SZABÓ G. GÁBOR1 - BARTA ISTVÁN2
A szövetkezeti és a korlátolt felelősségű társasági forma összehasonlítása a magyarországi termelői együttműködések fejlődésének sikere szempontjából1 Comparison of the Co-operative and Ltd. legal forms from the point of successful development of co-operation among Hungarian agricultural producers
[email protected] KTI, tudományos főmunkatárs 2Földművelésügyi Minisztérium, termelői csoport szakreferens 1MTA
Mottó: „… a szövetkezeti lényeg tanulmányozásánál ne elégedjünk meg a szövetkezeti formával, hanem iparkodjunk megkeresni a lényeget. A szövetkezet külsőleg, mint jogi, pontosabban kereskedelmi jogi személy jelenik meg, amely forma azonban nagyon gyakran nem szövetkezeti működést takar; viszont előfordulhat, hogy gyakorlati meggondolások előnyösebbé teszik a szövetkezeti alak helyett a részvénytársasági forma választását oly működés kifejtésére, mely a legteljesebben és a legtisztábban szövetkezet.” Forrás: Ihrig, K. (1929): Budapest szövetkezetei 1926-ban. Statisztikai Közlemények, Budapest, p. 12.
Összefoglaló A hazai termelői együttműködések újraalakulásának időszakában alapvető kérdés volt, hogy mely jogi forma a legalkalmasabb e szervezetek sikeres működtetésére. A szövetkezetek egyértelmű preferenciájának útját állta a történelmi előzményeken alapuló általános bizalomhiány e gazdálkodási formával szemben. A különböző Európai Uniós támogatási és szabályozási konstrukciók több más lehetőséget is biztosítottak, amelyek közül leginkább a korlátolt felelősségű társasági keretek honosodtak meg. A magyar szabályozás választ adott a kérdésekre, de a tapasztalatok tükrében ez a megközelítés többször módosításra, finomításra került. Mindemellett a kérdéskör hazai vonatkozásait meglehetősen kevés irodalmi munka tárgyalja, nem születtek tudományos igényű vizsgálatok, amelyek a termelők szempontjából és a gazdasági sikeresség szempontjából vizsgálták volna a szerveződések működését. Tíz év elteltével egyértelműen vizsgálható, hogy a két fő gazdálkodási forma megítélése hogyan változott, illetve mely szempontok előtérbe kerülése döntött egyes ágazatokban, területeken az egyik vagy másik forma mellett. Ilyen időtávlatban lehetőség nyílik a gazdálkodási formák átmeneteinek vizsgálataira is, amit esettanulmányok keretében kívánunk megtenni. A kutatás célja: másodlagos adatfeldolgozás és esettanulmányok segítségével feltárni, hogy van-e szignifikáns különbség a két fő gazdálkodási forma sikeressége között.
A magyar termelői csoportok tagi adatainak elemzése az EU tagság után2 A termelői csoportok tagi adatainak változását bemutató 1. sz. táblázat jelentős időtartamot fog át 2006-2012 között. Kezdő éve a termelői csoport rendszer kialakulásának csúcspontja, a vége pedig az első évtized végén megkezdődő erőteljes tisztulás előtti időszak3. 1
A tanulmány az OTKA 105730 téma támogatásával készült. Részletesebben lásd Szabó - Barta (2014: 268-271), jelen fejezet erre támaszkodik. 3 Az adatok értékelésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a csoportok által jelzett, nem auditált értékekről van szó, így az adatok megbízhatósága csak közepesnek mondható. 2
397
Első megközelítésben jól látható, hogy a növénytermesztési ágazatban a tagok száma a kezdeti felfutás csúcsához mérten csökkent. Az állattenyésztési ágazatban a 7 éves időszakban (2006-2012) a taglétszám emelkedett! Érdemleges csökkenés csak a nyúl ágazatban volt tapasztalható. Az általános taglétszám-növekedés okai között egyértelmű kiemelést érdemel az alágazatok piaci helyzetének romlása. A vágóhidak csődhulláma ellen a termelői együttműködések stabilitása védelmet tudott biztosítani, amit a termelők felismertek. Az értékesítés ténye mellett felértékelődött a fizetés biztonsága is. A válság által leginkább sújtott ágazatok (sertés, baromfi, kisebb mértékben juh) esetében a termelői csoportok taglétszáma annak ellenére növekedett, hogy a termelők tömegesen hagytak fel a termeléssel. Ebből következően a csoportok által betöltött stabilizáló, fenntartó szerep egyértelműen bizonyított. A termelői csoportok tagjainak száma ugyan mintegy 10%-kal csökkent, de ez az apadás nem mutatkozik meg a termelési értékben, azaz főleg olyan tagok hagyták el a csoportokat, akik nem vagy csak csekély mértékben járultak hozzá a működéshez. 1. táblázat: A termelői csoportok taglétszáma és aránya ágazatonként (2006-2012) A termelői csoportok tagjainak adatai szám
