Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII
31
SZéche~Yi ~stvct~, a bihaNi I,cato~a ~ . Nés2 . (1820-1821)
Széchenyi István gróf tizenkilenc évesen járt először a bihari tájon. A 7 ., Liechtenstein huszárezred ifjú főhadnagyának századát 1810 júniusában Világosra vezényelték, szeptemberben pedig Nagyváradon rendezték az ezredgyakorlatot. l Csaknem pontosan tíz évvel később ismét erre a vidékre vezérelte a - jó vagy rossz - sorsa. A napoleoni háborúkban kitűnt fiatal gróf ígéretes tiszti karrierje - már 1813-ban lovasszázados (huszárkapitány) volt - egy besúgói jelentés nyomán megakadt, olyannyira, hogy az évtized végén a hadseregből való kilépést is komolyan fontolgatta.2 Mélyen tisztelt apja óhajára azonban még egy kísérletet tett az ő rnagyi kinevezés elnyerésére . Bécsi összeköttetései révén sikerült elintéznie, hogy a Hofkriegsrat (az Udvari Haditanács) 1820 . február 28-án az 5. huszárezredb ől március 15-i hatállyal áthelyezte a 4., őrgróf HessenHomburg huszárezredhez, az l . őrnagyi osztály 1 . százada parancsnokának .3 Az ezredet 1818 szeptemberében irányították Debrecenbe és környékére. Az első század állandó helye a Bihar megyei Diószegen volt4 , '
Ács Tibor: Széchenyi katonaévei . Bp . 1994 . 44-49. p. (a továbbiakban : Ács, 1994 .) ; szüleihez írt első levele 1810 . júl. 21-én, az utolsó szept. 28-án kelt : Gróf Széchenyi István levelei szül őihez . Bp . 1896 . 34-51 . p. z Minderről : Ács, 1994 . 7-186. p. s Uo . 186-187. p. - Az ezred tulajdonosa, Friedrich (1769-1829) hessen-homburgi tartományi őrgróf, lovassági tábornok 1813-ban személyesen ajánlotta fel Széchenyinek, hogy helyeztesse át magát a regimentjéhez (Ács, 1994 . 80 . p .) . a Amon von Treuenfest, Gustav : Geschichte des k.k . Huszaren-Regimentes Freiherrn von Edelsheim-Gyulai Nr . 4. Von seiner Errichtung 1734-1882, Wien, 1882, 450. p . (a továbbiakban : Amon von Treuenfest, 1882 .)
Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820-1821) 32 ám 1820 nyarán, amikor Széchenyi István hosszas előkészület, többszöri halogatás után és a haditanács szigorú parancsára rászánta magát a bevonulásra 5 , a közelgő szemle miatt a parancsnoki törzs székhelyén, Debrecenben tartózkodott . A gróf 1820 . július 24-én érkezett meg a cívisvárosba, augusztus elején lezajlott az ezred-szemle, majd szeptember 6-án a regiment elindult a Pest melletti nagy hadgyakorlatra. 6 Ennek végeztével, október 7-én Széchenyi egyenesen Bécsbe utazott, hogy részt vegyen sógorn ője, Széchenyi Pálné Caroline Meade temetésén. A birodalmi fővárosban őrnagyi előléptetését kijárandó felkereste a Hoflcriegsrat tagjait, a budai és bécsi főhadparancsnokot, de hiába. $ Ezért amikor közeledett szabadságának vége, sőt még a visszafelé úton is újra mérlegelte a kvietálás lehetőségét. 9 A katonaélet újabb szakaszára most már tudatosan készült, 1820 . december 7-én Pesten egy nagyszabású munkaprogramot vázolt fel a közeli teendőkről . lo Egy hét múlva Debrecenben jelentkezett ezredparancsnokánál, báró Simonyi József (1777-1837) óbesternél és dandárparancsnokánál, gróf Illésy Sándor vezérőrnagynál . December 16-án, szombaton reggel indult tovább állomáshelyére, a mintegy négy magyar mérföldre (kb. 45,2 km-re) fekvő Diószegre, ahová kissé döcögős tempóban, hat és fél órás kocsizással érkezett meg. l t Vasárnap misére ment, minden bizonnyal az uradalmi kastély egyik végébe épített imaházba .~ 2 Majd s
Gróf Széchenyi István naplói . 2. köt. Bp . 1926 . 45-46., 678. p. (a továbbiakban : Széchenyi, 1926 .) ; MOL P 626 . 1 . 285-286 . £; MTA Könyvtárának Kézirattára K 165/137 . (a továbbiakban : MTAKK) ; Széchenyi István : Napló. Bp . 1978 . 163-164 . p. (a továbbiakban : Széchenyi, 1978 .) . 6 Széchenyi, 1978 . 168-170, p . ; Széchenyi, 1926 . 59-61 . p., Széchenyi századának létszáma 178 fő volt (Ács, 1994 . 190.p .) . Széchenyi, 1926 . 74 . p . ; Széchenyi, 1978 . 178. p. - Tévesen datálta az elutazást szeptember 26-ra. Ld . még: Ács, 1994 . 195. p. - 26 éves sógorn ője aug. 29-én halt meg. s Ács, 1994 . 195-196. p . 9 Széchenyi, 1978 . 180. p. ; MOL P 626 . 1 . 279 . f. '° Széchenyi, 1978 . 182. p. - Megvalósulásukról, illetve elmaradásukról ld . Viszota Gyula lábjegyzeteit: Széchenyi, 1926 . 91-92. p. " Széchenyi, 1978 . 185-186. p . - A távolságot ld . Fényes Elek : Magyarország geographiai szótára .. . Pest, 1851 . 1 . köt. 265. p. (a továbbiakban : Fényes, 1851 .) 'z Széchenyi, 1926 . 97 . p. - Az 1801-ben épült templomról : Molnár János: A bihar diószegi ev . ref. egyház múltja és jelene . Nagyvárad, 1885 . 12 . p. (a továbbiakban : Molnár, 1885 .) ; Bihar vármegye és Nagyvárad. Bp .1901 . 54 . p.
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII
33
francia idézeteket másolt ki Rousseau vallomásaiból és egy korábbi, még október 31-én kelt ezredparancson élcelődött .~3 December 20-án Nagyváradon járt; itt érte utol a nem teljesen váratlan, ám mégis lesújtó hír: betegesked ő apja egy héttel azelőtt meghalt. t4 Tehát jóformán körül sem nézhetett, máris újból szabadságot kellett kérnie . Mindazonáltal nem kelt útra azonnal. A hátralev ő napokban papírra vetett feljegyzései illeszkednek más korabeli megnyilvánulásaihoz ; ezek is jelzik azt az átalakulási folyamatot, amely ekkortájt Széchenyi gondolkodásában, politikai érdekl ődésében végbement. December 23án (Diószegen) egészsége rosszabbodásáról, túlságosan eleven álmairól írt, a rá jellemző hipochondriás módon attól félt, hogy idegei, agya felbomlanak. Majd hirtelen hangulatváltással a német Rückert hazafiaskodó, a franciák ellen izgató versein gúnyolódott, valamint a poroszok gyávaságán, akik közül száz is alig ér fel egy öreg francia gárdistával. Utolsó mondata - "A magányosság a méltó halálra érlel, a társaság a kurta életörömre nevel!" - pedig azt bizonyítja, hogy lassanlassan elfordult a főúri szalonok felszínes, könnyelmű világától, ki akart törni a szokások rabságából és saját célt, utat kívánt magának választani ." Is Másnap átgyalogolt Székelyhídra, ahol jóhírű érmelléki bor termett. Az uradalmi intézőtől, Papanecktől vásárolt is 30 váltó forintjával néhány veder bakatort .~b Nyilván nem tudta előre, hogy az úriszék éppen ülésezik, de ha már ott volt, bekapcsolódott a táblabírák beszélgetésébe. Esti észrevételei a majdani politikai reformert sejtetik : "Az atyafiak a politikáról fecsegtek. »Ilyen szabadságot, mint minálunk, '~ Széchenyi, 1926 . 97-98 . p. - Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) Les confessions c. művéről van szó. 'a Széchenyi, 1978 . 186. p. - Széchenyi Ferenc gróf (1754-1820) 1820 . dec . 13-án hunyt el Bécsben . 's Széchenyi, 1978 . 186-187 . p. (Jékely Zoltán fordítása) . - Friedrich Rückert (17831866) Kranz der Zeit c. kötete nem maradt fenn Széchenyi hagyatékában . '6 Széchenyi, 1978 . 187 . p. - Székelyhíd Gustav Stubenberg gróf (?-1833) birtoka volt, de a stájer eredetű család nem tartózkodott a mezővárosban (Nagy Iván : Magyarország családai .. . 10 . köt. Pest, 1863 . 381 . p. - a továbbiakban : Nagy L) - Az érmelléki mezőváros jó bortermő hely volt : Varga Gyula: Az érmelléki sz őlőkultúra. Berettyóújfalu, 1976 . 3 . p. (a továbbiakban : Varga, 1976); Dóczy József: Magyarország tekintete. .. Béts, 1830 . 302. p. (a továbbiakban : Dóczy, 1830 .) - A veder (vagy Eimer) dongás faedényből lett bormérték; többféle is volt, 10,9-47 liter között (Bogdán István : Régi magyar mértékek . Bp . 1987 . 93 .p .) .
