SZAKDOLGOZAT KARCAGI GERGŐ

SZAKDOLGOZAT

KARCAGI GERGŐ POLITOLÓGIA SZAK MA, 2015

MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR SZAKDOLGOZATIFELADATKIÍRÁS

Név:

Neptun kód:

Képzés megnevezése (képzési forma és tagozat): Szak:

Szakirány:

Illetékes intézet: A szakdolgozat címe:

Konzulens neve, beosztása: A szakdolgozati feladatkiírás kiadásának időpontja: Miskolc, A témát elfogadtam. …………………………… Hallgató aláírása

p. h. ……………………………………… Konzulens aláírása

……………………………………. Intézetigazgató aláírása

MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR KONZULTÁCIÓS LAP

Hallgató neve:

Neptun kód:

Szakdolgozat címe: Konzulens neve: Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Dátum:

A szakdolgozat beadható: ………………………….. Konzulens aláírása

EREDETISÉGI NYILATKOZAT Alulírott …………………………………………………………………………….; Neptun-kód:…………………… a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának végzős hallgatója ezennel büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy ……………………………………………………………………………………………… ….……………………………………………………………………………………………. című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az abban hivatkozott szakirodalom felhasználása a forráskezelés szabályai szerint történt. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít: 

szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül;



tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül;



más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése.

Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül. Kijelentem továbbá, hogy szakdolgozatom nyomtatott és elektronikus (CD-n és e-mailben a [email protected]ímre benyújtott) példányai szövegükben, tartalmukban megegyeznek.

Miskolc,.............év ………………..hó ………..nap

…….……………………………….……….. Hallgató

Az ukrán válság biztonságpolitikai kockázatai

Karcagi Gergő Zsolt, politológia szak (MA)

Konzulens: Fekete Sándor egyetemi tanársegéd, Miskolci Egyetem Politikatudományi intézet

Miskolc, 2015

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés, nyitó gondolatok ............................................................................ 1. 1.1 Hipotézis ...................................................................................................... 3. 2. Kihívások az Európai Unió és azon belül Magyarország számára .............. 5. 2.1 A keleti-blokk és a „nyugat” véget nem érő küzdelme............................ 7. 2.2 Európai Unió alternatívái és válasza a kihívásokra ................................ 9. 2.2.1 Alternatívák .................................................................................... 9. 2.2.2 Válaszok a kihívásra....................................................................... 9. 2.3 A magyar energiapolitika helyzete az események tükrében ................... 10. 3. A konfliktus főbb szereplői és azok reakciói a konfliktusra ......................... 13. 3.1 Ukrajna a kelet és nyugat között ............................................................... 14. 4. Az ukrán válság eseménysorozata .................................................................. 22. 4.1 Az úgynevezett Euromajdan ..................................................................... 22. 4.2 Az ukrán forradalom ................................................................................. 23. 4.3 Krím annektálása, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok ........ 26. 5. A második hidegháború előszobájában .......................................................... 38. 6. Irodalomjegyzék ............................................................................................... 41. 6.1 Internetes források ..................................................................................... 41. 7. Idegen nyelvű összefoglaló ............................................................................... 43.

1. Bevezetés, nyitó gondolatok 2013 novembere, Ukrajna: Viktor Janukovics elnök – orosz nyomásra – felmondta az Ukrán-Európai Uniós együttműködési megállapodást. Innentől kezdve tüntetések sora rázta meg az ország nagyobb városait és köztük a legerősebben a fővárost: Kijevet. Három hónappal később gyakorlatilag ezzel párhuzamosan, Ukrajna orosz lakta részein egy jellemzően oroszbarát és Európai Unió ellenes zavargáshullám tört ki, főként a Krímifélszigeten és a kelet-ukrajnai régióban. Ez egy az Ukrajna területén zajló háborúba torkollt, ami az Ukrán Hadsereg és az oroszbarát felkelők között zajlott és még a mai napig is zajlik. Ennek következtében Ukrajna területi egysége és szuverenitása is felbomlott és három új államalakulat is létrejött – jellemzően orosz segítséggel. Mint a címből és a bevezetőből is látszik ez a dolgozat a 2013-ban kitörő ukrán krízishelyzetet,

valamint

annak

következményeit

fogja

vizsgálni,

mindezt

biztonságpolitikai szempontok mentén. A téma a mai napig egy nyitott kérdés, ugyanis a konfliktushelyzet a szakdolgozat-írás idején is tart – épp ezért dolgozatomban szeretnék egy végpontot megjelölni a vizsgált időszakban, ami a 2015-ös minszki jegyzőkönyv aláírása lesz. Azért tartom fontosnak, hogy egy végpontot ki kell jelölni a dolgozatban, mert a történések még folyamatban vannak és a mai napig megoldatlan krízishelyzet van érvényben, így véleményem szerint nem lenne szerencsés a témát összességében átfogni, valamint azért, mert időrendben az utolsó nagy történés a minszki jegyzőkönyv/tűzszünet aláírása volt. Gazdaságpolitikai szempontokat nézve Ukrajna kulcsfontosságú helyen fekszik az Európai Unió számára. Véleményem szerint bátran kijelenthetjük, hogy a világgazdaság helyzete (aminek része az Európai Unió) nagyban függ, a fosszilis energiahordozóktól legyen az kőolaj és földgáz. A közlekedéshez és az élethez nélkülözhetetlen energiát ezekből az anyagokból állítja elő az ipar – most el kell tekintenünk az úgynevezett megújuló vagy zöld energiaforrásoktól, esetünkben ez elhanyagolható faktor – és azt mondhatjuk, hogy az EU, mint gazdasági közösség híján van ezeknek a forrásoknak.” Az Európai Unió energiatermelése nem tudja kielégíteni teljes mértékben az energiafelhasználását. Mivel az Unióban az olaj és földgáz a legfontosabb energiaforrás, ebből a két energiahordozóból kimondottan magas az importarány. Mindkét energia fő forrása Oroszország, s habár a földgáz esetében Norvégiából és Algériából származó import, az olaj tekintetében pedig

1

Szaúd-Arábia, Norvégia és Líbia szállításai jelentősnek mondhatók, az északi-tengeri és norvég-tengeri mezők kimerülésével az orosz függés jelentősen megnövekedik.”1 Mindezekből következik az, hogy Ukrajna tényleg fontos helyen van a két fél (EU és Oroszország) szempontjából, gyakorlatilag itt fut keresztül a gazdasági szempontból legfontosabb vezeték, ami a földgáz és az olaj szállítására alkalmas. Első pontjában a dolgozatomnak arra szeretnék kitérni, hogy ez a krízis milyen biztonságpolitikai kihívásokat és kockázatokat jelent az Unió és Magyarország számára ez a helyzet, milyen alternatívák vetődtek fel időközben arra vonatkozóan, hogy az Unió hogyan lesz képes ellátni az egyre növekvő energiaéhségét, ha az ukrán-orosz kapcsolatok ilyen szinten elmérgesedhetnek. Emellett kitérnék az örök kérdésre: a nyugat versus kelet viszonyrendszerére is, hogy mindez hogyan is áll a krízishelyzet tükrében. Milyen szerepe van a konfliktusban és annak kezelésében: Ukrajnának, az Orosz Föderációnak, az Európai Uniónak, az Amerikai Egyesült Államoknak és végül Magyarországnak. Másodrészt bemutatnám az orosz-ukrán közös történelem főbb vonásait, mindezt kihegyezve a Szovjetunió felbomlása utáni időszakra, hogy a történelem és a közös gyökerek

mentén

megérthessük

a

két

nemzet

egymáshoz

való

viszonyát.

Következőleg a magyar-orosz és magyar-ukrán közös történelmet taglalom majd, aminek nagyobb szerepe lesz a következő fejezetekben. Harmadrészt bemutatnám magát az eseménysorozatot időrendben, mint írtam a 2015-ös minszki tárgyalásokig. Ezen belül kitérnék az ok-okozati összefüggésekre is, hogy lássuk: az események nem véletlenszerűen történtek és a zűrzavarban fellelhető egyfajta rendezettség, ami alapján a fent említett ok-okozati összefüggéseket láthatjuk. Szólni kell a fontosabb szereplőkről, aktorokról mind az orosz mind az ukrán részről. Szólni kell arról, hogy a belpolitikai válság egy konfliktushelyzetté alakult át és háborúba/polgárháborúba torkollt, aminek következtében megváltozott a status quo Ukrajnán belül, ugyanis az országon belül létrejöttek új államalakulatok is. A nyilvánvaló orosz beavatkozás (a leszakadó területek orosz nemzetiségűnek tartják magukat nagyrészt) hogyan nyilvánul meg? Katonailag hogyan segítik a szakadárokat az oroszok? Az új Ukrajna hogyan látja 1

Fekete Zsuzsanna: Az Európai Unió és Oroszország energiaügyi kapcsolatai a földgáz és kőolaj kereskedelem tükrében Budapest,2007 (http://elib.kkf.hu/edip/D_13259.pdf)

2

saját magát ebben a konfliktusban? Ezek mind olyan kérdések, amit ebben a pontban taglalni kívánok. Az ezt követő pontban megvizsgálnám, hogy a NATO és azon belül az Unió az U.S.A milyen válaszokat adott erre a helyzetre a nemzetközi sajtóban, valamint azt, hogy az orosz reakciók hogy néznek/néztek ki, mindezek után azt, hogy Magyarország milyen válaszokat ad a konfliktusra. Fontos tényező a magyar-ukrán és magyar-orosz kapcsolatrendszer átvilágítása, annak függvényében, hogy milyen jövőképet jósolhatunk hazánknak az Unió és az orosz érdekek közé feszülve. Végezetül egy negatív jövőképről írnék, konkrétabban egy olyan hidegháborús helyzetről, amely az orosz érdekeltségek és az atlanti érdekeltségek között zajlana: megvizsgálom mik a lehetőségek mind biztonságpolitikailag, mind gazdaságpolitikailag, s ez miként hatna a világ a biztonságról alkotott elképzelésére, valamint a világgazdaságra, és ami fontosabb: miként hat ez ki Magyarországra. 1.2 Hipotézis Alapfelvetésem, hogy jelenleg egy úgynevezett második hidegháború zajlik, legalábbis annak a küszöbén állunk. Mondhatnám úgy is, hogy a Hidegháború óta nem volt ennyire kiélezett a helyzet kelet és nyugat között. Itt most nem két katonai szövetség, mint anno a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai állnak egymással szemben, hanem a NATO és Oroszország. Másrészről az akkori kétpólusú világ felbomlott 1990-ben és egy darabig úgy látszódott, hogy a NATO nem kerülhet ilyen helyzetbe, és a világ gyakorlatilag egypólusúvá vált (U.S.A.). Az elmúlt 25 évben viszont egyre inkább úgy látszik, hogy az amerikai gazdasági hegemónia megtörni látszik, persze nem feltétlenül az oroszok „visszatérése” miatt. Az utóbbi évek legdinamikusabban fejlődő államai keleten, kelet-Ázsiában és délen délAmerikában vannak és robbanásszerűen törnek a világ gazdasági élvonalába. Az idáig fejlődő országok átvenni látszik a fejlett országoktól a gazdasági előnyt, míg az utóbbiak gyakorlatilag stagnálnak. Az emberiséget előrevivő technikai/technológiai újítások már nem Európában és nem feltétlenül csak az Egyesült Államokban jönnek létre, hanem inkább már a fentebb említett keleten és délen. És hogy mi is ezeknek az államoknak a szerepe ebben a konfliktusban? Véleményem szerint eddig csak megfigyeltek, és előre 3

látni az erőtérmozgásokat nehéz lenne, de úgy gondolom, hogy nem sok választja el a világot attól, hogy ebből a most zajló hidegháborúból egy „forró” háború váljon. Ezen feltevésemet szeretném az összegzésben kifejteni, valamint példákkal és eseményekkel alátámasztani. Az ehhez vezető rögös úton pedig megkísérlem az előzményeket időrendi sorrendben összeszedni és úgy bemutatni, hogy a konklúzióval koherens egységet alkosson.

4

2. Kihívások az Európai Unió és azon belül Magyarország számára Először is le kell szögezni: az Unió és Magyarország számára a 21. században a legnagyobb biztonságpolitikai probléma az ukrán válság. Ha megnézzük a NATO és megnézzük az Uniós tagállamokat, akkor észrevehetjük, hogy erős összefüggés, területi fedés áll fenn a kettő között, tehát kijelenthetjük, hogy az Uniót (és Magyarországot) közvetetten érintő ukrán válság a NATO tagállamok elég nagy részét is érinti. Az gazdasági egységként is működő Unió számára fontos, hogy az évről-évre növekvő energiaigényt valahogy kielégítse. Ennek igen nagy százalékát orosz részről szerzi be, a tranzit országok pedig Ukrajna és a balti államok. Mivel az Ukrajnán keresztülhaladó földgáz és kőolaj is orosz ezért az Unió abban érdekelt, hogy zökkenőmentesen lehessen importálni ezeket. A krízishelyzet viszont épp azért robbant ki, mert orosz nyomásra nem írta alá az ukrán elnök Viktor Janukovics az Unió és Ukrajna közti megállapodást. Azt a megállapodást, ami egyrészt közelebb hozta volna a két felet és egy húsz éves folyamatnak az eredménye lett volna, másrészt pedig biztosította volna az Unió számára az akadálytalan energiaáramlást Ukrajna felől. A régió gazdasági és politikai instabilitása miatt alkalmazták volna a megállapodást, ami nagy vonalakban abból állt, hogy szociálpolitikai és gazdasági reformok révén Ukrajna stabilizálódik és kilátásba helyeződik az Uniós tagság is. Természetesen ez Oroszországnak és Vlagyimir Putyin orosz elnöknek nem állt érdekében, mert az a saját gazdasági érdekszövetségébe az Eurázsiai Unióba akarta olvasztani Ukrajnát. Az orosz állami gáz és olajipari vállalat a Gazprom szállítja az Uniós szükséglet egynegyedét, persze ennek egy elég jelentős részét Ukrajnán keresztül. Gazdaságilag és katonailag is ellenérdekelt tehát az Orosz Föderáció az Unióval szemben és ezt fokozza annak a retorikának a megjelenése, amit az Unió fogalmaz meg a nemzetközi sajtóban, tehát látni lehet, hogy a két gazdasági/katonai tömb egymásnak feszül és Ukrajnán keresztül akarja érvényesíteni akaratát és saját érdekeit.2 Az viszont érdeke az Uniónak, hogy legyen kőolaj és földgáz évek múlva is, amit – mint írtam – legegyszerűbben Oroszország felől kaphatna. Érdeke ez Oroszországnak is, mert a legfőbb gazdasági partner energiafelhasználás szempontjából az Unió. Kína felé tett lépések is előtérbe kerülnek időnként, de a térségünkben nem kell euró milliárdokért 2

http://www.bloomberg.com/bw/articles/2014-02-27/the-new-great-game-why-ukraine-matters-to-so-manyother-nations