arány
szám
arány
szám
arány
szám
arány
szám
arány
szám
arány
szám
arány
fő
%
fő
%
fő
%
fő
%
fő
%
fő
%
fő
%
Szektor 2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
Gabona
4 969
27,9
5 079
28,3
6 212
32,2
7 531
46,59
7417
47,29
6878
47,11
6100
50,64
Olajos növények
3 515
19,7
3 673
20,5
4 071
21,1
4 764
29,47
4794
30,57
4694
32,15
3527
29,28
Cukorrépa
301
1,7
306
1,7
270
1,4
259
1,60
124
0,79
71
0,49
102
0,85
1 677
9,4
1 378
7,7
1 175
6,1
1 251
7,74
1114
7,10
912
6,25
887
7,36
Szója
132
0,7
148
0,8
150
0,8
178
1,10
43
0,27
44
0,30
45
0,37
Burgonya
542
3
604
3,4
638
3,3
172
1,06
121
0,77
96
0,66
96
0,80
Szőlő-bor
2 653
14,9
2 448
13,6
2 325
12,1
2 008
12,42
2071
13,20
1904
13,04
1288
10,69
Növénytermesztés
13 789
77,4
13 636
75,9
14 841
77
16 163
78,92
15 684
77,77
14 599
78,82
12 045
72,29
414
2,3
463
2,6
558
2,9
438
10,14
421
9,39
404
10,30
381
8,25
0
0
0
0
27
0,1
69
1,60
74
1,65
80
2,04
114
2,47
Sertés
884
5
987
5,5
1 033
5,4
889
20,59
815
18,18
724
18,45
875
18,96
Juh
836
4,7
943
5,3
969
5
1 003
23,23
1057
23,58
928
23,65
1270
27,51
Baromfi
704
4
795
4,4
777
4
713
16,51
765
17,07
757
19,29
779
16,88
Nyúl
166
0,9
140
0,8
123
0,6
94
2,18
93
2,07
55
1,40
57
1,23
Méz
964
5,4
936
5,2
898
4,7
1 048
24,27
1193
26,62
913
23,27
1076
23,31
Hal
54
0,3
60
0,3
60
0,3
64
1,48
64
1,43
63
1,61
64
1,39
Állattenyésztés
4 022
22,6
4 324
24,1
4 445
23
4 318
21,08
4 482
22,23
3 924
21,18
4 616
27,71
Összesen
17 811
100
17 960
100
19 286
100
20 481
100
20 166
100
18 523
100
16 661
100
Természetes személyiségű tagok
15 180
85,2
15 173
84,5
16 406
85,1
17 439
85,15
16 798
83,30
15 632
84,39
14 581
87,52
Dohány
Tej Szarvasmarha
Forrás: Vidékfejlesztési Minisztérium – hivatkozza Szabó - Barta (2014: 270) Az adatokból jól látható, hogy az értékesítés feladatának ellátására alakult, új típusú szövetkezetek (és a működésükben ezekhez hasonló Kft-k) képesek voltak az elmúlt évtizedben betölteni szerepüket és a tagjaik
398
számára tevékenységük által jövedelembiztonságot teremteni egy szeszélyesen változó, nagy kilengéseket mutató mezőgazdasági piacon.
Elméleti háttér: az ún. alternatív szervezeti megoldások lehetőségei és feltételei Látva az élelmiszer-gazdaságban zajló gazdasági társasággá való (át)alakulási folyamatokat, fontos feltenni a kérdést, hogy milyen körülmények között előnyösebb a termelőknek más szervezeti-jogi formát választani, például gazdasági társaságot4, az elméleti irodalomban többször felsorolt szövetkezeti előnyök5 ellenére (l. pl. van Bekkum - van Dijk, 1997; Szabó, 2002). Fontos, hogy Ihrig tanításának (Ihrig, 1929, 1937) megfelelően, nem a külső jogi-szervezeti forma, hanem a tag és a szövetkezet közötti valós kapcsolatok alapján ítéljük meg, hogy egy szervezet szövetkezet-e vagy sem. Előfordulhat, hogy egy szervezet formailag gazdasági társaságként működik, ekkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy milyen (akár magángazdaságon kívüli, például támogatási formák és összegek nagyságának változása, politikai bizonytalanságok stb.) okok vezettek ide. Összességében megállapítható, hogy a szövetkezeteknek jelentős szerepük lehet, amikor egy piac nem működik megfelelően (tehát például nem képes a keresletet és a kínálatot egyensúlyba hozni), különösen a gyorsan romló termékek, mint például a tej esetében, valamint amikor a piac nem telített. Amikor tehát a piaci mechanizmus jól működik és a tranzakciós költségek nem igazán nagyok a belső szervezési költségekhez képest, akkor a vertikális integráció és a szövetkezeti forma nem bír olyan nagy vonzerővel, mint az előző esetben (Harte, 1997). Hendrikse - Veerman (2001a) szerint tehát, amikor a piac differenciált és meglehetősen nagy pótlólagos befektetések szükségesek, akkor nem a szövetkezeti forma a legmegfelelőbb. A szerzők olyan irányítási struktúrát, például termelői egyesületet, beszállítói vállalatokat tartanak megfelelőnek, amelyekben a tagoknak (gazdálkodóknak) sokkal kevesebb döntési jogkörük van6. A nagyobb hozzáadott értékű tevékenység során a gazdálkodónak mérlegelnie kell, hogy a saját gazdaságába fektessen be, vagy a szövetkezetbe, azaz a további vertikális integrációt megvalósító pótlólagos befektetések versenyeznek a saját gazdaságba