34 Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820-1821) bizony sehol sem találhat az ember, még az angoloknak is csak papíron van meg a szabadságuk«, és így tovább . Alig gondolkoznak ezek az emberek, s ha igen, akkor is csak magukra gondolnak - a parasztról teljesen megfeledkeznek, semmiség a szemükben . - Minő ékesszólással kellene bírnunk, hogy meggyőzzük ezeket az embereket, anélkül, hogy megsértenők, hogy igazságtalanok és tudatlanok - és min ő bölcsességgel és földöntúli szerencsével, hogy helyesebb elvekre és nézetekre vezethessük őket!" A folytatás a későbbi liberális arisztokrata csaknem feloldhatatlan belső dilemmáját előlegezte : "Hol úgy érzem, vonzódom e nyers néphez - melyet alapjában véve szeretek, - hogy tanítsam, felemeljem, emberré neveljem, hol látni sem bírom, s eltaszítom magamtól. - Tudatlanságuk elérzékenyít; szívesen segítenék rajtuk életemmel és véremmel is : sorsukat megosztanám és elviselném! De gyakorta elborzaszt és felháborít igazságtalan vakságuk, gőgjük és elbizakodottságuk!" 17 Rövid bihari tartózkodása tehát nem múlt el nyomtalanul ; tudatos fővel először találkozott a köznemesi mentalitással, provincializmussal és elő ször érzékelte közvetlenül a magyar nemzet elmaradottságát . Karácsony ünnepén, december 25-én indult el haza, a temetésre, ismét Debrecenen át. l8 Bécsben szinte repült az idő: felbontották apja végrendeletét, átvette teljes örökségét, sokat fáradozott a lóverseny megszervezéséért, rendezte gazdasági ügyeit, elkészítette saját testamentumát, házvásárlásról tárgyalt, őrnagyi kinevezéséért kilincselt, ismét angliai utat tervezett . Súlyos érzelmi csalódást okozott számára szerelme, Selina Meade férjhezmenetelének híre . Sokat elmélkedett jövőjéről - "én magam sem tudom, mit akarok" -, még a kivándorlás gondolata is felvillant . l9 1821 . április 16-án hagyta el a fő várost, de " Széchenyi, 1978 . 187-188. p. Beszámolt arról is, hogy este felolvasta meg nem nevezett bajtársának Friedrich Schiller (1759-1805) Búvár c. balladáját . Könyvtárában megvolt a német költő Gedichte c. könyve három kötetben, 1816-os bécsi kiadásban: Bánfai Szabó László : Gróf Széchenyi István könyvtára. Bp . 1923 . 81 . p. (a továbbiakban : Bánfai Szabó, 1923 .) 's Széchenyi, 1926 . 102. p. - Debrecenben megígértette Simonyi óbesterrel, hogy kedvenc őrmesterét, Schönecker Ferencet hadnaggyá teszi. - December 27-én indult el Debrecenből Pest felé (Széchenyi, 1978 . 189. p.) . '9 Minderről: Széchenyi, 1926 . 106-145 . p. ; Széchenyi, 1978 . 190-205. p. (az idézet a 204. p.-ről) ; Viszota Gyula: Bevezetés. = Széchenyi, 1926 . X-XIV . p. (a továbbiakban: Viszota, 1926 .) . - Selina Meade (1797-1872?) férje Carl Clam-Martiniz gróf (1792-1840) osztrák katonatiszt volt .
35 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII mielőtt visszatért volna ezredéhez, útközben több helyen is megállt; Pesten hat, Debrecenben öt napot töltött.2° Május 4-én, pénteken érkezett Diószegre és átvette százada parancsnokságát Glotz Henrik főhadnagytó1.21 Ezúttal csaknem öt hónapig, az őszi ezred-szemle végéig maradt és hol türelmesen, hol türel metlenül élte a korabeli huszárgarnizonok tisztjeinek életét. Benyomásait rendszeresen rögzítette nyomtatásban is napvilágot látott naplójában és szórványosan fennmaradt leveleiben. Ezen források és a Bihar vármegyei közgyűlés jegyzőkönyveiben található, eddig feltáratlan adatok alapján felvázolható itteni katonáskodásának krónikája, ám a továbbiakban nem látszik indokoltnak a szigorú kronológiai rend követése . Rosszkedvűen érkezett: "Beteg, sárga és búskomor vagyok." ZZ Később is gyakran panaszkodott egészségi állapotára, túlzott ingerlékenységére; egyszer még ipecacuanát, azaz hánytatógyökeret is be vett.23 Gyengeségei, rosszullétei többnyire pszichoszomatikus eredetűek és elsősorban arra vezethetők vissza, hogy a katonai szolgálatot már nem ambicionálta, annak békebeli formáját, kötöttségeit értelmetlennek találta, az ezredbeli állapotokkal pedig végképp elégedetlen volt. "Mily kelletlenül szolgálok én!" - vallotta meg naplójának május 14én.24 A kvietálás gondolata is többször megfordult a fejében .25 Csupán a kötelességérzet és a lelkiismeret tartotta vissza; úgy vélte, tekintélyes vagyona kötelezi a haza szolgálatára, és attól félt, hogy uniformis nélkül haszontalan ember lesz.26 Csökkenő reménnyel ugyan, de többféle módon is próbálkozott az őrnagyi rang elnyerésével ; még fizetni is hajlandó lett volna érte, bár ez elveit sértette .2~ Erősen bosszantotta, hogy a cseh származású, tőle fiatalabb tiszttársát, Lato Wrbna grófot (1795-1849) előléptették őrnaggyá; ebben és saját mellőzésében - kisz° Széchenyi, 1978 . 206-210. p. ; Széchenyi, 1926 . 149-157 . p . z' Széchenyi, 1978 . 210. p.; Széchenyi, 1926 . 157. p. zz Széchenyi, 1978 . 210. p . 23 Uo . 212-214., 231 . p. ; Széchenyi, 1926 . 163 ., 172. p. za Széchenyi, 1978 . 211 . p. zs Uo . 214., 232. p. ; Széchenyi, 1926 . 168-169 . p . 26 Széchenyi, 1978 . 212. p.; Széchenyi levele Liebenberg Jánoshoz, 1821 . aug. 29 . MTAKK Ms 4229/196 . z' Széchenyi 1978 . 211 ., 215 . p. ; Széchenyi, 1926 . 163., 165-166 ., 202-203 ., 206. p. ; Ács, 1994 . 248 . p.
