Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék University of Szeged, Department of Physical Geography and Geoinformatik Dr. habil. Farsang Andrea egyetemi docens H-6722 Szeged, Egyetem u. 2. PB. 653 T: 00-62-544-195, 00-30-349-3948 Fax 00-36-62-544-158 E-Mail: farsang@geo. u-szeged.hu
OPPONENSI VÉLEMÉNY SZŰCS PÉTER „AZ ERÓZIÓ LÉPTÉK FÜGGÉSE” C. PhD ÉRTEKEZÉSÉRŐL
AZ ÉRTEKEZÉS TÉMÁJA Szűcs Péter doktori kutatásainak témájául a talajerózió vizsgálatát, azon belül is az eróziós folyamatok léptékfüggésének vizsgálatát választotta. Témaválasztása számos ok miatt igen időszerű. Egyrészt az erózió az EU talajvédelmi stratégiáját megalapozó tanulmányokban a gazdasági kihatásai alapján első helyre sorolt talajdegradációs folyamat. Másrészt hazánkban a helytelen talajhasználat és a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt a víz- és szélerózió által veszélyeztetett területek nagysága nő, napjainkra eléri a 2,5-3 millió ha-t. A vízerózió következtében fellépő jelentős talaj és tápanyag elmozdulás nemcsak a talaj termékenységének folyamatos csökkenéséhez vezet, de számos környezeti probléma okozója is (pl. természetes vizek eutrofizációja, feliszapolódása stb.). A szerző kutatása helyszínéül a Balaton vízgyűjtőjét választotta, mely választását kutató intézetének hagyományain túl több tényező is indokolja. Többek között az, hogy ezen a területen az erózió nem csak a mezőgazdaságra, hanem a tó vízminőségén keresztül annak idegenforgalmára és gazdasági szerepére is hatással van. Az eróziós folyamatok kutatása hazai és nemzetközi szinten a különböző kutatócsoportokban mind térben, mind pedig időben tekintve többféle léptékben zajlik. A disszertáció tárgya és célkitűzése az eróziós folyamatok térbeli léptékfüggésének vizsgálata, amely során a szerző különböző méretű vizsgálati egységeken (m2, ha, km2) eróziós kísérleteket, mintavételeket és méréseket végzett, majd a kapott eredményeket összehasonlította. Az értekezés témája újszerű, hazai és nemzetközi érdeklődésre számot tartó. A DOLGOZAT SZERKEZETE, NYELVEZETE, KIÁLLÍTÁSA Szűcs Péter (mellékletek nélkül) 138 oldal terjedelemben készítette el 37 ábrával illusztrált doktori disszertációját. A dolgozathoz impozáns, 131 tételből álló irodalomjegyzék tartozik. A téma szakirodalmi feldolgozása megfelelő színvonalú. Hivatkozásukra főleg a dolgozat bevezető fejezeteiben kerül sor. A disszertáció saját eredményeket összefoglaló 5. fejezetében ugyanakkor alig néhány hivatkozást találunk, ami arra utal, hogy a szerző saját eredményeit nem kísérelte meg beágyazni a téma hazai és nemzetközi irodalmába.