való beruházásokkal. Ehhez járul még hozzá, hogy a tagsági kontrol (alapvető) elve alapján a feltételek gyakran meglehetősen kedvezőtlenek a külső befektetők számára. Ennek megfelelően a második „hold-up” probléma megoldása nehezen képzelhető el szövetkezeti formában, a szervezetnek át kell alakulnia, például gazdasági társasággá (Kispál-Vitai, 2013). Az ír tejszövetkezetek például a tőzsdén igyekeznek a szükséges pótlólagos tőkét biztosítani. Egyre fontosabb a tagok eltérő, heterogén voltának, valamint az egyes termelők konkrét céljainak, döntéseinek, azaz az emberi tényezőknek, így például a bizalom meghatározó szerepének a hangsúlyozása a fenti folyamatok során. A méretek növekedésével és a piaci verseny fokozódásával a demokratikus döntéshozási mechanizmus (1 tag - 1 szavazat) egyre problémásabbá és rugalmatlanná válik (Hendrikse - Veerman, 2001b), különösen, ha a tagság egyre heterogénebb, így a belső szervezési költségek is egyre nagyobbak lesznek (Harte, 1997). Empirikus kutatások sajnos nagyon csekély számban valósultak meg ezen a területen, de többségük aláhúzza az emberi kapcsolatok (bizalom) kiemelt szerepét a szövetkezetekben, illetve a termelői együttműködésekben (lásd például Hansen et al. 2002; James - Sykuta, 2005; Kapronczai et al. 2005; Forgács, 2006; Bakucs et al. 2008; Dudás, 2009; Baranyai, 2010; Szabó, 2010). Az említett bizalom (Spear, 1999) az egyik oka, hogy más alternatív koordinációs (szerződéses) formákhoz képest a szövetkezetek esetében az úgynevezett „kapcsolat-fenntartási” probléma (ún. „hold-up” probléma) nem 4
Például az EU-ban nagyon elterjedt TÉSZ-ek („producers’ organisations”) és termelői csoportok („producers’ groups”) is létrejöhetnek Kft. formában is, bár többségük szövetkezet (l. pl. Barta et al., 2010; Bijman et al., 2012; Szabó, 2012a,b; Szabó - Barta, 2014). 5 Például, hogy a szövetkezetek általában csökkentik az egy termelőre illetve ügyletre jutó tranzakciós költségeket, és képesek az ún. „hold-up” probléma bizonyos aspektusainak megoldására stb. (Szabó, 2011, 2013). 6 Más szerzők, például (Sykuta - Cook, 2001) szerint alternatív szervezeti formák jönnek létre, ahol (szövetkezeti) részjegyek, üzletrészek átruházhatók, illetve a gazdálkodás eredményességével összefüggően legalább bizonyos típusú értékpapírok árfolyama ingadozhat, mint a részvények esetében.
399
399
olyan jelentős (Royer, 1999; Staatz, 1984). Nem véletlen tehát, hogy kérdőíves megkérdezés során általánosságban a termelők jobban bíznak a saját szervezeteikben, igaz paradox módon ez nem mindenhol jár együtt szövetkezetek, illetve más termelői tulajdonú szerveződés létrehozásával (Dorgai et al., 2005; Kapronczai et al., 2005; Baranyai, 2010; Takács-Baranyai, 2010; Szabó et al., 2011, Takács et al, 2012). A szövetkezetek egyik előnye tehát klasszikusan a tagok között meglévő informális kapcsolat, valamint a szövetkezetben több vonatkozásban (pl. tag és menedzsment között, tagok egymással szemben stb.) értelmezhető bizalom megléte. Abban az esetben, ha ezek nem megfelelő szintűek, akkor az irányítási struktúra szempontjából egyszerűbb és olcsóbb a gazdasági társasági forma, illetve az egyszerűbb, esetenként nem „hivatalos” együttműködési formák alkalmazása.
Szövetkezet versus Kft. Felmerül a kérdés, hogy a két gazdálkodási forma közül melyik alkalmasabb a magyar mezőgazdasági értékesítő csoportok, illetve tagjaik számára. A legfontosabb aspektus, hogy a szervezethez kötődő bizalmi viszony hogyan változott meg az elmúlt évtizedekben és milyen tényezők befolyásolták a két párhuzamosan működő gazdálkodási forma hangsúlyában megfigyelhető változásokat. A nyugat-európai gyakorlatban tehát a mezőgazdasági termelők együttműködései túlnyomó részben szövetkezeti formában valósulnak meg. A termelői szervezetek és termelői csoportok – összhangban az EU-s szabályozással – többféle jogi formában működhetnek, de jelenleg Magyarországon túlnyomórészt szövetkezetek, illetve kisebb részben Kft-k. (lásd 2. táblázat). 2. táblázat: A szövetkezetek és Kft-k számnak alakulása (véglegesen, államilag, illetve minősítetten) elismert termelői csoportok között 2005 és 2013 között, kivéve a zöldség-gyümölcs termelői szervezeteket 2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
Szövetkezet
108
137
162
160
161
156
155
147
146
Kft.
