Széchenyi István gazdasági tételeinek megvalósítása nagycenki uradalmán Kollár Artúr András
2009
Kollár Artúr András
Széchenyi és Nagycenk
I. Tóth Zoltán Kör
Bevezetés Széchenyi István a Hitelben számos problémára rámutatott korát illetően. Elavultnak tartotta Magyarország gazdaságát, a feudális járadékrendszert és bírálta az emberek mentalitását is. Művében sok lehetséges problémát sorol, amik hátráltathatják a magyar gazdaság, kereskedelem kibontakozását. Említi az ország földrajzi fekvését, a vámokat és még rengeteg más gátló tényezőt, amik a köztudatban élnek. Széchenyi ezeket a hipotéziseket szeretné áttörni és egy modern magyar gazdaságot, szellemi fellendülést elindítani. Ezekről írni az éremnek csupán az egyik oldala. De ötleteit, terveit, elképzeléseit igyekezett megvalósítani is Nagycenki uradalmán, így bebizonyítani azok lehetséges voltát, ezáltal példát mutatni és meggyőzni a kételkedőket.
Kiindulópont, az örökség Széchenyi István apja Széchenyi Ferenc igen jó gazdálkodó volt, a két Cenken minden idegen birtokot felvásárolt (Szluha Alajos gróf, Erdődy gróf, Esterházy Imre gróf földjeit). Hatalmas uradalmi gazdálkodást létesített. Átalakította újonnan szerzett birtokainak kényes részeit ahol a szükség úgy kívánta. Felszámolta a parkban elhelyezkedő halastavat, az Ikva folyót távolabbra vezettette az épületektől. A kertészetet a parkon kívülre helyezte át és megvetette a parkosítás alapjait (pl. platán fákat ültetett). 1798-ban új malmot építtetett, amelyhez külön csatornát ásatott. Új téglaégetőt is építtet a birtokon. 1815-ben a király jóváhagyásával 3 fia részére 3 hitbizományt alapított, amelyeket halála után örököltek meg fiai.
Átalakítás, költségek, jövedelmek Széchenyi István atyai öröksége 87 ezer hold volt. Az öröklött adósságok mellé saját adósságai is társultak. 1834. január 1-én ezek összesen 230 ezer ezüst Ft-ot tettek ki. Pénzügyi helyzete lehetetlenné tette, hogy akármilyen vállalkozásba kezdjen. 4 öröklött uradalmának tiszta jövedelmei nem fedezték az adósság fizetésének és új vállalkozások költségeit. 1 Széchenyi 1833 végén döntött úgy, hogy eladja legnagyobb, Csokonyai uradalmát, 1 millió forintért. Testvéreivel megköttetik az alku: átvállalják István 230 ezres adósságát, valamint 100 ezer forint készpénzt és évi 30 000 Ft-os életjáradékot fizetnek. 1833-ban Széchenyi István 50 ezer holdat adott el, 1835, 1842-ben további 3-4 ezer hold kiterjedésű 1
4 uradalmának tiszta éves jövedelme: Cenk 19, Pölöske 15, Szentgyörgyvár 5, Csokonya 28 ezer Ft.
1
Kollár Artúr András Széchenyi és Nagycenk I. Tóth Zoltán Kör birtoktesteken adott túl. Így körülbelül 30 ezer holdja maradt Széchenyi Istvánnak, zömmel Sopron vármegyében. Széchenyi cenki uradalmához Kiscenk, Nagycenk, Hidegség, Homok, Hegykő, Booz községeket sorolja Drinóczy.2 A nagy területbeli változások után megkezdődhetett a meglevő uradalom szerkezeti, gazdasági megreformálása. A Széchenyiek kitűnő érzékkel választották ki birtokaik gazdaságának vezetőit. Lunkányi Liebenberg János (Széchenyi nevelője, gazdaságának vezetője) és később Hajnik János munkájának köszönhetően a család gazdaságai virágoztak. 3 Széchenyi István utasítására Lunkányi (jószágigazgató) tervezetet készített (több üzleti tevékenységbe fogtak bele, amelyek közül néhány kudarcba fulladt, így a borkereskedésre tett kísérletük is). Lunkányi a tervezet elkészítése után évi 70 ezer Ft tiszta jövedelemmel számolt (Széchenyi szerint csupán 60 ezer Ft-tal). Ebből évi 25 ezer Ft-ot tenne félre Széchenyi, a többi pénzt a gazdaság, ménesének fejlesztésére, kastélyának felújítására költenék el. Kastélyát a legmodernebb felszerelésekkel, kényelmi, tisztasági eszközökkel látná el, amelyeket nyugati útja során látott. Ilyen szerkezet volt a „víz rejtek” más néven vízöblítéses WC.4 A korban roppant érdekes és egyedülálló szerkezet volt a kastély gázfejlesztő szerkezete, amelyről Zichy Antal gróf tesz említést. A cenki kastély felújítása 1840-ben fejeződött be.5 Széchenyi a tervezetben mindenképpen szükségesnek tartotta a „legelő, faizás, s birtokok el-nem választását” megváltoztatni.
