar kemence fejlődési fokozatait szemléletesen fejezi k i Ortutay Gyula (fentebb említett kötetében) a Palócföld sütő-főző alkalmatosságáról szóló leírása: „A palóc kemence alacsony, hosszúkás téglalp alakú, szabad oldalán padkák futnak körbe. Korábban a keskenyebbik első felén vágott ajtón szállt k i a füst, és rendszerint a ház ajtaján távozott. A következő fejlődési fokon a kemence szája fölé, szinte ernyőként, 50-60 cm átmérőjű kürtő borult, mely a füstöt a padlásra vezette. Később az épület 26

SZEGED

d.h u ÓPUSZTASZER

ze

ge

nyilvánította a kemencéket, ez azonban nem jelentette azt, hogy a hozzá fűződő tudományok, szokások, hiedelmek, praktikák ne éltek volna tovább. Oly régen, s olyan mélyen gyökereznek a népi tudatban, hagyományviiágban, hogy lassúbb ütemben errodálódnak, mint megtestesítőjök, a kemence. Aminek már az építéséhez is hiedelmek és ajánlások kötődtek, gonoszűző, szerencsevarázsló praktikákat alkalmaztak - biztosítani akarván a családi tűzhely békéj­ ét. A „szerencsétlen napokon", kedden és pénteken nem kezdtek kemenceépítésbe. Aki pedig belefogott ebbe a munkába, az gondosan ügyelt arra, hogy a kemence­ bordát nehogy gyümölcs- vagy cserfavesszőkből tegye, mert az a hiedelem szerint „magához húzza a menny­ követ". Csakúgy, mint a villámsújtotta fa ága, amit szintén nem volt szabad kemenceváznak használni. A gonosz erők távoltartására szolgált az a praktika, hogy a ke­ mencetapasztó sárba néhol tejet öntöttek - bizonnyal a tűznek kötelezően megadandó régesrégi állatáldozat csökevényeként. A vas mágikus, gonoszűző erejében bízva kellett a kemence közepébe vasdarabot tapasztani, illetve vasból tenni a felső keresztpántokat, hogy a tűzteret ne lehessen megrontani. Hogy más rontó hatalma ne foghassa meg a kemencét, a gazdasszonynak kellett beillesztenie az utolsó téglát, ezzel egyszersmind sze­ rencsét varázsolva rá. A hívők a békességet a családi tűz­ hely körül úgy is igyekeztek biztosítani, hogy a tamplomból hazahozott megszentelt vízből öntöttek egy kicsit a kemence aljára, legyen áldása a sütés-főzésen. A tűzáldást azzal is igyekeztek elérni, hogy a befűtés után a kemence szája fölé a kenyérbevető lapáttal keresztet rajzoltak.

yv tar .s

k-s

megemelt sutban. Aminek elnevezése azoknál a kemen­ céknél is megmaradt, ahol a helyét vállmagasságig befalazták. A kemencevállat a padka nélkül építetteknél is sutnak nevezték némely helyen. A boglyás formája a kemencéknek felbukkant a magyar nyelvterület nyugati részén is, ám itt a szabadba épített kemencék voltak a jellemzőek. Az udvarra a sütőkemen­ céket a háztól távolabbra telepítették - nyilván azért, hogy csökkentsék ezzel a tűzveszélyességüket. Az udvari sütő­ kemencéket rendszerint hamugyűjtő katlannal, illetve más tüzelőalkalmatosságokkal építették egybe, hevenyé­ szett védőtető alá. Sok ilyen kinti kemencéhez húsfüstö­ lésre alkalmas kémény is tartozott. A szabadkemencéket az alföldi ember inkább „nyári használatra" építette. A Dunántúlon viszont a házban lévő kemencéhez olyanynyira nem ragaszkodtak, hogy hagyományos formáit k i ­ szorította a cserépből rakott kemence-kályha, azaz kály­ hakemence, kályhás kemence. Ennek testét agyagból rak­ ták, s ebbe az agyagtestbe illesztették bele a kályhacsrepeket, az úgynevezett szemeket, tököket, kupákat, amelyek bögreformájúak voltak, befelé mélyülve jól tartották a meleget, s egyben növelték annak kisugárzását. A tolnai Sárközből Bátky Zsigmond (ld. idézett műve 297.0.) egy 1903-ban még használatban lévő, mintegy 150 éves ilyen kupás kemencét a következőképpen ír le: „Sárból rakott, kockaalakú derekába három oldalról, eredetileg öt-öt sorban, összesen 90 apró bögre, azaz kályha volt szájjal kifele beillesztve. Felső, henger alakú teste azonban már szorosan záródó, négyszögletes, tál­ alakú fiókokból volt rakva. Semmi kétség, hogy ez a fió­ kos forma a régibb bögrés alakból keletkezett, s hogy a mai lapos forma viszont a tálalakú fióknak a származéka." - Annál is inkább, mert a középkori ásatások a DunaTisza közén számos ilyen bögrés kemencét tártak fel. Például Kunmadaras határában az 1653-ban elpusztult Kúnkápolnás község helyén, illetve az 1500 körüli időkből Kecskemét környékén. Igazolván, hogy e kupás kemen­ cék, bár nyugatról kerültek hozzánk, nálunk előbb meg­ honosodtak, mint az osztrák parasztházakban.

ek

on

Az erdélyi parasztházakra viszont az volt jellemző, a kemence „kiköltözött" a házból. Székelyföldön a módosabbak sütőházat építettek, a kevésbé tehetősök pe­ dig az épület hátulján, az eresz alatt építettek kenyérsütőt. A régi kemencék házból való „kikopásáról", annak okairól Kiss Lajos A boglyakemence és élete Hódmező­ vásárhelyen (Ethnographia, 1953- 197-218.o.) című értékes tanulmányában többek között azt írja: „A szegény ember házánál az 1860-70-es években előfordult a rakottparhet, aztán a csikósparhet (melynek sütője magasabb a főző­ lapnál), az 1880-as évek közepétől az asztalsparhet ( en­ nek egybe van a sütője a főzőlappal), 1890-től kezdve az öntött, alacsony vaskályha, mely felül karikákkal ellátott. Közben a dobkályha és a négy lábon álló sparhet is ter­ jedt... Előbb az uraknál és a gazdáknál használtak a kony­ hában sparhetot... A pitarból csakhamar a szobába került be a mozgatható sparhet, mert rájöttek, hogy nemcsak megfő rajta az étel, hanem be is melegíti a házat... Sze­ gény helyen leginkább a szobaajtó melletti kispadkát ala­ kították át sparhetté, főzőlapot tévén az oldalára és pléhajtót a szájára... Az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején a cserépkályha kezdett rohamosan terjedni... aránylagos olcsóságán kívül a tisztaság- és kényelem­ szeretettől indíttatva... A kemence értéke mindinkább alábbszállott, különösen a fiatalok előtt... Később elsza­ porodtak a kenyeres üzletek... Amíg régen a legnagyobb szégyen volt a vásárhelyi asszonyra, ha nem értett a kenyérsütéshez, az 1940-es években már újsághirde­ tésekben kerestek olyan asszonyokat, akik járatosak a ke­ nyérsütésben... Majd nemsokára lisztért cseréltek ke­ nyeret... így váltak feleslegessé a kemencék és kerültek ki a házból. ** -

Tűzáldás, házhozkötés A szabadba épített kemencék ugyan „kivitték" a családi tűzhelyet a házból,illetve az újabb kor feleslegesnek

SZEGED

1

A gazdasszony feladata volt ez a legtöbb helyen, neki kellett vigyáznia a tűz tiszteletének házioltáraként szolgáló kemencére. Ő döntötte el, kit enged közel ehhez az oltár­ hoz, s gesztusával kit fogad be vele a családba. A kemence körüljárása, megérintése jelenteié a házhoz kötést, a családba fogadást. A gazdasszony ezért vezette a házba érkező menyét a kemence körül. Ezért kerülte meg háromszor az új leánycseléddel a házi tűzhelyet úgy, hogy közben belenézetett vele a kéménybe, vizet hozatott vele a kútról, amiből egy loccsantást a kemence mellett ráöntött a lábára. Az új asszonynak azért kell megölelnie a kemencét, hogy lássák, minél előbb szeretne megszokni új otthonában. Mint az Igézet ne fogja... című „babona­ szótár" (Bp.1990. 6^.o.) feljegyzi, a befogadás érdekében a menyasszony „Belekavar háromszor a fazékba, a kanalat gyorsan a kemence hátára dobja, s máris tudhatják róla, gondos kezekbe kerül a majorság." Az asszonynép a kemencével történő házhozkötések­ nek más praktikáit is gyakorolta. A portáról elbitangolt jószág nevét például a kemence kéményébe kiabálták, hogy azzal hazahívják. A leányok a nevének kemencébe, kéménybe kiáltásával a számukra kedves legényt is igyekeztek „ a házhoz kötni". Egy másik szokás szerint ezt a k é m é n y b e kiabálást az éjféli mise idején kellett megejteni, a szabadkéménybe kiáltott szerető akkor eljön a lányért és hűséges lesz, „odatapad" hozzá. Ugyanerre szolgált az a cselekmény, hogy a lány a kemence, a tűzhely oldalára sározta annak a legénynek a lábanyomát, akit férjül meg szeretett v o l n a szerezni. Az efféle „odatapasztás" sajátos praktikája az, amiről Penavin Olga szól Népi kalandárium című könyvében (Újvidék, 1988. 152.o.): „Luca napján jó tapasztani, mert rátapasztjuk a zsírt a disznóra. A kemence száját is be kell tapasztani Topolyán, hogy vastag legyen a szalonna." A bőség-,egészség-, békesség-, szépségvarázslás, illetve a jeles napi cselekmények sora fűződött a kemencéhez. Kezdve attól, hogy a tűz ősi tiszteletének továbbélését azzal jelezték, hogy megtartották a tűzgyújtás tiltott napjait, s ilyenkor természetesen a kemencébe sem fűtöttek be. A babonás hiedelem erősen tartotta, hogy az Úr napján és Nagypénteken nem jó tüzet gyújtani, még a kemencében sem, mert leég a ház. A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódva a szegedi nép pedig azt tarotta - mint Kovács János fel27

u

ÓPUSZTASZER

eg e

d.h

valaki a családból. A kemencetévőt magukkal vitték az új házba, ha költöztek, vagy összetörték, nehogy a régi házban hagyják a szerencséjüket. De nemcsak az előtének tulajdonítottak mágikus erőt, hanem például a szénvanónak, a sütőlapátnak, a pemétének vagy pemetének ( a kemence tisztítására használt, nyélre erősített kukoricacsuhénak) is - villámhárító eszközként tették ki a kemence elől az udvarra. Máshol a sütőlapátot bajel­ hárításra, szépségvarázslásra is használták, az „Igézet ne fogja..." 135. oldalán az áll, hogy „Szilágyságban beszélik, ha sütéskor a kemence szájánál lévő parázsból valaki háromszor visszadob a lapáttal, s így szól, szép akarok lenni, mint a piros rózsa, nem akarok megvénülni soha bízhat benne, kívinsága teljesülni fog, örökifjú marad." A kemence tüzének, parazsának ilyetén bolygatása azonban nem volt jellemző, sokkalinkább a tisztelete, a békességének biztosítására ^ aló törekvés. Ennek érdeké­ ben például a kemence hevítése előtt elmondtak egy Mi­ atyánkot a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. A kenyér bevezésekor, kiszedésekor, és valahányszor csak benéztek a kemencébe a sütőlapáttal keresztet rajzoltak az előte elé. Amikor pedig kiszedték a sütet kenyeret egy darab fát dobtak a helyére, hogy a holtak a tüzes téglára ne lép­ jenek - mert vélelmezték, hogy a tüzes kemencében halottak szenvedhetnek.A kemence tüze a hiedelem szerint a terhes asszonyt is szenvedteti, fokozva annak „belső égését", ezért a várandós asszonynak nem volt szabad fűteni a kemencét. S nem engedték nekik azt sem, hogy belülről tapasszák, mert úgy vélték, ha a terhes nő belebújik a kemencébe néma gyermeket fog szülni. „Kemence-kúrák" A kemence, a családi tűz másféle jóslásokra is sarkallt. Azt mondták, ha a tűz „dorombol" vendéget jelez, ha ellenben „zsémbel", morog, akkor a vendég haragos lesz. Azt tartották, hogy „ ha a tűz sír, pör lesz a háznál"; „ha a tűz sisteregve ég, szerencsétlenség éri a házat". A hiedelem szerint „ha a tűz zokog, enni kér", ilyenkor ételt kell bele vetni. Enni, inni kell adni a néphit szerint a pattogó, morgó, pörölő tűznek is. A tűzbe beleköpni viszont a legtöbb vidéken tilos volt, aki mégis megtette, annak „tüze átment a szomszédba" panaszkodni, illetve a köpködőt „kilísek lepték el". A betegséget, a gyógyítást más módon is kapcsolatba hozták a kemencével: „Szőregen háromszor mondja a beteg: Földanyám torkom fáj, neked panaszlom, s mindannyiszor megöleli a k e m e n c é t " („Igézet ne fogja...", 208.o.). Szegeden pedig - ahogyan azt Kovács János idézett könyvében leírja (ld.394.o.) — : „ A nátháról régóta azt tartja a nép, hogy ragadós, azért ha valaki kérdez egészségi állapotáról, s az azt válaszolja, megvolna valahogy, de „náthás", erre nyomban az elhárító igéző szókat kell alkalmazni viszonválaszuh,, a mi kemönczénk is abba repedt mög", s így nem kapja el a náthát." A kemencével úgy is gyógyítottak, hogy a hideglelős gye­ reket ( de a rüheset is) belebújtatták. A reumások „kemence-kúrát" vettek, addig ültek a kemencében, míg csak birták a meleget. A Csongrád megye népművészetét bemutató kötet (Bp. 1990. 86.0) juhász AntalTóth Ferenc által a parasztházról írott fejezetében olvashatjuk: „Én emböröm, ha mögfázott, belebútt a kemencébe. Akkora kemincénk volt, hogy éppen kinyújtózhatott benne. Jól kiizzadt, avval mög is gyúgyult" — mondta egy tápéi asszony. Sajátos gyógyító jellegű praktika volt, amit Sabján Tibor leír (ld. idézett műve 80. o.): „ Ha valakin golyva nőtt, akkor kilenc házból kilencféle terményt kellett összegyűjteni, majd vászonfazékba téve vízzel felönteni, és a kemencében megfőzni. Ezután a főzetet teknőbe kellett önteni, majd a beteget beleállítva lemosni. Aztán a fazekat egy keresztútnál a földhöz kell vágni és azt mondani: „ Én is kaptam, én is adom. "A varázslat akkor volt hatásos, ha a fazék összetört, és a víz kiömlött, valamint az illető távozáskor nem nézett vissza. Ha a történtekről senki nem szerzett tudomást a beteg meggyúgyult. Hasonló parktikákkal gyógyították a megrontott gyermeket is. Kilenc fából kilen ágat kellett venni, hozzá

ek

on yv

tar

.sk

-sz

jegyezte Szeged és Népe című monográfiájában (Szeged, 1901. 3^4.0.) - : „ A ki nagy csütörtökön kenyeret süt; háza tájékán soha nem lesz eső." Sarlós Boldogasszony napján (július 2-án) pedig azért nem volt szabad kenyeret sütni, mert az kővé vált volna a hiedelem szerint. Nagyboldog­ asszony napján (augusztus 15-én), mint Penavin Olga idézett kalendáriumában leírta,,...tartózkodnak a sütéstől, a kemencében való tüzeléstől, mert a tűz lángja kitör a kemencéből, s körülnyaldossa a konyha falát". Az ő feljegyzéséből tudjuk, hogy Ilona napját (auguszus 18-at) pedig azért tartották tilalmas fűtési, sütési napnak, mert a bácskai hiedelmek szerint annak, aki a kemencében ilyenkor tüzet gyújt, elhullanak a csirkéi. Karácsony napján (december 25-én) sem volt szabad befűteni a kemencét - lévén dologtiltó nap - , ezért az ételt a még előző napon befűtött kemencében melengették. Üszögös Szent Péter napján (február 22-én) „Padén pl. nem szabad a kemencében fűteni, hamuba nyúlni, mert üszögös lesz a búza" (ld. Penavin Olga idézett műve, 6l.o.).Ugyanezért volt tilos aratás idején, annak hetében is a kenyérsütés, a kemencefűtés. Voltak helyek, ahol tilalmas, szerencsétlen fűtési, kenyérsütési napnak számított az Aldozócsütörtök és a Kisasszony napja (szeptember 8.). A két karácsony között (december 25 és január 1) azért nem sült kenyér a kemencékben, „nehogy odalegyen az aprójószág". „Úgy üljön..." Az aprójószággal és a kemencével kapcsolatos jeles napi hiedelem volt, hogy ha Luca napján (december 13á n ) idegen érkezett a házba n e m v o l t szabad a kemencének támaszkodnia, mert ha megtette nem tojtak a háziak tyúkjai.Pedig azt ezen a napon éppen elősegíteni akarták egy másik praktikával, miszerint a meszet lekaparták a kemence külsejéről és odaadták a tyúkoknak, hogy többet tojjanak. Luca napján szokása volt a fehér­ népnek a sutban ülni reggeltől estig tétlenül, hogy a tojásra ültetett kotlósa is ugyanolyan nyugodtan üljön majd. A kemencével és a kotlóssal kapcsolatos más paraktika az „Igézet ne fogja..." szerint (ld.57.o.): „ Ha dél­ nek ültetik először a tyúkot, a tojások fele kakas lesz, fele tyúk. Közben így beszélnek a kódoshoz; Úgy ülj, mint a föld, úgy kelj, mint a fű! Másutt jobb láb felől háromszor átveszik, majd farkát a kemencéhez dörzsölik, hogy úgy üljön, mint a kemence." Közismert egészség- és bőségvarázsló Luca napi praktika volt az, hogy az ülőn „megpiszkálták" a tyúkok hátulját a szénvonóval, a ke­ mence legfontosabb eszközével, hogy elhárítsák róluk a dögvészt, a kotlást, s biztosítsák ezzel a palázolással a sok és egészséges tojást. A székelyeknél Lucakor be kellett meszelni a több tojás érdekében a kemence száját, és „el kellett húzni a fal tövét", azaz be kellett azt meszelni, hogy elhárítsa a szerencsétlenséget, hogy elpusztuljanak a férgek. - Féregpusztításra úgy is használták a kemencét, hogy meleg földjére tették be a bolhás ruhákat. A Lucához közeli jeles napok közül néhány még közvetlen kapcsolatba került a kemencével. Az András napkor (november 30-án) készített hagymakalendáriumot a kemence tetejére tették fel, s ott hagyták rajta elolvadni a sót, aminek segítségével megjósolták, a következő év hónapjaiban milyen idő lesz. Gyümölcsfaágat is szokásban volt e napon, illetve a Borbálákén (december 4-én) vízben a kemence vállára tenni: s ha először az ágacska alsó részén jelentek meg a virágok zord telet jósoltak. Ha pedig a Lucaág, a Borbálaág véletlenül éppen karácsony szent estéjén pattintott virágot, abból a házbéli leány közeli férjhezmenetelét jövendölték. Férjjóslóként magát a kemencét is számon tartották: úgy vélték például, hogy padkájáról karácsony vigiliáján meg lehet látni a leendő férjet - már ha a leány hajlandó ennek érdekében mez­ telenre vetkőzve, a lábai között hátrafele belesni a tűzbe. A kemencével kapcsolatos jóslások közül közismert volt az, miszerint ha a befűtéskor lefelé száll a füst, eső lesz. A kemence megrepedéséből tűzvész előrejelzése követke­ zett. Ha a kenyér repedt meg a búbosban vagy a ke­ mencetévő repedt el, akkor azt jósolták, hamarost meghal 28

