2009. november Felelõs kiadó: Salamon Tamás. Fõszerkesztõ: Lakatos Viktor. Szerkesztõ: Szabó Júlia. Tördelõszerkesztõ: Furucz Angelika. Munkatársak: Bíró Csaba 9. A, Bundik Fanni 9. C, Dudás Renáta 11. D, Karikó Tóth Tamás 11. A, Kmettyné Balogh Zsuzsanna, Lakatos Viktor 12. A, Ménich Éva 12. B, Molnár Kinga 12. D, Pauer Klaudia 13. F, Rácz Viktória 10. C, Tímár Henriett 10. B, Varga Ákos 11. D. Borító: Hanák Orsolya 12. A.
DÖK közlemények
2
Változások iskolánkban Évadnyitó DÖK -konferencia Ez a nap is eljött végre, november közepén megjelent az év elsõ iskolaújsága! Mint bizonyára észrevetted, arculatot váltottunk: más a címlap, más a CÍM, az újság felépítése, bõvebb a tartalma. Ez évi elsõ számunkban visszanyúlunk egészen májusig, de az aktualitásokról sem feledkezünk meg. Rengeteg külföldi úton vettetek részt az elmúlt körülbelül fél évben, s ezek között Bécstõl Spanyolországon át Bulgáriáig minden megtalálható. Természetesen ez az újság nem csak a "veterán" madáchosoknak új, hiszen - mint minden évben - idén is 5 osztállyal
bõvült az iskola. Rengeteget olvashattok a szecskák megpróbáltatásairól, a gólyatáborról, a szecskaavatóról. Azonban nem csak az újság, valami más is megváltozott, mégpedig az igazgató személye. Soós Zoltán urat Salamon Tamás igazgató úr váltotta fel, Vele is olvashattok interjút a lapban. Remélem, hogy az újság az idõ elõrehaladtával egyre inkább fejlõdni fog, és ingyenességének hála népszerûsége és olvasottsága majd a Pesti Est és a Flyerz között fog mozogni… LAKATOS VIKTOR FÕSZERKESZTÕ
Sulirádió Az idei év a változások éve. Ennek fényében a Sulirádió mûködésében is el kell jönnie valamiféle reneszánsznak. Az eddigi unalmas és teljesen lényegtelen alapzaj szerepet akarjuk megszüntetni, és valami új, hasznos, élettel teli mûsort próbálunk meg létrehozni. Az elõzõ hónapban a diákság kitöltött egy kérdõívet (több-kevesebb sikerrel), és az abból levont konklúziók alapján próbál-
juk meg összeállítani a zenei anyagot, de nem kell félni, nem fog fájni. Ezenkívül hírmûsorokat és vetélkedõket is hallhattok majd a csendesebb termekben, zsibongókban. Másrészrõl viszont a Sulirádió is vérfrissítésért áhítozik. Szóval, ha érzel magadban valamiféle késztetést, hogy te is vezesd a sulirádiót, akkor jelentkezz az osztályod DÖK-képviselõjénél vagy Fehér Károlynál a 12. Aban.
Fiú diákok figyelem! Aki szeretne sportolni, de nem tudja még mit, szeretettel várjuk a röplabdázók közé! Az iskolában (pontosabban a Sportcsarnokban) ingyen röplabdaoktatás zajlik Csernok Gyula tanár úr vezényletével! Az edzések hétfõn-szerdán-pénteken vannak 14.30-tól. Ha kedvet kaptál, nem kell jelentkezni, csak gyere el egy edzésre, és próbáld ki magad! A Madách fiúcsapatának RÁD van szüksége!
"A Diákönkormányzat 2009. szeptember 2-án megtartotta Évadnyitó DÖK-konferenciáját, melyen az osztályok döntõ többsége (de nem az összes!) képviseltette magát. A gyûlésen részt vett Salamon Tamás igazgató úr, és segítette a problémamentes lebonyolítást. " A testület megválasztotta a vezetõséget, melynek élére újra Lakatos Viktor (12. A) került. Elnökhe-
lyettes lett Pauer Klaudia (13. F), továbbá vezetõségi tag Balázs Bence (13. C), Ládi Szabina (9. E) és Kovalovszki Zoltán (9. E). "A gyûlésen a testület megszavazta az éves munkatervet, melyben többek között helyet kapott 4 Madách-buli a Segában, a reformokkal teli Diáknap, a karácsonyi ajándékozás stb. A munkatervet részletesen megnézhetitek a honlapon.
Szeretnél az iskolának 5 focilabdát, vagy akár 3 millió Ft-ot? Természetesen miért ne szeretnél? Nem kell mást tenned, mint az akciós Univer termékekrõl a RÓZSASZÍN pontokat az iskolában kihelyezett urnába dobnod. 200 pont után automatikusan kapunk 5 focilabdát, továbbá részt veszünk egy sorsoláson, melyen a legkisebb nyerhetõ összeg 500.000 Ft! További információkat találsz az akciós termékeken, illetve a www.univer.hu weboldalon. Tegyél te is az iskoláért!
Kedves diákok! Szeretsz írni, mindenrõl megvan a véleményed, és ezt szívesen papírra is veted? Ne habozz, jelentkezz a MIGiminkbe szerkesztõnek vagy újságírónak! Ha úgy érzed, megvan hozzá minden kvalitásod, szeretettel várunk! További információért keresd osztályod DÖK-képviselõjét, vagy Lakatos Viktort (12. A)!
Igazgatói interjú / közélet
Salamon Tamás: A minõség jelenti számomra a "jó madáchosnak lenni" jelmondatot Salamon Tamás 2009. augusztus 1-je óta vezeti iskolánkat. Elsõ benyomásairól, alapvetõ vezetõi gondolatairól kérdeztük. MIGimink: Fáradtnak tûnik, Igazgató úr! Salamon Tamás: Nem, csak karikás a szemem. Kétségtelen, sok idõt töltök az iskolában. De hát ezt vállaltam, igyekszem megfelelni az elvárásoknak.
