Száz éve alakult meg az Új Színpad Igazgató: Bárdos Artúr és Révész Béla
Bárdos Artúr Czigány Dezső olajfestményén, 1910 körül
Bárdos Artúr (Budapest, 1882. április 2. Buffalo, 1974. augusztus 10.) Rendező, színházigazgató. Jogot végzett a budapesti egyetemen. Pályáját újságíróként kezdte (Pesti Napló, Egyetértés, Budapesti Hírlap). 1909-ben Berlinben Max Reinhardt asszisztense, Hamburgban és Lipcsében rendező és dramaturg volt.
Max Reinhardt
Bárdos Artúr németországi tanulmányútja után a Magyar Géniusz, illetve a Nyugat írói közt találjuk. 1910-ben folyóiratot alapított Színjáték címen. Bárdos előtt elsősorban a német Schaubühne példája lebegett
Lenyűgöző a folyóirat címlapján szereplő munkatársak névsora. Ambrus Zoltán, Alexander Bernát, Sebestyén Károly, Szini Gyula. Hevesi Sándor, Márkus László, Jób Dániel Bíró Lajos, Csáth Géza, Lengyel Menyhért, Füst Milán, Hatvany Lajos, Ignotus, Osvát Ernő, Fenyő Miksa, Kosztolányi Dezső, Révész Béla.
Bárdos Artúr Az új színpad című kötete, melyet folyóiratokban megjelent műveiből szerkesztett, 1911-ben látott napvilágot a Nyugat kiadásában.
Bárdos Artúr színház-alapítási terveivel 1912 elején lépett elő. Magától értetődő, hogy a harminc éves fiatalember első színházát Új Színpad néven szervezte meg.
A színházalapításhoz mindenekelőtt megfelelő helyiséget kellett keresnie. „Az építőmunkások székházában, a Dembinszky utca és Aréna út sarkán, volt egy díszterem. Még valami színpadféle képződmény is volt benne. Ez nekem több volt, mint elég. Ide irányítottam színház-alapítási vágyamat” – írta 1942-ben megjelent Játék a függöny mögött című könyvében.
Bárdos Artúr az 1910-es évek elején
Révész Béla, az Új Színpad társigazgatója
Révész Béla (Esztergom, 1876. február 17.– Auschwitz, 1944.) Esztergomban és Budapesten végezte gimnáziumi tanulmányait. 1905-ben megismerkedett Adyval. 1906-tól a Népszava munkatársa. Zigány Árpáddal szerkesztette a Renaissance című folyóiratot. 1908tól a Nyugat munkatársa. 1919-ben az Új Idők főmunkatársa volt. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja; leverése után Bécsbe emigrált. 1922-ben hazatért, a Népszava szerkesztője lett, 1925ben betegsége miatt megvált a szerkesztői munkától. 1931-ben Baumgarten-díjat kapott. 1944-ben a Gestapo elhurcolta.
A színházterem átépítését MessingerMedgyes Alajos műépítész végezte: ennek során a színpad mérete megkétszereződött. A nézőteret emelkedő széksorokkal, mahagóni karosszékekkel látták el, s nyolc új páholyt építettek. A színház dekorációit kiváló művészek tervezték: Bíró Mihály mellett – aki azután az Új Színpad állandó tervezőművésze lett – Kernstok Károly, Rippl-Rónai József, Kozma Lajos, Pór Bertalan, Fényes Adolf, Grünwald Béla.
Az Új Színpad olvasópróbája 1912 márciusában
1912. március 13.
