Debreceni Egyetem Állam – és Jogtudományi Kar Büntetı Eljárásjogi Tanszék
Szakértık bevonása a büntetıeljárásba – Szakdolgozat –
Konzulens: Dr. Pápai-Tarr Ágnes Egyetemi tanársegéd
Készítette: Gyarmati Anita V. évfolyam, nappali
Debrecen 2008
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés…………………………………………………………………………..….… 4 2. A szakértı……………………………………….…………………………………..….. 8 2.1. A szakértı igénybevétele………………….………………………………….... 9 2.1.1. A szakértı és a szakvélemény a büntetıeljárásban…….…….…………..…11 2.1.2. A szakértı és a szaktanácsadó…………………………….……………….. 12 2.2. Az igazságügyi szakértı, valamint az igazságügyi szakértıi intézmények…... 16 2.3. Az ORFK Bőnügyi Szakértıi- és Kutatóintézet szervezete és munkája, az ORFK
Bőnügyis Technikai Szolgálatának feladata és felépítése……… 20
2.4. A szakértı feladata……………………………………………………………… 23 2.5. A szakértı kirendelésének elıkészítése………………………………………… 23 2.6. A szakértı kirendelése…………………………………………………………... 26 2.6.1. A bőncselekményhez közvetlenül kapcsolódó szakértıi tevékenységek…. 27 2.6.2. A bőncselekményhez képest utólagos szakértıi tevékenységek…………...29 2.6.2.1. Több szakértı közremőködése ugyanazon ügyben…………………… 31 2.7. A szakértı kizárása……………………………………………………………… 32 2.8. A szakértı jogai és kötelezettségei……………………………………………… 34 2.8.1. A szakértı jogai……………………………………………………………… 34 2.8.2. A szakértı kötelezettségei……………………………………………………36 2.8.2.1. A kötelezettség megszegésének következményei………………………. 37 2.8.2.2. Közremőködési kötelezettség a szakértıi eljárás során………………. 38 2.9. A szakértıi vizsgálat…………………………………………………………….. 39 2.9.1. A szakértıi vizsgálat alapelvei……………………………………………… 40 2.9.2. A szakértıi vizsgálat menete………………………………………………... 40 2.9.3. A kirendelı hatóság irányító és ellenırzı tevékenysége a szakértıi vizsgálat során………………………………………………………………. 42 2.10. A szakvélemény, mint bizonyíték………………………………………………44 2.10.1. Az írásbeli szakvélemény………………………………………………….. 45 2.10.2. A szakértı meghallgatása………………………………………………….. 47 2.10.3. A hibás, hiányos szakvélemény és más szakértı alkalmazása……………48 2.10.4. A szakvélemény felülvizsgálata…………………………………………… 50 2.10.5. A szakvélemény értékelése………………………………………………… 51
2
2.10.6. Felelısség a szakvéleményért……………………………………………… 54 2.11. A szakértı díjazása…………………………………………………………….. 57 3. A kriminalisztikai szakértıi vizsgálatok……………………………………………. 60 3.1. Személy és tárgy fénykép alapján történı azonosítása……………………….. 60 3.1.1. Személyazonosítás fénykép alapján…………………………………………60 3.1.2. Tárgyazonosítás fénykép alapján…………………………………………... 61 3.2. Nyomszakértıi vizsgálatok……………………………………………………… 61 3.2.1. Lábnyomok, lábbelik nyomai………………………………………………. 61 3.2.2. Emberi bırfelületek nyomai…………………………………………………62 3.2.3. Állatok lábnyomai…………………………………………………………… 63 3.2.4. Eszközök és azok nyomainak vizsgálata…………………………………… 64 3.2.5. Zárak (lakatok) szakértıi vizsgálata ………………………………………. 64 3.2.6. Közlekedési eszközök nyomainak vizsgálata………………………………. 65 3.3 Ujj- és tenyérnyomok szakértıi vizsgálata……………………………………... 65 3.4. Írásszakértıi vizsgálatok…………………………………………………………66 3.4.1. Kézírások szakértıi vizsgálata……………………………………………… 66 3.4.2. Gépírások szakértıi vizsgálata……………………………………………... 69 3.4.3. Az okmányok technikai írásszakértıi vizsgálata………………………….. 71 3.4.4. Iratok nyelvészeti vizsgálata………………………………………………... 73 3.4.5. Bélyegzı és bélyegzılenyomatok vizsgálata………………………………...73 3.4.6. Bankjegyek és bélyegek vizsgálata…………………………………………. 74 3.5. Fegyverek és lıszerek vizsgálata……………………………………………….. 74 3.6. Fizikai-kémia vizsgálatok……………………………………………………….. 77 3.7. Igazságügyi orvostani laboratóriumi vizsgálatok……………………………... 78 3.7.1. DNS-vizsgálat………………………………………………………………... 78 3.7.2. Véralkohol vizsgálat………………………………………………………….78 3.7.3. Egyéb emberi eredető váladék vizsgálata………………………………….. 78 3.7.4. Haj és szırszálak vizsgálata………………………………………………… 79 3.7.5. Szövettani vizsgálatok………………………………………………………..80 3.7.6. Személyazonosítás csontvázrészek alapján…………………………………80 4. Összegzés……………………………………………………………………………… 82 5. Felhasznált irodalom………………………………………………………………… 84 6. Mellékletek…………………………………………………………………………… 85
3
1. Bevezetés A szakértıi tevékenységrıl nemcsak a ma hatályos büntetıeljárásban beszélhetünk. A tevékenység gyökerei ennél sokkal régebbi idıkre nyúlnak vissza. Jelentısége a büntetıeljárás fejlıdésével párhuzamosan növekszik. A tudományos és technikai forradalom elırehaladtával, a szakmai specializáció mind szélesebb körő kialakulásával egyre nagyobb szerepet kapnak a bőnüldözésben és igazságszolgáltatásban az igazságügyi szakértık. Közremőködésük az igazságszolgáltatásban azonban nem új jelenség. Már az írott egyiptomi emlékekbıl tudjuk, hogy testi sérülések megítéléséhez is igénybe vették a megfelelıen képzett orvosokat. Vitás származás esetében az antik Görögországban és Karthágóban antropológiai vélemények alapján állapították meg az eldöntendı kérdéseket. Adatok vannak mőszaki szakértık közremőködésérıl az ókori Róma jogrendszerében is. Ebben az idıben azonban önálló igazságügyi szakértıi tevékenység, mint tudomány még nem alakult ki, ennek a kezdetei csak a múlt századra tehetık1. A középkorban a nyomozati munka jelentıs mértékben foglalt magába szubjektív elemeket. A szubjektivitás abban rejlik, hogy a jogi döntések nem a bizonyítékok, objektív adatok és vallomások alapján készültek. Az emberek társadalmi egyenlıtlensége más és más feltételeket szabott a nyomozás folyamán, és nem elhanyagolható módon jelen volt a vallási lelkület is. Szent László királyunk törvénybe iktatta a nyomozás részét képezı, szaktudást igénylı nyomkövetést. Meg kellett vizsgálni hová vezetnek a tolvaj nyomai, és ha a falu határában tőntek el csak a nyomok, akkor a falunak kellett a tettest kiadnia, vagy kollektíven kellett a kárt megtéríteni. Bizonyított tény, hogy volt olyan ember, aki 300 km-en keresztül követett egy nyomot és sikerült neki elfognia a tettest. A vizsgálók, bírók külön nyomszakértık bevonásával dolgozhattak. Az okmányhamisítás, mint bőncselekmény már az írásbeliséggel együtt megjelent. Mivel hosszú ideig csak az egyház berkein belül beszélhettünk írásbeliségrıl, a bőncselekmény mővelıi eleinte kizárólag e területen folytatták tevékenységüket. Ekkor született az a törvény, hogy egyházi személy magántulajdont semmiféle okmánnyal, adománylevéllel nem szerezhet. Az okmányokban vizsgálták a pecsétet, szóhasználatot,
1
Dr. Molnár Gyula: Az igazságügyi szakértıi vizsgálatok kézikönyve 15.o.
4
dátumot, aláírót. Volt rá példa, hogy a hamisító azon bukott le, hogy 11 nappal az aláíró halála utánra datálta az okmányt. Akit okmányhamisítás miatt ítéltek el, könnyen a fejét és jószágát veszíthette. A középkorban is használtak már szakértıt a bizonyítási eljárásban. Jelen lehetett (késıbb kötelezı volt) a nyomozásban egy orvos, aki a mérgezéseket vizsgálta (igaz kezdetleges módszerekkel), vagy az erıszakos halállal elhaltaknál megpróbálta meghatározni milyen fegyver is volt az, amely a halált okozta. Szakértınek fogadták el az aranymőveseket, asztalosokat és lakatosokat is. Jelentıségük a lopás, betörés felderítésében volt mérvadó. A történelem során sok olyan korszakról beszélhetünk, amikor az átlag ember ismeretei igen szők körőek voltak, így csak az iskolázott emberek rendelkeztek széles látókörrel, ami azt eredményezte, hogy a szakértık igénybevételére nem, vagy csak korlátozott mértékben került sor. A társadalom változása, a tudományok fejlıdése leginkább a krimináltechnikai ágazatok kialakulásának kedvezett: már a XVII. században megkezdıdött az ujjnyomok vizsgálata,
1853-ban
Teichmann
kidolgozta
a vérszennyezıdés
kimutatásának
módszerét, néhány évvel késıbb pedig már meg tudták egymástól különböztetni az emberi és az állati vért. Az 1800-as évek második felében már alkalmazták a haj-, szırzet- és anyagmaradványok és a kézírás vizsgálatát. Az 1900-as években Oroszországban
Burinszkij
kidolgozta
a
kriminalisztikai
szakértıi
vélemény
tudományos alapjait. Magyarországon 1871-ben Fellatár Emil vezetésével létrejött az Igazságügyi
Vegyészeti
Intézet,
majd
1888-ban
megalakították
az
Országos
Igazságügyi Toxikológiai Intézetet, két évvel késıbb megalakult az Igazságügyi Orvostani Intézet. 1903-ban Európában elsıként hazánkban hozták létre az ujjnyomatnyilvántartást. A II. világháború szinte teljesen tönkretette az addig elért eredményeket, ezért a kriminalisztikai szakértıi tevékenységet újból ki kellett építeni. 1950-ben országos hatáskörrel létrejött az ORFK Bőnügyi Technikai Osztály és megkezdıdött a bőnügyi technikus képzés és egy év múlva újjászervezték az igazságügyi szakértıi szervezetet. A XXI. század büntetıeljárása szakértı igénybevétele nélkül elképzelhetetlen. A speciális képzettségő szakember által megválaszolandó kérdések különbözı jellegőek lehetnek. Egyes esetekben csak ténymegállapító szerepük van, (és pl. egy becsüs szakértı közremőködésekor közömbös, hogy az általa végzett értékbecslést adásvétel alkalmával vagy családjogi perben használják-e fel), a vélemények túlnyomó többségénél
azonban
a
bőnüldözı
és
igazságszolgáltató
5
hatóságok
munkáját
megfelelıen segítı szakvélemények elıterjesztéséhez a szakmai ismereteken túl elengedhetetlen a megfelelı jogi tájékozottság. A véleményt úgy kell elıterjeszteni, hogy az abban foglalt tudományos ismeretek az adott kérdéskörben laikus kirendelı hatóság és a felek számára egyaránt érthetıek legyenek. Mindezek azt eredményezik, hogy az igazságügyi szakértés határtudomány, amely az egyes szakmák ismeretein kívül megfelelı jogi tájékozottságot is feltételez. A szakterületek egy részén már megtörtént az önálló tudományág kialakulása. A tudományos kérdések mellett azonban folyamatosan és minden területen érvényesül az a jogpolitikai igény, hogy az országosan egységes, megalapozott ítélkezést azonos szakmai minıségő és a hatóságok által egyforma módon felhasználható igazságügyi szakvélemények segítsék elı. Részben az önálló tudományágak kialakulása, részben az egységes szemlélet biztosítása indokolta azt, hogy az igazságügyi kormányzat 1965-tıl folyamatosan alakította ki az állandó igazságügyi szakértıi hálózatot a legfontosabb területeken. Az intézmények egységes szakmai irányítása segít abban, hogy a különbözı szakértıi ágakban az intézményrendszer országosan biztosítsa azt, hogy a vélemények egységes szakmai színvonalon kerüljenek elıterjesztésre Az intézményrendszer 1985-re gyakorlatilag kiépült, valamennyi tájegységben, 2-3 megyére kiterjedı illetékességgel könyv-, mőszaki és orvos-szakértıi intézet vagy iroda mőködik, ezeket egészíti ki az országos hatáskörrel mőködı Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet, valamint a Belügyminisztérium intézményrendszere. Az állandó igazságügyi szakértıi rendszer kiépítése nem jelenti azonban azt, hogy nincs szükség kijelölt vagy eseti szakértıkre. Az tudomány mai állását képviselı szemlélet kialakulását segítik elı a különbözı posztgraduális képzési formák. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet - az Orvostovábbképzı Intézettel együttmőködve - már évek óta megszervezi az állandó és kijelölt szakértık szakmai továbbképzését. A közlekedési szakértés területén 1985-ben indult be az igazságügyi szakmérnökképzés és hasonló oktatási forma megszervezése van folyamatban mezıgazdasági szakértıi területen is. Az egységes szemlélet megteremtését segítik elı a felülvéleményezı bizottságok, bár véleményük nem köti a bíróságot, a testületileg kialakított állásfoglalások mégis alkalmasak nemcsak az ítélkezés segítésére, hanem a szakértık munkájának egységesítésére is. Egyre több területen jelennek meg módszertani levelek, melyek egy-egy szőkebb kérdés véleményezésénél összefoglalják a tudomány mai állását, orientálják a szakértıket a vélemények elkészítésében, és a hatóságokat azok értékelésében.
6
Az egységes szakmai szemlélet kialakítását segítı lehetıségek igen széles körőek. A hatósági visszajelzések, az egyes megyei bíróságok vagy szakértıi intézmények által szervezett konzultációk alkalmasak egy-egy kérdés részletes megvitatására, a hibás megoldások feltárására, a szakértık és a jogalkalmazók között fennálló esetleges nézetkülönbségek tisztázására. Nagyon fontos, hogy minden területen egyre mélyebb és rendszeresebb együttmőködés alakuljon ki a kijelölt szakértık és az intézményhálózat között, az igazságügyi szakértıi intézetek és irodák váljanak az egyes tájegység szakértıi munkájának módszertani központjává, ahol minden e területtel foglalkozó szakember lehetıséget kap az új tudományos eredmények megismerésére, az általánosan használt módszerek elsajátítására.2 Az ismeretek naprakészen tartása mindezek mellett azonban igényli a rendszeres egyéni továbbképzést, az új szakmai eredményekrıl való tájékozódást.
2
Dr. Molnár Gyula: i.m. 17.o.
7
2. A szakértı A szakértık igénybevétele a büntetıeljárásban attól függ, hogy a bőnügy releváns tényei és körülményei megállapításához vagy megítéléséhez szükségesek-e speciálisan képzett szakemberek. Az eljárási törvények általánosságban határozzák meg a szakértıktıl megkívánt ismeretek szintjét. Az egyik legelterjedtebb nézet a különleges szakértelmet illetıen az, hogy az állampolgárok általános ismereteibıl indul ki és lényegében minden olyan ismeretet a különleges szakértelem körébe von, amely ezt a szintet meghaladja. A technika és a tudomány fejlıdése, a társadalom változása olyan ismereteket eredményez, amellyel csak az adott terület szakembere rendelkezik - így eljárási szempontból a különleges szakértelmet igényel. A különleges szakértelem körébıl - e változások miatt - egyes ismeretek kikerülnek és általános ismeretekké válnak. Ez a kétirányú folyamat is szerepet játszik a különleges szakértelem fogalmának meghatározásában. Az ellentétes irányú folyamat figyelmen kívül hagyása a szakértık alkalmazásának szükségességét olyan mértékben növelné, hogy az a büntetıeljárás arányait megbontaná és az eljárás szakértıi vizsgálatok sorozatává válna, vagy a bizonyítás súlypontját a szakértıi véleményre helyezné. Általános nyomozási érdek, hogy a bizonyításhoz szükséges valamennyi adat, tény, nyom felderítésre kerüljön. A nyomozóhatóság tagjainak - a szükséges technikai felszerelésekkel ellátva - minden esetben törekedniük kell a releváns tények felderítésére, a nyomok felkutatására, összegyőjtésére, rögzítésére, a szakértıi vizsgálatra alkalmas módon való csomagolására és megırzésére. Ezek az eljárások,
habár különleges
szakértelmet
igényelnek,
nem
jelentenek
szakértıi
vizsgálatot, hanem ennek lehetıségét biztosítják. A nyomozó sajátos, speciális szakismerete nem jelent különleges szakértelmet, ezért szakértıt köteles kirendelni és saját „különleges szakértelmét" (írásszakértı, fegyverszakértı, könyvszakértı) csak a szakértıi vélemény értékelésénél használhatja. A kriminalisztika fokozatos fejlıdése, a nyomozóhatóság kriminalisztikai képzése és technikai eszközökkel történı ellátása lehetıvé teszi a nyomozóhatóság tagjainak részérıl annak felismerését, hogy a bőnügy releváns tényeinek megállapításához és megítéléséhez milyen esetekben szükséges szakértık bevonása, azoktól milyen kérdésekre kaphatnak választ, illetve azt, hogy a szakvéleményt képes legyen megfelelıen értékelni.
8
2.1. A szakértı igénybevétele
A Büntetıeljárásról szóló 1998. évi XIX tv.(továbbiakban Be.) 99.§ (1) bekezdése szerint: „Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges szakértıt kell alkalmazni. ,,3 Nem kell tehát szakértıt igénybe venni akkor, ha az eldöntendı kérdés igényel ugyan bizonyos szakismereteket, de ezekkel az általános iskolát végzett lakosság általában rendelkezik. Nincs szükség szakértıre olyan szakismeretek vonatkozásában sem, amelyekhez a bírók, ügyészek és nyomozótisztek tanulmányaik, képzéseik során jutnak hozzá. A törvény kitér azokra az esetkörökre is, amelyeknél a szakértı igénybevétele kötelezı: a) a bizonyítandó tény, illetıleg az eldöntendı kérdés a személy kóros elmeállapota, alkohol-, illetıleg kábítıszerfüggısége, b) a bizonyítandó tény, illetıleg az eldöntendı kérdés kényszergyógykezelés, vagy kényszergyógyítás szükségessége, c) a személyazonosítást biológiai vizsgálattal végzik, d) elhalt személy kihantolására kerül sor.4
A bőncselekmény pszichikai mozzanatait illetıen igen nehéz meghatározni, hogy hol kezdıdik a különleges szakismeretnek a területe, illetıleg hogy meddig terjednek a büntetıeljárást folytató hatóság jogászi szakképzettségével és gyakorlatával együtt járó lélektani szakismeretek. Az elme- és idegorvos szakértıi tevékenységére a büntetıeljárásban rendszerint a Btk. 24. §-ával kapcsolatban van szükség. Ilyenkor az a kérdés vár eldöntésre, hogy a terhelt az elmemőködés kóros állapotában - így különösen elmebeteg állapotban, illetıleg gyengeelméjőségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban követte-e el a cselekményt, avagy sem. A bőncselekmény elkövetésekor fennálló rendellenes lelkiállapotoknál az a további kérdés is válaszra vár, hogy kizárták, illetıleg korlátozták-e ezek a terheltnek azt a képességét, hogy cselekménye társadalomra 3 4
1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 99.§ (1) bek. 1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 99.§ (2) bek.
9
veszélyes következményeit felismerje vagy ennek a felismerésnek megfelelıen cselekedjék. Szükség lehet pszichiáter szakértık közremőködésére a terheltnek a bőntett elkövetése utáni idıpontban bekövetkezett elmebetegsége kérdésében, nemkülönben az elrendelt kényszergyógykezelés megszüntetése kapcsán is. Viszonylag ritkán válik szükségessé a sértettnek vagy a tanúnak a pszichiátriai szakértıi vizsgálata.5 Ha megállapítható, hogy bizonyos kérdés különleges szakértelmet igényel, felvetıdik a kérdés, hogy köteles-e a hatóság szakértıt alkalmazni abban az esetben, ha az eljáró ügyész, vagy bíró rendelkezik a megfelelı különleges szaktudással. Polgári perben ilyenkor a bíróság (saját ismereteire támaszkodva) mellızheti szakértı meghallgatását. A büntetıeljárási törvény alapján azonban ilyenkor is szakértıt „kell igénybe venni". Mellızni lehet szakértı alkalmazását olyan esetben, amikor valamely tényt technikai eszközök segítségével állapítottak meg, ha az közvetlen érzékeléssel észlelhetı és nem igényel speciális értékelést vagy magyarázatot a tudomány vagy technika szakembere részérıl. Ha tehát szakképzett nyomozó vagy kriminalisztikailag képzett ügyész - a szükséges technikai felszerelés birtokában - bizonyítandó tényeket felderít, közvetlenül érzékelhetıvé tesz és rögzít, akkor e tények megállapításához szakértıt igénybe venni általában szükségtelen. Nem kerülhet sor szakértı igénybevételére jogi kérdésben, ugyanis a jogi jellegő állásfoglalás nem tartozik a szakértı feladatai közé.6 Amennyiben az eljárás során a felmerült szakkérdésben nincs igénybe vehetı igazságügyi szakértı vagy intézmény, a szakértıi feladat ellátására megfelelı szakértelemmel
rendelkezı
más
természetes
személyt
vagy
jogszabályban
meghatározott intézményt is igénybe lehet venni. Mindez eseti jelleggel történik, és az így igénybevett szakértıt eseti szakértınek nevezzük. A szakértı (szükség esetén) a vizsgálat egy részének elvégzésére szakközremőködıt kérhet fel.7 A szakközremőködı a további eljárás során szakértıként is igénybe vehetı, ha megfelel a szakértıként való kirendelés feltételeinek. A szakértı technikai jellegő tevékenység elvégzésére segédszemélyzetet, az igazságügyi szakértıi intézmény alkalmazásában álló szakértı pedig a szakvélemény
5
Dr. Molnár Gyula: i.m. 22.o. Dr. Molnár Gyula: u.o. 24.o 7 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 20.§ (2) bek. 6
10
elıkészítésére, az intézményben alkalmazott szakértıjelölt közremőködését veheti igénybe; errıl a szakvéleményben a kirendelı szervet tájékoztatnia kell. 8
2.1.1. A szakértı és a szakvélemény a büntetıeljárásban
Az igazságszolgáltatásban a tények megállapítása és megítélése során a hatóság tagjainak szüksége van a saját szakmájukon kívül esı területekrıl származó szakmai ismeretekre. A hatóság a saját ismereteiknek pótlásáról külsı segítség útján gondoskodik és feladatai ellátásához szakértıt vesz igénybe. A szakértık elméleti ismerete és gyakorlati jártassága olyan fokú, amely meghaladja az átlagos ismeretszintet és egyes területeken az eljáró hatóság tagjainak tájékozottságát. A szakértık eljárásjogi helyzetének megítélésérıl az idık folyamán különbözı nézetek láttak napvilágot. Voltak olyan álláspontok, mely szerint a szakértı a hatóság segédje vagy sajátos tanú, mások tudományos bírónak vélték. Az eltérı álláspontok a szakértık eljárásjogi helyzetének túlhangsúlyozásából eredhettek. A legelterjedtebb nézet szerint a szakértıt a bíróság segédjének tekintették az eljárás során. Ennek lényege, hogy a szakértı a szakmai ismeretének alkalmazásával és közlésével segíti a hatóságot. A szakértıi nyilatkozatot a hatóság belátása, megítélése szerint használja. Az elképzelés azonban nem egészen egyeztethetı össze a kontradiktórius tárgyalás elveivel, így szinte természetessé vált a szakértınek a bizonyítás alanyai közé történı besorolása. A bizonyítás alanyai közül a szakértı szerepe leginkább a tanúéhoz hasonlítható, így számos jogrendszerben speciális tanúként kezelik. A bizonyítás alanyaként kezelt szakértıvel kapcsolatban azonban felmerül a probléma, hogy a bizonyítás alapfogalmai hogyan alkalmazhatók a szakvéleményre: a szakvéleményt bizonyítéknak, vagy a bizonyítás eszközének kell-e tekinteni; vagy rendelkezik-e a szakértıi vélemény olyan különleges sajátosságokkal, amely miatt a benne foglalt tények kiemelkednek a bizonyítékok sorából? Úgy gondolom a probléma feloldásának legegyszerőbb módja, ha a szakértıt valóban a bizonyítás alanyaként kezeljük, aki szakértelmét felhasználva mőködik közre a tények felderítésében, megállapításában vagy megítélésében. Tevékenységének eredménye pedig a szakvélemény, ami bizonyítási eszköznek minısül és amibıl a megállapítható tények bizonyíték értékőek, vagyis maguk a bizonyítékok. 8
2/1988. (V. 19.) IM rendelet 21.§
11
2.1.2. Szakértı és szaktanácsadó
A Be. 182. § (1) "Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, ha a bizonyítási eszközök felkutatásához, megszerzéséhez, összegyőjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakismeret szükséges, illetıleg az ügyész vagy a nyomozó hatóság valamilyen szakkérdésben felvilágosítást kér. "
Korunkban a bőnüldözı hatóság nemcsak szakértıi minıségben foglalkoztat specialistákat. A rendırség munkája elképzelhetetlen anélkül, hogy magában a nyomozói szervezetben ne mőködjenek olyan szakemberek, akik korszerő technikai felszereléssel rendelkeznek, és szakirányú ismereteik segítségével a nyomozók munkáját megkönnyítik. Ezek a szakemberek a szaktanácsadók. Szaktanácsadókat a nyomozó hatóság régóta alkalmaz. A bőnügyekben ezek a szakemberek rendszerint a nyomozókkal együtt szállnak ki a helyszínre, megadják a nyomozónak szükséges szakmai felvilágosításokat, illetıleg a nyomok felkutatása, megállapítása, rögzítése terén elvégzik a szükséges tennivalókat. Az eljáró hatóság szaktanácsadót rendelhet ki abban az esetben, ha a saját szakértelmét nem tartja elegendınek a különbözı bizonyítási eszközök összegyőjtésére, vagy különbözı szakkérdések körében történı tájékozódásra, illetve, ha a hatóság valamilyen szakkérdésben felvilágosítást kér.9 Az 1973. évi I. tv. (régi Be.) vezette be eljárási jogunkba a szaktanácsadói szerepkört. Szaktanácsadót elsısorban a nyomozás során vesz igénybe a hatóság. Kirendelése történhet írásban, vagy szóbeli megbízás alapján. A szaktanácsadó lehet állandó, kijelölt, eseti szakértı, vagy más szükséges szakértelemmel rendelkezı személy.
