SzabolcsiSzemle vrx & í»> XIX
HTU
■FÖ5ZBIKE5ZTŐ:520HC*:BÍL -SZERKESZTŐK•SZENTM1KLŐSIPÉTER•BELOHORSZKYFEKENC
gaM;!*iaftaagBaffiSgftate:i
ASZABOLCSVftRMEGYEI BESSENYEI KOR; • K IADVÁNYA ■NYÍREGYHÁZA-
S zabolcsi S zemle N Y ÍR E G Y H Á Z A
n
1934
■
I.
ÉVFOLYAM
TARTALOMJEGYZÉK 1. KÖLTEMÉNYEK: Aradvári Béla :
A végtelen felé . . . . 47 A láthatatlan tükör . . . 48 Áprily Lajos : Egy pohár bor . . . 80 Rönk a Tiszán . . . . 80. Enyedi csend . . , . 81 A zarándok . . . . . 82 Fiák András : Lélekm adár.................................................... 111 Iskola . . . . . 111 Köszönöm uram . . . . 112 Most májushoz kiáltok . . . 113 Dr. Gáspár Margit: Verlaine-fordítások . . . 149 Horthy István: Emelt fejjel . . . . . 13 Huba János: Sötétben . . . . . 121 Juhász Ferenc: Üzenet az induló költő kezéből . 144 Juhász Margit: A leány éjféltől mozdulatlan . . 14 Keéky István: Hívás . . . . . . 37 Kelen László: Kórus . . . . . 19 Nyári emlék . . . . 136 Egyhelyben . . . . . 137 Költő , , 137 Tájkép vonatból . . . . 138 Felfelé vagy lefelé . . . 138 N ő .............................................................. 138 sasi Szabó László: Öreg óra, kölyök óra . . . 15 Tartally Ilona: Száz emlék, száz üveggolyó . . 123 Akác a ház előtt . . . . 123 Hajnal . . . . . 123 Éjszaka a kertben . . . 124 Kis unokám . . . . 212 Akkor halkan megérezte . . 213 Anyám meséje . . . . 213 Virágh Ferenc: ó boldog délután . . . 191 Szépség . . . . . 192 Tavasz . . . . . 193 Vitéz István: Ne fuss a tavaszom elől . . 175 Jó ünnep . . . . . 175 Pihenés alkonyaiban . . , 176 A magunk fészke . , • 176 Kísért a tegnap asszonya . . 177 Bessenyei . . . . . 3 Vietórisz József -
3
Tartalom
2. ELBESZÉLÉSEK SZÍNDARAB: Belohorszkyné Argalás Sári: Borbély Miklós: Fehér Gábor: Harsányi Zsolt: Huszthy Jolán : Juhász Margit: Kovács László : Margócsy Emilné: Péter Károly: Szarka Ernő : Sziklay László: Szobor Pál: Tartallyné Stima Ilona: Walter Géza:
Csúcsok . . . . . Virrasztás a Tiszán Zájkli . . . . . . Kakucsit leberheli a sors a placcrűl Nővérek , , Találkozás . . . . . Déryné ifjasszony és a Bánk bán költője Fáraó meghal . . . . Novellatéma . . . . Tisztes hajadon . . . . Veled megyek (részlet) . Tibérius sír . . , , Találkoztam az öregemberrel . Nyírségi huszár arcképe
139 169 102 114 76 7 184 118 41 209 150 221 146 34
Andris a kastélyban Esetem a tarpai magyarral
53 121
3. TANULMÁNYOK, ÉRTEKEZÉSEK, BESZÉDEK: dr. Belohorszky Ferenc: A Bessenyei kutatás mai állása _A százéves nvíre^ házi színészét ..----Dr Jósa András Körner Zrínyije Nviregvházán Széchenyi és a Védegylet Éber Antal dr. : dr. Gaizlerné . Csegezy Noémi Pompei Szabolcs szerepe Budapest élelmiszer Gábor László; ellátásában . Régészkedés. Üj vármegyeháza Jósa Jolán: Európai magyarság dr. Kállay Miklós: Emlékezés Sajó. Sándorra Kéky Lajos: Chopin . Lukács Béla: Az Alföld tanyavilága . Márton László: A Kisfaludy Társaság vándorgyűlése dr. Mikecz Ö dön: Pedagógusok arcképcsarnoka. Nagy Vilmos: A színházi közönségről Rédey Tivadar: A nyíregyházi iparművészeti és népipari dr. Spányi Géza: kiállítás . . . . . Hívatásosak, műkedvelők és kontárok Szentmiklósi Péter: A Válasz . . . . .
159 49 231 126 5 21 193 97 33 72 39 51 165 133 83 227 16 125
4
Tartalom
205 177 214 1 89 66 86
Szentmiklósi Péter: Félműveltség és álműveltség . Miért nincs zenekultúra Nyíregyházán? Szigeti Sándor: Nemzedékek problémája Sziklay László: Szabolcsi Szemle életrehívása Szohor P á l : Vietórisz József dr. Bessenyei serlegbeszéd A költészet hivatása Voinovich Géza : Az irodalom fegyverben Zilahy Lajos :
4. HOLMI : dr. Belohorszky Ferenc. A szegedi szabadtéri játékok Az egyéves Szabolcsi Hírlap Bessenyei Kör házi hangversenye . Gratz G usztáv: A dualizmus kora Juhász M argit: Bessenyei mozaikok Kapi Béla Nyíregyházán Két irodalomtörténet (Babits és Szerb) Két könyv a mai Magyarországról Nagy József: Pauler Ákos Henri Pozzi: A háború visszatér . Garay Gyuláné: Műkedvelő színjátszó verseny Huba János : Nyelvbotlások . . . . K. M. Bessenyei emlékünnepély Péter Károly : Körösi Csorna Sándor Schárbert Ármin : Náday Pál előadása Spányi Géza dr. : Nyíregyháza művészeti viszonyai Sóstói művésztelep kiállítása Szentmiklósi Péter : Forrás . . . . . Kelen László: Emlék felé Kisfaludy Társaság Milotay István . . . . P ap in i: Góg . . . . Péter K ároly: Veled megyek Sík Sándor Nyíregyházán Szigeti Sándor: Néhány szó a Bessenyei Kör bérlet hangversenyeiről Szohor P á l : Leffler B éla: „Samtida Konst i Ungern
163 94 * 92 232 63 63 233 127 162 166 32 162 62 59 237 29 163 30 131 91 58 50 130 31 26 161
5. HIVATALOS RÉSZ: A Bessenyei Kör proprammja . . . . dr. Belohorszky F erenc: Titkári jelentés Iparművészeti kiállítás Nyíregyházán . . . . Közgyűlési jegyzőkönyv . . . . . . Közgyűlési meghívó . . . . . . Pályázati felhívás . . , . .
.
.
167 495 165 238 167 64.96
•FŐSZERKESZTŐ 5ZOHOR-EÍL •SZERKESZTŐK-
•52ENTMKLÓSI PÉTER•BELOHORSZKY-FERFNO
V n > 7 a í i ^ ^ r \ A<íí!TNVtuTí.
A SZABÓ LCSWiRMEGYEl BESSENYEI KOR; ■K IADVÁNYA • NYÍREG YH ÁZA c
\%V\.
TARTALOM: OldaL Szobor Pál: A »Szabolcsi Szemle« életrehívása Vietórisz József : Bessenyei Éber Antal: Széchenyi és a Védegylet Huszthy Jolán: Találkozás Horthy István, Juhász Margit, sasi Szabó László versei Szentmiklósi Péter: Hivatásosak, műkedvelők és kontárok Kelen László és Áradván Béla versei Dr. Gaizlerné Csegezy Noémi dr.: Pompeji. Utiemlék. Holmi
1, 35. 7. 13. 16. 19. 21. 26.
* * • A magyarság sorsdöntő óráit éli; *a tizenkettedik órában kell a köz tu datot korszerűvé tenni és a lappangó szellemi erőket táborba szólitani. A Nyirség minden friss, életerős hajtását bemutatni s a szabolcsi kuliura minden jelentős mozzanatáról tájékoztatni a nagyközönséget, ez a SZABOLCSI SZEMLE célja. Közönséget, irodalmi, művészi köztudatot akar nevelni, amelynek számára a szellemi élet az igazi hatalom. Hasábjain a Nyirség, a szabolcsi élet legkiválóbb és legmagyarabb egyéniségei találkoznak a magyar életet a szabolcsi földön irányitó kulturértékekkel. Cikkeinek tárgyát és súlyát a nagyközönséghez szabja, érdekességét a mai életkörhöz, művészi formáját pedig a legszélesebbkörü olvasótáborhoz. A Szabolcsi Szemle a Szabolcsvármegyci Bessenyei Kör hivatalos lapja. A kör tagjai közül azok, akik tagdijukat befizették, a Szabolcsi Szemlét két pengőért tagilletményképen kapják. Előfizetési dij nem tagoknak egy évre: 3 pengő. Egyes szám ára: UO fillér. A Szabolcsi Szemle (július és augusztus kivételével) évenkint tiz szám ban jelenik meg.
A szerkesztőbizottság elnöke a Bessenyei Kör irodalmi szakosztályának elnöke. Jelenleg dr. Horthy István. A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Borbély Miklós, dr. Borbély Sándor (Kisvárda), d r . Keéky István, dr. Kelen László (Nagykilló), Kovács Máté, Lukács Béla, Margócsy Emilné, dr. Méreyné Juhász Margit, dr. Spányi Géza, Szigeti Sándor, Tégcr Béla, dr. Vietórisz József. Kiadó: Buta Sándor, az Ujságbolt tulajdonosa, Nyíregyháza. Kéziratokat a főszerkesztő címére kell küldeni: (Nyíregyháza, Város háza). Kéziratokat nem adunk vissza. Megrendelni Nyíregyházán a kiadónál lehet. * A Bessenyei érmet rajzolta Szalay Pál, Ja címlapot tervezte Tóth /. Lajos. ~ \
A „S z a b o lc s i S z e m le " éleíreQ ivása A »Szabolcsi Szemle« életrehivását esztendők hosszú sora óta türelmetlenül várja már a Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör barátainak tábora. A mi gyümölccsel ál dott nagy nyírségi kertünkben az irodalom, művészet és tudomány lombos koronája alá akarjuk gyűjteni — az irót és olvasót. Hasonlatosak voltunk eddig a földmiveshez, ki ragyogó szemmel nézi a hullámzó búzatáblát, de a magtár begyűjtött aranyát csak rézpénzre tudta felvál tani; mi az elszórt irodalmi tanyák termését gyűjtjük össze a »Szabolcsi Szemle« magtárába s megnyitjuk vaspántos ajtaját mindenki előtt, akiben feltalálni véljük a kultúra kenyérnevelő kovászát. A vidéki irodalom túlságosan el van rejtve a tekinté lyek árnyékába, alig juthat hozzá életadó napsugár. Csak Eger nevét ragyogta be Gárdonyi Géza boldogsága és Szegednek volt Móra Ferenc ékköves koronája. Kisvá rosok békés légkörében nem jut szóhoz a múzsa. Szépirodalmi lapunk nincs, ahol szárnyait bontogathatná a kezdő költő, vagy prózairó. A fővárosi lapokhoz vezető ut pedig telve van a kálvária fájdalmas állomásaival. Zárkózott körben élnek, mint régi lovagrendek, ahol fel vétel előtt az irodalom nemesi családfáját kell felmutatni. Napilapunk a híranyagon túl nem adhat helyet a legtisz teletreméltóbb művészi törekvéseknek sem, mert guzsbaköti reménytelen gazdasági helyzetünk, önálló könyv kiadásra pedig ki merne gondolni, ha csak nem akar szélmalom-harcot vívni a közönnyel? Azt se higyje senki, hogy az Írónak már a bölcsőben babérkoszorú van a fején; hosszú és verejtékes ut vezet az első levélig is. A tudós a kísérletek ezreit végzi talál mánya előtt s ha zsákutcába jut, meg nem alkuvó hevü lettel újrakezdi. A költő kinpadra feszíti magát, érzései nek tüze felemészti lelkét, a sikertelenség szárnyát szegi, de azért mégis újra meg újra a reménység arany ábja mártja tollát. Mennyi ismeretlen ember lehet a Nyírség ben, aki titokzatos rokonságot táplál a művészettel; ezek hez kell kiépíteni a bátorság országutját.
2
Szohor Pál: A „Szabolcsi Szem le“ életrehivása
Azután olvasót kell nevelni, mert a kritika tüzében kovácsolódik a nyersanyag az irodalom finom szerszá mává. Az olvasónak pedig más a természetrajza, mint a szerzőnek. Tudós, költő és művész mindig lesz, ha gá lyára ültetik is, ha éhezik, vagy ha boldogtalan. De ol vasni csak a megelégedett ember szeret, ha feláll a terí tett asztal mellől s a kandallónak fel van szítva melege. Akkor is »beérkezett nagyságok« felé fordul, vagy kétes értékű tömegregények szenzációit hajhássza. Pedig gyer mekünk nevelésében is az a legszebb korszak, mikor drága szemében először nyílnak ki az értelem színes vi- ' rágai. A »Szabolcsi Szemle« a Nyírség toliforgatóit gyűjti szüretre; boruk tüze a mienk, de mienk szenvedésük és bánatuk is. »
*
*
A »Szabolcsi Szemlédnek sok előfutárja volt már Nyíregyházán. Olyan időkben, amikor kisebbek voltak az anyagi gondok. De a kísérletek nem jártak soha tartós sikerrel. Nem az Írókban volt a hiba és nem a közönség ben. Ám akkor még nem rozsdásodtak be a könyvesbolt ajtajának sarkvasai, nem is ébredtünk úgy, rá az egymás rautaltság fájdalmas szükségletére. Nem uralkodott fe lettünk ilyen mértékben a főváros irodalmi centralizá ciója s igy nem is volt szükség ellene védekezni. Ez a védekezés nem párharc az ellenséggel, hanem egyszerű ösztönös létfenntartás. Magyar a magyarnak nem lehet ellensége, különösen, ha tollal, ecsettel, vésővel, vagy a húrok muzsikájával szolgálja hazája művelődését. Mi most tartósabb hajlékot akarunk emelni a nyírségi múzsának. , •
*
*
A »Szabolcsi Szemle« kiadványaiban meg akarjuk ho nosítani azt a régen óhajtott elvet, hogy a Nyírség — a nyírségieké. Azé a földé, amelyik Bessenyei Györgyöt adta a magyarságnak és az európai kultúrának és azoké az embereké, akiket Bessenyei lángoló szerelme ihletett és jegyzett el a magyar művelődésnek. A nyíri föld történelme bő aratás a regényírónak, költői: ódái szárnyalásra emelkedhetnek nagy férfiai emlékezetén, a
Vietórísz József: Bessenyei
3
szelíd lankák bájos arculata megtermékenyíti az ecsetet, Szabolcs vezér leszármazol örök modeljei a szobrász-1 nak, aszóké Tisza szürkén hömpölygő habjaiból zenei me lódiák szállnak felénk. Csak össze kell gyűjteni a bőség, földjének aratását. Mi, akik a szerkesztésre vállalkoztunk: egyszerű ma rokszedői leszünk a megérett termésnek. Szohor Pál.