5

vezetékeket kiépíteni, ugyanis létezik az infrastruktúra, amely megfelelő mennyiségben képes elosztani az import energiát. Érdekek és ellenérdekek ütközőzónája tehát Ukrajna, aminek idézőjeles megszerzésében vagy legalábbis egy erős gazdasági partnerségében nagyon is érdekelt a két fél. Oroszország egyfelől kölcsönökkel támogatja Ukrajna Eurázsiai Uniós tagságát, másfelől az orosz hadsereg Fekete-tengeri flottája ukrán területen állomásozik, konkrétan a Krímfélszigeten Szevasztopolban. A Krím-félsziget sorsáról a későbbiekben igyekszek bővebb képet alkotni. A kelet ukrán térség egyértelműen oroszbarát, míg nyugatabbra Uniópártiság van jelen. Ez kultúrabeli különbségekből adódik leginkább.34 Ha történeti távlatból vizsgáljuk az eseményeket, akkor is látszik, hogy Ukrajna és Oroszország közti viták a rendszerváltás után a gázárakból adódtak többnyire. A szovjetunió

felbomlását

követően a földgázkészletek nagy része még mindig

Oroszországon belül maradt (hozzátenném: óriási készlete van még Türkmenisztánnak is), de a tranzit országokat már nem Moszkva irányítja, s így kiszolgáltatott a szállítópartnerei felé, ugyanígy Ukrajna is bevételt szerez a szállításból. A Szovjetunió felbomlása utáni időszak egyébként sem volt mentes a politikai konfrontációktól, ugyanis a fekete-tengeri orosz flotta már akkor a Krím-félszigeten állomásozott, az ott élők jelentős része orosz ajkú a mai napig. Tágabb értelemben a 20132014-es ukrán válság folyamatábráját innentől lehetne felrajzolni, ennek eklatáns példája a Krím-félsziget 2014. március 18-i orosz annekciója. Az első gázügyi krízishelyzet a narancsos forradalom után kezdődött, amikor nyugatbarát Julia Timosenko és Viktor Juscsenko vették át a hatalmat. Erre Moszkva úgy reagált, hogy megemelte a gázárakat, aztán miután vita alakult ki, a Gazprom csökkentette a tranzit gáz mennyiségét. Az évekig tartó alkudozások és tárgyalások után megpróbálták bevonni az Uniót is.5 A legnagyobb krízishelyzet 2009 elején robbant ki, amikor is a felek bejelentették, hogy nem sikerült megállapodniuk a gázárakról, minek következtében a Gazprom leállította az Ukrajnának szánt gázt. Váratlan fordulat, hogy Ukrajna viszont megcsapolta az Unióba

3

http://ratinggroup.com.ua/en/products/politic/data/entry/14004/ http://edition.cnn.com/2014/05/12/world/europe/ukraine-cnn-poll/ 5 http://www.origo.hu/nagyvilag/20080704-megkezdodtek-a-targyalasok-az-europai-unio-es-oroszorszagkozt.html 4

6

tartó gázt, mire Oroszország leállította a teljes gázszállítást. Ez egészen 2009. január 11-ig állt fenn, amikor is Uniós közbenjárásra a felek megállapodtak és tíz éves szerződést írtak alá. 2.1 A keleti-blokk és a „nyugat” véget nem érő küzdelme Közvetlenül a II. világháborút követően – ideológiai és gazdasági ellentétből fakadóan – a világ kétpólusúvá vált. A háború után gyakorlatilag két állam mondhatta magát abszolút győztesnek, s ez a két állam döntött a világ újrafelosztásával. Kicsit lesarkítva a történelmi eseményeket ez történ, és a két állam nem volt más, mint a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok. Azért gondolom, hogy ők ketten voltak az igazi győztesek, mert az európai államok katonailag és gazdaságilag is kimerültek a harcban, a két ország pedig igencsak megerősödött. Innentől jutunk el oda, hogy a keleti blokkot hagyományosan a Szovjetunió és a háború után megalakult Varsói szerződés tagállamaira mondjuk, az atlanti rész és nyugat-Európa demokratikus államai alatt hagyományosan a nyugatot értjük. Mind gazdaságilag, mind ideológiailag, mind katonailag is elkülönül egymástól a két alakulat és ez feszültséget teremt a politikai légkörben. Ezt az időt nevezzük hidegháborúnak, ahol a két fél részéről nem volt valódi összecsapás, csak politikai válságok, valamint fenyegetések sora, ahol a két fél érdekszférájába eső konfliktusokat a jelentős anyagi és katonai támogatás jelentette. A világháborút követően alapvetően mindkét fél a hagyományos háború stratégiáját vitte tovább, ami a haditengerészet és a hadászati légierő fejlesztését jelentette. Azonban a nukleáris fegyverkezés megjelenésével az U.S.A vezetői, legfőképp Harry S. Truman elnök úgy gondolta, hogy inkább feltartóztatásra van szükség – az atomfegyverek által – mint, hogy szárazföldi erőket folyamatosan készenlétben tartson, ezért a szárazföldi erők nagy részét lefegyverezték. (National Security Strategy of Containment) Ezzel szemben a Szovjetunió megtartotta a szárazföldi előnyét, viszont cserébe kevesebb atomtöltete volt. A következő szakasz a tömeges elrettentésről szólt, ami a tömegpusztító fegyverek tömeges elterjedésével járt és azok színvonalbeli javulásával. Ez az időszak volt a „legmelegebb” rész a hidegháborún belül, amikor a két fél több ezer robbanófejet halmozott fel, amik kilövése atomháborút vont volna maga után. A hatvanas évekre persze rájött a két fél, hogy egy ilyen háború totális pusztuláshoz vezetne ezért megszületett a rugalmas ellenállás stratégiája, ami ugyan nem veti el az 7

atomfegyverek használatát, de megpróbál egy rugalmasabb védelmi rendszerre áttérni. A csillagháborús korszak ideje ez, ahol gyakorlatilag elhitette az Egyesült Államok a másik féllel, hogy óriási összegeket fektet bizonyos űrkutatási célok eléréséhez. A következő szakaszban az U.S.A. belátta, hogy nem tud minden konfliktusban részt venni a világban és óriási összegeket emésztene fel a katonai jelenlét, így erőteljes fegyverzetcsökkentésbe kezdett, mint nukleáris, mind hagyományos fegyvereket illetően. természetesen ezt technológiai, technikai újításokkal ellensúlyozta. Szovjetunió részéről azonban még mindig inkább a mennyiség előállítására törekvő intézkedéseket láthattunk és az ilyen mértékű fegyverkezésbe belerokkant a szovjet gazdaság, ami főként már akkor is a fosszilis energiahordozók importjából tartotta fent magát. Ideológiai vetülete is van a szembenállásnak. Alapvetően a liberális demokrácia és a szocialista/kommunista diktatúra szembenállása ez, ami végigkíséri a feleket egészen a szovjet blokk felbomlásáig. Demokratikus választások zajlanak le minden posztszovjet államban és Oroszországban 1990/91 fordulóján, azonban az azt követő 20 évben nem úgy fejlődik a demokrácia, ahogy azt nyugaton láthattuk bő 60 évvel korábban. Ennek politikai kultúrabeli okai és gazdasági okai vannak, emellett a társadalom minden szegmensére nyomást gyakorló államszocializmus belevésődött az emberek tudatába. Lássuk be: ezt az 50 évnyi félig diktatórikus félig autoriter berendezkedést nehéz kihevernie egy társadalomnak. Ráadásul a gazdasági mutatók nem azt mutatták egyes kelet-Európai országokban, – köztük Magyarországon – mint ami az elvárás volt, így nem csoda, hogy egyes államok polgárai, szervezetei erős szkepticizmussal fogadták az új berendezkedést, az új rendszert. Oroszországban a mai napig inkább autoriter berendezkedés áll fent egy afféle csonka-demokrácia. A rendszerváltás után húsz évvel itt van a régi keleti blokk. Az oroszok erős gazdasági befolyása valamint az Európai Unió és a mögötte álló U.S.A. között lavíroznak a kelet-Európai államok, egy részük erőteljesen nyugatbarát (baltiállamok, Lengyelország) más részüknek pedig nagy szükségük van az orosz energiára. Az oroszok restaurálni szeretnék régi hatalmukat. Húsz évvel a rendszerváltás után a helyzet „mindössze” abban változott, hogy a katonai blokkok megszűntek és a helyükbe gazdasági blokkok és érdekek kerültek.

8

2.2 Az Európai Unió alternatívái és válasza a kihívásokra 2.2.1 Alternatívák: 2. Nabucco: az eredetileg az ún. Kék Áramlat ellenében tervezett csővezeték, amely függetlenítette volna az Uniót az orosz gáztól és helyette közel-keleti és középázsiai országokból szállítana gázt. Mindezek ellenére a konzorcium (Shah Deniz konzorcium) egy másik vezeték építése mellett döntött: ez az Adria gázvezeték. A Nabucco terv így (még) nem valósult meg, a sorsa kérdéses. 3. A gázfogyasztás csökkentése: már most is látszik a gázfogyasztás csökkenése például az áramtermelésben, amire a csökkenő szénár adhat magyarázatot. Valamint az Unió kifejlesztheti saját gázellátását. Például az Egyesült Királyság adómentesíthetné vagy kedvezményezné a földgázlelőhelyek utáni kutatásokat. Másrészt ott van a palagáz, amiből a kutatások szerint Franciaországnak és a Benelux államoknak valamint Németországnak jelentős készletei vannak. 4. A déli áramlat projekt felhasználható arra, hogy az orosz befolyást csökkentsék a stratégiai ellátóvezetékek felett. Az Unió csak akkor engedélyezi a kiépítést, ha az oroszok megengedik a közép-ázsiai államok számára az Unióba való szállítást 5. Infrastruktúra-fejlesztése: alternatív vezetékek építéséből adódóan alternatív források is elérhetővé válnának egyes kifogyóban levő államok számára. 6. Energiahatékonyság: az Uniós tagállamoknak energiahatékonyság növelése céljából egy, magas szintre való emelkedése a cél, amit a megfelelő befektetésekkel lehet alkalmazni. 7. A régi nukleáris erőművek leállítása Németországban elhalasztható, addig, amíg az oroszoktól való függésünk csökken6 2.2.2 Válaszok a kihívásra: Az orosz gazdaság mindezektől eltekintve folyamatosan gyengül. Az olajárak csökkenésével párhuzamosan a rubel árfolyama is csökkent és mivel a GDP eléggé szorosan mozog a kőolaj árával Oroszországban ezzel párhuzamosan a GDP is csökken. Ha a GDP és a rubel árfolyam is csökken, akkor ellehetetlenülnek a dollárban eladósodott orosz pénzintézetek. A 2014-es nagy olajár-csökkenés ezt eredményezte az országban, ami 6

http://blogs.ft.com/nick-butler/2014/03/16/energy-europes-answer-to-vladimir-putins-threats/

9

miatt a jegybanki alapkamatot is 17%ra vitték fel és a költségvetést is 10%-al vették vissza. Ez kilátásba helyezheti az, hogy adósságspirálba kerüljön az orosz gazdaság, ami főként kőolaj és fölgáz exportból tartja fent a gazdaságát.7 Ehhez jönnek hozzá a különféle nemzetközi szankciók is, amik ellehetetlenítették a hitelezőket/befektetőket is. Ezeket a szankciókat nagyrészt az orosz agresszió miatt léptették érvénybe és különféle bankszervezeteket és magánszemélyeket vettek célba, főleg gazdasági megfontolásból. 8 Az orosz politika természetesen egyből válaszolt erre és szintén listázta azokat, akiket szankcionálni kívántak, úgymond ellenszankciókkal. Az Unió szankciókat helyezett kilátásba, a NATO állást foglalt az ukrán hatóságok szuverenitásának

megsértése

ellen

és

az

ellen,

hogy

Oroszország

támogatja

hadifelszereléssel – segélyakció címen – valamint felségjel nélküli harcoló alakulatokkal a donbasszi régió felkelő alakulatait. 2.3 A magyar energiapolitika helyzete az események tükrében A kérdést leginkább onnan lehetne elkezdeni kifejteni, hogy a magyar közéletben és sajtóban megjelent a két rivális: a Nabucco és a Déli Áramlat vitája, ami a politikát és a közvéleményt is megosztotta. Ez egyértelműen a 2006-os orosz-ukrán gázvita eredménye, minek következtében Oroszország nem csak az ukránoknak szánt gázt zárta el, hanem az onnan nyugatra levő kelet-európai államoknak szánt gázt is. Ennek hatására kezdtek szakértők, újságírók kutatni az energiaellátásunk biztonságával kapcsolatosan. Itt meg kell említeni azt, hogy Magyarország

világviszonylatban

közepes,

míg

térségünkön

belül

jelentős

földgázkészletekkel rendelkezik. Még a második Gyurcsány-kormány idején Vlagyimir Putyin tárgyalt Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnökkel, aminek központjában az Oroszországot Törökországgal összekötő Kék Áramlat vezeték volt, aminek meghosszabbítása lenne a Kék Áramlat II. Ez a benyomás az EU részéről azt erősítette, hogy energiapolitikánkban inkább az oroszok felé húzunk a Nabucco – alternatív EU által támogatott vezeték – helyett. Hosszas tárgyalások után ez konkretizálva lett és a Gyurcsány-kormány döntött: Magyarország 7 8

http://444.hu/2014/12/16/kiontottak-a-rubel-beleit-valsagspiralban-az-orosz-gazdasag/ http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_individuals_sanctioned_during_the_Ukrainian_crisis

