Szakmai gyakorlat Olaszország, Bugnara 2011.április 6 – 2011.május 5 (Piroska Ágnes, Sárosi Gabriella)
Mindketten életünk első repülőútjára készültünk, úgyhogy az indulás előtti időszak nagy izgalommal telt. Hatalmas élmény volt az első repülés, csak pozitív emlékeink maradtak róla. Fentről láttuk az iskolánkat is, nagyon kicsi volt. Átrepültünk az Adriai-tengeren, ami mesés volt. Rómától még egy három órás vonatút várt ránk, de a gyönyörű kilátás lekötötte a figyelmünket, így hamar eltelt. A Sulmonai pályaudvaron Mauro Margiotti, az iskola igazgatója, illetve a lánya Serena várt minket. Elsőre nem akartunk hinni a szemünknek, igazi mediterrán hangulatú házhoz érkeztünk, ez volt az iskola és a szállásunk is egyben, ami Abruzzo tartományban található. Itt töltöttünk el 4 hetet egy másik családdal együtt, Mauro feleségének a testvéréékkel, de velük mindig csak késő este találkoztunk. Az emeleten volt a szobánk, a két fürdőszoba, a konyha és Mauro irodája. Az alsó szinten volt az elméleti terem, illetve a pincében a gyakorlati terem. A legfelső szinten 1 szoba volt, ott laktak a tanárok. Hatalmas szeretettel fogadtak minket. Másnap Mauro meg is mutatta nekünk a virágboltját, ahol dolgoztunk. A virágbolt nem túl nagy, de annál több minden van benne. 50 négyzetméteren mindent megtalálunk. Nagyon sok művirág van, hihetetlen mennyiségű kiegészítő és kaspó, kicsi kerámiák és plüssállatok. Cserepes növények a bolt egyik részében, vágottak pedig a sarokban felállított cserépborítású emelvényen. A virágokat kizárólag Hollandiából rendelik, a kiegészítőket pedig Németországból, katalógus alapján. Elmesélték nekünk hogy ők nem a virágokból élnek meg, hanem inkább a díszítésekből, minél több minél színesebb. Két napot töltöttünk itt és máris indultunk Leccébe, a 4 napos esküvői tanfolyamra, amit Mauro tartott. A 6 órás út nagyon hosszúnak tűnt, de amikor megláttuk a tengert már nem az időt néztük. Egy Bed & Breakfast szálláson kaptunk 3 szobát, ott aludtunk. Reggel mindig vittek minket egy kávézóba, ahol lehetőségünk nyílt megkóstolni a tradicionális olasz reggelit. Az esküvői tanfolyam olaszul folyt, de nekünk mindig lefordították az adott részt angolra, így már mi is tudtuk követni. Első feladatunk egy templom esküvői dekorációja volt, pár fős csapatokban dolgoztunk, mi egy-egy olasszal dolgoztunk. A tanfolyamon körülbelül 10-15en voltunk, voltak köztük családosok és 30-40 év körüliek is. A kommunikáció a közös nyelv hiányától függetlenül is jól ment, néha mutogatással, néha az olasz szótár használatával, mert ők nem nagyon beszéltek angolul. A tanfolyami napok után mindig közösen elment a csapat vacsorázni és a legkülönfélébb olasz ételekkel találkoztunk.
Másnapi feladatunk egy mennyasszonyi csokor elkészítése volt. Mivel még a gyakorlaton az iskolában nem csináltunk ilyet, nagy feladat volt a számunkra, de mindenkinek nagyon tetszett a végeredmény. Nagyon sok ötletet tanultunk és biztosak vagyunk benne, hogy alkalmazni is fogjuk a technikákat.