B e ss e n y e i Ha lelkem a bús jelent megunta, Visszaröpítem a messze múltba: Tízszer tizenhat év távlatába, A szép, a bűnös Bécs városába; Szép abban, amit műveltség adhat, De bűnös abban, mit nem tagadhat: Hogy oly veszélyes, amily megejtő, Mert nemzetünkre halál e lejtő ! Nagy mohóságát az élvezetnek, Felvillanását tüzes szemeknek Látja, megérzi, meg is kivánja Az ős Szabolcsnak hős daliája; Hódít s meghódol a büszke testőr: Szép ez az élet, szép mindenestől, Álomvalóság, valódi ál om... Hol lenne párja a nagy világon ! De felriad, ha magába mélyed : Méltó-e hozzá e léha élet? Ha véget ér a bűvös varázslat: Hogy állja útját csúfos bukásnak ? S míg néma önvád pirítja arcát, Megvívja lelke szent, büszke h arcát: Forrong a belső nagy küzdelemtül, És szárnyra kapva magasba lendül! Csodás melegség támad szivében, Nagyobb a becsvágy, mint volt a szégyen. Mintha egy szózat zengene túlról, Mintha egy sóhaj sírna hazulról; A hosszú harcban megfáradt nemzet Mindent elvesztett, semmit se szerzett, Lent csúszva, mászva a föld porában Idegenné lett saját honában.
4
Vietőrisz József: Bessenyei
Nincs semmi kedve már a magyarnak, Búsulva vígad, boldog, ha hallgat, Múltat nem érez, jövőt nem ismer, Buzdúlni nem bír, talán nem is mer, Egymást nem érti, tanulni nem tud, Nagy feladattól megretten, elfut, Munkája meddő, nincs semmi vágya, Megélni gyenge, meghalni gyáva. Ez hát a sorsunk, hogy elmerüljünk, S dicsőbbet ennél ne érdemeljünk ? Kelet s nyugatnak véres határán Így senyvedjünk el siralmas árván ? . . . N e legyen átok rajtam s hazámon, Magam is kelek, őt is felrázom: Együtt ébredjünk tegnapról mára Nemzeti létünk öntudatára ! Fásúlt közönynek van-é mentsége ? Elsorvadásnak halál a vége ! Munkálkodásban keressük üdvünk, Sikert ne várjunk, amíg nem küzdünk ! Hajoljunk a jó példaadásra, De önbizalmunk karát ne lássa: Csak ott virulhat igaz szabadság, Ahol megszűnt a szellemi rabság ! Ha a magyar föld megreng alattunk, Mert a világtól messze maradtunk, S ha nincs, amit tán nem is kívánunk, Se irodalmunk, se tudományunk: Művelődésünk útjára térjünk, Szép magyarságunk legyen eszményünk; Művelt magyarság s magyar műveltség Egymást segítsék, egymást kövessék ! ... Bessenyeink, ha te mostan éln él: Mit óhajtanál és mit remélnél ? Alig lehetne többet kívánnod: Beteljesült a te fényes álmod ! De ha manapság köztünk forognál, Nagyon csalódva tovább álmodnál, S mint aki érzi közel halálát, Helyed minálunk alig találnád ! Van műveltségünk, de mi az ára ? Van magyarságunk, de mi a száma ? Műveltségünkért meghódítottak, Magyarságunkért megcsonkítottak; S ne legyen benne istenkáromlás, Nagyobb bajunk az erkölcsi romlás, Mely nem egyszerre okozza végünk, Hanem cseppenként szívja ki vérünk !
Dr. Éber Antal: Széchenyi és a Védegylet
5
Tudnál-e mégis felháborodni, Méltatlankodni, megundorodni ? Vagy szánakozva néznéd keservünk, Mit nem lehet már békén viselnünk ? Vagy fel se vennéd bús végzetünket, Látván, hogy sírját mennyire ássák ? Vagy fel se vennéd bús végzetünket, Mely pallosával sújt le, ha büntet ? Nem, nem ! te ismét csak megifjúlnál, Talpra ugornál, kürtödbe fújnál, Magad vezetnél új küzdelemre, Száz küzdelemből száz győzelemre ! Szállj le mihozzánk, új biztatást adj, Mert te az élet, az ifjúság vagy ; Sorsunk is úgy fog előre menni, Ha megtanultunk hinni és tenni ! Vietórisz József.
S ^ écf)en y i é s a V é d e g y le t Évszázadok óta folyt a harc az osztrák örökös tartományok és Nagymagyarország közti vámvonal és vámtarifa tárgyában. A vámszedés fejedelmi jog, ezért az országgyűlés a vámrendszer megállapításához alig szólhatott hozzá. így alakult ki oly rendszer, amely a magyar kereskedelmet és ipart teljes mértékben aláren delte az osztrák közgazdasági szervezetnek. »E rendszer célja az volt — irja Grünwald Béla — hogy Magyarországon gyárak és kézmüvek ne keletkezhessenek s általában semminemű ipar meg ne honosuljon, hanem Magyarország minden gyártmányt az osztrákoktól legyen kénytelen venni.« II. József megkínálja ugyan az országot az eddigi gazdasági politika elejtésével, a szabad ke reskedelem behozatalával és az ipar előmozdításával, ha a ne messég lemond adómentességéről és a közterhek viseléséhez meg felelően hozzájárul, de a nemesség nem fogadja el ezt az ajánla tot és igy a magyar közgazdaság szempontjából gyilkos rendszer továbbra is érvényben marad. Az 1843—44. évi országgyűlés List Frigyes vámvédelmi ta nainak hatása alatt is a vámprotekcionizmus mellé szegődik és feliratban kívánja annak kimondását, hogy a nemzet joga vámvi szonyait rendezni. Az erre adott királyi válasz teljesen kitérőViszont a kormány nem képes megakadályozni, hogy a főrendi és rendi tábla sok tagja másokkal társulva megindítsák az »Országos^ Védegylet« megalakítására irányuló mozgalmat, amelynek hatásaként a védegylet 1844. október 6.-án meg is tartja alakuló közgyűlését. Az egylet célja az »erkölcsi vámsorompó« létesítése. Tagjai becsületszóval vannak lekötve amellett, hogy hat évig csak
6
Dr. Éber A n tal: Széchenyi és a Védegylet
hazai iparosokkal dolgoztatnak és semmifék iparcikkből, amely ből belföldi kapható, nem vesznek és nem viselnek külföldit. A védegyleti mozgalomban élesen szembekerült Kossuth La jossal, aki a védegylet igazgatója lett, Széchenyi, aki úgy politikai, mint gazdasági okokból helytelenítette a védegylet létesítését. Sajátszerü alakulása volt a sorsnak, hogy a legnagyobb magyar« védegylet-ellenes állásfoglalását nem Kossuth-tal, hanem Deák Ferenccel szemben juttatta kifejezésre, abban a nevezetes és nagyértékü cikksorozatban, amelyet Deák szentgróti beszédjének megerőtlenitésére a »Jelenkor« hasábjain közzétett. Kossuth a »Pesti Hirlap« 1845. március 30—i számában szá mol be arról a beszédről, amelyet Deák Sz.entgróton az ottani fiókegylet alapítása alkalmából 1845. február 9.-én tartott. A be széd lényegileg a védővámok melletti érveket sorakoztatja fel igen okos és tetszetős formában. Az ország kereskedelmi mérlege passzív — csak pamutszövetekért évente 17 milliót fizetünk kül földre, többet mint amennyi exportunk, — már pedig egy elha nyagolt gazdaságot csak két módon lehet restaurálni, vagy a jö vedelem szaporítása, vagy a kiadás csökkentése által. Nincs te hát egyéb hátra, mint csökkenteni a kiadást = importot. »A fényűzés minden más országnak áldás, csak a magyarnak átok, átok azért, mert csak innét szívja külkezekbe a pénzt.« Ennek a nemzeti átoknak az elhárítására alakult a védegylet, amelynek megalakulását meggyőződése egész erejével támogatja. Deák véleményével szemben, amely a merkantilista iskola tantételeiből indul ki, Széchenyi a Smith Ádám által propagált szabadkereskedelmi irányzat hívéül jelentkezik. Mintha a mai idők világpolitikáját akarná elitélni, amikor megállapítja, hogy »kivinni akarni és ott készpénzért eladni valamit, bevinni viszont semmit — ez olly szép ideál, melly fájdalom csak költői vagjy gyermeki velőben létezik, gyakorlati élet mezején azonban kép telensége Az ország jólétéhez elengedhetetlen a külkereskedelem, már pedig »határon-tuli kereskedés és védrendszer, két ollyannyira különböző valami, mint hideg és meleg, fehér és fekete, világ és sötétsége Élesen kel ki az ellen az irányzat ellen, amely a mer kantilista tanítások nyomán egyedül a kereskedelmi mérleg egyen legéből akar következtetéseket levonni. »Nincs e világon rászedőbb mód, valami országnak gyarapodás, vagy hanyatlás felé indultát mérlegelni, mint e műtétéit ki- és beviteli tabellák sarkallatára állitani.« A továbbiakban Széchenyi a nála oly csodálatosan jelentkező gyakorlati érzékkel mutat rá a védegyleti mozgalom praktikus veszélyeire. Biztosra' veszi, hogy a védegyleti kötelezettség az ipar és kereskedelem demoralizálására ve^et, mert »általa szám talan kisebb kereskedő, szatócs, kézműves sat. egyenesen azon dilemmába sülyedt, hogy vagy csaljon, azaz honit írjon külkelmére, vagy bukjék«. Másfelől elhibázott rendszer az, amely »arra kény szerít, mikép a rosszabb drágábban fizettessék«. Végül helyte leníti, hogy a nemzet gazdasági tevékenysége mesterségesen hely-
Huszthy Jolán:
Találkozás
7
télén irányokba tereitessék. Ahelyett, hogy erőszakosan ipart aka runk teremteni, végezzük el előbb természetes feladatainkat, a mocsarak kiszárítása, árvízvédelem és közlekedési eszközeink ki építése terén. Mindezekből vonja le azt a következtetést, hogy »a védegylet a nemzeti test mostani állapotára nézve = méreg«. Nem kívánunk a vita politikai részével foglalkozni, csak a reform-korszak halhatatlan nagy alakjainak gazdasági felfogását állítottuk szembe. Ma már nem lehet vitás, hogy közgazdasági szempontból egyedül és teljesen Széchenyinek volt igaza. Az ő felfogását mindenben igazolták az események is. A kereskedők a bécsi árut a védegylet oltalma alatt mint magyar árut jobban és előnyösebben tudták eladni, Debrecenben a vásáron olyan kel méket árusítottak, amelyek egyik felén »Wien«, másik felén »Pozsony« volt olvasható, igy a bécsi gyárosok még jobb helyzetbe kerültek külföldi versenytársaikkal szemben. A közönség érdeklő dése is ellanyhult, ami az anyagi hozzájárulás elapadására veze tett — két évi bevétel összesen nem tett ki 20 ezer frt.-ot. Kossuth már 1846. augusztus '21.-én lemond védegyleti igazgatói állásá ról és ezzel a védegylet — ha formailag rövid ideig még fenn is marad — valóságban megszűntnek tekinthető. Ismételjük : az események rövid két év alatt teljesen igazol ták Széchenyi felfogását. Tudjuk azonban, hogy az események nek ez az igazságszolgáltatása sem most, sem 100 évvel ezelőtt nem döntötte el a közhangulat kérdését. Amint Viszota megál lapítja ,»Széchenyi fenti vitájával (a védegyleti vitával) nem ért célt... az ellentét közte és az ellenzék között megnagyobbodott, tekintélye csorbult és mind többen akadtak, akik nyíltan szembe mertek vele helyezkednie Dr. Éber Antall
T a lá lko zá s Rekkenő nyári délután volt. Az .aszfaltot mindenütt frissen locsolták az üzletek előtt s igy óvatosan kellett lépni a sáros csatákban, amihez bizony falusi asszony létére nem nagyon szokott hozzá. Náluk, a homokos kis nyíri faluban, ha futó zápor jött, csak leverte a .port és egy negyedóra múlva már olyan lett újra az ut, mintha finoman süppedő szőnyegen járnának. Az őszi és tavaszi esőzések idején meg akár hétszámra sem mozdult ki a papudvar ról, ha meg a csirkéket, veteményes kertet ügyelte, felhúzta az ura nagy botosait, amikről aztán az egyházfi kapargatta le a hetes sarat. Most megállt a kirakatok előtt. Vásárolni kellett volna a szűkén hozott pénzből, de meg csábította is a sok fénylő, szivárványló holmi; az álomszerű csipkeingek, szines, kerek szappanok, ékszereskazettákhoz hasonló parfőmösüveg-tartók, amiket csak igy, üvegen keresztül láthat az ilyen kis tisztelem tesné. ‘ : | ! ' f De aztán tovább ment és kék szemében józan melegség támadt a gyer mekzoknik és parányi trikók láttán:
8
Huszthy Jolán: Találkozás
— Ilyen kellene Jankónak is — és álmodozó tekintete előtt újra csak feltűnt a petoniás falusi kert, benne parányi szöszko fia a játékgereblyével és ásóval, inig a keit .sarkában az ura figyelmez rá, vasárnapi prédikációra való készülés közben. Jó méhdongást hozott messziről a szél, csak az ő fü lébe, mert köröskörül mindenütt hatalmas lármával élt az utíóa s a jövő-menő emberek szürkén, gondokkal terhelten jártak a délceg termetű, szép, szőke papné körül. Valaki jött szembe. Szürke volt az is, fakó és fáradt. De egvszercsak meg világosodott, kiragyogott, mint a nap és két kar tárult lendülve az asszony felé. — Mese? Inczédy Mese! Igazán te vagy? — Inka! No nézd, meg se ismernélek! — borult rá és összekapia két! karját a hála megett. Az emberek lökdösődtek, meg is álltak egy pillanatra, mosolyogva a vi haros találkozáson, ö k azonban nem láttak semmit a hirtelen jött szivdobogtató örömben, hogy egymásra bukkantak így, hosszu-hosszu évek után. Lázasan özönlöttek a kérdésok, feleletiek, mialatt mentek az áradatban, maguk sem tudva, merre. — Mi van veled, Inka? Tanítasz? — Igen, hogyne. És te? Hallottam, férjhez mentél. — Már hat éve. Egy fiam is van. — Ne mondd! És az urad? Csányi Feri, ugye? — Dehogy — és az asszony felkacagott hangosan. — Csányi Feri? Hol van az már! Isten tudja, mi lehet vele. Nem fiam. Én férjhez mentem, egészen rendes recept szerint: a tanitókisasezony a káplánhoz. Persze előbb megválasztották az uramat, Sipos Kálmánnak Jiivják, jó papos a neve is ugye? Azóta ott élek a falunkban, főzök, takarítok, kertészkedem, tyúkot, kacsát nevelek, meg néha leveleket írok a lányoknak. — Érdekes — nézett el maga elé Inka, — hogy te otthagytad Csányi Ferit. Aztán felkapta a fejét. — Kivel levelezel? — Ó sokkal. Majdnem mindenről tudok. Peti, emlékszel Peiironvák Emmusra? Olt ült az ablaknál, a harmadik pádban, ő férjhez ment egy tanítóhoz, a Felvidéken, mindketten tanítanak, nekik is van egy fiók. Korom Böske meg nagyszerű szerencsét csinált, egy igazgató-főmérnök vette cl, saját gyára van és havonként kétezer pengő jövedelme. A kis beteges, csúf, vézna Böske. Azt mondják, gyönyörű asszony lett belőle. — Ne mondd. El se tudom képzelni. — Pedig ugv van. Mirjuska jrta. Emlékszel Palatitz Mirire? Nemrégen kaptam levelet tőle. — Mi van vele? — Elvégezte az Erzsébetet, az Apponyit. Nyelvszakos volt és az utolsó vizsga előtt megkérte egv vasutas. — A szamár persze hozzáment — csúszott ki Inka száján prepás hir telenséggel a szó. — Legalább a vizsgát letehette volna. Mirjuska! Kis kes keny, vékony leány volt, — mosolygott tünődözve maga elé. — Mindig tanult. Emlékszel, milyen eszeveszett tavasz volt, a háború utolsó évében? Mi a könyvet se birtuk a kezünkben tartani, olyan vadak voltak a hegyek, az a sok kései ibolya a hegyoldalban! Mikor az egész internátust kivitték,