10

csatlakozik a Déli Áramlathoz. A magyar belpolitikai helyzet és az épp többségben levő pártok reakciói természetesen folyamatosan és fokozatosan formálták a témáról alkotott álláspontokat, így történhetett az is, hogy időközben megint felmerült a Nabucco-terv szükségessége és átgondolása. Szintén hosszas párbeszédek után a Déli Áramlat versus Nabucco vitája végleg eldöntetett, amikor 2012. október 31-én aláírták a részvényesi megállapodást és a végső befektetési döntést. A tervek szerint 2013 végén megkezdődött volna a hozzávetőleg 15 milliárd eurós vállalkozás. Végül sorozatos EU-s ellenállás miatt oda jutott a projekt, hogy 2014. december 1-én Oroszország lemondta a beruházás további építését, valamint a Gazprom orosz állami tulajdonú gázipari óriás megszünteti az EU-val való közös gázipari érdekeltségeket, egyedül Németország valamint a még nem EU-tag Törökország lesz közös érdekeltségben a vállalattal. Törökország lesz a déli tranzitállam és Ukrajna szerepe felértékelődik. Ez Magyarország szempontjából veszélyes döntés, ugyanis a visszavonásig kiállt a Déli Áramlat mellett a kormány.9 Oroszország és Magyarország között stratégiai megállapodás született ez ügyben, amikor Vladimir Putyin orosz elnök egynapos munkalátogatásán tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel. Ebben a megállapodásban az időközben befuccsolt Déli Áramlat helyett a Török Áramlatot és a Bulgárián keresztül haladó gázszállítást emlegette Vlagyimir Putyin, mint lehetséges megoldásokat. A Déli Áramlat Magyarországi bevezetésének érdekében létrehozott South Stream Hungary nevű vállalatot fel lehet használni a további vezetékek kiépítésének megkezdésére és lebonyolítására.10 Oroszország ugye évekig azon dolgozott, hogy függetlenítse magát a tranzit országoktól, valamint, hogy növelje a részesedését az EU gázpiacán belül. Ebbe szólt bele az EU-s harmadik energiacsomag, amely a földgázpiac liberalizációját tűzte ki célul, de még konkrétabb célja az EU-n kívülről jövő –főként orosz – energia alternatív útvonalakra való terelése lett volna. Ehhez hozzájárult még nagyban a dolgozat témája – az Ukrán válság – eszkalálódása is, valamint az, hogy ezen eseményeket az oroszok támogatták, majd megsértették Ukrajna területi egységét és szuverenitását, - gondolok itt a Krím-félsziget annektálására – ami szintén nem tett jót az oroszok energiapiaci és úgy en bloc megítélésének nemzetközi szinten sem.

9

http://mno.hu/gazdasag/strategiat-valt-a-gazprom-1262041#v http://mno.hu/belfold/megegyezett-a-gazszallitasrol-orban-es-putyin-1273347

10

11

Magyarország szempontjából egyrészt osztanám az Uniós álláspontot, miszerint függetleníteni kell magunkat a „kívülről” (értsd: nem EU gazdaságból) jövő energiától. De ha ezt a részét vizsgáljuk meg a kérdésnek, akkor hozzá kell tenni azt is, hogy kelet-Európa országainak nem sikerült olyan külgazdasági kapcsolatokat kiépíteni, mint a nyugati EU-s országoknak, hisz évtizedekig a Szovjetunió függésében voltak. Másrészt Magyarországon a polgárok jelentős része még mindig nosztalgikus módon gondol vissza az államszocializmusra és kisebb-nagyobb szkepticizmussal fogadja az Uniót. Ebből kiindulva viszont az is igaz, hogy ha egy gazdasági válsághelyzet lehetősége áll fenn, akkor Magyarország számára az lenne a biztonságosabb, ha lenne energiatartalék, amit ilyenkor már lényegtelen, hogy honnan szerez be. A probléma kétoldalú: egyrészt külpolitikailag rá van kényszerülve az ország, hogy – Bárdossy után szabadon – egyfajta hintapolitikát játsszon. Nem érdeke az Unióval való konfliktus, az óriási pénzbeli támogatások miatt, de az sem érdeke, hogy egy Ukrán válságban egyértelmű álláspontot fogalmazzon meg. Ezért inkább felszólítja a feleket a békés rendezés útján való kiegyezésre, valamint elítéli az orosz közbeavatkozást, de valószínűleg, csak a kárpátaljai magyarok miatt.

12

3. A konfliktus főbb szereplői és azok reakciói a konfliktusra Elsőként megemlíteném Ukrajnát, amelynek területén zajlik maga az eseménysorozat, konfliktus. A katonai válság Ukrajna számára kilátástalannak tűnik. Természetesen az orosz külpolitika nem menne el odáig, hogy egész Ukrajnát bekebelezze, de odáig mégis elment, hogy annektálja a Krím-félszigetet. Persze önálló államalakulatként, de az orosz befolyási övezet tagjaként. A másik két „friss” államalakulat a Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság megalakulásába szintén nem szólhatott bele az ukrán politika, mert érdekérvényesítő ereje messze alulmarad az oroszéval szemben, és ugye mondani sem kell, hogy a két állam létrejöttének kulcsszereplője volt Oroszország. Janukovics elnök, mint már említettem inkább oroszbarát elnök és támogatottsága is főleg inkább kelet-Ukrajnából ered, ahol az oroszajkú népesség zöme élt Ukrajnán belül. A zavargások eszkalálódásában is hatalmas szerepe volt az orosz biztonsági tanácsadóknak, akik a Majdan-téri zavargások, - ami a háború előzményének tekinthető – leverésére szervezték meg a belbiztonsági alakulatok együttműködését. 11 Az ilyen intézkedések tovább feszítették az amúgy sem békés helyzetet és Janukovics elnök támogatottsága nagy arányban csökkent. A tüntetések szervezői nem tudta megállapodni, Janukovics pedig megfenyegette és büntetőjogi szankciókat helyezett kilátásba. A harcoknak végül a 2014. február 21-i egyezmény vetett véget (hathatós Uniós, Francia, Német közreműködéssel), amiben megállapodtak a felek egy előrehozott választásban és a 2004-es alkotmány visszaállításában. Sok tüntető Janukovics lemondását követelte, aki ezt nem tette meg és egy időre eltűnt, így a parlament megaszavazta, hogy május 25-én lesz az elnökválasztás és Janukovics felmentéséről is ekkor szavaztak. Az alkotmányjogilag vitatható módon megválasztott új, ügyvezető elnök Olekszandr Valentinovics Turcsinov lett. Az Orosz Föderáció nem ismeri el az új vezetést, az Unió viszont igen, valamint Janukovics is elnöknek tekinti magát.12 Az Orosz Föderáció az egész konfliktust államcsínynek nevezi és a Nyugati politikusok ármánykodásának, Medvegyev-elnök kijelenti, hogy továbbra is szeretnének Ukrajnával együttműködni, de csak akkor, ha belpolitikailag erős marad. Az Európai Unió sürgeti Janukovics elnököt, hogy a problémát a gyökerénél kell megoldani, és ha kell, segít tető alá hozni egy megállapodást a felek között.13 Később, az orosz beavatkozás és Janukovics 11

http://www.reuters.com/article/2014/02/24/us-ukraine-crisis-documents-idUSBREA1N1Z520140224 http://www.rferl.org/content/was-yanukovychs-ouster-constitutional/25274346.html 13 http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-14-13_en.htm 12

13

eltávolítása után megkezdődtek az elszakadási kísérletek kelet-Ukrajnában és ez fegyveres konfliktusba torkollt, mint tudjuk. Oroszország egyelőre nem ismerte el, hogy orosz katonák részt vennének a harcokban, Krímet leszámítva, csak annyit, hogy humanitárius segélyekkel támogatja a szakadár csapatokat. 3.1 Ukrajna a kelet és nyugat között A kérdéskört teljes egészében Gereben Ágnes: Posztszovjet forgatókönyvek című írásának a külön Ukrajnával foglalkozó részével próbálom meg interpretálni. „Az ország a nyugati és keleti kultúrkör határán található és a maga 603 700 négyzetkilométeres területével Oroszország után Európa legnagyobb területű állama.”14 1991. augusztus 24-én, közel 350 éves orosz uralom után kikiáltották a függetlenséget. Gereben Ágnes szerint viszont úgy tűnik, hogy Ukrajna nem feltétlenül használta ki a plurális demokrácia előnyeit és ez áll a legtöbb posztszovjet utódállamra is. Az is látható, amint a politikai pártok, amik a demokratikus intézményrendszer csúcsát teszik ki, kiknek a nép képviselete lenne a legfontosabb, úgy tűnik, hogy inkább gazdasági lobbi csoportok érdekeit szolgálják. Mint látszik, a rendszerváltás vagy rendszerváltozás utáni időszakra próbálnám szűkíteni a témakört, de megkerülhetetlen az ország korábbi történelmi eseményeinek a rövid felvázolása is. Egyes orosz nacionalisták jogosan mondhatják, hogy Ukrajna nem egységes nemzet, gondol itt Gereben az észak-dél, de még inkább a nyugatkelet ellentétre. Az először lengyel-litván uralom alatt álló terület, majd török uralmi rész után a kozákok tettek hűségesküt a cárnak. 1975-ben az egész ország beolvadt a cári orosz birodalomba, majd egészen 1918-ig így is maradt. Ebben az évben jött létre először az önálló ukrán állam, de szinte egyből beolvasztották az újonnan megalakuló Szovjetunióba. A keleti területek pár évtizedre csehszlovák, valamint lengyel kézbe kerültek a kulturális különbségeket részben ez adja: az ezekben a régiókban élők megtartottak valamit az európai örökségükből, mondja Gereben. Kulturális, vallási értelemben, nemzeti identitás tekintetében elkülönül tehát a kelet és a nyugat: itt konkrétan a Krím-félszigetre és a Donbassz-ra gondol. A nagyrészt orosz ajkú Krím csak jelképesen volt Ukrajna része, valójában közvetlen moszkvai irányítás alatt állt mindig is, főként azért, mert itt állomásozik a mai napig az orosz hadsereg fekete-tengeri flottája. Az oroszok számára a jelenben stratégiai jelentősége van a szevasztopoli állomásnak, ugyanis a térségben levő

14

GEREBEN Ágnes: Posztszovjet forgatókönyvek, Helikon kiadó, 2014. 143. o.

14

másik meleg vizű kikötőjük Szíriában található, ami most egy nagy kérdőjel még a szíriai polgárháború fényében. A másik probléma etnikai jellegű: az 1944-es deportálása a krími tatároknak. Amikor ezek a főként muszlim és nem szláv etnikumú népek visszatértek a száműzetésből sokkolva érezték magukat az időközben betelepített keresztény, szláv etnikumú lakosok láttán, ami számukra egy tragédiával ért fel. A lakosság nemzettudatában és mentalitásában nyomot hagyott még az 1932/33-as ukrán holokauszt, a második világháború, valamint a Csernobili katasztrófa is, írja Gereben. Mindezeket összevetve világosan kirajzolódnak egy olyan megosztott társadalom körvonalai, ami lényegében a kezdetétől fogva nem volt egységes, távol a nyugati civilizációs vívmányoktól fejlődött és rendkívüli megpróbáltatások árán jutott el a szuverén államiság szintjére. Így jutunk el a rendszerváltás idejére, „ami után az országnak három elnöke volt egészen 2010-ig.”

15

Leonyid Kravcsuk volt az első a sorban, akit a független Ukrajna első elnökének választottak és ő volt az, aki ukrán részről aláírta a Szovjetunió megszűnését jelentő nyilatkozatot. A második elnök Leonyid Kucsma elnök volt, aki az elődje ellenében inkább oroszbarát volt és az ők hathatós támogatásával nyert 1994-ben, majd 1999-ben is. Regnálása során számos kritika érte, „súlyos politikai és gazdasági botrányok sorozatává vált”16 az ő „egyeduralma”. Számos tiltakozás és bizalmatlansági indítvány után 2004-ben belátta, hogy le kell mondania, így a választások küzdelmes időszaka során megint egy nyugatbarát (Viktor Juscsenko) és egy inkább oroszbarát politikus (a későbbiekben sokszor lesz róla szó: Viktor Janukovics) küzdelmétől lett hangos az ukrán politika. A választások során számos olyan akadályozó tényező akadt, ami megpróbálta ellehetetleníteni az újbóli megválasztását (Kucsma idején 2001-ig miniszterelnöki pozíciót is betöltött) példának okáért az, hogy egy vacsora alkalmával megmérgezték, valamint az, hogy a választások második fordulójáról kiderült, hogy csalás történt. Ellenfeleinek „örömére” azonban egy harmadik – az alkotmányban nem létező – választási fordulóban mégis megnyerte a választást. El nem hanyagolható tény, hogy a csalás után kitört az ún. „narancsos forradalom”, ami folyamán választották meg elnökké.

15 16

GEREBEN Ágnes: Posztszovjet forgatókönyvek, Helikon kiadó, 2014. 145.o. GEREBEN Ágnes: Posztszovjet forgatókönyvek, Helikon kiadó, 2014. 146.o.

