Sturcz Zoltán Anyanyelvi akadályok a szaknyelvi közvetítési funkciókban (2005) 1. „Ha a szavak használata nem helyes, a fogalmak értelme zavaros. Ha a fogalmak értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni.” – írja Konfuciusz egyik eszmefuttatásában. Ez a gondolat a témám mottója is lehet, hiszen nagyon találóan foglalja össze azt az idıtlennek, tér nélkülinek és az egy konkrét nyelvtıl elvonatkoztathatónak mondható, de ugyanakkor az egy konkrét nyelv esetében is megálló állapotot és gondot, amelyrıl szólni kívánok, de az idézet ugyanakkor a dolog súlyát is, meg annak pragmatikus tanulságát is kifejezi. 2. A közvetítı vagy közvetítési (fordító-tolmácsoló) funkciók során fellépı un. anyanyelvi akadályok két fı csoportba sorolhatók: Az egyik csoport a szubjektumban egyedien és eltérıen meglévı anyanyelvi, nyelvtani, nyelvészeti ismeret vagy tény hiánya, például az egyén nem tudja mi az a befejezett melléknévi igenév, vagy az adott szakszót nem ismeri. A másik csoport objektív jellegő, magában az anyanyelvben meglevı hiány vagy hiányosság, ami egyrészt tovább bontható tipológiából fakadó hiányosságra (pl.: a nyelvtani nemek hiánya a magyar nyelvben), illetve másrészt a nyelvben nem meglévı, azaz egyértelmően hiányt mutató elemekre vagy valamilyen funkciójában, szerkezetében stb. hiányosságot felmutató nyelvi tényekre (pl.: terminológiai hiány, használatbeli bizonytalanság). Az objektív jellegőnek nevezett csoport elsı problémakörét Heltai Pál egy tanulmánya vizsgálja éppen a nyelvi közvetítés oldaláról (Heltai, 2002). Itt most az objektív csoport második halmazáról mint anyanyelvi akadályról kívánok szólni, és példákkal illusztrált némi rendszerezést bemutatni a közvetítési (fordítási-tolmácsolási) funkciókkal összefüggésben. A közvetítési funkciókat tágan értelmezem, beleértek mindenfajta fordítási, tolmácsolási szintet és feladatot, a nyelvtanulás során használt gyakorlatokat, tanszövegeket, tanmondatokat. és a professzionális tevékenységeket is. 3. A példák és a problémák szakfordító, mérnök, mérnöktanár, mőszaki menedzser, közgazdász hallgatók felvetéseibıl, illetve a velük folyó munkából összegzıdtek, akik közvetítı funkciók megjelenése során ezekre a problémákra az anyanyelv felıl, nyelvmővelı, nyelvújító attitőddel és szaknyelvi útkereséssel meg persze szakmai felelısséggel igényeltek volna egy korrekt megoldást. Ez tılük elvárható magatartás, hiszen a Szakmai nyelvmővelés és A Magyar nyelv címő tárgyak keretében dolgoztunk együtt. A problémamegfogalmazások részükrıl kb. így hangzottak: „Tanár úr! Elakadtunk./ Nem tudjuk, hogy van ez – pontosan – magyarul./ Nem egyértelmő./ Nem tudjuk helyesen leírni vagy kimondani.” Tehát az anyanyelv és az idegen nyelv között nem mőködik valamilyen ponton az azonosító funkció a nyelvi közvetítés során. Úgy tőnik, hogy a felvetett vagy a felvetıdı problémák rendszerezhetık, csoportokba szedhetık bizonyos jellemzık alapján, bár a példák nem mindig tisztán egynemőek, átlóghatnak más csoportokba is, azaz összetett jellegőek is lehetnek. Ráadásul megítélésükben a közvetítıi szempontok és a nyelvmővelıi szempontok eltérhetnek, ütközhetnek, sıt gyakran jól-rosszul megítélt szakmai állásfoglalások keveredhetnek. Mindezek mellett úgy tőnik, hogy a mérnöki szemléletben az a pragmatikus felfogás az elfogadott és uralkodó, hogy az anyanyelvi tisztázatlanságok és zavarok esetén a szakmai funkcionalitás döntsön. Ez körülbelül azt jelenti, hogy a kontextusban félreérthetetlen legyen
a dolog, és ezért rá konzekvensen ugyanazt a nyelvi fogalmat alkalmazzuk, azt pedig következetesen – helyes vagy helytelen –, de ugyanazon fajta helyesírási vagy kiejtési módon használjuk akár írásmőrıl, akár beszédmőrıl van szó. Ez a megoldás nyelvi, nyelvhelyességi bizonytalanság vagy hiány esetén is garantálhatja a szakmai kommunikáció sikerét. Rendszerezésem elsısorban nyelvpedagógiai indíttatású, azzal a szándékkal, hogy nyelvtanárok és a diákok számára egyértelmővé, azonosíthatóvá és bizonyos fokig kezelhetıvé váljanak a problémás esetek, csoportok. 4. A következı rész az anyanyelvi akadályokat bizonyos munkanevekkel vagy munkacímekkel csoportokba sorolja. Ezek a munkacímek igyekeznek megragadni és lefedni a fı problémát, alattuk pedig magyarázó, illetve értelmezı jelleggel az élı példatár sorakozik. 4.1. Helyesírási problémák: Ezekkel a kérdésekkel már többen foglalkoztak, de a helyesírási szabályzat változatlansága, na meg a kérdés bonyolultsága miatt csak jelzés szintőek vagy igen hasznos ajánló értékőek lehetnek észrevételeik, mint ahogy a jelen bemutatás is az (Dróth, 2003; Zimányi, 2003). Ez a munkacím több alcímre is bontható, így a világos elkülönítésnek megfelelıen járok el. 4.1.1. Egybeírás, különírás, kötıjelhasználat: pl.: öntött beton ház / öntöttbeton-ház / öntöttbeton-ház / öntött-betonház // toxikus vegyi anyag forgalom / toxikus vegyianyag-forgalom / toxikusvegyianyag-forgalom / toxikus-vegyianyagforgalom / vegyi eredető toxikus anyagok forgalma // Az ilyen példatárnak a „csúcspéldája” lehet Kardos Tamás egyik cikkének hétvariációs opusa, amely egyben a 4.1.3. pontban felvetett típusokhoz és problémákhoz is kacsolódik (Kardos, 2004): bontott tégla burkolat / bontott téglaburkolat / bontott-tégla burkolat / bontott-tégla-burkolat / bontott-tégla burkolat / bontott-téglaburkolat / bontott-tégla burkolat. 4.1.2. Nagy- és kis bető használata: Bolognai Dekrétum / Bolognai dekrétum/decrétum / bolognai dekrétum / Bologna Nyilatkozat / Bolognai nyilatkozat / bolognai nyilatkozat. 4.1.3. Jelzıs szerkezet eltérı jelentésben, de rossz funkcionális és téves helyesírási használatban: szennyezı anyag / szennyezıanyag/anyagszennyezı. 4.1.4. Átírt és nem átírt alakok együttélése: wellness / wellnesz / Welnesz // cyberkalóz / kiberkalóz / szájberkalóz. 4.1.5. Betőszók, mozaikszók zavara: GPS-system / GPS-szisztéma /GPS-rendszer ( beszédben: gépées/dzsípíesz ? ) // PPP-model / PPP-modell / pépépé-modell / három pés vagy három pís modell vagy konstrukció // PDA // GDP. Nem tekinthetı csak helyesírási kérdésnek, hiszen az ilyen típusok elıfordulásakor többnyire toldalékolási és kiejtési problémák is jelentkeznek.
4.2. Stilisztikai gát: Az idegen nyelvi/szaknyelvi bravúr vagy szójáték lefordíthatatlansága, a stilisztikai vagy a szójáték átültetésének problémás volta szakmai szövegben: glasznoszty / bankomat / womanagement / Ostalgie / Europhobia / Grosstapo. 4.3. Szaknyelvi szocializálódási zavar: A probléma úgy fogalmazható meg, hogy van magyar megfelelıje az idegen fordítandó szónak, de rosszul vagy egyáltalán nem szocializálódott, azaz valamilyen oknál fogva nem épült be a szakmai nyelvhasználatba, esetleg egyszerően lekéste önmagát, az idegen megfelelı elıbb teret nyert, mint például a következı esetekben: citrancs/grapefruit // drótposta/e-mail // képlevél/V-mail/v-mail // fényszennyezés/lightpollution // tollmemória/pendrive. Úgy tőnik, hogy a meglévı, de fıképp a frissen kialakuló magyar lexikai elemek „egy nyelvet anyanyelvként beszélı szakember szakmai szocializációjának sem automatikusan képezik részét”, hanem bonyolult és sokelemő hatások következtében születik meg, vagy – mint példáink mutatják – marad el a szocializáció (Rébék-Nagy, 2004). 4.4. Tükörfordítási zavar: Bizonyos okok – többnyire anyanyelvi vagy más idegen nyelvi analógiás hatások – tükörfordítást erıltetnek, de ez anyanyelvi, használati, stilisztikai zavarhoz vezethet mint az alábbi példák esetében: gyermekbiztos/childrenproof // vandálbiztos // látványmozi // látványpék(ség) // holtemberkapcsoló/Totenmenschenschalter // PC-biznisz // V-mail-funkció/v-mail-üzemmmód/képlevél-funkció. 4.5. Terminológiai hiány: A dolog megvan, használatban is van, de nincs lehatárolva teljesen dologi mivoltában, és nincs meg a magyar letakaró fogalom se: infotaiment // wellness. 4.6. Terminológiai zavar: Ezt gyakran eredetkezelési problémák is okozhatják. A hazai és az idegen nyelvi/területi használati problémák, bizonytalansági okok miatt gyakran együtt jelennek meg az idegen nyelvő és a magyar alakok mint a következı példánkban: activiting price/shorting price /prix de déclenchement/Einfürungspreis – aktiváló ár/mozgó ár/ösztönzı ár/indító ár/induló ár. Ezekben az eredeti, a forrásnyelvi alak vagy használat sem tiszta ügy, elég csak arra figyelmeztetni, hogy angolból eleve kettı fut élı használatban. Nem véletlen, hogy ezekben az esetekben lábjegyzeti vagy más értelmezési/azonosítási technikákhoz fordulnak a szaknyelvhasználók. Ilyen példa a következı is: a monitoring / monitorozás / nyomkövetés / nyomon követés / megfigyelés / ellenırzés / felügyelet / szavak, illetve fogalmak sorozatával. 4.7. Reáliahiány és nyelvi hiány együttese: A hazai szakmai és nyelvi kultúrában jelenleg – de lehet, hogy tartósan – hiányzik maga a dolog és annak nyelvi/fogalmi megfelelıje is, így például a következı esetekben: help desk person // file clerk // shorting // cash flow (ez utóbbi szakmai értelemben). A rendszerváltás nyelvi hiányszférájának mondható gazdasági, pénzügyi, menedzseri szakma és szaknyelv világa rengeteg ilyen példát produkál. Szakmabeli hallgatók és kollégák pillanatok alatt egészítették ki fenti példákat a következı friss és élı problémákat valamint kellı szakmai óvatosságot igénylı további példákkal: Baisser, BearishHausser, Bullish, Benchmark, Blue chip, Duration, Futures, Goodwill, Moral Hatard, Outright(ügyelet), Overdraft(automatikus számlahitel), O/N, Spot, Termin, Tom/next, Promt, Pivoting, Signalling, Swap, Treasury, Zero average.