Ági mennyasszonyi csokra
Gabi mennyasszonyi csokra
Miután befejeztük a csokrot, asztaldíszt kellett készíteni, ami egyben autódíszként is alkalmas lehet. Itt is nagyon sok jó ötlet született mindenki részéről. Nagyon sok félefajta virágokból tudtunk választani, kedvünkre válogathattunk belőle. Miután befejeztük az asztal- illetve autódíszt mindenki egyesével megmutatta, hogy mit készített, egy előre megterített asztalra mindenki kihelyezte az elkészített művét és Mauro mindegyikről elmondta a véleményét. Mindenkit megdicsért! Ez volt a tanfolyam utolsó napja.
Gabi asztaldísze
Ági asztaldísze
Délutánra mindenki elfáradt. Aznap este elindultunk Lecce központjába egy kis városnézésre, gyönyörűen ki volt világítva minden. Miután körbesétáltunk, beültünk egy hangulatos kis vendéglőbe vacsorázni, finomabbnál finomabb ételeket ettünk. Az utcákon nagyon sok fiatal volt, buli hangulat. Persze a tanfolyam közben volt időnk megcsodálni Leccét és környékét, elkocsikáztunk Otrantoba is, aminek a tengerpartja csodálatos volt, a szűk kis utcákkal és a kis boltokkal együtt.
Miután vége lett a tanfolyamnak és hazaértünk a szállásra másnap alkalmunk nyílt megnézni Rómát. Mauronak ott volt dolga ezért elvitt reggel minket autóval, majd kettéváltak útjaink: mi mentünk megnézni Rómát, ő elintézte dolgait, megbeszéltük vele hogy melyik vonatot érjük el és hogy mikorra ér a Sulmonai állomásra, hogy ki tudjon értünk jönni. Rómában először is meglátogattuk a Szent Péter Székesegyházat, sajnos a bazilikába nem jutottunk be, mert a városban éppen kulturális hetek voltak, ami azt jelentette, hogy minden nevezetesebb helyre ingyen be lehetett menni, és nagyon sok turista volt. Ezt sajnos nem tudtuk és mivel későn értünk Rómába nem volt időnk, hogy megvárjuk a kilométeres sorokat, de így is lenyűgöző volt a látvány. A Székesegyház után megnéztük az Angyalvárat, a Piazza Navona-t és megtaláltuk a Fontana di trevi-t is. Gyorsan eltelt az idő, ezért elindultunk a vonatállomáshoz hogy mindenképpen elérjük a vonatot. Miután a tanárok hazamentek, lehetőségünk volt még egyszer ellátogatni Rómába az egyik szabadnapunkon, amikor nem a kerttel foglalkoztunk. Ekkor ellátogattunk a Colosseumhoz, a Forum Romanohoz, a Palatinushoz, a Spanyollépcsőhöz és a Piazza del Popolo-hoz is. Persze nem csak világot láttunk, hanem volt sok feladatunk is. Mikor a boltban voltunk megtanítottak minket hatalmas nagy masnikat kötni. Nem olyan szalagot használnak, mint mi, hanem egy organzaféle anyagból, ami sokkal vastagabb. Ezeket a masnikat csokrokhoz és cserepes növényekhez egyaránt felhasználják. Elmondták nekünk, hogy ők nem a virágokra összpontosítanak, hanem inkább a díszítésükre. A boltban a vágott virágok és cserepes virágok mellett találhatóak plüssállatok, kisebbnagyobb figurák is, nagyon sok művirág, kaspók, kosarak. Megkértek minket, hogy mutassuk meg itthon hogyan csomagolják be a cserepes virágokat és hogyan díszítik fel a csokrokat. Ők csak vetex-et használnak a cserepes virágokhoz, a csokrok alá meg nem tesznek papírt, mert nem is használnak semmihez. Nehéz volt megérteniük, hogy mi papírral is szoktunk csomagolni, a végén hoztak nekünk egy kartonpapírt, de nem hátráltunk meg. A végeredmény nagyon tetszett nekik és máskor is megkértek, hogy csináljunk nekik, mert a vásárlóiknak is nagyon tetszett a végeredmény. Így hát csináltunk pár cserepest ezzel a