MIG: Milyen változásokra gondol? S. T.: A "Jó madáchos-nak lenni" jelmondat tartalmát szeretném egy kicsit elmélyíteni és kiszélesíteni. Számomra a minõség az elsõ amellett, hogy valóban érezzük jól magunkat. Legyen szó emberi tartalomról vagy szellemi teljesítményrõl. Más oldalról nézve igazán azokra a tanáraimra emlékszem vissza szívesen, akik ki-
3
Madách-emléktúra A középiskolai tanulók 11. osztályban ismerkednek meg Madách Imre életével, illetve legfontosabb mûvével, Az ember tragédiájával. Az író életében két település, Alsósztregova és Csesztve is fontos szerepet játszott, és mivel ezek Váchoz is igen közel találhatóak, a tanárok minden évben Madách halálának évfordulója alkalmából (október 5.) elhozzák ide a tanulókat, hogy megkoszorúzzák a síremlékét, illetve hogy kicsivel többet tudjanak meg iskolánk névadójáról. Csípõs hideg és csontig hatoló szél fogadta a 11. évfolyamot a túra napján, október 13-án reggel Ennek ellenére a kirándulás nagyon jól indult, a hangulat végig oldott és vidám volt az úton. Körülbelül másfél óra alatt elértük a szlovák-magyar határt,
részletesebben is. Megtekinthettük azt a szobát, amelyet Oroszlánbarlang néven emlegetnek, és amelyben feltehetõleg Az ember tragédiáját is írta. Miután végeztünk a szülõház megtekintésével, utunkat folytatva visszajöttünk Magyarországra, és a Balassagyarmattól körülbelül 10 km-re fekvõ kis falucska, Csesztve felé vettük az irányt. Madách Imre 1844 decemberétõl 1853 szeptemberéig élt itt, ezen a helyen született meg négy gyermeke is. 1862 augusztusában Madách itt fogadta Az ember tragédiája címû mûve felfedezõjét, Arany Jánost is. Miután leszálltunk a buszról, felgyalogoltunk régi kúriájához. Itt is koszorúzás következett, majd egy körsétát tettünk a házban, amelyet szintén múzeumnak rendeztek be.
Salamon Tamás igazgató úr és Nyemecz Anita (12. C) a nyílt napon MIG: Milyen elvárásokra gondol pontosan? S.T.: Elsõsorban a magammal szembeni elvárásokra. Minõségi munkát szeretnék végezni, kifejezetten bosszant, ha kések bárhonnan is, emberségesen szeretnék bánni környezetemmel és magammal is. Persze a fenntartónak is vannak elvárásai. Amit kérnek, azt többnyire teljesíteni kell. MIG: Három teljes hónapot töltött velünk. Milyen tapasztalatokat gyûjtött? S. T.: A Madách jó alapokkal rendelkezõ gimnázium. Ebben az elõzõ igazgató úrnak, Soós Zoltánnak is komoly érdemei vannak. Az iskola rendje kialakult, iskolánk jövõre eléri a teljes kapacitását. Másik oldalról nézve, az iskola egy nagyon jó tanári testülettel rendelkezik. Nyílván érkezésemmel bizonyos dolgok megváltoznak, de szemem elõtt és ennek hátterében kizárólag a Madách érdeke áll.
hozták belõlem a maximumot, akik megmutatták, mire is vagyok képes. Persze ennek fontosságát akkoriban nem mindig éreztem, de ma nagyon becsülöm akkori tanáraim hozzáállását. Igen, szeretném, ha sok nyelvvizsga születne a Madáchban, ha a diákoknak sok jegyük lenne, és diákjaink megfelelnének a szellemi kihívásoknak. Nem az ötös érettségi a cél, hanem a száz százalékos érettségi vagy legalábbis kilencven százalék felett. Az vezet ahhoz a célhoz, amit szeretnék: diákjainkat az általuk elsõ helyen megjelölt egyetemre vegyék fel. MIG: Nem maximalista Ön egy kicsit, Igazgató Úr? S. T.: Miért, érdemes félgõzzel dolgozni? Kétségtelen, maximalista vagyok. De tudom, hogy elõre csak az visz, ha mindenki kihozza magából a maximumot. Hiszek abban, hogy a Madách a vezetõi ciklus végére a régió legjobb gimnáziuma lesz. MIGIMINK
Alsósztregova
majd átlépve azon, buszainkat elsõ megállónk, Alsósztregova irányába kormányoztuk. Elõször az író síremlékét koszorúztuk meg, amely elõtt Boda Mária tanárnõtõl hallhattunk egy kis ismertetést Madáchról, majd átvonultunk a múzeumba, ahol egy kiállítás keretein belül megismerkedhettünk az író életével egy kicsit
Kis túránk végeztével hazaindultunk. Az út nagyon tanulságos és információkban gazdag volt. Szeretnénk megköszönni a kísérõ tanároknak, illetve az osztályfõnökeinknek, hogy elvittek erre a kis tanulmányi kirándulásra, ahol ennyi tudással gazdagodhattunk Madách Imrérõl! KARIKÓ TÓTH TAMÁS 11. A
Közélet
4
Gólyatábor 2009 Minden évben megrendezésre kerül a gólyatábor, mióta én az iskolába járok (ez nem azt jelenti, hogy az én tiszteletemre történne), s ez idén sem volt másképp. Annyi különbséggel, hogy míg 2006ban gólyaként a "Mezõben", addig idén végzõs rendezõként a Csattogóvölgyben vettem részt rajta. Egy utolsó megbeszélés és egy némileg felesleges helyszínlátogatás után augusztus 28-án 7.30-kor gyülekeztünk a vasútállomáson, színek szerint. Ez annyit jelent, hogy, mivel a gólyatábor fõ koncepciója az évfolyamon belüli kapcsolatok kialakítása, 6 csapatot hoztunk létre, melyeket 6 szín jelölt, s melyekbe mind az 5 osztályból vegyesen kerültek a diákok. Így szállt fel 8.30kor 120 gólya, 30 szervezõ és néhány tanár a Kismarosra tartó vonatra. A kismarosi állomástól egy jó 20 percnyi séta után megérkeztünk a Csattogóvölgybe, ahol a színes csapatok feloszlottak, s átváltoztak osztályokká. Míg 4 osztály az osztályfõnökével ismerkedett, jómagam és Balázs Bence, diákigazgató DÖK-promóciót tartott a maradék 1 osztálynak. Délután 1-re az A, B, C-vel végeztünk is, s miután elfoglaltuk a rendkívül igényes szállást (bár a szecskák fiúrésze tiltakozna jelen mondat ellen, a kvártély összességében jó volt), megrohamoztuk az ebédlõt. Ebéd után egy kis pihenés jött, majd újra színek szerint álltunk össze, s próbáltuk megismerni egymást (ha mást nem, egymás nevét). Ezután jött az idáig oly nagy sikert arató festékcsata, amely ezúttal sem maradt el a várakozásoktól, mindenki