5. Az anyanyelvi hiányok okozta szaknyelvi közvetítési problémákat nyugodtan nevezhetjük közvetítési zavaroknak is, amelyek egy-egy közvetítési feladatban halmozottan és visszatérıen is megjelenhetnek felborítva a szakmai kommunikáció viszonylag kiszámíthatónak mondható menetét. A zavarok mennyiségi és minıségi szempontjait is figyelembe véve valóban jelentıs akadályt képviselhetnek a szaknyelvi közvetítés során, és legyızésük elég sok idıt és szakmai energiát emészthet fel, különösen igényes munka esetén, hiszen a közvetített szövegnek szakmai biztonságot kell sugallnia, és ennek egyik záloga a nyelvi biztonság, ami a nyelvi egységben meg annak részterületeiben nyilvánul meg (lexika, stílus, helyesírás stb. konzekvens használata). A zavarok különféle megjelenési formákat ölthetnek és különféle jelzıket kaphatnak: általános formájuk az idızavarként felfogható beszédzavar (közlési zavar) és az írászavar (fogalmazási zavar, elakadás). Továbbá ezen általános megfogalmazáson túl nevesítenünk kell a helyesírási zavart; a konkrét lexikai, terminológiai, frazeológiai zavart, amelyek már egyértelmő közvetítési, kommunikációs vagy értelmezési zavart okozhatnak; komplexebb és összegzıdött anyanyelvi akadályok pedig szabályos fordítástechnikai zavarhoz, túlsőrősödés estén pedig fordításképtelenséghez vezetnek, illetve beállhat a nyelvi szaknyelvi szakmai szubkulturális zavar, ami feltehetıen egy emberen túlmutató csoportmunkás megoldást igényel a nyelvi és a szakmai ágon érintettek együttes bevonásával. Ezek az ügyek többnyire lexikához kapcsolódóak, hiszen ott buknak ki, még akkor is, ha csak helyesírási, stilisztikai, morfológiai stb. problémát takarnak. Azt mondhatjuk, hogy a lexikai elem a hordozójuk. Ebbıl a közvetítési készségeket tanítók és tanulók számára egyaránt levonható tanulság az, hogy az eseteket ne csak lexikai esetként, hanem nyelvészeti, anyanyelvészeti opusként tárgyaljuk, és a szaktárgyi módszertan részeként a megoldások és a feloldások technikáját ismeret- és készségszinten is erısítsük. Ezt a tárgyalást és erısítést egyfajta neologizmus-teremtı szemléletmód és készség kialakításának kell felfognunk, amellyel a magyar szaknyelv „nyelvújulás és nyelvújítás” folyamatát segíthetjük (Minya, 2003:8). A nyelvtanárnak a hallgatók felé eszköztárként és módszertani célzattal a szaknyelvi normateremtés, a nyelvészeti szakszerőség, a szakmai nyelvmővelés szempontjait kell közvetíteni akkor is, ha az adott nyelvi akadály feloldására vagy megoldására objektív okok miatt nem tud, nem tudhat egyértelmő helyes példával szolgálni. Ebbe a munkába beletartozik a különféle anyanyelvi munkaeszközök: szakkönyvek, segédkönyvek, szótárak, elektronikus források, szabályzatok stb. használati szintő bemutatása is. 6. Erre a tevékenységre azért is szükség van, mert a 4. pontban felsorolt és anyanyelvi akadálynak minısített elemek túlzott jelenléte a szakmai-szaknyelvi közérzet zavaraihoz is vezethet, növelheti a szakmai anyanyelvi bizonytalanságot, nyelvi kényszermegoldásokat vagy dilettantizmusokat szülhet, és mindezzel anyanyelvrontást idézhet elı. Ez pedig egyáltalán nem kívánt jelenség szakmai anyanyelvünk területén, hiszen éppen a megerısödés és a teljes szaknyelvi struktúra – értsd minden szaknyelv – használatképes fenntartása a cél. Ez különösen fontos az EU keretében, hogy a nyelvi leszakadás, a szubkultúrává válás veszélye ne érintse meg a magyar nyelvet. Ennek megakadályozásához némileg hozzájárulhat a szaknyelvtanítás, a szakfordítás, az anyanyelvi kurzusok vezetése fıleg, ha figyelembe veszik a korábban elemzetteket. Mindebbe bele kell számítani azt az egyre erısödı folyamatot, ami naponta számtalan új szaknyelvi problémát vet fel, és amit Balázs Géza mintegy évtizede megnevezési kényszernek nevezett (Balázs, 1995), de ma már inkább megnevezési forradalomról beszélhetünk persze benne a kényszerrel: „És különösen erıs a „megnevezési kényszer” a mindennapi életünkben megjelenı háztartási, szórakoztatóipari, szabadidı-sport, orvosi-egészségügyi, pénzügyi-üzleti, mőszaki, számítástechnikai területen.
A bennszülötteknek is el kellett nevezniük az elıször látott pisztolyt, konzervet, bakancsot. Mindannyian bennszülöttek vagyunk, ha arra gondolunk, hogy naponta mennyi új dologgal szembesülünk.”
Hivatkozások, jegyzetek: Balázs, G. (1995) A „megnevezési kényszer”; társadalom és nyelvészet. In: Magyar Tudomány 1995. 9. szám, pp.: 1122-1123. Dróth, J. (2003) Szakmai összegzés a Környezetvédelmi Szakírók és Szakfordítók Tanácskozásáról. In: Porta Lingua – 2003: Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és -kutatásról. p.: 252-261. Heltai, P. (2002) A kontrasztív nyelvészet a fordítás oktatásában. In: Porta Lingua – 2002: Szaknyelvoktatásunk az EU kapujában. Debrecen, 2002. pp.: 169-175. Kardos, T. (2004) Anyagnévi „rontom-bontom!” jelzı. In: Édes Anyanyelvünk 2004/5. p.:16. Minya, K. (2003) Mai magyar nyelvújítás. Budapest, Tinta Kiadó, 2003. p.:128. Rébék-Nagy, G. (2004) A magyarországi szaknyelvi vizsgák szintjei a Közös Európai Referenciakeret tükrében. In: Porta Lingua – 2004: A szaknyelvtudás esélyteremtı ereje. Derecen, 2004. pp.:183-189. Zimányi, Á. (2003) A szaknyelvi helyesírás-tervezés újabb feladataiból. In: Magyar Nyelvır 2003. 1. szám pp.: 12-23.
Megjelenés: Anyanyelvi akadályok a szaknyelvi közvetítési funkciókban. In: Szakmai nyelvtudás – szaknyelvi kommunikáció. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és – kutatásról; Porta Lingua - 2005. p.350. pp.: 69 - 75.
