SZAKDOLGOZAT
KMETZ ZSOLT 2015.
Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet
A trombita szerepe a barokk zenében
Dr. Zobay Béla András BBZI Oktató
Kmetz Zsolt Előadóművészetklasszikus trombitaszak
Miskolc, Bartók tér 1. 2015.
Tartalomjegyzék Bevezetés ............................................................................................................................... 1 A barokk zene ........................................................................................................................ 2 Kora barokk: ...................................................................................................................... 2 Nagy barokk: ..................................................................................................................... 3 Késő barokk: ...................................................................................................................... 3 A barokk zenei műfajok .................................................................................................... 3 A barokk zenekar .................................................................................................................. 4 A barokk fúvószenekar, valamint XIV. Lajos udvari zenekara ..................................... 5 Katonazenekarok ................................................................................................................... 7 Katonazenekarok Franciaországban................................................................................. 8 Katonazenekarok Angliában ............................................................................................. 8 A natúrtrombita ..................................................................................................................... 9 A természetes hangsor .................................................................................................... 10 A natúrtrombita aranykora 1600-1750........................................................................... 11 A barokk trombita fúvástechnikája ................................................................................ 12 A barokk trombita stilisztikai elemzése ......................................................................... 14 A nürnbergi hangszerkészítés mesterei .............................................................................. 15 A trombita szerepe a velencei operában ............................................................................ 17 Antonio Vivaldi: Concerto 2 trombitára ............................................................................ 17 Összegzés ............................................................................................................................. 18 Felhasznált irodalom ........................................................................................................... 19
1
Bevezetés Szakdolgozatom témája a Trombita szerepe a Barokk zenében. Azért választottam ezt, mert érdekel a régi zene és a trombita kialakulása, valamint szerepe. Dolgozatomat a következőképpen szeretném felépíteni. Először a barokk korról, annak részeiről és jellemzőiről fogok írni. Néhány barokk zenei műfajt is megemlítek, ebből következően a barokk zenekar és fúvószenekar kialakulását. Kitérek a katonazenekarokhoz, ahol a trombitások nagy tiszteletnek örvendtek és fontos szerepük volt akkoriban is. Azután a natúrtrombita kialakulását írom le és a hangszer működését, technikáját elemzem. Fontosnak tartottam leírni azt is, hogy másmilyen típusú hangszereket is megemlítsek, valamint, hogy hogyan készültek. Későbbiek folyamán a nürnbergi hangszerkészítő mesterekről is fogok írni. Trombita a velencei operában című témát kifejtem szakdolgozatomban. Végül Antonio Vivaldi két trombitára írt C-dúr Versenyművét is leírom röviden.
2
A barokk zene A reneszánsz és a barokk köztes időszakában egy új stílus alakult ki, ahol a klasszikus formák eltorzítása és utánzása volt a főbb cél. Ezt Manierizmusnak nevezték, ami modorosságot jelentett. A nagy alkotók új kifejezőeszközöket kerestek. Ekkor már nem Itália volt vezető szerepben. A reformáció folyamatosan tört előre, ami az egyházat rombolta. Válsághangulat jött létre, melynek következtében a reneszánsz természetes emberi érzései kezdtek eltűnni. A realizmus és a misztikus vallásosság összefonódott. Ekkor a középpontban az eszmék és az érzelmek álltak. A barokk kifejezést a képzőművészetben és a zenében kezdték el használni először. Az olasz barroco szóból származik, jelentése nyakatekert, szabálytalan. A korszak létrehozta a saját értékeit, éppen úgy, mint az megelőző korszakok művészeti stílusai. A korszakot négy nagyobb szakaszra oszthatjuk: Előkészítés szakasza (kb. 1550-től 1580-ig) Kora barokk (kb. 1580-tól vagy 1600-tól 1640-ig), olasz dominanciával Nagy barokk (kb. 1640-től 1690-ig), jelentős francia hatásokkal Késő barokk (kb. 1690-től 1750-ig), ekkorra alakulnak ki a regionális stílusok
Kora barokk: Firenzében mutatták be az első operának nevezhető műveket körülbelül 1600-ban. Például Jacopo Peri Dafné c. művét, melynek zenéje elveszett. A kora barokk időszakban alkotott szerzők célja az antik tragédiák újjáélesztése volt. Nem jártak sikerrel, mivel hiányos ismeretekkel rendelkeztek az ókorral kapcsolatban. A barokk zenei stílus kezdetét Claudio Monteverdi nevéhez fűzik. Ebben az időben jelent meg az oratórium, továbbá megjelentek hangszeres műfajok is, ami nagy előrelépés volt a reneszánszhoz képest. A zeneelmélet terén kialakult a számozott basszus. A stílus Itáliában alakult ki.