technikával. Minden készítményükre ráhelyezik a boltnak a logóját matrica formájában. Mauroval egyik nap egy ruhaboltnak a megnyitójára kellett 3 különböző méretű drótlabdát feldíszíteni. Felhasználtunk fehér-rózsaszín rózsákat, rezgőt (nagyon sok rezgőt használnak, majdnem minden készítményükhöz felhasználják), asparagust és borostyánt. A rózsákat mind fiolába tettük, amiket előtte felrögzítettünk a labdákra. Közben Mauro megmutatta hogyan kell elkészíteni egy mennyasszonyi csokrot a Princess mikrofonba. Mihelyt végeztünk velük elvittük a díszeket ( a csokorral együtt) a boltba, ahol elhelyeztük őket. Mauronak van egy projektje, aminek lényege, hogy minden vele kapcsolatban levő ország tanulóival csináltat az iskola kertjében egy kompozíciót. A finnek már készítettek egyet az udvar elülső részében. Mi is ott kaptunk helyet, elterveztük, hogy Magyarország alaprajzát formáljuk meg. Kaptunk 3 féle különböző nagyságú üstöt, 6 darab levendulát és egy kisebb pálmafát is, ezeket használtuk fel. Először mészporral megrajzoltuk az alapot, majd kiástuk, utána fekete fóliát helyeztünk le, hogy a gazok ne csúfítsák el a készítményünket. Mielőtt beültettük volna a növényeket, lukakat ástunk és vágtunk a fekete fólián. Elültettük őket és fehér kövekkel töltöttük ki a teret. Majd elhelyeztük az üstöket másmás magasságban, amibe majd rózsákat szerettünk volna ültetni. Szerencsénkre ezekkel készen is lettünk, de sajnos az időjárás közbeszólt és nem tudtuk befejezni rendesen az ötletet, amit megálmodtunk. A végén az üstökbe nem ültettünk semmit.
Sulmona híres a Pelino-i cukorkáiról, amiből virágokat és sokféle figurát csinálnak. Ellátogattunk a múzeumba és a gyárba, ahol ezeket készítik. A városban minden második kis boltban hozzá lehetett jutni ezekhez a cukorkákhoz. Ajándékként mi be is vásároltunk belőlük, de persze vettünk magunknak is egy kis nassolásnak. A Húsvéti ünnepeket is kint töltöttük, Mauro és kedves családja szeretettel meghívott minket, hogy töltsük velük az ünnepeket. Elmondták, hogy náluk a húsvét nagyobb ünnep, mint a karácsony. Azon a hétvégén ünnepelt egész Sulmona, a húsvét előtti péntek este, mint minden évben, egy gyászos felvonulást rendeztek a központban. A csak férfiakból álló meneten mindenki piros anyagból készült öltözéket viselt. Ez a felvonulás Krisztus haláláról szólt így jelképesen Krisztus szobrát cipelték, ahogy egy ágyon fekszik holtan. Mögötte Mária szobrát vitték, akit talpig feketébe öltöztettek. Idősebbek-fiatalabbak egyaránt meneteltek. Hosszú gyertyákkal és lámpásokkal, zászlókkal, énekelve vonultak fel az utcákon.
Húsvét vasárnap és hétfőn nagy lakomát rendezett a család. Az iskolában tartották, mert ott lehetőség volt a nagy hely kialakítására az előadóteremben és a terasz részen. A vasárnapi menü a következő volt: előételnek egy kis csipegetés a sokféle fajta sajtokból, szalámikból, szalonnákból egy kis kenyérrel. Főételnek egy kis lasagne volt, ezután jött a grillezett bárány. Majd a végén 3 féle desszert, egy sütiféleség szárított gyümölcsökkel, egy kisebb mazsolás-ricottás sütemény és a végén egy torta, amin a BUONA PASQUA állt, ami annyit jelent, hogy Boldog Húsvétot. Húsvét hétfőn a menü majdnem ugyanez volt csak most tésztákat ettünk. Körülbelül 22-en voltunk az ebéden és ez még csak a család egyik fele volt. De mielőtt ebédeltünk volna ismét volt egy felvonulás, ami ezúttal sokkal vidámabb volt. Akkor Krisztus feltámadását ünnepelték. Itt is a felvonulók csak férfiak voltak, az öltözékük pedig zöld volt. Ugyanúgy lámpásokkal és gyertyákkal vonultak fel vidámabb énekekkel. A hagyomány szerint Mária mikor meglátja Jézus Krisztust a mennyország kapujában leveti fekete gyászruháját és odafut hozzá. Ekkor az emberek tapsoltak, sikoltoztak és örültek, pezsgőt is bontottak és petárdák szóltak.