A kriminalisztikai szaktanácsadók megbízhatók: a) a bőncselekmények helyszíni szemléjén szükségessé váló nyomkutatással, egyéb tárgyi bizonyítási eszközök felderítésével, b) mintavétel elvégzésével, összehasonlító próbák készítésével, c) kriminalisztikai következtetések levonásával.
9
Dr. Molnár Gyula: i.m. 36.o.
12
Igénybevétele
kötelezı,
ha
a
terhelt
vallomását
a
nyomozásban
poligráf
alkalmazásával vizsgálják.10 A szaktanácsadók leggyakoribb feladata a nyomrögzítés (rendszerint eredetben történı rögzítés, fényképezés, megmintázás), a tárgyi bizonyítékok összegyőjtése (a mikro mérető anyagmaradványok összegyőjtése), okirati bizonyítékok felkutatásában való közremőködés (egyes nyilvántartási rendszerekbıl a bizonyításhoz szükséges okmányok megszerzése). A szaktanácsadó feladata még a fent említetteken túl, hogy a szükséges részletezéssel leírja tevékenységét (pl.: nyomrögzítés helye, technikája) feltevéseit, hipotetikus következtetéseit (ami pl.: az ismeretlen tettes fizikai, vagy pszichikai tulajdonságaira, más ismert, vagy ismeretlen tettes által elkövetett bőncselekményekkel fennálló összefüggéseire nézve a beszerzett bizonyítási eszközök alapján jött létre) mivel ez is része az eljáró hatóság által végzett nyomozási cselekménynek. A törvényben említett négyféle tevékenység: 1) felkutatás, 2) összegyőjtés, 3) rögzítés és 4) felvilágosítás adása Ezek nem azonos jellegő cselekmények.11
Már ismert bizonyítékok összeszedése
vagy rendszerezése (vagyis összegyőjtése), valamint rögzítésük, általában fogalmilag jól különválasztható a nyomozástól, amivel szemben a bizonyítási eszközök felkutatása jellegzetes nyomozási feladat. A szakkérdésben adott felvilágosítás pedig a valóságban ritkán szorítkozik úgynevezett tapasztalati tétel puszta közlésére, hanem - a konkrét ügyre vonatkoztatott - több-kevesebb véleményi elemet is tartalmaz, melyek a szakmailag releváns tények megvizsgálásán alapulnak: ez tartalmilag szakértıi jellegő tevékenység. Szaktanácsadó igénybevételénél az a cél, hogy a hatóság technikailag helyesen, célszerően végezhesse munkáját, a keresett tárgyi bizonyítékokat gyorsan és biztosan ismerje fel s lefoglalásukat mőszakilag megfelelıen eszközölje. A szaktanácsadó feladata tehát az észlelés, rögzítés és további kutatás szakszerő segítése.
10 11
1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 182.§ (2) bek. Dr. Molnár Gyula: i.m. 39.o.
13
Különbségek a szaktanácsadói felvilágosítás és a szakvélemény között: a)
A szakvéleményt a szakértı szabályozott kirendelésre és a kriminalisztikai követelmények betartásával készíti el, a szaktanácsadói felvilágosítás adásával kapcsolatban ilyen követelmények nincsenek.
b)
Szakértıi vizsgálat elvégzésére - szakvélemény adására - szaktanácsadó nem vonható be, míg szakértı adhat szaktanácsadói felvilágosítást.
c)
A szaktanácsadó bizonyítékot nem szolgáltat, csak elısegíti új bizonyítékok szerzését, véleményének felülvizsgálatára nincs lehetıség.12
A szakértı és a szaktanácsadó között a legfontosabb különbség formális-jogi természető: a szaktanácsadó az adott ügyben szakértıként kirendelve nincs. Ebbıl következik,
hogy
személyével
kapcsolatosan
az
érdekeltek
javaslattételi,
és
kérdésfeltevési jogának gyakorlása szóba sem kerül, jelentést nem nyújt be, stb. A leírtak alapján tehát megfogalmazható az az általános tétel, miszerint minden szakértı egyben szaktanácsadó (szakember) is, de nem minden szaktanácsadó (szakember) szakértı. Míg a szakértı a saját nevében írásbeli véleményt ad, amely az általa lefolytatott kísérletek és vizsgálatok eredményeire épül, illetve a feltett kérdésekre ad választ, és ez a szakvélemény alkotja a bizonyítékok egyik forrását, addig a szakember nem ad semmiféle írásbeli véleményt, csupán segítséget nyújt a vizsgálónak vagy a nyomozónak a helyszíni szemle, a nyomozási kísérlet stb. során. Ilyenkor utasításokra meghatározott cselekményeket végez el, tanácsokat és javaslatokat ad, magyarázattal szolgál speciális ismeretei alapján. A szaktanácsadó bevonása - akár a bizonyítási eszközök összegyőjtése, akár a szaktanácsadói felvilágosítás adás céljából - nem zárja ki, hogy a hatóság késıbb ugyanazokra a tényekre vonatkozóan szakértıt is kirendeljen az eljárásba. A törvény azt sem nem zárja ki, hogy az eljáró szaktanácsadót késıbb a hatóság szakértıként kirendelje. Ennek egyetlen jogi korlátja, hogy szakértıként nem járhat el, az, aki a hatóság tagjaként járt el, vagy akire tanúként szükség lesz. A szaktanácsadó kizárására, jogaira és kötelezettségeire ugyanazok a szabályok az irányadóak, mint a szakértı esetében. Véleményem szerint a szakértıként kirendelt szaktanácsadó - minthogy résztvevıje a hatósági cselekményeknek - könnyen válhat elfogulttá és szakértıként adott
12
Dr. Illár Sándor: Krimináltechnika 422.o.
14
véleményében is feltőnhetnek az elfogultságra utaló feltevések, ezért a szaktanácsadót nem célszerő szakértıként kirendelni (kivéve feljelentés kiegészítés esetén, vagy orvos szaktanácsadó esetén). Indokoltabb tehát, hogy a kezdetektıl önálló szakértıként járjon el az adott ügyben. Bőncselekmények esetén, az igazság felderítése során is igen fontos követelmény, hogy a speciális szakkérdésekben csak elfogulatlan szakemberek vehessenek részt az eljárásban az eljáró hatóság mellett. E követelmény érvényesülése azonban csak akkor biztosítható, ha az eljárási cselekményeknél segédkezı specialista nem marad ismeretlen az eljárás késıbbi szakában tevékenykedı hatóságok elıtt. Ki kell zárni annak a lehetıségét, hogy a terhelt vagy a sértett vonatkozásában elfogult szakember gyakoroljon befolyást az eljárási cselekmények lefolytatására. Éppen ezért ha az ügyben szakértı kirendelésére kerül sor, hasznos a szaktanácsadó munkájának dokumentálása. Közremőködésérıl jegyzıkönyvet kell készíteni, és azt a nyomozás irataihoz kell csatolni. A szaktanácsadónak nem feladata bizonyíték forrásául szolgáló szakvéleményt adni, az ugyanis a szakértı feladata. A szaktanácsadó a maga szakismereteivel segédkezik a hatóságnak, technikai támogatást nyújt, de a bizonyítandó tényekrıl alkotott véleménye magánvéleményi súlyú csupán, melyet a hatóság akkor és annyiban hallgat meg, ahol és amennyiben szüksége van rá. A nyomozati szakban - az esetek nagyobb részében - a specialistára a nyomozást segítı feladat is hárul.13 Nem csupán a rendelkezésére bocsátott anyag megvizsgálásán alapuló logikai ítéletek és következtetések formájában kell segítséget nyújtania, hanem a nyomozóval együttesen, vagy akár viszonylag önállóan kutat fel egyes bizonyítékokat. A
kriminalisztikai
következtetéseket
tartalmazó
szaktanácsadói
felvilágosítások
jelentısen elısegíthetik a nyomozás irányának a meghatározását. Egyes esetekben a nyomozás során késıbb beszerzett bizonyítási eszközök egyértelmően megerısítik a krimináltechnikai szaktanácsadók által a nyomozás kezdeti szakaszában levont következtetéseket. Az eljáró hatóság dönti el, hogy a kriminalisztikai következtetéseket tartalmazó szaktanácsadói felvilágosítást a bőnügy irataihoz csatolja-e, mint okiratot és így kaphat-e szerepet a bizonyítás eszközei között.
13
Dr. Molnár Gyula: i.m. 38.o.
15
A nyomozás késıbbi megállapításai akár alátámasztják, akár nem, az írásban adott vagy jegyzıkönyvbe felvett felvilágosítást, szaktanácsadó következtetéseit a bőnügy irattári anyagai között meg kell ırizni.14
2.2. Az igazságügyi szakértı, valamint az igazságügyi szakértıi intézmények
A Be "102. § (1) A bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság a szakértıi névjegyzékben szereplı igazságügyi szakértıt, illetıleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértıi intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellı szakértelemmel rendelkezı személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértı) rendelhet ki szakértıként. (2)
Külön
jogszabály
meghatározhatja
azokat
a
szakkérdéseket,
amelyekben
meghatározott intézmény vagy szakértıi testület jogosult véleményt adni. Intézmény vagy testület kirendelése esetén annak vezetıje jelöli ki az eljáró szakértıt. (3) A szakértı kirendelésérıl a kirendelı határozat keltétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a terheltet, a védıt, a sértettet, és - ha a szakértıt a bíróság rendelte ki - az ügyészt. (4) A gazdasági társaság, a szakértıi intézmény, a szervezet, illetve a szakértıi testület vezetıje a kirendelı határozat kézbesítésétıl számított nyolc napon belül tájékoztatja a kirendelıt az eljáró szakértı személyérıl. E közlés kézbesítésétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a (3) bekezdésben írt személyeket és szerveket a tájékoztatás tartalmáról.15
Igazságügyi szakértı az lehet, aki 1. a szakterületének megfelelı felsıfokú képesítéssel és legalább öt év szakmai gyakorlattal, 2. ha nincs szakterületének megfelelı felsıfokú képesítése, akkor középfokú képesítéssel és legalább tíz éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Az igazságügyi szakértı a szakértıi tevékenységét az ország egész területén kifejtheti.16
14
Dr. Illár Sándor: i.m. 423.o. 1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 102.§ 16 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 1.§ 15
16
Az igazságügyi szakértıi névjegyzékbe való felvétel iránti kérelemben az alábbi adatokat kell feltüntetni és igazolni, vagyis a kérelem kötelezı tartalmi elemei a következık: a) kérelmezı –
nevét, születési helyét és személyi számát,
–
diplomájának (oklevelének) számát és keltét (szak, kar megnevezése),
–
tudományos fokozatát,
–
szakképzettségét (szakorvosi képesítését stb.),
–
jelenlegi foglalkozását, beosztását,
–
a munkáltató (szövetkezet) nevét és címét,
–
szakmai mőködésének fıbb adatait (a szakágazatok és munkakörök részletes megjelölése a munkáltató megnevezésével és az idıtartamnak naptár szerinti feltüntetésével; orvosoknál és gyógyszerészeknél az orvosi nyilvántartásba vétel adatait);
b) az engedélyezni kért szakágazat megjelölését.
A kérelemhez csatolni kell: a) az iskolai végzettséget és az egyéb képesítést igazoló okirat hiteles másolatát, b) három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, c) a szakmai mőködés részletes leírását (mikor, hol, milyen munkakört töltött be, milyen idıtartamú szakmai gyakorlattal és képesítéssel rendelkezik; a szakmai mőködés, a szaktudás megítéléséhez szükséges egyéb adatokat pl. a szakmai cikkek, értekezések megjelenésének idıpontját és helyét stb.), d) az igazságügyi szakértıi személyi lapot, e) a már rendelkezésre álló szakértıi mőködési engedély másolatát.17
A szakértıi névjegyzékbe való felvételére a Legfelsıbb Bíróság elnöke vagy a legfıbb ügyész is tehet javaslatot. A beterjesztett kérelmet ezután véleményezik. Az igazságügy miniszter a névjegyzékbe való felvételrıl a szakértıt írásban értesíti, és amennyiben felvételre került a névjegyzékbe, igazságügyi szakértıi igazolvánnyal látja el, amelyben megjelöli a szakértı szakágazatát. Ha a szakértı munkaviszonyban áll, a névjegyzékbe való felvételérıl a munkáltatót értesíteni kell. A szakértık névjegyzékét 17
2/1988. (V. 19.) IM rendelet 4. számú melléklet
17
az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban vezetetik, amely egy nyilvános jegyzék (lásd: Mellékletek).18 A szakértı a mőködését a szakértıi eskü letétele után kezdheti meg. A szakértıi eskü szövege:
,,Én ..................................... esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hő leszek; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és a szolgálati titkot megırzöm; igazságügyi szakértıi tevékenységem során részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelıen járok el.”19
A szakértıt a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság rendeli ki. A szakértı az írásbeli szakvéleményt bélyegzıjével látja el. A bélyegzın feltünteti a nevét és az igazságügyi szakértıi igazolványában meghatározott szakágazatát. A szakértı a szakértıi tevékenységérıl nyilvántartást vezet. Ebben fel kell tüntetni 1. a kirendelı szerv megnevezését és ügyszámát, 2. a kirendelı nevét, 3. a kirendelés (megbízás) és a szakvélemény keltét, valamint 4. a felszámított szakértıi díjat.
A szakértı tevékenységét az igazságügyi és rendészeti miniszter felügyelete alatt látja el, vagyis a miniszter a munkáját megvizsgálhatja. A vizsgálat megkezdésérıl a szakértıt értesíteni kell. Ha a szakértıt a névjegyzékbıl törlik, a mőködésének megszőnésétıl számított nyolc napon belül köteles átadni igazolványát és bélyegzıjét az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részére, a folyamatban levı ügyek iratait pedig a kirendelı szervnek, illetve a megbízónak. A miniszter a névjegyzékbıl való törlésrıl a szakértıt, valamint munkaviszonyban álló szakértı esetében a munkáltatót is írásban értesíti. Az igazságügy és rendészeti miniszter által alapított szakértıi intézményeket igazgató vezeti. Az intézmény szervezetének kialakítását maga a miniszter hagyja jóvá. Az intézmény az ellátott szakterületeknek megfelelıen irodákra és osztályokra tagozódhat. Az ügyben eljáró szakértıt az intézmény igazgatója az intézményben mőködı szakértık közül jelöli ki. Ha a kirendelés megnevezi, hogy az intézmény 18 19
http://szakertok.irm.gov.hu/Search 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 5.§ (2) bek.
18
melyik szakértıje járjon el, lehetıleg a megnevezett szakértıt kell a kirendelés ellátására kijelölni. Kivételes esetben az intézmény igazgatója az intézménnyel közalkalmazotti jogviszonyban nem álló szakértıt is felkérhet a szakvélemény elkészítésére, feltéve, ha ehhez a kirendelı szerv hozzájárult. Nem jelölhetı ki az intézménynek az a szakértıje, akinél a jogszabályban meghatározott kizárási ok áll fenn. Ha a kizárási ok az intézmény vezetıjére áll fenn, az intézményben mőködı egyetlen szakértı sem adhat szakvéleményt. Ha a kizárási ok az intézmény igazgatójára vonatkozik, az intézmény szakvéleményt nem adhat és a kirendelı szerv más intézményt vagy szakértıt vesz igénybe Ha az intézmény igazgatója a kizárási okot alaposnak tartja, más szakértı kijelölésérıl a saját hatáskörében gondoskodik. Ha a kirendelı szerv a szakértıre nézve kizárási okot állapít meg, az intézmény igazgatója más szakértıt jelöl ki..20
Az intézmény igazgatója a szakértı kijelölésérıl értesíti: a) a kirendelı szervet, büntetıeljárás esetén a terheltet és a védıt; b) a bíróságon folyó büntetıeljárás során az ügyészt, illetve a magánvádlót is; c) polgári eljárás esetén a feleket, a beavatkozót és az ügyben eljáró ügyészt.
A szakértı és az intézmény igazgatója megállapodik a szakértı saját nevében készített szakvéleménye intézményi költségeinek megtérítésérıl. Az intézményekkel kapcsolatos egyes igazgatási, gazdálkodási és munkaügyi feladatokat az Igazságügyi Szakértıi Intézetek Hivatala látja el, míg az Igazságügyi Szakértıi Intézetek Hivatalának Szervezeti és Mőködési Szabályzatát az igazságügyi és rendészeti miniszter állapítja meg.21 Akár személyt, akár intézményt rendel ki a hatóság szakértıül, e tevékenység ténylegesen meghatározott, az érdekeltek által megismerhetı olyan személy láthatja el, aki szakértıi tevékenységre alkalmas. Az alkalmasság kétoldalú: egyrészt szakmai, másrészt jogi jellegő. A szakmai részét már korábban érintettem, gondolok itt az adott tudományos, mővészeti vagy gazdasági téren meglévı különleges szakképzettségre (ennek hiányában beszélünk álszakértırıl, ugyanis a puszta hatósági kirendelés senkit sem tesz szakértıvé ). A másik rész pedig arra utal, hogy jogilag csak olyan személy 20
2/1988. (V. 19.) IM rendelet 11.§-18.§-ig
21
2/1988. (V. 19.) IM rendelet 18.§
19
alkalmas a szakértıi tisztségre, aki teljesen cselekvıképes, a közügyektıl illetve annak a foglalkozásnak a gyakorlásától, melyben szakképzettséggel rendelkezik, eltiltva nincs. Sem a magyar állampolgárság, sem a magyar nyelv ismerete nem eleme az általános jogi alkalmasságának. Nem szokott nehézséget okozni annak igazolása, hogy a számításba jövı személy rendelkezik-e a szükséges tudományos ismeretekkel, mert ez oklevéllel, igazoló iratokkal tanúsítható. Nincs szükség esetenkénti igazolásra az igazságügyi szakértıknél, akiknél ennek a követelménynek az ellenırzése már elızetesen megtörtént.22
2.3. Az ORFK Bőnügyi Szakértıi- és Kutatóintézet szervezete és munkája, az ORFK Bőnügyi Technikai Szolgálatának felépítése és feladata
A Bőnügyi Szakértıi- és Kutatóintézet az igazságügyi orvos-szakértıi, szerológiai-, molekuláris biológiai-, biológiai-, fegyver-, nyom-, írás-, okmányszakértıi, ujjnyomatszakértıi, fizikai-kémiai szakértıi területeken önálló szakértıi, módszertani és kutatóintézet. Az Országos Rendır-fıkapitányság vezetıjének közvetlenül alárendelve látja el feladatát. Az ORFK Bőnügyi Technikai Szolgálatának feladata, hogy a tudomány és technika által rendelkezésre álló eszközök és módszerek felhasználásával hatékonyan támogassa a bőncselekmények felderítését és bizonyítását.
Az ORFK Bőnügyi Technikai Szolgálata A) - központi szervre, B) - regionális mikrocentrumokra, C) - megyei és D) - területi (rendırkapitánysági) szervekre tagozódik.
A) A központi szerv feladatai: a) szakirányítja a megyei rendır-fıkapitányságok és a makrocentrumok bőnügyi szakértıi- szaktanácsadói tevékenységét b) szervezi a bőnügyi technikusok és szakértık képzését és továbbképzését
22
Dr. Székely János: Szakértık az igazságszolgáltatásban 32.o.
20
c) ellátja a területi szerveknél mőködı számítógépes rendszerek mőködésével kapcsolatos fejlesztési és koordinációs feladatokat d) ellátja a kiemelt bőncselekmények helyszíni szemléihez és egyéb nyomozási cselekményeihez kapcsolódó bőnügyi technikai feladatokat e) koordinálja a megyei és területi szervek technikai eszközökkel történı ellátását, felügyeli a fejlesztést, teszteli az új eszközöket és azok alkalmazásához útmutatókat készít és ad ki f) a Szolgálati Állat- felügyelıséggel együttmőködve szakirányítja a bőnügyi kutyás szolgálati tevékenységet
B) A bőnügyi technikai mikrocentrumok: a) ellátják a centrum megye hatáskörébe utalt helyszíni szemléken végrehajtandó és egyéb bőnügyi technikai feladatokat b) szakirányítják a centrum megye rendırkapitányságainak bőnügyi technikai és nyomozókutya vezetıi tevékenységét c) szakértıi osztálya írás-, okmány-, nyom-, fegyver-, ujjnyom-, vegyész és biológus szakértıi területeken végez vizsgálatokat d) közremőködik a több megyét érintı bőncselekmények felderítésében olyan szakértıi ágakkal, amelyekben a vizsgálatot kérı megyének szakértıje nincs. vagy a szakértıi vizsgálathoz nem áll rendelkezésre megfelelı mőszerezettség e) számítógépes mozaikot készít f) szagazonositó tevékenységet folytat
Regionális mikrocentrumok: -
Miskolc ( Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú- Bihar, Szabolcs - Szatmár Bereg, Heves megye )
-
Pécs ( Baranya-, Somogy-, Tolna- megye )
-
Veszprém ( Veszprém-, Gyır- Moson- Sopron-, Fejér-, Vas-, Zala megye } székhellyel és illetékességgel mőködnek.
C) Megyei (budapesti) bőnügyi technikai egységek: A megyei ( budapesti ) rendır- fıkapitányságok vezetı bőnügyi helyettesének alárendelve látják el feladatukat, mely feladatok hasonlóak a mikrocentrumok feladataihoz.
21
D) Területi (rendırkapitánysági) bőnügyi technikai egységek: Ellátják a rendırkapitányság hatáskörébe tartozó ügyekben végrehajtandó bőnügyi technikai szaktanácsadói és szakértıi feladatokat. A rendırség szervezeti felépítésében a BM BSZKI -n kívül minden megyében megtalálhatók a helyi szakértık és szaktanácsadók. A rendır-orvosi hivatalok látják el a bőnügyekben az igazságügyi orvosszakértıi feladatokat. Az igazságügyi szakértıi szervezetrıl szóló hatályos jogi szabályozás szerint a krimináltechnikai tartalmú szakkérdésekben elsısorban a szakértıi intézményeket kell megkeresni krimináltechnikai szakvélemény adása végett.
Az ORFK BSZKI-t kell megkeresni a viszonylag bonyolultabb szakkérdésekben: a) fegyverek és lıszerek szakértıi vizsgálata b) fizikai, vagy vegyészeti vizsgálatok c) biológiai szakértıi vizsgálatok / vérfolt, véralkohol, hajszır, diatóma / vizsgálat esetén d) textilszakértıi vizsgálat, csontvázlelet és fénykép alapján történı személyazonosítás szüksége esetén.
Megyei krimináltechnikai szakértık hatáskörébe tartoznak általában: a) nyomszakértıi b) írásszakértıi-, okmányszakértıi- metallográfiai- vizsgálatok c) fegyverszakértıi vizsgálatok elvégzése d) ujjnyomatok vizsgálata.
A BM BSZKI Daktiloszkıpiai Osztályát kell megkeresni daktiloszkópiai szakértıi vizsgálat esetén.
Az Okmányszakértıi Irodát kell megkeresni szakértıi vélemény adása végett, ahol az eljárás tárgya: a) magyar, vagy külföldi személyi okmányai, b) fontos szervek igazolványai, engedélyei. 23
23
Dr. Molnár Gyula: i.m. 48.-50.o.; Dr. Illár Sándor: i.m. 413.-415.o.
22
2.4. A szakértı feladata
A szakérı feladata, hogy a tudomány és a mőszaki fejlıdés eredményeinek felhasználásával készített szakvélemény útján elısegítse az igazság megállapítását, illetve a szakkérdés eldöntését. A szakértı véleménye bizonyítási eszköz, a benne foglalt adatok, tények, a levont következtetések pedig bizonyítékok.
2.5. A szakértı kirendelésének elıkészítése
A szakértık kirendelésének elıkészítése során az eljáró hatóság általában az alábbi kérdések tekintetében dönt: a) milyen szakértıt, b) milyen idıpontban kíván igénybe venni, c) milyen feladatot határoz meg és d) milyen tárgyakat bocsát a szakértı rendelkezésére, ill. e) milyen tényekrıl és körülményekrıl tájékoztatja a szakértıt.
A szakértık kirendelésének szükségszerő feltétele, hogy a vizsgálati anyag rendelkezésre álljon, vagy szakértıi módszerekkel történı felkutatásához a lehetıség adott legyen. Ez a feltétel már a nyomozás kezdeti szakaszától kezdve megvalósulhat. További feltétel, hogy az eljáró hatóság rendelkezzen a vizsgált bőncselekmény legfontosabb tényeire, körülményeire információval, hogy a szakértı részére megfelelı feladatokat határozhasson meg.24 Az azonosítási vizsgálatok feltétele, vagyis az azonosító és feltételezett azonosítandó tárgyak felkutatása és lefoglalása gyakran csupán késıbbi nyomozási szakokban valósul meg. Mindezeket figyelembe véve a krimináltechnikai szakértık kirendelését azonnal el kell rendelni, amint a vizsgálati tárgyak rendelkezésre állnak. Gyakran már olyankor is szükséges a szakértı igénybevétele, amikor még csak az azonosított tárgyak állnak rendelkezésre. Ilyen esetben a szakértıtıl azonosítási vizsgálat helyett az inkriminált iratból kiinduló következtetések felállítása kérhetı.