3
Nagy barokk: Legnagyobb alkotója kétségtelenül Jean-Baptiste Lully volt. Az ő munkásságának köszönhetően kialakult a szvit és a balett. Az intellektuális zene maradt a fő Itáliában. Vezetője: Arcangelo Corelli. Németországban alakult ki a kantáta műfaja. Angliában Henry Purcell volt a képviselő.
Késő barokk: Ebben az időszakban a barokk újításai elértek a csúcspontjukhoz. A legnagyobb alkotók: Georg Phillipp Telemann és Johann Sebastian Bach. Ekkor újra divatba jött az opera, melynek képviselője Georg Friedrich Handel volt. A barokkban olyan zenei műfajok jöttek létre, melyeket ma is használnak
A barokk zenei műfajok Kialakultak különböző zenei műfajok, mint például a monódia, a Basso Continuo, az opera és az oratórium. Néhány vokális műfaj: Opera Oratórium Dramma per musica Dramma giocoso Intermezzo Opera-ballet Passió Kantáta Mise
4
A barokk zenekar Az énekes és a hangszeres muzsika kezdett különválni egymástól. Létrejöttek kamaraegyüttesek és különböző hangszercsoportok. Nélkülözhetetlen szólam volt a continuó, melyet orgona, lant vagy csembaló produkáltak. A continuó folyamatosságot jelent, ezért volt fontos szerepe ennek a szólamnak, amit általában a zenekar vezetője játszott. A zenekar vonóskarból, fafúvósokból és rézfúvósokból állt.
Felépítése a
következőképpen alakult: vonósok: első hegedű 6-8 fő, másodhegedű körülbelül 5-6 fő, brácsa 3-4 fő,
csellisták 2-3 fő és a bőgősök 1-2 főből álltak. fafúvósok: minden szólamból (oboa, fuvola, fagott) 2 fő volt rézfúvósok: 2-2 kürtös és trombitás Ütőhangszereket ritkán alkalmaztak, de akkor is csak üstdobokat.
A reneszánsz polifóniáját még teljesebbé teszi, sőt fokozza a barokk zene. Nagy szerephez jut az ellenpont zeneszerzői technika. Ellenpontban a szólamok egymást kiegészítik, de ennek szigorú szabályrendszere van.
5
A barokk fúvószenekar, valamint XIV. Lajos udvari zenekara Végzetes történéseket hozott a fúvószenekarok életében a barokk kor. Pályájuk végéhez értek a hangszerek, különböző fúvós együttesek és zenekarok, amelyek az akkori Európa zenei képviselői voltak. Ez követően nagy fordulat következett: kialakult a fúvószene, mely megalapozta a későbbi katonazenekarok lényegét és klasszikus zenekarok fúvós szólamát. Hadyn, Mozart, Beethoven és Schubert által írt fúvószenék, amik 2-2 oboára, klarinétra, fagottra és kürtre lettek komponálva, udvari fúvós együttesek adták elő. A XVII. század első harmadában ápolták a fúvószenekari hagyományokat Európa szinte valamennyi országában. „ A német J. Schein (1609) és az olasz Carone (1613) egyaránt kürtökből, harsonákból, fagottból, görbekürtből, oboából, bombardonból és blockflötéből álló zenekarokról ír.” 1
Természetesen új vonós hangszerek jelentek meg, melyeket ma már a barokk zenében ismerünk. Fontos, hogy a teljes vonóskérdés nem fontos a fúvószenekarok előrelépésében. A barokk idején együtt éltek ezek a hangszerek és nagy hatással volt a vonós irodalom a fúvószenekarok számának gyarapításában. A XVII. század végén új francia stílusú oboa-fagott zenekar jelent meg Németországban. Katonai egységeknél képezték ki az új egységeket. A kürtöket vadászatokon használták a németek. Mersenne mondta: „ Ha a vadászoknak kedvük támad 4, vagy több kürtön produkálni magukat, ennek semmi akadálya, feltéve, ha tisztán tudnak fújni, és olyan hosszan és erősen, mint az orgonasípok.” 2 Érdekes, hogy ezeket a kürtösöket nem fogadták be szalonokba, hangversenyező együttesként a XVIII. században. A szimpla csavarású modernebb kürt bevezetése egy cseh arisztokratához, Franz Antonhoz fűződik.