49
71
79
85
90
89
93
91
55
Összesen
157
208
241
245
251
245
248
238
201
Forrás: FVM, VM, FM honlapok A két jogi forma különbözőségét jól szemlélteti a szövetkezeti vezetők által megfogalmazott eltérés, amely szerint a Kft-t a tőke mozgatja, azaz a tulajdonosi szemlélet felülkerekedik a napi működési kérdéseken és csak a profit maximalizálására fókuszál. A szövetkezeteket ugyanakkor az áru mozgatja, hiszen a tulajdonosi tagság ezen keresztül részesül a szervezet működésének hasznaiból, így érdekeltsége és elégedettsége is ezen keresztül válik tapinthatóvá. A 2014. március előtt hatályos gazdasági jog értelmében (2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról) a szövetkezetek átalakulhattak – többek között – Kft-vé, de ugyanez a folyamat visszafelé csak körülményesen, teljes felszámolás, majd újraalakulás útján volt kivitelezhető. Ez gyakorlati értelemben nem is átalakulás, hiszen a jogfolytonosság megszűnik. Az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről) változást hozott az egyes gazdálkodási formák közötti átmenet lehetőségeit tekintve, így lehetővé tette egyebek mellett például a Kft-ből szövetkezetté történő átalakulást, amelynek gyakorlatával kapcsolatosan az eltelt rövid idő miatt még nincs tapasztalat. Egy korábbi magyarországi (OTKA által támogatott) empirikus felmérés7 során rákérdeztünk, hogy melyek a szövetkezetek előnyei a Kft-hez képest. Alább a legfontosabb és leggyakoribb válaszokat soroljuk fel: 7
400
Lásd bővebben Szabó - Barta (2014).
1) Sokkal gyorsabb és könnyebb a tagfelvétel, nem kell cégbírósággal engedélyeztetni a bővülést. 2) Az 1 tag - 1 szavazat elve és gyakorlata sok, főként kisebb termelő számára fontos biztosíték arra, hogy érdekeit megfelelően képviselheti. 3) A demokratikus döntéshozatal. 4) A fel nem osztható vagyon egyfajta biztosítékot jelent a folyamatos működésre. 5) Volt olyan megközelítés, hogy „a szövetkezetnek az az előnye, hogy nincs hátránya”. A megkérdezettek véleménye szerint a szövetkezetek hátrányai a Kft-hez képest: 1) Banki hitelképesség szempontjából szerencsésebb gazdasági társasági formában működni. 2) Átláthatóbb vagyoni viszonyok a Kft-ben, amelyek a tulajdonosi szemléletre is kihatnak. 3) Direktebb irányítás, mely egyes vélemények szerint rugalmasabb és gyorsabb, mint a szövetkezet áttételes irányításit struktúrája. 4) Az alkalmazott ügyvezető nem keveri össze a saját (tagi) érdekeit a társaságéval. 5) A szövetkezet kifejezés sokak számára nem hangzik túl jól. 6) „A szövetkezet, mint ideológia jó, de lassító tényező.” Kelet-Európa történelmi előzményeinek ismeretében a szövetkezeti forma – a fenti gyakorlati előnyök ellenére – sem tudott kizárólagosan teret nyerni a vele szembeni ellenérzés hátráltató hatása miatt. Ez indokolta a – speciális szabályokkal korlátozott működésű – Kft forma rendszerbe emelését. Előfordult azonban, hogy a működés során a szervezetek átalakulás mellett döntöttek. Az átalakulások iránya minden esetben a szövetkezetből a Kft felé vezetett. A továbbiakban két magyar esettanulmányon keresztül vizsgáljuk a jogi szervezeti forma választásváltoztatás folyamatát.