24
Dr. Illár Sándor: i.m. 415.-416.o.
23
A krimináltechnikai szakértık kirendelésének elıkészítése: a) a vizsgálati anyagok felkutatásából, biztosításából, rögzítésébıl, kiválogatásából és csomagolásából, továbbá b) a szakértı tájékoztatásához szükséges információk beszerzésébıl és rögzítésébıl áll. A krimináltechnikai vizsgálati anyagok felkutatása elsısorban az eljáró hatóság feladata. Az erre irányuló leggyakoribb nyomozási cselekmények
a szemle, a
házkutatás, illetve a lefoglalás, melyek foganatosítására az eljáró hatóság jogosult. Ezeknek az eljárási cselekményeknek az elvégzésével az eljáró hatóság a szakértıt nem bízhatja meg. Ha a tárgyi bizonyíték rögzítésével, illetve a mintavétellel összefüggı különleges szakértelmet igénylı feladatokkal a szakértıt kívánja megbízni az eljáró hatóság, akkor a tevékenység ellátásának helyét, idejét, módját a kirendelı határozatban pontosan meg kell jelölni. Ha a szakértıi vizsgálat végzése közben merül fel a vizsgálati tárgyakon újabb, addig nem észlelt nyom, vagy más tárgyi elváltozás felkutatásának, rögzítésének vagy újabb mintavételnek a szükségessége, ezt a szakértı sürgıs esetben a kirendelı hatóság erre vonatkozó határozata nélkül is elvégezheti, de errıl köteles a kirendelı hatóságot haladéktalanul értesíteni. A vizsgálati anyagok, tárgyi bizonyítékok és minták biztosítása, rögzítése és csomagolása szintén elsısorban az eljáró hatóság feladata. E tevékenységbe, az elızı bekezdésekben már bemutatottaknak megfelelıen, a krimináltechnikai szakértı csak akkor kapcsolódhat be, ha nemcsak a tárgyi bizonyítási eszköz felkutatása, vagy a mintavétel, hanem a felkutatást követı további teendık (biztosítás, csomagolás) elvégzése is különleges szakértelmet igényel.25 A vizsgálati anyagok felkutatását követıen megfelelı krimináltechnikai módszerekkel a vizsgálati anyagokat - ha az azonnali rögzítésük nem lehetséges - a további feladatok elvégzéséig biztosítani kell. A biztosítás ideiglenes jellegő cselekmény, célja a végleges jellegő rögzítésig a nyomok és más tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítésének vagy megváltoztatásának megakadályozása. A vizsgálati anyagok felkutatása, biztosítása és rögzítése során érvényesíteni kell az alábbi eljárásjogi és kriminalisztikai követelményeket: 1.
A felkutatásra, biztosításra, rögzítésre irányuló nyomozási cselekmény lefolyását jegyzıkönyvben, fényképfelvételekkel, rajzokkal vagy más
25
Dr. Illár Sándor: i.m. 417.o.
24
módszerrel úgy kell rögzíteni, hogy a vizsgálati anyag eredete és lényeges sajátossága, illetve a feltalálási helye egyértelmően kitőnjenek. 2.
A felkutatott nyomot, vagy a nyomhordozó tárgyat, vagy egyéb más tárgyi bizonyítási eszközt olyan jelzéssel (bőnjelcímke) kell ellátni, amely biztosítja a tárgy egyediségét és megakadályozza akár szándékos, akár gondatlan elcserélését.
3.
A vizsgálati tárgyat a krimináltechnika szabályainak megfelelıen úgy kell biztosítani, rögzíteni és becsomagolni, hogy a tárgy védve legyen a megváltoztatás
veszélyeivel
szemben.
Elsısorban
azoknak
a
sajátosságainak változatlanságát kell biztosítani, amelyek a késıbb szakértıi vizsgálat során jelentıséggel bírhatnak. A vizsgálati anyagok biztosítása, vagy rögzítése után kerülhet sor - elsısorban nagymennyiségő vizsgálati anyagok esetében - az anyagok vizsgálati alkalmasság szempontjából történı szétválogatására. Ezt a válogatást elvégezheti: 1. Az
eljáró
hatóság
(feltéve,
hogy
az
ehhez
szükséges
alapos
krimináltechnikai ismeretekkel rendelkezik). 2. A helyszínen tevékenykedı, vagy az ebbıl a célból bevont szaktanácsadó. 3. A helyszínen a vizsgálati anyagok felkutatásában közremőködı szakértı.26 Vizsgálati alkalmasság szempontjából válogatás nélkül célszerő a tárgyi bizonyítási anyagokat (eszközöket) a szakértı rendelkezésére bocsátani, ha az ügy kiemelkedı súlyossága, vagy a késıbbi szakértıi vizsgálat bonyolultsága a szakértı szakmai ismereteinek felhasználásával történı anyagválogatást indokolja. A mintavétel illetve az összehasonlító próbák készítésének általános kriminalisztikai követelménye, hogy az eljáró hatóság olyan módszert alkalmazzon, amely lehetıvé teszi a szakértı számára a minta minél több sajátosságának vizsgálatát és az azonosító tárgy sajátosságaival történı összehasonlítását. A vizsgálati tárgy és a szóban forgó vizsgálat különleges követelményeinek megfelelıen kell a szállítás módját is meghatározni. Ebbıl a célból szükség esetén a szakértıvel kell konzultálni.
26
Dr. Illár Sándor: i.m. 417.o.
25
A szakértı tájékoztatását szolgáló adatok alapján: a) a szakértı megismerheti a vizsgálatra küldött tárgyak, nyomok is más tárgyi bizonyítékok keletkezésének körülményeit. Ezek ismerete nélkülözhetetlen a vizsgálati tárgyak sajátosságainak helyes értékeléséhez; b) a szakértı áttekintheti a bőnügy tényállásának fontos elemeit; c)
ismernie kell a ügy fontos adatait ( pl. a felek nevét ).27
2.6. A szakértı kirendelése
A Be "102. § (1) A bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság a szakértıi névjegyzékben szereplı igazságügyi szakértıt, illetıleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértıi intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellı szakértelemmel rendelkezı személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértı) rendelhet ki szakértıként. (2)
Külön
jogszabály
meghatározhatja
azokat
a
szakkérdéseket,
amelyekben
meghatározott intézmény vagy szakértıi testület jogosult véleményt adni. Intézmény vagy testület kirendelése esetén annak vezetıje jelöli ki az eljáró szakértıt. (3) A szakértı kirendelésérıl a kirendelı határozat keltétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a terheltet, a védıt, a sértettet, és - ha a szakértıt a bíróság rendelte ki - az ügyészt. (4) A gazdasági társaság, a szakértıi intézmény, a szervezet, illetve a szakértıi testület vezetıje a kirendelı határozat kézbesítésétıl számított nyolc napon belül tájékoztatja a kirendelıt az eljáró szakértı személyérıl. E közlés kézbesítésétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a (3) bekezdésben írt személyeket és szerveket a tájékoztatás tartalmáról 28
27
Dr. Illár Sándor: i.m. 418.0.
28
1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 102.§ (1)-(3). bek.
26
A kirendelésre rendszerint csak nyomozást elrendelı határozat meghozatala után kerül sor, kivételes esetben azonban elıbb is sor kerülhet rá, ha halaszthatatlan nyomozati cselekményként foganatosítják a szemle kapcsán.
2.6.1. A bőncselekményhez közvetlenül kapcsolódó szakértıi tevékenységek
A bőncselekményhez közvetlenül kapcsolódó szakértıi területek igen speciális részét képezik a büntetıeljárásnak. Ezekben az esetekben éppen attól válik speciálissá az eljárás, hogy nem a megszokott hatósági szervek, illetve szakértık látják a szükséges eljárási cselekményeket, illetve, hogy a tevékenységük az adott bőncselekményhez képest nem utólagos. Ilyen speciális területekrıl beszélhetünk az egyes Megyei Rendır-fıkapitányságokhoz tartozó Bevetési Osztályok estén, illetve kriminálpszichológusok, szakpszichológusok eljárásba történı bevonásakor. E speciális területekkel kapcsolatban beszélgetést folytattam Gyöngyösi Károllyal a Hajdú-Bihar Megyei Rendır-fıkapitányság Bevetési Szolgálat Akció Osztály vezetıjével, aki az egyes eljárási cselekmények során elıforduló tapasztalatait osztotta meg velem. Gyöngyösi Károly elmondása szerint a Btk-ban nevesített bőncselekmények között, nem sok olyat találhatunk, ahol az ı speciális jelenlétükre nem volna szükség. Majdnem minden bőncselekmény esetén számolni kell annak lehetıségével, hogy az úgynevezett hagyományos eljárást lefolytató rendıri szervek mellett, szükség van a speciálisan képzett és felkészített Akció Osztályok jelenlétére is. Ezen területek alól, talán csak a gazdasági bőncselekmények képeznek kivételt. A továbbiakban Gyöngyösi Károly egy túszhelyzet segítségével próbálta szemléltetni számomra a különleges szakértelem szükségességét. Átfogó képet kaptam arról, mennyire széles körben kell a hatóságokat, illetve szakértıket bevonni az eljárásba. Maga az eljárás a legtöbb esetben egy bejelentés alapján indul meg. A bejelentésben elmondott adatoknak megfelelıen az ügyeletet ellátó intézkedik a karhatalmi szervek bevonása végett. Itt dıl el, mely szolgálati csoport kirendelésére van szükség az adott cselekménnyel kapcsolatban. Legtöbb esetben ezen bőncselekményeket valamilyen elmeállapotbeli problémával küzdı személyek szokták elköveti. Nem mindegy azonban, hogy az adott személy ,,csak” saját életének, testi épségének, egészségének veszélyeztetésével fenyegetızik, vagy másokéval is, illetve, fontos hogy fennáll-e közveszély okozás lehetısége. Ezekben az estekben a központi ügyelet speciális rendıri járırcsoportot fog a bőncselekmény helyszínére irányítani.
27
Ezek az alakulatok speciális kiképzésben részesültek, különleges az alap felszerelésen jóval túlmutató felszerelésekkel vannak ellátva (pl.: protektorok, tőzálló maszkok, speciális tőzálló pajzsok), illetve adott esetben a helyzet kezeléséhez szükséges különleges alaptanfolyamokon
szerzett
képzettséggel
rendelkeznek,
mint
pl.:
Túsztárgyaló
alaptanfolyam, Megbomlott elméjőek kezelésére szolgáló alaptanfolyam, stb. Elmebeteg személy által okozott túszhelyzet esetén a speciális Akció Osztály mellett a helyszínre kell vezényelni az adott személy szakorvosát, a mentıket, tőzoltókat, egy válságkezelı stábot, illetve egy szakpszichológust. Az események irányítása, koordinálása a 2-3 fıs válságkezelı stáb feladata. Ebben a stábban minden alkalommal a legmagasabb rangú tiszt kapja az irányító szerepet. Mellette azonban rendkívül fontos a túsztárgyaló, aki általában a Megyei Rendır-fıkapitányság pszichológusa. Miután a szakmai stáb összeállt elsı lépésként ki kell kapcsolni az adott lakás, vagy ház villany-, gázellátását, illetve mentesíteni kell a közmővektıl. Ezt követıen megkezdıdik a tárgyalás. A tárgyalás során az egyik legfontosabb szempont a csoport tagjai testi épségének megırzése, illetve a túszul ejtett személy, személyek életének, testi épségének megmentése. A tárgyalás elsı pillanatától kezdve a pszichológus tartja a közvetlen kapcsolatot az elkövetıvel, mely beszélgetésrıl eseménynaplót vezet, ami szinte másodpercrıl-másodpercre tartalmazza a közvetítı és az elkövetı kérdés-felelet beszélgetését. Elıfordulhat azonban, hogy az egyes egységek helyszínre való megérkezésére olyan kevés idı áll rendelkezésre, hogy a szakpszichológus annyi idı alatt még nem tud a helyszínre érkezni. Ilyenkor az irányító rendırtisztet terheli az elkövetıvel való kapcsolattartás ellátása. Saját elmondása szerint Gyöngyösi Károly is került már hasonló helyzetbe. A tárgyalás megkezdését követıen jelentıs szerepe van annak, hogy az elmebeteg egyedül van az adott helyen a külvilágtól elzárkózva, vagy másokat is fogva tart. Túszhelyzetben az elsıdleges szempont a fogva tartottak kimentése személyi sérülés nélkül, így az ı biztonságuk érdekében csak másodlagos szerepet játszik az, hogy a túszejtı élete, testi épsége veszélybe kerül-e az eljárás során. Ténylegesen az életét fenyegetı esemény bekövetkezésére azonban csak legvégsı esetben kerülhet sor. Fontos azonban szem elıtt tartani, hogy a tárgyalás megkezdésekor az elkövetı a hatósági jelenlétre hogyan reagál. Gyöngyösi Károly tapasztalatai alapján elıfordul ugyanis, hogy olyan személlyel állnak szemben, aki a hatósági szervek láttán egyszerően ,,megbénul” – talán éppen az egyenruha iránti tisztelet hatására -, vannak azonban, akik egyre fokozódó dühvel reagálnak a rendıri jelenlétre. A tárgyalás során elıször fel kell szólítani a megkezdett cselekményének befejezésére, ezt követıen figyelmeztetni kell az életét, testi épségét fenyegetı veszély lehetıségére amennyiben az adott cselekményt nem
28
hajlandó abbahagyni, harmadik lépésként figyelmeztetı lövést kell leadni, majd csak ezt követıen kerülhet sor ténylegesen a túszejtı személye ellen irányuló lövés foganatosítására. Ha a tárgyalás nem vezet eredményre a hatóság a kifárasztás technikáját szokta alkalmazni másodlagos lehetıségként. Ilyenkor a rendırség kénytelen kivárni azt a pillanatot, amikor az elkövetı már annyira fáradt, hogy nem tudja koordinálni és kontrollálni az eseményeket. Ilyenkor kerül sor az Akció Osztály meglepetésre épülı behatolására. A behatolás történhet figyelemeltereléssel, például pirotechnika alkalmazásával, illetve ténylegesen meglepetésszerő behatolással, amit egyszerre, egy idıben, több irányból hajtanak végre. A behatolás általában nyílászárókon keresztül történik, figyelmen kívül hagyva a behatolással okozott anyagi hátrányt. A behatolás során speciális felszereléseket használnak, mint pl.: elfogó háló, gázok, távoltartó eszközök (majomfogó). A túszhelyzet megszőnését követıen jelentést kell készíteni az eseményekrıl, illetve utólag csatolni kell hozzá a kirendelı határozatokat és a költségelszámolást is.
2.6.2. A bőncselekményhez képest utólagos szakértıi tevékenységek
Szakértı kirendelése kétféle okból válhat indokolttá. a) a nyomozó nem rendelkezik a szükséges szakismeretekkel, vagy b) különleges szakismerettel rendelkezik ugyan, de a tapasztalati vagy tudományos tételek az igazságszolgáltatás apparátusában nem általános ismeretek, és a bíróság elıtt elıreláthatólag szakvéleménnyel kell majd alátámasztani.29
A Be. 99. §-ának rendelkezésein túl más esetekben is kötelezı lehet a szakértı igénybevétele: a) magzatelhajtás és az erıszakos nemi erkölcs elleni bőncselekmények esetén, b) devizagazdálkodást sértı bőncselekmények esetén (ha ezt más jogszabály kötelezıvé teszi), c) gazdálkodási kötelezettséget sértı bőncselekmények esetén, ha az eldöntendı kérdés tárgya a 2/1988. (III. 18. ) IM. rendelet által meghatározott körülményekre vonatkozik.
29
Dr. Molnár Gyula: i.m. 60.o.
29
A kirendelés határozattal történik. A kirendelı határozatnak tartalmaznia kell: a) a kirendelt intézménynek, a szakértınek, illetıleg a szakértıi csoport vezetıjének a megnevezését; b) a szakértıi feladat teljesítéséhez szükséges adatokat, meghatározva az esetleges irattanulmányozási kötelezettség kereteit; c) a szakértı részére átadandó iratok és tárgyak megjelölését, valamint az átadás idıpontját, ha pedig az átadás nem lehetséges, annak meghatározását, hogy a szakértı az iratokat és tárgyakat hol és mikor tekintheti meg; d) az átadott iratok és tárgyak kezelésére, vizsgálatára, visszaadására, illetıleg részleges megváltoztatására vagy megsemmisítésére vonatkozó rendelkezéseket; e) a mintavétel elrendelését, ha azt a kirendelı szerv nem biztosította; f) azokat a szakkérdéseket, amelyekre a szakértınek választ kell adnia, így a büntetıeljárás során azokra az okokra és körülményekre vonatkozó kérdéseket is, amelyek a bőncselekmény elkövetését közvetlenül lehetıvé tették; g) a
szakvélemény
elıterjesztésére
megszabott
határidıt,
az
esetleges
soronkívüliségre való utalást és az elıterjesztés módjára vonatkozó felhívást.30
A kirendelı határozatot nem pótolja a szakértıi vizsgálat lefolytatására akár szóban, akár írásban adott egyszerő megbízás. Az alakszerő határozathozatal mellızése eljárási jogsértés. Kivételesen azonban elıfordulhat, hogy a szakértı kirendelése szóban vagy távbeszélın történik.31 Ekkor a kirendelést a szakértı meghallgatásáról készült jegyzıkönyvben vagy az ügyiratnál fel kell jegyezni. ( A kirendelı szerv lehetıleg már a határozatának
meghozatala
elıtt
gondoskodik
arról,
hogy
a
szakvélemény
elkészítéséhez szükséges iratok, továbbá tárgyak és minták, valamint az esetleges korábbi vizsgálat anyagai rendelkezésre álljanak. ) Ha a szakvélemény elkészítéséhez sürgıs részvizsgálatra van szükség, e vizsgálat kirendelı határozat nélkül, az ügyész vagy a nyomozó hatóság szóbeli rendelkezése alapján is elvégezhetı.32 Ha a hatóság intézményt rendel ki, annak vezetıje jelöli ki az eljáró szakértıt. Ennek megtörténtérıl haladéktalanul értesíti a hatóságot és az érdekelteket. Az igazságügyi 30 31 32
2/1988. (V. 19.) IM rendelet 25.§; 1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 100.§ (1) bek. 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 23.§ (3) bek. 1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 100.§ (2) bek.
30
szakértı intézet vezetıje az intézet állandó szakértıi közül vagy az állandó rendırorvos szakértık közül jelöli ki az eljáró szakértıt. A vezetı által kiválasztott személy ezzel a kijelöléssel nyeri el adott ügyben a szakértıi minıségét.
2.6.2.1. Több szakértı közremőködése ugyanazon ügyben:
A Be. szerint általában egy szakértıt kell kirendelni. Több szakértı közremőködése általában nem kötelezı, kivétel az elmeállapot vizsgálata és az orvosi boncolás, amikor kötelezıen legalább két szakértıt kell alkalmazni. Ha a vizsgálat jellege szükségessé teszi, több szakértı is kirendelhetı. Ezen szakértıi tevékenységek a gyakorlatban kétféle módon valósulhatnak meg:
1. együttes szakértıi vizsgálatok Az együttes szakértıi vizsgálatot kettı vagy több szakértıbıl álló bizottság végzi. Az együttes szakértıi vizsgálatra abban az esetben kerülhet sor, ha a probléma megoldásában ugyanannak a szakterületnek több képviselıje mőködik közre.
Az általuk benyújtott szakvélemény lesz
az
együttes
szakvélemény. A szakértık együttes szakvéleménye (szakértıi bizottság) azonban nem lép az egyes szakértık helyébe, mert mindegyikük véleménye önálló. A szakértıi felelısség mindig egyéni felelısség, amely minden egyes szakértıt egyaránt külön-külön terhel. Az együttes szakértıi vizsgálatnál a szakértık vagy közösen végeznek el minden vizsgálati cselekményt, vagy pedig megosztják egymás között a feladatokat. Ilyenkor a szakértıi jelentésbıl feltétlenül ki kell tőnnie annak, hogy az egyes részfeladatokat melyikük végezte e1.33 2. az egyesített szakértıi vizsgálatok Míg az elıbb tárgyalt együttes vizsgálatot ugyanazon szakterület több képviselıje végzi, az egyesített szakértıi vizsgálat esetében több különbözı szakterület képviselıjének az összefüggı tevékenységérıl van szó. Ha a hatóság az adott ügyben több szakértı összefüggı közremőködését látja szükségesnek bizonyos kérdések több szakma területét is érintik-, ez esetben egyesített vélemény elkészítését kérheti. Az általuk benyújtott szakvélemény lesz az egyesített
33
Dr. Molnár Gyula: i.m. 109.-110.o.
31
vélemény. A szakértıket ilyen együttmőködésre kötelezni, alkalmazkodásra kötelezni akkor indokolt, ha ezt fontos eljárási érdek követeli meg. Jelentıs eljárási érdeknek tekinthetı az idı vagy költségtakarékosság. Az egyesített szakértıi vizsgálat elrendelése rendszerint egy határozatban történik. Kivételesen kerül sor arra, hogy a hatóság utóbb rendeli el több különbözı szakághoz tartozó szakértı egyesített vizsgálati tevékenységét.34
A hatóságnak el kell határolnia a szakértık tevékenységét, továbbá meg kell állapítania a tevékenységek sorrendjét és a szakértık együttmőködésének módját. Ha a kirendelt szakértık egyike intézmény, a szakértık együttmőködésérıl az intézmény gondoskodik. Ha a kirendelı szerv a szakértıi csoport vezetıjét jogosítja fel arra, hogy a többi szakértıt bevonja, a meghatározott feladatokat a szakértıi csoport vezetıje látja el. A szakvéleménybıl egyértelmően ki kell tőnnie, hogy az egyes megállapítások vagy következtetések melyik szakértıtıl származnak. Ha a szakértı kirendelése a tárgyaláson válik szükségessé, a tanács elnöke a tárgyalásra azonnal idézi ıt. Amennyiben ez nem lehetséges, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és megállapítja a szakvélemény elkészítésének határidejét. Szükség esetén bizonyítási kísérlet foganatosításához is kirendelhetı szakértı. Ilyenkor a nyomozó már a kísérlet megszervezésének a fázisában szaktanácsadó közremőködésére szorul. A szakértı közremőködése a szakértıi vizsgálat elemeit viszi be a bizonyítási kísérletbe. A kísérletet vezetı hatóság a szakértıhöz intézi a kérdéseit, a válaszok pedig nem külön írásos szakvéleménybe, hanem a bizonyítási kísérlet jegyzıkönyvébe kerülnek.
2.7. A szakértı kizárása
A szakértı köteles haladéktalanul közölni - ha intézményi kirendelésrıl van szó, akkor annak vezetıje útján-, a kirendelı szervvel, hogy: a) a személyére nézve kizáró ok áll fenn, b) a feltett kérdések megválaszolása - egészben vagy részben - nem tartozik a szakismereteinek körébe,
34
Dr. Molnár Gyula: i.m. 1l0.-l l l.o.
32
c) a szakértıi tevékenységének ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen, ha tevékenysége zavartalan ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének feltételei nincsenek meg. 35
A szakértınkénti eljárás egyik legfontosabb akadálya a szakértıvel szemben fenálló kizáró ok, ami miatt szakértıként nem járhat el: a) aki az ügyben mint terhelt, védı, továbbá mint sértett, feljelentı vagy mint ezek képviselıje vesz, vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója, b) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja járt vagy el, valamint ezek hozzátartozója, c) aki az ügyben tanúként vesz, vagy vett részt, d) a halál oka és körülményei vizsgálatánál továbbá a kihantolásnál az az orvos, aki a meghalt személyt közvetlenül a halála elıtt gyógykezelte, illetve aki megállapította a halál beálltát, e) a szakértıi intézmény szakértıje vagy szakértıi testület tagja, ha az a) pontban meghatározott kizáró ok az intézmény vagy a testület vezetıjével szemben áll fenn, f) akit az ügyben szaktanácsadóként vettek igénybe, g) akitıl elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható.36
Speciális kizáró okok lehetnek még az elfogultságnak a különbözı formái: a) anyagi érdekeltség, b) bizonyos érzelmi kapcsolatok, c) érzelmi ellentétek, d) politikai vagy hivatásbeli szolidaritás, e) egyéni jellemvonások, f) szolgálati alárendeltség, g) az ügy érdemére kiható kérdésben korábban már állást foglalt.
A hatóság hivatalból felügyeli, hogy a kizárt szakértı az eljárásban ne vehessen részt. A szakértı kizárásával kapcsolatos eljárásra a kizárás általános szabályai az 35
2/1988. (V. 19.) IM rendelet 27.§ (1) bek.
36
1998. évi XIX. törvény a büntetıeljárásról 103.§ (1) bek.
33
irányadók. Kizárásáról az a bíróság, ügyész, illetıleg nyomozó hatóság határoz, amely elıtt az eljárás folyik. Alapesetben a kizáró ok(ok)-nak a kirendelés idıpontjában kell fennállnia. Lehetıség van azonban kizárási ok(ok) érvényesítésére a kirendelés után is, ha az ok(ok) a kirendelés után, de a szakvélemény elıterjesztése elıtt keletkezett. A szakértıi munka teljesítése után keletkezı kizáró ok nem érinti a szakértı tevékenységét. A szakértı részérıl az elmulasztott vagy késedelmes bejelentés mind fegyelmi, mind anyagi felelısséget von maga után. Kizárási okot a terhelt, a védı, a sértett és a vádló is bejelenthet. Ha az intézmény vezetıje más szakértıt nem jelöl ki, a kizáró ok és a szakismeretek hiánya esetén, a szakértı a nála levı iratokat és tárgyakat haladéktalanul köteles visszaszolgáltatni a kirendelı szervnek, és lehetıség szerint tájékoztatja, hogy milyen szakértı hivatott véleménynyilvánításra. Ha azonban munkája elvégzéséhez szükséges feltételek hiányoznak, az iratok és tárgyak visszaadásáról a kirendelı szerv dönt. A kizárt szakértı szakvéleménye nem vehetı figyelembe bizonyítékként.