Kárpáti kaland Egyfelvonásos. Írta: Krúdy Gyula Szindbád – Antalffy Sándor Igazgató –Czakó Pál Ferenc – Gellért Lajos Fogadós – Pesti Kálmán Fáni – Nagy Margit A Stern – Darvas Ernő
A díszleteket Katona Nándor tervezte
Az efezusi özvegy Komédia egy felvonásban. Írta: Vámos Árpád Az özvegy – Markovics Margit Egy katona – Pataki József Történik az efezusi temetőben. Idő: Kr. előtt 2000 év A díszletet Kozma Lajos festőművész tervezte
Bátor Kasszián Bábjáték egy felvonásban. Írta: Arthur Schnitzler Márton – Harsányi Rezső Zsófia – D. Huszár Irén Kasszián – Pethő Pál Szolga – Czakó Pál
A díszletet Bíró Mihály festőművész tervezte
A színpadtól a három fal közé sűrített életet kívánjuk. A színésztől élő alakot várunk. A rendezőtől a teljes, tökéletes elhitetését annak, hogy az az élő alak életének egy részét, néhány fontos, kiemelkedő mozzanatát itt, előttünk éli. Amiben benne van minden nagy és kicsiny problémája a rendezésnek, a dolgok egyszerűsítése, a fontosak kidomborítása, az egésznek előnyös stilizálása, keretbe foglalása. Az Új Színpad megnyitó előadásának első öt percében bizonyosak lettünk abban, hogy ez a becsületes törekvés a mozgatója az egész szervezetnek. És a végén azzal állottunk fel, hogy ebből az igyekezetből sokat elértek, beváltottak. A rendezés, színpad, szobaelrendezés, falak, bútorok, világítás, minden csaknem tökéletes. A megnyitón három egyfelvonásos darabot adtak. Várady István, Nyugat. 1912
Nagy Margit (Fáni), Pesti Kálmán (Fogadós), Antalffy Sándor (Szindbád). Krúdy Gyula: Kárpáti kaland. 1912. március 13.
A Kárpáti kaland Szindbáddal esik meg, a csavargóval, régi, kedves ismerősünkkel. – Szeretlek – mondja a fogadós lányának – te vagy az első. Az éjjel rólad álmodtam..., s egyebeket. Méznél édesebb szavakat. A lány elbágyad. Vele menne. Pestre, színésznőnek, Magára marad, este lesz. Megszokott, mindennapi életének néhány halk jelenete játszódik le. Azután vár. Szindbád jő az éjszakában. Kocog az ablakon. A lány kimenne, vele menne. De Szindbád bejön. Neki a lány kell. Ez védekezik, sikolt. Szindbád kiugrik az ablakon. A szánja csengőinek hangja megszólal, elhal. Szindbád már messze jár, új kalandok felé.
Várady István, Nyugat, 1912
„Azt hiszem, ez volt az első ilynemű színpadi kísérlet. Schnitzler maga is el volt ragadtatva az ötlettől, és a bécsi reprízen ugyanígy játszatta a darabot.” Bárdos Artúr, 1942. 23.
„A kis darabot végig stílszerűen annak játszották, aminek kellett: kedves és groteszk paprikajancsi színháznak” – írta a Pesti Hírlap.
Bíró Mihály díszlete ragyogó színeket adott, „nagyon kedves, csináltan naiv” volt. A berendezést a falra festették. S amikor Márton kezéből a darab végén kiesik a fuvola, a földön tovább szól, mintha mi sem történt volna. Az ég kékjében festett, tehát egyhelyben „repülő” madárkák csiripeltek.
1912. március 20.
A Mari Írta: Herman Heyermans. Fordította: Bresztovszky Ernő I. Gyűrűben Kurt – Garas Márton Lotti – Markovics Margit Betti – Harmos Ilona Vilmos – Harsányi Rezső Minna – Nagy Margit Mari – Judik Etel Pucerájos – Darvas Ernő II. Az ár lezajlik Kurt – Garas Márton Lotti – Markovics Margit Betti – Harmos Ilona Vilmos – Harsányi Rezső Minna – Nagy Margit Mari – Judik Etel A díszletet Bíró Mihály festőművész tervezte
B. Judik Etel játszotta Heijermans A Mari című művének címszerepét.
A második felvonásban Máriának megdöglik egy kis kutyája – Mari hangosan bőg, bömböl, tetemrehívja a rémült és agyonkínzott asszonyt s mikor az csillapítani próbálja, e rémületen és megalázkodáson keresztül Mari egyszerre a maga egész hatalmát és fölényét megérzi - rikácsolva ordít rá az asszonyra, öklével fenyegeti meg, s egyszerre megdöbbenve, nevetés közben elálló lélegzettel halljuk, hogy – tegezi. Ennél a pontnál igazán valami félelmeset éreztünk s egy pillanatra leküzdhetetlen hatalmak rettegése fogott el, amilyent csak kiváló drámákban érez az ember. Véletlenül utánanéztünk a szövegkönyvben – ez a tegezés ott nincs meg. Judik Etel magától csinálta, ezen a helyen alkotott és teremtett, tökéletesebbet, mint az író Karinthy Frigyes, Nyugat, 1912
1912. április 6.