Az elkülönözés és tagosítás Az urasági birtok elkülönözött használata Nagycenken a juhászat tervbe vett fejlesztése miatt vált indokolttá. Már 1828-ban munkálkodott ezen törekvésének megvalósításán. Erre Széchenyinek 1828. november 20-án kelt, jószágkormányzójához intézett levele tanúskodik. A levélben felszólítja jószágkormányzóját, hogy törekedjen a helyiekkel békésen megegyezni a tagosítást illetően. Széchenyi
levelét nemcsak utasításnak, hanem
nyilatkozatnak is szánta. Szerette volna a birtokos társadalom figyelmét a békés, barátságos úton történő megegyezésre terelni, így ezt az aktust példának szánta. Széchenyi habár megadja a lehetőséget a jobbágyságnak a békés megegyezésre, burkoltan fenyegetést is intéz 2
Varjú Sándor: Nagycenk gazdasági néprajza. Hillebrand Nyomda, Sopron, 1998. 33. oldal. Varjú Sándor: Nagycenk gazdasági néprajza. Hillebrand Nyomda, Sopron, 1998. 17. oldal. 4 Széchenyi a „gazda és a „polgár” In: Gergely András: Egy nemzetet az emberiségnek. Magvető Kiadó, 1987. 175. oldal. 5 Gergely András: Széchenyi István (1791-1860). Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006. 186. oldal. 3
2
Kollár Artúr András Széchenyi és Nagycenk I. Tóth Zoltán Kör hozzájuk: „Ha pedig mindazonáltal a jobbágyság kívánságomra nem állana, s inkább szereti, hogy úgy mint eddig, minden zavarban maradjon, és ő számosabb marháim által, melyek naprúl napra nőni fognak, minden legelőjébűl kiszorítassék, azt se bánom”. Széchenyi tervének nagy jelentőséget tulajdonít. Cenki birtokát kísérletezésre használja fel. Célja, hogy megtalálja saját magának, és az ország többi birtokosának a legjobb utat. 1829. március 15-ei levelében leírtak mindezt alátámasztják: „tudom, hogy sokat el fogunk hibázni, de midőn az egész próbát nem magamért teszem, tanulhatnak utóbbiak”. 1829. november 16-án létrejött Széchenyi utasításának szellemében a nagycenki jobbágysággal az egyezség. A végrehajtás azonban egyáltalán nem ment könnyen. Az egyezséget létrehozó Liebenberg János egyenesen ellenezte az elkülönözést, Széchenyi nehéz anyagi helyzetére hivatkozva. 1837-ben Lunkányi írta Széchenyinek: „Annyi gyúanyag lett kidobva, hogy mint gyanítom, 1837-ben, Nagycenk kivételével, összes többi helységünkkel úrbéri perünk lesz”. A jobbágyok az egyezséget végül 1845. október 11-én írták alá. Az uradalom területén egyéb reformok is voltak. Széchenyi eltörölte a jobbágyi kötelességek javát. A jobbágyok nem voltak robot-, dézsma- és ajándék kötelesek, de a földért, ami a kezükön volt, meghatározott összeget kellett fizetniük. Széchenyi István Nagycenken továbbá mesterembereket kívánt megtelepíteni. Az 1831. szeptember 8-i Sopron Vármegyei közgyűlésen beadványában a cenki birtokos megtelepítendő mesteremberek részére állataik és bérföldeik után adómentességet kért.6