2.8. A szakértı jogai és kötelezettségei
A szakértıt kirendelésével egyidejőleg sajátos jogok illetik meg, de egyben kötelezettségek alanyává is válik.
2.8.1. A szakértı jogai
Annak érdekében, hogy a szakértı a bizonyítási eljárásban eredményesen tölthesse be szerepét, lehetıséget kell adni számára, hogy megvizsgálhassa a tárgyat vagy személyt, amelynek, illetıleg akinek vizsgálatával megbízták. Ehhez kapcsolódóan a szakértınek jogában áll mindazokat az adatokat megismerni, amelyek feladatának eredményes teljesítéséhez szükségesek. Ez az alapja annak, hogy a szakértı a vizsgálat tárgyában jelen nem lévı tényekre következtethessen. A szakértı feladatát a kirendelı határozat jelöli meg. Amennyiben az adatokat hiányosan bocsátották a szakértı rendelkezésére, úgy jogában áll további adatok, iratok, felvilágosítások, vizsgálati tárgyak rendelkezésére bocsátását kérnie. A szakértıt nyomozati cselekmény foganatosításával megbízni nem lehet. Ha a kirendelı határozat olyan feladatot bíz a szakértıre, vagy olyan körülmény megállapításához, megítéléséhez veszik igénybe, mely az ügy eldöntéséhez nem
34
szükséges, esetleg szakmai kompetenciáján kívül esı feladatot ró rá, akkor az sérti a törvényt, és ellene a szakértı jogorvoslattal élhet. Szabályszerő esetben, amikor a releváns szakkérdés megoldását bízzák a szakértıre, a hatóság gondoskodik róla, hogy mindazon adatokat megkapja, amelyek a feladata teljesítéséhez szükségesek. A relevancia kérdése itt szakmai vonatkozásban vetıdik fel: szakértıi feladat megoldásához csak olyan adat szükséges, melyet szakmai alapon lehet felhasználni. Ezeknek az adatoknak a megszerzése érdekében az eljárási törvény a szakértı számára a következı jogokat biztosítja: a) Az ügy iratait megtekintheti. A hatóságnak ügyelni kell arra, hogy a szakszempontból valóban szükséges adatokat hiánytalanul tárja a szakértı rendelkezésére, célszerő azonban olyan iratokat nem közölni, amelyek a szakértı a szakmájának eszközeivel és módszereivel történı objektív vizsgálat eredményét elferdítenék. A törvény a szakértıt az iratok megtekintésére azért jogosítja fel, hogy rendelkezésére álljanak mindazon adatok, melyek szakvéleménye alapjául szolgálnak. Azáltal, hogy a hatóság a szakértı irat megtekintési jogának gyakorlását a törvényes keretek között szabályozza, nemcsak a szakértıt mentesíti felesleges megterheléstıl, hanem egyben azt is biztosítja, hogy a szakértıi vizsgálattal össze nem függı eljárási cselekmények annak tartama alatt is folytathatók legyenek, valamint az érdekeltek irat megtekintési jogát sem korlátozza feleslegesen az a körülmény, hogy minden irat a szakértınél van.
b) Az eljárási cselekményeknél jelen lehet és ennek során a terhelttıl, a sértettıl, a tanútól és a többi szakértıtıl felvilágosítást kérhet. Ilyen irányú kérelme teljesítését a hatóság csak abból az okból tagadhatja meg, hogy a kérdéses bizonyítási aktusnál a szakértı jelenléte nem szükséges. A szakértı e cselekmények során kérdezési jogát csak a hatóság jelenlétében gyakorolhatja.
c) Amennyiben feladatának teljesítéséhez szükséges, további adatok, iratok és felvilágosítások közlését kérheti. E jogosítvány lehetıséget nyújt a szakértınek arra, hogy a vizsgálati anyag kiegészítését kezdeményezze.
35
d) A neki át nem adott tárgyat megtekintheti, megvizsgálhatja, mintavételt végezhet.
e) A vizsgálat során személyt vizsgálhat meg, hozzá kérdéseket intézhet, tárgyakat megtekinthet és vizsgálhat. Ha a olyan tárgyat vizsgál meg, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét lehetıleg az eredeti állapotban úgy kell megıriznie, hogy az azonosság, illetıleg a származás megállapítható legyen. f) Díjazásra jogosult.37
2.8.2. A szakértı kötelezettségei
A) Értesítési kötelezettség terheli a szakértıt akkor ha, a) a szakkérdés nem tartozik a szakismereteinek körébe, b) a szakkérdésben külön jogszabály alapján meghatározott intézmény vagy testület jogosult szakvéleményt adni, c) a tevékenység ellátásában fontos ok akadályozza.
B) Értesíteni köteles a kirendelıt, ha annak a hatáskörébe tartozó intézkedés vagy eljárási cselekmény elvégzése szükséges.
C) A szakértı köteles az ügyben közremőködni és szakvéleményt adni.
D) Az eljárásban szakértıként megidézett személyt: a) megjelenési és b) igazmondási kötelezettsége terheli.
E) A megjelent szakértı köteles: a) a szakértıi vizsgálatot elvégezni, ha pedig közremőködésének törvényi, vagy szakmai akadálya van, akkor arról a hatóságot tájékoztatni; b) intézkedés szükségességének észlelése esetén a hatóságot értesíteni (a szakértı különleges szakértelem birtokában olyan folyamatok -vegyi, fizikai, élettani, orvosi stb.,- cselekmények következményeivel és kísérı jelenségeivel is 37
Dr. Molnár Gyula: Az igazságügyi szakértıkre vonatkozó jogszabályok: 53.-56.o.-ig
36
tisztában van, amely képessé teszi arra, hogy felismerje ezek jogilag jelentıs voltát, ezért jogszabály kötelezi arra, hogy ha ilyen észleléssel kapcsolatban hatósági intézkedést lát szükségesnek, errıl jelentést tegyen).
F) A vizsgálat elvégzése után a szakértı köteles: A vizsgálat során tett megállapításait és szakértıi véleményét tartalmazó nyilatkozatot, jelentést tenni - ez magába foglalja azt is, hogy nyilatkozatát a hatóság felhívására, vagy az érdekeltek kérésére megmagyarázza, kiegészítse.
G) A szakértıt titoktartási és feljelentési kötelezettség is terheli. A szakértıt a tevékenysége során tudomására jutott tényeket és adatokat illetıen terheli titoktartási kötelezettség. A vélemény adásához tartozó tényekrıl és adatokról csak az ügyben eljáró hatóságot, a vélemény benyújtását követıen a feleket, a terheltet, a védıt és a jogi képviselıt tájékoztathatja. Ezenkívül kötelessége, hogy a tevékenysége során tudomására jutott bőncselekményt feljelentse.38
A kirendelı meghatározhatja azokat a vizsgálatokat, amelyeket a szakértınek a kirendelı jelenlétében kell elvégezni.
2.8.2.1. A kötelezettség megszegésének következményei:
Ha a szakértı a közremőködést vagy a véleménynyilvánítást a megtagadás következményeire történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható, és az okozott költségek megfizetésére kötelezhetı.39 Az két szankciót a hatóság mind
a
jogosulatlan
véleménynyilvánítás
elmaradás
megtagadása
(eltávozás), esetén
mind
alkalmazhatja.
a
közremőködés Nincs
helye
és ilyen
intézkedésnek, ha a szakértı elmaradását (eltávozását) alapos okkal kimenti. Utólagos kimentés esetén az intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni. Meg nem jelenés vagy engedély
nélküli
eltávozás
miatt
minden
kényszerítı
eszköz
ismételten
is
alkalmazható, ha az okul szolgáló magatartás megismétlıdik. A szabályszerő idézés, 38 39
Dr. Molnár Gyula: i.m. 77.o. 1998. évi XIX. törvény a büntetıeljárásról 113.§ (1) bek.
37
kirendelés ellenére meg nem jelenı, vagy engedély nélkül eltávozó szakértıt a hatóság elıvezettetheti. A közremőködés és a véleménynyilvánítás megtagadása esetén a szakértıtıl meg kell kérdezni ezek okát, és állást kell foglalni az ok alapossága kérdésében. Ha a szakértı vonakodását indokolni nem hajlandó, vagy az elıadott okot a hatóság alaptalannak minısíti, figyelmezteti a szakértıt, hogy a további vonakodás bírságolást, illetıleg költségfizetésre kötelezést von maga után. E szankciók a figyelmeztetés eredménytelensége esetén alkalmazhatók. Ha a szakértı a tárgyaláson nem jelenik meg, de szakvéleménye írásban rendelkezésre áll, ez rendszerint felolvasással válik a tárgyalás anyagává. Akkor is rendbírsággal sújtható a szakértı, ha a szakvélemény elıterjesztésével indokolatlanul késlekedik.40 Olyan határozat ellen, ami a költségek megtérítésére kötelezést, vagy pénzbírság kiszabását tartalmazza, van helye panasznak, melynek határideje a kézhezvételtıl számított nyolc nap. A panasz halasztó hatályú. A panaszt annál a hatóságnál kell benyújtani, amelynek a határozata ellen a panasz irányul. Ha a határozatot ügyész hozta, a panaszt a felettes ügyész bírálja el, ha pedig más nyomozóhatóságtól származik, akkor az illetékes ügyész dönt, hogy helyt ad-e a szakértı panaszának, vagy sem. Ha a mentességére hivatkozva tagadja meg a szakértı a véleményadást, az ennek helyt nem adó határozat elleni jogorvoslat elbírálásáig nem kötelezhetı közremőködésre. Amennyiben a szakértı eljárása során olyan hiányosságot észlel, amely a megválaszolandó kérdések körén kívül esik, errıl a kirendelı hatóságot, esetleges javaslatainak megtételével külön tájékoztatja.
2.8.2.2. Közremőködési kötelezettség a szakértı eljárása során.
A megvizsgálandó személy testének sérthetetlenségét érintı vizsgálat csak a kirendelı külön rendelkezése alapján végezhetı. A terhelt és a sértett köteles a vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát alávetni, kivéve a mőtétet és a mőtétnek minısülı vizsgálati eljárást. A sértett köteles a vizsgálat elvégzését egyéb módon is elısegíteni. A kirendelı külön rendelkezése alapján a terhelt, a sértett, valamint a szemletárgy birtokosa tőrni köteles, hogy a birtokában lévı dolgot a - akár az állag sérelmével vagy a dolog
40
1998. évi XIX. törvény a büntetıeljárásról 113.§ (1) bek.
38
megsemmisülésével járó - vizsgálatnak vessék alá. A vizsgálattal okozott kárért - külön jogszabály szerint - kártalanításnak van helye.
2.9. A szakértıi vizsgálat
Az üggyel kapcsolatban az eljáró hatóság dönti el -kivéve azokat az eseteket, amikor törvény írja elı a szakértı alkalmazását - hogy mely kérdésben vesz igénybe szakértıt és milyen feladatok megoldását várja tıle. A törvény rendelkezése szerint a szakértı a vizsgálatot a tudomány állásának és a korszerő szakmai ismereteinek megfelelı eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles elvégezni.41 A
hatóság
arra
törekszik,
hogy
a
bőncselekmény
eszközeit
és
tárgyi
következményeit az eredeti állapotban biztosítsa az eljáráshoz és az ilyen anyagot adja át a szakértınek vizsgálatra. Nem mindig képes azonban helyesen mérlegelni a hatóság azt, hogy mely tárgyakra, illetve anyagokra van szüksége a szakértınek. A vizsgálatot elrendelı határozat pontosan megjelölt kérdéseket tartalmaz a szakértı felé, és neki ezekben kell állást foglalnia. Köles azonban az ügy eldöntése szempontjából olyan lényeges kérdésekre választ adnia, amik esetleg a határozatban nem szerepelnek. A szakértı a vizsgálati munka megkezdése elıtt megbizonyosodik arról, hogy a vizsgálandó tárgy, anyag, az eredeti állapotában, sértetlen csomagolásban érkezett-e. Amennyiben rendellenességet tapasztalt, úgy köteles az észlelt jelenséget jelentésben rögzíteni. A szakértı haladéktalanul közli a kirendelı hatósággal, ha tevékenysége zavartalan ellátásának, vagy az esetleges vizsgálatok elvégzésének feltételei - technikai, vegyi - nincsenek biztosítva. Ebben az esetben a hatóságnak kell megkereséssel fordulni az illetékes intézményekhez annak biztosítása érdekében, hogy a szakértı a hiányzó segédeszközt, anyagot igénybe vehesse. Ha az intézmény önként a szakértı rendelkezésére bocsátja a szükséges eszközt vagy mőszert, a hatóság kérésére, illetve közbelépésére nincs is szükség. Az esetek nagyobb részében azonban a szakértı megelégszik azzal a vizsgálati anyaggal, melyet rendelkezésére bocsátottak, és véleményében a feltett kérdésekre szorítkozik. A szakértı munkáját a hatóság annyiban
41
1998. évi XIX. törvény a büntetıeljárásról 105.§ (l) bek.
39
behatárolhatja, hogy megjelölheti azokat a vizsgálatokat, melyeket a kirendelı jelenlétében kell elvégeznie.42
2.9.1. A szakértıi vizsgálat alapelvei
a) a szakértı elfogulatlansága ( a hatóságoktól és az érdekeltektıl való függetlensége ), b) a szakértıi vizsgálat utólagos ellenırzésének lehetısége ( ennek érdekében a vizsgálati anyagok megırzése, a vizsgálati eljárások pontos leírása, a vizsgálat menetének és eredményének rögzítése ), c) a szakértı a vizsgálatot a jogszabályok szerint, a tudomány állásának és a korszerő szakmai ismereteinek megfelelı eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles elvégezni.
2.9.2. A szakértıi vizsgálat menete
A szakértıi tevékenység érdemi része azzal kezdıdik, hogy a szakértı elıször megvizsgálja a hatóság által rendelkezésére bocsátott anyagot ( fegyver, írás , haj és szırszálak stb. ) és megállapítja a vizsgálat során észlelt tényeket. Ez a lelet, amely a megvizsgálandó tárgyi bizonyíték vagy a személy szakszerő leírásával kezdıdik. A szakszerő leírás a vélemény alapját képezi, mely a szakértı által jelentısnek tartott ismérveket foglalja magába. A törvény nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy a vizsgálatot milyen tudományos módszerrel és technikával kell lefolytatni. Abban az esetben, ha a szakértınek olyan tárgyat kell megvizsgálnia, amely a vizsgálat során megváltozik, vagy megsemmisül,
a vizsgálat
lefolytatása elıtt
a tárgy jellemzı
adatait
jegyzıkönyvbe kell foglalni, és a tárgyról, mintáról (szükség esetén) fényképfelvételt, videofelvételt kell készíteni. Az ilyen vizsgálatot a gazdaságosság követelményére figyelemmel általában az egyéb vizsgálatok után kell elvégezni. A szakértı kérheti a kirendelı hatóságot, hogy a neki (jellegükbıl adódóan, vagy elhelyezkedésüknél fogva) át nem adott tárgyakat, szakvélemény adása céljából az eredeti helyükön
42
Dr. Molnár Gyula: i.m. 82.o.
40
tekinthesse meg, laboratóriumi körülmények között megvizsgálhassa, és szükség esetén mintavételt végezhessen. Ennek idıpontjáról a kirendelı szerv, illetıleg annak rendelkezése alapján a szakértı a feleket és más érdekelteket értesíti. Ha a szakértı a kirendelı szerv részérıl eljáró személy távollétében tekinti meg a tárgyat, annak azonosításával, kezelésével és ırzésével kapcsolatban a jelenlevıkhöz kérdéseket intézhet. A hatóság bármely személyt, legyen az a terhelt, a sértett, valamint a szemletárgy birtokosa a birtokában lévı, szakértıi vizsgálathoz szükséges tárgy rendelkezésre bocsátására kötelezheti, még akkor is ha az, az állag sérelmével vagy a dolog megsemmisülésével jár. Ha az a vizsgálathoz szükséges, a szakértı a terhelttıl, a sértettıl, a tanúktól és a bevont más szakértıktıl felvilágosítást kérhet. 43 A szakértıi vizsgálat részét képezi a szakértıi kísérlet. E kísérlet lefolytatásának módját és eredményét a jelentésben meg kell jelölni, hiánya ugyanis megnehezíti az ellenırizhetıséget, valamint más szakértı munkáját ( ha adott esetben ugyanazt a kísérletet kellene elvégeznie). A szakvélemény megértését és értékelését segíti elı, hogy a szakértıi kísérlet általában megismételhetı. Amennyiben nem, a kísérlet csak úgy végezhetı el, hogy a tárgy egy részét eredeti alakjában megırzik. Ha a szakértı a vizsgálat során személy vizsgál meg, hozzá kérdéseket intézhet.44 Mindezeket rendszerint maga végzi, de a korábbiakban említetteknek megfelelıen, bizonyos részek, munkafázisok elvégzésére más, megfelelı szaktudással rendelkezı személyt (pl. szaktanácsadó) kérhet fel. Csak
a
kirendelı
külön
engedélye
alapján
végezhetı
személy
testének
sérthetetlenségét érintı vizsgálat. Ezen vizsgálatnak a terhelt és a sértett köteles magát alávetni, kivételt képez a mőtétet, és a mőtétnek minısülı vizsgálati eljárás. A sértett köteles a vizsgálat elvégzését egyéb módon (pl. adatszolgáltatással) is elısegíteni. A terhelt a megjelölt cselekmények tőrésére kényszeríthetı. Ha a sértett szegi meg közremőködési kötelezettségét, rendbírsággal sőjtható. A szakértıi vizsgálatokon általában csak a vizsgálatot végzı szakértı, a hatóság, valamint - személy vizsgálata esetében még - a vizsgált személy lehet jelen. Szükség esetén hatósági tanúkat kell alkalmazni.
43 44
Szakértık igénybevétele a nyomozás során, BM Tanulmányi és Kiképzési csoport 69-70.o. 1998. évi XIX. törvény a Büntetóeljárásról 105.§ (3) bek
41
A szakértıi által munkája végzése során, vagy azzal összefüggésben okozott káráért kártalanításnak van helye. 45
2.9.3. A kirendelı hatóság irányító és ellenırzı tevékenysége a szakértıi vizsgálat során
Az eljárást az a hatóság vezeti, melyet erre a törvény feljogosított. E hatóság dönti el: a) hogy szükség van-e szakértıi vizsgálatra, b) ez választja ki a megfelelı szakértıt, c) jelöli meg a vizsgálat tárgyát és - kérdései útján ennek körét is, d) megszabja a szakvélemény elıterjesztésének a határidejét.
A hatóság irányító jellegő tevékenységet végez. A hatósági irányítás (és ellenırzés) fontos biztosítékát jelenti annak, hogy a szakértıi intézmény helyesen töltse be az eljárási jogban részére biztosított szerepet. Ez az irányítás azonban kizárólagosan eljárásjogi természető, nem jelent tehát szakmai jellegő irányítást, beavatkozást a szakértıi tevékenység érdemébe, mert ez utóbbi módon a hatóság venné át a szakértı funkcióját. A szakértı munkájának, állásfoglalásának meghatározása, esetleges befolyásolása mindenképpen tilos. Ellenırzı tevékenysége során a hatóság ügyel annak a határoknak a betartására, melyeket a szakértı számára egyik oldalról a szakmai kompetencia, másik oldalról a hatóságtól kapott feladat szab meg. A szakértı csak e határokon belül végezheti munkáját. Ezen a területen viszont nem köti egyéb, mint az adott vizsgálat lefolytatásának és a vélemény kialakításának a saját tudományában érvényes szabályai. A hatóság gondoskodik arról is, hogy a vizsgálat útjába ne álljon akadály, biztosítja a szakértı tudományos (szakmai) szabadságát. E szabadság szükséges ahhoz, hogy a szakértı munkáját eredményesen tudja végezni. A bizonyítás nem lehetne eredményes, ha a szakértı a vizsgálata során a hatóságnak a tanácsait kénytelen volna követni. A feladat meghatározása a hatóság joga, de annak végrehajtása a szakértı dolga, hiszen éppen ezért vonják ıt be az eljárásba. A szakértıi feladat megoldási módozatainak kiválasztásában a szakértı általában szabad kezet kell hogy kapjon.46
45
1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 106.§ (1)-(3) bek.
46
Szakértık igénybevétele a nyomozás során, BM Tanulmányi és Kiképzési csoport 73.o.
42
A hatósági irányítás helyett talán helyesebb lenne az ellenırzés szó használata. Mindegy azonban hogy milyen kifejezést is használunk, a hatóság ilyen irányú tevékenysége biztosítja, hogy a szakértı munkája nem fecsérlıdik az eljárás szempontjából érdektelen, irreleváns tények megállapítására, illetve, nem siklik el olyan tények felett, amelyek a hatóság számára az ügy megítéléséhez jelentısek. Az irányítás mértékét illetıen egyik véglet sem helyes, hanem a kettı közötti lehet az optimális. Így rendszerint nem elegendı a szakértı részére pusztán a vizsgálati anyagot átadni, hanem mindazt ami a feladat megoldásához szakmai eszközökkel felhasználható, azt a szakértı elıtt elhallgatni nem szabad; éppen ellenkezıleg, a figyelmét fel kell rá hívni. A hatóság a szakértı tevékenységét nem csak utólagosan, a szakvélemény alapján, hanem annak megkezdésétıl a befejezéséig eltelt idı alatt is ellenırzi. Ez az ellenırzés olykor ténylegesen nem több, mint a kitőzött határidı betartásának a nyilvántartásba vétele, de elvileg vonatkozik a szakértıi tevékenység törvényességének minden irányú szemmel tartására. A helyes hatósági ellenırzés nem hátráltatja a szakértı munkáját, éppen ellenkezıleg, segíti azt. Felhívja a szakértı figyelmét a jogilag releváns körülményekre, eligazítja ıt a felvetıdı eljárásjogi problémákban, megóvja a zavarási és befolyásolási kísérletektıl, biztosítja számára a vizsgálati anyagnak a vizsgálat során szükségessé
vált
kiegészítését
stb.
Több
szakértı
együttmőködése
során
munkaszervezési és összehangolási feladatokat oldhat meg a hatóság. Az ellenırzés annak a biztosítására is alkalmas, hogy a terhelt és védıje élhessenek eljárási jogaikkal, nehogy panaszuk alapján, utólagosan kelljen a szakértıi vizsgálatot kiegészíttetni vagy megismételtetni.47 A hatóság irányító tevékenységének egyik legfontosabb területe az, amikor a kérdéses szakértıi ágazatra vonatkozó jogszabályi utasítás elıírja, illetıleg megtiltja valamely vizsgálati eljárás alkalmazását, és a szakértıi magatartás ezzel ellentétes. Ilyenkor a hatóság érvényt fog szerezni a jogszabályi utasításnak, mint ahogyan azt is meg fogja akadályozni, hogy a szakértı az anyagi büntetıtörvénybe ütközı vagy mások jogait egyébként sértı vizsgálati módszert alkalmazzon. Ilyen esetekben azonban nem a szakértı tudományos szabadságának a megsértésérıl, hanem a törvényesség védelmérıl van szó.
47
Dr. Molnár Gyula: i.m. 88.o.
43
Nem utolsó sorban az ellenırzés egy olyan szerepet is betölt, mely biztosítja, hogy a terhelt és védıje élhessenek eljárási jogaikkal, megelızve azt, hogy a szakértıi vizsgálatot utólag kelljen megismételni, esetleg kiegészíteni.
2.10. A szakvélemény, mint bizonyíték
A Be. 108. § (1) „ A szakértı a szakvéleményt szóban elıadja, vagy a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság által kitőzött határidın belül írásban terjeszti elı.”48
A Be. szerint a szakvélemény a bizonyítási eszköz. A szakvélemény a szakértı által, kompetenciája körében, hatósági kirendelés alapján, az eljárási szabályok betartásával megállapított tények, bizonyítékok összessége. Ez egyaránt vonatkozik a szakértıi vizsgálat során konstatált tényekre (szakmai ténymegállapítás), valamint azokra a szakértıi állásfoglalásokra, fıként következtetésekre, melyek a szakvélemény szoros értelemben vett véleményi részét alkotják. Mint a bizonyítékok általában, a szakvélemény ténymegállapításai is az eljárást folytató hatóság értékelésének vannak alávetve, a hatóság szabadon értékeli és ennek alapján kialakuló meggyızıdése szerint bírálja el ıket.49 A szakvélemény tartalmát tekintve kiterjed a kirendelı szerv, és a kirendelı szerv útján a felek által feltett kérdések megválaszolására, továbbá az egyéb szükséges megállapításokra. A szakértınek értékelnie kell az ügyben esetleg már korábban lefolytatott vizsgálat adatait és megállapításait is. Ha a vizsgálatban, és ezzel a szakvélemény adásában több szakértı mőködött közre, a véleményben fel kell tüntetni, hogy melyik szakértı milyen vizsgálatot végzett. Abban az esetben, ha a szakvélemény adásában több szakértı vesz részt. a vélemények két fajtáját különböztethetjük meg: a) ha több szakértı jut azonos véleményre, a szakvéleményt közösen is elıterjeszthetik (együttes vélemény), b) több szakághoz tartozó szakkérdésben a szakértık véleményüket egyesítik (egyesített vélemény).
48
1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 108.§ (1) bek.
49
Dr. Molnár Gyula: i.m. 95.o.
44
A szakvélemény a tanúvallomástól, mint más személyi bizonyítási eszköztıl, elkülöníthetı. Az eljáró hatóság a tanútól általában csak beszámolót kíván, önálló véleményadás nélkül, ezzel szemben a szakértıtıl önálló szellemi tevékenységet igényel. Míg elıbbinél lényeges a tudomásszerzés módja, utóbbinál nem. A szakértı a véleményalkotás
terén
viszonylagos
önállósággal
rendelkezik.