15

A narancsos forradalom prominens vezetői élükön Julia Timosenkoval, az újonnan megválasztott miniszterelnökkel botrányokkal övezett hatalmi harcokba kezdtek, így Juscsenko kénytelen volt leváltani azokat politikai tisztségükből. Ráadásul ígéretet tett a Kucsma korszak gyanús, és sok esetben törvénytelennek bélyegzett privatizációs szerződések felülvizsgálatára. A két politikus – Timosenko és Juscsenko – közötti vita ebben csúcsosodott ki, ami elijesztette a külföldi befektetőket és ez által visszaesett az ország GDP-je és megnövekedett az infláció. A nyugat kezdett kihátrálni Juscsenko mögül, akinek egyéb – keletről jövő – külpolitikai problémái is adódtak az országnak név szerint a 2007-es, 2008-as és 2009-es ukrán-orosz földgázháború. Ekkorra a már oroszbarát Viktor Janukovics miniszterelnöksége idején Ukrajna nem fizette ki az orosz gázt, ami nagyjából egymilliárd dollárt tett ki. A háború fő okai ebben látszódtak, de másrészről pedig Julia Timosenko és Juscsenko belháborúja, ami a transzfer ország bevételéről szólt, harmadrészt pedig az orosz politikai elit és gazdasági elit „belháborúja”, ami a földgázárak további kavarodásához és számos gazdasági lobbi csoport meggazdagodásához vezetett. Mindezekből láthatjuk, hogy az ukrán belpolitikai helyzet korántsem volt olyan rózsás, mint amilyenre számíthattak az elemzők a rendszerváltás után és az is látszik, hogy a többpárti demokrácia olyan mértékben torzult el, hogy a korrupció áthatotta a felsőbb igazgatási köröket is, ahol hatalmi harcok mentén körvonalazódott az ország jövője. Mondanom sem kell, hogy energetikai szempontból Ukrajna stratégiai helyet foglal el mind az oroszok mind az Unió számára is már csak azért is, mert mindkét fél próbálja saját érdekszférájába vonni az ukrán gazdaságot. Az megint más kérdés, hogy bizonyos gazdasági szereplők ezt messzemenőkig kihasználják és ezt a felhalmozott hatalmat befolyásolásra és érdekei kiterjesztésére használják fel. Pont úgy, ahogy a kapitalista gazdaság tendálódik a tőkefelhalmozás felé, úgy tolódik és halmozódik ez is, csak nem mindegy, hogy törvényes szabadpiaci verseny útján és az sem mindegy, hogy a kivétel után ezek a szereplők (amik lehetnek magánszemélyek vagy energiaipari óriások is) mennyit forgatnak vissza. Ebből adódik egy ellentmondás a nyugat és Ukrajna között. A Gazprom ukrajnai térhódítására való törekvés és ezzel szemben az ukrán vezetés NATO tagsági kérelme adott egy újabb törést az ellentétek kapcsolatrendszerének. Ékes példája az újabb törésnek az, amikor a lengyel elnök Bronislaw Komorowski 2013. július 14-én Ukrajnába látogatott, 16

hogy megemlékezzen a volhíniai tragédiáról, amely során Luck városában lemészárolták az ott elő lengyeleket az Ukrán Felkelő Hadsereg katonái. A templomi szertartás után egy „meg nem nevezett oroszbarát csoport tagja”17 kegyeletsértő módon széttört egy tojást az elnök vállán. Az esemény szimbolikájához hozzá tartozik az is, hogy az eseményeket követően a lengyel Honi Hadsereg körülbelül húszezer ukránt ölt meg – bosszúból. Az ezt követő ukrán, és lengyel politikusok megnyilvánulásaiból arra lehetett következtetni, hogy a lengyel külpolitika egyik legfontosabb kérdése és célja, hogy az ukrán intézményeket nyugatiasítsák,

konkrétabban

NATO

és

EU

tagság

felvetése.

Az ilyen szélsőséges viták azonban egyre ritkábban az ukrán politikában. Leginkább az határozza meg az ukrán-euro atlanti viszonyt, hogy nyugatról milyen hiteleket folyósítanak az ország számára. Üröm az örömben, hogy a világgazdasági válság miatt megszorult Ukrajna az IMF hitelt nem tudta úgy felhasználni, hogy a gazdaságot élénkítse, így ez a pénzmennyiség ki volt szolgáltatva a közelgő választások miatt újabban csatározó politikai elitnek. Az EU-nak persze betelt a pohár és az újabb hitelt csak akkor kívánta továbbítani, amikor már lezajlottak a választások 2010 elején. A legfőbb esélyesnek tartott Timosenko és Janukovics harca odáig fajult, hogy Timosenko megfenyegette a nyugat-Európai államokat, akiknek Ukrajnán keresztül jutott gáz, hogy ha nem folyósítják az összeget, ők sem „folyósítják” a gázt. Természetesen Vlagyimir Putyin elnök belengette az esetleges újabb gázháborút, mint politikai fegyvert és innentől kezdve az ukrán gazdaság olyan szinten megrendült, hogy a napi közigazgatási teendőket is alig vagy egyáltalán nem tudták ellátni a hivatalok. November végén pontot tettek az ügy végére: Putyin és Tyimosenko megállapodott. Orosz-EU párharc körvonalai látszódtak kirajzolódni újabban, mindez Ukrajnán keresztül. „A kijevi Naftogaz és az orosz Gazprom csatája ez, aminek a tétje az európai földgáz tranzit.”18 2010-ben az elnökségért induló személyek lenyomatát képezték az ukrán valóságnak. Az antiszemitától a kocsmai verekedések gyakori résztvevőjén át egészen a nép érdekét néző kommunista pártelnökig gyakorlatilag mindenki megtalálható volt a palettán. Végül Janukovics nyerte meg a választásokat, ami még véletlenül sem hozott stabilitást az országba. Ellenkezőleg: a válság nyomában tobzódtak a belpolitikai feszültségek, de nem csak itt, a külpolitikában is megtalálható volt mindez. Az igaz, hogy előzőleg, amikor még kormányfőként tevékenykedett, akkor látványos gazdasági prosperitást lehetett mérni az 17 18

GEREBEN Ágnes: Posztszovjet forgatókönyvek, Helikon kiadó, 2014. 152.o. GEREBEN Ágnes: Posztszovjet forgatókönyvek, Helikon kiadó, 2014. 155.o.

17

országban, de ez érdemben nem miatta történt, hanem egyes nagyvállalkozók érdeme mindez, akik úgy gondolták, hogy a belpolitikai csatározások közepette valakinek valamit tennie kell. Erre rájátszott még a folyamatos orosz külgazdasági expanzió is, amit a híresen nyugatbarát Juscsenko – hacsak részben, de – támogatott. Ez bizonyíthatja azt, hogy az ukrán politikában nem releváns tényező a nyugat versus kelet problematika, hanem pusztán a gazdasági érdekek mentén folyik a harc, az ideológiát nélkülözve – mondja Gereben. Térjünk vissza Janukovics elnökké válásának évére 2010-re. A narancsos forradalom által kivívott alkotmány vagy alkotmánymódosítások egyik sarkalatos pontja volt, hogy az elnöki hatalmat részben korlátozta. Nos, Janukovics első dolga volt 2010-ben, hogy ezeket a jogokat – a saját jogait – szélesítse. Másrészt a sorozatos gazdasági visszaélések folytán meghamisított adatok miatt nehéz volt reális képet kapni a gazdaság állapotáról. Mint írtam, ez a helyzet nem nagyon kedvezett Janukovicsnak, aki még jó néhány lapáttal rátett erre. Az Unió hozzáállását mutatja az ukrán-uniós együttműködés kapcsán, hogy inkább a távoli jövőben gondolkodnak az Uniós politikusok az ukrán belpolitikai helyzet kiszámíthatatlanságából

adódóan.

Pedig

óriási

érdek

fűzi

az

EU-t

Ukrajna

„belebelezésében”, s ez nem más, mint az oroszok gazdasági expanziójának megállítása, ami mindent maga alá rendel, ami az orosz külpolitikát illeti. Janukovics ezt követő évei alatt rendre arról szólt az ukrán külpolitika, hogy a Ukrajna hogyan tudna a két hatalmi centrumhoz (Brüsszel és Moszkva) egyaránt közeledni. Természetesen a gázárakon és más energetikai terveken keresztül folyt ez. Azonban Moszkva nem teljesen váratlanul megpróbálta eldönteni ezt a vitát, amikor az akkori ukrán miniszterelnök, Mikola Azarov Moszkvában tett látogatása során felajánlottak egy olyan gázárat, ami lényegesen kedvezőbb volt, mint az eddigiek (gyakorlatilag 160 USD-ért szállította volna a Gazprom köbméterét a gáznak). Ennek persze az volt a feltétele, hogy Kijev csatlakozzon az orosz-belorusz-kazah vámszövetséghez. Ez viszont EU-s részről harminc százalékos kiesést jelentett volna, ugyanis a külkereskedelem harminc százaléka az Uniós tagállamokból származott. Nem sokkal később a megfigyelői státust kérvényezte Janukovics elnök, amit meg is kapott, ami az Eurázsiai Gazdasági Bizottság (EGB) ülésein való részvételi jogot jelentette, de meghagyták az EU integrációra irányuló stratégiájukat is. Janukovics nem akart teljes tagságot, mert ez azt jelentette volna, hogy az EGB egyes alapszabályait elfogadják, azonban nem sokkal később már arra irányulóan tett kijelentéseket, hogy az egyes alapszabályok elfogadása lehetséges a közeljövőben. Ezen kijelentése nagy felháborodást váltott ki nemcsak a parlamentben, hanem az ukrán 18

lakosság körében is. A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy az ukránok nagyrészt a vámszövetségbe való csatlakozást tartja fontosabbnak az EU integrációnál. A társulási tagságról szóló tárgyalások azonban még mindig folyamatban voltak és 2013. november

28-án

lett

volna

esedékes

az

aláírás

a

litvániai

EU-csúcson.

Épp ezért volt váratlan Brüsszel számára, amikor Azarov elnök bejelentette, hogy mégsem írják alá a megállapodást. Nem vették észre, hogy már 2013-ban is, amikor a horvátok csatlakoztak az EU-hoz, mennyire megnőtt a kontinensen az EU szkeptikusok száma. Készpénznek vették, hogy az ukránok aláírják ezt, azonban nem számoltak a megint feltörő orosz expanzív politikával. Janukovics konkrétan bejelentette, hogy orosz zsarolás miatt hiúsult meg az EU-csúcs. Orosz részről jött a reakció: az EU zsarolta meg Ukrajnát, ami részben igaz is volt, mert az aláíráshoz rengeteg feltételt szabtak Brüsszelben, köztük az akkorra már börtönben ülő, épp büntetését letöltő Julia Tyimosenko szabadon bocsájtását. Hozzáteszem, Tyimosenko azért ült börtönben, vagyis azért jutott el a börtönig, mert érdekellentét fűzte Janukovics elnökhöz, akit 2010-ben az elnökválasztáson a legnagyobb ellenfelének tekintett. Ez a bejelentés hatalmas pofont jelentett Brüsszel és hatalmas győzelmet Moszkva számára. A bejelentés hírére sok ezer ember gyűlt össze a Függetlenség téren és a tüntetések elkezdődtek, amik a későbbiekben egyfajta polgárháborúban csúcsosodtak ki. A főbb célok között meg lehet említeni az európai orientációt, mint további célt, a kormány és államfő lemondását és új választások kiírását végül a 2004-es alkotmány visszavezetését. Három főbb vezetője volt a tüntetéssorozatnak: a politikában már jártas Arszenyij Jacenjuk, aki még Janukovics 2010-es győzelme előtt az egyik legesélyesebb jelölt volt. Miután Azarov miniszterelnök lemondott 2014 januárjában, Janukovics felajánlotta neki, hogy ő lépjen a helyébe, de nem engedték volna meg neki, hogy személyesen válasszon vezetőket a miniszterségek elejére. A második vezéralakja a tüntetéssorozatnak érdekes módon egy politikussá avanzsált világhírű bokszoló, Vitalij Klicsko. Neki a miniszterelnök-helyettesi tisztséget ajánlották fel és népszerűsége

főként

az

ismertségéből

adódott.

A

harmadik

és

egyben

legellentmondásosabb személy Oleg Tjahnibok. 1998-ban, a politikai pályája elején látszódott, hogy szimpatizál a nacionalizmussal, el akarta érni, hogy ne az orosz legyen az ország második hivatalos nyelve, be akarta tiltatni a kommunizmust, mint ideológiát és nyíltan német orosz és zsidóellenes volt. Ő volt az, akinek, a pártjának a Szabadság Pártnak az aktivistái 2013. március 15-én az Ungvárra látogató miskolci diákok kokárdáját letépve, megszégyenítve őket „A magyarok kutyák” jelszót ordibálták. 19

Ezek a vezetők mégis közös nevezőre tudtak térni abban, hogy elnöki rendszer helyett parlamenti rendszer legyen, új választásokat kell kiírni és a jelenlegi vezetőket azonnal le kell váltani. Már csak a nyugati reakciókat kellett megvárni, amit meg is kaptak a müncheni

biztonságpolitikai

tanácskozásokon

megjelent

magas

rangú

EU-s

és

Washingtoni tisztségviselőktől. Itt dőlt el konkrétan, hogy a nyugat vezetői nyíltan Kijev mellett állnak abbéli törekvésükben, hogy az EU-t választják az orosz expanzióval szemben. Természetesen ez egy gazdasági, katonai és geopolitikai célokat is bejelentő tanács volt. Persze ezt nyíltan nem mondta ki senki, de ez észrevehető abból, hogy semmilyen közvélemény-kutatás nem bizonyítja azt az állítólagos hatalmas EU támogatottságot a lakosság körében. Így az állítás, hogy ukránok többsége támogatja az inkább európai orientáltságot, nem feltétlenül igaz. A nyugati hatalmak egy tüntetéssorozatból

következtetve

és

bizonyos

sajtóorgánumok

híradásaiból

következtethetnek csak, valamint az egyes országok hírszerző szolgálatainak jelentéseiből. Több médium azt állítja, hogy a tüntetés nem lenne ekkora, mert ugyan befolyásolja az is, hogy nyugat-Ukrajna inkább nyugat orientáltságú, de ebben megjelenik egy mesterséges gerjesztési folyamat is. Végérvényesen kijelenteni nem lehet, hogy a nyugati hatalmak beépített emberei is közrejátszottak az eseményekben, de az biztos, hogy az érdek azt diktálja, hogy a Janukovics által igazgatott ukrán politika helyébe egy nyugatbarát politika lépjen, valamint, hogy az ukrán gazdaság még több szállal fűződjön az Uniós gazdaságokhoz. Az EU orientációt erősítő szerződések egyik hozománya az lett volna, hogy gyengül a külgazdasági kapcsolat Moszkvával. Az olaj és gáz adása és vétele világkereskedelmi szinten túlnyomó részt dollárban bonyolódik és az orosz érdekszférába tartozó államok vagy például az újonnan megalakuló Eurázsiai Unió megtagadja a dollárban való fizetést. A félelem, hogy az EU befolyási övezetet, - ami szintén dollárban fizet az olajért – ilyen gazdasági veszélynek tegye ki Moszkva, elindított egy folyamatot. Az amúgy is olajtól függő orosz gazdaságot nem volt nehéz szankciókkal súlytani a nyugati hatalmaknak. Visszatérve a tüntetéssorozatra érdekes szerepet játszott a történetben az amerikai külpolitika, ami John Kerry külügyminiszter nyilatkozatában jobban megfigyelhető: „Kelet-Európa és a Balkán országaiban nyugtalanító jelenség, hogy az emberek reményeit maguk alá gyűrik az oligarchikus, korrupciós érdekek, és akik ezeket képviselik, azok a politikai ellenzék és az elégedetlenek elnyomására használják a pénzüket.”19

19

GEREBEN Ágnes: Posztszovjet forgatókönyvek, Helikon kiadó, 2014. 173.o.