36 Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820-1821) sé általánosítva - a bécsi udvar tudatos szándékát, a magyar katonatisztek háttérbe szorítását látta.28 Parancsnoki feladatait úgy, ahogy ellátta . Gyakoroltatta századát, ám a rossz lovak és a gyatra puskák miatt nem sok eredményt várt. Különösebben nem izgatta, amikor közvetlen felettese, Johann Wrana őrnagy egy ellenőrzésnél megrótta . Azt is egykedvűen vette tudomásul, hogy a szeptemberi hadosztály-szemlén az ő százada volt a legrosszabb . 29 Nehezebben viselte környezete emberi gyengeségeit . Ezredében ifjúkori tiszttársa, Felix Woyna gróf (1788-1857) alezredes állt hozzá a legközelebb, de a komoly férfit egyszer unalmasnak titulálta és nem helyeselte Bécs iránti túlzott vágyakozását . 3° Wrana őrnagynak a karrierizmusát kárhoztatta . 3t Kemény szavakkal illette a 2. őrnagyi osztály parancsnokát, Leopold Spanocchy (1788-1867) bárót: megbízhatatlan, jellemtelen, hazug, köpönyegforgató . Egyáltalán nem lepte meg, amikor "rossz csínyen (Rhédeyné keresztje) kapták rajta." Ma már nem tudni, mire irányult e célzás : az akkori bihari adminisztrátor, Rhédey Lajos gróf felesége, Kacsándy Teréz (1764-1804) már régen meghalt, az viszont lehet, hogy a hagyatékából megmaradt aranytárgy került tisztességtelen úton a huszártiszthez . 32 Mindennek ellenére sűrűn találkoztak, együtt ebédeltek, vacsoráztak, amit az őrnagy arisztokrata származása is motiválhatott . Széchenyi próbálta iróniába fojtani debreceni dandárparancsnoka, gróf Illésy Sándor tábornok iránti ellenszenvét, akinek képmutatását, kicsinyességét nemigen tolerálta, fontoskodó szónoklatait kinevette . 33 Karl Wallmoden gróf (17921883) vérteskapitányon - akivel egy hadbírósági kihallgatáson vett 's Széchenyi, 1926 . 164., 170. p . z9 Uo . 171 ., 164., 206. p . 3o Uo . 164., 205. p. - Woyna komolysága Wesselényi Miklós számára rokonszenves volt : Báró W.M . útinaplója 1821-1822. Cluj-Kolozsvár, 1925, 7 . p. (a továbbiakban : Wesselényi, 1925 .) 3~ Széchenyi, 1926 . 205 . p. sz Uo . 160., 168., 172 ., 203 ., 205 . p. (az idézet saját fordítás). - Spanocchy beosztásáról: Amon von Treuenfest, 1882 . 451 . p., Ács, 1994 . 187. p. - Rhédey Lajosnéról : Nagy L, 9 . köt. 743 . p. - Felvetődhet az is, hogy Rhédey :Ferenc volt bihari alispán neje, báji Patay Katalin a megnevezett; vö . Kempelen Béla : Magyar nemes családok . 9 . köt. Bp . 1915 . 116. p. (a továbbiakban : Kempelen .) ss Széchenyi, 1978 . 211 . p. ; Széchenyi, 1926 . 206-207 . p .
37 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII részt - szintén ostoba viselkedése miatt gúnyolódott. " Megvetéssel szólt a részeges nagyváradi dandárparancsnokról, gróf Desfours Ferenc (1765-1823) vezérőrnagyról ; ridegen megtagadta tőle a kölcsönt és "szarjankó"-nak (Scheissfidel) nevezte .3s Ellentmondásosan viszonyult óbesteréhez, Simonyi József báróhoz. Elismerte nagyszer ű katonai érdemeit, rettenthetetlen bátorságát, még a bárói címre is méltónak tartotta . Parancsnoki ténykedését, bi zonytalanságait és következetlenségeit viszont többször bírálta - olykor a szemébe is mondta -, nemegyszer megmosolyogta műveletlenségét. Leginkább azonban jellembeli hibáiért, a nagyravágyásért, a fennhéjázásért, a pénzsóvárságért, az ingatagságért marasztalta el. Egyik helyen úgy vélekedett róla, mint aki egyenesen az erény ellen cselekszik, ső t dicsekszik is ezze1 .36 A Hessen-Homburg ezredben nyáron lezajlott tiszti mozgalomért - amelyet naplóbejegyzései nyomán részletesen ismertet Ács Tibor3 ~ - is elsősorban őt tette felelőssé; ennek elsimításában egyébként Széchenyi is tevékenyen közreműködött. Szinte látnoki erővel jósolta meg, hogy "Simonyi története egy perben fog végződni. . ." S valóban : az ezredest pár évvel később, 1828-ban igaz, mindmáig tisztázatlan okokból és talán nem is jogosan - felfüggesztették tisztségéb ől és börtönben halt meg.38 Noha májusban megfogadta magának, hogy "filozófus" magatartást tanúsít és igyekszik minden kellemetlenségen felülemelkedni, a bécsi hírek gyakran nyugtalanították. Arra még csak legyintett, hogy nem lehet az angol király koronázására kijelölt küldöttség tagja.39 Az viszont kifejezetten bántotta, hogy a visszatér ő Felix Woynával senki sem üzent neki, az pedig még jobban, hogy a főúri társaságban intrikálnak ellene .4° Sajgó szívvel ugyan, de nyugalmat erőltetve vette tusa
Széchenyi, 1926 . 168. p.- Auersperg Ferenc gróf (1777- ?) vértes alezredes kihallgatása folyt . ss Széchenyi, 1926 . 157-158., 164. p . sb Uo . 167. p.; ld . még: uo . 160 ., 162., 164-166., 170-172., 200-202 ., 207. p.; Széchenyi, 1978 . 213-215 . p. s~ Ács, 1994 . 206-210. p.; Széchenyi, 1926 . 200-207 . p. 3a Széchenyi, 1926 . 200. p. (saját fordítás); Csonkaréti Károly : A Simonyi József huszárezredes elleni ítélet. = Hadtörténelmi Közlemények, 1976 . 4 . sz . 707-708. p . s9 Széchenyi, 1978 . 211 . p. Itt ír a filozofikus nyugalom szándékáról . ao Széchenyi, 1926 . 164., 199-200., 202 ., 33-35. p.