Textilipar, selyem A század első évtizedeiben az ausztriai ipar gyors fejlődésnek indult. Az 1830-as években 2,5%-os ipari, 1%-os mezőgazdasági növekedés volt jellemző. Különösen a textilipar és a nehézipari ágazatok fejlődtek gyorsan. Magyarországon habár létezett textilipar, mértéke nem közelítette meg az osztrák termelés mértékét. Szórt textilmanufaktúrák voltak fellelhetőek, főképp az ország észak-nyugati területein (posztó, karton, lenvászon manufaktúrák). Magyarországon ugyanakkor megnőtt a kereslet a jó minőségű gyapjú iránt (a csökkenő gabona árak mellet ez igazi felüdülés volt). A gyapjú lett a legfontosabb kiviteli cikk. 7 A szemes gazdálkodásra berendezkedett uradalmaknak, birtokosoknak pénz kellett volna gazdaságuk átalakítására, de a modern juhászatok létrehozására hitel alig volt. Az országban 6
Tilkovszky Lóránt: Az elkülönözés és tagosítás Széchenyi István cenki uradalmában. In: Agrártörténeti szemle. 1961/1. szám. 35-40. oldal. 7 Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. AULA Kiadó, Bp., 1997. 214-215. oldal.
3
Kollár Artúr András Széchenyi és Nagycenk I. Tóth Zoltán Kör azonban még így is akadtak olyan majorsági üzemek, amelyek megsokszorozták jövedelmüket. Széchenyi nem hagyhatta figyelmen kívül a fent említett tényeket, és tett is azért, hogy komoly jövedelemre tegyen szert a gyapjút illetően. Évi 30 ezer Ft-os bevétele származott az eladott gyapjúból.8 A másik kiugrási lehetőséget a cenki földesúr a selyem termelésében látta. Gondolkodott, hogy birtokán megvalósítja a selyem termelését követelő helyiségeket, illetve a szükséges szederfa ültetvényt, de a vélemények miatt kezdetben eltántorodott ettől. Sokan úgy tartották, hogy Magyarország éghajlata nem ideális a szederfa meghonosítására („tavaszain változékonysága és a nem ritka késő derek”9). További hátráltató vélemények voltak: a 18. században Mária Terézia és II. József császár már próbálkoztak az ágazat sikerre vitelével, de kudarcot vallottak, valamint élt a kormány monopoljoga a „selyem-építmények” használatát illetően.10 Széchenyi végül is 1826-ban döntött arról, hogy Cenken „szederfakertet” állít. 1837-ben létesült a selyemfonó üzem, ami egyben az első ismert gyáripari jellegű kezdeményezés Nagycenk vonatkozásában.11 1840-re az ültetvényben lévő fák száma 16096. A sikeresebb gazdálkodás végett Széchenyi István szederfái egy részét bérbe is adta. 12 Szerinte a nagyobb arányú szederfa, selyemtermelés csak akkor jöhet létre, ha a nagykereskedőknek igénye lenne bérbe venni ültetvényeit, abba tőkét áldozni. Erre Széchenyi kevés esélyt látott, mivel ültetvényének nagysága nem elégítette volna ki a befektetők igényeit. Könyvében célként az évi 10 ezer mázsás szederfalevél termelés elérését tűzte ki célnak, mivel ezt a mennyiséget tartotta a cenki birtokos oly kecsegtetőnek, hogy befektetés tárgyává váljék a selyemtermelés. Széchenyi tudta, hogy ezt önnön erőből nem képes véghez vinni. „Mit kell tehát cselekedni? Minden tétovázás nélkül segítségre kell híni másokat.” 13 Felhívása minden magasztos eszmét, szándékot elárul: szeretne irányt mutatni, a közjót előmozdítani, kortársainak gondolatait megmozdítani, hazáját szolgálni.