A dolgozat a viszonylag rövid bevezetője és a kivonatok után három fő fejezetből áll: Irodalmi áttekintés (35 oldal), Anyag és módszer (32 oldal), valamint az Eredmények (40 oldal). A dolgozatban az elvárható fejezetek terjedelme arányos, azok logikus sorrendben követik egymást. Az irodalmi áttekintés első része az erózióval kapcsolatos alapfogalmakat, kiváltó és befolyásoló tényezőket tartalmazza. Ezt követi a számomra a dolgozatból kilógó, a dolgozat egészét tekintve feleslegesnek tűnő 3.4 alfejezet, mely az „Erózió Európában” címet viseli. E mintegy hat oldalas részben 18 ország eróziós viszonyait tárgyalja a szerző. Ebből következően minden jellemzett ország esetében felszínes megállapításokra van csak lehetőség, mely megállapítások nem kapcsolódnak szorosan véve a dolgozat témájához, a léptékfüggéshez. Nincs egységes, az egyes országok eróziós viszonyait leíró szempontrendszer: van, ahol a területi különbségekre tér ki a szerző (pl. Belgium), van, ahol az erózió jellemző folyamataira (pl. Dánia), s van, ahol a védekezési előírásokat tárgyalja (pl. Hollandia). Svájc eróziós viszonyainak jellemzésénél véleményem szerint ellentmondásba keveredik a szerző, miszerint a bekezdés elején közli, hogy összességében nincsenek az ország területén nagy „on-site” károk, majd a bekezdés végén, hogy az ország szinte minden területén termesztett szőlőben akár 15 t/ha is lehet a talajveszteség. Zavaró, hogy e fejezet jelentős része nem tartalmaz forrás megjelöléseket. A 3.4.1 fejezetben Magyarország eróziós viszonyairól igyekszik átfogó képet nyújtani a szerző, mely igen felületesre, általánosra sikerült. Az alfejezet nagy részében a Balaton vízmennyiség és minőség alakulásáról, vízminőség védelmi beavatkozásairól kapunk információkat. A 3.5 fejezet az erózió mérésének fontosabb módszereit összegzi a szerző. Ezt az igen színvonalas 3.6. fejezet követi, melyben a jelölt kiváló irodalmi áttekintést nyújt az erózió léptékfüggésével kapcsolatos elsősorban nemzetközi szakirodalmakból. A 4. Anyag és módszer, valamint az 5. Eredmények fejezetek tárgyalására a bírálat későbbi részében külön térek ki. A bíráló feladatát, a dolgozat eredményeinek megítélését nagymértékben nehezítette a dolgozatban bemutatott ábrák és táblázatok minősége. A matematikai képletek megjelenítése, beszúrása nem következetes, pl. a 74-75-76. oldalakon három különböző képletmegjelenítéssel találkozhatunk. A dolgozatban szereplő szinte minden táblázat más-más formátumú. E tény rontja mind a dolgozat külső megjelenését, mind pedig a közölt adatok áttekinthetőségét. A 9. táblázat címsora nem egyértelműen megadott. Az ábrák minősége is sajnos sok tekintetben kifogásolható. A közölt térképek, légifotók szinte egyike sem tartalmazza a térképek kötelező tartozékait, úgymint méretarány, É-i irány megadása, valamint a jelkulcs. Ahol található jelkulcs, ott nem olvasható (pl. 6. ábra). A más irodalmakból átvett ábrák és táblázatok forrásmegjelölése egyes helyeken hiányzik (pl. 1. ábra, 1., 2. táblázatok). Nem szerencsés, hogy egyes ábrák olyan információkat, adatokat is tartalmaznak, melyekről a dolgozatban egyáltalán nem esik szó, kiértékelésük jelen munkában nem történik meg. Ilyenek pl. a 14., 15., 16. ábrák, amelyek pl. oldott P, összes P tartalomra vonatkozó mérési eredményeket is tartalmaznak. Formailag kifogásolható a mellékletbe elhelyezett SPSS outputok szerkesztés nélküli angol nyelvű átvétele, valamint hiányzik a statisztikai számításokhoz felhasznált adatok valamilyen formában történő közlése. Legalább egy, az adatbázist jellemző alapstatisztikát tartalmazó összefoglaló táblázattal segíthette volna a szerző az adatok közti eligazodást (min., max., szórás, átlag stb. értékek).