38 Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820-1 821) domásul Selina házasságát.41 Magát is kinevette, amiért Zichy-Ferraris Melanie grófnőt (1805-1854) egyszer feleségül akarta venni .42 A szerelmi históriák különösen érdekelték . C. S., vagyis Carolina Sternberg hercegnő (1804-?) és Eduard Lamberg gróf (1799-1825) közelgő esküvője egy rosszmájú megjegyzést váltott ki belőle : e házasság szentségét már évek óta minden oldalról fogyasztották . Együttérzéssel szemlélte viszont a nehezen azonosítható Br. gróf és Rézi Orczy, azaz báró Orczy L ő rincné Batthyány Teréz grófnő (1784-1847) szenvedélyes vonzalmát .43 Széchenyit aggasztotta pénzügyeinek kedvez őtlen alakulása is . Jószágigazgatója, egykori nevelője, Liebenberg János (1775-1853), valamint bécsi megbízottai, Pigay Antal ügyvéd és a Dauvergne nevű francia szakács levélben tájékoztatták gazdasága helyzetéről és ügyeinek állásáról . A Liebenbergnek küldött válaszok - szám szerint hét - a tervezett kritikai kiadáshoz készült kéziratos másolatból isrmertek, bár nyomtatásban még nem jelentek meg. Az 1821 . május 19. és augusztus 29 . között kelt, szívélyes hangú levelek arról tanúskodnak, hogy Széchenyi odafigyelt ugyan birtokai, vagyona ügyeire, de igazán még nem mélyült el a gazdálkodás gondjaiban, bizonyos kérdésekben teljesen szabad kezet adott jószágkormányzójának . Legtöbbet kastélya rendbetételével és a hitelfelvételeivel, azok kifizetésével, illetve fedezetével foglalkozott (a Pigaynak szóló utasítások töredékei is ezt bizonyítják) .44 1820 nyarán úgy tervezte, hogy katonáskodása idején a saját fenntartására havi 3000 váltó forintot költ. Amikor másodszor is bevonult Diószegre, 1821 májusában ezt az összeget nem vette fel, sőt a júniusiról is lemondott, augusztustól pedig 1000 vft-ot kívánt visszatartani; így gondolta nyomasztó adósságterheit mérsékelni . Augusztusban mégis másként döntött, sőt utólag is kérte a korábban Bécsben hagyott pénzt.4s "
Széchenyi, 1978 . 213. p. Széchenyi, 1926 . 164 . p. - A grófnő később, 1831-ben Clemens Metternich herceg felesége lett . as Széchenyi, 1926 . 202. p. - Br . talán az indigena Breunner Ágoston (1796-1877). Szerelmükrő l 1821 . ápr. 27-én is írt: Széchenyi, 1926 . 155 . p. aa MTAKK Ms 4229/189-194, 196. Ld . még: Széchenyi, 1926 . 33-35 . p. ; Széchenyi István-Wesselényi Miklós : Feleselő naplók . Bp . 1986 . 103-104 ., 114. p. (a továbbiakban: Feleselő naplók). - A töredékek: Ms 4228/197, 203, 204. 's MTAKK Ms 4228/204 . ; MOL P 626. 1 . 279. f ; MTAKK Ms 4229/189 . az
39 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII A kiadatlan levelekből és naplófeljegyzéseib ől egyaránt kitetszik, hogy Széchenyit ez idő tájt már rendkívül intenzíven foglalkoztatta a lótenyésztés hazai . fejlesztése. A katonai szolgálatból is ez a terület érdekelte a legjobban.46 Diószegen fogott hozzá magára vállalt feladata, a hazai lóverseny szabályzatának kidolgozásához . A fogalmazványt elküldte id. Hunyady József gróf (1773-1822) jószágigazgatójának, Karl Appelnek véleményezésre . Ő 1821 . június 14-én az általános észrevételeken túl néhány paragrafusban konkrét változtatást javasolt. Egyebek között azt kérdezte, hogy nem kellene-e kikötni : "csak magyarok vagy belföldiek lovagolhatnak." Széchenyi nevetségesnek tartaná, ha a lovasoknak is fel kellene mutatni a pedigréjüket (származásukat), ezért ezt a pontot érintetlenül hagyta.4~ A véglegesített tervezetet a debreceni városi nyomdában saját költségén kinyomatta. A helyi cenzor engedélye július 29-én kelt. A szabályzat magyar és német nyelven jelent meg, külön-külön három és fél fólió oldal terjedelemben és mindegyik névtelenül .4g Széchenyi nem érezte jól magát Diószegen . Az Ér patak jobb partján, az érmelléki hegyek lábánál, igen szép vidéken fekvő, közel 4000 lakost számláló mezőváros az érmelléki járás központja volt; határában gabonát, dohányt és zamatos fehér borokat termesztettek .49 A falusias település életébe a huszárok vittek némi mozgást, bár a század elszállásolása a lakosságnak nyűgöt, terhet jelentett. A kapitányi ab
Széchenyi, 1926 . 157-158 ., 163 ., 199. p. - A lovak, a lótenyésztés iránti érdekl ődéséről : Gergely András : Széchenyi eszmerendszerének kialakulása . Bp . 1972 . 5051 . p. (a továbbiakban : Gergely, 1972 .) ; Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István élete és működése 1815-1819 közt . = Gróf Széchenyi István naplói . 1 . köt. Bp . 1925, LLL, CLVII-CLVIII . p.; Ernst József: Lovak körül. = Széchenyi és kora. Bp . 1991 . 77-78 . p. ; Barcsay-Arrant Zoltán-Erdélyi Gyula: A magyar lovassport története III. rész . Bp . 1932 . 29-34 . p. a~ Széchenyi, 1926 . 167-168 . p. (saját fordítás) . Appel levele másolatban : MTAKK Ms 4228/202 . as Projektuma a Magyarországon felállítandó lovaspályázás törvényeinek ; Einstweiliger Vorschlag der Gesetze und Regeln des in Ungarn einzuführenden Wettrennens. - A magyar szöveg - apróbb hibákkal - megtalálható Erdődy Sándor : Magyarországi lófuttatások 1814-1942 . Bp . 1942 . 70-75 . p. - A cenzor Náray Dávid (1778-1850), a debreceni piarista gimnázium igazgatója volt . a9 Magda Pál: Magyar Országnak és a határ őrző katonaság vidékinek legújabb statistikai és geographiai leírása. Pest, 1819 . 461 . p. (a továbbiakban : Magda, 1819 .) ; Dóczy József: Magyarország tekintete.. . Béts, 1830 . 302. p. (a továbbiakban : Dóczy, 1830 .) ; Fényes, 1851 . 1 . köt. 265 . p. ; Molnár, 1885 . 7. p.; Varga, 1976 . 3 . p.
