Szabványosítás, a szabványok alkalmazása
Bevezetés: 1994. előtt az összes magyar szabvány alkalmazása kötelező volt. Ezek mellett léteztek még országos hatályú ágazati szabványok (pl. nehézipari, építőipari stb.), amelyek szintén kötelezőek voltak (az építésügy területén MSZ-04 jelzetűek, amelyek közül csak az MSZ-04 803-as sorozat egyes elemei maradtak hatályban). A szabványokat kiegészítették a nem kötelező, de általánosan elfogadott országos és ágazati műszaki irányelvek illetve műszaki előírások. A szabványosítás mai rendszere ettől gyökeresen eltér. Az 1995-ben megalkotott szabványügyi törvény a magyar szabványalkotás rendszerét az EU szabványosítási rendszerével hangolta össze. Az 1995. évi XXXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról A szabvány fogalma és jellemzői A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. Elismert szervezet például a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT), amely kizárólagos jogkörrel adja ki a magyar nemzeti szabványokat (MSZ) A szabványok általános és ismételten alkalmazható eljárásokat és műszaki megoldásokat adnak, amelyeket közmegegyezéssel fogadtak el, és optimális megoldást kínálnak a különböző érdekelt felek számára. A szabvány kidolgozásában önkéntes alapon, a nyilvánosság és nyitottság elvének megfelelően, minden érdekelt szervezet vagy természetes személy részt vehet. (Ennek módját jogszabály rendezi.) A szabványosítás célja A szabvány általában valamilyen szakmai vagy társadalmi közösség számára készül, azzal a céllal, hogy a kor szakmai és technikai színvonalának megfelelő ismereteket és fejlesztési eredményeket széles körben elterjessze, az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdekek védelmét és a biztonságot szolgálja, segítse a termékek és szolgáltatások szabad mozgását a közösség érdekei szerint, megalapozza a megfelelőség igazolás követelményrendszerét vagy a termékek teljesítményjellemzőinek meghatározását segítse a minőségvédelmet.
A szabványok a közösség érdekeit azzal védik, hogy meghatározzák a rendeltetési célra való alkalmasság, biztonság, környezetvédelem, fogyasztói érdekvédelem, gazdaságosság és hatékonyság, csereszabatosság és kompatibilitás szempontjából teljesítendő minimális követelményszintet, alkalmazkodva a kor általános tudományos színvonalához és műszaki gyakorlatához. Az ellentmondás-mentesség elve Sem a szabványon belül, sem a különböző szabványok között nem lehet ellentmondás, mint ahogy egy jogszabályon belül vagy jogszabályok között sem lehetnek ellenmondások. Nem lehet ellentmondás a jogszabályok és szabványok között, a szabványok nem ütközhetnek jogszabállyal, illetve nem tartalmazhatnak jogszabállyal ellentétes műszaki megoldásokat. A szabványok alkalmazásának önkéntessége A szabványügyi törvény értelmében a szabványok alkalmazása önkéntes annak érdekében, hogy a szabvány ne legyen akadálya a fejlődésnek, újszerű megoldások alkalmazásának. Ez azt jelenti, hogy szabványokban foglaltaktól el lehet térni, legalább azzal egyenértékű más megoldás alkalmazása mellett, és az egyenértékűséget az érintett félnek bizonyítania kell. Tehát a vonatkozó szabványokat ismerni kell akkor is, ha nem azokat alkalmazzuk. A vonatkozó szabvány nem hagyható figyelmen kívül, mivel az abban foglalt megoldás helyett azzal bizonyítottan egyenértékű, vagy jobb más megoldást lehet csak alkalmazni. A szabványt kötelezővé tevő feltételek Vannak azonban olyan feltételek, amelyek a szabvány alkalmazását kötelezővé teszik. A jogszabályban hivatkozott szabvány kötelezővé válik a jogszabály hatályán belül, mivel a jogszabály mindig kötelező. A jogszabály általában nem a szabványszám szerint hivatkozik szabványra, hanem általános hivatkozást tartalmaz egy adott tárgykörben, pl. követelmények vagy eljárások alkalmazása tekintetében. (Lásd az építési termékekre vonatkozó jogszabályok hivatkozásait harmonizált európai szabványokra.) Ha egy szerződésben vagy egy megállapodásban rögzítik a szerződő (megállapodó) felek, hogy valamely szabvány előírásait alkalmazzák, akkor az így hivatkozott szabvány a szerződés/megállapodás keretei között válik kötelezővé. (Kivéve a példaként való hivatkozást, mert ez esetben a szabványban megadott műszaki megoldás helyett más megoldás is alkalmazható, amely azzal legalább egyenértékű.) Ha egy építési szerződés egy olyan tervdokumentáció megvalósítására vonatkozik, amely szabványra való kizárólagos hivatkozásokat tartalmaz, a hivatkozott szabványok betartása kötelezővé válik.