A dolgozat nyelvezete, stílusa jó. A disszertáció szövege megfelel a magyar helyesírás szabályainak; néhány elírás ill. nyelvtani egyeztetési hibától eltekintve mondatai érthetők, szabatosak. Az angol és német nyelvű összefoglaló érthető, nyelvtani részletek megítélésére nincs kompetenciám. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK A szerző a disszertáció 4. fejezetét a mintaterületek, valamint a vizsgálati módszerek leírásának szenteli. A különböző léptékű mintaterületek kiválasztási szempontjai jól követhetők, a célkitűzések szempontjából megfelelők. Magyarázatra talán csak egy szempont szorul: mit ért a szerző a kisvízgyűjtők kiválasztási szempontjainak felsorolása során említett „kiemelten fontos területek” alatt (48. old.)? Nem szerencsés, hogy a „Lefolyás és talajmintázás...” című részt nem önálló alfejezetként (pl. 4.2.1.) helyezte el a szerző. Nem világos a kisvízgyűjtők műtárgyainál történő mintavétel mikéntje: csapadékeseményenként 10-20 ill. 1560 percenként történtek mintavételek. Ezekből hogyan származott az összesen 24 egyedi (Nagyhorváti, Tagyon) és 24 összetett minta (Somogybabod)? A talajveszteség becsléséhez a szerző a dolgozat 48. oldalán található egyenleteket említi. Az adott oldalon nem szerepelnek egyenletek. A műtárgyakban felhalmozódott üledék becslése ill. ürítése milyen időközönként történt? Csapadékeseményenként? E kérdés nem csak a mintavételi fejezet, hanem az Eredmények rész 5.1.1. alfejezet olvasásakor is felmerül a bírálóban, ahol az iszap felhalmozódás ütemét részletezi a szerző a 10.-11. táblázatokban. Mi indokolja a táblázatokban szereplő időintervallumokra osztást, hány és milyen intenzitású csapadékesemény jellemzi az adott időintervallumokat? Az iszap felhalmozódás üteme (ahogy az a címben szerepel) ezen adatok nélkül nehezen értelmezhető. Az 51. oldalon a kisvízgyűjtők talajának (szántott réteg) nagyszámú mintázásáról és vizsgálatáról tesz említést a szerző. A mintázás pontminta vétellel vagy átlagminták képzésével történt? Sajnálatos, hogy e talajvizsgálatok eredményeit ill. kiértékelését sehol sem olvashatjuk a dolgozatban. Legalább a mellékletben érdemes lett volna elhelyezni egy összegző táblázatot. A 4.2.1. „A kisvízgyűjtők jellemzése” alfejezet megtöri a vizsgálatok módszertani leírásának fonalát. E részt helyesebb lett volna a mintaterületeket jellemző 4.1. fejezet folytatásaként elhelyezni. E fejezetben három szelvény vizsgálati eredményeit közli a szerző. Amennyiben ezen vizsgálatok a jelölt eredményei, a módszertani részben ezekről is említést kellett volna tenni. Ellenkező esetben a forrásmegjelölés hiányzik. Szerencsés lett volna a szelvények helyét a közölt térképeken megadni, vagy az EOV koordinátákat közölni. A 4.4. fejezetben a terepi esőszimulátoros vizsgálatokat írja le a szerző. A két alkalmazott esőszimulátor műszaki paramétereinek és a mérések menetének bemutatása igen részletes, mely kissé ellenmondásban áll a mintavételi és laborvizsgálati részek kidolgozottságával. Végzett-e a szerző az Osztrák esőszimulátor alkalmazása előtt a Pannon R-02 szimulátorhoz hasonlóan (9. táblázat) cseppspektrum vizsgálatot? A dolgozatban utalás történik arra (pl. 75. oldal első bekezdés), hogy a terepi esőztetést is megelőzte talajmintavétel. Ennek eredményeit a bíráló nem találta a dolgozatban. A nagylaboratóriumi esőszimulátoros kísérletek előtt miért döntöttek a talajok átszitálása mellett? Miért nem eredeti szerkezetű mintán végezték el a vizsgálatokat?