40
Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820-1821)
kvártély istállóját nem sokkal Széchenyi májusi visszaérkezése előtt reparálták .s° Hiába volt azonban a kies táj, a jó bor, a világlátott, királyi udvarokban, főúri kastélyokban és szalonokban forgolódó ifjú gróf számára a poros és "egészségtelen" Diószeg maga volt a megtestesült unalom. Elzárva a nagyvilágtól és kötelezve a nemszeretem katonai szolgálatra, elkeseredésében börtönnek nevezte az itteni életet .5 A kínzó egyhangúságot megpróbálta olvasással is enyhíteni. Valószín űleg nem rögzítette valamennyi olvasmányát a naplójában ; amit ismerünk, arra enged következtetni, hogy a fentebb említett decemberi munkaprogramjában leírtak szerint fokozódó figyelemmel fordult a történelmi és részben a politikai kérdések, témák felé . Feljegyzéseiben a következ ő művek szerepeltek: Moliére Tartuffe, Goethe Götz von Berlichingen, Schiller Messinai menyasszony (Braut von Messina), Racine Bérénice, Phaedra ("nagy élvezettel olvastam, és a tragédiaíró legjobb mű vének tartom") és Eszter c. drámája; Rousseau Emile c . nevelési regénye ("éppen olyan okos, mint oktalan") ; Edmund Burke (1729-1797) angol politikai író forradalomellenes esszéje, Friedrich Gentz (1764-1832) porosz politikus fordításában : Betrachtungen über die französischen Revolution ; Oliver Goldsmith (1728-1774) angol író History of Rome c . iskolai könyve ("alig tudom letenni") ; Platón "ízetlenül megírt" Die Republic c . műve németül; Friedrich Stolberg (1750-1819) német költ ő Geschichte der Religion Jesu Christi c. terjedelmes összefoglalása ("félek, hogy túl egyoldalú és türelmetlen lesz számomra") . Vele volt a lipcsei Brockhaus-cég ConversationsLexikon der Gegenwart c. enciklopédiája is ("minden nappal nélkülözhetetlenebb lesz számomra") . sz ~
so
HBML IV/A . 1/a. 98 . sz . Bihar vármegye közgy űlési jegyzőkönyve, 1821 . ápr. 14 . ; a terhekről ld . még: uo . 606., 1229 . sz . si Széchenyi, 1926 . 170 . p.; az "egészségtelen" jelz ő: Széchenyi, 1978 . 216 . p. sz Jean Baptiste Moliére (1622-1673) komédiájáról : Széchenyi, 1978 . 212. p.; Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) és Schiller darabjáról : uo . 212. p.; Jean de Racine (1639-1699) drámáiról : Széchenyi, 1926 . 168-169. p., az idézet Jékely Zoltán fordításában : Széchenyi, 1978 . 214 . p.; Rousseau regényéről: Széchenyi, 1926 . 162., 172. p . (itt az idézet, saját fordításban) ; a Gentz-fordításról : Széchenyi, 1978 . 212. p.; Goldsmith római történelméről: uo . 213. p. ; Platón (Kr.e . 427-347) munkájáról : Széchenyi, 1926 . 167-168 . p. (az utóbbi helyről az idézet); Stolberg 15 kötetes opusáról : Széchenyi, 1926 . 172. p.; a lexikonról : uo . 168. p. - Az utóbbi kivételével felsorolja : Viszota, 1926 . XVIII . p. - A könyvek többsége - általában gy űjteményes kiadásokban - megmaradt Széchenyi hagyatékában : Bánfai Szabó, 1923 . 23 ., 41 .,
41 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII Mivel kelletlenül végezte szolgálati teendő it és unatkozott az álmos bihari településen, hacsak tehette, eltávozott - nemegyszer parancsot teljesítve. Olykor-olykor bekocsizott vagy belovagolt Debrecenbe és napokat töltött a megyeszékhelyen, Nagyváradon. Szívesen időzött az ennek közelében lévő kénes gyógyforrásoknál, Félix- és különösen Püspökfürd őn. 53 Ha módja volt rá, ismerkedett a környékbeli birtokosokkal, a vármegyei vezetőkkel . A bihari köznemesek és az itt élő vagy itt hivatalban lévő főnemesek általában szívélyesen fogadták a gazdag, bécsi kapcsolatokkal rendelkező fiatal mágnást s - naplói szerint - ő is viszonylag könnyen megtalálta a hangot a helybeliekkel. Már visszaérkezése harmadnapján, május 6-án - vasárnap - a közeli Vajda községben járt, e kis magyar faluban, ahol Dobozy József (?-1841), az érmelléki járás alszolgabírója látta vendégü1 .54 Két nap múlva Nagyváradon meglátogatta Lányi Imre (1776-1852) alispánt, aki fiatal feleségével, Csáky Mária grófnővel (1797-1866) együtt fo.ss gadta, "meglehetősen hűvösen" Talán a bécsi vigalmak, a könnyelműség, a nőcsábászság híre jutott el hozzájuk és ezért voltak kimértek . Később megenyhültek iránta, mert június 25-én Széchenyi már azt jegyezte fel: "Ha este Nagyváradon vagyok, úgy azt Lányiéknál töltöm." Náluk látta a kis Thurzó-lányt is, feltehetően Thurzó János esküdt gyermekét.5ó Túl sok öröme nem telt ezekben a vacsorákban . Három nappal előbb megbotránkoztatta egy Sárközi nevű úr sületlen tréfáival, "amelyekért minden más társaságból kidobták volna." Nem tetszett neki a muzsikálás (valószínűleg cigányzene) sem; az ő szemé-
42 ., 64 ., 74 ., 78 ., 81 ., 86 . p. - Nem szerepel e katalógusban Goldsmith műve ; a lexikonnak pedig az 1838-40-es kiadása volt meg (uo. 29 . p .), de Széchenyi nyilván az 1819-20-as, tízkötetes 5. kiadást vitte magával. ss Széchenyi, 1978 . 211 ., 213 . p.; Széchenyi, 1926 . 162., 164. p. ; MTAKK Ms 4229/192 . - A két fürdőhelyről : Magda, 1819 . 461-462. p.; K. Nagy Sándor : Biharország . Útirajzok. Nagyvárad, 1884 . 133 . p. sa Széchenyi, 1926 . 158 . p. - keresztnevet nem közöl ; Viszota Gyula a lábjegyzetben D. Mihályt említ, de ilyen nevű szolgabíró 1821-ben nem volt Bihar vármegyében . D. Józsefről: HBML IV . A. 1/a. 99 . 365. p. ; Kempelen, 3. köt. 340 . p . - A faluról: Dóczy, 1830 . 300 . p .; Fényes, 1851 . 4. köt. 254 . p. ss Széchenyi, 1926 . 158. p . - Lányi 1816-25 között volt a vármegye alispánja (Bihar vármegye és Nagyvárad. Bp . 1901 . 582 . p .) s6 Széchenyi, 1926 . 167 . p. ; Széchenyi, 1978 . 214. p.
42 Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820-1821) ben az egész összejövetel "egy lehanyatlott népre, elüszkösödött országra vallott. Magyarország kiélte magát." 57 Az első alkalommal, május 8-án "Péchy Poly úr", azaz Péchy Ferenc (? -1873) fiatal álmosdi földbirtokos, a váradi járás esküdtje - akit még Bécsből ismert - mutatta be az alispánnak . 58 Május 16-án Szé chenyi a Péchy-kúriában ebédelt, a Debrecentől 3 magyar mérföldnyire fekvő faluban, Álmosdon. (Vele volt Spanocchy őrnagy is.) Itt ismerkedett meg Péchy sógorával, az ugyancsak álmosdi birtokos 'Sombory Imrével (1784- 1871), aki ekkor az érmelléki járás főszolgabírója, majd szépívű hivatalnoki pályát futott be (a gróffal később is többször találkozott) . Fő szolgabírói irodája Diószegen volt s feladatai közé tartozott a Széchenyi századának ellátásáról való gondoskodás 15 . 59 Aznap jegyezte fel frissen szerzett értesülését is: "Ez a Péchy Schachten kisasszonyt akarta feleségül venni - ; akkor ez nem ment, így sarkon fordult és most elveszi báró Fries lányát! "bo S ezután jön egy igazán fontos, bár a szakirodalom által szinte teljesen mellőzött részlet : "Egyik este Glotzcal és D őryvel ültem együtt Diószegen és írtam neki, mert ő egyike azoknak az emberek nek, akiket irgalom nélkül meg kell téveszteni, hogy végül felébredjenek álmaikból és bevallják maguknak az' ostobaságukat . NB [nota bene] Feri úr az előző farsangon a legidétlenebb módon kószált Bécsben és egy nap alatt több ostobaságot fecsegett, mint más több éven át ki tudott volna találni." Az oldallapra beírta a levél szövegét is : "Nagyon sietek, hogy ezt a néhány szót Önnel közöljem . Idegenek között vagyok - megfigyelnek - és a legcsekélyebb gyanú felfedhetne minket . Bécsben tudnak mindent, amit Ön egy szerencsétlen pillanatban St. báró házában mondott . Ön a legnagyobb zavarba hozott mindannyiónkat . C . St.-nek a leggyorsabban menekülnie kellett, hogy a rendőrség le ne fogja; mi többiek alig tudtunk időt nyerni, hogy az iratainkat elégessük. »Még nem érett az olajág«, s' Széchenyi, 1978. 214. p. ss Uo. 211 . p. ; Széchenyi, 1926. 158 ., 161, . p. - Péchy tisztségéről: HBML IV. A. 1/a. 98-99 . 59 Széchenyi, 1926. 160 . p. ; HBML IV. A. 1/a. 98. - A faluról : Fényes, 1851 . 1 . köt. 23 . p . 6o Széchenyi, 1926. 160 . p. - Talán Georg Schachten báró osztrák katonatiszt és diplomata közelebbr ől nem ismert lányáról volt szó . A Fries családról sincs közelebbi adatunk.