A szabvány, mint követelményszint vagy viszonyítási alap A szerződés vagy tervdokumentáció nem csak kizárólagosan, hanem példaként is hivatkozhat egy szabványra, ekkor a hivatkozás a követelmény szintként vagy teljesítmény szintként értelmezhető. Ha a felek nem állapodtak meg másban, vitás kérdések vagy peres eljárások keretében a vonatkozó szabványokat tekintik mértékadónak, mivel a szabványok követelményszintje alkalmazkodik a kor általános szakmai színvonalához és műszaki gyakorlatához. Ha a szerződésben vagy megállapodásban nem volt meghatározva egyértelmű követelményszínt, akkor a szabványok adják azt a viszonyítási szintet, amely alapján a vitás kérdés eldönthető.
A szabványokra való hivatkozás módjai. Merev hivatkozás: Évszámmal való hivatkozás, ebben az esetben a megadott évszámú, jelzetű szabványt kell alkalmazni, vagy arra kell értelmezni. Pl. MSZ EN ISO 9004:2001 Minőségirányítási rendszerek. Útmutató a működés fejlesztéséhez (ISO 9004:2000) MSZ EN ISO 9004:2010 Minőségirányítás és minőségbiztosítás A szervezet tartós sikerének irányítása. Minőségirányítási megközelítés (ISO 9004:2009) Megjegyzés: a későbbi szabvány változatnak címe és tartalma is eltér a kilenc évvel korábbitól. A zárójelbe tett ISO szabvány a nemzetközi szabvány kiadásának évét jelöli, amelyet magyar nemzeti szabványként egy évvel később hirdettek ki. (A szabványokat legalább öt évenként átvizsgálják és a tapasztalatok, igények függvényében módosítják.) Rugalmas hivatkozás: Évszám nélküli hivatkozás, ebben az esetben mindig az éppen aktuális, érvényes változatot kell alkalmazni. MSZ EN ISO 9004 Általános hivatkozás: A szabványra tárgy szerinti hivatkozás, amikor az alkalmazónak kell megkeresni, hogy mely szabványok vonatkoznak arra a tárgyra, és azt/azokat kell használnia. A szabványkatalógusban hivatkozási szám (szabvány jelzet, pl. *ISO 9004*) és cím szerint, vagy ICS kód (Szabványok Nemzetközi Osztályozási Rendszere) szerint lehet keresni. Az építőanyag és építés ICS kódja 91. Például egy vállalkozó műanyag ablakokat szeretne gyártani, ezért megkeresi, hogy melyik szabvány vonatkozik éppen erre a termékre, és milyen további szabványok vannak még érvényben, amelyek a termékhez, a gyártáshoz vagy a felhasználáshoz kapcsolódnak. MSZ EN 14351-1:2006+A1:2010 Ablakok és ajtók. Termékszabvány, teljesítőképességi jellemzők. 1. rész: Ez a jelzet azt mutatja, hogy a 2006-ban kiadott szabványt 2010-ben kiegészítették.
A szabványosítás szintjei A szabványosítás szintjei egymásra épülnek. Az alacsonyabb szintű dokumentum nem lehet ellentmondásban a magasabb szintűvel.
A legmagasabb a nemzeti szabványosítás szintje. Ezen a szinten kiadott nemzeti szabványok a nyilvánosság számára teljes mértékben hozzáférhetőek. A kidolgozók az összes érdekcsoportot képviselik (gyártók, ipari felhasználók, fogyasztók, állami szervek, tudományos kutatók, oktatási intézmények, stb.), a kidolgozás államilag kizárólagosan elismert nemzeti szabványügyi szerv keretein belül, műszaki bizottságokban folyik, részletesen szabályozott eljárási rend szerint. A magyar nemzeti szabványokat a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) teszi közzé. Az MSZT magánjogi szervezet, jogállása köztestület. A nemzeti szabványok betű jelzete: MSZ. A szabványkatalógus az Interneten elérhető (www.mszt.hu) A következő szint a szakmai szabványosítás. Ez esetben egy szakterülethez tartozó szervezetek és személyek szakmai szövetsége vagy társulása dolgoz ki és hagy jóvá műszaki előírásokat vagy műszaki irányelveket, amelyek a nyilvánosság számára a kidolgozó szervezeteken keresztül hozzáférhetők. A szakmai szabványok alkalmazása ajánlott a szakterülethez tartozó minden érdekelt számára, de az építési folyamatban résztvevő felek kölcsönös megállapodással a műszaki előírás vagy irányelv alkalmazását magukra nézve kötelezővé tehetik. A szabályozás alsó szintje a vállalati szabványosítás. A vállalati szabvány, amelynek lehet más elnevezése is, a vállalaton belül készül, és azon belül használják. A nyilvánosság számára többnyire nem hozzáférhető dokumentum, de a vállalat hozzáférhetővé teheti a vevői és más partnerei számára és hivatkozhat rá üzleti megállapodásaiban, ha mindkét fél elfogadja. Az építési termékekre vonatkozó vállalati szabvány például, rögzítheti egy gyártó vagy kivitelező szervezet és a megrendelője közötti műszaki átadás-átvételi feltételeket, amelyre