talpig temperásan, kifulladva ment a slaghoz a focipályára vagy a zuhany alá. Vacsora után (ami pizza volt!) elhelyeztünk 6 állomást a völgyben, amelyek az "éjszakai" túra megállóhelyei voltak. A csapatok elcsúsztatva indultak, a legelsõ 8 óra körül. A különbözõ állomásokon - micsoda meglepetés - feladatokat kellett megoldani a gólyáknak. Egyszer egy mesterséges pókhálón kellett átkelniük úgy, hogy ne csörrenjen meg a rákötözött csengõ, másszor azt kellett megmondani, hány ismerõse van Boda Mária tanárnõnek IWIW-en, a feladatok tehát elég vegyesek voltak. A gólyákat 11-kor ágyba parancsoltuk, de csak azért, hogy hajnali háromkor felriasszuk õket, s miután fél órán át énekeltek (többek között a régi-új Madách-indulót), letetettük velük az elõ-szecskaesküt. Hogy ne érezzék,
Reggeli torna
hogy hiába keltek fel, mindenki kapott egy színes, bájos kitûzõt (itt említeném meg, hogy mind a 150 kitûzõt Pauer Klaudia készítette). Másnap reggel 7-kor már ébresztõ volt, s reggeli után kezdõdött a körvetélkedõ, amely az éjszakai túrához hasonlatosan folyt, csak a tábor területén és délelõtt. Itt verset kellett újrakreálni, csapatindulót írni, activityzni stb. Az ebéd utáni programokat azonban az esõ elmosta, így az esti 2 óra alvást nyugodtan lehetett pótolni. Délután azért akadt olyan feladat is, amit zárt helyen is lehetett csinálni, s ilyen volt a színdarabírás. Lényege: adott egy szituáció és kb. 20 mondat/név/szó. Na, ezek persze kevés jóindulattal sem nevezhetõk hétköznapinak, ilyen pl. "Joszif Visszariovics Dzsugasvili", "nehezen prognosztizálható hatások", "globalizáció permanens hatá-
sai" és társai. Ebbõl kellet színdarabot írniuk a gólyáknak. A vacsorát (ismét pizza :D) követõen megint csak énekeltek egy kicsit a szecskák, majd következtek a színdarabok, amelyeket a fiatalok többkevesebb sikerrel oldottak meg. Utolsó éjszakára kitoltuk a takarodót éjfélig, és mivel nagyon fáradt volt már mindenki, 2-re az utolsó diákok is ágyba kerültek. Másnap ismét 7-kor volt kelés, azonban ezúttal egy félórás torna is várt a szecskákra (Balázs Bence vezénylésében). Aki nem csinálta a gyakorlatot, az Zsombortól nemes egyszerûséggel kapott egy hidegzuhanyt. Reggeli után mindenki összepakolt, s a tegnap elmaradt osztályok közötti vetélkedõ került megrendezésre. Ezt felfoghatjuk elõ-szecskaavatónak is, hiszen olyan feladatok voltak, mint mézes arccal lisztbõl pezsgõtabletta kiszedése vagy "ki tud több ruhát ráadni 1 emberre?". A feladatok teljesítése után a közösségi teremben - elõre megadott
Közélet szavakból - minden csapatból 1-1 ember egy szervezõnek szerelmes verset szavalt el, s ezzel zárult a feladatok sora. Ebéd után eredményhirdetés következett, melyen kiderült, hogy a narancssárga csapat nyert, míg (az általam is vezetett) lila csapat az utolsó lett. Ezek a tények azonban nem befolyásol-
nazista csemetéjüket, a szervezõk pedig, amilyen gyorsan lehet, hazamentek, hogy a lehetõ legtöbb idõt használhassák még ki a nyári szünetbõl alvásra. Itt szeretném még megköszönni az egész szervezõcsapat nevében Pauer Klaudia emberfeletti munkáját, amely nélkül ez a tá-
5
Szecskaavató Október 9-én végre igazi madáchos diákokká avattak bennünket, kilencedikeseket. Pénteken attól a pillanattól kezdve, hogy beléptünk a suliba, megrohamoztak bennünket a 12. c-sek, és szép lassan tele lett az arcunk ,,sz"-betûkkel, bajszokkal és szívecskékkel. Ezeknek a rajzoknak a száma a szünetekkel egyre nõtt, hiszen minden egyes szünetben ránktörtek, és csak folytatták a firkálást és a fotóÍgy küzdött a 9. A zást, egészen az 5. óra végéig, amikor átvonultunk a Volt éneklõs, tejszínhabos, sportcsarnokba, ahol kezdetét versírós, joghurtos, vette a szecskaavató. Boronkayba szaladgálós, illetElõször minden osztálynak ve még sok más "érdekes" felbe kellett mutatnia, milyen adat is. A közönség körében elõadással készült. A 9. A talán a joghurtos aratta a legkezdte egy tánccal, majd a 9.B nagyobb sikert, bár ugyanezt egy tehetségkutató mûsorral a résztvevõkrõl nem igazán folytatta, melyben Utasi Árpi mondhatom… vetkõzése szenzációszámba A kényelmetlen helyzetekment. A 9. C hastáncolt, míg tõl függetlenül mindenki naa 9. D (vagyis mi) egy törzsi gyon jól érezte magát ezen a jelenetet adott elõ tánccal tar- napon, és nem is volt olyan kítva. A 9. E-seknek már az- rémisztõ ez az egész, ahogy zal nagy sikerük volt, hogy ezzel korábban ijesztgettek Hello Kittynek öltöztek, de a bennünket. A beavatás végét pom-pom produkció csak rá- egy hosszú madáchos esküvel tett egy lapáttal! Tudomásom zártuk, amit az 5 kilencedikes
Festékcsata után
ták azt, hogy mindenki 1 darab csokit kapott ajándékba, kivéve Chikán Zsombort, aki a maradék 50-nel lelépett, és némi ellenszolgáltatás fejében osztogatta. Ezek után nem maradt más hátra, mint egy jó félórányi WC papír-csata, Szervezõk vs. Gólyák, amelyet csalással együtt is csak döntetlenre tudtunk hozni. Végül 3-kor elhagytuk szállásunkat, s a 15.16-os vonattal Kismarost is. A váci állomáson a szülõk epekedve várták már gim-
bor nem jöhetett volna létre, illetve a diákönkormányzat nevében az egész szervezõcsapat és a tanárok tevékenységét! A gólyatábor tehát szervezõi szemszögbõl remekül sikerült, bár akad min javítani, én úgy érzem, mi mindent megtettünk a jövõ generációjának szórakozása érdekében, s õk is élvezték ezt a 2 és fél napot. Bár még az út elején vannak, talán már õk is kapizsgálják, miért is JÓ MADÁCHOSNAK LENNI!