A
tanúvallomás
értékelésére egyedül a hatóság hivatott, a szakvéleményt azonban bizonyos szakértıi ágazatokban felülvizsgáló fórum revíziója alá lehet bocsátani. A szakvélemény nemcsak egyértelmő, hanem két vagy több lehetıséget feltáró; avagy olyan értelmő is lehet, hogy a vizsgálati anyag nem ad lehetıséget a feltett kérdések megválaszolására. Adott esetben értékes lehet a hatóság számára az olyan szakvélemény is, amely a kérdésre határozott választ adni nem tud ugyan, de a megoldási lehetıségek közül egyet vagy többet ki tud zárni. Mivel a szakvélemény bizonyítási eszköz, fontos hogy a hatósági kirendelés nélkül adott vélemény, vagyis az eljáráson kívüli szakvélemény nem számít szakvéleménynek. Akár az eljárásnak valamelyik érdekeltje, akár az eljáráson kívül álló személy kér a szakértıtıl közvetlenül véleményt, e kérés nem eljárásjogi cselekmény, és nem pótolja a hatósági kirendelést.50
2.10.1. Az írásbeli szakvélemény
A szakértı véleményét általában írásban, saját nevében nyújtja be, így a hatóságnak lehetısége van a vélemény áttanulmányozására és az észrevételek megtételére. A szakértı az írásbeli szakvéleményét az elıterjesztésre megszabott határidı alatt a kirendelı szerv által meghatározott példányszámban nyújtja be. A szakvélemény részei: 1. Lelet: a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, valamint a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó részletes adatokat tartalmazza (pl.: a lıfegyver és a talált lövedék, valamint a próbalövedék leírását tartalmazza). 2. A vizsgálat módszerének rövid ismertetését. 3. Szakmai ténymegállapítás: a szakértı megállapításainak összefoglalása; a szakértıi vizsgálat eredményeként felismerhetı tények leírása (pl.: a 50
Dr. Székely János: i.m. 81.o.
45
talált lövedék és a próbalövések során használt lövedék mikroszkópikus összehasonlítása után tett megállapítások). A szakvélemény elsı és harmadik része nem mindig válik el és nem is mindig választható el egymástól,
például
testi
sértés
esetén
a
külsérelmi
nyomok
szemrevételezése, leírása az egyik mozzanat, a másik vélemény (ökölütés, karmolás okozhatta a véraláfutást, a bır folytonossági hiányát). 4. Vélemény: a szakértıi tevékenység körében vélemény alatt a szakértı logikai tevékenységének eredménye képen létrejött ítéleteket és következtetéseket értjük. A vélemény lehet kategorikus, ha a szakértı következtetései teljesen megalapozottak, bizonyosak (pl.: X ezrelék a vér alkoholtartama, a lövedéket a vizsgált fegyverbıl lıtték ki). Abban az esetben, ha a szakértı határozott választ nem tud adni, de a lehetséges megoldások
közül
néhányat
valószínősít,
vagy
néhányat
kizár
valószínőségi jellegő véleményt alkot (valószínő, hogy az okiraton szereplı hamis bejegyzés a gyanúsítottól származik). 51 A szakértı véleményét hitelt érdemlıen köteles megindokolni, ha ugyanis az nincs kellıen alátámasztva, olyan hiányosságot jelenthet, amely arra indíthatja a hatóságot, hogy a szükséges felvilágosítást utólag kérje meg a szakértıktıl. A véleménnyel szembeni további követelmény, hogy tömör, világos és közérthetı legyen. A szakértı válasza nemleges is lehet abban az esetben, ha a vizsgálati anyag nem tesz lehetıvé véleményalkotást (pl.: ujjnyom vizsgálat). Az elıbbi alapvetı tartalmi elemeken túl szerepelnie kell még a szakvéleményben a kirendelı határozat számának és keltének, a szükséges mellékleteknek, valamint az írásbeli szakvéleményt a szakértınek alá kell írnia, és - az eseti szakértıt kivéve - a bélyegzıjével kell ellátnia. 52 Ha a kirendelt szakértı intézmény, illetve testület volt, a szakvéleményt annak vezetıje is aláírja. Amennyiben
a
szakértı
megidézésére
nincs
szükség,
a
további
eljárási
cselekményekrıl csak akkor kell értesíteni, ha ezt az írásbeli szakvélemény
51
Szakértık igénybevétele a nyomozás során, BM Tanulmányi és Kiképzési csoport 80.0.
52
2/1988. (V. 19.) IM rendelet 35.§
46
elıterjesztésével egyidejőleg kéri. Elrendelhetı továbbá a terhelt, a tanú, valamint a sértett kérelmére az is, hogy a vélemény elsı tartalmi részét (lelet) zártan kezeljék. A helyesen felépített és minden szükséges tartalmi elemet magában foglaló szakvélemény megkönnyíti a kirendelı hatóság munkáját és az értékelést. Az indokolási kötelezettség, valamint a szakvélemény tartalmi elmeivel kapcsolatos követelmény megtartása azért fontos, mert a szakvélemény bizonyíték, és erre is vonatkozik a bíróság értékelési, mérlegelési kötelezettsége. Erre azonban csak akkor képes a bíróság, ha a szakvélemény megfelel az ismertetett követelményeknek. Amennyiben a szakértı nem teljesíti azokat, a hatóság eljárása elhúzódik. A bonyodalmak és fölösleges idıhúzás elkerülése végett a szakértınek a vizsgálatot mindenkor az eljárási szabályokban foglalt rendelkezéseknek megfelelıen, a tudomány állásának, a korszerő szakmai ismereteknek megfelelı eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával kell elvégeznie.
2.10.2. A szakértı meghallgatása
A szakértı a tárgyaláson a kezdetektıl fogva jelen lehet. Csak akkor kell távozásra felhívni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja. A szakvélemény elıadása elıtt meg kell állapítani a szakértı személyazonosságát, tisztázni kell, hogy az ügyben nem érdekelt, vagy elfogult-e, vagyis nincs-e vele szemben kizáró ok, az eseti szakértıt pedig figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire. 53 A kérdésfeltevést, valamint a szakértı részérıl az azokra adott válaszokat jegyzıkönyvbe kell foglalni. Az igazságügyi szakértıt a szakvélemény tárgyaláson történı elıadása elıtt figyelmeztetni kell a szakértıi esküjére. Ezt követi a szakvélemény elıadása, majd a hatóság ismerteti a szakértıvel azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozóan véleményt kell nyilvánítania. A kérdéseknek ki kell terjedni minden olyan körülményre, tényre, stb., amelyekre a szakértı különleges szakismeretei révén választ tud adni és ez a tényállás megállapításában bizonyítékként szolgálhat. A szakértı a meghallgatása során az írásban elıterjesztett szakvéleményét vagy feljegyzéseit igénybe veheti, ezenkívül szemléltetı eszközöket alkalmazhat. Ha a szakértı a tárgyaláson az értesítés ellenére nem jelent meg, vagy a szakértı értesítését a bíróság mellızte, akkor az írásban elıterjesztett szakvéleményt a tanács 53
1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 110.§ (1) bek.
47
elnöke felolvassa, vagy a jegyzıkönyvvezetıvel felolvastatja. Ha azonban a felolvasása után a szakértı meghallgatása szükséges, a tárgyalást el kell napolni, és a szakértıt a kitőzött tárgyalásra meg kell idézni. Hasonló a helyzet az idézés esetén is. Ha a szakértı az idézés ellenére nem jelenik meg, a bíróság hivatalból vagy indítványra engedélyezheti az írásban elıterjesztett szakvélemény felolvasását. Ha a szakértıi vélemény felolvasása után az ügyész, a vádlott, a védı, a sértett vagy a magánfél kérdéseket kíván feltenni, a tárgyalást el kell napolni, és a szakértıt a kitőzött tárgyalásra ismételten meg kell idézni. Szintén fel lehet olvasni a szakvéleményt, ha a szakértıt a tárgyaláson már korábban meghallgatták, de a tárgyalást elölrıl kell kezdeni.
2.10.3. A hibás, hiányos szakvélemény és más szakértı alkalmazása
A Be. 109. § „Ha a szakvélemény hiányos, homályos, önmagával ellentétben álló vagy az egyébként szükséges, a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság felhívására a szakértı köteles a kért felvilágosítást megadni, illetve a szakvéleményt kiegészíteni.”54
A törvény lehetıséget ad a hibás, hiányos szakvélemény helyesbítésére, az ellentmondások tisztázására. A szakvélemény hiányosságainak a megszüntetését az ügyben eljárt szakértıtıl kért felvilágosítás vagy pótvélemény kérése útján kell megoldani. Ha az állami vagy más szerv által adott szakvélemény kiegészítése szükséges, a kirendelı szerv általában írásbeli kiegészítést kér. Ha a szakvélemény írásbeli kiegészítése után további felvilágosítás szükséges, a kirendelı szerv a szakvéleményt adó állami vagy más szervet azzal a felhívással idézi meg, hogy jelölje ki a szervnek - elsısorban az adott ügyben eljárt – azt a dolgozóját, akit a kirendelı szerv szakértıként hallgat meg. Amennyiben a szakvélemény hibáinak a kiküszöbölése nem lehetséges, más szakértı igénybevételével kell a vitás kérdést eldönteni. Az eljárás során rendszerint egy szakértıt kell kijelölni, az újabb szakértı kirendelésének feltételeként a törvény két vagylagos körülményt jelöl meg: a) ha az elsıként eljárt szakértı nem egészítette ki elfogadhatóan a véleményét, nem oldotta fel az ellentmondásokat,
54
1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 109.§
48
b) vagy, ha egyéb okból szükséges (pl.: az ügy bonyolultsága miatt a tévedés esélyei megnınek, új, még nem eléggé kipróbált vizsgálati módszereket alkalmaznak). A másik szakértı kirendelése is az általános szabályoknak megfelelıen történik. Más szakértıt hivatalból, vagy valamelyik arra jogosult alany (terhelt, védı) által a nyomozás során tett indítványára lehet kirendelni. Ha a terhelt vagy a védı a vádirat kézbesítésétıl számított tizenöt napon belül indítványozza, a bíróságnak ugyanazon tényre más szakértıt is ki kell rendelnie, kivéve ha az ügyben a bíróság is kirendelt szakértıt, vagy a terhelt, illetve a védı által felkért személy (intézmény, testület) bevonását a bíróság, illetıleg az ügyész engedélyezte.55 A második esetben arról van szó, hogy a terhelt és a védı közölheti az ügyésszel, illetıleg a bírósággal, hogy szakvéleményt kíván készíttetni, és benyújtani. Az így felkért személy (intézmény, testület) szakértıként való bevonásáról a bíróság, illetıleg az ügyész határoz. A felkért szakértı: a)
a szakértıi vizsgálatokban közremőködhet,
b)
a bírósági eljárásban a bíróság, illetıleg az ügyész által kirendelt szakértıvel azonos jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik.
Indokolt lehet más szakértı kirendelése abban az esetben is, ha valamelyik fél a aggályát, bizalmatlanságát fejezi ki a szakvéleménnyel kapcsolatban és véleményét alátámasztva esetleg más szakértıtıl is beszerez észrevételeket. Ha kényszergyógykezelésrıl kell határozni, a terhelt, törvényes képviselıje, vagy házastársa, illetıleg élettársa vagy a védı kérelmére (indítványára) más szakértıt is ki kell rendelni. A Be. rendelkezése szerint, ha ugyanazon bizonyitandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely az eljáró szakértıtıl kért felvilágosítással, a szakvélemény kiegészítésével vagy a szakértık egymás jelenlétében való meghallgatásával (szakértık párhuzamos meghallgatása) nem tisztázható, a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra újabb szakvélemény beszerzését rendelheti e1.56 Ennek a szakvéleménynek abban a kérdésben 55 56
1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 111.§ (2),(4) bek. 1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 111.§ (5) bek.
49
kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethetı vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetıleg hogy az ügyben más szakvélemény beszerzése szükséges-e. Ha az újabb kirendelt szakértı véleménye ellentmond az elsı szakértı véleményének, akkor meg lehet kísérelni a két szakértı véleményének tisztázását a két szakértı külön-külön vagy együttes meghallgatásával tılük felvilágosításokat kérve, vagy újabb vizsgálatok elvégeztetésével. Abban az esetben,
ha
a
két
szakértıi
vélemény
közül
az
egyik
tudományosan
megalapozottabbnak értékelhetı, és a hatóság úgy látja, hogy elég tényt tartalmaz a vele ellentétes szakvélemény állításainak megcáfolására, akkor módjában van ezt a szakvéleményt elfogadni. Abban az esetben viszont, ha a két szakértıi vélemény továbbra is aggályosnak látszik és a szakkérdés eldöntése más szakértı alkalmazásával sem tisztázható, a szakértıi vélemény felülvizsgálata iránt kell intézkedni, és evégett az erre illetékes testületet kell megkeresni.57
2.10.4. A szakvélemény felülvizsgálata
A szakvélemény felülvizsgálatára általában akkor kerül sor, 1. amikor egynél több szakvélemény áll rendelkezésre, és közöttük ellentét van, vagy 2. mindegyik vélemény kétségeket támaszt, és az ellentét, illetve az aggály a szakértık utólagos felvilágosításaival sem tisztázható.
A felülvizsgálat elıtt a hatóság az ügyben eljárt szakértıvel, vagy más szakértıvel kell hogy pótolja a hibákat. A szakvélemény felülvizsgálata céljából az erre kijelölt testületeket, illetve szerveket kell megkeresni. Az a szakértı, aki a szakvéleményt adta, a felülvizsgálatban nem vehet részt. A felülvizsgálati fórum véleménye nem más, mint szakértıi vélemény, és erre is vonatkozik a bizonyítékok szabad értékelésének elve. A felülvizsgálati testületek véleménye sem köti a hatóságot. A bizonyítási anyag mérlegelése során erre figyelemmel kell lenni. Amennyiben a felülvizsgálati fórum véleménye nem kielégítı, ez
57
esetben
a
hatóság
jogosult
a
vélemény
Dr. Molnár Gyula: i.m. 108.o.
50
kiegészítéséért,
felvilágosításért,
magyarázatért a testülethez fordulni. A bizottság pedig köteles írásban a szükséges felvilágosításokat megadni. A felülvizsgálatot ellátó testületek tagjait az irányításukat és felügyeletüket ellátó miniszter, az igazságügyi és rendészeti miniszterrel, a Legfelsıbb Bíróság elnökével és a legfıbb ügyésszel egyetértésben nevezi ki. A szakértıi vélemények felülvizsgálatát ellátó testületek: a) az Állat-orvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményezı Bizottsága; b) az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága; c) az Igazságügyi Könyvszakértıi Bizottság; d) az Igazságügyi Mezıgazdasági Szakértıi Bizottság; e) az Igazságügyi Mőszaki Szakértıi Bizottság; f) az Igazságügyi Pszichológiai Bizottság; g) az igazságügyminiszter által - az érdekelt miniszterrel, a Legfelsıbb Bíróság elnökével és a legfıbb ügyésszel egyetértésben - kijelölt egyéb testület, illetve szerv.
Az Állat-orvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményezési Bizottsága és az Igazságügyi Mezıgazdasági Szakértıi Bizottság a földmővelésügyi miniszter, az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága a népjóléti miniszter, az Igazságügyi Könyvszakértıi Bizottság a pénzügyminiszter, az Igazságügyi Mőszaki Szakértıi Bizottság a mővelıdési és közoktatási miniszter, az Igazságügyi Pszichológiai Bizottság az igazságügyi és rendészeti miniszter irányítása és felügyelete alatt mőködik; az igazságügyi vonatkozású tevékenységük felügyeletét az igazságügyi és rendészeti miniszter látja e1.58 A testületek mőködését - az igazságügyi és rendészeti miniszterrel egyetértésben - az irányításukat és felügyeletüket ellátó miniszter szabályozza.
2.10.5. A szakvélemény értékelése
A büntetıeljárásban szabadon felhasználható minden bizonyítási eszköz, így a szakvélemény is. A hatóságok a bizonyítási eszközöket egyenként és összességükben szabadon értékelik, és a bizonyítás eredményét a lefolytatott bizonyítási eljárás során 58
Dr. Molnár Gyula: i.m. 113.o.
51
kialakult véleményeik alapján állapítja meg. A szakvélemény bizonyítási eszközként való felhasználásához elengedhetetlen az eljáró hatóság részérıl történı értékelés. Az eljáró hatóság általános - és szakismeretei felhasználásával értékeli a szakvéleményt. Mivel a szakértı tevékenysége a bizonyítási anyagnak csupán egy meghatározott részére terjed ki, ezért a szakvélemény csupán a bizonyítékok egy részét képezi. A bizonyítékok értékelésére a maguk összességében kerül sor. A bizonyítás teljes anyagának ismeretében képes csak a bíróság a szakértı véleményének értékelésére. A hatóság csak alapos értékelés után képes megállapítani, hogy a szakvélemény teljes és
helyes-e,
nem
szenved-e
hibákban.
Ha
valamely
hiba
megtalálható
a
szakvéleményben, úgy a hatóság vagy felvilágosítást, vagy kiegészítı véleményt kér a szakértıtıl. Amennyiben ily módon a szakvéleménnyel kapcsolatos aggályokat eloszlatni
nem
lehet,
sor
kerülhet
más
szakértı
kirendelésére,
illetıleg
a
szakvéleményeknek a felülvizsgálatára. A szakvélemény értékelés két fı mozzanatból áll, melyben a következı kérdésekre kell választ kapni: a) a szakvélemény önmagában történı értékelése: A
szakértıhöz
hiánytalanul
érkeztek-e
meg
a
vizsgálandó
tárgyak,
anyagmaradványok? –
Korszerő vizsgálati módszereket alkalmazott-e a szakértı?
–
Elvégezte-e a szükséges vizsgálatokat, elemzéseket?
–
Választ adott-e valamennyi feltett kérdésre?
–
Véleménye logikusan felépített-e, következtetései érthetıek -e?
b) a szakvéleményben foglalt bizonyíték erejő tények összevetése a bőnügyben beszerzett más bizonyítékokkal: –
A vélemény részben megállapított következtetések milyen szakmai ténymegállapításra támaszkodtak?
–
Nincs-e ellentmondás a szakmai ténymegállapítás és a vélemény között?
A szakvélemény részletesebb értékelése során viszont a következı szempontok figyelembe vétele nélkülözhetetlen:
a) A vélemény nem tartalmaz-e jogi állásfoglalást, vagy a szakértı nem terjeszkedett-e túl a szakmai kompetenciáján?
52
Nem foglalhat állást a szakértı a rendelkezésre bocsátott bizonyítási anyag hitelt érdemlıségét illetıen. Fontos követelmény az is, hogy a szakértı megbízható tények alapján végezze tevékenységét. Ezt a ténybeli alapot a hatóságnak kell számára biztosítania. A ténykérdések tisztázása a bíróság feladata. A bíróság e tevékenységet nem háríthatja a szakértıre. A szakértı nemcsak a jog területe felé lépheti át illetékességének határait, hanem megsértheti a szakmai kompetenciájának határait is. Ez azt jelenti, hogy a szakértı
csak
olyan
szakterületen
adjon
véleményt,
amely
kizárólag
kompetenciája körébe tartozik. Ha ezt nem teszi, veszélyezteti az ítélkezés törvényességét.
b) Megvizsgálta-e mindazt, aminek vizsgálatával megbízták; válaszolt-e az összes feltett kérdésre; a szakértıi válasz mennyire teljes és mennyire kategorikus; egyértelmő következtetésre jutott-e, vagy csak valószínőségi véleményt tudott nyilvánítani? Fontos követelmény, hogy a jelentés tükrözze a szakértı által teljes egészében elvégzett vizsgálatot. Ennek hiánya ugyanis jelentısen megnehezíti a szakértıi munka ellenırizhetıségét és értékelését. A szakvélemény igen gyakran azért nem teljes, mert a vizsgálat sem volt az. A szakértınek az a feladata, hogy az adott körben és kompetenciája területén teljes értékő véleményt nyilvánítson. Abban az esetben, ha erre nincs lehetıség, a szakértınek lehetısége van arra, hogy valószínőségi véleményt nyilvánítson. A bíró pedig annak érdekében, hogy minél jobban megbizonyosodjék az objektív igazság felıl (a szabad bizonyítás elve alapján) felhasználhatja a valószínőségi véleményeket is.
c) A szakértı vizsgálatmódszerei megfelelıek voltak-e? Itt elsısorban arra kell figyelmet fordítana, hogy a szakértı milyen módszerrel végezte el vizsgáló tevékenységét. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a vélemény a szükséges mértékben a vizsgálat módszerét is tartalmazza. A hatóság az adott esetben ugyanis csak ily módon tudja a szükséges ellenırzést elvégezni.
53
d) Tudományosan (szakmailag) helytálló tapasztalati tételeket alkalmazott-e a szakértı? Amennyiben a szakvélemény valóban teljes, akkor ahhoz az is segítséget nyújt, hogy a hatóság a véleményalkotás során alkalmazott tudományos (szakmai) tételek helytállóságát is értékelni tudja.
e) A szakvélemény összhangban áll-e a lelettel, és az indokolás világos, meggyızı és kellıen dokumentált-e? A leletnek hiánytalanul, világosan és tárgyilagosan kell számot adni arról, ami a szakértési vizsgálat során történt. A szakvéleményben foglalt álláspontnak pedig logikusan kell következnie a szakszerően megállapított tényekbıl. Követelmény, hogy a szakértıi jelentés véleményi része összhangban legyen annak ténymegállapító részével (lelettel).59
Az
eljáró
hatóság
tehát
az
értékelés
során
meggyızıdik
a
szakértı
elfogulatlanságáról, szakmai hozzáértésérıl, az alkalmazott vizsgálati módszerek tudományos megalapozottságáról és korszerőségérıl. A szakértıi következtetések egyértelmőségének, a szakvélemény részei közötti ténybeli, szakmai és logikai összefüggéseknek a megfigyelése is az értékelés részét képezi. A hatóság tagjaitól csak annyi várható el, hogy értelmezzék, értékeljék a szakvélemény tartalmát; felismerjék hiányosságait, az esetleges ellentmondásos, homályos részeket.
2.10.6. Felelısség a szakvéleményért
A) Büntetıjogi felelısség
A Btk. 238. § (1) „A tanú, aki bíróság vagy más hatóság elıtt az ügy lényeges körülményire valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el. (2) A hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra, aki
59
Dr. Székely János: i.m. 118.-122.o.
54
a) mint szakértı hamis szakvéleményt vagy mint szaktanácsadó hamis felvilágosítást ad…”60
A Btk. 238. § (2) bekezdés a) pontja szerint bőncselekményt követ el az a szakértı, aki az ügy valamely lényeges körülményére nézve hamis szakvéleményt terjeszt a bíróság vagy más hatóság elé. A cselekmény úgy is megvalósulhat, hogy a szakértı a valóságnak megfelelı szakvéleményt visszavonja és hamisnak állítja. A cselekmény gondatlan elkövetés esetében is büntetendı [Btk. 238. § (6) bek.]. Ilyen gondatlanság leginkább a szakértıi vizsgálat (szemle) során tanúsított figyelmetlenségbıl eredhet, de jelentkezhet a véleményalkotás mozzanatában is, ha a szakértı hanyagságból nem megfelelı módon alkalmazza a tudományos tételt, vagy nem a megfelelı tételt alkalmazza, illetve figyelmen kívül hagyja a legújabb tudományos vagy technikai eredményeket. A bőncselekmény két elkövetési mód szerint valósulhat meg: a) valótlanság elıadása a szakmai ténymegállapítások körében; A szakértı a vizsgálat során nem csupán logikai úton állapít meg új tényeket, hanem érzéki észlelés alapján is (ideértve a mőszeres észlelést). E tényekrıl való tudomásszerzését köteles a hatósággal közölni; nyilatkozata ebben a tekintetben a tanúéval mutat hasonlóságot. Ha azonban szándékosan vagy gondatlanul mást ad elı, mint amit észlelt, cselekménye elvileg nem különbözik a hamis tanúzástól. b) hamis vélemény elıterjesztése. Más a helyzet a vélemény hamis elıterjesztésénél. Ilyenkor a szakértı nem érzékileg észlelt tényeket ír le, hanem a saját gondolatvilágában kialakult álláspontot közli. Vélemény alatt nem csupán a szakértıi következtetés végsı eredményét kell érteni, hanem a logikai mővelet egészét.61
Fontos kérdés azonban annak tisztázása, hogy a szakvélemény mitıl lesz hamis. A szubjektív felfogás szerint a bőncselekmény akkor valósul meg, ha a szakértı elıterjesztett véleménye eltér a valóságos meggyızıdésétıl. Ennek bizonyítása azonban lehetetlen. Ha ugyanis a vélemény objektíve helyesnek bizonyul, akkor lehetetlen 60
1978. évi IV. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl 238.§ (1),(2) a),(6) bek.
61
Dr. Molnár Gyula: i.m. 100.o.
55
bebizonyítani, hogy a szakértı valódi véleménye attól eltér. Az ún. objektív felfogás szerint azonban a vélemény hamisságának kérdése azon dıl el, hogy az elıterjesztett vélemény objektíve megegyezik-e saját tárgyával. Más azonban a helyzet akkor, ha a szakértı eredetileg elmondott vagy feljegyzett álláspontjától eltérıen elıterjesztett szakvéleménye objektíve helytelennek bizonyul. Ilyenkor a szakértı ellen emelendı vádnak lehetısége lesz a bőnösség megállapítására azon az alapon, hogy a bőnös szándék mellett szóló bizonyítékokat megerısíti a vélemény objektív helytelensége. Az az álláspont is helytelen, hogy az objektíve igaz, de szubjektíve hamis szakértıi vélemény adásával a szakértı a bőncselekmény kísérletét valósítja meg. A magyar büntetıjogi tudomány az objektív felfogást követi. A szakvélemény objektív helytelensége a bőncselekmény
tárgyi
oldalához
tartozik.