Eközben persze sokszor voltunk bent az üzletben is és figyeltük hogyan készítik a csokrokat és az egyéb dekorációkat. Volt egy feladatunk is, ahol egy templomot kellett feldíszíteni, mert elsőáldozás volt a gyerekeknek. Két féle Helikóniával, bambusszal és tulipánnal dolgoztunk.
Tűzött tálakat kellett készítenünk, minta alapján. 3 asztaldíszt, ami a pulpitusra ment és 3 nagy térkompozíciót. Készült bambuszból egy háttér is, amit Mauro készített el.
Az utolsó hetünkön már nagyon éreztük és tudtuk, hogy nemsokára indulni kell haza, de még ekkor sem pihentünk. Azon a héten is megkértek minket az üzletben, hogy csináljunk pár cserepes növénynek díszítést, ezért megint csináltunk párat. Közben megmutattuk, hogy hogyan készítünk csokrokat és hogyan díszítjük fel őket. Ági egy nyújtott csokrot készített vörös rózsából, aspidistrából és rumorából, ami alá nem rakott semmi anyagot, csak zölddel zárta le a csokrot. A csokor szárára pedig szalagot tekert fel a virágok színéhez harmonizáló színben. Gabi egy kerek csokrot csinált narancs rózsákból, aspidistrából és rumorából szintén, majd a csokrot narancs vetexel zárta le.
Megköszönve az ottlétünket magyar esttel leptük meg a családot. Korán felkeltünk, hogy mindennel időben kész legyünk. Előételnek gulyáslevest, főételnek marhapörköltöt főtt krumplival és uborkasalátával, desszertnek pedig egy kis mákos gubát vanillia öntettel és ricottás-fahéjas palacsintát készítettünk. Mindenkinek nagyon ízlettek a magyar ételek, sokan kértek repetát és el is fogyott mind. A nap végére persze nagyon elfáradtunk.
Hát és a végén eljött a hazautazásunk napja. Mauro és kedves felesége kivitt minket az állomásra, elbúcsúztunk egymástól és felszálltunk a vonatra magunk mögött hagyva Sulmonát. A hazafele út már viccesen indult, egy férfi hallotta, hogy magyarul beszélünk és megkérdezte, hogy Magyaroszágból jöttünk, megkérdezte melyik város és mondta, hogy nagyon szép hely Budapest. Az egy hónap alatt nem találkoztunk magyarral, de azért a hazaúton mégiscsak. A kora reggeli vonattal kellett induljunk, mert Sulmonából egy nap csak 3 vonat jár: kora reggel, kora délután és este. Miután beérkeztünk Rómába át kellett szállnunk egy másik vonatra, ami elvitt minket a Fiumicino-i reptérre. Ott várnunk kellett 3 órát a gép indulásáig, de annyit még kibírtunk. A repülőút hamar eltelt, ahogy odafelé is. Mikor leszállt a repülőgép már nagyon vártuk, hogy lássuk a családjainkat, akik már nagyon hiányoztak nekünk. Köszönjük a lehetőséget a Leonardo programnak, a Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskolának, illetve tanárainknak, akik nekünk adtak esélyt erre a fantasztikus utazásra és szakmai útra. Köszönettel:
Piroska Ágnes
Sárosi Gabriella