20

Magáról az elnyomó rendszerről tesz említést, de a gazdasági függésről, amit gyakran elnyomásként érzékel egy nép arról nem. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy az ilyen kijelentés nem káros két ország kapcsolataira nézve még úgy sem, ha mindenki tudja, melyekről van szó, de a háttérben álló érdekek ismeretében másként kell az ilyen mondatokat megítélnünk. Victoria Nuland amerikai külügyi helyettes államtitkár lehallgatott telefonbeszélgetéséből – amit az amerikai-ukrán nagykövettel Jeffrey Palettával folytatott – kiderül az is, hogy Washington Brüsszelt okolja azért, hogy nem sikerült Ukrajnát integrálni az EU gazdasági szférájába. Ennek egyik kiváltó oka az, hogy a térségben a fekete-tengeri orosz flotta nem volt közvetlen orosz befolyás alatt, így Washingtonnak egyelőre nincs félnivalója, sem orosz, sem török expanzió nem lehetséges, amíg Ukrajna egységes. Kiderült továbbá az is a telefonbeszélgetésből, hogy a háttérben a nyugati hatalmi egységen belül Washington és Berlin is csatázik Ukrajnáért, ami már biztonságpolitikai kérdéssé vált. A háttérben folyó hatalmi harcok mellett Ukrajna a szétesés szélére állt, amikor Janukovics elnök elmenekült az események hatására és válaszként az Orosz Föderáció felségjel nélküli katonái megszállták a Krím-félsziget stratégiai fontosságú objektumait. Az oroszbarát ellentüntetések folytán egy ilyen katonai segítség hozzájárult ahhoz, hogy egy népszavazáson elfogadja a Krím népe, hogy az Orosz Föderációhoz csatolódjon.

21

4. Az ukrán válság eseménysorozata 4.1 Az úgynevezett Euromajdan Maga az eseménysorozat 2013. november 21-én kezdődött el egy nagyszabású nyilvános tüntetéssel a kijevi Majdan-téren, ami annyit tesz: „Függetlenség tere”, aminek célja, hogy Ukrajna kerüljön közelebb az európai integrációhoz. A tüntetők főbb követelései között az is ott volt, hogy az akkori felelős kormány – az Azarov-kormányzat – és az államelnök Viktor Janukovics mondjon le. A következő év februárjára ez kiszélesedett és már az állami korrupció ellen és az emberi jogok csorbítása ellen is tüntettek a tüntetők. Ennél is konkrétabban azért kezdődött el a tüntetés, mert Janukovics elnök nem volt hajlandó az unió és Ukrajna közti megállapodás aláírására. Mindezek mellett az okok között megtalálható a korrupcióellenesség, az orosz külpolitikai és kereskedelmi szankciók, valamint a rendőri brutalitás. A céljai: az EU együttműködési megállapodás és a szabadkereskedelmi megállapodás aláírása, Janukovics elnök leváltása, előrehozott választások kiírása, visszaállítani a 2004-es alkotmányt és az orosz vámunió visszautasítása. November 24-én törték át az első rendőrségi kordonokat a tüntetők és az ezt követő napokban számos egyetemista is csatlakozott a tüntetéssorozathoz. November végére az elharapózó erőszakos fellépés a kormányerők részéről még jobban megnövelte a tüntetők számát, ami a hírforrások szerint hetek alatt 50 000-ről 200 000-re növekedett.20 A helyzet elmérgesedését jelzi, hogy a tüntetők részéről is egyre gyakoriabbak voltak az erőszakos rajtaütések egészen december első napjától február végéig. Január 19-én a közben hatályba lépett tüntetés elleni törvények miatt és a rendőri brutalitás miatt hozzávetőlegesen 200 000 tüntető vonult a Hrushevskoho útra, hogy blokádokat állítson fel és követeleje Janukovics lemondását, valamint a tüntetés elleni törvényeket. Az összecsapásokban 4 ember vesztette életét, mire eltörölték a törvényeket és eltüntették a kordonokat egy ideiglenes tűzszünet erejéig, ami alatt bizonyos forgalmi korlátozások feloldódhattak.

Január 23-án ekkor számos nyugat-ukrán tartományban (oblaszty)

rajtaütésszerűen foglaltak el a tüntetők több kormányzati épületet, mindezt számos nagyvárosban. Ez a viszonylagos béke egészen február 18-ig tartott miután a tüntetők visszatértek a Hrushevskoho útra, és azt ezt követő napokban 82 ember vesztette életét.

20

http://uk.reuters.com/article/2014/01/12/uk-ukraine-idUKBREA0B0KE20140112

22

Ezzel elkezdődött egy újabb véres konfliktus a Majdan-téri tüntetéssorozaton belül: az Ukrán Forradalom. Mindezekből világosan kivehető egy olyan tendencia, ami jelzi, hogy a helyzet 2014 elejére tarthatatlan lett a nyugat- Ukrán nagyvárosokban. Úgy, hogy az oroszok folyamatos közbeavatkozást sürgettek kormányoldalon és mindezt jelentős mértékben támogatták különféle tanácsadókkal, valamint az Unió és a NATO részéről csak különböző sajtónyilatkozatokat kaptak, az ukrán válság helyzete eléggé bizonytalannak látszott. A szomszédos országok reakciója nagyban függött attól, hogy melyik állam merre húzott gazdasági értelemben. A forradalom kirobbantói és támogatói között számos ukrán ellenzéki politikus (pl.: Vitalij Klicsko) megtalálható, az eseménysorozat valamint a főbb szervezés az interneten is zajlott, így bátran mondhatjuk, hogy a világ minden figyelmét Ukrajnára összpontosította. A nemzetközi reakciók viszont ezekből adódóan mégsem voltak megfelelően időzítve, összpontosítva. Erre a válasz valószínűleg az lehet, hogy egy konkrét beavatkozás esetén szankciókat vezetnek be egyes államok a beavatkozó fél kárára (oroszok), de mivel még nem volt ilyenre példa eddig, az érdekeltek és ellenérdekeltek kivárásra játszottak. A komolyabb reakciók az után következtek be, hogy az ukrán vezetés megengedte a rendfenntartóknak az éles lőszerek használatát a tüntetők ellen, valamint akkor, amikor bizonyos ismeretlen mesterlövészek számos alkalommal a tömegbe lőttek. A következőkben taglalt úgynevezett forradalom, már ilyenektől nem lesz mentes. 4.2 Az ukrán forradalom Miután megkezdődtek az összecsapások a viszonylagos békét követően a rendőri erők jóval komolyabb fegyvereket használhattak – köztük éles lőszert is – szintúgy a tüntetők is. Mindez február 18-án este történt, amikor is körülbelül 80 ember halt meg az összecsapásokban. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az Ukrán Parlament előtt is a tüntetés, ahol a 2004-es alkotmány visszaállításáért tüntetett a tömeg, mintegy 20 000 ember. Erre a rendőrség elállta az útjukat és a két tábor összecsapott és itt szintúgy éles fegyverekkel is támadtak/védekeztek a rendőri erők és a tüntetők is.21

21

http://web.archive.org/web/20140218165210/http://www.kyivpost.com/content/kyiv/renewed-violencebreaks-out-today-near-ukraines-parliament-at-least-one-injured-336993.html

23

Ekkor kezdődött el a Majdan-tér ostroma is, és ekkor gyújtották fel a rendőrök a tüntetők központi épületét a Kereskedelmi Unió épületét is. 22 A Lviv-i oblaszty (kerület) ekkor kijelentette, hogy függetlenedik a központi kormányzattól. A következő napon a hatóságok rendőrségi ellenőrzőpontokat állítottak fel, bevezették a forgalomszabályozást és elrendelték a kijevi iskolák bezárását is. A média erre úgy reagált, hogy tényleges szükségállapotot vezetett be a kijevi kormányzat. Február 20-án a belügyminiszter, - akit később felmentett a parlament ezen kijelentése okán – bejelentette, hogy engedélyezve van a tüntető elleni éles lőszer bevetése. Ergo hivatalossá és törvényessé vált a vérontás Kijev központjában. Erre reagálva 21-én az Ukrán Parlament házelnöke sürgette a katonai beavatkozást. Szintén ezen a napon Janukovics elnök aláírt egy megállapodást, ami alkotmányos változásokat ígért és előrehozott választásokat. Mindezek ellenére még mindig ezres nagyságrendben tüntettek és időközben ellenőrzésük alá vonták az egész kormányzati negyedet. A bizalmatlansági indítvány szintén ezen a napon lett bemutatva a parlamentben és Janukovics is ekkor hagyta el a régiót és utazott Harkovba, hogy részt vegyen egy csúcsértekezleten a délkeleti régiókban. 22-én a parlament szavazott az elnök leváltásáról és ideiglenes elnöknek Olekszander Turcsinov-ot neveték meg. 24-én elfogatóparancs lépett érvénybe Janukovics ellen, aki valószínűleg elhagyta Ukrajnát. Március 1-én az orosz parlament elfogadta Vlagyimir Putyin kérvényét arra vonatkozólag, hogy orosz katonákat küldjenek Ukrajnába. Ebből adódik, hogy az oroszok az orosz etnikumra hivatkozva megindítottak egy egyfajta inváziót, ami az orosz ajkú emberek érdekeiért és az ő védelmükre irányult. A következő napokban Krími orosz nacionalista politikusok tüntetéseket szerveztek Majdan ellenében és sürgették az orosz beavatkozást.23 Míg a tüntetők elfoglalták Kijevet és nem volt több összecsapás a parlament szavazott is Janukovics eltávolításáról és új, május 25-i elnöki választásokat írt ki. Az új kormányt Arszenyij Petrovics Jacenyuk vezette és itt megjelent a majdani elnök is Petro Porosenko, aki viszont nem fogadta el a miniszteri felkérést. Porosenko Szimferopolba utazott inkább és magára vállalta a békítő 22 23

http://www.bbc.com/news/world-europe-26249330 http://www.bbc.com/news/world-europe-26321329

24

szerepét. Beszédet mondott a Krími Parlament előtt is, de az ott összegyűlt tömeg nem akarta meghallgatni.24 A választások előestéjén már látszódott, hogy a nemzetközileg is elismert, Ukrajnában számos médiavállalat tulajdonosaként ismert üzletember választási mutatói győzelemre állnak. Azonban mire 2014. május 25-én megválasztották már kinyilvánították a két donbasszi népköztársaságot és a Krím is orosz befolyási övezetté vált. Retorikájában az jelent meg, hogy nem hajlandó a Krímet feladni, szintén nem hajlandó megengedni, hogy az ukrán szuverenitást sértő módon két új államalakulat jelenjen meg és amnesztiát ígért a lázadó alakulatoknak. Beiktatási ceremóniáján részt vett számos nyugati magas rangú politikus, ahol bejelentette, hogy aláírja az ukrán-uniós együttműködési megállapodást (ami egyfajta casus belliként kirobbantotta az eseménysorozatot) és azt is bejelentette, hogy a sokat kritizált ukrán nyelvtörvény értelmében ő is az ukrán nyelvet tartja az egyedüli államnyelvnek, de kilátásba helyez bizonyos engedményeket az országban beszélt más nyelves esetében is. Mialatt a beavatási ceremónia zajlik már keletUkrajna nagy részét a Donyecki és a Luhanszki népköztársaság tette ki. Porosenko egyfajta béketervet indított el és kezdeményezte egy civil folyosó felállítását azok számára, akik nem vesznek részt a konfliktusban. Június közepén kiegészítési javaslatot tett az ukrán alkotmányhoz, ami a hatalmi decentralizációt kívánta megerősíteni és megváltoztatta az ukrán közigazgatást, úgy, hogy az oblasztok helyére régiókat, azon belül kerületeket, azon belül pedig közösségeket állított. Itt kiemelendőnek tartom, hogy az egyes települések és közigazgatási egységek külön dönthettek a nem ukrán nyelvekről, itt főleg az oroszról, mindaddig, amíg ezek az intézkedések törvényes keretek között zajlanak. Szintén kinevezett elnöki megbízottakat, akik az új ukrán alkotmány betartatását hivatottak ellenőrizni, valamint az emberi jogok betartatásáért felelnek. 2014. október 26-án előrehozott választásokat tartottak, annak érdekében, hogy a parlamentben levő Janukovics-pártiak

eltűnjenek

a

politikából.

Megtiltott

mindennemű

katonai

együttműködést az oroszokkal és a minszki tárgyalásokon Vlagyimir Putyinnal való egyeztetés során a békés megoldását sürgette a konfliktusnak.

24

http://www.spiegel.de/international/europe/profile-of-petro-poroshenko-in-the-run-up-to-the-ukraineelections-a-970325.html

25

Az első minszki jegyzőkönyv az Ukrajna és a szakadár, nemzetközileg el nem ismert tehát csak de facto értelembe létező államok a Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság között jött létre.

4.3 Krím annektálása, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok Bizonyos feltevések szerint Oroszországnak már az ukrán események előtt is volt terve a Krím-félsziget megszállására, az viszont biztos, hogy ebbe az irányba végérvényesen Janukovics leváltása miatt indult el az orosz külpolitika. A Krím mindig is vitatott státusú terület volt a két fél közös történelmében, de az ún. Budapesti Memorandum (1994) biztosította Ukrajna területi integritását. Mivel a Krím-félszigeten több városban is voltak oroszbarát tüntetések és követelések egy népszavazást illetően, - aminek lényege az Orosz Föderációhoz való csatlakozás lenne – ezért orosz nyomásra népszavazást írtak ki melynek kérdései: 

Elfogadja-e azt, hogy Krím tagja lesz az Orosz Föderációnak



Támogatja az 1992-es Krími alkotmány visszaállítását és azt, hogy Krím Ukrajna része maradjon?