1 2
David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban 7.oldal David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban 10.oldal
6
A házi muzsikában való használata a kürtnek keletről került Németországba. Új fúvós együttes alakult ki. Először 1715-ben beszélnek róla (oboák és vadászkürtök), 1722-ben a bajor katonaságnál (6 oboa és 2 kürt), majd a szász variáns (2 oboa, 2 kürt, 2 fagott) körülbelül 1730-ban. Az Écurie idején körülbelül 12 zenész volt, ebből négy a király, XIV. Lajos mellett, ők jobb fizetést kaptak, mint társaik. Trombitásokra is szükség volt az ünnepségeken, ezért négy trombitás csatlakozott hozzájuk a katonaságtól. Más zenészeket is alkalmazott XIV. Lajos udvara. Müzettesek és fuvolások játszottak a palotában, a kápolnában kürt és szerpent (billentyűs kromatikus hangszer) szólt. Ezek teljesen függetlenek voltak az Écurie együtteseitől. A”Maison militaire” főparancsnoksághoz beosztva sok kisegítő fúvós csatlakozott a királyi udvarban. Versaillesben 24 trombitást és 4 timpanistát foglalkoztattak. A zeneileg legérdekesebb katonai alakulat a”muskétás” volt. Itt először csak egy trombitás szolgált, akit kiegészített egy fuvolista és öt dobos, később csatlakozott három oboista, majd további négy.
Nagy lehetőség volt a fúvósoknak az, amikor más
nemzetek arisztokratái vendégeskedtek a királyi udvarban. Ha nem volt elegendő a versaillesi muzsikus, akkor szerződtettek az udvarhoz nem tartozó zenészeket. IV. Henrik szobrának leleplezésén például 174 trombitás fújt. A trombiták hangjára 400 katonai egység mutatott be gyakorlatokat. A király szórakoztatására oda kellett figyelni, magyarul nem hagyhatták egyetlen pillanatra sem, hogy unatkozzon. Például, amikor XIV. Lajos elhagyta az épületet, trombitások fanfárja szólt tiszteletképpen. A trombitások szerepe a következőképpen alakult: készenlétben kellett állniuk, ha egy arisztokrata vendég érkezett az udvarba, továbbá viadalok kezdésénél és befejezésénél kellett jelző fanfárt fújni. A lovasjátékokon nagyobb fúvószenekarokat is szerepeltettek. Lully 4 tételes kompozícióját az 1686-os lovasjátékokra komponálta. Ezt 3 oboára, fagottra, 4 trombitára és timpanira írta.
7
Katonazenekarok A XVII. században, mielőtt bevezették volna az új fagottokat, oboákat, a német hadsereget óriási trombitáscsapattal vezették. Ezek külön privilégiumokat élveztek és független alakulatok voltak. Arannyal és ezüsttel hímzett ruhát hordtak, kalapjukba strucctollat tettek, akár a tisztek. Saját pénzükből készítettek egyenruhát maguknak, mert ”a trombitásnak nagystílűen kell élni, különösen, ha fiatal és nőtlen.” Németországban a trombitás elsődleges feladata az volt, hogy elsajátítsa a katonai jeleket. Ez a C-dúr hármashangzat” művészi variálása” volt, amit ők találtak ki tehetségüktől függően. A későbbiek folyamán azonban lankadt ez a variálási kedv, a régi hangok elvesztették eredeti jelentésüket. „ A leghelytelenebbül a hősi trombitás indulót játszották. Ezt ugyanis a nehéz lovasság számára lassabban kellett játszani, hogy kifejezésre jusson a csapat hősiessége és komolysága, viszont a huszároknak, a könnyű lovasságnak gyorsabban kellett a ritmust adni.” 3 Az előadás minősége romlott a kürtjelek modern lejegyzése miatt is. Amikor előtérbe kerülnek új elképzelések, akkor valami mindig elveszik. A barokk katonai jelek: Boutse – selle, bátorítás, serkentés, ébresztő, kivonulás előtt 2-3 órával Lóra Induló Takarodó Gyülekező Riadó Hirdetés Roham Díszelgés (improvizálva)” se zene, se rend, csak nagy zaj”! Őrségváltás (bicinium a harsona regiszterében)
3
David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban 59.oldal
8
A németek kiválóan játszották ezeket a harci jeleket, és a principalban (első szólam) rengetek díszítést használtak. A játék titka a mássalhangzók felhasználásában rejlett, valamint a nyelvmunkában. Ezek még a reneszánsz hagyományokat őrzik. Altenburg csak a szimpla nyelvet, a ritiritont, vagy a kitiritont említi, és azt mondja, hogy ezek átmenetek a dupla nyelvbe, ha még egy” ti-t” hozzátesznek. A katonai nagydob a basszus szerepét töltötte be a trombiták mellett és nem a ritmust adta, átvette a trombitásoktól a szimpla nyelvet, duplanyelvet, mint technikai kifejezéseket. Büszkék voltak magukra a nagydobosok ugyanúgy, mint a trombitások. Kiválóan játszottak, improvizáltak, hangosan, halkan vagy akár lassan és gyorsan.