SZEGED

.hu ÓPUSZTASZER

A jól befűtött kemencében „minden megsült, megfőtt". Régen - ahogyan Pető Margit írja a matyó konyháról szóló szép könyvében (Kedves vendég, tiszteltessél, ná­ lunk megvendégeltessél, Bp. 198" . 18.o.) : „ A búbosban és a konyhapadkán zajlott minden sütés-főzés. Különösen télidőben úgyis mindennap befűtötték a búbost, hogy tartsa meleggel a szobát másnap hajnalig. Akkor már egy­ úttal betették a fazekat a közepire, és mire térült-fordult a gazdasszony a tennivalókkal, gond nélkül megfőtt az étel. Még a tejet is a búbosban forralták. Annak a teteje bebőrödzött és rózsaszínre pirult. Búbosban főtt ételeknek utá­ nozhatatlan a zamata." A kemencében történő sütés-főzés sajátos eszköze volt régen a szánké), az a vasáh ány, amire a tepsit, a fazekat rátették; a lábbal, fedővel "agy anélkül használatos öntöttvas lábas; a cserép- és bádogtepsi; a vászonfezék vagy kanta. Hogy ezekkel mi mindent lehetett sütni-főzni és hogyan, az külön tanulmányt érdemel, nem fér jelen közleményünkbe a részletezése. Csak a „felsorolás": a mindennapi kenyér; a tésztájából sütött kiscipó, lángos, a réteges lángos vagy zsidó biblia, a kacsanyak, a tótlepíny, a bodag, a vakarcs, a vese, a pompos, a guba, a rongyos laska,a pampuska; a dübbencs; a krumplis pogácsa; a tú­ róslepény ; a pite; a málé; a görhe(málé); a csiramáié; a kalács; a rétes; a szárazbab- és borsólevasek, a lencse füs­ tölt hússal; a káposzták; a disznótoros orjaleves; a friss pe­ csenye, a hurka, kolbász; a tepsispecsenyék; a kemencés hús; a sült szárnyasok; a sült malac; a sült halak; a főtt kukorica; a sült tök; a sült krumpli... A padkán...

ed

eg

Télen bent a házban a kemence körül szeretnek tartóz­ kodni öreg és fiatal egyaránt, odavonzza őket annak melege, lévén a kemence a ház lelke a tudomány szerint is. Ahogy reggel felkelnek 5 óra után, az asszony első dolga befűteni a kemencét. Közben felágyai és a gyerekeit is szorgalmazza a felkelésre, öltözködésre. Mikor 4-5 dugat elégett a páratüzet felnyomja a májba, a kemence legbelsőbb részébe, vizet rak be a kemencéskantába, az előtét felteszi és a kemence elejét bemázolja. Ezután bemegy a házba, a padkához húzza az asztalt és a rajta lévő lámpa világánál a padkán ülve fon vagy varr. Az iskolába járók a leckét tanulgatják, írásbeli feladatukat végzik. A kisebbek a padkán ülve, vagy a padka körül játszadozva várják, míg kivilágosodik, mert akkor kapnak enni... Napközben a padkán üldögélnek, kivált az öregek, lévén a padka pihenő-, melegedőhely. Az ajtó felőli kispadka az öregasszony helye volt ezelőtt, ahol tollat fosztott, font, varrt a nap különböző szakában... Estefelé fokzódván a hideg, a kint jószágetetéssel, kukoricaáztatással, szalmabehordással, vízhúzással foglalatoskodók sű­ rűbben bemennek a házba gémberedett ujjaikat melegí­ teni, s a kemencét ölelgetve, tréfálva mondogatják: Jaj, de szeretlek!... Vacsora után körülülik a kemencét, a lábuk alá, főleg az asszonyok és a fájós lábú öregek lába alá fúrott lábú kisszéket, úgynevezett gyalogszéket tesznek, fonnak, varrnak... A férfiak ezelőtt kallantyúltak a pad­ kához húzott asztalon... A padka mellett történik a kukoricamorzsolás is... A földre hajigált csutkákból a gyerekek ólat raknak, melyben a disznó a csutka letört hegye ".agy apró fejletlen csutka. Munka közben beszélgetnek, mele­ gednek, hátukat a kemencéhez tartva.

yv

tar

.sk

7

bújva azt k e l l m o n d o g a t n i (valószínűleg analógiás varázslás maradványaként), hogy „Egér, egér, aggyá nekem vasfogat, Émmeg adok csontfogat". Azt, hogy a sutban, a kemence körül mi minden történt, milyen is volt a „kemence/ütötte életmód", ehelyütt csak vázlatosan foglalhatjuk össze. Szépen ír róla Kiss Lajos a Vásárhelyről szóló közleményben. Tőle olvashatjuk, hogy „ Bent a házban télen a kemence körül folyik az élet. Beviszik oda melegedni a sütőteknőt és a kuckó felől a padkára teszik a kemencéhez támasztva. Ugyané célból felteszik a tetejére kosárban a lisztet. Tálban a kisült pogácsát, csörögét, fánkot és málét. Mosáskor felterítik rá a ruhákat száradni, de előbb a portól letörlik a kemence tetejét. A macska is szokott itt karikában aludni. A padkára rakják a szakajtókosarakat... Itt ázott télen az élesztő­ szilkében a korpaélesztő, itt száradt a tökmag. A párká­ n y o n melegedett nagy h i d e g b e n az ivóvíz a vizes­ kancsóban... A padka ajtó felőli végén lévő kispadkán sótartó és gyufa állott sok házban. A kuckóban tartották minden házban a kősót, mivel az száraz hely...

-sz

kilenc sírról kilenc füvet. Ezt kellett kemencében megfőzni és a gyermeket megmosdatni benne, hogy meggyógyul­ jon." E népi tudományok eszközét, tárgyát rendkívüli becsben tartották, azt az asszonyt, aki elhanyagolta megszólták. A rendes asszony, tudván, hogy abúbos, a banya élettartama annak gondozásától is függ, rendszeresen javítgatta kemencéjét. Voltak, akik minden kenyérsütés után sűrű sárgaföldes vízzel bemázolták, újrameszelték a kemence szája felett a falat, s azonnal tapasztottak, ha leütődött va­ lahol egy kis sár a kemencéről, a padkáról. Nagyobb ün­ nepek előtt szinte kötelező része volt a nagytakarításnak a kemence bemeszelése, a padka javítása. Azt tartották, akkor lesz szép fényes, fehér a fala, ha előtte befűtik és még melegen meszelik be a kemencét. A fűtést valóságos tudománynak tartották; csak az tudott jól fűteni,aki „meg tudta fordítani a lángot a boglyában" vagyis el tudta érni, hogy az az égés oldalán felemelkedjék, aztán a túlsó oldalon befelé forduljon, s csak azután menjen k i . Akinél a láng nem fordult így körbe, annak „süket a kemencéje", s a benne sülő kenyér lapos marad, mert a kemence teteje nem meleg és nem tudja a tésztát ,felhúzni". Az volt az igazi kemence, amelyikben a fűtéskor ha az egyik oldalon égett a tűz, a másik oldalon az alja úgy megtisztult, mintha kisöpörték volna. A „sebes tüzet", a hirtelen, nagy hőerővel történő felfűtést kerülték, mert az megrepeszthette a kemencét - s az bajt jelentett.

ek

on

Ételeivel, melegével a nap minden percében „jelen volt" a család életében a kemence, a családi tűzhely. A vele kapcsolatos szólásmondások régen bizonnyal gyakran szerepeltek a mindennapi beszédben . Már gyermekkor­ ban „szólongatták a kemencét". A szerzőnek engedtessék meg annyi szubjektivitás, hogy szülőföldjének, a Jászság­ nak egy jellemző mondókáját jegyezze ide - amit az 1950-es évek végén még maga is skandált egy hosszú lakodalmi lakodalmi éjszakán gyermekként a kemencesut­ ba lepihentetve: „ Kísér, Ladány, Jánoshídja, Alattyán, Leszakattam Alattyánon, A patkán." Mellé kéredzkedik azon jászsági ( de más vidékeken is közismert) gyermekszokásunk idejegyzése, hogy amikor az első fog kiesik, fel kell azt dobni a kemencére, és a sutba

SZEGED

Hosszú téli estéken a szomszédok meg a közeli atyafiak, rokonok és ismerősök átjárnak egymáshoz időt tölteni. Némelyik házhoz odaszoknak, szeretnek ott tanyázni. Az ilyen családnál nem sajnálják sem a kemence melegét, sem a lámpa világát. Örülnek egymás látásán, a komoly és vidám társalkodáson." A kemence igazi melegét ez a „társalkodás" adta; a mellé húzódó emberek társ- és közösségvállalása. Ennélfogva igazán értékesek a magyar kemence-hagyo­ mányok - melyekre a figyelmet felhívni volt célom mindössze ehelyütt. Abban a reményben, hátha feléleszthetők, továbbadhatók még ezek a hagyományok. S hátha megérik egyszer, hogy a róluk szóló - amúgy gazdagon sorjázó - résztanulmányokból „összeállnak" egy átfogó ismeretanyagot közlő, tudományos igényű néprajzi monográfiává...

Szabó

Magdolna 29

eg ed .hu -sz

ÓPUSZTASZER

Regiomegye? Varosmegye?

.sk

Lehmann István a megyerendszer változásairól és Csongrád megye esélyeiről a mai önkormányzati megyét. Hasonlítha­ tom egy olyan emberhez, akinek legyengítése, ellehetetlenítése érdekében mindent megteszünk, eszközeit elvonjuk, és amikor ezáltal szükségszerűen szinte tehetetlenné válik, akkor ujjal mutogatunk: nincs szük­ ség rá, hiszen nem is alkalmas hangsúlyo­ sabb, f o n t o s a b b f e l a d a t o k ellátására. Ugyanakkor tevékenységének hiánya nap mint nap negatív élményként jelenik meg. Tisztázni szeretném, hogy ezen vélemé­ nyem nem a mai határok között működő „földrajzi" megye változatlan megtartását igenli, hanem egy népképviseleti jellegű, demokratikus úton megválasztott, legitim testület által iram ított, a települések és a „központ" között középszintű integráló feladatokat ellátó, térségi érdekeket feltá­ ró, képviselő és érvényesíti! „társadalmi" megyének létrehozását. Ebbe a felfogásba belefér a un. „régiómegye" ~ agy „városme­ gye" is. A megyerendszer természetesen alapvetően nem földrajzi elhatárolás kér­ dése. Persze nehéz azt objektív módon bizonyítani, hogy mitől hatékonyabb né­ hány megye mechanikus egyesítéseként létrehozott „régió", vagy a mai megyénél kisebb valamilyen területi szerveződés. Meggyőződésem - mely a jelenlegi folya­ matban lévő széles körű tudományos k u ­ tatási eredményeken is alapul - , hogy a jelenlegi önkormányzati megye jellege rövid időn belül gyökeresen meg áltozik, erősödik, tényleges önálló hatáskörrel fog rendelkezni és a valós társadalmi szükség­ leteket az eddigieknél hatékonyabban fogja kielégíteni.

ek

on

yv

tar

— Magyarország történetében a megyék különféle szerepet játszottak. Voltak időszakok, amikor önállóságuk hangsúlyos volt, s akadt olyan is, ami­ k o r jelentősége csökkent. Hogyan ítéli meg a mai megye státuszt? - A megyerendszer hazánkban több mint ezer éves múltra tekint vissza. Ezen idő alatt f o l y a m a t o s változáson m e n t keresztül. Rendkívül alkalmazkodóképes volt, jól idomult a nagy történelmi kor­ szakváltásokhoz. Jellegében, feladatában, eszközrendszerében nagymértékben különbözött egymástól a királyi vármegye, a feudális \ ármegye, a polgári vármegye, a „szocialista" megyerendszer és a m a i átmeneti kor megyéje. Mindig voltak tö­ rekvések f e l áltására valami elképzelt mással, jobbal, de ez nem sikerült. Talán mert nem tudtak, nem lehetett jobbat kita­ lálni, szükségességét pedig az élet bizo­ nyította. Meglátásom szerint — sokak szá­ mára talán meglepően - a megyerendszer ma erős és erősödik. Az államigazgatási szervek nagy része (számos mostanában alakuló is) megyei keretek között szer­ veződik, működik. Pl. bíróságok, ügyész­ ségek, rendőrség, földművelési h h atal, kárpótlási hivatal, stb., több tucatnyian. Néhány államigazgatási jellegű szervezetet kissé mesterkélten nem megyei rendszer­ ben hoztak létre, de ezek megyei részlegei is (általában egymástól elhatároltan) létre­ jönnek. Ezt tulajdonképpen természetes­ nek kell tekinteni. Érdekes módon egye­ dül az önkormányzati megye gyengítésére, esetenként megszüntetésére való szándék észlelhető időnként felerősödő, majd csök­ kenő intenzitással. Politikai kompromiszSZumként született önkormányzati tör.'ényünk nem tökéletes gyermekének tartom 30

— Sok jogosítványt, d ö n t é s i szintet elvesztett a j e l e n l e g i ö n k o r m á n y z a t . Azt is megfogalmazták, n i n c s is szük­ ség a m e g y e r e n d s z e r r e . A t e l e p ü l é s i

önkormányzatok és a köztársasági megbízottak regionális jogköre között milyen esélyei vannak a m a i megyék­ nek? - A kérdést a n n y i b a n s z e r e t n é m pontosítani, hogy a jelenlegi megyei ön­ kormányzat nem vesztett el jogosín anyó­ kát, azt a jelenlegi hatáskörrel hozták létre és kezdettől fogva így működik. A társadalomigazatás szervezetrendszere rend­ kívül színes változatosságot mutat a vilá­ gon és így Európában is. Nincs két olyan ország. amel ben azonos szisztéma szerint működik. E virágos kertben mindenki talál példát, érvet saját kialakult véleményének bizonyítására, igazolására. Nem lehet tehát modellekben és utánzatokban g o n d o l ­ kodni. Sokféle jó egyedi, vagy típusrend­ szer alakult k i a történelmi, társadalmi, földrajzi adottságok függvényében. Én fontosnak azt tartom, hogy az igazgatási rendszer elemei kapcsolódjanak, rendsze­ rűén működjenek és a végeredmény jó minőségű legyen. Magamnak - nagyon leegyszerűsítve - ezt úgy szoktam ma­ gyarázni, hogy egy terméket sokféle szer­ kezetű, rendszerű géppel lehet előállítani. Ehhez az szükséges, h o g y jóminőségű alkatrészekből álló halmaz sem éri el a kívánt célt. Úg, látom, h o g y jelenleg nálunk vannak kiváló „alkatrészek", de ezek nem kapcsolódnak össze racioná­ lisan és ez rányomja a bélyegét a produk­ tumra is. Maradva a példánál a megyei önkormányzatot egy rossz „alkatrésznek" tartom, mely nem a saját, hanem a rend­ szer hatékony működése és így az elérni kívánt cél elérése é r d e k é b e n javításra szorul. Teljesen egyetértek a települési önkormányzatok szerepének felértékelő­ désével. Alapvető a települési érdek és y

SZEGED

.hu ÓPUSZTASZER

ed

Elődeim nagyszerű munkát végeztek a nemzeti emlékpark létrehozásával, a Fesz­ ty-körkép idetelepítésével. De magaménak érzem és azt szeretném, ha minden hon­ fitársam annak érezné. Ezért is nagyon örülök, hogy augusztus 18-án a megyék országos gyűlését itt tarthatjuk. E ren­ dezvényen valamennyi megyei közgyűlés határozatképes létszámmal lesz jelen. Hasonló rendezvény - levéltári kutatások alapján - nem volt még a magyar törté­ nelemben. Nagy élmény látni és figyelni a látoga­ tókat. Az egyszerű látogatókat, a gyereke­ ket, valamint azt a sok neves személyisé­ get, a k i megtiszteli é r d e k l ő d é s é v e l a látnivalókat. A nemzeti emlékpark az igaz nemes nemzeti érzés és tudatformálás rendkívül hatásos eszköze lehet. Ezért nagyon időszerű és modern.

eg

A Csongrád város Szeged közötti térséget az idegenforgalom szolgálatába kívánjuk állítani. Az új autópálya és a Tisza által határolt természetvédelmi te­ rület, a végén két kiváló idegenforgalmi adottságú pillérrel, (Szegeddel és Csong­ ráddal) ehhez kiváló lehetőségt nyújt. A víziturizmus, a kerékpáros, a lovas, a horgász, a \ .idász turizmus alapvető felté­ telei sok tekintetben már is megvannak és a tanyai turizmus első biztató csírái is megjelentek. Rövidesen elkészül - termé­ szetesen a településekkel közösen, azok maximális egyetértésével - az az idegen­ forgalom-orientált k o m p l e x térségfej­ lesztési terv, amely e területet „berendezi", alkalmassá teszi e feladat magas színvo­ nalú ellátására. Az idegenforgalom lehet e terület gazdasági, társadalmi fejlődésének legfontosabb rugója. K o m o l y külföldi befektetők megalapozott érdeklődése is bizakodóvá tesz bennünket e cél elérésé­ ben. Máshol még várat magára hasonló jellegű térségi program, koncepció meg­ születése. Márpedig az egyes települések elképzeléseinek még oly értékes elemei sem érvénysülhetnek kellően, egymástól elszigetelten.

.sk

- Közeledik a honfoglalás 1100. évfordulója és az expo. A honfoglalási ü n n e p s é g e k egyik k ö z p o n t i helyszí­ n e k é n t Ópusztaszer neve m e r ü l t fel. M i l y e n f e l a d a t o k a t r ó ez a m e g y e i ö n k o r m á n y z a t r a és a megye tele­ püléseire? - A 1100-as évfordulót, az expót az 1996-os évet o l y a n távlatnak t a r t o m , melyben a magyar társadalom, gazdaság értékelhetően elindul a fejlődés útján. Ugyanakkor egy olyan elérendelő cél felvillanásaként érzékelem, mely reményt keit, segít elviselni a jelenleg egyre foko­ zódó n e h é z s é g e k e t . Az alagút v é g é n felcsillanó fényhez hasonlíthatnám. A megyei önkormányzatnak nincs kitüntetett szerepe a készülődésben. Szinte \alam e n n y i település saját tervet készít. Visszautalok az előző kérdések témakö­ rére: nincs ol) an szervezet, akinek felada­ ta, hatásköre, eszköze lenne a részpró­ bálkozások összefogása más minőségű térségi szándékká való szintetizálása. A megyei önkormányzat megkísérli e feladat elvégzését, eddigi tapasztalataink szerint kevés települési támogatással. Vannak

b i z o n y o s „saját" l e h e t ő s é g e i n k is. Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark a megyei önkormányzat intézményrészeként műkö­ dik. Mindent megteszünk annak érdeké­ ben, hogy az 1996-os ünnepségek egyik országos jelentőségű központja legyen. Az ehhez kapcsolódó konkrét események, programok - beadott pályázatok alapján már elnyerték az expo kísérő rendezvénye minősítő címet is. A csomagban nagyon sok minden van: Feszty-körkép, Honfog­ lalás című rock-opera, lovasbázis kialakí­ tása, veterán autók világtalálkozója, stb.

-sz

annak érvényesülése. Ugyanakkor nem tagadható, hogy szintetizált települési ér­ dekekből artikulálódik egy térségi érdek is. E térségi érdek figyelembevétele, kép­ viselete, érvényesítése nélkül az egyes te­ lepülések érdekei sem érvényesülhetnek m e g f e l e l ő e n . E térségi é r d e k n e k k e l l mellérendelni a középszintű n é p k é p ­ viseleti jellegű önkormányzatot. (Megyét?) Mérnökember lévén engedtessék meg még egy mechanikus hasonlat ennek érzékeltetésére. Önmagában a szikla, a kavics, a homokszem (a település) egy tökéletes nagyszilárdságú képződmény, szervetlen halmazuk azonban kisértékű minőséget produkál. Bezzeg, ha cement kerül közéjük és célszerűen elhelyezett és méretezett vasbetéteket helyezünk el benne, csodálatos építmény, más minőség születik belőle. Leegyszerűsített analógiá­ val a cementet a középszintű önkormán_ zati rendszerhez, a v a s b e t é t e k e t az államigazgatási rendszerhez hasonlítom.