Az
objektíve
helyes
szakvélemény
elıterjesztése megfelel a büntetıeljárás és a szakértıi intézmény céljának és ezért nem veszélyes a társadalomra. A bőncselekmény alanyi oldalához tartozik a vélemény szubjektív hamissága, ami azt jelenti, hogy a szakértı nincs meggyızıdve róla, hogy az általa adott szakvélemény helytálló, illetve arról van meggyızıdve, hogy az helytelen.62 63 Ahhoz, hogy a bőncselekmény tényállása megvalósuljon, az objektív és szubjektív hamisságnak azonban együttesen kell fennállnia. Ha a szakértı abban a tudatban terjeszt elı szakvéleményt, hogy az helytelen, de ez a vélemény objektíve helyesnek bizonyul, a szakértı nem büntethetı. A valótlanság vagy hamisság objektív tényállási elem, mely független attól, hogy az elkövetı tévesen azt hiszi, hogy hamis véleményt ad. Ha véleménye objektive igaz, nem büntethetı. Való tények tudatos elhallgatása is tényállási elem. A szaktanácsadó büntetıjogi felelıssége a szakértıével azonos. Ha a szakértı jogosult volt a véleményadást megtagadni, de erre a jogára a meghallgatás elıtt nem figyelmeztették, nem büntethetı. Ha a szakértı hamis nyilatkozatát az illetı hatóságnál, az alapügy jogerıs befejezése elıtt visszavonja, akkor a Btk. 241. § (2) bekezdése szerint a büntetés korlátlanul enyhíthetı:
62
Dr. Molnár Gyula: i.m. 101.o.
63
Szakértık igénybevétele a nyomozás során, BM Tanulmányi és Kiképzési csoport 92.o.
56
,,A büntetés korlátlanul enyhíthetı, különös méltánylást érdemlı esetben mellızhetı is azzal szemben, aki az alapügy jogerıs befejezése elıtt az eljáró hatóságnak az általa szolgáltatott bizonyítási eszköz hamis voltát bejelenti.”
Különös méltánylást érdemlı esetben ilyenkor a büntetés mellızhetı is. Fontos annak megállapítása is, hogy a valótlan adatnak az ügy lényeges körülményeihez kell kapcsolódnia. Azt pedig, hogy mi tekinthetı lényegesnek, a bíróság dönti el (így például lényeges az a körülmény, amelyre ítélete alapítottak). Az ügyész köteles gondosan megvizsgálni annak az okát, hogy ha a tárgyalás során a szakértı megváltoztatja korábban adott véleményét. Ha a megállapított megváltoztatási ok büntetıjogi (illetıleg felügyeleti vagy fegyelmi) felelısségre vonást igényel, az ügyész intézkedik az eljárás megindítása iránt.
B) Fegyelmi felelısség Ha a szakértı, e minıségben végzett tevékenysége során, fegyelmi vétséget követ el, a hatóság értesíti azt a szervet, amelynél a szakértı munkaviszonyban áll. A fegyelmi eljárás lefolytatásáról az értesített szerv vezetıje dönt.
2.11. A szakértı díjazása
A Be. 105.§ (6) „ A szakértı a szakértıi vizsgálatért, a szakvélemény elkészítéséért, valamint a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság elıtt idézésre történt megjelenésért díjazásra, továbbá az eljárásával felmerült és igazolt készkiadásának megtérítésére jogosult. A szakértı díját a kirendelı, illetıleg az a bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság, amely elıtt az eljárás folyik, a szakértı által benyújtott díjjegyzék alapul vételével a szakvélemény beérkeztét, illetıleg a szakértı meghallgatása esetén a meghallgatást követıen, de legkésıbb harminc napon belül határozattal állapítja meg. (7) A szakértıi díjat megállapító határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye.64
Az igazságügyi szakértı, szakértıi intézet, szakértıi testület, állami szerv vagy igazságügyi szakértı hiányában szakértıként kirendelt más személy, intézmény az
64
1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 105.§ (6)-(7). bek.
57
elvégzett szakértıi munkájának díjazására és szükségképpen felmerülı költségének megtérítésére tarthat igényt. A szakértıi díj akkor jár: a) ha a szakértı véleményt ad, b) ha a szakértı újabb adatok alapján pótvéleményt készít, c) ha az erre illetékes testület felülvizsgálati szakvéleményt nyilvánít.
A szakvélemény elkészítését igen bonyolult vizsgálati folyamat elızheti meg, amelynek során a szakértıi vizsgálat igen jelentıs költségeket okozhat. A tudomány és technika fejlıdésével arányosan a szakértıi vizsgálatok költsége is jelentısen megemelkedett. Ezen túlmenıen az iratok tanulmányozása, a vizsgálat, a szakvélemény elkészítése, írásba foglalása, sokszorosítása további költségeket jelent a szakértı számára. A szakértıi díjak megállapítása külön díjtáblázat alapján történik. A táblázat pontosan tartalmazza, hogy milyen szakértıi díj illeti meg az egyes szakértıket különbözı vizsgálataikért. Ha a szakértı mőködése hosszabb tudományos vizsgálatot igényel, vagy a díjazás felemelése egyéb okból indokolt, akkor a meghatározott díjaknál magasabb összegő díj is megállapítható, azonban ez a kivételes díjazás sem lehet nagyobb, mint az alapdíj két és félszerese. A kirendelı hatóság általában már a kirendelı határozatban felhívja a szakértı figyelmét arra, hogy a szakvélemény elıterjesztésével egyidejőleg részletes költségelszámolást nyújtson be annak érdekében, hogy a kirendelı hatóság a szakértı költségeit megállapíthassa. Ez azt jelenti, hogy a szakértıi díj megállapítható legyen, a szakértınek a vélemény mellékleteként részletes díjjegyzéket kell csatolni. Több szakértı együttes eljárása esetén mindegyik szakértı külön-külön díjjegyzéket köteles benyújtani, kivéve amikor az állandó igazságügyi szakértıt alkalmazó szerv több szakértıje ad együttes véleményt. A jegyzékben különkülön részletezni kell a díjakat és a kész-kiadásokat. Ha a munkadíjat a vélemény elkészítésére fordított idı alapján kell megállapítani, akkor a szakértınek részleteznie kell magát a tevékenységet, az elvégzett feladatokat és az azokra fordított idıt. A szakértı az ıt megilletı szakértıi díjat annál a kirendelı hatóságnál érvényesítheti, amelyik elıtt a büntetıeljárás folyik. Ebbıl következıen a szakértıi díj megállapítása arra a hatóságra tartozik, amely elıtt a büntetıeljárás folyik. 65
65
Dr. Molnár Gyula: i.m. 123.o.
58
Amennyiben a szakértı tevékenysége csak a megbízó hatóságnál történı átvételére, vagy a vélemény ugyanitt történı benyújtása miatti megjelenésre terjed ki, e megjelenésért külön díjat nem számíthat fel. A szakvélemény hiányainak pótlásáért, vagy hibáinak kijavításáért a szakértıt további díjazás ugyancsak nem illeti meg. A várható díjat és költséget az állam elılegezi a nem állandó szakértınek. A hatóság nem csupán megállapítja a szakértıi díjat, hanem annak utalványozása felıl is rendelkezik. Mind a nyomozóhatóság, mind a bíróság a szakértıi díjmegállapító határozatát részletesen indokolni köteles, amelyben számot ad, hogy a szakértıi díjat milyen jogszabályok figyelembe vételével határozta meg. A díjmegállapító határozatot kézbesíteni kell a vádlottnak, a védınek és az ügyésznek, valamint a szakértınek. A szakértıi díjat megállapító határozat ellen fellebbezésnek van helye. Amennyiben tárgyalási szakban kerül sor a díjmegállapító határozat meghozatalára, úgy elégséges a tárgyaláson szóban kihirdetni a díjmegállapító végzést és a feleket a fellebbezési jogra kioktatni. A díjmegállapító határozat ellen nem csupán a szakértı jelenthet be panaszt, illetve fellebbezést, hanem a terhelt és a védıje is, ugyanis számukra sem közömbös a szakértıi díj összegszerő meghatározása, mivel az adott esetben a késıbbiekben mint bőnügyi költség kerül elszámolásra.66
66
Dr. Molnár Gyula: i.m. 124.o.
59
3. A kriminalisztikai szakértıi vizsgálatok
3.1. Személy és tárgy fénykép alapján történı azonosítása
3.1.1. Személyazonosítás fénykép alapján
Szakértıi személyazonosítást a külsı ismérvek felhasználásával - elsısorban fénykép, film, röntgenfelvétel vagy emberi csontmaradványok segítségével - végeznek. Leggyakrabban a személy fénykép alapján történı azonosítására akkor kerül sor, ha az eldöntendı kérdés tárgya, hogy két különbözı fénykép ugyanazt a személyt ábrázolja- e, vagy a fénykép egy meghatározott személyrıl készült-e. Az összehasonlító vizsgálatra az arcvonásokat leginkább tükrözı fényképek a legalkalmasabbak -ezért törekedni kell arra, hogy a személyazonosítási célra készült fényképeket (személyi igazolvány-, útlevél-, diákigazolvány- és bőnügyi személyi fényképek) küldjük szakértıi vizsgálatra. Arra is ügyelni kell, hogy a fényképek megközelítıleg azonos idıpontból származzanak. A családi, vagy más célra készült fényképek negatívjait is célszerő szakértıi vizsgálatra küldeni azért, hogy az ismertetıjeleket legtisztábban tükrözı kép álljon a rendelkezésére. Törekedni kell arra, hogy az azonosítandó személy, személyesen is megjelenjen a vizsgálaton, ahol a bőnügyi fényképezés szabályainak megfelelıen
szemben
és
oldalnézetben,
valamint
az
összehasonlításra
kerülı
fényképhez hasonló beállításban fénykép készül róla. A szakértıvel közölni kell az azonosítandó személy születési évét, vagy megközelítı életkorát, életútjával és családi helyzetével összefüggı lényeges körülményeket (pl.: fénykép készítését követı betegséget, plasztikai és egyéb mőtétet, tetoválás helyét, vagy tetoválás eltávolítását, olyan rokonok létezését, akikkel az arcvonások hasonlósága miatt testvér, ikertestvér- fennáll az összetévesztés lehetısége) és a vizsgálatra küldött fénykép készítésének idıpontját.67
67
Bíró Gyula: Kriminalisztika 31-35.o.
60
3.1.2. Tárgyazonosítás fénykép alapján
Tárgyak fénykép alapján történı összehasonlító vizsgálata alapján a nyomtani szakértı arra adhat választ, hogy: a)
a fényképen ábrázolt tárgy azonos-e az összehasonlító vizsgálatra megküldött tárggyal,
b)
két, vagy több különbözı idıben vagy helyen készített fénykép ugyanazt a tárgyat ábrázolja-e,
c)
a fényképet meghatározott fényképezıgéppel, vagy több fényképet ugyanazzal a fényképezıgéppel készítették-e.
A szakértıi vizsgálatra a tárgyról készült fényképek negatívjait és, ha lehetıség van rá, akkor a fényképezıgépet is el kell küldeni. A szakértıvel közölni kell a fényképek készítésének idıpontjával és körülményeivel kapcsolatos lényeges adatokat, illetve a fénykép készítése és a vizsgálat idıpontja között a tárgyon létrejött változásokat.68
3.2. Nyomszakértıi vizsgálatok
A nyomokat osztályozhatjuk: a) a nyomképzı fajtái szerint: emberi testrészek, állati testrészek, eszközök gépek, egyéb tárgyak nyomai; b) a nyomhordozón való ábrázolódásuk szerint: térfogati, felületi nyomok; c) a nyom keletkezésébe szerepet játszó hatások szerint: –
mechanikus, termikus, vegyi, fotokémiai hatásra keletkezett,
–
statikus, vagy dinamikus nyomok.69
3.2.1. Lábnyomok, lábbelik nyomai
Az emberi láb nyomainak vizsgálata során a nyomszakértı rendszerint arra adhat véleményt, hogy:
68
Bíró Gyula: i.m. 31-35.o.
69
Bíró Gyula: u.o. 46-47.o.
61
a) a helyszínen talált láb nyoma meghatározott személytıl származik-e (a lábujjak méretei, alakja és helyzete, a sarokrész alakja, helyzete, a híd alakja, a lábhossz és a lábszélesség vizsgálata után), b) a helyszínen talált lábbelitıl keletkezett nyomot milyen lábbeli (férfi, nıi, papucs, cipı, csizma) hozta-e létre, vagy azt meghatározott személy által használt lábbeli okozhatta-e.
A vizsgálathoz biztosítani kell a nyomról készült öntvényt, a nyomot hordozó tárgyat, vagy annak részét és a nyomokról készült méretarányos fényképfelvételt. Az összehasonlító vizsgálat elvégzéséhez pedig a következık szükségesek a szakértı számára: a) mezítelen láb nyomainak vizsgálatához benyomat esetén a pótnyomatról készített öntvényt, felületi nyom esetén (lenyomat) a láb fekete nyomdafestékkel fehér lapra készített lenyomatát, b) harisnyával vagy zoknival fedett lábtól keletkezett nyom esetén harisnyás, vagy zoknis lábbal készített próbanyomokat és azt a harisnyát, vagy zoknit, amit a számításba vett személy a nyom létrehozásakor valószínőleg viselt, c) lábbelitıl keletkezett nyom esetén a lábbeli, d) lábnyomcsapás
összehasonlító
vizsgálata
esetén
a
rögzített
mintákat,
jegyzıkönyvet és (amiben fel van tüntetve a lábnyomcsapás irányvonala, a lábszög, a járásvonal a lépéshossz és a lépés szélessége is) a készített vázlatokat is el kell küldeni.70
3.2.2. Emberi bırfelületetek nyomai
Egyes bőncselekmények elkövetésekor nemcsak az emberi kéz és láb, hanem az egyes szabad testrészek bırfelületei is okozhatnak nyomokat. Ezen nyomok alapján következtetések vonhatók le a cselekmény elkövetésének lefolyására és esetenként lehetıség nyílik a nyomokat okozó személy azonosítására. Az emberi bırfelületek nyomaiban az esetek egy részében közvetve felismerhetık a bır alatti testelemek is (pl.: csontozat és izmok). Nyomot hagyhat a homlok, fül, orr, ajak, fog, köröm is. A
70
Bíró Gyula: i.m. 52-53.o.
62
vizsgálathoz gondoskodni kell a nyom eredetben rögzítésérıl és a méretarányos fényképelvétel készítésérıl. A fedett testrészek nyomainak vizsgálatra küldése esetén mindenképp törekedni kell az eredetben történı rögzítésre, mivel a nyomban esetleg visszamaradt - testrészt fedı anyagból - anyagmaradvány késıbbi vizsgálatára lehet szükség. (A ruházat nemcsak nyomképzı, de nyomhordozó is lehet). Az emberi testrészek nyomaival az alábbi kérdések tisztázhatók: a) emberi bırfelülettıl származik-e a nyom és melyik testrész nyoma, b) a helyszíni nyomok alapján a nyomok keletkezésének idıpontjára és módjára, a nyomot okozó személy nemére, életkorára, vagy más sajátosságára nézve vonhatók-e le következtetések, vagy állíthatók-e fel következtetések, c) a rögzített nyomok alkalmasak-e további vizsgálatokra, vagy arra, hogy nyilvántartásban keressék, d) maradhatott-e a nyomképzıtıl származó valamilyen anyagmaradvány a helyszínen71
3.2.3. Állatok lábnyomai
Az
állatok
lábnyomainak
felkutatására,
rögzítésére
és
vizsgálatára
olyan
bőncselekmények esetében kerülhet sor, amikor az állat volt a bőncselekmény tárgya vagy az elkövetı állatot vagy állati erıvel vont jármővet használt fel a helyszín megközelítésére az onnan való távozásra vagy teherszállításra. A szakértı a nyomok vizsgálata alapján rendszerint arra adhat véleményt, hogy a helyszínen talált nyomokat milyen állatfajta, illetve meghatározott állat okozta-e. A vizsgálatra a helyszíni nyom öntvényén és méretarányos fényképén kívül - összehasonlító vizsgálat esetén - meg kell küldeni a számításba vett állatok lábnyomainak öntvényét is. Ha az állat patkolva volt, akkor a patkót is szükséges vizsgálatra küldeni, ebben az esetben a próbanyomokat még a patkó leszedése elıtt el kell készíteni.72
71
Bíró Gyula: i.m. 48-49.o.
72
Bíró Gyula: u.o. 54.o
63
3.2.4. Eszköz és azok nyomainak vizsgálata
A szakértı választ adhat arra, hogy: a) a bőncselekmény helyszínén rögzített eszközök és egyéb tárgyak nyomait a kérdéses eszközzel okozták-e, b) milyen eszköztıl keletkezett a nyom, meghatározott eszköztıl keletkezett-e, c) a behatolási, vagy annak látszó nyomok milyen eszköztıl keletkeztek és ezek a nyomok milyen irányból jöttek létre, d) lehet-e következtetni a nyomok alapján az okozó személy szakmai jártasságára, fizikai tulajdonságaira, e) a nyomok alapján megállapítható-e azok keletkezési ideje, f) a vizsgálatra küldött eszközökön találhatók-e olyan elváltozások, amelyek arra utalnak, hogy azokat a bőncselekmény elkövetésekor használták.
Az eszköznyom vizsgálatához minden esetben meg kell küldeni a szakértınek azt a tárgyat, amelyen a nyom keletkezett. Ha a nyomhordozó tárgy eredetben nem biztosítható, akkor a benyomatok öntvényét, vagy a lenyomatokról készült méretarányos fényképet kell a szakértı rendelkezésére bocsátani.73
3.2.5. Zárak ( lakatok) szakértıi vizsgálata
Zárak ( lakatok ) vizsgálata alapján a szakértı arra adhat véleményt, hogy: a) milyen rendszerő a zár (lakat), idegen kulccsal, vagy álkulccsal nyitható-e nyom nélkül, b) a zárban (lakatban) észlelhetı-e álkulcs, vagy idegen kulcs nyoma - a zárat (lakatot) milyen eszközzel törték fel, illetve rongálták meg, c) a zár (lakat) megrongálása nyitott, vagy zárt állapotban következett-e be.
A vizsgálatra a zárat (lakatot) és valamennyi rendelkezésre álló kulcsát, a zár helyszíni állapotát rögzítı fényképfelvételt, valamint az elkövetéshez számításba vett eszközt meg kell küldeni.74
73 74
Dr. Illár Sándor: Krimináltechnika 217.o., Bíró Gyula: i.m. 55-56.o. Bíró Gyula: u.o. 56-57.o.
64
3.2.6. Közlekedési eszközök nyomainak vizsgálata
A nyomtani vizsgálatra rendszerint akkor kerül sor, ha közlekedési eszközt vettek igénybe a bőncselekmény elkövetéséhez, közlekedési eszközzel követték el a bőncselekményt, vagy a közlekedési eszközt eltulajdonították. A szakértı arra adhat véleményt, hogy: a) milyen közlekedési eszköz nyomát találták a helyszínen, vagy azt meghatározott közlekedési eszköz hozta-e létre, b) a közlekedési eszköz milyen irányba haladt.75
A vizsgálathoz a helyszíni nyomról készített öntvényeket, fényképeket, összehasonlító vizsgálatra pedig mintaként a közlekedési eszköz abroncsait - ha ezek nem szerezhetık be, akkor
az
abroncs
próbanyomatáról
készült
öntvényt,
lenyomat
esetén
pedig
nyomdafestékkel fehér papírívre készített próbanyomatot - kell küldeni.
3.3. Ujj- és tenyérnyomok szakértıi vizsgálata
Az ujjnyom, ujjnyomat, tenyérnyom alapján történı személyazonosításhoz ujjnyomatszakértıt kell bevonni a büntetıeljárásba. A szakértı arra adhat választ, hogy: a)
a helyszínen rögzített ujjnyom, tenyérnyom, vagy nyomtöredék azonosság magállapítására alkalmas-e,
b)
a bőncselekmény helyszínén rögzített ujjnyom meghatározott személytıl keletkezett-e,
c)
több bőncselekmény helyszínén rögzített ujjnyom ugyanattól az ismert, vagy ismeretlen személytıl származik-e,
d)
a bőncselekmény helyszínén rögzített ujjnyomok egy, vagy több személytıl származnak-e,
e)
a helyszínen rögzített ujjnyom alapján azonosítható-e a daktiloszkópiai nyilvántartásban szereplı valamely személy,
f)
ismeretlen holttest ujjnyomatai megfelelnek-e valamely korábban rögzített ujjnyomoknak.
75
Dr. Molnár Gyula: i.m. 245.o., Bíró Gyula: i.m. 57-58.o.
65
A vizsgálathoz a szakértı rendelkezésére kell bocsátani: a) a vizsgálandó, a helyszínen rögzített ujjnyomot, vagy annak méretarányos fényképét b) a helyszíni szemle jegyzıkönyvét (amin szerepel a nyomhordozó anyag megnevezése - honnan rögzítették, hogy a tárgy felülete tiszta, vagy szennyezett volt-e, és az a körülményt is, ha a nyomot anyaggal szennyezett ujj hozta létre), a helyszínrıl készített az ujjnyom helyzetét szemléltetı fényképfelvételt, vagy rajzot, c) a nyom létrehozása szempontjából számításba vett személy ujjnyomatait.76
A felkutatott ujjnyomokat lehetıleg eredetben kell rögzíteni, ha ez nem lehetséges, akkor a nyomhordozókat kell vizsgálatra küldeni. A nyomhordozó tárgyat úgy kell csomagolni, hogy a nyom a szállítás során ne sérülhessen meg és idegen anyaggal ne szennyezıdhessen. A csomagon fel kell tüntetni annak tartamát, sérülékeny voltát és azt szembetőnı „Vigyázat! Ujjnyom - szakértıi felbontásra!" felirattal kell ellátni.
3.4. Írásszakértıi vizsgálatok
A kriminalisztikai írásvizsgálatnak széles értelemben négy fı területe van: a) kézírásvizsgálat, b) gépírásvizsgálat, c) okmányvizsgálat, d) egyéb technikai eszközökkel, módszerekkel készített írások vizsgálata.77
3.4.1. Kézírások szakértıi vizsgálata
Kézírások vizsgálata során a szakértı rendszerint arra adhat választ, hogy a) meghatározott személy kezétıl származik-e a kézírás,
76 77
Bíró Gyula: i.m. 49-51.o. Bíró Gyula: u.o. 63.o.
66
b) a számításba vett személyek közül származik- e (kitıl) a kézírás - valódi, vagy hamisított- e az aláírás, c) több kézírás, vagy aláírás ugyanattól a személytıl származik- e.
A kézírásvizsgálat tárgya: a) bőncselekmények elıkészítése során keletkezett iratok, b) bőncselekmény elıkészítése során használt iratok, c) a cselekmény leleplezését szolgáló iratok, d) egyéb írásos anyagok, melyek a személyazonosítást segítik.78
Az írásszakértı a tárgyi bizonyítási eszközt képzı kézírásból következtethet az azt készítı személy tulajdonságaira ( pld.: az ismeretlen személy nemére, életkorára, foglalkozására, képzettségére ). A szakértıi vizsgálatra a tárgyi bizonyítási eszközt képzı dolgot (irat, írást hordozó egyéb tárgy ) és - ha összehasonlítás is szükséges - az írásmintákat is meg kell küldeni ( spontán minta, próbaírás ). Az iratokat az eredeti állapotban egyenként külön papírborítékban kell elhelyezni. Azokat összehajtani, összegyőrni, megtőzni, azon esetleges bejegyzéseket eszközölni, a közömbösnek tőnı részeket levágni, letörölni, vagy a szétválasztott, szakított részeket összeragasztani nem szabad. A szakértıi vizsgálatra eredeti iratot kell biztosítani, még abban az esetben is, ha a vizsgálat tárgya a másolati példány. A szakértıi vizsgálatra küldés elıtt -ha erre szükség van- meg kell kísérelni az iraton lévı ujjnyom gazdájának felkutatását. Az iratról fényképfelvételt kell készíteni, majd ujjnyom kutatás céljából olyan eljárásokat lehet alkalmazni (pl. jódgızölés), amelyek nem idéznek elı tartós változásokat, sem az írószer anyagában, sem a nyomhordozón. Ha az irat elhelyezkedésénél fogva nem szállítható (falfelületen, gépeken, közlekedési eszközökön található), méretarányos fényképfelvételt kell készíteni róla, ezt követıen az írószer és a nyomhordozó tárgy anyagából külön - külön mintát kell venni és egyenként nejlontasakban csomagolva kell vizsgálatra küldeni. (Ilyen esetben az iratot írásszakértıi és vegyészeti vizsgálatra lehet küldeni).79
78 79
Bíró Gyula: i.m. 63-64.o. Dr. Illár Sándor: Krimináltechnika 322.-324.o.
67
A kézírások összehasonlító vizsgálatához: a) spontán írásminták és b) próbaírások használhatók fel.