Katonazenekarok Franciaországban A XVIII. században a francia katonazenekaroknál is a trombita került előnybe, főleg a hegyi-lovasságnál. A legtöbb csapatnak 2-3 trombitása volt. A sereg élén a Trumpet-major állt, akinek feladat az volt, hogy betanítsa a repertoárt, amit egyébként fejből játszottak a zenészek. A parádékon ők lovagoltak az élen körülbelül 3-4 lépéssel a parancsnok lova előtt, csatában azonban hátul tartózkodtak. Kastner szerint a” szordina” azt jelezte, hogy halkan kell menetelni. Ezek a trombitások nagy tekintélynek örvendtek a lovasságnál és rendkívül gondosan választották ki őket. Egy híre katonai értekezés 1691-ből: „ A trombitás legyen türelmes és éber, hogy minden pillanatban készen legyen a riadó fúvására. Legyen jól nevelt. Ha ellenvetése van, akkor vállalnia kell a felelősséget a szavaiért. Ne avatkozzon vitába, hogy ne érthessék félre és feletteseivel szembe ne kerüljön.”4
Katonazenekarok Angliában Itt elsősorban a dobos felelt a csapatok rendjéért különleges szignáljaival. Fontos volt, hogy a dobos ügyesen játszon, mivel tisztán és tömören kellett a jelzéseket leadnia. Ha megpróbált improvizálni, akkor a gyalogost összezavarta és nem tudott kiigazodni rajta. Ez gyakran előfordult, ezért királyi rendelet szólt a hibák kijavításáról vagy
4
David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban 64.oldal
9
megszüntetéséről. A dobosnak nagy tekintélye volt ekkor. Békés embernek számított, nem katonának. Ha valaki bántotta vagy megsebesítette, az becstelenségnek számított. A trombitásnak is fontos szerepe volt a XVIII. században. Őt is nagy alapossággal választották ki: csak ügyes ember lehetett. Elvileg kardot is kaptak a trombitások, de egy kis csorbával, ami azt jelezte, hogy nem harcosé. A XVIII. századi Angliában 2 hangszert ismertek a katonazenében: a timpanit trombitával kezdték használni. Minden csapatnak 4 trombitása és 1 timpanisa volt. Ők jobb fizetséget kaptak, mint az udvari zenészek. Ezüst trombitával játszottak és bársony ruhában, díszítésekkel. Angliában működtek tengerész zenekarok is a barokk korban. Ezeket valószínűleg szöktették. A drumm-majoroknak és trombitás kapitányoknak lehetőségük ezáltal, hogy kibővítsék a zenekart. Ez azt jelentheti, hogy nem ment minden a legnagyobb rendben.
A natúrtrombita A natúrtrombitát a barokk kortól kezdve a XIX. század közepéig használták. Formáját tekintve olyan, mint a mai fanfártrombita.
Legfőbb alkotórészei a két cső, a korpusz, valamint a két ív az egyenes részek között. A fúvókát öt merevítő erősítette meg, továbbá ahol a csövek és az ívek összekapcsolódtak. A hangrész kiszélesedő részét tölcsérnek vagy kehelynek nevezték, ezen kívül egy koszorú által is meg volt erősítve, mivel azon a részen a fém nagyon megvékonyodik. A hangszerkészítő rávéste a koszorúra a nevét és az évszámot. A koszorú a hangrész közepén volt található, körülbelül 2/3-nyira a tölcsértől. Ez díszítő jellegű volt és a keleti trombitákon található. A tölcsér szélét és a közelében lévő ívet egy drót
10
segítségével kötötték össze. Egy fatömb választotta el a tölcsértől az első cső másik végét. A két csövet és a fatömböt egy pamutbojttal tekerték körül, ezáltal lett rögzítve. Végül két lyukat fúrtak az ív belső oldalain, azokon keresztül fűzték az úgynevezett vállzsinórt.