Nagy élmény folyamatosan figyelemmel kísérni a Feszty-körkép újjászületését, a l e n g y e l csapat szakmai munkáját és „elmagyarosodását". érzelmi kötődésüket e nagy műhöz. És lehetne sorolni a nagy élményeket... Természetesen e munka nagy felelőséggel is jár. Alapvető fontos­ ságúnak tartom, hogy Csongrád megye közgyűlése érzi, tudja és állalja e felelős­ séget és szinte erején felüli áldozatokat hoz ennek érdekében. A park létesít­ ményei tulajdonjogilag a megyei közgyű­ lésé, valójában az egész nemzeté. Biztatást és erőt ad, hogy az ország e nehéz gazda­ sági helyzetében a Parlament m i n d e n évben gondol anyagilag is Ópusztaszerre és folyamatosan élvezzük a kormányzat figyelő támogatását is.

T. L.

ek

on

yv

tar

— S z e m é l y e s é l e t é b e n m i l y e n él­ mény, feladat és felelősség egy i l y e n n a g y f o r m á t u m ú program levezény­ l é s e , m i n t az Ó p u s z t a s z e r i N e m z e t i E m l é k p a r k és a n n a k a r c u l a t á n a k kialakítása? - Rendkívül nagy élmény. Kevés köz­ vetlen személyes érdemem van e megyei kincs megszületésében és fejlődésében.

Nagy élmény munkatársa lenni a park apostolainak, Trogmayer Ottó igazgató­ nak, a múzeumi dolgozóknak, akiknek köszönhető, hogy a rendkívül szerény an; agi körülmények ellenére a park olyan amilyen és ha vágyainknál kisebb mér­ tékben is, de állandóan fejlődik.

— 31

u d .h

SZEGEDI AKADÉMIKUSOK

Egy növénysebész a világpiacon Dudits Dénessel beszélget Sulyok Erzsébet

k-s

latokat végeztünk. A gödöllői egye­ tunk a világon elsőként transzformáns temen még meg sem melegedtem, növényt - a genetikai beavatkozás már kint találtam magamat a kísérleti egy módszerének az alkalmazásával. - Hogyan kötött üzletet Európa földeken; szeptemberben megkezdő­ dött a tanév, októberben én rezettem egyik leginkább tőkeerős cégével, a frankfurti székhelyű Hoechst a szabadföldi kísérleteket. - A szegedi sejtgenetikai kuta­ AG-vel? - Ez elég hosszú történet. Megke­ tásokat az UNESCO támogatta, úgy is, hogy a fiatal kutatóknak külföl­ resett, ha jól emlékszem, először di tapasztalatszerzési lehetőséget 1979-ben a szegedi Gabonakutató In­ b i z t o s í t o t t . E g y k a n a d a i t a n u l ­ tézet egyik igen tehetséges kukoricamányútjáról kincset érő módszert nemesítője, Mórocz Sándor. Azt mondta, kukorica szövettenyésztést hozott baza. - Azért is emlékezetes a Saska- akar csinálni. El is kezdett dolgozni itt toonban töltött idő, mert tele -~olt a mi laborunkban. A növény regene­ valódi meglepetésekkel. Itthon búza rációs képessége, tehát az, hogy az szövettenyésztéssel foglalkoztunk, s embrió a növény levél-, vagy gyökér­ én azért mehettem a kanadai intézet­ sejtjeiből, testi sejtekből kialakulhas­ be, hogy ott is ezt tanulmányozzam. son - genetikailag meghatározott. Nem tudtam, hogy dolgozik ott egy Vannak olyan kukoricavonalak, ame­ kínai származású tajvani kutató, s az­ lyek regenerálhatnak, s vannak, ame­ zal foglalkozik, hogyan lehet növényi lyek nem. Mórocz nemesítési kísér­ sejteket egybeolvasztani, fuzionál- letei ennek a tulajdonságnak, a rege­ tatni. Olyan nagyhatású fölfedezés nerációs képességnek a javítására volt ez, amely új szakaszt nyitott a irányultak. A Hoechst, amely gyógy­ növénygenetikai kutatásokban. A szer, műtrágya és növényvédőszer sejthibridizáció, vagy szomatikus hib­ gyártásával foglalkozik és valóban ridizáció előnye abban van a ha­ impozáns kutatói háttérrel rendel­ gyományos növénynemesítési mód­ kezik, s amellyel én a bostoni mun­ szerrel szemben, hogy egymással kám során kerültem kapcsolatba, nem keresztezhető növények előnyös érdeklődni kezdett a kukorica szö­ tulajdonságainak egyesítését is le­ vettenyésztési rendszer kifejlesztése hetővé teszi. Mondok egy példát: a iránt. Főleg az általunk kimunkált burgonyatermesztés fő problémája a módszer nagyon érdekelte, szeren­ vírusbetegségek leküzdése; mármost csénkre, mert így kedvező - fele-fele ha adott egy kitűnő fajta, de n i n ­ arányú - tulajdonosi pozíciót sikerült csenek benne vlrusrezisztens gének, elérnünk. Hiszen a világon elsőként akkor ugyebár lőttek a termésnek. sikerült olyan új növényi vonalat Egy rokon fajtában, nevezetesen egy kialakítani - s ennek a módszerét vad, mexikói fajtában vannak ilyen megállapítani - , amely lehetővé teszi gének - de ennek nincs gumója. A a regenerációt. Vannak ugyan hason­ két fajta ivaros úton nem keresztez­ ló módszerekről publikációk, de sem hető. Ilyenkor jó a sejthibridizáció, a hatékonyságban, sem a növények amelynek Kanadában, a Tajvanról terméshozó képességében nem vete­ odakerült kínai kutatótól megtanul­ kednek a miénkkel. tam a módszerét. Azután itthon egy - E l lehet m o n d a n i k ö z é r t h e ­ teljes évtizedig ezzel „szórakoztunk", tően, hogyan sebészkednek a ku­ rengeteg h i b r i d e t előállítottunk, koricasejtekben? módszereket, technológiákat kísérle­ - Nemrég jelent meg Heszky Lász­ teztünk k i , \ álaszokat találtunk az el­ lóval közösen írt könyvünk, Növény­ méleti kérdésre: hogyan lehet a hib­ technológia címmel. Ennek az ábrái, ridek kromoszóma összetételét meg­ illetve fotói segítségével talán könyváltoztatni? nyebb. Először enzimkezeléssel el­ - így lett a leghíresebb szegedi távolítjuk a sejtfalat; amit a képen lát, ezek a gömb alakú képződmények a növény a lucerna. - Tény, hogy lucernból mi csinál­ protoplasztok. Nincs sejtfaluk, tehát a

ek

on y

vta

r.s

- A k i a g r á r e g y e t e m e t végzett, ritkán kerül kutatói státuszba; az agrár szóhoz a gyakorlatot, a me­ zőgazdasági termelést társítjuk. Ön szakma-elhagyónak minősül? - Nem hiszem. Mindig olyan te­ rületen dolgoztam, amelynek szoros kapcsolata volt a termeléssel. Már az intézet indulásakor egyik legfonto­ sabb szempont az volt, hogy haszon­ növényekkel foglalkozzunk. Azóta is az a célunk, hogy mindazokat a mód­ szereket, amelyek a molekuláris b i ­ ológiában előtérbe kerülnek, haszno­ sítsa az agrárgazdaság. Akadémikus­ ként is az agrárosztályhoz tartozom. - Van kertje? - Van. - Kísérletezik a saját kertjében? - Minden évben újraindul a nagy kísérlet: meg tudom-e művelni? Mivel nincs rá elég időm, félig mindig b i okert marad. Nekünk meg az marad, amit meghagynak a kukacok. - E m l é k e i m s z e r i n t a 70-es é v e k b e n n é h a azt m o n d t a a ma­ gamfajta slapajnak a rovatvezető: itt ez a Biológia, m e g n é z h e t n é d , szegedinek érzik-e m á r magukat a kutató urak? Máig sem tudom, m i a helyzet... - Tizenvalahány évig éltünk egy la­ kótelepi lakásban. A feleségem a Kos­ suth Zsuzsannáról elnevezett egész­ ségügyi iskolában tanít, és viszi a csa­ ládi terheket. Három gyerekünk közül kettő itt született - de mindannyian szegedinek érzik magukat. Viszony­ lag sok időt töltöttem külföldön. Egy­ szer kaptam egy ajánlatot állandó ál­ lásra a Harvardon, ahol vendégpro­ fesszor vagyok. Gondolkoztam, gon­ dolkoztam - aztán hazajöttem. - Az édesapja a mosonmagyar­ óvári mezőgazdasági akadémia t a n á r a volt, vagyis a pályaválasz­ t á s á h o z n e m h i á n y z o t t a családi motiváció. De k i volt a családban a kísérletező hajlamú? - Apám. És tudatosan „vezényelt" engem is olyan helyekre, ahol már nagyon korán kísérletezhettem. A k ­ koriban működött Fertődön Beke Fe­ renc, aki Kossuth-díjas búzanemesítő volt. Már gimnazista koromban oda­ jártam nyaranta, búzagyökér-vizsgá­

ze

ge

A hőskorban került Szegedre, amikor még senki sem tudhatta: Európa egyik legszínvonalasabb molekuláris biológiai kutatóintézete lesz a Szegedi Biológiai Központ. Vagy mégis? Dudits Dénes akadémikus, az SZBK legnagyobb, Növénybiológiai Intézetének igazgatója azt állítja, ennek az akadémiai kutatóintézetnek az indulását olyan szakember-válogatás (akkoriban nyilván személyzeti munkának nevezték) előzte meg amelyet azóta sem sikerült megismételni; a megfelelő egyetemek végzősei közül a leginkább ígéretes tehetségeknek az intézet-nyitást megelőző több évben azzal a feltétellel ajánlottak tudományos továbbképzési lehetőségeket, hogy az aspirantúra után Szegedre jönnek dolgozni. A korabeli magyar viszonyokhoz képest — de még nemzetközi összehasonlításban is —jó kutatási feltételek között láthatott munkához egy fiatal, ambiciózus gárda. Olyan tudományokban, amelyeknek a müveléséhez nem egyszerűen szakértelem és kitartás, hanem különösen gazdag képzelőerő is szükségeltetett. Dudits Dénes fiatalon, 1990-ben lett akadémikus, és tavaly az Európai Akadémia is a tagjai közé választotta.

32

SZEGED

eg ed .hu már izolált DNS-t, a gént, amelyet vissza akarunk juttatni a sejtbe, a protoplasztba tudjuk helyezni. Mégpedig úgy, hogy egy elektromos s o k k o t alkalmazunk, amely l y u k a t vág a membránba, s ezen keresztül a DNSmolekula a citplazmába, illetve a sejt­ magba kerül. Kémiai kezeléssel is kényszeríthetjük a DNS-t, hogy be­ kerüljön a sejtbe. Ezután a protoplasztok sejtfalat regenerálnak, majd elkezdenek osztódni. Ennek során először egy organizálatlan szövet alakul ki, majd fokozatosan megindul a differenciálódás. Látja, a következő kép már egy szép hajtás-kezdeményt mutat és itt p e d i g már látszik a kukorica növényke. Ezeket kiültetjük és teljes értékű növényeket nevelünk belőlük.

-sz

SZEGEDI AKADÉMIKUSOK

ek

on

yv

tar

.sk

meggátolja, vagy visszaszorítja a vírus szaporodását. — Bekapcsolódhattak a kutatásba? - Ennek az együttműködésnek az anyagi háttereként kaptunk egy 100 ezer dolláros támogatást a Rockefeller Alapítványtól, amely alighanem a háború óta most először finanszíroz kutatásokat Magyarországon. Éppen írom a zárójelentést és minden re­ ményünk megvan, hogy a munka folytatásához is megkapjuk a támo­ gatást. — Megszerzik a külföldi pénze­ ket a kutatásokhoz, külföldi nagy felhasználó cégekkel sikerül elő­ nyös szerződéseket kötni, a világ elsőrangú növénygenetikai kuta­ tóhelyeivel jók a kapcsolatai, évek­ re előre v a n dolga; miért érdekli — Honnan lehet azt tudni, hogy annyira, mit használhat a magyar éppen milyen — maradjunk a pél­ mezőgazdaságnak mindaz, amit a dánál — kukorica kell a piacnak? laboratóriumukban elérnek? Hogy melyik gén bevitele érdekes - Nem hiszem, hogy ez magyará­ éppen az agrárgazdaságnak? zatra szorul. Az agrárvilággal a m i - Az ember térül-fordul, lehetőleg intézetünknél szorosabb, gyakorlatias nyitott szemmel jár a világban. Nor- kapcsolatban álló Gabonakutató In­ wich-ban például van egy erős viro- tézettel természetes az együttműkö­ lógus csoport, a kukorica egyik ví­ désünk. Most éppen arra készülünk, rusbetegségével foglalkoznak, amit hogy a GKI szakembereivel publikál­ magyarul úgy hívnak, hogy kukorica juk újabb, most már a búza protocsíkoltsági vírus. A fertőzött növények plasztos munkánkkal kapcsolatos levelei csíkosra fakulnak. Ez nagyon eredményeinket. A k i alapkutatással súlyos betegség, nem Európában és foglalkozik, annak is szüksége van Amerikában, hanem Afrikában, ahol visszacsatolásra, a gyakorlat kontroll­ ez a vírus nagy területen meg is aka­ jára, úgyhogy a két intézet között dályozza a kukoricatermesztést. Az folytonos az információáramlás. Ter­ angol kutatócsoport azon dolgozik, mészetesen nemcsak a szegedi nemehogy ezzel a betegséggel szemben sítőkkel dolgozunk együtt, hanem rezisztens kukoricákat állítson elő. Az számos más intézet munkatársaival. egyik megközelítésmódnak az a lé­ Azt kell tisztán látni: bármilyen ered­ nyege, hogy a vírust körülvevő fe­ ményes - hagyományosan - a hazai hérjeburkot meghatározó gént építjük növénynemesítés, a jövő nemesítése bele a k u k o r i c á b a . Várhatóan ez és fajtaelőállítása nem lehet verseny­ SZEGED

képes ezek nélkül a sejt- és mole­ kulárisgenetikai módszerek nélkül. A legnagyobb nemesítő világcégek ugyanis óriási energiával, nagy erők­ kel - kellő anyagi háttérrel - dolgoz­ nak ezeken a projekteken, nem fo­ gunk tudni vetőmagot eladni, ha le­ maradunk. - Vagy h a ezek a nagy világ­ cégek gyorsan megveszik a ma­ gyar nemesítő intézeteket... - Ez is valódi veszély, pontosabban az, hogy úgy látszik, a kormány nem veszi tudomásul: olyan intézetekről van szó, melyeket a világon m i n ­ denütt - jól felfogott államgazdasági érdekből - állami támogatással mű­ ködtetnek. Ha erről a területről k i ­ vonul az állam, s arra kényszerülnek az intézetek, hogy saját üzleti nyere­ ségeikből finanszírozzák a kutatást, akkor ez utóbbi tevékenység hamar veszélybe kerül. Egyszerűen arról van szó, hogy idő előtt kényszerülnek el­ adni a termékeiket, mert ninc s elég pénz a munka folytatására, viszont sokkal kevesebbet kapnak a korán eladott termékért - ördögi körbe kerülnek. S a világcégek lelépik a mieinket, átveszik a magyar vetőmag­ piacot. Ezzel a rövidtávú g o n d o l ­ kodással „elérjük", hogy mestersé­ gesen megsemmisítjük Magyarország földrajzi adottságaiból, nevezetesen az éghajlati viszonyokból származó potenciális előnyét.

- Politizál? - Mint minden ember. Rosszul tű­ röm a butaságot, a felelőtlenséget, a szűklátókörűséget. - Akkor folytassuk az ö n mun­ kahelyével: Kívülről úgy látszik, az S Z B K helyzete is egyre rosszab­ bodik. Belülről? 33

eg ed .hu

SZEGEDI AKADÉMIKUSOK

ek

on

yv

tar

.sk

- Ez is ördögi kör lesz? Hiszen egyre kevesebben v a n n a k olyan kutatók, akik n e m fogadnak el a H a r v a r d o n egy á l l á s t , h a n e m hazajönnek és idehozzák a Rocke­ fellerek pénzét. Egyre többen ellenkezőképpen cselekednek és m é g c s a k azt s e m m o n d h a t j u k , hogy nincs személyes igazságuk. - De még csak azt sem m o n d ­ hatjuk, hogy a külföldön dolgozó tehetséges kollégák kinti munkájából nincs hasznunk, mert ha más nem, a kapcsolatok... Mégis irritáló, hogy megint csak a célokat vagyunk ké­ pesek meghatározni - de elérni nem. Az SZBK 200 fős, nemzetközileg versenyképes, óriási kapcsolatrend­ szerrel rendelkező kutatógárdájának nem lenne szabad szétszóródni. - Az Akadémia felmérte az in­ tézeteit, azzal a céllal, hogy megállapítbató legyen: melyek érde­ m e s e k t o v á b b i és d i f f e r e n c i á l t t á m o g a t á s r a . A szeged Biológiai Központ mindenféle vizsgálódási s z e m p o n t o t kiáll, a t u d o m á n y metriai mutatók imponálóak - az idézettségi mutató tudomásom szerint az országban a legjobb; a j ó z a n ész s z e r i n t ide k e l l e n e pumpálni a pénzt. - T ö b b f é l e baj is van ezzel. A felmérés valóban elkészült, de a pénzeket továbbra is a hagyományos módon osztják - keveset, de min­ denkinek. Ráadásul a közvélemény félreinformált, de még az érintettek is: az a közhiedelem, hogy a szegény egyetemek elől a luxus akadémiai in­ tézetek viszik el a költségvetési pén­ zeket. Senki meg nem nézi a szá­ mokat: közel 40 akadémiai kutatóin­ tézet van az országban, az összkölt-

ségvetésük 2,5 milliárd forint. Ez nagyságrendben nem több, mint egy vidéki egyetem költségvetése; az egész egyetemi szféra 40 milliárdot kap. Nem azt mondom, hogy ez sok; de az is biztos, hogy a kutatintézeti pénzek nem segítenének az egye­ temeken, csepp lenne a tengerben. Ugyanakkor tény, hogy ez a pénz nem elég minden meglévő akadémiai intézet fönntartására - ezért lenne szükség a szakmai alapú differenciá­ lásra. Egyébként arra is van össze­ hasonlító adatunk, hogy Magyaror­ szágon nagyságrenddel eredménye­ sebbek a kutatóintézetek, mint bár­ melyik volt szocialista országban. Vegyünk egy tágabb összehasonlítást: a világ 50 legproduktívabb mole­ kuláris biológiai intézetével össze­ hasonlítva az SZBK a cikkidézési mutatók alapján a középmezőnyben van, körülbelül a Harvard szintjén helyezkedik el. Mondanom sem kell, hogy sokkal gyengébb anyagi hát­ térrel. De térjünk haza, s hadd mond­ jak mégegy adatot: a természettu­ dományi intézetekre eső költségve­ tésből, a képzeletbeli tortából az SZBK 8,2 százaléknyi szeletet hasít ki. Ugyanakkor az összes magyarországi impact-faktornak - ez a tudományos publikációk minőségét és idézési gyakoriságát mutatja - közel 30 százalékát a szegedi intézet produ­ kálja. Tessék ezeket az arányokat egymás mellé állítani. Képtelenség, a vak is látja. Tegyük még hozzá, hogy az SZBK most az Akadémia iegnagyobb intézete, s a legtöbb pályázati pénz megszerzésére képes - vagyis érdemes az alapellátását biztosítani, mert itt nem folyik el, hanem meg­ térül. A világ jobb helyein ezt úgy csinálják, hogy annak adnak még pénzt, aki sikeres; ahány dollárt be­ hoz, annyit otthon is megkap. Nálunk meg azt mondják, azért nem kapsz, mert külföldről úgyis kaptál. És az OTKA... Lassan katasztrofálissá válik a helyzet, ugyanis a szisztéma azt követeli, hogy mindenki egyénileg pályázzon, elemeire kell szedni egyegy csoport témáját és öt-hat pályá­ zatot beadni rá. Nincsenek a kutatók rákényszerítve, hogy igazán nagy dolgokkal foglalkozzanak, mert olyan pályázat a nyerő, amely nyilvánvaló­ an teljesíthető és pénzt hoz. Ez a rendszer nem tud generálni egy olyan kutatási kapacitást, ami a nemzetközi \ersenyhez szükséges. Van már az én intézetemben is olyan csoport, amely egy-két főből áll - s nézze meg ezt az amerikai, éppen a kukorica transzfor­ máció témájában megjelet cikket: húsz szerzője van! Hogyan legyen velük versenyképes a sokkal rosszabb anyagi feltételek között működő két ember?