Sturcz Zoltán Idegen eredető betőszavak szaknyelvünkben (2006) 1. Legtöbb leíró nyelvészeti munkánk és gyakorlati nyelvkönyvünk a betőszó fogalmát a fıfogalomként kezelhetı mozaikszavak alfogalmaként közelíti meg különösebb kifejtés nélkül. Azt mondhatjuk, hogy sem a fıfogalom, sem pedig az alfogalom nem foglal el olyan helyet ezekben a munkákban és tegyük hozzá, hogy a nyelvmővelıi tevékenységben sem, mint amilyen a használat, az elıfordulási gyakoriság és a terjedési sebesség alapján megilletné ıket. Valószínősíthetı, hogy ez a „negligálási mutató” a betőszavak leíró nyelvtani osztályozási rendezetlenségbıl és definiálatlanságából ered. Néha még egyazon mővön belül is ellentmondás található, minta következı példánkban: „ A mozaikszóknak két alapvetı fatájuk van: a betőszók és a szóösszevonások. (283. old.) …… A mozaikszavak három nagy csoportba sorolhatók: betőszók, szóösszevonások, egyéb mozaikszók. (390. old.)” (Laczkó – Mártonfi: 2004) Véleményem szerint a betőszó – mint nyelvi, nyelvészeti jelenség – már régen nem fér bele a mozaikszó önmagában is tisztázatlan és képlékeny körébe alfogalomként, hanem önálló fıfogalomként kellene megjelennie. Annál is inkább így van ez, mivel a betőszavak esetében a leírók vagy elemzık legtöbb esetben egymással párhuzamosan, olykor ugyanazon szövegen belül csúsztatás szerően használják rájuk a mozaikszó, betőszó, rövidítés, összevonás, szóösszevonás, jel, jelzés fogalmakat. Így például a 2005-ben megjelent Rövidítéssztár egy rendszerbe, illetve mőbe söpri be – bizonyos értelemben nem is alaptalanul – ezek jelentıs részét. Ez az állapot és megközelítés ingataggá és szabályozatlanná teszi a velük való bánásmódot mind nyelvészeti, mind pedig a mindennapi használat szempontjából. Mind a beszélt- mind pedig az írott nyelvi változatuk használata során problémák sorába ütközünk. 2. Ezek a problémák ritkábban vagy alig jelentkeznek kommunikációs akadályként, de annál sőrőbben nyelvhasználati, nyelvhelyességi, nyelvesztétikai vagy éppen nyelvi szabványosítási kérdésként. Ez a kettıs szempont a kommunikatív funkció szerinti megközelítés és a nyelvhelyességi megközelítés explicit és implicit módon mindig jelen van a betőszavak gyakorlati használata során, azzal a megszorítással, hogy a kommunikatív funkció a döntı, ez háttérbe szoríthatja a tág értelemben használt nyelvhelyességi problémákat. A kommunikatív problémák többnyire tisztázódnak a kontextus segítségével, ha ez nem megoldható, akkor a szerzı, a fordító vagy bármely használó – a szakmai mélység igényétıl és a nyelvi szituáció súlyától függıen – belekényszerül a zárójeles szerkesztıi megjegyzés vagy kiegészítés vagy kifejtés, a lábjegyzet, a glosszázás, a tárgymutató, stb. kisegítı eszközök használatába. Ezzel a gondolatsorral azt kívánom érzékeltetni, hogy a kommunikatív azaz a tartalmi funkció abszolút elsıdleges a betőszavak esetében, hiszen ennek a funkciónak, ha felbontjuk, akkor több elhagyhatatlan és a szövegértés szempontjából valóban „elsıdleges” eleme van: így a fogalombevezetı, a neologizmusteremtı, a fogalomtömörítı, a szövegtömörítı, az azonosító, az egységesítı, a szabványosító elem. Nem véletlen, hogy a betőszavak esetében a neologizmusok tárgyalásakor ezeket általában és döntıen az un. „szükségszerő neologizmusok” táborába és csak elvétve a „stilisztikai neologizmusok” táborába sorolhatjuk. (Minya, 2003: 21)
3.A betőszavak jelenléte ma már a nyelvhasználat és a nyelvi rétegek minden szintjén kimutatható a puszta fülhallás vagy szemrevételezés alapján is. „A mozaikszó-alkotás [ benne a betőszavakkal ] korunk termékeny, viszonylag fiatal szóalkotásmódja.” – állítja joggal az egyik modern nyelvtanunk. (Magyar Grammatika, 2000: 341) Mélyebb statisztikai megközelítés nélkül az is eléggé nyilvánvaló tény, hogy az irodalmi, a köznyelvi, a szaknyelvi használat óriási léptékekben eltér e tekintetben egymástól. A betőszavak használatának legfrekventáltabb területe a szaknyelv, bár a különféle szakmákat reprezentáló szaknyelvek között is jelentıs eltérések vannak. Van, ahol nagy számú és szinte napról-napra bıvülı használattal találkozunk, így például a vegyészet, az informatika, a gyógyászat, a gazdaságtan szaknyelve; van, ahol állandó és ritkán bıvülı a jelenlét; és van, ahol a bevezetés, a beszoktatás idejét éli meg az adott szaknyelv, mint például a jog területe. Ez szakmai és szaknyelvhasználati hagyományoktól erısen függ, de befolyásolhatják politikai, globalizációs, gazdasági, szabványosítási, média, világhálós és nyelvi divat szempontok is. A mennyiségi növekedést és a probléma nagyságát jól érzékelteti az a tény, hogy az elmúlt néhány évben mind „szótárszinten” mind pedig „honlap szinten” igyekszenek ezt a problémát kezelni – legalább a begyőjtés és a rendszerezés eszközével – mind a nagy nyelvek mind pedig a kis nyelvek. Bár a teljes mezınyt, de leginkább a szaknyelvi mezınyt sem átfogni, sem pedig naprakészen követni nem lehetséges. Így egymás után jelennek meg az un. rövidítésszótárak, mint például a magyar nyelv esetében a 2005-ben megjelent Rövidítésszótár, amelynek tartalmáról és jellegérıl a szerzı így nyilatkozik: „A teljességre törekvés ezen a területen ugyanis egyrészt lehetetlen, hiszen világszerte ma már több százezer legismertebb, könyvalakban megjelent nagy rıvidítés-adattárak, illetve a legnagyobb angol és német internetes rövidítésgyőjtemények anyaga is milliós nagyságrendő.” (Gyurgyák, 2005: 7) Valószínő, hogy a szaknyelvi betőszó vagy rövidítés-kezelést és –számontartást a szakmák igen aktív közremőködésével lehet(ne) megvalósítani. Meg kell jegyezni, ezen győjtemények is a betőszó mellett vagy helyett is inkább a rövidítés vagy jelek fogalmat használják, ez megkönnyíti a szerkesztési munkálatokat, de utal korábban jelzett terminológiai bizonytalanságra is, holott ezen győjtemények döntı részét a betőszavak vagy a betőalapú rövidítések teszik ki. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen ilyen renitens példák esetén mint: iPod, H7N3, H5N1, A2B, A&P, prISO, MCAs igen nehéz eldönteni, hogy mivel is találkozunk. A betőszavak döntı többsége az idegen nyelvőség és nemzetköziség jegyeit hordozza magán. Nyelvi eredetüket és nyelvi nagyságrendjüket tekintve a következı rangsor állítható fel: angol, német, francia, latin vagy latinszerő és az elszórt egyéb nyelvi megjelenés, hiszen a betőszavak használatának – a felsorolt és döntı világnyelvi használatokon túl – van egy nemzeti, az adott kultúrához kötıdı megjelenési csoportja is. Ez a világnyelvek esetében is igaz, és nyelvhasználati, szakmai, fordítási szempontból ezek a legproblematikusabbak, így például: L-Zug ném: luxus Zug, luxus vonat, M. F. A. ang Master of Fine Arts, középfokú mővészeti iskola, MF francia: marque de fabrique, védjegy; angol: machine finished, gépsima papír; FIAT olasz: Fabbrica Italaliana Automobil Torino; TDK japán Tókjó Denki-kagaku Kógjó. 4. A betőszavak körüli használati problémák számbavétele az alábbiakban történik meg. Elıre kell bocsátani, hogy a számbavétel során elıkerülı problémák gyakran egy-egy alakon halmozottan jelennek meg. 4.1. Kiejtési ingadozások, hibák, elváltozások, az idegen és a magyar kiejtés keveredése, közelítések a magyar hangkészlethez: CIA [szíájé, szíái], PPP [pípípí, pépépé, ’pöpöpö’] OECD [óecédé, óeszédé, oiszídí], A2C [éjtúszí, éjtuszi, éjtuszí; ájtúszí, ájtuszi, ájtuszí; átúcé, ákettıcé], AISEC [ájszek], NATO [nátó], WHO [véháó]