Joghurtevés
szerint szinte minden 9. évfolyamos eljött, és az összes osztályfõnök beöltözött az osztályával együtt. Láthattunk hastáncosokat, hippiket, az elõbb említett Hello Kitty-ket, bennszülötteket és ,,disco patkányokat" is. Ezek után pedig a különkülön személyekre vonatkozó feladatok következtek. Itt mindenkit név szerint szólítottak az egy-egy vicces, olykor LAKATOS VIKTOR 12. A kellemetlen megmérettetésre.
osztály térden állva, hangosan mondott el. Az ezután kezdõdõ eredményhirdetésen kiderült, hogy a nyertes osztály az angol-németes, azaz a 9. C lett. A sportcsarnokot pedig - utolsók lévén - a 9. D takaríthatta...( ami, megjegyzem, nem is volt olyan gáz ;)) A nap végét az esti Madách-bulival zártuk, de az már egy másik történet :) BUNDIK FANNI 9. D
6
Közélet
Kortárs Mûvészeti Múzeum? Naná! Október 9-én egy kis csoport Nagy Krisztina és Petri Judit tanárnõ, illetve Juhász Gábor tanár úr kíséretében a MÜPA felé vette az irányt. A Ludwig Múzeumba (Kortárs Mûvészeti Múzeum) igyekeztünk, hogy megtekintsük Robert Capa képeit. Az úr Budapesten 1913. október 22-én Friedmann Endre Ernõ néven látta meg a napvilágot, s izgalmakban gazdag életét és munkásságát megismerve az ember nem lepõdik meg, hogy õt tart-
dó" kiállításon, mintegy rávezetésként arra, ami a Robert Capa-kiállításon várt ránk. Természetesen sok elgondolkodtató és érdekes mûalkotást, installációt láttunk, ám a legzseniálisabb, ami mindenki számára élvezhetõvé tette az egészet, az volt, ahogyan ezeket megmutatták nekünk. A tárlatvezetés interaktivitása tette igazán érdekessé a képek és szobrok összességét. Nem csak meghallgattuk az alkotások történetét, de ücsörögtünk körülöttük és
Biológia-kémia szakkör iskolánkban Sor került idén iskolánkban egy, a nyolcadikos diákoknak megrendezett biológia-kémia szakkör létrehozására. A foglalkozásokra igen sok tanuló jelentkezett, akiket Petri Judit és Gálné Harangozó Má-
lettek. Minden tanuló kedvesnek, szimpatikusnak és figyelmesnek találta Petri Judit és Gálné Harangozó Mária tanárnõt. Leginkább az nyerte el a tetszésüket, hogy mindkét tanárnõ érde-
Az érdeklõdõ nyolcadikosok
Robert Capa: A milicista halála
ják minden idõk legkiemelkedõbb haditudósító fotóriporterének. Capa életmûvébõl 985 fényképet vásárolt meg az Oktatási és Kulturális Minisztérium segítségével a Magyar Nemzeti Múzeum. A kollekció része a 937 képbõl álló ún. Deffinitive Collection III. Ebbõl a sorozatból mindössze HÁROM van A VILÁGON. Egy Amerikában, egy Japánban és most már egy Magyarországon. Miután megérkeztünk a helyszínre, két csapatra osztottak minket, és ekkor kezdõdött az igazi utazás. Minket egy úriember kísért sétánkon. Tettünk egy kis kört a 3. emeleti "állan-
beszélgettünk róluk. Mikor a 2. emeleten végignéztük kirándulásunk tárgyát, már nem ilyen egyoldalúan pozitív érzésekkel távoztunk. Amikor az ember Robert Capa képeit nézegeti, tulajdonképpen a háborút látja, és nem festmény vagy rajz formájában tömegjeleneteket, hanem a harcokhoz közvetlen közel merészkedõ fotós képeit, emberi sorsokat (lsd. A milicista halála). Megdöbbentõ élmény! Összességében kijelenthetjük: érdemes volt megnézni a kiállítást, az ilyen programoktól kap az ember kedvet a múzeumba járáshoz. PAUER KLAUDIA 13. F
ria tanárnõ segít a felkészülésben. Egy kérdõív kitöltését követõen fény derült arra, hogy a szakköröket látogató tanulók hogyan vélekednek iskolánkról, a foglalkozásokról és az azokat vezetõ tanárokról. Többnyire egyöntetû válaszok születtek egy-egy kérdést illetõen… A kérdõívben adott válaszokból kiderült, hogy a tanulók legtöbbje orvos vagy állatorvos szeretne lenni. Vannak, akik nem tudják még ezt pontosan, de mindenképp biológiával, illetve kémiával kapcsolatos területen szeretnének a késõbbiekben elhelyezkedni. A szakkör az összes nyolcadikos tetszését elnyerte. Egy egytõl tízig terjedõ skálán 9-es, illetve 10-es eredmények születtek. A többségnek a szakkörökön végzett kísérletek tetszettek a legjobban, amiket tanári felügyelet mellett önállóan is elvégezhettek. Ezt mindenki nagyon izgalmasnak találta. A tanárokkal kapcsolatban is egyöntetû válaszok szü-