43 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII hagynunk kell, hogy az évszázad hullámai elsimuljanak . - Az, ami oly szerencsétlenül kezdődött, aludjon még egy kis ideig, amíg a sokáig óhajtott nap reggele dereng . - Távolítson el, az Isten szerelmére, minden embert, aki Önöket gyanúba keverheti, és gondolja meg, hogy Ön a könnyelműségével az egész családot romlásba döntheti . Legyen tartózkodó és ne felejtse el, milyen szent, súlyos kötelességek nehezednek a vállaira . Ne bízzon meg S[panocchy] őrnagyban a H .H. [Hessen-Homburgoktól], mert ő figyeli Önt. Vale [Isten vele]." S itt aláírásként nem név, hanem néhány jel következik . Ugyancsak az oldallapon látható még egy hozzáfűzött mondat: "Amikor Álmosdon voltam, úgy tűnt, a levelet még nem kapta meg." Tulajdonképpen ugyanezt ismétli a naplókönyv folyamatos szövegében is : "Spanocchy és én nem tudtuk kipuhatolni, vajon a levelet megkapta-e már vagy nem. " 61 A levél tartalma első olvasásra rejtélyesnek tű nik: mintha egy titkos bécsi szervezkedésr ől szólna és mintha Péchy Ferenc a titokból kotyogott volna ki valamit. A május 16-i naplóbejegyzés egésze és hangvétele azonban elárulja, hogy Széchenyi tréfának szánta az idézett sorokat, meg akarta leckéztetni a felelőtlen fecsegőt .62 Mindazonáltal a levél érdekes, mert a gróf bécsi kapcsolataira is tartalmaz közvetett utalásokat és a majdani pamfletszerz őt sejtetően érzékelteti a félelem légkörét. A történet május 18-án folytatódott . Diószegen Széchenyi ebédvendége volt Péchy, 'Sombory és Spanocchy (aki nyilván benne volt a tréfában) . Péchy megmutatta az ismételten megküldött névtelen leve let; "'Sombory komolyan vette a dolgot, a toldalékkal együtt át akarta adni Lányi alispánnak, hogy egy jelentés kíséretében juttassa el azt a Helytartótanácsnak . " Széchenyinek más feltevése is volt: "Netán arra gyanakodtak, hogy azt én írtam? És félelmet akartak bennem kelteni Széchenyi, 1926 . 160-161 . p. (a levél: 161 . p.) - saját fordítás . - Az említettek : Glotz Henrik és Dőry Károly főhadnagyok Széchenyi századából ; St . báró : Viszota Gyula szerint (Széchenyi, 1926 . 798. p. - névmutató) Steigentesch . Constant Wurzbach azonban nem említ bárót, csak Freiherr August Steigentesch-t (17741826), aki general-major és drámai költő volt (Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich ... 38 . Th . Wien, 1879 . 7 . p.) ; C . St . : valószín ű leg Conrad Sternberg gróf (1798-1860), Széchenyi bécsi ismerőseinek egyike . 6z Így vélekedett Viszota Gyula is : Viszota, 1926 . XVII . p. b'
44 Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820-1821) és engem beismerő vallomásra kényszeríteni?" De ő nem ijedt meg és nem leplezte le magát. "A bensőmben nevetnem kellett, és az egész dolgot a maga menetében folytatni hagyom : mi származhatna ebből, ami nekem kellemetlen lehetne? »Éppenséggel semmi. .«" 63 Mivel a megyei levéltárban az alispáni iratok csak 1824-től maradtak meg64, itt nem állapítható meg, tényleg elküldték-e a feljelentést . Péchy egyébként valóban elvette feleségül Franziska Fries bárón őt. Augusztus 24-én Széchenyi naplójában is felbukkan a neve. Debrecenben beszélgettek s a gróf arra a merész következtetésre jutott, hogy a fiatalasszony nem szerelemből ment férjhez; ezt burkoltan meg is mondta neki, azt jósolván, hogy sokat fog Bécsben lakni, mégpedig a férje nélkül. Ezúttal tévedett, a házaspárnak ugyanis hat gyermeke született.bs Május 16-án este Széchenyi felkereste Monospetriben, e Berettyó menti faluban Klobusitzky Józsefet, Borsod vármegye főispánját, aki királyi biztosként ténykedett Biharban .66 Négy nappal később ismét a Klobusitzky-család birtokán járt .b~ Aztán még háromszor találkozott a Rhédey Lajos főispáni helyettes működését immár három esztendeje vizsgáló komisszáriussal . "Korlátolt ember" - jegyezte fel róla. Kislányát viszont nagyon megkedvelte : "heves vágyat ébresztett bennem mihamar megházasodni és ilyen gyereket nemzeni. Ki áll azonban jót a sikerért?" 6s Margittára - május 20-án, vasárnap - minden bizonnyal a mezőváros földesurához, Csáky Sándor gróflioz (1780-1850), Lányi alispán rokonához ment ; talán épp az utóbbi ajánlotta a vizitet.69 E hónap vé gén háromnapos vadászaton vett részt.° Június 2-án a diószegi földbs
Széchenyi, 1926 . 162. p. (saját fordítás) Helytörténeti források 1848-ig a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban . Debrecen, 1972 . 50 . p. bs Széchenyi, 1926 . 200. p . - Gyermekeikr ől: Kempelen, 8. köt. 244. p . ~b Széchenyi, 1926 . 161 . p. ; HBML IV . A . 1/a. 98 . 803 . p . 1810-26 között volt borsodi főispán. - Monospetriről: Fényes, 1851 . 3. köt. 113-114. p. 6' Széchenyi, 1978 . 212. p. ; Széchenyi, 1925 . 162. p. ba Széchenyi, 1978 . 214. p. (innen az első idézet, Jékely Zoltán fordításában) ; Széchenyi, 1926 . 169. p. (saját fordítás) 69 Széchenyi, 1978 . 212. p. - A mezővárosról : Dóczy, 1830 . Fényes, 1851 . 3 . köt. 67 . p. - Wesselényi pár hónappal késő bb, 1821 . nov. 25-én azt írta Csákyról, hogy "barátságos, jó ember." (Feleselo naplók, 87 . p.) ~° Széchenyi, 1926 . 164 . p. ba
45 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII birtokos, Zichy Ferenc gróf (1774-1861) pincéjében járt és mindjárt vásárolt is egy veder (á 64 korsó) tizenegyes évjáratú bakatort ; 20 aranyat (kb . 86 pengő forintot) fizetett érte . A bakator az olasz eredetű (Bacca d'Oro = aranybogyó) piros szőlőből készült sárgásszínű, savanykás pecsenyebor, amely hosszas, 8-15 esztendős érlelés után hozta ki igazi zamatát. Széchenyi ezért jelezte az évjáratot .~ l Egy alkalommal, június 10-én az idős gróf Haller Ferenc (1760 1823) nagyváradi kanonok házánál ebédelt . Ott találkozott a bölcseleti és egyházi jogtudorként ismert Bernáthffy József (1765-1837) kano nokkal, akit ezért április 8-án helyeztek át Kalocsáról és még ebben az esztendőben meghalt.~2 Járt Mező peterden is, ahol Gázsy Antal (?1858) táblabírót kereste, de nem volt otthon.~3 Nem tudni miért, június 19-én Püspökfürdőről tizenegy órát gyalogolt Belényesre . Talán a szép táj vonzotta? Vagy inkább az ott állomásozó másik huszárszázadhoz ment? Esetleg az erejét próbálta? 74 Naplójában június 29-re datálta a soros bihari congregation generalis (közönséges gyűlés) kezdetét és egy rövid megjegyzést rögzített is az ottani eseményekről: "Ma volt a közgyűlés és a vármegye minden hivatalnokának le kellett mondani Beliczay fő szolgabíró miatt?" Két sor kivágva, viszont a margón hozzáfűzte: "aki, mint mondják, feljelentette őket." 7s Széchenyi aligha volt jelen (erre utal a mondatvégi kérdőjel is) és később jegyezte be e szavakat, mert a rendek valójában 1821 . június 30-án ültek össze és az említett eset is másként történt. A vármegye nemességét hónapokig foglalkoztató ügy - aminek a gróf nem tulajdonított kiülönösebb jelentőséget - a közgyűlési jegy~' Uo . 164. p. - Jékely Zoltán az "Eilfer" szót "könnyelmű en" határozóként fordította (Széchenyi, 1978 . 212 . p.), ám a német szöveg inkább a régies szóalakot, a tizenegyes évjáratot sejteti. - A bakatorról : Varga, 1976 . 5. p.; A Pallas nagy lexikona . 2. köt. Bp . 1893 . 492. p. 'a Széchenyi, 1926 . 165. p. - Hallerról: Schematimus historicus venerabilis oleri Diocesis Magnó-Varadinensis Latinorum. Nagyvárad, 1896 . 159. p . Bernáthffyról : uo . 163-164. p., Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái . 1 . köt. Bp . 1891 . 999 . has.; HBML IV . A. 1/a. 98 ., 1821, jún. 30 . - A kanonokok házai Nagyvárad Váradolaszinak nevezett részén álltak (Fényes, 1851 . 4. köt. 64 . p.) . ~s Széchenyi, 1978 . 213 . p. - Gázsyról : HBML IV . A. 1/ a. 373 . p.; Nagy L, pótlék köt. 247-248. p. - A kis faluról: Fényes, 1851 . 3 . köt. 230. p. ~° Széchenyi, 1978 . 213. p. - A mezővárosról és környékéről: Fényes, 1851 . 1 . köt. 112. p. - A századról : HBML IV . A. 1/ a. 98 . 1586 . sz . ~s Széchenyi, 1926 . 169. p.