A 4.6. fejezetben a szerző a kapott eredmények matematikai feldolgozásának módszertanát írja le. A leírt matematikai vizsgálatokat, statisztikai próbákat mely szoftverekkel végezte el a szerző? A 4.8. fejezetet az általános talajveszteségi egyenlet tényezőinek számítási módszereit foglalja össze. A módszertani részben leírtak alapján a szerző a részvízgyűjtők talajaira vonatkozóan csupán kötöttség ill. humusz% adatokkal rendelkezik. Hogyan következtetett ezekből a K tényező számításához szükséges szemcseméret adatokra, a talajszerkezetre ill. a permeabilitási értékekre? TARTALMI ÉRTÉKELÉS A dolgozat terjedelmének mintegy harmadát az Eredmények fejezet teszi ki (5. fejezet), melyben 7 alpontba szedve csoportosítja a szerző a különböző léptékű eróziós vizsgálatok terén elért tudományos eredményeit. A dolgozat igen érdekes és eredményes része három kisvízgyűjtőn végzett talajeróziós vizsgálatok eredményeit összegző 5.1. fejezet. A kapott lefolyás adatok értelmezését és összevetését nagyban nehezíti azonban, hogy az eredmények vizsgálatonként más-más mértékegységgel kerülnek megadásra: mm, l/m2/perc, m3, m3/óra, m3/perc. A csapadékeseményekhez kötött talajveszteség értékeléséhez fontos adat lenne a csapadék mennyiségén túl az intenzitás közlése. A 12. táblázatban közölt eseményekben pedig igen nagy intenzitásbeli különbségek lehettek, hiszen közel azonos mennyiségű csapadék értékekhez nagyon eltérő lefolyási és talajveszteség értékek társultak (pl. 2004. ápr. 21. és 2004. júl. 7.). A 16. táblázat a három kisvízgyűjtőre két év csapadékeseményeihez kötődő méréseinek (16, 11 ill. 6 mintavétel) eredményeit összegzi. Ilyen esetben nem elégséges a lefolyás ill. az erózió esetében a feltehetően átlag értékeket közölni, a helyes kép kialakításhoz szükséges a min., max., szórás stb. értékek közlése is. E táblázat esetében is igen zavaró, hogy mind a lefolyás, mind pedig az erózió más – más dimenzióval szerepel, mint a korábbi 12., 13. és 15. táblázatokban. A dolgozat tartalmas és jól kidolgozott része a terepi esőszimulátoros vizsgálatok eredményeit tárgyaló 5.2. fejezet. Az eredmények értékét növeli, hogy mögöttük egy három éven át zajló jól szervezett, átgondolt, jól dokumentált terepi méréssorozat áll. A szerző három kísérleti kisvízgyűjtőn (Nagyhorváti, Somogybabod, Tagyon) végzett egy-egy, változó időtartamú (egy-három hét) kisparcellás méréssorozatot. A jelölt két esőszimulátor berendezést összehasonlító eredményei és a jól dokumentált tapasztalatai nagy segítséget jelenthetnek a későbbiekben a hasonló kutatást végzőknek. Az 5.2.2. alfejezetben a terepi kisparcellás kísérletek eredményeiről olvashatunk. A fejezet tartalmi része sajnos nem lép túl a megfigyelt ill. mért (19-21. ábrák) értékek közlésén. Az olvasóban számos kérdés marad nyitva, hiszen a három területre kapott eredményeket a 18. táblázat összegzi, de az egyes területek fajlagos eróziójában kialakult különbségeket nem diszkutálja kellőképpen a szerző. Utal arra, hogy oka lehet a lejtőszögbeli különbség ill. hogy a talaj erodálhatóságában is „óriási különbségeket tártak fel”. Milyen mért talajtulajdonságbeli különbségekre vezethető vissza az egyes parcellák talajának eróziós érzékenysége? Véleményem szerint a 2. és 3. tézisben összefoglalt eredmények, vagyis a három reprezentatív talaj relatív erodálhatóságának, eróziós érzékenységének sorrendisége csak talajtani tulajdonságokhoz kötötten helytálló.