4.2.Betőszavak betőrendbe sorolása a „mellékjeleik” alapján, illetve figyelembevételével: a / a./ A / A. / á / á. / Á / Á. / AO / A1 / A2 / A& / AA / alapesetek és ábécérend szerinti variációik 4.3. Névelıhasználat és kiejtéskombinációk: UPC [a júpíszí, az úpíszi, az úpécé], LRI [az eleri, az eláráj] HBO [az éjdzsbíó, a hábéó, a habeó, a hobó] 4.4. A szótagolás és az elválasztás: A-I-E-SEC, U-NES-CO, ME-DE-VAC [MED-EVAC, MED-E-VAC, betőszó vagy mozaikszó?]; értelmezési, logikai, esztétikai szempontok miatt nem javasolt. 4.5. Toldalékolás: a toldalékolás alapszabálya a véghangzó kiejtéshez igazodik, de ha a kiejtés ingadozik, akkor a toldalékolás is változik: CIA [szíájével, szíájéval, szíáivel; CIA-vel, CIAval], WWW / www [vévévével, dabljúdabljúdabljúval; WWW-vel, www-val]; egyéb bizonytalansági tényezık ( hasonulás, véghangzóváltozás, íráslabilitás ): GPS [dzsípíesszel, gépéessel; GPS-szel, GPS-sel], AIESEC [ AISEC-kel, AISEC-cel], FIFA [FIFÁ-val, FIFAval] 4.6. Helyesírási kérdések: sok esetben alapprobléma a használatbeli tarkaság és bizonytalanság, így például az angol ’low grade’ betőszó formája a következı nemzetközi és hazai variációkat mutatja: l.g. / l. g. / lg / lg. / L.G. / LG vagy ilyen példa a WiFi / Wi-Fi / WIFI. 4.7. Betőszó-összetételek: Wi-Fi-módszer, VPNjog / VPN-jog, magán-VPN / magánVPN 4.8. Képzımegjelenés: AISEC-s, CIB-es, PVC-és, WAP-os 4.9.Speciális megjelenési formák és rendellenességek: 4.9.1. ISO [International Organization for Standardization] betősorrend zavara; FIDE [Fédération Internationale de Eches] a névelı része a betőszónak; 4.9.2. iPod, preISO, WiFi, VoIP: kisbetős elemek a betőszóban; 4.9.3.WiMax [Worldwide Interoperability for Microwawe Acces] kisbetők jelenléte és az eredetiben nem létezı bető megjelenése; 4.9.4.H7N3, USB20 bető-szám kombináció; 4.9.5.UWB [Ultrawideband] TÜV [Technischer Überwachungverein], CIB [Central European International Bank], MS-DOS [Microsoft Disk Operation System], A&P [advertising and promotion] a kezdıbetőkön túl a szó vagy a szóösszetétel más betője is megjelenik vagy hiányzik és/vagy egyéb íráselemmel is kombinálódik, például kötıjel; 4.9.6. ECB / EKB [Europien Central Bank / Európai Központi Bank] idegen- és magyar nyelvő betőszó váltakozó és párhuzamos használata; 4.9.7. ftp [file transfer protocol], DVD / dvd / dévédé teljes kisbetős megjelenés és/vagy köznevesülés és magyarosodás; 4.9.8. WCDMA, OBSAI a betőhalmozás túlméretezése, ejtési és esztétikai zavar. 4.10. Többes jelentés, többes értelmezés: IMS (hat felbontása lehetséges) 5. Felvethetı a kérdés, hogy a betőszavak mennyire fordíthatók, mennyire magyaríthatók és mennyire feloldhatók. Erre a kérdésre két példával válaszolhatok: GPRS = General Packet Radio Service = általános rádiós csomagkapcsolt szolgáltatás; WiMax = Worldwide Interoperability for Microwawe Access = világmérető együttmőködés a mikrohullámú hozzáférésért. Belátható, hogy az ilyen mérető fordításos feloldások szövegszerő használata reménytelen, súlyosan megterhelné a szakmai kommunikáció menetét, sıt mi több kommunikációs zavar és nyelvi helyzetkomikum állna elı négy-öt ilyen típusú kifejezés használata nyomán. Ezek létjogosultsága legfeljebb az azonosítási-magyarázó szerepig terjed a téma- vagy szövegbevezetı egységekben. Ez a dolog szakmai kommunikációs oldala, de a másik oldalon pedig ott van az, hogy a magyar nyelvi esztétikumtól a túlzó nagy betős, a halmazati használat távoli, és a tisztázatlan szabályozási háttér (kiejtés, kötıjel, összetétel, stb.) zavaró, nyelvi-nyelvhelyességi bizonytalanságokhoz vezet. Meg kell jegyezni, hogy az
idegen – vagy az elhalványultan értelmezhetı magyar – betőszavak esetében a magyar nyelv jellegének megfelelı és elvárható etimologizálhatóság és motiváltság is csorbát szenved. Az idegen betőszavak mint anyanyelv-célnyelv-anyanyelv fordítási problémák a nyelvi akadálymentesítés oldaláról kezelhetıek, de mint nyelvhelyességi problémák folyamatosan újratermelıdnek. Azt is mondhatjuk, keresik saját nyelvhasználati, beilleszkedési, nyelvhelyességi szabályaikat. 6. Az idegen eredető betőszavak ún. készen kapott neologizmusok, a szókincsgyarapítás kényszerő eszközei. Ez a készen kapottság azt is jelenti, hogy beléjük van kódolva bizonyos kiszámíthatatlanság és nehezen formálhatóság. Ennek ellenére törekedni kell: a jó bevezetésre anyanyelvünkbe; a helyes, de legalább elfogadható formák standardizálására, mondhatjuk a nyelvi szabványosításra; a nyelvi esztétikai igények figyelembevételére. Mindennek az „alkalmazott nyelvészeti” megközelítésnek az alapja viszont a betőszavak leíró nyelvészeti szempontú tisztázása lehet. Ebbe a betőszavak körül felmerülı szófaji, alaktani, kategorizálási és definíciós problémák tisztázása fontos és sürgetı lépésnek tekinthetı. Zárszóként megjegyzendı még annyi, hogy a betőszavak vizsgálata és mélyebb kutatása mind az anyanyelvészet mind pedig a kontrasztív nyelvészet szempontjából rendkívül sokszínő és élınyelvi jelenségekben gazdag területnek tekinthetı. A betőszó igazi „crossover” mőfaj. Ez a tény nemcsak a magyar nyelvre, hanem a nyelvek többségére is igaz.
Hivatkozások, jegyzetek: Gyurgyák, J. (2005): Rövidítésszótár. Osiris Kiadó. Budapest. Keszler, B. (szerk.) (2000): Magyar Grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Kiss, J. (2004.): A magyar nyelv az Európai Unióban. In: 25 év anyanyelvünk szolgálatában (tanulmánykötet). Akadémia Kiadó, Budapest, 26-40. Laczkó, K. – Mártonfi, A. (2004): Helyesírás. Osiris Kiadó, Budapest. Minya, K. (2003): Mai magyar nyelvújítás. Tinta Könyvkiadó, Budapest. Sturcz, Z. (2005): Anyanyelvi akadályok a szaknyelvi közvetítési funkciókban. In: Silye M. (szerk.) Porta Lingua – 2005. Szakmai nyelvtudás – szaknyelvi kommunikáció. Debreceni Egyetem, Debrecen. 69 – 75.
Megjelenés: Idegen eredető betőszavak szaknyelvünkben. In: Utak és perspektívák a hazai szaknyelvoktatásban és -kutatásban. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és kutatásról; Porta Lingua – 2006. p. 290. pp.: 133-138.
Sturcz Zoltán Észrevételek az anglicizmusok fogalmi és használati köréhez (2012) 1.) Fogalmi és tartalmi kérdések Az elsı felvethetı kérdés az anglicizmusokkal kapcsolatban az, hogy mi is ez a „terminus technicus”, és mire használjuk? Formai értelemben a fogalom beleillik a „nyelvi -izmusok” sorozatba, mint például a germanizmus, a russzicizmus, az italianizmus, a polonizmus stb. De már itt elakadunk, mivel például a Nyelvmővelı Kézikönyv nem is foglalkozik fıcímszóként az anglicizmussal, hanem besorolja a germanizmusok fıcímszó alá, ott pedig a ’németességek’ után az ’angolosságok’ alcímet használja. Amihez, mármint a germanizmus győjtıfogalomhoz némi pejoratív megítélés valamint fogalmi- és besorolási zavar is hozzákapcsolódik. (NYK 1980: 712-715) Ezzel szemben megjegyzendı, hogy például a ’francia nyelvi hatás’ önálló többoldalas címszóként van jelen ebben a mőben. A Magyar Értelmezı Kéziszótár pedig így fogalmaz: „anglicizmus: fn. Nyelvt. 1. Az angol nyelvben élı sajátos kifejezés(mód). 2. Más nyelvbe bekerült ilyen kifejezés(mód).” (MÉK 2003: 42) A két mő és az egyéb nyelvészeti munkák hozzáállása alapján azt lehet megállapítani, hogy két alapvetı fogalmi megközelítés és két kezelés él a hazai gyakorlatban az anglicizmusokat tekintve: az egyik a magyar nyelvészeti, az anyanyelvészeti, a nyelvmővelıi kör; a másik az anglisztika, az angol nyelvvel foglalkozók, a nyelvpedagógusok köre. Ez utóbbi megközelítésre Magay Tamás szavait idézhetjük, egyúttal tovább bonyolítva a fogalomhasználatot az angolok nyelvi felfogásával az anglicizmusokkal kapcsolatban: „Az angol nyelv gazdag a rá jellemzı idiomatikus kifejezésekben, más néven, anglicizmusokban. Maga az „anglicism” szó alig ismert az angol nyelvterületen, helyette az idiom, továbbá idiomic expression, collocation, phrase, word-group stb. megjelölések használatosak.” (Magay – Lukácsné 1968: 9) Természetesen nemcsak körökrıl, csoportokról, hanem szemléleti különbségrıl is beszélhetünk a két esetben. Az elsı fél az idegenszerőségek, a germanizmusok, az anglicizmusok és – ma már – az amerikanizmusok felıl közelít a témához. A másik fél az angol nyelvi rendszer, az angol nyelvi oktatás felıl, és éppen ezért kicsit gyanakodva használja az anglicizmus kifejezést, helyette inkább a Britishizm, Britishism, Brititishness fogalmakkal operál, és a klasszikus ’az adott nyelvre jellemzı grammatikai izmusokat’ érti a dolgon. Ez utóbbi felfogásra bıven találunk szakirodalmat, legalábbis katalógus- vagy lexikonszerőt. Így például: Kundt Ernı, Magay Tamás – Lukácsné Láng Ilona, P. Márkus Katalin vagy Takács Erika munkáit, angol kiadásban pedig, az angol szótárirodalomban óriási a kínálat.