kesen, diáknyelven magyarázza el a feladatokat, kísérleteket, így azok könnyen érthetõk számukra. Ez pedig elengedhetetlen feltétele az eredményes tanulásnak. A két tanárnõ munkáját minden megkérdezett diák 10 pontra értékelte. Azonban nemcsak a tanárok munkája kapott 10-es értékelést, hanem iskolánk légköre is. Sokaknak pont emiatt esett a választása gimnáziumunkra. Emellett még közrejátszott az is, hogy ismerõsöktõl, barátoktól és családtagoktól is sok pozitívumot hallottak a Madách Imre Gimnáziumról. Annak ellenére, hogy a nyolcadikosok a szakköröknek még csak közel felén vettek részt, nagyon jó véleménnyel vannak mind a gimnáziumunkról, mind a tanárokról, diákokról és nem utolsósorban persze a biológia-kémia szakról is, ahol 2010 szeptemberétõl középiskolai tanulmányaikat szeretnék elkezdeni. MÉNICH ÉVA 12. B
Közélet / tanulmányút
Madách-buli Október 9-én megrendezésre került az idei év elsõ Madách-bulija. A megszokottól eltérõen nem az aulában, hanem az iskola melletti Sega-ban lett megtartva. Talán ennek volt köszönhetõ az, hogy nagyon sokan voltunk, sokkal többen, mint eddig talán bármikor. A jó szervezésnek köszönhetõen remek DJ-nk
volt, akinek sikerült eltalálnia a fiatalság zenei ízlését, és igazi party-hangulatot teremtett. A helyszín sok lehetõséget kínált, hiszen nem csak táncolni lehetett, kiülhettünk beszélgetni, sõt, egy nagy kivetítõn izgulhattuk végig az olasz-magyar meccset. (Amit a magyarok nyertek!) RÁCZ VIKTÓRIA 10. C
7
Spanyol út 2009 Májusban a spanyolos csoportok közül egy pár ember csodálatos élményben vehetett részt. Lehetõség nyílt Spanyolországba utazni igen kedvezõ áron. Sokan kaptak az alkalmon, és gyorsan meg is telt a csoport. Remek programjaink voltak ebben a két hétben! A tengerben történõ fürdõzésen kívül voltunk Tossa
mégis csak az egyik legnagyobb élmény Barcelona volt, ahol láthattunk rengeteg Gaudí-építményt, köztük a még befejezetlen Sagrada Familiát, végigballaghattunk a sétálóutcán, ahol beöltözött maskarások szórakoztatták az embereket, továbbá megcsodálhattuk a barcelonai olimpiai pályát és még sok más gyönyörû helyet.
Mivel ez nemcsak az idei év elsõ bulija volt, hanem a szecskáké is, amin elõször bulizhattak velünk igazi madáchosokként, íme néhány vélemény tõlük: "Eddig nem sok buliban voltam, de azt tudom, hogy ez a buli életem legjobbja volt! A zene fantasztikus volt, ahogy a társaság és a hangulat is! Bár lightosan kezdõdött, de minél többen jöttek, annál jobb lett. Nagyon remélem, hogy még rengeteg ilyen lesz! Mindenki nagyon élvezte, és aki nem volt ott, az élete legnagyobb buliját hagyta ki! Ajánljuk az összes madáchosnak, hogy legyen ott a következõkön!"
Spanyol tengerpart
"Nem volt jó a zene, de a hangulat ott volt!" "Jó volt, éreztük, hogy igazi madáchosok vagyunk." "Bár nem voltam sokat bent magán a bulin, mert nem az én "stílusom" ez a dolog, de szerintem az osztálytársaimmal és a barátaimmal találkozni jó alkalom volt." "Szecskaként és egyben madáchosként is nagyon jó volt a buli, és hogy a Sega-ban tartották, külön élvezet nyújtott. A ruhatár jól szervezett, a jegyek kifizethetõk voltak. A zenérõl és a hangulatról már nem is beszélve, az egészet nagyon élveztük!" A hozzászólásokból remekül látszik, hogy, bár még csak két hónapja járnak ide, már sokan érzik igazi madáchosnak magukat. Bízom benne, hogy az idõ múlásával mindenki megtalálja majd itt a helyét, ahogy mi is tettük 1 évvel ezelõtt.
de Mar-ban, ahová gyalog mentünk egy erdõs részen át, ott megnézhettük a várat, amibõl csodás kilátás nyílt a tengerre. Részt vehettünk egy Flamenco-esten, ahol az andalúz tánc mûvészei bûvöltek el minket, és lehetõségünk nyílt belekóstolni a spanyol konyhába és annak egyik hírességébe, a gyümölcsbõl készült Sangria borba. Voltunk még hajótúrán, ahol elvittek minket Lloret de Mar-ba, az úgynevezett kisebb Las Vegasba. Amint megérkeztünk oda, meg is értettük, hogy 28 diszkójával és a temérdek szállodájával miért hívják így ezt a várost. De számunkra Lloret de Mar belvárosa
Rengeteg szép estét töltöttünk együtt, megismerkedtünk a boronkaysokkal, és nagyon jóba lettünk velük. Azt hiszem, az egész utazás a hosszú út ellenére mindegyikünknek hatalmas élményt jelentett. TÍMÁR HENRIETT10. B
Tanulmányút
8
Egy felejthetetlen hét Finnországban 25 éves a Vác-Järvenpää kapcsolat Ahogy minden második évben, idén is tiszteletét tette a magyar-finn csereprogram keretében Vác diáksága Järvenpääben, a Váccal 25 éve testvérvárosi kapcsolatban álló városban. Minden iskolából egy fõ (összesen 17 diák), két kísérõtanár és egy, a Polgármesteri Hivatal részérõl küldött dolgozó részesülhetett abban az óriási szerencsében, hogy tagja legyen az utazó keretnek.