Az 5.3. fejezet a nagylaboratóriumi eróziós kísérletek eredményeit foglalja össze. A szerző itt is igen szűkszavú az eredmények diszkutálását illetően: míg mért adatait öt és fél oldal terjedelemben grafikonokon és táblázatban közli, addig szöveges értékelésüknek csupán bő fél oldalt szentel. A három esőztetett parcella talajain végzett nagylaboratóriumi kísérletek beállításakor arra törekedett a szerző, hogy a kísérleti paraméterekben csupán talajtani különbségek legyenek (azonos lejtőszög mellett végzett vizsgálatok). Hasonló kérdés merül tehát fel, mint az 5.3. fejezet olvasásakor is: mely talajtulajdonságbeli különbségekre vezeti vissza a kapott eróziós eltéréseket a szerző? Az erózió léptékfüggésének megvitatása a disszertáció 101. oldalán kezdődik. Ezen oldal összegző megállapításai, vagyis hogy a különböző léptékű vizsgálatok során melyek a legjelentősebb eróziós hatófolyamatok, igen hangsúlyosak a disszertáció szempontjából. Azonban nem derül ki egyértelműen a bíráló számára, hogy ezek a szerző saját megállapításai (ebben az esetben hogyan következnek egyes megállapítások a korábbiakból: pl. mikroléptékben az erózió nagysága elsősorban a talaj aggregátumainak stabilitásától függ), vagy irodalmi adatokon alapul, s ha igen, melyeken? Az 5.4. fejezetben a szerző a kisparcellás és a nagylaboratóriumi kísérletek összefüggéseit vizsgálta matematikai módszerekkel. Megállapította, hogy a terepi kisparcellás mérések és a nagylaboratóriumi mérések eróziós adatai között szoros összefüggés van, tehát a kidolgozott nagylaboratóriumi módszerrel jól lehet jellemezni a tényleges eróziós folyamatokat. Az általános talajveszteségi egyenlet táblaszintre kidolgozott módszer, így az 5.6 fejezetben a három vizsgált kisvízgyűjtő közül a legnagyobbra lejtőszintű eróziós számításokat végzett a szerző az USLE egyenlet segítségével. Ennek érdekében digitális domborzatmodell kiértékelésével 42 lejtőt különített el a területen. Az olvasó számára nem egyértelmű a lehatárolás módszertana (automatikus lejtőlehatárolás, finomított lejtőlehatárolás), valamint hogy az így kapott domborzati egységek önálló kisvízgyűjtőként funkcionálnak-e, vízválasztó határolja-e őket? Területhasználatukról kapunk csupán információt a 22. táblázatban, a táblázatban szereplő azonosító számok (ID) azonban a térképen (37. ábra) nem szerepelnek, így az egyes lejtők azonosítására nincs lehetőségünk. Fontos információ lett volna az egyes lejtők meredeksége, valamint az egyes lejtőkre számított eróziós értékek közlése, ill. hogy ezen egyes lejtőkre kapott eróziós értékekből hogyan kapta a szerző a teljes vízgyűjtőre kapott (2,63 ill. 16,0 t/ha) értékeket. Mivel csupán két évet (2004, 2005) hasonlított össze a jelölt, így az alábbi megállapítása, miszerint „Világosan látszik, hogy a tábla (lejtő) szintű számításokkal az erózió mértékét a kisebb csapadékú években inkább túlbecsüljük, mint a nagyobb csapadékú években.”, nem kellően alátámasztott, bár a hozzáfűzött magyarázat kétségkívül logikus. A disszertáció címéből következően a leghangsúlyosabb fejezetként a különböző léptékű vizsgálatok együttes értékelését tartalmazó 5.7. fejezet tekinthető. A 23. összegző táblázatban megjelenik két olyan helyszín (Szentgyörgyvár, Tetves-patak), melyek vizsgálati módszertanával, eredményeivel a dolgozat nem foglalkozott, így célszerű lett volna a korábbi munkákra, forrásokra hivatkozva az adatokat közölni. A bíráló tisztában van azzal a ténnyel, hogy a jelöltnek igen nehéz dolga volt akkor, amikor a különböző léptékű, valamilyen módon mégis összevethető léptéksor összeállításán dolgozott. Az ily módon kapott 23. táblázat számos igen hasznos megállapításra nyújt lehetőséget, de az egyes paraméterek „közös nevezőre hozásával” talán még megalapozottabb eredményekre juthatott volna. Ha a különböző lépték