8
Széchenyi a „gazda és a „polgár” In: Gergely András: Egy nemzetet az emberiségnek. Magvető Kiadó, 1987. 173. oldal. 9 Egyes „szakértők” szerint a villámok is rettentő hatással vannak a selyemhernyókra, hisz a villámokat kisérő dörgések meggyilkolják a „selyembogarakat”. 10 Széchenyi a sikertelen erőlködéséket nem az előbbiekben felsorolt okokban látja, hanem a magyar nép éretlenségében. 11 Varjú Sándor: Nagycenk gazdasági néprajza. Hillebrand Nyomda, Sopron, 1998. 142-143. oldal. 12 A fák leveleit hasznosították. A frissen szedett leveleket a selyemhernyó tenyészetekbe szállították, itt ezzel táplálták a hernyókat. A bérbeadás során, nem a fáért, hanem annak leveleiért fizettek. 13 Széchenyi István: selyemrül – Dr Kollin Ferenc. Szegedi Nyomda, 1982. 4. oldal.
4
Kollár Artúr András Széchenyi és Nagycenk I. Tóth Zoltán Kör „Jertek emelni azon kincseket, mellyel magunk nem bírunk, s mely addig tán elenyészik vagy másuktúl vitetik el. Fogjatok velünk kezet, hogy egyesűlt erővel annál előbb s annál hathatósabban mozdíthassuk elő a közjót, s egyúttal saját hasznunkat is.”14 És a felhívás meghallgattatott. Széchenyi elvállalta a Sopron vármegyei szederfaküldöttség elnöki posztját 1840. július 13-án. A tagok között volt gróf Batthyány Lajos, Bezerédy Pál és még a kor számos neves képviselője. A Sopron-Vasi Szederfa-Egyesület alapszabályait 1840. augusztus 24-én hirdette ki az elnök „számos egyéb hazafiak jelenlétében”. Talán az egyik legfontosabb pont, hogy az egyesület 12 évre alakul meg. Ezt az időintervallumot sikertelenség esetén is tartani kellett, hogy ebből is tanuljanak, meglássák a problémákat a tagok. A másik ok, hogy az esetleges rövid bonyodalmak ne ijesszék el a résztvevőket, így romba döntve egy lehetséges termelési lehetőséget, s haszontól essenek el (a szó gazdasági és erkölcsi értelmében). Széchenyi az ilyen, ehhez hasonló egyesületek felállítását tartotta célszerűnek az egész országban, hogy a selyem termelését meghonosítsa Magyarországon. Szándékát nem csupán saját gyarapodásának célja, hanem az egész ország gazdasági sokszínűségének, gazdasági helyzetének, piacképességének javítása vezérelte, mely a fentebbi idézetből is kiolvasható.15
Egyéb törekvések A magyar kereskedők, gazdák igyekeztek gabonájukat olyan formában kínálni, ahogyan a külföld szívesen átvette. Ilyen formájú értékesítési lehetőség volt a liszt. Széchenyi István rögtön felismerte a felsejlő lehetőségeket ebben az irányban is. Sopronban 1835-ben létesített gőzmalmot és ennek révén bővítette tapasztalatait. A további értékesítési nehézségek egy nagyobb gőzmalom építésének tervére ösztönözték Széchenyit, a pesti gőzmaloméra. A Pesti Hengermalom alapításának kérdéseit Valero Antal (aki a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapításán is fáradozott) selyemgyáros lakásán tárgyalta meg. 16 Pest város tanácsához benyújtott engedélyezési kérelmében világosan kifejtette, hogy a hengermalom volna az az intézmény amely az országnak a terménykereskedelem nagyobb élénkítése által és ennek a gabonatermelésre gyakorolt hatása révén sokféle előnyt ígér.17
14
Széchenyi István: selyemrül – Dr Kollin Ferenc. Szegedi Nyomda, 1982. 5. old. Varjú Sándor könyvében említést tesz arról, hogy a falu lakosságának egy része a mai napig foglalkozik selyemmel kapcsolatos munkakörben. 16 Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereskedők. Magvető Kiadó, Bp., 1989. 30. oldal. 17 Mérei Gyula: Magyar Iparfejlődés 1790–1848. Közoktatásügyi Kiadó Vállalat, Bp., 1951. 15
5