Huszlhy Jolán: Találkozás
9
szombat délutánon, belefeküdtünk a fűbe és hengerbuckáztunk, mi nagy kamaszok, hogy a fehér matrózbluzunkba mind beletört a fül Miri meg csak magolt, magolt. És mire? Vasutiasné lehetett volna belőle amúgy is, ha velünk bolondozik. A szent Mirjuska, láml — Te Inka, hát a sétatér? Emlékszel? A sok tüzér, baka, hadnagyok, főhadnagyok, zászlósok, hemzsegett tőlük az utca. Mindennap szólt a katonabanda, mikor vonultak a menetszázadok. 0, de szép idő voltl — Az igen. Az szép volt — merengett most Inka is mosolyogva. Eléjük tűnt az álomváros szivfájditóan, mert tudták, hogy az is meg halt, eltávozott az elsuhant fiatalsággal. A kedves, felvidéki határváros, kék hegyeivel, amikről oly vadul rohant le a szél tavasz kezdetén, hozta a nyugtalanító friss illatokat a korzóra, mely ragyogott a négy éven ke resztül, mig naponkint átvitték őket délutáni sétára, párosával, sürge tett, aggódó tempóval a bentlakó tanámő-nagysádok. Igen, még ez a régi módi címzés járta: Rózsi nagysád, Stefi uagysád, amin olyan sokat nevet tek, mig meg nem szokták. Visszarévedt a korzó édes zsongása, a kalonasarkantyuk és kardok és a tüzes, halálbanéző szemek a sapka alól. Olyan mindennapi volt akkor, hogy valaki eltűnt egyik délután a kávéház sarkáról és egy hét múlva hősi halálhírét hozták. És a lányok! Ezek a nevetős, friss leányarcok, amelyek úgy világítottak az intemátusi alkonyatokon, mint egy-egy forró, fehérszirmú nagy virág. Az egész tüzelő szép ifjúság visszaneveteLt most, ködével, zavarával: a sugdosó esték télen, amikor összebújtak a kályha körül négyen-öten vacsora után és vicceket mondtak a könyv felett, vagy lázas, bor zongató kiváncsisággal feszegették a lét titkait, amelytől leányosan irtóztak és amely mégis vonzotta őket. .Hányszor elkérdezték összekulcsolt kézzel: Mi lesz? Milyen lesz? És jöttek a feleletek nagyképűen oktatva, felsőbbséggel és mégis kocódó fogakkal a kilesett titkokról, menyasszony és asszonybarátnők vallomásairól, amiktől összerázkódtak, de mégis, kérdezni, foly tatni kellett tovább. És Iáin, hogy túl lehet esni mindenen. A valóságban az élet nem olyan borzongató. Szépen, józanon lehet vele szembekerülni, mikor már itt van nak azok a nagy titkok, amelyek iine mivé zsugorodtak: egy zokni, kis trikó Jankónak, vagy spórolt pénzen függöny a vendéghálába. És a másik, a lány nak maradt szemében a titkos méregctés: — Elhíztál te is, fiam, hol a haj dani szépség, költészet, titokzatosság? De az álomképet forgatni kellett tovább. Egymásra néztek csillogó szem mel és a régi prepahangon kérdezgettek megint: — Hanem öreg, mi van veled? Csak beszélünk itt a többiről, de te, le hogy vagy? Mit csinálsz? — Kérlek, én még liajadoni sorban hervadozom. Nem is megyek férjhez. — Ugyan, miért ne mennél? — Mert nem visznek — kacagott fel Inka diákos szeleburdisággal. — Én vagyok a csúnya lány, aki petrezselymet árul a bálokon, aki bátran grimászl vághat a férfiak felé, úgysem veszik észre és aki szépen megtartja szűzi koszorúját és papol, tanít egy kis oláh faluban, mig megy az idő a feje felett. — Te letetted az esküt?
10
Huszthy Jolán : Találkozás
— Mit csináltam volna? Fiam, mi ott megszenvedtünk, én mondom ezt neked. Amikon mi keresztülmentünk, sok volna még hallgatni is. Ol vastad a Zátonyi? Nahát, lehet valami fogalmad akkor. Gondold, én, aki egy szót sem tudtam oláhul és utáltam őket, most úgy beszélek velük, mint egy ügyvéd. De kell is perelni azért a falat kenyérért folyton. Erről ne is beszéljünk, Mese. Inkább arról, ami volt. Téged ugye, Emőkének hivtak a lányok? Tudod, mi van Zétával? Friedwalszky Ila, ott volt az ágya a Józsa Irmusé mellett. A szép, feketeszemü Zéta. Mindig hecceltük, hogy bomlik utánad és elpirult, amikor te ránéztél. — Emlékszem, hogyne ■— zavarta meg a furcsa eudók. Mesét, aki visszafiatalodott tizenöt esztendőt és a szépjárásu, karcsú, magas szőke leány lett, felhős, ábrándos szemű, aki úgy járt a többi közt, virágzó szépségé ben, mint egy ábnodozó, ringó, viriló gyümölcsfa. Csupa zavar volt akkor az élet. Mindennek szerelemize lett, még az internátusi kis silány bokrok is mintha megbomlottak volna, ahogy sétált köztük, könyvvel a kezében, nagy, kék sálkendőjével a vállán és magolta a lélektant, pedagógiát és közben érezte a lányok elismerő, simogató és irigy pillantását, már ahogy szokott az ilyen zsúfolt méhkasokban lenni, ahol valami fülledtség árad a sok öszszefojtott, rezgő, jókedvű, fájó érzésből és bizony néha tévutakra fut a lélek. Otthon megvan még valahol egy régi skatulyában a leglángolóbb szerel meslevél, amit kapott valaha képesitő előtt Zélától, az álmatag feketehaju, feketeszemü nagyleánytól, aki előtt mindig zavarba jött, ha szólni kellett hozzá. Lám most is. Milyen ostobaság. Lángbaborul, ahogy kérdezi: — Mi van vele? — l e nem tudod? Férjhez ment. Valami boltos vette el, gazdag em ber, autót is tartanak. Kél fia van már, a sógomém odavalósi, ismeri őket jól. Egy fényképet is mutatott róluk. Ilára rögtön ráismertem. Nem sokat változott, csak egy kicsit kövérebb,, meg a nagy grétcbenhaja helyett bubifrizurája van. Igaz, te nem is vágattad le a hajadat? — Dehogynem. Csak most már növesztem is. Nem állott jól. Meg falunk, tudod, tizkilomélerre az állomástól, az ember örül, ha félesztendőben egyszer be tud jutni a városba. Ott nem lehet igy divatozni, egy vala mirevaló borbély nincs a környékein. — Persze. Meg kár is a te gyűrűs, omló kis kontyodért. Igazi kis tiszteletes asszony vagy, Mese, csak egy kicsit meghiztál. , I — Az idő, fiam. Korosodunk. Tornyosodnak az évek felettünk — akart i bánatosan mondani, de valami olyan hihetetlen kedv fogta el, hogy kirobbant belőle csufolodva a nevetés. Inka vele nevetett. Dülöngőztek összefogva, mint hajdanán, amikor mindig úgy érezték, mintha be volnának csípve egy kicsit. Most is. Hát hogyne volna kacagtató, hogy ők, az egykori csibészek igy megöregedtek és már Mese komoly anya, hihihi, méltóságteljes tiszteletesasszony, akinek a ké pét egy falu lesi, amikor beül a templomba és ő, a másik, besavanyodott jó vénlány már s a falujabeliek nem is sejtik, hogy tud pukkadozni, ha egy sánta kutya véletlenül elszalad előtte. Mentek, mentek vigan, már átvágtak a Belvároson és eléjük kéklett az ég a Duna felett. Itt megállották. Jó, hűvös fuvallat szaladt szembe a vízről, meglebegtette a hajukat, ruhájukat, még a mosolyt is az ajkukon, mely oly tünékeny volt, mint az álom. Mese felsóhajtott s megszorította a kis sovány lány karját.
Huszthy Jolán : Találkozás — Milyen jó, hogy találkoztunk, Inka. — Jaj. nagyon boldog vagyok én is. — Te meddig maradsz? — Szeptemberig. Itt lakom most a bátyámeknál. És te? — Én csak holnapig. Holnap dél ben már utazom. Vásárolni jöttem fel. Függönyöket, meg szőnyeget. Régen spóroltunk már rá. — Te — ötlött most az Inka eszébe. — Tudod-e, hogy itt van Stefi nagysád? A nőképző igazgatója. A drága Stefi nagysád, aki úgy tudta magyarázni az irodalmat. A régi jó Beöthykét. — Stefi nagysád — és Mese arcán a mosoly boldog rajongással tün döklőit fel újra. — Jaj, hogy imádtam valamikori ' — Igen, emlékszem. Ti egy páran bomlottatok után, jó internátusi szokás szerint. Te voltál a könyvhordó inasa. Megállotl villanó szemmel: — Tudod mit, Mese? Meg kellene látogatni. Most rögtön. Én tudom az utcát, itt van nem messze, tavaly voltam is bent az intézetben, de akkor nem találtam ott. Kiváncsi vagyok rá, milyen. Rajta is fogott az idő, biztosan. Hány éves lehet? — Várj csak. Huszonhét volt, mikor képcsitőztünk. Annak tizenöt éve. Most negyvenkettő. — Na! Akkor jól nézhet már ki ő is biztosan. — Én még az esküvőm előtt irtani neki. Arra válaszolt. — Gyerünk, gyerünk — gyorsította Inka a menést. Átvágtak a hidon, majd egy pár kis budai ubcán. Végül ott állottak a nagy téglaépület előtt. Mese szivére szorította a kezét. — Megismer vájjon, mit gondolsz? — Téged biztosan. Hisz a lieblingje voltál. A pedellusné jött szembe rájuk. Egy mord, barátságtalan asszonyság]. — Kit tetszenek keresni? — Az igazgatónő őnagyságát. Morovitz Stefániát. — Milyen ügyben kérem? Mert iskolai ügyekben csak délelőtt fogad. — Ó nem. Nem iskolai, csak privát. Régi tanítványai vagyunk. De az asszony nem lett barátságosabb. — Sokan zaklatják, dehát kérem, nekem mindegy. Ott a lakás, abban a belső, külön épületben. Tessenek majd csengetni. — Ne menjünk — húzta meg Mese az Inka ruháját. — Na, ha már idáig jöttünk! — és Inka elszántan indult a félelmes zárt ajtó felé. A csengetés és az ajtónyitás közölt végtelenül hosszúnak tetszett az idő. Most m!ár Inkának is kedve lett volna megfordulni és a régi prepa-> futással kivül lenni, de a pedellusné őrt állott az udvaron és kiváncsian nézte őket. Végre megnyilt az ajtó. Egy öreg cseléd nézett ki rajta. — Az igazgatónő ő nagyságát keressük — mondta Ilka mosolygó bá torsággal. — Kit jelentsek be? — Régi tanítványai vagyunk. Még a Felvidékről. — Tessék kérem — és félreállott, hogy belépjenek a virágos, csupaüveg hallba, a vesszőből font bútorok közé.
12
Huszthy Jolán: Találkozás
A cseléd eltűnt az egyik ajtó mögött, ahonnan beszélgetés hallatszott, Újra sokáig kellett várni, csendben, befelé hegyező fülekkel és lassan elhatalmasodó izgalommal. A szivüket már a torkukban érezték. — Nem fogad, meglásd — * mondta Mese gyáván. — Miért ne? Nem vagyunk kéregetők. Újra összeszoritott szájjal állottak tovább és szétleskődtek az ajtókra és képekre. » — Te, erre a kis csendéletre emlékszel? Ott volt a szobájában. Mese már nem tudott felelni, mert tárult azt ajtó és megjelent ő, a hajdani bálvány, a szép, sudár halványszőke tanárnő, titokzatos finom mo solyával és zavartan lépett eléjük. — Kezitcsókoloin — mondták mindketten és kislányos komplimenttel hajoltak a keze fölé. — Nem tetszik megismerni, ugye Stefi nagysád? — De igen, igen, hogyne. Csak a nevük. Várjanak csak, mindjárt eszembe jut. — Csiszár Ilona — vallotta Inka szerényen. — Persze — csapta össze a két. — És maga Inczédy Magda. A kis szőke Magda, hogy is? Mese, persz, igy hívták a lányok. Tessék, jöjjenek be erre, ezen az ajtón. Az unokanővérem van itt a kisfiával. ^Egyéves kisbaba, sok baj van vele, de roppant aranyos kis jószág. — ó , ha vendégek vannak — torpant meg Mese, — akkor a vilá gért se .. . — De csak jöjjenek, egy másik szobába vezetem magukat. így, itt nem zavar bennünket .senki. Foglaljanak helyet és most meséljenek. Hogy van nak? Maga Mese férjhez ment, ha jól emlékszem. — Igen. — És ki a férje? — Sípos Kálmán. Református pap. — Úgy. És maga? — fordult Inkához. — Ért tanítok. Erdélyben. — Erdélyben? — vonta fel a szemöldökét. — Az egyháznál? — Nem. Állami vagyok. — Akkor persze letette a hüségesküt. És jól tud románul is. — Kellett — mentegetőzött Inka. De már a márványarc hűvös mo sollyal nézett el fölötte és kérdezte a másikat, a Mesét, aki valamikor is közelebb állott hozzá. Hányszor bevitte magához a szobájába és finom kis süteményeket adott neki, azután dolgoztak együtt, az internátusi kimuta tásokat s szándékát, amiket mind rá lehetett bízni a komoly, szép szőke lányra. A kérdezgetés közben azonban szünetek támadtak, amikor gyerekvisitás és feddő becesző hallatszott a bezárt ajtó mögül. Elfogyott az együttgombolyitott fonál, ami az előbb, amikor csak ketten voltak, kifogyhatat lannak látszott. Közös emlékek? Erről nem is lehetett beszélni. Ott volt a válaszfal, öt, a tanárnőt nem érdekelték hajdani diákcsinyeik, amikkel felforgatták az intelmátus rendjét és csak bosszúságot okoztak. Az életük külön zártan morzsolódott a négy esztendőben és csak a levegő volt közös, a csipős-balzsamos, pezsditő erejű felvidéki levegő, ami most rájuk zudult' ezen a hanyatló nyári délutánon, ahogy egymás arcát látták, megrabolva az ifjúság tüzes hamvasságától.