ben zajló folyamatokat vetjük össze, akkor célszerű lett volna ugyanazon éveket összevetni. Nehézkes a szentgyörgyvári tábla szintű eredményeket a nagyhorváti kisvízgyűjtővel összevetni, amikor az egyikre 2004, a másikra 2006-os adatok állnak rendelkezésre. Nincs információnk arról, hogy hány erozív csapadékesemény zajlott az egyik ill. a másik évben, összevethető-e egyáltalán a két fajlagos eróziós érték? A fajlagos eróziós értékeket is különböző időintervallumra, és igen változó intenzitás értékekre megadva találjuk. A szerző megállapítja: „Világosan látszik, hogy a parcella szintű mérések az igen összetett eróziós folyamatokat felülbecslik, elsősorban a nagyobb léptékben jelentős szerepet játszó kiülepedési folyamatok nem kellő reprezentációja miatt.” A vízgyűjtőt elhagyó csapdázott hordalékból visszaszámolt fajlagos erózió értékben természetesen benne van a szedimentáció következtében kialakuló „alulbecslés”. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy ezen értékek a különböző területhasználatú részeket tartalmazó kisvízgyűjtők egészére vonatkozó átlagok, amelyek különböző arányban tartalmaznak alacsony fajlagos eróziójú területeket (pl. erdő), s az összehasonlítás alapjául szolgáló tábla erózióját akár meghaladó táblákat. Tisztában vagyok azzal, hogy a jelölt kizárólag mért, s nem modellezett értékek összevetését tűzte ki célul. Ennek ellenére megjegyzem, hogy rendelkezésünkre állnak kisvízgyűjtő léptékben eróziót modellező, azt területileg számszerűsítő GIS alapú szoftverek (pl. Erosion 3D) (lásd Kitka G. et al, 2006: Eróziómodellezés a vízgyűjtőmenedzsment szolgálatában.), melyek a vízgyűjtő különböző pontjaira a lejtőszög, a talajtípus, a területhasználat stb. alapján adják meg a fajlagos eróziót ill. akkumulációt. Érdemes lenne a szerző hatalmas adatbázissal rendelkező mintaterületeinek valamelyikére futtatni egy ilyen modellt. A dolgozat eredményeinek összegzését az 5.8. fejezet tartalmazza, mely során mintegy 6 oldal terjedelemben a munka logikai sorrendjében halad végig a szerző. Sajnálatos tény azonban, hogy a dolgozat egészéhez méltatlanul e fejezet jelentős terjedelemben tartalmaz a dolgozatban már olvasott, egy az egyben átvágott részeket. Pl. a terepi kisparcellás kísérletek „összefoglalása” az 5.2.2. fejezet ábrák és táblázatok nélküli átmásolása, de a nagylaboratóriumi eróziós méréseket tartalmazó 5.3. fejezetet is viszont olvashatjuk az összegzésben. A disszertáció egészét áttekintve a jelölthöz intézett kérdéseim a következők: - A szerző megítélése szerint a különböző léptékű eróziós vizsgálatok során a kiülepedési, szedimentációs folyamatokon kívül milyen tényezők eredményezhetik a parcella szintű mérések „felülbecslését” a kisvízgyűjtő szintű vizsgálatokkal összevetve? - A dolgozatban jellemzett és alkalmazott két esőztető berendezés jelentős fajlagos erózióbeli eltéréseket eredményezett. A