46 Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820-1821) zőkönyvekből rekonstruálható . Eszerint Beliczay Józsefet, a belényesi járás főszolgabíróját a vármegye felfüggesztette hivatalából, mert az 1820 . november 6-i közgyűlésen megsértett egy másik főszolgabírót, aztán pénzügyi visszaélések gyanúja is felmerült és a görög katolikus püspökség belényesi uradalmának tisztjei panaszkodtak ellene . Az 1821 . június 30-i ülésen olvasták fel a kancelláriai leiratot, amely uralkodói parancsként közölte, hogy helyezzék vissza Beliczayt a tisztségébe (ezt a Helytartótanács már korábban elrendelte, de azt nem teljesítették) . Erre a főjegyző, Beöthy Sándor, majd nyomában a főszolgábírók és egy kivételével a magisztrátus minden tagja, így a táblabírák is lemondtak ; felemás módon csatlakozott hozzájuk Lányi Imre alispán is. A királyi határozat nem Beliczay feljelentésére született és a lemondás sem emiatt történt . A. rendi többség azonban nem volt ilyen bátor: kemény vita után július 2-án a magisztrátust rávették, hogy tudják be büntetésül a nyolc hónapi felfiggesztést és ha Beliczay bocsánatot kér a közgy űlés előtt a rendektől és a magisztrátustól, helyezzék vissza. Augusztus 13-án már jelen is volt az ülésen. A szeptemberi közgyűlés jegyzőkönyvéből világosan kitűnik, hogy a Beliczay elleni vádak igazak voltak. Kiderül belőle az is, hogy az ügy hátterében a rendek, közelebbről a magisztrátus és az adminisztrátor, Rhédey Lajos gróf ellentéte állt. Az utóbbi bizalmatlan a magisztrátus iránt, tulajdonképpen restaurációt (tisztújítást) akart. Ugyanakkor a királyi biztost a rendek kérésére a főispáni helyettes ellen ő rzésére küldte az uralkodó. Ám a királyi határozat késett, ezért felírásban megsürgették . A jegyzőkönyv számos pontján kiütközött ez a feszültség, sőt válság, nyilván az általános, országos feszültség részeként .~b Széchenyi ezt a válságot vagy nem érzékelte, vagy nem érdekelte, vagy egyszerűen nem írt róla. Széchenyi bihari katonáskodásának egyik legfontosabb, hatásában talán legnagyobb horderejű mozzanata találkozása Wesselényi Miklós báróval . Ennek időpontja bizonytalan, de az egykorú naplók és levelek '6
HBML IV .A . 1/ a. 98-99. - Beliczay József 1803-tól volt főszolgabíró (Bihar vármegye és Nagyvárad, Bp . 1901 . 621 . p.) . Rhédey Lajos gróf (1760-1831) 1807-25 között volt bihari adminisztrátor, ekkor az erdélyi kancellárként távollev ő főispánt, Teleki Sámuel grófot (1739-1822) helyettesítette . - Wesselényi írja naplójában, hogy 1821 . nov. 24-25-én bihari küldöttség járt a bécsi udvarban, Rhédey elleni panasszal (Felesel ő naplók, 86 . p.) .
47 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII valószín űsítik, hogy az 1821 tavaszára vagy kora nyarára datálható . Elképzelhet ő, hogy akkori beszélgetésük is sarkallta a grófot egy erdélyi utazásra, esetleg személyes meghívást is kapott. Július 10-én Széchenyi Debrecenben tárgyalt ezredesével . Számára is váratlanul sikerült elnyernie Simonyi jóindulatát és ezáltal megvalósítani a régebben tervezett erdélyi kirándulást. Sőt, az óbester hoz zájárult ahhoz is, hogy hivatalos kiküldetéssel, a lóvésárlás ürügyével menjen, és így nem kellett szabadságot kérnie. Természetesen élt az alkalommal és szinte minden előkészület nélkül hagyta ott a poros Diószeget és az unott szolgálatot . Nagyvárad felé indult, majd az esőzések és a Körös áradása miatt eltért eredeti útitervétő l . A váradi járás készséges alszolgabírója, Domokos László (? - 1853) tanácsára és az általa felajánlott lovakkal július 13-án reggel folytatta útját Feketetó irányában Erdélybe .~8 Három hétig maradt távol .~9 Visszafelé, augusztus 1-jén tért be Zsibóra . Aznapi, vallomáserej ű feljegyzése egyértelműen bizonyítja, hogy kapcsolatuk ekkor vált szorosabbá, barátsággá: "Wesselényi Miklós közelebbi megismerésével igen sokat nyertem . Vele örökké s° szoros és felbonthatatlan barátságban fogok élni, érzem ezt." Bár a zsibói báró volt a fiatalabb, gondolkodása érettebb, politikai érdeklődése kiterjedtebb, a hazai viszonyokat jobban ismerte, így segítette Széchenyi tájékozódását, észrevételeivel érlelte az ifjú gróf formálódó nemzeti hivatástudatát . Széchenyi politikai megnyilvánulásai nagyon ritkák ezekben a hónapokban . A bécsi udvar napilapja, az Oesterreichischer Beobachter egyik cikke nyomán írt a görögök törökellenes felkelésér ől, pontosab ban a várható osztrák magatartásról. Attól tartott, hogy Ausztria beavatkozik a törökök oldalán és ezzel kihívja a nyugat-európai közvélemény rosszallását. A közbelépésre nem volt szükség, mert a törökök június 18-án egy csatában leverték a görög felkelőket; Erdélybe mene"
Gergely, 1972 . 46 . p. ; Csorba László : Széchenyi István . Bp . 1991 48 . p. Viszota, 1926 . XVIII . p. - Ács Tibor egészen júliusra tolja ki az időpontot (Ács, 1994 . 203 . p .), ez azonban csaknem teljesen kizárt. ~a Széchenyi, 1978 . 216-217. p.; Széchenyi, 1926 . 172-175. p. Az Erdélybe vezető utakról : Magda, 1819 . 463. p. - Domokosról : HBML IV . A. 1/a. 98 . 673. p .; Nagy L, 3 . köt. 356-357. p . ~9 Széchenyi, 1978 . 216-231 . p. ; Széchenyi, 1926 . 173-199. p. s° Széchenyi, 1978 . 231 . p. (Jékely Zoltán fordítása)
48
Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820-1821) külő vezérüket, Alexandrosz Ypszilantiszt viszont az osztrák hatóságok letartóztatták . Ezt Széchenyi nem helyeselte, és soraiból arra lehet következtetni, hogy rokonszenvezett a függetlenségükért harcolókka1.81 A magyar ügyek menetét aggasztónak ítélte, az uralkodó abszolutisztikus módszereit nem tudta elfogadni . Július 1-jén lejegyzett gondolata a későbbi, reformkori politikus legfőbb dilemmáját vetíti előre: ahol "a király a hazától szolgálatban elválasztható, és az egyiknek nem tetszik, ha a másiknak használ az ember, vagy míg az egyiknek használ, a másiknak terhére van és kárt okoz", ott nehéz élnie. Ezért egy legalábbis talányos szándéknyilatkozattal folytatta: "Kolumbiába megyek meghalni!" s2 Nem elképzelhetetlen, hogy a dél-amerikai felszabadító háború sikerei lebegtek a szeme előtt, amelyekről szintén a bécsi újságból értesülhetett. Zsibón vetődött fel Széchenyi és Wesselényi közös nyugateurópai utazásának ötlete, sőt meg is állapodtak ebben. Ettől kezdve a grófot mindennél jobban izgatták az út előkészületei ; erről levelezett barátjával, ennek részleteit beszélték meg "Lőrinckor", azaz augusztus 10-én és 11-én Debrecenben. Széchenyi az Amerikába való áthajózásra is szerette volna rábeszélni a bárót; Wesselényi szerint "minden tüzes vágya Amerika felé fordult." Valószín űleg nemcsak a politikai tapasztalatszerzés vágya hajtotta, a természeti szépségek is vónzották: "Haljunk meg úgy, hogy nem láttuk a Niagara-vízesést?" - kérdezte egyik levelében.83 A nyugati utazás reményének lázában a szokásos szeptemberi hadgyakorlattal nem sokat törődött . Szeptember 6-án indult el századával Nagyváradra. Majd az őrnagyi osztályok gyakorlatának befejez tével, szeptember 20-án Konyárról Debrecenbe lovagoltak csapatösszevonásra. Ezen a nyíregyházi székhelyű, Máriássy András báró si Uo . 214 ., 222-223., 226 . p. ; Széchenyi., 1926 . 166 ., 172 . p. Az 1810-ben indított bécsi újságról : A magyar sajtó története I. 1705-1848. Bp . 1979 . 244., 403 . p. - A felkelésr ő l: Jánisz Politisz : Az újkori Görögország története. Bp . 1966 . 54-56. p. sz Széchenyi, 1978 . 214. p. (Jékely Zoltán fordítása) ss Ferenczi Zoltán : Kiadatlan levelek gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós levelezéséb ől. = Akadémiai Értesítő, 1906 . 86-87. p . (a továbbiakban : Ferenczi, 1906 .) ; Györffy Miklós : Mivégre kell nekünk Széchenyi? = Kortárs, 1991 . 12 . sz . 14 . p. (innen a második idézet); Feleselő naplók, 60 . és 74 . p . (innen az első idézet); Széchenyi, 1926 . 200. p .
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 49 (1759-1846) altábornagy parancsnoksága alatt álló lovas hadosztály vett részt. A szeptember 24-én zárult szakaszt az ezred-szemle követte szeptember 28-án és másnap a regiment szétoszlott .g4 Széchenyi örömét fokozhatta, hogy az előre kért időpontban, szeptember 28-án este zsibói barátját, leend ő útitársát is viszontlátta .85 Már jóval korábban, erdélyi útja előtt is megfordult a fejében, hogy a Hessen-Homburg huszárezredhez, Biharba nem jön vissza többé. Augusztus végére ez szilárd elhatározássá változott . 86 Ezért némi időt a csomagolásra is szánnia kellett . Miután mindent elrendezett, a két barát 1821 . október 1-jén, hétfőn elindult Debrecenb ől. Széchenyi régóta tervezgette ezt a szabadságot ; jószágigazgatójának és bécsi ügyintézőjének többször megírta, hogy október elején Cenken lesz .8~ Most fellélegezve távozott ezrede nyomasztó légköré ből. Azt hitte, örökre hagyja el a bihari tájat, a Hessen-Homburg huszárokat. Bő másfél év múlva azonban vissza kellett térnie.
~stváh Széc(1enYi t~e so~cáieN
of 13i(1ar,
part 10820-~82~)
István Széchenyi, Hussar captain continued his military career for the wish of his father on the summer of 1820. He was appointed commander of the company of Diószeg to the regiment of Hessen Hormburg garrisoned in Bihar county . He spent only some weeks - in two periods - in that region in 1820 but in 1821 he was living the usual life of the officers of Hussar garrisons for almost five months (from 4cn of May to 1 sc of October) . The chronicle of this period can be reconstructed according to his diary kept regularly and his letters remained occasionally ; important additional data unrevealed till now also can be aa
Széchenyi, 1978 . 232-234 . p . ; Széchenyi, 1926 . 202-207. p. A Debrecentől kb . 3 mérföldnyire levő Konyárról : Fényes, 1851 . 2 . köt. 246. p. as Széchenyi, 1978 . 234 . p.; Wesselényi, 1925 . 7. p . ; Ács, 1994 . 210. p. - A gróf kérése : Ferenczi, 1906 . 87 . p . s6 Ferenczi, 1906 . 87 . p. (1821 . aug. 29-i levél Wesselényihez); Széchenyi, 1978 . 232 . p. (szept. 6-i bejegyzés) . s~ MTAKK Ms 4229/193, 194, 196 ; Ms 4228/203 .
Széchenyi István, a bihari katona Lrész (1820- 1821) 50 found in the minutes of the general assembly of Bihar county. Széchenyi was of indifferent health often and his indispositions were usually of psychosomatic and hypochondriac origin. He was serving unwillingly, he wasn't interested in soldiering very much already ; he was annoyed by the fruitlessness of his efforts aiming at getting an advancement to be a major. Human weaknesses of his fellow-officers and his commanders ; his colonel, the brave baron József Simonyi was also condemned by him first of all because of the faults of character of the baron. He was thinking the retire or even the emigration over but for the time being he was kept in the army by his sense of duty and his conscience . He was also made anxious by the machinations of the society of Vienna and by the disadvantageous changes of his finances. He was bored on the villagey Diószeg. Thus he was reading a lot, he wrote a horse-race regulation, he often went to Debrecen, to Nagyvárad and to the neighbouring medicinal baths. He visited the landowners from the neighbourhood one after the other and also visited the sub-prefect and the royal commissioner several times; sermonized the chatterbox Ferenc Péchy of Álmosd in a funny anonymous letter . Nevertheless he hardly reacted upon the political conflicts raging in the county . He could settle a three weeks long official travel to Transsylvania - Széchenyi became acquainted with Miklós Wesselényi in 1821 and they decided a common trip to Western-Europe . The friendship of the baron made a deep impression on forming the sense of national vocation of the young count. At all, he met with the mentality of the smaller nobility, the provincialism here on the Bihar region for the first time and he could firstly feel closely the backwardness of the Hungarian nation here. His notes and letters of that time give evidences of his changing way .of thinking and of his increasing interest in politics and history .