13
Horthy István verse
— Milyen nagy a kisfia? — érdeklődött udvariasan tovább újra csak Mesétől. Mese halkan felelt, mint a jó, illedelmes tanítvány, aki a szék szélére is alig mer ülni a felsőbbrendü lény előtt, aki mindig a megsemmisülő! érzését kellette benne. Inka is csak feszengett, lázfoltokkal az arcán, amit az iménti kis finom rendreutasitás lobbantott rá. Beleszólt néha a beszédbe, de a kris tályszemek csak szórakozottan tévedtek rá egy-egy pillanatra és már megint a másikhoz intézte a szót mosol, jósán és mégis valami megközelíthetetlen, zárt hűvösséggel. A Felvidék bája, meleg, lázas édessége, amit a szivükben hoztak ide, tűnni, foszladozni kezdett és egyszercsak nem volt sehol. A nevek üresen csengtek, hisz nem lehetett körülfonni az élő történet tarka, izgató koszorú jával. Csak egy szót tűzhettek melléjük, egyetlen szürke, csupasz szót: Józsa Irmus? Igen, férjhez ment. Kérészy Irén tanít, Jósfay Ida, ő Amerikába ment. Az egyik nagybátyja jött érte és kivitte. Klonfár Böske, a szép, ka cagó Böske pedig meghalt t(időrészben, két évvel a képesítő után. Kadarász Rózsi tanít és a többi Irén, Margit, Kató, Ica, a sok leánynév mind egy-egy foglalkozássá leegyszerűsített fogalom most már: tanítónő, vagy asszony. Ez lett a sok színes, tündöklő lepkéből, álomból, virágból, színből, hangu latból, lázból, tervből, ami ezt a sok hajdani fiatal életet jelentette. Megürült minden körülöttük — érezték keserű filozófiával, amikor egy hosszabb szünet után felállottak és búcsúzni kezdtek. Még utánuk halllatszotl a kötelező szólásforma: — Csak keressenek fel máskor is — de már kívül voltak és szabadon lélegzettek fel az utcán. összefogóztak megint pajkosan, mint valami éretlen csíny után, ami nem úgy sikerült, mint ahogy eltervezték. — Hát kellett ez nekünk? — tört ki végre Inkából. Mese is csalódottan nézett maga álé: — Más lett. Nem a régi már. Egy kicsit megöregedett ő is. — Ajjé, kicsit! Kész vénlány már ez, minden igazgatónősége mellett is. Eh, bánja az ördög! Gyere, üljünk be valami cukrászdába és legalább egy jó nagyot eszünk a mai nap örömére. Újra felcsillantak a régi bűvös diákszóra, egy cinkos kacsintást vál tottak és felbugyborékoló prepakacagással mentek a Dunahid felé. Huszthy Jolán.
E m eli fejjel Lőrét szüretelnek, amerre én járok, Előttem nem út áll, de széles, nagy árok, Pacsirtaszó helyett nékem csóka károg. Szikes a barázdám, foltos a vetésem, Ahol szeretetet mérnek, ott lekésem, Fojt a nemtörődés, nincs menekülésem.
14_______________ Horthy István és M. Juhász Margit verse Szemfényvesztés kell ma, nem legény a gáton. Ezt én nem cselekszem, ezért nincs barátom, Az Igazság bujkál, mindenütt azt látom. Mindenható nagyúr a felséges Érdek, Országa óriás és híve tömérdek, Ennek leborúlni: az, mihez nem értek. Vad, haragos tenger minden földi pálya, Aki reszket tőle, ne szálljon ki rája, Gyenge, kicsi bárka a vihart nem állja. Én inkább a szélvészt, mint a börtönt járom, Nem hajlik a térdem, bármi nagy a károm, Szebb a szabad homlok, mint a gyémántjárom. Emelt fejjel megyek egyenest előre, Nem nézem, lépek-e közben lápra, kőre ? Az, amibe futok, tárt kar-e vagy tőr-e ? Közöny, megnemértés nem kedvetlenít el S reményemből a sors akármennyit vitt el, Hajtom a hajómat törhetetlen hittel.
Horthy István.
A lá n y éjfélíő l m ozdulatlan . . . (Emlék egy májusi napról.) Szekéren vár a bolt előtti a férfi. Tikkadt fejét a két ló összedugja. (A kirakatban nagy ezüst koporsó.) Az ég alján sötéten gyűl a jelleg, S a világzásban álló nagy akácok A kék felhők előtt fehéren égnek. A boltban sötétkendős asszony jár-kél, Koporsót választ bő aranyozással, Bádogvirágos koszorút rá kéket, Fátyoll és szemfedőt illendőkrpen. Friss széna közé illesztik be gonddal, Felcihelődnek, bólintanak némán, S a férfi lassu-tempósan elindít. Kint, ütköző Icalászolc közt a dombnál, Konkolyvirágos düllők zöld szigetjén, A felriadt ablaku tanyaházban Fekszik a lány, éjféltől mozdulatlan. Kalász haján már szárad a verejték, Már egymást kulcsolják a néma ujjak, S nagy lilomszál megdermedt kezében. M. JUHASZ MARGIT,
Sasi Szabó László verse
Öreg óra, - k ö ly ö k óra Lassú ütemben, méltóságosan Ketyegve járt az öreg óra. Tik-tak... Kényelmesen, öreg tempóra Sétálgatott a sétálója .,. Tik-tak ... tik-tak . .. Nem minden toronyba, — csak ritka házba. Es az idő is elmélázva Folyt, — folyt, — jolydogált... — Öreg malom a vén Dunán Hajtotta lassan a mát... a m át .. . Örök keréknek változó fog át... Tik-tak... T ik -ta k.., így szálltak — lassan — ereszkedve Nehéz pondusok a hosszú láncon... És telt az idő a delizsáncon ... Öreg ur sétált kötornácon ... Alabárdosa meg lent a sáncon ... Tik-tak ... tik-tak . .. És a ma ? Hej a ma Ideges röpke szapora. Nemcsak a tornyon, de minden házba Rohan az óra tucatszámra Szeszélyes, beteg ideglázba ... Karkötőkön lóg, mint csecse-becse És beletörpült az órazsebbe. Ott ver, kalapál hajszálrugóra A mai óra, a kölyök-óra ... Tiki-taki ... tik-tik . . . Tiki-taki-tak ... 5 rohanunk mi is. Tréningbe. Edzve. Jaj! Nem órára! Jaj nem is percre! De másodpercre ! ! T ele gráfálunk ! T elefonalunk ! Berlintől Pestig meg se állunk... Útközben eszünk ... vonaton hálunk . . . Hajszálrugóra jár az idegszálunk. Kerekes kocsm a... Háló fülke. Szapora é le t... Ürge-fürge. Tiki-taki... tik-tak . .. S amig rohanunk, amig repülünk ... Az idő is elszáguld felettünk És élni egy kicsit — elfeledtünk... Tiki-taki-tak. Sasi Szabó László.
15
16
Szentmiklósi Péter: Hivatásosak, műkedvelők és kontárok
H ivatásosak, m ű k e d v e lő k é s k o n tá ro k A képesitelt. iparos és szakember munkáját bizalommal fogadjuk. Na gyon megbánjuk, ha műkedvelő asztalossal javittatjuk meg antik bulorunkal, vagy hegedűnket és zugiiásszal csináltattuk meg egy fontos szerződésün ket. Mégis hányszor kellett csalódnunk egy-egy elismert szakember mun kájában. Hányszor volt segítségünkre egy-egy rendkívüli helyzetben vagy egészen különös kérdés megoldásában, amikor a szakember nem vállalta a felelősséget és nem mert tenni semmitsem, olyan ember, aki nem volt szakmabeli. Az irodalomban is mindig a »szakember«-től, a »hivatásos« írótól, a professzionistától várja a nagvközönség azt, amire lelki szüksége van. A műkedvelő munkáját egyszerű kézlegyintéssel szokta elintézni. Pedig nem minden »hivatásos iró* valódi iró is egyszersminl! Nem minden ügyes és gyakorlott tollforgalónak van ugyanis értékes mondanivalója. Csak azért, mert a kiadó vagy a nyomdász egy-egy simalollu embert üzemében hasz nosan tud foglalkoztatni, annak az embernek az Írása még nem érték a jobbizlésü ember számára is. A céhbeli iró sokszor csak kényszerűségből lett irómunkássá és korunk kiadói és munkásviszonyai mellett számára gyakran idegen, sőt ellenszenves tárgykörben és világnézeti síkon kell mozognia. Gyakorlata és az irodalmi eszközök felhasználásában való ügyessége átse gítik ugyan keserves munkáján, de remekművet alkotni nein tud. Erre csak független és kedvtelésből iró ember képes. A legnagyobbak termé szetesen ebben is kivételek, bár kedvére Írhatott még alkalmazásban is a leg több (pl. Shakespeare) és majdnem mindenki biztosítóit magának olyan függetlenséget,, hogy végül is kedvtelésének élhetett (VValter Seolt). A műkedvelő akkor ir, amikor kedve van hozzá és arról ir, ami minden tárgy közül a legkedvesebb neki. Őt nem kényszeríti senkisem, a benne fel halmozódott mondanivaló maga tör utat magának. A hivatásos iró csak játszik az irodalmi eszközökkel, mint a zsonglőr az üveggolyókkal és a tárgy gyakran csak arra való alkalom, hogy képességeit gyakorolja rajta. A műkedvelő nem az eszközöknek a bűvésze, csak birkózik a szavakkal és mondatokkal. A műkedvelő a tárgyát fogja, tartja és gyúrja, dobálja s egy pillanatra sem válik meg tőle. Szerelmese, megszállottja annak, amit mondani akar. Az ihlettség gőze duzzasztja és hajtja előre a megformálás munkájában. Nem ér rá válogatni a kifejező eszközökben, azt kapja fel, ami kezeügvébe esik. Rohan hanvatt-homlok előre, hogy gondolatait és el képzeléseit minél gyorsabban elsüthesse; a közlés felszabadító erejével könynyit magán. Néha el sem rendezi anyagát, csak kirobbantja egv-két szóban és mitsem törődik azzal, hogv siker vagy kudarc lesz-e belőle. Nem hatáskeltés a célja, hanem az önmegszabaditás, az önmegtisztitás és önmegnyug tatás. A műkedvelő nem szakember, mert nem ura az írás technikájának, de kontár sem, mert eredeti meglátásai és tartalmas mondanivalója tekinteté ben gazdagabb az u. n. hivatásos átlagirónál. A műkedvelő nem kontár és a kontár sem műkedvelő, hanem betolakodó idegen, üres törtető, aki csak mások gondolatait és tárgyait formálja meg néhány rosszul eltanult fogással. Legtöbbször egy cél vagy alkalom számára »dolgozik« és csodá latos szívóssággal tukmálja rá »munkáját« olvasóira. Nem alkotni akar,
Szentmiklósi Péter : Hivatásosak, műkedvelők és kontárok
17
hanem egy ügynek szolgálni, olykor nemes vagy kívánatos közcélnak, leg többször azonban személyes érvényesülésén fáradozik. A sok alkalmi iró és költő, vagy szórakoztatva oktató és tanítva gyönyörködtető darabkészitő és regény csináló mind kontár. Mindenütt olt van, ahol a szakmabeli és az iroda lomkedvelő adott találkát egymásnak. Itt aztán magát hol hivatásosnak tolja fel a műkedvelő fölé, hol a műkedvelő szerény álarcában lép fel a hivatásos mellett és kétszeresen árt az irodalom ügyének. A hivatásos irót még jobban elidegeníti az irodalmat gazdagító müszerető literátortól, pedig a kettő csal. egymást támogatva tudna értékes irodalmat csinálni. A kettlő közé ékelődve a műkedvelőt elzárja a hivatásos Íróval való termékeny szövetkezéstől. A három Írói tipus természetrajza kulcsot ad a kezünkbe az Írók müveinek elemzésére és értékelésére. A hivatásos iró nemcsak hivatásának, hanem foglalkozásának is te kinti az irodalmat. Hivatott Írónak tartja magát a műkedvelő és a kontár is, de a eéhbeliség tudata és a beavatottság fölényes önérzete nélkül. A napi lapok és egv-kél közismert képes folyóirat Írói azok, akiket hivatásosaknak mondhatunk; a legtöbb folyóirat írói azonban csak műkedvelők az írás mesteremberei szemében, holott jóval súlyosabb és érdekesebb közölnivaló juk lehet, mint azoknak. A kontárok állásuk és különleges misszióik alapján itt is, olt is Íren fent esek és az irodalom köreit és intézményeit a maguk különleges céljai számára ügyesen lefoglalják. Pedig a hivatásos átlagiró üres szalmát csépel és kitaposott vágányokon szalad a műkedvelő iró ösztönzései és meglátásai nélkül; ez pedig nem fogja megtalálni a közönséghez az utat a hivatásos iró bevált eszközeinek és felkészültségének mellőzésével. Ne feledjük el, hogy eleinte minden nagy iró műkedvelő volt és minden ujitó sokáig műkedvelőnek számilott; később mégis az ő Írásmódja lett az elfogadott irodalmi stílus és annak ápolói és utánzói a hivatásos .írók. Csokonait korának legtanultabb bírálója, Kölcsey, ízléstelen, túlzó műked velőnek tartotta és nem tudta meglátni benne az őserejü költőt, az újszerű lírikust; Petőfit az Athenaeum Írói Bajzával és Vörösmartyval együtt valami furcsa szerzetü kóbor diáknak nézték; sohasem barátkoztak volna meg népies, közvetlen hangjával és haragos kitöréseivel: ők »hivatásosak® voltak. Petőfi pedig csak amolyan »befejezetlen« verselő; Katona József nem érte meg, hogy a hivatásosak elismerjék és befogadják, Vajda János, Komjáthy Jenő, Reviczky Gyula mindvégig befogadatlanok maradtak; Adyt sokan még ma sem tekintik befejezett nagy lírikusnak; sokáig mindenki csak nagysikerű, de különös műkedvelőnek tartotta, akinek csodálhatjuk ugyan megragadó látomásait és szerencsés kifejezéseit, de következetlensé gei, szertelenségei és gyalulatlanságai miatt klasszikusnak, remekírónak, szó val hivatásosnak nem akarták elismerni. Hogy valaki hivatásos, műkedvelő vagy kontár az irás művészetében, az nem jelent fokozati különbséget, hanem minőségi különbséget, irói jel lemet. Bennük három esztétikai és lélektani egyoldalúság öltött testet, mint ahogyan a csontos, izmos és hájas ember három különböző testi típust áb rázol, de nem fokozatot. A lélek tevékenysége szierint: a tudás, az érzelem és az akarat túlsúlya szerint, az irodalmi alkotó munkában háromféle irodalmi müvet eredményez.