Mindkét kérdésre igennel vagy nemmel lehetett válaszolni és a Krímiek 96%-a az annexió mellett döntött. 25 Valójában mindkét kérdés azt éreztette, hogy valószínűleg az orosz befolyás mellett fognak szavazni. Mindezek után olyan események következtek, amik nagyban hozzájárultak az annexióhoz, ugyanis ez a népszavazás még csak függetlenítette a területet Ukrajnától. A szimferopoli parlament szuverén államnak nyilvánította a Krími Köztársaságot, és egyúttal azzal a kéréssel fordult az Oroszországhoz, hogy új jogalanyként, köztársasági státussal vegyék fel a föderációba. Egy további határozatában rendelkezett arról, hogy az új köztársaság területén megszűnik az ukrán állami szervek joghatósága, vagyonuk és pénzeszközeik pedig átkerülnek a Krími Köztársaság szerveihez. Vladimir Putyin közölte a nemzetközi sajtóval, hogy független államként elismerik az újonnan létrejött Krími Köztársaságot és az orosz parlament rendkívüli ülésén szavaztatják meg a hozzácsatolást.26 Az Európai Unió illetékes szervei erre válaszul beutazási tilalmat és bankszámlák 25 26

http://rt.com/news/crimea-referendum-results-official-250/ http://www.origo.hu/nagyvilag/20140317-oroszorszag-elismerte-a-krim-onallosagat.html

26

befagyasztását szavazták meg bizonyos – a népszavazáshoz köthető – orosz és oroszbarát magánszemélyek ellen, és hangsúlyozta, hogy ez az ukrán alkotmánnyal és a nemzetközi joggal ellentétes intézkedés volt. A donbasszi háború már viszont orosz segítséggel robbant ki 2014 márciusát követően miután oroszbarát tüntetések hulláma végigsöpört a kelet-Ukrajnai régión és miután az Orosz Föderáció annektálta a Krím-félszigetet. Ez a konfliktus az önkényesen kikiáltott Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság és az ukrán kormány fegyveres erői között jött létre.27 A szeparatistákat nagy valószínűséggel orosz állampolgárok vezetik és a felkelő seregek körülbelül fele is orosz paramilitáris szervezetekkel egészült ki.28 A két állam vezetői egy dokumentumot írtak alá, ami szerint a két állam közös határral egy új föderatív államot hoz létre ez Novorosszija.29 Augusztus végén orosz légvédelmi egységek, katonák, és ahogy az orosz kommunikáció közölte: humanitárius konvoj lépte át az ukrán határt a Ukrajna kormányának engedélye nélkül. Az átkelés a felkelők által megszállt területen történt, de mivel az ukrán kormány nem ismerte el az államokat tőlük függetlennek ezért ez határsértésnek számít. Az ukrán vezetés úgy kommentálta az esetet, hogy ez egy katonai megszállás céljából történő eset volt, és hogy Oroszország megkezdte Ukrajna csendes megszállását. Ezt követően a donyeckiek és luhanszkiak visszaszerezték azokat az elvesztett területeket, amiket az ukrán kormányerők elfoglaltak tőlük. A tűzszünetről való megállapodás 2014. szeptember 5-én írták alá Minszkben, ez volt az első minszki jegyzőkönyv. Ezt mindkét oldalról sokszor megszegték és végül 2015 januárjában újra kiéleződtek a harcok, amik leginkább a Donyecki Nemzetközi Repülőtér-i csatával és a Debalceve-i csatával érzékeltethetőek a legjobban. Itt mindkét települést erős bombázás alá vette az Ukrán Hadsereg, amikor szeparatista kézen volt és ugyanígy fordítva, ugyanis ezek a demarkációs vonalon helyezkedtek el és stratégiailag kulcsfontosságúak voltak mindkét fél számára. A következő tűzszüneti egyezmény ugyanitt íródott alá és a minszki második jegyzőkönyv nevét viseli, ami az első jegyzőkönyv kvázi újraélesztése.30

27

http://www.kyivpost.com/content/ukraine/armed-pro-russian-insurgents-in-luhansk-say-they-are-ready-forpolice-raid-343167.html 28 http://www.reuters.com/article/2014/07/27/us-ukraine-crisis-rebels-insight-idUSKBN0FW07020140727 29 http://hvg.hu/vilag/20140524_Novorosszija_uj_fantomallam_Europaban 30 http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/ukraine/11408266/Minsk-agreement-on-Ukrainecrisis-text-in-full.html

27

A 2014-es minszki tűzszüneti megállapodás magyarra lefordított szövege: A megállapodás jegyzőkönyve 12 pontból áll. A dokumentum szerint a kontaktcsoport (Kijev, a kelet-ukrajnai szakadárok, Oroszország és az EBESZ képviselői) tagjai egyetértésre jutottak a következő lépések megtételében:

1. Haladéktalanul életbe kell léptetni a kétoldalú tűzszünetet. 2. Az EBESZ-nek biztosítania kell a fegyvernyugvás ellenőrzését. 3. Kijevnek végre kell hajtania a hatalom decentralizációját, Donyeck és Luhanszk megye különleges jogállásáról szóló ideiglenes törvény meghozatalával. 4. Az EBESZ-nek biztosítania kell az ukrán-orosz államhatár állandó ellenőrzését, és biztonsági övezetet kell létrehozni a határ menti övezetekben. 5. Haladéktalanul szabadon kell engedni az összes “túszt” és törvénytelenül fogva tartott személyt. 6. Törvényt kell elfogadni, amely megtiltaná azoknak a személyeknek a felelősségre vonását és megbüntetését, akik összefüggésbe hozhatók a Donyeck és Luhanszk megye egyes részein történt eseményekkel. 7. Folytatni kell az össznemzeti párbeszédet minden érintett bevonásával. 8. Intézkedéseket kell hozni a Donbassz-medencei humanitárius helyzet javítása érdekében. 9. A Donyeck és Luhanszk megye különleges jogállásáról szóló ideiglenes törvénnyel összhangban meg kell rendezni ezeken a területeken az előre hozott helyhatóság választásokat. 10. Ki kell vonni Ukrajna területéről a törvénytelen fegyveres csoportokat, a hadieszközöket, a fegyvereseket és a zsoldosokat. 11. El kell fogadni a Donbassz újjászületését és a régió életképességének helyreállítását szolgáló programot. 12. Szavatolni kell a tárgyalások résztvevőinek személyes biztonságát.31

31

https://balrad.wordpress.com/2014/09/07/a-minszki-tuzszuneti-megallapodas-szovege/

28

A minszki jegyzőkönyv (2014. szeptember 15) által kijelölt területek: 1. ábra32

Minszk II. (2015. február) által kijelölt területek: 2. ábra33

32

https://news.pn/en/politics/114560, ezt a címet az angol nyelvű wikipedia Minsk protocol című (http://en.wikipedia.org/wiki/Minsk_Protocol) szócikkének a képre vonatkozó forrásmegjelöléséből vettem 33 http://mediarnbo.org/wp-content/uploads/2015/02/12-02.jpg, ezt viszont már a magyar nyelvű wikipedia Minszki jegyzőkönyv (2015) című szócikkéből, szintén a képre vonatkozó forrásmegjelölésből

29

A két megállapodásból világosan kiderül, hogy az, ahogyan a térképeken is látszik, hogy a szakadárok nem követeltek további területeket. A két hatalmi tömörülés közötti határvonalak gyakorlatilag semmit sem változtak. Az első megállapodás nagyrészt egybeesett a fentebb említett Petro Porosenko által szorgalmazott 15 pontos béketervvel, de nem az érintett államok legfőbb vezetői vagy legmagasabb rangú politikai tisztségviselői írták alá, hanem az országok képviselői, diplomaták, nagykövetek, valamint donyecki és luhanszki részről a két államalakulat elnökei voltak. Ezeket a feltételeket nagyrészt sikerült betartatni, de a még folyamatban levő kisebb-nagyobb összecsapások miatt 18-án még egyszer össze kellett hívni egy tanácskozást és a jegyzőkönyveket ki kellett egészíteni egy kilenc pontos memorandummal, ami a határok mindkét részén egy összesen 30 kilométeres sávban megtiltotta a harcászati tevékenységet: mind légierő alkalmazását, mind szárazföldi erők alkalmazását is.34 Mindezek ellenére a harcok csak mérséklődni látszódtak, de a tényleges tűzszünet nem következett be, pláne ha azt vesszük, hogy a Donyecki Népköztársaság ostrom alá vette a Donyecki Nemzetközi repülőteret – immáron másodszor.35 Mindeközben ukrán és szakadár részről egymást érték az olyan nyilatkozatok, hogy mindkét fél visszaszerzi elvesztett területeiket és erre még rátett egy lapáttal a szakadár területeken zajló saját parlamenti választásuk is. Ez a választás ukrán és EBESZ részről nem illik bele a minszki protokoll által szabott feltételekbe, orosz részről természetesen beleillik. Érdekes megfigyelni azt, hogy Krímmel ellentétben Moszkva sohasem támogatta a szakadár területek elszakadását az Ukrán államtól, mert ha így lett volna valószínűleg ezt a területet is magához csatolja, de nem így tett. Mindig Ukrajna föderalizációját próbálta segíteni. A fentebb említett reptér egy szimbolikus jelentőségű terület, ugyanis a donbasszi felkelőknek sikerült elfoglalniuk az ukrán kormányerőktől ezt és kijelentette a szakadár vezetés, hogy semmisnek tekintik a tűzszüneti megállapodást.36

34

http://www.bbc.com/news/world-europe-29290246 http://www.skynews.com.au/news/world/mideast/2014/10/23/ukraine-rebels-vow-to-take-back-cities.html 36 http://www.nytimes.com/2015/01/24/world/europe/ukraine-violence.html?_r=0 35

30

Januárban így Kijev, Oroszország és az EBESZ képviselői újra Minszkbe utaztak, de a két újdonsült állam vezetői nem fogadták el a meghívást és így a találkozót elnapolták. A következő találkozó február 12-én szintén Minszkben lesz, ezzel párhuzamosan Leonid Kucsma az ukrán megbízott és a két szakadár vezető Alekszandr Zaharcsenko és Igor Plotnyickij között is folynak a tárgyalások, ugyanis a minszki tárgyalásokon nem jelentek meg a szakadárok képviselői. Láthatjuk tehát, hogy egy egyfajta mellébeszélés és egymás mellett való elbeszélés van jelen a retorikában, ami egyrészt fakadhat abból, hogy az ukránok nem hajlandóak tárgyalni a legfelsőbb szinten a szakadárokkal, mert az gyakorlatilag az újdonsült államok elismerését jelentette volna. Másrészt abból is fakad, hogy az egyes feleknek – ide bevenném az EU-t és Oroszországot is – más-más érdekei fűződnek a konfliktushoz és annak kimeneteléhez. Természetesen a legfőbbnek mondott közös érdek, hogy a fennálló problémákat a lehető legbékésebb úton rendezzék. De így is kirajzolódik egy olyasfajta kölcsönös gyűlölet, amit részben a háborús áldozatok és károk váltottak ki, de ennél mélyebbre kell nyúlnunk, hogy a teljes és átfogó képet alkossunk a helyzetről. Hogy pontosan mi feszíti szét a két országrészt Ukrajnában, és hogy pontosan miért tört ki a szeparatista felkelés Donbasszban azt megpróbálom az alábbiakban felvázolni segítségül hívva Osipian Alexandr tanulmányát, ami a Délkelet-Ukrajna szeparatista mozgalmainak eredetéről címet viseli és a Kovács Bálint és Matevosyan Hakob által szerkesztett Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Brit-szigetekig című tanulmánykötetben foglal helyet. A tanulmány valahol ott veszi fel a történelem fonalát, hogy Viktor Janukovics elnök elmenekül Ukrajnából és Oroszország bekebelezik a Krím-félszigetet. Két kelet-Ukrajnai régióban kikiáltják a független Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokat. Kezdjük először a donbasszi kultúrával, a gyökerekkel. Ez a terület először akkor került az oroszok figyelmének egyik középpontjába, amikor felfedezték, hogy rendkívül gazdag szénhidrogénekkel teli régió ez, így a kereskedelem és szállítás szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt, hogy vasútvonal menjen át rajta valamint, hogy bányavárosokat alapítsanak itt. Ez a rendkívül sűrűn lakott vidék, amit nagyrészt a bányák és gyárak munkásai laktak átnyúlt a rosztovi és luhanszki területekre is. Míg itt a bányák dominálnak, luhanszkban inkább a mezőgazdasági jellegű kistérségek, de donyeckre is jellemző a mezőgazdasági földek és városok jelenléte ugyanúgy, ahogy luhanszkba is átnyúlnak a bányavárosok. Ez egy olyan összetettséget jelent, ami kizárja a Donbassz szó 31

használatát, mert a régió nem egységes, tehát a Donbassz nem egy gazdasági, kulturális egység, hanem gyakorlatilag egy gyűjtőnév, így a későbbiekben is ezt a szót használja a szerző a terület jelölésére. Érdekességként megemlíti, hogy különböző okkultista és mágikus hitvilág alakult ki és öröklődött át a kereszténység előttről, annak ellenére, hogy a rendszerváltás és az ukrán függetlenség elnyerés után megnőtt a vallásosak száma, gondoljunk itt a keleti ortodox és protestáns hitre. Janukovics itteni kormányzósága idején szoros kapcsolatot ápolt az Orosz Ortodox Egyházzal. Az ukrán migráció a 17. század során kezdődött és a Donbassz déli területein kezdtek el letelepedni, de a következő században már inkább a jelentős krími görögök migrációja volt jellemző, főként azokon a területeken, amit a jelenben a szakadárok birtokolnak. Ezt követte a 19. században a külföldi tőkebevonás, „amely során francia, brit, német belga és orosz tőkések tulajdonában volt szinte az összes donbasszi kohászati üzem és bánya.”37 Az 1860-as évektől ipari robbanás figyelhető meg a térségben, ami növelte a munkaerőkeresletet. Ez a folyamat az 1920-as évek kollektivizálási és iparosítási tevékenységének közepén csúcsosodott ki, ami a lakosság növekedéséhez érdemben hozzájárult. Az Ukrajnában lévő gazdag parasztságot a kommunista rezsim olyan mértékben elnyomta, hogy tömegével menekültek el az ország többi régiójába vagy épp el az országból. Ebben az időszakban történt az úgynevezett Ukrán holokauszt is a Holodomor, minek során megközelítőleg 2,5-7,5 millió ukrán etnikumú embert (a legtöbbjük gyermek volt) halálra éheztettek a szovjetek. 38 Ez része volt a nagy szovjet éhínségnek is nevezett, amely a Szovjetunió más részeit is érintette és mesterségesen volt előidézve. Az okokat abban kereshetjük, hogy a Szovjetunió tagállamaiban hirtelen fellépő nacionalizmus erősödni kezdett. A hatalom úgy próbálta megnyerni a soknemzetű Szovjetunió állampolgárait, hogy tagköztársasági szinten a közigazgatásban a nemzeti kisebbségeket segítette. Ez odáig fajult, hogy a legfelsőbb szovjet vezetés megijedt ettől és erőből akarta letörni a nemzeti érzelmű hajtásokat. Ez volt az ukránosítási politika, amit hirtelen váltott fel az oroszosítási politika és ez vezetett a szociális és politikai konfliktusokhoz. Ekkortájt zajlott a termelőszövetkezetekbe tömörülés politikája, amit az ukrán nép ellenzett. Ennek az ellenállásnak a letörésére hirdették meg a kuláktalanítást, minek következtében a jómódú

37

Szerk: Kovács Bálin - Matevosyan Hakob: Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Britszigetekig 347. o. 38 http://www.faminegenocide.com/resources/bilinsky.html

32

parasztságot kitelepítették, legalábbis aki nem volt hajlandó együttműködni a szovjet hatóságokkal. Az éves gabonatermelés mértéke a kollektivizálás hatására elmaradt a korábbi évek termelésének mértékétől, akik el merték lopni az állam számára megtermelt gabonát, azt azonnali hatállyal kivégezték. Azon falvak, akik alulteljesítettek termelés szempontjából egyszerűen kiéheztették, és ezzel párhuzamosan elkezdték begyűjteni a megtermelt élelmiszert. Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések során egyszerűen halálra éheztették Ukrajna egy részét. Ezek a folyamatok tovább erősítették a donbasszi migrációt és ekkor nőtt meg jelentősen az ukrán etnikum számaránya a térségben. Eredetileg olyan, hogy sajátos donbasszi identitás nem volt. Ez idővel alakult ki, annak ellenére, hogy ilyen sokszínű volt a térség etnikai és gazdasági összetétele. Ez egyfajta olvasztótégelyként működött: itt befogadtak mindenkit, aki ide akart letelepedni, itt nem volt reprezentálva sem civil sem állami szinten egyik etnikum sem. Itt egy regionális identitásról

beszélhetünk.