2.) A nyelvi forrás problémái Ha a magyar nyelv, illetve nyelvmővelés felıl vizsgáljuk az anglicizmusokat, akkor egyrészt el kell fogadnunk az összetett szemléletet: miszerint az angol nyelvbıl származó sajátos grammatikai és nemcsak sajátos grammatikai elemek valamilyen formátumban megjelennek, jelen vannak a nyelvünkben. Ezek az anglisztika körébe tartozó és ott (is) vizsgálható nyelvi esetek; és többnyire összetett esetekrıl van szó, ahol grammatikai, frazeológiai, lexikai, stilisztikai szempontok össze is keverednek. De a XXI. század elején itt mindjárt beleütközünk abba kérdésbe, hogy melyik vagy milyen angol nyelvi forrásból, milyen nyelvi, grammatikai, kulturális háttérbıl érkeznek az ’anglicizmusok’. Ha ezeket tételesen elkezdjük felsorolni, akkor ma már a következı forrásokkal vagy ezek keveredésével is számolhatunk: British English, American English, Australien Engish, Canadien English, World English
(világangol, general vagy általános angol), ELF (English as a Lingua Franca, fıleg /ELF/ szaknyelvi használatban), EU-English (az Európai Unió nyelvezete, potosabban szólva mőnyelvezete). Továbbá nem kihagyhatók az un. ’transzlációs’ azaz más nyelvi áttételeken érkezı hatások, beáramlások, mint például a szász-német közvetítéssel a magyarba érkezı WC (Wasser Close). Bizonyos értelemben pedig kibogozhatatlan a görög-latin-európai örökségbıl nagy számban az angolba érkezı, és onnan a más nyelvekbe tovább vonuló szavak kifejezések világa. Jogos Nádasdy Ádám észrevétele: „Ma az angol a közvetítı nyelv: a többi nyelv egyre inkább innen veszi át az új szavakat, és ezt a szaknyelvész regisztrálja is. Az „angol eredető” szavak nagy részét az angol is csak közvetíti, még nagyobb arányban, mint annak idején a német. Az angolból való új átvételek elsısorban latin szavak (többnyire a magyaros latinsághoz hozzáidomítva)…” (Nádasdy 2002: 1) A Nádasdy idézetet megtoldhatjuk egy Balázs Géza idézettel is, ami szintén ennek a problematikának az összetettségével foglalkozik: „A 20. században (különösen annak a második felében) világjelenséggé vált angol nyelvi hatás tulajdonképpen nem is egyszerően csak angol nyelvi befolyás. A modern tájékoztatási eszközök, majd pedig az informatika, korunkban, a 21. század elsı napjaiban pedig az informatikai forradalom által létrehozott új nyelvi tájékoztatási világ, új tartalomátviteli közegek jórészt amerikai angol nyelvi alapokon nyugszanak, de jellemzıje folytán inkább nemzetközinek nevezhetı szókészletérıl, illetve talán kommunikációs módjáról van szó ezen nyelvi befolyás esetében.” (Balázs 2005: 11) A gondolatsorhoz még hozzáfőzhetı néhány megjegyzés. Az anglicizmusok hatása generális hatás, ami egyrészt azt jelenti, hogy a nemzeti nyelvek teljes nyelvi struktúrájára hatnak; másrészt azt jelenti, hogy minden nemzeti nyelvet érintı hatásról van szó, sıt túlzott hatásról beszélhetünk. Így természetesnek vehetı az olyan – az erıteljes behatolás tényét jól érzékeltetı – fogalmak megszületése, mint hunglish (néha Hunglish, magygol, Magygol vagy Engarian), Denglish (Denglisch, Angleutsch, Engleutsch, Germisch, Germlish, Gerglish), Spanglish, Ponglish, Runglish (Ringlish, Ruglish, Russlish). Vagy Tótfalusi például így ír errıl: „Az angol kölcsönszavakkal pettyezett franciát például az e nyelv öntudatos védıi franglais-nak, „frangol”-nak csúfolják.” (Tótfalusi 2005: 1) Megjegyzem, hogy a Frenglish, illetve a francaianglai kifejezés is jelen van már szakirodalomban. A többes elnevezések azt mutatják, hogy mind a forrásnyelv, mind pedig az érintett nyelv foglalkozik a témával, törekszik a jelenség fogalmi megragadására, tisztázására. Mindez persze azt is jelzi, hogy interlingvisztikai kérdéssel találkozunk ezekben az esetekben. Ennek a nyelvi jelenségnek még az angolra is van – a nyelvi normát, a nyelvmővelést érintı – visszahatása, fıleg a World English változatainak. A brit nyelvmővelés – ami korábban gyakorlatilag nem is létezett – az angol nyelv primitivizálásáról, az igeidırendszer lepusztulásáról beszél. A Hunglish-típusú elnevezéseknek, fogalmaknak van még egy, másfajta használati köre is a nyelvészek körében: a migránsok kevert (anyanyelv + angol nyelv) vagy pidzsinizált nyelvét is illetik az ilyen elnevezésekkel. (Kontra 1985) 3.) Az idı, a mód szerepe a behatolási technikákban Amikor az anglicizmusok beáramlásának mintegy kétszáz éves idırétegeit vizsgáljuk, akkor három nagy történeti korszakot kell megkülönböztetnünk. Az elsıt klasszikus vagy birodalmi korszaknak nevezhetjük, ami a II. világháború végéig tart. A másodikat a XX. század közepe, vége adja. A harmadikat pedig a XXI. század hozza meg. A hatások erısségében számolni kell a megjelölt korszakok kommunikációs technikáival, mint a terjesztés eszközeivel. Nagyjából ez is három egységre tagolható, és ezek közel párhuzamosak a történeti korszakokkal: az elsı a hagyományos szóbeli, írásbeli, majd a mechanikus és elektronikus eszközök világa, végül a szupermédiás-globális technikák követik sorrendben egymást. A történelmi körülmények és a technikai eszközök együttesen befolyásolják a behatolás jellegét, intenzitását. A behatolási mód, illetve jelleg fogalomkörébe sorolhatunk továbbá olyan
tényezıket is, mint a kapcsolati aktivitás (politika, gazdaság, kultúra), a frekvencia (sőrőség), a hiátuskitöltı, a hiánypótló szerep a másik (nem angol) nyelvben. A hiánypótlás mellett nyelvi divatjelenségekrıl is beszélhetünk az anglicizmusok kapcsán akkor, amikor olyan szavakkal – majd ezt követıen analógiásan erre a divatmintára gyártott további szavakkal találkozunk –, mint: bırbarát, látványpékség, tőzbiztos stb. Ha mindehhez hozzátesszük a forrásokról – fıleg a transzlációról fentebb írottakat –, akkor mindebbıl arra is lehet következtetni, hogy nem egyszerő annak megállapítása: milyen direkt vagy indirekt körülmények között kerültek, kerülnek az anglicizmusok az adott „befogadó” nyelvbe. Ráadásul ma már, a harmadik korszakban a globalizációs jelenségek jóvoltából az un. spontán vagy lopakodó vagy megfoghatatlan behatolások korát éljük. Errıl a jelenségrıl – az orvosi szaknyelvrıl töprengve – Németh Éva így ír: „A tudomány új világnyelve nemcsak a nyelvi szempontból jól-rosszul, de mégiscsak valamelyest „megszőrt” könyvekben terjed, hanem lopakodva az interneten, a zárójelentésekben, a konzíliumkérı cédulákon, a leleteken, a kongresszusi elıadások és a mindennapok orvosi szóhasználatában is.” (Németh 2004: 1) Ez általános érvényő nyelvi és szaknyelvi „látleletként” is elfogadható. A globalizációról abban az értelemben is beszélhetünk a téma kapcsán, hogy maga a nyelvi mozgás: az anglicizmusok behatolása az egyéb nyelvekbe, mondhatjuk minden nyelvbe általánosítható folyamat, így internacionális és interlingvisztikai kérdésrıl beszélhetünk. Az interlingvisztikai megközelítésbe, illetve annak bonyolultságába az is belefér, amit Balázs Géza fogalmaz meg az ’idegen szavak’ és a ’jövevényszavak’ kapcsán: „Nyelvészeti módszerekkel aligha határozható meg az idegen szavak és a jövevényszavak közötti határ. Ennek meghúzása az anyanyelvet beszélı érzékétıl függ. Amely szónak még „érzi” az idegenségét a nyelvhasználó, az idegen, amelynek nem érzi, az már jövevény.” (Balázs 2005: 10) Magyarán szubjektív elemek, szubjektív magatartási formák is eldönthetik, hogy mit érzünk anglicizmusnak, azaz idegenszerőségnek és mit befogadott jövevényszónak. 4.) A nyelvészeti értelmezés, kezelés és besorolás kérdése A nyelvészeti értelmezés és besorolás oldaláról nézve különféle kezelési és megközelítési hozzáállásokkal találkozhatunk az anglicizmusokat illetıleg. A legszokványosabb megközelítés az, hogy lexikai, frazeológiai kérdésként számolunk velük. Ennél már bonyolultabb az a nézıpont, amikor stilisztikai, nyelvesztétikai szempontból vizsgálódunk ezen a területen. Ehhez szorosan kapcsolódhat a nyelvmővelési megítélés, amely azonnal ketté is ágazódik egy purista, nyelvtisztító, keményebb vonalra és ezzel párhuzamosan egy megengedıbb, a nyelvgazdagítás, a hiánypótló funkciót felvállaló vonalra. Az eddigiekhez csatlakozóan jelen van nyelvünkben az a szemlélet is, hogy fordítási, de egyben magyarítási kérdésként fogjuk fel az anglicizmusok ügyét. Ha hosszabb idıtávon számolunk az intenzív anglicizmus-hatással, akkor kikerülhetetlen (lenne) a nyelvpolitikai, a nyelvi tervezési kezelés, de ennek megfogható nyomát nem nagyon látjuk. Az interlingvisztikai, a szociolingvisztikai megközelítés pedig a dolog természetébıl fakadna, de ennek az oldalnak viszonylag kevés mővelıje van. Úgy gondolom, hogy nem járok messze a valóságtól – a realista és hasznos megközelítéstıl – akkor, amikor azt állítom, hogy anyanyelvészeti, de egyben alkalmazott nyelvészeti alapállásból kiindulva a fenti megközelítési szempontokat komplex módon egybeépítve lenne célszerő az anglicizmusokkal foglalkozni. Ezzel a legfıbb irány, a nyelvmővelési célzat szakszerően érvényesülne. Ide kívánkozik az a megállapítás, hogy a szakmák képviselıinek bevonása nélkül – tekintve, hogy döntıen a szaknyelvi rétegrıl van szó – nem lehet hatékonyan és érdemben ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Ráadásul érdemes Balázs Géza többször is hangoztatott megállapítására utalni. „Magyarországon nem folyik szervezett magyarító tevékenység. A sajtóban, valamint a rádió és a televízió nyelvi mősoraiban azonban az 1960-as évek óta hangoznak el felhívások a szavak magyarítására. Ezt spontán magyarító mozgalomnak tarthatjuk,…” (Balázs 2005: 12) Csak szervezett, tudatos