Esettanulmányok Kerekegyházi baromfitermelők A Bács-Baromfi Beszerző, Értékesítő és Szolgáltató Szövetkezetet új szövetkezetként 2003. június 2-án 18 fő regisztrált mezőgazdasági termelő (baromfitenyésztő) alapította. A szervezetet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2003-ban termelői csoportként előzetes elismerésben részesítette. Ettől az időponttól hazai, illetve közösségi forrásokból a szervezet támogatásban is részesült. A csoport 2006. június 28án állami elismerést nyert, majd 2009. december 31-én átalakult, új neve Bács-Baromfi Kft. A csoport taglétszámának és forgalmának alakulását lásd a 3. táblázatban. 3. sz. táblázat: A Bács-Baromfi Beszerző, Értékesítő és Szolgáltató Szövetkezet, illetve 2010 után a BácsBaromfi Kft. taglétszáma és árbevételének alakulása 2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
Taglétszám (fő)
18
18
18
18
24
22
13
19
19
20
Nettó árbevétel (millió Ft)
100
319
331
1187
800
664
684
719
624
818
Forrás: Barta (2014a)
401
401
Az átalakulás közvetlen oka a csoport által tervezett nagyberuházás megvalósítása volt. A mintegy 1 milliárd forintos bekerülési összeggel tervezett biogáz üzem létesítésének nagyobb részét különböző támogatások fedezték, de természetesen az önerőt a tagságnak kellett biztosítani. A szövetkezet feltőkésítésének gondolata a tagok között bizonytalanságot szült, hiszen a szövetkezeti 1 tag - 1 szavazat elv nem tükrözte az egyes tagok által befektetett eltérő és jelentős összegeket. A tagok, bár már 7 év sikeres működés állt a szervezet mögött, ragaszkodtak ahhoz, hogy a befektetett tőkéjüknek megfelelő szavazati aránnyal rendelkezzenek. Az átalakulás menete a cég vezetőjének elmondása szerint sem jogi, sem anyagi értelemben nem volt megterhelő, ugyanakkor a jogutódlás csak korlátozottan valósult meg. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a támogatási jogosultságok vizsgálata során csak hosszas eljárás végén fogadta el a megalakult új szervezetet, mint kedvezményezettet. A szövetkezetből Kft-vé történő átalakulás eljárása hozzávetőleg egy évet vett igénybe. A procedúra elhúzódása a szervezet működését nem befolyásolta, viszont a tervezett beruházás késedelmet szenvedett, illetve az egyes részteljesítések sem voltak elfogadtathatók, igazolhatók. Visszatekintve a korábbi (szövetkezeti) és jelenlegi (Kft) működésre az ügyvezető elmondta, hogy: • a tőkearányos szavazat kérdésén kívül semmilyen egyéb előnnyel nem járt az átalakulás, • a tagságnak sosem volt szüksége arra a tőkevédelemre, amiért az egész eljárást lefolytatták, • a Kft üzemeltetése során mindig a korábbi szövetkezeti elvek kerültek előtérbe, azaz a tagok sosem igényelték, hogy a megemelt szavazati súlyuknak megfelelően vehessenek részt a döntéshozatalban. Az elnök a fentiek ismeretében utólag feleslegesnek értékelte az átalakulást és valószínűsítette, hogy a társaság jövőjében a szövetkezeti forma fog teret nyerni, akár egy esetleges visszaalakulás útján is. Összefoglalva az átalakulás során szerzett tapasztalatokat a cég vezetője megállapította, hogy a gazdálkodás sikere és eredményessége nem a jogi keretektől, hanem az együttműködő tagok közötti bizalmi viszonyoktól függ. Ebben az esetben az átalakulás után bizonyosodott be, hogy a tagok közötti viszonyrendszer korrekt és megfelelően erős, így a szervezet bármely társasági formában sikeresen tudott működni az elmúlt több mint 10 évben. Baranyai baromfitermelők A Lippói Baromfifarm – Termelői Csoport – Broilertenyésztő és Értékesítő Szövetkezet helyzete sok szempontból az előbb ismertetett Bács-Baromfi Beszerző, Értékesítő és Szolgáltató Szövetkezetéhez hasonlóan alakult. A szövetkezetet 2003-ban 15 fő baromfitenyésztő termelő hozta létre a dél-baranyai térségben. A szervezetet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2003-ban termelői csoportként előzetes elismerésben részesítette, majd 2005-ben állami elismerést, 2010-ben pedig (már Kft-ként) minősített elismerést nyert. A csoport taglétszámának és forgalmának alakulását lásd a 4. táblázatban. 4. sz. táblázat: Lippói Baromfifarm – Termelői Csoport – Broilertenyésztő és Értékesítő Szövetkezet, illetve 2010 után a Lippói Baromfifarm Kft. taglétszáma és árbevételének alakulása 2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
Taglétszám (fő)
15
15
15
15
15
15
15
17
17
17
Nettó árbevétel (millió Ft)
230
346
337
354
453
546
506
362
296
179
Forrás: Barta (2014b) Az átalakulás oka ebben az esetben is a közös beruházás jelentős tőkeigényének fedezetére szolgáló tagi betétek biztosítása volt. A tagok itt is biztonságosabbnak ítélték, ha különböző összegű hozzájárulásaik a szavazati arányokban is megjelennek. A szervezet ügyvezetőjének elmondása szerint a jogi munka és az anyagi terhek itt sem jelentettek nehézséget. Sőt az átalakulás sem húzódott el olyan mértékben, mint az előző esetben,