Tavaszi mámor Proletártragédiája Írta: Barta Lajos András – Pataki József Hirtelen – Harsányi Rezső Az útkaparó – Garas Márton Esküdt – Antalffy Sándor Vejti, szegény lakatos – Pesti Kálmán Simon, facér napszámos – Hajdú Antal Lőrci napszámos – Gellért Lajos Weisz kocsmáros – Darvas Ernő Cigányprímás – Erődi Jenő
Kacagni – meghalni Egyfelvonásos Írta: Max Daudenthey Fordította: Erdős Dezső Yvette Besnard – Simonyi Mária Besnard, az atyja – Pesti Kálmán Pierre Marfort, a vőlegény – Garas Márton Calmet abbé – Harsányi Rezső Claire, szobalány – Saláth Etel Történik egy francia városban, 1870-ben, Szilveszter estéjén
Irodalom Egyfelvonásos Írta: Arhur Schnitzler Fordította: Harmos Ilona Clemens – Antalffy Sándor Margit – Harmos Ilona Gilbert – Gellért Lajos
A vidám gondtalanságba, a gondtalanságba, az öröknek látszó életbe lecsap a halál. Rettenetes. Nem is véletlenül, nem úgy, hogy valaki ne felelhetne érte, a gondtalanok egyike idézi fel. Rettenetes az önvád, a változhatatlanság kínja, a változhatatlanságé - az önvádé, a lélek keringető görcséé, amely őrülésig forgat a végzet örvényében. Ebbe a szóba, hogy: örökké. Dauthendey egymásután mutat meg két állapotot. Előtte-utána. Szédüljetek bele. Beleszédülök, ha akarok. A figyelmemtől függ. A reálista ábrázolást vékonyan lengi körül a költészet szelleme. A költészet kívül van a művön. Verssel nagyobb mesterség lett volna a végtelent idézni. Peterdi István, Nyugat, 1912
A tavaszi mámor, a kinn zuhogó tavaszi eső, a tavaszi levegő nem tartozik az elmondani valóhoz, ahhoz, ami emberien érdekel, jobb, ha a darab nem amorális kép, nem bikaviadal, amelyen egyformán fontos az aréna ujjongó színtengere és a torreádor véres halála, az ilyen hangulatkép ismert és megcsinálásának receptje is alakult már, megdöbbentő a fogható cselekmény, a Barta parasztjának kábult nyakassága, természetes jogérzésének a formai joggal való tehetetlen küzdelme, két pompás, igaz képe a darabnak. A Barta egyfelvonásosa: megdöbbentő apróság. Peterdi István, Nyugat, 1912
A darab írója nem író, hanem torz alakja a művészvilágnak, egy nyilvánvalóan szánalmas figura, az írónő szintén, az írónő vőlegénye, a báró, szintén. Így megfosztották a darabot attól, hogy komolyan vegyük, hogy iróniájával, rezignációjával, önvádjával, lírájával foglalkozzunk. Én úgy látom, a Schnitzler elgondolása szerint a darab hőse a művész, a szellem arisztokratája, amint abba a gyakran megismétlődhető, tehát szimbolikus helyzetbe kerül, hogy az élet arisztokratájával áll szemben és itt félszeg, itt rá kell eszmélnie korlátolt, elvont életére, megalázkodik és alázkodásának tanúja, kínjának növelője van, a nő, a volt szeretője, a nőstény, aki - régi dal - most is az egész emberhez pártol. Peterdi István, Nyugat, 1912
1912. április 23.
Thermidor Írta: Theodor Csokor Fordította: Karinthy Frigyes Jean Lambert Tallien – Pataki József Cabarrus Teréz – Markovics Margit Rochar herceg – Antalffy Sándor Hervé, börtönfelügyelő – Garas Márton Mendon, vicomte – Pesti Kálmán St. Claire marquis – Hajdú Antal St. Claire marquise – Nagy Margit Larmont hercegnő – D. Huszár Irén Egy udvarhölgy – Saláth Etel Börtönőr – Darvas Ernő Egy közjóléti hivatalnok – Erődi Jenő
A pénztárca Társadalmi szatíra Írta: Octave Mirbeau Fordította: Szász Géza Rongyos János – Harsányi Rezső A rendőrfőnök – Garas Márton Jeromos – Darvas Ernő Első rendőr – Hajdú Antal Második rendőr – Erődi Jenő Flóra – B. Judik Etel
A magyar származású Franz Theodor Csokor művének ez volt az ősbemutatója. A francia forradalom végnapjaiban játszódó darabban az arisztokráciát tagjai fölényes hidegvértrel mennek a halálba. Őreik őszintén bámulják őket. Ennek a hősiességnek ellenpontozása Cabarrus Teréz alakja, aki Tallien népképviselő szeretője, s akit Robespierre halálra ítélt kémkedésért. A zűrzavaros időszak azonban alkalmas lehet arra, hogy Tallien megmentse, Teréz egyébként sem akar meghalni. Bérmilyen fortélyt képes felhasználni annak érdekében, hogy életben maradjon.