18
Szentmiklósi Péter: Hivatásosak, műkedvelők és kontárok
A forma és a kifejező eszközök biztos alkalmazása mellett érdektelen tárgy és mérsékelt érzelmi élet — a hivatásos átlagiró müve. Laza szerkesztés és darabos stílus mellett eredeti tárgy és gazdag érzelmi színezés — a kö zepes műkedvelő írása. Érdektelen tárgv és mesterkélt irásmodor mellett célzatosság, a meggyőzni, vagy oktatni akarás állandó kiütközése — a kontáriró és — költő alkotása. Az egvik tad Írni, a másik szeret im i, a harmadik akar im i. Ezek az egyoldalúságok csak kisebb íróknál szembetűnők. Ezeknél az olvasó azonnal meg tudja állapítani, hogy kivel áll szemben. De azért az írás legnagyobb mesterei között is találunk efféle tultengéseket és egyol dalúságokat az egyik vagy a másik irányban. Szigligeti Ede pl., aki több mint száz színdarabot irt és negyven éven át állandó müsorirója volt a Nemzeti Színháznak, a hivatásos nagy iró fajképe. A színpadnak és a szin- ’ darabirásnak minden csinját-binját ismerte, a tudás volt érvényesülésének az alapja. Hatásosan kiélezett jelenetei megdöbbentenek, de tárgyai és hő seinek a sorsa nem indítanak meg; tragédiáiban a tragikum nem teljes, vigjálékaiban a komikum mesterkélt: minden csak kápráztató színház, de nem az emberi sorsnak átélés alapján való ábrázolása. Főerénye az irnitudás, a technika ismerete, bámulatok gyakorlata és rutinja. Vele szemben pl. Madách Imre, aki alig egy-kél drámát és néhány költeményt irt, a fenséges műkedvelőnek a tanulságos példája. Az irói mesterség n“m volt kenyere; a kifejezés eszközeinek a használatában sem elég jártas, sem elég válogatós nem volt; az írástudás benne nem nőtt nagyra; alakitó és egyénitő ereje csekély volt. Tárgyai és hősei azonban, gondolatai és képei, az élet mélységei nek és fenségének a meglátása és érzékeltetése mindamellett a legnagyobb Írók közé emelik és irói nagyságát a közönség és a mübiráló egyaránt cso dálja. A legnagyobb írókon végigtekintve, a tökéletesen befejezett klassziku sok (pl. Sophokles, Goethe, Arany stb.) mellett az ilyen Írók mint pl. Wolfram \on Eschenbach, aki im i sem tudott, sőt Shakespeare vagy Marlowe, és Petőfi és Ady nemkülönben a prózairó Szent Ágoston, Montaigne, Rousseau, Schopenhauer, Wagner Richard, Nietzsche; halhatatlan dilet tánsok voltak. Goethe természettudományos könyvei is műkedvelő tudósnak az alkotásai. Bennük azonban a problémáknak annyira uj oldalról való meg látását találhatjuk fel, a természetnek olyan eredeti szemléletét, hogy szakszerű írónál ehhez hasonlót hiába keresnénk. Az irói egyéniség alapstruktúrája, a tudás, érzelem vagy akarat tultengése; ez mint a kifejezés főmotivuma, az egyetemes irodalmi és művészeti iskolák esztétikájában és legnagyszerűbb alkotásaiban is testet öltött. Az alkotnitudás legmagasabb foka és iránya: a klasszikus művészet: a forma teljes uralma az anyagon; az érzelmi, illetve értelmi tartalom tultengése a forma rovására: a romantikus, illetve szimbolikus művészet; a meggyőzés és ráhatás akaratának tultengése: az értekező és szónoki prózairás művészete. Ez utóbbinak költői müvekbe való becsempészése azonban, akár tudatlan ságból, akár szándékosan: a kontárszellern müve. A költészet tisztasága ellen a legnagyobb merénylet, ha prózai elemeket keverünk bele; annyi, mint tüzbe vizet hordani. A nagy tudós vagy a kiváló szónok nem is lehet nagy költő, csak kontár. A felhozható nagyszerű kivételek (pl. Eötvös vagy Tolsztoj későbbi regényei) csak megerősítik ennek a megfigyelésnek a he lyességét: a célzatosság zavarja a tiszta műélvezetet.
Kelen László: Kórus
19
Nemcsak az íróban van meg ez a három féleség, hanem a közönségben is. A hivatásos, gyakorlott olvasó (legmagasabb fokon a kritikus) bizonyos fölénnyel tekint le a műkedvelő- vagy konlár-iróra, mert nem eléggé ismert tárgykörből veszi anyagát és nem a tudott, megszokott, megtanult módon dolgozza fel. Ezért nem tud megbarátkozni a hivatásos esztélika az uj irány zatokkal; minden alkotásban elsősorban a régi művészet folvtatását keresi és különösen a formára és a stílusra tapasztja figyelmét. A műkedvelő olvasó leteszi azt a müvet, amely nem hoz újszerű, ér dekes tárgyat vagy eredeti megvilágítást, bármilyen na?y tudással és hozzá értéssel tálalja is fel írója. A műkedvelő esztétikus ezért rögtön hive min dennek, ami uj és eredeti (ez volt pl. a Nyugat szerkesztőjének, Osvát Er nőnek a főelve) s gyakran nem veszi észre, hogy csak az eszközök újak, a tárgy és tartalom pedig olykor nem is uj, hanem már régen megirt és sok szorosan átdolgozott motívumok. A kontárolvasó vagy divatot vagy Uuiulságot és beszédtémát keres ol vasmányában, útbaigazítást egy praktikus kérdésben, ezért pl. az irányre gényt vagy a problémád rám át szereti legjobban. Az iró legjobb meggyőződése szerbit ir. Úgy, ahogyan jól esik neki, mitsem törődve azzal, hogy hivatásos Írónak, műkedvelőnek vagy akár kontárnak fog is számítani. Mindegyik megtalálja a helyét előbb-utóbb, sőt olvasóközönségéi is, mert olvasó is annyiféle van, mint iró. A legna gyobb írók is csak abban különböznek a kisebbektől, hogy nagyobb hatással formálnak súlyosabb tárgyakat, mint ők. írói egyéniségük azonban alapszö vetében ugyanolyan, ő k sem különbek náluk, mert vagy »hivatásosak « vagy »mükedvelők«, vagy »kontárok« ők js, — ha mindjárt egy jóval ma gasabb hatványon is, mint azok. A legnagyobbnál is nagyobb pedig csak az, aki jobban ért az irás mesterségéhez, mint a legügyesebb professzionista, aki jobban szereti tár gyát, mint a legrajongóbb műkedvelő és akinek amellett szivósabb a Tiatniakarása, mint — a legtörtetőbb kontáré.
Szentmiki ósi Péter.
Kórus i. Huszonkét éves koromba belecsapott egy goromba golyó a fába, mely mellett álltam, hogy nem talált el: úgy csodáltam, ahogy ott vártam halálra válton — alig értem, el a huszonhármat másik golyó súrolta sapkámat s ahogy huszonnégy lettem egy gránát vágott le mellettem, de — csodák csodája — nem robbant, szivem már halált megszokottan dobbant — im elmúltak a legszebb ifjú évek
Kelen L á szló: Kórus
20
s halált adott ajándékba az élet, de a halálnak más volt a szándéka és visszaadta az életet ajándékba, így cibáládtalc rajtam rossz idők során élet s halál — mint hitvány kócbabán, közben huszonöt, harminc s még több lettem életnek és halálnak nem kellettem, mindakettő csak elfutott mellettem, halált szültem és életet temettem. II. Nekünk vad dobok egykor rohamot doboltak, szent Dávid helyett véres fejnek láttuk a holdat, hitet, hazát, ifjúságot korán elmboltak tőlünk — sötét a múlt, még sötétebb a holnap. Iliit érthetnek belőlünk, akik előttünk voltak? Hol járnak tőlünk, kik utánunk loholtak? Oly dalok vagyunk, melyeket halálba daloltak s tétova barátaink, kik elestek, a holtak. III. Életemben már jópárszor meghaltam, de feltámadtam és élni akartam — ó hányszor összetört bennem a minden, hányszor ledőlt a bálvány, miben hittem, de szívós voltam, mint a legtöbb féreg: elölről kezdtem s örültem, hogy élek — szembcnállva apákkal és fiukkal, hátam mögött s előttem háborúkkal, ifjúsággal, mely alig él, csak kullog, pár évvel, mely mint odvex fog, kihullott, im most ígérem: mindent elvégeztem 1 Halált és életet újra nem kezdem! Megpróbálok múlt életemből élni s a sok volt arcom egyikét sem elvetélni, a halál sem fog már többé megcsalni: ha mégegyszer kopog, végleg meg fogok halni — s hogy igy hajnalok s éjfélek oszlanak, már bérbeadnám számat a mosolynak. KELEN LÁSZLÓ.
Dr. Gaizlerné Csegezy AJ. térni: Pompeji
21
Advent Már hajnalban hív a harangszó. Ádventi ének száll felém, És látom azt a kis fiúcskát, Ki ébred ádvent reggelén... Ki a setét szobából indul Rorátéra a hajnalon, És megtisztulva száll magasba Harmatozón zengő dalon. Égi magasról szól az ének, Üdvözítőnkről, kit epedve vár, Jöjjön megváltó útra újra Könyörgünk ezredéve már, És jött is akkor, gyermekszemmel Láttam karácsony reggelén, És várom, most is egyre várom, Mikor jő mosollyal felém, Hallom, hogy zeng ádventi ének És megtisztulva száll magasba, Hallom, csengő gyermekdalom, Régi roráték harangszavát Ma siratom, megsiratom .. Áradván Béla.
P o m p eji U lie m lé k . Erősen lármás, cseppet 9em elegáns villamoskocsival igyekszünk Pompeji felé. Ügyet se vetünk a szőlőkre, apró dombocskákra, nyaralókra. A kocsi szelios hátsó részén állunk, hogy kedvünk szerint fixirozhassuk a Vezuvot. *
11 Vezuvio! — Milyen pompásan trónolsz te Nápoly felett! — Milyen békésen bodoritod füstödet! Mint egy mesélő nagyapa, csak időnként csi holod tüzszerszámodat. Minket már nem lehet becsapni! — Tudjuk, hogy pihenő kegyetlen hadvezér vagy, aki készületlenül csap le áldozataira. Oda megyünk most is, ahol már egyszer működtél. Megnézzük med dig értek el gyilkos karjaid . . * A kapunál minden csomagot, de még a nagyobb női kézi-táskát is elszedik. Ugvlátszik, nem a legjobb tapasztalataik vannak a rajongó látoga tókról. Pedig csak törött cserepet, lávadarabkákat vagy legfeljebb i — i apró mozaik szemecskét lehet titokban elhozni, mert minden értékesebb lakásnak külön őre van, aki gondosan zár alatt tartja még akkor is, amikor nean kellene, mert külön borravalót remél a léprement látogatóktól.