A természetes hangsor A barokk korban a trombita körülbelül 7-8 láb hosszú volt. Használata is eredményes volt a 3-15. felhangig terjedő szakaszon. Az ezt megelőző időszakban hengeres furatú hangszerként ismerték. A barokk trombita lett a hangszercsalád legelőkelőbb tagja. Csak négyötöde hengeres átmérőjű a hangszer hosszának. A natúrtrombitán a természetes hangsort kizárólag ajakfeszítéssel lehet létrehozni. A legmélyebb hang, amihez nem kell nagy ajakfeszítés, a barokk természetes C trombitán a nagy C. A következő a kis C 2, ami egy oktávval magasabban fekszik. Ez a természetes hangsor első oktávja. A természetes hangsor második oktávján belül a C és C 1 között szólal meg a kvint, ami a G hang. Ez a második természetes hang, ami a C és C 1 között helyezkedik el. A természetes hangsor konstrukciós elve: „ Minden felfelé tartó új oktáv ugyanazon hangokat tartalmazza, melyek az alatta lévő oktávban megvannak, valamint további hangokat, melyek pontosan középütt fekszenek.” 5
Az 5. természetes hang a nagy terc, C1 és G1 között található. Az első három oktávján felismerhető a természetes hangsornak, hogy alulról felfelé növekvően kisebbek lesznek a játszható hangok közötti intervallumok. Például: C – től C- ig egy oktávot képez, C-G ig egy kvintet, G-C1 -ig egy kvartot, C1 E1 - ig egy nagy tercet stb. Egyfajta hangskálát alkotnak a természetes hangsor negyedik oktávjának hangjai, mivel szorosan fekszenek egymás mellett. A barokk trombitának hátrányai is voltak természetesen. A felhangok nagy része hamis volt rajta, mivel nem voltak ventiljei, ezért dallamokat csak magasabb fekvésben 5
Edward Tarr: Die Trompete 6.oldal
11
lehetett játszani. Így nehéz dolguk volt a zenészeknek. Muszáj volt tökéletesíteni, csiszolgatni a hangszer teljesítményét, mert a zenészekre újabb és újabb feladatokat bíztak. Feltalálták a csúszó, vagy más néven toló trombitát (Zugtrompete), ami népszerűvé vált először Németországban, majd később Angliában is. Ez toldalékcsövek beillesztésével lehetővé tette a hangolás változtatását.
A natúrtrombita aranykora 1600-1750. Ekkor a trombita hadászati funkciót képviselt, ami éppoly fontos volt, mint azelőtt. Egy trombita együttes ugyanúgy hozzátartozott a fejedelmi udvarhoz, mint maga a fejedelem. Az udvari trombitások darabjaik nagy részét improvizálták. Fent maradtak lejegyzett kották, amit ünnepi felvonulásokra komponáltak, például szonáták. Két fontos esemény: XVII. században a trombita bevonult a műzenébe. 1815-ben feltalálták a ventilt.
A kor trombitásai különleges fúvókákat használtak, ezáltal rendkívüli virtuozitást értek el. A hangsorba hamisan illeszkedő részhangokat képesek voltak a fúvás módjával úgy módosítani, hogy tisztán szóljanak és a 20. felhangot is meg tudták szólaltatni. Ezt a briliáns trombita játékot clarino- játéknak nevezik. Ezzel J. S. Bach 2. brandenburgi versenyében találkozhatunk. Bach több művében írt elő Tromba da Tirarsi-t, ami egy olyan hangszer volt, aminek fúvókával ellátott vége ki-be húzogatható, ezáltal tisztább intonációt érthetünk el vele. Purcell műveiben találkozhatunk a Flatt trumpet-tel, aminek a kettős tolócsöve volt hasonlóan a harsonához.
A XVIII. században a fafúvós hangszerek mintájára
hanglyukakkal ellátott, billentyűs trombitával is kísérleteztek. Szelepeket csak az 1830as években szereltek fel rá, a kürttel egy időben. Ekkor már teljes értékű, kromatikus hangszer volt, és ezzel a zeneszerzőknek is ismerkedniük, barátkozniuk kellett. Kezdetben F hangolású, mélyebb volt. A mai B és C trombita a XX. századra vált általánossá.