„Saját

magukat

sűrűn

lakott

nagyvárosok

lakóiként

identifikálják, erősen hangsúlyozva a városi kultúrát és egy bizonyos szintű arroganciát mutatva.” 39 A szemszögükből nézve a legnagyobb ukrán városok nem tisztán ukránok. Saját régiójukat gazdaságilag sem óhajtják összehasonlítani nyugat-Ukrajnáéval, ugyanis ez a régió fejlettebb iparosítottabb és közel van a szláv kultúra központjának tartott Moszkvához – innen fakadhat az oroszbarátság. Az itt élők szerint ez a régió adja Ukrajna gazdaságának több mint a felét és ebből regionális szinten kevesebbet látnak visszatérni, mint a szerintük kevesebbet adó régiók, azonban a gazdasági mutatók szerint épp fordított a helyzet. Az ipari hozzájárulások 2002 és 2015 között majdnem megtriplázódtak. 40 Az 1930-as évek erőltetett iparosítási folyamata a 70-es években változott meg, amikor a Központi Bizottság a legtöbb befektetést egy nem donbasszi területre fordította. Az ipari termelés csökkent ezzel párhuzamosan az életszínvonal is és az ott élők egyfajta aranykorként emlékeznek a szovjet érára (Brezsnyev alatt tolódott el a tőkeáramlás központja). A vasfüggöny leomlása után Ukrajna nagy része identitásválságon ment keresztül, amit a donbassziak éltek meg a

39

Szerk: Kovács Bálin - Matevosyan Hakob: Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Britszigetekig 348. o 40 Szerk: Kovács Bálin - Matevosyan Hakob: Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Britszigetekig 348. o

33

legnehezebben, ők a szovjet identitást vallották magukénak és kialakult az évek során a „donbasszi-identitás”. A politikai modell is erre az időszakra hajaz. A Kommunista Párt eltűnésével a Régiók Pártja vette át az első számú párt helyét, mint legfőbb politikaformáló erő a Donbasszban. Érdekes módon Viktor Janukovics későbbi elnök is innen származik és Leonyid Kucsma akkori elnök 1997-ben Donyeck kormányzójának tette meg, majd 2002-ben ukrán miniszterelnöknek. Mint fentebb írtam az ukrán pártok inkább a gazdasági elit politikai hatalomátmentését segítették, ahová a korrupció a legfelsőbb szinteken tenyészett. A tanulmány szerzője kifejti azt is, hogy jelenleg Ukrajnában nem találhatunk olyan pártot, amit jobb vagy baloldalinak nevezhetünk, esetleg liberálisnak vagy konzervatívnak, mert szovjet módra minden párt egy erős vezetőre épül saját gazdasági hatalmi elitjének hathatós támogatásával. Ezek nagyrészt populista retorikát használnak – itt erős az áthallás az itthoni, magyarországi viszonyokra reflektálva, ahol a kormánypártot szintén erős vezető irányítja és az egyik legfőbb kritika ellenük az, hogy populisták. A pártok inkább régiókat, sem mint társadalmi csoportokat fednek le tevékenységükkel, és ez hozzájárult rendkívüli mértékben az ukrán gazdaság stagnálásához és a társadalmi elégedetlenséghez. A narancsos forradalom némi változást hozott a politikai életbe, de itt is megmaradt a frakciók közötti rivalizálás. Ez a korszak Julia Tyimosenko és Viktor Janukovics csatározásának korszaka, amit a legfőbb iparmágnások maga mellé állításával – és Tyimosenko bebörtönzésével – Viktor Janukovicsnak sikerült megnyernie és ez 2010ben csúcsosodott ki a választásokon. Az erőforrások újraelosztása itt is működött, csak nem olyan mértékben, hogy a Janukovicshoz közel álló elit minden tagja kapott volna egy „szeletet a tortából”. Ez azt eredményezte, hogy a gazdasági elit egy része elkezdte az ellenzéket támogatni, mint láthattuk a Függetlenség terén zajló tüntetéssorozatot nagyban hozzájárultak annak létezéséhez. Miután megszűnt a Moszva-Kijev-Donyeck háromszög alapú bürokratikus hatalmi egyensúly ez az erő Kijev felé torlódott, ugye a rendszerváltás miatt. Összefoglalva az eddigieket: van egy egyfajta Kijev ellenesség, mert a donbassziak nagy része úgy látja, hogy a társadalmi java elosztásánál ők kevesebbet kapnak vissza, mint amennyit beleraktak. Másrészt az orosz állam árnyéka (vagy fénye) ott van minden donbasszi életében. Ahogy Osipian is írja: „ az emberek mindennapjait megtölti az orosz média, orosz gyártmányú televíziós műsorokat néznek, orosz zenét hallgatnak, orosz könyveket és 34

újságokat olvasnak, orosz gyártmányú számítógépes játékokkal játszanak, tehát a tömegkultúra Donbasszban sok szállal kapcsolódik Oroszországhoz.”41 A donyecki üzleti elit ehhez nagyban hozzájárult, mert politikai szintjén függetlennek éreztették magukat Kijevtől. Sajátos politikai kultúrája elszigeteltté teszi a külső gazdasági erőktől és az ukrán politikai elit is úgy tekint a Donbasszra, mint régebben a kommunistákra, ragadt rájuk egy gúnynév is, amit az ukrán felső vezetés aggatott rá: Vörös Donbassz. Tehát a megvetés és az arrogancia kölcsönös. Valójában itt csak később zajlott le a rendszerváltás és politikai kultúra szintjén 9-10 évvel vannak elmaradva a nyugathoz képest, ha a demokráciát vesszük a legideálisabb állapotnak. Amikor Janukovics lett a miniszterelnök, akkor a donyecki üzleti elit és a mögötte álló Régiók Pártja elnyerte a mandátumok túlnyomó többségét a régióban és a térségben terjeszkedni kezdtek. A választások előestéjén megjelent Golosz Donbassza című hetilap hasábjain jelent meg Vlagymir Zablotszkinak a cikke, ami a Donbassz a karakteres térség címmel jelet meg. Itt tökéletesen leírta a donbasszi karakter mibenlétét: „a Donbassz karakter azt jelenti, hogy bátran engedelmeskedünk kötelességünknek, a kollektív testvériség hatalmának, véleményt formálunk

értékeinknek

megfelelően,

hogy

egyenlők

vagyunk

másokkal,

és

a

kötelezettséget, amit a munka jelent.”42 Az ugyancsak ennek a lapnak a hasábjain a kampányfinisben megjelent cikkek azt sugallják, hogy a donbassziak csak saját magukra számíthatnak és nyugat-Ukrajna élén a narancsos forradalmár Juscsenko nem törődik velük. Közvélemény-kutatások szerint keletés dél-Ukrajnában a lakosság nagy része puccsnak tartja a narancsos forradalmat és Juscsenkót okolja a kialakult helyzet miatt. 43 A donbasszi média ilyen jellegű cikkei manipulálásnak számítanak és nem egy cikk állított valótlanságokat vagy olyan színben tüntette fel Juscsenkót, hogy az hátrányba hozhatta a jelöltet. Így az látszódik ki az egész mögül, hogy ez egy konfliktushelyzet ahol a két fél Ukrajna és Donbassz.

41

Szerk: Kovács Bálin - Matevosyan Hakob: Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Britszigetekig 351. o 42

Zablotski, Vlagyimir: Donbassz a karakteres térség. Golos Donbassa. 2004. október 8. IN: Szerk: Kovács Bálin - Matevosyan Hakob: Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Brit-szigetekig 352. o 43

Szerk: Kovács Bálin - Matevosyan Hakob: Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Britszigetekig 353. o

35

Ha nem is beszélhetünk csak két államról az államon belül, azért az még áll, hogy Ukrajna, mint állam inkább föderatív jegyeket mutat. Ezt jelzi az, hogy egyes oblasztoknak a kormányzói lezárhatják a határaikat élelmiszer-útvonalakat, mint ez történt a 2004-es Janukovics szimpátiatüntetés során is. Ez a föderatív állapot ratifikáció által is megerősíttetett, amikor az ukrán parlementben megkötötték a szeverodonyecki egyezményt, ami alapján a helyi önkormányzat a terület felett fennhatóságot gyakorolhatott – igaz korlátolt formában. Kiderült az is, hogy a donbasszi vezetők is azt gondolják, hogy az iparuk fontos Ukrajna számár, de ha az orosz piacra tekintenek, azt láthatják, hogy az orosz szén versenyképessége erősebb, mint az itteni szén, ha esetleg egyesülnének, az Orosz Föderációval az számos gyár bezárását jelentheti. Ez az ellentmondás azt jelenti, hogy az elégedetlenség ellenére az ukrán egységen belül képzelte el a saját jövőjét a terület elitje 2004-ben. Ez viszont nem jelentette azt, hogy a donbasszi gondolkodás ne ellenségként látná a nyugatot. Ha nem is ellenségként, akkor kívülállóként és az információáramlás korlátoltsága nagyban hozzájárult ehhez. Direkt írtam korlátoltságot, mert minden információ, ami nyilvános volt mindenkit elérhetett volna, de a donbassziak úgy tűnik elzárkóztak a Juscsenko-féle médiumoktól. 2005-ben országos szintű választás révén mégis Juscsenko jutott hatalomra. A narancsos forradalomban résztvevő aktorok legyenek pártok vagy személyek a Donbassz részéről nagy ellenállásba ütköztek. Általában a hamis fasiszta jelzővel illették a forradalom résztvevőit és a „narancsszínű dögvész” jelzővel, ami utalás a szovjet-éra „barna dögvész” kifejezésére, amivel a náci Németországot illették. A közelgő 2015-ös választások előtt évekkel elkezdte az antifasiszta propaganda sulykolását, ami szintén csak olaj volt a tűzre a 2014-es események tükrében. Amikor a narancsos forradalomhoz hasonló Majdan-téri tüntetéssorozat elkezdődött, a donbassziak egyfajta fasiszta, náci puccsot láttak az egészben, azt gondolták, hogy ellenük a fizikai létük ellen zajlik – írja Osipian.44 Viszont azt mindenképp ki kell emelni, hogy a régió nagy része az egységes Ukrajnában látja és képzeli el a jövőjét, a donbasszi terület kisebbségben van a régióban. Itt jött képbe az orosz propagandagépezet és a félkatonai

44

Szerk: Kovács Bálin - Matevosyan Hakob: Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Britszigetekig 360. o

36

szervezetek orosz részről való bevonása, valamint nagy szerepet vállaltak a provokátorok is. Látni lehet az tehát, hogy ez egy oroszok által támogatott, szélsőséges csoportok bevonásával létrejött konfliktushelyzet, ami a Majdan-téri „fasiszta” tüntetők ellenében egy mesterségesen generált polgárháborúvá fajult. Motivációként meg lehet említeni azt, hogy az idősebb lakosság orosz nyugdíjakra számíthatott, a fiatalabbak pedig a törlesztő részletek eltűnésére, amit az ukrán bankok róttak ki. A felkelés során kikiáltott népköztársaságok képviselői valójában a Régiók Pártjának bábjai, akik mögött az ukrán és orosz nagytőkések nagyiparosok rétege áll, azonban Janukovics bukása után különböző szélsőjobboldali szerveződések, csoportok vették át a hatalmat, amik nagy része orosz etnikumú volt, valamint a politikai vezetők is orosz ajkúak a mai napig. A katonai csoportosulások három nagy csoportra oszthatók: 1. az Orosz Ortodox Hadsereg tagjai 2. az Oplot, a donyecki és harkovi központú orosz militarista nacionalista mozgalom tagjai 3. a Vosztok Zászlóalj, egy csecsenföldi orosz zászlóaljról elnevezett militarista csoport tagjai45 Novorisszija néven egy államban tömörül a két „népköztársaság”, amit az orosz propagandagépezet saját kreálmányként ír le, és ami jelentős stratégiai és politikai erőfölényt jelent az oroszoknak Európában. Washington és Brüsszel elítéli az eseményeket, de a katonai intervenciót nem támogatja, inkább békés úton rendezzék a helyzetet, példa erre a 2015-ös újabb minszki jegyzőkönyv aláírása. Következtetésként azt írja Osipian, hogy túlságosan régóta volt elzárva Ukrajna többi részétől a Donbassz és újraintegrálni a nemzettestbe óriási nehézségek árán tud majd csak sikerülni.