22
Dr. Gaizlerné Cseaezu N oém i : Pompeji
A tekintélyes beléplijegy befizetésekor figyelmeztelik az embert, bogy most már minden péjnzbeli kötelezetlségének eleget teiClj s o jegy ellenében minden ajtón beléphet. Az őrök kötelesek minden lezárt helyiséget ráfizetés nélkül megmutatni. Csak akkor értjük meg ennek az intelemnek igazi ér tékét, mikor e jól megszervezett sáskahaddal érintkezésbe kerülünk. Igen ügyesen kell lavírozni közöttük, hogyha bosszúság nélkül mindent meg akadunk nejzni, s mozaik szemecskék helyett legalább pénztárcánk szerény töredékével vágyódunk kijutni a városból. Láva darabkákat vehetünk, amennyi tetszik, hiszen a sínek mellett is hevernek ilyen tömbök. De, ha mindenáron »valódira« pályázunk, vehe tünk egy diónyit i líráért valamelyik szemfüles őrtől. Éppen e percben emelte fel mellőlünk 8 nem átalja azonnal áruba bocsátani. De bocsássunk meg nekik, megszokták, hogy minden érlék körülöttük. * A Porta di Nola-nál mentünk be az antik városba. Mintha csak most ment volna el mindenki otthonról! 3 — 6 in-es keskeny utcák szinte geometri kus rendszer szerint osztják fel a várost. Láva kövezetén a hatalmas szeke rek keréknyomai. Az utca kereszteződéseknél a mai közlekedési rendszer szerint mentek a gyalogosok, a legrövidebb egyenes irányban. Tanubizomságul itt állnak ma is az átjáróul szolgáló mamut-kőkockák, melyek hézagain a jármüvek kerekei gördültek. A huzó állat átugrálta a haránt köveket. Csaknem minden utcasarkon díszes vagy egyszerű közkulak állnak, melyekből ma már újra a régi ásványvizet ihaljuk. Idáig jutott el a re konstruálás! Az utcák sértetlen épületsoraiban, a megállt élet pillanatában látunk mindent. Mészárszékek, vendéglők, pékinühelyek és más üzletek freskóikról és berendezéseikről azonnal felismerhetők. Némelyikből az áru sem hiányzik. Van olyan pékmühely, ahol a gaada is jelen van. Abban a pillanatban, mi kor kenyerét bevetni akarta, érte utol a halál. Ebben a helyzetben látjuk gipsz-mását. Az üzletek elé cégér helyett legtöbbször kigyót s más hasonló varázs tárgyat akasztottak ki »szemmelverés« ellen. A mulatóhelyek cégére a boroskancsó, tölcsér és néhány sor pohár volt. A kikötőélet ugylátlszik azóta sem változott, mert itt is feltűnően sok a bár, üzlet, korcsma s mindenféle szórakozóhely. A liázak falán itt-ott láthatók még a régi piros betűs felírások és firkálások. Tartalmuk egészen modem, hortesfogások, viccek, gúnyos és híres versek, szitkozódások, szerelmi ömlengések. — A színházi plakátok falra festése is divatban volt náluk. A sarkokon lámpák is voltak, melyek remiszeresen világitották az uta kat. Némelyik ház falából előkandikál az ólom-vizvezeték-cső. Az apró szobákból álló parányi ptlhonok a mai modern építkezési rendszerre emlékeztetnek. Csaknem minden lakásban van fürdőszoba. Apró minden. Miniatűr kertecskék, szűk utcák és terek, mintha a hét törpe biro dalmában lennénk. Csak néhány nagyobbszabásu 2—3 emeletes lakás van itt, mint pl. a »Casa de Vettük, »Casa dél Faunom, vagy Fullonica Stcfani hiza. Ezekben az elegáns és gazdag élet szemléltető berendezése fogad. Kincs tartó vasládák az előcsarnokban, a házőrző rabszolga és kutya fülkéje, sőt egyik helyen a megfulladt kutya gipsz lenyomata is látható. Innen az antik,
Dr. Gaizlerné Csegezy N o é m i Pompeji
23
rtégyszögii kertbe lépünk. Öregkori virág a parkban, több forrásból már ványmedencéire csobog a víz . Körülötte fedett oszlopos folyosó, mint a kolostorokban vagy a vatikáni múzeumban. A folyosókon bronzdiszes kercvetek, lapos márványasztalok, oszlopok, szobrok. A folyosóról — szemben a bejárattal — nyílik a lakás fődisze: a fo gadó terem, ebédlő. Itt remek intárziás asztalok, szobrok, kercvetek látha tók, a falakon színes, cscmétnydus mozaik-képek. Oldalt a hálószobák, illetőleg alkovok és más kisebb helyiségek vannak. Az emeleten a vendégek és rabszolgák lakásai. A világítás és szellőztetés a te tőről jön á la római Pantheon. A nyílás alatt az esővizgyiijtő. Az utcai frontot (mint azóta mindig) gyakran üzlethelyiségnek használ ták s az emeleten fedett és nyitott terrasszal és szép oszlopokkal díszítették. Egyik ház balkonja alatt szándékosan meghagyták a »lapilli« réteget, hogy a látogatók könnyebben el tudják képzelni, milyen nehéz ezeknek a kiálló részeknek a kihámozása, illetőleg megtartása. 1 A pompejii ház legnagyobb látványossága élénk fiaskója és faldisze, sok piros és sárga szinnel, (poinpejii-szinek). Mennyivel szebbek itt a mozaikok, szobrok, bútorok, mint a nápolyi múzeumban. Mennyire más egy mozaik a pompejii falon, mint a nápolyi múzeumban egy-egy mozaiktöredék — rámában! Fulloriica Stefani házában csaknem minden megmentett szépséget he lyén hagytak. Házi kápolnájának templomformája van, rekonstruált faldiszét számtalan apró darabkából állították helyre. Jliás utolsó énekéből való je lenetek ezek. Háló fülkéjének faldiszéről még azt is meg lehet állapítani, hol volt elhelyezve az ágy. I etlier házának összes festményei és csaknem teljes berendezése régi helyen áll. Igaz, hogy a bútorok egy részének csak a fémváza és dísze régi, mert az elégett, vagy elkorhadt farészeket újakkal kellett pótolni. — A kony hába! még a vasrostély és bronzedények is helyükön vannak. A kapus fülkéjében madarak freskója. A kert virágágyai antik mozaik képek korhű másai. A fedett oszlopcsarnok előtt díszes szobrocskákból folyik a viz szép márványmedencékbe. Társalgója dúsan diszitett, tengeri csatákkal, harmonikus csendéletekkel, a napi életből vett jelenetekkel. Egyik termében pikáns freskók, főtermében erotikus jelenetek láthatók. Ezeket legtöbb látogató jobban megjegyzi, mint az erkölcsösséget prédikáló falfeliratokat, melyek ilyesféleképpen szólnak a férfiakhoz: »í ordítsd el vágyakozó és gyöngéd tekintetedet más asszonyától és légy szemérmes.« * Faun háza nem ép, csak a kertje szemléltető. Nevét az itt talált szobrocs kától kapta. Az eredetit a nápolyi múzeumba vitték; a kertbe, a régi helyére jól sikerült másolatát állították fel. Bejárata előtt mozaik-felírás csalogatja a vendéget. — Még a samnita időből való épület. A tragikus költő házának híressége a kapunál levő ép és szép mozaik, sCave caneni« felírással. Ugyancsak az uj ásatásoknak köszönhetjük a város legnagyobb gőzfür dőjének, a Stabiana therma-nzk demonstrativ épségét. f
24
Dr. Gaizlerné Csegezy N oém i : Pompeji
Itt nagyszerűen megtanulhatjuk az ókori fűtési technikát és fürdőző életet. — Külön fürdő volt a nőknek és a férfiaknak úszó medencékkel cs egyes kádakkal. — Az öltözködő termekben falbaépitett fülkék vannak ruhák számára. A ruhafülkék mellett a várakozó rabszolgák padjai. — Hi deg, langyos és forró-fürdő nagy medencékkel. A falakon allegorikus figurák. A langyos és forró fürdő padozata alatt a forró légfűtés vezetékei láthatók. A női fürdők fütötcstjei nemcsak a padozat alatt, hanem a falak ban is láthatók. Egész a mennyezetig vezették. A fé rfi és női forrófürdő közt van a fűtőhelyiség. Három hatalmas kazánja ma is a helyén áll. A gőztermet úgy fel tudták hevíteni, hogy még a téglákat is megizzasztották. Mutogatnak itt egy termet, ahol valamilyen labdajáték folyt. Nem szabad itt megfeledkeznem az őrről sem, aki a hely érdekességének tudatában oly szónoki készséggel magyarázott és szőtte a mesét nemzete dallamos nyelvén, hogy nem tudtuk megtagadni tőle szerény pénztárcánk megtizedelését s szóáradatát csak úgy tudtuk megállitani, hogy elragadta tást színlelve felkiáltottunk: »Ön nem Cerberus, ön poétal« Bent a városban, a gladiátorok házában nem sok látnivaló volt. De egy őr ezt a keveset is szerette volna a maga részére kamatoztatni. A kapunál ugylátszik sokra taksált minket és elkezdett magyarázni. Az épületroncsokról nem volt mit, hát mesébe kezdett. Egyrc-másra halmozta a gladiátor mozi-törtléneteit. Mi egyre türelmetlenebbül mosolyogtunk s az ajtó felé igyekeztünk. Gyors elhatározással a szép leánderbökörhöz szaladt s a legszebb ágát letörve átnyújtotta. Még mindig nem nyúltunk pénztárcánkhoz! — Csak »grácia:; szóval átvettük a »hódolal« je lé t.. . Ekkor utolsó ütőkártyaként felajánlotta, hogy egy óra alatt megmutatja Pompejit. S ezzel végkép elvesztette a játszmát]. Hossz emberismerőnek bizonyult! Pont nekünk ajánlott ilyent, akik úgy szeretünk elmikroszkopizálni minden kis kövön! Azt már nem! Fiatal barátom, mi élvezni és nem rohanni akarunk! A kis virágot csak elrejtve vihettem volna ki a kapun, ezért előbb lefolografáltam s azután elhelyeztem egy szép öreg cserépig, díszítse még egy ideig Pornpeji párkányát. * Egyik Ház kertjének végéből leszálltunk egy földalatti oszlopos folyosóra, az u .n. kryptoportikusba. Gyönyörű fehér stuccalurával van díszítve. A falakon több mint !>o festmény volt a trójai háborúból. 20 van meg belőle, de csak egynéhány ép. Az utóbbi időben borpince volt. A katasztrófa alatt egy egész család menekült ide. Mikor a t>lapilli« eső megszűnt, azt hitték, elmúlt a veszedelem, egy létrán kimásztak a kertije, 9 ekkor a hirtelen hamuesőtől fulladtak meg. Diomedes villájában is láthatók pincehelyiségek. Itt 18 csontvázat ta láltak. Azokét a szerencsétlenekét, akik a kő és hamuesőtől idemenekültek. A háztulajdonos talán borkereskedő volt, két kulccsal érte utói a halál. Mel lette hü rabszolgája a pénzt és drágaságokat szorongatta. A katasztrófa szörnyűségét legjobban demonstrálják azok a gipszfigu rák, melyek a szerencsétlen áldozatok utolsó perceit hűen ábrázolják.
>
Dr. Gaizlerné Csegezy N oém i : Pompeji
25
E borzalmas alakok képzettársítása azonnal ilyesfélekép Jelentkezik a szemlélőben: »hogyan állították elő ezeket a rémes szobrokat?« Milyen okos volt ennek a szemléltető lehetőségnek az észre ve véső es keresztülvitele! — Az antik holttestek szilárd lenyomatot képeztek a körülöt tük megdermedt »Vezuv-masszában« s ebbe a megmaradt üregbe öntöt ték bele a gipszet. 1 Ilyen gipsz-öntvényeket itt a város belsejében felállított múzeumban is láthatunk. Egy kislányt, aki köpennyel védte magát az eső ellen. Egy másik alakon jól látszik, hogy valami ruhafélét tart a szája elé, hogy a fulladástól megmeneküljön. Rettenetes látvány a rabszolga és kutya öntvénye, mely Vcsonius Primus házában volt kikötve. Itt a múzeumban különben üzletzárnak, ház ajtajának gipsz-lenyo matát is láthatjuk. Azonkívül kosarat, létrát, agyagtárgyakat, festékeket, kenyér- és egyéb élelmisaer-maradékokat, kelméket, köteleket. Freskókat, korsókat, csont- és üvegtárgyakat. A samnita sirokból a halott miellé telt kegytárgyakat. Egy villa bútorait s egy másik villa parafa-modelljét. Érdekes egy faldarab egy kis ablakkal, melyen még rajta van a vasrácsozat és egy ablakszámy. * Egyik utcában mintha csak egy modern kirakat előtt mennénk el, hatalmas üvegtábla helyettesíti a falat. Vájjon mi van a csillogó üveg mögött? Borzalmasan érdekes panoptikum! — Ebben a házban megfulladt egy család, csontváza abban a helvzelben, ahogy megtalálták. Csecsemő csontkarja anyjára fonódva, beljebb az apa váza s köztük a serdülő gyermek csontváza. Az egész meglepett család utolsó pillanata megmerevítve. * • .1 És az antik lorum, Jupiter, Auguszlusz és Vénusz templomával még a római fórum után is megkapó. . A fórumot körülvevő oszloposarnok nyomai ma is láthatók. Innen néz ték az ünnepségeket, inig a nagy méretű amphytlieatrumot fel nem épí tették. Egyetlen, nagy tere Pompejinek, 167 in. hosszú és 33 in. széles. Csak gyalogosok jöhettek ide. Még ma is meg van 22 szobortalapzata s ötön felirás is. A pompejii hírességek szobrai álltak itt. Ma Fiorelli szobra is itt áll. Jupiter templomából oly szép a kilátás a tengerre és az antik színek ben pompázó elipszis alakú városra, hogy már ezért is érdemes megmászni azt a néhány kikopott lépcsőt. Itt a vásárcsarnok falán szárnyasok, halak, boros kancsók freskói beszélnek régi rendeltetésükről. — Nem messze a pénzváltóra, a tőzsdére találunk, kitaposott padlója bizonyltja, hogy legalább olyan forgalmas volt mint a mienk. Az 5ooc néző számára épült görög szinház teljes szépségében pompázik előttünk. Mozgatható díszletekkel volt felszerelve. Óriási víztartálya is volt s ezért nympheumnak is használhatták. Ma is jó szolgálatot tesz vizberendc/ése. Ép a közelben levő gladiátorkaszárnya is. Sok szép fegyvert találtak itt. A bankár házában számolólapok voltak. A mechanikai műhelyekből külön-
26
Dr. Gaizlerné Csegezy Noém i : Pompeji
böző technikai eszközök kerültek napvilágra, melyeknek segítségével a régi szögmérő megállapítása sikerült. * Újra magaslaton vagyunk. A várost végigcsókolja az augusztusi nap. I-átjuk a házak végtelen sorát, jtt-ott a könnyed, finom, faragott oszlopo kat, la hideg és árva kutakat, a kertek maradványait, szobrokat és kő padokat, az ó-kori lelkek szentélyeit, a szent gyülekezések helyéi, geometrikus elrendezésben az elegáns élet otthonát, mindent úgy, ahogy a láva-tengerből előkerült. Temető utcájában különböző alakú síremlékek. 0 m. széles falát 8 kapu törte át, melyekből öt már fel van szabadítva. * Sokáig merengtünk o l t s azután visszatértünk újra a F ó ru m ra ... Hátterében ott pöfékel o város kegyetlen zsarnoka, a Vezúv. Milyen szép és elbűvölő kép nekünk. Boldogok vagyunk, hogy láthatjuk s rámosolygunk még e helyről is, pedig ő volt az az őserejü zsarnok, aki hamuesőjével agyonköpte ezt a s zerencsétlen várost. * I
Négy és fél óra alatt jártuk be Pompejit. *
Furcsa érzés lepett meg a kijáratnál, mikor a büszke sigazgató ur« bájos közvetlenséggel leereszkedett a látogatókhoz s felajánlotta az éttermi »finom« kávét. Az antik város utolsó Cerberusától mosolyogva búcsút vettünk 9 leül tünk a park kis padjára. Eszünkbe jutott egy bölcs figyelmeztetés: vigyázat! Itt másodszor kávéalakban fizettetik meg a belépti-jegyet. Nem tudom, hogy máskor hogyan van, de aznap egy látogató sem fogadta el a szívélyes meghívást. Jórészt németek voltak s a nagy áraktól elment az étvágyuk.
Dr. Gaizlerné Csegezy Noémi
Holm i 1779-ben jelentette meg Bessenyei Bécsben Holmi címen egyik legérdekesebb müvét. A munkában vélekedéseit, első be nyomásait közli napi olvasmányairól és a bennük rejlő gondola tokról. Ennek a címnek ma is megvan az érdekessége és új szerűsége. Ez az állandó rovatunk a „Szabolcsi Szem le' eszméit és irányelveit leghívebben tükrözi vissza. NÉHÁNY SZÓ A BESSENYEI KÖR IDEI BÉRLETI HANGVERSE NYEIRŐL. A mai szomorú életben, amely a gazdasági világválság átkait nyögi, meddő fáradozás, hogy az embereket a kultúra érdekében sorompóba ál
líthassuk és rábírjuk őket arra. hogy fáradt lelkűket, megdermedt kedé lyüket felüditsék, megfürösszék a költészet és a művészetek gyönyörei ben. Ami kevés kulturszükséglet a hét köznapok robotja után még mutatkozhatik ebben az aléltcsendü kis-
Holmi városban, azt bőven kielégítik az agyoncsépelt tárgyú hangosfilmek és a recsegő-ropogó rádiókészülékeink, amelyek segítségével a türelmes acfcherliullámokon át szabadon ugrálhatunk a kontinens minden irányába... Ma gas nívójú irodalmi előadásaink, hang versenyeink azonban, amelyeket nagy anyagi áldozatok árán, de önzetlen lelkesedéssel csak azért rendezünk, hogy aléltságunkban, elgyölörtjségünkben uj hitet és bizalmat ébreszt hessünk a magyar tudás és magyar akarás iránt, és a mi kis városunk intelligens közönségét is bekapcsol hassuk a másutt inár felpezsdülő cs lüktető magyar szellemi élet közössé gébe — üres széksorok előtt zajla nak le. Nagyon könnyű és kényelmes dolog volna azt mondani, hogy ennek oka kizárólag anyagi elszegényedésünk ben keresendő, holott jól tudjuk, hogy még anyagi lehetőségeink elsor vadásánál is aggasztóbb leUti ideál jaink kiapadása és a magasabb szel lemi élet iránti fogékonyság és vágy teljes hiánya. Láttuk és tapasztaltuk, — több alkalommal is — hogy olyan estélye ken, amelyeken közepes színvonalú irodalmi és zenei telj esi tinények kí séretében előkelő politikai, vagy közfunkcionárius vendégek is megjelen tek, városunk apraja-nagyja — a tomboló gazdasági válság ellenére — ott volt, különösen, ha az előadást bankett is követte, tehát gastrikus örömök is tarkították a »szellemieket«. Ahol a kulturális talaj ilyen szik kadt, ott meddő és kárbavész a még oly lelkes és önzetlen akarás és ezer Bolond éreökle is kevés lenne ahhoz, hogy rést üssön a közöny és fásultság szinte átlörhetetlen falán. Az üres széksorok mindezek da cára semmit sem ronthattak a lezaj lott bérleti hangversenyek művészi színvonalán és nem is homályosithatták el azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy a Bessenyei Kör agilis vezetősége hivatásának csúcspontján állott, amikor művészi esték rende zésével városunk elfalusiasodó kulturóletének akart lendületet adni.