12
A barokk trombita fúvástechnikája Annak feltétele, hogy a trombitát a műzenében elismerjék, két új technikát kellett kifejlesztenie a barokk trombitásnak: elsősorban halkan kellett fújnia és a trombita hamis hangjait kiszűrve hangolhatóvá tennie a hangszert. A középkori fújás lényege a harsogás volt. Ezt a fúvásmódot a későbbiekben a szignálfújásnál alkalmazták. Lovagi játékoknál a trombita együttesek nem ismertek félelmet a hangerőt illetően. Ha például udvari zenekar kíséretében akart egy szonátát vagy versenyművet előadni, azt különleges módon kellett eljátszania. Tehát két fúvásmód létezett. A felső regiszterekben való fújáshoz a trombitásoknak fel kellett hagyniuk az arcfelfújással, vagyis el kellett felejteniük a középkori ansatz-ot. Bendinelli például megtiltotta a trombitásoknak az arcfelfújást. Ezt úgy lehet elérni, hogy az ajkakat erősen össze kell húzni, hogy feszesek legyenek, valamint nagyon fontos a légvezetés, az erős léglökés. Ezt manapság is nehéz megvalósítani. Ha fárad a száj, akkor sokkal nehezebb abban a stabil pozícióban megtartani. Ilyenkor gyakori az ajkak széthúzásának veszélye. A legjobb mód az állóképesség növeléséhez a rengeteg gyakorlás. J. E. Altenburg szerint:
13
„ A gyakorlás teszi a legjobb szolgálatot.”6 Azoknak a trombitásoknak, akik az udvari zenekarban játszottak, nem számított, hogy hamis-e a 11. és 13. natúrhang. Ezek csak átmenő hangok voltak. Később, mikor más hangszerekkel kerültek összhangba, fontossá vált a tökéletes intonáció. Sok zeneszerző nem értette, hogy miért is van ez, ezért beletörődtek, hogy a trombitások régen csak hamisan tudtak fújni. Az akkori hangrendszer egyenlőtlen lebegésű volt, ezért nem minden hangköz volt egyformán nagy. A barokk fúvástechnikához tartozik a fojtás, mellyel a hangot mélyebbre lehet vinni. A natúr kürtön is fojtás technikával segítik magukat, hogy különböző hangmagasságokat ki tudjanak fújni a hangszeren. Ezt a modern zeneszerzők találták ki. Ezt egyébként csak a XVIII. században találták ki, magyarán nincs semmilyen összefüggésben a barokkal, de mégis úgy tűntették fel, mint a barokk trombitálás régóta kutatott titkát. A barokk trombitások tehát a szorítás technikája által fújtak tisztán. A kor trombitásai a 11. természetes hangot f-nek és fisz-nek használták. F-ként használva alacsonyabbra kellett szorítani, fisz-ként pedig magasabbra kellett emelni. Ez megfigyelhető a 13. természetes hangnál, az á-nál. A hangokat egyszerűbb lefelé szorítani, mint felfelé. Egyébként a natúrhangok között is lehetséges a fújás, ilyenkor a legközelebbi magas hangot kell felfelé szorítani. Bach 137. Kantátájának hagyományos trombitára írt Tenor áriájában a szólamot a szorítás technikájával lehet megoldani. Gyenge nyomású ansatz a szorítás feltétele. A mai profi rézfúvósok többsége is ekképpen fúj. Erős nyomású ansat-zal nem lehet sokáig fújni, mert az ajkak vérbősége nem engedi, ráadásul hamarabb abba kell hagyni a fújást az elfáradás miatt. Ezért a gyenge nyomású Ansatz fogalmát kell választani. Egy kezdő rézfúvós például sokkal kevesebb nyomást alkalmaz, mint egy profi, akinek a száj izomzata többet kibír. Ha a lenti regiszterben akarunk fújni, akkor lazábban tartjuk a szánkat, ha fent akarunk játszani, akkor nyílván össze kell szorítani. Kezdetben nehéz megakadályozni, hogy a mélyebben fekvő hangok boruljanak, de később, ha az ajakizomzat fejlettebb lesz sikerülni fog.
6
Edward Tarr: Die Trompete 64.oldal
14
A barokk trombita stilisztikai elemzése A barokk és reneszánsz kori trombitások célja az emberi hang utánzása volt. A fúvós hangszereket előnyben részesítették a vonósokkal szemben. Ez azért volt így, mert a fúvósok közelebb állnak az énekhanghoz a légzés és a támasz miatt. Az énekhang mintául szolgál az összes hangszernek. Ezért kell” énekszerűen” zenélni és ezzel kifejezőbbé válik a mondanivaló a zenében. Különleges lökés használatával érték el a cantabilét.