45

Szerk: Kovács Bálin - Matevosyan Hakob: Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Britszigetekig 362. o

37

8. A második hidegháború előszobájában Mint dolgozatom elején ismertettem, az alapfeltevésem az, hogy jelenleg egy második hidegháború zajlik. Ugye az első az egy alapvetően kétpólusú világról szólt, ahol a hatalmi érdekek kijelöltek egy ütközőzónát, a Vasfüggönyt, ami elválasztja a két fél – Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok érdekszféráját. Ha katonailag nézzük a NATO és Varsói szerződés mögött a két nagyhatalom állt. A többi állam is fontos szerepet töltött be a kétpólusú világban, de az egész inkább a versenyről szól, ahol az első két helyezett a két szuperhatalom volt. Ennek az okait a második világháborúban kereshetjük, ahol a főként európai hadszíntér volt a legjelentősebb helyszín és ez kimerítette a kontinens országait. Másrészt a háború előtt is látszódott, hogy a kereskedelem és az ipar a legerősebben ebben a két államban volt jelen. Megemlíthetjük még a német ipart is, de a szovjet és amerikai ipar nagyságrendekkel nagyobb volt nála. A gazdasági és fegyverkezési versenyt annyira túlhajtotta a két erő, hogy hosszabb távon kimerültek volna, így stratégiát váltva az U.S.A kvázi elhitette az oroszokkal, hogy még nagyobb fegyverkezésbe és az űr meghódítására tör. Ez persze álca volt, így ki tudták fárasztani az amúgy is túltermelésre ösztönzött szovjet gazdaságot. Erre rátett még az, hogy a legtöbb kelet-Európai államban az iparosítást erőltették, és olyan államok – mint például Magyarország – csak orosz gazdasági segítséggel vészelhették át a gazdasági devalvációkat. Ilyen volt az 1970-es években az olajválság, ami a szovjet gazdaságokat a fokozott ipari termelésen túl szintén meggyengítette. A rendszerváltás azért jöhetett létre, mert a szovjetek nem tudtak lépést tartani az amerikaiakkal minőségileg és gazdaságuk is megrendült. A váltás hatására újabb válság alakult ki, ami egyenesen a mélybe taszította az immáron csak orosz gazdaságot, de a váltás sok negatív hozadékkal járt kelet-Európa országai között. A világ gyakorlatilag egypólusúvá vált vagy pólus nélkülivé, és bátran kijelenthetjük, hogy az egyedüli szuperhatalom Amerika lett. Az elkövetkezendő évek rendre arról szóltak, hogy a kelet hogyan próbál meg kilábalni a saját maguk okozta válságukból, míg az Egységes Gazdasági Közösség Európai Unióvá vált. Így egy gazdasági centrum kialakulhatott még a világban, ami a hagyományos nyugathoz tartozott, de még idáig nem is beszéltünk délről és keletről. Itt a huszadik század végén jelentős változások zajlottak. Vegyük Kínát példának. Egy olyan ország, ahol a mai napig a kommunista vezetés alkotja a politikai elit felső tízezrét, 38

ahol a hetvenes években súlyos éhezések voltak a maoista forradalomnak köszönhetően, a kétezres évekre gazdasági szinten felfelé ívelő pályát mutatott. Ehhez hozzájárult az is, hogy az országnak hatalmas munkaerő állomány áll a rendelkezésére és az, hogy a politikai elit azt tűzte ki céljául, hogy szakítva a hagyományokkal egy félig kapitalista gazdaságban képzeli el jövőjét, ahol az állam sok mindent befolyásol, de sok mindenhez hozzájárul. El nem hanyagolható tény, hogy Kína óriási nyersanyag készletekkel rendelkezik, míg az EU legnagyobb hiányossága pont ezekben van, míg Amerika szintén bővelkedik ezekben. Látszik tehát, hogy amelyik országnak jelentős készletei vannak, azoknak a gazdasága fog felfelé ívelni és ezek mellett ott vannak azok az országok, amelyeknek nincsenek ilyesfajta tartalékaik. Az ilyen országokért fog folyni az elkövetkezendőkben a hatalmi harc, hogy egyes nagyobb és erősebb államok kiterjesszék érdekszférájukat. Az a tendencia figyelhető meg, hogy az orosz gazdaság folyamatosan javul és folyamatosan hozza be a hátrányokat az 1990-es években, viszont ehhez az kellett, hogy erős hatalmi központosulás jöjjön létre az államon belül. Ha megnézzük, hogy Amerika és az amerikai vállalatoknak milyen sok idejük volt a hegemóniájukat kiterjeszteni a glóbuszra, akkor érthető ez a hatalmi centralizáció a feltörekvő és fejlődő országok belpolitikájában. Ez a központosítás azt hozza magával, hogy a vele hasonló érdekű állammal vagy ellenfélként, vagy szövetségesként bánjon. Szerintem bátran kijelenthetjük azt is, hogy Amerika és Oroszország ellenfelek méghozzá azért, mert mindketten az Unió bevonására törekednek ki ilyen, ki olyan eszközökkel. Amerikának fontos jelszavai a demokrácia és a jogbiztonság, amelyek mellett, mint elvek mindenhol kiállnak és ezeket az elveket terjesztik is erős kézzel. Oroszország pedig saját gazdasági és katonai fölényét kihasználva a saját térsége országaira gyakorol hatást. Csak hogy saját térségként veheti Európát is, ami függ az orosz energiától. Az ukrán helyzet az ukrán emberek szemében „csak” polgárháború, a nyugat és Oroszország között pedig – ha mondhatom így – sakkjátszma. Egyrészt az orosz befolyási övezet megtartása orosz létszükséglet, – lásd Krím-annexió – másrészt más szemszögből nézve ez egy stratégiai veszteség a nyugatnak. A fekete-tengeri flotta végérvényesen orosz kézen van és a török gazdaság – amely már tárgyalásokat folytat az EU csatlakozásról – is jelentős mértékben növekedett, valamint hadseregük jelentős a térségben. Amerika így 39

nehezen kontrollálhatta Ukrajnát a nyugatbarát Kijeven keresztül. Természetesen könnyedén megingathatta az orosz gazdaságot a nyugat különféle gazdasági szankciókkal, és az orosz gazdaság sem áll olyan lábakon, ami kibírna egy nagyobb válságot, de ekkor még csak Oroszországról beszéltünk csak és a nyugat viszonyáról. Kínát azért is említeném többször, mert a nyugat legnagyobb félelme, hogy az éves GDP növekedéssel átlagban 10%-os gazdasági növekedést produkáló Kína már a világgazdaság élén jár.

46

Kína megkezdte a saját világbankjának kiépítését is, ami az Ázsiai

Infrastruktúra-befektetési Bank névre hallgat.47 Ez egy olyan mértékben fejlődő gazdaság, amilyenre még nem nagyon volt példa a világtörténelemben. Sok elemző szerint ez a fejlődés lassul és csökkenéshez vezethet, de a kínai gazdasági gondolkodás már több államot is elért, mint a fentebb bemutatott bankból láthatjuk. Az a tendencia rajzolódik tehát ki előttünk, hogy a technológiai újításoktól kezdve az olcsó energián át a pénzvilág centralizálásáig egyre inkább a kelet felzárkózó államai (Kína, Pakisztán, India) és a déli államok (Dél-Amerikaiak, Dél-Afrikaiak) köré csoportosul a hatalom. Alapfeltevésem tehát az, hogy megint egy hatalmi centralizációnak lehetünk szemtanúi a világban, de már nem csak két pólust jelent ez, hanem globális szintűvé válik mindez. Úgy gondolom, hogy a globalizáció ez: tehát a gazdasági érdekek kiterjesztése az egész glóbuszon és ez nem azért globális, mert egy állam csinálja ezt, hanem azért, mert több állam is ebbe az irányba látszik terelődni. Ez előbb-utóbb globális, tehát az egész bolygót behálózó érdekek ütközéséből származó konfliktussá fajulhat és ennek a folyamatnak az egyik kiragadott példája csupán Ukrajna mai helyzete. Ez még csak az előszobája egy „meleg háborúnak” és ami ma zajlik az egy igazi hidegháborús helyzet.

46 47

http://hvg.hu/gazdasag/20140908_Hamarosan_letaszitjak_az_amerikaiakat_a_t http://444.hu/2015/04/10/kina-szuperbankkal-dontene-meg-az-amerikai-vilaguralmat/

40

9. Irodalomjegyzék 

Babos Tibor: Az európai biztonság öt központi alappillére (Zrínyi Kiadó, Budapest, 2007)



Biztonságpolitikai kézikönyv Szerk.: Deák Péter (Osiris Kiadó, Budapest, 2007)



Daron Acemoglu – James A. Robinson: Miért buknak el nemzetek? – A hatalom, a jólét és a szegénység eredete (HVG Kiadó Zrt, Budapest, 2013)



Deák Péter: A félelem ellen – Biztonságpolitikai írások (Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005)



Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014)



Gereben Ágnes: Posztszovjet forgatókönyvek – Utódállamok az ezredforduló után (Helikon, 2014)



Henry Kissinger: Diplomácia (Panem Kiadó, Budapest, 2008)



Politikai krízisek Európa peremén: a Kaukázustól a Brit-szigetekig Szerk.: Kovács Bálint – Matevoysan Hakob (Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2014)



Robert Kagan: Made in America: Avagy kitart-e az amerikai világrend? (Antall József Tudásközpont, Budapest, 2015)



Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014)



Sztanyiszlav Belkovszkij: Putyin az ember, aki nem létezett (Athenaeum Kiadó, Budapest, 2014)



Virág Attila: Elgázolt szuverenitás (Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2014)

9.1 Internetes források    

41

1. ábra: https://news.pn/en/politics/114560, ezt a címet az angol nyelvű wikipedia Minsk protocol című (http://en.wikipedia.org/wiki/Minsk_Protocol) szócikkének a képre vonatkozó forrásmegjelöléséből vettem 2. ábra: http://mediarnbo.org/wp-content/uploads/2015/02/12-02.jpg, ezt viszont már a magyar nyelvű wikipedia Minszki jegyzőkönyv (2015) című szócikkéből, szintén a képre vonatkozó forrásmegjelölésből Fekete Zsuzsanna: Az Európai Unió és Oroszország energiaügyi kapcsolatai a földgáz és kőolaj kereskedelem tükrében Budapest,2007 (http://elib.kkf.hu/edip/D_13259.pdf) http://444.hu/2014/12/16/kiontottak-a-rubel-beleit-valsagspiralban-az-oroszgazdasag/

                            

42

http://444.hu/2015/04/10/kina-szuperbankkal-dontene-meg-az-amerikaivilaguralmat/ http://blogs.ft.com/nick-butler/2014/03/16/energy-europes-answer-to-vladimirputins-threats/ http://edition.cnn.com/2014/05/12/world/europe/ukraine-cnn-poll/ http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_individuals_sanctioned_during_the_Ukrainian _crisis http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-14-13_en.htm http://hvg.hu/gazdasag/20140908_Hamarosan_letaszitjak_az_amerikaiakat_a_t http://hvg.hu/vilag/20140524_Novorosszija_uj_fantomallam_Europaban http://mno.hu/belfold/megegyezett-a-gazszallitasrol-orban-es-putyin-1273347 http://mno.hu/gazdasag/strategiat-valt-a-gazprom-1262041#v http://ratinggroup.com.ua/en/products/politic/data/entry/14004/ http://rt.com/news/crimea-referendum-results-official-250/ http://uk.reuters.com/article/2014/01/12/uk-ukraine-idUKBREA0B0KE20140112 http://web.archive.org/web/20140218165210/http://www.kyivpost.com/content/kyi v/renewed-violence-breaks-out-today-near-ukraines-parliament-at-least-oneinjured-336993.html http://www.bbc.com/news/world-europe-26249330 http://www.bbc.com/news/world-europe-26321329 http://www.bbc.com/news/world-europe-29290246 http://www.bloomberg.com/bw/articles/2014-02-27/the-new-great-game-whyukraine-matters-to-so-many-other-nations http://www.faminegenocide.com/resources/bilinsky.html http://www.kyivpost.com/content/ukraine/armed-pro-russian-insurgents-inluhansk-say-they-are-ready-for-police-raid-343167.html http://www.nytimes.com/2015/01/24/world/europe/ukraine-violence.html?_r=0 http://www.origo.hu/nagyvilag/20080704-megkezdodtek-a-targyalasok-az-europaiunio-es-oroszorszag-kozt.html http://www.origo.hu/nagyvilag/20140317-oroszorszag-elismerte-a-krimonallosagat.html http://www.reuters.com/article/2014/02/24/us-ukraine-crisis-documentsidUSBREA1N1Z520140224 http://www.reuters.com/article/2014/07/27/us-ukraine-crisis-rebels-insightidUSKBN0FW07020140727 http://www.rferl.org/content/was-yanukovychs-ousterconstitutional/25274346.html http://www.skynews.com.au/news/world/mideast/2014/10/23/ukraine-rebels-vowto-take-back-cities.html http://www.spiegel.de/international/europe/profile-of-petro-poroshenko-in-the-runup-to-the-ukraine-elections-a-970325.html http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/ukraine/11408266/Minskagreement-on-Ukraine-crisis-text-in-full.html https://balrad.wordpress.com/2014/09/07/a-minszki-tuzszuneti-megallapodasszovege/

7. Idegen nyelvű összefoglaló The topic that I tried to work up isn't only important because it's about the current situation, but because it could have effects on the Hungarian home affairs as well as the foreign policies, and even our everyday lives. I tried to draw the attention to our age's most urgent problem, how the big power centers always attract the smaller countries trying to create economic dependencies. The crisis in Ukraine illustrates this situation excellently because the two classic opposing parties, the East and the West behave like they are having a duel. Throughout my dissertation, I considered showing the Ukrainian situation by the parties' point of view important and with more or less success I wanted to elaborate in the topic of the energy policy which is the goal of the duel and that gets more attention day-by-day because of the attrition of the energy sources. Thirdly I tried to draw up a picture of the future that is not necessarily about the fights of the East and the West. The concentration of power and finance gets increasingly diverted to the East, thus China, India, Pakistan and Brazil can be front-ranks in the world. These states create financial groupings that could distress America and the European Union in the near future. While the East and the West were busy with each other, these states could rapidly develop and not infrequently they got out of the field of view, but they were among the front-ranks of finance all along. The "Cold War" that takes place nowadays no longer rests on the military but the finance which is assigned over everything else. This is a new state of the globalization of which we can't mark the endpoint or outcome because it can't be foreseen.

43