A spontán írásminták a kézírás készítıjeként számításba vett személy írásai. Magánjellegő, nem szakértıi vizsgálatra készített írásminta. Ilyenek lehetnek pl. a korábbi levelezések, munkahelyi, otthoni feljegyzések. Lényeges azonban, hogy hitelt érdemlıen bizonyítható legyen, hogy az írásminták a számításba vett személytıl származnak. A spontán írásminták beszerzésérıl a lehetıségekhez képest mindig gondoskodni kell. A minták közül lehetıleg azokat kell beszerezni, amelyek közel azonos idıben készültek a vizsgált irattal és hasonló jellegőek ahhoz, hosszabb szövegrészeket tartalmaznak és ezekben elıfordulnak azok a betők, szavak, kifejezések amilyenek a vizsgált iratban vannak. Törekedni kell arra, hogy az irattal megegyezı minıségő és fajtájú papíron ( sima, vonalas, indigós stb. ) hasonló íróeszközzel ( töltıtoll, ceruza, filctoll stb. ) készült mintákat küldjünk vizsgálatra. A próbaírás olyan írásminta, melyet írásszakértıi vizsgálatok céljára készítettek. A szakértıi vizsgálatokhoz próbaírások beszerzése még akkor is szükséges, ha spontán írásminták rendelkezésre állnak. A próbaírást ülı testhelyzetben kell készíteni, ha azonban feltételezhetı, hogy más körülmények között történt az írás - állva falra, ülve térdre helyezett lapra stb. - akkor hasonló viszonyok mellet is próbaírást kell végezni. Az írást a vizsgált irathoz hasonló minıségő és fajtájú papíron és írószerrel kell végeztetni. A próbaírást rendszerint tollbamondással kell íratni. A vizsgálni kívánt iratot a próbaírást készítı személy sem az írás elıtt, sem a közben nem láthatja. A mintát az iratban használt írástípussal kell íratni (folyóírással, nyomtatott kis és nagybetőkkel stb.). A szöveg elhelyezésében, írásjegyek használatában, bekezdések elrendezésében - még kérésre sem - nem lehet segíteni az írásminta készítıjének. A tollbamondás során lehetıség szerint a kérdéses irat teljes szövegét le kell íratni, méghozzá olyan sebességgel, hogy az írás automatikussá váljon és így az esetleges torzítási kísérleteket ki lehet küszöbölni. Az írásjeleket csak a hangsúlyból lehet érzékeltetni és a szöveget kiejtés szerint kell diktálni. A helyesírással kapcsolatban feltett kérdésekre a próbaírás készítıje részére nem lehet tájékoztatást adni. Ha az irattal szó szerint megegyezı szöveg diktálása a nyomozás érdekeit veszélyeztetné, vagy az irat államtitkot, szolgálati titkot, emberi méltóságot, szemérmet sértı kifejezéseket tartalmaz, olyan szöveget kell
68
tollbamondani, amelyben az iratban elıforduló szavak, bető- és szókapcsolatok, írásjelek, számjegyek lehetıleg többször is elıfordulnak. Hosszabb szöveg esetén legalább háromszor, néhány szavas szöveg, vagy aláírás esetében legalább tízszer kell elvégezni a próbaírást, oly módon, hogy a próbaíró elızı írásmintáit lehetıleg ne lássa. Próbaírás tollbamondás mellızésével is készíthetı. Ilyenkor általában önálló fogalmazás íratására kerül sor, ha a hatóság arra keresi a választ, hogy egy adott „mő" értelmi szerzıje lehet- e a próbaíró. Meghatározott tartalmú írásbeli fogalmazást és önéletrajzot is lehet írásmintaként használni, itt azonban nagyobb a torzítás lehetısége.80 A számokkal kapcsolatos mintafelvételeknél elıször folyóírással szöveget kell diktálni. Ebbe több számot kell belekombinálni (sporteredmények, kimutatások, statisztikai adatok), majd ezt követıen gyors ütemben több számjegyő számokat diktálni, esetleg számtani mőveleteket végeztetni. Az aláírás eredeti, vagy hamis voltának eldöntéséhez attól a személytıl is szükség van írásmintákra, akinek a nevében az aláírás készült. A próbaírást ebben az esetben is folyóírással kell kezdeni, úgy, hogy a kérdéses név a szövegben többször elıforduljon. Ezt követıen a próbaíró saját nevét és a kérdéses nevet is ( 30-30 alkalommal ) leírja. A próbaírást minden oldalon záradékoltatni kell, ebben a készítı egyes szám elsı személyben fogalmazva, nevét feltüntetve, majd azt aláírva tanúsítja, hogy a próbaírást mikor és hol készítette. A záradékolás után az eljáró nyomozónak a hivatalos iratok hitelességére vonatkozó alakszerőségek (aláírás, rendfokozat, keltezés, pecsét) mellet még azt is fel kell tüntetnie, hogy a próbaírást kinek a jelenlétében és milyen eligazítás alapján (az írás típusára, körülményeire, az íráshelyzetre tekintettel) végezték.81 Ha a próbaírásnál a készítı személy kézmozgását sérülés, vagy betegség befolyásolja, akkor ezt a körülményt a kirendelı határozaton fel kell tüntetni. Amennyiben a szakértıi vélemény szerint az így készült próbaírás összehasonlításra nem alkalmas, akkor a befolyásoló tényezı megszőnése után a próbaírást meg kell ismételni. Ha a próbaírás készítését sérülés vagy betegség akadályozza, akkor azt az akadály megszőnéséig el kell halasztani.
3.4.2. Gépírások szakértıi vizsgálata
A gépírások vizsgálata alapján az írásszakértı rendszerint arra adhat választ, hogy: 80 81
Dr. Illár Sándor: Krimináltechnika 325.-326.o. Dr. Illár Sándor: u.o. 327.-328.o.
69
a) a gépírás milyen rendszerő írógéppel készült, b) a gépírást meghatározott írógéppel készítették-e, c) a gépírás hányadik másodlati példányként készült, d) a gépírásban vannak-e olyan kiegészítések, javítások amelyek utólag készültek, e) a gépírást a számításba vehetı személyek közül ki készíthette, f) a gépírást gyakorlott gépíró készítette-e.82
A szakértı a gépírás vizsgálata alapján általában az írógép betőtípusát állapítja meg és tájékoztatást ad arról, hogy azt milyen gyártmányú írógépeken rendszeresítették. A szakértıi vizsgálatra az eredeti iratot és ha összehasonlítás szükséges, akkor írásmintákat kell küldeni. Másodlati példányok vizsgálata estén lehetıség szerint az irat elsı példányát is biztosítani kell. A szakértıi vizsgálat elıtt, ha erre szükség van, meg kell kísérelni az ujjnyomkutatást és ezt megelızıen a vizsgálandó gépírásról méretarányos fényképfelvételt kell készíteni. Az írógép azonosításához be kell szerezni az irattal megegyezı idıpontban a számításban vett írógépen készült írásmintákat. Ha az irat készítésének idıpontja ismeretlen, több, ugyanazzal az írógéppel írt, minél nagyobb idıközre kiterjedı írásmintát kell beszerezni. A gépírás korának meghatározásához a vizsgált irat készítésének idıszakából származó mintán kívül törekedni kell korábbi illetve késıbbi minták beszerzésére is (spontán írásminta). Az írógépen készült próbaírás során a mintán fel kell tüntetni: a) a az írógép márkáját, gyártási számát, b) a tulajdonos nevét, c) azt, hogy mikor tisztították, mikor és mit javítottak rajta, valamint, d) milyen fokú igénybevételnek van kitéve.
Az írógéppel végzett próbaírásokat lehetıleg az irattal megegyezı anyagú és színő papíron és jó minıségő fehér papíron is el kell készíteni. Amennyiben az irat másolati példány és indigóval készítették, akkor a másolópapírral egyezı, ha az nem lehetséges, akkor hasonló minıségő másolópapírral kell készíteni az írásmintát. Az
írógéppel
felvett
próbaírásoknak
tartalmazniuk
kell
elhelyezkedésüknek
megfelelıen külön sorokban a teljes billentyőzetnek a váltó használatával és anélkül
82
Bíró Gyula: i.m. 66.o.; Dr. Illár Sándor: i.m. 329.o
70
készített lenyomatát, ezen kívül többször szó szerinti megegyezésben le kell másoltatni az iratot. (Kivéve a kézírásoknál is leírt esetekben). A próbaírást szükség esetén az írógép betőinek kitisztítása, vagy a szalagjának kicserélésé után meg kell ismételni. Ha ismert, hogy a próbaírás készítése elıtt az írógépet javították, akkor annak idıpontját és az írásban tükrözıdı változásokat fel kell tüntetni a szakértıt kirendelı határozatban is. A gépelı személyének megállapításához a számításba vett személyektıl spontán írásmintákat és próbaírást is be kell szerezni. A próbaírás lehetıleg az eredeti irat készítésének összes körülményének figyelembevételével történjék és tartamát úgy kell megválasztani, mint a kézírásminták vételénél. Az írógépen készült írásmintákat is záradékolni és hitelesíteni kell.
3.4.3. Az okmányok technikai írásszakértıi vizsgálata
Okmány fogalmán a személyekre, tárgyakra, szerzıdésekre vonatkozó; fontos adatokat
tartalmazó
állami
szervek
által
kibocsátott
igazolványokat,
iratokat,
igazolásokat, értékcikkeket értjük.
Az okmányoknak két nagy csoportját különböztetjük meg: a) biztonsági okmányok ( személyi okmányok, úti okmányok, egyéb biztonsági szerzıdés, bankjegy, kötvény- okmányok ) és b) általános okmányok ( megállapodások, banki igazolások, totó, lottószelvények stb. ).83
Okmányokkal
kapcsolatos
szakvélemény
kérése
végett
a
Nemzetbiztonsági
Szakszolgálat Szakértıi Intézetéhez kell fordulni. Az okmány vizsgálatát követıen a szakértı rendszerint arra adhat választ, hogy a) a vizsgált okmány eredeti- e, vagy hamisítvány, b) az adott okmányban milyen tartalmi hamisítást végeztek, azt milyen eljárással, technikai segédeszközzel végezték,
83
Bíró Gyula: i.m. 67.o.
71
c) az okmány egyes részeit megváltoztatták, kicserélték-e, mi volt a tartalma a megváltoztatott, olvashatatlanná tett okmánynak, d) az okmány sérülései az okmányon lévı írás bejegyzés elıtt, vagy után keletkeztek-e, e) az okmányon vannak-e szabad szemmel nem látható bejegyzések, változások, f) a széttépett, szétvágott okmányrészek korábban egy egészet képeztek-e.
A nyomtatványok eredeti, vagy hamis voltának tisztázása érdekében a szakértıi vizsgálathoz lehetıség szerint be kell szerezni ugyanabból a gyártási sorból származó eredeti okmányt. A szakértı a véleményében azt is kifejtheti, hogy az okmány készítéséhez,
illetve
megváltoztatásához
meghatározott
anyagokat,
vagy
segédeszközöket felhasználtak-e. Szakértıi vizsgálatra kell küldeni a lefoglalt és hamisításra felhasználható anyagokat (papírt, festéket), tárgyakat és segédeszközöket az okmány készítési módjának megállapítása és a nyomdai termék hamisított voltának eldöntése érdekében. Az
okiratok,
illetve
azok
hamisításának
kriminalisztikai
vizsgálatával
összefüggésben az okiratok hamisításán belül megkülönböztetünk: a) teljes okirat hamisítást, b) részleges okirat hamisítást, c) nehezen olvasható szövegek tartalmának megállapítását.84
A csoportosítások egy másik módja alapján különbséget tehetünk: a) Okmányutánzatok: ezt a csoportot azok a hamis okmányok képezik, melyeknek minden része, eleme hamis és amelyek kizárólag a különféle bőncselekmények, visszaélések céljából, illetve ezek elısegítése érdekében készülnek. b) Fiktív okmányok: a hamisítások különleges típusai. Az ilyen okmányoknak nincs és nem is létezett eredeti változata. Nem is utánzatokról, hanem teljesen új okmányokról van szó. c) Tartalmi hamisítások: a visszaélések leggyakoribb és legváltozatosabb formái. Ilyen esetben nem az okmányok teljes utánzása történik, hanem az eredeti okmány valamelyik részét változtatják meg, vagyis bejegyzett adatok illetéktelen megváltoztatását jelenti. 85 84 85
Bíró Gyula: i.m. 67.o. Dr. Illár Sándor: i.m. 338.-339.o.
72
3.4.4. Iratok nyelvészeti vizsgálata
Az irat nyelvészeti vizsgálata során a nyelvész szakértı az irat fogalmazójának egyes tulajdonságaira (anyanyelve, nyelvjárásra, nemre, korra, iskolai végzettségre, környezeti hatásra, mőveltségre, lakhelyre, munkahelyre) következtethet és arra is nyilatkozhat, hogy az iratot egy, vagy több személy fogalmazta-e. Arra a kérdésre is választ adhat, hogy a számításba vett személyek közül az adott iratot ki fogalmazhatta, vagy kik fogalmazhatták. Az összehasonlító vizsgálat lefolytatásához a szakértınek szüksége van hosszabb terjedelmő spontán írásmintákra - amely formájában és tartalmában hasonlít az iratra, a számításba vett személy által a próbaírás során rögzített önálló fogalmazására -, vagy tollbamondás alapján olyan próbaírás készítésére, amelyben elıfordulnak az iratban meglévı szótani, mondattani, vagy nyelvtani fordulatok.
3.4.5. Bélyegzı is bélyegzılenyomatok vizsgálata
A bélyegzık hamisítása három módon történhet meg: a) rajzolással vagy kézi úton történı hamisítás, b) új bélyegzı elıállításával történı utánzás, c) átvevı-átadó anyag segítségével történı hamisítás.86
A bélyegzık lenyomatainak vizsgálata során a szakértı arra adhat választ, hogy a) a bélyegzı, aminek lenyomata az okmányon van milyen eljárással készült, b) milyen szövegszerkesztéső bélyegzıvel készítették a lenyomatot, c) a bélyegzılenyomat valódi-e, vagy hamisított, d) ha hamisítvány, akkor milyen módon készítették, e) meghatározott bélyegzı lenyomata van-e az okmányon, f) több bélyegzı közül melyiket használták az okmány lebélyegzésére.
A lenyomatok vizsgálatához összehasonlító mintaként a számításba vett bélyegzıkkel készített lenyomatokat kell beszerezni. A mintalenyomatot sima, fehér papíron,
86
Dr. Illár Sándor: Krimináltechnika 345.o.
73
bélyegzıpárnával egyenletesen befestett bélyegzıvel, különbözı erısségő nyomással többször kell készíteni. Ha a bélyegzı (aláírás-bélyegzı, szárazbélyegzı, guminyomda) már nem kutatható fel, annak korabeli lenyomatait kell összehasonlító mintaként felhasználni. Célszerő akkor is beszerezni a korabeli lenyomatokat tartalmazó iratokat, ha a kérdéses lenyomat készítése és a vizsgálata között hosszabb idı telt el. Szakértıi vizsgálatra kell küldeni a lefoglalt hamis bélyegzıket és egyéb tartozékait, a bélyegzıvel készített próbákat, a bélyegzıhöz használt festéket is.
3 . 4 . 6 . B a n k j eg yek é s b él yeg ek vi z s g á l a t a
Hazai kibocsátású bankjegy hamisitásának gyanúja esetén a feltételezett hamisítványt az Állami Pénznyomdába kell küldeni szakértıi vizsgálat céljából, míg a külföldi kibocsátású pénzt, értékpapírt, bélyeget a Magyar Nemzeti Bank Emissziós Osztályának kell elküldeni szakértıi vizsgálatra. A bélyegeket változtatás nélkül kell szakértıi vizsgálatra küldeni a kibocsátó szervhez (Magyar Posta Rt). A szakértı az alábbi kérdésekre adhat választ: a) valódi-e, vagy hamisítvány a vizsgált bankjegy, bélyeg; b) a hamisítványt milyen módon, milyen eszközök felhasználásával készíthették; c) a szövegnyomatoknak vannak-e jellegzetességei; d) a présmintázat rajzolatának milyen jellegzetességei vannak.
3.5. Fegyverek és lıszerek vizsgálata
A kriminalisztikai ballisztika a krimináltechnika önállósult szakterülete (egyben az általános ballisztika szakága is), amelynek feladata a kézi lıfegyverek, lıszerek és azok alkotórészeinek tartásával, használatával kapcsolatos kérdések megoldása.87 Lıfegyver
használatával
kapcsolatos
bőncselekmények
nyomozásánál
elengedhetetlen a fegyverszakértı bevonása. A kirendelı határozaton fel kell tüntetni, hogy mi kerül szakértıi vizsgálatra, azokat hol, milyen körülmények között találták, rögzítették. Csatolni kell a vizsgálatot segítı dokumentumokat (helyszíni szemle jegyzıkönyv, helyszínrajz, fényképfelvételek). 87
Bíró Gyula: i.m. 67.o.
74
A lıfegyver, vagy lıfegyveralkatrész vizsgálata alapján a fegyverszakértı arra adhat véleményt, hogy: a) a lefoglalt tárgyat lıfegyvernek vagy lıfegyveralkatrésznek kell-e tekinteni; b) a lıfegyver üzemképes-e a lövés leadására alkalmas állapotban van-e és azzal lıhettek-e a cselekmény elkövetésének valószínő idıpontjában; c) a lıfegyver emberi élet kioltására alkalmas-e és azzal milyen távolságon belül okozható súlyos illetve halálos sérülés; d) a lıfegyver biztonsági berendezései megfelelıek-e, történhet-e lövés az elsütıbillentyő lenyomása nélkül -ütıdés, rázkódás által; e) milyen fajtájú, rendszerő, gyártmányú lıfegyverhez tartozik a lefoglalt tárgy. 88
A
helyszínen
lefoglalt
töltényhüvely,
vagy
lövedék
vizsgálata
alapján
a
fegyverszakértı arra adhat véleményt, hogy: a) a töltényhüvely töltetét, vagy a lövedéket milyen fajtájú és rendszerő fegyverbıl lıtték ki; b) a töltényhüvely, vagy lövedék alaki változását mi idézte elı; c) a töltényhüvely vagy lövedék azonos típusú, gyártmányú lıszer részeit képezték-e; d) a különbözı bőncselekmény helyszínein lefoglalt töltényhüvelyeket, vagy lövedékeket azonos fegyverbıl lıtték-e ki; e) a töltényhüvely töltetét, vagy a lövedéket a lefoglalt fegyverbıl lıtték-e ki (ha összehasonlító vizsgálatra kerül sor a töltényhüvelyeken, lövedékeken és a fegyveren kívül el kell még küldeni a lefoglalt fegyvertípushoz használható lıszereket).89
A lıszer, vagy lıszer-alkatrész vizsgálata alapján a szakértı arra adhat választ, hogy: a) a lefoglalt tárgyat lıszernek, vagy lıszer-alkatrésznek kell-e tekinteni - a lıszer, vagy alkatrésze üzemképes-e; b) milyen fajtájú, rendszerő, gyártmányú fegyverhez használható a lıszer; c) gyári, vagy házi készítéső a lıszer, vagy annak alkatrésze. 88
Dr. Illár Sándor: i.m. 288.o.
89
Dr. Illár Sándor: u.o. 289.o.
75
A szakértı a feltételezett lövési elváltozások, anyagmaradványok, nyomok vizsgálata alapján arra adhatnak véleményt, hogy: a) a sérülés (falon, ruhán, autón) keletkezhetett-e lövéstıl, ha igen, b) a lövedéket milyen lıfegyverbıl lıtték ki, c) milyen távolságból és irányból érte a lövés a tárgyat, a lövést honnan adták le, d) melyik a bemeneti és kimeneti nyílás.
A lövés leadása következtében bekövetkezı elváltozásokat nevezzük lövési elváltozásoknak. Ezeknek két fajtáját különböztetjük meg: alapvetı és kiegészítı. Az alapvetı elváltozások a lövés irányának meghatározásában, míg a kiegészítı elváltozások mennyiségébıl és minıségébıl a lövés távolságára lehet következtetni.90 Ujjnyom-rögzités elvégzése után a nyomhordozó felületet lefedéssel kell védeni a késıbbi vizsgálat számára. A csomagolás egyik fontos követelménye, hogy a tárgyak sem a csomagolóanyagban sem a védıburkolatban ne mozdulhassanak el olyan módon, hogy rajtuk elváltozások jöjjenek létre. Minden tárgyat, amelyen vizsgálandó nyomok, anyagmaradványok, sérülések vannak, külön-külön kell csomagolni. A véres, nedves ruházatot csomagolás elıtt -minden egyéb változtatás nélkül- meg kell szárítani és papírba kell csomagolni. Lıfegyver, lıszer, robbanóanyag és ezek alkatrészeinek szakértıi vizsgálatra szállítása a rendırség feladata. Fegyver illetve lıszer szállítása futárszolgálattal történik. A fegyvert olyan állapotban kell szállítani, ami kizárja a véletlen elsülés lehetıségét. A mozgatható alkatrészek eredeti helyzetét jegyzıkönyvbe kell rögzíteni. A fontosabb alkatrészeket (elsütı-billentyő, célzó-berendezés) célszerő kemény burkolólemezzel beborítani. Ismeretlen tettes által, vagy ismeretlen lıfegyverrel elkövetett bőncselekmények helyszínén talált minden hüvelyt és lövedéket vizsgálatra kell küldeni.91
90
Bíró Gyula: Kriminalisztika 68-69.o.
91
Dr. Illár Sándor: i.m. 285.-286.o.
76
3.6. Fizikai- kémiai vizsgálatok
A fizikai-kémiai vizsgálatok tárgyát képezheti minden olyan anyag, amely a bőncselekménnyel kapcsolatba hozható. A bőncselekmény helyszínén és környezetében elıforduló anyagokkal (talaj, növényi maradványok, elemi szálak, gumi, festék, maró anyagok, kábítószerek, vegyi csapda stb ) kapcsolatosan rendelhetı ki szakértı. A fizikai- kémiai vizsgálatok során a szakértı az anyagok, tárgyak, vagy azokon lévı anyagmaradványok, szennyezıdések kémiai összetételére és sajátosságaira, fizikai állapotára és annak jellemzıire adhat véleményt. Az anyagok fizikai kémiai tulajdonságainak összehasonlítása alapján a szakértı arra is választ adhat, hogy a két, vagy több anyag tulajdonságai megegyezık-e, az anyagok származhatnak-e közös helyrıl, származhatnak-e egymásból, vagy az anyag jelenléte kimutatható-e más tárgyon. Személyek által a bőncselekmény helyszínén hátrahagyott, vagy onnan elvitt anyagokkal,
ruházati,
vagy
egyéb
tárgyakkal,
illetve
az
azokon
lévı
anyagmaradványokkal kapcsolatban a szakértı véleményt adhat arra vonatkozóan, hogy: a) a helyszínen hátrahagyott anyagmaradványokból milyen következtés vonható le az elkövetı ruházatára (az elemi szálak milyen textilbıl származnak), foglalkozására, dohányzására, dohányzási szokására (az elkövetı dohányzott-e, mennyi idıt tölthetett a helyszínen, a csikken található-e rúzsmaradvány, nyál, vér), b) a helyszínen hagyott tárgy a gyanúsított környezetébıl származik-e, c) a gyanúsítottól lefoglalt tárgy a bőncselekmény helyszínérıl származik-e.
A fizikai, illetve kémiai vizsgálatra a vizsgálati anyagokat és tárgyakat változtatás nélkül, egyenként, lehetıleg mőanyag, fém, vagy üveg csomagolásban, a környezeti hatásoktól védetten, lezárva kell vizsgálatra küldeni. A csomagolást szükség esetén további védıcsomagolással kell ellátni.92
92
Dr. Molnár Gyula: i.m. 457.o.
77
3.7. Igazságügyi orvostani laboratóriumi vizsgálatok
A rendıri szervek részére az igazságügyi laboratóriumi vizsgálatokat az Igazságügyi Orvostani Intézetben végzik. Ettıl eltérni csak akkor lehet, ha a boncolást az intézetben végezték és kiegészítı laboratóriumi vizsgálatokként hullarészek és váladékok vegyvizsgálatát kéri a hatóság. Ezt ekkor az országos hatáskörő Bírósági Vegyészeti Intézet
végzi.
Véralkohol
vizsgálatot
szeszesital
fogyasztással
összefüggésben
elkövetett bőncselekmény miatt bíróság elé állítás esetén más kijelölt intézmény is végezhet.
3.7.1. DNS- vizsgálat
Az emberi szövetek DNS - alapú vizsgálata egyedi azonosítást tesz lehetıvé. A vér, testváladék és az emberi szövetek DNS vizsgálatát a Biokémiai és Szerológiai Laboratórium összevonásával létrejött DNS Laboratórium végzi.
3.7.2. Véralkohol vizsgálat
A vér etilalkohol tartamának vizsgálata alapján a szakértı választ adhat arra, hogy a vizsgált személy fogyasztott-e alkoholt és a cselekmény elkövetésének idején, illetve a vérvétel idıpontjában milyen fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt. A vérmintát orvos közremőködésével a rendıri szervek részére e célból kiadott vérvételi dobozba kell vetetni és ezzel egyidejőleg ki kell tölteni az erre a célra rendszeresített vérvételi jegyzıkönyvet. A vérmintát a vérvételi jegyzıkönyvvel együtt haladéktalanul laboratóriumi vizsgálatra kell küldeni. A vérvételi dobozok postai úton is továbbíthatók.
3.7.3. Egyéb emberi eredető váladék vizsgálata
Hüvelyváladék folt kialakulására irányuló vizsgálat alapján a szakértı arra adhat választ, hogy a szennyezıdés hüvelyváladék vagy egyéb testváladék-e. Ondófolt vizsgálata alapján a szakértı segítségével tisztázható, hogy a vizsgált tárgyon lévı szennyezıdés ondó-e, az ondó milyen csoporttulajdonságú személytıl származik.