34

- Valamennyi intézetet egy jobbára nemzetközi s z a k e m b e r e k b ő l álló bizottság értékeljen, két-három éven­ ként, komplex módon. Azért nem­ zetközi, mert kicsi az ország. Mint az imént mondottakból látszik, nem találunk olyan szakembereket, akik ne lennének érdekeltek, vagy ellen­ érdekeltek. Ezek a vizsgálatok épül­ jenek be a működési szisztémába; egy-egy intézeten belül is nagy hasz­ na lenne, tudniillik elfogulatlan szak­ mai grémiumtól minden kutató meg­ tudná, hogy az általa végzett munka nemzetközi összehasonlításban hol áll. Az igazgatói erre hivatkozva dönt­ hetne, melyik projektet támogatja, s melyiket nem érdemes folytatni. Egy kuratórium ezekre a vizsgálatokra alapozva meg tudná határozni a pénzek elosztásának módját. A szisz­ téma működik - külföldön. Például a Max Planck Intézetben.

-sz

- Minek tagadnám: sikeres együtt­ működéseink dacára vannak súlyos anyagi gondjaink. Nem látunk garan­ ciákat arra, hogy a kutatásainkat azon a nemzetközi szinten tudjuk folytatni, mint eddig. Ez kényszerít bennünket politizálásra - elsősorban akadémiai fórumokon. - Mit tehet az Akadémia? - Nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy valahogyan a talaját vesztette az Akadémia ebben a társadalmi átmeneti korszakban. Nem tudja megtalálni a kapcsolatokat a társadalommal, a politikusokkal. Szaho Iván még az előző funkciójában volt, amikor hallgattam egy előadását: öt fejlesztési prioritást jelölt meg az ország számára, ebből három bioló­ giai alapú — mezőgazdaság és élelmi­ szeripar, gyógyszeripar, biotechnoló­ gia. Mármost ha világos, hogy ezek­ kel a biológiai kutatásokon alapuló versenyképes termékekkel akamnk a piacra menni, akkor annak is világos­ nak kellene lenni, hogy a szegedi központot preferáltan kell támogatni. Nemcsak az ország, az egész Közép­ európai régió legnagyobb biológiai kutatóintézete, nincs több i l y e n kapacitás. Ezt a szellemi potenciált nem kihasználni - több mint bűn, ez hiba.

— Igaz, h o g y az OTKA-pályázatokat elbírálók gyakran maguk is érdekeltek ugyanabban a pályá­ zatban? — Persze. LJgyanazok bírálnak, akik maguk is pályázcik. — V a n tippje? Mi lenne a meg­ oldás?

- A l e g e r e d m é n y e s e b b kutató életében is v a n n a k p e r i ó d u s o k , a m i k o r talán t ö b b évig sem publikál. - Ezért mondtam, hogy komplex vizsgálatra van szükség. Pusztán a tudománymetriai mutatókból nem, de m o n d j u k egy beszélgetésből meg lehet állapítani, érdemes-e invesztálni, vagy sem. Vannak hosszú beérési idejű kutatások, s lehet, hogy évekig nincs publikálható eredmény, de az ötlet brilliáns, amelyre akkor is kell pénzt adni, ha a rizikóst is érzékeljük: talán nem lesz belőle semmi. De ha igen? Az innovatív értéket és a kreativitást semmiképpen nem szabad kihagyni az értékelési szempontok közül. - Az ember nem érti, miért kell ebben az o r s z á g b a n e n n y i t har­ colni pofonegyszerű, ésszerű meg­ oldásokért? - Én sem értem. De vagyunk még néhányan, akik nem adjuk fel könynyen; reménykedem, hogy sikerül az SZBK pozícióit javítani. - Van-e szakmai előnye annak, hogy ez egy vidéki intézet? - Meg fog lepődni, v a n . Biztos vagyok benne, hogy az itt honos ku­ tatási stílus nem tudott volna kiala­ k u l n i Budapesten. A m i k o r annak idején eldőlt, hogy itt, és nem a fő­ városban lesz a kutatóintézet, nem akadt begyöpösödött professzor, aki föladta volna a pesti állását. Egy-két senior volt előttünk, az SZBK vezetői, de az én generációmnak, csupa fia­ talnak soha nem látott kifutási tere lett. Ha benépesítették volna az in­ tézetet az akkor pozícióban lévő pro­ fesszorokkal, mi nem rúgunk labdá­ ba. Legföljebb akkor, amikor már remeg a lábunk. És Szegednek még m i n d i g előnye az is, h o g y itt az egyetem, egyre j o b b a n együttmű­ ködünk, s ekkora biológiai kutatói potenciál nincs több az országban. SZEGED

eg ed .hu -sz

DOKUMENTUM

Művészetek vonzásában

.sk

Művészek levelei Bálint

Sándorhoz

on

yv

tar

Bálint Sándo^-t (1904—1980) a magyar néprajztudomány jeles alakjaként, a szakrális néprajz és a Szeged­ kutatás korszakos jelentőségű személyiségeként tartjuk számon. Joggal De akik ismerték, tudják, más s több is volt ennél Széleskörűen művelt, az eleven kultúra dolgai iránt élénk s folyamatosan érdeklődő ember, aki önmaga emberi kiteljesedéséhez tartozónak tudta a művészetekkel való foglalkozást, a nagy művek befogadását. Különösen intenzív volt érdeklődése a zene s a képzőművészetek iránt. Most, illusztrációképpen, ez utóbbi érdeklődésének néhány dokumentumát adjuk közre a szegedi múzeum anyagából A levelek —jeles művészek Bálint Sándorhoz írott sorai — önmagukért beszélnek, különösebb magyarázatot nem igényelnek. így, önmagukban, a történeti kontextusból kiemelve is fölvillantják a képzőművészetekre fogékony, anyagi lehetőségei szerint még a műgyűjtés nemes passziójának is hódoló ember vonásait. Ez a fogékonyság, amely kitágította egy magas szinten művelt szakmai professzió kereteit, s gazdagította egy jeles személyiség életét, úgy hiszem, élő minta is. A hivatás fontos, de nem minden; az életet gazdagabbá tevő,fontos emberi lom"-ra, a nem praktikus világra is figyelnünk kell A levélírókról csak annyit: Kovács Margit keramikusművész, Molnár-C. Pál festő és grafikus, a ma is élő Prokop Péter festő, Borsos Miklós pedig kitűnően s nagy kedvvel rajzoló érem- és szobrászművész volt. Más s más világot jelentenek, de valamennyiükben közös —s alighanem ez (is) kapcsolta őket Bálint Sándorhoz — az átélt katolicizmus. Bálint Sándor művészkapcsolatai és barátságai azonban mégsem egyszerűen világnézeti választások eredményei voltak; elsősorban s mindenekelőtt a művészi kvalitás vonzotta. S még egy: Borsos Miklós leveleiben Sára, Sárika: Bálint Sándor felesége, Buba pedig Borsos Miklósné. LA.

Budapest 1931 Pünkösd

ek

Kedves Család! Igen szépen köszönöm levelüket és az olyan kedves meghívást. Az ígéretem betartását most - félig sajnos, félig hál' Isten - el kellett raktároznom - kaptam ugyanis egy nagyobb rendelést Amerikából sokszorosított dolgokra és ezt lóhalálban kell leszállítanom, így most alig hiszem, h. a vásár idejében le tudnék jönni. De ha ez a rendelés szerencsésen elintéződött, akkor én Krőzussá gyarapodva esetleg vásáron kívül is jöhetek. - Mi is még a spontán szimpátia - friss barátságával gondolunk magukra és

SZEGED

amint lehet, ezt személyes megjelenésemmel súlyosbítva fogom igazolni. Addig mindkettőjüket szeretettel üdvözlöm, anyával együtt

[Kovács Kápolnásnyék 1944 V I 1 5 .

Margit Margit]

2.

Kedves Sanyikám örömmel vettem soraidat, különösen mert o l y rég nem tudok felöletek semmit. A nagy konjuktúra idején, (tavaly) egyre vártam, hogy Ti is 35

4.

Budapest 1946 V. 21

Kedves Bálint Sándor!

Azért írok, hogy m e g m o n d j a m , csináltam egy Napbaöltözött Asszonyt, sőt gipsznegatívot is csináltam róla, (remélem ezt nem veszi rossznéven), így többször is megcsinálhatom. Még nincs kiégetve, de most hamarosan kiégetem, vagy kiégettetem valahol. Persze ha bármilyen okból nem kell magának, akkor sem baj; én most nagyon szeretem. A Zrínyi féle versből vettem hozzá fölírást, de ez két külön kis csempén van, úgy hogy lehet evvel vagy ennélkül. [Itt a Napba öltözött Asszony vázlata, a rajz mellett a három sornyi felirat szövege:] Fényes mennyei szent csillagokból Van kötve koronád Holdbul és szép napbul Az ára volna felírás nélkül 1.200.000 felírással 1.400.000 szorozva a napi adópengővel. Ha magának esetleg kell, akkor majd írja vagy mondja meg, mi volna amit ezért természetben adni tudna. A viszontlátásig sokszor szívélyesen üdvözlöm

k-s

jelentkezni fogtok, hisz tudtommal egyik nagyobb méretű képemet (Menekülés) kvázi „lefoglaltátok"; igaz arra az időre, mikor együtt lesz az ára... No, de ami késik nem múlik - igaz-e? Ami az A. Ü. általad említett képét (Dante? Beatrice) illeti, következő a helyzet. Én most nyári tartózkodási helyen a Velencei tónál időzöm falusi házacskám műter­ mében. Holmijaimból csak a legszükségesebbek vannak nálam. Időről-időre utazom csak be Pestre, ha valami elintéznivaló van. Nos, meg kell várnod, míg legközelebbi utam során elintézem, amit kérsz. Kész örömmel teszem. Közlöm azonban: külön levonat nincs. Ezzel szemben van füzetlen kötetpéldányom a könyvből, ha érdekel küldöm abból a megfelelő képet - illetve, tulajdonképp a kötetet, mert csonkítás után, az már m i n d e g y . Ára ma már bibliofil, mert nincs P. 50. Volna azonban egy indítvá­ nyom. Ha nem csalódom, az említett metszetnek meg van egyik eredeti rajza (én ugyanis a Keleti-féle könyvet, nem sajátkezűén metszettem ((akkor még!)) hanem rajzaim alapján a Körnez-cég metszette az e g é s z e t ) tussal, pontosan úgy, ahogy azt fába óhajtottam metszetni. Nem t u d o m ismered-e ilyenirányú rajzaimat. Szegeden, Moldoványi Imrénél (Egyetemi Könyvtár) láthatsz, ugyan­ ebből a sorozatból és P 200-ért adom el darabját. Más megoldást nem tudok Öregem. Hallottál-e Cyrano de Bergerac-illusztrációmról? Illusztrátori multam koronája. Most új kiadása jelent meg, ha érdekel küldöm (P. 50) valamivel drágább, mint a boltban (ha még egyáltalán van) 30 drb kép szöveg nélkül, persze fametszet. Nos Sanyika: emborros de c h o i x - választhatsz. Szeretném, ha már postafordultán válaszolnál, hogy ha esetleg a jövő héten Pestre megyek, már is intézkedhessek Nem fontos, hogy az árát mikor s hogyan küldöd, fő hogy ide küldd. Egyebekben is igazi híved vagyok és üdvözöllek

ze ge d.h u

DOKUMENTUM

r.s

Csipi [Molnár-C. Pál]

3.

on

yv ta

Kedves Sanyikám - postára tettem a rajzot. Nem volt könnyű a pesti műterem elraktározott holmijai közül előkeresni. Sajnos ez nem a végleges rajz, amelynek nyomán a fametszet készült, hanem annak úgy látszik egy egyszerűsített változata. Ezek szerint nem is megfelelő annak, amit írtam Neked. Ennek folytán arra kérlek, amennyiben várakozásodnak nem felelne meg, küldd vissza, nem veszem rossz néven, magam is szívesen megőrzöm ezeket a rajzokat: bibliofil jelentőségük van. Csak olyan fajta kedves bogaras embereknél \ an belőlük m i n t Te, vagy Moldoványi... Úgy e m l é k s z e m a fametszeten még egy pár mellékalak is szerepel. A könyvet nem találtam meg, így el sem küldhettem volna Neked és nem is ellenőriztettem mi a különbség, csak úgy, amennyire emlékszem. Ha Neked megvan a Cyrano I . o- örülhetsz, mert ez a I I . kiadás elég sóher. Isten oltalmába ajánlva vagyok barátsággal Molnár-C Pál.

ek

[A levelezőlap címzése:] Knyék 1944 VI 24. Feladó: Molnár-C Pál Kápolnásnyék Nagys. Bálint Sándor úrnak Szeged

36

Tömörkény u. 6/B.

[Kovács

Margit Margit]

5.

Kedves Professzor Úr!

Ked es levele megérkezése után azonnal szerettem volna válaszolni, de a levélből nem tudtam meg a pontos címet. B. Gellért és mások se tudtak fölvilágosítást adni, míg most Illés Ferkó mélykúti teológusunk véletlenül fölfedte amit júni 22. óta keresek. Menten válaszolok hát. Mondanom se kell talán mennyire meglepődtem a kedves bírálat olvasásakor. Ilyen hozzászólást még nem kaptam. Eddigi véleményezőim kimerültek érdemileg a tetszés vagy nem tetszés kinyilvánításában. A többi amit mondtak rendszerint már csak mellébeszélés volt. Hát igaz, a dolgok mögé látás, a tartalom megérzése isteni adomány. Vagy megvan \ agy nincs. Akinek nincs meg hiába is néz, nem lát és ért, mert nincs rá érzéklőkészsége. A lélek megérzését még elmondani is csak nagy fölkészültséggel lehet. A portréfestő magát is festi, de a hozzászólás is önjellemzés is. A kritikus magáról is eláml valamit. Persze én nem vagyok hivatott, hogy a szellem emberét dicsérjem, csak megköszönöm, hogy nem tetszett sajnálni az időt, hogy meg is írja a benyomásokat, melyeket a kép kiváltott. Amit akartam vele tudatosan és tudattalnul is, így még nem értette meg senki. Nagy öröm volna ha érintkezésbe kerülhetnénk. Legszívesebben meghívnám Professzor Urat mélykúti műtermembe látogatóba, de sajnos a határsáv miatt ez lehetetlen. Még egyszer megköszönöm sorait, melyek öröm és biztatás volt számomra. Jó néha néha tudni, vannak, akik megértenek. Nem emberekért teszem, amit teszek, de a 1

SZEGED

.hu DOKUMENTUM

6.

[Borsos

Bp. 1962 i n .

7. Bp. 1973. április 25.

Miklós Miklós]

.sk

[A boríték címzése:] Borsos Miklós II. Rómer F. u . 53. Bálint Sándor professzor úrnak Szeged Tudományegyetem Néprajzi Tanszék. Táncsics M. u. 2.

-sz

Kedves Sándor Nagy örömet okoztál Rózsa Sándor képeivel. Ezek azok amit kerestem és Neked is említettem. Köszönetül ehelyt ígérem, hogy amint elkészül az érme, egy példányt küldök Neked, mert igazán megérdemled. Először mert Sándor vagy, amiért éltessen az Isten sokáig, kivánom a mai napon mivel e nap is Sándor napja. Sárikától is megkaptam a könyvet, ami kívül belül nagyon szép. Kitűnő a címlap. Ma kezdem olvasni, mert e levelet is azért írom ily későn, mert más elfoglaltságomtól nem jutottam a kellemesebb foglalatosságokhoz, mint írás olvasás. Kemény nehéz munkában vagyok, mert most nagyolom a győri kút csodamadarát. Ilyenkor estére már csak aludni kívánok. Kedves Sándor mégegyszer köszönöm figyelmedet, baráti köszöntéssel ölel

Kedves Sándor. Késve írok, mert a t i h a n y i életből elszakadni és fölköltözni, nem egyszerű dolog. Közben itt volt egy Hamburgban élő muzsikus barátunk is egy hétig, aki meseíró is a Deutsche Gramofon Gers. főmunkatársa. 180 meséje van már lemezen. Negyvenöt éve él külföldön, hegedűsként kezdte Bécsben. Innen az ismeretség és most, velünk egy idős házaspár. Ezt azért írom le, mert ép az nap érkezett meg a Te mese könyved. Köszönjük. Fölolvastam egy-egy részletet. Könnyezett a magyar nyelv szépségétől, gazdagságától, hangsúly és hangváltozatok­ tól, amitől oly szép és gazdag a szögedi beszéd. Föl akart venni egy ilyen félolvasást hangszalagra, de elfogyott a hegedülésünkre a készlete. Liszt kutató is és ez ügyben volt itt. Nagyon szép könyv és büszke lehetsz rá, hogy egy ilyen világot átmentettél az életbe. Mert lehet-e szebb még a nagy „világhírű" mesék mellett is a magyar, a mi meséinknél? „Lehet - de minek" mondaná az ismert Rádió. Magunkról annyit, hogy Buba a külföldi útja helyett nekivágott a mesebeli bevehetetlennek és lakásfestés és mázolást csináltatott. Egy hónapig embertelen munka, baráti segítség és akit lehetett mozgósítani. így most szépek vagyunk és ismerkedek az új helyre került könyveim hollétével. És ha azt nem is találom amit keresek, de elfelejtett és régen elbujt értékeket találok, úgy m i n t a szótározásban. Nyáron egy b i b l i k u s és mitologikus, meg jelenkori ötven lapból álló rajz illetve képciklust rajzoltam. Ugy látszik jövő nyáron kiállítják a tihanyi apátsági múzeumban. Ismételten köszönjük a szép könyvet és figyelmedet. Sárának kézcsókom. Szeretettel ölel

ed

Prokop Péter Mélykút, 1954 aug. 22.

8.

eg

gyarlóság miatt megértő lelkek is kellenek, mint oázis a sivatagban, ahonnét megerősödve és magabizóbban mehet tovább a tikkadozó vándor. Hálás üdvözlettel

on yv

ek SZEGED

Sárának

Miklós Miklós]

Bp. 1975 nov. 2.

tar

Kedves Sanyi K ö s z ö n ö m a számomra o l y kedves madarászok pákászokról írt füzetet. Húsvétkor Tihanyban voltunk és így csak k e d d e n kaptuk meg. Azóta olvasom nagy élvezettel, mert éijra csak azt igazolja amit m i n d g y a k r a b b a n k e l l állítsak, föltegyek, hogy az analfabetizmus megszüntetése, illetve az általános írni olvasni tudás embere sokkal szegényebb, ismeretekben értelmességben, mint a tizennyolcadik század analfabéta átlagembere. Ami nem csoda, hisz mindenki ma ugyanazt az újsághírt, rádiót TV-ét kapja s elégszik meg vele. A füzeted pákászai többet tudtak egy mai tudósnál vízről, madárról, életről, orvosságfüvekről, nem is szólva a •főzeteikről. Mindebből ma semmit sem tud senki. No de erre Te talán nem is gondoltál, amikor földolgoztad. Köszönöm és nagyon élvezem. Időközben Debrecenben volt illetve van egy kis kamara kiállítás az Egyetemi Könyvtár termében, csak az illusztrációk rajzok és érmekből. Szép katalógust készített az Alföldi nyomda, méghozzá az Egyetemnek, ingyen. Ilyet sem hallottam. Offszettel a reprodukciók, vagyonba kerülne. Hát van ilyen is. Török Laci néha elbeszéli hogyléteteket. Ő most Németországban van. Én májusban Firenzébe készülök. S z e r e t n é k magamban, zaklatás és rohanás nélkül rajzolgatva nézegetve egy kis időt eltölteni. Most az életünk túlságosan zaklatott. Sanyi ismételten köszönöm kedves figyelmességedet

[Borsos

[A boríték címzése:] Bálint Sándor egyetemi tanár urnák 6720 Szeged Tömörkény u . 2. Borsos Miklós Bp. n . 1023. Romer F. 53.