402
ennek egyik oka lehetett, hogy a hivatalos szervek számára már rendelkezésre állt a közelmúltban lezajló másik hasonló eljárás példája. A cég képviselője a Szövetkezetként és Kft-ként tapasztalt működés között nem érzékelt jelentős különbséget. A cég későbbi hanyatlását határozottan függetlenítette a gazdálkodási formától, illetve annak megváltozásától. Megítélése szerint – a kedvezőtlen gazdasági környezet, a pénzügyi válság és a tagság termelésének leépülése ellenére – a csoport életének mindkét gazdálkodási formában volt olyan időszaka, amikor sikeresen tudott működni. A jogász tapasztalatai az átalakulásokkal kapcsolatban A két szövetkezet átalakulását azonos jogász bonyolította le, így az ő tapasztalatai is relevánsak az átalakulások tekintetében. A vele folytatott beszélgetés során tisztázódott, hogy az átalakulás legnehezebben és ebből kifolyólag leglassabban végrehajtható részét az előírások bonyolultsága okozza, amelynek oka lehet, hogy a kis esetszám miatt a jogalkotó sem rendelkezik gyakorlati tapasztalattal és igénnyel a gördülékeny eljárás lefektetéséhez. Nehézséget okozott, hogy a szövetkezet tagságának többször kell háromnegyedes arányú döntést hozni az átalakulásról. Az átalakulás időpontjában soron kívüli mérleget kell készíteni, az átalakulást nem támogató vagy nem kívánó tagokat ki kell léptetni vagy zárni és el kell velük számolni. Ezen a ponton egyetlen tag is képes ellehetetleníteni vagy évekre elhúzni az átalakulás folyamatát, amire a konkrét esetekben szerencsére nem volt példa. A mérleg elkészülte és a szövetkezet jogutódlással történő megszűnése a gyakorlatban az adóhatóság figyelmét is felkeltő folyamat volt, ami átfogó vizsgálatot eredményezett. E folyamatok lezáródása után a Kft jogutódként történő megalakítása, bejegyeztetése és működésének megkezdése már nem okozott nehézséget. Összefoglalás helyett: a személyes kapcsolatok és a bizalom jelentősége8 Ahogy az a szakirodalomban olvasható és a gyakorlatban is megfigyelhető, bizonyos növekedési szint elérése után és egyes piacokon elképzelhető, hogy koordinációs problémák megoldására egyes termelői tulajdonú szervezetek, annak sok előnye ellenére nem szövetkezeti, hanem más (alternatív) formában, akár gazdasági társaságként (Kft, ritkábban Rt) jönnek létre. Ennek ellenére nyugaton a szövetkezeti forma töretlenül népszerű, még ha különböző szervezeti átalakulásokon mennek is keresztül, összhangban a marketing- és finanszírozási stratégiájuk megváltoztatásával. (Szabó, 2002, 2011) A fent hivatkozott, szigorúan vett gazdasági aspektusok mellett a nem-gazdasági okok közül lényeges kérdés lehet a bizalom témaköre. Fontos szövetkezeti előny lehet a tagok számára a köztük fennálló informális és esetenként szoros személyes kapcsolat, a speciális szervezeti forma és döntéshozatali mechanizmus, (melyet egyébként sokszor a szövetkezetek rugalmatlansága sarokkövének tartanak). Az úgynevezett szövetkezeti alapelvek (Barton, 1989; SZNSZ, 1995; Hakelius, 1996; Røkholt 1999) a tag és a szövetkezetek közötti bizalom formális-jogi biztosítékai (lásd Ihrig, 1937; Szabó, 1993, 1996, 2011). Különösen lényeges tehát az emberi tényező, elsősorban a bizalom fontosságának elemzése a gazdasági döntések (értékesítési csatorna-választás, szerződéskötés stb.) meghozatalában, egyes szervezeti formák létrejöttében és működésében (Wiesinger, G. et al, 2008). A bizalom az átalakuló gazdaságú országokban konkrét gazdasági tényezővé vált, hiszen ezekben az országokban sokszor nem működik elég hatékonyan a jogrendszer, például a szerződések kikényszerítésének igen nagyok a költségei. Ennek megfelelően a termelői tulajdonú szervezetek
8 A bizalom kérdését, s a termelői szervezetekben játszott szerepét annyira fontosnak tartom, hogy a továbbiakban, beleértve a most futó OTKA (K105730) témát kiemelten foglalkozunk vele.
403
403
sikerességének vagy bukásának egyik oka lehet például, hogy a tagok mennyire bíznak egymásban, illetve a szövetkezetet, termelői csoportot stb. létrehozó alapítókban, valamint működtető vezetőkben9. Mindkét empirikusan vizsgált szervezet a jelentős tőkeigényű közös beruházás miatt aktuálissá váló „tőkevédelem” miatt alakult át Kft-vé, mert a tagok úgy gondolták, hogy az 1 tag - 1 szavazat elve nem tükrözi az eltérő nagyságú befektetéseket. Érdekes tanulság viszont, hogy például a kerekegyházi esetben a tagok sosem igényelték megemelt szavazati súlyuk érvényesítését; a másik esetben a szervezet sikeressége pedig szintén nem a szervezeti formától függött. A két esettanulmány tapasztalatai is azt húzták tehát alá, hogy nem a jogi formától, hanem az együttműködő tagok közötti bizalomtól függ a szervezet sikeressége.