A sajtóban siettek leszögezni, hogy a francia rendőr tapintat és bölcsesség dolgában nem áll mögötte a mienknek. A kritikusok azt is megállapították, hogy a darab véres sebeket nem ejtett, és kissé igénytelen is, de a „kedves apróságban valami párizsi zamat.” Különösen jól játszott Judik Etel Flóra szerepében: „több színészti tudást és képességet nem is szoríthatott volna bele ebbe a rövid szerepbe.”
Octav Mirbeau: A pénztárca. Judik Etel (Flóra), Harsányi Rezső (János), Hajdu István (Első rendőr) és Garas Márton (A rendőrfőnök). Új Színpad, 1912. április 23.
1912. május 4.
A halál küszöbén Szomorújáték Írta: August Strindberg Fordította: Mikes Lajos dr. Durand. Panziótulajdonos – Pesti Kálmán Antonio, olasz lovassági hadnagy – Antalffy Sándor Péter – Hajdú Antal Adél – Harmos Ilona Anikó – Saláth Etel Teréz – D. Huszár Irén
Történik a francia Svájcban, az 1880-as évek elején
Hattyúvér Mesejáték Írta: August Strindberg Fordította: Mikes Lajos dr. A fejedelem – Pataki József A mostoha – Judik Etel Hattyúvér – Simonyi Mária A herceg – Antalffy Sándor A kertész – Hajdú Antal A halász – Darvas Ernő Signe – Benedikt Ilus Elsa – Nagy Margit Tofva – D. Huszár Irén A herceg anyja – Saláth Etel
A halál küszöbén című művet a kritikusok elutasították; a Hattyúvér című mesejáték azonban osztatlan sikert aratott. Színrevitelével Bárdos maradéktalanul megvalósította rendezői elképzeléseit: „A színészi deklamációnak és mozgásnak keretet és hangsúlyt adni Gulácsy Lajos kitűnő és próbált festői ösztöne segített”. Gulácsy saját kezűleg festette meg az egész mese díszletét, „furcsa rejtekeivel, állataival, csodáival”. Az egyfelvonásos mesei hangulatát hárfajátékkal is fokozta a rendező: nem sokkal a premier után az Operaház hárfaművésze, Moszhammer Román kísérte kiváló játékával az előadást.
A Belvárosi Színház 1918-ban felújította Strindberg Hattyúvér című színjátékát. A főszerepet ekkor is Simonyi Mária játszotta.
Az Új Színpadnak ez volt az utolsó fővárosi bemutatója. Bresztovszky Ernő cikke a Népszavában elkésett: „Gorombáskodom a közönséggel, de jogom van hozzá, mert – szeretem azt a közönséget, amelynek ez a színház mélységes gyönyörűségeket szerezni hivatott, de amely vagy nem képes élvezni, amit neki kicsi pénzért kínálnak, vagy lusta kifáradni a liget széléig, ilyen élvezetért, amikor a liget belsejében elzarándokol a hajóhintához.” A Népszava május 12-én már arról tudósított, hogy a színház vidéki vendégjátékra utazik. A nagy érdeklődéssel kísért szegedi, aradi, hódmezővásárhelyi, szabadkai, kaposvári és székesfehérvári előadások után pedig arról adott hírt, hogy a társulat feloszlott.
Bárdos Artúr Major Henrik karikatúráján, 1910
Hogy nem volt egészen naiv Bárdos és Révész Béla elképzelése, Kassák Lajos emlékezése bizonyítja. Kassák az ösztönös osztályharcot nem tartotta elegendőnek, s mindenkit tanulásra biztatott: „lehet, hogy bennem is még inkább csak az egészséges, feltörekvő ösztönök, mint a kiművelt gondolatok dolgoztak. De ha valami különöset, nagyszerűen tökéleteset, valami újat láttam, akkor fölfigyeltem, fölébredt bennem a nyugtalanság, tovább keresgéltem, és kíváncsi voltam a dolgok magyarázatára. Így történt velem akkor is, mikor az Új Színpad egyik estéjén Strindberg egyfölvonásosok bemutatóját láttam” – írta Egy ember élete című önéletrajzi művében.