27 A l P u liién— Rieger est nyitotta meg a bérletsorozatot. Dullien Klára is mert patinás név a magyar hegedű sök között. Finom átérzés, meleg tó nus, lágy kantiléna jellemzik játékát, amely inkább intimebb hatásokra van beállítva. Műsora nem vetett fel színre nagyobb problémákat. Különö sen meghatott Veraccini Largojának melegszívű előadásával. A Tartini va riációk és Zsolt »Szitakötők« cimü hangulatképcnek virtuóz megoldása elsőrangú teelmikai felkészültséget is mutatott, ami különben ezen a fo kon természetes. Partnere — Rieger Tibor muzikális és szolid képzettségű zongorista, aki önálló számaival is si kert aratott és elismerést érdemel, bár Mozart törökindulós szonátájá nak előadása kissé száraz és színtelen volt, hiányzott Mozart lüktető élet öröme, az első tétel illatos variációi clszintelenedtek a technikai megol dás tudatosságában. Rieger zeneszer zői talentumáról is meggyőződhet tünk magyar rapszódiájában, amely hangszerelési és kontrapunktikus já ratosságot árult el. Átiratai azonban szembeötlően — hogy úgy mondjuk, feleslegesek. Jól tudjuk, hogy Wag ner halhatatlan zenéjének eddig csak egy hivatott zongoraátirója volt: Liszt Ferenc. Csak ő tudta az eredeti mü karakterét az átiratban maradéktala nul megőrizni. . A második bérleti est ^Harsányt Zsolt nagynevű írónk előadásának méltó keretet adott a Debreceni trió szerepeltetésével. Három tehetséges fiatal muzsikus szerencsés találkozása ez a zenei együttes: Galánffy Lajos temperamentumos, erős zenei vitali tással telített zongorázását méltóan egészíti ki Búza tanár hegedűjének nemes tónusu, amellett finoman csi szolt, precíz játéka és Erdély Mihály bár halkszavu, de kifogástalanul al kalmazkodó gordonkázása. Ezt a ki tűnő összhangot és tcljesértékü zenei megoldást különösen Beethoven Bdur triójában tapasztalhattuk, míg Brahms nagy A-dur triójában inkább csak a zongorista érzékeltette velünk némileg azokat a démoni tüzeket és azt a mélységes szenvedéllyel telitett atmoszférát, amely nélkül a brahmsi
28
It í í t í . ~
9 [O Ö
világ elképzelhetetlen. Galánffy Lajos önálló Számában finoman szólaltatta meg Chopin lágy mélánk óliá ju Cismoll necturnejét és Dohnányi szelle mes Coppelia valzer átiratát. 3artólí— Zuthweczky-esl volt a bérletsorozat csúcspontja, feledhe tetlen élmény, maradéktalan műél vezet. Külön köszönjük e két nagy inii\észnek és különösen Bartók nagy mesternek, hogy ezt az élményt ad ták nekünk és pár órára a mi Ko rona-termünkbe varázsolták a fővá rosi hangiersenyek hamisítatlan leve gőjét, forró hangulatát. Mit mond hatunk Bartókról, a világ ünnepelt nagy muzsikusáról, erről a szent em berről? | Külön élmény, mikor ezüs tös hajával, a végtelenbe mélyedé szemeivel a zongorához ül, összeforr vele és mint felkent pap áldoz a zene oltárán és társainak — a halhatat lanoknak müveit kinyilatkoztatja... Mikor saját dolgait halljuk, a leg autentikusabb előadásban és áinulva tapasztaljuk, hogy az annyi ha rc o n és ellentmondást kiváltott atonalitások miként alakulnak át mennyét harmóniákká, a szédületes nehézsé"gelT'es ertKefetlpnségek hogyan lesz nek természetesek és jáiszian könynyü ek. . . Itt nincs helye kritika-nak, csak teljes és végleges behódolásnak. És Bartók, a zongoraművész is egészen biztosan a ma élő 10 leg nagyobb között van, nemcsak nagy tudásánál, technikájának szédületes tisztaságánál és bámulatos precizitásá nál fogva, de mert előadásában túl árad az erő, a grandiozitás és mély ség, mint azt csak igen keveseknél — D’Albeitnél, Busómnál hallhattuk. Ebből a fenkölt művészetből bőven hull a dicsőség sugárkévéje az ifjú Zathureczky felé is, akinek játéka szinte felmagusztosul a genievel való művészi ölelkezés alatt. . . Pedig ő külön is kiforrott, teljesen beérkezett nagy művész, játéka lendületes, ér zetn i skálája széles, színei gazdagok, technikája tökéletes, zenei intelligen ciája teljes. Méltán megérdemli a ko rán ölébe hulló dicsőséget és elisme rést. A nagy műsor két sarokpillérét képezte Brahms A-dur (tavaszi) szo nátája és a Kreutzer-szonáta. Ez a
Holmi Brahms-interpretáció már nemcsak megközelítette, de el is érte azokat a szédítő magaslatokat, amelyeken tid kezdődik Brahms álomvilága, a gomolygó ködök mögül előtörő mélysé ges szenvedély és férfiasán nemes páthosz, bölcs derű és fájdalmas rezignáció. Beetthoven Kieutztu-szoná taj á t tökéletesebben, szebben talán sohasem hallhattuk, csak hallgattuk volna egyre..., nem tudtunk betelni vele, a beethoveni nap lángjában szinte felperzselődtünk . . . ___ \ következő bérleti est egészen kiváló papköltőnk Sik Sándor sikeré nek jegyében zajlott le. Ez a kiváló iró nagyszerű előadásával és finom verseivel annyira magával ragadta a közönséget, hogy szinte clhomályo-itotta az esten közreműködő kitűnő miskolci gordonkaművészünk, Haydu István játékát, pedig ok nélkül, mert a hozzáértő hallgató nagy műélvezet tel figyelhette e kiváló muzsikus át szellemült, salaknientes zenélését. Ér zéssel, meleg tónussal, finom, csiszolt dologbeli tudással és fölényes muzi kalitással in'ei pretálta Hándel G-moll szonátáját, amely — távol az olcsó, külsőséges hatásoktól — természete sen nem férkőzhetett oly könnyen a közönség szivébe. A Schubert litá nia elzokogása azonban mindennél inkább megmutatta, hogy ebben a művészben megvan az ihlet, a költői szív, az előadás nagyvonalúsága, mindaz, ami művészt kiválóvá le het. Haydu művészi egyénisége iga zolja azt a nimbust, amely a főváros ban is övezi. Ragyogóan és feledhetetlenül szép est volt a minap lezajlott Báthy— Tibor-est, amelyen sokan nem voltak ott, akiknek jelen kellett volna lenni, — bizonyára azon elgondolással, hogy az előző esti Bethlen Gábor kulturest után egy Báthy Anna, az Ope raház ünnepelt művésznője semmi újat, vagy jobbat nem adhat. . . Művészete azonban igy, a fényes assistencia nélkül is vakítóan tün dökölt. Egekig szárnyaló pompás hangjáról, tökéletes énekkulturájáról, előadásának mély lelkiségéről és egész lényének üde bájáról csak szuperlativusokban beszélhetünk, Nagyszerűen
29
Holmi érvényesült énekművészeiének drámai lüktetése Verdi Trubadúrjának Leo nóra áriájában, technikájának csil logása a Gretchen ékszeráriájában és előadásának minden poézise és köz vetlensége a Liszt, Strauss és Marx dalokban, amelyeknek édes illata még most is vibrál bennünk. Igaza lehetett a bécsi mester jurynek, amikor a tavaly nyári énekver senyen Tibor Zoltán gyönyörű bari tonjának nyújtotta az elsőség pálmá ját. Pompás hanganyaga minden m o dulációra képes, tud finom lenni, mint a lehellet, és hatalmas, mint az orgonazugás, amellett még fejlő dőképes előadókészsége és zenei in tellektusa is megkapott bennünket. Ezt különösen láttuk Wolfram 3 szereprészletének mesteri kidolgozá sában és Mozart nagyigényü Lepo relló áriájában, amelynek úgy hang beli, mint előadásbeli éppen nem könnyű feladatát fényesen megol dotta. A Strauss-dalok kellő átélésé hez azonban még idő kell. A kíséretet nem kisebb tekintély látta el, mint dr. Herz Ottó és az effajta kiséret egészen rendkívüli művészet, csak hozzáértők tudhatják, hogy milyen páratlan és egyedülálló. Nem lenne teljes e közlemény, ha meg nem emlékeznénk még egy hang versenyről, amelyet nem a kör rende zett, de amelynek zenei jelentősége és művészi értéke egészen rendkí vüli volt. Szerencsénk volt megismer kedhetni Fischer Anniéval, a fiatal magyar pianista gárda eme legkivá lóbbikával. Most már tudjuk, hogy miért nyerte ő tavaly a Liszt dijat és nem értjük, hogy lehetett »a nagy Emil« más véleményen. Amint ott láttuk ezt a finom szépségű, ábrándos szemű, halálosan komoly leányt, az volt az érzésünk, hogy őt egyenesen a zongora számára teremtették, ő a zon gora m enyasszonya... Túl minden technikán, tudáson, stiluson, kéz ügyességen és más prózai képessé gen — a legtisztább, absolut zene volt, amit hallottunk, egyformán tö kéletes és magával ragadó, ahogy Bach monumentális C-dur Toccatáját, Schumann ezerfényü Camevalját, vagy Liszt nagyszerű Szentivánéji
álom-átiratát interpretálta teljesen kiforrott, nagy művészettel. Kár, hogy ez a hangverseny is üres vo lt. . . Ebben a szegény városban az egyik hangverseny azért üres, mert a Bessenyei Kör rendezi, a másik meg azért, mert nem a Bes senyei Kör rendezi. Szigeti Sándor NYÍREGYHÁZA MŰVÉSZETI SZONYAI.
VI
A szabolesvármegyei Józsa András múzeum gazdag kő-, bronz-, réz- és vaskorszakbeli leletei azt mutatják, hogy a Nyírségben az ősember jó életfeltételeket talált, tömegesen gyár totta eszközeit, melyeket a benne rejlő művészi intuició szakadatlan serkentése és ösztökélése következté ben nemcsak jókká, hasznosakká, cél szerűekké formált, hanem diszitet1té is. j Megtaláljuk a Nyírség leletein is a stilizálás első nyomait. Kő- és bo ros Iván, obszidián és cserépedényda rabok, később fémtárgyak százféle diszitései beszélnek a késői utódok nak a ködös m últ nyírségi lakóinak művészetéről. Azután jöttek a geológiai és koz mikus kataklyzmák, jöttek évszáza dok és ezredek szakadatlan küzdel mei, csodái, menekülései, hordák vándorlásai és pusztításai és föld alá került a nyirségi ősember primitív művészetével együtt. , Száguldva rohantak el fölötte tör ténelmi évszázadok, Szabolcs földje folyton uj vértől ázott, itt nem volt idő virágot ültetni, a múzsák messze repültek, itt kegyetlen, kemény mun ka folyt mindig a kenyér megszerzé sének, a kenyér biztosításának ször nyű művészete. De mintha a sors kárpótolni akar ta volna Szabolcs földjét azért, hogy évszázadokon át a művészetnek csu pán temetője lehetett, itt — Nyír egyházán látott napvilágot a magyar festőművészet egyik legnagyobbja — Benczúr Gyula, — magába süritve évszázadok elmaradt művészi alkotási vágyát és ragyogó művészetével vi lágviszonylatban is a legmagasabb Ívelést érte el.