Forrásmunkák jegyzéke Bakucs, L. Z. – Fertő, I. – Szabó, G. G. (2008): The Impact of Trust on Co-operative Membership Performance and Satisfaction in the Hungarian Horticulture. In: Csáki Csaba és Forgács Csaba (szerk): Agricultural Economics and Transition:"What was expected, what we observed, the lessons learned. Studies on the Agricultural and Food Sector in Central and Eastern Europe Vol. 44. Leibniz Insitute für Agrarentwicklung in Mittel and Osteurope, Halle, 2008, 382-392. pp. Baranyai Zs. (2010). Az együttműködés elméleti és gyakorlati kérdései a magyar mezőgazdasági géphasználatban. Szent István Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola, Gödöllő. Doktori (PhD) értekezés. Barta, I. (2014a). A Bács-Baromfi Kft. ügyvezetőjével folytatott interjú, 2014. szeptember 15. Barta, I. (2014b). A Lippói Baromfifarm Kft. ügyvezetőjével folytatott interjú, 2014. szeptember 16. Barta I. – Dorgai L. (szerk.) – Dudás Gy. – Varga E. (2010): A termelői csoportok és a zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szerveződések Magyarországon. Agrárgazdasági Információk. AKI. 2010. 6. sz. 3574. p. Barton, D. G. (1989): Principles. In: Cobia, D.W. (ed.). Cooperatives in Agriculture. Prentice-Hall, Inc. New Jersey. Chapter 2, 21-34. pp. Bijman, J. – Iliopoulos, C. – Poppe, K.J.- Gijselinck, C. – Hagedorn, K. – Hanisch, M. – Hendrikse, G.W.J. – Kühl, R. – Ollila, P. – Pyykkönen, P. – van der Sangen, G. (2012): Support for Farmer’s Cooperatives – Final Report, Wageningen: Wageningen UR, November 2012, 127 p. Dorgai L. (szerk.) (2005): Termelői szerveződések, termelői csoportok a mezőgazdaságban. AKII, Agrárgazdasági Tanulmányok, No. 4. Dudás Gy. (2009): A termelői értékesítő szervezetek (TÉSZ) lehetőségei a zöldség-gyümölcs termelők koordinálásában a ZÖLD-TERMÉK szövetkezet példáján keresztül. Szent István Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola, Gödöllő. Doktori (PhD) értekezés. 1-189 p. Forgács, Cs. (2006): Leadership and the importance of social capital in the transition of cooperatives. A case study of two cooperatives. Studies in Agricultural Economics, No. 105., 23-38. pp. Hakelius, K. (1996): Cooperative Values – Farmers’ Cooperatives in the Minds of the Farmers. Uppsala: Swedish University of Agricultural Sciences, Dissertations 23. Hansen, M.H. – Morrow, JR. J. L, - Batista, J.C. (2002): The Impact of trust on cooperative member retention, performance and satisfaction: an exploratory study, International Food and Agribusiness Management Review, Vol. 5 (2002), pp. 41-59
9 A többször sikeres esettanulmányként idézett, az országban elsőként állandó TÉSZ minősítést kapott mórahalmi Mórakert Szövetkezet 1995 és 2007 egyedülálló teljesítményének (létszám, forgalom alakulása stb.) alapja például a fent említett bizalom töretlen megléte volt.
404
Harte, N. L. (1997): Creeping Privatisation of Irish Cooperatives: A Transaction Cost Explanation. Megjelent: Nilsson, J. – Van Dijk, G. (szerk.).: Strategies and Stuctures in the Agri-Food Industries, van Gorcum Assen, 3153. pp. Hendrikse, G. W. J. – Veerman, C. P. (2001a): Marketing Co-operatives: An Incomplete Contracting Perspective. Journal of Agricultural Economics, Vol. 52: 1, January, pp. 53-64. Hendrikse, G. W. J. – Veerman, C. P. (2001b): Marketing co-operatives and financial structure: a transaction costs economic analysis. Agricultural Economics, Vol. 26: pp. 205-216. Ihrig, K. (1929): Budapest szövetkezetei 1926-ban. Statisztikai Közlemények, Budapest, p. 12. Ihrig K. (1937): A szövetkezetek a közgazdaságban. A szerző magánkiadása, Budapest. James, H.S. JR. – Sykuta, M.E. (2005):. Property Right and Organizational Characteristics of ProducerOwned Firms and Organizational Trust. Annals of Public and Cooperative Economics, Vol. 76: 2, 545-580. pp. Kapronczai I. (szerk.) – Korodiné Dobolyi E. – Kovács H. – Kürti A – Varga, E – Vágó Sz. (2005). A mezőgazdasági termelők alkalmazkodóképességének jellemzői (Gazdálkodói válaszok időszerű kérdésekre). AKI Agrárgazdasági Tanulmányok, 2005. 