templomát (hivatalosan az!), a múzeumot és a könyvtárat. Egy nagyon finom ebéd után elültettük a 25 éves kapcsolat emlékére a díszalmafát, majd tiszteletünket tettük a polgármester úrnál. Este az ifjúsági házba voltunk hivatalosak, ahol a finn fiatalok töltik estéiket. Itt koncertet adtak nekünk, majd beszélgethettünk velük, s játszhattunk. A héten kétszer is jár-
János. Szerdán biciklitúrára indultunk a városban, megnéztük a 2003-ban készült gimnáziumot, korcsolyáztunk a helyi jégcsarnokban, kipróbáltuk a jégkorongot, majd ebéd után egy újabb biciklitúrával megnéztük Sibelius házát, nem messze a várostól az erdõben. Délután szokásos ottani hobbinknak hódoltunk, miszerint az összegyûlt palackokat (ugyanis Finnországban
tunk Helsinkiben, egyszer egy buszos városnézés volt a program, másodszor vonattal érkezve a fõvárosba szabadon járkálhattunk, vásárolhattunk, s nézhettük Helsinki nevezetességeit. A legnagyobb látványosság a katedrális, amely mind belülrõl, mint kívülrõl impozáns, mindannak ellenére, hogy aranydíszítést nem sokat látni rajta. A templomban óriási sikerrel adta elõ az Ave Mariát és Sarastro áriáját a magyar küldöttség egyik diákja, Brezanóczy
MINDEN üveg 20 centet ér) visszaváltottuk, s levásárolva gumicukrot vettünk rajta. Ezután megmártóztunk a helyi tóban, amely bár egy kicsit hideg, de kellemes volt. Csütörtök délutánunkat egy egyházi táborban a Kerava-tó mellett töltöttük, ahol kipróbálhattuk a finn szaunát - amely mindenkit megfiatalított -, fürödhettünk a tóban (amitõl bár zöldek lettünk, a tó maga nagyon szép volt), s játszhattunk Mölkky-t is, ami egy roppant hosszadalmas
Lahti
Az elõzetes tájékoztatók után, végül június 21én délután 4 órakor jött el a várva várt idõpont, amikor elindultunk a Ferihegyre, s ottani idõ szerint fkban töltöttük ezt az egy hetet. Az alvással némi problémák akadtak, ugyan is szerintünk- bár õk ezt tagadják - Finnországban ebben az idõszakban nem megy le a nap, még éjfélkor is szürkület van… Másnap megnéztük Järvenpäät, a gyönyörû, zöld parkot, a sétálóutcát, Finnország legrondább
finn népi játék. Pénteken Lahtiba látogattunk, a síugrás paradicsomába, ahonnan Janne Ahonen is származik. Megnéztük mind kívülrõl, mind a tetejérõl a nagysáncot, amely óriási élmény volt mindenki számára - kivéve, akinek tériszonya volt. Ezután a símúzeumban mindenki kipróbálhatta a síugrást és a síelést egy szimulátoron, pisztollyal és puskával lõhetett, s próbára tehette reflexeit. Az ott elköltött ebéd után a finn Szentendrét néztük meg, Porvoot, amely bájos kis faházaival elbûvölt mindenkit. Esténket - miután megnéztük a fõtéren a magyar blues-zenekart - a parkban töltöttük a szabad ég alatt pihenéssel, sportolással. Szombaton egy országos rendezvényre, a Puisto Blues fesztiválra volt napijegyünk, s a nap nagy részét ott is töltöttük. Bár az idõjárásra egész héten nem lehetett panaszunk (szikrázó napsütés, tiszta ég), aznap borult volt és esett az esõ… Hihetetlen gyorsan eljött a vasárnap, a hazaindulás napja, amikor kissé könnyes szemmel elbúcsúztunk vendéglátóinktól, s végül este megérkeztünk Budapestre. Az út tehát fantasztikus és felejthetetlen volt, s ezt az egész küldöttség nevében köszönöm mind a Polgármesteri Hivatalnak, mind Osmonak és barátainak, illetve kísérõinknek, Boda Máriának, Kocsi Károlynénak és Zolinak. A vendéglátás alatt semmiben sem szenvedtünk hiányt, az ellátás egész héten (az idõpontoktól eltekintve) tökéletes és fejedelmi volt, s a rengeteg élményt, amit a programok nyújtottak nekünk, nem lehet se elfelejteni, se visszaadni. Ezt a két szót a 17 diák nevében üzenem finn "testvéreinknek": Kiitos paljon! LAKATOS VIKTOR 12. A
Tanulmányút
Bécsi Kul-Tour 2009 Mint eddig minden évben, mióta ide járok, Nemess Ágnes tanárnõ idén is megszervezte a bécsi utat. Nem összetévesztendõ az adventi vásárlós egynapos kirándulással, itt három napot töltünk Ausztria fõvárosában, s ezalatt keresztül-kasul bejárjuk, s ezzel együtt megismerjük Bécset. Egyesek visszaesõk, s idén harmadszorra is eljöttek, én most "ruháztam be" elõször, de nem bántam meg, sõt! Ebben az évben szeptember 17-ére esett az indulás napja, s 17 madáchos diák vánszorogott ki bõröndjével hajnali 5.45-re a vasútállomásra, s vágott neki az útnak. A Keleti-pályaudvarról indult RailJet típusú vonatunk, amivel igen gyorsan megérkeztünk a Westbahnhofra. Innen enyhe esõben elindultunk a szállás felé, ahol lepakoltunk, s tömegközlekedés segítségével Schönbrunnba látogattunk. Itt mindenki megkapta a belépõjegyét - amely "Gold Pass Ticket" volt, tehát a palota területén mindent ingyen látogathattunk - s ezután mehettünk, amerre láttunk. Akik "újoncként" voltak itt, azoknak kötelezõ volt végigsétálni a palotában, ami megérte, hiszen nemcsak kívülrõl, hanem belülrõl is lélegzetelállító volt. Ezután ki hogy gondolta, ellátogathatott megnézni, hogy készül az igazi Apfelstrudel (almásrétes), felmászhatott a Gloriette-hez, amelyrõl csodás kilátás nyílik Bécsre, vagy esetleg bemehetett a labirintusba, s a rossz útra terelgethette a gyanútlan turistákat. Miután letelt a 4 óra szabadidõ, a bejáratnál találkozott a csoport, elfogyasztott egy bögre forró csokit, vásárolt háromszoros áron az ajándékboltban, majd elindult elfoglalni a szállást. Délután 5 körül megvacsoráztunk, lecsóval kedveskedtek az osztrákok, amelybõl megtudtuk, hogy mennyivel különbözik a felfogásunk e téren. Vacsora után kaptunk egy óra szabad idõt, hogy utána esti sétára induljunk Bécs belvárosában. Pénteken reggel 7-kor már