munkával kerülhetı el az a veszély, amire Tótfalusi István kemény megfogalmazású cikkcímmel reagál: „Hogy mi ne legyünk angol nyelvi gyarmat…” (Tótfalusi 2005) 5.) Anglicizmus sorok és értelmezések A 2010/2011 és a 2011/12 tanévek során, négy féléven keresztül mérnök, közgazdász és szakfordító hallgatók körében vizsgáltam azt, hogy milyen példáik, fogalmaik vannak az anglicizmusokról. Egy „szabadvégő” feladatban példákat kellett győjteni, lehetıleg csoportosítva ezeket, ezen belül a csoportoknak megnevezést kellett adni, végül a téma egészéhez észrevételeket lehetett főzni. A következıkben a hallgatók példaanyagát, értelmezését, csoportosítási szándékait felhasználva – tehát nyelvhasználati és tapasztalati szempontokat figyelembe véve – kísérlem meg az anglicizmus fogalmába tartozó szavak, kifejezések, jelenségek megragadását. Mondhatni, hogy ez felsorolás egy kísérleti csoportosítás, ami nem nyelvészeti egzaktságra törekszik, hanem az anyanyelvi nyelvhasználók, szaknyelvhasználók anglicizmusokról alkotott „nyelvészeti képzeteit” mutatja fel. A csoportosításra utaló kulcsszavakat is – némi korrekcióval – az általuk megadottak alapján hívom majd be és egészítem ki a saját példáikkal. Megjegyezhetı, hogy a csoportosítások és a példák gyakran egymást keresztezhetik vagy át is fedhetik. A példákat adók egy kalap alá vették: a.) a tiszta anglicizmusokat, b.) a hunglish jelenségeket c.) és a magyarosítás, illetve a beépülés útján elinduló d.) vagy az éppen már beépült eseteket. 5.1. Hagyományos, történeti elemek: pulóver, dzseki, weekend(ház), fair play stb. 5.2. Újabbkori elemek: meeting point, last minute, nonstop stb. 5.3. Európer átiratok: open, push, exit, toilett, Don’t smoke! stb. 5.4. Globalizált és univerzális: hamburger, hotdog, chips, O.K. / okay stb. 5.5. Reklám: Feel the difference! Connecting people! Have a break, have a KIT-KAT! I’m lovin it! Just do it! 5.6. Szleng: partyzni / partizni, mekizni, drinkel, legkúlabb, übercool, nice-cucc, szájbergyerek, Skippelem ezt az órát! stb. 5.7. Szakmai: stand up comedy, infotainment, cyber-kalóz, nonprofit, benchmark, goodwill, pivoting stb. 5.8. Téves minısítés: frankó, fater, muter, konklúzió, perfekt, prevenció, randevú, urbanizált (meglepı módon nagy számban szerepeltek ilyen példák, még egyértelmő hirdetések is, mint pl.: Gut. Besser. Gösser.) stb. 5.9. Márkanevek: Iron Mountain, Docuguard, Nokia, Sugar, Microsoft stb. 5.10. Magyarosított vagy magyarított változatok: lájkolás, rászörcsölni lightosított, lájtosan, shoppingol(ás), windszörf(ölés), bizniszel(és) stb. 5.11. Vegyes és divatjelenségek: Bodog BD-t! Menjünk a beachre! Congratulatins! / Congratulatiónk! OK / oké, as soon as possible, gentlimen agreement stb. 5.12. Betőszavak, mozaikszavak: ABS, CIA, DVD, USB, GDP, GPS, PPP stb. 5.13. Szójátékok: brandır, womenedzsment, Esti Showder, Hacktion stb. 5.14. Nyelvszerkezeti elemek: speaker, pick up, e-business, e-könyv(tár), ppp-konstrukció, poject (változó angolos/magyaros fonetikai használat); nyugger, tíz óra magasságában (angol képzı, névutószerő elem áthatása); hallgatóbarát rendszer, vandálbiztos ajtó, látványpékség (jelzı, jelzett analógiák kérdéses alkalmazása); elınyben részesít, a barátság mőködik, a dolog nem mőködik (ige, vonzat átmásolása) stb. 5.15. Formai, szerkesztési hatások: a.) Dear X Y, (megszólítási formában vesszı terjedése, ellentétben a magyar felkiáltójel használattal); b.) Sincerly, (lezárási formában vesszı átvétele, kettıspont helyett); c.) nincs bekezdési sor – beljebbvitel, sor elején kezdés (a magyar bekezdési formátum negligálása); d.) yes/no, and/or (igen/nem, és/vagy hibás perjeles használat); e.) angol nyelvi mintás (tükörmintás) egybeírások: pl.: sohanemfelejtetthelyek, egyéb egybeírási-különírási zavarok, fıleg tükörfordításokban vagy analógiás példákban. f.)
az angolos címbeli nagybetők használatának hibás átvétele, félátvétele, pl.: A Wellness és a Profitorientáció kapcsolata a gazdasági tevékenységek sorában. A hallgatói anyagokban a csoportosítással, pontosabban annak módjával kapcsolatosan döntı többségben a „jelleg” a „használat, a funkció” szó szerepel, de utaltak rá, hogy felmerülhet a szakmák (szaknyelvek), a használati területek (köznyelv, politika, sport, szórakozás, háztartás stb.) szerinti besorolás is. További megjegyzésként a „tömegességet” és a beáramlás „sebességét, gyorsaságát” tették szóvá, azzal a megjegyzéssel, hogy ez – fıleg a szaknyelvben – a követést is megnehezíti, a magyarítást illetıleg pedig „túl gyorsan érkeznek, ahhoz, hogy alternatívájuk alakuljon.” 6.) Viszony az anglicizmusokhoz Nem biztos, hogy az anglicizmusokkal kapcsolatban a szembeszálló, kemény purista magatartás a célravezetı, fıleg azért nem, mert nincsenek megfelelı védelmi eszközeink, egyszerően nincs anyanyelvi védelmi hálónk. Így ez a magatartás csak pótcselekvés, aminek sem nyelvvédı, sem elırevivı, egyben gyakorlati funkciója nincs, legfeljebb az érzelmi ellenállást erısíti. Persze ez utóbbira szükség van, de talán inkább a szakmai eredıkbıl fakadóan kellene ennek is megjelennie. A továbbiakban megkísérlem összefoglalni, vagy inkább körülhatárolni azt, hogy milyen feladatok állnak elıttünk az anglicizmusok tárgyában. 6.1. Rendet kellene tenni a nyelvészetnek az anglicizmus fogalmában. Elıször is ki kellene szabadítani a bevezetıben már említett germanizmus győjtıfogalomból az anglicizmus fogalmát. Egyértelmően el kellene választani az ’anglicizmust’ mint anglisztikai (angol nyelvoktatási) fogalmat az anyanyelvészeti, nyelvmővelıi ’anglicizmus’ fogalmától. Meg kellene tenni ezt már csak azért is, hogy az anyanyelvi (magyar nyelvi) oldalról meglévı negatív konnotációk véletlenül se tapadjanak hozzá a nyelvoktatás és a nyelvészet oldalán jelenlévı tiszta fogalomhoz, a tanítandó és „bőntelen” anglicizmusokhoz. Talán új nyelvészeti terminológiai egység bevezetésére lenne szükség, amint ezt a felmérési anyagomban a hallgatóim is érzékeltették az „angol nyelvi -izmusok”, az „angol ráhatások” vagy az „angol áthatások” fogalom-bevezetésekkel. De legalább a szétválasztó magyarázat szintjén mind az anyanyelvi, mind pedig az idegen nyelvi (itt történetesen az angol nyelvtanítási) nyelvpedagógiában foglalkozni kellene a kérdéssel. Ez a tisztázó magatartás mindkét nyelv érdekét és a hozzájuk főzıdı magatartást jól szolgálná. Ezt azon, nem kis számú hallgatói, fordítói megjegyzések tudatában különösen fontosnak érzem, amelyek szerint az anglicizmusok behatolását, a hunglish jelenséget nem tartják károsnak, sıt a szaknyelvi világban egyenesen segítı elemként veszik be a nyelvi leltárba. Mindezt a kultúrákat, a szakmákat átívelı, illetve azokat összekötı funkciójuk miatt minısítik pozitívan, ahogy egyikük megjegyzi: „a globalizált értést segítik ezek.” Ez sajnos a nyelvmővelıi, a szakmai nyelvmővelési, a nyelvalkotói – a magyar terminológiaalkotási – oldal eleve feladását jelentheti. Így egy elfogadott, kevert, hunglish nyelv kialakulása, használata szakmai kommunikációs és nyelvesztétikai kérdéseket is felvet. 6.2. Szükséges lenne egy teljes tudományos feltárásra, amiben a nyelvtörténet, a komparatív nyelvészet, a leíró nyelvészet, az anyanyelvészet és az anglisztika együttmőködve tudna dolgozni egy nagyobb tudományos projekt keretében. 6.3. A nyelvpolitikának, a nyelvi tervezésnek az alkalmazott nyelvészet, az anyanyelvészet, a nyelvmővelı intézmények és legalább a felsıoktatási- és kutatási intézmények, továbbá a média-intézmények összefogásával védıhálót, kezelıhálózatot kellene létrehozni, illetve mőködtetni ebben a témában. Erre külföldi példák már vannak. 6.4. A nyelvi nevelésben, a nyelvoktatásban a témának jelen kellene lenni kettıs céllal: egyrészt a helyes értelmezés és tisztázás szándékával (mindkét nyelv az angol és a magyar oldaláról nézve egyaránt), másrészt az anyanyelvi védekezı attitőd, az anyanyelvi értelmi és érzelmi kultúra kialakítása céljából.