szerző megállapította, hogy ennek ellenére a különböző talajok összehasonlítására mindkettő alkalmas. Melyik berendezés hozza a természetes esők okozta eróziós folyamatokhoz közelebbi eredményt? - A kisparcellás eróziós kísérleteket 3-4 párhuzamos parcellán, parcellánként 4 ismétlésben végezték. A közölt eredmények (89-90-91. oldal) és a parcellákról készült képek tanúsága szerint az egyes esőztetések kiindulási talajtani körülményei merőben mások voltak. A megelőző kísérletek kapcsán a talaj erősen feliszapolódott, tömörödött, egyes parcellákon eróziós csatornák alakultak ki. Történt-e talajmunkálás az egyes esőztetések között, valamint talajvizsgálat, az egyes esőztetési események hatására bekövetkező talajtani változások nyomon
követésére? Felmerül a kérdés, hogy ilyen esetben az azonos parcellán zajló egyes kísérletek tekinthetők-e ismétlésnek? A TÉZISEKRŐL A szerző új tudományos eredményeit 7 tézisben foglalta össze. - Az 1. tézist elfogadom. - A 2. és 3. tézis összevonását javaslom, miszerint „Nagylaboratóriumi és terepi kisparcellás mérésekkel megállapítottam három, a Balaton vízgyűjtőjén reprezentatívnak tekinthető talaj relatív erodálhatóságát. A kidolgozott nagylaboratóriumi módszer jellemezi a szántott réteg talajtulajdonságaiból adódó eróziós variabilitást, míg a kisparcellás kísérletek az adott talajok természetes vízháztartási körülmények esetén érvényesülő eróziós érzékenységét.” - A 4. tézist elfogadom. - Az 5. tézis azon megállapítását, miszerint „a tábla és a kisvízgyűjtő lépték között az elsődlegesen erodálódott talajmennyiség mintegy háromnegyede leülepedhet” nem tartom kellően megalapozottnak, mivel a szerző ezt egy vízgyűjtőre (Somogybabod) és két év adataira alapozta. A tézist tehát azzal a megszorítással fogadom el, hogy az csak az adott vízgyűjtőre vonatkoztatható. A dolgozat alapján az állítás nem általánosítható. - A 6. tézis megállapítása, miszerint „az általános talajveszteségi egyenlettel az erózió mértékét a kisebb csapadékú években inkább túlbecsüljük, mint a nagyobb csapadékú években” szintén két év összehasonlításán (2004, 2005) alapul. Ezért a megállapítás nem általánosítható. - A 7. tézist elfogadom. Javasolom új tézisként a tézisek sorába emelni a következőt: a szerző által kidolgozott nagylaboratóriumi mérések alkalmasak arra, hogy a fizikai modellek alapvető kalibrálandó paraméterei tekintetében (vízvezető képesség és fizikai értelemben vett erodálhatóság) a talajok közötti különbséget jól leíró eredményeket szolgáltassanak, az ilyen modellek paraméterezéséhez hozzájáruljanak. A szerző dolgozat témájában készült publikációi kielégítik a Pannon Egyetem Növénytermesztés és Kertészeti tudományok Doktori iskolája által támasztott követelményeket. Bár opponensi véleményemben elsősorban bíráló megjegyzéseket tettem és az előforduló gyenge pontokra világítottam rá, mert ez volt a feladatom, igen magasra értékelem a dolgozatban összefoglalt munkát, s a mögötte álló terepi, nagylaboratóriumi kísérleti tevékenységet. A téma igen sok lehetőséget rejt még magában, mely a szerző számára további eredményes kutatói pályafutást jelez. Mindent összevetve Szűcs Péter doktori disszertációját nyilvános vitára alkalmasnak tartom, s a doktori fokozat odaítélését cum laude minősítéssel javaslom. Dr. habil Farsang Andrea egyetemi docens Szeged, 2013. január 23.