30 Nyíregyháza nem régi város, új jászületése óta még kétszáz esztendő sem múlt el és igy patinás művészi múltra nem tekinthet vissza. Nyíregyháza kétszáz esztendejéből csupán az utolsó áo esztendő mutat lüktető ütemű fejlődést. A képzőművészet még nem verhe tett mélyebb gyökeret a városban. A Kossuth-szobor, Bessenyei György szobra, a Hősök szobra és Kovács István vértanú szobra díszítik; a város tereit, (ezek Betlen, Kallós, Kisfaludy-Strobl és Görömbey müvei). Ugyancsak Stróbl müve az Aphrodité szobor is. A 37 éves Bessenyei Kör művészeti szakosztályának, valamint szabadlyceális szakosztályának célki tűzéseihez tartozik a művészetek is mertetése, inegkedveltetése és párto lása. Évtizedek óta folynak minden évben októbertől márciusig művészeti tárgyú, legtöbbször vetitcttképes elő adások, amiknek a társadalom min den rétegéből alakult igen hálás kö zönsége van. Az előadások tárgya: a görög szob rászat, az olasz renaissance festőmiivészete, a magyar szobrászat, a mű vészet és orvostudomány relátioi, Munkácsy, Benczúr, Zichy, az építő művészet fejlődése hazánkban, Szé kely Bertalan. A grafika. Modern pri mitívek, A művész lelke és a korvi szonyok, Sicilia népe és művészete, A szép, mint világnézet stb. Az elő adók helybeliek, debreceniek és fővá rosiak voltak . A művészetek megkedveltetésének nagy munkáját ezenkívül a középis kolák és tanítóképző intézetek igen jeles művésztanárai végezték művé szettörténeti előadásaik sorozatával. Az iskolák évvégi rajzkiállitásai, kirándulásaik a Józsa András mú zeumba, a debreceni Déry múzeum ba, a fővárosba az ottani múzeumok meglátogatására, a Bessenyei Kör ál tal rendezett neves fővárosi képző művészek kiállításainak időszakos ren dezése mind azt a célt szolgálták, hogy a művészetek iránti érdeklődés állandóan ébren maradjon. Több ízben voltak helybeli és sza bolcsi művészek és iparművészek mü veiből kiállítások, amelyek megmu
Holmi tatták, hogy sok igen tehetséges mű vészünk van. A múlt év őszén rende zett grafikai kiállítás meglepő siker rel járt és buzdított a további mun kálkodásra. Nyíregyháza városa több ízben lát ta vendégül a gyönyörű Sóstógyógy fürdőn több inüvésztelep fiatal nö vendékeit, akik több heti itt tar tózkodás után müveikből kiállítást rendeztek. Meg kell emlitenüink a két év előtt alakult Benczúr Kört, amelynek egyik szakosztálya igen codömes munkát végez, kisplasztikával, mű vészi kerámiával foglalkozik és jelen leg is az orsz. iparművészeti főiskola egy kiváló végzett növendékének ve zetése alatt, szakszerű oktatást nyer a kisplasztika és a nagyon kedvelt művészi kerámiában. Nyíregyházán számos igen tehetsé ges művész van, akiknek rövid időn belül várható szervezettebb egyesü lése meg fogja teremteni a művészet, céltudatos kultiválását és nincs meszsze az az idő, amikor egy reprezen tatív kiállítás kereteiben a székesfő városban mutatkozik be Nyíregyháza művészgárdája. összefoglalva a Nyíregyháza mű vészeti viszonyairól mondandókat, megállapíthatjuk, hogy itt minden előfeltétele a művészeti kultúrának megvan. Benczúr Gyula lángelméjé ből maradt az utódokra hagyatékként annyi parázs, amennyiből lelkes mű vészgárdánk fel tudja szitui a művé szet örökké égő szent lángjait. Dr. Spányi Géza. FORRÁS. Már két szám jelent meg belőle. A fiatalok írásai kétszer húsz oldalon. Forrásban van minden sora. Olyan mint a must. Kevés benne a cukor; nem lesz jó bor belőle. Csak savany ítás, fanyar. Periig tudnának, ha nem szégyelnék magukat és megimák azt, amit szeretnének. Úgy, ahogyan kell. Nézzük csak mit Ígérnek? Mit sze retnének? a...a vidéki mezők kallódó sugarait, patakok csillogó szalagját, szelíd dombok virágos ivét, az alko nya tos kisváros barna levegőjét.*
Holmi »Homlokunkon nem ragyog világvá rosok aszfaltcsillaga... mi vagyunk a forrás, szilajul, szünetlenül tör ki belőlünk a szépség.* (Mariss) Milyen kár, hogy mindebből aztán nem lesz semmi. Pedig milyen szé pen, hetyke önérzettel mondja má sutt: »...nincsen más kincsünk, csak a hitünk és diadalmas üdvözlete szét szórt embersziveknek, akik tudjuk megértenek...* (Sarlós). Szép formát is Ígérnek. »...a neoprimitivizmus for mailag visszatért a múlt költészetének hagyományaihoz, a nemesen egyszerű kifejezéshez. Tartalmilag uj, formai lag azonban az ősi népköltészet tala jából meríti erejét.* (Walter) Ez mind rendben van. Lássuk már most az »uj« tartalmat 1 Egy fiúról olvasunk, akit skiszakitottak a parasztcsordából* tanulni s most éhezik. Ha meghagyták volna parasztnak, már családja is lenne, mert felesége, egy »erős mellű lány világra nyögte volna azokat a gyermekeket, kiket ő meddő prostituált ágyékok mélyén JfeaglSiLssJ E Sy gyémántgyürüs gróf »Nyomor* c. versét szavalja, s mig ororgvos ruháról, fázó gyermekek ről, éhségről szép, kihizlalt grófi rí meket mond, a nézők megcsodálják remekbeszabott ruháját. «1 »A püspök kenetteljes bibliai idézetedéi spékelte keresztül-kasul mondanivalóját* és a nyomor kérdésének a megoldásáról az a véleménye, hogy »bizzuk a jó Istenre, ki végtelen bölcsességével minden kérdést megold.* Hát ez nem újság, ezt már hal lottuk sokszor, olyanok szájából, akik az osztályok és az egyház ellen to boroznak híveket az utcasarkokon. A pacifizmus is szép dolog és a háb ö ? r> e m kívánatos, de azért kár az anyákat csúfolni azért, hogy gyer mekeket szülnek a hazának, mert sajnos, jó ideig még máskép nem fogják tudni a nemzetek jogaikat kivívni elnyomóikkal szemben, mint fegyverrel a kézben. IVagy talán »A napok tovább masir35?iak« c. nihilista és pornográfiái tankölteményben van az uj tartalom?"— avagy az »Énem muzsikája: kozmikus világ: befejező mondatainak blazirt és gyerekes ci nizmusában? »Szegény álmodozó
31 Krisztus vagyok a világ keresztjén. Én vagyok egyedül, velem együtt a világ elmerül.« Schopenhauer sem mondaná ma már. Az suj tartalom« már igen régi: csak talán a uForrás* irómak uj? Elejétől_végig kesernyés tagadása a jelennek, a valóságmik. az életnek, mert jaki a tévedést lerombolja, az igazsagóflíesziti elő«, — mondja, de nem mondja még séholsem, hogy hát mi lesz az uj igazság!? Az uj ház építésére nincsen sem telek, sem anyag, sem terv, sem munkás, aki felépiti! »Realizmus* — gondolják és »uj tárgviasság«-ot vélnek nyújtani, de legtöbbször csak a szekszuális vonat kozásokat és a korgó gyomrokat lát ják meg a »reális élet« nagyszerű panorámájából. »Tudomány«-t is kapunk (Herz jvlvárd) építészeti cikkben, igen ta nulságosat; ugyanarról a tárgyról sok kal bővebben és szakszerűbben olvas hatunk ugyan a szakkönyvekben és lapokban, ám legye n ifc e mi a célja azoknak a fölényesen tudákos cik kecskéknek a »Kotrás«-ban? Ezek után még mindig elmond hatjuk, hogy a »Forrás« írói tehetnéi ges irók. Csak a modorukról kell Ieszokniok. A nagy dolgokról váló fö lényes (Tcelődésről és a tanultság nélkül való tanitaniakarásról. Szép mumkát adhatnának, eredetit és művészit. A »Kalaijd« és a »Harmincévesek*— szerzőjC^hagyobb műgonddal, jóval többet tudott volna kihozni tárgyából. A »Harakiri« gyilkos szatírájával ki tűnő "Vázlat, de kellő elmélyedéssel több lehetne belőle. A »Meghalt Léda asszony« szerzője jól ír) a j>Kérdések -L >, kérdése* is jó vers. Jóval több a szo kottnál iQda a nőhöz* és jóval több j lehetne a »Pondxó^ ésr Ti sTalálko-^j. - j zás«, ha nem zavarná meg az egy ségét a -V bizonyára csak piacára erőltetett — programúi. Szentrp.ife^ósi Péter. SÍK SÁNDORT ' hallgattuk itt Nyíregyházán. A tudós költő, piarista szerzetes, egyetemi ta nár, a Kisfaludy-Társaság és a Szent István Akadémia tagja tartott elő-
r
«
. .^
32 adást és felolvasta néhány költemé nyét. Versei több kötetben jelentek meg 1910-től kezdve. Szembe a nappal, A belülvalók mécse, Maradék magyarok, Csend, Sarlós Boldogaszszony: ezek a versköteteinek a cí mei. Irt elbeszéléseket, Salamon ki rály gyűrűje címen egy misztériumot és István király cimcn egy drámát, mellyel a napokban akadémiai di jat nyert. Előadásában hatásos példákkal cá folta a s l’art pour 1’ art« művészeti elvét. Érdekes és tanulságos adatok kal igazolta, — nem éppen ennek az ellenkezőjét, hanem — hogy minden iró valamilyen világnézet kifejezője, sőt, hogy a »l’art pour l ’art« is — világnézet. E régi vitához roppant nagy anyagot szállít az élet és úgy látszik, mind általánosabbá kezd len ni a művészek és Írók közt is áz a felfogás, hogy a művészet és a költé szet nem öncél, nem csupán magasabbrendü játék, hanem távolabbi célja is van. A művészet, mondják, egymással szembenálló társadalmi és művelődési törekvéseknek a kifeje zője, sőt küzdőtere. Munkásai a szel lemtörténeti élet hivatott fejlesztői nek, az esztétikum mellett az ctikum, sőt a politikum formálóinak is tud ják magukat. E nézet szélsőséges baj nokai az előadó szerint pl. az orosz bolsevisták és a német hitleristák; hozzájuk sorolhatjuk azonban mind azokat, akik művészetüket bármilyen nagyszerű és »épitő« világnézet nép szerűsítésének a szolgálatába állítják. Nagy különbség van a között, aki azért ir hazafias vagy vallásos köl teményt, mert minden cselekedeté nek ezek az érzelmi indító okai, és a között, aki azért ir ilyen köl teményt, mert ez a divat, mert av val érdemet lehet szerezni, tehát neki olyat kell Írnia. Sajnos, mind több és több iró szegődik be az »irányított, tervirodalom« szolgálatába és mahol nap lámpával kereshetjük az »elefántcsonttorony« lakóit. A társadalom is lassan-lassan, csak olyan alkotásról vesz tudomást, amely életharcában segítségére van, vagy az ellenfél közelébe vezet és az »igazi« arcát mutatja meg.
Holmi Ez azonban csak átmenet lehet és csak addig tarthat, amig vége nin csen a harcnak, amelyben élünk. Inter arma silent Musae. Majd ha visszatérnek egyszer a béke boldog évei, a művészet is visszavonul majd a csatatérről, hogy remekműveket nyújtson a megnyugvást óhajtó em bernek. Alkotónak és müélvezőnek egyaránt. A háborúban csatadalokra van szükségünk, a békében azonban sok-sok szépségre, önmagáért való vi lágra, mert abban élni: az élet egyet len jutalma. Szentmiklósi Péter. MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÓ VERSENY. A Szabolcsi Hírlap folyó hó 10-én a városi inségakció javára műkedvelő versenyt rendezett a Koronában ki lenc helybeli egyesület tagjainak köz reműködésével. A műkedvelő szín játszás mindig a jótékonyság szolgá latában állott, de kulturális célt is szolgál, mert irodalommal, olvasás sal önművelésre késztet sok fizikai munkával foglalkozó férfit és nőt, és ilyen nyilvános versenyek módot nyújtanak az ambíciók továbbfejlő désére. A színjátszás olyan régi, mint a világ s a gyermekeknek is kedvenc mulatsága, ami bizonyítja, inennyire ősi ösztöne ez a lelkeknek. És hát... Zubolyék óta nagyot változott, for dult a világ! Oberammergau világhí rű passiójátékosai egyszerű iparosok és földművelők; a Gyöngyös-bokréta magyar szereplői pedig minden közö nyös, sőt fásult idegen szivét is meg vették a magyarnak. Mint nyers érc darabban az arany és ezüst erecskék, úgy csillan meg a tehetség nem egy műkedvelő játékában és . . . Ked ves és Nagyérdemű Közönség mondd meg, nem szeretnél-e te is sz.inját* szani. . . és ha rövid percekre is elfelejteni lényed köznapi állapotát és más alakba bújni? Ila vidám, ha szomorú is az alak, melyet magadra öllesz, — de más, — nem te vagy az [ Játsszunk! Ugyan mit is játszunk? Azt, hogy igyunk a »Felejtés Kelyhéből«. Saját lelkűnkkel játsszuk a má sok életét. .. n , Dr. Garay Gyulané.
p A villamosság a XX. század fény- és erőforrása! A művészet, irodalom és tudományok barátja, barátja a haladásnak is, ezért mindig mindenütt
VILLANYÁRAMOT HASZNÁL A villanyáram használata tiszta, kényelmes, olcsó és veszélytelent
Nyíregyházi Villam ossági R.°T. Zrínyi llona-u. 9.
Telefon 23.
Tavaszi divatujdonságok nagy választékban a l e g o l c s ó b b á r a k mellett
Kohn IgnácI
'd ivatóru h ázáb an szerezhetők be. Különlegesség tavaszi pullóverekben. Trikóselyem fehérnemű újdonságok. Ruhaanyagok és díszek a legújabb divat szerint. Férfi ingek mérték után is. Nyakkendők, zoknik, gallérok. — Gomb, csalt és klipsz különlegességek. REDIKÜLÖK A LEGMODERNEBB KIVITELBEN.
Az 1934-es könyvnap könyvei: 1. Babits M ihály: A z európai irodalom története, 320 old., 100 illusztráció, aranyozott egészvászonkötésben P3'20 2. Papp Jenő : (a rádió va sárnapi krónikása) A mai Magyarország erkölcsrajza 1918-1933. Korunk kritikája. Egész vászonkötésben, 320 oldal....................... P 3 -
3 Ady összes versei, nagy alakú kiadás egész vászon kötésben ...............P 4‘— 4. P. Gulácsi vőlegények. kötve egész ben . . . . .
Ir é n : Fekete Egy kötetbe vászonkötés. . . . P 5'—
Ezek a könyvek már most előjegyezhetők az
KÖNYV- ÉS PAPÍRKERESKEDÉSÉBEN.
CSOKROK, J I CSEREPES VI RÁGOK I szép és olcsó kivi I telben k a p h a t ó k I STEINER VILMOS I virágcsarnokában I NYÍ REGYHÁZA I Horthy Miklós-tér, I KOSZORÚK,
Ne feledje el!
I Elismerten bevált saját gyártmá
■ kézi- és géptiajtésu szirattuíat I előnyös fiz. feltételek mellett Kállit
I I R S A I É S TA ff'S A | vasöntöde, gép- és szivatlyugyára
|
NYÍREGYHÁZA
B
G y á r i: m in d e n fé le ke resked elm i á rukat, ju lá n y o s a n ö n t g ép a lka trészeket.
H „
Csatornázási, vízvezetéki, Fürdőszoba berendezések—
fi
d lla n d d a n
r a k tá r o n •
FÖLDES DROGÉRIA
Egy próbavásárlással mi ndenki meggyőződhet, hogy l e g j o b b a
Bethlen-u. 2. sz.
HOFFMANN - F É L E
legrégibb szaküzlet. Olcsó szabott árak. Pontos szakszerű kiszol gálás ! Húsvéti illatszerek nagy választékban. — Telefon 148.
PÖRKÖLTKÁVÉ!
:ocsrs2
iJ E r m
SZABOLCSVAR MEGYEI KÖZPONTI TEJSZÖVETKEZET
tej és tejtermékei minőségileg
felü lm ú lh a ta tla n o k
dalmak rendezésére legalkalmasabb
◄
P
a p p
L
a j o s
„ K O R O N A" - SZÁLLODÁJÁNAK ◄ é t t e r m e és ◄
Telefon 593. kw uh CTprngsr,
◄ Bankettek, társasvacsorák, lako
N yá ri < 5 s s z e ;o u e te íe fe r e és k irá n d u lá so k ra / e g f e e d e m e s e b b hely a S Ó S T Ó G Y Ó G Y F Ü R D Ő étterm e l
ÖSSSSZÍ
Férfi-, fiú- és gyermekruhák úgy készen, mint mérték után legolcsóbban, szabott árban
HUNGÁRIA BÜHAARUHAZ NYÍREGYHÁZA, Városháza-épület szerezhetők be. — Szövetraktár. Mértékutáni uriszabóság.
Mesmvilt újonnan átalakítva
n i i m i i n i m i m n i H i t t t i i i m i i i m m i i i i i i ■■■■■tini m i m
KIS PIPA"ÉTTEREM
w y jö iííjz íu ü a tjz ítiu ü ü ijí!
Vay Ádám-u. Volt Diadal étterem 1 Legkellemesebb szórakozóhely I Csak egyszer győződjön meg olcsó árainkról, Ízletes házikonyhánkról, akkor állandóan nálunk fog étkezni N agy K is m
m enü enü
V— P | — '80 „ \
F rissen sü ltek — '80 P Zóna — ‘3 0 „ m in d en id őben ka p h a tó
Szombaton reggelig nyitva! RÁCZ MARCI MUZSIKÁL!
Nyomatott Klafter szedőgépes könyvnyomdájában Nyíregyházán. Telefon: 253.