reggelizni kellett, s utána rögtön indultunk a belvárosba. Megnéztünk néhány szecessziós stílusban ("Jugend-stil") épült bérházat, majd 2 órát sétálgathattunk szabadon a Naschmarkton, amely magyar szemmel nagyon izgalmas volt, hiszen ilyen bõ kínálattal nálunk sehol sem találkozunk. A trópusoktól Ázsián át Amerikáig mindenhonnan a legkülönfélébb árukat csodálhattuk, s vásárolhattuk. A piac után a híres Spanyol Lovasiskolába mentünk, ahol megnéztük a lovak "reggeli tornáját", majd következett ismét egy pár órás szabadidõ,
a belvárosban cirkálva egy szál térképpel. A tájékozódó képességet mindenképpen fejlesztette, s mindemellett rengeteget tanultunk Bécsrõl, s megtudtuk, mennyire segítõkészek az itt élõ "sógorok". A feladatokat mindenki teljesítette, s a gyõztes 18 csomag Manner nápolyit nyert! Bár a versenyben már térdig jártuk a lábunkat, még megnéztük a trópusi lepkeházat, ahol hihetetlen szépségû, mennyiségû és méretû (!) pillangót láthattunk. Csak ezután vettük az irányt szállásunk felé, ahol megvacsoráztunk, majd ismét esti sétára indul-
9 geztünk, lehetõséget kaptunk arra, hogy szabadon ereszthessük képzeletünket egy csendélet megrajzolásával. Az Albertina után elindultunk utolsó úti célunk felé, a Práterbe. Miután mindenki ment egy kört az óriáskeréken, fentrõl végigcsodálta Bécset, s eldöntötte, mire is fog felülni, megkaptuk a három órás szabadidõnket. A bécsi vidámpark egészen fantasztikus volt, bár meglehetõsen drága. A hullámvasutat, aki kipróbálta, nem panaszkodott, maximum halálfélelemre, de egyébként semmi komoly. Miután az erre szánt idõ is lejárt, szomorúan vettük az irányt ismét a Westbahnhof felé. A Mariahilfe Straßén még mindenki
Schönbrunn
amelyet a Grabenen ("bécsi Váci utca"), s közelében tölthettünk. A többség vásárlásra és ebédre költötte idejét és pénzét, s miután mindenki visszatért a Stephansdomhoz, fel is mentünk az épület legmagasabb tornyába, melyhez potom 347 lépcsõt kellett megmászni, hogy 137 méter magasról csodálhasd Bécset. Miután mindenki kigyönyörködte magát, kezdetét vette a "Stadtrally 2009", melybe Nemess tanárnõ rengeteg munkát fektetett. A lényeg, hogy a csoport 3 csapatra oszlott, s 2 óra alatt 20 feladatot kellett teljesíteniük
tunk. Megcsodáltuk a Dunapartot, majd megnéztük a Hundertwasser úr által tervezett házakat. Másnap reggeli után könnyes búcsút vettünk szállásunktól, s rögtön a Westbahnhofra mentünk, ahol leraktuk a csomagmegõrzõbe nagyobb csomagjainkat. Ezután mindenkit szélnek eresztettek a Mariahilfe Straßén ("bécsi Nagykörút"), azzal a kikötéssel, hogy mindenki legyen 2 óra múlva az Albertinánál. Itt az impresszionista festõk legszebb képeit nézhettük meg élõ német nyelvû idegenvezetéssel. Miután vé-
elkölthette utolsó fityingjeit, majd kiváltva csomagjainkat RailJet vonatunkkal hazaszáguldottunk. Összességében a Bécsi Kultour hihetetlen jó hangulatban telt, egy fantasztikus csapattal, amelyet Nemess tanárnõnek sikerült kordában tartani, s amelynek sikerült felejthetetlen élményt okozni. Akárkit is kérdezünk meg, csak jó dolgot hallhatunk tõle. A "bécsiek" nevében a tanárnõnek köszönjük a szervezést, míg a németesek nevében ezúton köszönjük az iskolában végzett munkáját. További sok sikert! LAKATOS VIKTOR 12.A
Tanulmányút / sport
10
Újabb nyelvi projekt Bulgária A Madách Imre Gimnázium franciát tanuló diákjainak, többek közt nekem is, ismételten lehetõsége nyílt egy újabb ország megismerésére. Idén Bulgáriába jutottunk el, egy elõzetesen Juhász Gábor tanár úr által létrehozott kapcsolat révén.
sómúzeumot, Kazanlak-ban a rózsamúzeumot, Veliko Tarnovot, mely a Második Bolgár Birodalom fõvárosa volt. Megnéztük a tengerparti Nessebart, melynek szépsége az egész csoportot magával ragadta. Egy éjszakát aludtunk a tengernél, ezt kihasználva sokan fü-
Sporthírek - iskolán belül Idén nyáron és õsszel több nagy sportsikert is elértek iskolánk tanulói, tovább öregbítve iskolánk hírnevét. Ezek kivétel nélkül kajakos vagy evezõs sikerek voltak. A nyár elsõ versenye a Moszkvában július 31. és augusztus 2. között megren-
míg K2 500 méteren harmadik lett. A másik madáchos, Bárdfalvi Márk K1 500 és K4 1000 méteren egyaránt második lett, és bár K4 500 m-en nem sikerült felállnia a dobogóra, azért ebben a számban is szerzett egy ötödik helyezést.