Kollár Artúr András Széchenyi és Nagycenk I. Tóth Zoltán Kör Birtokát teljes mértékben alávetette reformjainak, újításainak. Amikor 1833-ban szenet is találtak földjein, Széchenyi rögtön kapott a kínálkozó alkalmon, elsősorban az érdekelte, hogy lehet a dunai hajózás szempontjából hasznosítani. Ekkor már 3 éve indult működött az Első Dunai Gőzhajózási Társaság menetrend szerinti járata.18 1846-ban a balatoni gőzhajózást patronálta, s rögtön írt is Cenkre: a hajózáshoz kőszén kell. Utasítást adott, hogy mérjék fel cenki uradalmában, van-e szénlelőhely, és ha igen milyen mértékű kitermelést lehet megvalósítani.19 Köztudott, hogy Széchenyi szenvedélye volt a lovassport, a ló. Célja volt a lóversenyzés fellendítése, egybekötve újabb közösségi tér kiépítésével. A lóversenyzést nem csupán a fővárosban hozta létre. Ezen tervét Cenken is kivitelezte, a helyi parasztlegényeknek lóversenyeket rendezett.20 Cenken hosszú ideig emlékezetes esemény volt az úgynevezett lófuttatás. A cenki nép máig úgy tartja, hogy hazánkban itt tartottak először lóversenyeket.21
Befejezés Széchenyi István nagycenki uradalmát sokrétűen használta fel és hozta ki azt a maximumot, amit a földje elbírt. Széles spektrumú kísérletezgetését nem csupán maga számára, hanem az egész ország javának érdekében tette. Részben bebizonyította, hogy elégtelen infrastruktúra, gazdaság, pénzügyi helyzet nélkül is lehet boldogulni, csupán a kívánkozó lehetőséget kell megragadni és a kor szükségletének megfelelő termékeket előállítani. Mivel a nehézipar létrehozásáról birtokán szó sem lehetett, a kor infrastrukturális helyzetéből adódóan olyan könnyűipari termékek előállítására koncentrált, amelyek elérhetőek voltak számára, például a selyemtermelés. Széchenyi álma, hogy jövedelmének struktúráját átalakítsa, hogy a profit ne a hagyományos földesúri járadékból származzon, részben sikerült, hiszen 1847-es esztendőben jövedelmének csaknem harmada profitból és nem földjáradékból származott. Ezzel példát mutatva kora birtokosainak, az országnak, hogy akarattal és jó meglátásokkal létrehozható egy modernebb Magyarország.
18
Pontosan 1830 szeptemberében. In: Szvák Gyula: A magyar újkor története. Pannonica Kiadó, 2007. Széchenyi a „gazda és a „polgár” In: Gergely András: Egy nemzetet az emberiségnek. Magvető Kiadó, 1987. 177. oldal. 20 Keszei Dénes: Nagycenk és tárközségei múltjából, jelenéből. 8. oldal. 21 Varjú Sándor: Nagycenk gazdasági néprajza. Hillebrand Nyomda, Sopron, 1998. 136-137. oldal. 19
6
Kollár Artúr András
Széchenyi és Nagycenk
I. Tóth Zoltán Kör
Felhasznált irodalom: 1. Gergely András: Egy nemzetet az emberiségnek. Magvető Kiadó, 1987. 2. Gergely András: Széchenyi István (1791-1860). Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006. 3. Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. AULA Kiadó, Bp. 4. Kaposi Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete 1700-2000. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2002. 5. Keszei Dénes: Nagycenk és tárközségei múltjából, jelenéből. 6. Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereskedők. Magvető Kiadó, Bp., 1989. 7. Mérei Gyula: Magyar Iparfejlődés 1790-1848. Közoktatásügyi Kiadó Vállalat, Bp., 1951. 8. Széchenyi István: selyemrül – Dr Kollin Ferenc. Szegedi Nyomda, 1982. 9. Szvák Gyula: A magyar újkor története. Pannonica Kiadó, 2007. 10. Tilkovszky Lóránt: Az elkülönözés és tagosítás Széchenyi István cenki uradalmában. In: Agrártörténeti szemle. 1961/1. szám. 11. Varjú Sándor: Nagycenk gazdasági néprajza. Hillebrand Nyomda, Sopron, 1998.
7