A mai zenekari iskolában a tizenhatodokat keményen indítjuk.
Akkoriban az egyetlen lökést tanították. Ez volt a legfontosabb lökésforma a fúvós hangszereknél. A tört akkordokat szintén lökték. Szabályszerű kötéseket a lehajló sóhajmotívumoknál használtak. A hangcsoportoknak kötőívvel történő összefoglalására csak a késő barokkban és a korai klasszicizmusban tértek át. Fantini trombitán utánozta a vokális díszítést, a ”messa di voce-t”.
Ez úgy nézett ki, hogy a kitartott hangok
közepéig cressendáltak, majd a végéig fokozatos diminuendot alkalmaztak. Trillázni a természetes hangsor 4. oktávján minden fokról lehetett. Bach a 6. és még a 4. természetes hangon is kért trillát. Még Fantini idejében csak ”trillo” és ”groppo” létezett, amely egy lökött trillerhez hasonlít. Bendinelli csak a groppo-t ismerte. Altenburg szerint: ,, Egy szólótrombitásnak minden zeneművet a zeneszerző elképzelése szerint, tisztán és értelmesen kell előadnia.” 7 Ennek lényege, hogy a fúvós zenésznek a darabot artikuláció segítségével kellett eljátszania. Ez mai napig fontos szabály!
7
Edward Tarr: Die Trompete 70.oldal
15
A nürnbergi hangszerkészítés mesterei A dobosok és trombitások céhének megalapítása után meghatározott kézműves szabályzatot kaptak a nürnbergi rézfúvós hangszerkészítő mesterek a városi tanácstól. Szokássá vált, hogy az új mesterek belevésték egy réztáblába a jelüket, ezzel megvédve magukat az utánzásoktól. A nürnbergi hangszerkészítők szokásai sokkal szigorúbbak voltak, mint a császári trombitásoké. Sokáig tartott a tanítás és a segédképzés, ez 6-6 évet jelentett. Már fiatalon elkezdődtek az oktatások, általában 14 éves kortól. Fontos szabály volt, hogy aki tanulni akart egy mestertől annak mindenképpen nürnbergi polgárnak kellett lennie. 1625-ben 10 mester volt Nürnbergben. A városi tanács foglalkozás-zárlatot rendelt el, mivel aggódtak a fizetésük miatt. A mestereknek sem engedték, hogy újabb tanoncot vegyenek fel, addig ameddig hatra nem csökken a jelenlegi számuk. Ezt 11 év után el is érték. Ekkor újra felvirágzott a kézműves ipar, és ez sajnos azt eredményezte, hogy megfogyatkozott a mesterek száma. Említettem, hogy 10 mester volt ekkoriban. Pár név közülük: Hans Doll Conrad Droschel id. Sebastian Hainlein ifj. Anton Schnitzer Isaac és Georg Ehe
Johann Leonard Ehe neve és három generációja érdemel még említést: J. L. Ehe I. II. és III. W. Hasen által készített trombitákat, amik angyalfejekkel voltak díszítve, tartják a legjobbaknak. A nürnbergi műhelyben készült hangszerek: trombita, pozaunok, posta és erdei kürtök.
Találunk még csavart trombitákat is a készített hangszerek közül.
Hihetetlen, hogy még máig nem sikerült a hangmagasságbeli különbségeket
16
megállapítani
az
angol,
francia
és
a
német
trombiták
között.
Praetorius
vadásztrombitának nevezte a csavart trombitát.
A képen Gottfried Reiche híres lipcsei sípos látható. Ezen a képen látni igazán, hogy is nézett ki a csavart trombita. A portrét E.G.Haussmann festette.
A nürnbergi mesterek ezüstből vagy rézből készítették a hangszereket. Az udvaroknak adták el a trombitákat, általában 8-10 darabot. Különbség volt a műzene és a trombitástestület zenéje között. Az, hogy például ezüstből készült egy hangszer nem jelentette azt, hogy szépen is szólt. Ezt Altenburg is megfogalmazta: „ Az a vélemény azonban, mely az ezüst trombiták hangját- melyek a nagy udvarok fényét emelték- a rézből készültek fölé helyezi, megalapozatlan. A tapasztalat többnyire az ellenkezőjét bizonyítja.” 8 Kivétel azok a trombiták, amelyek ugyan szintén ezüstből készültek, de vékony fémből. 1500 körül kezdődött a clarinfújás művészete és a hangszerkészítés Nürnbergben, magyarul párhuzamos zajlottak ezek a folyamatok. Az utolsó hangszerkészítő mesterek: Johann David Frank és Johann Jacob. 1834-ben lettek elismerve, mint mesteremberek. Ez már az újkor volt, a hangszerek kezdtek kiöregedni. Újszerű hangszereket követelt az zenei stílus újabb irányzata.