a két fél közötti szerződésekben hivatkozni lehet. Nemzeti szabvány jogilag elismert státuszú, az alacsonyabb szintű szabvány elfogadottsága csak az adott szakmai vagy vállalati körben. Hozzáférhetőség: a nemzeti szabvány mindenki számára hozzáférhető, az alacsonyabb szintű csak szűkebb körben. A szabványok szerzői jogvédelem alatt állnak. Magyar nemzeti szabványok kizárólag az MSZT-től vásárolhatók meg, nem terjeszthetők nem másolhatók, nem adhatók tovább sem egészében, sem részleteiben. Minden országnak saját nemzeti szabványosítási szervezete van. A szabvány betűjelzetéből megállapítható, hogy melyik ország nemzeti szabványa, például a nálunk legismertebb külföldi szabványok a német DIN, az osztrák ÖNORM vagy a brit illetve angol BS. Magyar nemzeti szabvány kiadható magyar nyelvre lefordítva, vagy úgynevezett jóváhagyó közleménnyel angol nyelven (csak a cím, vagy csak a címoldal magyar nyelvű is.) Nemzetközi szabványosítás, amelyet a világ (ISO szabványok) vagy egy nemzetközi régió (EN jelzetű európai szabványok) több országa alkotta nemzetközi szabványügyi szervezet végez. A világon legelterjedtebben alkalmazott ISO jelzetű (International Standard) nemzetközi szabványt az International Organisation for Standardization (ISO) bocsátja ki, amelyet száznál több nemzeti szabványügyi szervezet, mint tagszervezet alkot.
Harmonizált szabványok Az Európai Unió (EU) és az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamai közös szabványügyi szervezete a CEN (European Committee for Standardization), amelynek feladata az európai régió, pontosabban az EU és EGT országai között az áruk, vagyis a termékek szabad mozgását lehetővé tévő szabályozási háttér megteremtése. Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) mellett az Európai Elektronikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) ugyanennek a régiónak a szakmai szabványosítási szervezeti. Ezek a szervezetek dolgozzák ki egy-egy termékdirektíva vagy EU rendelet alapján az úgynevezett harmonizált szabványokat. Az Európai Unióban a műszaki jogszabályokat közös irányelvek (direktívák) alapján vagy minden tagországra nézve kötelező európai rendelettel hangolják össze. Ilyen az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU számú rendelete az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről. A szabványok összehangolása pedig az európai szabványokon keresztül valósul meg. A CENtagtestületek kötelesek a harmonizált európai szabványokat minden változtatás nélkül nemzeti szabványként bevezetni. Nem minden európai szabvány harmonizált szabvány. A harmonizált szabványokat az európai jogszabályok szerint az EU Bizottságtól kapott mandátum alapján dolgozzák ki, minden részletében egyeztetve a tagországokkal. A harmonizált szabványok előírják az alapvető követelmények szempontjából lényes termékjellemzőket, valamint azokat a vizsgálati módszereket és eljárásokat, amelyekkel a termék teljesítmény-jellemzőit, illetve a teljesítmény állandóságot értékelni kell. A harmonizált szabványokban hivatkoznak az irányelvre vagy az EU rendeletre. További megjegyzések: Az áruk szabad mozgásáról szóló előírások azt a célt szolgálják, hogy a tagállamok között megteremtsék az egységes belső piacot, amely kereskedelmi korlátozásoktól mentes. Ez csak akkor lehetséges, ha megvannak azok a feltételek, amelyek kizárják annak lehetőségét, hogy használatra nem alkalmas, a biztonságot, egészséget és környezetet veszélyeztető, gazdaságtalan termékek kerüljenek forgalomba. Ez csak a harmonizált szabványokkal valósítható meg. Előfordulhat, hogy a szabványfelhasználók egy készülő európai szabvány előszabványának alkalmazásában állapodnak meg. Ez akkor lehetséges, ha a tárgyban nincs hatályos nemzeti szabvány, vagy akkor, ha az előszabvány követelményei nem enyhébbek a nemzeti szabványénál. Az előszabvány (ENV) közzétételét az indokolja, hogy a lényegében elkészült európai szabvány tagországok közötti egyeztetése még nem fejeződött be, nem jutottak minden részletkérdésben konszenzusra, de a szabvány alkalmazására sürgető igény van, vagy lehetőséget kívánnak adni a szabványok alkalmazásával kapcsolatban tapasztalatok gyűjtésére, és azok visszacsatolására a szabvány véglegesítése előtt.
Budapest, 2013. 05. 06. Szerző: Földessyné Nagy Márta Irodalom: Építési segédkönyvek sorozat 3. Soltész Ilona – dr. Szakács György: Közérthetően a szabványokról