6.5. Végül a nyelvi nyilvánosságnak (politika, tudomány, gazdaság, kultúra, média stb.), a nyelvi közszereplıknek nagyobb felelısséggel és nagyobb szakmai megérzéssel kellene kezelni az anglicizmusok térnyerését. Ebbe a feladatba az elterjesztés-elterjedés elıtti elıszőrési feladat is bele foglalható. Hivatkozások, irodalom, jegyzetek: Balázs Géza (2005): Nyelvészeti viták az idegenszerőségekrıl. Magyar Orvosi Nyelv, 2005. 1. pp.: 8-16. (Világhálón is elérhetı.) Horváth Éva (2004): Magyarul nem megy? – Anglicizmusok a magyar orvosi szaknyelvben. http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0412/1.htm Kontra Miklós (1985): Hungarian-American Bilingualism: A Bibliographic Essay. Hungarian Studies, 1985. 1. (Világhálón elérhetı.) Kundt Ernı (1957): Anglicizmusok (angol kifejezések győjteménye). Budapest, Tankönyvkiadó, 1957. p. 312. MÉK (2003): Magyar Értelmezı Kéziszótár. Budapest, Akadémia kiadó, 2003. Második, átdolgozott kiadás. Fıszerk: Pusztai Ferenc. p. 1507. Magay Tamás – Lukácsné Láng Ilona (1968): Anglicizmusok, Amerikanizmusok (5000 angol szólás és kifejezés). Budapest, Tetra, 1968. p. 313. Nádasdy Ádám (2002): Mi az angol. Magyar Narancs, 2002/11/14. www. http://seas3.elte.hu/publictions/modern_taking/34.htm NYK (1980): Nyelvmővelı Kézikönyv. I. kötet. Budapest, Akadémia Kiadó, 1980. Fıszerk.: Grétsy László – Kovalovszky Miklós. p. 1295. P. Márkus Katalin (2009): Anglicizmusok – Angol kifejezések és szólások. Grimm Kiadó, 2009. p. 400. Takács Erika (2002): Anglicizmusok, Amerikanizmusok angol nyelvi szótára. Budapest, Könyvmíves Kiadó, 2002. p. 398. Tótfalusi István (2005): Hogy mi ne legyünk német nyelvi gyarmat… http://www.tanszertar.hu/eken/2005_04/totfalusi.htm
Megjelenés: Észrevételek az anglicizmusok fogalmi és használati köréhez. In: Porta – Lingua 2012. pp. 77-85.
Sturcz Zoltán Szaknyelvi elemek szépirodalmunkban (1993) 1. Ráhangolásként a témára Oravecz Imre 1979-ben írt egyik versének részletével kezdem mondanivalóm: ”elhalad a létfontosságú alapanyagokat rejtı raktárak mellett, képzeletét megragadják a földolgozásra váró porok, levek, kenıcsök, de a kiömlı szennyekkel szemben sem marad közömbös láthatatlanul átvág egy emeletes épületen, az irodákban megnyerik tetszését a grafikonok, s magában elismerésse1 adózik a gyártmányfejlesztésnek és belsı sugallatnak engedelmeskedve egy vaslépcsın leereszkedik az alkaloidarészlegbe remegı orrcimpákka1 téblábol agy darabig a fényes üstök, tartályok, csövek közt, majd egy folyadék útját követve, de a termelést nem veszélyeztetve belép egy vegyi folyamatba szabad gyököt fejleszt, leköt egy hidrogénatomot, jótékonyan hat az erjesztıbaktériumokra, részt vesz egy páraképzésben, elidızik egy ismerıs összetételben s kicsapja a kristályokat aztán egy csapóajtón át megittasultan s fütyörészve átsétál a csomagolóba,” (1.) Az idézett példa nyelvi és stilisztikai értelemben nem elızmény nélküli és nem is egyedülálló eset irodalmunkban. A humán tudományok, a természettudományok és a mőszaki tudományok szaknyelvének, szaknyelvi elemeinek hatása közel másfél évszázados jelenség mind a hazai, mind pedig a világirodalomban. Ebben a mővelıdéstörténeti, irodalomtörténeti, nyelvészeti és szociológiai oldalról egyaránt megközelíthetı hatásban az idı múlásával az arányok egyre inkább a természettudományok – még súlyozottabban a mőszaki tudományok – szaknyelve felıl érik az irodalmat. 2. Ez a nyelvi jelenség történeti megközelítésben három szakaszra különíthetı el. 2.1.A kezdeti idıszak a XIX. század második felében a pozitivizmus, a naturalizmus, a futurológia megjelenésének a kora. Mindezek együtt, továbbá a gyors technikai fejlıdés, a mővészek és a tudósok körében még élı polihisztori megközelítés egyszerre adták alapját és lehetıségét az irodalmi nyelv és a szaknyelv elsı nagyobb találkozásának. Maga a természettudományi irányba tartó és kordivattá váló általános szellemi átrendezıdés is táplálta ezt a folyamatot. A reáltudományok ás a humántudományok több évszázados küzdelmében ez
utóbbiak elıször kényszerítik tartalmi, módszerbeli és bizonyos fokig nyelvi korszakváltásra a humántudományokat. Mindez együtt az irodalmat – fıleg a prózát és a publicisztikát – erısen megérintette. Szemléltetı példaként elég belelapozni Jókai regényeibe: A fekete gyémántok elsı harminc oldala súlyos természettudományi, geológiai leírás; A jövı század regényébe pontos vegytani és hadászati leírások találhatók. Eötvös József és Kemény Zsigmond a filozófia, a lélektan; a századvégi novellisták a biológiai megközelítés felıl vizsgálják és írják meg témáikat a megfelelı nyelvezet beépítésével és a szaknyelvi nyelvhasználat konzekvenciájával. A tematikai és a nyelvi korszellem annyira magával ragadó, hogy még az e korral foglalkozó mai irodalomtörténész is ilyen címekben gondolkodik: A lélek kémiája; A romantikus életaxiómák; Hipotézisek és hiperbolák; A jellem automatizmusa. (2.) 2.2. A következı korszakot a századfordulótól a húszas-harmincas évekig divatozó modernista-avantgardista mővészeti irányok jelzik, amelyekben igen jelentıs szerepet töltöttek be ilyen fogalmak, mint a hagyományellenesség: minden értelemben; zavar és szétzúzás egyik szárnyon – gépies rendteremtés a másikon; erıteljes tartalmi, filozófiai és nem utolsó sorban nyelvi útkeresés. Nyilatkozatuk szerint: „A mővészet halott. Éljen Tatlin új gépmővészete!”, vagy az „ihlet átalakult, elvesztette isteni jellegét: automatagéppé vált.” (3.) A gép, a mőszaki eredmények és tudományok irányába fordulás hozza magával „a gép nyelve”, a mőszaki nyelv felé fordulást, érdeklıdést és hangsúlyeltolódást, fıleg a költészetben. Irodalmunkban szélsıségesebb formában Kassák Lajos, szőrtebb, szelídebb formában József Attila munkásságában fedezhetı fel mindennek a nyelvi vetülete. De ezzel párhuzamosan a korábbi korszak hatása is ott él, pl: Németh László vagy Csáth Géza (lélektani, orvosi szaknyelv) írásaiban. 2.3. A napjainkig tartó harmadik korszakot, amelyet bevezetı példánk is szemléltetett, a hatvanas-hetvenes években teljessé váló tudományos technikai forradalom és a neoavantgard együttesen hozza meg. Ettıl kezdve ugyanis a modern kommunikációs eszközök hatása és a szaknyelveknek, fıleg a technika nyelvének megnövekvı szerepe és tömege együttesen igen erıs presszionáló hatással van minden nyelvi stílusra, minden beszélı szubjektumra, így természetesen az irodalomra is. Ebbıl a képbıl azt sem hagyhatjuk ki, hogy az irodalom versenyhelyzetbe került a modern képzımővészeti ágak és a médiákkal megjelenı új közlési lehetıségek kapcsán. A „szó”, a „verbalizmus” hagyományos értelmét az irodalomnak tágítania kellett. Az egyik lehetıség a szaknyelvek felé közeledés volt. Az ilyen kísérletek térben és idıben kitágultak, világjelenséggé váltak. A magyar nyelvő irodalmi anyagokból idézve, kitágítva a nyelvi és a földrajzi kört, egyszerre hozhatom fel példaként Oravecz Imre kanadai ihletéső vegyipari és építészeti, a svédországi Thinsz Géza számítógépes nyelvi és az itthoni körbıl Dobai Péter kémiai ihletéső, nyelvezető verseit. 3. A mőfajok felıl közelítve a kérdést a líra az, amelyik legkönnyebben közelít a szaknyelvek felé; a próza esetében ez esetlegesebb, sokkal inkább az adott szerzıtıl függı a dolog; míg a dráma esetében szinte alig találni példát erre a nyelvi érintkezésre. Nyilvánvalóan ez összefügg a mőfaji jelleggel, a reagálóképesség lehetıségével. A lírát inkább a szervesen beépítı jelleg, a prózát pedig betétjelleg jellemzi az ilyen nyelvi elemek felhasználásában. 4. Az irodalmi felhasználó számára elsıdleges mintaként a szaknyelvi minta (szakcikk, szakkönyv) szolgálhat. Bár véleményem szerint sokkal nagyobb az un. másodlagos minták hatása, amelyek a nyelv más rétegeibıl, a kommunikációs eszközökbıl és egyéb forrásokból az alkotói agyban jelen vannak. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos megszőrtség és