78
Nyál, köpet, izzadság vizsgálata esetén a szakértı arra adhat véleményt, hogy kimutatható-e csoporttulajdonság a vizsgált anyagból és ha igen, akkor milyen csoporttulajdonságú személytıl származik. A bélsár és vizelet szakértıi vizsgálata alapján a hatóság arra kaphat választ, hogy bélsár, illetve vizelet-e a vizsgált anyag, a bélsárban milyen tápanyagok találhatók és vannak-e azonosítás szempontjából számításba vehetı részecskék (vegyi, vagy alakos elemek, férgek, egyes betegségek kórokozói). A vizsgálati anyagokat széklet, illetve vizelettartályba kell vizsgálatra küldeni. Magzatburoknak, magzatmáznak, gyermekágyi váladéknak, elıtejnek, anyatejnek tőnı szennyezıdés vizsgálata alapján a szakértı arra adhat véleményt, hogy kimutathatók-e
a
vizsgálati
tárgyakon
(lepedı,
nıi
fehérnemő)
a
kérdéses
szennyezıdések, alkalmas-e a vizsgált anyag csoport-meghatározásra. Szakértıi vizsgálatra a szennyezett textíliákat száraz állapotban, papírcsomagolásban kell küldeni.93
3.7.4. Haj és szırszálak vizsgálata
A haj és szırszálak a legkülönbözıbb bőncselekmények helyszínén fordulhatnak elı, például a használt eszközökön, az áldozat ruháján, vagy körme alatt. A haj és szırszálak laboratóriumi vizsgálatával megállapítható, hogy: a) a vizsgáltra küldött anyag haj, vagy szırszál-e, b) a haj, vagy szırszál emberi eredető-e, c) az emberi eredető haj-szırszál milyen módon vált le a testrıl - azt levágták, kitépték-e, vagy kihullott, d) a szırszál melyik testrészrıl származhat, e) egyes esetekben megállapítható személy neme, vércsoportja, f) a számításba vett személyek közül kitıl származhat, vagy kitıl, zárható ki a haj- szırszál származása, g) állati eredető szırszállal kapcsolatban a szakértı azt is megállapíthatja, hogy a vizsgált anyag milyen állatfajtától származik.
93
Bíró Gyula: i.m. 60-63.o.
79
A haj- és szırszálakat borítékban, vagy üvegcsıben kell vizsgálatra küldeni és azok eredetét, rögzítési helyét pontosan meg kell jelölni. Ha összehasonlító vizsgálatra is szükség van, 10-15 szálból álló mintát kell venni (hajszálak esetében a fejtetırıl, tarkóés halántéktájról).94
3.7.5. Szövettani vizsgálatok
A szövettani vizsgálatok alapján a szakértı választ adhat a halál okára, a halál, vagy sérülés idıpontjára, vagy annak lényeges körülményeire. A szövettani vizsgálatra külön utasításban foglaltak szerint kell a vizsgálati mintát küldeni és mellékelni kell a boncolásról készült jegyzıkönyvet. A szerv és szövetminták kimetszése a boncolást végzı rendırorvos feladata. A kiszáradt, mumifikálıdott, hullaviaszosan átalakult szöveteket szárazon kell vizsgálatra küldeni, ha a hullaviasz nedves állapotú 10 %-os formalin oldatban kell rögziteni. A hullarészek diatóma (kovamoszat) vizsgálata során a szakértı arra adhat választ, hogy a halált vízbefulladás okozta-e, vagy a vízben talált személy már holtan került oda. A diatóma vizsgálatra szívvért - a jobb kamrából -, tüdıkaparékot - a mellhártya alól-, és csontvelıt kell szakértı közremőködésével biztosítani és vizsgálatra küldeni. Ha a holttest megtalálási helye vízi közeg, akkor szakértıi vizsgálat céljából a víz mélyérıl vízmintát kell venni.
3.7.6. Személyazonosítás csontvázrészek alapján
Ismeretlen holttestek, holttestrészek, csontmaradványok vizsgálata során a szakértı arra adhat véleményt, hogy: a) lehet-e emberi eredető, ha igen, mi lehet a származási ideje, mikor következett be az ismeretlen személy halála, b) a lelet milyen nemő, életkorú, testmagasságú személy holttestébıl származik, c) észlelhetı-e
a
csontvázrészeken,
maradványokon
azonosítási
célra
felhasználható sajátosságok, milyen volt az ismeretlen személy vércsoportja, d) megállapítható-e a leletbıl az ismeretlen személy halálának oka.
94
Dr. Illár Sándor: i.m. 240.-241.o.
80
Az ismeretlen holttestrıl azonosítás céljára fényképfelvételt kell készíteni - a kriminalisztikai elıírásoknak megfelelıen. A holttest arcvonásainak torzulását, a hullajelenségek következményeit orvos-szakértı közremőködésével csökkenteni kell és a fényképezést ezután is meg kell ismételni. A vizsgálat céljára orvos-szakértı által a lágyrészektıl letisztított csontokat, vagy csontvázrészeket kell küldeni. Koponya alapján történı személyazonosításhoz be kell szerezni összehasonlító mintákat -a személyazonosításnál írtak alapján- és a szakértıvel a lényeges körülményeket közölni kell. Ha a nyomozóhatóságnak a számításba vehetı személyre gyanúja támad, lehetıség szerint be kell szerezni a személy kórházi gyógykezelésére, megbetegedéseire, vércsoportjára, fogászati kezelésére vonatkozó adatokat is, és a személyazonosítást végzı szakértı rendelkezésére kell bocsátani.
81
4. Összegzés Napjaink büntetıeljárása elképzelhetetlen szakértık és szakértıi tevékenység nélkül. E tevékenység mára már önálló tudománnyá nıtte ki magát. Gyökerei egészen az ókori birodalmakig nyúlnak vissza. Az akkori és mai szakértıi tevékenységeket azonban természetesen nem lehet összehasonlítani. Mára a tudomány és a technika fejlettségének köszönhetıen egészen más értelmet kaptak a szakértık a büntetıeljárásban. A szakértıi tevékenység azonban igen kényes terület. A szekértık alkalmazására ugyanis, csak igen szigorú jogszabályi keretek mellett kerülhet sor. A jogszabályok, illetve rendeletek részletesen rögzítik a szakértık kirendelésével, eljárásával, kizárásával, illetve vizsgálataival kapcsolatos rendelkezéseket. Nem mindegy azonban, hogy a hatóságok kifejezetten szakvéleményt, vagy csak véleményt kérnek egy adott esettel kapcsolatban. Ilyenkor kerül elıtérbe a szakértı és a szaktanácsadó problematikája, illetve a szakvélemény, mint bizonyíték és teljes bizonyító erejő magánokirat jelentısége. A természettudományok és a technika fejlıdése gyakran a bőncselekmények elkövetésének olyan tárgyi körülményeit teremti meg, amelyek között csak szakértı igazodhat el, s ı ismerheti fel az összefüggéseket. Mára már olyan eszközök és módszerek állnak rendelkezésre az igazságszolgáltatásban, amelyek kezelése kifejezetten szakértıi tapasztalatokat igényel és az átlag embertıl, vagy a nyomozóhatóság tagjaitól el nem
várható.
A
kriminalisztikai
szakértık
a
tudomány és
mőszaki
fejlıdés
eredményeinek felhasználásával készített szakvélemény útján segítik az igazság megállapítását, a szakkérdés eldöntését. A bőnüldözı szervek, s a bíróságok beosztottjainak tökéletesen tisztában kell lenniük a szakértık tevékenységét meghatározó jogszabályokkal. Emellett általános áttekintéssel kell rendelkezniük azokon a tudományos, mőszaki területeken, amelyeknek tételei a bőnüldözés
és
az
igazságszolgáltatás
munkájával
kapcsolatban
rendszeresen
felhasználásra kerülnek. Összességében, tehát meg kell állapítanunk, hogy a szakértıi bizonyítás jelentısége egyre növekszik, egyre több ügyben alkalmaznak szakértıt és a szakvéleménynek is egyre nagyobb jelentısége van napjainkban a büntetıeljárás kapcsán. Nagyon fontos tehát a szakértıi tevékenységek támogatása, és a folyamatos fejlıdés lehetıségének biztosítása. Ez ugyanis nem csak a hatóságok számára fontos, hanem a
82
társadalom egészére nézve nagy jelentısége van az egyes bőncselekményeknél minél pontosabb szakértıi vélemények megalkotásának. Bizonyos esetekben sajnos már nem lehet segíteni a sértetten, de egy igen jó szakvélemény hozzásegíthet magának a bőncselekmény elkövetıjének és az elkövetés körülményeinek a felderítéséhez is. A szakértıi tevékenység tehát nem csak a bőncselekmények felderítésének eszközéül szolgálhat, hanem a jövıre nézve a megelızés szempontjából is fontos lehet.
83
Felhasznált irodalom 1. Bíró Gyula: Kriminalisztika (Debreceni Egyetem ÁJK. – Lícium-ART Könyvkiadó Kft., Dberecen, 2007) 2. Dr. Illár Sándor: Krimináltechnika – Tankönyv a Rendırtiszti Fıiskola hallgatói részére (BM Könyvkiadó, 1984) 3. Dr. Molnár Gyula: Az igazságügyi szakértıkre vonatkozó jogszabályok (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978) 4. Dr. Molnár Gyula: Az igazságügyi szakértıi vizsgálatok kézikönyve (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986) 5. Dr. Székely János: Szakértık az igazságszolgáltatásban (Közgazdasági és Jogi KönyvkiadóBudapest, 1967) 6. Szakértık igénybevétele a nyomozás során (BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfınökség, Budapest, 1965) 7. Internet: – www.szakértık.irm.gov.hu/Search – www.orfk.hu – www.police.hu
Jogszabályok: 1. 1998. évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 2. 1978. évi IV. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl 3. 2/1988. (V.19.) IM rendelet az igazságügyi szakértıkrıl
84
Mellékletek
85
1. számú melléklet Az Igazságügyis és Rendészeti Minisztérium szakértıi nyilvántartása a szakértıkrıl, szakértıi cégekrıl és szakértıi intézményekrıl Példák szakértıkre és szakterületeikre a 4343 szakértı közül: 1. Dr. Abonyi Eszter, Budapest Budapesti területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: igazságügyi pszichiátria Nyelvismeret: angol 2. Abonyi Károlyné, Békéscsaba Szegedi területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: ingatlan-értékbecslés Nyelvismeret: 6. Ádám Dénes, Szombathely Gyıri területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: erdı- és kárértékelés,erdıtelepítés, fásítás,erdészeti termıhely-feltárás, fatermesztés, erdei vadkár, erdei károk meghatározása, erdıtervezés, erdımővelés és fagazdálkodás Nyelvismeret: orosz,angol 7. Ádám Ferenc, Kecskemét Kecskeméti területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: meteorológia Nyelvismeret: angol 8. Ádám Ferencné, Szatymaz Szegedi területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: adó- és járulék, könyvszakértés Nyelvismeret: 9. Ádám Károly Antal, Szombathely Gyıri területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: épületszerkezet, építéstechnológia,beruházás, épületfizika, tartószerkezet Nyelvismeret: angol ,német 38. Dr. Angyal Miklós, Pécs Pécsi területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: igazságügyi orvostan Nyelvismeret: német
86
beruházás
lebonyolítása,
194. Barabás Edit, Kaposvár Pécsi területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: pszichológia, gyógypedagógia Nyelvismeret: 509. Bródi Ferenc, Debrecen Debreceni területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: nyomszakértés Nyelvismeret: 1004. Fekete-Szücs Dániel Zoltán, Debrecen Debreceni területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: szoftverfejlesztés,alkalmazott számítástechnika,alkalmazói szoftverek Nyelvismeret: angol 1419. Dr. Herczeg László Tamás, Debrecen Debreceni területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: igazságügyi orvos, kórbonctan-kórszövettan (pathológia), humán pathológia Nyelvismeret: angol,német 1702. Dr. Kádas István, Budapest Budapesti területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: baleseti sebészet (traumatológia) és ortopédia Nyelvismeret: német 2710. Nagy János, Szolnok Kecskeméti területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: állattenyésztés, növénytermesztés, gazdálkodás ökonómiai vizsgálata, mezıgazdasági üzem- és munkaszervezés Nyelvismeret: 2808. Dr. Niederland Vilmos, Gyır Gyıri területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: belgyógyászat Nyelvismeret: 2907. Palágyi Andor, Szeged Szegedi területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: nyomszakértés, írásszakértés Nyelvismeret: orosz 3002. Pere László, Tahi Budapesti területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: mechanikus hajtások, hajtómővek, hajtásláncok, nagyáttételő hajtások Nyelvismeret: német 3103. dr. Porpáczy Zoltán Gábor, Pécs Pécsi területi igazságügyi szakértıi kamara Szakterületek: toxikológia Nyelvismeret: orosz,angol,német
87
Példák szakértıi cégekre a 60 cég közül:
"ERDİMESTER 96" Szaktanácsadó és Szolgáltató Bt. Székhely: Nagykanizsa Cégjegyzékszáma: 20-06-033916 Szakterületek: egyéni és társas vadászatok lebonyolítása, erdıgazdálkodás,erdei vadkár, erdei vadkárok becslése,erdıvédelem,mezıgazdasági és élelmiszer-ipari vállalati gazdálkodás, vadgazdálkodási tervezés Szakértı tagok: Mihályi Magdolna, Dr..Páll Miklós Szakértı alkalmazottak: Státusz: bejegyzett "RESÓ 2000" Egészségügyi Szolgáltató Betéti Társaság Székhely: Budapest Cégjegyzékszáma: 01-06-775015 Szakterületek: igazságügyi pszichiátria Szakértı tagok: Dr.Czikajló Péter, Dr.Reschofszky Ildikó Szakértı alkalmazottak: Státusz: bejegyzett JURA-MED Tanácsadó és Szolgáltató Betéti Társaság Székhely: Budapest Cégjegyzékszáma: 1306046541 Szakterületek: igazságügyi orvostan,patológia Szakértı tagok: Dr.Balogh István,dr.Torma Albert Szakértı alkalmazottak: Státusz: bejegyzett LABRUM-MED Egészségügyi Szolgáltató Betéti Társaság Székhely: Szekszárd Cégjegyzékszáma: 17-06-005772 Szakterületek: baleseti sebészet (traumatológia) és ortopédia,igazságügyi orvostan Szakértı tagok: Dr.Bakaja László,Dr.Dombai Gyula Szakértı alkalmazottak: Státusz: bejegyzett Terbe és Molnár Igazságügyi Írásszakértı Iroda Korlátolt Felelısségő Társaság Székhely: Budapest Cégjegyzékszáma: 01-09-718251 Szakterületek: nyomszakértés, írásszakértés Szakértı tagok: Molnár Géza, Dr.Terbe Ernı Szakértı alkalmazottak: Státusz: bejegyzett
88
Példák szakértıi intézetekre a 18 intézet közül
Debreceni Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet Szakterületek: igazságügyi orvos, pszichiátria (igazságügyi elmeorvos), kórbonctankórszövettan (pathológia), orvosi toxikológia, gyógyszerészeti toxikológia, humán pathológia
Igazságügyi Szakértıi és Kutató Intézetek Debreceni Intézete Szakterületek: építész,építészeti tervezés - kivitelezés, magasépítıipar, közúti közlekedésbiztonsági mőszaki (balesetelemzés), gépjármő mőszaki értékelés, mőszaki karbantartás (gépjármő), gépjármő javítás, könyvszakértés, adószakértés, ingatlanforgalom
Igazságügyi Szakértıi és Kutató Intézetek Gyıri Intézete Szakterületek: vegyészet a kriminalisztikában, vegyész toxikológus, gázkromatográfia, közúti közlekedésbiztonsági mőszaki (balesetelemzés), gépjármő mőszaki értékelés, mőszaki karbantartás (gépjármő), gépjármő javítás, könyvszakértés, igazságügyi orvos, pszichiátria (igazságügyi elmeorvos), pszichológia
IRM Bőnügyi Szakértıi- és Kutató Intézet Szakterületek: írásszakértés, gép és kézírás, fizika és kémia a kriminalisztikában, vegyészet a kriminalisztikában, fizika a kriminalisztikában, fegyver, nyomszakértés, ujjnyomat, okmány, haemogenetika (DNS), építési technológia, épületszerkezet, vegyipar, kémia, épületfizika, fizika, igazságügyi orvos, szerológia, kórbonctan-kórszövettan (pathológia), igazságügyi laboratóriumi orvos, beruházás az építıiparban
Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet Szakterületek: vegyész toxikológus, igazságügyi orvos, pszichiátria (igazságügyi elmeorvos), antropológia, kórbonctan-kórszövettan (pathológia), orvosi toxikológia, sportorvostan, társadalom-orvostan, gyógyszerészeti toxikológia, neuropathológia, humán genetika, pszichológia, klinikai pszichológia, pszichiátria
Szegedi Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézet Szakterületek: híradás-vákuumtechnika (optikai hírközlés), híradás-vákuumtechnika (távbeszélı készülékek és vonali szerelvények), igazságügyi orvos, pszichiátria (igazságügyi elmeorvos), szerológia, antropológia, egyéb szakorvosi képesítések, neurológia, ortopédia, orvosi toxikológia, sebészet, társadalom-orvostan, gyógyszerészeti toxikológia, drogok, pszichológia, gyógypedagógia
89
2. számú melléklet 3. számú melléklet a 2/1988. (V. 19.) IM rendelethez SZAKVÉLEMÉNYT ADÓ ÁLLAMI SZERVEK
A szakkérdés (vizsgálat) megjelölése 1.
Vércsoport vizsgálat vérvétel alapján
2.
HLA tulajdonság vizsgálata vérvétel alapján
3.
Antropológiai, öröklésbiológiai vizsgálatok
4.
Biológiai vizsgálatok: - véralkohol, vérfolt, testváladék, diatóma, szénmonoxid, hajszır, szövettani vizsgálat csontvázlelet alapján történı személyazonosítás Bakteriológiai szakkérdés
5.
Illetékes állami szerv Budapest területén, illetıleg Pest megye területén az 1. és 2. sz. mellékletben foglalt területi megosztás szerint a fıvárosban levı intézetek; Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Gyır-Sopron, Heves, Nógrád és Veszprém megyében a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértıi Intézet Baranya, Somogy és Tolna megyében a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete Csongrád és Békés megyében a Szegedi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete az ország egyéb területein a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete Csongrád és Békés megyében a Szegedi Orvostudományi Egyetem Vérellátó Állomása az ország egyéb területein az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet, Budapest Budapest területén, illetıleg Pest megyében az 1. és 2. sz. mellékletben foglalt területi megosztás szerint a fıvárosban levı intézetek Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-AbaújZemplén, Fejér, Gyır-Sopron, Heves, Nógrád és Veszprém megyében a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértıi Intézet Csongrád, Hajdú-Bihar, Komárom, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Tolna, Vas és Zala megyében a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete BM Bőnügyi Szakértıi és Kutatóntézet illetékes igazságügyi orvosszakértıi intézmények, továbbá az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézetei Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes fıvárosi, megyei intézete
90
6. 7.
a) ételmérgezéssel és ételfertızéssel Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi kapcsolatos valamennyi bakteriológiai Intézet, Budapest vizsgálat Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes fıvárosi, megyei intézete b) állat és takarmányféleség Földmővelésügyi Minisztérium bakteriológiai vizsgálata Állategészségügyi és Élelmiszerellenırzı Szolgálata, Budapest Vírustani vizsgálat Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest Mérgezési (toxikológiai) szakkérdés a) bőncselekmény alapos gyanúja Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet, esetén Budapest - mérgezésre gyanús halálesetben a hullaszerv és testváladék, méregmaradvány, méreggyanús anyag, hibásan elkészített vagy elcserélt gyógyszer, vegyi vagy növényi eredető anyaggal elkövetett vagy megkísérelt kuruzslás és mérgezés anyagának, vegyi eredető étel-, ital- és vízmérgezés bőnjelének (vízminta és méregmaradvány) vegyvizsgálata - mérgezésre gyanús megbetegedésnél a mérgezı anyag (vegyi anyag, gyógyszer, növényvédı szer, kozmetikai készítmény) maradványának, továbbá vér- és testváladéknak a vizsgálata mőtét vagy egyéb orvosi beavatkozásnál alkalmazott altatás utáni halálesetnél az altatószer vérszintjének vizsgálata b) a rendkívüli módon bekövetkezett az illetékes orvostudományi egyetem halálesetnél, illetıleg megbetegedés igazságügyi orvostani intézete, vagy esetén, ha az nem esik az a) pontban az Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet, foglaltak alá, és a boncolást az Budapest Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének szakértıje végezte c) gombamérgezés esetén ételmaradék Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi és gombamaradvány vizsgálata Intézet, Budapest d) növényvédıszer, rovar és rágcsálók Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi irtására alkalmas anyag maradékának Intézet, Budapest meghatározása élelmiszerben és egyéb anyagban élelmezés-egészségügyi szempontból e) gyermekjáték, csomagoló- és Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi tárolóanyag, kozmetikai készítmény Intézet, Budapest toxikológiai vizsgálata
91
f) állat- és takarmánymérgezésnél állati hullarész, takarmány és méregmaradvány vizsgálata g) gyógytápszer vizsgálata
8.
9.
10.
11.
12. 13.
14.
Földmővelésügyi Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenırzı Szolgálata, Budapest Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, Budapest h) gyógyszer, injekciós készítmény Országos Gyógyszerészeti Intézet, Budapest vizsgálata i) oltóanyag, mikrobiológiai Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest diagnosztikum és szerobakteriológiai készítmény vizsgálata j) állatok oltási balesetei, Földmővelésügyi Minisztérium állatgyógyászati oltó- és kórjelzı Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenırzı anyagok vizsgálata Szolgálata, Budapest k) mérgezı hatású anyaggal történt Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet, emberi mérgezési eset toxikológiai Budapest szakkérdései Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet, Budapest Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest l) mérgezı hatású anyaggal történt Országos Munka- és Üzemegészségügyi foglalkozási baleset toxikológiai Intézet, Budapest szakkérdései az orvostudományi egyetemnek igazságügyi orvostani intézetei m) kábítószer vizsgálata BM Bőnügyi Szakértıi és Kutatóintézet n) felszíni és felszín alatti rendkívüli a területileg illetékes vízügyi igazgatóság vízszennyezésekkel kapcsolatos vizsgálat Foglalkozási megbetegedés Országos Munka- és Üzemegészségügyi minısítése, foglalkozási ártalom Intézet, Budapest mértékének megállapítása Sugárzó anyaggal és sugárártalommal Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai (ionizáló és nem ionizáló) kapcsolatos és Sugáregészségügyi Kutatóintézet, Budapest szakkérdés Tőzvédelmi kérdéssel kapcsolatos Belügyminisztérium Tőzoltóság Országos vizsgálat Parancsnoksága, valamint az országos parancsnok által meghatározott körben a fıvárosi, megyei tőzoltóság A bányahatóság tőzvédelmi Országos Bányamőszaki Fıfelügyelıség hatáskörébe tartozó létesítményekkel kapcsolatos vizsgálat Munkavédelmi kérdéssel kapcsolatos Országos Munkavédelmi és Munkaügyi vizsgálat Fıfelügyelıség és területi felügyelıségei A bányahatóság munkavédelmi Országos Bányamőszaki Fıfelügyelıség és hatáskörébe tartozó tevékenység területi felügyelıségei esetén a munkavédelmi kérdéssel kapcsolatos vizsgálat Bankjegyre, pénzérmére, készpénzMagyar Nemzeti Bank helyettesítı fizetési eszközre vonatkozó, valamint a pénzforgalommal kapcsolatos
92
szakkérdés 15. Árkérdés 16.
17. 18.
19.
20.
21.
22.
23.
Az illetékes árhatóság, helyi árszabályozás körében a helyi árhatóság Külkereskedelmi tevékenységgel, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium import-export ügyletekkel kapcsolatos szakképzés, Termékforgalmazással kapcsolatos szakkérdés A bér- és a munkaerı-gazdálkodással Munkaügyi Minisztérium kapcsolatos szakkérdés A beruházásokkal kapcsolatos, a 14. Országos Tervhivatal pontba nem tartozó szakkérdés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal összefüggı, a 16. pontba nem tartozó szakkérdés Polgári repüléssel kapcsolatos Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi szakkérdés Minisztérium Légügyi Fıigazgatóság vagy a Légügyi Igazgatóság Mérésüggyel, mértékegységekkel, Országos Mérésügyi Hivatal mérıeszköz használattal és hiteles mérésekkel kapcsolatos szakkérdés A szabvány- és a minıségüggyel Magyar Szabványügyi Hivatal kapcsolatos általános elvi kérdés és az állami szabványokkal kapcsolatos szakkérdés A levegıkörnyezettel, illetve annak Országos Meteorológiai Szolgálat múltbeli állapotával összefüggı szakkérdés Nemesfémek, illetve Nemesfémvizsgáló és Hitelesítı Intézet, nemesfémtárgyak vegyészeti, valamint a BM Bőnügyi Szakértıi és Kutató laboratóriumi, optikai (fémjel Intézete azonosítási) vizsgálatával, hitelesítésével összefüggı szakkérdés
93
3. számú melléklet
A szaktanácsadó Az ügyész és a nyomozóhatóság a nyomozati cselekményeknél szaktanácsadót
köteles igénybe venni, ha
vehet igénybe, ha
a bizonyítási eszközök fel-
valamilyen
kutatásához, megszerzéséhez, összegyőjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakismeret szükséges, Vagy
szakkérdésben felvilágosítást kér
94
a terhelt vallomását poligráf alkalmazásával vizsgálják
4. számú melléklet
A szakértı személye
Szakértı lehet szakértıi névjegyzékben szereplı igazságügyi szakértı (listás szakértı) kellı szakértelemmel rendelkezı személy, vagy intézmény (eseti szakértı)
Szakértı nem lehet
terhelt, védı, továbbá sértett, feljelentı és ezek képviselıje, valamint a felsoroltak hozzátartozója
aki az ügyben hatóság tagjaként járt, vagy jár el, és ezek hozzátartozója
a tanú külön jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott intézmény vagy szakértıi testület jogosult véleményt adni
halál oka, és körülményei vizsgálatánál, valamint a kihantolásnál az az orvos, aki az elhunytat közvetlenül halála elıtt gyógykezelte, ill. aki a halál beálltát megállapította
szakértıi intézmény (testület) szakértıje, ha az 1. pontban lévı kizáró ok az intézmény (testület) vezetıjével szemben áll fenn
akit szaktanácsadóként vettek igénybe
95