9Kedvesek. Sára levelére Buba fog válaszolni, amint csökken a terhe, elfoglaltsága. A decemberi három hét kiesése és a kórházba járás eléggé kimerítette. Jól vagyok, dolgozom és győzködök a felhalmozódott levél hegyekkel. Jobb névtelen fiatalon csavarogni mint hírrel a körülmények rabja lenni. Ha újra kezdhetném fordítva kívánnám. Fiatalon híres lenni és öregen névtelen. Node most már ezt így kell kitartanom. Kedvesek áldásos szép esztendőt és jó egészséget kívánok Nektek és ne nehezteljetek, ha oly ritkán írok Szeretettel

Miklós [Borsos Miklós] 1976X11. 30.

kezét

csókolom ölel Miklós [Borsos Miklós]

—

37

.hu ed eg

-sz

Törődj a kerttel!

Beszélgetés Fekete Zoltán és Fekete Zoltánné kerttervezőkke

.sk

„Ha egy ó r á r a boldog akarsz lenni, igyál. Ha h á r o m napig boldog akarsz lenni, akkor ölj le egy disznót és edd meg. H a egy évig boldog akarsz lenni, akkor házasodj meg. De h a egész életedben boldog akarsz lenni, akkor törődj egy kerttel." (Kínai közmondás) parkban pedig tó található. Lényegé­ ben ebből a két típusból táplálkozik a mai kerttervezés is. - Az építész állandót alkot, s az b á r m i k o r megítélhető. A kertter­ vező, mivel organikus anyagokkal dolgozik, nemcsak a jelent, a jövőt is tervezi. F. Z.: - A kertépítész döntően élő anyaggal foglalkozik. A növények életciklusát nem szabad megszakítani a folyamatos fejlődés é r d e k é b e n . Akkor van probléma, ha kihagyják az ápolási, gondozási munkákat, mert ez később visszaüt. Ilyenkor már csak nagy költséggel és munkával lehet beleavatkozni a park életébe, holott a folyamatos rendbentartással ez elke­ rülhető l e n n e . Alapkövetelmény, hogy a területet alkalmassá kell tenni arra, hogy az embereket befogadja, mert csak ekkor vesz részt a város életében, ekkor használható. Ha csak egy elhanyagolt terület, akkor ez jellemzi a település gondolkodásmód­ ját is, mert a park így nem tud a vá­ rosi élet szerves része lenni. A folya­ matosság azt jelenti, hogy az ültetés­ től a vágásig minden szükséges mun­ kát el kell végezni, a metszést a nö­ vényvédelmet, stb. nem lehet abba­ hagyni. Egy park minden egyes stá­

ek

on yv

tar

— Milyen múltja, illetve története van a kerttervezésnek? F. Z.: - Kerttervezés mindig volt, a görögöknél, rómaiaknál is. A kert megjelent a középkorban kolostor­ kertként, várkertként a reneszánsz kastélyainál. A barokk kor hatalmas lendületet adott a kertépítészetnek. Csúcspontnak mindenképpen a Ver­ sailles-i kastély tekinthető, ahol az épületnek és növényzetnek a teljes összehangoltságát valósították meg. A barokk a növényeket is kubusokként kezelte, nyírott kúpokat, oszlopokat, falakat alakított k i , s így architektonikus hatást ért el. A kert kialakítása alkalmazkodott az építészethez, töre­ kedtek a szimmetriára, fő- és mellék­ tengelyeket jelöltek k i . Ez az egyik alaphagyomány. A másik fő stílus­ irányzat az Angliában kialakult kötet­ lenebb tájképi kert. Az épület körül a növényzet az architektúrának rende­ lődik alá. Ettől távolodva azonban dinamikusabb, lendületesebb a tér­ képzés. Nincs szimmetria, de helyen­ ként látványos pontokat képez. A növényzet jobban érvényesül, a fajta szépségét kiemelik. Jellemző például az is, hogy a barokk kertekben az architektonikus szempontoknak meg­ felelően épített medence, az angol38

diumában más képet ad, mert kü­ lönbözik egymástól a 15 éves meg a 40 éves telepítés. Az igények is má­ sok. Gazdaszemléletűnek kell lenni, tudni azt, hogy m i a növények igé­ nye. — Szeged m i l y e n h e l y e n áll a növényeire, parkjaira való odafi­ gyelésben? F. Z.-né: - Össze lehet hasonlítani a városokat. Például Szombathelyet Szegeddel. Igaz, ott mások az éghaj­ lati körülmények is, de az igényesség különbözőségét látni lehet, s a mérleg Szombathely javára billen. Szegednek rossz éghajlati és környezeti viszonyai vannak, de éppen ezért még többet kellene áldozni a zöldterületekre. Sokkal kevesebb növényt lehet alkal­ mazni itt, mert ezt a klímát kevesebb faj viseli el. Az emberek is nehezebb helyzetben vannak Szegeden, mert S o p r o n b ó l teszem azt egy rövid kirándulással már természetközeibe kerülhetnek. De szemlélet kérdése is. Kecskemét, Csongrád, Gyula alföldi városok, mégis gondozottabbak a parkjaik, mint a szegediek. — Milyen a magyar kerttervezés? F. Z.: - Kiváló szakemberek van­ nak, de erre a területre is kevés pénz jut. A bécsi főkertész — mert ott ilyen SZEGED

u KÖRNYEZET

d .h

ettől függ, hogy egy parkban hogyan tárul fel a látvány a látogató előtt. Külön probléma a kis Dugonics tér. A Domus fölépülte után ez a térrész úgy maradt, ahogy volt. Szintkülönb­ ségek alakultak k i , s ma sincs meg­ nyugtató helyzet, az emberek át is vágnak tökön-paszulyon. Ennek a térrésznek a felújítása ebben az évben végre megkezdődik. - Amilyen dzsungel jellegűek a belvárosi parkok, olyan sivárak a lakótelepi zöldövezetek, kivált a játszóterek. Ezek ráadásul teljesen egyformák és nagyon életveszélye­ sek. Hogyan jöhettek létre? F. Z.: - Volt egyszer egy közismert nevű cég, ők gyártották a vascsövek­ ből hajlított szabadtéri játékokat. Ez terjedt el országszerte, mert ez volt a legolcsóbb megoldás. A játszóterek is a kerttervező munkájához tartozná­ nak. Ma már a játékok nagyobb vá­ lasztéka áll rendelkezésünkre, vannak fa és műanyag játékok is. A fajátékok ellen korábban az volt a kifogás, hogy hamar tönkremennek. Két ok­ ból mehet tönkre: vagy hazahordják darabonként, mert nem szokták meg, hogy a játszótér ilyen is lehet. Vagy, mivel szeretik a gyerekek - elhasz­ nálódik. Ez utóbbi azonban pozitív visszajelzés. — Elvétve akadt i t t h o n is egyegy kísérlet más típusú játszóterek kialakítására, de tömegesen nem terjedtek el. A zalaegerszegi kép­ zőművészeti, illetve a gyulai nép­ művészeti ihletésű játékokon kívül gondolom, volna még más, ezek­ nél olcsóbb megoldás i s . (Válasz­ ként egy f i n n folyóiratot kapok, amely játszótéri különszám. Kö­ télhágcsók, kötélhálók, famászókák, tornyok, házikók, gumihin­ ták, hullámos csúszdák — vala­ mennyi irigylésre méltó.) F. Z.-né: - Biztonságos játszótérre Münchenben láttunk példát, ahol a

-sz

eg e

kesebb fákat, és biztosítani kell szá­ mukra az optimális létfeltételeket. A fasor ma rom. Eredetileg dupla sor volt, de a belső mára eltűnt. Az újratelepítési próbálkozások sorra meg­ buktak. A fasor jellegét a ritmus, az egykorúság, a fák alakja adja. Ez az, ami mára megszűnt. Helyrehozatalára két mód kínálkozik. Egyik: az egész­ ségesebb fákat megtartva fiatal fákkal pótolni a kivágottakat. Én személy szerint a másik utat választanám. Fa­ sorok vagy egyes szakaszok egyidejű cseréjét, előrenevelt, idős, várostűrő, azonos alakú és fajú fákkal. Ugyanis egységes fasor csak így jöhet létre. — Az emberek nagyon szeretik a platánfákat. Megfelelő ez ide? F. Z.: - Valóban nem. A platánnak hely kell, a Széchenyi téren azonban összenőtt a koronájuk. Ezenkívül többféle kórokozó terjedt el, amelyek kifejezetten a platánokat pusztítják. Városi környezetben a sűrűn egymás mellé ültetett fák pusztulása is na­ gyobb mértékű. — Mi a helyzet a többi, v á r o s ­ képet is meghatározó parkkal? F. Z.-né: - A Dugonics tér, a Ste­ fánia, a Liget, a Honvéd tér, a Lechner tér e r e d e t i l e g tájképi stílusú angolkert volt. (Ide sorolható a haj­ dani Ady tér is, hiszen mielőtt sport­ pálya foglalta volna el, a többihez hasonló park v o l t . ) A gondozás hiánya a Stefánián mutatkozik meg a leginkább. Elszaporodott a magról kelt növényzet, amely elnyomja a telepítettet. Ugyanez a helyzet a Li­ getben, bár ott vannak rendben tartott részek is. A Dugonics tér fomailag is megoldatlan, a gyalogos rendszert rosszul alakították k i , a térrészletek esetlenül kapcsolódnak egymáshoz. Ez is mutatja, hogy a Dugonics térnek nem volt egységes tervezése, hanem darabonként, toldva-foldva formáló­ dott. A gyalogosok irányítása is a tervező feladata, a közlekedésen túl

ek

on

yv

tar .

sk

is van! — arról panaszkodott, hogy a négyzetméterenkénti 30 Schillingből n e m tudja a munkáját elvégezni. Magyarországon átlagban ennek 1520 százaléka jut. Szegeden hasonló nagyságú városokhoz képest ez az összeg a legalacsonyabb. Ha a Stefá­ nia 30-40 forintos négyzetméterárát nézzük, az szinte csak a takarításra, szemételhordásra elegendő. A lakóte­ lepi zöld területekre még ennél is kevesebb jut. — Kerttervezői szemmel milyen park a Széchenyi tér? F. Z.: - Stílusában architektonikus kert, s ezt a fasorok erősítik. A szob­ rok elhelyezkedése illeszkedik ebbe a jellegbe. A parkterek (növénymező a szerző) karaktere változó, mert a növényzet vegyes és nem m i n d i g szimmetrikus. A virágágyak a város­ háza oldalán geometrikusak, a szob­ roknál lazább a forma; lencse, ovális. A tér eredeti formája hasonló volt a maihoz, bár a növényágyakat néhol megváltozatták és az ezeket szegélye­ ző öntöttvas korlátokat elbontották. — A júniusi nagy vihar Széchenyi téri pusztítása közérdekű kérdés lett S z e g e d e n . E g y e s e k a f á k a t siratták, mások a biológiai tör­ vényszerűségekre hívták fel a fi­ gyelmet. Hogy látja a szakember? F. Z.: - Tíz esztendeje készült az Erdőtervezési Iroda fölmérése, amely azt javasolta, hogy a növényzet re­ konstrukciója kezdődjék e l . Már ekkor megállapítható volt, hogy a növényzet besűrűsödött. A ritkítás, vágás, a beavatkozás nem kegyetlen­ ség. A fáknak is biztosítani kell az igényeiket: a napfényt, a vizet, talajés tápanyagokat, valamint a tisztasá­ got: gyom- és kórokozómentességet. Amikor kezd besűrűsödni egy állo­ mány, a gyökerek konkurrálnak egy­ mással, elveszik egymástól a vizet és a tápanyagot. Ilyenkor az a feladat, hogy k i k e l l választani a legérté­

39

eg ed .hu -sz

ö n á l l ó s á g á n k í v ü l e g y i d e j ű l e g területe mintegy 60 hektár. Húsz hektár az úgynevezett múzeumi rész, alkalmazott művészet is. F. Z.-né: - Ez igaz. A kerttervező a további 40 hektár a Csongrádi útig húzódó kiszolgáló terület. Az Árpád mindig más adottságokkal találkozik, s ahhoz a l k a l m a z k o d n i a k e l l . A szoborhoz közel eredetileg is volt egy kerttervezésben is alapvető a forma medence. Ebből adódott, hogy legyen és tartalom egysége a kettő harmó­ strand a Csongrádi úthoz közeli te­ niája határozza meg a környezet rületen. Ide épült volna kemping minőségét. A növényzetnek többféle bungalókkal és egy új étterem. Ebből funkciója is lehet: porfogás, díszítés, jóformán semmi nem valósult meg, fasor, más a temetőhöz, sportpályá­ csak a lovaspálya a bábolnaiak jó­ hoz tartozó növényzet, vagy a lakó­ voltából. Egy m e g l é v ő tanyából csárdát alakítottak k i és az út menti kert, házikert karaktere. fásított parkoló egy részén jelölték ki — Milyen lenne például a szép, a kempinget. Az út emlékparkkal korszerű és méltóságteljes temető? ellentétes oldalával is foglalkozni kell F. Z.: - Ligetes kialakítású, ápolása a jövőben, mert rendezetlen beépíté­ minél jobban gépesíthető. Ehhez a se csökkentené az emlékpark értékét. sírhantok és a zsúfoltság megszün­ Egyébként a létesítmények, útvona­ tetése szükséges. A hant nagyobb lak, de még az anyagok is mások, részét gyep, a fejfánál cserje, virágágy mint ahogy terveztük. Az emlékpark foglalná el. A sírok köze pedig meg­ bejárati része - amely egyben elosztó felelő nagyságú, körbejárható hely tér is - tengelyváltással engedi tovább lenne. A hant-szerű kiemelés nem az embereket. A bejárattól két fasor föltétlenül szükséges, pedig itthon indult volna, egyik a meglévő hárs­ java részt ilyen a gyakorlat. A hatal­ fasor az Árpád-szoborhoz, a másik mas sírok között alig \ an szabad tér. egy tervezett, a honfoglalási és föld­ A hagyományok és a státuszszim­ osztási emlékműhöz. Ennek közelé­ bólumot sem nélkülöző szemlélet ben épült volna a nagy rendezvények egyre erősebben tartja magát. Pedig tömegeinek befogadására egy amfi­ szerencsés lenne, ha a temetők stílusa teátrum, amely jellegével markáns nem néhány sírköves mestertől függne. építészeti művé válhatott volna. A — Az 1996-os v i l á g k i á l l í t á s r a honfoglalás-földosztás emlékművét tekintve az ó p u s z t a s z e r i emlék­ jelképes harangláb formájúra tervezte p a r k az é r d e k l ő d é s k ö z é p p o n t ­ Vadász György. A Feszty-körképet jában áll. Fekete Zoltánné volt a befogadó múzeum elhelyezkedését k e r t t e r v e z ő i feladat. A terv és a sokan vitatják utólag. A múzeumi m e g v a l ó s í t á s k ö z ö t t v a n n a k - e terület kivitelezési tervének készítése­ kor Nóvák István építésszel az volt a különbségek? F. Z . : - Az ópusztaszeri emlék­ véleményünk, hogy az épület hatal­ parkba 1974-ben írtak k i országos mas tömege miatt máshol mindenen pályázatot. A részletes rendezési terv uralkodott volna, fölé nőtt volna a elkészítését a Szegedi Tervező Vál­ környezetnek. Olyan helyet kellett lalat - ma Délterv - kapta meg, mely­ találni, ahol szinte meghúzódik, ahol nem főszereplő. nek felelős tervezője voltam. A park

ek

on

yv

tar

.sk

berendezés kizárólag hatalmas mű­ anyag kockákból állt, ebből kom­ bináltak különféle játékokat. A régi lengőhinták, mérleghinták, forgók élei, sarkai nagyon veszélyesek. A tervező a használhatóság, esztétikum mellett arra törekszik, hogy csökkent­ se a testi veszélyt. A lakótelepi par­ kok lassan elavulnak. Mostanában építészeti átértékelés is folyik. Gon­ doljunk csak arra, hogy a lapostető helyett sátorterő is lehet a panelhá­ zakon. A lakók elégedetlenek a kör­ nyezetükkel, több és gazdagabb par­ kot szeretnének maguk körül látni. Vannak is ilyen típusú kezdemé­ nyezések. — M i n d e n l a k ó t e l e p i füves te­ rület csapásokkal van kitaposva. Nem lehetne ezt oly' módon meg­ előzni, ahogy állítólag a f i n n e k teszik? Csak akkor kövezik le az utakat, h a az ottlakók m á r kita­ p o s t á k a s z á m u k r a legpraktiku­ sabb útvonalakat? F. Z.né: - Ez követhető módszer lenne, csak éppen a lakótelepeken ezért van annyi kitaposott rész, mert az oda tervezett járdák sincsenek megépítve. Amikor egy tervező kéz­ bevesz egy lakótelepi programot, akkor sorra veszi az összes elkép­ zelhető irányt, és meg kell találnia, hogy az emberek merre akarnak menni, hol vanak olyan célpontok, mint az iskola, az ABC, patika, stb. Meg kell találni az irányok eredőjét, amely optimális lehet. Valamilyen fegyelmet és \ alamilyen célszerűséget ésszerű kompromisszummal k i lehet alakítani, mert járdából nem szőhe­ tünk pókhálót. A gyakorlat, sajnos elmarad az elmélettől. — Úgy tűnik, a kerttervezés saját 40 •

SZEGED

ze ge d.h u KÖRNYEZET

— Emlíette a bécsi főkertészt. Ma­ gyarországon nincs ilyen státus? F. Z.: - Dehogynincs. Szegeden is voltak főkertészek, az elsőnek a nevét föl is vésték az árvízi emlékmű gránitoszlopára. Az utolsó Gulácsy Béla volt, az 50-es évekig működött. Ma is kellene. Kecskeméten, Baján, Budapest minden kerületében már akad is. Már Szegeden is felvetődött, a képviselők egy része erősen szor­ galmazza, s a lakosság véleménye is az, hogy szükség van rá. Úgy érzem, el fogjuk érni, hogy előbb vagy utóbb Szegeden főkertész dolgozzon. Csak az a probléma, hogy egy ember erre nem elég. Kertészeti Hivatalra volna szükség - de mindegy, hogy minek

nevezzük - , amely a szakma minden területére felelősséggel felügyel a tervezéstől az ellenőrzésig, s azt is el tudja érni, hogy a város pénzt fordít­ son erre a célra. Létrejött a Parlagfű Alapítvány. Pedig a megoldás egy­ szerű: ha nem lennének gazos terü­ letek, a Parlagfű Alapítvány sem jött volna létre. — Hivatásos státus híján hogyan lehet valamit tenni a zöldterü­ letekért? F . Z . : - A Szegedi Ökológiai Társaság 1991-ben megalakult, amely zöldterületekkel és környezetvéde­ lemmel hivatásból foglalkozókból (kertészekből, talaj- és környezetvé­ dőkből, erdészekből, erdőtervezők­

ből) áll. Egy évvel később elkészítet­ tünk egy zöldterület szabályrendelet­ tervezetet Szeged területére. Némileg átalakítva most kerül a város köz­ gyűlése elé. A szabályrendelet vég­ rehajtásához is szükséges lenne egy főkertész. Akinek munkája egyben hivatása is, minden idegszálával arra figyel, hogy szakmája érdekeit biz­ tosítsa. Ha ilyen képviselet nincs, akkor csak a jószándékon és a civil érzékenységen múlik, hogy történik-e javulás a város zöldterületeinek álla­ potában.