A gyõztes csapat. Balról a harmadik Szabó Balázs
Projektnapi elõadás Bulgáriában
Áprilisban Magyarországra látogattak a bolgár cserediákok, ezáltal már ismert tanulók fogadtak minket Bulgáriában. Hasonlóan a magyarországiakhoz, kint is jól szervezett programokban vehettünk részt. Szeptember 30-án este érkeztünk a fõvárostól, Sofiától körülbelül 200 kilométerre található Slivenbe, ahol a fogadócsalád már várt minket. Másnap a fogadópartnereinkkel együtt bementünk az suliba, és ezek után ebben az iskolában dolgoztunk a projekteken. A bolgár diákok és mi is adtunk elõ színdarabot, mondtunk verseket (Petõfi - Botev), bemutattuk egymásnak a projektmunkáinkat, példáiul.: a bolgár rózsa, magyar kenyér és bor, bolgár városok, tengerpart. Utunk során sokféle múzeumot meglátogattunk, többek közt Slivenben a városi múzeumot, Pomoriéban a
rödtek is, bár az idõ kissé borongós volt. Libegõvel felmentünk a Sliven melletti Karandila hegyre piknikezni, ahol csodálatos panoráma tárult elénk. Ezután két éjszakát aludtunk a hegyekben, idõközben megtekintettük Tryavnat, mely egy eredeti formában meghagyott és helyreállított 19. századi bolgár falu. Október 10-én este visszaindultunk Magyarországra. A Bulgáriában töltött 10 napunk során remek emberekkel ismerkedhettünk meg és köthettünk barátságot. Bár a bolgár-magyar csereprogram ezzel véget ért, a kapcsolat fenntartása a diákok között kétségtelen. Ezúton szeretném megköszönni az egész csoport nevében azoknak, akik segítették a projekt létrejöttét, megvalósulását, és hogy ebben ilyen sokan részt vehettünk. MOLNÁR KINGA 12.D
dezett ifjúsági világbajnokság volt. Itt két tanulónk, Balogh Marcell és Szabó Balázs képviseltette magát, akik K4 500 m-en és K2 1000 m-en (kajak négyes és kettes) is aranyérmet szereztek! 1000 méteren, bár a rajtot elrontották, 500 méter után már vezettek, és végül magabiztosan nyertek. A négyessel 500 méteren egy izgalmas versenyben, két tizedmásodperces elõnnyel sikerült nyerni az oroszok és az olaszok elõtt. Gratulálunk! A következõ megmérettetés az EORV (Európai Olimpiai Reménységek Versenye) volt, melyet a csehországi Racicében rendeztek meg. Itt ugyancsak két tanulónk, a már említett Balogh Marcell és Bárdfalvi Márk indult. Balogh Marcell K4 500 méteren elsõ,
Ezt követõen a portugáliai Crestuma városában rendezték meg a maraton-világbajnokságot szeptember 18-tól 20-ig. Itt az idén nyáron végzett Havas Eszter, valamint Szabó Balázs ért el szép sikereket, mindketten harmadikok lettek. Az utolsó verseny az evezõs diákolimpia volt. Itt négypárban Hász Dániel, Berta Balázs, Vince Dániel és Kovács Sándor ugyancsak harmadik helyen végzett. Végül, de nem utolsósorban, nemsokára kezdõdnek a röplabda- és kézilabda-diákolimpia selejtezõi is. Reméljük, itt is minél jobb eredményt sikerül elérni. Minden egyes helyezettnek gratulálunk, és további
sok sikert kívánunk! VARGA ÁKOS 11. D
TANÁR-DIÁK FOCI NOVEMBERBEN! Az iskola és a DÖK kooperációjában 2009. november 27-én megrendezzük az elsõ Puskás Ferencnek emléket állító barátságos tanár-diák labdarúgó mérkõzést. A meccset a sportcsarnokban fogja játszani a két 5+1-es csapat, remélhetõleg a TE buzdításodtól kísérve. Minden osztály maga választja meg, hogy a tanároknak vagy a diákoknak szurkol, ám a döntés után egy transzparenst kell készíteni, melyek közül a leglátványosabbakat díjazzuk! A szép foci és a gólok garantáltak! Gyere el és szurkolj te is!
Egy kis olasz
11
CHISSÁ? Cari Studenti, da adesso in poi potete leggere anche in italiano in questa parte integrativa del giornalino per soddisfare un po' le vostre curiositá ed interesse per diversi argomenti. Consegnando la soluzione di eventuali quiz e/o giochi alla tua insegnante i vostri nomi appariranno nei prossimi numeri. Fate buon uso degli articoli e vi auguro una buona lettura: Luisa Bejczi
NOVEMBRE: Mi presento.Sono Novembre, il penultimo mese dell'anno,nono nel primo calendario romano, come dice il mio nome. Sono lungo 30 giorni. Il mio primo giorno é una festa importante, quella di tutti i Santi. Anche il 2 é da ricordare: commemoro i defunti. In questo giornio la Chiesa invita a onorare con il ricordo e la preghiera tutti i nostri defunti. Non sono un mese simpatico a tutti. Preannuncio, spesso con giornate grigie e buie, l'arrivo dell'inverno. Continuano a cadere le foglie e molti alberi sono giá spogli. Anche il "mio" fiore, il crisantemo, per alcuni é simbolo di tristezza.
IL RE D'ITALIA E IL PADRONE DELL'UNIVERSO Vittorio Emanuele II, re d'Italia, si trovava a Lucca in visita ufficiale. Tra le persone che gli venivano presentate c'era il proprietario di un albergo allora famoso, l'Universo. Alla domanda del re su che cosa facesse, disse "Maestá, sono il padrone dell'Universo - Il re sorridendo: -Caspita! Io sono appena re 'Italia".
Vero o falso 1. La parola autobus e la sua abbreviazione bus deriva dal latino omnibus, che significa "una vettura per tutti".
2.Wwf, Greenpeace, Italia Nostra, Legambiente e Lipu sono tutte associazioni che si occupano della difesa dell'ambiente. 3.Il plurale di euro, la nuova moneta europea, é euri.
12
Humor