8
Edward Tarr: Die Trompete: 78.oldal
17
A trombita szerepe a velencei operában A velencei operában a trombitának szokása volt, hogy más hangszereket utánzott a harci jeleneteknél. Például Francesco Cavalli Le nozze di Teti c. operájában a vadászszignál, ami D-dúrban lett komponálva. Említést kíván az első olyan opera, amiben kizárólag két trombitást kértek. Ez az L’ Adelaide c. opera volt, aminek szerzője Antonio Sartorio. A közönség kezdte megszeretni a trombitaáriákat is. Ezekben a trombita és az énekhang váltakoztak, lényegében egymással vetélkedtek. Gyakori volt, hogy trombitaáriát énekelt Fama istennő, akinek nem a trombita volt az ismertetője. Baldassare Galuppi írt egy ilyen operát a korai klasszicizmusban „Alla Tromba della Fama” címmel.
Antonio Vivaldi: Concerto 2 trombitára Vivaldi (1678-1741), a szólókoncert legnagyobb zeneszerzője. A mű két főszereplője a trombita. Személyes kedvencem ez az alkotás, a trombiták egymásnak felelgetve játszanak, ezzel színesítik meg a művet. Három tételből áll: 1. Allegro 2. Largo 3. Allegro A Largo tételben nem játszanak a trombiták. Ez a tétel lassú, a főszerepet a vonóskar veszi át az alig egy perces részben. Ezt a Concerto-t C-dúrban komponálta Vivaldi. Mai napig híres darabnak számít a klasszikus trombita előadói számára.
18
Összegzés Dolgozatomat a barokk korszak bemutatásával kezdtem, leírtam az előkészítés szakaszától a késő barokkig. Röviden elemeztem a korszakot, felsoroltam zenei műfajokat abból az időből. Aztán a barokk zenekarról írtam, arról, hogy melyik hangszer hol helyezkedett el a zenekaron belül és, hogy milyen hangszerek is voltak akkor. A dolgozatban áttértem a barokk fúvószenekarra, továbbá a fa és a rézfúvósokra. Élvezetes volt a királyi udvari zenekarról történeteket írni, ahol a trombitáról sok érdekes dolgot tudtam meg, mint például a csata előtti és utána fanfárjátékok. Személyes kedvencem a katonazenekarok téma volt, mivel ekkor a trombitások óriási tiszteletet kaptak. Számba vettem a barokk katonai jeleket, amit a németek játszottak a legkiválóbban. Következett a dolgozat lényege a natúrtrombita. Leírtam a legfontosabb jellemzőit, részeit. A trombita hangsoráról volt a legnehezebb írni, mivel teljesen más volt, mint a mai hangszerek. A legfontosabb ekkor, hogy a XVII. században a trombita bevonult a műzenébe! Hosszabban említettem a fúvástechnikát, kisebb személyes tapasztalattal fűszerezve. A következő témám a nürnbergi mesterek voltak. Felsoroltam ez időből hangszerkészítő mestereket, és a csavart trombitát. Szemléltettem, hogy miből készültek ezek a hangszerek és mennyire voltak hasznosak. A dolgozat vége felé jött a velencei opera és trombitának a szerepe. Operákat soroltam fel és szerzőjüket. Utolsó témám a Concerto for two trumpets, azaz Versenymű két trombitára, aminek szerzője Antonio Vivaldi. Egyik vágyam ezzel kapcsolatban, hogy elfújhassam valakivel egy koncerten. Egyik kedvenc művem ez az alkotás. Tehát elmondhatjuk, hogy a barokk kor eléggé színes dolgokat tár fel előttünk zenéjével, kincseivel, zeneszerzőivel. Nem hiába mondják, hogy a barokk zene megnyugtató hatással van az emberre.
19
Felhasznált irodalom David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban Kiadó: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 1995. Edward Tarr: Die Trompete Kiadó: Schott 1994. http://www.irodalmiradio.hu/femis/zene/korzene/barokk.htm