Ibos Éva

Túlélő ligetek?

vezet bő hónap alatt elkészült és úgy látszott, hogy a dolog nyögve-nyelve bár, de révbejut végül. A rendelet tervezetét a városfejlesztési bizottság lóhálálban megvitatta és néhány apró kiegészítéssel jóváhagyásra ajánlotta a Közgyűlésnek. A július 9-i közgyűlésen az előterjesztést senki sem vitatta. Néhány hozzászólás esett csupán és a műszaki iroda vezetője zsörtölődött. Minek a rendelet, ha nincsen pénz a végrehajtásra. Ami egyáltalán nem új kifogás. Hallhattuk eleget az elmúlt évtizedekben. Ezek után a szavazás hideg zuhanyként hatott. A közgyűlés elutasította az előterjesztést. Csak sejteni lehet, hogy a nem szavazatok legalább is jó része a liberál szavazógépből származott. Vélhető, hogy: ajélelős városi főkertész státusa az, ami fölborzolta a szórt a városi bürokraták hátán. A főker­ tész, akire ugyan egy ekkora városnak a tapasztalatok szerint nagyon is szüksége volna, de aki még sem kellett annak idején a főelvtársaknak és a jelek szerint nincsen ínyére liberális utódaiknak sem. A csel sikerült. A semmittevés kockázatmentességét megint nem veszélyezteti semmi. A vicces csupán az, hogy amíg a régi vezetés nem is igen csinált titkot a természet és az épített környezet iránti közömbösségéből, a liberálok nem szűnnek a természet és az építészeti értékek védelméről zsolozs­ mázni. Sajnos, a szavakat és a tetteket megint csak elsodorta egymás közeléből a politikai kétlelkűség. Csak remélni lehet, hogy az ügyben nem ez a közgyűlési stikli volt a végső szó. Sem a képviselők, sem a választópolgárok nem vehetők ennyire palira. A helyi rendeletre ugyanis szükség van. Ha pedig ezt a jelenlegi vezetés képtelen megérteni, megjósolható, hogy ahogyan a szegedi ligetek és parkok túlélték az előző rezsimek nemtörődömségét, túl fogják élni a jelenlegi dilettan­ tizmusát is. Igaz, addig mindannyian élvezhetjük a parlagfű áldásait...

ek

on

yv ta

r.s

k-s

A kertészek már jó ideje verik félre a harangot. Nagy bajban vannak a parkok Szegeden. Az előrehaladott kor, no meg az elmúlt évtizedek pimasz nemtörődöm­ sége megtették a magukét. Bizonyosra vehető, hogy a károsodás már nem visszafordítható. Ha eddig valaki nem hitte volna, a közelmúltban tomboló rövidke ítéletidő látványosan bebizonyította, hogy a beteg, elaggott fák - és egyre több az ilyen képtelenek ellenállni a szélviharnak. A Széchenyi téren sem, de másutt sem. Az általános felújítást nem lenne szabad tovább halogatni. Az elmúlt évtizedek nemtörődömsége nem tekinthető mércének. Mert igaz ugyan, hogy a parkok létesítése, fönntartása és gondozása pénzbe kerül, de megspórolni nem lehet. Úgy látszik, a szegedi vezetés mégis erre játszik. A városfejlesztési bizottság több, mint egy éve kidolgozta és elfogadta a zöld területekről szóló ön­ kormányzati rendelet szakmai koncepcióját. Kiderült ugyanis, hogy ilyesmi a tanácsi időkben sohasem létezett. Ami kitűnő menlevelet és büntetlenséget nyújtott a rablógazdálkodásnak. A munkában részt vettek a város legjobb szakemberei a Szegedi Ökológiai Társaság lobogója alatt. A bizottság jóváhagyó határozata után annyi maradt hátra, hogy a jogászok lefordítsák az elgondolást a törvények nyelvére. Amiről akkor úgy tűnt, néhány hetes munka csupán. A dolgozat tehát megkezdte bolyongását a Hivatal útvesztőiben. A tötyörgés éppen egy évig tartott. A többszöri nyomatékos sürgetés hatására végül is a polgármester meglepő döntést hozott. Arra kívánta rávenni a Közgyűlést, hogy mondja ki: minden úgy van jól, ahogyan van, nem kell csinálni semmit! A nem várt fordulat nyilvánvalóvá tette, hogy nem véletlenről van szó és, hogy az ilyen sumákolások ellen a nyilvánosság az egyetlen hatékony eszköz. A nyílt levél valóban hatott. A polgármester vissza­ vonta a határozati javaslatot és utasította a jogászait a munkára. Csodák ugyan nincsenek a Hivatalban, de az azért ismét bebizonyosodott, hogy nincsen lehetetlenség, csak tehetetlenség. Meg nemakaromság. A rendeletter­

SZEGED

Borvendég Béla a VKM Biz. elnöke

41

.hu

TÁJOLÓ

A magyarországi nemzetiségek rövid története - II.

eg

Szintén az asszimilációt segítette elő a főváros környéki földművelő szlovák falvak rohamos megnövekedése. A kialakuló tisztviselő-, iparos- és munkás lakótelepek alaposan megváltoztatták ezeknek a k ö z s é g e k n e k nemcsak etnográfiai, de szociális karakterét is. A termékeiket a fővárosi piacra szállítók, vagy alkalmi munkát ott keresők mellett egyre több volt a budapesti övezetekbe bejáró munkás a környező helységek szlovák lakosságából, s megnőtt a szlovák cselédlányok száma az úri, polgári és kispolgári családoknál. Összefoglalva az eddig elmondottakat: számos földrajzi, gazdasági körülmény kényszerítette a szlovákokat arra, hogy a magyar nyelvet mind jobban elsajátítsák (hiszen ez volt a kommunikáció nyeh e a művezető és a munkás, a földtulajdonos és a cseléd, a háziak és a cselédlány kö­ zött) és magyarosodjanak. A magyar kormányok persze rájátszottak ezen tényezőkre. Az előbb említett Pest környéki szlovák falvak esetében például megkülönböztetett figyelmet fordítottak a magyarosításra. Ahogy a korszak egyik politikusa fogalmazott: „Nemzeti érdek, hogy a főváros környékén a magyar községek száma minél jobban szaporodjék". Különösen nagy figyelmet fordítottak Kerepes községre, mert ez a szlovák község útjába esett a gödöllői kastélyba gyakorta tartéjzkodó H o r t h y kormányzóhoz autózó külföldi vendégeknek, előkelőségeknek. Ezért ahogy az előbb idézett politikus fogalmazott: „Nemzeti érdek, hogy Budapest környéke ne tűnjék fel az idegenek szemében mint nemzetiségi vidék; hogy az idevándorolt vendégek ne alkossanak maguknak esetleges hamis fogalmat a magyar állam nemzeti egységéről, ami csak rosszakaratú szomszédaink malmára hajtaná a vizet". Nézzük meg, hogy mit tett a hivatalos magyar politika a „nemzeti érdek" érvényesülése érdekében.

tar

.sk

-sz

A trianoni békeszerződés következtében az addig sok­ nemzetiségű Magyarország lényegében nemzeti állammá vált. A trianoni Magyarország területén közel 90 szá­ zalékban csak magyarok éltek, a nemzetiségek aránya alig haladta meg a 10 százalékot. Mintegy 800 ezer főnyi nemzetiség élt a trianoni keretek között. Cikkünkben arra vállalkozunk, hogy a magyarországi szlovákság történetét vázoljuk fel Trianontól a rendszerváltásig. 1920-as adatok szerint Magyarországon 141 ezer szlo­ vák élt. Statisztikai kiadványokból, különösen a tízéven­ kénti népszámlások anyagaiból világosan kirajzolódik az a tendencia, hogy a szlovákság asszimilációja igen erőteljes volt a két világháború között. Az előbb említettük, hogy az 1920-as népszámlálás idején Magyarország szlovák anyanyelvű lakossága 141 ezer fő volt (az összlakosság 1,8 százaléka), 1930-ra számuk 104 ezerre (az összlakosság 1,2 százaléka) csökkent, az 194l-es népszámláláskor már csak 75 ezer szlovák nyelvű magyar állampolgárt (az összlakosság 0,8 százaléka) írtak össze. (Természetesen az 194l-es adat a trianoni országterületre v o n a t k o z i k . Ugyanis az első bécsi döntés következtében Csehszlo\ ákiától Magyarországhoz került területtel együtt szlo­ vák lakosság is „érkezett". így 1941-ben a megnövekedett területű Magyarországon 270 ezer szlovák - az összla­ kosság 1,8 százaléka - élt.) Ezt az erőteljes asszimilációt már a kortársak felis­ merték. A Magyar Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Kovács Lajos 1936-ban egy kiadványban úgy nyilatkozott, hogy a trianoni ország területén élő szlovákság néhány évtized - legfeljebb 50 év - múltán teljesen el fog tűnni, asszimilálódása szükségszerű, elháríthatatlan, feltartóztat­ hatatlan folyamat, amelyet „megállítani természetesen érdekünkben nincs", s hangsúlyozta: „nem látunk lehe­ tőséget arra, hogy a tótság, mint külön népfaj Csonka Magyarország területén fennmaradhasson. Még akkor sem, ha a kisebbségvedelem minden eszközével ellátnánk." Joggal merül fel a kérdés, hogy m i okozta ezt az erőteljes asszimilációt. Ezt valójában két okra vezethetjük vissza: egyrészt a magyarországi szólovak települések szórt jellege, és az eredeti etnikai tömbbel való gyenge kapcsolatuk. Másrészt a magyar kormányzat tudatos asszimilációs politikája. Nézzük meg e két tényezőt részletesebben.

ed

A szlovákok a XX. századi Magyarországon

Az asszimiláció forrása I.

ek on

yv

A trianoni Magyarorságon a szlovákok három helyen éltek. Az ország délkeleti részén (Békés, illetve CsanádArad-Torontál megyékben), a főváros környékén és a csehszlovák-magyar határ mentén (főleg KomáromEsztergom és Nógrád-Hont megyékben). Ebből a felsorolásból is megállapítható, hogy a szlo­ vákok nem egy e t n i k a i tömbben, hanem szórtan helyezkedtek el, illetve leszámítva a határmenti sávban lakókat a földrajzi távolság miatt gyenge volt a kap­ csolatuk az eredeti etnikai tömbjükkel, Szlovákiával. Ráadásul a trianoni országterület szlovák népessége vegyes lakosságú k ö z s é g e k b e n élt. A szlovákok részaránya 1930-ban mindössze 19 községben haladta meg az 50 százalékot, 49 községben a lakosság 10-50 százalékát tették k i , míg 26 ezer szlovák olyan hely­ ségekben élt, ahol arányuk 10 százalék alatt maradt. Sokat számított továbbá e szlovákok lakta helységek környezete, piaci kapcsolatai. A községek határát jórészt lefoglaló nagy uradalmak miatt a szlovák lakosság nagy számban kényszerült arra, hogy mezőgazdasági munkás­ ként magyar etnikai környezetben keresse meg kenyerét. A h o l ipari üzem létesült, oda magyar munkaerő is áramlott, így az ipari munkássá váló szlovákok szintén magyar etnikai környezetben dolgoztak. 42

Az asszimiláció forrásai 2.

A Horthy korszak nemzetiségi politikájában három szakaszt lehet megkülönböztetni: az 1919 és 1922 közötti éveket, majd a főleg a Bethlen kormány időszakát, és végül a harmincas évek közepétől a második világháború végéig terjedő periódust. Nézzük meg, hogy e szakaszok mit jelentettek a szlo­ vákok számára. Az első szakaszban a Horthy rendszer viszonylag toleráns nemzetiségi politikát folytatott. A Kun Béla-féle rendszer megdöntése után alig egy hónappal hozott első nemzetiségi rendelet a magyar állampolgárokéval azonos jogokat biztosított a nemzetiségeknek. Szintén már 1919 őszén létrehozták a Nemzetiségi Minisztériumot. A minisz­ térium feladatát így fogalmazták meg: „Az ország területi integritásának biztosítása, illetőleg az esetleges elszakítandó országrészek visszaszerzése érdekében (ne feledjük, ezek a sorok még a trianoni döntés előtt születtek G. L.) a nemzeti kisebbségek összes népfajai kulturális és gazdasági érdekeinek, a magyar nemzet érdekeinek szem előtt tartása mellett legmesszebb­ menő megóvása, hogy az idegen államok fennhatósága alá kerülő n e m z e t i kisebbségeink a magyar állam fennhatósága alá visszakívánkozzanak". Ebből a megfogalmazásból is láthatjuk, hogy a minisztérium a magyar területi integritás—nemzetiségi jogok gondolatrendszerben gondolkodott és tevékeny­ kedett. így a Szviezsényi Zoltán vezetése alatt álló Tót Fő­ osztály is kettős tevékenységet folytatott: egyrészt terveket d o l g o z o t t k i a Felvidék visszaszerzésére, másrészt igyekezett védeni a trianoni Magyarorzágon élő szlovákok jogait. így a szlovákokat (és persze m i n d e n más SZEGED

ze ge d.h u TÁJOLÓ

Szlovák Népművelődési Egyesület engedélyezését kérték. A jóváhagyásra beterjesztett alapszabályok azonban évekig keveredtek elintézetlenül a belügyminisztériumban. így a szlovák nemzetiségi törekvések még a dualiz­ mustól örökölt kulturális és főleg vallási egyesületek (Budapeti Katolikus Munkásőr, Magyarországi Tóth Közművelődési Társulat) keretei közé szorultak, és kénytelenek voltak beérni egy politikai és egy hitbuzgalmi orgánummal, a Slovenska Novinyval illetve az Evinjelicky Illasnikkal. A háború sodrában

Az 1938 november 2-án kihirdetett első bécsi döntés következtében az 1920-ban elcsatolt Felvidék egy része 12 109 négyzetkilométer 869 ezer lakossal, ebből 7"52 ezer (86,5%) magyar visszatért az anyaországhoz. Az 1941. évi népszámlálás adatait szerint a területgyarapodások következtében 2~'0 ezerre emelkedett az ország szlovák anyanyelvű lakosságának száma. A magyar p o l i t i k a i vezetés arra törekedett, hogy elszigetelje egymástól a trianoni országterület szlovákságát a felvidéki átcsatolt területeké szlovákságától. Ennek az elszigetelő politikának az áttörésre tett kísérletet az 1941ben megalakult Szlovák Nemzeti Egység Pártja Eduárd Böhm vezetésével. Böhm 1942 tavaszán Budapesten országos programot hirdetett, s titkárságot állított fel Békéscsabán. A magyar vezetés arra az álláspontra helyezkedett, hogy „Böhmék agitációját brutálisan kell visszautasítani". E politika jegyében a párt szervezőit olykor honvédelmi munkaszolgálatra behívással, vagy internálással akadályozták tevékenységükben. Az 1944 október 15-i Horthy-féle kiugrási kísérlet sikertelensége nem tette lehetővé, hogy Magyarország megtartsa az 1938- és 1941 között megszerzett területeket, így a Felvidék ismét Csehszlovákia része lett. A Benes és Gottwald nevével fémjelzett új csehszlovák vezetés úgy vélekedett, hogy az újjászülető Csehszlovákia biztonsága érdekében az etnikai határokat az államhatárokig kell kitolni, vagyis a határmenti magyar kisebbséget el kell távolítani Szlovákiától. Ez a '"élekezés volt a kiinduló­ pontja a csehszlovák-magyar lakosságcserének. A csehszlovák—magyar lakosságcsere A csehszlovák vezetés elnyerte elképzelései számára Sztálin jóváhagyását. így 1946 febatárjának elején a prágai tárgyalások záróaktusaként rákényszerítették a magyar kormányt, hogy írja alá a csehszlovák magyar lakosság-

ek

on

yv ta

r.s

k-s

nemzetiséget) külön jogokkal ruháztak fel, így akarta a magyar kormány demonstrálni ország-világ előtt, hogy Magyarország liberális-demokrata nemzetiségi politikájánál fogva érdemes arra, hogy nemzetiségeit meghagyják a magyar állam keretében, illetve visszatérítsék ode. (Itt jegyezzük meg, hogy a magyar kormány a Csehszlovákiát létrehozó csehek és szlovákok között az államalapítás után rögtön kirobbanó ellentétek miatt komolyan számolt a csehszlovák állam gyors széthullásával és egy autonóm Szlovákia Magyarországhoz való csatlakozásával.) De a magyar kormány tervei, reményei, hogy egy liberális nemzetiségi politikával megváltoztatathatja a trianoni döntést, rövid idő alatt összeomlottak. Ez maga után vonta a nemzetiségi politika \ áltozását, 1922-ben új szakasz kezdődött. Bethlen István m i ­ niszterelnök megszüntette a Nemzetiségi Minisztériumot és a nemzetiségi ügyeket a Miniszterelnökség Nemzetiségi Ügyosztályához helyezte át. Tulajdonképpen elégséges lett volna, ha az egyes nemzetiségek ügyeivel az ügyosz­ tályhoz beosztott szakreferensek foglalkoztak volna, de külpolitikai és belpolitikai megfontolások miatt minden egyes nemzetiséghez kormánybiztosokat neveztek k i . A nemzetiségi ügyek kormánybiztosai elé nem azt a feladatot tűzték ki, hogy a nemzetiségekről gondoskod­ janak, hanem azt, hogy asszimilálódásuk folyamatát mozdítsák elő, siettessék minden lehetséges eszközzel. A tóth ajkúak ún. királyi kormánybiztosává Pechány Adolfot nevezték k i , aki egyedülállóan hosszú kormánybiztosi tevékenységet fejtett k i , hiszen ezt a funkciót egészen 1941-ben bekövetkezett haláláig betöltötte. Pechány rendszeresen járta a szlovákok által lakott falvakat. Kiszállásai alkalmaával első útja rendszerint a helybeli iskolába vezetett. Beszélt a tanítókkal és a gyerekekkel, részt vett iskola értekezleteken, tanévzáró­ kon és vizsgákon, hogy a magyarosítás szempontjából mérlegelje a tanítás eredményességét. Úgy találta, hogy csak ott lehet gyorsan magyarosítani, ahol a községben óvoda működik, mert ott a kisgyerekeket megtanítják magyarul, így az iskolában rögtön az első évtől inten­ zívebben folyhat magyarosításuk. Véleménye szerint az óvoda és az elemi iskola együttes magyarosító munkájával „a nemzetiségi kérdés rövidesen és véglegesen meg lenne oldva." Természetesen a szlovákok is felismerték az oktatás és a kulturális élet jelentőségét. Ezért önálló kultúregyletet és nemzetiségi oktatást követeltek. Az akció Békés megyéből i n d u l t k i . Pluhár Mihály békéscsabai lakatosmester, Dorkovics Mihály 32 holdas bérlő és táraik az 1920-as évek végén új közművelődési egyesület, a Magyarországi