6.sz., 197 p. Kispál-Vitai Zs. (2013). A szövetkezet átalakulása befektetői tulajdonú társasággá: elkerülhetetlen jövő? Gazdálkodás, 57. évf. 3.sz. pp. 260-269. Røkholt, P. O. (1999): Strengths and weaknesses of the co-operative form; A Matter of Perspective and Opinion. Paper presented at the ICA International Research Conference, Quebec, 28-29 August 1999 –Spear, R. (1999): The Co-operative Advantage. “ICA European Research Conference on Continuity, Transition and Renewal: New Trends in European Cooperation”. Weimar, October, 1999 (Kézirat) 1-12. pp. Royer, J.S. (1999): Co-operative Organisational Strategies: A Neo-Institutional Digest. Journal of Cooperatives. Vol. 14, pp. 44-67 Spear, R. (1999): The Co-operative Advantage. “ICA European Research Conference on Continuity, Transition and Renewal: New Trends in European Cooperation”. Weimar, October, 1999 (Kézirat) 1-12. pp. Staatz, J. M. (1984): A Theoretical Perspective on the Behaviour of Farmers’ Cooperatives. Michigan State University, Ph.D. Dissertation. Sykuta, M. E. – Cook, M. L. (2001): A New Institutional Economics Approach to Contracts and Cooperatives. American Journal of Agricultural Economics, Vol. 83, 1273-1279. pp. Szabó, G.G. (1993): Titokzatos-e a szövetkezeti lényeg? (Az Ihrig-féle alapelvek ma). Szövetkezés, 14. évf. 1. sz. 25-35. pp. Szabó, G.G. (1996): A szövetkezés gazdasági lényege Ihrig Károly elméletében, valamint a dán és a holland élelmiszer-gazdaságban. Kandidátusi értekezés, Budapest–Kaposvár. Szabó G.G. (2002): A szövetkezeti vertikális integráció fejlődése az élelmiszer-gazdaságban. Közgazdasági Szemle, 49.évf. 3.sz. 235–250. pp. Szabó, G.G. (2010): The Importance and Role of Trust in Agricultural Marketing Co-Operatives. MTA – AKI, Budapest: Studies in Agricultural Economics, No. 112, 5-22. pp. Szabó G.G. (2011): Szövetkezetek az élelmiszer-gazdaságban: Gondolatok az ún. előmozdító típusú szövetkezés gazdasági lényegéről és integrációs jelentőségéről. Budapest: Agroinform Kiadó, 2011. 255p. (ISBN:978-963-502928-0) Szabó G.G. (2012a): Support for Farmer’s Cooperatives in Hungary; Country Report Hungary. Wageningen: Wageningen UR, November 2012, 86 p. (Letölthető: http://ec.europa.eu/agriculture/external-studies/supportfarmers-coop_en.htm)
405
405
Szabó, G.G. (2012b): Support for Farmers’Cooperatives; Case Study Report: Performance and sustainability of new emerging cooperatives in Hungary, Wageningen: Wageningen UR, November 2012, 71 p. (Letölthető: http://ec.europa.eu/agriculture/external-studies/support-farmers-coop_en.htm) Szabó G.G. (2013): Gondolatok az élelmiszer-gazdasági szövetkezés gazdasági lényegéről és integrációs jelentőségéről. Gazdálkodás 57:(3) pp. 203-223. Szabó G.G. – Baranyai Zs. – Takács I. (2011): The Importance and Role of Trust in Agricultural Cooperation – Some Empirical Experiences from Hungary. EAAE 2011 Congress: Change and Uncertainty Challenges for Agriculture, Food and Natural Resources, August 30 to September 2, 2011, ETH Zurich, Zurich, Switzerland, pp. 1-12. Szabó, G.G. – Barta, I. (2014). Gazdálkodás: A mezőgazdasági termelői szervezetek-szövetkezetek jelentőségének és helyzetének változása az EU-csatlakozás után. In: Gazdálkodás, 58.évf. 3.sz., pp.263-278 SZNSZ (1995): A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének állásfoglalása a szövetkezeti identitásról. Szövetkezés, 16.évf. 2.sz., pp. 77-78. Takács I. – Baranyai Zs. (2010): Role of trust in cooperation of farmers from the aspect of new institutional economics. Annals of the Polish Association of Agricultural and Agribusiness Economists 12: (6) 179-184 pp. Takács I. – Takácsné György K. – Baranyai Zs. (2012): The role of trust in cooperation between farmers the outcomes of a survey in Békés county Apstract - Applied Studies in Agribusiness and Commerce 6:(5) 105114. pp. Wiesinger, G. – Vihinen, H. – Tapio-Biström, M.L. – Szabó, G. (2008): Social capital: a dynamic force against marginalisation? In: Sustainable Land Management: Strategies to Cope with the Marginalisation of Agriculture. (eds.: Brouwer, F. – van Rheenen, T. – Elgersma, A. – Dhillion, S.) Edward Elgar Publishing, Cheltenham, 197-215. (ISBN: 9781845429027)
406