antropomorfizálódás is érvényesül a másodlagos minták felhasználásával. Mindez könnyítheti a két – az irodalmi és a szaknyelvi – stílusnem találkozását. 5. A következıkben – a költıi nyelv területén és a mőszaki-technikai stílus felıl közelítve – vegyük sorra azokat a nyelvi szinteket, ahol a szaknyelvi elemek jelenléte észlelhetı. 5.1. Elsıként és leginkább jellegadóként a lexikai hatás vehetı számba, már csak azért is, mert ez a legszembeötlıbb és statisztikailag jól kimutatható. Az anyagnevek (acél, azbeszt, vas, érc, üveg, ólom, bádog, szurok, gránit stb. és ezek kombinációi), a mőszaki tárgyak (öntıforma, vidiakések, hőtıkeverék stb.) a mértani – matematikai – mérnöki fogalmak (kupola, tölcsér, haránt, perspektíva, horizontális, koordináta stb.) sokasága vonul be az irodalmi nyelvbe, nem vendégként, hanem állandó jelenlevıként. Mivel többségük névszó, fıleg fınév, így ezek a költıi képek alapjaivá válnak. A kép alapjaként meghatározzák a látásmód és képalkotás egészét: a képzet- és jelzıtársítás, a megszemélyesítés „ipari látásmódban és nyelvi stílusban”, különleges metaforákban, szinesztéziákban lép elénk. Így születhetnek ilyen sorok: „zengı acélból döglött sínekre üvöltı, tüzes lokomotívot lökünk” (4.) ”üllıt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját „ (5.) ”hol a fémkeblő dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok”. (6.) A megfelelıen kiválasztott szaknyelvi elem kulcsszóként erıs kisugárzással, szervezı erıvel és vonzáskörzettel rendelkezik mind nyelvi, mind pedig képalkotó szempontból: „az öntımőhely vasladik, s piros kisdedet álmodik a vasöntı az ércformákba. (7.) Ezek a képek különösen akkor erısödnek fel stilisztikai hatásukban, ha bennük a köznyelviirodalmi nyelvi és a szaknyelvi kétpólusúság folytán erıs szinesztézia vagy metonímia jelenik meg, pl: „Én felnéztem az est alól az egek fogaskerekére.” (8.) 5.2. A fınévi alapú látásmód nominális irányba tolja a stílust. Ez a nominálizálódás a szaknyelvi stílus egy másik elemét az igeneveket, fıként a melléknévi igeneveket helyezi elıtérbe, mint pl. a következı idézetekben: ”Alattomosan sikló, s izzó vad örvényekkel verdesı forgácsok, s rezek-permetezte bırt égetı aranyesı” (9.)” „az utcákra lépık egy része a gépi erıvel történı helyzetváltoztatás céljából határozott léptekkel
a parkolóba siet.” (10.) Az igenevek aránybeli növekedése részben az igék, részben a melléknevek csökkenését hozza, ami a dinamikusabb irodalmi jelleg felıl egyrészt a statikusabb, szakszerő leíró jelleg felé visz, másrészt pedig a hagyományos díszítı jelzı kapcsolatok átrendezıdését idézi elı a definitív, a szakszerő jelzıi használat javára. 5.3. További szaknyelvi hatásként kimutatható a személytelenségre és az objektivitásra való törekvés, amely lényegében már a nominalizálódás elıbb jelzett formáival kezdetét veszi. Az általánosságot kifejezı E/3., T/l., 1/3., személy gyakran használatos az ilyen tematikájú és stílusú írásokban. Ez ismét azonossági elemeket mutat a szaknyelvi stílussal. Pl.: ”Azbesztbıl, vasból és roppant gránitból életet dobunk a romokra.” (11.) „viszont akad olyan is, aki ütött-kopott készülékén elektromos hangátvitellel kísérletezik” (12.) 5.4. Végül említést kell tenni arról, hogy bár a mondatszerkesztés területérıl nem lehet egészen egyértelmő hatást kimutatni, de bizonyos nyelvi-logikai értelemben a szaknyelvi fegyelmezettséget idézik. Így például a két tagmondatú, tiszta szerkesztéső összetett mondatok. Tiszta alany – állítmányi viszony az elsı tagmondatban, majd a másodikban következik a logikai konklúzió, a kifejtés. ”A nap a kupola legkisebb pontja felé gurul, s a hegyek tölcsérén a nyersbronz meleg színeivel önti le az embereket.” (l3.) „ A számítógép szerint életem elfér egy féltenyérnyi cédulán: ERROR O C O C 6 09 1934 S I. 2 13 1981 F II. 3 17 051 A II. Magyarán mondva: TÉVEDÉS.” (14.) 6. A különféle nyelvtani szinteken megjelenı szaknyelvi stíluselemek összegezıdnek egy-egy mőben, mőrészletben vagy életmőben. Ezek együttes összbenyomása idézi fel az olvasóban a szaknyelvet, mint a háttérben ható erıt. Ez az együttes hatás gyakran csalóka, hiszen a stíluselemek összeépülése nem teljesen konzekvens és szerves grammatikai értelemben. Az alkotó nyelvi leleménye és ihletettsége, az adott szakirányban meglévı szakmai és nyelvi jártassága, az átstilizálásra való képessége erısen befolyásolja az összhatást mind a nye1vmővelés, ha tetszik a nyelvhelyesség, mind pedig a stílus és az esztétikai érték szempontjából. 7. A szaknyelvi elemeknek az irodalmi nyelv alapszövetéhez viszonyított relatív gyakorisága mennyiségi tényezıként jelentkezik, és minıségi eltolódást okoz a stílusban. Ez az eltolódás a
korstílust, az írói alapstílust színezı erıként hat, és a századunk, illetve a jelenünk irodalmának stilisztikai többrétőségét bıvíti. E többrétőséghez a közelmúltban és a jelenben olyan alkotóink járultak hozzá, mint: Déry, Hernádi, İrkény, Szentkuthy, Eszterházy, Juhász Ferenc, Moldova, Németh László, Dobai Péter, a Magyarország felfedezése sorozat írói, akik a régészettıl kezdve az orvostudományon át a mőszaki tudományok szaknyelvének számos területét és elemét emelték be az irodalomba. 8. Hogyan viszonyuljon a nyelvmővelı vagy a szaknyelvek mővelıje, a tanár ehhez a jelenséghez? Csendes tudomásulvétellel, a jelenség értelmezésével, az irodalmi mő egészébıl kiinduló nyelvi és esztétikai értékítélettel, a jelenségben a nyelvi gazdagodás lehetıségét látva hibákkal és az erényekkel együtt.
9. Befejezésül egy l992-es példa, illetve idézet Dobai Péter: Ön – Múltszázad címő versébıl:
”A porcelán huszár, az ágaskodó csıdör, a kivont kardpenge acélja: visszatükrözıdik a televízió képernyıjén pergı tintakék képekben az oldhatatlan berlini kékben (berlini kék FERRIFERRO – CIANID = Fe4 m /Fe11/CN/6 ) visszatükrözıdik a mai hírekben, de a porcelán-vitéz állja a hazug információk mőholdas rohamát, és mi, akik a k.u.k. vitrin és a képernyı között lehetıleg lótusz ülésben élünk: a magyarázhatatlan múltban mégegyszer eltévedünk.” (15.)
Hivatkozások, jegyzetek: 1.) Oravecz Imre: Egy földterület növénytakarójának változása. Budapest, Magvetı, 1979. (Idézet: Trakl utoljára Budapesten. 22. o.) 2.) Mezei József: A magyar regény. Budapest, Gondolat, 1973. 3.) Szabolcsi Miklós: Jel és kiáltás. Budapest, Gondolat, 1973. (Idézet: G. Grosz és Heartfield plakátszövegébıl.) 4.) Kassák Lajos: Válogatott versek. Budapest, Magvetı, 1973. (Idézet: Mesteremberek. 25. o.) 5.) József Attila: Összes versei. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1961. (Idézet: Téli éjszaka. 299. o.) 6.) Lásd: 5. jegyzet. (Idézet: Munkások. 274. o.) 7.) Lásd: 5. jegyzet. (Idézet: Külvárosi éj. 281. o.) 8.) Lásd: 5. jegyzet. (Idézet: Eszmélet. 324. o.) 9.) Sós Zoltán: Gorombakovácsok. Budapest, Magvetı, 1966. 33. o. 10.) Lásd: 1. jegyzet. (Idézet: Az idı múlása az iparnegyedben. 35. o.) 11.) Lásd: 4. jegyzet. (Idézet: Mesteremberek. 25. o.) 12.) Lásd: 1. jegyzet (Idézet: Az idı múlása az iparnegyedben. 35. o.)
13.) Lásd: 4. jegyzet: (Idézet: Bányászok hajnalban. 22. o.) 14.) Thinsz Géza: A párbeszéd mővészete. Budapest, magvetı, 1983. (Idézet: Életem egy féltenyérnyi cédulán. 123. o.) 15.) Dobai Péter: Ön – Múltszázad. Népszabadság, 50. évf., 1992. márc. 28., 28. o.
Megjelenés: Szaknyelvi elemek szépirodalmunkban. Magyar Nyelvır, 1993. 117. évf. okt. - dec. 4 szám p. 579-583.