-43

ed .hu

TÁJOLÓ

eg

kisebbség máig sem tudta pótolni. Az 1950-80-as évek felgyorsult urbanizációs folyamatai a megmaradt szlovák többségű településeken is éreztették hatásukat. Köztu­ domású, hogy a nemzetiségi lét megőrzésének fő bázisa évszázadokon át a zárt település volt. Az urbanizáció pont ezeket a zárt településeket bontotta fel. A „szocializmus építésével", az iparosítással nőtt az iparban és a bányászatban elhelyezkedő, faluról eltávozó nemzetiségi lakosok száma. Ezek kiszakadtak többék e v é s b é zárt falusi nemzetiségi k ö r ü l m é n y e i k b ő l , kapcsolataik meglazultak, élet és munkakörülményeik magyar k ö r n y e z e t b e helyeződtek át. I t t általában anyanyelvük gyakorlásának, megőrzésének feltételei nem voltak meg, ezért a faluból való kiszakadás, a városba költözés egyúttal gyakran a magyarságba való beolvadást is jelentette. így nem lepődhetünk meg a szlovák anyanyelvűek folj amatos fogyását mutató statisztikákon. Ezerint 1960ban 30 630 fő, 1970-ben 21 176 fő, 1980-ban 16 054 fő vallotta magát szlovák anyanyelvűnek Magyarországon. Ezt az asszimilációt elősegítette a magyar nemzetiségi politikai - amely igazodott a szovjet b l o k k általános szabályaihoz - eszerint elvi deklaráció a teljes egyenjo­ gúságról, de valójában a nemzetállam fikciója. A magyar­ országi szocializmus évtizedei alatt uralkodott automatiz­ mus elmélete és gyakorlata. E felfogás alapján a nemzeti­ ségi kérdés önmagától megoldódik, hiszen az osztály­ ellentétek megszűnésével megszűnnek az alapvető nem­ zetiségi ellentétek is, hiszen - mondták - a nemzetiségiek ugyanolyan jogokat kaptak, mint a t ö b b s é g b e n élő nemzet tagjai. Hogy ez a felfogás csupán papíron mű­ ködött, jól mutatja Jakab Róbertné levele. Jakab Róbertné, a Szlovák Szövetség elnöke 1986 no­ vemberében Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront főtitkárának, Szűrös Mátyásnak, az MSZMP KB titkárának és az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának igen figyelemre méltó feljegyzést küldött a szlovákság gond­ járól. A levél főbb megállapításai: Nincsenek intézményes garanciák a társadalomszervezés valamennyi szintjén, így az elvek a gyakorlatban nem érvényesülnek. Erős az asszi­ miláció. A nemzetiségi lakosság egy része öntudatosan vállalja nemzetiségi voltát, meg akarja őrizni identitását, ugyanakkor a többség nehezen viseli ennek szükségszerű hátrám ait, korlátait. Az alkotmányban biztosított anya­ nyelvhasználati jog nem érvényesülhet, mert az ügyinté­ zők nem ismerik a nyelvet. Még ott sincs nemzetiségi vezető, ahol a lakosság 90 százaléka nemzetiségi. A köz­ művelődési törvény és az oktatási törvény nem más, mint szépen megfogalmazott rendeletek összessége. A magyar tömegtájékoztatásban a nemzetiségi kérdés leegyszerűsít­ ve, problémamentesen megszépítve jelentkezik.

on

yv

tar

.sk

-sz

csere egyezményt. (Itt jegyezzük meg, hogy e cikk keretei között nem kívánjuk ismertetni a csehszlvoák—magyar lakosságcsere teljes történetét, csupán a magyarországi szlovákságot érintő eseményekre térünk k i . Az érdek­ lődők Jogfosztás, lakosságcsere, reszlovakizáció címmel olvashatják a lakosságcseréről szóló önálló cikkünket a Szeged 1992 júniusi számában). Az egyezmény alábbi pontjai vonatkoztak a magyar­ országi szlovákságra: A magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy a ma­ gyarországi szlovákok önkéntesen áttelepülhessenek Csehszlovákiába. A csehszlovák fél ennek érdekében bizottságot küldött Magyarországra. A magyar kormány a bizottság működéséhez m i n d e n feltételt biztosít. A bizottság az ország területén szabadon mozoghat és az áttelepülés ösztönzése é r d e k é b e n írásban, szóban, valamint a rádió útján propagandát fejthet k i . Az egyezmény érdekében a Csehszlovák Áttelepülési Bizottság (a továbbiakban CSÁB) 1946. március 4-én kezdte meg tevékenységét Magyarországon. A CSÁB szinte lerohanta a szlovák lakosságú falvakat. A CSÁB munkáját talán legjobban az alábbi számok érzékeltetik: 1946. március 4-től július 25-ig szétosztott Magyarországon 790 ezer újságpéldányt, 490 ezer brosúrát, 540 ezer röplapot, sok ezer könyvet, 60 hangversenyt rendezett, 133 községben 277 népgyűlést tartott, még a budapesti rádióban 266 előadás hangzott el. A propaganda során nemcsak a szlovákok öntudatára építettek, hanem a magyarság súlyos gazdasági helyzetére és kilátástalanságára is hivatkoztak. Élénken ecsetelték, hogy Magyarország legyőzött ellenség, Csehszlovákia pedig segélyekkel ellátott győztes ország. Magyarország jóvátételt fizet, még Csehszlovákia jóvátételt kap, így ott jobb az élet. A hazai szlovákság a CSÁB rendkívül aktív és sokszor agresszív propagandája ellenére sem viszonyult egysé­ gesen az áttelepítéshez. Egy részük helyeselte és támo­ gatta a lakáscserét, más részük viszont határozottan úgy foglalt állást, hogy Magyarországon marad. A maradni akaró szlovákok 1946. augusztus 18-án Békéscsabán nagygyűlést tartottak. A gyűlésen mintegy 10 000 fő volt jelen, a tömeg fele különvonattal érkezett a környékbeli szlovák falvakból. A rendezők a szónokokat úgy állították össze, hogy minden község képviseletében beszélt \ alaki. Az emberek élénken reagáltak a szónokok szavára. Legtöbbször az a jelszóként tagolva kiabált mondat hangzott el: „Nem megyünk Szlovákiába". Jellemző a magy arországi szlovákok teljes megosztott­ ságára, h o g y a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának Szlovák Tagozata 1946. július 27-én és 28-án már rendezett egy nagygyűlést. Ezen elhatározták, hogy javaslattal fordulnak a párizsi békekonferenciához: hogy a szlovákiai magyarság és a magyarországi szlovákság kényszerkitelepítése legyen kötelező. Ez ellen a javaslat ellen tiltakoztak az autusztus 18-i nagygyűlés résztvevői. A CSÁB propagandájának eredményeképpen 92 ezer 390 személy jelentkezett áttelepülésre, ezekből végül is valamivel több mint 70 ezer települt át a többiek menet­ közben meggondolták magukat és maradtak. Az 1949-es népszámlálás során 25 988 fő > állotta magát szlovák anyanyelvűnek. Bátran mondhatjuk, hogy a csehszlovák-magyar lakosság nem csupán a csehszlová­ kiai magyar kisebbségre nézve volt tragikus, hanem a magyarországi szlovákságra nézve is. A szocializmus évtizedei

ek

Amikor 1948. december 18-án megszületett a Magyaror­ szági Szlovákok Demokratikus Szövetsége, rendkívül súlyos helyzettel talált amagát szemben. A magyarországi szlovák iskolák szinte teljesen kiürültek. Voltak olyan települések ( K o n d o r o s , Szarvas), ahol a kitelepült szlovákok gyermekeinek távozása következtében az iskolában egyetlen szlovák nyelvű tanuló sem maradt. Az 194T*-48-as tanévben mindössze 15 szlovák tannyelvű iskola működött az országban. A l a k o s s á g c s e r e m i a t t i v e s z t e s é g e k e t a szlovák 44

Jakab Róbertné megállapításai nagyon kemény, de igaz megállapítások voltak, jól jellemezték a szlovákság (és persze a többi nemzetiség) problémáit a szocialista Ma­ gyarországon, a deklarált elvek és gyakorlat közti kü­ lönbséget. A rendszerváltás után a magyarországi szlovákok külpolitikai feszültségforrás okává váltak, mivel Cseh­ szlovákia (és jelenleg Szlovákia) nacioanlista politikai hírei a reciprocitás elvét felhasználva saját hazai nemzetiségi politikájuk, korlátozó intézkedéseik (lásd szlovákiai nyelv­ törvény) kívánják felhasználni az övékétől szerkezetében és nagyságrendjében eltérő magyarországi szlovákság problémáit. Itt jegyezzük meg, hogy cikksorozatunk 10. részében Nemzetiségek a rendszerváltás után, avagy a kisebbségi törvény születése címmel dolgozzuk fel az 1989. utáni azon történéseket, amelyek a kisebbségekkel voltak kapcsolatosak. SZEGED

.h u SZEGEDI SZÉP SZÓ

Szegedi Kis Lexikon (3. rész) s

.sk

-sz

S á r i J á n o s . A század elején a legagilisabb város­ atya, indítványainak, inter­ pellációinak száma végte­ len. N y u g a l o m b a v o n u l t hentes volt, minden szabad idejét a Tisza-kávéházban töltötte, könyökével az asz­ talon, fejével a tenyerében. „Adj már, cimbora, valami jó interpellációs témát!" Vesszőparipája volt a Szent­ háromság utca feltöltése. A késő eredmény az ő érde­ me. A városnál nyolc rend­ beli alapítvány őrzi az em­ lékét. S t í l u s - g y o m o k . Öszszeszedtünk mutatóiban néhány kopott közhelyet, stílus' irágszálait elpusz­ títhatatlan dilettánsoknak. Éhes, mint a farkas. Elpárolog, mint a kámfor. Alszik, mint a bunda. (Hát a kapanyél nem alszik, ha nem nyúlnak hozzá? Per­ sze, az esetleg elsül.) Szidja, mint a bokrot. (Még sose láttam olyan zsörtö­ lődő embert, aki a bokorba is belekötött volna.) - Az igazak álmát alussza. (Mint­ ha a gazfickók nem t u d ­ nának jóízűt a l u d n i . ) Megy, mint a karikacsapás. (A legügyetlenebb megfi­ g y e l é s , k i látja e b b e n a menést?) - Mintha puská­ ból lőtték volna ki. — Hal­ vány fogalma sincs róla. (Ha a humor magaslatára akar emelkedni, akkor se­ gédfogalmat m o n d . ) - A légynek se vétett. (Elég rosszul teszi.) - Derült égből a villám. - Egészsé­ ges, mint a makk. (Abban nem akad férges?) - Ugrál, mint a pinty. (Micsoda lom­ ha tyúk a p i n t y a b o l h a mellett! Végtére, ha már ugrásról beszélünk!)

ek

on

yv

tar

Ráday Geden, Jókai „Lélekidomár"-ja, a világ legnaivabb embere. A nagy betyárpusztító meg v o l t győződve, hogy a szegedi nép rajong érte, annyira méltányolja királybiztosi munkáját. Ezért lépett fel képviselőnek. Aztán hogy megbukott, sehogysem tud­ ta megérteni kudarca okát. Reformátusok. A török u r a l o m alatt kezdett erő­ sebben terjedni a reformá­ ció s az új hívek térfoglalására jellemző, hogy 1545ben maguknak követelték az alsóvárosi templomot. Az ügy a török kádi elé ke­ rült, aki elutasította a jog­ talan igénylőket s a temp­ lomot végleg átadta a ferencrendi szerzeteseknek. Reiniger Jakab, a legér­ demesebb szegedi ügy édek egyike, kelletlenül be­ szélt Budapestről, ha szóba került a főváros. Felmenni is csak akkor ment, ha el­ kerülhetetlenül szükséges volt és más nem intézhette el a dolgát. - Nem tudom elfelejteni, mondta bizalmas körben, hogy m i l y e n koldus-sze­ gény gyerek voltam egyete­ m i hallgató k o r o m b a n , hogy mindent csak messzi­ ről nézhettem, a legele­ m i b b jónak se részesen­ ként. R e m é n y i E d e . 1860. május 10-én és november 23-án hangversenyezett Szegeden, még p e d i g a D u g o n i c s - s z o b o r alapja javára. Rémdráma. Vadász (Jéger) Manót, 1848-ban Sze­ ged polgármesterét, ifjúko­ rában szintén varázslatába vonta a színpad. 1838-ban, október 20-án, került színre „Virginia, a borzasztó bírói ítélet véres áldozata" című darabja Szegeden. R o k o n y . Török Sándor közgyám, az élet nagy sze­ relmese, Pálfy Dani leghí­ vebb adjutánsa. Akárkiről esett szó, nyomban rávágta:

SZEGED

vagy akik szeretnek annak látszani, azt hiszik, hogy nem lehetnek államférfiak, ha nem használják.) - Is­ kolapélda. (Unokatestvére az előbbinek.) - Szép itt! mondja Nyegléné, de nem árulja el, hogy micsoda. „Esik" ez egész értelmes mondat, amaz értelmetlen­ ség. - Maradéktalanul sike­ rült a bál. (Az 5 találtatik maradéktalanul a húszban, de egy majomdh at annyira áthárította értelmetlenül minden másra a szót, hogy elvetélt írói ambíciók ezzel vélnek feltűnni.) - Elhiva­ tott! (A masszírozom mond­ ja, hogy elhívattam, kenje meg a derekamat. Amúgy hivatása van valakinek va­ l a m i r e . ) - A zsidónőnél voltam, dicsekszik a férj, mire a felesége megté­ pázza, pedig a jámbor csak a színház-ban volt. — Idén. (Az idegeit borzongatja az embernek ez az idétlen fonna. A magyar ember azt mondja: „az idén". Szárma­ zik az in illó tempore for­ mából. Épp úgy külön-kü­ lön értelme és jelentősége van ezeknek a szavaknak: ősszel, őszkor, az ősszel. A halálmegvető bátorsággal sem tudok megbarátkozni. Ha megvetem, miért me­ gyek elébe? Nem értelme­ sebb, ha valaki az életet veti meg?

H o m l o k e g y e n e s t el­ lenkezik! (Ha megfeszíte­ nek, akkor sem értem meg, hogy mi a magyarázata?) Plattform. (Politikusok,

Zsigmond által Temesvárott k i a d o t t megerősítésében már Zeged említtetik. Az első törvénykiadók hibásan olvasták a neveket s a hiba a k é s ő b b i kiadásokba is becsúszott. Régészen (Re­ géc m a i neve) messze a Tiszától, mélyen Abaújban semmi nyoma annak, hogy itt akárcsak egyszerű sólerakó hely is lett volna. El­ lenben a szegedi királyi sóhivatalt számtalan ok­ mány említi. Innen utalta ki I I . Ulászló 1490. július 31én C o r v i n J á n o s ellátási költségeit is. S p i n g l i . Brauswetter Ottó volt, a híres régi órás­ cég reprezentáló főnöke. A szakértő, az igazi művész, az idősebbik B. fiú volt, a Vilmos. Ottó emléke fenn­ marad mint kiváló speku­ lánsé is. Az infláció idejé­ b e n megkontreminálta a svájci frankot. S t r a n d . Az a v a l a m i , amit a közmondás homok­ ra építettnek nevez. A Tisza ugyanis nem csak gátakat rombol, hanem tekintélye­ ket is, mert nem fogad szót a hatóságoknak. Újabban csak a k k o r v o n u l vissza medrébe, amikor már senki sem akar a strandon meg­ fagyni. Szabadkőműves. Jáksó tizedes megállapítása sze­ rint olyan iparos, akinek nincs iparengedélye. Szabadság. Tipikus magyar szó. Abban az ér­ telemben használják, hogy valaki pihenőre megy, de azért kapja a fizetését. Szóval ha nem dolgozik, az szabadság. Mintha a munka rabság lenne. S z a l á m i g y á r . Az első szegedi szalámigyárat Torossy József pesti kereske­ dő alapította, 1852-ben már 300 mázsát gyártott. S z a l o n n a - e v é s . Sza­ lonnához kizárólag bicská­ val lehet nyúlni. Taschler Endre egyszer kiszedte a szalonnázó Berzeviczy A l ­ bert (akkor kultuszminisz­ ter) kezéből a kést, meg a

eg

Hiszen a r o k o n y o m ! így ragadt rája is a becenév.

R

ed

Sz. Szigethy Vilmos

S í r k ö v e k . A törvény­ széki palota tetejét sírkő­ szerű díszítések övezték. Akaratlanul is szimbólu­ m o k . A legfelső traktus ugyanis a letartóztatottaké, a k i k félig-meddig úgyis meghaltak a külvilág szá­ mára. Ujabban azonban eltávolították ezeket a dí­ szeket, mert féltek tőle, hogy leszakadnak és kárt tesznek valakiben. Sóhivatal. Az 1222. évi aranybulla Szolnokot és Szegedet országos sótárrá teszi. Törvénytárunkban közölt másolatában ugyan Zabolch és Regéc szerepel, ez azonban tévedés, mivel az aranybullának 1397-ben

45

.h u

SZEGEDI SZÉP SZO

on y

ek

Szegedi Híradó. 1859ben jelent meg, hetenként kétszer. Első szerkesztője K e m p e l e n G y ő z ő . írt a lapba Tompa Mihály, Abonyi Lajos; Lisznyay Kálmán, Szász Károly. Vadnai Ká­ roly, Vahot Imre is. A lap­ nak csakhamar 317 előfi­ zetője lett, köztük 167 v i ­ déki. Szegedi Miska. A múlt század vége felé szegedi színigazgaté), arról híres, hogy sem írni, sem olvasni

46

eg

Sztreinics (Hordár) Miska. Lézengő, kupeckedésből élő, minden lében kanál alak volt. Adta a jó magyart, de mikor a szer­ bek megszállva tartották Újszegedet, a soraikban kellemetlenkedett a magya­ roknak. A rácok kivonulá­ sakor velük együtt tűnt el.

T

.sk

Színházi kommünikék. A társulat lázas izgalommal készül az előadásra. (Ko­ vács, tolja már a fenébe azt a vacak szuffitát!) De nem kisebb érdeklődés kíséri a közönség körében a remek irodalmi alkotást. (Ki írta már megint ezt a hülyesé­ get?) A szereplők elragad­ tatva versengenek, hogy tehetségük javát érvénye­ sítsék. (Ha nem szúrnak bele két énekszámot, viszszaadom a szerepet.) Az illusztris szerző ma levelet írt, hogy személyesen jele­ nik meg a bemutatón. (Épp ez hiányzik. A kutya se jár a színházba s még a meg­ jelenési költségeit is visel­ jem ennek a hólyagnak?)

Szivar. Taschler Endre nem tudta végignézni, hogy valaki leharapja a szivar végét, úgy gyújt rá. Ha ilyent tapasztalt, kivette a szivart a „barbár" szájából és eldobta. Aztán a maga finom havannáiból szedett

hogy a név tárgyas esetben van, már p e d i g azt csak nem használhatja! Tápé k ö z s é g a nevét, amely régi okmányainkban hol Tapai-nak, hogy pedig Thapey-nak és Tape-nak íratik, valószínűen a „táp" szóból vette, amely élelmet jelent. Tápét egyébként 1247-ben I V . Béla király adományozta Szegednek. Templomok. Szeged ré­ gi templomai a szent dömei (palánki), amely hihetőleg az első és legtekintélyesebb egyháza a városnak. A szentgyörgyi Felsővároson, megemlíttetik az 1332-iki pápai tizedlajstromban. A szentpéteri (városi koródái) emlékét a rókusi templom nagy oltárképe tartja fenn. A szenterzsébeti Alsóváros felé, vagy a török világban elpusztult Iáthrán nevű külvárosban. Ezekre nézve Mátyás király megerősítette Szeged kegyúri jogát. - A szerzetes egyházak közül a dominikánusoké v o l t az első, conventjök Szegeden 1319-ben épült fel. Utána a ferencesek következnek, akiket a X I V . század kö­ zepén hívtak be Bosnyá­ kországból. A karmelitáké volt a harmadik szerzetes egyház. Volt temploma a praemontrieknek is, továb­ bá a szorosabb kötelékű ferencesektől (Salvatoriánusok) 1495 körül elvált minoritáknak. Ide kell szá­ mítani a régebben Szeged­ hez tartozott s annak egyegy utcáját képező Dorosma és Szent Mihály közsé­ gek egyházait is. A többit elfeledte az utódok figyel­ metlensége.

ed

egyet elő, zsebkéssel levág­ ta a végét s azt nyújtotta át. Szlampi. Szekula Antal telekkönywezető, maga az örökös kedély, ötleteit asz­ taltársaságok b e r k e i b e n szórta szét. Törzshelye a Hági, amely a tulajdonosok változásakor leltárszerűen adta és vette át őt is. Sok mondása csak szűk férfitár­ saságba való. M i k o r P. üvegkereskedőt elmeklini­ kára vitték, Szlampi szíve résztvevőén döbbent meg a hírre: „Nem csodálom. Szörnyű lehetett egy hosszú életet üres üvegek közt eltölteni."

-sz

nem tudott. „Vegyétek elő, mondta, azt a darabot, amit az a nagyhasú pap írt a szegényekrül". A nagyhasú pap alatt Csíky Gergelyt értette. A darab a „Proletá­ rok" volt. Szegedi Napló napilap 18^8. július 28-án indult meg Enyedi Lukács szer­ kesztésében. Szerbek. A tizenhetedik század végén telepedtek le Szegeden a szerbek, akik az idők, folyamán nagy befolyáshoz jutottak. Híveik száma annyira elszaporo­ dott, hogy püspökük is ide tette át egy időre a székhe­ lyét. Széchenyi-tér. Területe, a házfalak közötti területet számítva, 8 egész és 28 század katasztrális h o l d terjedelmű. Színház-engedély. I I I . Károly király 1719- május 21-én kelt szabadalom­ levele engedi meg mások során, hogy Szeged színhá­ zat, céllövő házat és más látványos helyeket is fel­ állíthat. Az első színház 1^35-ben létesült a piarista­ gimnáziummal kapcsolato­ san, bár az intézetben már 1723-ban is tartottak iskolai színi előadásokat. A kellé­ kek és díszletek költségeit a tanács fedezte.

vta r

villát s a maga zsebkését nyújtotta át n e k i . Berzeviczy még évek múlva is emlegette, hogy a Nagytata tanította meg szalonnát enni. Szatymazi Kék Könyv. Vadász Lajos volt felsőköz­ p o n t i kapitány jelentése egy-egy szatymazi bál után. Vadász ugyanis bikacsökkel állt a l e g é n y e k közé és nyomban ellátta a bajukat, mikor elővették szolgálati bicskájukat és verekedni kezdtek. így aztán volta­ képpen nem a könyv volt kék, hanem a háta, meg az oldala - a legényeknek. Szeged neve. Egy névte­ len szegedi barát a város elnevezését úgy magya­ rázza, hogy „itt a Tisza szeged". Ugyanis a Tiszába a város fölött a Maros beszögellvén, a Tisza egyenes folyásából áttérve megsze­ geződik, vagy is szeged. (A szokatlan szeged ige ha­ sonlatosságára felemlíti az ered, heged, téved igéket.) - Dugonics András szerint „a magyarok azért mondot­ ták az ilyen helyeket sze­ gednek, mert a két folyó­ nak összemenetelében szegelletet nyújt ki a föld." E szerint Dugonics a szeglet szóból származtatja nevün­ ket. - Az „ad, ed" valami­ kor főneveket alkotó rag volt, sok szavunk bizonyítja ezt: Várad, Füred, Csatád, Kövesd, Nyarad, Szántód, Erdőd, Árpád, Borsód, Nádasd. A helynév-alakítás aztán kiterjedt kereszt­ névre, birtokterületre. Van Magyarországon Sajó-Sze­ ged nevű helység is, a Sajó és a Maraszt összefolyásá­ ból támadt szeglet, vagy szeg. Ilyenfélék lehetnek Diószeg. Bakonyszeg, Isaszeg, Kőszeg, Zalaegerszeg.

Tanácsi jegyzőkönyv. Szeged legrégibb tanácsi jegyzőkönyve csak egy aránylag vékony füzet 1717-től 1723-ig. A régeb­ bieket az iratokkal együtt a Rákóczi-szabadságharc idején pusztította el a gya­ kori tűzvész. Ez a jegyző­ könyv az idők folyamán alaposan megrokkant a sok forgatásban, szélei több helyen elszakadoztak. Sze­ ged egyik legérdemesebb fia, Tápay-Szabó László restauráltatta szakértőkkel és öltöztette díszes köntös­ be. Általában a régi, ősi, Szegedről senki sem tudott annyit, mint Tápay-Szabó. T a r k a macska. Valaki­ nek sok tarka macskája van, - ugyanaz, mint a fe­ jen hordott vaj. Tárgyas eset. Negyven­ éves írói jubileumának sze­ gedi ünnepségén Mikszáth bevallotta, hogy most iga­ zán boldog. Az egész társa­ dalom ölelte a szívére, az iparosok szónoka is szót kért. - Büszkék v a g y u n k , mondta, hogy a város falai közül i l y e n nagy ember indult el hódító útjára, mint Miksza Kálmán. Meg volt róla győződve.

T e r ü l e t ü n k . Szeged a Ferró délkörtől számítva az északi s z é l e s s é g 46 fok 15T5 és a keleti hosszúság 3" fok 48'30" alatt mintegy 149.430 katasztrális holdon terült el. Belterülete 1658 hold, azaz 8.43"'.650 négy­ zetméter. Maga a Mars-tér 66.934 négyzetméter. Térképek. Szeged hatá­ rának első térképe 1747ben készült. Ez a térkép, amely az egykorú népvise­ leteket is feltüntette, elve­ szett. A határ részletes fel­ mérését József császár ide­ jén Ballá Antal mérnök ké­ szítette. A második áltaSZEGED

ze ge d.h u SZEGEDI SZÉP SZÓ

életében még csak egyetlen másik férfiú volt, aki enynyire ismerte a közigazga­ tás minden csinyját-binyját, nem csak a törvényeket, hanem az é r d e k e s e b b döntvényeket, kuriózumo­ kat is, - Cicatricis Lajos főispán. Tűzoltó J ó s k a . Rendes neve Kovács József volt, de senki sem ismerte így, csakis a tűzoltóparancsnoki működéséből ráragadt nevét használták.

u

on

ek

SZEGED

lábbal tiltakozott ellene. „Jól is venné k i magát, mondta, hogy mikor este jövök haza a földrül, utá­ nam kiáltsák: Most fuvaroz­ za a méltóságos úr a trá­ gyát." Vallomások. Azt mond­ ja: szerelmet v a l l o t t . De nem csak szerelemből áll az élet, van annak más megnyilvánulása is, amint­ hogy vallani lehet érdeklő­ dést, vágyakozást, kh. ánságot, disznóságot, adós­ ságot. Pardon, az utolsó nern tartozik ide, ezt be­ vallják, habár többnyire csak töredékesen, de az egészet soha. Vágóhíd. Vágó Pál, aki a szegedi árvízkép festése idején hosszú időt töltött Szegeden, bohém-körök­ ben gyakran emlegette, hogy ő róla n e m utcát, hanem hidat neveztek el, még pedig az ország szá­ mos városában. Vár. Hogy mikor épült a szegedi vár? - nem tudjuk. Valószínűleg IV. Béla emel­ te a tatárjárás után a vidék oltalmára.

r.s

k-s

U d v a r l á s . Valószínű, hogy a királyi udvarokban meghonosodott hízelgés nyomán kapta a nevét, mert a legritkább esetben szokták a széptevést az udvaron gyakorolni. Udva­ rolt Tömörkény István is, ha nagyon jókedvű volt. - Olyan szép szeme van, hogy elég volna belőle egy is. A másikat nyugodtan ki lehet tolni. Úri és női. Épp annyira tartozik össze a két foga­ lom, mint a csizmadia és a kéjgáz. Láthatod a feliratot cipészeknél és borbélyok­ nál, nagyon nagy erő kelle­ ne hozzá, hogy értelmesre változtassad. Szolgai, gon­ dolkozás nélküli fordítása ez a német „Herren u n d Damen-szalon"-nak, amely azt akarja vele mondani, hogy egyformán kiszolgál­ nak benne férfiakat és nő­ ket. Szóval férfiakat és nem kizárólag urakat. Végtére hogy k i az úr, azt nem a habitus alapján lehet elbí­ rálni. „Szegedi parasztok és egyéb urak" volt Tömör­ kény első kötetének is a címe. Azért nyit be a jám­ bor subás ember félve a borbélyterembe. - Megberetválnak-e en­ gem is? Még egyet sem küldtek el közülük. A suszter is szívesen kiszolgálja őket. Hát találjanak k i egyszer a szegediek valami értelme­ sebb összefoglalást! Minden esetre magyart és magya­ rosat.

yv ta

lános és részletes felmérést Giba Antal mérnök hajtotta végre 7 és fél krajcár holdankénti egységár mellett 1836-1842 években. Az új telekkönyvet Német János mérnök készítette el 1845ben. T i b i s c u s . A Tibiscus nevet tudatlanságból alkal­ mazzák. Rangzán Mátyás­ k o r i író és utána egyes mások a Tiszára. A Tisza a IV. század végéig okleve­ leinkben csak Tiza, Titia, Thica, Tyza, Tisza, Tissa és hasonló helyesírási formá­ ban f o r d u l elő. (A Maros neve Bhabon volt.) A Tibis­ cus a Temes folyó v o l t . írták Tibisisnek, Tibissusnak, Tibisiának, Timesisnek, Timisnek, Tymusnak, Themesnek is. Tisza. A Tisza a szegedi határt az úgynevezett „nagyfai ásás"-nál érinti s a vedresházi átvágáson hagy­ ja el. Legmagasabb vízállá­ sa 1765-ben 7 méter 24 cm., az 1879-iki árvízkor 8.06 m., 1888-ban 8.48 m. Ezt a nívót lényegesen fe­ lülhaladta 1919. május 12én a 9 m. 19 cm., to\ábbá 1932. április 15-én a 9 m. 23 cm. magassággal. Tóth Fercsi. Hajós gaz­ da, vállalkozó, amihez nyúlt, arannyá változott. Élő ember nem járt túl az eszén, a legfurfangosabb kalmár is reszketett tőle. Egyéniségét Móricz Zsig­ mond tudta volna irodalmi remekbe formálni. Tóth Pál. Kettő is volt, m i n d a kettő szereplő egyéniség. Az egyik városi főjegyző és helyettes pol­ gármester, még ma is él, ő a Drót Pál nevet viselte. A másik biztosító társulati vezértitkár, agilis társadalmi férfiú, — megkülönbözteté­ sül a vigéc Tóth Pál nevet kapta. V. T. P. 82 éves ko­ rában halt meg, de akkor azt mondták rá, hogy 164 éves, mert mindig két em­ ber helyett élt. A főjegyzőt kizárólag a hivatala érde­ kelte, amelyet tüneményes tökéletességgel látott el. Még a tanácsüléseken is dolgozott, írta a referádáit, szerkesztette a feliratokat, azért a füle ott volt a be­ szélgetőknél, egyetlen szót nem szalasztott el. Szeged

V

Vajas J ó s k a . Ritka kul­ túrájú és egyéniségű alsó­ városi kisgazda. Sok közé­ leti előkelőségnél jártasabb volt a történelemben. Mikor gazdasági főtanácsossá akarták kinevezni, kézzel­

Városbírák. Szeged legrégibb bíráiról a követ­ kező feljegyzések marad­ tak. 1408-ban Geges György; 1411. András, 1436. Berta­ lan. 1450. Kalmár Márton. 1456. Zayday Fábián. 1458. Myser János. 1464. Osvald László. 1465. Kamanz Benedek. 1471. Zylagy László. - Esküdt-polgárok és jegyzők v o l t a k : 1411. Delehogh (Délczeg) György. 1458. Litteráti Mihály és Bothos Kelemen. 1464. Thápay László, Kemenczy Benedek és Ferenc mester (Franciscus Magister), 1478. í larazy Mihály és Zawch (Szűcs) Imre. Vendégszereplések. Laborfalvi Róza 1843-ban hat estén át vendégsze­ repelt a szegedi színház­ ban. 1848 őszén tűnt fel Szegeden először m i n t kezdő színésznő Munkácsy Flóra. 1855-ben Bulyovszky Lilla ragadta el játékával a szegedi közönséget. 1856ban Bodenburg Lina. 1860ban Lendvay Márton ven­ dégszerepelt Szegeden, 1862-ben Szigeti József. Igaz, csak félig telt ház előtt, ellenben Nagy Jakab tilinkóművészt zsúfolt ház tapsolta. 1865-ben Prielle Cornélia és Kocsisovszky

Borcsa a színház vendégei, a nagy Szathmáry Árpád rendes tagja. Szerződött tag lS^O-ben Solymossy Elek, Klárné Angyal Ilka, 1872ben Krecsányi Sarolta. 1873-ban Sztupa igazgató tagja, mint énekesnő, Nikó Lina. V é g í t é l e t . Kő kövön nem marad! - mondja a szörnyű bibliai jóslat. Sze­ geden a mérnöki hivatal valósítja meg az igét az utcakövezéseknél, illetve a m i k o r felszedik a már lerakott kövezetet. Egyik kő sem marad a másikon. Vicispán. Weiner Miksát hívták alispánnak, mert el nem mozdult volna Kállay Albert főispán oldala mel­ lől, kísérte árnyékként.

Zombory Antal ny. vá­ rosi tanácsnok, az egyetlen ember, aki megérte a foga­ dalmi templom felszente­ lését a valamikor fogadal­ mat tevők közül. Az ő kü­ lön fogadalma volt, hogy a templom elkészültéig nem vesz új kalapot. Azonban nem tartotta be, a régi mel­ lett maradt haláláig. Mikor e sorok írója a 90 éves Zomborytól régi dolog felől érdeklődött, azt felelte jel­ legzetes savanyú derűjével: Majd egyszer összeülünk és beszélünk róla. Mintha leg­ alábbis száz évig akart volna élni. Élő ember soha egész szivart nem látott a szájában, csak apró csuta­ kokat, amik a körme épsé­ gét veszélyeztették. Azt szívta sűrű szipákolással, ha nem is égett. Nagy legendakör fogja körül, de puritán szegénységéhez so­ ha a legkisebb árnyék sem férkőzött. Szófukarsága mi­ att azt tartották róla, hogy hideg aszpik-ember. Halála után megtalálták a gyűrött, kopott aprópénz-bukszájá­ ban azt a gyengéd hangú levelet, amelyet kimondha­ tatlan sok évtized előtt a menyasszonya (később fe­ l e s é g e ) , Perisics Ilka írt hozzá. Zöld-ár. Van kétféle. Az első mikor a termelők fan­ tasztikus árakon akarják el­ adni a labodát, a füvet, a gyomot, általában a földjü­ kön termett mindenféle zöl­ det. A másodikkal a dilet­ táns költők árasztják el a dilettáns közönséget. Hív­ ják a műveiket gyermek­ költészetnek is, tudniillik a javarészük altató dal. El altató. 47

Podmaniczky Szilárd (Adalékok a hibázás Amikor hibát vétünk, azt hibaigazításban E bűnre van bocsánat, csak válasz nincs.

vala, a hiba gyónjuk meg.

Ha már egyből a címbe csúszik baki, azt utólag sose bánjuk meg, mert a hibás cím valószínűleg sokkal jobb, mint az előző agyalmány, a hibáttan cím. *#*

Ha a hibának önkezeddel vetsz véget, akkor meglásd, meglesz a te jutalmad: a hibátlanság naiv dicsfényében tetszeleghetsz. #**

Felebarátod

hibáját soha meg ne kívánd,

hibázás plágiuma reád.

mert akkor a

képében

sújt le

A hiba elhibázása csak a nagyon figyelmetlen embereknek adatik meg. Őket nevezik zseniknek. *#* Szándékosan nem érdemes hibát véteni, mert azt úgyis helyesen olvassák. Sokkal nagyobb élmény egy helyesen írt szöveget hibásan olvasni. Az a hiba, amit az írógép okoz, túlnő a realitás keretein, ezért kezeld úgy, mint olyan adományt, amit az élőbeszéd soha rtem adhat meg neked. Amikor más okoz hibát a te szövegedben, hibáját tekintsd műved kiegészítésének, s részarányosán oszd meg vele.

legyél belátó, honoráriumod

.sk

A Szeged előző számában közölt Autodafé című versem utolsó sorát hibaként kell olvasni, azt a sort, hogy én írtam, oda. Ellenmebn köszönetet mondok a hiba elkövetőjének, mert ha nincs ez a hiba, akkor a Libaigazítás című darab sem jöhetett volna létre.

hatalmas kéziratcsomó

Mások hibájából tanulni: képtelenség. Majd ha a saját bőrödön érzed a hibát, ne a bőrödet hibáztasd, hiszen a bőröd is te vagy, ha megnyúznak, akkor is.

-sz

A korrektor nevét szádra hiába ne vegyed. Ha nincs korrektor, akkor bátran szitkozódhatsz, hogy nincs korrektor. ***

bölcsességéhez)

eg

Először vala a biba, a hiba a szövegben maga a szöveg. *•*

ed

Libaigazítás

.hu

GÖRBE TŰKOR

ek

on

yv

tar

Vegyétek ezt a szöveget, ez az én testem. Húzzátok meg a hibákat, az az én vérem. És ha már jóllaktatok belőlem, figyeljétek, milyen lesz a székletetek.

48

SZEGED

-sz eg ed .hu

.sk

Fekete-fehér

ek

on

yv

tar

Az országalapítás bölcsőhelye - Gyenes Kálmán képei

7. A Közművelődési Palota

u

d.h

Szegedi képeslapok — a képeslapok Szegedje

ek

on y

vta

r.s

k-s

ze

ge

Szeged városának közgyűlése 1893-ban akként határozott, hogy a millenniumra Kultúrpalotát építtet a Somogyi-könyvtár, a múzeum és a képtár részére. A pályázatot két társult pesti építész, Steinhardt Antal (1856-1928) és Lang Adolf (1848-1913) nyerte. (Ők tervezték a gőzfürdőt [1896] is, Steinhardt pedig az 1898-ra fölépült Kass szállót.) A munkák 1895 júniusában az iroda (mai nevén fölvonulási) épülettel kezdődtek. Az első akadályt az alapozás jelentette. A kivitelezők nem vállaltak felelősséget a tervek szerint elkészítendő - folyóparti - alapozásért... Szeptemberben már magasodtak a falak, novemberre döntöttek a homlokzati föliratról: A közművelődésnek. E hó 16-án megtartották a bokrétaünnepséget Kállay Albert főispán részvételével. Költségeit a kivitelezők (Szilágyi és társa [Prizbylla], a Winkler-testvérek) állták. A közelgő tél miatt - fáklyafényben - éjjel is dolgoztak. Eleink Tinódi, Szegedi Kis István, Vörösmarty (netán Bessenyei) és Kazinczy szobormásait látták volna szívesen az épület előtt, ám a tervezők a történetírás (Klió, Kleió) és a zene (Euterpé) múzsáinak álló, valamint Szókratész és Homérosz ülő szobrait készíttették el. Az építkezés nem fejeződött be 1896. szeptember 6-ra, a m i l l e n n i u m szegedi ünnepségeire. A sebtében összehordott kiállítást Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter, Dessewffy Sándor püspök, szépszámú képviselő, államtitkár, tábornok és egyéb méltóság jelenlétében nyitották meg, fölavatván a város újabb büszkeségét. December 3-án volt az épület ideiglenes (műszaki) átadása, 1897 tavaszán a bebútorozása. Májusban kezdték a könyvek odaszállítását, és november 3-án nyitották meg az olvasótermet. Hamar kiderült, hogy az ünnepélyes hatású, nagy csarnokú, pazarló térkialakítású palota nem felel meg a rendeltetésének. Két intézmény, a Somogyi-könyvtár és a (Móra Ferenc) múzeum működött benne a Dóm téri könyvtár- és levéltárépület elkészültéig (1984). A Város nagy halottait a főbejárat előtt ravatalozták föl. Innen kísérték k i a szegedi őskertbe Dankót, Reiznert, Pálfy Ferenc polgármestert, Tömörkényt, Cserzyt, Károlyi Lajost, Mórát, Juhászt és másokat. A Hatalom Bálint Sándor temetésekor (1980) nem engedélyezte a tisztelet eme régi szegedi formáját. Az épületet 1953-55-ben mindkét oldalán bővítették. A fölső szintet használó könyvtár 300, a két alsó szinten működő múzeum 600 négyzetméter területhez jutott. A „könyvek házában" Szeged olyan kitűnőségei dolgoztak, mint Reizner, Tömörkény, Móra, Cs. Sebestyén Károly, Péczely Attila és mások. Tömörkény hol sokablakos (nagy)háznak, h o l pántlikamérésnek nevezte, mert hogy itt mérik a tudás pántlikáját...

Apró Ferenc